Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-04 19:47:06
Üzenet elküldve: 2020-06-04 19:47:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Porral kezdődött minden//
//Morilinden//
- Derék egy jány vagy hallod é! Édesanyád büszke lenne rád.
*Ez a Mori lány nagyon egy talpraesett teremtés. Süt főt meg minden. Valaki jól jár majd vele. A serfőzésben nincs lehetetlen.*
- Há persze, hogy lehetséges. Mindenből lehet sert csinálni csak nem minden lesz finom is.
*Ezzel talán meg is van válaszolva a kérdés. Jól elbeszélget a lánykával aztán betéved valahonnan egy fényes fekete bőrű emberféle. A sermester még nem látott effélét.*
- Hát téged meg honnan fújt ide a homokvihar barátom?
*Magától kérdezi úgy félhangosan csak nem tudja, hogy mások is hallják. Valamit nagyon magyarázna az égetett szurokbőrű ember. Nemigen beszéli a nyelvet és ez pont elég a sermesternek, hogy felkarolja szegény párát. A lánykák már kezelésbe vették de jó volna egy hozzáértő is. Le is pattan a székéről és odaáll a bugyogós pálmafaleveles mellé.*
- Hogy hívnak barátom?
*Magára mutat.*
- Én Sergretor. Te?
*Rámutat a fekete emberre.*
- Biztos kitikkadt a szerencsétlen. Hozzatok kérlek egy kis sert neki. Attól jobb szomjoltó nincsen.
*Meg is hívja egy korsó serre a férfit. Fizet 16 aranyat Törpe sör ért.
A sermester a ház vendége de a fekete ember nem. Na így hát kifizeti az italát meg lehet enni is vesz neki valamit.*
- Sergretor barát.
*Pajtásan megveregeti a derék ember vállát. Ha megkapja a sert akkor rája mutat.*
- Ez ser. Ser.
*Magára mutat és a kezével játszik, hogy kutyul valamit meg csinál.*
- Én csinál ser.
*A serre mutat meg aztán magára.*
- Igyál ser! Finom.
*Rámosolyog már szegény feketére nehogy azt higgye, hogy valami rossz szándékú törpe.*
- Drága jánykák valamit enni is hozzatok már szegénynek.
*Kifizet neki valami kolbászos micsodát ami az étlapon is van. 1591292785wk1562 *
- A kolbászos biztos jó lesz. Nem evett még olyat de fog nekije ízleni.
*Az öreg sermester bólogat is, hogy bizony finom lesz a ser meg a kolbászos micsoda is.*
- Beszéljetek hangosabban és lassan. Úgy csak megérti tán.
*Igazán jól ért a nyelvekhez pont jó, hogy itt van.*
A hozzászólás írója (Elgretor Otitumal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 19:48:24
//Morilinden//
- Derék egy jány vagy hallod é! Édesanyád büszke lenne rád.
*Ez a Mori lány nagyon egy talpraesett teremtés. Süt főt meg minden. Valaki jól jár majd vele. A serfőzésben nincs lehetetlen.*
- Há persze, hogy lehetséges. Mindenből lehet sert csinálni csak nem minden lesz finom is.
*Ezzel talán meg is van válaszolva a kérdés. Jól elbeszélget a lánykával aztán betéved valahonnan egy fényes fekete bőrű emberféle. A sermester még nem látott effélét.*
- Hát téged meg honnan fújt ide a homokvihar barátom?
*Magától kérdezi úgy félhangosan csak nem tudja, hogy mások is hallják. Valamit nagyon magyarázna az égetett szurokbőrű ember. Nemigen beszéli a nyelvet és ez pont elég a sermesternek, hogy felkarolja szegény párát. A lánykák már kezelésbe vették de jó volna egy hozzáértő is. Le is pattan a székéről és odaáll a bugyogós pálmafaleveles mellé.*
- Hogy hívnak barátom?
*Magára mutat.*
- Én Sergretor. Te?
*Rámutat a fekete emberre.*
- Biztos kitikkadt a szerencsétlen. Hozzatok kérlek egy kis sert neki. Attól jobb szomjoltó nincsen.
*Meg is hívja egy korsó serre a férfit. Fizet 16 aranyat Törpe sör ért.
A sermester a ház vendége de a fekete ember nem. Na így hát kifizeti az italát meg lehet enni is vesz neki valamit.*- Sergretor barát.
*Pajtásan megveregeti a derék ember vállát. Ha megkapja a sert akkor rája mutat.*
- Ez ser. Ser.
*Magára mutat és a kezével játszik, hogy kutyul valamit meg csinál.*
- Én csinál ser.
*A serre mutat meg aztán magára.*
- Igyál ser! Finom.
*Rámosolyog már szegény feketére nehogy azt higgye, hogy valami rossz szándékú törpe.*
- Drága jánykák valamit enni is hozzatok már szegénynek.
*Kifizet neki valami kolbászos micsodát ami az étlapon is van. 1591292785wk1562 *
- A kolbászos biztos jó lesz. Nem evett még olyat de fog nekije ízleni.
*Az öreg sermester bólogat is, hogy bizony finom lesz a ser meg a kolbászos micsoda is.*
- Beszéljetek hangosabban és lassan. Úgy csak megérti tán.
*Igazán jól ért a nyelvekhez pont jó, hogy itt van.*
A hozzászólás írója (Elgretor Otitumal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 19:48:24
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-04 18:52:24
Üzenet elküldve: 2020-06-04 18:52:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Porral kezdődött minden//
*A szakthté szót anélkül is beazonosítja, hogy káromkodás lehet, hogy értené a fekete bőrű férfi szavait. Az ilyen szavakat mindig olyan jellegzetes hanglejtéssel ejtik ki, hogy ha van egy kis tapasztalata a fél-elfnek, akkor rájöhet, mit takarhat. Nem jegyzi meg, sőt nem is reagálja le. A következő szavakra viszont már gondban van. Azokat nem lehet csak úgy a hanglejtésből kikövetkeztetni. Valóban kicsit fura a férfi mosolya, de erre se akar kiemelkedő figyelmet szentelni. Inkább koncentrál, hogy képes legyen megérteni. Úgy véli, talán bemutatkozás lehet, csak hogy a szavakból nem tudja elkülöníteni melyik, lehet a neve. Talán ha még egyszer kiejtené, kiderülne számára. A szájra mutatást azt érti, főleg, hogy kiegészül a kupával. Nos mivel nem ismeri a férfit, ahogy a szokásait sem, úgy a legtanácsosabb, ha inkább egy kupa vizet szolgál.*
- Ezt azt hiszem értem. Vizet kér? *kérdez vissza. Csak hát lehet, a férfi nem érti, így a kancsót, mely vízzel van telve felé nyújtva mondja.*
- Víz? *próbál egyszerűen fogalmazni, nem ragozni a szót, hogy minél egyértelmű legyen a másiknak. Ha erre bólint, akkor máris tölti az üres kupába. Közben érkezik valaki, aki segítségként mondja számára is érhetően a fekete férfi kérését.*
- Óh, köszönöm. Bár azt hiszem nem rossz irányba találgattam. *jegyzi meg. A vörös hajú nőre néz.*
- Igen Mori vagyok, és örülök a találkozásnak Yeza. *fejezi ki és kezét nyújtja a nőnek, ha netán kezet fogna miután lepakolta azt a sok poharat.*
- Máskor nyugodtan használj egy fa tálcát. Úgy sokkal egyszerűbb. *Az ismét felhangzó szitokszóra, szintén nem reagál, ám a következő kérdésre, nem is tudja, mit feleljen.*
- Nem tudok okot rá, hogy miért ne itt egyenek. *szólal meg. Aztán hát mivel úgy fest Yeza se tökéletesen érti a fekete férfit, így kérdőn tekint a kettősre. Az ételre viszont valami egyszerűbbet tudna ajánlani, ami lehet nem lesz túl fűszeres a férfinek.*
- Ételre egyszerűbbet ajánlanék. Például a kolbásszal töltött sertéskarajt pecsenyével? *kérdezi, hátha az megfelelő a fekete férfinek és Yezának.*
//Kiszolgálás//
// Elgretor //
*Nem tudja itt miféle szakács hírében állt, vagy áll Nyikhaj, de Morinak sokat segített. Egyetértően biccent Elgretor szavaira.*
- Az bizony.
*A kérdésre elmosolyodik, és bizony akad más is.*
- Ami az étlapon van, azt mind. *jelenti ki, és a közeli étlapra mutat, mert hát azt meg kellett tanulnia.*
- Azonban, vannak más fogások is, melyeket anyámtól tanultam. Meg akad olyan is, amit recept alapján készítettem elsőre, de elrontottam, és úgy lett sokkal finomabb. *jelenti ki ecsetelve, hogy a sütés-főzés, és az azzal járó kísérletezés sosem állt távol tőle. Ez utáni szavaira csak bólint, hogy úgy van.*
- Rendben, én itt leszek. *Válasza után meghallgatja a törpe sörfőzési terveit. És bizony ezek mind nagyon izgalmas ízeknek hangzanak.*
- A szamócás, arra is nagyon kíváncsi lennék. *kezdi, majd szöget üt valami a fejében.*
- Egyáltalán lehetséges? *kérdezi, mert bizony a sörfőzésben nincsen otthon, de ha abban is lehet kísérletezni, akkor bizonyos, hogy tetszene neki.*
*A szakthté szót anélkül is beazonosítja, hogy káromkodás lehet, hogy értené a fekete bőrű férfi szavait. Az ilyen szavakat mindig olyan jellegzetes hanglejtéssel ejtik ki, hogy ha van egy kis tapasztalata a fél-elfnek, akkor rájöhet, mit takarhat. Nem jegyzi meg, sőt nem is reagálja le. A következő szavakra viszont már gondban van. Azokat nem lehet csak úgy a hanglejtésből kikövetkeztetni. Valóban kicsit fura a férfi mosolya, de erre se akar kiemelkedő figyelmet szentelni. Inkább koncentrál, hogy képes legyen megérteni. Úgy véli, talán bemutatkozás lehet, csak hogy a szavakból nem tudja elkülöníteni melyik, lehet a neve. Talán ha még egyszer kiejtené, kiderülne számára. A szájra mutatást azt érti, főleg, hogy kiegészül a kupával. Nos mivel nem ismeri a férfit, ahogy a szokásait sem, úgy a legtanácsosabb, ha inkább egy kupa vizet szolgál.*
- Ezt azt hiszem értem. Vizet kér? *kérdez vissza. Csak hát lehet, a férfi nem érti, így a kancsót, mely vízzel van telve felé nyújtva mondja.*
- Víz? *próbál egyszerűen fogalmazni, nem ragozni a szót, hogy minél egyértelmű legyen a másiknak. Ha erre bólint, akkor máris tölti az üres kupába. Közben érkezik valaki, aki segítségként mondja számára is érhetően a fekete férfi kérését.*
- Óh, köszönöm. Bár azt hiszem nem rossz irányba találgattam. *jegyzi meg. A vörös hajú nőre néz.*
- Igen Mori vagyok, és örülök a találkozásnak Yeza. *fejezi ki és kezét nyújtja a nőnek, ha netán kezet fogna miután lepakolta azt a sok poharat.*
- Máskor nyugodtan használj egy fa tálcát. Úgy sokkal egyszerűbb. *Az ismét felhangzó szitokszóra, szintén nem reagál, ám a következő kérdésre, nem is tudja, mit feleljen.*
- Nem tudok okot rá, hogy miért ne itt egyenek. *szólal meg. Aztán hát mivel úgy fest Yeza se tökéletesen érti a fekete férfit, így kérdőn tekint a kettősre. Az ételre viszont valami egyszerűbbet tudna ajánlani, ami lehet nem lesz túl fűszeres a férfinek.*
- Ételre egyszerűbbet ajánlanék. Például a kolbásszal töltött sertéskarajt pecsenyével? *kérdezi, hátha az megfelelő a fekete férfinek és Yezának.*
//Kiszolgálás//
// Elgretor //
*Nem tudja itt miféle szakács hírében állt, vagy áll Nyikhaj, de Morinak sokat segített. Egyetértően biccent Elgretor szavaira.*
- Az bizony.
*A kérdésre elmosolyodik, és bizony akad más is.*
- Ami az étlapon van, azt mind. *jelenti ki, és a közeli étlapra mutat, mert hát azt meg kellett tanulnia.*
- Azonban, vannak más fogások is, melyeket anyámtól tanultam. Meg akad olyan is, amit recept alapján készítettem elsőre, de elrontottam, és úgy lett sokkal finomabb. *jelenti ki ecsetelve, hogy a sütés-főzés, és az azzal járó kísérletezés sosem állt távol tőle. Ez utáni szavaira csak bólint, hogy úgy van.*
- Rendben, én itt leszek. *Válasza után meghallgatja a törpe sörfőzési terveit. És bizony ezek mind nagyon izgalmas ízeknek hangzanak.*
- A szamócás, arra is nagyon kíváncsi lennék. *kezdi, majd szöget üt valami a fejében.*
- Egyáltalán lehetséges? *kérdezi, mert bizony a sörfőzésben nincsen otthon, de ha abban is lehet kísérletezni, akkor bizonyos, hogy tetszene neki.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-03 16:58:19
Üzenet elküldve: 2020-06-03 16:58:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Morilinden, D'or Gaiffar//
//Porral kezdődött minden//
*Yeza immár átöltözve, rendbe szedve magát indul meg lefelé. A bordó és a vörös árnyalataival játszó ruhát öltött. A szoknyarész lágy esésű anyaga élő tüzet idéz. Ahogy lép benne, ki-kivillan formás lába. A ruha felső része szabadon hagyja jobb vállát, baloldalt pedig jellegzetes, wegtoreni szabásvonalat követ. Míves, főnixmadárarral díszített kardját a hátára szíjazva vette magához. Nagyon régen viselte már nyíltan a fegyvert, mert túl feltűnő darab egy rejtőzködőnek. Ruháját széles, dombormintás fegyveröv fogja össze a derekán, kezeit pedig ehhez illő alkarvédőkbe bújtatta. Eligazította rőt tincseit is. Szokása szerint magasan felkötötte egy bőrszalaggal. Felszabadító érzés, hogy végre nem kell rejtegetnie élénkvörös haját.
Úgy lépdel le a lépcsőn, mint wegtoren büszke, szilaj leánya, aki méltón képviselheti a Tűz Városához kötődő Kereskedőházat, legújabbként a személyzet tagjainak sorában. Pillantása lusta elégedettséggel halad végig az ivó belterén. Ez lesz hát az otthona. Egy ideig legalább. Remélhetőleg. Évek óta az első biztosnak tűnő hely a talpa alatt.
Járása könnyed és magabiztos... és csábos, mint egy táncosé. Belépője attraktív koreográfiája csak akkor bicsaklik meg, amikor körbehordozott pillantása eléri a pult környékét és azt a férfit. Yeza úgy megfeledkezik magáról, hogy nekimegy egy asztal sarkának, s ezzel mindjárt ott hagyott üres poharak egymáshoz koccanó menekülését idézi elő. Gyorsan kap utánuk, csak reflexeinek köszönheti, hogy áldozatok nélkül megússza a fiaskót. Iparkodva szedi a poharakat a kezébe, de ezzel gyakorlatilag nem is hagy magának más esélyt, mint elindulni velük a pult felé. Elég rosszul venné ki magát, ha visszatenné őket a leszedésre váró asztalra.
Nem akarja bámulni a fekete bőrű férfit, de nem tud parancsolni a pillantásának. Tudja, hogy egy a dűnék árnyékában születettek közül. Bár a műhelyben látott wegtoreni kovácsmester bőre is e kivételes árnyalattal büszkélkedik, ő tagadhatatlanul a város szülötte. Ez a férfi viszont más... Minden porcikájában érzi: egy a sivatag népéből. Ritkán mutatkoznak. Titokzatosak és hallgatagok, mint a homoktenger mélye.
Yezát egyszer, sok-sok éve magával vitte a céhmester egy találkozóra a dűnék közé. Kislányként félelmetesnek és lenyűgözőnek látta a sivatagot.*
- Víz *lép sietve a pulthoz, amikor látja, hogy a fehér hajú félvér egy kissé tanácstalan a dűnék fiának kívánságát illetően.* - Vizet kér. *Ha összeakad a pillantása a férfiéval, nagyot nyel, de tekintetét rabul ejtik a markáns vonások és az átható szemek.* - Ő... vizet kér *ismétli, ahogy igyekszik összeszedni magát és a fehér hajú lányra mosolyog.* - Te lennél Mori? *kérdi.* - Épp nem voltál itt, amikor Aztyan bemutatott a többieknek. Yeza vagyok. Még új, de remélem hasznos tag a Kereskedőház szolgálatában. *Közben próbálja egy alkalmasnak tűnő helyre lepakolni az asztalról begyűjtött üres poharakat, amik mintha úgy menekülnének a markából, mint egy kupac izgága kölyökmacska, úgyhogy néhányat többször is a talpára kell állítson.*
- Shakhté! *szisszenti el a wegtoreni káromkodást. Remélhetőleg Mori közben prezentálja a vizet, de ha máshová szólítja a dolga, akár Yeza is megoldja.
Nem szeretne tolakodó lenni, de majd' kirágja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi hozhatta ezt a férfit ilyen messze a nyugat forró vidékéről.*
- Öhm... Mori, mondd csak, kaphatnék valami... *elvesz egy keze ügyébe akadó étlapot és gyorsan átfutja a kínálatot, aztán felpillant a szerecsen férfira.* - Esetleg... éhes? *kérdi és igyekszik beszédes mozdulatokkal is kísérni a szavait, mert a korábbiakból kiindulva nem árt a mankó a megértéshez.*
- Ehetünk idelent a vendégek közt? *fordul vissza Morihoz vagy a személyzet más, a környéken lévő tagjához. Még nincs tisztában vele, hogy mi itt a szokás, csak azt tudja, hogy ő bizony tudna enni és egyelőre nem kapott senkitől feladatot, ami okot adna ennek az elodázására.*
//Porral kezdődött minden//
*Yeza immár átöltözve, rendbe szedve magát indul meg lefelé. A bordó és a vörös árnyalataival játszó ruhát öltött. A szoknyarész lágy esésű anyaga élő tüzet idéz. Ahogy lép benne, ki-kivillan formás lába. A ruha felső része szabadon hagyja jobb vállát, baloldalt pedig jellegzetes, wegtoreni szabásvonalat követ. Míves, főnixmadárarral díszített kardját a hátára szíjazva vette magához. Nagyon régen viselte már nyíltan a fegyvert, mert túl feltűnő darab egy rejtőzködőnek. Ruháját széles, dombormintás fegyveröv fogja össze a derekán, kezeit pedig ehhez illő alkarvédőkbe bújtatta. Eligazította rőt tincseit is. Szokása szerint magasan felkötötte egy bőrszalaggal. Felszabadító érzés, hogy végre nem kell rejtegetnie élénkvörös haját.
Úgy lépdel le a lépcsőn, mint wegtoren büszke, szilaj leánya, aki méltón képviselheti a Tűz Városához kötődő Kereskedőházat, legújabbként a személyzet tagjainak sorában. Pillantása lusta elégedettséggel halad végig az ivó belterén. Ez lesz hát az otthona. Egy ideig legalább. Remélhetőleg. Évek óta az első biztosnak tűnő hely a talpa alatt.
Járása könnyed és magabiztos... és csábos, mint egy táncosé. Belépője attraktív koreográfiája csak akkor bicsaklik meg, amikor körbehordozott pillantása eléri a pult környékét és azt a férfit. Yeza úgy megfeledkezik magáról, hogy nekimegy egy asztal sarkának, s ezzel mindjárt ott hagyott üres poharak egymáshoz koccanó menekülését idézi elő. Gyorsan kap utánuk, csak reflexeinek köszönheti, hogy áldozatok nélkül megússza a fiaskót. Iparkodva szedi a poharakat a kezébe, de ezzel gyakorlatilag nem is hagy magának más esélyt, mint elindulni velük a pult felé. Elég rosszul venné ki magát, ha visszatenné őket a leszedésre váró asztalra.
Nem akarja bámulni a fekete bőrű férfit, de nem tud parancsolni a pillantásának. Tudja, hogy egy a dűnék árnyékában születettek közül. Bár a műhelyben látott wegtoreni kovácsmester bőre is e kivételes árnyalattal büszkélkedik, ő tagadhatatlanul a város szülötte. Ez a férfi viszont más... Minden porcikájában érzi: egy a sivatag népéből. Ritkán mutatkoznak. Titokzatosak és hallgatagok, mint a homoktenger mélye.
Yezát egyszer, sok-sok éve magával vitte a céhmester egy találkozóra a dűnék közé. Kislányként félelmetesnek és lenyűgözőnek látta a sivatagot.*
- Víz *lép sietve a pulthoz, amikor látja, hogy a fehér hajú félvér egy kissé tanácstalan a dűnék fiának kívánságát illetően.* - Vizet kér. *Ha összeakad a pillantása a férfiéval, nagyot nyel, de tekintetét rabul ejtik a markáns vonások és az átható szemek.* - Ő... vizet kér *ismétli, ahogy igyekszik összeszedni magát és a fehér hajú lányra mosolyog.* - Te lennél Mori? *kérdi.* - Épp nem voltál itt, amikor Aztyan bemutatott a többieknek. Yeza vagyok. Még új, de remélem hasznos tag a Kereskedőház szolgálatában. *Közben próbálja egy alkalmasnak tűnő helyre lepakolni az asztalról begyűjtött üres poharakat, amik mintha úgy menekülnének a markából, mint egy kupac izgága kölyökmacska, úgyhogy néhányat többször is a talpára kell állítson.*
- Shakhté! *szisszenti el a wegtoreni káromkodást. Remélhetőleg Mori közben prezentálja a vizet, de ha máshová szólítja a dolga, akár Yeza is megoldja.
Nem szeretne tolakodó lenni, de majd' kirágja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi hozhatta ezt a férfit ilyen messze a nyugat forró vidékéről.*
- Öhm... Mori, mondd csak, kaphatnék valami... *elvesz egy keze ügyébe akadó étlapot és gyorsan átfutja a kínálatot, aztán felpillant a szerecsen férfira.* - Esetleg... éhes? *kérdi és igyekszik beszédes mozdulatokkal is kísérni a szavait, mert a korábbiakból kiindulva nem árt a mankó a megértéshez.*
- Ehetünk idelent a vendégek közt? *fordul vissza Morihoz vagy a személyzet más, a környéken lévő tagjához. Még nincs tisztában vele, hogy mi itt a szokás, csak azt tudja, hogy ő bizony tudna enni és egyelőre nem kapott senkitől feladatot, ami okot adna ennek az elodázására.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-03 13:44:06
Üzenet elküldve: 2020-06-03 13:44:06
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza - a szobák felé//
*Az emeletre érve a lépcsők tetején Mik előre megy, hogy megmutassa a kereskedőház tagjainak szobáit. A kováccsal kapcsolatos témában, ami a bunyót illeti, szerény mosollyal fogadja a kétkedést.*
- Igen, vele. *Ér be a két oldalról szobákkal határolt folyosóra.*
- Ugyan vesztettem, de szereztem egy új barátot és megbeszéltük, hogy kapok visszavágót. *Mosolyog, mintha ez olyan jó dolog volna. De biztos benne, hogy aki ránéz, azt hiszi, nem szeretne visszavágót a mestertől. Pedig de.*
- Ha te mondod. *Félreérthető mosollyal válaszolja meg Yeza szavait, azt illetően, hogy mennyire úszta volna meg a verést. Kevesen nézik ki belőle, hogy legendásan jól verekszik, de ez csak neki jó.*
- Igen, ott, az az ajtó. *Mutat a folyosó végén a láthatóan megerősített, vasalattal ellátott ajtó felé, amely mögött a Kalmárlak helyezkedik el.
Aztán szép sorban megmutatja, melyik ajtó kinek a szobáját rejti.*
- Én a konyha mögött lakom, a hátsó részen. *Mondja el, hátha jó tudnia Yezának, hogy őt merre leli, ha keresné.
Amikor megkapja a bájitalt, ugyancsak szerény mosollyal fogadja.*
- Mori ellátott és kaptam már nagyobb verést, de nem kellett volna. Azért köszönöm. *Válaszolja és elteszi a gyógyitalt. A Wint érintő megjegyzésre pedig megvonja a vállát.*
- Talán épp ez az arcom tetszett meg neki. *Kacsint Yezára. Mert ki tudja, talán Win nem is látta másképp, csak így és ha ez igaz, akkor éppen a szétvert arca nyerte el a tetszését.*
- És ez is a te szobád. *Nyit be és adja át a kulcsot Yezának. A szoba egyszerű, de kényelmesnek tűnő és a tagok általában úgyis a saját igényeikre szabják.*
- A szükséged van valamire, csak szólj. A kereskedőház sok mindent be tud szerezni. Köszöntelek nálunk. *Mosolyog a lányra.*
- De magadra is hagylak, nekem sajnos mennem kell. *Köszön el és ha Yeza nem marasztalja, akkor elindul vissza a fogadóba.*
*Az emeletre érve a lépcsők tetején Mik előre megy, hogy megmutassa a kereskedőház tagjainak szobáit. A kováccsal kapcsolatos témában, ami a bunyót illeti, szerény mosollyal fogadja a kétkedést.*
- Igen, vele. *Ér be a két oldalról szobákkal határolt folyosóra.*
- Ugyan vesztettem, de szereztem egy új barátot és megbeszéltük, hogy kapok visszavágót. *Mosolyog, mintha ez olyan jó dolog volna. De biztos benne, hogy aki ránéz, azt hiszi, nem szeretne visszavágót a mestertől. Pedig de.*
- Ha te mondod. *Félreérthető mosollyal válaszolja meg Yeza szavait, azt illetően, hogy mennyire úszta volna meg a verést. Kevesen nézik ki belőle, hogy legendásan jól verekszik, de ez csak neki jó.*
- Igen, ott, az az ajtó. *Mutat a folyosó végén a láthatóan megerősített, vasalattal ellátott ajtó felé, amely mögött a Kalmárlak helyezkedik el.
Aztán szép sorban megmutatja, melyik ajtó kinek a szobáját rejti.*
- Én a konyha mögött lakom, a hátsó részen. *Mondja el, hátha jó tudnia Yezának, hogy őt merre leli, ha keresné.
Amikor megkapja a bájitalt, ugyancsak szerény mosollyal fogadja.*
- Mori ellátott és kaptam már nagyobb verést, de nem kellett volna. Azért köszönöm. *Válaszolja és elteszi a gyógyitalt. A Wint érintő megjegyzésre pedig megvonja a vállát.*
- Talán épp ez az arcom tetszett meg neki. *Kacsint Yezára. Mert ki tudja, talán Win nem is látta másképp, csak így és ha ez igaz, akkor éppen a szétvert arca nyerte el a tetszését.*
- És ez is a te szobád. *Nyit be és adja át a kulcsot Yezának. A szoba egyszerű, de kényelmesnek tűnő és a tagok általában úgyis a saját igényeikre szabják.*
- A szükséged van valamire, csak szólj. A kereskedőház sok mindent be tud szerezni. Köszöntelek nálunk. *Mosolyog a lányra.*
- De magadra is hagylak, nekem sajnos mennem kell. *Köszön el és ha Yeza nem marasztalja, akkor elindul vissza a fogadóba.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:25:26
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:25:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*A sebhelyes arcú hamari távozása nem hatja meg, még ha ő is az, kinek (ahogy erősen gyanítja) Mik, ígéretéhez híven, megemlíti parfümériái árulásának eshetőségét. Előtte még szinte az egész hat, ha üzletelni kíván, s talán bármely másik alkalom alkalmasabb lenne erre, mint a mostani. Nincs formában, ezt még maga előtt is készségesen beismeri.
Ennél eggyel érzékenyebben érinti Mik megindulása az emelet felé, nyomában a vörössel. Persze mély depresszióba nem fog süllyedni, ettől legalábbis, ám mostani, különös kedélye okán szokatlan fancsaliság telepszik hangulatára. Persze a búcsúzó kékeket még mosolygó tekintettel viszonozza, s időzteti is kicsit sajátjait a távolodó tarkón.
Miután mindkét alak eltűnt a lépcsőkön felfelé, hosszas szusszanással fejezi ki csalódottságát a tény iránt, hogy ismét kettesben maradt italával. Élne a gyanúperrel, hogy a mai estén nem látja már pultosát, hiszen a vörös elég csinos, ez pedig mégiscsak a Pinty. Ám gondolatát be sem fejezve cáfolja meg saját magát, hiszen éppen a férfi emlegette kétes üzelmekként a hajdani fogadó tevékenységét. Puhán helyezi vissza félig teli lévő poharát asztala lapjára, ahogy felismerése éri. Karját maga előtt keresztbe fonva, székében hátradőlve kezd inkább bámészkodásba a fogadó vendégeit figyelve, hogy elüssön némi időt, mielőtt ürítve a rumot nyugovóra térne. Igyekszik senkin sem tovább időztetni kékjeit az illendőnél, vagy annál, mire már felfigyelhetnek, bár a kettő között nincs sok különbség. Közben pedig elméjébe egy forró fürdő elképzelése kezdi befészkelni magát, mire már a tegnapi itt éjszakázása óta vágyik.*
*A sebhelyes arcú hamari távozása nem hatja meg, még ha ő is az, kinek (ahogy erősen gyanítja) Mik, ígéretéhez híven, megemlíti parfümériái árulásának eshetőségét. Előtte még szinte az egész hat, ha üzletelni kíván, s talán bármely másik alkalom alkalmasabb lenne erre, mint a mostani. Nincs formában, ezt még maga előtt is készségesen beismeri.
Ennél eggyel érzékenyebben érinti Mik megindulása az emelet felé, nyomában a vörössel. Persze mély depresszióba nem fog süllyedni, ettől legalábbis, ám mostani, különös kedélye okán szokatlan fancsaliság telepszik hangulatára. Persze a búcsúzó kékeket még mosolygó tekintettel viszonozza, s időzteti is kicsit sajátjait a távolodó tarkón.
Miután mindkét alak eltűnt a lépcsőkön felfelé, hosszas szusszanással fejezi ki csalódottságát a tény iránt, hogy ismét kettesben maradt italával. Élne a gyanúperrel, hogy a mai estén nem látja már pultosát, hiszen a vörös elég csinos, ez pedig mégiscsak a Pinty. Ám gondolatát be sem fejezve cáfolja meg saját magát, hiszen éppen a férfi emlegette kétes üzelmekként a hajdani fogadó tevékenységét. Puhán helyezi vissza félig teli lévő poharát asztala lapjára, ahogy felismerése éri. Karját maga előtt keresztbe fonva, székében hátradőlve kezd inkább bámészkodásba a fogadó vendégeit figyelve, hogy elüssön némi időt, mielőtt ürítve a rumot nyugovóra térne. Igyekszik senkin sem tovább időztetni kékjeit az illendőnél, vagy annál, mire már felfigyelhetnek, bár a kettő között nincs sok különbség. Közben pedig elméjébe egy forró fürdő elképzelése kezdi befészkelni magát, mire már a tegnapi itt éjszakázása óta vágyik.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:42:53
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:42:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vylt még mindig lefoglalja a sebhelyes arcú pultos. Hátborzongatóan ismerős érzés fogja el - mintha ugyanezt tapasztalta volna Wrexannál, vagy Khulnál is. Egyszerűen kell neki, magába akarja szívni és fel szeretné akasztani a nevét a többi trófeája mellé. Ajkát harapdálva képzel el sok mindent a férfiról és magáról, sokféleképpen. Egyszerű, apró dolgok ezek a felfogása szerint, az élet örömeit jelentik, a lényegét, mondhatni a velőt a csontban. Asztaltársa véleményére felkapja a fejét, majd kissé búgó hangon szól oda hozzá.*
- Van egy pár ötletem, hogyan csillapítanám a fájdalmát. *És percről percre csak egyre nő a számuk, a félvér is kreatívabbá válik általuk. Amikor - Vyl szrint - kicsit együgyűen körbenéz a mandulaszemű, kacér mosoly jelenik meg arcán és tesz róla, hogy a csipkés ing bal vállánál kicsit rakoncátlanabb legyen, egy rövid időre leomoljon a fehér félgömbről a finom anyag, de nem viszi túlzásba: keble szélének titokzatosságát megtartja, időben elkapja a kóbor ruharészt. Talán ez elég nyílt már.*
- Annyira kár érte, hogy itt nem lehet kedvünkre megrendelni a személyzet tagjait. *Mély elkeseredéssel osztja meg véleményét, hiszen sokkal könnyebb dolga lenne, ha ezzel az egyszerű aprósággal élnének itt Artheniorban. De persze ez a "Levegő Városa", Lanawin címeres szegénynegyede Vyliassa szemében, a nyakas proletárok pedig elég öntudatosak ahhoz, hogy ne tűrjenek meg bordélyt a városban - biztosan annyira szeretik a Kikötőt, hogy szeretnének mindig oda lejárni egy kiadós kufircért. Kurvák mindenhol vannak, itt is, csak nincsen nevesített intézményük - apró részletkérdés, de nem mindegy, hogy a kolléganők éppen az utcán alszanak meg az aktus után, pár arannyal az erszényükben, vagy egy olyan palotának is beillő luxushelyen, mint a Sellőház. ha pedig így nézzük, egy bordélyház az alkalmazottjaira nézve menedék és kiváltság.*
- Lehet tőlem a negyedrőfös pusztító is, de az istenek a tanúm rá, szerintem tudja használni. *Ezt volt alkalma megtanulni jelenlegi munkahelyén: teljesen mindegy, mekkora, ha csak annyit akar tőled, hogy kiverd neki, cseszheted.*
- de elég a filozofálásból, pusztítsunk mi is! *Mutat közben az ételre, aminél neki is lát a leves bekanalazása, meg egy újabb korsó sör legurítása után a fogasnak. Valóban finom a hal, igazi minőségi eledel, talán legközelebb is itt fog megszállni, ha egyáltalán lesz rá alkalom.*
- Mondd csak, Shan *kezd bele a falat lenyelése és szája úrias megtörlése után* mikor és hogyan kerültél te a Sellőbe?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vylt még mindig lefoglalja a sebhelyes arcú pultos. Hátborzongatóan ismerős érzés fogja el - mintha ugyanezt tapasztalta volna Wrexannál, vagy Khulnál is. Egyszerűen kell neki, magába akarja szívni és fel szeretné akasztani a nevét a többi trófeája mellé. Ajkát harapdálva képzel el sok mindent a férfiról és magáról, sokféleképpen. Egyszerű, apró dolgok ezek a felfogása szerint, az élet örömeit jelentik, a lényegét, mondhatni a velőt a csontban. Asztaltársa véleményére felkapja a fejét, majd kissé búgó hangon szól oda hozzá.*
- Van egy pár ötletem, hogyan csillapítanám a fájdalmát. *És percről percre csak egyre nő a számuk, a félvér is kreatívabbá válik általuk. Amikor - Vyl szrint - kicsit együgyűen körbenéz a mandulaszemű, kacér mosoly jelenik meg arcán és tesz róla, hogy a csipkés ing bal vállánál kicsit rakoncátlanabb legyen, egy rövid időre leomoljon a fehér félgömbről a finom anyag, de nem viszi túlzásba: keble szélének titokzatosságát megtartja, időben elkapja a kóbor ruharészt. Talán ez elég nyílt már.*
- Annyira kár érte, hogy itt nem lehet kedvünkre megrendelni a személyzet tagjait. *Mély elkeseredéssel osztja meg véleményét, hiszen sokkal könnyebb dolga lenne, ha ezzel az egyszerű aprósággal élnének itt Artheniorban. De persze ez a "Levegő Városa", Lanawin címeres szegénynegyede Vyliassa szemében, a nyakas proletárok pedig elég öntudatosak ahhoz, hogy ne tűrjenek meg bordélyt a városban - biztosan annyira szeretik a Kikötőt, hogy szeretnének mindig oda lejárni egy kiadós kufircért. Kurvák mindenhol vannak, itt is, csak nincsen nevesített intézményük - apró részletkérdés, de nem mindegy, hogy a kolléganők éppen az utcán alszanak meg az aktus után, pár arannyal az erszényükben, vagy egy olyan palotának is beillő luxushelyen, mint a Sellőház. ha pedig így nézzük, egy bordélyház az alkalmazottjaira nézve menedék és kiváltság.*
- Lehet tőlem a negyedrőfös pusztító is, de az istenek a tanúm rá, szerintem tudja használni. *Ezt volt alkalma megtanulni jelenlegi munkahelyén: teljesen mindegy, mekkora, ha csak annyit akar tőled, hogy kiverd neki, cseszheted.*
- de elég a filozofálásból, pusztítsunk mi is! *Mutat közben az ételre, aminél neki is lát a leves bekanalazása, meg egy újabb korsó sör legurítása után a fogasnak. Valóban finom a hal, igazi minőségi eledel, talán legközelebb is itt fog megszállni, ha egyáltalán lesz rá alkalom.*
- Mondd csak, Shan *kezd bele a falat lenyelése és szája úrias megtörlése után* mikor és hogyan kerültél te a Sellőbe?
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:34:31
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:34:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
//Morilinden//
*A fohász nem tart hosszú ideig, s valójában nem is fohász, inkább csupán a Tkh'ter igaza, kijelentés, mi jól tükrözi a leképezett valóságot. Mielőtt Morilinden megjelenik, ismét vágyakozva tekint egy szabadabb terület felé, s körbefuttatja tekintetét az ivóban. Vélhetően megszólnák, ha a földre telepedne, de túl nagy a kísértés, ezzel újabb próbatétel elé állítják, melynek egyelőre, ha nehézkesen is, de ellenáll. Felpillant, s a lány tekintetét, fohász közben is hűvösen állja, talán emiatt nem mer odajönni hozzá. Világában a szokásjog úgy diktálja, beinvitálnak, s hellyel kínálnak, így máris vétett saját íratlan etikettje ellen, jóllehet erről a lány nem tudhat és nem is rója fel neki feleslegesen. Ismét bizonytalanná válik, s sivatagi szíve tartja vissza az intéstől, vagy bármilyen jelzéstől, mely arra utalna, hogy a lányt magához szólítja. Két világ görcsösen küzd benne, még ebben az egyszerű dologban is, miközben szemei ismét szabad hely után kutatnak a padlón, immár némi feszültség is gyűlik a zavartság mellé.*
- Szakthté! *Szorítja össze fogait, s sziszegve káromkodik nyelvén, fejét rázva sóhajt fel, majd inkább feláll, úgy mégiscsak illendőbb és a pulthoz sétál, egészen pontosan az imént felé pillantó lány felé.*
- Assale nok aikum, D'or. *Simít végig stilisztikus ábráin hüvelykjével, majd homlokát érinti, s az ég felé emeli tenyerét. Nehézkesen bár, de kényszeríti magát egy mosolyra, lehet az is, hogy vicsorgásnak hat. Hangja halk, de mély, végig megszólítottja szemébe néz, talán szokatlanul is mélyen és szigorúan, mintha erdei vadállat volna.*
- Eseme... eseme... *kezdi szaggatottan, majd megrázza fejét és szájára mutat.* Es-o. *Kényszeredetten keresi a megfelelő világi szavakat, de jobb nem jut eszébe.*
- Es-o... *Ismét ajkára mutat, majd egy szomszédos kupára, s mestere szavai idéződnek fel elméjében:
~ Lesz az úgy, hogy szád töröd, s torkod repeszted, suttogsz, kiabálsz, de nyelvedről nem fakad az idegenek nyelve. Az egy igaz Egyetlennek nem volt szüksége szavakra, Csend szólt helyette, s Némaság válaszolt. Légy türelmes! A kevés is lehet sok, ha több benne az értelem, mint a töltelék. ~ Számára ez most persze nem sokat jelent.*
- E-so... *ismétli meg, s mutat szájára, majd két kezével az égre, akárha áldást kérne. Ismét próbál mosolyogni, szemtájékára keskeny ráncok rendeződnek. Csak áll a pult mellett és vár, immár türelmesen, az első lépéseket megtette. Két kezét maga előtt kulcsolja össze, tartása egyenes és büszke, mint égi népek valaha volt katonája.*
//Morilinden//
*A fohász nem tart hosszú ideig, s valójában nem is fohász, inkább csupán a Tkh'ter igaza, kijelentés, mi jól tükrözi a leképezett valóságot. Mielőtt Morilinden megjelenik, ismét vágyakozva tekint egy szabadabb terület felé, s körbefuttatja tekintetét az ivóban. Vélhetően megszólnák, ha a földre telepedne, de túl nagy a kísértés, ezzel újabb próbatétel elé állítják, melynek egyelőre, ha nehézkesen is, de ellenáll. Felpillant, s a lány tekintetét, fohász közben is hűvösen állja, talán emiatt nem mer odajönni hozzá. Világában a szokásjog úgy diktálja, beinvitálnak, s hellyel kínálnak, így máris vétett saját íratlan etikettje ellen, jóllehet erről a lány nem tudhat és nem is rója fel neki feleslegesen. Ismét bizonytalanná válik, s sivatagi szíve tartja vissza az intéstől, vagy bármilyen jelzéstől, mely arra utalna, hogy a lányt magához szólítja. Két világ görcsösen küzd benne, még ebben az egyszerű dologban is, miközben szemei ismét szabad hely után kutatnak a padlón, immár némi feszültség is gyűlik a zavartság mellé.*
- Szakthté! *Szorítja össze fogait, s sziszegve káromkodik nyelvén, fejét rázva sóhajt fel, majd inkább feláll, úgy mégiscsak illendőbb és a pulthoz sétál, egészen pontosan az imént felé pillantó lány felé.*
- Assale nok aikum, D'or. *Simít végig stilisztikus ábráin hüvelykjével, majd homlokát érinti, s az ég felé emeli tenyerét. Nehézkesen bár, de kényszeríti magát egy mosolyra, lehet az is, hogy vicsorgásnak hat. Hangja halk, de mély, végig megszólítottja szemébe néz, talán szokatlanul is mélyen és szigorúan, mintha erdei vadállat volna.*
- Eseme... eseme... *kezdi szaggatottan, majd megrázza fejét és szájára mutat.* Es-o. *Kényszeredetten keresi a megfelelő világi szavakat, de jobb nem jut eszébe.*
- Es-o... *Ismét ajkára mutat, majd egy szomszédos kupára, s mestere szavai idéződnek fel elméjében:
~ Lesz az úgy, hogy szád töröd, s torkod repeszted, suttogsz, kiabálsz, de nyelvedről nem fakad az idegenek nyelve. Az egy igaz Egyetlennek nem volt szüksége szavakra, Csend szólt helyette, s Némaság válaszolt. Légy türelmes! A kevés is lehet sok, ha több benne az értelem, mint a töltelék. ~ Számára ez most persze nem sokat jelent.*
- E-so... *ismétli meg, s mutat szájára, majd két kezével az égre, akárha áldást kérne. Ismét próbál mosolyogni, szemtájékára keskeny ráncok rendeződnek. Csak áll a pult mellett és vár, immár türelmesen, az első lépéseket megtette. Két kezét maga előtt kulcsolja össze, tartása egyenes és büszke, mint égi népek valaha volt katonája.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:00:01
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:00:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
// Morilinden //
*Nohát ezt igazán furcsállja, hogy Nyikhaj ilyen hatalmas szakács hírében állja. De hát nem lehet tudni ki fiában mi bujkál. *
- Ügyes szakács akkor a kölyök.
*Na majdan meginvitálja pár fogásra Nyikhajt. Úgy is jól összekomáltak a két főzés alatt.*
- Nohát mit tudsz még sütni főzni lányom?
*Leakad az álla a sermesternek.*
- Az összes fogást Nyikhajal együtt? Ejj de ügyesek vagytoké hé!
*Nagyra tágra nyílik a sernevelő szeme. Eztán tudni fogja kihez kell fordulni egy finom fogásért.*
- Na majd akkor csak tőled rendelek legközelebb.
*Rákacsint elismerően és törpe ravasz mosolyával a leányra.*
- Ó hát hogy ne lennének!
*A sernevelőnknek megannyi ötlete támad. Kész csoda, hogy elbírja az agya azt a rengeteg ötletét.*
- Szamócás ser már régi vágyakozásom. No meg a meggyes. Hohohóóó!
*A szívéhez kap mert et a két gyümölcsös sört majdnem ingyen is megfőzné. No azért csak majdnem mert hát ugye a tudásnak ára van és ezt mindenki tudja. Morilinden is a szakácskodásért meg sütésfőzésért biztos meg van fizetve. Vagy ki tudja.*
// Morilinden //
*Nohát ezt igazán furcsállja, hogy Nyikhaj ilyen hatalmas szakács hírében állja. De hát nem lehet tudni ki fiában mi bujkál. *
- Ügyes szakács akkor a kölyök.
*Na majdan meginvitálja pár fogásra Nyikhajt. Úgy is jól összekomáltak a két főzés alatt.*
- Nohát mit tudsz még sütni főzni lányom?
*Leakad az álla a sermesternek.*
- Az összes fogást Nyikhajal együtt? Ejj de ügyesek vagytoké hé!
*Nagyra tágra nyílik a sernevelő szeme. Eztán tudni fogja kihez kell fordulni egy finom fogásért.*
- Na majd akkor csak tőled rendelek legközelebb.
*Rákacsint elismerően és törpe ravasz mosolyával a leányra.*
- Ó hát hogy ne lennének!
*A sernevelőnknek megannyi ötlete támad. Kész csoda, hogy elbírja az agya azt a rengeteg ötletét.*
- Szamócás ser már régi vágyakozásom. No meg a meggyes. Hohohóóó!
*A szívéhez kap mert et a két gyümölcsös sört majdnem ingyen is megfőzné. No azért csak majdnem mert hát ugye a tudásnak ára van és ezt mindenki tudja. Morilinden is a szakácskodásért meg sütésfőzésért biztos meg van fizetve. Vagy ki tudja.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 07:47:56
Üzenet elküldve: 2020-06-02 07:47:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a Toronyból//
*Még biccent a távozó Yeza és Mikarr irányába, majd lemászik a ládákról, hogy folytassa inkább a pultbéli feladatait, persze csak egy pohár tej után. Miközben éppen a pult alatt rendezgeti a listája szerinti italokat, megint nyílik az ajtó, ám sajnos a nagy elfoglaltság közepette ez szépen elsuhan a füle mellett. Még jó,hogy Mori résen van, és már indul is az egyik asztalhoz eltelepedett különös alak felé. Ő csak akkor ébred meg az elmélyült gondolatai örvényéből, amikor hallja, hogy odalép valaki a pulthoz. Azonnal fel is mászik a faládákra, hogy faját meghazudtoló magasságokba törjön. Egy ápolt külsejű férfival találja magát szembe, aki egy zsebből előhalászott köszönést követően mindjárt a lényegre is tér.*
-Üdvözlöm a Kalmárban! *Kezdi egy köszöntéssel, majd tekintetét végig hordozza a vendégtéren, ekkor tudatosul benne, hogy Mik a vörös hajút vezeti körbe éppen. Hiszen a kalmárt még ő maga se látta, és gyanítja, hogy ezúttal sem fog csak úgy felbukkanni. Így jobb híján egyelőre meg kell várniuk vagy a sebhelyes arcút vagy Miket.*
-Egyelőre várniuk kell. De tolmácsolom a kérést. *Tömören és röviden fogalmaz, nehogy félreértést szüljön.*
-Esetleg míg várakoznak, adhatok addig valamit? *Mert azt érzékeli, hogy van még valaki a férfivel, csak még nem látja tisztán az illetőt.*
*Még biccent a távozó Yeza és Mikarr irányába, majd lemászik a ládákról, hogy folytassa inkább a pultbéli feladatait, persze csak egy pohár tej után. Miközben éppen a pult alatt rendezgeti a listája szerinti italokat, megint nyílik az ajtó, ám sajnos a nagy elfoglaltság közepette ez szépen elsuhan a füle mellett. Még jó,hogy Mori résen van, és már indul is az egyik asztalhoz eltelepedett különös alak felé. Ő csak akkor ébred meg az elmélyült gondolatai örvényéből, amikor hallja, hogy odalép valaki a pulthoz. Azonnal fel is mászik a faládákra, hogy faját meghazudtoló magasságokba törjön. Egy ápolt külsejű férfival találja magát szembe, aki egy zsebből előhalászott köszönést követően mindjárt a lényegre is tér.*
-Üdvözlöm a Kalmárban! *Kezdi egy köszöntéssel, majd tekintetét végig hordozza a vendégtéren, ekkor tudatosul benne, hogy Mik a vörös hajút vezeti körbe éppen. Hiszen a kalmárt még ő maga se látta, és gyanítja, hogy ezúttal sem fog csak úgy felbukkanni. Így jobb híján egyelőre meg kell várniuk vagy a sebhelyes arcút vagy Miket.*
-Egyelőre várniuk kell. De tolmácsolom a kérést. *Tömören és röviden fogalmaz, nehogy félreértést szüljön.*
-Esetleg míg várakoznak, adhatok addig valamit? *Mert azt érzékeli, hogy van még valaki a férfivel, csak még nem látja tisztán az illetőt.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:43:46
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:43:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kufárok a Toronyból//
-Ne butáskodjék itt fiam, majd ki lesz az javítva, ha a Kalmárnál vagyunk. Lesz némi idő várni.
*Komor arccal pillant körbe a főtéren, majd megszaporázza lépteit.*
-Fontos feladataink vannak, ez az Artheniori csupán egy kitérő. Eztán visszatérünk a Toronyba a nagy út előtt. Mert meg sem állunk Taitos mester hazájáig. Nos...
*Nem tart sok időbe, míg megérkeznek a Kalmár elé. A fogadóból számos hang szűrődik ki az utcára, alighanem népes vendégsereglet mulat benn s űzi gondját. Felpillant a nyolckarú leviatánt ábrázoló cégérre, majd felsóhajtva megcsóválja fejét.* -Wegtoreniek...
*Ledobja a csuklyát, majd mielőtt a fogadóba lépne, biztatóan Cerberum felé biccent.*
-Rafinált népség. Bízd rám a beszédet, ha lehet és véletlenül se tégy említést a küldetésünkről. Ez csupán egy állomás, nem társalogni jöttünk... Hisz valamiből nekem is ennem kell, ugye?
*A kilincsért nyúl, előreengedi a fiatal fél-elfet, majd belép a nyomában. Szétnéz a tágas előtérben, s tekintetével felkutatja a legközelebbi lényt, ki személyzetnek tűnik.*
-Ne bámuld! *Suttogja Cerberumnak, miközben ellépnek a furcsa nyelven hadováló D'or mellett.* -A messziről jött ember jelenti a legnagyobb veszélyt, ezt jól jegyezd meg. Az efféle helyeken pedig akad belőlük szép számmal... Á, derűs napokat!
*Utolsó szavait immáron a pultra támaszkodva intézi a személyzethez, joviális mosolyt erőltetve arcára.*
-A kalmárt keressük, vagy ha őt nem, bárkit, ki hajlandó velünk üzletelni az ő nevében!
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 00:46:13
-Ne butáskodjék itt fiam, majd ki lesz az javítva, ha a Kalmárnál vagyunk. Lesz némi idő várni.
*Komor arccal pillant körbe a főtéren, majd megszaporázza lépteit.*
-Fontos feladataink vannak, ez az Artheniori csupán egy kitérő. Eztán visszatérünk a Toronyba a nagy út előtt. Mert meg sem állunk Taitos mester hazájáig. Nos...
*Nem tart sok időbe, míg megérkeznek a Kalmár elé. A fogadóból számos hang szűrődik ki az utcára, alighanem népes vendégsereglet mulat benn s űzi gondját. Felpillant a nyolckarú leviatánt ábrázoló cégérre, majd felsóhajtva megcsóválja fejét.* -Wegtoreniek...
*Ledobja a csuklyát, majd mielőtt a fogadóba lépne, biztatóan Cerberum felé biccent.*
-Rafinált népség. Bízd rám a beszédet, ha lehet és véletlenül se tégy említést a küldetésünkről. Ez csupán egy állomás, nem társalogni jöttünk... Hisz valamiből nekem is ennem kell, ugye?
*A kilincsért nyúl, előreengedi a fiatal fél-elfet, majd belép a nyomában. Szétnéz a tágas előtérben, s tekintetével felkutatja a legközelebbi lényt, ki személyzetnek tűnik.*
-Ne bámuld! *Suttogja Cerberumnak, miközben ellépnek a furcsa nyelven hadováló D'or mellett.* -A messziről jött ember jelenti a legnagyobb veszélyt, ezt jól jegyezd meg. Az efféle helyeken pedig akad belőlük szép számmal... Á, derűs napokat!
*Utolsó szavait immáron a pultra támaszkodva intézi a személyzethez, joviális mosolyt erőltetve arcára.*
-A kalmárt keressük, vagy ha őt nem, bárkit, ki hajlandó velünk üzletelni az ő nevében!
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 00:46:13
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:58:54
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:58:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// A Kalmár raktárában //
*Új nap reggelén fürdéssel kezdett, majd tiszta fehér blúzt, és egy sötétvörös szoknyát vett fel. A derekára fehér kötényt kötött, és lábbelinek egy barna saru került a lábaira. Nyakába visszaakasztotta az ezüst amulettjét, melyen egy fiolaforma látható. Hosszú fehér haját megfésülte, majd most is olyan bonyolult fonatokba rendezte, ahogy eddig minden reggel. A szobájából első útja a raktárba vezet. Körbe akar nézni ott, hogy van-e amiből kifogyóban van a Kalmár.
Mindent számba vesz; liszt, cukor, hús, fűszerek és tej meg még egy csomó hasznos összetevő sütéshez és főzéshez. A nagy ellenőrzés közben egy közepes méretű barna bőr csomagra bukkan. Nem akar kíváncsiskodni, de mégis muszáj belenéznie, hogy tudja mit hozhattak a piacról, s ha olyan a helyére is teszi.
~Ezek nem azok.~
Döbben meg, ahogy feltárul a csomag tartalma, benne sokféle gyógynövénnyel. Pontosan olyanokkal, melyeket ő kért Aztyantól.*
- Nahát, akkor ezek az enyémek. *ismeri fel, persze képletesen az övé. Mert hát mégiscsak gyógyításra fogja használni, amivel a Kalmár is jól jár. Gyorsan számba veszi az csomag tartalmát, és minden benne van, amit kért.*
- Nagyszerű. Ezt feltétlen meg kell majd köszönöm Aztyannak. *Mondja, aztán befejezi a készletek ellenőrzését, majd a csomagot a hóna alá kapva indul a konyha felé. Ehhez azonban az ívót is érintenie kell.*
//Porral kezdődött minden//
*A pult mögött egy ajtó nyílik, és onnan lép ki a hófehér hajú, sötétvörös szoknyás, fehér blúzt viselő fél-elf nő. Körbe néz az asztalok felé, majd a kemence melletti ajtó felé igyekszik, de a szeme megakad valakin. Egy jó magas sötétbőrű férfin. Valami fura érthetetlen nyelven beszél, amin Mori meglepetten pislog. Nem akarja zavarni, így betér a konyhába, és elteszi a gyógynövényes csomagját, majd zárás után feldolgozza őket, és készít belőle főzetet.
Visszatér a pulthoz, és ismét megnézi a férfit, aki úgy tűnik, imádkozik, így nem akarná zavarni. Egyelőre csak figyel, és ha a vendég szeretne rendelni valamit, úgy is jelzi számára, és akkor oda is megy az asztalához.*
*Új nap reggelén fürdéssel kezdett, majd tiszta fehér blúzt, és egy sötétvörös szoknyát vett fel. A derekára fehér kötényt kötött, és lábbelinek egy barna saru került a lábaira. Nyakába visszaakasztotta az ezüst amulettjét, melyen egy fiolaforma látható. Hosszú fehér haját megfésülte, majd most is olyan bonyolult fonatokba rendezte, ahogy eddig minden reggel. A szobájából első útja a raktárba vezet. Körbe akar nézni ott, hogy van-e amiből kifogyóban van a Kalmár.
Mindent számba vesz; liszt, cukor, hús, fűszerek és tej meg még egy csomó hasznos összetevő sütéshez és főzéshez. A nagy ellenőrzés közben egy közepes méretű barna bőr csomagra bukkan. Nem akar kíváncsiskodni, de mégis muszáj belenéznie, hogy tudja mit hozhattak a piacról, s ha olyan a helyére is teszi.
~Ezek nem azok.~
Döbben meg, ahogy feltárul a csomag tartalma, benne sokféle gyógynövénnyel. Pontosan olyanokkal, melyeket ő kért Aztyantól.*
- Nahát, akkor ezek az enyémek. *ismeri fel, persze képletesen az övé. Mert hát mégiscsak gyógyításra fogja használni, amivel a Kalmár is jól jár. Gyorsan számba veszi az csomag tartalmát, és minden benne van, amit kért.*
- Nagyszerű. Ezt feltétlen meg kell majd köszönöm Aztyannak. *Mondja, aztán befejezi a készletek ellenőrzését, majd a csomagot a hóna alá kapva indul a konyha felé. Ehhez azonban az ívót is érintenie kell.*
//Porral kezdődött minden//
*A pult mögött egy ajtó nyílik, és onnan lép ki a hófehér hajú, sötétvörös szoknyás, fehér blúzt viselő fél-elf nő. Körbe néz az asztalok felé, majd a kemence melletti ajtó felé igyekszik, de a szeme megakad valakin. Egy jó magas sötétbőrű férfin. Valami fura érthetetlen nyelven beszél, amin Mori meglepetten pislog. Nem akarja zavarni, így betér a konyhába, és elteszi a gyógynövényes csomagját, majd zárás után feldolgozza őket, és készít belőle főzetet.
Visszatér a pulthoz, és ismét megnézi a férfit, aki úgy tűnik, imádkozik, így nem akarná zavarni. Egyelőre csak figyel, és ha a vendég szeretne rendelni valamit, úgy is jelzi számára, és akkor oda is megy az asztalához.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:09:49
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:09:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad//
*Kerkiad magyarázatára már megérti mit akart mondani a zsoldos.*
-Á, amolyan takarítás szerűség. Persze, az megy. Azt hittem valami komolyabbról van szó.
*Kicsit megkönyebbűl. A rendrakásban tud segíteni, hiszen maga is ott fog dolgozni.*
-Szerintem mehetünk. Nekem nincs semmi dolgom erre felé.
*Feláll a székről és felkészül az indulásra. Megvárja míg Kerkiad összeszedi páncélja összes darabját. Még ha kell segítséget is nyújt, de ez egy gnómtól nem tud nagy segítség lenni, de attól még ha kell segít Kerkiadnak. Amint végez elindul a kijárat felé, persze nem felejt elköszönni.*
-Viszlát.
*Kerkiad magyarázatára már megérti mit akart mondani a zsoldos.*
-Á, amolyan takarítás szerűség. Persze, az megy. Azt hittem valami komolyabbról van szó.
*Kicsit megkönyebbűl. A rendrakásban tud segíteni, hiszen maga is ott fog dolgozni.*
-Szerintem mehetünk. Nekem nincs semmi dolgom erre felé.
*Feláll a székről és felkészül az indulásra. Megvárja míg Kerkiad összeszedi páncélja összes darabját. Még ha kell segítséget is nyújt, de ez egy gnómtól nem tud nagy segítség lenni, de attól még ha kell segít Kerkiadnak. Amint végez elindul a kijárat felé, persze nem felejt elköszönni.*
-Viszlát.
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 15:23:48
Üzenet elküldve: 2020-06-01 15:23:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az eltűnt idő nyomában//
*Talán a pálinkának, talán a mélységi nő társaságának, talán a Kalmár tagadhatatlanul minden igényt kielégítő, hangulatos ivórészének, vagy talán mindezeknek együttesen köszönhetően Drann igazán jól érzi magát, régen érezte ilyen jól. Pontosabban: régen érezte magát ilyen jól _anélkül_ a bizonyos dolog nélkül. Neeyiruth óvatos viselkedéséből, és abból, hogy odázza-halasztja a döntéshozatalt, egyértelműen kikövetkeztethető számára, hogy a Dwirinthalenek korábbi hierarchia-rendszerében ez a bizonyos északi ág valószínűleg nem játszott túl jelentős szerepet. Nem mintha olyannyira érdekelné őt mindez, de Neeyiruth társasága és viselkedése akarva-akaratlan, kimondva kimondatlanul egy sor következtetésre ad okot. A jelenre vonatkozóan abban is biztos, hogy ez a bizonyos északi családi ág ebben a sok kérdőjellel tarkított helyzetben, ami a lázadás utáni Artheniort jellemzi a régi artheniori arisztokrácia és főként a Dwirinthalenek jövőjét illetően, egyelőre csupán csak tapogatódzik Neeyiruth ideküldésével. ~Ha csúnyán akarnék fogalmazni, a nő valószínűleg csupán egy feláldozható kém, valahol a családi hierarchiájuk alján. Kevés tudással, sok elvárással ideküldve. De vajon ki lehet az új matróna, ha még ezek sem tudják?~ gondolkodik Drann, bár tisztában van vele, hogy nyilván benne van a pakliban, hogy Neeyiruth jóval többet tud, mint amennyit kifelé mutat, és hogy valójában egyáltalán nem az, akinek mondta és kiadja magát. Talán ezek miatt a gondolatok miatt is kezdeményezte, nem csak (bár tagadhatatlanul ez is ott szerepel az indítóokok között) személyes érdeklődésből a beszélgetést.*
- Mondhatni. A nagybátyám sorsa még mindig nem hagy nyugodni. Hátha valaki emlékszik rá a Templomból a papok közül. Vagy esetleg hagyott valamilyen feljegyzést a Könyvtárban, amiről nem tudok. *néz a nőre.*
- Miért gondolod? *húzza fel a szemöldökét, hiszen a Dwirinthalenek régen igencsak igyekeztek azzal is bebiztosítani a pozíciójukat a városban az egyetlen sötételf nemesi famíliaként, hogy nemcsak a nemesi családokkal, de a templomi papokkal is jó kapcsolatot ápoltak a mindig nagydobra vert ételosztások mellett a régi Szegénynegyedben.*
- A Dwirinthalenek tettek róla régen, hogy mindig szívesen fogadják őket a Templomban. Erre most is építhetsz, úgy gondolom. *von vállat, mert csak azért, mert Neeyiruth mélységi, biztos hogy nem tiltaná ki senki a Templomból. Artheniorban ilyesmi Drann szerint nem fordulhat elő. De a férfinak eszébe sem jut, hogy a nő sötételf mivolta miatt gondolhat ilyesmire.*
- Nocsak! *mosolyodik el a báty említésére. Nos, hacsak a nő nem hazudik (amiben Drann egyáltalán nem biztos) akkor van egy wegtoreni ága is a Dwirinthaleneknek. ~Milyen érdekes.~*
- Rendben, rendben! *emeli fel védekező pózzal mindkét tenyerét, hátradőlve, az apa hol és mibenléte felől tudakozódó firtatására érkező kifakadásra tréfás megadással.*
- Ne haragudj, kérlek! *mondja udvariasan.*
- Nézd, köztudomású, hogy a köreitekben a férfiak nem a családfői szerep várományosai. És hogy bármikor lecserélhetők. Ezért kérdeztem, hogy mit tudsz apádról. Nem feltételeztem, hogy apagyilkosok lennétek. *mondja nyugodtan. ~Csak ha nincs más megoldás.~ Mert hát Neeyiruth korát tekintve Drann szerint az apja már bárhol lehet éppenséggel, akár a föld alatt is. Ha pedig él, az csak jó. Neki magának legalábbis biztosan, mármint a nő apjának.
Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a felcsattanással a mélységi talán csak a választ akarja elkerülni Pirtianesre vonatkozóan. Pedig most már igazán fúrja az oldalát, hogy ez az északi ág lihanechi lenne valóban, az elfek és a víz városában élnének, vagy a nőt Pirtianesből küldte valaki, és még csak nem is lihanechi. De Drann kezdi azt érezni, hogy amikor a nő a régi itt tartózkodásokat említi, csak színlel, és egyértelműen hazudik. Persze ettől még lehetne Dwirinthalen, de ugyanúgy lehet egy Suttogó is északról, vagy ki tudja, kinek a megbízásából kell körbeszimatolnia.*
- Nem válaszoltál. *mosolyodik el lazán.*
- Ugye, valójában Pirtianesben éltek? *kérdezi meg, bár tudja, már feszegeti a határokat, ha a nő tényleg hazudik, és nem az, akinek mondja magát. De a válasz vagy nem válasz módjából valami úgyis kiderül, Drann úgy véli. Meg különben sem érdekli annyira a dolog.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 15:32:49
*Talán a pálinkának, talán a mélységi nő társaságának, talán a Kalmár tagadhatatlanul minden igényt kielégítő, hangulatos ivórészének, vagy talán mindezeknek együttesen köszönhetően Drann igazán jól érzi magát, régen érezte ilyen jól. Pontosabban: régen érezte magát ilyen jól _anélkül_ a bizonyos dolog nélkül. Neeyiruth óvatos viselkedéséből, és abból, hogy odázza-halasztja a döntéshozatalt, egyértelműen kikövetkeztethető számára, hogy a Dwirinthalenek korábbi hierarchia-rendszerében ez a bizonyos északi ág valószínűleg nem játszott túl jelentős szerepet. Nem mintha olyannyira érdekelné őt mindez, de Neeyiruth társasága és viselkedése akarva-akaratlan, kimondva kimondatlanul egy sor következtetésre ad okot. A jelenre vonatkozóan abban is biztos, hogy ez a bizonyos északi családi ág ebben a sok kérdőjellel tarkított helyzetben, ami a lázadás utáni Artheniort jellemzi a régi artheniori arisztokrácia és főként a Dwirinthalenek jövőjét illetően, egyelőre csupán csak tapogatódzik Neeyiruth ideküldésével. ~Ha csúnyán akarnék fogalmazni, a nő valószínűleg csupán egy feláldozható kém, valahol a családi hierarchiájuk alján. Kevés tudással, sok elvárással ideküldve. De vajon ki lehet az új matróna, ha még ezek sem tudják?~ gondolkodik Drann, bár tisztában van vele, hogy nyilván benne van a pakliban, hogy Neeyiruth jóval többet tud, mint amennyit kifelé mutat, és hogy valójában egyáltalán nem az, akinek mondta és kiadja magát. Talán ezek miatt a gondolatok miatt is kezdeményezte, nem csak (bár tagadhatatlanul ez is ott szerepel az indítóokok között) személyes érdeklődésből a beszélgetést.*
- Mondhatni. A nagybátyám sorsa még mindig nem hagy nyugodni. Hátha valaki emlékszik rá a Templomból a papok közül. Vagy esetleg hagyott valamilyen feljegyzést a Könyvtárban, amiről nem tudok. *néz a nőre.*
- Miért gondolod? *húzza fel a szemöldökét, hiszen a Dwirinthalenek régen igencsak igyekeztek azzal is bebiztosítani a pozíciójukat a városban az egyetlen sötételf nemesi famíliaként, hogy nemcsak a nemesi családokkal, de a templomi papokkal is jó kapcsolatot ápoltak a mindig nagydobra vert ételosztások mellett a régi Szegénynegyedben.*
- A Dwirinthalenek tettek róla régen, hogy mindig szívesen fogadják őket a Templomban. Erre most is építhetsz, úgy gondolom. *von vállat, mert csak azért, mert Neeyiruth mélységi, biztos hogy nem tiltaná ki senki a Templomból. Artheniorban ilyesmi Drann szerint nem fordulhat elő. De a férfinak eszébe sem jut, hogy a nő sötételf mivolta miatt gondolhat ilyesmire.*
- Nocsak! *mosolyodik el a báty említésére. Nos, hacsak a nő nem hazudik (amiben Drann egyáltalán nem biztos) akkor van egy wegtoreni ága is a Dwirinthaleneknek. ~Milyen érdekes.~*
- Rendben, rendben! *emeli fel védekező pózzal mindkét tenyerét, hátradőlve, az apa hol és mibenléte felől tudakozódó firtatására érkező kifakadásra tréfás megadással.*
- Ne haragudj, kérlek! *mondja udvariasan.*
- Nézd, köztudomású, hogy a köreitekben a férfiak nem a családfői szerep várományosai. És hogy bármikor lecserélhetők. Ezért kérdeztem, hogy mit tudsz apádról. Nem feltételeztem, hogy apagyilkosok lennétek. *mondja nyugodtan. ~Csak ha nincs más megoldás.~ Mert hát Neeyiruth korát tekintve Drann szerint az apja már bárhol lehet éppenséggel, akár a föld alatt is. Ha pedig él, az csak jó. Neki magának legalábbis biztosan, mármint a nő apjának.
Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a felcsattanással a mélységi talán csak a választ akarja elkerülni Pirtianesre vonatkozóan. Pedig most már igazán fúrja az oldalát, hogy ez az északi ág lihanechi lenne valóban, az elfek és a víz városában élnének, vagy a nőt Pirtianesből küldte valaki, és még csak nem is lihanechi. De Drann kezdi azt érezni, hogy amikor a nő a régi itt tartózkodásokat említi, csak színlel, és egyértelműen hazudik. Persze ettől még lehetne Dwirinthalen, de ugyanúgy lehet egy Suttogó is északról, vagy ki tudja, kinek a megbízásából kell körbeszimatolnia.*
- Nem válaszoltál. *mosolyodik el lazán.*
- Ugye, valójában Pirtianesben éltek? *kérdezi meg, bár tudja, már feszegeti a határokat, ha a nő tényleg hazudik, és nem az, akinek mondja magát. De a válasz vagy nem válasz módjából valami úgyis kiderül, Drann úgy véli. Meg különben sem érdekli annyira a dolog.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 15:32:49
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 14:55:07
Üzenet elküldve: 2020-06-01 14:55:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Porral kezdődött minden//
*Határozott léptű, ében bőrű, magasnak mondható férfi jelenik meg a Wegtoreni Kalmár előtt, s tekintete a címert fürkészi. Vándorlása során, a városban hallott pletykákat e házról, egzotikus tájak ízét és kellemes fogadtatást ígér. Miközben várakozik, alaposan megfigyel minden betérőt, majd távozót is, a hely bőséggel forgalmasnak mondható. Hunyorogva tekint be, minden egyes ajtó nyitásnál a beltérbe, túl nagy a sötét, túl homályos minden, vakító fényhez szokott tekintete, majd a sivatag éjszakájához alkalmazkodó, a félhomály, a lángoló fáklyák, nem az ő világa. Bátorságát persze ez nem szegi, alkalmazkodásra nevelték, melyben talán jobb, mint az átlag. Furcsállja a tömeget is, egyedülléthez szokott lelke, a sivatag végtelen vándorlásához szokott elméje nehezen fogadja be, a szűk szobában összezsúfolódó emberek látványát, de nem retten meg a kihívástól. Halk fohászát szinte némán mormolja el, szigorú és hűvös tekintete utolsót vet a sok karú cégérre, melynek jelképlényét nem ismeri, majd benyit az ajtón.
Egy magas szerecsen jelenik meg a Wegtoreni Kalmárban, egy magas szerecsen, ki az ajtóban is megáll egy pillanatra, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg elállja az utat arra a kis időre, míg helyet választ magának. Egy ideig csak hunyorog, szemét szoktatja a benti fényviszonyokhoz, közben felméri a lehetőségeit. Itt talán egyszerűnek mondható, számára gazdagon díszített belső helyiség más, mint amihez szokott, de nem zavarja. Fa tányérok egymáshoz verődő hangja, cserépkupák összezörrenése, gőzölgő illatorgiák mindenhonnan, néhol halk, máshol hangosabb beszélgetés. Ellöki magát az ajtóból és egy kedvesen megterített asztalhoz lép, majd kissé bizonytalanul néz szét, nem kínálta senki hellyel, s úgy nem illendő leülni. Lassan fordul, s a felszolgálók sürgése-forgása közben némán akasztja le válláról hosszú, majd két karnyi fúvócsövét, melyet az asztal széléhez támaszt. Tarisznyáját keze ügyében tartja, majd ölébe fogva foglal lassan helyet, figyelve közben, nehogy hibát vétsen. Karjaival megtámaszkodva az asztalon máris kényelmetlenül érzi magát, ami ismét mocorgásra készteti. Csábítja a föld, annak érintése, hogy oda ülhessen, de beilleszkedésének első lépcsőjeként tett látogatása abban a pillanatban kudarcra lenne ítélve. Kényelmetlen pillanatok ezek egy sivatagi vándornak, bár kívülről, csak beavatott szemek vehetik észre a félhomályban világító szemfehérjékben ide-oda cikázó tiszta tekintetek bizonytalanságát. Nem szólal meg, abban sem biztos, hogy meg tudja magát értetni az itteniekkel, mert, ami beszédet eddig hallott, kevésbé volt számára világos. Szemeit lehunyja egy pillanatra, s régóta forgatott, de nagy becsben tartott, vászonszalaggal átkötött kis kötetet vesz elő tarisznyájából, majd az asztalra teszi, s abban mélyed el.*
- Imo, hak tir'kht nala set... fama vet, fama vet. S, lám falak közé zárták magukat, s elrejtőztek előle... könnyeim csordulnak. *Halkan és mélyen beszél, csak az hallja meg, ki rá figyel éppen, nem közönségnek szánja szavait, mondandója végén tekintete a zárt mennyezetre figyel.*
//Porral kezdődött minden//
*Határozott léptű, ében bőrű, magasnak mondható férfi jelenik meg a Wegtoreni Kalmár előtt, s tekintete a címert fürkészi. Vándorlása során, a városban hallott pletykákat e házról, egzotikus tájak ízét és kellemes fogadtatást ígér. Miközben várakozik, alaposan megfigyel minden betérőt, majd távozót is, a hely bőséggel forgalmasnak mondható. Hunyorogva tekint be, minden egyes ajtó nyitásnál a beltérbe, túl nagy a sötét, túl homályos minden, vakító fényhez szokott tekintete, majd a sivatag éjszakájához alkalmazkodó, a félhomály, a lángoló fáklyák, nem az ő világa. Bátorságát persze ez nem szegi, alkalmazkodásra nevelték, melyben talán jobb, mint az átlag. Furcsállja a tömeget is, egyedülléthez szokott lelke, a sivatag végtelen vándorlásához szokott elméje nehezen fogadja be, a szűk szobában összezsúfolódó emberek látványát, de nem retten meg a kihívástól. Halk fohászát szinte némán mormolja el, szigorú és hűvös tekintete utolsót vet a sok karú cégérre, melynek jelképlényét nem ismeri, majd benyit az ajtón.
Egy magas szerecsen jelenik meg a Wegtoreni Kalmárban, egy magas szerecsen, ki az ajtóban is megáll egy pillanatra, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg elállja az utat arra a kis időre, míg helyet választ magának. Egy ideig csak hunyorog, szemét szoktatja a benti fényviszonyokhoz, közben felméri a lehetőségeit. Itt talán egyszerűnek mondható, számára gazdagon díszített belső helyiség más, mint amihez szokott, de nem zavarja. Fa tányérok egymáshoz verődő hangja, cserépkupák összezörrenése, gőzölgő illatorgiák mindenhonnan, néhol halk, máshol hangosabb beszélgetés. Ellöki magát az ajtóból és egy kedvesen megterített asztalhoz lép, majd kissé bizonytalanul néz szét, nem kínálta senki hellyel, s úgy nem illendő leülni. Lassan fordul, s a felszolgálók sürgése-forgása közben némán akasztja le válláról hosszú, majd két karnyi fúvócsövét, melyet az asztal széléhez támaszt. Tarisznyáját keze ügyében tartja, majd ölébe fogva foglal lassan helyet, figyelve közben, nehogy hibát vétsen. Karjaival megtámaszkodva az asztalon máris kényelmetlenül érzi magát, ami ismét mocorgásra készteti. Csábítja a föld, annak érintése, hogy oda ülhessen, de beilleszkedésének első lépcsőjeként tett látogatása abban a pillanatban kudarcra lenne ítélve. Kényelmetlen pillanatok ezek egy sivatagi vándornak, bár kívülről, csak beavatott szemek vehetik észre a félhomályban világító szemfehérjékben ide-oda cikázó tiszta tekintetek bizonytalanságát. Nem szólal meg, abban sem biztos, hogy meg tudja magát értetni az itteniekkel, mert, ami beszédet eddig hallott, kevésbé volt számára világos. Szemeit lehunyja egy pillanatra, s régóta forgatott, de nagy becsben tartott, vászonszalaggal átkötött kis kötetet vesz elő tarisznyájából, majd az asztalra teszi, s abban mélyed el.*
- Imo, hak tir'kht nala set... fama vet, fama vet. S, lám falak közé zárták magukat, s elrejtőztek előle... könnyeim csordulnak. *Halkan és mélyen beszél, csak az hallja meg, ki rá figyel éppen, nem közönségnek szánja szavait, mondandója végén tekintete a zárt mennyezetre figyel.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 13:22:29
Üzenet elküldve: 2020-06-01 13:22:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad//
*A gnóm rákérdez, hogy miért kérdezte meg tőle azt a kérdést a zsoldos. Kerkiad végiggondolja, hogy is magyarázza el neki, majd válaszol a kérdésre. *
-Nem tudom, mesélt róla neked Arlintror, hogy a fogadó épületét kicsit rendbe kéne rakni. Pár napja találtunk rá a Város közelében, raktár épület lehetett régen. Ahhoz, hogy vendégeket lehessen ott kiszolgálni érdemes lenne kitakarítani.
*A zsoldos vár egy keveset, majd folytatja. *
-Te még szeretnél valamit csinálni itt a kalmárban vagy indulhatunk a fogadóhoz?
*A gnóm rákérdez, hogy miért kérdezte meg tőle azt a kérdést a zsoldos. Kerkiad végiggondolja, hogy is magyarázza el neki, majd válaszol a kérdésre. *
-Nem tudom, mesélt róla neked Arlintror, hogy a fogadó épületét kicsit rendbe kéne rakni. Pár napja találtunk rá a Város közelében, raktár épület lehetett régen. Ahhoz, hogy vendégeket lehessen ott kiszolgálni érdemes lenne kitakarítani.
*A zsoldos vár egy keveset, majd folytatja. *
-Te még szeretnél valamit csinálni itt a kalmárban vagy indulhatunk a fogadóhoz?
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-31 23:12:29
Üzenet elküldve: 2020-05-31 23:12:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
*Ahogy Vyl lassan odafordul hozzá kérdése kíséretében, az ő tekintete az emlegetett férfira siklik, hogy még egyszer szemügyre vehesse, mintha ennyiből meg tudná állapítani a választ.*
-Hát a képéből ítélve talán valami jobb fájdalomcsillapítóért is ágyba bújna veled.
*Nézi még egy darabig a fickó arcát, szerencsétlent jól helyben hagyták, tapasztalatból tudja, hogy ilyenkor akár egy vízi ryshából készült kenőcs is sokat segíthet, meg persze jó sok alkohol.
Közben be is fejezi a leves eszegetését, s bele is kezd a főfogásba töretlen lelkesedéssel.*
-És melyik lányt kérjük meg, hogy dobja le a felsőjét?
*Néz körbe, felmérve az ott lévő hölgyeket, de persze tudja, vagy legalább reméli, hogy Vyl magára célzott, mert bizony Shan igencsak szívesen megnézné közelebbről is magának azokat a telt kebleket.*
-Nem akarlak elkeseríteni, de nem sok esélyt látok rá, hogy két rendelés felvétele között kicsapja a farkát.
*Vet még egy pillantást bánatos képet vágva a pultos után ő is, mintha valóban szomorú lenne, hogy ez nem történik meg.*
-Meg ki tudja lehet, hogy kicsi van neki.
*Közben persze mosolyog, hisz tisztában van vele, mennyire átlátszó az, hogy el akarja venni a sellő kedvét a férfitól.*
*Ahogy Vyl lassan odafordul hozzá kérdése kíséretében, az ő tekintete az emlegetett férfira siklik, hogy még egyszer szemügyre vehesse, mintha ennyiből meg tudná állapítani a választ.*
-Hát a képéből ítélve talán valami jobb fájdalomcsillapítóért is ágyba bújna veled.
*Nézi még egy darabig a fickó arcát, szerencsétlent jól helyben hagyták, tapasztalatból tudja, hogy ilyenkor akár egy vízi ryshából készült kenőcs is sokat segíthet, meg persze jó sok alkohol.
Közben be is fejezi a leves eszegetését, s bele is kezd a főfogásba töretlen lelkesedéssel.*
-És melyik lányt kérjük meg, hogy dobja le a felsőjét?
*Néz körbe, felmérve az ott lévő hölgyeket, de persze tudja, vagy legalább reméli, hogy Vyl magára célzott, mert bizony Shan igencsak szívesen megnézné közelebbről is magának azokat a telt kebleket.*
-Nem akarlak elkeseríteni, de nem sok esélyt látok rá, hogy két rendelés felvétele között kicsapja a farkát.
*Vet még egy pillantást bánatos képet vágva a pultos után ő is, mintha valóban szomorú lenne, hogy ez nem történik meg.*
-Meg ki tudja lehet, hogy kicsi van neki.
*Közben persze mosolyog, hisz tisztában van vele, mennyire átlátszó az, hogy el akarja venni a sellő kedvét a férfitól.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-31 22:39:30
Üzenet elküldve: 2020-05-31 22:39:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
// Elgretor //
*Egész biztosan meglepődne, ha a törpe kerek perec kijelentené, hogy a hege nem szép. Igazán nagy gonddal kezelte az anyja, hogy a lehető legtisztábban és minél kevésbé láthatóan forrjon össze. Nos látszani látszik, de leginkább olyan, mintha egy vonalat húztak volna az arcára egy kicsit sötétebb arcfestékkel, mint az arca.
Az örvendező szavakra csak biccent.*
- Igen tőle, a vadkan pecsenyét, amit eszik, tőle tanultam, hogy kell elkészíteni. *magyarázza Elgretornak. A következő kérdésre zavartan figyeli a törpét.*
- Ezt a kérdést nem értem, hogy érti, hogy vadkanpecsenye sütő? *akad fenn ezen. Persze ha csak azt készítene, de Mori mást is készít. Még a kürtös kalácsot is megsütötte, s a másik desszertet és a pogácsát is.*
- Nyikhajjal együtt készítjük az étlapon levő fogásokat. Édes és sós desszertet, az összes húsos ételt, a leveseket. *elgondolkodik, hogy mégis kihagyott-e valamit? Aztán inkább hozzá teszi.*
- Minden ételt. *mondja, ebben benne van minden, amit ételként szolgálnak fel. Így nem értheti félre a sermester. Aztán a ki járt jól kivel mondatot nem igazán tudja hova tenni. Így nem is felel rá. Még idejében lejjebb halkította a hangját, de azért erre a törpe is felhívja a figyelmét. Pedig igazán érdekli az az áfonyás sör. Szereti azt a fajta apró bogyós gyümölcsöt.*
- Rendben, ha elkészül, szívesen venném, ha ihatnék belőle egy keveset. *biccent a törpe szavaira.*
- És vannak még egyéb gyümölcsös sör ötletei? * érdeklődik halkan, nehogy más meghallja miről is folyik itt a diskurzus.*
// Elgretor //
*Egész biztosan meglepődne, ha a törpe kerek perec kijelentené, hogy a hege nem szép. Igazán nagy gonddal kezelte az anyja, hogy a lehető legtisztábban és minél kevésbé láthatóan forrjon össze. Nos látszani látszik, de leginkább olyan, mintha egy vonalat húztak volna az arcára egy kicsit sötétebb arcfestékkel, mint az arca.
Az örvendező szavakra csak biccent.*
- Igen tőle, a vadkan pecsenyét, amit eszik, tőle tanultam, hogy kell elkészíteni. *magyarázza Elgretornak. A következő kérdésre zavartan figyeli a törpét.*
- Ezt a kérdést nem értem, hogy érti, hogy vadkanpecsenye sütő? *akad fenn ezen. Persze ha csak azt készítene, de Mori mást is készít. Még a kürtös kalácsot is megsütötte, s a másik desszertet és a pogácsát is.*
- Nyikhajjal együtt készítjük az étlapon levő fogásokat. Édes és sós desszertet, az összes húsos ételt, a leveseket. *elgondolkodik, hogy mégis kihagyott-e valamit? Aztán inkább hozzá teszi.*
- Minden ételt. *mondja, ebben benne van minden, amit ételként szolgálnak fel. Így nem értheti félre a sermester. Aztán a ki járt jól kivel mondatot nem igazán tudja hova tenni. Így nem is felel rá. Még idejében lejjebb halkította a hangját, de azért erre a törpe is felhívja a figyelmét. Pedig igazán érdekli az az áfonyás sör. Szereti azt a fajta apró bogyós gyümölcsöt.*
- Rendben, ha elkészül, szívesen venném, ha ihatnék belőle egy keveset. *biccent a törpe szavaira.*
- És vannak még egyéb gyümölcsös sör ötletei? * érdeklődik halkan, nehogy más meghallja miről is folyik itt a diskurzus.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-30 17:33:47
Üzenet elküldve: 2020-05-30 17:33:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad//
*A kérdésére Kerkiad válaszol. Így megtudja, hogy a páncél maga Kerkiadé. A férfi megjegyzi, hogy a sisak sérülés mentes és átadja neki. Átveszi, de nem nagyon tud vele mit kezdeni. Nézegeti egy darabig, majd visszateszi az asztalra. Nem érdekli őt a páncél. Ez nem erre a páncélra vonatkozik. Ez úgy minden páncélra vonatkozik. Nem ért hozzájuk, így nem is foglalkozik velük. Azt belátja, hogy fontosak mivel védenek, de különben semmi másra nem jók.*
-Mennyire értek a javításhoz? Miért kérdezed? Nem nagyon értek hozzá.
*A kérdésére Kerkiad válaszol. Így megtudja, hogy a páncél maga Kerkiadé. A férfi megjegyzi, hogy a sisak sérülés mentes és átadja neki. Átveszi, de nem nagyon tud vele mit kezdeni. Nézegeti egy darabig, majd visszateszi az asztalra. Nem érdekli őt a páncél. Ez nem erre a páncélra vonatkozik. Ez úgy minden páncélra vonatkozik. Nem ért hozzájuk, így nem is foglalkozik velük. Azt belátja, hogy fontosak mivel védenek, de különben semmi másra nem jók.*
-Mennyire értek a javításhoz? Miért kérdezed? Nem nagyon értek hozzá.
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-30 16:21:30
Üzenet elküldve: 2020-05-30 16:21:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy, Mikarr//
*A vörös kénytelen konstatálni, hogy a gnóm lánykánál nem ért be igazán a hízelgés. Sőt, mintha még némi ellenszenvet is vélne felfedezni, de ezt már lehet, hogy csak bebeszéli magának. A pultosokkal valahogy sosincs szerencséje, pedig mindig igyekszik megfelelő hangot megütni. De ez az ő formája. A kis kócost a pisze orrával meg a nagy szemeivel mintha csak arra teremtették volna az égiek, hogy elolvadjon tőle, aki meglátja és gügyögő elragadtatással csipkedje az édes pofiját, amíg bírja szusszal. Yezának meg az első mondatával sikerült elgáncsolni magát nála és a továbbiak se alakulnak túl jól. ~Nagyszerű!~ Ennek valószínűleg majd újra neki kell futnia valahogy... másképp.
Mikkel szerencsére nem csavarodik ilyen baklövésbe az ismerkedés, bár szinte megsajnálja a fiatal férfit, amiért így zavarba hozta.*
- Köszönöm *mosolyodik el, amikor ennek ellenére elvállalja az idegenvezetést az emelet felé. A nyomában lépdelve nem tudja nem észrevenni azt az összetalálkozó pillantást dekoltázs kisasszonnyal. ~Gyerekek...~ ingatja a fejét magában, értő mosolygással.*
- Ho... A... Azzal a kovácsmesterrel? *darabosodik meg ezúttal Yeza kellemesen búgó hangja.* - Az ébenbőrű hegyomlással? Neked? *Nem nagyon titkolja az elképedést, ami szinte letaglózza. Mik nyurga alkata ugyan nem téveszti meg, még így eléggé összetörve is látni a mozgásán, hogy sejthetően nem az első bunyója volt az életében, de azzal a drabális kováccsal összeereszteni akkor is elég meredek gondolat.*
- Hát... *sóhajt.* - Ha egy kicsit előbb szánom rá magam, hogy felkeressem a Kereskedőházat, talán meg is úszhattad volna a kicifrázást. *A megjegyzés inkább egy amolyan hangosan kimondott gondolat, miközben Yeza alaposan szemügyre vesz mindent, amerre elhaladnak.*
- Melyik kinek a szobája amúgy? *érdeklődik.* - Gondolom nem árt, ha tudom. Aztyan említette, hogy a folyosó végén van a... tárgyaló? *mondja félig kérdezve, mert nem biztos benne, hogy ezt a szót használta rá a sebhelyes arcú intéző* - és a Báró Úr lakrésze.
*A számára kijelölt szobába érve lerakja a holmiját az ágyra és körülnéz. Ha egy ablaktalan sufniban kapna szállást, most azzal is megelégedne. Nagyon régóta először érzi, hogy elérhető közelségben van a remény gyeplője. Amikor ismét visszapillant Mik cefetül festő képére, már nem állhatja szó nélkül. Rosszallón hümmögve csóválja meg a fejét.* - Ez így nem lesz jó *sóhajt, aztán a táskájához fordul és kivesz belőle valamit.* - Az a parfümös kisasszony ennél megnyerőbb mosolyt érdemel. *A Rőt Mikarr Mar Mair [KKK] kezéért nyúl és a tenyerébe csúsztat 1 Világoszöld varázsitallal töltött üvegfiolát.* - Bár így is elég nagy sikered volt, úgy sejtem *kacsint rá egy barátságos mosollyal.*
*A vörös kénytelen konstatálni, hogy a gnóm lánykánál nem ért be igazán a hízelgés. Sőt, mintha még némi ellenszenvet is vélne felfedezni, de ezt már lehet, hogy csak bebeszéli magának. A pultosokkal valahogy sosincs szerencséje, pedig mindig igyekszik megfelelő hangot megütni. De ez az ő formája. A kis kócost a pisze orrával meg a nagy szemeivel mintha csak arra teremtették volna az égiek, hogy elolvadjon tőle, aki meglátja és gügyögő elragadtatással csipkedje az édes pofiját, amíg bírja szusszal. Yezának meg az első mondatával sikerült elgáncsolni magát nála és a továbbiak se alakulnak túl jól. ~Nagyszerű!~ Ennek valószínűleg majd újra neki kell futnia valahogy... másképp.
Mikkel szerencsére nem csavarodik ilyen baklövésbe az ismerkedés, bár szinte megsajnálja a fiatal férfit, amiért így zavarba hozta.*
- Köszönöm *mosolyodik el, amikor ennek ellenére elvállalja az idegenvezetést az emelet felé. A nyomában lépdelve nem tudja nem észrevenni azt az összetalálkozó pillantást dekoltázs kisasszonnyal. ~Gyerekek...~ ingatja a fejét magában, értő mosolygással.*
- Ho... A... Azzal a kovácsmesterrel? *darabosodik meg ezúttal Yeza kellemesen búgó hangja.* - Az ébenbőrű hegyomlással? Neked? *Nem nagyon titkolja az elképedést, ami szinte letaglózza. Mik nyurga alkata ugyan nem téveszti meg, még így eléggé összetörve is látni a mozgásán, hogy sejthetően nem az első bunyója volt az életében, de azzal a drabális kováccsal összeereszteni akkor is elég meredek gondolat.*
- Hát... *sóhajt.* - Ha egy kicsit előbb szánom rá magam, hogy felkeressem a Kereskedőházat, talán meg is úszhattad volna a kicifrázást. *A megjegyzés inkább egy amolyan hangosan kimondott gondolat, miközben Yeza alaposan szemügyre vesz mindent, amerre elhaladnak.*
- Melyik kinek a szobája amúgy? *érdeklődik.* - Gondolom nem árt, ha tudom. Aztyan említette, hogy a folyosó végén van a... tárgyaló? *mondja félig kérdezve, mert nem biztos benne, hogy ezt a szót használta rá a sebhelyes arcú intéző* - és a Báró Úr lakrésze.
*A számára kijelölt szobába érve lerakja a holmiját az ágyra és körülnéz. Ha egy ablaktalan sufniban kapna szállást, most azzal is megelégedne. Nagyon régóta először érzi, hogy elérhető közelségben van a remény gyeplője. Amikor ismét visszapillant Mik cefetül festő képére, már nem állhatja szó nélkül. Rosszallón hümmögve csóválja meg a fejét.* - Ez így nem lesz jó *sóhajt, aztán a táskájához fordul és kivesz belőle valamit.* - Az a parfümös kisasszony ennél megnyerőbb mosolyt érdemel. *A Rőt Mikarr Mar Mair [KKK] kezéért nyúl és a tenyerébe csúsztat 1 Világoszöld varázsitallal töltött üvegfiolát.
* - Bár így is elég nagy sikered volt, úgy sejtem *kacsint rá egy barátságos mosollyal.*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-30 13:54:00
Üzenet elküldve: 2020-05-30 13:54:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad//
*Rath válaszol a zsoldos kérdésére. Kerkiad kicsit furcsállja, hogy minek kell egy fogadóba alkimista. Úgy dönt, hogy majd megkérdezi Arlintrort erről. Ezt követően le is ülnek a pulthoz közel lévő asztalhoz. A gnóm rákérdez kié lehet az asztalon lévő páncél, Kerkiad válaszol is rá. *
-Ez páncél Kalmár tulajdonában állt. Nemrég vettem meg tőlük. Remek vértezet, egy zsoldosnak kiváló.
*Beszéde közben felemeli az asztalról a sisakot. *
- A sisakon is látszik, hogy sérülésmentes. Nyugodtan néz meg te is.
*Kerkiad átnyújtja Rathnak a fejvédőt, hogy megnézze. A zsoldos nem akar több szót hozzá fűzni. Inkább visszatér a fogadó témához, mert még nem kérdezte meg a gnómot, hogy mennyire ért a javításhoz. *
- Rath válaszolnál még egy kérdésemre?
*Vár egy keveset, majd folytatja. *
- Az érdekelne, hogy mennyire értess a javításhoz?
*Rath válaszol a zsoldos kérdésére. Kerkiad kicsit furcsállja, hogy minek kell egy fogadóba alkimista. Úgy dönt, hogy majd megkérdezi Arlintrort erről. Ezt követően le is ülnek a pulthoz közel lévő asztalhoz. A gnóm rákérdez kié lehet az asztalon lévő páncél, Kerkiad válaszol is rá. *
-Ez páncél Kalmár tulajdonában állt. Nemrég vettem meg tőlük. Remek vértezet, egy zsoldosnak kiváló.
*Beszéde közben felemeli az asztalról a sisakot. *
- A sisakon is látszik, hogy sérülésmentes. Nyugodtan néz meg te is.
*Kerkiad átnyújtja Rathnak a fejvédőt, hogy megnézze. A zsoldos nem akar több szót hozzá fűzni. Inkább visszatér a fogadó témához, mert még nem kérdezte meg a gnómot, hogy mennyire ért a javításhoz. *
- Rath válaszolnál még egy kérdésemre?
*Vár egy keveset, majd folytatja. *
- Az érdekelne, hogy mennyire értess a javításhoz?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659