Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 165 (3281. - 3300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3300. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 08:00:05
Üzenet elküldve: 2019-10-03 08:00:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
//Mik//
*Persze érti ő, hogy a vendéget meg kell tisztelni, de mindketten fiatalok így könnyebben eltekinthetnek a formaságoktól.*
- Egyébként igazad van Mik, így azonban mégis csak közvetlenebb. *Nem szeret magázódni, kivéve, ha a helyzet megkívánja, ettől azonban egy kicsit sem tiszteli kevésbé a beszélgetőpartnerét. Mik nagyon sebesen tovább halad miután villámgyorsan felvette a rendelést. ~Felettébb szorgos felszolgáló.~ Szereti az ilyen helyeket, egyrészt a hangulat másrészt a kiszolgálás miatt. Az ételről még nem tud nyilatkozni, de azt is teszteli és az összkép, akkor lesz az igazi. Alig van egy kis ideje gondolkodni a jövőjén, máris megkapja rendelt levesét és az italt.*
- Köszönöm, ez gyors volt! *Egy szava sem lehet a gyorsaságra. A leves fölé hajolva kellemes illatokat érez. Ez már jó jel egy szép kezdethez. Evőeszközöket vesz a kezébe majd lassan kanalazni a kezdi a húsos levest. Nagyon ízletesnek ítéli meg azok után a száraz ételek után amiket Wegtorenből idefelé elfogyasztott. Kényelmes és nyugodt tempóban eszik, egyáltalán nem siet, sőt jól esik neki ízlelni a finom levest az egyre hűvösebb idők miatt is. Evés közben azért van ideje nézelődni. Több vendég is jön, s az egyik igencsak a főnök lehet, legalább is a felszolgálók viselkedéséből. Magas férfi, fekete hosszú hajjal. Elég komoly tekintete van, valószínűleg nem sokan mernek vele újat húzni. Egy dolog azonban megragadja figyelmét, a férfi bőr felsője. Hamisítatlan Wegtoreni bőrvért, melyet Ganer is visel, némi átalakítással, de a stílus letagadhatatlanul Wegtoreni. Valami beszélgetés van kibontakozóban, de mivel ez nem rá tartozik, ezért tovább kanalazza a levesét.*
//Mik//
*Persze érti ő, hogy a vendéget meg kell tisztelni, de mindketten fiatalok így könnyebben eltekinthetnek a formaságoktól.*
- Egyébként igazad van Mik, így azonban mégis csak közvetlenebb. *Nem szeret magázódni, kivéve, ha a helyzet megkívánja, ettől azonban egy kicsit sem tiszteli kevésbé a beszélgetőpartnerét. Mik nagyon sebesen tovább halad miután villámgyorsan felvette a rendelést. ~Felettébb szorgos felszolgáló.~ Szereti az ilyen helyeket, egyrészt a hangulat másrészt a kiszolgálás miatt. Az ételről még nem tud nyilatkozni, de azt is teszteli és az összkép, akkor lesz az igazi. Alig van egy kis ideje gondolkodni a jövőjén, máris megkapja rendelt levesét és az italt.*
- Köszönöm, ez gyors volt! *Egy szava sem lehet a gyorsaságra. A leves fölé hajolva kellemes illatokat érez. Ez már jó jel egy szép kezdethez. Evőeszközöket vesz a kezébe majd lassan kanalazni a kezdi a húsos levest. Nagyon ízletesnek ítéli meg azok után a száraz ételek után amiket Wegtorenből idefelé elfogyasztott. Kényelmes és nyugodt tempóban eszik, egyáltalán nem siet, sőt jól esik neki ízlelni a finom levest az egyre hűvösebb idők miatt is. Evés közben azért van ideje nézelődni. Több vendég is jön, s az egyik igencsak a főnök lehet, legalább is a felszolgálók viselkedéséből. Magas férfi, fekete hosszú hajjal. Elég komoly tekintete van, valószínűleg nem sokan mernek vele újat húzni. Egy dolog azonban megragadja figyelmét, a férfi bőr felsője. Hamisítatlan Wegtoreni bőrvért, melyet Ganer is visel, némi átalakítással, de a stílus letagadhatatlanul Wegtoreni. Valami beszélgetés van kibontakozóban, de mivel ez nem rá tartozik, ezért tovább kanalazza a levesét.*
3299. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 02:05:49
Üzenet elküldve: 2019-10-03 02:05:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn szobája//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Azon magyarázatot miszerint a kardjához beszélt eddig a férfi, gyors beletörődéssel veszi tudomásul. Amikor ez Sylweran fülébe jutott, Jezabiell hetekig ült a kardon, és vizsgálgatta, hogy nincs e benne valami ártó szellem, vagy lélek. Persze May csak azért ilyen elfogulatlan mert kellő humorral kezeli Perchi létezését, így nem is kell rajta összeveszniük.*
~A nevemet is megmondhatnád.~
*Böki oda Perchi, azonban a lovag még nem érzi elérkezettnek az időt, a teljes bemutatásra. Inkább elhúzódik a kérdés elől.*
~Te már túl vagy a csókodon is! Maradj veszteg.~
*Próbálja tréfásan csitítani a fejében beszélő kardot. Noha a figyelmét nem tudja teljesen elterelni, hiszen az évek alatt eléggé hozzászokott már, de nem kissé idegesítő számára, ha itt van előtte egy olyan személy akitől a szíve kiugrik, és egy illetéktelen kard folyamatosan pofázik az agyában. Gondolatot olvasni továbbra sem tud, de minden rezdülését a lánynak figyeli közben. A mosoly, és a felcsendülő kacaj olyan jól esik Soreylnek mintha valami viadalt nyerne. Megnevettette, holott valami nagyon nyomja a lelkét Maynek, amire nemsokára ki is tér. Most viszont kellemesen puha kezek fogják közre az arcát, és puha ajkak simulnak a homlokához. Lecsukja a szemét.*
~Örökké is tarthatna.~
*Gondolja a lovag, és ha most egyedül lenne lehet egy könnycseppet is ermolzsolna. Nem a szomorúság miatt. Csak régen érte ennyi érzelem. Vagyis inkább soha.*
~Nem fog.~
*Tartja ébren Soreyl lelki erejét Perchipfell, kedves hangon. Egyike azon pillanatoknak, mikor őszinte támaszt akar nyújtani a kard a gazdájának.*
~Tudom.~
*Tisztázza a dolgot a férfi, és azzal véget is ér a kellemes mozdulat. Körszakálla alatt mosolyra húzza arcát, és most nem az a melegséget árasztó, barátságos mosoly van rajta. Inkább az mint az apának, aki járni látja a gyermekét, és arra gondol bármikor elsétálhat.*
~Szép, de tűnékeny.~
*Foglalja össze fejében a dolgot Perchi, amire Soreyl csak helyeselni tudna, így nem is mond inkább semmit. A lány letelepszik az ágyról a földre a lovag mellé. Soreyl hasonló pozitúrát választ mint May, de azért a felé eső térdét félig felhúzva, és a lány felé dönti le, így felsőteste mindig May felé nézhet.*
-Nem! Köszöni, jól elvan ott a sarokban.
*Mondja az ötletre, miszerint vonják be a beszélgetésbe a kardot is.*
~Baszódj meg!~
*Mondja a lehető legtermészetesebb közönnyel Perchi, de ezzel a lovag most nem foglalkozik újfent. Látja, hogy valami olyan témába akar vágni a lány amit nehezére esik kimondani.*
~Talán nem kedvel? Vagy nem tetszem neki? De akkor minek jött vissza? Csak hogy tisztázza a dolgot? Vagy hogy szóljon hogy nem fizettem?~
*Gondolkodik, és Perchi a segítségére siet.*
~Nem, ez mind hülyeség. Talán hallgasd meg és kiderül?~
*Kérdi cinikusan amire a lovag rá se hederít.*
~Visszajött a kísérője, és lovagias elégtételt kér? Bármilyen párbajnak állok elébe, de hagy ne May barátját keljen levágnom a szeme láttára.~
*Már a legrosszabbak is eszébe jutnak.*
-A legfontosabb dolog, amit el szeretnél mondani…
*Ismétli el halkan dörmögve. Nem siettetés van a hangjában, csak valahogy meg akarja könnyíteni a dolgát a lánynak. Ezután jön a vallomás, amit Soreyl rezzenéstelen arccal fogad. Ez nála kicsit ijesztő, mert mindig élő arckifejezése ha megszilárdul senki nem tudja eldönteni hogy mire gondol, csak azt hogy most valami szélsőséges jön. Gondolatai is lefagynak egy kicsit. Végig hallgatja egészen addig amíg el nem hangzik az örömlány szó. Ott közbe vág.*
-Ne hidd, hogy zavar.
*Mondja gyorsan, hidegen, és tárgyilagosan. Ezután tér vissza a megszokott hangnemébe. A barátságos édesapába.*
-Először is: Egy szavadba kerül, és nem kell visszamenned soha.
*Mondja kedvesen, de komolyan. Ha kell most felpattan, és elintézi a lány szabadságát egy életre, holott azt sem tudja kényszerből van e ott, rá is bízza. Csak felajánlja, de hogy értse még a lány az álláspontját tovább fejti a dolgot.*
-Másodszor May. Te nem örömlány vagy. Te mondtad. Ez a szabadságod. A lovag is csak addig lovag amíg páncélban, és kardban embereket öl.
*Mosolyodik el kedvesen.*
-Te egy csodás lány vagy May. Alig ismerlek, de az életemet rád bíznám.
*Taglalja tovább és bólint. Próbálja egy kicsit feloldani a témát valamivel, például, hogy felhozza a saját példáját.*
-Én pénzért embereket öltem. Lehet, hogy nem éppen ártatlanokat, de voltam katona. Minden foglalkozást lehet sötéten árnyalni. Egyesek ezt a bordélyokkal teszik, mások a templomokkal.
*Mondja, és a hangján érződik, hogy nem kioktatni kívánja a lányt, vagy éppen előadni a szentbeszédet az igazságról. Végig érződik, hogy ez csak az ő véleménye, vitára teljesen nyitott.*
-Hanem azért egy kicsit haragszom.
*Mondja kicsit elkomorodva, de még mindig sármos ráncokat hagy az arcán a mosoly.*
-Tudod, az ember titkai, lelkének darabjai mindig olyanok voltak számomra mint valami ajándék. Ha valaki ad nekem belőle akkor nekem is illik adni valamit cserébe.
*Mondja, és nagy levegőt vesz. Sóhaj után, visszautal a beszélgetésben kicsit.*
-A legfontosabb dolog, amit el szeretnék mondani…
*Idézi vissza a lány sorait.*
-A kardom... Tényleg beszél. Gyerekkorom óta hallom a hangját a fejemben. Gyakran beszélgetünk.
*Gyakorlatilag, azonnal hozzáteszi, mintha előre feltett kérdésekre válaszolna.*
-Kérlek ne nézz bolondnak… Nem, nem tréfálok. Nem most sem. Nem mágia, vagy ártó szellem Sa'Tereth démonai közül… Perchipfell...
*Elgondolkozik.*
-Merthogy, így hívják.
*Vallja be töredelmesen.*
-Szóval ő! Hogy is mondjam. Egy lélek a kardban. Nem tudom jobban elmagyarázni.
*Mondja, és vár. Még arcon csaphatja, és megkövezheti mint bolondot. Soreylnek most sejtése sincs mit vált ki Mayből, de titokért, titkot nem? Soreyl most csak két dolgot tud. A lelke ezerszer könnyebb mint valaha, és hogy Perchi olyan hangosan kurjongat, hogy a gondolatait se hallja.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Azon magyarázatot miszerint a kardjához beszélt eddig a férfi, gyors beletörődéssel veszi tudomásul. Amikor ez Sylweran fülébe jutott, Jezabiell hetekig ült a kardon, és vizsgálgatta, hogy nincs e benne valami ártó szellem, vagy lélek. Persze May csak azért ilyen elfogulatlan mert kellő humorral kezeli Perchi létezését, így nem is kell rajta összeveszniük.*
~A nevemet is megmondhatnád.~
*Böki oda Perchi, azonban a lovag még nem érzi elérkezettnek az időt, a teljes bemutatásra. Inkább elhúzódik a kérdés elől.*
~Te már túl vagy a csókodon is! Maradj veszteg.~
*Próbálja tréfásan csitítani a fejében beszélő kardot. Noha a figyelmét nem tudja teljesen elterelni, hiszen az évek alatt eléggé hozzászokott már, de nem kissé idegesítő számára, ha itt van előtte egy olyan személy akitől a szíve kiugrik, és egy illetéktelen kard folyamatosan pofázik az agyában. Gondolatot olvasni továbbra sem tud, de minden rezdülését a lánynak figyeli közben. A mosoly, és a felcsendülő kacaj olyan jól esik Soreylnek mintha valami viadalt nyerne. Megnevettette, holott valami nagyon nyomja a lelkét Maynek, amire nemsokára ki is tér. Most viszont kellemesen puha kezek fogják közre az arcát, és puha ajkak simulnak a homlokához. Lecsukja a szemét.*
~Örökké is tarthatna.~
*Gondolja a lovag, és ha most egyedül lenne lehet egy könnycseppet is ermolzsolna. Nem a szomorúság miatt. Csak régen érte ennyi érzelem. Vagyis inkább soha.*
~Nem fog.~
*Tartja ébren Soreyl lelki erejét Perchipfell, kedves hangon. Egyike azon pillanatoknak, mikor őszinte támaszt akar nyújtani a kard a gazdájának.*
~Tudom.~
*Tisztázza a dolgot a férfi, és azzal véget is ér a kellemes mozdulat. Körszakálla alatt mosolyra húzza arcát, és most nem az a melegséget árasztó, barátságos mosoly van rajta. Inkább az mint az apának, aki járni látja a gyermekét, és arra gondol bármikor elsétálhat.*
~Szép, de tűnékeny.~
*Foglalja össze fejében a dolgot Perchi, amire Soreyl csak helyeselni tudna, így nem is mond inkább semmit. A lány letelepszik az ágyról a földre a lovag mellé. Soreyl hasonló pozitúrát választ mint May, de azért a felé eső térdét félig felhúzva, és a lány felé dönti le, így felsőteste mindig May felé nézhet.*
-Nem! Köszöni, jól elvan ott a sarokban.
*Mondja az ötletre, miszerint vonják be a beszélgetésbe a kardot is.*
~Baszódj meg!~
*Mondja a lehető legtermészetesebb közönnyel Perchi, de ezzel a lovag most nem foglalkozik újfent. Látja, hogy valami olyan témába akar vágni a lány amit nehezére esik kimondani.*
~Talán nem kedvel? Vagy nem tetszem neki? De akkor minek jött vissza? Csak hogy tisztázza a dolgot? Vagy hogy szóljon hogy nem fizettem?~
*Gondolkodik, és Perchi a segítségére siet.*
~Nem, ez mind hülyeség. Talán hallgasd meg és kiderül?~
*Kérdi cinikusan amire a lovag rá se hederít.*
~Visszajött a kísérője, és lovagias elégtételt kér? Bármilyen párbajnak állok elébe, de hagy ne May barátját keljen levágnom a szeme láttára.~
*Már a legrosszabbak is eszébe jutnak.*
-A legfontosabb dolog, amit el szeretnél mondani…
*Ismétli el halkan dörmögve. Nem siettetés van a hangjában, csak valahogy meg akarja könnyíteni a dolgát a lánynak. Ezután jön a vallomás, amit Soreyl rezzenéstelen arccal fogad. Ez nála kicsit ijesztő, mert mindig élő arckifejezése ha megszilárdul senki nem tudja eldönteni hogy mire gondol, csak azt hogy most valami szélsőséges jön. Gondolatai is lefagynak egy kicsit. Végig hallgatja egészen addig amíg el nem hangzik az örömlány szó. Ott közbe vág.*
-Ne hidd, hogy zavar.
*Mondja gyorsan, hidegen, és tárgyilagosan. Ezután tér vissza a megszokott hangnemébe. A barátságos édesapába.*
-Először is: Egy szavadba kerül, és nem kell visszamenned soha.
*Mondja kedvesen, de komolyan. Ha kell most felpattan, és elintézi a lány szabadságát egy életre, holott azt sem tudja kényszerből van e ott, rá is bízza. Csak felajánlja, de hogy értse még a lány az álláspontját tovább fejti a dolgot.*
-Másodszor May. Te nem örömlány vagy. Te mondtad. Ez a szabadságod. A lovag is csak addig lovag amíg páncélban, és kardban embereket öl.
*Mosolyodik el kedvesen.*
-Te egy csodás lány vagy May. Alig ismerlek, de az életemet rád bíznám.
*Taglalja tovább és bólint. Próbálja egy kicsit feloldani a témát valamivel, például, hogy felhozza a saját példáját.*
-Én pénzért embereket öltem. Lehet, hogy nem éppen ártatlanokat, de voltam katona. Minden foglalkozást lehet sötéten árnyalni. Egyesek ezt a bordélyokkal teszik, mások a templomokkal.
*Mondja, és a hangján érződik, hogy nem kioktatni kívánja a lányt, vagy éppen előadni a szentbeszédet az igazságról. Végig érződik, hogy ez csak az ő véleménye, vitára teljesen nyitott.*
-Hanem azért egy kicsit haragszom.
*Mondja kicsit elkomorodva, de még mindig sármos ráncokat hagy az arcán a mosoly.*
-Tudod, az ember titkai, lelkének darabjai mindig olyanok voltak számomra mint valami ajándék. Ha valaki ad nekem belőle akkor nekem is illik adni valamit cserébe.
*Mondja, és nagy levegőt vesz. Sóhaj után, visszautal a beszélgetésben kicsit.*
-A legfontosabb dolog, amit el szeretnék mondani…
*Idézi vissza a lány sorait.*
-A kardom... Tényleg beszél. Gyerekkorom óta hallom a hangját a fejemben. Gyakran beszélgetünk.
*Gyakorlatilag, azonnal hozzáteszi, mintha előre feltett kérdésekre válaszolna.*
-Kérlek ne nézz bolondnak… Nem, nem tréfálok. Nem most sem. Nem mágia, vagy ártó szellem Sa'Tereth démonai közül… Perchipfell...
*Elgondolkozik.*
-Merthogy, így hívják.
*Vallja be töredelmesen.*
-Szóval ő! Hogy is mondjam. Egy lélek a kardban. Nem tudom jobban elmagyarázni.
*Mondja, és vár. Még arcon csaphatja, és megkövezheti mint bolondot. Soreylnek most sejtése sincs mit vált ki Mayből, de titokért, titkot nem? Soreyl most csak két dolgot tud. A lelke ezerszer könnyebb mint valaha, és hogy Perchi olyan hangosan kurjongat, hogy a gondolatait se hallja.*
3298. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 01:33:34
Üzenet elküldve: 2019-10-03 01:33:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarrt szálak//
*Cha'yss megjegyzésére elsomolyodik. Meglehetősen groteszk párhuzam, de érti, mire gondol a férfi.*
-Viador vagy városőr... Egyik sem egy életbiztosítás. Az elődömet szó szerint a föld nyelte el s az én kilátásaim sem sokkal jobbak.
*A törpét érintő kérdésre nem felel rögtön. Az olyanoknak mint Cha'yss, mindig kell valaki, aki bepiszkolja helyette a kezét. Legyen az tolvaj, kém, vagy akár gyilkos... Mindet tudja használni.*
-Ha még egyszer nyakon csípem, nem fogod kihúzni a bajból.
*Szólal még meg, mielőtt a Pintyhez érnek. Az igric nem is teketóriázik sokat, kitárja előtte az ajtót, ő pedig belép rajta.
Hamar megcsapja az a jóleső, fülledt meleg, ami valahogy a fogadók sajátja. Csak biccent a bent tartózkodóknak, de Aestrelt látva az ajtó mellett a szigorú arc egy pillanat erejéig megszelídül.*
-Halkan, leány.
*Morogja tompítva hangján, s mielőtt követné a bárót, még a az aprócska szőkeség felé fordul.*
-Hozz nekem egy pohár vizet. De víz legyen, ne más!
*Csillan ujjai között az érme, s rakja Aestrel Alivian elébe a 20 aranyat.
.
Felegyenesedve tekintete végigjár a vendégseregleten. A Laktanyához szalajtott fiún kívül ismerős arcot nem lel, ám egy pillanatra elidőzik a feltűnően terebélyes alakon... Mintha már látta volna. Lekapja Baarcasról a tekintetét, majd döngő léptekkel ered Cha'yss után és megragadja a férfi vállát.*
-Nem időzöm sokat. Várnak rám.
*Szögezi le tömören.*
-Merre van a leány?
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.03 01:33:54
*Cha'yss megjegyzésére elsomolyodik. Meglehetősen groteszk párhuzam, de érti, mire gondol a férfi.*
-Viador vagy városőr... Egyik sem egy életbiztosítás. Az elődömet szó szerint a föld nyelte el s az én kilátásaim sem sokkal jobbak.
*A törpét érintő kérdésre nem felel rögtön. Az olyanoknak mint Cha'yss, mindig kell valaki, aki bepiszkolja helyette a kezét. Legyen az tolvaj, kém, vagy akár gyilkos... Mindet tudja használni.*
-Ha még egyszer nyakon csípem, nem fogod kihúzni a bajból.
*Szólal még meg, mielőtt a Pintyhez érnek. Az igric nem is teketóriázik sokat, kitárja előtte az ajtót, ő pedig belép rajta.
Hamar megcsapja az a jóleső, fülledt meleg, ami valahogy a fogadók sajátja. Csak biccent a bent tartózkodóknak, de Aestrelt látva az ajtó mellett a szigorú arc egy pillanat erejéig megszelídül.*
-Halkan, leány.
*Morogja tompítva hangján, s mielőtt követné a bárót, még a az aprócska szőkeség felé fordul.*
-Hozz nekem egy pohár vizet. De víz legyen, ne más!
*Csillan ujjai között az érme, s rakja Aestrel Alivian elébe a 20 aranyat.
. Felegyenesedve tekintete végigjár a vendégseregleten. A Laktanyához szalajtott fiún kívül ismerős arcot nem lel, ám egy pillanatra elidőzik a feltűnően terebélyes alakon... Mintha már látta volna. Lekapja Baarcasról a tekintetét, majd döngő léptekkel ered Cha'yss után és megragadja a férfi vállát.*
-Nem időzöm sokat. Várnak rám.
*Szögezi le tömören.*
-Merre van a leány?
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.03 01:33:54
3297. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 19:48:25
Üzenet elküldve: 2019-10-02 19:48:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mik, Zrina//
//Átverés//
*Közeleg a vadkanja. Jobban szereti a hasát, mint az ágaskodó kis Baarcast, ezért nem tartóztatja fel Zrinandát.*
- Vigyázzon a piacon! Nem régiben lopás történt, a tettest nem sikerült még rács mögé dugni.
*Óvva inti az óriást. Nem aggódik érte, erős nőből való, de nem árt néhány hízelgő szó.
A tenyerébe söpri Zrinanda aranyait.
Félretesz mindent, hogy a fogást egyből elé tudják letenni.*
- Ez a hölgy leveséért.
*Átadja Mik felszabadult kezébe az aranyakat, mintha csak ő fizetné a nő vacsoráját.*
- A leves fenséges volt! Kérem, adja át a szakácsnak tetszésemet!
*Ha Mik indulna, akkor megfogja a kezét, hogy egy rövid kóstoló erejéig.
Beleszív a frissen sült étel illatába.*
- Egy ilyen leves után magasak az elvárásaim.
*Elsőnek a krumplit kóstolja, majd szószt és végül a hússal meg egy korty vörösborral zár.*
- Belseje picit nyers, de a külseje ízletes.
- A szósz pikáns. Hohoho! Égeti a számat. Nagyon jó! Ráérdemelt a nevére!
- A hús enyhén rágós és száraz a bőre. Apró hibák, de többet vártam az előző után.
*Vett egy sajnálkozó pillantást. Útjára engedi, nem marasztalja tovább.
Az ételek kifogásolhatatlanok, de reménykedve leszólja őket.*
//Átverés//
*Közeleg a vadkanja. Jobban szereti a hasát, mint az ágaskodó kis Baarcast, ezért nem tartóztatja fel Zrinandát.*
- Vigyázzon a piacon! Nem régiben lopás történt, a tettest nem sikerült még rács mögé dugni.
*Óvva inti az óriást. Nem aggódik érte, erős nőből való, de nem árt néhány hízelgő szó.
A tenyerébe söpri Zrinanda aranyait.
Félretesz mindent, hogy a fogást egyből elé tudják letenni.*
- Ez a hölgy leveséért.
*Átadja Mik felszabadult kezébe az aranyakat, mintha csak ő fizetné a nő vacsoráját.*
- A leves fenséges volt! Kérem, adja át a szakácsnak tetszésemet!
*Ha Mik indulna, akkor megfogja a kezét, hogy egy rövid kóstoló erejéig.
Beleszív a frissen sült étel illatába.*
- Egy ilyen leves után magasak az elvárásaim.
*Elsőnek a krumplit kóstolja, majd szószt és végül a hússal meg egy korty vörösborral zár.*
- Belseje picit nyers, de a külseje ízletes.
- A szósz pikáns. Hohoho! Égeti a számat. Nagyon jó! Ráérdemelt a nevére!
- A hús enyhén rágós és száraz a bőre. Apró hibák, de többet vártam az előző után.
*Vett egy sajnálkozó pillantást. Útjára engedi, nem marasztalja tovább.
Az ételek kifogásolhatatlanok, de reménykedve leszólja őket.*
3296. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 18:57:37
Üzenet elküldve: 2019-10-02 18:57:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
*Relael mélyen az álmok világában barangol, miközben Kagaenae ágyának lepedőjét gyűri még jobban össze. A lány kedveskedésére Relael reagál, mert ha tudata nem is, de ő maga mégis érzékeli, amit elégedett, hálás, és kicsit talán meggyötört nyöszörgés formájában köszön meg.
Alvás közben még talán aranyosnak is mondható. Szép arca sokkal békésebbnek tűnik, levetve a valóság problémáit. Aki láthatná, illetve aki látja, joggal gondolhatja csupán egy ártatlan lánynak, hiszen az aprócskára összekucorodott, takaró alá elbújt szeplős lány egészen ártalmatlannak tűnik, nem sejtetve azt, hogy mennyi ártó szándék, és beteges gondolat tud meglapulni benne.
Relael nem is szereti azt, ha vele alszanak, az bizalmának komoly jele, ez viszont kivételes alkalom, hála a báró extra erős teájának. Részben azért sem, mert lopás ide vagy oda, ő elég gyakran nyugtalan, ezért is nyúl előszeretettel lazító szerekhez. Ez a nyugtalanság általában rossz álmok formájában szokott megjelenni. Most is álmodik, de egyelőre nehéz kivenni mit. Valamit motyog orra alatt, de mindez kifejezéstelenül téve, nyöszörgése pedig nehezen eldönthető, hogy további kísérlet a beszédre, vagy kellemes, kellemetlen érzetet hord magában.*
- Mmm...
*Átfordul a másik oldalára, és az egyik párnát húzza magához, hogy azt mellkasához szorítva átölelhesse.*
- Kapitány...
*Nagyokat szuszog. Arcán mintha halovány megkönnyebbülés, és mosoly jelenne meg. Csak foszlányok érthetőek beszédéből.*
- Denjaar...parancsnok...micsoda izom...
*Nagyokat sóhajt.*
- Csókolj meg!
*Még közelebb húzza magához a párnát, de nem cuppog álmában, vagy tesz bármi huncut gondolataira utaló jelet. Sőt, ami azt illeti, mint ébren, úgy álmában is hamar váltakozik a hangulata, egészen úgy tűnik a kép is átfordul. Homlokát ráncolni kezdi.*
- Syoud...
*Suttogja. Nyöszörgéséből is kiérezhető zaklatottsága.*
- Syoud...hiányoztál...nagyon hiányoztál...
*Az álombéli viszontlátás könnyeket csal szemébe, ami végig is folyik arcán, mégis úgy tűnik, hogy ez a szomorúság sok örömet hordoz magában, amiért Relael legalább ott újra találkozhat szívszerelmével.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 18:58:53
*Relael mélyen az álmok világában barangol, miközben Kagaenae ágyának lepedőjét gyűri még jobban össze. A lány kedveskedésére Relael reagál, mert ha tudata nem is, de ő maga mégis érzékeli, amit elégedett, hálás, és kicsit talán meggyötört nyöszörgés formájában köszön meg.
Alvás közben még talán aranyosnak is mondható. Szép arca sokkal békésebbnek tűnik, levetve a valóság problémáit. Aki láthatná, illetve aki látja, joggal gondolhatja csupán egy ártatlan lánynak, hiszen az aprócskára összekucorodott, takaró alá elbújt szeplős lány egészen ártalmatlannak tűnik, nem sejtetve azt, hogy mennyi ártó szándék, és beteges gondolat tud meglapulni benne.
Relael nem is szereti azt, ha vele alszanak, az bizalmának komoly jele, ez viszont kivételes alkalom, hála a báró extra erős teájának. Részben azért sem, mert lopás ide vagy oda, ő elég gyakran nyugtalan, ezért is nyúl előszeretettel lazító szerekhez. Ez a nyugtalanság általában rossz álmok formájában szokott megjelenni. Most is álmodik, de egyelőre nehéz kivenni mit. Valamit motyog orra alatt, de mindez kifejezéstelenül téve, nyöszörgése pedig nehezen eldönthető, hogy további kísérlet a beszédre, vagy kellemes, kellemetlen érzetet hord magában.*
- Mmm...
*Átfordul a másik oldalára, és az egyik párnát húzza magához, hogy azt mellkasához szorítva átölelhesse.*
- Kapitány...
*Nagyokat szuszog. Arcán mintha halovány megkönnyebbülés, és mosoly jelenne meg. Csak foszlányok érthetőek beszédéből.*
- Denjaar...parancsnok...micsoda izom...
*Nagyokat sóhajt.*
- Csókolj meg!
*Még közelebb húzza magához a párnát, de nem cuppog álmában, vagy tesz bármi huncut gondolataira utaló jelet. Sőt, ami azt illeti, mint ébren, úgy álmában is hamar váltakozik a hangulata, egészen úgy tűnik a kép is átfordul. Homlokát ráncolni kezdi.*
- Syoud...
*Suttogja. Nyöszörgéséből is kiérezhető zaklatottsága.*
- Syoud...hiányoztál...nagyon hiányoztál...
*Az álombéli viszontlátás könnyeket csal szemébe, ami végig is folyik arcán, mégis úgy tűnik, hogy ez a szomorúság sok örömet hordoz magában, amiért Relael legalább ott újra találkozhat szívszerelmével.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 18:58:53
3295. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 18:46:22
Üzenet elküldve: 2019-10-02 18:46:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//MMM, CCC, DK, alias Denjaar Krultos//
- Igen, segítek.
*Válaszolja egyhangúan.*
- „Lélekmelegítő”.
*Ismételi az ital nevét tanulási szándékkal. Elveszi a poharat is, hogy megtöltse, közben tesz egy érdekes észrevételt.*
- Miért van ilyen sok pohár? Van nagyon pici, van lábon álló és van rendes.
*Világ életében csak a kakaós bögréjét látta, amiben minden IS megfordult a kakaó kívül. Érdekes neki, hogy a poharaknak megannyi alakja és mérete van.*
- Nem lenne szebb, ha mindegyik egyforma lenne?
*Kitölti a filozofikus kérdés közben a Lélekmelegítőt. Visszateszi az üveget a maga helyére.
Megindul, Mik felé, hogy egy sokkal személyesebb kérdést tegyen fel a törpről, amit nem szeretne hangosan világgá kütrölni.
Nyílik az ajtó, amin egy szőrme bundás illető lép be, a hátsót nem látja tisztának. *
- Üdvözlöm a Pintyben! Mik vagytok?
*Visszafordul a katedrájához. Annyiszor látta Miket, ahogy köszönti a vevőket, neki is menni fog.*
~Vagy „Mik vagyok”? ~
- Én vagyok a mai kiszolgáááÁ!
*Kiabál a báró alakjától. Utoljára még vérben állva látta. Lehet hogy tiszta ruha van rajta és lefürdött, de ő volt az akkor.*
- Igen, segítek.
*Válaszolja egyhangúan.*
- „Lélekmelegítő”.
*Ismételi az ital nevét tanulási szándékkal. Elveszi a poharat is, hogy megtöltse, közben tesz egy érdekes észrevételt.*
- Miért van ilyen sok pohár? Van nagyon pici, van lábon álló és van rendes.
*Világ életében csak a kakaós bögréjét látta, amiben minden IS megfordult a kakaó kívül. Érdekes neki, hogy a poharaknak megannyi alakja és mérete van.*
- Nem lenne szebb, ha mindegyik egyforma lenne?
*Kitölti a filozofikus kérdés közben a Lélekmelegítőt. Visszateszi az üveget a maga helyére.
Megindul, Mik felé, hogy egy sokkal személyesebb kérdést tegyen fel a törpről, amit nem szeretne hangosan világgá kütrölni.
Nyílik az ajtó, amin egy szőrme bundás illető lép be, a hátsót nem látja tisztának. *
- Üdvözlöm a Pintyben! Mik vagytok?
*Visszafordul a katedrájához. Annyiszor látta Miket, ahogy köszönti a vevőket, neki is menni fog.*
~Vagy „Mik vagyok”? ~
- Én vagyok a mai kiszolgáááÁ!
*Kiabál a báró alakjától. Utoljára még vérben állva látta. Lehet hogy tiszta ruha van rajta és lefürdött, de ő volt az akkor.*
3294. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 15:59:59
Üzenet elküldve: 2019-10-02 15:59:59
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Ganer//
- Köszönöm, de nekem akkor is meg kell tisztelni a vendéget. *Mosolyodik el Mik a gnóm szavain.*
- De ha te mondod... *Teszi hozzá, jelezve, hogy kész a továbbiakban áttérni a tegeződés intézményére.
Ganer gyorsan leadja a rendelését. A sűrű barna nevét hallva elgondolkodik, hogy vajon mennyi lehet még a konyhán belőle. Ma sokan azt a fogást részesítették előnyben. De Nyikhaj biztos felkészült versenyző.*
- Értem, egy sűrű barna és egy lélekmelegítő. Köszönöm. *Örül, hogy a gnóm nem húzza sokáig a rendelést, mert így máris indulhat tovább. Levesrendelés a konyhára, a pultba pedig egy lélekmelegítő.*
- Tücsök, segítesz nekem? *Kérdi Aestrelt, s ha igenlő választ kap, akkor rámutat a lélekmelegítő ital üvegére.*
- Öntenél abból nekem egy kis pohárba? Igen, abba. *Mutat rá a pohárra is.*
- Csak ügyesen és mindjárt jövök és elviszem. *Mondja és már térül is tovább, de egy kör után Ganer megkapja a levesét és az italát is.*
- Fogyaszd egészséggel. *És fut tovább.*
//A'cron Aztyan al'Areen//
*Az új vendég nem tűnik a jókedv mintapéldányának, ha felcsapna egy értelmező szótárt a templomi könyvtárban, biztosan nem a heges arca lenne a "jókedv" szómagyarázata mellett.*
- Egy pohár hűs fehér. *Mondja vissza a rendelést és eszébe ötlik, hogy hallotta már ezt valahol, amikor fény derül rá, hogy miért volt ennyire ismerős ez a mondat és a rendelés.*
- Chassy? *Kérdez vissza, de a heges arcú férfi máris kijavítja a nevet és kiderül, hogy kit is keres valójában.*
- A báró úr épp házon kívül van, de hamarosan visszatér. *Válaszol halkan. Kicsit zavarva érzi magát a kutató szempártól.*
- Hozom az italt. *Fordul el az asztaltól és indul a pult felé.
Valamikor ekkor toppan be a báró is és mintha észrevette volna a heges képű férfit, aki éppen őt keresi.*
- Főnök, az a fickó keres téged. Valami A'cron Azty... Aztyna Alaryn. *Szól oda a visszatérését jelző bárónak, nem fejti ki, mennie kell.
Csak a szemét forgatja, persze háttal a wegtoreninek és a vele érkező Denjaarnak, amikor hallja, hogy még ők is inni akarnak. Itt úszik egyedül, erre őket is ideeszi a fene.*
//Zrinanda, Baarcas//
*A testes vendég az óriás mellett befejezni látszik a levesét, már a kenyeret eszegeti, azért Mik bekéri a vadkansültet Nyikhajtól és elindul vele az asztalukhoz.*
- Parancsoljon, uram. A vadkanpecsenye, úgy látom, éppen időben. *Teszi le az égetett cseréptálat, rajta a sült vadkanhússal és a parázsburgonyákkal, mellette egy kis piaci savanyúság.*
- Kiasszony, minden rendben a levessel? *Kérdi kedvesem az óriás lányt. A nagydarab férfi már a kenyérnél jár, ha gond lett volna vele, a kezdeti szőrszálhasogatás után biztosan szót emelt volna.*
- További jó étvágyat. *Meghallgatja persze a mondanivalókat, de indul is tovább. Sok a dolog, lehet, hogy fizetésemelést kér majd.*
//Ganer//
- Köszönöm, de nekem akkor is meg kell tisztelni a vendéget. *Mosolyodik el Mik a gnóm szavain.*
- De ha te mondod... *Teszi hozzá, jelezve, hogy kész a továbbiakban áttérni a tegeződés intézményére.
Ganer gyorsan leadja a rendelését. A sűrű barna nevét hallva elgondolkodik, hogy vajon mennyi lehet még a konyhán belőle. Ma sokan azt a fogást részesítették előnyben. De Nyikhaj biztos felkészült versenyző.*
- Értem, egy sűrű barna és egy lélekmelegítő. Köszönöm. *Örül, hogy a gnóm nem húzza sokáig a rendelést, mert így máris indulhat tovább. Levesrendelés a konyhára, a pultba pedig egy lélekmelegítő.*
- Tücsök, segítesz nekem? *Kérdi Aestrelt, s ha igenlő választ kap, akkor rámutat a lélekmelegítő ital üvegére.*
- Öntenél abból nekem egy kis pohárba? Igen, abba. *Mutat rá a pohárra is.*
- Csak ügyesen és mindjárt jövök és elviszem. *Mondja és már térül is tovább, de egy kör után Ganer megkapja a levesét és az italát is.*
- Fogyaszd egészséggel. *És fut tovább.*
//A'cron Aztyan al'Areen//
*Az új vendég nem tűnik a jókedv mintapéldányának, ha felcsapna egy értelmező szótárt a templomi könyvtárban, biztosan nem a heges arca lenne a "jókedv" szómagyarázata mellett.*
- Egy pohár hűs fehér. *Mondja vissza a rendelést és eszébe ötlik, hogy hallotta már ezt valahol, amikor fény derül rá, hogy miért volt ennyire ismerős ez a mondat és a rendelés.*
- Chassy? *Kérdez vissza, de a heges arcú férfi máris kijavítja a nevet és kiderül, hogy kit is keres valójában.*
- A báró úr épp házon kívül van, de hamarosan visszatér. *Válaszol halkan. Kicsit zavarva érzi magát a kutató szempártól.*
- Hozom az italt. *Fordul el az asztaltól és indul a pult felé.
Valamikor ekkor toppan be a báró is és mintha észrevette volna a heges képű férfit, aki éppen őt keresi.*
- Főnök, az a fickó keres téged. Valami A'cron Azty... Aztyna Alaryn. *Szól oda a visszatérését jelző bárónak, nem fejti ki, mennie kell.
Csak a szemét forgatja, persze háttal a wegtoreninek és a vele érkező Denjaarnak, amikor hallja, hogy még ők is inni akarnak. Itt úszik egyedül, erre őket is ideeszi a fene.*
//Zrinanda, Baarcas//
*A testes vendég az óriás mellett befejezni látszik a levesét, már a kenyeret eszegeti, azért Mik bekéri a vadkansültet Nyikhajtól és elindul vele az asztalukhoz.*
- Parancsoljon, uram. A vadkanpecsenye, úgy látom, éppen időben. *Teszi le az égetett cseréptálat, rajta a sült vadkanhússal és a parázsburgonyákkal, mellette egy kis piaci savanyúság.*
- Kiasszony, minden rendben a levessel? *Kérdi kedvesem az óriás lányt. A nagydarab férfi már a kenyérnél jár, ha gond lett volna vele, a kezdeti szőrszálhasogatás után biztosan szót emelt volna.*
- További jó étvágyat. *Meghallgatja persze a mondanivalókat, de indul is tovább. Sok a dolog, lehet, hogy fizetésemelést kér majd.*
3293. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 15:34:48
Üzenet elküldve: 2019-10-02 15:34:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas //
* Igaza van, mert bár tényleg nem mondta, hogy legyen felszolgáló a lány ezt tudta belőle csak leszűrni. Érdeklődve hallgatja, hogy a kereskedő miből él meg. *
– Nem rossz ötlet, ha valakinek van hozzá érzéke, akkor biztos jól tud vele keresni.* Fejti ki a véleményét. Az, hogy ezzel a hellyel mi lesz a jövőben bizony teljesen hidegen hagyja. A thargok említése se jelent semmit számára. Szépen lassan befejezi az étkezést. A tányérját és befalja a művelet végén. Mivel egyelőre úgy tűnik, hogy nincs itt tovább dolga, ezért úgy dönt, hogy lassan ideje lenne távozni. Kiüríti a boros poharát is és szedelőzködni kezd.*
– Nos jó uram én lassan tovább állok. Úgy hallottam, hogy van erre egy piac. Szétnézek ott, hogy errefelé milyen a kínálat.* Ha nem tartóztatják tovább, akkor kiszámol még 5 aranyat az asztalra Mik Cha'yss Cano Caldorcor részére . Ezt azért teszi, mert meg volt elégedve mindennel. Aztán elindul kifelé az épületből.*
* Igaza van, mert bár tényleg nem mondta, hogy legyen felszolgáló a lány ezt tudta belőle csak leszűrni. Érdeklődve hallgatja, hogy a kereskedő miből él meg. *
– Nem rossz ötlet, ha valakinek van hozzá érzéke, akkor biztos jól tud vele keresni.* Fejti ki a véleményét. Az, hogy ezzel a hellyel mi lesz a jövőben bizony teljesen hidegen hagyja. A thargok említése se jelent semmit számára. Szépen lassan befejezi az étkezést. A tányérját és befalja a művelet végén. Mivel egyelőre úgy tűnik, hogy nincs itt tovább dolga, ezért úgy dönt, hogy lassan ideje lenne távozni. Kiüríti a boros poharát is és szedelőzködni kezd.*
– Nos jó uram én lassan tovább állok. Úgy hallottam, hogy van erre egy piac. Szétnézek ott, hogy errefelé milyen a kínálat.* Ha nem tartóztatják tovább, akkor kiszámol még 5 aranyat az asztalra Mik Cha'yss Cano Caldorcor részére
. Ezt azért teszi, mert meg volt elégedve mindennel. Aztán elindul kifelé az épületből.*
3292. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 15:04:46
Üzenet elküldve: 2019-10-02 15:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
- Nem mondtam egy szóval sem, hogy legyen felszolgáló.
*Csak mosolyog azon, hogy milyen hamar átláttak a kis utalásán, de nem is szándékozta nagyon eltitkolni.
A fogadóban megfordulnak pletykák a piacról, támadásokról, néha ismerősökről. Látszólag nem szívleli annyira a régi kollégáit, hogy érdeklődjön felőlük, ezért felesleges lenne ezzel nyaggatni.*
~Pedig eggyel több indok lett volna, hogy gyakrabban járjak ide.~
*Reményvesztetten sóhajt egyet, hogy a továbbiakban csak a szerencse hozhatja össze őket.*
~Az a fránya szerencse...~
- Mindennel kereskedek. Első sorban kisebb értékű vegyes holmikkal üzletelek. Megveszem olcsón, eladom drágán.
*Letöri a kenyértányér szélét, hogy azt is elfogyassza.*
- Rendes munkát akarsz? Csináld magad! Ez az élet egyetlen igazsága!
*Nem hazudik a foglalkozásáról, de nem teszi szóvá, hogy mostanában nem megy annyira a szekér, mint azt szeretné.*
- A Kósza Pintyről azaz érzésem, hogy a jövőben nagy sikere lesz. Gondolkozom egy esetleges tárgyaláson is Kagaenae Thargodar-ral egy társulás kapcsán.
~A thargok amúgy sem kereskedő népség. Könnyű lesz előnyös feltételekkel csatlakozni.~
- Nem mondtam egy szóval sem, hogy legyen felszolgáló.
*Csak mosolyog azon, hogy milyen hamar átláttak a kis utalásán, de nem is szándékozta nagyon eltitkolni.
A fogadóban megfordulnak pletykák a piacról, támadásokról, néha ismerősökről. Látszólag nem szívleli annyira a régi kollégáit, hogy érdeklődjön felőlük, ezért felesleges lenne ezzel nyaggatni.*
~Pedig eggyel több indok lett volna, hogy gyakrabban járjak ide.~
*Reményvesztetten sóhajt egyet, hogy a továbbiakban csak a szerencse hozhatja össze őket.*
~Az a fránya szerencse...~
- Mindennel kereskedek. Első sorban kisebb értékű vegyes holmikkal üzletelek. Megveszem olcsón, eladom drágán.
*Letöri a kenyértányér szélét, hogy azt is elfogyassza.*
- Rendes munkát akarsz? Csináld magad! Ez az élet egyetlen igazsága!
*Nem hazudik a foglalkozásáról, de nem teszi szóvá, hogy mostanában nem megy annyira a szekér, mint azt szeretné.*
- A Kósza Pintyről azaz érzésem, hogy a jövőben nagy sikere lesz. Gondolkozom egy esetleges tárgyaláson is Kagaenae Thargodar-ral egy társulás kapcsán.
~A thargok amúgy sem kereskedő népség. Könnyű lesz előnyös feltételekkel csatlakozni.~
3291. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 14:24:20
Üzenet elküldve: 2019-10-02 14:24:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarrt szálak//
//Visszatérés a Pintybe//
*A fogadó elé érve megállás nélkül indul meg befelé. Elsőként lép be, majd beengedi Denjaart és becsukja mögötte az ajtót.*
- Megnézzük, hogy hogy van az elf lány? *Kérdi, majd a választól függően megindul a lépcső felé.*
- Megjöttem! *Szól oda Miknek, aki az asztalok között sündörög, de Isanntét nem látja sehol. Elgondolkodik, hogy elég régóta eltűnt, s ha meglépett, nem fog fenntartani neki egy szobát. Ha visszajönne, majd visszakapja, de egy üres szoba nagy kiesést jelent a fogadónak.
Az asztalok között jó pár új vendéget pillant meg, amikor végigfuttatja sárga tekintetét a fogadótéren. Egy szemrevaló óriás lány, egy dagadt alakkal bájolog. Egy gnóm a másik asztalnál. És egy olyan alak, akin megakad a tekintete. A kelleténél hosszabb ideig nézi a fickót, ami talán másoknak is feltűnhet, majd a pulthoz sétál, ahol Aestrelt látja strázsálni.*
- Szia, drága. *Köszönti mosolyogva a lányt, ahogy leveszi kalapját és elkezdi lehúzni kesztyűit. A fura, felnyírt hajú alak felé rebben még a szeme, de most már csak egy pillantás. Talán meg szeretne bizonyosodni, hogy jól lát.*
- Minden rendben? *Kérdi a lányt, de ez inkább töltelékkérdés, hisz jobbára Mik tudna válaszolni neki érdemben.*
- Kérsz valamit inni? *Fordul Denjaar felé egy pillantással, hátha a kapitány lehúzna egy kupicával, mielőtt felmennek Aenae szobájába, ahol az elf lánynak is lennie kell.*
//Visszatérés a Pintybe//
*A fogadó elé érve megállás nélkül indul meg befelé. Elsőként lép be, majd beengedi Denjaart és becsukja mögötte az ajtót.*
- Megnézzük, hogy hogy van az elf lány? *Kérdi, majd a választól függően megindul a lépcső felé.*
- Megjöttem! *Szól oda Miknek, aki az asztalok között sündörög, de Isanntét nem látja sehol. Elgondolkodik, hogy elég régóta eltűnt, s ha meglépett, nem fog fenntartani neki egy szobát. Ha visszajönne, majd visszakapja, de egy üres szoba nagy kiesést jelent a fogadónak.
Az asztalok között jó pár új vendéget pillant meg, amikor végigfuttatja sárga tekintetét a fogadótéren. Egy szemrevaló óriás lány, egy dagadt alakkal bájolog. Egy gnóm a másik asztalnál. És egy olyan alak, akin megakad a tekintete. A kelleténél hosszabb ideig nézi a fickót, ami talán másoknak is feltűnhet, majd a pulthoz sétál, ahol Aestrelt látja strázsálni.*
- Szia, drága. *Köszönti mosolyogva a lányt, ahogy leveszi kalapját és elkezdi lehúzni kesztyűit. A fura, felnyírt hajú alak felé rebben még a szeme, de most már csak egy pillantás. Talán meg szeretne bizonyosodni, hogy jól lát.*
- Minden rendben? *Kérdi a lányt, de ez inkább töltelékkérdés, hisz jobbára Mik tudna válaszolni neki érdemben.*
- Kérsz valamit inni? *Fordul Denjaar felé egy pillantással, hátha a kapitány lehúzna egy kupicával, mielőtt felmennek Aenae szobájába, ahol az elf lánynak is lennie kell.*
3290. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 14:24:05
Üzenet elküldve: 2019-10-02 14:24:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas //
* A kíváncsiskodás folytatódik és ezúttal a munkára terelődik a szó. Zrina elé tárja hát a terveit, mivel nem titok.*
– Nekem nem kell szakma. Kitanultam pár dolgot amíg Wegtorenben voltam. Jelenleg is azt a tudás tervezem hasznosítani. Azért jöttem ide ruhát vásárolni. Én tudok táncolni, de ahhoz a megfelelő öltözet és hangszer szükséges. Nekünk sokféle képen kellett kiszolgálni a kuncsaftokat és ez nem minden esetben csak az együttlétekről szólt.* Jó maga is a levesével kezd el foglalkozni, mivel nem szeretné teljesen elhűlne. Szorgalmasan kanalazza befelé az ételt. Arra a tanácsra, hogy álljon be ide felszolgálónak csak nevet egyet.*
– Az hiányzik még nekem. Nem fogok egész nap bezárva lenni egy házba, hogy másokat szolgáljak ki. Eddig is ezt csináltam, bár panaszra nem volt okom, mert élveztem a munkámat.* Eleget beszéltek a lányról, ezért most ő kérdez.*
– Én ön mivel keresi a betevőjét? Azt tudom, hogy kereskedő, de azon belül mivel foglalkozik?* A férfiak amúgy is szeretnek magukról beszélni ezt jól tudja. Főleg akkor ha van pénzük is, mert akkor fel tudnak vágni. Most kiderül, hogy Baarcas is ilyen-e.*
* A kíváncsiskodás folytatódik és ezúttal a munkára terelődik a szó. Zrina elé tárja hát a terveit, mivel nem titok.*
– Nekem nem kell szakma. Kitanultam pár dolgot amíg Wegtorenben voltam. Jelenleg is azt a tudás tervezem hasznosítani. Azért jöttem ide ruhát vásárolni. Én tudok táncolni, de ahhoz a megfelelő öltözet és hangszer szükséges. Nekünk sokféle képen kellett kiszolgálni a kuncsaftokat és ez nem minden esetben csak az együttlétekről szólt.* Jó maga is a levesével kezd el foglalkozni, mivel nem szeretné teljesen elhűlne. Szorgalmasan kanalazza befelé az ételt. Arra a tanácsra, hogy álljon be ide felszolgálónak csak nevet egyet.*
– Az hiányzik még nekem. Nem fogok egész nap bezárva lenni egy házba, hogy másokat szolgáljak ki. Eddig is ezt csináltam, bár panaszra nem volt okom, mert élveztem a munkámat.* Eleget beszéltek a lányról, ezért most ő kérdez.*
– Én ön mivel keresi a betevőjét? Azt tudom, hogy kereskedő, de azon belül mivel foglalkozik?* A férfiak amúgy is szeretnek magukról beszélni ezt jól tudja. Főleg akkor ha van pénzük is, mert akkor fel tudnak vágni. Most kiderül, hogy Baarcas is ilyen-e.*
3289. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 14:21:52
Üzenet elküldve: 2019-10-02 14:21:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn szobája//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Mikor kapja a nem kicsit rendhagyó választ az általa feltett igen tapintatlan kérdésre, először csak pislog, de aztán minden a helyére kerül.
~Persze, hát a kardhoz beszélt. ~ Bár minden egyéb esetben egy ilyen információ is borús gomolyfelhőket képezne a fejében, most mégis megnyugszik tőle. Azt sokkal zavarba ejtőbb helyzetnek találta volna, ha épp egy légyott közepébe kopog bele. Így viszont már bátrabban lépked beljebb, megmosolyogva a hóbortot, miután elhangzik a meghívás is.*
-Akkor remélem, a kardja megbocsátja, hogy félbeszakítottam a diskurzust. *Helyezkedik bele ismét a játékba, hiszen mindenkinek kell egy barát, nem ő fogja nekiszegezni a férfinek, hogy márpedig a kardok azok biztos, hogy nem beszélnek.
Az pedig, hogy a lány mindjárt az ágyra telepszik, számára nem szokatlan, hiszen, ha beinvitálják egy szobába, akkor nem fog a fal mellett toporogni. A legkényelmesebb hely itt pedig egyértelműen az ágy, ha pedig már jelentősebb időt fog itt tölteni a csizmája se buzerálja a lábát, hisz nem muszáj. Kicsit olyan érzése van itt, mintha csak ottalvós éjszakát töltene az egyik lánynál, ugyanis a férfi tekintete egyáltalán nem azt sugallja számára, hogy bármilyen módon is szeretné széjjel cibálni a ruháit, majd rövid úton a magáévá tenni. Természetesen a ruhái használhatatlanná tételét erősen ellenezné is, mivel ide nem hozott magával váltóruhát.
~Szóval csak beszélgetni akar? Igen, ez így teljesen beleillik a képbe. ~ Nyugtázza az elhangzottakat, szemeit félárbocra eresztve mustrálja a hozzá közeledő lovagot, még így is, fényes páncél nélkül, ugyan olyan magasztos légkör lengi körbe, ugyan olyan határozott és nemes a kiállása. Mintha csak egy mesekönyvből kapták volna ki. Majd egy igazán furcsa dolgot tesz, letérdel előtte és az egyik kacsóját elbitorolva gyengéden kezei finom ölelésébe veszi. A szíve teljesen ellágyul a jelenet láttán, a lovag pedig szemeit fürkészve ismét elmondja, hogy nem fogja bántani, így semmi oka tartania tőle. May pedig egyre inkább érzi magában a késztetést, hogy valamilyen módon kifejezze a benne is munkálkodó melegséget. Talán életszerűbb lenne azt állítani, hogy nem a férfitől kéne tartania, hanem saját magától. Nem szeretné ezt a kapcsolatot egyetlen elhamarkodott vagy átgondolatlan mozdulattal, tettel, szóval szétszaggatni.
~Megismerni? Egy férfi, aki megismerni szeretne, ilyen is csak a mesékben van. ~ Nyílnak szét az ajkai, de nem szakítja félbe a másik mondandóját. Főként azért nem, mert egy pillanatra zavar keletkezik az éterben. Megismerni. Az mit is jelenthet? Persze a lányokkal mindig tartanak beszélgetős estéket pizsamában, közben néha boroznak és édességet esznek, aztán közös együtt alvás a vége vagy fürdő, közben pedig kínos és nagyon személyes dolgokat osztanak meg egymással. Ezt azonban valahogy a mostani helyzetre, nehezére esik ráhúzni.
~Nem hiszem, hogy illene elmesélnem neki… akármit is az életemből. ~ Nyílnak tágra a szemei, majd csak visszacsitul, mivel amennyi dolgot megosztott már vele a lovag, őszintén, kendőzetlenül, annyit neki is illenék. Mindjárt az első lenne a foglalkozása, amivel a napjait tölti, minden más pedig úgyis ebből következne. Azt muszáj. Nem tud átlépni rajta.
~Úgyis kiderülne. ~ Vesz egy mély lélegzetet, majd a kardra tett megjegyzésen azért ő is elmosolyodik. Bár az utolsó mondat kicsit humorosabb irányba tereli a beszélgetést, de a hála és csodálat, ami eddig is ott lapult benne a lovag irányába, végérvényesen kisöpörhetetlen.
~Talán abból nem lesz baj. ~ Gondolja magában, aztán a kezét kihúzva a gyengéd fogásból, megtámaszkodik a térdelő férfi vállán, hogy puha csókot nyomjon a homlokára.*
-Köszönöm. *Egyelőre nem tudja összefoglalni azt, ami feszíti, majd talán apránként, idővel. Ezt követően, elragad egy párnát az ágyról és a térdelő lovag mellé leül rá a földre, hátát az ágynak támasztva.*
-Egy beszélgetés nagyon jólesne és a kardod is hozhatod, ha szeretnéd, nem szívesen hagynám egyedül. *Mondja kedvesen mosolyogva.*
-Őszinte voltál hozzám és ez nagyon jólesik, szeretném viszonozni. *Fordítja felé a fejét, reménykedve abban, hogy feltalálja magát, és nem térdepelve akarja végig hallgatni az egészet.*
-A legfontosabb dolog, amit el szeretnék mondani… *Kezdi így és valóban, nem a viszonzási kényszer az, ami mondatja vele, hanem szeretné elmondani a férfinek, bár szemeiben látszik, hogy kicsit aggódik a dolog miatt.*
-Egy bordélyban dolgozom és az a munkám, hogy örömet szerezzek, akárkinek, aki belép a négy fal közé és megfizeti. *Pislant hol lefelé, hol a másikra, hogy lássa mit vált ki belőle az iménti közlés, csak ezután fogja eldönteni, egyáltalán marad-e odabent. De ha a férfi olyan, mint, amilyennek hiszi és mutatta eddig magát, akkor talán ez már nem egy olyan hatalmas lépcsőfok, amit ne tudnának együtt meglépni.
~De lehet, hogy nem fogja érteni. ~ Húzza végig az alsó fogsorát az ajkán.*
-Örömlány vagyok. *Teszi hozzá. Szándékosan nem a "kurva" szót használja, hiszen nem is érzi annak magát. Sokkal inkább csak egy kedveskedő társaság, egy bensőségesebb ismerős.* -Épp kimenőt kaptam, egy kis városnézés, pihenés. *Taglalja a körülményeket.
~Azt tapintatlanság lenne most elmondani, hogy igen, te is egészen jóvágású férfi vagy, én már csak tudom, sokat láttam belőlük. ~ Aztán elveti, hiszen igaznak igaz, de eléggé furcsa közeget teremthet.*
-Én is nagyon kedvellek téged. *Végül a férfi által is használt szókapcsolattal él.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 14:46:34
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Mikor kapja a nem kicsit rendhagyó választ az általa feltett igen tapintatlan kérdésre, először csak pislog, de aztán minden a helyére kerül.
~Persze, hát a kardhoz beszélt. ~ Bár minden egyéb esetben egy ilyen információ is borús gomolyfelhőket képezne a fejében, most mégis megnyugszik tőle. Azt sokkal zavarba ejtőbb helyzetnek találta volna, ha épp egy légyott közepébe kopog bele. Így viszont már bátrabban lépked beljebb, megmosolyogva a hóbortot, miután elhangzik a meghívás is.*
-Akkor remélem, a kardja megbocsátja, hogy félbeszakítottam a diskurzust. *Helyezkedik bele ismét a játékba, hiszen mindenkinek kell egy barát, nem ő fogja nekiszegezni a férfinek, hogy márpedig a kardok azok biztos, hogy nem beszélnek.
Az pedig, hogy a lány mindjárt az ágyra telepszik, számára nem szokatlan, hiszen, ha beinvitálják egy szobába, akkor nem fog a fal mellett toporogni. A legkényelmesebb hely itt pedig egyértelműen az ágy, ha pedig már jelentősebb időt fog itt tölteni a csizmája se buzerálja a lábát, hisz nem muszáj. Kicsit olyan érzése van itt, mintha csak ottalvós éjszakát töltene az egyik lánynál, ugyanis a férfi tekintete egyáltalán nem azt sugallja számára, hogy bármilyen módon is szeretné széjjel cibálni a ruháit, majd rövid úton a magáévá tenni. Természetesen a ruhái használhatatlanná tételét erősen ellenezné is, mivel ide nem hozott magával váltóruhát.
~Szóval csak beszélgetni akar? Igen, ez így teljesen beleillik a képbe. ~ Nyugtázza az elhangzottakat, szemeit félárbocra eresztve mustrálja a hozzá közeledő lovagot, még így is, fényes páncél nélkül, ugyan olyan magasztos légkör lengi körbe, ugyan olyan határozott és nemes a kiállása. Mintha csak egy mesekönyvből kapták volna ki. Majd egy igazán furcsa dolgot tesz, letérdel előtte és az egyik kacsóját elbitorolva gyengéden kezei finom ölelésébe veszi. A szíve teljesen ellágyul a jelenet láttán, a lovag pedig szemeit fürkészve ismét elmondja, hogy nem fogja bántani, így semmi oka tartania tőle. May pedig egyre inkább érzi magában a késztetést, hogy valamilyen módon kifejezze a benne is munkálkodó melegséget. Talán életszerűbb lenne azt állítani, hogy nem a férfitől kéne tartania, hanem saját magától. Nem szeretné ezt a kapcsolatot egyetlen elhamarkodott vagy átgondolatlan mozdulattal, tettel, szóval szétszaggatni.
~Megismerni? Egy férfi, aki megismerni szeretne, ilyen is csak a mesékben van. ~ Nyílnak szét az ajkai, de nem szakítja félbe a másik mondandóját. Főként azért nem, mert egy pillanatra zavar keletkezik az éterben. Megismerni. Az mit is jelenthet? Persze a lányokkal mindig tartanak beszélgetős estéket pizsamában, közben néha boroznak és édességet esznek, aztán közös együtt alvás a vége vagy fürdő, közben pedig kínos és nagyon személyes dolgokat osztanak meg egymással. Ezt azonban valahogy a mostani helyzetre, nehezére esik ráhúzni.
~Nem hiszem, hogy illene elmesélnem neki… akármit is az életemből. ~ Nyílnak tágra a szemei, majd csak visszacsitul, mivel amennyi dolgot megosztott már vele a lovag, őszintén, kendőzetlenül, annyit neki is illenék. Mindjárt az első lenne a foglalkozása, amivel a napjait tölti, minden más pedig úgyis ebből következne. Azt muszáj. Nem tud átlépni rajta.
~Úgyis kiderülne. ~ Vesz egy mély lélegzetet, majd a kardra tett megjegyzésen azért ő is elmosolyodik. Bár az utolsó mondat kicsit humorosabb irányba tereli a beszélgetést, de a hála és csodálat, ami eddig is ott lapult benne a lovag irányába, végérvényesen kisöpörhetetlen.
~Talán abból nem lesz baj. ~ Gondolja magában, aztán a kezét kihúzva a gyengéd fogásból, megtámaszkodik a térdelő férfi vállán, hogy puha csókot nyomjon a homlokára.*
-Köszönöm. *Egyelőre nem tudja összefoglalni azt, ami feszíti, majd talán apránként, idővel. Ezt követően, elragad egy párnát az ágyról és a térdelő lovag mellé leül rá a földre, hátát az ágynak támasztva.*
-Egy beszélgetés nagyon jólesne és a kardod is hozhatod, ha szeretnéd, nem szívesen hagynám egyedül. *Mondja kedvesen mosolyogva.*
-Őszinte voltál hozzám és ez nagyon jólesik, szeretném viszonozni. *Fordítja felé a fejét, reménykedve abban, hogy feltalálja magát, és nem térdepelve akarja végig hallgatni az egészet.*
-A legfontosabb dolog, amit el szeretnék mondani… *Kezdi így és valóban, nem a viszonzási kényszer az, ami mondatja vele, hanem szeretné elmondani a férfinek, bár szemeiben látszik, hogy kicsit aggódik a dolog miatt.*
-Egy bordélyban dolgozom és az a munkám, hogy örömet szerezzek, akárkinek, aki belép a négy fal közé és megfizeti. *Pislant hol lefelé, hol a másikra, hogy lássa mit vált ki belőle az iménti közlés, csak ezután fogja eldönteni, egyáltalán marad-e odabent. De ha a férfi olyan, mint, amilyennek hiszi és mutatta eddig magát, akkor talán ez már nem egy olyan hatalmas lépcsőfok, amit ne tudnának együtt meglépni.
~De lehet, hogy nem fogja érteni. ~ Húzza végig az alsó fogsorát az ajkán.*
-Örömlány vagyok. *Teszi hozzá. Szándékosan nem a "kurva" szót használja, hiszen nem is érzi annak magát. Sokkal inkább csak egy kedveskedő társaság, egy bensőségesebb ismerős.* -Épp kimenőt kaptam, egy kis városnézés, pihenés. *Taglalja a körülményeket.
~Azt tapintatlanság lenne most elmondani, hogy igen, te is egészen jóvágású férfi vagy, én már csak tudom, sokat láttam belőlük. ~ Aztán elveti, hiszen igaznak igaz, de eléggé furcsa közeget teremthet.*
-Én is nagyon kedvellek téged. *Végül a férfi által is használt szókapcsolattal él.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 14:46:34
3288. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 10:11:11
Üzenet elküldve: 2019-10-02 10:11:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Akkor jó!
*Féloldalas mosollyal mondja ezt, vidám hangon, mintha csak örömmel töltené el, hogy szerzett egy lekötelezettet.
Érdekes, de mosolyognia kell azon is, hogy Cha'yss állítása szerint senki nem nézheti mellette pukkancs ölebnek. Az első, ami eszébe jut, az az, hogy örül annak, hogy jelenleg nem látja más, hogy itt van a férfi mellett.*
- Az vagyok.
*Szeme sarkából méri csak végig a férfit és elnyomja az ingert, hogy egyből riposztolja, hogy csupán zabigyerek és az egész csak egy rohadt rossz vicc. A szemét sem forgatja. Sőt a vállát sem rántja meg. Inkább csak arra koncentrál, hogy szépen megírja, amit meg kell írnia. Betűi egyébként csinosak, hála a városi nevelésnek, ez legalább nem egy a számtalan tökéletesen elsajátított, ámbátor haszontalan dolog közül. Mint a hímzés például, nagyon utálta mindig is.*
- Az ablakom alatt, hm?
*Teszi fel a kérdést, mikor egy pillanatra felnéz. Érzi ugyan, hogy egy ilyen szerenádban megannyi romantikus felhang van, mikor gyertyát rak az ablakba és elalélva hallgatja, ugyanakkor végtelenül kínos lenne, szóval nem vágyik rá különösebben. Túl sokan nyernének beavatást a személyes ügyeibe. Elméletben tényleg romantikus, de gyakorlatba sosem ültetné át, remélhetőleg Cha'yss sem.*
- És van már ötleted, hogy minek nevezd majd? Kagan annak idején Taknyos Törpe Tavernájának akarta nevezni a Vaskorsót. Állítólag.
*Nem is igazán tudja, hogy miért meséli ezt el, csak úgy kicsúszik a száján, amúgy csevegésként, de ettől még ugyanolyan vörös lesz a feje, mikor Cha'yss azt mondja, hogy gyönyörű. Próbál egy taknyos törpe taknyára gondolni, hogy rendezni tudja a vonásait, ezenkívül hirtelen nem is tudja, hogy mit reagáljon. Továbbra sem fér a fejébe, hogy egy Cha'yss kaliberű férfinek mi tetszhet egy magafajta lányban, hiszen bénácska is, most még meg még önmagához mérten is sovány. Ráadásul nincsen szőke haja és villogó kék szeme, mint anyjának volt, akire tényleg mindenki mindig azt mondtak, igazi szépség volt, a férfiak pedig a lába nyomát is megcsókolták volna.*
- Te is.
*Csúszik ki végül a suta válasz. Persze férfira nem szokás ilyet mondani - kivéve ha az illető elf, az elfek nemre való tekintet nélkül gyönyörűek -, ugyanakkor Cha'yss továbbra is lehengerlő hatással van rá, és elképzelése szerint minden nőre, akivel csak kapcsolatba kerül. Természetesen valamennyire féltékeny is. Erre a gondolatra elmosolyodik és közelebb hajol a férfihez, egy rövid és puha csók erejéig. Elnézi aztán, ahogyan viaszt és stemplit hoz, majd lepecsételi az irományt. Ezek után pedig jobbját nyújtja Cha'yss felé.*
- Gratulálok, te lettél a Kósza Pinty nevezetű műintézmény új és remélem, hogy nagyon boldog tulajdonosa. Leld örömöd benne.
*Természetesen egy csók is kijár ehhez és mosoly. Végül is jó üzlet köttetett, ő megszabadult egy kolonctól és pénzt is kapott érte, Cha'yss meg megkapta az épületet, ahogyan eleve akarta.*
- Akkor jó!
*Féloldalas mosollyal mondja ezt, vidám hangon, mintha csak örömmel töltené el, hogy szerzett egy lekötelezettet.
Érdekes, de mosolyognia kell azon is, hogy Cha'yss állítása szerint senki nem nézheti mellette pukkancs ölebnek. Az első, ami eszébe jut, az az, hogy örül annak, hogy jelenleg nem látja más, hogy itt van a férfi mellett.*
- Az vagyok.
*Szeme sarkából méri csak végig a férfit és elnyomja az ingert, hogy egyből riposztolja, hogy csupán zabigyerek és az egész csak egy rohadt rossz vicc. A szemét sem forgatja. Sőt a vállát sem rántja meg. Inkább csak arra koncentrál, hogy szépen megírja, amit meg kell írnia. Betűi egyébként csinosak, hála a városi nevelésnek, ez legalább nem egy a számtalan tökéletesen elsajátított, ámbátor haszontalan dolog közül. Mint a hímzés például, nagyon utálta mindig is.*
- Az ablakom alatt, hm?
*Teszi fel a kérdést, mikor egy pillanatra felnéz. Érzi ugyan, hogy egy ilyen szerenádban megannyi romantikus felhang van, mikor gyertyát rak az ablakba és elalélva hallgatja, ugyanakkor végtelenül kínos lenne, szóval nem vágyik rá különösebben. Túl sokan nyernének beavatást a személyes ügyeibe. Elméletben tényleg romantikus, de gyakorlatba sosem ültetné át, remélhetőleg Cha'yss sem.*
- És van már ötleted, hogy minek nevezd majd? Kagan annak idején Taknyos Törpe Tavernájának akarta nevezni a Vaskorsót. Állítólag.
*Nem is igazán tudja, hogy miért meséli ezt el, csak úgy kicsúszik a száján, amúgy csevegésként, de ettől még ugyanolyan vörös lesz a feje, mikor Cha'yss azt mondja, hogy gyönyörű. Próbál egy taknyos törpe taknyára gondolni, hogy rendezni tudja a vonásait, ezenkívül hirtelen nem is tudja, hogy mit reagáljon. Továbbra sem fér a fejébe, hogy egy Cha'yss kaliberű férfinek mi tetszhet egy magafajta lányban, hiszen bénácska is, most még meg még önmagához mérten is sovány. Ráadásul nincsen szőke haja és villogó kék szeme, mint anyjának volt, akire tényleg mindenki mindig azt mondtak, igazi szépség volt, a férfiak pedig a lába nyomát is megcsókolták volna.*
- Te is.
*Csúszik ki végül a suta válasz. Persze férfira nem szokás ilyet mondani - kivéve ha az illető elf, az elfek nemre való tekintet nélkül gyönyörűek -, ugyanakkor Cha'yss továbbra is lehengerlő hatással van rá, és elképzelése szerint minden nőre, akivel csak kapcsolatba kerül. Természetesen valamennyire féltékeny is. Erre a gondolatra elmosolyodik és közelebb hajol a férfihez, egy rövid és puha csók erejéig. Elnézi aztán, ahogyan viaszt és stemplit hoz, majd lepecsételi az irományt. Ezek után pedig jobbját nyújtja Cha'yss felé.*
- Gratulálok, te lettél a Kósza Pinty nevezetű műintézmény új és remélem, hogy nagyon boldog tulajdonosa. Leld örömöd benne.
*Természetesen egy csók is kijár ehhez és mosoly. Végül is jó üzlet köttetett, ő megszabadult egy kolonctól és pénzt is kapott érte, Cha'yss meg megkapta az épületet, ahogyan eleve akarta.*
3287. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-02 08:01:36
Üzenet elküldve: 2019-10-02 08:01:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
*Csupán egy rövidke ideig kell várakozni, mert a felszolgáló hamar meg is érkezik. Fiatal barna hajú férfiú, átlagos magassággal. Nyurga legény, de nagyon gyorsnak és képzettnek tűnik a munkájában.*
- Szép napot neked is Mik! Nyugodtan tegezz, nem szeretek magázódni! *Persze nem sértődik meg, ha a másik tovább magázza, kinek, hogyan. A kérdésre gyorsan kézbe kapja az étlapot, egyszer s töprengés nélkül le tudja adni a rendelést.*
- Egy sűrű barnát és egy lélekmelegítőt kérnék. *Egy húsos leves és egy kis rumos ital nem fog ártani, főleg a töményebb levesre.*
- Egyelőre más nem lesz, köszönöm. *Be is zárja az étlapot és hagyja Mik-et, hogy a népes vendégsereget kiszolgálja. A régi ismerősnek se híre se hamva. Most a cél megvárni a rendelést, enni, inni egy jót, aztán meglátja. Végül is meleg van, fázni nem fázik, a hangulat jó odabent így nincs oka rohamosan távozni. Látni azért azt látja, hogy ekkora forgalomnál Mik-nek elég megterhelő lehet a munkája. Néhány pillanatnyi gondolat fut át az agyán, de ezeket megtartja egyelőre későbbre.*
*Csupán egy rövidke ideig kell várakozni, mert a felszolgáló hamar meg is érkezik. Fiatal barna hajú férfiú, átlagos magassággal. Nyurga legény, de nagyon gyorsnak és képzettnek tűnik a munkájában.*
- Szép napot neked is Mik! Nyugodtan tegezz, nem szeretek magázódni! *Persze nem sértődik meg, ha a másik tovább magázza, kinek, hogyan. A kérdésre gyorsan kézbe kapja az étlapot, egyszer s töprengés nélkül le tudja adni a rendelést.*
- Egy sűrű barnát és egy lélekmelegítőt kérnék. *Egy húsos leves és egy kis rumos ital nem fog ártani, főleg a töményebb levesre.*
- Egyelőre más nem lesz, köszönöm. *Be is zárja az étlapot és hagyja Mik-et, hogy a népes vendégsereget kiszolgálja. A régi ismerősnek se híre se hamva. Most a cél megvárni a rendelést, enni, inni egy jót, aztán meglátja. Végül is meleg van, fázni nem fázik, a hangulat jó odabent így nincs oka rohamosan távozni. Látni azért azt látja, hogy ekkora forgalomnál Mik-nek elég megterhelő lehet a munkája. Néhány pillanatnyi gondolat fut át az agyán, de ezeket megtartja egyelőre későbbre.*
3286. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:47:01
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:47:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Hébe-hóba behívják a konyhába segíteni. Húst most látni se akar, ezért messziről elkerülve másra hagyja a munkát, hogy a zöldségek és gyümölcsök hámozásával foglalatoskodjon. Szerencsére nem látja Miket, ahogy az asztalok között ténykedik, mert hamar megutálná, mert ~Nem rég még vér folyt itt, ő meg úgy csinál, mintha mi sem történt volna?~, de mással van elfoglalva, ezért nincs ideje ilyeneken morfondírozni. Rotyog a tűz a leves alatt, máshoz még nem kell segítség. A katedrájára áll, hogy éberen őrizze a pult nyugalmát. Mik még mindig kiszolgál valakit, ezért késnie kell a vallatásával is.
Megannyiszor látta, hogy hogyan kell ezt csinálni. A következőt ő fogja kiszolgálni.*
Megannyiszor látta, hogy hogyan kell ezt csinálni. A következőt ő fogja kiszolgálni.*
3285. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:32:03
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:32:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A flegma vállrándítás neki olyan, mint egy szép mosoly. Annyira ösztönös, annyira illik a lányhoz. Az álom témáról elterelődik a szó a szerződésre a Pinty tulajdonviszonyára.*
- Lekötelezel. *Mosolyog a lányra, amikor az készségesen biztosítja, hogy nem árulja el a titkát.
A határozottság kérdésére csak kurtán bólint, ám a folytatás nem éppen úgy alakul, ahogy ő azt elképzelné. Mióta ismeri a lányt, tudja, hogy mennyire bizonytalan, hogy mennyire szeretne bizonyítani magának és másoknak. Most már rossz szájízzel vallja be magának, hogy akkoriban éppen ezt a határozatlanságot használta ki, hogy bizonyos előnyöket szerezzen magának és beinduló kereskedőházának. Ám mostanra a lánynak sikerült némi magabiztosságot magára szedni, persze ezt egyelőre csak vele szemben gyakorolja. Kétli, hogy visszatérve a Vashegyre majd a nagybátyja vagy a kancellár is megtapasztalhatná a mellette szerzett készségeket. Nem is bánja. Ha sokáig mellette marad, biztosan áttörhetnek még egy-két akadályt e téren.
Ám tisztában van vele, hogy mindez milyen kényes téma a lánynak, így nem feszegeti, de meglátással élhet.*
- Biztosíthatlak, hogy mellettem senki nem nézhet pukkancs ölebnek. *Ezt minden pőresége ellenére magabiztosan mondja.*
- Úrnő vagy születésed és pozíciód nyomán, ezt mindenki tudja. *Könnyed mosollyal engedi el a témát. Nem vár választ, ezt Aenaenek magában kell rendeznie elsősorban.*
- Úgy lesz, kedvesem. *Mondja, de hangjában olyan ígéretek bújnak meg, hogy egy papnő is elvörösödne tőlük.
Szerencsére a tánc dolgot elfelejthetik és bár szívesen énekelne a lánynak, sem a helyszín, sem a pillanat nem megfelelő.*
- Énekelni fogok neked egyszer. *Ezt őszintén búgja, nem úgy, mint valamikor a táncról beszélt.
A Pinty átkeresztelését firtató kérdésre felnéz a lányra.*
- Igen. A Pinty egykor bordély volt, ami árnyékot vet a mostani profilra, ezért döntöttem a névváltoztatás mellett. *Magyarázza okait, ami akár igaz is lehet. De az is megeshet, hogy nem tetszik neki a név.
Kedvtelve nézi az írás mozdulatai nyomán ringó formás melleket a göndör, barna tincsek alatt. Ha nem bárd volna, hanem piktor, most biztosan képet alkotna a pillanatból. "Az író leány" - adná a címet a képnek.*
- Gyönyörű vagy. *Bukik ki ajkain az első gondolata, ami eszébe jut.
Amikor tréfájára válaszként komoly és megindító választ kap, komolyan megdobban a szíve. Maga sem hitte, hogy ilyesmi megeshet, de zavarba jön.*
- Nem is kérnék többet. *Mondja halkan és meghittnek tetsző mosollyal néz fel a lányra sárga szemeivel.*
- Igen, igen. Mindenképpen. *Köszörüli meg a torkát, hogy megtalálja a hangját.
Amikor rá kerül az aláírás sora, felkel, ledobja a párnát az öléről és komótosan elsétál az asztalig, ahonnan pecsétet és fekete viaszt kerít. A viaszt meghevíti az ágy mellett álló gyertya lángjában, megfelelő mennyiséget a papírokra juttat, majd rányomja a pecsétet. Tízkarú óriáskalmár, mögötte "W" alakkal. A kereskedőház pecsétje. Végül átveszi a tollat és gyönyörű, lendületes betűkkel aláírja.*
- Kész is vagyunk. *Mondja halkan, ahogy leteszi a tollat. Valahogyan egészen közel kerül az arcuk egymáshoz, talán mert éppen aláírta a tulajdonjogot rendező szerződéseket.
Szótlanul, halovány mosollyal fürkészi sárga szemeinek mását, elmerülve a topáz szemek tükrében.*
*A flegma vállrándítás neki olyan, mint egy szép mosoly. Annyira ösztönös, annyira illik a lányhoz. Az álom témáról elterelődik a szó a szerződésre a Pinty tulajdonviszonyára.*
- Lekötelezel. *Mosolyog a lányra, amikor az készségesen biztosítja, hogy nem árulja el a titkát.
A határozottság kérdésére csak kurtán bólint, ám a folytatás nem éppen úgy alakul, ahogy ő azt elképzelné. Mióta ismeri a lányt, tudja, hogy mennyire bizonytalan, hogy mennyire szeretne bizonyítani magának és másoknak. Most már rossz szájízzel vallja be magának, hogy akkoriban éppen ezt a határozatlanságot használta ki, hogy bizonyos előnyöket szerezzen magának és beinduló kereskedőházának. Ám mostanra a lánynak sikerült némi magabiztosságot magára szedni, persze ezt egyelőre csak vele szemben gyakorolja. Kétli, hogy visszatérve a Vashegyre majd a nagybátyja vagy a kancellár is megtapasztalhatná a mellette szerzett készségeket. Nem is bánja. Ha sokáig mellette marad, biztosan áttörhetnek még egy-két akadályt e téren.
Ám tisztában van vele, hogy mindez milyen kényes téma a lánynak, így nem feszegeti, de meglátással élhet.*
- Biztosíthatlak, hogy mellettem senki nem nézhet pukkancs ölebnek. *Ezt minden pőresége ellenére magabiztosan mondja.*
- Úrnő vagy születésed és pozíciód nyomán, ezt mindenki tudja. *Könnyed mosollyal engedi el a témát. Nem vár választ, ezt Aenaenek magában kell rendeznie elsősorban.*
- Úgy lesz, kedvesem. *Mondja, de hangjában olyan ígéretek bújnak meg, hogy egy papnő is elvörösödne tőlük.
Szerencsére a tánc dolgot elfelejthetik és bár szívesen énekelne a lánynak, sem a helyszín, sem a pillanat nem megfelelő.*
- Énekelni fogok neked egyszer. *Ezt őszintén búgja, nem úgy, mint valamikor a táncról beszélt.
A Pinty átkeresztelését firtató kérdésre felnéz a lányra.*
- Igen. A Pinty egykor bordély volt, ami árnyékot vet a mostani profilra, ezért döntöttem a névváltoztatás mellett. *Magyarázza okait, ami akár igaz is lehet. De az is megeshet, hogy nem tetszik neki a név.
Kedvtelve nézi az írás mozdulatai nyomán ringó formás melleket a göndör, barna tincsek alatt. Ha nem bárd volna, hanem piktor, most biztosan képet alkotna a pillanatból. "Az író leány" - adná a címet a képnek.*
- Gyönyörű vagy. *Bukik ki ajkain az első gondolata, ami eszébe jut.
Amikor tréfájára válaszként komoly és megindító választ kap, komolyan megdobban a szíve. Maga sem hitte, hogy ilyesmi megeshet, de zavarba jön.*
- Nem is kérnék többet. *Mondja halkan és meghittnek tetsző mosollyal néz fel a lányra sárga szemeivel.*
- Igen, igen. Mindenképpen. *Köszörüli meg a torkát, hogy megtalálja a hangját.
Amikor rá kerül az aláírás sora, felkel, ledobja a párnát az öléről és komótosan elsétál az asztalig, ahonnan pecsétet és fekete viaszt kerít. A viaszt meghevíti az ágy mellett álló gyertya lángjában, megfelelő mennyiséget a papírokra juttat, majd rányomja a pecsétet. Tízkarú óriáskalmár, mögötte "W" alakkal. A kereskedőház pecsétje. Végül átveszi a tollat és gyönyörű, lendületes betűkkel aláírja.*
- Kész is vagyunk. *Mondja halkan, ahogy leteszi a tollat. Valahogyan egészen közel kerül az arcuk egymáshoz, talán mert éppen aláírta a tulajdonjogot rendező szerződéseket.
Szótlanul, halovány mosollyal fürkészi sárga szemeinek mását, elmerülve a topáz szemek tükrében.*
3284. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:18:23
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:18:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn szobája//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Soreyl úgy érzi hogy a kommunikációja még sosem volt ilyen tiszta a lány felé, mégis azt látja Mayen, hogy valamit félre ért. Először azt hiszi van nála valaki. Ezt be tudja annak, hogy zilált kinézetéről, talán arra gondol, hogy gyorsan valakibe beletemeti a bánatát.*
~Azt persze.~
*Nyögi közbe Perchi, amivel a lovag most nem igazán foglalkozik. A kérdésre, miszerint May talán megzavart valamit, kicsit zavart arckifejezést vesz fel, és gyorsan magyarázza a dolgot.*
-Nem. A csókos barátommal társalogtam.
*Mondja persze tréfásan. Így az igazi viccelődni, hogy közben igazat mond az ember, csak annyira bolond hogy senki nem hiszi el. Jól esik neki látni a lányt ilyen valójában. Mintha most azt látná akivel beszélgetett. Kicsit jobban is tatszik neki ez a naturalista hozzáállás.*
~Khm. Naturalista? Meztelen még jobban tetszene mi?~
*Illetlenkedik Perchi, amire a válasz a lehető legjobb a lovag részéről. Semmi. Így nem adja alá a lovat, és most másra figyelhet. May megigazítja az ágyat, hogy asztán lehuppanjon, így Soreyl a kis beszédét a hátát hanyag eleganciával falnak vetve mondhatja végig, mégis halálosan komolyan, szeretet teljesen. Ha hallaná a lány gondolatait, ezerszer változtatna mondandóján, de sajnos nem teheti, csak a reakcióiból rakja össze a képet. A lány arcjátékai ugyanis arra engedik következtetni a lovagot, hogy a hölgy minden bizonnyal félreérti szándékait. Noha mosolyog, arca kicsit mintha elkedvtelenedne. Aztán megkéri a lovagot hogy fejtse tovább a szórakoztatás mibenlétét. Mondja a lány, és erre leveszi a csizmáját, majd lábait is felteszi az ágyra. Most Soreyl van összezavarodva. Lehet csak a pálinkák, és az izzó vér irányítja a gondolatait, de mintha ezzel azt sugallaná a számára May, hogy neki bizony lenne ötlete a szórakozásra.*
~Lenne neki bizony.~
*Mondja ocsmány hangon Perchi, amire a lovag gyorsan riposztol.*
~Nem vagyok olyan.~
*Mondja a lovag.*
~Nem a lószart nem, hát neked jutott eszedbe.~
*Kontrázz Perchi.*
~Akkor meg Ő nem olyan.~
*Szerva itt, csere ott.*
~Majd lesz ő is olyan.~
*Soreyl valahogy ki akar bújni a fejében kezdődő kínos beszélgetésből.*
~Csak egyszer akartam végre tisztán beszélni, és most nem értjük egymást igazán.~
*Vesz egy mély levegőt, és őszinte, megnyugtató hangon mondja, amíg kellemes mosoly húzódik a szája szélén.*
-Beszélgetésre.
*Mondja, és hátával ellöki magát a faltól. Lassú léptekkel May elé sétál, és ha az nem viselkedik furcsán, akkor féltérdre ereszkedik előtte az ágy mellett.*
-Lovagi becsület szavamra, nem volt szerencsém még olyasvalakihez, aki ennyi érzelmet váltson ki belőlem egyetlen röpke délután alatt.
*Mondja, és elmosolyodik. Ha a lány engedi, akkor megpróbálja, nagy és erős kezei közé zárni egyik tenyerét a lánynak.*
-Kérlek hallgass végig mert most őszinte leszek.
*Mondja, és mosolyogva mélyen a lány szemébe néz.*
-Ne félj tőlem, semmi rosszat nem akarok. A legnagyobb illem, és udvariasság vezérelt. Ne értsd félre! Gyönyörű vagy, és vonzó de ma este én megismerni szeretnélek.
*Toldja meg a "Megismerni" szócskát.*
-Vagy ha megfelel, akkor te engem.
*Teszi, hozzá, és bohókásan még melé rakja.*
-De a csókos barátunk is elszórakoztathat. Nem egy átlagos fickó, a humora pocsék, de amúgy jóravaló.
*Utal Perchire ezzel, amit persze lehet a lány nem rak össze, már ő se érti mit beszél. Csak most, ilyen közelről veszi észre a lány apró vonásait. Mindbe beleszeret. Ha festmény lenne reggelig nézné. De nem teheti az is illetlenség. Hangsúlya és viselkedése azt sugalta, hogy nem fejezte be a mondani valóját, de mégis csöndbe marad. És mély barna szemeivel a lány arcát vizsgálja. Elragadta a kibontott haj, ami átesik a vállán, a finom illat, a lágy vonalak, és az a nagy szem ami most mintha a férfiba látna. Bele. Egészen a sötét semmiig. Ha a másik nem tesz semmit percekig nézi így. Nézi, és élvezi.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Soreyl úgy érzi hogy a kommunikációja még sosem volt ilyen tiszta a lány felé, mégis azt látja Mayen, hogy valamit félre ért. Először azt hiszi van nála valaki. Ezt be tudja annak, hogy zilált kinézetéről, talán arra gondol, hogy gyorsan valakibe beletemeti a bánatát.*
~Azt persze.~
*Nyögi közbe Perchi, amivel a lovag most nem igazán foglalkozik. A kérdésre, miszerint May talán megzavart valamit, kicsit zavart arckifejezést vesz fel, és gyorsan magyarázza a dolgot.*
-Nem. A csókos barátommal társalogtam.
*Mondja persze tréfásan. Így az igazi viccelődni, hogy közben igazat mond az ember, csak annyira bolond hogy senki nem hiszi el. Jól esik neki látni a lányt ilyen valójában. Mintha most azt látná akivel beszélgetett. Kicsit jobban is tatszik neki ez a naturalista hozzáállás.*
~Khm. Naturalista? Meztelen még jobban tetszene mi?~
*Illetlenkedik Perchi, amire a válasz a lehető legjobb a lovag részéről. Semmi. Így nem adja alá a lovat, és most másra figyelhet. May megigazítja az ágyat, hogy asztán lehuppanjon, így Soreyl a kis beszédét a hátát hanyag eleganciával falnak vetve mondhatja végig, mégis halálosan komolyan, szeretet teljesen. Ha hallaná a lány gondolatait, ezerszer változtatna mondandóján, de sajnos nem teheti, csak a reakcióiból rakja össze a képet. A lány arcjátékai ugyanis arra engedik következtetni a lovagot, hogy a hölgy minden bizonnyal félreérti szándékait. Noha mosolyog, arca kicsit mintha elkedvtelenedne. Aztán megkéri a lovagot hogy fejtse tovább a szórakoztatás mibenlétét. Mondja a lány, és erre leveszi a csizmáját, majd lábait is felteszi az ágyra. Most Soreyl van összezavarodva. Lehet csak a pálinkák, és az izzó vér irányítja a gondolatait, de mintha ezzel azt sugallaná a számára May, hogy neki bizony lenne ötlete a szórakozásra.*
~Lenne neki bizony.~
*Mondja ocsmány hangon Perchi, amire a lovag gyorsan riposztol.*
~Nem vagyok olyan.~
*Mondja a lovag.*
~Nem a lószart nem, hát neked jutott eszedbe.~
*Kontrázz Perchi.*
~Akkor meg Ő nem olyan.~
*Szerva itt, csere ott.*
~Majd lesz ő is olyan.~
*Soreyl valahogy ki akar bújni a fejében kezdődő kínos beszélgetésből.*
~Csak egyszer akartam végre tisztán beszélni, és most nem értjük egymást igazán.~
*Vesz egy mély levegőt, és őszinte, megnyugtató hangon mondja, amíg kellemes mosoly húzódik a szája szélén.*
-Beszélgetésre.
*Mondja, és hátával ellöki magát a faltól. Lassú léptekkel May elé sétál, és ha az nem viselkedik furcsán, akkor féltérdre ereszkedik előtte az ágy mellett.*
-Lovagi becsület szavamra, nem volt szerencsém még olyasvalakihez, aki ennyi érzelmet váltson ki belőlem egyetlen röpke délután alatt.
*Mondja, és elmosolyodik. Ha a lány engedi, akkor megpróbálja, nagy és erős kezei közé zárni egyik tenyerét a lánynak.*
-Kérlek hallgass végig mert most őszinte leszek.
*Mondja, és mosolyogva mélyen a lány szemébe néz.*
-Ne félj tőlem, semmi rosszat nem akarok. A legnagyobb illem, és udvariasság vezérelt. Ne értsd félre! Gyönyörű vagy, és vonzó de ma este én megismerni szeretnélek.
*Toldja meg a "Megismerni" szócskát.*
-Vagy ha megfelel, akkor te engem.
*Teszi, hozzá, és bohókásan még melé rakja.*
-De a csókos barátunk is elszórakoztathat. Nem egy átlagos fickó, a humora pocsék, de amúgy jóravaló.
*Utal Perchire ezzel, amit persze lehet a lány nem rak össze, már ő se érti mit beszél. Csak most, ilyen közelről veszi észre a lány apró vonásait. Mindbe beleszeret. Ha festmény lenne reggelig nézné. De nem teheti az is illetlenség. Hangsúlya és viselkedése azt sugalta, hogy nem fejezte be a mondani valóját, de mégis csöndbe marad. És mély barna szemeivel a lány arcát vizsgálja. Elragadta a kibontott haj, ami átesik a vállán, a finom illat, a lágy vonalak, és az a nagy szem ami most mintha a férfiba látna. Bele. Egészen a sötét semmiig. Ha a másik nem tesz semmit percekig nézi így. Nézi, és élvezi.*
3283. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:15:35
Üzenet elküldve: 2019-10-01 23:15:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda//
*Elengedi a kezet. Erős nőből faragták. Látszólag nincs szüksége ilyesmikre jelenleg.
Az előbbi hasra ütésszerű találgatás tényleg vakvágány volt, de Zrinanada kijavította. Egyszerre vonta beljebb a beszélgetésbe és tudott meg személyes dolgokat.*
- Milyen szakmát szeretne találni?
~Ha továbbra is kurtizán akarna maradni, akkor inkább a kikötőbe ment volna.~
*Visszafordul a leveséhez, hogy befalja az utolsó falatokat. Meg sem rágja teljesen, amikor a következő mondatát megkezdi.*
- Nagyon lassú itt a kiszolgálás. Kár, hogy egy ember végzi az egész fogadóban.
*Nem a személyzet kritizálásának szánja, hanem egy rejtett tanácsnak.*
~Legalább lenne valaki, akin rendszeresen tudom legeltetni a szemeimet.~
*Elengedi a kezet. Erős nőből faragták. Látszólag nincs szüksége ilyesmikre jelenleg.
Az előbbi hasra ütésszerű találgatás tényleg vakvágány volt, de Zrinanada kijavította. Egyszerre vonta beljebb a beszélgetésbe és tudott meg személyes dolgokat.*
- Milyen szakmát szeretne találni?
~Ha továbbra is kurtizán akarna maradni, akkor inkább a kikötőbe ment volna.~
*Visszafordul a leveséhez, hogy befalja az utolsó falatokat. Meg sem rágja teljesen, amikor a következő mondatát megkezdi.*
- Nagyon lassú itt a kiszolgálás. Kár, hogy egy ember végzi az egész fogadóban.
*Nem a személyzet kritizálásának szánja, hanem egy rejtett tanácsnak.*
~Legalább lenne valaki, akin rendszeresen tudom legeltetni a szemeimet.~
3282. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:57:39
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:57:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Flegmán megrántja a vállát. Ő is sajnálja. Ha nyugodt lenne a lelkiismerete, akkor valószínűleg jobban is aludna. Féloldalas mosollyal hallgatja a férfit.*
- Jó, ha bárki kérdezné, akkor azt fogom mondani, hogy mindent megoldasz.
*Ami azt illeti Relnek pont ezt mondta a törpe ügyében és lám, egy súlyos erszénnyel lett a nő gazdagabb.*
- Határozottság. Ahhoz nem árt némi fizikai meggyőzőerő sem. Ha kicsi vagy, akkor csak pukkancs ölebnek néznek.
*Például őt is alacsony, így nemigen veszik komolyan. A kancellár például rendre "gyermekem"-nek szólítja. Amitől Aenae hátán feláll az összes szőr. Nem is amiatt, amit mond, hanem egyszerűen a kancellár hanghordozásában van valami, amitől ezt érzi. Meg aztán Aenaeben ott az örökös megfelelési kényszer is, hogy mindent jól csináljon, ezért örökké meggyőződése, hogy éppen menthetetlenül elszúr ezt-azt.*
- Nyugodtan fogj csak a szavamon.
*Vörösödik a méregető pillantásra annak ellenére is, hogy nem először látná a másik ruhátlanul, és hogy be is van szinte teljesen takarózva. Le is süti inkább a pilláit. A tánc kérdését is hamar elengedi, tudja ő is, hogy két eset lehetne a dolog vége: vagy szívszélhűdést kap, vagy röhögő görcsöt és hát egyik sem kívánatos végkimenetel a mai reggel szempontjából.*
- Ha nem akarod nem kell.
*Válaszolja rögtön az éneklés kérdésére, talán kicsit túl gyorsan is. Nem erőltetne semmit, amit a másik esetleg nem akar.*
- Helyes.
*Kurta válasz.*
- Tényleg át akarod nevezni?
*Nem firtatná ezt sem túlságosan, meggyőződése, hogy Cha'yss csak ugratta ezzel. Persze már az övé a kóceráj, szóval akár át is nevezheti, ráadásul arra, amire csak szeretné. Fogadó a bús bárdhoz. Vagy ilyesmi.
Ahogy ír megint magán érzi a másik pillantását, és ezzel együtt azt is érzi, hogy újfent vörösödik, pedig deréktól lefelé takarja a paplan, deréktól felfelé pedig a kócos tincsek, bár ez utóbbiak inkább sejtelmesen megmutatják, semmint elfedik.
Aztán megáll a toll a kezében, fel is emeli kicsit, hogy ne hagyjon tintapacát. Elmosolyodik.*
- Ezt inkább csak ide írnám fel. Meg ide.
*Szabad kezének mutatóujjával először a saját halántékát kocogtatja meg, utána pedig mellkasának bal oldalát, a szívtájékát.*
- Két eredeti példány kell, hogy legyen egy neked is, meg nekem is.
*Közben újra visszatér az íráshoz, a lap aljára odabiggyeszti a saját aláírását, majd a tollat a férfinak nyújtja, hogy ő is megtehesse.*
*Flegmán megrántja a vállát. Ő is sajnálja. Ha nyugodt lenne a lelkiismerete, akkor valószínűleg jobban is aludna. Féloldalas mosollyal hallgatja a férfit.*
- Jó, ha bárki kérdezné, akkor azt fogom mondani, hogy mindent megoldasz.
*Ami azt illeti Relnek pont ezt mondta a törpe ügyében és lám, egy súlyos erszénnyel lett a nő gazdagabb.*
- Határozottság. Ahhoz nem árt némi fizikai meggyőzőerő sem. Ha kicsi vagy, akkor csak pukkancs ölebnek néznek.
*Például őt is alacsony, így nemigen veszik komolyan. A kancellár például rendre "gyermekem"-nek szólítja. Amitől Aenae hátán feláll az összes szőr. Nem is amiatt, amit mond, hanem egyszerűen a kancellár hanghordozásában van valami, amitől ezt érzi. Meg aztán Aenaeben ott az örökös megfelelési kényszer is, hogy mindent jól csináljon, ezért örökké meggyőződése, hogy éppen menthetetlenül elszúr ezt-azt.*
- Nyugodtan fogj csak a szavamon.
*Vörösödik a méregető pillantásra annak ellenére is, hogy nem először látná a másik ruhátlanul, és hogy be is van szinte teljesen takarózva. Le is süti inkább a pilláit. A tánc kérdését is hamar elengedi, tudja ő is, hogy két eset lehetne a dolog vége: vagy szívszélhűdést kap, vagy röhögő görcsöt és hát egyik sem kívánatos végkimenetel a mai reggel szempontjából.*
- Ha nem akarod nem kell.
*Válaszolja rögtön az éneklés kérdésére, talán kicsit túl gyorsan is. Nem erőltetne semmit, amit a másik esetleg nem akar.*
- Helyes.
*Kurta válasz.*
- Tényleg át akarod nevezni?
*Nem firtatná ezt sem túlságosan, meggyőződése, hogy Cha'yss csak ugratta ezzel. Persze már az övé a kóceráj, szóval akár át is nevezheti, ráadásul arra, amire csak szeretné. Fogadó a bús bárdhoz. Vagy ilyesmi.
Ahogy ír megint magán érzi a másik pillantását, és ezzel együtt azt is érzi, hogy újfent vörösödik, pedig deréktól lefelé takarja a paplan, deréktól felfelé pedig a kócos tincsek, bár ez utóbbiak inkább sejtelmesen megmutatják, semmint elfedik.
Aztán megáll a toll a kezében, fel is emeli kicsit, hogy ne hagyjon tintapacát. Elmosolyodik.*
- Ezt inkább csak ide írnám fel. Meg ide.
*Szabad kezének mutatóujjával először a saját halántékát kocogtatja meg, utána pedig mellkasának bal oldalát, a szívtájékát.*
- Két eredeti példány kell, hogy legyen egy neked is, meg nekem is.
*Közben újra visszatér az íráshoz, a lap aljára odabiggyeszti a saját aláírását, majd a tollat a férfinak nyújtja, hogy ő is megtehesse.*
3281. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:57:16
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:57:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas //
– Rabszolga? Ugyan én nem teljesen voltam az. Még nagyon fiatal voltam mikor elraboltak a törzsemtől. Egy bordély házban kerültem. Tehetős embereket szórakoztattunk. Csak is embereket. Jól bántak velünk és még pénzt is kaptunk. Őrökkel még a városba is kijárhatunk. De akadt konkurencia és ez a hely felgyújtásával meg a tulaj halálával járt. Aki megmaradt az meglépet. Engem is magával hozott ide egy hajós kapitány. Én szerettem a munkámat, de most, hogy szabad vagyok szeretném kihasználni, hogy azt teszek amit akarok. Ismerkedek az új dolgokkal.* Fejezi be a hirtelen jött történet mesélést. A kereskedő keze közben bátorítóan megszorítja az övét. Zrinandának van bőven tapasztalata a férfi állatok terén. Tudja, hogy ennek a példánynak is valószínűleg mocskos dolgok járnak az eszében. ~ A férfiak itt ugyan olyanok. ~ Emlékszik még a barbárra a kikötőben és a vele töltött éjszakára. Na az más volt. Ő igen csak kívánatos volt, nem úgy mint a puffancs. Hasonló alkatú kereskedőkel volt tele Wegtoren. Gyakran keresték fel őket, ha szórakozásra vágytak. Kíváncsi a mi fog ebből a dologból kisülni. Már az is vicces volt, hogy ilyen ember egy örömlánynak kezet csókol.*
– Rabszolga? Ugyan én nem teljesen voltam az. Még nagyon fiatal voltam mikor elraboltak a törzsemtől. Egy bordély házban kerültem. Tehetős embereket szórakoztattunk. Csak is embereket. Jól bántak velünk és még pénzt is kaptunk. Őrökkel még a városba is kijárhatunk. De akadt konkurencia és ez a hely felgyújtásával meg a tulaj halálával járt. Aki megmaradt az meglépet. Engem is magával hozott ide egy hajós kapitány. Én szerettem a munkámat, de most, hogy szabad vagyok szeretném kihasználni, hogy azt teszek amit akarok. Ismerkedek az új dolgokkal.* Fejezi be a hirtelen jött történet mesélést. A kereskedő keze közben bátorítóan megszorítja az övét. Zrinandának van bőven tapasztalata a férfi állatok terén. Tudja, hogy ennek a példánynak is valószínűleg mocskos dolgok járnak az eszében. ~ A férfiak itt ugyan olyanok. ~ Emlékszik még a barbárra a kikötőben és a vele töltött éjszakára. Na az más volt. Ő igen csak kívánatos volt, nem úgy mint a puffancs. Hasonló alkatú kereskedőkel volt tele Wegtoren. Gyakran keresték fel őket, ha szórakozásra vágytak. Kíváncsi a mi fog ebből a dologból kisülni. Már az is vicces volt, hogy ilyen ember egy örömlánynak kezet csókol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7131-7150