Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-05 00:31:02
Üzenet elküldve: 2020-12-05 00:31:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Már a Kalmárban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren jót röhög a „dugni” szón, és egyből a rumért nyúl.*
- Erre iszom! *Harsogja, de abban a pillanatban, hogy megérzi a derekán Lou karját, és egyben a férfitest közelségét, valami erőteljes ösztön horgad fel benne, úgy éri, mint a villámcsapás. Megrendülését pedig a pohár bánja, egyszerűen kicsúszik a kezéből, és tartalma a pultra borul.* O-ó. *Vihog.* Rossz voltam. *Teszi hozzá bölcsen, és már nem is kell igazán noszogatni, hogy a lépcső felé induljanak, mielőtt az a kis töpszli felszolgáló orrba gyűri. Gwaeren még mindig viszonylag egyenes léptekkel tudja megtenni a távot, ha egy kicsit meginogna, akkor vagy Louba, vagy pedig a korlátba csimpaszkodik.
Kisvártatva, mikor megtalálják azt az üres szobát, amit elfoglalnának, a cél és Lou közé áll, hátát a még csukott ajtónak vetve a folyosón.*
- Ez az enyém, mars a sajátodba… *Vigyorog, és ujját Lou mellére böki, mintha fenyegetésnek szánná a dolgot. Azonban ő is pontosan ugyanazzal szembesül, mint az előbb a Bajszos, a férfi sem indult el a kis küldetésükre rendes harci felszerelés nélkül, egyértelműen vértet visel. A lenti részt viszont nem fedi ennyi vacak, Gwaeren már kézzel feltérképezte legutóbb, így ujjai most is arra sétálgatnak, és ki tudja, meddig jutnak el. Ha eléri a célját, akkor még egyszer ellenőrzi az ellenőrizendőt, mert az első alkalommal nem tudta kellőképpen felmérni a méreteket. És ki tudja? Lehet, hogy azóta még jobbak lettek a kilátások.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.05 00:32:13
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren jót röhög a „dugni” szón, és egyből a rumért nyúl.*
- Erre iszom! *Harsogja, de abban a pillanatban, hogy megérzi a derekán Lou karját, és egyben a férfitest közelségét, valami erőteljes ösztön horgad fel benne, úgy éri, mint a villámcsapás. Megrendülését pedig a pohár bánja, egyszerűen kicsúszik a kezéből, és tartalma a pultra borul.* O-ó. *Vihog.* Rossz voltam. *Teszi hozzá bölcsen, és már nem is kell igazán noszogatni, hogy a lépcső felé induljanak, mielőtt az a kis töpszli felszolgáló orrba gyűri. Gwaeren még mindig viszonylag egyenes léptekkel tudja megtenni a távot, ha egy kicsit meginogna, akkor vagy Louba, vagy pedig a korlátba csimpaszkodik.
Kisvártatva, mikor megtalálják azt az üres szobát, amit elfoglalnának, a cél és Lou közé áll, hátát a még csukott ajtónak vetve a folyosón.*
- Ez az enyém, mars a sajátodba… *Vigyorog, és ujját Lou mellére böki, mintha fenyegetésnek szánná a dolgot. Azonban ő is pontosan ugyanazzal szembesül, mint az előbb a Bajszos, a férfi sem indult el a kis küldetésükre rendes harci felszerelés nélkül, egyértelműen vértet visel. A lenti részt viszont nem fedi ennyi vacak, Gwaeren már kézzel feltérképezte legutóbb, így ujjai most is arra sétálgatnak, és ki tudja, meddig jutnak el. Ha eléri a célját, akkor még egyszer ellenőrzi az ellenőrizendőt, mert az első alkalommal nem tudta kellőképpen felmérni a méreteket. És ki tudja? Lehet, hogy azóta még jobbak lettek a kilátások.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.05 00:32:13
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:24:37
Üzenet elküldve: 2020-12-04 20:24:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Már a Kalmárban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem baj ha a lányt kicsit tompította az alkohol. Legalább jobban megérthetik egymást Lou-val. A férfi pedig neki is állna a közös nevezőiket megismerni vagy valami hasonlónak, de fennakad a bőrvértben. Egy nő ruhában. Szörnyű néha milyen kegyetlen is a világ. Szerencsére faros a segítéségre sietne, hogy nekiálljon megszabadulni attól a gonosz bőrholmitól, de megakad a dolog. Várni kell valamire ami nincs annyira kedvére a férfinek.*
-Mire?
*És komoly koncentrációval próbál átnézni a másik felsőjén. Még pislogni is elfelejt közben. Sikerrel nem jár pedig még közelebb is hajol hozzájuk hátha akkor. Mikor pedig érkezik a másik válasza akkor felröhög.*
-De nem aludni akarsz te abban!
*Mégiscsak vadász lenne. És elég hülyén venné ki magát ha nem ismerne fel egy felajzott asszonyállatot. Az meg, hogy ő benne lenne-e nem is kérdés. Már abból is látszik, hogy mikor a másik feláll akkor a férfi tekintete meg is akad azon amiben benne lenne. Így a felé irányuló kérdés meg is akadt.*
-Háááát...Öhm...Izé...Hát...Ja hát dugni!
*Kel fel és karolja át a másik csípőjét, hogy a legközelebbi helyre vezesse amit úgy lát, hogy ott magukra maradhatnak. Ami véletlenül pont a szobákba felvezető lépcső.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem baj ha a lányt kicsit tompította az alkohol. Legalább jobban megérthetik egymást Lou-val. A férfi pedig neki is állna a közös nevezőiket megismerni vagy valami hasonlónak, de fennakad a bőrvértben. Egy nő ruhában. Szörnyű néha milyen kegyetlen is a világ. Szerencsére faros a segítéségre sietne, hogy nekiálljon megszabadulni attól a gonosz bőrholmitól, de megakad a dolog. Várni kell valamire ami nincs annyira kedvére a férfinek.*
-Mire?
*És komoly koncentrációval próbál átnézni a másik felsőjén. Még pislogni is elfelejt közben. Sikerrel nem jár pedig még közelebb is hajol hozzájuk hátha akkor. Mikor pedig érkezik a másik válasza akkor felröhög.*
-De nem aludni akarsz te abban!
*Mégiscsak vadász lenne. És elég hülyén venné ki magát ha nem ismerne fel egy felajzott asszonyállatot. Az meg, hogy ő benne lenne-e nem is kérdés. Már abból is látszik, hogy mikor a másik feláll akkor a férfi tekintete meg is akad azon amiben benne lenne. Így a felé irányuló kérdés meg is akadt.*
-Háááát...Öhm...Izé...Hát...Ja hát dugni!
*Kel fel és karolja át a másik csípőjét, hogy a legközelebbi helyre vezesse amit úgy lát, hogy ott magukra maradhatnak. Ami véletlenül pont a szobákba felvezető lépcső.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-04 18:30:28
Üzenet elküldve: 2020-12-04 18:30:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Már a Kalmárban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, Gwaeren a sok piától nevetgélős lett, mint egy fruska, persze a maga alkoholtól bűzlő, elég mocskos módján. Lou vállára biccenti a fejét, és közben megállás nélkül nevet, hogy csak úgy kapkodja a levegőt, főleg, miután a fickó fölöslegesen kapkod a melle után.*
- Leveszem én, le… *Győzködi, és fent a vállpántjáért nyúl, de még mielőtt kikapcsolná a csatot, kockáztatva, hogy kicsit túl bőre szabott inge esetleg olyat is láttat a kocsma népével, amit nem akar mindenkinek mutogatni, keze megáll a levegőben. Arcán az üres töprengés látszik, kifejezéstelen tekintete mögött mintha most próbálná csak összegereblyézni az élete gondolatmorzsáit, ha maradt még egyáltalán.* Várjál! *Figyelmezteti Lout. Másodpercek telnek el így, aztán ujját a levegőbe böki.* Na, gyere, nézzük meg… a… *Tekintetével a kis gnóm lánykát keresi.* A szobát. A báró úr azt mondta, itt alhatunk ingyen, mi?
*Gwaeren bízik benne, hogy a férfi is benne van a dologban, mert a lelke mélyén ő már nagyon benne lenne. És roppantul csalódottnak érezné magát, ha Lou nem lenne benne. Valami kétségbeesésféle fut át rajta, ahhoz hasonló, mint mikor kilépett az árnyékból, hogy ledöfje az utolsó fickót az úrnőcske házánál. Egyfajta kiszolgáltatottság ez, most már nem lehet visszavonni a dolgokat. Ha megvan, ami kell, el kell kapni a grabancát, zacskóját... Viszont izgalmas is, a maga otromba módján. Még ha nem is a fickó az esete, már régóta jó lett volna találkozni egy olyan testrésszel, ami Lounak van. Tenni a szépet pedig nem nehéz, főleg ennyi pia után. A földre huppan a bárszékről, és egészen megörül neki, hogy még majdnem tökéletesen egyenesen tud menni.*
- Gyere a… Hova is? *Megint hosszú töprengés következik, ami alatt Lou akár indítványozhatja is a megfelelő irányt, ha akarja.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.04 18:30:43
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, Gwaeren a sok piától nevetgélős lett, mint egy fruska, persze a maga alkoholtól bűzlő, elég mocskos módján. Lou vállára biccenti a fejét, és közben megállás nélkül nevet, hogy csak úgy kapkodja a levegőt, főleg, miután a fickó fölöslegesen kapkod a melle után.*
- Leveszem én, le… *Győzködi, és fent a vállpántjáért nyúl, de még mielőtt kikapcsolná a csatot, kockáztatva, hogy kicsit túl bőre szabott inge esetleg olyat is láttat a kocsma népével, amit nem akar mindenkinek mutogatni, keze megáll a levegőben. Arcán az üres töprengés látszik, kifejezéstelen tekintete mögött mintha most próbálná csak összegereblyézni az élete gondolatmorzsáit, ha maradt még egyáltalán.* Várjál! *Figyelmezteti Lout. Másodpercek telnek el így, aztán ujját a levegőbe böki.* Na, gyere, nézzük meg… a… *Tekintetével a kis gnóm lánykát keresi.* A szobát. A báró úr azt mondta, itt alhatunk ingyen, mi?
*Gwaeren bízik benne, hogy a férfi is benne van a dologban, mert a lelke mélyén ő már nagyon benne lenne. És roppantul csalódottnak érezné magát, ha Lou nem lenne benne. Valami kétségbeesésféle fut át rajta, ahhoz hasonló, mint mikor kilépett az árnyékból, hogy ledöfje az utolsó fickót az úrnőcske házánál. Egyfajta kiszolgáltatottság ez, most már nem lehet visszavonni a dolgokat. Ha megvan, ami kell, el kell kapni a grabancát, zacskóját... Viszont izgalmas is, a maga otromba módján. Még ha nem is a fickó az esete, már régóta jó lett volna találkozni egy olyan testrésszel, ami Lounak van. Tenni a szépet pedig nem nehéz, főleg ennyi pia után. A földre huppan a bárszékről, és egészen megörül neki, hogy még majdnem tökéletesen egyenesen tud menni.*
- Gyere a… Hova is? *Megint hosszú töprengés következik, ami alatt Lou akár indítványozhatja is a megfelelő irányt, ha akarja.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.04 18:30:43
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-04 10:01:47
Üzenet elküldve: 2020-12-04 10:01:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari//
*Jenari megjegyzésére csak elmosolyodik. Ujja végigköveti az asztallap egyik göcsének ívét, a pillantása pedig a mozdulatot. A mosolygás egyértelműen árulkodik róla, hogy bóknak veszi a feltételezést. Az biztos, hogy nem fogja cáfolni, legalábbis az állítás első felét.*
- Nem vagyok még itt olyan rég *vonja meg a vállát* - a munka pedig javarészt itt tart a Kalmárban. Alig dugtam még ki az orrom, ami azt illeti. Viszont elég sokan fordulnak meg itt, hogy halljak... ezt-azt.
*A bemutatásra biccent és elkönyveli magában, hogy ezek szerint nem csalta meg az első megérzése, a lány valóban Wegtoren szülötte lehet. Érdeklődő figyelemmel várja, hogy mire szeretné megkérni a másik, hiszen hogy valamiféle kérés van a dolog mögött, afelől nincs sok kétsége*
- Ó *biggyed le az ajka a kapitány lemondásának hírére.* - Lehet tudni, miért? *A betévedő népek olykor szidják az Őrséget, de a szokásos puffogáson kívül nem igazán találkozott mérvadóbbal. A kapitányról pedig a legtöbben inkább csak pozitívan nyilatkoznak. Főleg a nemrégiben történtek után.
A kérdésre csaknem felkacag, de az ingert elrejti egy vidor köhintés mögé. Milyen ironikus. Ha az a semmirevaló kobzos nem szívódik fel szőrén-szálán, ezeket a kérdéseket akár meg is válaszolhatná, de mostanra már lemondott róla, hogy a kémkedésre delegált muzsikust valaha is visszaeszi ide a fene. Lehet, hogy jobb is.*
- Hát, ha csak nem okvetetlenkedett a kaszárnya körül egy mandolinos félvér... fekete haj, igéző, kék szemek, formás alkat, csinos arcél *írja le a fickót* -, attól tartok, a témában az én kíváncsiságom is hoppon maradt. Bárdok *legyint egy nagy, lemondó sóhajjal.* - Léha bajkeverő az összes. Semmirekellő svihákok. Ha rajtam múlna, be se engedném őket *teszi hozzá morogva. Az kiérezhető a hangjából, hogy szíve szerint ezeknél sokkal karakánabb jelzőket használna.*
- A szóbeszédből csak annyit szűrtem le, hogy az itteniek tisztelete övezi a kapitányodat... Bocsánat, a volt kapitányodat *helyesbít.* - A Báró Úr, ha jól tudom, a barátjaként tartja számon. *Villant a mondathoz egy bárgyú mosolyt. A munkaadója pont nem olyannak tűnik a szemében, aki cimboraságban borulna össze másokkal. Akárkivel. Jó viszonyt ápolni a Városőrség kapitányával, aki ráadásul a földije is, az egészen más dolog. Sokkal inkább érdek, mint bármilyen más kötelék, de az ilyesmiben egy wegtoreninél sose lehet biztos az ember.*
- A sárvárosi zsiványok viszont fújnak rá, ami, lássuk be, nem meglepő. Ennél többet akkor se tudnék elmondani, ha azt ígérnéd, bármit kérhetek cserébe, de azért majd nyitva tartom a fülem *kacsint.* - Nem fizetségért vagy mert várnék érte valamit *mondja.* - Nincs itt sok ismerősöm. Mi, wegtoreni lányok meg tartsunk össze, nem igaz?
*Egy pillanatra megtorpan a fecsegésben, mintha csak most gondolná végig alaposabban Jenari kérdését.*
- Talán elment? Krultos. Elhagyta a várost is? *A vörös vonásaira csalódottság ül ki, egy csepp reménnyel egyetemben, ami abba kapaszkodik, hogy nem jól értelmezi Jenari fogalmazását.* - Épp mostanság akartam meginvitálni a Kalmárba, hátha ideszokik. Egy ilyen hírneves férfiú jelenléte jót tenne az üzletnek is. *A mondata végén egy kis töprengő grimasszal azért elkezdi visszakozólag ingatni a fejét. A kapitány ugyanis elég vaskalapos fráter hírében áll, olyan szempontból, hogy betű szerint tartatja be a törvényt, ha rajta múlik. Az ilyesmi pedig hajlamos a nyakára lépni egy ivóban uralkodó hangulatnak.*
- Hát, van valami félbehagyott építkezés a negyedben *válaszol kissé bizonytalanul az arénával kapcsolatban.* - Úgy hallottam, annak szánták, és úgy egy éve egyenesen Pirtianesből hozták hozzá az anyagot, de kétlem, hogy valaha is befejezik.
*Kár érte, ha már ennyi munkát és pénzt belefektettek. Biztos Krultos kapitány is értékelte volna a régi idők emlékére. A bűnözőket a polgárok örömére a küzdőtérre lehetett volna vetni pár bestia vagy egymás ellen.*
- Vagy a Pincearénánkra gondolsz? *bök hátra a válla fölött a vasalt ajtó felé.* - Én annyira nem nevezném arénának. Inkább... amolyan... gyakorlóterem. Megnézed?
*Jenari megjegyzésére csak elmosolyodik. Ujja végigköveti az asztallap egyik göcsének ívét, a pillantása pedig a mozdulatot. A mosolygás egyértelműen árulkodik róla, hogy bóknak veszi a feltételezést. Az biztos, hogy nem fogja cáfolni, legalábbis az állítás első felét.*
- Nem vagyok még itt olyan rég *vonja meg a vállát* - a munka pedig javarészt itt tart a Kalmárban. Alig dugtam még ki az orrom, ami azt illeti. Viszont elég sokan fordulnak meg itt, hogy halljak... ezt-azt.
*A bemutatásra biccent és elkönyveli magában, hogy ezek szerint nem csalta meg az első megérzése, a lány valóban Wegtoren szülötte lehet. Érdeklődő figyelemmel várja, hogy mire szeretné megkérni a másik, hiszen hogy valamiféle kérés van a dolog mögött, afelől nincs sok kétsége*
- Ó *biggyed le az ajka a kapitány lemondásának hírére.* - Lehet tudni, miért? *A betévedő népek olykor szidják az Őrséget, de a szokásos puffogáson kívül nem igazán találkozott mérvadóbbal. A kapitányról pedig a legtöbben inkább csak pozitívan nyilatkoznak. Főleg a nemrégiben történtek után.
A kérdésre csaknem felkacag, de az ingert elrejti egy vidor köhintés mögé. Milyen ironikus. Ha az a semmirevaló kobzos nem szívódik fel szőrén-szálán, ezeket a kérdéseket akár meg is válaszolhatná, de mostanra már lemondott róla, hogy a kémkedésre delegált muzsikust valaha is visszaeszi ide a fene. Lehet, hogy jobb is.*
- Hát, ha csak nem okvetetlenkedett a kaszárnya körül egy mandolinos félvér... fekete haj, igéző, kék szemek, formás alkat, csinos arcél *írja le a fickót* -, attól tartok, a témában az én kíváncsiságom is hoppon maradt. Bárdok *legyint egy nagy, lemondó sóhajjal.* - Léha bajkeverő az összes. Semmirekellő svihákok. Ha rajtam múlna, be se engedném őket *teszi hozzá morogva. Az kiérezhető a hangjából, hogy szíve szerint ezeknél sokkal karakánabb jelzőket használna.*
- A szóbeszédből csak annyit szűrtem le, hogy az itteniek tisztelete övezi a kapitányodat... Bocsánat, a volt kapitányodat *helyesbít.* - A Báró Úr, ha jól tudom, a barátjaként tartja számon. *Villant a mondathoz egy bárgyú mosolyt. A munkaadója pont nem olyannak tűnik a szemében, aki cimboraságban borulna össze másokkal. Akárkivel. Jó viszonyt ápolni a Városőrség kapitányával, aki ráadásul a földije is, az egészen más dolog. Sokkal inkább érdek, mint bármilyen más kötelék, de az ilyesmiben egy wegtoreninél sose lehet biztos az ember.*
- A sárvárosi zsiványok viszont fújnak rá, ami, lássuk be, nem meglepő. Ennél többet akkor se tudnék elmondani, ha azt ígérnéd, bármit kérhetek cserébe, de azért majd nyitva tartom a fülem *kacsint.* - Nem fizetségért vagy mert várnék érte valamit *mondja.* - Nincs itt sok ismerősöm. Mi, wegtoreni lányok meg tartsunk össze, nem igaz?
*Egy pillanatra megtorpan a fecsegésben, mintha csak most gondolná végig alaposabban Jenari kérdését.*
- Talán elment? Krultos. Elhagyta a várost is? *A vörös vonásaira csalódottság ül ki, egy csepp reménnyel egyetemben, ami abba kapaszkodik, hogy nem jól értelmezi Jenari fogalmazását.* - Épp mostanság akartam meginvitálni a Kalmárba, hátha ideszokik. Egy ilyen hírneves férfiú jelenléte jót tenne az üzletnek is. *A mondata végén egy kis töprengő grimasszal azért elkezdi visszakozólag ingatni a fejét. A kapitány ugyanis elég vaskalapos fráter hírében áll, olyan szempontból, hogy betű szerint tartatja be a törvényt, ha rajta múlik. Az ilyesmi pedig hajlamos a nyakára lépni egy ivóban uralkodó hangulatnak.*
- Hát, van valami félbehagyott építkezés a negyedben *válaszol kissé bizonytalanul az arénával kapcsolatban.* - Úgy hallottam, annak szánták, és úgy egy éve egyenesen Pirtianesből hozták hozzá az anyagot, de kétlem, hogy valaha is befejezik.
*Kár érte, ha már ennyi munkát és pénzt belefektettek. Biztos Krultos kapitány is értékelte volna a régi idők emlékére. A bűnözőket a polgárok örömére a küzdőtérre lehetett volna vetni pár bestia vagy egymás ellen.*
- Vagy a Pincearénánkra gondolsz? *bök hátra a válla fölött a vasalt ajtó felé.* - Én annyira nem nevezném arénának. Inkább... amolyan... gyakorlóterem. Megnézed?
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-03 09:11:50
Üzenet elküldve: 2020-12-03 09:11:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*A beszélgetés hangulata egyre kötetleneb és fesztelenebb, amiben nagy hatása van az elfogyasztott kupica rumoknak is. Jót nevetnek rajta, hogy címeres ork nemest elég nehéz találni, ha létezik egyáltalán olyan. Winyra huncut mosolya és kacsintásából arra következtet, hogy jól érzi magát és kellően sokat ivott. ~Ember nőstény létére nagyon bájos. Csintalan egy tekintete van.~ Pár pillanatig tartja a szemkontaktust és elmélyed a kék íriszekben. A pillantása az ital miatt hosszúra sikeredik, de ezt nem érzékeli már. Helyzetéből a másik nevetése rántja vissza a valóságba, mikor Darok felnyalábolja az asztalra folyt rumot. Winyra könnyedén veszi a helyzetet és cseppet sem akad fenn rajta. ~Jó olyanok társaságában lenni, akik ennyire nyitottak és nem elítélők.~ A rosszalló fejcsóválásra továbbra is csak vigyorog, de vallatással sem lehetne kihúzni belőle semmit sem. A kérdésére kapott válaszon meglepődötten dől hátra a székében.*
- Sosem? Picit se? *Szemöldökei kérdőn kunkorodnak fölfelé és a nőstény tekintetét vizslatja.*
- Nem hiszel az érzelgősségben. De hiszen te nőstény vagy. Azok érzelgősek nem? *Valami nem teljesen tiszta neki a válasszal ezért tovább gondolkodik.*
- Vagy nagyon magasra tetted a mércét, vagy a szabados, független élet híve vagy. Más nem lehet. *Hangosan mondja ki véleményét, amivel tovább boncolja a témát. Ugyanakkor kap egy visszakérdést is ebben a témában.*
- Valahol megrekedtem két világ között. Emberi szokásokat vettem fel, de belül ork szív dobog. Nem vagyok igazán orkosan ork, sem emberes ember. Ezért választottam a magányos kalandor életet. Mindig is katona akartam lenni. Katonafeleségnek meg sosem jó lenni. *Lehet, hogy kissé kuszán fogalmaz, de talán a lényeg leszűrhető belőle.*
- A másik meg, hogy ritka jó nőstényt találni. Az ork nőstényeket már túl barbárnak tekintem, az emberieket meg túl finomnak. Ezt rakd össze. *Nagyot nevet a dilemmán, amit minden gond nélkül oszt meg Winyra-val.*
- És neked mitől lenne egy ember hím igazi férfi? Talán képzeletben, de lenne olyan, aki érzelgőssé tudna tenni? Mivel lenne felruházva? *Ez már személyes kérdés a javából, de ezen az italszinten már szinte természetesen hat az ork szájából. Darok is kibeszél magáról mindent, még amit nem akarna is ennyi rum után. Most azonban kíváncsian figyeli a kék íriszek tündöklését.*
//Winyra//
*A beszélgetés hangulata egyre kötetleneb és fesztelenebb, amiben nagy hatása van az elfogyasztott kupica rumoknak is. Jót nevetnek rajta, hogy címeres ork nemest elég nehéz találni, ha létezik egyáltalán olyan. Winyra huncut mosolya és kacsintásából arra következtet, hogy jól érzi magát és kellően sokat ivott. ~Ember nőstény létére nagyon bájos. Csintalan egy tekintete van.~ Pár pillanatig tartja a szemkontaktust és elmélyed a kék íriszekben. A pillantása az ital miatt hosszúra sikeredik, de ezt nem érzékeli már. Helyzetéből a másik nevetése rántja vissza a valóságba, mikor Darok felnyalábolja az asztalra folyt rumot. Winyra könnyedén veszi a helyzetet és cseppet sem akad fenn rajta. ~Jó olyanok társaságában lenni, akik ennyire nyitottak és nem elítélők.~ A rosszalló fejcsóválásra továbbra is csak vigyorog, de vallatással sem lehetne kihúzni belőle semmit sem. A kérdésére kapott válaszon meglepődötten dől hátra a székében.*
- Sosem? Picit se? *Szemöldökei kérdőn kunkorodnak fölfelé és a nőstény tekintetét vizslatja.*
- Nem hiszel az érzelgősségben. De hiszen te nőstény vagy. Azok érzelgősek nem? *Valami nem teljesen tiszta neki a válasszal ezért tovább gondolkodik.*
- Vagy nagyon magasra tetted a mércét, vagy a szabados, független élet híve vagy. Más nem lehet. *Hangosan mondja ki véleményét, amivel tovább boncolja a témát. Ugyanakkor kap egy visszakérdést is ebben a témában.*
- Valahol megrekedtem két világ között. Emberi szokásokat vettem fel, de belül ork szív dobog. Nem vagyok igazán orkosan ork, sem emberes ember. Ezért választottam a magányos kalandor életet. Mindig is katona akartam lenni. Katonafeleségnek meg sosem jó lenni. *Lehet, hogy kissé kuszán fogalmaz, de talán a lényeg leszűrhető belőle.*
- A másik meg, hogy ritka jó nőstényt találni. Az ork nőstényeket már túl barbárnak tekintem, az emberieket meg túl finomnak. Ezt rakd össze. *Nagyot nevet a dilemmán, amit minden gond nélkül oszt meg Winyra-val.*
- És neked mitől lenne egy ember hím igazi férfi? Talán képzeletben, de lenne olyan, aki érzelgőssé tudna tenni? Mivel lenne felruházva? *Ez már személyes kérdés a javából, de ezen az italszinten már szinte természetesen hat az ork szájából. Darok is kibeszél magáról mindent, még amit nem akarna is ennyi rum után. Most azonban kíváncsian figyeli a kék íriszek tündöklését.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-02 11:22:04
Üzenet elküldve: 2020-12-02 11:22:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza//
*Még jó, hogy nincs tisztában az itteni farkastörvényekkel. Annál a bizonyos "biztonsági embernek felvett" orknál (hogy lehet egy orkot felvenni embernek?) pont ma szerzett priuszt a kovácsműhelyben. Ha kiderülne, hogy ráadásul itt szokott ólálkodni, és lesből támad, Nawanthiri lehet, szedné is a sátorfáját.
Mikor bejelenti, hogy most tej, reggel leves, a gnóm úgy megnézi magának, hogy kicsit meg is hőköl tőle.*
- Tudom, nem sör, de legalább finom. *próbál előállni valami magyarázattal, hogy miért nem tart a nyájjal. Balkócza mindenesetre annyit megállapíthat, hogy bele fog férni az egész korsó, még úgy is, hogy már van benne kettő. Amúgy sem egy nádszálkisasszony, a bő ruhái meg a kalapja pedig még nagyobbnak mutatják. Már éppen kezdene a pénzeszacskója után kotorászni, mikor a csapos közelebb inti magához.*
~Akkor az csillogott benned!~
*Csak az arany lehetett, amit megivott a tejjel. Rákérdezni azért nem mer, hogy mégis minek, mert ezek a városiak igen bonyolult népek, aztán lehet megbántaná szegény csapost. Lehet, így akar magának gazdag férjet fogni, mert az arany mindig oda megy, ahol már amúgy is van. "Türelmes Halott" mesélte, hogy a törpe lányoknál ez bevett módszer, lehet a gnómok is átvették.*
- Majd neked adom, ha találok benne. *mosolyodik el. Ki tudja - lehet elveszi az a sárgaszemű wegtoreni báró feleségül, aztán szórhatja a sok pénzt naphosszat. Van azonban itt egy másik bökkenő. A szobák, amik "szokásosak, tiszták és rendezettek".*
- És mit mondtál, amikor még nem ezt mondtad? *kíváncsiskodik. Nem mintha nem hinné el a hivatalos verziót, de azért nem árthat Balkóczáét is hallani. Közben azért előhalássza a zsebéből a szütyőjét. Leszámol a pultra 10 aranyat Balkócza Xavylari elé a tejért.
Aztán meg kifizeti a Szoba 16 aranyát is. *
*Még jó, hogy nincs tisztában az itteni farkastörvényekkel. Annál a bizonyos "biztonsági embernek felvett" orknál (hogy lehet egy orkot felvenni embernek?) pont ma szerzett priuszt a kovácsműhelyben. Ha kiderülne, hogy ráadásul itt szokott ólálkodni, és lesből támad, Nawanthiri lehet, szedné is a sátorfáját.
Mikor bejelenti, hogy most tej, reggel leves, a gnóm úgy megnézi magának, hogy kicsit meg is hőköl tőle.*
- Tudom, nem sör, de legalább finom. *próbál előállni valami magyarázattal, hogy miért nem tart a nyájjal. Balkócza mindenesetre annyit megállapíthat, hogy bele fog férni az egész korsó, még úgy is, hogy már van benne kettő. Amúgy sem egy nádszálkisasszony, a bő ruhái meg a kalapja pedig még nagyobbnak mutatják. Már éppen kezdene a pénzeszacskója után kotorászni, mikor a csapos közelebb inti magához.*
~Akkor az csillogott benned!~
*Csak az arany lehetett, amit megivott a tejjel. Rákérdezni azért nem mer, hogy mégis minek, mert ezek a városiak igen bonyolult népek, aztán lehet megbántaná szegény csapost. Lehet, így akar magának gazdag férjet fogni, mert az arany mindig oda megy, ahol már amúgy is van. "Türelmes Halott" mesélte, hogy a törpe lányoknál ez bevett módszer, lehet a gnómok is átvették.*
- Majd neked adom, ha találok benne. *mosolyodik el. Ki tudja - lehet elveszi az a sárgaszemű wegtoreni báró feleségül, aztán szórhatja a sok pénzt naphosszat. Van azonban itt egy másik bökkenő. A szobák, amik "szokásosak, tiszták és rendezettek".*
- És mit mondtál, amikor még nem ezt mondtad? *kíváncsiskodik. Nem mintha nem hinné el a hivatalos verziót, de azért nem árthat Balkóczáét is hallani. Közben azért előhalássza a zsebéből a szütyőjét. Leszámol a pultra 10 aranyat Balkócza Xavylari elé a tejért.
Aztán meg kifizeti a Szoba 16 aranyát is. *
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-02 07:20:26
Üzenet elküldve: 2020-12-02 07:20:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Nawanthiri //
*Nem is igazán azért vet véget az ásítás kiteljesítésének mert zavarná, hogy valaki éppen bámulja, csak a környezetből akkora részt takar ki a hatalmas szája, hogy az már veszélyes. Ki tudja mikor akar ráugrani egy bizonyos „biztonsági embernek felvett” ork a pult másik oldaláról. Akkor pedig készen kell álljon arra, hogy egy gyors mozdulattal kupán vágja egy üvegkorsóval.*
-Öh… jóóó. *Nyugtázza, azt, hogy a nő a feketelevest majd reggel szeretné meginni. Nincs hozzászokva az ilyen jellegű rendelésekhez, általában az italt az igény felmerülésének az időpontjában tölti ki, ha van rá megfelelő mértékű fedezet. Mikor meghallja a korsó tejet felszöknek a szemöldökei a homloka közepére. ~Végre egy okos ember, na de egy korsóval? ~ Lábujjhegyre emelkedik, hogy átlásson a pulton és szemügyre tudja venni mekkora is a nő, akiben elfér egy egész korsó tej. ~Ha csak nem arcot mosni akar vele. ~*
-A szoba ára 16 arany, a korsó tejé 10. *Tájékoztatja a vendéget egy rövid itallap mustra után.*
-Frissen fejt minden egyes nap, bizony! Nem sok helyen lehet ilyet találni. *Kezével kicsit közelebb inti a nőt, ő maga is odahajol, hogy más ne hallja, amit neki mond.*
-Azt hallottam, az a gazda, akitől a tejet vesszük néha aranyat kever a széna közé. Ne mondja el senkinek, de … én már találtam a reggeli pohár tejemben aranyat. *Súgja izgatott szorongással a hangjában.*
-Szóval vigyázva igya. *Kacsint a nőre, majd visszaegyenesedik a pult mögött.*
-A szobák a szokásosak, tiszták és rendezettek. *Ezt követően a mutató ujját az állára helyezve pillant fel, mintha elgondolkodtatná az imént elhangzott dolog, majd hozzáteszi.*
- Mármint azt mondták nekem, hogy ezt mondjam. *Kis magyarázat képen.*
*Nem is igazán azért vet véget az ásítás kiteljesítésének mert zavarná, hogy valaki éppen bámulja, csak a környezetből akkora részt takar ki a hatalmas szája, hogy az már veszélyes. Ki tudja mikor akar ráugrani egy bizonyos „biztonsági embernek felvett” ork a pult másik oldaláról. Akkor pedig készen kell álljon arra, hogy egy gyors mozdulattal kupán vágja egy üvegkorsóval.*
-Öh… jóóó. *Nyugtázza, azt, hogy a nő a feketelevest majd reggel szeretné meginni. Nincs hozzászokva az ilyen jellegű rendelésekhez, általában az italt az igény felmerülésének az időpontjában tölti ki, ha van rá megfelelő mértékű fedezet. Mikor meghallja a korsó tejet felszöknek a szemöldökei a homloka közepére. ~Végre egy okos ember, na de egy korsóval? ~ Lábujjhegyre emelkedik, hogy átlásson a pulton és szemügyre tudja venni mekkora is a nő, akiben elfér egy egész korsó tej. ~Ha csak nem arcot mosni akar vele. ~*
-A szoba ára 16 arany, a korsó tejé 10. *Tájékoztatja a vendéget egy rövid itallap mustra után.*
-Frissen fejt minden egyes nap, bizony! Nem sok helyen lehet ilyet találni. *Kezével kicsit közelebb inti a nőt, ő maga is odahajol, hogy más ne hallja, amit neki mond.*
-Azt hallottam, az a gazda, akitől a tejet vesszük néha aranyat kever a széna közé. Ne mondja el senkinek, de … én már találtam a reggeli pohár tejemben aranyat. *Súgja izgatott szorongással a hangjában.*
-Szóval vigyázva igya. *Kacsint a nőre, majd visszaegyenesedik a pult mögött.*
-A szobák a szokásosak, tiszták és rendezettek. *Ezt követően a mutató ujját az állára helyezve pillant fel, mintha elgondolkodtatná az imént elhangzott dolog, majd hozzáteszi.*
- Mármint azt mondták nekem, hogy ezt mondjam. *Kis magyarázat képen.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-02 05:19:43
Üzenet elküldve: 2020-12-02 05:19:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// A művészet oltárán //
- Ne aggódjék *mosolyodik el.* - Az a név majd Önre talál úgyis. *A vörös nem könyörül, nem veszi le a művész válláról a terhet, hogy elnevezze helyette a megálmodott múzsát. Ez a feladat bizony a férfira vár.
A vázlatokat nézve látja a finom vonalvezetést, de inkább precíz struktúrának tűnnek a rajzok, mint lendületes skiccnek, melyek egy piktor fejében felsejlő látomást hivatottak megfogni. Figyel az arányokra és értőn kezeli a perspektívát, ez még ennyiből is kivehető.
Az invitálás egy kicsit újfent meglepi, de Yeza nem olyan lány, akit ennyi megszeppent. A férfi után lép az erkélyre. Talán Elgroon mesternek egészen ki is ment a fejéből, hogy modellje még mindig meztelen és így mutatkozni egy kivilágított szoba balkonján, nos, e helyen leginkább múltidéző, ha már szóba jött a fogadó előélete.
Yeza azért viszonylag diszkréten a mester mögé húzódik, s csak a válla felett tekint le az éjszakai Arthenior látképére.*
- Valóban lenyűgöző *mondja, aztán a kis kitérő után vissza is térnek a szobába. A hűvös levegőtől borzongásra csípett bőr csak még vonzóbbá teszi a Rőt látványát. Odakint immár egyre hidegebbek az esték, ez tagadhatatlan, de Yeza csak akkor kezd el öltözködni, miután ráérős kortyonként kiitta a bort a poharából.*
- Tehát építész is? *biccenti félre a fejét. Kérdésként teszi fel, de valójában inkább kijelentés, melyben udvariasan konstatálja az elmondottakat.* - Azért ne adja fel. A nemességet nem lehet csak úgy felszámolni. A neves családok annak idején is fel kellett, hogy emelkedjenek. A vagyon egy idő után mindig összegyűlik egyesek kezében. A tehetősebb réteg pedig elválni óhajt az aljanéptől, miképp a víztől az olaj. Higgye el, azok a kúriák hamarosan újjáépülhetnek. Kereskedők, tanácstagok, hivatalnokok költöznek majd be. Talán eleinte nem lesznek olyan fényűzőek, mint hajdanán, de idővel... *csak elmosolyodik, mint aki pontosan tudja, hogy megy ez. Lesimítja a ruháját és a válla mögé igazítja rőt tincseit.
A kikötői új fogadó hírére feljebb rebben kissé az egyik szemöldöke, de végül nem kommentálja.*
- Régebben *feleli egyszerűen. Felsejlik benne Darelld emléke. Mintha egy pillanatra érzékenyen húzódna az apró sebhely a talpán. És felidéződik az édesen buja éj is Essan és a bájos Cassy társaságában. A kevéske igazán jó emlék egyike az elmúlt évekből.*
- Ugyan. Sokan hagynak hátra gyermeket, de semmi letéteményt. A vérvonal magában csak a természetes késztetés folyománya, naggyá csakis a tehetség hagyatéka teheti. A leggyakrabban csupán valamely nagy előd emlékén élősködnek a leszármazottak, míg aztán szépen kifakulnak ők is. Önt ellenben a művei tovább éltetik. Örökségét pedig továbbadhatja egy tanítványnak, akit érdemei szerint választ.
*Tetszik neki, hogy a férfi udvariasan beletörődik a titokzatosságába, de látszik, hogy még így sem tud ellenállni a puhatolózásnak.*
- Hiába is tagadnám *mondja egy rőt tincsével játszadozva.* - A mester szeme túl éles. Úgysem siklana el szülőföldem jegyei felett. *Yeza sosem titkolta a származását. Nem is nagyon tudná. Ha a külseje nem volna árulkodó, a természetéből akkor is hamar kitűnne, hogy a Tűz Városa nevelte.*
// A művészet oltárán //
- Ne aggódjék *mosolyodik el.* - Az a név majd Önre talál úgyis. *A vörös nem könyörül, nem veszi le a művész válláról a terhet, hogy elnevezze helyette a megálmodott múzsát. Ez a feladat bizony a férfira vár.
A vázlatokat nézve látja a finom vonalvezetést, de inkább precíz struktúrának tűnnek a rajzok, mint lendületes skiccnek, melyek egy piktor fejében felsejlő látomást hivatottak megfogni. Figyel az arányokra és értőn kezeli a perspektívát, ez még ennyiből is kivehető.
Az invitálás egy kicsit újfent meglepi, de Yeza nem olyan lány, akit ennyi megszeppent. A férfi után lép az erkélyre. Talán Elgroon mesternek egészen ki is ment a fejéből, hogy modellje még mindig meztelen és így mutatkozni egy kivilágított szoba balkonján, nos, e helyen leginkább múltidéző, ha már szóba jött a fogadó előélete.
Yeza azért viszonylag diszkréten a mester mögé húzódik, s csak a válla felett tekint le az éjszakai Arthenior látképére.*
- Valóban lenyűgöző *mondja, aztán a kis kitérő után vissza is térnek a szobába. A hűvös levegőtől borzongásra csípett bőr csak még vonzóbbá teszi a Rőt látványát. Odakint immár egyre hidegebbek az esték, ez tagadhatatlan, de Yeza csak akkor kezd el öltözködni, miután ráérős kortyonként kiitta a bort a poharából.*
- Tehát építész is? *biccenti félre a fejét. Kérdésként teszi fel, de valójában inkább kijelentés, melyben udvariasan konstatálja az elmondottakat.* - Azért ne adja fel. A nemességet nem lehet csak úgy felszámolni. A neves családok annak idején is fel kellett, hogy emelkedjenek. A vagyon egy idő után mindig összegyűlik egyesek kezében. A tehetősebb réteg pedig elválni óhajt az aljanéptől, miképp a víztől az olaj. Higgye el, azok a kúriák hamarosan újjáépülhetnek. Kereskedők, tanácstagok, hivatalnokok költöznek majd be. Talán eleinte nem lesznek olyan fényűzőek, mint hajdanán, de idővel... *csak elmosolyodik, mint aki pontosan tudja, hogy megy ez. Lesimítja a ruháját és a válla mögé igazítja rőt tincseit.
A kikötői új fogadó hírére feljebb rebben kissé az egyik szemöldöke, de végül nem kommentálja.*
- Régebben *feleli egyszerűen. Felsejlik benne Darelld emléke. Mintha egy pillanatra érzékenyen húzódna az apró sebhely a talpán. És felidéződik az édesen buja éj is Essan és a bájos Cassy társaságában. A kevéske igazán jó emlék egyike az elmúlt évekből.*
- Ugyan. Sokan hagynak hátra gyermeket, de semmi letéteményt. A vérvonal magában csak a természetes késztetés folyománya, naggyá csakis a tehetség hagyatéka teheti. A leggyakrabban csupán valamely nagy előd emlékén élősködnek a leszármazottak, míg aztán szépen kifakulnak ők is. Önt ellenben a művei tovább éltetik. Örökségét pedig továbbadhatja egy tanítványnak, akit érdemei szerint választ.
*Tetszik neki, hogy a férfi udvariasan beletörődik a titokzatosságába, de látszik, hogy még így sem tud ellenállni a puhatolózásnak.*
- Hiába is tagadnám *mondja egy rőt tincsével játszadozva.* - A mester szeme túl éles. Úgysem siklana el szülőföldem jegyei felett. *Yeza sosem titkolta a származását. Nem is nagyon tudná. Ha a külseje nem volna árulkodó, a természetéből akkor is hamar kitűnne, hogy a Tűz Városa nevelte.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-01 18:58:22
Üzenet elküldve: 2020-12-01 18:58:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás másnap reggel//
* Sikeresen elintézett mindent. Már csak a reggeli van hátra. Kifizeti azt a gnóm pultos lánynak és aztán helyet is foglal Ephemia kisasszony mellett. Szerencsére a reggelije hamar megérkezik, így aztán ő is nekiláthat az étkezésnek. Illedelmes kérdést kap, amit ő maga is feltett volna, de megelőzték.*
- Én jól aludtam. Köszönöm kérdését!* Feleli a nőnek. Vissza már nem tud kérdezni, mert már alapból válaszol is rá megrendelője.*
- Örülök, hogy ön is jól aludt. Így legalább kipihenten vághatunk neki az útnak.* Hamar elfogy szerény reggelije, így aztán már mehetnek is.*
- Szerintem az én hátasomat is felkészítették az útra.* Ha tényleg minden készen áll, akkor együtt el is hagyhatják a Kalmár épületét. Az istállóban pedig már, ahogyan meghagyta lova készen is áll az útra. A szükséges kellékek is fel vannak erősítve Paripára. Valószínűleg a Ephemia kisasszonynak sem kell bajlódnia a lovával, mert hát itt van rá a személyzet. Fel is kapaszkodik lova nyergébe, hogy aztán együtt indulhassanak el a közös útra. Már nagyon izgatott a művész a munka miatt.*
- Nos, akkor kérem vezessen!* Felzárkózik a másik lova mellé és úgy megy abba az irányba, amerre éppen utasítják.*
- Mennyi időbe telik ez az út?* Kíváncsiskodik egy kicsit, hogy mégse teljesen csöndben haladjanak.*
* Sikeresen elintézett mindent. Már csak a reggeli van hátra. Kifizeti azt a gnóm pultos lánynak és aztán helyet is foglal Ephemia kisasszony mellett. Szerencsére a reggelije hamar megérkezik, így aztán ő is nekiláthat az étkezésnek. Illedelmes kérdést kap, amit ő maga is feltett volna, de megelőzték.*
- Én jól aludtam. Köszönöm kérdését!* Feleli a nőnek. Vissza már nem tud kérdezni, mert már alapból válaszol is rá megrendelője.*
- Örülök, hogy ön is jól aludt. Így legalább kipihenten vághatunk neki az útnak.* Hamar elfogy szerény reggelije, így aztán már mehetnek is.*
- Szerintem az én hátasomat is felkészítették az útra.* Ha tényleg minden készen áll, akkor együtt el is hagyhatják a Kalmár épületét. Az istállóban pedig már, ahogyan meghagyta lova készen is áll az útra. A szükséges kellékek is fel vannak erősítve Paripára. Valószínűleg a Ephemia kisasszonynak sem kell bajlódnia a lovával, mert hát itt van rá a személyzet. Fel is kapaszkodik lova nyergébe, hogy aztán együtt indulhassanak el a közös útra. Már nagyon izgatott a művész a munka miatt.*
- Nos, akkor kérem vezessen!* Felzárkózik a másik lova mellé és úgy megy abba az irányba, amerre éppen utasítják.*
- Mennyi időbe telik ez az út?* Kíváncsiskodik egy kicsit, hogy mégse teljesen csöndben haladjanak.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-01 16:06:00
Üzenet elküldve: 2020-12-01 16:06:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza//
*Szótlanul figyeli, ahogy a csapos mókol a pult alatt. Nem tudja, mit csinál, de olyan megnyugtatóan kiszámíthatók a mozdulatai, hogy a lány órákig el tudná nézni. Aztán beleásít egy hatalmasat Nawanthiri képébe.*
~Ennek látom az alját.~
*Gondolja mélán. Hirtelen megrándulnak a szemöldökei:*
~De mi csillog benne...?~
*Fél szemére hunyorítva közelebb hajol egy kicsit, de mielőtt kideríthetné, Balkócza észreveszi, hogy állnak előtte, és gyorsan becsukja a száját. Nawanthiri olyan ártatlan arccal egyenesedik ki, mintha az lenne az élet rendje, hogy aki ásít, abba belenéznek, de azért titkon reméli, hogy nem bukott le.*
- Jó, akkor azt majd reggel kérek. *nyugtázza érezhető megkönnyebbüléssel, hogy feketeleves márpedig van.*
- Most kérek szépen egy korsó meleg tejet mézzel, egy szobát meg egy fürdőt. *ahogy sorolja, a szabad kezén hüvelykujjal számolja őket a mutatóujja percein. Nagy gonddal kimunkált listáról lehet szó. Halványan motoszkál benne, hogy a csapos mintha nem értett volna maradéktalanul egyet valamelyik megmozdulásával, de gyorsan elhessegeti az érzést.*
~Én csak belenéztem. Éppen hogy. Késő is van már. Biztos nem haragszik meg érte...~
*Szótlanul figyeli, ahogy a csapos mókol a pult alatt. Nem tudja, mit csinál, de olyan megnyugtatóan kiszámíthatók a mozdulatai, hogy a lány órákig el tudná nézni. Aztán beleásít egy hatalmasat Nawanthiri képébe.*
~Ennek látom az alját.~
*Gondolja mélán. Hirtelen megrándulnak a szemöldökei:*
~De mi csillog benne...?~
*Fél szemére hunyorítva közelebb hajol egy kicsit, de mielőtt kideríthetné, Balkócza észreveszi, hogy állnak előtte, és gyorsan becsukja a száját. Nawanthiri olyan ártatlan arccal egyenesedik ki, mintha az lenne az élet rendje, hogy aki ásít, abba belenéznek, de azért titkon reméli, hogy nem bukott le.*
- Jó, akkor azt majd reggel kérek. *nyugtázza érezhető megkönnyebbüléssel, hogy feketeleves márpedig van.*
- Most kérek szépen egy korsó meleg tejet mézzel, egy szobát meg egy fürdőt. *ahogy sorolja, a szabad kezén hüvelykujjal számolja őket a mutatóujja percein. Nagy gonddal kimunkált listáról lehet szó. Halványan motoszkál benne, hogy a csapos mintha nem értett volna maradéktalanul egyet valamelyik megmozdulásával, de gyorsan elhessegeti az érzést.*
~Én csak belenéztem. Éppen hogy. Késő is van már. Biztos nem haragszik meg érte...~
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-01 12:53:07
Üzenet elküldve: 2020-12-01 12:53:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Nawanthiri //
*Éppen a poharakat rendezi a pult alatt, jobbról balra és fordítva, tologatja, hogy annak hangja legyen és az elfoglaltság látszatát keltse. Kezdi már unni a tevékenységet és kikívánkozik egy bitang nagy ásítás is, amire fel kell emelje az állát, így számlálhatja meg az összes létező fogát Nawanthiri, aki ott ácsorog előtte. Mikor észreveszi gyorsan bezárja a száját és laposakat pislog a nő irányába, látszik rajta, nem igazán van kedve megkérdezni, hogy mivel is szolgálhatna. Neki jó lenne így, ahogy vannak most, egymást szemlélve. De elrontja a játékot a nő és megszólal. ~Pedig azt hittem lehetünk barátok. ~*
-Lehet. *Válaszol egyszerűen a feltett kérdésre, bár nem igazán hitte, hogy valaha, valaki csak ezért a förmedvényért fog idelátogatni. ~De a sör népszerűbb. Aztán az a sok ember már csak tudja mi a jó… vagy nem. ~ Közben a nőt bámulva törölgetni kezdi a pultot, úgy, hogy oda se néz.*
*Éppen a poharakat rendezi a pult alatt, jobbról balra és fordítva, tologatja, hogy annak hangja legyen és az elfoglaltság látszatát keltse. Kezdi már unni a tevékenységet és kikívánkozik egy bitang nagy ásítás is, amire fel kell emelje az állát, így számlálhatja meg az összes létező fogát Nawanthiri, aki ott ácsorog előtte. Mikor észreveszi gyorsan bezárja a száját és laposakat pislog a nő irányába, látszik rajta, nem igazán van kedve megkérdezni, hogy mivel is szolgálhatna. Neki jó lenne így, ahogy vannak most, egymást szemlélve. De elrontja a játékot a nő és megszólal. ~Pedig azt hittem lehetünk barátok. ~*
-Lehet. *Válaszol egyszerűen a feltett kérdésre, bár nem igazán hitte, hogy valaha, valaki csak ezért a förmedvényért fog idelátogatni. ~De a sör népszerűbb. Aztán az a sok ember már csak tudja mi a jó… vagy nem. ~ Közben a nőt bámulva törölgetni kezdi a pultot, úgy, hogy oda se néz.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-01 08:34:13
Üzenet elküldve: 2020-12-01 08:34:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás másnap reggel//
*A reggeli, amiért fizetett, hamarosan megérkezik a gnóm felszolgáló által. Intéz felé egy mosolyt, majd a kérdésre megrázza a fejét.*
- Nem, köszönöm. Itt fogyasztom el. ~Egy egész disznót meg tudnék most enni amúgy is.~
*Neki is lát hát az ételeknek, s nemsokára Elgroon is megérkezik. Lenyeli az épp szájában lévő falatot és köszönti a férfit.*
- Szép jó reggelt! Ugyan, nem sietek én sehová.
*S hagyja, hadd intézze el ügyes-bajos dolgait, mielőtt indulnának. A pogácsa, a sütemény és az ital szépen lassan elfogynak, s ha Elgroon visszatér társaságába, kérdez is tőle, pusztán udvariasságból.*
- Hogy aludt, Tramal Úr? Én egész kellemesen. Készen áll hát az útra?
*Amennyiben mindketten elkészülnek, főleg Elgroon, akkor egy kis szóváltás után fel is áll helyéről.*
- Én kész vagyok, a dolgaim is lehoztam a szobából. Induljunk hát!
*Persze ha a férfi beleegyezik, akkor indul csak ki a fogadótérből az istállóba, hogy előhozza lovát, s mutassa az utat ideiglenes útitársának kifelé Artheniorból, a birtoka irányába.*
*A reggeli, amiért fizetett, hamarosan megérkezik a gnóm felszolgáló által. Intéz felé egy mosolyt, majd a kérdésre megrázza a fejét.*
- Nem, köszönöm. Itt fogyasztom el. ~Egy egész disznót meg tudnék most enni amúgy is.~
*Neki is lát hát az ételeknek, s nemsokára Elgroon is megérkezik. Lenyeli az épp szájában lévő falatot és köszönti a férfit.*
- Szép jó reggelt! Ugyan, nem sietek én sehová.
*S hagyja, hadd intézze el ügyes-bajos dolgait, mielőtt indulnának. A pogácsa, a sütemény és az ital szépen lassan elfogynak, s ha Elgroon visszatér társaságába, kérdez is tőle, pusztán udvariasságból.*
- Hogy aludt, Tramal Úr? Én egész kellemesen. Készen áll hát az útra?
*Amennyiben mindketten elkészülnek, főleg Elgroon, akkor egy kis szóváltás után fel is áll helyéről.*
- Én kész vagyok, a dolgaim is lehoztam a szobából. Induljunk hát!
*Persze ha a férfi beleegyezik, akkor indul csak ki a fogadótérből az istállóba, hogy előhozza lovát, s mutassa az utat ideiglenes útitársának kifelé Artheniorból, a birtoka irányába.*
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-30 22:47:31
Üzenet elküldve: 2020-11-30 22:47:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*A rabszolgaság kérdéséhez, ahogy a hagyományos értelemben vett szolgasághoz, mindig is szabadelvű idealizmussal állt, tőle talán meglepően naiv módon. Ezért lehet, hogy Darok elmesélt sorsa érzékeny húrokat pendít meg benne, az pedig az alkoholtól, hogy jobban nem megy bele a kérdéskör fejtegetésébe. Elképzelhető, hogy mindkét fél számára szerencse ez.
Mindenesetre, a kellemetlenebb témák során átlépve jóval kedélyesebb, egy kellemesen italozós este hangulatához eggyel jobban passzoló terület tárgyalásába kezdhetnek. Nevezetesen a romantikus és kevésbé romantikus társas kapcsolatok kivesézésére kerül a sor.*
- Na látod, olyan szerzetről még én se! *Nevet fel Darok hárításán, s bár nem pont úgy gondolta ezt a dolgot, ahogy lecsapódott, igazítani nem fog rajta. Nincs már olyan állapotban, hogy helyesbítésekbe bocsátkozzon. Nem úgy a hím, ki szinte azonmód szabadkozásba kezd, amint a lány irányából félreértést neszel.*
- Tudom, tudom. *Ingatja fejét vihogva néhányszor nemlegesen.* Sose úgy akarnak. *Somolygássá szelídülnek gesztusai, még egy sejtelmes kacsintást is megenged magának, csak úgy, játékosan, minden komoly szándéktól mentesen. Egyszerűen, mert ő ilyen. Akkor is ilyen lenne, ha nem fűtené nyolc kupica rum tűzpirosra mindkét orcáját. Tényleg kezd melege lenni.
A huncutabbnál huncutabb kérdések pedig csak pattognak ide-oda a kettős között, mintha valami furcsa mérkőzést játszanának, csak immár nem ivási készségeiket mérik össze. Ami nem is akkora baj, hiszen kalmárunknak annyira nincsen már hatalma motoros készségei felett, hogy jókora mennyiséget pocsékol el a két pohár ital kitöltése közben az értékes nedűből. Illetve pocsékolna, ha asztaltársa nem sietne azonnal a helyzet megmentésére. A reflexszerű mozdulatot, hasonló módon hátra hőkölve szemléli, majd, mikor a másik szabadkozásba kezd, persze felnevet.*
- Nekem kell bocsánatot kérni, én öntözgetek itt összevissza. Igazad is van! *Semmi furcsállást nem láthat a kékekben Darok, egyszerűen csak meglepte a mozdulatsor. Ahogy a másik sejtelmes mosolygása, nem gondolta, hogy ilyen oldala is létezik a hímnek. Rókavigyorral felel, ha a kurta válasz is elhangzik.*
- Akadt, mi? *Mímelt rosszallással csóválja meg fejét, de feladja faggatását. Úgy tűnik, harapófogóval sem tudna kiszedni több hálószobatitkot ivócimborájából. Helyette újabbat kortyol inkább a fekete tinktúrából, hosszan ízlelgetve a kellemes aromákat. Ennek köszönhetően majdnem félre is nyel, ahogy Darok újra kérdez.*
- Én... *Váratlanul érte a felvetés, bár válasza előre borítékolva pihen az ilyen esetekre. Párat lötyögtet azért poharán, mielőtt újra szólalna, sőt, hirtelen elhatározásból egyben lehajtja a maradékot.* Nem.
*Kékjeit elszakítja a másik szempártól, kurtán fürkészi az asztallapot, babrál az üresen maradt pohárral, végül ismét a vörös tekintetet keresi.*
- Nem hiszek az efféle érzelmességben. *Nincs szokva hozzá, hogy őszintén beszéljen érzéseiről, gondolatairól ilyen vetületekben. Bár az is igaz, hogy most nagyon ellenére sincs a dolog, az alkohol ezen a téren is oldja amúgy is csekély gátlásait.*
- Hát te? Alapítanál családot? *Kíváncsiskodik viszont, miközben újabb két adag kitöltésének fog neki.*
//Darok//
*A rabszolgaság kérdéséhez, ahogy a hagyományos értelemben vett szolgasághoz, mindig is szabadelvű idealizmussal állt, tőle talán meglepően naiv módon. Ezért lehet, hogy Darok elmesélt sorsa érzékeny húrokat pendít meg benne, az pedig az alkoholtól, hogy jobban nem megy bele a kérdéskör fejtegetésébe. Elképzelhető, hogy mindkét fél számára szerencse ez.
Mindenesetre, a kellemetlenebb témák során átlépve jóval kedélyesebb, egy kellemesen italozós este hangulatához eggyel jobban passzoló terület tárgyalásába kezdhetnek. Nevezetesen a romantikus és kevésbé romantikus társas kapcsolatok kivesézésére kerül a sor.*
- Na látod, olyan szerzetről még én se! *Nevet fel Darok hárításán, s bár nem pont úgy gondolta ezt a dolgot, ahogy lecsapódott, igazítani nem fog rajta. Nincs már olyan állapotban, hogy helyesbítésekbe bocsátkozzon. Nem úgy a hím, ki szinte azonmód szabadkozásba kezd, amint a lány irányából félreértést neszel.*
- Tudom, tudom. *Ingatja fejét vihogva néhányszor nemlegesen.* Sose úgy akarnak. *Somolygássá szelídülnek gesztusai, még egy sejtelmes kacsintást is megenged magának, csak úgy, játékosan, minden komoly szándéktól mentesen. Egyszerűen, mert ő ilyen. Akkor is ilyen lenne, ha nem fűtené nyolc kupica rum tűzpirosra mindkét orcáját. Tényleg kezd melege lenni.
A huncutabbnál huncutabb kérdések pedig csak pattognak ide-oda a kettős között, mintha valami furcsa mérkőzést játszanának, csak immár nem ivási készségeiket mérik össze. Ami nem is akkora baj, hiszen kalmárunknak annyira nincsen már hatalma motoros készségei felett, hogy jókora mennyiséget pocsékol el a két pohár ital kitöltése közben az értékes nedűből. Illetve pocsékolna, ha asztaltársa nem sietne azonnal a helyzet megmentésére. A reflexszerű mozdulatot, hasonló módon hátra hőkölve szemléli, majd, mikor a másik szabadkozásba kezd, persze felnevet.*
- Nekem kell bocsánatot kérni, én öntözgetek itt összevissza. Igazad is van! *Semmi furcsállást nem láthat a kékekben Darok, egyszerűen csak meglepte a mozdulatsor. Ahogy a másik sejtelmes mosolygása, nem gondolta, hogy ilyen oldala is létezik a hímnek. Rókavigyorral felel, ha a kurta válasz is elhangzik.*
- Akadt, mi? *Mímelt rosszallással csóválja meg fejét, de feladja faggatását. Úgy tűnik, harapófogóval sem tudna kiszedni több hálószobatitkot ivócimborájából. Helyette újabbat kortyol inkább a fekete tinktúrából, hosszan ízlelgetve a kellemes aromákat. Ennek köszönhetően majdnem félre is nyel, ahogy Darok újra kérdez.*
- Én... *Váratlanul érte a felvetés, bár válasza előre borítékolva pihen az ilyen esetekre. Párat lötyögtet azért poharán, mielőtt újra szólalna, sőt, hirtelen elhatározásból egyben lehajtja a maradékot.* Nem.
*Kékjeit elszakítja a másik szempártól, kurtán fürkészi az asztallapot, babrál az üresen maradt pohárral, végül ismét a vörös tekintetet keresi.*
- Nem hiszek az efféle érzelmességben. *Nincs szokva hozzá, hogy őszintén beszéljen érzéseiről, gondolatairól ilyen vetületekben. Bár az is igaz, hogy most nagyon ellenére sincs a dolog, az alkohol ezen a téren is oldja amúgy is csekély gátlásait.*
- Hát te? Alapítanál családot? *Kíváncsiskodik viszont, miközben újabb két adag kitöltésének fog neki.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-30 13:09:46
Üzenet elküldve: 2020-11-30 13:09:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
*Egy hosszas nap után, melyet keresgéléssel és tanulással töltött, céltalanul kóvályog a polgárnegyedben, ahol sokszor megfordult már és általában csak áthalad rajta. Most azonban megpillantva egy számára eddig idegen fogadót, ahonnét hívogatva szűrődik ki a fáklyák tüzének lágy fénye, tompa beszélgetések és kacarászások ütik fülét, az ilyen-olyan ételek és italok illatgombolyagja pedig ellenállhatatlanná válik ebben a hidegben. Sóvárgása akkor válik döntéssé, amikor megpillantja az a bizonyos leviatánt a címeren, annak pedig nem tud nemet mondani. Mégis ki tudna? Eltöpreng, vajon korábbi utastársa erről a helyről beszélt, mert elég nagy esély akad rá, hogy ez a fogadó kerülte el figyelmüket és kötöttek végül ki a Pegazusban. Ha az elmélete igaz, akkor odabent a bor olcsó, a hangulat jó és az időjárás nem térdet remegtető. Hamar be is löki a számára nehézkes ajtót, körbetekintés nélkül rohamozza meg a bárpultot, ahol a bárszék lábtámaszára lépve feltolja magát egy beszédképes magasságba.*
- Egy pohár bort kérem, jó estét! *Int a pultosnak, mire hamarosan kézbe is kapja az úgynevezett Jám bort, amiért meglepetésére csak 9 aranyat kérnek el. Szerencsére azért jutott hozzá egy kevés arany az azóta itt eltöltött idő alatt. Igaz, nem veti meg a pénz, de "innen-onnan" azért a megélhetőséget szolgáló minimumot beszerzi. Emelve poharát biccent a pultosnak, hirtelen hátrálva azonban megbotlik egy szék lábában, egyensúlyáért küzdve pedig rálép hosszú köpenyére, ami ismét megtántorítja, borát magasan tartva koncentrál. Az. A. Legfontosabb. Így halad előre, szemét le sem véve italáról, mígnem ügyetlenül nekiszalad egy asztalnak, ahol persze ülnek. Szabad tenyerével az asztal lapjának nehezedik, fejét az ott ülővel egy szintre engedve fejezi be tusáját, először az italára, majd a többiekre pillantva diadalittasan elkönyveli, hogy a bor meg van.*
- Elnézést! *Egyenesedik fel, két kezét ártatlankodva maga mellé emeli. Választ nem várva éppen távozna is, amikor rájön, éppen az ülőhelyek elosztásán megy a harc, hárman is várakoznak, valószínűleg pont oly' idegenben, ahogy ő is idetévedt, így igazából akár csatlakozhatna is hozzájuk. Így egy rövidebb, nem a kellemetlenségig feszegetett pillanat után megkockáztatja a megkockázni valót és igyekszik feltenni kérdését:*
- Ha már így belétek estem... Örvendek! *Mosolyog, ismét körbe pillantva a kisebb társaságon, s mielőtt folytathatná, meglepetten szúr ki egy ismerős arcot egyetlen férfi társával a hölgyek fölé magasodni.*
- Hát te? *Pillantja meg a hóhajú ismerősét és alig bírja ki hatalmas mosoly nélkül az élet tréfáját, hogy pont ma, pont itt, pont ilyen ügyetlenül összefussanak.*
//Egy új korszak hajnala//
*Egy hosszas nap után, melyet keresgéléssel és tanulással töltött, céltalanul kóvályog a polgárnegyedben, ahol sokszor megfordult már és általában csak áthalad rajta. Most azonban megpillantva egy számára eddig idegen fogadót, ahonnét hívogatva szűrődik ki a fáklyák tüzének lágy fénye, tompa beszélgetések és kacarászások ütik fülét, az ilyen-olyan ételek és italok illatgombolyagja pedig ellenállhatatlanná válik ebben a hidegben. Sóvárgása akkor válik döntéssé, amikor megpillantja az a bizonyos leviatánt a címeren, annak pedig nem tud nemet mondani. Mégis ki tudna? Eltöpreng, vajon korábbi utastársa erről a helyről beszélt, mert elég nagy esély akad rá, hogy ez a fogadó kerülte el figyelmüket és kötöttek végül ki a Pegazusban. Ha az elmélete igaz, akkor odabent a bor olcsó, a hangulat jó és az időjárás nem térdet remegtető. Hamar be is löki a számára nehézkes ajtót, körbetekintés nélkül rohamozza meg a bárpultot, ahol a bárszék lábtámaszára lépve feltolja magát egy beszédképes magasságba.*
- Egy pohár bort kérem, jó estét! *Int a pultosnak, mire hamarosan kézbe is kapja az úgynevezett Jám bort, amiért meglepetésére csak 9 aranyat kérnek el.
Szerencsére azért jutott hozzá egy kevés arany az azóta itt eltöltött idő alatt. Igaz, nem veti meg a pénz, de "innen-onnan" azért a megélhetőséget szolgáló minimumot beszerzi. Emelve poharát biccent a pultosnak, hirtelen hátrálva azonban megbotlik egy szék lábában, egyensúlyáért küzdve pedig rálép hosszú köpenyére, ami ismét megtántorítja, borát magasan tartva koncentrál. Az. A. Legfontosabb. Így halad előre, szemét le sem véve italáról, mígnem ügyetlenül nekiszalad egy asztalnak, ahol persze ülnek. Szabad tenyerével az asztal lapjának nehezedik, fejét az ott ülővel egy szintre engedve fejezi be tusáját, először az italára, majd a többiekre pillantva diadalittasan elkönyveli, hogy a bor meg van.*- Elnézést! *Egyenesedik fel, két kezét ártatlankodva maga mellé emeli. Választ nem várva éppen távozna is, amikor rájön, éppen az ülőhelyek elosztásán megy a harc, hárman is várakoznak, valószínűleg pont oly' idegenben, ahogy ő is idetévedt, így igazából akár csatlakozhatna is hozzájuk. Így egy rövidebb, nem a kellemetlenségig feszegetett pillanat után megkockáztatja a megkockázni valót és igyekszik feltenni kérdését:*
- Ha már így belétek estem... Örvendek! *Mosolyog, ismét körbe pillantva a kisebb társaságon, s mielőtt folytathatná, meglepetten szúr ki egy ismerős arcot egyetlen férfi társával a hölgyek fölé magasodni.*
- Hát te? *Pillantja meg a hóhajú ismerősét és alig bírja ki hatalmas mosoly nélkül az élet tréfáját, hogy pont ma, pont itt, pont ilyen ügyetlenül összefussanak.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-30 09:43:40
Üzenet elküldve: 2020-11-30 09:43:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza Xavylari//
*Öreg este van már, mire a fogadóhoz ér. Idefelé jövet négyszer is útbaigazítást kért, mert a zegzugos, sötét utcákon nem volt biztos magában. Közben megtudta, hogy a hely régen bordély volt, és Kósza Pintynek hívták. Hogy egy igazi, sárgaszemű wegtoreni báró vette meg, aki soha nem alszik, és úgy lát a sötétben, mint a macska. Hogy lakik benn egy igazi wegtoreni fúria is, aki mindig összeveszik a zenészekkel. Hogy vigyázni kell a csapossal, mert bolondnak mutatja magát, miközben rafinált. Egy szó, mint száz: híre van a helynek.
Amikor Nawanthiri benyit, nem néz se jobbra, se balra, hanem egyenest a pulthoz somfordál. Láthatóan hosszú napja volt: lóg füle-farka, a szeme körül nagy fáradtságkarikák, ruháin por és sárfoltok. Tekintetével a csapost keresi - legyen bolond vagy rafinált - és ha sikerül magára vonnia a figyelmét, fel is teszi neki a mindent eldöntő, nyolcaranyas kérdést:*
- Jó estét. Lehet itt kapni feketelevest?
*Öreg este van már, mire a fogadóhoz ér. Idefelé jövet négyszer is útbaigazítást kért, mert a zegzugos, sötét utcákon nem volt biztos magában. Közben megtudta, hogy a hely régen bordély volt, és Kósza Pintynek hívták. Hogy egy igazi, sárgaszemű wegtoreni báró vette meg, aki soha nem alszik, és úgy lát a sötétben, mint a macska. Hogy lakik benn egy igazi wegtoreni fúria is, aki mindig összeveszik a zenészekkel. Hogy vigyázni kell a csapossal, mert bolondnak mutatja magát, miközben rafinált. Egy szó, mint száz: híre van a helynek.
Amikor Nawanthiri benyit, nem néz se jobbra, se balra, hanem egyenest a pulthoz somfordál. Láthatóan hosszú napja volt: lóg füle-farka, a szeme körül nagy fáradtságkarikák, ruháin por és sárfoltok. Tekintetével a csapost keresi - legyen bolond vagy rafinált - és ha sikerül magára vonnia a figyelmét, fel is teszi neki a mindent eldöntő, nyolcaranyas kérdést:*
- Jó estét. Lehet itt kapni feketelevest?
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-30 00:40:02
Üzenet elküldve: 2020-11-30 00:40:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Jenari nem utasítja el a felkínált ülőhelyet, bár nem szeretné hosszúra nyújtani a beszélgetést. Némán helyet foglal egy hanyag huppanással, és mosollyal arcán röviden felméri beszélgetőpartnerét, majd rögvest a lényegre tér.*
- Szemfüles lánynak tűnsz, olyannak, akinek inkább az esze borotvaéles, mint a karmai. Feltételezem tudsz azért ezt-azt a környékről.
*Rövid szünetet tart, hogy ezen feltételezéseket esetleg megcáfolják, vagy csak udvariasságból, hogy Yezának némi teret engedjen.*
- Jenari.
*Zárja rövidre a bemutatkozást, amit korábban elmulasztott. Hangja rideg, teljes disszonanciában van most derűsnek tűnő mosolyával, és meleg, laza arckifejezésével, melyet az Ördögvigyornak köszönhet.*
- Meglett bizony. Úgy tűnik sajnálatos módon Denjaar Krultos kapitány szögre akasztotta szürke köpenyét.
*Természetesen apja állítólagos tartózkodási helyéről, vagy kitervelt úti céljáról mélyen hallgat, mert egyelőre nem kíván felesleges bajt a fejére küldeni.*
- Arra lennék kíváncsi, hogy akadnak e barátai, közismert ellenségei, vagy miegymás, hogy nagyjából tudjuk mit hagyott a nyakunkon.
*Ezt követően türelmesen vár, mert megérti ha Yezának el kell gondolkodnia mielőtt felel. Válaszától függetlenül a következőképpen folytatja.*
- Arra szeretnélek kérni, hogyha alkalmad engedi, akkor leköteleznél, ha diszkréten megérdeklődnéd ezeket. Természetesen nem kérem ingyen, a jutalmat te szabhatod meg, ha úgy tetszik.
*Hanyagul megrántja vállait, miközben visszaemlékszik arra, hogy Denjaar óva intette rosszakarói miatti veszélytől, és hogy emiatt titkolja el a nevét. Szerencséjére talán Gaerraloson kívül senki nm is sejti, hogy kinek a fattya.*
- Oh, illetve, mintha hallottam volna valami szóbeszédet egy arénáról. Erről mit tudsz?
*Jenari nem utasítja el a felkínált ülőhelyet, bár nem szeretné hosszúra nyújtani a beszélgetést. Némán helyet foglal egy hanyag huppanással, és mosollyal arcán röviden felméri beszélgetőpartnerét, majd rögvest a lényegre tér.*
- Szemfüles lánynak tűnsz, olyannak, akinek inkább az esze borotvaéles, mint a karmai. Feltételezem tudsz azért ezt-azt a környékről.
*Rövid szünetet tart, hogy ezen feltételezéseket esetleg megcáfolják, vagy csak udvariasságból, hogy Yezának némi teret engedjen.*
- Jenari.
*Zárja rövidre a bemutatkozást, amit korábban elmulasztott. Hangja rideg, teljes disszonanciában van most derűsnek tűnő mosolyával, és meleg, laza arckifejezésével, melyet az Ördögvigyornak köszönhet.*
- Meglett bizony. Úgy tűnik sajnálatos módon Denjaar Krultos kapitány szögre akasztotta szürke köpenyét.
*Természetesen apja állítólagos tartózkodási helyéről, vagy kitervelt úti céljáról mélyen hallgat, mert egyelőre nem kíván felesleges bajt a fejére küldeni.*
- Arra lennék kíváncsi, hogy akadnak e barátai, közismert ellenségei, vagy miegymás, hogy nagyjából tudjuk mit hagyott a nyakunkon.
*Ezt követően türelmesen vár, mert megérti ha Yezának el kell gondolkodnia mielőtt felel. Válaszától függetlenül a következőképpen folytatja.*
- Arra szeretnélek kérni, hogyha alkalmad engedi, akkor leköteleznél, ha diszkréten megérdeklődnéd ezeket. Természetesen nem kérem ingyen, a jutalmat te szabhatod meg, ha úgy tetszik.
*Hanyagul megrántja vállait, miközben visszaemlékszik arra, hogy Denjaar óva intette rosszakarói miatti veszélytől, és hogy emiatt titkolja el a nevét. Szerencséjére talán Gaerraloson kívül senki nm is sejti, hogy kinek a fattya.*
- Oh, illetve, mintha hallottam volna valami szóbeszédet egy arénáról. Erről mit tudsz?
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-29 21:53:54
Üzenet elküldve: 2020-11-29 21:53:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
*Deronunk kissé ingatag léptekkel rója Arthenior utcáit, legalábbis számára úgy érződik, egy külső szemlélőnek ez persze aligha tűnik fel. Kissé nehézkes mozdulattal emeli fel jobb kezét, hogy meghúzza az üveget, amiben a jó ég tudja miből készült szeszes italt reméli találni, ám csalódottan kell ráébrednie, hogy annak tartalma már réges-rég elfogyott és az üvegtől is órákkal ezelőtt megszabadult, meglehetősen kulturálatlan körülmények között. ~Annyi baj legyen.~ Gondolja s már indulna is tovább, hogy valahonnan utánpótlást kerítsen, amikor a következő utcába befordulván kihagy egy ütemet a szíve. Ismerős épület áll előtte, és legutóbbi itt tartózkodása még igen élénken él az emlékezetében, ehhez lehet némi köze annak, hogy akkor éppenséggel egy halott nemes és több száz nap börtönbüntetés lett a kiruccanás vége. Töpreng egy darabig, végül a zergemakkantó zimankó meggyőzi arról, hogy adjon még egy esélyt a helynek, ha már úgyis itt van az orra előtt.
Belép hát a hányattatott sorsú fogadóba, amit azóta már Wegtoreni kalmár néven ismerhet a nagyérdemű s közben csak egy dologban reménykedik, hogy itt mérnek rumot.
Fürgén ott is terem az egyik asztalnál, hogy áttanulmányozza az itallapot és szívét rég nem tapasztalt öröm tölti meg, amikor meglátja a kínálatban a hőn áhított italt. Nosza, int is a felszolgálónak, kisvártatva pedig két adag Wegtoreni rum és 24 arany cserél gazdát. Amint előtte terem a gyönyörű sötét színű folyadék, mohón belekortyol és a világ máris egy sokkal szebb helynek tűnik. Már épp nekilátna a nagyobb mennyiségű fogyasztásnak is, amikor beszéd üti meg a fülét, ez pedig arra ösztökéli, hogy szemrevételezze a fogadó többi vendégét is. Fülét hegyezi, odafigyel a lezajlott párbeszédre, majd néhány lépéssel ott is terem a hölgyemények asztalánál.*
- Tengermély tisztelettel köszöntöm a hölgyeket, véletlenül meghallottam, hogy miről folyik a szó és bátorkodnám megjegyezni, hogy éppenséggel áthidalható lenne az osztozkodás kérdéskőre.
*Arcán cinkos vigyor ül, bár azért valahol tudatában van, hogy rendkívül cikornyás mondatot sikerült kerekíteni egy rendkívül egyszerű ajánlat köré, de hát üsse kő. Pipáját mindenesetre kihúzza övéből és a sötét hajú szeplős hölgyemény felé nyújtja, hiszen neki perpillanat nagyobb szüksége van rá, mint Deronnak s így a másik leányzónak sem kell a megosztozás fáradtságos műveletével foglalkoznia.*
//Egy új korszak hajnala//
*Deronunk kissé ingatag léptekkel rója Arthenior utcáit, legalábbis számára úgy érződik, egy külső szemlélőnek ez persze aligha tűnik fel. Kissé nehézkes mozdulattal emeli fel jobb kezét, hogy meghúzza az üveget, amiben a jó ég tudja miből készült szeszes italt reméli találni, ám csalódottan kell ráébrednie, hogy annak tartalma már réges-rég elfogyott és az üvegtől is órákkal ezelőtt megszabadult, meglehetősen kulturálatlan körülmények között. ~Annyi baj legyen.~ Gondolja s már indulna is tovább, hogy valahonnan utánpótlást kerítsen, amikor a következő utcába befordulván kihagy egy ütemet a szíve. Ismerős épület áll előtte, és legutóbbi itt tartózkodása még igen élénken él az emlékezetében, ehhez lehet némi köze annak, hogy akkor éppenséggel egy halott nemes és több száz nap börtönbüntetés lett a kiruccanás vége. Töpreng egy darabig, végül a zergemakkantó zimankó meggyőzi arról, hogy adjon még egy esélyt a helynek, ha már úgyis itt van az orra előtt.
Belép hát a hányattatott sorsú fogadóba, amit azóta már Wegtoreni kalmár néven ismerhet a nagyérdemű s közben csak egy dologban reménykedik, hogy itt mérnek rumot.
Fürgén ott is terem az egyik asztalnál, hogy áttanulmányozza az itallapot és szívét rég nem tapasztalt öröm tölti meg, amikor meglátja a kínálatban a hőn áhított italt. Nosza, int is a felszolgálónak, kisvártatva pedig két adag Wegtoreni rum és 24 arany cserél gazdát.
Amint előtte terem a gyönyörű sötét színű folyadék, mohón belekortyol és a világ máris egy sokkal szebb helynek tűnik. Már épp nekilátna a nagyobb mennyiségű fogyasztásnak is, amikor beszéd üti meg a fülét, ez pedig arra ösztökéli, hogy szemrevételezze a fogadó többi vendégét is. Fülét hegyezi, odafigyel a lezajlott párbeszédre, majd néhány lépéssel ott is terem a hölgyemények asztalánál.*- Tengermély tisztelettel köszöntöm a hölgyeket, véletlenül meghallottam, hogy miről folyik a szó és bátorkodnám megjegyezni, hogy éppenséggel áthidalható lenne az osztozkodás kérdéskőre.
*Arcán cinkos vigyor ül, bár azért valahol tudatában van, hogy rendkívül cikornyás mondatot sikerült kerekíteni egy rendkívül egyszerű ajánlat köré, de hát üsse kő. Pipáját mindenesetre kihúzza övéből és a sötét hajú szeplős hölgyemény felé nyújtja, hiszen neki perpillanat nagyobb szüksége van rá, mint Deronnak s így a másik leányzónak sem kell a megosztozás fáradtságos műveletével foglalkoznia.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-29 21:14:39
Üzenet elküldve: 2020-11-29 21:14:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
*A mai nap hosszú s fárasztó ráadásul mindezek tetejébe pedig még a nap is az égen járt ahelyett, hogy már rég alábukott volna a horizonton. Mikor útnak indult otthonról nem gondolta, hogy az általa keresett személy megtalálása egy ennyi időt és erőforrást igénylő feladat lesz majd. Kezdeti nagyvonalú költekezése, melyet kis részt szórakozás, nagyobb részt kapcsolatépítés céljából ütemezett be terveibe, hamarabb a csőd szélére juttatta, mint azt várta így, ha enni akart, kénytelen volt munkát vállalni a városban. Pont egy ilyen munkanap ez is. A mai nap alkalmával még hamarabb is végzett, ami szerencsére a fizetésére nem nyomta rá bélyegét, viszont felmerült a kérdés, hogy a nap hátralévő részét, valamint az éjszakát holt töltse, valamint ezzel együtt járóan, hol építse tovább azokat a bizonyos kapcsolatokat a nemrég megkeresett aranyból. Bár eredetileg a Pegazusba szándékozik mindezt kivitelezni, a Polgárnegyedben sétálva ráakad az eddig, számára különös módon teljes mértékben rejtve maradt Wegtoreni Kalmár névre hallgató fogadóra. A cégért látva homlokára csap. Nem is csoda, hisz már lassan egy hete töri a fejét azon, hogy mi lehet a „W” betűs szó a kalmár előtt. Bár már korábban is sejtette, hogy az egyik közeli város neve az, valahogy mégis mindig arra jutott, hogy annak nem lenne túl sok értelme, de úgy tűnik ezen a véleményen nem osztoznak a komplexum tulajdonosával.
Ahogy az ajtóhoz lép, belöki azt s mélyet szippant az arcába csapó masszív dohányfüst, izzadtságszag, étel, valamint alkohol különös egyvelegéből. Lassacskán kezdi megszokni. Talán legközelebb már fel sem fog tűnni neki. Tesz egy határozott lépést előre, hogy az ajtót maga mögött hagyhassa, valamint egyet oldalra, hogy senki olyan útját el ne állja, ki épp távozni, vagy épp ellenkezőleg érkezni szándékozik. Ahogy végignéz a helyen elereszt egy elégedett sóhajt, viszont nem nézelődni érkezett ide. Annak ellenére, hogy még sosem járt itt az előtt, magabiztos léptekkel indul a pult felé, s egy barátságos mosoly, valamint egy tiszteletteljes biccentés egyvelegével üdvözli az őt kiszolgálni szándékozó személyt. A pultról elkapva egy itallapot hamar átfutja azt, így mikor felmerül a „Mit óhajt?” jellegű kérdés már gondolkodás nélkül, felettébb tömören vágja rá a választ.*
- Egy kupa Jám bort.
*Ahogy az erszénye szája megenged, az érmék úgy hullanak markába. Ezúttal pont kilenc, így be is húzza a kis bőrszütyőt. Átnyújtja hát 9 érme fizetséget a jól megérdemelt Jám borért cserébe. Azzal, hogy gazdagabbá válik egy kupa borral, egyben magára rója a megfelelő társaság kiválasztásának terhét is. Elvégre a mondás is úgy tartja, hogy ökör iszik magában. Mivel munka közben bőven elég rosszarcú alakhoz volt szerencséje, úgy dönt, hogy ideje száznyolcvan fokos fordulatot venni, s kellemesebb fizimiskával megáldott társalgópartnerek után nézni. Szeme hamar meg is akad két hajadonon, mindkettő egy-egy egymással szomszédi viszonyt ápoló asztalnál. Rövid, ám annál drámaibb döntésképtelenséget követően végül a hosszúfülű asztalánál állapodik meg, ám ahogy lopni kezdi a távot arra lesz figyelmes, hogy a két hölgyemény szóba elegyedik egymással. Öröm, vagy legalábbis valami ahhoz hasonlatos érzés járja át a férfi szívét hisz így jó eséllyel egybekovácsolódhat a társaság. Már ha épp nem utasítják vissza közeledését s küldik vissza őt a rosszarcú munkásemberek közé. Ahogy az asztalhoz ér, szabad tenyere finoman az egyik üres szék támlájához simul. Elővéve egyik legkedvesebb és legőszintébb mosolyát pillant a vele szemben ülő elf nőre, majd bár csak futólag, de a másikra is.*
- Elnézést ha valamit megzavartam, csupán afelől érdeklődnék, hogy szabad-e ez a hely?
//Egy új korszak hajnala//
*A mai nap hosszú s fárasztó ráadásul mindezek tetejébe pedig még a nap is az égen járt ahelyett, hogy már rég alábukott volna a horizonton. Mikor útnak indult otthonról nem gondolta, hogy az általa keresett személy megtalálása egy ennyi időt és erőforrást igénylő feladat lesz majd. Kezdeti nagyvonalú költekezése, melyet kis részt szórakozás, nagyobb részt kapcsolatépítés céljából ütemezett be terveibe, hamarabb a csőd szélére juttatta, mint azt várta így, ha enni akart, kénytelen volt munkát vállalni a városban. Pont egy ilyen munkanap ez is. A mai nap alkalmával még hamarabb is végzett, ami szerencsére a fizetésére nem nyomta rá bélyegét, viszont felmerült a kérdés, hogy a nap hátralévő részét, valamint az éjszakát holt töltse, valamint ezzel együtt járóan, hol építse tovább azokat a bizonyos kapcsolatokat a nemrég megkeresett aranyból. Bár eredetileg a Pegazusba szándékozik mindezt kivitelezni, a Polgárnegyedben sétálva ráakad az eddig, számára különös módon teljes mértékben rejtve maradt Wegtoreni Kalmár névre hallgató fogadóra. A cégért látva homlokára csap. Nem is csoda, hisz már lassan egy hete töri a fejét azon, hogy mi lehet a „W” betűs szó a kalmár előtt. Bár már korábban is sejtette, hogy az egyik közeli város neve az, valahogy mégis mindig arra jutott, hogy annak nem lenne túl sok értelme, de úgy tűnik ezen a véleményen nem osztoznak a komplexum tulajdonosával.
Ahogy az ajtóhoz lép, belöki azt s mélyet szippant az arcába csapó masszív dohányfüst, izzadtságszag, étel, valamint alkohol különös egyvelegéből. Lassacskán kezdi megszokni. Talán legközelebb már fel sem fog tűnni neki. Tesz egy határozott lépést előre, hogy az ajtót maga mögött hagyhassa, valamint egyet oldalra, hogy senki olyan útját el ne állja, ki épp távozni, vagy épp ellenkezőleg érkezni szándékozik. Ahogy végignéz a helyen elereszt egy elégedett sóhajt, viszont nem nézelődni érkezett ide. Annak ellenére, hogy még sosem járt itt az előtt, magabiztos léptekkel indul a pult felé, s egy barátságos mosoly, valamint egy tiszteletteljes biccentés egyvelegével üdvözli az őt kiszolgálni szándékozó személyt. A pultról elkapva egy itallapot hamar átfutja azt, így mikor felmerül a „Mit óhajt?” jellegű kérdés már gondolkodás nélkül, felettébb tömören vágja rá a választ.*
- Egy kupa Jám bort.
*Ahogy az erszénye szája megenged, az érmék úgy hullanak markába. Ezúttal pont kilenc, így be is húzza a kis bőrszütyőt. Átnyújtja hát 9 érme fizetséget a jól megérdemelt Jám borért cserébe.
Azzal, hogy gazdagabbá válik egy kupa borral, egyben magára rója a megfelelő társaság kiválasztásának terhét is. Elvégre a mondás is úgy tartja, hogy ökör iszik magában. Mivel munka közben bőven elég rosszarcú alakhoz volt szerencséje, úgy dönt, hogy ideje száznyolcvan fokos fordulatot venni, s kellemesebb fizimiskával megáldott társalgópartnerek után nézni. Szeme hamar meg is akad két hajadonon, mindkettő egy-egy egymással szomszédi viszonyt ápoló asztalnál. Rövid, ám annál drámaibb döntésképtelenséget követően végül a hosszúfülű asztalánál állapodik meg, ám ahogy lopni kezdi a távot arra lesz figyelmes, hogy a két hölgyemény szóba elegyedik egymással. Öröm, vagy legalábbis valami ahhoz hasonlatos érzés járja át a férfi szívét hisz így jó eséllyel egybekovácsolódhat a társaság. Már ha épp nem utasítják vissza közeledését s küldik vissza őt a rosszarcú munkásemberek közé. Ahogy az asztalhoz ér, szabad tenyere finoman az egyik üres szék támlájához simul. Elővéve egyik legkedvesebb és legőszintébb mosolyát pillant a vele szemben ülő elf nőre, majd bár csak futólag, de a másikra is.*- Elnézést ha valamit megzavartam, csupán afelől érdeklődnék, hogy szabad-e ez a hely?
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-29 21:01:29
Üzenet elküldve: 2020-11-29 21:01:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szokatlanul hangos nyikorgással nyílik az egykori Pinty ajtaja. Mintha csak szándékosan fel akarná hívni a figyelmet rá, pont most, mikor kivételesen szeretné elkerülni, s elvegyülni a vendégek között. Léptei kissé bizonytalanok, ahogy ráérősen a pult felé igyekszik, természetesen legurult már egy-két pohár itóka korábban, bár ez talán most nem annyira feltűnő. Az időjárás ugyanis most neki kedvez. Elvégre kissé kipirult orra lehetne éppen a csípős, hideg levegő következménye is, esetleges figyelői talán így nem gondolnak egyből arra, hogy annak a fiatal lánynak ott bizony alkohol problémái vannak. Pedig nem tévednének nagyot. Az utóbbi hatokban történt kellemesnek legkevésbé sem nevezhető események elérték, hogy ismét kedves, közeli jó barátaihoz forduljon vigasztalásért: a borhoz és az ördögvigyorhoz. Mostani érkezésének oka is ezen cimborái felkeresése. Ugyan italhoz bármelyik kocsmában hozzájutna, -nem túl nagy ugyanis a különbség az itteni és a pegazusi borok között- jó minőségű dohánykeverékre azonban a Kalmárban lel az ember.
Ahogy sikerül elérni a pultot, kikér magának két adagnyi Ördögvigyort, s közben erszényéből igyekszik előhalászni 74 aranyat. *
-Meg egy pohár Jám bort *teszi hozzá és odacsap még az előzőekhez 9 érmét.*
*Megvárja, míg kiszolgálják, majd felkapva rendelt itókáját illetve dohányát, lehuppan egy üres asztal egyik székére.
Rutinos mozdulatokkal tölti meg pipáját, közben pedig eszébe jut, mikor másodmagával tette ezt ugyanitt, ám, hogy ez az emlék jó vagy rossz érzéssel tölti el, nem tudná megmondani. Sok ideje szerencsére nem marad ezen gondolkodni, valaki megszólítja, a nagy munkálatok közepette viszont nem pillant fel egyből, csak felel.*
-Nekem is csak ez az egy van.
*Biggyeszti le alsó ajkát majd befejezve a tömködést, tekintetét immáron a kérdezőre emeli.
Arcán egy pillanat alatt széles mosoly terül el.*
-De talán meg tudunk egyezni.
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szokatlanul hangos nyikorgással nyílik az egykori Pinty ajtaja. Mintha csak szándékosan fel akarná hívni a figyelmet rá, pont most, mikor kivételesen szeretné elkerülni, s elvegyülni a vendégek között. Léptei kissé bizonytalanok, ahogy ráérősen a pult felé igyekszik, természetesen legurult már egy-két pohár itóka korábban, bár ez talán most nem annyira feltűnő. Az időjárás ugyanis most neki kedvez. Elvégre kissé kipirult orra lehetne éppen a csípős, hideg levegő következménye is, esetleges figyelői talán így nem gondolnak egyből arra, hogy annak a fiatal lánynak ott bizony alkohol problémái vannak. Pedig nem tévednének nagyot. Az utóbbi hatokban történt kellemesnek legkevésbé sem nevezhető események elérték, hogy ismét kedves, közeli jó barátaihoz forduljon vigasztalásért: a borhoz és az ördögvigyorhoz. Mostani érkezésének oka is ezen cimborái felkeresése. Ugyan italhoz bármelyik kocsmában hozzájutna, -nem túl nagy ugyanis a különbség az itteni és a pegazusi borok között- jó minőségű dohánykeverékre azonban a Kalmárban lel az ember.
Ahogy sikerül elérni a pultot, kikér magának két adagnyi Ördögvigyort, s közben erszényéből igyekszik előhalászni 74 aranyat.
*-Meg egy pohár Jám bort *teszi hozzá és odacsap még az előzőekhez 9 érmét.*
*Megvárja, míg kiszolgálják, majd felkapva rendelt itókáját illetve dohányát, lehuppan egy üres asztal egyik székére.
Rutinos mozdulatokkal tölti meg pipáját, közben pedig eszébe jut, mikor másodmagával tette ezt ugyanitt, ám, hogy ez az emlék jó vagy rossz érzéssel tölti el, nem tudná megmondani. Sok ideje szerencsére nem marad ezen gondolkodni, valaki megszólítja, a nagy munkálatok közepette viszont nem pillant fel egyből, csak felel.*
-Nekem is csak ez az egy van.
*Biggyeszti le alsó ajkát majd befejezve a tömködést, tekintetét immáron a kérdezőre emeli.
Arcán egy pillanat alatt széles mosoly terül el.*
-De talán meg tudunk egyezni.
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:43:07
Üzenet elküldve: 2020-11-29 19:43:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael láthatóan nem jókedvű, hiszen nem kötik már szép emlékek ehhez a városhoz, és különösen nem ehhez az ivóhoz, akkor is ha segítő szándékkal fordultak legutóbb is hozzá. Ő viszont nehezen tud ezeken felülemelkedni, más választása viszont nincs, hiszen a Pegazus kínálata igencsak szegényes, a Vaskorsóban kellemetlen sötételfek tanyáznak, a Kikötőbe pedig nem merne kíséret nélkül menni. Különösen mióta a szerencsétlen eseménysorozatoknak hála szörnyen paranoiássá vált.*
- Kettőt kérnék. Ühm, nem, mégsem. Inkább hármat.
*Mondja a felszolgálónak, és ajkai félrehúzásával töpreng további rendelésén.*
- Illetve még két bort.
*Adja le rendelését mindenféle szégyenérzet nélkül és rögvest erszényéért nyúl. Először a 105 aranyat adja át a három adag Ördögvigyorért, majd a maradék 18 aranyat a két adag Jám borért. Ezt követően elégedetten hátradől, és várja a rendelését, amelytől a ma esti nyugalmat, kellemes bódulatot, és talán egy halovány jó érzést várna. Kabátjának zsebébe csúsztatja maradék aranyát, amikor szembesül a kellemetlen ténnyel, hogy az eddig használt ütött, kopott pipáját nem hozta magával.
~ Vagy elvesztettem? ~
Halk suttyorgó, kárörvendő mondatok indulnak útjukra fejében, melyre Relael csak egy sóhajjal tud reagálni. Zavarában megvakarja nyakát, hiszen sürgeti már a kellemetlen késztetés, amit függősége diktál. Végül úgy dönt, hogy a szomszédos asztalhoz fordul segítségét.*
- Üdv! Ne haragudj, hogy zavarok, esetleg kérhetnék kölcsön egy pipát?
*Igyekszik legbájosabb és meggyőzőbb mosolyát felölteni, és szeme sarkában tikkelő rándulásait elfojtani, ahogy ujjai türelmetlen dobolását is, ezért széke háttámlájába kapaszkodik. Egy valamit tud, hamarosan megérkezik az Ördögvigyora és nincs miben elégetnie a dohányt, ez pedig hirtelen drasztikusan tovább növeli az egyébként hely adta frusztráltságát.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael láthatóan nem jókedvű, hiszen nem kötik már szép emlékek ehhez a városhoz, és különösen nem ehhez az ivóhoz, akkor is ha segítő szándékkal fordultak legutóbb is hozzá. Ő viszont nehezen tud ezeken felülemelkedni, más választása viszont nincs, hiszen a Pegazus kínálata igencsak szegényes, a Vaskorsóban kellemetlen sötételfek tanyáznak, a Kikötőbe pedig nem merne kíséret nélkül menni. Különösen mióta a szerencsétlen eseménysorozatoknak hála szörnyen paranoiássá vált.*
- Kettőt kérnék. Ühm, nem, mégsem. Inkább hármat.
*Mondja a felszolgálónak, és ajkai félrehúzásával töpreng további rendelésén.*
- Illetve még két bort.
*Adja le rendelését mindenféle szégyenérzet nélkül és rögvest erszényéért nyúl. Először a 105 aranyat adja át a három adag Ördögvigyorért,
majd a maradék 18 aranyat a két adag Jám borért. Ezt követően elégedetten hátradől, és várja a rendelését, amelytől a ma esti nyugalmat, kellemes bódulatot, és talán egy halovány jó érzést várna. Kabátjának zsebébe csúsztatja maradék aranyát, amikor szembesül a kellemetlen ténnyel, hogy az eddig használt ütött, kopott pipáját nem hozta magával.~ Vagy elvesztettem? ~
Halk suttyorgó, kárörvendő mondatok indulnak útjukra fejében, melyre Relael csak egy sóhajjal tud reagálni. Zavarában megvakarja nyakát, hiszen sürgeti már a kellemetlen késztetés, amit függősége diktál. Végül úgy dönt, hogy a szomszédos asztalhoz fordul segítségét.*
- Üdv! Ne haragudj, hogy zavarok, esetleg kérhetnék kölcsön egy pipát?
*Igyekszik legbájosabb és meggyőzőbb mosolyát felölteni, és szeme sarkában tikkelő rándulásait elfojtani, ahogy ujjai türelmetlen dobolását is, ezért széke háttámlájába kapaszkodik. Egy valamit tud, hamarosan megérkezik az Ördögvigyora és nincs miben elégetnie a dohányt, ez pedig hirtelen drasztikusan tovább növeli az egyébként hely adta frusztráltságát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659