//Fynlisse//
*Hátradőltében önkéntelen is visszakúszik olykor-olykor az a mosoly, mi előtte ki-kitörő nevetésből váltott szakadozott göcögéssé. Fejét csóválja vidáman, bizony már megérte ide betévedni, hiszen az események zajlanak, részese ugyan nem lett, de szerencsére oly mélyen nem is tervezi. Persze, ha Mikarr barátja szorulna rá, talán nem is gondolkodna különösképpen.
Érdekes az élet. Olykor évekig eltengődött sokféle és sokszínű helyen, de fele ennyi sem történt, mint itt, a Kalmárban, mely mellett talán sokszor elsétált már, még csak a cégérre sem tekintve. Saját hibájának rója fel, hát magára vessen. Csak fél füllel és fél szemmel figyeli tovább az eseményeket, akárcsak a többi vendég. Persze nem kerüli el figyelmét az újonnan érkező tetovált nő, aki határozottan keres helyet magának, tüntetőleg fagyos pillantással jelezve, nyilván mást vár az egybegyűltek helyett. Szórakozottan emeli kezébe kalapját, forgatja meg, s teszi vissza, majd egy korty vizet ismét elfogyaszt. A magány nem szokatlan számára, ahogyan a társaság sem, ráadásul most érkezett, így semmi nem gátolja meg abban, hogy maradjon, még ha ingyenélőként ismerhették meg, akkor sem. Ki tudja? Tán az a bizonyos Intéző hosszabb maradásra, s némi állandóságra bírja.
A társaságon tartott fél tekintete aztán jelez, ahogyan később fél füle is a torok köszörülésre. Kissé tán udvarias, színlelt meglepetéssel fordul, az apró, de annál több zeneszerszámmal felszerelt tündér felé, kivel az imént találkozott pillantásuk.*
- Hogy? *Vigyorodik el, s bár tökéletesen érti a kérdést, talán elmulasztotta az előzményt. A következő kérdésnél már határozottabb.*
- Persze, foglalj helyet! *Biccent a székre, mit a lány választott, s onnan folytatja rögtön - miközben a lány elhelyezkedik, - hol az imént abbahagyta, még, ha költői is volt a kérdés.*
- A szőke? *Hajol kissé közelebb, nem akar ő senkit megsérteni, igyekszik halkan kérdezni, majd kuncog.*
- Csak annyira, mint amennyire én pap! *Vigyorogva legyint, s rázza tagadólag a fejét.* Azok ápoltabbak, s adnak a küllemre. *Vonja meg a vállát.* Ő meg inkább csak a búfelejtőjét tartja, vagy ilyesmi. *Ismét hátradől, kalapját félrehúzva az asztalról, kíváncsian fürkészve új társát.*
- Kapatosan van, akit könnyen kihoznak a sodrából, aztán reggel meg a fejét vakargatja, s értetlenül néz, ha haragosak vele szemben. *Nevet fel, majd rögtön kezét nyújtja, csak úgy ültében.*
- Sren Lass, szolgálatodra! *Vidám tekintete cinkosan kacsint, mint csak két régi törzs vendég, ahogy a körötte zajló életet értékeli.*