Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-29 22:48:52
Üzenet elküldve: 2020-12-29 22:48:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Mintha Darok csak bizonygatni szeretné vérmes oldalának létezését, olyan határozott kinyilatkoztatást tesz csapodár asszonyával és tenmagával kapcsolatban, hogy Win szemei kissé el is kerekednek. Végül mégis könnyedén veszi a dolgot, talán ez is a rum kontójára írható.*
- Na, ezt jobb, ha megjegyzem. Csélcsap nőstények kizárva. *Tesz ismét koppintó kézmozdulatot bal halántékán néhányszor.* Végtére is, senkit nem szánnék a vágóhídra, inkább románcra keresek asszonyt neked. *Vigyorogja el memoritere végét. Bár, azért minden tréfának a fele igaz, ennek mondjuk pont az, hogy senki lányát nem szeretné a vesztébe küldeni azzal, hogy egy csalfaságot nem toleráló hím karjaiba meneszti.
Eztán, saját szerelmi élete röpke érintését követően, már csak a parfümjei járnak eszében. Azok a számára oly kedves, harangjátékot megszégyenítően csilingelő üvegcsék, mik illatos tartalmukkal kérkednek, sorban a szőnyegen ücsörgő lány köré pakolva.*
- Kinek a pap, kinek a papné. *Mosolyodik a bőbeszédűséghez kapcsolódó megjegyzésre reflektálva.* Nincs baj azzal se, ha valaki szószátyár. Talán, ha még párszor együtt iszunk, belőlem is előbuknak majd a vallomások. *Mosolya kecsegtetővé alakul, nem, mintha ezzel bármi szándéka is lenne. Hiszen korábban már lebeszélték, hogy kölcsönösen kedvet éreznek megejteni több ilyen estét.
Közben keze sem tétlen, s mivel alkalmi szobatársa visszautasítja a fiola átvételét, egy néma bólintással folytatva mozdulatát emeli azt egészen az orra elé, kellő időt kitartva arra, hogy nyugodtan megillatolhassák.*
- Köszönöm. *Ajkának halvány kunkora jelzi, jól esik neki az elismerés.* Sok egyéb mellett van benne szantálfa kivonata, gyömbér és szegfűbors is. *Nem menne bele a részletekbe ennél bővebben, hiszen egyrészt a pontos receptúra sem mondana sokkal többet Daroknak, sejtése szerint legalábbis, másrészről untatni sem szeretné őt a pontos mennyiségekkel és milyenségekkel. Szabad kezét készségesen engedi összehasonlítási alapként használni, s egészen addig nem is kéri vissza, míg a fogás nem enged rajta. Amint viszont ez megtörténik, újra ülésbe egyenesedik.*
- Amíg az üvegcsében van, csak önálló illat. Aromák keveréke, mi a levegővel érintkezve tartja meg saját jellegzetességeit. *Bal kezének mutatóujjával betapasztja a fiola száját, hogy fordítva rajta ujjbegyét nedvesítse tartalmával.* A bőrre kerülve viszont találkozik annak saját szagaival. Izzadtság, faggyú, meg minden egyéb, amivel keveredhet, és keveredik is, megalkotva így azt az egyediséget, amit csak azzal az egy személlyel tud, ki éppen használja. *Beszéde közben Darok jobbjáért nyúl, s ha az engedi, csuklóján dörzsöli el az illatot. Ha nem, úgy sajátján tesz így.* Így egy ilyen kis üvegcse többekhez is passzolhat. De én úgy gondolom, hogy mindenkihez megvan a leginkább illő. Ezt például nem adnám senki másnak. *Mosolyodik ismét, ezúttal kissé önzőn, saját keverékéről beszélve.*
- Az ember hímek? Igen, akadnak köztük, akik szeretik. Főleg a módosabbak, bárdok vagy akik a testükből élnek. De elf ügyfelem is akadt már szép számmal, már ami a férfiakat illeti. *Bólint az erősebbik nem kérdésére. Ahogy arra is, hogy Daroknak ne lenne finom illata. Mondjuk ez nem afféle egyetértő biccentés, inkább csak olyan, mivel tudomásul vesznek egy állítást. Hasonlóan ahhoz, ahogy korábban az ork járt el, most ő venne illatmintát a másik kezéről, ha engedik neki.*
- Hmm. Nem mondanám, hogy nem finom. Jellegzetes, azt meg kell hagyni. Mondjuk nem mindennap szagolgatok orkokat. *Vigyorodik játékosan, bár igaz, amit mond. Ha jobban belegondol, bizony most tesz ilyet először, ilyen közelről, nem álcázva szándékát kósza szipogásnak.*
//Darok//
*Mintha Darok csak bizonygatni szeretné vérmes oldalának létezését, olyan határozott kinyilatkoztatást tesz csapodár asszonyával és tenmagával kapcsolatban, hogy Win szemei kissé el is kerekednek. Végül mégis könnyedén veszi a dolgot, talán ez is a rum kontójára írható.*
- Na, ezt jobb, ha megjegyzem. Csélcsap nőstények kizárva. *Tesz ismét koppintó kézmozdulatot bal halántékán néhányszor.* Végtére is, senkit nem szánnék a vágóhídra, inkább románcra keresek asszonyt neked. *Vigyorogja el memoritere végét. Bár, azért minden tréfának a fele igaz, ennek mondjuk pont az, hogy senki lányát nem szeretné a vesztébe küldeni azzal, hogy egy csalfaságot nem toleráló hím karjaiba meneszti.
Eztán, saját szerelmi élete röpke érintését követően, már csak a parfümjei járnak eszében. Azok a számára oly kedves, harangjátékot megszégyenítően csilingelő üvegcsék, mik illatos tartalmukkal kérkednek, sorban a szőnyegen ücsörgő lány köré pakolva.*
- Kinek a pap, kinek a papné. *Mosolyodik a bőbeszédűséghez kapcsolódó megjegyzésre reflektálva.* Nincs baj azzal se, ha valaki szószátyár. Talán, ha még párszor együtt iszunk, belőlem is előbuknak majd a vallomások. *Mosolya kecsegtetővé alakul, nem, mintha ezzel bármi szándéka is lenne. Hiszen korábban már lebeszélték, hogy kölcsönösen kedvet éreznek megejteni több ilyen estét.
Közben keze sem tétlen, s mivel alkalmi szobatársa visszautasítja a fiola átvételét, egy néma bólintással folytatva mozdulatát emeli azt egészen az orra elé, kellő időt kitartva arra, hogy nyugodtan megillatolhassák.*
- Köszönöm. *Ajkának halvány kunkora jelzi, jól esik neki az elismerés.* Sok egyéb mellett van benne szantálfa kivonata, gyömbér és szegfűbors is. *Nem menne bele a részletekbe ennél bővebben, hiszen egyrészt a pontos receptúra sem mondana sokkal többet Daroknak, sejtése szerint legalábbis, másrészről untatni sem szeretné őt a pontos mennyiségekkel és milyenségekkel. Szabad kezét készségesen engedi összehasonlítási alapként használni, s egészen addig nem is kéri vissza, míg a fogás nem enged rajta. Amint viszont ez megtörténik, újra ülésbe egyenesedik.*
- Amíg az üvegcsében van, csak önálló illat. Aromák keveréke, mi a levegővel érintkezve tartja meg saját jellegzetességeit. *Bal kezének mutatóujjával betapasztja a fiola száját, hogy fordítva rajta ujjbegyét nedvesítse tartalmával.* A bőrre kerülve viszont találkozik annak saját szagaival. Izzadtság, faggyú, meg minden egyéb, amivel keveredhet, és keveredik is, megalkotva így azt az egyediséget, amit csak azzal az egy személlyel tud, ki éppen használja. *Beszéde közben Darok jobbjáért nyúl, s ha az engedi, csuklóján dörzsöli el az illatot. Ha nem, úgy sajátján tesz így.* Így egy ilyen kis üvegcse többekhez is passzolhat. De én úgy gondolom, hogy mindenkihez megvan a leginkább illő. Ezt például nem adnám senki másnak. *Mosolyodik ismét, ezúttal kissé önzőn, saját keverékéről beszélve.*
- Az ember hímek? Igen, akadnak köztük, akik szeretik. Főleg a módosabbak, bárdok vagy akik a testükből élnek. De elf ügyfelem is akadt már szép számmal, már ami a férfiakat illeti. *Bólint az erősebbik nem kérdésére. Ahogy arra is, hogy Daroknak ne lenne finom illata. Mondjuk ez nem afféle egyetértő biccentés, inkább csak olyan, mivel tudomásul vesznek egy állítást. Hasonlóan ahhoz, ahogy korábban az ork járt el, most ő venne illatmintát a másik kezéről, ha engedik neki.*
- Hmm. Nem mondanám, hogy nem finom. Jellegzetes, azt meg kell hagyni. Mondjuk nem mindennap szagolgatok orkokat. *Vigyorodik játékosan, bár igaz, amit mond. Ha jobban belegondol, bizony most tesz ilyet először, ilyen közelről, nem álcázva szándékát kósza szipogásnak.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-28 17:45:46
Üzenet elküldve: 2020-12-28 17:45:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A művészet oltárán //
// Zárás //
- Tartósan terveztem maradni az építkezések miatt.* Feleli, de a most Yeza elültetett a fülébe egy gondolatot. El is mélázik rajta jó néhány pillanatig.*
- Igen! Maga aztán nagyon jó ötleteket ad nekem az élet minden terén. Mintha csak azon fáradozna, hogy gazdaggá tegyen. Van lekötve pár ezer arany aminek egy részéből ki tudnám ezt vitelezni.* Hangja tűnődő, mert már most elkezdett a számokkal kalkulálni, pedig még csak bele sem kezdett az építkezésbe.*
- Ez is igaz! Ennek a városnak szüksége van egy olyan férfira, aki újjá építi, na meg persze kulturálisan felvirágoztatja. Házat fogok építeni a piactérnek a szélén, ami egyben a műhelyem is lesz.* Ez már eldőlt, szóval most már csak az engedélyeket kell majd kikérnie és bele vetheti magát az építkezésbe. Nem véletlen az sem, hogy bókol, amit finoman próbál hárítani a rőt szépség.*
- Egy ilyen okos és bájos hölgy megérdemli a bókokat. Na meg jóval többet is.* Hangja titokzatosan cseng, mert nem felejti el azt a tényt, hogy eddigi legjobb ötleteit ő találta ki. Lényegében sikerült megszereznie magának a mester támogatását, mert Elgroon bizalmába be sikerült férkőznie. Nagyon tudja, hogy mit kell mondani egy férfinak. Viszont búcsúzni készül múzsája, mert puha kacsójába veszi a mester kezét és mintha csak bűnös volna szabadkozik, amiért feltartotta.*
- Ugyan kérem! Biztosíthatom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen soká időzött el nálam.* Fürdik a bókokban, amit nagyon élvez. Csak úgy hízik a mája ettől.*
- Ön pedig kivételes nő. Ahogy mondja, nem csak kellemes, de hasznos is volt meg lesz is a közös munka.* Olybá tűnik, hogy már megtalálta a modellét, de most is szájába adja Yeza a megfelelő szavakat.*
- Természetesen megtekintek még majd más modelleket is, illetve kell idő is, hogy felkészüljek egy olyan nagyszabású munkára, mint amilyen a mi sivatagi hercegnőnk. Biztosíthatom arról, hogy keresni fogom még kisasszony.* Maga a mozdulat is telis tele van eleganciával, ahogy kilibben az ajtón múzsája.*
- Jó éjszakát kívánok!* Köszön el ő is, de még az ajtó becsukódása után is fülébe cseng az édesen búgó hang. Kavarognak a gondolatok a fejében, miközben megmosdik. Az ágyba feküdve még érzi nő melegét és illatát, mintha csak most kelt volna aki belőle ebben a pillanatban. A gyertya lángja kialszik és ő egyedül marad a sötét szobában a hercegnő emlékével. A sötétben talán sor fog kerülni egy kis múltidézésre is, de ez már csak az ő meg a szoba titka marad.*
// A művészet oltárán //
// Zárás //
- Tartósan terveztem maradni az építkezések miatt.* Feleli, de a most Yeza elültetett a fülébe egy gondolatot. El is mélázik rajta jó néhány pillanatig.*
- Igen! Maga aztán nagyon jó ötleteket ad nekem az élet minden terén. Mintha csak azon fáradozna, hogy gazdaggá tegyen. Van lekötve pár ezer arany aminek egy részéből ki tudnám ezt vitelezni.* Hangja tűnődő, mert már most elkezdett a számokkal kalkulálni, pedig még csak bele sem kezdett az építkezésbe.*
- Ez is igaz! Ennek a városnak szüksége van egy olyan férfira, aki újjá építi, na meg persze kulturálisan felvirágoztatja. Házat fogok építeni a piactérnek a szélén, ami egyben a műhelyem is lesz.* Ez már eldőlt, szóval most már csak az engedélyeket kell majd kikérnie és bele vetheti magát az építkezésbe. Nem véletlen az sem, hogy bókol, amit finoman próbál hárítani a rőt szépség.*
- Egy ilyen okos és bájos hölgy megérdemli a bókokat. Na meg jóval többet is.* Hangja titokzatosan cseng, mert nem felejti el azt a tényt, hogy eddigi legjobb ötleteit ő találta ki. Lényegében sikerült megszereznie magának a mester támogatását, mert Elgroon bizalmába be sikerült férkőznie. Nagyon tudja, hogy mit kell mondani egy férfinak. Viszont búcsúzni készül múzsája, mert puha kacsójába veszi a mester kezét és mintha csak bűnös volna szabadkozik, amiért feltartotta.*
- Ugyan kérem! Biztosíthatom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen soká időzött el nálam.* Fürdik a bókokban, amit nagyon élvez. Csak úgy hízik a mája ettől.*
- Ön pedig kivételes nő. Ahogy mondja, nem csak kellemes, de hasznos is volt meg lesz is a közös munka.* Olybá tűnik, hogy már megtalálta a modellét, de most is szájába adja Yeza a megfelelő szavakat.*
- Természetesen megtekintek még majd más modelleket is, illetve kell idő is, hogy felkészüljek egy olyan nagyszabású munkára, mint amilyen a mi sivatagi hercegnőnk. Biztosíthatom arról, hogy keresni fogom még kisasszony.* Maga a mozdulat is telis tele van eleganciával, ahogy kilibben az ajtón múzsája.*
- Jó éjszakát kívánok!* Köszön el ő is, de még az ajtó becsukódása után is fülébe cseng az édesen búgó hang. Kavarognak a gondolatok a fejében, miközben megmosdik. Az ágyba feküdve még érzi nő melegét és illatát, mintha csak most kelt volna aki belőle ebben a pillanatban. A gyertya lángja kialszik és ő egyedül marad a sötét szobában a hercegnő emlékével. A sötétben talán sor fog kerülni egy kis múltidézésre is, de ez már csak az ő meg a szoba titka marad.*
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-28 09:58:58
Üzenet elküldve: 2020-12-28 09:58:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Egyetértőn bólogat, hogy a halál az megmarad neki, mint későbbi dicsőséges vég. Meglepődik, hogy Winyra mindenek ellenére továbbra sem tartja elrettentőnek a hímet, ismerve korábbi életének néhány részletét. Nem tudja, hogy az emberlány miért nem tartja rettentőnek, hiszen eddig ilyennel nem találkozott. Mindenesetre örül neki, hogy valaki túllát a vérengző, marcona külsőn. Kíváncsi szemekkel nézi a másikat, ahogy kifejti a véleményét a büszke lovagokról, akik többet gondolnak magukról, mint kellene. Bizonyos részének megőrzésén jót nevet.*
- Magamat nem is gondolnám megcsonkítani. De ha az asszonyom más hímmel lenne együtt, akkor biztosan meghalna a kardom által. Ugyanígy tegyen velem ő is, ha megtenném. Nem ellenkeznék. *Érezni rajta, hogy komolyan gondolja, amit most a másikkal megoszt, és ez nem a rum hatása. A nőstény váltig állítja, hogy senki nem dobogtatta meg szívét, maradandó hatással. Erre már sokadszorra kérdez, így el kell fogadja a választ, még ha kicsit furcsának találja is. Hagyja, hogy a téma inkább olyanokra terelődjön, amik feldobják Winyra hangulatát. Az emberlány gyorsan kiugrik az ágyból és egy hálóköntöst rögvest magára vesz, szinte olyan gyorsan, hogy Daroknak ideje se nagyon van rá reagálni, ami jelen esetben egyáltalán nem baj. Egy bőr tarisznyával letelepedik mellé a nőstény, miközben a hím vörös íriszeit vizsgálja. A kis tarisznyából apró fiolák kerülnek elő, amiket alaposan megnéz magának. Minden fiola dugaszolva van, és még a színük is más. Ilyenfajta női alkalmatosságokkal még nem volt dolga a harcosnak. Winyra ön jellemzésén elgondolkodik egy kicsit.*
- Nem baj az, ha hallgatag vagy. A bőbeszédűségből nagyobb baja van a népeknek. *Nagyot kacag rajta, hiszen a csendesebb személyiségek kevesebb butaságot mondanak. Ahogy mondás tartja sok beszédnek sok az alja. A felnyitott fiolához közelebb hajol, hogy megszimatolja.*
- inkább te fogd, mert a kezembe még szétroppan. *Halk nevetés után megszagolja a parfümöt. Kellemes illat, bár azt nem tudja, hogy miből készült.*
- Miből készítetted? Finom az illata. *A kérdésre finoman megfogja az emberlány szabad kézfejét és orrához húzva illat mintát vesz róla, majd ugyanezt teszi a fiolával.*
- Tényleg más. De miért? *Szemöldökeit ráncolva mélyed el a kérdésben, mivel ez a terület neki teljesen új, mindenesetre érdeklődése nem lankad. A nőstény válasza, hogy ugyanezzel foglalkozna, így már nem is meglepő. Látható rajta, hogy milyen élvezettel beszél a parfüm témáról is. A bátyok szellentésének kiszagolásán hangosan felnevet. Mikor sikerül lecsendesednie, akkor újra kérdővé válik a tekintete azon a kijelentésen, hogy mindenkihez más illat illik.*
- Az ember hímek szokták ezekkel kenni magukat. *Nm tudja, hogy a fiolából, hogyan kerül a bőrre pontosan, de kíváncsi, hogy ilyet csak nőstények vagy a hímek is használnak.*
- Az én bőrömnek biztos nincsen finom illata. *Felkarját meg is szagolja, de nem nagyon érez semmit se a megszokotton kívül. Reggel mosdott, de így nap végére talán már nem a legfrissebb, igaz emberi vonásai közé tartozik az ápoltság is, amit katonaként tanult meg.*
//Winyra//
*Egyetértőn bólogat, hogy a halál az megmarad neki, mint későbbi dicsőséges vég. Meglepődik, hogy Winyra mindenek ellenére továbbra sem tartja elrettentőnek a hímet, ismerve korábbi életének néhány részletét. Nem tudja, hogy az emberlány miért nem tartja rettentőnek, hiszen eddig ilyennel nem találkozott. Mindenesetre örül neki, hogy valaki túllát a vérengző, marcona külsőn. Kíváncsi szemekkel nézi a másikat, ahogy kifejti a véleményét a büszke lovagokról, akik többet gondolnak magukról, mint kellene. Bizonyos részének megőrzésén jót nevet.*
- Magamat nem is gondolnám megcsonkítani. De ha az asszonyom más hímmel lenne együtt, akkor biztosan meghalna a kardom által. Ugyanígy tegyen velem ő is, ha megtenném. Nem ellenkeznék. *Érezni rajta, hogy komolyan gondolja, amit most a másikkal megoszt, és ez nem a rum hatása. A nőstény váltig állítja, hogy senki nem dobogtatta meg szívét, maradandó hatással. Erre már sokadszorra kérdez, így el kell fogadja a választ, még ha kicsit furcsának találja is. Hagyja, hogy a téma inkább olyanokra terelődjön, amik feldobják Winyra hangulatát. Az emberlány gyorsan kiugrik az ágyból és egy hálóköntöst rögvest magára vesz, szinte olyan gyorsan, hogy Daroknak ideje se nagyon van rá reagálni, ami jelen esetben egyáltalán nem baj. Egy bőr tarisznyával letelepedik mellé a nőstény, miközben a hím vörös íriszeit vizsgálja. A kis tarisznyából apró fiolák kerülnek elő, amiket alaposan megnéz magának. Minden fiola dugaszolva van, és még a színük is más. Ilyenfajta női alkalmatosságokkal még nem volt dolga a harcosnak. Winyra ön jellemzésén elgondolkodik egy kicsit.*
- Nem baj az, ha hallgatag vagy. A bőbeszédűségből nagyobb baja van a népeknek. *Nagyot kacag rajta, hiszen a csendesebb személyiségek kevesebb butaságot mondanak. Ahogy mondás tartja sok beszédnek sok az alja. A felnyitott fiolához közelebb hajol, hogy megszimatolja.*
- inkább te fogd, mert a kezembe még szétroppan. *Halk nevetés után megszagolja a parfümöt. Kellemes illat, bár azt nem tudja, hogy miből készült.*
- Miből készítetted? Finom az illata. *A kérdésre finoman megfogja az emberlány szabad kézfejét és orrához húzva illat mintát vesz róla, majd ugyanezt teszi a fiolával.*
- Tényleg más. De miért? *Szemöldökeit ráncolva mélyed el a kérdésben, mivel ez a terület neki teljesen új, mindenesetre érdeklődése nem lankad. A nőstény válasza, hogy ugyanezzel foglalkozna, így már nem is meglepő. Látható rajta, hogy milyen élvezettel beszél a parfüm témáról is. A bátyok szellentésének kiszagolásán hangosan felnevet. Mikor sikerül lecsendesednie, akkor újra kérdővé válik a tekintete azon a kijelentésen, hogy mindenkihez más illat illik.*
- Az ember hímek szokták ezekkel kenni magukat. *Nm tudja, hogy a fiolából, hogyan kerül a bőrre pontosan, de kíváncsi, hogy ilyet csak nőstények vagy a hímek is használnak.*
- Az én bőrömnek biztos nincsen finom illata. *Felkarját meg is szagolja, de nem nagyon érez semmit se a megszokotton kívül. Reggel mosdott, de így nap végére talán már nem a legfrissebb, igaz emberi vonásai közé tartozik az ápoltság is, amit katonaként tanult meg.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-27 19:59:47
Üzenet elküldve: 2020-12-27 19:59:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza, Arja, Graril//
~Ez könnyen ment!~
*Igaz, se mester, se szappanfőzők, de már az ajándék, hogy van megfelelő edzőhely. Több, mint egy hata, hogy nem mozgott semmit a reggeltől estig tartó kutyagoláson kívül. Az elmúlt eseménydús napokat sem ártana helyre tennie magában - az álomfűz meg nem gondolja, hogy máris megnőtt, hiszen csak tegnap ültette el. Akármilyen edzőhely is legyen a pincében, jót fog tenni.*
- Nem, persze dehogy is! *mondja nagy komolyan. Még szép, hogy falaz ennek a jótét csaposnak, hát marokszám szórja itt neki a titkokat! Először az arany a tejben, most meg a Kikötő boszorkányai - aztán ki tudja még mi lapul a fejében. Balkócza elkerekedő szemeit betudja annak, hogy manókocsonyáról sem hallani minden nap - föl sem merül benne, hogy alkalmasint egy vajákossal beszélget. Már csak az a kérdés:*
- Hogy jutok el a Kikötőbe?
*Közben nagy a pult körül a sürgés-forgás. Egy nagyon szép, vöröshajú nő poharakat hoz, bizonyára a személyzethez tartozik. Szól, hogy utánanéz, látta-e valaki Arját, aki alighanem a kolléganőjük lehet, és a gnóm morgolódása alapján mindenki őt keresi. Aztán egy sötétszemű, fonotthajú gyereklány, meg egy nagydarab, csuklyás harcos érkezik, láthatóan hosszú útról. Nawanthiri szeme felcsillan, mikor meghallja, hogy ezek ketten pont a Kikötőből jönnek, de nem szól bele a beszélgetésbe, mégiscsak idegen itt. Inkább csendben figyel a feketelevese mögül, hátha kiderülnek még dolgok.*
~Ez könnyen ment!~
*Igaz, se mester, se szappanfőzők, de már az ajándék, hogy van megfelelő edzőhely. Több, mint egy hata, hogy nem mozgott semmit a reggeltől estig tartó kutyagoláson kívül. Az elmúlt eseménydús napokat sem ártana helyre tennie magában - az álomfűz meg nem gondolja, hogy máris megnőtt, hiszen csak tegnap ültette el. Akármilyen edzőhely is legyen a pincében, jót fog tenni.*
- Nem, persze dehogy is! *mondja nagy komolyan. Még szép, hogy falaz ennek a jótét csaposnak, hát marokszám szórja itt neki a titkokat! Először az arany a tejben, most meg a Kikötő boszorkányai - aztán ki tudja még mi lapul a fejében. Balkócza elkerekedő szemeit betudja annak, hogy manókocsonyáról sem hallani minden nap - föl sem merül benne, hogy alkalmasint egy vajákossal beszélget. Már csak az a kérdés:*
- Hogy jutok el a Kikötőbe?
*Közben nagy a pult körül a sürgés-forgás. Egy nagyon szép, vöröshajú nő poharakat hoz, bizonyára a személyzethez tartozik. Szól, hogy utánanéz, látta-e valaki Arját, aki alighanem a kolléganőjük lehet, és a gnóm morgolódása alapján mindenki őt keresi. Aztán egy sötétszemű, fonotthajú gyereklány, meg egy nagydarab, csuklyás harcos érkezik, láthatóan hosszú útról. Nawanthiri szeme felcsillan, mikor meghallja, hogy ezek ketten pont a Kikötőből jönnek, de nem szól bele a beszélgetésbe, mégiscsak idegen itt. Inkább csendben figyel a feketelevese mögül, hátha kiderülnek még dolgok.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-26 16:46:20
Üzenet elküldve: 2020-12-26 16:46:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kalmárban //
//Arja, Graril, picit Kóczy //
*A férfi is már alig várta, hogy megérkezzen a jó öreg kalmárba. Nehézkesen kászálódik le a ló hátáról. Mivel sok időt töltött el a nyeregben. Miután kikötötte a lovat a megfelelő helyre, nyújtózkodik egy nagyot, még talán hallhatóvá is válik, hogy egy-kér porcikája beleropog. Aztán ő maga is követi Arját be a helységben. Úgy tűnik, hogy semmit sem változott a hely, vendégek vannak, és a közbiztonság sem szenvedhetett különösebb csorbát. A férfi a pulthoz lép és Kóczyra néz.*
-Keresett valaki, míg távol voltam?* Érdeklődik, majd reméli, hogy a rövid, és lényegre törő válaszadás után benéz a konyhába, és elemel egy tál meleg ételt, amiből a személyzet akkor vehet, amikor neki tetszik. Neki is áll falatozni a söntésnél, és úgy várja Arját.*
//Arja, Graril, picit Kóczy //
*A férfi is már alig várta, hogy megérkezzen a jó öreg kalmárba. Nehézkesen kászálódik le a ló hátáról. Mivel sok időt töltött el a nyeregben. Miután kikötötte a lovat a megfelelő helyre, nyújtózkodik egy nagyot, még talán hallhatóvá is válik, hogy egy-kér porcikája beleropog. Aztán ő maga is követi Arját be a helységben. Úgy tűnik, hogy semmit sem változott a hely, vendégek vannak, és a közbiztonság sem szenvedhetett különösebb csorbát. A férfi a pulthoz lép és Kóczyra néz.*
-Keresett valaki, míg távol voltam?* Érdeklődik, majd reméli, hogy a rövid, és lényegre törő válaszadás után benéz a konyhába, és elemel egy tál meleg ételt, amiből a személyzet akkor vehet, amikor neki tetszik. Neki is áll falatozni a söntésnél, és úgy várja Arját.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-26 12:22:01
Üzenet elküldve: 2020-12-26 12:22:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Kalmárban //
// Graril, picit Kóczy //
*A valahavolt bordély, most fogadó igazán semmit sem változott azalatt az idő alatt, amíg Arja távol volt. Első útja az istállóba vezet Keirához, miután a vendéglovat elrendezi. A ló készségesen fúrja bele selymes orrát a lány tenyerébe, semmi jelét nem adva annak, hogy megsértődött volna azon, hogy nem őt vitte el magával a Kikötői kalandra.*
- Nem haragszik, hogy itthon hagytam! *nevet a lány Grarilra.
Odafent is a szokásos kép fogadja őket: kedélyesen fecserésző vendégek az asztaloknál, Lanawin minden faját képviselve. Öltözékük amellett, hogy színes összevisszaságban jelzi szinte minden esetben viselője egyéniségét, múltját, vagy hogy Lanawin mely vidékéről sodorta a szél ezen az estén az artheniori fogadóba, már a tél hidegéhez is igazodik.
Arja, ha még nem is érzi valódi otthonának a helyet, de mindenesetre jó érzés belépnie.
Kóczy, a gnóm pultoslány egy nagydarab, melák embernővel sutyorog valamiről a pultnál, keze ügyében az elmaradhatatlan, nála akár fegyverként szolgáló tárgynak is minősülő mosogatóronggyal.*
- Nagyon éhes vagyok! *szimatol bele önkéntelenül a sülő ételek illatától terhes fogadói levegőbe.*
- De először lepakolok odafent! *int a lány a csuklyás harcosnak, ha az vele tartott a tisztásról a fogadóba vezető úton.
De előtte még odasétál a pulthoz: ha már egyetlen szó nélkül tűnt el ennyi időre, most azért jelezni szeretné, hogy itt van, megérkezett.*
- A Kikötőben voltam. Megjöttem, hogyha esetleg valaki keresne! *üdvözli a gnóm csaposlányt mosolyogva, nem sejtve, mennyien keresték az elmúlt időben.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.26 12:23:05
// Graril, picit Kóczy //
*A valahavolt bordély, most fogadó igazán semmit sem változott azalatt az idő alatt, amíg Arja távol volt. Első útja az istállóba vezet Keirához, miután a vendéglovat elrendezi. A ló készségesen fúrja bele selymes orrát a lány tenyerébe, semmi jelét nem adva annak, hogy megsértődött volna azon, hogy nem őt vitte el magával a Kikötői kalandra.*
- Nem haragszik, hogy itthon hagytam! *nevet a lány Grarilra.
Odafent is a szokásos kép fogadja őket: kedélyesen fecserésző vendégek az asztaloknál, Lanawin minden faját képviselve. Öltözékük amellett, hogy színes összevisszaságban jelzi szinte minden esetben viselője egyéniségét, múltját, vagy hogy Lanawin mely vidékéről sodorta a szél ezen az estén az artheniori fogadóba, már a tél hidegéhez is igazodik.
Arja, ha még nem is érzi valódi otthonának a helyet, de mindenesetre jó érzés belépnie.
Kóczy, a gnóm pultoslány egy nagydarab, melák embernővel sutyorog valamiről a pultnál, keze ügyében az elmaradhatatlan, nála akár fegyverként szolgáló tárgynak is minősülő mosogatóronggyal.*
- Nagyon éhes vagyok! *szimatol bele önkéntelenül a sülő ételek illatától terhes fogadói levegőbe.*
- De először lepakolok odafent! *int a lány a csuklyás harcosnak, ha az vele tartott a tisztásról a fogadóba vezető úton.
De előtte még odasétál a pulthoz: ha már egyetlen szó nélkül tűnt el ennyi időre, most azért jelezni szeretné, hogy itt van, megérkezett.*
- A Kikötőben voltam. Megjöttem, hogyha esetleg valaki keresne! *üdvözli a gnóm csaposlányt mosolyogva, nem sejtve, mennyien keresték az elmúlt időben.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.26 12:23:05
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-26 11:41:53
Üzenet elküldve: 2020-12-26 11:41:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Yeza//
-Persze. Ennyi. *Erősíti meg a dolgot Nawanthirinek, hogy bizony csak fenn hagyja a fegyvereit és máris mehet ütlegelni azt, amihez kedve van odalenn. A másik válaszra, minthogy manólélek eszenciát birtokol, csak nagyra tágulnak a szemei. Neki olyanja még nincsen, de hirtelen ötlete sincs, hogy mire lehetne használni. ~Az öregasszony könyvében biztos lenne recept rá, ha valóban az. ~ De mivel még ő maga se látott olyat, így ötlete sincsen, hogyan is tudná ezt bebizonyítani, na meg, most pultos, nem rohanhat csak el, hogy neki most dolga akadt.*
-A Kikötőben úgy tudom, vannak még boszorkányok. *Súgja oda bizalmasan a segítséget.*
-De nem tőlem hallottad, hanem attól a szeszkazától. *Bök az állával az egyik vendégre, aki már az asztalnál is alig tud megülni. Ha valakit megvernek érte, hogy kiadott egy ilyen információt, hát neki aztán nem árthat sokat. Ekkor lép oda hozzá a vörös mosónő, hogy megkérje rá, figyeljen egy asztalra.*
-Miért, el akarják lopni? De hát ez a fogadó tulajdona, mindjárt szólok valakinek, aki intézkedik, és beleállít egy széket a hátukba, ha már ennyire szeretik a fát.*Gyűri fel mind a kettő ujját a pulcsinak, csak hogy jobban hasonlítson egy mérges dudára, aztán szerencséjére, nem kell intézkedést foganatosítson.*
-Jah értem, ha fizettek az más. *Hajtja vissza a pulcsi ujjait.*
-Majd néha rájuk nézek, nehogy asztalostul távozzanak. *Legyintget Yeza felé, hogy mehet keresni Arját.*
-Annak a lánynak kolompot kéne akasztani a nyakába, mindenki őt keresi. Remélem. ha meglesz, kikötözik egy oszlophoz az istállóban. Akkor mindig tudni fogom, hogy hol van. *Mondja maga elé, majd a végén még kuncog is magában egy jót.*
//Yeza//
-Persze. Ennyi. *Erősíti meg a dolgot Nawanthirinek, hogy bizony csak fenn hagyja a fegyvereit és máris mehet ütlegelni azt, amihez kedve van odalenn. A másik válaszra, minthogy manólélek eszenciát birtokol, csak nagyra tágulnak a szemei. Neki olyanja még nincsen, de hirtelen ötlete sincs, hogy mire lehetne használni. ~Az öregasszony könyvében biztos lenne recept rá, ha valóban az. ~ De mivel még ő maga se látott olyat, így ötlete sincsen, hogyan is tudná ezt bebizonyítani, na meg, most pultos, nem rohanhat csak el, hogy neki most dolga akadt.*
-A Kikötőben úgy tudom, vannak még boszorkányok. *Súgja oda bizalmasan a segítséget.*
-De nem tőlem hallottad, hanem attól a szeszkazától. *Bök az állával az egyik vendégre, aki már az asztalnál is alig tud megülni. Ha valakit megvernek érte, hogy kiadott egy ilyen információt, hát neki aztán nem árthat sokat. Ekkor lép oda hozzá a vörös mosónő, hogy megkérje rá, figyeljen egy asztalra.*
-Miért, el akarják lopni? De hát ez a fogadó tulajdona, mindjárt szólok valakinek, aki intézkedik, és beleállít egy széket a hátukba, ha már ennyire szeretik a fát.*Gyűri fel mind a kettő ujját a pulcsinak, csak hogy jobban hasonlítson egy mérges dudára, aztán szerencséjére, nem kell intézkedést foganatosítson.*
-Jah értem, ha fizettek az más. *Hajtja vissza a pulcsi ujjait.*
-Majd néha rájuk nézek, nehogy asztalostul távozzanak. *Legyintget Yeza felé, hogy mehet keresni Arját.*
-Annak a lánynak kolompot kéne akasztani a nyakába, mindenki őt keresi. Remélem. ha meglesz, kikötözik egy oszlophoz az istállóban. Akkor mindig tudni fogom, hogy hol van. *Mondja maga elé, majd a végén még kuncog is magában egy jót.*
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-23 20:08:29
Üzenet elküldve: 2020-12-23 20:08:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Én is nagyon remélem, hogy az lesz. Annak kell lennie, ha már ennyit agyaltunk rajta.* Neveti, majd aztán jót húz italából. Örülne, ha valami mutatós darabot sikerülne összehozni belőle.*
- Ahogy mondod! Ha nincs kihívás, akkor nincs dicsőség sem.* A dicsőség lehet az is, ha sikerül eladni valami, vagy éppen elkészíteni. Minden szakmának megvan a maga kihívása, ami dicsőséget hoz a kitartók számára. A ruha kérdése rövidre zárul, amit meg is koronáznak. A lovagnő is szinte az összes italát megissza. Mielőtt még viszont indulna kérdez. Rászolgált a jutalmazásra, így hát felajánlja neki megint, hogy készít valamit. Legutóbb, ha emlékezete nem csalja meg egy apró gyűrű lett volna, de most, hogy jobban ismerik egymást, már szabadabban mert kérni Winy.*
- Na ez a beszéd! Csinálunk neked egy talizmánt.* A rá karcolandó rúnát nagyon jól eltalálja a kék szemű parfümkészítő.*
- Látom a gyakorlatot megszerezted. Ennél frappánsabb rúnát nem is választhattál volna. Szerintem biztos akad ilyen, mert hát a barbároknál is fontos ez vadászakor.* Ha valaki a két arcra néz, akkor láthatja, hogy most egy barátság született meg.*
- Na csajszi, akkor minden jót! Hamarosan találkozunk!* Nyújtja kezét felé, hogy elköszönjék barátnőjétől. Ezután legurítja maradék sörét és távozik is az épületből. Lovacskája már üresen áll. Útját a Temető felé veszi. Nagyon jó kedve van, szóval még fütyörészik is.*
- Én is nagyon remélem, hogy az lesz. Annak kell lennie, ha már ennyit agyaltunk rajta.* Neveti, majd aztán jót húz italából. Örülne, ha valami mutatós darabot sikerülne összehozni belőle.*
- Ahogy mondod! Ha nincs kihívás, akkor nincs dicsőség sem.* A dicsőség lehet az is, ha sikerül eladni valami, vagy éppen elkészíteni. Minden szakmának megvan a maga kihívása, ami dicsőséget hoz a kitartók számára. A ruha kérdése rövidre zárul, amit meg is koronáznak. A lovagnő is szinte az összes italát megissza. Mielőtt még viszont indulna kérdez. Rászolgált a jutalmazásra, így hát felajánlja neki megint, hogy készít valamit. Legutóbb, ha emlékezete nem csalja meg egy apró gyűrű lett volna, de most, hogy jobban ismerik egymást, már szabadabban mert kérni Winy.*
- Na ez a beszéd! Csinálunk neked egy talizmánt.* A rá karcolandó rúnát nagyon jól eltalálja a kék szemű parfümkészítő.*
- Látom a gyakorlatot megszerezted. Ennél frappánsabb rúnát nem is választhattál volna. Szerintem biztos akad ilyen, mert hát a barbároknál is fontos ez vadászakor.* Ha valaki a két arcra néz, akkor láthatja, hogy most egy barátság született meg.*
- Na csajszi, akkor minden jót! Hamarosan találkozunk!* Nyújtja kezét felé, hogy elköszönjék barátnőjétől. Ezután legurítja maradék sörét és távozik is az épületből. Lovacskája már üresen áll. Útját a Temető felé veszi. Nagyon jó kedve van, szóval még fütyörészik is.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-23 19:42:45
Üzenet elküldve: 2020-12-23 19:42:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Lassacskán úgy tűnik, mindkét témakörben révbe érni látszanak. Elsőként a rúna kérdésében jutnak dűlőre, méghozzá pont az ő ötlete nyomán. Persze Nixa története és gondolatmenete nélkül nem ment volna semmire. Szélesen vigyorodik el a kincsvadász lelkes beleegyezésén, legszívesebben meg is ölelgetné, ám az így, ültükben, korsókkal teli kezekkel nehézkesen lenne csak kivitelezhető. Jobbhíján eltekint ettől, s csupán szavaival fejezi ki átragadt izgatottságát.*
- Úgy örülök, hogy tetszik! Már csak azt remélem, hogy küllemében is mutatós lesz. *Teszi hozzá kuncogva, hiszen fogalma sincs, milyen cikornyás formák képében fog visszaköszönni választottjuk.
Ruha kérdésében szintúgy egészen jól állnak már, legyen bármennyire is nehéz eset a szőke.*
- Na igen, de attól őszintén mondom. Olyan unalmas lenne, ha nem lenne benne kihívás. *Mosolyodik a választott hivatása feletti elismerésen. Bár elsősorban parfümkészítőnek tartja magát, azért nem utasítja vissza társnője méltatását. Főleg, mert vele éppen az említett szerepkörben hozta össze jó sorsa. Sokat nem is tépelődnek tovább az öltözékkel kapcsolatban, helyette közösen örömködnek szabója későbbre beígért meglátogatásán. Koccintásuk után alaposan meghúzza sörét, minek így lassan végére is ér. Ahogy italozásuk is, legalábbis Nixa kezdi búcsúzóra fogni.*
- Ó, hát azért nagyon hálás lennék! *Meglepődött mosolyba húzódnak ajkai, bár nem volt régen, hogy a lány ezt említette, a sok gondolkodás közepette egészen ki is ment a fejéből. Hálás neki, hogy újra szóba hozta, s így már biztossá vált benne, komoly szándék lakozik a felajánlás mögött.*
- Lássuk csak... *Maradék sörét egy lélegzetre issza ki, míg ötleteket gyűjt.* Egy talizmán igazán remek lenne. A véset pedig, hmm. *Üresen maradt korsóját megforgatja néhányszor a pulton, míg tekintetét Nixomia alakján időzteti. Lassacskán fény gyúl kékjeiben, miket így a lány tekintetébe emel.* Ha van olyan rúna, ami a váratlan jó szerencsét jelképezi, azt hiszem, az igazán illene a találkozásunkra. *Arcán az őszinte meggyőződés vonásai jelennek meg, barátságos mosollyal megtámogatva. Hiszen valóban, kölcsönösen előnyös, na meg jócskán szórakoztató a végkifejlet, mivel Aztyan ajándékozta meg őket azzal, hogy rábízta a lovagnő rendelésének felvételét.*
*Lassacskán úgy tűnik, mindkét témakörben révbe érni látszanak. Elsőként a rúna kérdésében jutnak dűlőre, méghozzá pont az ő ötlete nyomán. Persze Nixa története és gondolatmenete nélkül nem ment volna semmire. Szélesen vigyorodik el a kincsvadász lelkes beleegyezésén, legszívesebben meg is ölelgetné, ám az így, ültükben, korsókkal teli kezekkel nehézkesen lenne csak kivitelezhető. Jobbhíján eltekint ettől, s csupán szavaival fejezi ki átragadt izgatottságát.*
- Úgy örülök, hogy tetszik! Már csak azt remélem, hogy küllemében is mutatós lesz. *Teszi hozzá kuncogva, hiszen fogalma sincs, milyen cikornyás formák képében fog visszaköszönni választottjuk.
Ruha kérdésében szintúgy egészen jól állnak már, legyen bármennyire is nehéz eset a szőke.*
- Na igen, de attól őszintén mondom. Olyan unalmas lenne, ha nem lenne benne kihívás. *Mosolyodik a választott hivatása feletti elismerésen. Bár elsősorban parfümkészítőnek tartja magát, azért nem utasítja vissza társnője méltatását. Főleg, mert vele éppen az említett szerepkörben hozta össze jó sorsa. Sokat nem is tépelődnek tovább az öltözékkel kapcsolatban, helyette közösen örömködnek szabója későbbre beígért meglátogatásán. Koccintásuk után alaposan meghúzza sörét, minek így lassan végére is ér. Ahogy italozásuk is, legalábbis Nixa kezdi búcsúzóra fogni.*
- Ó, hát azért nagyon hálás lennék! *Meglepődött mosolyba húzódnak ajkai, bár nem volt régen, hogy a lány ezt említette, a sok gondolkodás közepette egészen ki is ment a fejéből. Hálás neki, hogy újra szóba hozta, s így már biztossá vált benne, komoly szándék lakozik a felajánlás mögött.*
- Lássuk csak... *Maradék sörét egy lélegzetre issza ki, míg ötleteket gyűjt.* Egy talizmán igazán remek lenne. A véset pedig, hmm. *Üresen maradt korsóját megforgatja néhányszor a pulton, míg tekintetét Nixomia alakján időzteti. Lassacskán fény gyúl kékjeiben, miket így a lány tekintetébe emel.* Ha van olyan rúna, ami a váratlan jó szerencsét jelképezi, azt hiszem, az igazán illene a találkozásunkra. *Arcán az őszinte meggyőződés vonásai jelennek meg, barátságos mosollyal megtámogatva. Hiszen valóban, kölcsönösen előnyös, na meg jócskán szórakoztató a végkifejlet, mivel Aztyan ajándékozta meg őket azzal, hogy rábízta a lovagnő rendelésének felvételét.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-23 17:54:24
Üzenet elküldve: 2020-12-23 17:54:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Kellemes időtöltésnek bizonyul a fog rúnával való felruházása. El tudna ücsörögni itt még egy darabig, jó pár korsó társaságában. Elképzelhető, hogy ez esetben viszont elég furcsa nevet kapna. Mesél még neki, hogy tisztábban lássanak. Win megpróbálna még érzéseket kicsikarni Nixomiából, de az első válaszra nem tud mit csinálni, mint nevetni. A lovag is így tesz, mert ez ragadós. A többire sem érzi azt, hogy jók lennének, de azért elmondja és velük együtt aggályait. Ezeket el is vetik hamar, de valamit a piperekalmár meghallhatott. Valami apró jelentéktelen információ morzsa, amivel mégis csak tud kezdeni valamit.*
- Igen, igen. Eszedbe jutott valami?* Kérdezi izgatottan, de amíg nem szól, addig nem zavarja meg további fecsegéssel. Csönd borul kettejükre, amit szinte harapni lehetne. Kicsit meg is hökken a lány a hirtelen cselekedetre.*
- Kitartás?* Ízlelgeti a szót, mintha valamilyen ízletes étel volna. Hümmög is párat elgondolkodva. Win közben pedig elkezdi kifejteni neki, hogy miért esett a választása erre a szóra. Be kell vallania magának, hogy ez egy nagyon jó ötlet.*
- Igen! Ezt a szót kerestük. Megcsináltad csajszi! Tudtam, hogy rád számíthatok.* Jókedve az egekben van, mert tudja, hogy ebből a szóból tud majd a nehéz pillanatokban erőt meríteni. A ruha ügye legalább ennyire komplikált, ha nem jobban. Meg is jegyzi ezt, amire hízelgő válasz érkezik.*
- Te aztán tudod mit szeretnének hallani az emberek. Nem is csoda, hogy kereskedőnek álltál.* Közli vele vidáman ezt a tényt. Végül a ruha ügyében is dűlőre jutnak. A szabó meglátogatása jó ötletnek tűnik a szőke részéről is. Össze is csapják poharaikat, hogy milyen jó munkát végeztek.*
- Jaj nekem meg lassan indulnom kéne, de még van valami amit meg kéne beszélnünk. Emlékszel mikor mondtam, hogy szívesen készítenék neked is valamit? Nagyon is rászolgáltál, szóval mit szeretnél? Na meg milyen rúnát szeretnél rá? Bármilyen ékszert, vagy kis csecsebecsét mondhatsz. Valahogy megoldjuk.* Kacsint rá kék szemű társára. Amúgy kíváncsi is, hogy mit választ végül.*
* Kellemes időtöltésnek bizonyul a fog rúnával való felruházása. El tudna ücsörögni itt még egy darabig, jó pár korsó társaságában. Elképzelhető, hogy ez esetben viszont elég furcsa nevet kapna. Mesél még neki, hogy tisztábban lássanak. Win megpróbálna még érzéseket kicsikarni Nixomiából, de az első válaszra nem tud mit csinálni, mint nevetni. A lovag is így tesz, mert ez ragadós. A többire sem érzi azt, hogy jók lennének, de azért elmondja és velük együtt aggályait. Ezeket el is vetik hamar, de valamit a piperekalmár meghallhatott. Valami apró jelentéktelen információ morzsa, amivel mégis csak tud kezdeni valamit.*
- Igen, igen. Eszedbe jutott valami?* Kérdezi izgatottan, de amíg nem szól, addig nem zavarja meg további fecsegéssel. Csönd borul kettejükre, amit szinte harapni lehetne. Kicsit meg is hökken a lány a hirtelen cselekedetre.*
- Kitartás?* Ízlelgeti a szót, mintha valamilyen ízletes étel volna. Hümmög is párat elgondolkodva. Win közben pedig elkezdi kifejteni neki, hogy miért esett a választása erre a szóra. Be kell vallania magának, hogy ez egy nagyon jó ötlet.*
- Igen! Ezt a szót kerestük. Megcsináltad csajszi! Tudtam, hogy rád számíthatok.* Jókedve az egekben van, mert tudja, hogy ebből a szóból tud majd a nehéz pillanatokban erőt meríteni. A ruha ügye legalább ennyire komplikált, ha nem jobban. Meg is jegyzi ezt, amire hízelgő válasz érkezik.*
- Te aztán tudod mit szeretnének hallani az emberek. Nem is csoda, hogy kereskedőnek álltál.* Közli vele vidáman ezt a tényt. Végül a ruha ügyében is dűlőre jutnak. A szabó meglátogatása jó ötletnek tűnik a szőke részéről is. Össze is csapják poharaikat, hogy milyen jó munkát végeztek.*
- Jaj nekem meg lassan indulnom kéne, de még van valami amit meg kéne beszélnünk. Emlékszel mikor mondtam, hogy szívesen készítenék neked is valamit? Nagyon is rászolgáltál, szóval mit szeretnél? Na meg milyen rúnát szeretnél rá? Bármilyen ékszert, vagy kis csecsebecsét mondhatsz. Valahogy megoldjuk.* Kacsint rá kék szemű társára. Amúgy kíváncsi is, hogy mit választ végül.*
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:31:47
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:31:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Mindkettejük számára fogós, vagy sokkal inkább fogas kérdés az a bizonyos rúna. Üdítő agytorna ez egy kupica rum, na meg jó adag törp sör után. De kitartásban nincs hiány egyik fél részéről sem, addig csűrik, csavarják a szavakat, amíg arra csak szükség van. Win határozottan a fejébe vette, hogy nem engedi el innen a szőkét, míg nem találnak elégedettségére szolgáló kifejezést.
A történeten elképed, dicsérete pedig a legkevesebb, mit elismeréseként kifejezhet a lovagnő irányába. Kit úgy tűnik, kérdései gondolkodóba ejtettek, szándéka tehát célt ért. Az első érzés kinyilvánításán nem állja, hogy felkacagjon, a mocskos nagy megkönnyebbülés nem is lehetne helyénvalóbb egy ilyen helyzetben. A továbbiakat figyelmesen, néha aprót bólintva értékeli magában, bár valami egészen hasonló emóciós skálára számított. Nixa következő felvetésére viszont egyáltalán nem. Sörébe kortyolva ízlelgeti az új megközelítést is, minek nyomán gondolatai új irányokba kezdenek cikázni.*
- Azt mondod olyat, mint egy iránymutatás? *Kér megerősítést, bár inkább csak hangosan morfondírozik. A becsület és erény dolgában egyet kell értenie társnőjével, azok betartása nem minden esetben válik az ember lányának hasznára. Szeretné, ha a vad macskaszörny jellemét is tükrözné a kiválasztott rúna, hiszen, ha nem is a szófordulat szokványos értelmében, de azért csak otthagyta a fogát. Kezd egészen olyan érzése lenni, mint, mikor valami csak nem akar az eszébe jutni, de már nyelve hegyén érzi a megoldás. Vagy, mintha egy régóta ingerlő tüsszentés kívánkozna ki, előtte még kicsit kéretve magát. Korsóját a pultra helyezi, hogy elengedve bal öklével jobb tenyerébe csaphasson.*
- Kitartás! *Hagyja el ajkait ezzel egyszerre a véleménye szerint testhezálló szó.* Kitartás? *Ismétli ezúttal kérdőn, kékjeit a majdani amulett tulajdonosára függesztve.* Te mindenképpen kitartó voltál, ez nem is kérdés, a bestia pedig ahelyett, hogy újra ölre ment volna veled a zöld után, inkább választotta az életet. *Fejti ki röviden gondolatmenetét, mi erre a következtetésre juttatta.* És a későbbiekben is jól fog jönni, ha nehéz helyzetben erőt tud adni csak azzal, hogy mindig a nyakadban lóg. *Kíváncsian várja Nixa értékelését az elhangzottakkal kapcsolatban.
Ruha ügyben úgy tűnik, kezdik meglelni a közös nevezőt, bár a rikító kabát ügye vakvágánynak bizonyul.*
- Ugyan! *Mosolyodik ismét biztatóan, fejét csóválva.* Még szép, hogy nem vagy egyszerű eset! Kissé ki is ábrándulnék, ha az lennél. *Nyugtat tréfásan, ám komolyan gondolva.* Minél keményebben dolgozunk valamin, annál jobban értékeljük a sikert, nem? *Már-már egybecseng megállapítása a kitartás rúnájával, elégedett kunkort húzva ezzel kalmárunk ajkára. Mi csak szélesedik Nixomia lelkesedésével, ahogy az a felajánlott szabóra reagál.*
- Meg, hogy mi illik hozzá! Nagyszerű lesz! Erre tényleg inni kell! *Emeli viszont korsóját, hogy ezúttal alaposan meg is húzza.*
*Mindkettejük számára fogós, vagy sokkal inkább fogas kérdés az a bizonyos rúna. Üdítő agytorna ez egy kupica rum, na meg jó adag törp sör után. De kitartásban nincs hiány egyik fél részéről sem, addig csűrik, csavarják a szavakat, amíg arra csak szükség van. Win határozottan a fejébe vette, hogy nem engedi el innen a szőkét, míg nem találnak elégedettségére szolgáló kifejezést.
A történeten elképed, dicsérete pedig a legkevesebb, mit elismeréseként kifejezhet a lovagnő irányába. Kit úgy tűnik, kérdései gondolkodóba ejtettek, szándéka tehát célt ért. Az első érzés kinyilvánításán nem állja, hogy felkacagjon, a mocskos nagy megkönnyebbülés nem is lehetne helyénvalóbb egy ilyen helyzetben. A továbbiakat figyelmesen, néha aprót bólintva értékeli magában, bár valami egészen hasonló emóciós skálára számított. Nixa következő felvetésére viszont egyáltalán nem. Sörébe kortyolva ízlelgeti az új megközelítést is, minek nyomán gondolatai új irányokba kezdenek cikázni.*
- Azt mondod olyat, mint egy iránymutatás? *Kér megerősítést, bár inkább csak hangosan morfondírozik. A becsület és erény dolgában egyet kell értenie társnőjével, azok betartása nem minden esetben válik az ember lányának hasznára. Szeretné, ha a vad macskaszörny jellemét is tükrözné a kiválasztott rúna, hiszen, ha nem is a szófordulat szokványos értelmében, de azért csak otthagyta a fogát. Kezd egészen olyan érzése lenni, mint, mikor valami csak nem akar az eszébe jutni, de már nyelve hegyén érzi a megoldás. Vagy, mintha egy régóta ingerlő tüsszentés kívánkozna ki, előtte még kicsit kéretve magát. Korsóját a pultra helyezi, hogy elengedve bal öklével jobb tenyerébe csaphasson.*
- Kitartás! *Hagyja el ajkait ezzel egyszerre a véleménye szerint testhezálló szó.* Kitartás? *Ismétli ezúttal kérdőn, kékjeit a majdani amulett tulajdonosára függesztve.* Te mindenképpen kitartó voltál, ez nem is kérdés, a bestia pedig ahelyett, hogy újra ölre ment volna veled a zöld után, inkább választotta az életet. *Fejti ki röviden gondolatmenetét, mi erre a következtetésre juttatta.* És a későbbiekben is jól fog jönni, ha nehéz helyzetben erőt tud adni csak azzal, hogy mindig a nyakadban lóg. *Kíváncsian várja Nixa értékelését az elhangzottakkal kapcsolatban.
Ruha ügyben úgy tűnik, kezdik meglelni a közös nevezőt, bár a rikító kabát ügye vakvágánynak bizonyul.*
- Ugyan! *Mosolyodik ismét biztatóan, fejét csóválva.* Még szép, hogy nem vagy egyszerű eset! Kissé ki is ábrándulnék, ha az lennél. *Nyugtat tréfásan, ám komolyan gondolva.* Minél keményebben dolgozunk valamin, annál jobban értékeljük a sikert, nem? *Már-már egybecseng megállapítása a kitartás rúnájával, elégedett kunkort húzva ezzel kalmárunk ajkára. Mi csak szélesedik Nixomia lelkesedésével, ahogy az a felajánlott szabóra reagál.*
- Meg, hogy mi illik hozzá! Nagyszerű lesz! Erre tényleg inni kell! *Emeli viszont korsóját, hogy ezúttal alaposan meg is húzza.*
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 19:25:18
Üzenet elküldve: 2020-12-22 19:25:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* A kincsvadász sem gondolta volna, hogy ilyesmiben lesz része ezzel a kalmárral. A hálás nő felajánlja szolgálatait későbbre is, de Nixomia azonnal lecsap rá. Több részletet is elárul neki, hogy aztán közös erővel találják ki, hogy mit kéne rávésetni a fogra. A kapott dicséretre büszkén el is mosolyodik, mert saját társai képtelenek voltak neki bármit ilyesmi mondani. Kérdésére kérdést kap válaszul, amire aztán el is tűnődik. Kezével közben az egyik aranyló fürtöcskéjét tekergeti, amolyan pótcselekvésképpen.*
- Hát leghamarabb mocskos nagy megkönnyebbülést. Ezután meg természetesen elégedettséget. Egyszerűen nem tudtam csak úgy megölni, miután harcképtelenné tettem. Nem vagyok egy hithű lovag, de egy védtelen lényt nem dicsőség elpusztítani. Amikor az italt nyomtam a szájába vegyesek voltak az érzelmeim. Ott volt a lehetőség, hogy megsebesít még utolsó erejével. Amikor elszaladt tudtam, hogy jól cselekedtem. Tettem, amit megkívánt a becsületem.* Fejezi be és újfent a gondolataiba merül egy pillanatig.*
- Talán mégsem olyan szót kéne keresnem, ami engem jellemez. Talán valami olyasmit, amit megéri fejben tartani. A becsület megy az erény szó jutott eszembe, de tudom, hogy ezeket nem tudnám mindig betartani. Egy állatnál könnyű betartani az ilyesmit, de ha egy emberrel kerülsz szembe az már más. Azok aljasabbak, így aztán nem lehetsz mindig becsületes, mert az elgyengít és sebezhetővé tesz. Kemény dió ez a szó.* Csóválja a fejét. Megint csak némaságba burkolózva elmélkedik tovább. Várja, hogy fény gyúljon elméjében. Ezen valahogy túljutnak, hogy aztán egy másik hasonlóan kemény diót kezdjenek el kibontani. Nagyon problémás teremtés ez a szőke lány.*
- Rikító kabát. Főleg a haditengerészetnél divat az ilyen. Ezen jutott eszembe, de talán annyira még sem jó ötlet. Szolidabb vagyok én annál, mintsem, hogy így parádézzak az utcán.* Nagyot sóhajt.* Nem vagyok egy egyszerű eset, igaz?* Kérdezi meg Wint. Kissé lelombozza, hogy nem tud mit kitalálni, de kap egy ajánlatot, amire nem lehet nemet mondani.*
- Komolyan? Én benne vagyok. Sőt talán ez még jobb is így. Ha elkészül a kabátom, akkor majd meglátjuk, hogy hogyan is áll.* Vissza is tért a kedve már.*
- Na erre inni kell! Kár, hogy nem egy új korsóval.* Emeli meg korsóját, mert ez a nap nagy előrelépés életében.*
* A kincsvadász sem gondolta volna, hogy ilyesmiben lesz része ezzel a kalmárral. A hálás nő felajánlja szolgálatait későbbre is, de Nixomia azonnal lecsap rá. Több részletet is elárul neki, hogy aztán közös erővel találják ki, hogy mit kéne rávésetni a fogra. A kapott dicséretre büszkén el is mosolyodik, mert saját társai képtelenek voltak neki bármit ilyesmi mondani. Kérdésére kérdést kap válaszul, amire aztán el is tűnődik. Kezével közben az egyik aranyló fürtöcskéjét tekergeti, amolyan pótcselekvésképpen.*
- Hát leghamarabb mocskos nagy megkönnyebbülést. Ezután meg természetesen elégedettséget. Egyszerűen nem tudtam csak úgy megölni, miután harcképtelenné tettem. Nem vagyok egy hithű lovag, de egy védtelen lényt nem dicsőség elpusztítani. Amikor az italt nyomtam a szájába vegyesek voltak az érzelmeim. Ott volt a lehetőség, hogy megsebesít még utolsó erejével. Amikor elszaladt tudtam, hogy jól cselekedtem. Tettem, amit megkívánt a becsületem.* Fejezi be és újfent a gondolataiba merül egy pillanatig.*
- Talán mégsem olyan szót kéne keresnem, ami engem jellemez. Talán valami olyasmit, amit megéri fejben tartani. A becsület megy az erény szó jutott eszembe, de tudom, hogy ezeket nem tudnám mindig betartani. Egy állatnál könnyű betartani az ilyesmit, de ha egy emberrel kerülsz szembe az már más. Azok aljasabbak, így aztán nem lehetsz mindig becsületes, mert az elgyengít és sebezhetővé tesz. Kemény dió ez a szó.* Csóválja a fejét. Megint csak némaságba burkolózva elmélkedik tovább. Várja, hogy fény gyúljon elméjében. Ezen valahogy túljutnak, hogy aztán egy másik hasonlóan kemény diót kezdjenek el kibontani. Nagyon problémás teremtés ez a szőke lány.*
- Rikító kabát. Főleg a haditengerészetnél divat az ilyen. Ezen jutott eszembe, de talán annyira még sem jó ötlet. Szolidabb vagyok én annál, mintsem, hogy így parádézzak az utcán.* Nagyot sóhajt.* Nem vagyok egy egyszerű eset, igaz?* Kérdezi meg Wint. Kissé lelombozza, hogy nem tud mit kitalálni, de kap egy ajánlatot, amire nem lehet nemet mondani.*
- Komolyan? Én benne vagyok. Sőt talán ez még jobb is így. Ha elkészül a kabátom, akkor majd meglátjuk, hogy hogyan is áll.* Vissza is tért a kedve már.*
- Na erre inni kell! Kár, hogy nem egy új korsóval.* Emeli meg korsóját, mert ez a nap nagy előrelépés életében.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 17:22:03
Üzenet elküldve: 2020-12-22 17:22:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Bár hamarabb beszélt, mind gondolkodott, rizikós tréfája végül jól sült el, hiszen vele együtt nevet Darok.*
- Azt a halált meghagyom neked. Részemről az üzekedés mellett szavazok. *Fűzi tovább jóízűt kacagva kis mókáját. Hasonlóan jót mulat azon is, ahogy az agyaras ábrázatot gyűrködi tenyereivel a hím.*
- Nem, elrettentőnek semmiképp. Úgy nem tudom elképzelni Hústépő Darokot! *Ezt a korábbiaknál már valamivel komolyabban mondja, fejét is megingatva benne. Pedig egy ilyen kijelentéshez igazán nem töltöttek el egymás társaságában elegendő időt. Mégis, ahogy korábban állította, ivócimborájánál emberibb orkkal még nem találkozott.
Mindezeket követően immár rajta a sor, hogy valljon életéről. A kezdetben kissé erősnek ható jelzők úgy tűnik a hím számára is elfogadhatóvá válnak, miután magyarázatát fűzi hozzájuk.*
- Azt be. Csak sokan jobban szeretik magukat hinni a tűznek, azt képzelni, ők azok, akik irányítanak. Aztán ebből következik a sértett büszkeség. *Magyarázza tovább eddigi tapasztalatait.* Nana, azért az a bizonyos rész jobb, ha a helyén marad! *Kacagja közbe ellenvetését pironkodás nélkül, a retorzió eme drasztikus kivitelezésével szemben.* Bármikor jól jöhet még. *Vigyorodik szinte már kacéran.*
- Mit is kezdenék nélküled? *Biccent hálás félmosollyal a dühödt asszonyoktól őt óvni kívánó felé. Nem tagadhatja, hogy esélyes az eljövetele annak az alkalomnak, mikor ezt a szolgálatot igénybe kell vennie. Szíve dobogásának kérdése az este folyamán többedszerre kerül elő, ebből érzi, ideje valamilyen kézzelfoghatóbb magyarázattal szolgálnia. Nehezen jönnek szájára szavak, mert magának sem szokta magyarázni a jelenséget, egyszerű tényként kezeli csupán, ahogy az eddig is kiderülhetett. A vörös tekintetet persze állja végig, miközben beszél.*
- Nem, tényleg nem. *Egy lélegzetvételnyit mégis elgondolkodik itt, mielőtt folytatná.* Vagy hát úgy nem, ahogyan te érted. Ideig-óráig mind, akivel dolgom volt. De senki nincs, akiért évek múltán is sóvárognék. *Furcsa kérdés a szerelem dolga, piperekalmárunk mindig is hadilábon állt vele. Persze jóval több összetevője van ennek, mint az, hogy hedonista, vagy, hogy étvágya kielégíthetetlen. Mindössze nem kész még arra, hogy lelkének legmélyebb bugyraiba avassa alkalmi szobatársát. Ezért, na meg úgy általában is nagyon örül annak, hogy a parfümökre terelődik a szó. Felelet helyett néma lelkesedéssel pattan fel fekvő helyzetéből egy ugrással, hogy hajzata csak úgy libbenjen nyomában. Bár hálóruhája továbbra is áttetsző, csupán hátulról figyelheti most meg a másik, mert első útja a hálóköntöséhez vezet, ami az egyik, ajtajára erősített fogason függeszkedik. Gyorsan magára kanyarítja a fényes, fekete kelmét, mi nem sokkal hosszabb ugyan, mint ami alatta van, legalább a derekán össze tudja kötni egy övvel, hogy jobban takarjon. Persze meg is teszi ezt. A szomszédos akasztón utazóköpenye, rajta pedig bőr tarisznyája lóg, mit apró csilingelések közepette vesz magához. Mindeközben a társalgás folyik tovább, így, ha háttal is, de jót nevet a kölcsön takaró elenyésző költségein, ahogy a szépen fejlett hím étkeztetésének borsos tarifáján.*
- Csak nehogy rámenjen a gatyája. *Élcelődik az intéző erszényén, miközben motyóját szorongatva indul el Darok felé, hogy mellette, a szőnyegen telepedjen meg, lábait maga alá húzva ültében. Sejtelmesen pillant a vörös íriszekbe, majd a táskát záró csatot megnyitva néhány igen apró fiolát ügyeskedik elő. Mind parafával van bedugaszolva, s különböző színekben lötyögteti más-más mennyiségű tartalmát. Míg ezzel szöszmötöl, tovább bogozzák bizalmatlanságának fonalát.*
- Talán én olyan vagyok, akiből kevesebb kívánkozik ki. Aki beéri néhány közösen elfogyasztott itallal, hallgatóság helyett. *Mosolyodik, célozva mai estélyük számára is terápiás jellegére. Néhány fiolát ezalatt maga mellé helyez, egyet pedig felnyit, hogy a hím felé nyújtsa.*
- Ez az, amit én használok. Ugye mennyivel másabb így, mint a bőrömön? *Ha átvennék tőle, szívesen ereszti, ha nem, hát saját maga emeli a másik orrához. Így, mindenféle aromákkal körbepakolva, lelkesedésben fürdőzve, annyira nem lehet meglepő válasza, mit választott foglalkozásának firtatására ad.*
- Én ugyan ezzel. Tudod, gyerekként sokáig gondoltak furának, mindig olyan szagokról beszéltem, amiket senki nem érzett rajtam kívül. Na meg mindig meg tudtam mondani, melyik bátyám szellentette tele a szobát. *Itt egy jóízű kacagás erejéig megtorpan mesélésében.* Szóval a lényeg az, hogy már korán kiderült, hogy van érzékem az ilyen dolgokhoz. Tudod, mindenkihez más illat illik, és nincs is annál jobb elfoglaltság, mint, hogy ezt kitaláljam, megtervezzem. Nekem legalábbis. *Észre sem veszi, mennyire beleéli magát beszédébe, estéjük folyamán most érhető tetten először színtiszta szenvedély a kék tekintetben. Igazán megtalálták a módját, hogy végre szóra bírják.*
//Darok//
*Bár hamarabb beszélt, mind gondolkodott, rizikós tréfája végül jól sült el, hiszen vele együtt nevet Darok.*
- Azt a halált meghagyom neked. Részemről az üzekedés mellett szavazok. *Fűzi tovább jóízűt kacagva kis mókáját. Hasonlóan jót mulat azon is, ahogy az agyaras ábrázatot gyűrködi tenyereivel a hím.*
- Nem, elrettentőnek semmiképp. Úgy nem tudom elképzelni Hústépő Darokot! *Ezt a korábbiaknál már valamivel komolyabban mondja, fejét is megingatva benne. Pedig egy ilyen kijelentéshez igazán nem töltöttek el egymás társaságában elegendő időt. Mégis, ahogy korábban állította, ivócimborájánál emberibb orkkal még nem találkozott.
Mindezeket követően immár rajta a sor, hogy valljon életéről. A kezdetben kissé erősnek ható jelzők úgy tűnik a hím számára is elfogadhatóvá válnak, miután magyarázatát fűzi hozzájuk.*
- Azt be. Csak sokan jobban szeretik magukat hinni a tűznek, azt képzelni, ők azok, akik irányítanak. Aztán ebből következik a sértett büszkeség. *Magyarázza tovább eddigi tapasztalatait.* Nana, azért az a bizonyos rész jobb, ha a helyén marad! *Kacagja közbe ellenvetését pironkodás nélkül, a retorzió eme drasztikus kivitelezésével szemben.* Bármikor jól jöhet még. *Vigyorodik szinte már kacéran.*
- Mit is kezdenék nélküled? *Biccent hálás félmosollyal a dühödt asszonyoktól őt óvni kívánó felé. Nem tagadhatja, hogy esélyes az eljövetele annak az alkalomnak, mikor ezt a szolgálatot igénybe kell vennie. Szíve dobogásának kérdése az este folyamán többedszerre kerül elő, ebből érzi, ideje valamilyen kézzelfoghatóbb magyarázattal szolgálnia. Nehezen jönnek szájára szavak, mert magának sem szokta magyarázni a jelenséget, egyszerű tényként kezeli csupán, ahogy az eddig is kiderülhetett. A vörös tekintetet persze állja végig, miközben beszél.*
- Nem, tényleg nem. *Egy lélegzetvételnyit mégis elgondolkodik itt, mielőtt folytatná.* Vagy hát úgy nem, ahogyan te érted. Ideig-óráig mind, akivel dolgom volt. De senki nincs, akiért évek múltán is sóvárognék. *Furcsa kérdés a szerelem dolga, piperekalmárunk mindig is hadilábon állt vele. Persze jóval több összetevője van ennek, mint az, hogy hedonista, vagy, hogy étvágya kielégíthetetlen. Mindössze nem kész még arra, hogy lelkének legmélyebb bugyraiba avassa alkalmi szobatársát. Ezért, na meg úgy általában is nagyon örül annak, hogy a parfümökre terelődik a szó. Felelet helyett néma lelkesedéssel pattan fel fekvő helyzetéből egy ugrással, hogy hajzata csak úgy libbenjen nyomában. Bár hálóruhája továbbra is áttetsző, csupán hátulról figyelheti most meg a másik, mert első útja a hálóköntöséhez vezet, ami az egyik, ajtajára erősített fogason függeszkedik. Gyorsan magára kanyarítja a fényes, fekete kelmét, mi nem sokkal hosszabb ugyan, mint ami alatta van, legalább a derekán össze tudja kötni egy övvel, hogy jobban takarjon. Persze meg is teszi ezt. A szomszédos akasztón utazóköpenye, rajta pedig bőr tarisznyája lóg, mit apró csilingelések közepette vesz magához. Mindeközben a társalgás folyik tovább, így, ha háttal is, de jót nevet a kölcsön takaró elenyésző költségein, ahogy a szépen fejlett hím étkeztetésének borsos tarifáján.*
- Csak nehogy rámenjen a gatyája. *Élcelődik az intéző erszényén, miközben motyóját szorongatva indul el Darok felé, hogy mellette, a szőnyegen telepedjen meg, lábait maga alá húzva ültében. Sejtelmesen pillant a vörös íriszekbe, majd a táskát záró csatot megnyitva néhány igen apró fiolát ügyeskedik elő. Mind parafával van bedugaszolva, s különböző színekben lötyögteti más-más mennyiségű tartalmát. Míg ezzel szöszmötöl, tovább bogozzák bizalmatlanságának fonalát.*
- Talán én olyan vagyok, akiből kevesebb kívánkozik ki. Aki beéri néhány közösen elfogyasztott itallal, hallgatóság helyett. *Mosolyodik, célozva mai estélyük számára is terápiás jellegére. Néhány fiolát ezalatt maga mellé helyez, egyet pedig felnyit, hogy a hím felé nyújtsa.*
- Ez az, amit én használok. Ugye mennyivel másabb így, mint a bőrömön? *Ha átvennék tőle, szívesen ereszti, ha nem, hát saját maga emeli a másik orrához. Így, mindenféle aromákkal körbepakolva, lelkesedésben fürdőzve, annyira nem lehet meglepő válasza, mit választott foglalkozásának firtatására ad.*
- Én ugyan ezzel. Tudod, gyerekként sokáig gondoltak furának, mindig olyan szagokról beszéltem, amiket senki nem érzett rajtam kívül. Na meg mindig meg tudtam mondani, melyik bátyám szellentette tele a szobát. *Itt egy jóízű kacagás erejéig megtorpan mesélésében.* Szóval a lényeg az, hogy már korán kiderült, hogy van érzékem az ilyen dolgokhoz. Tudod, mindenkihez más illat illik, és nincs is annál jobb elfoglaltság, mint, hogy ezt kitaláljam, megtervezzem. Nekem legalábbis. *Észre sem veszi, mennyire beleéli magát beszédébe, estéjük folyamán most érhető tetten először színtiszta szenvedély a kék tekintetben. Igazán megtalálták a módját, hogy végre szóra bírják.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 15:22:31
Üzenet elküldve: 2020-12-22 15:22:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Régen diskurált már ilyen jóízűt, ennyire lányos témákról, s nem gondolta volna, hogy erre éppen a kincsvadásszal lesz alkalma sort keríteni. Mindenesetre a dicséretre hálás ívbe görbülnek ajkai, még kacsint is egyet játékosan.*
- Bármikor a szolgálatodra állok ilyen kérdésekben, csajszi! *Mosolyodik készségesen ajánlkozva. Szolgálatait pedig csaknem a következő lélegzetvétellel már igénybe is veszik. Ezúttal arra kérik javaslatát, mégis milyen jelentéssel bíró rúna kerüljön arra a fogra. Nem felel rögvest, hiszen úgy tűnik, Nixából kikívánkozik némi plusz információ a fenevad leterítésével kapcsolatban. Figyelmesen hallgatja az újabb részleteket, s ámul el a szemtől szembeni harc kifejtésén. Kékjeiben az elismerés és csodálat felváltva csillan, némiképp még álla is leesik. Legalábbis ajkai résnyire elnyílnak, ahogy koncentrál.*
- Hát, először is, nem vagy semmi! *Iktatja közbe legelső gondolatát, mi felrémlett elméjében, a történet kiegészítésének fényében. A lovagnő által példának vázolt szavak mindegyike erőteljes, hangsúlyos, tekintélyt parancsoló. Mégsem érzi elég kifejezőnek, mintha túlságosan általános érvényűek lennének.*
- Fontos tulajdonság mind, impozánsok is a maguk nemében, mégsem mondható el, hogy csak rád igazak. *Igyekszik úgy kifejezni magát, hogy át tudja adni gondolatainak mikéntjét.* Mit éreztél, mikor leterítetted az állatot? *Vonja fel kérdőn mindkét szemöldökét.* És akkor, amikor az italt adtad neki a végső csapás helyett? *Csak remélni tudja, hogy a kérdéseire adott válaszokból ki tudnak hozni valami frappáns, egyedi végeredményt.
Akárhogy is, a szó tovább terelődik, bár nem kevésbé nőies problémakörre. Elégedetten nyugtázza, hogy társnője feszültsége apadni látszik, úgy tűnik jót tett hangulatának, hogy Win visszavett karakán stílusából, s biztonságosabb eshetőségek felé lavírozik. A saját alakján megelevenített fehér ing, avagy már inkább blúz, pedig jól láthatóan nyeri el tetszését.*
- Rikító színű kabáttal? *Tűnődik el pillanatra, ismételve a meglepő kiegészítőt. Látszik tekintetén, hogy el is képzeli az összképet.* Nagyon jól festhetett! Sose gondoltam volna, hogy egy katonai parádén ilyenekre figyelnek. *Persze, az egyenruha vonzerejének tagadhatatlan hatása parfümkészítőnket sem hagyja hidegen, mégsem képzelte, hogy a szolgálatot teljesítő nők öltözéke is kívánatos lehet.*
- Tudod mit? *Kortyol izgatottan egy rövidet söréből.* Ha túl vagy a dolgaidon, szívesen elviszlek a szabómhoz. Vele aztán olyan ruhát tervezhetünk, amilyet csak szeretnél. *Lelkesedésében szinte még tenyereit is összecsapja, ahogy korsóját a pultra teszi. Nagyon reméli, hogy Nixomiának tetszik majd ötlete.*
*Régen diskurált már ilyen jóízűt, ennyire lányos témákról, s nem gondolta volna, hogy erre éppen a kincsvadásszal lesz alkalma sort keríteni. Mindenesetre a dicséretre hálás ívbe görbülnek ajkai, még kacsint is egyet játékosan.*
- Bármikor a szolgálatodra állok ilyen kérdésekben, csajszi! *Mosolyodik készségesen ajánlkozva. Szolgálatait pedig csaknem a következő lélegzetvétellel már igénybe is veszik. Ezúttal arra kérik javaslatát, mégis milyen jelentéssel bíró rúna kerüljön arra a fogra. Nem felel rögvest, hiszen úgy tűnik, Nixából kikívánkozik némi plusz információ a fenevad leterítésével kapcsolatban. Figyelmesen hallgatja az újabb részleteket, s ámul el a szemtől szembeni harc kifejtésén. Kékjeiben az elismerés és csodálat felváltva csillan, némiképp még álla is leesik. Legalábbis ajkai résnyire elnyílnak, ahogy koncentrál.*
- Hát, először is, nem vagy semmi! *Iktatja közbe legelső gondolatát, mi felrémlett elméjében, a történet kiegészítésének fényében. A lovagnő által példának vázolt szavak mindegyike erőteljes, hangsúlyos, tekintélyt parancsoló. Mégsem érzi elég kifejezőnek, mintha túlságosan általános érvényűek lennének.*
- Fontos tulajdonság mind, impozánsok is a maguk nemében, mégsem mondható el, hogy csak rád igazak. *Igyekszik úgy kifejezni magát, hogy át tudja adni gondolatainak mikéntjét.* Mit éreztél, mikor leterítetted az állatot? *Vonja fel kérdőn mindkét szemöldökét.* És akkor, amikor az italt adtad neki a végső csapás helyett? *Csak remélni tudja, hogy a kérdéseire adott válaszokból ki tudnak hozni valami frappáns, egyedi végeredményt.
Akárhogy is, a szó tovább terelődik, bár nem kevésbé nőies problémakörre. Elégedetten nyugtázza, hogy társnője feszültsége apadni látszik, úgy tűnik jót tett hangulatának, hogy Win visszavett karakán stílusából, s biztonságosabb eshetőségek felé lavírozik. A saját alakján megelevenített fehér ing, avagy már inkább blúz, pedig jól láthatóan nyeri el tetszését.*
- Rikító színű kabáttal? *Tűnődik el pillanatra, ismételve a meglepő kiegészítőt. Látszik tekintetén, hogy el is képzeli az összképet.* Nagyon jól festhetett! Sose gondoltam volna, hogy egy katonai parádén ilyenekre figyelnek. *Persze, az egyenruha vonzerejének tagadhatatlan hatása parfümkészítőnket sem hagyja hidegen, mégsem képzelte, hogy a szolgálatot teljesítő nők öltözéke is kívánatos lehet.*
- Tudod mit? *Kortyol izgatottan egy rövidet söréből.* Ha túl vagy a dolgaidon, szívesen elviszlek a szabómhoz. Vele aztán olyan ruhát tervezhetünk, amilyet csak szeretnél. *Lelkesedésében szinte még tenyereit is összecsapja, ahogy korsóját a pultra teszi. Nagyon reméli, hogy Nixomiának tetszik majd ötlete.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 14:17:41
Üzenet elküldve: 2020-12-22 14:17:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Nagy levegőt fúj ki tréfásan, hogy a lehetetlent azért nem kéri tőle számon a másik. Winyra csilingelő, kedves hangú kacagás egy régi, kedves emléket idéz fel benne, melyen elmereng néhány röpke másodpercig. Az emberlány ültében meghajlását nevetve fogadja. Élénk, sokszínű jelenség az kétségtelen. Az eszes kalmárlány a vérdüh történetét hamar összeköti a korábban említett történettel, s így egy kicsit még jobban ráláthat a hím múltjára és jelenére. Kérdést nem tesz már fel a másik, csupán egy vicces megjegyzést, hogy dicső halált hal valaki üzekedés közben. Nem veszi rossz néven a tréfát, így együtt nevet a nősténnyel.*
- Én inkább harcban essek el. Az dicsőségesebb lenne, mint ágyban. *Nagyot nevet ezen a kijelentésén, mert harcosként mégiscsak csatában illene elesni, ami dicsőségesnek számít a hím köreiben. Kíváncsian felkapja szemöldökét Winyra kiigazítására, hogy embersége nyilvánvalóbb, mint, ahogy az ork gondolja. Arca említésekor kezével végig simít az említett testrészen, mintha csak a tükörben vizsgálná magát, hogy tényleg nem morcos az ábrázata.*
- Ennek igazán örülök, már, hogy nem tartasz elrettentőnek. A munkámban kell a morcos arc, de az igazi arcom az, amit most te is látsz. *Tényleg hálás ezekért a pozitív visszajelzésekért, hiszen ilyet senkitől sem kapott eddig. Lassan ráterelődik a szó Winyra-ra is, akiről most már nagyon szeretne pár dolgot megtudni a hím, hogy megismerje ivócimboráját. Megnyugodva hahotázik, hogy nem az önképe ennyire rossz a nősténynek, csupán a hedonista életének megbántottjai vélekednek róla így. Kíváncsian hallgatja az ehhez fűzött magyarázatot is.*
- Aki a tűzzel játszik megégeti magát. Ezt be kel tudnia a pár éjszakás hímeknek. *Az asszonyok vagy leányok haragján elkerekedik tekintete és újfent nevetésben tör ki.*
- Az ilyen becsületbajnok megérdemelné, hogy levágják azt a bizonyos részét. *Nem is csodálkozik rajta, hogy az asszonyok haragudhatnak Winyra-ra.*
- Az asszonyos hímek is hibásak, megérdemli, hogy elverjék őket nyújtófával, de a végén nehogy utolérjen valami féltékeny nőstény. Igaz, akkor ott lennék azért én is. *Megnyugtatóan azért megjegyezi, hogy a védelme ilyen esetekre is kiterjedne, de reméljük ilyenre nem lesz szükség. A felvázolt gondolatmenetet tökéletesen érti, még így rummal megtöltve is. Mégis van egy kérdés, ami nem hagyja nyugodni. A kékek közé fúr szemével és rá is kérdez.*
- Tényleg nem dobogtatta meg a szíved senki eddig? Ezen nagyon csodálkozok. Egyáltalán nem vagy kőszívű. Vagy csak ilyen nebáncsvirágok a hímek errefelé? *Utolsó kérdésén már csak rövidet kacag, de a választ az kíváncsian várja. Felkapja fejét akkor is, amikor a parfüm és egyéb kencék keverését említi Winyra.*
- Te értesz a parfümökhöz? Van neked itthon is? *Nem annyira járatos az illatok mesterségében, de szívesen megszaglászná, ha van valami egyedi készítésű parfümje a nősténynek. A beszélgetésből az is kiderül, hogy nem pillangó volt a másik. Nem mintha ezért elítélné, de ez már egy rágósabb téma lenne, amibe nem megy bele. Akaratlanul is felnevet, hogy ha régen is itt járt volna, akkor nem úszta volna meg ilyen olcsón.*
- Azt el tudom képzelni. Szerencsére most neked kis költségbe kerülök, mert csak egy takarót kértem. *Vigyorogva mutat rá a kelmére, s mentegeti magát, hogy igazán nem lehet nagyon terhére a másiknak.*
- A kosztom az sokba kerülne. Még jó, hogy azt Aztyan fizeti. *Hahotázik a teljesen valós dolgon, hiszen az a fajta, akit könnyebb ruháztatni, mint etetni. Bár ha ebbe beleszámítjuk a páncélját, akkor már kiegyenesedne az a bizonyos mérleg nyelve. Hümmögve emészti a hallottakat, amivel kitűnő hallgató szerepét emeli ki az emberlány.*
- Igazad van. Egy rusnya magamfajta orkot is befogadtál, pedig még csak ma ismertél meg. *Ami igaz, azt el kell fogadja. Nem jogosan nevezte az előbb bizalmatlannak Winyrat.*
A jó hallgatókat mindenki szereti. El lehet nekik mondani bút és bánatot. De téged ki hallgat meg? *Kíváncsian kérdezve emeli fel szemöldökét, hogy rátapintson arra, hogy még a legjobb hallgatónak is jól eshet, ha van, aki meghallgatja. A kérdezz felelek játékban örömest részt vesz, főként, hogy most a nőstényt kérdezgeti.*
- Ha nem számítana a pénz, akkor mivel foglalkoznál? Hol és hogy szeretnél élni? *A kérdésre adott válasz sokat elárulhat valakiről, persze a másik dönt arról, hogy milyen mennyiségben oszt meg a hímmel ilyen információkat, ábrándokat.*
//Winyra//
*Nagy levegőt fúj ki tréfásan, hogy a lehetetlent azért nem kéri tőle számon a másik. Winyra csilingelő, kedves hangú kacagás egy régi, kedves emléket idéz fel benne, melyen elmereng néhány röpke másodpercig. Az emberlány ültében meghajlását nevetve fogadja. Élénk, sokszínű jelenség az kétségtelen. Az eszes kalmárlány a vérdüh történetét hamar összeköti a korábban említett történettel, s így egy kicsit még jobban ráláthat a hím múltjára és jelenére. Kérdést nem tesz már fel a másik, csupán egy vicces megjegyzést, hogy dicső halált hal valaki üzekedés közben. Nem veszi rossz néven a tréfát, így együtt nevet a nősténnyel.*
- Én inkább harcban essek el. Az dicsőségesebb lenne, mint ágyban. *Nagyot nevet ezen a kijelentésén, mert harcosként mégiscsak csatában illene elesni, ami dicsőségesnek számít a hím köreiben. Kíváncsian felkapja szemöldökét Winyra kiigazítására, hogy embersége nyilvánvalóbb, mint, ahogy az ork gondolja. Arca említésekor kezével végig simít az említett testrészen, mintha csak a tükörben vizsgálná magát, hogy tényleg nem morcos az ábrázata.*
- Ennek igazán örülök, már, hogy nem tartasz elrettentőnek. A munkámban kell a morcos arc, de az igazi arcom az, amit most te is látsz. *Tényleg hálás ezekért a pozitív visszajelzésekért, hiszen ilyet senkitől sem kapott eddig. Lassan ráterelődik a szó Winyra-ra is, akiről most már nagyon szeretne pár dolgot megtudni a hím, hogy megismerje ivócimboráját. Megnyugodva hahotázik, hogy nem az önképe ennyire rossz a nősténynek, csupán a hedonista életének megbántottjai vélekednek róla így. Kíváncsian hallgatja az ehhez fűzött magyarázatot is.*
- Aki a tűzzel játszik megégeti magát. Ezt be kel tudnia a pár éjszakás hímeknek. *Az asszonyok vagy leányok haragján elkerekedik tekintete és újfent nevetésben tör ki.*
- Az ilyen becsületbajnok megérdemelné, hogy levágják azt a bizonyos részét. *Nem is csodálkozik rajta, hogy az asszonyok haragudhatnak Winyra-ra.*
- Az asszonyos hímek is hibásak, megérdemli, hogy elverjék őket nyújtófával, de a végén nehogy utolérjen valami féltékeny nőstény. Igaz, akkor ott lennék azért én is. *Megnyugtatóan azért megjegyezi, hogy a védelme ilyen esetekre is kiterjedne, de reméljük ilyenre nem lesz szükség. A felvázolt gondolatmenetet tökéletesen érti, még így rummal megtöltve is. Mégis van egy kérdés, ami nem hagyja nyugodni. A kékek közé fúr szemével és rá is kérdez.*
- Tényleg nem dobogtatta meg a szíved senki eddig? Ezen nagyon csodálkozok. Egyáltalán nem vagy kőszívű. Vagy csak ilyen nebáncsvirágok a hímek errefelé? *Utolsó kérdésén már csak rövidet kacag, de a választ az kíváncsian várja. Felkapja fejét akkor is, amikor a parfüm és egyéb kencék keverését említi Winyra.*
- Te értesz a parfümökhöz? Van neked itthon is? *Nem annyira járatos az illatok mesterségében, de szívesen megszaglászná, ha van valami egyedi készítésű parfümje a nősténynek. A beszélgetésből az is kiderül, hogy nem pillangó volt a másik. Nem mintha ezért elítélné, de ez már egy rágósabb téma lenne, amibe nem megy bele. Akaratlanul is felnevet, hogy ha régen is itt járt volna, akkor nem úszta volna meg ilyen olcsón.*
- Azt el tudom képzelni. Szerencsére most neked kis költségbe kerülök, mert csak egy takarót kértem. *Vigyorogva mutat rá a kelmére, s mentegeti magát, hogy igazán nem lehet nagyon terhére a másiknak.*
- A kosztom az sokba kerülne. Még jó, hogy azt Aztyan fizeti. *Hahotázik a teljesen valós dolgon, hiszen az a fajta, akit könnyebb ruháztatni, mint etetni. Bár ha ebbe beleszámítjuk a páncélját, akkor már kiegyenesedne az a bizonyos mérleg nyelve. Hümmögve emészti a hallottakat, amivel kitűnő hallgató szerepét emeli ki az emberlány.*
- Igazad van. Egy rusnya magamfajta orkot is befogadtál, pedig még csak ma ismertél meg. *Ami igaz, azt el kell fogadja. Nem jogosan nevezte az előbb bizalmatlannak Winyrat.*
A jó hallgatókat mindenki szereti. El lehet nekik mondani bút és bánatot. De téged ki hallgat meg? *Kíváncsian kérdezve emeli fel szemöldökét, hogy rátapintson arra, hogy még a legjobb hallgatónak is jól eshet, ha van, aki meghallgatja. A kérdezz felelek játékban örömest részt vesz, főként, hogy most a nőstényt kérdezgeti.*
- Ha nem számítana a pénz, akkor mivel foglalkoznál? Hol és hogy szeretnél élni? *A kérdésre adott válasz sokat elárulhat valakiről, persze a másik dönt arról, hogy milyen mennyiségben oszt meg a hímmel ilyen információkat, ábrándokat.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-21 19:14:19
Üzenet elküldve: 2020-12-21 19:14:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Nagyon jól elbeszélgetnek a fogról, vagyis arról, hogy mit kéne tenni a foggal. Nixoma egyre biztosabb benne, hogy a lehető legjobb szakembertől kért tanácsot. Bár a rúnák terén neki sincs ötlete, de az elhelyezésére annál több.*
- Jó szemed van az ilyesmihez. Igazad lehet, mert ott tényleg jó helye lenne. Még eléggé látható is lenne. Megfogadom a tanácsod csajszi. Ezer köszönet érte.* Szavaiból nem kevés elismerést lehet kihallani. Jogosan hízhat Winyra mája. Már csak egy kérdése lenne a foggal kapcsolatban.*
- Szerinted mégis milyen szót kéne rávésetnem? Valamilyen emberi tulajdonságra gondoltam. Kénytelen vagyok megosztani még egy kis információt veled erről a fogról, amit később akartam. Szemtől szembeni harcban győztem le a bestiát. Buzogányommal úgy fejbe vertem, hogy letört a foga és elterült a földön előttem. Megölhettem volna, de nem tettem, inkább a szájába nyomtam egy zöld italt, amitől helyrejött.* Belekortyol sörtébe, mielőtt rátérne a lényegre.*
- Most azon rágódom, hogy azt karcoltassam bele, hogy erő, bátorság, kitartás. Ezek fontos tulajdonságok, de csak egynek van hely. Viszont nem elhanyagolható az sem, hogy könyörületes voltam. Viszont a könyörület szó az nem tetszik annyira. Valami impozánsabbra vágynék, mint mondjuk a nemes lelkű vagy valami ilyesmi. Nem tudom. Valami olyat kéne, ami ezt a helyzetet megragadja vagy éppen engem és a vadat egyszerre tükrözi. Te talán külső szemlélőként mondhatnál valamit.* Roppantul kíváncsi Win véleményére, csak úgy mint később a ruha témával kapcsolatban. Kifejezi ugyanis aggályait a nem túl praktikus, de mégis kirívó öltözékkel szemben. Bár elképzelhető, hogy Win talán rá tudná venni pár számára őrültségnek nevezhető darab felvételére. Egyelőre viszont a praktikus daraboknál maradnak. A pipere kalmár bizonygatni kezdi, hogy azok között is akadna eléggé elegáns is.*
- Valóban?* Dől előrébb kíváncsian a lány. Szemei társának testére tapadnak, miközben az saját magát használja bemutató alanyként.*
- Igen! Egy ilyet el tudnék képzelni magamon. Wegtorenben egy katonai parádén láttam egy pirtianesi nőt. Azon is valami hasonló volt. Simulós fehér nadrággal. Meg díszes rikító színű kabáttal.* Áradozik, mert felszínre tőrt ez a régi emléke. Ingből hamarabb felvenne akár még egy csinosabb darabot is. Látott már nemes kisasszonyt is fodros ingben meg lovagló nadrágban, de az csak alkalmi viselet volt, nem biztos benne, hogy ilyesmit felvenne, bár most, hogy biztatják hamarabb vevő az ilyesmire.*
* Nagyon jól elbeszélgetnek a fogról, vagyis arról, hogy mit kéne tenni a foggal. Nixoma egyre biztosabb benne, hogy a lehető legjobb szakembertől kért tanácsot. Bár a rúnák terén neki sincs ötlete, de az elhelyezésére annál több.*
- Jó szemed van az ilyesmihez. Igazad lehet, mert ott tényleg jó helye lenne. Még eléggé látható is lenne. Megfogadom a tanácsod csajszi. Ezer köszönet érte.* Szavaiból nem kevés elismerést lehet kihallani. Jogosan hízhat Winyra mája. Már csak egy kérdése lenne a foggal kapcsolatban.*
- Szerinted mégis milyen szót kéne rávésetnem? Valamilyen emberi tulajdonságra gondoltam. Kénytelen vagyok megosztani még egy kis információt veled erről a fogról, amit később akartam. Szemtől szembeni harcban győztem le a bestiát. Buzogányommal úgy fejbe vertem, hogy letört a foga és elterült a földön előttem. Megölhettem volna, de nem tettem, inkább a szájába nyomtam egy zöld italt, amitől helyrejött.* Belekortyol sörtébe, mielőtt rátérne a lényegre.*
- Most azon rágódom, hogy azt karcoltassam bele, hogy erő, bátorság, kitartás. Ezek fontos tulajdonságok, de csak egynek van hely. Viszont nem elhanyagolható az sem, hogy könyörületes voltam. Viszont a könyörület szó az nem tetszik annyira. Valami impozánsabbra vágynék, mint mondjuk a nemes lelkű vagy valami ilyesmi. Nem tudom. Valami olyat kéne, ami ezt a helyzetet megragadja vagy éppen engem és a vadat egyszerre tükrözi. Te talán külső szemlélőként mondhatnál valamit.* Roppantul kíváncsi Win véleményére, csak úgy mint később a ruha témával kapcsolatban. Kifejezi ugyanis aggályait a nem túl praktikus, de mégis kirívó öltözékkel szemben. Bár elképzelhető, hogy Win talán rá tudná venni pár számára őrültségnek nevezhető darab felvételére. Egyelőre viszont a praktikus daraboknál maradnak. A pipere kalmár bizonygatni kezdi, hogy azok között is akadna eléggé elegáns is.*
- Valóban?* Dől előrébb kíváncsian a lány. Szemei társának testére tapadnak, miközben az saját magát használja bemutató alanyként.*
- Igen! Egy ilyet el tudnék képzelni magamon. Wegtorenben egy katonai parádén láttam egy pirtianesi nőt. Azon is valami hasonló volt. Simulós fehér nadrággal. Meg díszes rikító színű kabáttal.* Áradozik, mert felszínre tőrt ez a régi emléke. Ingből hamarabb felvenne akár még egy csinosabb darabot is. Látott már nemes kisasszonyt is fodros ingben meg lovagló nadrágban, de az csak alkalmi viselet volt, nem biztos benne, hogy ilyesmit felvenne, bár most, hogy biztatják hamarabb vevő az ilyesmire.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:45:17
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:45:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Kiigazítását megejtve Darokkal együtt nevet tévesztésén. Hát igen, megint csak a rum.*
- Egyet se aggódj, nem kérném tőled a lehetetlent. *Folytatja kacagását, egy legyintéssel megtoldva, ezzel is jelezve, csupán megbotlott nyelve. Jószívűségének megerősítését bezsebelő biccentéssel nyugtázza, tréfásan eltúlozva a mozdulatot, halványan még meg is hajolva ültében. Eztán keveredik csak hasára, hogy felcsigázott érdeklődéssel hallgassa a régmúlt történetét. A vérdüh említésére aggodalmasan ráncolja össze szemöldökét. Nem sok jót sejtet ez a szó, s ahogy példát is állít hozzá az ork, feltételezése beigazolódik. Valóban nincs szüksége több magyarázatra, hogy a két történet összecsengését meglássa. Önkéntelen mozdulattal röviden meg is dörzsöli saját nyakát, ahogy elképzeli a történteket. Ábrázata ezzel együtt megértő vonásokba rendeződik, sajnálatát fejezve ki a balul elsült együttlét felett. Mert véleménye szerint, bármi is lett a vége, annak számíthat az alkalom. Nem is feszegeti tovább a témát, talán nincs is több, mit elmondhatna róla a másik.
Úgy tűnik, Darok feldolgozhatta már életének ezen szerencsétlen elemét, vagy csak az alkoholos befolyás enyhít érzésein, mert a jó hangulat hamar visszatér társaságukba, miben az ork együttlétek gyakoriságát firtató kérdésre reagál.*
- Üzekedésben elesett. Milyen dicsőséges fejfa véset! *Engedi meg magának az apró tréfát azt gyanítva, hogy a korábban említett rabszolga lány nem veszítette életét a szerzett sebtől. Hiszen azt mai napig hegként viseli, ahogy Darok mondta. Így talán nem olyan ízléstelen élcelődése.*
- Pedig de, szerintem látszik. *Mosolyodik, ahogy a hím emberiességét tárgyalják.* Az arcodon, a vonásaidon. Nem olyan morcok és zordak. A tekinteted is kedvesebb, már az, amelyikkel rám nézel. *Egészíti ki azért megállapítását, hiszen azt nem tudhatja, milyen az a vörös szempár, mikor mást vizslat. Annyi időt még nem töltöttek együtt, hogy ezt megfigyelhesse.
Mikor rá kerül a beszéd sora, erősen indítja mondókáját. A földön fekvő megrökönyödésén jót mosolyog, egyáltalán nem komolyan véve saját magát.*
- Nem én gondolom magam ilyennek. *Kacag halkan.* Hanem akiket hedanista természetemmel megbántottam. *Úgy látszik, ezt a szót a mai estén már nem javítja ki senki a fejekben.* Tudod, kevés férfi viseli jól, ha csupán pár éjszakáig tart ki feléjük az érdeklődés. *Mosolya hamiskássá alakul.* És még kevesebb asszony, vagy leány, ha ezt az érdeklődést az ő fehérlovas becsületbajnokuk iránt mutatom. Főleg, ha az még kölcsönös is. *Reméli nem fogalmaz túl homályosan, s hímügyi szakértője számára világossá válik ezen jelzők létjogosultsága. A kérdésre, hogy itt dolgozott-e, számított, még az is lehet, hogy direkt fogalmazott úgy, ahogy.*
- Igen, de nem úgy, ahogy gondolod. *Vigyorodik csibészen.* A lányoknak kevertem különböző parfümöket és kencéket. Na, meg pár arannyal be is szálltam az üzlet beindításába. *Fedi fel végül valódi szerepköreit.*
- Akkoriban nem úsztad volna meg ilyen olcsón ezt az estét. *Humorizál az újabb bókon, jót nevetve saját tréfáján. Hogy nehezen bízna meg másokban, azon elgondolkodik. Nem hiszi, hogy így lenne, hiszen akkor Darok sem fetrengene szőnyegén, néhány órányi ismeretséget követően. Meg is rázza fejét, hogy kételyét ily módon is kifejezze.*
- Nem, én nem így látom. Csupán szívesebben tetszelgek a hallgató szerepében. Ami valljuk meg, jobban is megy. Úgy vettem észre, valahogy könnyebben megnyílnak nekem mások. *Mosolyodik, egyértelműen a hímre célozgatva.* De, ha érdekel valami, úgy kérdezz, ígérem, hogy megválaszolom.
//Darok//
*Kiigazítását megejtve Darokkal együtt nevet tévesztésén. Hát igen, megint csak a rum.*
- Egyet se aggódj, nem kérném tőled a lehetetlent. *Folytatja kacagását, egy legyintéssel megtoldva, ezzel is jelezve, csupán megbotlott nyelve. Jószívűségének megerősítését bezsebelő biccentéssel nyugtázza, tréfásan eltúlozva a mozdulatot, halványan még meg is hajolva ültében. Eztán keveredik csak hasára, hogy felcsigázott érdeklődéssel hallgassa a régmúlt történetét. A vérdüh említésére aggodalmasan ráncolja össze szemöldökét. Nem sok jót sejtet ez a szó, s ahogy példát is állít hozzá az ork, feltételezése beigazolódik. Valóban nincs szüksége több magyarázatra, hogy a két történet összecsengését meglássa. Önkéntelen mozdulattal röviden meg is dörzsöli saját nyakát, ahogy elképzeli a történteket. Ábrázata ezzel együtt megértő vonásokba rendeződik, sajnálatát fejezve ki a balul elsült együttlét felett. Mert véleménye szerint, bármi is lett a vége, annak számíthat az alkalom. Nem is feszegeti tovább a témát, talán nincs is több, mit elmondhatna róla a másik.
Úgy tűnik, Darok feldolgozhatta már életének ezen szerencsétlen elemét, vagy csak az alkoholos befolyás enyhít érzésein, mert a jó hangulat hamar visszatér társaságukba, miben az ork együttlétek gyakoriságát firtató kérdésre reagál.*
- Üzekedésben elesett. Milyen dicsőséges fejfa véset! *Engedi meg magának az apró tréfát azt gyanítva, hogy a korábban említett rabszolga lány nem veszítette életét a szerzett sebtől. Hiszen azt mai napig hegként viseli, ahogy Darok mondta. Így talán nem olyan ízléstelen élcelődése.*
- Pedig de, szerintem látszik. *Mosolyodik, ahogy a hím emberiességét tárgyalják.* Az arcodon, a vonásaidon. Nem olyan morcok és zordak. A tekinteted is kedvesebb, már az, amelyikkel rám nézel. *Egészíti ki azért megállapítását, hiszen azt nem tudhatja, milyen az a vörös szempár, mikor mást vizslat. Annyi időt még nem töltöttek együtt, hogy ezt megfigyelhesse.
Mikor rá kerül a beszéd sora, erősen indítja mondókáját. A földön fekvő megrökönyödésén jót mosolyog, egyáltalán nem komolyan véve saját magát.*
- Nem én gondolom magam ilyennek. *Kacag halkan.* Hanem akiket hedanista természetemmel megbántottam. *Úgy látszik, ezt a szót a mai estén már nem javítja ki senki a fejekben.* Tudod, kevés férfi viseli jól, ha csupán pár éjszakáig tart ki feléjük az érdeklődés. *Mosolya hamiskássá alakul.* És még kevesebb asszony, vagy leány, ha ezt az érdeklődést az ő fehérlovas becsületbajnokuk iránt mutatom. Főleg, ha az még kölcsönös is. *Reméli nem fogalmaz túl homályosan, s hímügyi szakértője számára világossá válik ezen jelzők létjogosultsága. A kérdésre, hogy itt dolgozott-e, számított, még az is lehet, hogy direkt fogalmazott úgy, ahogy.*
- Igen, de nem úgy, ahogy gondolod. *Vigyorodik csibészen.* A lányoknak kevertem különböző parfümöket és kencéket. Na, meg pár arannyal be is szálltam az üzlet beindításába. *Fedi fel végül valódi szerepköreit.*
- Akkoriban nem úsztad volna meg ilyen olcsón ezt az estét. *Humorizál az újabb bókon, jót nevetve saját tréfáján. Hogy nehezen bízna meg másokban, azon elgondolkodik. Nem hiszi, hogy így lenne, hiszen akkor Darok sem fetrengene szőnyegén, néhány órányi ismeretséget követően. Meg is rázza fejét, hogy kételyét ily módon is kifejezze.*
- Nem, én nem így látom. Csupán szívesebben tetszelgek a hallgató szerepében. Ami valljuk meg, jobban is megy. Úgy vettem észre, valahogy könnyebben megnyílnak nekem mások. *Mosolyodik, egyértelműen a hímre célozgatva.* De, ha érdekel valami, úgy kérdezz, ígérem, hogy megválaszolom.
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-21 14:45:46
Üzenet elküldve: 2020-12-21 14:45:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Az a bizonyos fog, mintha már most, rúna nélkül valamilyen erőteljes aura lengené körül, teljesen átveszi az irányítást beszélgetésük alakulása felett. Talán ebből az irányból is meg lehetne közelíteni a majdani, választott jelentés szimbólumát, mi felvésésre kerülhet.*
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Fogalmam sincs, mit jelenthetnek, s egyes jelentés milyen formát ölthet. *Fejét enyhén ingatja nemtudásában, míg szemöldökráncolva morfondírozik egy megfelelőnek tűnő elhelyezkedésen a karcolat számára.*
- Talán itt. *Húzza végig bal kezének hüvelykujját a fog felső, legvaskosabb részének azon ívén, mi oldalról tartva látható.* A legteteje a foglalat alatt lesz, viszont ezen a részen szerintem a legtöbb ábra kényelmesen érvényesülne. *Bólogat meggyőződését alátámasztandó. Meglehetősen imponál neki, hogy ilyen mértékben kikérik, és meg is fogadják tanácsait, miket egyre lelkesebben osztogat, ahogy az amulettről Nixa öltöztetésére terelődik a szó. Ezzel együtt a lány szorongása is erősödésnek indul, mit nem hagyhat figyelmen kívül. A tekintélyt parancsoló amazon megjelenése bizonytalan belsőt takar, amire, ha másból nem is, az egyébként határozott fogású kezek zaklatott tördeléséből könnyen rájöhet, ki megfigyeli a jelenséget. Win pedig szereti azt gondolni magáról, hogy jó megfigyelő, ehhez híven alakít is elragadtatott, túlontúl markáns stílusán. Máskor örömét leli abban, ha kimozdíthatja beszédparnereit komfortzónájukból, ez mégsem tűnik egy ilyen alkalomnak.*
- Na igen, ezek szépsége valóban nem a praktikumban rejlik. *Helyesel mosolyogva a kimondott aggályokra. Mindent összevetve talán mégsem akkora balszerencse, hogy nem azonos a méretük. Így nehezebben szalad el vele a ló, melyet már most bajosan fékez magában.*
- A nadrág és a csizma is jó választás lehet, minden csak anyag és kiképzés kérdése. *Mosolyodik továbbra is, ezúttal bátorító tónussal vonásaiban.* Sőt, egy egyszerű fehér ing is adhat csinos keretet, amennyiben alkalmazunk egy csipetnyi rafinériát. *Vigyorrá bontakozik ajkainak görbülete, ahogy ismételten saját testét használja bemutatója eszközéül.* Ügyes szabásvonallal követheti a derekad ívét. Ha a gallérját úgy formálják, hogy kurtább legyen és a nyakhoz simulva álljon, az többnyire odavonzza a tekintetet, így pedig már elég csak eggyel kevesebb gombot begombolni a tetszetős összhatáshoz. *Az említett testrészeken végig futtatva ujjait szemlélteti elképzelését. Végül elfeledett söröskorsója után nyúl, hogy a végre habnélküli italba kortyoljon.*
*Az a bizonyos fog, mintha már most, rúna nélkül valamilyen erőteljes aura lengené körül, teljesen átveszi az irányítást beszélgetésük alakulása felett. Talán ebből az irányból is meg lehetne közelíteni a majdani, választott jelentés szimbólumát, mi felvésésre kerülhet.*
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Fogalmam sincs, mit jelenthetnek, s egyes jelentés milyen formát ölthet. *Fejét enyhén ingatja nemtudásában, míg szemöldökráncolva morfondírozik egy megfelelőnek tűnő elhelyezkedésen a karcolat számára.*
- Talán itt. *Húzza végig bal kezének hüvelykujját a fog felső, legvaskosabb részének azon ívén, mi oldalról tartva látható.* A legteteje a foglalat alatt lesz, viszont ezen a részen szerintem a legtöbb ábra kényelmesen érvényesülne. *Bólogat meggyőződését alátámasztandó. Meglehetősen imponál neki, hogy ilyen mértékben kikérik, és meg is fogadják tanácsait, miket egyre lelkesebben osztogat, ahogy az amulettről Nixa öltöztetésére terelődik a szó. Ezzel együtt a lány szorongása is erősödésnek indul, mit nem hagyhat figyelmen kívül. A tekintélyt parancsoló amazon megjelenése bizonytalan belsőt takar, amire, ha másból nem is, az egyébként határozott fogású kezek zaklatott tördeléséből könnyen rájöhet, ki megfigyeli a jelenséget. Win pedig szereti azt gondolni magáról, hogy jó megfigyelő, ehhez híven alakít is elragadtatott, túlontúl markáns stílusán. Máskor örömét leli abban, ha kimozdíthatja beszédparnereit komfortzónájukból, ez mégsem tűnik egy ilyen alkalomnak.*
- Na igen, ezek szépsége valóban nem a praktikumban rejlik. *Helyesel mosolyogva a kimondott aggályokra. Mindent összevetve talán mégsem akkora balszerencse, hogy nem azonos a méretük. Így nehezebben szalad el vele a ló, melyet már most bajosan fékez magában.*
- A nadrág és a csizma is jó választás lehet, minden csak anyag és kiképzés kérdése. *Mosolyodik továbbra is, ezúttal bátorító tónussal vonásaiban.* Sőt, egy egyszerű fehér ing is adhat csinos keretet, amennyiben alkalmazunk egy csipetnyi rafinériát. *Vigyorrá bontakozik ajkainak görbülete, ahogy ismételten saját testét használja bemutatója eszközéül.* Ügyes szabásvonallal követheti a derekad ívét. Ha a gallérját úgy formálják, hogy kurtább legyen és a nyakhoz simulva álljon, az többnyire odavonzza a tekintetet, így pedig már elég csak eggyel kevesebb gombot begombolni a tetszetős összhatáshoz. *Az említett testrészeken végig futtatva ujjait szemlélteti elképzelését. Végül elfeledett söröskorsója után nyúl, hogy a végre habnélküli italba kortyoljon.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-21 14:11:31
Üzenet elküldve: 2020-12-21 14:11:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Vigyorgó örömmel veszi tudomásul, hogy a hasonló mulatásokra Winyra is vevő lesz a jövőben.*
- Örülök neki, én is jól éreztem magam. *Megerősíti a nőstényben, hogy kölcsönös jó érzés van mindkettőjükben az estével kapcsolatban. Az aludni készülő emberlányt sikerül ébren tartani és még kíváncsiságát is felkelni. Nevet rajta, hogy új titulusát elfogadja a másik. Szemöldökei csak akkor kerekednek felfelé, amikor Winyra megemlíti, hogy Darokot nála ugyanennek a titulusnak örvendhet. Rövid megrökönyödés után nagyot nevet a kiigazított hímügyi szakértő címen.*
- Már kezdtem aggódni. A nőstényeket csak egy nőstény tudja megérteni. *Itt arra céloz, hogy a hímek és nőstények agya kétféleképpen kezel egy helyzetet. Egy nőstény alaposabban meg tud ítélni egy másik nőstényt és ezzel nagy szolgálatot tehet. Az is megnyugtatja az ork lelkét, hogy szavaival is ráerősít Winyra, hogy nem áll és nem állt szándékában csáb erejét Darok ellen felhasználni.*
- Mondtam én, hogy jószívű vagy. *Tréfásan megjegyzi ugyan, de tényleg nem feltételez rossz szándékot a nőstény egyetlen tettében sem a mai este. Fiatalkori történetének mesélésére úgy látszik, hogy az álmot ledörzsöli az emberleány és próbálja megtudakolni, hogyan lehet megsebezni orknak egy ember nőstényt.*
- Van egy ork szó, aminek nem tudom a pontos jelentését a közös nyelven. Talán úgy lehetne leírni, hogy vérdüh. Ilyenkor a harcos, vad ösztönök elszabadulnak egy orknál és nem lehet megállítani a csatában, csak ha a szíve is megáll. Ez a vérünkben van, és előjöhet akkor is, ha ittasak vagyunk, és olyan helyzetbe kerülünk. Harcban még jól is jön, de ittasan, ha ez az ösztön átveszi a hatalmat a tested felett, akkor olyan mintha félig állattá változnál. *Itt egy kis időre tekintete a múltba vész, amint a kellemetlen emléket felidézi magában.*
- Az agyarammal óvatosan kell bánni. Ork nyelven úgy hívnak, hogy hústépő Darok. Ezt a nevet, akkor kaptam, amikor fiatalon, fegyver nélkül maradtam egy harc végére. Az ellenfelemnek sem maradt a kezében fegyver, így tusakodni kezdtünk. Nagyon erős volt, s csak úgy tudtam legyőzni, hogy az agyaraimmal a nyakába téptem, s a nagy, lüktető ere átharapásától elvérzett. *Nem fejti ki bővebben, hogy miként sebezte meg az ember leányt, de ezen, két ismérv alapján biztosan el tudja képzelni Winyra is, hogy az orkok puszta lénye, teste is önmagában veszélyes tud lenni, testi erejük és vad természetük miatt. Azon nagyot nevet, hogy a nőstény szerint az orkok ritkázzák az együttlétet a sérülések miatt.*
- Ne gondold. Nekünk a fájdalom a barátunk, a halál pedig dicsőség. *Neveltetésüknél fogva a legtöbben így vélekednek orkok között mind a fájdalomról, mind a sebesülésekről. Szívet melengető kijelentést kap azzal, hogy Daroknál emberibb orkkal nem hozta össze a sors Winyra-t. Elsőre talán sértésnek hathat, de Darok számára ez tényleg jól esik. Két világ között van, s ha képes emberi lenni, akkor az jót jelent.*
- Ennek igazán örülök. Sajnos ez kívülről nem látszik. *Tele vigyorral néz vissza a páratlan kékségű íriszekbe. Kívülről teljesen egy vad ork képét mutatja, s emberségét csupán az láthatja, aki egy kicsit is ismeri, milyen a hím valójában, az elrettentő külső mögött. A mai estére viszont Darok már jócskán túlbeszélte magát. Most szívesen hallgatja a nőstényt továbbra is oldalra fordulva, és fejét könyökölve tartva.*
- Érzéketlen, számító, szipirtyó? *Meglepetten mordul ki belőle ez a három szó majd kíváncsian kérdez vissza a tekintetet keresve.*
- Miért gondolod magad ilyennek? *Nem így ismerte meg a nőstényt, így igazán szeretné tudni, hogy mit gondol magáról. Érdekesen hangzik a folytatás is, hogy ahol most vannak az korábban kurtizánok melegágya volt.*
- Ezek szerint te jól ismerted ezt a helyet régen. Te is… itt dolgoztál? *Nem akarja megbántani a nőstényt, de rákérdez, hogy tényleg az volt a munkája, mint amiről ez a hely korábban híres volt.*
- Biztosan tetszett volna, ha téged is itt talállak. *Minden mellé gondolás nélkül buknak ki belőle a szavak, pusztán arra célozva, hogy az emberlány társaságát kedveli, s biztosan korábban is kedvelte volna.*
- Te nehezen bízol meg másokban, ugye? *Gondolatai szavakban is testet öltenek, de a kérdés inkább megállapítás és hangos gondolatközlés a másikkal. Szeretné megérteni, hogy miért ilyen Winyra, mint amilyen. Kíváncsi az életére, mindaddig, amíg a lány hajlandó vele megosztani emlékeit, érzéseit.*
//Winyra//
*Vigyorgó örömmel veszi tudomásul, hogy a hasonló mulatásokra Winyra is vevő lesz a jövőben.*
- Örülök neki, én is jól éreztem magam. *Megerősíti a nőstényben, hogy kölcsönös jó érzés van mindkettőjükben az estével kapcsolatban. Az aludni készülő emberlányt sikerül ébren tartani és még kíváncsiságát is felkelni. Nevet rajta, hogy új titulusát elfogadja a másik. Szemöldökei csak akkor kerekednek felfelé, amikor Winyra megemlíti, hogy Darokot nála ugyanennek a titulusnak örvendhet. Rövid megrökönyödés után nagyot nevet a kiigazított hímügyi szakértő címen.*
- Már kezdtem aggódni. A nőstényeket csak egy nőstény tudja megérteni. *Itt arra céloz, hogy a hímek és nőstények agya kétféleképpen kezel egy helyzetet. Egy nőstény alaposabban meg tud ítélni egy másik nőstényt és ezzel nagy szolgálatot tehet. Az is megnyugtatja az ork lelkét, hogy szavaival is ráerősít Winyra, hogy nem áll és nem állt szándékában csáb erejét Darok ellen felhasználni.*
- Mondtam én, hogy jószívű vagy. *Tréfásan megjegyzi ugyan, de tényleg nem feltételez rossz szándékot a nőstény egyetlen tettében sem a mai este. Fiatalkori történetének mesélésére úgy látszik, hogy az álmot ledörzsöli az emberleány és próbálja megtudakolni, hogyan lehet megsebezni orknak egy ember nőstényt.*
- Van egy ork szó, aminek nem tudom a pontos jelentését a közös nyelven. Talán úgy lehetne leírni, hogy vérdüh. Ilyenkor a harcos, vad ösztönök elszabadulnak egy orknál és nem lehet megállítani a csatában, csak ha a szíve is megáll. Ez a vérünkben van, és előjöhet akkor is, ha ittasak vagyunk, és olyan helyzetbe kerülünk. Harcban még jól is jön, de ittasan, ha ez az ösztön átveszi a hatalmat a tested felett, akkor olyan mintha félig állattá változnál. *Itt egy kis időre tekintete a múltba vész, amint a kellemetlen emléket felidézi magában.*
- Az agyarammal óvatosan kell bánni. Ork nyelven úgy hívnak, hogy hústépő Darok. Ezt a nevet, akkor kaptam, amikor fiatalon, fegyver nélkül maradtam egy harc végére. Az ellenfelemnek sem maradt a kezében fegyver, így tusakodni kezdtünk. Nagyon erős volt, s csak úgy tudtam legyőzni, hogy az agyaraimmal a nyakába téptem, s a nagy, lüktető ere átharapásától elvérzett. *Nem fejti ki bővebben, hogy miként sebezte meg az ember leányt, de ezen, két ismérv alapján biztosan el tudja képzelni Winyra is, hogy az orkok puszta lénye, teste is önmagában veszélyes tud lenni, testi erejük és vad természetük miatt. Azon nagyot nevet, hogy a nőstény szerint az orkok ritkázzák az együttlétet a sérülések miatt.*
- Ne gondold. Nekünk a fájdalom a barátunk, a halál pedig dicsőség. *Neveltetésüknél fogva a legtöbben így vélekednek orkok között mind a fájdalomról, mind a sebesülésekről. Szívet melengető kijelentést kap azzal, hogy Daroknál emberibb orkkal nem hozta össze a sors Winyra-t. Elsőre talán sértésnek hathat, de Darok számára ez tényleg jól esik. Két világ között van, s ha képes emberi lenni, akkor az jót jelent.*
- Ennek igazán örülök. Sajnos ez kívülről nem látszik. *Tele vigyorral néz vissza a páratlan kékségű íriszekbe. Kívülről teljesen egy vad ork képét mutatja, s emberségét csupán az láthatja, aki egy kicsit is ismeri, milyen a hím valójában, az elrettentő külső mögött. A mai estére viszont Darok már jócskán túlbeszélte magát. Most szívesen hallgatja a nőstényt továbbra is oldalra fordulva, és fejét könyökölve tartva.*
- Érzéketlen, számító, szipirtyó? *Meglepetten mordul ki belőle ez a három szó majd kíváncsian kérdez vissza a tekintetet keresve.*
- Miért gondolod magad ilyennek? *Nem így ismerte meg a nőstényt, így igazán szeretné tudni, hogy mit gondol magáról. Érdekesen hangzik a folytatás is, hogy ahol most vannak az korábban kurtizánok melegágya volt.*
- Ezek szerint te jól ismerted ezt a helyet régen. Te is… itt dolgoztál? *Nem akarja megbántani a nőstényt, de rákérdez, hogy tényleg az volt a munkája, mint amiről ez a hely korábban híres volt.*
- Biztosan tetszett volna, ha téged is itt talállak. *Minden mellé gondolás nélkül buknak ki belőle a szavak, pusztán arra célozva, hogy az emberlány társaságát kedveli, s biztosan korábban is kedvelte volna.*
- Te nehezen bízol meg másokban, ugye? *Gondolatai szavakban is testet öltenek, de a kérdés inkább megállapítás és hangos gondolatközlés a másikkal. Szeretné megérteni, hogy miért ilyen Winyra, mint amilyen. Kíváncsi az életére, mindaddig, amíg a lány hajlandó vele megosztani emlékeit, érzéseit.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-20 20:08:28
Üzenet elküldve: 2020-12-20 20:08:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Szerencséjére nem az a könnyen zavarba jövő fajta, s ha ezt mégis sikerül elérnie valakinek, hát akkor sem ölelgeti túl hosszasan ezt a kellemetlen érzetet. Nem teszi ezt most sem, s ahogy érkezett, olyan gyorsan távozott is kényelmetlensége. A túlságos részegségük ténye feletti nagy egyetértés pedig visszacsalja ajkaira fesztelen vigyorát is.*
- Csinálhatunk bizony! *Helyesel megerősítőn bólogatva.* Jól éreztem magam. *Alváshoz készülődve már kezdene ültéből fekvő helyzetbe csúszni, ám mozdulatában megakasztja Darok kezdődő vallomása. Így csupán ágya fa háttámlájának veti hátát, térdeit maga elé húzva, s takarójának ölében felgyülemlett feleslegét ölelgeti, míg hallgat. Ha nem is nagy és nem is titok, mit a földön heverésző elé tár, Win számára mindenképpen meglepő információ. Amellett, hogy hízelgő, igazán jó érzést kelt benne, méghozzá mellkasának azon a tájékán, mely felé ork cimborája több ízben is mutogat. Sokkal többet jelent ez számára, mint bármely szerelmi vallomás, azokkal általában csak a combjai közé vezető utat egyengetik. Érzelgősségét persze ugyancsak az elfogyasztott rum számlájára írja, ajkai mégis bárgyú mosolyt ívelnek ábrázatára az elhangzottak nyomán.*
- A barátod és nőstényügyi szakértőd? Ez tetszik. *Ízlelgeti hangosan is kimondva titulusát, amin Darok ezentúl számon tartja szerény személyét. Hangzatos egy cím, azt meg kell hagyni!* Ugyan ennek tartalak én is. *Fojtott hangon beszél, de szavainak dallamából kiérezhető mosolya.* Mármint hímügyi! *Helyesbítését viszont már nem állhatja megszokott kacaja nélkül. Kékjeit könnyen meglelheti a vörös tekintet, hiszen azokat végig a másik alakján pihenteti, leginkább arcának vonásait figyelve. Főleg, mikor arra tér ki, hogy nem akarja tönkre tenni. Megsejti, hogy itt több lapulhat annál, mint ami egyelőre a felszínre bukott.*
- Nem állt szándékomban ellened fordítani. *Bár igazán senki ellen sem szokta. Nem kívánt még elérni vele alantas célokat, már, ha azokat a pásztorórákat nem számítjuk annak.
Az "egyszer, amikor még fiatalabb voltam" felütésből izgalmas vallomás érkezésére következtet, így alig hagyja el az agyaras ajkakat a frázis, már pattan is fel, hogy újra hasra huppanva, érdeklődőn csillogó tekintettel hallgassa a folytatást.*
- Megsebezted? Hogyan? *Bukik ki belőle kérdése, mit utólag tapintatlannak is tarthat, mégsem vonja vissza. Véleménye szerint, ha nem akarna róla beszélni a másik, fel sem hozza. Vagy, ha mégsem így van, hát majd nem válaszol. Az orkok hálószoba titkairól, ha biztosat nem is tudott, elképzelései akadtak bőséggel. Amik azért nem is álltak olyan távol a most kifejtett valóságtól. S, hogy untatnák ezek a részletek, az teljességgel lehetetlen.*
- Akkor nem csinálhatjátok túl nagy gyakorisággal! *Vigyorodik, viszonozva a halk nevetést. Nem rettentette meg az információ, s kialakult véleményén sem változtatott Darokkal kapcsolatban. Továbbra sem tart szobatársától.*
- Ezt csak igazolni tudom, nálad emberibb orkkal még nem hozott össze a sorsom. *Mosolyog továbbra is, játékos dicséretnek szánva szavait. A visszakérdésen ugyan nem lepődik meg, kell neki némi idő, hogy összeszedje gondolatait. Ezt fejének félrebiccentésével tölti, miközben elmélázva csücsörít.*
- Hát, lássuk csak... *Dörzsöli meg baljának mutató és hüvelykujjával állát ott, ahol férfiakon a szakáll serken.* Mióta az eszemet tudom, ilyen érzéketlen, számító szipirtyó vagyok. *Nevet fel kedélyesen.* Korábban ez a hely egy bordély volt, Kósza Pintynek hívták. Sokkal fülledtebb volt a hangulata, a falakon buja jelenetek képei lógtak, kalitkákban valódi pintyek függtek mindenfelé. *Szemeiben látszik, hogy a visszaidézett belső tér meg is jelenik képzeletében.* Kellemes kis hely volt, lefogadom, hogy tetszett volna neked. *Kacsint Darokra játékosan, fürdőzve a nosztalgiában. Egyelőre többet nem mond, lehetőséget biztosítva a kérdezésre.*
//Darok//
*Szerencséjére nem az a könnyen zavarba jövő fajta, s ha ezt mégis sikerül elérnie valakinek, hát akkor sem ölelgeti túl hosszasan ezt a kellemetlen érzetet. Nem teszi ezt most sem, s ahogy érkezett, olyan gyorsan távozott is kényelmetlensége. A túlságos részegségük ténye feletti nagy egyetértés pedig visszacsalja ajkaira fesztelen vigyorát is.*
- Csinálhatunk bizony! *Helyesel megerősítőn bólogatva.* Jól éreztem magam. *Alváshoz készülődve már kezdene ültéből fekvő helyzetbe csúszni, ám mozdulatában megakasztja Darok kezdődő vallomása. Így csupán ágya fa háttámlájának veti hátát, térdeit maga elé húzva, s takarójának ölében felgyülemlett feleslegét ölelgeti, míg hallgat. Ha nem is nagy és nem is titok, mit a földön heverésző elé tár, Win számára mindenképpen meglepő információ. Amellett, hogy hízelgő, igazán jó érzést kelt benne, méghozzá mellkasának azon a tájékán, mely felé ork cimborája több ízben is mutogat. Sokkal többet jelent ez számára, mint bármely szerelmi vallomás, azokkal általában csak a combjai közé vezető utat egyengetik. Érzelgősségét persze ugyancsak az elfogyasztott rum számlájára írja, ajkai mégis bárgyú mosolyt ívelnek ábrázatára az elhangzottak nyomán.*
- A barátod és nőstényügyi szakértőd? Ez tetszik. *Ízlelgeti hangosan is kimondva titulusát, amin Darok ezentúl számon tartja szerény személyét. Hangzatos egy cím, azt meg kell hagyni!* Ugyan ennek tartalak én is. *Fojtott hangon beszél, de szavainak dallamából kiérezhető mosolya.* Mármint hímügyi! *Helyesbítését viszont már nem állhatja megszokott kacaja nélkül. Kékjeit könnyen meglelheti a vörös tekintet, hiszen azokat végig a másik alakján pihenteti, leginkább arcának vonásait figyelve. Főleg, mikor arra tér ki, hogy nem akarja tönkre tenni. Megsejti, hogy itt több lapulhat annál, mint ami egyelőre a felszínre bukott.*
- Nem állt szándékomban ellened fordítani. *Bár igazán senki ellen sem szokta. Nem kívánt még elérni vele alantas célokat, már, ha azokat a pásztorórákat nem számítjuk annak.
Az "egyszer, amikor még fiatalabb voltam" felütésből izgalmas vallomás érkezésére következtet, így alig hagyja el az agyaras ajkakat a frázis, már pattan is fel, hogy újra hasra huppanva, érdeklődőn csillogó tekintettel hallgassa a folytatást.*
- Megsebezted? Hogyan? *Bukik ki belőle kérdése, mit utólag tapintatlannak is tarthat, mégsem vonja vissza. Véleménye szerint, ha nem akarna róla beszélni a másik, fel sem hozza. Vagy, ha mégsem így van, hát majd nem válaszol. Az orkok hálószoba titkairól, ha biztosat nem is tudott, elképzelései akadtak bőséggel. Amik azért nem is álltak olyan távol a most kifejtett valóságtól. S, hogy untatnák ezek a részletek, az teljességgel lehetetlen.*
- Akkor nem csinálhatjátok túl nagy gyakorisággal! *Vigyorodik, viszonozva a halk nevetést. Nem rettentette meg az információ, s kialakult véleményén sem változtatott Darokkal kapcsolatban. Továbbra sem tart szobatársától.*
- Ezt csak igazolni tudom, nálad emberibb orkkal még nem hozott össze a sorsom. *Mosolyog továbbra is, játékos dicséretnek szánva szavait. A visszakérdésen ugyan nem lepődik meg, kell neki némi idő, hogy összeszedje gondolatait. Ezt fejének félrebiccentésével tölti, miközben elmélázva csücsörít.*
- Hát, lássuk csak... *Dörzsöli meg baljának mutató és hüvelykujjával állát ott, ahol férfiakon a szakáll serken.* Mióta az eszemet tudom, ilyen érzéketlen, számító szipirtyó vagyok. *Nevet fel kedélyesen.* Korábban ez a hely egy bordély volt, Kósza Pintynek hívták. Sokkal fülledtebb volt a hangulata, a falakon buja jelenetek képei lógtak, kalitkákban valódi pintyek függtek mindenfelé. *Szemeiben látszik, hogy a visszaidézett belső tér meg is jelenik képzeletében.* Kellemes kis hely volt, lefogadom, hogy tetszett volna neked. *Kacsint Darokra játékosan, fürdőzve a nosztalgiában. Egyelőre többet nem mond, lehetőséget biztosítva a kérdezésre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659