Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 233 (4641. - 4660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4660. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 19:06:11
Üzenet elküldve: 2020-08-09 19:06:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Csencselő kobold a kalmárban//
*Gyanítja, hogy a férfi nem igazán sejti, hogy pontosan mi is van nála, már a körülírás is erről árulkodik, ezért nem mondd árat hozzá, várja, hogy a másik tegye. Fürkésző, de szigorú tekintettel pásztázza a másik arcát, közben néha felnéz, hátha valamelyik ittas vendég megpróbál beborulni, a pultos utáni kutatás során. Mivel pedig most éppen dolgozik, így minden perc számít, viszont szeretné a zsák tartalmát megkaparintani. Mikor kiejti a száján halkan a férfi az árat, az arca furcsa formába torzul, hiszen még ilyen szemtelen árat a piacon se mondtak még neki soha.*
-Mennyiii?! Te meg vagy huzatva! Megsütött a nap? Nem vagyok bolond, ne nézz annak. Adok érte húsz aranyat darabjáért. *Az eleinte felháborodott hang egyre csak visszahalkul, próbál alkudozni, ha a férfi ilyen szemtelen, neki is lesz vér a pucájában alacsonyat mondani.*
*Gyanítja, hogy a férfi nem igazán sejti, hogy pontosan mi is van nála, már a körülírás is erről árulkodik, ezért nem mondd árat hozzá, várja, hogy a másik tegye. Fürkésző, de szigorú tekintettel pásztázza a másik arcát, közben néha felnéz, hátha valamelyik ittas vendég megpróbál beborulni, a pultos utáni kutatás során. Mivel pedig most éppen dolgozik, így minden perc számít, viszont szeretné a zsák tartalmát megkaparintani. Mikor kiejti a száján halkan a férfi az árat, az arca furcsa formába torzul, hiszen még ilyen szemtelen árat a piacon se mondtak még neki soha.*
-Mennyiii?! Te meg vagy huzatva! Megsütött a nap? Nem vagyok bolond, ne nézz annak. Adok érte húsz aranyat darabjáért. *Az eleinte felháborodott hang egyre csak visszahalkul, próbál alkudozni, ha a férfi ilyen szemtelen, neki is lesz vér a pucájában alacsonyat mondani.*
4659. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 18:48:48
Üzenet elküldve: 2020-08-09 18:48:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Csencselő kobold a kalmárban//
*Mikor a másik megnézné mi van a zsákjában akkor kicsit kijjebb húzza a száját és látható a sok kis fiola bennük a színes folyadékok. Mikor a varázsital szó elhangzik akkor azért felmerül Dren-ben, hogy lehet nagy vagyonra tett szert. Hogy nem kevés azzal is tisztában van. Hogy pontosan mennyi, azt már nem tudja, de sok és pont annyira, hogy megérje sutyorogni róla. A kislány még a pult mögé is berángatja őt ami először ijesztő, de aztán a srác is rájön, hogy egy okos dolog is lehet nehogy kilessék őket azok a gyanús kocsmatöltelékek. Aztán elhíresztelik, hogy Dren-nek ilyen értékes dolgai vannak és jaj lesz neki. A kérdés hallatán azért láthatóan elgondolkozik a fiú. Erre azért nem gondolt, hogy ilyen drága dolgok lesznek. Szóval lassan ejti ki az árat miközben gyanakodva nézi a lány gesztusait.*
-Százat.
*Mikor a másik megnézné mi van a zsákjában akkor kicsit kijjebb húzza a száját és látható a sok kis fiola bennük a színes folyadékok. Mikor a varázsital szó elhangzik akkor azért felmerül Dren-ben, hogy lehet nagy vagyonra tett szert. Hogy nem kevés azzal is tisztában van. Hogy pontosan mennyi, azt már nem tudja, de sok és pont annyira, hogy megérje sutyorogni róla. A kislány még a pult mögé is berángatja őt ami először ijesztő, de aztán a srác is rájön, hogy egy okos dolog is lehet nehogy kilessék őket azok a gyanús kocsmatöltelékek. Aztán elhíresztelik, hogy Dren-nek ilyen értékes dolgai vannak és jaj lesz neki. A kérdés hallatán azért láthatóan elgondolkozik a fiú. Erre azért nem gondolt, hogy ilyen drága dolgok lesznek. Szóval lassan ejti ki az árat miközben gyanakodva nézi a lány gesztusait.*
-Százat.
4658. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 18:39:36
Üzenet elküldve: 2020-08-09 18:39:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Csencselő kobold a kalmárban//
*Nem gondolta volna, hogy egy nálánál nagyobbat, csupán megszólalással meg tud ijeszteni, ám a férfi reakciói arra mutatnak, ami miatt nagyon is elégedett. ~Aki ilyen kis ilyen könnyen megijed vagy nyuszi, vagy vaj van a füle mögött. ~ Nézi meg kicsit jobban is, hátha ismeri a kikötőből vagy a saját környékéről. Mi tagadás, volt már dolga kétes alakokkal. A férfi követi a pult mögé is, azaz bekukucskál és mond is valamit, arról nem is beszélve, amit felé lóbál a zsákból. Kicsit jobban megnézi, de elsőre nem látja egészen jól, így lemászik és belekukkant a zsákba.*
-Varázsitalok. *Esik le neki, bár a zöld meg a kék fogalmak említése már gyanússá tette a dolgokat.*
-Nem is kevés. *Sutyorog vissza, bár itt senki nem hallgatja ki őket, mert szinte a csodával határos dolog lenne, ebben a nagy ricsajban, ha máshoz is eljutna az információ.*
-Mennyit kérsz értük? *Most már ő is kinéz a pult mögül, majd inkább teljesen behúzza a férfit a karjánál fogva, nehogy gyanús legyen, hogy félig kilóg onnan. Neki is jól jönne ezekből pár, így nem rest elhalászni a kereskedőház elől az árut pult alatt.*
*Nem gondolta volna, hogy egy nálánál nagyobbat, csupán megszólalással meg tud ijeszteni, ám a férfi reakciói arra mutatnak, ami miatt nagyon is elégedett. ~Aki ilyen kis ilyen könnyen megijed vagy nyuszi, vagy vaj van a füle mögött. ~ Nézi meg kicsit jobban is, hátha ismeri a kikötőből vagy a saját környékéről. Mi tagadás, volt már dolga kétes alakokkal. A férfi követi a pult mögé is, azaz bekukucskál és mond is valamit, arról nem is beszélve, amit felé lóbál a zsákból. Kicsit jobban megnézi, de elsőre nem látja egészen jól, így lemászik és belekukkant a zsákba.*
-Varázsitalok. *Esik le neki, bár a zöld meg a kék fogalmak említése már gyanússá tette a dolgokat.*
-Nem is kevés. *Sutyorog vissza, bár itt senki nem hallgatja ki őket, mert szinte a csodával határos dolog lenne, ebben a nagy ricsajban, ha máshoz is eljutna az információ.*
-Mennyit kérsz értük? *Most már ő is kinéz a pult mögül, majd inkább teljesen behúzza a férfit a karjánál fogva, nehogy gyanús legyen, hogy félig kilóg onnan. Neki is jól jönne ezekből pár, így nem rest elhalászni a kereskedőház elől az árut pult alatt.*
4657. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 18:31:08
Üzenet elküldve: 2020-08-09 18:31:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Csencselő kobold a kalmárban//
*Dren majdnem ugrik egyet ültében mikor meg lesz szólítva méghozzá onnan ahonnan nem is számított rá. Alulról. Pedig ha a plafonról szólítja őt meg a lány akkor arra fel lett volna készülve, de ki hitte volna, hogy errefelé ilyen trükkösek ezek a pár rémült pillantással megállapítható gnóm lány aki hord magánál fegyvert. Ez is ijesztő. Meg, hogy vannak itt pókok a sarokban. Oda is kapja gyorsan a fejét. Látszólag tökéletesen sikerült őt összezavarni. Főleg, hogy aztán a pult mögött is eltűnik. Azért kicsit felegyenesedik Dren is, hogy megnézze mit csinál. Nehogy aztán egy nyílpuskával jöjjön ki onnan. Szerencsére nem így tesz. Vagyis egyelőre. De akár nyílpuska is lehetne a lánynál olyan rémült tekintettel néz rá a srác. A kérdés hallatán azért közelebb hajol, hogy csak az ijesztő gnóm lány hallja és szinte suttog olyan halkan beszél.*
-Én kaptam ezeket munkáért. Meg mezőn is találtam. Sok helyről szerezte. Mindig eltettem őket hátha jó lesz majd és összejöttek, de már sok és annyira gyakran nem használom és eladnám. A világoszöld az gyógyít, a világoskék meg nem tudom. Reggel kicsit megpörgeti az ember agyát mikor fáradt és valami nem jut eszébe. Vagy ha nem jut eszébe valami. És el szeretném őket adni. Ha lehet. Ezek ilyen italok.
*Néz körbe gyanakodva nehogy kihallgassák micsoda kincse van neki. Aztán a lányra, hogy érdekli-e vagy menjen el vagy nem-e akarja ellopni.*
*Dren majdnem ugrik egyet ültében mikor meg lesz szólítva méghozzá onnan ahonnan nem is számított rá. Alulról. Pedig ha a plafonról szólítja őt meg a lány akkor arra fel lett volna készülve, de ki hitte volna, hogy errefelé ilyen trükkösek ezek a pár rémült pillantással megállapítható gnóm lány aki hord magánál fegyvert. Ez is ijesztő. Meg, hogy vannak itt pókok a sarokban. Oda is kapja gyorsan a fejét. Látszólag tökéletesen sikerült őt összezavarni. Főleg, hogy aztán a pult mögött is eltűnik. Azért kicsit felegyenesedik Dren is, hogy megnézze mit csinál. Nehogy aztán egy nyílpuskával jöjjön ki onnan. Szerencsére nem így tesz. Vagyis egyelőre. De akár nyílpuska is lehetne a lánynál olyan rémült tekintettel néz rá a srác. A kérdés hallatán azért közelebb hajol, hogy csak az ijesztő gnóm lány hallja és szinte suttog olyan halkan beszél.*
-Én kaptam ezeket munkáért. Meg mezőn is találtam. Sok helyről szerezte. Mindig eltettem őket hátha jó lesz majd és összejöttek, de már sok és annyira gyakran nem használom és eladnám. A világoszöld az gyógyít, a világoskék meg nem tudom. Reggel kicsit megpörgeti az ember agyát mikor fáradt és valami nem jut eszébe. Vagy ha nem jut eszébe valami. És el szeretném őket adni. Ha lehet. Ezek ilyen italok.
*Néz körbe gyanakodva nehogy kihallgassák micsoda kincse van neki. Aztán a lányra, hogy érdekli-e vagy menjen el vagy nem-e akarja ellopni.*
4656. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 18:15:15
Üzenet elküldve: 2020-08-09 18:15:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Alludrin//
*Nem igazán tetszik neki, hogy az öreg megfedi, de nem teszi szóvá, hiszen leolvasható az arcáról is. A következő információ, amit a férfi elé tár már sokkalta érdekesebbnek bizonyul, mi szerint nem a hely fogadó mivolta miatt van jelen.*
-Tehát szeretnéd, ha a kutatásaidat a báró támogatná. Cserébe minden feltárt titok az övé lenne, csak a felfedezés öröme a tied. Hát nem is tudom. *Neki ilyesmi az eszébe se jutna, hogy pénzért kiadja az öreganyja titkait, márpedig ez nagyon annak hangzik. Aztán valószínűleg a kereskedő eladja többeknek, az ehhez ért, de nagyon.*
-Te tudod. Szólok az intézőnek, ha megint erre csámborog.
-Gazdámnak? Nem vagyok én igásló vagy szarvasmarha! *Nyílnak tágra a szemei, aztán érkezik párosításra az alávaló munka fogalma is.*
-Nem olyan nagydolog kihozni a kaját, annyira nem rossz meló. *Néz el oldalra, majd távozik is, minthogy rendelést nem kapott, tovább sétál.*
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai, Cha'yss - kiszolgálás//
*Ahogy elhelyezi a terítéket az asztalon, immár csak a két nő társaságában, egy érdekes kérés fut be hozzá. ~Bor, ami nem rohadt szőlőből készült? Rohadt cseresznye! Bár a lényegen ez sem változtatna. Ha azt hazudnám, hogy nem is volt rohadt a cseresznye… ~ Merül fel benne a gondolat, ám ekkor újabb mentőöv érkezik, az erősebb szó formájában. ~Egy jó tál csípős paprika! Ha beszippantja orral az ember, az aztán tud erős lenni! ~ Kuncog fel maga elé, közben bólogat, hogy megértette. Egy kicsit vidul a dolgon, hogy akkor hoz valami torok szétmaró vackot, ha már azt kértek, aztán megnézi, hogy bírják lehúzni.*
-Van itt valami. *Megy el az asztaltól, majd egy tálcán nem sokkal utána kihoz négy, decis poharakba kitöltött wegtoreni rumot. Attól mindig rosszul lesz, ha beleszagol. Idő közben Dora megpróbálja kiokítani a kanál, kés, villa megfelelő elhelyezéséről, amire csak egy fintor a válasz eleinte.*
-Ha a bal oldalra teszem úgy is megtalálja nem? Elég félnótás, az, akit ez megzavar. *Von vállat, ezt nem igazán hiszi, hogy elvárják itt tőle, marad minden ott, ahova letette.*
-Úrnő? Biztos van, a pincében tartja leláncolva, mert én még nem láttam. *Von vállat.*
-Akkor egy bor és egy úrnő kedvence lesz? *Ez alatt észreveszi, hogy a kalapos nő kezén van valami csillogós.*
-Azottazmegmi? *Mutat rá, kicsit messzebbről, elképzelése sincsen, milyen betegség lehet az, ami csillog. Addig marad az asztalnál, míg meg nem kapja a választ, vagy míg meg nem érkezik a báró, hogy elhessegesse.*
-Fehérbor értem. *Már somfordál is arrébb, majd később visszatér egy vörösboros pohárba kitöltött fehérborral és azzal, amit még Dora rendelt korábban. Kiteszi eléjük, az ételt is, ha úgy esik, kicsit nagyobb ügyeskedéssel, majd, amilyen gyorsan csak tud, elhagyja az asztalt.*
//Aztyan//
*Idő közben, míg a pultban tevékenykedik, megint megjelenik Aztyan, így gyorsan lecsap a lehetőségre.*
-Megállj! Ne olyan gyorsan, én nem tudok futni! Látod ezeket a rövid lábakat? Csoda, hogy nem szorulok rá a szamárra, hogy kiérjek az árnyékszékre időben. Na szóóval, az a férfi üzleti ügyben érkezett. *Mutat Alludrinra.*
-Átirányítsam a műhelybe vagy itt fogsz vele tárgyalni? *Kérdi, hogy aztán az adott válasz alapján cselekedjen.*
//Arja, Yeza érintőlegesen Jenari Krultos//
//Csencselő kobold a kalmárban//
*Fél szemmel látja, hogy a visszaérkezők lassan szálingóznak lefelé a vendégek közé, mivel viszont elég sok a kiszolgálnivalója, így reménykedik benne, hogy tudnak várni és, hogy nem felejti el őket. Mert aki nem kapálózik, azzal nincsen baj, csak azzal, aki akar valamit. Gyorsan tovasiklik a szeme az ismerős arcokon és visszatér a pulthoz. Majd, minthogy az ajtón újabb és újabb vendégek érkeznek, akik meglehetősen furcsa okokból, minél távolabb próbálnak helyet találni maguknak egymástól, így szaporázza a lépteit. ~Az öregek persze tudták, hogy az italt a pultnál kell rendelni, ezek biztos valami úri népség lesznek. ~ Trappol, hogy átszelje a vendégekkel tarkított területet. Mivel Yeza odasétál beszélgetni az imént még csuklyás nőhöz, így elsőként nem őt veszi célba. Egy meglehetősen gyanús alak ólálkodik ugyanis immár a pult környékén, egy zsákot szorongatva magához. ~Ez biztos dilis! Vajon mit akarhat eladni a bárónak, egy zsák hangyát? ~ Nagy léptekkel már ott is terem mellette, majd nagy hanggal megszólítja.*
-Miteccik, hogyteccik? Pókunk van már a sarokban, azt nem veszünk! *Közli az alapokat, majd gyorsan felmászik a faládákra a pult mögött, hogy rendesen kilátszódjon alóla, csak ez után indít az udvariassággal.*
-Üdvözlöm a Kalmárban, mivel szolgálhatok? *Húzza szélesre a száját, ami egyesekben talán ijesztő benyomást is kelthet.*
*Nem igazán tetszik neki, hogy az öreg megfedi, de nem teszi szóvá, hiszen leolvasható az arcáról is. A következő információ, amit a férfi elé tár már sokkalta érdekesebbnek bizonyul, mi szerint nem a hely fogadó mivolta miatt van jelen.*
-Tehát szeretnéd, ha a kutatásaidat a báró támogatná. Cserébe minden feltárt titok az övé lenne, csak a felfedezés öröme a tied. Hát nem is tudom. *Neki ilyesmi az eszébe se jutna, hogy pénzért kiadja az öreganyja titkait, márpedig ez nagyon annak hangzik. Aztán valószínűleg a kereskedő eladja többeknek, az ehhez ért, de nagyon.*
-Te tudod. Szólok az intézőnek, ha megint erre csámborog.
-Gazdámnak? Nem vagyok én igásló vagy szarvasmarha! *Nyílnak tágra a szemei, aztán érkezik párosításra az alávaló munka fogalma is.*
-Nem olyan nagydolog kihozni a kaját, annyira nem rossz meló. *Néz el oldalra, majd távozik is, minthogy rendelést nem kapott, tovább sétál.*
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai, Cha'yss - kiszolgálás//
*Ahogy elhelyezi a terítéket az asztalon, immár csak a két nő társaságában, egy érdekes kérés fut be hozzá. ~Bor, ami nem rohadt szőlőből készült? Rohadt cseresznye! Bár a lényegen ez sem változtatna. Ha azt hazudnám, hogy nem is volt rohadt a cseresznye… ~ Merül fel benne a gondolat, ám ekkor újabb mentőöv érkezik, az erősebb szó formájában. ~Egy jó tál csípős paprika! Ha beszippantja orral az ember, az aztán tud erős lenni! ~ Kuncog fel maga elé, közben bólogat, hogy megértette. Egy kicsit vidul a dolgon, hogy akkor hoz valami torok szétmaró vackot, ha már azt kértek, aztán megnézi, hogy bírják lehúzni.*
-Van itt valami. *Megy el az asztaltól, majd egy tálcán nem sokkal utána kihoz négy, decis poharakba kitöltött wegtoreni rumot. Attól mindig rosszul lesz, ha beleszagol. Idő közben Dora megpróbálja kiokítani a kanál, kés, villa megfelelő elhelyezéséről, amire csak egy fintor a válasz eleinte.*
-Ha a bal oldalra teszem úgy is megtalálja nem? Elég félnótás, az, akit ez megzavar. *Von vállat, ezt nem igazán hiszi, hogy elvárják itt tőle, marad minden ott, ahova letette.*
-Úrnő? Biztos van, a pincében tartja leláncolva, mert én még nem láttam. *Von vállat.*
-Akkor egy bor és egy úrnő kedvence lesz? *Ez alatt észreveszi, hogy a kalapos nő kezén van valami csillogós.*
-Azottazmegmi? *Mutat rá, kicsit messzebbről, elképzelése sincsen, milyen betegség lehet az, ami csillog. Addig marad az asztalnál, míg meg nem kapja a választ, vagy míg meg nem érkezik a báró, hogy elhessegesse.*
-Fehérbor értem. *Már somfordál is arrébb, majd később visszatér egy vörösboros pohárba kitöltött fehérborral és azzal, amit még Dora rendelt korábban. Kiteszi eléjük, az ételt is, ha úgy esik, kicsit nagyobb ügyeskedéssel, majd, amilyen gyorsan csak tud, elhagyja az asztalt.*
//Aztyan//
*Idő közben, míg a pultban tevékenykedik, megint megjelenik Aztyan, így gyorsan lecsap a lehetőségre.*
-Megállj! Ne olyan gyorsan, én nem tudok futni! Látod ezeket a rövid lábakat? Csoda, hogy nem szorulok rá a szamárra, hogy kiérjek az árnyékszékre időben. Na szóóval, az a férfi üzleti ügyben érkezett. *Mutat Alludrinra.*
-Átirányítsam a műhelybe vagy itt fogsz vele tárgyalni? *Kérdi, hogy aztán az adott válasz alapján cselekedjen.*
//Arja, Yeza érintőlegesen Jenari Krultos//
//Csencselő kobold a kalmárban//
*Fél szemmel látja, hogy a visszaérkezők lassan szálingóznak lefelé a vendégek közé, mivel viszont elég sok a kiszolgálnivalója, így reménykedik benne, hogy tudnak várni és, hogy nem felejti el őket. Mert aki nem kapálózik, azzal nincsen baj, csak azzal, aki akar valamit. Gyorsan tovasiklik a szeme az ismerős arcokon és visszatér a pulthoz. Majd, minthogy az ajtón újabb és újabb vendégek érkeznek, akik meglehetősen furcsa okokból, minél távolabb próbálnak helyet találni maguknak egymástól, így szaporázza a lépteit. ~Az öregek persze tudták, hogy az italt a pultnál kell rendelni, ezek biztos valami úri népség lesznek. ~ Trappol, hogy átszelje a vendégekkel tarkított területet. Mivel Yeza odasétál beszélgetni az imént még csuklyás nőhöz, így elsőként nem őt veszi célba. Egy meglehetősen gyanús alak ólálkodik ugyanis immár a pult környékén, egy zsákot szorongatva magához. ~Ez biztos dilis! Vajon mit akarhat eladni a bárónak, egy zsák hangyát? ~ Nagy léptekkel már ott is terem mellette, majd nagy hanggal megszólítja.*
-Miteccik, hogyteccik? Pókunk van már a sarokban, azt nem veszünk! *Közli az alapokat, majd gyorsan felmászik a faládákra a pult mögött, hogy rendesen kilátszódjon alóla, csak ez után indít az udvariassággal.*
-Üdvözlöm a Kalmárban, mivel szolgálhatok? *Húzza szélesre a száját, ami egyesekben talán ijesztő benyomást is kelthet.*
4655. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 15:57:04
Üzenet elküldve: 2020-08-09 15:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Újra a Kalmárban//
//Arja, Strat, Jenari, érintőlegesen CCC, Aztyan, Dren//
- Ó, az jó lenne *bólint a ruhaszegély említésére, aztán Arjára sandít.* - Tehát te is mész? *kérdezi, mert a fogalmazás egyértelműen erre utal.* - A Kikötőbe. Mint mi? *puhatolózik, hiszen például fegyveres kísérőnek sorolni a szemtelenül fiatal lánykát elég meredek elgondolás lenne. A korábbi beszélgetésükből is kiderült, hogy inkább még csak kacsingat az ilyesmi felé. Azt, hogy a kincsvadász mibenléte pontosan mit takar, Yeza nem tudja, de a nemrég teljesített kiküldetésről hallottak alapján mégsem becsülné alá.
A tündér pillantása csak megakad az övén, de a történet nem áll meg itt. Yeza büszkeségét már kezdené hájjal kenegetni a szívélyes intés, amit kap mellé, amikor is kiderül, hogy egyáltalán nem erről van szó. Az illető Arja ismerőse, az intés pedig az egy székkel arrébbi vöröst üdvözli. Kissé fanyarra sikerül a mosoly, amivel mindezt konstatálja, úgyhogy inkább elfordulva lehajol, mert ó, hát nem most vett észre valami sürgős leporolnivalót a nadrágja szárán? Még mindig újból és újból hajlamos megfeledkezni róla, hogy varázsa valahogy mostanság nem az igazi.*
- Nahát. Kicsi a világ *mondja újból az asztalra könyökölve, immár sztoikus érdeklődéshez rendezett vonásokkal.
Azért amikor Arja a Báróról beszél, őbelőle is kibukik a nevetés. Igyekszik csendben tartani és eltakarni a kezével a nagy vidorságát, de a válla rázkódása így is úgy is elárulja.*
- A wegtoreni nemesek pár kivételtől eltekintve nem ilyenek *mondja a leírásra. A hangjában keserédes borzongást érezni, mikor erről beszél. El is hallgat utána egy hosszú pillanatra, aztán visszacsalja az ajkára a szeleburdi mosolygást és Arjához hajol.* - De még lehet igaza a könyvednek *súgja oda.* - Ki tudja. Talán néhány év és megkopaszodik. Pocakot ereszt és köszvényes lesz a nagy jólétben, ha a Kereskedőház igazán felvirágzik.
*A lány szavaira csak sajnálkozva félrebiccenti a fejét és együtt érzőn sóhajt. ~Ezek a szegények még csak nem is ettek ki tudja mióta.~ Felajánlaná, hogy Arja maradjon csak, majd ő intézkedik, de egyrészt fogalma sincs, ki az a Reeno, másrészt pedig eltereli a figyelmét az ajtón belépő csuklyás alak. A mozgása, a helyválasztása nagyon is szemet szúr a vörösnek, hiszen az elmúlt években ő is egészen hasonló koreográfiát követett, ha valami okból forgalmasabb helyre volt kénytelen betérni.*
- Rendben, menj csak *mondja, de a tekintete a sarokba húzódó alakon marad.* - Hogy? *pillant vissza Arjára.* - Nem, nem, persze *mondja.* - Szívesen megismerném. *Azért amikor az tündér meginvitálását megejti a lány, Yeza kicsit behúzza a nyakát. Attól tart, hogy esetleg ezzel belekontárkodtak az ügymenetbe, amiben épp Aztyan lavíroz.* - Ha valóban olyan jó, mint mondod, reméljük! *biccent egyet mosolyogva.* - Menj csak, én még itt... elintézek valamit *mondja, aztán maga is felkel az asztaltól. Könnyed és kicsit sem sietős léptekkel indul a sarokasztal felé. Kerül is egy kicsit, hogy inkább oldalról, mint szemből érkezzen. A csuklya közben lekerül és felfedi az illető vonásait.*
- Üdv *szólítja meg Yeza a vendéget, aki se az itallapra nem pillant, se felszolgáló nem keres.* - Csak az eső űzött be vagy rendelnél is valamit? *kérdi.* - Vagy vársz még valakire? *szűkíti összébb a szemeit, ahogy a másik vonásait fürkészi.* - Esetleg csak a honvágy csalt a Kalmárba? *kockáztatja meg a kérdést. Nem biztos benne, de a napbarnított bőr és a határozott vonások a Tűz Városának szülöttére engednek következtetni. Igyekszik felmérni a másik szándékait és hogy rejt-e fegyvert a köpenye alatt, de egy-egy pillanatra visszasandít a pult felé, hátha Arja visszatér. Ha a vörös kincsvadász nem is, de egy újabb vendég feltűnik. Yeza nem túl nagy örömére talán még ennél a korábbinál is gyanúsabban viselkedik azzal a magánál szorongatott zsákkal.*
~Remek!~
//Arja, Strat, Jenari, érintőlegesen CCC, Aztyan, Dren//
- Ó, az jó lenne *bólint a ruhaszegély említésére, aztán Arjára sandít.* - Tehát te is mész? *kérdezi, mert a fogalmazás egyértelműen erre utal.* - A Kikötőbe. Mint mi? *puhatolózik, hiszen például fegyveres kísérőnek sorolni a szemtelenül fiatal lánykát elég meredek elgondolás lenne. A korábbi beszélgetésükből is kiderült, hogy inkább még csak kacsingat az ilyesmi felé. Azt, hogy a kincsvadász mibenléte pontosan mit takar, Yeza nem tudja, de a nemrég teljesített kiküldetésről hallottak alapján mégsem becsülné alá.
A tündér pillantása csak megakad az övén, de a történet nem áll meg itt. Yeza büszkeségét már kezdené hájjal kenegetni a szívélyes intés, amit kap mellé, amikor is kiderül, hogy egyáltalán nem erről van szó. Az illető Arja ismerőse, az intés pedig az egy székkel arrébbi vöröst üdvözli. Kissé fanyarra sikerül a mosoly, amivel mindezt konstatálja, úgyhogy inkább elfordulva lehajol, mert ó, hát nem most vett észre valami sürgős leporolnivalót a nadrágja szárán? Még mindig újból és újból hajlamos megfeledkezni róla, hogy varázsa valahogy mostanság nem az igazi.*
- Nahát. Kicsi a világ *mondja újból az asztalra könyökölve, immár sztoikus érdeklődéshez rendezett vonásokkal.
Azért amikor Arja a Báróról beszél, őbelőle is kibukik a nevetés. Igyekszik csendben tartani és eltakarni a kezével a nagy vidorságát, de a válla rázkódása így is úgy is elárulja.*
- A wegtoreni nemesek pár kivételtől eltekintve nem ilyenek *mondja a leírásra. A hangjában keserédes borzongást érezni, mikor erről beszél. El is hallgat utána egy hosszú pillanatra, aztán visszacsalja az ajkára a szeleburdi mosolygást és Arjához hajol.* - De még lehet igaza a könyvednek *súgja oda.* - Ki tudja. Talán néhány év és megkopaszodik. Pocakot ereszt és köszvényes lesz a nagy jólétben, ha a Kereskedőház igazán felvirágzik.
*A lány szavaira csak sajnálkozva félrebiccenti a fejét és együtt érzőn sóhajt. ~Ezek a szegények még csak nem is ettek ki tudja mióta.~ Felajánlaná, hogy Arja maradjon csak, majd ő intézkedik, de egyrészt fogalma sincs, ki az a Reeno, másrészt pedig eltereli a figyelmét az ajtón belépő csuklyás alak. A mozgása, a helyválasztása nagyon is szemet szúr a vörösnek, hiszen az elmúlt években ő is egészen hasonló koreográfiát követett, ha valami okból forgalmasabb helyre volt kénytelen betérni.*
- Rendben, menj csak *mondja, de a tekintete a sarokba húzódó alakon marad.* - Hogy? *pillant vissza Arjára.* - Nem, nem, persze *mondja.* - Szívesen megismerném. *Azért amikor az tündér meginvitálását megejti a lány, Yeza kicsit behúzza a nyakát. Attól tart, hogy esetleg ezzel belekontárkodtak az ügymenetbe, amiben épp Aztyan lavíroz.* - Ha valóban olyan jó, mint mondod, reméljük! *biccent egyet mosolyogva.* - Menj csak, én még itt... elintézek valamit *mondja, aztán maga is felkel az asztaltól. Könnyed és kicsit sem sietős léptekkel indul a sarokasztal felé. Kerül is egy kicsit, hogy inkább oldalról, mint szemből érkezzen. A csuklya közben lekerül és felfedi az illető vonásait.*
- Üdv *szólítja meg Yeza a vendéget, aki se az itallapra nem pillant, se felszolgáló nem keres.* - Csak az eső űzött be vagy rendelnél is valamit? *kérdi.* - Vagy vársz még valakire? *szűkíti összébb a szemeit, ahogy a másik vonásait fürkészi.* - Esetleg csak a honvágy csalt a Kalmárba? *kockáztatja meg a kérdést. Nem biztos benne, de a napbarnított bőr és a határozott vonások a Tűz Városának szülöttére engednek következtetni. Igyekszik felmérni a másik szándékait és hogy rejt-e fegyvert a köpenye alatt, de egy-egy pillanatra visszasandít a pult felé, hátha Arja visszatér. Ha a vörös kincsvadász nem is, de egy újabb vendég feltűnik. Yeza nem túl nagy örömére talán még ennél a korábbinál is gyanúsabban viselkedik azzal a magánál szorongatott zsákkal.*
~Remek!~
4654. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 14:52:19
Üzenet elküldve: 2020-08-09 14:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Csencselő kobold a kalmárban//
*Dren nagyon nem szeret a figyelem középpontjában lenni, olyan helyekre menni ami számára veszélyes lehet és ahonnan nagyon kitűnik és ijesztő idegenekkel beszélni. Meg persze ha olyan árú van nála amivel figyelmet kelthet fel és amit ellophatnak tőle. Pontosan ezért feltűnőbb nem is lehetne a belépése a kalmárba. Szokásos, koszos, toldozott, foldozott ruhái vannak rajta amik önmagukban se illenek a hely hangulatához. De nem is ez a legfeltűnőbb benne hanem az a talán valamikor fehér, de már szürke egykori kenyeres zsák amit úgy ölel magához mintha az élete függne tőle. A tekintete is, azt sugallja. Szinte mint egy rémült vad pásztázza a környezetét és magát amilyen kicsire csak össze tudja húzni úgy próbál a pulthoz odacsoszogni és folytatni a tevékenységét. Nagyon nem tetszik neki az egész helyzet amiben van. A szíve csak úgy kalapál és minden érzéke, azt üvölti, hogy fusson onnan mert baj van.*
*Dren nagyon nem szeret a figyelem középpontjában lenni, olyan helyekre menni ami számára veszélyes lehet és ahonnan nagyon kitűnik és ijesztő idegenekkel beszélni. Meg persze ha olyan árú van nála amivel figyelmet kelthet fel és amit ellophatnak tőle. Pontosan ezért feltűnőbb nem is lehetne a belépése a kalmárba. Szokásos, koszos, toldozott, foldozott ruhái vannak rajta amik önmagukban se illenek a hely hangulatához. De nem is ez a legfeltűnőbb benne hanem az a talán valamikor fehér, de már szürke egykori kenyeres zsák amit úgy ölel magához mintha az élete függne tőle. A tekintete is, azt sugallja. Szinte mint egy rémült vad pásztázza a környezetét és magát amilyen kicsire csak össze tudja húzni úgy próbál a pulthoz odacsoszogni és folytatni a tevékenységét. Nagyon nem tetszik neki az egész helyzet amiben van. A szíve csak úgy kalapál és minden érzéke, azt üvölti, hogy fusson onnan mert baj van.*
4653. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 13:00:12
Üzenet elküldve: 2020-08-09 13:00:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Jenari csuklyáját az arcába húzva, lehajtott fejjel tér be a Wegtoreni Kalmárba. Alap esetben nyilván nem így lenne, de ezúttal elcsigázottnak, és zavarodottnak érzi magát. Ez a város nem az otthona, és csillapíthatatlan honvágy kínozza, nem is beszélve arról, hogy milyen rövid időre találkozhatott csak édesapjával, és még azóta sem tisztázott, vegyes érzelmek kerítik hatalmában vele kapcsolatosan.
Egy gyors pillantással felméri a fogadót magát, és ki is szemel magának egy asztalt, ami talán a legtávolabb esik mindentől, és mindenkitől. Határozott léptekkel oda is siet, hogy az egyik széket kirántva helyet is foglaljon, és birtokba vegye a helyet. Ha módjában áll, olyan környezetet választ magának, ahol hátát a fal óvja, és biztonságos nyugalomban méregetheti a számtalan idegent.
Bár nehezére esik, végül rászánja magát, hogy megszabaduljon fejét takaró és arcát beárnyékoló anyagtól, mielőtt még túl visszahúzódó ábrázatával nem kívánt figyelmet vonz magára.
Mivel látványosan nem kíván senkivel kapcsolatba lépni, ezért esetleges kiszolgálásért sem siet, így ha senki nem kívánja felvenni rendelését, akkor némán, többnyire az asztallap erezetét bámulva ül a sarokban.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.09 13:00:34
*Jenari csuklyáját az arcába húzva, lehajtott fejjel tér be a Wegtoreni Kalmárba. Alap esetben nyilván nem így lenne, de ezúttal elcsigázottnak, és zavarodottnak érzi magát. Ez a város nem az otthona, és csillapíthatatlan honvágy kínozza, nem is beszélve arról, hogy milyen rövid időre találkozhatott csak édesapjával, és még azóta sem tisztázott, vegyes érzelmek kerítik hatalmában vele kapcsolatosan.
Egy gyors pillantással felméri a fogadót magát, és ki is szemel magának egy asztalt, ami talán a legtávolabb esik mindentől, és mindenkitől. Határozott léptekkel oda is siet, hogy az egyik széket kirántva helyet is foglaljon, és birtokba vegye a helyet. Ha módjában áll, olyan környezetet választ magának, ahol hátát a fal óvja, és biztonságos nyugalomban méregetheti a számtalan idegent.
Bár nehezére esik, végül rászánja magát, hogy megszabaduljon fejét takaró és arcát beárnyékoló anyagtól, mielőtt még túl visszahúzódó ábrázatával nem kívánt figyelmet vonz magára.
Mivel látványosan nem kíván senkivel kapcsolatba lépni, ezért esetleges kiszolgálásért sem siet, így ha senki nem kívánja felvenni rendelését, akkor némán, többnyire az asztallap erezetét bámulva ül a sarokban.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.09 13:00:34
4652. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 12:13:47
Üzenet elküldve: 2020-08-09 12:13:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Újra a Kalmárban//
//Yeza, Strat és érintőlegesen nagyjából mindenki//
*Yeza érkezik először, igazán csinos, legalábbis Arjának nagyon tetszik, ő is szeretne így öltözködni, ~bár mégsem~ gondolja végig, valahogy neki más a stílusa, hogy mi is, azt még nem igazán tudja, olyan új neki mindez, a nőies öltözködés, a piacon sem tudta megvenni azt a csodás lila ruhát, ami egy nemeskisasszonyé lehetett biztosan, és kényszerűségből aztán eladta, vagy csak egyszerűen kirabolták a nemescsalád kúriáját a lázadás alatt, Arja nem tudja, de az a ruha annnyira elbűvölte! De nem tudta megvenni... de Yezán annyira jól áll minden!*
- A ruhaszegélyed! *jut eszébe az ígérete.*
- Mielőtt elindulunk, még megvarrom majd! *mondja komolyan, jelezve hogy nem felejtette el az ígéretet.
A kérdésre Yeza pillantást követi a tekintete, és elámul.*
- Strat! Nahát... *ismeri fel a tündért. Mennyi minden történt azóta, amióta elváltak a Fogadó ajtajában! De biztos, hogy Strattal is! Alig ismerni meg... ~igazán, megférfiasodott, vagy hogy mondják~ bámulja csodálkozva.*
- Ismerem *kap észbe aztán a bámészkodásból, és válaszol a kérdésre.*
- Stratnak hívják. Hathúros Stratnak. Nagyon szépen énekel! Tudod, ő kísért el, amikor idejöttem a bárót keresve a Fogadóba. Ja neem, ő nem dolgozik itt! Azóta nem is láttam!
- De egy kicsit... megváltozott *érződik ki a hangjából is a csodálkozás.*
- Sármos gazfickó? *neveti el magát Arja Yeza jellemzésén, ez alapján nézve meg magának a Bárót újra.*
- Velem igazán rendes volt. *tűnődik el.*
- Mondjuk amíg nem találkoztam vele, én is azt hittem, biztos valami pohos, magas kalapú vénember. Tudod, egy mesekönyvben volt egy kép egy báróról az Árvaházban, én meg azt gondoltam, minden báró olyan lehet.
*~Szóval sörmester. Azért beszélgetett annyit Mikkel a sörökről.~*
- Mik? Nem tudom, merre lehet. *válaszolja Arja, maga is nyugtalankodva, hiszen a pultos máskor mindig vagy a vendégtérben, vagy a konyhában tüsténkedik, és ott segít Moriéknak, ahol tud.*
- El kellene mennem felkutatni Reenot. *vált témát, elhessegetve az aggódását, meg azt a késztetést, hogy elinduljon, és most azonnal megkeresse Miket, és megkérdezze tőle, nem akar-e velük tartani a Kikötőbe, persze csak ha Aztyan elengedi.*
- Sizpaknak megígértük, hogy küldünk át neki ételt.
- Segíthetünk! De előbb együnk, jó? *kéri, amikor Yeza Xavyért aggódik.*
- Megyek, megkeresem Reenot *áll fel, kicsit kelletlenül hagyva ott a kényelmes üldögélést ~de Yezának igaza van, segítenünk kéne neki~* - aztán hozok magunknak valamit a konyháról. Stratot meg idehívom, ha nem bánod! *pillant kérdőn Yezára.*
- Strat!! *int vissza maga is.* - Gyere majd ide hozzánk!! *formálja ajkaival a szavakat, és mutatja is kedvesen az invitálást, de odamenni nem akar, látva, hogy Strat épp Aztyannal tárgyal valamiről.*
- Biztosan itt fog zenélni a Kalmárban! *mondja még izgatottan Yezának.*
- Vagy velem tartasz Te is? *kérdezi meg a rőthajút, mielőtt elindul.*
//Yeza, Strat és érintőlegesen nagyjából mindenki//
*Yeza érkezik először, igazán csinos, legalábbis Arjának nagyon tetszik, ő is szeretne így öltözködni, ~bár mégsem~ gondolja végig, valahogy neki más a stílusa, hogy mi is, azt még nem igazán tudja, olyan új neki mindez, a nőies öltözködés, a piacon sem tudta megvenni azt a csodás lila ruhát, ami egy nemeskisasszonyé lehetett biztosan, és kényszerűségből aztán eladta, vagy csak egyszerűen kirabolták a nemescsalád kúriáját a lázadás alatt, Arja nem tudja, de az a ruha annnyira elbűvölte! De nem tudta megvenni... de Yezán annyira jól áll minden!*
- A ruhaszegélyed! *jut eszébe az ígérete.*
- Mielőtt elindulunk, még megvarrom majd! *mondja komolyan, jelezve hogy nem felejtette el az ígéretet.
A kérdésre Yeza pillantást követi a tekintete, és elámul.*
- Strat! Nahát... *ismeri fel a tündért. Mennyi minden történt azóta, amióta elváltak a Fogadó ajtajában! De biztos, hogy Strattal is! Alig ismerni meg... ~igazán, megférfiasodott, vagy hogy mondják~ bámulja csodálkozva.*
- Ismerem *kap észbe aztán a bámészkodásból, és válaszol a kérdésre.*
- Stratnak hívják. Hathúros Stratnak. Nagyon szépen énekel! Tudod, ő kísért el, amikor idejöttem a bárót keresve a Fogadóba. Ja neem, ő nem dolgozik itt! Azóta nem is láttam!
- De egy kicsit... megváltozott *érződik ki a hangjából is a csodálkozás.*
- Sármos gazfickó? *neveti el magát Arja Yeza jellemzésén, ez alapján nézve meg magának a Bárót újra.*
- Velem igazán rendes volt. *tűnődik el.*
- Mondjuk amíg nem találkoztam vele, én is azt hittem, biztos valami pohos, magas kalapú vénember. Tudod, egy mesekönyvben volt egy kép egy báróról az Árvaházban, én meg azt gondoltam, minden báró olyan lehet.
*~Szóval sörmester. Azért beszélgetett annyit Mikkel a sörökről.~*
- Mik? Nem tudom, merre lehet. *válaszolja Arja, maga is nyugtalankodva, hiszen a pultos máskor mindig vagy a vendégtérben, vagy a konyhában tüsténkedik, és ott segít Moriéknak, ahol tud.*
- El kellene mennem felkutatni Reenot. *vált témát, elhessegetve az aggódását, meg azt a késztetést, hogy elinduljon, és most azonnal megkeresse Miket, és megkérdezze tőle, nem akar-e velük tartani a Kikötőbe, persze csak ha Aztyan elengedi.*
- Sizpaknak megígértük, hogy küldünk át neki ételt.
- Segíthetünk! De előbb együnk, jó? *kéri, amikor Yeza Xavyért aggódik.*
- Megyek, megkeresem Reenot *áll fel, kicsit kelletlenül hagyva ott a kényelmes üldögélést ~de Yezának igaza van, segítenünk kéne neki~* - aztán hozok magunknak valamit a konyháról. Stratot meg idehívom, ha nem bánod! *pillant kérdőn Yezára.*
- Strat!! *int vissza maga is.* - Gyere majd ide hozzánk!! *formálja ajkaival a szavakat, és mutatja is kedvesen az invitálást, de odamenni nem akar, látva, hogy Strat épp Aztyannal tárgyal valamiről.*
- Biztosan itt fog zenélni a Kalmárban! *mondja még izgatottan Yezának.*
- Vagy velem tartasz Te is? *kérdezi meg a rőthajút, mielőtt elindul.*
4651. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 11:55:19
Üzenet elküldve: 2020-08-09 11:55:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Ügyintézés, Yeza, Arja//
*Egész kellemesnek érzi a helyet, bár még sosem járt itt. Csak hallott a helyről, akkor még Kósza Pinty néven futott, biztosan történt egy kis változás.*
-A'cron Aztyan al'Areen, jól ejtem?
*Kérdez vissza, mert nem biztos benne, s semmiképp sem szeretne tisztetlennek tűnni. Bár manapság nem sokan adnak az ilyesmire, szeret adni az apró részletekre. *
-Jómagam Hathúros Strat vagyok, s a hat húros a kenyerem.
*Enged meg magának egy kis szójátékot, ahogy megmozgatja a hangszerét. *
-Bár mostanában munka híján vagyok.
*Jegyzi meg a célirányosan, apró zsivány vigyorral az arcán, miközben hallgatja a férfit.*
-Igen, igen. Megromlik. Nincs szükségem ennyire, nem tudnám sem tárolni, sem füstölni. Nem is annyira az arany érdekel higgye el, inkább nem szeretném, ha pocsék a menne.
*Vonja le a konklúziót, tényleg nem annyira az arany hajtja, nincs is igazán kereskedő vénája az ilyesmihez, de így tűnik logikusnak.*
-Hmm.
*Hümmög, majd kis kutakodás után a zsákjából előveszi a hatalmas tülköt és a maihhin szarvat is, leteszi a pultra.*
-Akad minden, amit kérdez.
*Bólint is hozzá egy nagyot.*
-Ebből hangszert akarok készíttetni, a bőrből pedig palástot magamnak, bár ehhez kellene egy mesterember, az a szemtelen lányka említett is valami kovácsműhelyes, nem tudja merre van esetleg?
*Talán csapongónak tűnhetnek a mondatai, de mind kapcsolódik egymáshoz, ha tudja követni az ember a fonalat.*
-Viszont a szarvából fegyvert lehet készíteni, sziklakemény! Nem igazán vagyok híve a harcnak, ha elkerülhető, biztosan van aki nagyobb hasznát venné, attól szívesen megválok, ha esetleg érdekli.
*Bár nem rossz harcos, nem ez az igazi erősség, s ha kaphat érte egy kis plusz aranyat, és jó helyre is kerül a végén a szarv, neki tökéletesen megfelel. Ekkor veheti észre, hogy megakadt rajta egy szempár, nem is akármilyen. Egy gyönyörű, meleg tekintet találkozhat az ő hideg kékjével, talán éppen csak pislogni felejt el, ha sikerül összeakasztani őket. Éppen készülne tenni valamit, mikor a szeme csak egy aprót mozdul el, hogy éppen meglássa Arját. Megismerve még korábbról, egy szívélyes integetéssel köszön, s hamar lágy, barátságos hangon meg is szólal. *
-Arja! Szervusz!
*Egész kellemesnek érzi a helyet, bár még sosem járt itt. Csak hallott a helyről, akkor még Kósza Pinty néven futott, biztosan történt egy kis változás.*
-A'cron Aztyan al'Areen, jól ejtem?
*Kérdez vissza, mert nem biztos benne, s semmiképp sem szeretne tisztetlennek tűnni. Bár manapság nem sokan adnak az ilyesmire, szeret adni az apró részletekre. *
-Jómagam Hathúros Strat vagyok, s a hat húros a kenyerem.
*Enged meg magának egy kis szójátékot, ahogy megmozgatja a hangszerét. *
-Bár mostanában munka híján vagyok.
*Jegyzi meg a célirányosan, apró zsivány vigyorral az arcán, miközben hallgatja a férfit.*
-Igen, igen. Megromlik. Nincs szükségem ennyire, nem tudnám sem tárolni, sem füstölni. Nem is annyira az arany érdekel higgye el, inkább nem szeretném, ha pocsék a menne.
*Vonja le a konklúziót, tényleg nem annyira az arany hajtja, nincs is igazán kereskedő vénája az ilyesmihez, de így tűnik logikusnak.*
-Hmm.
*Hümmög, majd kis kutakodás után a zsákjából előveszi a hatalmas tülköt és a maihhin szarvat is, leteszi a pultra.*
-Akad minden, amit kérdez.
*Bólint is hozzá egy nagyot.*
-Ebből hangszert akarok készíttetni, a bőrből pedig palástot magamnak, bár ehhez kellene egy mesterember, az a szemtelen lányka említett is valami kovácsműhelyes, nem tudja merre van esetleg?
*Talán csapongónak tűnhetnek a mondatai, de mind kapcsolódik egymáshoz, ha tudja követni az ember a fonalat.*
-Viszont a szarvából fegyvert lehet készíteni, sziklakemény! Nem igazán vagyok híve a harcnak, ha elkerülhető, biztosan van aki nagyobb hasznát venné, attól szívesen megválok, ha esetleg érdekli.
*Bár nem rossz harcos, nem ez az igazi erősség, s ha kaphat érte egy kis plusz aranyat, és jó helyre is kerül a végén a szarv, neki tökéletesen megfelel. Ekkor veheti észre, hogy megakadt rajta egy szempár, nem is akármilyen. Egy gyönyörű, meleg tekintet találkozhat az ő hideg kékjével, talán éppen csak pislogni felejt el, ha sikerül összeakasztani őket. Éppen készülne tenni valamit, mikor a szeme csak egy aprót mozdul el, hogy éppen meglássa Arját. Megismerve még korábbról, egy szívélyes integetéssel köszön, s hamar lágy, barátságos hangon meg is szólal. *
-Arja! Szervusz!
4650. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-09 10:24:29
Üzenet elküldve: 2020-08-09 10:24:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Újra a Kalmárban//
//Arja, Hathúros Strat és érintőlegesen nagyjából mindenki//
*Yeza is igyekszik rendbe szedni magát a szobájában. Ázott gönceit egyelőre a szék hátára szórja. Később majd utánajár, hogy hol tudja őket mosásba adni. Legalábbis nagyon reméli, hogy nem neki kell mosni magára, mert abból egy életre elég volt az elmúlt pár évben.
Magas derekú, szűk, fekete nadrágot húz, melynek mindkét oldalvonalát arasznyi szélesen díszíti az óarannyal hímzett wegtoreni ornamentika. Hozzá ejtett vállú, fehér ingecskét vesz és egy rövid, passzentos mellényt duplasoros gombolással. Ezúttal a kardját a szobájában hagyja, csak az iffyt, a sivatagi karomtőr marad nála, amit széles, bordó selyemövébe tűz.
Már a lépcsőn lefelé megüti a fülét a pultnál hetvenkedő társaság jókedvű zsivaja. Zsoldosfélének vagy kalandozó szerencsevadászoknak tűnnek. Lehet, hogy könnyelműség volt Yezától fent hagyni a kardját. Ha ezek felöntenek a garatra, még a végén galiba lesz. Sóhajtva igyekszik elhessegetni a mindenben bajt sejtő gondolatokat és inkább nem túlaggódni a dolgot. Ahogy látja, Arja már helyet is foglalt az egyik asztalnál, így ő is arra veszi az irányt.*
- Sokakat bekergetett az eső *mondja. Ő maga is letelepszik és végigfuttatja pillantását a Kalmár vendégein.* - Vagy mindig ennyien vannak?
*A sokaságban lehetne válogatni az érdekes szerzetek közül, de akin megakad a szeme, az a tündér, akivel Aztyan beszélget. Még sosem látott hozzá hasonlót. Nem tündért, mert találkozott már néhánnyal a virágbanszületettek népének képviselői közül, de ilyen tündért még nem látott. Megkapó jelenés, mint az a fajára általában jellemző, de ebben az ifjúban van valami titokzatos, valami túlvilági delejesség. Mire a Rőt észbe kap, már vagy egy perce bámulhatja. Yeza pillantása amellett, hogy érdeklődő és elragadtatott, alapos is. Végigkutatja az úrficska alakját tetőtől talpig és nem kerülik el a figyelmét a mozdulatok, a gesztusok sem. Ha az átható kék szempár felé fordulna, nem kapja el a pillantását, inkább csak megajándékozza a nem mindennapi idegent egy mosollyal.*
- Ki az a bárd? *kérdi Arját* - Ismered? Talán ő is itt dolgozik? *Tekintete továbbra is a kobzos tündéren függ, míg merengő érdeklődéssel puhatolózik felőle a vörös lánynál. Arja figyelme azonban máson ragad meg.*
- Hm? *fordul felé Yeza, mint aki eddig valahol egészen máshol járt.* - Ki? *Kell egy pillanat, míg összerakja a félfüllel hallott információkat.* - A Báró? *Más se kell, hogy egy pillanat alatt felrázza Yezát a merengő szemlélődésből. Izgatott, kicsit ideges pezsgés borzol halvány libabőrt a karjára.* - Hát ő az? *Végigméri a férfit, de azért jóval diszkrétebben, mint korábban a tündért.* - Simlis képe van *hunyorít a két nőcskével parolázó alak felé.* - De sármos egy gazfickó, azt meg kell hagyni. *Halkan beszél. Szavait csak Arjának szánja. A lányra mosolyog, mintha máris bizalmas barátnők lennének.
Figyeli még egy darabig az asztaltársaságot. Hallani nem hallja őket, de anélkül is érezhető, hogy émelygősen cukros a diskurzus. Talán üzlet. Talán csak szórakozás. Nehéz lenne megmondani.*
- Kinek? *kérdez vissza, mert először nem világos neki, a dolog, de ahogy követi Arja tekintetét a törpéig, már minden értelmet nyer.* - Ja, hogy a sörmester úrnak. Két fegyverest? *hümment töprengve.* - Árut visznek talán? *Alapvetően úgy fogalmaz, hogy magát nem kalkulálja bele a kijelölt csapatba. Egyrészt nem gondolja, hogy már most elég bizalmat szavaznának neki egy ilyen küldetéshez, másrészt pedig a Kikötő egyelőre még mindig elég forró talaj a számára. Nem kockáztatna, amíg a Báró fel nem hajtja neki azt a Wegtoreni Fekete Váltót.*
- Mik merre jár? *fordul körbe a nyakát nyújtogatva.* - Xavy hogy győzi egyedül ennyi vendéggel? Nem kéne segítenünk neki? Legalább az üres poharakat meg tányérokat leszedni *vonja meg a vállát.* - Vagy ne? *Nem tudja, mi itt a szokás. Lehet, hogy azzal is bakot lőne, ha ebbe beleavatkozna. Arja remélhetőleg már jobban ismeri a hatáskörök merre-meddigjét a Kereskedőház berkein belül. Nem akarja egy újabb elszámított húzással még jobban elásni magát. Főleg hogy most itt van Aztyan is és a Báró is. Még mindig a fülében csengenek az intéző jegesen karcos szavai, melyekben nemrég hathatósan ecsetelte a kétes örömét afelett, hogy Yeza mennyire a szívén viseli a társai sorsát, meg hogy ha bárkinek problémája van, az majd felé jelzi és a vörösnek nem szükséges magára venni ezt a terhet. Emiatt még mindig gombóc van a gyomrában. Lehet, hogy oda kéne küldenie Arját, hogy biztos, ami biztos, inkább kérdezzen rá a sebhelyes arcúnál? Ő nem vállalkozik rá, az fix! Még az kéne, hogy most meg amiatt szúrja át a tekintetével a férfi, hogy beszélgetés közben megzavarja.*
//Arja, Hathúros Strat és érintőlegesen nagyjából mindenki//
*Yeza is igyekszik rendbe szedni magát a szobájában. Ázott gönceit egyelőre a szék hátára szórja. Később majd utánajár, hogy hol tudja őket mosásba adni. Legalábbis nagyon reméli, hogy nem neki kell mosni magára, mert abból egy életre elég volt az elmúlt pár évben.
Magas derekú, szűk, fekete nadrágot húz, melynek mindkét oldalvonalát arasznyi szélesen díszíti az óarannyal hímzett wegtoreni ornamentika. Hozzá ejtett vállú, fehér ingecskét vesz és egy rövid, passzentos mellényt duplasoros gombolással. Ezúttal a kardját a szobájában hagyja, csak az iffyt, a sivatagi karomtőr marad nála, amit széles, bordó selyemövébe tűz.
Már a lépcsőn lefelé megüti a fülét a pultnál hetvenkedő társaság jókedvű zsivaja. Zsoldosfélének vagy kalandozó szerencsevadászoknak tűnnek. Lehet, hogy könnyelműség volt Yezától fent hagyni a kardját. Ha ezek felöntenek a garatra, még a végén galiba lesz. Sóhajtva igyekszik elhessegetni a mindenben bajt sejtő gondolatokat és inkább nem túlaggódni a dolgot. Ahogy látja, Arja már helyet is foglalt az egyik asztalnál, így ő is arra veszi az irányt.*
- Sokakat bekergetett az eső *mondja. Ő maga is letelepszik és végigfuttatja pillantását a Kalmár vendégein.* - Vagy mindig ennyien vannak?
*A sokaságban lehetne válogatni az érdekes szerzetek közül, de akin megakad a szeme, az a tündér, akivel Aztyan beszélget. Még sosem látott hozzá hasonlót. Nem tündért, mert találkozott már néhánnyal a virágbanszületettek népének képviselői közül, de ilyen tündért még nem látott. Megkapó jelenés, mint az a fajára általában jellemző, de ebben az ifjúban van valami titokzatos, valami túlvilági delejesség. Mire a Rőt észbe kap, már vagy egy perce bámulhatja. Yeza pillantása amellett, hogy érdeklődő és elragadtatott, alapos is. Végigkutatja az úrficska alakját tetőtől talpig és nem kerülik el a figyelmét a mozdulatok, a gesztusok sem. Ha az átható kék szempár felé fordulna, nem kapja el a pillantását, inkább csak megajándékozza a nem mindennapi idegent egy mosollyal.*
- Ki az a bárd? *kérdi Arját* - Ismered? Talán ő is itt dolgozik? *Tekintete továbbra is a kobzos tündéren függ, míg merengő érdeklődéssel puhatolózik felőle a vörös lánynál. Arja figyelme azonban máson ragad meg.*
- Hm? *fordul felé Yeza, mint aki eddig valahol egészen máshol járt.* - Ki? *Kell egy pillanat, míg összerakja a félfüllel hallott információkat.* - A Báró? *Más se kell, hogy egy pillanat alatt felrázza Yezát a merengő szemlélődésből. Izgatott, kicsit ideges pezsgés borzol halvány libabőrt a karjára.* - Hát ő az? *Végigméri a férfit, de azért jóval diszkrétebben, mint korábban a tündért.* - Simlis képe van *hunyorít a két nőcskével parolázó alak felé.* - De sármos egy gazfickó, azt meg kell hagyni. *Halkan beszél. Szavait csak Arjának szánja. A lányra mosolyog, mintha máris bizalmas barátnők lennének.
Figyeli még egy darabig az asztaltársaságot. Hallani nem hallja őket, de anélkül is érezhető, hogy émelygősen cukros a diskurzus. Talán üzlet. Talán csak szórakozás. Nehéz lenne megmondani.*
- Kinek? *kérdez vissza, mert először nem világos neki, a dolog, de ahogy követi Arja tekintetét a törpéig, már minden értelmet nyer.* - Ja, hogy a sörmester úrnak. Két fegyverest? *hümment töprengve.* - Árut visznek talán? *Alapvetően úgy fogalmaz, hogy magát nem kalkulálja bele a kijelölt csapatba. Egyrészt nem gondolja, hogy már most elég bizalmat szavaznának neki egy ilyen küldetéshez, másrészt pedig a Kikötő egyelőre még mindig elég forró talaj a számára. Nem kockáztatna, amíg a Báró fel nem hajtja neki azt a Wegtoreni Fekete Váltót.*
- Mik merre jár? *fordul körbe a nyakát nyújtogatva.* - Xavy hogy győzi egyedül ennyi vendéggel? Nem kéne segítenünk neki? Legalább az üres poharakat meg tányérokat leszedni *vonja meg a vállát.* - Vagy ne? *Nem tudja, mi itt a szokás. Lehet, hogy azzal is bakot lőne, ha ebbe beleavatkozna. Arja remélhetőleg már jobban ismeri a hatáskörök merre-meddigjét a Kereskedőház berkein belül. Nem akarja egy újabb elszámított húzással még jobban elásni magát. Főleg hogy most itt van Aztyan is és a Báró is. Még mindig a fülében csengenek az intéző jegesen karcos szavai, melyekben nemrég hathatósan ecsetelte a kétes örömét afelett, hogy Yeza mennyire a szívén viseli a társai sorsát, meg hogy ha bárkinek problémája van, az majd felé jelzi és a vörösnek nem szükséges magára venni ezt a terhet. Emiatt még mindig gombóc van a gyomrában. Lehet, hogy oda kéne küldenie Arját, hogy biztos, ami biztos, inkább kérdezzen rá a sebhelyes arcúnál? Ő nem vállalkozik rá, az fix! Még az kéne, hogy most meg amiatt szúrja át a tekintetével a férfi, hogy beszélgetés közben megzavarja.*
4649. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-08 19:42:38
Üzenet elküldve: 2020-08-08 19:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Újra a Kalmárban//
//Yeza, Graril//
//Kicsit Xavy, érintőlegesen Esti, Dora, CCC, Sergretor//
*Átérnek hát mind a hárman szerencsésen a Kovácsműhelyből a Piactéren meg a régi Szegénynegyeden keresztül a viharban a Kalmárba, méghozzá úgy, hogy közben egyikükbe sem, meg a tevékbe sem csap bele a ménkű, aminek Arja kifejezetten örül. Annak már kevésbé, hogy mindhármuk ruházatából facsarni lehet a vizet, mire átérnek, és a kinézetükön az istállói látogatás sem javít sokat, inkább csak ront. Arja most kivételesen Zsálya mellett Keirát is fáradtan az istállósfiúra hagyja ~majd később megnézem~ pedig máskor mindig maga szerszámozza és csutakolja le alapos gondossággal. Mindenesetre az itatást azért még megejti. A földet seprő, hosszú szoknyája, a blúza, a haja, a maga köré kerített, de a végén már semmi védelmet nem nyújtó, köpenyként szolgáló vékony takaró: mindene merő víz.
Yezához hasonlóan ő is tőle telhetően rendbe szedi magát, kicsavarva, amit lehet, a vörös, arcára tapadó fürtöket hátrasimítva a homlokából, mielőtt belépnének a Kalmár vendégterébe. Ezzel együtt valószínűleg azért eléggé feltűnő látványt nyújtanak. Arja hosszú szoknyáját lehúzza a víz súlya, blúzán minden előzetes igazgatás ellenére átsejlik a fiatal leánytest minden íve és hajlata, haja a hátára tapad. A lány már finoman lúdbőrzik a vizes ruháktól ~a végén még megfázok emiatt az egész miatt~ kedvetlenedik egészen.
A kíváncsisága még így is felülkerekedik pillanatnyi rosszkedvén, az otthon lévő biztonságával néz körbe gyorsan, amíg Yezával a lépcsőhöz érnek: a Kalmár persze megint tele van.*
- Rendben! Idelent találkozunk! *bólint Yezának, majd Grarilra mosolyog, erőt véve a rosszkedvén meg a lúdbőrzésén.
Odafent, a szobájába érve lehámoz magáról mindent, és alaposan átdörzsöli az ágyra ülve először az összes porcikáját, utána pedig a haját veszi kezelésbe, addig dörzsölve, amíg a víz jó részét ki nem szívja belőle, aztán nekiáll, hogy kikefélje.
Végül nadrágot, inget kap magára, felcsatolja a széles övét, aztán felveszi a kényelmes fűzős mellényét, megrázza a fürtjeit és farkaséhesen elindul lefelé.
Kis hezitálás után, látva hogy a pultnál egy csomóan vannak, inkább leül az egyik szabad asztalhoz a pulttól nem messze, úgy igyekszik elkapni Xavy tekintetét. Azt se bánja, hogy ha várnia kell: örül, hogy végre, végre leülhet és dolga végezetten pihenhet. A fogadóban úgyis igazán sokan vannak, így Arja kedvére hódolhat egyik kedvenc elfoglaltságának, a kényelmes bámészkodásnak. Ami csakhamar meglepődésbe megy át, amikor meglátja a bárót. Ha esetleg Yezáék közben megérkeznek, akkor hangot is ad a meglepődésnek:*
- Ott a báró! Annál az asztalnál! A mélységi nővel meg az úrikisasszonnyal! *súgja, talán egy kicsit az illendőnél hangosabban, de azért legalább nem mutogat.*
- Szóval előkerült! *mustrálja végig hátradőlve, egy kicsit megnyugodva, de miután napirendre tér a dolog felett, zavartalanul tovább folytatja a szemlélődést.*
- Ó, Reeno! El ne felejtsek szólni neki, hogy menjen át a Kovácsműhelybe, és vigyen a tündérnek egy tál pörköltet. *emlékezteti magát.*
- Aztyan két fegyverest ígért neki közülünk kísérőnek. Ott volt a Műhelyben. Ha jól hallottam, a Kikötőbe kell majd menni. De ma még pihenhetünk. *fecseg tovább halkan, az asztalnál ülő törpe felé intve finoman, ügyelve, hogy az meg ne hallja.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.08 19:46:55
//Yeza, Graril//
//Kicsit Xavy, érintőlegesen Esti, Dora, CCC, Sergretor//
*Átérnek hát mind a hárman szerencsésen a Kovácsműhelyből a Piactéren meg a régi Szegénynegyeden keresztül a viharban a Kalmárba, méghozzá úgy, hogy közben egyikükbe sem, meg a tevékbe sem csap bele a ménkű, aminek Arja kifejezetten örül. Annak már kevésbé, hogy mindhármuk ruházatából facsarni lehet a vizet, mire átérnek, és a kinézetükön az istállói látogatás sem javít sokat, inkább csak ront. Arja most kivételesen Zsálya mellett Keirát is fáradtan az istállósfiúra hagyja ~majd később megnézem~ pedig máskor mindig maga szerszámozza és csutakolja le alapos gondossággal. Mindenesetre az itatást azért még megejti. A földet seprő, hosszú szoknyája, a blúza, a haja, a maga köré kerített, de a végén már semmi védelmet nem nyújtó, köpenyként szolgáló vékony takaró: mindene merő víz.
Yezához hasonlóan ő is tőle telhetően rendbe szedi magát, kicsavarva, amit lehet, a vörös, arcára tapadó fürtöket hátrasimítva a homlokából, mielőtt belépnének a Kalmár vendégterébe. Ezzel együtt valószínűleg azért eléggé feltűnő látványt nyújtanak. Arja hosszú szoknyáját lehúzza a víz súlya, blúzán minden előzetes igazgatás ellenére átsejlik a fiatal leánytest minden íve és hajlata, haja a hátára tapad. A lány már finoman lúdbőrzik a vizes ruháktól ~a végén még megfázok emiatt az egész miatt~ kedvetlenedik egészen.
A kíváncsisága még így is felülkerekedik pillanatnyi rosszkedvén, az otthon lévő biztonságával néz körbe gyorsan, amíg Yezával a lépcsőhöz érnek: a Kalmár persze megint tele van.*
- Rendben! Idelent találkozunk! *bólint Yezának, majd Grarilra mosolyog, erőt véve a rosszkedvén meg a lúdbőrzésén.
Odafent, a szobájába érve lehámoz magáról mindent, és alaposan átdörzsöli az ágyra ülve először az összes porcikáját, utána pedig a haját veszi kezelésbe, addig dörzsölve, amíg a víz jó részét ki nem szívja belőle, aztán nekiáll, hogy kikefélje.
Végül nadrágot, inget kap magára, felcsatolja a széles övét, aztán felveszi a kényelmes fűzős mellényét, megrázza a fürtjeit és farkaséhesen elindul lefelé.
Kis hezitálás után, látva hogy a pultnál egy csomóan vannak, inkább leül az egyik szabad asztalhoz a pulttól nem messze, úgy igyekszik elkapni Xavy tekintetét. Azt se bánja, hogy ha várnia kell: örül, hogy végre, végre leülhet és dolga végezetten pihenhet. A fogadóban úgyis igazán sokan vannak, így Arja kedvére hódolhat egyik kedvenc elfoglaltságának, a kényelmes bámészkodásnak. Ami csakhamar meglepődésbe megy át, amikor meglátja a bárót. Ha esetleg Yezáék közben megérkeznek, akkor hangot is ad a meglepődésnek:*
- Ott a báró! Annál az asztalnál! A mélységi nővel meg az úrikisasszonnyal! *súgja, talán egy kicsit az illendőnél hangosabban, de azért legalább nem mutogat.*
- Szóval előkerült! *mustrálja végig hátradőlve, egy kicsit megnyugodva, de miután napirendre tér a dolog felett, zavartalanul tovább folytatja a szemlélődést.*
- Ó, Reeno! El ne felejtsek szólni neki, hogy menjen át a Kovácsműhelybe, és vigyen a tündérnek egy tál pörköltet. *emlékezteti magát.*
- Aztyan két fegyverest ígért neki közülünk kísérőnek. Ott volt a Műhelyben. Ha jól hallottam, a Kikötőbe kell majd menni. De ma még pihenhetünk. *fecseg tovább halkan, az asztalnál ülő törpe felé intve finoman, ügyelve, hogy az meg ne hallja.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.08 19:46:55
4648. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-08 18:20:04
Üzenet elküldve: 2020-08-08 18:20:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai, Xavy és CCC//
//Részben Sergretor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még a lépcsőn lefelé is azon gondolkodik, hogy mennyire nem helyes most magára hagynia Aenaet odafent. Nem attól tart, hogy esetleg kárt tesz magában vagy eldobja az életét, bár komoly következményei lennének, ha a Vashegy úrnőjét az ő ágyában találnák meg, mondjuk felmetszett csuklókkal. A hideg is kirázza a gondolattól és igyekszik is szabadulni tőle. Össze kell szednie magát, bár az a "szeretlek" jobban elérte, mint kellene. Így ha úgy véli, hogy a lány többet árt neki, mint használ, hogyan fogja lapátra tenni?
Úgy dönt, hogy a problémát elteszi későbbre, hogy letisztult fejjel, a fejlemények tükrében dönthessen majd. Most túl friss a dolog, túl fáradt és még a végén rossz döntéseket hozna.
A fogadóba leérve már magára ölti megszokott, hanyag mosolyát és úrias arckifejezését. A ház ura visszatért, örvendjetek mind - üzeni sárga tekintete.
Most már fekete, kényelmesen szűkre mért vászonnadrágot visel, széles mellkasán és vállán fehér, méregdrága ing feszül, könyékig hanyag lezserséggel felhajtva, ujján sötét, talán mélylila liliommintákkal díszítve. A virágok egy férfi ruháján is szépek, feltéve, hogy a férfi tudja viselni. És az igric tudja. Az ing felett szűk derekú mellény, wegtoreni jegyekkel, lábán fekete csizma, makulátlan és csillogó, oldalán ugyancsak fekete mintával. Fegyvert most nem kötött magára, hisz itthon van, saját házában, övéi közt.
A lépcső aljában, a pultnál találkozik a tekintete Aztyanéval, aki, minő meglepetés éppen tárgyal valakivel. Ha nem felejti el említeni neki a törpe járandóságát, akkor kiutalja az 500 aranyat Elgretor Otitumalnak a kiváló sörökért.
Mi sem természetesebb, a jó munkáért jár a fizetség.
Ha senki sem állítja meg, akkor egyenesen Dora és Estanellaria asztalához sétál könnyű lépésekkel, hogy megállva mellettük, kissé meghajtsa magát feléjük.*
- Köszönöm a türelmüket, hölgyeim. Remélem, nem várattam meg önöket jobban a szükségesnél. *Mindkét lány láthatja, hogy a báró immár a megszokott eleganciával és megjelenéssel tér vissza hozzájuk és foglal helyet mellettük, ha arra utaló magatartást tapasztal.
Ha pedig leült, akkor rá is térhetnek jövetelük okára.*
- Halljuk hát, miben állhat a Kereskedőház a Vashegy és annak hű kancellárjának szolgálatára? *Kérdi könnyed, társalgó hangnemben. Egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy Habrertuson keresztül a Vashegyet és annak úrnőjét kívánja szolgálni és érdekeit szem előtt tartani.
Még mielőtt komolyabban belekezdhetnének, egy pohár hűs fehérbort rendel magának Xavytól, hisz ebben a melegben mi sem eshet jobban, mint egy gyümölcsös és fanyar fehér nedű.*
- És kedves Dora, hogy korábbi megjegyzésedre reflektáljak, hogyan is felejthetnélek el. Főleg a Tündérmulatságon történtek után. *Mosolyog kedvesen az elf lányra, sárga ragadozószemeiben pedig ott a csillanás, hogy mindketten értsék, a mulatság melyik pillanatára is gondol pontosan.*
//Részben Sergretor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még a lépcsőn lefelé is azon gondolkodik, hogy mennyire nem helyes most magára hagynia Aenaet odafent. Nem attól tart, hogy esetleg kárt tesz magában vagy eldobja az életét, bár komoly következményei lennének, ha a Vashegy úrnőjét az ő ágyában találnák meg, mondjuk felmetszett csuklókkal. A hideg is kirázza a gondolattól és igyekszik is szabadulni tőle. Össze kell szednie magát, bár az a "szeretlek" jobban elérte, mint kellene. Így ha úgy véli, hogy a lány többet árt neki, mint használ, hogyan fogja lapátra tenni?
Úgy dönt, hogy a problémát elteszi későbbre, hogy letisztult fejjel, a fejlemények tükrében dönthessen majd. Most túl friss a dolog, túl fáradt és még a végén rossz döntéseket hozna.
A fogadóba leérve már magára ölti megszokott, hanyag mosolyát és úrias arckifejezését. A ház ura visszatért, örvendjetek mind - üzeni sárga tekintete.
Most már fekete, kényelmesen szűkre mért vászonnadrágot visel, széles mellkasán és vállán fehér, méregdrága ing feszül, könyékig hanyag lezserséggel felhajtva, ujján sötét, talán mélylila liliommintákkal díszítve. A virágok egy férfi ruháján is szépek, feltéve, hogy a férfi tudja viselni. És az igric tudja. Az ing felett szűk derekú mellény, wegtoreni jegyekkel, lábán fekete csizma, makulátlan és csillogó, oldalán ugyancsak fekete mintával. Fegyvert most nem kötött magára, hisz itthon van, saját házában, övéi közt.
A lépcső aljában, a pultnál találkozik a tekintete Aztyanéval, aki, minő meglepetés éppen tárgyal valakivel. Ha nem felejti el említeni neki a törpe járandóságát, akkor kiutalja az 500 aranyat Elgretor Otitumalnak a kiváló sörökért.
Mi sem természetesebb, a jó munkáért jár a fizetség.Ha senki sem állítja meg, akkor egyenesen Dora és Estanellaria asztalához sétál könnyű lépésekkel, hogy megállva mellettük, kissé meghajtsa magát feléjük.*
- Köszönöm a türelmüket, hölgyeim. Remélem, nem várattam meg önöket jobban a szükségesnél. *Mindkét lány láthatja, hogy a báró immár a megszokott eleganciával és megjelenéssel tér vissza hozzájuk és foglal helyet mellettük, ha arra utaló magatartást tapasztal.
Ha pedig leült, akkor rá is térhetnek jövetelük okára.*
- Halljuk hát, miben állhat a Kereskedőház a Vashegy és annak hű kancellárjának szolgálatára? *Kérdi könnyed, társalgó hangnemben. Egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy Habrertuson keresztül a Vashegyet és annak úrnőjét kívánja szolgálni és érdekeit szem előtt tartani.
Még mielőtt komolyabban belekezdhetnének, egy pohár hűs fehérbort rendel magának Xavytól, hisz ebben a melegben mi sem eshet jobban, mint egy gyümölcsös és fanyar fehér nedű.*
- És kedves Dora, hogy korábbi megjegyzésedre reflektáljak, hogyan is felejthetnélek el. Főleg a Tündérmulatságon történtek után. *Mosolyog kedvesen az elf lányra, sárga ragadozószemeiben pedig ott a csillanás, hogy mindketten értsék, a mulatság melyik pillanatára is gondol pontosan.*
4647. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-08 14:19:13
Üzenet elküldve: 2020-08-08 14:19:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ügyintézés//
//Hathúros Strat//
*Míg Xavy feleletére vár a pult mögött-mellett, az egyik ott ülő vendég szólítja meg. A tündér jól ápolt és a megjelenése sem hagy kívánnivalót maga után, megnyerő és pozitív, kellemes társaság lehet. A heges arcú barátságos félmosollyal viszonozza a köszöntést.*
- Teysus áldja önt is, uram. *A kérdésre pedig apró, határozott fejmozdulattal mutatkozik be.*
- A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézője. Segíthetek esetleg valamiben? *Kérdi a megtorpanó folytatás után. Sejti, hogy Xavy keze van a dologban, de a gnóm lány remekül végzi a feladatát, ha olykor kissé furcsa is a viselkedése. De ha üzletről vagy kereskedésről van szó, akkor a heges arcú bárki embere.
Az elhangzottakra összevonja kissé a szemöldökét. Persze nem akarja kétségbe vonni a tündér szavát, hanem csak kutatnia kell a maihhin után az emlékezetében. De gyorsan megleli és beazonosítja a puszták hatalmas testű vadját.*
- Nocsak, ez nagyon érdekes. *Válaszolja időnyerésként, majd halkan hümmentve veszi sorra a lehetőségeket. Ugyan a tündér csak a húst említette, de ha hús van, akkor már is lehet.*
- A hús elég gyorsan meg tud romolni, de egy nagyobb mennyiség érdekelhet bennünket. *Kezd bele a válaszba. A hús tényleg romlandó, de le tudják füstölni, meg tudják sütni és zsírban eltenni. Bár ehhez ő kevésbé ért, majd a konyhán elrendezik és a heges arcút úgyis más, értékesebb darabok foglalkoztatják.*
- Esetlen nem volna irha, bőr vagy agyar, esetleg csont? *Kérdi érdeklődve és a tündér láthatja rajta, hogy ezek a lehetőségek sokkal inkább érdeklik, mint a maihhin gasztronómiai célú felhasználásai.*
//Hathúros Strat//
*Míg Xavy feleletére vár a pult mögött-mellett, az egyik ott ülő vendég szólítja meg. A tündér jól ápolt és a megjelenése sem hagy kívánnivalót maga után, megnyerő és pozitív, kellemes társaság lehet. A heges arcú barátságos félmosollyal viszonozza a köszöntést.*
- Teysus áldja önt is, uram. *A kérdésre pedig apró, határozott fejmozdulattal mutatkozik be.*
- A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézője. Segíthetek esetleg valamiben? *Kérdi a megtorpanó folytatás után. Sejti, hogy Xavy keze van a dologban, de a gnóm lány remekül végzi a feladatát, ha olykor kissé furcsa is a viselkedése. De ha üzletről vagy kereskedésről van szó, akkor a heges arcú bárki embere.
Az elhangzottakra összevonja kissé a szemöldökét. Persze nem akarja kétségbe vonni a tündér szavát, hanem csak kutatnia kell a maihhin után az emlékezetében. De gyorsan megleli és beazonosítja a puszták hatalmas testű vadját.*
- Nocsak, ez nagyon érdekes. *Válaszolja időnyerésként, majd halkan hümmentve veszi sorra a lehetőségeket. Ugyan a tündér csak a húst említette, de ha hús van, akkor már is lehet.*
- A hús elég gyorsan meg tud romolni, de egy nagyobb mennyiség érdekelhet bennünket. *Kezd bele a válaszba. A hús tényleg romlandó, de le tudják füstölni, meg tudják sütni és zsírban eltenni. Bár ehhez ő kevésbé ért, majd a konyhán elrendezik és a heges arcút úgyis más, értékesebb darabok foglalkoztatják.*
- Esetlen nem volna irha, bőr vagy agyar, esetleg csont? *Kérdi érdeklődve és a tündér láthatja rajta, hogy ezek a lehetőségek sokkal inkább érdeklik, mint a maihhin gasztronómiai célú felhasználásai.*
4646. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-08 02:55:27
Üzenet elküldve: 2020-08-08 02:55:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A'cron//
*Ugyan talán tényleg furcsa és hihetetlen lehet, hogy ő, az apró termetű kis tündér hogyan teríthetett le egy akkora állatot, mint a maihhin, bizony ennél csak az biztosabb, hogy ő itt ül. Talán ha Teysus is úgy akarja, egyszer majd megírja azt a dalt is. ~Bár előbb kéne lírám. Na majd a piacra is elnézek.~ Gondolja magában, a megannyi tennivaló csak úgy kavargok a fejében, ahogy a forró teát szürcsölgeti, s élvezi minden apró pillanatát. Jelenléte higgadtságot és nyugalmat sugároz, ahogy kimérten nyitja nagyra szemeit, hogy mindent lásson, amit csak láthat. Nem kell sokat várnia, látja, hogy zajlik az élet, s megannyi sors gyűlik össze egy mustmármagnyi helyen. Ám akkor lesz igazán csak figyelmes, mikor egy férfi lép az őt éppen kiszolgálóhoz, s megszólítja. Bár nem a legjobb emberismerő, mégis úgy tűnik, mintha a felettese lenne, de legalábbis a társa biztosan. Ezt csak az erősíti meg jobban benne, mikor amaz a pult mögé lép. Nem is vár sokat, közelebb sompolyog.*
-Adj' isten.
*Köszön oda illedelmesen.*
-Mondja kérem ön itt dolgozik? Beszélnem kellene valakivel aki hogy is mondjam...
*Bizonytalanodik el egy pillanatra, hogy ne sértse meg azt a kis taknyost említés szintjén sem.*
-Tapasztaltabb, talán ez megfelelő szó.
*S kár lenne tagadni, egy félmosolyt megenged magának.*
-Tudja nemrég a füves pusztában jártam vadászni és sikerült sokadmagammal elejteni két maihhint.
*Mondja büszkén.*
-Érdekelné esetleg a húsa?
*Ő maga is szívesen enne belőle, de sok őneki, és egyébként sem olyan ínyenc, hogy kellőképp fel tudja használni, talán kár lenne érte, ha csak simán megsütné, egy ügyes szakács biztosan pompás ételt varázsolhatna belőle.*
*Ugyan talán tényleg furcsa és hihetetlen lehet, hogy ő, az apró termetű kis tündér hogyan teríthetett le egy akkora állatot, mint a maihhin, bizony ennél csak az biztosabb, hogy ő itt ül. Talán ha Teysus is úgy akarja, egyszer majd megírja azt a dalt is. ~Bár előbb kéne lírám. Na majd a piacra is elnézek.~ Gondolja magában, a megannyi tennivaló csak úgy kavargok a fejében, ahogy a forró teát szürcsölgeti, s élvezi minden apró pillanatát. Jelenléte higgadtságot és nyugalmat sugároz, ahogy kimérten nyitja nagyra szemeit, hogy mindent lásson, amit csak láthat. Nem kell sokat várnia, látja, hogy zajlik az élet, s megannyi sors gyűlik össze egy mustmármagnyi helyen. Ám akkor lesz igazán csak figyelmes, mikor egy férfi lép az őt éppen kiszolgálóhoz, s megszólítja. Bár nem a legjobb emberismerő, mégis úgy tűnik, mintha a felettese lenne, de legalábbis a társa biztosan. Ezt csak az erősíti meg jobban benne, mikor amaz a pult mögé lép. Nem is vár sokat, közelebb sompolyog.*
-Adj' isten.
*Köszön oda illedelmesen.*
-Mondja kérem ön itt dolgozik? Beszélnem kellene valakivel aki hogy is mondjam...
*Bizonytalanodik el egy pillanatra, hogy ne sértse meg azt a kis taknyost említés szintjén sem.*
-Tapasztaltabb, talán ez megfelelő szó.
*S kár lenne tagadni, egy félmosolyt megenged magának.*
-Tudja nemrég a füves pusztában jártam vadászni és sikerült sokadmagammal elejteni két maihhint.
*Mondja büszkén.*
-Érdekelné esetleg a húsa?
*Ő maga is szívesen enne belőle, de sok őneki, és egyébként sem olyan ínyenc, hogy kellőképp fel tudja használni, talán kár lenne érte, ha csak simán megsütné, egy ügyes szakács biztosan pompás ételt varázsolhatna belőle.*
4645. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-08 00:23:54
Üzenet elküldve: 2020-08-08 00:23:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai, Xavy és CCC//
*A báró úrnak elég a kisujját megmozdítani, hogy Dora teljes figyelmét magáénak tudhassa – a lány ezen nem is próbál változtatni, így minden bókot és kedves szót a lehető legbájosabban, mosolyogva fogad. Tudja ő jól, hogy minden formaság ellenére tisztában vannak egymás csalafinta jellemével, Esti felbukkanása pedig csak egy újabb meglepetés. Az elf nem ismeri ugyan behatóan a Dwirinthalen-család történetét, mégsem vonja kétségbe, hogy Arthenior népe elég jól tudja, a nagy névhez nagy ambíció is társul. És akkor Habrertus, Amon Ruadh kancellárjának hírébe még bele se gondolt, annyira lefoglalja, hogy minden részletre, Cha'yss minden rezzenésére odafigyeljen.
Pedig éppen Habrertusnak köszönheti, hogy ilyen bánásmódban részesítik a kis követségüket, melyben a lánynak soha nem is volt része a városban. Volt már szolga, művész, bolond, tudós, de a fene egye meg, követ még sosem volt. A hatalmát mindig magának kellett kivívnia, most, hogy ezt a részt átugrották, külön figyelmet kell fordítania arra, hogy ne kényelmesedjen el az újdonsült szerepében.*
- Látod, mondtam én, hogy érdemes volt benéznünk. Nyert ügyünk van! *Bizonygatja Estinek, miután Cha'yss kifejti, hogy hajlandó segíteni nekik. Eközben pedig lopva felidézi a kancellár és a báró – micsoda rangok, egek! – rivalizálását a színi előadásuk előtt. Ő már csak tudja, hogy mekkora testvéri szeretet táplálnak egymás iránt... Csoda, hogy arca nem árulja el az elfojtott kuncogását, hiszen már eleve mosolyog.*
- Ó, persze, hogyne! Kérlek, nem akarunk kellemetlenséget okozni. Így is örülünk neki, hogy időt szánsz ránk, hiszen az érkezésünk több, mint váratlan. *Engedi dolgára a férfit. Ő sem szeret koszosan, kapkodva nekiesni valaminek, ront a megnyerési képességein. Ahogy az egyik szerző kicsit se megbecsült ponyvakötetében olvasta, a testi-lelki higiéné fontos lépés az önmegvalósítás felé.
A férfi távozása után Dora egyből szólni szeretne Estihez, de Xavy jelenléte egy kissé megzavarja.*
- A kanalat, kést jobb kéz felől kell tenni, a villát balról. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen.* Nem nagy kunszt, logikus. Gondolj csak bele. *Teszi hozzá. Reméli, hogy a lány maga is bal kézzel fogja a villát, szúrja meg a húst, miközben a jobbal szel belőle. Ha nem tudja, hogy ez a módi, akkor sem fog magyarázkodásba, szigorúan hallgat, de azért szavaz egy esélyt neki, és jóízűen kiüríti a borospoharát. Amikor végre ismét magukra maradnak, megszólal.*
- Jól tartja magát. *Aztán rámosolyog Estire, mintha az év tréfáját sütötte volna el.* Igazság szerint nehéz a lelkébe látni. Az biztos, hogy fáradt, még sose láttam ennyire viseltesnek.
*Persze a lány arról sem feledkezik meg, hogy bár Cha'yss távozott, azért még nem jelenti azt, hogy nem hallja majd vissza a beszélgetésük részleteit.*
- Én csak azt tudom, hogy jó színész, és szeret játszani. És természetesen nyerni. *Dől hátra. Sokatmondó pillantásában Esti némi tapasztalaton alapuló bölcsességet fedezhet fel, meg persze azt, hogy valahol Dora is szerepet játszik, és ez tetszik neki. Ki is próbálja.* Egy bort még én is elfogadnék! *Azzal lepillant a menüre, és egyenként szemügyre veszi az ételeket is.*
- Az úrnő kedvence. Van itt úrnő? *Teszi fel a jogos kérdést Estinek. Cha'yss eddig nőtlennek tűnt, bár lehet, hogy Doránál ez csak valami hiú ábránd, bizonyítéka nincs az ellenkezőjéről. Ha pedig nagyobb méretekben keresgélne valami úrnőfélét, akkor se volna ötlete, az újonnan összeált tanácsról meg még csak álmában sem hallott, tudja is ő, mi történt a felkelés óta, és ki kinek a kije.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.08 00:26:39
*A báró úrnak elég a kisujját megmozdítani, hogy Dora teljes figyelmét magáénak tudhassa – a lány ezen nem is próbál változtatni, így minden bókot és kedves szót a lehető legbájosabban, mosolyogva fogad. Tudja ő jól, hogy minden formaság ellenére tisztában vannak egymás csalafinta jellemével, Esti felbukkanása pedig csak egy újabb meglepetés. Az elf nem ismeri ugyan behatóan a Dwirinthalen-család történetét, mégsem vonja kétségbe, hogy Arthenior népe elég jól tudja, a nagy névhez nagy ambíció is társul. És akkor Habrertus, Amon Ruadh kancellárjának hírébe még bele se gondolt, annyira lefoglalja, hogy minden részletre, Cha'yss minden rezzenésére odafigyeljen.
Pedig éppen Habrertusnak köszönheti, hogy ilyen bánásmódban részesítik a kis követségüket, melyben a lánynak soha nem is volt része a városban. Volt már szolga, művész, bolond, tudós, de a fene egye meg, követ még sosem volt. A hatalmát mindig magának kellett kivívnia, most, hogy ezt a részt átugrották, külön figyelmet kell fordítania arra, hogy ne kényelmesedjen el az újdonsült szerepében.*
- Látod, mondtam én, hogy érdemes volt benéznünk. Nyert ügyünk van! *Bizonygatja Estinek, miután Cha'yss kifejti, hogy hajlandó segíteni nekik. Eközben pedig lopva felidézi a kancellár és a báró – micsoda rangok, egek! – rivalizálását a színi előadásuk előtt. Ő már csak tudja, hogy mekkora testvéri szeretet táplálnak egymás iránt... Csoda, hogy arca nem árulja el az elfojtott kuncogását, hiszen már eleve mosolyog.*
- Ó, persze, hogyne! Kérlek, nem akarunk kellemetlenséget okozni. Így is örülünk neki, hogy időt szánsz ránk, hiszen az érkezésünk több, mint váratlan. *Engedi dolgára a férfit. Ő sem szeret koszosan, kapkodva nekiesni valaminek, ront a megnyerési képességein. Ahogy az egyik szerző kicsit se megbecsült ponyvakötetében olvasta, a testi-lelki higiéné fontos lépés az önmegvalósítás felé.
A férfi távozása után Dora egyből szólni szeretne Estihez, de Xavy jelenléte egy kissé megzavarja.*
- A kanalat, kést jobb kéz felől kell tenni, a villát balról. *Jegyzi meg csak úgy mellékesen.* Nem nagy kunszt, logikus. Gondolj csak bele. *Teszi hozzá. Reméli, hogy a lány maga is bal kézzel fogja a villát, szúrja meg a húst, miközben a jobbal szel belőle. Ha nem tudja, hogy ez a módi, akkor sem fog magyarázkodásba, szigorúan hallgat, de azért szavaz egy esélyt neki, és jóízűen kiüríti a borospoharát. Amikor végre ismét magukra maradnak, megszólal.*
- Jól tartja magát. *Aztán rámosolyog Estire, mintha az év tréfáját sütötte volna el.* Igazság szerint nehéz a lelkébe látni. Az biztos, hogy fáradt, még sose láttam ennyire viseltesnek.
*Persze a lány arról sem feledkezik meg, hogy bár Cha'yss távozott, azért még nem jelenti azt, hogy nem hallja majd vissza a beszélgetésük részleteit.*
- Én csak azt tudom, hogy jó színész, és szeret játszani. És természetesen nyerni. *Dől hátra. Sokatmondó pillantásában Esti némi tapasztalaton alapuló bölcsességet fedezhet fel, meg persze azt, hogy valahol Dora is szerepet játszik, és ez tetszik neki. Ki is próbálja.* Egy bort még én is elfogadnék! *Azzal lepillant a menüre, és egyenként szemügyre veszi az ételeket is.*
- Az úrnő kedvence. Van itt úrnő? *Teszi fel a jogos kérdést Estinek. Cha'yss eddig nőtlennek tűnt, bár lehet, hogy Doránál ez csak valami hiú ábránd, bizonyítéka nincs az ellenkezőjéről. Ha pedig nagyobb méretekben keresgélne valami úrnőfélét, akkor se volna ötlete, az újonnan összeált tanácsról meg még csak álmában sem hallott, tudja is ő, mi történt a felkelés óta, és ki kinek a kije.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.08 00:26:39
4644. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-07 22:36:01
Üzenet elküldve: 2020-08-07 22:36:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Már a Kalmárban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kis gnóm nagyon hepciásan osztja ki az ételeket, italokat, de Gwaeren talán egyszerűen tudomást se venne róla a megérkező rendelés után, ha nem húzná el épp az orra előtt Hesgrim mesés vacsoráját. A nyál összegyűlik a szájában, és mintegy védekezésül megszorítja a söröskorsója fülét. Már megtanulta a hosszú koplalásból és nyomorgásból, hogy bármennyire is megkívánja, nem jó dolog azonnal rávetnie magát az első finom falatokra, főleg ennyi izgalom után, mindegy, hogy ingyen adják-e. Arról nem is beszélve, hogy már a második vacsorája volna. Ha már valami hősféleként tartják számon (szerencsétlenségére), legalább hadd adja meg a módját – a méltóság felé pedig nem a rókázáson át vezet az út.
A félmondatokból arra következtet, hogy harcos törpéjüket összerakják, ezért ő már nem is érdeklődik. Keménykötésű ürgének tűnt, a fejéről nem is beszélve, ha valaki, ő biztosan jó esélyekkel indult. A bajszos viszont láthatóan elhatározta, hogy a harcosnő agyára megy.*
- Előbb ülnék pucér seggel a csalánba, az talán kevésbé csípne, mint a mindenhonnan összeszedett kórságaid. *Röhög fel, és magához húzza a sörét. Hesgrimet láthatóan komolyabban tudja venni, meg hát ő legyezi is a hiúságát, míg Lou feltűnően csak azt díjazza, hogy Gwaeren nem szerszámmal pottyant ki az anyjából. A késharc, az ölés igazi művészet, munka és tanulás eredménye. Jár is érte a mosoly és a kicsit öntelt biccentés.*
- Úgy kell azt, törpe uram! *Nevet fel.* Odamész, aztán bamm! *S hogy szemléltesse a dolgot, nagyot lendít a lábán, egyenesen Lou sípcsontja felé irányozva a mozdulatot, amikor a legkevésbé számít rá. Ha sikerül a dolog, odavet egy „bocs”-t, és jót röhög magában. Rég érezte ilyen jól magát. Vagy talán még mindig a verekedéstől felszított indulatokat érzi? Mindenesetre vigyorgása és incselkedése még őt magát is meglepi ez után a hosszú nap után.*
- Na, szóval ivójáték. Remélem, nem gondoljátok, hogy egy asszonyba nem fér annyi ser. *Mondja, és hogy szemléltesse a dolgot, jól neki is esik a saját korsója elpusztításának, majd letörli a szájáról a habot. Lemaradás behozva.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.07 22:37:01
//Már a Kalmárban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kis gnóm nagyon hepciásan osztja ki az ételeket, italokat, de Gwaeren talán egyszerűen tudomást se venne róla a megérkező rendelés után, ha nem húzná el épp az orra előtt Hesgrim mesés vacsoráját. A nyál összegyűlik a szájában, és mintegy védekezésül megszorítja a söröskorsója fülét. Már megtanulta a hosszú koplalásból és nyomorgásból, hogy bármennyire is megkívánja, nem jó dolog azonnal rávetnie magát az első finom falatokra, főleg ennyi izgalom után, mindegy, hogy ingyen adják-e. Arról nem is beszélve, hogy már a második vacsorája volna. Ha már valami hősféleként tartják számon (szerencsétlenségére), legalább hadd adja meg a módját – a méltóság felé pedig nem a rókázáson át vezet az út.
A félmondatokból arra következtet, hogy harcos törpéjüket összerakják, ezért ő már nem is érdeklődik. Keménykötésű ürgének tűnt, a fejéről nem is beszélve, ha valaki, ő biztosan jó esélyekkel indult. A bajszos viszont láthatóan elhatározta, hogy a harcosnő agyára megy.*
- Előbb ülnék pucér seggel a csalánba, az talán kevésbé csípne, mint a mindenhonnan összeszedett kórságaid. *Röhög fel, és magához húzza a sörét. Hesgrimet láthatóan komolyabban tudja venni, meg hát ő legyezi is a hiúságát, míg Lou feltűnően csak azt díjazza, hogy Gwaeren nem szerszámmal pottyant ki az anyjából. A késharc, az ölés igazi művészet, munka és tanulás eredménye. Jár is érte a mosoly és a kicsit öntelt biccentés.*
- Úgy kell azt, törpe uram! *Nevet fel.* Odamész, aztán bamm! *S hogy szemléltesse a dolgot, nagyot lendít a lábán, egyenesen Lou sípcsontja felé irányozva a mozdulatot, amikor a legkevésbé számít rá. Ha sikerül a dolog, odavet egy „bocs”-t, és jót röhög magában. Rég érezte ilyen jól magát. Vagy talán még mindig a verekedéstől felszított indulatokat érzi? Mindenesetre vigyorgása és incselkedése még őt magát is meglepi ez után a hosszú nap után.*
- Na, szóval ivójáték. Remélem, nem gondoljátok, hogy egy asszonyba nem fér annyi ser. *Mondja, és hogy szemléltesse a dolgot, jól neki is esik a saját korsója elpusztításának, majd letörli a szájáról a habot. Lemaradás behozva.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.07 22:37:01
4643. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-07 21:58:21
Üzenet elküldve: 2020-08-07 21:58:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Átszervezés pipa//
//Ügyintézés//
*A pincearénából egyenesen feljön, miután ellenőrizte itt is az átszervezés dolgait. Miket és az ismeretlen, minden bizonnyal vendég lányt inkább magára hagyja, így is biztosan kellemetlen helyzetet teremtett azzal, hogy rájuk nyitott odalent. Majd később elbeszélget az ifjú emberrel, hogy neki más munkája van, mint a hölgy vendégek szórakoztatása.
Felérve becsukja maga mögött a pincearéna ajtaját, majd halovány félmosollyal megkerüli a pultot és megáll gondolkodni kicsit mellette, majd égszín tekintete Xavyt keresi és ha alkalmas neki, meg is szólítja. Persze, amíg vendéggel foglalkozik, nem zavarja meg.*
- Nem keresett valaki esetleg? *Kérdi, mert még nem volt ideje elterjedni annak a hírnek, hogy a kovácsműhely már nem csak kovácsáruk vásárlására, de más egyebek is beszerzésére is alkalmas.*
- Ha valaki keresne, kérlek, irányítsd át a műhelyhez. Szeretnénk, ha Kereskedelmi központként tartanák számon azt a helyet és akkor egyenesen oda mennének, ha bármit venni szeretnének.
*Közben megérkezett Sergretor is, akinek el kell intéznie a bárónál a sörfőzésért járó fizetséget, így a Kalmárlakba is kitérőt kell tennie. Ám többfelé nem tud szakadni, így csak mindent sorjában. Ha újra megjelenne és még nem ült le sehova, akkor nem felejti el említeni neki a törpe járandóságát. Természetesen Xavy szavait is meg kell hallgatnia, ha már megszólította.
A korábban a gnóm lány egy sápadt bőrű félvért szolgált ki. Úgy tűnt, a pultos jobban ismeri a félelfet, mint más, betérő vendégeket. Lehet, hogy egy korábbi ismeretség szálai futottak újra össze a Kalmárban.*
//Ügyintézés//
*A pincearénából egyenesen feljön, miután ellenőrizte itt is az átszervezés dolgait. Miket és az ismeretlen, minden bizonnyal vendég lányt inkább magára hagyja, így is biztosan kellemetlen helyzetet teremtett azzal, hogy rájuk nyitott odalent. Majd később elbeszélget az ifjú emberrel, hogy neki más munkája van, mint a hölgy vendégek szórakoztatása.
Felérve becsukja maga mögött a pincearéna ajtaját, majd halovány félmosollyal megkerüli a pultot és megáll gondolkodni kicsit mellette, majd égszín tekintete Xavyt keresi és ha alkalmas neki, meg is szólítja. Persze, amíg vendéggel foglalkozik, nem zavarja meg.*
- Nem keresett valaki esetleg? *Kérdi, mert még nem volt ideje elterjedni annak a hírnek, hogy a kovácsműhely már nem csak kovácsáruk vásárlására, de más egyebek is beszerzésére is alkalmas.*
- Ha valaki keresne, kérlek, irányítsd át a műhelyhez. Szeretnénk, ha Kereskedelmi központként tartanák számon azt a helyet és akkor egyenesen oda mennének, ha bármit venni szeretnének.
*Közben megérkezett Sergretor is, akinek el kell intéznie a bárónál a sörfőzésért járó fizetséget, így a Kalmárlakba is kitérőt kell tennie. Ám többfelé nem tud szakadni, így csak mindent sorjában. Ha újra megjelenne és még nem ült le sehova, akkor nem felejti el említeni neki a törpe járandóságát. Természetesen Xavy szavait is meg kell hallgatnia, ha már megszólította.
A korábban a gnóm lány egy sápadt bőrű félvért szolgált ki. Úgy tűnt, a pultos jobban ismeri a félelfet, mint más, betérő vendégeket. Lehet, hogy egy korábbi ismeretség szálai futottak újra össze a Kalmárban.*
4642. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-07 21:52:26
Üzenet elküldve: 2020-08-07 21:52:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai, Xavy és CCC//
- Természetesen. *mosolyodik el sokatmondóan, hogy a férfi is sejthesse, pontosan mely kvalitásait is hangsúlyozta neki Dora. Úgy tűnik, ezek a bizonyos tulajdonságok még most is elég nagy hatással vannak a lányra, hiszen amióta a báró a helyiségbe lépett, le se tudja venni róla a szemét, ő pedig azt fontolgatja, hogy talán egy jól irányzott tockos elvenné Dora kedvét a bámészkodástól, ám a megvalósításig sajnos nem tud eljutni, így nem tehet mást, mint hogy némán szenved és gondolatban a falat kaparja. ~Szedd már össze magad, Dora, még két perce sincs az asztalnál, te meg mintha már nem is ismernéd a kancellárt!~ morog magában, egyre inkább biztosra véve, hogy igenis számít a kor a férfiaknál*
- Igazán köszönjük! *biccenti meg kissé a fejét, amikor a férfi beleegyezik, hogy tárgyaljon velük, bár abban eddig is biztos volt, hogy a dolognak ez a része könnyen fog menni, a neheze csak ezután jön. A fogadót illető megjegyzésre csak helyeslően bólogat, bár mindenféle további dicséret nélkül. Úgy véli, Cha'yss hasonlóan vélekedhet a Kalmárról, mint ő a Vaskorsóról. ~Jó, ha szép, de ez csak egy eszköz~ gondolja magában, azon töprengve, vajon a bárónak milyen céljai lehetnek, amiket el akar érni*
- Mi itt leszünk. Epedve várjuk a visszatértét. *feleli féloldalas mosollyal, ahogy a férfi elhárítja a felajánlást, hogy most azonnal csatlakozzon hozzájuk. Ahogy alaposabban volt alkalma szemügyre venni a megjelenését, biztos volt benne, hogy nem fog egyből leülni velük tárgyalni, hisz az mégsem méltó egy igazi úriemberhez, hogy így mutatkozzon hölgyek előtt, arról pedig talán már sikerült biztosítaniuk Cha'ysst, hogy ügyük nem tűr halasztást, így biztos benne, a kelleténél nem is fogja jobban megváratni őket. ~Inkább rendezze el, amit szükséges, hogy aztán csak ránk figyelhessen~ érvel magában. Még ha Dora szomorú is lesz, amiért a báró ilyen hirtelen újra magukra hagyja őket, a maga részéről megbocsátható bűnnek tartja az átmeneti távozást, és nem is tartja fel a szükségesnél tovább a férfit, hogy mihamarabb elintézhesse, amit el kell*
- Köszönjük, ahhoz mi se ragaszkodnánk! *fordul Xavy felé, mikor a gnóm visszatér hozzájuk, hogy eleget tegyen a főnök kérésének* De ha esetleg van olyan borotok, ami nem rohadt szőlőből készült, azért igazán hálásak lennénk. Vagy valami erősebbért. *adja le a lánynak a rendelését, mielőtt még eltűnhetne a pult mögött, remélve, hogy a gnóm emlékezni fog rá, és ezúttal iható piával látja elő őket*
- Mit gondolsz? *fordul érdeklődve Dora felé, mikor kettesben marad a lánnyal, neki mi a véleménye a báró viselkedésével kapcsolatban, elvégre jobban ismeri nála, így jobban tisztában lehet az apró kis rezdüléseivel. ~Vajon jókedvű? Vagy gondterhelt? Netán titkol valamit? Örül a megjelenésünknek, vagy inkább aggasztja? ~leginkább ezekre a kérdésekre keresné a választ, bár tart tőle, saját magának kell majd rájönnie ezekre, mikor Cha'yss újra csatlakozik hozzájuk és van ideje alaposabban megfigyelni őt.*
- Természetesen. *mosolyodik el sokatmondóan, hogy a férfi is sejthesse, pontosan mely kvalitásait is hangsúlyozta neki Dora. Úgy tűnik, ezek a bizonyos tulajdonságok még most is elég nagy hatással vannak a lányra, hiszen amióta a báró a helyiségbe lépett, le se tudja venni róla a szemét, ő pedig azt fontolgatja, hogy talán egy jól irányzott tockos elvenné Dora kedvét a bámészkodástól, ám a megvalósításig sajnos nem tud eljutni, így nem tehet mást, mint hogy némán szenved és gondolatban a falat kaparja. ~Szedd már össze magad, Dora, még két perce sincs az asztalnál, te meg mintha már nem is ismernéd a kancellárt!~ morog magában, egyre inkább biztosra véve, hogy igenis számít a kor a férfiaknál*
- Igazán köszönjük! *biccenti meg kissé a fejét, amikor a férfi beleegyezik, hogy tárgyaljon velük, bár abban eddig is biztos volt, hogy a dolognak ez a része könnyen fog menni, a neheze csak ezután jön. A fogadót illető megjegyzésre csak helyeslően bólogat, bár mindenféle további dicséret nélkül. Úgy véli, Cha'yss hasonlóan vélekedhet a Kalmárról, mint ő a Vaskorsóról. ~Jó, ha szép, de ez csak egy eszköz~ gondolja magában, azon töprengve, vajon a bárónak milyen céljai lehetnek, amiket el akar érni*
- Mi itt leszünk. Epedve várjuk a visszatértét. *feleli féloldalas mosollyal, ahogy a férfi elhárítja a felajánlást, hogy most azonnal csatlakozzon hozzájuk. Ahogy alaposabban volt alkalma szemügyre venni a megjelenését, biztos volt benne, hogy nem fog egyből leülni velük tárgyalni, hisz az mégsem méltó egy igazi úriemberhez, hogy így mutatkozzon hölgyek előtt, arról pedig talán már sikerült biztosítaniuk Cha'ysst, hogy ügyük nem tűr halasztást, így biztos benne, a kelleténél nem is fogja jobban megváratni őket. ~Inkább rendezze el, amit szükséges, hogy aztán csak ránk figyelhessen~ érvel magában. Még ha Dora szomorú is lesz, amiért a báró ilyen hirtelen újra magukra hagyja őket, a maga részéről megbocsátható bűnnek tartja az átmeneti távozást, és nem is tartja fel a szükségesnél tovább a férfit, hogy mihamarabb elintézhesse, amit el kell*
- Köszönjük, ahhoz mi se ragaszkodnánk! *fordul Xavy felé, mikor a gnóm visszatér hozzájuk, hogy eleget tegyen a főnök kérésének* De ha esetleg van olyan borotok, ami nem rohadt szőlőből készült, azért igazán hálásak lennénk. Vagy valami erősebbért. *adja le a lánynak a rendelését, mielőtt még eltűnhetne a pult mögött, remélve, hogy a gnóm emlékezni fog rá, és ezúttal iható piával látja elő őket*
- Mit gondolsz? *fordul érdeklődve Dora felé, mikor kettesben marad a lánnyal, neki mi a véleménye a báró viselkedésével kapcsolatban, elvégre jobban ismeri nála, így jobban tisztában lehet az apró kis rezdüléseivel. ~Vajon jókedvű? Vagy gondterhelt? Netán titkol valamit? Örül a megjelenésünknek, vagy inkább aggasztja? ~leginkább ezekre a kérdésekre keresné a választ, bár tart tőle, saját magának kell majd rájönnie ezekre, mikor Cha'yss újra csatlakozik hozzájuk és van ideje alaposabban megfigyelni őt.*
4641. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-07 15:47:42
Üzenet elküldve: 2020-08-07 15:47:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Már a Kalmárban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nagyon jót kacag a gnóm lány szájalásán. Szinte folyton nevet valamin. Ha adnak neki okot akkor még inkább és a lány egyáltalán nem törte le a szarvát.*
-Ej, de éles nyelvű kislány vagy te! Vigyázz mert a végén még tényleg megtetszel nekem és akkor jaj neked. Egészségemre!
*Röhög hangosan koccint és húzza meg a sörtét. Mondjuk nem egy olyan alacsony lányról van szó, de a nagy benga Lou-hoz képest elég érdekes egy duó lennének. Főleg ha vinni kéne, azt a dobozt vagy hordót amin áll, hogy mindig ha akarnak csókolózhassanak egyet. A törpe szavaira ő csak legyint.*
-Ugyan már koma. Annak a városőrnek a kurva anyját amiért hagyta volna ott megdögleni miközben pár utcára volt a templom. Parasztok azok.
*Jelenti ki a véleményét szokásához híven olyan hangerővel amit az nem hall meg a közelükben, aki nem akarja. De őt az ilyen apróságok nem is szokták zavarni. Nem sokkal később a másik szerencsés lány is megjelenik akinek a bajszos csapja a szelet és már egyből egy ajánlattal is fogadja őt a férfi látván a látványos belépőjét.*
-Jó majd a kebleden kisírom magam. Viszont mellé ültél kislány az én ölem itt van.
*Veregeti meg széles vigyorral a saját combját. A törpe hősiességének hallatán elkerekedik a szeme és néz az ősz szakállúra.*
-Igen? Nézzenek oda öreg! Nem vagy semmi. Nem is kell tudni mit csinálsz míg jól csinálod nem így van?
*Veregeti meg a törpe vállát.*
A hozzászólás írója (Lousadel Rammesh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.07 15:49:04
//Már a Kalmárban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nagyon jót kacag a gnóm lány szájalásán. Szinte folyton nevet valamin. Ha adnak neki okot akkor még inkább és a lány egyáltalán nem törte le a szarvát.*
-Ej, de éles nyelvű kislány vagy te! Vigyázz mert a végén még tényleg megtetszel nekem és akkor jaj neked. Egészségemre!
*Röhög hangosan koccint és húzza meg a sörtét. Mondjuk nem egy olyan alacsony lányról van szó, de a nagy benga Lou-hoz képest elég érdekes egy duó lennének. Főleg ha vinni kéne, azt a dobozt vagy hordót amin áll, hogy mindig ha akarnak csókolózhassanak egyet. A törpe szavaira ő csak legyint.*
-Ugyan már koma. Annak a városőrnek a kurva anyját amiért hagyta volna ott megdögleni miközben pár utcára volt a templom. Parasztok azok.
*Jelenti ki a véleményét szokásához híven olyan hangerővel amit az nem hall meg a közelükben, aki nem akarja. De őt az ilyen apróságok nem is szokták zavarni. Nem sokkal később a másik szerencsés lány is megjelenik akinek a bajszos csapja a szelet és már egyből egy ajánlattal is fogadja őt a férfi látván a látványos belépőjét.*
-Jó majd a kebleden kisírom magam. Viszont mellé ültél kislány az én ölem itt van.
*Veregeti meg széles vigyorral a saját combját. A törpe hősiességének hallatán elkerekedik a szeme és néz az ősz szakállúra.*
-Igen? Nézzenek oda öreg! Nem vagy semmi. Nem is kell tudni mit csinálsz míg jól csinálod nem így van?
*Veregeti meg a törpe vállát.*
A hozzászólás írója (Lousadel Rammesh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.07 15:49:04
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7129-7148