//Második szál//
//A két nővér//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Xotarának halványlila gőze sincs, hogy milyen terhesnek lenni, de egyben biztos, gondokkal terhes állapot lehet, viszont a másik megfogalmazásban várandós sem szeretne lenni, már ahogy Selest elnézi, az is csak ebben erősíti meg. Amúgy ismeri is minden csinját-binyját, hogyan ne essen meg. Persze, a sötételf lány fejének nem kell ilyen dolgok miatt fájnia, hiszen, mióta Pirtianes környékéről eljött, fajtája bélivel sem igen találkozott, csak Jayzionnal a Vadvédben. Aki amúgy Denzack, de ezt persze Xot nem tudja, csak azt tudja, hogy Jazikával és Aranyhajjal mesterien betörtek a vadvédi borospincébe, ahol vidáman eliszogattak, ahova amúgy nem egyszer invitálta Umont is, hol konkrétan, hol keresztbe-kasul utalgatva, csak már a kipontozott nyuszit nem rajzolta éppen körbe. Erről, Seles nem tud, ahogy más se, meg aztán, Xotarától megköveteli a pincebogaras betyárbecsület, hogy erről ne is szerezzen tudomás senki se.*
~ Aj… az a két üveg, jó bor, amit eldugtam az istállóba. Csak az vigasztal, hogy senki nem találhatta meg, mert tuti helyre rejtettem, tuti módon. ~
*Még szerencse, hogy a sötételf lánynak sejtelme sincs, hogy milyen titokzatos gondolatok cikázhatnak barátosnéja fejében, de ami késik, nem múlik.
Az anyatigris képére van írva a sértett bosszúság, amikor Xotara otromba őszinteséggel élősködőnek titulálja barátosnéja szíve alatt hordott csöpp kis magzatát. A sötételf lányban meg is érik a gyanú, hogy most fog kapni egy irdatlan nagy fülest, hogy a takony menetet vágjon a nyakán, de… nem. Sőt, ember-nővére még a válaszát is hirtelen elharapja, persze csak azért, mert köhécselésbe fullad.*
- Kucc-kucc!
*Szól Xot, és ha Seles éppen meg akarna fulladni, még hátba is vágná párszor, hogy elejét vegye a dolognak, de nincs erre szükség.*
- Ja, há' igen… poros, füstös, büdös városnegyed. Én má' észre se veszem… mint mondtam itt lakok már egy ideje. Am' kis csibém, gyújtogatókkal teli városban ne is csodálkozz ezen.
*Aztán barátosnéja morcosan folytatja, a bajvívó sármőrt ért becsmérlő szavakra reagálva, persze a sötételf lány nem tudja, hogy Seles férjuráról beszél már, talán ha tudná, más hangot ütne meg, de ez nem valószínű.*
- Jól van, naaa! Nem szapulom, csak őszinte voltam… t'om nyers vagyok, mint a buggyantott tojás. Helyes, oldjátok is meg, amilyen világot élünk manapság… igencsak találékonynak kell lenni.
*A templomos választ, ahogy Xot arra számított, ember-nővére nem hiszi el.*
- Jaj, már… pedig tényleg csak oda járunk… na, jó meg temetőbe hullát hordani.
*Meglebegteti a nyakában lógó fekete kendőt.*
- Ezt is a méltóságos főcsuhástól kaptam. Ne nézzél így… tényleg a templomból.
- Ide is onnan surrantam ki, egy kicsit. Ott olyan savanyúan, komolynak kell lenni. Kikészítenek. Jaj, képzeld! Van egy szőke elf csaj, Han nővér, ő nem olyan sótlan Aranyka.
*Arra, hogy mi keresni valójuk van neki és a szürke elfnek Eeyr házban, Xot cattogva, kicsit hegyi beszédesen, szájmenősen felel.*
- Nekem valóban nem sok közöm van hozzá, különben is, minden ilyen vallási izé, szerintem egy nagy baromság, de az oltár el van átkozva, és Pyctát nagyon is érdekli a dolog, hogyan lehetne helyrehozni. Ez az egész, a magukból kifordult lanawiaktól kezdve, a városi lázongásokon át, mind az istenek miatt vannak. A lanawiniak kicsinyes, önző, érdektelensége miatt. Én pedig, ahogy erőmből telik, a magam módján segítek Pyctának, mert jó barát. Egy barát pedig segíti a másikat a céljai elérésében, vagy legalább nem tesz keresztbe, ha még nem is érti teljesen, mit akar a másik, vagy nem egyezik teljesen a véleményük. Meg, noh… pöppet uncsiztam már az erődben, az őrség megszervezése nem jelentett nagy kihívást.
*Arról persze mélyen hallgat, amikor az Erdőmélyén botot hajigálva kérte a Fákban Lakó útmutatását, aki amúgy Eeyr, és el is vezette Erthez, a tündéri druidához és a marcangolt lábú Shenhez, aki akkor lett Aranyhaj.
Amikor, Árnytörő hősnőnk érzelmes megnyílásától terhes-nővére már megint sírva fakad, mint tavasszal a rügyek a fákon, a sötételf lány abbahagyja az evést, és elkámpicsorodva szól.*
- Jaj, ne ríjá má'! Nem azé' mondtam.
~ Fú, mi lenne itt, ha a múltam többi részéről is tudna? Bőven elég, hogy tudja, tolvaj voltam… meg most ezeket a családomról. Így is már többet tud rólam, mint bárki más. ~
*Xot leteszi a tányérjára a vadhúst, és zsíros pofával, szótlanul nézi a könnyező, szipogó Selest. Még jó, hogy nem egy flancos helyen vannak, így a kutyát se érdekli, hogy mindketten olyan maszatosak az ételtől, mint két utcagyerek, akik csak úgy beszabadultak ide.
A jövőbeli, egymásról való híradást is kitárgyalják Selessel, amit Xot pár egymást követő bólintással hagy helyben.*
- Nyugi. Küldök, küldök. Csak honnan fogjuk tudni, hogy a másik megkapta az üzenetet? Áh, mindegy, majd megoldjuk valahogy.
*Jelenti ki maszatosan vigyorogva, bájos affektálással, hölgyikésen legyintve zsíros kezével, mintha nem is ő volna.*
- Jól van, akkor Te meg pöffentgessél… *Itt valamiért asztalt csapkodva felnevet, pedig, a témát nézve semmi nevetni való nincs benne, de hát be lehet tudni a dolgot a lány, sötét, tahó humorának.*
- Köll is a sok levegő, amikor kijön a gyerek, t'od a fújtatáshoz… úgy hallottam.
~ Tök vicces… mint, amikor bemegy, akkor is. ~
- Ebben a városban, lassan már a levegőért is fizetni kell.
*Jegyzi meg, nevetgélés és vigyorgás nélkül.
Majd, Seles, nyilván anyatigrises hormonális zavarában, valami pörköltről kezd magyarázni, talán nem véletlenül.*
- Milyen pöri, bakker?
*Kérdezi elkerekedett szemekkel, egészen megrökönyödve, majd tányérjába is bámul hitetlenkedve.*
- Ne szívass má'! Nem vaddisznót eszünk?
*Mindezek után Xotara szatirikusan előadja a szürke csuhással való találkozást, aminek célja, hogy felvidítsa kicsit az anyatigrist. Persze már előadás közben megint megérik benne a gondolat, hogy lehet ezért lesz taknyán tenyerelve, de most sem ez történik, legalább is nem abban a formában, ahogy arra számított. Egy kósza mosolygás után barátosnéja olyat mond, amitől mégis úgy érzi, mintha pofán csapták volna, sőt egy mesterien gúnyos huszárvágással elkaszálja az 'oltár elé vonulós' csattanós poénját. Némi felhördüléssel szól.*
- Micsu? Pff! Ezt, hogy a viharba érted? Ugyan ki a csudával házasodtam volna össze? Hagyá' má' lógva! Jaj, t'od, hogy én boldog, boldogtalannak csaptam a szelet, a flörtöt. Hol az őrségbe szervezés miatt, hol mert éppen csak kedvem szottyant hozzá, mer' mé' ne? Ne fárassz má' most tényleg soroljam?
~ Azt már lehet jobb, ha nem kérdem meg, hogy ábécé sorrendben, vagy időrendben. Áh, nem bírom megállni. ~
- Ábécé sorrendben vagy időrendben óhajtod?
*Persze Umonról mélyen hallgat, mintha a torkát vágták volna el, mert az valahogy egészen máshogy volt, hol volt, hol nem volt, mint a mesében, és persze Árnytörő hősnőnk érti a legkevésbé, hogy is volt és mi is volt, ő csak egy szegény áldozat.*
- Egyébként, a házasság intézménye, szerintem egy baromság. Előbb élnék vadházasságban, minthogy akárkihez hozzámenjek.
*Ekkor rántja el előle az étellel teli tányérját az anyatigris és szidja le.*
- Hé! Add vissza, vagy… ~ megmondalak! ~
*Mondaná, mint egy kislány, aki éppen testvérével marakodik, és nem lenne képes erőfölényével élve, egy laza mozdulattal visszaszerezni a tányérját, aztán persze észreveszi magát, de csak megigazítja magán viharvert kabátját, simít egyet összefogott haján, kiroppantja nyakát, és kényelmesen hátra dől a prémes székben, lábait keresztbe pakolva. *
- Mármint… khm… nem is tudtam, hogy te tudsz ilyen galád is lenni. Te kis csendestárs.
*Mondja, szélesen vigyorogva.*
- Nekem ez zsigerből jön, mert galád családom volt, általában úgy kell magam visszafogni. Aztán meg, ha velem genyózik valaki, akkor pláne, hogy én is az v'ok, mint az állat. Ha nagyon belelovalom magam, még mocskosul t'om élvezni is.
*Magyarázza, mindezt már rosszmájúan vigyorogva és úgyis folytatja.*
- Én azt hittem, hogy te mindig, úgy mond, virágfüzérrel szaladgálva, illatozva szeretgeted a jó népet, érted, mert te olyan tündi-bündi csaj vagy.
*Vigyorog tovább, de aztán felsóhajt.*
- Tényleg, rossz hatással vagyok rád.
*Már csak gondolatban meri hozzá tenni a következőket.*
~ Büszke vagyok rád! Hajaj, csak Leon meg ne tudja, mert még eltiltaná tőlem. ~
- Na, de ne gondold azt, hogy mellédumálok. Szóval, mit mondott Pycta?
*Xotara nagy levegővel, szájmenősen, ennek is nekiveselkedik.*
- Há' először semmit. Csak fogta magát, hogy neki mennie kell. Na-ná, hogy nem hagytam annyiban a dolgot, hiszen ismersz.
*Mosolyodik el a sötételf lány, még hozzá igencsak pimaszul.*
- Kérdeztem a tharg küldetésről, a többiekről, de lényegében azt mondta, minden le van szarva, mer' amúgy is szar minden. Noh, meg hogy az Erdő Szíve hajtja, mint valami dúvadat, hogy ne tétlenkedjen tovább, és ha válaszokat akarok, tartsak vele. Még szép, hogy vele mentem, há' hülye nem v'ok. Aztán, kilyukadtunk a templomnál… én tökre nem akartam bemenni, ezt meg is mondtam neki, mire lazán otthagyott és fejvesztve bement. Közben, azt se tudta, az elvakult baromja, hogy mi van a szétcseszett oltárral, én meg ugye hallottam róla, itt a kocsmai pletykákból. Há', e fölött se tudtam, csak úgy érdektelenül napirendre térni. Utána mentem. Azóta pedig együtt bandázunk. A tisztelendő atya csicskáztat minket. Egy hősi halált halt csuhást és öt halott gyerek temetést kell leszerveznünk. Há' ennyi van.
*Xot lepakolja a lábait, majd az asztalra könyökölve, előrehajol.*
- Na, most má' add vissza kajámat!
*Egy finom kis rántással húzza vissza magához a tányérját, és tovább falja a húst, majd mélyzöld szemeit Selesre villantja evés közben.*
- És most Te jössz! Mesélj, kis szívem… mi volt a Vadvédben, és amúgy?! Te is kiszínezheted az uncsibb részeket.
*Még jó, hogy Xot nem tudja, hogy ember-nővérét felpuffasztotta a vadkan, mert minden bizonnyal megriadna, hogy esetleg ő is megpuffad tőle, és már az elején tisztáztuk, hogy a sötételf lány semmilyen formában nem szeretne így járni. Mondjuk mostanság, amennyire Árnytörő hősnőnk a sorskegyeltje, ha nem figyel, még a végén az istenek közbenjárásával megszállja a szentlélek vagy valami ilyesmi, és menten teherbe esik. Aztán oltár-helyrehozatal helyett, majd futkoshatnak 'méhkaparász' után, vagy világra hozza az anti-Eeyrt. Na, nem mintha újabb tippeket akarna adni, hogy milyen sorcsapásokat küldjenek rá és a környezetében lévőkre az égiek.*