Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:21:51
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:21:51
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Win megértőnek tűnik az elhangzottakra. Miközben Mik beszél, jóleső érzéssel fogadja a lány érintését a kezén és az, hogy felegyenesedik felette, újra felkelti benne a vágyat iránta. Erőltetnie kell magát, hogy el ne feledje, kötelességei vannak és nem maradhat, hogy újra átélhesse a lánnyal azt a gyönyört, amit korábban már átélt.
Szerencsére Win nem akar további részleteket, nem kérdez bele a történetébe, amiért rendkívül hálás neki. Kérdésére is pozitív választ kap, amire már Mik is elmosolyodva néz fel a kékekbe.*
- Megjegyeztem. *Válaszol a szobát érintő kérdésre halkan.*
- Hm, megoldom. *Hagyja annyiban a kulcsot értintő kérdést. Ugyan neki nincs, de ha nagyon akar, vissza tud jutni ebbe a szobába.
A fürdő gondolata egy fokkal tovább fokozza az érzést, hogy maradjon, de ha már belekezdett az indulásba, nem szeretne visszakozni. Ám azon, hogy kikeljen az ágyból, az sem segít, hogy Win előre dőlve kezdeményez csókot. Mik átkarolva a derekát szorítaná magához közben, hogy viszonozza.
A csók után az istenek megkönyörülnek neki, mert nem sokon múlik, hogy ne folytassa azt, amit megkezdtek. Win kikel az ágyból, Miknek pedig kell pár pillanat, hogy lerázza magáról az ösztönök követelőzését és maga is hasonlóan tegyen. Miközben ruhái után néz és öltözni kezd, kedvtelve gyönyörködik az erkélyen álló, meztelen lány körvonalaiban. Festményre illő látvány, meg kell hagyni.
Amikor végzett a gyors öltözéssel, követi az erkélyre a lányt, hátulról átkarolva a derekát ölelné magához, hogy a nyakába harapjon oldalt.*
- Jövök, amit tudok. *Suttogja, majd indul is, mert félő, hogy újra marad. Kinyitja az ajtót, majd kilép a folyosóra, de még meg kell állnia a visszacsukott ajtó előtt, hogy lelassítsa szívének ütemét.
Amikor már úgy érzi, képes elindulni, egy nagy sóhajjal indul el lefelé, azon gondolkodva, mivel engeszteli majd ki Xavyt, amiért így elmaradt. De csak felszínesen, mert egyelőre még túl élesen él benne Win testének sziluettje az erkélyen állva.*
//Újra munkában//
//Xavy, CCCék//
*A pultnál kissé paprikásnak tűnik a hangulat, amikor leér és egyenesen oda siet.*
- Xavy, ne haragudj, hogy eltűntem. *Suttogja a gnóm lányak bocsánatkérő gesztussal. Reméli, hogy nem neheztel nagyon rá.*
- Leváltsalak kicsit, pihensz egyet? *Kérdi előzékenyen, láthatóan nagyon igyekezve, hogy a kedvére tegyen.
A pulttól épp távoznak, így Mik azonnal munkába áll, leszedi a gazdátlan poharakat és el is mosná, hogy ezzel is levegyen munkát Xavy válláról.
A báró is a fogadótérben van, de szerencsére Aztyant már nem látja, ahogy Arját és a többieket sem. A heges képű és a vándor lány látták odalent Winnel. Chayss rumot rendel maguknak, egy üveggel. Mik magára köti a bőrkötényét, majd felkap egy üveg rumot.*
- Kiviszem nekik. *Mondja Xavynak. Persze megvárja a gnóm szavait, nem rohan el, csak azután, hogy a lány kifejtette neki véleményét a távolmaradásáról.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Win megértőnek tűnik az elhangzottakra. Miközben Mik beszél, jóleső érzéssel fogadja a lány érintését a kezén és az, hogy felegyenesedik felette, újra felkelti benne a vágyat iránta. Erőltetnie kell magát, hogy el ne feledje, kötelességei vannak és nem maradhat, hogy újra átélhesse a lánnyal azt a gyönyört, amit korábban már átélt.
Szerencsére Win nem akar további részleteket, nem kérdez bele a történetébe, amiért rendkívül hálás neki. Kérdésére is pozitív választ kap, amire már Mik is elmosolyodva néz fel a kékekbe.*
- Megjegyeztem. *Válaszol a szobát érintő kérdésre halkan.*
- Hm, megoldom. *Hagyja annyiban a kulcsot értintő kérdést. Ugyan neki nincs, de ha nagyon akar, vissza tud jutni ebbe a szobába.
A fürdő gondolata egy fokkal tovább fokozza az érzést, hogy maradjon, de ha már belekezdett az indulásba, nem szeretne visszakozni. Ám azon, hogy kikeljen az ágyból, az sem segít, hogy Win előre dőlve kezdeményez csókot. Mik átkarolva a derekát szorítaná magához közben, hogy viszonozza.
A csók után az istenek megkönyörülnek neki, mert nem sokon múlik, hogy ne folytassa azt, amit megkezdtek. Win kikel az ágyból, Miknek pedig kell pár pillanat, hogy lerázza magáról az ösztönök követelőzését és maga is hasonlóan tegyen. Miközben ruhái után néz és öltözni kezd, kedvtelve gyönyörködik az erkélyen álló, meztelen lány körvonalaiban. Festményre illő látvány, meg kell hagyni.
Amikor végzett a gyors öltözéssel, követi az erkélyre a lányt, hátulról átkarolva a derekát ölelné magához, hogy a nyakába harapjon oldalt.*
- Jövök, amit tudok. *Suttogja, majd indul is, mert félő, hogy újra marad. Kinyitja az ajtót, majd kilép a folyosóra, de még meg kell állnia a visszacsukott ajtó előtt, hogy lelassítsa szívének ütemét.
Amikor már úgy érzi, képes elindulni, egy nagy sóhajjal indul el lefelé, azon gondolkodva, mivel engeszteli majd ki Xavyt, amiért így elmaradt. De csak felszínesen, mert egyelőre még túl élesen él benne Win testének sziluettje az erkélyen állva.*
//Újra munkában//
//Xavy, CCCék//
*A pultnál kissé paprikásnak tűnik a hangulat, amikor leér és egyenesen oda siet.*
- Xavy, ne haragudj, hogy eltűntem. *Suttogja a gnóm lányak bocsánatkérő gesztussal. Reméli, hogy nem neheztel nagyon rá.*
- Leváltsalak kicsit, pihensz egyet? *Kérdi előzékenyen, láthatóan nagyon igyekezve, hogy a kedvére tegyen.
A pulttól épp távoznak, így Mik azonnal munkába áll, leszedi a gazdátlan poharakat és el is mosná, hogy ezzel is levegyen munkát Xavy válláról.
A báró is a fogadótérben van, de szerencsére Aztyant már nem látja, ahogy Arját és a többieket sem. A heges képű és a vándor lány látták odalent Winnel. Chayss rumot rendel maguknak, egy üveggel. Mik magára köti a bőrkötényét, majd felkap egy üveg rumot.*
- Kiviszem nekik. *Mondja Xavynak. Persze megvárja a gnóm szavait, nem rohan el, csak azután, hogy a lány kifejtette neki véleményét a távolmaradásáról.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-23 09:59:31
Üzenet elküldve: 2020-09-23 09:59:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//CCC és a csipet csapat//
//CCC, Gwaeren, Lou, Esti - kicsit a pultos//
*Csendben hallgatja az elhangzottakat és még a szemét sem forgatja, pedig volna miért. Gwaeren előadásmódja hagy némi kívánnivalót maga után, de a lényeget elmondja, így akár még elégedett is lehet. De nem is várt sokkal többet. Amikor a lány felé pillant, csak elégedetten mosolyog, mintha pont azt hallotta volna, amit akart.
A lándzsás fickó elmondásából aztán kiderül, hogy valóban nem vett részt a harcban az udvari csetepaté után. A "városőrök a töküket vakarták" kifejezéskor is megállja, hogy ne mosolyodjon el. Ám nem amiatt, mert annyira tetszik neki a kifejezés. Lou a visszatérése időpontját akkorra datálja, amikor Terwy emberei nekikezdtek beomlasztani a járatokat a ház alatt. Tehát gyakorlatilag a kezdeti harc után egyáltalán nem vette ki a részét a kiszabadításból. Szép.
Estanellaria kérdésére sem szavakkal válaszol, csak nemet int a fejével, hogy a távozó Hesgrim nem ugyanaz, mint aki a templomba került. A mélységi lány felajánlására és pillantására azonnal a pult felé fordul felsőtestével, hogy felemelt szabad baljával intsen annak, aki épp szolgálatos.*
- Kérlek, egy üveg wegtoreni rumot ide. Köszönöm! *Mondja emelt hangon, hogy a fogadó zsongásán keresztül eljusson ahhoz, akihez kell.
Mivel az újabb kérdés az udvari, hajléktalannak tűnő alakok kilétéről nem hozzá érkezik, így meghagyja a választ Gwaerennek. A Lounak szánt elismerésre a férfi felé pillant. Az már kiderült, hogy a fickó kedveli, ha hájjal kenegetik, kíváncsi, mit válaszol Estanellaria elismerő szavaira. Ez azonban nem változtat semmin.
Az utolsó kérdésnél már előre tudja, hogy sem Lou, sem Gwaeren nem fog tudni válaszolni, hisz egyikük sem volt jelen akkor, amikor megtalálta Aenaet. Így sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudják majd az igric által elmondottakat.
Szeretné már abbahagyni ezt a társalgást a zsoldosokkal és a sötételffel. Szeretne már visszamenni Aenaehez, hogy megnézze, mi van vele, de azt nem szeretné, ha Estanellaria gyanút fogna. Viszont az se szeretné, hogy a mélységi azt higgye, nem szívesen hagyja magára a zsoldosokkal.
Ha megkapják a rumot, akkor feláll az asztaltól, aggódva, mert a helyzet úgy kívánja, a felső szint felé vezető lépcső felé tekint.*
- Bocsánatukat kérem, de szeretném megnézni az úrnő állapotát. *Mondja bocsánatkérő arccal, mintha csak az, hogy ennyit beszélnek Aenaeről, felkeltette volna aggodalmát.*
- Magukra hagyom a hölggyel és az úrral, hadd beszéljenek szabadon a történtekről. *Mosolyodik el poharát emelve az említettek felé.*
- Önök pedig hamarosan megkapják azt, ami jár. *Teszi hozzá, s ha nem marasztalják, akkor már indul is az emelet felé.*
//CCC, Gwaeren, Lou, Esti - kicsit a pultos//
*Csendben hallgatja az elhangzottakat és még a szemét sem forgatja, pedig volna miért. Gwaeren előadásmódja hagy némi kívánnivalót maga után, de a lényeget elmondja, így akár még elégedett is lehet. De nem is várt sokkal többet. Amikor a lány felé pillant, csak elégedetten mosolyog, mintha pont azt hallotta volna, amit akart.
A lándzsás fickó elmondásából aztán kiderül, hogy valóban nem vett részt a harcban az udvari csetepaté után. A "városőrök a töküket vakarták" kifejezéskor is megállja, hogy ne mosolyodjon el. Ám nem amiatt, mert annyira tetszik neki a kifejezés. Lou a visszatérése időpontját akkorra datálja, amikor Terwy emberei nekikezdtek beomlasztani a járatokat a ház alatt. Tehát gyakorlatilag a kezdeti harc után egyáltalán nem vette ki a részét a kiszabadításból. Szép.
Estanellaria kérdésére sem szavakkal válaszol, csak nemet int a fejével, hogy a távozó Hesgrim nem ugyanaz, mint aki a templomba került. A mélységi lány felajánlására és pillantására azonnal a pult felé fordul felsőtestével, hogy felemelt szabad baljával intsen annak, aki épp szolgálatos.*
- Kérlek, egy üveg wegtoreni rumot ide. Köszönöm! *Mondja emelt hangon, hogy a fogadó zsongásán keresztül eljusson ahhoz, akihez kell.
Mivel az újabb kérdés az udvari, hajléktalannak tűnő alakok kilétéről nem hozzá érkezik, így meghagyja a választ Gwaerennek. A Lounak szánt elismerésre a férfi felé pillant. Az már kiderült, hogy a fickó kedveli, ha hájjal kenegetik, kíváncsi, mit válaszol Estanellaria elismerő szavaira. Ez azonban nem változtat semmin.
Az utolsó kérdésnél már előre tudja, hogy sem Lou, sem Gwaeren nem fog tudni válaszolni, hisz egyikük sem volt jelen akkor, amikor megtalálta Aenaet. Így sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudják majd az igric által elmondottakat.
Szeretné már abbahagyni ezt a társalgást a zsoldosokkal és a sötételffel. Szeretne már visszamenni Aenaehez, hogy megnézze, mi van vele, de azt nem szeretné, ha Estanellaria gyanút fogna. Viszont az se szeretné, hogy a mélységi azt higgye, nem szívesen hagyja magára a zsoldosokkal.
Ha megkapják a rumot, akkor feláll az asztaltól, aggódva, mert a helyzet úgy kívánja, a felső szint felé vezető lépcső felé tekint.*
- Bocsánatukat kérem, de szeretném megnézni az úrnő állapotát. *Mondja bocsánatkérő arccal, mintha csak az, hogy ennyit beszélnek Aenaeről, felkeltette volna aggodalmát.*
- Magukra hagyom a hölggyel és az úrral, hadd beszéljenek szabadon a történtekről. *Mosolyodik el poharát emelve az említettek felé.*
- Önök pedig hamarosan megkapják azt, ami jár. *Teszi hozzá, s ha nem marasztalják, akkor már indul is az emelet felé.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-23 07:17:56
Üzenet elküldve: 2020-09-23 07:17:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*A férfi kicsit még felszisszen akkor amikor a vizes kendő a sebéhez ér, de már jobban tűri a fájdalmat.*
-Igen, hajón. Az apám is hajózott, és amikor tizenkét éves lettem, már én is felkerültem mellé a fedélzetre... * A férfi nagyot sóhajt, mert úgy érzi őszintének kell lennie.*
-Kalózok voltunk. Rajtunk ütötték, és elsüllyesztették a hajókat. Csak én maradtam meg. Azóta vagyok a szárazföldön. Ha úgy tetszik éppen pihenek. Szeretnék majd tisztességes hajós lenni.* Mondja a férfi.*
-Most mesélj te valamit magadról!* Kéri szépen a nőt.*
*A férfi kicsit még felszisszen akkor amikor a vizes kendő a sebéhez ér, de már jobban tűri a fájdalmat.*
-Igen, hajón. Az apám is hajózott, és amikor tizenkét éves lettem, már én is felkerültem mellé a fedélzetre... * A férfi nagyot sóhajt, mert úgy érzi őszintének kell lennie.*
-Kalózok voltunk. Rajtunk ütötték, és elsüllyesztették a hajókat. Csak én maradtam meg. Azóta vagyok a szárazföldön. Ha úgy tetszik éppen pihenek. Szeretnék majd tisztességes hajós lenni.* Mondja a férfi.*
-Most mesélj te valamit magadról!* Kéri szépen a nőt.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-22 15:22:17
Üzenet elküldve: 2020-09-22 15:22:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Elgretor – kiszolgálás//
*A gnóm lányka félteni látszik az életét Cecétől. A mesternek meg kell nyugtassa a lánykát, hogy Cece nem közveszélyes.*
- Dehogy harap lányom. Békés jószág ez.
*Meg is simogatja Cece hátát aki azóta is zümmög magában és békésen. A csapolt sörön azonnal kiszúrja, hogy nem a hazai íz. Na sebaj végül is ez is ser mondjuk nem olyan jó mint a sajátja de csak lecsúszik.*
- Köszönöm lányom.
*Magához ragadja a sert és belekortyol egy jókorát. A nedű lecsúszik a torkán és máris a falnivalóra térhetnek rá.*
- Valami húsos étek jó lesz. Rád bízom lányom.
*Nemigen bogarászta át eddig az étlapot ezért hát oda bízza.*
- Cecének valami gyümölcsöt kérnék ami épp kéznél van. A macskákat már megette hehe.
*Jókorát kacározik az öreg sermester. Cece szép termetes példány az már biztos de azért egy macska nehezen csúszna le a torkán még hosszában is.*
*A gnóm lányka félteni látszik az életét Cecétől. A mesternek meg kell nyugtassa a lánykát, hogy Cece nem közveszélyes.*
- Dehogy harap lányom. Békés jószág ez.
*Meg is simogatja Cece hátát aki azóta is zümmög magában és békésen. A csapolt sörön azonnal kiszúrja, hogy nem a hazai íz. Na sebaj végül is ez is ser mondjuk nem olyan jó mint a sajátja de csak lecsúszik.*
- Köszönöm lányom.
*Magához ragadja a sert és belekortyol egy jókorát. A nedű lecsúszik a torkán és máris a falnivalóra térhetnek rá.*
- Valami húsos étek jó lesz. Rád bízom lányom.
*Nemigen bogarászta át eddig az étlapot ezért hát oda bízza.*
- Cecének valami gyümölcsöt kérnék ami épp kéznél van. A macskákat már megette hehe.
*Jókorát kacározik az öreg sermester. Cece szép termetes példány az már biztos de azért egy macska nehezen csúszna le a torkán még hosszában is.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-21 22:22:56
Üzenet elküldve: 2020-09-21 22:22:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
- Hajón?
*Lepődik meg kissé, annak ellenére is, hogy valójában semmit sem tud Torskelről, így nem is értheti igazán váratlanul semmi. Valamint a férfi nem is tűnik sokadik ránézésre sem városi ficsúrnak, így akár sejthető is lehetett volna Karheia számára.*
- Ez nagyon izgalmas, és persze veszélyes életút. Mi terelt ebbe az irányba?
*Kérdezi, majd feláll, hogy a rongyot a vízbe mártva kiöblítse, majd jó alaposan kipréselje, és visszatérve az ágyhoz folytassa a műveletet. Természetesen közben figyel, gyakran pillantgatva Torskel irányába igyekszik is a tudtára adni, hogy érdekli a válasz.*
- Hogy hogy csak voltál?
*Teszi fel a következő kérdést, miközben a ronggyal a férfi nyakát, kulcscsontját és válltájékát tisztogatja meg.*
- Feltételezem számtalan érdekes helyen jártál, és rengeteg mindent tapasztaltál. Ezek után nehéz elképzelnem mi sodort Artheniorba, ami gondolom közel sem olyan érdekes, mint a nagy víztömeg maga.
*Karheia némi lelkességet tanúsít, lévén hogy sokáig szolga sorban tengődött, és a világból alig látott, és tapasztalt valamit. Főleg a jó részéből.*
- Tényleg semmiség. Más is megtette volna.
- Hajón?
*Lepődik meg kissé, annak ellenére is, hogy valójában semmit sem tud Torskelről, így nem is értheti igazán váratlanul semmi. Valamint a férfi nem is tűnik sokadik ránézésre sem városi ficsúrnak, így akár sejthető is lehetett volna Karheia számára.*
- Ez nagyon izgalmas, és persze veszélyes életút. Mi terelt ebbe az irányba?
*Kérdezi, majd feláll, hogy a rongyot a vízbe mártva kiöblítse, majd jó alaposan kipréselje, és visszatérve az ágyhoz folytassa a műveletet. Természetesen közben figyel, gyakran pillantgatva Torskel irányába igyekszik is a tudtára adni, hogy érdekli a válasz.*
- Hogy hogy csak voltál?
*Teszi fel a következő kérdést, miközben a ronggyal a férfi nyakát, kulcscsontját és válltájékát tisztogatja meg.*
- Feltételezem számtalan érdekes helyen jártál, és rengeteg mindent tapasztaltál. Ezek után nehéz elképzelnem mi sodort Artheniorba, ami gondolom közel sem olyan érdekes, mint a nagy víztömeg maga.
*Karheia némi lelkességet tanúsít, lévén hogy sokáig szolga sorban tengődött, és a világból alig látott, és tapasztalt valamit. Főleg a jó részéből.*
- Tényleg semmiség. Más is megtette volna.
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-21 16:20:22
Üzenet elküldve: 2020-09-21 16:20:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
- Ezt nem kétlem. *Erősít rá a heges arcú informáltságával kapcsolatos korábbi, pozitív kinyilatkoztatására egy apró bólintással, s kedves mosollyal. Továbbra sem hízelgés a célja, nem az a fajta ember, ki légből kapott szép szavakkal szédít, s ő maga sem hajlamos ilyen kelepcébe sétálni. Ennél sokkal többre értékeli a megalapozott vélemények előzékeny kifejezését, akár tapasztalat, akár következtetés képezze ezek alapját.
Mintáinak felajánlása pozitív fogadtatásra talál, így az üvegcsét átnyújtva Aztyannak, kíváncsi érdeklődéssel figyeli annak minden mozdulatát. Egészen onnantól, hogy a parafa dugaszt kipattintja, míg az illat vissza nem kerül az asztallapra. A mozdulatot, mellyel orra felé legyezi az aromát, arcának reakcióját, ahogy megtapasztalja a parfümöt, majd azt, hogyan állapodnak meg vonásai a procedúra végeztével. Mindezekből, s persze leginkább abból a tényből, hogy a többi portéka iránt is érdeklődik a férfi, arra következtet, az irány, mibe haladnak, kedvezően alakul.*
- Hogyne. *Felel kurtán, hiszen az intéző gesztusaiból érzékeli, nem fogja csendben kivárni a következő mintadarab előkerülését. Figyelmesen hallgatja a felé érkező további kérdések sorjázását, miközben megfontol mozdulatokkal, nem túl óvatoskodva, de azért gondos körültekintéssel vesz elő két üvegcsét, s egy kerámia tégelyt a tarisznyából. Az újabb fiolák nagyobbak, mint a korábbi, szemre talán dupla méretűre saccolná, ki ezt megteszi. Színükben is eltérnek sötétített üvegükkel, mi az egyik esetében barna, a másikéban zöld. Dugaszuk szintén parafából készült, tartalmukat tekintve pedig illatos olajok. Ezeket úgy helyezi el az asztalon, hogy kettejük közé nagyjából félútra essenek, ezzel lehetőséget teremtve a heges arcúnak saját maga kiszolgálására.*
- Ugyan, a titkaim elorozására egy beszélgetés keretén belül vajmi kevés esélyt látok. *Mosolyodik kedélyesen, újra feltekintve eddigi matatásából, a vele szemben ülő tekintetét vadászva.*
- Az érdeklődése teljes mértékben érthető, mindazonáltal ezek egyike sem egy pár szavas válaszra érdemes kérdés. Legalábbis az én képességeimet meghaladja, hogy röviden feleljek bármelyikre is. *Villant egy pillanatra habozó vigyort. Nem az erőssége a szűkszavú és tárgyilagos felelet, ezúttal meg kell erőltetnie magát, hogy ne fecsegjen órákon keresztül szenvedélyének tárgyáról.*
- Az alapanyagok. Kizárólag növényekkel dolgozom, voltak korábban kísérleteim az állati eredetű összetevők használatára, de mind csúfos és szagos kudarcba fulladt. *Csóválja meg fejét, mint ki felelevenít egy kellemetlen emléket.*
- Éppen ezért a beszerzés sem kíván nagyobb erőfeszítéseket, ha tudja az ember mit, hol és mikor érdemes, csupán egy egyszerű virágszedés az egész. *Persze túloz, szándékosan, mi jól látszik ábrázatán.* Komolyra fordítva a szót, a legtöbb alapanyag olyan, ami a környéken gyakori, s hozzáférhető. Ami pedig nem, arra korábban megvoltak a forrásaim. *Süti le tekintetét egy pillanatra.* Most abban reménykedtem, Önök segíthetnek újakat találni. *Veszi elő ismét eddigi mosolyát. Beszéd közben végig a keze ügyében maradt kerámia tégellyel babrál. Ez egy átlátszatlan, barna, lapított, kör alakú alkalmatosság, olyan tenyérnyi méretű lehet. Tetejét egy mozdulattal lecsavarva kerül szem elé tartalma, mi egy fehér színű, egynemű krém. Bal kezének mutatóujjával borsószemnyi mennyiséget nyalábol ki belőle, baljának kézfejét pedig előre nyújtja, Aztyan felé.*
- Szabad? *Ékeli mondandójába a kérést, mi a helyzetből talán egyértelműen az, hogy az intéző fektesse tenyerébe sajátját. A reakcióra várva folytatja feleletét.*
- Az elkészítéshez az esetek többségében elegendő egy egyszerű rézüst. Olyan, mint amit pálinka főzésre is használnak. Változó, hogy mennyi ideig tarthat a procedúra, 1 órától akár egy nap is szükséges lehet a megfelelő eredményhez. Eltarthatóság szempontjából igazán igénytelenek ezek a kis üvegcsék, csak egy száraz, naptól mentes zugra van szükség, és elállnak évekig. Így, ha egy ülésre nagyobb mennyiséget sikerül előállítani, nem fog ránk romlani. *Előzékenyen használja már a többesszámot úgy, hogy szinte maga sem veszi észre. Egyelőre részéről befejezte elbeszélését, mi érzése szerint így is jóval bővebbre sikerült a kívánatosnál. Készségesen várja azonban a további kérdéseket, esetleg megjegyzéseket.*
//Parfümillatú üzletek//
- Ezt nem kétlem. *Erősít rá a heges arcú informáltságával kapcsolatos korábbi, pozitív kinyilatkoztatására egy apró bólintással, s kedves mosollyal. Továbbra sem hízelgés a célja, nem az a fajta ember, ki légből kapott szép szavakkal szédít, s ő maga sem hajlamos ilyen kelepcébe sétálni. Ennél sokkal többre értékeli a megalapozott vélemények előzékeny kifejezését, akár tapasztalat, akár következtetés képezze ezek alapját.
Mintáinak felajánlása pozitív fogadtatásra talál, így az üvegcsét átnyújtva Aztyannak, kíváncsi érdeklődéssel figyeli annak minden mozdulatát. Egészen onnantól, hogy a parafa dugaszt kipattintja, míg az illat vissza nem kerül az asztallapra. A mozdulatot, mellyel orra felé legyezi az aromát, arcának reakcióját, ahogy megtapasztalja a parfümöt, majd azt, hogyan állapodnak meg vonásai a procedúra végeztével. Mindezekből, s persze leginkább abból a tényből, hogy a többi portéka iránt is érdeklődik a férfi, arra következtet, az irány, mibe haladnak, kedvezően alakul.*
- Hogyne. *Felel kurtán, hiszen az intéző gesztusaiból érzékeli, nem fogja csendben kivárni a következő mintadarab előkerülését. Figyelmesen hallgatja a felé érkező további kérdések sorjázását, miközben megfontol mozdulatokkal, nem túl óvatoskodva, de azért gondos körültekintéssel vesz elő két üvegcsét, s egy kerámia tégelyt a tarisznyából. Az újabb fiolák nagyobbak, mint a korábbi, szemre talán dupla méretűre saccolná, ki ezt megteszi. Színükben is eltérnek sötétített üvegükkel, mi az egyik esetében barna, a másikéban zöld. Dugaszuk szintén parafából készült, tartalmukat tekintve pedig illatos olajok. Ezeket úgy helyezi el az asztalon, hogy kettejük közé nagyjából félútra essenek, ezzel lehetőséget teremtve a heges arcúnak saját maga kiszolgálására.*
- Ugyan, a titkaim elorozására egy beszélgetés keretén belül vajmi kevés esélyt látok. *Mosolyodik kedélyesen, újra feltekintve eddigi matatásából, a vele szemben ülő tekintetét vadászva.*
- Az érdeklődése teljes mértékben érthető, mindazonáltal ezek egyike sem egy pár szavas válaszra érdemes kérdés. Legalábbis az én képességeimet meghaladja, hogy röviden feleljek bármelyikre is. *Villant egy pillanatra habozó vigyort. Nem az erőssége a szűkszavú és tárgyilagos felelet, ezúttal meg kell erőltetnie magát, hogy ne fecsegjen órákon keresztül szenvedélyének tárgyáról.*
- Az alapanyagok. Kizárólag növényekkel dolgozom, voltak korábban kísérleteim az állati eredetű összetevők használatára, de mind csúfos és szagos kudarcba fulladt. *Csóválja meg fejét, mint ki felelevenít egy kellemetlen emléket.*
- Éppen ezért a beszerzés sem kíván nagyobb erőfeszítéseket, ha tudja az ember mit, hol és mikor érdemes, csupán egy egyszerű virágszedés az egész. *Persze túloz, szándékosan, mi jól látszik ábrázatán.* Komolyra fordítva a szót, a legtöbb alapanyag olyan, ami a környéken gyakori, s hozzáférhető. Ami pedig nem, arra korábban megvoltak a forrásaim. *Süti le tekintetét egy pillanatra.* Most abban reménykedtem, Önök segíthetnek újakat találni. *Veszi elő ismét eddigi mosolyát. Beszéd közben végig a keze ügyében maradt kerámia tégellyel babrál. Ez egy átlátszatlan, barna, lapított, kör alakú alkalmatosság, olyan tenyérnyi méretű lehet. Tetejét egy mozdulattal lecsavarva kerül szem elé tartalma, mi egy fehér színű, egynemű krém. Bal kezének mutatóujjával borsószemnyi mennyiséget nyalábol ki belőle, baljának kézfejét pedig előre nyújtja, Aztyan felé.*
- Szabad? *Ékeli mondandójába a kérést, mi a helyzetből talán egyértelműen az, hogy az intéző fektesse tenyerébe sajátját. A reakcióra várva folytatja feleletét.*
- Az elkészítéshez az esetek többségében elegendő egy egyszerű rézüst. Olyan, mint amit pálinka főzésre is használnak. Változó, hogy mennyi ideig tarthat a procedúra, 1 órától akár egy nap is szükséges lehet a megfelelő eredményhez. Eltarthatóság szempontjából igazán igénytelenek ezek a kis üvegcsék, csak egy száraz, naptól mentes zugra van szükség, és elállnak évekig. Így, ha egy ülésre nagyobb mennyiséget sikerül előállítani, nem fog ránk romlani. *Előzékenyen használja már a többesszámot úgy, hogy szinte maga sem veszi észre. Egyelőre részéről befejezte elbeszélését, mi érzése szerint így is jóval bővebbre sikerült a kívánatosnál. Készségesen várja azonban a további kérdéseket, esetleg megjegyzéseket.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-20 23:37:23
Üzenet elküldve: 2020-09-20 23:37:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*Ha Aztyan a fogadóban is van, ritkán cél a szórakozás és inkább a munka az a cél, amiért megjelenik. De ez nála szakmai ártalom. Mondhatni a munka az ő szórakozása. De mástól nem várja ezt el, ám most a fogadó mégiscsak a munka helyszíne lesz.*
- Nos, igen. *Mosolyog kissé zavartan a heges arcú. Természetesen nem felejtette el azt, hogy a pincearénában már találkozott a lánnyal, amikor Mikkel édelgett. A pultosnak is kell pihenő, de jobban örülne, ha Mik más időpontra időzítené az ilyesmit.
A kézfogás elmulasztása semmiféle hatással nincs rá, ha a gyengébbik nem a partner, az ilyen gesztus kezdeményezését jobb szereti a másik félre hagyni.
Miután mindketten leültek az asztalhoz, Aztyan a lényegre tér, de ez persze nem jelenti azt, hogy elsietne bármit is. Ám ez persze még nem derülhetett ki Winyra számára.
A méltató szavakra egy szerény mosoly a válasz.*
- Nem tudok mindent, de igyekszem a lehető legjobban informált lenni.
*Kérdésére nemsokára érkezik is a válasz, az asztalra helyezett táska titkára egyelőre nem kérdez rá, de úgy sejti, akár az üzlet alapját képező mintákat is rejthet. Ahogy Mik is mondta, parfümökkel és más egyébbel is üzletelne a szemben ülő csinos lány.*
- Kérem. *Int a tarisznya felé jelezve, hogy kíváncsi azokra az árukra. Az apró üvegcse előkerülésére átveszi azt és ha teheti, megoldja az azt elzáró dolgot, hogy pár kézmozdulattal maga felé legyezze az illatot. Ha észre is vette, hogy Winyra is ugyanazt viseli, nem önti szavakba.
A parfümökhöz, illatszerekhez és kencékhez nem ért, de a kereskedelemhez igen, ahogy a kereslet és kínálat viszonyához is. A szegénynegyed felszámolása, a polgárnegyed felemelkedése azt mutatja, hogy Arthenior a fejlődés útjára lépett és a folyón túl is történik valami, ami fizetőképes kereslet kialakulását jelezheti.
Leteszi az üvegcsét maga elé, kezeit összefonja az asztallapon.*
- Van még más is? *Kérdi, de még nem fejezte be.*
- Kérem, meséljen nekem az áru útjáról? Az alapanyag, beszerzés, elkészítés és ezek fenntarthatóságának vonzatában. *Kéri kissé tárgyilagos hangnemben a lányt.*
- Ne értsen félre, nem kívánjuk elorozni a titkait, csak arra vagyok kíváncsi, mennyi árura számíthatunk egy esetleges együttműködés létrejötte után. *Ad magyarázatot a kissé talán bizalmas kérdésre.*
//Parfümillatú üzletek//
*Ha Aztyan a fogadóban is van, ritkán cél a szórakozás és inkább a munka az a cél, amiért megjelenik. De ez nála szakmai ártalom. Mondhatni a munka az ő szórakozása. De mástól nem várja ezt el, ám most a fogadó mégiscsak a munka helyszíne lesz.*
- Nos, igen. *Mosolyog kissé zavartan a heges arcú. Természetesen nem felejtette el azt, hogy a pincearénában már találkozott a lánnyal, amikor Mikkel édelgett. A pultosnak is kell pihenő, de jobban örülne, ha Mik más időpontra időzítené az ilyesmit.
A kézfogás elmulasztása semmiféle hatással nincs rá, ha a gyengébbik nem a partner, az ilyen gesztus kezdeményezését jobb szereti a másik félre hagyni.
Miután mindketten leültek az asztalhoz, Aztyan a lényegre tér, de ez persze nem jelenti azt, hogy elsietne bármit is. Ám ez persze még nem derülhetett ki Winyra számára.
A méltató szavakra egy szerény mosoly a válasz.*
- Nem tudok mindent, de igyekszem a lehető legjobban informált lenni.
*Kérdésére nemsokára érkezik is a válasz, az asztalra helyezett táska titkára egyelőre nem kérdez rá, de úgy sejti, akár az üzlet alapját képező mintákat is rejthet. Ahogy Mik is mondta, parfümökkel és más egyébbel is üzletelne a szemben ülő csinos lány.*
- Kérem. *Int a tarisznya felé jelezve, hogy kíváncsi azokra az árukra. Az apró üvegcse előkerülésére átveszi azt és ha teheti, megoldja az azt elzáró dolgot, hogy pár kézmozdulattal maga felé legyezze az illatot. Ha észre is vette, hogy Winyra is ugyanazt viseli, nem önti szavakba.
A parfümökhöz, illatszerekhez és kencékhez nem ért, de a kereskedelemhez igen, ahogy a kereslet és kínálat viszonyához is. A szegénynegyed felszámolása, a polgárnegyed felemelkedése azt mutatja, hogy Arthenior a fejlődés útjára lépett és a folyón túl is történik valami, ami fizetőképes kereslet kialakulását jelezheti.
Leteszi az üvegcsét maga elé, kezeit összefonja az asztallapon.*
- Van még más is? *Kérdi, de még nem fejezte be.*
- Kérem, meséljen nekem az áru útjáról? Az alapanyag, beszerzés, elkészítés és ezek fenntarthatóságának vonzatában. *Kéri kissé tárgyilagos hangnemben a lányt.*
- Ne értsen félre, nem kívánjuk elorozni a titkait, csak arra vagyok kíváncsi, mennyi árura számíthatunk egy esetleges együttműködés létrejötte után. *Ad magyarázatot a kissé talán bizalmas kérdésre.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-20 19:15:43
Üzenet elküldve: 2020-09-20 19:15:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//CCC és a csipet csapat//
//CCC, Gwaeren, Lou, Esti//
- A sérült törpe, akit emlegetnek, ő nem az volt, aki az imént távozott, ugye? *bök hüvelykujjával az ajtó felé, miközben magában próbálja összerakni, pontosan hányan is voltak jelen az ominózus mentőakció során és ki mit is csinált tulajdonképpen, hiszen minél többet hallgatja a lelkes segítőket, annál inkább árnyalódik neki a kép, amit Cha'yss lefestett Kagaenae megmentéséről. ~Egyre inkább úgy tűnik, a báró úrra hárult a munka neheze~ mereng magában, ahogy kiderül, ez se volt ott, meg az se, ráadásul az őrség se volt annyira tettre kész, még az értelmesebb fele se, mint amennyire azt Cha'yss próbálta elhitetni velük. Nem teszi azonban szóvá meglátásait, csak magában raktároz el minden információmorzsát*
- Talán valami töményebb segítene felfrissíteni az emlékeiket... *igyekszik ellensúlyozni Cha'yss szavait, kérdőn pillantva előbb a báróra, majd a két résztvevőre, vajon mit szólnak az ajánlatához. Biztosra veszi, a fizetett segítők a hátuk közepére sem kívánják, hogy faggassa őket és a helyükben Cha'yss unszolását hallva pláne semmi kedve nem lenne beszélni, így reméli, az erősebb ital segít majd oldani a hangulatot. ~Meg hát melyik zsoldos utasítana vissza ilyesmit?~ érvel magában, remélve, hogy valaki csatlakozik hozzá, ő a maga részéről ugyanis egyáltalán nem bánna valami ütős piát, hogy bírja ezt az egészet. Maga se hitte volna, de Dora nélkül ez az egész bájolgás sokkal kevésbé izgalmas, mint eddig volt. Bár be kell vallania, minél többet hallgatja a vöröskét, annál inkább emlékezteti Dorára. ~Mintha csak a lecsúszott, pórias, mocskos szájú verziója lenne. Bár a vadóc külső mögött azért csinosabb nála~ vélekedik magában, kizártnak tartva, hogy az előtte ülő lány valaha is megölt volna bárkit is. Olyannak tűnik, akinek csak a szája nagy, de ha bajt szimatol, akkor rögtön menekülőre fogja. Ellenben a férfiról el tudja képzelni, hogy zsoldosféle, bár inkább nézné vadásznak, mintsem orgyilkosnak*
- Azok a hajléktalanok a kisasszony elrablóinak segítői voltak? *érdeklődik végül a lány által átélt élmények részletei felől*
- Jó látni, hogy valaki még törődik a bajtársaival. *ereszt meg egy aprócska mosolyt a férfi felé. ~Felesleges, de azért jó~ egészíti ki magát gondolatban, a Város Őrség nem éppen emberbarát hozzáállását azért mindenképp figyelemreméltónak tartva. Egy pillanatra sajnálja, hogy Dora erről már lemaradt, de végül úgy ítéli meg, így csak még érdekesebb lesz a kalapos elf látogatása a kaszárnyában*
- És sikerült segíteni a törpén? *teszi hozzá pusztán a formaság kedvéért, hogy mégse tűnjön olyan szívtelennek, mint amilyen, de persze nem izgatja különösebben a válasz*
- Nem is tudom, melyik okozott nagyobb riadalmat... *húzza féloldalas mosolyra a száját Lou megjegyzését hallva, miközben ő is a vöröskére pillant. ~Csak nem épp megzavartunk egy bimbózó románcot?~ somolyog magában, kíváncsian várva, vajon a lány hogyan reagál, miközben kicsit megbiccenti a fejét Lou felé a bemutatkozást hallva*
- Milyen állapotban volt a kisasszony, amikor rátaláltak? Esetleg mondott valamit arról, mi történt vele? *kérdez még végül rá arra, ami leginkább érdekli, vajon egyezik-e a zsoldosok meséje azzal, amit Cha'ysstól hallott.*
//CCC, Gwaeren, Lou, Esti//
- A sérült törpe, akit emlegetnek, ő nem az volt, aki az imént távozott, ugye? *bök hüvelykujjával az ajtó felé, miközben magában próbálja összerakni, pontosan hányan is voltak jelen az ominózus mentőakció során és ki mit is csinált tulajdonképpen, hiszen minél többet hallgatja a lelkes segítőket, annál inkább árnyalódik neki a kép, amit Cha'yss lefestett Kagaenae megmentéséről. ~Egyre inkább úgy tűnik, a báró úrra hárult a munka neheze~ mereng magában, ahogy kiderül, ez se volt ott, meg az se, ráadásul az őrség se volt annyira tettre kész, még az értelmesebb fele se, mint amennyire azt Cha'yss próbálta elhitetni velük. Nem teszi azonban szóvá meglátásait, csak magában raktároz el minden információmorzsát*
- Talán valami töményebb segítene felfrissíteni az emlékeiket... *igyekszik ellensúlyozni Cha'yss szavait, kérdőn pillantva előbb a báróra, majd a két résztvevőre, vajon mit szólnak az ajánlatához. Biztosra veszi, a fizetett segítők a hátuk közepére sem kívánják, hogy faggassa őket és a helyükben Cha'yss unszolását hallva pláne semmi kedve nem lenne beszélni, így reméli, az erősebb ital segít majd oldani a hangulatot. ~Meg hát melyik zsoldos utasítana vissza ilyesmit?~ érvel magában, remélve, hogy valaki csatlakozik hozzá, ő a maga részéről ugyanis egyáltalán nem bánna valami ütős piát, hogy bírja ezt az egészet. Maga se hitte volna, de Dora nélkül ez az egész bájolgás sokkal kevésbé izgalmas, mint eddig volt. Bár be kell vallania, minél többet hallgatja a vöröskét, annál inkább emlékezteti Dorára. ~Mintha csak a lecsúszott, pórias, mocskos szájú verziója lenne. Bár a vadóc külső mögött azért csinosabb nála~ vélekedik magában, kizártnak tartva, hogy az előtte ülő lány valaha is megölt volna bárkit is. Olyannak tűnik, akinek csak a szája nagy, de ha bajt szimatol, akkor rögtön menekülőre fogja. Ellenben a férfiról el tudja képzelni, hogy zsoldosféle, bár inkább nézné vadásznak, mintsem orgyilkosnak*
- Azok a hajléktalanok a kisasszony elrablóinak segítői voltak? *érdeklődik végül a lány által átélt élmények részletei felől*
- Jó látni, hogy valaki még törődik a bajtársaival. *ereszt meg egy aprócska mosolyt a férfi felé. ~Felesleges, de azért jó~ egészíti ki magát gondolatban, a Város Őrség nem éppen emberbarát hozzáállását azért mindenképp figyelemreméltónak tartva. Egy pillanatra sajnálja, hogy Dora erről már lemaradt, de végül úgy ítéli meg, így csak még érdekesebb lesz a kalapos elf látogatása a kaszárnyában*
- És sikerült segíteni a törpén? *teszi hozzá pusztán a formaság kedvéért, hogy mégse tűnjön olyan szívtelennek, mint amilyen, de persze nem izgatja különösebben a válasz*
- Nem is tudom, melyik okozott nagyobb riadalmat... *húzza féloldalas mosolyra a száját Lou megjegyzését hallva, miközben ő is a vöröskére pillant. ~Csak nem épp megzavartunk egy bimbózó románcot?~ somolyog magában, kíváncsian várva, vajon a lány hogyan reagál, miközben kicsit megbiccenti a fejét Lou felé a bemutatkozást hallva*
- Milyen állapotban volt a kisasszony, amikor rátaláltak? Esetleg mondott valamit arról, mi történt vele? *kérdez még végül rá arra, ami leginkább érdekli, vajon egyezik-e a zsoldosok meséje azzal, amit Cha'ysstól hallott.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-19 17:11:29
Üzenet elküldve: 2020-09-19 17:11:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*Emeleti szobájából érkezik a Kalmár vendégterébe, ám, a korábbiakkal ellentétben, ezúttal szórakozási szándékok helyett üzletelés a célja. Egészen pontosan parfümériáit, s azokkal átitatott kencéit kívánja áruba bocsátani, Mik korábbi javaslatára.
Mindenféle kitérő nélkül, de a sietséget is mellőzve vezeti lépteit határozottan egy asztal irányába, melyiknél a heges arcú intéző feltehetően szerény személyét Ovárja már. Alig lép oda, rögvest köszöntik, amit persze nem rest viszonozni.*
- Winyra Jote. Örülök, hogy rendezettebb keretek között is találkozunk végre. *Csempész halvány félmosolyt ajka szegletébe. Cseppet sincs zavarban, vagy érzi magát kellemetlenül a korábban a Pincearénában történtek miatt, ez egyértelműen látszik rajta.
Mivel kezet nem nyújtanak felé, maga sem kezdeményezi a gesztust. Bár némi hiányérzet marad benne, készségesen foglalja el a kínált helyet, s míg Aztyan csatos könyvét csukja be, ő kényelmesen elhelyezkedik. Idáig oldalán függő tarisznyáját leakasztja, hogy az asztal lapjára tegye, magától balkéz felé, mi kisebb csilingelések közepette szépen meg is állapodig. Lábait keresztbe veti, előre dől székében, s asztalukra támasztva alkarját, kezeit összekulcsolva várja türelmesen a folytatást, tekintetével a másik kékjeit keresve.
Az intéző pedig, in medias res, rögvest a tárgyra tér.*
- Az információi, mint, ha jól sejtem, az esetek túlnyomó többségében, ezúttal is helytállóak. *Erősíti meg az elhangzottakat mindenféle hízelgő, vagy nyájasan kedveskedő felhangot nélkülözve. Mindössze véleményének ad hangot egy barátságosan csevegő formátumban. Win felfogásában az idő pénz frázis feltehetően egészen más értelmezést nyert, mint ahogy erről a beszélgetőpartnere vélekedik. Szerinte a jó üzletbe igenis időt kell befektetni elsőként, minek kedélyes eltöltése alapjául szolgálhat a későbbi, jövedelmező kapcsolatnak. Mindezek ellenére sem érzi tolakodónak vagy sürgetőnek a heges arcút, féloldalas mosolyát is saját, kedvesen görbülő ajkaival viszonozza.*
- Parfümökkel, illatszerekkel és ezekkel kevert krémekkel, kencékkel. Mintát is hoztam magammal, ha kívánja, öné a lehetőség. *Lapogatja meg baljával gyengéden a korábban már említett tarisznyát. Amennyiben pedig a hajlandóság kifejeződik, csatját meg is oldja, elővéve egy kellemesen fűszeres illatot tartalmazó, egészen apró üvegcsét, s a másiknak nyújtja. Ha Aztyan elég szemfüles, rájöhet, hogy ez ugyan az, mint amit Win magán visel.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.19 19:38:01
//Parfümillatú üzletek//
*Emeleti szobájából érkezik a Kalmár vendégterébe, ám, a korábbiakkal ellentétben, ezúttal szórakozási szándékok helyett üzletelés a célja. Egészen pontosan parfümériáit, s azokkal átitatott kencéit kívánja áruba bocsátani, Mik korábbi javaslatára.
Mindenféle kitérő nélkül, de a sietséget is mellőzve vezeti lépteit határozottan egy asztal irányába, melyiknél a heges arcú intéző feltehetően szerény személyét Ovárja már. Alig lép oda, rögvest köszöntik, amit persze nem rest viszonozni.*
- Winyra Jote. Örülök, hogy rendezettebb keretek között is találkozunk végre. *Csempész halvány félmosolyt ajka szegletébe. Cseppet sincs zavarban, vagy érzi magát kellemetlenül a korábban a Pincearénában történtek miatt, ez egyértelműen látszik rajta.
Mivel kezet nem nyújtanak felé, maga sem kezdeményezi a gesztust. Bár némi hiányérzet marad benne, készségesen foglalja el a kínált helyet, s míg Aztyan csatos könyvét csukja be, ő kényelmesen elhelyezkedik. Idáig oldalán függő tarisznyáját leakasztja, hogy az asztal lapjára tegye, magától balkéz felé, mi kisebb csilingelések közepette szépen meg is állapodig. Lábait keresztbe veti, előre dől székében, s asztalukra támasztva alkarját, kezeit összekulcsolva várja türelmesen a folytatást, tekintetével a másik kékjeit keresve.
Az intéző pedig, in medias res, rögvest a tárgyra tér.*
- Az információi, mint, ha jól sejtem, az esetek túlnyomó többségében, ezúttal is helytállóak. *Erősíti meg az elhangzottakat mindenféle hízelgő, vagy nyájasan kedveskedő felhangot nélkülözve. Mindössze véleményének ad hangot egy barátságosan csevegő formátumban. Win felfogásában az idő pénz frázis feltehetően egészen más értelmezést nyert, mint ahogy erről a beszélgetőpartnere vélekedik. Szerinte a jó üzletbe igenis időt kell befektetni elsőként, minek kedélyes eltöltése alapjául szolgálhat a későbbi, jövedelmező kapcsolatnak. Mindezek ellenére sem érzi tolakodónak vagy sürgetőnek a heges arcút, féloldalas mosolyát is saját, kedvesen görbülő ajkaival viszonozza.*
- Parfümökkel, illatszerekkel és ezekkel kevert krémekkel, kencékkel. Mintát is hoztam magammal, ha kívánja, öné a lehetőség. *Lapogatja meg baljával gyengéden a korábban már említett tarisznyát. Amennyiben pedig a hajlandóság kifejeződik, csatját meg is oldja, elővéve egy kellemesen fűszeres illatot tartalmazó, egészen apró üvegcsét, s a másiknak nyújtja. Ha Aztyan elég szemfüles, rájöhet, hogy ez ugyan az, mint amit Win magán visel.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.19 19:38:01
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:05:45
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:05:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Úgy tűnik, akciója, melynek keretein belül Mik csípőjén kívánt elhelyezkedni, sikerrel végződött, épp, ahogy remélte. A combjára vándorló tenyereket kedélyes mosollyal fogadja, továbbra is igazán jól esik neki a férfi érintése, érje az bárhol. Pont, ahogy a megerősítés, minek értelmében a mai estén kizárólagos birtoklási jogban részesül gondolatai felett.
Ahogy azonban Mik magyarázkodásába fog, ajkainak görbülete visszafogottabbá szelídül. Kezdi úgy érezni, talán túlságosan is csípősre sikeredett iménti kis megjegyzése. Nem sejtette legalábbis, hogy ilyen reakciót vált ki vele a másikból. Megértőn hallgatja végig indoklását, míg tekintetét keresik, viszonozva a pillantást, mikor már nem, követi a kékek útját a combját simogató jobbjára. Ültében fel is egyenesedik, hogy eddigi mellkason támaszkodása helyett saját baljával érintse gyengéden a cirógató kézfejet. Ezzel a gesztussal igyekszik jelezni, hogy hasonlatosan a kereskedőházhoz, ő sem kíván kérdezősködésekbe bocsátkozni, s bizalmát is megszavazza Mik számára. Egyelőre legalábbis, már ami a kíváncsiskodást illeti. Hiszen a kapott információk nyomán, bármennyire is lomhák még gondolatai, azért komótosan elindulnak különböző irányokba, próbálván találgatni az elhangzottak sejtette valós tetteket.
Mégsem szándékozik ezek feszegetésével bármilyen módon is belerondítani a búcsú által átitatott, keserédes hangulatba. Ennek megfelelően csupán aprót bólint a végkövetkeztetésre, ezzel egy időben elmerengve simít végig az alatta elterülő, fedetlen felsőtest izmain. Tudja jól, hogy a legkisebb mértékben sem ő az oka annak, hogy estéjük így végződik. S azt is felismerte már, mennyire kötelességtudó a pultos fiú, bármennyire távol is áll tőle ez a hozzáállás. Persze, tisztában van vele, mi fán terem a lojalitás, a becsület és a hála, mégsem képes elképzelni, hogy ilyen szinten rendelje alá életét ezen szentháromságnak.
Pillanatnyi elkalandozásából Mik kérdése téríti vissza kettejük intim valóságába. Kékjeit visszaemeli, egyenesen a hasonszín tekintetbe.*
- Úgy vélem, megjegyezted, melyik a szobám. *Kunkorít pajkos mosolyt ajkára.* - És gyanítom, még valami mesterkulcsod is akad hozzá. *Vigyorodik el sokat sejtetően.* - Egy meglepetés fürdőt pedig bármelyik estén tudnék értékelni. *Kacsint vidáman, s már mozdul is, hogy előre dőlve, a férfi feje mellett kétoldalt kitámasztva indítványozzon egy korábbi szenvedélyességüket felidéző csókot. Ennél nagyobb elköteleződésekbe nem kíván bocsátkozni a mai este folyamán, reméli ennyivel eloszlathatta Mik bizonytalanságát.
Ha pedig a csók megtörtént, s ívét minden siettetés nélkül lefutotta, felkászálódik az ágyról, engedve, hogy a másik öltözködésébe kezdhessen. Ő eközben fedetlen valójában indul meg erkélye ajtaja felé, hogy azt szélesre tárva lélegezhesse be az éjszakai utca frissítően hűvös szagait, melyekbe ezúttal valamiféle dohányfüst illata is keveredik. Wegtoreni talán, ha szimata nem csal.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Úgy tűnik, akciója, melynek keretein belül Mik csípőjén kívánt elhelyezkedni, sikerrel végződött, épp, ahogy remélte. A combjára vándorló tenyereket kedélyes mosollyal fogadja, továbbra is igazán jól esik neki a férfi érintése, érje az bárhol. Pont, ahogy a megerősítés, minek értelmében a mai estén kizárólagos birtoklási jogban részesül gondolatai felett.
Ahogy azonban Mik magyarázkodásába fog, ajkainak görbülete visszafogottabbá szelídül. Kezdi úgy érezni, talán túlságosan is csípősre sikeredett iménti kis megjegyzése. Nem sejtette legalábbis, hogy ilyen reakciót vált ki vele a másikból. Megértőn hallgatja végig indoklását, míg tekintetét keresik, viszonozva a pillantást, mikor már nem, követi a kékek útját a combját simogató jobbjára. Ültében fel is egyenesedik, hogy eddigi mellkason támaszkodása helyett saját baljával érintse gyengéden a cirógató kézfejet. Ezzel a gesztussal igyekszik jelezni, hogy hasonlatosan a kereskedőházhoz, ő sem kíván kérdezősködésekbe bocsátkozni, s bizalmát is megszavazza Mik számára. Egyelőre legalábbis, már ami a kíváncsiskodást illeti. Hiszen a kapott információk nyomán, bármennyire is lomhák még gondolatai, azért komótosan elindulnak különböző irányokba, próbálván találgatni az elhangzottak sejtette valós tetteket.
Mégsem szándékozik ezek feszegetésével bármilyen módon is belerondítani a búcsú által átitatott, keserédes hangulatba. Ennek megfelelően csupán aprót bólint a végkövetkeztetésre, ezzel egy időben elmerengve simít végig az alatta elterülő, fedetlen felsőtest izmain. Tudja jól, hogy a legkisebb mértékben sem ő az oka annak, hogy estéjük így végződik. S azt is felismerte már, mennyire kötelességtudó a pultos fiú, bármennyire távol is áll tőle ez a hozzáállás. Persze, tisztában van vele, mi fán terem a lojalitás, a becsület és a hála, mégsem képes elképzelni, hogy ilyen szinten rendelje alá életét ezen szentháromságnak.
Pillanatnyi elkalandozásából Mik kérdése téríti vissza kettejük intim valóságába. Kékjeit visszaemeli, egyenesen a hasonszín tekintetbe.*
- Úgy vélem, megjegyezted, melyik a szobám. *Kunkorít pajkos mosolyt ajkára.* - És gyanítom, még valami mesterkulcsod is akad hozzá. *Vigyorodik el sokat sejtetően.* - Egy meglepetés fürdőt pedig bármelyik estén tudnék értékelni. *Kacsint vidáman, s már mozdul is, hogy előre dőlve, a férfi feje mellett kétoldalt kitámasztva indítványozzon egy korábbi szenvedélyességüket felidéző csókot. Ennél nagyobb elköteleződésekbe nem kíván bocsátkozni a mai este folyamán, reméli ennyivel eloszlathatta Mik bizonytalanságát.
Ha pedig a csók megtörtént, s ívét minden siettetés nélkül lefutotta, felkászálódik az ágyról, engedve, hogy a másik öltözködésébe kezdhessen. Ő eközben fedetlen valójában indul meg erkélye ajtaja felé, hogy azt szélesre tárva lélegezhesse be az éjszakai utca frissítően hűvös szagait, melyekbe ezúttal valamiféle dohányfüst illata is keveredik. Wegtoreni talán, ha szimata nem csal.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-18 16:23:20
Üzenet elküldve: 2020-09-18 16:23:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Parfümillatú üzletek//
*Ahogy Mik korábban jelezte a heges arcúnak, a Kalmár egyik vendége érdeklődött a pultos fiúnál, hogy a kereskedőházat érdekelné-e illatszerek és parfümök eladásának lehetősége. Természetesen a kereskedőházat minden érdekli, amivel képes kiszélesíteni a kínálatát és ezzel jobb helyzetet kiharcolni magának a városban. Nem titkolt törekvés, hogy több lábon álljanak és ezért minden lehetőség érdekli őket. Az eredményes és hasznot hozó együttműködéshez pedig Aztyanon át vezet az út.
Az intéző pedig a fogadó személyzet számára fenntartott asztalánál fogadja a szemrevaló lányt, akiről Mik beszélt. Az már feltűnt neki, hogy a pultos kitüntető figyelmet fordított korábban a lányra, de a heges arcút nem könnyű befolyásolni. Egy csinos mosolynál vagy kívánatos dekoltázsnál sokkal több kell hozzá.*
- Teysus áldja, kisasszony. A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézője. *Áll fel az asztaltól, hogy fogadja a lányt. Udvariasan helyet mutat magával szemben, majd visszaülve becsukja a csatos könyvet, amelyben a kereskedőház üzleti ügyeit és megrendeléseit szokta számon tartani.*
- Mikarr úgy tájékoztatott, hogy ön illatszerekkel és parfümökkel foglalkozik és szeretne üzleti kapcsolatba lépni a kereskedőházzal. Jók az információim? *Kezd bele egyből az üzletre térve, mellőzve a felesleges szócséplést. Egy kereskedőnek az idő pénz és Aztyannak nincs pénze felesleges körökre. Persze ettől még a heges arcú nem barátságtalan vagy tolakodóan sürgető, sérült arcának átellenes oldalán halovány, kedves mosoly ül, égszín tekintete a minden bizonnyal vele szemben ülő lány tekintetét fürkészi. A heges arcú elég jó emberismerő, képes olvasni a szavak mögötti dolgokból, nem verbális jelekből, amit általában saját előnyére használ fel. Ám most érdeklődve várja a választ.*
//Parfümillatú üzletek//
*Ahogy Mik korábban jelezte a heges arcúnak, a Kalmár egyik vendége érdeklődött a pultos fiúnál, hogy a kereskedőházat érdekelné-e illatszerek és parfümök eladásának lehetősége. Természetesen a kereskedőházat minden érdekli, amivel képes kiszélesíteni a kínálatát és ezzel jobb helyzetet kiharcolni magának a városban. Nem titkolt törekvés, hogy több lábon álljanak és ezért minden lehetőség érdekli őket. Az eredményes és hasznot hozó együttműködéshez pedig Aztyanon át vezet az út.
Az intéző pedig a fogadó személyzet számára fenntartott asztalánál fogadja a szemrevaló lányt, akiről Mik beszélt. Az már feltűnt neki, hogy a pultos kitüntető figyelmet fordított korábban a lányra, de a heges arcút nem könnyű befolyásolni. Egy csinos mosolynál vagy kívánatos dekoltázsnál sokkal több kell hozzá.*
- Teysus áldja, kisasszony. A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézője. *Áll fel az asztaltól, hogy fogadja a lányt. Udvariasan helyet mutat magával szemben, majd visszaülve becsukja a csatos könyvet, amelyben a kereskedőház üzleti ügyeit és megrendeléseit szokta számon tartani.*
- Mikarr úgy tájékoztatott, hogy ön illatszerekkel és parfümökkel foglalkozik és szeretne üzleti kapcsolatba lépni a kereskedőházzal. Jók az információim? *Kezd bele egyből az üzletre térve, mellőzve a felesleges szócséplést. Egy kereskedőnek az idő pénz és Aztyannak nincs pénze felesleges körökre. Persze ettől még a heges arcú nem barátságtalan vagy tolakodóan sürgető, sérült arcának átellenes oldalán halovány, kedves mosoly ül, égszín tekintete a minden bizonnyal vele szemben ülő lány tekintetét fürkészi. A heges arcú elég jó emberismerő, képes olvasni a szavak mögötti dolgokból, nem verbális jelekből, amit általában saját előnyére használ fel. Ám most érdeklődve várja a választ.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-18 15:06:53
Üzenet elküldve: 2020-09-18 15:06:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Szavakkal nem is igen kell(ene) válaszolnia, a teste ékesebben beszél ezer szónál. De azért persze válaszol, hisz miért ne tenné. Már az első találkozáskor egy húron pendültek Winnel és mostanra kiderült, hogy más módon is egy rugóra járnak. Nagyon szeretne maradni, nagyon szeretné, ha elfelejthetné, hogy neki dolga van. Nagyon szeretne most nem annyira kötelességtudó lenni, mint amilyen.
A megnyugtató válaszra elmosolyodik a félhomályos szobában. A kérdésre nem válaszol azonnal. Egyrészt, mert keresi a megfelelő választ, ami nem csak felmenti, de elég őszinte, hogy a lányt ne bántsa meg vele.
A csípőjére ülő lányt szívesen fogadja, kezeit combjaira teszi, jelezve, hogy mennyire nincs ellenére a helyzet.*
- Ebben biztos lehetsz. *Válaszolja halkan. Újra lesüti tekintetét, de csak egy pillanatra, majd onnan újra Win pillantását keresi.*
- A lázadás alatt követtem el olyan dolgokat, amikre nem vagyok büszke. *Kezd bele igencsak halkan, talán halkabban, mint eddig.*
- A kereskedőház munkát ajánlott és eltűnhettem az utcáról. Nem kérdezősködtek, bizalmat kaptam. *Folytatja, a lány pillantását kerülve inkább a jobb kezét nézi, ahogy Win bőrét simogatja.*
- Viszonozni akarom nekik, amit értem tettek. *Nem tudja, mennyire érti Win, hogy mire akar kilyukadni, de érezheti, sőt, tudhatja, hogy nem miatta kell elindulnia, hogy visszatérjen a munkájához. Furcsa lehet az ilyen lojalitás ebben a világban, de Mik az a fajta ember, akiben még van őszinteség és pozitív elvek, amelyekhez tartja is magát.*
- Látlak még? *Kérdi pár pillanatnyi hallgatás után. Persze, amint kimondja, már bánja, hisz nem szolgáltathatja ki magát ennyire. Egyetlen liezon után nem is várhat el semmit, annak ellenére sem, hogy mennyire jól egymásra tudnak hangolódni.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Szavakkal nem is igen kell(ene) válaszolnia, a teste ékesebben beszél ezer szónál. De azért persze válaszol, hisz miért ne tenné. Már az első találkozáskor egy húron pendültek Winnel és mostanra kiderült, hogy más módon is egy rugóra járnak. Nagyon szeretne maradni, nagyon szeretné, ha elfelejthetné, hogy neki dolga van. Nagyon szeretne most nem annyira kötelességtudó lenni, mint amilyen.
A megnyugtató válaszra elmosolyodik a félhomályos szobában. A kérdésre nem válaszol azonnal. Egyrészt, mert keresi a megfelelő választ, ami nem csak felmenti, de elég őszinte, hogy a lányt ne bántsa meg vele.
A csípőjére ülő lányt szívesen fogadja, kezeit combjaira teszi, jelezve, hogy mennyire nincs ellenére a helyzet.*
- Ebben biztos lehetsz. *Válaszolja halkan. Újra lesüti tekintetét, de csak egy pillanatra, majd onnan újra Win pillantását keresi.*
- A lázadás alatt követtem el olyan dolgokat, amikre nem vagyok büszke. *Kezd bele igencsak halkan, talán halkabban, mint eddig.*
- A kereskedőház munkát ajánlott és eltűnhettem az utcáról. Nem kérdezősködtek, bizalmat kaptam. *Folytatja, a lány pillantását kerülve inkább a jobb kezét nézi, ahogy Win bőrét simogatja.*
- Viszonozni akarom nekik, amit értem tettek. *Nem tudja, mennyire érti Win, hogy mire akar kilyukadni, de érezheti, sőt, tudhatja, hogy nem miatta kell elindulnia, hogy visszatérjen a munkájához. Furcsa lehet az ilyen lojalitás ebben a világban, de Mik az a fajta ember, akiben még van őszinteség és pozitív elvek, amelyekhez tartja is magát.*
- Látlak még? *Kérdi pár pillanatnyi hallgatás után. Persze, amint kimondja, már bánja, hisz nem szolgáltathatja ki magát ennyire. Egyetlen liezon után nem is várhat el semmit, annak ellenére sem, hogy mennyire jól egymásra tudnak hangolódni.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-18 12:34:55
Üzenet elküldve: 2020-09-18 12:34:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Balkócza, Gilroy, //
// Zásrás //
- Na jól van gnóm hölgy csak nyugodjon meg. Én már itt sem vagyok.
* Brudo oda megy a ház mögé a lovakhoz elköszönni Gilroytól. *
- Na hát viszlát barátom! Örültem a szerencsének. Remélem még találkozunk valamikor. Arra gondoltam addig saját magamnak komponálok a furulyámon. Ha valamire szükséged van csak keress meg, és ha megtalálsz segítek. Egy olyan barátot szereztél magadnak aki hálás szívű. Brudo át ad 20 aranyat Gilroy a rímfaragónak hála képen.
Ennyit fogadj el barátom. Tudom, hogy te nem kérnéd ezt a pénzt, de én ragaszkodom hozzá.
* A kövér ember mosolyogva áll, és megpödri bajuszát. *
- Jó szerencsét kívánok a továbbiakban!
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.18 12:39:42
// Zásrás //
- Na jól van gnóm hölgy csak nyugodjon meg. Én már itt sem vagyok.
* Brudo oda megy a ház mögé a lovakhoz elköszönni Gilroytól. *
- Na hát viszlát barátom! Örültem a szerencsének. Remélem még találkozunk valamikor. Arra gondoltam addig saját magamnak komponálok a furulyámon. Ha valamire szükséged van csak keress meg, és ha megtalálsz segítek. Egy olyan barátot szereztél magadnak aki hálás szívű. Brudo át ad 20 aranyat Gilroy a rímfaragónak hála képen.
Ennyit fogadj el barátom. Tudom, hogy te nem kérnéd ezt a pénzt, de én ragaszkodom hozzá.* A kövér ember mosolyogva áll, és megpödri bajuszát. *
- Jó szerencsét kívánok a továbbiakban!
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.18 12:39:42
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-18 08:25:21
Üzenet elküldve: 2020-09-18 08:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Gilroy, Brudo//
*Nagy szúrós szemeket mereszt a két férfi irányába, a szemöldöke pedig mint egy sűrű bozótos megszakítás nélkül fut gyilkos pillantásai felett. De csak nem akarják ezek abba hagyni a kötözködést és a bajszos férfi még rátesz egy lapáttal.*
-Mi az, hogy nem olyan lány vagyok?! PONTOSAN olyan lány vagyok, aki két lábbal rúg innen ki, ha nem tudsz kultúráltan viselkedni a személyzettel. De be is zárhatok, és hagyhatom, hogy az alkohol mániás bagázs félholtra verjen benneteket, csak aztán eresztem vissza őket. Mindenki szépen foglaljon helyet a fenekén, lehetőleg tőlem jó távol. *Motyogja maga elé, még a végén baja lesz abból, hogy ez a kettő itt balhézik neki. Így a bemutatkozás is elmarad, majd pont ő fogja megmondani a nevét egy ilyen kiélezett helyzetben. Azt aztán leshetik. Már az se tudja jobb kedvre deríteni, hogy a szöszi is a környéken van, Brudo megítéléséből rá is ragad az ő szemében. Bár a bocsánatkérés meglebegtetése egyértelműen felkelti az érdeklődését és talán még jó mederbe is terelheti a dolgokat. Felpillant és összeszűkült szemeit Brudora veti.*
-Egy kocsmában erre van a kidobófiú… *Itt egy sajnálkozó sóhajtás kikívánkozik, valahogy a hangulat is elkomorul körülötte, ahogy a döfködés is abba marad.*
-Szegényt múlt héten temettük el, csúfos egy vége lett… mellé nyúlt. *Töröl le egy látszólag ott sem lévő könnycseppet a szeme alól.*
-Pedig az a főzetem olyan jóra sikerült, de felhajtotta, azaz idióta, vörös volt, azt hitte bor. *Motyogja maga elé vállat vonva, igazán nem lehet hibáztatni egy ilyen kis véletlenért. Főleg, hogy az ő elbeszéléséből nem igazán derült ki, hogy ez valóban megtört eset-e vagy csak most találta ki.*
-A hajamról szólva… *Simít bele és ki is szakít egy szálat jó látványosan.*
-A tied szebb, inkább azért aggódnék. *Vigyorodik el, majd a hajszálat elhajítja maga mögé a padlóra.*
-Ég áldja! *Integet a távozó után kicsit megkönnyebbülten, hiszen ez már fél siker.*
*Nagy szúrós szemeket mereszt a két férfi irányába, a szemöldöke pedig mint egy sűrű bozótos megszakítás nélkül fut gyilkos pillantásai felett. De csak nem akarják ezek abba hagyni a kötözködést és a bajszos férfi még rátesz egy lapáttal.*
-Mi az, hogy nem olyan lány vagyok?! PONTOSAN olyan lány vagyok, aki két lábbal rúg innen ki, ha nem tudsz kultúráltan viselkedni a személyzettel. De be is zárhatok, és hagyhatom, hogy az alkohol mániás bagázs félholtra verjen benneteket, csak aztán eresztem vissza őket. Mindenki szépen foglaljon helyet a fenekén, lehetőleg tőlem jó távol. *Motyogja maga elé, még a végén baja lesz abból, hogy ez a kettő itt balhézik neki. Így a bemutatkozás is elmarad, majd pont ő fogja megmondani a nevét egy ilyen kiélezett helyzetben. Azt aztán leshetik. Már az se tudja jobb kedvre deríteni, hogy a szöszi is a környéken van, Brudo megítéléséből rá is ragad az ő szemében. Bár a bocsánatkérés meglebegtetése egyértelműen felkelti az érdeklődését és talán még jó mederbe is terelheti a dolgokat. Felpillant és összeszűkült szemeit Brudora veti.*
-Egy kocsmában erre van a kidobófiú… *Itt egy sajnálkozó sóhajtás kikívánkozik, valahogy a hangulat is elkomorul körülötte, ahogy a döfködés is abba marad.*
-Szegényt múlt héten temettük el, csúfos egy vége lett… mellé nyúlt. *Töröl le egy látszólag ott sem lévő könnycseppet a szeme alól.*
-Pedig az a főzetem olyan jóra sikerült, de felhajtotta, azaz idióta, vörös volt, azt hitte bor. *Motyogja maga elé vállat vonva, igazán nem lehet hibáztatni egy ilyen kis véletlenért. Főleg, hogy az ő elbeszéléséből nem igazán derült ki, hogy ez valóban megtört eset-e vagy csak most találta ki.*
-A hajamról szólva… *Simít bele és ki is szakít egy szálat jó látványosan.*
-A tied szebb, inkább azért aggódnék. *Vigyorodik el, majd a hajszálat elhajítja maga mögé a padlóra.*
-Ég áldja! *Integet a távozó után kicsit megkönnyebbülten, hiszen ez már fél siker.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-17 23:46:33
Üzenet elküldve: 2020-09-17 23:46:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Kóczi, Dakon, Dalth //
* Gilroy az este hátralévő részében már igazán nem vágyik semmire, csupán az éjszaka hűvös levegőjére, és a drága wegtoreni dohánykájára. Na meg talán még valamire, de az kivételesen nem megvehető. Annak eszmei értéke van. Gil elveszi a tálkába tett füstölnivalót, és jó nagyot szippant bele.*
- Mmmm... az nem volna túl üdvös, ha fújnák. Tudniillik, egészen különös dolgokra képes az elmével, ha egy bizonyos gombafajtát is szárítunk és keverünk mellé. Hogy hívnak? * Kérdi csak úgy mellékesen, kedvesen érdeklődve mint valami profi társalkodóhölgy, s aztán édesen elvigyorodik.*
- Én már csak tudom. Én is láttam a két szememmel. * E képzelt és roppant kellemes élményeket,mind-mind annak a kis szárított apróságnak köszönheti. Pompás versek születtek az ezernyi kellemes kényszerképzet mellett melyeknek bódult elméje ad otthont. Az egyik ilyen történetet majdnem el is kezdi mesélni, csakhogy odajön hozzájuk a hegyes fülű vöröske, és olyat mond, hogy attól menten lesápad.*
- Ez csak valami félreértés lehet. * Kezdi mentegetni a kövér férfit, de aztán rájön, hogy 50 arany nem ér ennyit, és egyébként is minek ártja bele magát más dolgába. Kaotikus az ő élete anélkül is, köszöni szépen.
A gnóm lánynál szinte rögtön ki is bújik a jégvágó a zsákból, és Gil úgy érzi, hogy itt az ideje távozni a színről, mielőtt valakivel furulyát nyeletnek. Már fordulna is el a pulttól mint valami rossz primadonna, amikor is a sértett gnóm virágszál hozzá intézi szavait. *
- Azta, ilyen cifra káromlást sem hallottam még, pedig megfordultam már egy két lebujban. * Pislog őszinte csodálattal Bakóczára, aki közben elkezdi döfködni a vödörben uszikáló jégtömböt. Gil ekkor inkább arrébb áll testi épségét megőrizendő.*
- Hé Brudo, gyere ide. Ne, ne olyan közel, csak tisztes távolságból legyél. No! Kérj bocsánatot a kisasszonytól, hogy nyugodtan alhass, záptojás és patkánymentesen. * Javasolja a szőke a pultnak dőlve, majd kék szemeivel az éppen távozó Dalthont keresi. A fickó nem lehetett többet tíz percnél bent a fogadóban, mégis sikerült jó nagy kalamajkát okoznia. Gilroy egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy utána menjen, és kérdőre vonja, de fontosabbnak látja a két kisnövésűt kibékíteni.*
- Kisholgy, te meg próbálj meg lehiggadni. Ez egy kocsma, a férfiak pedig isznak. Ha pedig isznak talán a hajad is megcibálják, pedig kár lenne érte mert olyan...fényes és dús? * Ajánlja fel a választási lehetőségeket, mindenféle színészi képességét bevetve a művész.*
- Hogy kezelik ezt a munkakori leírásában, hm? * Kérdi még a szőke, aztán magára hagyja a két békülőt, és az ajtó felé fordul.*
- Ha valaki nyugtató füstöt szívna, vagy fújna, akkor a vendégem egyre. A ház mögött leszek a lovaknál. További szépet! * Köszön el, bár nem véglegesen, hiszen ha szükség van rá, akkor a páros tudja hol keresse.*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.17 23:52:34
* Gilroy az este hátralévő részében már igazán nem vágyik semmire, csupán az éjszaka hűvös levegőjére, és a drága wegtoreni dohánykájára. Na meg talán még valamire, de az kivételesen nem megvehető. Annak eszmei értéke van. Gil elveszi a tálkába tett füstölnivalót, és jó nagyot szippant bele.*
- Mmmm... az nem volna túl üdvös, ha fújnák. Tudniillik, egészen különös dolgokra képes az elmével, ha egy bizonyos gombafajtát is szárítunk és keverünk mellé. Hogy hívnak? * Kérdi csak úgy mellékesen, kedvesen érdeklődve mint valami profi társalkodóhölgy, s aztán édesen elvigyorodik.*
- Én már csak tudom. Én is láttam a két szememmel. * E képzelt és roppant kellemes élményeket,mind-mind annak a kis szárított apróságnak köszönheti. Pompás versek születtek az ezernyi kellemes kényszerképzet mellett melyeknek bódult elméje ad otthont. Az egyik ilyen történetet majdnem el is kezdi mesélni, csakhogy odajön hozzájuk a hegyes fülű vöröske, és olyat mond, hogy attól menten lesápad.*
- Ez csak valami félreértés lehet. * Kezdi mentegetni a kövér férfit, de aztán rájön, hogy 50 arany nem ér ennyit, és egyébként is minek ártja bele magát más dolgába. Kaotikus az ő élete anélkül is, köszöni szépen.
A gnóm lánynál szinte rögtön ki is bújik a jégvágó a zsákból, és Gil úgy érzi, hogy itt az ideje távozni a színről, mielőtt valakivel furulyát nyeletnek. Már fordulna is el a pulttól mint valami rossz primadonna, amikor is a sértett gnóm virágszál hozzá intézi szavait. *
- Azta, ilyen cifra káromlást sem hallottam még, pedig megfordultam már egy két lebujban. * Pislog őszinte csodálattal Bakóczára, aki közben elkezdi döfködni a vödörben uszikáló jégtömböt. Gil ekkor inkább arrébb áll testi épségét megőrizendő.*
- Hé Brudo, gyere ide. Ne, ne olyan közel, csak tisztes távolságból legyél. No! Kérj bocsánatot a kisasszonytól, hogy nyugodtan alhass, záptojás és patkánymentesen. * Javasolja a szőke a pultnak dőlve, majd kék szemeivel az éppen távozó Dalthont keresi. A fickó nem lehetett többet tíz percnél bent a fogadóban, mégis sikerült jó nagy kalamajkát okoznia. Gilroy egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy utána menjen, és kérdőre vonja, de fontosabbnak látja a két kisnövésűt kibékíteni.*
- Kisholgy, te meg próbálj meg lehiggadni. Ez egy kocsma, a férfiak pedig isznak. Ha pedig isznak talán a hajad is megcibálják, pedig kár lenne érte mert olyan...fényes és dús? * Ajánlja fel a választási lehetőségeket, mindenféle színészi képességét bevetve a művész.*
- Hogy kezelik ezt a munkakori leírásában, hm? * Kérdi még a szőke, aztán magára hagyja a két békülőt, és az ajtó felé fordul.*
- Ha valaki nyugtató füstöt szívna, vagy fújna, akkor a vendégem egyre. A ház mögött leszek a lovaknál. További szépet! * Köszön el, bár nem véglegesen, hiszen ha szükség van rá, akkor a páros tudja hol keresse.*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.17 23:52:34
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-17 20:07:52
Üzenet elküldve: 2020-09-17 20:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Brudo, Gilroy, Balkócza //
- Kérlek szépen viselkedj, de addig míg úriember vagyok! Mert utána meg majd jön a nyavalygás, hogy te nem vagy olyan lány! Nézd szerintem gondolt át a dolgokat és utána ordítozz. Az anyámat meg ne vedd a szádra mert nem álltalak felpofozni.
* Mire előveszi a gnóm a jégvágót Brudo elkezd osonni az ajtó felé. *
-Nyugodj meg még ártasz valakinek! Gilroy segíts! Szólj rá! Rád biztosan hallgat. Lehet, hogy muszáj lesz mennem?
* A kövér ember teljesen bezavarodik. Pedig ha ez tíz évvel ezelőtt történik lehet, hogy a hölgyikének már hiányozna egy két foga. De hol van már ő attól. Akkor még sokkal fürgébb és jobb állóképességű ember volt. *
- Kérlek szépen viselkedj, de addig míg úriember vagyok! Mert utána meg majd jön a nyavalygás, hogy te nem vagy olyan lány! Nézd szerintem gondolt át a dolgokat és utána ordítozz. Az anyámat meg ne vedd a szádra mert nem álltalak felpofozni.
* Mire előveszi a gnóm a jégvágót Brudo elkezd osonni az ajtó felé. *
-Nyugodj meg még ártasz valakinek! Gilroy segíts! Szólj rá! Rád biztosan hallgat. Lehet, hogy muszáj lesz mennem?
* A kövér ember teljesen bezavarodik. Pedig ha ez tíz évvel ezelőtt történik lehet, hogy a hölgyikének már hiányozna egy két foga. De hol van már ő attól. Akkor még sokkal fürgébb és jobb állóképességű ember volt. *
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-17 07:34:07
Üzenet elküldve: 2020-09-17 07:34:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Brudo – Elgretor – kiszolgálás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan kezd megint beindulni a nap, egymás után érkeznek a rendelések ő pedig szorgos pultos módjára kiszolgálja a vendégeket. Nincs is ebben semmi igazán bonyolult, kicsapja a poharat, megtölti aztán viheti, aki fizetett érte. Néha még az se zavarja, hogy a bort nem borospohárba tölti, olyan gyorsan kapkodják el a nedűt, hogy a mosogatófiú szinte már nem is bírja az iramot tartani.
Ekkor érkezik Elgretor is a pulthoz a furcsa élőlénnyel, amit már távolról volt szerencséje látni.*
-Nem harap azaz izé? *Néz ferde szemmel a furcsa teremtményre, bár ódzkodik tőle, de szívesen megvizsgálná, mikor már megmerevedett.*
-Sör, rendben. *Lemászik a ládákról és csapol az öregnek a másik hordóból, mert úgy véli a saját készítményét biztosan már halálra kóstolgatta.*
-Tessék. De a falnivalót pontosítani kéne… *Gesztikulál a kezével, mert nem jósnő, hogy tudja a törpe mire vágyik így szitakötőstül.*
-A böszme bögölynek ne hozzak valamit? Vagy majd fog magának kaját? Láttam a sikátorban egy fekete kóbormacskát… *Bök az állával hátrafelé, miután bevillant a reggeli összetalálkozásuk.*
//Dalthondan – Gilroy//
*Míg a törpe válaszát várja, visszatér a pulthoz a vörös hajú férfi, akit bizonyára nyújtottak kiskorában otthon, ilyenkor sajnálja, hogy az ő szüleinek ez nem jutott eszébe. A szobáért elteszi az aranyakat és a kulcsot odacsúsztatja az idegennek.*
-Ajánlatos zárni az ajtót. *Ad még egy tanácsot ingyért, mire a férfi a háta mögé mutat, a bajszos kovászos cipóra, aki az imént még olyan lelkesen mutogatta a furulyáját neki, aztán mond is valami bosszantót. Még nem szokta meg, hogy így gúnyolódjanak vele a vendégek, de majd ő megmutatja milyen fából faragták. A kulcs is a kezében landol, amire csak bambán bámul, majd kezd egészen kivörösödni az ingerültségtől és még azt is elfelejti, hogy a szépszemű még ott áll mellette.*
-MI A FASZOMAT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! Szerencséd, hogy nem maradsz itt estére, mert lenne egy pont neked való szobánk FASZIKÁM! *~Ott már az előző lakót is megrágták a patkányok! De kapnál ajándékba záptojást is az ablakon keresztül, azt beletörném a kulcsot a zárba! Hogy rohadna el mind a két lábad! ~ Látszik, hogy szinte felforr az agya is, ha pedig most pohár lenne a kezében, akkor azt már söpörhetné maga alól. A szöszihez is odafordul, hiszen mégiscsak ismeri a bajszos alakot, az eddigiekből nagyon úgy jött le neki.*
-Kezdjen valamit azzal az oboanyálazóval vagy egész este hányni fognak, mint a túlzabált disznó! *Csap az a pultra mérgében, majd visszateszi a kulcsot a helyére.*
-Mindennek van határa… Hogynem esikráazégbőlegyökörcsorda…Biztos már az anyja is béégetett… *Vesz a kezébe egy jégvágót és kezdi el döfködni a vödörben pihenő jégtömböt, hogy csak úgy repkednek a szilánkok.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan kezd megint beindulni a nap, egymás után érkeznek a rendelések ő pedig szorgos pultos módjára kiszolgálja a vendégeket. Nincs is ebben semmi igazán bonyolult, kicsapja a poharat, megtölti aztán viheti, aki fizetett érte. Néha még az se zavarja, hogy a bort nem borospohárba tölti, olyan gyorsan kapkodják el a nedűt, hogy a mosogatófiú szinte már nem is bírja az iramot tartani.
Ekkor érkezik Elgretor is a pulthoz a furcsa élőlénnyel, amit már távolról volt szerencséje látni.*
-Nem harap azaz izé? *Néz ferde szemmel a furcsa teremtményre, bár ódzkodik tőle, de szívesen megvizsgálná, mikor már megmerevedett.*
-Sör, rendben. *Lemászik a ládákról és csapol az öregnek a másik hordóból, mert úgy véli a saját készítményét biztosan már halálra kóstolgatta.*
-Tessék. De a falnivalót pontosítani kéne… *Gesztikulál a kezével, mert nem jósnő, hogy tudja a törpe mire vágyik így szitakötőstül.*
-A böszme bögölynek ne hozzak valamit? Vagy majd fog magának kaját? Láttam a sikátorban egy fekete kóbormacskát… *Bök az állával hátrafelé, miután bevillant a reggeli összetalálkozásuk.*
//Dalthondan – Gilroy//
*Míg a törpe válaszát várja, visszatér a pulthoz a vörös hajú férfi, akit bizonyára nyújtottak kiskorában otthon, ilyenkor sajnálja, hogy az ő szüleinek ez nem jutott eszébe. A szobáért elteszi az aranyakat és a kulcsot odacsúsztatja az idegennek.*
-Ajánlatos zárni az ajtót. *Ad még egy tanácsot ingyért, mire a férfi a háta mögé mutat, a bajszos kovászos cipóra, aki az imént még olyan lelkesen mutogatta a furulyáját neki, aztán mond is valami bosszantót. Még nem szokta meg, hogy így gúnyolódjanak vele a vendégek, de majd ő megmutatja milyen fából faragták. A kulcs is a kezében landol, amire csak bambán bámul, majd kezd egészen kivörösödni az ingerültségtől és még azt is elfelejti, hogy a szépszemű még ott áll mellette.*
-MI A FASZOMAT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! Szerencséd, hogy nem maradsz itt estére, mert lenne egy pont neked való szobánk FASZIKÁM! *~Ott már az előző lakót is megrágták a patkányok! De kapnál ajándékba záptojást is az ablakon keresztül, azt beletörném a kulcsot a zárba! Hogy rohadna el mind a két lábad! ~ Látszik, hogy szinte felforr az agya is, ha pedig most pohár lenne a kezében, akkor azt már söpörhetné maga alól. A szöszihez is odafordul, hiszen mégiscsak ismeri a bajszos alakot, az eddigiekből nagyon úgy jött le neki.*
-Kezdjen valamit azzal az oboanyálazóval vagy egész este hányni fognak, mint a túlzabált disznó! *Csap az a pultra mérgében, majd visszateszi a kulcsot a helyére.*
-Mindennek van határa… Hogynem esikráazégbőlegyökörcsorda…Biztos már az anyja is béégetett… *Vesz a kezébe egy jégvágót és kezdi el döfködni a vödörben pihenő jégtömböt, hogy csak úgy repkednek a szilánkok.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-16 17:24:53
Üzenet elküldve: 2020-09-16 17:24:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Már a Kalmárban//
//CCC-ék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Hát ne is úgy akartunk odamenni, hogy fáklyákkal kivilágítva. Ez olyan lopakodós dolog volt.
*Már amennyire lopakodtak mikor leálltak a ház előtt harcolni. De addig nagyon lopakodtak. És leszámítva, hogy az egyik őr eldőlt és egy kis zajt csapott teljesen csendben voltak. A másik felháborodására felvonja a szemöldökét.*
-Nem válogatok én. Mindig a legforróbb kohóba dugnám a vasam.*Emelgeti a szemöldökét a lány felé aki veheti úgy, hogy az övé lett a legforróbbnak kinyilvánítva. A viszketés ismét szóba hozására csak felröhög.*Az enyém aztán nem. Bár azok nem is úgy néznek ki, mint akiknek már penészes lenne odalent. Nem?
*Röhög hangosan a viccén. Onnan is lehet tudni, hogy neki remek a humora, hogy még egyszer se fordult elő, hogy legalább egy ember ne röhögött volna rajta. Még ha az saját maga is volt. A lány viszont mindenféle sötét dolgokkal rontaná a hangulatot ami miatt a harcos meg is jegyzi neki, hogy abba kéne hagynia. Amire talán próbálja nem mutatni, de biztos idegesebb lett. A visszavágásra pedig a bajszos is gyorsan reagál teljesen komoly képpel.*
-Mert a te segged jobb mint a halál.
*A férfi logikája nem túl bonyolult, sőt kimondottan egyszerű, de tény, hogy megcáfolhatatlan. Ezen fennkölt gondolatokat zavarja meg a mélységi kisasszony meg a megbízójuk. A kisasszony nagyon ügyesen forgatja a nyelvét amitől Lou-ban ismét felmerül a gondolat, hogy mást is nyalhatna nem csak tintát. Egyelőre viszont szavakba ezt a gondolatát még nem önti. A templomra való visszakérdezésnél úgy válaszol mintha természetes lenne mert számára természetes is volt, hogy ez eszébe jutott.*
-Hát nem valami forradalmi ötlet volt ez. Másnak is eszébe juthatott volna. Ugye az egyik törpe koma megsérült a városőrparancsnok meg kijelentette, hogy nincs mit tenni érte. De nem azért mondta mert tényleg nem volt hanem mert nem az ő embere volt. Én ezen jól fel is húztam magam meg azért tényleg nem ártott felkészülni arra se ha másnak is baja esik meg az elrabolt kisasszony is ki tudja milyen állapotban kerül onnan ki. Szóval elszaladtam a templomba és mondtam az ottani papnak, hogy mi a helyzet meg készüljön. Nem volt a helyzet magaslatán, de még elmentünk a törpéért bevittük a templomba. Ugye ott volt a régi gazdagnegyedben a csetepaté úgyhogy nem kellett messzire vinni és már mentem is vissza.
*Foglalja össze mi volt a templomban. Aztán csak megkérik őket, hogy az elejétől a végéig meséljék el a történetet és részletesen. Le is ülnek. Ezt nem fogják megúszni egy gyors összefoglalóval, berúgással és szobára felmenéssel. Sóhajt is egyet a harcos. A lány neki is áll mesélni. Nem nagyon megy bele a részletekbe, de a lényeget elmondja. Mikor Lou-hoz szól a harcos bólint.*
-A városőrök csak a töküket vakarták már elnézést a kifejezésért, de igen mi beszálltunk a harcba. A törpe koma is ott sérült meg.
*Bólogat és húzza meg a korsóját visszaadva a szót a farosnak. Aki aztán pár mondatban le is zárja a történéseket úgyhogy a férfi kötelességének érzi kiegészíteni.*
-Mikor még én visszamentem akkor megremegett a föld meg a kollegina lába*Ereszt meg egy pimasz vigyort a másik felé.*és elszaladt ott valami kis kölyök haramia. Ő*Bök fejével faros felé.*kést, én meg a lándzsám dobtam utána, de elszaladt. Ezek után kijöttünk onnan. Az elrabolt kisasszony is meglett úgyhogy nem volt gond. Amúgy rám is itt talált a báró úr.*Veszi át a jól hangzó kifejezést.*Magam is zsoldosféle volnék. Lousadell Rammesh csókolom a kis kezét.*Vigyorog a mélységi nőre.*
//CCC-ék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Hát ne is úgy akartunk odamenni, hogy fáklyákkal kivilágítva. Ez olyan lopakodós dolog volt.
*Már amennyire lopakodtak mikor leálltak a ház előtt harcolni. De addig nagyon lopakodtak. És leszámítva, hogy az egyik őr eldőlt és egy kis zajt csapott teljesen csendben voltak. A másik felháborodására felvonja a szemöldökét.*
-Nem válogatok én. Mindig a legforróbb kohóba dugnám a vasam.*Emelgeti a szemöldökét a lány felé aki veheti úgy, hogy az övé lett a legforróbbnak kinyilvánítva. A viszketés ismét szóba hozására csak felröhög.*Az enyém aztán nem. Bár azok nem is úgy néznek ki, mint akiknek már penészes lenne odalent. Nem?
*Röhög hangosan a viccén. Onnan is lehet tudni, hogy neki remek a humora, hogy még egyszer se fordult elő, hogy legalább egy ember ne röhögött volna rajta. Még ha az saját maga is volt. A lány viszont mindenféle sötét dolgokkal rontaná a hangulatot ami miatt a harcos meg is jegyzi neki, hogy abba kéne hagynia. Amire talán próbálja nem mutatni, de biztos idegesebb lett. A visszavágásra pedig a bajszos is gyorsan reagál teljesen komoly képpel.*
-Mert a te segged jobb mint a halál.
*A férfi logikája nem túl bonyolult, sőt kimondottan egyszerű, de tény, hogy megcáfolhatatlan. Ezen fennkölt gondolatokat zavarja meg a mélységi kisasszony meg a megbízójuk. A kisasszony nagyon ügyesen forgatja a nyelvét amitől Lou-ban ismét felmerül a gondolat, hogy mást is nyalhatna nem csak tintát. Egyelőre viszont szavakba ezt a gondolatát még nem önti. A templomra való visszakérdezésnél úgy válaszol mintha természetes lenne mert számára természetes is volt, hogy ez eszébe jutott.*
-Hát nem valami forradalmi ötlet volt ez. Másnak is eszébe juthatott volna. Ugye az egyik törpe koma megsérült a városőrparancsnok meg kijelentette, hogy nincs mit tenni érte. De nem azért mondta mert tényleg nem volt hanem mert nem az ő embere volt. Én ezen jól fel is húztam magam meg azért tényleg nem ártott felkészülni arra se ha másnak is baja esik meg az elrabolt kisasszony is ki tudja milyen állapotban kerül onnan ki. Szóval elszaladtam a templomba és mondtam az ottani papnak, hogy mi a helyzet meg készüljön. Nem volt a helyzet magaslatán, de még elmentünk a törpéért bevittük a templomba. Ugye ott volt a régi gazdagnegyedben a csetepaté úgyhogy nem kellett messzire vinni és már mentem is vissza.
*Foglalja össze mi volt a templomban. Aztán csak megkérik őket, hogy az elejétől a végéig meséljék el a történetet és részletesen. Le is ülnek. Ezt nem fogják megúszni egy gyors összefoglalóval, berúgással és szobára felmenéssel. Sóhajt is egyet a harcos. A lány neki is áll mesélni. Nem nagyon megy bele a részletekbe, de a lényeget elmondja. Mikor Lou-hoz szól a harcos bólint.*
-A városőrök csak a töküket vakarták már elnézést a kifejezésért, de igen mi beszálltunk a harcba. A törpe koma is ott sérült meg.
*Bólogat és húzza meg a korsóját visszaadva a szót a farosnak. Aki aztán pár mondatban le is zárja a történéseket úgyhogy a férfi kötelességének érzi kiegészíteni.*
-Mikor még én visszamentem akkor megremegett a föld meg a kollegina lába*Ereszt meg egy pimasz vigyort a másik felé.*és elszaladt ott valami kis kölyök haramia. Ő*Bök fejével faros felé.*kést, én meg a lándzsám dobtam utána, de elszaladt. Ezek után kijöttünk onnan. Az elrabolt kisasszony is meglett úgyhogy nem volt gond. Amúgy rám is itt talált a báró úr.*Veszi át a jól hangzó kifejezést.*Magam is zsoldosféle volnék. Lousadell Rammesh csókolom a kis kezét.*Vigyorog a mélységi nőre.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-16 17:20:22
Üzenet elküldve: 2020-09-16 17:20:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Brudo, Gilroy, Dalth, Balkócza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zárás//
*A férfi gyorsan visszautasítja ajánlatát, ami igen fura, főleg azért, mert éppen Brudo az próbálkozott már a nőnél. Azt persze most tudja meg, hogy az a próbálkozás majdnem katasztrófával végződött. Ezt igen kár volt mondania, hiszen így neki magának sincs semmi kedve majdnem katasztrofális helyzetbe kerülni.*
-Ha ön majdnem megjárta a hölggyel, akkor mit vár tőlem?
*Tesz fel Brudonak költői kérdését. De aztán hirtelen eszébe ötlik valami. Megissza bora maradékát és a pohárral a kezében elindul a pult felé. A pultnál kivesz egy Szobat és át is adja a 15 aranyat. Amint megkapja a kulcsot a gnóm hölgytől még mond néhány szót.*
-Az az úr ott *Mutat Brudo felé.* azt üzeni, hogy várja önt este a szobájában *Átadja a nőnek a most kivett szoba kulcsát.* és ne legyen önön ruha és lehetőleg valami frissítőt is vigyen.
*Amint elmonda mosollyal az arcán gyorsan távozik a kalmárból. Kíváncsi lenne, hogy mi fog kisülni az egészből, de inkább sietve távozik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zárás//
*A férfi gyorsan visszautasítja ajánlatát, ami igen fura, főleg azért, mert éppen Brudo az próbálkozott már a nőnél. Azt persze most tudja meg, hogy az a próbálkozás majdnem katasztrófával végződött. Ezt igen kár volt mondania, hiszen így neki magának sincs semmi kedve majdnem katasztrofális helyzetbe kerülni.*
-Ha ön majdnem megjárta a hölggyel, akkor mit vár tőlem?
*Tesz fel Brudonak költői kérdését. De aztán hirtelen eszébe ötlik valami. Megissza bora maradékát és a pohárral a kezében elindul a pult felé. A pultnál kivesz egy Szobat és át is adja a 15 aranyat.
Amint megkapja a kulcsot a gnóm hölgytől még mond néhány szót.*-Az az úr ott *Mutat Brudo felé.* azt üzeni, hogy várja önt este a szobájában *Átadja a nőnek a most kivett szoba kulcsát.* és ne legyen önön ruha és lehetőleg valami frissítőt is vigyen.
*Amint elmonda mosollyal az arcán gyorsan távozik a kalmárból. Kíváncsi lenne, hogy mi fog kisülni az egészből, de inkább sietve távozik.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-16 11:15:42
Üzenet elküldve: 2020-09-16 11:15:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*A tenyere alatt megremegő izmok nyomán régen érzett nyugalom keríti hatalmába. Hiszen itt fekszenek egymás mellett, teljesen kiszolgáltatva a másiknak, lemeztelenedve legalább annyira lelkileg, mint testileg. Mégis olyan biztonságban érzi magát, melyet már jó ideje nem tapasztalt. Élvezi, ahogy rá reagálnak, s azt is, ahogy ő reagál a férfira. Nem igazán tudná elképzelni, hogy bárhol máshol jobb helyen lenne ennél a mai este folyamán.*
- Reméltem is. *Néz egy pillanatra vissza, egyenesen Mik tekintetébe, igyekezvén jelezni, ezt nem csupán játékos feleletnek szánta. Igazán reméli, hogy lesz több alkalmuk is egymás érintését érezni és élvezni.
Nyújtózása közben, habár szemeit lehunyja, érzi magán a mellette heverő kékjeit. Csak úgy lubickol a figyelmében, elégedettségének megerősítésére pedig aprót bólint.*
- Jól látod. *Nyitja ki végül, néhány perci élvezkedést követően szemeit, hogy újra a másik tekintetét keresse, szájzugában kellemes mosolyt kanyarítva.
Mik ábrázata ekkorra viszont teljesen átalakult, s bár mindkét szemöldökét felvonja értetlenségének jeléül, magában már sejti az okot. Nem is kell sokat várnia az igazolására.*
- Hát már alvásnyi szabadidőt sem hagynak? *Kérdez vissza félig mókának szánva, félig komolyan gondolva felvetését. Feltápászkodik eddigi háton fekvéséből, s úgy mozdul, hogy ültében a férfi csípőjére tudjon helyezkedni. Tenyereivel óvatosan a mellkasára támaszt, hogy csokoládé fürtjei vállánál előre bukva keretezzék alakját. Amennyiben sikerül manővere, s nem akadályozzák meg benne, ebben a helyzetben szólal újra. Ha mégsem, hát csak törökülésben állapodik meg a fekvő mellett.*
- Ez esetben remélem az este hátralévő részében csak rám leszel képes gondolni. *S újra kacér mosolya költözik ajkára.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*A tenyere alatt megremegő izmok nyomán régen érzett nyugalom keríti hatalmába. Hiszen itt fekszenek egymás mellett, teljesen kiszolgáltatva a másiknak, lemeztelenedve legalább annyira lelkileg, mint testileg. Mégis olyan biztonságban érzi magát, melyet már jó ideje nem tapasztalt. Élvezi, ahogy rá reagálnak, s azt is, ahogy ő reagál a férfira. Nem igazán tudná elképzelni, hogy bárhol máshol jobb helyen lenne ennél a mai este folyamán.*
- Reméltem is. *Néz egy pillanatra vissza, egyenesen Mik tekintetébe, igyekezvén jelezni, ezt nem csupán játékos feleletnek szánta. Igazán reméli, hogy lesz több alkalmuk is egymás érintését érezni és élvezni.
Nyújtózása közben, habár szemeit lehunyja, érzi magán a mellette heverő kékjeit. Csak úgy lubickol a figyelmében, elégedettségének megerősítésére pedig aprót bólint.*
- Jól látod. *Nyitja ki végül, néhány perci élvezkedést követően szemeit, hogy újra a másik tekintetét keresse, szájzugában kellemes mosolyt kanyarítva.
Mik ábrázata ekkorra viszont teljesen átalakult, s bár mindkét szemöldökét felvonja értetlenségének jeléül, magában már sejti az okot. Nem is kell sokat várnia az igazolására.*
- Hát már alvásnyi szabadidőt sem hagynak? *Kérdez vissza félig mókának szánva, félig komolyan gondolva felvetését. Feltápászkodik eddigi háton fekvéséből, s úgy mozdul, hogy ültében a férfi csípőjére tudjon helyezkedni. Tenyereivel óvatosan a mellkasára támaszt, hogy csokoládé fürtjei vállánál előre bukva keretezzék alakját. Amennyiben sikerül manővere, s nem akadályozzák meg benne, ebben a helyzetben szólal újra. Ha mégsem, hát csak törökülésben állapodik meg a fekvő mellett.*
- Ez esetben remélem az este hátralévő részében csak rám leszel képes gondolni. *S újra kacér mosolya költözik ajkára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659