Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 150 (2981. - 3000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3000. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-05 19:40:05
Üzenet elküldve: 2019-08-05 19:40:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
//Aestrel Alivian//
*Isannte egy istenek adta főnyeremény. Az igric elégedetten mosolyog a lányra, nem is mond neki többet. Biztos benne, hogy tudni fogja, mivel lopja el az öreg nemes szívét. Hátradől a székében és kedvtelve kortyolgatja a pohár borát, amely még a koccintás után maradt. Lám, továbbra is szépen alakulnak a dolgok.
Közben Graril is megérkezik, kipihentnek látszik és azonnal csapni kezdi a szelet egy csinos elf lánynak. Cha'yss aprón megcsóválja a fejét. Úgy tűnik, a férfit sem kell félteni, ha a gyengébbik nemről van szó.
Fél szemmel a nemes asztalához érkező Isanntet nézi, amikor újra nyílik az ajtó, de senkit sem lát bejönni rajta. Összevont szemöldökkel teszi le a poharat és kel fel az asztaltól, hogy megnézze, mi is történt. Az ajtóba érve egy igencsak piciny lányt lát, elég ijedt arccal és mintha Garrikhot keresné.*
- Szervusz, cseppség. *Köszönti kedves mosollyal.*
- Garrikhot keresed? *Kérdi, majd a utca felé néz, pedig tudja, hogy a legény már jó ideje elment.*
- Ő elment, de nemsokára jön vissza. Én Cha'yss vagyok, Garrikh barátja. Téged hogy hívnak? *Guggol le, hogy az arcuk egy magasságban legyen.*
- Esetleg tudok segíteni neked én is? *Kérdi még barátságos mosollyal.*
//Aestrel Alivian//
*Isannte egy istenek adta főnyeremény. Az igric elégedetten mosolyog a lányra, nem is mond neki többet. Biztos benne, hogy tudni fogja, mivel lopja el az öreg nemes szívét. Hátradől a székében és kedvtelve kortyolgatja a pohár borát, amely még a koccintás után maradt. Lám, továbbra is szépen alakulnak a dolgok.
Közben Graril is megérkezik, kipihentnek látszik és azonnal csapni kezdi a szelet egy csinos elf lánynak. Cha'yss aprón megcsóválja a fejét. Úgy tűnik, a férfit sem kell félteni, ha a gyengébbik nemről van szó.
Fél szemmel a nemes asztalához érkező Isanntet nézi, amikor újra nyílik az ajtó, de senkit sem lát bejönni rajta. Összevont szemöldökkel teszi le a poharat és kel fel az asztaltól, hogy megnézze, mi is történt. Az ajtóba érve egy igencsak piciny lányt lát, elég ijedt arccal és mintha Garrikhot keresné.*
- Szervusz, cseppség. *Köszönti kedves mosollyal.*
- Garrikhot keresed? *Kérdi, majd a utca felé néz, pedig tudja, hogy a legény már jó ideje elment.*
- Ő elment, de nemsokára jön vissza. Én Cha'yss vagyok, Garrikh barátja. Téged hogy hívnak? *Guggol le, hogy az arcuk egy magasságban legyen.*
- Esetleg tudok segíteni neked én is? *Kérdi még barátságos mosollyal.*
2999. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-04 00:10:15
Üzenet elküldve: 2019-08-04 00:10:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Nemes feladat//
//Isannte//
*A díszes öltözetű vendégnek nem kell sokat várakoznia, hamarosan kis társaságuk elé is libben egy zöld szemű, kedves hölgyemény, hogy kiszolgálja őket. A férfi ősz szakállát morzsolgatja finoman, de nem is nyitja ki az előtte heverő étlapot, Isannte-ra mosolyog, és az avatatlan fülnek szinte már zavaróan magas, mézesmázos hangon szólal meg.*
- Ó, igen, a Pinty. Sok régi szép emlék fűz ehhez a helyhez, és szebb, mint valaha. *Mondja, nem tudni, hogy a felszolgálónak, vagy asztaltársaságának szánva szavait. A szemében csak úgy csillog az elragadtatás, ahogy körülnéz.*
- Kisasszony, ne nevessen ki, de egyszer ettem itt egy nagyszerű vadkanpecsenyét. Illetve, hadd pontosítsak… Rengetegszer ettem. *Kuncog magán egyet ártatlanul.* Létezik még ez a pompás étek? Ha igen, ne hagyja ki belőle a két társamat sem. Meg kell kóstolniuk, megegyeztünk! *Őrei is csak mosolyogni tudnak a kedves öregen, látszik, hogy nem riadnak vissza a kihívástól.*
- Egy jó adag finom italt is kérünk, ne maradjanak szomjasak. *Kéri a lánytól.* Valami bort, talán, tudja, ami illik hozzá. Kegyed biztosan jobban ért ehhez, mint jómagam. *Ő nem moccan, de intésére az egyik őr már nyújtja is Isannte Sadeeinek a 100 aranyat.
*
//Nemes feladat//
//Isannte//
*A díszes öltözetű vendégnek nem kell sokat várakoznia, hamarosan kis társaságuk elé is libben egy zöld szemű, kedves hölgyemény, hogy kiszolgálja őket. A férfi ősz szakállát morzsolgatja finoman, de nem is nyitja ki az előtte heverő étlapot, Isannte-ra mosolyog, és az avatatlan fülnek szinte már zavaróan magas, mézesmázos hangon szólal meg.*
- Ó, igen, a Pinty. Sok régi szép emlék fűz ehhez a helyhez, és szebb, mint valaha. *Mondja, nem tudni, hogy a felszolgálónak, vagy asztaltársaságának szánva szavait. A szemében csak úgy csillog az elragadtatás, ahogy körülnéz.*
- Kisasszony, ne nevessen ki, de egyszer ettem itt egy nagyszerű vadkanpecsenyét. Illetve, hadd pontosítsak… Rengetegszer ettem. *Kuncog magán egyet ártatlanul.* Létezik még ez a pompás étek? Ha igen, ne hagyja ki belőle a két társamat sem. Meg kell kóstolniuk, megegyeztünk! *Őrei is csak mosolyogni tudnak a kedves öregen, látszik, hogy nem riadnak vissza a kihívástól.*
- Egy jó adag finom italt is kérünk, ne maradjanak szomjasak. *Kéri a lánytól.* Valami bort, talán, tudja, ami illik hozzá. Kegyed biztosan jobban ért ehhez, mint jómagam. *Ő nem moccan, de intésére az egyik őr már nyújtja is Isannte Sadeeinek a 100 aranyat.
*
2998. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-03 09:46:42
Üzenet elküldve: 2019-08-03 09:46:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Graril a vidám dalok mellett voksol, amit a nő egyáltalán nem bán, nem kedveli a szomorú, melankóliás nótákat. Talán hasonló okok miatt, mint amit a férfi említ. Jutott már elég negatív érzelmekből mindenkinek, felesleges még ezt a zenével is tetőzni.
Emellett vidám, pörgős dalokból sokkal többet ismer, hiszen szerencsére erre van nagyobb igény, a tüzes ének felkorbácsolja a hallgatóságot. Nem is gondolkodik sokat, egy wegtoreni nóta mellett dönt, amit még egy karavánpihenőben tanult egyszer régen.
Ölébe veszi hangszerét, s hosszú ujjaival meg is pengeti a vékony, érzékeny húrokat. Először csak próba miatt, hogy megtalálja a megfelelő hangot, végül játszani kezd. Kezei fürgén mozognak, megtalálva mindig a megfelelő húrt, a hozzá nem értőknek ez a tudomány egyfajta varázslatnak is hathat. Miután ráhangolódott a dallamra és ritmusra, énekszóra nyitja ajkait. Hangja erős, de rendkívül lágy, s figyel arra, hogy minden egyes szót szépen megformálva ejtsen ki, érthetően. A legtöbb fajtársával ellentétben ő alt, tiszta, zengő hangon énekel.
Nem hosszú nóta, pár perc, és a végére ér. A zárósorok után elmosolyodik, kislányos pírral az arcán.*
-Ez volna szerény tudományom.
*Graril a vidám dalok mellett voksol, amit a nő egyáltalán nem bán, nem kedveli a szomorú, melankóliás nótákat. Talán hasonló okok miatt, mint amit a férfi említ. Jutott már elég negatív érzelmekből mindenkinek, felesleges még ezt a zenével is tetőzni.
Emellett vidám, pörgős dalokból sokkal többet ismer, hiszen szerencsére erre van nagyobb igény, a tüzes ének felkorbácsolja a hallgatóságot. Nem is gondolkodik sokat, egy wegtoreni nóta mellett dönt, amit még egy karavánpihenőben tanult egyszer régen.
Ölébe veszi hangszerét, s hosszú ujjaival meg is pengeti a vékony, érzékeny húrokat. Először csak próba miatt, hogy megtalálja a megfelelő hangot, végül játszani kezd. Kezei fürgén mozognak, megtalálva mindig a megfelelő húrt, a hozzá nem értőknek ez a tudomány egyfajta varázslatnak is hathat. Miután ráhangolódott a dallamra és ritmusra, énekszóra nyitja ajkait. Hangja erős, de rendkívül lágy, s figyel arra, hogy minden egyes szót szépen megformálva ejtsen ki, érthetően. A legtöbb fajtársával ellentétben ő alt, tiszta, zengő hangon énekel.
Nem hosszú nóta, pár perc, és a végére ér. A zárósorok után elmosolyodik, kislányos pírral az arcán.*
-Ez volna szerény tudományom.
2997. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-03 09:08:07
Üzenet elküldve: 2019-08-03 09:08:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra, Latamie//
*Arja tényleg otthagyná őket, ott édelegnek a fioláik felett, de Latamie visszatartja, amitől persze még nem maradna, ha ezt folytatják, mert minek, de szerencsére a tiszteletreméltó kapitány (persze tényleg imponál Arjának, és hatással van rá, ez letagadhatatlan) közli, hogy nem óhajt velük jönni, amit Arja mi tagadás igenis megkönnyebbüléssel vesz tudomásul. Sőt, a nőre lesve van egy olyan sejtése, hogy pontosan azért nem akar velük tartani, ami miatt Arja sem akarja, hogy velük tartson: mert miféle dolog lenne ez az édeshármas? Pashthra vagy továbbra is rá se hederítene, csak mert ez a Latamie ott van a közelében, vagy jól összevesznek, akkor meg majd a Latamiet nézi levegőnek, ő meg lenne a menstvár. ~Ja, biztos! De... legalább nem egy buta, vagy olyan gonosz.~ gondolja, ám még mindig billeg nála erősen a mérleg, hogy kedveli is ő vagy nem ezt a Latamiet.
Pashthránál a báró meg a megbízás említése nemhogy valami kötelességtudatot váltana ki, ellenkezőleg! Persze azok után, amit róla morgott a piacon, Arja nem is lepődik meg, hanem kezd egyre tisztábban látni.
De nagyon butának tartja ezt a fiút: úgy csüng a Latamien, mint egy kölyökkutya, mindenkire rámorog, aki csak a közelébe megy, de semmi más nem érdekli. Úgy látszik, csak Latamie miatt csapódott ide a Kereskedőházhoz is.
Hát ő meg biztos megkeresi azt a kovácsot, ha már Chayss megbízta ezzel, hogy a Pashthra vele tart vagy nem, az az ő dolga. ~Azt úgyis kiharcolom majd, hogy hozzon haza a lovával! Elvégre ő hívott el, nem igaz?~ gondolja, és emiatt egyáltalán nem nyugtalankodik.*
- Meg fogom oldani! *biggyeszti le a száját, és csak azért nem forgatja a szemeit, ahogy válaszol, mert nem akarja ezt a szeszélykirályt hergelni, annál ő sokkal okosabb. Azt meg, hogy mit gondol, úgyse tudja!
Még meghallgatja a lamentálását a szőke miatt, akibe Arja is belebotlott odabenn, mert állítólag valami ruhát akart venni az imádott Latamiejánek, és aki meglepetésre egyszer csak meg is jelenik teljes életnagyságban a pompás kabátjában, de hamar el is tűz a szegénynegyed irányába. De ettől legalább a Latamie végre tényleg otthagyja őket, és bemegy az ivóba.
Azon azért meglepődik, hogy búcsúzásul, de tényleg, bármilyen fura, még rászól Pashthrára, hogy hagyja őt békén az úton, de nem ám féltékenységből, sőt inkább mintha miatta mondaná. Arja csodálkozva pillant rá. Ezt igazán nem nézte volna ki belőle!
~Ez a bolond meg!~ sóhajt egy picit hitetlenkedve magában, amikor végre elindulnak, és Pashthra annyira belelovallja magát a bolondos érzelmeibe, hogy még sír is, nem hülye ő, látja. Még meg is sajnálja, de komolyan.*
- Gyere, na, menjünk! Na, ne bolondozz már! Szeret téged... *simít végig együtt érzően a karján, már ha hagyja, és nem förmed rá, vagy valami, mert hát mást mit is mondhatna, de hogy ki kit szeret és mennyire, az az ő dolguk, két bolond egy pár, ennyi, legalábbis Arja ezt gondolja róluk ~de a Latamie, az még mindig normálisabb.~ Vagy csak tetszik neki a bőrkabátja meg az orrkarikája.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.03 09:10:37
*Arja tényleg otthagyná őket, ott édelegnek a fioláik felett, de Latamie visszatartja, amitől persze még nem maradna, ha ezt folytatják, mert minek, de szerencsére a tiszteletreméltó kapitány (persze tényleg imponál Arjának, és hatással van rá, ez letagadhatatlan) közli, hogy nem óhajt velük jönni, amit Arja mi tagadás igenis megkönnyebbüléssel vesz tudomásul. Sőt, a nőre lesve van egy olyan sejtése, hogy pontosan azért nem akar velük tartani, ami miatt Arja sem akarja, hogy velük tartson: mert miféle dolog lenne ez az édeshármas? Pashthra vagy továbbra is rá se hederítene, csak mert ez a Latamie ott van a közelében, vagy jól összevesznek, akkor meg majd a Latamiet nézi levegőnek, ő meg lenne a menstvár. ~Ja, biztos! De... legalább nem egy buta, vagy olyan gonosz.~ gondolja, ám még mindig billeg nála erősen a mérleg, hogy kedveli is ő vagy nem ezt a Latamiet.
Pashthránál a báró meg a megbízás említése nemhogy valami kötelességtudatot váltana ki, ellenkezőleg! Persze azok után, amit róla morgott a piacon, Arja nem is lepődik meg, hanem kezd egyre tisztábban látni.
De nagyon butának tartja ezt a fiút: úgy csüng a Latamien, mint egy kölyökkutya, mindenkire rámorog, aki csak a közelébe megy, de semmi más nem érdekli. Úgy látszik, csak Latamie miatt csapódott ide a Kereskedőházhoz is.
Hát ő meg biztos megkeresi azt a kovácsot, ha már Chayss megbízta ezzel, hogy a Pashthra vele tart vagy nem, az az ő dolga. ~Azt úgyis kiharcolom majd, hogy hozzon haza a lovával! Elvégre ő hívott el, nem igaz?~ gondolja, és emiatt egyáltalán nem nyugtalankodik.*
- Meg fogom oldani! *biggyeszti le a száját, és csak azért nem forgatja a szemeit, ahogy válaszol, mert nem akarja ezt a szeszélykirályt hergelni, annál ő sokkal okosabb. Azt meg, hogy mit gondol, úgyse tudja!
Még meghallgatja a lamentálását a szőke miatt, akibe Arja is belebotlott odabenn, mert állítólag valami ruhát akart venni az imádott Latamiejánek, és aki meglepetésre egyszer csak meg is jelenik teljes életnagyságban a pompás kabátjában, de hamar el is tűz a szegénynegyed irányába. De ettől legalább a Latamie végre tényleg otthagyja őket, és bemegy az ivóba.
Azon azért meglepődik, hogy búcsúzásul, de tényleg, bármilyen fura, még rászól Pashthrára, hogy hagyja őt békén az úton, de nem ám féltékenységből, sőt inkább mintha miatta mondaná. Arja csodálkozva pillant rá. Ezt igazán nem nézte volna ki belőle!
~Ez a bolond meg!~ sóhajt egy picit hitetlenkedve magában, amikor végre elindulnak, és Pashthra annyira belelovallja magát a bolondos érzelmeibe, hogy még sír is, nem hülye ő, látja. Még meg is sajnálja, de komolyan.*
- Gyere, na, menjünk! Na, ne bolondozz már! Szeret téged... *simít végig együtt érzően a karján, már ha hagyja, és nem förmed rá, vagy valami, mert hát mást mit is mondhatna, de hogy ki kit szeret és mennyire, az az ő dolguk, két bolond egy pár, ennyi, legalábbis Arja ezt gondolja róluk ~de a Latamie, az még mindig normálisabb.~ Vagy csak tetszik neki a bőrkabátja meg az orrkarikája.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.03 09:10:37
2996. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-03 00:12:32
Üzenet elküldve: 2019-08-03 00:12:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Nemhiába az élet sajnos kegyetlen tud lenni. Graril örül annak, hogy azért ismerhette a szüleit. Fel is dereng benne először édesapja képe. Erős testalkatú férfi volt, külsőre olyan, akárcsak most ő. Ha jól emlékszik favágó volt a foglalkozása. Az édesanyja egy nagyon szép nő volt, csupa kellem és báj. Mindenkihez volt egy-két jó szava, de a sors, és a banditák keze elragadta mindkettőjüket. Az öreg pedig az erdőben talált rá. Graril maga sem tudja, hoy miként került oda. A szülei küldték oda? Vagy csak a menekülési ösztön által hajtott gyerek volt? Ez kimaradt neki, annyira gyorsan történt minden. A banditák betörése, az apa haláltusája, amint egy éles kard átjárta a gyomrát, és az anya sikolya, amibe benne volt a gyász minden fájdalma. Ebből az enyhe melankóliából asztaltársa szavai ébresztik fel. Örül annak, hogy neki sikerült egy olyan házba kerülne, ahol jó volt felnőni, és megtanították a művészetekre. Bizony, ha nem azzal a gazdag hölggyel hozza össze a sors Yathlanaét, akkor azóta koldus, utcalány, vagy a mi még rosszabb, zsebmetsző, vagy utcalány. A kérdésen Graril elgondolkozik.*
- Valami vidámat szeretnék! Jutott ki elég nekünk a szomorúságból, hiszen akárhogyan nézem, mindketten árvak vagyunk, voltunk.*-mondja a férfi és nyel egy nagyot a söréből.*
A hozzászólás írója (Graril Dhassorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.03 00:12:55
*Nemhiába az élet sajnos kegyetlen tud lenni. Graril örül annak, hogy azért ismerhette a szüleit. Fel is dereng benne először édesapja képe. Erős testalkatú férfi volt, külsőre olyan, akárcsak most ő. Ha jól emlékszik favágó volt a foglalkozása. Az édesanyja egy nagyon szép nő volt, csupa kellem és báj. Mindenkihez volt egy-két jó szava, de a sors, és a banditák keze elragadta mindkettőjüket. Az öreg pedig az erdőben talált rá. Graril maga sem tudja, hoy miként került oda. A szülei küldték oda? Vagy csak a menekülési ösztön által hajtott gyerek volt? Ez kimaradt neki, annyira gyorsan történt minden. A banditák betörése, az apa haláltusája, amint egy éles kard átjárta a gyomrát, és az anya sikolya, amibe benne volt a gyász minden fájdalma. Ebből az enyhe melankóliából asztaltársa szavai ébresztik fel. Örül annak, hogy neki sikerült egy olyan házba kerülne, ahol jó volt felnőni, és megtanították a művészetekre. Bizony, ha nem azzal a gazdag hölggyel hozza össze a sors Yathlanaét, akkor azóta koldus, utcalány, vagy a mi még rosszabb, zsebmetsző, vagy utcalány. A kérdésen Graril elgondolkozik.*
- Valami vidámat szeretnék! Jutott ki elég nekünk a szomorúságból, hiszen akárhogyan nézem, mindketten árvak vagyunk, voltunk.*-mondja a férfi és nyel egy nagyot a söréből.*
A hozzászólás írója (Graril Dhassorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.03 00:12:55
2995. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:41:36
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:41:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra, Latamie//
* Az ifjú harcos megcsóválja a fejét. *
- Nem szédítek én senkit, nem vagyok én olyan. Még nem tanítottad meg, hogy hogyan kell. * Mosolyog Pash Latamiere pimasz módon. A kalóz mellett mindig túláradó önbizalmat érez, amit amúgy ritkán talál meg magában. Hiába, a vörös kihozza belőle a legjobbat. Fél füllel hallja ugyan Arja beszédét, de nem nagyon foglalkozik vele. A nő teljes egészében leköti a figyelmét. *
- Ilyen felesleges vackok nélkül is csodálatos az illatod, bár a Pinty mindent elkövet, hogy megpróbáljon ez ellen tenni. Ezek az üvegcsék csak azért vannak, hogy könnyebb dolgod legyen. De biztos vagyok benne, hogy csodás illat lesz a szobádban. ~ Már ha nem egy másik férfi szagát fogom érezni... vagy több férfiét. ~ De ha másik férfi szagát érzem meg rajtad az olaj helyett, akkor nem leszek boldog. * Teszi még hozzá, kimondva a gondolatot, ami átsuhant az agyán. Mivel meglepi őt, hogy csak így kijöttek a szavak a száján, el is fordul, hogy ne látszódjon az arcán a zavar, és a meglepődés. Bár így Arja természetesen láthatja, de az annyira nem érdekli. Az, hogy Chayss feladatot adott neki, csak akkor jut el az agyáig, amikor Latamie kiemeli. *
- Rám ugyan nem hagyott, maximum Arjára. Engem nem érdekel a tharg kovács, meg az sem, hogy mit akar a Bájgúnár tőle. Meg aztán, miután ott hagytam őket, lehet, hogy már a kapuban lelőne az őr. Amúgy se bírt túlságosan. * Ásítást színlel, hogy meglegyen a látszat. * Háborúzni pedig semmi kedvem, főleg nem a Bájgúnár kedvéért. Oldd meg ahogy akarod a dolgot, nekem csak a lovam kell. De várni sem fogok. * Teszi még hozzá. Természetesen megvárná Arját amúgy, sőt, az se érdekelné, ha egy-két estét kell eltöltsenek délen, de a kalmár neve ahogy elhagyta szerelmének gyönyörű ajkait féktelen harag gyulladt a fiúban. Ha tehetné, maga fojtaná meg a tharg kovácsot, hogy ne készülhessen el az, amit a férfi akar. Ahogy már indulnának, Latamie még elkapja a kölyök kezét, aki villámlóan haragos szemmel fordul vissza, láthatóan nincs jó kedve az előző megszólalás után. *
- Óvatosan, mi? Mint te azzal a szőkével? Nem vagyok vak. Hallottam, hogy ruhákat akar neked venni, meg láttam azt is, ahogy jöttetek. Ha több kutyát akarsz tartani, ne várd el, hogy mindegyik hűséges legyen. De ne félj, nem akarom megdugni a csajt. Te meg a hátam mögött azt csinálsz, amit akarsz, nem leszek itt, hogy beleszóljak, nem igaz? Az meg, hogy nekem fáj, és rosszul esik, az hol érdekel téged, hiszen csak egy játékszernek hoztál el... hagyjál ezzel engem. * Húzza ki a karját a nő szorításából, és megy is tovább. Nagyon jól tudja, hogy sose csalná meg a másikat, legalábbis most így érzi. De ettől függetlenül ki tudja, hogyha jönne az alkalom, akkor élne-e vele. Viszont most szörnyen fáj neki valami, sokkal jobban, mint amikor az oldalába állt bele a nyílvessző. Ilyen fájdalmat még nem érzett, szemeit is szúrja, csípi a levegő, mintha hagymával kente volna össze. Ahogy távolodik, egy-két könnycsepp le is gördül az arcán, ökölbe szorított keze remeg, de nem fordul vissza, nem akarja, hogy a másik így lássa. Egyszerre csalódott, dühös, és szomorú, és még nagyon sok más érzés is kavarog benne. Nem is tudja, hogy egy ember hogy érezhet egyszerre ennyi mindent. Azt várja, hogy bármelyik pillanatban széttéphetik az érzelmei. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 20:08:18
* Az ifjú harcos megcsóválja a fejét. *
- Nem szédítek én senkit, nem vagyok én olyan. Még nem tanítottad meg, hogy hogyan kell. * Mosolyog Pash Latamiere pimasz módon. A kalóz mellett mindig túláradó önbizalmat érez, amit amúgy ritkán talál meg magában. Hiába, a vörös kihozza belőle a legjobbat. Fél füllel hallja ugyan Arja beszédét, de nem nagyon foglalkozik vele. A nő teljes egészében leköti a figyelmét. *
- Ilyen felesleges vackok nélkül is csodálatos az illatod, bár a Pinty mindent elkövet, hogy megpróbáljon ez ellen tenni. Ezek az üvegcsék csak azért vannak, hogy könnyebb dolgod legyen. De biztos vagyok benne, hogy csodás illat lesz a szobádban. ~ Már ha nem egy másik férfi szagát fogom érezni... vagy több férfiét. ~ De ha másik férfi szagát érzem meg rajtad az olaj helyett, akkor nem leszek boldog. * Teszi még hozzá, kimondva a gondolatot, ami átsuhant az agyán. Mivel meglepi őt, hogy csak így kijöttek a szavak a száján, el is fordul, hogy ne látszódjon az arcán a zavar, és a meglepődés. Bár így Arja természetesen láthatja, de az annyira nem érdekli. Az, hogy Chayss feladatot adott neki, csak akkor jut el az agyáig, amikor Latamie kiemeli. *
- Rám ugyan nem hagyott, maximum Arjára. Engem nem érdekel a tharg kovács, meg az sem, hogy mit akar a Bájgúnár tőle. Meg aztán, miután ott hagytam őket, lehet, hogy már a kapuban lelőne az őr. Amúgy se bírt túlságosan. * Ásítást színlel, hogy meglegyen a látszat. * Háborúzni pedig semmi kedvem, főleg nem a Bájgúnár kedvéért. Oldd meg ahogy akarod a dolgot, nekem csak a lovam kell. De várni sem fogok. * Teszi még hozzá. Természetesen megvárná Arját amúgy, sőt, az se érdekelné, ha egy-két estét kell eltöltsenek délen, de a kalmár neve ahogy elhagyta szerelmének gyönyörű ajkait féktelen harag gyulladt a fiúban. Ha tehetné, maga fojtaná meg a tharg kovácsot, hogy ne készülhessen el az, amit a férfi akar. Ahogy már indulnának, Latamie még elkapja a kölyök kezét, aki villámlóan haragos szemmel fordul vissza, láthatóan nincs jó kedve az előző megszólalás után. *
- Óvatosan, mi? Mint te azzal a szőkével? Nem vagyok vak. Hallottam, hogy ruhákat akar neked venni, meg láttam azt is, ahogy jöttetek. Ha több kutyát akarsz tartani, ne várd el, hogy mindegyik hűséges legyen. De ne félj, nem akarom megdugni a csajt. Te meg a hátam mögött azt csinálsz, amit akarsz, nem leszek itt, hogy beleszóljak, nem igaz? Az meg, hogy nekem fáj, és rosszul esik, az hol érdekel téged, hiszen csak egy játékszernek hoztál el... hagyjál ezzel engem. * Húzza ki a karját a nő szorításából, és megy is tovább. Nagyon jól tudja, hogy sose csalná meg a másikat, legalábbis most így érzi. De ettől függetlenül ki tudja, hogyha jönne az alkalom, akkor élne-e vele. Viszont most szörnyen fáj neki valami, sokkal jobban, mint amikor az oldalába állt bele a nyílvessző. Ilyen fájdalmat még nem érzett, szemeit is szúrja, csípi a levegő, mintha hagymával kente volna össze. Ahogy távolodik, egy-két könnycsepp le is gördül az arcán, ökölbe szorított keze remeg, de nem fordul vissza, nem akarja, hogy a másik így lássa. Egyszerre csalódott, dühös, és szomorú, és még nagyon sok más érzés is kavarog benne. Nem is tudja, hogy egy ember hogy érezhet egyszerre ennyi mindent. Azt várja, hogy bármelyik pillanatban széttéphetik az érzelmei. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 20:08:18
2994. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-02 12:01:56
Üzenet elküldve: 2019-08-02 12:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Idegesen topog új lábbelijében a Kósza Pinty bejárata előtt. Bemenjen vagy ne menjen? Ijesztő az elé tornyosuló hely ajtaja, ami a túloldalt teljesen új világot takar. Herceg elismerte, de az idegen nemesi körök rossz arcú, kövér urai, akiket odaát képzel, gonosz vigyorral követik minden lépését, majd lefitymálóan pletykálják egymás között a halmozott hibákat, csorbát ejtve a magán és a szőkén is.
Keresőn forgatja a fejét ülőhelyet keresve, mert az új szandál kikezdte a lábát. Legkényelmesebb még mindig Akác pihe-puha hátán megpihenni, ezért hamar felpattan az idegen világban az egyetlen ismerős pontra. Előre dőlve karjait a póni nyaka köré fonja.*
-Mit csináljak? Félek. *Növekszik a szorítás.* Vajon minden rendben lesz? A bárónő azt mondta, hogy majd tanítani fog. *Szemei nagyra nyílnak.* Hogy hívják azt a nénit? A herceg bemutatkozott, de a Ő... Nem baj. Ha a herceg megvan, akkor biztos segít megtalálni. Olyan kedves az herceg. Szóval ilyenek a nemesek. Gyönyörűek. Vettek nekem egy cipőt. Olyanok, mintha aaaa....
*A forgalmas nap cseppnyi pihenőjén eléri az álom és békésen aluszik a város utcáján.
Álmok földjén belebújik az inasi szerepébe, megannyi barátjával játszik a gyepen a kastély előtt. A herceg és a nevenincs bárónő az erkélyen mosolyognak. Minden tökéletes. Minden tökéletes, de a dolgok kezdenek eltűnni. A játszótársak, az állatok, a nemesek...
Felriad az álmából és pánikolva belöki a Kósza Pinty ajtaját, nehogy megint magára hagyják.*
- Garrikh!
Keresőn forgatja a fejét ülőhelyet keresve, mert az új szandál kikezdte a lábát. Legkényelmesebb még mindig Akác pihe-puha hátán megpihenni, ezért hamar felpattan az idegen világban az egyetlen ismerős pontra. Előre dőlve karjait a póni nyaka köré fonja.*
-Mit csináljak? Félek. *Növekszik a szorítás.* Vajon minden rendben lesz? A bárónő azt mondta, hogy majd tanítani fog. *Szemei nagyra nyílnak.* Hogy hívják azt a nénit? A herceg bemutatkozott, de a Ő... Nem baj. Ha a herceg megvan, akkor biztos segít megtalálni. Olyan kedves az herceg. Szóval ilyenek a nemesek. Gyönyörűek. Vettek nekem egy cipőt. Olyanok, mintha aaaa....
*A forgalmas nap cseppnyi pihenőjén eléri az álom és békésen aluszik a város utcáján.
Álmok földjén belebújik az inasi szerepébe, megannyi barátjával játszik a gyepen a kastély előtt. A herceg és a nevenincs bárónő az erkélyen mosolyognak. Minden tökéletes. Minden tökéletes, de a dolgok kezdenek eltűnni. A játszótársak, az állatok, a nemesek...
Felriad az álmából és pánikolva belöki a Kósza Pinty ajtaját, nehogy megint magára hagyják.*
- Garrikh!
2993. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-02 10:08:41
Üzenet elküldve: 2019-08-02 10:08:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*A család kifejezés talán ismeretlen számára, de édes nosztalgiával gondol a grófnőre, aki összeszedte őt, a rongyos kislányt az utcáról, és maga mellé vette, gondoskodott alapos taníttatásáról, és szinte lányaként nevelte. Azért csak szinte, mert volt egy saját fia, akire érezhetően jobban figyelt, de ezt Yathlanae sosem vette zokon. Hálás volt mindenért, amit kapott, és érthető, hogy egy vér szerinti gyermek közelebb áll az anya szívéhez. S amíg a fiút előkelő pályákra szánta, hivatalokba például, addig neki teljesen más életutat mutatott. Meglátta tehetségét, és a koszfoltok alatti szépségét, s hamar a kisebb rendezvények kedvelt fellépője lett. Talán több közös van bennük a férfival, mint elsőre gondolta. Mindketten árvák voltak, de akadt valaki, aki felemelte őket az utca szennyéről.*
-Hasonlóképp jártam, mint te. De én nem emlékszem a szüleimre. Engem egy módosabb hölgy vett szárnyai alá, gondoskodott megfelelő neveltetésemről, általa lettem azzá, aki vagyok.
*Mosolyog szelíden, némi vágyódással a szemében. Majd Graril igenlő válaszára a művészetét illetően lantjáért nyúl, kicsomagolja, majd gyengéden kezébe veszi, mintha egy gyermeket tartana. Megpengeti, lágyan, halkan, nem akar másokat zavarni.*
- Milyen stílusú dalokat szeretsz?
*Mindig a vendég az első, az ő kérését kell teljesíteni, igényeit kielégíteni. Sokféle dalt ismer, szinte bárkinek a kedvére tudna tenni*
A hozzászólás írója (Yathlanae Vyserra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 10:12:35
*A család kifejezés talán ismeretlen számára, de édes nosztalgiával gondol a grófnőre, aki összeszedte őt, a rongyos kislányt az utcáról, és maga mellé vette, gondoskodott alapos taníttatásáról, és szinte lányaként nevelte. Azért csak szinte, mert volt egy saját fia, akire érezhetően jobban figyelt, de ezt Yathlanae sosem vette zokon. Hálás volt mindenért, amit kapott, és érthető, hogy egy vér szerinti gyermek közelebb áll az anya szívéhez. S amíg a fiút előkelő pályákra szánta, hivatalokba például, addig neki teljesen más életutat mutatott. Meglátta tehetségét, és a koszfoltok alatti szépségét, s hamar a kisebb rendezvények kedvelt fellépője lett. Talán több közös van bennük a férfival, mint elsőre gondolta. Mindketten árvák voltak, de akadt valaki, aki felemelte őket az utca szennyéről.*
-Hasonlóképp jártam, mint te. De én nem emlékszem a szüleimre. Engem egy módosabb hölgy vett szárnyai alá, gondoskodott megfelelő neveltetésemről, általa lettem azzá, aki vagyok.
*Mosolyog szelíden, némi vágyódással a szemében. Majd Graril igenlő válaszára a művészetét illetően lantjáért nyúl, kicsomagolja, majd gyengéden kezébe veszi, mintha egy gyermeket tartana. Megpengeti, lágyan, halkan, nem akar másokat zavarni.*
- Milyen stílusú dalokat szeretsz?
*Mindig a vendég az első, az ő kérését kell teljesíteni, igényeit kielégíteni. Sokféle dalt ismer, szinte bárkinek a kedvére tudna tenni*
A hozzászólás írója (Yathlanae Vyserra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 10:12:35
2992. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:28:22
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Grarilnak teljesen jól alakul az estéje. Talán azt is elmondhatja magáról, hogy szerencsés fickó, hiszen van munkahelye, van hol laknia, és kiváló társágban van. Ezt érti a munkatársakra, valamint a mellette ülő elf szépségre. Graril is belekóstol az ételébe. Jóllehet, nem olyan úri étek, mint amilyet Yathlanae fogyaszt, de finom és meleg, szóval megelégszik vele. Egy-két korty sört is fogyaszt a kiváló vacsora mellé, közben pedig asztaltársa búgó hangjára és mondanivalójára figyel.*
- Örülök, hogy a kereskedőházat szolgálhatom. De hidd el, nincs bennem semmi különleges, talán csak az, hogy ahhoz képest, hogy kardforgató vagyok jobb a modorom az átlagbál, de ez sem az én érdemem. Sokkal inkább azé az öregemberé, aki felnevelt. Tudod a szüleimet egy portyázó rablóbanda támadta meg, nem élték. Én már azt sem tudom, hogy hogyan menekültem meg, de az öreg rámtalált és felnevelt. Nagy kalandor volt, értett a kardforgatáshoz, és kiváló modora van. Most is ott él a faluban.*-mondja el rövid élettörténetét Graril.*
- És neked van családod? Van aki hazavár?*-kérdezi a férfi,majd újra szól.*
- Szívesen megismerkednék a művészeteddel.*-mondja csillogó szemmel.*
*Grarilnak teljesen jól alakul az estéje. Talán azt is elmondhatja magáról, hogy szerencsés fickó, hiszen van munkahelye, van hol laknia, és kiváló társágban van. Ezt érti a munkatársakra, valamint a mellette ülő elf szépségre. Graril is belekóstol az ételébe. Jóllehet, nem olyan úri étek, mint amilyet Yathlanae fogyaszt, de finom és meleg, szóval megelégszik vele. Egy-két korty sört is fogyaszt a kiváló vacsora mellé, közben pedig asztaltársa búgó hangjára és mondanivalójára figyel.*
- Örülök, hogy a kereskedőházat szolgálhatom. De hidd el, nincs bennem semmi különleges, talán csak az, hogy ahhoz képest, hogy kardforgató vagyok jobb a modorom az átlagbál, de ez sem az én érdemem. Sokkal inkább azé az öregemberé, aki felnevelt. Tudod a szüleimet egy portyázó rablóbanda támadta meg, nem élték. Én már azt sem tudom, hogy hogyan menekültem meg, de az öreg rámtalált és felnevelt. Nagy kalandor volt, értett a kardforgatáshoz, és kiváló modora van. Most is ott él a faluban.*-mondja el rövid élettörténetét Graril.*
- És neked van családod? Van aki hazavár?*-kérdezi a férfi,majd újra szól.*
- Szívesen megismerkednék a művészeteddel.*-mondja csillogó szemmel.*
2991. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-02 02:13:01
Üzenet elküldve: 2019-08-02 02:13:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Nekilát az íncsiklandó ételnek, minden egyes falatot a megfelelő ideig kiélvez. A mandula, szilva és csirke ízkavalkádja egészen más univerzumba repíti, s valamilyen szinten emlékezteti ifjúkorára. De azért nem hagy túl nagy teret az étel élvezetének, hiszen foglalkoznia kell a Graril nevezetű úriemberrel is, ha már eddig ilyen jól alakul a beszélgetés. Örül neki, hogy a férfi elfogadta a tegeződés lehetőségét, így sokkal könnyebb továbbvinni azt a bizonyos szálat, ami Yathlanae számára csak egy helyre vezethet. Ha minden igaz, egy nyugodt, intim pillanatba... Szimpatikus neki a kardforgató, így reméli, hogy nem ijeszti el, igyekszik természetes lenni, nem nyomulni, csak finom, gyengéd célzásokat adni, ahogy egy úrihölgyhöz illik.*
-Mégis csak nagy dolog egy ilyen neves helynek dolgozni...
*Búgja kellemes, dallamos hangon, enyhén közelebb hajolva.*
- Ismerem a Kósza Pintyet, bizony nem tartozhat akárki a belső körökhöz. Biztosan van benned valami különleges.
*A koccintásra ő is megemeli a remélhetőleg már felszolgált borospoharát, és egy amolyan pirulós, kislányos mosoly kíséretében hozzáteszi.*
- Minden pillanata öröm számomra...
*Graril tovább bókol, ezúttal a hangszerére tesz kedves megjegyzést, ami igencsak imponál az elfnek. Válaszképpen belefúrja sejtelmes tekintetét a másik íriszeibe, s kedves, lágy hangon válaszol, szemében egy apró, vággyal teli villanással.*
- Bizony, igyekeztem hangszerem jó mesterévé válni... Talán el tudnálak szórakoztatni sajátos zenémmel, ha te is úgy akarod.
*Ha a másik élne a lehetőséggel, tényleg dalra nyitná rózsaszín ajkait, s megmutatná szerény tudását a másiknak.*
*Nekilát az íncsiklandó ételnek, minden egyes falatot a megfelelő ideig kiélvez. A mandula, szilva és csirke ízkavalkádja egészen más univerzumba repíti, s valamilyen szinten emlékezteti ifjúkorára. De azért nem hagy túl nagy teret az étel élvezetének, hiszen foglalkoznia kell a Graril nevezetű úriemberrel is, ha már eddig ilyen jól alakul a beszélgetés. Örül neki, hogy a férfi elfogadta a tegeződés lehetőségét, így sokkal könnyebb továbbvinni azt a bizonyos szálat, ami Yathlanae számára csak egy helyre vezethet. Ha minden igaz, egy nyugodt, intim pillanatba... Szimpatikus neki a kardforgató, így reméli, hogy nem ijeszti el, igyekszik természetes lenni, nem nyomulni, csak finom, gyengéd célzásokat adni, ahogy egy úrihölgyhöz illik.*
-Mégis csak nagy dolog egy ilyen neves helynek dolgozni...
*Búgja kellemes, dallamos hangon, enyhén közelebb hajolva.*
- Ismerem a Kósza Pintyet, bizony nem tartozhat akárki a belső körökhöz. Biztosan van benned valami különleges.
*A koccintásra ő is megemeli a remélhetőleg már felszolgált borospoharát, és egy amolyan pirulós, kislányos mosoly kíséretében hozzáteszi.*
- Minden pillanata öröm számomra...
*Graril tovább bókol, ezúttal a hangszerére tesz kedves megjegyzést, ami igencsak imponál az elfnek. Válaszképpen belefúrja sejtelmes tekintetét a másik íriszeibe, s kedves, lágy hangon válaszol, szemében egy apró, vággyal teli villanással.*
- Bizony, igyekeztem hangszerem jó mesterévé válni... Talán el tudnálak szórakoztatni sajátos zenémmel, ha te is úgy akarod.
*Ha a másik élne a lehetőséggel, tényleg dalra nyitná rózsaszín ajkait, s megmutatná szerény tudását a másiknak.*
2990. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:48:39
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:48:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lluthery Mytryell//
//Nemes feladat//
*Valahogy érezte, hogy nem kellett volna hozzáfűznie azt az utolsó mondatot, de valószínűleg így is úgy is kibukott volna a fehér hajúból az az utolsó kérés. Természetesen nem szalad el, hisz vendégekről van szó, így Lluthery a fülébe súghatja mondandóját. Szemöldöke egy pillanatra magasra szalad, ajkain mosoly suhan át a kérés hallatán, majd a férfi felé fordulva fojtott hangon válaszol.*
- Meglátom, mit tehetek… de nem ígérek semmit. *Nem valószínű, hogy hirtelenjében elő tudja teremteni, amit a férfi kért, de Mik felé azért majd megejt egy kérdést. Mást nagyon nem tehet, neki nincs ideje ilyen különleges kívánalmak után rohangálni.
Az ajtó nyikordulására rögtön a hang irányába pillant, a belépők látványa pedig ezúttal ott is tartja tekintetét. Ilyen előkelő vendég talán még nem járt a Pintyben, mióta itt dolgozik. Késlekedés nélkül meg is indul az újonnan érkezettek felé, de még idejében elkapja Cha'yss jelzését. Asztala felé kanyarítja lépteit, szavaira pedig magabiztosan bólint.*
- Nem lesz gond, megoldom. *Mosolyodik el ő is, majd még mielőtt távozna, Latamiera is vet egy kedves pillantást, jelezve, hogy észlelte a létezését, csak éppen egy perc szabadideje nem akadt, mióta a vörös belépett a helységbe.
Az ősz szakállú és őrsége által kiválasztott asztalhoz lépve illemtudóan fejet hajt, majd kedves mosoly kíséretében köszönti a különleges vendégeket.*
- Üdvözlöm Önöket a Kósza Pintyben! Mivel szolgálhatok? *Az asztalon elhelyezett étlapok könnyen áttekinthetőek, de persze elegendő időt hagy a választásra, vagy ha úgy adódik, ő is szívesen elmondja a ház ajánlatát. A tolakodó viselkedés igen messze áll tőle, így türelemmel várja ki, míg mindhárman döntenek.
Ugyan észleli, hogy újból nyílik az ajtó, de a belépő hölgyeménnyel Miknek kell foglalkoznia. Valószínű, nem fog különösebb gondot okozni neki a feladat, sőt. *
//Nemes feladat//
*Valahogy érezte, hogy nem kellett volna hozzáfűznie azt az utolsó mondatot, de valószínűleg így is úgy is kibukott volna a fehér hajúból az az utolsó kérés. Természetesen nem szalad el, hisz vendégekről van szó, így Lluthery a fülébe súghatja mondandóját. Szemöldöke egy pillanatra magasra szalad, ajkain mosoly suhan át a kérés hallatán, majd a férfi felé fordulva fojtott hangon válaszol.*
- Meglátom, mit tehetek… de nem ígérek semmit. *Nem valószínű, hogy hirtelenjében elő tudja teremteni, amit a férfi kért, de Mik felé azért majd megejt egy kérdést. Mást nagyon nem tehet, neki nincs ideje ilyen különleges kívánalmak után rohangálni.
Az ajtó nyikordulására rögtön a hang irányába pillant, a belépők látványa pedig ezúttal ott is tartja tekintetét. Ilyen előkelő vendég talán még nem járt a Pintyben, mióta itt dolgozik. Késlekedés nélkül meg is indul az újonnan érkezettek felé, de még idejében elkapja Cha'yss jelzését. Asztala felé kanyarítja lépteit, szavaira pedig magabiztosan bólint.*
- Nem lesz gond, megoldom. *Mosolyodik el ő is, majd még mielőtt távozna, Latamiera is vet egy kedves pillantást, jelezve, hogy észlelte a létezését, csak éppen egy perc szabadideje nem akadt, mióta a vörös belépett a helységbe.
Az ősz szakállú és őrsége által kiválasztott asztalhoz lépve illemtudóan fejet hajt, majd kedves mosoly kíséretében köszönti a különleges vendégeket.*
- Üdvözlöm Önöket a Kósza Pintyben! Mivel szolgálhatok? *Az asztalon elhelyezett étlapok könnyen áttekinthetőek, de persze elegendő időt hagy a választásra, vagy ha úgy adódik, ő is szívesen elmondja a ház ajánlatát. A tolakodó viselkedés igen messze áll tőle, így türelemmel várja ki, míg mindhárman döntenek.
Ugyan észleli, hogy újból nyílik az ajtó, de a belépő hölgyeménnyel Miknek kell foglalkoznia. Valószínű, nem fog különösebb gondot okozni neki a feladat, sőt. *
2989. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:23:00
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:23:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Mik ügyes pincér. Hamar felveszi a rendelést, és már előttük is illatoznak a finom falatok. Graril csak azt felejtette elmondani Miknek, hogy nem igazán akar sört inni. Világ életében a teát kedvelte. A teától nem lesz kótyagos az ember, sőt segít abban, hogy bizonyos betegségeket ne kapjon el az ember. De ha már így adta a sors, akkor örül a sörnek, amit kapott.*
- Rendben, úgy nekem is könnyebb lesz, ha tegeződünk.* feleli mosolyogva a férfi. Ő is abban a tudatban van, legalábbis az öreg úgy tanította, hogy mindig a nő ajánlja fel a tegeződést. Különösen, ha az illető a hosszúéletűek közé tartozik. Ki tudja, talán Yathlanae idősebb mint az ő öregje, de ugye az elfek másként öregednek, mint az emberek.*
- Nos, ha új arcot akarsz, akkor itt vagyok én. Sőt jelenleg ebben a fogadóban nálam újabb arc nincs is, mivel én is itt dolgozom, pontosabban a Wegtoren Aranya Kereskedőház szolgálatában állok, ami ezt a helyet bérli. Kvázi ez a "főhadiszállás". Ma léptem be. Ezért is nevezem magam egyszerűnek. Semmi különös nincs bennem.* - mondja Graril mosolyogva.*
- Ellentétben veled, aki művész vagy. Biztosan sokan gyakoroltál, hogy a hangszered mesterévé légy, és ez által szórakoztasd a nagyérdeműt.*- Közben Mik is megérkezik az ételekkel. Graril megemeli a kupáját.*
- Az új ismeretségre!*- szól vidám baritonja.*
~Még szerencse, hogy Mik sört hozott. Teával nem illik koccintani.~*morfondírozik magában Graril.*
*Mik ügyes pincér. Hamar felveszi a rendelést, és már előttük is illatoznak a finom falatok. Graril csak azt felejtette elmondani Miknek, hogy nem igazán akar sört inni. Világ életében a teát kedvelte. A teától nem lesz kótyagos az ember, sőt segít abban, hogy bizonyos betegségeket ne kapjon el az ember. De ha már így adta a sors, akkor örül a sörnek, amit kapott.*
- Rendben, úgy nekem is könnyebb lesz, ha tegeződünk.* feleli mosolyogva a férfi. Ő is abban a tudatban van, legalábbis az öreg úgy tanította, hogy mindig a nő ajánlja fel a tegeződést. Különösen, ha az illető a hosszúéletűek közé tartozik. Ki tudja, talán Yathlanae idősebb mint az ő öregje, de ugye az elfek másként öregednek, mint az emberek.*
- Nos, ha új arcot akarsz, akkor itt vagyok én. Sőt jelenleg ebben a fogadóban nálam újabb arc nincs is, mivel én is itt dolgozom, pontosabban a Wegtoren Aranya Kereskedőház szolgálatában állok, ami ezt a helyet bérli. Kvázi ez a "főhadiszállás". Ma léptem be. Ezért is nevezem magam egyszerűnek. Semmi különös nincs bennem.* - mondja Graril mosolyogva.*
- Ellentétben veled, aki művész vagy. Biztosan sokan gyakoroltál, hogy a hangszered mesterévé légy, és ez által szórakoztasd a nagyérdeműt.*- Közben Mik is megérkezik az ételekkel. Graril megemeli a kupáját.*
- Az új ismeretségre!*- szól vidám baritonja.*
~Még szerencse, hogy Mik sört hozott. Teával nem illik koccintani.~*morfondírozik magában Graril.*
2988. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:40:39
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:40:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Ahogy a pincér felhozza az ital kérdését, Yathlanae érzi, hogy összefut a nyál a szájában, különösen a bor hallatára.*
~Miért is ne? Elvégre, most igazán pihenni jöttem ide...~
*Így hát megadja magát a csábító, hűs nedűnek.*
- Egy hűs fehérbort elfogadok.
*Válaszol a férfi szavaival*
- Igen, olyasmi volnék. *Kaccsint felé, majd annak távozása után ismét újdonsült társa felé fordul.*
- Kérlek, tegeződjünk, ha nincs ellenedre, Graril.
*Ajánlja fel, széles mosoly kíséretében, remélve, hogy a kardforgató elfogadja ajánlatát. Elvégre nagyjából egy korúak lehetnek, vagyis inkább egy korosztályba sorolhatók, mert hősünk mégiscsak elf, és máshogy öregszik, mint az emberek. Ráadásul ő a nő, és annó úgy tanulta, hogy egy férfi társaságában neki kell felvetnie ezt a lehetőséget először. Így mégis csak egyszerűbb a további társalgás, közvetlenebb a hangulat.*
-Mindig új közönséget keresek.
*Feleli szórakozottan a neki szánt kérdésre.*
- ÚJ arcok, új lehetőségek.
*Mosolyodik el kihívóan.
Nem igazán lepődik meg a másik foglalkozásán, nehéz nem észrevenni egy kardot, ami az ember oldalán lóg. De azért mégis kíváncsian felhúzza a szemöldökét, és érdeklődő tekintettel kérdezi.*
- Igazán? Nem hiszem, hogy olyan "egyszerű" lennél.
*Csipkelődik, mert úgy érzi, emberére akadt ilyen téren, nem kell minden egyes szavát meggondolnia, lehet nyugodtan spontán és önmaga.*
A hozzászólás írója (Yathlanae Vyserra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 17:41:05
*Ahogy a pincér felhozza az ital kérdését, Yathlanae érzi, hogy összefut a nyál a szájában, különösen a bor hallatára.*
~Miért is ne? Elvégre, most igazán pihenni jöttem ide...~
*Így hát megadja magát a csábító, hűs nedűnek.*
- Egy hűs fehérbort elfogadok.
*Válaszol a férfi szavaival*
- Igen, olyasmi volnék. *Kaccsint felé, majd annak távozása után ismét újdonsült társa felé fordul.*
- Kérlek, tegeződjünk, ha nincs ellenedre, Graril.
*Ajánlja fel, széles mosoly kíséretében, remélve, hogy a kardforgató elfogadja ajánlatát. Elvégre nagyjából egy korúak lehetnek, vagyis inkább egy korosztályba sorolhatók, mert hősünk mégiscsak elf, és máshogy öregszik, mint az emberek. Ráadásul ő a nő, és annó úgy tanulta, hogy egy férfi társaságában neki kell felvetnie ezt a lehetőséget először. Így mégis csak egyszerűbb a további társalgás, közvetlenebb a hangulat.*
-Mindig új közönséget keresek.
*Feleli szórakozottan a neki szánt kérdésre.*
- ÚJ arcok, új lehetőségek.
*Mosolyodik el kihívóan.
Nem igazán lepődik meg a másik foglalkozásán, nehéz nem észrevenni egy kardot, ami az ember oldalán lóg. De azért mégis kíváncsian felhúzza a szemöldökét, és érdeklődő tekintettel kérdezi.*
- Igazán? Nem hiszem, hogy olyan "egyszerű" lennél.
*Csipkelődik, mert úgy érzi, emberére akadt ilyen téren, nem kell minden egyes szavát meggondolnia, lehet nyugodtan spontán és önmaga.*
A hozzászólás írója (Yathlanae Vyserra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 17:41:05
2987. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:00:31
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:00:31
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Az a dolga, hogy időben az asztalnál legyen, ha vendég érkezik és mivel Isanntenak munkája van éppen, így ő az, aki kisvártatva megjelenik a csinos elf lány asztala mellett.
Kedves türelemmel várja ki, míg a hosszúéletű kiválasztja magának, mit szeretne enni. Amikor pedig leadja rendelését, mosolyogva válaszol.*
- Remek választás. *Hajtja meg kissé magát, de még nem hagyja el az asztalt.*
- Italt esetleg? *Kérdi, hisz nem rendelt a lány italt és biztosan jól esne neki.*
- Egy hűs fehérbort, esetleg? *Kockáztatja meg. Azt mondják, a csirkéhez és a mandulához jól meg az ilyesmi.
A bemutatkozás meglepi, hisz a vendégek ritkán mutatkoznak be a felszolgálónak egy kocsmában vagy fogadóban.*
- Ugyan, enyém a megtiszteltetés, hogy megismerhetlek, kedves Yathlanae. Nocsak, zenész lennél? *Pillant Chayssék asztala felé ahová éppen a vörös szirén érkezik meg.*
- Fogyasztás után is megfelel, természetesen. *Válaszol még a kérdésre. Akadnak, akik előre fizetnek, de megesik mindenféle. Csak fizessenek.
Már távozna, miután a lány leadta a rendelését, de megérkezik az asztalhoz Graril és udvariasan helyet kér magának Yathlanae mellett. Mik is szívesen leülne enni egy olyan csinos lány mellé, mint az elf, de ő itt kiszolgáló, nem vendég.
Elfojtott mosollyal hallgat előbb.*
- Hozok neked is valamit. *Mondja Grarilnak, miután megkapta a lány engedélyét a csatlakozáshoz, majd visszatér a pult mögé.
Isannte talán még a főnök asztalánál van még, így bemegy a konyhába, hogy elkészítsen egy mandulás-szilvás csirkét és Grarilnak szedjen a személyzeti sültből és törtkrumpliból. Tányérra teszi mindkettőt, majd visszatérve a pulthoz tölt egy pohár fehérbort (ha az elf lány kért) és Grarilnak egy korsó sört.
Ha végzett mindezzel, akkor kiviszi az asztalukhoz.*
- Jó étvágyat kívánok! *Mondja letéve mindent, majd ha nincs semmi más, akkor visszatér a pult mögé.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 17:53:46
*Az a dolga, hogy időben az asztalnál legyen, ha vendég érkezik és mivel Isanntenak munkája van éppen, így ő az, aki kisvártatva megjelenik a csinos elf lány asztala mellett.
Kedves türelemmel várja ki, míg a hosszúéletű kiválasztja magának, mit szeretne enni. Amikor pedig leadja rendelését, mosolyogva válaszol.*
- Remek választás. *Hajtja meg kissé magát, de még nem hagyja el az asztalt.*
- Italt esetleg? *Kérdi, hisz nem rendelt a lány italt és biztosan jól esne neki.*
- Egy hűs fehérbort, esetleg? *Kockáztatja meg. Azt mondják, a csirkéhez és a mandulához jól meg az ilyesmi.
A bemutatkozás meglepi, hisz a vendégek ritkán mutatkoznak be a felszolgálónak egy kocsmában vagy fogadóban.*
- Ugyan, enyém a megtiszteltetés, hogy megismerhetlek, kedves Yathlanae. Nocsak, zenész lennél? *Pillant Chayssék asztala felé ahová éppen a vörös szirén érkezik meg.*
- Fogyasztás után is megfelel, természetesen. *Válaszol még a kérdésre. Akadnak, akik előre fizetnek, de megesik mindenféle. Csak fizessenek.
Már távozna, miután a lány leadta a rendelését, de megérkezik az asztalhoz Graril és udvariasan helyet kér magának Yathlanae mellett. Mik is szívesen leülne enni egy olyan csinos lány mellé, mint az elf, de ő itt kiszolgáló, nem vendég.
Elfojtott mosollyal hallgat előbb.*
- Hozok neked is valamit. *Mondja Grarilnak, miután megkapta a lány engedélyét a csatlakozáshoz, majd visszatér a pult mögé.
Isannte talán még a főnök asztalánál van még, így bemegy a konyhába, hogy elkészítsen egy mandulás-szilvás csirkét és Grarilnak szedjen a személyzeti sültből és törtkrumpliból. Tányérra teszi mindkettőt, majd visszatérve a pulthoz tölt egy pohár fehérbort (ha az elf lány kért) és Grarilnak egy korsó sört.
Ha végzett mindezzel, akkor kiviszi az asztalukhoz.*
- Jó étvágyat kívánok! *Mondja letéve mindent, majd ha nincs semmi más, akkor visszatér a pult mögé.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 17:53:46
2986. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-01 16:47:34
Üzenet elküldve: 2019-08-01 16:47:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*A férfi ki is húz egy széket és le is ül az elf nő mellé. Valóban kellemes társaságnak mondható el, hiszen népe különös szépséggel, és légies bájjal van megáldva. Asztaltára pedig nem is szégyelli ezt, hiszen csinosan öltözködik. A bemutatkozásából pedig kiderül, hogy egy énekmondóval van dolga.*
- Üdvözlöm, Yathlanae, az én nevem Graril, az egyszerű kardforgató.*-mutatkozik be hasonló képen mint a nő. Reméli, hogy ezzel nem sérti meg asztaltársát. Graril inkább humorosnak szánta, mint tiszteletlennek. Ha a nő eléggé jól megfigyelte a férfit, akkor azt is láthatja, hogy a kardja ott van az oldalán. Valamiért sohasem szeretett tőle megválni. Egy harcos meztelennek érezné magát a fegyvere nélkül, és ez alól Graril sem kivétel.*
- És mi szél hozta a messzi földek énekesmadarát pont ide?*-kérdezi ugyancsak viccesen a férfi. Elvégre egy igric sokféle okból járhatja széles e világot, ki tudja, talán itt akar dolgozni, akárcsak Graril, vagy éppen kalandot keres, vagy mindkettőt.*
*A férfi ki is húz egy széket és le is ül az elf nő mellé. Valóban kellemes társaságnak mondható el, hiszen népe különös szépséggel, és légies bájjal van megáldva. Asztaltára pedig nem is szégyelli ezt, hiszen csinosan öltözködik. A bemutatkozásából pedig kiderül, hogy egy énekmondóval van dolga.*
- Üdvözlöm, Yathlanae, az én nevem Graril, az egyszerű kardforgató.*-mutatkozik be hasonló képen mint a nő. Reméli, hogy ezzel nem sérti meg asztaltársát. Graril inkább humorosnak szánta, mint tiszteletlennek. Ha a nő eléggé jól megfigyelte a férfit, akkor azt is láthatja, hogy a kardja ott van az oldalán. Valamiért sohasem szeretett tőle megválni. Egy harcos meztelennek érezné magát a fegyvere nélkül, és ez alól Graril sem kivétel.*
- És mi szél hozta a messzi földek énekesmadarát pont ide?*-kérdezi ugyancsak viccesen a férfi. Elvégre egy igric sokféle okból járhatja széles e világot, ki tudja, talán itt akar dolgozni, akárcsak Graril, vagy éppen kalandot keres, vagy mindkettőt.*
2985. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-01 10:43:33
Üzenet elküldve: 2019-08-01 10:43:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Még meg sem kapja az étkét, amikor egy harmadik személy is felbukkan, és letelepszik társaságában. Yathlanae ezt cseppet sem bánja, hiszen ő maga is társasági lény, s nem egyszer tudatták vele, milyen kellemes társaság tud lenni. Így hát kedves mosollyal fogadja a jövevényt, s dallamos hangján illő módon köszönti is.*
- Szép napot. Nyugodtan foglaljon helyet, legalább nekem sem kell csendben elfogyasztanom a kései ebédemet.
~Senki nem szeret egy ilyen hangos helyen egyedül lenni...~
*Lopva azért végigméri újdonsült asztaltársát, akin els ránézésre nincs semmi különleges. Nem mintha ezzel baj lenne, Yathlanae már megtapasztalta párszor, mennyivel jobb egy átlagos férfi, mint néhány igencsak rossz értelemben különleges típus. Volt már szerencséje fűhöz fához, gazdaghoz és szegényhez egyaránt. Ez a férfi minden szempontból átlagosnak tűnik, aki jól megéldegél abból, amije van. Nem kirívó, csillogó posztókat visel, nincs rajta felesleges ékszer. De nem is szakadt, koszos vagy elhanyagolt. A maga módján elegáns, aki ügyel a külsejére. Ez jó pont, Yathlanae zsigerből undorodik a magukra cseppet sem adó személyektől. Kellemetlen találkozás tud lenni számára egy ilyen alkalom, nem beszélve a fertőzésekről, amit egy maga fajta nő könnyen elkaphat.
Az arcot nem igazán nézi, számára sosem az a lényeg. Lehet akármilyen jóképű valaki, mégis csak az írja őt le egy nő számára, mennyit és hogyan ad magára. Na meg persze, milyen a stílusa. Ez utóbbit még nem tudja eldönteni, így úgy dönt, további beszélgetést kezdeményez az idegennel.*
- Yathlanae vagyok, messzi földek énekesmadara. Vagyis az próbálok lenni, de van még mit csiszolódnom.
*Kezdi egy bájos mosoly kíséretében.*
- Kihez van szerencsém?
*Még meg sem kapja az étkét, amikor egy harmadik személy is felbukkan, és letelepszik társaságában. Yathlanae ezt cseppet sem bánja, hiszen ő maga is társasági lény, s nem egyszer tudatták vele, milyen kellemes társaság tud lenni. Így hát kedves mosollyal fogadja a jövevényt, s dallamos hangján illő módon köszönti is.*
- Szép napot. Nyugodtan foglaljon helyet, legalább nekem sem kell csendben elfogyasztanom a kései ebédemet.
~Senki nem szeret egy ilyen hangos helyen egyedül lenni...~
*Lopva azért végigméri újdonsült asztaltársát, akin els ránézésre nincs semmi különleges. Nem mintha ezzel baj lenne, Yathlanae már megtapasztalta párszor, mennyivel jobb egy átlagos férfi, mint néhány igencsak rossz értelemben különleges típus. Volt már szerencséje fűhöz fához, gazdaghoz és szegényhez egyaránt. Ez a férfi minden szempontból átlagosnak tűnik, aki jól megéldegél abból, amije van. Nem kirívó, csillogó posztókat visel, nincs rajta felesleges ékszer. De nem is szakadt, koszos vagy elhanyagolt. A maga módján elegáns, aki ügyel a külsejére. Ez jó pont, Yathlanae zsigerből undorodik a magukra cseppet sem adó személyektől. Kellemetlen találkozás tud lenni számára egy ilyen alkalom, nem beszélve a fertőzésekről, amit egy maga fajta nő könnyen elkaphat.
Az arcot nem igazán nézi, számára sosem az a lényeg. Lehet akármilyen jóképű valaki, mégis csak az írja őt le egy nő számára, mennyit és hogyan ad magára. Na meg persze, milyen a stílusa. Ez utóbbit még nem tudja eldönteni, így úgy dönt, további beszélgetést kezdeményez az idegennel.*
- Yathlanae vagyok, messzi földek énekesmadara. Vagyis az próbálok lenni, de van még mit csiszolódnom.
*Kezdi egy bájos mosoly kíséretében.*
- Kihez van szerencsém?
2984. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:38:37
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:38:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mik, Yathlane//
*Ki tudja mióta szundított ilyen jót, mint akit szó szerint leütöttek, csak nincs az kellemetlen nyilalló fájdalom a fejében, ami minden orvul elkövetett fejtámadás természetes velejárója. Holmiját az immár saját szobájának nevezhető helyen tartja. A lépcsőről lefelé menet, még nyújtózik egy nagyot.*
~Végre van munkám! Ezt meg kell ünnepelni!~*-nyugtázza magában a dolgot Graril. Amikor leér a Pinty fogadó részébe észreveszi, hogy igencsak felpezsdült az élet. Cha'yss éppen Garrikhal és számára két ismeretlen nővel beszélget. Egy ősz öreg nemes is betért ide a testőreivel. Ha Graril, most pincér lenne, akkor neki ott kellene tüsténkednie az úriember mellett, hogy :"Üdvözlöm Nagyságos úr, mit hozhatok Nagyságos úr...", viszont ő kardforgató, s mint olyan nem erre a pályára termett. Viszont Mik annál jobban, hiszen éppen egy nőt szolgál ki, aki a pulthoz közel foglalt helyet. Ekkor jutott az eszébe, hogy bizony ő is megéhezett, és mivel most már ő is a "csapat" része, nyugodtan rendelhet enni és innivalót, sőt úgy véli, hogy a most betért elf nőben talán asztaltársaságot is szerezhet magának. Nem is rest, és amint Mik felvette a rendelést oda is lép. Megfigyeli, hogy a nő zsákjából egy lant nyaka kandikál ki.*
- Elnézést kérek. Nem lenne gond, ha csatlakoznék az asztalához. Jómagam is vacsorázni szeretnék, és nem szeretem, ha nincs hozzá társaságom.*-szól a férfi mosolyogva. Ez éppenséggel igaz, hiszen amikor az öreggel együtt élt a falujában, akkor mindig együtt étkeztek. Szerette ezeket az alkalmakat, mert amikor együtt ettek, meg tudták beszélni az élet nagy dolgait, röviden kifejezve: jó beszélgetések voltak.*
*Ki tudja mióta szundított ilyen jót, mint akit szó szerint leütöttek, csak nincs az kellemetlen nyilalló fájdalom a fejében, ami minden orvul elkövetett fejtámadás természetes velejárója. Holmiját az immár saját szobájának nevezhető helyen tartja. A lépcsőről lefelé menet, még nyújtózik egy nagyot.*
~Végre van munkám! Ezt meg kell ünnepelni!~*-nyugtázza magában a dolgot Graril. Amikor leér a Pinty fogadó részébe észreveszi, hogy igencsak felpezsdült az élet. Cha'yss éppen Garrikhal és számára két ismeretlen nővel beszélget. Egy ősz öreg nemes is betért ide a testőreivel. Ha Graril, most pincér lenne, akkor neki ott kellene tüsténkednie az úriember mellett, hogy :"Üdvözlöm Nagyságos úr, mit hozhatok Nagyságos úr...", viszont ő kardforgató, s mint olyan nem erre a pályára termett. Viszont Mik annál jobban, hiszen éppen egy nőt szolgál ki, aki a pulthoz közel foglalt helyet. Ekkor jutott az eszébe, hogy bizony ő is megéhezett, és mivel most már ő is a "csapat" része, nyugodtan rendelhet enni és innivalót, sőt úgy véli, hogy a most betért elf nőben talán asztaltársaságot is szerezhet magának. Nem is rest, és amint Mik felvette a rendelést oda is lép. Megfigyeli, hogy a nő zsákjából egy lant nyaka kandikál ki.*
- Elnézést kérek. Nem lenne gond, ha csatlakoznék az asztalához. Jómagam is vacsorázni szeretnék, és nem szeretem, ha nincs hozzá társaságom.*-szól a férfi mosolyogva. Ez éppenséggel igaz, hiszen amikor az öreggel együtt élt a falujában, akkor mindig együtt étkeztek. Szerette ezeket az alkalmakat, mert amikor együtt ettek, meg tudták beszélni az élet nagy dolgait, röviden kifejezve: jó beszélgetések voltak.*
2983. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:38:11
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:38:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair//
*Nem csalódik, asztalánál csakhamar ott terem a fiatal és mosolygós pincér, felvenni a rendelést. Felveszi hát az étlapot, és gondosan olvasgatja a kínálatot. Rég evett jó, meleg ételt, az utóbbi napjait munkával töltötte, éppen hogy csak jutott ideje bekapni egy kis kenyeret és vizet a szusszanásnyi szüneteiben. Most viszont akad kínálat, ahogy ideje és pénze is.*
- Hmm... Lássuk csak...
*Húst kíván, de valami könnyebbet, gyomra nem szokott hozzá az erős, zsíros és fűszeres étkekhez. Meg amúgy sem tesz jót alakjának.*
- Legyen mondjuk...
*Lassan megnyalja szája szélét, de nem olyan nagyon rámenősen, csak finoman, éppen hogy, majd tekintetét a férfi kék szemeibe fúrja.*
-Egy csirkesült, mandulával és szilvával. Ezt szeretném.
*Már éppen elégedetten tenné le az étlapot, és dőlne hátra, mikor eszébe jut, hogy szörnyű hibát követett el. Nem mutatkozott be, mikor a pincér ezzel kezdte a megszólítását. Zavartan elmosolyodik tehát, hogy mentse a menthetőt.*
- Jajj, bocsáss meg udvariatlanságomért, Yathlanae vagyok, amolyan zenész és vándorféleség.
*Pillant le a szomszédos széken pihenő lantra.*
- Fizetnem elég étkezés után, vagy most adjam oda az érte járó aranyat?
*Kérdezi lágy, kimért hangon.*
*Nem csalódik, asztalánál csakhamar ott terem a fiatal és mosolygós pincér, felvenni a rendelést. Felveszi hát az étlapot, és gondosan olvasgatja a kínálatot. Rég evett jó, meleg ételt, az utóbbi napjait munkával töltötte, éppen hogy csak jutott ideje bekapni egy kis kenyeret és vizet a szusszanásnyi szüneteiben. Most viszont akad kínálat, ahogy ideje és pénze is.*
- Hmm... Lássuk csak...
*Húst kíván, de valami könnyebbet, gyomra nem szokott hozzá az erős, zsíros és fűszeres étkekhez. Meg amúgy sem tesz jót alakjának.*
- Legyen mondjuk...
*Lassan megnyalja szája szélét, de nem olyan nagyon rámenősen, csak finoman, éppen hogy, majd tekintetét a férfi kék szemeibe fúrja.*
-Egy csirkesült, mandulával és szilvával. Ezt szeretném.
*Már éppen elégedetten tenné le az étlapot, és dőlne hátra, mikor eszébe jut, hogy szörnyű hibát követett el. Nem mutatkozott be, mikor a pincér ezzel kezdte a megszólítását. Zavartan elmosolyodik tehát, hogy mentse a menthetőt.*
- Jajj, bocsáss meg udvariatlanságomért, Yathlanae vagyok, amolyan zenész és vándorféleség.
*Pillant le a szomszédos széken pihenő lantra.*
- Fizetnem elég étkezés után, vagy most adjam oda az érte járó aranyat?
*Kérdezi lágy, kimért hangon.*
2982. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-31 18:18:53
Üzenet elküldve: 2019-07-31 18:18:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Chayss, Latamie, Isannte//
*Büszkén mosolyog a dicséretre, bizony Gizurina bájos, miként a neve is, úgy a leány is, igazi menyecske a jobbfajtából. Persze háláját is kimutatja, aztán szépen visszakozik szégyenlősen, mert eszébe jut, bizonyára ez nem illik új jelleméhez.*
- Köszönjük szépen! *Köszöni meg a bort illedelmesen Isannténak, bemutatkozni most nem mutatkozik, már fűti a kalandvágy, s lassan indulna is, azért egy kedves mosolyt küld felé is.*
- Köszönöm, Chayss! *Áll fel, az ital után, majd meghajol, s elindul kifelé az ajtón, hol éppen Latival találkozik.*
- Menj csak, már vár, majd jövök! *Rikkantja vissza, mikor beengedi a lányt. Nem is áll meg egy pillanatra, csak annyira, hogy még egyet kiáltson.*
- Mondtam neki a ruhát! Hogy én akartam neked! *Aztán már robog is tovább, az ismerős tájak, a friss levegő és a kedvese felé. Bizony hossz lesz az út, főleg ilyen gyalogszerrel. Olykor lehet meg is kell állnia, hiszen takarmány után érdeklődik, melyért eljöhetnek. Aztán meg az jut eszébe, hogy igazából ezt Gizurinával is el tudják intézni, majd hazafelé jövet, miközben élményeit és új tapasztalatait meséli neki, no meg tanítja a szép beszédre. Bizony azt a lánynak is meg kell tanulnia, milyen világiasan beszélni. Mégsem maradhatnak parasztok! Bár neki igazából mindegy, ő úgy szereti a lányt, ahogy van, ha így marad, hát így marad.*
*Büszkén mosolyog a dicséretre, bizony Gizurina bájos, miként a neve is, úgy a leány is, igazi menyecske a jobbfajtából. Persze háláját is kimutatja, aztán szépen visszakozik szégyenlősen, mert eszébe jut, bizonyára ez nem illik új jelleméhez.*
- Köszönjük szépen! *Köszöni meg a bort illedelmesen Isannténak, bemutatkozni most nem mutatkozik, már fűti a kalandvágy, s lassan indulna is, azért egy kedves mosolyt küld felé is.*
- Köszönöm, Chayss! *Áll fel, az ital után, majd meghajol, s elindul kifelé az ajtón, hol éppen Latival találkozik.*
- Menj csak, már vár, majd jövök! *Rikkantja vissza, mikor beengedi a lányt. Nem is áll meg egy pillanatra, csak annyira, hogy még egyet kiáltson.*
- Mondtam neki a ruhát! Hogy én akartam neked! *Aztán már robog is tovább, az ismerős tájak, a friss levegő és a kedvese felé. Bizony hossz lesz az út, főleg ilyen gyalogszerrel. Olykor lehet meg is kell állnia, hiszen takarmány után érdeklődik, melyért eljöhetnek. Aztán meg az jut eszébe, hogy igazából ezt Gizurinával is el tudják intézni, majd hazafelé jövet, miközben élményeit és új tapasztalatait meséli neki, no meg tanítja a szép beszédre. Bizony azt a lánynak is meg kell tanulnia, milyen világiasan beszélni. Mégsem maradhatnak parasztok! Bár neki igazából mindegy, ő úgy szereti a lányt, ahogy van, ha így marad, hát így marad.*
2981. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:56:33
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:56:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yathlanae Vyserra//
*A konyhából lép ki éppen és indulna az emeletre, amikor új vendég érkezik. Bár a bejárat nyitódása és csukódása halk, a pultnál nehéz nem észrevenni, ha valaki érkezik. Isannte vállalta, hogy kiszolgálja Chayssékat, így neki jut a megtiszteltetés hogy kiszolgálhassa és a betérő elf lány pillantása. El is indul a pult mögül felé, megigazítva bőrkötényét.*
- Szép napot! Mik vagyok, köszöntelek a Kósza Pintyben. *Köszönti a lányt, amikor kiér a pulthoz közel eső asztalhoz.*
- Mit hozhatok? *Kérdi készségesen és kedves mosollyal, az étel- és itallapot, amely az asztalon hever átadja, ha előbb meg szeretné nézni, mit ajánlanak.
Korábban is járt már itt egy elf lány, de ő szőke volt és valamiért másabb, mint a fekete hajú fajtársa. A másik olyan erdei típus volt, de ez a lány inkább nemes városiakra hajaz, lehet, hogy lihanechi, de hogy nem az erdőben él, az biztos Mik számára.*
*A konyhából lép ki éppen és indulna az emeletre, amikor új vendég érkezik. Bár a bejárat nyitódása és csukódása halk, a pultnál nehéz nem észrevenni, ha valaki érkezik. Isannte vállalta, hogy kiszolgálja Chayssékat, így neki jut a megtiszteltetés hogy kiszolgálhassa és a betérő elf lány pillantása. El is indul a pult mögül felé, megigazítva bőrkötényét.*
- Szép napot! Mik vagyok, köszöntelek a Kósza Pintyben. *Köszönti a lányt, amikor kiér a pulthoz közel eső asztalhoz.*
- Mit hozhatok? *Kérdi készségesen és kedves mosollyal, az étel- és itallapot, amely az asztalon hever átadja, ha előbb meg szeretné nézni, mit ajánlanak.
Korábban is járt már itt egy elf lány, de ő szőke volt és valamiért másabb, mint a fekete hajú fajtársa. A másik olyan erdei típus volt, de ez a lány inkább nemes városiakra hajaz, lehet, hogy lihanechi, de hogy nem az erdőben él, az biztos Mik számára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7131-7150