Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-19 08:29:40
Üzenet elküldve: 2020-11-19 08:29:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Xavy //
*A termetes ork egy lovas kordély oldalán érkezik meg a Kalmárhoz. A fogadó ajtaján egy gnóm nőstény pattan ki sietősen. Ha már így összetalálkoztak, akkor leszólítja.*
- Üdv! Ismersz valakit a fogadó személyzetéből? *A formaságokat orkosan félretéve a lényegre tér, majd tovább magyaráz a nősténynek.*
- A kovácsműhelyből jöttem egy rendeléssel, valami Elgroon vendégnek. Nem ismered véletlenül? *Nem tudja ki a gnóm, de olyan otthonosan fordult ki a fogadóból, hogy biztos gyakori betérő lehet. Túl sokat nem magyaráz a részleteken, hogy Aztyan küldte, hiszen nem tudja, hogy Xavy vendég vagy személyzet. Az eső szemerkélni kezd így nem szívesen toporog idekint. Ha a nőstény tud segíteni akkor azt megköszöni, ha nem akkor tovább kell kérdezősködnie odabent.*
*A termetes ork egy lovas kordély oldalán érkezik meg a Kalmárhoz. A fogadó ajtaján egy gnóm nőstény pattan ki sietősen. Ha már így összetalálkoztak, akkor leszólítja.*
- Üdv! Ismersz valakit a fogadó személyzetéből? *A formaságokat orkosan félretéve a lényegre tér, majd tovább magyaráz a nősténynek.*
- A kovácsműhelyből jöttem egy rendeléssel, valami Elgroon vendégnek. Nem ismered véletlenül? *Nem tudja ki a gnóm, de olyan otthonosan fordult ki a fogadóból, hogy biztos gyakori betérő lehet. Túl sokat nem magyaráz a részleteken, hogy Aztyan küldte, hiszen nem tudja, hogy Xavy vendég vagy személyzet. Az eső szemerkélni kezd így nem szívesen toporog idekint. Ha a nőstény tud segíteni akkor azt megköszöni, ha nem akkor tovább kell kérdezősködnie odabent.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-18 22:58:01
Üzenet elküldve: 2020-11-18 22:58:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Torskel magára is veszi a ruháit. Annyira nem zavarja, hogy azok egynéhány helyen nedvesek. A tengeren a viharok alatt sokszor bőrig áztak, és ott nem volt arra lehetőség, hogy hirtelen megszárítsák a ruháikat. Torskel állapotához képest gyorsan magára kapja a gönceit, majd nyújtózik egyet, ekkor összerezzen, mivel az oldala még nem az igazi.*
-Hogy a ragya törné ki...* Káromkodik egyet, majd az oldalához kap, ami igen szépen meglilult. Végül felkapja a csizmáit, és a nőhöz lép.*
-Köszönöm, hogy rendet raktál, és kimostad a ruháimat. Nagyon kedves tőled. Ha végeztél, akkor mehetünk is reggelizni.* Szól mosolyogva a kalóz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Torskel magára is veszi a ruháit. Annyira nem zavarja, hogy azok egynéhány helyen nedvesek. A tengeren a viharok alatt sokszor bőrig áztak, és ott nem volt arra lehetőség, hogy hirtelen megszárítsák a ruháikat. Torskel állapotához képest gyorsan magára kapja a gönceit, majd nyújtózik egyet, ekkor összerezzen, mivel az oldala még nem az igazi.*
-Hogy a ragya törné ki...* Káromkodik egyet, majd az oldalához kap, ami igen szépen meglilult. Végül felkapja a csizmáit, és a nőhöz lép.*
-Köszönöm, hogy rendet raktál, és kimostad a ruháimat. Nagyon kedves tőled. Ha végeztél, akkor mehetünk is reggelizni.* Szól mosolyogva a kalóz.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-18 22:39:15
Üzenet elküldve: 2020-11-18 22:39:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Kölcsönös hahotázások és egyre alkoholosabb befolyásoltság jellemzi mámoros estéjüket, ahogy mind jobban vetik bele magukat a történetmesélés és versengés hevébe. Kevés ennél jobb mód van valakiből olyan információk kihúzására, miket az egyszerű hétköznapokban kisebb eséllyel osztana meg. A nagyobb baj az ezzel, hogy talán minden megszerzett tudás a másnapos feledés homályába vész.
Most viszont a lehető legfigyelmesebben hallgatja a hím múltjának tömör történetét. A sivatagon túli lét nomád mindennapjai nem csábítják ugyan kalandozásra, elbeszéléseket szívesen hallgat róla. Egyedül a rabszolga szó hallatán komorodnak el vonásai.*
- Senkinek se szabadna rabszolgának lennie. *Ad is hangot sajnálkozásának visszafogott fejingatással. Zsoldosnak se lehet könnyebb persze, mégis hatványozottan jobb sors az, főleg egy ilyen megtermett, tettrekész példánynak.*
- És ez régen volt már, vagy egyből a levegő városába vezetett utad? *Kíváncsiskodik, vajon mennyire a régmúlt eseményei ezek. Mert az övéi azok, a velük való szembesülés viszont egészen friss élmény, ezért lehet még mindig ekkora hatással a lányra. Darok sajnálatát egy kesernyésen mosolygós biccentéssel fogadja.*
- Az otthon jó dolog, biztonságot ad. Biztosan hamar megszokod. *Jegyzi meg biztatóan, komolyan is gondolva kijelentését. Hiszen a jóba könnyű beleszokni, a Kereskedőház szobái pedig kifejezetten kényelmesek, ahogy a Kalmáré is.
Arra, hogy veszített-e el valakit, hirtelen nem is igazán tudja, mit feleljen. Ajkait azonnal eltátja ugyan, hogy valamiféle válasz szerűt préseljen ki rajtuk, egy ideig csak néma tátogásra futja tőle. Fogalma sincs, hogy Zia él-e még valahol. Itt, a városban szinte biztos, hogy nem, talán van már itt annyi ideje, hogy összefutottak volna. Jobbat nem tudva kiötölni, marad az egyszerű megoldásnál.*
- Nem, úgy tudom nem. *Az őszinteségnél, mit nem magyaráz túl. Ha a másik kíváncsi rá, úgyis megkérdezi, ezt nem kétli.
Szerencsére a téma hamar kedélyesebb vizek felé sodortatik, s persze további kupicák fogynak mindkét részről, mik egyébként is csak emelik a hangulatot.*
- Óh, nem, társat nem. *Javítja ki nevetve a hím levont következtetését.* Szórakozást! *Helyesbít vigyorogva. Ez a vigyor pedig csak szélesebb lesz, ahogy az ork asszonyok párszerzési szokásai kerülnek ecsetelésre. Be kell vallania, nem igazán lepik meg az elhangzottak, a fejében megtévesztésig hasonló kép élt viselt dolgaikkal kapcsolatban.*
- És rád esett már nőstény választása? *Dobja vissza a pikáns kérdések labdáját.
Mindeközben prüszkölve üríti hatodik italát, ahogy Darok a saját következő kettőjét. A kijelentés pedig, mit tesz, újból meglepett ívekbe rendezi szemöldökeit.*
- Ezt nem mondhatod komolyan! *Hitetlenkedik nevetve. Nincs olyan állapotban, hogy észlelje asztaltársán a rum hatásait, éppen annyira van elfoglalva saját kóválygó fejével, mint ahogy a másik a szédüléssel. Akkor fogja csak fel igazán, hogy ő itt most bizony az asztal alá ivott egy orkot, még, ha nem is szó szerint, mikor nyereménye kerül szóba.*
- Valamit? *Viszonozza a vörös tekintetet töprengve.* Még egy üveg wegtorenit! *Ködös elméje hirtelen nem volt képes elvonatkoztatni, s tudva kívánsága abszurditását, öblös kacagások közepette adja elő azt.*
//Darok//
*Kölcsönös hahotázások és egyre alkoholosabb befolyásoltság jellemzi mámoros estéjüket, ahogy mind jobban vetik bele magukat a történetmesélés és versengés hevébe. Kevés ennél jobb mód van valakiből olyan információk kihúzására, miket az egyszerű hétköznapokban kisebb eséllyel osztana meg. A nagyobb baj az ezzel, hogy talán minden megszerzett tudás a másnapos feledés homályába vész.
Most viszont a lehető legfigyelmesebben hallgatja a hím múltjának tömör történetét. A sivatagon túli lét nomád mindennapjai nem csábítják ugyan kalandozásra, elbeszéléseket szívesen hallgat róla. Egyedül a rabszolga szó hallatán komorodnak el vonásai.*
- Senkinek se szabadna rabszolgának lennie. *Ad is hangot sajnálkozásának visszafogott fejingatással. Zsoldosnak se lehet könnyebb persze, mégis hatványozottan jobb sors az, főleg egy ilyen megtermett, tettrekész példánynak.*
- És ez régen volt már, vagy egyből a levegő városába vezetett utad? *Kíváncsiskodik, vajon mennyire a régmúlt eseményei ezek. Mert az övéi azok, a velük való szembesülés viszont egészen friss élmény, ezért lehet még mindig ekkora hatással a lányra. Darok sajnálatát egy kesernyésen mosolygós biccentéssel fogadja.*
- Az otthon jó dolog, biztonságot ad. Biztosan hamar megszokod. *Jegyzi meg biztatóan, komolyan is gondolva kijelentését. Hiszen a jóba könnyű beleszokni, a Kereskedőház szobái pedig kifejezetten kényelmesek, ahogy a Kalmáré is.
Arra, hogy veszített-e el valakit, hirtelen nem is igazán tudja, mit feleljen. Ajkait azonnal eltátja ugyan, hogy valamiféle válasz szerűt préseljen ki rajtuk, egy ideig csak néma tátogásra futja tőle. Fogalma sincs, hogy Zia él-e még valahol. Itt, a városban szinte biztos, hogy nem, talán van már itt annyi ideje, hogy összefutottak volna. Jobbat nem tudva kiötölni, marad az egyszerű megoldásnál.*
- Nem, úgy tudom nem. *Az őszinteségnél, mit nem magyaráz túl. Ha a másik kíváncsi rá, úgyis megkérdezi, ezt nem kétli.
Szerencsére a téma hamar kedélyesebb vizek felé sodortatik, s persze további kupicák fogynak mindkét részről, mik egyébként is csak emelik a hangulatot.*
- Óh, nem, társat nem. *Javítja ki nevetve a hím levont következtetését.* Szórakozást! *Helyesbít vigyorogva. Ez a vigyor pedig csak szélesebb lesz, ahogy az ork asszonyok párszerzési szokásai kerülnek ecsetelésre. Be kell vallania, nem igazán lepik meg az elhangzottak, a fejében megtévesztésig hasonló kép élt viselt dolgaikkal kapcsolatban.*
- És rád esett már nőstény választása? *Dobja vissza a pikáns kérdések labdáját.
Mindeközben prüszkölve üríti hatodik italát, ahogy Darok a saját következő kettőjét. A kijelentés pedig, mit tesz, újból meglepett ívekbe rendezi szemöldökeit.*
- Ezt nem mondhatod komolyan! *Hitetlenkedik nevetve. Nincs olyan állapotban, hogy észlelje asztaltársán a rum hatásait, éppen annyira van elfoglalva saját kóválygó fejével, mint ahogy a másik a szédüléssel. Akkor fogja csak fel igazán, hogy ő itt most bizony az asztal alá ivott egy orkot, még, ha nem is szó szerint, mikor nyereménye kerül szóba.*
- Valamit? *Viszonozza a vörös tekintetet töprengve.* Még egy üveg wegtorenit! *Ködös elméje hirtelen nem volt képes elvonatkoztatni, s tudva kívánsága abszurditását, öblös kacagások közepette adja elő azt.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-18 16:06:51
Üzenet elküldve: 2020-11-18 16:06:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A művészet oltárán//
* Abban nincs kétsége a művésznek, hogy rőt szépség jelleme is nagyon hasonló az általuk kreált sivatagi hercegnőjéhez. Sejtelmes, csábító, teli élettel, ám emellett ott van a hűvös parancsoló kisasszony is. Ez a legjobb talán az egészben, hogy nem kell megjátszania magát. Ami a modell természetéből adódik az sokkal szebben ragyog, mint az amelyiket megjátsszák. Tény, ami tény, hogy sokáig nem fog tudni elaludni majd múzsája távozása után. A lehetséges pozitúrák felskiccelése közben Yeza O'Shillin Tilről mesél neki.*
- Akár csak én.* Felei, amikor szóba kerül az emlegetett festő születési helye. Külön figyelmet szentel a történet hallgatására, mert eléggé érdekes. A pikáns jelenetekre még egy pillanatra fel is néz a mosolygó lányra. Meg is van a saját véleménye, de most nem szívesen szakítaná félbe a lányt. Különösen izgalmas, hogy sikerült találkoznia egy igazi eredarral. Izgatottan nedvesíti meg ajkait a férfi.*
- Hogyne hallottam volna róluk. Páratlan szépséggel rendelkező démoni nőszemélyek, kik érzelmeinket csemegézik előszeretettel. Vannak közöttük kegyetlennek is, amíg mások nagyon is odaadóak. Könnyen tudnám magát is azonosítani velük, mivel kellően sejtelmes, gyönyörű és igéző.* Jobban belegondolva lehetne, bár azért nem gondolta teljesen komolyan. Ettől függetlenül kíváncsi, hogy mit válaszol rá múzsája. Időközben persze elkészül pár pozíció, de a vörös jelzésére mindig felvesz egy másik pozitúrát, amit nem is kell helyesbíteni. Nagy könnyebbség ez a férfi számára.*
- Ennek a bizonyos Tilnek a munkáira visszatérve, én nem láttok benne semmi kifogásolni valót. Nem gondolom, hogy rossz képei lettek volna. A bujálkodás megörökítése is csak művészet. Véleményem szerint, amíg ez az erkölcsi normáknak megfelelő alkotások készülnek, addig nincsen semmi baj. Az eredar meg, hát... szerintem biztos remek emlékeket hagyott neki hátra. Sokan egy életen keresztül keresik azt a szikrát, ami lángra lobbantja lelküket. Én azt hiszem szerencsés vagyok, hiszen úgy érzem ma megtaláltam.* Mosolyog rá a modellt fekvő szépségre. Talán kicsit el is kanyarodott a témától.*
- Végül mi Pirtianes Piktorával? A Föld Városa nem éppen a toleranciájáról híres.* Nem is lepődne meg, ha tragikus módon ért volna véget a művész élete.*
//A művészet oltárán//
* Abban nincs kétsége a művésznek, hogy rőt szépség jelleme is nagyon hasonló az általuk kreált sivatagi hercegnőjéhez. Sejtelmes, csábító, teli élettel, ám emellett ott van a hűvös parancsoló kisasszony is. Ez a legjobb talán az egészben, hogy nem kell megjátszania magát. Ami a modell természetéből adódik az sokkal szebben ragyog, mint az amelyiket megjátsszák. Tény, ami tény, hogy sokáig nem fog tudni elaludni majd múzsája távozása után. A lehetséges pozitúrák felskiccelése közben Yeza O'Shillin Tilről mesél neki.*
- Akár csak én.* Felei, amikor szóba kerül az emlegetett festő születési helye. Külön figyelmet szentel a történet hallgatására, mert eléggé érdekes. A pikáns jelenetekre még egy pillanatra fel is néz a mosolygó lányra. Meg is van a saját véleménye, de most nem szívesen szakítaná félbe a lányt. Különösen izgalmas, hogy sikerült találkoznia egy igazi eredarral. Izgatottan nedvesíti meg ajkait a férfi.*
- Hogyne hallottam volna róluk. Páratlan szépséggel rendelkező démoni nőszemélyek, kik érzelmeinket csemegézik előszeretettel. Vannak közöttük kegyetlennek is, amíg mások nagyon is odaadóak. Könnyen tudnám magát is azonosítani velük, mivel kellően sejtelmes, gyönyörű és igéző.* Jobban belegondolva lehetne, bár azért nem gondolta teljesen komolyan. Ettől függetlenül kíváncsi, hogy mit válaszol rá múzsája. Időközben persze elkészül pár pozíció, de a vörös jelzésére mindig felvesz egy másik pozitúrát, amit nem is kell helyesbíteni. Nagy könnyebbség ez a férfi számára.*
- Ennek a bizonyos Tilnek a munkáira visszatérve, én nem láttok benne semmi kifogásolni valót. Nem gondolom, hogy rossz képei lettek volna. A bujálkodás megörökítése is csak művészet. Véleményem szerint, amíg ez az erkölcsi normáknak megfelelő alkotások készülnek, addig nincsen semmi baj. Az eredar meg, hát... szerintem biztos remek emlékeket hagyott neki hátra. Sokan egy életen keresztül keresik azt a szikrát, ami lángra lobbantja lelküket. Én azt hiszem szerencsés vagyok, hiszen úgy érzem ma megtaláltam.* Mosolyog rá a modellt fekvő szépségre. Talán kicsit el is kanyarodott a témától.*
- Végül mi Pirtianes Piktorával? A Föld Városa nem éppen a toleranciájáról híres.* Nem is lepődne meg, ha tragikus módon ért volna véget a művész élete.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-18 09:00:12
Üzenet elküldve: 2020-11-18 09:00:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Elgroon //
*Éppen a korsókat rendezgeti odalenn, igen, nagyon szorgosan, mert igazán elfoglaltnak is tűnik. A szélsőt közelebb tolja két ujjal, aztán a mellette lévőt is és így halad végig míg a sor végére nem ér. Persze mindezt egy igazán tisztának tűnő konyharuha segítségével teszi, ami bárkiben bizalmat ébreszthet a tisztán ott álldogáló söröskorsók irányában. Igazán szép látvány is lenne az egész, ha nem kéne tíz percenként levenni egyet belőlük és összekoszolni. Éppen két korsót csapol le és ad ki a pultnál, mikor odaér Elgroon, a kiemelt figyelmet igénylő vendégük. Mindjárt ki is húzza magát és hatalmas szemekkel figyeli mit ténykedik.*
-Magának kettőre is szabad. *Szögezi le gyorsan, nehogy azt higgye a férfi, hogy gyorsan le akarja rázni. Gyorsan elteszi a pultról a papírt, nehogy valami összepiszkolja és biccent, hogy megértette a dolgot.*
-Jó utat kívánok. Tessék vigyázni magára, mert környékbeli szántókon ilyen tájt szoktak a hollócsordák átvonulni. *Integet széles vigyorral a száján a férfi után, majd a cetlire még gyorsan felírja mielőtt elfelejti, hogy „KÉPKERET” meg, hogy „ELTÁVOZOTT”. Mivel most egészen lanyha a forgalom, így gyorsan át is tudna szaladni vele a kovácsműhelybe. Beront a konyhára és egy ott álldogáló mosogatófiúnak a kötényét megragadja.*
-Szüksége lenne a Kereskedőháznak a segítségedre. Igen te! Pont te! *Már húzza is maga után egészen a pultig, ahol még hozzáteszi magyarázatképpen. *
-Egy fontos megbízást kapsz, aztán el ne told nekem! Itt ácsorogsz és kiszolgálod azt, aki idetéved, ha valami nehezet kérnek, csak szólj nekik, hogy várjanak meg. Na léptem. *Már szalad is, magára kapva egy köpenyt ki, az éppen csukódó ajtónyíláson, hogy a fiú véletlenül se eszméljen fel addig.*
*Éppen a korsókat rendezgeti odalenn, igen, nagyon szorgosan, mert igazán elfoglaltnak is tűnik. A szélsőt közelebb tolja két ujjal, aztán a mellette lévőt is és így halad végig míg a sor végére nem ér. Persze mindezt egy igazán tisztának tűnő konyharuha segítségével teszi, ami bárkiben bizalmat ébreszthet a tisztán ott álldogáló söröskorsók irányában. Igazán szép látvány is lenne az egész, ha nem kéne tíz percenként levenni egyet belőlük és összekoszolni. Éppen két korsót csapol le és ad ki a pultnál, mikor odaér Elgroon, a kiemelt figyelmet igénylő vendégük. Mindjárt ki is húzza magát és hatalmas szemekkel figyeli mit ténykedik.*
-Magának kettőre is szabad. *Szögezi le gyorsan, nehogy azt higgye a férfi, hogy gyorsan le akarja rázni. Gyorsan elteszi a pultról a papírt, nehogy valami összepiszkolja és biccent, hogy megértette a dolgot.*
-Jó utat kívánok. Tessék vigyázni magára, mert környékbeli szántókon ilyen tájt szoktak a hollócsordák átvonulni. *Integet széles vigyorral a száján a férfi után, majd a cetlire még gyorsan felírja mielőtt elfelejti, hogy „KÉPKERET” meg, hogy „ELTÁVOZOTT”. Mivel most egészen lanyha a forgalom, így gyorsan át is tudna szaladni vele a kovácsműhelybe. Beront a konyhára és egy ott álldogáló mosogatófiúnak a kötényét megragadja.*
-Szüksége lenne a Kereskedőháznak a segítségedre. Igen te! Pont te! *Már húzza is maga után egészen a pultig, ahol még hozzáteszi magyarázatképpen. *
-Egy fontos megbízást kapsz, aztán el ne told nekem! Itt ácsorogsz és kiszolgálod azt, aki idetéved, ha valami nehezet kérnek, csak szólj nekik, hogy várjanak meg. Na léptem. *Már szalad is, magára kapva egy köpenyt ki, az éppen csukódó ajtónyíláson, hogy a fiú véletlenül se eszméljen fel addig.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-18 05:09:12
Üzenet elküldve: 2020-11-18 05:09:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A művészet oltárán//
*Yeza egyelőre nagyon is magabiztosan viseli hercegnői koronáját, a művész úr pedig megtapasztalja, milyen is a tüzes szépség hűvös kegyében. A Rőt a megengedés mellett határokat is szab. Az elérhetetlen dolgok elképesztően inspirálóak a vágy számára, mely jellemzően fantáziák sorával nyújtózik a tiltott távlatokba. Yeza sejtése szerint Elgroon mester gondolatban alaposabban is megismerkedik az ő sivatagi hercegnőjével, ha magára marad a szobában az éjszaka kísértő leple alatt. Sosem ítélkezett az ilyesmi miatt.*
- Kevésbé ismert festő volt. Sokan nem tudják, de eredetileg lihaneci születésű *teszi hozzá.* - Az ismertséget mégis csak ősz korára nyerte el. Bár egyesek szerint inkább nevezhető hírhedtnek, mint híresnek. A képei számos bordély falait díszítik. A kor előrehaladtával a sejtető lassan átváltott pikánssá, az pedig hát... *mosolyodik el halványan* - egyesek szerint megbotránkoztatóba csapott át. Mondhatni, a művészete megörökítette az utat a plátói szerelemtől a zabolázatlan kéjekig. És itt ez tényleg zabolátlannak értendő. *Sóhajt egyet az ajkába harapva. Aligha kérdéses, hogy a vörös meglehetősen jól ismeri a kétes hírnevű piktor munkásságát.* - A pletykák szerint az indította el ezen a "lejtőn", hogy megkísértette egy eredar, és egyszer együtt is hált vele. Hallott már az eredarokról, Elgroon úr?
*A mesterre pillant, de nem mozdul, amíg a férfi nem jelez neki, hogy végzett a póz lerajzolásával és új helyzetet vehet fel. Nincs igazán szükség instrukciókra, a vörös kiválóan ért hozzá, hogy megkapó pózokba helyezkedjen, mint aki tükör előtt gyakorolta, hogyan aknázza ki adottságait már csak a látvány keretein belül is.*
//A művészet oltárán//
*Yeza egyelőre nagyon is magabiztosan viseli hercegnői koronáját, a művész úr pedig megtapasztalja, milyen is a tüzes szépség hűvös kegyében. A Rőt a megengedés mellett határokat is szab. Az elérhetetlen dolgok elképesztően inspirálóak a vágy számára, mely jellemzően fantáziák sorával nyújtózik a tiltott távlatokba. Yeza sejtése szerint Elgroon mester gondolatban alaposabban is megismerkedik az ő sivatagi hercegnőjével, ha magára marad a szobában az éjszaka kísértő leple alatt. Sosem ítélkezett az ilyesmi miatt.*
- Kevésbé ismert festő volt. Sokan nem tudják, de eredetileg lihaneci születésű *teszi hozzá.* - Az ismertséget mégis csak ősz korára nyerte el. Bár egyesek szerint inkább nevezhető hírhedtnek, mint híresnek. A képei számos bordély falait díszítik. A kor előrehaladtával a sejtető lassan átváltott pikánssá, az pedig hát... *mosolyodik el halványan* - egyesek szerint megbotránkoztatóba csapott át. Mondhatni, a művészete megörökítette az utat a plátói szerelemtől a zabolázatlan kéjekig. És itt ez tényleg zabolátlannak értendő. *Sóhajt egyet az ajkába harapva. Aligha kérdéses, hogy a vörös meglehetősen jól ismeri a kétes hírnevű piktor munkásságát.* - A pletykák szerint az indította el ezen a "lejtőn", hogy megkísértette egy eredar, és egyszer együtt is hált vele. Hallott már az eredarokról, Elgroon úr?
*A mesterre pillant, de nem mozdul, amíg a férfi nem jelez neki, hogy végzett a póz lerajzolásával és új helyzetet vehet fel. Nincs igazán szükség instrukciókra, a vörös kiválóan ért hozzá, hogy megkapó pózokba helyezkedjen, mint aki tükör előtt gyakorolta, hogyan aknázza ki adottságait már csak a látvány keretein belül is.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:23:29
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:23:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Karheia nem tulajdonít komolyabb jelentőséget a fogadtatásnak, amiben némi szándékosságot sejt, de nyilván némileg elnézőbb Torskellel szemben, aki nem olyan rég még igen szomorú állapotban volt.*
- Meghoztam, igen. Lehet még kissé nedvesek.
*Inti óva a másikat, majd átnyújtja neki a ruhadarabokat és a szoba rendberakásával lefoglalja magát, így a számára kissé kínos öltözködéssel járó helyzetet valamelyest meg tudja könnyíteni magának.*
- Igen, azt hiszem jól esne valami harapnivaló.
*Jól tudja hamarosan újra útnak kell indulnia, és bár nem érzi magát kifejezetten éhesnek, de szüksége lesz az energiára.*
- Jól-jól. Nagyon mélyen. Mint akit fejbe vertek, vagy mint aki egésznap a veteményest kapálta.
*A fáradtságtól még mindig enyhén duzzadt szemei jelzik is, hogy a kielégítő alvás mégsem hozott számára teljes feltöltődést. Eközben ha már összehajtogatta a törölközőt, és rendet tett az ágy melletti szekrénykén, elindul lefelé, hogy ezúttal a fogadó kínálatából fogyaszthassanak valamit, ha már úgyis erre sodorta őket a szél.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Karheia nem tulajdonít komolyabb jelentőséget a fogadtatásnak, amiben némi szándékosságot sejt, de nyilván némileg elnézőbb Torskellel szemben, aki nem olyan rég még igen szomorú állapotban volt.*
- Meghoztam, igen. Lehet még kissé nedvesek.
*Inti óva a másikat, majd átnyújtja neki a ruhadarabokat és a szoba rendberakásával lefoglalja magát, így a számára kissé kínos öltözködéssel járó helyzetet valamelyest meg tudja könnyíteni magának.*
- Igen, azt hiszem jól esne valami harapnivaló.
*Jól tudja hamarosan újra útnak kell indulnia, és bár nem érzi magát kifejezetten éhesnek, de szüksége lesz az energiára.*
- Jól-jól. Nagyon mélyen. Mint akit fejbe vertek, vagy mint aki egésznap a veteményest kapálta.
*A fáradtságtól még mindig enyhén duzzadt szemei jelzik is, hogy a kielégítő alvás mégsem hozott számára teljes feltöltődést. Eközben ha már összehajtogatta a törölközőt, és rendet tett az ágy melletti szekrénykén, elindul lefelé, hogy ezúttal a fogadó kínálatából fogyaszthassanak valamit, ha már úgyis erre sodorta őket a szél.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-17 20:54:08
Üzenet elküldve: 2020-11-17 20:54:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Elgroon szobájában//
* Most már mindent megbeszéltek. A kompozíciót és a kép keretet is. A férfi egyetértően bólogat a keretre kapott válaszra. Az utazás kérdése marad csak fent, de Elgroon ezt is hamar letudja.*
- Ugyan kérem szükséges kiadás a hátas, szóval emiatt ne is fájjon a feje. Holnap reggel ott leszek indulásra készen.* Feleli és amint távozásra kerül a sor követi ő is Ephemia kisasszonyt le a fogadótérbe.*
// Xavy //
* Amint végez első megrendelője ő lép oda a pulthoz.*
- Csak egy pillanatra zavarnám kegyed.* Azzal egy papirost vesz elő, amire még fent felírta a keret méreteit.*
- Ezen papírra felírt paraméterekkel szeretnék rendelni egy díszes képkeretet. A Piactéren lévő értékesítő helyükön tervezem majd átvenni, szóval nem kérek kiszállítást. Illetve jelezném, hogy jó időre távozom, szóval ne keressenek itt.* Reméli minden érthető volt, mert akkor máris indul, hogy vásároljon egy utazó lovat magának. Holnap korán indulnak, addigra meg kell lennie az állatnak, hogy minden simán menjen.*
* Most már mindent megbeszéltek. A kompozíciót és a kép keretet is. A férfi egyetértően bólogat a keretre kapott válaszra. Az utazás kérdése marad csak fent, de Elgroon ezt is hamar letudja.*
- Ugyan kérem szükséges kiadás a hátas, szóval emiatt ne is fájjon a feje. Holnap reggel ott leszek indulásra készen.* Feleli és amint távozásra kerül a sor követi ő is Ephemia kisasszonyt le a fogadótérbe.*
// Xavy //
* Amint végez első megrendelője ő lép oda a pulthoz.*
- Csak egy pillanatra zavarnám kegyed.* Azzal egy papirost vesz elő, amire még fent felírta a keret méreteit.*
- Ezen papírra felírt paraméterekkel szeretnék rendelni egy díszes képkeretet. A Piactéren lévő értékesítő helyükön tervezem majd átvenni, szóval nem kérek kiszállítást. Illetve jelezném, hogy jó időre távozom, szóval ne keressenek itt.* Reméli minden érthető volt, mert akkor máris indul, hogy vásároljon egy utazó lovat magának. Holnap korán indulnak, addigra meg kell lennie az állatnak, hogy minden simán menjen.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-17 14:55:43
Üzenet elküldve: 2020-11-17 14:55:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*A nőstényt nagyon rejtélyesnek találja. Ez persze nem gond Darok számára, sőt érdekessé teszi a beszélgetést és a közös ivászatot. A másik öblös, őszinte nevetésére belőle is kitör a nevetés. Mély hangú nevetése csak úgy zeng a fogadóban. A nyolc pohár rum lassan kezd felszívódni, így kellemese elzsibbad, mozdulatai lelassulnak, többet vigyorog és hangulata is a szokottnál is jobb. Az elpusztulós bókon szintén jóízűt nevet. A bocsánatkérésre csak hanyagul legyint szabad bal kezével.*
- Nem tudhattad. A sivatagon túl nomád törzsek táboroznak. Nincsenek olyan városok mint itt, még falvak se nagyon, inkább sátoros életmódot élők. Vannak orkok, emberek és más fajok is. Nomád népek elegye. *Semmi olyan komoly létszámú és erejű nép nem lakik arra, ami említésre méltó lenne, így mások aligha ismerhetik azt a vidéket.*
- Én kölyökként rabszolga voltam. Egy ember törzshöz kerültem, ahol felnőtt koromra kivívtam a szabadságom kardommal. Ezután a törzs zsoldosa lettem, míg úgy nem döntöttem, hogy hátam mögé veszem a napot és elindulok világot látni. *Talán az ital teszi, de megered a nyelve és elég részletesen ad választ Winyra kérdésére. A lány házának elvesztése komoly sérelem, amit meg tud érteni.*
- Sajnálom az otthonod. Nekem sose volt igazán otthonom, legalább is házam. Most furcsa is, hogy itt lakom egy kőépületben. *Az élet kiszámíthatatlan, s valóban szokatlan számára, hogy itt mennyire más az élet, mint ahonnan jött.*
- Volt akit elveszítettél? *Ilyen jellegű kérdést még nem tett fel, de szégyenlősség híján felteszi. A nőstény huncut módon két rövid igennel lerendezi a választ, csakhogy Darok-ot nem ilyen könnyű eltántorítani. Végül egy beismerő vallomást kap a kuncogó és túlontúl derűs tekintetből.*
- Érdekesek vagytok ti ember nőstények. Ezek szerint ti így fogtok társat magatoknak? A testetekkel? *Nem volt módja eddig ilyen közvetlenül egy ember nősténnyel beszélni, ezért kihasználja a lehetőséget.*
- Nálunk a nőstények agresszívabban választanak társat. Ellenkeznek a hímmel és a kiszemeltet letámadják. Szeretik az erőt és határozottságot. A gyengeséget szánalmasnak tekintik. *Most is megtudott néhány érdekességet az emberekről. Hiába élt köztük, ilyen témákról nem volt lehetősége értekezni. Winyra lehúzza a hatodik kupicát, ami már szemmel láthatóan nehezen megy.*
- Lehet most pusztulok meg. *Kuncog egyet, majd két kupicát lehúz, de már közel sem olyan gyorsan és precízen, mint ahogy eddig tette. Kicsit forog vele a szoba. Érdekes módon rá úgy hat az ital, hogy nagy mennyiségben felkavarja és van, hogy kihányja, de ezt most nem szeretné megtenni. Tudatánál van, viszont a feje az már hasogat, nem beszélve a szédülésről. Ezt azonban elhallgatja a másik elől.*
- Ki kell hirdessem a győztest, mielőtt kidobom a taccsot. Te győztél. *Winyra hatot ivott, Darok tízet, de a győzelemhez az orknak még legalább hármat kellene innia, attól pedig biztos kijönne belőle minden. Nem lenne szerencsés vége.*
- A győztes kérhet valamit. *Ha a nőstény elfogadja győzelmét, akkor Darok készen áll a kérést teljesíteni, bár lehet túl könnyelműen ajánlotta fel. Ennyi kupica után könnyen tesz az ork fia is meggondolatlan kijelentést. A szédülés ellen baljával megkapaszkodik az asztalban, s tekintetét a másik kékjeibe szegezi és vigyorogva várja a válaszokat feltett kérdéseire.*
//Winyra//
*A nőstényt nagyon rejtélyesnek találja. Ez persze nem gond Darok számára, sőt érdekessé teszi a beszélgetést és a közös ivászatot. A másik öblös, őszinte nevetésére belőle is kitör a nevetés. Mély hangú nevetése csak úgy zeng a fogadóban. A nyolc pohár rum lassan kezd felszívódni, így kellemese elzsibbad, mozdulatai lelassulnak, többet vigyorog és hangulata is a szokottnál is jobb. Az elpusztulós bókon szintén jóízűt nevet. A bocsánatkérésre csak hanyagul legyint szabad bal kezével.*
- Nem tudhattad. A sivatagon túl nomád törzsek táboroznak. Nincsenek olyan városok mint itt, még falvak se nagyon, inkább sátoros életmódot élők. Vannak orkok, emberek és más fajok is. Nomád népek elegye. *Semmi olyan komoly létszámú és erejű nép nem lakik arra, ami említésre méltó lenne, így mások aligha ismerhetik azt a vidéket.*
- Én kölyökként rabszolga voltam. Egy ember törzshöz kerültem, ahol felnőtt koromra kivívtam a szabadságom kardommal. Ezután a törzs zsoldosa lettem, míg úgy nem döntöttem, hogy hátam mögé veszem a napot és elindulok világot látni. *Talán az ital teszi, de megered a nyelve és elég részletesen ad választ Winyra kérdésére. A lány házának elvesztése komoly sérelem, amit meg tud érteni.*
- Sajnálom az otthonod. Nekem sose volt igazán otthonom, legalább is házam. Most furcsa is, hogy itt lakom egy kőépületben. *Az élet kiszámíthatatlan, s valóban szokatlan számára, hogy itt mennyire más az élet, mint ahonnan jött.*
- Volt akit elveszítettél? *Ilyen jellegű kérdést még nem tett fel, de szégyenlősség híján felteszi. A nőstény huncut módon két rövid igennel lerendezi a választ, csakhogy Darok-ot nem ilyen könnyű eltántorítani. Végül egy beismerő vallomást kap a kuncogó és túlontúl derűs tekintetből.*
- Érdekesek vagytok ti ember nőstények. Ezek szerint ti így fogtok társat magatoknak? A testetekkel? *Nem volt módja eddig ilyen közvetlenül egy ember nősténnyel beszélni, ezért kihasználja a lehetőséget.*
- Nálunk a nőstények agresszívabban választanak társat. Ellenkeznek a hímmel és a kiszemeltet letámadják. Szeretik az erőt és határozottságot. A gyengeséget szánalmasnak tekintik. *Most is megtudott néhány érdekességet az emberekről. Hiába élt köztük, ilyen témákról nem volt lehetősége értekezni. Winyra lehúzza a hatodik kupicát, ami már szemmel láthatóan nehezen megy.*
- Lehet most pusztulok meg. *Kuncog egyet, majd két kupicát lehúz, de már közel sem olyan gyorsan és precízen, mint ahogy eddig tette. Kicsit forog vele a szoba. Érdekes módon rá úgy hat az ital, hogy nagy mennyiségben felkavarja és van, hogy kihányja, de ezt most nem szeretné megtenni. Tudatánál van, viszont a feje az már hasogat, nem beszélve a szédülésről. Ezt azonban elhallgatja a másik elől.*
- Ki kell hirdessem a győztest, mielőtt kidobom a taccsot. Te győztél. *Winyra hatot ivott, Darok tízet, de a győzelemhez az orknak még legalább hármat kellene innia, attól pedig biztos kijönne belőle minden. Nem lenne szerencsés vége.*
- A győztes kérhet valamit. *Ha a nőstény elfogadja győzelmét, akkor Darok készen áll a kérést teljesíteni, bár lehet túl könnyelműen ajánlotta fel. Ennyi kupica után könnyen tesz az ork fia is meggondolatlan kijelentést. A szédülés ellen baljával megkapaszkodik az asztalban, s tekintetét a másik kékjeibe szegezi és vigyorogva várja a válaszokat feltett kérdéseire.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-17 07:22:19
Üzenet elküldve: 2020-11-17 07:22:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Estanellaria//
//Szállás éjszakára//
//Látogatás - Graril//
-Gondolkozzon csak, én ráérek itten. *Mondja széles szájú mosollyal a másiknak. Bár ez nem olyan mesterkélt, látszik rajta, hogy igazán a szívéből jön a dolog. Nem rest ott hagyni a mélységit, mert hát a kulcs az nála van, így szalad le, hadd gondolkozzon csak. Úgy véli, talán a várakozás meghozza a kívánt eredményt és megkapja amiért annyira kapálózik. Ám most, ahogy visszatér már többen is várnak rá a pultnál. A sok sörös szakállút félreinti, mert látja, hogy egy nő is támasztja a pultot.*
-Tessék. Ne hagyja nyitva éjszakára. *Teszi még hozzá udvariasan, majd szúrós tekintetét a már szinte a pultot verő néhány alakra szegezi.*
-Jól van na! Nehogy kiszáradjatok már! *Morog hangosan, miközben elteszi az aranyakat a pultról. Gyorsan ki is csapolja a korsókat, hogy mindenki mehessen a dolgára. Közben Graril is odaszól neki, hogy a kikötőbe indul, sőt, pontosabban a Sellőházba. Jól elkerekednek a szemei, de szólni már nem tud, a férfi eltűnik.*
-Ezt se látjuk többet. *Legyint lemondóan.*
-Pedig jó munkatárs volt, nem ivott sokat, nem beszélt sokat, és mindig kinyalta a tányérját. *Morzsol el egy nem létező könnycseppet a szeme sarkáról, majd dudorászva törölgeti tovább a pultot.*
//Szállás éjszakára//
//Látogatás - Graril//
-Gondolkozzon csak, én ráérek itten. *Mondja széles szájú mosollyal a másiknak. Bár ez nem olyan mesterkélt, látszik rajta, hogy igazán a szívéből jön a dolog. Nem rest ott hagyni a mélységit, mert hát a kulcs az nála van, így szalad le, hadd gondolkozzon csak. Úgy véli, talán a várakozás meghozza a kívánt eredményt és megkapja amiért annyira kapálózik. Ám most, ahogy visszatér már többen is várnak rá a pultnál. A sok sörös szakállút félreinti, mert látja, hogy egy nő is támasztja a pultot.*
-Tessék. Ne hagyja nyitva éjszakára. *Teszi még hozzá udvariasan, majd szúrós tekintetét a már szinte a pultot verő néhány alakra szegezi.*
-Jól van na! Nehogy kiszáradjatok már! *Morog hangosan, miközben elteszi az aranyakat a pultról. Gyorsan ki is csapolja a korsókat, hogy mindenki mehessen a dolgára. Közben Graril is odaszól neki, hogy a kikötőbe indul, sőt, pontosabban a Sellőházba. Jól elkerekednek a szemei, de szólni már nem tud, a férfi eltűnik.*
-Ezt se látjuk többet. *Legyint lemondóan.*
-Pedig jó munkatárs volt, nem ivott sokat, nem beszélt sokat, és mindig kinyalta a tányérját. *Morzsol el egy nem létező könnycseppet a szeme sarkáról, majd dudorászva törölgeti tovább a pultot.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-16 20:57:58
Üzenet elküldve: 2020-11-16 20:57:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Ha fel is fedezte Darok viselkedésében azt, hogy eltér fajtársaitól, nem igazán ültette át tudatos gondolatai közé. Egyszerűen csak szimpátiát ébresztett benne a másik közvetlensége, na meg az, mennyire vevő humorára. Persze utólag biztos le fogja vonni azt a következtetést, hogy orkkal ő még nem mulatott ilyen jót, most másba fekteti egyre kábább agyának megmaradt kapacitásait. Jelesen abba, hogy megfakult renoméjának visszaállításán dolgozzon.*
- Helyes meglátás! *Fogadja vigyorogva a bátorító kacsintást. Büszkesége újra sértetlen hát, így abban sem akadályozza semmi, hogy származásának rejtélyeit kifejtse. Bár talán túlságosan erőltetett hasonlatai nem érték el a várt hatást, a lényeg átment, s így ivócimborája fejében összeállhatott a kép. A következő szójáték legalábbis erre engedi következtetni Wint.*
- Pontosan az vagyok! *Nevet egy amolyan jó öblöset, igazán őszintén, hogy még a könnye is kicsordul. Egy hajszál választja csak el attól, hogy bal tenyerével kezdjen az asztallap csapkodásába. Igen, igen, a négy pohár rum már csak ezt teszi az ember lányával, ha ilyen erőltetett menetben fogyasztja. Nem úgy Harod fiával, ki még nyolc, ugyanígy elfogyasztott itóka nyomán sem látszik megviseltnek.*
- De biztos te pusztulnál el utoljára! *Talán kissé erős megállapítása, ennek súlyát jelen körülmények között mégsem érzi, sőt, bóknak szánja. Erre elég jól lehet következtetni a továbbra is elismerő tekintetből, mellyel asztaltársát illeti.*
- Értem, ne haragudj! *Ingatja meg fejét, sajnálkozva tévedése felett.* És pontosan mit jelent ez a sivatagon túl? Egy ork falu, vagy város esetleg?
*Kíváncsiskodik viszont, elvégre ne csak ő fecsegje végig az egész estét életének történetével. Bőven elég, hogy a lázadás körüli dolgok szóba kerültek. Torkán már az ötödik feles gördül látszólag még mindig könnyedén, s csak eztán helyesel Darok megállapítására.*
- Az lehetett, ha ennyi romot, meg egy akkora hasadékot hagyott maga után. *Bólogat hümmögve, némileg kedélyét vesztve. Egykori háza romjainak emlékképe még ilyen mámoros állapotban is meg tudja viselni. Szerencséjére a téma hamar más mederbe terelődik, egy egészen meglepő mederbe. Tekintetét, ha eddig máshol kalandozott, hát most Daroknak szegezi, míg két szemöldöke magasan és ívesen emelkedik homlokába, nem túl mély, de határozottan csodálkozó ráncokat gyűrve bőrébe. Nem is bírja ki nevetés nélkül a felé intézett kérdéseket.*
- Igen és igen. *Rendezi le nemes egyszerűséggel. Kékjeit egy pillanatra elszakítja a másikétól, hogy az asztallapot nézze meg röviden, míg fejét néhányszor megingatva kuncog egyet, majd tekintete ismét felkúszik a hím arcára.*
- Leginkább így öltözök. Mit tagadjam, élvezem a férfiak figyelmét. *Vigyorog féloldalasan, ezt azonban már a rumosüvegnek intézi. Nem tűnik fel neki, hogy vetélytársa kimaradt egy körből, minden zavartatás nélkül tölti ki magának hatodik felesét. Ennek már egy jól látható hányada csorog mellé, s akkor sem olyan biztos már bal keze, mikor az iváshoz kell elhelyeznie poharát. A fogyasztással is jobban meggyűlik a baja, mint korábban, bár a művelet még így is szabályszerűnek mondható. Még úgy is, hogy némi köhögcsélésben és prüszkölésben tör ki utána.*
//Darok//
*Ha fel is fedezte Darok viselkedésében azt, hogy eltér fajtársaitól, nem igazán ültette át tudatos gondolatai közé. Egyszerűen csak szimpátiát ébresztett benne a másik közvetlensége, na meg az, mennyire vevő humorára. Persze utólag biztos le fogja vonni azt a következtetést, hogy orkkal ő még nem mulatott ilyen jót, most másba fekteti egyre kábább agyának megmaradt kapacitásait. Jelesen abba, hogy megfakult renoméjának visszaállításán dolgozzon.*
- Helyes meglátás! *Fogadja vigyorogva a bátorító kacsintást. Büszkesége újra sértetlen hát, így abban sem akadályozza semmi, hogy származásának rejtélyeit kifejtse. Bár talán túlságosan erőltetett hasonlatai nem érték el a várt hatást, a lényeg átment, s így ivócimborája fejében összeállhatott a kép. A következő szójáték legalábbis erre engedi következtetni Wint.*
- Pontosan az vagyok! *Nevet egy amolyan jó öblöset, igazán őszintén, hogy még a könnye is kicsordul. Egy hajszál választja csak el attól, hogy bal tenyerével kezdjen az asztallap csapkodásába. Igen, igen, a négy pohár rum már csak ezt teszi az ember lányával, ha ilyen erőltetett menetben fogyasztja. Nem úgy Harod fiával, ki még nyolc, ugyanígy elfogyasztott itóka nyomán sem látszik megviseltnek.*
- De biztos te pusztulnál el utoljára! *Talán kissé erős megállapítása, ennek súlyát jelen körülmények között mégsem érzi, sőt, bóknak szánja. Erre elég jól lehet következtetni a továbbra is elismerő tekintetből, mellyel asztaltársát illeti.*
- Értem, ne haragudj! *Ingatja meg fejét, sajnálkozva tévedése felett.* És pontosan mit jelent ez a sivatagon túl? Egy ork falu, vagy város esetleg?
*Kíváncsiskodik viszont, elvégre ne csak ő fecsegje végig az egész estét életének történetével. Bőven elég, hogy a lázadás körüli dolgok szóba kerültek. Torkán már az ötödik feles gördül látszólag még mindig könnyedén, s csak eztán helyesel Darok megállapítására.*
- Az lehetett, ha ennyi romot, meg egy akkora hasadékot hagyott maga után. *Bólogat hümmögve, némileg kedélyét vesztve. Egykori háza romjainak emlékképe még ilyen mámoros állapotban is meg tudja viselni. Szerencséjére a téma hamar más mederbe terelődik, egy egészen meglepő mederbe. Tekintetét, ha eddig máshol kalandozott, hát most Daroknak szegezi, míg két szemöldöke magasan és ívesen emelkedik homlokába, nem túl mély, de határozottan csodálkozó ráncokat gyűrve bőrébe. Nem is bírja ki nevetés nélkül a felé intézett kérdéseket.*
- Igen és igen. *Rendezi le nemes egyszerűséggel. Kékjeit egy pillanatra elszakítja a másikétól, hogy az asztallapot nézze meg röviden, míg fejét néhányszor megingatva kuncog egyet, majd tekintete ismét felkúszik a hím arcára.*
- Leginkább így öltözök. Mit tagadjam, élvezem a férfiak figyelmét. *Vigyorog féloldalasan, ezt azonban már a rumosüvegnek intézi. Nem tűnik fel neki, hogy vetélytársa kimaradt egy körből, minden zavartatás nélkül tölti ki magának hatodik felesét. Ennek már egy jól látható hányada csorog mellé, s akkor sem olyan biztos már bal keze, mikor az iváshoz kell elhelyeznie poharát. A fogyasztással is jobban meggyűlik a baja, mint korábban, bár a művelet még így is szabályszerűnek mondható. Még úgy is, hogy némi köhögcsélésben és prüszkölésben tör ki utána.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:11:24
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:11:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elgroon szobájában//
- Igen, talán ezért szeretném annyira ezt a felállást.
*A vászon mérete eldől, végre az ő arcába is kerül egy kis szín, aztán szóba kerül a kép kerete. Hogy mennyi mindenre nem gondolt még!*
- Nem, nincs még keretem, de az arany tetszik, és igen, lehet díszes. Alapesetben nem szeretem a túlzottan díszes dolgokat sem az építészetben, sem öltözködésben, de ezen kép esetében valahogy mégis el tudok egy ilyen keretet képzelni.
*Hisz ha már egy ilyen jelentőséggel bíró alkotást csináltat az ember, akkor adja meg a módját. Az meg, hogy a festőművész ingyen elkészíti, valami égi szerencse. Aztán ahogy beszélgetésük hamarost a végéhez érkezik, úgy lassan ő is feláll helyéről.*
- Akkor tehát holnap, mondjuk reggel megfelelő lesz? Ki is veszek egy szobát itt helyben egy éjszakára, és majd tudunk holnap együtt indulni. Nos igen, egy hátas nem árt, jómagam is lovon érkeztem... Ám hogyha nem kíván erre költeni, esetleg egyedül is hazamehetek és a napokban küldhetek magáért valakit a birtokról, de a döntés az Öné. Tehát ha mindent megbeszéltünk, akkor én indulnék is vissza a fogadótérbe, ha nem probléma.
*Intéz még egy mosolyt a férfi felé, mielőtt kilépne a szoba ajtaján.*
- És köszönöm, Tramal Úr!
//A fogadótérben//
//Szállás éjszakára//
*Amennyiben Elgroonnal elválnak útjaik, úgy elköszön tőle, majd a férfi szobájából visszatérvén a fogadótérbe a pulthoz sétál. Ha van ott valaki, köszönti, majd összesen 7 aranyat ad át egy Szoba fejében csak ma éjszakára,
. Hogyha ezt sikerül elintézni, és ideiglenes szobájának helyére is fény derül, akkor ezután kiigyekszik lovához, hogy táskáiból néhány dolgot kivegyen és berendezkedjen ma estére, mielőtt holnap Elgroonnal útnak indulnának vissza a birtokra - már ha Elgroon persze valóban holnap akar vele tartani.*
- Igen, talán ezért szeretném annyira ezt a felállást.
*A vászon mérete eldől, végre az ő arcába is kerül egy kis szín, aztán szóba kerül a kép kerete. Hogy mennyi mindenre nem gondolt még!*
- Nem, nincs még keretem, de az arany tetszik, és igen, lehet díszes. Alapesetben nem szeretem a túlzottan díszes dolgokat sem az építészetben, sem öltözködésben, de ezen kép esetében valahogy mégis el tudok egy ilyen keretet képzelni.
*Hisz ha már egy ilyen jelentőséggel bíró alkotást csináltat az ember, akkor adja meg a módját. Az meg, hogy a festőművész ingyen elkészíti, valami égi szerencse. Aztán ahogy beszélgetésük hamarost a végéhez érkezik, úgy lassan ő is feláll helyéről.*
- Akkor tehát holnap, mondjuk reggel megfelelő lesz? Ki is veszek egy szobát itt helyben egy éjszakára, és majd tudunk holnap együtt indulni. Nos igen, egy hátas nem árt, jómagam is lovon érkeztem... Ám hogyha nem kíván erre költeni, esetleg egyedül is hazamehetek és a napokban küldhetek magáért valakit a birtokról, de a döntés az Öné. Tehát ha mindent megbeszéltünk, akkor én indulnék is vissza a fogadótérbe, ha nem probléma.
*Intéz még egy mosolyt a férfi felé, mielőtt kilépne a szoba ajtaján.*
- És köszönöm, Tramal Úr!
//A fogadótérben//
//Szállás éjszakára//
*Amennyiben Elgroonnal elválnak útjaik, úgy elköszön tőle, majd a férfi szobájából visszatérvén a fogadótérbe a pulthoz sétál. Ha van ott valaki, köszönti, majd összesen 7 aranyat ad át egy Szoba fejében csak ma éjszakára,
. Hogyha ezt sikerül elintézni, és ideiglenes szobájának helyére is fény derül, akkor ezután kiigyekszik lovához, hogy táskáiból néhány dolgot kivegyen és berendezkedjen ma estére, mielőtt holnap Elgroonnal útnak indulnának vissza a birtokra - már ha Elgroon persze valóban holnap akar vele tartani.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-16 09:03:52
Üzenet elküldve: 2020-11-16 09:03:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Winyra nem húzódozik el, amikor fogást vált az iváshoz. Meglepő módon nem tart a hímtől. Talán mert munkatársak és nem feltételez rosszat róla, ami igaz is, hiszen nem tartozik fajtájának vérre éhező részéhez. Látszik rajta itt-ott, hogy emberek nevelték, igaz stílusa ennek ellenére orkos, mégis emberi jegyek fedezhetők fel benne. Az alábecsülésre felnevet a másikkal.*
- Nem becsüllek alá. Akiben van egy kis wegtoreni vért azt sose szabad alábecsülni. *Bátorítóan kacsint a nőstényre. Volt már dolga wegtoreniekkel és nem a puhány népek közé tartoznak. A félig ember félig elf, majd ló, öszvér hasonlaton egy kicsit értetlen arcot vág.*
- Hmm. Szóval te Lihatoreni vagy. *Számára ez így tevődik össze, a két város-szülő kötődés. Ezután elismerő pillantást kap, miután lehúzza az öt kupica rumot. Most nem vallaná be, de ez azért még neki is feladja a leckét. Hirtelen itta meg, így még nem üti meg annyira, de ez hamarosan változni fog. Arra, hogy veretlen bajnok lenne, nagyot hahotázik.*
- Sajnos többnyire kevés a minőségi ital a sivatagon túl. A pancser főzésekről, amikről meséltem, azok üvegszámra ivásától biztos elpusztulnék. Azzal csak óvatosan. *Jól esik neki a bók, de ha tudná Winyra, hogy milyen puritán a sivatagon túli világ, akkor megértené, hogy ott az ivóbajnokok nem hosszú életűek. *
- Egyébként nem vagyok sivatagi. Csak a sivatagon túlról jöttem. *Pontosítja származását, de meghagyja a részleteket későbbre. Figyeli a nőstényt közben és a szeme csillogása sokat elárul. Darokon is mutatkoznak már jelek. A mozgása egy kicsit lassabb, de koordinált. Jól bírja az italt az kétségtelen, s a józan eszét ritkán veszíti el. Előbb szokta kihányni gyomra tartalmát, mint hogy elveszítse tudatát. Furcsa mód így reagál a szervezete a sok alkoholra. Ivászat közben jut ideje hallgatni a másik történetét.*
- A lázadásról én is hallottam. Elég nagy barbárság egy emberek lakta városban. *Még ha orkok vezette város lenne, de emberek között is megtörtént az egymás mészárlása.*
- Te mindig ilyen kihívóan öltözöl fel? *Hirtelen vált témát és szemrebbenés nélkül kérdezi a nőstényt, a szemeit vizslatva.*
- Szereted a hímek figyelmét magadon tartani? *Huncut kérdések, de komolyan kérdezi őket. Darokot nem gátolják az emberi tapintat kötelei.*
//Winyra//
*Winyra nem húzódozik el, amikor fogást vált az iváshoz. Meglepő módon nem tart a hímtől. Talán mert munkatársak és nem feltételez rosszat róla, ami igaz is, hiszen nem tartozik fajtájának vérre éhező részéhez. Látszik rajta itt-ott, hogy emberek nevelték, igaz stílusa ennek ellenére orkos, mégis emberi jegyek fedezhetők fel benne. Az alábecsülésre felnevet a másikkal.*
- Nem becsüllek alá. Akiben van egy kis wegtoreni vért azt sose szabad alábecsülni. *Bátorítóan kacsint a nőstényre. Volt már dolga wegtoreniekkel és nem a puhány népek közé tartoznak. A félig ember félig elf, majd ló, öszvér hasonlaton egy kicsit értetlen arcot vág.*
- Hmm. Szóval te Lihatoreni vagy. *Számára ez így tevődik össze, a két város-szülő kötődés. Ezután elismerő pillantást kap, miután lehúzza az öt kupica rumot. Most nem vallaná be, de ez azért még neki is feladja a leckét. Hirtelen itta meg, így még nem üti meg annyira, de ez hamarosan változni fog. Arra, hogy veretlen bajnok lenne, nagyot hahotázik.*
- Sajnos többnyire kevés a minőségi ital a sivatagon túl. A pancser főzésekről, amikről meséltem, azok üvegszámra ivásától biztos elpusztulnék. Azzal csak óvatosan. *Jól esik neki a bók, de ha tudná Winyra, hogy milyen puritán a sivatagon túli világ, akkor megértené, hogy ott az ivóbajnokok nem hosszú életűek. *
- Egyébként nem vagyok sivatagi. Csak a sivatagon túlról jöttem. *Pontosítja származását, de meghagyja a részleteket későbbre. Figyeli a nőstényt közben és a szeme csillogása sokat elárul. Darokon is mutatkoznak már jelek. A mozgása egy kicsit lassabb, de koordinált. Jól bírja az italt az kétségtelen, s a józan eszét ritkán veszíti el. Előbb szokta kihányni gyomra tartalmát, mint hogy elveszítse tudatát. Furcsa mód így reagál a szervezete a sok alkoholra. Ivászat közben jut ideje hallgatni a másik történetét.*
- A lázadásról én is hallottam. Elég nagy barbárság egy emberek lakta városban. *Még ha orkok vezette város lenne, de emberek között is megtörtént az egymás mészárlása.*
- Te mindig ilyen kihívóan öltözöl fel? *Hirtelen vált témát és szemrebbenés nélkül kérdezi a nőstényt, a szemeit vizslatva.*
- Szereted a hímek figyelmét magadon tartani? *Huncut kérdések, de komolyan kérdezi őket. Darokot nem gátolják az emberi tapintat kötelei.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-15 14:32:51
Üzenet elküldve: 2020-11-15 14:32:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Elgroon szobájában//
* A felszínre került családi ügyekre nem tud mit mondani, így aztán nem is mond semmit.*
- Értem, akkor majd így fogom megfesteni. Megértem, mivel ez a kompozíció sokkal jobban megragadja a szemlélő tekintetét.* Az általa javasolt méretben sincs semmilyen kivetnivaló.*
- Nagyszerű, akkor ezt a vásznat fogom használni.* Azért tartalékot fog vinni, mert fő a biztonság. Az árat is megtárgyalják, amivel végre sikerül egy őszintébb mosolyt csalnia a Ephemia kisasszony arcára. A szemei ragyogása is arról árulkodik, hogy bizony szép hölggyel van amúgy dolga, csak a sok tragédia az ami tompít a hölgy természetes szépségén.*
- Már csak egy apróság van csak hátra. Ami nem más, mint a keret. Ha rendelkezik kerettel, akkor nincs is rá szükség, viszont ellenkező esetben nekem le kell egy rendelést adom rá.* Ha nincs kerete a kisasszonynak, akkor felvázolja a lehetőségeit.*
- Milyen keretre gondolt a kisasszony? Ezt szintén díjtalan most, szóval bátran rendeljen bármilyet. Én egy aranyos színben pompázó díszes keretet tudnák elképzelni hozzá.* Ha a keretet is megbeszélték, akkor végeztek.*
- Nos én, akkor indulnék is holnap a kisasszonnyal. Előtte viszont a piacon vásárolnék egy hátast, mert utazó állatom még nincsen. Viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy szükségem lesz egyre.* Felei a hölgynek. Ha nincs más és menni óhajt lepihenni a Ephemia d'Aquista kisasszony, akkor kinyitja előtte még az ajtót is és lekíséri a pulthoz. Ha még mondana valamit, akkor készségesen áll rendelkezésére.*
* A felszínre került családi ügyekre nem tud mit mondani, így aztán nem is mond semmit.*
- Értem, akkor majd így fogom megfesteni. Megértem, mivel ez a kompozíció sokkal jobban megragadja a szemlélő tekintetét.* Az általa javasolt méretben sincs semmilyen kivetnivaló.*
- Nagyszerű, akkor ezt a vásznat fogom használni.* Azért tartalékot fog vinni, mert fő a biztonság. Az árat is megtárgyalják, amivel végre sikerül egy őszintébb mosolyt csalnia a Ephemia kisasszony arcára. A szemei ragyogása is arról árulkodik, hogy bizony szép hölggyel van amúgy dolga, csak a sok tragédia az ami tompít a hölgy természetes szépségén.*
- Már csak egy apróság van csak hátra. Ami nem más, mint a keret. Ha rendelkezik kerettel, akkor nincs is rá szükség, viszont ellenkező esetben nekem le kell egy rendelést adom rá.* Ha nincs kerete a kisasszonynak, akkor felvázolja a lehetőségeit.*
- Milyen keretre gondolt a kisasszony? Ezt szintén díjtalan most, szóval bátran rendeljen bármilyet. Én egy aranyos színben pompázó díszes keretet tudnák elképzelni hozzá.* Ha a keretet is megbeszélték, akkor végeztek.*
- Nos én, akkor indulnék is holnap a kisasszonnyal. Előtte viszont a piacon vásárolnék egy hátast, mert utazó állatom még nincsen. Viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy szükségem lesz egyre.* Felei a hölgynek. Ha nincs más és menni óhajt lepihenni a Ephemia d'Aquista kisasszony, akkor kinyitja előtte még az ajtót is és lekíséri a pulthoz. Ha még mondana valamit, akkor készségesen áll rendelkezésére.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-13 16:31:54
Üzenet elküldve: 2020-11-13 16:31:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elgroon szobájában//
- Igazából én hozom mindig a felszínre. Ne sajnálja.
*A vonásokat illetően bólint egyet. Reméli, nem fog gondot okozni majd a művésznek egy valamennyire a szüleire hasonlító gyermek arcának felvázolása és megfestése. Jó megérzései vannak Elgroon felől, noha még nem látta semmilyen munkáját.*
- Úgy szeretném, hogy a festményre tekintőkre nézzenek. ~Nézzünk.~ Nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, de csak így tudom elképzelni.
*Szerencséjére úgy alakul a helyzet, hogy egy vásznat is szemügyre tud venni. Nézegeti egy darabig, ahogy próbálja ráképzelni az alakokat, aztán bólint.*
- Ez a méret tökéletes! Pontosan megfelel. Az apróbb méretbeli eltérések sem fognak problémát jelenteni, már ha szóba kerülhet ilyen.
*Az ár tárgyalása után rámosolyog a férfira. Ennyi lesütött tekintet után Elgroon végre láthat valamiféle csillogást is a nő szemében, ha jobban megfigyeli.*
- Nos, van-e még valami, amit meg kellene beszélnünk? Esetleg egy időpontot, hogy mikor tudna ellátogatni hozzánk. Nekem nem sürgős a dolog, szóval ahogy az Ön ideje engedi. Én egyelőre megszállok itt a városban, aztán holnap hazaindulok. Ha gondolja, tartson velem, de ha máskor felel meg Önnek, szíves-örömest elmondom, hogyan is találhatja meg a birtokunkat. Onnan elvezethetem majd a szoborig is.
- Igazából én hozom mindig a felszínre. Ne sajnálja.
*A vonásokat illetően bólint egyet. Reméli, nem fog gondot okozni majd a művésznek egy valamennyire a szüleire hasonlító gyermek arcának felvázolása és megfestése. Jó megérzései vannak Elgroon felől, noha még nem látta semmilyen munkáját.*
- Úgy szeretném, hogy a festményre tekintőkre nézzenek. ~Nézzünk.~ Nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, de csak így tudom elképzelni.
*Szerencséjére úgy alakul a helyzet, hogy egy vásznat is szemügyre tud venni. Nézegeti egy darabig, ahogy próbálja ráképzelni az alakokat, aztán bólint.*
- Ez a méret tökéletes! Pontosan megfelel. Az apróbb méretbeli eltérések sem fognak problémát jelenteni, már ha szóba kerülhet ilyen.
*Az ár tárgyalása után rámosolyog a férfira. Ennyi lesütött tekintet után Elgroon végre láthat valamiféle csillogást is a nő szemében, ha jobban megfigyeli.*
- Nos, van-e még valami, amit meg kellene beszélnünk? Esetleg egy időpontot, hogy mikor tudna ellátogatni hozzánk. Nekem nem sürgős a dolog, szóval ahogy az Ön ideje engedi. Én egyelőre megszállok itt a városban, aztán holnap hazaindulok. Ha gondolja, tartson velem, de ha máskor felel meg Önnek, szíves-örömest elmondom, hogyan is találhatja meg a birtokunkat. Onnan elvezethetem majd a szoborig is.
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-13 15:24:39
Üzenet elküldve: 2020-11-13 15:24:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Bátor ember nőstény. Bizony szeretné ezt hallani magáról, biztosan imponálnának neki ezek a szavak, ha az ork nem csak gondolatai között illetné velük. Ezúttal mégsem teljesen erről van szó. Csupán bízik saját ösztöneiben, s következtető készségében. Hiszen, ha a kovácsműhelyben posztol a kereskedőház alkalmazásában őrként, akkor az ő biztonságára is vigyáznia kell, nem pedig fenyegetni azt. Bárki más agyaras hímnek nem feltétlenül engedné, hogy bármilyen módon is hozzáérjen, pláne nem ilyen bizalmasan.
Darok fogásában viszont egészen kényelmesen érzi magát, látszik is a másikon az igyekezet, hogy komfortot biztosítson számára még ebben a nehezített helyzetben is.*
- Na, azért alábecsülni sem kell! *Nevet fel, ahogy rávilágítására az ork rájön, mennyire nincsenek egy súlycsoportban. A módosított feltételek lehet, hogy egyenlőbbek, önérzetére nincsenek kedvező hatással. Mondjuk nagyon neki sem keseredik, inkább felelget tovább a származását firtató kérdésekre, miután negyedik italát lehúzta.*
- Hát, úgy, ahogy egy ember lehet félig elf. Vagy, ahogy egy öszvér félig ló. *Kuncog bele saját hasonlataiba.* Atyám volt wegtoreni, anyám Lihanechben élt. Én is ott nőttem fel. *Nehezére esik befejezni fejtegetését, miközben vetélytársa egymás után 5 adag rumot húz le úgy, mintha vizet inna. Az ő feje már a padlón koppanna egy ilyen sorozattól. Kicsi hiányzik csak hozzá, hogy ne akadjon benne szava, így is zavarodottnak hathat hangja. Nem bírja megállni, hogy ne tegyen egy elismerő fejmozdulatot, mikor az utolsó töltet után az asztal lapján koppan Darok pohara, s tekintetük ismét találkozik.*
- Hát azt látom! *Nyugtázza nevetve Darok kedvének megérkezését. Ékes tanúbizonyságát adta ennek, beszéltek helyette a fogyatkozó felesek rendesen.*
- Pedig veretlen bajnoka lehetnél a sivatagodnak! *Bókol, vagy inkább elismer lelkesen, miközben balja már tölti következő adagját. Erre már jobban kell koncentrálnia, úgy érzi mind a négy korábbi feles célba ért, s kezd egyszerre koordinációjának tompításába.*
- Köszönöm. *Mosolyodik valóban rejtélyesen, csak egy pillanatra felsandítva ténykedéséből.* Nos... *húzza le mondat közben a rumot, a szabályoknak megfelelően.* Üzletnek indult ez is, ahogy minden. *Bár nem fintorog ezúttal sem, orcáit és mindkét fülét - mik mögé éppen betűri barna tincseit, hiszen hirtelen nagyon meleg lett itt - erősödő pír önti el. Kékjeinek csillogása is változni látszik, miből könnyen kitalálható, hogy pontosan ennyi italra volt hitelesítve. Ez persze nem fogja gátolni a folytatásban. Ahogy a beszédben sem.*
- A lázadás előtt vetettem itt meg a lábam, és még előtte távoztam is. Éppen időben. *Mosolyodik keserédes nosztalgiával.* Nemrég jöttem vissza megnézni, mi maradt meg és mi nem.
//Darok//
*Bátor ember nőstény. Bizony szeretné ezt hallani magáról, biztosan imponálnának neki ezek a szavak, ha az ork nem csak gondolatai között illetné velük. Ezúttal mégsem teljesen erről van szó. Csupán bízik saját ösztöneiben, s következtető készségében. Hiszen, ha a kovácsműhelyben posztol a kereskedőház alkalmazásában őrként, akkor az ő biztonságára is vigyáznia kell, nem pedig fenyegetni azt. Bárki más agyaras hímnek nem feltétlenül engedné, hogy bármilyen módon is hozzáérjen, pláne nem ilyen bizalmasan.
Darok fogásában viszont egészen kényelmesen érzi magát, látszik is a másikon az igyekezet, hogy komfortot biztosítson számára még ebben a nehezített helyzetben is.*
- Na, azért alábecsülni sem kell! *Nevet fel, ahogy rávilágítására az ork rájön, mennyire nincsenek egy súlycsoportban. A módosított feltételek lehet, hogy egyenlőbbek, önérzetére nincsenek kedvező hatással. Mondjuk nagyon neki sem keseredik, inkább felelget tovább a származását firtató kérdésekre, miután negyedik italát lehúzta.*
- Hát, úgy, ahogy egy ember lehet félig elf. Vagy, ahogy egy öszvér félig ló. *Kuncog bele saját hasonlataiba.* Atyám volt wegtoreni, anyám Lihanechben élt. Én is ott nőttem fel. *Nehezére esik befejezni fejtegetését, miközben vetélytársa egymás után 5 adag rumot húz le úgy, mintha vizet inna. Az ő feje már a padlón koppanna egy ilyen sorozattól. Kicsi hiányzik csak hozzá, hogy ne akadjon benne szava, így is zavarodottnak hathat hangja. Nem bírja megállni, hogy ne tegyen egy elismerő fejmozdulatot, mikor az utolsó töltet után az asztal lapján koppan Darok pohara, s tekintetük ismét találkozik.*
- Hát azt látom! *Nyugtázza nevetve Darok kedvének megérkezését. Ékes tanúbizonyságát adta ennek, beszéltek helyette a fogyatkozó felesek rendesen.*
- Pedig veretlen bajnoka lehetnél a sivatagodnak! *Bókol, vagy inkább elismer lelkesen, miközben balja már tölti következő adagját. Erre már jobban kell koncentrálnia, úgy érzi mind a négy korábbi feles célba ért, s kezd egyszerre koordinációjának tompításába.*
- Köszönöm. *Mosolyodik valóban rejtélyesen, csak egy pillanatra felsandítva ténykedéséből.* Nos... *húzza le mondat közben a rumot, a szabályoknak megfelelően.* Üzletnek indult ez is, ahogy minden. *Bár nem fintorog ezúttal sem, orcáit és mindkét fülét - mik mögé éppen betűri barna tincseit, hiszen hirtelen nagyon meleg lett itt - erősödő pír önti el. Kékjeinek csillogása is változni látszik, miből könnyen kitalálható, hogy pontosan ennyi italra volt hitelesítve. Ez persze nem fogja gátolni a folytatásban. Ahogy a beszédben sem.*
- A lázadás előtt vetettem itt meg a lábam, és még előtte távoztam is. Éppen időben. *Mosolyodik keserédes nosztalgiával.* Nemrég jöttem vissza megnézni, mi maradt meg és mi nem.
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-13 08:59:01
Üzenet elküldve: 2020-11-13 08:59:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*A nőstény a hallottak szerint nem egy utazó fajta. Érdekes jelenség azt meg kell hagyni. A váratlan fordulatot szívesen fogadja Winyra, amin egy kissé meglepődik Darok. ~Nem fél az orkoktól és a hímektől sem. Bátor ember nőstény.~ Hatalmas keze a másiké mellett tényleg óriási. Próbálja úgy helyezni, hogy az asztalon könyöklés ne legyen kényelmetlen ivótársának. Az előny mérlegelésén nem gondolkodott eleget. Ezt el kell, hogy ismerje.*
- Ez így nem fair. Sokkal nagyobb vagyok, mint te és jobban eloszlik bennem a szesz. Úgy igaz, ha én kettőt iszok. *Nem akar egyenlőtlen küzdelmet, így módosít a szabályokon a nőstény javára. Winyra lehúzza a negyedik kupicát, amit még tényleg jól bír. Szűkszavúan megtudja, hogy félig wegtoreni a másik. Ez szöget üt a fejébe.*
- Hogy lehet valaki félig wegtoreni? *Nagyon kíváncsi, hogy ez miként lehetséges. Közben kitölti magának a negyedik, majd ötödik, hatodik, heteid és nyolcadik kupicát, amit egymás után legyűr. Valamit segít, hogy nem óvatosan, lassan iszogat, hanem egyszerre küldi le, egymás után a rumot. Az utolsó kupicánál megborzong egy kicsit, majd a fejét megrázva a tekintete visszatér a nőstényre.*
- Nem szoktam versenyből inni. Többnyire. Csak a saját szakállamra. De most meghoztad a kedvem. *Vigyorogva válaszolja Winyra-nak, miközben érzi, hogy kellemes ellazul a már benne lévő italtól, aminek egy része csak ezután fog lecsapódni.*
- Rejtélyes egy nőstény vagy Winyra. Amíg legyűröd a következőt elmesélhetnéd, hogy kötöttél itt ki félig wegtoreniként. *Furdalja oldalát a történet, főként a nyolcadik kupica után. A nőnek most az ötödik következik, s remélhetőleg beszélgetni is tudnak még a kupicák után.*
//Darok//
*A nőstény a hallottak szerint nem egy utazó fajta. Érdekes jelenség azt meg kell hagyni. A váratlan fordulatot szívesen fogadja Winyra, amin egy kissé meglepődik Darok. ~Nem fél az orkoktól és a hímektől sem. Bátor ember nőstény.~ Hatalmas keze a másiké mellett tényleg óriási. Próbálja úgy helyezni, hogy az asztalon könyöklés ne legyen kényelmetlen ivótársának. Az előny mérlegelésén nem gondolkodott eleget. Ezt el kell, hogy ismerje.*
- Ez így nem fair. Sokkal nagyobb vagyok, mint te és jobban eloszlik bennem a szesz. Úgy igaz, ha én kettőt iszok. *Nem akar egyenlőtlen küzdelmet, így módosít a szabályokon a nőstény javára. Winyra lehúzza a negyedik kupicát, amit még tényleg jól bír. Szűkszavúan megtudja, hogy félig wegtoreni a másik. Ez szöget üt a fejébe.*
- Hogy lehet valaki félig wegtoreni? *Nagyon kíváncsi, hogy ez miként lehetséges. Közben kitölti magának a negyedik, majd ötödik, hatodik, heteid és nyolcadik kupicát, amit egymás után legyűr. Valamit segít, hogy nem óvatosan, lassan iszogat, hanem egyszerre küldi le, egymás után a rumot. Az utolsó kupicánál megborzong egy kicsit, majd a fejét megrázva a tekintete visszatér a nőstényre.*
- Nem szoktam versenyből inni. Többnyire. Csak a saját szakállamra. De most meghoztad a kedvem. *Vigyorogva válaszolja Winyra-nak, miközben érzi, hogy kellemes ellazul a már benne lévő italtól, aminek egy része csak ezután fog lecsapódni.*
- Rejtélyes egy nőstény vagy Winyra. Amíg legyűröd a következőt elmesélhetnéd, hogy kötöttél itt ki félig wegtoreniként. *Furdalja oldalát a történet, főként a nyolcadik kupica után. A nőnek most az ötödik következik, s remélhetőleg beszélgetni is tudnak még a kupicák után.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-11 16:31:05
Üzenet elküldve: 2020-11-11 16:31:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás//
*A férfi egy kicsit gondolkodik az asztalánál, amikor eszébe jut, hogy többet is megtudhatna, a Kikötőben folyó dolgokról, hiszen Sellőházban van egy régi ismerőse, aki segíthet. Újra odalép Xavyhoz és szól.*
-Xavy, most el kell mennem a Kikötőbe, egész pontosan a Sellőházba. Információkat megyek szerezni, és az ismerősömet is meglátogatom. Ha valaki keresne mondd meg, hogy ott vagyok.* Mondja a Harcos és már megy, és lép ki az ajtón.*
*A férfi egy kicsit gondolkodik az asztalánál, amikor eszébe jut, hogy többet is megtudhatna, a Kikötőben folyó dolgokról, hiszen Sellőházban van egy régi ismerőse, aki segíthet. Újra odalép Xavyhoz és szól.*
-Xavy, most el kell mennem a Kikötőbe, egész pontosan a Sellőházba. Információkat megyek szerezni, és az ismerősömet is meglátogatom. Ha valaki keresne mondd meg, hogy ott vagyok.* Mondja a Harcos és már megy, és lép ki az ajtón.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-11 15:12:10
Üzenet elküldve: 2020-11-11 15:12:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*A felvázolt élethelyzetet valóban csak elképzelni tudja, ő maga nem az a küldetéseken résztvevő, kalandor fajta. Persze volt már része hosszabb utazásokban, azok mégis, még a legszerényebb körülményeik között sem hasonlítottak arra, mit az ork lefestett az imént.*
- Ó, elhiszek én sok mindent, csak megkóstolnom ne kelljen. *Feleli viszont nevetve, fejét nemlegesen megrázva párszor, mintegy nyomatékosításként.*
- Kiütésre talán nincs is tökéletesebb! *Ért egyet a már sokat emlegetett ital sokrétű felhasználhatóságával, főleg, hogy a szórakozásból való elfogyasztás nem szerepel a másik felsorolásában sem. Ez a felfedezés rádob még egy lapáttal derültségének fokára.
Koccintási igyekezetének viszonzatlansága cseppet sem töri le lelkesedését, ahogy lendületében sem állítja meg. Ugyanúgy hajtja le italát, mintha a kielégítő csilingelés felhangzott volna, s ugyanannyira nem látszik ábrázatán, hogy ez bármilyen módon megviselte volna. Ami viszont ez után következik, meglepett ráncokba húzza vonásait. Nem tiltakozik, vagy feszíti meg izmait, riadalom okán sem hőköl hátra a hím érintésére, sőt, fogására. Kezét engedi vezetni, ahogy azt a másik kívánja, kíváncsian várva a fejleményeket. Fürkésző kékjei végig követik a mozdulatok sorát, eltűnődve azon, mennyire eltörpül saját karja, tenyere a híméhez képest, milyen sebezhetőnek, törékenynek tűnik mellette. Majd tágra nyílt szemei kérdőn állapodnak meg Darok tekintetében. Sokáig nem kell várnia a magyarázatot, az hamar, szakszerűen és érthetően érkezik. Minden egyes szabály elhangzását követően bólint egyet, jelezve, felfogta. Lélekjelenlétét visszanyerve pedig lelkes mosolya is kezd visszaköltözni ajkának ívébe.
Akkurátusan követi nyomon, ahogy ebben a felállásban fogyasztja el első italát Darok, majd nagyot kacag azon, hogy szerinte szerény személye van most előnyben.*
- Azt hiszem, minden előnyre szükségem is lesz ellened. *Ismeri be nevetve, de balja már lendül is, hogy megkezdhesse a soron következő menetet. Egyelőre meglepően ügyesen bánik az üveggel, egy csepp sem csintalankodik mellé. Poharát, hasonlatosan társához jobbjába fogja, s bár magához képest elég idétlenül hathat a mozdulat, mivel megteszi, de lehajtja a negyedik kupicáját.*
- Csak félig, de sosem éltem ott. *Felel rögvest, ahogy torkán már legurult az ital. Baljának mutató- és hüvelykujjával tesz pár törlő mozdulatot szája sarkaiban.* Azt hiszem, a véremben van ez a tehetség. *Álszerény félmosoly jelenik meg ajka bal szegletében, mi lassan bontakozik teljes vigyorrá.*
- Na és te? *Biccent kérdőn Darok felé, míg közelébe tolja a rumosüveget, bátorítva ezzel a folytatásra.* Biztos sok ilyesmi versenyben arattál diadalt a környékeden!
//Darok//
*A felvázolt élethelyzetet valóban csak elképzelni tudja, ő maga nem az a küldetéseken résztvevő, kalandor fajta. Persze volt már része hosszabb utazásokban, azok mégis, még a legszerényebb körülményeik között sem hasonlítottak arra, mit az ork lefestett az imént.*
- Ó, elhiszek én sok mindent, csak megkóstolnom ne kelljen. *Feleli viszont nevetve, fejét nemlegesen megrázva párszor, mintegy nyomatékosításként.*
- Kiütésre talán nincs is tökéletesebb! *Ért egyet a már sokat emlegetett ital sokrétű felhasználhatóságával, főleg, hogy a szórakozásból való elfogyasztás nem szerepel a másik felsorolásában sem. Ez a felfedezés rádob még egy lapáttal derültségének fokára.
Koccintási igyekezetének viszonzatlansága cseppet sem töri le lelkesedését, ahogy lendületében sem állítja meg. Ugyanúgy hajtja le italát, mintha a kielégítő csilingelés felhangzott volna, s ugyanannyira nem látszik ábrázatán, hogy ez bármilyen módon megviselte volna. Ami viszont ez után következik, meglepett ráncokba húzza vonásait. Nem tiltakozik, vagy feszíti meg izmait, riadalom okán sem hőköl hátra a hím érintésére, sőt, fogására. Kezét engedi vezetni, ahogy azt a másik kívánja, kíváncsian várva a fejleményeket. Fürkésző kékjei végig követik a mozdulatok sorát, eltűnődve azon, mennyire eltörpül saját karja, tenyere a híméhez képest, milyen sebezhetőnek, törékenynek tűnik mellette. Majd tágra nyílt szemei kérdőn állapodnak meg Darok tekintetében. Sokáig nem kell várnia a magyarázatot, az hamar, szakszerűen és érthetően érkezik. Minden egyes szabály elhangzását követően bólint egyet, jelezve, felfogta. Lélekjelenlétét visszanyerve pedig lelkes mosolya is kezd visszaköltözni ajkának ívébe.
Akkurátusan követi nyomon, ahogy ebben a felállásban fogyasztja el első italát Darok, majd nagyot kacag azon, hogy szerinte szerény személye van most előnyben.*
- Azt hiszem, minden előnyre szükségem is lesz ellened. *Ismeri be nevetve, de balja már lendül is, hogy megkezdhesse a soron következő menetet. Egyelőre meglepően ügyesen bánik az üveggel, egy csepp sem csintalankodik mellé. Poharát, hasonlatosan társához jobbjába fogja, s bár magához képest elég idétlenül hathat a mozdulat, mivel megteszi, de lehajtja a negyedik kupicáját.*
- Csak félig, de sosem éltem ott. *Felel rögvest, ahogy torkán már legurult az ital. Baljának mutató- és hüvelykujjával tesz pár törlő mozdulatot szája sarkaiban.* Azt hiszem, a véremben van ez a tehetség. *Álszerény félmosoly jelenik meg ajka bal szegletében, mi lassan bontakozik teljes vigyorrá.*
- Na és te? *Biccent kérdőn Darok felé, míg közelébe tolja a rumosüveget, bátorítva ezzel a folytatásra.* Biztos sok ilyesmi versenyben arattál diadalt a környékeden!
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-11 13:57:59
Üzenet elküldve: 2020-11-11 13:57:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A művészet oltárán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A lány zavar nélkül állja a férfi pásztázó tekintetét. Néha rámosolyog, mintha a férfi csak egy tapasztalatlan szerető lenne. Ez a művészt nem zavarja a legkevésbé sem. Az Anya Természet munkáját nehéz lenne felülmúlni. A művész nem szeretné, de sajnos nem mindenki szerencsés testi adottságai tekintetében. Olykor, ha nagyon szükséges lehet lehet egy-egy kép erejéig javítani rajtuk. Ez főleg portréknál jellemzőbb. Yezának nem kell panaszkodnia, mivel igazán rendkívüli alkotása az égieknek. Kerek, ahol kereknek kell lennie. Bőre, mint a selyem és ez a tenyerére is igaz, amii eléggé meglepő. Látott már a férfi kemény harcos tenyereket, amik keménynek és érdesek voltak, mint a szila. Mondjuk ez is csak testápolás kérdése, amire egy finom nő biztosan jobban figyel. Az apró hegek sem rontanak a látképen, mondjuk annyira nem is láthatóak. A kebleiben sem kell csalódnia, mert bár nem hatalmasak, de még így is elég csábítóak. Na meg egy harcosnak nem is válna javára, ha túl nagyok lennének. A múzsája egész testében a legcsodálatosabb, hogy nem tolakodóan izmos. Megőrizte nőies lágyságát, de azért mutatja azt is, hogy ez a test jól karban van tartva. Mondjuk vállai kissé csontosak, de ez még nem ront a látványon. Sajnos a kis gödrök hiányoznak hátulról, de ez legyen a legkisebb baj. Bőven jut anélkül is néznivaló rajta. Nagyon szép vonala van a hátának, ami egy olyan fenékben végződik, amit most szívesen ő is megpaskolna. Még jó, hogy háttal áll rőt szépség és nem látja pillanatnyi megingását. Hasa domborzata szinte már olybá tűnik, mintha pontos tervezés munkája lenne. A testékszer nyomát nem látja, de, ha arról van szó odafesteni nem nagy dolog. Majd ezt a később még átgondolja. A nő testének virága marad csak hátra. Le is guggol, hogy megszemlélje, de éppen csak neki kezdene, amikor a karcsú láb mozgásba lenül. A váratlan fordulat hatására két térdre borul előtte. Két kezén támaszkodva próbálja összeszedni magát. Erre viszont nincs ideje, mert egy huncut kis kéz érkezik álla tájéka arra kényszerítve a művészt, hogy felnézzen. A látványt talán le se lehet írni szavakkal. A fölé magasodó meztelen sivatagi hercegnő teljesen megigézi. Nagyot nyel és elvörösödik az arca, mert ez most még a nadrágja is megmoccan. Nem találja a szavakat, pedig nagyon mondana valamit. Yeza hozzá intézet szavai visszhangoznak a fejében, miközben a jelenet és a hallottak egy új kompozícióvá állnak össze elméjében. Ez csak egy nyers idea, de jól elraktározza. Kábán fogadja a segítő kezet és az asztalhoz botorkál, mint egy öreg férfi. Akkora szedi össze magát, amikor már a kezébe van az összes eszköze. Nem ehhez van szokva. Építészként is ő irányított és művészként is szabadon rendelkezett a modellek felett. Mindig a fejébe vett cél számított és görcsösen ragaszkodik ehhez a mai napig. A pontos és precíz munkát szereti, ahol ő irányít. Most ez borulni látszik, hiszen ma már nem az első alkalommal zökkenti az egzotikus szépség. A legelgondolkodtatóbb ebben az egészben az, hogy talán még soha nem volt ennyire teli ötletekkel és alkotási vággyal. Az eddig izzó parázs most fellángolt. A nő elfoglalja helyét az ágyon és egy pózt is fel vesz. Ő pedig neki kezd a munkának. Kezdésnek ez is jó. A rajzszénnel elkezd felvinni a papírra egy csak vonalakból álló fekvő alakot.*
- Nem túlzottan rémlik nekem ez a legenda, pedig jártam a Föld városában is. Szívesen meghallgatnám, amíg dolgozom.* Válaszolja miközben, hol a papírra, hol a lányra emeli tekintetét. A keze meg jár, amit a papír súrlódásának hangja is bizonyít.*
//A művészet oltárán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A lány zavar nélkül állja a férfi pásztázó tekintetét. Néha rámosolyog, mintha a férfi csak egy tapasztalatlan szerető lenne. Ez a művészt nem zavarja a legkevésbé sem. Az Anya Természet munkáját nehéz lenne felülmúlni. A művész nem szeretné, de sajnos nem mindenki szerencsés testi adottságai tekintetében. Olykor, ha nagyon szükséges lehet lehet egy-egy kép erejéig javítani rajtuk. Ez főleg portréknál jellemzőbb. Yezának nem kell panaszkodnia, mivel igazán rendkívüli alkotása az égieknek. Kerek, ahol kereknek kell lennie. Bőre, mint a selyem és ez a tenyerére is igaz, amii eléggé meglepő. Látott már a férfi kemény harcos tenyereket, amik keménynek és érdesek voltak, mint a szila. Mondjuk ez is csak testápolás kérdése, amire egy finom nő biztosan jobban figyel. Az apró hegek sem rontanak a látképen, mondjuk annyira nem is láthatóak. A kebleiben sem kell csalódnia, mert bár nem hatalmasak, de még így is elég csábítóak. Na meg egy harcosnak nem is válna javára, ha túl nagyok lennének. A múzsája egész testében a legcsodálatosabb, hogy nem tolakodóan izmos. Megőrizte nőies lágyságát, de azért mutatja azt is, hogy ez a test jól karban van tartva. Mondjuk vállai kissé csontosak, de ez még nem ront a látványon. Sajnos a kis gödrök hiányoznak hátulról, de ez legyen a legkisebb baj. Bőven jut anélkül is néznivaló rajta. Nagyon szép vonala van a hátának, ami egy olyan fenékben végződik, amit most szívesen ő is megpaskolna. Még jó, hogy háttal áll rőt szépség és nem látja pillanatnyi megingását. Hasa domborzata szinte már olybá tűnik, mintha pontos tervezés munkája lenne. A testékszer nyomát nem látja, de, ha arról van szó odafesteni nem nagy dolog. Majd ezt a később még átgondolja. A nő testének virága marad csak hátra. Le is guggol, hogy megszemlélje, de éppen csak neki kezdene, amikor a karcsú láb mozgásba lenül. A váratlan fordulat hatására két térdre borul előtte. Két kezén támaszkodva próbálja összeszedni magát. Erre viszont nincs ideje, mert egy huncut kis kéz érkezik álla tájéka arra kényszerítve a művészt, hogy felnézzen. A látványt talán le se lehet írni szavakkal. A fölé magasodó meztelen sivatagi hercegnő teljesen megigézi. Nagyot nyel és elvörösödik az arca, mert ez most még a nadrágja is megmoccan. Nem találja a szavakat, pedig nagyon mondana valamit. Yeza hozzá intézet szavai visszhangoznak a fejében, miközben a jelenet és a hallottak egy új kompozícióvá állnak össze elméjében. Ez csak egy nyers idea, de jól elraktározza. Kábán fogadja a segítő kezet és az asztalhoz botorkál, mint egy öreg férfi. Akkora szedi össze magát, amikor már a kezébe van az összes eszköze. Nem ehhez van szokva. Építészként is ő irányított és művészként is szabadon rendelkezett a modellek felett. Mindig a fejébe vett cél számított és görcsösen ragaszkodik ehhez a mai napig. A pontos és precíz munkát szereti, ahol ő irányít. Most ez borulni látszik, hiszen ma már nem az első alkalommal zökkenti az egzotikus szépség. A legelgondolkodtatóbb ebben az egészben az, hogy talán még soha nem volt ennyire teli ötletekkel és alkotási vággyal. Az eddig izzó parázs most fellángolt. A nő elfoglalja helyét az ágyon és egy pózt is fel vesz. Ő pedig neki kezd a munkának. Kezdésnek ez is jó. A rajzszénnel elkezd felvinni a papírra egy csak vonalakból álló fekvő alakot.*
- Nem túlzottan rémlik nekem ez a legenda, pedig jártam a Föld városában is. Szívesen meghallgatnám, amíg dolgozom.* Válaszolja miközben, hol a papírra, hol a lányra emeli tekintetét. A keze meg jár, amit a papír súrlódásának hangja is bizonyít.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659