Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 349 (6961. - 6980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6980. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:19:02
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:19:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Azt hiszem, hogy nagyon régen aludtam ilyen jól. Nem beszélt hozzám senki álmomban, sőt, szerintem nem is álmodtam semmit, pedig mindig tisztán szoktam emlékezni minden egyes mozzanatra belőlük.
*Meséli az éjszakai élményeit, vagyis inkább azt, hogy mennyire nem volt semmilyen élménye alvás közben, ami jó hír. Megnyugodott a kis lelke, de lehet, hogy Lil most odabent még mélyebben alszik. Neki biztos, hogy nincs ínyére ez a barátkozósdi, szóval nem csoda, ha inkább az alvásba menekült Nori elméjének legmélyén.*
- Ha vettem levegőt, akkor szigorúan véve nem is voltam mozdulatlan. *Nevetgél együtt barátnőjével. Igazából furcsa ez a reggel is. Éjszaka valahol ott hagyták abba az egészet, hogy szétesett személyiségek, vérző hüvelykujj, halott tündér tőre Mai párnája alatt… Most pedig úgy kezdik a napot, hogy kellemes, pihentető éjszaka, mozdulatlanul alvás. Mintha a feje tetejére állt volna minden egy éjszaka alatt, de most a jó értelemben.
Ha már Mai felült, akkor Nori is így tesz, és kinézetre talán most a legijesztőbb a kis boszorkány a kegyetlenül összekócolódott hajával. Bár, egy másik szemszögből meg biztos viccesen festhet.*
- Ó, te jó ég… *Szól ez annak, hogy neki sem lesz egyszerű összeszednie magát, mert a hajával is meg fog gyűlni a baja, de még a sminkjét is teljesen újra kell csinálnia. Legalább a vérttel segíteni fog neki Mai, ahogy ígérte.*
- Rajtam kell már lennie, mikor csinálod? *Kérdez vissza, mert nem tiszta neki, de úgy logikus, hogy rajta kösse meg a lány a fűzőt, mert akkor az ő alakjához fog igazodni, és biztosan nem lesz se túl laza, se túl szoros.*
- Dolgom? Az ég világon semmi. Azután, hogy nem találtam meg Noliet, és nem is tervezem tovább keresni, igazából céltalan vagyok. Bájitalokra van szükségem, hogy kísérletezgethessek velük, talán megnézem, akad-e néhány a piacon. Aztán… visszamegyek majd a kikötőbe.
*Az utóbbi mondatot félve mondja ki, mert ez azt jelenti, hogy ismét távol kerül majd Maitól. Oda nem szívesen vinné el a lányt, az veszélyes volna a számára, de neki muszáj lesz újra és újra meglátogatnia a Vérkertet, hogy mélyebben megérthesse Sa'Tereth mágiáját.*
- Munkát? Nekem az nem való, de neked lehet kellene. *Kicsit gondolkozik, és eszébe is jut valami. Így, hogy Nolie eltűnt, a biztos bájitalforrása is oda lett, Mai viszont a városban marad, közel a piachoz.* Mit szólnál hozzá, ha én adnék neked munkát? *Kérdezi kíváncsian, miközben kelletlenül előkotorja a fésűjét, és megpróbálja fájdalmas módon kifésülni a haját.*
//Új nap virrad//
- Azt hiszem, hogy nagyon régen aludtam ilyen jól. Nem beszélt hozzám senki álmomban, sőt, szerintem nem is álmodtam semmit, pedig mindig tisztán szoktam emlékezni minden egyes mozzanatra belőlük.
*Meséli az éjszakai élményeit, vagyis inkább azt, hogy mennyire nem volt semmilyen élménye alvás közben, ami jó hír. Megnyugodott a kis lelke, de lehet, hogy Lil most odabent még mélyebben alszik. Neki biztos, hogy nincs ínyére ez a barátkozósdi, szóval nem csoda, ha inkább az alvásba menekült Nori elméjének legmélyén.*
- Ha vettem levegőt, akkor szigorúan véve nem is voltam mozdulatlan. *Nevetgél együtt barátnőjével. Igazából furcsa ez a reggel is. Éjszaka valahol ott hagyták abba az egészet, hogy szétesett személyiségek, vérző hüvelykujj, halott tündér tőre Mai párnája alatt… Most pedig úgy kezdik a napot, hogy kellemes, pihentető éjszaka, mozdulatlanul alvás. Mintha a feje tetejére állt volna minden egy éjszaka alatt, de most a jó értelemben.
Ha már Mai felült, akkor Nori is így tesz, és kinézetre talán most a legijesztőbb a kis boszorkány a kegyetlenül összekócolódott hajával. Bár, egy másik szemszögből meg biztos viccesen festhet.*
- Ó, te jó ég… *Szól ez annak, hogy neki sem lesz egyszerű összeszednie magát, mert a hajával is meg fog gyűlni a baja, de még a sminkjét is teljesen újra kell csinálnia. Legalább a vérttel segíteni fog neki Mai, ahogy ígérte.*
- Rajtam kell már lennie, mikor csinálod? *Kérdez vissza, mert nem tiszta neki, de úgy logikus, hogy rajta kösse meg a lány a fűzőt, mert akkor az ő alakjához fog igazodni, és biztosan nem lesz se túl laza, se túl szoros.*
- Dolgom? Az ég világon semmi. Azután, hogy nem találtam meg Noliet, és nem is tervezem tovább keresni, igazából céltalan vagyok. Bájitalokra van szükségem, hogy kísérletezgethessek velük, talán megnézem, akad-e néhány a piacon. Aztán… visszamegyek majd a kikötőbe.
*Az utóbbi mondatot félve mondja ki, mert ez azt jelenti, hogy ismét távol kerül majd Maitól. Oda nem szívesen vinné el a lányt, az veszélyes volna a számára, de neki muszáj lesz újra és újra meglátogatnia a Vérkertet, hogy mélyebben megérthesse Sa'Tereth mágiáját.*
- Munkát? Nekem az nem való, de neked lehet kellene. *Kicsit gondolkozik, és eszébe is jut valami. Így, hogy Nolie eltűnt, a biztos bájitalforrása is oda lett, Mai viszont a városban marad, közel a piachoz.* Mit szólnál hozzá, ha én adnék neked munkát? *Kérdezi kíváncsian, miközben kelletlenül előkotorja a fésűjét, és megpróbálja fájdalmas módon kifésülni a haját.*
6979. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 18:41:28
Üzenet elküldve: 2024-01-29 18:41:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Az ő éjszakája is nyugodt volt, leszámítva az ébredése első ijedt pillanatait. Szerencsére van ideje, hogy helyrejöjjön az érzésből, és rendezze a gondolatait, de kicsit unalmas már, hogy nem tudja megszokni igazán, hogy valami nyugodt és békés.
Kicsit mélázik rajta, majd ismét azzal játszadozik, amivel elalvás előtt: sorra veszi az élményeit, de most bekapcsolódik az is, amit szeretne csinálni. Hamar eszébe jut az ígéret, hogy Nori vértjének fűzőjét helyre teszi, hogy könnyű legyen innentől a felvétele, és a levétele is, de nem kelti fel azzal a lányt, hogy máris nekiálljon. Kifejezetten jó az az órácska, amit mellette fekve tölt el úgy, hogy szinte meg sem moccan.
Mikor az első mozdulatokra lesz figyelmes maga mellett, már mosolyra húzódnak ajkai. Végignézi a mutatványt és már tudja, hogy miért is lehetnek olyan kuszák azok a fűzők, hiszen ezt a fészkelődést ha máshol is prezentálni tudja, akkor bizony az mindent megmagyaráz. De ő csak mosolyog és élvezi, hogy történik mellette valami.*
-Jó reggelt! Hogy aludtál?
*Szólal meg ő is, enyhén reggeli rekedtes hangján, ami a következő mondatra már rendeződik is.*
- Nem igazán. Nem tudtam, hogy ilyen mozdulatlanul is lehet aludni, ha nem hallottam volna, hogy levegőt veszel, akkor megnéztem volna élsz-e.
*Nevet fel halkan, majd most már ő is fészkelődésbe kezd, aminek az a vége, hogy felül az ágyon, s egy picit még maga köré tekeri a takarót. Előtte nyújtózik egy jólesőt, kecses mozdulatokkal, hiszen kicsit elgémberedtek a tagjai.*
- Összeszedem magam és megcsinálom a vérted. Neked mi dolgod van ma?
*Nem is nagyon beszéltek arról, hogy vannak-e tervek az elkövetkezendő napokra. Mai szívesen tölt még időt a lánnyal, de aztán már húz a szíve a Pegazusba is, belegondol, hogy mi van ha várta őt esetleg Yvon, de most megérte lemaradni róla.*
- Tudod mi lenne jó? Találni valami munkát.
*Forgatja a szemét, mert belegondol, hogy valamiből fenn is kell tartania magát, nem lehet mindig a könyvekbe bújni. Persze nem azt akarta ezzel, hogy most álljanak is neki a keresgélésnek, de beindultak az agytekervényei és reggel még nagyon csapong.*
//Új nap virrad//
*Az ő éjszakája is nyugodt volt, leszámítva az ébredése első ijedt pillanatait. Szerencsére van ideje, hogy helyrejöjjön az érzésből, és rendezze a gondolatait, de kicsit unalmas már, hogy nem tudja megszokni igazán, hogy valami nyugodt és békés.
Kicsit mélázik rajta, majd ismét azzal játszadozik, amivel elalvás előtt: sorra veszi az élményeit, de most bekapcsolódik az is, amit szeretne csinálni. Hamar eszébe jut az ígéret, hogy Nori vértjének fűzőjét helyre teszi, hogy könnyű legyen innentől a felvétele, és a levétele is, de nem kelti fel azzal a lányt, hogy máris nekiálljon. Kifejezetten jó az az órácska, amit mellette fekve tölt el úgy, hogy szinte meg sem moccan.
Mikor az első mozdulatokra lesz figyelmes maga mellett, már mosolyra húzódnak ajkai. Végignézi a mutatványt és már tudja, hogy miért is lehetnek olyan kuszák azok a fűzők, hiszen ezt a fészkelődést ha máshol is prezentálni tudja, akkor bizony az mindent megmagyaráz. De ő csak mosolyog és élvezi, hogy történik mellette valami.*
-Jó reggelt! Hogy aludtál?
*Szólal meg ő is, enyhén reggeli rekedtes hangján, ami a következő mondatra már rendeződik is.*
- Nem igazán. Nem tudtam, hogy ilyen mozdulatlanul is lehet aludni, ha nem hallottam volna, hogy levegőt veszel, akkor megnéztem volna élsz-e.
*Nevet fel halkan, majd most már ő is fészkelődésbe kezd, aminek az a vége, hogy felül az ágyon, s egy picit még maga köré tekeri a takarót. Előtte nyújtózik egy jólesőt, kecses mozdulatokkal, hiszen kicsit elgémberedtek a tagjai.*
- Összeszedem magam és megcsinálom a vérted. Neked mi dolgod van ma?
*Nem is nagyon beszéltek arról, hogy vannak-e tervek az elkövetkezendő napokra. Mai szívesen tölt még időt a lánnyal, de aztán már húz a szíve a Pegazusba is, belegondol, hogy mi van ha várta őt esetleg Yvon, de most megérte lemaradni róla.*
- Tudod mi lenne jó? Találni valami munkát.
*Forgatja a szemét, mert belegondol, hogy valamiből fenn is kell tartania magát, nem lehet mindig a könyvekbe bújni. Persze nem azt akarta ezzel, hogy most álljanak is neki a keresgélésnek, de beindultak az agytekervényei és reggel még nagyon csapong.*
6978. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 18:16:51
Üzenet elküldve: 2024-01-29 18:16:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Meglepően, különösen meglepően és megmagyarázhatatlanul nyugodtan telik Nori éjszakája. Általában vagy fel-fel riadna úgy két óránként valami borzalmas rémálomból, vagy csak össze-vissza forgolódna úgy, hogy szerencsétlen takarót reggelre már csak az ágy mellett találja meg, de most valahogy semmi ilyesmi nem történik.
Talán Mai közelsége nyugtatja meg annyira, hogy elég a tudat, hogy a lány mellette van, és emiatt Nori már biztonságban érzi magát? Esetleg a legutolsó beszélgetésük miatt már nem fél annyira a benne lakó démontól, mert már tudja, hogy igazából ő maga az? Lehet, hogy mindkettő, de az is előfordulhat, hogy valami teljesen más a magyarázat. Ami biztos, hogy mikor Mai felébred, Nori még édesdeden szunyókál mellette. Nem, tényleg nem tűnt el, esze ágában sem volt lelépni, na meg megkínozni és megölni sem támadt kedve szerencsétlen fél-elfet az éjszaka folyamán, ami szintén jó hír.
Az, hogy Mai nem mocorog, csak fekszik mellette, arra jó, hogy még körülbelül egy órácskát várnia kelljen arra, hogy Nori is mocorogni, ébredezni kezdjen. Még felébredés közben is olyan, mint valami feketemacska, mert nyújtózkodik, tekergeti a testét ide-oda, az egyik mozdulatnál még roppan is egyet valamelyik csigolyája, de aggodalomra semmi ok, ez nála normális!
Ahogy kinyitja a kis szemeit ajkain széles mosoly jelenik meg, mert az első, amit, illetve akit megpillant, az Mai.*
- Hát szia, jó reggelt! *Üdvözli a lányt, miközben valószínűleg úgy belehemperegte magát az előbbi ébredező mozdulataival a takaróba, hogy külön mutatvány lesz kiszabadulni belőle. Nori ébenfekete haja egyébként csupa kóc, mint minden reggel, azt is öröm lesz kifésülni.*
- Történt valami furcsa az éjszaka?
*Azért kérdezi, mert ő nem emlékszik semmi rosszra, és nem tudja eldönteni, hogy azért, mert tényleg ennyire jól sikerült aludnia, hogy egyhuzamban átaludta az egész éjszakát, vagy csak megint játszadozik vele az agya azzal, hogy eltüntette az éjszakai emlékeit.*
//Új nap virrad//
*Meglepően, különösen meglepően és megmagyarázhatatlanul nyugodtan telik Nori éjszakája. Általában vagy fel-fel riadna úgy két óránként valami borzalmas rémálomból, vagy csak össze-vissza forgolódna úgy, hogy szerencsétlen takarót reggelre már csak az ágy mellett találja meg, de most valahogy semmi ilyesmi nem történik.
Talán Mai közelsége nyugtatja meg annyira, hogy elég a tudat, hogy a lány mellette van, és emiatt Nori már biztonságban érzi magát? Esetleg a legutolsó beszélgetésük miatt már nem fél annyira a benne lakó démontól, mert már tudja, hogy igazából ő maga az? Lehet, hogy mindkettő, de az is előfordulhat, hogy valami teljesen más a magyarázat. Ami biztos, hogy mikor Mai felébred, Nori még édesdeden szunyókál mellette. Nem, tényleg nem tűnt el, esze ágában sem volt lelépni, na meg megkínozni és megölni sem támadt kedve szerencsétlen fél-elfet az éjszaka folyamán, ami szintén jó hír.
Az, hogy Mai nem mocorog, csak fekszik mellette, arra jó, hogy még körülbelül egy órácskát várnia kelljen arra, hogy Nori is mocorogni, ébredezni kezdjen. Még felébredés közben is olyan, mint valami feketemacska, mert nyújtózkodik, tekergeti a testét ide-oda, az egyik mozdulatnál még roppan is egyet valamelyik csigolyája, de aggodalomra semmi ok, ez nála normális!
Ahogy kinyitja a kis szemeit ajkain széles mosoly jelenik meg, mert az első, amit, illetve akit megpillant, az Mai.*
- Hát szia, jó reggelt! *Üdvözli a lányt, miközben valószínűleg úgy belehemperegte magát az előbbi ébredező mozdulataival a takaróba, hogy külön mutatvány lesz kiszabadulni belőle. Nori ébenfekete haja egyébként csupa kóc, mint minden reggel, azt is öröm lesz kifésülni.*
- Történt valami furcsa az éjszaka?
*Azért kérdezi, mert ő nem emlékszik semmi rosszra, és nem tudja eldönteni, hogy azért, mert tényleg ennyire jól sikerült aludnia, hogy egyhuzamban átaludta az egész éjszakát, vagy csak megint játszadozik vele az agya azzal, hogy eltüntette az éjszakai emlékeit.*
6977. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:49:29
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Neki már ez az egyetlen beleegyező szó is elég. Ő megkérte arra, ami szerinte fontos, Nori pedig rábólintott. Ha megbíznak egymásban, akkor ennyinek is elégnek kellene lennie, nem kell mindent túlragozni.
Túl sok minden sűrűsödött bele egy délutánba és estébe. Neki is fel kell dolgoznia, hogy itt számára így mennek a dolgok. Villámcsapásként érkeznek az életébe az új emberek és kúsznak a bőre alá pusztán azzal, hogy valamiért szeretik. Sosem érzett hasonlót. Talán önmagát is diagnosztizálhatná valamivel, ha hajlandó lenne ezzel foglalkozni. De nem hajlandó. Túlságosan jó most ahhoz, hogy a felforgatott életét még véletlenül helyre tegye. Na meg másokkal foglalkozni úgy tűnik jobban megy neki, így elfedheti a saját gondolatait.
A röpke szívszélhűdést mintha egyáltalán nem értené a lány, de kár is lenne magyarázni. Csak megingatja a fejét, túl sok lesz mára a magyarázatokból. Szeretne ő is aludni végre, hiába tart attól, hogy talán reggel nem lesz semmi ugyan az, mint most. Annyira fél ettől... Most, hogy végre kapott valamit az élettől, nem szeretné elengedni.
Nori a takaró óvó puhaságába bújik, ő pedig egészen közel kucorodik hozzá, miután betakarja magát.
Jó ez a meleg és jó, hogy valaki aurája szinte elegyedik az övével. Hogyan is tudta eddig ezt nélkülözni?*
- Jó éjszakát.
*Szemeit behunyja, s bár rettenetesen fáradt, most egyedül marad a gondolataival, hiszen a mellette lévő hamar elalszik. Végigpörgeti az elmúlt néhány nap eseményeit. Yvonra gondol, a hiányára, amit ma alig érzett, pedig minden percben rá gondolt eddig. A könyvekre, amiket úgy lapozhatott, hogy senki egy rossz szót nem szólt érte. A fogadókra, amiket megjárt, pedig nemrég azt hitte, hogy valamelyik romos istállóban fog halálra fagyni a döntése miatt, miszerint elhagyja otthonát. Aztán a mellette szuszogóra gondol. Soha még nem volt ilyen tartalmas időszaka és soha még ennyire nem félt attól, hogy egyszer ebből valamit elveszíthet. Milyen bénító, ha valaki jót is kap végre. Akkor van veszítenivaló.
Lassan nyomja el az álom a fejében lévő kavalkádot...
Mikor felébred, nehezen nyitja ki a szemeit. Ugyan az játszódik le, mint néhány nappal ezelőtt Yvon mellett. Megijed, hogy nem hall semmit a külvilág zajából, nem napsugarak, vagy a hűvös szél ébreszti, netán egy romos fatákolmány korhadása. Egy pillanatra minden reggel azt képzeli, hogy meghalt, azért ez a nagy nyugodalom. Néhány másodperc múlva azonban ráeszmél, hogy hol is van, s megnyugszik. Szíve hirtelen zakatolása rendeződik. Rossz így ébredni, de elhessegeti. Kékjeivel a mellette fekvő lányt nézi, konstatálja, hogy nem tűnt el. Nem akar zajt csapni, ezért csak fekszik és élvezi, hogy kapott egy újabb lehetőségekkel teli napot*
//Új nap virrad//
*Neki már ez az egyetlen beleegyező szó is elég. Ő megkérte arra, ami szerinte fontos, Nori pedig rábólintott. Ha megbíznak egymásban, akkor ennyinek is elégnek kellene lennie, nem kell mindent túlragozni.
Túl sok minden sűrűsödött bele egy délutánba és estébe. Neki is fel kell dolgoznia, hogy itt számára így mennek a dolgok. Villámcsapásként érkeznek az életébe az új emberek és kúsznak a bőre alá pusztán azzal, hogy valamiért szeretik. Sosem érzett hasonlót. Talán önmagát is diagnosztizálhatná valamivel, ha hajlandó lenne ezzel foglalkozni. De nem hajlandó. Túlságosan jó most ahhoz, hogy a felforgatott életét még véletlenül helyre tegye. Na meg másokkal foglalkozni úgy tűnik jobban megy neki, így elfedheti a saját gondolatait.
A röpke szívszélhűdést mintha egyáltalán nem értené a lány, de kár is lenne magyarázni. Csak megingatja a fejét, túl sok lesz mára a magyarázatokból. Szeretne ő is aludni végre, hiába tart attól, hogy talán reggel nem lesz semmi ugyan az, mint most. Annyira fél ettől... Most, hogy végre kapott valamit az élettől, nem szeretné elengedni.
Nori a takaró óvó puhaságába bújik, ő pedig egészen közel kucorodik hozzá, miután betakarja magát.
Jó ez a meleg és jó, hogy valaki aurája szinte elegyedik az övével. Hogyan is tudta eddig ezt nélkülözni?*
- Jó éjszakát.
*Szemeit behunyja, s bár rettenetesen fáradt, most egyedül marad a gondolataival, hiszen a mellette lévő hamar elalszik. Végigpörgeti az elmúlt néhány nap eseményeit. Yvonra gondol, a hiányára, amit ma alig érzett, pedig minden percben rá gondolt eddig. A könyvekre, amiket úgy lapozhatott, hogy senki egy rossz szót nem szólt érte. A fogadókra, amiket megjárt, pedig nemrég azt hitte, hogy valamelyik romos istállóban fog halálra fagyni a döntése miatt, miszerint elhagyja otthonát. Aztán a mellette szuszogóra gondol. Soha még nem volt ilyen tartalmas időszaka és soha még ennyire nem félt attól, hogy egyszer ebből valamit elveszíthet. Milyen bénító, ha valaki jót is kap végre. Akkor van veszítenivaló.
Lassan nyomja el az álom a fejében lévő kavalkádot...
Mikor felébred, nehezen nyitja ki a szemeit. Ugyan az játszódik le, mint néhány nappal ezelőtt Yvon mellett. Megijed, hogy nem hall semmit a külvilág zajából, nem napsugarak, vagy a hűvös szél ébreszti, netán egy romos fatákolmány korhadása. Egy pillanatra minden reggel azt képzeli, hogy meghalt, azért ez a nagy nyugodalom. Néhány másodperc múlva azonban ráeszmél, hogy hol is van, s megnyugszik. Szíve hirtelen zakatolása rendeződik. Rossz így ébredni, de elhessegeti. Kékjeivel a mellette fekvő lányt nézi, konstatálja, hogy nem tűnt el. Nem akar zajt csapni, ezért csak fekszik és élvezi, hogy kapott egy újabb lehetőségekkel teli napot*
6976. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:13:56
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:13:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ha létezne a kifejezés Lanawin-en, valószínűleg ki lehetne jelenteni, hogy Nori most fogadta fel Mait pszichiátereként azzal, hogy megbízik a véleményében, és engedélyt ad rá, hogy kettejük érdekében azt csináljon vele, amit akar. Mindemellett erre a gesztusra a feketeség bizalmának újabb jelenként is tekinthetünk.*
- Jó. *Már csak ennyit válaszol mosolyogva a lánynak. Kérdezni már nem tudna, mert most már azért is ködösek a gondolatai, mert már olyan fáradt, hogy csak na.
Azonban, mielőtt nyugovóra térnek, mindenképp meg kell győződnie arról, hogy Mai meg tudja védeni magát… most már nevezzük akkor nevén: Liltől. Ezért is a fegyveres mutatvány, amitől egyáltalán nem gondolta, hogy Mai ennyire meg fog rémülni. A fél-elf lány szinte teljesen lefagy arra a nem egészen egy percre, míg Nori oda nem lép hozzá a tőrrel. Ennyi idő alatt, ha úgy akarta volna, akár vele, akár saját magával, akár mindkettőjükkel végezhetett volna, így való igaz, hogy a hasonló helyzetekben tanúsított lélekjelenlétén még dolgoznia kell a kis tudósnak.*
- Mit ne csináljak? Nem csináltam semmi rosszat.
*Értetlenül figyeli a másikat, miközben Mai a párnája alá csúsztatja a fegyvert. Mondjuk ott pont nem a legjobb helyen van, ha hirtelen használni kéne, de tovább már nem nyaggatja szegényt, örül, hogy egyáltalán elfogadta a pengét.
Szóval, nem vette észre, hogy mennyire megijedt szerencsétlen lány a helyzettől, ez látszik is a feketeség furcsa pillantásán, de ma már ezt a témát sem akarja ragozni.*
- Igen, most már aludjunk. Már várom, hogy reggel szépen megcsináld a vértemet…
*Mondja mosolyogva, s közben bemászik az ágyba, és szinte teljesen elbújik a takaró alatt. Egyébként megérkeztek oda, ahonnan elindultak. Nori most már nem gondol sem Lilre, sem démonokra, sem a viperára, sem arra, hogy Mai az előbb majdnem szívinfarktust kapott miatta, csak arra a kis ártatlan dologra, hogy milyen szépen is fog állni rajta a fűzős bőrmellény, ha végre Mai hozzáértésével lesz befűzve. Talán ez a kontraszt a legkülönlegesebb a lány személyiségében, vagy személyiségeiben. Egy kegyetlen gyilkos, egy harcos amazon, de mindemellett egy édes kisgyermek, aki az élet legapróbb dolgainak is képes őszintén örülni. Vajon melyikük az igazi? Talán Mai intelligenciája, kíváncsisága és tudása egy szép napon majd választ ad erre a kérdésre is.*
- Jó éjszakát! *Suttogja még halkan. Ha közben ölelést is kap, nem fog elhúzódni előle, de közben ő már csukott szemmel, kiscica pózban összegömbölyödve fekszik a jó meleg takarója alatt.*
//Új nap virrad//
*Ha létezne a kifejezés Lanawin-en, valószínűleg ki lehetne jelenteni, hogy Nori most fogadta fel Mait pszichiátereként azzal, hogy megbízik a véleményében, és engedélyt ad rá, hogy kettejük érdekében azt csináljon vele, amit akar. Mindemellett erre a gesztusra a feketeség bizalmának újabb jelenként is tekinthetünk.*
- Jó. *Már csak ennyit válaszol mosolyogva a lánynak. Kérdezni már nem tudna, mert most már azért is ködösek a gondolatai, mert már olyan fáradt, hogy csak na.
Azonban, mielőtt nyugovóra térnek, mindenképp meg kell győződnie arról, hogy Mai meg tudja védeni magát… most már nevezzük akkor nevén: Liltől. Ezért is a fegyveres mutatvány, amitől egyáltalán nem gondolta, hogy Mai ennyire meg fog rémülni. A fél-elf lány szinte teljesen lefagy arra a nem egészen egy percre, míg Nori oda nem lép hozzá a tőrrel. Ennyi idő alatt, ha úgy akarta volna, akár vele, akár saját magával, akár mindkettőjükkel végezhetett volna, így való igaz, hogy a hasonló helyzetekben tanúsított lélekjelenlétén még dolgoznia kell a kis tudósnak.*
- Mit ne csináljak? Nem csináltam semmi rosszat.
*Értetlenül figyeli a másikat, miközben Mai a párnája alá csúsztatja a fegyvert. Mondjuk ott pont nem a legjobb helyen van, ha hirtelen használni kéne, de tovább már nem nyaggatja szegényt, örül, hogy egyáltalán elfogadta a pengét.
Szóval, nem vette észre, hogy mennyire megijedt szerencsétlen lány a helyzettől, ez látszik is a feketeség furcsa pillantásán, de ma már ezt a témát sem akarja ragozni.*
- Igen, most már aludjunk. Már várom, hogy reggel szépen megcsináld a vértemet…
*Mondja mosolyogva, s közben bemászik az ágyba, és szinte teljesen elbújik a takaró alatt. Egyébként megérkeztek oda, ahonnan elindultak. Nori most már nem gondol sem Lilre, sem démonokra, sem a viperára, sem arra, hogy Mai az előbb majdnem szívinfarktust kapott miatta, csak arra a kis ártatlan dologra, hogy milyen szépen is fog állni rajta a fűzős bőrmellény, ha végre Mai hozzáértésével lesz befűzve. Talán ez a kontraszt a legkülönlegesebb a lány személyiségében, vagy személyiségeiben. Egy kegyetlen gyilkos, egy harcos amazon, de mindemellett egy édes kisgyermek, aki az élet legapróbb dolgainak is képes őszintén örülni. Vajon melyikük az igazi? Talán Mai intelligenciája, kíváncsisága és tudása egy szép napon majd választ ad erre a kérdésre is.*
- Jó éjszakát! *Suttogja még halkan. Ha közben ölelést is kap, nem fog elhúzódni előle, de közben ő már csukott szemmel, kiscica pózban összegömbölyödve fekszik a jó meleg takarója alatt.*
6975. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-28 20:28:19
Üzenet elküldve: 2024-01-28 20:28:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a sok kérdés kijönne Noriból, biztos mindenre megpróbálna válaszolni a lehetőségeihez mérten. Túl nagyerejű dolgot mondott most el a lánynak ahhoz, hogy egyedül kelljen ezzel megbirkóznia. És talán nem is szabad. Ez a tudás azért mégis csak akkor éri a legtöbbet, ha aztán kezdenek vele valamit. Ezért is örül neki, hogy a lányt foglalkoztatja az állapota, sőt mi több, szabad kezet adna neki.*
- Köszönöm.
*Hála árad szét ereiben, egyszerűen hihetetlen érzés, hogy megengedte ezt neki, mert olyan sokkal közelebb érzi most a célját. Mintha végre lenne egy igazi kiindulópont és nem csak a könyvek és az agyalás lenne.*
- Ha bármit szeretnél még kérdezni, azt tedd meg. Nem kell most, de ha eszedbe jut, akkor kérdezz. Ülepednie kell, de ha rám bízod magad, akkor nem maradhat benned olyan, amire ne próbálnék meg válaszolni. Nem fekhetsz le állandóan kételyekkel esténként. Jó?
*Most komolyabban beszél, mint hitte volna, hogy tud. Meg akar győződni róla, hogy nem mismásolja el az érzéseit, főleg azért, mert kiderült számára, hogy mikor bújik elő a másik szilánkja. És, ha hagyja, hogy megijedjen ettől a helyzettől a lány, könnyen lehet, hogy Lil mellett ébredne. Ha felébredne. Persze vele is szívesen találkozna, de még nem most, nem így felkészületlenül.
Kissé feszültebben figyel, mikor elindul Nori a fegyverei felé. Megint nem magát félti, hanem őt. Hatalmas erővel dobban a szíve és úgy pumpálja a vért, hogy a hegyeske füleiben is érzi a zubogását. Látja, hogy a tőrért nyúl és azt is látja, ahogy kivonja a tokjából, majd a saját bőrébe vájja a pengét. Akaratlanul is felugrik, hogy ha kell kiüsse a kezéből, de aztán látja azt is, hogy nem készül vele igazából bántani magát. A reakcióideje, mint kiderül elég gyér, ezen illene dolgoznia. Még néhány mondatot is sikerül intéznie felé az ujját nyalogató feketeségnek. Csak reméli, hogy tényleg oda pattant volna időben, ha teljesen biztos lenne abban, hogy bántani akarná magát.*
- Bassza meg Nori, ilyet még egyszer ne csinálj.
*Fújja ki a levegőt, amit isten tudja meddig tartott bent egy kissé már nevetve. Elteszi amit neki ad, becsúsztatja párnája alá, de inkább azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg.*
- Ha jobbnak látod, akkor rendben. Most már feküdjünk le, jó?
*Nem feltétlenül alvásra gondol, de biztosabbnak érezné, ha ott lenne mellette. Most is annyira szeretné magához húzni, hogy éreztesse, hogy együtt nem eshet bajuk... de hogy miért gondolja ezt ennyire biztosan? Azt maga sem tudja.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a sok kérdés kijönne Noriból, biztos mindenre megpróbálna válaszolni a lehetőségeihez mérten. Túl nagyerejű dolgot mondott most el a lánynak ahhoz, hogy egyedül kelljen ezzel megbirkóznia. És talán nem is szabad. Ez a tudás azért mégis csak akkor éri a legtöbbet, ha aztán kezdenek vele valamit. Ezért is örül neki, hogy a lányt foglalkoztatja az állapota, sőt mi több, szabad kezet adna neki.*
- Köszönöm.
*Hála árad szét ereiben, egyszerűen hihetetlen érzés, hogy megengedte ezt neki, mert olyan sokkal közelebb érzi most a célját. Mintha végre lenne egy igazi kiindulópont és nem csak a könyvek és az agyalás lenne.*
- Ha bármit szeretnél még kérdezni, azt tedd meg. Nem kell most, de ha eszedbe jut, akkor kérdezz. Ülepednie kell, de ha rám bízod magad, akkor nem maradhat benned olyan, amire ne próbálnék meg válaszolni. Nem fekhetsz le állandóan kételyekkel esténként. Jó?
*Most komolyabban beszél, mint hitte volna, hogy tud. Meg akar győződni róla, hogy nem mismásolja el az érzéseit, főleg azért, mert kiderült számára, hogy mikor bújik elő a másik szilánkja. És, ha hagyja, hogy megijedjen ettől a helyzettől a lány, könnyen lehet, hogy Lil mellett ébredne. Ha felébredne. Persze vele is szívesen találkozna, de még nem most, nem így felkészületlenül.
Kissé feszültebben figyel, mikor elindul Nori a fegyverei felé. Megint nem magát félti, hanem őt. Hatalmas erővel dobban a szíve és úgy pumpálja a vért, hogy a hegyeske füleiben is érzi a zubogását. Látja, hogy a tőrért nyúl és azt is látja, ahogy kivonja a tokjából, majd a saját bőrébe vájja a pengét. Akaratlanul is felugrik, hogy ha kell kiüsse a kezéből, de aztán látja azt is, hogy nem készül vele igazából bántani magát. A reakcióideje, mint kiderül elég gyér, ezen illene dolgoznia. Még néhány mondatot is sikerül intéznie felé az ujját nyalogató feketeségnek. Csak reméli, hogy tényleg oda pattant volna időben, ha teljesen biztos lenne abban, hogy bántani akarná magát.*
- Bassza meg Nori, ilyet még egyszer ne csinálj.
*Fújja ki a levegőt, amit isten tudja meddig tartott bent egy kissé már nevetve. Elteszi amit neki ad, becsúsztatja párnája alá, de inkább azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg.*
- Ha jobbnak látod, akkor rendben. Most már feküdjünk le, jó?
*Nem feltétlenül alvásra gondol, de biztosabbnak érezné, ha ott lenne mellette. Most is annyira szeretné magához húzni, hogy éreztesse, hogy együtt nem eshet bajuk... de hogy miért gondolja ezt ennyire biztosan? Azt maga sem tudja.*
6974. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-28 19:58:25
Üzenet elküldve: 2024-01-28 19:58:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Továbbra is hihetetlenül hangzanak Mai szavai. Magában folyamatosan azt ismételgeti, hogy nem démonok, nem istenek, nem földöntúli entitások hangjait hallja a sötétben, hanem a saját segélykiáltásait, csupán a saját elméje próbálja megvédeni őt… mitől is? Saját magától vagy az egész világtól? Talán mindkettőtől.
Abszurd az egész történet, és csak még több kérdést vet fel, ha el akarja hinni. Vajon Idya tudott erről, és kihasználta Nori szétesett elméjét, hogy a saját érdekei alapján használja fel őt? Talán maga Sa'Tereth is tudja, hogy van egy része, amit könnyen irányíthat?*
- Mai, ez mind annyira furcsán hangzik, de valamiért ösztönösen úgy érzem, hogy igazat mondasz. Egyébként pontosan tudom, mikor jön elő. Akkor, ha veszélyben vagyok, vagy akkor, ha sírni akarok.
*Ezzel a két jelzővel tudja megfogalmazni a stresszt, az adrenalint, a szomorúságot, a depressziót, tehát minden negatív érzést, amit egy ember érezhet.*
- Figyelj! Ha a kutatásaidhoz hasznos az én… állapotom, akkor nyugodtan használj fel hozzájuk! Azért is, mert én is tudni akarom, hogy mi történik velem valójában.
*Ezzel gyakorlatilag fel is ajánlja magát kísérleti alanynak, ami mindkettejük számára kifizetődő lehet. Norinak azért, mert Mai kutatásai alapján egyre közelebb kerülhet ahhoz, hogy megértse saját magát, a lány pedig, ahogy mondta, minél több tudásra tesz szert, annál inkább meg tudja majd védeni magát, még ha nem is úgy, ahogy fegyverekkel szokták.
Miután felállt Mai öléből, és azt hallja, hogy a fél-elf egyáltalán nem fél tőle, azért először kissé riadtan, majd komoran pillant vissza rá. A kedves szavak nagyon jól esnek neki, de attól még aggódik. A fegyvereihez lép, és a kezébe veszi azt a díszes tőrt, amit korábban már megmutatott Mainak. Kihúzza a tokjából, és óvatosan megvágja vele a saját hüvelykujját, hogy ellenőrizze, alkalmas-e az eszköz gyilkolásra, majd mikor kiserken a gyönyörű, rubinvörös vére, és meggyőződik róla, hogy igen, visszacsúsztatja a fegyvert a tokba, és Maihoz lép vele.*
- Tedd ezt magad mellé, jó közelre! *nyújtja neki a tőrt, közben hüvelykujja a szájában, hogy lenyalogassa róla a vért, míg az megalvad.* Nálad lesz fegyver, én viszont magamtól távol hagyom a többit, ott a falnál. Ha bármi történne az éjszaka… velem… vagy bántani akarnálak, akkor használd!
*Az lehet, hogy Mai nem fél tőle, de Nori saját magától annál inkább, így viszont, hogy barátnőjénél lesz valami, amivel szükség esetén megvédheti magát, már ő is nyugodtabban fog tudni aludni.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Továbbra is hihetetlenül hangzanak Mai szavai. Magában folyamatosan azt ismételgeti, hogy nem démonok, nem istenek, nem földöntúli entitások hangjait hallja a sötétben, hanem a saját segélykiáltásait, csupán a saját elméje próbálja megvédeni őt… mitől is? Saját magától vagy az egész világtól? Talán mindkettőtől.
Abszurd az egész történet, és csak még több kérdést vet fel, ha el akarja hinni. Vajon Idya tudott erről, és kihasználta Nori szétesett elméjét, hogy a saját érdekei alapján használja fel őt? Talán maga Sa'Tereth is tudja, hogy van egy része, amit könnyen irányíthat?*
- Mai, ez mind annyira furcsán hangzik, de valamiért ösztönösen úgy érzem, hogy igazat mondasz. Egyébként pontosan tudom, mikor jön elő. Akkor, ha veszélyben vagyok, vagy akkor, ha sírni akarok.
*Ezzel a két jelzővel tudja megfogalmazni a stresszt, az adrenalint, a szomorúságot, a depressziót, tehát minden negatív érzést, amit egy ember érezhet.*
- Figyelj! Ha a kutatásaidhoz hasznos az én… állapotom, akkor nyugodtan használj fel hozzájuk! Azért is, mert én is tudni akarom, hogy mi történik velem valójában.
*Ezzel gyakorlatilag fel is ajánlja magát kísérleti alanynak, ami mindkettejük számára kifizetődő lehet. Norinak azért, mert Mai kutatásai alapján egyre közelebb kerülhet ahhoz, hogy megértse saját magát, a lány pedig, ahogy mondta, minél több tudásra tesz szert, annál inkább meg tudja majd védeni magát, még ha nem is úgy, ahogy fegyverekkel szokták.
Miután felállt Mai öléből, és azt hallja, hogy a fél-elf egyáltalán nem fél tőle, azért először kissé riadtan, majd komoran pillant vissza rá. A kedves szavak nagyon jól esnek neki, de attól még aggódik. A fegyvereihez lép, és a kezébe veszi azt a díszes tőrt, amit korábban már megmutatott Mainak. Kihúzza a tokjából, és óvatosan megvágja vele a saját hüvelykujját, hogy ellenőrizze, alkalmas-e az eszköz gyilkolásra, majd mikor kiserken a gyönyörű, rubinvörös vére, és meggyőződik róla, hogy igen, visszacsúsztatja a fegyvert a tokba, és Maihoz lép vele.*
- Tedd ezt magad mellé, jó közelre! *nyújtja neki a tőrt, közben hüvelykujja a szájában, hogy lenyalogassa róla a vért, míg az megalvad.* Nálad lesz fegyver, én viszont magamtól távol hagyom a többit, ott a falnál. Ha bármi történne az éjszaka… velem… vagy bántani akarnálak, akkor használd!
*Az lehet, hogy Mai nem fél tőle, de Nori saját magától annál inkább, így viszont, hogy barátnőjénél lesz valami, amivel szükség esetén megvédheti magát, már ő is nyugodtabban fog tudni aludni.*
6973. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-28 18:56:18
Üzenet elküldve: 2024-01-28 18:56:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Lehet, hogy már alig érzi a lábait, de ez nem zavarja, mert nem gondol rá. Most csak annyi van, hogy végre olyannal folytat párbeszédet, aki mintha új kapukat nyitna meg az elméjében. Inspirálja és mégis valami végtelenül kedves érzést ad a lelkének. Mintha mindig is erre vágyott volna, csak nem tudott róla.
Próbálja elképzelni, hogy mekkora vívódás lehet ez a belső harc a lánynak, de csak úgy talál utat ehhez az érzéshez, hogy magára gondol. Amikor neki volt pokol minden magával eltöltött idő, mert tudta, hogy mindenhol szeretne lenni, csak ott, ahol van nem. Persze a két történet nem hasonlít egymásra, de valahogy szeretné átérezni. Pedig ő mindent hideg és tiszta fejjel szeretne látni, nem pedig ennyire bevonódva. Na de itt nem is tudományról van szó, hanem igazi kötelékről.
Hamar összeáll a kép, amikor elkezdi kifejteni, hogy mi is lehet ez az egy fejben két lakó történet. Utat talál hozzá az eddigi meg nem értés, és mindent megmagyaráz. Ezt ki is fejti és egyre inkább belelendül, mikor tudatosul, hogy Norit érdekli amit mond és lát is benne fantáziát.*
- Igen, sikerült jól elbújnod. Mert... így van egy részed, aki nem érzi ezt a fájdalmat. Talán meg kéne figyelned, mikor bújik elő.
*Aztán felkel az öléből a lány, szinte hideg a helye, olyan jól odaillett.*
- Igazad van, szerintem is jobb, ha tudsz róla. Mert akkor megérted, hogy mi történik.
*A fáradtság kezd rá is rátelepedni, de még bírja. Olyan, mintha nem szeretne elaludni, mert akkor reggel nem tudja, mire ébred... arra, hogy van egy barátnője, vagy a hűlt helyére?*
- Lehetséges, hogy van. *Bólogat. Miért is ne lehetne? Szívesen segítene kideríteni ezt.* - Amikor magyarázatra talál egy ilyen helyzet, mint ez, hogy nem érted mi történik, az már önmagában nagy segítség. Tudod... ezért kutatok én efféle dolgokat. Hogy összeálljon a kép. Hogy egyszer majd talán, ha eleget tanultam, tudjak máson segíteni vagy... *Le akarja nyelni a mondat végét, de hát ki másnak valljon színt, ha nem Norinak?* - Vagy a javamra fordítani, a szükséges. Engem ez tudna megvédeni.
*Ez is hatalom. Na nem nyers erő és kardforgatás, nem is mágia.*
- El persze. Nem félek tőled. Nem azért, mert ne tudnál azokkal bántani, *Bök a fejével a falnak döntött fegyverekre* - De itt a helyem melletted. Neked pedig mellettem.
*Végül hátradől, s elfekszik, úgy nézi a feketeséget, hogy hogyan is érzi magát egy ilyen új perspektíva megismerése után.*
//Új nap virrad//
*Lehet, hogy már alig érzi a lábait, de ez nem zavarja, mert nem gondol rá. Most csak annyi van, hogy végre olyannal folytat párbeszédet, aki mintha új kapukat nyitna meg az elméjében. Inspirálja és mégis valami végtelenül kedves érzést ad a lelkének. Mintha mindig is erre vágyott volna, csak nem tudott róla.
Próbálja elképzelni, hogy mekkora vívódás lehet ez a belső harc a lánynak, de csak úgy talál utat ehhez az érzéshez, hogy magára gondol. Amikor neki volt pokol minden magával eltöltött idő, mert tudta, hogy mindenhol szeretne lenni, csak ott, ahol van nem. Persze a két történet nem hasonlít egymásra, de valahogy szeretné átérezni. Pedig ő mindent hideg és tiszta fejjel szeretne látni, nem pedig ennyire bevonódva. Na de itt nem is tudományról van szó, hanem igazi kötelékről.
Hamar összeáll a kép, amikor elkezdi kifejteni, hogy mi is lehet ez az egy fejben két lakó történet. Utat talál hozzá az eddigi meg nem értés, és mindent megmagyaráz. Ezt ki is fejti és egyre inkább belelendül, mikor tudatosul, hogy Norit érdekli amit mond és lát is benne fantáziát.*
- Igen, sikerült jól elbújnod. Mert... így van egy részed, aki nem érzi ezt a fájdalmat. Talán meg kéne figyelned, mikor bújik elő.
*Aztán felkel az öléből a lány, szinte hideg a helye, olyan jól odaillett.*
- Igazad van, szerintem is jobb, ha tudsz róla. Mert akkor megérted, hogy mi történik.
*A fáradtság kezd rá is rátelepedni, de még bírja. Olyan, mintha nem szeretne elaludni, mert akkor reggel nem tudja, mire ébred... arra, hogy van egy barátnője, vagy a hűlt helyére?*
- Lehetséges, hogy van. *Bólogat. Miért is ne lehetne? Szívesen segítene kideríteni ezt.* - Amikor magyarázatra talál egy ilyen helyzet, mint ez, hogy nem érted mi történik, az már önmagában nagy segítség. Tudod... ezért kutatok én efféle dolgokat. Hogy összeálljon a kép. Hogy egyszer majd talán, ha eleget tanultam, tudjak máson segíteni vagy... *Le akarja nyelni a mondat végét, de hát ki másnak valljon színt, ha nem Norinak?* - Vagy a javamra fordítani, a szükséges. Engem ez tudna megvédeni.
*Ez is hatalom. Na nem nyers erő és kardforgatás, nem is mágia.*
- El persze. Nem félek tőled. Nem azért, mert ne tudnál azokkal bántani, *Bök a fejével a falnak döntött fegyverekre* - De itt a helyem melletted. Neked pedig mellettem.
*Végül hátradől, s elfekszik, úgy nézi a feketeséget, hogy hogyan is érzi magát egy ilyen új perspektíva megismerése után.*
6972. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-25 21:41:05
Üzenet elküldve: 2024-01-25 21:41:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Az egész éjszakát el tudná tölteni Mai ölében fekve, mert kényelmes így, finom érzés a simogatása és biztonságban is érzi magát, de tudja, hogy nem maradhatnak így, mert Mai számára kényelmetlen volna, már ha nem lesz egyre inkább kényelmetlen maga Nori társasága a számára. Fel van rá készülve, hogy a lány még ma éjszaka elmenekül a szobából, de szeretné, ha nem így lenne.*
- Rosszul, rettenetesen rosszul. Olyan érzés, mintha állandóan le kéne fognom saját magamat, hogy ne csináljak semmi rosszat.
*Szóval egy állandó harc az élete, akkor is ha épp nincs semmilyen csata vagy háború körülötte, és bizony a lelki vivódások a legtöbbször sokkal nehezebbek és fárasztóbbak, mint bármilyen fizikai megmérettetés. Ezért is szokott Nori minden estére nagyon kimerülni, most is látszik rajta, hogy már félig alszik, de így legalább nem stresszel a hülye gondolatok miatt, amikkel az agya szórakozik vele. Viszont, mikor Mai belekezd a magyarázatba, az kirángatja a félálomból, ugyanis olyan megközelítést hall a problémáját illetően, amilyet még soha. Sehol egy isten, sehol egy átok említése, csak puszta logika, okok és következmények összefüggése, amiről a lány beszél.*
- Tudod, ez a magyarázat nagyon is illik rám. Sok dolog történt velem, amit nem akartam, és rossz volt. Előfordult az is, hogy tényleg csak el akartam bújni az egész világ elől. Lehet, hogy sikerült túlságosan is jól elbújnom?
*Ezt is képes viccesen felfogni, pedig Mai szavain hallatszik, hogy komoly dologról van szót, amit hirtelen nem is tudja, hogyan tálaljon a feketeség számára, pedig őt nem bántja a válasz, hisz ő kérdezett, és a válasz ugyan meglepő, de annál jobban tetszik neki. Nem neveti ki Mait egyáltalán, eltökélten viszonozza a tekintetét, mikor ránéz.*
- Folytasd! *kérleli lelkesen, és miközben hallgatja Mait, már próbál is magában párhuzamot vonni a hallottak és a saját története között.*
- Én ismerem a másikat. Legalábbis Lilt. Szerintem az óriási baj lenne, ha nem tudnék róla, mert akkor nem tudnám kordában tartani. Lehet, hogy nem csak ő van, hanem még más is?
*Ő eddig egy, a testét megszállt démonnak hitte az elméjében lakozó Lilt, de most kiderül, hogy ő is Nori egy része, amitől talán meg kéne ijednie, de valahogy mégis örül neki.
Végül most már felül Mai öléből, így talán megmenti szegény lány lábait attól, hogy teljesen elzsibbadjanak.*
- Mondd, ezek után el mersz majd aludni mellettem? Nem akarom, hogy félj, és emiatt ne tudd kipihenni magad, szóval, ha úgy gondolod, kivehetek egy másik szobát…
//Új nap virrad//
*Az egész éjszakát el tudná tölteni Mai ölében fekve, mert kényelmes így, finom érzés a simogatása és biztonságban is érzi magát, de tudja, hogy nem maradhatnak így, mert Mai számára kényelmetlen volna, már ha nem lesz egyre inkább kényelmetlen maga Nori társasága a számára. Fel van rá készülve, hogy a lány még ma éjszaka elmenekül a szobából, de szeretné, ha nem így lenne.*
- Rosszul, rettenetesen rosszul. Olyan érzés, mintha állandóan le kéne fognom saját magamat, hogy ne csináljak semmi rosszat.
*Szóval egy állandó harc az élete, akkor is ha épp nincs semmilyen csata vagy háború körülötte, és bizony a lelki vivódások a legtöbbször sokkal nehezebbek és fárasztóbbak, mint bármilyen fizikai megmérettetés. Ezért is szokott Nori minden estére nagyon kimerülni, most is látszik rajta, hogy már félig alszik, de így legalább nem stresszel a hülye gondolatok miatt, amikkel az agya szórakozik vele. Viszont, mikor Mai belekezd a magyarázatba, az kirángatja a félálomból, ugyanis olyan megközelítést hall a problémáját illetően, amilyet még soha. Sehol egy isten, sehol egy átok említése, csak puszta logika, okok és következmények összefüggése, amiről a lány beszél.*
- Tudod, ez a magyarázat nagyon is illik rám. Sok dolog történt velem, amit nem akartam, és rossz volt. Előfordult az is, hogy tényleg csak el akartam bújni az egész világ elől. Lehet, hogy sikerült túlságosan is jól elbújnom?
*Ezt is képes viccesen felfogni, pedig Mai szavain hallatszik, hogy komoly dologról van szót, amit hirtelen nem is tudja, hogyan tálaljon a feketeség számára, pedig őt nem bántja a válasz, hisz ő kérdezett, és a válasz ugyan meglepő, de annál jobban tetszik neki. Nem neveti ki Mait egyáltalán, eltökélten viszonozza a tekintetét, mikor ránéz.*
- Folytasd! *kérleli lelkesen, és miközben hallgatja Mait, már próbál is magában párhuzamot vonni a hallottak és a saját története között.*
- Én ismerem a másikat. Legalábbis Lilt. Szerintem az óriási baj lenne, ha nem tudnék róla, mert akkor nem tudnám kordában tartani. Lehet, hogy nem csak ő van, hanem még más is?
*Ő eddig egy, a testét megszállt démonnak hitte az elméjében lakozó Lilt, de most kiderül, hogy ő is Nori egy része, amitől talán meg kéne ijednie, de valahogy mégis örül neki.
Végül most már felül Mai öléből, így talán megmenti szegény lány lábait attól, hogy teljesen elzsibbadjanak.*
- Mondd, ezek után el mersz majd aludni mellettem? Nem akarom, hogy félj, és emiatt ne tudd kipihenni magad, szóval, ha úgy gondolod, kivehetek egy másik szobát…
6971. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-25 21:16:40
Üzenet elküldve: 2024-01-25 21:16:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*A válasz az, amire számított is legbelül. Kissé lassabban veszi a levegőt, mintha csak bent akarná tartani. Azért ezek olyan információk, amiket nem hall nap, mint nap az ember és főleg nem olyanról, aki éppen mellette, vagyis inkább rajta fekszik. Beleharap alsó ajkába és egy picit elgondolkodik. Talán csak erre a néhány másodpercre áll meg a keze, ami a fekete hajat simogatja. Lejátszódik egy röpke harc benne. Mégpedig az a gondolat harcol, hogy neki ebből még baja lesz, azzal, hogy ez nem érdekli igazán, mert végre közel érezheti magát valakihez. Az utóbbi nyert. Így hát keze is tovább halad, mert valamiért ezt súgja a szíve.*
- Ez... Ezt te hogy viseled?
*Már nem tudja, hogy költői-e a kérdés, akar-e rá választ. Persze tudni szeretné, de az is lehet, hogy ennyi egyszerre elég. Több minden szakadt rá ebben a kevés időben, amióta a szobában vannak ketten, mint bármikor. Még meg kell küzdenie az újdonsággal. Pedig vele semmi nem történt, vajon Norinak milyen küzdelem lehet ez?
A következő kérdés kevésbé okoz neki fejtörést, erről már sokat olvasott. Talán így még jobban összeáll a kép, hogy miért is olyan a lány amilyen és miért olyan könnyű így belevinnie ennek a rendkívül kegyes istenségnek a játszmáiba.*
- Ha valakivel akarata ellenére nehéz dolgok történnek. Jaj. Hogyan fogalmazzak? *Nagy levegőt vesz és megpróbál nem túl kacifántos lenni, valamint úgy beszélni, hogy akkor is értse a lány, ha nem teljesen hiszi igaznak a rá eső részt.* - Szóval, ha valakinek olyan élményei vannak, amiket igazából nem is akart, de megtett... Vagy megtettek vele, akkor az elméje... nos szétszakad, hogy a sérült rész elmenekülhessen, hogy ne emlékezzen, amíg a másik jelen van.
*Most kékjeivel a lány szemébe néz, hogy egyáltalán folytassa-e, vagy simán arcba röhögik.* - Hogy a szomorú rész ne mindig érezze, hogy fáj. Nem biztos, hogy veled pont ez és pont így történik, de... lehet benne valami. Van, hogy tudnak ezek a részek egymásról, van, hogy nem. Van akinek teljesen eltűnik az egyik. És van akinek nem két, hanem több szilánkra törik. Már vannak ilyen feljegyzések, de teljesen nem tisztázott. *Nem szívesen tenné hozzá, hogy ezt leginkább a legőrültebbeknél figyelték meg, mert számára Nori egyáltalán nem az. Ez egy jó felismerés neki is, kicsit talán a nézetein is formál.
Egy pillanatra megijed, amikor végigmondja ezt az egészet. Nem szeretné, hogy ez a gondolatmenet rosszul érintse a lányt és azt sem tudja, hogy fel volt-e arra készülve, hogy valaki ilyet mondjon neki.Elfelejti visszafogni az arcát, így teljesen jól látható rajta az érzelem.*
//Új nap virrad//
*A válasz az, amire számított is legbelül. Kissé lassabban veszi a levegőt, mintha csak bent akarná tartani. Azért ezek olyan információk, amiket nem hall nap, mint nap az ember és főleg nem olyanról, aki éppen mellette, vagyis inkább rajta fekszik. Beleharap alsó ajkába és egy picit elgondolkodik. Talán csak erre a néhány másodpercre áll meg a keze, ami a fekete hajat simogatja. Lejátszódik egy röpke harc benne. Mégpedig az a gondolat harcol, hogy neki ebből még baja lesz, azzal, hogy ez nem érdekli igazán, mert végre közel érezheti magát valakihez. Az utóbbi nyert. Így hát keze is tovább halad, mert valamiért ezt súgja a szíve.*
- Ez... Ezt te hogy viseled?
*Már nem tudja, hogy költői-e a kérdés, akar-e rá választ. Persze tudni szeretné, de az is lehet, hogy ennyi egyszerre elég. Több minden szakadt rá ebben a kevés időben, amióta a szobában vannak ketten, mint bármikor. Még meg kell küzdenie az újdonsággal. Pedig vele semmi nem történt, vajon Norinak milyen küzdelem lehet ez?
A következő kérdés kevésbé okoz neki fejtörést, erről már sokat olvasott. Talán így még jobban összeáll a kép, hogy miért is olyan a lány amilyen és miért olyan könnyű így belevinnie ennek a rendkívül kegyes istenségnek a játszmáiba.*
- Ha valakivel akarata ellenére nehéz dolgok történnek. Jaj. Hogyan fogalmazzak? *Nagy levegőt vesz és megpróbál nem túl kacifántos lenni, valamint úgy beszélni, hogy akkor is értse a lány, ha nem teljesen hiszi igaznak a rá eső részt.* - Szóval, ha valakinek olyan élményei vannak, amiket igazából nem is akart, de megtett... Vagy megtettek vele, akkor az elméje... nos szétszakad, hogy a sérült rész elmenekülhessen, hogy ne emlékezzen, amíg a másik jelen van.
*Most kékjeivel a lány szemébe néz, hogy egyáltalán folytassa-e, vagy simán arcba röhögik.* - Hogy a szomorú rész ne mindig érezze, hogy fáj. Nem biztos, hogy veled pont ez és pont így történik, de... lehet benne valami. Van, hogy tudnak ezek a részek egymásról, van, hogy nem. Van akinek teljesen eltűnik az egyik. És van akinek nem két, hanem több szilánkra törik. Már vannak ilyen feljegyzések, de teljesen nem tisztázott. *Nem szívesen tenné hozzá, hogy ezt leginkább a legőrültebbeknél figyelték meg, mert számára Nori egyáltalán nem az. Ez egy jó felismerés neki is, kicsit talán a nézetein is formál.
Egy pillanatra megijed, amikor végigmondja ezt az egészet. Nem szeretné, hogy ez a gondolatmenet rosszul érintse a lányt és azt sem tudja, hogy fel volt-e arra készülve, hogy valaki ilyet mondjon neki.Elfelejti visszafogni az arcát, így teljesen jól látható rajta az érzelem.*
6970. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-25 20:43:55
Üzenet elküldve: 2024-01-25 20:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Egyáltalán nem zavarja, hogy Mai ennyit kérdez, sőt, számított rá, mert még neki is sok kérdése lenne azzal kapcsolatban, hogy mi történt vele valójában, nemhogy valakinek, aki nem volt ott, nem élte át az istennővel való találkozást.*
- Igen… Igen… *Erősíti meg egymás után, hogy bizony a Drasszéra Gorra a benne lévő sötétségből táplálkozik, és ha éhes, akkor nyugtalan is. Azt is jól gondolja Mai, hogy ölnie kell azért, hogy táplálja az entitást, illetve nem feltétlenül, de az a legegyszerűbb módja. Nyilván így azt is könnyű kitalálni, hogy nem csak az a két élet szárad Nori kezén, amiről eddig mesélt.
Arra azért kíváncsi lenne, hogy mi motiválja vajon Mait abban, hogy megismerje az ő lelkét, kis elzárt világát. Vajon tényleg ő érdekli, vagy csak a tudásvágya hajtja? Igazából teljesen mindegy, legalább valakinek mesélhet úgy, hogy nem kihasználni akarja a képességeit, hanem pusztán kíváncsi. A sajnálkozásra pedig egyáltalán nincs ok, számára kellemes ez az őszinte beszélgetés.*
- Nem, a hangokhoz egyáltalán nincs köze a viperának. *Engedi le közben a kezét, ha Mai eleget nézegette már a karkötőjét.* Azokat azelőtt is hallottam, hogy őt megkaptam. Egy másik Norihoz tartoznak. Én Lil-nek neveztem el. Ő az, aki ölni akar és bántani másokat. Idya és a félisten is azt akarták, hogy ne harcoljak ellene, engedjem szabadon, és ő legyen az igazi Nori.
*Majdnem sikerült is ezt elérniük. Addig mindenképp eljutottak, hogy ne féljen használni Lil gondolatait, képességeit, vérszomját és kegyetlenségét, ha épp arra van szükség. Most sem riadna vissza, és szorult helyzetekben valószínűleg ő venné át az irányítást, de azt nem szeretné, hogy véglegesen átvegye felette az uralmat, és a kedves, aranyos Nori végleg elvesszen valahol az elméje mélyében.*
- Szerinted mi ez, Mai? Mi van velem, amiért úgy érzem, hogy… nem vagyok egyedül a fejemben?
*Kérdezi a lányt, mert, ha valaki, akkor ő biztosan tud valami magyarázatot adni neki erre, ami logikusabb annál, hogy az istenek szórakoznak vele, vagy az elnyomott, igazi énje szólongatja őt, amit szabadjára kéne engedni.*
//Új nap virrad//
*Egyáltalán nem zavarja, hogy Mai ennyit kérdez, sőt, számított rá, mert még neki is sok kérdése lenne azzal kapcsolatban, hogy mi történt vele valójában, nemhogy valakinek, aki nem volt ott, nem élte át az istennővel való találkozást.*
- Igen… Igen… *Erősíti meg egymás után, hogy bizony a Drasszéra Gorra a benne lévő sötétségből táplálkozik, és ha éhes, akkor nyugtalan is. Azt is jól gondolja Mai, hogy ölnie kell azért, hogy táplálja az entitást, illetve nem feltétlenül, de az a legegyszerűbb módja. Nyilván így azt is könnyű kitalálni, hogy nem csak az a két élet szárad Nori kezén, amiről eddig mesélt.
Arra azért kíváncsi lenne, hogy mi motiválja vajon Mait abban, hogy megismerje az ő lelkét, kis elzárt világát. Vajon tényleg ő érdekli, vagy csak a tudásvágya hajtja? Igazából teljesen mindegy, legalább valakinek mesélhet úgy, hogy nem kihasználni akarja a képességeit, hanem pusztán kíváncsi. A sajnálkozásra pedig egyáltalán nincs ok, számára kellemes ez az őszinte beszélgetés.*
- Nem, a hangokhoz egyáltalán nincs köze a viperának. *Engedi le közben a kezét, ha Mai eleget nézegette már a karkötőjét.* Azokat azelőtt is hallottam, hogy őt megkaptam. Egy másik Norihoz tartoznak. Én Lil-nek neveztem el. Ő az, aki ölni akar és bántani másokat. Idya és a félisten is azt akarták, hogy ne harcoljak ellene, engedjem szabadon, és ő legyen az igazi Nori.
*Majdnem sikerült is ezt elérniük. Addig mindenképp eljutottak, hogy ne féljen használni Lil gondolatait, képességeit, vérszomját és kegyetlenségét, ha épp arra van szükség. Most sem riadna vissza, és szorult helyzetekben valószínűleg ő venné át az irányítást, de azt nem szeretné, hogy véglegesen átvegye felette az uralmat, és a kedves, aranyos Nori végleg elvesszen valahol az elméje mélyében.*
- Szerinted mi ez, Mai? Mi van velem, amiért úgy érzem, hogy… nem vagyok egyedül a fejemben?
*Kérdezi a lányt, mert, ha valaki, akkor ő biztosan tud valami magyarázatot adni neki erre, ami logikusabb annál, hogy az istenek szórakoznak vele, vagy az elnyomott, igazi énje szólongatja őt, amit szabadjára kéne engedni.*
6969. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-25 17:54:34
Üzenet elküldve: 2024-01-25 17:54:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nehéz lenne megfogalmazni, hogy milyen érzések is tombolnak benne. De minden abszurdum mellett, valami megmagyarázhatatlan nyugodtság is hatalmába keríti, amikor az ölébe fekszik Nori. Olyan más így hallgatni őt. Persze ez néha tovaszáll, mert a mondatok, amik elhagyják a száját nagyon súlyosak. Megpróbál minden képkockát, amit lelki szemeivel lát, helyre tenni, de ez hol megy, hol kevésbé.
Annyi mindent olvasott már, de az, amiket most tud meg az egyikkel sem ér fel. Ezek túlmutatnak regényeken és filozofáláson. Talán ez az a rideg valóság, ami elől el akart menekülni mindig a könyvtár óvó négy fala közé? Ahonnan ő jött, ott is hallott mindenféle sötét mesét, de naiv kis lelkével mindig azt gondolta, hogy ezek csak kitalációk. Hiszen sosem találkozott még hasonló élménnyel sem.*
- Én tudom, hogy harcosnak neveltek, de még tapasztaltam ilyesmit. Jaj annyira el voltam bújva, hogy fogalmam sincs mi folyik a világban.
*Állapítja meg, s megrázza kicsit a fejét. Nem tudja nem elhinni már ezt a sok mindent, amit hall. A karkötőt nézi és próbálja elképzelni, hogy egy ilyen ékszernek mégis hogy lehet ekkora ereje. Hogy egy vipera hogyan tud beleköltözni egy lány testébe és hogyan tud úgy rátekeredni belülről, hogy már-már meg lehet szeretni a szorítását és elfogadni, hogy ez védelem. Mai jelen pillanatban még nem annak tartja, hanem valami szörnyűségnek, amit most nem fog kimondani.*
- Minél több sötétség van... benned?
*Kérdez vissza. Ez az információ sem tűnik úgy, mintha egy idilli élet reményéről szólna.*
- És éhes?
*Nem tölti el a félelem, pedig lehet, hogy nem ártana. Már több gyilkosságról is beszámolt a lány, és most kezdi azt hinni, hogy ezek emiatt vannak. Persze sok adat hiányzik még.
A nevetésre csak mosolyog. Neki cseppet sem marhaság ez az egész. Belecsöppent egy olyan életbe, aminek eddig a létezéséről sem tudott, most pedig ott fekszik az ölében minden gyermekeket riogató meséknek főszereplője. Pedig ő mégis mennyire megszerette.*
- Marhaságnak semmiképp nem marhaság. Sajnálom, ha sokat kérdezek, Nori, csak szeretném megérteni, hogy tudjam, mi zajlik benned... Amikor a hangokat hallottad, hogy bántani akarsz engem, azt is ő mondta? A vipera?
*Most kicsit ő nevet fel, butén érzi magát, ami elég ritkaság számba megy nála.*
- Tényleg sajnálom, minden kérdésem ostobaságnak hangozhat, de én nem voltam ott, nem tudhatom.
//Új nap virrad//
*Nehéz lenne megfogalmazni, hogy milyen érzések is tombolnak benne. De minden abszurdum mellett, valami megmagyarázhatatlan nyugodtság is hatalmába keríti, amikor az ölébe fekszik Nori. Olyan más így hallgatni őt. Persze ez néha tovaszáll, mert a mondatok, amik elhagyják a száját nagyon súlyosak. Megpróbál minden képkockát, amit lelki szemeivel lát, helyre tenni, de ez hol megy, hol kevésbé.
Annyi mindent olvasott már, de az, amiket most tud meg az egyikkel sem ér fel. Ezek túlmutatnak regényeken és filozofáláson. Talán ez az a rideg valóság, ami elől el akart menekülni mindig a könyvtár óvó négy fala közé? Ahonnan ő jött, ott is hallott mindenféle sötét mesét, de naiv kis lelkével mindig azt gondolta, hogy ezek csak kitalációk. Hiszen sosem találkozott még hasonló élménnyel sem.*
- Én tudom, hogy harcosnak neveltek, de még tapasztaltam ilyesmit. Jaj annyira el voltam bújva, hogy fogalmam sincs mi folyik a világban.
*Állapítja meg, s megrázza kicsit a fejét. Nem tudja nem elhinni már ezt a sok mindent, amit hall. A karkötőt nézi és próbálja elképzelni, hogy egy ilyen ékszernek mégis hogy lehet ekkora ereje. Hogy egy vipera hogyan tud beleköltözni egy lány testébe és hogyan tud úgy rátekeredni belülről, hogy már-már meg lehet szeretni a szorítását és elfogadni, hogy ez védelem. Mai jelen pillanatban még nem annak tartja, hanem valami szörnyűségnek, amit most nem fog kimondani.*
- Minél több sötétség van... benned?
*Kérdez vissza. Ez az információ sem tűnik úgy, mintha egy idilli élet reményéről szólna.*
- És éhes?
*Nem tölti el a félelem, pedig lehet, hogy nem ártana. Már több gyilkosságról is beszámolt a lány, és most kezdi azt hinni, hogy ezek emiatt vannak. Persze sok adat hiányzik még.
A nevetésre csak mosolyog. Neki cseppet sem marhaság ez az egész. Belecsöppent egy olyan életbe, aminek eddig a létezéséről sem tudott, most pedig ott fekszik az ölében minden gyermekeket riogató meséknek főszereplője. Pedig ő mégis mennyire megszerette.*
- Marhaságnak semmiképp nem marhaság. Sajnálom, ha sokat kérdezek, Nori, csak szeretném megérteni, hogy tudjam, mi zajlik benned... Amikor a hangokat hallottad, hogy bántani akarsz engem, azt is ő mondta? A vipera?
*Most kicsit ő nevet fel, butén érzi magát, ami elég ritkaság számba megy nála.*
- Tényleg sajnálom, minden kérdésem ostobaságnak hangozhat, de én nem voltam ott, nem tudhatom.
6968. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-25 14:16:46
Üzenet elküldve: 2024-01-25 14:16:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Mai szavai úgy csengenek a fülében, mintha valami megmagyarázhatatlan, nem e világi lény ismételgetné azokat tovább a fejében egyre hangosabban és hangosabban.*
~Ezt te akartad…? Tényleg megéri…? Megéri egy ilyen alku…?~
*Nagyon is fontos kérdések ezek. Lehet, hogy Mai pontosan tudja, mennyire fontosak, és direkt ültetett bogarakat a feketeség fülébe. Nori hangulata tényleg most már másodpercről-másodpercre változik. Hol rémült, hol nyugodt, hol csak, mint egy aranyos kisbaba, úgy fekszik barátnője ölében, miközben a meglepően kellemes simogatását élvezi. Szereti, ha a haját piszkálják, az valamiért olyan nagyon jó érzés…*
- Nem szó szerint akartam, de elfogadtam. Abban a helyzetben pedig megérte, igen. Egy olyan csatába készültünk, ahol az esélyek nem mellettünk szóltak, a győzelem csak Sa'Tereth segítségével volt lehetséges.
*Ha végül részt vettek volna a Thargok elleni harcban, hogy teljesítsék Idya küldetését, lehet, hogy a vipera már rég nem lenne Norival, mert nagy eséllyel megölték volna a lányt. Az is lehet, hogy nem is egyszer, hanem kétszer, akkor pedig egyáltalán nem lehetne ma itt. Így viszont, hogy elmenekült Idya mellől még mielőtt Thargarodba érhettek volna, a kígyó vele maradt minden előnyével és hátrányával együtt.*
- Szoktam érezni, igen. Én beszélek és hozzá, de ő ritkán válaszol. Akkor szokott nagyon mozgolódni, ha éhes. Nézd! *Azzal Mai felé nyújtja a csuklóját, hogy ha akarja, megérinthesse a kígyó mintázatú karperecet, de valószínűleg semmi különöset nem fog érezni, csak egy sima, különlegesebb díszítésű karkötőnek tűnhet.*
- Úgy hívják, hogy a Drasszéra Gorra. Fekete viperát jelent. A gazdatestben rejlő sötétségből táplálkozik. Minél több van belőle, ő annál nyugodtabb, és annál kevésbé akar bántani engem.
*Ahogy erről mesél, lelki szemei előtt megjelenik a félistennő a nehéz páncéljában és a csatabárdjával, ami akkora volt, hogy nemhogy egy nő, semmilyen halandó nem lett volna képes még megmozdítani sem, de Yillith fél kézzel, könnyedén mozgatta.
Eszébe jutnak a démon azon szavai is, hogy ha a karkötő megsérül, vagy lekerül Nori kezéről, akkor a vipera elhagyja őt. Ezt az apró részletet viszont nem említi meg Mainak. Egyrészt azért, mert igazából nem akar megválni az entitástól, mert a halhatatlanság továbbra is túl csábító, másrészt fél a következményeitől. Yillith annyit mondott, hogy elhagyja őt a lény, ha leveszi az ékszert, de hogy mi fog utána történni, azt nem tudja.*
- Marhaságokat beszélek, mi? *nevet fel kissé játékosan, még mindig a lány ölében pihenve.*
//Új nap virrad//
*Mai szavai úgy csengenek a fülében, mintha valami megmagyarázhatatlan, nem e világi lény ismételgetné azokat tovább a fejében egyre hangosabban és hangosabban.*
~Ezt te akartad…? Tényleg megéri…? Megéri egy ilyen alku…?~
*Nagyon is fontos kérdések ezek. Lehet, hogy Mai pontosan tudja, mennyire fontosak, és direkt ültetett bogarakat a feketeség fülébe. Nori hangulata tényleg most már másodpercről-másodpercre változik. Hol rémült, hol nyugodt, hol csak, mint egy aranyos kisbaba, úgy fekszik barátnője ölében, miközben a meglepően kellemes simogatását élvezi. Szereti, ha a haját piszkálják, az valamiért olyan nagyon jó érzés…*
- Nem szó szerint akartam, de elfogadtam. Abban a helyzetben pedig megérte, igen. Egy olyan csatába készültünk, ahol az esélyek nem mellettünk szóltak, a győzelem csak Sa'Tereth segítségével volt lehetséges.
*Ha végül részt vettek volna a Thargok elleni harcban, hogy teljesítsék Idya küldetését, lehet, hogy a vipera már rég nem lenne Norival, mert nagy eséllyel megölték volna a lányt. Az is lehet, hogy nem is egyszer, hanem kétszer, akkor pedig egyáltalán nem lehetne ma itt. Így viszont, hogy elmenekült Idya mellől még mielőtt Thargarodba érhettek volna, a kígyó vele maradt minden előnyével és hátrányával együtt.*
- Szoktam érezni, igen. Én beszélek és hozzá, de ő ritkán válaszol. Akkor szokott nagyon mozgolódni, ha éhes. Nézd! *Azzal Mai felé nyújtja a csuklóját, hogy ha akarja, megérinthesse a kígyó mintázatú karperecet, de valószínűleg semmi különöset nem fog érezni, csak egy sima, különlegesebb díszítésű karkötőnek tűnhet.*
- Úgy hívják, hogy a Drasszéra Gorra. Fekete viperát jelent. A gazdatestben rejlő sötétségből táplálkozik. Minél több van belőle, ő annál nyugodtabb, és annál kevésbé akar bántani engem.
*Ahogy erről mesél, lelki szemei előtt megjelenik a félistennő a nehéz páncéljában és a csatabárdjával, ami akkora volt, hogy nemhogy egy nő, semmilyen halandó nem lett volna képes még megmozdítani sem, de Yillith fél kézzel, könnyedén mozgatta.
Eszébe jutnak a démon azon szavai is, hogy ha a karkötő megsérül, vagy lekerül Nori kezéről, akkor a vipera elhagyja őt. Ezt az apró részletet viszont nem említi meg Mainak. Egyrészt azért, mert igazából nem akar megválni az entitástól, mert a halhatatlanság továbbra is túl csábító, másrészt fél a következményeitől. Yillith annyit mondott, hogy elhagyja őt a lény, ha leveszi az ékszert, de hogy mi fog utána történni, azt nem tudja.*
- Marhaságokat beszélek, mi? *nevet fel kissé játékosan, még mindig a lány ölében pihenve.*
6967. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-24 19:40:24
Üzenet elküldve: 2024-01-24 19:40:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Sokkal fontosabb ez az egész Norinak, mint hitte. A fontostól is fontosabb. Tudta és érezte, de most valami oknál fogja megfagyott ereiben a vér és ebből tudja, hogy ezt komolyan kell venni. Olyan hidegek lettek tagjai hirtelen, mintha még mindig a főtéren ülnének a padon. Persze meg tudja magyarázni: ez az egész helyzet félelmetes. Ami a legrosszabb az egészben, hogy egy pillanatra sem félti magát, de a lányt és az elméjének állapotát rettenetesen.*
- Értem! Nem lesz közöm hozzá!
*Még a nevet sem akarja kimondani, mintha csak azzal is tetézné a helyzetet. Egyre jobban szorít a mellkasa, ahogy végignézi a másik reakcióit és ingadozásait. Mint aki minden pár másodperc után teljesen más valaki lenne.*
- Itt vagyok...
*Suttogja megnyugtatásul, s úgy helyezkedik, hogy az ölébe bújhasson a barátnője, majd elkezdi simogatni a haját. Finoman, ritmusosan, mintha csak el akarná űzni minden kételyét.
Nemrég még azt ígérte, hogy meg fogja védeni Mait, de most mégis azt érzi, hogy neki kell megvédenie őt. Persze nem kardokkal, hanem azzal, hogy ott lesz neki mindig amikor szükség van rá. Csak a fejét rázza meg, a kérdésre, jelezve, hogy nem, nem bántotta. Furcsa szomorúság költözik most a szívébe, talán most érzi életében először azt, hogy annyira fontos neki valaki, hogy az sem számít, hogy veszélyben van mellette. Jól egymásra találtak.*
- De... ezt te akartad?
*Nem szeretne értetlennek tűnni, de homályos az amit mesél a leány. Érthető minden szó, de hogy mi vezetett ide, az nagyon érdekli. Miért is kötne bárki egy ilyen üzletet, ha ennyire retteg? A halhatatlanság mit sem ér, ha félelemben kell minden pillanatát eltölteni. Hisz az istenekben, csak nem köti hozzá egyikhez sem magát. Talán éppen ezért. Mert ha ez a vipera valóban beköltözött Nori testébe, és nem pedig az elméjének torz szüleménye az egész, akkor tényleg nem akarja, hogy valaha is köze legyen hozzájuk. Éppen elég lesz néznie, hogy mit tesz ez az egész a lánnyal.*
- Megéri egy ilyen alku? Lehet... nem tudom.
*Elmereng egy pillanatra, de próbál nem sokáig gondolkozni, hogy osztatlan figyelme Norié maradjon. Azt nem tudhatja, hogy máskor is ennyire fél-e a lány, vagy csak az újdonsült barátságuk ébresztette fel benne, hogy van veszítenivaló, de érdeklődve hallgatja a történetet. Hirtelen kevesebb a szó, nem tudja annyira megfogalmazni még az érzéseit, csak sugározza, hogy ő tényleg itt akar maradni. Bármilyen hihetetlen és abszurd is ezt az egész, ahogy egymásba férkőztek.*
- Szoktad érezni ezt a... viperát? El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet.
*Vagy inkább nem meri elképzelni, a kis érintetlen lelkével, de az más kérdés.*
//Új nap virrad//
*Sokkal fontosabb ez az egész Norinak, mint hitte. A fontostól is fontosabb. Tudta és érezte, de most valami oknál fogja megfagyott ereiben a vér és ebből tudja, hogy ezt komolyan kell venni. Olyan hidegek lettek tagjai hirtelen, mintha még mindig a főtéren ülnének a padon. Persze meg tudja magyarázni: ez az egész helyzet félelmetes. Ami a legrosszabb az egészben, hogy egy pillanatra sem félti magát, de a lányt és az elméjének állapotát rettenetesen.*
- Értem! Nem lesz közöm hozzá!
*Még a nevet sem akarja kimondani, mintha csak azzal is tetézné a helyzetet. Egyre jobban szorít a mellkasa, ahogy végignézi a másik reakcióit és ingadozásait. Mint aki minden pár másodperc után teljesen más valaki lenne.*
- Itt vagyok...
*Suttogja megnyugtatásul, s úgy helyezkedik, hogy az ölébe bújhasson a barátnője, majd elkezdi simogatni a haját. Finoman, ritmusosan, mintha csak el akarná űzni minden kételyét.
Nemrég még azt ígérte, hogy meg fogja védeni Mait, de most mégis azt érzi, hogy neki kell megvédenie őt. Persze nem kardokkal, hanem azzal, hogy ott lesz neki mindig amikor szükség van rá. Csak a fejét rázza meg, a kérdésre, jelezve, hogy nem, nem bántotta. Furcsa szomorúság költözik most a szívébe, talán most érzi életében először azt, hogy annyira fontos neki valaki, hogy az sem számít, hogy veszélyben van mellette. Jól egymásra találtak.*
- De... ezt te akartad?
*Nem szeretne értetlennek tűnni, de homályos az amit mesél a leány. Érthető minden szó, de hogy mi vezetett ide, az nagyon érdekli. Miért is kötne bárki egy ilyen üzletet, ha ennyire retteg? A halhatatlanság mit sem ér, ha félelemben kell minden pillanatát eltölteni. Hisz az istenekben, csak nem köti hozzá egyikhez sem magát. Talán éppen ezért. Mert ha ez a vipera valóban beköltözött Nori testébe, és nem pedig az elméjének torz szüleménye az egész, akkor tényleg nem akarja, hogy valaha is köze legyen hozzájuk. Éppen elég lesz néznie, hogy mit tesz ez az egész a lánnyal.*
- Megéri egy ilyen alku? Lehet... nem tudom.
*Elmereng egy pillanatra, de próbál nem sokáig gondolkozni, hogy osztatlan figyelme Norié maradjon. Azt nem tudhatja, hogy máskor is ennyire fél-e a lány, vagy csak az újdonsült barátságuk ébresztette fel benne, hogy van veszítenivaló, de érdeklődve hallgatja a történetet. Hirtelen kevesebb a szó, nem tudja annyira megfogalmazni még az érzéseit, csak sugározza, hogy ő tényleg itt akar maradni. Bármilyen hihetetlen és abszurd is ezt az egész, ahogy egymásba férkőztek.*
- Szoktad érezni ezt a... viperát? El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet.
*Vagy inkább nem meri elképzelni, a kis érintetlen lelkével, de az más kérdés.*
6966. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-24 19:06:58
Üzenet elküldve: 2024-01-24 19:06:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ha nem uralkodott volna el rajta teljesen a félelem, ami egyébként egyértelműen látszik is az arcán, valószínűleg el is szégyellné magát, amiért ennyire Maiba fojtotta a szót. Szokatlanul sokat pislog, és szemei úgy járnak a teremben, mintha mindenhol a veszélyt keresné. Csak a lány érintése nyugtatja le valamennyire, ekkor már csak azokat a csodálatos kék íriszeket vizslatja.*
- Nem! Lehet! Közöd! Eeyr-hez! *Ismétli még magát rettegve, mert bár hallja a fél-elf szavait, miszerint ő nem is hisz az istenekben, és nem is tervez, nem tudja elégszer mondani a lényeget. Duplán rémisztő helyzet ez most szegény kis feketeségnek, mert attól is nagyon fél, hogy elveszíti új barátnőjét, a haláltól pedig még jobban.
Aztán, mintha hirtelen elvágnák azt a féktelen rémületet, Nori tekintete először érzelmektől mentesre vált, majd pár mély és tudatos lélegzetvétel hozza vissza Norit a valóságba.*
- Mai? *szólítja meg úgy a lányt, mintha fogalma sem lenne, hogy mi történt az utóbbi pár percben. Fáradtan, de megnyugodva dől bele a másik ölébe, onnan pislog fel rá újra.*
- Ne haragudj, ugye nem bántottalak? *kérdezi kislányosan csilingelő, nyugodt hangján. Választ vár, de kérdés érkezik helyette, amire viszont számított. Kicsit gondolkodik, hogyan is fogalmazza meg mindazt röviden, ami történt vele.*
- Az egykori Tündérkertben történt… most már Vérkertnek nevezik. Sa'Tereth-et magát nem láttuk, de leküldte hozzánk az egyik félistenét. Illith… Yillith… valami ilyesmi neve volt, nem emlékszem rá pontosan. Ezt a karkötőt kaptam tőle… *emeli fel a kezét, hogy csuklóján megmutassa az ékszert.* Aztán képzelj el egy… egy kígyót. Ez a kígyó a bőröm alá mászott, azt mondták, ajándék a sötét nagyúrtól. Amíg velem van, ha az életem forogna kockán, ő segít nekem, aztán eltűnik. Csodásan hangzik, de… mindenhol van egy de… *Forgatja a kezét, mintha csak azt nézné, hogy mikor mozdul meg bőre alatt a vipera, de nem történik ilyesmi.*
- Ha olyasmit teszek, ami nem tetszik Sa'Terethnek, a kígyó meg fog ölni engem. Azt pedig mind tudjuk, hogy mi nem fog neki tetszeni. Bármi, ami Eeyr talpnyalóihoz köthető. Ez van, érted már? *Kíváncsian pillant ismét az őt hallgató szemekbe.* Ez egy üzlet, a halhatatlanságnak ez volt az ára.
*Próbálja a tőle telhető legérthetőbben és leghitelesebben elmesélni a történetet, de még mindig nem biztos abban, hogy Mai hinni fog neki. Miért is hinne? Az előbb mondta el, hogy ő nem hisz az istenekben, így elég abszurd lehet neki a történet, de hát… ha egyszer ez az igazság?*
//Új nap virrad//
*Ha nem uralkodott volna el rajta teljesen a félelem, ami egyébként egyértelműen látszik is az arcán, valószínűleg el is szégyellné magát, amiért ennyire Maiba fojtotta a szót. Szokatlanul sokat pislog, és szemei úgy járnak a teremben, mintha mindenhol a veszélyt keresné. Csak a lány érintése nyugtatja le valamennyire, ekkor már csak azokat a csodálatos kék íriszeket vizslatja.*
- Nem! Lehet! Közöd! Eeyr-hez! *Ismétli még magát rettegve, mert bár hallja a fél-elf szavait, miszerint ő nem is hisz az istenekben, és nem is tervez, nem tudja elégszer mondani a lényeget. Duplán rémisztő helyzet ez most szegény kis feketeségnek, mert attól is nagyon fél, hogy elveszíti új barátnőjét, a haláltól pedig még jobban.
Aztán, mintha hirtelen elvágnák azt a féktelen rémületet, Nori tekintete először érzelmektől mentesre vált, majd pár mély és tudatos lélegzetvétel hozza vissza Norit a valóságba.*
- Mai? *szólítja meg úgy a lányt, mintha fogalma sem lenne, hogy mi történt az utóbbi pár percben. Fáradtan, de megnyugodva dől bele a másik ölébe, onnan pislog fel rá újra.*
- Ne haragudj, ugye nem bántottalak? *kérdezi kislányosan csilingelő, nyugodt hangján. Választ vár, de kérdés érkezik helyette, amire viszont számított. Kicsit gondolkodik, hogyan is fogalmazza meg mindazt röviden, ami történt vele.*
- Az egykori Tündérkertben történt… most már Vérkertnek nevezik. Sa'Tereth-et magát nem láttuk, de leküldte hozzánk az egyik félistenét. Illith… Yillith… valami ilyesmi neve volt, nem emlékszem rá pontosan. Ezt a karkötőt kaptam tőle… *emeli fel a kezét, hogy csuklóján megmutassa az ékszert.* Aztán képzelj el egy… egy kígyót. Ez a kígyó a bőröm alá mászott, azt mondták, ajándék a sötét nagyúrtól. Amíg velem van, ha az életem forogna kockán, ő segít nekem, aztán eltűnik. Csodásan hangzik, de… mindenhol van egy de… *Forgatja a kezét, mintha csak azt nézné, hogy mikor mozdul meg bőre alatt a vipera, de nem történik ilyesmi.*
- Ha olyasmit teszek, ami nem tetszik Sa'Terethnek, a kígyó meg fog ölni engem. Azt pedig mind tudjuk, hogy mi nem fog neki tetszeni. Bármi, ami Eeyr talpnyalóihoz köthető. Ez van, érted már? *Kíváncsian pillant ismét az őt hallgató szemekbe.* Ez egy üzlet, a halhatatlanságnak ez volt az ára.
*Próbálja a tőle telhető legérthetőbben és leghitelesebben elmesélni a történetet, de még mindig nem biztos abban, hogy Mai hinni fog neki. Miért is hinne? Az előbb mondta el, hogy ő nem hisz az istenekben, így elég abszurd lehet neki a történet, de hát… ha egyszer ez az igazság?*
6965. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-24 17:11:22
Üzenet elküldve: 2024-01-24 17:11:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Bármennyire is azt gondolta, hogy az ő kis meséi nem elég érdekesek, most hasonlóan érez. Nagyon szívesen beszélne tovább önfeledten és nevetgélne, minthogy azt érezze, hogy Nori teljesen más dimenzióba került. A tehetetlenség mardossa, mert bár ezerszer hagyták már figyelmen kívül a szavait, soha nem olyanok tették ezt, akikre rá merte bízni magát. Amolyan szokványos helyzet volt, hogy elkalandoznak mellette és nem veszik komolyan a tudományos hablatyot. Persze tudja, hogy itt nem erről van szó, de mivel ehhez van szokva, nehezen űzi el a gondolatokat a fejéből.
A mosakodás leginkább pótcselekvés most, mert különben azon kéne agyalnia, hogy hogyan rendezze karjait, lábát, merre biccentse a fejét, ebben a furcsa helyzetben.
Nagyot sóhajt, amikor kiböki a lány, hogy "jót" válaszolt. Valahol érezte, hogy ezen sok múlhat, de soha többé nem fogja eljátszani azt, hogy más, mint ami. Legalábbis az ilyen kapcsolatokban nem.
Lassan visszasétál az ágyhoz, és szorosan Nori mellé helyezkedik el. Úgy hallgatja minden szavát.
Őrültnek nem nézi, és pontosan tudja, hogy az életben vannak dolgok, amikhez nem ért. Ilyen minden, ami az istenekhez kapcsolódik, de még a mágiához sem konyít annyit, hogy kételkedjen. Valamilyen mágikus jelenségnek gondolja azt, amit most hall. Azt nem tudná mondani, hogy maradéktalanul elhiszi, de nem hazugságnak véli, pusztán csak idegen neki a halhatatlanság kérdés. Persze csak akkor lehet belőle tudós, ha minden eshetőséget számba vesz és nem sepri le azonnal.
Már talán beszélne, de nem vág közbe. Végighallgat minden mondatot, amíg azt nem érzi, hogy válaszolhat és először a legfontosabbra felel.*
- Ezt megígérhetem.
*Mondaná, hogy kizárólag a lány miatt, de nem csak miatta. Tényleg nem szeretné, ha istenek korlátai között kéne léteznie.*
- Mint mondtam nem köteleződtem el és nem is tervezem. Ez nem nagy kérés tőlem Nori. Ha tudom, hogy valami téged bántana, vagy veszélybe sodorna, az az én életemben amúgy sem játszhat szerepet.
*Kezeivel végigsimít a lány karján, akaratlanul is cselekszik, mintha ezzel biztosítani akarná a válasza igazáról.*
- De szeretném, ha mesélnél erről az egészről, hogy megértsem, hogy mi történt veled. A vipera... a halhatatlanság és, hogy miért kell ennyire félned attól, hogy közöm lehet Eeyrhez. Én is megkedveltelek.
*Csak most engedi el a karját, valahogy a lányon felejtette. *
- Még az is lehet, hogy nem szabadna ennyire bíznom valakiben, akit néhány órája ismertem meg, de bíznom kell a saját döntéseimben.
*Ezt csak azért teszi hozzá, hogy őt se nézze őrültnek, hogy bármit bevesz, amit mesélnek neki. Most a zsigereiben érzi, hogy ez nem egy megtévesztés. És ha az lenne? Hát abból bizony nagyon sokat tanulna, még ha ki is szakadna a szíve, hogy a bolondját járatják vele. De ennek talán értelme sincs, semmi oka nem lenne a feketeségnek valótlant állítani.*
//Új nap virrad//
*Bármennyire is azt gondolta, hogy az ő kis meséi nem elég érdekesek, most hasonlóan érez. Nagyon szívesen beszélne tovább önfeledten és nevetgélne, minthogy azt érezze, hogy Nori teljesen más dimenzióba került. A tehetetlenség mardossa, mert bár ezerszer hagyták már figyelmen kívül a szavait, soha nem olyanok tették ezt, akikre rá merte bízni magát. Amolyan szokványos helyzet volt, hogy elkalandoznak mellette és nem veszik komolyan a tudományos hablatyot. Persze tudja, hogy itt nem erről van szó, de mivel ehhez van szokva, nehezen űzi el a gondolatokat a fejéből.
A mosakodás leginkább pótcselekvés most, mert különben azon kéne agyalnia, hogy hogyan rendezze karjait, lábát, merre biccentse a fejét, ebben a furcsa helyzetben.
Nagyot sóhajt, amikor kiböki a lány, hogy "jót" válaszolt. Valahol érezte, hogy ezen sok múlhat, de soha többé nem fogja eljátszani azt, hogy más, mint ami. Legalábbis az ilyen kapcsolatokban nem.
Lassan visszasétál az ágyhoz, és szorosan Nori mellé helyezkedik el. Úgy hallgatja minden szavát.
Őrültnek nem nézi, és pontosan tudja, hogy az életben vannak dolgok, amikhez nem ért. Ilyen minden, ami az istenekhez kapcsolódik, de még a mágiához sem konyít annyit, hogy kételkedjen. Valamilyen mágikus jelenségnek gondolja azt, amit most hall. Azt nem tudná mondani, hogy maradéktalanul elhiszi, de nem hazugságnak véli, pusztán csak idegen neki a halhatatlanság kérdés. Persze csak akkor lehet belőle tudós, ha minden eshetőséget számba vesz és nem sepri le azonnal.
Már talán beszélne, de nem vág közbe. Végighallgat minden mondatot, amíg azt nem érzi, hogy válaszolhat és először a legfontosabbra felel.*
- Ezt megígérhetem.
*Mondaná, hogy kizárólag a lány miatt, de nem csak miatta. Tényleg nem szeretné, ha istenek korlátai között kéne léteznie.*
- Mint mondtam nem köteleződtem el és nem is tervezem. Ez nem nagy kérés tőlem Nori. Ha tudom, hogy valami téged bántana, vagy veszélybe sodorna, az az én életemben amúgy sem játszhat szerepet.
*Kezeivel végigsimít a lány karján, akaratlanul is cselekszik, mintha ezzel biztosítani akarná a válasza igazáról.*
- De szeretném, ha mesélnél erről az egészről, hogy megértsem, hogy mi történt veled. A vipera... a halhatatlanság és, hogy miért kell ennyire félned attól, hogy közöm lehet Eeyrhez. Én is megkedveltelek.
*Csak most engedi el a karját, valahogy a lányon felejtette. *
- Még az is lehet, hogy nem szabadna ennyire bíznom valakiben, akit néhány órája ismertem meg, de bíznom kell a saját döntéseimben.
*Ezt csak azért teszi hozzá, hogy őt se nézze őrültnek, hogy bármit bevesz, amit mesélnek neki. Most a zsigereiben érzi, hogy ez nem egy megtévesztés. És ha az lenne? Hát abból bizony nagyon sokat tanulna, még ha ki is szakadna a szíve, hogy a bolondját járatják vele. De ennek talán értelme sincs, semmi oka nem lenne a feketeségnek valótlant állítani.*
6964. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-22 21:23:03
Üzenet elküldve: 2024-01-22 21:23:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Őszintén szólva sokkal szívesebben faggatná még Mait a magassarkúról, vagy a pórul járt udvarlóiról. Arról, hogy ha majd együtt kiöltöznek, akkor lesznek-e magasított sarkak a szettben, merthogy Norinak ez is egy első találkozás volna az említett “kínzóeszközökkel”, de sajnos nem megy.
Gondolatait elárasztja az aggodalom, a félelem és egy kicsit a harag is, mert rájön, hogy ő mégsem annyira szabad, mint amennyire az akar lenni. Még a válaszainak sincs sok értelme, amiket közben ad Mai szavaira, tényleg teljesen máshol jár az esze.*
- Nem is tudod, mennyire jó hír, hogy ezt mondod. *Nagy kő esik le a szívéről, mikor a lány kijelenti, hogy ő nem foglalkozik istenekkel. Fel is ül az ágyban, törökülésben foglal helyet, és magában vívódva egy ideig csak csendben figyeli Mait, így az utóbbi kérdésére érkező válasz is késik egy-két percet.*
- Azért fontos, mert… ahj, Mai, kapaszkodj meg, mert most olyat mondok neked, hogy ha eddig nem gondoltál őrültnek, hát akkor most annak fogsz!
*Előre hajol az ágyon, továbbra is törökülésben ül, de most már a karjain támaszkodik, hogy kicsit közelebb kerüljön a tekintete a másikéhoz, majd folytatja.*
- Jelenleg halhatatlan vagyok, Mai. A testemben van egy… vipera. Egy ajándék volt Sa'Tereth félistenétől. Megvéd engem mindentől. Azonban ez nem egy áldás, hanem egy átok. *Sóhajt egy nagyot, nem gondolta, hogy valaha is hátrányként fog tekinteni az entitás jelenlétére.* Nem számít igazából, hogy miben hiszel, én leszarom, ha őszinte akarok lenni, de ha Eeyr üdvöskéje lennél, nem lehetnénk barátok, mert veszélyben lenne az életem.
*A legjobb döntés, ha minden lapját kijátssza Mainak, és hagyja, hogy az igazság tudatában szabadon döntsön a fél-elf arról, elmenekül-e, amíg el tud, vagy vállalja a Nori barátságával járó kockázatokat. Bár, jelen esetben neki nem kell kockáztatnia semmit.*
- Ígérj meg nekem valamit, ha velem akarsz maradni! Cserébe én is megígérem, hogy soha többé nem várok el tőled mást, de messziről kerüld el Eeyrt! Ha nem teszed, akkor… akkor az életemmel játszol… mert megkedveltelek.
*Szegény lány nem tehet semmiről, és Nori kifejezetten borzalmasan érzi magát, hogy elvárásokat kell támasztania vele szemben, ha egymással akarnak maradni, de muszáj. Neki sincs más választása, és bármennyire is kedvelte meg őt ilyen rövid idő alatt, az életét még nem kockáztatná érte.
A vallomás után továbbra is félelemmel tele várja a választ. Vajon hogy dönt most Mai? Elfogadja ezt az apró feltételt, vagy a szabadságvágya van annyira erős, hogy emiatt mégse akarja őt? A döntés végül is most is teljes mértékben az övé…*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Őszintén szólva sokkal szívesebben faggatná még Mait a magassarkúról, vagy a pórul járt udvarlóiról. Arról, hogy ha majd együtt kiöltöznek, akkor lesznek-e magasított sarkak a szettben, merthogy Norinak ez is egy első találkozás volna az említett “kínzóeszközökkel”, de sajnos nem megy.
Gondolatait elárasztja az aggodalom, a félelem és egy kicsit a harag is, mert rájön, hogy ő mégsem annyira szabad, mint amennyire az akar lenni. Még a válaszainak sincs sok értelme, amiket közben ad Mai szavaira, tényleg teljesen máshol jár az esze.*
- Nem is tudod, mennyire jó hír, hogy ezt mondod. *Nagy kő esik le a szívéről, mikor a lány kijelenti, hogy ő nem foglalkozik istenekkel. Fel is ül az ágyban, törökülésben foglal helyet, és magában vívódva egy ideig csak csendben figyeli Mait, így az utóbbi kérdésére érkező válasz is késik egy-két percet.*
- Azért fontos, mert… ahj, Mai, kapaszkodj meg, mert most olyat mondok neked, hogy ha eddig nem gondoltál őrültnek, hát akkor most annak fogsz!
*Előre hajol az ágyon, továbbra is törökülésben ül, de most már a karjain támaszkodik, hogy kicsit közelebb kerüljön a tekintete a másikéhoz, majd folytatja.*
- Jelenleg halhatatlan vagyok, Mai. A testemben van egy… vipera. Egy ajándék volt Sa'Tereth félistenétől. Megvéd engem mindentől. Azonban ez nem egy áldás, hanem egy átok. *Sóhajt egy nagyot, nem gondolta, hogy valaha is hátrányként fog tekinteni az entitás jelenlétére.* Nem számít igazából, hogy miben hiszel, én leszarom, ha őszinte akarok lenni, de ha Eeyr üdvöskéje lennél, nem lehetnénk barátok, mert veszélyben lenne az életem.
*A legjobb döntés, ha minden lapját kijátssza Mainak, és hagyja, hogy az igazság tudatában szabadon döntsön a fél-elf arról, elmenekül-e, amíg el tud, vagy vállalja a Nori barátságával járó kockázatokat. Bár, jelen esetben neki nem kell kockáztatnia semmit.*
- Ígérj meg nekem valamit, ha velem akarsz maradni! Cserébe én is megígérem, hogy soha többé nem várok el tőled mást, de messziről kerüld el Eeyrt! Ha nem teszed, akkor… akkor az életemmel játszol… mert megkedveltelek.
*Szegény lány nem tehet semmiről, és Nori kifejezetten borzalmasan érzi magát, hogy elvárásokat kell támasztania vele szemben, ha egymással akarnak maradni, de muszáj. Neki sincs más választása, és bármennyire is kedvelte meg őt ilyen rövid idő alatt, az életét még nem kockáztatná érte.
A vallomás után továbbra is félelemmel tele várja a választ. Vajon hogy dönt most Mai? Elfogadja ezt az apró feltételt, vagy a szabadságvágya van annyira erős, hogy emiatt mégse akarja őt? A döntés végül is most is teljes mértékben az övé…*
6963. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-22 20:53:13
Üzenet elküldve: 2024-01-22 20:53:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nem gondolta volna, hogy ezen a lány nevetni fog, bár visszaemlékezve tényleg komikus helyzet volt. Főleg, mikor sértődötten őt hagyta ott a férfi, nem pedig fordítva. Minden ilyen helyzetben pontosan tudta, hogy nagyon jól döntött, amikor különféle praktikákkal elhajtotta a próbálkozókat.* - Naná. Kínzóeszköz. Még most is fáj a lábam, ha rá gondolok. De nem jársz messze, ez tánc közben megtörtént. Mással. Nos, ő sem tetszett. *Sóhajt fel, de most nem keserűen. Most lehet az a magas sarok sem kínozná annyira, mint akkor. Jó ezt tudni, tényleg szabadabb minden.*
-Meglep?
*Éppen tápászkodott fel volna, hogy ős is felfrissítse magát, de visszaereszkedik és féloldalasan fekve, könyökén támaszkodva nézi végig Nori furcsa reakcióit és azt, hogy egy kis ideig, mintha nem vele lenne, hanem a saját gondolataiba merül. Persze ez megengedhető, neki is volt néhány ilyen pillanata, de ez kissé komorabbnak tűnik. Mintha fogalma sem lenne arról, hogy mit is mondott neki. Ez csak azért frusztrálja, mert gondolja, hogy nem azért történik, mert nem érdekli a feketeséget eléggé a mondandója, hanem inkább mert valami belekúszott az elméjébe. *
- Igen, pontosan ezt mondtam.
*Valahogy most nem érzi, hogy tovább kellene fejtegetnie a dolgot, mert bár megrázva magát a lány újra visszatér a beszélgetésükbe, nem érzi, hogy e pillanatban befogadó lenne. Mi sem biztosítja jobban erről, mint az, hogy a játékos örömét egy határozott mozdulattal lesepri.
A kérdés nem gondolkoztatja el, de nem érti igazán miért is olyan fontos ez most. Ez is olyan része lehet Norinak, amit még nem ismer, mert ha nem így lenne, akkor tudná, hogy miért is változott hirtelen.*
- Nos, én sosem foglalkoztam istenekkel.
*Mondata után úgy dönt, hogy feláll és ő is végre megmosakszik és rendbe teszi egy kicsit magát. Kényelmetlen volt neki ez a pár pillanat, mert nem tudja mi történt.*
- Hiszem, hogy vannak. De nem köteleződtem el. Én a tudományt szeretem. Ott minden isten tisztelője alkothat. És olyan is, aki nem hisz. *Öblíti le kissé fáradt szemeit, arcát, majd úgy, kissé vizesen néz rá a lányra.* - Miért fontos ez? *Hangja, most a szokásosnál neki is komorabb. Nem haragos egy szemernyit sem, csak szeretné ő is tisztázni, hogy mi is történik éppen.*
-
//Új nap virrad//
*Nem gondolta volna, hogy ezen a lány nevetni fog, bár visszaemlékezve tényleg komikus helyzet volt. Főleg, mikor sértődötten őt hagyta ott a férfi, nem pedig fordítva. Minden ilyen helyzetben pontosan tudta, hogy nagyon jól döntött, amikor különféle praktikákkal elhajtotta a próbálkozókat.* - Naná. Kínzóeszköz. Még most is fáj a lábam, ha rá gondolok. De nem jársz messze, ez tánc közben megtörtént. Mással. Nos, ő sem tetszett. *Sóhajt fel, de most nem keserűen. Most lehet az a magas sarok sem kínozná annyira, mint akkor. Jó ezt tudni, tényleg szabadabb minden.*
-Meglep?
*Éppen tápászkodott fel volna, hogy ős is felfrissítse magát, de visszaereszkedik és féloldalasan fekve, könyökén támaszkodva nézi végig Nori furcsa reakcióit és azt, hogy egy kis ideig, mintha nem vele lenne, hanem a saját gondolataiba merül. Persze ez megengedhető, neki is volt néhány ilyen pillanata, de ez kissé komorabbnak tűnik. Mintha fogalma sem lenne arról, hogy mit is mondott neki. Ez csak azért frusztrálja, mert gondolja, hogy nem azért történik, mert nem érdekli a feketeséget eléggé a mondandója, hanem inkább mert valami belekúszott az elméjébe. *
- Igen, pontosan ezt mondtam.
*Valahogy most nem érzi, hogy tovább kellene fejtegetnie a dolgot, mert bár megrázva magát a lány újra visszatér a beszélgetésükbe, nem érzi, hogy e pillanatban befogadó lenne. Mi sem biztosítja jobban erről, mint az, hogy a játékos örömét egy határozott mozdulattal lesepri.
A kérdés nem gondolkoztatja el, de nem érti igazán miért is olyan fontos ez most. Ez is olyan része lehet Norinak, amit még nem ismer, mert ha nem így lenne, akkor tudná, hogy miért is változott hirtelen.*
- Nos, én sosem foglalkoztam istenekkel.
*Mondata után úgy dönt, hogy feláll és ő is végre megmosakszik és rendbe teszi egy kicsit magát. Kényelmetlen volt neki ez a pár pillanat, mert nem tudja mi történt.*
- Hiszem, hogy vannak. De nem köteleződtem el. Én a tudományt szeretem. Ott minden isten tisztelője alkothat. És olyan is, aki nem hisz. *Öblíti le kissé fáradt szemeit, arcát, majd úgy, kissé vizesen néz rá a lányra.* - Miért fontos ez? *Hangja, most a szokásosnál neki is komorabb. Nem haragos egy szemernyit sem, csak szeretné ő is tisztázni, hogy mi is történik éppen.*
-
6962. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-22 20:23:58
Üzenet elküldve: 2024-01-22 20:23:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Hát már hogy a fenében ne lenne izgalmas számára, hogy hogyan szúrt ki Mai a körülötte lévőkkel, csakhogy ne kelljen az elvárásoknak megfelelően viselkednie. Még csak ez érdekli igazán, és a történet végül murisabb, mint gondolta.
Ahogy Mai mesél, bizony észreveszi a tekintetében azt a csíntalanságot, amit keresett. Látja rajta, hogy élvezte felgyújtani a kérőjét, még ha komoly baj nem is lett belőle, azt az önelégült, játékos vigyort nem lehet elrejteni.*
- Ez nagyon tetszik! *felnevet.* A tűzzel játszik, aki téged akar. Amúgy én a helyedben még a lábára is léptem volna a magassarkúval, mert tuti, hogy abba gyömöszöltek téged. A kisasszonyokkal mindig azt csinálják az ilyen vacsorákon.
*Közben kiönti a mosdótálból a vizet, mert az annyira fekete lett, hogy Mainak már biztos nem lesz jó, ha esetleg ő is mosakodni szeretne. Kicseréli neki tisztára, majd utána visszadől az ágyra, ahonnan holnap reggelig már nem is nagyon tervez kimászni.*
- Meglep, hogy ezt mondod, de legyen. Keressük együtt önmagunkat! De csak… óvatosan…
*Kicsit valamiért ijedtnek tűnik hirtelen. A plafont bámulja a hátán fekve, jobb karját a magasba emeli, és tenyerét ökölbe szorítja, majd kiengedi, majd újra ökölbe szorítja…*
~Te átkozott vipera. Remélem, hogy nem akadályozol meg abban, hogy Mai a…~
*Még gondolataiban sem meri kimondani, hogy azt szeretné, ha a barátja lenne. Jól tudja, ha akár véletlenül is olyat tesz, amivel elárulja Sa'Terethet, akkor az entitás meg fogja ölni. Nagyon kell vigyáznia, hogy miként viselkedik akár Maival, míg nem ismeri ki teljesen.*
- Hm? *Elkalandoztak a gondolatai, így kicsit meg kell ráznia a fejét, mikor Mai ismét hozzászól, és pár pillanatba bele is telik, mire felfogja, hogy mit mondott neki.*
- Tessék? Ne tűnjek el a… feketében? *Ezt hirtelen értelmezni sem tudja, de valamiért jól esnek neki a lány szavai. Mintha csak azt mondta volna, hogy ne akarjon elbújni, vagy rejtőzködni vagy esetleg másnak adni magát, mint aki, mert ő így is el fogja fogadni őt.
A közös kiöltözés hallatán pedig csak még lelkesebb lesz a lány, de Norit az előbbi gondolatai nem hagyják nyugodni, muszáj tisztázniuk valamit, mielőtt ő a vipera miatt a vesztébe rohanna. Így nagyot sóhajt, majd Mai boldogságát komoly hangsúllyal szakítja félbe.*
- Mai, tisztáznunk kell valamit. Te… hiszel az istenekben? Ha igen, melyikben?
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.22 20:39:32
//Új nap virrad//
*Hát már hogy a fenében ne lenne izgalmas számára, hogy hogyan szúrt ki Mai a körülötte lévőkkel, csakhogy ne kelljen az elvárásoknak megfelelően viselkednie. Még csak ez érdekli igazán, és a történet végül murisabb, mint gondolta.
Ahogy Mai mesél, bizony észreveszi a tekintetében azt a csíntalanságot, amit keresett. Látja rajta, hogy élvezte felgyújtani a kérőjét, még ha komoly baj nem is lett belőle, azt az önelégült, játékos vigyort nem lehet elrejteni.*
- Ez nagyon tetszik! *felnevet.* A tűzzel játszik, aki téged akar. Amúgy én a helyedben még a lábára is léptem volna a magassarkúval, mert tuti, hogy abba gyömöszöltek téged. A kisasszonyokkal mindig azt csinálják az ilyen vacsorákon.
*Közben kiönti a mosdótálból a vizet, mert az annyira fekete lett, hogy Mainak már biztos nem lesz jó, ha esetleg ő is mosakodni szeretne. Kicseréli neki tisztára, majd utána visszadől az ágyra, ahonnan holnap reggelig már nem is nagyon tervez kimászni.*
- Meglep, hogy ezt mondod, de legyen. Keressük együtt önmagunkat! De csak… óvatosan…
*Kicsit valamiért ijedtnek tűnik hirtelen. A plafont bámulja a hátán fekve, jobb karját a magasba emeli, és tenyerét ökölbe szorítja, majd kiengedi, majd újra ökölbe szorítja…*
~Te átkozott vipera. Remélem, hogy nem akadályozol meg abban, hogy Mai a…~
*Még gondolataiban sem meri kimondani, hogy azt szeretné, ha a barátja lenne. Jól tudja, ha akár véletlenül is olyat tesz, amivel elárulja Sa'Terethet, akkor az entitás meg fogja ölni. Nagyon kell vigyáznia, hogy miként viselkedik akár Maival, míg nem ismeri ki teljesen.*
- Hm? *Elkalandoztak a gondolatai, így kicsit meg kell ráznia a fejét, mikor Mai ismét hozzászól, és pár pillanatba bele is telik, mire felfogja, hogy mit mondott neki.*
- Tessék? Ne tűnjek el a… feketében? *Ezt hirtelen értelmezni sem tudja, de valamiért jól esnek neki a lány szavai. Mintha csak azt mondta volna, hogy ne akarjon elbújni, vagy rejtőzködni vagy esetleg másnak adni magát, mint aki, mert ő így is el fogja fogadni őt.
A közös kiöltözés hallatán pedig csak még lelkesebb lesz a lány, de Norit az előbbi gondolatai nem hagyják nyugodni, muszáj tisztázniuk valamit, mielőtt ő a vipera miatt a vesztébe rohanna. Így nagyot sóhajt, majd Mai boldogságát komoly hangsúllyal szakítja félbe.*
- Mai, tisztáznunk kell valamit. Te… hiszel az istenekben? Ha igen, melyikben?
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.22 20:39:32
6961. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-22 19:05:50
Üzenet elküldve: 2024-01-22 19:05:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Már-már szégyenli, hogy ilyesmire válaszolnia kell, mert pontosan tudja, hogy nem túl izgalmas. Bár valakinek pont az az izgalmas, ami neki annyira utálatos volt. Egy kis mesének talán elmegy, de hát ha ennyire érdeklődik, miért is ne beszélhetne róla. Itt legalább nem lesz ítélkezés tárgya.*
-Öhm... Egyszer... *Nevet fel, majd magába is fojtja, mert nem szeret igazán más kárán mulatni.* - Egyszer elhívtak egy vacsorára. Igazából nagyon jóképű volt a fiú... De arról beszélt nekem, hogy a tudás nem nőknek való. És hogy nem is érti, miért nem vagyok olyan, mint a nővérem, akkor nem kéne nekem könyörögni, hanem már az övé lennék. *Látni, hogy azért ebben nincs annyira otthon, nem biztos, hogy teljesen értette amikor az "övé" szót használta a férfi, de éppen elég sértő volt így is. * - És megragadta a kezem, hogy magához húzzon, én pedig "véletlenül" meglöktem a gyertyát az asztalon. Kicsit... megégett az ingujja. De csak kicsit. *Húzódik egyenes vonalra a szája. Kancsó víz általában található az asztalon, így nem sikerült felgyújtania a férj-jelöltjét, de szívesen látta volna égni...egy kicsit. Most ettől a gondolattól meg is hőköl. Pislog párat, hogy ez miért is járt a fejében.*
- Köszönöm! *Sokat jelent neki ez a mondat, hogy büszke rá Nori. Soha senki nem volt rá az, minden tette csak szégyenteljesnek számított.
Figyeli tovább és hallgatja a lányt, mikor magáról beszél. Szinte ég a mellkasa, annyira buzog benne a vágy, hogy mindent tudjanak egymásról. Hihetetlen katartikus érzés, hogy nyílt lehet, akkor is, ha néha elnyomja ezt a szorongása.*
- Tudod én is azt szeretném megtudni ki vagyok. Talán együtt megtudjuk mind a ketten. *Naiv talán, de hisz abban, amit most mondott. Mindkettejüknek lehetősége nyílt arra, hogy megkereshessék önmagukat, és legyen az bármilyen, majd elfogadhatják egymásban és magukban is. Szerinte ez hatalmas dolog.*
- A sötétbe bizony bele lehet olvadni. Pont ott nem vesznek észre. Lehet onnan kéne kimozdulni. Ma is milyen jól jött. De jól áll neked, ez kétségtelen. De ne tűnj el benne, ha épp nem kell eltűnnöd.
*Mosolyog, tényleg nem tudja visszafogni a rezdüléseit. Nem tudja mit hoz még az élet, de most úgy érzi jó útra lépett ahhoz, hogy igazán elkezdődjön.*
- Az nagyon jó lenne! Szeretném.
*Csattan fel, kissé hangosabban, mint ahogy eddig beszélt. Nem is érti miért örül ennyire ennek, de még egy dolog, amit együtt csinálhatnak.*
//Új nap virrad//
*Már-már szégyenli, hogy ilyesmire válaszolnia kell, mert pontosan tudja, hogy nem túl izgalmas. Bár valakinek pont az az izgalmas, ami neki annyira utálatos volt. Egy kis mesének talán elmegy, de hát ha ennyire érdeklődik, miért is ne beszélhetne róla. Itt legalább nem lesz ítélkezés tárgya.*
-Öhm... Egyszer... *Nevet fel, majd magába is fojtja, mert nem szeret igazán más kárán mulatni.* - Egyszer elhívtak egy vacsorára. Igazából nagyon jóképű volt a fiú... De arról beszélt nekem, hogy a tudás nem nőknek való. És hogy nem is érti, miért nem vagyok olyan, mint a nővérem, akkor nem kéne nekem könyörögni, hanem már az övé lennék. *Látni, hogy azért ebben nincs annyira otthon, nem biztos, hogy teljesen értette amikor az "övé" szót használta a férfi, de éppen elég sértő volt így is. * - És megragadta a kezem, hogy magához húzzon, én pedig "véletlenül" meglöktem a gyertyát az asztalon. Kicsit... megégett az ingujja. De csak kicsit. *Húzódik egyenes vonalra a szája. Kancsó víz általában található az asztalon, így nem sikerült felgyújtania a férj-jelöltjét, de szívesen látta volna égni...egy kicsit. Most ettől a gondolattól meg is hőköl. Pislog párat, hogy ez miért is járt a fejében.*
- Köszönöm! *Sokat jelent neki ez a mondat, hogy büszke rá Nori. Soha senki nem volt rá az, minden tette csak szégyenteljesnek számított.
Figyeli tovább és hallgatja a lányt, mikor magáról beszél. Szinte ég a mellkasa, annyira buzog benne a vágy, hogy mindent tudjanak egymásról. Hihetetlen katartikus érzés, hogy nyílt lehet, akkor is, ha néha elnyomja ezt a szorongása.*
- Tudod én is azt szeretném megtudni ki vagyok. Talán együtt megtudjuk mind a ketten. *Naiv talán, de hisz abban, amit most mondott. Mindkettejüknek lehetősége nyílt arra, hogy megkereshessék önmagukat, és legyen az bármilyen, majd elfogadhatják egymásban és magukban is. Szerinte ez hatalmas dolog.*
- A sötétbe bizony bele lehet olvadni. Pont ott nem vesznek észre. Lehet onnan kéne kimozdulni. Ma is milyen jól jött. De jól áll neked, ez kétségtelen. De ne tűnj el benne, ha épp nem kell eltűnnöd.
*Mosolyog, tényleg nem tudja visszafogni a rezdüléseit. Nem tudja mit hoz még az élet, de most úgy érzi jó útra lépett ahhoz, hogy igazán elkezdődjön.*
- Az nagyon jó lenne! Szeretném.
*Csattan fel, kissé hangosabban, mint ahogy eddig beszélt. Nem is érti miért örül ennyire ennek, de még egy dolog, amit együtt csinálhatnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7134-7153