Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-05 14:33:41
Üzenet elküldve: 2020-09-05 14:33:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az emeleten//
//Sebesült a házban//
//érintőlegesen Nosztalgiázva//
*Már a nyelvén van a válasz arról, hogy az ő kikötői tapasztalatai alapján milyenek is a kalózok, de úgy dönt, inkább hallgat és csak mosolyog Arja kamaszosan romantikus elképzelésein. Valószínűtlenül távolinak tűnik az az idő, amikor még Yeza is merengett efféléken. A lányok már csak ilyenek: elragadják őket a hősszerelmes mesék. Ebben egy követ fújnak. Ahogy Yeza sejti, egyikük se a csöpögősen tökéletes történetekért lelkesedik, hanem inkább a kalandokkal tűzdelt, fordulatos fajtákért. Mert mit ér egy jóképű férfi, ha nem lengi körül az izgalom pezsdítő varázsa?*
- A Báró? *vigyorodik el a wegtoreni lány a felvetésen.* - Azt mondod? *Tenyere mögé rejti a kuncogást, és körbe is pillant gyorsan, nehogy bajba kerüljenek egy avatatlan harmadik miatt.* - És a Báró Úr is tart szeretőt? *érdeklődik suttogóra fogva, és pajkos mosollyal folyik bele a játékba* - Mint egy rendes kalóz? Talán többet is? Vagy ahhoz túl elfoglalt? *böki oldalba Arját, akár egy hasonszőrű cserfes kamaszlány. De ha már szeretők, a témába vágva az egyik távolabbi vendégszoba ajtaja mögül félreérthetetlen hangok szűrődnek ki. Az üzekedés nem ismeretlen e falaknak, Yeza pedig nem olyan fajta, aki zavarba jönne az ilyesmitől, de Arjára való tekintettel ezúttal megköszörüli a torkát és megpróbál egérutat találni a helyzetből.*
- Mit szólnál, ha mutatnék pár fogást a tőröddel, mielőtt elindultok. Adja az ég, hogy ne lásd még hasznát, de ki tudja, mikor kellhet *vonja meg a vállát.* - Reméljük, még addig Aztyannal is tudsz majd beszélni, hátha talál mást a dologra.
*Jó lenne, ha a vörös lány maradhatna még. Jót tenne Yezának is.*
- Ahogy láttam, odalent pincében csinos kis placc van a gyakorláshoz. Új? Mert egy bordélyba kevéssé tudnám elképzelni. Bár... *ingatja a fejét* - egyeseknek olykor elég egyediek tudnak lenni az igényei. *Szemérmesség nélkül somolyog a dolog felett, de nem szeretne túlságosan belecsúszni a témába.* - Na? Mit mondasz? Ezek meg csak meglesznek. Talán nem is akarják, hogy zargassák őket. Majd szólnak Xavinak, ha valami baj van.
//Sebesült a házban//
//érintőlegesen Nosztalgiázva//
*Már a nyelvén van a válasz arról, hogy az ő kikötői tapasztalatai alapján milyenek is a kalózok, de úgy dönt, inkább hallgat és csak mosolyog Arja kamaszosan romantikus elképzelésein. Valószínűtlenül távolinak tűnik az az idő, amikor még Yeza is merengett efféléken. A lányok már csak ilyenek: elragadják őket a hősszerelmes mesék. Ebben egy követ fújnak. Ahogy Yeza sejti, egyikük se a csöpögősen tökéletes történetekért lelkesedik, hanem inkább a kalandokkal tűzdelt, fordulatos fajtákért. Mert mit ér egy jóképű férfi, ha nem lengi körül az izgalom pezsdítő varázsa?*
- A Báró? *vigyorodik el a wegtoreni lány a felvetésen.* - Azt mondod? *Tenyere mögé rejti a kuncogást, és körbe is pillant gyorsan, nehogy bajba kerüljenek egy avatatlan harmadik miatt.* - És a Báró Úr is tart szeretőt? *érdeklődik suttogóra fogva, és pajkos mosollyal folyik bele a játékba* - Mint egy rendes kalóz? Talán többet is? Vagy ahhoz túl elfoglalt? *böki oldalba Arját, akár egy hasonszőrű cserfes kamaszlány. De ha már szeretők, a témába vágva az egyik távolabbi vendégszoba ajtaja mögül félreérthetetlen hangok szűrődnek ki. Az üzekedés nem ismeretlen e falaknak, Yeza pedig nem olyan fajta, aki zavarba jönne az ilyesmitől, de Arjára való tekintettel ezúttal megköszörüli a torkát és megpróbál egérutat találni a helyzetből.*
- Mit szólnál, ha mutatnék pár fogást a tőröddel, mielőtt elindultok. Adja az ég, hogy ne lásd még hasznát, de ki tudja, mikor kellhet *vonja meg a vállát.* - Reméljük, még addig Aztyannal is tudsz majd beszélni, hátha talál mást a dologra.
*Jó lenne, ha a vörös lány maradhatna még. Jót tenne Yezának is.*
- Ahogy láttam, odalent pincében csinos kis placc van a gyakorláshoz. Új? Mert egy bordélyba kevéssé tudnám elképzelni. Bár... *ingatja a fejét* - egyeseknek olykor elég egyediek tudnak lenni az igényei. *Szemérmesség nélkül somolyog a dolog felett, de nem szeretne túlságosan belecsúszni a témába.* - Na? Mit mondasz? Ezek meg csak meglesznek. Talán nem is akarják, hogy zargassák őket. Majd szólnak Xavinak, ha valami baj van.
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-04 20:17:26
Üzenet elküldve: 2020-09-04 20:17:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
//Az emeleten//
//Yeza - közjáték//
*Egyelőre senki nem nyit ajtót a kopogásra, csak ott ácsorognak, így Arja odasúgja halkan Yezának:*
- Ebben vannak. Hallottam hogy valamit beszélnek. A másik az üres.
- Az a férfi szerintem egy kalóz. *állapítja még meg továbbra is suttogva, várva, hogy valaki végre ajtót nyisson.*
- Biztosan üldözik! Az ellenségei! Ez a nő meg a szeretője... *itt azért kicsit elbizonytalanodik a lány hangja, mert akkor ugye vajon miért kértek két szobát? De ezt az apró problémát Arja hamar elhessegeti. ~Biztosan a seb miatt. Nyugalmat akar neki.~*
- A báró is tisztára olyan, nem? *sugdos tovább.* - Mint egy kalóz. *Persze Arja szerint maga Yeza is olyan. Legalábbis a lány egyáltalán nem lepődne meg, ha kiderülne Yezáról valami ilyesmi. Hogy kalózokkal paktált Wegtorenben. Lehet, hogy pont azért hozza elő, és kerülgeti annyira ezt a témát. Mert akkor Yeza igenis ért a fegyverekhez, meg a tőrökhöz. Akkor pedig igazán megtaníthatná őt is néhány dologra!*
//Az emeleten//
//Yeza - közjáték//
*Egyelőre senki nem nyit ajtót a kopogásra, csak ott ácsorognak, így Arja odasúgja halkan Yezának:*
- Ebben vannak. Hallottam hogy valamit beszélnek. A másik az üres.
- Az a férfi szerintem egy kalóz. *állapítja még meg továbbra is suttogva, várva, hogy valaki végre ajtót nyisson.*
- Biztosan üldözik! Az ellenségei! Ez a nő meg a szeretője... *itt azért kicsit elbizonytalanodik a lány hangja, mert akkor ugye vajon miért kértek két szobát? De ezt az apró problémát Arja hamar elhessegeti. ~Biztosan a seb miatt. Nyugalmat akar neki.~*
- A báró is tisztára olyan, nem? *sugdos tovább.* - Mint egy kalóz. *Persze Arja szerint maga Yeza is olyan. Legalábbis a lány egyáltalán nem lepődne meg, ha kiderülne Yezáról valami ilyesmi. Hogy kalózokkal paktált Wegtorenben. Lehet, hogy pont azért hozza elő, és kerülgeti annyira ezt a témát. Mert akkor Yeza igenis ért a fegyverekhez, meg a tőrökhöz. Akkor pedig igazán megtaníthatná őt is néhány dologra!*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-04 14:33:07
Üzenet elküldve: 2020-09-04 14:33:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy ő, úgy tűnik Mik sem igazán képes visszafogni szenvedélyét. Mondjuk erre már semmi nem is készteti őket, mióta kulcsra zárt ajtajának préselődve élvezik szobájának meghitt intimitását.
Az ing hamar lekerül a férfiről, hogy közvetlen utána Win is megszabadulhasson a mindinkább zavaróvá váló textiltől, mely ezúttal csupán egy akadály, mit leküzdve bőrén érezheti végre a másik felhevült testét. A kelleténél talán vadabb csókok nem, hogy zavarnák, csak még magasabb szintekre szítják sóvárgásának fokát, s készségesen tartja az iramot. A feneke alá markoló kéz váratlanul éri, bár ez mozdulataiban nem nyilvánul meg, lábai automatikusan fognak Mik derekára, ahogy karjait is a legnagyobb természetességgel kulcsolja nyaka köré.
Hihetetlenül pezsdítő az iram, mit a férfi diktál, úgy érzi, szinte felfalja, bekebelezi Mik szenvedélye, s képtelen nem odaadni magát annak kényére és kedvére. Nem érzi a késztetést arra, hogy kezébe vegye az irányítást, sőt, minden egyes rezdülésre készségesen reagál és mozdul úgy, ahogy azt a helyzet, s még inkább az élvezet megkívánja. Sajátja és persze Miké is.
A beteljesedés váratlan hamarsággal és intenzitással éri. Teljesen letaglózva annak erejétől terül el az ágyon, ahogy mindketten megélték katarzisukat, kipirultan, verejtéktől csillogó bőrrel, perceken keresztül pihegve még. Szemeit ő nem hunyja le, csupán a plafon sötétjébe bámul, míg gondolatai a gyönyör mámoros mezeiről visszatérnek elméjének egy elérhetőbb szférájába. Ha ez megtörtént, elégedettségtől ragyogó kékjeit lassan, vontatottan emeli a mellette fekvőre.
Ekkor szemléli csak meg igazán annak eddig csupán sejtett sérüléseit. Egészen idáig bele sem gondolt, hogy Miknek esetleg fájdalmai lehetnek. Lomhán az oldalára fordul, karját behajlítva fejét a tenyerén támasztja meg, míg másik kezét óvatosan indítja el a férfi egy borda körüli zúzódásának irányába.*
- Nem fáj? *Suttogja bele lágyan a csendbe, s ha nem állítják meg mozdulatát, gyengéden meg is érinti a célzott területet.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy ő, úgy tűnik Mik sem igazán képes visszafogni szenvedélyét. Mondjuk erre már semmi nem is készteti őket, mióta kulcsra zárt ajtajának préselődve élvezik szobájának meghitt intimitását.
Az ing hamar lekerül a férfiről, hogy közvetlen utána Win is megszabadulhasson a mindinkább zavaróvá váló textiltől, mely ezúttal csupán egy akadály, mit leküzdve bőrén érezheti végre a másik felhevült testét. A kelleténél talán vadabb csókok nem, hogy zavarnák, csak még magasabb szintekre szítják sóvárgásának fokát, s készségesen tartja az iramot. A feneke alá markoló kéz váratlanul éri, bár ez mozdulataiban nem nyilvánul meg, lábai automatikusan fognak Mik derekára, ahogy karjait is a legnagyobb természetességgel kulcsolja nyaka köré.
Hihetetlenül pezsdítő az iram, mit a férfi diktál, úgy érzi, szinte felfalja, bekebelezi Mik szenvedélye, s képtelen nem odaadni magát annak kényére és kedvére. Nem érzi a késztetést arra, hogy kezébe vegye az irányítást, sőt, minden egyes rezdülésre készségesen reagál és mozdul úgy, ahogy azt a helyzet, s még inkább az élvezet megkívánja. Sajátja és persze Miké is.
A beteljesedés váratlan hamarsággal és intenzitással éri. Teljesen letaglózva annak erejétől terül el az ágyon, ahogy mindketten megélték katarzisukat, kipirultan, verejtéktől csillogó bőrrel, perceken keresztül pihegve még. Szemeit ő nem hunyja le, csupán a plafon sötétjébe bámul, míg gondolatai a gyönyör mámoros mezeiről visszatérnek elméjének egy elérhetőbb szférájába. Ha ez megtörtént, elégedettségtől ragyogó kékjeit lassan, vontatottan emeli a mellette fekvőre.
Ekkor szemléli csak meg igazán annak eddig csupán sejtett sérüléseit. Egészen idáig bele sem gondolt, hogy Miknek esetleg fájdalmai lehetnek. Lomhán az oldalára fordul, karját behajlítva fejét a tenyerén támasztja meg, míg másik kezét óvatosan indítja el a férfi egy borda körüli zúzódásának irányába.*
- Nem fáj? *Suttogja bele lágyan a csendbe, s ha nem állítják meg mozdulatát, gyengéden meg is érinti a célzott területet.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-04 08:00:41
Üzenet elküldve: 2020-09-04 08:00:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//CCC//
*Na már most szépen evett is ivott is egy jó törpés falásban. A két ifjonc elcseverésznek egymással de neki bizony dolga van. Feláll asztaltól, hogy búcsúzzon a kollégáktól akik egy hangyányit megpilledtek.*
- Drága harcos cimborák. Én nékem mennek kell mert az asszonyság vár otthon és azt se tudja élek vagy halok. Jaj nékem ha nem érek haza időben. Majd megtudjátok ti is ifjak. A következő csatáig legyetek jó egészségben!
*A harcos társakat otthagyja és nem átall Caldorcor báró kis zug társaságához vándorolni.*
- Jó uram bocsáss meg nékem. Nem zavarnám megbeszélnivalóját a becses asszonyságokkal de engemet otthon vár az asszony és bizony üres kézzel nem mehetek haza. Ha volna olyan nagylelkű megadni a béremet akkor máris megyek dolgomra.
*A törpék nem a tapintat lényei az tény de azért Caldorcor báróval igen szépen beszél élt harcosunk. Ha menni kell hát menni kell. Mostan a bárótól várja a jussát és már megy is.*
//CCC//
*Na már most szépen evett is ivott is egy jó törpés falásban. A két ifjonc elcseverésznek egymással de neki bizony dolga van. Feláll asztaltól, hogy búcsúzzon a kollégáktól akik egy hangyányit megpilledtek.*
- Drága harcos cimborák. Én nékem mennek kell mert az asszonyság vár otthon és azt se tudja élek vagy halok. Jaj nékem ha nem érek haza időben. Majd megtudjátok ti is ifjak. A következő csatáig legyetek jó egészségben!
*A harcos társakat otthagyja és nem átall Caldorcor báró kis zug társaságához vándorolni.*
- Jó uram bocsáss meg nékem. Nem zavarnám megbeszélnivalóját a becses asszonyságokkal de engemet otthon vár az asszony és bizony üres kézzel nem mehetek haza. Ha volna olyan nagylelkű megadni a béremet akkor máris megyek dolgomra.
*A törpék nem a tapintat lényei az tény de azért Caldorcor báróval igen szépen beszél élt harcosunk. Ha menni kell hát menni kell. Mostan a bárótól várja a jussát és már megy is.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-03 19:43:21
Üzenet elküldve: 2020-09-03 19:43:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai és CCC//
*Dora sem fűz kommentárt a városi őrség prémiumához, de nem tartja kizártnak, hogy hasznát veszi majd a pénznek, amit a kancellár rájuk bízott. Vagy így, vagy úgy.*
- Köszönjük a sok információt, Cha'yss. *Mosolyog kedvesen, kissé gondterhelten, mert azért lássuk be, ha vonakodva is, a báró úr elmondott mindent, amit tudni akart. És hogy épp mennyi mindent tart még magában, amit Dora tudni szeretne, az egyelőre biztosan nem fog kiderülni. Közben pedig szívja magába az ismereteket. Ez a Terwy fickó, Kagaenae elrablója állítólag meghalt, ez is érdekes információ. A lány csak arra figyel fel, mikor az igric neki bókol, s mosolyában tükröződik, hogy bizony máshogy is le tudná neki róni a háláját, amelyet a férfi nem hagyna figyelmen kívül. Estanellariának azonban más tervei vannak, amire gyanakvó méregetés a lány válasza.*
- Majd megírom a kancellárnak, hogy osztozol velem az Ephemia úrnő *nyomja meg a hangsúlyt* iránti aggodalomban. *Hangjából kicseng a szarkazmus, s amikor Esti nem figyel, a kalapos megragadja az alkalmat: aggódó, sőt, egyenesen félő és kérlelő pillantással pislog régi barátjára, hosszan, mintha csak mondani akarna valamit. A szája is elnyílik kissé, de nem szól, talán még győzködi magát. Hiszen Dora is hitt Cha'yssnak, a báró miért ne hinne neki, ha…?
De ne most, más teendője van. Ephemia.*
- Elmegyek az őrséghez, hogyne. *Felel kezesen és bájosan, eddigi megszeppent pillantását kis cinkos mosoly váltja fel, ahogy megerősíti Estit róla, hogy a terve remek. Vagy legalább is azt hiszi.* Aztán majd visszatérek ide, ha végeztem. *Ahogy kalapjáért nyúl, leejti a földre. Leporolja a hőn szeretett tárgyat, és a fejére csapja.* Ha nem bánjátok, most azonnal el is indulnék, hogy hamar rendezzem az ügyet. Cha'yss! *Mosolyog rá ragyogóan, megemelve kissé a kalapját.* Esti, te pedig egyél valamit, édesem. Olyan sovány vagy. *Teszi hozzá merő „barátságból”. Ha nem tartóztatják, felhajtja a maradék erőset – ezekhez a katonafélékhez mindig kell a türelem – és indul is.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.03 19:43:40
*Dora sem fűz kommentárt a városi őrség prémiumához, de nem tartja kizártnak, hogy hasznát veszi majd a pénznek, amit a kancellár rájuk bízott. Vagy így, vagy úgy.*
- Köszönjük a sok információt, Cha'yss. *Mosolyog kedvesen, kissé gondterhelten, mert azért lássuk be, ha vonakodva is, a báró úr elmondott mindent, amit tudni akart. És hogy épp mennyi mindent tart még magában, amit Dora tudni szeretne, az egyelőre biztosan nem fog kiderülni. Közben pedig szívja magába az ismereteket. Ez a Terwy fickó, Kagaenae elrablója állítólag meghalt, ez is érdekes információ. A lány csak arra figyel fel, mikor az igric neki bókol, s mosolyában tükröződik, hogy bizony máshogy is le tudná neki róni a háláját, amelyet a férfi nem hagyna figyelmen kívül. Estanellariának azonban más tervei vannak, amire gyanakvó méregetés a lány válasza.*
- Majd megírom a kancellárnak, hogy osztozol velem az Ephemia úrnő *nyomja meg a hangsúlyt* iránti aggodalomban. *Hangjából kicseng a szarkazmus, s amikor Esti nem figyel, a kalapos megragadja az alkalmat: aggódó, sőt, egyenesen félő és kérlelő pillantással pislog régi barátjára, hosszan, mintha csak mondani akarna valamit. A szája is elnyílik kissé, de nem szól, talán még győzködi magát. Hiszen Dora is hitt Cha'yssnak, a báró miért ne hinne neki, ha…?
De ne most, más teendője van. Ephemia.*
- Elmegyek az őrséghez, hogyne. *Felel kezesen és bájosan, eddigi megszeppent pillantását kis cinkos mosoly váltja fel, ahogy megerősíti Estit róla, hogy a terve remek. Vagy legalább is azt hiszi.* Aztán majd visszatérek ide, ha végeztem. *Ahogy kalapjáért nyúl, leejti a földre. Leporolja a hőn szeretett tárgyat, és a fejére csapja.* Ha nem bánjátok, most azonnal el is indulnék, hogy hamar rendezzem az ügyet. Cha'yss! *Mosolyog rá ragyogóan, megemelve kissé a kalapját.* Esti, te pedig egyél valamit, édesem. Olyan sovány vagy. *Teszi hozzá merő „barátságból”. Ha nem tartóztatják, felhajtja a maradék erőset – ezekhez a katonafélékhez mindig kell a türelem – és indul is.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.03 19:43:40
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-03 13:10:25
Üzenet elküldve: 2020-09-03 13:10:25
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy valóban feltűnés nélkül jutottak-e fel, az költői kérdés. Mik nem tudja rá a választ, de jobb azt gondolni, hogy senkinek sem tűnt fel, amikor Winnel kézen fogva felrobogtak. A szoba ajtaja mögött pedig már nem is ez az, amivel foglalkozni kíván. Jobban inkább a lány, aki kizökkentette és aki miatt most hanyagolja a munkáját.
A szenvedély letaglózóan hat rá, elmossa az ész érveit és a lélek elveit, hogy átadja helyét a hús ösztönének. Talán vadabbul is csókol, mint kellene, de ha a lánynak nincs ellenére, akkor folytatja. Hasonlóan Winhez libabőr futja el szinte az egész testét a lány ujjainak érintésére, úgy érzi, minden szőrszála égnek áll.
Hátán érzi a bőre után kutató kezeket, majd segítve Winnek megszabadul az ingétől és közvetlen utána ugyanebben segítene a lánynak is, hogy minél előbb bőrén érezhesse a másik forró bőrét. A sebei, a bordáján égő zúzódások fájdalmát elmossa most a szenvedély, a másik teste után érzett sóvárgás.
Ha sikerült megszabadítania a felsőjétől, a feneke alá nyúl és felkapná, azt sem bánva, ha szakad a szoknya anyaga és fordulna is a lánnyal, hogy az ágy felé induljon és hátára fektesse ott.
Az idő elmosódni látszik, semmitmondó érzet csak tudatának peremén, a szoba zárt ajtaja mögött az idő múlása csak az övék.
Igyekszik minden másodpercet, minden érintést, minden csókot megélni, átérezni. Régen volt már nővel és ez a mostani alkalom már igencsak ráfért. Igyekszik jó szerető lenni, bár mohóságát nehezen fogja vissza.
Maga sem tudja, mennyi idő telik el, mire mindketten kiteljesednek. Megpróbál kitartani, de az aktus végén szaporán véve a levegőt dől a hátára és lehunyt szemmel igyekszik lelassítani szívének dübörgését. Újra érezni kezdi a testéből lüktető fájdalmat. A repedt borda és a sebek kínját eddig elfedte a szenvedély, de végül visszatér mind, ám Mik egyáltalán nem bánja. Megérte minden pillanat, amit Winnel tölthetett.
Aludni szeretne, pihenni és élvezni, hogy egy meztelen lány fekszik mellette és meglehet, hogy így is fog tenni.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy valóban feltűnés nélkül jutottak-e fel, az költői kérdés. Mik nem tudja rá a választ, de jobb azt gondolni, hogy senkinek sem tűnt fel, amikor Winnel kézen fogva felrobogtak. A szoba ajtaja mögött pedig már nem is ez az, amivel foglalkozni kíván. Jobban inkább a lány, aki kizökkentette és aki miatt most hanyagolja a munkáját.
A szenvedély letaglózóan hat rá, elmossa az ész érveit és a lélek elveit, hogy átadja helyét a hús ösztönének. Talán vadabbul is csókol, mint kellene, de ha a lánynak nincs ellenére, akkor folytatja. Hasonlóan Winhez libabőr futja el szinte az egész testét a lány ujjainak érintésére, úgy érzi, minden szőrszála égnek áll.
Hátán érzi a bőre után kutató kezeket, majd segítve Winnek megszabadul az ingétől és közvetlen utána ugyanebben segítene a lánynak is, hogy minél előbb bőrén érezhesse a másik forró bőrét. A sebei, a bordáján égő zúzódások fájdalmát elmossa most a szenvedély, a másik teste után érzett sóvárgás.
Ha sikerült megszabadítania a felsőjétől, a feneke alá nyúl és felkapná, azt sem bánva, ha szakad a szoknya anyaga és fordulna is a lánnyal, hogy az ágy felé induljon és hátára fektesse ott.
Az idő elmosódni látszik, semmitmondó érzet csak tudatának peremén, a szoba zárt ajtaja mögött az idő múlása csak az övék.
Igyekszik minden másodpercet, minden érintést, minden csókot megélni, átérezni. Régen volt már nővel és ez a mostani alkalom már igencsak ráfért. Igyekszik jó szerető lenni, bár mohóságát nehezen fogja vissza.
Maga sem tudja, mennyi idő telik el, mire mindketten kiteljesednek. Megpróbál kitartani, de az aktus végén szaporán véve a levegőt dől a hátára és lehunyt szemmel igyekszik lelassítani szívének dübörgését. Újra érezni kezdi a testéből lüktető fájdalmat. A repedt borda és a sebek kínját eddig elfedte a szenvedély, de végül visszatér mind, ám Mik egyáltalán nem bánja. Megérte minden pillanat, amit Winnel tölthetett.
Aludni szeretne, pihenni és élvezni, hogy egy meztelen lány fekszik mellette és meglehet, hogy így is fog tenni.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-02 09:08:44
Üzenet elküldve: 2020-09-02 09:08:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Arja//
*Miután megoldódni látszik a sérült kérdése, azaz eltűnik a szem elől, visszasétál a pulthoz és felírja a száz aranyat egy papírra meg a két szoba árát mellé. Jobb papírra vetni, mielőtt elfelejti a dolgot. Ekkor lép oda hozzá Arja érdeklődve, hogy melyik szobába is süllyesztette el az iménti párost.*
-A négyest meg az ötöst kapták meg, csak hogy közel legyenek egymáshoz. ~Másoktól meg távol. ~ *Válaszol készségesen, mert ő bizony arra most nem ér rá, hogy itt a vendégek hogyléte felől érdeklődjön, ám rájuk nézni nem egy rossz ötlet. ~Addig dobja fel a pacskert míg itt vannak a többiek is, akkor nem nekem kell majd egyedül kivonszolnom egy zsákban, ha a nőci itt hagyja alapanyagnak.~*
//Hazatérés//
*Ekkor érkezik a pult közelébe egy frissen betért vendég. A haja szalma szőke, a szemei pedig kékek, mint az ég. Bár külleme megkopott és elhasznált ábrázatot virít, de mégis valami bujtatott elegancia rejtőzik a mozdulatai árnyékában.*
-Üdvözlöm a Wegtoreni Kalmárban! Mivel szolgálhatok? *Szólítja meg az idegent, kicsit erélyesebb hangon. A végén még nem tudatosul benne, hogy bizony itt ő a pult és csak valami törölgető inas, ugyanis újfent a fát törölgeti maga előtt a konyharuhájával.*
*Miután megoldódni látszik a sérült kérdése, azaz eltűnik a szem elől, visszasétál a pulthoz és felírja a száz aranyat egy papírra meg a két szoba árát mellé. Jobb papírra vetni, mielőtt elfelejti a dolgot. Ekkor lép oda hozzá Arja érdeklődve, hogy melyik szobába is süllyesztette el az iménti párost.*
-A négyest meg az ötöst kapták meg, csak hogy közel legyenek egymáshoz. ~Másoktól meg távol. ~ *Válaszol készségesen, mert ő bizony arra most nem ér rá, hogy itt a vendégek hogyléte felől érdeklődjön, ám rájuk nézni nem egy rossz ötlet. ~Addig dobja fel a pacskert míg itt vannak a többiek is, akkor nem nekem kell majd egyedül kivonszolnom egy zsákban, ha a nőci itt hagyja alapanyagnak.~*
//Hazatérés//
*Ekkor érkezik a pult közelébe egy frissen betért vendég. A haja szalma szőke, a szemei pedig kékek, mint az ég. Bár külleme megkopott és elhasznált ábrázatot virít, de mégis valami bujtatott elegancia rejtőzik a mozdulatai árnyékában.*
-Üdvözlöm a Wegtoreni Kalmárban! Mivel szolgálhatok? *Szólítja meg az idegent, kicsit erélyesebb hangon. A végén még nem tudatosul benne, hogy bizony itt ő a pult és csak valami törölgető inas, ugyanis újfent a fát törölgeti maga előtt a konyharuhájával.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-01 22:26:32
Üzenet elküldve: 2020-09-01 22:26:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
*Ahhoz, hogy jól keressen egy trubadúr - állítja nagy bölcsen Gilroy - a léleknek meg kell nyílnia és befogadni a természet csodáit és szépségét. Mindezek mellett még az is fontos, hogy... ne igya le magát a sárga földig minden áldott éjjel, mert az tompítja az elmét és az ékesszólást.
A szőke férfinak azonban sosem volt erőssége az önmegtartóztatás. Ám ki is róhatná fel neki, ha nem is más a keserve, de szerelmi bánata van éppen? Ez amolyan gyakori bárd betegség: kezelhető, mint az elmebaj, de nem gyógyítható teljes egészében soha. Konstans érzés, mintha valami mindig szúrna egy kicsit mellkastájékon. Vannak jobb napok amikor észre sem veszi az ember fia, de vannak olyan zsibbasztóan fájó percek, hogy azt jobb inkább vörösborral csillapítani.
Gilroy hosszú éveket töltött távol, és csak a kényszer hozta vissza Arthenior városába. A fogadó címere már régi barátként koszon vissza a férfira. Kivételesen most nem hord semmi hivalkodót. Ujjairól lehúzta a gyűrűket, hiányzik a kék sálja, és a selyemingét is leváltotta egy egyszerű szabású posztó ing. Az a térdszárú csizma is látott már jobb napokat, de azért még mindig jól áll a lábán. Az eleganciája legalább nem kopott egy szemernyit sem.
Rövid pillantást vet a bent hangoskodó népességre, szabad helyekre, és már indul is a pulthoz. Tán senkinek nem meglepetés, hogy a férfinak preferenciája van a jó minőségű, édes borokhoz. Tervei szerint egy kancsóval fel is visz belőle a szobájába. Most nem dolgozni akar, hiszen a lantját is otthon felejtette. Nem, most egyszerűen csak felejteni jött, és jól érezni magát.*
*Ahhoz, hogy jól keressen egy trubadúr - állítja nagy bölcsen Gilroy - a léleknek meg kell nyílnia és befogadni a természet csodáit és szépségét. Mindezek mellett még az is fontos, hogy... ne igya le magát a sárga földig minden áldott éjjel, mert az tompítja az elmét és az ékesszólást.
A szőke férfinak azonban sosem volt erőssége az önmegtartóztatás. Ám ki is róhatná fel neki, ha nem is más a keserve, de szerelmi bánata van éppen? Ez amolyan gyakori bárd betegség: kezelhető, mint az elmebaj, de nem gyógyítható teljes egészében soha. Konstans érzés, mintha valami mindig szúrna egy kicsit mellkastájékon. Vannak jobb napok amikor észre sem veszi az ember fia, de vannak olyan zsibbasztóan fájó percek, hogy azt jobb inkább vörösborral csillapítani.
Gilroy hosszú éveket töltött távol, és csak a kényszer hozta vissza Arthenior városába. A fogadó címere már régi barátként koszon vissza a férfira. Kivételesen most nem hord semmi hivalkodót. Ujjairól lehúzta a gyűrűket, hiányzik a kék sálja, és a selyemingét is leváltotta egy egyszerű szabású posztó ing. Az a térdszárú csizma is látott már jobb napokat, de azért még mindig jól áll a lábán. Az eleganciája legalább nem kopott egy szemernyit sem.
Rövid pillantást vet a bent hangoskodó népességre, szabad helyekre, és már indul is a pulthoz. Tán senkinek nem meglepetés, hogy a férfinak preferenciája van a jó minőségű, édes borokhoz. Tervei szerint egy kancsóval fel is visz belőle a szobájába. Most nem dolgozni akar, hiszen a lantját is otthon felejtette. Nem, most egyszerűen csak felejteni jött, és jól érezni magát.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-09-01 08:39:38
Üzenet elküldve: 2020-09-01 08:39:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
//Arja, Yeza, Sermester, Xavy, érintőlegesen Graril//
*Egy kicsit csalódott, mikor Arja elhessegeti a varázslatos harangokról szőtt feltételezéseit. ~Sima jelzőharangok~ húzza el a száját.*
- Pedig valami mágikus csengettyűt én is... *Nem fejezi be a mondatot. Csak most ébred rá, hogy az álma jutott az eszébe, még arról az éjszakáról, amit a Wäorral a tanyán töltöttek az erdőjáró különórájuk után. Akkor este azt álmodta, hogy a vadász céhmesterré lett, és őt a színe elé vitték. A Főnix csengettyűs láncáról álmodott, amivel megbéklyózta. Még felébredve is érezte a finom kis ékszert a bokáján.
A keleti puszták említésére Yeza tovább mereng a saját gondolatain. Wäor még régen azt mesélte, hogy a törzse egykor onnan származott el. A vörös lány tagadhatatlanul városi teremtés, de valahogy azt a vidéket mégis szívesen megnézné magának. Már csak a férfi miatt is. Hiányzik. Próbál nem gondolni rá, de olykor-olykor belemarnak az emlékek. A kelet vad vidékein való kalandozás persze valószínűleg olyan dolog, ami csak gondolatban vonzó. Önkéntelen tapogatózás egy fogódzó felé, amit a múltban kellett hagynia. Idegenül érzi magát még a Levegő Városában, itt az új helyen, de az első napon ez még nem a világvége. Csak reméli, hogy hamarosan itt is megtalálja a saját horgonyát, valamit, amihez kötődhet.*
- Annyit mindenképp megér *mondja Aztyannal kapcsolatban. Nem csodálkozik rajta, hogy a lány vonakodik előállni az üggyel az intézőnél, de ha azt akarja, hogy megoldódjon a dolog, kénytelen lesz lépni. Ez már csak így megy.
Arja érdeklődésével ellentétben ő elég bizalmatlanul méregeti a Sermester új házikedvencét. Neki nem az jár a fejében, hogy vajon mivel lehet etetni, hanem hogy nem csíp-e vagy nem terjeszt-e valami kórságot. Mi tagadás, Yeza sosem volt nagy állatbarát. Nem is jön ki velük túl jól.
Mielőtt a különös páros után indulnának, Yeza segít Arjának összeszedni a vacsora után maradt koszos tányérokat-poharakat. Ez a legkevesebb.*
//Temetetlen múlt//
//Már a Kalmárban//
*Minthogy a háromfős kis társaság teljesen elmerült a diskurálásban, úgy tűnik, a fogadásra való felhívása és úgy egyáltalán a hozzájuk intézett szavai teljesen süket fülekre találtak. Nem baj. Legalább a pénze nem fogja bánni, ha mégsem úgy alakul. Visszaveszi az erszényét a pultról és Arja után siet.*
//Sebesült a házban//
//Az emeleten//
//Karheia, Torskel//
*Ő is hallgatózik az ajtónál, bár elég furán érzi magát miatta. Egy fogadóban egy párocska ajtaja előtt fülelni... hát nem ez az első, ami az eszébe jutott volna, amikor az új munkája felől elmélkedett.*
- Esetleg egy világoszöld gyógyító ital segítene? *kérdi. Ha valóban sebesült a férfi, annak helyre kell hoznia.*
//Arja, Yeza, Sermester, Xavy, érintőlegesen Graril//
*Egy kicsit csalódott, mikor Arja elhessegeti a varázslatos harangokról szőtt feltételezéseit. ~Sima jelzőharangok~ húzza el a száját.*
- Pedig valami mágikus csengettyűt én is... *Nem fejezi be a mondatot. Csak most ébred rá, hogy az álma jutott az eszébe, még arról az éjszakáról, amit a Wäorral a tanyán töltöttek az erdőjáró különórájuk után. Akkor este azt álmodta, hogy a vadász céhmesterré lett, és őt a színe elé vitték. A Főnix csengettyűs láncáról álmodott, amivel megbéklyózta. Még felébredve is érezte a finom kis ékszert a bokáján.
A keleti puszták említésére Yeza tovább mereng a saját gondolatain. Wäor még régen azt mesélte, hogy a törzse egykor onnan származott el. A vörös lány tagadhatatlanul városi teremtés, de valahogy azt a vidéket mégis szívesen megnézné magának. Már csak a férfi miatt is. Hiányzik. Próbál nem gondolni rá, de olykor-olykor belemarnak az emlékek. A kelet vad vidékein való kalandozás persze valószínűleg olyan dolog, ami csak gondolatban vonzó. Önkéntelen tapogatózás egy fogódzó felé, amit a múltban kellett hagynia. Idegenül érzi magát még a Levegő Városában, itt az új helyen, de az első napon ez még nem a világvége. Csak reméli, hogy hamarosan itt is megtalálja a saját horgonyát, valamit, amihez kötődhet.*
- Annyit mindenképp megér *mondja Aztyannal kapcsolatban. Nem csodálkozik rajta, hogy a lány vonakodik előállni az üggyel az intézőnél, de ha azt akarja, hogy megoldódjon a dolog, kénytelen lesz lépni. Ez már csak így megy.
Arja érdeklődésével ellentétben ő elég bizalmatlanul méregeti a Sermester új házikedvencét. Neki nem az jár a fejében, hogy vajon mivel lehet etetni, hanem hogy nem csíp-e vagy nem terjeszt-e valami kórságot. Mi tagadás, Yeza sosem volt nagy állatbarát. Nem is jön ki velük túl jól.
Mielőtt a különös páros után indulnának, Yeza segít Arjának összeszedni a vacsora után maradt koszos tányérokat-poharakat. Ez a legkevesebb.*
//Temetetlen múlt//
//Már a Kalmárban//
*Minthogy a háromfős kis társaság teljesen elmerült a diskurálásban, úgy tűnik, a fogadásra való felhívása és úgy egyáltalán a hozzájuk intézett szavai teljesen süket fülekre találtak. Nem baj. Legalább a pénze nem fogja bánni, ha mégsem úgy alakul. Visszaveszi az erszényét a pultról és Arja után siet.*
//Sebesült a házban//
//Az emeleten//
//Karheia, Torskel//
*Ő is hallgatózik az ajtónál, bár elég furán érzi magát miatta. Egy fogadóban egy párocska ajtaja előtt fülelni... hát nem ez az első, ami az eszébe jutott volna, amikor az új munkája felől elmélkedett.*
- Esetleg egy világoszöld gyógyító ital segítene? *kérdi. Ha valóban sebesült a férfi, annak helyre kell hoznia.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-31 20:19:54
Üzenet elküldve: 2020-08-31 20:19:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
*A férfi miután eltette a félelmetes serpenyőt odalép a törpéhez.*
-Elnézést kérek, hogy agyon akartam csapni Cecét. Csak annyira furcsa volt a számomra. Tudom ez nem ok, hogy csak leüssem, de azt hittem valami fenevad.* Szól kedvesen a férfi, majd felmegy a szobájába, ahol lepihen.*
//Kora reggel//
*A férfi csak lassan kászálódik ki az ágyból. Végre pihenhetett egy kicsit a hosszú utazások után. Lassacskán felöltözik, majd lemegy a fogadótérbe. Köszön annak, aki éppen ott van. Most nem az esti ruhájában van, hanem a szokványosban, amiben mindig. Köszönés után odaszól valamelyik munkatársának.*
-Elmegyek a Kovácsműhelybe. Igyekszem minél hamarabb visszatérni.* Szól és már ki is lépett az ajtón. Felpattan a hátasára, és elindul a Kovácsműhely felé.*
*A férfi miután eltette a félelmetes serpenyőt odalép a törpéhez.*
-Elnézést kérek, hogy agyon akartam csapni Cecét. Csak annyira furcsa volt a számomra. Tudom ez nem ok, hogy csak leüssem, de azt hittem valami fenevad.* Szól kedvesen a férfi, majd felmegy a szobájába, ahol lepihen.*
//Kora reggel//
*A férfi csak lassan kászálódik ki az ágyból. Végre pihenhetett egy kicsit a hosszú utazások után. Lassacskán felöltözik, majd lemegy a fogadótérbe. Köszön annak, aki éppen ott van. Most nem az esti ruhájában van, hanem a szokványosban, amiben mindig. Köszönés után odaszól valamelyik munkatársának.*
-Elmegyek a Kovácsműhelybe. Igyekszem minél hamarabb visszatérni.* Szól és már ki is lépett az ajtón. Felpattan a hátasára, és elindul a Kovácsműhely felé.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-31 08:43:03
Üzenet elküldve: 2020-08-31 08:43:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A pult mellett egy asztalnál//
*Egészen eldöngicsélgetnek ketten Cecével. Arja aztán meg kérdez egy jót a mestertől.*
- Há lányom ez bizony egy jó kérdés.
*Meg is vakarja a kobakját mert hát ilyen jószágot még nem etetett.*
- Nem hiszem húst enne bár a fene se tudja. Van valami kis gyümölcs? Hátha aztat el tudja majszolni.
*Végig kell próbálni az etetési javaslatokat aztán kibukik majd mit eszik. A kalmár mostan nagyon nyüzsög. Majdnem annyira mint az ölében Cece. Már talán valami sebesültek is vannak csak nem látja hol mert azért eléggé le volt kötve a figyelme az órás bögöllyel. Ha kapna valami gyümölcsöt azt odatartja az állat szájához, hogy harapjon rá. Ha nem marad senki a pultnál akkor beengedi szállni a jószágot a pult mögött, hogy maga keressen valami ehetőt és így ki is derülne, hogy mire fáj a foga vagy a csáprágója vagy mije van neki.*
*Egészen eldöngicsélgetnek ketten Cecével. Arja aztán meg kérdez egy jót a mestertől.*
- Há lányom ez bizony egy jó kérdés.
*Meg is vakarja a kobakját mert hát ilyen jószágot még nem etetett.*
- Nem hiszem húst enne bár a fene se tudja. Van valami kis gyümölcs? Hátha aztat el tudja majszolni.
*Végig kell próbálni az etetési javaslatokat aztán kibukik majd mit eszik. A kalmár mostan nagyon nyüzsög. Majdnem annyira mint az ölében Cece. Már talán valami sebesültek is vannak csak nem látja hol mert azért eléggé le volt kötve a figyelme az órás bögöllyel. Ha kapna valami gyümölcsöt azt odatartja az állat szájához, hogy harapjon rá. Ha nem marad senki a pultnál akkor beengedi szállni a jószágot a pult mögött, hogy maga keressen valami ehetőt és így ki is derülne, hogy mire fáj a foga vagy a csáprágója vagy mije van neki.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-30 20:59:06
Üzenet elküldve: 2020-08-30 20:59:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
//Arja, Yeza, Sermester, Xavy, érintőlegesen Graril//
- A harangok? Ja, nem! Azok egyszerű jelzőharangok voltak. *rázza a fejét a lány.*
- Azokat el is tudták készíteni a thargoknál a törpék. *teszi hozzá magyarázatképpen.*
- Az íjat, azt egy ork kovács készítette el a keleti a pusztákon. *magyarázza tovább.
Yeza tanácsa jól hangzik, Arja maga is egyfolytában ezen tűnődik. ~Csak hát Aztyan mindig elfoglalt! Meg igazán nem is túl barátságos!~ Még a végén megharagszik rá, anélkül hogy végighallgatná, legalábbis a lány komolyan tart ettől. ~Talán jobb lenne a báróval beszélni inkább!~ sandít Chayss felé, de hát ő meg a vendégeivel van most. Arja úgy véli, most igazán nem zavarhatja ilyesmivel. Hiszen épp hogy csak visszatért! Így csak megrándítja a vállát.*
- Majd megpróbálok vele beszélni. De mindig tárgyal valakivel! *mondja nem túl lelkesen. Hiszen Strat is, meg még valakik, látta, megint elmentek az intézővel, Arja feltételezi, hogy egyenesen a műhelybe. De aztán be is fejezi az erről való beszélgetést, hiszen Sergretor mester megérkezik, és egy ideig mindenki a sárkányléggyel van elfoglalva, ami vele együtt érkezik.
A mester még el is nevezi a fura jószágot, amit Arja is megcsodál: sose látott még ilyet, de még csak nem is hallott róla! De valóban ártalmatlannak tűnik, még jó hogy Graril nem csapta le azzal a serpenyővel!*
- De mivel fogod majd etetni, Sergretor uram? *kérdezi meg kacagva, ahogy látja, hogy elfészkelődik a jószág a törpe ölében.
Xavy, hogy kifizették, és a sebesült felmegy magától az emeletre, megnyugodva visszasétál a pulthoz.*
- Menjünk, nézzük meg! *mondja így Arja Yezának, hátha tudnak odafenn valamiben segíteni, bár a sebesült férfit a vele érkező nő is követi.*
- Megnézzük, hátha kell nekik valami segítség. *fordul oda ő is a fiúkhoz, aztán magához veszi az üres tányérokat, nehogy még azzal is Xavynak kelljen bajlódnia, van úgyis neki elég dolga.
A pulthoz érve neki is odaszól:*
- Felmegyünk, megnézzük, hátha kell nekik még valami! Melyik szobákat kapták? *kérdezi meg a gnóm lánykától, de persze azért is mennek, hogy rájuk nézzenek egy kicsit. ~Meg Yezának igaza van! A fickó igazán matróznak nézett ki!~*
//Sebesült a házban//
//Az emeleten//
//Karheia, Torskel//
*Az emeletre érve picit fülel, melyik szobából hall hangokat a kettő közül, és azon kopog be.
Ha kinyitják az ajtót, kedvesen és biztatóan elmosolyodik, és megkérdezi*
- Üdvözlöm! Szükségük van még valamire, asszonyom? Sajnos gyógyító jelenleg nem tartózkodik a házban. Súlyos a sérülése az úrnak? *pillant aggódva a nőre, majd Yezára, ha ő is vele tartott a sebesült férfihez.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.30 21:01:06
//Arja, Yeza, Sermester, Xavy, érintőlegesen Graril//
- A harangok? Ja, nem! Azok egyszerű jelzőharangok voltak. *rázza a fejét a lány.*
- Azokat el is tudták készíteni a thargoknál a törpék. *teszi hozzá magyarázatképpen.*
- Az íjat, azt egy ork kovács készítette el a keleti a pusztákon. *magyarázza tovább.
Yeza tanácsa jól hangzik, Arja maga is egyfolytában ezen tűnődik. ~Csak hát Aztyan mindig elfoglalt! Meg igazán nem is túl barátságos!~ Még a végén megharagszik rá, anélkül hogy végighallgatná, legalábbis a lány komolyan tart ettől. ~Talán jobb lenne a báróval beszélni inkább!~ sandít Chayss felé, de hát ő meg a vendégeivel van most. Arja úgy véli, most igazán nem zavarhatja ilyesmivel. Hiszen épp hogy csak visszatért! Így csak megrándítja a vállát.*
- Majd megpróbálok vele beszélni. De mindig tárgyal valakivel! *mondja nem túl lelkesen. Hiszen Strat is, meg még valakik, látta, megint elmentek az intézővel, Arja feltételezi, hogy egyenesen a műhelybe. De aztán be is fejezi az erről való beszélgetést, hiszen Sergretor mester megérkezik, és egy ideig mindenki a sárkányléggyel van elfoglalva, ami vele együtt érkezik.
A mester még el is nevezi a fura jószágot, amit Arja is megcsodál: sose látott még ilyet, de még csak nem is hallott róla! De valóban ártalmatlannak tűnik, még jó hogy Graril nem csapta le azzal a serpenyővel!*
- De mivel fogod majd etetni, Sergretor uram? *kérdezi meg kacagva, ahogy látja, hogy elfészkelődik a jószág a törpe ölében.
Xavy, hogy kifizették, és a sebesült felmegy magától az emeletre, megnyugodva visszasétál a pulthoz.*
- Menjünk, nézzük meg! *mondja így Arja Yezának, hátha tudnak odafenn valamiben segíteni, bár a sebesült férfit a vele érkező nő is követi.*
- Megnézzük, hátha kell nekik valami segítség. *fordul oda ő is a fiúkhoz, aztán magához veszi az üres tányérokat, nehogy még azzal is Xavynak kelljen bajlódnia, van úgyis neki elég dolga.
A pulthoz érve neki is odaszól:*
- Felmegyünk, megnézzük, hátha kell nekik még valami! Melyik szobákat kapták? *kérdezi meg a gnóm lánykától, de persze azért is mennek, hogy rájuk nézzenek egy kicsit. ~Meg Yezának igaza van! A fickó igazán matróznak nézett ki!~*
//Sebesült a házban//
//Az emeleten//
//Karheia, Torskel//
*Az emeletre érve picit fülel, melyik szobából hall hangokat a kettő közül, és azon kopog be.
Ha kinyitják az ajtót, kedvesen és biztatóan elmosolyodik, és megkérdezi*
- Üdvözlöm! Szükségük van még valamire, asszonyom? Sajnos gyógyító jelenleg nem tartózkodik a házban. Súlyos a sérülése az úrnak? *pillant aggódva a nőre, majd Yezára, ha ő is vele tartott a sebesült férfihez.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.30 21:01:06
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-30 15:59:30
Üzenet elküldve: 2020-08-30 15:59:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai és CCC//
*~Hm, bőkezű fizetség!~ gondolja magában, ahogy meghallja a zsoldosok jutalmát a mentőakcióért, azon töprengve, vajon a báró szándékosan fogalmazott-e így, és esetleg azt várná tőlük, hogy átvállalják a felmerült költségek kifizetését. ~Hát, arra várhatsz~ horkan fel magában, tekintve, hogy egyrészt Habrertus csak ezer aranyat bízott rájuk, másrészt hogy a pénz Doránál van, aki biztos nem fogja venni a lapot, már ha egyáltalán van mit venni*
- Köszönjük. *biccenti meg kissé a fejét, ahogy eszébe vési a Város Őrség értelmesebb tagjainak a nevét, remélve, hogy tényleg tudnak majd valami használható információval szolgálni a számára. Dora szavaira is csak helyeselni tud, természetesen nagyon hálásak Cha'yssnak a tetteiért az egész Vashegy nevében*
- Kár, hogy ilyen szomorú apropóból kellett találkoznunk. *jegyzi meg őszintének ható sajnálkozással, lebiggyesztve kissé az ajkait. Szívesen megtudna még többet a férfiról, de az az érzése, a mostani alkalom nem épp a legalkalmasabb az ismerkedésre*
- A Vashegy hálás lehet, hogy ilyen segítői vannak. Kagaenae kisasszony legjobb döntése volt, hogy önnek adta el ezt a fogadót. *folytatja halvány mosollyal, mert akármennyire is hárítja a hálát a férfi, bizony a Vashegy most az adósa, emiatt pedig nem árt udvariasan viselkedni vele. ~Képzelem, a kancellár mennyire lesz boldog, ha ezt megtudja~ gondolja magában somolyogva, míg Dora arról a másik, nevesincs lányról csacsog. Őt magát nem izgatja különösebben a téma, bár igyekszik úgy tenni, mint akit igen, az azonban már őszintén meglepi, hogy Dora se sürgeti az indulást, sőt, szinte túlzottan is készségesen megy bele abba, hogy maradjanak még egy kicsit. Bár a döbbenet nem látszik arcán, gondolatban összehúzott szemöldökkel méregeti a lányt, azon merengve, vajon mit tervezhet, főleg, amikor előhozakodik a nem éppen diszkrét kompenzáció kérdésével. ~Mintha te tehetnél érte bármit is~ forgatja gondolatban a szemeit, de végül nem szól egy szót se. Biztos benne, Cha'yss is tudja, hogy most nála a helyzeti előny, és ha eljön az ideje, be fogja nyújtani a számlát törlesztésre*
- Örülök, hogy ez legalább elintéződött akkor. *bólint elégedetten Terwy hullájának kérdésére, hisz így legalább eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódniuk*
- Köszönjük a szobákat. *mosolyodik el kissé hálája jeléül, de persze nem is számított nemleges válaszra* Ha esetleg majd valaki értesítene minket, mikor tudna fogadni minket az úrnő, azt szintén megköszönnénk. *fűzi még hozzá a témához, ezzel pedig részéről egyelőre lezártnak tekinthető az ügy, hisz nem igazán léphetnek előbbre, míg Énével nem tudnak beszélni. Ezért is gyanús neki felettébb, hogy látszólag senki nem igyekszik asztalt bontani. Dorát még meg tudja érteni, hisz nyilvánvalóan élvezi Cha'yss társaságát, azért is bízná rá a segítőivel való beszélgetést, de azt viszont felettébb különösnek találja, hogy pihenés helyett a férfi is az asztaluknál marad. ~Talán fél magunkra hagyni minket? Csak nem rejteget valamit?~ nézi meg magának újra alaposan a bárót, hogy felfedezze, amit leplezni kíván. Bár azt tervezte, elbeszélget a másik asztalnál ülő hármassal, egyelőre elnapolja ezt a tervet, és inkább marad a helyén, asztaltársait fürkészve*
- Nos akkor talán az lenne a legjobb, ha te intéznéd a Városi Őrség ügyét és a levelet is a kancellárnak. *fordul sokatmondó mosollyal Dora felé, biztosra véve, hogy a lány ellenkezni fog majd, ha meghallja a terve további részét* Addig pedig remélem, a báró úr lesz olyan kedves, és bemutat a bajtársainak. *pillant Cha'yssra, hisz végtére mégiscsak fontos a jó modor, nem illik csak úgy odamenni ismeretlenek asztalához*
- Illetve csak még valami... *teszi hozzá, mintha csak most jutott volna eszébe, hogy efelől érdeklődjön* Elnézést a kérdésért, kérem ne vegye rossz néven, de esetleg tudna kicsit mesélni az incidens előzményeiről? Hogy lehet, hogy a kisasszony egyedül maradt egy idegen városban? *szegezi Cha'yssnak a kérdést, ami véleménye szerint még tisztázásra vár* Mármint megértem, hogy Arthenior nem ismeretlen Kagaenae számára, hisz itt van a régi háza, de a Vashegy úrnőjeként nagyobb elővigyázatosságot kéne tanúsítania ilyen távoli utazások során... *folytatja csevegő hangnemben* Azt hiszem, a Vashegynek nagyobb figyelmet kell majd fordítania a védelmére, hogy hasonló ne ismétlődhessen meg a jövőben. *vonja le a tanulságokat a történtekből, kíváncsian várva, vajon a többiek hogy látják a helyzetet.*
*~Hm, bőkezű fizetség!~ gondolja magában, ahogy meghallja a zsoldosok jutalmát a mentőakcióért, azon töprengve, vajon a báró szándékosan fogalmazott-e így, és esetleg azt várná tőlük, hogy átvállalják a felmerült költségek kifizetését. ~Hát, arra várhatsz~ horkan fel magában, tekintve, hogy egyrészt Habrertus csak ezer aranyat bízott rájuk, másrészt hogy a pénz Doránál van, aki biztos nem fogja venni a lapot, már ha egyáltalán van mit venni*
- Köszönjük. *biccenti meg kissé a fejét, ahogy eszébe vési a Város Őrség értelmesebb tagjainak a nevét, remélve, hogy tényleg tudnak majd valami használható információval szolgálni a számára. Dora szavaira is csak helyeselni tud, természetesen nagyon hálásak Cha'yssnak a tetteiért az egész Vashegy nevében*
- Kár, hogy ilyen szomorú apropóból kellett találkoznunk. *jegyzi meg őszintének ható sajnálkozással, lebiggyesztve kissé az ajkait. Szívesen megtudna még többet a férfiról, de az az érzése, a mostani alkalom nem épp a legalkalmasabb az ismerkedésre*
- A Vashegy hálás lehet, hogy ilyen segítői vannak. Kagaenae kisasszony legjobb döntése volt, hogy önnek adta el ezt a fogadót. *folytatja halvány mosollyal, mert akármennyire is hárítja a hálát a férfi, bizony a Vashegy most az adósa, emiatt pedig nem árt udvariasan viselkedni vele. ~Képzelem, a kancellár mennyire lesz boldog, ha ezt megtudja~ gondolja magában somolyogva, míg Dora arról a másik, nevesincs lányról csacsog. Őt magát nem izgatja különösebben a téma, bár igyekszik úgy tenni, mint akit igen, az azonban már őszintén meglepi, hogy Dora se sürgeti az indulást, sőt, szinte túlzottan is készségesen megy bele abba, hogy maradjanak még egy kicsit. Bár a döbbenet nem látszik arcán, gondolatban összehúzott szemöldökkel méregeti a lányt, azon merengve, vajon mit tervezhet, főleg, amikor előhozakodik a nem éppen diszkrét kompenzáció kérdésével. ~Mintha te tehetnél érte bármit is~ forgatja gondolatban a szemeit, de végül nem szól egy szót se. Biztos benne, Cha'yss is tudja, hogy most nála a helyzeti előny, és ha eljön az ideje, be fogja nyújtani a számlát törlesztésre*
- Örülök, hogy ez legalább elintéződött akkor. *bólint elégedetten Terwy hullájának kérdésére, hisz így legalább eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódniuk*
- Köszönjük a szobákat. *mosolyodik el kissé hálája jeléül, de persze nem is számított nemleges válaszra* Ha esetleg majd valaki értesítene minket, mikor tudna fogadni minket az úrnő, azt szintén megköszönnénk. *fűzi még hozzá a témához, ezzel pedig részéről egyelőre lezártnak tekinthető az ügy, hisz nem igazán léphetnek előbbre, míg Énével nem tudnak beszélni. Ezért is gyanús neki felettébb, hogy látszólag senki nem igyekszik asztalt bontani. Dorát még meg tudja érteni, hisz nyilvánvalóan élvezi Cha'yss társaságát, azért is bízná rá a segítőivel való beszélgetést, de azt viszont felettébb különösnek találja, hogy pihenés helyett a férfi is az asztaluknál marad. ~Talán fél magunkra hagyni minket? Csak nem rejteget valamit?~ nézi meg magának újra alaposan a bárót, hogy felfedezze, amit leplezni kíván. Bár azt tervezte, elbeszélget a másik asztalnál ülő hármassal, egyelőre elnapolja ezt a tervet, és inkább marad a helyén, asztaltársait fürkészve*
- Nos akkor talán az lenne a legjobb, ha te intéznéd a Városi Őrség ügyét és a levelet is a kancellárnak. *fordul sokatmondó mosollyal Dora felé, biztosra véve, hogy a lány ellenkezni fog majd, ha meghallja a terve további részét* Addig pedig remélem, a báró úr lesz olyan kedves, és bemutat a bajtársainak. *pillant Cha'yssra, hisz végtére mégiscsak fontos a jó modor, nem illik csak úgy odamenni ismeretlenek asztalához*
- Illetve csak még valami... *teszi hozzá, mintha csak most jutott volna eszébe, hogy efelől érdeklődjön* Elnézést a kérdésért, kérem ne vegye rossz néven, de esetleg tudna kicsit mesélni az incidens előzményeiről? Hogy lehet, hogy a kisasszony egyedül maradt egy idegen városban? *szegezi Cha'yssnak a kérdést, ami véleménye szerint még tisztázásra vár* Mármint megértem, hogy Arthenior nem ismeretlen Kagaenae számára, hisz itt van a régi háza, de a Vashegy úrnőjeként nagyobb elővigyázatosságot kéne tanúsítania ilyen távoli utazások során... *folytatja csevegő hangnemben* Azt hiszem, a Vashegynek nagyobb figyelmet kell majd fordítania a védelmére, hogy hasonló ne ismétlődhessen meg a jövőben. *vonja le a tanulságokat a történtekből, kíváncsian várva, vajon a többiek hogy látják a helyzetet.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-30 15:57:51
Üzenet elküldve: 2020-08-30 15:57:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sikerült. Mindenféle feltűnés nélkül jutottak fel az emeletre, vagy legalábbis olyan nélkül, melyről ők tudomást szerezhettek. Onnan pedig már gyerekjáték volt szobájába keveredni. Viszont, amik bent fognak történni, reményei szerint nem gyerekjátékok lesznek.
Tehát fordul a kulcs, kattan a zár és zavart mosoly születik Mik ajkain. Azokon az ajkakon, melyek alig néhány perce még oly mohón csókolták övéit. Ahogy korábban, e pillanatban is ínyére van ez a fajta kettősség, mely a férfi sajátja, s mi miatt képtelen kiigazodni rajta. Pedig vele nem sűrűn fordul ez elő. Ám sokat töprengeni ezúttal sincs ideje, amit kevésbé nem is igazán bánhatna.
Alig hagyja el száját kérdése, válasz helyett Mik szenvedélyével kíván felelni, melynek nyomán teste szinte teljesen az ajtó lapjának préselődik. Mellkasa hevesen süllyed és emelkedik, ezzel hol kevésbé, hol jobban hozzányomódva a másik testéhez, karjaival pedig annak hátát öleli, tenyereit terpesztve szét a megfeszülő izmokon. Így fogadja a férfi ajkait, rögvest igazodva a diktált tempóhoz, mi egész testén végigfutó, perzselő hullámot idéz elő. Nyakának bőre libabőrbe fut, ahogy Mik balja tarkóját érinti, a derekára szorító kar nyomán pedig ölében összpontosul testének minden szenvedélye.
Idejét sem tudja, mikor érzett ekkora vágyat valami, vagy még inkább valaki iránt. Régen tapasztalt hatással van rá ez a pultos fiú, hát türtőztetni sem igen tudja magát. Nem, mintha szándékában állna. Kezeit a másik hátán lefelé vezetve kutatja az utat, mely annak inge alá vezethet, s ha megleli, és nem is állítják meg kutakodásában, immár a csupasz bőrt érintve tapogat tovább, Mik oldalán haladva vissza, lehetőségeihez mérten igyekezve felfelé tolni a ruhaneműt.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.30 15:59:04
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sikerült. Mindenféle feltűnés nélkül jutottak fel az emeletre, vagy legalábbis olyan nélkül, melyről ők tudomást szerezhettek. Onnan pedig már gyerekjáték volt szobájába keveredni. Viszont, amik bent fognak történni, reményei szerint nem gyerekjátékok lesznek.
Tehát fordul a kulcs, kattan a zár és zavart mosoly születik Mik ajkain. Azokon az ajkakon, melyek alig néhány perce még oly mohón csókolták övéit. Ahogy korábban, e pillanatban is ínyére van ez a fajta kettősség, mely a férfi sajátja, s mi miatt képtelen kiigazodni rajta. Pedig vele nem sűrűn fordul ez elő. Ám sokat töprengeni ezúttal sincs ideje, amit kevésbé nem is igazán bánhatna.
Alig hagyja el száját kérdése, válasz helyett Mik szenvedélyével kíván felelni, melynek nyomán teste szinte teljesen az ajtó lapjának préselődik. Mellkasa hevesen süllyed és emelkedik, ezzel hol kevésbé, hol jobban hozzányomódva a másik testéhez, karjaival pedig annak hátát öleli, tenyereit terpesztve szét a megfeszülő izmokon. Így fogadja a férfi ajkait, rögvest igazodva a diktált tempóhoz, mi egész testén végigfutó, perzselő hullámot idéz elő. Nyakának bőre libabőrbe fut, ahogy Mik balja tarkóját érinti, a derekára szorító kar nyomán pedig ölében összpontosul testének minden szenvedélye.
Idejét sem tudja, mikor érzett ekkora vágyat valami, vagy még inkább valaki iránt. Régen tapasztalt hatással van rá ez a pultos fiú, hát türtőztetni sem igen tudja magát. Nem, mintha szándékában állna. Kezeit a másik hátán lefelé vezetve kutatja az utat, mely annak inge alá vezethet, s ha megleli, és nem is állítják meg kutakodásában, immár a csupasz bőrt érintve tapogat tovább, Mik oldalán haladva vissza, lehetőségeihez mérten igyekezve felfelé tolni a ruhaneműt.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.30 15:59:04
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-30 12:31:32
Üzenet elküldve: 2020-08-30 12:31:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*A férfi maga is elcsodálkozik azon a hihetetlen erőn, ami benne van. Bár edzett hajós, ami jól jön akkor ha az embert megtámadják. Egy könyvmoly azóta már biztos, hogy alulról szagolná az ibolyát. Viszont a varázsital, amit kapott segített, egy időre a férfinek. Viszont ezért a hatásért jócskán megfizetett, mivel újra fájni kezdtek a tagjai, hasonlóan akkor, mint amikor a nővel összefutott. Hálás szemmel tekint a nőre, amikor megszabadítja a csizmájától és a fegyvereitől. Igyekszik, ahogy tud segíteni abba, hogy Karheia le tudja venni róla az ingét, bár így is sziszeg, mivel a műveletet fájdalmas húzódás követi. Ha elkezdi vizsgálni akkor láthatja, hogy a férfinak erős felsőteste van, amin látszódik pár régebbi heg, amit kardok ejthettek. A jobb vállán pedig egy kraken tetoválás, aminek a csápjai egészen a férfi alkarjáig húzódnak. A varázslatra csak elkerekedik a szeme mivel ő még ilyet nem látott. Örül annak, hogy a nő kezelésbe vette, és rendezi a sorsát, a kérdésére pedig válaszol.*
- A nevedet... a nevedet szeretném tudni, hogy tudjam kinek tartozom hálával.* Mondja Torskel.*
A hozzászólás írója (Torskel Ruos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.30 12:32:45
*A férfi maga is elcsodálkozik azon a hihetetlen erőn, ami benne van. Bár edzett hajós, ami jól jön akkor ha az embert megtámadják. Egy könyvmoly azóta már biztos, hogy alulról szagolná az ibolyát. Viszont a varázsital, amit kapott segített, egy időre a férfinek. Viszont ezért a hatásért jócskán megfizetett, mivel újra fájni kezdtek a tagjai, hasonlóan akkor, mint amikor a nővel összefutott. Hálás szemmel tekint a nőre, amikor megszabadítja a csizmájától és a fegyvereitől. Igyekszik, ahogy tud segíteni abba, hogy Karheia le tudja venni róla az ingét, bár így is sziszeg, mivel a műveletet fájdalmas húzódás követi. Ha elkezdi vizsgálni akkor láthatja, hogy a férfinak erős felsőteste van, amin látszódik pár régebbi heg, amit kardok ejthettek. A jobb vállán pedig egy kraken tetoválás, aminek a csápjai egészen a férfi alkarjáig húzódnak. A varázslatra csak elkerekedik a szeme mivel ő még ilyet nem látott. Örül annak, hogy a nő kezelésbe vette, és rendezi a sorsát, a kérdésére pedig válaszol.*
- A nevedet... a nevedet szeretném tudni, hogy tudjam kinek tartozom hálával.* Mondja Torskel.*
A hozzászólás írója (Torskel Ruos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.30 12:32:45
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-30 12:09:25
Üzenet elküldve: 2020-08-30 12:09:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Torskel váratlan lépésre szánja el magát, amit Karheia döbbenten figyel. Nyilván nem szerette volna, ha a férfi áldoz a szükséges költségekre, de emellett még képes szó nélkül elmenni, viszont hirtelen javuló állapota benne is kérdéseket vet fel. Ezt összevont szemöldökei is egyértelműen jelzik.
Balkócza természetesen az átadott összeg után sokkal szívélyesebbé válik, ez persze továbbra is rossz fényt vet rá Karheia szemében. Csak némán biccent egyet, hogy jelezze tudomásul vette a hallottakat, majd a szobák felé veszi az irányt, hogy végre megpihenhessenek.*
- Úgy látom jobban vagy.
*Jegyzi meg Karheia talán enyhe szemrehányással hangjában, amit gyorsan igyekszik korrigálni következő megjegyzésével.*
- Biztos a bájital az oka.
*A szobába belépve első dolga megfelelő fényviszonyokat teremteni, bár nem biztos benne, hogy dekoncentrált elméje képes rá, ennek ellenére tesz egy próbát a gyertyával.
Az eredménytől függetlenül következő dolga, hogy segítsen Torskelnek, aki idő közben az ágyra telepedett. Segít a férfinek levennie a csizmáját, majd elveszi tőle a fegyverét, hogy az ágyhoz közel támassza.*
- Segítek levenni az ingedet. Megnézzük a bordáidat.
*Hangzanak el az instrukciók, és bízik benne, hogy nem ütközik ellenállásba. Persze mindez feltehetően tovább növeli Torskel fájdalmát, ennek ellenére Karheia szükségesnek véli a kellemetlenségek ellenére.*
- Hozatok majd ételt, és máktejet. Szükséged van még ezen kívül valamire?
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Torskel váratlan lépésre szánja el magát, amit Karheia döbbenten figyel. Nyilván nem szerette volna, ha a férfi áldoz a szükséges költségekre, de emellett még képes szó nélkül elmenni, viszont hirtelen javuló állapota benne is kérdéseket vet fel. Ezt összevont szemöldökei is egyértelműen jelzik.
Balkócza természetesen az átadott összeg után sokkal szívélyesebbé válik, ez persze továbbra is rossz fényt vet rá Karheia szemében. Csak némán biccent egyet, hogy jelezze tudomásul vette a hallottakat, majd a szobák felé veszi az irányt, hogy végre megpihenhessenek.*
- Úgy látom jobban vagy.
*Jegyzi meg Karheia talán enyhe szemrehányással hangjában, amit gyorsan igyekszik korrigálni következő megjegyzésével.*
- Biztos a bájital az oka.
*A szobába belépve első dolga megfelelő fényviszonyokat teremteni, bár nem biztos benne, hogy dekoncentrált elméje képes rá, ennek ellenére tesz egy próbát a gyertyával.
Az eredménytől függetlenül következő dolga, hogy segítsen Torskelnek, aki idő közben az ágyra telepedett. Segít a férfinek levennie a csizmáját, majd elveszi tőle a fegyverét, hogy az ágyhoz közel támassza.*
- Segítek levenni az ingedet. Megnézzük a bordáidat.
*Hangzanak el az instrukciók, és bízik benne, hogy nem ütközik ellenállásba. Persze mindez feltehetően tovább növeli Torskel fájdalmát, ennek ellenére Karheia szükségesnek véli a kellemetlenségek ellenére.*
- Hozatok majd ételt, és máktejet. Szükséged van még ezen kívül valamire?
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-29 17:40:48
Üzenet elküldve: 2020-08-29 17:40:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Haza//
*Shan úgy tűnik hiába várja társát. Arra gondolt talán már elindult reggelizni a lány, azért nem találta már a szobában, de kezd elbizonytalanodni. Mindenesetre lassan összeszedi holmiját és rá nem jellemző módon gondosan megigazítja az alaposan összegyűrt ágyat. Pakolászás közben lel rá a levélre, melyet Vyl írt, sorait értetlenül olvassa miközben lassan az ágy szélére telepszik. Ahogy az utolsó szó végéhez ér, nem tudja, hogyan is reagáljon, mindössze egy mély sóhaj szakad fel belőle. Legszívesebben morcosan zsebre gyűrné a papírost, de tekintve, hogy nem csak neki szól a búcsúlevél, végül csak összehajtja, s a kabátja belső zsebébe rejti.
Erőt véve magán még vet egy utolsó pillantást a szobára, nehogy valamit itt felejtsen, majd maga után becsukva az ajtót indul el, hogy elhagyja a fogadót.
Leadja szobája kulcsát, mormol egy köszönömöt, biccent egyet köszönésképp, s már lépdel is ki az épületből, hogy összeszedje a lovakat. Éjfél hátára pattan, kezében szorosan fogva Vyl paripájának szárát indul meg hazafelé.*
//Haza//
*Shan úgy tűnik hiába várja társát. Arra gondolt talán már elindult reggelizni a lány, azért nem találta már a szobában, de kezd elbizonytalanodni. Mindenesetre lassan összeszedi holmiját és rá nem jellemző módon gondosan megigazítja az alaposan összegyűrt ágyat. Pakolászás közben lel rá a levélre, melyet Vyl írt, sorait értetlenül olvassa miközben lassan az ágy szélére telepszik. Ahogy az utolsó szó végéhez ér, nem tudja, hogyan is reagáljon, mindössze egy mély sóhaj szakad fel belőle. Legszívesebben morcosan zsebre gyűrné a papírost, de tekintve, hogy nem csak neki szól a búcsúlevél, végül csak összehajtja, s a kabátja belső zsebébe rejti.
Erőt véve magán még vet egy utolsó pillantást a szobára, nehogy valamit itt felejtsen, majd maga után becsukva az ajtót indul el, hogy elhagyja a fogadót.
Leadja szobája kulcsát, mormol egy köszönömöt, biccent egyet köszönésképp, s már lépdel is ki az épületből, hogy összeszedje a lovakat. Éjfél hátára pattan, kezében szorosan fogva Vyl paripájának szárát indul meg hazafelé.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-29 15:52:07
Üzenet elküldve: 2020-08-29 15:52:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Mik nem szeretne álszentnek tűnni és szerénykedni, amikor már kibújt a szög a zsákból. Eszét sem tudja, mikor csókolt utoljára így és már nem is akar visszakozni. Hazudna, ha azt gondolná, hogy nem gondolta, idáig juthatnak Winnel. De a lány hasonlóan szédítően hat rá, mint a rum a lányra és a csók rá. A megerősítésre csak lesütött szemekkel, kisfiúsan elmosolyodik. Hisz lebukott, de úgy tűnik, a lány sem bánja.
Sebesen követi maga is Wint, hisz a lány húzza magával és őt magát sem kell annyira noszogatni. Csak fent torpan meg egy pillanatra, keresve, milyen tekintetek fordulnak felé, de ideje sincs, mert Win már húzza is magával a lépcső felé. Szerencsére csak pár lépés és már szedik is a lépcsőfokokat felfelé.
Nem tudja, ki látta őket és ki nem, de odafent, az emelet lépcsőjét tapodva már nem is fontos. Aztán kettőt pillant és már Win szobájának ajtaján belül áll és kattan a zár az ajtón, hogy kizárjon mindent és mindenkit és kissé zavart mosolyt csaljon ki Mikből, ahogy a hátát az ajtónak vető lányra pillant.
Miknek sem kell sok, egy öles lépéssel az ajtónál terem, szinte nekipréseli Wint az ajtó fájának, ahogy szenvedélyes csókkal forrnak ajkai a lányéra. Már ha ő maga is partner benne. Jobbja a dereka, balja a tarkója felé tart. A mohó csókba belesajdul felsebzett ajka, de még ezt az apró fájdalmat is édesnek érzi most, hogy végre valóban kettesben lehetnek Winnel és másnak még csak esélye sincs megzavarni őket a szoba zárt ajtajának magányában.*
//Win szobájának zárt ajtaja mögött//
*Mik nem szeretne álszentnek tűnni és szerénykedni, amikor már kibújt a szög a zsákból. Eszét sem tudja, mikor csókolt utoljára így és már nem is akar visszakozni. Hazudna, ha azt gondolná, hogy nem gondolta, idáig juthatnak Winnel. De a lány hasonlóan szédítően hat rá, mint a rum a lányra és a csók rá. A megerősítésre csak lesütött szemekkel, kisfiúsan elmosolyodik. Hisz lebukott, de úgy tűnik, a lány sem bánja.
Sebesen követi maga is Wint, hisz a lány húzza magával és őt magát sem kell annyira noszogatni. Csak fent torpan meg egy pillanatra, keresve, milyen tekintetek fordulnak felé, de ideje sincs, mert Win már húzza is magával a lépcső felé. Szerencsére csak pár lépés és már szedik is a lépcsőfokokat felfelé.
Nem tudja, ki látta őket és ki nem, de odafent, az emelet lépcsőjét tapodva már nem is fontos. Aztán kettőt pillant és már Win szobájának ajtaján belül áll és kattan a zár az ajtón, hogy kizárjon mindent és mindenkit és kissé zavart mosolyt csaljon ki Mikből, ahogy a hátát az ajtónak vető lányra pillant.
Miknek sem kell sok, egy öles lépéssel az ajtónál terem, szinte nekipréseli Wint az ajtó fájának, ahogy szenvedélyes csókkal forrnak ajkai a lányéra. Már ha ő maga is partner benne. Jobbja a dereka, balja a tarkója felé tart. A mohó csókba belesajdul felsebzett ajka, de még ezt az apró fájdalmat is édesnek érzi most, hogy végre valóban kettesben lehetnek Winnel és másnak még csak esélye sincs megzavarni őket a szoba zárt ajtajának magányában.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-28 21:46:25
Üzenet elküldve: 2020-08-28 21:46:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A pult mellett egy asztalnál//
//Sebesült a házban//
//Arja, Yeza, érintőlegesen Graril, Sermester, Xavy//
*Figyelmesen hallgatja Arja beszámolóját a thargoknál tett látogatásáról.*
- Egy árva lélek sem az egész kancellárián? *Ő inkább kikerüli a nyelvtörőt, de jócskán furcsállja a dolgot. Néhány éve még nagy nyüzsgés volt a Vashegy környékén. Legalábbis abból, amit hallott, így gondolta. Arra, hogy az őr a kapuban mi mindennek mondja el az elöljáróját az érkező vendégeknek, csak a fejét csóválja. Sok mindent hallott már arról a helyről és a barbár származék lakóiról, de a hallomásokból nem mindig tanácsos messzemenő következtetéseket levonni.*
- Harangok? *támasztja meg az állát a kézfején, ahogy a vörös lány elbeszélésén csüng.* - Milyen harangok? Eddig csak azt a démonölő íjat emlegettétek. A harangok is különlegesek? *érdeklődik. Máris furdalja a kíváncsiság, hogy mire lehetnek jók. Úgy sejti, hogy egy démonölő így mellett leszállítva biztos nem akármilyen harangokról lehet szó.*
- Hű. Nektek aztán kalandos utatok volt *bólint elkerekedett szemmel, amikor a Graril kardjáról szóló részleteket is megtudja.
A fegyveres kíséret kapcsán teljesen megérti Arja álláspontját. Aztyan talán tényleg nem tudja, hogy a lány nem elég képzett ilyen téren, hogy efféle feladatnak eleget tegyen. De arról inkább nem kezd találgatásba, hogy az intéző mit miért tesz. Megtanulta, hogy jobb ezzel óvatosan bánni.*
- Beszélhetnél vele erről. Négyszemközt a műhelyben *mondja.* - Úgyis be kell még néznetek indulás előtt. A te orrodat csak nem harapja le. Én az enyémet már féltem tőle *böki meg játékosan Arját a könyökével.*
- Mutathatok pár fogást, ha annyira szeretnéd, de továbbra is azt mondom, hogy a harcot elkerülni kell tudni legelsősorban. *Ő maga egy átlagos fegyverforgatónál jóval tapasztaltabbnak számít, mégis inkább a kertek alatt osont az elmúlt években, amikor csak lehetett. Főleg a Kikötőben. Talán elbírna több emberrel is, ha nem túl jók, de a túlerő mindig rizikós. Nem is beszélve róla, hogy ha összeakaszkodik a Patkányokkal, nem örülhet sokáig a győzelmének. Jóval összetettebb dolog ez, mint hogy ki mennyire jártas a pengével. A nőknek ráadásul alapvetően nehezebb dolguk van. Míg egy olyan alkatú férfival, mint Graril, kétszer is meggondolják, hogy kikezdjenek-e, addig egy fegyveres nő majdhogynem vörös posztó az alja kötekvőknek. Arja ráadásul még fiatalka is.
A rossz bőrben lévő fickó végül mégsem kér a segítségből és a maga erejéből biceg fel az emeletre. ~Sose becsüld le a férfiúi büszkeséget!~ Széttárt kezekkel pillant Xavy felé, aki a pasast kísérő szőkeséggel vált még néhány szót.*
- Gondolod? *Pillant Arjára.* - Végül is... Ha zavarunk, majd úgyis elküld. *Ő a részéről nem háborgatná a paprikás kedvű vendéget, de ha ez kell, hogy ne essen csorba a Kalmár hírnevén.*
- Tengerészfélének tűnt. Talán kikérdezhetnénk a kikötői helyzetről is. Addig a fiúk ellegyeskednek *pillant Grarilra és Elgretor mesterre.*
//Sebesült a házban//
//Arja, Yeza, érintőlegesen Graril, Sermester, Xavy//
*Figyelmesen hallgatja Arja beszámolóját a thargoknál tett látogatásáról.*
- Egy árva lélek sem az egész kancellárián? *Ő inkább kikerüli a nyelvtörőt, de jócskán furcsállja a dolgot. Néhány éve még nagy nyüzsgés volt a Vashegy környékén. Legalábbis abból, amit hallott, így gondolta. Arra, hogy az őr a kapuban mi mindennek mondja el az elöljáróját az érkező vendégeknek, csak a fejét csóválja. Sok mindent hallott már arról a helyről és a barbár származék lakóiról, de a hallomásokból nem mindig tanácsos messzemenő következtetéseket levonni.*
- Harangok? *támasztja meg az állát a kézfején, ahogy a vörös lány elbeszélésén csüng.* - Milyen harangok? Eddig csak azt a démonölő íjat emlegettétek. A harangok is különlegesek? *érdeklődik. Máris furdalja a kíváncsiság, hogy mire lehetnek jók. Úgy sejti, hogy egy démonölő így mellett leszállítva biztos nem akármilyen harangokról lehet szó.*
- Hű. Nektek aztán kalandos utatok volt *bólint elkerekedett szemmel, amikor a Graril kardjáról szóló részleteket is megtudja.
A fegyveres kíséret kapcsán teljesen megérti Arja álláspontját. Aztyan talán tényleg nem tudja, hogy a lány nem elég képzett ilyen téren, hogy efféle feladatnak eleget tegyen. De arról inkább nem kezd találgatásba, hogy az intéző mit miért tesz. Megtanulta, hogy jobb ezzel óvatosan bánni.*
- Beszélhetnél vele erről. Négyszemközt a műhelyben *mondja.* - Úgyis be kell még néznetek indulás előtt. A te orrodat csak nem harapja le. Én az enyémet már féltem tőle *böki meg játékosan Arját a könyökével.*
- Mutathatok pár fogást, ha annyira szeretnéd, de továbbra is azt mondom, hogy a harcot elkerülni kell tudni legelsősorban. *Ő maga egy átlagos fegyverforgatónál jóval tapasztaltabbnak számít, mégis inkább a kertek alatt osont az elmúlt években, amikor csak lehetett. Főleg a Kikötőben. Talán elbírna több emberrel is, ha nem túl jók, de a túlerő mindig rizikós. Nem is beszélve róla, hogy ha összeakaszkodik a Patkányokkal, nem örülhet sokáig a győzelmének. Jóval összetettebb dolog ez, mint hogy ki mennyire jártas a pengével. A nőknek ráadásul alapvetően nehezebb dolguk van. Míg egy olyan alkatú férfival, mint Graril, kétszer is meggondolják, hogy kikezdjenek-e, addig egy fegyveres nő majdhogynem vörös posztó az alja kötekvőknek. Arja ráadásul még fiatalka is.
A rossz bőrben lévő fickó végül mégsem kér a segítségből és a maga erejéből biceg fel az emeletre. ~Sose becsüld le a férfiúi büszkeséget!~ Széttárt kezekkel pillant Xavy felé, aki a pasast kísérő szőkeséggel vált még néhány szót.*
- Gondolod? *Pillant Arjára.* - Végül is... Ha zavarunk, majd úgyis elküld. *Ő a részéről nem háborgatná a paprikás kedvű vendéget, de ha ez kell, hogy ne essen csorba a Kalmár hírnevén.*
- Tengerészfélének tűnt. Talán kikérdezhetnénk a kikötői helyzetről is. Addig a fiúk ellegyeskednek *pillant Grarilra és Elgretor mesterre.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-08-27 16:54:12
Üzenet elküldve: 2020-08-27 16:54:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai és CCC//
*Aenae szobájának átvizsgálása egyáltalán nincs ellenére. Tekintve, hogy a lány alig töltött el egy kis időt ott, aztán pedig átköltözött az igric lakosztályába. Most is ott van, így ezzel sem lesz problémája a továbbiakban. Remek alibije van.
A zsoldosok említésére az asztalnál ülő hármas felé tekint, de csak egy pillantás erejéig.*
- Ez természetes, még ugyan nem fizettem ki nekik a fizetségüket, de megérdemlik a fejenkénti ötszáz aranyat. *Mondja halkabbra fogva a hangját, hogy szavait csak asztaltársainak intézze.
Természetes, hogy Dora és a mélységi lány meg akarnak győződni szavai hitelességéről és ezt leginkább olyanoktól szerezhetik be, akik jelen voltak. De ezt nem tartja problémának.*
- Minden bizonnyal vannak érdemes emberek is a városőrségben, akiket egy kisebb rész miatt különböztetnek meg hátrányosan. *Helyesel Estanellaria szavaira.*
- Keressék Denjaar Krultos kapitányt, aki személyes jó barátom vagy Grüksunosz Dorátolaz őrmestert, akiről már korábban is beszéltem. *Ajánlja fel a két férfit, mint olyanokat, akik a két követ segítségére lehetnek.*
- Igen, az úrnő jól van. *Sóhajtja halovány, de örömteli mosollyal. Szinte látni rajta, hogy milyen fárasztó lehetett az akció, amelyben megmentették Aenaet. A köszönetre, hogy a megpróbáltatásai után még a követekre is időt szakított, csak hárítóan mosolyog.*
- Ugyan, ez természetes. Örülök, hogy itt vannak. *Hajtja meg magát kissé Estanellaria felé, majd Dorához fordul.*
- Kérem, nincs szükség hálára, minden nemes úriembernek kötelessége segíteni a bajba jutott hölgyeken. Arról nem is beszélve, ahogy korábban is említettem, hogy a Vashegy és a város, benne pedig a Kereskedőház közös érdeke is, hogy azonnal segítségére siessen az úrnőnek.
*Az azonnali ítéletek elmaradására csak hálásan bólint, mintha valódi félelmei lettek volna ezzel kapcsolatban.*
- Ez természetesen az úrnő döntése, hogy mikor szeretne indulni. És persze az önöké, hisz most, hogy itt vannak a kancellár követei, így a Vashegy személyesen is képviseltetheti magát. *Mosolyodik el, mintha a két lány jelenléte hatalmas követ gördítene le a válláról. Hihetőnek tartja, hogy kímélni akarják Aenaet. Nem gondolja, hogy el akarnák odázni a hazajutását.*
- A másik kisasszonyról talán a városőrségnél kellene érdeklődni. Ott talán futárt is találnak a feladatra. *Nem szeretné, ha saját embereit kellene nélkülözniük a kecskeszakállú kancellár levele miatt.
Az őrült Terwyre vonatkozó kérdésekre bólint.*
- Biztosan meghalt. Láttam a holttestét. A városőrség tagjai pedig megkezdték a romok és a környék átkutatását, hogy felgöngyölítsék a szálakat. Ez az ő asztaluk. *Vonja meg alig láthatóan a vállát. Hisz ő csak egy kereskedő, nem több.*
- Ez természetes. A Vashegy követei kitüntetett figyelemben részesülnek a Kalmárban. Természetesen máris nyittatok önöknek egy-egy szobát. Kagaenae kisasszony pedig addig marad, ameddig kedve úgy kívánja. *Mondja szinte azonnal és készségesen. Fogalma sincs, van-e szabad szoba, de majd megoldják, ez nem az ő dolga.
Dora kedves szavaira hálásan bólint, s mert úgy akarja, valóban fáradtnak láthatják az asztalnál ülők.*
- Köszönöm neked, de szívesen maradok, örülök, hogy újra láthatlak és már az is, hogy veled beszélgethetek, pihenésként hat lelkemre. *Bókol kicsit az elf lánynak.*
- A szobám úgyis az úrnőé, így időm van. *Teszi hozzá sóhajtva. Most nem ugrana fel, hogy visszasiessen Aenaehez, mert az gyanút szülhetne a követekben. Jobb, ha még egy kicsit itt marad, hátha ki tud deríteni valamit a háttérben meghúzódó szálakról. Aenae már minden bizonnyal az ördögvigyortól elnehezülve alszik, így talán még ideje is van.*
*Aenae szobájának átvizsgálása egyáltalán nincs ellenére. Tekintve, hogy a lány alig töltött el egy kis időt ott, aztán pedig átköltözött az igric lakosztályába. Most is ott van, így ezzel sem lesz problémája a továbbiakban. Remek alibije van.
A zsoldosok említésére az asztalnál ülő hármas felé tekint, de csak egy pillantás erejéig.*
- Ez természetes, még ugyan nem fizettem ki nekik a fizetségüket, de megérdemlik a fejenkénti ötszáz aranyat. *Mondja halkabbra fogva a hangját, hogy szavait csak asztaltársainak intézze.
Természetes, hogy Dora és a mélységi lány meg akarnak győződni szavai hitelességéről és ezt leginkább olyanoktól szerezhetik be, akik jelen voltak. De ezt nem tartja problémának.*
- Minden bizonnyal vannak érdemes emberek is a városőrségben, akiket egy kisebb rész miatt különböztetnek meg hátrányosan. *Helyesel Estanellaria szavaira.*
- Keressék Denjaar Krultos kapitányt, aki személyes jó barátom vagy Grüksunosz Dorátolaz őrmestert, akiről már korábban is beszéltem. *Ajánlja fel a két férfit, mint olyanokat, akik a két követ segítségére lehetnek.*
- Igen, az úrnő jól van. *Sóhajtja halovány, de örömteli mosollyal. Szinte látni rajta, hogy milyen fárasztó lehetett az akció, amelyben megmentették Aenaet. A köszönetre, hogy a megpróbáltatásai után még a követekre is időt szakított, csak hárítóan mosolyog.*
- Ugyan, ez természetes. Örülök, hogy itt vannak. *Hajtja meg magát kissé Estanellaria felé, majd Dorához fordul.*
- Kérem, nincs szükség hálára, minden nemes úriembernek kötelessége segíteni a bajba jutott hölgyeken. Arról nem is beszélve, ahogy korábban is említettem, hogy a Vashegy és a város, benne pedig a Kereskedőház közös érdeke is, hogy azonnal segítségére siessen az úrnőnek.
*Az azonnali ítéletek elmaradására csak hálásan bólint, mintha valódi félelmei lettek volna ezzel kapcsolatban.*
- Ez természetesen az úrnő döntése, hogy mikor szeretne indulni. És persze az önöké, hisz most, hogy itt vannak a kancellár követei, így a Vashegy személyesen is képviseltetheti magát. *Mosolyodik el, mintha a két lány jelenléte hatalmas követ gördítene le a válláról. Hihetőnek tartja, hogy kímélni akarják Aenaet. Nem gondolja, hogy el akarnák odázni a hazajutását.*
- A másik kisasszonyról talán a városőrségnél kellene érdeklődni. Ott talán futárt is találnak a feladatra. *Nem szeretné, ha saját embereit kellene nélkülözniük a kecskeszakállú kancellár levele miatt.
Az őrült Terwyre vonatkozó kérdésekre bólint.*
- Biztosan meghalt. Láttam a holttestét. A városőrség tagjai pedig megkezdték a romok és a környék átkutatását, hogy felgöngyölítsék a szálakat. Ez az ő asztaluk. *Vonja meg alig láthatóan a vállát. Hisz ő csak egy kereskedő, nem több.*
- Ez természetes. A Vashegy követei kitüntetett figyelemben részesülnek a Kalmárban. Természetesen máris nyittatok önöknek egy-egy szobát. Kagaenae kisasszony pedig addig marad, ameddig kedve úgy kívánja. *Mondja szinte azonnal és készségesen. Fogalma sincs, van-e szabad szoba, de majd megoldják, ez nem az ő dolga.
Dora kedves szavaira hálásan bólint, s mert úgy akarja, valóban fáradtnak láthatják az asztalnál ülők.*
- Köszönöm neked, de szívesen maradok, örülök, hogy újra láthatlak és már az is, hogy veled beszélgethetek, pihenésként hat lelkemre. *Bókol kicsit az elf lánynak.*
- A szobám úgyis az úrnőé, így időm van. *Teszi hozzá sóhajtva. Most nem ugrana fel, hogy visszasiessen Aenaehez, mert az gyanút szülhetne a követekben. Jobb, ha még egy kicsit itt marad, hátha ki tud deríteni valamit a háttérben meghúzódó szálakról. Aenae már minden bizonnyal az ördögvigyortól elnehezülve alszik, így talán még ideje is van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659