Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 21:20:55
Üzenet elküldve: 2024-02-02 21:20:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Erre mondják, hogy egyszer minden véget ér, a jó is. Meg azt is, hogy minden jó, ha a vége jó, dehogy ez a pár perc lesz-e kettejük történetének a vége, és egyáltalán jó véget ér-e az egész, azt még megjósolni is képtelenség.*
~Ó, drágám, nem láttál még semmit.~
*Halványan fenyegető mosoly jelenik meg az arcán. Nem zárt be egyáltalán, csupán Mai nem azzal a lánnyal szemben ül már, akivel előző éjszaka egy egyában aludt. Szólni meg már csak azért sem szólna arról, hogy valami megváltozott, mert ezt a Norit nem különösebben érdekli, hogy mit akar a lány.
Belül még harcol, nem akarja így lezárni a tündérmesét, de az előtte álló időszak ismeretlensége, a túléléshez szükséges mentalitás remek táptalajt ad arra, hogy a tegnapi Nori ne legyen sehol.
A tányérja már közben üres, és Mai szűkszavú válasza után ő sem beszél már. Egy ideig ül, és bámul maga elé, majd egyszer csak hirtelen feláll a székéről, és lepillant szegény félelfre.*
- Mennem kell, Mai. Arra kérlek, hogy ne légy naiv. Nem mindenki a barátod, aki barátságosan közeledik feléd. Minél közelebb vagy a tűzhöz, annál kevésbé tudsz majd elmenekülni, mikor a lángok megállíthatatlanul terjedni kezdenek.
Három hat múlva visszajövök. A Pegazusban foglak keresni minden nap pontban napnyugta után. Egy hatig minden nap. Ha nem talállak ott, utána nem kereslek tovább. Ha pedig azokon a napokon egyik nap sem találsz ott engem, mondj le rólam!
*Ezekkel a nem éppen kellemes, egyáltalán nem búcsúra alkalmas gondolatokkal engedi útjára a lányt, vagyis inkább indul el ő a sajátjára. Nem is várja meg a választ igazán, hanem indul is kifelé az épületből. Mikor a fogadó ajtajához ér, még visszanéz Maira, hogy ott ül-e még vagy távozáshoz készül ő is, aztán, ha nem állítja már meg őt a másik, akkor amilyen hirtelen jelent meg a kis feketeség Mai mellett a padon, olyan hirtelen tűnik el az ajtó másik oldalán. Jött és ment, mintha nem is lett volna ott soha, de mindketten tudják, hogy az emlékeket, az együtt töltött idő örömét már senki nem veheti el tőlük, bármi is történik ezután.*
//Új nap virrad//
*Erre mondják, hogy egyszer minden véget ér, a jó is. Meg azt is, hogy minden jó, ha a vége jó, dehogy ez a pár perc lesz-e kettejük történetének a vége, és egyáltalán jó véget ér-e az egész, azt még megjósolni is képtelenség.*
~Ó, drágám, nem láttál még semmit.~
*Halványan fenyegető mosoly jelenik meg az arcán. Nem zárt be egyáltalán, csupán Mai nem azzal a lánnyal szemben ül már, akivel előző éjszaka egy egyában aludt. Szólni meg már csak azért sem szólna arról, hogy valami megváltozott, mert ezt a Norit nem különösebben érdekli, hogy mit akar a lány.
Belül még harcol, nem akarja így lezárni a tündérmesét, de az előtte álló időszak ismeretlensége, a túléléshez szükséges mentalitás remek táptalajt ad arra, hogy a tegnapi Nori ne legyen sehol.
A tányérja már közben üres, és Mai szűkszavú válasza után ő sem beszél már. Egy ideig ül, és bámul maga elé, majd egyszer csak hirtelen feláll a székéről, és lepillant szegény félelfre.*
- Mennem kell, Mai. Arra kérlek, hogy ne légy naiv. Nem mindenki a barátod, aki barátságosan közeledik feléd. Minél közelebb vagy a tűzhöz, annál kevésbé tudsz majd elmenekülni, mikor a lángok megállíthatatlanul terjedni kezdenek.
Három hat múlva visszajövök. A Pegazusban foglak keresni minden nap pontban napnyugta után. Egy hatig minden nap. Ha nem talállak ott, utána nem kereslek tovább. Ha pedig azokon a napokon egyik nap sem találsz ott engem, mondj le rólam!
*Ezekkel a nem éppen kellemes, egyáltalán nem búcsúra alkalmas gondolatokkal engedi útjára a lányt, vagyis inkább indul el ő a sajátjára. Nem is várja meg a választ igazán, hanem indul is kifelé az épületből. Mikor a fogadó ajtajához ér, még visszanéz Maira, hogy ott ül-e még vagy távozáshoz készül ő is, aztán, ha nem állítja már meg őt a másik, akkor amilyen hirtelen jelent meg a kis feketeség Mai mellett a padon, olyan hirtelen tűnik el az ajtó másik oldalán. Jött és ment, mintha nem is lett volna ott soha, de mindketten tudják, hogy az emlékeket, az együtt töltött idő örömét már senki nem veheti el tőlük, bármi is történik ezután.*
3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:56:06
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:56:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Pont ezekre az információkra lenne szüksége igazán, amit most olyan gondosan elhallgat a lány. Kezdeti bizalom nála már teljes mértékben megvan, de ha valamit is akarnak kezdeni majd ezzel az állapottal, akkor szükséges lesz tudni ezekről is. De mivel nem lát bele, így nem feszélyezi a gondolat, hogy a másikban éppen dúl valami olyasmi, ami Mai számára fontos is lehet.
Azért próbál résen lenni, de annál többet nem észlel, hogy kissé másabb vele a lány. Mintha eltűnőben lenne a kedvessége és a legtöbb dolog, amit a tegnapi nap hallott tőle. Pedig a legnagyobb védelem az lenne Nori részéről, ha épségben visszatérne hozzá és lenne ki megvédje őt. Hiszen megígérte, hogy megfogja.*
- Meséltél már dolgokat, mégis itt vagyok és érdekel, talán nem fogok kiakadni annyira.
*Ereszt el egy félmosolyt, de már úgy érzi, inkább annak kéne következnie, hogy elbúcsúznak. Nem szeretne, de most az ő megélése olyan, mintha bezárna kicsit a másik. Hogy azért-e mert neki is rossz, hogy elválnak, vagy azért, mert éppen a másik szilánkja kezd felülkerekedni, azt nem tudja. Neki csak ez maradt információ híján. Lehet, hogy be kell látnia, hogy ez csak egy szép nap volt az életében és majd Nori nélkül folytatódik tovább? Nem szeretné ezzel traktálni magát, de kezd eluralkodni rajta. Mintha amióta itt esznek, minden falatnál egyre jobban sötétedne minden körülötte. Nem gondolta volna, hogy ilyen hatással lesznek a világára lények, akiket szinte nem is ismer. Talán majd ezzel is elkezd egyszer foglalkozni.*
- Értem Nori.
*Kissé komorabbá válik, nem jó érzés, hogy ennyiszer kell ezt hallania. Bőven elég lenne ezzel szembesülni akkor, ha megtörténik, de így zárni ezt az egészet, kezd neki fájdalmassá válni.
A pogácsája lassan, de biztosan elfogy és vele együtt eltűnik a kezdeti bizakodása is, hogy minden tökéletesen fog alakulni. Mintha a feje fölé érkeztek volna a viharfelhők. Belül retteg, hogy akit ilyen hirtelenséggel megszeret, az ugyanolyan gyorsan is tűnik majd el az életéből. Fél, hogy visszatér a Pegazusba és ezt a napot úgy zárja, hogy senkije, de senkije nem lesz, csak a vágyai. Nem akarna erről beszélni, mert nincs most itt az ideje. Magában kell majd rendet tenni, túl sok volt az impulzus az elmúlt napokban. Mindig is az üres falak nyújtották a biztonságot, most pedig az lesz a leghidegebb. Talán, ha Yvon ott várja... akkor majd jobb kedvre derül.
Már alig akar beszélni és ha hagyná, akkor szemei is bepárásodnának, de attól ő erősebb. Amíg itt van vele a lány, addig legalábbis biztosan.*
//Új nap virrad//
*Pont ezekre az információkra lenne szüksége igazán, amit most olyan gondosan elhallgat a lány. Kezdeti bizalom nála már teljes mértékben megvan, de ha valamit is akarnak kezdeni majd ezzel az állapottal, akkor szükséges lesz tudni ezekről is. De mivel nem lát bele, így nem feszélyezi a gondolat, hogy a másikban éppen dúl valami olyasmi, ami Mai számára fontos is lehet.
Azért próbál résen lenni, de annál többet nem észlel, hogy kissé másabb vele a lány. Mintha eltűnőben lenne a kedvessége és a legtöbb dolog, amit a tegnapi nap hallott tőle. Pedig a legnagyobb védelem az lenne Nori részéről, ha épségben visszatérne hozzá és lenne ki megvédje őt. Hiszen megígérte, hogy megfogja.*
- Meséltél már dolgokat, mégis itt vagyok és érdekel, talán nem fogok kiakadni annyira.
*Ereszt el egy félmosolyt, de már úgy érzi, inkább annak kéne következnie, hogy elbúcsúznak. Nem szeretne, de most az ő megélése olyan, mintha bezárna kicsit a másik. Hogy azért-e mert neki is rossz, hogy elválnak, vagy azért, mert éppen a másik szilánkja kezd felülkerekedni, azt nem tudja. Neki csak ez maradt információ híján. Lehet, hogy be kell látnia, hogy ez csak egy szép nap volt az életében és majd Nori nélkül folytatódik tovább? Nem szeretné ezzel traktálni magát, de kezd eluralkodni rajta. Mintha amióta itt esznek, minden falatnál egyre jobban sötétedne minden körülötte. Nem gondolta volna, hogy ilyen hatással lesznek a világára lények, akiket szinte nem is ismer. Talán majd ezzel is elkezd egyszer foglalkozni.*
- Értem Nori.
*Kissé komorabbá válik, nem jó érzés, hogy ennyiszer kell ezt hallania. Bőven elég lenne ezzel szembesülni akkor, ha megtörténik, de így zárni ezt az egészet, kezd neki fájdalmassá válni.
A pogácsája lassan, de biztosan elfogy és vele együtt eltűnik a kezdeti bizakodása is, hogy minden tökéletesen fog alakulni. Mintha a feje fölé érkeztek volna a viharfelhők. Belül retteg, hogy akit ilyen hirtelenséggel megszeret, az ugyanolyan gyorsan is tűnik majd el az életéből. Fél, hogy visszatér a Pegazusba és ezt a napot úgy zárja, hogy senkije, de senkije nem lesz, csak a vágyai. Nem akarna erről beszélni, mert nincs most itt az ideje. Magában kell majd rendet tenni, túl sok volt az impulzus az elmúlt napokban. Mindig is az üres falak nyújtották a biztonságot, most pedig az lesz a leghidegebb. Talán, ha Yvon ott várja... akkor majd jobb kedvre derül.
Már alig akar beszélni és ha hagyná, akkor szemei is bepárásodnának, de attól ő erősebb. Amíg itt van vele a lány, addig legalábbis biztosan.*
3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:19:44
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:19:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Felesleges is volna a védőbeszéd, mert Nori azzal úgysem tudna egyetérteni, hogy egyedül meg lehet oldani mindent. Egy dolog szerint élte eddig az egész életét, ami eddig bejött, mert nem halt még bele. Találni valakit, aki jobb, mint ő, valakit, akiben bízhat. Tanulni tőle, majd jobbá válni, és menni tovább az úton. Nori szerint az uralkodók is így születnek, nem mellesleg pedig Sa'Tereth tanai is hasonlóról szólnak, habár a szentbeszéd őt sosem érdekelte különösen.*
- Igen, csak étel kell. *Vágja is rá rögtön a megállapításra, hogy bizony ez a baja, merthogy azt mégsem fogja elárulni most, mielőtt lassan elválnak útjaik, hogy épp Lil szórakozott vele odabentről, és azért vesztette el az irányítást a teste felett pár másodpercre.
Mai rendel, fizet, Nori pedig jó vendég módjára falni is kezdi az ételt. Meglepő, hogy mennyi étel belefér abba a kis, most már szépen fűzőbe szorított testébe.
Reggeli közben a lány hangja komolyabbá válik, és mint valami házifeladatot, úgy kezdi felsorolni, hogy mit tegyen az elkövetkezendő időszakban. Lil említésére fel is szalad a szemöldöke.*
~Ó, ha tudnád…~ *Elő akar ő bújni, de egyelőre nem hagyja. Az senkinek nem lenne jó. Majd akkor, ha már egyedül van. A sötétebbik énje segítségével a túlélés sokkal egyszerűbb, így a kikötőben már nem lesz gond, ha ő irányít. Egyébként magán is meglepődik, hogy mióta Mai említette ezeket a dolgokat, szinte tényleg két külön személyként kezeli őket, és nem próbálja egyáltalán Sa'Tereth számlájára írni a történéseket.*
- Mondanám, hogy majd jegyzetelek, de az sajnos nem fog menni. *Utal mosolyogva írástudatlanságára.* Amúgy rendben van, elmondok mindent legközelebb, ami említésre méltó, de akkor te meg ne akadj ki, ha esetleg csúnya esti mesét fogsz tőlem hallani. Rémálmokkal… szörnyetegekkel… vérrel és halállal…
*Kicsit elragadtatja magát, ez is újabb jele annak, hogy utazás előtt soha sem a cuki Nori a vezér, de talán tényleg jobb is. A kinti világ túl veszélyes volna egy olyan gyermeki léleknek, aki kiskora óta benne ragadt, és nem sikerült felnőnie a valóság megpróbáltatásaihoz.*
- Szóval, azt az egyet megígérem, hogy figyelni fogok, de azt nem, hogy lesz is alkalmam elmondani neked a tapasztalatokat. *Ő is reméli, hogy lesz, de jobb harmadszor is elmondani, hogy erre nincs semmi garancia, hogy véletlenül se élje bele magát szegény lány.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Felesleges is volna a védőbeszéd, mert Nori azzal úgysem tudna egyetérteni, hogy egyedül meg lehet oldani mindent. Egy dolog szerint élte eddig az egész életét, ami eddig bejött, mert nem halt még bele. Találni valakit, aki jobb, mint ő, valakit, akiben bízhat. Tanulni tőle, majd jobbá válni, és menni tovább az úton. Nori szerint az uralkodók is így születnek, nem mellesleg pedig Sa'Tereth tanai is hasonlóról szólnak, habár a szentbeszéd őt sosem érdekelte különösen.*
- Igen, csak étel kell. *Vágja is rá rögtön a megállapításra, hogy bizony ez a baja, merthogy azt mégsem fogja elárulni most, mielőtt lassan elválnak útjaik, hogy épp Lil szórakozott vele odabentről, és azért vesztette el az irányítást a teste felett pár másodpercre.
Mai rendel, fizet, Nori pedig jó vendég módjára falni is kezdi az ételt. Meglepő, hogy mennyi étel belefér abba a kis, most már szépen fűzőbe szorított testébe.
Reggeli közben a lány hangja komolyabbá válik, és mint valami házifeladatot, úgy kezdi felsorolni, hogy mit tegyen az elkövetkezendő időszakban. Lil említésére fel is szalad a szemöldöke.*
~Ó, ha tudnád…~ *Elő akar ő bújni, de egyelőre nem hagyja. Az senkinek nem lenne jó. Majd akkor, ha már egyedül van. A sötétebbik énje segítségével a túlélés sokkal egyszerűbb, így a kikötőben már nem lesz gond, ha ő irányít. Egyébként magán is meglepődik, hogy mióta Mai említette ezeket a dolgokat, szinte tényleg két külön személyként kezeli őket, és nem próbálja egyáltalán Sa'Tereth számlájára írni a történéseket.*
- Mondanám, hogy majd jegyzetelek, de az sajnos nem fog menni. *Utal mosolyogva írástudatlanságára.* Amúgy rendben van, elmondok mindent legközelebb, ami említésre méltó, de akkor te meg ne akadj ki, ha esetleg csúnya esti mesét fogsz tőlem hallani. Rémálmokkal… szörnyetegekkel… vérrel és halállal…
*Kicsit elragadtatja magát, ez is újabb jele annak, hogy utazás előtt soha sem a cuki Nori a vezér, de talán tényleg jobb is. A kinti világ túl veszélyes volna egy olyan gyermeki léleknek, aki kiskora óta benne ragadt, és nem sikerült felnőnie a valóság megpróbáltatásaihoz.*
- Szóval, azt az egyet megígérem, hogy figyelni fogok, de azt nem, hogy lesz is alkalmam elmondani neked a tapasztalatokat. *Ő is reméli, hogy lesz, de jobb harmadszor is elmondani, hogy erre nincs semmi garancia, hogy véletlenül se élje bele magát szegény lány.*
3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 19:26:28
Üzenet elküldve: 2024-02-02 19:26:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ez a mondat kicsit ütött. Nagyon szeret bizakodni, de Nori sokkal tapasztaltabb az élet sok területén, ezért egy kicsit el is csendesedik. Szeretné megvédeni a saját gondolatait, hogy ő bizony meg fogja oldani, hiszen már túl van száz napnyi menetelésen, ahol aztán senki nem volt a segítségére, de azóta rájött, hogy ez szinte semmiség ahhoz képest, amit mások túléltek. *
- Jó hát, legyen úgy.
*Nem is baj, hogy nem kezdett bele védőbeszédébe, mert meglátja, hogy a lány mintha megszédült volna, de legalábbis nem biztos a lépte. Most csak arra gondol, hogy nem ettek, ami másokra sokkal nagyobb hatással van, mint rá, ő már teljesen megszokta, hogy egy kis semmiséggel végigviszi a napot. Ez meg is látszik rajta, hiszen jóformán átlátszó, olyan csenevész.*
- Gondolom tényleg rád fér.
*Azért nem eszik olyan forrón a kását, figyel, még ha nem is tudja be ezt a kis megingást nagy dolognak, kifejezetten érzékeny arra, ha másokkal történik valami szokatlan.
Végül megengedi neki a fizetést, így a Hamuban sült tepertős pogácsa lesz az ő választása, amiért előszed 9 aranyat,
majd Nori pedig a Vándorok eledele mellett dönt, amiért még előkapar 12 arayat. .*
- Tudom, tudom, de azért örülnék.
* Amint megkapják az ételt, lassan falatozni kezd, nem tömi magába, csak mint egy kismadár rágcsálja. *
- Akkor arra kérlek, hogy figyeld magad. *Kezd bele kicsit komolyabban mondókájába, mert most felötlött benne, hogy az éjjel miről beszélgettek és milyen alkut kötöttek. * - Ha sikerül újra találkoznunk, ahhoz, hogy segíthessek neked és egy kicsit kutathassak is, muszáj lesz tudnom mi történt veled és előbújik-e Lil. Minden fontos lehet, tényleg minden.
*Már azt is tudja, hogy üres óráiban a könyveibe fog temetkezni és az összes használható információról jegyzeteket fog készíteni, és belecsempészik mindent, amit eddig megtudott a lányról. Neki ez egy olyan mankó is most, ami a kis fejében biztossá teszi, hogy újra találkozni fognak, mert találkozniuk kell. *
- Figyelj rá, hogy mit álmodsz, mi súg a fejedben, mikor vagy mérges, jó kedvű. Ha még mindig úgy érzed érdekel ez az egész persze.
*Mert a lehetőséget megadja, hogy kiszálljon a helyzetből még most, ha ma már máshogy látja a világot.*
//Új nap virrad//
*Ez a mondat kicsit ütött. Nagyon szeret bizakodni, de Nori sokkal tapasztaltabb az élet sok területén, ezért egy kicsit el is csendesedik. Szeretné megvédeni a saját gondolatait, hogy ő bizony meg fogja oldani, hiszen már túl van száz napnyi menetelésen, ahol aztán senki nem volt a segítségére, de azóta rájött, hogy ez szinte semmiség ahhoz képest, amit mások túléltek. *
- Jó hát, legyen úgy.
*Nem is baj, hogy nem kezdett bele védőbeszédébe, mert meglátja, hogy a lány mintha megszédült volna, de legalábbis nem biztos a lépte. Most csak arra gondol, hogy nem ettek, ami másokra sokkal nagyobb hatással van, mint rá, ő már teljesen megszokta, hogy egy kis semmiséggel végigviszi a napot. Ez meg is látszik rajta, hiszen jóformán átlátszó, olyan csenevész.*
- Gondolom tényleg rád fér.
*Azért nem eszik olyan forrón a kását, figyel, még ha nem is tudja be ezt a kis megingást nagy dolognak, kifejezetten érzékeny arra, ha másokkal történik valami szokatlan.
Végül megengedi neki a fizetést, így a Hamuban sült tepertős pogácsa lesz az ő választása, amiért előszed 9 aranyat,
majd Nori pedig a Vándorok eledele mellett dönt, amiért még előkapar 12 arayat. .*- Tudom, tudom, de azért örülnék.
* Amint megkapják az ételt, lassan falatozni kezd, nem tömi magába, csak mint egy kismadár rágcsálja. *
- Akkor arra kérlek, hogy figyeld magad. *Kezd bele kicsit komolyabban mondókájába, mert most felötlött benne, hogy az éjjel miről beszélgettek és milyen alkut kötöttek. * - Ha sikerül újra találkoznunk, ahhoz, hogy segíthessek neked és egy kicsit kutathassak is, muszáj lesz tudnom mi történt veled és előbújik-e Lil. Minden fontos lehet, tényleg minden.
*Már azt is tudja, hogy üres óráiban a könyveibe fog temetkezni és az összes használható információról jegyzeteket fog készíteni, és belecsempészik mindent, amit eddig megtudott a lányról. Neki ez egy olyan mankó is most, ami a kis fejében biztossá teszi, hogy újra találkozni fognak, mert találkozniuk kell. *
- Figyelj rá, hogy mit álmodsz, mi súg a fejedben, mikor vagy mérges, jó kedvű. Ha még mindig úgy érzed érdekel ez az egész persze.
*Mert a lehetőséget megadja, hogy kiszálljon a helyzetből még most, ha ma már máshogy látja a világot.*
3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:58:23
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:58:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az önbizalom jó dolog, csak kár, hogy általában nem segít. Nem azért ajánlotta fel a segítségét, mert szerinte Mai nem képes egyedül túlélni pénz, munka és otthon nélkül, hanem azért, mert ő már tapasztalatból tudja, hogy a körülöttük lévő világ teljesen máshogy működik.*
- Én is sokszor mondtam már ezt magamnak. Valahogy megoldom, majd lesz valahogy. Jam, aztán egyre szarabb lett minden, és másoknak kellett kihúzniuk engem a mocsokból. Viszont, ha mégis lesz kacsalábon forgó palotád, mire visszaérek, akkor onnantól hercegnőnek foglak majd szólítani.
*Talán az éhség teszi, de sokkal valószínűbb, hogy az apró harag miatt ilyen morcos most, amit maga iránt érez azért, mert neki soha semmit nem sikerült megoldania egyedül. Ide-oda csapongott, hol jobb, hol rosszabb társaságba keveredett, és mint egy pingponglabda, amit mindkét oldalról pofoznak, úgy sikerült elvergődnie a nyomorult kis életében eddig a mai napig is.
Az előbbi mondatainál szinte nem is pislog egészen addig, míg meg nem rázza a fejét. Ekkor visszatér a kislányos mosolya, de bele kell kapaszkodnia a lépcsőkorlátba, hogy megtartsa magát a hirtelen rátörő szédüléstől.*
- Ugh… minden oké! *Tájékoztatja már előre barátnőjét, hogy jól van, mert már számít az ijedt pillantására. Hogy ne is kelljen sokáig erről a pillanatnyi rosszullétről beszélniük, Nori hamar a reggelire tereli a témát. Győzködni őt arról nem kell, hogy elfogadja, ha helyette akarnak fizetni, így beleegyezően bólint Mai szavaira.*
- Rendben, legyen így. Vándorok eledele. Az nekem való, és szükségem is lesz az evésre, messze van a kikötő.
*Ahogy a kikötő szóba kerül, Mai rögtön kérlelni kezdi a kis feketét, hogy vigyázzon magára így meg úgy. Nori türelmesen végig hallgatja, de jól tudja, hogy erre nem adhat megnyugtató választ.*
- Nem ígérhetek semmit. Nekem még a város falai között sem biztonságos, nemhogy odakint. A kikötő pedig nem az a hely, ami elnézi, ha hibázunk. Ráadásul egy ideje már egyedül utazok. Ha visszajövök, te leszel az első, akit meg fogok keresni, ebben biztos lehetsz.
*Közben leül az egyik asztalhoz, mert bár a szédülés elmúlt, azért jobb, ha nem a két lábán kell állnia még pár percig, hanem ülhet egy kicsit.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az önbizalom jó dolog, csak kár, hogy általában nem segít. Nem azért ajánlotta fel a segítségét, mert szerinte Mai nem képes egyedül túlélni pénz, munka és otthon nélkül, hanem azért, mert ő már tapasztalatból tudja, hogy a körülöttük lévő világ teljesen máshogy működik.*
- Én is sokszor mondtam már ezt magamnak. Valahogy megoldom, majd lesz valahogy. Jam, aztán egyre szarabb lett minden, és másoknak kellett kihúzniuk engem a mocsokból. Viszont, ha mégis lesz kacsalábon forgó palotád, mire visszaérek, akkor onnantól hercegnőnek foglak majd szólítani.
*Talán az éhség teszi, de sokkal valószínűbb, hogy az apró harag miatt ilyen morcos most, amit maga iránt érez azért, mert neki soha semmit nem sikerült megoldania egyedül. Ide-oda csapongott, hol jobb, hol rosszabb társaságba keveredett, és mint egy pingponglabda, amit mindkét oldalról pofoznak, úgy sikerült elvergődnie a nyomorult kis életében eddig a mai napig is.
Az előbbi mondatainál szinte nem is pislog egészen addig, míg meg nem rázza a fejét. Ekkor visszatér a kislányos mosolya, de bele kell kapaszkodnia a lépcsőkorlátba, hogy megtartsa magát a hirtelen rátörő szédüléstől.*
- Ugh… minden oké! *Tájékoztatja már előre barátnőjét, hogy jól van, mert már számít az ijedt pillantására. Hogy ne is kelljen sokáig erről a pillanatnyi rosszullétről beszélniük, Nori hamar a reggelire tereli a témát. Győzködni őt arról nem kell, hogy elfogadja, ha helyette akarnak fizetni, így beleegyezően bólint Mai szavaira.*
- Rendben, legyen így. Vándorok eledele. Az nekem való, és szükségem is lesz az evésre, messze van a kikötő.
*Ahogy a kikötő szóba kerül, Mai rögtön kérlelni kezdi a kis feketét, hogy vigyázzon magára így meg úgy. Nori türelmesen végig hallgatja, de jól tudja, hogy erre nem adhat megnyugtató választ.*
- Nem ígérhetek semmit. Nekem még a város falai között sem biztonságos, nemhogy odakint. A kikötő pedig nem az a hely, ami elnézi, ha hibázunk. Ráadásul egy ideje már egyedül utazok. Ha visszajövök, te leszel az első, akit meg fogok keresni, ebben biztos lehetsz.
*Közben leül az egyik asztalhoz, mert bár a szédülés elmúlt, azért jobb, ha nem a két lábán kell állnia még pár percig, hanem ülhet egy kicsit.*
3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:13:25
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:13:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Most már jó lesz, ha egy kicsit figyelsz, aztán... kibogozom majd újra, ha úgy alakul.
*Mindig is csak arról álmodozott, hogy mi lesz majd ha... és most ott tart, így szeretné a pillanatokat megélni, de tudja jól, hogy lassan jön a búcsú ideje. Másra nem is vágyik tehát, csak arra, hogy megléphessék ezt a kiöltözős mulatozást, amit terveznek.
Van benne talán egy kis gyerekesség is, mert bár szép akar lenni, ez egy kis játék neki. Végre lehet majd önfeledt, amiből egészen kevés járt neki eddig. Így hát addig fog álmodozni, amíg csak lehet, akkor is, ha közben tudja jól, hogy bármi történhet.
Neki nem kell sokat készülődnie, hamar útra kész és követi a lányt, hogy a fogadó részben keríthessenek egy kis ételt.
Felsóhajt a segítség majdnem felajánláskor, hiszen magában mindig dacol azzal, ha valaki helyette szeretne megoldani valamit. Nagyon kedves ajánlat, de még egy kis ideig talán megvan abból, amit el tudott menekíteni magának.*
- Kedves vagy, de megoldom. Valahogy mindig megoldom. Egy ideig még el tudok lenni a Pegazusban is, aztán pedig ki tudja, lehet hamar az új otthonomban látogathatsz meg.
*Szerencsére az álmodozás visszatér, így hamar lesöpri a gondolatot, hogy rajta valaki segíteni akar és az számára milyen érzést kelt. Végtére is, legalább van mire várni.*
- A reggeli hadd legyen az enyém, a szobát te fizetted ki.
*Szeret önállónak tűnni, bármennyire is kell sokat tennie még azért, hogy ez valóban így legyen.
Helyet foglalnak, és felméri a terepet, neki egy kis pogácsa is bőven elég lesz reggel, főleg, mert csak azért akart enni, hogy Norival lehessen még egy kis ideig.*
- A pogácsa mindig jó.
*Kérdően néz a lányra, hogy mit választ.*
- Vigyázz magadra a kikötőben majd... egyben szeretnélek még látni.
*Neki is súgnak a szavak, hogy az együtt töltött idő véget fog érni, kicsit kevesebbet is mosolyog, persze nem akar beleereszkedni a rossz érzésbe. *
//Új nap virrad//
- Most már jó lesz, ha egy kicsit figyelsz, aztán... kibogozom majd újra, ha úgy alakul.
*Mindig is csak arról álmodozott, hogy mi lesz majd ha... és most ott tart, így szeretné a pillanatokat megélni, de tudja jól, hogy lassan jön a búcsú ideje. Másra nem is vágyik tehát, csak arra, hogy megléphessék ezt a kiöltözős mulatozást, amit terveznek.
Van benne talán egy kis gyerekesség is, mert bár szép akar lenni, ez egy kis játék neki. Végre lehet majd önfeledt, amiből egészen kevés járt neki eddig. Így hát addig fog álmodozni, amíg csak lehet, akkor is, ha közben tudja jól, hogy bármi történhet.
Neki nem kell sokat készülődnie, hamar útra kész és követi a lányt, hogy a fogadó részben keríthessenek egy kis ételt.
Felsóhajt a segítség majdnem felajánláskor, hiszen magában mindig dacol azzal, ha valaki helyette szeretne megoldani valamit. Nagyon kedves ajánlat, de még egy kis ideig talán megvan abból, amit el tudott menekíteni magának.*
- Kedves vagy, de megoldom. Valahogy mindig megoldom. Egy ideig még el tudok lenni a Pegazusban is, aztán pedig ki tudja, lehet hamar az új otthonomban látogathatsz meg.
*Szerencsére az álmodozás visszatér, így hamar lesöpri a gondolatot, hogy rajta valaki segíteni akar és az számára milyen érzést kelt. Végtére is, legalább van mire várni.*
- A reggeli hadd legyen az enyém, a szobát te fizetted ki.
*Szeret önállónak tűnni, bármennyire is kell sokat tennie még azért, hogy ez valóban így legyen.
Helyet foglalnak, és felméri a terepet, neki egy kis pogácsa is bőven elég lesz reggel, főleg, mert csak azért akart enni, hogy Norival lehessen még egy kis ideig.*
- A pogácsa mindig jó.
*Kérdően néz a lányra, hogy mit választ.*
- Vigyázz magadra a kikötőben majd... egyben szeretnélek még látni.
*Neki is súgnak a szavak, hogy az együtt töltött idő véget fog érni, kicsit kevesebbet is mosolyog, persze nem akar beleereszkedni a rossz érzésbe. *
3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-01 14:59:50
Üzenet elküldve: 2024-02-01 14:59:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Elégedetten bólint, hogy masnit kapott a hátára a csomó helyett, végtére is harcos kisasszonyoknak az jár.*
- Akkor jó. Mindig az szokott lenni a baj, hogy én tényleg megcsomóztam, aztán nem tudtam levenni, szóval csak kiterültem benne, mint valami tetszhalott sellő.
*Így viszont ez a veszély sem fenyegeti, meg az sem, hogy egész nap nyomja a bordáját a fűző. Hiába lett jóval szorosabb, legalább annyival kényelmesebb is a szakszerű beavatkozás után.
Ő is várja, hogy Maival együtt igazi fűzőt vegyenek fel. Örül, hogy annak ellenére, hogy most már sokadszor jelenti ki, hogy nem kényelmes, mégis fel szeretné venni. Vajon a mellek megemelése ennyire rossz? Hát, majd kiderül.*
- Igen, reggelizzünk. *Bólint egyetértően, szóval magára aggatja az összes fegyverét, fogja a hátizsákját és már indulásra kész is. Ha Mai követi őt, akkor kimegy a szobából, bezárja maguk mögött és elindul lefelé a fogadóba.*
- A Pegazusban akarsz maradni hatokig? Bírni fogod azt anyagilag? Jelen pillanatban sajnos nem tudok segíteni neked…
*Pedig szívesen adna neki kölcsön, de ki tudja, hogy a kikötő felé vezető úton mennyi szüksége lesz az összegyűjtött kis pénzére, így egyelőre minden aranyat megtart magának.
Közben le is érnek a lépcsőkön, már érezni is a finom, frissen készült ételek illatát, amitől Norinak még jobban megjön az étvágyat.*
- A reggelidet viszont kifizetem, az belefér. Válassz bármit nyugodtan!
*Talán úgy hangzik ez a feketeség részéről, mint valami búcsúajándék, és nem is áll messze az igazságtól. Hiába a kellemesen együtt töltött órák, de még az ígérete sem garancia semmire, miszerint mindenképp visszatér majd a városba Maihoz. Az élete továbbra is tele van veszélyekkel, ahogy a kikötő sem a legbiztonságosabb környék. Bármikor, bármi történhet, aminek következtében ez a maradék kis együtt töltött idő, könnyen az utolsó pár óra is lehet.*
//Új nap virrad//
*Elégedetten bólint, hogy masnit kapott a hátára a csomó helyett, végtére is harcos kisasszonyoknak az jár.*
- Akkor jó. Mindig az szokott lenni a baj, hogy én tényleg megcsomóztam, aztán nem tudtam levenni, szóval csak kiterültem benne, mint valami tetszhalott sellő.
*Így viszont ez a veszély sem fenyegeti, meg az sem, hogy egész nap nyomja a bordáját a fűző. Hiába lett jóval szorosabb, legalább annyival kényelmesebb is a szakszerű beavatkozás után.
Ő is várja, hogy Maival együtt igazi fűzőt vegyenek fel. Örül, hogy annak ellenére, hogy most már sokadszor jelenti ki, hogy nem kényelmes, mégis fel szeretné venni. Vajon a mellek megemelése ennyire rossz? Hát, majd kiderül.*
- Igen, reggelizzünk. *Bólint egyetértően, szóval magára aggatja az összes fegyverét, fogja a hátizsákját és már indulásra kész is. Ha Mai követi őt, akkor kimegy a szobából, bezárja maguk mögött és elindul lefelé a fogadóba.*
- A Pegazusban akarsz maradni hatokig? Bírni fogod azt anyagilag? Jelen pillanatban sajnos nem tudok segíteni neked…
*Pedig szívesen adna neki kölcsön, de ki tudja, hogy a kikötő felé vezető úton mennyi szüksége lesz az összegyűjtött kis pénzére, így egyelőre minden aranyat megtart magának.
Közben le is érnek a lépcsőkön, már érezni is a finom, frissen készült ételek illatát, amitől Norinak még jobban megjön az étvágyat.*
- A reggelidet viszont kifizetem, az belefér. Válassz bármit nyugodtan!
*Talán úgy hangzik ez a feketeség részéről, mint valami búcsúajándék, és nem is áll messze az igazságtól. Hiába a kellemesen együtt töltött órák, de még az ígérete sem garancia semmire, miszerint mindenképp visszatér majd a városba Maihoz. Az élete továbbra is tele van veszélyekkel, ahogy a kikötő sem a legbiztonságosabb környék. Bármikor, bármi történhet, aminek következtében ez a maradék kis együtt töltött idő, könnyen az utolsó pár óra is lehet.*
3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:42:45
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:42:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Kissé nagyokat pislog azon, hogy csak szimplán gyűjtsön össze minél többet a bájitalokból, de hát a feladat, az feladat. Talán ebbe is belejön. Talán itt pont jó lesz az emberismerete és, hogy megpróbálhat minél több dolgot kiszedni valakiből akarata ellenére, viszont addig el is kell jutni, meg kell találnia a megfelelő személyeket. De hát az élet kihívások nélkül nem is ér olyan sokat, neki meg pont nagy szüksége van arra, hogy úgy érezze, boldogul.
Pont úgy szeretne boldogulni, ahogy a vért fűzőjével.
Neki nem tűnik bénázásnak egyetlen mozdulat sem, sőt, élvezi, hogy segíthet.*
- Nem kell túlgondolni, csak húzz rajta egyet. Így, igen.
*Elismerősen bólint, amit Nori egyáltalán nem láthat. Nagyon jó érzés, hogy valami jót kreálhatott és egy kicsit tud hasznosítani abból, amit amúgy sosem gondolt volna, hogy még segítségére lesz. Végtére is, minden ami történt vele, az nagy lecke volt és hozzásegítette valamihez. Kis dolog ez, neki mégis nagy. Annyira tapasztalatlan még az élet legtöbb területén, hogy elismerés az is, ha egy vértet helyre tud tenni.
A feketeségen végre ott díszeleg a szépen kötözött és erős tartású darab, ő pedig elébe lép a lánynak.*
- Ez egy masni. Egyszerűbb vele bánni és nem oldódik ki olyan könnyen. Egyedül is menni fog, csak vigyázz a gubancokra. Majd megtanítom, hogyan tedd rendbe, ha mégis összevesznének a zsinegek.
* Tüzetesen megnézi az elpirult Norit, de amolyan "szakmai" szemmel. Szeretné látni, hogy mindenhol úgy illeszkedik rá, ahogyan annak kell, mert most még lehet javítani bármin. *
- Hozzá szoksz hamar, szerintem nem kényelmes, de... tart és véd ott, ahol kell. *Elmosolyodik, tényleg jó kis nap lesz az amikor fűzőben fognak tetszelegni.*
-Igen, ilyesmi. Csak ez nem emeli ki a dekoltázsod, ami sokkal kényelmetlenebb, mint amilyen szép.
*Megint egy pillanatra elkalandozik, hogyan is nézett ki mindezek előtt. A mostani ruházata köszönőviszonyban sincs azzal, de annyi baj legyen. Most az öröm az övé, hogy ez sikerült.*
- Egy kis idő és alig veszed észre, hogy rajtad van. Reggelizünk meg. Aztán... aztán mehetünk a dolgunkra.
*Nem esett jól kimondania az utolsó mondatát, de így talán mégis csalhat egy kis időt kettejüknek. Kérdőn néz a lányra, hogy van-e még kedve. Amióta találkoztak egy falatot sem ettek.*
- Furcsa lesz most visszamenni a Pegazusba. Én ott leszek amíg vissza nem jössz.
//Új nap virrad//
*Kissé nagyokat pislog azon, hogy csak szimplán gyűjtsön össze minél többet a bájitalokból, de hát a feladat, az feladat. Talán ebbe is belejön. Talán itt pont jó lesz az emberismerete és, hogy megpróbálhat minél több dolgot kiszedni valakiből akarata ellenére, viszont addig el is kell jutni, meg kell találnia a megfelelő személyeket. De hát az élet kihívások nélkül nem is ér olyan sokat, neki meg pont nagy szüksége van arra, hogy úgy érezze, boldogul.
Pont úgy szeretne boldogulni, ahogy a vért fűzőjével.
Neki nem tűnik bénázásnak egyetlen mozdulat sem, sőt, élvezi, hogy segíthet.*
- Nem kell túlgondolni, csak húzz rajta egyet. Így, igen.
*Elismerősen bólint, amit Nori egyáltalán nem láthat. Nagyon jó érzés, hogy valami jót kreálhatott és egy kicsit tud hasznosítani abból, amit amúgy sosem gondolt volna, hogy még segítségére lesz. Végtére is, minden ami történt vele, az nagy lecke volt és hozzásegítette valamihez. Kis dolog ez, neki mégis nagy. Annyira tapasztalatlan még az élet legtöbb területén, hogy elismerés az is, ha egy vértet helyre tud tenni.
A feketeségen végre ott díszeleg a szépen kötözött és erős tartású darab, ő pedig elébe lép a lánynak.*
- Ez egy masni. Egyszerűbb vele bánni és nem oldódik ki olyan könnyen. Egyedül is menni fog, csak vigyázz a gubancokra. Majd megtanítom, hogyan tedd rendbe, ha mégis összevesznének a zsinegek.
* Tüzetesen megnézi az elpirult Norit, de amolyan "szakmai" szemmel. Szeretné látni, hogy mindenhol úgy illeszkedik rá, ahogyan annak kell, mert most még lehet javítani bármin. *
- Hozzá szoksz hamar, szerintem nem kényelmes, de... tart és véd ott, ahol kell. *Elmosolyodik, tényleg jó kis nap lesz az amikor fűzőben fognak tetszelegni.*
-Igen, ilyesmi. Csak ez nem emeli ki a dekoltázsod, ami sokkal kényelmetlenebb, mint amilyen szép.
*Megint egy pillanatra elkalandozik, hogyan is nézett ki mindezek előtt. A mostani ruházata köszönőviszonyban sincs azzal, de annyi baj legyen. Most az öröm az övé, hogy ez sikerült.*
- Egy kis idő és alig veszed észre, hogy rajtad van. Reggelizünk meg. Aztán... aztán mehetünk a dolgunkra.
*Nem esett jól kimondania az utolsó mondatát, de így talán mégis csalhat egy kis időt kettejüknek. Kérdőn néz a lányra, hogy van-e még kedve. Amióta találkoztak egy falatot sem ettek.*
- Furcsa lesz most visszamenni a Pegazusba. Én ott leszek amíg vissza nem jössz.
3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-31 16:47:49
Üzenet elküldve: 2024-01-31 16:47:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Kissé kételkedve húzza fel a szemöldökeit, mikor Mai nem ódzkodik a sellőházi munkától. Az mondjuk igaz, hogy ha jól fizetnek érte, ő tényleg belemenne ilyesfajta játékokba, de az egykori kisasszonyból nem nézne ki ilyesmit.*
- Persze, mindent elmondok, de nem kell sokat tudnod róla. Csak gyűjts minél több varázsitalt, és hozd el őket nekem, ennyi az egész.
*Nincs a feladatban semmi trükk, már ha azt nem számoljuk, hogy nem teremnek minden fán bájitalok, szóval meg kell találni a megfelelő forrást. Nem lehet véletlen, hogy Nolie sem árulta el neki soha az ő módszereit, mert talán attól félt, hogy a feketeségnek akkor már nem lesz rá szüksége.
A sminket visszautasítja a lány, ahogy arra számított, így azok a következő szükséges alkalomig száműzésre kerülnek Nori hátizsákja aljára.
A vértje viszont elkészül, ő pedig lelkesen áll oda barátnője mellé, hogy fel is próbálhassa. Minden utasítását igyekszik követni, de még így is sokat bénázik. Addig jól megy, hogy belebújjon, ezzel máskor sem szokott gond lenni, még az is megy, hogy a mellkasánál lefogja a mellényszerű felsőt. Arra is rájön, hogy erre azért van szükség, hogy ne csúszkáljon rajta lefelé, amíg nincs megkötve.*
- Így jó lesz? *kérdezi, miközben próbál vállai fölött hátra pillantani, hogy megtudja, mi történik mögötte. A következő lépések már annyira azért nem egyértelműek Norinak.*
- Ezt? Erre? *Meghúzza a kezébe adott zsinórt a testétől elfelé, majd a másikat a másik irányba. Érzi, hogy egyre szorosabb és szorosabb lesz rajta a ruhadarab, ettől valamiért megmagyarázhatatlan módon el is pirul egy kicsit.*
- Hé, umm, mennyire kell szorosra húzni? *Mert már most is sokkal szorosabb, mint ahogy magának valaha is sikerült meghúznia. Bizonyára azért, mert, ahogy össze-vissza voltak tekeredve a zsinórok, itt-ott elakadhatott húzás közben, vagy nem volt befűzve rendesen, így nem is lehetett szakszerűen összehúzni. Most viszont tényleg olyan, mintha valaki nagyon szorosan ölelné az egész felsőtestét, ezért is lehet különleges érzés a kis fekete lánynak.
A művelet végét Maira bízza, visszaadja neki a zsinór két végét, és hagyja, hogy megkösse neki őket.*
- Most megcsomóztad? Vagy masnit kötöttél rá? *Próbálja megnézni, de továbbra sem lát a háta mögé, így csak egy butácska egy helyben forgás lesz a vége. Aztán már csak elégedetten simít végig a derekán. Hát így jobb alakja lett, az biztos!*
- Sokkal szorosabb, mint lenni szokott, de mégis jó érzés, bár hozzá kell szoknom. *Nyújtózkodik, mocorog, tekereg benne egy kicsit. Az biztos, hogy egy kisebb gerincsérülés esetén még meg is tudná tartani a hátát ilyen formában a vért.*
- Akkor ez most olyan érzés, mint egy igazi fűző? *Kérdez rá, mert azért ez mégis csak egy vért, nem a kisasszonyok számára készült kényszerítőeszköz.*
//Új nap virrad//
*Kissé kételkedve húzza fel a szemöldökeit, mikor Mai nem ódzkodik a sellőházi munkától. Az mondjuk igaz, hogy ha jól fizetnek érte, ő tényleg belemenne ilyesfajta játékokba, de az egykori kisasszonyból nem nézne ki ilyesmit.*
- Persze, mindent elmondok, de nem kell sokat tudnod róla. Csak gyűjts minél több varázsitalt, és hozd el őket nekem, ennyi az egész.
*Nincs a feladatban semmi trükk, már ha azt nem számoljuk, hogy nem teremnek minden fán bájitalok, szóval meg kell találni a megfelelő forrást. Nem lehet véletlen, hogy Nolie sem árulta el neki soha az ő módszereit, mert talán attól félt, hogy a feketeségnek akkor már nem lesz rá szüksége.
A sminket visszautasítja a lány, ahogy arra számított, így azok a következő szükséges alkalomig száműzésre kerülnek Nori hátizsákja aljára.
A vértje viszont elkészül, ő pedig lelkesen áll oda barátnője mellé, hogy fel is próbálhassa. Minden utasítását igyekszik követni, de még így is sokat bénázik. Addig jól megy, hogy belebújjon, ezzel máskor sem szokott gond lenni, még az is megy, hogy a mellkasánál lefogja a mellényszerű felsőt. Arra is rájön, hogy erre azért van szükség, hogy ne csúszkáljon rajta lefelé, amíg nincs megkötve.*
- Így jó lesz? *kérdezi, miközben próbál vállai fölött hátra pillantani, hogy megtudja, mi történik mögötte. A következő lépések már annyira azért nem egyértelműek Norinak.*
- Ezt? Erre? *Meghúzza a kezébe adott zsinórt a testétől elfelé, majd a másikat a másik irányba. Érzi, hogy egyre szorosabb és szorosabb lesz rajta a ruhadarab, ettől valamiért megmagyarázhatatlan módon el is pirul egy kicsit.*
- Hé, umm, mennyire kell szorosra húzni? *Mert már most is sokkal szorosabb, mint ahogy magának valaha is sikerült meghúznia. Bizonyára azért, mert, ahogy össze-vissza voltak tekeredve a zsinórok, itt-ott elakadhatott húzás közben, vagy nem volt befűzve rendesen, így nem is lehetett szakszerűen összehúzni. Most viszont tényleg olyan, mintha valaki nagyon szorosan ölelné az egész felsőtestét, ezért is lehet különleges érzés a kis fekete lánynak.
A művelet végét Maira bízza, visszaadja neki a zsinór két végét, és hagyja, hogy megkösse neki őket.*
- Most megcsomóztad? Vagy masnit kötöttél rá? *Próbálja megnézni, de továbbra sem lát a háta mögé, így csak egy butácska egy helyben forgás lesz a vége. Aztán már csak elégedetten simít végig a derekán. Hát így jobb alakja lett, az biztos!*
- Sokkal szorosabb, mint lenni szokott, de mégis jó érzés, bár hozzá kell szoknom. *Nyújtózkodik, mocorog, tekereg benne egy kicsit. Az biztos, hogy egy kisebb gerincsérülés esetén még meg is tudná tartani a hátát ilyen formában a vért.*
- Akkor ez most olyan érzés, mint egy igazi fűző? *Kérdez rá, mert azért ez mégis csak egy vért, nem a kisasszonyok számára készült kényszerítőeszköz.*
3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-30 18:12:50
Üzenet elküldve: 2024-01-30 18:12:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira nem félős teremtés, de azt pontosan tudja, hogy megvédeni magát nem tudná. Azt sem igazán tudja, hogy hogyan jutott el idáig úgy, hogy nem halt bele. Talán csak az elszántság és a szerencse, na meg a halk léptei azok, amik nem keltették fel az esetleges útonállók figyelmét.
Egy kis idő kell, míg megérti, hogy miért is nem éri meg annyira a Sellőház felé vennie az irányt, főleg megmutatva bájait egy csinos ruhában. A Kurva szó elég sokat segít benne, enélkül nem biztos, hogy naiv kis lelke összerakta volna a képkockákat.*
- Nos, a pénz mindig jól jön.
*Nevet fel, nem gondolta komolyan, na meg nem ő az, aki erről túl sokat tudna mesélni, vagy gondolni. Azt nem tudja, lenne-e olyan végtelenül ostoba, hogy belemenjen ilyesmibe. Volt már elkeseredve, na de ennyire talán még soha. Már ha ott opció a szabad döntés.*
- Legyen. Csak mindent mondj el, én pedig azon leszek, hogy a legtöbbet tudjak neked segíteni.
*A munkát viszont akkor sem veszi félvállról, ha ez csak egy próba. Veszítenivalója nem sok van, de azért szeretne teljesíteni, ha már felkérte erre a nemes szerepre Nori.
A smink készül, a vért hasonló precizitással és gyorsasággal kezd kisimulni. Nagyjából egyszerre lesz kész a két művelet. Valóban éles a kontraszt a nemrég látott arc után ez a feketeség. De tetszik neki, na meg ha így szereti a lány magát, akkor így kell kinézni.*
- Majd amikor elmegyünk valahova végre a szép ruháinkban, majd akkor megpróbálhatjuk, de most kihagyom.
*Vonja meg a vállát. Mostani szerelése nem indokolja, hogy bármilyen feltűnő rajz díszítse szemeit.*
- Rád, gyere.
*Felkel, hogy segíthessen minden lépésben.* - Most szét van húzva minden szál, vedd magadra, aztán megkötöm.
*Megvárja, hogy azt tegye a lány, amit kér tőle, és amikor belebújik, akkor kezdi el az utasításokat.*
- Fogd az egyik kezeddel a mellkasodhoz a vérted. *Bólogat, méricskél a szemével és leellenőrzi, hogy a helyén maradt e minden bőrzsineg.* - Így. Most pedig mutatom a trükköt. Húzd meg a szabad kezeddel ezt az oldalit *Adja a mancsba a bal oldali zsinórt* - Most jöhet a másik. *Azt is a kezébe adja, s tisztán látszik, hogy némi gyakorlással, na meg, ha nem kuszálja össze később, akkor pofon egyszerűvé válik a felvétel. A neheze csak akkor jön, mikor csomót kell rá kötni, de elnézve Nori fizimiskáját, ez sem fog nehezére esni. De most ő szeretné az utolsó mozdulatot megtenni.*
- Milyen?
*Érzésre, látszatra elég szoros és szépen idomul a lány vonalaihoz. Szorosan kötötte meg derekánál, hogy érezze azt a bizonyos ölelést.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira nem félős teremtés, de azt pontosan tudja, hogy megvédeni magát nem tudná. Azt sem igazán tudja, hogy hogyan jutott el idáig úgy, hogy nem halt bele. Talán csak az elszántság és a szerencse, na meg a halk léptei azok, amik nem keltették fel az esetleges útonállók figyelmét.
Egy kis idő kell, míg megérti, hogy miért is nem éri meg annyira a Sellőház felé vennie az irányt, főleg megmutatva bájait egy csinos ruhában. A Kurva szó elég sokat segít benne, enélkül nem biztos, hogy naiv kis lelke összerakta volna a képkockákat.*
- Nos, a pénz mindig jól jön.
*Nevet fel, nem gondolta komolyan, na meg nem ő az, aki erről túl sokat tudna mesélni, vagy gondolni. Azt nem tudja, lenne-e olyan végtelenül ostoba, hogy belemenjen ilyesmibe. Volt már elkeseredve, na de ennyire talán még soha. Már ha ott opció a szabad döntés.*
- Legyen. Csak mindent mondj el, én pedig azon leszek, hogy a legtöbbet tudjak neked segíteni.
*A munkát viszont akkor sem veszi félvállról, ha ez csak egy próba. Veszítenivalója nem sok van, de azért szeretne teljesíteni, ha már felkérte erre a nemes szerepre Nori.
A smink készül, a vért hasonló precizitással és gyorsasággal kezd kisimulni. Nagyjából egyszerre lesz kész a két művelet. Valóban éles a kontraszt a nemrég látott arc után ez a feketeség. De tetszik neki, na meg ha így szereti a lány magát, akkor így kell kinézni.*
- Majd amikor elmegyünk valahova végre a szép ruháinkban, majd akkor megpróbálhatjuk, de most kihagyom.
*Vonja meg a vállát. Mostani szerelése nem indokolja, hogy bármilyen feltűnő rajz díszítse szemeit.*
- Rád, gyere.
*Felkel, hogy segíthessen minden lépésben.* - Most szét van húzva minden szál, vedd magadra, aztán megkötöm.
*Megvárja, hogy azt tegye a lány, amit kér tőle, és amikor belebújik, akkor kezdi el az utasításokat.*
- Fogd az egyik kezeddel a mellkasodhoz a vérted. *Bólogat, méricskél a szemével és leellenőrzi, hogy a helyén maradt e minden bőrzsineg.* - Így. Most pedig mutatom a trükköt. Húzd meg a szabad kezeddel ezt az oldalit *Adja a mancsba a bal oldali zsinórt* - Most jöhet a másik. *Azt is a kezébe adja, s tisztán látszik, hogy némi gyakorlással, na meg, ha nem kuszálja össze később, akkor pofon egyszerűvé válik a felvétel. A neheze csak akkor jön, mikor csomót kell rá kötni, de elnézve Nori fizimiskáját, ez sem fog nehezére esni. De most ő szeretné az utolsó mozdulatot megtenni.*
- Milyen?
*Érzésre, látszatra elég szoros és szépen idomul a lány vonalaihoz. Szorosan kötötte meg derekánál, hogy érezze azt a bizonyos ölelést.*
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-30 17:09:33
Üzenet elküldve: 2024-01-30 17:09:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban egyetért, hogy a kikötő egyelőre nem Mainak való hely. Addig biztosan nem, míg nem tanította meg a lányt legalább arra, hogy a tőrt melyik végén kell megfogni, és hogyan ne magában tegyen kárt vele. Magában el is mosolyodik, hogy milyen jó üzlet lenne, ha a közös kiöltözésért cserébe elvárná a lánytól, hogy eddzenek. Majd akkor felveti ezt a dolgot, ha egyszer Miss Kíváncsiság tényleg a kikötőbe akar majd jönni vele.
A Sellőházzal kapcsolatos megjegyzésére azért kelletlenül húzza félre a száját, de a vigyor marad.*
- Azt elhiszem, de az már nem biztos, amit a legtöbben csinálnak ott kiöltözve. Megsúgom, a Sellőház tele van kurvákkal, és ha túlöltözve mész oda, még meg is próbálnak befogni közéjük.
*Ő tisztában van azzal, hogy a kiöltözés és a kurva szó nem feltétlenül járnak kéz a kézben egymással, de a kikötőben sajnos eléggé összefonódott ez a két fogalom, így nem árt óvatosnak lenni azzal, milyen ruhákat is hord ott az ember lánya. Ha értékes a gönc, a tolvajok még képesek letépni is őket a másikról.*
- Rendben, ahogy szeretnéd. Csak pár napra tervezek visszamenni a kikötőbe, addig lesz időd megpróbálni, aztán kiderül, hogy ment, mikor visszajöttem.
*Most már megtapasztalta, hogy Artheniorban is viszonylag biztonságban van. A lázadás óta tényleg új rend uralkodik, valószínűleg nem is körözik már, így nincs miért félnie, Mai jelenléte miatt pedig most így is-úgyis ide húz a szíve, lelke.
Visszamerül a sminkelésbe, és kissé felkapja a fejét Mai váratlan felszólalására. Nagyon hamar megoldotta azt a gordiuszi csomókkal nehezített vért befűzési feladatot.*
- Máris? *Pillant fel rá már szép, erős fekete sminkben. Miután az este nem volt már rajta, talán egy pillanatra furcsa is lehet az ismét sötétre festett kis arca. Most még szépen kihúzott macskaszemeket is csinált magának.*
- Sosem lehet elég fekete. Kérsz te is? *Ajánlja fel neki, hogy a befűzőtt vértért cserébe kisminkeli Mait, bár arra számít, hogy barátnője óvakodni fog ettől, szóval elkezdi elpakolni a festékeit, hogy aztán közelebb lépjen a lányhoz öltöztetősdiért.*
- Akkor rám adod? *Már alig várja. Kíváncsi, hogy mennyivel lesz így kényelmesebb és szorosabb, mint az ő bénázása után.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban egyetért, hogy a kikötő egyelőre nem Mainak való hely. Addig biztosan nem, míg nem tanította meg a lányt legalább arra, hogy a tőrt melyik végén kell megfogni, és hogyan ne magában tegyen kárt vele. Magában el is mosolyodik, hogy milyen jó üzlet lenne, ha a közös kiöltözésért cserébe elvárná a lánytól, hogy eddzenek. Majd akkor felveti ezt a dolgot, ha egyszer Miss Kíváncsiság tényleg a kikötőbe akar majd jönni vele.
A Sellőházzal kapcsolatos megjegyzésére azért kelletlenül húzza félre a száját, de a vigyor marad.*
- Azt elhiszem, de az már nem biztos, amit a legtöbben csinálnak ott kiöltözve. Megsúgom, a Sellőház tele van kurvákkal, és ha túlöltözve mész oda, még meg is próbálnak befogni közéjük.
*Ő tisztában van azzal, hogy a kiöltözés és a kurva szó nem feltétlenül járnak kéz a kézben egymással, de a kikötőben sajnos eléggé összefonódott ez a két fogalom, így nem árt óvatosnak lenni azzal, milyen ruhákat is hord ott az ember lánya. Ha értékes a gönc, a tolvajok még képesek letépni is őket a másikról.*
- Rendben, ahogy szeretnéd. Csak pár napra tervezek visszamenni a kikötőbe, addig lesz időd megpróbálni, aztán kiderül, hogy ment, mikor visszajöttem.
*Most már megtapasztalta, hogy Artheniorban is viszonylag biztonságban van. A lázadás óta tényleg új rend uralkodik, valószínűleg nem is körözik már, így nincs miért félnie, Mai jelenléte miatt pedig most így is-úgyis ide húz a szíve, lelke.
Visszamerül a sminkelésbe, és kissé felkapja a fejét Mai váratlan felszólalására. Nagyon hamar megoldotta azt a gordiuszi csomókkal nehezített vért befűzési feladatot.*
- Máris? *Pillant fel rá már szép, erős fekete sminkben. Miután az este nem volt már rajta, talán egy pillanatra furcsa is lehet az ismét sötétre festett kis arca. Most még szépen kihúzott macskaszemeket is csinált magának.*
- Sosem lehet elég fekete. Kérsz te is? *Ajánlja fel neki, hogy a befűzőtt vértért cserébe kisminkeli Mait, bár arra számít, hogy barátnője óvakodni fog ettől, szóval elkezdi elpakolni a festékeit, hogy aztán közelebb lépjen a lányhoz öltöztetősdiért.*
- Akkor rám adod? *Már alig várja. Kíváncsi, hogy mennyivel lesz így kényelmesebb és szorosabb, mint az ő bénázása után.*
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 21:24:38
Üzenet elküldve: 2024-01-29 21:24:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Miközben bíbelődik, néha azért feltekint, hogy figyelje a másik reggeli készülődését. Már majdnem megkérdezi, besegítsen-e a fésülködésbe is, mert láthatóan kezdi bosszantani Norit, hogy nem engedelmeskednek a tincsek. Persze ezt sem azért kérdezné, mert nem tudja megoldani a másik, egyszerűen csak az is valamiféle kontaktus lenne. Már magára kezd mérges lenni, hogy mi történik vele, eddig annyira jól elvolt egyedül, most pedig mint aki görcsösen kapaszkodni akar minden kis momentumba, amikor azt érezheti, hogy jó a jelenléte. Megrázza a fejét, nem fog ennek teret engedni. Pont ő nem eshet efféle hibákba.*
- Ó, pedig ez érdekesen hangzik. Mondjuk nem nekem, mert én ilyen helyeken biztosan nem mozognék otthonosan.
*Aztán kissé csücsörít, mikor gondolkodóba esik.*
- De a Sellőház és kiöltözés. Az bizony menne.
*Bólint is magának egyet elismerően, mikor elképzeli, hogy ha akarja milyen méltósággal is tudja viselni a szép holmikat, viselkedni pedig megtanult, akkor is, ha sokszor ellene ment. Persze nem vágyik rá, hogy emiatt át kelljen vonulnia valami cseppet sem biztonságos helyen.*
- A víz látványa engem is megnyugtat. Olyan magasról, mint egy világítótorony... szép lehet.
* El tudja képzelni oda a feketeséget, megérti miért a kedvence. Ezt ugyan meghagyja neki, csak amiatt vágyna oda, hogy láthassa mi a kedvenc helye.*
- Megpróbálhatom. Úgyis szeretnék megismerni itt mindent, a piac mindig is fontos terület.
*Nos, szívesen megpróbálná. Csalódást talán nem fog okozni, esetleg annyit, hogy ő nem Nolie, akinek már biztosan volt egy jól kiépített rendszere. Ha megbízza a lány, akkor eleget fog tenni neki. Úgyis vágya volt felfedezni minden egyes zugot a városban.*
- Kész!
*Szólal meg végül, s felemeli a vértet, hogy ő is távolabbról szemlélhesse, hogy a fűzése tökéletes-e, vagy annál kicsit jobb. Sehol egy csavarodás, sehol egy gubanc.*
- Ha már elég fekete az a szép arcod, akkor feladom rád. Megmutatom, hogyan húzd meg egyedül.
*Csak viccelt a túl sok feketével, hiszen ő így ismerte meg Norit, neki így a különleges. Nagyon szépen bánik a festékeivel, az már biztos. Nála nincsenek sminkek, de ha már a piac felé veszi az irányt, lehet beszerez végre valamit magának is, csak hogy szebbnek érezze magát.*
//Új nap virrad//
*Miközben bíbelődik, néha azért feltekint, hogy figyelje a másik reggeli készülődését. Már majdnem megkérdezi, besegítsen-e a fésülködésbe is, mert láthatóan kezdi bosszantani Norit, hogy nem engedelmeskednek a tincsek. Persze ezt sem azért kérdezné, mert nem tudja megoldani a másik, egyszerűen csak az is valamiféle kontaktus lenne. Már magára kezd mérges lenni, hogy mi történik vele, eddig annyira jól elvolt egyedül, most pedig mint aki görcsösen kapaszkodni akar minden kis momentumba, amikor azt érezheti, hogy jó a jelenléte. Megrázza a fejét, nem fog ennek teret engedni. Pont ő nem eshet efféle hibákba.*
- Ó, pedig ez érdekesen hangzik. Mondjuk nem nekem, mert én ilyen helyeken biztosan nem mozognék otthonosan.
*Aztán kissé csücsörít, mikor gondolkodóba esik.*
- De a Sellőház és kiöltözés. Az bizony menne.
*Bólint is magának egyet elismerően, mikor elképzeli, hogy ha akarja milyen méltósággal is tudja viselni a szép holmikat, viselkedni pedig megtanult, akkor is, ha sokszor ellene ment. Persze nem vágyik rá, hogy emiatt át kelljen vonulnia valami cseppet sem biztonságos helyen.*
- A víz látványa engem is megnyugtat. Olyan magasról, mint egy világítótorony... szép lehet.
* El tudja képzelni oda a feketeséget, megérti miért a kedvence. Ezt ugyan meghagyja neki, csak amiatt vágyna oda, hogy láthassa mi a kedvenc helye.*
- Megpróbálhatom. Úgyis szeretnék megismerni itt mindent, a piac mindig is fontos terület.
*Nos, szívesen megpróbálná. Csalódást talán nem fog okozni, esetleg annyit, hogy ő nem Nolie, akinek már biztosan volt egy jól kiépített rendszere. Ha megbízza a lány, akkor eleget fog tenni neki. Úgyis vágya volt felfedezni minden egyes zugot a városban.*
- Kész!
*Szólal meg végül, s felemeli a vértet, hogy ő is távolabbról szemlélhesse, hogy a fűzése tökéletes-e, vagy annál kicsit jobb. Sehol egy csavarodás, sehol egy gubanc.*
- Ha már elég fekete az a szép arcod, akkor feladom rád. Megmutatom, hogyan húzd meg egyedül.
*Csak viccelt a túl sok feketével, hiszen ő így ismerte meg Norit, neki így a különleges. Nagyon szépen bánik a festékeivel, az már biztos. Nála nincsenek sminkek, de ha már a piac felé veszi az irányt, lehet beszerez végre valamit magának is, csak hogy szebbnek érezze magát.*
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 20:45:48
Üzenet elküldve: 2024-01-29 20:45:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hát, ha meg nem mondja tovább, akkor Nori nem tud vele mit kezdeni. Faggatni korán reggel nem fogja, gondolatot olvasni pedig -még- nem tud. A közös nevetés tényleg jó indítás, olyan pozitív kilátást vetít előre az egész napra.*
- Rendben, köszönöm!
*Ezzel gyakorlatilag engedélyt is ad Mainak, hogy magához vegye a vértjét, a lány pedig él is a lehetőséggel, és belekezd a munkába. Nori, mikor párszor rápillant, csodálva nézi, ahogy mozognak a kezei. Tényleg le sem tagadhatná, hogy kötelezően elsajátítandó képesség volt a fűző megkötése ott, ahonnan ő jött. A feketeség pedig annak örülne, ha a fésülködés lenne ösztönös tudás, mert azzal bizony a vártaknak megfelelően megszenved.*
- Cseszd már meg! *Vitatkozik morcosan a saját hajkoronájával, mikor úgy beleakad a fésű, hogy csak komoly fájdalmak árán tudja újra kiimádkozni belőle. Ezt azért nem csinálja olyan rosszul, a végére sikerül megoldania a problémát, az ébenfekete tincsek pedig szépen, rendezetten, nyílegyenesen omlanak a lány vállaira.
A fésülködés után egy több helyen megrepedt kis kézitükör kerül elő Nori cuccai közül. A sminkeléshez tervezi használni, amihez előkotorja a fekete festékeit is, aztán már neki is lát a műveletnek. Sok időt töltött már a kencéi nélkül, ideje, hogy visszakapja őket.*
- A kikötő? Mint egy lepukkant falu tele intrikával, ármánnyal, cselszövéssel. Odáig már nem ér el a törvény keze, így szabályok sincsenek. Van néhány szebb része is, mint a Sellőház. Az egy furcsa fogadó, oda lehet be sem engednek, ha nem vagy kiöltözve. Nekem viszont a világítótorony a kedvencem, látni a végtelen tengert, és olyan megnyugtató az egész.
*Mesél kicsit Mai kérdésére válaszolva a kikötőről, közben halad a sminkjével, és a munka kérdése is szóba kerül.*
- Az artheniori piacon ritkán, de lehet különleges bájitalokat szerezni. Mivel én nem lehetek mindig itt, te megvehetnéd nekem őket, és többet fizetnék érte, mint amennyiért vetted. Nolienak volt valami titkos módszere is, hogy még többet hozzon nekem, de azt sosem árulta el.
*Nem egy izgalmas munka ez sem, és valószínűleg Norinak nem a legkifizetődőbb, ha másra bízza a vásárlást, de Mai némi pénzt kereshetne vele attól függően, hogy mennyire ügyes, és milyen sok varázsitalt tud szerezni Norinak.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hát, ha meg nem mondja tovább, akkor Nori nem tud vele mit kezdeni. Faggatni korán reggel nem fogja, gondolatot olvasni pedig -még- nem tud. A közös nevetés tényleg jó indítás, olyan pozitív kilátást vetít előre az egész napra.*
- Rendben, köszönöm!
*Ezzel gyakorlatilag engedélyt is ad Mainak, hogy magához vegye a vértjét, a lány pedig él is a lehetőséggel, és belekezd a munkába. Nori, mikor párszor rápillant, csodálva nézi, ahogy mozognak a kezei. Tényleg le sem tagadhatná, hogy kötelezően elsajátítandó képesség volt a fűző megkötése ott, ahonnan ő jött. A feketeség pedig annak örülne, ha a fésülködés lenne ösztönös tudás, mert azzal bizony a vártaknak megfelelően megszenved.*
- Cseszd már meg! *Vitatkozik morcosan a saját hajkoronájával, mikor úgy beleakad a fésű, hogy csak komoly fájdalmak árán tudja újra kiimádkozni belőle. Ezt azért nem csinálja olyan rosszul, a végére sikerül megoldania a problémát, az ébenfekete tincsek pedig szépen, rendezetten, nyílegyenesen omlanak a lány vállaira.
A fésülködés után egy több helyen megrepedt kis kézitükör kerül elő Nori cuccai közül. A sminkeléshez tervezi használni, amihez előkotorja a fekete festékeit is, aztán már neki is lát a műveletnek. Sok időt töltött már a kencéi nélkül, ideje, hogy visszakapja őket.*
- A kikötő? Mint egy lepukkant falu tele intrikával, ármánnyal, cselszövéssel. Odáig már nem ér el a törvény keze, így szabályok sincsenek. Van néhány szebb része is, mint a Sellőház. Az egy furcsa fogadó, oda lehet be sem engednek, ha nem vagy kiöltözve. Nekem viszont a világítótorony a kedvencem, látni a végtelen tengert, és olyan megnyugtató az egész.
*Mesél kicsit Mai kérdésére válaszolva a kikötőről, közben halad a sminkjével, és a munka kérdése is szóba kerül.*
- Az artheniori piacon ritkán, de lehet különleges bájitalokat szerezni. Mivel én nem lehetek mindig itt, te megvehetnéd nekem őket, és többet fizetnék érte, mint amennyiért vetted. Nolienak volt valami titkos módszere is, hogy még többet hozzon nekem, de azt sosem árulta el.
*Nem egy izgalmas munka ez sem, és valószínűleg Norinak nem a legkifizetődőbb, ha másra bízza a vásárlást, de Mai némi pénzt kereshetne vele attól függően, hogy mennyire ügyes, és milyen sok varázsitalt tud szerezni Norinak.*
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:59:57
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:59:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
- De jó! Én is jót aludtam, de a reggeleket utálom.
*Ásít egyet jólesően el is hessegetve vele, hogy tovább mondja azt, amit majdnem elkezdett. Igazából nincs értelme, mert most jó és ez a lényeg. Mennyivel szebb a reggel, hogy azonnal nevetésben törnek ki, hiába szólt az előző nap egészen mély és megrázó élményekről. Lehet persze még folytatni, ezer dologról kell még szó essen, főleg, ha kölcsönösen segíteni akarnak egymásnak Nori állapotával, de most élvezi, hogy lebeg ebben az érzésben.*
- Nem kell, előbb kibogozom, aztán újra fűzöm, van egy jó módszerem. Majd utána megmutatom, hogyan vedd fel egyedül. Persze ha itt vagyok megkötöm rajtad.
*Már ez a kis rituálé is nagyon tetszene neki, hiszen olyan természetes lett neki, hogy itt van mellette és gondoskodhat. Nem tudta, hogy mennyire fontos neki az, hogy adjon, csak úgy szívből. Tényleg van amiért nem várna semmit a puszta barátságon kívül.
Nevet megint, ahogy meglátja a kócokat, azzal bizony lesz baj, de ezzel jár, ha valakinek hosszú a haja és sajtkukacként mozog a reggeli ébredéskor. Mi lett volna, ha az éjjelt is úgy tölti? Neki szerencséje van, talán az is elég lesz, hogy az ujjaival párat fésül tincsein.
Felpattan végül, szemeivel a vértet keresve, majd amikor megleli visszaül azzal együtt és az ölébe fekteti. Nézegeti, hogyan is lenne a legegyszerűbb. Kezei úgy dolgoznak, mintha mindig is ezt csinálta volna. Igazából... csinálta sokszor tényleg.*
- Mhm. *Szökik ki csak egykedvűen a hang az összepréselt ajkain, miközben koncentrál. Jó is, hogy valamivel lefoglalta mancsait, így nem feltűnő a rajta átsuhanó pár másodpercnyi rosszkedv. Most jó lenne, ha nem kéne egy percet sem egyedül töltenie. Hogyan is történhetett ez, ilyen rövid idő alatt? Szinte most ért a városba, de már csak arra van igénye, hogy az eddigi magányát hátrahagyva folyton ott legyen egy szerette. Nem akar önző lenni, pedig tudna. Inkább nem mond semmit, amivel itt akarja tartani Norit.* - Milyen hely az a kikötő?
*Nem hallott még róla. Persze tudja mit jelent, de vannak kikötők, amik csodaszépek és egyáltalán nem rossz környéknek számítanak. Ha a lánynak arra van dolga, nem hiszi, hogy a csodák palotája épült volna a víz mellé.*
- Tényleg?
*Néz föl most már, egy pillanatra kezei is megállnak a fűtésben, bogozásban.*
- Miről lenne szó?
*Helyismerete kevés, érteni nem sok mindenhez ért igazán, de azt tudja, hogy szívesen tanul és megold ő bármit, főleg, mert valahogyan el kell kezdenie az életét. Bár érdekes érzés, hogy ő ajánl neki fel ilyesmit, de most nem nagyon van ideje válogatni.*
//Új nap virrad//
- De jó! Én is jót aludtam, de a reggeleket utálom.
*Ásít egyet jólesően el is hessegetve vele, hogy tovább mondja azt, amit majdnem elkezdett. Igazából nincs értelme, mert most jó és ez a lényeg. Mennyivel szebb a reggel, hogy azonnal nevetésben törnek ki, hiába szólt az előző nap egészen mély és megrázó élményekről. Lehet persze még folytatni, ezer dologról kell még szó essen, főleg, ha kölcsönösen segíteni akarnak egymásnak Nori állapotával, de most élvezi, hogy lebeg ebben az érzésben.*
- Nem kell, előbb kibogozom, aztán újra fűzöm, van egy jó módszerem. Majd utána megmutatom, hogyan vedd fel egyedül. Persze ha itt vagyok megkötöm rajtad.
*Már ez a kis rituálé is nagyon tetszene neki, hiszen olyan természetes lett neki, hogy itt van mellette és gondoskodhat. Nem tudta, hogy mennyire fontos neki az, hogy adjon, csak úgy szívből. Tényleg van amiért nem várna semmit a puszta barátságon kívül.
Nevet megint, ahogy meglátja a kócokat, azzal bizony lesz baj, de ezzel jár, ha valakinek hosszú a haja és sajtkukacként mozog a reggeli ébredéskor. Mi lett volna, ha az éjjelt is úgy tölti? Neki szerencséje van, talán az is elég lesz, hogy az ujjaival párat fésül tincsein.
Felpattan végül, szemeivel a vértet keresve, majd amikor megleli visszaül azzal együtt és az ölébe fekteti. Nézegeti, hogyan is lenne a legegyszerűbb. Kezei úgy dolgoznak, mintha mindig is ezt csinálta volna. Igazából... csinálta sokszor tényleg.*
- Mhm. *Szökik ki csak egykedvűen a hang az összepréselt ajkain, miközben koncentrál. Jó is, hogy valamivel lefoglalta mancsait, így nem feltűnő a rajta átsuhanó pár másodpercnyi rosszkedv. Most jó lenne, ha nem kéne egy percet sem egyedül töltenie. Hogyan is történhetett ez, ilyen rövid idő alatt? Szinte most ért a városba, de már csak arra van igénye, hogy az eddigi magányát hátrahagyva folyton ott legyen egy szerette. Nem akar önző lenni, pedig tudna. Inkább nem mond semmit, amivel itt akarja tartani Norit.* - Milyen hely az a kikötő?
*Nem hallott még róla. Persze tudja mit jelent, de vannak kikötők, amik csodaszépek és egyáltalán nem rossz környéknek számítanak. Ha a lánynak arra van dolga, nem hiszi, hogy a csodák palotája épült volna a víz mellé.*
- Tényleg?
*Néz föl most már, egy pillanatra kezei is megállnak a fűtésben, bogozásban.*
- Miről lenne szó?
*Helyismerete kevés, érteni nem sok mindenhez ért igazán, de azt tudja, hogy szívesen tanul és megold ő bármit, főleg, mert valahogyan el kell kezdenie az életét. Bár érdekes érzés, hogy ő ajánl neki fel ilyesmit, de most nem nagyon van ideje válogatni.*
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:19:02
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:19:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Azt hiszem, hogy nagyon régen aludtam ilyen jól. Nem beszélt hozzám senki álmomban, sőt, szerintem nem is álmodtam semmit, pedig mindig tisztán szoktam emlékezni minden egyes mozzanatra belőlük.
*Meséli az éjszakai élményeit, vagyis inkább azt, hogy mennyire nem volt semmilyen élménye alvás közben, ami jó hír. Megnyugodott a kis lelke, de lehet, hogy Lil most odabent még mélyebben alszik. Neki biztos, hogy nincs ínyére ez a barátkozósdi, szóval nem csoda, ha inkább az alvásba menekült Nori elméjének legmélyén.*
- Ha vettem levegőt, akkor szigorúan véve nem is voltam mozdulatlan. *Nevetgél együtt barátnőjével. Igazából furcsa ez a reggel is. Éjszaka valahol ott hagyták abba az egészet, hogy szétesett személyiségek, vérző hüvelykujj, halott tündér tőre Mai párnája alatt… Most pedig úgy kezdik a napot, hogy kellemes, pihentető éjszaka, mozdulatlanul alvás. Mintha a feje tetejére állt volna minden egy éjszaka alatt, de most a jó értelemben.
Ha már Mai felült, akkor Nori is így tesz, és kinézetre talán most a legijesztőbb a kis boszorkány a kegyetlenül összekócolódott hajával. Bár, egy másik szemszögből meg biztos viccesen festhet.*
- Ó, te jó ég… *Szól ez annak, hogy neki sem lesz egyszerű összeszednie magát, mert a hajával is meg fog gyűlni a baja, de még a sminkjét is teljesen újra kell csinálnia. Legalább a vérttel segíteni fog neki Mai, ahogy ígérte.*
- Rajtam kell már lennie, mikor csinálod? *Kérdez vissza, mert nem tiszta neki, de úgy logikus, hogy rajta kösse meg a lány a fűzőt, mert akkor az ő alakjához fog igazodni, és biztosan nem lesz se túl laza, se túl szoros.*
- Dolgom? Az ég világon semmi. Azután, hogy nem találtam meg Noliet, és nem is tervezem tovább keresni, igazából céltalan vagyok. Bájitalokra van szükségem, hogy kísérletezgethessek velük, talán megnézem, akad-e néhány a piacon. Aztán… visszamegyek majd a kikötőbe.
*Az utóbbi mondatot félve mondja ki, mert ez azt jelenti, hogy ismét távol kerül majd Maitól. Oda nem szívesen vinné el a lányt, az veszélyes volna a számára, de neki muszáj lesz újra és újra meglátogatnia a Vérkertet, hogy mélyebben megérthesse Sa'Tereth mágiáját.*
- Munkát? Nekem az nem való, de neked lehet kellene. *Kicsit gondolkozik, és eszébe is jut valami. Így, hogy Nolie eltűnt, a biztos bájitalforrása is oda lett, Mai viszont a városban marad, közel a piachoz.* Mit szólnál hozzá, ha én adnék neked munkát? *Kérdezi kíváncsian, miközben kelletlenül előkotorja a fésűjét, és megpróbálja fájdalmas módon kifésülni a haját.*
//Új nap virrad//
- Azt hiszem, hogy nagyon régen aludtam ilyen jól. Nem beszélt hozzám senki álmomban, sőt, szerintem nem is álmodtam semmit, pedig mindig tisztán szoktam emlékezni minden egyes mozzanatra belőlük.
*Meséli az éjszakai élményeit, vagyis inkább azt, hogy mennyire nem volt semmilyen élménye alvás közben, ami jó hír. Megnyugodott a kis lelke, de lehet, hogy Lil most odabent még mélyebben alszik. Neki biztos, hogy nincs ínyére ez a barátkozósdi, szóval nem csoda, ha inkább az alvásba menekült Nori elméjének legmélyén.*
- Ha vettem levegőt, akkor szigorúan véve nem is voltam mozdulatlan. *Nevetgél együtt barátnőjével. Igazából furcsa ez a reggel is. Éjszaka valahol ott hagyták abba az egészet, hogy szétesett személyiségek, vérző hüvelykujj, halott tündér tőre Mai párnája alatt… Most pedig úgy kezdik a napot, hogy kellemes, pihentető éjszaka, mozdulatlanul alvás. Mintha a feje tetejére állt volna minden egy éjszaka alatt, de most a jó értelemben.
Ha már Mai felült, akkor Nori is így tesz, és kinézetre talán most a legijesztőbb a kis boszorkány a kegyetlenül összekócolódott hajával. Bár, egy másik szemszögből meg biztos viccesen festhet.*
- Ó, te jó ég… *Szól ez annak, hogy neki sem lesz egyszerű összeszednie magát, mert a hajával is meg fog gyűlni a baja, de még a sminkjét is teljesen újra kell csinálnia. Legalább a vérttel segíteni fog neki Mai, ahogy ígérte.*
- Rajtam kell már lennie, mikor csinálod? *Kérdez vissza, mert nem tiszta neki, de úgy logikus, hogy rajta kösse meg a lány a fűzőt, mert akkor az ő alakjához fog igazodni, és biztosan nem lesz se túl laza, se túl szoros.*
- Dolgom? Az ég világon semmi. Azután, hogy nem találtam meg Noliet, és nem is tervezem tovább keresni, igazából céltalan vagyok. Bájitalokra van szükségem, hogy kísérletezgethessek velük, talán megnézem, akad-e néhány a piacon. Aztán… visszamegyek majd a kikötőbe.
*Az utóbbi mondatot félve mondja ki, mert ez azt jelenti, hogy ismét távol kerül majd Maitól. Oda nem szívesen vinné el a lányt, az veszélyes volna a számára, de neki muszáj lesz újra és újra meglátogatnia a Vérkertet, hogy mélyebben megérthesse Sa'Tereth mágiáját.*
- Munkát? Nekem az nem való, de neked lehet kellene. *Kicsit gondolkozik, és eszébe is jut valami. Így, hogy Nolie eltűnt, a biztos bájitalforrása is oda lett, Mai viszont a városban marad, közel a piachoz.* Mit szólnál hozzá, ha én adnék neked munkát? *Kérdezi kíváncsian, miközben kelletlenül előkotorja a fésűjét, és megpróbálja fájdalmas módon kifésülni a haját.*
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 18:41:28
Üzenet elküldve: 2024-01-29 18:41:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Az ő éjszakája is nyugodt volt, leszámítva az ébredése első ijedt pillanatait. Szerencsére van ideje, hogy helyrejöjjön az érzésből, és rendezze a gondolatait, de kicsit unalmas már, hogy nem tudja megszokni igazán, hogy valami nyugodt és békés.
Kicsit mélázik rajta, majd ismét azzal játszadozik, amivel elalvás előtt: sorra veszi az élményeit, de most bekapcsolódik az is, amit szeretne csinálni. Hamar eszébe jut az ígéret, hogy Nori vértjének fűzőjét helyre teszi, hogy könnyű legyen innentől a felvétele, és a levétele is, de nem kelti fel azzal a lányt, hogy máris nekiálljon. Kifejezetten jó az az órácska, amit mellette fekve tölt el úgy, hogy szinte meg sem moccan.
Mikor az első mozdulatokra lesz figyelmes maga mellett, már mosolyra húzódnak ajkai. Végignézi a mutatványt és már tudja, hogy miért is lehetnek olyan kuszák azok a fűzők, hiszen ezt a fészkelődést ha máshol is prezentálni tudja, akkor bizony az mindent megmagyaráz. De ő csak mosolyog és élvezi, hogy történik mellette valami.*
-Jó reggelt! Hogy aludtál?
*Szólal meg ő is, enyhén reggeli rekedtes hangján, ami a következő mondatra már rendeződik is.*
- Nem igazán. Nem tudtam, hogy ilyen mozdulatlanul is lehet aludni, ha nem hallottam volna, hogy levegőt veszel, akkor megnéztem volna élsz-e.
*Nevet fel halkan, majd most már ő is fészkelődésbe kezd, aminek az a vége, hogy felül az ágyon, s egy picit még maga köré tekeri a takarót. Előtte nyújtózik egy jólesőt, kecses mozdulatokkal, hiszen kicsit elgémberedtek a tagjai.*
- Összeszedem magam és megcsinálom a vérted. Neked mi dolgod van ma?
*Nem is nagyon beszéltek arról, hogy vannak-e tervek az elkövetkezendő napokra. Mai szívesen tölt még időt a lánnyal, de aztán már húz a szíve a Pegazusba is, belegondol, hogy mi van ha várta őt esetleg Yvon, de most megérte lemaradni róla.*
- Tudod mi lenne jó? Találni valami munkát.
*Forgatja a szemét, mert belegondol, hogy valamiből fenn is kell tartania magát, nem lehet mindig a könyvekbe bújni. Persze nem azt akarta ezzel, hogy most álljanak is neki a keresgélésnek, de beindultak az agytekervényei és reggel még nagyon csapong.*
//Új nap virrad//
*Az ő éjszakája is nyugodt volt, leszámítva az ébredése első ijedt pillanatait. Szerencsére van ideje, hogy helyrejöjjön az érzésből, és rendezze a gondolatait, de kicsit unalmas már, hogy nem tudja megszokni igazán, hogy valami nyugodt és békés.
Kicsit mélázik rajta, majd ismét azzal játszadozik, amivel elalvás előtt: sorra veszi az élményeit, de most bekapcsolódik az is, amit szeretne csinálni. Hamar eszébe jut az ígéret, hogy Nori vértjének fűzőjét helyre teszi, hogy könnyű legyen innentől a felvétele, és a levétele is, de nem kelti fel azzal a lányt, hogy máris nekiálljon. Kifejezetten jó az az órácska, amit mellette fekve tölt el úgy, hogy szinte meg sem moccan.
Mikor az első mozdulatokra lesz figyelmes maga mellett, már mosolyra húzódnak ajkai. Végignézi a mutatványt és már tudja, hogy miért is lehetnek olyan kuszák azok a fűzők, hiszen ezt a fészkelődést ha máshol is prezentálni tudja, akkor bizony az mindent megmagyaráz. De ő csak mosolyog és élvezi, hogy történik mellette valami.*
-Jó reggelt! Hogy aludtál?
*Szólal meg ő is, enyhén reggeli rekedtes hangján, ami a következő mondatra már rendeződik is.*
- Nem igazán. Nem tudtam, hogy ilyen mozdulatlanul is lehet aludni, ha nem hallottam volna, hogy levegőt veszel, akkor megnéztem volna élsz-e.
*Nevet fel halkan, majd most már ő is fészkelődésbe kezd, aminek az a vége, hogy felül az ágyon, s egy picit még maga köré tekeri a takarót. Előtte nyújtózik egy jólesőt, kecses mozdulatokkal, hiszen kicsit elgémberedtek a tagjai.*
- Összeszedem magam és megcsinálom a vérted. Neked mi dolgod van ma?
*Nem is nagyon beszéltek arról, hogy vannak-e tervek az elkövetkezendő napokra. Mai szívesen tölt még időt a lánnyal, de aztán már húz a szíve a Pegazusba is, belegondol, hogy mi van ha várta őt esetleg Yvon, de most megérte lemaradni róla.*
- Tudod mi lenne jó? Találni valami munkát.
*Forgatja a szemét, mert belegondol, hogy valamiből fenn is kell tartania magát, nem lehet mindig a könyvekbe bújni. Persze nem azt akarta ezzel, hogy most álljanak is neki a keresgélésnek, de beindultak az agytekervényei és reggel még nagyon csapong.*
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 18:16:51
Üzenet elküldve: 2024-01-29 18:16:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Meglepően, különösen meglepően és megmagyarázhatatlanul nyugodtan telik Nori éjszakája. Általában vagy fel-fel riadna úgy két óránként valami borzalmas rémálomból, vagy csak össze-vissza forgolódna úgy, hogy szerencsétlen takarót reggelre már csak az ágy mellett találja meg, de most valahogy semmi ilyesmi nem történik.
Talán Mai közelsége nyugtatja meg annyira, hogy elég a tudat, hogy a lány mellette van, és emiatt Nori már biztonságban érzi magát? Esetleg a legutolsó beszélgetésük miatt már nem fél annyira a benne lakó démontól, mert már tudja, hogy igazából ő maga az? Lehet, hogy mindkettő, de az is előfordulhat, hogy valami teljesen más a magyarázat. Ami biztos, hogy mikor Mai felébred, Nori még édesdeden szunyókál mellette. Nem, tényleg nem tűnt el, esze ágában sem volt lelépni, na meg megkínozni és megölni sem támadt kedve szerencsétlen fél-elfet az éjszaka folyamán, ami szintén jó hír.
Az, hogy Mai nem mocorog, csak fekszik mellette, arra jó, hogy még körülbelül egy órácskát várnia kelljen arra, hogy Nori is mocorogni, ébredezni kezdjen. Még felébredés közben is olyan, mint valami feketemacska, mert nyújtózkodik, tekergeti a testét ide-oda, az egyik mozdulatnál még roppan is egyet valamelyik csigolyája, de aggodalomra semmi ok, ez nála normális!
Ahogy kinyitja a kis szemeit ajkain széles mosoly jelenik meg, mert az első, amit, illetve akit megpillant, az Mai.*
- Hát szia, jó reggelt! *Üdvözli a lányt, miközben valószínűleg úgy belehemperegte magát az előbbi ébredező mozdulataival a takaróba, hogy külön mutatvány lesz kiszabadulni belőle. Nori ébenfekete haja egyébként csupa kóc, mint minden reggel, azt is öröm lesz kifésülni.*
- Történt valami furcsa az éjszaka?
*Azért kérdezi, mert ő nem emlékszik semmi rosszra, és nem tudja eldönteni, hogy azért, mert tényleg ennyire jól sikerült aludnia, hogy egyhuzamban átaludta az egész éjszakát, vagy csak megint játszadozik vele az agya azzal, hogy eltüntette az éjszakai emlékeit.*
//Új nap virrad//
*Meglepően, különösen meglepően és megmagyarázhatatlanul nyugodtan telik Nori éjszakája. Általában vagy fel-fel riadna úgy két óránként valami borzalmas rémálomból, vagy csak össze-vissza forgolódna úgy, hogy szerencsétlen takarót reggelre már csak az ágy mellett találja meg, de most valahogy semmi ilyesmi nem történik.
Talán Mai közelsége nyugtatja meg annyira, hogy elég a tudat, hogy a lány mellette van, és emiatt Nori már biztonságban érzi magát? Esetleg a legutolsó beszélgetésük miatt már nem fél annyira a benne lakó démontól, mert már tudja, hogy igazából ő maga az? Lehet, hogy mindkettő, de az is előfordulhat, hogy valami teljesen más a magyarázat. Ami biztos, hogy mikor Mai felébred, Nori még édesdeden szunyókál mellette. Nem, tényleg nem tűnt el, esze ágában sem volt lelépni, na meg megkínozni és megölni sem támadt kedve szerencsétlen fél-elfet az éjszaka folyamán, ami szintén jó hír.
Az, hogy Mai nem mocorog, csak fekszik mellette, arra jó, hogy még körülbelül egy órácskát várnia kelljen arra, hogy Nori is mocorogni, ébredezni kezdjen. Még felébredés közben is olyan, mint valami feketemacska, mert nyújtózkodik, tekergeti a testét ide-oda, az egyik mozdulatnál még roppan is egyet valamelyik csigolyája, de aggodalomra semmi ok, ez nála normális!
Ahogy kinyitja a kis szemeit ajkain széles mosoly jelenik meg, mert az első, amit, illetve akit megpillant, az Mai.*
- Hát szia, jó reggelt! *Üdvözli a lányt, miközben valószínűleg úgy belehemperegte magát az előbbi ébredező mozdulataival a takaróba, hogy külön mutatvány lesz kiszabadulni belőle. Nori ébenfekete haja egyébként csupa kóc, mint minden reggel, azt is öröm lesz kifésülni.*
- Történt valami furcsa az éjszaka?
*Azért kérdezi, mert ő nem emlékszik semmi rosszra, és nem tudja eldönteni, hogy azért, mert tényleg ennyire jól sikerült aludnia, hogy egyhuzamban átaludta az egész éjszakát, vagy csak megint játszadozik vele az agya azzal, hogy eltüntette az éjszakai emlékeit.*
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:49:29
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:49:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Neki már ez az egyetlen beleegyező szó is elég. Ő megkérte arra, ami szerinte fontos, Nori pedig rábólintott. Ha megbíznak egymásban, akkor ennyinek is elégnek kellene lennie, nem kell mindent túlragozni.
Túl sok minden sűrűsödött bele egy délutánba és estébe. Neki is fel kell dolgoznia, hogy itt számára így mennek a dolgok. Villámcsapásként érkeznek az életébe az új emberek és kúsznak a bőre alá pusztán azzal, hogy valamiért szeretik. Sosem érzett hasonlót. Talán önmagát is diagnosztizálhatná valamivel, ha hajlandó lenne ezzel foglalkozni. De nem hajlandó. Túlságosan jó most ahhoz, hogy a felforgatott életét még véletlenül helyre tegye. Na meg másokkal foglalkozni úgy tűnik jobban megy neki, így elfedheti a saját gondolatait.
A röpke szívszélhűdést mintha egyáltalán nem értené a lány, de kár is lenne magyarázni. Csak megingatja a fejét, túl sok lesz mára a magyarázatokból. Szeretne ő is aludni végre, hiába tart attól, hogy talán reggel nem lesz semmi ugyan az, mint most. Annyira fél ettől... Most, hogy végre kapott valamit az élettől, nem szeretné elengedni.
Nori a takaró óvó puhaságába bújik, ő pedig egészen közel kucorodik hozzá, miután betakarja magát.
Jó ez a meleg és jó, hogy valaki aurája szinte elegyedik az övével. Hogyan is tudta eddig ezt nélkülözni?*
- Jó éjszakát.
*Szemeit behunyja, s bár rettenetesen fáradt, most egyedül marad a gondolataival, hiszen a mellette lévő hamar elalszik. Végigpörgeti az elmúlt néhány nap eseményeit. Yvonra gondol, a hiányára, amit ma alig érzett, pedig minden percben rá gondolt eddig. A könyvekre, amiket úgy lapozhatott, hogy senki egy rossz szót nem szólt érte. A fogadókra, amiket megjárt, pedig nemrég azt hitte, hogy valamelyik romos istállóban fog halálra fagyni a döntése miatt, miszerint elhagyja otthonát. Aztán a mellette szuszogóra gondol. Soha még nem volt ilyen tartalmas időszaka és soha még ennyire nem félt attól, hogy egyszer ebből valamit elveszíthet. Milyen bénító, ha valaki jót is kap végre. Akkor van veszítenivaló.
Lassan nyomja el az álom a fejében lévő kavalkádot...
Mikor felébred, nehezen nyitja ki a szemeit. Ugyan az játszódik le, mint néhány nappal ezelőtt Yvon mellett. Megijed, hogy nem hall semmit a külvilág zajából, nem napsugarak, vagy a hűvös szél ébreszti, netán egy romos fatákolmány korhadása. Egy pillanatra minden reggel azt képzeli, hogy meghalt, azért ez a nagy nyugodalom. Néhány másodperc múlva azonban ráeszmél, hogy hol is van, s megnyugszik. Szíve hirtelen zakatolása rendeződik. Rossz így ébredni, de elhessegeti. Kékjeivel a mellette fekvő lányt nézi, konstatálja, hogy nem tűnt el. Nem akar zajt csapni, ezért csak fekszik és élvezi, hogy kapott egy újabb lehetőségekkel teli napot*
//Új nap virrad//
*Neki már ez az egyetlen beleegyező szó is elég. Ő megkérte arra, ami szerinte fontos, Nori pedig rábólintott. Ha megbíznak egymásban, akkor ennyinek is elégnek kellene lennie, nem kell mindent túlragozni.
Túl sok minden sűrűsödött bele egy délutánba és estébe. Neki is fel kell dolgoznia, hogy itt számára így mennek a dolgok. Villámcsapásként érkeznek az életébe az új emberek és kúsznak a bőre alá pusztán azzal, hogy valamiért szeretik. Sosem érzett hasonlót. Talán önmagát is diagnosztizálhatná valamivel, ha hajlandó lenne ezzel foglalkozni. De nem hajlandó. Túlságosan jó most ahhoz, hogy a felforgatott életét még véletlenül helyre tegye. Na meg másokkal foglalkozni úgy tűnik jobban megy neki, így elfedheti a saját gondolatait.
A röpke szívszélhűdést mintha egyáltalán nem értené a lány, de kár is lenne magyarázni. Csak megingatja a fejét, túl sok lesz mára a magyarázatokból. Szeretne ő is aludni végre, hiába tart attól, hogy talán reggel nem lesz semmi ugyan az, mint most. Annyira fél ettől... Most, hogy végre kapott valamit az élettől, nem szeretné elengedni.
Nori a takaró óvó puhaságába bújik, ő pedig egészen közel kucorodik hozzá, miután betakarja magát.
Jó ez a meleg és jó, hogy valaki aurája szinte elegyedik az övével. Hogyan is tudta eddig ezt nélkülözni?*
- Jó éjszakát.
*Szemeit behunyja, s bár rettenetesen fáradt, most egyedül marad a gondolataival, hiszen a mellette lévő hamar elalszik. Végigpörgeti az elmúlt néhány nap eseményeit. Yvonra gondol, a hiányára, amit ma alig érzett, pedig minden percben rá gondolt eddig. A könyvekre, amiket úgy lapozhatott, hogy senki egy rossz szót nem szólt érte. A fogadókra, amiket megjárt, pedig nemrég azt hitte, hogy valamelyik romos istállóban fog halálra fagyni a döntése miatt, miszerint elhagyja otthonát. Aztán a mellette szuszogóra gondol. Soha még nem volt ilyen tartalmas időszaka és soha még ennyire nem félt attól, hogy egyszer ebből valamit elveszíthet. Milyen bénító, ha valaki jót is kap végre. Akkor van veszítenivaló.
Lassan nyomja el az álom a fejében lévő kavalkádot...
Mikor felébred, nehezen nyitja ki a szemeit. Ugyan az játszódik le, mint néhány nappal ezelőtt Yvon mellett. Megijed, hogy nem hall semmit a külvilág zajából, nem napsugarak, vagy a hűvös szél ébreszti, netán egy romos fatákolmány korhadása. Egy pillanatra minden reggel azt képzeli, hogy meghalt, azért ez a nagy nyugodalom. Néhány másodperc múlva azonban ráeszmél, hogy hol is van, s megnyugszik. Szíve hirtelen zakatolása rendeződik. Rossz így ébredni, de elhessegeti. Kékjeivel a mellette fekvő lányt nézi, konstatálja, hogy nem tűnt el. Nem akar zajt csapni, ezért csak fekszik és élvezi, hogy kapott egy újabb lehetőségekkel teli napot*
3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:13:56
Üzenet elküldve: 2024-01-28 21:13:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ha létezne a kifejezés Lanawin-en, valószínűleg ki lehetne jelenteni, hogy Nori most fogadta fel Mait pszichiátereként azzal, hogy megbízik a véleményében, és engedélyt ad rá, hogy kettejük érdekében azt csináljon vele, amit akar. Mindemellett erre a gesztusra a feketeség bizalmának újabb jelenként is tekinthetünk.*
- Jó. *Már csak ennyit válaszol mosolyogva a lánynak. Kérdezni már nem tudna, mert most már azért is ködösek a gondolatai, mert már olyan fáradt, hogy csak na.
Azonban, mielőtt nyugovóra térnek, mindenképp meg kell győződnie arról, hogy Mai meg tudja védeni magát… most már nevezzük akkor nevén: Liltől. Ezért is a fegyveres mutatvány, amitől egyáltalán nem gondolta, hogy Mai ennyire meg fog rémülni. A fél-elf lány szinte teljesen lefagy arra a nem egészen egy percre, míg Nori oda nem lép hozzá a tőrrel. Ennyi idő alatt, ha úgy akarta volna, akár vele, akár saját magával, akár mindkettőjükkel végezhetett volna, így való igaz, hogy a hasonló helyzetekben tanúsított lélekjelenlétén még dolgoznia kell a kis tudósnak.*
- Mit ne csináljak? Nem csináltam semmi rosszat.
*Értetlenül figyeli a másikat, miközben Mai a párnája alá csúsztatja a fegyvert. Mondjuk ott pont nem a legjobb helyen van, ha hirtelen használni kéne, de tovább már nem nyaggatja szegényt, örül, hogy egyáltalán elfogadta a pengét.
Szóval, nem vette észre, hogy mennyire megijedt szerencsétlen lány a helyzettől, ez látszik is a feketeség furcsa pillantásán, de ma már ezt a témát sem akarja ragozni.*
- Igen, most már aludjunk. Már várom, hogy reggel szépen megcsináld a vértemet…
*Mondja mosolyogva, s közben bemászik az ágyba, és szinte teljesen elbújik a takaró alatt. Egyébként megérkeztek oda, ahonnan elindultak. Nori most már nem gondol sem Lilre, sem démonokra, sem a viperára, sem arra, hogy Mai az előbb majdnem szívinfarktust kapott miatta, csak arra a kis ártatlan dologra, hogy milyen szépen is fog állni rajta a fűzős bőrmellény, ha végre Mai hozzáértésével lesz befűzve. Talán ez a kontraszt a legkülönlegesebb a lány személyiségében, vagy személyiségeiben. Egy kegyetlen gyilkos, egy harcos amazon, de mindemellett egy édes kisgyermek, aki az élet legapróbb dolgainak is képes őszintén örülni. Vajon melyikük az igazi? Talán Mai intelligenciája, kíváncsisága és tudása egy szép napon majd választ ad erre a kérdésre is.*
- Jó éjszakát! *Suttogja még halkan. Ha közben ölelést is kap, nem fog elhúzódni előle, de közben ő már csukott szemmel, kiscica pózban összegömbölyödve fekszik a jó meleg takarója alatt.*
//Új nap virrad//
*Ha létezne a kifejezés Lanawin-en, valószínűleg ki lehetne jelenteni, hogy Nori most fogadta fel Mait pszichiátereként azzal, hogy megbízik a véleményében, és engedélyt ad rá, hogy kettejük érdekében azt csináljon vele, amit akar. Mindemellett erre a gesztusra a feketeség bizalmának újabb jelenként is tekinthetünk.*
- Jó. *Már csak ennyit válaszol mosolyogva a lánynak. Kérdezni már nem tudna, mert most már azért is ködösek a gondolatai, mert már olyan fáradt, hogy csak na.
Azonban, mielőtt nyugovóra térnek, mindenképp meg kell győződnie arról, hogy Mai meg tudja védeni magát… most már nevezzük akkor nevén: Liltől. Ezért is a fegyveres mutatvány, amitől egyáltalán nem gondolta, hogy Mai ennyire meg fog rémülni. A fél-elf lány szinte teljesen lefagy arra a nem egészen egy percre, míg Nori oda nem lép hozzá a tőrrel. Ennyi idő alatt, ha úgy akarta volna, akár vele, akár saját magával, akár mindkettőjükkel végezhetett volna, így való igaz, hogy a hasonló helyzetekben tanúsított lélekjelenlétén még dolgoznia kell a kis tudósnak.*
- Mit ne csináljak? Nem csináltam semmi rosszat.
*Értetlenül figyeli a másikat, miközben Mai a párnája alá csúsztatja a fegyvert. Mondjuk ott pont nem a legjobb helyen van, ha hirtelen használni kéne, de tovább már nem nyaggatja szegényt, örül, hogy egyáltalán elfogadta a pengét.
Szóval, nem vette észre, hogy mennyire megijedt szerencsétlen lány a helyzettől, ez látszik is a feketeség furcsa pillantásán, de ma már ezt a témát sem akarja ragozni.*
- Igen, most már aludjunk. Már várom, hogy reggel szépen megcsináld a vértemet…
*Mondja mosolyogva, s közben bemászik az ágyba, és szinte teljesen elbújik a takaró alatt. Egyébként megérkeztek oda, ahonnan elindultak. Nori most már nem gondol sem Lilre, sem démonokra, sem a viperára, sem arra, hogy Mai az előbb majdnem szívinfarktust kapott miatta, csak arra a kis ártatlan dologra, hogy milyen szépen is fog állni rajta a fűzős bőrmellény, ha végre Mai hozzáértésével lesz befűzve. Talán ez a kontraszt a legkülönlegesebb a lány személyiségében, vagy személyiségeiben. Egy kegyetlen gyilkos, egy harcos amazon, de mindemellett egy édes kisgyermek, aki az élet legapróbb dolgainak is képes őszintén örülni. Vajon melyikük az igazi? Talán Mai intelligenciája, kíváncsisága és tudása egy szép napon majd választ ad erre a kérdésre is.*
- Jó éjszakát! *Suttogja még halkan. Ha közben ölelést is kap, nem fog elhúzódni előle, de közben ő már csukott szemmel, kiscica pózban összegömbölyödve fekszik a jó meleg takarója alatt.*
3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-28 20:28:19
Üzenet elküldve: 2024-01-28 20:28:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a sok kérdés kijönne Noriból, biztos mindenre megpróbálna válaszolni a lehetőségeihez mérten. Túl nagyerejű dolgot mondott most el a lánynak ahhoz, hogy egyedül kelljen ezzel megbirkóznia. És talán nem is szabad. Ez a tudás azért mégis csak akkor éri a legtöbbet, ha aztán kezdenek vele valamit. Ezért is örül neki, hogy a lányt foglalkoztatja az állapota, sőt mi több, szabad kezet adna neki.*
- Köszönöm.
*Hála árad szét ereiben, egyszerűen hihetetlen érzés, hogy megengedte ezt neki, mert olyan sokkal közelebb érzi most a célját. Mintha végre lenne egy igazi kiindulópont és nem csak a könyvek és az agyalás lenne.*
- Ha bármit szeretnél még kérdezni, azt tedd meg. Nem kell most, de ha eszedbe jut, akkor kérdezz. Ülepednie kell, de ha rám bízod magad, akkor nem maradhat benned olyan, amire ne próbálnék meg válaszolni. Nem fekhetsz le állandóan kételyekkel esténként. Jó?
*Most komolyabban beszél, mint hitte volna, hogy tud. Meg akar győződni róla, hogy nem mismásolja el az érzéseit, főleg azért, mert kiderült számára, hogy mikor bújik elő a másik szilánkja. És, ha hagyja, hogy megijedjen ettől a helyzettől a lány, könnyen lehet, hogy Lil mellett ébredne. Ha felébredne. Persze vele is szívesen találkozna, de még nem most, nem így felkészületlenül.
Kissé feszültebben figyel, mikor elindul Nori a fegyverei felé. Megint nem magát félti, hanem őt. Hatalmas erővel dobban a szíve és úgy pumpálja a vért, hogy a hegyeske füleiben is érzi a zubogását. Látja, hogy a tőrért nyúl és azt is látja, ahogy kivonja a tokjából, majd a saját bőrébe vájja a pengét. Akaratlanul is felugrik, hogy ha kell kiüsse a kezéből, de aztán látja azt is, hogy nem készül vele igazából bántani magát. A reakcióideje, mint kiderül elég gyér, ezen illene dolgoznia. Még néhány mondatot is sikerül intéznie felé az ujját nyalogató feketeségnek. Csak reméli, hogy tényleg oda pattant volna időben, ha teljesen biztos lenne abban, hogy bántani akarná magát.*
- Bassza meg Nori, ilyet még egyszer ne csinálj.
*Fújja ki a levegőt, amit isten tudja meddig tartott bent egy kissé már nevetve. Elteszi amit neki ad, becsúsztatja párnája alá, de inkább azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg.*
- Ha jobbnak látod, akkor rendben. Most már feküdjünk le, jó?
*Nem feltétlenül alvásra gondol, de biztosabbnak érezné, ha ott lenne mellette. Most is annyira szeretné magához húzni, hogy éreztesse, hogy együtt nem eshet bajuk... de hogy miért gondolja ezt ennyire biztosan? Azt maga sem tudja.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a sok kérdés kijönne Noriból, biztos mindenre megpróbálna válaszolni a lehetőségeihez mérten. Túl nagyerejű dolgot mondott most el a lánynak ahhoz, hogy egyedül kelljen ezzel megbirkóznia. És talán nem is szabad. Ez a tudás azért mégis csak akkor éri a legtöbbet, ha aztán kezdenek vele valamit. Ezért is örül neki, hogy a lányt foglalkoztatja az állapota, sőt mi több, szabad kezet adna neki.*
- Köszönöm.
*Hála árad szét ereiben, egyszerűen hihetetlen érzés, hogy megengedte ezt neki, mert olyan sokkal közelebb érzi most a célját. Mintha végre lenne egy igazi kiindulópont és nem csak a könyvek és az agyalás lenne.*
- Ha bármit szeretnél még kérdezni, azt tedd meg. Nem kell most, de ha eszedbe jut, akkor kérdezz. Ülepednie kell, de ha rám bízod magad, akkor nem maradhat benned olyan, amire ne próbálnék meg válaszolni. Nem fekhetsz le állandóan kételyekkel esténként. Jó?
*Most komolyabban beszél, mint hitte volna, hogy tud. Meg akar győződni róla, hogy nem mismásolja el az érzéseit, főleg azért, mert kiderült számára, hogy mikor bújik elő a másik szilánkja. És, ha hagyja, hogy megijedjen ettől a helyzettől a lány, könnyen lehet, hogy Lil mellett ébredne. Ha felébredne. Persze vele is szívesen találkozna, de még nem most, nem így felkészületlenül.
Kissé feszültebben figyel, mikor elindul Nori a fegyverei felé. Megint nem magát félti, hanem őt. Hatalmas erővel dobban a szíve és úgy pumpálja a vért, hogy a hegyeske füleiben is érzi a zubogását. Látja, hogy a tőrért nyúl és azt is látja, ahogy kivonja a tokjából, majd a saját bőrébe vájja a pengét. Akaratlanul is felugrik, hogy ha kell kiüsse a kezéből, de aztán látja azt is, hogy nem készül vele igazából bántani magát. A reakcióideje, mint kiderül elég gyér, ezen illene dolgoznia. Még néhány mondatot is sikerül intéznie felé az ujját nyalogató feketeségnek. Csak reméli, hogy tényleg oda pattant volna időben, ha teljesen biztos lenne abban, hogy bántani akarná magát.*
- Bassza meg Nori, ilyet még egyszer ne csinálj.
*Fújja ki a levegőt, amit isten tudja meddig tartott bent egy kissé már nevetve. Elteszi amit neki ad, becsúsztatja párnája alá, de inkább azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg.*
- Ha jobbnak látod, akkor rendben. Most már feküdjünk le, jó?
*Nem feltétlenül alvásra gondol, de biztosabbnak érezné, ha ott lenne mellette. Most is annyira szeretné magához húzni, hogy éreztesse, hogy együtt nem eshet bajuk... de hogy miért gondolja ezt ennyire biztosan? Azt maga sem tudja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659