Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:02:10
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nincs az a mennyiségű arany, kedvesem.
*Feleli, miközben arra gondol, hogy jóval kevesebb is elég lenne, mint amennyire egy átlagos Artheniori lakos gondolna. Pedig nincs baja a hölggyel, sőt, nagyon tetszik neki, és az, hogy így tudnak egymással játszani egészen felcsigázza, Főleg, hogy úgy látszik, hogy nem tudja ilyen könnyen kizökkenteni a másikat. No de egy tömött erszény azért mégiscsak egy tömött erszény. Tudnia kell az embernek a saját fontossági sorrendjét, hát még a tündérnek! Yath következő megjegyzésére talán most először láthatja Merchen igazi, szívből jövő ravasz vigyorát a szőke tincsek és szép szemek között megbújva. Mint egy vad, aki éppen a prédára készül rávetni magát. A közeledést tüzes szemekkel állja, s bár teste egész sok porcikája üvölt érte, hogy legalább egy apró csókot lopjon, elméje gátat szab ezen vágyaknak. Nem azért, mert nem tartja jó ötletnek, pusztán úgy gondolja, hogy így fokozni tudja az izgalmat, s aztán így sokkal jobban fog esni, ha sikerül kitörni vágyainak.*
-El is hiszem, hisz hosszú lehetett az út, meg aztán az ilyen finom hölgynek nem szabad túlhajszolnia magát. ~Az maradjon csak rám.~
*Bár közel sem hiszi, hogy ennyi bor bárki fejébe szálhat, azért átfut az agyán, hogy talán nem mindig saját magából kellene kiindulnia, s talán tényleg akadnak olyanok, akiknek nem szükséges sok, hogy elérjék azt a kellemes állapotot, amit sokan naponta hajszolnak. Merchen egy pár másodpercet kivár, mielőtt kimondaná a nyilvánvalót.*
-Szabad?
*Kérdez rá, miközben bal kezét nyújtja az elf felé.*
-Hadd legyek a támasza.
*Búgja, s ha sikerül megkaparintania a kezet, és ő elfogadja a tündér felajánlását, úgy hamar sokkal közelebb lopja magát, ha lehet, még a derekát is szorosan magához húzza, természetesen, hogy jobban meg tudja támasztani, nehogy gond legyen a lépcsőn, és persze hogy érezze a teste melegét, a bőre finomságát.*
-Nem szívesen hagynám magára, nehogy véletlenül rosszul legyen itt nekem. Hogy néznék utána tükörbe?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nincs az a mennyiségű arany, kedvesem.
*Feleli, miközben arra gondol, hogy jóval kevesebb is elég lenne, mint amennyire egy átlagos Artheniori lakos gondolna. Pedig nincs baja a hölggyel, sőt, nagyon tetszik neki, és az, hogy így tudnak egymással játszani egészen felcsigázza, Főleg, hogy úgy látszik, hogy nem tudja ilyen könnyen kizökkenteni a másikat. No de egy tömött erszény azért mégiscsak egy tömött erszény. Tudnia kell az embernek a saját fontossági sorrendjét, hát még a tündérnek! Yath következő megjegyzésére talán most először láthatja Merchen igazi, szívből jövő ravasz vigyorát a szőke tincsek és szép szemek között megbújva. Mint egy vad, aki éppen a prédára készül rávetni magát. A közeledést tüzes szemekkel állja, s bár teste egész sok porcikája üvölt érte, hogy legalább egy apró csókot lopjon, elméje gátat szab ezen vágyaknak. Nem azért, mert nem tartja jó ötletnek, pusztán úgy gondolja, hogy így fokozni tudja az izgalmat, s aztán így sokkal jobban fog esni, ha sikerül kitörni vágyainak.*
-El is hiszem, hisz hosszú lehetett az út, meg aztán az ilyen finom hölgynek nem szabad túlhajszolnia magát. ~Az maradjon csak rám.~
*Bár közel sem hiszi, hogy ennyi bor bárki fejébe szálhat, azért átfut az agyán, hogy talán nem mindig saját magából kellene kiindulnia, s talán tényleg akadnak olyanok, akiknek nem szükséges sok, hogy elérjék azt a kellemes állapotot, amit sokan naponta hajszolnak. Merchen egy pár másodpercet kivár, mielőtt kimondaná a nyilvánvalót.*
-Szabad?
*Kérdez rá, miközben bal kezét nyújtja az elf felé.*
-Hadd legyek a támasza.
*Búgja, s ha sikerül megkaparintania a kezet, és ő elfogadja a tündér felajánlását, úgy hamar sokkal közelebb lopja magát, ha lehet, még a derekát is szorosan magához húzza, természetesen, hogy jobban meg tudja támasztani, nehogy gond legyen a lépcsőn, és persze hogy érezze a teste melegét, a bőre finomságát.*
-Nem szívesen hagynám magára, nehogy véletlenül rosszul legyen itt nekem. Hogy néznék utána tükörbe?
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 16:51:20
Üzenet elküldve: 2021-03-11 16:51:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
* Meg is kapja azt a szúrós pillantást Yeza, de legalább rájön, hogy jó lenne inkább most csöndben maradni, szóval be is dugul. Az események pedig folynak tovább. A vörös elhintette a kétkedés magvait Sulim emberei között, mert kisebb vita kezd kibontakozni köztük, amikor a férfi az indulást kezdi el sürgetni.*
- Elhallgass!* Morran rá fenyegetően a fejvadász. Van neki elég baja az embereivel, akik már inkább az egyezkedés felé hajlanának. Yeza meg csak szítja a tüzet. Újfent bele kotyog szóváltásukba, amire már mozdul is Sulim keze, hogy szájba vágja, viszont félúton vissza fogja magát.*
- Azt mondtam csend legyen némber!* Valószínűleg csak azért nem vágta szájba, mert akkor már a bent lévők is bele szólnának a dolgok folyásába. Egy kihívással igyekszik lerendezni a nézeteltérésüket, de úgy tűnik ezt nem meri senki bevállalni, vagy csak nem maradt elég gondolkozási idő rá, mert új arc lép be az épületbe. Az asztal mellett lévők mind vetnek rá egy pillantást. Viselete máris arról árulkodik, hogy nem átlagos ember érkezett most ide. Mit az ég, hát pont kiszúrja magának nomád bandát. Nem kell sok, hogy már az ork is mellette legyen, mint amolyan izomerő. Aztyan érezheti az asztal felett vibráló nyugtalanságot, bár a most már biztosan fognak csillapodni a kedélyek, hiszen a négyes pont tárgyalni akart. A sebhelyes be is mutatkozik illedelmesen és maga mellé rendelné Yezát, de azt nem engedi a vezető. Kezével leinti a lányt, ha az megpróbálna elmenni mellőle.*
- Egy egész báróra számítottunk, de úgy tűnik ebben a luxusban már nem részesülhetünk. De, ha már kérdezi, akkor megmondom, hogy miben lehet segítségünkre. Ennek a nőnek vérdíj van a fején, szóval mi most felállunk ettől az asztaltól és távozunk vele együtt. Ennyire egyszerű.* Fejezi be és egyben inti le az idő közben szólásra emelkedő Markrimot is. Az habozva, de engedelmeskedik, de az is lehet, hogy csak az intéző válaszát szeretné inkább kivárni. Yezán természetesen mindig rajta tartja valaki a szemét, mert az ő csinos kis feje jelenleg csak egy kövér arannyal teli zsákocska.*
* Meg is kapja azt a szúrós pillantást Yeza, de legalább rájön, hogy jó lenne inkább most csöndben maradni, szóval be is dugul. Az események pedig folynak tovább. A vörös elhintette a kétkedés magvait Sulim emberei között, mert kisebb vita kezd kibontakozni köztük, amikor a férfi az indulást kezdi el sürgetni.*
- Elhallgass!* Morran rá fenyegetően a fejvadász. Van neki elég baja az embereivel, akik már inkább az egyezkedés felé hajlanának. Yeza meg csak szítja a tüzet. Újfent bele kotyog szóváltásukba, amire már mozdul is Sulim keze, hogy szájba vágja, viszont félúton vissza fogja magát.*
- Azt mondtam csend legyen némber!* Valószínűleg csak azért nem vágta szájba, mert akkor már a bent lévők is bele szólnának a dolgok folyásába. Egy kihívással igyekszik lerendezni a nézeteltérésüket, de úgy tűnik ezt nem meri senki bevállalni, vagy csak nem maradt elég gondolkozási idő rá, mert új arc lép be az épületbe. Az asztal mellett lévők mind vetnek rá egy pillantást. Viselete máris arról árulkodik, hogy nem átlagos ember érkezett most ide. Mit az ég, hát pont kiszúrja magának nomád bandát. Nem kell sok, hogy már az ork is mellette legyen, mint amolyan izomerő. Aztyan érezheti az asztal felett vibráló nyugtalanságot, bár a most már biztosan fognak csillapodni a kedélyek, hiszen a négyes pont tárgyalni akart. A sebhelyes be is mutatkozik illedelmesen és maga mellé rendelné Yezát, de azt nem engedi a vezető. Kezével leinti a lányt, ha az megpróbálna elmenni mellőle.*
- Egy egész báróra számítottunk, de úgy tűnik ebben a luxusban már nem részesülhetünk. De, ha már kérdezi, akkor megmondom, hogy miben lehet segítségünkre. Ennek a nőnek vérdíj van a fején, szóval mi most felállunk ettől az asztaltól és távozunk vele együtt. Ennyire egyszerű.* Fejezi be és egyben inti le az idő közben szólásra emelkedő Markrimot is. Az habozva, de engedelmeskedik, de az is lehet, hogy csak az intéző válaszát szeretné inkább kivárni. Yezán természetesen mindig rajta tartja valaki a szemét, mert az ő csinos kis feje jelenleg csak egy kövér arannyal teli zsákocska.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-10 18:21:28
Üzenet elküldve: 2021-03-10 18:21:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
- A Bárónak nem múlik ezen az élete *mondja.* - Csak az enyém. *Nem vitatkozásképp böki oda, igazából csak szeret mindent pontosan hagyni egy diskurzusban. Ez olykor kissé zavaró szokás lehet, de ha szúrós pillantást kapna miatta, legyint is egyet, hogy jelezze, igazából egyáltalán nem is lényeges a közbefűzése, csak... csak mindegy.
Tulajdonképpen egész jól sikerül terelgetni ezt a dolgot, legalábbis egyelőre úgy érzi. Tudná értékelni, ha mindenféle hajcihő nélkül meg lehetne egyezni a társasággal. A vezérük nem tűnik ostobának, bár az, hogy a Fekete Váltó mibenlétét nem igazán ismeri, Yezát egyre inkább megerősíti a sejtésben, hogy a kompánia az ő elfogását belépőnek szánja valamelyik wegtoreni céhbe. Neki természetes, hogy tud róla, hiszen mindig azokban a körökben forgott, de egy kívülállónak valóban lehet újdonság. De egyelőre nem zárja ki azt sem, hogy más van a háttérben.
A társaság többi tagját figyelve az is megfordul a fejében, hogy talán a nyelvet sem ismerik, vagy csak elég foghíjasan, az egyiket kivéve, aki végig figyelemmel kíséri a társalgásukat.
Sajnos végül Yeza érvei futóhomokra érnek és pillanatok alatt tűnik el a lába alól a biztosnak vélt talaj.*
- Én nem... Én nem verlek át *tiltakozik a vörös értetlenül pislogva a hirtelen fordulatra.
Az események meglódulnak, és a fekete ruhás eltökélten fogja a dolgot indulásra. ~Ez nem jó! Nagyon nem jó!~ Pillantása a pult felé fordul, ahol Mik meg a benga ork épp a kölket gardírozzák. Ezt látva átsuhan a gondolatai közt, hogy talán senki nem is ment értesíteni senkit. Ettől azért egy kicsit most kétségbe esik. Őszintén. Szerencsére nyer neki egy kis időt a fejvadászok közötti nézeteltérés. Úgy tűnik, a négyesfogat ráállna az alkura, de a vezér hajthatatlan.*
- Igazat szóltam. A váltón mindent elbukhattok *mondja, de vigyáz, hogy ne legyen túl erélyes. Ez a helyzet túl kényes hozzá. Jobb, ha ő a háttérben marad. A négy az egy ellen nem is olyan rossz felállás. Jó eséllyel kedvezően oldódik meg a dolog magától is. De miért is lenne ekkora szerencséje pont neki? Amikor Sulim parancsa áll a kihívás elé azokkal szemben, akik vitatnák, láthatólag visszakozik a rebellis négyes. Épp a nyelve hegyén van, hogy majd ő kiáll, ha minden kötél szakad, de ebben a pillanatban érkezik Aztyan. Yeza nagyot szusszan. Tényleg szeretné elkerülni a vérontást, ha egy mód van rá. Így is épp elég nagy perpatvar kerekedett már idebent.
Úgy nézi, az az ork ezek szerint valahogyan mégis a Kereskedőházhoz tartozhat, hiszen az intéző biccentésére már mozdul is, hogy hegyomlás termetével azon nyomban megsúlyozza a sebhelyes arcú fellépését. Még Yeza is ledermed a karakán belépőtől. Az egyetlen, ami egy apró ráncot szalaszt a Rőt homlokára az a rum finoman érezhető illata a férfi felől. ~Egek, remélem, nem részeg!~ Lehet, hogy csak Yeza érzékeny orra szúrja ki az ismerős wegtoreni aromát, elvégre egy fogadóban vannak, ahol alapból elég dús a levegő. Amúgy elképzelése sincs, milyen lehet Aztyan részegen, bár arról se, hogy vidáman vagy rémülten milyen lehet. Talán pont ugyanilyen. Alig észrevehetően rezzen össze, amikor a nevét hallja, méghozzá felszólító módban... vagy valami olyasmiben.
Mozdul a felhívásra, de valószínűleg inkább csak szemléltetve a fennálló helyzetet, mert egy nagyobb összegben fogadna rá, hogy Sulim nem engedi el maga mellől. Ha így történik, akkor csak nyel egyet, de veszteg marad.*
- Intéző *hajtja meg magát kissé a sebhelyes felé.
Persze nem véletlenül maradt a vezér közelében eddig sem. Egyrészt így jobban tudja érvényesíteni készségeit a meggyőzés terén (melyekkel ezek szerint nem ment sokra a fekete ruhásnál, hiába igyekezett annyira). ~Majd Aztyan! Nyilván. Aztyan két percen belül elad nekik egy kosár homokot az összes maradék pénzükért, és elégedetten távoznak.~ Ha nem az élete múlna rajta, még fintorogna is az egy kalap alatt önostorozó és undok gondolatra. De most csak reméli, hogy az intéző ismét csodát tesz az utálatosan lenyűgöző kereskedői vénájával.
Szóval a közelség... Ha az ember lányánál csak egy rövidke iffyt van a kard ellenében, akkor nem árt, ha közel van. Sokkal gyorsabb a tőrrel, mint amilyen egyszerű ilyen helyzetben előrántani egy kardot.
A lágyék, a térd- és könyökhajlat, a hónalj vagy a torok akár, bár ez utóbbit ösztönösen védik és kissé magasan is van egy igazán gyors vágáshoz. Az ilyesmi rút vérfürdőt csinál, amit továbbra is jobb szeretne elkerülni, főleg itt a Kalmár közepén. ~Gyerünk, Aztyan, rajtad a világ szeme.~
A Báró persze szokása szerint még nem került elő. Mióta Yeza itt van, talán összesen ha háromszor látta eddig. Bolyongó kísértethajót is könnyebb elcsípni a Füves Puszta közepén!*
- A Bárónak nem múlik ezen az élete *mondja.* - Csak az enyém. *Nem vitatkozásképp böki oda, igazából csak szeret mindent pontosan hagyni egy diskurzusban. Ez olykor kissé zavaró szokás lehet, de ha szúrós pillantást kapna miatta, legyint is egyet, hogy jelezze, igazából egyáltalán nem is lényeges a közbefűzése, csak... csak mindegy.
Tulajdonképpen egész jól sikerül terelgetni ezt a dolgot, legalábbis egyelőre úgy érzi. Tudná értékelni, ha mindenféle hajcihő nélkül meg lehetne egyezni a társasággal. A vezérük nem tűnik ostobának, bár az, hogy a Fekete Váltó mibenlétét nem igazán ismeri, Yezát egyre inkább megerősíti a sejtésben, hogy a kompánia az ő elfogását belépőnek szánja valamelyik wegtoreni céhbe. Neki természetes, hogy tud róla, hiszen mindig azokban a körökben forgott, de egy kívülállónak valóban lehet újdonság. De egyelőre nem zárja ki azt sem, hogy más van a háttérben.
A társaság többi tagját figyelve az is megfordul a fejében, hogy talán a nyelvet sem ismerik, vagy csak elég foghíjasan, az egyiket kivéve, aki végig figyelemmel kíséri a társalgásukat.
Sajnos végül Yeza érvei futóhomokra érnek és pillanatok alatt tűnik el a lába alól a biztosnak vélt talaj.*
- Én nem... Én nem verlek át *tiltakozik a vörös értetlenül pislogva a hirtelen fordulatra.
Az események meglódulnak, és a fekete ruhás eltökélten fogja a dolgot indulásra. ~Ez nem jó! Nagyon nem jó!~ Pillantása a pult felé fordul, ahol Mik meg a benga ork épp a kölket gardírozzák. Ezt látva átsuhan a gondolatai közt, hogy talán senki nem is ment értesíteni senkit. Ettől azért egy kicsit most kétségbe esik. Őszintén. Szerencsére nyer neki egy kis időt a fejvadászok közötti nézeteltérés. Úgy tűnik, a négyesfogat ráállna az alkura, de a vezér hajthatatlan.*
- Igazat szóltam. A váltón mindent elbukhattok *mondja, de vigyáz, hogy ne legyen túl erélyes. Ez a helyzet túl kényes hozzá. Jobb, ha ő a háttérben marad. A négy az egy ellen nem is olyan rossz felállás. Jó eséllyel kedvezően oldódik meg a dolog magától is. De miért is lenne ekkora szerencséje pont neki? Amikor Sulim parancsa áll a kihívás elé azokkal szemben, akik vitatnák, láthatólag visszakozik a rebellis négyes. Épp a nyelve hegyén van, hogy majd ő kiáll, ha minden kötél szakad, de ebben a pillanatban érkezik Aztyan. Yeza nagyot szusszan. Tényleg szeretné elkerülni a vérontást, ha egy mód van rá. Így is épp elég nagy perpatvar kerekedett már idebent.
Úgy nézi, az az ork ezek szerint valahogyan mégis a Kereskedőházhoz tartozhat, hiszen az intéző biccentésére már mozdul is, hogy hegyomlás termetével azon nyomban megsúlyozza a sebhelyes arcú fellépését. Még Yeza is ledermed a karakán belépőtől. Az egyetlen, ami egy apró ráncot szalaszt a Rőt homlokára az a rum finoman érezhető illata a férfi felől. ~Egek, remélem, nem részeg!~ Lehet, hogy csak Yeza érzékeny orra szúrja ki az ismerős wegtoreni aromát, elvégre egy fogadóban vannak, ahol alapból elég dús a levegő. Amúgy elképzelése sincs, milyen lehet Aztyan részegen, bár arról se, hogy vidáman vagy rémülten milyen lehet. Talán pont ugyanilyen. Alig észrevehetően rezzen össze, amikor a nevét hallja, méghozzá felszólító módban... vagy valami olyasmiben.
Mozdul a felhívásra, de valószínűleg inkább csak szemléltetve a fennálló helyzetet, mert egy nagyobb összegben fogadna rá, hogy Sulim nem engedi el maga mellől. Ha így történik, akkor csak nyel egyet, de veszteg marad.*
- Intéző *hajtja meg magát kissé a sebhelyes felé.
Persze nem véletlenül maradt a vezér közelében eddig sem. Egyrészt így jobban tudja érvényesíteni készségeit a meggyőzés terén (melyekkel ezek szerint nem ment sokra a fekete ruhásnál, hiába igyekezett annyira). ~Majd Aztyan! Nyilván. Aztyan két percen belül elad nekik egy kosár homokot az összes maradék pénzükért, és elégedetten távoznak.~ Ha nem az élete múlna rajta, még fintorogna is az egy kalap alatt önostorozó és undok gondolatra. De most csak reméli, hogy az intéző ismét csodát tesz az utálatosan lenyűgöző kereskedői vénájával.
Szóval a közelség... Ha az ember lányánál csak egy rövidke iffyt van a kard ellenében, akkor nem árt, ha közel van. Sokkal gyorsabb a tőrrel, mint amilyen egyszerű ilyen helyzetben előrántani egy kardot.
A lágyék, a térd- és könyökhajlat, a hónalj vagy a torok akár, bár ez utóbbit ösztönösen védik és kissé magasan is van egy igazán gyors vágáshoz. Az ilyesmi rút vérfürdőt csinál, amit továbbra is jobb szeretne elkerülni, főleg itt a Kalmár közepén. ~Gyerünk, Aztyan, rajtad a világ szeme.~
A Báró persze szokása szerint még nem került elő. Mióta Yeza itt van, talán összesen ha háromszor látta eddig. Bolyongó kísértethajót is könnyebb elcsípni a Füves Puszta közepén!*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-10 10:40:54
Üzenet elküldve: 2021-03-10 10:40:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*A kicsi nem riad el tőle, sőt még vidámnak is látszik az ork közeledésére. A vélt név hallatán elgondolkodik.*
- Jejjan, üh. Különös, de szép neved van. *Sejti, hogy kimondani még nem tudja a nevét a kisfiú, de egyelőre ez is megteszi.*
- Dajog bát, igen. *Hevesen bólogat a pöttöm próbálkozására, amint a nevét próbálja kimondani. A teve bemutatót érdeklődve nézi végig, amikor a pici rábök és azt mondja loag.*
- Mondhatjuk, hogy lovag. *Igaz nem így jellemezné magát, de a kicsi kedvét nem akarja elrontani, így marad loag a szemében. Amíg a Miktől kapott almát majszolja a kisfiú, addig megnézi a teve játékát, majd ha az alma elfogyik, akkor mosolyogva visszaadja neki.*
- Úgy látom nagyon szereted az almát kisember. *Vigyorogva nézi, ahogy jóízűen rágcsál a fiú. Figyelmét a bejárati ajtó kitárulása vonja magára, ahol prémes kabátban Aztyan lép be a kalmárba. Az intéző állával jelez neki, hogy szükség lesz a közreműködésére, így a kicsihez visszafordul.*
- Maradj itt Jejjan! Dajog bát loagnak dolga van. *Kacsint a kicsire, majd mutató ujját a szájára teszi, jelezve a kicsinek, hogy maradjon csendben. Az imént asz asztaltársaságnál már hangoskodás ia hallatszott így a kicsit mindenképp otthagyta volna a biztos pult mögött. Feláll a pult melletti székéről, majd kezét nemes fegyverén pihentetve odalép Aztyan mellé, úgy, hogy hatalmas árnyéka rávetül az asztaltársaságra. Vörös íriszei fenyegetőn villannak meg, de nem szól és nem tesz semmit, amíg erre nem kap utasítást.*
*A kicsi nem riad el tőle, sőt még vidámnak is látszik az ork közeledésére. A vélt név hallatán elgondolkodik.*
- Jejjan, üh. Különös, de szép neved van. *Sejti, hogy kimondani még nem tudja a nevét a kisfiú, de egyelőre ez is megteszi.*
- Dajog bát, igen. *Hevesen bólogat a pöttöm próbálkozására, amint a nevét próbálja kimondani. A teve bemutatót érdeklődve nézi végig, amikor a pici rábök és azt mondja loag.*
- Mondhatjuk, hogy lovag. *Igaz nem így jellemezné magát, de a kicsi kedvét nem akarja elrontani, így marad loag a szemében. Amíg a Miktől kapott almát majszolja a kisfiú, addig megnézi a teve játékát, majd ha az alma elfogyik, akkor mosolyogva visszaadja neki.*
- Úgy látom nagyon szereted az almát kisember. *Vigyorogva nézi, ahogy jóízűen rágcsál a fiú. Figyelmét a bejárati ajtó kitárulása vonja magára, ahol prémes kabátban Aztyan lép be a kalmárba. Az intéző állával jelez neki, hogy szükség lesz a közreműködésére, így a kicsihez visszafordul.*
- Maradj itt Jejjan! Dajog bát loagnak dolga van. *Kacsint a kicsire, majd mutató ujját a szájára teszi, jelezve a kicsinek, hogy maradjon csendben. Az imént asz asztaltársaságnál már hangoskodás ia hallatszott így a kicsit mindenképp otthagyta volna a biztos pult mögött. Feláll a pult melletti székéről, majd kezét nemes fegyverén pihentetve odalép Aztyan mellé, úgy, hogy hatalmas árnyéka rávetül az asztaltársaságra. Vörös íriszei fenyegetőn villannak meg, de nem szól és nem tesz semmit, amíg erre nem kap utasítást.*
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-09 22:23:20
Üzenet elküldve: 2021-03-09 22:23:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//részben Darok//
*Mire a csapat, Yeza társaságában elfogyasztja az ételeket és italokat, végül pedig megkezdődik a két oldalú vita az indulásról vagy a maradásról. Nyikhajt hátulról küldi be a fogadóba, amerről távozott, de a heges arcú intéző a Kalmár bejárata felől kíván megérkezni. A fogadó előtt megállva megigazítja ruháját, prémes kabátját, dolmányát és ingének gallérját. Fegyverövén meghúzza a wegtoreni mesterkardot tartó hüvelyt és kifújja magát. Nem szeretné, ha a bentiek úgy éreznék, sietett idáig.
Amint úgy érzi, megfelelő az állapota, határozottan taszítja be a Kalmár ajtaját, a tartása egyenes és kimért, de mindig ilyen szokott lenni.
Odabent gyorsan jár körbe égszín pillantása és állapodik meg egyenesen Yezán és asztaltársaságán. A vörös érthetetlenül közel helyezkedik el az asztalfőn ülő, vezetőnek tűnő turbános férfi mellett. Ha elkapja Darok pillantását, akkor csak állának egy mozdulatával jelzi, hogy csatlakozzon hozzá. Sajnálja, hogy most nem viseli a leviatános vértet, amit külön neki készíttetett.
Nyikhaj elbeszélése elég hézagos volt, de Aztyan biztos benne, hogy gyorsan helyrekerülnek a dolgok. Míg az asztalhoz ér, igyekszik minden ott ülőn végignézni, mielőtt odaér Yeza és a sivatagi férfi mellé. Talán érzi még az asztal felett remegő feszültséget, jó emberismerő, felismerheti az ilyesmit.*
- Köszöntöm önöket a Wegtoreni Kalmárban, A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Kereskedőház intézője és báró Cha'yss Cano Caldorcor szavának tolmácsa. *Mutatkozik be ahogy karjait összefonja a dereka mögött.*
- Yeza! *Int fejével a vörösnek ellentmondást nem tűrőn és maga mellé szólítja. Ha a lány nem is teszi amit kért, akkor sem törik meg a magabiztossága.*
- Miben állhatok az urak szolgálatára? *Kérdi végignézve újra a társaságon, végül pillantása megállapodik a vezetőnek látszó sivatagin.*
//részben Darok//
*Mire a csapat, Yeza társaságában elfogyasztja az ételeket és italokat, végül pedig megkezdődik a két oldalú vita az indulásról vagy a maradásról. Nyikhajt hátulról küldi be a fogadóba, amerről távozott, de a heges arcú intéző a Kalmár bejárata felől kíván megérkezni. A fogadó előtt megállva megigazítja ruháját, prémes kabátját, dolmányát és ingének gallérját. Fegyverövén meghúzza a wegtoreni mesterkardot tartó hüvelyt és kifújja magát. Nem szeretné, ha a bentiek úgy éreznék, sietett idáig.
Amint úgy érzi, megfelelő az állapota, határozottan taszítja be a Kalmár ajtaját, a tartása egyenes és kimért, de mindig ilyen szokott lenni.
Odabent gyorsan jár körbe égszín pillantása és állapodik meg egyenesen Yezán és asztaltársaságán. A vörös érthetetlenül közel helyezkedik el az asztalfőn ülő, vezetőnek tűnő turbános férfi mellett. Ha elkapja Darok pillantását, akkor csak állának egy mozdulatával jelzi, hogy csatlakozzon hozzá. Sajnálja, hogy most nem viseli a leviatános vértet, amit külön neki készíttetett.
Nyikhaj elbeszélése elég hézagos volt, de Aztyan biztos benne, hogy gyorsan helyrekerülnek a dolgok. Míg az asztalhoz ér, igyekszik minden ott ülőn végignézni, mielőtt odaér Yeza és a sivatagi férfi mellé. Talán érzi még az asztal felett remegő feszültséget, jó emberismerő, felismerheti az ilyesmit.*
- Köszöntöm önöket a Wegtoreni Kalmárban, A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Kereskedőház intézője és báró Cha'yss Cano Caldorcor szavának tolmácsa. *Mutatkozik be ahogy karjait összefonja a dereka mögött.*
- Yeza! *Int fejével a vörösnek ellentmondást nem tűrőn és maga mellé szólítja. Ha a lány nem is teszi amit kért, akkor sem törik meg a magabiztossága.*
- Miben állhatok az urak szolgálatára? *Kérdi végignézve újra a társaságon, végül pillantása megállapodik a vezetőnek látszó sivatagin.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:07:47
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:07:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
* A csapat végül az asztalnál köt ki. Érkeznek is a finom sültek, de az első falatok Yezért kiáltanak. Elég hihetően játssza el a meglepetett, amikor is közlik vele, hogy annak oka van, hogy ő neki is raktak az ételből meg az italból. Bár éppen az is lehet, hogy tényleg csak meglepődött. A lényeg, hogy fogyaszt, de nem állja meg, hogy ne közöljön pár szót még előtte.*
- Ugyan! Ha valakinek az életéről van szó, akkor annak mindegy, hogy milyen lesz a hely hírneve.* Mindegy is a lényeg, hogy óvatosak voltak, de úgy tűnik, hogy minden rendben. Ettől függetlenül a bor fogyasztás marad jócskán a mértékletesség határán. Yeza hasonló képen áll neki a húsnak, mint ahogyan a nomádok is fognak. A szemek mohón csillannak meg a férfiak szemében. Ezután már ők is nagy hévvel vetik bele magukat az evésbe, ha vége az imának, csak a vezér marad a nemesi eleganciánál. Evés közben folytatódik a beszélgetés a rőt és a sivatagi között. Ha Yeza egy kicsit is figyel, akkor láthatja, hogy olykor az egyik harcos is őket figyeli. Az értelem úgy csillan meg a szemében, mintha csak tudná, hogy azok ketten miről beszélnek. Talán érti a nyelvet ő is, csak eddig még nem szólalt meg. Főleg a Fekete váltóról szóló csevej kelti fel az érdeklődését, mert még az evést is abba hagyja. A fejvadászt a kapott válasz nem tölti el vidámsággal, de erről csak arcának pillanatnyi rezdülései árulkodnak. Ezek meg teljesen kisimulnak a fűszeres csók végére. Viszont ezután konkrét kérdést szegez neki oda. A válasz pedig csak a szokásos báró váró terelés meg erősködés, hogy ne siessenek. Erre a férfi össze ráncolja a barna homlokát.*
- Mint mondtam ebéd után indulunk. Váltó ide vagy oda engem nem versz át.* Hangja kemény és szigorú. A harcosok az utolsó falatokat nyomják lefelé, ahogy ő is, bár ő nem eszi meg az egészet. Hamar a törlőért nyúl, hogy megtörölgesse a szája a szélét. Meg sem várja, hogy azok teljesen befejezzék. Fel áll és int harcosainak.*
- Megyünk most!* Veti oda a vörösnek és már ragadná is karon, hogy meginduljon vele, de egy másik hang közbe vág.*
- Megállj Sulim!* Már ennyiből is kihallatszik, hogy tagadhatatlanul wegtoreni az illető.*
- Mi van, ha igazat mond? Akkor miből vesszük meg az ellátmányt? Az otthoniak számítanak ránk.
- Hallgass Markrim! Hazudik a némber! Induljunk!
- Nem! Ha igazat beszél, akkor csak te fogsz tudni ebből hasznot húzni, de ahogy hallottam még azt se. Hallgassuk meg a báróját és húzzunk ki belőle pár aranyat!* Most vált saját nyelvükre és társainak kezd el karattyolni. Valószínűleg felvázolja nekik a helyzetet. A Sulim nevezetű pedig gyilkos pillantásokat lövell felé. A többiek is bólogatni kezdenek, így aztán Markrim neki is lát a tolmácsolásnak.*
- Ők is egyetértenek. Maradjunk még!
- Én vagyok a vezér! Szóval azt teszitek, amit mondok. Vagy netán akad itt bárki aki leváltana? Rajta hát, hívjon ki valaki és intézzük el ezt wegtoreni módra!* Tárja szét karjait, miközben várja kihívóit. Ez elbizonytalanítja a társaságot, mivel senki nem mozdul. Ebből arra lehet következtetni, hogy veszélyes ellenfél lehet a fejvadász. Talán Yeza képes átlátni a helyzetet. A vezető nem illik a többiek közzé, hiszen másképpen beszél, eszik és gondolkodik is. A többi inkább tűnik átlagos nomádnak, akik a saját és családjuk megélhetését nézik, amíg Sulim inkább az önös érdekeit. Markrim nem véletlenül használhatta a közöst, hiszen ezzel tudtára adta a rőtnek, hogy hajlanának a tárgyalásra. Viszont ez egyelőre úgy tűnik, hogy vakvágányon marad, mert ki már egyik sem meri kihívni főnöküket.*
* A csapat végül az asztalnál köt ki. Érkeznek is a finom sültek, de az első falatok Yezért kiáltanak. Elég hihetően játssza el a meglepetett, amikor is közlik vele, hogy annak oka van, hogy ő neki is raktak az ételből meg az italból. Bár éppen az is lehet, hogy tényleg csak meglepődött. A lényeg, hogy fogyaszt, de nem állja meg, hogy ne közöljön pár szót még előtte.*
- Ugyan! Ha valakinek az életéről van szó, akkor annak mindegy, hogy milyen lesz a hely hírneve.* Mindegy is a lényeg, hogy óvatosak voltak, de úgy tűnik, hogy minden rendben. Ettől függetlenül a bor fogyasztás marad jócskán a mértékletesség határán. Yeza hasonló képen áll neki a húsnak, mint ahogyan a nomádok is fognak. A szemek mohón csillannak meg a férfiak szemében. Ezután már ők is nagy hévvel vetik bele magukat az evésbe, ha vége az imának, csak a vezér marad a nemesi eleganciánál. Evés közben folytatódik a beszélgetés a rőt és a sivatagi között. Ha Yeza egy kicsit is figyel, akkor láthatja, hogy olykor az egyik harcos is őket figyeli. Az értelem úgy csillan meg a szemében, mintha csak tudná, hogy azok ketten miről beszélnek. Talán érti a nyelvet ő is, csak eddig még nem szólalt meg. Főleg a Fekete váltóról szóló csevej kelti fel az érdeklődését, mert még az evést is abba hagyja. A fejvadászt a kapott válasz nem tölti el vidámsággal, de erről csak arcának pillanatnyi rezdülései árulkodnak. Ezek meg teljesen kisimulnak a fűszeres csók végére. Viszont ezután konkrét kérdést szegez neki oda. A válasz pedig csak a szokásos báró váró terelés meg erősködés, hogy ne siessenek. Erre a férfi össze ráncolja a barna homlokát.*
- Mint mondtam ebéd után indulunk. Váltó ide vagy oda engem nem versz át.* Hangja kemény és szigorú. A harcosok az utolsó falatokat nyomják lefelé, ahogy ő is, bár ő nem eszi meg az egészet. Hamar a törlőért nyúl, hogy megtörölgesse a szája a szélét. Meg sem várja, hogy azok teljesen befejezzék. Fel áll és int harcosainak.*
- Megyünk most!* Veti oda a vörösnek és már ragadná is karon, hogy meginduljon vele, de egy másik hang közbe vág.*
- Megállj Sulim!* Már ennyiből is kihallatszik, hogy tagadhatatlanul wegtoreni az illető.*
- Mi van, ha igazat mond? Akkor miből vesszük meg az ellátmányt? Az otthoniak számítanak ránk.
- Hallgass Markrim! Hazudik a némber! Induljunk!
- Nem! Ha igazat beszél, akkor csak te fogsz tudni ebből hasznot húzni, de ahogy hallottam még azt se. Hallgassuk meg a báróját és húzzunk ki belőle pár aranyat!* Most vált saját nyelvükre és társainak kezd el karattyolni. Valószínűleg felvázolja nekik a helyzetet. A Sulim nevezetű pedig gyilkos pillantásokat lövell felé. A többiek is bólogatni kezdenek, így aztán Markrim neki is lát a tolmácsolásnak.*
- Ők is egyetértenek. Maradjunk még!
- Én vagyok a vezér! Szóval azt teszitek, amit mondok. Vagy netán akad itt bárki aki leváltana? Rajta hát, hívjon ki valaki és intézzük el ezt wegtoreni módra!* Tárja szét karjait, miközben várja kihívóit. Ez elbizonytalanítja a társaságot, mivel senki nem mozdul. Ebből arra lehet következtetni, hogy veszélyes ellenfél lehet a fejvadász. Talán Yeza képes átlátni a helyzetet. A vezető nem illik a többiek közzé, hiszen másképpen beszél, eszik és gondolkodik is. A többi inkább tűnik átlagos nomádnak, akik a saját és családjuk megélhetését nézik, amíg Sulim inkább az önös érdekeit. Markrim nem véletlenül használhatta a közöst, hiszen ezzel tudtára adta a rőtnek, hogy hajlanának a tárgyalásra. Viszont ez egyelőre úgy tűnik, hogy vakvágányon marad, mert ki már egyik sem meri kihívni főnöküket.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-09 10:54:09
Üzenet elküldve: 2021-03-09 10:54:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ami azt illeti, Nalretet is meglepi, hogy nem nyúlt még be az asztal alá, habár az Ördögvigyortól kimondottan jó kedve van, az alkohol valahogy mintha kigőzölgött volna belőle. Nor'Deron szavaira csak forgatja szemét és, mivel ismét szomszédos helyet foglal fele, még a vállába is bokszol, s bár minden erejét felhasználja, valószínűleg meg sem kottyan a másiknak. Még az is lehet, észre sem veszi az álnok támadást, de a tündérnek azért jól esett. A társaság nagy része azonban nem tartja jó ötletnek a táncot, egy része meg aztán talán már a kérdést sem hallotta. Nor persze helyesel, ami csak azért halott ötlet, mert Nalretnek a legkevesebb kedve táncolni pont vele van. Rel állapotát eltekintve elképzelhető, hogy a fattyú hamarosan más vizekre evez, és ha nem a hős szerelmes embert szúrja ki, akkor megeshet, hogy arra téved, ahol ismeri már a járást. Nalret úgy tesz tehát, mintha ezt nem hallotta volna és inkább belemerül maradék italába, erőteljesen szuggerálva azt simogatja ujjával a pohár száját, mintha csak el akarná varázsolni azt. Közben Rel valamiféle Syoudot hiányol, mire Nalret felkapja a fejét és hamar körbepillant. Már éppen meg akarna szólalni, hogy miféle szerelmi ezerszög van már itt, de Deron reakciója elég hamar elcsitítja, kimondatlan szavai pedig irritálóan csípik nyelve hegyét.*
- Ki ez a Syoud? *Kérdezi, olyan arckifejezéssel, mintha csak hozzátette volna: "Ne nézzetek hülyének, tök új vagyok itt." Na persze ezt valószínűleg nem fogják kiolvasni gondolataiból, így csak reménykedik benne, hogy nem egy olyan férfiról van szó, akit mindenkinek ismernie kéne. Bár Deron reakciójából ítélve, jobb ha elkerüli. Főleg, ha egy ilyesfajta Elf nő epekedik utána, mert nem valószínű, hogy pont Rellel akarna ujjat húzni. Meg új életet sem. Apropó, Relre nézve ő is látja, hogy a legkellemesebb állapotot már igencsak átlépte, így aggódva Ysára pillant, egyféle jelzésképpen, hogyha kell segíteni, nagy tehetsége van hajfogásban. Nem egyszer kellett sajátját összefogni mióta a városba érkezett, derékig érő hajjal pedig hamar kifejleszthető ez a képesség.*
- Az ágyak felé is táncikálhatunk lassan. *Vonja meg vállát, mert neki igazából mindegy, hogy itt ücsörög, vagy egy kis szobában, de lehet, hogy a másik kettőnek nem. Persze megnézte volna, hogy Ysa hogyan táncol, na meg el is kísérte volna, nagyon is szívesen. Jelenleg annyira gondtalan az Ördögvigyortól, hogy még a nagy meztelen gyülekezetet is megnézte volna, de rá kell jönnie, ha most az egyik részeg levetkőzne, valószínűleg egyszerűen eldőlne míg egy lábon egyensúlyozva próbálna kibújni egyik cipőjéből. Maradék italát is lehúzza, hátradőlve székében ölébe veszi üres poharát és töprengve forgatja azt. Nor'Deron tökéletesen olvasható ábrázatát sikerül elkapnia, amikor pedig rájön, hogy ugyanazon morfondíroznak, sokatmondó fél mosollyal igyekszik elkapni tekintetét. Ha nem egyedül iszik, akkor teljesen normális, hogy még szomjas.*
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ami azt illeti, Nalretet is meglepi, hogy nem nyúlt még be az asztal alá, habár az Ördögvigyortól kimondottan jó kedve van, az alkohol valahogy mintha kigőzölgött volna belőle. Nor'Deron szavaira csak forgatja szemét és, mivel ismét szomszédos helyet foglal fele, még a vállába is bokszol, s bár minden erejét felhasználja, valószínűleg meg sem kottyan a másiknak. Még az is lehet, észre sem veszi az álnok támadást, de a tündérnek azért jól esett. A társaság nagy része azonban nem tartja jó ötletnek a táncot, egy része meg aztán talán már a kérdést sem hallotta. Nor persze helyesel, ami csak azért halott ötlet, mert Nalretnek a legkevesebb kedve táncolni pont vele van. Rel állapotát eltekintve elképzelhető, hogy a fattyú hamarosan más vizekre evez, és ha nem a hős szerelmes embert szúrja ki, akkor megeshet, hogy arra téved, ahol ismeri már a járást. Nalret úgy tesz tehát, mintha ezt nem hallotta volna és inkább belemerül maradék italába, erőteljesen szuggerálva azt simogatja ujjával a pohár száját, mintha csak el akarná varázsolni azt. Közben Rel valamiféle Syoudot hiányol, mire Nalret felkapja a fejét és hamar körbepillant. Már éppen meg akarna szólalni, hogy miféle szerelmi ezerszög van már itt, de Deron reakciója elég hamar elcsitítja, kimondatlan szavai pedig irritálóan csípik nyelve hegyét.*
- Ki ez a Syoud? *Kérdezi, olyan arckifejezéssel, mintha csak hozzátette volna: "Ne nézzetek hülyének, tök új vagyok itt." Na persze ezt valószínűleg nem fogják kiolvasni gondolataiból, így csak reménykedik benne, hogy nem egy olyan férfiról van szó, akit mindenkinek ismernie kéne. Bár Deron reakciójából ítélve, jobb ha elkerüli. Főleg, ha egy ilyesfajta Elf nő epekedik utána, mert nem valószínű, hogy pont Rellel akarna ujjat húzni. Meg új életet sem. Apropó, Relre nézve ő is látja, hogy a legkellemesebb állapotot már igencsak átlépte, így aggódva Ysára pillant, egyféle jelzésképpen, hogyha kell segíteni, nagy tehetsége van hajfogásban. Nem egyszer kellett sajátját összefogni mióta a városba érkezett, derékig érő hajjal pedig hamar kifejleszthető ez a képesség.*
- Az ágyak felé is táncikálhatunk lassan. *Vonja meg vállát, mert neki igazából mindegy, hogy itt ücsörög, vagy egy kis szobában, de lehet, hogy a másik kettőnek nem. Persze megnézte volna, hogy Ysa hogyan táncol, na meg el is kísérte volna, nagyon is szívesen. Jelenleg annyira gondtalan az Ördögvigyortól, hogy még a nagy meztelen gyülekezetet is megnézte volna, de rá kell jönnie, ha most az egyik részeg levetkőzne, valószínűleg egyszerűen eldőlne míg egy lábon egyensúlyozva próbálna kibújni egyik cipőjéből. Maradék italát is lehúzza, hátradőlve székében ölébe veszi üres poharát és töprengve forgatja azt. Nor'Deron tökéletesen olvasható ábrázatát sikerül elkapnia, amikor pedig rájön, hogy ugyanazon morfondíroznak, sokatmondó fél mosollyal igyekszik elkapni tekintetét. Ha nem egyedül iszik, akkor teljesen normális, hogy még szomjas.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 20:35:04
Üzenet elküldve: 2021-03-08 20:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
~Egy kikötői szajha se mondhatta volna szebben~ *mosolyog a megjegyzésen.
Yeza a "jó kuncsaft" szerepében azért igyekszik minél több részletet megfigyelni. Azt valahogy egyre biztosabban sejti, hogy ezeket a fickókat nem igazán veti fel a pénz. Az öltözet egy dolog. Utazáshoz gyakran praktikusabb egyszerű ruhát ölteni, elkerülendő, hogy minden második lépésnél ki akarjanak rabolni. Öt fegyveres férfi esetében ez mondjuk kevésbé mérvadó, de jobb az óvatosság ugyebár. A vértek meg a fegyverek sem tűnnek túl míves darabnak, de volt már olyanra is példa, hogy nomádok taroltak le fényes városokat. Botokkal meg kövekkel is lehet embert ölni. Ki ne tudná jobban, mint egy wegtoreni?
Figyeli a kafiyák árnyékában forgó szemeket. Viszonylag magabiztosnak tűntek, de ha ez csak póz, az idővel azért valamelyest lepattogzik. Idegenben vannak, egy fogadónyi ember (és más szerzet) között. Nem ismerik az itteni viszonyokat, azt sem tudhatják biztosra, ki tartozik a személyzethez, ki vendég. A törzsvendégek ráadásul hajlamosak kiállni kedvenc helyükért. Wegtorenben az alapvető természet tüzes, itt viszont köztudottan sok a kalandor, akik okozhatnak meglepetéseket. A vezér beszéde viszont némi dilemma a számára. Nem hallja ki belőle a jellegzetes, pattogósan karakán hangzókat, amik a Tűz Városának szülötteire oly jellemzők. Tiszta, artheniori kiejtéssel beszéli a közöst.*
- Az bizony *erősíti meg a félreértést, mint felhozott okot, de ki nem fejti. Az ételek viszont kezdenek érkezni. Igyekszik a Bárót úgy emlegetni, hogy Mik jól hallhassa, bár nagyon reméli, hogy enélkül is rájött, hogy ez az ügy itt felsőbb vezetői kompetenciák után kiált. Mik jó eszű ifjú... feltéve, hogy nem nőügyeiről van szó.*
- Ó, igazán kedves *biccent a fekete ruhás sivatagi felé, amikor az sültet szel, italt tölt neki.* - Ja, hogy... hmmm *ingatja a fejét, a kommentárra, mintha eszébe se jutott volna soha ilyesmi.* - Ha megmérgeznénk benneteket az asztalánál, a Báró önkezével nyúzna meg minket, az biztos. *Tény, hogy ennél rosszabb vendégcsalogatót aligha lehetne kitalálni egy ilyen helynek. De hogy mindenki olyan biztos lehessen ebben, mint ő, készséggel fogyaszt. Kézzel nyúl a húshoz, ahogy a forróbb vidékek kultúrkörében teljesen megszokott. A sült omlós és kellemesen fűszeres. Máskor örömmel törölgetné ki a tányért egy kiadós adag után az utolsó csepp szaftig, de most alig megy le a torkán ez a néhány falat is. Nem látszik rajta. Ahogy lenyalogatja az ujjait, már attól összefuthat a nyál egy éhes ember szájában. Még egy kevésbé éhesében is, bár talán más okokból. Kortyol a borból is. Ajkait érzékien festi meg a nedű.* - Látod?
*Nem érti a nyelvet, amin egymás közt beszélnek és ez eléggé bosszantja. Egy-egy ismerős szó bukkan csak fel, ami leginkább csak annak köszönhető, hogy a wegtoreni nyelvjárás bővelkedik a jövevényszavakban. Épp venné a levegőt, hogy rákérdezzen, merről jöttek, amikor leintik. Csendben marad. Talán meglepő, de tud olyat is. Sátoros ünnepeken! Mondaná, aki régebbről ismeri.*
- Pont erről beszélek, hogy nagyon is számítana. Akinek kiadják a Fekete Váltót, arról eltörlik a megbélyegzést, visszavonják a rá kitűzött gyilokpénzt és feloldják a kimondott ítéletek alól. Így az elfogása se pénzzel, se megnyíló ajtókkal nem jár. Aki ennek ellenére gyűjtet be, az magára vonja a céhek haragját. Nem véletlenül tettem fel mindent erre a lapra *bólint jelentőségteljesen.
Amikor wegtoreni paprika és vörösbor aromája elegyedik pikáns csókban, Yeza egyáltalán nem zavartatja magát a rájuk szegeződő figyelem miatt. Pillantását a férfién tartja, mikor elválnak ajkaik.*
- Nem köntörfalazok, csak igyekszem meggyőzni téged arról a tényről, hogy sokkal kifizetődőbb is lehet mindenkinek, ha nem sietitek el ezt a dolgot. Az út hosszú és költséges. A hajó drága. Nektek is csak a bosszúság maradna, ha mindez még hiába is lenne. Míg a Báró visszaér, hogy tárgyalhassatok, a ház vendégei vagytok. Természetesen. Arthenior a lehetőségek városa, Caldorcor Báró pedig jó üzletember.
~Egy kikötői szajha se mondhatta volna szebben~ *mosolyog a megjegyzésen.
Yeza a "jó kuncsaft" szerepében azért igyekszik minél több részletet megfigyelni. Azt valahogy egyre biztosabban sejti, hogy ezeket a fickókat nem igazán veti fel a pénz. Az öltözet egy dolog. Utazáshoz gyakran praktikusabb egyszerű ruhát ölteni, elkerülendő, hogy minden második lépésnél ki akarjanak rabolni. Öt fegyveres férfi esetében ez mondjuk kevésbé mérvadó, de jobb az óvatosság ugyebár. A vértek meg a fegyverek sem tűnnek túl míves darabnak, de volt már olyanra is példa, hogy nomádok taroltak le fényes városokat. Botokkal meg kövekkel is lehet embert ölni. Ki ne tudná jobban, mint egy wegtoreni?
Figyeli a kafiyák árnyékában forgó szemeket. Viszonylag magabiztosnak tűntek, de ha ez csak póz, az idővel azért valamelyest lepattogzik. Idegenben vannak, egy fogadónyi ember (és más szerzet) között. Nem ismerik az itteni viszonyokat, azt sem tudhatják biztosra, ki tartozik a személyzethez, ki vendég. A törzsvendégek ráadásul hajlamosak kiállni kedvenc helyükért. Wegtorenben az alapvető természet tüzes, itt viszont köztudottan sok a kalandor, akik okozhatnak meglepetéseket. A vezér beszéde viszont némi dilemma a számára. Nem hallja ki belőle a jellegzetes, pattogósan karakán hangzókat, amik a Tűz Városának szülötteire oly jellemzők. Tiszta, artheniori kiejtéssel beszéli a közöst.*
- Az bizony *erősíti meg a félreértést, mint felhozott okot, de ki nem fejti. Az ételek viszont kezdenek érkezni. Igyekszik a Bárót úgy emlegetni, hogy Mik jól hallhassa, bár nagyon reméli, hogy enélkül is rájött, hogy ez az ügy itt felsőbb vezetői kompetenciák után kiált. Mik jó eszű ifjú... feltéve, hogy nem nőügyeiről van szó.*
- Ó, igazán kedves *biccent a fekete ruhás sivatagi felé, amikor az sültet szel, italt tölt neki.* - Ja, hogy... hmmm *ingatja a fejét, a kommentárra, mintha eszébe se jutott volna soha ilyesmi.* - Ha megmérgeznénk benneteket az asztalánál, a Báró önkezével nyúzna meg minket, az biztos. *Tény, hogy ennél rosszabb vendégcsalogatót aligha lehetne kitalálni egy ilyen helynek. De hogy mindenki olyan biztos lehessen ebben, mint ő, készséggel fogyaszt. Kézzel nyúl a húshoz, ahogy a forróbb vidékek kultúrkörében teljesen megszokott. A sült omlós és kellemesen fűszeres. Máskor örömmel törölgetné ki a tányért egy kiadós adag után az utolsó csepp szaftig, de most alig megy le a torkán ez a néhány falat is. Nem látszik rajta. Ahogy lenyalogatja az ujjait, már attól összefuthat a nyál egy éhes ember szájában. Még egy kevésbé éhesében is, bár talán más okokból. Kortyol a borból is. Ajkait érzékien festi meg a nedű.* - Látod?
*Nem érti a nyelvet, amin egymás közt beszélnek és ez eléggé bosszantja. Egy-egy ismerős szó bukkan csak fel, ami leginkább csak annak köszönhető, hogy a wegtoreni nyelvjárás bővelkedik a jövevényszavakban. Épp venné a levegőt, hogy rákérdezzen, merről jöttek, amikor leintik. Csendben marad. Talán meglepő, de tud olyat is. Sátoros ünnepeken! Mondaná, aki régebbről ismeri.*
- Pont erről beszélek, hogy nagyon is számítana. Akinek kiadják a Fekete Váltót, arról eltörlik a megbélyegzést, visszavonják a rá kitűzött gyilokpénzt és feloldják a kimondott ítéletek alól. Így az elfogása se pénzzel, se megnyíló ajtókkal nem jár. Aki ennek ellenére gyűjtet be, az magára vonja a céhek haragját. Nem véletlenül tettem fel mindent erre a lapra *bólint jelentőségteljesen.
Amikor wegtoreni paprika és vörösbor aromája elegyedik pikáns csókban, Yeza egyáltalán nem zavartatja magát a rájuk szegeződő figyelem miatt. Pillantását a férfién tartja, mikor elválnak ajkaik.*
- Nem köntörfalazok, csak igyekszem meggyőzni téged arról a tényről, hogy sokkal kifizetődőbb is lehet mindenkinek, ha nem sietitek el ezt a dolgot. Az út hosszú és költséges. A hajó drága. Nektek is csak a bosszúság maradna, ha mindez még hiába is lenne. Míg a Báró visszaér, hogy tárgyalhassatok, a ház vendégei vagytok. Természetesen. Arthenior a lehetőségek városa, Caldorcor Báró pedig jó üzletember.
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 18:17:21
Üzenet elküldve: 2021-03-08 18:17:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Darok és Mik figyelmébe//
*Vannak, akiket feszélyezne Darok társasága, vagy veszedelmes mintákkal ellátott páncélzata megriasztana, de Rellan egy aprócska kisfiú, akit arra neveltek, hogy integessen a kofának, mikor végeztek a bevásárlással, és mindig mondja, hogy köszönöm (ezt sajnos még nem tanulta meg, ezért sokszor elmarad). Számára a hatalmas tagbaszakadt ork egyike a sok-sok személynek, akivel találkozott, figyelme pedig pontosan ugyanúgy felvidítja, mint a bácsié, aki a tevét adta. Nagyot mosolyog az illetőre a pult lapja felett kukucskálva.*
- Jejjan, üh! *Mondja. Hát, senkit se lehet hibáztatni, ha nem jön rá, hogy ez a kisfiú neve volt épp, de nincs is ennek épp nagy jelentősége.* Dajog bát. *Ismétli el a hallottakat. Majd a lényegre tér:* Teeve. *Odatartja az állatkát Daroknak, aztán bemutatja vele a pulton a mozdulatsort is, a tevegelőset, amit az előbb gyakorolt. Az asztallapon megy, mendegél az állatka. Aztán a bemutatója közepén rájön valamire, és szeme felragyog, ahogy a férfira bök.* Te loag! Uuu! *Sikkant lelkesen.
Addig ficánkol a hordón, amíg meg nem áll rajta, úgy, hogy már tényleg kilásson a pult felett – ez azonban még mindig édeskevés ahhoz, hogy valaha is kimásszon. Most már nincs mese, Darok minden mozdulatát a kisfiú csodálkozó pillantása fogja kísérni, egészen addig, amíg Mik meg nem jelenik a pult mögött, nagyon fontoskodva. Akkor a kisfiú azonnal megragadja az alkalmat, hogy Darokra mutatva elújságolja, „loag”, majd követi is Mik lábait, hogy meglesse, mit művel odafent.
Ekkor látja meg az almát. Rögtön megismeri, hiszen pont erre vágyott.*
- Amma! Amma! *Ugrándozik. Tudja, mit kell tennie a félbevágott almával, az egyik nagy kedvence ugyanis az étel. A tevét egy kis időre a pulton hagyja (Darok keze ügyében, nyilván ő egy „loag”, neki van saját lova, ezért úgysem venné el Rellanét), és két marokra fogva rágcsálni kezdi a finom gyümölcsöt. Már nem is viszket annyira az ínye.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.08 18:17:59
*Vannak, akiket feszélyezne Darok társasága, vagy veszedelmes mintákkal ellátott páncélzata megriasztana, de Rellan egy aprócska kisfiú, akit arra neveltek, hogy integessen a kofának, mikor végeztek a bevásárlással, és mindig mondja, hogy köszönöm (ezt sajnos még nem tanulta meg, ezért sokszor elmarad). Számára a hatalmas tagbaszakadt ork egyike a sok-sok személynek, akivel találkozott, figyelme pedig pontosan ugyanúgy felvidítja, mint a bácsié, aki a tevét adta. Nagyot mosolyog az illetőre a pult lapja felett kukucskálva.*
- Jejjan, üh! *Mondja. Hát, senkit se lehet hibáztatni, ha nem jön rá, hogy ez a kisfiú neve volt épp, de nincs is ennek épp nagy jelentősége.* Dajog bát. *Ismétli el a hallottakat. Majd a lényegre tér:* Teeve. *Odatartja az állatkát Daroknak, aztán bemutatja vele a pulton a mozdulatsort is, a tevegelőset, amit az előbb gyakorolt. Az asztallapon megy, mendegél az állatka. Aztán a bemutatója közepén rájön valamire, és szeme felragyog, ahogy a férfira bök.* Te loag! Uuu! *Sikkant lelkesen.
Addig ficánkol a hordón, amíg meg nem áll rajta, úgy, hogy már tényleg kilásson a pult felett – ez azonban még mindig édeskevés ahhoz, hogy valaha is kimásszon. Most már nincs mese, Darok minden mozdulatát a kisfiú csodálkozó pillantása fogja kísérni, egészen addig, amíg Mik meg nem jelenik a pult mögött, nagyon fontoskodva. Akkor a kisfiú azonnal megragadja az alkalmat, hogy Darokra mutatva elújságolja, „loag”, majd követi is Mik lábait, hogy meglesse, mit művel odafent.
Ekkor látja meg az almát. Rögtön megismeri, hiszen pont erre vágyott.*
- Amma! Amma! *Ugrándozik. Tudja, mit kell tennie a félbevágott almával, az egyik nagy kedvence ugyanis az étel. A tevét egy kis időre a pulton hagyja (Darok keze ügyében, nyilván ő egy „loag”, neki van saját lova, ezért úgysem venné el Rellanét), és két marokra fogva rágcsálni kezdi a finom gyümölcsöt. Már nem is viszket annyira az ínye.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.08 18:17:59
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 17:42:58
Üzenet elküldve: 2021-03-08 17:42:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
*Yeza ügyesen lavírozgat az események sűrűjében. Mind a két táborra figyel, mert tudja, hogy elég egy kis szikra és rögtön lángvihar lesz belőle. Wegtoreniként tudhatja, hogy ezek a sivatagi nomádok is hasonlóak, mint az itteni pusztán élők. Hirtelen haragúak és különösen veszélyesek, hiszen ki tudja, hogy a rongyok alatt milyen aljas praktikák lapulnak. Bőrvértjüket és íves kardjaikat mindenki láthatja, ahogyan azt a pár íjat is. Miknek is van lehetősége részletesen megfigyelni ezeket. A kedélyek lecsillapodnak, a rőt szépségnek közbenjárására, akinek érintésére az idegen csak a szemöldökét húzza fel egy kicsit, de el nem húzza karját. Emberünk biccent Daroknak, de tovább nem foglalkozik vele. A pultos meg közben intézi a gyereket, de el soha nem tűnik. Nagyon az ügybe viszont nem ártja bele magát. Inkább csak jelentéktelen alaknak tűnik, akiről nagyon tudomást sem vesznek a jelenlévők, ám ő mindent lát és hal. A kompánia türelmesen várja, hogy megterítsenek nekik. A vezetőnek tetszik, hogy a nő is mellettük foglal helyet. Hiszen ki örülne, ha a zsákmánya csak úgy szabadon kódorogna?*
- Ritka az ilyen jó kuncsaft. Általában ordibálnak, fenyegetőznek, vagy csak sírva könyörögnek. Akárhogy is legyen a vége mindig ugyan az.* Csap rá kardjára jelentőségteljesen. Az nem igazán foglalkoztatja a férfiakat, hogy milyen szépen terítenek meg nekik, ám ettől függetlenül le sem veszik a szemüket a terítékekkel babráló kezekről. Biztos lehet benne a lány is meg a pultos is, hogy, ha csak egy rossz mozdultatott is tennének az egyikkel, akkor rögtön mozdulnának. Veszélyes fegyver tud lenni még akár egy villa is. A szeszélyes vörös beszélni, amit érdeklődve hallgat a fejvadász. Nem szól egyelőre egy szót sem, csak állát simogatja tűnődve. Eltelik pár perc, amikor is végre megszólal.*
- Félreértés?* Valószínűleg nem ezen gondolkodott ennyi, de hát a ki tudja, hogy mi járhat turbános fejében? Időközben talán mire a választ befejezi megérkeznek az ételek meg az italok is. Senki nem nyúl egyelőre viszont semmihez. A vezér aztán megfogja a vörösboros kancsót és egy pohárba tölt belőle. Ezt leteszi Yeza elé, hogy utána rögtön a vadkanból vágjon egy szeletett, amit szintén elé tesz. A hideg ízelítők egyelőre értetlenek maradnak.*
- Egyél-igyál!* Parancsol rá, mert addig ők semmihez sem nyúlnak.* Nem mintha nem bíznék benned, de nem bízom benned.* Ha evett a lány, akkor helyeslően bólint, mire az egyik harcosa a hideg ízelítőt besöpri egy vászon zsákba. Ezután egy másik harcos szép darabokat kezd el levágni a sültből, hogy azokat szétossza a tányérokon. A vezető pedig tölt magának a poharába egy kevés bort.*
- Smaraktra ma svra.* Nyújtja utána át egy másiknak. Néhány szó ismerősen csenghet, de tisztán nem igazán tudná lefordítani a nő. Annyit azért kihall belőle, hogy mérték. Láthatja is, hogy éppen csak löttyintenek az italból. Ha esetleg kotyognak most a lány, akkor leinti a férfi. A kis társaság egyszerre kezd el kántálni valamit saját nyelvükön.*
- Kara na varamas Krumia Vasac! Marapas noe hadamas!* Valami ima volt, ami talán a sivataghoz szólt. a lényeg, hogy ezután felfedik a harcosok arcukat és nekilátnak enni. Vonásaik meg bőrüknek tónusa is nagyon hasonlóak a vezéréhez. Nem sok szőrzetet lehet látni az arcukon, de ha mégis, akkor az kis bajusz formájában jelentkezik. Ők nem annyira illedelmesen esznek, mint vezetőjük. Javarészt kezüket használják és nem az evőeszközöket. Ellenben ő más. Kényelmesen eszeget és most már int Yezának, hogy mondja csak, amit akart. Az elhangzottakra megint nem szól semmit, csak egy darab paprikát forgat meg a villáján, mielőtt szájához emelné azt.*
- Tüzes wegtoreni paprika. Csíp, mar, éget, de mégis van neki egy kellemes aromája is.* Lassan rágja meg és csak azután nyeli le. Egy apró korty borral öblíti le, mielőtt újra megszólalna. Rá sem néz a nőre, csak úgy beszél maga elé.*
- Azt hiszed számítana bármit is, hogy váltóval vagy anélkül viszlek vissza? Még, ha egy rezet sem kapok érted, akkor is megéri. Szerintem tisztában vagy azzal, hogy milyen súlya van annak, ha valaki egy olyasvalakit fog el, akinek a fején váltó van. Bizonyos ajtók kinyílnak előtte, amik értékét pénzben már nem mérhetnénk. Illetve ott van az a tény is, hogy akár hazudhatsz is. Tudod népemnek van egy mondása. Értékeld azt amid van!* Időközben a szakács már biztosan úton lehet a segítségért. A társaság elől pedig lassan elfogy a hús. Yeza tovább szövi hálóját és most bevetne egy kis női bájt is. Már csak a fegyverének említése is elég, hogy a férfi tekintetét magára terelje. Rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy a mellkasára tapad a kéz, de az csak maximum a páncélját simíthatja. Emberei is abba hagyják egy pillanatra az evést. Minden szempár rájuk szegeződik. A csók elől sem tér ki a férfi. Kissé csípős lehet a paprika véget mondjuk, de talán eléggé érzékire sikeredik. A fejvadász ízlelgeti egy darabig még ennek a csóknak az utóízét, mielőtt újfent megszólalna.*
- Látom komolyan veszed az üzletelést. Meghallgatlak, de ne köntörfalaz itt nekem! Halljam hát mit szeretnél elérni a kis játékaiddal!
*Yeza ügyesen lavírozgat az események sűrűjében. Mind a két táborra figyel, mert tudja, hogy elég egy kis szikra és rögtön lángvihar lesz belőle. Wegtoreniként tudhatja, hogy ezek a sivatagi nomádok is hasonlóak, mint az itteni pusztán élők. Hirtelen haragúak és különösen veszélyesek, hiszen ki tudja, hogy a rongyok alatt milyen aljas praktikák lapulnak. Bőrvértjüket és íves kardjaikat mindenki láthatja, ahogyan azt a pár íjat is. Miknek is van lehetősége részletesen megfigyelni ezeket. A kedélyek lecsillapodnak, a rőt szépségnek közbenjárására, akinek érintésére az idegen csak a szemöldökét húzza fel egy kicsit, de el nem húzza karját. Emberünk biccent Daroknak, de tovább nem foglalkozik vele. A pultos meg közben intézi a gyereket, de el soha nem tűnik. Nagyon az ügybe viszont nem ártja bele magát. Inkább csak jelentéktelen alaknak tűnik, akiről nagyon tudomást sem vesznek a jelenlévők, ám ő mindent lát és hal. A kompánia türelmesen várja, hogy megterítsenek nekik. A vezetőnek tetszik, hogy a nő is mellettük foglal helyet. Hiszen ki örülne, ha a zsákmánya csak úgy szabadon kódorogna?*
- Ritka az ilyen jó kuncsaft. Általában ordibálnak, fenyegetőznek, vagy csak sírva könyörögnek. Akárhogy is legyen a vége mindig ugyan az.* Csap rá kardjára jelentőségteljesen. Az nem igazán foglalkoztatja a férfiakat, hogy milyen szépen terítenek meg nekik, ám ettől függetlenül le sem veszik a szemüket a terítékekkel babráló kezekről. Biztos lehet benne a lány is meg a pultos is, hogy, ha csak egy rossz mozdultatott is tennének az egyikkel, akkor rögtön mozdulnának. Veszélyes fegyver tud lenni még akár egy villa is. A szeszélyes vörös beszélni, amit érdeklődve hallgat a fejvadász. Nem szól egyelőre egy szót sem, csak állát simogatja tűnődve. Eltelik pár perc, amikor is végre megszólal.*
- Félreértés?* Valószínűleg nem ezen gondolkodott ennyi, de hát a ki tudja, hogy mi járhat turbános fejében? Időközben talán mire a választ befejezi megérkeznek az ételek meg az italok is. Senki nem nyúl egyelőre viszont semmihez. A vezér aztán megfogja a vörösboros kancsót és egy pohárba tölt belőle. Ezt leteszi Yeza elé, hogy utána rögtön a vadkanból vágjon egy szeletett, amit szintén elé tesz. A hideg ízelítők egyelőre értetlenek maradnak.*
- Egyél-igyál!* Parancsol rá, mert addig ők semmihez sem nyúlnak.* Nem mintha nem bíznék benned, de nem bízom benned.* Ha evett a lány, akkor helyeslően bólint, mire az egyik harcosa a hideg ízelítőt besöpri egy vászon zsákba. Ezután egy másik harcos szép darabokat kezd el levágni a sültből, hogy azokat szétossza a tányérokon. A vezető pedig tölt magának a poharába egy kevés bort.*
- Smaraktra ma svra.* Nyújtja utána át egy másiknak. Néhány szó ismerősen csenghet, de tisztán nem igazán tudná lefordítani a nő. Annyit azért kihall belőle, hogy mérték. Láthatja is, hogy éppen csak löttyintenek az italból. Ha esetleg kotyognak most a lány, akkor leinti a férfi. A kis társaság egyszerre kezd el kántálni valamit saját nyelvükön.*
- Kara na varamas Krumia Vasac! Marapas noe hadamas!* Valami ima volt, ami talán a sivataghoz szólt. a lényeg, hogy ezután felfedik a harcosok arcukat és nekilátnak enni. Vonásaik meg bőrüknek tónusa is nagyon hasonlóak a vezéréhez. Nem sok szőrzetet lehet látni az arcukon, de ha mégis, akkor az kis bajusz formájában jelentkezik. Ők nem annyira illedelmesen esznek, mint vezetőjük. Javarészt kezüket használják és nem az evőeszközöket. Ellenben ő más. Kényelmesen eszeget és most már int Yezának, hogy mondja csak, amit akart. Az elhangzottakra megint nem szól semmit, csak egy darab paprikát forgat meg a villáján, mielőtt szájához emelné azt.*
- Tüzes wegtoreni paprika. Csíp, mar, éget, de mégis van neki egy kellemes aromája is.* Lassan rágja meg és csak azután nyeli le. Egy apró korty borral öblíti le, mielőtt újra megszólalna. Rá sem néz a nőre, csak úgy beszél maga elé.*
- Azt hiszed számítana bármit is, hogy váltóval vagy anélkül viszlek vissza? Még, ha egy rezet sem kapok érted, akkor is megéri. Szerintem tisztában vagy azzal, hogy milyen súlya van annak, ha valaki egy olyasvalakit fog el, akinek a fején váltó van. Bizonyos ajtók kinyílnak előtte, amik értékét pénzben már nem mérhetnénk. Illetve ott van az a tény is, hogy akár hazudhatsz is. Tudod népemnek van egy mondása. Értékeld azt amid van!* Időközben a szakács már biztosan úton lehet a segítségért. A társaság elől pedig lassan elfogy a hús. Yeza tovább szövi hálóját és most bevetne egy kis női bájt is. Már csak a fegyverének említése is elég, hogy a férfi tekintetét magára terelje. Rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy a mellkasára tapad a kéz, de az csak maximum a páncélját simíthatja. Emberei is abba hagyják egy pillanatra az evést. Minden szempár rájuk szegeződik. A csók elől sem tér ki a férfi. Kissé csípős lehet a paprika véget mondjuk, de talán eléggé érzékire sikeredik. A fejvadász ízlelgeti egy darabig még ennek a csóknak az utóízét, mielőtt újfent megszólalna.*
- Látom komolyan veszed az üzletelést. Meghallgatlak, de ne köntörfalaz itt nekem! Halljam hát mit szeretnél elérni a kis játékaiddal!
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 15:11:22
Üzenet elküldve: 2021-03-08 15:11:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Yathlanae nem az a típusú nő, aki magára venne egy kis pimasz csipkelődést. Sőt, akármilyen kifinomult stílus mögé próbál elrejtőzni, ott él benne a szemtelen és szégyentelen, élvezeteket szüntelen és fáradhatatlanul hajhászó énje, aki szúrós, akár pusztán növő tövisek.*
- Mindenképpen, de csak ha én sem leszek elhanyagolva. Unalmas lenne magányosan tengetni ezt a pár napot.
*Ereszt meg egy hasonlóan kihívó, s elégedett mosolyt, hogy mindenképpen éreztesse a tündérrel, hogy vevő az ilyen játékokra, s kevés ahhoz egy ilyen megjegyzés, hogy zavarba hozza, netán kizökkentse. Talán túlságosan is merész lépés ennyire felvenni a Merchen által diktált ritmust, de eddig úgy látja, hogy a férfi különösen vevő az efféle bátrabb beszélgetésekre egy nő társaságában. Nem hiszi, hogy társa megrökönyödne bármi ilyesmin, sőt, talán még türelmetlenebb tűzre gyújtja férfiúi vágyát.*
- Meghiszem azt. Ön pedig különösen tapasztaltnak tűnik.
*Közelebb hajol, hogy pajkosan csillogó szemeit a férfiéba fúrhassa. Hogy mi ezzel a mozdulattal a célja, azt még ő sem találta ki. Talán afféle burkolt felhívás egy komolyabb keringőre, talán arra kíváncsi, mit kezd Merchen az ily módon felkínálkozott helyzetekkel. Tesz-e egy újabb lépést, vagy inkább meghagyja ezeket a pillanatokat akkorra, ha már a szobában lesznek, zárt ajtók mögött? Mert elég valószínű, hogy következő útjuk már oda vezet, s valamelyikük nem a saját helyén fog nyugovóra térni.*
- Igaza van, lehet nem ártana lepihennünk. Már így is sokkal mozgalmasabb napom volt, mint amire számítottam, s ki tudja, mi minden történik még.
*Ha már a tündér kezdte az egyre egyértelműbb utalgatást, hát Yath zavartalanul folytatja.*
- Azt hiszem, a bor is kissé a fejembe szállt.
*Mosolyodik el szerényen, miközben hegyes füle mögé tűr egy rakoncátlankodó tincset.*
- De reménykedem abban, hogy a lépcsővel még könnyedén megküzdök.
*Egy igaz úriember egy ilyen megjegyzésre nem mulasztaná el felajánlani kegyes segítségét, s Merchen nincs híján lovagiasságnak, s talán nem hagyna egy becsiccsentett nőt magára. Legalábbis az elf ebben reménykedik, miközben enyhén valóban szédül, hiszen azért pár pohárnak az aljára nézett rendesen.*
*Yathlanae nem az a típusú nő, aki magára venne egy kis pimasz csipkelődést. Sőt, akármilyen kifinomult stílus mögé próbál elrejtőzni, ott él benne a szemtelen és szégyentelen, élvezeteket szüntelen és fáradhatatlanul hajhászó énje, aki szúrós, akár pusztán növő tövisek.*
- Mindenképpen, de csak ha én sem leszek elhanyagolva. Unalmas lenne magányosan tengetni ezt a pár napot.
*Ereszt meg egy hasonlóan kihívó, s elégedett mosolyt, hogy mindenképpen éreztesse a tündérrel, hogy vevő az ilyen játékokra, s kevés ahhoz egy ilyen megjegyzés, hogy zavarba hozza, netán kizökkentse. Talán túlságosan is merész lépés ennyire felvenni a Merchen által diktált ritmust, de eddig úgy látja, hogy a férfi különösen vevő az efféle bátrabb beszélgetésekre egy nő társaságában. Nem hiszi, hogy társa megrökönyödne bármi ilyesmin, sőt, talán még türelmetlenebb tűzre gyújtja férfiúi vágyát.*
- Meghiszem azt. Ön pedig különösen tapasztaltnak tűnik.
*Közelebb hajol, hogy pajkosan csillogó szemeit a férfiéba fúrhassa. Hogy mi ezzel a mozdulattal a célja, azt még ő sem találta ki. Talán afféle burkolt felhívás egy komolyabb keringőre, talán arra kíváncsi, mit kezd Merchen az ily módon felkínálkozott helyzetekkel. Tesz-e egy újabb lépést, vagy inkább meghagyja ezeket a pillanatokat akkorra, ha már a szobában lesznek, zárt ajtók mögött? Mert elég valószínű, hogy következő útjuk már oda vezet, s valamelyikük nem a saját helyén fog nyugovóra térni.*
- Igaza van, lehet nem ártana lepihennünk. Már így is sokkal mozgalmasabb napom volt, mint amire számítottam, s ki tudja, mi minden történik még.
*Ha már a tündér kezdte az egyre egyértelműbb utalgatást, hát Yath zavartalanul folytatja.*
- Azt hiszem, a bor is kissé a fejembe szállt.
*Mosolyodik el szerényen, miközben hegyes füle mögé tűr egy rakoncátlankodó tincset.*
- De reménykedem abban, hogy a lépcsővel még könnyedén megküzdök.
*Egy igaz úriember egy ilyen megjegyzésre nem mulasztaná el felajánlani kegyes segítségét, s Merchen nincs híján lovagiasságnak, s talán nem hagyna egy becsiccsentett nőt magára. Legalábbis az elf ebben reménykedik, miközben enyhén valóban szédül, hiszen azért pár pohárnak az aljára nézett rendesen.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 11:12:01
Üzenet elküldve: 2021-03-08 11:12:01
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*A beszélő fickó pofátlan magabiztossága dühítően hat rá. Szívesen beverné azt a turdános képét, de egyelőre, míg Yeza nem tesz egyértelmű lépést, szépen meghúzódik és játssza a szerepét. Az előzékeny, csendes pultos szerepét. A vezető végre leszáll a gyermekről és így Mik kimentheti onnan, így már nyugodtabban áll neki segíteni a vörösnek. Nem is tudja, Yeza hogyan tud ilyen nyugodt maradni, hisz ha jól rakta össze, akkor ez a kis csapat őérte jött és ha minden igaz, Wegtorenből. Nem érti, de valójában neki nem is kell értenie, hogy miért, csak az tudja, hogy a vörös közéjük tartozik és nem fogja hagyni, hogy bármi baja essen.
Míg segít, azért az elhangzottakra is figyel, de inkább a többi turbánosra, hol állnak, milyen fegyverük van, van-e páncéljuk. A helyismeret előnye az övék, de amazok többen vannak. Viszont Darok jelenléte segít kicsit az egyensúlyon.
Amikor a fickó válaszol Daroknak, csak egy pillantást vet rá kérlelőn, Yezának csak bólint, jelezve, hogy érti a dolgot. Reméli, megérti az ork, hogy most vissza kell fognia magát, egyelőre.
Yeza közben felajánl egy étkezést a csoportnak, amire Mik csak kurtán, egyetértőn bólint és máris intézkedik a konyhán. Mindenből, ahogy a vörös kérte. És persze meghagyja Nyikhajnak, hogy ha lehetősége lesz, azonnal lógjon meg a Központ felé és kerítse elő a bárót vagy Aztyant akár a föld alól is. Nyikhaj könnyűszerrel ki tud lógni úgy a hátsó bejáraton, hogy azt észre sem veszik a vendégtérben tartózkodók.
A pultban tesz-vesz, rámosolyog a kis kölyökre, megsimogatja a buksiját. Rendes gyereknek tűnik, nem érti, hogy veszhetett el, de mivel ő is egyedül, az utcán nőtt fel, felelősséget érez iránta. Ha senki sem keresi, akkor itt maradhat és majd segít a fogadó körül. Ne jusson olyan sorsra, amilyenre ő jutott.*
- Tessék. *Vesz le egy almát a pult belső részéről és kettétörve a felét a kölyöknek nyújtja és kacsint mellé. Ha elfogadja, visszatér a munkájához.
Aztán segít a poharakkal, itallal, mindennel, de elsősorban hagyja Yezát irányítani, csak a keze alá dolgozik, mint egy jó segéd, bár a tervet még nem látja át. Igyekszik a vörös közelében maradni, így talán hallhatja a beszélgetést, miközben kenyeret hoz, sót és borsot tesz az asztalra és elviszi a felesleges dolgokat onnan, mint az ét- és itallapok, szárított virággal teli vázák. A kancsó bort is kihozza, fehéret és vöröset is és az asztal közepére teszi.
Végül persze elfogynak a tennivalók, csak a hideg ételekkel teli tálat viheti ki első körben, amin kolbászok, sajt, szalonna, vaj és tepertő vannak. Azt követi egy nagy tál sűrű barna raguleves és végül majd vadkansült, wegtoreni paprikával. Ha pedig minden elkészült, akkor Nyikhaj már fut is a Központ felé, természetesen a hátsó kijáraton át.
A pultban áll már, amikor megakad a szeme Yeza félreérthetetlen mozdulatán a vezető fickó felé. Nem tudja, mi lesz ennek a vége, de résen van, hátha a turbános férfi rossz néven venné a vörös közeledését. Szárazat nyel és jobbja ráfog a felmosórongy nyelének fájára. Egyszerű fegyver, de Mik remekül bánik vele.
Szerencsére Darok veszi a lapot, így a korábbi barátságtalan megjegyzés nem vet szikrát. Kedveli a zöldbőrű óriást, egyszer biztosan isznak majd egyet együtt.*
- Itt találtuk. Nem tudom, merre lehetnek a szülei. *Sóhajtja halkan az orknak, amikor az a kölyökkel kezd társalogni, de a figyelme Yezáé és asztaltársaié. Magában az istenekhez fohászkodik, hogy a báró befusson, mire az ebéd a végére ér.*
*A beszélő fickó pofátlan magabiztossága dühítően hat rá. Szívesen beverné azt a turdános képét, de egyelőre, míg Yeza nem tesz egyértelmű lépést, szépen meghúzódik és játssza a szerepét. Az előzékeny, csendes pultos szerepét. A vezető végre leszáll a gyermekről és így Mik kimentheti onnan, így már nyugodtabban áll neki segíteni a vörösnek. Nem is tudja, Yeza hogyan tud ilyen nyugodt maradni, hisz ha jól rakta össze, akkor ez a kis csapat őérte jött és ha minden igaz, Wegtorenből. Nem érti, de valójában neki nem is kell értenie, hogy miért, csak az tudja, hogy a vörös közéjük tartozik és nem fogja hagyni, hogy bármi baja essen.
Míg segít, azért az elhangzottakra is figyel, de inkább a többi turbánosra, hol állnak, milyen fegyverük van, van-e páncéljuk. A helyismeret előnye az övék, de amazok többen vannak. Viszont Darok jelenléte segít kicsit az egyensúlyon.
Amikor a fickó válaszol Daroknak, csak egy pillantást vet rá kérlelőn, Yezának csak bólint, jelezve, hogy érti a dolgot. Reméli, megérti az ork, hogy most vissza kell fognia magát, egyelőre.
Yeza közben felajánl egy étkezést a csoportnak, amire Mik csak kurtán, egyetértőn bólint és máris intézkedik a konyhán. Mindenből, ahogy a vörös kérte. És persze meghagyja Nyikhajnak, hogy ha lehetősége lesz, azonnal lógjon meg a Központ felé és kerítse elő a bárót vagy Aztyant akár a föld alól is. Nyikhaj könnyűszerrel ki tud lógni úgy a hátsó bejáraton, hogy azt észre sem veszik a vendégtérben tartózkodók.
A pultban tesz-vesz, rámosolyog a kis kölyökre, megsimogatja a buksiját. Rendes gyereknek tűnik, nem érti, hogy veszhetett el, de mivel ő is egyedül, az utcán nőtt fel, felelősséget érez iránta. Ha senki sem keresi, akkor itt maradhat és majd segít a fogadó körül. Ne jusson olyan sorsra, amilyenre ő jutott.*
- Tessék. *Vesz le egy almát a pult belső részéről és kettétörve a felét a kölyöknek nyújtja és kacsint mellé. Ha elfogadja, visszatér a munkájához.
Aztán segít a poharakkal, itallal, mindennel, de elsősorban hagyja Yezát irányítani, csak a keze alá dolgozik, mint egy jó segéd, bár a tervet még nem látja át. Igyekszik a vörös közelében maradni, így talán hallhatja a beszélgetést, miközben kenyeret hoz, sót és borsot tesz az asztalra és elviszi a felesleges dolgokat onnan, mint az ét- és itallapok, szárított virággal teli vázák. A kancsó bort is kihozza, fehéret és vöröset is és az asztal közepére teszi.
Végül persze elfogynak a tennivalók, csak a hideg ételekkel teli tálat viheti ki első körben, amin kolbászok, sajt, szalonna, vaj és tepertő vannak. Azt követi egy nagy tál sűrű barna raguleves és végül majd vadkansült, wegtoreni paprikával. Ha pedig minden elkészült, akkor Nyikhaj már fut is a Központ felé, természetesen a hátsó kijáraton át.
A pultban áll már, amikor megakad a szeme Yeza félreérthetetlen mozdulatán a vezető fickó felé. Nem tudja, mi lesz ennek a vége, de résen van, hátha a turbános férfi rossz néven venné a vörös közeledését. Szárazat nyel és jobbja ráfog a felmosórongy nyelének fájára. Egyszerű fegyver, de Mik remekül bánik vele.
Szerencsére Darok veszi a lapot, így a korábbi barátságtalan megjegyzés nem vet szikrát. Kedveli a zöldbőrű óriást, egyszer biztosan isznak majd egyet együtt.*
- Itt találtuk. Nem tudom, merre lehetnek a szülei. *Sóhajtja halkan az orknak, amikor az a kölyökkel kezd társalogni, de a figyelme Yezáé és asztaltársaié. Magában az istenekhez fohászkodik, hogy a báró befusson, mire az ebéd a végére ér.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 08:26:11
Üzenet elküldve: 2021-03-08 08:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Mik a pult mögé rejti az ember gyermeket, mert láthatóan biztonságban akarja tudni, ha valami rosszul alakulna ezzel az öt fegyveressel. A pultos fiú valami firkálmányt mutat felé, ami a rőt hajú lányra hajaz egy kicsit, bár ilyen kivitelben fejvadászok használnak hasonló elmosódott vérdíjas papírokat. Mik viselkedéséből, és abból, hogy a vörös milyen otthonosan mozog arra következtet, hogy a kereskedőház tagja lehet, csak még éppen nem találkoztak. Az persze nem tudja, hogy tényleg a rőt hajú lányt keresik, vagy csak hasonlít arra, akit valójában keresnek. A sivatagi, aki amolyan vezér lehet hamar lereagálja a félhangos iménti kérdését. Elég lekezelő választ kap, de most mégsem kezd tombolni. A lány nagyon otthonosan mozog a fogadóban, és nagyon higgadt is. Vagy tényleg nincsen baj, vagy valamiben mesterkedik, de ezt még nem tudhatja, csupán veszi az elhessegető és nyugalomra intő jelzéseket. Moderálva magát válaszol a kompánia vezéralakjának.*
- Már azt hittem magánügy, de így megnyugodtam. Jó üzletelést! *Legyint a kezével is, mint aki tényleg nem foglalkozik tovább a történésekkel. Meg is fordul székén a pult felé, hogy véletlenül se vegyék fenyegetésnek. Fülét hegyezi ettől még, hogy a háta mögött mi bontakozik ki. Keze ügyébe veszi a tömény italát és lehúzza azt az egy kupicát. Kellemesen marja a torkát, miközben a pult mögötti gyermekre pillant. Fel is hajol a pult mögé, hogy kontaktusba léphessen a kicsivel. Megpróbál barátságosan mosolyogni, már amennyire ez tőle elvárható.*
- Hát te meg ki vagy kis ember? Én Darok bácsi vagyok. *Megpillantja a kicsi kezében a játékot is, és reméli, hogy nem ijeszti meg.*
- Megmutatod milyen játékod van? *Ujjával a kisfiú játéka felé bök, hogy ha szeretné, akkor megmutassa neki. Egyelőre nem tud mit tenni, így foglalkozik egy kicsit a Rőt poronttyal, mert más nő híján úgy gondolja, hogy az övé lehet. Mik jó ember, de nem gondolná, hogy az ő gyereke lenne. A barna hajban a vöröses beütés megerősíti benne, hogy mégis csak a rőt lányé lehet a baba. Ez majd kiderül, de addig is a kicsi élvezheti a hatalmas ork védelmét.*
*Mik a pult mögé rejti az ember gyermeket, mert láthatóan biztonságban akarja tudni, ha valami rosszul alakulna ezzel az öt fegyveressel. A pultos fiú valami firkálmányt mutat felé, ami a rőt hajú lányra hajaz egy kicsit, bár ilyen kivitelben fejvadászok használnak hasonló elmosódott vérdíjas papírokat. Mik viselkedéséből, és abból, hogy a vörös milyen otthonosan mozog arra következtet, hogy a kereskedőház tagja lehet, csak még éppen nem találkoztak. Az persze nem tudja, hogy tényleg a rőt hajú lányt keresik, vagy csak hasonlít arra, akit valójában keresnek. A sivatagi, aki amolyan vezér lehet hamar lereagálja a félhangos iménti kérdését. Elég lekezelő választ kap, de most mégsem kezd tombolni. A lány nagyon otthonosan mozog a fogadóban, és nagyon higgadt is. Vagy tényleg nincsen baj, vagy valamiben mesterkedik, de ezt még nem tudhatja, csupán veszi az elhessegető és nyugalomra intő jelzéseket. Moderálva magát válaszol a kompánia vezéralakjának.*
- Már azt hittem magánügy, de így megnyugodtam. Jó üzletelést! *Legyint a kezével is, mint aki tényleg nem foglalkozik tovább a történésekkel. Meg is fordul székén a pult felé, hogy véletlenül se vegyék fenyegetésnek. Fülét hegyezi ettől még, hogy a háta mögött mi bontakozik ki. Keze ügyébe veszi a tömény italát és lehúzza azt az egy kupicát. Kellemesen marja a torkát, miközben a pult mögötti gyermekre pillant. Fel is hajol a pult mögé, hogy kontaktusba léphessen a kicsivel. Megpróbál barátságosan mosolyogni, már amennyire ez tőle elvárható.*
- Hát te meg ki vagy kis ember? Én Darok bácsi vagyok. *Megpillantja a kicsi kezében a játékot is, és reméli, hogy nem ijeszti meg.*
- Megmutatod milyen játékod van? *Ujjával a kisfiú játéka felé bök, hogy ha szeretné, akkor megmutassa neki. Egyelőre nem tud mit tenni, így foglalkozik egy kicsit a Rőt poronttyal, mert más nő híján úgy gondolja, hogy az övé lehet. Mik jó ember, de nem gondolná, hogy az ő gyereke lenne. A barna hajban a vöröses beütés megerősíti benne, hogy mégis csak a rőt lányé lehet a baba. Ez majd kiderül, de addig is a kicsi élvezheti a hatalmas ork védelmét.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-07 12:55:59
Üzenet elküldve: 2021-03-07 12:55:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
* Kellemesen édeskés és régi ismerős illat csiklandozza az orrát. Prüszkölnie kell tőle. Ó ne, már megint kimelegedett és fázott egyszerre. 'Megátkoztak. Igen.' gondolja magában a szőke férfi a mai napon már sokadszorra. Ekkora stresszt csak nyugodt légzéssel, és egy kis alkohollal lehet csupán csillapítani. Gil ingének mellrészéből valahonnan előkeríti széles kék legyezőjét, és hol magát, hol pedig a levegőt illeti bő csapásokkal.*
- Igen, ez már biztos. * Erősíti meg magát századszorra is amikor beleszippant a levegőbe. Leveszi a lábát a szemközti székről, és oly hevesen áll fel, hogy majd felborítja azt.*
- Keresek egy jóst. Tenyérjóst, kártyást, mágust. Tudom is én, csak valaki mondja meg, hogy mi történik velem! * Legyen átkozott az összes fehérnép is, hogy neki miattuk kell szenvednie. Hitvány érzés olyanért sóvárogni és meggebedni mint a veszett kutya amiről tudja, hogy sosem lehet az övé. Kóstolót adni belőle viszont még álnokabb. Gilroynak az elmúlt hetekben lételemévé vált a látványos szenvedés. Kíváncsi füleknek meglepő módon mégsem panaszkodott, úgyhogy csak rímeket faragott serényen, hisz mint tudjuk egy költőnek az érzelmileg hektikus időszak a legproduktívabb.
Gil csak másnap reggel hagyja el a fogadót. Az istállóba megy a lováért, s aztán a piactér felé veszi az irányt. Kizárt dolog, hogy ott ne találna egy "tisztességes" jövendőmondót magának akinek elpanaszolhatja, hogy a titkos szeretőjének férje megint ráuszította a kutyákat.*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.07 12:58:50
- Igen, ez már biztos. * Erősíti meg magát századszorra is amikor beleszippant a levegőbe. Leveszi a lábát a szemközti székről, és oly hevesen áll fel, hogy majd felborítja azt.*
- Keresek egy jóst. Tenyérjóst, kártyást, mágust. Tudom is én, csak valaki mondja meg, hogy mi történik velem! * Legyen átkozott az összes fehérnép is, hogy neki miattuk kell szenvednie. Hitvány érzés olyanért sóvárogni és meggebedni mint a veszett kutya amiről tudja, hogy sosem lehet az övé. Kóstolót adni belőle viszont még álnokabb. Gilroynak az elmúlt hetekben lételemévé vált a látványos szenvedés. Kíváncsi füleknek meglepő módon mégsem panaszkodott, úgyhogy csak rímeket faragott serényen, hisz mint tudjuk egy költőnek az érzelmileg hektikus időszak a legproduktívabb.
Gil csak másnap reggel hagyja el a fogadót. Az istállóba megy a lováért, s aztán a piactér felé veszi az irányt. Kizárt dolog, hogy ott ne találna egy "tisztességes" jövendőmondót magának akinek elpanaszolhatja, hogy a titkos szeretőjének férje megint ráuszította a kutyákat.*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.07 12:58:50
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-07 07:42:44
Üzenet elküldve: 2021-03-07 07:42:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Yeza kacér mosolygással rántja meg a szemöldökét a megállapításra. ~Elképzelésed sincs, milyen tüzes.~ Szerencséjére a fickót nem nehéz beszéltetni, így egyre több dolgot tud kiszemezgetni a szavai közül. A Felhíváson se összeg se név nem szerepelt, és nem kerüli el a vörös figyelmét a fejvadász fogalmazása sem "miért tűzték ezt ki a fejedre". Ha most kellene tippelnie, viszonylag biztosan merné kijelenteni, hogy a körözvény a szabad prédának minősítettek faláról származik, ahol a díj sokszor nem is pénzbeli, de belépőnek jó az aranyban fizető megbízások felé. Ha a Falról válogatta, meglehet, hogy kevés információból dolgozott. Egyre nagyobb a sejtése, hogy a kompánia nem is tudja igazán, ki az, akit keres. Wegtoren bővelkedik a csinos vöröskékben, de Yeza, a Rőt, a főnixes handzsárjával... az más lapra tartozik. Óvatosabbak lennének. Bár... nem ezek lennének az első rátarti férfiak Lanawin történelmében.
Jól emlékszik a napra, amikor a patinás kikötői bordély toborzóját látva a lovak közé dobta a gyeplőt. Bár a kardját végig rejtve, gyolcsba bugyolálva tartotta a zsákjában, a Sellőházban néhányaknak még be is mutatkozott. Mi több, ha jól emlékszik, még a pultban tartott lajstromkönyvbe is beírták, amikor maradék 800 aranyáért számlát nyitott. Dacból persze. Igaz, ami igaz, a később Maydeleine-ként bemutatkozó, barátságtalan félvér kézírása elég csúnyácskán jegyezte le a nevét, amit ő maga húzott át a papíron, hogy fölé írja gyöngybetűivel: Nagyvonalú Vendég. De arra már nem emlékszik, mennyire maradhatott olvasható az eredeti macskakaparás. Az imént Mik is csak csendesen ejtette ki a nevét. Szerencséjére azért a Yeza se olyan nagyon ritka név a Tűz Városában. Még mindig esélyes, hogy a kardja nélkül nem kötik össze az azóta talán már el is halványult szóbeszéddel. Ezek itt sivatagiak, vagy gyepűvidékiek. A külsejük alapján legalábbis. Talán soha nem is hallottak róla egyáltalán. A vörös sokkal jobban szereti, ha csupán csinos kis fruskának nézik.
A morcos ábrázatú ork feléjük morran. Ez mindjárt ki is pattintja a kakaskodó szikrát a fejvadászból. Yeza igyekszik homokot kotorni a lábával arra a szikrára, nehogy baj legyen. Finom kis simítás a sivatagi karján a baljával, diszkrét nyugalomra intés a jobbjával Mik és az ork párosa felé a jobbjával. Nagyon, nagyon-nagyon reméli, hogy ez elég lesz, de ha nem, akár ennél erélyesebben is az indulatok útjába áll, méghozzá a sivatagiak védelmében. Nem lenne ellenére, hogy kifilézzék a fejvadászokat, de azzal lehet, hogy aláásnák a váltója ügyét. Ráadásul a vezetőség se örülne, ha itt pattanna ki a vérengzés a fogadóban.*
- Bizony, hogy üzletelünk *mondja, megerősítve a számára kecsegtető besorolást.*
- Mik, kérlek, segítenél a poharakkal? *fordul a pultosfiú felé, akinek a segítségével hamar meg is terítenek a kompánia számára egy nem túl távoli asztalnál.
A kiskölyök látszólag jól elvan a tevéjével Xavy hordóján, ami egyrészt jó, másrészt továbbra sem örül neki a vörös, hogy pont most tereli el a figyelmet. Yezából, mondhatjuk, hogy eléggé hiányoznak az anyai ösztönök. Ehhez köze lehet, hogy sosem volt olyan mellette, akitől ezeket elleshette volna, viszont egyéb ösztönök, melyek egy magafajtának Wegtoren utcáin elengedhetetlenek el is követelték az ilyesminek fenntartott helyet.
Ő maga is helyet foglal a kompániával az asztalnál. Természetesen a vezér mellett.*
- Ez a meghívás a legkevesebb *reflektál a felajánlott ételhez fűzött megjegyzésre. Szépen elrendezi az asztalon a poharakat, a fűszertartókat, de az evőeszközöket hagyja a tányéron, ahogy kihozta. Tökéletességre törekvő, figyelmes házigazdaként piszmog a terítékkel. Mindent megfelelő szögbe igazgat. Csak egy nagyon gyanakvó ember figyelhet fel rá, hogy az evőeszközöket úgy helyezi, hogy érte nyúlni neki legyen a legkönnyebb. Nyilván csak azért, hogy ha az étel megérkezik, akkor szépen kioszthassa mindenkinek, de addig ne legyen útban. Nyilván.*
- Az a felhívás egy félreértés miatt került ki. Ezért is voltam kénytelen ilyen sokáig bujkálni. De őszintén mondom, hogy már nagyon elegem van belőle. Viszont nem tudhattam, hogy ki talál rám, és kérdez-e, mielőtt lekaszabol. De ha ti épségben visszavisztek Wegtorenbe, tisztázhatom magam. És tudom, hogy megy ez. Hidd el, nagyon, nagyon hálás lennék az úton.
*Wegtorenben sokan teveszagú söpredéknek tartják az ezekhez hasonlóakat, de azt nem vitatja senki, hogy jó nyomkövetők és kitartóak, mint a sakálok. Azt persze így aligha tudhatja meg tőlük, hogy ki adta a megbízást, ami elég bosszantó. Ha a Falról választották, a Gyűjtőbe viszik. Aztán ha senki nem jelentkezik érte, mehet az Arénába oroszláneledelnek.
Yeza minden sültből kér az asztalra, hogy a "vendégek" kedvükre szedhessenek abból, amelyik tetszik. Kér még egy kancsó bort is, bár lehet, hogy azt óvatosságból elutasítják majd, de modortalanságnak tűnne, ha fel sem ajánlaná.*
- Nézd, őszinte leszek. Caldorcor Báró maga mellé vett, mert, hát *vonja meg a vállát cserfesen* - van szeme az ilyesmihez. Meséltem neki az otthoni problémámról, és ő, mint Wegtoren nemese, már intézi számomra a Ranjart. Gondolom tudod, mi az. *Ha nem, akkor készséggel elmondja.* - Nos, én akadékoskodás nélkül veletek megyek, szép urak, de hosszú az út innen a Csonkatoronyig. Ha kiadják a Fekete Váltót, míg visszaérünk, ti hoppon maradtok. A Báró Úr viszont üzletember. Ez egyrészt kellemetlen, mert mint ilyen, felettébb gyűlöli, ha megkárosítják, másrészt viszont szerencse is. Ezért mondtam, hogy talán kifizetődőbb lenne nektek, ha leülnétek vele tárgyalni a lehetőségekről. Nekem eszem ágában sincs kereket oldani. Ha nem ti találtok meg, akkor más, és Cha'yss se venné jó néven, ami nem túl jó ómen.
*Nagyon reméli, hogy Mik közben valahogy intézi, hogy előkerítsék a Bárót vagy legalább az intézőt. Nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy el kelljen indulni ezekkel. Ha minden kötél szakad, akkor muszáj lesz, persze. A másik kérdés, hogy a Báró egyáltalán mire jutott a váltó kapcsán, ha egyáltalán elkezdte intézni. Nem bízik a kigyónyelvű nemesben, de ő maradt az egyetlen esélye. Minden túlzás nélkül belelátja ebbe a pakliba annak a lehetőségét, hogy átadja nekik vagy hogy egyenesen velük szállíttatja le az illetékesnek, mert abban több előnyt lát. Mindegy. Ameddig teheti, igyekszik ügyesen forgatni a lapjait, észrevétlenül blöffölni és bízni benne, hogy viszonylag kedvező lesz a leosztás.*
- Azt mondtad, tudod, hogy van fegyverem. De azt is mondták, mi az? *kérdi arcán azzal a kacérkás mosolyával. Tenyereit óvatosan a férfi mellkasára simítja, ha engedi neki, és közelebb hajolva megcsókolja a fejvadászt. Ügyel rá, hogy véletlenül se legyen semmi gyanús vagy fenyegető a mozdulataiban. Ha engedik neki a csókot, ha nem, valószínűleg egyértelmű lesz, miféle fegyverre utal a vörös.*
*Yeza kacér mosolygással rántja meg a szemöldökét a megállapításra. ~Elképzelésed sincs, milyen tüzes.~ Szerencséjére a fickót nem nehéz beszéltetni, így egyre több dolgot tud kiszemezgetni a szavai közül. A Felhíváson se összeg se név nem szerepelt, és nem kerüli el a vörös figyelmét a fejvadász fogalmazása sem "miért tűzték ezt ki a fejedre". Ha most kellene tippelnie, viszonylag biztosan merné kijelenteni, hogy a körözvény a szabad prédának minősítettek faláról származik, ahol a díj sokszor nem is pénzbeli, de belépőnek jó az aranyban fizető megbízások felé. Ha a Falról válogatta, meglehet, hogy kevés információból dolgozott. Egyre nagyobb a sejtése, hogy a kompánia nem is tudja igazán, ki az, akit keres. Wegtoren bővelkedik a csinos vöröskékben, de Yeza, a Rőt, a főnixes handzsárjával... az más lapra tartozik. Óvatosabbak lennének. Bár... nem ezek lennének az első rátarti férfiak Lanawin történelmében.
Jól emlékszik a napra, amikor a patinás kikötői bordély toborzóját látva a lovak közé dobta a gyeplőt. Bár a kardját végig rejtve, gyolcsba bugyolálva tartotta a zsákjában, a Sellőházban néhányaknak még be is mutatkozott. Mi több, ha jól emlékszik, még a pultban tartott lajstromkönyvbe is beírták, amikor maradék 800 aranyáért számlát nyitott. Dacból persze. Igaz, ami igaz, a később Maydeleine-ként bemutatkozó, barátságtalan félvér kézírása elég csúnyácskán jegyezte le a nevét, amit ő maga húzott át a papíron, hogy fölé írja gyöngybetűivel: Nagyvonalú Vendég. De arra már nem emlékszik, mennyire maradhatott olvasható az eredeti macskakaparás. Az imént Mik is csak csendesen ejtette ki a nevét. Szerencséjére azért a Yeza se olyan nagyon ritka név a Tűz Városában. Még mindig esélyes, hogy a kardja nélkül nem kötik össze az azóta talán már el is halványult szóbeszéddel. Ezek itt sivatagiak, vagy gyepűvidékiek. A külsejük alapján legalábbis. Talán soha nem is hallottak róla egyáltalán. A vörös sokkal jobban szereti, ha csupán csinos kis fruskának nézik.
A morcos ábrázatú ork feléjük morran. Ez mindjárt ki is pattintja a kakaskodó szikrát a fejvadászból. Yeza igyekszik homokot kotorni a lábával arra a szikrára, nehogy baj legyen. Finom kis simítás a sivatagi karján a baljával, diszkrét nyugalomra intés a jobbjával Mik és az ork párosa felé a jobbjával. Nagyon, nagyon-nagyon reméli, hogy ez elég lesz, de ha nem, akár ennél erélyesebben is az indulatok útjába áll, méghozzá a sivatagiak védelmében. Nem lenne ellenére, hogy kifilézzék a fejvadászokat, de azzal lehet, hogy aláásnák a váltója ügyét. Ráadásul a vezetőség se örülne, ha itt pattanna ki a vérengzés a fogadóban.*
- Bizony, hogy üzletelünk *mondja, megerősítve a számára kecsegtető besorolást.*
- Mik, kérlek, segítenél a poharakkal? *fordul a pultosfiú felé, akinek a segítségével hamar meg is terítenek a kompánia számára egy nem túl távoli asztalnál.
A kiskölyök látszólag jól elvan a tevéjével Xavy hordóján, ami egyrészt jó, másrészt továbbra sem örül neki a vörös, hogy pont most tereli el a figyelmet. Yezából, mondhatjuk, hogy eléggé hiányoznak az anyai ösztönök. Ehhez köze lehet, hogy sosem volt olyan mellette, akitől ezeket elleshette volna, viszont egyéb ösztönök, melyek egy magafajtának Wegtoren utcáin elengedhetetlenek el is követelték az ilyesminek fenntartott helyet.
Ő maga is helyet foglal a kompániával az asztalnál. Természetesen a vezér mellett.*
- Ez a meghívás a legkevesebb *reflektál a felajánlott ételhez fűzött megjegyzésre. Szépen elrendezi az asztalon a poharakat, a fűszertartókat, de az evőeszközöket hagyja a tányéron, ahogy kihozta. Tökéletességre törekvő, figyelmes házigazdaként piszmog a terítékkel. Mindent megfelelő szögbe igazgat. Csak egy nagyon gyanakvó ember figyelhet fel rá, hogy az evőeszközöket úgy helyezi, hogy érte nyúlni neki legyen a legkönnyebb. Nyilván csak azért, hogy ha az étel megérkezik, akkor szépen kioszthassa mindenkinek, de addig ne legyen útban. Nyilván.*
- Az a felhívás egy félreértés miatt került ki. Ezért is voltam kénytelen ilyen sokáig bujkálni. De őszintén mondom, hogy már nagyon elegem van belőle. Viszont nem tudhattam, hogy ki talál rám, és kérdez-e, mielőtt lekaszabol. De ha ti épségben visszavisztek Wegtorenbe, tisztázhatom magam. És tudom, hogy megy ez. Hidd el, nagyon, nagyon hálás lennék az úton.
*Wegtorenben sokan teveszagú söpredéknek tartják az ezekhez hasonlóakat, de azt nem vitatja senki, hogy jó nyomkövetők és kitartóak, mint a sakálok. Azt persze így aligha tudhatja meg tőlük, hogy ki adta a megbízást, ami elég bosszantó. Ha a Falról választották, a Gyűjtőbe viszik. Aztán ha senki nem jelentkezik érte, mehet az Arénába oroszláneledelnek.
Yeza minden sültből kér az asztalra, hogy a "vendégek" kedvükre szedhessenek abból, amelyik tetszik. Kér még egy kancsó bort is, bár lehet, hogy azt óvatosságból elutasítják majd, de modortalanságnak tűnne, ha fel sem ajánlaná.*
- Nézd, őszinte leszek. Caldorcor Báró maga mellé vett, mert, hát *vonja meg a vállát cserfesen* - van szeme az ilyesmihez. Meséltem neki az otthoni problémámról, és ő, mint Wegtoren nemese, már intézi számomra a Ranjart. Gondolom tudod, mi az. *Ha nem, akkor készséggel elmondja.* - Nos, én akadékoskodás nélkül veletek megyek, szép urak, de hosszú az út innen a Csonkatoronyig. Ha kiadják a Fekete Váltót, míg visszaérünk, ti hoppon maradtok. A Báró Úr viszont üzletember. Ez egyrészt kellemetlen, mert mint ilyen, felettébb gyűlöli, ha megkárosítják, másrészt viszont szerencse is. Ezért mondtam, hogy talán kifizetődőbb lenne nektek, ha leülnétek vele tárgyalni a lehetőségekről. Nekem eszem ágában sincs kereket oldani. Ha nem ti találtok meg, akkor más, és Cha'yss se venné jó néven, ami nem túl jó ómen.
*Nagyon reméli, hogy Mik közben valahogy intézi, hogy előkerítsék a Bárót vagy legalább az intézőt. Nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy el kelljen indulni ezekkel. Ha minden kötél szakad, akkor muszáj lesz, persze. A másik kérdés, hogy a Báró egyáltalán mire jutott a váltó kapcsán, ha egyáltalán elkezdte intézni. Nem bízik a kigyónyelvű nemesben, de ő maradt az egyetlen esélye. Minden túlzás nélkül belelátja ebbe a pakliba annak a lehetőségét, hogy átadja nekik vagy hogy egyenesen velük szállíttatja le az illetékesnek, mert abban több előnyt lát. Mindegy. Ameddig teheti, igyekszik ügyesen forgatni a lapjait, észrevétlenül blöffölni és bízni benne, hogy viszonylag kedvező lesz a leosztás.*
- Azt mondtad, tudod, hogy van fegyverem. De azt is mondták, mi az? *kérdi arcán azzal a kacérkás mosolyával. Tenyereit óvatosan a férfi mellkasára simítja, ha engedi neki, és közelebb hajolva megcsókolja a fejvadászt. Ügyel rá, hogy véletlenül se legyen semmi gyanús vagy fenyegető a mozdulataiban. Ha engedik neki a csókot, ha nem, valószínűleg egyértelmű lesz, miféle fegyverre utal a vörös.*
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-06 20:47:15
Üzenet elküldve: 2021-03-06 20:47:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rőt tincsek nyomában//
*A teve megy. Kopp, kopp. Megy Rellan lábán. Aztán kopp, kopp, a hordón is megy. Aztán a földön is megy egy kicsit. Kopp, kopp. Na már most, ez egy különleges teve: még a falra is felmászik. A mindenit! Kopp, kopp. Ez utóbbi halk kuncogást vált ki a kisfiúban, nagyon tetszik neki ez az új játék, amit kitalált.*
- Loag. *Mondja. Bár azt már tudja a bácsitól, hogy ez nem lovag, de ő majd egyszer az lesz, tevegelni fog a csatába. S miközben a képzeletbeli csatát vívja teveháton, feltérképezi a pult mögötti területet. Sok mindent ugyan nem talál, csak valami ajtót, meg polcokat – mind borzasztóan magasan van neki, és annyi kurázsi még nincs a babában, hogy kitalálja, hogyan kapaszkodhatna fel. Marad neki a kis hordó, meg, ha valaki egészen közel jön a pulthoz, mint most Mik, lesekszik is egy kicsit.*
- Otta! *Kiált oda neki, magára Mikre mutatva, mintha elkapta volna bújócskában. Összességében szeret egyedül lenni, ezért nem bánja a kis vasgyúró, hogy most is a maga ura lehet. Csak az ínye ne viszketne ennyire! Jobb híján a szájába vett ujjait rágcsálja.*
*A teve megy. Kopp, kopp. Megy Rellan lábán. Aztán kopp, kopp, a hordón is megy. Aztán a földön is megy egy kicsit. Kopp, kopp. Na már most, ez egy különleges teve: még a falra is felmászik. A mindenit! Kopp, kopp. Ez utóbbi halk kuncogást vált ki a kisfiúban, nagyon tetszik neki ez az új játék, amit kitalált.*
- Loag. *Mondja. Bár azt már tudja a bácsitól, hogy ez nem lovag, de ő majd egyszer az lesz, tevegelni fog a csatába. S miközben a képzeletbeli csatát vívja teveháton, feltérképezi a pult mögötti területet. Sok mindent ugyan nem talál, csak valami ajtót, meg polcokat – mind borzasztóan magasan van neki, és annyi kurázsi még nincs a babában, hogy kitalálja, hogyan kapaszkodhatna fel. Marad neki a kis hordó, meg, ha valaki egészen közel jön a pulthoz, mint most Mik, lesekszik is egy kicsit.*
- Otta! *Kiált oda neki, magára Mikre mutatva, mintha elkapta volna bújócskában. Összességében szeret egyedül lenni, ezért nem bánja a kis vasgyúró, hogy most is a maga ura lehet. Csak az ínye ne viszketne ennyire! Jobb híján a szájába vett ujjait rágcsálja.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-05 16:33:40
Üzenet elküldve: 2021-03-05 16:33:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
* A kölyök még mielőtt elragadnák megcsillogtatja tudását. Szépen elismétli a hallott szót.*
- Okos kis svagli vagy te!* Lelkendezik és meglapogatja fejletlen vállát Rellannak. Ezután viszont elragadják tőle, de a mindegy is, mert a rőt figyelmet követel magának. Így aztán csak feláll, hogy foglalkozzon vele is, mivel mégiscsak miatta vannak itt. A pergamenen lévő képet mostanra megnézhette rendesen. A pultos is kíváncsiskodik, szóval elé is elé kerül. Felvázolja a nő lehetőségeit, de az nem úgy tűnik, mintha be lenne rezelve ezek hallatán. Sőt még nyelvelni is van mersze. Erre csak felnevet a férfi és az egész kompániája.*
- Tüzes egy kis nőcske vagy te. Szívesen tennék egy próbát.* Méri végig most már, mint nőt és nem portékát.*
- Kétlem, hogy azért vagy itt, mert kitudnád magad dumálni. Hidd el, hogy nekem se élvezet ez, de a munka az munka. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy miért tűzték ezt ki a fejedre, de a végleten ez nem változtat semmit sem.* Tetszik neki a nő fesztelen viselkedése, de ettől függetlenül még kész zsákba tenni a csinos kis fejét. Sőt a kérdéseket megelőzve nagylelkűen közli vele a tényeket, meg, hogy miképpen jutott el idáig.*
- Bizony ám. Csinos kis vörös volt az is, de nem annyira, mint te. Csak meg kellett dicsérnem és máris jött a szabadkozás, hogy volt itt nála vörösebb is itt. Innentől már gyerekjáték volt kihúzni belőle az információkat. A nők olyanok megnyílnak, mint egy kagyló, ha ügyesen nyúlsz hozzájuk.* Mosolyog hamiskásan, de aztán hamar ultimátumban részesíti prédáját, aki meglepő válasszal rukkol elő. Mintha csak az időt húzná, de a kis játéka az eléggé figyelemre méltó, hiszen olyan könnyedén kezeli a helyzetet, mintha mindennapos volna az ilyesmi. Összeszűkült szemmel kezdi el méregetni a férfi, de közben az imént érkező ork is közbekotyog. Kérdő pillantással pillant rá.*
- Üzletelünk. Nem a te dolgod!* Veti oda neki és aztán visszafordul Yezához, aki húzza az időt, de ezt ügyesen teszi. Étellel kínálja meg az ötöst, amire nehezen lehetne ellent mondani. Kicsit elbizonytalanodik a vezér, de aztán megrántja a vállait és az asztalhoz indul. Fejével biccent a többinek is, hogy kövesse.*
- Egy ingyen étkezésnek nehéz nemet mondani, ha ilyen jó szívvel kínálják. Nagyon kedves tőled, de eszedbe se jusson meglógni. Rajtad tartjuk a szemünket. Ebéd után pedig indulunk. Az már csak tőled függ, hogy miként óhajtasz velünk jönni.* Arca érzelem mentes, ahogyan hangja is. Ez csak egy munka számukra semmi több. A másik alak a pultban elégé passzívan viselkedik, ami jelen helyzetben mindenkinek jó. Vétek azt feltételezni, hogy nem fog feltűnni nekik az, ha valaki a pulttól az ajtó irányába indul meg. Ha nem a vezér, akkor az egyik emberének fog ez feltűnni. Erre majd csak a fejét csóválja meg a vezető, de mást nem tesz. Ha viszont eltűnne Yeza, vagy éppen az ebéd késne sokáig, akkor feltápászkodik és cselekszik. Ha esetleg olyan kérdést kapna, hogy mit ennének, akkor azt a házra bízza majd.*
* A kölyök még mielőtt elragadnák megcsillogtatja tudását. Szépen elismétli a hallott szót.*
- Okos kis svagli vagy te!* Lelkendezik és meglapogatja fejletlen vállát Rellannak. Ezután viszont elragadják tőle, de a mindegy is, mert a rőt figyelmet követel magának. Így aztán csak feláll, hogy foglalkozzon vele is, mivel mégiscsak miatta vannak itt. A pergamenen lévő képet mostanra megnézhette rendesen. A pultos is kíváncsiskodik, szóval elé is elé kerül. Felvázolja a nő lehetőségeit, de az nem úgy tűnik, mintha be lenne rezelve ezek hallatán. Sőt még nyelvelni is van mersze. Erre csak felnevet a férfi és az egész kompániája.*
- Tüzes egy kis nőcske vagy te. Szívesen tennék egy próbát.* Méri végig most már, mint nőt és nem portékát.*
- Kétlem, hogy azért vagy itt, mert kitudnád magad dumálni. Hidd el, hogy nekem se élvezet ez, de a munka az munka. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy miért tűzték ezt ki a fejedre, de a végleten ez nem változtat semmit sem.* Tetszik neki a nő fesztelen viselkedése, de ettől függetlenül még kész zsákba tenni a csinos kis fejét. Sőt a kérdéseket megelőzve nagylelkűen közli vele a tényeket, meg, hogy miképpen jutott el idáig.*
- Bizony ám. Csinos kis vörös volt az is, de nem annyira, mint te. Csak meg kellett dicsérnem és máris jött a szabadkozás, hogy volt itt nála vörösebb is itt. Innentől már gyerekjáték volt kihúzni belőle az információkat. A nők olyanok megnyílnak, mint egy kagyló, ha ügyesen nyúlsz hozzájuk.* Mosolyog hamiskásan, de aztán hamar ultimátumban részesíti prédáját, aki meglepő válasszal rukkol elő. Mintha csak az időt húzná, de a kis játéka az eléggé figyelemre méltó, hiszen olyan könnyedén kezeli a helyzetet, mintha mindennapos volna az ilyesmi. Összeszűkült szemmel kezdi el méregetni a férfi, de közben az imént érkező ork is közbekotyog. Kérdő pillantással pillant rá.*
- Üzletelünk. Nem a te dolgod!* Veti oda neki és aztán visszafordul Yezához, aki húzza az időt, de ezt ügyesen teszi. Étellel kínálja meg az ötöst, amire nehezen lehetne ellent mondani. Kicsit elbizonytalanodik a vezér, de aztán megrántja a vállait és az asztalhoz indul. Fejével biccent a többinek is, hogy kövesse.*
- Egy ingyen étkezésnek nehéz nemet mondani, ha ilyen jó szívvel kínálják. Nagyon kedves tőled, de eszedbe se jusson meglógni. Rajtad tartjuk a szemünket. Ebéd után pedig indulunk. Az már csak tőled függ, hogy miként óhajtasz velünk jönni.* Arca érzelem mentes, ahogyan hangja is. Ez csak egy munka számukra semmi több. A másik alak a pultban elégé passzívan viselkedik, ami jelen helyzetben mindenkinek jó. Vétek azt feltételezni, hogy nem fog feltűnni nekik az, ha valaki a pulttól az ajtó irányába indul meg. Ha nem a vezér, akkor az egyik emberének fog ez feltűnni. Erre majd csak a fejét csóválja meg a vezető, de mást nem tesz. Ha viszont eltűnne Yeza, vagy éppen az ebéd késne sokáig, akkor feltápászkodik és cselekszik. Ha esetleg olyan kérdést kapna, hogy mit ennének, akkor azt a házra bízza majd.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-05 11:21:06
Üzenet elküldve: 2021-03-05 11:21:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*A csapat vezetője még társalog kicsit a gyermekkel, amit Mik türelmesen néz végig, majd emeli fel a kisfiút kissé ügyetlenül. Szerencsére ebben nem akadályozza meg senki és a kölyköt is lefoglalja a teve, amit kapott.
A folytatás azonban egyáltalán nem olyan nyugodt, ahogy azt Mik remélte, mert az idegen férfi olyan hangnemben szól hozzá, amitől Miknek ökölbe szorul a keze. A pultos fiút nem kell félteni, mielőtt beállt a fogadóba dolgozni, az utcán élt és ott sem ijedt meg a saját árnyékától. Tekintete összeszűkül és végigfut a csapat többi tagján is.
Igazából Yezán múlik, milyen lesz a folytatás és nagyon örül annak, hogy Darok is épp betért. Talán még annak is örül, hogy nincs jó kedve. A gyermek közben semmit sem sejt a körülötte zajló eseményekről, játszani kezd a tevével és nézelődik, ám Mik nem szeretné, hogy ha megtörténik a legrosszabb, akkor a közelben legyen. Beviszi a pult mögé míg az idegen felvázolja a vörösnek a lehetőségeit és leülteti arra a hordóra, amin Xavy szokott kiszolgálni. A pult mögött-alatt talán nem esik baja, de nem szeretné most magára hagyni Yezát az idegenekkel. Ahogy a vörös felé fordítja a papírost, amit kapott, egyből leesik neki a dolog és egyfajta betyárbecsületet érez a lány iránt. Csak kurtán bólint és kilép a pult végébe, látszólag, hogy összeszedje onnan a gyermek székét, amiben eddig ült.
Közben Yeza a kezébe veszi az irányítást, amibe Mik egyáltalán nem szól bele, ellenkezőleg. A keze alá dolgozik és segít neki a terítésben vagy az italok előkészítésében. A keze nem remeg meg, nyugodtan és némán dolgozik. Szeretne valakit elküldeni a báróért, bárkit, akárkit, aki nem az ork és ha lehetősége lesz rá, akkor Nyikhajt elhajtja érte vagy Aztyanért legalább. De egyelőre az a legfontosabb, hogy Yezának segítsen. Ha a vörös feléfordította a papírt, amelyen a lány képe van, akkor áttolja Darok elé is. Ugyan nincs rajta összeg vagy írás, de látható, hogy nem egy művészi portréról van szó, bármennyire is legyen élethű. Inkább tűnhet egy olyan rajznak, amelyekkel a fejvadászok dolgoznak.
Sok minden múlik azon, hogyan reagál a férfi és a csapat többi tagja, minden azon múlik.*
*A csapat vezetője még társalog kicsit a gyermekkel, amit Mik türelmesen néz végig, majd emeli fel a kisfiút kissé ügyetlenül. Szerencsére ebben nem akadályozza meg senki és a kölyköt is lefoglalja a teve, amit kapott.
A folytatás azonban egyáltalán nem olyan nyugodt, ahogy azt Mik remélte, mert az idegen férfi olyan hangnemben szól hozzá, amitől Miknek ökölbe szorul a keze. A pultos fiút nem kell félteni, mielőtt beállt a fogadóba dolgozni, az utcán élt és ott sem ijedt meg a saját árnyékától. Tekintete összeszűkül és végigfut a csapat többi tagján is.
Igazából Yezán múlik, milyen lesz a folytatás és nagyon örül annak, hogy Darok is épp betért. Talán még annak is örül, hogy nincs jó kedve. A gyermek közben semmit sem sejt a körülötte zajló eseményekről, játszani kezd a tevével és nézelődik, ám Mik nem szeretné, hogy ha megtörténik a legrosszabb, akkor a közelben legyen. Beviszi a pult mögé míg az idegen felvázolja a vörösnek a lehetőségeit és leülteti arra a hordóra, amin Xavy szokott kiszolgálni. A pult mögött-alatt talán nem esik baja, de nem szeretné most magára hagyni Yezát az idegenekkel. Ahogy a vörös felé fordítja a papírost, amit kapott, egyből leesik neki a dolog és egyfajta betyárbecsületet érez a lány iránt. Csak kurtán bólint és kilép a pult végébe, látszólag, hogy összeszedje onnan a gyermek székét, amiben eddig ült.
Közben Yeza a kezébe veszi az irányítást, amibe Mik egyáltalán nem szól bele, ellenkezőleg. A keze alá dolgozik és segít neki a terítésben vagy az italok előkészítésében. A keze nem remeg meg, nyugodtan és némán dolgozik. Szeretne valakit elküldeni a báróért, bárkit, akárkit, aki nem az ork és ha lehetősége lesz rá, akkor Nyikhajt elhajtja érte vagy Aztyanért legalább. De egyelőre az a legfontosabb, hogy Yezának segítsen. Ha a vörös feléfordította a papírt, amelyen a lány képe van, akkor áttolja Darok elé is. Ugyan nincs rajta összeg vagy írás, de látható, hogy nem egy művészi portréról van szó, bármennyire is legyen élethű. Inkább tűnhet egy olyan rajznak, amelyekkel a fejvadászok dolgoznak.
Sok minden múlik azon, hogyan reagál a férfi és a csapat többi tagja, minden azon múlik.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-05 10:29:48
Üzenet elküldve: 2021-03-05 10:29:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Egy nyugodt esti pálinkázásra készül, de rá kell döbbennie, hogy valami nem stimmel a Kalmárban. Mik ugyan kiszolgálja, és még figyelmesen rá is kérdez, hogy mi lehet a gondja, de a férfi valahogy aggódni látszik. Az italt biccentve megköszöni Mik-nek, majd mielőtt felhajthatná, hátrafordul székén, hogy megnézze magának mi ez a nagy zsongás. Van öt kevésbé kedves arcú egyén, akik láthatóan együtt vannak és valamire határozottan készülnek. Mik közelében egy vörös hajú emberlány is ténykedik, eléggé nyugodtan, és még egy gyermek is ide keveredett valahogyan. Mik kérdését most elengedi, s inkább maga kérdez vissza a fiú felé.*
- Ezek meg mit akarnak? *Fejével int a pultos fiúnak, nem törődve azzal, hogy ki hallja a kérdését vagy ki nem. Ha most akarnak a Kalmárban balhézni, akkor az időzítésük tökéletesen rossz. Adott egy borús kedvű izomkolosszus ork, aki várta volna, hogy igyon egy jót, erre a nyugodt légkört valami banda felborítja. Felgyülemlett indulatait nem esne nehezére levezetni valakin, vagy valakiken. Nem törni zúzni jött ide, de most minden figyelme a kialakult helyzeten van, és persze Mik válaszán.*
*Egy nyugodt esti pálinkázásra készül, de rá kell döbbennie, hogy valami nem stimmel a Kalmárban. Mik ugyan kiszolgálja, és még figyelmesen rá is kérdez, hogy mi lehet a gondja, de a férfi valahogy aggódni látszik. Az italt biccentve megköszöni Mik-nek, majd mielőtt felhajthatná, hátrafordul székén, hogy megnézze magának mi ez a nagy zsongás. Van öt kevésbé kedves arcú egyén, akik láthatóan együtt vannak és valamire határozottan készülnek. Mik közelében egy vörös hajú emberlány is ténykedik, eléggé nyugodtan, és még egy gyermek is ide keveredett valahogyan. Mik kérdését most elengedi, s inkább maga kérdez vissza a fiú felé.*
- Ezek meg mit akarnak? *Fejével int a pultos fiúnak, nem törődve azzal, hogy ki hallja a kérdését vagy ki nem. Ha most akarnak a Kalmárban balhézni, akkor az időzítésük tökéletesen rossz. Adott egy borús kedvű izomkolosszus ork, aki várta volna, hogy igyon egy jót, erre a nyugodt légkört valami banda felborítja. Felgyülemlett indulatait nem esne nehezére levezetni valakin, vagy valakiken. Nem törni zúzni jött ide, de most minden figyelme a kialakult helyzeten van, és persze Mik válaszán.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-05 08:34:26
Üzenet elküldve: 2021-03-05 08:34:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Érintőlegesen derűre ború//
*Sejtette, hogy Miket érzékenyebben érinti a kölyök vegzálása, így meg sem lepődik, mikor védelmezőn ölbe veszi az aprónépet. Azt nem tudja, hogy az ő elküldése a "vendégek" vagy az ő védelmében fogan-e meg a fiú fejében, de a vörös már akkor tudja, hogy a sivatagiak nem fogják hagyni őt csak úgy kisétálni. Nem is kell csalódnia. Hamar kibújik a szög a zsákból. De hogy Mik is értse, felé mutatja az átadott pergament, amin az ő képe díszeleg.*
- Ez folyik itt *mondja, de a fekete ruhás mindjárt ki is fejti bővebben. Amilyen feszült volt Yeza a sivatagiak érkeztekor, most olyan higgadt... vagy valami olyasmi, lévén a Tűz Városának szülötte.*
- Egy mulatság velem innen Wegtorenig? *mosolyodik el csak úgy Yezásan.* - Kétlem, hogy te... meg a fiúk bírnátok velem szusszal. *Nincs benne félsz vagy kétségbeesés. Őrlődött ő már épp eleget ezen. Most, hogy eljött a nap, szinte felszabadult a fojtogató nyomás alól.* - De meglátjuk *von vállat.* - Odahaza pedig meggyőzőm, akit kell, és nektek se kell blamálni magatokat azokkal az életlen gyíknyúzókkal *biccent az íves kardok felé.
Az mondjuk eléggé meglepi, amikor a fickó kerek perec kiböki, hogy egyedül ők öten tudnak róla, hogy itt van. Olyan ez, mint felhívás keringőre. Vagy nagymellényes zöldfülűek a szakmában vagy csak ennyire biztosak a dolgukban. Kettőt talán egymaga is el tudna intézni, mielőtt egyáltalán a kardjukért nyúlnának. Ha pedig Mik elég gyorsan kapcsol, na őt se kell félteni. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy más is ráakadhat. De azt a kölyköt tényleg el kellene dobozolni valahová, míg itt fennforgás van, mert Mik se úgy muzsikál egy ilyen kis nyáladzó nehezékkel az ölében.
Viszont a vörös legalább már biztosan tudja, hogy valóban keresik, ráadásul hogy "élve vagy holtan" feltétellel.
A pultnál helyet foglaló orkkal nem számol igazán, bár vannak ötletei rá, hogy lehetne a megtermett agyarast hamar bevonni az ő oldalukon egy esetleges csetepatéba. Őszintén szólva fogalma sincs, hogy a másik is a Kereskedőház szolgálatában áll. Talán látta már itt. Nem merne rá megesküdni. Neki olyan egyformák. Ha látná azt a gyűrűt, talán megmoccanna benne a sejtés, de most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ital felett busongó zöldbőrűeket mustráljon.*
- Néhány feles után, hmm? *kérdez vissza a Sellőház kapcsán, aztán csak megcsóválja a fejét.* - Már a bordélyok sem a régiek. *Jobb helyeken az információ érték. A locsifecsi szajhák már kevésbé. Az ilyesmit nem üdvös pár italért elkótyavetyélni. Mindez mondjuk csak akkor igaz, ha nem feltételezi, hogy direkt adták ki. Fel is sejlik benne valaki, akiről könnyen el tudná képzelni.*
- Ételt kértél és szobát *húzza kicsit össze a szemét a hirtelen támadó sietségre.* - Szóval bőven ráérünk még átbeszélni néhány dolgot. *Yeza ismét nyájas. Nem negédesen, csak annyira, amennyire egy vendéglátótól el lehet várni. A hangjából mostanra kikopott a műviség, és az él is csak annyira hallik ki belőle, ami egy wegtoreni fruskánál szinte kötelező. Egy nagyobb, üres asztalhoz invitálja a sivatagiakat, ahová leteszi a már előkészített evőeszközöket is.*
- A ház kontójára *mondja önhatalmúlag. Majd elrendezi a költségeket, ha egyáltalán lesz még rá módja. Ha meg nem, hát az meg ugyebár már nem nagyon kell, hogy érdekelje. Reméli, hogy a Báró záros határidőn belül előkerül. Addig viszont igyekszik ő kézbe venni a dolgokat.*
//Érintőlegesen derűre ború//
*Sejtette, hogy Miket érzékenyebben érinti a kölyök vegzálása, így meg sem lepődik, mikor védelmezőn ölbe veszi az aprónépet. Azt nem tudja, hogy az ő elküldése a "vendégek" vagy az ő védelmében fogan-e meg a fiú fejében, de a vörös már akkor tudja, hogy a sivatagiak nem fogják hagyni őt csak úgy kisétálni. Nem is kell csalódnia. Hamar kibújik a szög a zsákból. De hogy Mik is értse, felé mutatja az átadott pergament, amin az ő képe díszeleg.*
- Ez folyik itt *mondja, de a fekete ruhás mindjárt ki is fejti bővebben. Amilyen feszült volt Yeza a sivatagiak érkeztekor, most olyan higgadt... vagy valami olyasmi, lévén a Tűz Városának szülötte.*
- Egy mulatság velem innen Wegtorenig? *mosolyodik el csak úgy Yezásan.* - Kétlem, hogy te... meg a fiúk bírnátok velem szusszal. *Nincs benne félsz vagy kétségbeesés. Őrlődött ő már épp eleget ezen. Most, hogy eljött a nap, szinte felszabadult a fojtogató nyomás alól.* - De meglátjuk *von vállat.* - Odahaza pedig meggyőzőm, akit kell, és nektek se kell blamálni magatokat azokkal az életlen gyíknyúzókkal *biccent az íves kardok felé.
Az mondjuk eléggé meglepi, amikor a fickó kerek perec kiböki, hogy egyedül ők öten tudnak róla, hogy itt van. Olyan ez, mint felhívás keringőre. Vagy nagymellényes zöldfülűek a szakmában vagy csak ennyire biztosak a dolgukban. Kettőt talán egymaga is el tudna intézni, mielőtt egyáltalán a kardjukért nyúlnának. Ha pedig Mik elég gyorsan kapcsol, na őt se kell félteni. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy más is ráakadhat. De azt a kölyköt tényleg el kellene dobozolni valahová, míg itt fennforgás van, mert Mik se úgy muzsikál egy ilyen kis nyáladzó nehezékkel az ölében.
Viszont a vörös legalább már biztosan tudja, hogy valóban keresik, ráadásul hogy "élve vagy holtan" feltétellel.
A pultnál helyet foglaló orkkal nem számol igazán, bár vannak ötletei rá, hogy lehetne a megtermett agyarast hamar bevonni az ő oldalukon egy esetleges csetepatéba. Őszintén szólva fogalma sincs, hogy a másik is a Kereskedőház szolgálatában áll. Talán látta már itt. Nem merne rá megesküdni. Neki olyan egyformák. Ha látná azt a gyűrűt, talán megmoccanna benne a sejtés, de most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ital felett busongó zöldbőrűeket mustráljon.*
- Néhány feles után, hmm? *kérdez vissza a Sellőház kapcsán, aztán csak megcsóválja a fejét.* - Már a bordélyok sem a régiek. *Jobb helyeken az információ érték. A locsifecsi szajhák már kevésbé. Az ilyesmit nem üdvös pár italért elkótyavetyélni. Mindez mondjuk csak akkor igaz, ha nem feltételezi, hogy direkt adták ki. Fel is sejlik benne valaki, akiről könnyen el tudná képzelni.*
- Ételt kértél és szobát *húzza kicsit össze a szemét a hirtelen támadó sietségre.* - Szóval bőven ráérünk még átbeszélni néhány dolgot. *Yeza ismét nyájas. Nem negédesen, csak annyira, amennyire egy vendéglátótól el lehet várni. A hangjából mostanra kikopott a műviség, és az él is csak annyira hallik ki belőle, ami egy wegtoreni fruskánál szinte kötelező. Egy nagyobb, üres asztalhoz invitálja a sivatagiakat, ahová leteszi a már előkészített evőeszközöket is.*
- A ház kontójára *mondja önhatalmúlag. Majd elrendezi a költségeket, ha egyáltalán lesz még rá módja. Ha meg nem, hát az meg ugyebár már nem nagyon kell, hogy érdekelje. Reméli, hogy a Báró záros határidőn belül előkerül. Addig viszont igyekszik ő kézbe venni a dolgokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659