Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:21:20
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:21:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Pultnál - Aki ott van//
*Bármikor. Elmosolyodik a szóra, majd egy utolsó simítást még megejtve a karon, ahogy elhúzza kezét, távozik Via szobájából. Lépei sietősek, majdhogynem végig szalad a folyosón, szobájáig. Nyitja az ajtót, s belép. A hangszer az állványára kerül, mely az ajtó mellett áll. Behajtja maga mögött a fa lapot, majd átvág a szobán szekrényéig, és menet közben tolja le magáról a sárga selymet. Majd holnap délelőtt kiszedi belőle a vörösbor foltját. Ha meg nem jönne ki, akkor átszabja. Ennek is mestere, de erről nem beszél.
A halvány sárga után, legyen egy halvány türkiz-zöld. Szintén selyem. A szabás talán kicsit más, mell alatt van a vonala, s onnan a szoknyarész lágyan omlik alá. Elől a térd felett ér véget, hátul a bokákig tart az anyag. Minden lépésnél lágyan hullámzik, mint egy türkiz-zöld tenger. A kebleket ráncoltan öleli körül a selyem, keskeny pántok tartják fenn a vállakon. Hozzá fehér, selyemfelsőrészes papucsot vesz. A ruha alatt csak egy apró nadrágocska fedi ágyékát. Persze ez első pillantásra nem látszik. Haját kifésüli, néhány hajtűvel laza kontyot készít. Egy pillantás a tükörbe, amely alatt a finoman készített festést is kijavítja, és már készen is van. Csak néhány csepp illatos víz a csuklók fölé, és a fülek tövére, és indulhat is.
Léptei most már nem sietősek, szép lassan sétál. Nem azért, mintha nem akarna leérni, hanem hogy teljesen lenyugodjon heves szívverése. A lépcsőn lefelé megpillantja a Vöröst, aki szintén a pultnál ül már. Akaratlanul is mellé sodorja a szél.*
-Üdv.
*Köszön rá Viakára elmosolyodva, majd Meril felé fordul. Őt látja most a pult mögött.*
-Kérhetnék egy pohár limonádét? Remélem van valami ilyesféle ital.
*Egyelőre ő maga sem inna alkoholt. Ha még sincs limonádé, akkor kér egy Gyógyteák majd leszámolja érte az 5aranyat.
*
//Pultnál - Aki ott van//
*Bármikor. Elmosolyodik a szóra, majd egy utolsó simítást még megejtve a karon, ahogy elhúzza kezét, távozik Via szobájából. Lépei sietősek, majdhogynem végig szalad a folyosón, szobájáig. Nyitja az ajtót, s belép. A hangszer az állványára kerül, mely az ajtó mellett áll. Behajtja maga mögött a fa lapot, majd átvág a szobán szekrényéig, és menet közben tolja le magáról a sárga selymet. Majd holnap délelőtt kiszedi belőle a vörösbor foltját. Ha meg nem jönne ki, akkor átszabja. Ennek is mestere, de erről nem beszél.
A halvány sárga után, legyen egy halvány türkiz-zöld. Szintén selyem. A szabás talán kicsit más, mell alatt van a vonala, s onnan a szoknyarész lágyan omlik alá. Elől a térd felett ér véget, hátul a bokákig tart az anyag. Minden lépésnél lágyan hullámzik, mint egy türkiz-zöld tenger. A kebleket ráncoltan öleli körül a selyem, keskeny pántok tartják fenn a vállakon. Hozzá fehér, selyemfelsőrészes papucsot vesz. A ruha alatt csak egy apró nadrágocska fedi ágyékát. Persze ez első pillantásra nem látszik. Haját kifésüli, néhány hajtűvel laza kontyot készít. Egy pillantás a tükörbe, amely alatt a finoman készített festést is kijavítja, és már készen is van. Csak néhány csepp illatos víz a csuklók fölé, és a fülek tövére, és indulhat is.
Léptei most már nem sietősek, szép lassan sétál. Nem azért, mintha nem akarna leérni, hanem hogy teljesen lenyugodjon heves szívverése. A lépcsőn lefelé megpillantja a Vöröst, aki szintén a pultnál ül már. Akaratlanul is mellé sodorja a szél.*
-Üdv.
*Köszön rá Viakára elmosolyodva, majd Meril felé fordul. Őt látja most a pult mögött.*
-Kérhetnék egy pohár limonádét? Remélem van valami ilyesféle ital.
*Egyelőre ő maga sem inna alkoholt. Ha még sincs limonádé, akkor kér egy Gyógyteák majd leszámolja érte az 5aranyat.
*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-17 16:51:03
Üzenet elküldve: 2015-08-17 16:51:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Viaka szobája, majd földszint//
*Váratlanul éri a Dalnok csókja, de nem lehet mondani, hogy kellemetlen meglepetés lenne. Még míg ajkuk összeér, elmosolyodik, gyengéden érinti a lány karját könyéknél.*
- Bármikor. *Búcsúzik ideiglenesen Eilietől, majd utolsóként távozik a szobából, és a földszint felé indul
Határozottan jó kedve kerekedett, noha a vágy cseppet sem csitult benne, a korábbi játszadozása társnőjével inkább csak felszította benne. Könnyed léptekkel sétál le a lépcsőn, újfent végig hordozva tekintetét a megváltozott vendégseregletet. A nyüzsgés nagy, ami nem meglepő, mégis csak egy megnyitóról van szó, ráadásul egy olyan intézményé, ami mindenféle szórakozást biztosít vendégeinek.
Csendben a pulthoz sétál, egyelőre onnan figyel, szemlélődik. Italt nem kér, tartja az elvet, miszerint az a pohár bor egyelőre elég volt, szüksége van a tiszta tudatra még. Tekintete azért Bahariont is keresi, hátha látja a férfit, és folytathatják félbe maradt csevejüket. No persze az is lehet, idő közben a kártyák hercegének, a pince urának is dolga akadt, ez még elválik. Így hát jelen pillanatban halvány mosollyal az arcán figyeli az egybe gyűlt társaságot.*
//Viaka szobája, majd földszint//
*Váratlanul éri a Dalnok csókja, de nem lehet mondani, hogy kellemetlen meglepetés lenne. Még míg ajkuk összeér, elmosolyodik, gyengéden érinti a lány karját könyéknél.*
- Bármikor. *Búcsúzik ideiglenesen Eilietől, majd utolsóként távozik a szobából, és a földszint felé indul
Határozottan jó kedve kerekedett, noha a vágy cseppet sem csitult benne, a korábbi játszadozása társnőjével inkább csak felszította benne. Könnyed léptekkel sétál le a lépcsőn, újfent végig hordozva tekintetét a megváltozott vendégseregletet. A nyüzsgés nagy, ami nem meglepő, mégis csak egy megnyitóról van szó, ráadásul egy olyan intézményé, ami mindenféle szórakozást biztosít vendégeinek.
Csendben a pulthoz sétál, egyelőre onnan figyel, szemlélődik. Italt nem kér, tartja az elvet, miszerint az a pohár bor egyelőre elég volt, szüksége van a tiszta tudatra még. Tekintete azért Bahariont is keresi, hátha látja a férfit, és folytathatják félbe maradt csevejüket. No persze az is lehet, idő közben a kártyák hercegének, a pince urának is dolga akadt, ez még elválik. Így hát jelen pillanatban halvány mosollyal az arcán figyeli az egybe gyűlt társaságot.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:09:16
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:09:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Egferth//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
* A játék eddig igencsak tetszik Jorgewnak, lévén alig kell valamit tennie, csak élveznie kell. Néha elmosolyodik - főleg a szerelmes szavaknál -, aztán máskor fogait szorítja és sóhajtozik, nyőg és a többi - ez utóbbiak főleg akkor vannak jelen, (gyakrabban és erősebben) amikor gyorsul az ütem, de aztán mindig lelassul egyszer...
Aztán egyszer csak váratlanul - mert hát neki ehhez semmi köze szinte - ő kerül felülre. Nem gondolta volna, hogy akár még harccal is ki tudja ezt a poziciót harcolni magának, erre még harc nélkül is ölébe hullik a lehetőség. Remek. Már csak az a gond, hogy bizonyára nem (csak) azért került ő felülre, hogy élvezze, hogy felül van és ő irányít, hanem valamit várnak is tőle. De mit? Próba szerencse. Tartja a mondás. Jorgew pedig tartja magát a mondáshoz.
Kezei lassan átkarolják a nyakat, ajkaival csókokat lehel a fiú szájára, majd feljebb emelkedik és a nyakól a vállakra tévednek a kezei, melyek masszírozásba kezdenek, ám néhány másodperc múlva már lejjebb merészkednek a mellkasra, ahonnan csak lejjebb és lejjebb vezet az út. *
//Egferth//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
* A játék eddig igencsak tetszik Jorgewnak, lévén alig kell valamit tennie, csak élveznie kell. Néha elmosolyodik - főleg a szerelmes szavaknál -, aztán máskor fogait szorítja és sóhajtozik, nyőg és a többi - ez utóbbiak főleg akkor vannak jelen, (gyakrabban és erősebben) amikor gyorsul az ütem, de aztán mindig lelassul egyszer...
Aztán egyszer csak váratlanul - mert hát neki ehhez semmi köze szinte - ő kerül felülre. Nem gondolta volna, hogy akár még harccal is ki tudja ezt a poziciót harcolni magának, erre még harc nélkül is ölébe hullik a lehetőség. Remek. Már csak az a gond, hogy bizonyára nem (csak) azért került ő felülre, hogy élvezze, hogy felül van és ő irányít, hanem valamit várnak is tőle. De mit? Próba szerencse. Tartja a mondás. Jorgew pedig tartja magát a mondáshoz.
Kezei lassan átkarolják a nyakat, ajkaival csókokat lehel a fiú szájára, majd feljebb emelkedik és a nyakól a vállakra tévednek a kezei, melyek masszírozásba kezdenek, ám néhány másodperc múlva már lejjebb merészkednek a mellkasra, ahonnan csak lejjebb és lejjebb vezet az út. *
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-17 10:32:15
Üzenet elküldve: 2015-08-17 10:32:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Húr pendül. Ezúttal azonban nem a hangszeren, mely a puha szőnyegen pihen a szék lábánál, hol a férfi ül. A húr ezúttal a lelkekben pendül meg. Ettől akad el egy szívverésnyire Kyro lélegzete, és hagy ki Eilie-é is. Valami közöset élnek át ebben a pillanatnyi szegmensben, hasonlóan ahhoz, mikor a nagy vadász, és a nemes vad összeakad. Tekintetük találkozik, és a jövő ígérete egy univerzumot tár fel. Benne élet és vég egyaránt. De hogy ki a vad és ki a vadász? Épp úgy lehet a lány, ahogy a férfi is.*
-S én várni foglak.
*Suttogja el oly halkan, hogy a szavakat talán csak leolvasni lehet ajkairól. Aztán a pillanat varázsa megtörik, a másik tovább lép, a tekintet elfordul a gesztenye szín íriszekről. Pusztán halvány szédülés marad utána. Halk sóhaj szakad, még pár szó hallik, de ez már nem neki szól, hanem a Vörösnek. Végül Kyro elköszön, s magukra hagyja őket. Viaka az, ki megtöri a pillanatra beálló csendet.*
-Talán.
*Sóhajtja el, s maga is lehajol a földre hullt selyemért. Belebújik, bár tudja, sokáig ez nem lesz rajta. Mielőtt válaszolna társnőjének, közel lép hozzá, jobbjával átfogja Via bal felkarját, s közel hajolva, apró, édes csókot lehel a lány ajkaira.*
-Köszönöm.
*Súgja el, majd fordul, s a hangszert is emeli a földről.*
-Menj csak előre, én gyorsan átöltözöm.
*Mosolyodik el, aztán máris kilép az ajtón, hogy saját szobájába siessen.*
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Húr pendül. Ezúttal azonban nem a hangszeren, mely a puha szőnyegen pihen a szék lábánál, hol a férfi ül. A húr ezúttal a lelkekben pendül meg. Ettől akad el egy szívverésnyire Kyro lélegzete, és hagy ki Eilie-é is. Valami közöset élnek át ebben a pillanatnyi szegmensben, hasonlóan ahhoz, mikor a nagy vadász, és a nemes vad összeakad. Tekintetük találkozik, és a jövő ígérete egy univerzumot tár fel. Benne élet és vég egyaránt. De hogy ki a vad és ki a vadász? Épp úgy lehet a lány, ahogy a férfi is.*
-S én várni foglak.
*Suttogja el oly halkan, hogy a szavakat talán csak leolvasni lehet ajkairól. Aztán a pillanat varázsa megtörik, a másik tovább lép, a tekintet elfordul a gesztenye szín íriszekről. Pusztán halvány szédülés marad utána. Halk sóhaj szakad, még pár szó hallik, de ez már nem neki szól, hanem a Vörösnek. Végül Kyro elköszön, s magukra hagyja őket. Viaka az, ki megtöri a pillanatra beálló csendet.*
-Talán.
*Sóhajtja el, s maga is lehajol a földre hullt selyemért. Belebújik, bár tudja, sokáig ez nem lesz rajta. Mielőtt válaszolna társnőjének, közel lép hozzá, jobbjával átfogja Via bal felkarját, s közel hajolva, apró, édes csókot lehel a lány ajkaira.*
-Köszönöm.
*Súgja el, majd fordul, s a hangszert is emeli a földről.*
-Menj csak előre, én gyorsan átöltözöm.
*Mosolyodik el, aztán máris kilép az ajtón, hogy saját szobájába siessen.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:27:21
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:27:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Pyrkon Dravok//
*Jót tett neki a pár órás kikapcsolódás, sokkal jobb a közérzete és a kedve is, így még a vendégeket is sokkal szívesebben szolgálja ki, és teljesíti minden vágyukat. A Kósza Pintyhez érve, szív egy utolsót a kellemesen hűvös éjszakai levegőből, és belép az alkoholszagú, fülledt légkörű terembe. Mielőtt a pulthoz sétálna, első dolga felmérni a terepet, hátha azóta jöttek új kangörcsös urak, akik most társaságra várva ücsörögnek az egyik sarokban. S nem is kell sokat nézelődnie. Ha nem is egy sarokba visszahúzódó, hanem egy tetszésének hangot adó fiatalemberről van szó, de attól még vendég, és Awy amúgy is jobban kedveli azokat, akiknek határozott a fellépésük. Az ilyen alakokban még nem csalódott, mikor egy izgalmas éjszakáról volt szó.* ~Pyrkon Dravok, az enyém leszel!~ *Csillan meg a pajkos vágy tekintetében.*
-Üdvözlöm, a Kósza Pintyben! *Karolja át féloldalasan a férfi derekát, mikor sikerül utolérnie a pultnál.* Ha nincs ellenére, készséggel állok szolgálatára.
*Mosolyog szélesen Pyrkon felé, és a választól függetlenül jobbjával elengedve helyet foglal a mellette lévő széken. Már épp folytatná leendő kuncsaftjának a behálózását, mikor hirtelen éles női hang csapja meg a fülét.* ~Oh, úgy látom nincs egyedül.~ *A hirtelen jött öröm hamar le is olvad arcáról, mikor látja a feléjük hadonászó nőszemélyt.*
-Elnézést, nem tudtam, hogy már van partnere. *Jegyzi meg, enyhe csalódottsággal a hangjában. Túl különlegesnek és izgalmasnak ígérkezett az éjszaka, hogy ne sajnálja, de nem tehet mást, minthogy átengedi annak a hölgynek, aki nyilván valóan már ismeri.*
//Pyrkon Dravok//
*Jót tett neki a pár órás kikapcsolódás, sokkal jobb a közérzete és a kedve is, így még a vendégeket is sokkal szívesebben szolgálja ki, és teljesíti minden vágyukat. A Kósza Pintyhez érve, szív egy utolsót a kellemesen hűvös éjszakai levegőből, és belép az alkoholszagú, fülledt légkörű terembe. Mielőtt a pulthoz sétálna, első dolga felmérni a terepet, hátha azóta jöttek új kangörcsös urak, akik most társaságra várva ücsörögnek az egyik sarokban. S nem is kell sokat nézelődnie. Ha nem is egy sarokba visszahúzódó, hanem egy tetszésének hangot adó fiatalemberről van szó, de attól még vendég, és Awy amúgy is jobban kedveli azokat, akiknek határozott a fellépésük. Az ilyen alakokban még nem csalódott, mikor egy izgalmas éjszakáról volt szó.* ~Pyrkon Dravok, az enyém leszel!~ *Csillan meg a pajkos vágy tekintetében.*
-Üdvözlöm, a Kósza Pintyben! *Karolja át féloldalasan a férfi derekát, mikor sikerül utolérnie a pultnál.* Ha nincs ellenére, készséggel állok szolgálatára.
*Mosolyog szélesen Pyrkon felé, és a választól függetlenül jobbjával elengedve helyet foglal a mellette lévő széken. Már épp folytatná leendő kuncsaftjának a behálózását, mikor hirtelen éles női hang csapja meg a fülét.* ~Oh, úgy látom nincs egyedül.~ *A hirtelen jött öröm hamar le is olvad arcáról, mikor látja a feléjük hadonászó nőszemélyt.*
-Elnézést, nem tudtam, hogy már van partnere. *Jegyzi meg, enyhe csalódottsággal a hangjában. Túl különlegesnek és izgalmasnak ígérkezett az éjszaka, hogy ne sajnálja, de nem tehet mást, minthogy átengedi annak a hölgynek, aki nyilván valóan már ismeri.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-16 12:59:13
Üzenet elküldve: 2015-08-16 12:59:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Pultnál - Meril//
*Hogy nem tudja miből marad ki? Nos, ez biztos, hisz nem volt még része ilyesmiben. Ez a megjegyzés viszont már inkább jókedvre deríti.*
- Hah! Hogy nem tudom? Nem.
*Csóválja meg fejét röviden.*
- És te tudod mi célja az életednek? Itt... Bujálkodsz mindenkivel aki fizet érte, amíg az idő el nem veszi amiért jönnek? Így akarsz majd megöregedni? Férjet találni? És utána is ezt csinálnád még?
*Mosolyogva teszi fel a költői kérdéseket, nem is hagy időt válaszra.*
- Erre... *Sokatmondó tekintettel pásztáz végig a helyiségen.*
- Erre nekem nincs szükségem, találok boldogságot ilyen illúziók nélkül is, és még fizetség is jár mellé. Azzal foglalkoznátok inkább akinek túl kevés a pénze, ahelyett akinek túl sok.
*Utolsó mondatát már ismét a lány szemeibe mondja, aztán kevésbé komoly témákra terelődik a szó.*
- Nem állandó a hó, de néha nagyon sok van belőle. Más világ az, mint az itteni, de a vakító fehérség inkább zavaró mint szép.
*Persze ezzel nem mindenki ért egyet, talán csak a gyengébb látása miatt vélekedik így. Lemondó sóhajjal dől végül hátrébb a székén mikor meghallja hogy reggelig nyitva lesznek. Addig nem biztos hogy marad, bár az ajánlat kecsegtető, ingyen lenne hol aludnia, még ha ülve, hangzavarban is. Ahogy telik az idő egyre biztosabbá válik számára hogy nem szeretne itt dolgozni. Meghagyja annak aki a könnyű pénzt szereti meg a ledér lányokkal való bájcsevejt. Ő ennél többre hivatott. De ha már itt van, este van, fáradt, minek menne máshová? Bár lehet hogy a lány egy másik sarokra gondolt, de ő egy rövid "rendben" után felkászálódik a székéről hogy kicsivel arrébb helyezze, kalapácsához a pult és a fal sarkába. Itt foglal újra helyet és hátát fegyverének döntve, vaskos karjait mellkasa előtt összefonva helyezi magát kényelembe. Még megnézi magának az új belépőt és az emeletről lesétáló férfit is, aztán lehunyja szemeit. Nem az első munkanapja hisz semmiben nem egyeztek meg. Érdeklődött, feltett egy kérdést amire nem kapott választ, aztán megkérték hogy maradjon és ő szívességből ennek eleget tett. Nem is vár pénzt a ma estére, el sem fogadná, esetleg egy kiadós ebédet már annál inkább. Most megpróbál aludni, legalább egy keveset, így a pultnál ülve, hátát a fal mellé állított kalapácsnak döntve. Nem túl kényelmes de volt már sokkal rosszabb is a kolostorban. Legalább attól nem kell félnie hogy álmában leesne. Azért fülel amíg ébren van és figyel a szagokra is, de a sötétségben elég hamar elnyomja az álom.*
//Pultnál - Meril//
*Hogy nem tudja miből marad ki? Nos, ez biztos, hisz nem volt még része ilyesmiben. Ez a megjegyzés viszont már inkább jókedvre deríti.*
- Hah! Hogy nem tudom? Nem.
*Csóválja meg fejét röviden.*
- És te tudod mi célja az életednek? Itt... Bujálkodsz mindenkivel aki fizet érte, amíg az idő el nem veszi amiért jönnek? Így akarsz majd megöregedni? Férjet találni? És utána is ezt csinálnád még?
*Mosolyogva teszi fel a költői kérdéseket, nem is hagy időt válaszra.*
- Erre... *Sokatmondó tekintettel pásztáz végig a helyiségen.*
- Erre nekem nincs szükségem, találok boldogságot ilyen illúziók nélkül is, és még fizetség is jár mellé. Azzal foglalkoznátok inkább akinek túl kevés a pénze, ahelyett akinek túl sok.
*Utolsó mondatát már ismét a lány szemeibe mondja, aztán kevésbé komoly témákra terelődik a szó.*
- Nem állandó a hó, de néha nagyon sok van belőle. Más világ az, mint az itteni, de a vakító fehérség inkább zavaró mint szép.
*Persze ezzel nem mindenki ért egyet, talán csak a gyengébb látása miatt vélekedik így. Lemondó sóhajjal dől végül hátrébb a székén mikor meghallja hogy reggelig nyitva lesznek. Addig nem biztos hogy marad, bár az ajánlat kecsegtető, ingyen lenne hol aludnia, még ha ülve, hangzavarban is. Ahogy telik az idő egyre biztosabbá válik számára hogy nem szeretne itt dolgozni. Meghagyja annak aki a könnyű pénzt szereti meg a ledér lányokkal való bájcsevejt. Ő ennél többre hivatott. De ha már itt van, este van, fáradt, minek menne máshová? Bár lehet hogy a lány egy másik sarokra gondolt, de ő egy rövid "rendben" után felkászálódik a székéről hogy kicsivel arrébb helyezze, kalapácsához a pult és a fal sarkába. Itt foglal újra helyet és hátát fegyverének döntve, vaskos karjait mellkasa előtt összefonva helyezi magát kényelembe. Még megnézi magának az új belépőt és az emeletről lesétáló férfit is, aztán lehunyja szemeit. Nem az első munkanapja hisz semmiben nem egyeztek meg. Érdeklődött, feltett egy kérdést amire nem kapott választ, aztán megkérték hogy maradjon és ő szívességből ennek eleget tett. Nem is vár pénzt a ma estére, el sem fogadná, esetleg egy kiadós ebédet már annál inkább. Most megpróbál aludni, legalább egy keveset, így a pultnál ülve, hátát a fal mellé állított kalapácsnak döntve. Nem túl kényelmes de volt már sokkal rosszabb is a kolostorban. Legalább attól nem kell félnie hogy álmában leesne. Azért fülel amíg ébren van és figyel a szagokra is, de a sötétségben elég hamar elnyomja az álom.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-16 12:40:46
Üzenet elküldve: 2015-08-16 12:40:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Fent, egy még lakatlan szobában//
//Zia szája jobb oldalt felrepedve, körülötte halovány lilás mokka//
*Miután saját jegyzeteit tartalmazó könyvét ismét elhagyta, bár ezúttal biztos közelségben, így sok választási lehetősége nem maradt. Újabb korty pálinkát követve húzza hát elő az ütött-kopott könyvecskét tarisznyája rejtekéből. Nem mai darab, az tény, még apja hagyta rá, s ugyan betéve tudja az első szótól az utolsóig, mégis szívesen, és gyakran lapozgatja. Gyengéden simít végig a borítón, időtől megfakult bőrkötés, rajta még jól kivehető az egyszerű felírat: "Kézikönyv gyógyító tanoncoknak" vigyorodik el, ahogy kék pillantása a betűkre siklik, rég nincs már szüksége efféle irományokra. Csapja fel mégis, hogy az első oldalon olvashassa újra a réges-régi gyógyító nevét, "Erin Ziada" kiről szülei elnevezték.
Az előszót sosem hagyja ki, igaz ahogy növekedett, ahogy gazdagodott tudásban, s miként változott jelleme, úgy formálódtak elméjében a szavak jelentőségei is. "Üdv néked, Tanítvány! Szóval orvoskodnál? Oly hírnévre törekszel, mint az enyém? Ízekre szednéd a halandót, hogy eltávolítva belőle a rosszat majd némi spárga és egy görbe tű segítségével újra összerakd?" Egykoron még lelkesen bólogatott ezen sorokra, ma már csak egy gúnyos, lenéző mosolyra futja. "Nos, ebben nem segíthetek! Ezen könyv lapjain keresztül nem."
Nevet fel halkan a folytatásra.
~Te céda!~
Ezen ismeretlen, de szülei által nagy tiszteletnek örvendő, rég halott felcser stílusa volt mikor félelmet ébresztett benne, volt, hogy ijesztőnek, gonosznak, felülmúlhatatlanul bölcsnek, rajongásig imádottnak tartotta. Ma már csak egyszerűen egy régi árny, kivel sok benne a közös.
Céltalanul kószál tekintete az íráson, olykor felragadva néhány szót, és futólag suhanva át mások felett. Már a rövidke, etikai pontokat szemléli.
"3. Sose becsüld le az egyszerű dolgok gyógyító erejét! A pálinka csodákra képes!"
Kénytelen vigyorogva igazat adni, és kortyol is újabbat sajátjából. Miközben szeme már egy alant fekvőbb sort közvetít tovább elméjének.
"4. Hidd, hogy minden élet egyformán értékes, orvosnak rendelt a Sors, nem döntőbírónak!"*
-Cöh, ja. Persze.
*Rázza meg fejét rosszallóan, és hajt jócskán a lapokon, hogy élvezetesebb témát találjon.
"Ne ijesszen meg a vérzés mértéke, az ugyan a te szemednek riasztó lehet (pláne ha belőled folyik) de ezekben az esetekben a vérveszteség elhanyagolható. Tehát fejezd be a nyavalygást, pattanj és ragadj kardot!"
Kedvenc része a jó tanácsok csatába vonulóknak, elképzelni sem tudja mi késztethette Erin Mestert ezen rész megírására, és miért épp ilyen körítéssel, őt mindenesetre igen jól szórakoztatja már hosszú évek óta.*
//Fent, egy még lakatlan szobában//
//Zia szája jobb oldalt felrepedve, körülötte halovány lilás mokka//
*Miután saját jegyzeteit tartalmazó könyvét ismét elhagyta, bár ezúttal biztos közelségben, így sok választási lehetősége nem maradt. Újabb korty pálinkát követve húzza hát elő az ütött-kopott könyvecskét tarisznyája rejtekéből. Nem mai darab, az tény, még apja hagyta rá, s ugyan betéve tudja az első szótól az utolsóig, mégis szívesen, és gyakran lapozgatja. Gyengéden simít végig a borítón, időtől megfakult bőrkötés, rajta még jól kivehető az egyszerű felírat: "Kézikönyv gyógyító tanoncoknak" vigyorodik el, ahogy kék pillantása a betűkre siklik, rég nincs már szüksége efféle irományokra. Csapja fel mégis, hogy az első oldalon olvashassa újra a réges-régi gyógyító nevét, "Erin Ziada" kiről szülei elnevezték.
Az előszót sosem hagyja ki, igaz ahogy növekedett, ahogy gazdagodott tudásban, s miként változott jelleme, úgy formálódtak elméjében a szavak jelentőségei is. "Üdv néked, Tanítvány! Szóval orvoskodnál? Oly hírnévre törekszel, mint az enyém? Ízekre szednéd a halandót, hogy eltávolítva belőle a rosszat majd némi spárga és egy görbe tű segítségével újra összerakd?" Egykoron még lelkesen bólogatott ezen sorokra, ma már csak egy gúnyos, lenéző mosolyra futja. "Nos, ebben nem segíthetek! Ezen könyv lapjain keresztül nem."
Nevet fel halkan a folytatásra.
~Te céda!~
Ezen ismeretlen, de szülei által nagy tiszteletnek örvendő, rég halott felcser stílusa volt mikor félelmet ébresztett benne, volt, hogy ijesztőnek, gonosznak, felülmúlhatatlanul bölcsnek, rajongásig imádottnak tartotta. Ma már csak egyszerűen egy régi árny, kivel sok benne a közös.
Céltalanul kószál tekintete az íráson, olykor felragadva néhány szót, és futólag suhanva át mások felett. Már a rövidke, etikai pontokat szemléli.
"3. Sose becsüld le az egyszerű dolgok gyógyító erejét! A pálinka csodákra képes!"
Kénytelen vigyorogva igazat adni, és kortyol is újabbat sajátjából. Miközben szeme már egy alant fekvőbb sort közvetít tovább elméjének.
"4. Hidd, hogy minden élet egyformán értékes, orvosnak rendelt a Sors, nem döntőbírónak!"*
-Cöh, ja. Persze.
*Rázza meg fejét rosszallóan, és hajt jócskán a lapokon, hogy élvezetesebb témát találjon.
"Ne ijesszen meg a vérzés mértéke, az ugyan a te szemednek riasztó lehet (pláne ha belőled folyik) de ezekben az esetekben a vérveszteség elhanyagolható. Tehát fejezd be a nyavalygást, pattanj és ragadj kardot!"
Kedvenc része a jó tanácsok csatába vonulóknak, elképzelni sem tudja mi késztethette Erin Mestert ezen rész megírására, és miért épp ilyen körítéssel, őt mindenesetre igen jól szórakoztatja már hosszú évek óta.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-16 12:17:50
Üzenet elküldve: 2015-08-16 12:17:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
*Némán tanulmányozza a Dalnokot és nemest. Lám, akarva-akaratlanul talán megint épp a másik kurtizán lesz segítségére, legalábbis ami a jövendölés beteljesülését illeti. Tekintetében azonban csak az érdeklődő szemlélőnek ad helyet, a számító nőszemély rejtve marad, mint mindig.
Kiissza az utolsó korty bort is a pohárból, ám újabb adagot ő sem kér. Hosszú még az este, és korán van még, nem lenne sem bölcs, sem szerencsés, ha a jóból máris megártana a sok.*
- Egy nap, ha minden praktikától mentesen megtalál a kísértés. *Bólint sejtelmes mosollyal, mint aki olyan tudás birtokában van, mit más nem kaparinthat meg. Kacsóját nyújtja a kézcsókhoz, mi után enyhe főhajtással búcsúzik a nemestől. A helyéről nem kel fel, csupán tekintetével kíséri vendégüket kifelé a szobából. Pillantása eztán a Eiliere vándorol.*
- Ki tudja, talán még visszatér, s akkor gondoskodhatunk róla, hogy mindketten jól járjunk. *Enged meg egy cinkos mosolyt, majd végre, akár egy lusta macska, ki végre rászánta magát, hogy kényelmét megtörje, és megmozduljon végre, kel fel ültéből, és nyúl ruhája után. Hamar belebújik a lila kelmébe, haját is rendbe szedi kicsit, már amennyire a hullámzó tincseknél ez lehetséges.
Szándékában áll visszatérni a földszintre, ám addig nem hagyja el a szobáját, míg a Dalnok ott van. Nem mintha féltené a holmijait, vagy nem bízna a lányban, csupán a házigazda feladatkör jelentette udvariasságról van szó.*
- Ha gondolod, megvárlak. *Ajánlja fel előzékenyen, elvégre biztosan nem tudhatja, mennyire frissült fel a lány, és milyen hatást gyakorolt rá a szobában terjengő füstölő illat, és a testes bor keveréke. No meg jó eséllyel át is szeretne még öltözni a lány, ugyan nem nagy a folt, mit az ital hagyott a ruhán, de sötét színe jócskán elüt a sárga selyemtől. És néha bizony pont az ilyen apróságok számítanak.*
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
*Némán tanulmányozza a Dalnokot és nemest. Lám, akarva-akaratlanul talán megint épp a másik kurtizán lesz segítségére, legalábbis ami a jövendölés beteljesülését illeti. Tekintetében azonban csak az érdeklődő szemlélőnek ad helyet, a számító nőszemély rejtve marad, mint mindig.
Kiissza az utolsó korty bort is a pohárból, ám újabb adagot ő sem kér. Hosszú még az este, és korán van még, nem lenne sem bölcs, sem szerencsés, ha a jóból máris megártana a sok.*
- Egy nap, ha minden praktikától mentesen megtalál a kísértés. *Bólint sejtelmes mosollyal, mint aki olyan tudás birtokában van, mit más nem kaparinthat meg. Kacsóját nyújtja a kézcsókhoz, mi után enyhe főhajtással búcsúzik a nemestől. A helyéről nem kel fel, csupán tekintetével kíséri vendégüket kifelé a szobából. Pillantása eztán a Eiliere vándorol.*
- Ki tudja, talán még visszatér, s akkor gondoskodhatunk róla, hogy mindketten jól járjunk. *Enged meg egy cinkos mosolyt, majd végre, akár egy lusta macska, ki végre rászánta magát, hogy kényelmét megtörje, és megmozduljon végre, kel fel ültéből, és nyúl ruhája után. Hamar belebújik a lila kelmébe, haját is rendbe szedi kicsit, már amennyire a hullámzó tincseknél ez lehetséges.
Szándékában áll visszatérni a földszintre, ám addig nem hagyja el a szobáját, míg a Dalnok ott van. Nem mintha féltené a holmijait, vagy nem bízna a lányban, csupán a házigazda feladatkör jelentette udvariasságról van szó.*
- Ha gondolod, megvárlak. *Ajánlja fel előzékenyen, elvégre biztosan nem tudhatja, mennyire frissült fel a lány, és milyen hatást gyakorolt rá a szobában terjengő füstölő illat, és a testes bor keveréke. No meg jó eséllyel át is szeretne még öltözni a lány, ugyan nem nagy a folt, mit az ital hagyott a ruhán, de sötét színe jócskán elüt a sárga selyemtől. És néha bizony pont az ilyen apróságok számítanak.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-16 10:36:29
Üzenet elküldve: 2015-08-16 10:36:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
*Tévedett volna? A vörös boszorkány szemében bár tovább járja virgonc táncát az a buja csillogás, mégis más, mint a Dalnok pillantásából kiolvashat. Nehéz megmondani. Őneki még nehezebb. A nőkről amúgy is sokan állítják, hogy megfejthetetlenek és szándékaikat az alkalom úgy fonja, tekeri, hogy tán még maguk sem tudják követni. Meglehet, nem is akarják. Természet adta empátiájuk szépséges hajlékonyságot ad a világuknak. A gyengébb jellemű hölgyeket ezért is tudják oly könnyen bűvkörükbe vonni a szélhámosok. Más a helyzet viszont egy ravasz nőszeméllyel. Az olyanoknál sosem tudhatja az ember, hogy talált-e rajta fogást.
A Dalnok a fülébe súg. A nemes lélegzete pedig egy ütemmel tovább pihen meg, mielőtt a fehér mellkas újra emelkedne. Lassan fordul a leány felé. Ujjai a barna tincsek közé siklanak.*
- Talán szavadon foglak *szólal a szenvtelen, lágy bariton.
A szabad akaratból tett felajánlás sötét kapuk zárján babrál. Talán mégis a logika lesz, ami beengedi a kárhozat csarnokaiba. Kyro Yumaru nemesnek született, így az utódlás kérdése nagyon is fontos tényezőként csügg feje felett. Tény, hogy nem egy kurtizántól kíván örököst, ám sajátos helyzete kérdéseket vet fel. Sajnálatos módon az utódnemzést a természet összeeskette a vággyal. Ildomos volna tudnia, ama ügyes kis szerek képessé teszik-e őt, hogy vérvonalát továbbvigye, s nem utolsósorban, hogy mire kell majd felkészülnie leendő arájának, kit egy tiszteletreméltó család leányai közül választ majd. Inkább vásárol ki egy ledért, ha úgy hozná a sors, mint hogy egy nemesi családnak kelljen számot adnia. Nem mintha Yumaru urat a kellemetlen szituáció feszélyezné. Csupán az ésszerűség elvei mozgatják. Persze ha sor kerülne a dologra, a pajzán kis Dalnok előtte át kellene hogy essen néhány vizsgálaton. Mégis csak egy kurtizánról van szó. De ha a nemes orvosai biztosították róla, hogy semmiféle kórságnak nem hordozója, úgy az alkalom minden bizonnyal különleges lesz. Igaz, e különlegesség ígéretét egyszersmind átjárja valami hátborzongató is.
Elereszti a lányt, s könnyed nemet int ezúttal a borra.*
- Egy nap *fordul Viakához.* - Ahogy megegyeztünk. De fizetséged csak úgy jár, ha nem alkimisták kotyvalékai okán talál rám a vágy. Ha természetemen talál magának utat, úgy kifizetlek.
*Kézcsókra vonja a Dalnok majd a boszorkány kacsóját, s "trónusáról" felemelkedve az úr, úgy tűnik, idejét látja a távozásnak.*
- Köszönet a társaságukért, hölgyeim *mondja, s a poharát letéve apró főhajtással köszön el a két mezítlen nimfától.
Az ajtón kilépve még lesimítja felöltője ráncait, majd a lépcső felé veszi az irányt, hogy végül a megnyitó ünnepség megsokasodott résztvevői közt átvágva búcsút intsen a Kósza pintynek.*
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
*Tévedett volna? A vörös boszorkány szemében bár tovább járja virgonc táncát az a buja csillogás, mégis más, mint a Dalnok pillantásából kiolvashat. Nehéz megmondani. Őneki még nehezebb. A nőkről amúgy is sokan állítják, hogy megfejthetetlenek és szándékaikat az alkalom úgy fonja, tekeri, hogy tán még maguk sem tudják követni. Meglehet, nem is akarják. Természet adta empátiájuk szépséges hajlékonyságot ad a világuknak. A gyengébb jellemű hölgyeket ezért is tudják oly könnyen bűvkörükbe vonni a szélhámosok. Más a helyzet viszont egy ravasz nőszeméllyel. Az olyanoknál sosem tudhatja az ember, hogy talált-e rajta fogást.
A Dalnok a fülébe súg. A nemes lélegzete pedig egy ütemmel tovább pihen meg, mielőtt a fehér mellkas újra emelkedne. Lassan fordul a leány felé. Ujjai a barna tincsek közé siklanak.*
- Talán szavadon foglak *szólal a szenvtelen, lágy bariton.
A szabad akaratból tett felajánlás sötét kapuk zárján babrál. Talán mégis a logika lesz, ami beengedi a kárhozat csarnokaiba. Kyro Yumaru nemesnek született, így az utódlás kérdése nagyon is fontos tényezőként csügg feje felett. Tény, hogy nem egy kurtizántól kíván örököst, ám sajátos helyzete kérdéseket vet fel. Sajnálatos módon az utódnemzést a természet összeeskette a vággyal. Ildomos volna tudnia, ama ügyes kis szerek képessé teszik-e őt, hogy vérvonalát továbbvigye, s nem utolsósorban, hogy mire kell majd felkészülnie leendő arájának, kit egy tiszteletreméltó család leányai közül választ majd. Inkább vásárol ki egy ledért, ha úgy hozná a sors, mint hogy egy nemesi családnak kelljen számot adnia. Nem mintha Yumaru urat a kellemetlen szituáció feszélyezné. Csupán az ésszerűség elvei mozgatják. Persze ha sor kerülne a dologra, a pajzán kis Dalnok előtte át kellene hogy essen néhány vizsgálaton. Mégis csak egy kurtizánról van szó. De ha a nemes orvosai biztosították róla, hogy semmiféle kórságnak nem hordozója, úgy az alkalom minden bizonnyal különleges lesz. Igaz, e különlegesség ígéretét egyszersmind átjárja valami hátborzongató is.
Elereszti a lányt, s könnyed nemet int ezúttal a borra.*
- Egy nap *fordul Viakához.* - Ahogy megegyeztünk. De fizetséged csak úgy jár, ha nem alkimisták kotyvalékai okán talál rám a vágy. Ha természetemen talál magának utat, úgy kifizetlek.
*Kézcsókra vonja a Dalnok majd a boszorkány kacsóját, s "trónusáról" felemelkedve az úr, úgy tűnik, idejét látja a távozásnak.*
- Köszönet a társaságukért, hölgyeim *mondja, s a poharát letéve apró főhajtással köszön el a két mezítlen nimfától.
Az ajtón kilépve még lesimítja felöltője ráncait, majd a lépcső felé veszi az irányt, hogy végül a megnyitó ünnepség megsokasodott résztvevői közt átvágva búcsút intsen a Kósza pintynek.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-16 00:21:28
Üzenet elküldve: 2015-08-16 00:21:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Pultosként//
//Lahut//
*A bűz az bűz, persze azért értékelni kell, ha a gazdája legalább próbálkozik az elnyomása érdekében, Merilnek pedig szokása észrevenni ezeket az apró törekvéseket, amelyek szebbé teszik a világot... még ha általában nem is említi meg, legfeljebb alig észrevehető gesztusokban nyilvánul ez meg. Elvégre minden az előadás kérdése. Az is meglehetősen nyilvánvaló számára, hogy a férfi kevésbé találja szórakoztatónak a szójátékát, de ezen az éjszakán ez sem szegheti kedvét, pusztán rosszalló mosollyal rázza meg a fejét.*
- Nem tudod, miből maradsz ki.
*Sóhajt fel, pusztán szórakozásból még a szempilláit is megrengeti, bár kétli, hogy efféle módszerek hatnának az orkra. Elvégre nem ezért van itt.*
- Artheniorban valóban sok a vándor, messzi vidékekről...
*Gondolkodik hangosan, azt a véletlent pedig már meg sem jegyzi, hogy az éjszaka folyamán már volt dolga egy északival, noha merőben különböznek egymástól. A hasonlóság talán csupán abban a kissé hideg bizalmatlanságban nyilvánul meg, amellyel eleinte Meril felé irányulnak.*
- Igaz talán, hogy arrafelé mindent hó borít? Fehérség, amerre a szem ellát?
*Kissé közelebb hajol a férfihoz, miközben felteszi a kérdést, elvégre ez már bensőségesebb téma... és valóban kíváncsi a válaszra, a hangjából kihallatszik némi vágyakozás. Igaz, az artheniori telek során sokszor látott már havat, de minden egészen más, ha az ember a hazájában látja.*
- Attól tartok, az egész éjszaka folyamán... elvégre nem lenne szép hamar véget vetni az ünnepségnek. Elfáradtál talán?
*Teszi fel a kérdést, noha nem nehéz megmondani a választ. Valamicskét ért ahhoz, hogy másokból olvasson, de ehhez még hozzáértő szem sem szükséges.*
- Lepihenhetsz a sarokban, ha gondolod. Felébresztelek, ha szükség volna rád.
*Vonja meg a vállát a lány, szeme sarkából pedig már az újabb vendég felé pillant, aki hangjával hívja fel magára a figyelmet. Neki aztán mindegy, hogy az ork elfogadja-e az ajánlatot, elvégre van más őr is erre az éjszakára... csak neki lenne jobb, ha szem előtt volna az első munkanapján.*
- Akkor, ha megbocsátasz...
//Kampó Hirx//
*A választól függetlenül egy biccentés kíséretében otthagyja, és a kissé simlis kinézetű férfihez libben, széles mosollyal az arcán méri végig az ismeretlent.*
- Jó estét! Mivel szolgálhatok? Esetleg egy itallal megkínálhatom? Meglehetősen széles a választék, szóval szívesen segítek, ha szüksége volna rá.
*Biccent a férfinak, de azért a pukedlizást inkább mellőzi, az már talán kissé sok volna... tekintve, hogy először van ilyen helyzetben, kissé izgatottabb a kelleténél, habár ez nem igazán látszik meg rajta, mogyorószín tekintete nyugodtan vizslatja a kampóst, természetesen mindenféle előítélet híján.*
//Pultosként//
//Lahut//
*A bűz az bűz, persze azért értékelni kell, ha a gazdája legalább próbálkozik az elnyomása érdekében, Merilnek pedig szokása észrevenni ezeket az apró törekvéseket, amelyek szebbé teszik a világot... még ha általában nem is említi meg, legfeljebb alig észrevehető gesztusokban nyilvánul ez meg. Elvégre minden az előadás kérdése. Az is meglehetősen nyilvánvaló számára, hogy a férfi kevésbé találja szórakoztatónak a szójátékát, de ezen az éjszakán ez sem szegheti kedvét, pusztán rosszalló mosollyal rázza meg a fejét.*
- Nem tudod, miből maradsz ki.
*Sóhajt fel, pusztán szórakozásból még a szempilláit is megrengeti, bár kétli, hogy efféle módszerek hatnának az orkra. Elvégre nem ezért van itt.*
- Artheniorban valóban sok a vándor, messzi vidékekről...
*Gondolkodik hangosan, azt a véletlent pedig már meg sem jegyzi, hogy az éjszaka folyamán már volt dolga egy északival, noha merőben különböznek egymástól. A hasonlóság talán csupán abban a kissé hideg bizalmatlanságban nyilvánul meg, amellyel eleinte Meril felé irányulnak.*
- Igaz talán, hogy arrafelé mindent hó borít? Fehérség, amerre a szem ellát?
*Kissé közelebb hajol a férfihoz, miközben felteszi a kérdést, elvégre ez már bensőségesebb téma... és valóban kíváncsi a válaszra, a hangjából kihallatszik némi vágyakozás. Igaz, az artheniori telek során sokszor látott már havat, de minden egészen más, ha az ember a hazájában látja.*
- Attól tartok, az egész éjszaka folyamán... elvégre nem lenne szép hamar véget vetni az ünnepségnek. Elfáradtál talán?
*Teszi fel a kérdést, noha nem nehéz megmondani a választ. Valamicskét ért ahhoz, hogy másokból olvasson, de ehhez még hozzáértő szem sem szükséges.*
- Lepihenhetsz a sarokban, ha gondolod. Felébresztelek, ha szükség volna rád.
*Vonja meg a vállát a lány, szeme sarkából pedig már az újabb vendég felé pillant, aki hangjával hívja fel magára a figyelmet. Neki aztán mindegy, hogy az ork elfogadja-e az ajánlatot, elvégre van más őr is erre az éjszakára... csak neki lenne jobb, ha szem előtt volna az első munkanapján.*
- Akkor, ha megbocsátasz...
//Kampó Hirx//
*A választól függetlenül egy biccentés kíséretében otthagyja, és a kissé simlis kinézetű férfihez libben, széles mosollyal az arcán méri végig az ismeretlent.*
- Jó estét! Mivel szolgálhatok? Esetleg egy itallal megkínálhatom? Meglehetősen széles a választék, szóval szívesen segítek, ha szüksége volna rá.
*Biccent a férfinak, de azért a pukedlizást inkább mellőzi, az már talán kissé sok volna... tekintve, hogy először van ilyen helyzetben, kissé izgatottabb a kelleténél, habár ez nem igazán látszik meg rajta, mogyorószín tekintete nyugodtan vizslatja a kampóst, természetesen mindenféle előítélet híján.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-15 21:05:00
Üzenet elküldve: 2015-08-15 21:05:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Megnyitó ünnepség//
*A megnyitó ünnepség híre a néhai polgár Hirxet sem kerülték el. Gyakran mozog olyan társaságban ahol könnyen terjed a pletyka. Kikötői késdobálókba nem merészkedik már, ahhoz túl sokaknak, túl sokkal tartozik. De a városban még néha ellátogat a kevésbé színvonalas pincékben berendezett italmérőkbe ahol hallotta a Kósza pintyek hírét egyik komájától.
Nem kellett több se neki, felvette legjobb felöltőjét ami még csak egyszer volt foltozva és alig kopott.*
-Szép napokat, szépeket!
*Köszön be jókedvűen és harsányan abban a reményben, hogy senki nincs bent akinek tartozik.*
*A megnyitó ünnepség híre a néhai polgár Hirxet sem kerülték el. Gyakran mozog olyan társaságban ahol könnyen terjed a pletyka. Kikötői késdobálókba nem merészkedik már, ahhoz túl sokaknak, túl sokkal tartozik. De a városban még néha ellátogat a kevésbé színvonalas pincékben berendezett italmérőkbe ahol hallotta a Kósza pintyek hírét egyik komájától.
Nem kellett több se neki, felvette legjobb felöltőjét ami még csak egyszer volt foltozva és alig kopott.*
-Szép napokat, szépeket!
*Köszön be jókedvűen és harsányan abban a reményben, hogy senki nincs bent akinek tartozik.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-15 14:38:46
Üzenet elküldve: 2015-08-15 14:38:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Fent, egy még lakatlan szobában//
//Zia szája jobb oldalt felrepedve, körülötte halovány lilás mokka//
*Csizma lerúg, és máris kecmereg feljebb az ágyon, hogy hátát a párnának vetve nyújtózzon el. Tarisznyáját keze ügyébe helyezve pakolja ki belőle máris a csupasz éjjeliszekrényre pálinkás flaskáját, majd a kötszerek halmát dobálva maga köré, kortyol előbb nagyot, aztán módszeres lassúsággal, rutinos mozdulatokkal lát neki a bandázs szakszerű, szoros, kötözést könnyítő újra feltekerésének.
Hosszú percek telnek el a művelettel, merengő némaságban, az ablakot lassan nem éri a nap fénye, és az árnyékok egyre inkább elnyúlva vesznek a szürkeségbe. Lényegtelen most, ezt még vakon is képes a legtökéletesebben elvégezni, ám amint elfogy a kötszer pattan fel, lámpást gyújtani, újabb jelentőset kortyolni, majd a megfelelő kencét keresve elő lép a mosdótálka feletti tükörhöz, hogy az arcán éktelenkedő zúzódást lekezelje. Gúnyos kis vigyorral szemléli tükörképét, annyira mókás lenne most Rahil elé perdülni, és megkérni végezze el akkor a felcser munkáját. De a lentről felszűrődő zajok már rég kedvét szegték, és amúgy sem bízná egy kurtizánra saját sérüléseit. Végzi el hát maga, gyorsan, mégis alaposan, majd hever vissza előző helyére, olvasnivaló után keresgélve zsákjában.*
//Fent, egy még lakatlan szobában//
//Zia szája jobb oldalt felrepedve, körülötte halovány lilás mokka//
*Csizma lerúg, és máris kecmereg feljebb az ágyon, hogy hátát a párnának vetve nyújtózzon el. Tarisznyáját keze ügyébe helyezve pakolja ki belőle máris a csupasz éjjeliszekrényre pálinkás flaskáját, majd a kötszerek halmát dobálva maga köré, kortyol előbb nagyot, aztán módszeres lassúsággal, rutinos mozdulatokkal lát neki a bandázs szakszerű, szoros, kötözést könnyítő újra feltekerésének.
Hosszú percek telnek el a művelettel, merengő némaságban, az ablakot lassan nem éri a nap fénye, és az árnyékok egyre inkább elnyúlva vesznek a szürkeségbe. Lényegtelen most, ezt még vakon is képes a legtökéletesebben elvégezni, ám amint elfogy a kötszer pattan fel, lámpást gyújtani, újabb jelentőset kortyolni, majd a megfelelő kencét keresve elő lép a mosdótálka feletti tükörhöz, hogy az arcán éktelenkedő zúzódást lekezelje. Gúnyos kis vigyorral szemléli tükörképét, annyira mókás lenne most Rahil elé perdülni, és megkérni végezze el akkor a felcser munkáját. De a lentről felszűrődő zajok már rég kedvét szegték, és amúgy sem bízná egy kurtizánra saját sérüléseit. Végzi el hát maga, gyorsan, mégis alaposan, majd hever vissza előző helyére, olvasnivaló után keresgélve zsákjában.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-14 20:32:12
Üzenet elküldve: 2015-08-14 20:32:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
// Pultnál //
*Igen, pontosan, annyi a dolga, hogy készenlétben van, és nem csinál semmit. Talán hetente egyszer, pár hétig, aztán elterjed a híre hogy nem érdemes itt agresszívnek lenni, és onnantól kezdve havonta egyszer. Nem, ez nem neki való, neki valamit tennie kell, még ha haszontalan egyszerű munka is, csak csináljon valamit. Ha pedig Merilnek volt már dolga orkkal, akkor azt is érezheti hogy bár így estére, a hosszú útja végére ragadt rá kosz is, izzadtság is, messze nincs olyan bukéja mint többi fajtársának szokott lenni. Ő ugyanis tisztálkodik, néhány embert is megszégyenítő gyakorisággal, de sajnos az ork lét sok áldása mellett megvan az az átka is hogy erősebb az illatuk más népeknél. Szemmel is látható ahogy forognak a kerekek fejében, próbálva megfejteni a kódolt üzenetet, aztán a felismerés is látszik a röviden felhúzódó szemöldökein.*
- Azt az étket meghagyom a többi vendégnek.
*Nem tűnik úgy hogy értékelte volna a szellemes megjegyzést, kissé kényszeresen válaszol csak rá hogy ne hagyja a témát a levegőben.*
- Északról jövök, messzi vidékről.
*Folytatja inkább a másik kérdéssel. Bár nem látott még Artheniori térképet, de nem hiszi hogy rajta lenne. A Lihanechi tó fölötti hegység keleti oldalát még pár napig észak felé követve található a kolostor, a kopár síkságtól kicsivel beljebb a hegyek között.*
- Meddig fogadtok vendégeket?
*A nap már egy ideje lement és ő igencsak fáradt és álmos már, örülne ha hamarosan bezárna a hely, de sajnos úgy tippeli hogy egész éjszaka nyitva lesznek.*
// Pultnál //
*Igen, pontosan, annyi a dolga, hogy készenlétben van, és nem csinál semmit. Talán hetente egyszer, pár hétig, aztán elterjed a híre hogy nem érdemes itt agresszívnek lenni, és onnantól kezdve havonta egyszer. Nem, ez nem neki való, neki valamit tennie kell, még ha haszontalan egyszerű munka is, csak csináljon valamit. Ha pedig Merilnek volt már dolga orkkal, akkor azt is érezheti hogy bár így estére, a hosszú útja végére ragadt rá kosz is, izzadtság is, messze nincs olyan bukéja mint többi fajtársának szokott lenni. Ő ugyanis tisztálkodik, néhány embert is megszégyenítő gyakorisággal, de sajnos az ork lét sok áldása mellett megvan az az átka is hogy erősebb az illatuk más népeknél. Szemmel is látható ahogy forognak a kerekek fejében, próbálva megfejteni a kódolt üzenetet, aztán a felismerés is látszik a röviden felhúzódó szemöldökein.*
- Azt az étket meghagyom a többi vendégnek.
*Nem tűnik úgy hogy értékelte volna a szellemes megjegyzést, kissé kényszeresen válaszol csak rá hogy ne hagyja a témát a levegőben.*
- Északról jövök, messzi vidékről.
*Folytatja inkább a másik kérdéssel. Bár nem látott még Artheniori térképet, de nem hiszi hogy rajta lenne. A Lihanechi tó fölötti hegység keleti oldalát még pár napig észak felé követve található a kolostor, a kopár síkságtól kicsivel beljebb a hegyek között.*
- Meddig fogadtok vendégeket?
*A nap már egy ideje lement és ő igencsak fáradt és álmos már, örülne ha hamarosan bezárna a hely, de sajnos úgy tippeli hogy egész éjszaka nyitva lesznek.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-14 20:06:33
Üzenet elküldve: 2015-08-14 20:06:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Pultosként - Lahut//
*Meril hasonlóképp érzi a vendége felől áramló aromát, nem éppen azért, mert olyannyira kifinomult érzékei volnának, csupán az orkoknak meglehetősen erős szaga van, még egy ember szaglásához mérten is. De mindenesetre az ilyesmit már megtanulta elrejteni, így a legapróbb fintornak se találhatja nyomát a férfi. Halkan felkuncog Lahut válaszán, és tekintete újból átbarangolja a helyiséget, elvégre ork szemszögből még sosem tekintett rá... talán valóban kissé zsúfoltnak érezheti.*
- Az ünnepség miatt meglehet, hogy elég tömött a hely, de még meglátjuk, az egyszerű hétköznapokban is ekkora érdeklődésnek örvend-e majd... Ami pedig a munkát illeti, eddig még valóban nem volt példa rá, hogy ténylegesen alkalmaznia kellett bármelyik emberünknek is a képességeit, de sosem tudhatjuk előre, mikor lesz szükség rá. Annyi a dolga, hogy készenlétben álljon.
*Mosolyodik el a röpke monológ végére. Így belegondolva őrnek lenni valóban nem lehet túl izgalmas munka, legalábbis ameddig nem kell valóban akcióba lendülniük.*
- Nincs mit.
*Egy bólintással viszonozza az apró kedvességet, ami meglepi, még ha nem is mutatja ezt ki. Elvégre az elejétől kezdve nem kívánt udvariaskodást a beszélgetés, így azonban kissé melegebbé vált a hangulat, amit a leányzó cseppet sem bán.*
- Pontosan.
*Erősíti meg a feltételezést, még ha nem is várják el tőle, úgy tűnik az ork már magának is összerakta a képet. Meglepően különbözőek tudnak lenni, ő egészen másféle fajtársaival találkozott, de persze ez nem is olyan meglepő, elvégre az emberek is jócskán különböznek egymástól, ahogy azt már jó párszor megtapasztalta... többnyire saját bőrén.*
- Örvendek, Lahut.
*Ajkain kissé szélesedik a görbület, mivel immár nevén nevezheti a férfit, ami mégiscsak kényelmesebbé teszi a társalgást.*
- Ezen a problémán sajnos nem áll módomban segíteni, ugyanis efféle étket itt nem kínálunk. Persze másféle éhségen könnyen segíthetnénk, de nem fogadnék rá, hogy akadna méretben.
*Pimasz kis mosoly költözik fel az arcára, kíváncsi, vajon díjaznia fogja-e a férfi, hogy folytatta a kis játékát, csak éppen visszaterelve a Pintyhez.*
- Honnan származol? Nem tűnsz idevalósinak...
*Ha tippelnie kéne, valahonnét a pusztákról, ismeretlen törzsekből származhat a férfi, habár nem sok ilyen kalandorral volt még dolga, mégis, ezt az érzést kelti benne. Noha ahhoz kissé talán túl tájékozott és magabiztos ebben a környezetben.*
//Pultosként - Lahut//
*Meril hasonlóképp érzi a vendége felől áramló aromát, nem éppen azért, mert olyannyira kifinomult érzékei volnának, csupán az orkoknak meglehetősen erős szaga van, még egy ember szaglásához mérten is. De mindenesetre az ilyesmit már megtanulta elrejteni, így a legapróbb fintornak se találhatja nyomát a férfi. Halkan felkuncog Lahut válaszán, és tekintete újból átbarangolja a helyiséget, elvégre ork szemszögből még sosem tekintett rá... talán valóban kissé zsúfoltnak érezheti.*
- Az ünnepség miatt meglehet, hogy elég tömött a hely, de még meglátjuk, az egyszerű hétköznapokban is ekkora érdeklődésnek örvend-e majd... Ami pedig a munkát illeti, eddig még valóban nem volt példa rá, hogy ténylegesen alkalmaznia kellett bármelyik emberünknek is a képességeit, de sosem tudhatjuk előre, mikor lesz szükség rá. Annyi a dolga, hogy készenlétben álljon.
*Mosolyodik el a röpke monológ végére. Így belegondolva őrnek lenni valóban nem lehet túl izgalmas munka, legalábbis ameddig nem kell valóban akcióba lendülniük.*
- Nincs mit.
*Egy bólintással viszonozza az apró kedvességet, ami meglepi, még ha nem is mutatja ezt ki. Elvégre az elejétől kezdve nem kívánt udvariaskodást a beszélgetés, így azonban kissé melegebbé vált a hangulat, amit a leányzó cseppet sem bán.*
- Pontosan.
*Erősíti meg a feltételezést, még ha nem is várják el tőle, úgy tűnik az ork már magának is összerakta a képet. Meglepően különbözőek tudnak lenni, ő egészen másféle fajtársaival találkozott, de persze ez nem is olyan meglepő, elvégre az emberek is jócskán különböznek egymástól, ahogy azt már jó párszor megtapasztalta... többnyire saját bőrén.*
- Örvendek, Lahut.
*Ajkain kissé szélesedik a görbület, mivel immár nevén nevezheti a férfit, ami mégiscsak kényelmesebbé teszi a társalgást.*
- Ezen a problémán sajnos nem áll módomban segíteni, ugyanis efféle étket itt nem kínálunk. Persze másféle éhségen könnyen segíthetnénk, de nem fogadnék rá, hogy akadna méretben.
*Pimasz kis mosoly költözik fel az arcára, kíváncsi, vajon díjaznia fogja-e a férfi, hogy folytatta a kis játékát, csak éppen visszaterelve a Pintyhez.*
- Honnan származol? Nem tűnsz idevalósinak...
*Ha tippelnie kéne, valahonnét a pusztákról, ismeretlen törzsekből származhat a férfi, habár nem sok ilyen kalandorral volt még dolga, mégis, ezt az érzést kelti benne. Noha ahhoz kissé talán túl tájékozott és magabiztos ebben a környezetben.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-14 19:45:17
Üzenet elküldve: 2015-08-14 19:45:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
// Pultnál //
*Érzi ő a jázmint, és bár igencsak el van nyomva, de az alatta megbújó egyedi illatát is a lánynak. Talán nincs és nem is volt a világon más olyan ork aki ennyire hozzáértő és bölcs kezek alatt nőtt fel. Ismervén fajának előnyeit és hátrányait különös gondot fektettek képességei kibontakoztatására, és hátrányainak felerősítésére. Pihenni pedig a kolostorban nem sok idő volt. Edzés, munka, meditálás, tanulás, gyakorlás... Fejlődni szüntelenül, folyamatosan. A szabad népekkel ellentétben nem volt elvesztegetett idejük. Kifejezetten szerette is azokat a feladatokat amikor szemeit bekötve szaglására hagyatkozva kellett valakit vagy valamit megtalálnia, talán kedvenc "játéka" volt odahaza, bár a bölcsek nem annak szánták.*
- Meglátjuk még, túl sok itt a... semmittevés. És túl kevés a hely.
*Nem arra született hogy csak dísznek vagy elrettentésnek ücsörögjön vagy álldogáljon valahol. Akkor maradhatott volna otthon is. Nem igazán tudta mire számíthat így eljött érdeklődni, de úgy tapasztalja hogy nem bírná túl sokáig ezt.*
- Köszönöm.
*Mondja a vízért nyúlva és rögvest el is tüntet mindent ami a korsóban volt, aztán visszatolja azt a lány elé és megtörli a száját mielőtt ismét beszélne.*
- Egy pinty...
*Ízlelgeti a megnevezést, azt látja hogy nem madár, és bár hallott mindenféle varázslatról, igencsak kétséges hogy csak átváltoztatva lenne.*
- Pinty... így nevezitek az... itt dolgozó lányokat?
*Igyekszik kulturáltan fogalmazni, de nem várja meg a választ, amolyan "költői kérdés" volt.*
- A nevem Lahut, és én pedig éhes volnék.
*Mosolyodik el viccelődésén, de igazából nagyon is komoly a probléma.*
- Nem rám méretezik ebben a városban az adagot.
// Pultnál //
*Érzi ő a jázmint, és bár igencsak el van nyomva, de az alatta megbújó egyedi illatát is a lánynak. Talán nincs és nem is volt a világon más olyan ork aki ennyire hozzáértő és bölcs kezek alatt nőtt fel. Ismervén fajának előnyeit és hátrányait különös gondot fektettek képességei kibontakoztatására, és hátrányainak felerősítésére. Pihenni pedig a kolostorban nem sok idő volt. Edzés, munka, meditálás, tanulás, gyakorlás... Fejlődni szüntelenül, folyamatosan. A szabad népekkel ellentétben nem volt elvesztegetett idejük. Kifejezetten szerette is azokat a feladatokat amikor szemeit bekötve szaglására hagyatkozva kellett valakit vagy valamit megtalálnia, talán kedvenc "játéka" volt odahaza, bár a bölcsek nem annak szánták.*
- Meglátjuk még, túl sok itt a... semmittevés. És túl kevés a hely.
*Nem arra született hogy csak dísznek vagy elrettentésnek ücsörögjön vagy álldogáljon valahol. Akkor maradhatott volna otthon is. Nem igazán tudta mire számíthat így eljött érdeklődni, de úgy tapasztalja hogy nem bírná túl sokáig ezt.*
- Köszönöm.
*Mondja a vízért nyúlva és rögvest el is tüntet mindent ami a korsóban volt, aztán visszatolja azt a lány elé és megtörli a száját mielőtt ismét beszélne.*
- Egy pinty...
*Ízlelgeti a megnevezést, azt látja hogy nem madár, és bár hallott mindenféle varázslatról, igencsak kétséges hogy csak átváltoztatva lenne.*
- Pinty... így nevezitek az... itt dolgozó lányokat?
*Igyekszik kulturáltan fogalmazni, de nem várja meg a választ, amolyan "költői kérdés" volt.*
- A nevem Lahut, és én pedig éhes volnék.
*Mosolyodik el viccelődésén, de igazából nagyon is komoly a probléma.*
- Nem rám méretezik ebben a városban az adagot.
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:43:22
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:43:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Pultosként - Lahut//
*Frissen felhintett jázmin illatot érezhet felőle leginkább az ork, na meg az éjszaka maradványait, de ahhoz már igen érzékeny szaglószervek szükségesek. Meril nem igazán tart tőle, többször is volt már dolga a fajtájával, meg aztán jól tudja, hogy sosem a születés számít, hanem a természet. Kevés lény van, akiktől valóban tart, ám általában feléjük sem mutatja ki, tekintetében most is az a játékos érdeklődés csillog, amellyel korábban az északi lányra pillantott.*
- Szóval nem tervez hosszabb távra?
*Emésztgeti az információt, amelyet esetleg később továbbadhat a vörösnek, habár meg van győződve róla, hogy idővel maga is kikérdezi majd az orkot. Bólint a kérés hallatán, és hálát ad, amiért még a nyitás előtt beköltöztek, így könnyedén megtalálja, amire szüksége van, a friss víz pedig már ott is csillog egy kupában a férfi előtt.*
- A nevem Meril, és magam is egy pinty volnék... jelenleg persze a pult mögül szolgálom ki a vendégeket, de ez amolyan kivételes alkalom.
*A hangja nyugodt, mégis kiérződik mögüle némi jókedv, a mogorva hangnem pedig cseppet sem zavarja. Hozzá van szokva, hogy kényelmesen beszéljenek vele szemben, mellőzve az etikettet, hiszen ilyen téren ő maga sem mondhatja tökéletesnek magát, például meztelen talpa, vagy néha-néha előburjánzó pimaszsága miatt.*
- Benned kit tisztelhetek?
*Vált át ő is kissé rokonszenvesebb stílusra, hiszen az ork is gondolkodás nélkül letegezte, így vélhetően nem lesz belőle probléma.*
//Pultosként - Lahut//
*Frissen felhintett jázmin illatot érezhet felőle leginkább az ork, na meg az éjszaka maradványait, de ahhoz már igen érzékeny szaglószervek szükségesek. Meril nem igazán tart tőle, többször is volt már dolga a fajtájával, meg aztán jól tudja, hogy sosem a születés számít, hanem a természet. Kevés lény van, akiktől valóban tart, ám általában feléjük sem mutatja ki, tekintetében most is az a játékos érdeklődés csillog, amellyel korábban az északi lányra pillantott.*
- Szóval nem tervez hosszabb távra?
*Emésztgeti az információt, amelyet esetleg később továbbadhat a vörösnek, habár meg van győződve róla, hogy idővel maga is kikérdezi majd az orkot. Bólint a kérés hallatán, és hálát ad, amiért még a nyitás előtt beköltöztek, így könnyedén megtalálja, amire szüksége van, a friss víz pedig már ott is csillog egy kupában a férfi előtt.*
- A nevem Meril, és magam is egy pinty volnék... jelenleg persze a pult mögül szolgálom ki a vendégeket, de ez amolyan kivételes alkalom.
*A hangja nyugodt, mégis kiérződik mögüle némi jókedv, a mogorva hangnem pedig cseppet sem zavarja. Hozzá van szokva, hogy kényelmesen beszéljenek vele szemben, mellőzve az etikettet, hiszen ilyen téren ő maga sem mondhatja tökéletesnek magát, például meztelen talpa, vagy néha-néha előburjánzó pimaszsága miatt.*
- Benned kit tisztelhetek?
*Vált át ő is kissé rokonszenvesebb stílusra, hiszen az ork is gondolkodás nélkül letegezte, így vélhetően nem lesz belőle probléma.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:31:13
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:31:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
// Pultnál //
*Időközben érkezett egy újabb leány odafentről, ráadásul a pult mögé verekszi be magát. Még meg is szólítja, és nem is fél tőle.*
~Érdekes nép ez az itteni~
*Artheniorban talán hozzászoktak a fajtájához, utazása során nem ilyen fogadtatást tapasztalt.*
- Pillanatnyilag.
*Röviden válaszol a megállapításra, ő nem méri végig az embert, felesleges lenne. Érzi úgyis az új illatot ami jöttével a levegőbe került és erről sokkal könnyebben felismeri majd máskor is. Bár ilyen közelről jól látja az arcát, mit bánja ő hogy milyen alakja van, miért is nézne végig rajta?*
- Egy kis vizet megköszönnék.
*Kissé talán mogorvának tűnhet szigorú szemeivel, és mély hangja sem segíti szépíteni ezt a képet, pedig semmi ellenérzés nincs benne.*
- Te ki vagy?
*Fejét kissé hátrabiccenti a kérdés közben ahogy testével is a pult felé fordul, lehúzva róla méretes karját amin eddig könyökölt. Nem a névre hanem a beosztásra kíváncsi, hátha ez is valami vezető akivel tárgyalhat ügyében.*
// Pultnál //
*Időközben érkezett egy újabb leány odafentről, ráadásul a pult mögé verekszi be magát. Még meg is szólítja, és nem is fél tőle.*
~Érdekes nép ez az itteni~
*Artheniorban talán hozzászoktak a fajtájához, utazása során nem ilyen fogadtatást tapasztalt.*
- Pillanatnyilag.
*Röviden válaszol a megállapításra, ő nem méri végig az embert, felesleges lenne. Érzi úgyis az új illatot ami jöttével a levegőbe került és erről sokkal könnyebben felismeri majd máskor is. Bár ilyen közelről jól látja az arcát, mit bánja ő hogy milyen alakja van, miért is nézne végig rajta?*
- Egy kis vizet megköszönnék.
*Kissé talán mogorvának tűnhet szigorú szemeivel, és mély hangja sem segíti szépíteni ezt a képet, pedig semmi ellenérzés nincs benne.*
- Te ki vagy?
*Fejét kissé hátrabiccenti a kérdés közben ahogy testével is a pult felé fordul, lehúzva róla méretes karját amin eddig könyökölt. Nem a névre hanem a beosztásra kíváncsi, hátha ez is valami vezető akivel tárgyalhat ügyében.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:11:38
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:11:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Pultosként, Lahut//
*Tekintetével követi még az északi lányt, ahogy távozik a szobából, majd elégedetten dől hátra az ágyán, kinyújtóztatja tagjait kissé, pár percet még pihen. Macskaléptekkel szeli át a szobát, és kitárja kissé az erkélyajtót, hogy némi hűvös szellőt eresszen be az éjszakából. Pár percet még eltölt avval, hogy rendbe hozza magát a tükör előtt, hiszen az estének még közel sincs vége, még bőven van mit ténykednie odalent. A korábbihoz hasonlatosan tűzi fel haját, ám most egy lengébb, vajszínű ruhakölteményt kap magára, mielőtt lelibegne a lépcsőn. Odalent már egészen megváltozott a felhozatal, ismeretlen vendégek sora várakozik, ő azonban egyenesen a pult felé veszi az irányt, ugyanis lefelé jövet belefutott a vörös gyönyörűségbe, aki efféle feladatra rendelte. Na nem mintha ellenére volna, hogy kissé beférkőzhet a Pintynek erre a részére is. Finom, mégis határozott léptekkel penderül be hát helyére, első útja a pultnak támaszkodó orkhoz vezet.*
- Attól tartok, némivel hosszabbra nyúlik majd Rahil távolléte, mint azt tervezte... mélységesen sajnálom. Forduljon hozzám nyugodtan, ha valamire szüksége volna. Esetleg egy itallal megkínálhatom?
*Ajándékozza meg egy bensőséges mosollyal, miközben cseppet sem leplezetten végigméri a férfit. Ha nem téved, bizonyára erről a személyről beszélt neki a lány.*
- A rend őre, ha jól sejtem.
*Pillant fel közben ismét, mogyoróbarna tekintete ezúttal a férfi szemeit keresi, de közben lopva körbepillant, hátha más vendégnek is szüksége volna szolgálataira.*
//Pultosként, Lahut//
*Tekintetével követi még az északi lányt, ahogy távozik a szobából, majd elégedetten dől hátra az ágyán, kinyújtóztatja tagjait kissé, pár percet még pihen. Macskaléptekkel szeli át a szobát, és kitárja kissé az erkélyajtót, hogy némi hűvös szellőt eresszen be az éjszakából. Pár percet még eltölt avval, hogy rendbe hozza magát a tükör előtt, hiszen az estének még közel sincs vége, még bőven van mit ténykednie odalent. A korábbihoz hasonlatosan tűzi fel haját, ám most egy lengébb, vajszínű ruhakölteményt kap magára, mielőtt lelibegne a lépcsőn. Odalent már egészen megváltozott a felhozatal, ismeretlen vendégek sora várakozik, ő azonban egyenesen a pult felé veszi az irányt, ugyanis lefelé jövet belefutott a vörös gyönyörűségbe, aki efféle feladatra rendelte. Na nem mintha ellenére volna, hogy kissé beférkőzhet a Pintynek erre a részére is. Finom, mégis határozott léptekkel penderül be hát helyére, első útja a pultnak támaszkodó orkhoz vezet.*
- Attól tartok, némivel hosszabbra nyúlik majd Rahil távolléte, mint azt tervezte... mélységesen sajnálom. Forduljon hozzám nyugodtan, ha valamire szüksége volna. Esetleg egy itallal megkínálhatom?
*Ajándékozza meg egy bensőséges mosollyal, miközben cseppet sem leplezetten végigméri a férfit. Ha nem téved, bizonyára erről a személyről beszélt neki a lány.*
- A rend őre, ha jól sejtem.
*Pillant fel közben ismét, mogyoróbarna tekintete ezúttal a férfi szemeit keresi, de közben lopva körbepillant, hátha más vendégnek is szüksége volna szolgálataira.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:04:20
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:04:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
// Pultnál //
*A nagy ücsörgésben és várakozásban eszébe jut hogy még a vizét sem kapta meg. Szegény lány nagyon szeretheti a ruháját ha egy kis must ennyire felzaklatta. Mondjuk érdekes is volt az öltözéke, az ork biztosan röhejesen festene ha a prémeken és a bőrön kívül bármi mást venne fel. Azokra meg mehet a must bőven, kit érdekel ha foltos lesz. Lustán nézelődik egyre hosszabbakat pislogva, kissé feldobta az újdonság élménye de így a semmittevésben megint kezd álmosodni. Keresnie kellene valami alvóhelyet, de ha már idejött érdeklődni, nem lenne szép csak úgy itt hagyni a helyet. Türelme azonban neki is véges, jó lenne ha legalább a pöttöm fekete felszabadulna hogy szót válthasson vele, legrosszabb esetben kénytelen lesz megint odapofátlankodni.*
// Pultnál //
*A nagy ücsörgésben és várakozásban eszébe jut hogy még a vizét sem kapta meg. Szegény lány nagyon szeretheti a ruháját ha egy kis must ennyire felzaklatta. Mondjuk érdekes is volt az öltözéke, az ork biztosan röhejesen festene ha a prémeken és a bőrön kívül bármi mást venne fel. Azokra meg mehet a must bőven, kit érdekel ha foltos lesz. Lustán nézelődik egyre hosszabbakat pislogva, kissé feldobta az újdonság élménye de így a semmittevésben megint kezd álmosodni. Keresnie kellene valami alvóhelyet, de ha már idejött érdeklődni, nem lenne szép csak úgy itt hagyni a helyet. Türelme azonban neki is véges, jó lenne ha legalább a pöttöm fekete felszabadulna hogy szót válthasson vele, legrosszabb esetben kénytelen lesz megint odapofátlankodni.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-08-14 17:41:43
Üzenet elküldve: 2015-08-14 17:41:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
*Az édes dallam sajgón mar a szívbe, lelkeket tép fel, hogy aztán megnyugvón tűnjön tova. Elhal a hang, s a csendet a vendég hangja töri szét. Szavai egyszerre tűnnek lohasztónak és szenvedélykeltőnek is, attól függ, mely oldalról nézzük őket.
Eilureen soha nem is élt máshol, mint bordélyban, és soha nem is volt más, mint kéjszolga, ki mások vágyait elégítette ki. De benne is él a vágy a szépre, a jóra... a szerelemre. Mert szeretni és szeretve lenni a legcsodásabb dolog a világon.
Óh nem, nem ezt kívánja Kyrotól. Koránt sem szaladna ennyire előre a lehetőségek karcsú mezsgyéjén.
A hangszer újra csak lecsúszik öléből, s tekintete a férfi arcát fürkészi. Nem pillant Viaka felé, mikor társnője újra csak megszólal, de persze pontosan érti szavait, s ebből leszűrheti, vágyuk alapja egészen más.
Eilureen így hát talán üresnek hathat a férfi számára. Nem érdekes, hiszen nem több, mint teste által hajtott nő, nem látva tovább munkája falain. Pedig nagyon is több, még ha nem is oly titokzatos, mint a Vörös.
Feláll, és üres poharával az asztalhoz sétál, hogy újra töltsön. Nem csak magának persze. Ha a másik kettő is kér, nekik is tölt a gyöngyöző italból. Viaka szavainak végén azonban újra ott áll a nemes mellett, előre hajol, s fülébe suttog.*
-Ha egyszer mégis szabadon engednéd szörnyedet pár óra hosszára, hívj engem Uram, s én felejthetetlenné teszem azt a napodat.
*Azzal apró csókot lehel Kyro fülére. S az égiek látják lelkét, hogy nem csak oda csókolt volna szíve szerint.*
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
*Az édes dallam sajgón mar a szívbe, lelkeket tép fel, hogy aztán megnyugvón tűnjön tova. Elhal a hang, s a csendet a vendég hangja töri szét. Szavai egyszerre tűnnek lohasztónak és szenvedélykeltőnek is, attól függ, mely oldalról nézzük őket.
Eilureen soha nem is élt máshol, mint bordélyban, és soha nem is volt más, mint kéjszolga, ki mások vágyait elégítette ki. De benne is él a vágy a szépre, a jóra... a szerelemre. Mert szeretni és szeretve lenni a legcsodásabb dolog a világon.
Óh nem, nem ezt kívánja Kyrotól. Koránt sem szaladna ennyire előre a lehetőségek karcsú mezsgyéjén.
A hangszer újra csak lecsúszik öléből, s tekintete a férfi arcát fürkészi. Nem pillant Viaka felé, mikor társnője újra csak megszólal, de persze pontosan érti szavait, s ebből leszűrheti, vágyuk alapja egészen más.
Eilureen így hát talán üresnek hathat a férfi számára. Nem érdekes, hiszen nem több, mint teste által hajtott nő, nem látva tovább munkája falain. Pedig nagyon is több, még ha nem is oly titokzatos, mint a Vörös.
Feláll, és üres poharával az asztalhoz sétál, hogy újra töltsön. Nem csak magának persze. Ha a másik kettő is kér, nekik is tölt a gyöngyöző italból. Viaka szavainak végén azonban újra ott áll a nemes mellett, előre hajol, s fülébe suttog.*
-Ha egyszer mégis szabadon engednéd szörnyedet pár óra hosszára, hívj engem Uram, s én felejthetetlenné teszem azt a napodat.
*Azzal apró csókot lehel Kyro fülére. S az égiek látják lelkét, hogy nem csak oda csókolt volna szíve szerint.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7104-7123