Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 150 (2981. - 3000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3000. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-06 20:47:44
Üzenet elküldve: 2023-09-06 20:47:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
-Nem rossz ötlet.
*Állapítja meg. Kivette a másik hangjából, hogy valami megint nem tetszett. Pedig most a félvér vetette fel, hogy minek örülne jobban a férfi, ha bírná az italt vagy ha nem. Azzal meg azért a doki is tisztában van, hogy az hogy a vörös kidől egy elfogadhatóbb gondolat vacsora előtt mintha, arra utalt volna, hogy fogni kéne a fejét egy vödör fölött. Így szótlanul eszegetnek. Az, hogy a másik viszonzást várt volna az etetésért cserébe nem esik le a férfinek. Ő jóízűen fogyasztja szerény vacsoráját. Mivel nem reggelizett és mostanra már rendbe jött a tegnap vacsorázott bor után a gyomra, így ha rajta múlik teljesen be is csemegézné a vándorok eledelét, hogy utána hátra dőljön és elégedetten bambuljon az üres tányérjára.*
~Nem volt rossz.~
-Nem rossz ötlet.
*Állapítja meg. Kivette a másik hangjából, hogy valami megint nem tetszett. Pedig most a félvér vetette fel, hogy minek örülne jobban a férfi, ha bírná az italt vagy ha nem. Azzal meg azért a doki is tisztában van, hogy az hogy a vörös kidől egy elfogadhatóbb gondolat vacsora előtt mintha, arra utalt volna, hogy fogni kéne a fejét egy vödör fölött. Így szótlanul eszegetnek. Az, hogy a másik viszonzást várt volna az etetésért cserébe nem esik le a férfinek. Ő jóízűen fogyasztja szerény vacsoráját. Mivel nem reggelizett és mostanra már rendbe jött a tegnap vacsorázott bor után a gyomra, így ha rajta múlik teljesen be is csemegézné a vándorok eledelét, hogy utána hátra dőljön és elégedetten bambuljon az üres tányérjára.*
~Nem volt rossz.~
2999. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-06 20:36:10
Üzenet elküldve: 2023-09-06 20:36:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Sóhajt lemondóan, hiszen a férfi hiányossága most átgondolásra készteti. Szívesen cipelteti magát olyankor is fel a szobájába jóképű asztaltársaival, mikor még maga is képes megtenni az utat, most viszont ezt elfelejtheti.*
- Akkor igyunk fenn, így nem kell felcipelned, ha "megfejelem az asztalt". *Mondja ki az utolsó idézett szavakat mogorván. Milyen dolog erről beszélni, hogy eszméletlenre inná magát a férfi vagy bárki más társaságában, még a feltételezés is felháborítja. Ám a helyett, hogy ezt szóvá tenné inkább tömi a fejé. Adja is az elf szájába a beígért kóstolót, azonban csak egy engedélyt kap vissza, hogy most már ehet belőle, mert ő maga, a nagy Intath leellenőrizte a dolgot és jónak minősítette. Azért titkon remélte, hogy az elf is megteszi ezt a gesztust az általa gyártott katonákkal, de nem így történik. Így csalódottan eszik, néha lopva a férfire pillant, hogy hol tart, mert bár az étel remek, a sajátját nem tudja megenni teljesen. Már jóllakott, csak turkál.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.06 20:36:24
*Sóhajt lemondóan, hiszen a férfi hiányossága most átgondolásra készteti. Szívesen cipelteti magát olyankor is fel a szobájába jóképű asztaltársaival, mikor még maga is képes megtenni az utat, most viszont ezt elfelejtheti.*
- Akkor igyunk fenn, így nem kell felcipelned, ha "megfejelem az asztalt". *Mondja ki az utolsó idézett szavakat mogorván. Milyen dolog erről beszélni, hogy eszméletlenre inná magát a férfi vagy bárki más társaságában, még a feltételezés is felháborítja. Ám a helyett, hogy ezt szóvá tenné inkább tömi a fejé. Adja is az elf szájába a beígért kóstolót, azonban csak egy engedélyt kap vissza, hogy most már ehet belőle, mert ő maga, a nagy Intath leellenőrizte a dolgot és jónak minősítette. Azért titkon remélte, hogy az elf is megteszi ezt a gesztust az általa gyártott katonákkal, de nem így történik. Így csalódottan eszik, néha lopva a férfire pillant, hogy hol tart, mert bár az étel remek, a sajátját nem tudja megenni teljesen. Már jóllakott, csak turkál.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.06 20:36:24
2998. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-06 19:32:02
Üzenet elküldve: 2023-09-06 19:32:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*A kérdésen nem sokat kell gondolkoznia. Voltak már kellemetlen tapasztalatai.*
-Nem örülnék ha nekem kéne felcihölni mert megfejelted az asztalt.
*Akkor muszáj lesz csavarogni egyet. Bár megvannak a maga szabályai ilyen helyzetre. Amiket egyelőre nem hozna még fel. A kóstolóval kapcsolatban úgy néz ki a vörös kapható rá, hogy megetesse az elfet, aki jóízűen fogadja a falatot.*
-Nem rossz.
*Vallja be és bár ő nem valami igényes fajta, de valóban semmi gond nincs azzal a hússal. Jól van fűszerezve, nincs odaégetve, csak nem is száraz. A minőségre továbbra se lehet panasz itt a kalmárban.*
-Le lett ellenőrizve most már eheted nyugodtan.
*Vigyorodik el.*
*A kérdésen nem sokat kell gondolkoznia. Voltak már kellemetlen tapasztalatai.*
-Nem örülnék ha nekem kéne felcihölni mert megfejelted az asztalt.
*Akkor muszáj lesz csavarogni egyet. Bár megvannak a maga szabályai ilyen helyzetre. Amiket egyelőre nem hozna még fel. A kóstolóval kapcsolatban úgy néz ki a vörös kapható rá, hogy megetesse az elfet, aki jóízűen fogadja a falatot.*
-Nem rossz.
*Vallja be és bár ő nem valami igényes fajta, de valóban semmi gond nincs azzal a hússal. Jól van fűszerezve, nincs odaégetve, csak nem is száraz. A minőségre továbbra se lehet panasz itt a kalmárban.*
-Le lett ellenőrizve most már eheted nyugodtan.
*Vigyorodik el.*
2997. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-06 13:58:35
Üzenet elküldve: 2023-09-06 13:58:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Az elf kérdésére csak elmosolyodik szerényen, megforgatva az üres felespoharat az ujjai között.*
- Mi lenne jobb neked? Ha bírnám vagy ha nem? *Egyben viszont szinte bizonyos, hasonló mennyiséget kellene igyanak, mert ha az elf pocsolyarészegre issza magát,ő meg csak nyalakszik az üvegből tuti nem lesz türelme hozzá. Fordítva meg sem meri saccolni, mi történne, ha ő maga borulna el a sok alkoholtól és az elfre maradna a gondolkodás. Közben mind a ketten nekilátnak az evésnek. A felajánlására a férfi csak nagyra nyutja a száját, nincs mit tenni, odahúzódik a székével közelebb és leszakítva egy húsdarabot, feltekergetve benyomja a másik szájába.*
- Nah? *Emeli meg a szemöldökeit kíváncsian, míg az ujjai hegyét végignyaldossa.*
*Az elf kérdésére csak elmosolyodik szerényen, megforgatva az üres felespoharat az ujjai között.*
- Mi lenne jobb neked? Ha bírnám vagy ha nem? *Egyben viszont szinte bizonyos, hasonló mennyiséget kellene igyanak, mert ha az elf pocsolyarészegre issza magát,ő meg csak nyalakszik az üvegből tuti nem lesz türelme hozzá. Fordítva meg sem meri saccolni, mi történne, ha ő maga borulna el a sok alkoholtól és az elfre maradna a gondolkodás. Közben mind a ketten nekilátnak az evésnek. A felajánlására a férfi csak nagyra nyutja a száját, nincs mit tenni, odahúzódik a székével közelebb és leszakítva egy húsdarabot, feltekergetve benyomja a másik szájába.*
- Nah? *Emeli meg a szemöldökeit kíváncsian, míg az ujjai hegyét végignyaldossa.*
2996. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-05 19:35:20
Üzenet elküldve: 2023-09-05 19:35:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*Valami határozottan van a félvér és a pultos közt. Már egyre kevésbé halvány sejtések is megjelennek a doki fejében. Szólni viszont továbbra se szól semmit. Követi a nőt, aki olyan asztalt választ amivel neki sincs problémája, majd egyből isznak is amivel szintén semmi gondja az elfnek.*
-Egészség!
*Húzza is le a minőségi szeszt, ami után kellemesen felsóhajt és leül. Ez már ráfért. A következő kérdésre kérdőn felhúzza a szemöldökét. Lehet sok lesz az. A másiknak.*
-Bírni fogod?
*Kérdez is rá egy enyhe pimaszsággal a hangjában. Közben hozzák a rendelt dolgokat. Még a dohányt is előre megkapja. Végül is jogos. Így biztos nem lesz elfelejtve. A meggyújtásban majd valami segítséget kell majd kérnie, de az majd a jövő gondja. A nő különösen kedves azzal a sráccal. A doki nem tudja nem észrevenni. Ő meg ma alig kapott pár jó szót. Reggel is lecseszték, a fél karján viccelődve volt, a városba érve is leparasztozták az istállóban. Ő egy biccentésre méltatja a fickót majd maga is nekilát, hogy egy falat kenyérből, sajtból és kolbászból kis katonát készítsen magának. A vörös felajánlásán egy pillanatra elgondolkozik.*
~Egye fene!~
*Szó nélkül szélesre nyitja a száját jelezve, hogy elfogadta a kóstolót és megetetheti a másik. Most nagylelkű hangulatában van.*
*Valami határozottan van a félvér és a pultos közt. Már egyre kevésbé halvány sejtések is megjelennek a doki fejében. Szólni viszont továbbra se szól semmit. Követi a nőt, aki olyan asztalt választ amivel neki sincs problémája, majd egyből isznak is amivel szintén semmi gondja az elfnek.*
-Egészség!
*Húzza is le a minőségi szeszt, ami után kellemesen felsóhajt és leül. Ez már ráfért. A következő kérdésre kérdőn felhúzza a szemöldökét. Lehet sok lesz az. A másiknak.*
-Bírni fogod?
*Kérdez is rá egy enyhe pimaszsággal a hangjában. Közben hozzák a rendelt dolgokat. Még a dohányt is előre megkapja. Végül is jogos. Így biztos nem lesz elfelejtve. A meggyújtásban majd valami segítséget kell majd kérnie, de az majd a jövő gondja. A nő különösen kedves azzal a sráccal. A doki nem tudja nem észrevenni. Ő meg ma alig kapott pár jó szót. Reggel is lecseszték, a fél karján viccelődve volt, a városba érve is leparasztozták az istállóban. Ő egy biccentésre méltatja a fickót majd maga is nekilát, hogy egy falat kenyérből, sajtból és kolbászból kis katonát készítsen magának. A vörös felajánlásán egy pillanatra elgondolkozik.*
~Egye fene!~
*Szó nélkül szélesre nyitja a száját jelezve, hogy elfogadta a kóstolót és megetetheti a másik. Most nagylelkű hangulatában van.*
2995. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-05 11:28:02
Üzenet elküldve: 2023-09-05 11:28:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*Neki már az is megkönnyebbülést jelent, hogy Mik elfogadja az italt, tölt is neki, majd, ahogy a Doki rendelkezik, megy és választ asztalt maguknak. Valóban a terem másik végében lévő asztalnál áll meg és leteszi a poharakat és az üveg rumot. Első dolga, hogy tölt maguknak is és az elf részét odatolja neki, mielőtt leteszi a hátsóját.*
- Egészségedre! *Emeli koccintásra, majd lehúzza és kifújja az alkoholgőzt. Mostanában ő sem igazán ivott sok, ehhez hasonlóan erős párlatot, így egy pillanatra összefanyalodik a képe, de nem tart sokáig.*
- Na üljünk le. *Foglal helyet egy mellette lévő széken.*
- Jöhet a következő kör vagy előtte eszünk? *Kérdi a Dokit, közben pedig érkeznek az evőeszközök, a dohány és a szobakulcs is.*
- Köszönöm. *Teszi el a zsebébe a szobakulcsot, mielőtt az ivás hevében elhagynák valahogy. Majd érkeznek a rendelt fogások is, a Dokinak a könnyedebb étel, neki pedig a jó laktatós vadkan.*
- Ez nagyon jól fest. *Már össze is furott a nyál a szájában, ő bizony ma nem fog csak azért éhezni, mert esetleg a Doki tornázni szeretne majd a szobában, megy az egyedül is neki.*
- Ne fáradj, ezzel megleszünk már, mondanám, hogy pihenj egy kicsit, de bizonyára akad itt tennivaló elég. *Címzi együttérző hangon Miknek a szavait, persze szívesen elsütött volna itt egy- két dolgot a kedves felajánlást hallva, de az elfre való tekintettel magában tartja. Mikor a pultos távozik, odafordul a Dokihoz.*
- Akkor, jó étvágyat neked is. *Neki is kezd lefejteni a húst, répen rostonként kézzel.*
- Esetleg kóstolót? *Emelgeti a szemöldökeit, mert most még felajánlja, de lehet néhány perc múlva már nem lenne mit.*
*Neki már az is megkönnyebbülést jelent, hogy Mik elfogadja az italt, tölt is neki, majd, ahogy a Doki rendelkezik, megy és választ asztalt maguknak. Valóban a terem másik végében lévő asztalnál áll meg és leteszi a poharakat és az üveg rumot. Első dolga, hogy tölt maguknak is és az elf részét odatolja neki, mielőtt leteszi a hátsóját.*
- Egészségedre! *Emeli koccintásra, majd lehúzza és kifújja az alkoholgőzt. Mostanában ő sem igazán ivott sok, ehhez hasonlóan erős párlatot, így egy pillanatra összefanyalodik a képe, de nem tart sokáig.*
- Na üljünk le. *Foglal helyet egy mellette lévő széken.*
- Jöhet a következő kör vagy előtte eszünk? *Kérdi a Dokit, közben pedig érkeznek az evőeszközök, a dohány és a szobakulcs is.*
- Köszönöm. *Teszi el a zsebébe a szobakulcsot, mielőtt az ivás hevében elhagynák valahogy. Majd érkeznek a rendelt fogások is, a Dokinak a könnyedebb étel, neki pedig a jó laktatós vadkan.*
- Ez nagyon jól fest. *Már össze is furott a nyál a szájában, ő bizony ma nem fog csak azért éhezni, mert esetleg a Doki tornázni szeretne majd a szobában, megy az egyedül is neki.*
- Ne fáradj, ezzel megleszünk már, mondanám, hogy pihenj egy kicsit, de bizonyára akad itt tennivaló elég. *Címzi együttérző hangon Miknek a szavait, persze szívesen elsütött volna itt egy- két dolgot a kedves felajánlást hallva, de az elfre való tekintettel magában tartja. Mikor a pultos távozik, odafordul a Dokihoz.*
- Akkor, jó étvágyat neked is. *Neki is kezd lefejteni a húst, répen rostonként kézzel.*
- Esetleg kóstolót? *Emelgeti a szemöldökeit, mert most még felajánlja, de lehet néhány perc múlva már nem lenne mit.*
2994. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-04 18:12:33
Üzenet elküldve: 2023-09-04 18:12:33
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*Megáll a szájában a fogpiszkáló, amikor az aranyakért nyúlva elkapják egy búgva odacsúsztatott mondatra. Őszintén szólva először nagyon hülyén érzi magát, mert fogalmam sincs, hogy emögé kellene-e hallania valamit. Zavartan pillant fel, aztán ad magának egy jókora képzeletbeli tockost.*
- Ez igazán, khmm *száraz a torka, mint a kályha mögé esett gyújtós* - kedves tőled. *Szívesen hozzátenne egy nevet, de hiába kotorászik az emlékeiben. Valami egész rövid volt, úgy rémlik, de ennél több nem telik tőle sajnos.
Nagyot sóhajt. Egy ital most tényleg baromira jólesne. Hagyja a kombinálást és felfordít magának is egy poharat. Kissé megemelve köszönti a nagylelkű vendégre a rumot, de egyelőre nem iszik bele.
A kettős egy távolabbi asztal felé veszi az irányt, ő pedig elteszi az aranyakat, aztán nekilát, hogy tálcára készítse az evőeszközöket, a kenyeres kosarat, a kis fűszertartót meg természetesen a rendelt tubákot és a szobakulcsot is.
Megvárja, míg a vendégek asztalt választanak és kényelmesen elhelyezkednek, aztán kiviszi a szokásos terítéket, meg a többit.*
- Balra a második lesz *mondja, amikor leteszi a kulcsot, aztán fordul is, mert ahogy hallja, kész a tálalás.*
- A vadkan csípős nélkül *érkezik először az aranyhajú félvér elé a vacsora* - és a Vándorok Eledele *teszi le a hideg finomságokból válogatott tálat is.* - Jó étvágyat hozzá. *Kicsit már oldottabb és még valami kis mosoly is bujkál az arcán.*
- Ha hozhatok még bármit... ~Ja, tudják! Tűnj már el, Mik, hadd egyenek!~ *Biccent és visszavonul a pult mögé, hogy visszasüppedjen a szokásos törölgetős, pakolgatós elfoglaltságba.*
*Megáll a szájában a fogpiszkáló, amikor az aranyakért nyúlva elkapják egy búgva odacsúsztatott mondatra. Őszintén szólva először nagyon hülyén érzi magát, mert fogalmam sincs, hogy emögé kellene-e hallania valamit. Zavartan pillant fel, aztán ad magának egy jókora képzeletbeli tockost.*
- Ez igazán, khmm *száraz a torka, mint a kályha mögé esett gyújtós* - kedves tőled. *Szívesen hozzátenne egy nevet, de hiába kotorászik az emlékeiben. Valami egész rövid volt, úgy rémlik, de ennél több nem telik tőle sajnos.
Nagyot sóhajt. Egy ital most tényleg baromira jólesne. Hagyja a kombinálást és felfordít magának is egy poharat. Kissé megemelve köszönti a nagylelkű vendégre a rumot, de egyelőre nem iszik bele.
A kettős egy távolabbi asztal felé veszi az irányt, ő pedig elteszi az aranyakat, aztán nekilát, hogy tálcára készítse az evőeszközöket, a kenyeres kosarat, a kis fűszertartót meg természetesen a rendelt tubákot és a szobakulcsot is.
Megvárja, míg a vendégek asztalt választanak és kényelmesen elhelyezkednek, aztán kiviszi a szokásos terítéket, meg a többit.*
- Balra a második lesz *mondja, amikor leteszi a kulcsot, aztán fordul is, mert ahogy hallja, kész a tálalás.*
- A vadkan csípős nélkül *érkezik először az aranyhajú félvér elé a vacsora* - és a Vándorok Eledele *teszi le a hideg finomságokból válogatott tálat is.* - Jó étvágyat hozzá. *Kicsit már oldottabb és még valami kis mosoly is bujkál az arcán.*
- Ha hozhatok még bármit... ~Ja, tudják! Tűnj már el, Mik, hadd egyenek!~ *Biccent és visszavonul a pult mögé, hogy visszasüppedjen a szokásos törölgetős, pakolgatós elfoglaltságba.*
2993. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-04 16:09:29
Üzenet elküldve: 2023-09-04 16:09:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*Úgy néz ki a lány tényleg ki van most tömve. Az üveg rum ára ugyanis igencsak húzós. Az elf nem szól semmit. Ha a vörös el akarja fogyasztani és úgy gondolja ő is tartson vele akkor felőle odacsaphatnak neki. Rég volt már lehetősége töményezni. És saját véleménye szerint meg is érdemli. Azt, is észreveszi, hogy van valami a félvér és a pultos közt. Nehéz is lenne nem észrevenni hisz a lány egyáltalán nem titkolja, de arra se szól semmit. Azért eszébe jut a másik megjegyzése, hogy a pultosfiút húzza be egy körre. Mindenesetre az arca továbbra se mutat semmi érzelmet. Megbeszélik, hogy a vörös nem szereti a csípőset, ő leadja a dohány rendelését majd úgy néz ki keresnek egy asztalt. A felé intézett kérdésre szétnéz, elgondolkozik rajta, hogy talán egy hátsóbb kicsit kevésbé szem előtt lévőbb jobb lenne, de végül vállat ránt.*
-Nekem mindegy. Válassz te!
*Azzal zsebre dugott kézzel követi is a másikat.*
*Úgy néz ki a lány tényleg ki van most tömve. Az üveg rum ára ugyanis igencsak húzós. Az elf nem szól semmit. Ha a vörös el akarja fogyasztani és úgy gondolja ő is tartson vele akkor felőle odacsaphatnak neki. Rég volt már lehetősége töményezni. És saját véleménye szerint meg is érdemli. Azt, is észreveszi, hogy van valami a félvér és a pultos közt. Nehéz is lenne nem észrevenni hisz a lány egyáltalán nem titkolja, de arra se szól semmit. Azért eszébe jut a másik megjegyzése, hogy a pultosfiút húzza be egy körre. Mindenesetre az arca továbbra se mutat semmi érzelmet. Megbeszélik, hogy a vörös nem szereti a csípőset, ő leadja a dohány rendelését majd úgy néz ki keresnek egy asztalt. A felé intézett kérdésre szétnéz, elgondolkozik rajta, hogy talán egy hátsóbb kicsit kevésbé szem előtt lévőbb jobb lenne, de végül vállat ránt.*
-Nekem mindegy. Válassz te!
*Azzal zsebre dugott kézzel követi is a másikat.*
2992. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-04 10:37:49
Üzenet elküldve: 2023-09-04 10:37:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Az emlékeztetőre csak nyel egyet, hát persze, itt mi mást is szolgálhatnának fel, mint wegtorenit. A férfi egyetlen szót se szól, sőt utal se utal rá, hogy ismerik egymást, noha ő nevén szólította. Talán jobb is ez így, mindenkinek megvan a maga baja, ahogy látja, neki is. Bizonyára nem úgy számolt el magában, mint ő, hiszen vendégként volt itt, másik végén állt a pultnak, ahogy most is. Nem tudhatja mi folyik idebenn vagy akár a pultos fejében. Az árra azért nyel egy nagyot, nívós az ital az biztos, de most ez sem okoz neki gondot. Le is számol a pultra Mikarr Mar Mair [KKK] elé 300 aranyat.
Mikor pedig Mik a fizetségért nyúl, előrehajolva a pultra helyezi a kezét, hogy egy bizalmasabb mondatot intézzen hozzá.*
- Egy kupicára a vendégem vagy, ha most nem ihatod meg, tedd félre a műszak végére. Egészségedre. *Bár annyira nem súgja halkan, hogy a mellette ülő elf ne hallja, csupán érzékeltetni szeretné, hogy kinek is szól. A hangnem tapintatos, egyáltalán nem utasítani akarja a férfit, csak szeretne valami pozitív dolgot csempészni a napjába, csak remélni tudja, hogy annak is veszi. Legutóbb elmondta neki, hogy itt jó helyen van, fedél, koszt, biztos megélhetés, ezt pedig tisztelni illik. Visszaül a helyére. Ha az üveg a pulton landol, felnyitja és ha nincsen ellene kifogása és elővesz magának is egy poharat a pultos, tölt neki, nem sajnálva a dolgot. Csak ezt követően áll fel.*
- Nem szeretem a csípőset, ha azt most hanyagolnák azt megköszönném. *Persze nem válogatós, ha mégis kerülne bele, de ha már így rákérezett, nem rejti véka alá a dolgot, csupán udvariasságból.*
- Keresünk egy asztalt magunknak. *Mondja, közben elveszi az üveget és a két poharat, majd az elfhez fordul.*
- Melyik szimpatikus Doki? Válassz egyet, rád bízom. *Ha már ilyen kedvetlenre sikeredett ez az ide vezető út, had érezze a férfi, hogy valamit rá is bízott. Ha az megint kitérő válasszal jutalmazza meg a figyelmességét, akkor ő maga választ, egy távolabbi asztalt a terem másik végében. Az, hogy még az elf dohányt is rendel, az ő dolga, bár személy szerint nem igazán kedveli a füstöt, az ízét meg végképp, pofát nem vág hozzá így se. A férfit azért hozta magával, hogy kimozdítsa, elterelje a figyelmét, így esze ágában sincsen felróni neki bármit is, amiben kedvét leli.*
*Az emlékeztetőre csak nyel egyet, hát persze, itt mi mást is szolgálhatnának fel, mint wegtorenit. A férfi egyetlen szót se szól, sőt utal se utal rá, hogy ismerik egymást, noha ő nevén szólította. Talán jobb is ez így, mindenkinek megvan a maga baja, ahogy látja, neki is. Bizonyára nem úgy számolt el magában, mint ő, hiszen vendégként volt itt, másik végén állt a pultnak, ahogy most is. Nem tudhatja mi folyik idebenn vagy akár a pultos fejében. Az árra azért nyel egy nagyot, nívós az ital az biztos, de most ez sem okoz neki gondot. Le is számol a pultra Mikarr Mar Mair [KKK] elé 300 aranyat.
Mikor pedig Mik a fizetségért nyúl, előrehajolva a pultra helyezi a kezét, hogy egy bizalmasabb mondatot intézzen hozzá.*- Egy kupicára a vendégem vagy, ha most nem ihatod meg, tedd félre a műszak végére. Egészségedre. *Bár annyira nem súgja halkan, hogy a mellette ülő elf ne hallja, csupán érzékeltetni szeretné, hogy kinek is szól. A hangnem tapintatos, egyáltalán nem utasítani akarja a férfit, csak szeretne valami pozitív dolgot csempészni a napjába, csak remélni tudja, hogy annak is veszi. Legutóbb elmondta neki, hogy itt jó helyen van, fedél, koszt, biztos megélhetés, ezt pedig tisztelni illik. Visszaül a helyére. Ha az üveg a pulton landol, felnyitja és ha nincsen ellene kifogása és elővesz magának is egy poharat a pultos, tölt neki, nem sajnálva a dolgot. Csak ezt követően áll fel.*
- Nem szeretem a csípőset, ha azt most hanyagolnák azt megköszönném. *Persze nem válogatós, ha mégis kerülne bele, de ha már így rákérezett, nem rejti véka alá a dolgot, csupán udvariasságból.*
- Keresünk egy asztalt magunknak. *Mondja, közben elveszi az üveget és a két poharat, majd az elfhez fordul.*
- Melyik szimpatikus Doki? Válassz egyet, rád bízom. *Ha már ilyen kedvetlenre sikeredett ez az ide vezető út, had érezze a férfi, hogy valamit rá is bízott. Ha az megint kitérő válasszal jutalmazza meg a figyelmességét, akkor ő maga választ, egy távolabbi asztalt a terem másik végében. Az, hogy még az elf dohányt is rendel, az ő dolga, bár személy szerint nem igazán kedveli a füstöt, az ízét meg végképp, pofát nem vág hozzá így se. A férfit azért hozta magával, hogy kimozdítsa, elterelje a figyelmét, így esze ágában sincsen felróni neki bármit is, amiben kedvét leli.*
2991. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-03 19:59:08
Üzenet elküldve: 2023-09-03 19:59:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
*Letép egy papirost a tömbről, hogy felírja a rendelést, amikor egy pillanatra megint elakad.
~Kedves Mik, mi is volt az ára?~ szólal meg a belső hangja csípősen. A jobb válla felől egy édesen búgó hangocska suttogva össze is foglalja az odafönt lerótt fizetséget. A bal válla felől viszont epés emlékeztető jön arról, hogyan fizetett meg azért, hogy megkurtította a műszakját.
Egy kicsit megrándul a szája széle, mikor hüvelykjével hátrabök a válla felett.*
- Wegtorenit. Nyilván. *Bár idebent nem hirdeti felirat a fogadó nevét, de a cégérrel összevág a pult mögötti festményt uraló leviatán, ami már a megnyitás óta szorongatja múlhatatlan könyörtelenséggel azt a bizonyos háromárbocos hajót.*
- Az egész üveg 300 arany lesz *mondja, és ha leszámolják, ki is teszi a pultra. Egy bontatlan üveg rum és két pohár. Kényszeredett mosolyt villant az elfre, amikor leteszi elé a rumospoharat. Ez gyakorlatilag már az előjáték lehet, de ezúttal nem neki osztanak lapot. Vagyis poharat. ~Szerencsés flótás.~
Felvesz a leforgatott kupicák mellől egy ott hánykolódó fogpiszkálót és rágni kezdi. Kemény, stabil ritmusban dolgozik rajta, hogy véletlenül se vágjon pofákat önkéntelenül. Elvégre semmi köze hozzá!
A hozzáfűzött dohányrendelésre is bólint és most már leveszi a füle mögül a ceruzát és jegyzetelni kezd.*
- Egy vándorok eledele, egy sült vadkan. *A pultosok Lanawinszerte megszokott vakarmány, rövidítésekbe csonkolt módján írja össze a rendelést. A konyhán már megszokták, de sosem hagyják ki, hogy háborogjanak miatta.* - Csípős mehet? *kérdi. Wegtorenben ez biztos evidencia, de itt Artheniorban a saját kárán tanulta meg, hogy jobb mindig megkérdezni.
A fentről visszaérkező Nyikhaj kezébe nyomja a papirost.*
- Rendelés. *Úgyis arra megy, legalább megspórol neki egy utat.*
- Egy asztalhoz terítsek vagy itt is jó? *kérdi még a vendégektől, mielőtt kitenné az evőeszközt.*
*Letép egy papirost a tömbről, hogy felírja a rendelést, amikor egy pillanatra megint elakad.
~Kedves Mik, mi is volt az ára?~ szólal meg a belső hangja csípősen. A jobb válla felől egy édesen búgó hangocska suttogva össze is foglalja az odafönt lerótt fizetséget. A bal válla felől viszont epés emlékeztető jön arról, hogyan fizetett meg azért, hogy megkurtította a műszakját.
Egy kicsit megrándul a szája széle, mikor hüvelykjével hátrabök a válla felett.*
- Wegtorenit. Nyilván. *Bár idebent nem hirdeti felirat a fogadó nevét, de a cégérrel összevág a pult mögötti festményt uraló leviatán, ami már a megnyitás óta szorongatja múlhatatlan könyörtelenséggel azt a bizonyos háromárbocos hajót.*
- Az egész üveg 300 arany lesz *mondja, és ha leszámolják, ki is teszi a pultra. Egy bontatlan üveg rum és két pohár. Kényszeredett mosolyt villant az elfre, amikor leteszi elé a rumospoharat. Ez gyakorlatilag már az előjáték lehet, de ezúttal nem neki osztanak lapot. Vagyis poharat. ~Szerencsés flótás.~
Felvesz a leforgatott kupicák mellől egy ott hánykolódó fogpiszkálót és rágni kezdi. Kemény, stabil ritmusban dolgozik rajta, hogy véletlenül se vágjon pofákat önkéntelenül. Elvégre semmi köze hozzá!
A hozzáfűzött dohányrendelésre is bólint és most már leveszi a füle mögül a ceruzát és jegyzetelni kezd.*
- Egy vándorok eledele, egy sült vadkan. *A pultosok Lanawinszerte megszokott vakarmány, rövidítésekbe csonkolt módján írja össze a rendelést. A konyhán már megszokták, de sosem hagyják ki, hogy háborogjanak miatta.* - Csípős mehet? *kérdi. Wegtorenben ez biztos evidencia, de itt Artheniorban a saját kárán tanulta meg, hogy jobb mindig megkérdezni.
A fentről visszaérkező Nyikhaj kezébe nyomja a papirost.*
- Rendelés. *Úgyis arra megy, legalább megspórol neki egy utat.*
- Egy asztalhoz terítsek vagy itt is jó? *kérdi még a vendégektől, mielőtt kitenné az evőeszközt.*
2990. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-03 16:03:16
Üzenet elküldve: 2023-09-03 16:03:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Éppenséggel az elf se vacsorázott. Csak bort. Amivel azért tisztában van, hogy nem épp a legegészségesebb diéta, de mindegy. A pultos srác megjelenik és egy pillanatra meg is akad a mondat közben. Mivel a doki nincs jó hangulatában ezért csak türelmetlenül feljebb vonja a szemöldökét, de még nem szól semmit. Talán jobb is, hogy a vörös vagyis jelenleg arany adja le a rendelést. Észreveszi, hogy a lány nevén szólítja az eddig be se mutatkozó srácot. Szóval törzsvendég. Különösebben nem akad fenn a dolgon. Mikor a másik befejezte akkor nyúl a szütyőjébe.*
-Vacsora végére egy adagot abból a Wegtoreni dohányból készíts még ki nekem.*Azzal landol is a pulton még 26 arany.*
*Éppenséggel az elf se vacsorázott. Csak bort. Amivel azért tisztában van, hogy nem épp a legegészségesebb diéta, de mindegy. A pultos srác megjelenik és egy pillanatra meg is akad a mondat közben. Mivel a doki nincs jó hangulatában ezért csak türelmetlenül feljebb vonja a szemöldökét, de még nem szól semmit. Talán jobb is, hogy a vörös vagyis jelenleg arany adja le a rendelést. Észreveszi, hogy a lány nevén szólítja az eddig be se mutatkozó srácot. Szóval törzsvendég. Különösebben nem akad fenn a dolgon. Mikor a másik befejezte akkor nyúl a szütyőjébe.*
-Vacsora végére egy adagot abból a Wegtoreni dohányból készíts még ki nekem.*Azzal landol is a pulton még 26 arany.*
2989. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-03 15:35:08
Üzenet elküldve: 2023-09-03 15:35:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Akármilyen kényelmes is a Wegtoreni Kalmár erkélyes szobájának terebélyes ágya, Loralyss sokáig forgolódik álmatlanul. Egyre csak a fülében visszhangzik az a hidegen csikorgó mondat, amit a mélységi a lépcsőn felfele menet még neki címzett.
Forr a vére a dühtől, de a félsz is vasmarokkal szorongatja. Vajon abbamaradt volna az abúzus, ha csak tűri leszegett pillantással? Annyi biztos, hogy ha így tesz, többé nem tudott volna tükörbe nézni. ~Ha Heilgron itt lett volna...~ Inkább hamar elcsippenti a gondolat végét. Helilgron vagy meghalt vagy csak magára hagyta. Bármelyik is legyen az igazság, csak magát degradálja azzal, ha támaszért sopánkodik. Az anyja arra nevelte, hogy erős nővé érjen. Igaz, hogy ha nem húzta volna át a számításait a vén kappan halála, biztos háttérrel támogatta volna meg a nevelőapja családja által.
Bárhogy is, kénytelen lesz maga boldogulni. Ez épp elég nehéz dolog, hogy nyugtalanná rontsa az éjszakáját, de az eset a mélységivel végképp rémálomba taszítja.
Jeges verítékben úszik, amikor felriad. Kicsi hiányzik, hogy sikoltson, amikor rájön, hogy nem az a setétképű démon jött érte, csupán a szél dagasztja vitorlává a függönyt a nyitott erkélyajtó előtt.
Kapkodva gyújt lámpást és a hőség ellenére nyakig húzza magára a takarót. Meg is érik benne az elhatározás, hogy még pirkadat előtt elindul, hogy semmiképp se fussanak össze.
Kikészíti magának az utazóruhát. A kikötő felé menet jobb, ha minél kevésbé lesz feltűnő. Minél előbb hajóra száll, annál jobb. Ha bejönnek a számításai, megalapozhatja a jövőjét. Ennek reményét szorítja magához, hogy kicsit meg tudjon nyugodni, de a tagjaiból csak nem oldódik ki a reszketés. A pislákoló lámpás fényének óvó körébe húzódik. Egy csücsköt használ csak ki a jókora ágyból, ahogy a térdét átölelve kuporog. Szeretne odamenni, hogy becsukja az erkélyajtót, BeZÁRja!, de ébren is kísérti a lidércnyomás, hogy ott kint a sötétben, a falnak lapulva várja az a mélységi, hogy kilépjen a biztonságot nyújtó fénykörből.
Magasan jár a nap, mikor megébred. Minden tagja elgémberedett a kényelmetlen pozitúrától, amiben végül elnyomta a fáradtság. Lomha pislogással nyílik a szeme, aztán hirtelen kipattan. Elaludt!
Majd' kizuhan az ágyból, olyan kapkodásba kezd. Gyorsan öltözködik, szedi a cókmókját és kis hallgatózás után már nyitja is az ajtót, hogy az istálló felé vegye az irányt. Minél előbb nyergelni, aztán irány a Kikötő!*
Forr a vére a dühtől, de a félsz is vasmarokkal szorongatja. Vajon abbamaradt volna az abúzus, ha csak tűri leszegett pillantással? Annyi biztos, hogy ha így tesz, többé nem tudott volna tükörbe nézni. ~Ha Heilgron itt lett volna...~ Inkább hamar elcsippenti a gondolat végét. Helilgron vagy meghalt vagy csak magára hagyta. Bármelyik is legyen az igazság, csak magát degradálja azzal, ha támaszért sopánkodik. Az anyja arra nevelte, hogy erős nővé érjen. Igaz, hogy ha nem húzta volna át a számításait a vén kappan halála, biztos háttérrel támogatta volna meg a nevelőapja családja által.
Bárhogy is, kénytelen lesz maga boldogulni. Ez épp elég nehéz dolog, hogy nyugtalanná rontsa az éjszakáját, de az eset a mélységivel végképp rémálomba taszítja.
Jeges verítékben úszik, amikor felriad. Kicsi hiányzik, hogy sikoltson, amikor rájön, hogy nem az a setétképű démon jött érte, csupán a szél dagasztja vitorlává a függönyt a nyitott erkélyajtó előtt.
Kapkodva gyújt lámpást és a hőség ellenére nyakig húzza magára a takarót. Meg is érik benne az elhatározás, hogy még pirkadat előtt elindul, hogy semmiképp se fussanak össze.
Kikészíti magának az utazóruhát. A kikötő felé menet jobb, ha minél kevésbé lesz feltűnő. Minél előbb hajóra száll, annál jobb. Ha bejönnek a számításai, megalapozhatja a jövőjét. Ennek reményét szorítja magához, hogy kicsit meg tudjon nyugodni, de a tagjaiból csak nem oldódik ki a reszketés. A pislákoló lámpás fényének óvó körébe húzódik. Egy csücsköt használ csak ki a jókora ágyból, ahogy a térdét átölelve kuporog. Szeretne odamenni, hogy becsukja az erkélyajtót, BeZÁRja!, de ébren is kísérti a lidércnyomás, hogy ott kint a sötétben, a falnak lapulva várja az a mélységi, hogy kilépjen a biztonságot nyújtó fénykörből.
Magasan jár a nap, mikor megébred. Minden tagja elgémberedett a kényelmetlen pozitúrától, amiben végül elnyomta a fáradtság. Lomha pislogással nyílik a szeme, aztán hirtelen kipattan. Elaludt!
Majd' kizuhan az ágyból, olyan kapkodásba kezd. Gyorsan öltözködik, szedi a cókmókját és kis hallgatózás után már nyitja is az ajtót, hogy az istálló felé vegye az irányt. Minél előbb nyergelni, aztán irány a Kikötő!*
2988. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-03 11:36:56
Üzenet elküldve: 2023-09-03 11:36:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr Mar Mair, Loralyss//
*Még a lépcsőforduló előtt megtorpan, hisz a csörömpölés megtorpanásra készteti. Hátrafordul, hogy szemügyre vegye a hang forrását, mihez most dühödt, zsigerből jövő szavak is társulnak. Végigpillant az elfen; a fenyegető pohárfegyveren - már ami megmaradt belőle - és a sérülésen is, mit alighanem magában okozott. Noha e látvány is kielégítő lehetne, hisz jól láthatóan lelkét érintette a kis fruskának, az ő fülét azonban bántják a neki címzett szavak. Nem itt és nem most fog belemenni e súlyos nézeteltérés megvitatásába. Félő, hogy az efféle csevej, ha túl soká tart, tettlegességig fajul, ő pedig túl sok időt vesztegetett már, nem kíván még a Városőrség tömlöcében is dologtalan pihengetni.*
-A szobámba. *Szól még Mikarrnak színtelen hangon, majd sarkon fordul és elindul a már említett helyiség felé.*
-Remélem, még találkozunk. *Már szinte eltűnni látszik a lépcsőfordulóban, de a szavak kétségtelenül Loralyssnak szólnak. Máshol, más népek között baráti e búcsú, de a történtek és a körülmények fényében roppant fenyegető is lehet.
Nincs oly faj, minek vére ne tapadna már kardjához. Talán csak óriás. Olyannal még nemigen volt dolga. Nem okoz számára örömöt a gyilkolás, kivéve, ha gyűlölet övezi. E gyűlölet pedig ott ég benne, ha elfekről vagy tündérekről van szó. Más népeket leginkább csak másodrendűnek tart, de e kettő... E kettő pusztulásra ítéltetett az elmúlt korok nyomán.
Felcaplat a szobájába, majd óvatosan behajtja maga mögött az ajtót. Megvárja, míg vacsorát szolgáltatnak, majd miután elfogyasztotta, le is dől aludni. Korán óhajt indulni, hogy mielőbb elhagyhassa e Népek Olvasztótégelyének csúfolt porfészket.*
A hozzászólás írója (Shaiarin Maur'da) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.03 11:42:38
*Még a lépcsőforduló előtt megtorpan, hisz a csörömpölés megtorpanásra készteti. Hátrafordul, hogy szemügyre vegye a hang forrását, mihez most dühödt, zsigerből jövő szavak is társulnak. Végigpillant az elfen; a fenyegető pohárfegyveren - már ami megmaradt belőle - és a sérülésen is, mit alighanem magában okozott. Noha e látvány is kielégítő lehetne, hisz jól láthatóan lelkét érintette a kis fruskának, az ő fülét azonban bántják a neki címzett szavak. Nem itt és nem most fog belemenni e súlyos nézeteltérés megvitatásába. Félő, hogy az efféle csevej, ha túl soká tart, tettlegességig fajul, ő pedig túl sok időt vesztegetett már, nem kíván még a Városőrség tömlöcében is dologtalan pihengetni.*
-A szobámba. *Szól még Mikarrnak színtelen hangon, majd sarkon fordul és elindul a már említett helyiség felé.*
-Remélem, még találkozunk. *Már szinte eltűnni látszik a lépcsőfordulóban, de a szavak kétségtelenül Loralyssnak szólnak. Máshol, más népek között baráti e búcsú, de a történtek és a körülmények fényében roppant fenyegető is lehet.
Nincs oly faj, minek vére ne tapadna már kardjához. Talán csak óriás. Olyannal még nemigen volt dolga. Nem okoz számára örömöt a gyilkolás, kivéve, ha gyűlölet övezi. E gyűlölet pedig ott ég benne, ha elfekről vagy tündérekről van szó. Más népeket leginkább csak másodrendűnek tart, de e kettő... E kettő pusztulásra ítéltetett az elmúlt korok nyomán.
Felcaplat a szobájába, majd óvatosan behajtja maga mögött az ajtót. Megvárja, míg vacsorát szolgáltatnak, majd miután elfogyasztotta, le is dől aludni. Korán óhajt indulni, hogy mielőbb elhagyhassa e Népek Olvasztótégelyének csúfolt porfészket.*
A hozzászólás írója (Shaiarin Maur'da) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.03 11:42:38
2987. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-03 08:01:16
Üzenet elküldve: 2023-09-03 08:01:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Ő sem szól, úgy véli, a Doki a magányosan töltött hatok, talán hónapok alatt kicsit elszokott a társaságtól, de bizonyosan egy kis pia gyorsan helyrebillenti majd. Nem is véletlenül mozdítja ám ki a vidéki birtok hullaszagából és nemes egyszerűségéből. A végén még megbolondult volna egymaga. No meg hát, ő maga is sokkal türelmesebb telegyomorral, mint az üressel, amivel most rendelkezik. Az ételre adott válaszán meglepődik, de ha az elf gyomra most azt hívánja, akkor azt kapja, az a lényeg, hogy egyen valamit az előtt az üveg tömény előtt, amit esélyesen ma este még magába tölt, vele vagy nélküle. Mint tegnap is. Talán a szerencse is közbe játszott, hogy a birtokon már csak borból volt, mert a volt kalóz már kiitta a kislányokat a töménykészletükből korábban. Járhatott volna rosszabbúl is.*
- Ahogy szeretnéd Doki, de nekem valami laktatóbb kell, tegnap se vacsoráztam. *Mondja, miközben az étlapba fúrja a tekintetét. Akkor bukik elő ismét, mikor meghallja a férfi hangját. Emlékeiből azt már fel nem tudná idézni, hogy milyen volt, de az arcát nem felejti el egykönnyen. Talán akkor tájt nem is számított rá, hogy a pult mögött egy ilyen figyelmes és tapintatos személy lapul, még ha egyetlen kósza menetről is volt szó. Na igen, talán pont ezért nem is tudott betelni eggyel. Attól függetlenül pedig, hogy most az elf táraságában jött, még mindig úgy gondolja, hogy abban nem volt és most sincsen semmi szégyellnivaló. A pillanatnyi kihagyásra csak elmosolyodik kedvesen, majd lerakja az étlapot.*
- Egy vándorok eledelét szeretnék a barátomnak, magamnak pedig sült vadkanpecsenyét. De még ezek előtt, nem tudom mennyi volt legutóbb az ára, de egy üveg rumot is kifizetnék kedves Mik. Sajnos nem tudom mifélét ihattam legutóbb, de az nagyon ízlett. Két pohárral. *Ahogy elnézi a rendelés leadása közben a férfit, gyűröttebbnek és megviseltebbnek látszik, mint az emlékeiben feltűnő alak. Így van ez a dolgos emberrel, néha több a munka, néha kevesebb, ezen nincs mit meglepődni, de ebbe valahogy belekeseredik a szája. A száját nyitja résnyire, hogy rákérdezzen, minden rendben van-e, ám úgy be is csukódik, a nélkül, hogy hang elhagyná az ajkait. Ez nem tartozik rá, a végén még meg is kapja, ha túl sok mindenbe ártja bele magát.*
- Egy szobát is szeretnénk ezek mellé. * Ki is csenget 21 aranyat, hogy egy jobb Szoba erkéllyel legyen az, ahol ma este meghúzhatják magukat. Majd leszámol még 11 aranyat a Vándorok eledele ételért, valamint 15 tallért a Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával tételért. *
- Az üveg rum ára nincs itt, azért mennyit adjak?
*Ő sem szól, úgy véli, a Doki a magányosan töltött hatok, talán hónapok alatt kicsit elszokott a társaságtól, de bizonyosan egy kis pia gyorsan helyrebillenti majd. Nem is véletlenül mozdítja ám ki a vidéki birtok hullaszagából és nemes egyszerűségéből. A végén még megbolondult volna egymaga. No meg hát, ő maga is sokkal türelmesebb telegyomorral, mint az üressel, amivel most rendelkezik. Az ételre adott válaszán meglepődik, de ha az elf gyomra most azt hívánja, akkor azt kapja, az a lényeg, hogy egyen valamit az előtt az üveg tömény előtt, amit esélyesen ma este még magába tölt, vele vagy nélküle. Mint tegnap is. Talán a szerencse is közbe játszott, hogy a birtokon már csak borból volt, mert a volt kalóz már kiitta a kislányokat a töménykészletükből korábban. Járhatott volna rosszabbúl is.*
- Ahogy szeretnéd Doki, de nekem valami laktatóbb kell, tegnap se vacsoráztam. *Mondja, miközben az étlapba fúrja a tekintetét. Akkor bukik elő ismét, mikor meghallja a férfi hangját. Emlékeiből azt már fel nem tudná idézni, hogy milyen volt, de az arcát nem felejti el egykönnyen. Talán akkor tájt nem is számított rá, hogy a pult mögött egy ilyen figyelmes és tapintatos személy lapul, még ha egyetlen kósza menetről is volt szó. Na igen, talán pont ezért nem is tudott betelni eggyel. Attól függetlenül pedig, hogy most az elf táraságában jött, még mindig úgy gondolja, hogy abban nem volt és most sincsen semmi szégyellnivaló. A pillanatnyi kihagyásra csak elmosolyodik kedvesen, majd lerakja az étlapot.*
- Egy vándorok eledelét szeretnék a barátomnak, magamnak pedig sült vadkanpecsenyét. De még ezek előtt, nem tudom mennyi volt legutóbb az ára, de egy üveg rumot is kifizetnék kedves Mik. Sajnos nem tudom mifélét ihattam legutóbb, de az nagyon ízlett. Két pohárral. *Ahogy elnézi a rendelés leadása közben a férfit, gyűröttebbnek és megviseltebbnek látszik, mint az emlékeiben feltűnő alak. Így van ez a dolgos emberrel, néha több a munka, néha kevesebb, ezen nincs mit meglepődni, de ebbe valahogy belekeseredik a szája. A száját nyitja résnyire, hogy rákérdezzen, minden rendben van-e, ám úgy be is csukódik, a nélkül, hogy hang elhagyná az ajkait. Ez nem tartozik rá, a végén még meg is kapja, ha túl sok mindenbe ártja bele magát.*
- Egy szobát is szeretnénk ezek mellé. * Ki is csenget 21 aranyat, hogy egy jobb Szoba erkéllyel legyen az, ahol ma este meghúzhatják magukat.
Majd leszámol még 11 aranyat a Vándorok eledele ételért, valamint 15 tallért a Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával tételért. *- Az üveg rum ára nincs itt, azért mennyit adjak?
2986. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-02 13:46:23
Üzenet elküldve: 2023-09-02 13:46:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shaiarin, Loralyss//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Vékony hártya mögött feszül az eshetőség, hogy egy pillanat múlva vér folyjon. Aki eleget élt az utcán, az ismeri már ezeket a helyzeteket. Kevésen múlik, hogy kipattanjon. Mindig kevésen múlik. Felszültségbe dermed a pillanat. Mintha hosszú percek telnének el benne, mire végül kiold. Vér épp csak serken, s az a pillanat megelégszik egy pohár vesztével.
Mik lassan ereszti ki a levegőt és csak a pillantása üzeni a sötételfnek, hogy legyen elég ennyi. Reméli, hogy amaz hagyja a nőnek a végszót, és befejeződhet végre ez a fajelméleti szarrágás.
És most takarodjatok a szobátokba! Szinte kikívánkozna a mondat, amit igen gyakran hangzik el az egynél több kamaszkorú kölyköt számláló háztartásokban.
Nyikhaj intézi a fürdővizet, és ha Miken múlik, akkor rálőcsöli a szobaszervizt is, mert neki már épp elég volt a két hegyesfülűből mára. Fáradt sóhajjal löki be az ajtót a konyha felé, hogy a mosogatnivaló tetejére hajítsa bortól ázott tálcát az evőeszközgöngyölegekkel.*
- Hagyd csak, majd intézem! *Emeli fel a kezét, mikor látja, hogy Nyikhaj indulna, hogy kimentse a két vászonszalvétát, mielőtt elmerülnek a mosogatólében.*
- Miért ide téved be az összes flepnis? *rúg bele a zöldségmosó dézsa szélébe.
Nyikhaj már iparkodik is kifelé a forróvízzel. Mik nincs jó passzban, ilyenkor pedig jobb hagyni neki, hogy magától lecsillapodjon.
Seprű és felmosó. Csak a szokásos. Mire eltakarítja a romokat, el is párolog a mérge. Mióta Xavy és Nawanthiri is kilépett, kicsit sok dolog szakadt a nyakába, és nem is aludt túl jól az elmúlt napokban.*
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Épp csak letámasztja odabent a felmosót, amikor újabb vendégek érkeztére figyelmeztetnek a hátraszűrődő hangok.*
- Üdvözlet a Wegtoreni Kalmárban! Mivel... *megakad az ezredszerre felmondott kérdés közben, mikor a köténye megkötéséből felpillant a pultnál ülőkre* szolgálhatok?
*Rég volt, de azokra az aranyszínű fürtökre nehéz nem emlékezni. Gyors numera, pazar ráadással. Egy rendhagyó ívbe forduló este egy két pohár rumra leadott rendelés után, az élete egy kifejezetten pocsék szakaszában. Nem várt, könnyed kicsapongás, ami után egy pillanatra elhitte, hogy végre jó irányba tart a szerencsecsillaga. Hát nem. Utána gyűrte csak meg az élet úgy rendesen. Volt pár dolog.
A félvér ezúttal egy fickóval jött, úgyhogy Mik nem hánytorgatja, a múltat. A kis elakadás simán betudható a nem mindennapi hajszínnek egy idegentől is.*
- Sikerült választani? *kérdi, míg utolsó mozzanatként a vállára csapja a törölgetőruhát, hogy felmosófiúból visszaavanzsáljon pultossá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Vékony hártya mögött feszül az eshetőség, hogy egy pillanat múlva vér folyjon. Aki eleget élt az utcán, az ismeri már ezeket a helyzeteket. Kevésen múlik, hogy kipattanjon. Mindig kevésen múlik. Felszültségbe dermed a pillanat. Mintha hosszú percek telnének el benne, mire végül kiold. Vér épp csak serken, s az a pillanat megelégszik egy pohár vesztével.
Mik lassan ereszti ki a levegőt és csak a pillantása üzeni a sötételfnek, hogy legyen elég ennyi. Reméli, hogy amaz hagyja a nőnek a végszót, és befejeződhet végre ez a fajelméleti szarrágás.
És most takarodjatok a szobátokba! Szinte kikívánkozna a mondat, amit igen gyakran hangzik el az egynél több kamaszkorú kölyköt számláló háztartásokban.
Nyikhaj intézi a fürdővizet, és ha Miken múlik, akkor rálőcsöli a szobaszervizt is, mert neki már épp elég volt a két hegyesfülűből mára. Fáradt sóhajjal löki be az ajtót a konyha felé, hogy a mosogatnivaló tetejére hajítsa bortól ázott tálcát az evőeszközgöngyölegekkel.*
- Hagyd csak, majd intézem! *Emeli fel a kezét, mikor látja, hogy Nyikhaj indulna, hogy kimentse a két vászonszalvétát, mielőtt elmerülnek a mosogatólében.*
- Miért ide téved be az összes flepnis? *rúg bele a zöldségmosó dézsa szélébe.
Nyikhaj már iparkodik is kifelé a forróvízzel. Mik nincs jó passzban, ilyenkor pedig jobb hagyni neki, hogy magától lecsillapodjon.
Seprű és felmosó. Csak a szokásos. Mire eltakarítja a romokat, el is párolog a mérge. Mióta Xavy és Nawanthiri is kilépett, kicsit sok dolog szakadt a nyakába, és nem is aludt túl jól az elmúlt napokban.*
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Épp csak letámasztja odabent a felmosót, amikor újabb vendégek érkeztére figyelmeztetnek a hátraszűrődő hangok.*
- Üdvözlet a Wegtoreni Kalmárban! Mivel... *megakad az ezredszerre felmondott kérdés közben, mikor a köténye megkötéséből felpillant a pultnál ülőkre* szolgálhatok?
*Rég volt, de azokra az aranyszínű fürtökre nehéz nem emlékezni. Gyors numera, pazar ráadással. Egy rendhagyó ívbe forduló este egy két pohár rumra leadott rendelés után, az élete egy kifejezetten pocsék szakaszában. Nem várt, könnyed kicsapongás, ami után egy pillanatra elhitte, hogy végre jó irányba tart a szerencsecsillaga. Hát nem. Utána gyűrte csak meg az élet úgy rendesen. Volt pár dolog.
A félvér ezúttal egy fickóval jött, úgyhogy Mik nem hánytorgatja, a múltat. A kis elakadás simán betudható a nem mindennapi hajszínnek egy idegentől is.*
- Sikerült választani? *kérdi, míg utolsó mozzanatként a vállára csapja a törölgetőruhát, hogy felmosófiúból visszaavanzsáljon pultossá.*
2985. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-02 07:34:17
Üzenet elküldve: 2023-09-02 07:34:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
*Caldorcor ugyan kisegíti a helyezkedést illetően, de ha lehet, ettől inkább csak még jobban zavarba jön a vörös. Nagyon kínosnak érzi, hogy vendégként kiszolgáltassa magát a Bárója nejével, ezt csak tetézi, az a "mi" szócska, amely valahogy illetlen intimitást rajzol köréjük a férfival, míg a pult a kedves feleséget egy határozott vonallal választja le a halmazról. Mindez persze csupán Yeza túlreagálásában létezik. Egy hozzá hasonlóban joggal kezd el dolgozni a félsz, ha asszony áll a házhoz. Még ha nem is adna rá okot, vele kapcsolatban önkéntelenül motoszkálni kezdenek bizonyos feltételezések. Általában. Márpedig most akármilyen rózsaszín cukorhabos is friss házasok világa, hamarosan jönnek a hétköznapok. A Báró elmerül majd az ügyeiben, később ér haza, megfeledkezik az első csók egy és egynegyedéves jubileumáról... aztán elkezd motoszkálni a vádaskodás. Mert okolni mindig kell valakit. Már most összerándul a gyomra, ha erre gondol.
Az intézőre kanyarodó téma egy kicsit feloldja. Mindjárt szembe is találja magát az érzéssel, ami annak a "mi" szócskának a köréből őt kirekeszti. A bizalmi viszony a Báró és Aztyan között, ami rendszerint az orrára csapja az ajtót. Természetesen Caldorcor most sem árul el az égvilágon semmit a részletekről, amiért az intéző épp távol van, s teszi ezt oly kimért konzekvenciával, hogy az már-már Yeza orra alá dörgölésnek számít. Egy tapintatosan asztalközépre helyezett semmiközödhozzá. Fel is idézi benne az utolsó beszélgetését a hegesarcúval. Néha eszébe jut. Még mindig nem egészen tudja, hová tegye, de talán ez volt az első alkalom, hogy az intéző szigorú távolságtartásának mércéje leheletnyit engedett. Ez ad is egy ötletet a vörösnek, ami most talán nagyon is kapóra jön. Sajnos az ötletébe pont elég szerencsétlenül trappol bele a Báró kíváncsisága.*
- Nem! Dehogy! *tiltakozik azonnal a felajánlásra. Úgy csattan ki belőle a két szó, hogy hirtelen nem is tudja, hogy magyarázza ki. Csaknem fel is hajtja az italát idegességében, mielőtt az Úrnő töltene a férfinak és magának is.
Zavartan csúszik hátrébb a széken és megköszörüli a torkát.*
- Nem, én nem terhelnélek ezzel. *Pillantását a pult fájának erezetére szegezi. Alig bírja kivárni, hogy végre felhajthassa azt a rumot.*
- Tudod, Báróm, Aztyan kedves a szívemnek *dehogy tudja. Ez olyan dolog, amit senki nem tud, beleértve Yezát is.* - És a legutóbb, amikor beszéltünk... Szóval... Én szeretnék a segítségére lenni. Levenni a válláról némi terhet. Sokszor olyan kialvatlannak és nyúzottnak tűnik. Gondterheltnek, mint aki a világ problémáit egymaga vette a nyakába. Bezárkózik. És amikor... *Sóhajt, de végül befejezés helyett új mondatba kezd.* - Szeretnék a támasza lenni, amennyire csak lehet, de ehhez az ő segítsége is kellene. *Megnedvesíti az ajkát és a Báróra néz, mint aki tépelődik egy kérés felett.* - Azt mondta... *mint mindig, most is frusztrálja Cardorcor pillantása* - ... akkor, ha megszerzem az engedélyed.
*Eredetileg csak egy medál elkészíttetésében kérte volna az intéző segítségét. Azt is csak azért, mert szerinte talán visszatetszőn vette volna ki magát, ha egy ilyen holmit úgy szerez be, hogy pont a Kereskedőházat kerüli meg; de a dolgok most némileg elkanyarodtak ettől.*
- Hát *mosolyog vissza az újdonsült csaposukra a poharát emelve. Yeza magához képest most egészen esendőnek tűnik, ami nem is véletlen.* - A segítségre, ha szabad *nevesíti a köszöntőt.* - Bizony itt is nagyon elkél. De ha a többi vendéggel is ilyen bőkezűen bánsz, Úrnőm, a férjurad hamar csődbe megy *igyekszik egy tréfával feloldani leginkább saját magát. Hát igen. Aenae nem fukarkodott a pohárba töltött itallal, amiért most speciel nagyon hálás.*
*Caldorcor ugyan kisegíti a helyezkedést illetően, de ha lehet, ettől inkább csak még jobban zavarba jön a vörös. Nagyon kínosnak érzi, hogy vendégként kiszolgáltassa magát a Bárója nejével, ezt csak tetézi, az a "mi" szócska, amely valahogy illetlen intimitást rajzol köréjük a férfival, míg a pult a kedves feleséget egy határozott vonallal választja le a halmazról. Mindez persze csupán Yeza túlreagálásában létezik. Egy hozzá hasonlóban joggal kezd el dolgozni a félsz, ha asszony áll a házhoz. Még ha nem is adna rá okot, vele kapcsolatban önkéntelenül motoszkálni kezdenek bizonyos feltételezések. Általában. Márpedig most akármilyen rózsaszín cukorhabos is friss házasok világa, hamarosan jönnek a hétköznapok. A Báró elmerül majd az ügyeiben, később ér haza, megfeledkezik az első csók egy és egynegyedéves jubileumáról... aztán elkezd motoszkálni a vádaskodás. Mert okolni mindig kell valakit. Már most összerándul a gyomra, ha erre gondol.
Az intézőre kanyarodó téma egy kicsit feloldja. Mindjárt szembe is találja magát az érzéssel, ami annak a "mi" szócskának a köréből őt kirekeszti. A bizalmi viszony a Báró és Aztyan között, ami rendszerint az orrára csapja az ajtót. Természetesen Caldorcor most sem árul el az égvilágon semmit a részletekről, amiért az intéző épp távol van, s teszi ezt oly kimért konzekvenciával, hogy az már-már Yeza orra alá dörgölésnek számít. Egy tapintatosan asztalközépre helyezett semmiközödhozzá. Fel is idézi benne az utolsó beszélgetését a hegesarcúval. Néha eszébe jut. Még mindig nem egészen tudja, hová tegye, de talán ez volt az első alkalom, hogy az intéző szigorú távolságtartásának mércéje leheletnyit engedett. Ez ad is egy ötletet a vörösnek, ami most talán nagyon is kapóra jön. Sajnos az ötletébe pont elég szerencsétlenül trappol bele a Báró kíváncsisága.*
- Nem! Dehogy! *tiltakozik azonnal a felajánlásra. Úgy csattan ki belőle a két szó, hogy hirtelen nem is tudja, hogy magyarázza ki. Csaknem fel is hajtja az italát idegességében, mielőtt az Úrnő töltene a férfinak és magának is.
Zavartan csúszik hátrébb a széken és megköszörüli a torkát.*
- Nem, én nem terhelnélek ezzel. *Pillantását a pult fájának erezetére szegezi. Alig bírja kivárni, hogy végre felhajthassa azt a rumot.*
- Tudod, Báróm, Aztyan kedves a szívemnek *dehogy tudja. Ez olyan dolog, amit senki nem tud, beleértve Yezát is.* - És a legutóbb, amikor beszéltünk... Szóval... Én szeretnék a segítségére lenni. Levenni a válláról némi terhet. Sokszor olyan kialvatlannak és nyúzottnak tűnik. Gondterheltnek, mint aki a világ problémáit egymaga vette a nyakába. Bezárkózik. És amikor... *Sóhajt, de végül befejezés helyett új mondatba kezd.* - Szeretnék a támasza lenni, amennyire csak lehet, de ehhez az ő segítsége is kellene. *Megnedvesíti az ajkát és a Báróra néz, mint aki tépelődik egy kérés felett.* - Azt mondta... *mint mindig, most is frusztrálja Cardorcor pillantása* - ... akkor, ha megszerzem az engedélyed.
*Eredetileg csak egy medál elkészíttetésében kérte volna az intéző segítségét. Azt is csak azért, mert szerinte talán visszatetszőn vette volna ki magát, ha egy ilyen holmit úgy szerez be, hogy pont a Kereskedőházat kerüli meg; de a dolgok most némileg elkanyarodtak ettől.*
- Hát *mosolyog vissza az újdonsült csaposukra a poharát emelve. Yeza magához képest most egészen esendőnek tűnik, ami nem is véletlen.* - A segítségre, ha szabad *nevesíti a köszöntőt.* - Bizony itt is nagyon elkél. De ha a többi vendéggel is ilyen bőkezűen bánsz, Úrnőm, a férjurad hamar csődbe megy *igyekszik egy tréfával feloldani leginkább saját magát. Hát igen. Aenae nem fukarkodott a pohárba töltött itallal, amiért most speciel nagyon hálás.*
2984. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-01 20:11:10
Üzenet elküldve: 2023-09-01 20:11:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Shaiarin, Mikarr//
*Remeg a gyomra a feszültségtől és a dühtől. Sajnos Loralyss még túl fiatal hozzá, hogy magáénak tudhassa az elfek már-már visszatetsző nyugalmát. Továbbá e tulajdonság leginkább az erdei társaikra jellemző. A városi élet azért jócskán átszabta a hosszúéletűek jellemét is. Ez alól ő sem kivétel.
Lihanechben nem igazán lehet mélységiekbe futni, és ez a szerencse javarészt elkísérte eddig Artheniorban is. Most is lerázta volna magáról az élményt, mint amikor valahol bűz csapja meg az orrot, de következő saroknál már feledésbe is merül a kellemetlen élmény. De a konfrontáció olyan nyíltan és taszító közönségességgel mászott a személyes terébe, hogy az elemi erővel kavarta fel.
Most meg ez. Ez a lekezelő "bók", ami úgy szólítja meg, mintha jelen se lenne. A csaposnak címzi a sértésekkel kifestett szavakat az a korcs, de a fullánkot neki szánja, ez nem is kérdés.
Loralyss ujjai úgy megszorulnak a poháron, hogy az üveg hirtelen elpattan. A kehely elválik az apró marokban feszülő talptól és csörrenve robban szét a padlón. A sötét szempár meg se rezzen. Úgy döfi keresztül a mélységit a pillantása, mint aki észre se vette a pohár vesztét.*
- Üszkös csökevény vagytok csak a Nép életútján. Penész egy nemes fa kérgén, ami lepereg, mire bárki megjegyezné, hogy létezett.
*Váratlanul éri, amikor az indulattól feszített pillanat egyszer csak kiold. Egy kicsit megrémíti, mikor észreveszi, milyen fenyegetőn tartja a pohár talpának éles csonkját a mélységi felé. Természetesen nem akarja, hogy ez bárkinek szemet szúrjon, így hamar dölyf mögé rejti. Megemeli az állát és a csapos tálcájára teszi a kezében szorongatott üveget. Gyorsan hímzett szélű keszkenőjébe tekeri az apró sebet, ami a hirtelensége ejtett saját magán.*
- Én is a szobámban vacsorázom. Itt áporodott a levegő a tárnaszagtól.
*Magához veszi a kesztyűit és a pálcáját, meg a kulcsát, aztán a pult távolabbik részéhez vonul, míg a mélységi eltűnik a színről. Természetesen esze ágában sincs egyedül fölmenni. Megvárja, míg vagy az étel vagy a fürdővíz elkészül, és az azt prezentáló személyzet megfelelő kíséretet nyújt neki a szobájáig.
Odafönt persze azonnal kulcsra is zárja az ajtót.*
~A Pegazusba kellett volna mennem.~
*Remeg a gyomra a feszültségtől és a dühtől. Sajnos Loralyss még túl fiatal hozzá, hogy magáénak tudhassa az elfek már-már visszatetsző nyugalmát. Továbbá e tulajdonság leginkább az erdei társaikra jellemző. A városi élet azért jócskán átszabta a hosszúéletűek jellemét is. Ez alól ő sem kivétel.
Lihanechben nem igazán lehet mélységiekbe futni, és ez a szerencse javarészt elkísérte eddig Artheniorban is. Most is lerázta volna magáról az élményt, mint amikor valahol bűz csapja meg az orrot, de következő saroknál már feledésbe is merül a kellemetlen élmény. De a konfrontáció olyan nyíltan és taszító közönségességgel mászott a személyes terébe, hogy az elemi erővel kavarta fel.
Most meg ez. Ez a lekezelő "bók", ami úgy szólítja meg, mintha jelen se lenne. A csaposnak címzi a sértésekkel kifestett szavakat az a korcs, de a fullánkot neki szánja, ez nem is kérdés.
Loralyss ujjai úgy megszorulnak a poháron, hogy az üveg hirtelen elpattan. A kehely elválik az apró marokban feszülő talptól és csörrenve robban szét a padlón. A sötét szempár meg se rezzen. Úgy döfi keresztül a mélységit a pillantása, mint aki észre se vette a pohár vesztét.*
- Üszkös csökevény vagytok csak a Nép életútján. Penész egy nemes fa kérgén, ami lepereg, mire bárki megjegyezné, hogy létezett.
*Váratlanul éri, amikor az indulattól feszített pillanat egyszer csak kiold. Egy kicsit megrémíti, mikor észreveszi, milyen fenyegetőn tartja a pohár talpának éles csonkját a mélységi felé. Természetesen nem akarja, hogy ez bárkinek szemet szúrjon, így hamar dölyf mögé rejti. Megemeli az állát és a csapos tálcájára teszi a kezében szorongatott üveget. Gyorsan hímzett szélű keszkenőjébe tekeri az apró sebet, ami a hirtelensége ejtett saját magán.*
- Én is a szobámban vacsorázom. Itt áporodott a levegő a tárnaszagtól.
*Magához veszi a kesztyűit és a pálcáját, meg a kulcsát, aztán a pult távolabbik részéhez vonul, míg a mélységi eltűnik a színről. Természetesen esze ágában sincs egyedül fölmenni. Megvárja, míg vagy az étel vagy a fürdővíz elkészül, és az azt prezentáló személyzet megfelelő kíséretet nyújt neki a szobájáig.
Odafönt persze azonnal kulcsra is zárja az ajtót.*
~A Pegazusba kellett volna mennem.~
2983. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-01 20:11:02
Üzenet elküldve: 2023-09-01 20:11:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Szótlanul szedi a lábát a másik után. Talán bölcsen nem szólal meg. Lehet így kimérgelődi magát a nő vagy csak jobban összeér benne a dolog és rosszabb lesz. Majd kiderül. Az elf, hosszú lépteivel tudja tartani a tempót. El is érik a kalmárt. Járt már itt. Pintyként kimondottan rossz tapasztalata volt vele kapcsolatban és múltkor is hamar hoppon hagyták az ivócimborák, de tény, hogy a kiszolgálás legalább nem volt rossz. A másik meghívására bólint és leül mellé. Ki igazodik ki ezen a nőn?*
-Nekem az igazat megvallva mindegy. Lehet valami hidegtállal beérem ma is.
*Napok óta nem evett meleg ételt. De vagy nem is igényli vagy lehet van valami az eszében, ami miatt egyelőre nem akarná tele enni magát?*
*Szótlanul szedi a lábát a másik után. Talán bölcsen nem szólal meg. Lehet így kimérgelődi magát a nő vagy csak jobban összeér benne a dolog és rosszabb lesz. Majd kiderül. Az elf, hosszú lépteivel tudja tartani a tempót. El is érik a kalmárt. Járt már itt. Pintyként kimondottan rossz tapasztalata volt vele kapcsolatban és múltkor is hamar hoppon hagyták az ivócimborák, de tény, hogy a kiszolgálás legalább nem volt rossz. A másik meghívására bólint és leül mellé. Ki igazodik ki ezen a nőn?*
-Nekem az igazat megvallva mindegy. Lehet valami hidegtállal beérem ma is.
*Napok óta nem evett meleg ételt. De vagy nem is igényli vagy lehet van valami az eszében, ami miatt egyelőre nem akarná tele enni magát?*
2982. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-01 19:49:47
Üzenet elküldve: 2023-09-01 19:49:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Nem volt erre lélekben felkészülve, de most már csak összecsiszolódnak egyszer az elffel. Vagy talán soha. Ez úgy érzi, csakis az ő türelmén fog múlni, amiből így éhesen egyre kevesebb van. Annak pedig egyre kevesebb az esélye, hogy a ma reggeli csalódását a férfi este ledolgozza és a visszájára fordítja odafigyeléssel és tapintattal, na meg azzal a kibaszott nagy szájával, amit úgy gondol, ha Artheniornak lenne kapuja azon se férne be. Odabenn az első dolog, ami eszébe jut az étel, de bevillan más valami is, ahogy a pulthoz közelít, az ahogyan legutóbb távozott és az, aki felismerheti. ~ Csak nem emlékszik már a névre, amit mondtam, csapos, több tucat név futhat át a fülén naponta. ~ Óvatosan leemeli a csuklyát a fejéről, hiszen odakinn tanácsos ebben kóricálnia, hogy aranyozott fürtjei ne keltsenek feltűnést, idebenn azonban gyanút kelthet és ellenszenvet. Le is ül a pulthoz a menüt nézegetve, az elfnek is megpaskolja a maga melletti széket.*
- Gyere Doki, igyunk valami égetettet, arra meghívlak, meg a vacsorára is, csak mondd mit ennél. Van minden a forrázott patkányon kívül. *Teszi hozzá kicsit visszafogottabb hangon, szemével pedig valakit kutat, aki majd felveszi a rendelésük.*
*Nem volt erre lélekben felkészülve, de most már csak összecsiszolódnak egyszer az elffel. Vagy talán soha. Ez úgy érzi, csakis az ő türelmén fog múlni, amiből így éhesen egyre kevesebb van. Annak pedig egyre kevesebb az esélye, hogy a ma reggeli csalódását a férfi este ledolgozza és a visszájára fordítja odafigyeléssel és tapintattal, na meg azzal a kibaszott nagy szájával, amit úgy gondol, ha Artheniornak lenne kapuja azon se férne be. Odabenn az első dolog, ami eszébe jut az étel, de bevillan más valami is, ahogy a pulthoz közelít, az ahogyan legutóbb távozott és az, aki felismerheti. ~ Csak nem emlékszik már a névre, amit mondtam, csapos, több tucat név futhat át a fülén naponta. ~ Óvatosan leemeli a csuklyát a fejéről, hiszen odakinn tanácsos ebben kóricálnia, hogy aranyozott fürtjei ne keltsenek feltűnést, idebenn azonban gyanút kelthet és ellenszenvet. Le is ül a pulthoz a menüt nézegetve, az elfnek is megpaskolja a maga melletti széket.*
- Gyere Doki, igyunk valami égetettet, arra meghívlak, meg a vacsorára is, csak mondd mit ennél. Van minden a forrázott patkányon kívül. *Teszi hozzá kicsit visszafogottabb hangon, szemével pedig valakit kutat, aki majd felveszi a rendelésük.*
2981. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-09-01 14:39:48
Üzenet elküldve: 2023-09-01 14:39:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
*Sóhajtva rázza a fejét, mert tulajdonképpen egy olyan utcába ment be ezzel az ételátnevezéssel, amibe nem akart. Kész szerencse, hogy nem olyan kardinális kérdés, hogy ne tudjon miatta aludni éjjel. Cha'yss látszólag nem akar segíteni rajta egy jó ötlettel, de annyi baj legyen.*
- Jó, majd még gondolkodom rajta.
*Az ilyesmit nem lehet erőltetni, vagy jön az ihlet, vagy nem. Aztán persze érkezik, pont akkor, mikor már elengedné az egész kérdéskört.*
- Báróné kedvence, hm?
*Persze jobban hangzana az, hogy “bárónő kedvence”, de hát úgy hozta az élet, hogy úrnőből bárónévé, nem pedig bárónővé avanzsált. Halkan felnevet, mikor a másik megvallja, hogy dicsekszik. Igen, amellett, hogy rumos-fickó, még dicsekvős is, de ki vitatná el tőle az eredményeit? Aenae ugyan nem fogja.*
- Persze, ugyanezt mondtam, nem? Nyilvánvaló, hogy felgőzölöm a poharat az igazi ínyenceknek.
*Megint szemrebbenés nélkül mondja ezt. Tudva tudván önmagáról, hogy voltak idők, mikor nemigen válogatta meg, hogy mitől lazuljon el, bódítószerek és alkohol tekintetében is csak azt nézte, hogy minél nagyobbat üssön, hátha akkor majd jól alszik. Manapság ilyesmik nélkül is nyugodt az álma. Erős italokat viszont pont olyan könnyedén hajt le, mint régen, eme képességét thargföldön sajátította el. Megtermett férfiakat is könnyedén az asztal alá tudna inni, bár wegtoreni tartózkodásuk során kijött a formájából.
Időközben visszaérkezik Yeza is, azzal az üveg borral, ami Cha'yss szerint pont illik az alkalomhoz. Aenae pedig, mivel nem igazán ért a borokhoz, ezért aztán elhiszi neki. Mélyen belegondolva nem is igazán szereti a bort, talán csak azt a nagyon édeset, ami mazsolából készül és már egy pohárnyi is nagyon elnehezíti az ember fejét. Yeza mintha zavartan topogna, de Cha'yss hellyel kínálja maga mellett, hisz ma Aenae a csapos.*
- Még rum. Ezek a wegtoreniek ilyen rumos-népek.
*Mosolyog előbb Cha'yssra, majd Yezára is, ha amaz letelepszik a férfi mellé. A második rumospoharat már könnyedén megtalálja - persze gőzölésről szó sincs - és hamarjában megtölti, majd újratölti előbb Cha'yss aztán a maga poharát is. Ő továbbra is pálinkát iszik. Nem igazán örül annak a lehetőségnek, hogy neki kell kibontania a palackot és nagyon feltűnően kezdi keresni a dugóhúzót, hátha Cha'yss lesz olyan lovagias, hogy átvegye tőle.*
*Sóhajtva rázza a fejét, mert tulajdonképpen egy olyan utcába ment be ezzel az ételátnevezéssel, amibe nem akart. Kész szerencse, hogy nem olyan kardinális kérdés, hogy ne tudjon miatta aludni éjjel. Cha'yss látszólag nem akar segíteni rajta egy jó ötlettel, de annyi baj legyen.*
- Jó, majd még gondolkodom rajta.
*Az ilyesmit nem lehet erőltetni, vagy jön az ihlet, vagy nem. Aztán persze érkezik, pont akkor, mikor már elengedné az egész kérdéskört.*
- Báróné kedvence, hm?
*Persze jobban hangzana az, hogy “bárónő kedvence”, de hát úgy hozta az élet, hogy úrnőből bárónévé, nem pedig bárónővé avanzsált. Halkan felnevet, mikor a másik megvallja, hogy dicsekszik. Igen, amellett, hogy rumos-fickó, még dicsekvős is, de ki vitatná el tőle az eredményeit? Aenae ugyan nem fogja.*
- Persze, ugyanezt mondtam, nem? Nyilvánvaló, hogy felgőzölöm a poharat az igazi ínyenceknek.
*Megint szemrebbenés nélkül mondja ezt. Tudva tudván önmagáról, hogy voltak idők, mikor nemigen válogatta meg, hogy mitől lazuljon el, bódítószerek és alkohol tekintetében is csak azt nézte, hogy minél nagyobbat üssön, hátha akkor majd jól alszik. Manapság ilyesmik nélkül is nyugodt az álma. Erős italokat viszont pont olyan könnyedén hajt le, mint régen, eme képességét thargföldön sajátította el. Megtermett férfiakat is könnyedén az asztal alá tudna inni, bár wegtoreni tartózkodásuk során kijött a formájából.
Időközben visszaérkezik Yeza is, azzal az üveg borral, ami Cha'yss szerint pont illik az alkalomhoz. Aenae pedig, mivel nem igazán ért a borokhoz, ezért aztán elhiszi neki. Mélyen belegondolva nem is igazán szereti a bort, talán csak azt a nagyon édeset, ami mazsolából készül és már egy pohárnyi is nagyon elnehezíti az ember fejét. Yeza mintha zavartan topogna, de Cha'yss hellyel kínálja maga mellett, hisz ma Aenae a csapos.*
- Még rum. Ezek a wegtoreniek ilyen rumos-népek.
*Mosolyog előbb Cha'yssra, majd Yezára is, ha amaz letelepszik a férfi mellé. A második rumospoharat már könnyedén megtalálja - persze gőzölésről szó sincs - és hamarjában megtölti, majd újratölti előbb Cha'yss aztán a maga poharát is. Ő továbbra is pálinkát iszik. Nem igazán örül annak a lehetőségnek, hogy neki kell kibontania a palackot és nagyon feltűnően kezdi keresni a dugóhúzót, hátha Cha'yss lesz olyan lovagias, hogy átvegye tőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659