//Megnyitó ünnepség//
//Shea//
*Ó, a Kósza Pinty, fáradt vándorok, nőtársaságra vágyó ficsúrok, éjszaka, otthonról kisurrant nemes ifjak, s családapák időszakos otthona, hol a hangulat mindig emelkedett, akár csak a lányok szoknyácskái. Meera széles mosollyal lép be az ajtón, ahol a vörös tapéta fogadja, s többek között önmagát is látja visszacsillogni a falakon elhelyezett tükrökből. Elégedetten konstatálja, hogy a megjelenése, mint mindig, most is kifogástalan, tulajdonképpen bármikor elmehetne egynek az itt dolgozó lányok közül.
Nem mintha nem fordult volna meg a fejében soha ilyesmi, de mint hogy az aranyra gondja sosem volt, s az ő ízlése meglehetősen... nos, hát mondjuk jobb szó híján különlegesnek, valószínűleg aligha válna belőle jó szajha. Legjobb tudomása szerint ugyanis a szakma megköveteli, hogy a vendég életben maradjon, hogy utólag fizetőképes legyen.
Érzi magán a figyelő tekinteteket, amitől a mosolya csak szélesedik, s cseppet sem lepődik meg azon, hogy felbukkanásával magára vonja egyesek figyelmét.
A démont szinte megrészegíti a rengeteg érzelem, ami felé áramlik az itt tartózkodók felől, a vére szinte máris forr, pezseg. Tagadni is képtelen volna, mennyire tetszik neki a közeg, még ha árnyat is vet rá egy pillanatra az érzés, hogy nincs egyedül.
Meg ugyan nem lepődik rajta, hisz mindig is tudta, hogy a Levegő Városát kedvelik a fajtársai, s hol máshol lelhetne rájuk, mint éppen itt, az érzéki örömök vad tivornyája közepette?
Nem foglalkozik azonban tovább azzal, hogy egy másik hasonszőrű is jelen lehet, már csak azért sem, mert legkevésbé sem áll szándékában keresni a társaságát. Amúgy sem viseli szívén sajátjai sorsát, felőle aztán kínok közt dögölhet meg az összes, ahol van, főleg mióta Annalyn is megtért a Másik Világba. Talán ő volt az egyetlen, akit megtűrt maga körül, s a szívtelen szuka hiánya néha még manapság is fel-feltör benne, olyankor utat engedve a harag és sóvárgás igen sajátos elegyének.
De most ezzel sem akar foglalkozni, hiszen azért jött ide, hogy jól érezze magát, szórakozni vágyik, mint mindenki más is, aki jelen van. Szemlátomást valamiféle verseny zajlik éppen, melynek mibenléte ugyan egyelőre homályos Meera előtt, de csakhamar kisül, hogy a nyertesnek tetemes mennyiségű alkoholt kell elfogyasztania. A démon figyelmét azonban nem ez köti le, hanem először az a két szép, hosszú comb, mely egy ébenfekete hajú leányzóhoz tartozik. Végigfuttatja pillantását az idomokon, s gyomra egyből megkordul a gondolatra, hogy fogait abba a szépen ívelt nyakba mélyessze...
Ajkain széles mosollyal közeledik felé, tekintete éhesen méregeti őt, s ó igen, egészen bizonyos, hogy a lánynak is feltűnt a vörös hajú szépség közeledése, mint hogy ennek jelei félreérthetetlenek.*