Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 23:13:42
Üzenet elküldve: 2020-12-14 23:13:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérdésre határozottan megrázza fejét.*
- Nem kötötte az orrunkra. Feltételezem éppen ezt diktálta a jelenlegi hangulata.
*Ugyan vállait hanyagul megrántja, és könnyed mosoly pihen arcán, de szavai csípős élét ez sem veszi el.
A leírás nem igen mond számára semmit, hiába kutat elméjében, ezért fel is adja, elkönyvelve a kudarcot, Yeza további szavait pedig mély egyetértéssel, és néma bólogatással veszi tudomásul. Jenarinak nem is a rosszéletű népekkel van gondja, csupán azzal a behízelgő magatartással, ami általában a bárdok velejárója.*
- Báró?
*Lelkesedik fel rögvest meghallva ezt az információt. Egy barát, különösen ha az egy báró mindig érdekes és hasznos lehet.*
- Milyen nemes lélek.
*Biccenti oldalra fejét, és cinkosul a leányra tart, aki a wegtoreniek összetartását emlegeti.*
- Állítása szerint igen, elhagyta. Hogy csak kósza környezetváltozás ideig, vagy tartósan az kérdéses.
*Egy röpke grimasz jelenik meg arcán, ami elég erősnek bizonyul ahhoz, hogy megszakítsa az Ördögvigyor okozta bódulatot.*
- Hozzád hasonló dekoratív ifjú leányoknak biztos nem tudna ellenállni.
*Ismételten inkább hanglejtése árulkodik megvetésről és nemtetszésről, míg minden más éppen az ellenkezőjét igyekszik alátámasztani.
A felajánlásra nemet int fejével, és indulásra készen a szék támláján támaszkodva még intéz pár szót Yezához.*
- Majd később mindenképpen, de most nem váratom meg tovább az asztaltársaságomat. Aztán szólj rám, ha mégsem elfeledném.
*Halántékánál apró köröket rajzolva mutatóujjával némán a lány tudtára adja, hogy milyen szétszórt mostanság elméje, és új hobbija természetesen nem segédkezik ebben.*
//Gaerralos//
*Mivel egyelőre nincs több mondandója, ezért egyet intve elköszön Yezától, és visszasétál Gaerraloshoz. Nagy lendülettel huppan le a székbe, és hangosan felsóhajt közvetlenül ezután.*
- Érdekes dolgokat tudni meg itt, például azt, hogy elvileg van itt egy pincearéna.
*Újságolja látszólag unottan, de lelkesedése csak azért nem látszik, mert távolléte alatt kialudt a pipája, és ez szörnyen lelombozza a pillanat tört részéig.*
- Meg egy báró is.
*Szúrja még hozzá, miközben egy mély levegőt véve igyekszik új életet lehelni abba a kevés kis örömébe, amit a mai napon vásárolt magának pár aranyért cserébe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérdésre határozottan megrázza fejét.*
- Nem kötötte az orrunkra. Feltételezem éppen ezt diktálta a jelenlegi hangulata.
*Ugyan vállait hanyagul megrántja, és könnyed mosoly pihen arcán, de szavai csípős élét ez sem veszi el.
A leírás nem igen mond számára semmit, hiába kutat elméjében, ezért fel is adja, elkönyvelve a kudarcot, Yeza további szavait pedig mély egyetértéssel, és néma bólogatással veszi tudomásul. Jenarinak nem is a rosszéletű népekkel van gondja, csupán azzal a behízelgő magatartással, ami általában a bárdok velejárója.*
- Báró?
*Lelkesedik fel rögvest meghallva ezt az információt. Egy barát, különösen ha az egy báró mindig érdekes és hasznos lehet.*
- Milyen nemes lélek.
*Biccenti oldalra fejét, és cinkosul a leányra tart, aki a wegtoreniek összetartását emlegeti.*
- Állítása szerint igen, elhagyta. Hogy csak kósza környezetváltozás ideig, vagy tartósan az kérdéses.
*Egy röpke grimasz jelenik meg arcán, ami elég erősnek bizonyul ahhoz, hogy megszakítsa az Ördögvigyor okozta bódulatot.*
- Hozzád hasonló dekoratív ifjú leányoknak biztos nem tudna ellenállni.
*Ismételten inkább hanglejtése árulkodik megvetésről és nemtetszésről, míg minden más éppen az ellenkezőjét igyekszik alátámasztani.
A felajánlásra nemet int fejével, és indulásra készen a szék támláján támaszkodva még intéz pár szót Yezához.*
- Majd később mindenképpen, de most nem váratom meg tovább az asztaltársaságomat. Aztán szólj rám, ha mégsem elfeledném.
*Halántékánál apró köröket rajzolva mutatóujjával némán a lány tudtára adja, hogy milyen szétszórt mostanság elméje, és új hobbija természetesen nem segédkezik ebben.*
//Gaerralos//
*Mivel egyelőre nincs több mondandója, ezért egyet intve elköszön Yezától, és visszasétál Gaerraloshoz. Nagy lendülettel huppan le a székbe, és hangosan felsóhajt közvetlenül ezután.*
- Érdekes dolgokat tudni meg itt, például azt, hogy elvileg van itt egy pincearéna.
*Újságolja látszólag unottan, de lelkesedése csak azért nem látszik, mert távolléte alatt kialudt a pipája, és ez szörnyen lelombozza a pillanat tört részéig.*
- Meg egy báró is.
*Szúrja még hozzá, miközben egy mély levegőt véve igyekszik új életet lehelni abba a kevés kis örömébe, amit a mai napon vásárolt magának pár aranyért cserébe.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 21:31:03
Üzenet elküldve: 2020-12-14 21:31:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*A mai az egy ilyen intézkedős nap piperekalmárunk egyébként sem szürke hétköznapjainak sorában, mihez már egészen kezd hozzászokni. Kicsit ide megy, kicsit ott tevékenykedik, többször is megjárja a piacot, majd minden kofa standjánál tiszteletét téve. Ez az iménti kis egyeztetés már igazán semmiség. Ehhez mérten nem is tart neki soká, így hamar vissza tud térni a pultnál várakozóhoz. Olyan hamar, hogy még bőven habzik söre, mire feneke a szék lapján éri. Persze még itt helyben is lebonyolít egy röpke üzletet, de aztán minden figyelme már a szőkéé. Hiszen Kóczinak is megvan a maga dolga, így nem gondolja, hogy hiányérzete maradt volna röpke szóváltásuk után. A tószton is gyorsan túlkeverednek, hogy koccintásuk után végre leguríthassa a szomjazott tinktúrát. Bár egy húzásra tűnteti el minden cseppjét, azért nem nyeli le azonnal az italt, előbb megforgatja párszor szájában, hogy minél több aromát tapasztalhasson meg az alkoholtartalom jótékony bódítása mellett. Ennél szebben pedig ő maga sem tudta volna leírni a tapasztaltakat.*
- A báró, akié most a Pinty, wegtoreni. Gondolom megvannak a forrásai a legjobbhoz. *Mosolyodik, egyetértve a minőséggel. Mondjuk most nem árult el hatalmas újdonságot, a fogadó jelenlegi neve elég beszédes ezzel kapcsolatban. S mosolyodik a továbbiakban is, élvezve az emléket, mit a rum hagyott szájában. Talán éppen ezért fintorodik el annyira az erjesztett tej gondolatára.*
- Erjesztett tej? De az nem... *Lélegzetvételnyi szünetet tart, hogy megfontolhassa következő szavát, de csak nem ötlik jobb az eszébe, így kiböki.* romlott? *Elég bizonytalanul hangzik, mely érzetéről ábrázata is árulkodik. Ezt ugyan igyekszik kevésbé undorodóra formálni, főleg, mikor Nixa állítja, hogy még jól is esett neki a fura ital. Nem szeretne udvariatlan lenni, egy aprócska homlokráncnak mégsem tud parancsolni. Kupicáját félretéve fonja inkább mindkét kezét az előtte pihenő söröskorsó köré, hogy méreténél fogva nehézkesebben megemelve ejtse meg első, helyzetmentő kortyát. És valóban, újra képes mosolyogni.*
- Akkor annyira mégse nagy kár! *Nevet játékosan, ahogy bal kézhátával megtörli nemlétező bajszának helyét. Okulva a szőke habékéből, úgy sejti, valami hasonló díszeleghet rajta is.*
- És miféle állat az, amit levadásztatok? *Kérdi azért, talán záros időn belül lefolytatható csevejt kezdeményezve. Az mégse járja, hogy némán iszogassanak.*
*A mai az egy ilyen intézkedős nap piperekalmárunk egyébként sem szürke hétköznapjainak sorában, mihez már egészen kezd hozzászokni. Kicsit ide megy, kicsit ott tevékenykedik, többször is megjárja a piacot, majd minden kofa standjánál tiszteletét téve. Ez az iménti kis egyeztetés már igazán semmiség. Ehhez mérten nem is tart neki soká, így hamar vissza tud térni a pultnál várakozóhoz. Olyan hamar, hogy még bőven habzik söre, mire feneke a szék lapján éri. Persze még itt helyben is lebonyolít egy röpke üzletet, de aztán minden figyelme már a szőkéé. Hiszen Kóczinak is megvan a maga dolga, így nem gondolja, hogy hiányérzete maradt volna röpke szóváltásuk után. A tószton is gyorsan túlkeverednek, hogy koccintásuk után végre leguríthassa a szomjazott tinktúrát. Bár egy húzásra tűnteti el minden cseppjét, azért nem nyeli le azonnal az italt, előbb megforgatja párszor szájában, hogy minél több aromát tapasztalhasson meg az alkoholtartalom jótékony bódítása mellett. Ennél szebben pedig ő maga sem tudta volna leírni a tapasztaltakat.*
- A báró, akié most a Pinty, wegtoreni. Gondolom megvannak a forrásai a legjobbhoz. *Mosolyodik, egyetértve a minőséggel. Mondjuk most nem árult el hatalmas újdonságot, a fogadó jelenlegi neve elég beszédes ezzel kapcsolatban. S mosolyodik a továbbiakban is, élvezve az emléket, mit a rum hagyott szájában. Talán éppen ezért fintorodik el annyira az erjesztett tej gondolatára.*
- Erjesztett tej? De az nem... *Lélegzetvételnyi szünetet tart, hogy megfontolhassa következő szavát, de csak nem ötlik jobb az eszébe, így kiböki.* romlott? *Elég bizonytalanul hangzik, mely érzetéről ábrázata is árulkodik. Ezt ugyan igyekszik kevésbé undorodóra formálni, főleg, mikor Nixa állítja, hogy még jól is esett neki a fura ital. Nem szeretne udvariatlan lenni, egy aprócska homlokráncnak mégsem tud parancsolni. Kupicáját félretéve fonja inkább mindkét kezét az előtte pihenő söröskorsó köré, hogy méreténél fogva nehézkesebben megemelve ejtse meg első, helyzetmentő kortyát. És valóban, újra képes mosolyogni.*
- Akkor annyira mégse nagy kár! *Nevet játékosan, ahogy bal kézhátával megtörli nemlétező bajszának helyét. Okulva a szőke habékéből, úgy sejti, valami hasonló díszeleghet rajta is.*
- És miféle állat az, amit levadásztatok? *Kérdi azért, talán záros időn belül lefolytatható csevejt kezdeményezve. Az mégse járja, hogy némán iszogassanak.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 19:22:00
Üzenet elküldve: 2020-12-14 19:22:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
// Említve a pultos //
* Ha nem adnak neki rá okot, akkor nyilván nem folyamodik semmilyen erőszakra, csak sajnos eléggé lobbanékony természettel áldották meg az istenek, így aztán néha akaratlanul is tud túlságosan is nyers lenni. A játékos fenyegetősére hamisan elmosolyodik. Nem mintha rá lenne szorulva, hogy megigya más italát. Winy igazán láthatta, hogy azért volt aranya a lánynak bőven, de azért lassan jó lenne neki is ügyelni rá, hogy mire is költekezik. A pulthoz vezetik, ahol aztán magára is hagyják, de a kis pultos hamar megérkezik. Tesz ugyan egy epés megjegyzést a kiszáradására, de végül is nincs oka rá, hogy haragudjék. Biztosan nem egy részeggel volt már dolga. Kitöltik neki az italokat és ő hűségesen várja kék szemű társát. Szerencsére azért nem kell olyan sokat várnia, mert néhány pillanat múlva belibeg a pult mellé. Kap egy erszényt, de abból vissza is ad. Ez nem tartozik rá, szóval nem is kíváncsiskodik.*
- A megérdemelt szeszünkre!* Emeli fel ő is poharát, hogy a kis tószt után össze koccintsák az italokat. A rum olyan ital, amit élvezni kell, és ez különösen igaz a wegtorenire. Nem lehet csak úgy leverni, mint egy felest. Most viszont annyira nem ér rá, hogy sokáig élvezze az italt, így aztán kalózosan issza, ami azt jelenti, hogy leveri egyből.*
- Kiváló minőség! Remek ízvilággal kombinálva, kár hogy nem ülhetek még itt mellette.* Dicséri az italt, mielőtt belekortyolna a sörbe.*
- Képzeld a pusztán ittunk ilyen erjesztett tejet vagy mit. Szokatlan ital volt, de nem rossz. Mondjuk ennek a nyomába sem ér, de úgy ott jól esett kortyolni belőle.* Csepegtet neki egy kicsit az útjuknak történetéből. A törp sör igazi kényeztetés számára. A rum után jól esik egy kis könnyed kényeztetés is. A hideg habok szinte simogatják torkát, amíg a hab egy kis fehér bajuszt ragaszt rá.*
- Nagy kár, hogy ezután mennem kell majd. Ha sokáig maradnék biztos, hogy a kicsinek kéne felmosnia.* Biccent a pultos lányka felé.*
// Említve a pultos //
* Ha nem adnak neki rá okot, akkor nyilván nem folyamodik semmilyen erőszakra, csak sajnos eléggé lobbanékony természettel áldották meg az istenek, így aztán néha akaratlanul is tud túlságosan is nyers lenni. A játékos fenyegetősére hamisan elmosolyodik. Nem mintha rá lenne szorulva, hogy megigya más italát. Winy igazán láthatta, hogy azért volt aranya a lánynak bőven, de azért lassan jó lenne neki is ügyelni rá, hogy mire is költekezik. A pulthoz vezetik, ahol aztán magára is hagyják, de a kis pultos hamar megérkezik. Tesz ugyan egy epés megjegyzést a kiszáradására, de végül is nincs oka rá, hogy haragudjék. Biztosan nem egy részeggel volt már dolga. Kitöltik neki az italokat és ő hűségesen várja kék szemű társát. Szerencsére azért nem kell olyan sokat várnia, mert néhány pillanat múlva belibeg a pult mellé. Kap egy erszényt, de abból vissza is ad. Ez nem tartozik rá, szóval nem is kíváncsiskodik.*
- A megérdemelt szeszünkre!* Emeli fel ő is poharát, hogy a kis tószt után össze koccintsák az italokat. A rum olyan ital, amit élvezni kell, és ez különösen igaz a wegtorenire. Nem lehet csak úgy leverni, mint egy felest. Most viszont annyira nem ér rá, hogy sokáig élvezze az italt, így aztán kalózosan issza, ami azt jelenti, hogy leveri egyből.*
- Kiváló minőség! Remek ízvilággal kombinálva, kár hogy nem ülhetek még itt mellette.* Dicséri az italt, mielőtt belekortyolna a sörbe.*
- Képzeld a pusztán ittunk ilyen erjesztett tejet vagy mit. Szokatlan ital volt, de nem rossz. Mondjuk ennek a nyomába sem ér, de úgy ott jól esett kortyolni belőle.* Csepegtet neki egy kicsit az útjuknak történetéből. A törp sör igazi kényeztetés számára. A rum után jól esik egy kis könnyed kényeztetés is. A hideg habok szinte simogatják torkát, amíg a hab egy kis fehér bajuszt ragaszt rá.*
- Nagy kár, hogy ezután mennem kell majd. Ha sokáig maradnék biztos, hogy a kicsinek kéne felmosnia.* Biccent a pultos lányka felé.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 18:35:59
Üzenet elküldve: 2020-12-14 18:35:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Annak ellenére, hogy vele szemben nem lépett még fel nyers határozottsággal a lány, valahogy el tudja róla képzelni minden különösebb nehézség nélkül ezt a hangvételt. Persze ebben sokat segít neki a másik fölé magasodó termete, na meg az, ahogy arról a barbárról mesélt korábban. Az ilyen dolgokkal azonban jobb vigyázni, főleg, ha az ember ételének minősége múlik a kérés módján. De nincs is ezen mit cifrázni, készségesen vállalja magára a dolgot, s nevetve legyint a szőke szabadkozására.*
- Azt meg ne próbáld! *Kacagja vissza saját fenyegetését a másikéra játékosan. Persze nem gondolná, hogy erre vetemedne a lovagnő, azért sietni fog, jobb a békesség. Meg amúgysem szándékozik tovább váratni a kelleténél. Ennek megfelelően hamar veszi lábai alá a lépcsősort, hogy kisvártatva a pulthoz vezethesse Nixát. Gyorsan megállapodnak a rövidben, s abban is, hogy saját italait is kikéri neki a másik.*
- Sietek! *Fogadkozik egy mosollyal magára hagyva a lányt. Persze kiszúrja ő a gnóm lányt a pultban, nem arról van szó, csupán minél előbb útjára akarja indítani a hús becipelésének műveletét. Ha tekintetük összeakad, azért egy bocsánatkérő pillantást megereszt felé.
Csupán térül-fordul a konyhában, hamar találva két vállalkozószellemű legényt, kiknek elmagyarázva a feladatot térhet vissza néhány percen belül társaságához. Akiben nem kell csalódnia, ahogy Kócziban sem, hiszen mind a két korsó sör és mind a két pohárka rum ott várják már lelkesen érkezését. Mosolya kiszélesedő ívben terül szét ajkain, ahogy lehuppan a Nixomia melletti székre. S ezt az ábrázatot emeli a gnóm lányra is, mikor azt a bizonyos erszényt felé csúsztatja.*
- Bármikor. *Kacsint viszont kedélyesen. A kapott szütyőből pedig előkotor 8 aranyat a Törpe sörre
, 6-ot meg a Wegtoreni rumra , hogy meghívottja fogyasztásának ellenértékét állja belőle. Amint pedig ezzel megvan, emeli saját felesét koccintásra, teljes testével immár a lovagnő felé fordulva.*
- Akkor a jól megérdemelt szeszünkre! *Vigyorodik újfent, rövidre szabott tósztját lezárandó.*
*Annak ellenére, hogy vele szemben nem lépett még fel nyers határozottsággal a lány, valahogy el tudja róla képzelni minden különösebb nehézség nélkül ezt a hangvételt. Persze ebben sokat segít neki a másik fölé magasodó termete, na meg az, ahogy arról a barbárról mesélt korábban. Az ilyen dolgokkal azonban jobb vigyázni, főleg, ha az ember ételének minősége múlik a kérés módján. De nincs is ezen mit cifrázni, készségesen vállalja magára a dolgot, s nevetve legyint a szőke szabadkozására.*
- Azt meg ne próbáld! *Kacagja vissza saját fenyegetését a másikéra játékosan. Persze nem gondolná, hogy erre vetemedne a lovagnő, azért sietni fog, jobb a békesség. Meg amúgysem szándékozik tovább váratni a kelleténél. Ennek megfelelően hamar veszi lábai alá a lépcsősort, hogy kisvártatva a pulthoz vezethesse Nixát. Gyorsan megállapodnak a rövidben, s abban is, hogy saját italait is kikéri neki a másik.*
- Sietek! *Fogadkozik egy mosollyal magára hagyva a lányt. Persze kiszúrja ő a gnóm lányt a pultban, nem arról van szó, csupán minél előbb útjára akarja indítani a hús becipelésének műveletét. Ha tekintetük összeakad, azért egy bocsánatkérő pillantást megereszt felé.
Csupán térül-fordul a konyhában, hamar találva két vállalkozószellemű legényt, kiknek elmagyarázva a feladatot térhet vissza néhány percen belül társaságához. Akiben nem kell csalódnia, ahogy Kócziban sem, hiszen mind a két korsó sör és mind a két pohárka rum ott várják már lelkesen érkezését. Mosolya kiszélesedő ívben terül szét ajkain, ahogy lehuppan a Nixomia melletti székre. S ezt az ábrázatot emeli a gnóm lányra is, mikor azt a bizonyos erszényt felé csúsztatja.*
- Bármikor. *Kacsint viszont kedélyesen. A kapott szütyőből pedig előkotor 8 aranyat a Törpe sörre
, 6-ot meg a Wegtoreni rumra , hogy meghívottja fogyasztásának ellenértékét állja belőle. Amint pedig ezzel megvan, emeli saját felesét koccintásra, teljes testével immár a lovagnő felé fordulva.*- Akkor a jól megérdemelt szeszünkre! *Vigyorodik újfent, rövidre szabott tósztját lezárandó.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:35:00
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:35:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Logikus vagy nem logikus, félreértés vagy szándék vezette lépés, a végeredmény szempontjából lényegtelen. Rossz szobában fekszik, rossz ágyon, de ami ezeknél sokkal fontosabb, hogy jó társaságban. Kire reményei szerint nagyon is jól fog emlékezni a másnap reggel beálltát követően is. Hát még, ha az ilyen szépen vicsorog rá. Ha először látná az ábrázatot, kevesebb alkohol befolyásoltsága alatt, elképzelhető, hogy még a szőr is felállna hátán, jelen helyzetben azonban csak egy egyetértő nevetést csikar ki belőle társa bolondozása. Majdnem hozzá is teszi, hogy hát őt is egészen könnyen meg szokták jegyezni, ám hamarabb érkezik gondolatai közé felismerése a szoba dolgában, minthogy ez az adalék kibukhatna belőle. A hím figyelmeztetése is későnek bizonyul, hiszen már csak az után érkezik, hogy ő négykézláb találja magát a padlón. Állapotának megfelelő gyorsasággal tápászkodik hát fel, hogy meginvitálhassa egy éjszakára Darokot.*
- Na jó, hát azért nem mindenféle ork hímet! Nem ajánlom ezt fel akárki fia-borjának! *Nevet felemelt mutatóujjal a másik intelmére. S, mivel mindig is úgy gondolta, másoknak vajmi kevés köze van ahhoz kivel, ahhoz meg pláne, hogy mit csinál szobájában, változatlan szándékkal indul el és tessékeli be szélesre tárt ajtaján ivócimboráját.*
- Köszönöm, igyekeztem. *Mosolyodik lakrészének méltatására. A szabadkozásra pedig vigyorogva legyint egyet.* Na látod, emiatt is asszonynép kell neked! Kezébe venné a cicomázást! *S már kulcsolja is vissza a betérő mögött a zárat. Persze ez a mozzanat sem maradhat ugratás nélkül, mire kacagva vágja is rá válaszát.*
- Nem gondolom, de nem kockáztathatok! Ilyen értékes vendéget muszáj marasztalnom! *Feleli játékosan, miközben éppen ágyára huppan fenekével. Darok vele szemben a padlót választja, nem lepve ezzel meg Wint. Valahogy pont erre számított tőle, éppen ezért győzködésbe sem kezd, hogy az ő ágya bizony elég széles kettejüknek, s jóval kényelmesebb is, mint a fa deszkák. Csak bólint egyet, na meg rögvest áll is fel, ahogy a bizonyos pokróc szóbakerül.*
- Van bizony! *Erősíti meg azért beszédes kutakodását, mibe utazóládájában kezd. Hamar szül eredményt művelete, nem olyan nagy azért az a tároló. Valamilyen sötét, hosszúszőrű állat prémje kerül elő, mit nyújt is oda igénylőjének.* Remélem elég nagy. *Szabadkozik röviden, mert hát ugye minden holmija saját méretére lett igazítva, nem egy nálánál többször nagyobb orkra. Azért a semminél több, s miután ezt belátja, visszatelepszik ágyára, immár hasára fekve, könyökeire támaszkodva fel. Ebben a kényelmes helyzetben éri Darok vallomása.*
- A büszkeség az egy dolog. A segítség elfogadása meg egy másik. *Állapítja meg nagy bölcsen. Nyolc kupica rum után pedig igen nagy teljesítmény ez tőle. Annyira, hogy nem is érzi úgy, tovább kéne fejtegetnie a dolgot. Főleg, hogy megint nevetnie kell, mikor az esketése kerül terítékre.*
- Csak ne vérszövetséget! A tenyeremre még szükségem van, nem vagdoshatom össze! *Nyilván nem kerüli el figyelmét a fenyegetésbe szőtt bók, ez kékjeiből jól kiolvasható, miket készségesen fűz az azokat kereső vörös tekintetbe. Szája sarkában is megjelenik egy halványan kacér mosoly, miközben állát tenyereibe fekteti.*
//Darok//
*Logikus vagy nem logikus, félreértés vagy szándék vezette lépés, a végeredmény szempontjából lényegtelen. Rossz szobában fekszik, rossz ágyon, de ami ezeknél sokkal fontosabb, hogy jó társaságban. Kire reményei szerint nagyon is jól fog emlékezni a másnap reggel beálltát követően is. Hát még, ha az ilyen szépen vicsorog rá. Ha először látná az ábrázatot, kevesebb alkohol befolyásoltsága alatt, elképzelhető, hogy még a szőr is felállna hátán, jelen helyzetben azonban csak egy egyetértő nevetést csikar ki belőle társa bolondozása. Majdnem hozzá is teszi, hogy hát őt is egészen könnyen meg szokták jegyezni, ám hamarabb érkezik gondolatai közé felismerése a szoba dolgában, minthogy ez az adalék kibukhatna belőle. A hím figyelmeztetése is későnek bizonyul, hiszen már csak az után érkezik, hogy ő négykézláb találja magát a padlón. Állapotának megfelelő gyorsasággal tápászkodik hát fel, hogy meginvitálhassa egy éjszakára Darokot.*
- Na jó, hát azért nem mindenféle ork hímet! Nem ajánlom ezt fel akárki fia-borjának! *Nevet felemelt mutatóujjal a másik intelmére. S, mivel mindig is úgy gondolta, másoknak vajmi kevés köze van ahhoz kivel, ahhoz meg pláne, hogy mit csinál szobájában, változatlan szándékkal indul el és tessékeli be szélesre tárt ajtaján ivócimboráját.*
- Köszönöm, igyekeztem. *Mosolyodik lakrészének méltatására. A szabadkozásra pedig vigyorogva legyint egyet.* Na látod, emiatt is asszonynép kell neked! Kezébe venné a cicomázást! *S már kulcsolja is vissza a betérő mögött a zárat. Persze ez a mozzanat sem maradhat ugratás nélkül, mire kacagva vágja is rá válaszát.*
- Nem gondolom, de nem kockáztathatok! Ilyen értékes vendéget muszáj marasztalnom! *Feleli játékosan, miközben éppen ágyára huppan fenekével. Darok vele szemben a padlót választja, nem lepve ezzel meg Wint. Valahogy pont erre számított tőle, éppen ezért győzködésbe sem kezd, hogy az ő ágya bizony elég széles kettejüknek, s jóval kényelmesebb is, mint a fa deszkák. Csak bólint egyet, na meg rögvest áll is fel, ahogy a bizonyos pokróc szóbakerül.*
- Van bizony! *Erősíti meg azért beszédes kutakodását, mibe utazóládájában kezd. Hamar szül eredményt művelete, nem olyan nagy azért az a tároló. Valamilyen sötét, hosszúszőrű állat prémje kerül elő, mit nyújt is oda igénylőjének.* Remélem elég nagy. *Szabadkozik röviden, mert hát ugye minden holmija saját méretére lett igazítva, nem egy nálánál többször nagyobb orkra. Azért a semminél több, s miután ezt belátja, visszatelepszik ágyára, immár hasára fekve, könyökeire támaszkodva fel. Ebben a kényelmes helyzetben éri Darok vallomása.*
- A büszkeség az egy dolog. A segítség elfogadása meg egy másik. *Állapítja meg nagy bölcsen. Nyolc kupica rum után pedig igen nagy teljesítmény ez tőle. Annyira, hogy nem is érzi úgy, tovább kéne fejtegetnie a dolgot. Főleg, hogy megint nevetnie kell, mikor az esketése kerül terítékre.*
- Csak ne vérszövetséget! A tenyeremre még szükségem van, nem vagdoshatom össze! *Nyilván nem kerüli el figyelmét a fenyegetésbe szőtt bók, ez kékjeiből jól kiolvasható, miket készségesen fűz az azokat kereső vörös tekintetbe. Szája sarkában is megjelenik egy halványan kacér mosoly, miközben állát tenyereibe fekteti.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:21:19
Üzenet elküldve: 2020-12-14 17:21:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Azért az határozottan meglepne.*Mondja tudálékosan bólogatva a magát Nalretnek nevező leányzó hóembereket illető megjegyzésére, elvégre más magyarázat erre a rémséges jelenségre természetesen nem létezhet. ~Hacsak...~ Nem létezhet. Közben úgy tűnik, hogy a többi ennél az asztalnál helyet foglaló illető sem teljesen tökkelütött, fel is teszi hát egyikük a kérdést, miszerint rokonok-e félig-meddig névrokonával, már hogy nem csak névleg, hanem úgy amúgy is. Végül a másik férfiú fejtegetése elegendő magyarázattal szolgál ehhez a tragikus véletlenhez, amihez Deron a maga részéről nagyjából csak annyit morog hozzá, hogy szerinte esetünkben nem maga a szó áll legközelebb a kurafihoz, de a nagy meglepetésekre való tekintettel inkább az előtte álló rumok felé tereli figyelmét, melyek közül egyet nyomban ki is végez, mert hát miért ne?*
- Az bizony nagyon szomorú lenne.*Mondja Ysanee józan emberekre vonatkozó kijelentésére és arcáról egyértelműen leolvasható, hogy szívén viseli sorsát azoknak, akiket esetleg ilyesmivel büntet az élet. Így hát ő elfogadja a felkínált pipát, főleg ha már volt olyan gáláns és a sajátját felajánlotta Relaelnek, aki ennek megfelelően már most meglehetősen indiszponáltnak tűnik, ami természetesen így is van rendjén. Mélyet szív hát a pipából, majd visszanyújtja azt a leánykának, miközben a füstöt igyekszik jó fél percig tüdejében tartani, majd enyhe krákogás közepette kibocsátja azt a nagyvilágba. Ez így a rummal meg a nap folyamán elfogyasztott egyéb kétes eredetű szeszes itallal rendkívül erős kombinációt alkot, Deronunk pedig meg is szédül kissé, ám hamar helyrerázódik, hiszen nem véletlenül lett ő az Elsőtiszt, holmi imbolygó bárka meg sem kottyan neki.*
- Valóban határozott visszalépés ez, felettébb tragikus, hogy senki nem munkálkodik azon, hogy eme egykoron nemes intézmény visszanyerje régi hm... üzleti arculatát.
*Bólogat nagy serényen, hiszen a meztelen fehérnép valóban egyértelmű hiányossága a helynek. Bár a tolvajnak sajnálatos módon nem ezek az első dolgok, amik eszébe jutnak a néhai Pintyről, hanem az a kurafi Draenon, a még kurafibb elf - akinek jó anyja szintén nem vethette meg a hóembereket, így jobban belegondolva - és az átlőtt torkú ficsúr, kinek jóvoltából lehetősége nyílt huzamosabb ideig élvezni a városőrség vendégszeretetét. Ennek ellenére igazán nem sértődött volna meg, ha nem teszik tönkre az egyetlen dolgot, amiért érdemesnek találta erre járni, de hát így múlik el a világ dicsősége, ugyebár.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Azért az határozottan meglepne.*Mondja tudálékosan bólogatva a magát Nalretnek nevező leányzó hóembereket illető megjegyzésére, elvégre más magyarázat erre a rémséges jelenségre természetesen nem létezhet. ~Hacsak...~ Nem létezhet. Közben úgy tűnik, hogy a többi ennél az asztalnál helyet foglaló illető sem teljesen tökkelütött, fel is teszi hát egyikük a kérdést, miszerint rokonok-e félig-meddig névrokonával, már hogy nem csak névleg, hanem úgy amúgy is. Végül a másik férfiú fejtegetése elegendő magyarázattal szolgál ehhez a tragikus véletlenhez, amihez Deron a maga részéről nagyjából csak annyit morog hozzá, hogy szerinte esetünkben nem maga a szó áll legközelebb a kurafihoz, de a nagy meglepetésekre való tekintettel inkább az előtte álló rumok felé tereli figyelmét, melyek közül egyet nyomban ki is végez, mert hát miért ne?*
- Az bizony nagyon szomorú lenne.*Mondja Ysanee józan emberekre vonatkozó kijelentésére és arcáról egyértelműen leolvasható, hogy szívén viseli sorsát azoknak, akiket esetleg ilyesmivel büntet az élet. Így hát ő elfogadja a felkínált pipát, főleg ha már volt olyan gáláns és a sajátját felajánlotta Relaelnek, aki ennek megfelelően már most meglehetősen indiszponáltnak tűnik, ami természetesen így is van rendjén. Mélyet szív hát a pipából, majd visszanyújtja azt a leánykának, miközben a füstöt igyekszik jó fél percig tüdejében tartani, majd enyhe krákogás közepette kibocsátja azt a nagyvilágba. Ez így a rummal meg a nap folyamán elfogyasztott egyéb kétes eredetű szeszes itallal rendkívül erős kombinációt alkot, Deronunk pedig meg is szédül kissé, ám hamar helyrerázódik, hiszen nem véletlenül lett ő az Elsőtiszt, holmi imbolygó bárka meg sem kottyan neki.*
- Valóban határozott visszalépés ez, felettébb tragikus, hogy senki nem munkálkodik azon, hogy eme egykoron nemes intézmény visszanyerje régi hm... üzleti arculatát.
*Bólogat nagy serényen, hiszen a meztelen fehérnép valóban egyértelmű hiányossága a helynek. Bár a tolvajnak sajnálatos módon nem ezek az első dolgok, amik eszébe jutnak a néhai Pintyről, hanem az a kurafi Draenon, a még kurafibb elf - akinek jó anyja szintén nem vethette meg a hóembereket, így jobban belegondolva - és az átlőtt torkú ficsúr, kinek jóvoltából lehetősége nyílt huzamosabb ideig élvezni a városőrség vendégszeretetét. Ennek ellenére igazán nem sértődött volna meg, ha nem teszik tönkre az egyetlen dolgot, amiért érdemesnek találta erre járni, de hát így múlik el a világ dicsősége, ugyebár.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-14 08:00:27
Üzenet elküldve: 2020-12-14 08:00:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Nem elég levadászni...//
*Míg ő a pultnál ácsorgók kiszolgálásával bíbelődik, látja, hogy Winyra egy kísérővel indul le a pincébe, de még valamit motoszkál a pult belső részénél. Amint minden sörrel hizlalt mázú elhagyja a pult környékét a szokásos adagjával, lemászik, hogy meglesse, mit is kapott. Akkor látja, hogy a nő hozott neki néhány italt, ahogy azt korábban lebeszélték, csak úgy kettecskén. De olyan gyorsan elszáguldanak a pince irányába, hogy már az ajtó is becsukódott régen utánuk. ~Majd jönnek visszafelé is. ~ Von vállat, hiszen a pincéből még senki sem tűnt el legjobb tudomása szerint.*
-Ezt ide… ezt meg ide… na.. ne másszál már el.. *Nyúl egy nagyon becsúszott korsó utána a pult alatt, mikor hallja, hogy valaki a pulthoz lép. Visszamászik a megszokott helyére és üdvözli.*
-Jókat! *Ismeri fel a tegnapi tejes kisasszonyt és egészen őszinte mosoly kerekedik az arcára.*
-Azonnal adom. *Bukik vissza a pult alá, miután leszámolta az aranyakat a kezébe. Szépen azt az őrleményt beáztatja vízbe, ahogyan kell, meg is csapja az a furcsa szag. Sohasem bírta az ilyesfajta mérgezést, mert ez már csak az lehet a tapasztalatai alapján. Lassan ölő méreg.*
-Edzőhelyet? Éppen akad itt egy a pincében, csak a valódi fegyvereidet itt kell hagynod fenn. *Bök az orrával a pince lejárata felé. Majd érkezik a következő kérdés is, ami kicsit meglepi.*
-Edzőhelyet vagy vajákost? Ezek helyettesítik egymást? *Kérdi vicceskedve.*
-Miért, mire lenne szükséged? Mert azokat aztán nehéz megtalálni. *Kezdi el a körítést magyarázni. Ekkor látja, hogy Winyra meg a vendég már végeztek odalenn és a pulthoz vette őket a fene. Mire odaér már csak a szőke marad, aki mindjárt rendel is maguknak italt.*
-Rendben. *Nyugtázza, aztán lemászik, hogy azt is elkészítse. Idő közben a feketeleves is elkészül, leszűri és Nawanthiri elé helyezi, édesítővel és kis köcsög tejjel, hogy tudjon választani mivel akarja enyhíteni az ízét. Kiteszi a két korsó csapolt sört majd melléjük a két wegtoreni rumot is.*
-Lehet a kiszáradással jobban jártál volna. *Morogja válaszul az orra alá, hiszen látott már a rumtól a földön hányásukban fetrengeni nagyobb darab embereket is, mint a két nő. Mikor Winyra Jote visszatér a nőhöz, a pulton elé csúsztat egy szütyőt, amiben 510 arany figyel.*
-Köszönöm a segítségedet. Máskor is számítok rád. *Kap egy erőltetett kacsintást is, majd megy vissza a dolgára.*
//Nem elég levadászni...//
*Míg ő a pultnál ácsorgók kiszolgálásával bíbelődik, látja, hogy Winyra egy kísérővel indul le a pincébe, de még valamit motoszkál a pult belső részénél. Amint minden sörrel hizlalt mázú elhagyja a pult környékét a szokásos adagjával, lemászik, hogy meglesse, mit is kapott. Akkor látja, hogy a nő hozott neki néhány italt, ahogy azt korábban lebeszélték, csak úgy kettecskén. De olyan gyorsan elszáguldanak a pince irányába, hogy már az ajtó is becsukódott régen utánuk. ~Majd jönnek visszafelé is. ~ Von vállat, hiszen a pincéből még senki sem tűnt el legjobb tudomása szerint.*
-Ezt ide… ezt meg ide… na.. ne másszál már el.. *Nyúl egy nagyon becsúszott korsó utána a pult alatt, mikor hallja, hogy valaki a pulthoz lép. Visszamászik a megszokott helyére és üdvözli.*
-Jókat! *Ismeri fel a tegnapi tejes kisasszonyt és egészen őszinte mosoly kerekedik az arcára.*
-Azonnal adom. *Bukik vissza a pult alá, miután leszámolta az aranyakat a kezébe. Szépen azt az őrleményt beáztatja vízbe, ahogyan kell, meg is csapja az a furcsa szag. Sohasem bírta az ilyesfajta mérgezést, mert ez már csak az lehet a tapasztalatai alapján. Lassan ölő méreg.*
-Edzőhelyet? Éppen akad itt egy a pincében, csak a valódi fegyvereidet itt kell hagynod fenn. *Bök az orrával a pince lejárata felé. Majd érkezik a következő kérdés is, ami kicsit meglepi.*
-Edzőhelyet vagy vajákost? Ezek helyettesítik egymást? *Kérdi vicceskedve.*
-Miért, mire lenne szükséged? Mert azokat aztán nehéz megtalálni. *Kezdi el a körítést magyarázni. Ekkor látja, hogy Winyra meg a vendég már végeztek odalenn és a pulthoz vette őket a fene. Mire odaér már csak a szőke marad, aki mindjárt rendel is maguknak italt.*
-Rendben. *Nyugtázza, aztán lemászik, hogy azt is elkészítse. Idő közben a feketeleves is elkészül, leszűri és Nawanthiri elé helyezi, édesítővel és kis köcsög tejjel, hogy tudjon választani mivel akarja enyhíteni az ízét. Kiteszi a két korsó csapolt sört majd melléjük a két wegtoreni rumot is.*
-Lehet a kiszáradással jobban jártál volna. *Morogja válaszul az orra alá, hiszen látott már a rumtól a földön hányásukban fetrengeni nagyobb darab embereket is, mint a két nő. Mikor Winyra Jote visszatér a nőhöz, a pulton elé csúsztat egy szütyőt, amiben 510 arany figyel.
*-Köszönöm a segítségedet. Máskor is számítok rád. *Kap egy erőltetett kacsintást is, majd megy vissza a dolgára.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 21:32:29
Üzenet elküldve: 2020-12-13 21:32:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Többek között.
*Válaszolja meg a neki szegezett kérdést felettébb tömören, arcán magbiztosságtól széles, kaján vigyorral, mindezt egy biccentéssel, valamint egy a bal kezével kivitelezett szerény ám színpadias gesztussal kísérve. Azt, hogy a tündér gyakorlatilag az egy villámcsapás sebességével lendül tovább eme mesébe illő, romantikusnak jóindulattal sem nevezhető újra találkozáson, csupán egy halk sóhajjal, egy halovány félmosollyal, valamint egy visszafogott vállrándítással nyugtázza, minekutána végre valahára el is foglalja megkérdőjelezhetően jól megérdemelt helyét az asztalnál. A vöröshajú bemutatkozását követően jómaga is kénytelen visszafojtani egy nevetést. A feladat a vártnál jóval nehezebbnek bizonyul, ugyanis az elf arcára fagyó, már-már komédiába illő rémület nem könnyíti meg Nor'Deron dolgát. Mindez végül egy halk kuncogásban csúcsosodik ki a fehér hajú részéről.*
- Mellesleg, ha már így szóba került, a nevemben lévő „Nor” előszócska valóban azt jelenti, hogy fiú vagy valaki fia, míg a Deron… Nos nincs rá konkrét fordítás, de talán a kurafihoz állhat legközelebb a szó jelentése. Azt viszont kétlem, hogy bárkivel rokonságot ápolnék a jelen lévők közül.
*Fűzi hozzá Nalret megjegyzéséhez, s ezzel együtt meg is válaszolja a többekben felmerült, ám ki nem mondott, vagy épp kimondott kérdések sokaságát. Alig néhány pillanattal később az Ysa néven bemutatkozó lány felajánlja dohányát a férfi számára is, azonban Nor'Deron fejét rázva utasítja vissza a nagylelkű ajánlatot. Ez viszont ráébreszti a fehér hajút józanságára, mivel kapcsolatban úgy dönt, hogy épp itt az ideje komolyabban fellépni ellene. Ennek örömére kupájáért nyúl s hozzá is kezd a már jól megszokott rituáléjához. A folyamatot megkezdve, elsősorban finom körkörös mozdulatokkal éri el, hogy a pohárban lévő vörös nedű a mozgással egyen-irányú lágy örvénylésbe kezdjen, majd orrához emelve az italt, felszippantja a belőle áradó aromákat. Végül, de nem utolsó sorban megízleli az italt, hosszasan a szájában tartva, hagyva, hogy az ízek táncot lejtsenek ízelőbimbóin, mindezt egy elégedett sóhajjal koronázva, minekutána komolyabban neki is lát annak, hogy kupája tartalmát mindössze pár cseppre redukálja.
Ezt követően, székében hátra dőlve, kinyújtóztatja ki lábait ügyelve arra, hogy ezzel ne okozzon kellemetlen meglepetéseket a szemben ülőknek. Fejét oldalra döntve mereng el valamin, miközben tekintete követi a pipákból felszálló fehér füst táncát. Ebből a már-már önkívületi állapotból a korábban pipáját kínáló tünemény kijelentése zökkenti ki. Körbe is pillant az emlegetett mezítelen hölgyek után kutatva, mely tevékenységet nem koronázza siker, ugyanis leginkább nem túl attraktív vendégek és az elvárásokhoz mérten felettébb túlöltözött hölgyek kerülnek csak látóterébe. Végül egy vállrándítással ennyiben is hagyja a dolgot.*
- Úgy néz ki erről is lecsúsztam.
*Jelenti ki halovány félmosollyal arcán, miközben tekintetéből enyhe csalódottság tükröződik vissza.*
- Ilyen a vándorélet. Az ember mindig túl későn érkezik és túl korán távozik.
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Többek között.
*Válaszolja meg a neki szegezett kérdést felettébb tömören, arcán magbiztosságtól széles, kaján vigyorral, mindezt egy biccentéssel, valamint egy a bal kezével kivitelezett szerény ám színpadias gesztussal kísérve. Azt, hogy a tündér gyakorlatilag az egy villámcsapás sebességével lendül tovább eme mesébe illő, romantikusnak jóindulattal sem nevezhető újra találkozáson, csupán egy halk sóhajjal, egy halovány félmosollyal, valamint egy visszafogott vállrándítással nyugtázza, minekutána végre valahára el is foglalja megkérdőjelezhetően jól megérdemelt helyét az asztalnál. A vöröshajú bemutatkozását követően jómaga is kénytelen visszafojtani egy nevetést. A feladat a vártnál jóval nehezebbnek bizonyul, ugyanis az elf arcára fagyó, már-már komédiába illő rémület nem könnyíti meg Nor'Deron dolgát. Mindez végül egy halk kuncogásban csúcsosodik ki a fehér hajú részéről.*
- Mellesleg, ha már így szóba került, a nevemben lévő „Nor” előszócska valóban azt jelenti, hogy fiú vagy valaki fia, míg a Deron… Nos nincs rá konkrét fordítás, de talán a kurafihoz állhat legközelebb a szó jelentése. Azt viszont kétlem, hogy bárkivel rokonságot ápolnék a jelen lévők közül.
*Fűzi hozzá Nalret megjegyzéséhez, s ezzel együtt meg is válaszolja a többekben felmerült, ám ki nem mondott, vagy épp kimondott kérdések sokaságát. Alig néhány pillanattal később az Ysa néven bemutatkozó lány felajánlja dohányát a férfi számára is, azonban Nor'Deron fejét rázva utasítja vissza a nagylelkű ajánlatot. Ez viszont ráébreszti a fehér hajút józanságára, mivel kapcsolatban úgy dönt, hogy épp itt az ideje komolyabban fellépni ellene. Ennek örömére kupájáért nyúl s hozzá is kezd a már jól megszokott rituáléjához. A folyamatot megkezdve, elsősorban finom körkörös mozdulatokkal éri el, hogy a pohárban lévő vörös nedű a mozgással egyen-irányú lágy örvénylésbe kezdjen, majd orrához emelve az italt, felszippantja a belőle áradó aromákat. Végül, de nem utolsó sorban megízleli az italt, hosszasan a szájában tartva, hagyva, hogy az ízek táncot lejtsenek ízelőbimbóin, mindezt egy elégedett sóhajjal koronázva, minekutána komolyabban neki is lát annak, hogy kupája tartalmát mindössze pár cseppre redukálja.
Ezt követően, székében hátra dőlve, kinyújtóztatja ki lábait ügyelve arra, hogy ezzel ne okozzon kellemetlen meglepetéseket a szemben ülőknek. Fejét oldalra döntve mereng el valamin, miközben tekintete követi a pipákból felszálló fehér füst táncát. Ebből a már-már önkívületi állapotból a korábban pipáját kínáló tünemény kijelentése zökkenti ki. Körbe is pillant az emlegetett mezítelen hölgyek után kutatva, mely tevékenységet nem koronázza siker, ugyanis leginkább nem túl attraktív vendégek és az elvárásokhoz mérten felettébb túlöltözött hölgyek kerülnek csak látóterébe. Végül egy vállrándítással ennyiben is hagyja a dolgot.*
- Úgy néz ki erről is lecsúsztam.
*Jelenti ki halovány félmosollyal arcán, miközben tekintetéből enyhe csalódottság tükröződik vissza.*
- Ilyen a vándorélet. Az ember mindig túl későn érkezik és túl korán távozik.
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:04:58
Üzenet elküldve: 2020-12-13 20:04:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
// Pult //
* Mind a ketten jól egyet is értenek abban, hogy egy kis ital jól fog esni.*
- Az jó, ha te kéred őket, mert én néha kicsit nyers vagyok, ráadásul most a legkevésbé sem mondanám magam csábítónak.* Winy karizmájával biztosan nem versenyezhet most. Tényleg hamar letudják a lenti teendőket, így aztán máris fordulnak vissza.*
- Remekül hangzik! Csak aztán siess majd, mert megiszom a te részed is, ha sokáig távol maradnál.* Kuncogja, de amúgy nem tenne ilyet. Már előre kiül az arcára a várakozás öröme.*
- A wegtoreni italok híresen jók. Akkor legyen rum!* Wegtoren városában sokáig élt, így aztán nem meglepő, hogy nagyon is oda van a helyi ízekért. A helyét már előre lefoglalja a kék szemű. Le is teszi magát a székre, hogy ott várja meg.*
- Köszönöm előre is az italt! Aztán siess, mert mentem kiszáradok!* Kérlelő tekintettel néz rá, mint ha egy éhező kiskutya volna. Ha előkerül a pultos, akkor megemlíti neki a rendelést.*
- Üdv! Innánk egyet. Én meg az a kék szemű kalmár csajszi. Ő állja a piát, ami két sört meg két wegtoreni rumot takar. Csak aztán siess, mert menten kiszáradok.* Lehet kicsit ferde szemmel néz majd rá a pultos, mert hát mocskos meg büdös is a lány, de ez most már a legkevésbé sem zavarja.*
// Pult //
* Mind a ketten jól egyet is értenek abban, hogy egy kis ital jól fog esni.*
- Az jó, ha te kéred őket, mert én néha kicsit nyers vagyok, ráadásul most a legkevésbé sem mondanám magam csábítónak.* Winy karizmájával biztosan nem versenyezhet most. Tényleg hamar letudják a lenti teendőket, így aztán máris fordulnak vissza.*
- Remekül hangzik! Csak aztán siess majd, mert megiszom a te részed is, ha sokáig távol maradnál.* Kuncogja, de amúgy nem tenne ilyet. Már előre kiül az arcára a várakozás öröme.*
- A wegtoreni italok híresen jók. Akkor legyen rum!* Wegtoren városában sokáig élt, így aztán nem meglepő, hogy nagyon is oda van a helyi ízekért. A helyét már előre lefoglalja a kék szemű. Le is teszi magát a székre, hogy ott várja meg.*
- Köszönöm előre is az italt! Aztán siess, mert mentem kiszáradok!* Kérlelő tekintettel néz rá, mint ha egy éhező kiskutya volna. Ha előkerül a pultos, akkor megemlíti neki a rendelést.*
- Üdv! Innánk egyet. Én meg az a kék szemű kalmár csajszi. Ő állja a piát, ami két sört meg két wegtoreni rumot takar. Csak aztán siess, mert menten kiszáradok.* Lehet kicsit ferde szemmel néz majd rá a pultos, mert hát mocskos meg büdös is a lány, de ez most már a legkevésbé sem zavarja.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:24:45
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:24:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*A témakör, ahogy fent, úgy lent, a pinceszinten is kezd egészen határozottan az ital köré összpontosulni. Mind Nixa félrehallása, mind a félresikerült pálinka főzés, mind a felemlegetett törpe sör egy irányba tereli az események végkifejletét. Nevezetesen, hogy mégiscsak lesz itt ebből ivás nemsokára.*
- Nem, az csak használhat! *Ért egyet nevetve a szőke kifakadásával. Nem gondolta volna, hogy a megemlített söröshordók ekkora tetszésnek fognak örvendeni társnője részéről. Azt meg pláne nem, hogy elhatározásában is megingatják. Kedvére van ez a fajta harci szellem, az meg pláne, hogy mégis leguríthat némi alkoholt a kincsvadász társaságában.*
- Majd szépen kérem őket. *Kacsint cinkosan a mosogató fiúk dolgára. Minden csak tálalás kérdése, abban meg azért bízik, hogy képes lesz ezt megfelelően előadni nekik. A reménykedésben, miszerint időben sikerül befejezni a feldolgozással kapcsolatos teendőket, osztozik, igazán nem szeretne már több pénzt legombolni a lányról, ha nem feltétlenül szükséges.
A bizonyos elveréssel kapcsolatban is meg kell elégednie csupán magával a ténnyel, annak részletesebb elbeszélése is egy későbbi alkalomra halasztódik. Persze, ahogy korábban, most sem erőlteti a dolgot.*
- Rendben, akkor menjünk! Megrendeljük a sört, meg a rövidet, elküldöm a fiúkat, aztán szusszanunk egyet. Hogy hangzik? *Festi le közeli jövőjük számára igencsak kecsegtető tervezetét egy kedélyes szemöldök felvonással tudakolva meg a szőke véleményét. Ezzel egy időben pedig, ahogy abban megállapodtak, megindul az emelet irányába.*
- Egész biztos, hogy wegtoreni rumot! Tudom ajánlani, hihetetlenül finom! *Látszik ábrázatán elköteleződése az említett szesz iránt, ez nem is kérdés.
Amilyen gyorsan lent voltak, olyan sebesen érkeznek fel újra a vendégtérbe a pult mellett nyíló ajtón keresztül. Nem is kell így hát messzire menniük, hogy beteljesítsék sorsukat. A söntés vendégek felőli oldalára támaszkodik, s megpaskolja a maga melletti széket, így hellyel kínálva Nixomiát.*
- Ülj le itt, én mindjárt jövök. Ha előkerülne a pultos, kikéred az enyémet is? *Kér mosolyogva szívességet.* De erre a vendégem vagy! *Emeli fel mutatóujját játékosan fenyegetve, nehogy kifizesse a lány a kontót, míg távol van. Amint pedig a paktum megköttetik, el is tűnik a pult másik oldaláról nyíló konyhában.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 19:25:25
*A témakör, ahogy fent, úgy lent, a pinceszinten is kezd egészen határozottan az ital köré összpontosulni. Mind Nixa félrehallása, mind a félresikerült pálinka főzés, mind a felemlegetett törpe sör egy irányba tereli az események végkifejletét. Nevezetesen, hogy mégiscsak lesz itt ebből ivás nemsokára.*
- Nem, az csak használhat! *Ért egyet nevetve a szőke kifakadásával. Nem gondolta volna, hogy a megemlített söröshordók ekkora tetszésnek fognak örvendeni társnője részéről. Azt meg pláne nem, hogy elhatározásában is megingatják. Kedvére van ez a fajta harci szellem, az meg pláne, hogy mégis leguríthat némi alkoholt a kincsvadász társaságában.*
- Majd szépen kérem őket. *Kacsint cinkosan a mosogató fiúk dolgára. Minden csak tálalás kérdése, abban meg azért bízik, hogy képes lesz ezt megfelelően előadni nekik. A reménykedésben, miszerint időben sikerül befejezni a feldolgozással kapcsolatos teendőket, osztozik, igazán nem szeretne már több pénzt legombolni a lányról, ha nem feltétlenül szükséges.
A bizonyos elveréssel kapcsolatban is meg kell elégednie csupán magával a ténnyel, annak részletesebb elbeszélése is egy későbbi alkalomra halasztódik. Persze, ahogy korábban, most sem erőlteti a dolgot.*
- Rendben, akkor menjünk! Megrendeljük a sört, meg a rövidet, elküldöm a fiúkat, aztán szusszanunk egyet. Hogy hangzik? *Festi le közeli jövőjük számára igencsak kecsegtető tervezetét egy kedélyes szemöldök felvonással tudakolva meg a szőke véleményét. Ezzel egy időben pedig, ahogy abban megállapodtak, megindul az emelet irányába.*
- Egész biztos, hogy wegtoreni rumot! Tudom ajánlani, hihetetlenül finom! *Látszik ábrázatán elköteleződése az említett szesz iránt, ez nem is kérdés.
Amilyen gyorsan lent voltak, olyan sebesen érkeznek fel újra a vendégtérbe a pult mellett nyíló ajtón keresztül. Nem is kell így hát messzire menniük, hogy beteljesítsék sorsukat. A söntés vendégek felőli oldalára támaszkodik, s megpaskolja a maga melletti széket, így hellyel kínálva Nixomiát.*
- Ülj le itt, én mindjárt jövök. Ha előkerülne a pultos, kikéred az enyémet is? *Kér mosolyogva szívességet.* De erre a vendégem vagy! *Emeli fel mutatóujját játékosan fenyegetve, nehogy kifizesse a lány a kontót, míg távol van. Amint pedig a paktum megköttetik, el is tűnik a pult másik oldaláról nyíló konyhában.*
A hozzászólás írója (Winyra Jote) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 19:25:25
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:07:44
Üzenet elküldve: 2020-12-13 19:07:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szórakozottan morzsolgatva fülbevalóját hallgatja a félvér bókját, s elmosolyodva pillant Relre. Annyira jól nem ismeri a lányt, viszont van egy olyan érzése, ő is ezer efféle dicséretet hallhatott már férfiaktól. Kíváncsi vajon az évek alatt számára is teljesen elértéktelenedtek-e a szép szavak, vagy egyedül a tolvaj van így ezzel. Tekintete ezután a fegyverekre kúszik, melyeket a fehér hajú levet magáról, jobb, ha az ember tudja mire számítson, ha az események furcsa fordulatot vennének. Sohasem lehet tudni.*
-Gondolom vándorénekes lehetsz.
*Jegyzi meg, ahogy a felszerelést vizslatja, s szája sarka szemtelen mosolyra húzódik.
Közben elhangzanak a kért bemutatkozások is, szemöldöke pedig megemelkedik hallva a két férfi neve mennyire hasonlóan cseng. Az sem lepi meg kevésbé, mikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy a tündérke és a félvér ismerik egymást.*
~De még mennyire az~
*Felel magában a Nor költői kérdésére, miközben megint mélyet szippant a pipájából. A mókás kis dohánynak köszönhetően érzi, hogy kezd ellazulni, de még nem érkezett meg az a kellemes, búfelejtő bódultság, így az itallal rá is segít egy kicsit.*
-Valaki? A legkevésbé sem szeretném, ha józan ember ülne az asztalnál.
*Ajánlja fel ördögvigyorát a pipátlanoknak, miközben lassan kifújja a füstöt.
Az apróság kérdésére nem kell felelnie, Rel megteszi azt helyette, ám a válasz hallatán csaknem félrenyeli borát, melyet épp szürcsölget. Persze nem kezd el fulladozni, csupán kicsit megköszörüli a torkát.*
-Akkor az istenek ma kegyesebbek a szokottnál.
*Vigyorodik el, pedig a földöntúli entitások emlegetése az utóbbi időben a legkevésbé sem tölti el örömmel - bár igaz, más sem nagyon.
A szeszt mozgatva a pohárban megjelenik egy kis fintor az arcán.*
-Régen jobb volt itt a bor. És a meztelen lány is több volt.
*Sóhajt fel megjátszott szomorúsággal, nosztalgiázva, afféle beszélgetés indítóként, bár valóban szerencsétlen dolognak tartja, hogy egy tisztes bordély sem működik már a városban.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 19:09:58
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szórakozottan morzsolgatva fülbevalóját hallgatja a félvér bókját, s elmosolyodva pillant Relre. Annyira jól nem ismeri a lányt, viszont van egy olyan érzése, ő is ezer efféle dicséretet hallhatott már férfiaktól. Kíváncsi vajon az évek alatt számára is teljesen elértéktelenedtek-e a szép szavak, vagy egyedül a tolvaj van így ezzel. Tekintete ezután a fegyverekre kúszik, melyeket a fehér hajú levet magáról, jobb, ha az ember tudja mire számítson, ha az események furcsa fordulatot vennének. Sohasem lehet tudni.*
-Gondolom vándorénekes lehetsz.
*Jegyzi meg, ahogy a felszerelést vizslatja, s szája sarka szemtelen mosolyra húzódik.
Közben elhangzanak a kért bemutatkozások is, szemöldöke pedig megemelkedik hallva a két férfi neve mennyire hasonlóan cseng. Az sem lepi meg kevésbé, mikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy a tündérke és a félvér ismerik egymást.*
~De még mennyire az~
*Felel magában a Nor költői kérdésére, miközben megint mélyet szippant a pipájából. A mókás kis dohánynak köszönhetően érzi, hogy kezd ellazulni, de még nem érkezett meg az a kellemes, búfelejtő bódultság, így az itallal rá is segít egy kicsit.*
-Valaki? A legkevésbé sem szeretném, ha józan ember ülne az asztalnál.
*Ajánlja fel ördögvigyorát a pipátlanoknak, miközben lassan kifújja a füstöt.
Az apróság kérdésére nem kell felelnie, Rel megteszi azt helyette, ám a válasz hallatán csaknem félrenyeli borát, melyet épp szürcsölget. Persze nem kezd el fulladozni, csupán kicsit megköszörüli a torkát.*
-Akkor az istenek ma kegyesebbek a szokottnál.
*Vigyorodik el, pedig a földöntúli entitások emlegetése az utóbbi időben a legkevésbé sem tölti el örömmel - bár igaz, más sem nagyon.
A szeszt mozgatva a pohárban megjelenik egy kis fintor az arcán.*
-Régen jobb volt itt a bor. És a meztelen lány is több volt.
*Sóhajt fel megjátszott szomorúsággal, nosztalgiázva, afféle beszélgetés indítóként, bár valóban szerencsétlen dolognak tartja, hogy egy tisztes bordély sem működik már a városban.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.13 19:09:58
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 13:42:26
Üzenet elküldve: 2020-12-13 13:42:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A viszont kérdésre hasonlóan nem túl jó hírrel tudna szolgálni, ahogy Ysanee, de Relael is úgy dönt, hogy megtartja magának kellemetlen érzéseit, és a múlt nyomasztó történéseit. Helyette könnyeden mosolyog továbbra is a lányra, és a diplomatikus válasz mellett köteleződik el.*
- Nos, úgy ahogy eddig is.
*Relael biccent az új jövevény felé, aki nagyvonalúan beleegyezik az italrendelésbe, és ezzel már egy határozott lépést tesz pozitív irányba a kekec elf lánynál.*
- Ugye? Döbbenet. Vajon hol bujkálhattak eddig?
*Jegyzi meg játékos pimaszsággal hangjában, miközben időnként megemeli poharát és az italába kortyol. Szüksége is van rá, mert már egy nagy levegővételnyi Ördögvigyortól is azt érzi, hogy teljesen kiszáradtak ajkai.*
- Oh, micsoda hasonlóság. Csak nem rokonok vagytok?
*Teszi hozzá, és picit gyanakodva kezdi el méregetni a hasonló nevű férfiakat és az egyikük számára ismerős tündért. Persze ez csupán egy kósza gondolatfoszlány, egy aprócska csírája egyébként is felfokozott paranoiájának. Szerencsére nem gyökerezik mélyre, hála a bódító dohánynak, amiből egy újabb mély levegővétellel vesz magához, és ami ezúttal határozottan kirajzolja arcára azt a jellegzetes széles mosolyt.
A bemutatkozásokat követően magában meg is állapítja, hogy máris elfelejtette mindenki nevét, így jellegzetes tulajdonságok után kutatva beceneveket igyekszik kitalálni. Közben rádöbben, hogy kérdés is kapott, így megkésve bár, de megadja a tündérkének az engedélyt egy biccentéssel.
A csipkelődésre röviden felnevet, közben az édes illatú füstöt igyekszik apró karikákká formálni ajkaival, több kevesebb sikerrel. Láthatóan nyugodtnak tűnik, akár boldognak is lehetne nevezni, ami bizony ritka jelenség az elf lánynál.*
- Véletlen találkozás egy régi ismerőssel. Biztosan az istenek akarták így.
*Feleli kurtán, miközben hangja és mosolya is gunyorossá válik az istenek emlegetésére, de ez hamar leolvad arcáról, és bár még az első adag dohányát sem fejezte be, Relael már láthatóan ábrándosan tekint a másik kettőre, és vékony ujjaival az Ördögvigyor piszkálgatásába kezd.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A viszont kérdésre hasonlóan nem túl jó hírrel tudna szolgálni, ahogy Ysanee, de Relael is úgy dönt, hogy megtartja magának kellemetlen érzéseit, és a múlt nyomasztó történéseit. Helyette könnyeden mosolyog továbbra is a lányra, és a diplomatikus válasz mellett köteleződik el.*
- Nos, úgy ahogy eddig is.
*Relael biccent az új jövevény felé, aki nagyvonalúan beleegyezik az italrendelésbe, és ezzel már egy határozott lépést tesz pozitív irányba a kekec elf lánynál.*
- Ugye? Döbbenet. Vajon hol bujkálhattak eddig?
*Jegyzi meg játékos pimaszsággal hangjában, miközben időnként megemeli poharát és az italába kortyol. Szüksége is van rá, mert már egy nagy levegővételnyi Ördögvigyortól is azt érzi, hogy teljesen kiszáradtak ajkai.*
- Oh, micsoda hasonlóság. Csak nem rokonok vagytok?
*Teszi hozzá, és picit gyanakodva kezdi el méregetni a hasonló nevű férfiakat és az egyikük számára ismerős tündért. Persze ez csupán egy kósza gondolatfoszlány, egy aprócska csírája egyébként is felfokozott paranoiájának. Szerencsére nem gyökerezik mélyre, hála a bódító dohánynak, amiből egy újabb mély levegővétellel vesz magához, és ami ezúttal határozottan kirajzolja arcára azt a jellegzetes széles mosolyt.
A bemutatkozásokat követően magában meg is állapítja, hogy máris elfelejtette mindenki nevét, így jellegzetes tulajdonságok után kutatva beceneveket igyekszik kitalálni. Közben rádöbben, hogy kérdés is kapott, így megkésve bár, de megadja a tündérkének az engedélyt egy biccentéssel.
A csipkelődésre röviden felnevet, közben az édes illatú füstöt igyekszik apró karikákká formálni ajkaival, több kevesebb sikerrel. Láthatóan nyugodtnak tűnik, akár boldognak is lehetne nevezni, ami bizony ritka jelenség az elf lánynál.*
- Véletlen találkozás egy régi ismerőssel. Biztosan az istenek akarták így.
*Feleli kurtán, miközben hangja és mosolya is gunyorossá válik az istenek emlegetésére, de ez hamar leolvad arcáról, és bár még az első adag dohányát sem fejezte be, Relael már láthatóan ábrándosan tekint a másik kettőre, és vékony ujjaival az Ördögvigyor piszkálgatásába kezd.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-13 07:59:35
Üzenet elküldve: 2020-12-13 07:59:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*A nőstény megfigyelőképessége remek, még így is bódult állapotban. Bár az alkohol hatására elviccelik a dolgokat, a másik mégis egy lényeges dologra tapint rá, amit Darok most nem fejt ki bővebben, inkább csak együtt nevet tovább szerencsétlen helyzetükön. Kap egy jogos kérdést, hogy a kovácsműhely felett létezik-e egyáltalán szálláshely.*
- Igen, igen, a kovácsműhely emeletén. Ott raktam le a holmim és Aztyan ott adott nekem egy szobát. *Igazolóan magyarázza a szállását, nehogy azt higgye a másik, hogy csak a rum miatt beszél ilyen bután hangzó dolgokat. Winyra határozottan tagadja, hogy a szállásának bármi köze lenne a kovácsműhely épületéhez, amit el is hisz neki a hím, csak éppen önhatalmúlag akart szobát foglalni. Ez tűnt a legegyszerűbbnek, mivel nem tudja melyik is a nőstény szobája. Egyszerűbb lett volna megkérdezni, de ennyire logikus lépés, ilyen állapotban sajnos nem ötlik fel az orkban. A találomra foglalt szobában szépen lehúzza a nőstény csizmáit, aki néha összerezzen kicsit és kuncog, ha éppen valahogy csikizősre sikerül a művelet. Abban is egyetértenek, hogy a csizma nem való az ágyra, de azt, hogy ez miért ennyire fontos, azt már Darok nem tudná megmondani. Talán a belé nevelt és büntetett szokások jönnek fel benne ilyen természetességgel. A földön fekve azonban mégsem ezeken mereng, hanem azon, hogy milyen szellemes megjegyzésekkel fakasztja őszinte nevetésre a nőstény.*
- Még jó, hogy emlékezni fogsz. Nem szoktak elfelejteni hamar. *Bohóckodva vicsorgó fejet vág Winyra-ra, hogy szemléltesse miért is nehéz őt elfelejteni másoknak. A grimasz után újra csak nevetni tud magán. Ekkor születik a felismerés az ágyon fekvő ember lányban, hogy ez nem is az ő szobája. Meglepően gyorsan felpattan az ágyból és talpára érkezve már menne is, de ilyen hirtelenség az most nem jár büntetlenül. Térdre is rogyik szegény, amin már a hím sem tud elég gyorsan segíteni. Nagyon nagy baja nem eshetett, mert a mellkasát azt megpaskolja Daroknak.*
- Csak lassan! Én is túlbecsültem magam és látod bukfenc lett belőle. *Kacagását megtöri a felkínált lehetőség, a nőstény szobájában alvás. Erre a kijelentésre összehúzza szemöldökeit, s ráncolja, mint aki erősen gondolkodik.*
- Legyen, de aztán ne hánytorgasd fel, ha szárnyra kel a pletyka, hogy mindenféle ork hímeket édesgetsz a szobádba! Az ember népek ugyanis szeretnek az ilyen témákon csámcsogni. *Ezt komolyan mondja, de az ital miatt a végét csak elneveti. Aprólékos mozdulatokkal feltápászkodik és a falakat és egyéb támpontokat érintve nagyjából egyensúlyban tud átmenni Winyra szobájába, már ha a pletyka nem ijesztette el meghívásától. Követi az elől haladót míg el nem jutnak a szobájába, ami tényleg a nőstényé. A szélesre tárt ajtón belép, amit kis kulccsal játszadozás után sikerül kinyitni. Az ork hím alaposan szétnéz, már amennyire jó megfigyelő mostani állapotában.*
- Nagyon lakájos. *Elismerően bólogat a szépen berendezett szobában.*
- Látnád az én szobám. Elég gyér a díszítés a tiédhez képest. *Ezen is jót mulat, de való igaz, hogy férfiként nem viszi túlzásba a szobája komfortérzetét.*
- Köszönöm szépen! *A kedves gesztusú meghívást és vendéglátást hálásan elfogadja. Kulcsra zárják mögötte az ajtót ami újfent nevetésre készteti.*
- Csak nem gondolod, hogy megszökök az éjszaka? *Biztos benne, hogy a nőstény ezt mindig így csinálhatja, de egy kicsit cukkolja vele. Darok nyitott ajtóval alszik és egy tőr mindig ott lapul kézközelben. Sajnos ez szakmai ártalom a részéről. Az emberlány a dupla ágyra leül, s az ork vele szemben a padlóra ül le.*
- Én itt elalszom, csak egy takarót vagy pokrócot adj, ha van pluszban. De ha nincs, az sem baj. *Életében talán többet aludt földközelben, mintsem ágyon, ezért ez neki teljesen természetes. Valami csak furdalja az oldalát, amit most megoszt a másikkal.*
- Amikor odalent megkérdezted, hogy jól vagyok, akkor azt mondtam, amit mindig. Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki érdeklődjön fáj-e valami. No meg a büszkeségem se engedné, hogy nyafogjak. *Őszinte vallomása után megnyugszik és a végén nevet is rajta. Ezután a kék íriszek tekintetét keresi.*
- Lassan meg kell, hogy eskesselek. Tele vagyok rummal, te meg szép nőstény vagy akiknek a hímek megnyílnak. Sok titkomat megtudtad, így valami szövetséget kell kössünk, hogy ez megmaradjon. *Ujjával viccesen fenyegetőzik, persze nem gondolja teljesen komolyan. Az viszont teljesen komoly kijelentése, hogy szép ember nősténynek tekinti a másikat. Volt ideje megfigyelni, így ebben teljesen biztosat tud állítani.*
//Winyra//
*A nőstény megfigyelőképessége remek, még így is bódult állapotban. Bár az alkohol hatására elviccelik a dolgokat, a másik mégis egy lényeges dologra tapint rá, amit Darok most nem fejt ki bővebben, inkább csak együtt nevet tovább szerencsétlen helyzetükön. Kap egy jogos kérdést, hogy a kovácsműhely felett létezik-e egyáltalán szálláshely.*
- Igen, igen, a kovácsműhely emeletén. Ott raktam le a holmim és Aztyan ott adott nekem egy szobát. *Igazolóan magyarázza a szállását, nehogy azt higgye a másik, hogy csak a rum miatt beszél ilyen bután hangzó dolgokat. Winyra határozottan tagadja, hogy a szállásának bármi köze lenne a kovácsműhely épületéhez, amit el is hisz neki a hím, csak éppen önhatalmúlag akart szobát foglalni. Ez tűnt a legegyszerűbbnek, mivel nem tudja melyik is a nőstény szobája. Egyszerűbb lett volna megkérdezni, de ennyire logikus lépés, ilyen állapotban sajnos nem ötlik fel az orkban. A találomra foglalt szobában szépen lehúzza a nőstény csizmáit, aki néha összerezzen kicsit és kuncog, ha éppen valahogy csikizősre sikerül a művelet. Abban is egyetértenek, hogy a csizma nem való az ágyra, de azt, hogy ez miért ennyire fontos, azt már Darok nem tudná megmondani. Talán a belé nevelt és büntetett szokások jönnek fel benne ilyen természetességgel. A földön fekve azonban mégsem ezeken mereng, hanem azon, hogy milyen szellemes megjegyzésekkel fakasztja őszinte nevetésre a nőstény.*
- Még jó, hogy emlékezni fogsz. Nem szoktak elfelejteni hamar. *Bohóckodva vicsorgó fejet vág Winyra-ra, hogy szemléltesse miért is nehéz őt elfelejteni másoknak. A grimasz után újra csak nevetni tud magán. Ekkor születik a felismerés az ágyon fekvő ember lányban, hogy ez nem is az ő szobája. Meglepően gyorsan felpattan az ágyból és talpára érkezve már menne is, de ilyen hirtelenség az most nem jár büntetlenül. Térdre is rogyik szegény, amin már a hím sem tud elég gyorsan segíteni. Nagyon nagy baja nem eshetett, mert a mellkasát azt megpaskolja Daroknak.*
- Csak lassan! Én is túlbecsültem magam és látod bukfenc lett belőle. *Kacagását megtöri a felkínált lehetőség, a nőstény szobájában alvás. Erre a kijelentésre összehúzza szemöldökeit, s ráncolja, mint aki erősen gondolkodik.*
- Legyen, de aztán ne hánytorgasd fel, ha szárnyra kel a pletyka, hogy mindenféle ork hímeket édesgetsz a szobádba! Az ember népek ugyanis szeretnek az ilyen témákon csámcsogni. *Ezt komolyan mondja, de az ital miatt a végét csak elneveti. Aprólékos mozdulatokkal feltápászkodik és a falakat és egyéb támpontokat érintve nagyjából egyensúlyban tud átmenni Winyra szobájába, már ha a pletyka nem ijesztette el meghívásától. Követi az elől haladót míg el nem jutnak a szobájába, ami tényleg a nőstényé. A szélesre tárt ajtón belép, amit kis kulccsal játszadozás után sikerül kinyitni. Az ork hím alaposan szétnéz, már amennyire jó megfigyelő mostani állapotában.*
- Nagyon lakájos. *Elismerően bólogat a szépen berendezett szobában.*
- Látnád az én szobám. Elég gyér a díszítés a tiédhez képest. *Ezen is jót mulat, de való igaz, hogy férfiként nem viszi túlzásba a szobája komfortérzetét.*
- Köszönöm szépen! *A kedves gesztusú meghívást és vendéglátást hálásan elfogadja. Kulcsra zárják mögötte az ajtót ami újfent nevetésre készteti.*
- Csak nem gondolod, hogy megszökök az éjszaka? *Biztos benne, hogy a nőstény ezt mindig így csinálhatja, de egy kicsit cukkolja vele. Darok nyitott ajtóval alszik és egy tőr mindig ott lapul kézközelben. Sajnos ez szakmai ártalom a részéről. Az emberlány a dupla ágyra leül, s az ork vele szemben a padlóra ül le.*
- Én itt elalszom, csak egy takarót vagy pokrócot adj, ha van pluszban. De ha nincs, az sem baj. *Életében talán többet aludt földközelben, mintsem ágyon, ezért ez neki teljesen természetes. Valami csak furdalja az oldalát, amit most megoszt a másikkal.*
- Amikor odalent megkérdezted, hogy jól vagyok, akkor azt mondtam, amit mindig. Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki érdeklődjön fáj-e valami. No meg a büszkeségem se engedné, hogy nyafogjak. *Őszinte vallomása után megnyugszik és a végén nevet is rajta. Ezután a kék íriszek tekintetét keresi.*
- Lassan meg kell, hogy eskesselek. Tele vagyok rummal, te meg szép nőstény vagy akiknek a hímek megnyílnak. Sok titkomat megtudtad, így valami szövetséget kell kössünk, hogy ez megmaradjon. *Ujjával viccesen fenyegetőzik, persze nem gondolja teljesen komolyan. Az viszont teljesen komoly kijelentése, hogy szép ember nősténynek tekinti a másikat. Volt ideje megfigyelni, így ebben teljesen biztosat tud állítani.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-12 21:28:51
Üzenet elküldve: 2020-12-12 21:28:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza//
*Mezők, végtelen mezők. A makulátlan égbolt alatt, ameddig a szem ellát aranyrög-kalászok és pecsétes hitellevelek hajladoznak. A rónán tehenek legelésznek: fehérek, feketék, tarkák, oldalukon más-más címerrel. Aztán megjelenik egy csapat bársonyba öltözött, sárgaszemű kalmár, ében telivéreken. Hangosan kurjongatva a mennyiségeket meg az árfolyamokat egybeterelik a gulyát. Az állatokat egy boltozatos terembe hajtják, ahol sima mosolyú, köpenyes alkuszok ülnek nyugtatványokkal, abakuszokkal és pénztárkönyvekkel borított asztaloknál. Az alkuszok, mintha vezényszóra tennék, sorra felállnak, kezükben vasalt ládákkal mindegyikük egy-egy tehénhez vonul, és elkezdi belőle fejni a tehenes tallérokat. Kettő a bikát pécézi ki magának, nagy vigyorogva nyalogatva a szája szélét, de mire kiderülhetne, hogy szegény jószággal mi lesz, Nawanthiri felébred.
Megmozdulni azonban már más dolog: ilyen meleg, puha ágyat nem könnyű otthagyni, főleg, ha az ember lánya nincs hozzászokva, és mindene megmacskásodott tőle. Valahogy azért felöltözik, két mesteri simítással fazonra igazítja a sörényét, zsebre vágja a tejben talált aranyakat, és lecsattog az ivóba. Fegyvert nem visz magával, kalapot-kabátot is a szobában hagy. Odajárul a pulthoz, a tegnap megismert csapos elé, köszön neki egy "jó reggelt"-et, kér egy Feketelevest, és kifizet érte 8 aranyat.*
- Mondd csak, nem tudsz itt a városban jó edzőhelyet? *kérdezi, mikor megkapja végül az innivalót. Aztán valamivel bizonytalanabban hozzáteszi:* Vagy esetleg vajákost?
*Mezők, végtelen mezők. A makulátlan égbolt alatt, ameddig a szem ellát aranyrög-kalászok és pecsétes hitellevelek hajladoznak. A rónán tehenek legelésznek: fehérek, feketék, tarkák, oldalukon más-más címerrel. Aztán megjelenik egy csapat bársonyba öltözött, sárgaszemű kalmár, ében telivéreken. Hangosan kurjongatva a mennyiségeket meg az árfolyamokat egybeterelik a gulyát. Az állatokat egy boltozatos terembe hajtják, ahol sima mosolyú, köpenyes alkuszok ülnek nyugtatványokkal, abakuszokkal és pénztárkönyvekkel borított asztaloknál. Az alkuszok, mintha vezényszóra tennék, sorra felállnak, kezükben vasalt ládákkal mindegyikük egy-egy tehénhez vonul, és elkezdi belőle fejni a tehenes tallérokat. Kettő a bikát pécézi ki magának, nagy vigyorogva nyalogatva a szája szélét, de mire kiderülhetne, hogy szegény jószággal mi lesz, Nawanthiri felébred.
Megmozdulni azonban már más dolog: ilyen meleg, puha ágyat nem könnyű otthagyni, főleg, ha az ember lánya nincs hozzászokva, és mindene megmacskásodott tőle. Valahogy azért felöltözik, két mesteri simítással fazonra igazítja a sörényét, zsebre vágja a tejben talált aranyakat, és lecsattog az ivóba. Fegyvert nem visz magával, kalapot-kabátot is a szobában hagy. Odajárul a pulthoz, a tegnap megismert csapos elé, köszön neki egy "jó reggelt"-et, kér egy Feketelevest, és kifizet érte 8 aranyat.
*- Mondd csak, nem tudsz itt a városban jó edzőhelyet? *kérdezi, mikor megkapja végül az innivalót. Aztán valamivel bizonytalanabban hozzáteszi:* Vagy esetleg vajákost?
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-12 18:23:23
Üzenet elküldve: 2020-12-12 18:23:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Az esésen hamar túljutnak, mind testileg, mind lelkiekben. Nem hagy mély nyomot egyik résztvevőben sem. Azt, hogy nem piszmog, nem igazán tudja hova tenni, s bár igaznak tartja, nem érti, hogy jött ez most ide. Ám a megfejtésen való töprengés helyett inkább csak helyeslőn bólint. Arra már némiképp elkerekíti szemeit, mikor Darok fél karjának leszakadását emlegeti, meg, hogy még akkor sem ismerné be, hogy komoly baja esett.*
- Na jó, de akkor nem is kérdezném. Akkor látnám! *Hívja fel a hím figyelmét remekbeszabott megfigyelőképességére nevetve, baljának mutatóujját a magasba emelve, hogy játékos nyomatékot adjon szavainak. A következő témakörre már ülő helyzetbe kászálódik, s úgy tűnődik el azon a kérdésen, minek amúgy nem kellene ekkora tanácstalanságot okoznia.*
- A kovácsműhely felett? *Szemöldökei ráncba szaladnak töprengésében, s bár nem túl határozottan, de azért állást foglal a kérdésben.* Nem, nem hiszem, hogy ott lenne. *Mondjuk úgy tűnik, feleslegesen, hiszen Darok szavaiból kisüthető, hogy nem igazán számít neki válasza. Ezen, na meg elcsúszásukon jót mulatva keveredik ismét az izmos karokba, hogy újabb feljutási kísérletüket ezúttal már siker koronázza. Arra, hogy kapaszkodjon, csak egy határozottat bólint, s igyekszik fogózkodót találni a szövet fedte, kitűnően megmunkált testen. A folyosón megállva megint csak szóba kerül a kovácsműhely, meg az emeleti szobák.*
- Neeem, nem, nekem nem! *Annyi biztos, hogy nem, de az már korántsem, hogy melyik kérdésre vonatkozik tiltakozása. Nem egyszerűsíti meg az őt cipelő dolgát. Az övét meg az elfogyasztott felesek nehezítik, szóval igazán nem az ő hibája ez most. Alkalmi hordára szerencsére nem jön könnyen zavarba, s megoldókészségét is tanítani lehetne, olyan természetességgel masírozik be kalmárunkkal karjaiban az első erre lehetőséget kínáló ajtón, mintha ez magától értetődő lenne. Az ágyra is így helyezi le Wint, vagyis csak a térdtől felfelé eső hányadát.*
- A csizma nem is való az ágyba! *Helyesel halványan bólintva csak, miközben hátát már a matracnak veti. Így, hogy nem látja, kissé összerezzen a térdhajlatát ért érintésen. Egészen finoman, vigyázva nyúlnak combjának eme érzékeny tájékára, hogy gyors mozdulatokkal szabadítsák meg először egyik, majd másik lábát is azoktól a bizonyos csizmáktól. Csendben viseli a műveletet, mindössze aprókat kuncog, ha éppen csikisnek ítéli meg az ork ujjak manővereit. Még szemeit is lehunyja, mert már zavaróvá kezd válni számára, mennyire forog felette a plafon. Várni pedig vár ő készségesen, csak azt nem tudja, mire. Ebben a tudatlanságban csatlakozik be a padlón fetrengő nevetésébe.*
- Hát én rád biztosan! *Hangján érezhető vigyora, ahogy meggyőződése is. Szemhéjait komótosan nyitja el újra, hogy felismerése cammogva érkezzen tudatába.*
- Te várjál már! Ez nem is az én szobám! *Pattan fel hirtelen, szinte átmenet nélkül álló helyzetbe, csupasz talpaira szökkenve ki az ágyból. Ami nem bizonyul a legjobb ötletnek, mert szédülésében rögtön négykézlábra rogy. Lendületét ez sem szegi, s gyorsan összeszedve magát paskolja meg a hím mellkasát.*
- Gyere, nálam alhatsz ma! *Kacsint szélesen vigyorogva immár szobatársára, s jelképesen ugyan, de kezét nyújtja felsegítésére.
Ha megbizonyosodott róla, hogy nyomába szegődtek, ezúttal valóban saját szobájába vezeti az orkot, mi a vendégekénél hátrébb, a folyosó vége felé pozícionálódik.*
- Ez lenne az! *Tárja szélesre ajtaját, amint kulcsával némi szerencsétlenkedés után képes kinyitni, s egyúttal be is lép rajta. Jóval otthonosabb, mint a korábbi, hiszen már volt alkalma kényelmesen berendezni. Dupla ágy, gondosan megvetve, előtte szőnyeg, rajta méretes utazóláda. Az ablak alatt fiókos asztal székkel, rajta könyvek és papírosok, meg egy olajmécses. A bejárattal átellenes sarokban paraván, mi minden bizonnyal fürdődézsáját rejti. Ezeket leszámítva nincs túldíszítve az egész, de azért az látszik, hogy gazdája szívesen tölt időt falai között.*
- Érezd magad otthon! *Tessékeli be ivócimboráját, ha az esetleg még kintről szemlélődne. Vissza is kulcsolja a zárat mögötte, következő mozdulatával pedig ágyára huppan nagy lendülettel, de ülve maradva.*
//Darok//
*Az esésen hamar túljutnak, mind testileg, mind lelkiekben. Nem hagy mély nyomot egyik résztvevőben sem. Azt, hogy nem piszmog, nem igazán tudja hova tenni, s bár igaznak tartja, nem érti, hogy jött ez most ide. Ám a megfejtésen való töprengés helyett inkább csak helyeslőn bólint. Arra már némiképp elkerekíti szemeit, mikor Darok fél karjának leszakadását emlegeti, meg, hogy még akkor sem ismerné be, hogy komoly baja esett.*
- Na jó, de akkor nem is kérdezném. Akkor látnám! *Hívja fel a hím figyelmét remekbeszabott megfigyelőképességére nevetve, baljának mutatóujját a magasba emelve, hogy játékos nyomatékot adjon szavainak. A következő témakörre már ülő helyzetbe kászálódik, s úgy tűnődik el azon a kérdésen, minek amúgy nem kellene ekkora tanácstalanságot okoznia.*
- A kovácsműhely felett? *Szemöldökei ráncba szaladnak töprengésében, s bár nem túl határozottan, de azért állást foglal a kérdésben.* Nem, nem hiszem, hogy ott lenne. *Mondjuk úgy tűnik, feleslegesen, hiszen Darok szavaiból kisüthető, hogy nem igazán számít neki válasza. Ezen, na meg elcsúszásukon jót mulatva keveredik ismét az izmos karokba, hogy újabb feljutási kísérletüket ezúttal már siker koronázza. Arra, hogy kapaszkodjon, csak egy határozottat bólint, s igyekszik fogózkodót találni a szövet fedte, kitűnően megmunkált testen. A folyosón megállva megint csak szóba kerül a kovácsműhely, meg az emeleti szobák.*
- Neeem, nem, nekem nem! *Annyi biztos, hogy nem, de az már korántsem, hogy melyik kérdésre vonatkozik tiltakozása. Nem egyszerűsíti meg az őt cipelő dolgát. Az övét meg az elfogyasztott felesek nehezítik, szóval igazán nem az ő hibája ez most. Alkalmi hordára szerencsére nem jön könnyen zavarba, s megoldókészségét is tanítani lehetne, olyan természetességgel masírozik be kalmárunkkal karjaiban az első erre lehetőséget kínáló ajtón, mintha ez magától értetődő lenne. Az ágyra is így helyezi le Wint, vagyis csak a térdtől felfelé eső hányadát.*
- A csizma nem is való az ágyba! *Helyesel halványan bólintva csak, miközben hátát már a matracnak veti. Így, hogy nem látja, kissé összerezzen a térdhajlatát ért érintésen. Egészen finoman, vigyázva nyúlnak combjának eme érzékeny tájékára, hogy gyors mozdulatokkal szabadítsák meg először egyik, majd másik lábát is azoktól a bizonyos csizmáktól. Csendben viseli a műveletet, mindössze aprókat kuncog, ha éppen csikisnek ítéli meg az ork ujjak manővereit. Még szemeit is lehunyja, mert már zavaróvá kezd válni számára, mennyire forog felette a plafon. Várni pedig vár ő készségesen, csak azt nem tudja, mire. Ebben a tudatlanságban csatlakozik be a padlón fetrengő nevetésébe.*
- Hát én rád biztosan! *Hangján érezhető vigyora, ahogy meggyőződése is. Szemhéjait komótosan nyitja el újra, hogy felismerése cammogva érkezzen tudatába.*
- Te várjál már! Ez nem is az én szobám! *Pattan fel hirtelen, szinte átmenet nélkül álló helyzetbe, csupasz talpaira szökkenve ki az ágyból. Ami nem bizonyul a legjobb ötletnek, mert szédülésében rögtön négykézlábra rogy. Lendületét ez sem szegi, s gyorsan összeszedve magát paskolja meg a hím mellkasát.*
- Gyere, nálam alhatsz ma! *Kacsint szélesen vigyorogva immár szobatársára, s jelképesen ugyan, de kezét nyújtja felsegítésére.
Ha megbizonyosodott róla, hogy nyomába szegődtek, ezúttal valóban saját szobájába vezeti az orkot, mi a vendégekénél hátrébb, a folyosó vége felé pozícionálódik.*
- Ez lenne az! *Tárja szélesre ajtaját, amint kulcsával némi szerencsétlenkedés után képes kinyitni, s egyúttal be is lép rajta. Jóval otthonosabb, mint a korábbi, hiszen már volt alkalma kényelmesen berendezni. Dupla ágy, gondosan megvetve, előtte szőnyeg, rajta méretes utazóláda. Az ablak alatt fiókos asztal székkel, rajta könyvek és papírosok, meg egy olajmécses. A bejárattal átellenes sarokban paraván, mi minden bizonnyal fürdődézsáját rejti. Ezeket leszámítva nincs túldíszítve az egész, de azért az látszik, hogy gazdája szívesen tölt időt falai között.*
- Érezd magad otthon! *Tessékeli be ivócimboráját, ha az esetleg még kintről szemlélődne. Vissza is kulcsolja a zárat mögötte, következő mozdulatával pedig ágyára huppan nagy lendülettel, de ülve maradva.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-11 18:05:55
Üzenet elküldve: 2020-12-11 18:05:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Komolyan?!* Hökken meg Nixomia, majd aztán gyorsan le is halkítja a hangját.*
- Nem hallottam róla, de azért beindította a fantáziámat.* Máris látja maga előtt az éneklő madarak hadát.*
- Várjunk csak! A te idődben? Itt dolgoztál, mint ö... tudod te mire gondolok.* Hökken meg, bár eléggé huncut Winy, szóval annyira az elképzelés sem lehetetlen. Mondjuk annyira nem zavarja a hely korábbi oldala. Sőt jó tudni, hogy ilyen titkokat is őriznek ezek a falak. Az italt viszont elutasítja most, de az ajánlat az csábítóan hangzik, hogy később együtt vedeljenek.*
- Örömmel! Hamarosan, ha feldolgoztam a zsákmányt jövök inni. Akkor aztán kirúgunk a hámból. Nem is gondoltam volna, hogy te is szeretsz piálni. Nem olyannak tűnsz.* Kellemesen csalódott most Winyben.*
- Igen. Egy jó fürdő meg egy kényelmes ágy rám fér majd.*Még csak fel sem tűnik neki, hogy a másik emiatt zavarba jött volna. Inkább jó tanácsnak meg üzleti reklámnak tudja be, mintsem megbántásnak.*
- Jól van lepakolom gyorsan a fegyvereimet.* Winnek bőven van ideje elintézni a dolgát, mert Nixomiának sok fegyvere van. Buzogányból kettő, meg most már az a kard is. Ráadásul nem csak úgy oda hajítja őket. Külön figyelmet fordít rá, hogy szépen minden a jól álljon ott a tartóban. Ezután felnéz és keresi a kék szeműt. Meg is pillantja, de éppen hozzá igyekezik, így helyben marad.*
- Menjünk hát akkor.* Mivel előre engedték, így hát előre is megy.*
- Komolyan?!* Hökken meg Nixomia, majd aztán gyorsan le is halkítja a hangját.*
- Nem hallottam róla, de azért beindította a fantáziámat.* Máris látja maga előtt az éneklő madarak hadát.*
- Várjunk csak! A te idődben? Itt dolgoztál, mint ö... tudod te mire gondolok.* Hökken meg, bár eléggé huncut Winy, szóval annyira az elképzelés sem lehetetlen. Mondjuk annyira nem zavarja a hely korábbi oldala. Sőt jó tudni, hogy ilyen titkokat is őriznek ezek a falak. Az italt viszont elutasítja most, de az ajánlat az csábítóan hangzik, hogy később együtt vedeljenek.*
- Örömmel! Hamarosan, ha feldolgoztam a zsákmányt jövök inni. Akkor aztán kirúgunk a hámból. Nem is gondoltam volna, hogy te is szeretsz piálni. Nem olyannak tűnsz.* Kellemesen csalódott most Winyben.*
- Igen. Egy jó fürdő meg egy kényelmes ágy rám fér majd.*Még csak fel sem tűnik neki, hogy a másik emiatt zavarba jött volna. Inkább jó tanácsnak meg üzleti reklámnak tudja be, mintsem megbántásnak.*
- Jól van lepakolom gyorsan a fegyvereimet.* Winnek bőven van ideje elintézni a dolgát, mert Nixomiának sok fegyvere van. Buzogányból kettő, meg most már az a kard is. Ráadásul nem csak úgy oda hajítja őket. Külön figyelmet fordít rá, hogy szépen minden a jól álljon ott a tartóban. Ezután felnéz és keresi a kék szeműt. Meg is pillantja, de éppen hozzá igyekezik, így helyben marad.*
- Menjünk hát akkor.* Mivel előre engedték, így hát előre is megy.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-11 12:33:49
Üzenet elküldve: 2020-12-11 12:33:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Az elfes kérdést hamar lezárják, nagy egyetértésben. Bár az alkoholnak sok köze lehet abban, hogy ilyen harmonikusan el tudnak beszélgetni. Úgy látszik, hogy mindkettőjükre inkább bódító nyugodtságot hoz a nagyobb mennyiségű ital, mintsem erőszakos viselkedést. A hedanisták tervezetlen jövőképén nagyot kacag, ismét. Az ölben tartott nőstényre későn figyel fel, hogy az egyik izom rostjával bíbelődik. Többnyire félni szoktak az izmaitól és kevésbé kíváncsiskodnak iránta. Ennek most nem tulajdonít jelentőséget, inkább a tornyosuló lépcsőnek szenteli maradék figyelmét. Mikor már szerencsésnek mondhatóan, nem törik ki nyakukat, s visszaérnek a lépcső aljára megnyugtatja, hogy még ittasan is képes ellátni védő feladatait.*
- Te sem vagy nagyon piszmogó lélek. *Ezt arra érti a hím, hogy az esésnek nem tulajdonított negatív jelzőt a másik, sőt még érdeklődve kérdezi Darok hogylétét a bukfencek után.*
- Két dolog. Az egyik, hogy harcos vagyok, a másik, hogy ork. Ha a fél karom leszakadna és spriccelne belőle a vér, akkor is azt mondanám, hogy csak karcolás. *Hangosan nevet azon, ami egyébként valóban jellemző rá. Ez a két tényező megedzette fájdalom küszöbét, s azt, hogy mit enged kimutatni. Sokszor szerzett már sebesülést, de egy jó katona nem visít, hanem tűri a fájdalmat. Orkként pedig egyenesen szégyen lenne beismernie, hogy megsérült, noha szerzett pár horzsolást és ütődést. A földön fekve gondolkodni kezd.*
- Milyen igaz! Nem tudom hol a szobád. Nem te is a kovácsműhely felett vagy elszállásolva? *A felismerésen újra nevetnie kell.*
- Most már mindegy. Addig se egyedül se veled nem jutunk el. Élve legalább is biztos nem. *Ilyen állapotban még egy lépcső is nagy akadály, nemhogy eljutni a fogadóból a kovácsműhely épületéig. A kérdésre, hogy mi okozta a visszaesésüket bólogat.*
- El bizony, de még mekkorát csúsztunk. *Akaratlanul is nevet szerencsétlen helyzetükön. Winyra kedvesen vállon veregeti, és arra biztatja, hogy próbálják meg még egyszer. Feltápászkodik ülő helyzetbe és kissé bambán maga elé nézve figyeli, hogy komolyan gondolta-e a nőstény ezt a második próbálkozást. Úgy látja, hogy igen.*
- Lelked rajta. Én megpróbálom. *Kis segítséggel egy asztalba kapaszkodva felegyenesedik, majd újra ölébe veszi Winyra-t.*
- Most inkább előre kapaszkodj. *Az utolsó jó tanács után megindul a lépcsőn felfelé. Most okosabban csinálja, mert félig a korlátnak dőlve halad felfelé. Még az előző sárgombócra is sikerül figyelnie, így kisebb megingások után felérnek a lépcső tetejére.*
- A te szállásod egyébként itt van? Vagy neked is a kovácsnál az emeleten? *Így fent a lépcső tetején komoly kérdés, de akármi legyen is rá a válasz, innen már nincs biztonságos út lefelé.*
- Tudod mit. Az első szobát, amit nyitva találok, elfoglaljuk neked. *Arcára vigyor ül ki, amint a folyosón menve egy résnyire nyitott ajtót talál. Testével belöki az ajtót, ami kitárul előttük. Egy tiszta, rendezett és előkészített vendégszoba, ami tökéletes lesz a jelenlegi helyzetben. A szoba egy ágyas, talán itt a legtöbb ilyen. Az ágyra finoman leteszi a nőstényt, de a lábbelijét az nem teszi fel az ágyra.*
- A lábbeli lent marad. Kölyökként elvertek, ha abba feküdtem fel. *Röviden hahotázik a régmúlt eseményein, majd ha a másik nem ellenkezik, akkor finoman megfogja egyik kezével Winyra térdhajlatát, másik kezével pedig lefejti róla a lábbelit. Ezután következik a másik láb, már ha nem ellenkezik a nőstény. Ha ez is megvan, akkor ülve marad, mert eddig is így tevékenykedett a lábbeli lehúzásával.*
- Várjál már. Nekem is ott van a szállásom, nem itt. *Nevetve terül ki a padlón, hátát megvetve a talajon.*
- Winyra, szerinted mire fogunk emlékezni holnap? *Vigyorogva teszi a fel a nagy kérdést, mert egész biztos benne, hogy lesznek vak foltok az emlékeikben, pedig ilyen jól régen mulatott már.*
//Winyra//
*Az elfes kérdést hamar lezárják, nagy egyetértésben. Bár az alkoholnak sok köze lehet abban, hogy ilyen harmonikusan el tudnak beszélgetni. Úgy látszik, hogy mindkettőjükre inkább bódító nyugodtságot hoz a nagyobb mennyiségű ital, mintsem erőszakos viselkedést. A hedanisták tervezetlen jövőképén nagyot kacag, ismét. Az ölben tartott nőstényre későn figyel fel, hogy az egyik izom rostjával bíbelődik. Többnyire félni szoktak az izmaitól és kevésbé kíváncsiskodnak iránta. Ennek most nem tulajdonít jelentőséget, inkább a tornyosuló lépcsőnek szenteli maradék figyelmét. Mikor már szerencsésnek mondhatóan, nem törik ki nyakukat, s visszaérnek a lépcső aljára megnyugtatja, hogy még ittasan is képes ellátni védő feladatait.*
- Te sem vagy nagyon piszmogó lélek. *Ezt arra érti a hím, hogy az esésnek nem tulajdonított negatív jelzőt a másik, sőt még érdeklődve kérdezi Darok hogylétét a bukfencek után.*
- Két dolog. Az egyik, hogy harcos vagyok, a másik, hogy ork. Ha a fél karom leszakadna és spriccelne belőle a vér, akkor is azt mondanám, hogy csak karcolás. *Hangosan nevet azon, ami egyébként valóban jellemző rá. Ez a két tényező megedzette fájdalom küszöbét, s azt, hogy mit enged kimutatni. Sokszor szerzett már sebesülést, de egy jó katona nem visít, hanem tűri a fájdalmat. Orkként pedig egyenesen szégyen lenne beismernie, hogy megsérült, noha szerzett pár horzsolást és ütődést. A földön fekve gondolkodni kezd.*
- Milyen igaz! Nem tudom hol a szobád. Nem te is a kovácsműhely felett vagy elszállásolva? *A felismerésen újra nevetnie kell.*
- Most már mindegy. Addig se egyedül se veled nem jutunk el. Élve legalább is biztos nem. *Ilyen állapotban még egy lépcső is nagy akadály, nemhogy eljutni a fogadóból a kovácsműhely épületéig. A kérdésre, hogy mi okozta a visszaesésüket bólogat.*
- El bizony, de még mekkorát csúsztunk. *Akaratlanul is nevet szerencsétlen helyzetükön. Winyra kedvesen vállon veregeti, és arra biztatja, hogy próbálják meg még egyszer. Feltápászkodik ülő helyzetbe és kissé bambán maga elé nézve figyeli, hogy komolyan gondolta-e a nőstény ezt a második próbálkozást. Úgy látja, hogy igen.*
- Lelked rajta. Én megpróbálom. *Kis segítséggel egy asztalba kapaszkodva felegyenesedik, majd újra ölébe veszi Winyra-t.*
- Most inkább előre kapaszkodj. *Az utolsó jó tanács után megindul a lépcsőn felfelé. Most okosabban csinálja, mert félig a korlátnak dőlve halad felfelé. Még az előző sárgombócra is sikerül figyelnie, így kisebb megingások után felérnek a lépcső tetejére.*
- A te szállásod egyébként itt van? Vagy neked is a kovácsnál az emeleten? *Így fent a lépcső tetején komoly kérdés, de akármi legyen is rá a válasz, innen már nincs biztonságos út lefelé.*
- Tudod mit. Az első szobát, amit nyitva találok, elfoglaljuk neked. *Arcára vigyor ül ki, amint a folyosón menve egy résnyire nyitott ajtót talál. Testével belöki az ajtót, ami kitárul előttük. Egy tiszta, rendezett és előkészített vendégszoba, ami tökéletes lesz a jelenlegi helyzetben. A szoba egy ágyas, talán itt a legtöbb ilyen. Az ágyra finoman leteszi a nőstényt, de a lábbelijét az nem teszi fel az ágyra.*
- A lábbeli lent marad. Kölyökként elvertek, ha abba feküdtem fel. *Röviden hahotázik a régmúlt eseményein, majd ha a másik nem ellenkezik, akkor finoman megfogja egyik kezével Winyra térdhajlatát, másik kezével pedig lefejti róla a lábbelit. Ezután következik a másik láb, már ha nem ellenkezik a nőstény. Ha ez is megvan, akkor ülve marad, mert eddig is így tevékenykedett a lábbeli lehúzásával.*
- Várjál már. Nekem is ott van a szállásom, nem itt. *Nevetve terül ki a padlón, hátát megvetve a talajon.*
- Winyra, szerinted mire fogunk emlékezni holnap? *Vigyorogva teszi a fel a nagy kérdést, mert egész biztos benne, hogy lesznek vak foltok az emlékeikben, pedig ilyen jól régen mulatott már.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 18:59:32
Üzenet elküldve: 2020-12-10 18:59:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
//kicsit Kóczi//
*Hamar leintik törekvését arra, hogy a magokat valamely módon visszajuttassa gazdájukhoz. Viszont nem kap rossz alternatívát a felhasználás javaslatával. Persze ez a mennyiség nem elég ahhoz, hogy használható adag olajat préseljen belőle, talán összekeverhetné valamivel. Ezen még alaposan el fog gondolkodni, s bár Nixa nem is sejti, sokkal többet adott ezzel parfümkészítőnknek, mint csupán egy szem termés. A következő napok álmatlanságát biztosan, hiszen már az első szaglászásnál megkörnyékezte az ihlet.
Csevegés közben végre bekeverednek a Kalmár falai közé, mit belülről úgy tűnik a kincsvadász most láthat először.*
- Képzeld! *Fogja vissza hangját hirtelen cinkossággal.* Az én időmben bordély volt, egész pofás. Mindenhol pintyek csicseregtek kalitkákban, meg buja festmények díszítették a falakat. *Oszt meg pár részletet szeretett fogadójának múltjából.* Persze nem azt mondom, most se kutya. *Vigyorodik végül, visszatérve normál hangerejéhez. Esze ágában sincs kisebbíteni a Kalmár renoméját ezzel a kis kikacsintással, de nem bírta megállni.
Arra, hogy iszik-e valamit, a szőke nemmel felel, méghozzá érthető indokokat felsorakoztatva. Ezzel pedig nem is képes, bár nem is kíván vitába szállni. Értő bólintásokkal nyugtázza a visszautasítást.*
- Ha itt innád le magad, szívesen csatlakoznék! *Mosolyodik valódi szándékkal. Hiszen, ha mindenféle befolyásoltság nélkül ilyen jól kijönnek, hát ittasan csak gördülékenyebben mehetnek a dolgok. Meggyőződése, hogy remek este kerekedne belőle.*
- A szobák is nagyon kényelmesek, tudom ajánlani őket, ha szívesebben aludnál ágyban, mint a szabad ég alatt, vagy vennél egy forró, ellazító fürdőt. *Hamarabb beszél, mint gondolkodik, s hirtelen észbe kapva köszörüli meg torkát.* Mármint, biztos elfáradtál a vadászatban. Meg még el is fogsz a zsákmány megmunkálásában. *Ritkán fordul elő vele, de ezúttal pír szökik orcáiba zavarában. Nagyon reméli, hogy Nixa nem vette mindezt megjelenése kritizálásának.*
- Akkor menjünk is le. Oda csak fegyvertelenül lehet belépni, ide tudod tenni, ami most van nálad, míg lent vagyunk. *Mutat a pult mellett elhelyezett, erre szolgáló alkalmatosságra. Ez egyébként közvetlen annak az ajtónak az oldalában ácsorog szolgálatkészen, mi a pincearénába vezető lépcsősorra nyílik.
Míg a kincsvadász megszabadul fegyverzetétől, a pultban szokásosan fellelhető gnóm lányt kutatja tekintete. Amennyiben megtalálja, odainti magához, amennyiben nem, úgy a söntés belső oldalának egyik fakkjában hagyja az imént beszerzett bájitalos üvegcsék egy részét. Egészen pontosan 6 db Piros varázsitalt Balkócza Xavylari részére illetve 4 db Fehér varázsitalt, ugyancsak Balkócza Xavylari számára.
Ha minden rendben megy, visszalép Nixomiához, hogy tovább tessékelhesse.*
- Erre lesz, a lépcső alján. *Nyitja meg ezt az ajtót is a lány előtt, ezúttal őt engedve előre.*
//kicsit Kóczi//
*Hamar leintik törekvését arra, hogy a magokat valamely módon visszajuttassa gazdájukhoz. Viszont nem kap rossz alternatívát a felhasználás javaslatával. Persze ez a mennyiség nem elég ahhoz, hogy használható adag olajat préseljen belőle, talán összekeverhetné valamivel. Ezen még alaposan el fog gondolkodni, s bár Nixa nem is sejti, sokkal többet adott ezzel parfümkészítőnknek, mint csupán egy szem termés. A következő napok álmatlanságát biztosan, hiszen már az első szaglászásnál megkörnyékezte az ihlet.
Csevegés közben végre bekeverednek a Kalmár falai közé, mit belülről úgy tűnik a kincsvadász most láthat először.*
- Képzeld! *Fogja vissza hangját hirtelen cinkossággal.* Az én időmben bordély volt, egész pofás. Mindenhol pintyek csicseregtek kalitkákban, meg buja festmények díszítették a falakat. *Oszt meg pár részletet szeretett fogadójának múltjából.* Persze nem azt mondom, most se kutya. *Vigyorodik végül, visszatérve normál hangerejéhez. Esze ágában sincs kisebbíteni a Kalmár renoméját ezzel a kis kikacsintással, de nem bírta megállni.
Arra, hogy iszik-e valamit, a szőke nemmel felel, méghozzá érthető indokokat felsorakoztatva. Ezzel pedig nem is képes, bár nem is kíván vitába szállni. Értő bólintásokkal nyugtázza a visszautasítást.*
- Ha itt innád le magad, szívesen csatlakoznék! *Mosolyodik valódi szándékkal. Hiszen, ha mindenféle befolyásoltság nélkül ilyen jól kijönnek, hát ittasan csak gördülékenyebben mehetnek a dolgok. Meggyőződése, hogy remek este kerekedne belőle.*
- A szobák is nagyon kényelmesek, tudom ajánlani őket, ha szívesebben aludnál ágyban, mint a szabad ég alatt, vagy vennél egy forró, ellazító fürdőt. *Hamarabb beszél, mint gondolkodik, s hirtelen észbe kapva köszörüli meg torkát.* Mármint, biztos elfáradtál a vadászatban. Meg még el is fogsz a zsákmány megmunkálásában. *Ritkán fordul elő vele, de ezúttal pír szökik orcáiba zavarában. Nagyon reméli, hogy Nixa nem vette mindezt megjelenése kritizálásának.*
- Akkor menjünk is le. Oda csak fegyvertelenül lehet belépni, ide tudod tenni, ami most van nálad, míg lent vagyunk. *Mutat a pult mellett elhelyezett, erre szolgáló alkalmatosságra. Ez egyébként közvetlen annak az ajtónak az oldalában ácsorog szolgálatkészen, mi a pincearénába vezető lépcsősorra nyílik.
Míg a kincsvadász megszabadul fegyverzetétől, a pultban szokásosan fellelhető gnóm lányt kutatja tekintete. Amennyiben megtalálja, odainti magához, amennyiben nem, úgy a söntés belső oldalának egyik fakkjában hagyja az imént beszerzett bájitalos üvegcsék egy részét. Egészen pontosan 6 db Piros varázsitalt Balkócza Xavylari részére
illetve 4 db Fehér varázsitalt, ugyancsak Balkócza Xavylari számára.Ha minden rendben megy, visszalép Nixomiához, hogy tovább tessékelhesse.*
- Erre lesz, a lépcső alján. *Nyitja meg ezt az ajtót is a lány előtt, ezúttal őt engedve előre.*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 17:29:30
Üzenet elküldve: 2020-12-10 17:29:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 451
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Igenlően biccent a kérdésre, mert tényleg neki adja azt a gyümölcsöt. Hálából, csak neki fognak készíteni belőle egy adagot.*
- Köszönöm, de azért magadnak is próbálj meg összeütni belőle valamit. Sok idő mire újabb friss árut tudok beszerezni belőle.* Abban is egyetértenek, hogy nincs szükség konkurenciára. Winy felajánlja, hogy visszajuttatja neki a magokat, de Nixomia leinti.*
- Nekem van még belőle bőven. Ha nem tudod felhasználni, akkor semmisítsd meg, vagy tégy vele, amit akarsz, csak ne kerüljön senki kezére.* Szinte ez a beszélgetés már a Kalmárnál zajlik le. Megmutatják neki, hogy kis lovacskáját hova kötheti, hogy ezután bemenjenek az épület belsejébe is. Szélesre tárják előtte az ajtót, amin habozás nélkül belép.*
- Szép kis hely!* Nyilatkozik róla elismerően.* Nem hallottam róla korábban. Csak pár napot töltöttem a városban, mielőtt elindultam volna a vadászatra. Éppen csak körbe jártam a helyet.* Követi Winyt a pult felé, de az italt most elutasítja.*
- Szívesen meginnék egy pohárkával, de most nem lehet. Egy az, hogy nem vagyok túl elegáns, kettő meg ha a zsákmányt megmunkálom, akkor jobb, ha tiszta lesz a fejem. Utána aztán majd jócskán leiszom magam végre.* Szól vágyakozó hangon, mert régóta nem ivott már egy jót. Szeretne a kíváncsi szemek elől mihamarább eltűnni.*
* Igenlően biccent a kérdésre, mert tényleg neki adja azt a gyümölcsöt. Hálából, csak neki fognak készíteni belőle egy adagot.*
- Köszönöm, de azért magadnak is próbálj meg összeütni belőle valamit. Sok idő mire újabb friss árut tudok beszerezni belőle.* Abban is egyetértenek, hogy nincs szükség konkurenciára. Winy felajánlja, hogy visszajuttatja neki a magokat, de Nixomia leinti.*
- Nekem van még belőle bőven. Ha nem tudod felhasználni, akkor semmisítsd meg, vagy tégy vele, amit akarsz, csak ne kerüljön senki kezére.* Szinte ez a beszélgetés már a Kalmárnál zajlik le. Megmutatják neki, hogy kis lovacskáját hova kötheti, hogy ezután bemenjenek az épület belsejébe is. Szélesre tárják előtte az ajtót, amin habozás nélkül belép.*
- Szép kis hely!* Nyilatkozik róla elismerően.* Nem hallottam róla korábban. Csak pár napot töltöttem a városban, mielőtt elindultam volna a vadászatra. Éppen csak körbe jártam a helyet.* Követi Winyt a pult felé, de az italt most elutasítja.*
- Szívesen meginnék egy pohárkával, de most nem lehet. Egy az, hogy nem vagyok túl elegáns, kettő meg ha a zsákmányt megmunkálom, akkor jobb, ha tiszta lesz a fejem. Utána aztán majd jócskán leiszom magam végre.* Szól vágyakozó hangon, mert régóta nem ivott már egy jót. Szeretne a kíváncsi szemek elől mihamarább eltűnni.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 17:06:49
Üzenet elküldve: 2020-12-10 17:06:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ész érvekkel a férfi is egyet tud érteni és mivel a vörös se ellenkezik, hogy egyből fejezzék be a fürdést és folytassák az ágyban így panaszra sincs oka. Várni ugyanis nem nagyon tudna. A lány kijelentésén jót röhög.*
-Akkor lehet mocskos dolgokat csinálni.
*Vonja te a következtetést. Aztán ahogy lassan közelít a másikhoz kiélvezve a látványt gyorsan a nyakába kapja azokat a lábakat és még egy kis előadást is körít a dologhoz mielőtt még belekezdene. A vörös épp nekikezd magyarázni, hogy mi lenne ha ő férfi lenne, ami a lovagot épp, hogy nem érdekli főleg abban a helyzetben ahogy van. Viszont sikerül belefojtani a szót. Tényleg nagyon ritkán szokása a férfinek önzetlenkedni. A másik megbecsülheti a helyzetét. Tevékenységével pedig tényleg sikerül kinyernie némi bókot Farosból. Úgy néz ki, hogy Lou ebben is jó. Hát kár tagadni vannak ilyenek. Egyszerűen nem lehet megfogni. Akármibe nyal bele abban ő profi. Egy darabig hagyja a másiknak még, hogy egyedül élvezkedjen, de aztán megunja és áttér a saját részére is. Fázik jó lenne valami meleg zugba bebújni. Feljebb mászik hát, hogy a lány fölött legyen és egészen közelről az arcába vigyorog.*
-Most jövök én.
*Majd azzal az intenzitással ahogy az előző menetet is lezavarta kezd neki ismét az ostromnak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ész érvekkel a férfi is egyet tud érteni és mivel a vörös se ellenkezik, hogy egyből fejezzék be a fürdést és folytassák az ágyban így panaszra sincs oka. Várni ugyanis nem nagyon tudna. A lány kijelentésén jót röhög.*
-Akkor lehet mocskos dolgokat csinálni.
*Vonja te a következtetést. Aztán ahogy lassan közelít a másikhoz kiélvezve a látványt gyorsan a nyakába kapja azokat a lábakat és még egy kis előadást is körít a dologhoz mielőtt még belekezdene. A vörös épp nekikezd magyarázni, hogy mi lenne ha ő férfi lenne, ami a lovagot épp, hogy nem érdekli főleg abban a helyzetben ahogy van. Viszont sikerül belefojtani a szót. Tényleg nagyon ritkán szokása a férfinek önzetlenkedni. A másik megbecsülheti a helyzetét. Tevékenységével pedig tényleg sikerül kinyernie némi bókot Farosból. Úgy néz ki, hogy Lou ebben is jó. Hát kár tagadni vannak ilyenek. Egyszerűen nem lehet megfogni. Akármibe nyal bele abban ő profi. Egy darabig hagyja a másiknak még, hogy egyedül élvezkedjen, de aztán megunja és áttér a saját részére is. Fázik jó lenne valami meleg zugba bebújni. Feljebb mászik hát, hogy a lány fölött legyen és egészen közelről az arcába vigyorog.*
-Most jövök én.
*Majd azzal az intenzitással ahogy az előző menetet is lezavarta kezd neki ismét az ostromnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659