//Megnyitó ünnepség//
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
*A füstölők által keltett oszlopocskák lágy kígyózással igyekeznek a szabadba, olyanok mint megannyi kémény. Bodoruk rajzokat kreál a légben. Mögöttük a túlfűtött szoba levegője lassan enyhülni kezd, mégis a feszültség, a várakozás ott lihegi forró leheletét a jelenlévők nyakába.
Eilie szinte kézzel tapinthatóan érzi, miként sodorja el Kyro vágyait a lehetőség, melyet a Vörös kínál fel számára. S ez a buja érzés átterjed a lányra is, izgatottsága növekszik. S miként a férfi ujjai várakozón játszani kezdenek a barna tincsekkel, úgy hagy ki ütemeket, néha meg-megállva játéka a hangszer húrjain. S aztán mintha észbe kapna, futnak megint végig, egyféle katatóniát kölcsönözve így a zenének. Megtörik, széthasad.
Az érintés is hozzájárul talán, hogy vágya fokozódjon. A vörös kérlelhetetlenül hatással van rá is.
Nem is kell sokáig várni. A bariton felszólal, és a képzelet vászonára festett kép élesen rajzolódik ki a Dalnok elméjében, mintha tényleg látná a pillanat töredékét. A kötélen lógó, rángó erdei állatokat, a láng nélküli enyésző tűzvészt, és a férfit.
A férfit kibomló, lobogó hajjal, a nadrág derékból szabadult aljú, kigombolódó, szélben csattogó selymű ingben. Látja a mellkas domborúságát, a feszes hasat, a fehér bőrt. Látja érzéki ajkait.
Aztán a kép elenyész, mint a hurokból a fulladó állat teste. Talán kapna még utána, de már nincs ott, csak a hiányérzet marad, a vágy bujasága.
Ziháló lélegzettel fordul tekintete a Vörös felé, majd fel lassan, Kyro irányába. Mintha életre kelne az iménti káprázat. Fény ölelésében látja a férfit. Hirtelen nem érzékeli, hogy a mécsek lobogó lángja, és a füst adja a törést, és a különös aurát a másik számára. Vagy ki tudja? Lehet, nagyon is a valóságot pillantja meg.
Aztán Viaka is szólal, s ajkáról épp oly talányosan csendül fel a szó. A kísértés is megjelenik a lány képzeletének vászonán. Kétarcú entitás. Hol buján csábító asszony, hol győzelmet reménylő férfiú. Ad és elvesz, letaszít és felemel egyszerre.
Ajkai közül sóhaj fakad, s akaratlanul ösztönös a tett, ahogy fordulva, szenvedélyes csókot lehel Kyro combjára, a drága vásznú nadrágon át. S talán még így is égeti a perzselő vágy a másik bőrét.*