//A fekete tenger szólít//
*Xidros bár sejti, hogy Sisgwaeren le akarja rázni magáról, de nem sejti, hogy mennyire. Ha tudná bizonyosan fel lenne háborodva, hiszen előzékenysége egyértelműen nem önzetlen szándék, és jelenleg az ő szemében Gwaeren adós neki, kellemetlen érzések helyett pedig valójában mély hálát kellene tanúsítania vele szemben.*
- Valóban csekély mennyiségű ismerettel rendelkezem.
*Ismeri el, és láthatóan cseppet sem veszi szívére, hogy Gwaeren milyen modortalanul válaszol neki. Főleg mert elképzeli, hogy felképeli érte, és ez valamiért kellemes érzéssel tölti el, és csak még makacsabbul arcára tapasztja bosszantó mosolyát.*
- Persze nem én vagyok a gátja annak, hogy ez másképp legyen, így nem is lehet szemre hányni hiányosságaimat ilyen téren.
*Folytatja nyugodtan, türelmesen, kissé atyáskodó módon enyhe kioktatással hangjában.*
- Jaj ugyan!
*Erre nem állhatja meg, és röviden elneveti magát. Igyekszik tompítani azzal, hogy kendőjébe törli száját. Valójában a mozdulat más jelentőséggel bír, kissé ingfeltűréshez hasonló üzenete van. Felveszi a kihívást, nem tér ki előle, hiszen a felé érkező nyílvessző tompa, és eltörik, amint eljut hozzá.*
- Ez olcsó és gyenge gondolat. Megy ez jobban is.
*Mosolyogva fordul teljes testével a lány felé, és várja, nem is, egyenesen követeli, hogy amaz tovább élezze rajta karmait. Ám a gondolat érdekes folytatással rendelkezik, ami láthatóan megfogja Xidrost.*
- Arra leginkább a nők vannak hatással, tehát a gondolatmeneten elindulva valójában a nők miatt lesznek a harcok, nem?
*Valójában sejti, hogy Sisgwaeren mire kívánt utalni, ezért is próbál homlokegyenest más következtetést elé tárni, hogy a lány talán beszélni kezdjen elképzeléseiről, mert bármily ostobaság is ez, de Xidrost kíváncsivá tette, és izgatja, hogy mi rejtőzhet abban a meggyötört koponyában.*