//pult//
*Hildi rabszolgának született, és eddigi életét megúszta anélkül, hogy bármi maradandó károsodást szenvedett volna - megvan minden végtagja, szeme, füle, foga -, ez pedig csak és kizárólag egy dolognak köszönhető: tudja, hogy hogyan kell meghúznia magát. Pláne egy kajával rakott asztal mellett. Olyan csendesen és láthatatlan módon rág meg minden egyes falatot, hogy az ivó többi vendégének maximum annyi tűnhet fel, hogy az étel szépen lassan fogy. Vagyis nem is olyan lassan, de azért nem is feltűnő gyorsasággal.
Hildinél egyébként a kövérség elsősorban alkati kérdés, és csak másodsorban tudható be annak, hogy annyit zabál, mint három másik. Viszont ő sosem fázik télen - cserébe nyáron úgy izzad, mint a ló - és az sem zavarja, ha a fekhelye kemény, mert kipárnázza saját magának.
A haja pedig kifejezetten szép: sok van neki, az is vastagszálú, kissé hullámos, egészségesen és tisztán fénylik. Szereti a haját, büszke rá, így aztán ápolni is szereti - eddig az Isuriitól elcsent mindenféle ápolókkal. Kicsit sajnálja, hogy útja során meg kellett szabadulnia az ezüsthátú hajkefétől - amit szintén Isuriitól emelt el -, de ugye semmi bűnjelet nem tarthatott meg. Az utóbbi években összelopkodott csecsebecséket már csak a folyó fogja valahol partra vetni.
Az ivóban történő eseményekre csak fél szemmel figyel - a másikat szigorúan a kaján tartja -, és hát tényleg igyekszik nem belefolyni semmibe, mert neki most meg kell várnia Viaka kisasszonyt, hiszen a csapostól ezt az utasítást kapta. No meg, hogy szedje le az asztalt, ha végzett. Márpedig lassan végez, és csak morzsák maradnak utána, illetve azok se nagyon, olyannyira hulladék nélkül dolgozik. Amikor már mindent elpusztított, akkor szépen egyberakja az üres tányérokat és igyekszik eltranszportálni a pulthoz, lehetőleg anélkül, hogy bármit összetörjön - ha senki sem strabancol neki, akkor mindent épségben leszállít.*
- Izé, leszedtem az asztalt, ahogy kérted. Hová tegyem?
*mondja Quinnek, mikor az visszatér a sötételf-elfogó útjáról. Közben pedig megpróbálja elővenni a lehető legaranyosabb, leglehengelőbb és legcukibb arcát, és reménykedik abban, hogy amaz nem csak odavakkant neki valamit morózusan, hanem tényleg megfelelően útba igazítja. A másik reménye az az, hogy az említett kisasszony nemsokára előkerül, és akkor nem kell neki itt többet tudatlanul töketlenkednie, hanem tényleg kiosztják neki a tennivalókat. Mert amúgy Hildi jól dolgozik, csak előbb mondják el neki, hogy mi, merre és hány méter? Mert ugye a rabszolgák másik ismérve az, hogy rendkívül gyorsan tanulnak, és ugyebár nem csak azt kell megtanulni, hogy kit, kiket kell elkerülni, hanem azt is, hogy mik az elvárások. A szorgalom mondjuk nem éppen Hildi legfőbb erénye, de azért általában mindent elvégez, ráadásul tényleg elég jól dolgozik. Csak ugye kaja közelébe nem nagyon szabad engedni.*