Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 165 (3281. - 3300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3300. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:55:31
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:55:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
* Megvonja vállát. Ő ugyan nem tudja mi lehet azzal az alagúttal, de biztos, hogy a sírba szállt a helyszíne, ha létezett egyáltalán. Meglepődik a kikötős résznél. *
~ Ezek szerint régen ide tartozott? ~
* Újfent iszik az italából. Nagyra nyitja a szemeit a wargok hallatán. Még nem volt közeli dolga velük, így nem ismeri őket, de ha mind olyan fafejű, mint Jenari volt akkor csak képzelni tudja milyen az, ha összeülnek. *
- Amíg jól megfizetnek addig nekem nincs bajom.
* Kíváncsian felemeli szemöldökét. Nem gondolta, hogy csapdákkal foglalkozik. *
- Nocsak! Csak nem egy tapasztalt vadásszal van dolgom? Jó lenne elsajátítani! Kimenni a szabadba, elkerülni a város és emberek zaját. Csak te, az ég és a préda. De nyugtató is lenne az.
* Megvonja vállát. Ő ugyan nem tudja mi lehet azzal az alagúttal, de biztos, hogy a sírba szállt a helyszíne, ha létezett egyáltalán. Meglepődik a kikötős résznél. *
~ Ezek szerint régen ide tartozott? ~
* Újfent iszik az italából. Nagyra nyitja a szemeit a wargok hallatán. Még nem volt közeli dolga velük, így nem ismeri őket, de ha mind olyan fafejű, mint Jenari volt akkor csak képzelni tudja milyen az, ha összeülnek. *
- Amíg jól megfizetnek addig nekem nincs bajom.
* Kíváncsian felemeli szemöldökét. Nem gondolta, hogy csapdákkal foglalkozik. *
- Nocsak! Csak nem egy tapasztalt vadásszal van dolgom? Jó lenne elsajátítani! Kimenni a szabadba, elkerülni a város és emberek zaját. Csak te, az ég és a préda. De nyugtató is lenne az.
3299. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:33:57
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:33:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
*A gondolatai elég sötét fellegeket vetítenek a jövő felé. Ebből részben ki is zökkenti a félelf vicceskedő megjegyzése. Meg is rázza a fejét.*
-Nem hiszem. Csak furcsa milyen gyorsan kiásták. De biztos nem közvetlen alagút hanem valahova az erdőbe vezet ahonnan könnyen oda lehet jutni. Akkor se kis eredmény. Eljön majd az idő, hogy a kikötő megint hozzánk tartozik majd! Remélem számított amit ma tettünk.
*Húzza el a száját és kortyol az italába. Az tényleg jó lenne. Emlékszik a régi városra. Az otthonára és a szomszédokra és... Van még valami... Mindegy. Kérdésére a másik érdekes választ ad. Beleásni magát az alvilágba. Az bátor dolog. Hátba szúrások, mérgezések. Arsenor nem tudná megtenni. Pedig az is dicső dolog. Kitisztítani a várost.*
-Ezek után lehet a wargok is felvennének magukhoz. Az a nő, aki veletek volt azoknak a köpenyét viselte nem? Én visszatérek a csapdázáshoz kicsit. Hús és prémkereskedelem. Aztán... Lehet én is valami nagyba vágnám a fejszém. Csak emberek kellenek és felszerelés nagy vadakra vadászni!
*A gondolatai elég sötét fellegeket vetítenek a jövő felé. Ebből részben ki is zökkenti a félelf vicceskedő megjegyzése. Meg is rázza a fejét.*
-Nem hiszem. Csak furcsa milyen gyorsan kiásták. De biztos nem közvetlen alagút hanem valahova az erdőbe vezet ahonnan könnyen oda lehet jutni. Akkor se kis eredmény. Eljön majd az idő, hogy a kikötő megint hozzánk tartozik majd! Remélem számított amit ma tettünk.
*Húzza el a száját és kortyol az italába. Az tényleg jó lenne. Emlékszik a régi városra. Az otthonára és a szomszédokra és... Van még valami... Mindegy. Kérdésére a másik érdekes választ ad. Beleásni magát az alvilágba. Az bátor dolog. Hátba szúrások, mérgezések. Arsenor nem tudná megtenni. Pedig az is dicső dolog. Kitisztítani a várost.*
-Ezek után lehet a wargok is felvennének magukhoz. Az a nő, aki veletek volt azoknak a köpenyét viselte nem? Én visszatérek a csapdázáshoz kicsit. Hús és prémkereskedelem. Aztán... Lehet én is valami nagyba vágnám a fejszém. Csak emberek kellenek és felszerelés nagy vadakra vadászni!
3298. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:18:05
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:18:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
* Nem folytatja a történetet. Nem gondolja fontos információnak, hogy mekkorát kaptak sárvárban mikor megpróbálták megmászni a falat. Ha valamiről még kérdése lenne, akkor biztosan rákérdez. Felfigyel arra amikor Arsenor ledöbbenve nézi a poharát. Mintha pontosan tudná, hogy miről van szó. *
- Lehet jártál is ott.
* Mondja, majd kicsit felnevet, tudva, hogy kizárt dolog. Legalábbis nem tudna olyan történtet elképzelni, ahol ez megtörténhet. A kérdésére elkezdi a plafont bámulni. *
- Hmm. Nincs sok. Lehet felcsapok valahol testőrnek. De az is lehet, hogy jobban beleásom magam az alvilágba. Őszintén? Fogalmam sincs mi legyen. És neked? Tervben a következő nagy meló?
* Nem folytatja a történetet. Nem gondolja fontos információnak, hogy mekkorát kaptak sárvárban mikor megpróbálták megmászni a falat. Ha valamiről még kérdése lenne, akkor biztosan rákérdez. Felfigyel arra amikor Arsenor ledöbbenve nézi a poharát. Mintha pontosan tudná, hogy miről van szó. *
- Lehet jártál is ott.
* Mondja, majd kicsit felnevet, tudva, hogy kizárt dolog. Legalábbis nem tudna olyan történtet elképzelni, ahol ez megtörténhet. A kérdésére elkezdi a plafont bámulni. *
- Hmm. Nincs sok. Lehet felcsapok valahol testőrnek. De az is lehet, hogy jobban beleásom magam az alvilágba. Őszintén? Fogalmam sincs mi legyen. És neked? Tervben a következő nagy meló?
3297. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 16:59:28
Üzenet elküldve: 2024-03-27 16:59:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
*Arsenor is így véli. Addig jó. Nem emlékszik rá, hogy valaha vesztett volna el harcostársat. Ez még nem jelenti, azt hogy ne történt volna ilyen. Talán szerencséje, hogy ha történt is ilyesmi már nem emlékszik. Kérdésére a másik nálánál bővebben kifejti a dolgot. Nem unatkoztak ők se. Arra, hogy több mint kétszeres túlerő volt Arsenor elismerően emeli meg a szemöldökeit. Egy kocsmában egyszerre annyi emberrel elbánni tényleg lehetetlenség volna. Egy szűk folyosó vagy egyéb helyzeti előny kell az ilyesmihez. Az alagút hallatán viszont ledöbben.*
-A kikötőbe? A föld alatt? Hogy? Vagyis... Talán...
*Valami eszébe juthatott. Összeráncolt szemöldökkel néz a kupájába. Aztán csak legyint.*
-Biztos túlgondolom. Ahogy látom te ép bőrrel megúsztad. Van terv a hogyan továbbra?
*Arsenor is így véli. Addig jó. Nem emlékszik rá, hogy valaha vesztett volna el harcostársat. Ez még nem jelenti, azt hogy ne történt volna ilyen. Talán szerencséje, hogy ha történt is ilyesmi már nem emlékszik. Kérdésére a másik nálánál bővebben kifejti a dolgot. Nem unatkoztak ők se. Arra, hogy több mint kétszeres túlerő volt Arsenor elismerően emeli meg a szemöldökeit. Egy kocsmában egyszerre annyi emberrel elbánni tényleg lehetetlenség volna. Egy szűk folyosó vagy egyéb helyzeti előny kell az ilyesmihez. Az alagút hallatán viszont ledöbben.*
-A kikötőbe? A föld alatt? Hogy? Vagyis... Talán...
*Valami eszébe juthatott. Összeráncolt szemöldökkel néz a kupájába. Aztán csak legyint.*
-Biztos túlgondolom. Ahogy látom te ép bőrrel megúsztad. Van terv a hogyan továbbra?
3296. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 14:54:26
Üzenet elküldve: 2024-03-27 14:54:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
* Szerencséjére nem marad sokáig ivópajtás nélkül. A bemutatkozásnál a nevére bólint. Nem felejti el egyhamar. Válaszára miszerint mind túlélték elmosolyodik. *
- Addig jó!
* Éppen italába kortyolna, mikor jön is a kontrázó kérdés. Ha sikernek lehet e nevezni, ami történt azt mindenki maga eldöntheti. Ha a sötételfre gondol, akkor igen, ha bármi másra, akkor nem. *
- Mondjuk úgy. *Beleiszik az italába* Amit a parancsnok mondott azt sikeresen elvégeztük. Nem is tudom már mi volt a neve, de célpontunk ereje hiányát zsoldosokkal pótolta. Nem is beszélve a kocsmában megpihenő csőcselékről, akik csak úgy belénk kötöttek minden ok nélkül. Voltak vagy heten hármunk ellen. Szerencsére nem egyszerre. Akkor talán nem éltük volna túl.
* Kicsit elgondolkodva nézi az italát mielőtt folytatná. *
- Majdnem sikerült a bizalmába férkőzni. Ilyen közel voltunk. * kezén összeérinti mutató és hüvelyk ujját * Ha sikerül, megmutatott volna valami titkos alagutat a kikötőbe. Természetesen a velünk lévő szőkeségnek nem tetszett, így Jenari hamar pontot tett a célpont életére.
* Szerencséjére nem marad sokáig ivópajtás nélkül. A bemutatkozásnál a nevére bólint. Nem felejti el egyhamar. Válaszára miszerint mind túlélték elmosolyodik. *
- Addig jó!
* Éppen italába kortyolna, mikor jön is a kontrázó kérdés. Ha sikernek lehet e nevezni, ami történt azt mindenki maga eldöntheti. Ha a sötételfre gondol, akkor igen, ha bármi másra, akkor nem. *
- Mondjuk úgy. *Beleiszik az italába* Amit a parancsnok mondott azt sikeresen elvégeztük. Nem is tudom már mi volt a neve, de célpontunk ereje hiányát zsoldosokkal pótolta. Nem is beszélve a kocsmában megpihenő csőcselékről, akik csak úgy belénk kötöttek minden ok nélkül. Voltak vagy heten hármunk ellen. Szerencsére nem egyszerre. Akkor talán nem éltük volna túl.
* Kicsit elgondolkodva nézi az italát mielőtt folytatná. *
- Majdnem sikerült a bizalmába férkőzni. Ilyen közel voltunk. * kezén összeérinti mutató és hüvelyk ujját * Ha sikerül, megmutatott volna valami titkos alagutat a kikötőbe. Természetesen a velünk lévő szőkeségnek nem tetszett, így Jenari hamar pontot tett a célpont életére.
3295. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 13:59:13
Üzenet elküldve: 2024-03-27 13:59:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor //
*Az integetés hatására elmosolyodik, majd korsóval a kézben megindul a harcostárs asztala felé. Mikor odaér akkor a felé nyújtott kezet elfogadva viszonozza a bemutatkozást.*
-Arsenor.
*Szükség is volt erre ugyanis tényleg kiment az a még kaszárnyában történő bemutatkozás a fejéből. Nem is meglepő. Sok minden történt azóta. A kapott kérdés nem túl szerencsés ugyanis szinte kizárt, hogy pozitív válasz érkezhessen rá. Sértetlenül megjárni a sárvárost? Ugyan már! Arsenor pont ezért át is hidalja a konkrét kérdés megválaszolását.*
-Mind túléltük. Ti sikerrel jártatok?
*Nem tudna rá visszaemlékezni, de mintha pont az a nagyszájú nő hiányzott volna tőlük. Kár érte. Míg a választ hallgatja most már tényleg beleiszik a sörébe. Meg kell hagyni a törpék értik a dolgukat.*
*Az integetés hatására elmosolyodik, majd korsóval a kézben megindul a harcostárs asztala felé. Mikor odaér akkor a felé nyújtott kezet elfogadva viszonozza a bemutatkozást.*
-Arsenor.
*Szükség is volt erre ugyanis tényleg kiment az a még kaszárnyában történő bemutatkozás a fejéből. Nem is meglepő. Sok minden történt azóta. A kapott kérdés nem túl szerencsés ugyanis szinte kizárt, hogy pozitív válasz érkezhessen rá. Sértetlenül megjárni a sárvárost? Ugyan már! Arsenor pont ezért át is hidalja a konkrét kérdés megválaszolását.*
-Mind túléltük. Ti sikerrel jártatok?
*Nem tudna rá visszaemlékezni, de mintha pont az a nagyszájú nő hiányzott volna tőlük. Kár érte. Míg a választ hallgatja most már tényleg beleiszik a sörébe. Meg kell hagyni a törpék értik a dolgukat.*
3294. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 13:35:26
Üzenet elküldve: 2024-03-27 13:35:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor //
* Hát hogyne venné észre az újonnan érkezőt. Az ajtónyitás, csukására felfigyel. Mintha már látta volna ezt az embert valahol. Hát persze! Ő is velük volt Sárvárosban. Jó látni, hogy túlélte. Ugyan láthatta őket mikor leadta a fejet, viszont jó látni, hogy nem csak kápráztak a szemei. Barátságos integetésbe kezd, majd kezével mutatja, hogy csatlakozzon hozzá. Ha így tesz feláll és kezét nyújtja felé. Nem volt alkalmuk megismerkedni. Amilyen hamar találkoztak olyan hamar kellet indulni sárvárosba. *
-Ettvallder. * Mutatkozik be, ha nem jegyezte volna meg a nevét. * Jó látni, hogy épségben vagy! Remélem nálatok mindenki sértetlen.
* Teszi hozzá, nem tudva mekkora csapást kaptak az orktól, illetve, hogy vesztettek e valakit. Gondolja, ha mégis, akkor csak szóba kerül. Majd leül folytatva az italát. A sör, amit rendelt kellemesen hideg és csak itatja magát. Ha jól emlékszik vele volt egy eléggé kérdéses alak, talán egy tolvaj. Meg persze a nagy csomagokkal rendelkező tündér. Igazán érdekes kis csapat. *
* Hát hogyne venné észre az újonnan érkezőt. Az ajtónyitás, csukására felfigyel. Mintha már látta volna ezt az embert valahol. Hát persze! Ő is velük volt Sárvárosban. Jó látni, hogy túlélte. Ugyan láthatta őket mikor leadta a fejet, viszont jó látni, hogy nem csak kápráztak a szemei. Barátságos integetésbe kezd, majd kezével mutatja, hogy csatlakozzon hozzá. Ha így tesz feláll és kezét nyújtja felé. Nem volt alkalmuk megismerkedni. Amilyen hamar találkoztak olyan hamar kellet indulni sárvárosba. *
-Ettvallder. * Mutatkozik be, ha nem jegyezte volna meg a nevét. * Jó látni, hogy épségben vagy! Remélem nálatok mindenki sértetlen.
* Teszi hozzá, nem tudva mekkora csapást kaptak az orktól, illetve, hogy vesztettek e valakit. Gondolja, ha mégis, akkor csak szóba kerül. Majd leül folytatva az italát. A sör, amit rendelt kellemesen hideg és csak itatja magát. Ha jól emlékszik vele volt egy eléggé kérdéses alak, talán egy tolvaj. Meg persze a nagy csomagokkal rendelkező tündér. Igazán érdekes kis csapat. *
3293. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 12:36:58
Üzenet elküldve: 2024-03-27 12:36:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
// Hajnali mámor //
*Dicső kalandozó. Legyőzi a rosszat, megvédi akit meg kell majd a kocsmában elmeséli a hőstetteit amit aztán dalnokok énekelnek meg. Valahogy sosem így sikerült. Pedig nem számít kezdőnek. Abban biztos. Mindig elő-elő jönnek a múltjából pillanatok. Olyanok amiktől hevesebben ver a szíve és olyanok amiktől megfájdul. Most mégsem a múltja, ami sanyargatja őt hanem a nem is oly távoli jelen. És nem a szakszerűen ellátott és bekötözött mellkassebéről van szó. Annak a kislánynak az arcát nem tudja kiűzni a gondolatai közül. Nem meglepő, hogy a fogadóban igyekszik egy kis felejtést keresni. Halál ellen élettel kell szembeszállni. Útja a pulthoz vezet ahol egy Törpe sört rendel 16 aranyért.
Fáradtan sóhajtva épp beleinna mikor ismerős arcra lesz figyelmes az egyik sarokban ülve. A másik csapatban volt azzal a mocskos szájú nővel. Ha a félelf is észreveszi őt akkor felé emeli a kupáját és csak utána iszik. Nem akarná megzavarni a kollégát magányában.*
*Dicső kalandozó. Legyőzi a rosszat, megvédi akit meg kell majd a kocsmában elmeséli a hőstetteit amit aztán dalnokok énekelnek meg. Valahogy sosem így sikerült. Pedig nem számít kezdőnek. Abban biztos. Mindig elő-elő jönnek a múltjából pillanatok. Olyanok amiktől hevesebben ver a szíve és olyanok amiktől megfájdul. Most mégsem a múltja, ami sanyargatja őt hanem a nem is oly távoli jelen. És nem a szakszerűen ellátott és bekötözött mellkassebéről van szó. Annak a kislánynak az arcát nem tudja kiűzni a gondolatai közül. Nem meglepő, hogy a fogadóban igyekszik egy kis felejtést keresni. Halál ellen élettel kell szembeszállni. Útja a pulthoz vezet ahol egy Törpe sört rendel 16 aranyért.
Fáradtan sóhajtva épp beleinna mikor ismerős arcra lesz figyelmes az egyik sarokban ülve. A másik csapatban volt azzal a mocskos szájú nővel. Ha a félelf is észreveszi őt akkor felé emeli a kupáját és csak utána iszik. Nem akarná megzavarni a kollégát magányában.*
3292. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-27 11:30:37
Üzenet elküldve: 2024-03-27 11:30:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Hajnali mámor //
* Egy ideje már itt található a fél-elf. Valamelyik sarokban, egy félreeső asztalnál ül. Asztalán két üres üveg, már a harmadik rendelését is leadta. Csak az enyhülni nem akaró hangok hallgatnának már el a fejében. A kardok tánca, az őrök, zsiványok csatakiáltása. Még mindig tisztán hallja. Ezen nem segít, hogy erősebb fejfájás is gyötri. Megpróbálja elnyomni mind a hangokat és a fájdalmát az italok segítségével. Amíg megérkezik az itala, addig az ablakon kifele tekint. Eközben valamikor megérkezett a Wegtoreni világos sör. Az érte járó 11 arany már az asztalon van. Csendes egy idő az biztos. Még mindig bántja a kapott erszény súlya.
~ Vinné el őket a fene. ~
Már bánja, hogy nem szólt, de már mindegy. Nem csodálkozna, ha ezen a napon elköltené mindet. *
* Egy ideje már itt található a fél-elf. Valamelyik sarokban, egy félreeső asztalnál ül. Asztalán két üres üveg, már a harmadik rendelését is leadta. Csak az enyhülni nem akaró hangok hallgatnának már el a fejében. A kardok tánca, az őrök, zsiványok csatakiáltása. Még mindig tisztán hallja. Ezen nem segít, hogy erősebb fejfájás is gyötri. Megpróbálja elnyomni mind a hangokat és a fájdalmát az italok segítségével. Amíg megérkezik az itala, addig az ablakon kifele tekint. Eközben valamikor megérkezett a Wegtoreni világos sör. Az érte járó 11 arany már az asztalon van.
Csendes egy idő az biztos. Még mindig bántja a kapott erszény súlya.~ Vinné el őket a fene. ~
Már bánja, hogy nem szólt, de már mindegy. Nem csodálkozna, ha ezen a napon elköltené mindet. *
3291. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-19 21:13:42
Üzenet elküldve: 2024-03-19 21:13:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok - Zárás//
*A mai nap már megélte szinte az összes érzelmet, de ki még teljességgel nem borult. Valamit bizton tud a másik. Vagy már annyira belé ivódott a félsz, hogy ezzel mindent elront, hogy egyszeriben az elméje képes a saját könyörgésére hallgatni? Nem lett volna ok arra, hogy nagy baj történjen, de ez akkor is előfordulhat nála, amikor annyira túlcsordul a különféle érzelmektől az elméje, hogy valahogyan ki kell üríteni. Legalább egy pillanatra.
Égető a nyugalom. Van, hogy az ember egyszerűen nem tud azzal mit kezdeni, ha jó. De Tianra tekinteni, belemerülni a higanyszín íriszekbe, figyelni annak éppen hozzá képest rendkívül kedves és szerető vonásait, nem engedik, hogy aggódni kezdjen. Pedig már nagyon szeretne aggódni. Azzal együtt tud élni. Ha lecsendesedik mi marad neki? Talán akkor tényleg irányíthatóvá válik, mert valaki rájön, hogy mikor lehet belőle hasznot húzni.
Ha csak sejtelmet engedne arra a mélységi, hogy valakivel egyáltalán találkozott ebben az elmúlt átkos hatban, már teljes bizonyossággal elmúlna az idegesítő csönd benne. Ezzel is meg kell tanulnia együtt élni. Azt a helyet a fejében fordíthatná végre a tanulmányaira, és a kedvesére. Senki nem lehet biztos abban soha, hogy ez valaha kezelhetővé válik. Nincs benne logika. Vagy mégis? Megpróbálni valaki terhét a saját maga szabadságává tenni, nagy eredmény lenne. Mit sem tud semmilyen vállalkozásól Nelira, ami ellene szövődik. Mit ellene? A másikért.
Az idegesítő csöndből kell legyen valami. Így alakul át minden egy újabb epizóddá. Egy mérhetetlenül boldog, túlságosan is sziporkázó és letaglózó Nelirává. Amikor olyan energia van körülötte az őt átölelő boldogságból, hogy nem tűzzel éget, hanem a saját aurájával. Egyszer csak eltűnt a csönd és felváltotta az elemésztő napfény. Úgy virul ki arca, mintha egyszeriben megkapta volna a boldogság kulcsát és senki másnak, csak neki lenne a birtokában. Az étel már alig megy, mert ki szeretne törni és robbanni. Máshogy. És ennek az új mániákus szakasznak mi az oka? Be kellett tölteni az űrt.
Tian vele fogja tölteni az éjszakát. Csak is vele. Újra. Egy szörnyű hat mögötte és sok hatnyi öröm előtte. Szinte kiugrik a bőréből.*
- Igen, igen, annyi mindenről! Menjünk, most, téged akarlak magam mellett, nem ezeket itt!
*Boldogan követi, élvezettel tolva bele csípőjét a karba, ami támogatja, szinte lebeg, repül a lépcsőn felfelé menet, s csak valamelyik istenség tudhatja, hogy hogyan tudja majd elviselni ezt a most következő áradatot a másik egy egész éjszakán át. Talán tényleg csak akkor, ha a kanapén alszik. Amit nem rejt a szoba.*
*A mai nap már megélte szinte az összes érzelmet, de ki még teljességgel nem borult. Valamit bizton tud a másik. Vagy már annyira belé ivódott a félsz, hogy ezzel mindent elront, hogy egyszeriben az elméje képes a saját könyörgésére hallgatni? Nem lett volna ok arra, hogy nagy baj történjen, de ez akkor is előfordulhat nála, amikor annyira túlcsordul a különféle érzelmektől az elméje, hogy valahogyan ki kell üríteni. Legalább egy pillanatra.
Égető a nyugalom. Van, hogy az ember egyszerűen nem tud azzal mit kezdeni, ha jó. De Tianra tekinteni, belemerülni a higanyszín íriszekbe, figyelni annak éppen hozzá képest rendkívül kedves és szerető vonásait, nem engedik, hogy aggódni kezdjen. Pedig már nagyon szeretne aggódni. Azzal együtt tud élni. Ha lecsendesedik mi marad neki? Talán akkor tényleg irányíthatóvá válik, mert valaki rájön, hogy mikor lehet belőle hasznot húzni.
Ha csak sejtelmet engedne arra a mélységi, hogy valakivel egyáltalán találkozott ebben az elmúlt átkos hatban, már teljes bizonyossággal elmúlna az idegesítő csönd benne. Ezzel is meg kell tanulnia együtt élni. Azt a helyet a fejében fordíthatná végre a tanulmányaira, és a kedvesére. Senki nem lehet biztos abban soha, hogy ez valaha kezelhetővé válik. Nincs benne logika. Vagy mégis? Megpróbálni valaki terhét a saját maga szabadságává tenni, nagy eredmény lenne. Mit sem tud semmilyen vállalkozásól Nelira, ami ellene szövődik. Mit ellene? A másikért.
Az idegesítő csöndből kell legyen valami. Így alakul át minden egy újabb epizóddá. Egy mérhetetlenül boldog, túlságosan is sziporkázó és letaglózó Nelirává. Amikor olyan energia van körülötte az őt átölelő boldogságból, hogy nem tűzzel éget, hanem a saját aurájával. Egyszer csak eltűnt a csönd és felváltotta az elemésztő napfény. Úgy virul ki arca, mintha egyszeriben megkapta volna a boldogság kulcsát és senki másnak, csak neki lenne a birtokában. Az étel már alig megy, mert ki szeretne törni és robbanni. Máshogy. És ennek az új mániákus szakasznak mi az oka? Be kellett tölteni az űrt.
Tian vele fogja tölteni az éjszakát. Csak is vele. Újra. Egy szörnyű hat mögötte és sok hatnyi öröm előtte. Szinte kiugrik a bőréből.*
- Igen, igen, annyi mindenről! Menjünk, most, téged akarlak magam mellett, nem ezeket itt!
*Boldogan követi, élvezettel tolva bele csípőjét a karba, ami támogatja, szinte lebeg, repül a lépcsőn felfelé menet, s csak valamelyik istenség tudhatja, hogy hogyan tudja majd elviselni ezt a most következő áradatot a másik egy egész éjszakán át. Talán tényleg csak akkor, ha a kanapén alszik. Amit nem rejt a szoba.*
3290. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-19 00:22:03
Üzenet elküldve: 2024-03-19 00:22:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok - Zárás//
*A vacsora adta kis intermezzo időt ad NiTiannak is elmélyülni a gondolatai között. Ha nem lenne tisztában saját halandó lényének jelentéktelenségével még azt is képzelhetné, hogy Eeyr tréfájának áldozata aki már csak heccből tesz rajta tanúbizonyságot az érzelmek hatalmáról a hideg logika felett. Nem Neli az első nőstény akivel intim kapcsolatba került. Több faj képviselőjén gyakorolta már a szerelem művészetét, a vágyak felszítását s a testen keresztüli lélek kielégítését. Ez is a kutatásának elősegítését szolgálja s mint mindenben ami ahhoz kapcsolódik, így ebben is nagyon alapos. De ha ő is csak egy a kis teszt alanyai közül akivel kísérletezik, akihez semmilyen mélyebb érzés nem fűzi, akkor miért más mégis? Miért szabadul ilyen nehezen a zsigerekbe markoló vágytól? Talán azért mert az ő esetében oly sokáig megtagadta a beteljesülést, hogy lássa mennyire irányíthatóak az érzelmei vágyain keresztül?
~ A házfelgyújtásig egész jól. ~
Ez lenne csak az oka? Ezért vágyná annyira birtokba venni a testét? Amennyire irracionálisan kívánja annyira harcol ellene az esze. Ez nem természetes.
~ Mikor zaklatott fel ennyire egy kísérlet? ~ Korholja magát. Semmi egyéb teendője csak tovább járni táncukat. Figyelni Nelira-ra és saját magára. Az ő esetében hogy ügyesen manipulálja az érzéseit, a sajátjában arra, hogy objektíven, mindig a tervnek megfelelően járjon el. Nem az a gond ha kiélvezi a folyamatot, hanem ha irányítását vesztve sodródik bele és ezt nem engedheti meg magának. Már így is közelebb engedte magához a másikat mint azt tervezte. Most már ha nem akarja leleplezni magát egy kicsit engednie kell jeges valójából, de ennyi kompromisszumra a játék és a hosszú távú célja érdekében minden gond nélkül képes. Kár lenne veszni hagyni egy kis kellemetlenségért egy ilyen ígéretes kísérletet. Eleddig senkit nem talált aki ennyire széles spektrumon volt képes megélni az érzelmeit ilyen intenzív és gyors változások közepette. Elképzelhetetlen energiák lakoznak benne. Ha ügyesen vezeti útján a tökéletes hordozója lehet egy Eredarnak. Addig pedig kiváló kis szárnysegéd lesz az oda vezető kutatásaiban.
~ Vajon mit fog szólni a nála “vendégeskedő” Nyssához? ~ A másik nőstény gondolatára képzeletben elmosolyodik. Minden bizonnyal szörnyen féltékeny lesz rá, aztán meg akarja majd ölni és ha jól terelgeti ez szépen átfordul az azon kevés józan és morális megfontoltságának a levetkőzésébe is ahol már nem fogja semmilyen jellegű kísérlet kizökkenteni őt a nyugalmából. No de mindent a maga idejében. A találkozást megfelelően elő kell majd készítenie, hogy minden rendben menjen. Addig még akad elég ideje.
A vacsorát befejezvén Neli is megtalálja a hangját. Javaslatára Tian tekintetében már jól begyakorolt barátságos, megértő mosoly fénye gyúl. *
- Rendben. Nekem sincs ellenemre egy kicsit… * Megszakítva a mondatot látványosan körbe pillant a most már tényleg zajossá vált fogadótérben. * intimebb közegben élvezni a társaságod. Ahogy mondtad sok mindenről kell még beszélnünk és azt inkább tenném kettesben, mint ennyi ember között. * Azzal ha végeztek a tányérokat akkurátusan a tálcára pakolva, az evőeszközöket takarosan elrendezve összepakol előttük az asztalon. Az asztaltól felállva nyújtja kezét, hogy gyengéden felsegítse Nelit és az emelt felé terelje. Felfelé tartván még egy pillanatra megáll a pultnál, hogy rendeljen maguknak egy üveg Jám bor-t kellemes kísérőként a további társalgáshoz s lerakja szépen elrendezve az érte járó 10 aranyat a pultra. Kedélyesen társalogva, kezét a lány csípőjén nyugtatva sétálnak az emeltre vezető lépcsőn s a mélységin nyoma sincs, hogy aggódna mi történik majd közöttük a szobában. Mi lehet a legrosszabb? Majd elalszik a kanapén. *
*A vacsora adta kis intermezzo időt ad NiTiannak is elmélyülni a gondolatai között. Ha nem lenne tisztában saját halandó lényének jelentéktelenségével még azt is képzelhetné, hogy Eeyr tréfájának áldozata aki már csak heccből tesz rajta tanúbizonyságot az érzelmek hatalmáról a hideg logika felett. Nem Neli az első nőstény akivel intim kapcsolatba került. Több faj képviselőjén gyakorolta már a szerelem művészetét, a vágyak felszítását s a testen keresztüli lélek kielégítését. Ez is a kutatásának elősegítését szolgálja s mint mindenben ami ahhoz kapcsolódik, így ebben is nagyon alapos. De ha ő is csak egy a kis teszt alanyai közül akivel kísérletezik, akihez semmilyen mélyebb érzés nem fűzi, akkor miért más mégis? Miért szabadul ilyen nehezen a zsigerekbe markoló vágytól? Talán azért mert az ő esetében oly sokáig megtagadta a beteljesülést, hogy lássa mennyire irányíthatóak az érzelmei vágyain keresztül?
~ A házfelgyújtásig egész jól. ~
Ez lenne csak az oka? Ezért vágyná annyira birtokba venni a testét? Amennyire irracionálisan kívánja annyira harcol ellene az esze. Ez nem természetes.
~ Mikor zaklatott fel ennyire egy kísérlet? ~ Korholja magát. Semmi egyéb teendője csak tovább járni táncukat. Figyelni Nelira-ra és saját magára. Az ő esetében hogy ügyesen manipulálja az érzéseit, a sajátjában arra, hogy objektíven, mindig a tervnek megfelelően járjon el. Nem az a gond ha kiélvezi a folyamatot, hanem ha irányítását vesztve sodródik bele és ezt nem engedheti meg magának. Már így is közelebb engedte magához a másikat mint azt tervezte. Most már ha nem akarja leleplezni magát egy kicsit engednie kell jeges valójából, de ennyi kompromisszumra a játék és a hosszú távú célja érdekében minden gond nélkül képes. Kár lenne veszni hagyni egy kis kellemetlenségért egy ilyen ígéretes kísérletet. Eleddig senkit nem talált aki ennyire széles spektrumon volt képes megélni az érzelmeit ilyen intenzív és gyors változások közepette. Elképzelhetetlen energiák lakoznak benne. Ha ügyesen vezeti útján a tökéletes hordozója lehet egy Eredarnak. Addig pedig kiváló kis szárnysegéd lesz az oda vezető kutatásaiban.
~ Vajon mit fog szólni a nála “vendégeskedő” Nyssához? ~ A másik nőstény gondolatára képzeletben elmosolyodik. Minden bizonnyal szörnyen féltékeny lesz rá, aztán meg akarja majd ölni és ha jól terelgeti ez szépen átfordul az azon kevés józan és morális megfontoltságának a levetkőzésébe is ahol már nem fogja semmilyen jellegű kísérlet kizökkenteni őt a nyugalmából. No de mindent a maga idejében. A találkozást megfelelően elő kell majd készítenie, hogy minden rendben menjen. Addig még akad elég ideje.
A vacsorát befejezvén Neli is megtalálja a hangját. Javaslatára Tian tekintetében már jól begyakorolt barátságos, megértő mosoly fénye gyúl. *
- Rendben. Nekem sincs ellenemre egy kicsit… * Megszakítva a mondatot látványosan körbe pillant a most már tényleg zajossá vált fogadótérben. * intimebb közegben élvezni a társaságod. Ahogy mondtad sok mindenről kell még beszélnünk és azt inkább tenném kettesben, mint ennyi ember között. * Azzal ha végeztek a tányérokat akkurátusan a tálcára pakolva, az evőeszközöket takarosan elrendezve összepakol előttük az asztalon. Az asztaltól felállva nyújtja kezét, hogy gyengéden felsegítse Nelit és az emelt felé terelje. Felfelé tartván még egy pillanatra megáll a pultnál, hogy rendeljen maguknak egy üveg Jám bor-t kellemes kísérőként a további társalgáshoz s lerakja szépen elrendezve az érte járó 10 aranyat a pultra.
Kedélyesen társalogva, kezét a lány csípőjén nyugtatva sétálnak az emeltre vezető lépcsőn s a mélységin nyoma sincs, hogy aggódna mi történik majd közöttük a szobában. Mi lehet a legrosszabb? Majd elalszik a kanapén. *
3289. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-18 20:45:27
Üzenet elküldve: 2024-03-18 20:45:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Azok az érzelmek akkor is tombolnak valahol mélyen, amikor úgy tűnik, hogy éppen semmi különös nem történik. Persze Tian az egyetlen, aki bármely mozzanatáról pontosan tudja, hogy mit is érez Neli, még ha nem mondja ki, akkor is. Nehéz lecsendesítenie magát, pedig a mélységi közelében lennie már felér egy éppen kitörni látszó vulkán elemi erejével. Hallja a szavakat, de sosem érzi magát biztonságban és minden apró foszlány, ami azt mutathatja, hogy távolodik tőle a másik, az gerjeszti, mert annyira tart attól, hogy egyszer tényleg a hűlt helyére fog ébredni. A hallott szavak mégis mindig szelídítenek rajra. Az elmúlt hat küzdelmesebb volt, mint bármi eddig. A kínzó, egyben édes tudatlanság csak az, ami tartotta benne a lelket, hiszen ha nem látja a másik szénné égett testét, akkor joggal hiheti, hogy nem csinált olyan szörnyűséget. Szerencsére nem lett így tényleg. NiTian pedig minden szavával azt sugallja neki, hogy nem haragszik és mellette akar lenni.
Az érintése olyan jól esik neki, mégis mindig lát valamit mögötte. Mint amikor a sokat bántalmazott kisállat a felé tartó kéztől megretten, pedig csak simogatni akarja. El akarja hinni, hogy végre neki is jár, és soha nem akarja már elengedni ezt a vágyat és érzést. Ez fogja éltetni.
A finom csók úgy éri őt, hogy hirtelenjében vissza sem adja, kell egy lélegzetvételnyi idő, hogy felfogja mi is történik, majd úgy tapad rá, mintha csak a megváltást lehelné rá és ki akarja belőle nyerni az összeset. A feloldozást, megértést. Nem tud még mindenre választ kapni belül, de el fogja hinni. Forrón viszonozza hát és elveszik benne, amíg
csak el nem távolodik. Elégedetten csillogó smaragd íriszeket kap a másik cserébe. A csókkal ráerősített a megköttetett hazug mágia erejére.*
- Együnk.
*Nem válaszol még, mert le kell ülepednie a gondolatainak. Minden egyes falat segít ebben, bár a bor most jobban esne, az sokkal inkább csendesít. De talán úgy eltompítaná még egy pohárka, hogy elfelejti tőle, hogy most milyen végtelenül boldog attól, hogy itt vannak együtt. Hogyan lehet ennyi érzés egyszerre egy fejben?*
-Itt van a szobám, lehetnénk ma akár itt is. Nincs kedvem máshoz. Csak hozzád.
*Tényleg nincs. Talán nehezen hozzáférhető a másik, de mindig ostromolni próbálja, s egy kis kuncogást is eredményez ebben a kissé lenyugodott állapotában, hogy mi is lesz erre a férfi válasza. Kivételesen csak reménnyel teli és nem akaratos.*
*Azok az érzelmek akkor is tombolnak valahol mélyen, amikor úgy tűnik, hogy éppen semmi különös nem történik. Persze Tian az egyetlen, aki bármely mozzanatáról pontosan tudja, hogy mit is érez Neli, még ha nem mondja ki, akkor is. Nehéz lecsendesítenie magát, pedig a mélységi közelében lennie már felér egy éppen kitörni látszó vulkán elemi erejével. Hallja a szavakat, de sosem érzi magát biztonságban és minden apró foszlány, ami azt mutathatja, hogy távolodik tőle a másik, az gerjeszti, mert annyira tart attól, hogy egyszer tényleg a hűlt helyére fog ébredni. A hallott szavak mégis mindig szelídítenek rajra. Az elmúlt hat küzdelmesebb volt, mint bármi eddig. A kínzó, egyben édes tudatlanság csak az, ami tartotta benne a lelket, hiszen ha nem látja a másik szénné égett testét, akkor joggal hiheti, hogy nem csinált olyan szörnyűséget. Szerencsére nem lett így tényleg. NiTian pedig minden szavával azt sugallja neki, hogy nem haragszik és mellette akar lenni.
Az érintése olyan jól esik neki, mégis mindig lát valamit mögötte. Mint amikor a sokat bántalmazott kisállat a felé tartó kéztől megretten, pedig csak simogatni akarja. El akarja hinni, hogy végre neki is jár, és soha nem akarja már elengedni ezt a vágyat és érzést. Ez fogja éltetni.
A finom csók úgy éri őt, hogy hirtelenjében vissza sem adja, kell egy lélegzetvételnyi idő, hogy felfogja mi is történik, majd úgy tapad rá, mintha csak a megváltást lehelné rá és ki akarja belőle nyerni az összeset. A feloldozást, megértést. Nem tud még mindenre választ kapni belül, de el fogja hinni. Forrón viszonozza hát és elveszik benne, amíg
csak el nem távolodik. Elégedetten csillogó smaragd íriszeket kap a másik cserébe. A csókkal ráerősített a megköttetett hazug mágia erejére.*
- Együnk.
*Nem válaszol még, mert le kell ülepednie a gondolatainak. Minden egyes falat segít ebben, bár a bor most jobban esne, az sokkal inkább csendesít. De talán úgy eltompítaná még egy pohárka, hogy elfelejti tőle, hogy most milyen végtelenül boldog attól, hogy itt vannak együtt. Hogyan lehet ennyi érzés egyszerre egy fejben?*
-Itt van a szobám, lehetnénk ma akár itt is. Nincs kedvem máshoz. Csak hozzád.
*Tényleg nincs. Talán nehezen hozzáférhető a másik, de mindig ostromolni próbálja, s egy kis kuncogást is eredményez ebben a kissé lenyugodott állapotában, hogy mi is lesz erre a férfi válasza. Kivételesen csak reménnyel teli és nem akaratos.*
3288. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-18 18:50:16
Üzenet elküldve: 2024-03-18 18:50:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Neli érzelmeinek hullámzása akár az árapály jelenség örökkön jelenlévő meg nem állítható erő. A lány kezelhetőségének kulcsa sosem abban rejtezett mennyire képes valaki leszűkíteni a kilengések mértékét. Épp ellenkezőleg, hagyni kell szabadon hullámzani és megélni a végletek kiteljesítő erejét, a lényeg a tudatos terelése a hullámoknak. Ahogy fontos sokszor hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozott legyen épp oly kívánatos amikor vad és megállíthatatlan. Egyedi lelkének hatalmát elfojtani vétek lenne. Természetesen nem marad észrevétlen a leheletnyi elégedetlenség, a lebiggyedt száj szélének engedetlen, apró rándulása, de lám a szíve már korrigál is a vágyott cél elérésének érdekében s saját magát győzni meg arról, minden rendben lesz. Mikor Neli tekintetét az övébe mélyeszti kipirult arccal elértve a benne kavargó érzéseket Tian kinyúl, hogy tenyerébe fektetve az állát végig simítson a lány orcáján ujjbegyével. *
- Minden rendben lesz. * Súgja közelebb hajolva már sokadszorra. Ajkuk már-már összeér ahogy smaragd tekintetet kitölti övé. Még mindig ott izzik az apró engedetlen zsarátnok az ezüstök mélyén. *
- Sosem kell találgatnod mire gondolok, tudni fogod. * Résnyire húzódnak a szemei. *
- És nem kell felvenned a nagylány gatyát. * Utal ezzel a tőle szokatlanul megfogalmazott kijelentésre a céljaikról. S közben ajkai szemtelen mosolyra húzódnak ahogy évődik a lánnyal. *
- Csak légy önmagad. * Ajkai egyre közelebb és közelebb kerülnek a lány ajkaihoz míg össze nem érve formálja az utolsó szavakat s mindegyik gondosan formált betű finoman dörzsölve ráég Neli ajkaira amit egy apró csókkal pecsétel meg önmagát is meglepve. Sóhajnyi időre lehunyt szemmel élvezi az érzést. A tudata mélyén kelt zsongást, a bizsergést a gerincén ami visszatérni látszik. Észre sem vette testével folytatott harcot. A neuronok és hormonok táncát s hogy mikor szűkült le a világ Neli puha ajkaira, finom illatára. A fura élvezet Tian torok hangú morranássával ér véget amivel elszakad a lány ajkaitól. *
- Khm… nyugodtan gondold át. Időnk rengeteg. * Biztosítja Nelira-t egy torokköszörülést kíséretében. *
- A napom pedig ezennel a tiéd. * Simít végig a másik kezén ahogy egy kicsit újra eltávolodik. Most már rendezve légzését is szépen lassan.*
- Van esetleg valami terved is? Vagy csak szeretnéd velem tölteni? * Míg beszélgetnek megérkezik a fejedelmi lakomának ígérkező Úrnő Kedvence is, amí kellemes illatával követeli a két éhező figyelmét magának. *
*Neli érzelmeinek hullámzása akár az árapály jelenség örökkön jelenlévő meg nem állítható erő. A lány kezelhetőségének kulcsa sosem abban rejtezett mennyire képes valaki leszűkíteni a kilengések mértékét. Épp ellenkezőleg, hagyni kell szabadon hullámzani és megélni a végletek kiteljesítő erejét, a lényeg a tudatos terelése a hullámoknak. Ahogy fontos sokszor hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozott legyen épp oly kívánatos amikor vad és megállíthatatlan. Egyedi lelkének hatalmát elfojtani vétek lenne. Természetesen nem marad észrevétlen a leheletnyi elégedetlenség, a lebiggyedt száj szélének engedetlen, apró rándulása, de lám a szíve már korrigál is a vágyott cél elérésének érdekében s saját magát győzni meg arról, minden rendben lesz. Mikor Neli tekintetét az övébe mélyeszti kipirult arccal elértve a benne kavargó érzéseket Tian kinyúl, hogy tenyerébe fektetve az állát végig simítson a lány orcáján ujjbegyével. *
- Minden rendben lesz. * Súgja közelebb hajolva már sokadszorra. Ajkuk már-már összeér ahogy smaragd tekintetet kitölti övé. Még mindig ott izzik az apró engedetlen zsarátnok az ezüstök mélyén. *
- Sosem kell találgatnod mire gondolok, tudni fogod. * Résnyire húzódnak a szemei. *
- És nem kell felvenned a nagylány gatyát. * Utal ezzel a tőle szokatlanul megfogalmazott kijelentésre a céljaikról. S közben ajkai szemtelen mosolyra húzódnak ahogy évődik a lánnyal. *
- Csak légy önmagad. * Ajkai egyre közelebb és közelebb kerülnek a lány ajkaihoz míg össze nem érve formálja az utolsó szavakat s mindegyik gondosan formált betű finoman dörzsölve ráég Neli ajkaira amit egy apró csókkal pecsétel meg önmagát is meglepve. Sóhajnyi időre lehunyt szemmel élvezi az érzést. A tudata mélyén kelt zsongást, a bizsergést a gerincén ami visszatérni látszik. Észre sem vette testével folytatott harcot. A neuronok és hormonok táncát s hogy mikor szűkült le a világ Neli puha ajkaira, finom illatára. A fura élvezet Tian torok hangú morranássával ér véget amivel elszakad a lány ajkaitól. *
- Khm… nyugodtan gondold át. Időnk rengeteg. * Biztosítja Nelira-t egy torokköszörülést kíséretében. *
- A napom pedig ezennel a tiéd. * Simít végig a másik kezén ahogy egy kicsit újra eltávolodik. Most már rendezve légzését is szépen lassan.*
- Van esetleg valami terved is? Vagy csak szeretnéd velem tölteni? * Míg beszélgetnek megérkezik a fejedelmi lakomának ígérkező Úrnő Kedvence is, amí kellemes illatával követeli a két éhező figyelmét magának. *
3287. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-14 10:56:07
Üzenet elküldve: 2024-03-14 10:56:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó a kalmárhoz//
*Kisebb nehézségek árán bepasszírozza magát a bejárati ajtón. Joviális mosolyt ölt széles képére, miközben szemrevételezi az odabenn tartózkodókat. Könnyedén lehet, hogy maholnap némelyik ügyfele lesz, így sosem árt a jó benyomás. Ennek okán simítja hátra ritkás hajkoronáját, hogy aztán megigazítva egy szebb napokat látott mandzsettagombot öltözékén a pult felé vegye az irányt.
Rundengart nem sok mindent kedvel az életben. Az arany, a jó üzlet, s a női bájak mozgatják meg egyedül. E szentháromság oltárán sok mindent képes feláldozni. Így van ez most is; elvégre nem másért jött, minthogy szolgálatait ajánlja a Kalmárlaknak. Nem jelent ez sokat, hisz kereskedő. Két kezén nehéz lenne megszámolni, hány embernek ajánlotta szolgálatait. Pedig az összes ujja megvan. De minél több vasat tart a tűz felett, annál jobb. Legalábbis az ő olvasatában ez örök igazság.
Sebtiben törli meg verejtéktől ragacsos kezeit nadrágjában, hátha kezet kell majd fogni valakivel. Eloldalaz a székek és asztalok között, majd rövid úton már a pultnál is találja magát. Nem most jár itt először, ismeri a járást. Még akkor is, ha közös ügyük eleddig nem volt a wegtoreni kalmárral. Persze megvan a véleménye ezekről a távoli népekről, de ezt természetesen megtartja magának, míg nincs abban a pozícióban, hogy megengedhessen magának ilyen és ehhez hasonló frázisokat. Amúgy is jobban tetszett neki e hely régebbi állapotában; a leányokkal meg az énekesmadarakkal.*
-Rundengart van itt, a kufár! Rundengart Ipsioni, aki az áruját olcsón méri! *Harsan fel, apró szemeivel kutatva bárki után, akit bemérhet.*
*Kisebb nehézségek árán bepasszírozza magát a bejárati ajtón. Joviális mosolyt ölt széles képére, miközben szemrevételezi az odabenn tartózkodókat. Könnyedén lehet, hogy maholnap némelyik ügyfele lesz, így sosem árt a jó benyomás. Ennek okán simítja hátra ritkás hajkoronáját, hogy aztán megigazítva egy szebb napokat látott mandzsettagombot öltözékén a pult felé vegye az irányt.
Rundengart nem sok mindent kedvel az életben. Az arany, a jó üzlet, s a női bájak mozgatják meg egyedül. E szentháromság oltárán sok mindent képes feláldozni. Így van ez most is; elvégre nem másért jött, minthogy szolgálatait ajánlja a Kalmárlaknak. Nem jelent ez sokat, hisz kereskedő. Két kezén nehéz lenne megszámolni, hány embernek ajánlotta szolgálatait. Pedig az összes ujja megvan. De minél több vasat tart a tűz felett, annál jobb. Legalábbis az ő olvasatában ez örök igazság.
Sebtiben törli meg verejtéktől ragacsos kezeit nadrágjában, hátha kezet kell majd fogni valakivel. Eloldalaz a székek és asztalok között, majd rövid úton már a pultnál is találja magát. Nem most jár itt először, ismeri a járást. Még akkor is, ha közös ügyük eleddig nem volt a wegtoreni kalmárral. Persze megvan a véleménye ezekről a távoli népekről, de ezt természetesen megtartja magának, míg nincs abban a pozícióban, hogy megengedhessen magának ilyen és ehhez hasonló frázisokat. Amúgy is jobban tetszett neki e hely régebbi állapotában; a leányokkal meg az énekesmadarakkal.*
-Rundengart van itt, a kufár! Rundengart Ipsioni, aki az áruját olcsón méri! *Harsan fel, apró szemeivel kutatva bárki után, akit bemérhet.*
3286. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-10 16:55:28
Üzenet elküldve: 2024-03-10 16:55:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Talán az az ártatlan kis kérdés nem is olyan semmisség még Neli-nek sem, sőt. Abban a sebesülésben van benne minden emlékeztető arra vonatkozóan, hogy mire képes. S bár soha nem akar bántani igazán senkit, ő mégis egy azzal, amit megcsúfolt lelke ilyenkor bosszúból torol. Ő az, aki attól nyugszik meg, hogy a bántalmazó okozta fájdalmas kínjait viszonozza a saját eszeveszett dühével, amivel minden átgondolást mellőzve, hirtelen sújtja szenvedéseinek okozóját. A másik fél ugyan nem mindig őt akarja gyötörni, de az, hogy a lány mélyére miként hatolnak a szavak az aktuális hangulatától és küzdelmeitől függ. Talán tett már rosszabbat is holmi háztűz okozásánál egy rosszul sikerült pillantás után is.
Tian egy korty segítségével elmulaszthatná azt a sebet, hogy ne kelljen szembenéznie ezzel a lánynak minden pillanatban, de tekervényes elméjével rájött arra, hogy miként terelheti így a megfelelő mederbe az emberlány pokoli kifakadásait. Csak élje túl a következőt is, túl bátor, ha azt hiszi, többé nem fordul elő hasonló, vagy rosszabb. Viszont ennél jobban elültetni a magvakat Nelira elméjében nem lehetett volna, csak öntözze gyakran, hogy ki is serkenhessen. Gondozni kell, mint egy ritka kényes növényt, ami minden apró időjárásváltozásra elpusztulhat. Vékony jégen táncol, de ezzel együtt bűvkörébe vonta a lányt, sokkal jobban, mint eddig valaha. Egy hattal ezelőtt még el tudott futni előle, s bár kivert kutyaként szenvedett a hiánytól, nem mert volna elébe menni NiTian-nak. Most szinte lehetetlennek gondolja, hogy valaha elhagyja, hiszen a férfi pontosan tudja kit választott és még szereti is. Elfogadja a benne tomboló szörnnyel együtt. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem vonja ki magát az ölelésből, mint oly sokszor, s nem érzéketlen bábként vonja köré karjait, hogy megnyugodjon végre és hagyja utána békén. Neli kifejezetten érzékeny, a zsigereiben érzi, ha valaki csak játszik vele, de ezen a ponton valami útnak indult, s ha ez még csak nem is hasonlít igazi érzelmekhez, neki már épp elég, hogy másabb a karjaiba bújni, mint eddig. Sosem tudná megmagyarázni ezeket az érzéseket, nem talál benne mélységet, nincs kicsit szeret avagy nagyon, csak fekete van és fehér. Ösztönök, amik most jól lakatták egy időre mindössze annyival, hogy derekába mélyedtek a körmök, hiszen őszinte volt a mozdulat. Tudja.
Persze ez az érzés sem tartott sokáig, mint semmi. Ahogy kiejti a másik a száján azt, hogy csak beszéljenek a visszatérésről, nem pedig azonnal viszi magával, az újra olaj arra a bizonyos tűzre, ami már elkezdett szunnyadni. Az, hogy nem tör fel, pusztán annak lehet a következménye, hogy már egyszer kiadta és nem telt még be a pohara újra. Néhány másodpercig mintha víz alá dugta volna a fejét, csak tompán hallja a szerelme szavait, apró hangyák bújnak a bőre alá és keze megremeg, amit a másikon felejtett. Egy részlet csak amit kihall rendesen, „Helyet csinálnom neked”. Nem szól, csak elnyúl a pohárka borért, hogy kiszakadjon valahogy ebből a fullasztó érzésből, de minden látszik rajta. Beleiszik, de közben a smaragd íriszek mindent kutatni próbálnak a higanyokban, szíve olyan hevesen ver, hogy még arca is kipirul tőle. Ahogy leér a korty és szétárad testében a nyugtató hatású alkohol, akkor szólal csak meg. Tudja, hogy most nem reagálhat így, már a feje is sajgásnak indul a visszhangzó gondolatoktól, hogy nem kell ő oda. Nézi a másikat és végül sikerül meggyőznie magát, hogy nem ülne itt vele és nem adná oda neki azt a gondosan összeírt listát, ha el akarná távolítani az életéből. Köhint egyet, hogy még inkább visszatérjen a jelenbe, majd egy hazug mosollyal tesz pontot belső vívódására.*
- Előteremtek mindent, ígérem. *A csacsogás lecsendesedik néhány szóra, de pulzusa rendeződni látszik, ami semmi másnak nem köszönhető, mint az utolsó mondatnak, hogy együtt akarja vele csinálni. Úgy sóhajt fel, mint aki rettentően félt valamitől, ami kiderül, hogy nem történt meg, így elengedheti az aggódást.
Az ételek közben megérkeznek, amihez neki is akar látni azonnal, hogy az éppen nyugovóra térő zaklatottságát segítse valamilyen pótcselekvéssel.*
- Átgondolom, kicsit kiestem a ritmusomból. Köszönöm, hogy itt vagy és visszatérítesz a célom felé… célunk felé. *És végre újra tökéletesen nyugodt és élvezi a másik társaságát. Hogy meddig, az már kiderülhetett, hogy soha nem biztos, de győzött elméje felett Tian és akaratlanul is lecsendesítette azt, ami kitörhetett volna.* - Holnap megtervezem hová kell mennem és amit tudok elintézek. De ezt a napot, ezt töltsd velem kérlek. Nagyon hiányoztál.
*Talán az az ártatlan kis kérdés nem is olyan semmisség még Neli-nek sem, sőt. Abban a sebesülésben van benne minden emlékeztető arra vonatkozóan, hogy mire képes. S bár soha nem akar bántani igazán senkit, ő mégis egy azzal, amit megcsúfolt lelke ilyenkor bosszúból torol. Ő az, aki attól nyugszik meg, hogy a bántalmazó okozta fájdalmas kínjait viszonozza a saját eszeveszett dühével, amivel minden átgondolást mellőzve, hirtelen sújtja szenvedéseinek okozóját. A másik fél ugyan nem mindig őt akarja gyötörni, de az, hogy a lány mélyére miként hatolnak a szavak az aktuális hangulatától és küzdelmeitől függ. Talán tett már rosszabbat is holmi háztűz okozásánál egy rosszul sikerült pillantás után is.
Tian egy korty segítségével elmulaszthatná azt a sebet, hogy ne kelljen szembenéznie ezzel a lánynak minden pillanatban, de tekervényes elméjével rájött arra, hogy miként terelheti így a megfelelő mederbe az emberlány pokoli kifakadásait. Csak élje túl a következőt is, túl bátor, ha azt hiszi, többé nem fordul elő hasonló, vagy rosszabb. Viszont ennél jobban elültetni a magvakat Nelira elméjében nem lehetett volna, csak öntözze gyakran, hogy ki is serkenhessen. Gondozni kell, mint egy ritka kényes növényt, ami minden apró időjárásváltozásra elpusztulhat. Vékony jégen táncol, de ezzel együtt bűvkörébe vonta a lányt, sokkal jobban, mint eddig valaha. Egy hattal ezelőtt még el tudott futni előle, s bár kivert kutyaként szenvedett a hiánytól, nem mert volna elébe menni NiTian-nak. Most szinte lehetetlennek gondolja, hogy valaha elhagyja, hiszen a férfi pontosan tudja kit választott és még szereti is. Elfogadja a benne tomboló szörnnyel együtt. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem vonja ki magát az ölelésből, mint oly sokszor, s nem érzéketlen bábként vonja köré karjait, hogy megnyugodjon végre és hagyja utána békén. Neli kifejezetten érzékeny, a zsigereiben érzi, ha valaki csak játszik vele, de ezen a ponton valami útnak indult, s ha ez még csak nem is hasonlít igazi érzelmekhez, neki már épp elég, hogy másabb a karjaiba bújni, mint eddig. Sosem tudná megmagyarázni ezeket az érzéseket, nem talál benne mélységet, nincs kicsit szeret avagy nagyon, csak fekete van és fehér. Ösztönök, amik most jól lakatták egy időre mindössze annyival, hogy derekába mélyedtek a körmök, hiszen őszinte volt a mozdulat. Tudja.
Persze ez az érzés sem tartott sokáig, mint semmi. Ahogy kiejti a másik a száján azt, hogy csak beszéljenek a visszatérésről, nem pedig azonnal viszi magával, az újra olaj arra a bizonyos tűzre, ami már elkezdett szunnyadni. Az, hogy nem tör fel, pusztán annak lehet a következménye, hogy már egyszer kiadta és nem telt még be a pohara újra. Néhány másodpercig mintha víz alá dugta volna a fejét, csak tompán hallja a szerelme szavait, apró hangyák bújnak a bőre alá és keze megremeg, amit a másikon felejtett. Egy részlet csak amit kihall rendesen, „Helyet csinálnom neked”. Nem szól, csak elnyúl a pohárka borért, hogy kiszakadjon valahogy ebből a fullasztó érzésből, de minden látszik rajta. Beleiszik, de közben a smaragd íriszek mindent kutatni próbálnak a higanyokban, szíve olyan hevesen ver, hogy még arca is kipirul tőle. Ahogy leér a korty és szétárad testében a nyugtató hatású alkohol, akkor szólal csak meg. Tudja, hogy most nem reagálhat így, már a feje is sajgásnak indul a visszhangzó gondolatoktól, hogy nem kell ő oda. Nézi a másikat és végül sikerül meggyőznie magát, hogy nem ülne itt vele és nem adná oda neki azt a gondosan összeírt listát, ha el akarná távolítani az életéből. Köhint egyet, hogy még inkább visszatérjen a jelenbe, majd egy hazug mosollyal tesz pontot belső vívódására.*
- Előteremtek mindent, ígérem. *A csacsogás lecsendesedik néhány szóra, de pulzusa rendeződni látszik, ami semmi másnak nem köszönhető, mint az utolsó mondatnak, hogy együtt akarja vele csinálni. Úgy sóhajt fel, mint aki rettentően félt valamitől, ami kiderül, hogy nem történt meg, így elengedheti az aggódást.
Az ételek közben megérkeznek, amihez neki is akar látni azonnal, hogy az éppen nyugovóra térő zaklatottságát segítse valamilyen pótcselekvéssel.*
- Átgondolom, kicsit kiestem a ritmusomból. Köszönöm, hogy itt vagy és visszatérítesz a célom felé… célunk felé. *És végre újra tökéletesen nyugodt és élvezi a másik társaságát. Hogy meddig, az már kiderülhetett, hogy soha nem biztos, de győzött elméje felett Tian és akaratlanul is lecsendesítette azt, ami kitörhetett volna.* - Holnap megtervezem hová kell mennem és amit tudok elintézek. De ezt a napot, ezt töltsd velem kérlek. Nagyon hiányoztál.
3285. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-09 23:31:18
Üzenet elküldve: 2024-03-09 23:31:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
* ”Ha ránézel, mit gondolsz?” * Az ártatlannak tűnő kérdésre az alaposan megfontoltan adott válasz talán meglepő módon lassabban érkezik mintsem azt az ember várná. Sokszor nehéz kitalálni mi jár a fejében, milyen asszociációk és lehetőségek dimenziói között vész el analitikus elméje. Most is jóval többet lát a kérdésben, mintsem egyszerű égési sérülést.
- Hogy milyen hatalmas ereje van az érzelmeknek. * feleli egy pillanatra fogva tartja Neli pillantását aki a kötéssel babrál. A válasz sem tűnik vajmi bonyolultnak, talán még felszínesnek is hathat. Pláne ennyi gondolat után s mégis. Tian számára aki alig vagy egyáltalán nem éli meg ezeket. Aki látja mekkora hatalma van az érzelmeknek az emberek tetteire, elnyomva a racionális gondolkodás csíráit is. Aki megfigyelte, hogy képes illogikus hatalommal felruházni az egyént a legesélytelenebb kihívásokkal való harcban avagy hihetetlen mennyiségű energiát generálni varázslatokhoz. S aki már tudja, hogy önmagukban az érzelmek képesek táplálni és éltetni külső síkok lényeit. Milyen más csodás rejtély lakozhat egy látszólag egyszerű, hétköznapi fogalom mögött?
~ Te pedig tökéletes alany vagy a tanulmányozására. ~ Mily érdekes a sors fintora gondolja és mennyire költői, hogy az általános s elcsépelt frázis “az ellentétek vonzzák egymást” rájuk is tökéletesen igaz. Ami hiányzik Tianból, amire vágyik az mind ott buzog, robaljik Nelira eleriben. Amennyire a lánynak szüksége van a stabilitásra a másik épp annyira vágyja az impulzív energiák hatalmát. Kettejük dinamikája is sokkal mélyebb, összetettebb és kevésbé egyértelmű, mint ahogy a lány ártatlan kérdése. S ahhoz hogy a démonok hatalmát birtokolhassa egykoron a férfi szüksége van a féktelen, természeti erőként lüktető asztrálú lányra.
A pulttól visszafelé a Nelira-ra pillantva érzékeli a benne végbemenő változást, a köré szőtt “mágia” nyugtató hatalmát. Ahogy asztrálja belesimul a körülöttük nyüzsgő, izgatott, jó részt vidáman duruzsoló tömegébe. Nafyrra tanai és kísérletei a férfin keresztül nyernek bizonyítást, ami kellemes megelégedettséggel árasztja el a mélységit. Folyton elemező és megfigyelő tudata egy zugába elraktározza a tapasztalatai, hogy később mélyebb vizsgálatnak vesse alá, egyelőre megelégszik az visszatértére izgatottan váró lány látványával. S hogy ne hazudtolja meg önmagát az már csacsog is tovább. Érezhetően változik körülötte a levegő s ez az ami ámulatba ejti mindannyiszor a sötételfet. Ahogy kiutat talált a lány elméje a saját maga teremtette önsajnálat és marcangolás börtönéből a reményteli jövő végtelen lehetősége felé úgy kezd asztrálja egyre jobban és jobban fényleni. Az elme teremtő ereje, a remény, a vágy hatalma hullámokat vet a mágia síkján még ha Neli nem is képes mágiát használni. Mind mozgatjuk, életetjük, meghatározzuk a körülöttünk lüktető energiákat még ha önkéntelenül is s az egyre növekvő lelkesedése már-már kézzelfoghatóan vet visszhangot a láthatatlan világban. A hirtelen ölelés emiatt nem érte annyira váratlanul, mint saját testének árulása. Mintha minden érzékének figyelmét magának követelné a mozdulat. Az ölelésben összefonódó test puha meleg érintése, a lány bőrének s hajának finom egyedi illata. Az érintés keltette bizsergés ami a gerince mentén végig cikázik a feje búbjától a talpáig. Egy nagyon rövid pillanatra míg a libabőrtől kellemesen kirázza a hideg akár karmok, körmének hegyei finoman belemélyednek a lány derekába, mielőtt vissza tudná venni a kontrollt a testében zajló folyamatok felett. Elméjét idegen gondolatok lepik el egy pillanatra, mint marna a lány bőrébe körmével, harapná ajkát hogy a belőle serkenő karmazsin cseppek fémesen sós ízét érezhesse szájában, megízlelve fájdalmának izgató aromáját.
~ Elég! ~ Parancsol magára s csak lassan tér vissza tudta a továbbra is csacsogó lányra aki talán nem figyelt fel a kis közjátékra és arra hogy a férfi nem igyekezett eltávolodni az öleléstől amíg lelkesen tervezte közös dolgaikat tovább. Ezután válaszol csak hangját hűtve testére is nyugalmat erőltetve, de a figyelmes szemlélő így is láthatja még az tekintete mögött parázzsá szelídülő tüzet. *
- Beszélünk a visszatérésedről is. * Most az ő tekintete téved egy pillanatra a lány puha ajkaira.*
- És arról is mire van szükségünk mielőtt hazamennénk. * Lassan megadóan lecsukja szemeit, mintha gondolkodna közben egy utolsó pillanatot áldoz az elméje zugában magának figyelmet követelő önös gondolatoknak mielőtt végleg rájuk zárná az ajtót. *
- Össze kell írnunk egy listát a beszerzendő dolgokról, fel kell készítenem a labort és helyet kell csinálnom neked a házban. * A kijelentése várhatóan még jobban feltüzeli majd a lányt, de talán arra is figyelmezteti Tian életében mindennek pontos folyamata és helye van. A kényes egyensúlyának megborítására sosem reagált jól. Így viszont időt ad a lánynak is a gondolkodásra, a hevesen lángóló érzéseinek megszilárdítására és azok keltette öröm és izgatott várakozás megélésére ami átveheti a helyét a csapongó érzéseinek. Megerősíti abban, hogy tényleg nem nem megy sehová, hogy várja és helye van mellette. Célja és értéke.
- A növények és alkotikumok beszerzését rád bíznám ha nem gond, megbízok a tudásodban ezen a téren. Ha szükséged van pontosabb információkra arról mit keresünk... * Oldalra nyúl a szépen elrendezett könyvek felé és leemel a stóc tetejéről egy kisebb jegyzetfüzetet és átadja a lánynak. *
- Ebben minden információt megtalálsz majd. * Bízza rá gondosan megírt elemzését. Arra a kijelentésre, hogy egy percet sem tanulmányozott semmit azóta egy játékos tettetettséggel elhúzott száj és egy lapos oldalpillantással felel.
- Ezen túl szeretném ha azon is gondolkoznál neked mire van szükséged, hogy dolgozni és kutatni tudj. Azokat is be kell szereznem, hogy a rendelkezésedre állhassanak. Mind a kettőnknek sok fejlődnie valója van, mire akár csak közelebb kerülünk a célhoz. * S közben talán a már vágyott étel is hamarosan az asztalukra kerül. *
* ”Ha ránézel, mit gondolsz?” * Az ártatlannak tűnő kérdésre az alaposan megfontoltan adott válasz talán meglepő módon lassabban érkezik mintsem azt az ember várná. Sokszor nehéz kitalálni mi jár a fejében, milyen asszociációk és lehetőségek dimenziói között vész el analitikus elméje. Most is jóval többet lát a kérdésben, mintsem egyszerű égési sérülést.
- Hogy milyen hatalmas ereje van az érzelmeknek. * feleli egy pillanatra fogva tartja Neli pillantását aki a kötéssel babrál. A válasz sem tűnik vajmi bonyolultnak, talán még felszínesnek is hathat. Pláne ennyi gondolat után s mégis. Tian számára aki alig vagy egyáltalán nem éli meg ezeket. Aki látja mekkora hatalma van az érzelmeknek az emberek tetteire, elnyomva a racionális gondolkodás csíráit is. Aki megfigyelte, hogy képes illogikus hatalommal felruházni az egyént a legesélytelenebb kihívásokkal való harcban avagy hihetetlen mennyiségű energiát generálni varázslatokhoz. S aki már tudja, hogy önmagukban az érzelmek képesek táplálni és éltetni külső síkok lényeit. Milyen más csodás rejtély lakozhat egy látszólag egyszerű, hétköznapi fogalom mögött?
~ Te pedig tökéletes alany vagy a tanulmányozására. ~ Mily érdekes a sors fintora gondolja és mennyire költői, hogy az általános s elcsépelt frázis “az ellentétek vonzzák egymást” rájuk is tökéletesen igaz. Ami hiányzik Tianból, amire vágyik az mind ott buzog, robaljik Nelira eleriben. Amennyire a lánynak szüksége van a stabilitásra a másik épp annyira vágyja az impulzív energiák hatalmát. Kettejük dinamikája is sokkal mélyebb, összetettebb és kevésbé egyértelmű, mint ahogy a lány ártatlan kérdése. S ahhoz hogy a démonok hatalmát birtokolhassa egykoron a férfi szüksége van a féktelen, természeti erőként lüktető asztrálú lányra.
A pulttól visszafelé a Nelira-ra pillantva érzékeli a benne végbemenő változást, a köré szőtt “mágia” nyugtató hatalmát. Ahogy asztrálja belesimul a körülöttük nyüzsgő, izgatott, jó részt vidáman duruzsoló tömegébe. Nafyrra tanai és kísérletei a férfin keresztül nyernek bizonyítást, ami kellemes megelégedettséggel árasztja el a mélységit. Folyton elemező és megfigyelő tudata egy zugába elraktározza a tapasztalatai, hogy később mélyebb vizsgálatnak vesse alá, egyelőre megelégszik az visszatértére izgatottan váró lány látványával. S hogy ne hazudtolja meg önmagát az már csacsog is tovább. Érezhetően változik körülötte a levegő s ez az ami ámulatba ejti mindannyiszor a sötételfet. Ahogy kiutat talált a lány elméje a saját maga teremtette önsajnálat és marcangolás börtönéből a reményteli jövő végtelen lehetősége felé úgy kezd asztrálja egyre jobban és jobban fényleni. Az elme teremtő ereje, a remény, a vágy hatalma hullámokat vet a mágia síkján még ha Neli nem is képes mágiát használni. Mind mozgatjuk, életetjük, meghatározzuk a körülöttünk lüktető energiákat még ha önkéntelenül is s az egyre növekvő lelkesedése már-már kézzelfoghatóan vet visszhangot a láthatatlan világban. A hirtelen ölelés emiatt nem érte annyira váratlanul, mint saját testének árulása. Mintha minden érzékének figyelmét magának követelné a mozdulat. Az ölelésben összefonódó test puha meleg érintése, a lány bőrének s hajának finom egyedi illata. Az érintés keltette bizsergés ami a gerince mentén végig cikázik a feje búbjától a talpáig. Egy nagyon rövid pillanatra míg a libabőrtől kellemesen kirázza a hideg akár karmok, körmének hegyei finoman belemélyednek a lány derekába, mielőtt vissza tudná venni a kontrollt a testében zajló folyamatok felett. Elméjét idegen gondolatok lepik el egy pillanatra, mint marna a lány bőrébe körmével, harapná ajkát hogy a belőle serkenő karmazsin cseppek fémesen sós ízét érezhesse szájában, megízlelve fájdalmának izgató aromáját.
~ Elég! ~ Parancsol magára s csak lassan tér vissza tudta a továbbra is csacsogó lányra aki talán nem figyelt fel a kis közjátékra és arra hogy a férfi nem igyekezett eltávolodni az öleléstől amíg lelkesen tervezte közös dolgaikat tovább. Ezután válaszol csak hangját hűtve testére is nyugalmat erőltetve, de a figyelmes szemlélő így is láthatja még az tekintete mögött parázzsá szelídülő tüzet. *
- Beszélünk a visszatérésedről is. * Most az ő tekintete téved egy pillanatra a lány puha ajkaira.*
- És arról is mire van szükségünk mielőtt hazamennénk. * Lassan megadóan lecsukja szemeit, mintha gondolkodna közben egy utolsó pillanatot áldoz az elméje zugában magának figyelmet követelő önös gondolatoknak mielőtt végleg rájuk zárná az ajtót. *
- Össze kell írnunk egy listát a beszerzendő dolgokról, fel kell készítenem a labort és helyet kell csinálnom neked a házban. * A kijelentése várhatóan még jobban feltüzeli majd a lányt, de talán arra is figyelmezteti Tian életében mindennek pontos folyamata és helye van. A kényes egyensúlyának megborítására sosem reagált jól. Így viszont időt ad a lánynak is a gondolkodásra, a hevesen lángóló érzéseinek megszilárdítására és azok keltette öröm és izgatott várakozás megélésére ami átveheti a helyét a csapongó érzéseinek. Megerősíti abban, hogy tényleg nem nem megy sehová, hogy várja és helye van mellette. Célja és értéke.
- A növények és alkotikumok beszerzését rád bíznám ha nem gond, megbízok a tudásodban ezen a téren. Ha szükséged van pontosabb információkra arról mit keresünk... * Oldalra nyúl a szépen elrendezett könyvek felé és leemel a stóc tetejéről egy kisebb jegyzetfüzetet és átadja a lánynak. *
- Ebben minden információt megtalálsz majd. * Bízza rá gondosan megírt elemzését. Arra a kijelentésre, hogy egy percet sem tanulmányozott semmit azóta egy játékos tettetettséggel elhúzott száj és egy lapos oldalpillantással felel.
- Ezen túl szeretném ha azon is gondolkoznál neked mire van szükséged, hogy dolgozni és kutatni tudj. Azokat is be kell szereznem, hogy a rendelkezésedre állhassanak. Mind a kettőnknek sok fejlődnie valója van, mire akár csak közelebb kerülünk a célhoz. * S közben talán a már vágyott étel is hamarosan az asztalukra kerül. *
3284. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-07 22:18:11
Üzenet elküldve: 2024-03-07 22:18:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*A bűntudat béklyói tartják szorosan fogva, s a tudat, hogy nem érdemes arra, hogy most egyáltalán szóba álljon vele a másik, néhány haszontalan pillanatig olyan börtönbe zárja, mint ahová sokszor hiszi, hogy való. Amit megtanult, hogy mi is következik akkor, ha szörnyűségeket tett. Persze ha elég jó kislány volt, akkor kiszabadulhatott, de annak mindig ára volt. Mint most a nehezen megszerzett zöld kotyvalék, amit legnagyobb reménységgel adott át kedvesének, hogy eltüntesse közülük Nelira bélyegét, ami mutatja, hogy mennyire veszélyes és káros a jelenléte. Egy pillanatra ismét megmerevednek a vonásai, s úgy tekint Tian szemeibe. Látni rajta, hogy nem tudja hová tenni ezt az egészet. Nincs büntetés, nincs eltussolás, hazugság, hogy meg sem történt az ami, helyette megértés és szembenézés igéjét mormolja rá. Néhányat csak pislog csendben, mert ez a helyzet új neki, sosem találkozott még hasonlóval sem. Sosem azért vállalta a következményeket, hogy tanuljon belőle, hanem, hogy elhitesse a világgal, hogy ő jobb ennél. Most pedig egyszeriben csak azt kérik, hogy éljen vele együtt és még csak baj sem lesz.*
- Hogy micsoda? *Nem értetlenség fénye szalad át szemeinek tükrén, hanem a megdöbbenés, hogy ilyen változata is van a létnek. Ahelyett, hogy kinevetné a másikat a képtelenség miatt, őszinte csodálattal néz rá, hogy új köntösbe csomagolva mutatja meg neki az életet. Kezei, mint néhány perccel ezelőtt, elindul a kötés felé és most minden megingás nélkül simít végig lepkeszárnyként az anyagon. * - Ha ránézel, mit gondolsz? *Néz újra a higanyszín íriszekbe, miután hosszasan elgondolkodva figyelte a sebet eltakaró szövetet. Tian tenyere végig simít az arcán, ami most máshogy hat. Valahogy sokkal bátrabban állja az érintést, megbékélve hull alá a másik akaratának, hogy érinteni akarja. Tényleg nem tolja el magától, nem járatja vele a bolondját. Már nem akar elszaladni Nelira sem. Csak néz NiTian után, amint elindul rendelni és valahogy az ajkain ott maradt egy lágy mosoly. Kisírtnak tűnő szemek mellé egy nyugodt felfelé görbülő ív, furcsa kontrasztot mutatva a külvilágnak. Szinte éhezi, hogy visszatérjen mellé és az út a pultig legyen a lehető legrövidebb, mert most minden másodperc távol tőle rosszabb, mint a saját tettei.
Poharát szorongatva várja, hogy elteljen az idő, s minden lépését úgy kíséri szemeivel, mintha először látná a férfit és eldöntené, hogy neki ő kell.*
- De már itt vagyok Tian. *Mond csak ennyit és nézi a merengőt. Valami most megakadt benne, nem szélvészként gázol bele minden mondatába, még mindig a megdöbbenés szögezi a székéhez. Egészen a következő mondatokig.*
- Ó, az menni fog! Én keverek neked, majd meglátod. Addig leszel tőle ébren, amíg csak szükséges, de… de nem kutathatsz állandóan, pihenned is kell. *Kezd végre feltámadni benne az erő és a vágy, hogy valamiben hasznára lehessen szerelmének. Itt az ideje megmutatni, hogy mennyire hihetetlenül jó is tud az lenni, hogy ott vannak egymásnak. Mi más spannolná fel jobban a szőkeséget, minthogy valamit közösen alkothatnak, vagy hozzásegíthesse a mélységit ahhoz, amit a legjobban vágyik. Vágyjon ettől rá is jobban.*
-Érdekel, már most is tudni szeretném. Túl sokáig voltunk egymástól távol, olyan, mintha… mintha mindenről lemaradtam volna. Ugye visszamehetek? *És lám, nyoma sincs tovább a megdöbbenésnek, ismét másodpercek alatt változik a hozzáállása. Izgatottan öleli magához a férfit, ha hagyja magát, ha nem. Olyan boldog ebben a pillanatban, hogy szinte el is felejti, persze, csak néhány pillanatra, ami eddig történt. Csak szorítja magához, mintha valami elveszett kincs lenne, amit végül sikerült megtalálni és ígéretet tesz arra, hogy soha többé nem tesz ilyen meggondolatlanságot. *
- Dehogy volt más tervem. Egy percet sem tanulmányoztam semmit. Üres hat volt az egész. Vártalak és nem tudtam… nem is akartam tanulni. De most már van miért, majd én elkészítem neked azt a szert. *Most eszmélt rá, hogy el kellene kicsit engedni a másikat, ha nem akarja, hogy megfulladjon, már ha eddig nem vonta ki magát a birtokló karjai közül.* - És már éhes is lettem. *Néz el tűnődve a pult felé, hogy vajon megkapják-e a nemrég még egyáltalán nem kívánt ételt. Egyszerre szakadt rá minden érzelem, olyan, mintha felhúzták volna, és most nem tud leállni.*
*A bűntudat béklyói tartják szorosan fogva, s a tudat, hogy nem érdemes arra, hogy most egyáltalán szóba álljon vele a másik, néhány haszontalan pillanatig olyan börtönbe zárja, mint ahová sokszor hiszi, hogy való. Amit megtanult, hogy mi is következik akkor, ha szörnyűségeket tett. Persze ha elég jó kislány volt, akkor kiszabadulhatott, de annak mindig ára volt. Mint most a nehezen megszerzett zöld kotyvalék, amit legnagyobb reménységgel adott át kedvesének, hogy eltüntesse közülük Nelira bélyegét, ami mutatja, hogy mennyire veszélyes és káros a jelenléte. Egy pillanatra ismét megmerevednek a vonásai, s úgy tekint Tian szemeibe. Látni rajta, hogy nem tudja hová tenni ezt az egészet. Nincs büntetés, nincs eltussolás, hazugság, hogy meg sem történt az ami, helyette megértés és szembenézés igéjét mormolja rá. Néhányat csak pislog csendben, mert ez a helyzet új neki, sosem találkozott még hasonlóval sem. Sosem azért vállalta a következményeket, hogy tanuljon belőle, hanem, hogy elhitesse a világgal, hogy ő jobb ennél. Most pedig egyszeriben csak azt kérik, hogy éljen vele együtt és még csak baj sem lesz.*
- Hogy micsoda? *Nem értetlenség fénye szalad át szemeinek tükrén, hanem a megdöbbenés, hogy ilyen változata is van a létnek. Ahelyett, hogy kinevetné a másikat a képtelenség miatt, őszinte csodálattal néz rá, hogy új köntösbe csomagolva mutatja meg neki az életet. Kezei, mint néhány perccel ezelőtt, elindul a kötés felé és most minden megingás nélkül simít végig lepkeszárnyként az anyagon. * - Ha ránézel, mit gondolsz? *Néz újra a higanyszín íriszekbe, miután hosszasan elgondolkodva figyelte a sebet eltakaró szövetet. Tian tenyere végig simít az arcán, ami most máshogy hat. Valahogy sokkal bátrabban állja az érintést, megbékélve hull alá a másik akaratának, hogy érinteni akarja. Tényleg nem tolja el magától, nem járatja vele a bolondját. Már nem akar elszaladni Nelira sem. Csak néz NiTian után, amint elindul rendelni és valahogy az ajkain ott maradt egy lágy mosoly. Kisírtnak tűnő szemek mellé egy nyugodt felfelé görbülő ív, furcsa kontrasztot mutatva a külvilágnak. Szinte éhezi, hogy visszatérjen mellé és az út a pultig legyen a lehető legrövidebb, mert most minden másodperc távol tőle rosszabb, mint a saját tettei.
Poharát szorongatva várja, hogy elteljen az idő, s minden lépését úgy kíséri szemeivel, mintha először látná a férfit és eldöntené, hogy neki ő kell.*
- De már itt vagyok Tian. *Mond csak ennyit és nézi a merengőt. Valami most megakadt benne, nem szélvészként gázol bele minden mondatába, még mindig a megdöbbenés szögezi a székéhez. Egészen a következő mondatokig.*
- Ó, az menni fog! Én keverek neked, majd meglátod. Addig leszel tőle ébren, amíg csak szükséges, de… de nem kutathatsz állandóan, pihenned is kell. *Kezd végre feltámadni benne az erő és a vágy, hogy valamiben hasznára lehessen szerelmének. Itt az ideje megmutatni, hogy mennyire hihetetlenül jó is tud az lenni, hogy ott vannak egymásnak. Mi más spannolná fel jobban a szőkeséget, minthogy valamit közösen alkothatnak, vagy hozzásegíthesse a mélységit ahhoz, amit a legjobban vágyik. Vágyjon ettől rá is jobban.*
-Érdekel, már most is tudni szeretném. Túl sokáig voltunk egymástól távol, olyan, mintha… mintha mindenről lemaradtam volna. Ugye visszamehetek? *És lám, nyoma sincs tovább a megdöbbenésnek, ismét másodpercek alatt változik a hozzáállása. Izgatottan öleli magához a férfit, ha hagyja magát, ha nem. Olyan boldog ebben a pillanatban, hogy szinte el is felejti, persze, csak néhány pillanatra, ami eddig történt. Csak szorítja magához, mintha valami elveszett kincs lenne, amit végül sikerült megtalálni és ígéretet tesz arra, hogy soha többé nem tesz ilyen meggondolatlanságot. *
- Dehogy volt más tervem. Egy percet sem tanulmányoztam semmit. Üres hat volt az egész. Vártalak és nem tudtam… nem is akartam tanulni. De most már van miért, majd én elkészítem neked azt a szert. *Most eszmélt rá, hogy el kellene kicsit engedni a másikat, ha nem akarja, hogy megfulladjon, már ha eddig nem vonta ki magát a birtokló karjai közül.* - És már éhes is lettem. *Néz el tűnődve a pult felé, hogy vajon megkapják-e a nemrég még egyáltalán nem kívánt ételt. Egyszerre szakadt rá minden érzelem, olyan, mintha felhúzták volna, és most nem tud leállni.*
3283. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-07 21:15:41
Üzenet elküldve: 2024-03-07 21:15:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Érdeklődő figyelemmel szemléli a karjai között “bebábozódó” alanyában végigmenő változásokat. Az eleddig felszínen tomboló energiák szelíd befelé áramlását, az önmarcangoló pusztítás átfordulását szelídülő megnyugvássá. Remélte, hogy jól mérte fel a másik reakcióit és nem lágyult el látszatra túlságosan ezzel felszítva a másikban a megnyugodni készülő lángot. Ügyesen kell navigálnia és finoman, de határozottan kontrollálnia a lány érzelmi hullámzását nem engedve el az irányítást anélkül, hogy erre felfigyelne. Nelira költőinek tűnő kérdésére a bizalomról nem is válaszol. Semmi szüksége a bizalmára hogy irányítása alá vonja a másikat, persze ezt nem köti a másik orrára.
Amikor előkerül a táskából a zöld fiola elvenni ugyan elveszi, de meginni esze ágában sincs és ennek hangot is ad. Elmélyült tekintettel figyeli az ujjai között forgatott folyadékkal teli üvegcsét. *
- Mi pedig megtanulunk ezzel együtt élni. El kell fogadnod amit tettél, megérteni és megbékélni a következményeivel. Minden rendben lesz. * Mély hangja halk, az együttérzés és vád leheletnyi keverékével teljes. *
~ Én pedig kedvesen segítek benne, micsoda önzetlenség, ugye? ~ Azt akarja, hogy tisztában legyen a másik a tetteivel. Hogy nem szabadulhat meg minden következménytől egy gyógyitallal. Lássa, érezze a sebet. Emlékeztesse a tettére és törődésre késztesse a bűntudat. Persze ágálni fog ellene, óh az bizonyos. Ki bírja türelemmel a mardosó szégyent? Menekülni akar majd előle, hasonló módon újra gyógyírt ajánlani, máskor kiabálni fog vele és dühös lesz magatehetetlenségében. Vádolni fogja s mikor lenyugszik még jobban szégyellni majd magát, ami újra szítja az ördögi kört amíg a Tian gyógyul. Azzal félre is rakja az üvegcsét a könyveinek tetejére. Közben a fogadóban is megélénkül az élet, egyre többen térnek be az ebédidő közeledtével. A helyiséget betölti a harsány beszéd, a lelkesen mesélt pletykák és hírek izgalmas történetei. *
- De lesz időnk ezzel foglalkozni bőven, most hogy én hamvaiból újjáéledő főnix gyanánt visszatértem az élők soraiba, te pedig rám találtál. * Gyengéden végig simít a másik arcán, hogy tekintetét keresve megbizonyosodjon róla a másik tényleg megnyugodott kissé.*
- Hmm, rendeljünk a bor mellé valami csipegetni valót. Az éhgyomor sem jó tanácsadó. Azzal feláll az asztaltól cinkosan rákacsintva Neli-re s odasétál a pulthoz, hogy rendeljen két adag Úrnő kedvence-t. Az érte járó 36 aranyat akkrutátusan, takaros kis toronyokba rendezve hagyja ott a pultosnak mielőtt visszatérne az asztalukhoz.. *
- Természetesen gyógyulgattam. * Válaszolja a kérdésre magától értetődően. *
- És persze próbáltam folytatni a kutatásaimat, de be kell valljam töredelmesen segítséged nélkül elakadtam. * Állát támasztva elgondolkodni látszik az emlék hatására, a tekintete is egy pillanatra a semmibe mered maga elé míg folytatja most már a megszokott tudományosabb hangszínében. *
- Szükségem lesz egy főzetre ami segíti a koncentrációt, felfrissíti az elmét és segít éberen maradni hosszabb távra elűzve a fáradtságot. Nos az első próbálkozásom hmm kissé érdekes eredménnyel zárult. * Arca enyhe fintorba torzul mikor lelki szemei előtt felötlik a falhoz láncolt, bedrogozott nő képe egy pillanatra.*
- Ha érdekel majd megmutatom és kitaláljuk mi vele a gond. Te, hogy haladsz a tanulmányaiddal? Ha szükséged van neked is valami kutatási anyagra akár együtt is neki láthatunk. Vagy más terveid voltak esetleg? * Az alkotikumok ismerete volt az egyik nagyon hasznos tulajdonság ami miatt Neli-vel foglalkozni kezdett, a mágikus kutatásaiba még nem vonta be, annak még nem jött el az ideje, de ha jól haladnak talán annak is eljön az ideje és lehet nem csak alanya, de kutatója is lehet majd a területnek. *
*Érdeklődő figyelemmel szemléli a karjai között “bebábozódó” alanyában végigmenő változásokat. Az eleddig felszínen tomboló energiák szelíd befelé áramlását, az önmarcangoló pusztítás átfordulását szelídülő megnyugvássá. Remélte, hogy jól mérte fel a másik reakcióit és nem lágyult el látszatra túlságosan ezzel felszítva a másikban a megnyugodni készülő lángot. Ügyesen kell navigálnia és finoman, de határozottan kontrollálnia a lány érzelmi hullámzását nem engedve el az irányítást anélkül, hogy erre felfigyelne. Nelira költőinek tűnő kérdésére a bizalomról nem is válaszol. Semmi szüksége a bizalmára hogy irányítása alá vonja a másikat, persze ezt nem köti a másik orrára.
Amikor előkerül a táskából a zöld fiola elvenni ugyan elveszi, de meginni esze ágában sincs és ennek hangot is ad. Elmélyült tekintettel figyeli az ujjai között forgatott folyadékkal teli üvegcsét. *
- Mi pedig megtanulunk ezzel együtt élni. El kell fogadnod amit tettél, megérteni és megbékélni a következményeivel. Minden rendben lesz. * Mély hangja halk, az együttérzés és vád leheletnyi keverékével teljes. *
~ Én pedig kedvesen segítek benne, micsoda önzetlenség, ugye? ~ Azt akarja, hogy tisztában legyen a másik a tetteivel. Hogy nem szabadulhat meg minden következménytől egy gyógyitallal. Lássa, érezze a sebet. Emlékeztesse a tettére és törődésre késztesse a bűntudat. Persze ágálni fog ellene, óh az bizonyos. Ki bírja türelemmel a mardosó szégyent? Menekülni akar majd előle, hasonló módon újra gyógyírt ajánlani, máskor kiabálni fog vele és dühös lesz magatehetetlenségében. Vádolni fogja s mikor lenyugszik még jobban szégyellni majd magát, ami újra szítja az ördögi kört amíg a Tian gyógyul. Azzal félre is rakja az üvegcsét a könyveinek tetejére. Közben a fogadóban is megélénkül az élet, egyre többen térnek be az ebédidő közeledtével. A helyiséget betölti a harsány beszéd, a lelkesen mesélt pletykák és hírek izgalmas történetei. *
- De lesz időnk ezzel foglalkozni bőven, most hogy én hamvaiból újjáéledő főnix gyanánt visszatértem az élők soraiba, te pedig rám találtál. * Gyengéden végig simít a másik arcán, hogy tekintetét keresve megbizonyosodjon róla a másik tényleg megnyugodott kissé.*
- Hmm, rendeljünk a bor mellé valami csipegetni valót. Az éhgyomor sem jó tanácsadó. Azzal feláll az asztaltól cinkosan rákacsintva Neli-re s odasétál a pulthoz, hogy rendeljen két adag Úrnő kedvence-t. Az érte járó 36 aranyat akkrutátusan, takaros kis toronyokba rendezve hagyja ott a pultosnak mielőtt visszatérne az asztalukhoz.
. *- Természetesen gyógyulgattam. * Válaszolja a kérdésre magától értetődően. *
- És persze próbáltam folytatni a kutatásaimat, de be kell valljam töredelmesen segítséged nélkül elakadtam. * Állát támasztva elgondolkodni látszik az emlék hatására, a tekintete is egy pillanatra a semmibe mered maga elé míg folytatja most már a megszokott tudományosabb hangszínében. *
- Szükségem lesz egy főzetre ami segíti a koncentrációt, felfrissíti az elmét és segít éberen maradni hosszabb távra elűzve a fáradtságot. Nos az első próbálkozásom hmm kissé érdekes eredménnyel zárult. * Arca enyhe fintorba torzul mikor lelki szemei előtt felötlik a falhoz láncolt, bedrogozott nő képe egy pillanatra.*
- Ha érdekel majd megmutatom és kitaláljuk mi vele a gond. Te, hogy haladsz a tanulmányaiddal? Ha szükséged van neked is valami kutatási anyagra akár együtt is neki láthatunk. Vagy más terveid voltak esetleg? * Az alkotikumok ismerete volt az egyik nagyon hasznos tulajdonság ami miatt Neli-vel foglalkozni kezdett, a mágikus kutatásaiba még nem vonta be, annak még nem jött el az ideje, de ha jól haladnak talán annak is eljön az ideje és lehet nem csak alanya, de kutatója is lehet majd a területnek. *
3282. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-05 18:05:42
Üzenet elküldve: 2024-03-05 18:05:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Másnak talán menedéket nyújt a megbocsájtás, és az ölelő karok, a puha kézfej, amibe beletemetheti az arcát végre, de Nelira lelke egy cseppet sem akar megnyugodni, legalábbis most nagyon úgy tűnik. Érzi és érti a másikat, tudja, hogy mellette fog maradni, hiszen épp ezt ígéri annak ellenére, hogy a lány magára hagyta az okozott kár kellős közepén, de nem tartja méltónak magát egy ilyen kegyre, sem az utána következő biztonságot nyújtó auraként körbeölelő mondatokra. Nem ezt a választ várta, s bár belehatol szívének legmélyére, ő annyira rusnyának és károsnak látja magát, hogy kedve lenne kibújni a mélységi markából, és elfutni a világ végénél is távolabbra. Nem érdemli meg, ezt a gondoskodást biztosan nem. Haragot kéne kapjon, büntetést és olyan eltaszítottságot, amit gyermekkorában kapott, jogosan, hiszen már akkor feltűnést keltett örökös kifakadásaival. Akkoriban sötétség járt ezért, s közöny, és annyira menekült belőle, hogy futtában észrevette, hogy csak akkor lehet féken tartani, amikor elzárják a külvilág elől. Akkor legalább csak önveszélyes, a köz pedig megmarad olyannak amilyennek: Nelira mentesen békésnek. *
- Senkinek nem sikerült. Hogyan bízhatnék benned, amikor magamban sem megy?
*Szaggatott levegővétel, a könnyek nélküli sírás tökéletes hangja. Annyi utat járt már végig, s a végén mindig csak elporladt terep volt előtte, ahonnan szánakozó tekintetek néztek vissza rá képzelt csonthalmok tetejéről.
Nem beszél tovább, a homlokára áldásként szálló csók megpecsételi, hogy nem fogja hagyni a másik akkor sem ebben az állapotában, ha mindent megtesz azért, hogy gyűlöletet keltsen vágyainak egyetlen tárgyában. Nehezen múlik zaklatottsága, de végül győz a remény, hogy valaki tényleg szereti őt akkor is, hogyha cseppet sem érdemes rá. A smaragd íriszeit körülvevő fehér, most vörösen játszik, látni benne a küzdelmet. Méltó akar lenni, de nem hiszi el, hogy ez valaha lehetséges lenne. Csak akkor terelődik el figyelme, amikor a gyógynövényes kötést átitatja a lány könnyeivel, hogy a sós pára még tovább ártson az alatta lévő sebnek.*
- Bántalak, akkor is, hogyha nem akarlak. Még most is. De itt van ez… *Nyúl táskája mélyébe, hogy az eddig mélyreható bánatát felváltsa valami izgatott segítségnyújtás reménye. Zöld fiolát halászik elő, mert már el is felejtette, hogy ezzel járt, kelt, hogy ha mégis rábukkanna sebesült kedvesére, akkor ezzel enyhítsen szenvedései egy részén. Álmában nem gondolta, hogy elég lesz, hiszen a sérülés nem tűnik olyan komolynak, mint amilyet hitt, hogy okozott. * -Idd meg, kérlek, ne kelljen néznem amit okoztam neked. * Nyújt át 1 db Világoszöld varázsitalt NiTian Drak'eth eddig ölelő kezeibe. , s szavai közben milliméterre hajol az obszidián ajkakhoz, mintha csak meg akarná csókolni, de végül nem teszi. Nem méltó erre sem.
A gyomor kordulása mosolyt csal ajkaira, talán ez az első olyan átsuhanó érzelem, ami azt mutatja, hogy még ma kikeveredhet bánatának nyomorából.*
- Éhes? Még nem is gondoltam ma erre. *Jut eszébe kimondott szavai után a pohárka bor, amit rendelt magának, arra sem emlékszik, hogy hogyan és mikor tette le az asztalra. Inkább azért nyúl, hogy leöblíthesse az elmúlt percek terheit.*
- Te mit csináltál ameddig… nem voltam veled? *Kérdez végül vissza ő is, nincsenek illúziói, a másik állandóan kutat valami után, amibe szintén mindig belepiszkít, ha kedve úgy tartja.*
*Másnak talán menedéket nyújt a megbocsájtás, és az ölelő karok, a puha kézfej, amibe beletemetheti az arcát végre, de Nelira lelke egy cseppet sem akar megnyugodni, legalábbis most nagyon úgy tűnik. Érzi és érti a másikat, tudja, hogy mellette fog maradni, hiszen épp ezt ígéri annak ellenére, hogy a lány magára hagyta az okozott kár kellős közepén, de nem tartja méltónak magát egy ilyen kegyre, sem az utána következő biztonságot nyújtó auraként körbeölelő mondatokra. Nem ezt a választ várta, s bár belehatol szívének legmélyére, ő annyira rusnyának és károsnak látja magát, hogy kedve lenne kibújni a mélységi markából, és elfutni a világ végénél is távolabbra. Nem érdemli meg, ezt a gondoskodást biztosan nem. Haragot kéne kapjon, büntetést és olyan eltaszítottságot, amit gyermekkorában kapott, jogosan, hiszen már akkor feltűnést keltett örökös kifakadásaival. Akkoriban sötétség járt ezért, s közöny, és annyira menekült belőle, hogy futtában észrevette, hogy csak akkor lehet féken tartani, amikor elzárják a külvilág elől. Akkor legalább csak önveszélyes, a köz pedig megmarad olyannak amilyennek: Nelira mentesen békésnek. *
- Senkinek nem sikerült. Hogyan bízhatnék benned, amikor magamban sem megy?
*Szaggatott levegővétel, a könnyek nélküli sírás tökéletes hangja. Annyi utat járt már végig, s a végén mindig csak elporladt terep volt előtte, ahonnan szánakozó tekintetek néztek vissza rá képzelt csonthalmok tetejéről.
Nem beszél tovább, a homlokára áldásként szálló csók megpecsételi, hogy nem fogja hagyni a másik akkor sem ebben az állapotában, ha mindent megtesz azért, hogy gyűlöletet keltsen vágyainak egyetlen tárgyában. Nehezen múlik zaklatottsága, de végül győz a remény, hogy valaki tényleg szereti őt akkor is, hogyha cseppet sem érdemes rá. A smaragd íriszeit körülvevő fehér, most vörösen játszik, látni benne a küzdelmet. Méltó akar lenni, de nem hiszi el, hogy ez valaha lehetséges lenne. Csak akkor terelődik el figyelme, amikor a gyógynövényes kötést átitatja a lány könnyeivel, hogy a sós pára még tovább ártson az alatta lévő sebnek.*
- Bántalak, akkor is, hogyha nem akarlak. Még most is. De itt van ez… *Nyúl táskája mélyébe, hogy az eddig mélyreható bánatát felváltsa valami izgatott segítségnyújtás reménye. Zöld fiolát halászik elő, mert már el is felejtette, hogy ezzel járt, kelt, hogy ha mégis rábukkanna sebesült kedvesére, akkor ezzel enyhítsen szenvedései egy részén. Álmában nem gondolta, hogy elég lesz, hiszen a sérülés nem tűnik olyan komolynak, mint amilyet hitt, hogy okozott. * -Idd meg, kérlek, ne kelljen néznem amit okoztam neked. * Nyújt át 1 db Világoszöld varázsitalt NiTian Drak'eth eddig ölelő kezeibe.
, s szavai közben milliméterre hajol az obszidián ajkakhoz, mintha csak meg akarná csókolni, de végül nem teszi. Nem méltó erre sem.A gyomor kordulása mosolyt csal ajkaira, talán ez az első olyan átsuhanó érzelem, ami azt mutatja, hogy még ma kikeveredhet bánatának nyomorából.*
- Éhes? Még nem is gondoltam ma erre. *Jut eszébe kimondott szavai után a pohárka bor, amit rendelt magának, arra sem emlékszik, hogy hogyan és mikor tette le az asztalra. Inkább azért nyúl, hogy leöblíthesse az elmúlt percek terheit.*
- Te mit csináltál ameddig… nem voltam veled? *Kérdez végül vissza ő is, nincsenek illúziói, a másik állandóan kutat valami után, amibe szintén mindig belepiszkít, ha kedve úgy tartja.*
3281. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-04 23:46:37
Üzenet elküldve: 2024-03-04 23:46:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Elkezdődött hát. Külső szemlélő számára csak egy átlagos jelenet játszódik le a két fiatal között. Ifjú szerelmesek évődő békülése. A lány talán megcsalta vagy más módon sebzette meg a mélységi lelkét aki vonakodni látszik tán, de apránként feloldódni tűnik szívén a jégpáncél ahogy egyre őszintébben nyílik meg az előttük kibontakozó játékukban Nelira. Valójában viszont halálos páva táncot járva szelídíti Tian a lányban dúló érzelmi vihart. Talán nem látszik, de a széles vállú, hideg tekintetű mágus tanoncnak esélye sem lenne ha a lány végtelen reményvesztettségében fegyvert ránta, legutóbb is majdnem odaveszett. Az értelem harca ez a szívben dübörgő, minden józan gondolatot elnyomó vér ellen. Minden szava, minden mozdulata számító hidegséggel szövődik a lány lüktető asztrálja köré. Tulajdonképpen ez a férfi mágiátlan mágiája, az első lecke amit Nafyrra naplójából tanult. Uralni a lelket, irányítani a vágyakat, hogy később az Eredarok hatalmát birtokolhassa, de nem hogy mágiát használni nem tud még, ezt a játékot is csak tanulóként űzi egy kifejezetten halálos partnerrel.
~Nem is lehetne ez másképp. ~ Erősíti meg elhatározását. Ha el akarja érni a célját, nincs rövidítés, könnyített út. Fel kell tennie rá az életét, ahogy elődje is tette. Engedi az érintést, nem húzódik el a tétován kutató ujjak elől. A lelki szemei előtt felsejlő mágikus kötés első rúnái már a helyére kerültek azzal, hogy irányt adott a lány tomboló érzéseinek. Birtokolni. Az önzésből születő, féltékenységből táplálkozó erő sokkal hatalmasabb, mint a csalárd szerelem. Birtokolni vágyni akkor is tud a lélek valakit amikor a szeretni már nem, ha szeretett e valaha egyáltalán. Neli viselkedése is többször igazolta ezt, ahogy most is addig képtelen lett volna szembenézni tettével amíg nem tudja él-e avagy meghalt. Idővel bármelyiket el tudta volna fogadni viszont ha mással látná azt soha sem. Természetesen arról szó sincs, hogy ne érezhetne szerelmet is a férfi iránt, de számára nincsenek letisztult érzések csak a vihar létezik s ebben a viharban nem a szerelem a leghatalmasabb erő. A mellkasából felszakadó lehelet finom sóhajjal engedi, hogy tekintetébe a sajnálat hívogatóan pislákoló lidérc lángja gyúljon. Mint az éjszakai mocsárban eltévedt, a nádtól sebzett, éhező kóborló előtt a csalogató lidérc fények. Az emberi fényeket imitáló, hamis biztonságérzetet keltő lángok amik csak mélyebbre csalják az óvatlan utazót egészen a mélység határáig ahonnan már nincs visszaút.*
- Gyönyörű vagy. * Válaszolja suttogva a kérdésre az igazat, ahogy két kezével a másik arcáért nyúl, hogy a tenyérbe fektethesse a bánattól torzuló vonásokat. Valóban annak látja a lányt minden sötétségével együtt vagy talán épp annak okán. Ő a kendőzetlen vad valóság, olykor a téboly maga Ő, kinek hipnotikus tánca teljesen elbűvöli és magával ragadja az óvatlan szemlélőt. Tovább szövi a varázslatot a birtoklás vágyába szőve a Megváltás ígéretét. Hogy valaki tényleg annak látja ami és képest azt elfogadni, ezzel tovább szítva a bűntutadát is, hisz míg a férfi képes elfogadni, a lány valóban képtelen volt mellette maradni a nehézségek közepette. *
- Senkinek nincs hatalma feletted. * Szelíden megemeli az állát, hogy a könnytől csillogó smaragdok találkozzanak a sajnálattal teli higany szín szemével. *
- Időbe fog kerülni, de segítek megszilárdítani uralmad a lelked felett, hogy akkor meríthess az erődből amikor szükséged van rá. Erősebb vagy mint gondolod. Itt leszek melletted és igen, tudom hogy nem hagysz el soha többé. * Bűvöli tovább a varázst a Bizalommal. Bízhatsz bennem, én akkor is melletted leszek ha te sem bírod már saját magad elviselni s megóvlak önmagadtól. *
- Igen, el tudom. * Leheli a lány homlokára egy csókkal pecsételve meg a varázslat képzeletbeli rúnájának befejező finom ívét, ahogy Neli az állához érintve homlokát enged a benne feltoluló érzéseknek. A sebzett lelket körülölelő Intimitás balzsamos érintése gyengéden mossa el fájó jeges érzéseket akár a hűvös éjjelt a hajnali napfény karmazsin melege. S azzal a karjába zárja s megvárja míg a másik az óvó s rejtő ölelésben feloldja érzéseinek viharát a zokogásban. Ahogy csendesül a lélek is fáradtan megnyugszik egy kicsit. Könnyebb lesz vele bánni. Közben az jár a fejében, ha ügyes itt tartja karjai között a tökéletes gyilkost, aki úgy és akkor öl amikor neki szüksége lesz rá s ez egy halovány mosolyt délibábját csalja az arcára ami tova is illan majd ahogy a lány felemeli a fejét. *
- Minden rendben? * Kérdi ellágyított hangján ahogy a finom, puha anyagú gyógynövény illatú kötéssel felitatja a lány könnyeit az arcáról. Aztán megkordul a gyomra ami kissé megtöri a szomorkás varázst egy bocsánatkérő mosolyt varázsolva a férfi ajkára. *
- Jut eszembe, nem vagy éhes? * Kérdi a lány arcát tanulmányozva. *
*Elkezdődött hát. Külső szemlélő számára csak egy átlagos jelenet játszódik le a két fiatal között. Ifjú szerelmesek évődő békülése. A lány talán megcsalta vagy más módon sebzette meg a mélységi lelkét aki vonakodni látszik tán, de apránként feloldódni tűnik szívén a jégpáncél ahogy egyre őszintébben nyílik meg az előttük kibontakozó játékukban Nelira. Valójában viszont halálos páva táncot járva szelídíti Tian a lányban dúló érzelmi vihart. Talán nem látszik, de a széles vállú, hideg tekintetű mágus tanoncnak esélye sem lenne ha a lány végtelen reményvesztettségében fegyvert ránta, legutóbb is majdnem odaveszett. Az értelem harca ez a szívben dübörgő, minden józan gondolatot elnyomó vér ellen. Minden szava, minden mozdulata számító hidegséggel szövődik a lány lüktető asztrálja köré. Tulajdonképpen ez a férfi mágiátlan mágiája, az első lecke amit Nafyrra naplójából tanult. Uralni a lelket, irányítani a vágyakat, hogy később az Eredarok hatalmát birtokolhassa, de nem hogy mágiát használni nem tud még, ezt a játékot is csak tanulóként űzi egy kifejezetten halálos partnerrel.
~Nem is lehetne ez másképp. ~ Erősíti meg elhatározását. Ha el akarja érni a célját, nincs rövidítés, könnyített út. Fel kell tennie rá az életét, ahogy elődje is tette. Engedi az érintést, nem húzódik el a tétován kutató ujjak elől. A lelki szemei előtt felsejlő mágikus kötés első rúnái már a helyére kerültek azzal, hogy irányt adott a lány tomboló érzéseinek. Birtokolni. Az önzésből születő, féltékenységből táplálkozó erő sokkal hatalmasabb, mint a csalárd szerelem. Birtokolni vágyni akkor is tud a lélek valakit amikor a szeretni már nem, ha szeretett e valaha egyáltalán. Neli viselkedése is többször igazolta ezt, ahogy most is addig képtelen lett volna szembenézni tettével amíg nem tudja él-e avagy meghalt. Idővel bármelyiket el tudta volna fogadni viszont ha mással látná azt soha sem. Természetesen arról szó sincs, hogy ne érezhetne szerelmet is a férfi iránt, de számára nincsenek letisztult érzések csak a vihar létezik s ebben a viharban nem a szerelem a leghatalmasabb erő. A mellkasából felszakadó lehelet finom sóhajjal engedi, hogy tekintetébe a sajnálat hívogatóan pislákoló lidérc lángja gyúljon. Mint az éjszakai mocsárban eltévedt, a nádtól sebzett, éhező kóborló előtt a csalogató lidérc fények. Az emberi fényeket imitáló, hamis biztonságérzetet keltő lángok amik csak mélyebbre csalják az óvatlan utazót egészen a mélység határáig ahonnan már nincs visszaút.*
- Gyönyörű vagy. * Válaszolja suttogva a kérdésre az igazat, ahogy két kezével a másik arcáért nyúl, hogy a tenyérbe fektethesse a bánattól torzuló vonásokat. Valóban annak látja a lányt minden sötétségével együtt vagy talán épp annak okán. Ő a kendőzetlen vad valóság, olykor a téboly maga Ő, kinek hipnotikus tánca teljesen elbűvöli és magával ragadja az óvatlan szemlélőt. Tovább szövi a varázslatot a birtoklás vágyába szőve a Megváltás ígéretét. Hogy valaki tényleg annak látja ami és képest azt elfogadni, ezzel tovább szítva a bűntutadát is, hisz míg a férfi képes elfogadni, a lány valóban képtelen volt mellette maradni a nehézségek közepette. *
- Senkinek nincs hatalma feletted. * Szelíden megemeli az állát, hogy a könnytől csillogó smaragdok találkozzanak a sajnálattal teli higany szín szemével. *
- Időbe fog kerülni, de segítek megszilárdítani uralmad a lelked felett, hogy akkor meríthess az erődből amikor szükséged van rá. Erősebb vagy mint gondolod. Itt leszek melletted és igen, tudom hogy nem hagysz el soha többé. * Bűvöli tovább a varázst a Bizalommal. Bízhatsz bennem, én akkor is melletted leszek ha te sem bírod már saját magad elviselni s megóvlak önmagadtól. *
- Igen, el tudom. * Leheli a lány homlokára egy csókkal pecsételve meg a varázslat képzeletbeli rúnájának befejező finom ívét, ahogy Neli az állához érintve homlokát enged a benne feltoluló érzéseknek. A sebzett lelket körülölelő Intimitás balzsamos érintése gyengéden mossa el fájó jeges érzéseket akár a hűvös éjjelt a hajnali napfény karmazsin melege. S azzal a karjába zárja s megvárja míg a másik az óvó s rejtő ölelésben feloldja érzéseinek viharát a zokogásban. Ahogy csendesül a lélek is fáradtan megnyugszik egy kicsit. Könnyebb lesz vele bánni. Közben az jár a fejében, ha ügyes itt tartja karjai között a tökéletes gyilkost, aki úgy és akkor öl amikor neki szüksége lesz rá s ez egy halovány mosolyt délibábját csalja az arcára ami tova is illan majd ahogy a lány felemeli a fejét. *
- Minden rendben? * Kérdi ellágyított hangján ahogy a finom, puha anyagú gyógynövény illatú kötéssel felitatja a lány könnyeit az arcáról. Aztán megkordul a gyomra ami kissé megtöri a szomorkás varázst egy bocsánatkérő mosolyt varázsolva a férfi ajkára. *
- Jut eszembe, nem vagy éhes? * Kérdi a lány arcát tanulmányozva. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659