Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2100. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 16:06:45
Üzenet elküldve: 2021-11-29 16:06:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Újabb bátorító szavak, és jókívánságok hagyják el a pultos száját, nem is beszélve a jó tanácsokról. Természetesen Soreylnek sem lángol fel a szeme a lószaros pörkölt hallatán, ő is elejt egy gyenge fintort, de azért hozzáteszi.*
-Van aki úgy szereti.
*És ebben biztos is. Él annyi különös lény a hegyektől innen, hogy bármi megeshet.*
-Én hallottam egy emberről aki borzóikat evett reggelire.
*Magyarázza mellékesen, és lehetséges hogy Xavy nem tudja, de a nyúlszerű ragadozóknak nincsen túl jó ízük véleménye szerint. Aztán felhozza a zsold kérdéskörét, ami természeténél fogva Perchipfell fülét üti meg a legjobban.*
~Tényleg te barom. Még sosem kaptál zsoldot.~
*Akad fent az információn Perchi, mire a lovag finoman próbálja neki magyarázni a zsoldtalanság okát.*
~Nem is dolgoztam meg érte.~
*A mesterkard itt veszti el a türelmét.*
~Mi az hogy nem? Az életedet kockáztattad a bányában a semmiért, és még csak egy lyukast garast sem paktál érte. Nem állsz ki magadért, ez a te kurva nagy bajod barátom.~
*Folytatná még a kard az egyre elharapódzó szóáradatot, de a lovag közbevág.*
~Azóta máshol teljesítek szolgálatot, sőt. Dezertőr lettem, örülök, hogy nem zártak börtönbe. Egyébként is mire kellene neked a zsold ha? Apám öröksége nem elég neked? Hallgattasd el a lepcses szád, mert itt hagylak a patkányfarkas lánynak.~
*Válaszolja, amire a kardnak még muszáj elengednie egy megjegyzést.*
~Élelmesebbnek néz ki a fruska mint te.~
*De hogy válaszoljon is, azért kellemesen elmosolyog miközben visszacsatolja magára a kardhüvelyeket.*
-Hogy nézne ki egy hadnagy egy ásóval a hátán?
*Kérdezi cinkos mosollyal, és bólogat a lány szavaira.*
-Nem egyedül megyek, és ne félts. Ha valaki meg fog enni bárkit is, azok mi leszünk.
*Mutat hüvelykujjával magára, aztán a lányra.*
-Én azt ígértem hozok, te meg azt hogy főzöl.
*Mondja atyai mosollyal, és kicsit terelni akarja a témát, mert fél hogy elszólja magát a vakondemberek kétséges létezéséről.*
-Egyébként, hogyhogy egy ilyen fiatal lány egy ilyen helyen felszolgáló?
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Újabb bátorító szavak, és jókívánságok hagyják el a pultos száját, nem is beszélve a jó tanácsokról. Természetesen Soreylnek sem lángol fel a szeme a lószaros pörkölt hallatán, ő is elejt egy gyenge fintort, de azért hozzáteszi.*
-Van aki úgy szereti.
*És ebben biztos is. Él annyi különös lény a hegyektől innen, hogy bármi megeshet.*
-Én hallottam egy emberről aki borzóikat evett reggelire.
*Magyarázza mellékesen, és lehetséges hogy Xavy nem tudja, de a nyúlszerű ragadozóknak nincsen túl jó ízük véleménye szerint. Aztán felhozza a zsold kérdéskörét, ami természeténél fogva Perchipfell fülét üti meg a legjobban.*
~Tényleg te barom. Még sosem kaptál zsoldot.~
*Akad fent az információn Perchi, mire a lovag finoman próbálja neki magyarázni a zsoldtalanság okát.*
~Nem is dolgoztam meg érte.~
*A mesterkard itt veszti el a türelmét.*
~Mi az hogy nem? Az életedet kockáztattad a bányában a semmiért, és még csak egy lyukast garast sem paktál érte. Nem állsz ki magadért, ez a te kurva nagy bajod barátom.~
*Folytatná még a kard az egyre elharapódzó szóáradatot, de a lovag közbevág.*
~Azóta máshol teljesítek szolgálatot, sőt. Dezertőr lettem, örülök, hogy nem zártak börtönbe. Egyébként is mire kellene neked a zsold ha? Apám öröksége nem elég neked? Hallgattasd el a lepcses szád, mert itt hagylak a patkányfarkas lánynak.~
*Válaszolja, amire a kardnak még muszáj elengednie egy megjegyzést.*
~Élelmesebbnek néz ki a fruska mint te.~
*De hogy válaszoljon is, azért kellemesen elmosolyog miközben visszacsatolja magára a kardhüvelyeket.*
-Hogy nézne ki egy hadnagy egy ásóval a hátán?
*Kérdezi cinkos mosollyal, és bólogat a lány szavaira.*
-Nem egyedül megyek, és ne félts. Ha valaki meg fog enni bárkit is, azok mi leszünk.
*Mutat hüvelykujjával magára, aztán a lányra.*
-Én azt ígértem hozok, te meg azt hogy főzöl.
*Mondja atyai mosollyal, és kicsit terelni akarja a témát, mert fél hogy elszólja magát a vakondemberek kétséges létezéséről.*
-Egyébként, hogyhogy egy ilyen fiatal lány egy ilyen helyen felszolgáló?
2099. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 09:24:02
Üzenet elküldve: 2021-11-29 09:24:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
//Csak egy éjszakára//
*Néha Nawanthiri feltűnik a látómezőjében, de nem igazán zavarja a dolog, hiszen az ottani dolgokat mindegyikőjük használhatja. Ha meg neki nincs vele dolga az meg aztán még jobb. Valami bort tölt meg dohány tálcát töm, bizonyára ezt rendelte a most kicsit muzsikáló vendég, szerencsére a háttérzajban elvegyül, nem különösebben kirívó. Ahogy a konyháról kihozza utána a vadkant, egészen megéhezik, ugyanis a gőzölgő sült hús illata egészen betölti a helyiséget. Mikor a nő visszaér a pulthoz még odaszól neki, némi plusz információt is ad a vendégről, ami fontos lehet. ~Néma? Vajon kivágták a nyelvét? Biztos valami naaagyon csúnya dolgot csinált. ~ Néz el a nő felé, de nagy csalódására meglehetősen illendőnek és ártatlannak tűnik. ~Biztosan van valami szaftos sztorija. ~ Persze, azért válaszol Nawanthirinek is.*
-Persze, számíthatsz rám. *Mondja unottan, szinte mintha már az ellenkezőjét jelentené, ami kicsúszott a száján. Ekkor lép oda a pulthoz egy világos hajú, elfszerű nő, kirívó színű szemekkel, egy kabátban és neki szegezi a kérdést, amit errefelé ritkán kap meg, főleg nőtől.*
-Nem. Mit szeretne leöldökölni? Ha disznót, azt el tudjuk intézni, jó pénzért. *Nem igazán bolygatja meg a dolog, csak a szemöldökei szökkennek fel, hiszen a hely mottója, hogy bármit elintéznek, ha a vendégnek van rá elég aranya. Majd valamit mintha észre venne a padlón mert leguggol, majd feláll. Nem igazán akarja beleütni a nő dolgába az orrát, így most nem kérdez rá.*
-Az, naccerű. *Ismétli meg szélesre kúszó vigyorral az arcán a dolgot, bár nem igazán érti, minek is örül a nő valójában. A szobát kifizeti, így kap is egy szép kulcsot és a fejével a szobák irányába bök, csak hogy egyértelmű legyen az ő számára is, hogy merre található a szoba. Ételt nem rendel és gyorsan le is lép a pulttól, bizonyára sietős neki.*
-Mik vannak… *Néz utána, majd eszébe ötlik a némi vendég, így menne is hogy kifaggassa, mikor látja, hogy már távozott.*
-Azt a disznó meg a mája! Suttyóság! *Könyököl vissza a pultra morcosan és a tenyerére a pihenteti az állát.*
//Csak egy éjszakára//
*Néha Nawanthiri feltűnik a látómezőjében, de nem igazán zavarja a dolog, hiszen az ottani dolgokat mindegyikőjük használhatja. Ha meg neki nincs vele dolga az meg aztán még jobb. Valami bort tölt meg dohány tálcát töm, bizonyára ezt rendelte a most kicsit muzsikáló vendég, szerencsére a háttérzajban elvegyül, nem különösebben kirívó. Ahogy a konyháról kihozza utána a vadkant, egészen megéhezik, ugyanis a gőzölgő sült hús illata egészen betölti a helyiséget. Mikor a nő visszaér a pulthoz még odaszól neki, némi plusz információt is ad a vendégről, ami fontos lehet. ~Néma? Vajon kivágták a nyelvét? Biztos valami naaagyon csúnya dolgot csinált. ~ Néz el a nő felé, de nagy csalódására meglehetősen illendőnek és ártatlannak tűnik. ~Biztosan van valami szaftos sztorija. ~ Persze, azért válaszol Nawanthirinek is.*
-Persze, számíthatsz rám. *Mondja unottan, szinte mintha már az ellenkezőjét jelentené, ami kicsúszott a száján. Ekkor lép oda a pulthoz egy világos hajú, elfszerű nő, kirívó színű szemekkel, egy kabátban és neki szegezi a kérdést, amit errefelé ritkán kap meg, főleg nőtől.*
-Nem. Mit szeretne leöldökölni? Ha disznót, azt el tudjuk intézni, jó pénzért. *Nem igazán bolygatja meg a dolog, csak a szemöldökei szökkennek fel, hiszen a hely mottója, hogy bármit elintéznek, ha a vendégnek van rá elég aranya. Majd valamit mintha észre venne a padlón mert leguggol, majd feláll. Nem igazán akarja beleütni a nő dolgába az orrát, így most nem kérdez rá.*
-Az, naccerű. *Ismétli meg szélesre kúszó vigyorral az arcán a dolgot, bár nem igazán érti, minek is örül a nő valójában. A szobát kifizeti, így kap is egy szép kulcsot és a fejével a szobák irányába bök, csak hogy egyértelmű legyen az ő számára is, hogy merre található a szoba. Ételt nem rendel és gyorsan le is lép a pulttól, bizonyára sietős neki.*
-Mik vannak… *Néz utána, majd eszébe ötlik a némi vendég, így menne is hogy kifaggassa, mikor látja, hogy már távozott.*
-Azt a disznó meg a mája! Suttyóság! *Könyököl vissza a pultra morcosan és a tenyerére a pihenteti az állát.*
2098. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 09:01:21
Üzenet elküldve: 2021-11-29 09:01:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*A patkányemberek egészen jól meg lettek határozva, mint ahogy a gyengeségük is, így ha a szőrös képű az erdőben találkozik eggyel kétséget kizáróan be tudja majd azonosítani.*
-Pörcifel, há, ezt mondtam előbb is. Pörszipel. *Nem igazán van kiegyezve a szó végével, de nyilván csak azért mert egészen idegen számára, nem igazán szokta meg az ilyen tüsszögős szavakat.*
-Egy micsoda? Azt hittem csak kardok vannak, meg páncélok, meg alkarvédők, de hogy mester? Gondolom azért ilyen puccos, biztos reklamálna, ha nem lenne ilyen csicsás tokban. *Mondja majd előkerül a másik, amire szintén elég fura magyarázatot kap. ~Ásó helyett kard? ~*
-Meg ha esetleg ezzel kell megenni a vaddisznósültet, vagy levágni a kamillát a réten, esetleg kiganézni a lovat. Remélem elég ügyes, bár amivel előtte lószarban nyúlkáltam utána nem venném a számba, azért ezt jegyezze meg. Nem lesz jó íze a vaddisznósültnek. *Mondja kicsit fintorogva, mert hát ki tudhatja, mire használja egy lovag még a kardot, amire nem kard való.*
-Hát a Városi őröknek annyi zsold se jut, hogy ásót vegyenek maguknak? *Ugrik fel neki a dolog, hisz a lovag szerint ásni is karddal szoktak.*
-Ez szomorú. Pedig ha tényleg jönnek a vakondemberek… *Rázza a fejét, már arra gondol, hogy neki se ártana egy ásót beújítani, tuti ami biztos, akár jó nagyot is verhet a fejükre ha kibújnak a túrásból.*
-Csak aztán éld túl, mert hát hiába az aranyozott kard, meg az ásókard, ha megesznek. Remélem nem egyedül fogsz menni. *Teszi hozzá, mert hát most csak őt látja a közelben.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*A patkányemberek egészen jól meg lettek határozva, mint ahogy a gyengeségük is, így ha a szőrös képű az erdőben találkozik eggyel kétséget kizáróan be tudja majd azonosítani.*
-Pörcifel, há, ezt mondtam előbb is. Pörszipel. *Nem igazán van kiegyezve a szó végével, de nyilván csak azért mert egészen idegen számára, nem igazán szokta meg az ilyen tüsszögős szavakat.*
-Egy micsoda? Azt hittem csak kardok vannak, meg páncélok, meg alkarvédők, de hogy mester? Gondolom azért ilyen puccos, biztos reklamálna, ha nem lenne ilyen csicsás tokban. *Mondja majd előkerül a másik, amire szintén elég fura magyarázatot kap. ~Ásó helyett kard? ~*
-Meg ha esetleg ezzel kell megenni a vaddisznósültet, vagy levágni a kamillát a réten, esetleg kiganézni a lovat. Remélem elég ügyes, bár amivel előtte lószarban nyúlkáltam utána nem venném a számba, azért ezt jegyezze meg. Nem lesz jó íze a vaddisznósültnek. *Mondja kicsit fintorogva, mert hát ki tudhatja, mire használja egy lovag még a kardot, amire nem kard való.*
-Hát a Városi őröknek annyi zsold se jut, hogy ásót vegyenek maguknak? *Ugrik fel neki a dolog, hisz a lovag szerint ásni is karddal szoktak.*
-Ez szomorú. Pedig ha tényleg jönnek a vakondemberek… *Rázza a fejét, már arra gondol, hogy neki se ártana egy ásót beújítani, tuti ami biztos, akár jó nagyot is verhet a fejükre ha kibújnak a túrásból.*
-Csak aztán éld túl, mert hát hiába az aranyozott kard, meg az ásókard, ha megesznek. Remélem nem egyedül fogsz menni. *Teszi hozzá, mert hát most csak őt látja a közelben.*
2097. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 08:07:33
Üzenet elküldve: 2021-11-29 08:07:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
//Zárás//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a kiszolgálás menete az eddigi meglehetősen gyors és rugalmas tempóról lassabbra váltott. Khrys egyszer-egyszer fél szemével látni véli Nawanthiri alakját, aki mintha teljesen ráérősen pakolászna. A félvér leány ennek ellenére mégsem panaszkodik a lassúságon, hiszen nincs ő senkihez sem kötve, nincs szigorú időbeosztása, amihez ha nem tartja magát, komoly hátrányokat lesz kénytelen elszenvedni. Különben a zenéléssel mintegy repül az idő, s emiatt mégsem tűnhet túlságosan hosszadalmasnak minden várakozással töltött perc. Ő bizony nem tervezi többet elővenni a lantját, míg a fogadó hangulatos épületében tartózkodik. Feltéve, ha erre nincs igény, de még az sem jelent semmilyen garanciát arra nézve, hogy ténylegesen előkerül a hangszer.
Jó idő múltán, amit füstöléssel ütött el, ismételten felbukkan Nawanthiri, ezúttal a minden bizonnyal pompás illatokban fürdő vadkanpecsenyével. Khrys nem nagyon érzi az étel légi aromáit, a dohány bódító dióillata úgy költözött be orrába, mint a mókus, ha télire egy alapos gonddal kibélelt fa odúját választja hajlékul. Érzékei némiképp tompultak a szer hatására, de furcsa módon még így is ébernek mondható a tekintete és minden más érzéke. Kinézetre határozottan csábítóan néz ki a fogás, és jó bőségesnek is tűnik az adag. A látványra Khrys szájában összefut a nyál. Egyedül azt találja furcsának, hogy semmiféle evőeszközt nem szolgáltattak az ételhez, s annak fogyasztása emiatt meglehetősen puritán módon történhet. Egyébként nem akad fenn annyira ezen a tényen. Biztos oka van annak, hogy így hozták ki. A dohány már a végére jár, ami talán nem is probléma, mert a diót felválthatják a többi ízek. Köszönetet int a kiszolgálásért Nawanthirinek, s még egy barátságos mosollyal is megajándékozza. Fehéren világító fogai úgy villannak ki, akár megannyi apró, fényesen csillogó kincs.
Mielőtt nekilátna a már látásra is ínycsiklandó pecsenyének, kupáját felemelve kortyol egyet a borból, ezzel is némiképp csökkentve a dohány intenzív ízét. Ezek után puszta két kezét használva kezdi fogyasztani a fogást, ha már eszközöket nem adtak hozzá. Nagy gonddal figyel arra, hogy a lehetőségekhez mérten minél kevésbé kenje össze magát. A selymes paprikakrém is kifejti hatását, egész testét elönti a melegség. Nem mintha eddig fázott volna, hiszen itt bent kellemes az idő, csak odakint hűvösödnek a nappalok és az éjszakák.
Jó időbe beletelik, mire végez mindennel. Az asztalon lévő kendőket igénybe is veszi természetesen, s mintegy zárásként egy hajtásra kiissza borát. Felállva szedelődzködni kezd, magára ölti kabátját, hátára kapja íját és lantját, majd búcsúzón biccent Nawanthiri felé, talán észreveszi a gesztust. Ha odanéz, akkor még egyszer köszönetet int, majd csendben, úgy, ahogy jött, távozik a fogadó ajtaján.*
//Zárás//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a kiszolgálás menete az eddigi meglehetősen gyors és rugalmas tempóról lassabbra váltott. Khrys egyszer-egyszer fél szemével látni véli Nawanthiri alakját, aki mintha teljesen ráérősen pakolászna. A félvér leány ennek ellenére mégsem panaszkodik a lassúságon, hiszen nincs ő senkihez sem kötve, nincs szigorú időbeosztása, amihez ha nem tartja magát, komoly hátrányokat lesz kénytelen elszenvedni. Különben a zenéléssel mintegy repül az idő, s emiatt mégsem tűnhet túlságosan hosszadalmasnak minden várakozással töltött perc. Ő bizony nem tervezi többet elővenni a lantját, míg a fogadó hangulatos épületében tartózkodik. Feltéve, ha erre nincs igény, de még az sem jelent semmilyen garanciát arra nézve, hogy ténylegesen előkerül a hangszer.
Jó idő múltán, amit füstöléssel ütött el, ismételten felbukkan Nawanthiri, ezúttal a minden bizonnyal pompás illatokban fürdő vadkanpecsenyével. Khrys nem nagyon érzi az étel légi aromáit, a dohány bódító dióillata úgy költözött be orrába, mint a mókus, ha télire egy alapos gonddal kibélelt fa odúját választja hajlékul. Érzékei némiképp tompultak a szer hatására, de furcsa módon még így is ébernek mondható a tekintete és minden más érzéke. Kinézetre határozottan csábítóan néz ki a fogás, és jó bőségesnek is tűnik az adag. A látványra Khrys szájában összefut a nyál. Egyedül azt találja furcsának, hogy semmiféle evőeszközt nem szolgáltattak az ételhez, s annak fogyasztása emiatt meglehetősen puritán módon történhet. Egyébként nem akad fenn annyira ezen a tényen. Biztos oka van annak, hogy így hozták ki. A dohány már a végére jár, ami talán nem is probléma, mert a diót felválthatják a többi ízek. Köszönetet int a kiszolgálásért Nawanthirinek, s még egy barátságos mosollyal is megajándékozza. Fehéren világító fogai úgy villannak ki, akár megannyi apró, fényesen csillogó kincs.
Mielőtt nekilátna a már látásra is ínycsiklandó pecsenyének, kupáját felemelve kortyol egyet a borból, ezzel is némiképp csökkentve a dohány intenzív ízét. Ezek után puszta két kezét használva kezdi fogyasztani a fogást, ha már eszközöket nem adtak hozzá. Nagy gonddal figyel arra, hogy a lehetőségekhez mérten minél kevésbé kenje össze magát. A selymes paprikakrém is kifejti hatását, egész testét elönti a melegség. Nem mintha eddig fázott volna, hiszen itt bent kellemes az idő, csak odakint hűvösödnek a nappalok és az éjszakák.
Jó időbe beletelik, mire végez mindennel. Az asztalon lévő kendőket igénybe is veszi természetesen, s mintegy zárásként egy hajtásra kiissza borát. Felállva szedelődzködni kezd, magára ölti kabátját, hátára kapja íját és lantját, majd búcsúzón biccent Nawanthiri felé, talán észreveszi a gesztust. Ha odanéz, akkor még egyszer köszönetet int, majd csendben, úgy, ahogy jött, távozik a fogadó ajtaján.*
2096. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-28 17:41:02
Üzenet elküldve: 2021-11-28 17:41:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy éjszakára//
*Nem sokkal később talál is egy fogadónak tetsző épületet a város közepén. Ahhoz képest, hogy a szegénynegyed, gazdagnegyed helyett egészen pofás épületek is vannak a romok között, ez is egy szép darab.*
~Wegtoreni Kalmár.~
*Olvassa el magában a cégért. Benyomja a fa ajtót, és azonnal a pulthoz megy. Keres magának valakit aki segíthetne a dolgán. Ha valami pultos, csapos, unatkozó vendég kerül az útjába, finom mosolyt vesz fel, mint aki még mindig hamis levelekkel akarja bizonyítani, hogy diplomataként érkezett a Levegő Városába, és gyermeki természetességgel kérdez meg bárkitől.*
-Itt is jár a szobához öldöklés, vagy az csak a konkurenciánál van?
*Mutat az ajtó felé, egyértelműen a Pegazusra utalva. Bármilyen nemleges válasz ellenében egy kisebb pukedli szerűséggel teszi hozzá.*
-Nagyszerű.
*Azzal rendel magának egy Szoba-t 15 aranyért.
Vacsorát nem. Evett az úton a karavánnal, és most egy darabig amúgy is el kell tűnnie, mert lehet hogy keresni fogják őt a karavánjától amivel érkezett, tekintve, hogy a fizetést nem egészen rendezte. Amint teheti ezzel el is megy az imént vásárol szállására, és alszik egy olyat, amilyet évek óta nem sikerült.*
*Nem sokkal később talál is egy fogadónak tetsző épületet a város közepén. Ahhoz képest, hogy a szegénynegyed, gazdagnegyed helyett egészen pofás épületek is vannak a romok között, ez is egy szép darab.*
~Wegtoreni Kalmár.~
*Olvassa el magában a cégért. Benyomja a fa ajtót, és azonnal a pulthoz megy. Keres magának valakit aki segíthetne a dolgán. Ha valami pultos, csapos, unatkozó vendég kerül az útjába, finom mosolyt vesz fel, mint aki még mindig hamis levelekkel akarja bizonyítani, hogy diplomataként érkezett a Levegő Városába, és gyermeki természetességgel kérdez meg bárkitől.*
-Itt is jár a szobához öldöklés, vagy az csak a konkurenciánál van?
*Mutat az ajtó felé, egyértelműen a Pegazusra utalva. Bármilyen nemleges válasz ellenében egy kisebb pukedli szerűséggel teszi hozzá.*
-Nagyszerű.
*Azzal rendel magának egy Szoba-t 15 aranyért.
Vacsorát nem. Evett az úton a karavánnal, és most egy darabig amúgy is el kell tűnnie, mert lehet hogy keresni fogják őt a karavánjától amivel érkezett, tekintve, hogy a fizetést nem egészen rendezte. Amint teheti ezzel el is megy az imént vásárol szállására, és alszik egy olyat, amilyet évek óta nem sikerült.*
2095. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-28 12:25:58
Üzenet elküldve: 2021-11-28 12:25:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A Kalmárban//
//Kóczi//
*A lantmuzsika nem gyorsítja meg a kiszolgálást. Amikor ugyanis a konyhából kijőve Nawanthiri észreveszi, hogy néma vendégük mivel múlatja az idejét, sokkal ráérősebbre veszi a tempót, csak hogy hallgathassa a zenét. Megkeresi a legeslegtisztábbra fényesített ónkupát (ami nem egyszerű, mert Xavy folyamatosan törölgeti őket, ha kell, ha nem), a boros demizsonból olyan óvattal tölt, hogy egy kósza buggyanás se nyomja el a húrok hangját, és dohányszelencéből is olyat választ, amin egy árva karcolás, horpadás, de még patina sincs. A feketítés, mint a korom, a sárgaréz részeken meg csak úgy táncol a lámpások tűzfénye. Sajnos amikor végül megérkezik Khryställe asztalához, a lant is visszakerül a tokjába, de talán nem örökre.
Mire a szerzetes megjelenik a vacsorával, a környéket belengi a dióillatú füst. A tálcáról kisebb-nagyobb tálkák kerülnek a félelf lány elé. A vadkanpecsenyét a szakács előre felszeletelte, de így is látszik rajta, hogy vagy fél napot tölthetett a kemencében annyira omlós, és egészen sötét színű. Az ízén könnyű felfedezni a vörösbort és a szalonnát, amivel párolták, de halványan érezni benne tárkonyt meg borókát is. Só azonban nincs rajta: ezt a vendég külön kis tálkában kapja, vegyen belőle, amennyit kíván. A beígért wegtoreni paprika valójában egy tűzpiros mártogatókrém, szintén külön tálkában. Csípős, de csak annyira, hogy kimelegedjen tőle, aki megkóstolja. A fentieket pirított kenyérszeletek és édes-füstös ízű aszalt szilva egészíti ki. Evőeszköz nincs, de igazából nem is kell. Van helyette rozsdavörös asztalkendő, kezet-szájat törölni.
Amikor mindezt lepakolta, Nawanthiri kivár még pár pillanatot, hátha kér még valamit a vendégük. Ha nem, akkor visszasétál a pulthoz, és leteszi rá a tálcát.*
- Figyelj csak *szólítja meg a látványosan unatkozó Kóczit* az a lány ott néma. *int a fejével Khryställe irányába* Mondtam neki, hogy ha rendelne, zörögjön a boroskupáján, és jövünk. Figyelj majd oda rá te is, jó?
//Kóczi//
*A lantmuzsika nem gyorsítja meg a kiszolgálást. Amikor ugyanis a konyhából kijőve Nawanthiri észreveszi, hogy néma vendégük mivel múlatja az idejét, sokkal ráérősebbre veszi a tempót, csak hogy hallgathassa a zenét. Megkeresi a legeslegtisztábbra fényesített ónkupát (ami nem egyszerű, mert Xavy folyamatosan törölgeti őket, ha kell, ha nem), a boros demizsonból olyan óvattal tölt, hogy egy kósza buggyanás se nyomja el a húrok hangját, és dohányszelencéből is olyat választ, amin egy árva karcolás, horpadás, de még patina sincs. A feketítés, mint a korom, a sárgaréz részeken meg csak úgy táncol a lámpások tűzfénye. Sajnos amikor végül megérkezik Khryställe asztalához, a lant is visszakerül a tokjába, de talán nem örökre.
Mire a szerzetes megjelenik a vacsorával, a környéket belengi a dióillatú füst. A tálcáról kisebb-nagyobb tálkák kerülnek a félelf lány elé. A vadkanpecsenyét a szakács előre felszeletelte, de így is látszik rajta, hogy vagy fél napot tölthetett a kemencében annyira omlós, és egészen sötét színű. Az ízén könnyű felfedezni a vörösbort és a szalonnát, amivel párolták, de halványan érezni benne tárkonyt meg borókát is. Só azonban nincs rajta: ezt a vendég külön kis tálkában kapja, vegyen belőle, amennyit kíván. A beígért wegtoreni paprika valójában egy tűzpiros mártogatókrém, szintén külön tálkában. Csípős, de csak annyira, hogy kimelegedjen tőle, aki megkóstolja. A fentieket pirított kenyérszeletek és édes-füstös ízű aszalt szilva egészíti ki. Evőeszköz nincs, de igazából nem is kell. Van helyette rozsdavörös asztalkendő, kezet-szájat törölni.
Amikor mindezt lepakolta, Nawanthiri kivár még pár pillanatot, hátha kér még valamit a vendégük. Ha nem, akkor visszasétál a pulthoz, és leteszi rá a tálcát.*
- Figyelj csak *szólítja meg a látványosan unatkozó Kóczit* az a lány ott néma. *int a fejével Khryställe irányába* Mondtam neki, hogy ha rendelne, zörögjön a boroskupáján, és jövünk. Figyelj majd oda rá te is, jó?
2094. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-27 17:56:12
Üzenet elküldve: 2021-11-27 17:56:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*A tréfás intésen csak jóindulatúan mosolyog. Érti ő az ilyesmit, és nem is az a fajta aki tiszteletlenségnek venné az ilyen közvetlenséget. Arról már nem is beszélve, hogy a jó kancellár ez esetben nem ódzkodna annyira a kevésbé formális távolságtól.*
- Ugyan, leányom, bizonyára magad sem gondolod komolyan, hogy adott esetben cserben hagynálak a báró előtt?
*A jó kancellár ebben a pillanatban olyan émelyítően negédes és behízelgő, hogy azt már ő maga is túlzásnak tartja. De ez van ha valaki nem tud kibújni a bőréből. Igaz, nem is nagyon akar. Bár a jelek szerint a vörösnél nem minden, egyébként jól bejáratott módszere működik. Most például ott tartanak, hogy ha Hubi azt szeretné, hogy Yeza velük tartson a Vashegyre vezető úton, akkor ezt neki kell kérnie. Skandalum!*
- Ezt viszont megígérhetem és örömmel is teszem. Csak vajon hová címezzem a neked szánt leveleket? Ha ide küldöm őket, akár a kegyelmes báró úr is tudomást szerezhet róluk, és - de javíts ki bátran, ha tévednék - ennek nem örülnél felhőtlenül.
*Nem feltétlen levelezőpartnert keresett magának, és amennyire saját magát ismeri, erről az ígéretről akár könnyedén meg is feledkezhet majd. De ezzel miért kéne most terhelnie Yezát?*
- Nos, úgy is fogalmazhatnék, hogy a véletlen keze van abban, hogy a thargok közé keveredtem. Akkoriban jöttem el Pirtianes-ből és miután értesültem róla, hogy Kagan Thargodar, a thargok legendás hírű és boldog emlékezetű vezére olyasvalakit keres aki a Vashegy adminisztratív irányításának felelős és nehéz terhét venné a vállára, magamra vállaltam ezt a megtisztelő feladatot.
*Természetesen ez nem pontosan így történt. Pirtanes-ből el _kellett jönnie, a Vashegyre pedig régebbi ismerőse és talán barátja, Achim hívta aki akkoriban a kancellár volt. Hubit pedig kegyelték az istenek amikor ráakadt Achim holttestére a Kancellárián. Ő is gyanúba keveredett, de szerencsére észérvekkel is meg tudta győzni az ilyesmire nem mindig fogékony thargokat, hogy néhai barátja egyszerűen halálra itta magát, amihez neki semmi köze. Viszont ha már így alakult, el is foglalta a megüresedett kancellári széket. De ilyen jelentéktelen részletekkel minek terhelné Yezát?*
- Az én életem pedig mindig is a szolgálat volt. Felemelő érzés számomra, hogy egy egész nép jólétéért, mindennapi nyugalmáért, boldogságáért felelek és büszkeséggel tölt el, hogy mindezeket a magam szerény eszközeivel biztosítani is tudom.
*Az pedig mindenki számára nagy öröm lehet, hogy a most Wegtoreni Kalmár néven ismert intézménynek otthon adó épületet annak idején biztos kezű mesteremberek építették, így a mestergerenda ezek után sem szakad a nyakukba.*
- Abban pedig bizonyos vagyok, hogy e nagy felelősséggel járó munkámért számomra biztosított kényelemért és jólétért - mely oly nagylelkű, hogy egy olyan szerény igényű ember számára, mint én még sok is - senki sem irigyel a Vashegyen.
*Itt volt még egy kis próbálkozás Yeza elbizonytalanítására, ám ha a vörös továbbra sem mutat hajlandóságot a kancellári hintóba mászni, úgy Hubi inkább arra fog törekedni, hogy Yeza ugyanezt a mozgást a fogadó megfelelő ágya irányába végezze.*
*A tréfás intésen csak jóindulatúan mosolyog. Érti ő az ilyesmit, és nem is az a fajta aki tiszteletlenségnek venné az ilyen közvetlenséget. Arról már nem is beszélve, hogy a jó kancellár ez esetben nem ódzkodna annyira a kevésbé formális távolságtól.*
- Ugyan, leányom, bizonyára magad sem gondolod komolyan, hogy adott esetben cserben hagynálak a báró előtt?
*A jó kancellár ebben a pillanatban olyan émelyítően negédes és behízelgő, hogy azt már ő maga is túlzásnak tartja. De ez van ha valaki nem tud kibújni a bőréből. Igaz, nem is nagyon akar. Bár a jelek szerint a vörösnél nem minden, egyébként jól bejáratott módszere működik. Most például ott tartanak, hogy ha Hubi azt szeretné, hogy Yeza velük tartson a Vashegyre vezető úton, akkor ezt neki kell kérnie. Skandalum!*
- Ezt viszont megígérhetem és örömmel is teszem. Csak vajon hová címezzem a neked szánt leveleket? Ha ide küldöm őket, akár a kegyelmes báró úr is tudomást szerezhet róluk, és - de javíts ki bátran, ha tévednék - ennek nem örülnél felhőtlenül.
*Nem feltétlen levelezőpartnert keresett magának, és amennyire saját magát ismeri, erről az ígéretről akár könnyedén meg is feledkezhet majd. De ezzel miért kéne most terhelnie Yezát?*
- Nos, úgy is fogalmazhatnék, hogy a véletlen keze van abban, hogy a thargok közé keveredtem. Akkoriban jöttem el Pirtianes-ből és miután értesültem róla, hogy Kagan Thargodar, a thargok legendás hírű és boldog emlékezetű vezére olyasvalakit keres aki a Vashegy adminisztratív irányításának felelős és nehéz terhét venné a vállára, magamra vállaltam ezt a megtisztelő feladatot.
*Természetesen ez nem pontosan így történt. Pirtanes-ből el _kellett jönnie, a Vashegyre pedig régebbi ismerőse és talán barátja, Achim hívta aki akkoriban a kancellár volt. Hubit pedig kegyelték az istenek amikor ráakadt Achim holttestére a Kancellárián. Ő is gyanúba keveredett, de szerencsére észérvekkel is meg tudta győzni az ilyesmire nem mindig fogékony thargokat, hogy néhai barátja egyszerűen halálra itta magát, amihez neki semmi köze. Viszont ha már így alakult, el is foglalta a megüresedett kancellári széket. De ilyen jelentéktelen részletekkel minek terhelné Yezát?*
- Az én életem pedig mindig is a szolgálat volt. Felemelő érzés számomra, hogy egy egész nép jólétéért, mindennapi nyugalmáért, boldogságáért felelek és büszkeséggel tölt el, hogy mindezeket a magam szerény eszközeivel biztosítani is tudom.
*Az pedig mindenki számára nagy öröm lehet, hogy a most Wegtoreni Kalmár néven ismert intézménynek otthon adó épületet annak idején biztos kezű mesteremberek építették, így a mestergerenda ezek után sem szakad a nyakukba.*
- Abban pedig bizonyos vagyok, hogy e nagy felelősséggel járó munkámért számomra biztosított kényelemért és jólétért - mely oly nagylelkű, hogy egy olyan szerény igényű ember számára, mint én még sok is - senki sem irigyel a Vashegyen.
*Itt volt még egy kis próbálkozás Yeza elbizonytalanítására, ám ha a vörös továbbra sem mutat hajlandóságot a kancellári hintóba mászni, úgy Hubi inkább arra fog törekedni, hogy Yeza ugyanezt a mozgást a fogadó megfelelő ágya irányába végezze.*
2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-27 09:06:35
Üzenet elküldve: 2021-11-27 09:06:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
*A felszolgáló távozik némi időre, magára hagyva Khryst. A lány leemeli a mellette lévő székről a lantját rejtő táskát, majd szakértelemmel veszi ki belőle a hangszerét. Soha nem fűződik érzelmileg tárgyakhoz, lantja azonban mégis kivétel ez alól. Nagyjából úgy tekint rá, mint más egy jó barátra, és tulajdonképpen ez az egyetlen értéke, amit félt és nagy becsben tart. Nem jellemző rá, hogy másokkal törődik, most mégis csak halkan pengeti a húrokat, mintegy figyelve a vendégek nyugalmára. Nem igazán játszik meghatározott dallamot, csak úgy rendszertelenül penget, akár egy ügyetlen kezdő, aki azt sem tudja, mi fán terem a jó zene. Ezzel pusztán elüti az időt, amíg rendelésére vár. Annak ellenére, hogy nem határozott dallamokról van szó, mégis igen mélyen elmerül benne. Könnyedén úgy tűnhet, hogy tökéletesen megfeledkezett a környezetéről, ám a valóság ezzel szemben az, hogy még így is éber a hallása és a szeme is. Ha nem is teljesen ösztönösen működik ez az érzék nála, az elmúlt években magas szintre fejlesztette, már-már vele született adottsággá. Amikor Nawanthiri az asztalához ér, abbahagyja a játékot, lantját pedig visszacsúsztatja annak táskájába. Köszönetet int a felszolgálónak, és egy bólintással jelzi, hogy tudomásul vette, a pohár zörgetésével jelezheti idő közben felmerülő kívánságát. Szertartásos mozdulattal emeli fel a dohányt rejtő szelencét, s rögtön meg is csapja orrát a finom, kellemes dió illat. Tüstént rá is gyújt, hogy aztán dió illatú füstöt eregethessen körbe a fogadó helyiségében. Komótosan fújja ki egymás után a füstpamacsokat, hol kisebbet, hol pedig nagyobbat. Fél könyökkel az asztalra támaszkodik, így várja a vadkant.*
*A felszolgáló távozik némi időre, magára hagyva Khryst. A lány leemeli a mellette lévő székről a lantját rejtő táskát, majd szakértelemmel veszi ki belőle a hangszerét. Soha nem fűződik érzelmileg tárgyakhoz, lantja azonban mégis kivétel ez alól. Nagyjából úgy tekint rá, mint más egy jó barátra, és tulajdonképpen ez az egyetlen értéke, amit félt és nagy becsben tart. Nem jellemző rá, hogy másokkal törődik, most mégis csak halkan pengeti a húrokat, mintegy figyelve a vendégek nyugalmára. Nem igazán játszik meghatározott dallamot, csak úgy rendszertelenül penget, akár egy ügyetlen kezdő, aki azt sem tudja, mi fán terem a jó zene. Ezzel pusztán elüti az időt, amíg rendelésére vár. Annak ellenére, hogy nem határozott dallamokról van szó, mégis igen mélyen elmerül benne. Könnyedén úgy tűnhet, hogy tökéletesen megfeledkezett a környezetéről, ám a valóság ezzel szemben az, hogy még így is éber a hallása és a szeme is. Ha nem is teljesen ösztönösen működik ez az érzék nála, az elmúlt években magas szintre fejlesztette, már-már vele született adottsággá. Amikor Nawanthiri az asztalához ér, abbahagyja a játékot, lantját pedig visszacsúsztatja annak táskájába. Köszönetet int a felszolgálónak, és egy bólintással jelzi, hogy tudomásul vette, a pohár zörgetésével jelezheti idő közben felmerülő kívánságát. Szertartásos mozdulattal emeli fel a dohányt rejtő szelencét, s rögtön meg is csapja orrát a finom, kellemes dió illat. Tüstént rá is gyújt, hogy aztán dió illatú füstöt eregethessen körbe a fogadó helyiségében. Komótosan fújja ki egymás után a füstpamacsokat, hol kisebbet, hol pedig nagyobbat. Fél könyökkel az asztalra támaszkodik, így várja a vadkant.*
2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-26 12:28:25
Üzenet elküldve: 2021-11-26 12:28:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A Kalmárban//
//érintőleg: küldetés//
*A vendégük különösebb teketória nélkül rábólint az Ördögvigyorra, és nyomban ki is fizeti. Nawanthiri ezt a pénzt is a zsebébe süllyeszti (szó szerint: majdnem könyékig eltűnik a karja a mozdulat közben), és mivel úgy látja, több kívánság egyelőre nincs, egy apró meghajlást követően indul is a konyhába. Út közben meg-megpörgeti a tálcát a mutatóujján, és odapillant a jó kancellár asztalára, mi a harcállás. Ninreya kisasszony a poharába réved, Habrertus uram azonban mintha éveket fiatalodott volna. Hol van már az az óvatos, sokatlátott irónia, amit az emeleten mutatott? Eltűnt, mint a tavalyi hó, és a helyébe virgoncság költözött. Akármi lehet még ebből!*
- Hahó Nyikhaj! Te még ébren vagy?
*Ez már az öreg konyhafőnöknek szól, aki a szolgálati helyén rendeltetésszerűen pipázik.*
- Majd alszok a sírba'. Téged nem kirúgtak?
*Igaz, ami igaz, Asgron Wergenson látogatása óta mandulaszem nemhogy a konyhában, de a fogadóban sem járt.*
- Kirúgtaaak? Felvettek!
- Nem értem.
- Mikor itt volt a Nagyon Fontos Törpe, csak a báró hitte, hogy itt dolgozom. *somolyog hamiskásan* Meg ti... de igazából Mikarr kért meg, hogy ugorjak be helyette, amíg az emeleten sebesültet kötöz.
- Aha. És most?
- Aztyan fölvett ügynöknek.
- Minek?
*A viharedzett exmatróz szájából ez a kérdés igencsak kétértelműen hangzik.*
- Hát olyan... futár-testőr-kincsvadász-félének...
- Ja, kalandor! Minálunk ezt úgy hívják.
*Nawanthiri fölkuncog.*
- Kalandor, mi? Akkor majd kíméllek...
*Meg nem tudná mondani, hol hallotta a kifejezést, de nincs is idő gondolkozni rajta, mert Nyikhaj már azt tudakolja, hogy mit kalandorkodik a konyhában.*
- Most a gnóm csaposlány helyett ugrottam be.
- Gnőm.
- Mi? *pislog értetlenül*
- Gnóm nő. Gnőm.
*A szerzetes lélekben feljajdul, de azért elneveti magát. Ezt követően odarakja a konyhafőnök elé az étlapot, amit idefelé jövet vett magához a pultról, megmutogatja neki, hogy Khrys mit rendelt, és kitér az Ördögvigyorra is. Nyikhaj fürgén eligazítja, mit-hol talál, a maga részéről pedig nekilát összekészíteni a vadkanpecsenyét.
Így aztán Nawanthirishardipandra hamarosan visszatér a muzsikus asztalához, tálcáján egy kupa vörösborral a Jám Pincéből, egy kerek kis fémszelencével, aminek levehető fedelén ördögfej vigyorog mind a száz fogával, valamint egy teáskanállal.*
- Mindjárt hozom a vaddisznód is! *mondja, mikor szépen elrendezte őket a vendég előtt* Ha szükséged van valamire, zörgesd meg a kupád a kanállal, és jövünk! *Amennyiben nem marasztalják, ezután indul is vissza a pult felé. A szelencében Khrys jó maroknyi, dióillatú, szőke pipadohányt fog találni, ha kinyitja. Ha rágyújt, dióillatú a füstje is, ízre selymes és édeskés. A hatása pedig... majd idővel jelentkezik!*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.26 13:24:24
//érintőleg: küldetés//
*A vendégük különösebb teketória nélkül rábólint az Ördögvigyorra, és nyomban ki is fizeti. Nawanthiri ezt a pénzt is a zsebébe süllyeszti (szó szerint: majdnem könyékig eltűnik a karja a mozdulat közben), és mivel úgy látja, több kívánság egyelőre nincs, egy apró meghajlást követően indul is a konyhába. Út közben meg-megpörgeti a tálcát a mutatóujján, és odapillant a jó kancellár asztalára, mi a harcállás. Ninreya kisasszony a poharába réved, Habrertus uram azonban mintha éveket fiatalodott volna. Hol van már az az óvatos, sokatlátott irónia, amit az emeleten mutatott? Eltűnt, mint a tavalyi hó, és a helyébe virgoncság költözött. Akármi lehet még ebből!*
- Hahó Nyikhaj! Te még ébren vagy?
*Ez már az öreg konyhafőnöknek szól, aki a szolgálati helyén rendeltetésszerűen pipázik.*
- Majd alszok a sírba'. Téged nem kirúgtak?
*Igaz, ami igaz, Asgron Wergenson látogatása óta mandulaszem nemhogy a konyhában, de a fogadóban sem járt.*
- Kirúgtaaak? Felvettek!
- Nem értem.
- Mikor itt volt a Nagyon Fontos Törpe, csak a báró hitte, hogy itt dolgozom. *somolyog hamiskásan* Meg ti... de igazából Mikarr kért meg, hogy ugorjak be helyette, amíg az emeleten sebesültet kötöz.
- Aha. És most?
- Aztyan fölvett ügynöknek.
- Minek?
*A viharedzett exmatróz szájából ez a kérdés igencsak kétértelműen hangzik.*
- Hát olyan... futár-testőr-kincsvadász-félének...
- Ja, kalandor! Minálunk ezt úgy hívják.
*Nawanthiri fölkuncog.*
- Kalandor, mi? Akkor majd kíméllek...
*Meg nem tudná mondani, hol hallotta a kifejezést, de nincs is idő gondolkozni rajta, mert Nyikhaj már azt tudakolja, hogy mit kalandorkodik a konyhában.*
- Most a gnóm csaposlány helyett ugrottam be.
- Gnőm.
- Mi? *pislog értetlenül*
- Gnóm nő. Gnőm.
*A szerzetes lélekben feljajdul, de azért elneveti magát. Ezt követően odarakja a konyhafőnök elé az étlapot, amit idefelé jövet vett magához a pultról, megmutogatja neki, hogy Khrys mit rendelt, és kitér az Ördögvigyorra is. Nyikhaj fürgén eligazítja, mit-hol talál, a maga részéről pedig nekilát összekészíteni a vadkanpecsenyét.
Így aztán Nawanthirishardipandra hamarosan visszatér a muzsikus asztalához, tálcáján egy kupa vörösborral a Jám Pincéből, egy kerek kis fémszelencével, aminek levehető fedelén ördögfej vigyorog mind a száz fogával, valamint egy teáskanállal.*
- Mindjárt hozom a vaddisznód is! *mondja, mikor szépen elrendezte őket a vendég előtt* Ha szükséged van valamire, zörgesd meg a kupád a kanállal, és jövünk! *Amennyiben nem marasztalják, ezután indul is vissza a pult felé. A szelencében Khrys jó maroknyi, dióillatú, szőke pipadohányt fog találni, ha kinyitja. Ha rágyújt, dióillatú a füstje is, ízre selymes és édeskés. A hatása pedig... majd idővel jelentkezik!*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.26 13:24:24
2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-26 11:10:07
Üzenet elküldve: 2021-11-26 11:10:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Új barátja, és mostantól kedvenc pultosának patkányfarkas kezét, annak rendje és módja szerint lovagosan megrázza. A tényre hogy a vakondemberek igencsak elhanyagolják a tisztálkodást a lovag magasra emeli a szemöldökét.*
-Akkor innen lehet megkülönböztetni hogy valaki nem vakondember?
*Néz rá gyanúsan, és félreteszi magának, hogyha tényleg lesz egy kölyke akkor minden bizonnyal tudja hogyan nevelje biztonságra, és fürdésre.*
~Mondjuk a patkányfarkakat kihagynám.~
*Teszi hozzá magában, mire Perchi válaszol.*
~Én nem, szerintem kurva vicces.~
*Ezzel tovább is mennek a kardok bemutatására. Természetesen Perchipfell nevével meggyűlik némi baj, és Tartalék elnevezés is fent akad a szitán, de több mint élvezetesnek tartja, hogy ezeket elmagyarázhatja.*
-Pörszifel.
*Emeli fel a kardot miközben próbálja a lehető legegyszerűbben kiejteni az északi nevet.*
-Egy mesterkard.
*Teszi vissza az asztalra, és emeli fel a másikat.*
-A Tartalék, csak arra kell ha olyan dologra kell kard, amire nem akarom a kardok kardját elbarmolni.
*Úgy gondolja egy példával kell előállnia ebben az esetben.*
-Ha ásó híján pengével kell megtúrni a kavicsos talajt vakondemberek után, azt nem aranyozott patkányfarokkal csinálnád te sem.
*Kacsint oda a tejesszájú pultosnak, aki el is gondolkozik a dolgon, hogy milyen jó lenne egy aranypatkányt fogni. Egy pillanatra a lovag is elgondolkozik. Venárként nem egy állattal, és bestiával találkozott. Beül nosztalgiázni, és két új fajt is megismert. A vakondembereket, és az aranypatkányokat. Jó venár, holtáig tanul ugye.*
-Ha találok aranypatkányfarkat, elhozom neked a földtúróval együtt.
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Új barátja, és mostantól kedvenc pultosának patkányfarkas kezét, annak rendje és módja szerint lovagosan megrázza. A tényre hogy a vakondemberek igencsak elhanyagolják a tisztálkodást a lovag magasra emeli a szemöldökét.*
-Akkor innen lehet megkülönböztetni hogy valaki nem vakondember?
*Néz rá gyanúsan, és félreteszi magának, hogyha tényleg lesz egy kölyke akkor minden bizonnyal tudja hogyan nevelje biztonságra, és fürdésre.*
~Mondjuk a patkányfarkakat kihagynám.~
*Teszi hozzá magában, mire Perchi válaszol.*
~Én nem, szerintem kurva vicces.~
*Ezzel tovább is mennek a kardok bemutatására. Természetesen Perchipfell nevével meggyűlik némi baj, és Tartalék elnevezés is fent akad a szitán, de több mint élvezetesnek tartja, hogy ezeket elmagyarázhatja.*
-Pörszifel.
*Emeli fel a kardot miközben próbálja a lehető legegyszerűbben kiejteni az északi nevet.*
-Egy mesterkard.
*Teszi vissza az asztalra, és emeli fel a másikat.*
-A Tartalék, csak arra kell ha olyan dologra kell kard, amire nem akarom a kardok kardját elbarmolni.
*Úgy gondolja egy példával kell előállnia ebben az esetben.*
-Ha ásó híján pengével kell megtúrni a kavicsos talajt vakondemberek után, azt nem aranyozott patkányfarokkal csinálnád te sem.
*Kacsint oda a tejesszájú pultosnak, aki el is gondolkozik a dolgon, hogy milyen jó lenne egy aranypatkányt fogni. Egy pillanatra a lovag is elgondolkozik. Venárként nem egy állattal, és bestiával találkozott. Beül nosztalgiázni, és két új fajt is megismert. A vakondembereket, és az aranypatkányokat. Jó venár, holtáig tanul ugye.*
-Ha találok aranypatkányfarkat, elhozom neked a földtúróval együtt.
2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-26 10:15:16
Üzenet elküldve: 2021-11-26 10:15:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
*Miközben az étlapot segítségül hívva mutogatással igyekszik kifejezni, mit is szeretne fogyasztani a nívós, nagy nevű fogadóban, Khrys kissé megfeledkezik arról, hogy ez nem valószínűleg segít sokat a felszolgálónak. Aztán amikor ráébred tévedésére, az jut eszébe, hogy csak van olyan értelmes a másik, hogy valamilyen módon mégis megjegyezze a rendelést. Az eddigiek alapján nem úgy fest, mintha egy butuska hölgy lenne Nawanthiri. A dohányon a felszolgáló kissé eltűnődik, majd felderült arccal fordul ismét Khryshez, és az ördögvigyor elnevezésre hallgató füstölni valót javasolja nagy lelkesedéssel. Khrysnek volt már hozzá szerencséje, tulajdonképpen a létező dohányokat már kipróbálta. Az, hogy mikor mit szív, mindig pillanatnyi hangulatától függ. Igenlően int Nawanthiri arra vonatkozó kérdésére, hogy volt-e már szerencséje az Ördögvigyorhoz, s aztán beleegyezően bólint, jelezve, hogy elfogadja a felszolgáló lelkes ajánlatát. Táskájából rögtön elő is kerül 37 arany, amit természetesen az asztalra tesz ki. Ezek után kényelmesen, nyugodtan elpakolja az íráshoz szükséges eszközöket, s ezáltal befejezettnek tekinti a rendelést. Miután ezzel végez, hátradőlve várja, míg megérkezik asztalához minden, amiért fizetett.*
*Miközben az étlapot segítségül hívva mutogatással igyekszik kifejezni, mit is szeretne fogyasztani a nívós, nagy nevű fogadóban, Khrys kissé megfeledkezik arról, hogy ez nem valószínűleg segít sokat a felszolgálónak. Aztán amikor ráébred tévedésére, az jut eszébe, hogy csak van olyan értelmes a másik, hogy valamilyen módon mégis megjegyezze a rendelést. Az eddigiek alapján nem úgy fest, mintha egy butuska hölgy lenne Nawanthiri. A dohányon a felszolgáló kissé eltűnődik, majd felderült arccal fordul ismét Khryshez, és az ördögvigyor elnevezésre hallgató füstölni valót javasolja nagy lelkesedéssel. Khrysnek volt már hozzá szerencséje, tulajdonképpen a létező dohányokat már kipróbálta. Az, hogy mikor mit szív, mindig pillanatnyi hangulatától függ. Igenlően int Nawanthiri arra vonatkozó kérdésére, hogy volt-e már szerencséje az Ördögvigyorhoz, s aztán beleegyezően bólint, jelezve, hogy elfogadja a felszolgáló lelkes ajánlatát. Táskájából rögtön elő is kerül 37 arany, amit természetesen az asztalra tesz ki.
Ezek után kényelmesen, nyugodtan elpakolja az íráshoz szükséges eszközöket, s ezáltal befejezettnek tekinti a rendelést. Miután ezzel végez, hátradőlve várja, míg megérkezik asztalához minden, amiért fizetett.*
2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-25 21:14:22
Üzenet elküldve: 2021-11-25 21:14:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*A hivatali viszonyok kapcsán szépen lavírozgatnak valamiféle kompromisszum felé anélkül hogy zavaró erővel feszülnének a másik véleményének, habár meglehetősen szilárdnak tűnnek az álláspontok. Amivel a Kancellár zár, az viszont már-már meghívásnak tűnik. Édes mézesmadzagnak az ő birodalmába. Yeza kissé felvonja a szemöldökét és túlzást sejtő hunyorítással biccenti oldalra a fejét. Aztán csak megingatja az ujját, de nem is amolyan gazemberségért intő mozdulat ez, inkább olyasmi, ami tisztában van a gazemberséggel, de azzal is, hogy olyan szilárd alapja van, aminek igazát aligha lehetne megkérdőjelezni.
A méltatás egy csöppet megbicsaklik, de ahogy a szavait kiforgatják, azon a vörös is csak nevet. Tenyerébe rejti az arcát. Talán némi pír is felfedezhető rajta, de az épp úgy lehet a bortól és magától a jóízű kacagástól is.*
- Kifogásolhatót? *kérdez vissza, aztán ő is előrébb hajol egy kicsit, s így szinte bizalmas közelségbe kerülnek.* - Nos, ha a te óhajod, uram, akkor természetesen semmit. Ám ha az enyém *húzódik csibész kis mosolyra az ajka* - úgy gondolhatja kotnyelességnek, amit nem néz jó szemmel. *Kicsit elhúzza a száját, mint akinek a körmére koppintottak ilyen vétség miatt és aminek egyáltalán nem érzi igazságát.* - Tudod, kegyelmes úr, és hogyne tudnád, a hatalom írja a szabályokat. *Yeza pedig láthatóan igyekszik nagyon találékonyan lavírozni e szabályok hátán.
Némi csorbát ejt az önbecsülésén, hogy nem tudja kiédesgetni azt az ígéretet, de egye kánya, majd máshogy horogra akad a préda.*
- Úgy hát írhatnál. Néhány sornyi gondolatot csak megengedhet magának egy ilyen lelkiismeretes és önfeláldozó méltóság is. S remélem, válaszaim felfrissítő derűt lophatnak hivatali teendőid tengerébe.
*Nem, Yezának eszébe se jut, hogy a Vashegyre menjen. Egyrészt a Caldorcor biztos nem nézné jó szemmel, másrészt pedig... igen... tart a thargoktól. A Sajt birtokukon meg főleg. Igyekszik hát kihasználni azt az időt, ami adatott neki.
A kérdése, nos... a férfiak feltételezései olykor hajlamosak egy síkra terelődni. Különösen bizonyos helyzetekben. Yeza mindenesetre nem cáfol semmit, de az látszik, hogy örül a válasznak.*
- Muszáj tudnom, mi a titkod. Hogy veti meg a lábát egy idegen a barbárok között és foglal el egy ilyen magas hivatalt felettük? *sóhajt.* - És mi köt hozzájuk, hogy ily sokat vállalsz a jólétükért, míg magad épp csak szusszanásnyit szánsz saját örömödre?
*A hivatali viszonyok kapcsán szépen lavírozgatnak valamiféle kompromisszum felé anélkül hogy zavaró erővel feszülnének a másik véleményének, habár meglehetősen szilárdnak tűnnek az álláspontok. Amivel a Kancellár zár, az viszont már-már meghívásnak tűnik. Édes mézesmadzagnak az ő birodalmába. Yeza kissé felvonja a szemöldökét és túlzást sejtő hunyorítással biccenti oldalra a fejét. Aztán csak megingatja az ujját, de nem is amolyan gazemberségért intő mozdulat ez, inkább olyasmi, ami tisztában van a gazemberséggel, de azzal is, hogy olyan szilárd alapja van, aminek igazát aligha lehetne megkérdőjelezni.
A méltatás egy csöppet megbicsaklik, de ahogy a szavait kiforgatják, azon a vörös is csak nevet. Tenyerébe rejti az arcát. Talán némi pír is felfedezhető rajta, de az épp úgy lehet a bortól és magától a jóízű kacagástól is.*
- Kifogásolhatót? *kérdez vissza, aztán ő is előrébb hajol egy kicsit, s így szinte bizalmas közelségbe kerülnek.* - Nos, ha a te óhajod, uram, akkor természetesen semmit. Ám ha az enyém *húzódik csibész kis mosolyra az ajka* - úgy gondolhatja kotnyelességnek, amit nem néz jó szemmel. *Kicsit elhúzza a száját, mint akinek a körmére koppintottak ilyen vétség miatt és aminek egyáltalán nem érzi igazságát.* - Tudod, kegyelmes úr, és hogyne tudnád, a hatalom írja a szabályokat. *Yeza pedig láthatóan igyekszik nagyon találékonyan lavírozni e szabályok hátán.
Némi csorbát ejt az önbecsülésén, hogy nem tudja kiédesgetni azt az ígéretet, de egye kánya, majd máshogy horogra akad a préda.*
- Úgy hát írhatnál. Néhány sornyi gondolatot csak megengedhet magának egy ilyen lelkiismeretes és önfeláldozó méltóság is. S remélem, válaszaim felfrissítő derűt lophatnak hivatali teendőid tengerébe.
*Nem, Yezának eszébe se jut, hogy a Vashegyre menjen. Egyrészt a Caldorcor biztos nem nézné jó szemmel, másrészt pedig... igen... tart a thargoktól. A Sajt birtokukon meg főleg. Igyekszik hát kihasználni azt az időt, ami adatott neki.
A kérdése, nos... a férfiak feltételezései olykor hajlamosak egy síkra terelődni. Különösen bizonyos helyzetekben. Yeza mindenesetre nem cáfol semmit, de az látszik, hogy örül a válasznak.*
- Muszáj tudnom, mi a titkod. Hogy veti meg a lábát egy idegen a barbárok között és foglal el egy ilyen magas hivatalt felettük? *sóhajt.* - És mi köt hozzájuk, hogy ily sokat vállalsz a jólétükért, míg magad épp csak szusszanásnyit szánsz saját örömödre?
2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-25 18:01:47
Üzenet elküldve: 2021-11-25 18:01:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Joviális mosollyal bólint egyet. Yeza észrevette, hogy illetlenség volt a borral játszani és nagyon figyelemreméltó az a szerénység, ahogy elnézést kér érte. Semmi rosszallást nem mutat arra, hogy a vörös tetszését nem nyerte el a bor. Hubit nem lehet azzal vádolni, hogy pozitív irányban elfogult lenne a báróval szemben, de azt el kell ismernie, hogy az eddig tapasztaltak szerint a borok terén nincs kifogásolnivaló az ízlésén, és a pincéje is kitűnő. De nem lehet mindenki ízlése ugyanolyan, és ha Yezában ennyi hibát talál csak, akkor igen elégedett lesz.*
- Ne vedd szívedre, leányom, nem személyed ellen szólt ez a kis... *kicsit ingatja a fejét* kioktatás? Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a népek ritkán rokonszenveznek bárminemű hivatallal, és igen: erről nem is ritkán tehetnek az ott ténykedő hivatalnokok. Talán nem tévedek ha azt mondom, hogy a te ellenérzéseid is keserű tapasztalatokból táplálkoznak. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a Vashegyen nem tehetnél szert ilyenekre.
*Aztán kedves mosollyal hallgatja ahogy érdemeit méltatják és arcára fagy a mosoly.*
- A nagytiszteletű báró úr azt mondta, hogy sármos vagyok? Sajátságos, de inkább aggasztó fejlemény.
*Elneveti magát, megrázza a fejét.*
-Nekem már az is kellő dicséret, ha a többi a báró véleménye. Az pedig öröm, ha az utóbbi a tiéd. Apropó...
*Érdeklődéssel hajol előre.*
- Mi kifogásolnivalót találhatna a báró úr abban, hogy kitűnő és finom társaságban múlatja az időt fogadójának messziről jött vendége? Mert éppenséggel így is fel lehet fogni.
*Aztán már igyekeznie kell, hogy egy villanásra se látszódjék kis csalódottsága. Hogy sikerül-e, azt persze nem ő dönti el. Mindenesetre nem boldog, hogy egyszerű, de a helyzethez tökéletesen illeszkedőnek gondolt kis trükkje látványosan mondott csődöt. Yeza nemhogy nem kérlelte meg, hogy vigye magával, gyakorlatilag már búcsúzik is. Vagy arról van szó, hogy a kancellár túlértékelte saját eszét vagy arról, hogy alulbecsülte Yezáét. Alighanem mindkettő.*
- Félreértesz. Egy pillanatig sincs terhemre sem a kérdéseid, sem tenmagad. Éppen ellenkezőleg. Módfelett élvezem ha kellemes társaságra akadok. Bizonyára azért, mert fájdalmasan kevés az ilyen alkalom. Éppen ezért is szomorít, hogy nem tudok neked ígéretet tenni. Teendőim elszólítanak, azok fontosak és számosak. Nem tudnám nyugodt szívvel megmondani, hogy mikor térhetek vissza Artheniorba.
*A kegyes kancellár ad még egy esélyt Yezának, hogy zokogva ölelje át a térdeit és kérje, hogy vigye magával a Vashegyre. Ha ez elmarad, akkor stratégiát kell váltania és ehhez egyelőre nem fűlne a foga. Bár ez most zárójelbe tétetik, amikor majdnem visszaköpi a pohárba az egyébként valóban pompás bort, ahogy Yeza meglehetősen egyértelmű kérdést intéz hozzá.*
- Nos... *teszi le maga elé a poharat és azzal a mosollyal ami most terül el az arcán, megkapóan hasonlóvá válik egy vén kecskéhez aki éppen a sóra mered* Mivel úgyis itt kell éjszakáznom, talán nem is kívánhatnék többet, mint hogy erre a rövid időre ne hagyj magamra.
*Joviális mosollyal bólint egyet. Yeza észrevette, hogy illetlenség volt a borral játszani és nagyon figyelemreméltó az a szerénység, ahogy elnézést kér érte. Semmi rosszallást nem mutat arra, hogy a vörös tetszését nem nyerte el a bor. Hubit nem lehet azzal vádolni, hogy pozitív irányban elfogult lenne a báróval szemben, de azt el kell ismernie, hogy az eddig tapasztaltak szerint a borok terén nincs kifogásolnivaló az ízlésén, és a pincéje is kitűnő. De nem lehet mindenki ízlése ugyanolyan, és ha Yezában ennyi hibát talál csak, akkor igen elégedett lesz.*
- Ne vedd szívedre, leányom, nem személyed ellen szólt ez a kis... *kicsit ingatja a fejét* kioktatás? Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a népek ritkán rokonszenveznek bárminemű hivatallal, és igen: erről nem is ritkán tehetnek az ott ténykedő hivatalnokok. Talán nem tévedek ha azt mondom, hogy a te ellenérzéseid is keserű tapasztalatokból táplálkoznak. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a Vashegyen nem tehetnél szert ilyenekre.
*Aztán kedves mosollyal hallgatja ahogy érdemeit méltatják és arcára fagy a mosoly.*
- A nagytiszteletű báró úr azt mondta, hogy sármos vagyok? Sajátságos, de inkább aggasztó fejlemény.
*Elneveti magát, megrázza a fejét.*
-Nekem már az is kellő dicséret, ha a többi a báró véleménye. Az pedig öröm, ha az utóbbi a tiéd. Apropó...
*Érdeklődéssel hajol előre.*
- Mi kifogásolnivalót találhatna a báró úr abban, hogy kitűnő és finom társaságban múlatja az időt fogadójának messziről jött vendége? Mert éppenséggel így is fel lehet fogni.
*Aztán már igyekeznie kell, hogy egy villanásra se látszódjék kis csalódottsága. Hogy sikerül-e, azt persze nem ő dönti el. Mindenesetre nem boldog, hogy egyszerű, de a helyzethez tökéletesen illeszkedőnek gondolt kis trükkje látványosan mondott csődöt. Yeza nemhogy nem kérlelte meg, hogy vigye magával, gyakorlatilag már búcsúzik is. Vagy arról van szó, hogy a kancellár túlértékelte saját eszét vagy arról, hogy alulbecsülte Yezáét. Alighanem mindkettő.*
- Félreértesz. Egy pillanatig sincs terhemre sem a kérdéseid, sem tenmagad. Éppen ellenkezőleg. Módfelett élvezem ha kellemes társaságra akadok. Bizonyára azért, mert fájdalmasan kevés az ilyen alkalom. Éppen ezért is szomorít, hogy nem tudok neked ígéretet tenni. Teendőim elszólítanak, azok fontosak és számosak. Nem tudnám nyugodt szívvel megmondani, hogy mikor térhetek vissza Artheniorba.
*A kegyes kancellár ad még egy esélyt Yezának, hogy zokogva ölelje át a térdeit és kérje, hogy vigye magával a Vashegyre. Ha ez elmarad, akkor stratégiát kell váltania és ehhez egyelőre nem fűlne a foga. Bár ez most zárójelbe tétetik, amikor majdnem visszaköpi a pohárba az egyébként valóban pompás bort, ahogy Yeza meglehetősen egyértelmű kérdést intéz hozzá.*
- Nos... *teszi le maga elé a poharat és azzal a mosollyal ami most terül el az arcán, megkapóan hasonlóvá válik egy vén kecskéhez aki éppen a sóra mered* Mivel úgyis itt kell éjszakáznom, talán nem is kívánhatnék többet, mint hogy erre a rövid időre ne hagyj magamra.
2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 19:28:03
Üzenet elküldve: 2021-11-24 19:28:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
- Azért tény, hogy hatalmas város *kel mégis Arthenior védelmére a zengzetes név mellett.* - Mi tagadás, párszor sikerült eltévednem. Még szerencse, hogy rossz pénz nem vész el *legyint, elütve a dolog komolyságát.
Nem úgy veszi észre, hogy a wegtoreni viszonyokról prezentált válasza túlzottan lenyűgözné a Kancellárt. Sőt!*
- Bocsánat *harap az ajkába, amikor ráeszmél, hogy az italát piszkálja. Nem túl illő dolog, bár olykor valóban lehet érzéki színjáték, ezúttal kizárólag pótcselekvésről van szó.* - Őszintén, ez a bor nem ízlik igazán, de... áhh... csak feszengek kicsit *tolja el magától a poharat és összefonja az ujjait. Ez is mutatja az igyekezetét, mellyel a kényszeres babráláson igyekszik úrrá lenni.*
- Tudod, kegyelmes úr, Bárónk nem örülne, ha a közeledben látna, de a társaságod oly üdítő színfolt. Amilyen nagy ez a város, ritkán fordul meg erre igazán figyelemre méltó ember.
*Elhallgat egy kicsit, csak somolyog pár pillanatig, mint aki azon tépelődik, mondja vagy ne mondja, ami a fejében jár. De hát Yezáról van szó, úgyhogy természetesen mondja.*
- Látszik az apró kis ráncokból a homlokodon *int arra finoman* - amikor a hivatalról szóltam. Ám épp csak pár tényszerű érvvel vetted őket atyai pártfogásba, s túl is lendültél a témán, melyben valószínűleg sosem egyeznénk ki maradéktalanul *csóválja a fejét mosolygósan.* - Figyelmes, toleráns, bölcs, közvetlen és még sármos is *biccent.* - Minden igaz hát, amit a mi nagybecsű Bárónk kegyelmedről mondott. *Hazudik. Szemérmetlenül. És tudja, hogy tudják. Jó, inkább sejti, de az ilyesmiben egészen jók a megérzései.*
- Maradjunk annyiban, hogy a túlzások minden jónak megkeserítői *hogy ezt a bürokráciára vagy másra értette, azt a levegőben hagyja.
Amikor az úr az asztalra könyökölve hunyorít rá, Yeza állja a pillantást, méghozzá csalfa kis mosollyal a szája szegletében, mintha csak pontosan tisztában lenne a jó Kancellár koponyáját karmolászó kérdéssel, amit persze az úr természete valószínűleg sosem engedne kibukni a maga nyílt és egyenes valójában. Talán ezért tetszik annyira a lánynak.*
- Úgy vigasztalhatatlan leszek, ha meg nem ígéred, jó uram, hogy jársz még erre. Legalább a fenyőünnepen! *Tényleg elszontyolodik az immár teljesen nyilvánvalóvá tett tényállásra, miszerint épp távozása előtt sikerült elcsípnie e tharg méltóságot.* - De remélem, ma este még élvezhetem kicsit a társaságodat. Ó, egy hatra elegendő kérdésem lenne, de a világért sem akarnálak ilyesmivel fárasztani. Elvégre pihenni vagy itt, talán családot, régi ismerősöket látogatni, de semmiképp sem unatkozó wegtoreni lánykák faggatózását kiállni, nem igaz? *húzza fel pőre vállát kissé.* - Csak egy dolgot mondj meg, kegyelmes úr *a Kancellár tekintetébe fúrja a sajátját azzal az igéző csalafintasággal a szemében.* - Mivel tehetném édesebbé szabadságod utolsó morzsáit? *Valami sejtelmes áthallás búg a duruzsoló hangban. Yeza különös teremtés. Van, hogy esetlen vagy összeszedetlen, szertelen vagy túl hirtelen, de vannak ezek a pillanatok, amikor sokkal bölcsebbnek, tapasztaltabbnak és veszélyesebbnek tűnik, mint a nagy átlagot tekintve. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta.*
- Azért tény, hogy hatalmas város *kel mégis Arthenior védelmére a zengzetes név mellett.* - Mi tagadás, párszor sikerült eltévednem. Még szerencse, hogy rossz pénz nem vész el *legyint, elütve a dolog komolyságát.
Nem úgy veszi észre, hogy a wegtoreni viszonyokról prezentált válasza túlzottan lenyűgözné a Kancellárt. Sőt!*
- Bocsánat *harap az ajkába, amikor ráeszmél, hogy az italát piszkálja. Nem túl illő dolog, bár olykor valóban lehet érzéki színjáték, ezúttal kizárólag pótcselekvésről van szó.* - Őszintén, ez a bor nem ízlik igazán, de... áhh... csak feszengek kicsit *tolja el magától a poharat és összefonja az ujjait. Ez is mutatja az igyekezetét, mellyel a kényszeres babráláson igyekszik úrrá lenni.*
- Tudod, kegyelmes úr, Bárónk nem örülne, ha a közeledben látna, de a társaságod oly üdítő színfolt. Amilyen nagy ez a város, ritkán fordul meg erre igazán figyelemre méltó ember.
*Elhallgat egy kicsit, csak somolyog pár pillanatig, mint aki azon tépelődik, mondja vagy ne mondja, ami a fejében jár. De hát Yezáról van szó, úgyhogy természetesen mondja.*
- Látszik az apró kis ráncokból a homlokodon *int arra finoman* - amikor a hivatalról szóltam. Ám épp csak pár tényszerű érvvel vetted őket atyai pártfogásba, s túl is lendültél a témán, melyben valószínűleg sosem egyeznénk ki maradéktalanul *csóválja a fejét mosolygósan.* - Figyelmes, toleráns, bölcs, közvetlen és még sármos is *biccent.* - Minden igaz hát, amit a mi nagybecsű Bárónk kegyelmedről mondott. *Hazudik. Szemérmetlenül. És tudja, hogy tudják. Jó, inkább sejti, de az ilyesmiben egészen jók a megérzései.*
- Maradjunk annyiban, hogy a túlzások minden jónak megkeserítői *hogy ezt a bürokráciára vagy másra értette, azt a levegőben hagyja.
Amikor az úr az asztalra könyökölve hunyorít rá, Yeza állja a pillantást, méghozzá csalfa kis mosollyal a szája szegletében, mintha csak pontosan tisztában lenne a jó Kancellár koponyáját karmolászó kérdéssel, amit persze az úr természete valószínűleg sosem engedne kibukni a maga nyílt és egyenes valójában. Talán ezért tetszik annyira a lánynak.*
- Úgy vigasztalhatatlan leszek, ha meg nem ígéred, jó uram, hogy jársz még erre. Legalább a fenyőünnepen! *Tényleg elszontyolodik az immár teljesen nyilvánvalóvá tett tényállásra, miszerint épp távozása előtt sikerült elcsípnie e tharg méltóságot.* - De remélem, ma este még élvezhetem kicsit a társaságodat. Ó, egy hatra elegendő kérdésem lenne, de a világért sem akarnálak ilyesmivel fárasztani. Elvégre pihenni vagy itt, talán családot, régi ismerősöket látogatni, de semmiképp sem unatkozó wegtoreni lánykák faggatózását kiállni, nem igaz? *húzza fel pőre vállát kissé.* - Csak egy dolgot mondj meg, kegyelmes úr *a Kancellár tekintetébe fúrja a sajátját azzal az igéző csalafintasággal a szemében.* - Mivel tehetném édesebbé szabadságod utolsó morzsáit? *Valami sejtelmes áthallás búg a duruzsoló hangban. Yeza különös teremtés. Van, hogy esetlen vagy összeszedetlen, szertelen vagy túl hirtelen, de vannak ezek a pillanatok, amikor sokkal bölcsebbnek, tapasztaltabbnak és veszélyesebbnek tűnik, mint a nagy átlagot tekintve. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta.*
2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 11:27:38
Üzenet elküldve: 2021-11-24 11:27:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Szerencsére semmi rosszra nem kell gondolni a patkányfarok seprűvel kapcsolatosan, hiszen nem egy egész hadsereget tenyészt a pincében belőlük, hogy mindig legyen friss alapanyag. Elrakja őket befőttnek, csak azt nem cukorral kell. Van neki már több polc is, amin ezeket az aranyoskákat tárolja, hiszen mi lesz, ha egyszer kihalnak a patkányok? Hogy fognak utána védekezni a vakondemberek ellen? Majd a férfi mesél tovább.*
-A hegyek azok jók. *Bólogat bőszen, hiszen a sziklákat nem tudják megfúrni a lapát kezeikkel azok a kis rohadékok. Mikor a férfi megteszi a felajánlást átnyújtja a kacsóját a pult felett, hogy erre kezet is foghassanak, nyilván azt nyújtja, amivel az imént a patkányfarkakat is mutogatta.*
-Kezet rá! *Toldja meg a felszólítással.*
-Majd jól megfüstöljük és beszórjuk kaporral, az elűzi azt az irdatlan bűzt, amit árasztanak. Ugyanis… ők tényleg… NEM fürdenek. *Hangsúlyozza, bár ő sem jár élen a fürdésben de hát azok, úgy hallotta ők soha. Aztán ha kap kézrázást ha nem, lassan áttérnek a férfi hátán fekvő két kardra, amit úgy sejt, hogy alkalomadtán használni is szokott. Úgy véli, hogy a vakondemberek ellen is hatásos lehet. Mikor amaz leteszi a pultra, az aranyozotton kézzel végig is simít, persze csak a tokján.*
-Egészségedre! *Mert mintha úgy hallotta volna, hogy a férfi tüsszentett.*
-Tartalék? Ez meg micsoda név? Na és a másik? És mind a kettőt tudod tartani egyszerre? Nem nehezek? *Közben a férfi megoszt vele egy belsős viccet, amin jót mosolyog.*
-Én szívesen megkeresném azt a patkányt, amelyiknek ilyen aranyozott a farka! Tuti sokat ér. *Vonja le a következtetést.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Szerencsére semmi rosszra nem kell gondolni a patkányfarok seprűvel kapcsolatosan, hiszen nem egy egész hadsereget tenyészt a pincében belőlük, hogy mindig legyen friss alapanyag. Elrakja őket befőttnek, csak azt nem cukorral kell. Van neki már több polc is, amin ezeket az aranyoskákat tárolja, hiszen mi lesz, ha egyszer kihalnak a patkányok? Hogy fognak utána védekezni a vakondemberek ellen? Majd a férfi mesél tovább.*
-A hegyek azok jók. *Bólogat bőszen, hiszen a sziklákat nem tudják megfúrni a lapát kezeikkel azok a kis rohadékok. Mikor a férfi megteszi a felajánlást átnyújtja a kacsóját a pult felett, hogy erre kezet is foghassanak, nyilván azt nyújtja, amivel az imént a patkányfarkakat is mutogatta.*
-Kezet rá! *Toldja meg a felszólítással.*
-Majd jól megfüstöljük és beszórjuk kaporral, az elűzi azt az irdatlan bűzt, amit árasztanak. Ugyanis… ők tényleg… NEM fürdenek. *Hangsúlyozza, bár ő sem jár élen a fürdésben de hát azok, úgy hallotta ők soha. Aztán ha kap kézrázást ha nem, lassan áttérnek a férfi hátán fekvő két kardra, amit úgy sejt, hogy alkalomadtán használni is szokott. Úgy véli, hogy a vakondemberek ellen is hatásos lehet. Mikor amaz leteszi a pultra, az aranyozotton kézzel végig is simít, persze csak a tokján.*
-Egészségedre! *Mert mintha úgy hallotta volna, hogy a férfi tüsszentett.*
-Tartalék? Ez meg micsoda név? Na és a másik? És mind a kettőt tudod tartani egyszerre? Nem nehezek? *Közben a férfi megoszt vele egy belsős viccet, amin jót mosolyog.*
-Én szívesen megkeresném azt a patkányt, amelyiknek ilyen aranyozott a farka! Tuti sokat ér. *Vonja le a következtetést.*
2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 10:08:51
Üzenet elküldve: 2021-11-24 10:08:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Az igazán mulatságos beszélgetőpartnere, elfogadja a tényt, hogy a patkányfarkakat nem teheti el a lovag. Mint később kiderül nem is nagyon lenne tanácsos, tekintve a tényt, hogy a gnóm lakásban készül közben a patkányfarok-seprű.*
~Hol a retekbe talál ez ennyi patkányt?~
*Kérdezi Perchipfell kicsit elhűlten, de Soreyl teljes mértékig a lány pártját fogja.*
~Mindenkinek kell egy hobbi.~
*Válaszolja röviden. Xavy meglepődik, hogy a lovag az erdőbe megy, és arca szerint egyre nagyobb esélyt lát arra, hogy a férfi vakondemberekbe botlik.*
-Bizony az erdőbe, onnan meg a hegyek felé.
*Magyarázza tovább, mikor a lányka kimutatja a foga fehérjét, és már lélekben receptúrát alkot a különleges élőlény húsa köré. Természetesen nem Soreyl fogja elvenni tőle ezt azzal, hogy elmondhassa, nem igazán vannak vakondemberek. Aztán nem is tudhatja biztosan. Lehet vannak, csak Xavy mamája tanultabb volt a lovagnál.*
-Ha találok egyet, mindenképpen hozok belőle egy sonkát, ha én is kapok belőle.
*Mondja, felemelve a mutatóujját, mintegy megerősítve a kitételét. Aztán most jön a patkányfarok seprű bevezetése. Soreyl arcán látszik a meglepettség, és egy pillanatra el is képzeli, hogy a lány egy összeeszkábált, büdös, pestisrúddal kerget ki bazi nagy vakondokat emberfüllel.*
-Jobb félni mint megijedni.
*Mondja diplomatikusan, miközben rendezi arcszerkezetét, és újra felveszi sármos kis mosolyát. Aztán sok szerencsét kíván, amire a férfi egy nagy köszönömmel bólint, majd látja, ahogy a lányka meg akarja lesni a két kardot a hátán, és mintha a szeme is elkerekedne a másiknak. Egyetlen mozdulattal leszedi a mellkasáról a kardhámot, és leteszi a pultra. Valóban látni a mesterkard tokján, és díszítésen, hogy bizony egy különlegesebb darab. Nem egészen Soreylnek van kitalálva, neki kicsit kirívó, de Perchi ilyet akart, szóval ilyen lett neki. Ő sem mondja meg a lovagnak hogy öltözködjön, fordítva mi értelme volna. Az is látszik, hogy csak aranyozott festés, egyébként igényes díszítéssekkel, igazából a java része fekete, rajta a csillogó, sárgás mintával.*
-Ő Perchipfell.
*Mutatja be, mutatva a díszesebbik példányra.*
-Ő pedig Tartalék.
*Mondja egy mosollyal, és belül ezen a viccen nagyon jót kacag, ezen felül még Xavyt is meglepi egyel, hátha.*
-Ők az én patkányfarkaim.
*Hajol közelebb mintha titkot mondana neki, és talán kicsit suttog is, majd utána cinkosan rákacsint.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.24 10:16:16
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Az igazán mulatságos beszélgetőpartnere, elfogadja a tényt, hogy a patkányfarkakat nem teheti el a lovag. Mint később kiderül nem is nagyon lenne tanácsos, tekintve a tényt, hogy a gnóm lakásban készül közben a patkányfarok-seprű.*
~Hol a retekbe talál ez ennyi patkányt?~
*Kérdezi Perchipfell kicsit elhűlten, de Soreyl teljes mértékig a lány pártját fogja.*
~Mindenkinek kell egy hobbi.~
*Válaszolja röviden. Xavy meglepődik, hogy a lovag az erdőbe megy, és arca szerint egyre nagyobb esélyt lát arra, hogy a férfi vakondemberekbe botlik.*
-Bizony az erdőbe, onnan meg a hegyek felé.
*Magyarázza tovább, mikor a lányka kimutatja a foga fehérjét, és már lélekben receptúrát alkot a különleges élőlény húsa köré. Természetesen nem Soreyl fogja elvenni tőle ezt azzal, hogy elmondhassa, nem igazán vannak vakondemberek. Aztán nem is tudhatja biztosan. Lehet vannak, csak Xavy mamája tanultabb volt a lovagnál.*
-Ha találok egyet, mindenképpen hozok belőle egy sonkát, ha én is kapok belőle.
*Mondja, felemelve a mutatóujját, mintegy megerősítve a kitételét. Aztán most jön a patkányfarok seprű bevezetése. Soreyl arcán látszik a meglepettség, és egy pillanatra el is képzeli, hogy a lány egy összeeszkábált, büdös, pestisrúddal kerget ki bazi nagy vakondokat emberfüllel.*
-Jobb félni mint megijedni.
*Mondja diplomatikusan, miközben rendezi arcszerkezetét, és újra felveszi sármos kis mosolyát. Aztán sok szerencsét kíván, amire a férfi egy nagy köszönömmel bólint, majd látja, ahogy a lányka meg akarja lesni a két kardot a hátán, és mintha a szeme is elkerekedne a másiknak. Egyetlen mozdulattal leszedi a mellkasáról a kardhámot, és leteszi a pultra. Valóban látni a mesterkard tokján, és díszítésen, hogy bizony egy különlegesebb darab. Nem egészen Soreylnek van kitalálva, neki kicsit kirívó, de Perchi ilyet akart, szóval ilyen lett neki. Ő sem mondja meg a lovagnak hogy öltözködjön, fordítva mi értelme volna. Az is látszik, hogy csak aranyozott festés, egyébként igényes díszítéssekkel, igazából a java része fekete, rajta a csillogó, sárgás mintával.*
-Ő Perchipfell.
*Mutatja be, mutatva a díszesebbik példányra.*
-Ő pedig Tartalék.
*Mondja egy mosollyal, és belül ezen a viccen nagyon jót kacag, ezen felül még Xavyt is meglepi egyel, hátha.*
-Ők az én patkányfarkaim.
*Hajol közelebb mintha titkot mondana neki, és talán kicsit suttog is, majd utána cinkosan rákacsint.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.24 10:16:16
2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 07:37:37
Üzenet elküldve: 2021-11-24 07:37:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Passzolni való//
*Mikor a férfi elégedetlenkedik a fogadó neve miatt, csak annyit bök neki oda:*
-A Kalamár szerintem is szar név, de nem én adtam neki. *Von vállat, majd csak nézi ahogy elviharzik a férfi, mindennemű válasz vagy köszönet nélkül.*
-Neked is szép napot, hogy csúsznál el kifelé egy hányástócsán. *Morogja az orra alá. Valamiért kifejezetten unszimpatikus neki az alak, talán áldás, hogy nem kell több időt együtt tölteniük.*
-Biztos nem idevalósi. *Motyogja de egy idő után ismét a szokásos unott képpel törölgeti tovább a kezében lévő korsót.*
*Mikor a férfi elégedetlenkedik a fogadó neve miatt, csak annyit bök neki oda:*
-A Kalamár szerintem is szar név, de nem én adtam neki. *Von vállat, majd csak nézi ahogy elviharzik a férfi, mindennemű válasz vagy köszönet nélkül.*
-Neked is szép napot, hogy csúsznál el kifelé egy hányástócsán. *Morogja az orra alá. Valamiért kifejezetten unszimpatikus neki az alak, talán áldás, hogy nem kell több időt együtt tölteniük.*
-Biztos nem idevalósi. *Motyogja de egy idő után ismét a szokásos unott képpel törölgeti tovább a kezében lévő korsót.*
2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 06:10:48
Üzenet elküldve: 2021-11-24 06:10:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Dolga végeztével elköszön a komájától, majd határozott léptekkel visszaindul a jó öreg Kalmárba. Nem is igen akadályozza semmi, amint belép az ajtón a már ismerős helyre, csak egy pillanatra áll meg, hogy messziről tiszteletét tegye a pultban sertepertélőknek. Aztán pedig hamar az emeltre siet, kettesével ugorva a lépcsőfokokat, akárcsak egy fürge gazella. Dessilenae szobája felé igyekszik, persze alaposan kifújja magát, mielőtt még odaérne, hisz mégiscsak hogy nézne ki, hogyha levegőért kapkodva találkoznának ismét? Nem engedheti meg magának, hogy elrontsa a gondosan épülő hírnevét. Amint odaér, ütemesen kopog hármat, nem túl erősen, de mindenképp úgy, hogy az bentről hallható legyen. Nem akarja rátörni az ajtót, de elárulni sem szeretné, hogy ő az, hátha sikerül egy kis meglepetést okoznia. Ha már meglepetés, a sálat gondosan eldugta a mellényzsebébe, szépen összehajtva. ~Remélem fog neki majd örülni. ~ Akárhogy is színjáték vagy nem, tényleg megkedvelte a lányt, és szeretne kedveskedni neki. Már persze az egyéb szolgálatain kívül. Ha tényleg bent van, és ajtót is nyit, akkor Merchen jó alaposan meghajol előtte egy széles mosollyal az arcán.*
-Siettem ahogy tudtam!
*Dolga végeztével elköszön a komájától, majd határozott léptekkel visszaindul a jó öreg Kalmárba. Nem is igen akadályozza semmi, amint belép az ajtón a már ismerős helyre, csak egy pillanatra áll meg, hogy messziről tiszteletét tegye a pultban sertepertélőknek. Aztán pedig hamar az emeltre siet, kettesével ugorva a lépcsőfokokat, akárcsak egy fürge gazella. Dessilenae szobája felé igyekszik, persze alaposan kifújja magát, mielőtt még odaérne, hisz mégiscsak hogy nézne ki, hogyha levegőért kapkodva találkoznának ismét? Nem engedheti meg magának, hogy elrontsa a gondosan épülő hírnevét. Amint odaér, ütemesen kopog hármat, nem túl erősen, de mindenképp úgy, hogy az bentről hallható legyen. Nem akarja rátörni az ajtót, de elárulni sem szeretné, hogy ő az, hátha sikerül egy kis meglepetést okoznia. Ha már meglepetés, a sálat gondosan eldugta a mellényzsebébe, szépen összehajtva. ~Remélem fog neki majd örülni. ~ Akárhogy is színjáték vagy nem, tényleg megkedvelte a lányt, és szeretne kedveskedni neki. Már persze az egyéb szolgálatain kívül. Ha tényleg bent van, és ajtót is nyit, akkor Merchen jó alaposan meghajol előtte egy széles mosollyal az arcán.*
-Siettem ahogy tudtam!
2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 19:44:56
Üzenet elküldve: 2021-11-23 19:44:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A Kalmárban//
//egy gondolat erejéig: küldetés//
*Vajon kié a negyedik pohár? Micsoda talány... a vasgyúró lányé lenne, akinek a melleit odafent Habrertus úr olyan alaposan szemügyre vette, habár az ingtől-kabáttól nem sokat láthatott? Vagy a báróé, akinek jöttére a Ház tagjainak mindig számítani kell? A jó kancellár bizonyára ismeri a legendát az Idegenről, aki ezidőtájt szokott vendégségbe jönni, amikor a szemfedél különösen vékony a holtak és az élők világa közt. A babonásak mindig hagynak neki legalább egy terítéket az asztalon, mert félnek az átkaitól. Akinek a házában megjelenik, annál enni-inni is fog, és szörnyű játékokkal szórakoztatja magát. Elmesélteti például a háziakkal a legjobb dolgokat, ami valaha történt velük, aztán megpróbálja emlékezetből visszamondani nekik. Ha nem sikerül, belenyúl a fejükbe, és magával viszi az emlékeket, amitől nem egy család ment tönkre már. A legrosszabbul mégis az jár, aki óvatlanul az arcába néz. Vele az Idegen helyet cserél: elveszi az életét, és attól fogva ő járja az éjszakát, hogy a halandókat sanyargassa. Ha pedig egyszerre többen pillantanak rá, az Idegen egymaga lép mindőjük helyére. Asszony vagy férfi, gyerek vagy agg, mind egy testben. Nos, talán az övé a negyedik pohár. Ki tudja, hogy a sok mosolygás és hajlongás közepette mi jár Nawanthiri fejében.
Kívülről most mindenesetre annyi látszik, hogy értőn - és mosolyogva - bólogat: Khryställe üveg helyett megelégszik egyetlen pohár borral, rá is bök, hogy melyikre. Mandulaszem természetesen nem tudja elolvasni, de megjegyzi, melyik tétel az étlapon, és ugyanígy tesz a csípős harapnivalóval is. Amíg a félvér lány rajzol, elteszi az asztalra tett pénzt.*
- Egy pipa... hmm, dohányt is kérsz? *tűnődve félrepillant, mit is ajánlhatna neki, de aztán újra felderül az arca* Szívtál-e már Ördögvigyort? *kérdi nagy vidáman.*
//egy gondolat erejéig: küldetés//
*Vajon kié a negyedik pohár? Micsoda talány... a vasgyúró lányé lenne, akinek a melleit odafent Habrertus úr olyan alaposan szemügyre vette, habár az ingtől-kabáttól nem sokat láthatott? Vagy a báróé, akinek jöttére a Ház tagjainak mindig számítani kell? A jó kancellár bizonyára ismeri a legendát az Idegenről, aki ezidőtájt szokott vendégségbe jönni, amikor a szemfedél különösen vékony a holtak és az élők világa közt. A babonásak mindig hagynak neki legalább egy terítéket az asztalon, mert félnek az átkaitól. Akinek a házában megjelenik, annál enni-inni is fog, és szörnyű játékokkal szórakoztatja magát. Elmesélteti például a háziakkal a legjobb dolgokat, ami valaha történt velük, aztán megpróbálja emlékezetből visszamondani nekik. Ha nem sikerül, belenyúl a fejükbe, és magával viszi az emlékeket, amitől nem egy család ment tönkre már. A legrosszabbul mégis az jár, aki óvatlanul az arcába néz. Vele az Idegen helyet cserél: elveszi az életét, és attól fogva ő járja az éjszakát, hogy a halandókat sanyargassa. Ha pedig egyszerre többen pillantanak rá, az Idegen egymaga lép mindőjük helyére. Asszony vagy férfi, gyerek vagy agg, mind egy testben. Nos, talán az övé a negyedik pohár. Ki tudja, hogy a sok mosolygás és hajlongás közepette mi jár Nawanthiri fejében.
Kívülről most mindenesetre annyi látszik, hogy értőn - és mosolyogva - bólogat: Khryställe üveg helyett megelégszik egyetlen pohár borral, rá is bök, hogy melyikre. Mandulaszem természetesen nem tudja elolvasni, de megjegyzi, melyik tétel az étlapon, és ugyanígy tesz a csípős harapnivalóval is. Amíg a félvér lány rajzol, elteszi az asztalra tett pénzt.*
- Egy pipa... hmm, dohányt is kérsz? *tűnődve félrepillant, mit is ajánlhatna neki, de aztán újra felderül az arca* Szívtál-e már Ördögvigyort? *kérdi nagy vidáman.*
2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-23 17:12:10
Üzenet elküldve: 2021-11-23 17:12:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Ami azt illeti, Hubi nem szentel akkora figyelmet az egyelőre felesleges pohárnak, így észre sem veszi, hogy Yeza igyekszik azt eltüntetni szem elől. Ha a fenti folyosón ajtónálló szerepét betöltő leányzó csatlakozna hozzájuk, hát ő nem bánja. És egyébként is, a bor kóstolása és a szakértő vélemény előadása elvonja a figyelmét. A hallgatóságból pedig Yeza különösen hálás közönségnek bizonyul, még egy aprócska, halvány élc is elnyeri tetszését. Mondani sem kell, hogy a hiú kancellárnál ezzel jó pontokat lehet szerezni. Mint ahogy az olyan akaratlan (legalábbis a kancellár nem gondol rá, hogy szándékolt lenne) aprósággal is ahogy Yeza elcsípi a szökevény borcseppet. Hubi szelíd mosollyal figyeli a jelenetet, de valami megmoccan benne. Annyira, hogy árnyalatnyi késéssel reagál a kérdésre.*
- Arthenior, igen. *bazsalyog némileg megkönnyebbülten az előbbi intermezzo hatása alól felszabadulván, hiszen az jutott eszébe, hogy úti tégelyét nem mulasztotta el feltölteni* A városok városa.
*Elneveti magét, hiszen tisztában van vele, hogy ezen a néven csak és kizárólag a helyiek nevezik ezt a várost.*
- És amilyen öntelt, hiú és beképzelt fajta az artheniori, ezt minden kétely nélkül el is fogadja.
*Hubi pedig végtelenül kellemesen érzi magát attól, ahogy Yeza nézi míg Wegtorenről beszél és kérdez. Az ilyen rajongással kevert tiszteletet hiányolta mindig is a thargoknál. Meg úgy általában mindenhol, ahol nem ismerték fel nagyságát. Érdekes, hogy ilyesmire szinte csak Pirtianes-ben volt példa, ahol viszont ez annyira volt elég, hogy éppen megtűrték. És még is ott volt a legboldogabb. Egyrészt az elismerés ami a mostani kancellárnak már akkor is nagyon fontos volt, másrészt pedig... nem nehéz kitalálni, hogy mi a másrészt, ha Pirtianes lakóira gondolunk. Sajnálatos, hogy ebbe a langymeleg érzésbe belerondít egy otromba hiba, amit Yeza elkövet. Ha nem is tudta biztosan, Hubi sejtette, hogy a vörös szerepet játszik és nem személyes vonzereje vagy a thargok között elért pozíciója miatt érdeklődik iránta ilyen élénken. Viszont ez a színjáték annyira szórakoztató és érdekes volt, hogy a jó kancellár kifejezetten élvezte. De ez a minden bizonnyal csábosnak szánt mozdulat, ahogy Yeza az ujjával belekotort a borba, Hubi szemében egészen közönségesre sikeredett. Annyira hirtelen volt ez, hogy két pislogást ki is hagy. Arra azért van érkezése, hogy kellően töprengő arckifejezéssel bólogasson a vörös eszmefuttatására a wegtoreni szociológiai helyzetet illetően, de igazán csak akkor eszmél, amikor asztaltársa a bürokráciát szólja le. Amitől természetesen az emberek túlnyomó része idegenkedik. Hubi pont nem. Annyira, hogy neki az az élete, ezért ezt is vehetné sértésnek, de mivel pontosan tudja, hogy az ő vonzódása az ilyesfajta ügyekhez számít ritkaságnak, nem akad fenn az ilyesmin.*
- Ugyan, ugyan! *emeli meg jobb mutatóujját intőn, egy kis mosoly kíséretében* Miként lehetne káosz ott, hogy - ahogy fogalmaztál - akkurátusan kezelik az aktákat? Akkor lenne felfordulás, ha nem így tennének, mely esetben a Tanácsháza illetékesei saját alkalmatlanságukról állítanának ki bizonyítványt. Bárminemű hiteles hely csak akkor láthatja el feladatát, ha tisztviselői kínos precizitással dolgoznak. Egyébként... *legyint egyet könnyedén és ebben a stílusban fejezi be a mondatot* megette a fene az egészet. De nem kell aggódnod, nem hivatalos ügyben járok a városban. Mondhatjuk úgy is, hogy valóban felfrissülés számomra ez az út.
*Előrehajol, lekönyököl az asztalra és kicsit szűkebbre húzódnak a szemei. Majdnem felteszi azt a kérdést ami már egy ideje motoszkál benne: "Mit akarsz?" Aztán egy villanásnyi hezitálás után húzódik mézesmázos mosolyra az ajka.*
- Főleg ha ilyen kellemes társaságban múlathatom az időt. *pillant végig az asztalnál ülőkön* Ezért is fájlalom, hogy hivatalom hamarosan visszahív a Vashegyre.
*Megtehetné, hogy felajánlja Yezának, tartson velük. De sokkal érdekesebbnek találja, ha erre a vörös kéri meg. Hiszen ha helytálló a gyanúja, akkor erre sort kell kerítenie.*
*Ami azt illeti, Hubi nem szentel akkora figyelmet az egyelőre felesleges pohárnak, így észre sem veszi, hogy Yeza igyekszik azt eltüntetni szem elől. Ha a fenti folyosón ajtónálló szerepét betöltő leányzó csatlakozna hozzájuk, hát ő nem bánja. És egyébként is, a bor kóstolása és a szakértő vélemény előadása elvonja a figyelmét. A hallgatóságból pedig Yeza különösen hálás közönségnek bizonyul, még egy aprócska, halvány élc is elnyeri tetszését. Mondani sem kell, hogy a hiú kancellárnál ezzel jó pontokat lehet szerezni. Mint ahogy az olyan akaratlan (legalábbis a kancellár nem gondol rá, hogy szándékolt lenne) aprósággal is ahogy Yeza elcsípi a szökevény borcseppet. Hubi szelíd mosollyal figyeli a jelenetet, de valami megmoccan benne. Annyira, hogy árnyalatnyi késéssel reagál a kérdésre.*
- Arthenior, igen. *bazsalyog némileg megkönnyebbülten az előbbi intermezzo hatása alól felszabadulván, hiszen az jutott eszébe, hogy úti tégelyét nem mulasztotta el feltölteni* A városok városa.
*Elneveti magét, hiszen tisztában van vele, hogy ezen a néven csak és kizárólag a helyiek nevezik ezt a várost.*
- És amilyen öntelt, hiú és beképzelt fajta az artheniori, ezt minden kétely nélkül el is fogadja.
*Hubi pedig végtelenül kellemesen érzi magát attól, ahogy Yeza nézi míg Wegtorenről beszél és kérdez. Az ilyen rajongással kevert tiszteletet hiányolta mindig is a thargoknál. Meg úgy általában mindenhol, ahol nem ismerték fel nagyságát. Érdekes, hogy ilyesmire szinte csak Pirtianes-ben volt példa, ahol viszont ez annyira volt elég, hogy éppen megtűrték. És még is ott volt a legboldogabb. Egyrészt az elismerés ami a mostani kancellárnak már akkor is nagyon fontos volt, másrészt pedig... nem nehéz kitalálni, hogy mi a másrészt, ha Pirtianes lakóira gondolunk. Sajnálatos, hogy ebbe a langymeleg érzésbe belerondít egy otromba hiba, amit Yeza elkövet. Ha nem is tudta biztosan, Hubi sejtette, hogy a vörös szerepet játszik és nem személyes vonzereje vagy a thargok között elért pozíciója miatt érdeklődik iránta ilyen élénken. Viszont ez a színjáték annyira szórakoztató és érdekes volt, hogy a jó kancellár kifejezetten élvezte. De ez a minden bizonnyal csábosnak szánt mozdulat, ahogy Yeza az ujjával belekotort a borba, Hubi szemében egészen közönségesre sikeredett. Annyira hirtelen volt ez, hogy két pislogást ki is hagy. Arra azért van érkezése, hogy kellően töprengő arckifejezéssel bólogasson a vörös eszmefuttatására a wegtoreni szociológiai helyzetet illetően, de igazán csak akkor eszmél, amikor asztaltársa a bürokráciát szólja le. Amitől természetesen az emberek túlnyomó része idegenkedik. Hubi pont nem. Annyira, hogy neki az az élete, ezért ezt is vehetné sértésnek, de mivel pontosan tudja, hogy az ő vonzódása az ilyesfajta ügyekhez számít ritkaságnak, nem akad fenn az ilyesmin.*
- Ugyan, ugyan! *emeli meg jobb mutatóujját intőn, egy kis mosoly kíséretében* Miként lehetne káosz ott, hogy - ahogy fogalmaztál - akkurátusan kezelik az aktákat? Akkor lenne felfordulás, ha nem így tennének, mely esetben a Tanácsháza illetékesei saját alkalmatlanságukról állítanának ki bizonyítványt. Bárminemű hiteles hely csak akkor láthatja el feladatát, ha tisztviselői kínos precizitással dolgoznak. Egyébként... *legyint egyet könnyedén és ebben a stílusban fejezi be a mondatot* megette a fene az egészet. De nem kell aggódnod, nem hivatalos ügyben járok a városban. Mondhatjuk úgy is, hogy valóban felfrissülés számomra ez az út.
*Előrehajol, lekönyököl az asztalra és kicsit szűkebbre húzódnak a szemei. Majdnem felteszi azt a kérdést ami már egy ideje motoszkál benne: "Mit akarsz?" Aztán egy villanásnyi hezitálás után húzódik mézesmázos mosolyra az ajka.*
- Főleg ha ilyen kellemes társaságban múlathatom az időt. *pillant végig az asztalnál ülőkön* Ezért is fájlalom, hogy hivatalom hamarosan visszahív a Vashegyre.
*Megtehetné, hogy felajánlja Yezának, tartson velük. De sokkal érdekesebbnek találja, ha erre a vörös kéri meg. Hiszen ha helytálló a gyanúja, akkor erre sort kell kerítenie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659