Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 276 (5501. - 5520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5520. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-21 15:09:03
Üzenet elküldve: 2021-06-21 15:09:03
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawanthiri//
//Reya, Hubi, Xavy, Yeza - érintve//
*Nawával végre feljutnak és bezárhatja a rosszemlékű pincearéna ajtaját. Nem tenne jót a forgalomnak, ha megtudnák, hogy odalent meghalt valaki. Így a legtisztább. A szerzeteslány még mindig rosszul néz ki, de legalább már nem ül összetörten. Idő kell neki, hogy helyrejöjjön, Mik nem is szól rá, amikor a pult mögött a konyhára megy, ő pedig Arjával a pulthoz.
Arja felvinné a gyógyfőzetet a sérültnek, de mielőtt elindulna, hozzásimul Mikhez, amitől a pultosfiúnak nagyon melege lesz. Mosolyogva simul maga is a lányhoz.*
- Rendben. Ha bármi van, szólj. *Súgja vissza neki, amikor Arja az asztalok felé nézve mondja ki a nevet, amin már Mik is azóta gondolkodik, hogy meglátta azt az ismerős fickót a mélységi lánnyal.*
- Szóval ő az. *Üti meg a felismerés. Hát onnan volt olyan ismerős a férfi. Talán ekkor kérdezhet Yeza is, hogy ismeri-e őt, ezért megismétli a nevet.*
- Habrertus, vagy hogy hívják. Akkor találkoztunk vele, amikor a báróval vittük Kagaenae úrnőt haza. *Erősíti meg Arja szavait. Yeza is láthatja, ahogy Mik és Arja milyen közel állnak egymáshoz, szinte el sem engednék egymást.
Aztán a vörös felmarkol egy egész üveg pálinkát és elindul kifelé, Mik érdeklődve néz utána, de nem törne pálcát felette, ha a lány most kicsit szeretne felejteni a nemrég történtek után. Hadd menjen, majd utána néz, ha nem kerülne elő.
Nézelődéséből Arja rántja vissza és a kérdés, hogy később elmennek-e a tisztásra.*
- Ha tehetném, már most mennék veled. *Válaszol egészen közel bújva. Ez az új érzés, amit a lány mellett érez, teljesen elveszi az eszét. De úgy, hogy közben olyan boldog, mint még soha életében. Persze vannak kötelezettségei, de most inkább láncoknak érzi őket, amelyek távol tartják Arjától.*
- Alkonyatkor hátul találkozzunk. *Súgja oda egészen halkan, majd gyors csókot lopva a lánytól széles mosollyal indul munkájára. Ha tovább marad, félő, hogy annyit sem intéz el, amennyi a legkevesebb volna.*
- Úgy érted, "Úrnő kedvence". *Válaszol mosolyogva Xavy visszatérésekor. Segít a gnóm lánynak a tálcára tenni a dolgokat, majd amikor indulna vissza, még megkérdi.*
- Ne segítsek? *Pillant az asztal felé.*
- Az a fickó a Vashegy kancellárja. *Néz vissza a gnóm lányra, bár kétli, hogy emiatt majd más kiszolgálásban részesülne a férfi. Azért odafigyel, ha valami olyat lát, akkor majd közbelép vagy tompít vagy elrángatja onnan Xavyt. Ki tudja, mi történhet?*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.21 15:12:03
//Reya, Hubi, Xavy, Yeza - érintve//
*Nawával végre feljutnak és bezárhatja a rosszemlékű pincearéna ajtaját. Nem tenne jót a forgalomnak, ha megtudnák, hogy odalent meghalt valaki. Így a legtisztább. A szerzeteslány még mindig rosszul néz ki, de legalább már nem ül összetörten. Idő kell neki, hogy helyrejöjjön, Mik nem is szól rá, amikor a pult mögött a konyhára megy, ő pedig Arjával a pulthoz.
Arja felvinné a gyógyfőzetet a sérültnek, de mielőtt elindulna, hozzásimul Mikhez, amitől a pultosfiúnak nagyon melege lesz. Mosolyogva simul maga is a lányhoz.*
- Rendben. Ha bármi van, szólj. *Súgja vissza neki, amikor Arja az asztalok felé nézve mondja ki a nevet, amin már Mik is azóta gondolkodik, hogy meglátta azt az ismerős fickót a mélységi lánnyal.*
- Szóval ő az. *Üti meg a felismerés. Hát onnan volt olyan ismerős a férfi. Talán ekkor kérdezhet Yeza is, hogy ismeri-e őt, ezért megismétli a nevet.*
- Habrertus, vagy hogy hívják. Akkor találkoztunk vele, amikor a báróval vittük Kagaenae úrnőt haza. *Erősíti meg Arja szavait. Yeza is láthatja, ahogy Mik és Arja milyen közel állnak egymáshoz, szinte el sem engednék egymást.
Aztán a vörös felmarkol egy egész üveg pálinkát és elindul kifelé, Mik érdeklődve néz utána, de nem törne pálcát felette, ha a lány most kicsit szeretne felejteni a nemrég történtek után. Hadd menjen, majd utána néz, ha nem kerülne elő.
Nézelődéséből Arja rántja vissza és a kérdés, hogy később elmennek-e a tisztásra.*
- Ha tehetném, már most mennék veled. *Válaszol egészen közel bújva. Ez az új érzés, amit a lány mellett érez, teljesen elveszi az eszét. De úgy, hogy közben olyan boldog, mint még soha életében. Persze vannak kötelezettségei, de most inkább láncoknak érzi őket, amelyek távol tartják Arjától.*
- Alkonyatkor hátul találkozzunk. *Súgja oda egészen halkan, majd gyors csókot lopva a lánytól széles mosollyal indul munkájára. Ha tovább marad, félő, hogy annyit sem intéz el, amennyi a legkevesebb volna.*
- Úgy érted, "Úrnő kedvence". *Válaszol mosolyogva Xavy visszatérésekor. Segít a gnóm lánynak a tálcára tenni a dolgokat, majd amikor indulna vissza, még megkérdi.*
- Ne segítsek? *Pillant az asztal felé.*
- Az a fickó a Vashegy kancellárja. *Néz vissza a gnóm lányra, bár kétli, hogy emiatt majd más kiszolgálásban részesülne a férfi. Azért odafigyel, ha valami olyat lát, akkor majd közbelép vagy tompít vagy elrángatja onnan Xavyt. Ki tudja, mi történhet?*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.21 15:12:03
5519. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-21 12:49:19
Üzenet elküldve: 2021-06-21 12:49:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Diynomit//
*Biccentéssel nyugtázza, hogy egyetértenek, és hogy laikus feltételezései eddig helyén való volt. Diynomit pedig nem téved, valóban meglepődik, amikor a tudós annak ecsetelésébe kezd bele, hogy miért is nem kér fizetséget szolgáltatásaiért.*
- Ez igazán nagyon... ~ Ostoba. ~ nemes hozzáállás, de feltételezem az eszközök sem olcsóak.
*Itala utolsó kortyát is eltünteti, és eltolja magától a poharát.*
- Bevallom őszintén, nem kedvelem a tartozást, szívesség formájában sem.
*Fakad ki belőle. Hideg kékjeit az asztallapról a gnómra emeli. Tekintete kissé ködös már az alkoholtól és az Ördögvigyortól, de még mindig elég éber.
Végül Diynomit felajánlja azt, amit esetleg ő is szeretett volna kompromisszumként javasolni, így arra csupán egy biccentéssel felel. A tudós pedig azzal is előhozakodik, amitől Jenari kicsit tartott. Wegtorenben komoly kultúrája van a szívességkérésnek, és ezért remekül kitapasztalta a lány, hogy milyen veszélyes eszköz is lehet. Ezt a részét nem annyira hiányolja az ottani kultúrának, mert bár az óriások békés lények, nem törekednek semmi fondorlatosságra, de ez a többi fajról nem mondható el.*
- Észszerű keretek között nem látok akadályt erre.
*Szerencsére esetlegesen megjelenő grimaszát palástolja az Ördögvigyar által lassan arcára csalt mosoly.*
- Mikor kereshetlek meg ezzel esetleg? Bármikor alkalmas lenne? Személy szerint minél hamarabb megejteném ezt, ha mód van rá.
*Szavaival, és közben az ajtó felé forduló testével tudat alatt jelzi a másik számára, hogy nem igen akad egyéb mondandója, vagy kérdéssel az üggyel kapcsolatban, így ezek híján lassan távozni készül.*
//Diynomit//
*Biccentéssel nyugtázza, hogy egyetértenek, és hogy laikus feltételezései eddig helyén való volt. Diynomit pedig nem téved, valóban meglepődik, amikor a tudós annak ecsetelésébe kezd bele, hogy miért is nem kér fizetséget szolgáltatásaiért.*
- Ez igazán nagyon... ~ Ostoba. ~ nemes hozzáállás, de feltételezem az eszközök sem olcsóak.
*Itala utolsó kortyát is eltünteti, és eltolja magától a poharát.*
- Bevallom őszintén, nem kedvelem a tartozást, szívesség formájában sem.
*Fakad ki belőle. Hideg kékjeit az asztallapról a gnómra emeli. Tekintete kissé ködös már az alkoholtól és az Ördögvigyortól, de még mindig elég éber.
Végül Diynomit felajánlja azt, amit esetleg ő is szeretett volna kompromisszumként javasolni, így arra csupán egy biccentéssel felel. A tudós pedig azzal is előhozakodik, amitől Jenari kicsit tartott. Wegtorenben komoly kultúrája van a szívességkérésnek, és ezért remekül kitapasztalta a lány, hogy milyen veszélyes eszköz is lehet. Ezt a részét nem annyira hiányolja az ottani kultúrának, mert bár az óriások békés lények, nem törekednek semmi fondorlatosságra, de ez a többi fajról nem mondható el.*
- Észszerű keretek között nem látok akadályt erre.
*Szerencsére esetlegesen megjelenő grimaszát palástolja az Ördögvigyar által lassan arcára csalt mosoly.*
- Mikor kereshetlek meg ezzel esetleg? Bármikor alkalmas lenne? Személy szerint minél hamarabb megejteném ezt, ha mód van rá.
*Szavaival, és közben az ajtó felé forduló testével tudat alatt jelzi a másik számára, hogy nem igen akad egyéb mondandója, vagy kérdéssel az üggyel kapcsolatban, így ezek híján lassan távozni készül.*
5518. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-20 17:09:32
Üzenet elküldve: 2021-06-20 17:09:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr, kicsit Yeza is//
*Nem volt olyan rég, hogy Nawanthiri útnak indult az erdőből, ahol felnőtt. Abban a kisvilágban a bajbajutottak bajbajutottak, a bajkeverők pedig rendes bajkeverők voltak. Nem volt ellentmondás abban, hogy ha a szerzetes az egyiken segít, a másiknak szükségképpen árt. Ha eltángáltak egy csapat rablót, könnyű volt túllépni az eltört könyökökön, orrokon meg bordákon azzal, hogy a betevő falatot nem muszáj rablással megszerezni. Könnyű volt túllépni rajt azért is, mert a szerzeteseknek nem kellett szembenézni a következményekkel. Nem sokat számított, ki élte túl a rablók közül a rendcsinálást, ki nyomorodott meg és kit vitt el a sebláz, mert miután szétcsaptak köztük, a szerzetesek hazamentek a rönkházukba, a bajkeverők meg éljenek, ahogy tudnak.
Arthenior nem így működik. Nincsenek jók vagy rosszak: Sulim azért volt az itteniek ellensége, mert a munkája miatt szembekerült velük. Olyanok levadászása azonban, akiknek a fején vérdíj van, nem gonoszság, mert annak a vérdíjnak többnyire jó oka van. Persze van igazság Mikarr szavaiban is. Aki fejvadásznak megy, számoljon vele, hogy az üldözöttek nem fogják önként bilincsbe dugni a kezüket, és akár fegyverrel is megvédik a szabadságukat. Nawanthiri viszont nem tehet köztük igazságot. Ha valaki bajba kerül, segítenie kell rajta, akár megérdemli az illető, akár nem. És aligha fogja megkönnyíteni a ma történtek feldolgozását, hogy ebbe a fafejű jószándékba mostanáig senki nem halt bele.
A fentieket - ahogy annyi mindent ma már - nincs ideje, de igazából lelkiereje sem elmondani. Talán ha beváltja a fenyegetését, és egy nap tényleg megjelenik a csaposnál, hogy harcolni tanuljon tőle. Az együttérzésért, kedves szavakért viszont hálás, és ha meg is csóválja a fejét a Mikarr által mondottakon, azért mosolyog hozzá.
Amikor felérnek, körbenéz az ivón. Cha'yss, Asgron, meg a jelenet többi szereplője eltűnt, csak Yeza áll a pultnál. Éberen figyel, valamit súg-búg a csapossal, aztán amint megkapja az italát - valami jó erőset - gyorsan indul is kifelé. Nawanthiri mindebből az események egymásutánján kívül nem sokat érzékel, ahogy a fogadó újabb illusztris vendégéből sem, túlságosan tele van a feje kavargó gondolatokkal. Ugyanakkor nem akarja feltartani sem a csapost, sem Arját, hiszen van dolguk elég. Bemegy tehát a konyhába, hogy rendbe szedje magát egy kicsit. Megmossa az arcát, három mesteri simítással eligazítja a sörényét, aztán odasétál a nagyszakállú konyhafőnökhöz:*
- Figyelj csak, főszakács...
- Nyikhaj.
- Hogy mi? *kérdezi roppant bölcsen.*
- Nyikhaj. Ez a nevem.
- Ó. *Az ősz férfinak megmagyarázhatatlan tehetsége van, hogy zavarba hozza.* Értem. Szóval... a Nagyon Fontos Törpe adott egy egész erszény borravalót. Ha nem mondod meg, mit-hogyan csináljak, még a bárónak se tudtam volna a borát kivinni, úgyhogy... hát szóval én ezt neked adnám. *Nawanthiri olyan fél fejjel tornyosul a bagószagú öregúr fölé, és nagyon furcsán mutat, ahogy ott magyarázkodik neki, enyhén behúzott nyakkal morzsolgatva szerencsétlen erszényt az ujjai közt - gyorsan bele is nyomja Nyikhaj kezébe, mielőtt tiltakozhatna. Az öreg rezignált arccal kibontja, belenéz, göcsörtös ujjával turkál benne egy kicsit, hogy megszámolja a pénzt. Egy kezdő felszolgáló öt nap alatt kap ennyit.*
- Aztán ha én szolgálom ki a felest, mennyi borravalót adott volna? *a kérdés jottányit sem enyhít a lány zavarán:*
- Milyen felest...?
- A törpét.
*Ebből a két szóból olyan magvas Vélemény érződik ki, hogy Nawanthiri szemét lesütve elneveti magát, aztán az eddiginél egy fokkal magabiztosabban annyit felel, hogy:*
- Nem tudom.
- Hát semennyit. Felezzük meg a pé'zt, azt' jóvan.
*Hogy Nyikhaj mennyire veszi komolyan ezt az egész játékot, nehéz lenne megmondani, de legalább ilyen nehéz hibát találni a vaslogikáján. A lány el is fogadja az ajánlatot, arról a 25 aranyról meg, ami a konyhafőnök zsebébe vándorol, Cha'yss Cano Caldorcor nem kell, hogy tudjon.
Nawanthiri ezután nem is lábatlankodik tovább a konyhában. Ha út közben nem tartóztatják, felmegy a szobájába, és szedelőzködni kezd.*
*Nem volt olyan rég, hogy Nawanthiri útnak indult az erdőből, ahol felnőtt. Abban a kisvilágban a bajbajutottak bajbajutottak, a bajkeverők pedig rendes bajkeverők voltak. Nem volt ellentmondás abban, hogy ha a szerzetes az egyiken segít, a másiknak szükségképpen árt. Ha eltángáltak egy csapat rablót, könnyű volt túllépni az eltört könyökökön, orrokon meg bordákon azzal, hogy a betevő falatot nem muszáj rablással megszerezni. Könnyű volt túllépni rajt azért is, mert a szerzeteseknek nem kellett szembenézni a következményekkel. Nem sokat számított, ki élte túl a rablók közül a rendcsinálást, ki nyomorodott meg és kit vitt el a sebláz, mert miután szétcsaptak köztük, a szerzetesek hazamentek a rönkházukba, a bajkeverők meg éljenek, ahogy tudnak.
Arthenior nem így működik. Nincsenek jók vagy rosszak: Sulim azért volt az itteniek ellensége, mert a munkája miatt szembekerült velük. Olyanok levadászása azonban, akiknek a fején vérdíj van, nem gonoszság, mert annak a vérdíjnak többnyire jó oka van. Persze van igazság Mikarr szavaiban is. Aki fejvadásznak megy, számoljon vele, hogy az üldözöttek nem fogják önként bilincsbe dugni a kezüket, és akár fegyverrel is megvédik a szabadságukat. Nawanthiri viszont nem tehet köztük igazságot. Ha valaki bajba kerül, segítenie kell rajta, akár megérdemli az illető, akár nem. És aligha fogja megkönnyíteni a ma történtek feldolgozását, hogy ebbe a fafejű jószándékba mostanáig senki nem halt bele.
A fentieket - ahogy annyi mindent ma már - nincs ideje, de igazából lelkiereje sem elmondani. Talán ha beváltja a fenyegetését, és egy nap tényleg megjelenik a csaposnál, hogy harcolni tanuljon tőle. Az együttérzésért, kedves szavakért viszont hálás, és ha meg is csóválja a fejét a Mikarr által mondottakon, azért mosolyog hozzá.
Amikor felérnek, körbenéz az ivón. Cha'yss, Asgron, meg a jelenet többi szereplője eltűnt, csak Yeza áll a pultnál. Éberen figyel, valamit súg-búg a csapossal, aztán amint megkapja az italát - valami jó erőset - gyorsan indul is kifelé. Nawanthiri mindebből az események egymásutánján kívül nem sokat érzékel, ahogy a fogadó újabb illusztris vendégéből sem, túlságosan tele van a feje kavargó gondolatokkal. Ugyanakkor nem akarja feltartani sem a csapost, sem Arját, hiszen van dolguk elég. Bemegy tehát a konyhába, hogy rendbe szedje magát egy kicsit. Megmossa az arcát, három mesteri simítással eligazítja a sörényét, aztán odasétál a nagyszakállú konyhafőnökhöz:*
- Figyelj csak, főszakács...
- Nyikhaj.
- Hogy mi? *kérdezi roppant bölcsen.*
- Nyikhaj. Ez a nevem.
- Ó. *Az ősz férfinak megmagyarázhatatlan tehetsége van, hogy zavarba hozza.* Értem. Szóval... a Nagyon Fontos Törpe adott egy egész erszény borravalót. Ha nem mondod meg, mit-hogyan csináljak, még a bárónak se tudtam volna a borát kivinni, úgyhogy... hát szóval én ezt neked adnám. *Nawanthiri olyan fél fejjel tornyosul a bagószagú öregúr fölé, és nagyon furcsán mutat, ahogy ott magyarázkodik neki, enyhén behúzott nyakkal morzsolgatva szerencsétlen erszényt az ujjai közt - gyorsan bele is nyomja Nyikhaj kezébe, mielőtt tiltakozhatna. Az öreg rezignált arccal kibontja, belenéz, göcsörtös ujjával turkál benne egy kicsit, hogy megszámolja a pénzt. Egy kezdő felszolgáló öt nap alatt kap ennyit.*
- Aztán ha én szolgálom ki a felest, mennyi borravalót adott volna? *a kérdés jottányit sem enyhít a lány zavarán:*
- Milyen felest...?
- A törpét.
*Ebből a két szóból olyan magvas Vélemény érződik ki, hogy Nawanthiri szemét lesütve elneveti magát, aztán az eddiginél egy fokkal magabiztosabban annyit felel, hogy:*
- Nem tudom.
- Hát semennyit. Felezzük meg a pé'zt, azt' jóvan.
*Hogy Nyikhaj mennyire veszi komolyan ezt az egész játékot, nehéz lenne megmondani, de legalább ilyen nehéz hibát találni a vaslogikáján. A lány el is fogadja az ajánlatot, arról a 25 aranyról meg, ami a konyhafőnök zsebébe vándorol, Cha'yss Cano Caldorcor nem kell, hogy tudjon.
Nawanthiri ezután nem is lábatlankodik tovább a konyhában. Ha út közben nem tartóztatják, felmegy a szobájába, és szedelőzködni kezd.*
5517. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-20 15:28:18
Üzenet elküldve: 2021-06-20 15:28:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki a pultban és Nawa, Reya, Hubi érintve, meg odakint az istálló részleg//
*Az a páros az asztalnál elég nehezen emészthető kontrasztot alkot. Az előkelő, bár a papagájjal kissé extravagáns benyomást keltő úr és a... a mélységi szuka. Az a fajta, aki körül a levegő is megáporodik. A vörös szemeivel meg a szürke bőrével... olyan, akinek egy rendes helyen a csizmájára köpnének kiszolgálás helyett, mert az ilyenek nyomában csak a baj meg a fertő jár. Yeza számára érthetetlen az a kedélyes diskurzus, amit az asztalnál lát. Tagadhatatlan, hogy ő, személy szerint nem kevés ellenérzést hordoz eleve a mélységiek iránt, de még ennek tudatában is és elméleti síkon túllépve rajta, nos, még így is határozottan viszolyogtatónak találja az egészet. Nem kis erőfeszítést kíván, hogy mindezt ne hagyja kiülni az arcára. De persze esze ágában sincs sokáig bámulni.
Közben Arja és az a másik lány a pincéből, szintén előkerülnek. Arja viszont egy kicsit furcsán viselkedik. Mintha egyenesen átnézne rajta. Nem úgy Miken, akivel a más természetű szintre emelt kapcsolatát nehéz lenne nem észrevenni. Yeza már nyitná is szóra a száját, de végül meggondolja magát. Lehet, hogy Arja neheztel rá. Valami félreértés lehet. Vagy az odalent történtek miatt? Akárhogy is, ez most nem a megfelelő alkalom, hogy ezt átrágják. Azt már csak egy apró sóhajjal veszi tudomásul a vörös, amikor Arja, mintegy különös visszhangként felteszi Miknek ugyanazt a kérdést, mint ő. Annyi különbséggel, hogy abban a kérdésben mindjárt válasz is rejlik a kecskeszakállas kilétét illetően. Kezd ez a dolog nyomasztóvá válni Yeza számára, úgyhogy inkább gyorsan felhajtja az italát és a hátul sorakozó üvegeket veszi gyors mustra alá.*
- Valami töményet szeretnék. Nem, nem rumot *szögezi le mindjárt, mert ama kevés alkalommal, amikor ilyesmit iszik, általában valóban a wegtoreni rumra esik a választása.* - Legyen az! Nem kell pohár, az egészet elviszem *mondja. A Gyümölcs pálinka ama palackjáért beáldozza szinte az összes félretett pénzét. 110 arany. Csikordul is a foga, amikor a pultra ejti az övéből előbányászott erszénykét. Rámar az üveg nyakára és indul is kifelé, hogy kiderítse, mivel is érkezett ama thargföldi kancellár, a nagybecsű Habrertus úr. Mert hát a hozzá hasonló méltóságok ritkán járnak gyalogszerrel. Arra is kíváncsi lenne, hogy vajon a mélységi nősténnyel együtt érkezett vagy csak odabent találkozott vele.*
*Az a páros az asztalnál elég nehezen emészthető kontrasztot alkot. Az előkelő, bár a papagájjal kissé extravagáns benyomást keltő úr és a... a mélységi szuka. Az a fajta, aki körül a levegő is megáporodik. A vörös szemeivel meg a szürke bőrével... olyan, akinek egy rendes helyen a csizmájára köpnének kiszolgálás helyett, mert az ilyenek nyomában csak a baj meg a fertő jár. Yeza számára érthetetlen az a kedélyes diskurzus, amit az asztalnál lát. Tagadhatatlan, hogy ő, személy szerint nem kevés ellenérzést hordoz eleve a mélységiek iránt, de még ennek tudatában is és elméleti síkon túllépve rajta, nos, még így is határozottan viszolyogtatónak találja az egészet. Nem kis erőfeszítést kíván, hogy mindezt ne hagyja kiülni az arcára. De persze esze ágában sincs sokáig bámulni.
Közben Arja és az a másik lány a pincéből, szintén előkerülnek. Arja viszont egy kicsit furcsán viselkedik. Mintha egyenesen átnézne rajta. Nem úgy Miken, akivel a más természetű szintre emelt kapcsolatát nehéz lenne nem észrevenni. Yeza már nyitná is szóra a száját, de végül meggondolja magát. Lehet, hogy Arja neheztel rá. Valami félreértés lehet. Vagy az odalent történtek miatt? Akárhogy is, ez most nem a megfelelő alkalom, hogy ezt átrágják. Azt már csak egy apró sóhajjal veszi tudomásul a vörös, amikor Arja, mintegy különös visszhangként felteszi Miknek ugyanazt a kérdést, mint ő. Annyi különbséggel, hogy abban a kérdésben mindjárt válasz is rejlik a kecskeszakállas kilétét illetően. Kezd ez a dolog nyomasztóvá válni Yeza számára, úgyhogy inkább gyorsan felhajtja az italát és a hátul sorakozó üvegeket veszi gyors mustra alá.*
- Valami töményet szeretnék. Nem, nem rumot *szögezi le mindjárt, mert ama kevés alkalommal, amikor ilyesmit iszik, általában valóban a wegtoreni rumra esik a választása.* - Legyen az! Nem kell pohár, az egészet elviszem *mondja. A Gyümölcs pálinka ama palackjáért beáldozza szinte az összes félretett pénzét. 110 arany.
Csikordul is a foga, amikor a pultra ejti az övéből előbányászott erszénykét. Rámar az üveg nyakára és indul is kifelé, hogy kiderítse, mivel is érkezett ama thargföldi kancellár, a nagybecsű Habrertus úr. Mert hát a hozzá hasonló méltóságok ritkán járnak gyalogszerrel. Arra is kíváncsi lenne, hogy vajon a mélységi nősténnyel együtt érkezett vagy csak odabent találkozott vele.*
5516. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-20 11:11:45
Üzenet elküldve: 2021-06-20 11:11:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawanthiri//
//A pincearéna lezárva!//
//Hubi, Xavy//
*Nawa végül elfogadja a felé nyújtott kezet, és velük együtt feljön a Kalmárba. Mik kulcsra zárja a pinceajtót maguk mögött. ~Egy ideig zárva lesz a vendégek számára, az biztos.~
Odafenn a vendégtérben lassan úgy tűnik, minden visszatér a régi kerékvágásba. Arja Xavyt látja meg az egyik asztalnál, miközben fél szemmel Nawanthirit figyeli, egy kecskeszakállú öregembert ~Ó! Habrertus úr a Kalmárban!!~ és egy mélységit szolgál ki éppen. A báró, Aztyannal együtt úgy tűnik már elhagyta a Kalmár vendégterét. ~Biztosan a Kreskedelmi Központba mentek.~*
- Rendben! *bólint Mikre halvány mosollyal. Nem megy ki a fejéből a holttest. A konyhába indul, hogy utánanézzen a láz és gyulladás elleni teának, amit Reeno remélhetőleg elkészített. Amikor a fiú visszatér az emeletről, egy tálcára pakol szépen mindent, hogy felvigye az ismeretlennek.*
- Odafent vagyok, a betegnél, ha valaki keresne! *súgja Miknek, hozzásimulva egy pillanatra, ha lehet.*
- A thargföldi kancellár! Habrertus úr!! Ismered?? *kérdezi tőle, ahogy nyomon követi a tekintetét.*
- Mik! Estefelé... elmegyünk majd a tisztásra? *firtatja aztán szégyenlősen, a fiú szemébe nézve, hátratartva a fejét.*
- Olyan jó lenne! *súgja, és újra igyekszik belefeledkezni Mik ölelésébe, ha teheti, álmodozón a szemét is lehunyva, ahogy belegondol egy pillanatra a dologba. Aztán hirtelen eszébe jut, hogy mi vár a fiúra az éjjel. Nagyot sóhajtva megvárja Mik válaszát, de aztán kötelességtudóan elindul felfelé, hogy megitassa a lázas beteget.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.20 12:44:30
//A pincearéna lezárva!//
//Hubi, Xavy//
*Nawa végül elfogadja a felé nyújtott kezet, és velük együtt feljön a Kalmárba. Mik kulcsra zárja a pinceajtót maguk mögött. ~Egy ideig zárva lesz a vendégek számára, az biztos.~
Odafenn a vendégtérben lassan úgy tűnik, minden visszatér a régi kerékvágásba. Arja Xavyt látja meg az egyik asztalnál, miközben fél szemmel Nawanthirit figyeli, egy kecskeszakállú öregembert ~Ó! Habrertus úr a Kalmárban!!~ és egy mélységit szolgál ki éppen. A báró, Aztyannal együtt úgy tűnik már elhagyta a Kalmár vendégterét. ~Biztosan a Kreskedelmi Központba mentek.~*
- Rendben! *bólint Mikre halvány mosollyal. Nem megy ki a fejéből a holttest. A konyhába indul, hogy utánanézzen a láz és gyulladás elleni teának, amit Reeno remélhetőleg elkészített. Amikor a fiú visszatér az emeletről, egy tálcára pakol szépen mindent, hogy felvigye az ismeretlennek.*
- Odafent vagyok, a betegnél, ha valaki keresne! *súgja Miknek, hozzásimulva egy pillanatra, ha lehet.*
- A thargföldi kancellár! Habrertus úr!! Ismered?? *kérdezi tőle, ahogy nyomon követi a tekintetét.*
- Mik! Estefelé... elmegyünk majd a tisztásra? *firtatja aztán szégyenlősen, a fiú szemébe nézve, hátratartva a fejét.*
- Olyan jó lenne! *súgja, és újra igyekszik belefeledkezni Mik ölelésébe, ha teheti, álmodozón a szemét is lehunyva, ahogy belegondol egy pillanatra a dologba. Aztán hirtelen eszébe jut, hogy mi vár a fiúra az éjjel. Nagyot sóhajtva megvárja Mik válaszát, de aztán kötelességtudóan elindul felfelé, hogy megitassa a lázas beteget.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.20 12:44:30
5515. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-19 14:55:11
Üzenet elküldve: 2021-06-19 14:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
//Érintve Mikarr, Yeza//
*Ahhoz képest, hogy a jólöltözött férfitől valami puccos köszönést várt volna, helyette egy üdvvel dobja meg, ami felé azt sugallja, hogy valami eltévedt nemes lehet az illető.*
-Akkor jó helyen járnak, pont van kettő erkélyes szobánk. *Húzza fel az orrát, hiszen azt nem szeretné, hogy a munkahelyét valami lepusztult szeszbordélynak nézzék. ~Biztos azért nem elég nekik egy szoba, mert az öreg horkol. ~ Majd érkezik a borrendelés és nyilván nem elégednek meg egy-egy pohárral már kezdésnek se. A jóváhagyást pedig a kormosra hagyja, így felé fordul. *
- A ház bora a legjobb, amit tudok hozni, de a többi se kutya. Bár az árak pohárba vannak számolva, ne tévessze meg, üveggel is szolgálhatok. ~ Ha azt szeretnék még korsót is hozhatok hozzá kettőt. ~ *Szélesedik ki a mosolya, amivel próbál jó benyomást kelteni arra a kettőre, bár esélyes, hogy inkább valami torz, inkább félelmetes ábrázat lesz a végeredmény. A nő is egyetért, így az üveg bor a fejében a kihozandó tételek listáját erősíti. Mikor a kecskeszakállas megemlíti a dohányt egy pillanatra gondolkodóba esik, azt ritkábban szokott felszolgálni. *
-Természetesen sokfajta dohányunk van, wegtoreni is. *Böki ki végül, ha meg nem lenne, akkor is azt mondaná, hogy van. Ezt követően, némi nézelődés után még a mélységi rendel magának egy úrnő kedvencét, bár a választást még bizonytalannak érzi. *
-Az úrnő kedvence tényleg jó választás. *Szíve szerint még hozzátenné, hogy a galambot bizony frissen fogják mindig itt a sikátorban, azért olyan porhanyós, de talán az ízetlen viccelődés ezúttal visszafelé sülne el, így megtartja magának.*
-Egyebet még hozhatok? *Kérdi, majd ha megkapja a választ elindul és visszatér a pultba. Ott látja, hogy Mik már felvette a szolgálatot így odaköszön neki.*
-Beszólnál a konyhára, hogy a mélységi ott a kecskeszakállas csettintgetőssel egy őrnő kedvencét kért? *Majd előszedi a dohányt és felteszi egy tálcára, a két szobakulcs kíséretében. E közben észreveszi, hogy Yeza is ott van a közelben, nem is olyan régen találkoztak a műhelyben is.*
-Finom volt a pogácsa… Kö…i *Nyom el egy oda se nézős hálálkodást, majd a dohány mellé odatesz egy üveg bort, és két vörösboros poharat, így indul el, hogy kivigye azt. Ha nem tartóztatja senki a pultban, akkor már nagy léptekkel ott is terem Habertusék asztalánál, hogy kiszolgálja ezekkel őket.*
-A bor… *Húzza ki a dugót belőle előttük, majd leteszi a férfi kezéhez közel, hátha nagy gavallér módon ő szeretné megkínálni a kormost belőle. A poharakat is oda teszi az üveg mellé. A dohányt egy kis fatálkában viszi ki, amit szintén a férfi közelébe helyez el, hiszen ő kérte, ahogy a két erkélyes szoba kulcsát is.*
-Amint az étel készen van, azt is hozom. *Veszi fel a tálcát és indul vissza a pultba, ha egyéb kérés nincs.*
//Érintve Mikarr, Yeza//
*Ahhoz képest, hogy a jólöltözött férfitől valami puccos köszönést várt volna, helyette egy üdvvel dobja meg, ami felé azt sugallja, hogy valami eltévedt nemes lehet az illető.*
-Akkor jó helyen járnak, pont van kettő erkélyes szobánk. *Húzza fel az orrát, hiszen azt nem szeretné, hogy a munkahelyét valami lepusztult szeszbordélynak nézzék. ~Biztos azért nem elég nekik egy szoba, mert az öreg horkol. ~ Majd érkezik a borrendelés és nyilván nem elégednek meg egy-egy pohárral már kezdésnek se. A jóváhagyást pedig a kormosra hagyja, így felé fordul. *
- A ház bora a legjobb, amit tudok hozni, de a többi se kutya. Bár az árak pohárba vannak számolva, ne tévessze meg, üveggel is szolgálhatok. ~ Ha azt szeretnék még korsót is hozhatok hozzá kettőt. ~ *Szélesedik ki a mosolya, amivel próbál jó benyomást kelteni arra a kettőre, bár esélyes, hogy inkább valami torz, inkább félelmetes ábrázat lesz a végeredmény. A nő is egyetért, így az üveg bor a fejében a kihozandó tételek listáját erősíti. Mikor a kecskeszakállas megemlíti a dohányt egy pillanatra gondolkodóba esik, azt ritkábban szokott felszolgálni. *
-Természetesen sokfajta dohányunk van, wegtoreni is. *Böki ki végül, ha meg nem lenne, akkor is azt mondaná, hogy van. Ezt követően, némi nézelődés után még a mélységi rendel magának egy úrnő kedvencét, bár a választást még bizonytalannak érzi. *
-Az úrnő kedvence tényleg jó választás. *Szíve szerint még hozzátenné, hogy a galambot bizony frissen fogják mindig itt a sikátorban, azért olyan porhanyós, de talán az ízetlen viccelődés ezúttal visszafelé sülne el, így megtartja magának.*
-Egyebet még hozhatok? *Kérdi, majd ha megkapja a választ elindul és visszatér a pultba. Ott látja, hogy Mik már felvette a szolgálatot így odaköszön neki.*
-Beszólnál a konyhára, hogy a mélységi ott a kecskeszakállas csettintgetőssel egy őrnő kedvencét kért? *Majd előszedi a dohányt és felteszi egy tálcára, a két szobakulcs kíséretében. E közben észreveszi, hogy Yeza is ott van a közelben, nem is olyan régen találkoztak a műhelyben is.*
-Finom volt a pogácsa… Kö…i *Nyom el egy oda se nézős hálálkodást, majd a dohány mellé odatesz egy üveg bort, és két vörösboros poharat, így indul el, hogy kivigye azt. Ha nem tartóztatja senki a pultban, akkor már nagy léptekkel ott is terem Habertusék asztalánál, hogy kiszolgálja ezekkel őket.*
-A bor… *Húzza ki a dugót belőle előttük, majd leteszi a férfi kezéhez közel, hátha nagy gavallér módon ő szeretné megkínálni a kormost belőle. A poharakat is oda teszi az üveg mellé. A dohányt egy kis fatálkában viszi ki, amit szintén a férfi közelébe helyez el, hiszen ő kérte, ahogy a két erkélyes szoba kulcsát is.*
-Amint az étel készen van, azt is hozom. *Veszi fel a tálcát és indul vissza a pultba, ha egyéb kérés nincs.*
5514. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-19 13:48:11
Üzenet elküldve: 2021-06-19 13:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi nevetése arra enged kövtkeztetni, hogy a rögtönzött bók mégsem volt olyan elcsépelt, mint amilyennek kimondva hangzott. A jó kancellár persze stílusosan hárítja a vádakat, melyek szerint a jóképűség bűnébe esett volna. Azért azt meg kell hagyni, hogy a népek, akikhez Reya szokott, ha adnak is a küllcsínyre, nem igazán arra törekednek, hogy vonzóbbá tegyék magukat. Ellentétben az előtte ülő férfival, aki ha tagadja, ha nem, próbálja a szebbik arcát mutatni a külvilág felé. Ám ez betudható a hivatásának is. Hiszen milyen benyomást keltene egy torzonborz kancellár? Már-már kezdte volna elfeljteni az asztaluknál helyet foglaló harmadik felet, amikor az fennhangon elismétli a bókocskát.*
-Még Jágó is nekem ad igazat. Vedd tudomásul, hogy most nem nyerhetsz! *Teszi hozzá, mintegy lezárásként, de a papagáj csőre nem áll be. Szerencsére ő sem kívánja tovább ecsetelni Hubi vonásait. Ehelyett valami bárót emleget, akinek a kilétére hamar fény is derül. Bár a kancellár arca nem sok jó emléket sejtet, miközben kiejti a nevét.*
-Talán személyesen is ismered a báróurat? *Kérdez, de a válasz nem igazán érdekli. Hacsak ez az ismeretség nem segíti őket gyorsabb kiszolgáláshoz. Persze jó tudni, hogy asztaltársa rendelkezik a házban is jelentős kapcsolatokkal. Ahogy az a pimasz muzsikus is mondta, amennyiben verekedés törne ki, jobb, ha a személyzet a te pártodat fogja. Mindenesetre Reya is azt reméli, hogy ma este egészen más sportban kell bemutatnia a képességeit. Az önfeláldozásról szóló kérdésre adott válasz, olyan mértékű mosolyt csal a mélységi arcára, hogy a fogai is kivillannak. Végre egy téma, amihez jelentősen hozzá tud szólni.*
-Szerintem rossz hasonlattal élsz. A harcos egy csatában gondolkodik így. Egy kétrésztvevős összecsapás során, fel sem merül benne, hogy ő hagyja ott a fogát. *Helyesbít, majd látható büszkeséggel, mintha csak önmagáról beszélne, folytatja.* Ilyen esetben bízik a képességeiben és lehetőséget sem ad az ellenfélnek a győzelemre. Persze a kimenetel nem ezen múlik. Ellenben te miben bíztál ott Sárvárosban? Magányosan, azt remélve, hogy találsz valami rendkívülit a szagon kívül.
*Az új megbízás lehetősége, és esetlesen egy új város megismerése, felkeltik a nő érdeklődését. Bár szavaival megpróbálja ezt leplezni.*
-Mivel hiába próbáltam elhagyni a várost, arra jutottam, hogy a pihenésnek adóznék. Hosszú volt az út, attrocitásoktól sem mentes. Ám, ha a Vashegyen járok, mindenképpen rád hivatkozom, amint megkérdőjelezik a megbízhatóságom. Nem is létezhet jobb referencia. *Mosolyog a kancellárra. A fajára vonatkozó kitérőt meg csak szimplán elengedni a füle mellet. Az ilyen előítéletek szerves részét képezik az életének. Tisztában van vele, hogy bármerre is járjon, ezzel fog szembesülni. Jórészt sikerült is felvérteznie magát ellene. Mindazonáltal nem mindegyik téves. De ez maradjon a nő titka! Már épp szót emelne, hogy hanyagolják is ezt a témát, mikor az említett gnóm az asztal mellé lép. Végre! A meglehetősen egyedi köszönésre, csak egy biccentést ad válaszul, majd Hubira hagyja a szót.*
-Természetesen megfelel. *Helyesel a választásra, bár nyitányként valami erősebbre vágyna, tekintve a nyomornegyedben történtekre. Ám nem kívánja erősködéssel rombolni a hangulatot. Jó lesz az később is, ha a jó kancellár nem hajolna meg a csábítás súlya alatt. A két szoba hallatán azért a mélységiben is kétségek merülnek fel. Vagy az illem, vagy az apró jelzések kevéssége vihette a férfit erre az elhatározásra. Reya viszont nem az a nő, akit egy ilyen dolog kizökkentene, ha el akar érni valamit. Végtére is, nem az ő erszénye bánja, amennyiben az egyik kihasználatlan marad. Szegény nő szerette volna magát a kancellár ízlésére bízni, de amaz úriember lévén rábízza a választást. A mélységi még a sült patkánnyal is megbirkózott volna, ennek a gondolatnak pedig nyomatékot ad az étlapon szerepet kapott feliratok látványa. Csupa fantázianév.* ~Miért nem lehet odaírni, hogy sült szukafattya burgonyával tálalva?~ *Végül, miután mindent vagy háromszor elolvasott, megakad a szeme egy tételen. Ezzel talán nem foghat mellé, hiszen elég nőies hangzása van. Ha pedig mégis tévedne, lesz alkalom korrigálni a vacsorát. Akár saját költségre is.*
-Ez az úrnő kedvence csábítóan hangzik. *Enged el egy mosolyt Hubi felé úgytéve, mintha tudná mit is fog enni. Mit sem törődve a gnóm jelenlétével. Ő jelenleg egy kancellár kísérője. És, ha kissé esetlenül is, de megpróbál úgytenni, mintha tudná, hogyan kell ezt csinálni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi nevetése arra enged kövtkeztetni, hogy a rögtönzött bók mégsem volt olyan elcsépelt, mint amilyennek kimondva hangzott. A jó kancellár persze stílusosan hárítja a vádakat, melyek szerint a jóképűség bűnébe esett volna. Azért azt meg kell hagyni, hogy a népek, akikhez Reya szokott, ha adnak is a küllcsínyre, nem igazán arra törekednek, hogy vonzóbbá tegyék magukat. Ellentétben az előtte ülő férfival, aki ha tagadja, ha nem, próbálja a szebbik arcát mutatni a külvilág felé. Ám ez betudható a hivatásának is. Hiszen milyen benyomást keltene egy torzonborz kancellár? Már-már kezdte volna elfeljteni az asztaluknál helyet foglaló harmadik felet, amikor az fennhangon elismétli a bókocskát.*
-Még Jágó is nekem ad igazat. Vedd tudomásul, hogy most nem nyerhetsz! *Teszi hozzá, mintegy lezárásként, de a papagáj csőre nem áll be. Szerencsére ő sem kívánja tovább ecsetelni Hubi vonásait. Ehelyett valami bárót emleget, akinek a kilétére hamar fény is derül. Bár a kancellár arca nem sok jó emléket sejtet, miközben kiejti a nevét.*
-Talán személyesen is ismered a báróurat? *Kérdez, de a válasz nem igazán érdekli. Hacsak ez az ismeretség nem segíti őket gyorsabb kiszolgáláshoz. Persze jó tudni, hogy asztaltársa rendelkezik a házban is jelentős kapcsolatokkal. Ahogy az a pimasz muzsikus is mondta, amennyiben verekedés törne ki, jobb, ha a személyzet a te pártodat fogja. Mindenesetre Reya is azt reméli, hogy ma este egészen más sportban kell bemutatnia a képességeit. Az önfeláldozásról szóló kérdésre adott válasz, olyan mértékű mosolyt csal a mélységi arcára, hogy a fogai is kivillannak. Végre egy téma, amihez jelentősen hozzá tud szólni.*
-Szerintem rossz hasonlattal élsz. A harcos egy csatában gondolkodik így. Egy kétrésztvevős összecsapás során, fel sem merül benne, hogy ő hagyja ott a fogát. *Helyesbít, majd látható büszkeséggel, mintha csak önmagáról beszélne, folytatja.* Ilyen esetben bízik a képességeiben és lehetőséget sem ad az ellenfélnek a győzelemre. Persze a kimenetel nem ezen múlik. Ellenben te miben bíztál ott Sárvárosban? Magányosan, azt remélve, hogy találsz valami rendkívülit a szagon kívül.
*Az új megbízás lehetősége, és esetlesen egy új város megismerése, felkeltik a nő érdeklődését. Bár szavaival megpróbálja ezt leplezni.*
-Mivel hiába próbáltam elhagyni a várost, arra jutottam, hogy a pihenésnek adóznék. Hosszú volt az út, attrocitásoktól sem mentes. Ám, ha a Vashegyen járok, mindenképpen rád hivatkozom, amint megkérdőjelezik a megbízhatóságom. Nem is létezhet jobb referencia. *Mosolyog a kancellárra. A fajára vonatkozó kitérőt meg csak szimplán elengedni a füle mellet. Az ilyen előítéletek szerves részét képezik az életének. Tisztában van vele, hogy bármerre is járjon, ezzel fog szembesülni. Jórészt sikerült is felvérteznie magát ellene. Mindazonáltal nem mindegyik téves. De ez maradjon a nő titka! Már épp szót emelne, hogy hanyagolják is ezt a témát, mikor az említett gnóm az asztal mellé lép. Végre! A meglehetősen egyedi köszönésre, csak egy biccentést ad válaszul, majd Hubira hagyja a szót.*
-Természetesen megfelel. *Helyesel a választásra, bár nyitányként valami erősebbre vágyna, tekintve a nyomornegyedben történtekre. Ám nem kívánja erősködéssel rombolni a hangulatot. Jó lesz az később is, ha a jó kancellár nem hajolna meg a csábítás súlya alatt. A két szoba hallatán azért a mélységiben is kétségek merülnek fel. Vagy az illem, vagy az apró jelzések kevéssége vihette a férfit erre az elhatározásra. Reya viszont nem az a nő, akit egy ilyen dolog kizökkentene, ha el akar érni valamit. Végtére is, nem az ő erszénye bánja, amennyiben az egyik kihasználatlan marad. Szegény nő szerette volna magát a kancellár ízlésére bízni, de amaz úriember lévén rábízza a választást. A mélységi még a sült patkánnyal is megbirkózott volna, ennek a gondolatnak pedig nyomatékot ad az étlapon szerepet kapott feliratok látványa. Csupa fantázianév.* ~Miért nem lehet odaírni, hogy sült szukafattya burgonyával tálalva?~ *Végül, miután mindent vagy háromszor elolvasott, megakad a szeme egy tételen. Ezzel talán nem foghat mellé, hiszen elég nőies hangzása van. Ha pedig mégis tévedne, lesz alkalom korrigálni a vacsorát. Akár saját költségre is.*
-Ez az úrnő kedvence csábítóan hangzik. *Enged el egy mosolyt Hubi felé úgytéve, mintha tudná mit is fog enni. Mit sem törődve a gnóm jelenlétével. Ő jelenleg egy kancellár kísérője. És, ha kissé esetlenül is, de megpróbál úgytenni, mintha tudná, hogyan kell ezt csinálni.*
5513. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-19 09:49:28
Üzenet elküldve: 2021-06-19 09:49:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellár nem tudja nem észrevenni, hogy bókolnak neki. Méghozzá alig leplezetten. Ez persze nem újdonság, számosan éltek ilyen módszerrel, ha valamit el akartak érni nála. Dicsérték tudását, választékos ízlését, az életben és a tudomány szolgálatában nyújtott teljesítményét, de Reya egészen másfelől közelít. Meg is lepi vele Hubit, aki ezért olyasmit tesz, amit egyébként igen ritkán. Valóban őszintén nevet fel.*
- Ugyan, kedvesem! *legyint egyet* Zavarba hozol. Mindketten tudjuk, hogy a jóképűség vádja az utolsók közül való ami érhet. De nagyra értékelem a kedvességed.
*Jágó eddig kíváncsian kémlelt körbe Hubi válláról, most viszont felborzolja tollait és szót kér.*
- Jóképű! Jóképű! Jóképű!
*A kancellár szerényen elmosolyodna és mondaná, hogy ilyesmit nem ő tanított a madarának, de egyébként lehet benne igazság ha már ketten mondják, viszont a papagáj nem hagyja leütni ezt a magas labdát és folytatja.*
- Kalllmár bárrró.
*Hubi egy pillanatra lehunyja a szemeit és arra gondol, hogy a wegtoreni már örökké kísérteni fogja. Vagy legalábbi addig, amíg meg nem kopasztja szárnyas társát.*
- Jágó alighanem e hely tulajdonosára gondol. *szólal meg magyarázólag* Cha'yss Cano Caldorcor báróra Wegtorenből, a Vashegy régi barátjára.
~Bár a házibarát pontosabb megnevezés lenne.~
*Ha nem kérdezett volna rá, mostanra már egyébként is biztos lenne benne, hogy a lány nem Pirtianes-ból származik. Az ottani mélységiektől igen távol áll az efféle nyájasság és bár Hubi hideg, kissé megközelíthetetlen sötételf nőszemélyekhez szokott, nincs ellenére a változatosság. Ami gyönyörködtet ahogy egy bölcs mondta, aki kivételesen nem a kancellár volt.*
- Úgy hiszem, hogy igen. *bólint rá aztán a tudomány oltárán hozandó áldozatokra vonatkozó kérdésre* Ami talán nem hangzik túl bölcs megfontolásnak, ám egy igazi tudós ritkán mérlegeli ezt ha egy kivételes áttörésre van lehetősége. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy harcos esküdt ellenségével kerül szembe. Nem azt figyeli, hogy a másik milyen veszedelmes fegyvereket tart magánál, nem az jár a fejében, hogy holtan maradhat a csatamezőn. Csak az vezérli, hogy legyőzze. Bármi áron.
*Kivételesen nem túloz. Elvégre a pestisjárvány leküzdésében szerzett - Hubi szerint természetesen múlhatatlan - érdemeit sem úgy szerezte, hogy szobájába zárkózva folytatta volna munkáját. Ellenkezőleg, maga is aktívan kivette részét a betegek ápolásából. Más kérdés, hogy nem elsősorban emberbaráti szeretete vezérelte, hanem az így első kézből nyerhető, értékes tapasztalatok.*
- Amennyiben megbízás nélkül maradtál, a Vashegy szívesen venné a szolgálataid. *mosolyodik el amint Reya röviden bemutatja önmagát. Persze a Vashegyen kívül ő maga is, és nem feltétlenül Reya fegyveres tudására gondolva. De minden jó modort nélkülöző, stílustalan megoldás lenne ha ezt rögtön és egyenesen az értésére hozná.*
- Bár a fajtád érintő ostoba hiedelmektől és előítéletektől a thargok sem mentesek, de a Vashegy hagyományosan kitűnő kapcsolatokat ápol a Dwirinthalen-házzal, Arthenior legősibb és legnemesebb sötételf családjával. Így biztos vagyok benne, hogy Amon Ruadh-on kevesebb hátrány érne, mint Arthneior álszent városában. Nem beszélve magas pártfogásom nyújtotta védelemről.
*Az utolsó mondat rendkívül fellengzősen hathat, de Hubi olyan magától értetődő természetességgel mondja, hogy alig hangzik dicsekvésnek. A jó kancellár nem is gondol erre, neki valamiért Syoud jut eszébe és igen boldog, hogy a kurafi eltűnt a színről. Annak a vérnősző elfnek kedvenc szabadidős tevékenysége volt felkoncolni a mélységi nőstényeket, miután megpocsíkolta őket. Utóbbi miatt a kancellár soha nem ítélte el, de az értékes erőforrások pocsékolását mindig is hibának tartotta.*
- Úgy tűnik, igen. *sóhajt egyet amikor a gnóm észreveszi őket és elindul feléjük. A pultnál közben megsokasodtak a népek és Hubi csak egy pillanatra tünteti ki figyelmével azt az egyébként valóban figyelemreméltó. vörös hajú némbert. Most mégsem lenne illendő hosszasabban bámészkodni.*
- Khm... üdv neked is. *pislog kettőt a sajátos üdvözlésre és az asztalon heverő, a ház szolgáltatásait bemutató tájékoztatóra mered* Mindenekelőtt szobára lenne szükségünk, természetesen erkéllyel. Kettőre.
*Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy Hubi úriember és mégsem járná, hogy röpke ismeretségük jogán közös szálláson gondolkodjon. Más kérdés, hogy alkalomadtán át lehet menni egyik szobából a másikba. Vagy a kulcslyuknál leselkedni.*
- Egy palackkal kérünk a ház legjobb borából... ha ez neked is megfelel. *pillant fel a mélységire, aztán újra a kínálatot böngészi.
Az étlap nem túl bőséges, ami jó jel. Rendszerint azok a konyhák a leggyengébbek, amelyek étlapja hosszú. Elkeserítőnek tartja viszont, hogy képesek holmi pogácsát is a főételek között szerepeltetni. Azon mereng, hogy vajon miféle konyhafőnök lehet az aki ezt eltűri? Alighanem olyan, aki a kitűnő szarvasbélszínt is képes teljesen átsütve elkészíteni. Hogy a borravalóra vontakozó kitételen már fenn se akadjon, mert az egészen arcpirító szemtelenség.*
- Válassz kedved szerint, kedvesem! *engedi át a terepet a mélységinek egy széles mosollyal ő pedig a gnómhoz fordul* Biztos vagyok benne, hogy a legfinomabb wegtoreni pipadohányból is van készleten. Nekem abból is hozz, kérlek!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.19 09:54:04
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellár nem tudja nem észrevenni, hogy bókolnak neki. Méghozzá alig leplezetten. Ez persze nem újdonság, számosan éltek ilyen módszerrel, ha valamit el akartak érni nála. Dicsérték tudását, választékos ízlését, az életben és a tudomány szolgálatában nyújtott teljesítményét, de Reya egészen másfelől közelít. Meg is lepi vele Hubit, aki ezért olyasmit tesz, amit egyébként igen ritkán. Valóban őszintén nevet fel.*
- Ugyan, kedvesem! *legyint egyet* Zavarba hozol. Mindketten tudjuk, hogy a jóképűség vádja az utolsók közül való ami érhet. De nagyra értékelem a kedvességed.
*Jágó eddig kíváncsian kémlelt körbe Hubi válláról, most viszont felborzolja tollait és szót kér.*
- Jóképű! Jóképű! Jóképű!
*A kancellár szerényen elmosolyodna és mondaná, hogy ilyesmit nem ő tanított a madarának, de egyébként lehet benne igazság ha már ketten mondják, viszont a papagáj nem hagyja leütni ezt a magas labdát és folytatja.*
- Kalllmár bárrró.
*Hubi egy pillanatra lehunyja a szemeit és arra gondol, hogy a wegtoreni már örökké kísérteni fogja. Vagy legalábbi addig, amíg meg nem kopasztja szárnyas társát.*
- Jágó alighanem e hely tulajdonosára gondol. *szólal meg magyarázólag* Cha'yss Cano Caldorcor báróra Wegtorenből, a Vashegy régi barátjára.
~Bár a házibarát pontosabb megnevezés lenne.~
*Ha nem kérdezett volna rá, mostanra már egyébként is biztos lenne benne, hogy a lány nem Pirtianes-ból származik. Az ottani mélységiektől igen távol áll az efféle nyájasság és bár Hubi hideg, kissé megközelíthetetlen sötételf nőszemélyekhez szokott, nincs ellenére a változatosság. Ami gyönyörködtet ahogy egy bölcs mondta, aki kivételesen nem a kancellár volt.*
- Úgy hiszem, hogy igen. *bólint rá aztán a tudomány oltárán hozandó áldozatokra vonatkozó kérdésre* Ami talán nem hangzik túl bölcs megfontolásnak, ám egy igazi tudós ritkán mérlegeli ezt ha egy kivételes áttörésre van lehetősége. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy harcos esküdt ellenségével kerül szembe. Nem azt figyeli, hogy a másik milyen veszedelmes fegyvereket tart magánál, nem az jár a fejében, hogy holtan maradhat a csatamezőn. Csak az vezérli, hogy legyőzze. Bármi áron.
*Kivételesen nem túloz. Elvégre a pestisjárvány leküzdésében szerzett - Hubi szerint természetesen múlhatatlan - érdemeit sem úgy szerezte, hogy szobájába zárkózva folytatta volna munkáját. Ellenkezőleg, maga is aktívan kivette részét a betegek ápolásából. Más kérdés, hogy nem elsősorban emberbaráti szeretete vezérelte, hanem az így első kézből nyerhető, értékes tapasztalatok.*
- Amennyiben megbízás nélkül maradtál, a Vashegy szívesen venné a szolgálataid. *mosolyodik el amint Reya röviden bemutatja önmagát. Persze a Vashegyen kívül ő maga is, és nem feltétlenül Reya fegyveres tudására gondolva. De minden jó modort nélkülöző, stílustalan megoldás lenne ha ezt rögtön és egyenesen az értésére hozná.*
- Bár a fajtád érintő ostoba hiedelmektől és előítéletektől a thargok sem mentesek, de a Vashegy hagyományosan kitűnő kapcsolatokat ápol a Dwirinthalen-házzal, Arthenior legősibb és legnemesebb sötételf családjával. Így biztos vagyok benne, hogy Amon Ruadh-on kevesebb hátrány érne, mint Arthneior álszent városában. Nem beszélve magas pártfogásom nyújtotta védelemről.
*Az utolsó mondat rendkívül fellengzősen hathat, de Hubi olyan magától értetődő természetességgel mondja, hogy alig hangzik dicsekvésnek. A jó kancellár nem is gondol erre, neki valamiért Syoud jut eszébe és igen boldog, hogy a kurafi eltűnt a színről. Annak a vérnősző elfnek kedvenc szabadidős tevékenysége volt felkoncolni a mélységi nőstényeket, miután megpocsíkolta őket. Utóbbi miatt a kancellár soha nem ítélte el, de az értékes erőforrások pocsékolását mindig is hibának tartotta.*
- Úgy tűnik, igen. *sóhajt egyet amikor a gnóm észreveszi őket és elindul feléjük. A pultnál közben megsokasodtak a népek és Hubi csak egy pillanatra tünteti ki figyelmével azt az egyébként valóban figyelemreméltó. vörös hajú némbert. Most mégsem lenne illendő hosszasabban bámészkodni.*
- Khm... üdv neked is. *pislog kettőt a sajátos üdvözlésre és az asztalon heverő, a ház szolgáltatásait bemutató tájékoztatóra mered* Mindenekelőtt szobára lenne szükségünk, természetesen erkéllyel. Kettőre.
*Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy Hubi úriember és mégsem járná, hogy röpke ismeretségük jogán közös szálláson gondolkodjon. Más kérdés, hogy alkalomadtán át lehet menni egyik szobából a másikba. Vagy a kulcslyuknál leselkedni.*
- Egy palackkal kérünk a ház legjobb borából... ha ez neked is megfelel. *pillant fel a mélységire, aztán újra a kínálatot böngészi.
Az étlap nem túl bőséges, ami jó jel. Rendszerint azok a konyhák a leggyengébbek, amelyek étlapja hosszú. Elkeserítőnek tartja viszont, hogy képesek holmi pogácsát is a főételek között szerepeltetni. Azon mereng, hogy vajon miféle konyhafőnök lehet az aki ezt eltűri? Alighanem olyan, aki a kitűnő szarvasbélszínt is képes teljesen átsütve elkészíteni. Hogy a borravalóra vontakozó kitételen már fenn se akadjon, mert az egészen arcpirító szemtelenség.*
- Válassz kedved szerint, kedvesem! *engedi át a terepet a mélységinek egy széles mosollyal ő pedig a gnómhoz fordul* Biztos vagyok benne, hogy a legfinomabb wegtoreni pipadohányból is van készleten. Nekem abból is hozz, kérlek!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.19 09:54:04
5512. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 21:22:43
Üzenet elküldve: 2021-06-18 21:22:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Váratlan, bátor érintése eléri a vágyott hatást, s sikerül meglepnie a tündért. A reakcióra pedig Yath is felkacag, édesen és csilingelően, s tisztán, akár egy tavaszi énekesmadár. Ebben a pillanatban szinte gyermekien ártatlannak és vidámnak tűnik, nyoma sincs most a taktikus, kacér, buja nőnek a mosolya mögött. De a következő légvételnél már ismét vágytól csillogó szemeivel vizslatja a férfit, a gyermek hirtelen tovaszáll, átveszi helyét a tüzes, titokzatos nő.
Yath személyisége sokakat megfog, s talán maradandó élményt hagy maga után, amit nem csupán a mesterien elsajátított női praktikáinak köszönhet. Van valami megfogalmazhatatlanul szabad és őszinte benne, ami mindig is ott volt, nem a sok év tanulás gyümölcse. Rácsodálkozás a világra, őszinte, mindig éhes kíváncsiság, s a képesség, hogy észrevegye mindenben a természetes szépet, a lelkesedés, s öröm, amit ilyenkor érez, ezek nem tanult, begyakorolt dolgok. S ezt talán mások is észreveszik, ezért szeretnek mellette időt tölteni, mert érzik, hogy a szépen megmunkált sellő maszk mögött van valami igazi is, nem a szokásos, kiüresedett lélek néz vissza a férfira egy szajha szemén keresztül. S bár a maszk és jelmez gondosan takar, vannak ilyen pillanatok, amikor a figyelmesebben beláthatnak a fátyol alá.
Engedi, hogy Merchen szenvedélyesen magához húzza, s miközben a férfi vágya beteljesül, puha, lágy csókokkal halmozza el a selymesen sima arcot. Csípője pedig gyengéd hullámzásba kezd, de érezheti a tündér, hogy ez még csak az igazi vihar kezdete, a kellemes előszél, amely épp hogy csak fodrozza a tenger hullámait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Váratlan, bátor érintése eléri a vágyott hatást, s sikerül meglepnie a tündért. A reakcióra pedig Yath is felkacag, édesen és csilingelően, s tisztán, akár egy tavaszi énekesmadár. Ebben a pillanatban szinte gyermekien ártatlannak és vidámnak tűnik, nyoma sincs most a taktikus, kacér, buja nőnek a mosolya mögött. De a következő légvételnél már ismét vágytól csillogó szemeivel vizslatja a férfit, a gyermek hirtelen tovaszáll, átveszi helyét a tüzes, titokzatos nő.
Yath személyisége sokakat megfog, s talán maradandó élményt hagy maga után, amit nem csupán a mesterien elsajátított női praktikáinak köszönhet. Van valami megfogalmazhatatlanul szabad és őszinte benne, ami mindig is ott volt, nem a sok év tanulás gyümölcse. Rácsodálkozás a világra, őszinte, mindig éhes kíváncsiság, s a képesség, hogy észrevegye mindenben a természetes szépet, a lelkesedés, s öröm, amit ilyenkor érez, ezek nem tanult, begyakorolt dolgok. S ezt talán mások is észreveszik, ezért szeretnek mellette időt tölteni, mert érzik, hogy a szépen megmunkált sellő maszk mögött van valami igazi is, nem a szokásos, kiüresedett lélek néz vissza a férfira egy szajha szemén keresztül. S bár a maszk és jelmez gondosan takar, vannak ilyen pillanatok, amikor a figyelmesebben beláthatnak a fátyol alá.
Engedi, hogy Merchen szenvedélyesen magához húzza, s miközben a férfi vágya beteljesül, puha, lágy csókokkal halmozza el a selymesen sima arcot. Csípője pedig gyengéd hullámzásba kezd, de érezheti a tündér, hogy ez még csak az igazi vihar kezdete, a kellemes előszél, amely épp hogy csak fodrozza a tenger hullámait.*
5511. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 18:51:36
Üzenet elküldve: 2021-06-18 18:51:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Cha'yss a Kalmár előtt, majd Mik a pultban és
Reya, Hubi, kicsit Xavy - érintve//
*A simulékony attitűd végül úgy látszik, mégis meghozza a gyümölcsét. Nem merne rá mérget venni, de mintha a férfi lassan kezdene előbújni a Báróból a közelében. Kellem és színjáték és kereskedőhöz méltó csűrés-csavarás, de eddig mintha mégis tisztes távolt tartott volna a vöröstől. A figyelme most már jóval közvetlenebbnek tetszik. Nyilvánvaló lehetőségeket rejt, ha Caldorcor ágyába tudna férkőzni, de az ilyesmivel jobb óvatosan bánni. Óvatosan. Ez a kis görcs kapaszkodik a gyomrában végig, észrevétlenül a készségesen duruzsoló áthallások és bizalmas simítások mögött. Mintha édes és egyszerre furcsán nyomasztó álomban lebegne egész végig, amiben a rutin viszi, sodorja, míg az a jelenlét végül el nem engedi a Kalmár bejáratánál. Végigfut rajta a hideg. Fellélegzik, amikor csukódik mögötte az ajtó, mert egész addig magán érzi a sárga tekintetet. Nem csak érzés, tudja, mert egyszer hátrapillant még. Természetesen a mosollyal, ami nyíltan sejteti, hogy osztozik a gondolatban, mely a nyomában maradt. Az ilyesmit nagyon jól kitanulta a vörös.
Vegyes érzések kavarognak benne. Egyrészt ujjong, hogy a Báró személyesen kereste meg egy kéréssel, másrészt a pokolba kívánja vele főleg a felidézett jelenettel együtt, amikor Caldorcor a megkötött keze miatt sopánkodik, ellentétben azzal, amit később neki mondott. Talán ez is csak egy gonosz játék a múltkori miatt. De akárhogy is, legalább lehetősége lesz bizonyítani a hasznosságát. A mikéntet meg majd ráér kitalálni közben.
Mindent összevetve egész felszabadultan lép a pulthoz. Kikér magának egy pohár vizezett bort a melegre való tekintettel, de nem tudja nem észrevenni Mikarr vizslató pillantását, ami az egyik asztal felé szegeződik, ahol Xavy épp felveszi a rendelést.*
- Hmm *veszi szemügyre ő is a kettőst érdeklődő szemöldökemeléssel.* - Ismered őket? *kérdi.*
Reya, Hubi, kicsit Xavy - érintve//
*A simulékony attitűd végül úgy látszik, mégis meghozza a gyümölcsét. Nem merne rá mérget venni, de mintha a férfi lassan kezdene előbújni a Báróból a közelében. Kellem és színjáték és kereskedőhöz méltó csűrés-csavarás, de eddig mintha mégis tisztes távolt tartott volna a vöröstől. A figyelme most már jóval közvetlenebbnek tetszik. Nyilvánvaló lehetőségeket rejt, ha Caldorcor ágyába tudna férkőzni, de az ilyesmivel jobb óvatosan bánni. Óvatosan. Ez a kis görcs kapaszkodik a gyomrában végig, észrevétlenül a készségesen duruzsoló áthallások és bizalmas simítások mögött. Mintha édes és egyszerre furcsán nyomasztó álomban lebegne egész végig, amiben a rutin viszi, sodorja, míg az a jelenlét végül el nem engedi a Kalmár bejáratánál. Végigfut rajta a hideg. Fellélegzik, amikor csukódik mögötte az ajtó, mert egész addig magán érzi a sárga tekintetet. Nem csak érzés, tudja, mert egyszer hátrapillant még. Természetesen a mosollyal, ami nyíltan sejteti, hogy osztozik a gondolatban, mely a nyomában maradt. Az ilyesmit nagyon jól kitanulta a vörös.
Vegyes érzések kavarognak benne. Egyrészt ujjong, hogy a Báró személyesen kereste meg egy kéréssel, másrészt a pokolba kívánja vele főleg a felidézett jelenettel együtt, amikor Caldorcor a megkötött keze miatt sopánkodik, ellentétben azzal, amit később neki mondott. Talán ez is csak egy gonosz játék a múltkori miatt. De akárhogy is, legalább lehetősége lesz bizonyítani a hasznosságát. A mikéntet meg majd ráér kitalálni közben.
Mindent összevetve egész felszabadultan lép a pulthoz. Kikér magának egy pohár vizezett bort a melegre való tekintettel, de nem tudja nem észrevenni Mikarr vizslató pillantását, ami az egyik asztal felé szegeződik, ahol Xavy épp felveszi a rendelést.*
- Hmm *veszi szemügyre ő is a kettőst érdeklődő szemöldökemeléssel.* - Ismered őket? *kérdi.*
5510. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:07:59
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:07:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawanthiri//
//A pincearéna lezárva!//
//Reya, Hubi, kicsit Xavy - érintve//
*Pár lépésre a lépcső aljában ülő lányoktól álldogál egyik lábáról a másikra. Nem tudja, mivel segíthetne, ezért inkább csendben vár és igyekszik láthatatlannak tűnni. Átérzi Nawa érzéseit, de őt már nem érinti meg annyira valaki halála, főleg, ha nem is ismerte az illetőt igazán.
Amikor Arja felé pillant, láthatja a pultos fiún a tehetetlenséget, kérdő tekintetére csak egy bizonytalan gesztus a válasz. Itt most a lánynak kell megoldania ezt a feladatot, Mik már elvégezte a sajátját, eltüntette a testet. Éjjel majd elintézik a többit.
Végül aztán Arja gyengéden ösztökéli indulásra a széles vállú lányt és Mik csak közelebb lép, hátha szükség van a segítségére, de elméletileg a gyógyitalnak be kellett gyógyítania minden fizikai sérülést. A lelki sebeknek viszont láthatóan sokkal több időre lesz szükségük.
Kiderül, hogy valójában nem a lány ölte meg Sulimot, hanem rosszul esett és nyakát szegte. Persze ebben azért elég nagy része volt Nawának is, ám valamit mégis segít a helyzeten.*
- Nem tehetsz róla, ha nem jön ide, még mindig élne. *Mondja halkan és komolyan is gondolja. Ha a sivatagiak nem jönnek, akkor most minden rendben volna. De benne volt a pakliban, hogy pórul járnak és vállalták a kockázatot.*
- Van, akin nem lehet segíteni. *Teszi hozzá Nawa szavaira válaszul.
Mind elindulnak felfelé, a sort Mik zárja és amikor felértek, kulcsra zárja nehezen a megrongálódott kilincses ajtót. Most már biztosan senki sem megy le a tudtuk nélkül.
Arjára hagyja a szerzetes lányt, mert tényleg nem tud mit mondani és ő biztosan többet tud segíteni.*
- A pultban leszek. *Érinti meg Arja karját gyengéden és nagyon szeretné még megölelni, de talán a helyzet és az idő nem éppen alkalmas minderre.
Vissza is tér a pultba és sóhajtva felköti a kötényét. Közben talán a víz is elkészült a sebesültnek, úgyhogy felmegy és lemossa az eszméletlen férfi testéről a vért. Leveszi róla a ruháit, kicseréli az ágyneműt alatta és amikor végzett, becsukja az ajtót és visszatér a pultba.
Xavy az egyik asztalnál áll épp és egy ismerős alakot szolgál ki. Mik pedig az emlékei között kutat, hogy hol is látta korábban azt a kecskeszakállas férfit.*
//A pincearéna lezárva!//
//Reya, Hubi, kicsit Xavy - érintve//
*Pár lépésre a lépcső aljában ülő lányoktól álldogál egyik lábáról a másikra. Nem tudja, mivel segíthetne, ezért inkább csendben vár és igyekszik láthatatlannak tűnni. Átérzi Nawa érzéseit, de őt már nem érinti meg annyira valaki halála, főleg, ha nem is ismerte az illetőt igazán.
Amikor Arja felé pillant, láthatja a pultos fiún a tehetetlenséget, kérdő tekintetére csak egy bizonytalan gesztus a válasz. Itt most a lánynak kell megoldania ezt a feladatot, Mik már elvégezte a sajátját, eltüntette a testet. Éjjel majd elintézik a többit.
Végül aztán Arja gyengéden ösztökéli indulásra a széles vállú lányt és Mik csak közelebb lép, hátha szükség van a segítségére, de elméletileg a gyógyitalnak be kellett gyógyítania minden fizikai sérülést. A lelki sebeknek viszont láthatóan sokkal több időre lesz szükségük.
Kiderül, hogy valójában nem a lány ölte meg Sulimot, hanem rosszul esett és nyakát szegte. Persze ebben azért elég nagy része volt Nawának is, ám valamit mégis segít a helyzeten.*
- Nem tehetsz róla, ha nem jön ide, még mindig élne. *Mondja halkan és komolyan is gondolja. Ha a sivatagiak nem jönnek, akkor most minden rendben volna. De benne volt a pakliban, hogy pórul járnak és vállalták a kockázatot.*
- Van, akin nem lehet segíteni. *Teszi hozzá Nawa szavaira válaszul.
Mind elindulnak felfelé, a sort Mik zárja és amikor felértek, kulcsra zárja nehezen a megrongálódott kilincses ajtót. Most már biztosan senki sem megy le a tudtuk nélkül.
Arjára hagyja a szerzetes lányt, mert tényleg nem tud mit mondani és ő biztosan többet tud segíteni.*
- A pultban leszek. *Érinti meg Arja karját gyengéden és nagyon szeretné még megölelni, de talán a helyzet és az idő nem éppen alkalmas minderre.
Vissza is tér a pultba és sóhajtva felköti a kötényét. Közben talán a víz is elkészült a sebesültnek, úgyhogy felmegy és lemossa az eszméletlen férfi testéről a vért. Leveszi róla a ruháit, kicseréli az ágyneműt alatta és amikor végzett, becsukja az ajtót és visszatér a pultba.
Xavy az egyik asztalnál áll épp és egy ismerős alakot szolgál ki. Mik pedig az emlékei között kutat, hogy hol is látta korábban azt a kecskeszakállas férfit.*
5509. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 13:22:20
Üzenet elküldve: 2021-06-18 13:22:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, majd a Kalmár előtt//
*Szemlátomást meglepi a vöröst amikor odalép hozzá az árus pultja előtt, de a jó igric úgy tesz, mintha észre sem venné a lány zavarát. A dicséretet szerény mosollyal fogadja és túl és lép rajta, nem szeretne szerénytelennek tűnni. Amikor Yeza elfogadja a felkínált kart és hozzásimul, felébred benne az érdeklődés szikrája. Meg kell hagyni, hogy szemrevaló teremtés a vörös. Izmos, szilaj és tüzes, mint minden wegtoreni nő. El is játszik a gondolattal, hogy esetleg megenged magának vele egy kellemes estét, de erőszakkal visszatéríti gondolatait az előtte álló feladatra.*
- Meg bizony. *Mosolyog derűsen Yezára, a könyvtár említését egy könnyed legyintéssel hessenti el. Most máshol van szüksége a vörösre. Ám a nyájas szavak és a bizonyítási vágy kiemelése felkelti az érdeklődését. Ugyan öntörvényűnek ismerte meg a vöröst, most mégis nagyon úgy tűnik, hogy igyekszik a báró kedvében járni. Talán hatott a nemrég lezajlott beszélgetés? Persze tetszik neki a lány igyekezete, vezetői képességeit simogatja a hozzáállása, ám egyelőre fenntartásokkal kezeli. Mint minden mást. Ha a legrosszabbra készülsz, nem érhet meglepetés.
Miután bizalmasan megosztotta a lánnyal, hogy mi a kérése felé, megvárja a reakcióját, de nem hiszi, hogy elutasításban lenne osztályrésze. Talán testhezállóbb feladat, mint a kaland a gyöngyért, de ki tudja.
Amikor pedig elérik a Kalmárt és Yeza, válaszolva korábbi szavaira biztosítja felőle, hogy nincs benne harag, az igric megkönnyebbült mosolyt enged meg magának.*
- Ennek szívből örülök. *Önti szavakba megkönnyebbülését. Az újabb hízelgésre felhúzott bal szemöldökkel, kihívó mosollyal néz a vörös szemeibe.*
- Ugyan, Yeza, te hízelegsz.
*Kedveli a finom áthallásokat, sokkal inkább felkeltik az érdeklődését, mint az egyértelműség. Van benne valami izgalmas, valami borzongató. Talán a lehetőség, hogy félreérti a jeleket.*
- Ezt kérném csak tőled, amit korábban elmondtam. Ha pedig végeztél, keress meg és mondd el nekem amit megtudtál. Egy kellemes vacsora alatt, mondjuk. *Válaszol a simításra a karján és elérve a Kalmár előtti kis teret megáll.*
- Most elköszönök, még akad egy kis dolgom idekint. A feladat teljesítésének részleteit pedig tökéletesen rád bíznám. *Engedi el mosolyogva a vörös karját. Ha pedig elköszöntek, derűs mosollyal nézi végig ahogy a lány bemegy a fogadóba. Ám még mielőtt újra sarkon fordulna, enyhén félrefordított fejjel néz végig a vörös tökéletes alakján, formás hátsóján és elképzeli, ahogy lejátszadoznak ők ketten. Akár kötéllel is feldobva a kellemesen együtt töltött időt.*
*Szemlátomást meglepi a vöröst amikor odalép hozzá az árus pultja előtt, de a jó igric úgy tesz, mintha észre sem venné a lány zavarát. A dicséretet szerény mosollyal fogadja és túl és lép rajta, nem szeretne szerénytelennek tűnni. Amikor Yeza elfogadja a felkínált kart és hozzásimul, felébred benne az érdeklődés szikrája. Meg kell hagyni, hogy szemrevaló teremtés a vörös. Izmos, szilaj és tüzes, mint minden wegtoreni nő. El is játszik a gondolattal, hogy esetleg megenged magának vele egy kellemes estét, de erőszakkal visszatéríti gondolatait az előtte álló feladatra.*
- Meg bizony. *Mosolyog derűsen Yezára, a könyvtár említését egy könnyed legyintéssel hessenti el. Most máshol van szüksége a vörösre. Ám a nyájas szavak és a bizonyítási vágy kiemelése felkelti az érdeklődését. Ugyan öntörvényűnek ismerte meg a vöröst, most mégis nagyon úgy tűnik, hogy igyekszik a báró kedvében járni. Talán hatott a nemrég lezajlott beszélgetés? Persze tetszik neki a lány igyekezete, vezetői képességeit simogatja a hozzáállása, ám egyelőre fenntartásokkal kezeli. Mint minden mást. Ha a legrosszabbra készülsz, nem érhet meglepetés.
Miután bizalmasan megosztotta a lánnyal, hogy mi a kérése felé, megvárja a reakcióját, de nem hiszi, hogy elutasításban lenne osztályrésze. Talán testhezállóbb feladat, mint a kaland a gyöngyért, de ki tudja.
Amikor pedig elérik a Kalmárt és Yeza, válaszolva korábbi szavaira biztosítja felőle, hogy nincs benne harag, az igric megkönnyebbült mosolyt enged meg magának.*
- Ennek szívből örülök. *Önti szavakba megkönnyebbülését. Az újabb hízelgésre felhúzott bal szemöldökkel, kihívó mosollyal néz a vörös szemeibe.*
- Ugyan, Yeza, te hízelegsz.
*Kedveli a finom áthallásokat, sokkal inkább felkeltik az érdeklődését, mint az egyértelműség. Van benne valami izgalmas, valami borzongató. Talán a lehetőség, hogy félreérti a jeleket.*
- Ezt kérném csak tőled, amit korábban elmondtam. Ha pedig végeztél, keress meg és mondd el nekem amit megtudtál. Egy kellemes vacsora alatt, mondjuk. *Válaszol a simításra a karján és elérve a Kalmár előtti kis teret megáll.*
- Most elköszönök, még akad egy kis dolgom idekint. A feladat teljesítésének részleteit pedig tökéletesen rád bíznám. *Engedi el mosolyogva a vörös karját. Ha pedig elköszöntek, derűs mosollyal nézi végig ahogy a lány bemegy a fogadóba. Ám még mielőtt újra sarkon fordulna, enyhén félrefordított fejjel néz végig a vörös tökéletes alakján, formás hátsóján és elképzeli, ahogy lejátszadoznak ők ketten. Akár kötéllel is feldobva a kellemesen együtt töltött időt.*
5508. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 11:21:06
Üzenet elküldve: 2021-06-18 11:21:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
*Ahogy ott mímeli a mindennapi teendőit a pultban ácsorogva, feltűnik neki egy magasba lendülő kéz és a két elcsattanó csettintés. Az egyik szemöldöke a magasba ugrik és a keze is megáll a törölgetés közepette. ~Mi a jóságos tehénfarok? ~ Méri fel kicsit jobban az asztalnál ülő férfit, aki úgy fest, hogy ezzel a jelzéssel próbálja munkára ösztökélni. ~Milyen kis piperkőc, biztos fontos ember valahol. ~ Mászik le a ládákról, így eltűnve a szem elől két pillanatra majd a karjára hajtott konyharuhával indul meg az asztal felé.*
-Ez valami úrisegg lesz, jobb ha kihúzom magam. *Motyog maga elé, közben valóban kiegyenesíti a gerincét, ezzel furcsa, neki is szokatlan járást produkálva. Mikor odaér látja, hogy egy mélységi nő társaságában múlatja az időt. ~Szóval a csajnak akar itt impotálni.~ Az arca a régi, unott pofázmány összeszűkült szemek.*
-Üdvözletem izé… itt a Kalmárban… miben lehetek az izé… ségükre? Hát tudják, azt akarom kérdezni, hogy mit akarnak rendelni. *Hagyja végül el kicsit dadogva is a formaságok felelevenítését, nem megy ez ma neki, inkább mondja ahogy szerinte mindenki megérti.*
*Ahogy ott mímeli a mindennapi teendőit a pultban ácsorogva, feltűnik neki egy magasba lendülő kéz és a két elcsattanó csettintés. Az egyik szemöldöke a magasba ugrik és a keze is megáll a törölgetés közepette. ~Mi a jóságos tehénfarok? ~ Méri fel kicsit jobban az asztalnál ülő férfit, aki úgy fest, hogy ezzel a jelzéssel próbálja munkára ösztökélni. ~Milyen kis piperkőc, biztos fontos ember valahol. ~ Mászik le a ládákról, így eltűnve a szem elől két pillanatra majd a karjára hajtott konyharuhával indul meg az asztal felé.*
-Ez valami úrisegg lesz, jobb ha kihúzom magam. *Motyog maga elé, közben valóban kiegyenesíti a gerincét, ezzel furcsa, neki is szokatlan járást produkálva. Mikor odaér látja, hogy egy mélységi nő társaságában múlatja az időt. ~Szóval a csajnak akar itt impotálni.~ Az arca a régi, unott pofázmány összeszűkült szemek.*
-Üdvözletem izé… itt a Kalmárban… miben lehetek az izé… ségükre? Hát tudják, azt akarom kérdezni, hogy mit akarnak rendelni. *Hagyja végül el kicsit dadogva is a formaságok felelevenítését, nem megy ez ma neki, inkább mondja ahogy szerinte mindenki megérti.*
5507. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-17 14:30:36
Üzenet elküldve: 2021-06-17 14:30:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
*A fülbe történő suttogás valóban nem hiányolja a hátsó szándékot. Bár ez kimerülh az éjszaka további részébe vetett reményekben. Legalábbis Reya részéről. Rég volt arra példa, hogy a nőnek szerelmeskedésben lett volna része. A jó kancellár pedig nem tűnik olyan vénnek, hogy ne lenne képes örömet okozni. A szándékai pedig, legalábbis a mélységire tett eddigi benyomások alapján, sem tükrözik az ellenkezőjét. Ami jó hatással van a sötétbőrű elfre. Természetesen nem kíván semmilyen ellenszolgáltatást, cserébe. Ő szimplán jól szórakozna. Főként az előzményeket tekintve. Azt sem figyelmen kívül hagyva, hogy maga mögött kívánta hagyni a várost, ám Hubi hatására mégis visszatért a szívébe. Egy lépés hátrálás után, a férfi is megbizonyosdhat róla, hogy az erszénye is a helyén maradt. Így elindulnak egy tetszőleges asztal irányába.*
-Valóban ingyen tálalják, de az ismereteim szerint kevesen élnek vele. *Viszonozza a mosolygást, miután mindketten elfoglalták a helyüket.* -A mestered nem tévedett. Sőt, amellett, hogy nincs ára, még imponáló is lehet. *Fűzi hozzá egy barátságos kacsintás után. A férfi háborgására, miszerint késik a kiszolgálás, csak egy legyintés a válasz. A Reya rég hozzászokott, hogy mélységiként nem részesítik előnyben. Azt viszont, hogy ezt szóvá tegyék, már nem viseli túl jól.* -Inkább ne tedd! A lenézés nem miattad van. Hamarabb az én bőröm színe és a füleim hegye alakították így. *Reya semmit sem kíván kevésbé ma estére, mint konfliktusba kerülni a ház tulajával. Az viszont, hogy a jó kancellár még az ő társaságában is, fellépne az elnyomás ellen, dagasztják a kebleit.*
-Szóval te is hajlandó lennél az életed kockáztatni a tudomány érdekében? *Teszi fel a kérdést, apró, talán észre sem vehető, szemforgatások közepette, mikor a szó a gombákra terelődik.*
-Tény, hogy semmire sincs ráírva, hogy "ebben rejlik a jövő felfedezése". De nem tartanám valószínűnek, hogy abban a pocsolyában bármi érdekesre lehet bukkani. A jóképű kancellárokat leszámítva persze. *Enged meg egy bókot, majd Hubi itt tartózkodásának hosszáról kérdez.*
-Bizonyára fontos munkát végzel ott a Vashegyen. Ám így, hogy kiragadtalak abból a fertőből, nem sok felfedezést tehettél. Bízom benne, hogy a gombád legalább ehető. *A kapott bókra egy halk kuncogással ad választ. Amit talán az alapzaj el is nyom. Nos, nem szokott ő az effélékhez. A kérdésre viszont szintén bókkal felel, miután széles mosoly húzódott az ajkaira.*
-Úgy vélem, a szerencsémet már levadásztam. *Biccent a férfi irányába.* -De nem állsz távol a valóságtól. Igény esetén, a kardomat adom bérbe. Ha nem is a szó szoros értelmében. Artheniorba is egy munka során keveredtem. Valami értékes árut szállító karaván kíséretének voltam a felbérelt tagja. De vállalok testőr munkát és adósságok behajtását is. Minden, amihez fegyverre lehet szükség. Természetesen a törvény keretein belül. *Nyomatékot ad a mondandója végének. Elkerülve, hogy a jó kancellár olyan tévedésbe essen, minthogy egy megfizethető gyilkossal ül egy asztalnál. Bár jól átgondolva, mindennek megvan az ára. Az éhség és a kiszáradástól cserepesedni kezdő ajkak, a mélységi türelmét is kezdik felfalni. Hófehér haját a háta mögé söpörve, a tekintetével maga is elkezdi kutatni a személyzetet. Bánatára senkiben sem véli felfedezni a leendő felszolgálót, így a szemei egy a pultnál serénykedő nő felett akadnak meg.*
-Az a gnóm ott nem azt a célt szolgálja véletlenül, hogy felvegye a rendelést? *Kérdezi picit haragosabb hangnemben, tekintetét már Hubira szegezve.*
*A fülbe történő suttogás valóban nem hiányolja a hátsó szándékot. Bár ez kimerülh az éjszaka további részébe vetett reményekben. Legalábbis Reya részéről. Rég volt arra példa, hogy a nőnek szerelmeskedésben lett volna része. A jó kancellár pedig nem tűnik olyan vénnek, hogy ne lenne képes örömet okozni. A szándékai pedig, legalábbis a mélységire tett eddigi benyomások alapján, sem tükrözik az ellenkezőjét. Ami jó hatással van a sötétbőrű elfre. Természetesen nem kíván semmilyen ellenszolgáltatást, cserébe. Ő szimplán jól szórakozna. Főként az előzményeket tekintve. Azt sem figyelmen kívül hagyva, hogy maga mögött kívánta hagyni a várost, ám Hubi hatására mégis visszatért a szívébe. Egy lépés hátrálás után, a férfi is megbizonyosdhat róla, hogy az erszénye is a helyén maradt. Így elindulnak egy tetszőleges asztal irányába.*
-Valóban ingyen tálalják, de az ismereteim szerint kevesen élnek vele. *Viszonozza a mosolygást, miután mindketten elfoglalták a helyüket.* -A mestered nem tévedett. Sőt, amellett, hogy nincs ára, még imponáló is lehet. *Fűzi hozzá egy barátságos kacsintás után. A férfi háborgására, miszerint késik a kiszolgálás, csak egy legyintés a válasz. A Reya rég hozzászokott, hogy mélységiként nem részesítik előnyben. Azt viszont, hogy ezt szóvá tegyék, már nem viseli túl jól.* -Inkább ne tedd! A lenézés nem miattad van. Hamarabb az én bőröm színe és a füleim hegye alakították így. *Reya semmit sem kíván kevésbé ma estére, mint konfliktusba kerülni a ház tulajával. Az viszont, hogy a jó kancellár még az ő társaságában is, fellépne az elnyomás ellen, dagasztják a kebleit.*
-Szóval te is hajlandó lennél az életed kockáztatni a tudomány érdekében? *Teszi fel a kérdést, apró, talán észre sem vehető, szemforgatások közepette, mikor a szó a gombákra terelődik.*
-Tény, hogy semmire sincs ráírva, hogy "ebben rejlik a jövő felfedezése". De nem tartanám valószínűnek, hogy abban a pocsolyában bármi érdekesre lehet bukkani. A jóképű kancellárokat leszámítva persze. *Enged meg egy bókot, majd Hubi itt tartózkodásának hosszáról kérdez.*
-Bizonyára fontos munkát végzel ott a Vashegyen. Ám így, hogy kiragadtalak abból a fertőből, nem sok felfedezést tehettél. Bízom benne, hogy a gombád legalább ehető. *A kapott bókra egy halk kuncogással ad választ. Amit talán az alapzaj el is nyom. Nos, nem szokott ő az effélékhez. A kérdésre viszont szintén bókkal felel, miután széles mosoly húzódott az ajkaira.*
-Úgy vélem, a szerencsémet már levadásztam. *Biccent a férfi irányába.* -De nem állsz távol a valóságtól. Igény esetén, a kardomat adom bérbe. Ha nem is a szó szoros értelmében. Artheniorba is egy munka során keveredtem. Valami értékes árut szállító karaván kíséretének voltam a felbérelt tagja. De vállalok testőr munkát és adósságok behajtását is. Minden, amihez fegyverre lehet szükség. Természetesen a törvény keretein belül. *Nyomatékot ad a mondandója végének. Elkerülve, hogy a jó kancellár olyan tévedésbe essen, minthogy egy megfizethető gyilkossal ül egy asztalnál. Bár jól átgondolva, mindennek megvan az ára. Az éhség és a kiszáradástól cserepesedni kezdő ajkak, a mélységi türelmét is kezdik felfalni. Hófehér haját a háta mögé söpörve, a tekintetével maga is elkezdi kutatni a személyzetet. Bánatára senkiben sem véli felfedezni a leendő felszolgálót, így a szemei egy a pultnál serénykedő nő felett akadnak meg.*
-Az a gnóm ott nem azt a célt szolgálja véletlenül, hogy felvegye a rendelést? *Kérdezi picit haragosabb hangnemben, tekintetét már Hubira szegezve.*
5506. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-16 16:46:05
Üzenet elküldve: 2021-06-16 16:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
*Az iménti kis jelenet lehetett akár puszta véletlen is, de Hubi elég öreg hozzá, hogy ne nagyon higgyen a véletlenekben. Főleg annak fényében, hogy Reya a füléhez közel hajolva susogja el kérdését. Ami egyébként nincs ellenére a jó kancellárnak. Mivel pedig ismerni véli a sötételfek habitusát, valami kis játéknak sejti a dolgot. Mint a régi szép időkben. Sajnálatos módon azok a napok rég elmúltak már és Hubi tökéletesen tisztában van vele, hogy sem ifjúságával, sem kinézetével, izmaival nem tud hatást gyakorolni szemrevaló nőszemélyekre. Manapság ilyesmire csak az erszényével vagy pozíciójával van esélye. Igazság szerint ez nem is zavarja Hubit. Valójában az zavarná, ha egy Reyához hasonló valaki szerelmet vallana neki. Mondhatni erősen gyanakodna.*
- A jó modor nem kerül semmibe és kellemes érzés gyakorolni. *mosolyodik el miután helyet foglaltak* Néhai mesterem gyakran szerette ezt hangoztatni, és természetesen igaza volt, mint szinte mindenben.
*Egy gnóm vág keresztül a fogadó, minden jel szerint a háznéphez tartozik. Viszont mire Hubi felhívhatná magára a figyelmet, már el is tűnik a pult mögött.*
- Nem törik magukat, hogy kiszolgáljanak. *húzza el a száját Reya felé fordulva* Különös. Ismereteim szerint a Wegtoreni Kalmár egy wegtoreni kereskedőcéh tulajdonában áll, melynek fejét kiváló üzleti érzékkel rendelkező férfiúként ismerik. Talán az alkalmazottai megválogatásában nem járt el kellő körültekintéssel. Alkalmasint szót váltok majd vele erről.
*Az utolsó mondat természetesen csak saját személyének fontosságát hangsúlyozandó hangzott el. Ez könnyedén ki is következtethető, ám Hubit az ilyesmi nem zavarja. Inkább tartsák egy pöffeszkedő alaknak, mint senkinek.*
- Az életben mindenért áldozatot kell hoznunk, kedvesem.
*A kedvesem túlzó bizalmaskodásnak is hathatna, de Hubi hangjában ezúttal semmi modorosság nincs. Annyira megszokta már az efféle leereszkedést, hogy észre sem veszi, így természetesen hathat.*
- Számos kitűnő kollégám fejezte be életét fájdalmasan fiatalon egy-egy nagy horderejű felfedezés érdekében. Ez persze nem jelenti azt, hogy vágynám a halált, de hiszem, hogy életem csekély ár lehet, ha eddig nem ismert, értékes felfedezéssel gazdagíthatom a tudást.
*Azt Hubi is érzi, hogy egy fonnyadt gomba ritkán számít korszakalkotó felfedezésnek, hacsak nem derül ki róla, hogy ritka betegségek ellenszere vagy kivételes hatású tudatmódosító, ezért el is mosolyodik.*
- Azt pedig egyikünk sem tudhatja előre, hogy fényűző paloták báltermeiben vagy nyomornegyedek szánalmas viskói között bukkanunk valami ismeretlenre.
*Szeme sarkából figyeli ahogy Reya leteszi a fegyvereit, majd tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- Nem terveztem sokáig időzni Artheniorban, hiszen a Vashegyen számos fontos ügy igényli a figyelmem. Ahonnan olyan rég mozdultam ki, hogy... nos, talán csak egy kis levegőváltozásra vágytam. És úgy érzem, nem döntöttem rosszul.
*Kis mosollyal, ültében meghajol Reya felé, majd ismét a fegyverek felé pislant.*
- Azon tűnődőm, vajon kivel hozott össze a sors? Egy szerencsevadásszal? Esetleg munkát kereső zsoldossal vagy küldetésben járó fejvadásszal?
*A jó kancellár mostanra nemcsak kíváncsi, de valóban meg is szomjazott. A poharak lázas törölgetésébe feledkező gnóm felé fordítja az arcát és jobbját magasra tartva hangosan csettint kétszer. Szó mi szó, nem a legelegánsabb megoldás, de talán ez a célravezető. Mert azt talán a felkapaszkodott báró csehójában sem várják el a vendégtől, hogy maga szaladgáljon a rendelése után.*
*Az iménti kis jelenet lehetett akár puszta véletlen is, de Hubi elég öreg hozzá, hogy ne nagyon higgyen a véletlenekben. Főleg annak fényében, hogy Reya a füléhez közel hajolva susogja el kérdését. Ami egyébként nincs ellenére a jó kancellárnak. Mivel pedig ismerni véli a sötételfek habitusát, valami kis játéknak sejti a dolgot. Mint a régi szép időkben. Sajnálatos módon azok a napok rég elmúltak már és Hubi tökéletesen tisztában van vele, hogy sem ifjúságával, sem kinézetével, izmaival nem tud hatást gyakorolni szemrevaló nőszemélyekre. Manapság ilyesmire csak az erszényével vagy pozíciójával van esélye. Igazság szerint ez nem is zavarja Hubit. Valójában az zavarná, ha egy Reyához hasonló valaki szerelmet vallana neki. Mondhatni erősen gyanakodna.*
- A jó modor nem kerül semmibe és kellemes érzés gyakorolni. *mosolyodik el miután helyet foglaltak* Néhai mesterem gyakran szerette ezt hangoztatni, és természetesen igaza volt, mint szinte mindenben.
*Egy gnóm vág keresztül a fogadó, minden jel szerint a háznéphez tartozik. Viszont mire Hubi felhívhatná magára a figyelmet, már el is tűnik a pult mögött.*
- Nem törik magukat, hogy kiszolgáljanak. *húzza el a száját Reya felé fordulva* Különös. Ismereteim szerint a Wegtoreni Kalmár egy wegtoreni kereskedőcéh tulajdonában áll, melynek fejét kiváló üzleti érzékkel rendelkező férfiúként ismerik. Talán az alkalmazottai megválogatásában nem járt el kellő körültekintéssel. Alkalmasint szót váltok majd vele erről.
*Az utolsó mondat természetesen csak saját személyének fontosságát hangsúlyozandó hangzott el. Ez könnyedén ki is következtethető, ám Hubit az ilyesmi nem zavarja. Inkább tartsák egy pöffeszkedő alaknak, mint senkinek.*
- Az életben mindenért áldozatot kell hoznunk, kedvesem.
*A kedvesem túlzó bizalmaskodásnak is hathatna, de Hubi hangjában ezúttal semmi modorosság nincs. Annyira megszokta már az efféle leereszkedést, hogy észre sem veszi, így természetesen hathat.*
- Számos kitűnő kollégám fejezte be életét fájdalmasan fiatalon egy-egy nagy horderejű felfedezés érdekében. Ez persze nem jelenti azt, hogy vágynám a halált, de hiszem, hogy életem csekély ár lehet, ha eddig nem ismert, értékes felfedezéssel gazdagíthatom a tudást.
*Azt Hubi is érzi, hogy egy fonnyadt gomba ritkán számít korszakalkotó felfedezésnek, hacsak nem derül ki róla, hogy ritka betegségek ellenszere vagy kivételes hatású tudatmódosító, ezért el is mosolyodik.*
- Azt pedig egyikünk sem tudhatja előre, hogy fényűző paloták báltermeiben vagy nyomornegyedek szánalmas viskói között bukkanunk valami ismeretlenre.
*Szeme sarkából figyeli ahogy Reya leteszi a fegyvereit, majd tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- Nem terveztem sokáig időzni Artheniorban, hiszen a Vashegyen számos fontos ügy igényli a figyelmem. Ahonnan olyan rég mozdultam ki, hogy... nos, talán csak egy kis levegőváltozásra vágytam. És úgy érzem, nem döntöttem rosszul.
*Kis mosollyal, ültében meghajol Reya felé, majd ismét a fegyverek felé pislant.*
- Azon tűnődőm, vajon kivel hozott össze a sors? Egy szerencsevadásszal? Esetleg munkát kereső zsoldossal vagy küldetésben járó fejvadásszal?
*A jó kancellár mostanra nemcsak kíváncsi, de valóban meg is szomjazott. A poharak lázas törölgetésébe feledkező gnóm felé fordítja az arcát és jobbját magasra tartva hangosan csettint kétszer. Szó mi szó, nem a legelegánsabb megoldás, de talán ez a célravezető. Mert azt talán a felkapaszkodott báró csehójában sem várják el a vendégtől, hogy maga szaladgáljon a rendelése után.*
5505. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-16 13:29:43
Üzenet elküldve: 2021-06-16 13:29:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen úgy érzi, hogy ezen a ponton kár lenne bármit is mondani, egyszerűen csak elrontaná ezt a roppant csodálatos és mámorító pillanatot. A nő illatával van teli a levegő, s a kettejük között lévő feszültség egyre csak nő, a tündér ezt igencsak érzi a testében. Hagyja, hogy a másik kezei elbarangoljanak, s valóban meglepődik, ahogy a kecses ujjak rámarkolnak a fenekére. Fel is hökken, ez hallható is, ahogy két édes csók között szinte felkacag a dolgon, a lehető legjobb értelemben.*
-Huncut vagy, tudod?
*Búgja, ahogy ő maga is viszonozza a szívességet, bár talán ez kevésbé lehet meglepő, a tündért azonban ez nem különösebben érdekli, hisz neki ez egyébként is remek érzés. Mindig is oda volt a formás nőkért, s nem elégszik meg azzal, hogy csak a szemét legeltesse. Ahogy pedig először finoman simítja végig ujjait, majd pedig erősen megmarkolja, azzal a lendülettel igyekszik magára húzni a tettestársát, hogy végre enyhíthessen az égető vágyán, és egymásba olvadhassanak. Szó mi szó nehezen tudja már visszafogni magát egy ilyen helyzetben, s ha nagyon őszinte akar lenni magával, nem is akarja. Szeretné megkoronázni ezt a remek estét egy pompás élménnyel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen úgy érzi, hogy ezen a ponton kár lenne bármit is mondani, egyszerűen csak elrontaná ezt a roppant csodálatos és mámorító pillanatot. A nő illatával van teli a levegő, s a kettejük között lévő feszültség egyre csak nő, a tündér ezt igencsak érzi a testében. Hagyja, hogy a másik kezei elbarangoljanak, s valóban meglepődik, ahogy a kecses ujjak rámarkolnak a fenekére. Fel is hökken, ez hallható is, ahogy két édes csók között szinte felkacag a dolgon, a lehető legjobb értelemben.*
-Huncut vagy, tudod?
*Búgja, ahogy ő maga is viszonozza a szívességet, bár talán ez kevésbé lehet meglepő, a tündért azonban ez nem különösebben érdekli, hisz neki ez egyébként is remek érzés. Mindig is oda volt a formás nőkért, s nem elégszik meg azzal, hogy csak a szemét legeltesse. Ahogy pedig először finoman simítja végig ujjait, majd pedig erősen megmarkolja, azzal a lendülettel igyekszik magára húzni a tettestársát, hogy végre enyhíthessen az égető vágyán, és egymásba olvadhassanak. Szó mi szó nehezen tudja már visszafogni magát egy ilyen helyzetben, s ha nagyon őszinte akar lenni magával, nem is akarja. Szeretné megkoronázni ezt a remek estét egy pompás élménnyel.*
5504. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-16 10:30:37
Üzenet elküldve: 2021-06-16 10:30:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
*Minthogy immár végleg visszatért a normál kerékvágásba minden, szinte már nyoma is alig van annak, amit át kellett élnie azzal a nyafka elffel. Sajnos talán az ital is kárba veszett, de a könyv adhat később útmutatást a kikeverés módjára. Meg aztán ott van az esze, ami bizony segíteni fogja a főzet kitapasztalásában. Miután pihent egy kicsit, már itt is az ideje, hogy ismét visszaálljon a pult mögé. ~El se hiszem, hogy így elment az idő…~ Dörzsölgeti az arcát miközben a Kalmárban egy földön ejtőző vendég felett lép át.*
-Ne bomoljunk! Ne bomoljunk kérem… *Szándékosan súrolja is a cipőjével a férfi felkarját, hogy jobb belátásra bírja.*
-Gyovan nah… háh igyekezem… aggyá… *Legyintget feltápászkodás közben a gnóm után, aki nagyjából ennyit tervezett foglalkozni a dologgal. Viszont mikor a pulthoz ér az ott szolgálatban lévő fiúnak azért megjegyzi:*
-Az ilyen balféket, ha nem fogad szót tessékeld ki. *Mondja miután felmászott a faládákra, amelyek még mindig oda vannak készítve számára, hogy bármikor használhassa, amikor szükséges.*
-Átveszem, szedd le az asztalokat addig. *Küldi el a hebrencs mindenit, aki látszólag még örül is neki, hogy némi felelősség lekerül a vállairól. ~Szerencsétlen vakarcs… ~ Fél szemmel azért körbe néz a pulton, és elfintorogva látja, hogy az kicsit még ragacsos is helyenként, így első dolga alaposan letakarítani. ~Legalább ez legyen tiszta... amin könyökölök. ~ Az ott hagyott üres, koszos korsókat hátra viszi a konyhára, hogy elmossák, majd jól végzett dolog után visszakapaszkodik a faládákra, hogy mímelje a szokásos pohár törölgetést, látszólag vendégre várva. *
*Minthogy immár végleg visszatért a normál kerékvágásba minden, szinte már nyoma is alig van annak, amit át kellett élnie azzal a nyafka elffel. Sajnos talán az ital is kárba veszett, de a könyv adhat később útmutatást a kikeverés módjára. Meg aztán ott van az esze, ami bizony segíteni fogja a főzet kitapasztalásában. Miután pihent egy kicsit, már itt is az ideje, hogy ismét visszaálljon a pult mögé. ~El se hiszem, hogy így elment az idő…~ Dörzsölgeti az arcát miközben a Kalmárban egy földön ejtőző vendég felett lép át.*
-Ne bomoljunk! Ne bomoljunk kérem… *Szándékosan súrolja is a cipőjével a férfi felkarját, hogy jobb belátásra bírja.*
-Gyovan nah… háh igyekezem… aggyá… *Legyintget feltápászkodás közben a gnóm után, aki nagyjából ennyit tervezett foglalkozni a dologgal. Viszont mikor a pulthoz ér az ott szolgálatban lévő fiúnak azért megjegyzi:*
-Az ilyen balféket, ha nem fogad szót tessékeld ki. *Mondja miután felmászott a faládákra, amelyek még mindig oda vannak készítve számára, hogy bármikor használhassa, amikor szükséges.*
-Átveszem, szedd le az asztalokat addig. *Küldi el a hebrencs mindenit, aki látszólag még örül is neki, hogy némi felelősség lekerül a vállairól. ~Szerencsétlen vakarcs… ~ Fél szemmel azért körbe néz a pulton, és elfintorogva látja, hogy az kicsit még ragacsos is helyenként, így első dolga alaposan letakarítani. ~Legalább ez legyen tiszta... amin könyökölök. ~ Az ott hagyott üres, koszos korsókat hátra viszi a konyhára, hogy elmossák, majd jól végzett dolog után visszakapaszkodik a faládákra, hogy mímelje a szokásos pohár törölgetést, látszólag vendégre várva. *
5503. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-16 09:47:52
Üzenet elküldve: 2021-06-16 09:47:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Az út további részében a jó kancellár azt ecsetelgeti, hogy ő nem idegenkedik a sötételfektől. Sőt, élete egy szakaszát közöttük élte le. Ez már csak azért is meglepő, mert emberként nem szokás így érezni. A körökben pedig, amikben Hubi mozog, egyenesen szembe megy a normával. Persze nem ad hangot a meglepetésének. Igazán imponálónak találja a férfi közeledését. Ebben az is szerepet játszik, hogy ritkán fordul elő vele ilyesmi. A marcona zsoldosok, akikhez a nő szokott, nem a modorukról híresek. A fogadóhoz érve, Reya kihasználja a férfi forgolódását és jobban szemügyre veszi az épületet. A mostani küllemét tekintve nehéz elhinni, hogy nem is olyan rég bordélyként üzemelt. Erős reményeket fűz hozzá, hogy az óta a törzsvendégek táborát is merőben más népek alkotják. Odabent pedig senki sem fog a fenekére csapni.*
-Kettőnk közül egyikünk sem hallott még róla. Ez nem jó arány, ha egy fogadóról beszélünk. *Ereszt el egy félmosolyt Hubi irányába.* -Legalább saját benyomásunk lehet és nem másokét próbáljuk majd alátámasztani. *Belépéskor, az illemnek megfelelve, kancellárunk halad elöl, a nő pedig szorosan a nyomában. Bent az első felfedezése, hogy a megvilágítás éppen mélységi szemeknek való. A falakra aggatott trófeák és pajzsok pedig valamiért az otthonosság érzetét keltik benne. Pedig otthonal, mint olyan, nem büszkélkedhet. A tömeg ellenben ellenséges érzéseket kelt benne. A mélységi mindig is feszengett a sokaságban. Talán csak az elméje játszik vele, de folyamatosan megvető tekinteteket érez a tarkóján, amint emberek közé keveredik. Ez most sincs másképp, ezért szorosan a férfi mögött lépked, hátha eltakarja őt a szemek elől. Azonban ez rossz ötletnek minősül amikor Hubi megtorpan, és mintha a vér is kiszökne az arcából. A mélységi hátulról nekiütközve könnyedén észreveheti a megrökönyödést.* -Kísértetet láttál? *Suttogja egészen közel hajolva a férfi füléhez. Ám válasz helyett, csak valami morgásban részesül az istenekről. A következő, már érhető, mondat hatására egy rövid és halk nevetés hagyja el az ajkait.* Ne haragudj Habrertus, de még senki sem kért engedélyt tőlem, hogy fizethesse a vacsorámat. *Való igaz, az efféle formaságok nem játszanak nagy szerepet Reya életében. Ellenben azt már megtapasztalta, hogy távolabbra tud köpni, mint egy átlagos férfi. Mondjuk ebben az esetben ennek nem sok hasznát veszi.* -Mióta elhagytuk azt a bűzkatlant, én is úgy érzem, hogy tudnék enni valamit. *Az ottani aromáknak hála, Sárvárosban hiába is próbálkozott volna. Több falat jött volna kifelé belőle, mint amit magába tudott volna erőszakolni.* -Örömmel elfogadom a meghívást. *A kiválasztott asztalhoz érve, a mélységi szokásához híven, leakasztja a fegyverét a válláról és az asztalnak támasztja. Közben konstatálja, hogy bizony könnyen meg tudná szokni az illem bizonyos formáit, mikor Hubi a fáradt feneke alá tolja a széket.* -Micsoda úriember. Köszönöm! *Biccent a férfi felé miközben ő is helyet foglal. A gyors, ám kielégítő válaszra pimasz mosoly húzódik végig az arcán.* -Szóval ezért volt a gombás dolog. Én meg már azt hittem, hogy a tudományos maszlag csupán a páncélos elrettentéséül szolgált. De te komolyan el akartál vele diskurálni. Sajnálatos kísérlet volt. *Nem mintha a nő sokat hozzá tudna tenni a témához, de legalább meg sem próbálja. Még ez a gesztus is jobbnak hathat, mint a "falgomba" szánalmas kifejezése.* -Nem kívántam szemrehányó lenni. Csupán kíváncsi vagyok. Azért az mellettem szól, hogy én csak eltévedtem. Ha pedig muszáj, meg tudom védeni magam. *Bár a tény, hogy azok az útonállók ki tudták rabolni, nem ezt bizonyítja. De velük volt a létszám fölény és a meglepetés ereje.* -Te viszont, a környék rossz híre ellenére, tudatosan vetted arra az irányt. Amennyiben a tudományos kíváncsiság a túlélési ösztön fölé kerekedik, már nem józan észről beszélünk. *Persze a zsenit is csak egy hajszál választja el a tébolyulttól.* -És mondd csak! Meddig tartózkodsz a városban? *Zárja le a témát egy gyors kérdéssel. Legalább az idő is telik míg előkerül valaki, akinek leadhatják a rendelést.*
*Az út további részében a jó kancellár azt ecsetelgeti, hogy ő nem idegenkedik a sötételfektől. Sőt, élete egy szakaszát közöttük élte le. Ez már csak azért is meglepő, mert emberként nem szokás így érezni. A körökben pedig, amikben Hubi mozog, egyenesen szembe megy a normával. Persze nem ad hangot a meglepetésének. Igazán imponálónak találja a férfi közeledését. Ebben az is szerepet játszik, hogy ritkán fordul elő vele ilyesmi. A marcona zsoldosok, akikhez a nő szokott, nem a modorukról híresek. A fogadóhoz érve, Reya kihasználja a férfi forgolódását és jobban szemügyre veszi az épületet. A mostani küllemét tekintve nehéz elhinni, hogy nem is olyan rég bordélyként üzemelt. Erős reményeket fűz hozzá, hogy az óta a törzsvendégek táborát is merőben más népek alkotják. Odabent pedig senki sem fog a fenekére csapni.*
-Kettőnk közül egyikünk sem hallott még róla. Ez nem jó arány, ha egy fogadóról beszélünk. *Ereszt el egy félmosolyt Hubi irányába.* -Legalább saját benyomásunk lehet és nem másokét próbáljuk majd alátámasztani. *Belépéskor, az illemnek megfelelve, kancellárunk halad elöl, a nő pedig szorosan a nyomában. Bent az első felfedezése, hogy a megvilágítás éppen mélységi szemeknek való. A falakra aggatott trófeák és pajzsok pedig valamiért az otthonosság érzetét keltik benne. Pedig otthonal, mint olyan, nem büszkélkedhet. A tömeg ellenben ellenséges érzéseket kelt benne. A mélységi mindig is feszengett a sokaságban. Talán csak az elméje játszik vele, de folyamatosan megvető tekinteteket érez a tarkóján, amint emberek közé keveredik. Ez most sincs másképp, ezért szorosan a férfi mögött lépked, hátha eltakarja őt a szemek elől. Azonban ez rossz ötletnek minősül amikor Hubi megtorpan, és mintha a vér is kiszökne az arcából. A mélységi hátulról nekiütközve könnyedén észreveheti a megrökönyödést.* -Kísértetet láttál? *Suttogja egészen közel hajolva a férfi füléhez. Ám válasz helyett, csak valami morgásban részesül az istenekről. A következő, már érhető, mondat hatására egy rövid és halk nevetés hagyja el az ajkait.* Ne haragudj Habrertus, de még senki sem kért engedélyt tőlem, hogy fizethesse a vacsorámat. *Való igaz, az efféle formaságok nem játszanak nagy szerepet Reya életében. Ellenben azt már megtapasztalta, hogy távolabbra tud köpni, mint egy átlagos férfi. Mondjuk ebben az esetben ennek nem sok hasznát veszi.* -Mióta elhagytuk azt a bűzkatlant, én is úgy érzem, hogy tudnék enni valamit. *Az ottani aromáknak hála, Sárvárosban hiába is próbálkozott volna. Több falat jött volna kifelé belőle, mint amit magába tudott volna erőszakolni.* -Örömmel elfogadom a meghívást. *A kiválasztott asztalhoz érve, a mélységi szokásához híven, leakasztja a fegyverét a válláról és az asztalnak támasztja. Közben konstatálja, hogy bizony könnyen meg tudná szokni az illem bizonyos formáit, mikor Hubi a fáradt feneke alá tolja a széket.* -Micsoda úriember. Köszönöm! *Biccent a férfi felé miközben ő is helyet foglal. A gyors, ám kielégítő válaszra pimasz mosoly húzódik végig az arcán.* -Szóval ezért volt a gombás dolog. Én meg már azt hittem, hogy a tudományos maszlag csupán a páncélos elrettentéséül szolgált. De te komolyan el akartál vele diskurálni. Sajnálatos kísérlet volt. *Nem mintha a nő sokat hozzá tudna tenni a témához, de legalább meg sem próbálja. Még ez a gesztus is jobbnak hathat, mint a "falgomba" szánalmas kifejezése.* -Nem kívántam szemrehányó lenni. Csupán kíváncsi vagyok. Azért az mellettem szól, hogy én csak eltévedtem. Ha pedig muszáj, meg tudom védeni magam. *Bár a tény, hogy azok az útonállók ki tudták rabolni, nem ezt bizonyítja. De velük volt a létszám fölény és a meglepetés ereje.* -Te viszont, a környék rossz híre ellenére, tudatosan vetted arra az irányt. Amennyiben a tudományos kíváncsiság a túlélési ösztön fölé kerekedik, már nem józan észről beszélünk. *Persze a zsenit is csak egy hajszál választja el a tébolyulttól.* -És mondd csak! Meddig tartózkodsz a városban? *Zárja le a témát egy gyors kérdéssel. Legalább az idő is telik míg előkerül valaki, akinek leadhatják a rendelést.*
5502. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-15 17:37:35
Üzenet elküldve: 2021-06-15 17:37:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Míg az egykori Pintyig elérnek Hubi megtudja, hogy bizonyos kérdésekben tévedett, van alkalma mesélni egy keveset pirtianes-i éveiről melynek keretében kifejti baráti nézeteit a mélységiekkel kapcsolatban. Egyelőre annak boncolgatásába nem megy bele, hogy ez leginkább a nőnemű sötételfekre igaz, de minek is terhelje Reyát jelentéktelen részletekkel?*
- No igen...
*A fordulatos társalgásban épp egyes bajkeverő kobzosokra terelődik a szó, és épp megérkeznek a kiszemelt fogadóhoz. Hubi enyhe megrökönyödéssel szemléli a giccses címert, aztán sóhajt egyet.*
- No igen, az igricekkel rendszerint csak baj van. Nyughatatlan, kekeckedő, sima modorú népség. És tapasztalataim szerint a wegtoreni a legrosszabb fajta. Mármint a kobzosok közül.
*Egy megnyerő vigyor Reya felé, elvégre ő is wegtoreninek vallja magát. Hubi pedig lopva elsandít arra amerre a Pegazusnak kell elterülnie. Mennyire szép lenne, ha most gördülne be a hintója a Kalmár elé. De semmi. Se patacsattogás, se hintó. Vagy a kölyök lépett le a valóban bőkezűen mért apanázzsal vagy az a mihaszna kocsis fekszik már részegen valamely asztal alatt. Viszont túl sokáig mégsem ácsoroghatnak a bejárat előtt.*
- Íme, a Wegtoreni Kalmár. Ami azt illeti, nem sokat hallottam róla magam sem. Se jót, se rosszat. Talán ismerjük meg!
*A jó kancellár egy nyájas mozdulattal az ajtó felé int, és mivel Hubi úriember ő megy előre. Így is illik ha odabent pofozkodásra lehet számítani, ám erről itt szó sincs. Hubi kíváncsian néz körbe. Decens enteriőr, visszafogott színek, szemlátomást igényességre törekvés. Unalmas. Pedig milyen kiváló lebuj volt. Aztán pillantása a pult mögötti falon terpeszkedő festményre esik és a jó kancellár enyhén összerázkódik. Egy pillanatra talán úgy is tűnhet, hogy összeroppan a nem mindennapi művészeti élmény hatása alatt.*
- Teremtő istenek... *dünnyögi végül a szakállába, de hamar rendezi vonásait és derűs arccal fordul Reyához* Szavamra, megéheztem. Engedd meg, hogy Sárvárosból való sikeres kikeveredésünk megünneplendő, vendégül lássalak!
*Ha a sötételf nem ellenkezik, Hubi egy jó asztalhoz vezeti (értsd: jó messze a festménytől) és a széket is a mélységi alá igazítja. Hubi úriember, mint említettem volt. Elképzelhető, hogy a pultnál hamarabb felhívnák magukra a személyzet figyelmét, de az mégsem fordulhat elő, hogy egy kancellár a söntést támassza. Ha pedig elhelyezkedtek az asztalnál, a fogadós érkezéséig talán van arra ideje a jó kancellárnak, hogy megválaszoljon egy kérdést amivel még adós maradt*
- A hebehurgya zsandár természetesen nem is járhatott volna messzebb a valóságtól. Az apó *somolyog elnézően és megnyomja az apó szócskát* nem sántikálhat rosszban, hivatalához méltatlan lenne. Mivel egész életemben legfőbb feladatomnak a tudomány szolgálatát, lehető legteljesebb megismerését és szerény képességeimhez mérten annak gyarapítását tartottam, kötelességemnek éreztem, hogy megismerjem, megvizsgáljam a város azon szegletét mely valaha dicső napokat látott, ám a szörnyű kataklizma talán örök időkre csúf sebet ejtett rajta.
*A söntés felé pislant amolyan "na mi lesz már?" arckifejezéssel, aztán megengedőn biccent Reyának.*
- Elismerem, igazad van abban, hogy nem volt bölcs dolog egyedül bemerészkedni az enyészetnek ítélt házak közé. De úgy hiszem, ebben a kérdésben egyikünk sem tehet a másiknak szemrehányást, nem igaz?
*Hamisan elmosolyodik, hiszen a mélységi is egymaga bóklászott ott. És ki tudja, hogy miféle beteg elméjű, perverz alakok karjaiba futhatott volna?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.15 17:42:11
*Míg az egykori Pintyig elérnek Hubi megtudja, hogy bizonyos kérdésekben tévedett, van alkalma mesélni egy keveset pirtianes-i éveiről melynek keretében kifejti baráti nézeteit a mélységiekkel kapcsolatban. Egyelőre annak boncolgatásába nem megy bele, hogy ez leginkább a nőnemű sötételfekre igaz, de minek is terhelje Reyát jelentéktelen részletekkel?*
- No igen...
*A fordulatos társalgásban épp egyes bajkeverő kobzosokra terelődik a szó, és épp megérkeznek a kiszemelt fogadóhoz. Hubi enyhe megrökönyödéssel szemléli a giccses címert, aztán sóhajt egyet.*
- No igen, az igricekkel rendszerint csak baj van. Nyughatatlan, kekeckedő, sima modorú népség. És tapasztalataim szerint a wegtoreni a legrosszabb fajta. Mármint a kobzosok közül.
*Egy megnyerő vigyor Reya felé, elvégre ő is wegtoreninek vallja magát. Hubi pedig lopva elsandít arra amerre a Pegazusnak kell elterülnie. Mennyire szép lenne, ha most gördülne be a hintója a Kalmár elé. De semmi. Se patacsattogás, se hintó. Vagy a kölyök lépett le a valóban bőkezűen mért apanázzsal vagy az a mihaszna kocsis fekszik már részegen valamely asztal alatt. Viszont túl sokáig mégsem ácsoroghatnak a bejárat előtt.*
- Íme, a Wegtoreni Kalmár. Ami azt illeti, nem sokat hallottam róla magam sem. Se jót, se rosszat. Talán ismerjük meg!
*A jó kancellár egy nyájas mozdulattal az ajtó felé int, és mivel Hubi úriember ő megy előre. Így is illik ha odabent pofozkodásra lehet számítani, ám erről itt szó sincs. Hubi kíváncsian néz körbe. Decens enteriőr, visszafogott színek, szemlátomást igényességre törekvés. Unalmas. Pedig milyen kiváló lebuj volt. Aztán pillantása a pult mögötti falon terpeszkedő festményre esik és a jó kancellár enyhén összerázkódik. Egy pillanatra talán úgy is tűnhet, hogy összeroppan a nem mindennapi művészeti élmény hatása alatt.*
- Teremtő istenek... *dünnyögi végül a szakállába, de hamar rendezi vonásait és derűs arccal fordul Reyához* Szavamra, megéheztem. Engedd meg, hogy Sárvárosból való sikeres kikeveredésünk megünneplendő, vendégül lássalak!
*Ha a sötételf nem ellenkezik, Hubi egy jó asztalhoz vezeti (értsd: jó messze a festménytől) és a széket is a mélységi alá igazítja. Hubi úriember, mint említettem volt. Elképzelhető, hogy a pultnál hamarabb felhívnák magukra a személyzet figyelmét, de az mégsem fordulhat elő, hogy egy kancellár a söntést támassza. Ha pedig elhelyezkedtek az asztalnál, a fogadós érkezéséig talán van arra ideje a jó kancellárnak, hogy megválaszoljon egy kérdést amivel még adós maradt*
- A hebehurgya zsandár természetesen nem is járhatott volna messzebb a valóságtól. Az apó *somolyog elnézően és megnyomja az apó szócskát* nem sántikálhat rosszban, hivatalához méltatlan lenne. Mivel egész életemben legfőbb feladatomnak a tudomány szolgálatát, lehető legteljesebb megismerését és szerény képességeimhez mérten annak gyarapítását tartottam, kötelességemnek éreztem, hogy megismerjem, megvizsgáljam a város azon szegletét mely valaha dicső napokat látott, ám a szörnyű kataklizma talán örök időkre csúf sebet ejtett rajta.
*A söntés felé pislant amolyan "na mi lesz már?" arckifejezéssel, aztán megengedőn biccent Reyának.*
- Elismerem, igazad van abban, hogy nem volt bölcs dolog egyedül bemerészkedni az enyészetnek ítélt házak közé. De úgy hiszem, ebben a kérdésben egyikünk sem tehet a másiknak szemrehányást, nem igaz?
*Hamisan elmosolyodik, hiszen a mélységi is egymaga bóklászott ott. És ki tudja, hogy miféle beteg elméjű, perverz alakok karjaiba futhatott volna?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.15 17:42:11
5501. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-11 09:10:57
Üzenet elküldve: 2021-06-11 09:10:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Diynomit//
*a harcos nő nem jön zavarba, ami egyértelműen jelzi, hogy határozott jellem. A maga módján azért a formaságokat viszonozza Diynomit Dedhor N'athor felé, aki Lihanechi nemesi neveltetése miatt teljesen természetesen hatóan ügyel a formaságokra. Feltehetően ezeket az udvariassági attitűdöket már nem fogja tudni levetkőzni. Jenarinak nem okoz problémát az meghívás elutasítás, így rögvest a lényegre térhetnek. Megnyugtató, hogy a nő nem vár el csodát a gyógyítás terén, így maradhatnak a realitás talaján. Magában arra gondol, hogy ez egy figyelmes gondoskodás, egy bajtárs, harcostárs felé, hogy megpróbál neki gyógyítót találni Diynomit Dedhor N'athor személyében. A feltett kérdésre igenlőn bólint.*
- Természetesen a vizsgálat az első. Elhamarkodottan nem szeretek és nincs is értelme felállítani egy diagnózist. *Mindketten egyetértenek a szakszerű ellátás első feltételében, így ezen is túllendülhetnek. Az árról tesz egy rövid megjegyzést a harcosnő, amire Diynomit Dedhor N'athor barátságosan mosolyog. Egy kicsit közelebb hajol az asztalon, mert amikor pénzről van szó, azt nem szereti világgá kürtölni.*
- Biztosan meglepődik az árazásomon, de azt hiszem, hogy ez kedvező lesz mindkettőnknek. *Kisebb hatásszünet után ki szeretné fejteni, hogy mire is gondol.*
- Ha egy kalandra, küldetésre bérelnek fel, mint gyógyítót az teljesen más. Ott elkérem a bérem, hiszen vásárra viszem a bőröm. Jelen esetben viszont a szaktudásomat és legjobb képességeimet kérik sebesülések ellátásában, miért nem tudnék pénzt kérni. Ezt komolyan mondom, elhiheti. *Szavaiból és tekintetéből is érződik, hogy a kapzsiságnak még csak szikrája sem található meg benne. Olyan gyógyító, akinek a beteg a fontos és nem a pénze. Röviden azért világossá teszi, hogy pontosan mit ért ez alatt.*
- Csupán a gyógyító italok alapanyagköltségét kérem. Én adom hozzá a legjobb képességem, szaktudásom. Cserébe csupán azt kérem, hogy ha nekem lesz egyszer szükségem az Önök szakértelmére, tudására, akkor készséggel állnak majd rendelkezésemre. *Nyilvánvaló, hogy harcosoktól olyan szívességet fog kérni, ami a saját védelmére szolgál, akár egy veszélyes területen átkelni, akár ha valami rosszakarója az életére akarna törni. Felvázolva a lehetőségeket, most kíváncsi, hogy ehhez mit szól a sötétbarna hajú hölgy.*
//Diynomit//
*a harcos nő nem jön zavarba, ami egyértelműen jelzi, hogy határozott jellem. A maga módján azért a formaságokat viszonozza Diynomit Dedhor N'athor felé, aki Lihanechi nemesi neveltetése miatt teljesen természetesen hatóan ügyel a formaságokra. Feltehetően ezeket az udvariassági attitűdöket már nem fogja tudni levetkőzni. Jenarinak nem okoz problémát az meghívás elutasítás, így rögvest a lényegre térhetnek. Megnyugtató, hogy a nő nem vár el csodát a gyógyítás terén, így maradhatnak a realitás talaján. Magában arra gondol, hogy ez egy figyelmes gondoskodás, egy bajtárs, harcostárs felé, hogy megpróbál neki gyógyítót találni Diynomit Dedhor N'athor személyében. A feltett kérdésre igenlőn bólint.*
- Természetesen a vizsgálat az első. Elhamarkodottan nem szeretek és nincs is értelme felállítani egy diagnózist. *Mindketten egyetértenek a szakszerű ellátás első feltételében, így ezen is túllendülhetnek. Az árról tesz egy rövid megjegyzést a harcosnő, amire Diynomit Dedhor N'athor barátságosan mosolyog. Egy kicsit közelebb hajol az asztalon, mert amikor pénzről van szó, azt nem szereti világgá kürtölni.*
- Biztosan meglepődik az árazásomon, de azt hiszem, hogy ez kedvező lesz mindkettőnknek. *Kisebb hatásszünet után ki szeretné fejteni, hogy mire is gondol.*
- Ha egy kalandra, küldetésre bérelnek fel, mint gyógyítót az teljesen más. Ott elkérem a bérem, hiszen vásárra viszem a bőröm. Jelen esetben viszont a szaktudásomat és legjobb képességeimet kérik sebesülések ellátásában, miért nem tudnék pénzt kérni. Ezt komolyan mondom, elhiheti. *Szavaiból és tekintetéből is érződik, hogy a kapzsiságnak még csak szikrája sem található meg benne. Olyan gyógyító, akinek a beteg a fontos és nem a pénze. Röviden azért világossá teszi, hogy pontosan mit ért ez alatt.*
- Csupán a gyógyító italok alapanyagköltségét kérem. Én adom hozzá a legjobb képességem, szaktudásom. Cserébe csupán azt kérem, hogy ha nekem lesz egyszer szükségem az Önök szakértelmére, tudására, akkor készséggel állnak majd rendelkezésemre. *Nyilvánvaló, hogy harcosoktól olyan szívességet fog kérni, ami a saját védelmére szolgál, akár egy veszélyes területen átkelni, akár ha valami rosszakarója az életére akarna törni. Felvázolva a lehetőségeket, most kíváncsi, hogy ehhez mit szól a sötétbarna hajú hölgy.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7128-7147