Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 228 (4541. - 4560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4560. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-07-01 14:47:37
Üzenet elküldve: 2020-07-01 14:47:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás kipipálva//
*A tevékkel végezve, Rony is letudja az utazás minden fáradalmát, a Kalmárba lépve pedig fogadja is az a megszokott, kellemes és családias hangulat, mely annak ellenére sem veszett ki a fehérre mázolt falak közül, midőn a vendégséget maga mögött hagyva, személyzetként van jelen a helyben. Graril csendben marad, szokásához híven, Tuldhron pedig felzárkózik a hamvasrőt leányzó és barátnője mellé, akit... Xavynak hívnak, legalábbis a visító hang ezt ismételgeti. A beszélgetés kettejük között aztán nem hétköznapi, egyszer megrémül, máskor meg nem tudja, mit is reagáljon erre. ~ Most akkor Mik halott, vagy nem halott? Bár a verését láttam, biztosan jobban van. Vagy azóta megint kapott egyet? Jajj, Eeyr, mi van itt! ~ Szóval csak döbbenten, kikerekedett szemekkel nézi őket, addig a szent pillanatig, amíg el nem dönti, bemutatkozik, majd rendel valamit. A mil'ochassi vacsora óta ugyanis talán ha egy-két falat étket vett magához.*
- Szia, Xavy? Jól mondom a nevedet? Én Tuldhron vagyok, de szólíts csak Ronynak! *Kezét nyújtja felé, mosolyogva.* Kérlek, tudnál nekem hozni egy kürtőskalácsot?
*A tevékkel végezve, Rony is letudja az utazás minden fáradalmát, a Kalmárba lépve pedig fogadja is az a megszokott, kellemes és családias hangulat, mely annak ellenére sem veszett ki a fehérre mázolt falak közül, midőn a vendégséget maga mögött hagyva, személyzetként van jelen a helyben. Graril csendben marad, szokásához híven, Tuldhron pedig felzárkózik a hamvasrőt leányzó és barátnője mellé, akit... Xavynak hívnak, legalábbis a visító hang ezt ismételgeti. A beszélgetés kettejük között aztán nem hétköznapi, egyszer megrémül, máskor meg nem tudja, mit is reagáljon erre. ~ Most akkor Mik halott, vagy nem halott? Bár a verését láttam, biztosan jobban van. Vagy azóta megint kapott egyet? Jajj, Eeyr, mi van itt! ~ Szóval csak döbbenten, kikerekedett szemekkel nézi őket, addig a szent pillanatig, amíg el nem dönti, bemutatkozik, majd rendel valamit. A mil'ochassi vacsora óta ugyanis talán ha egy-két falat étket vett magához.*
- Szia, Xavy? Jól mondom a nevedet? Én Tuldhron vagyok, de szólíts csak Ronynak! *Kezét nyújtja felé, mosolyogva.* Kérlek, tudnál nekem hozni egy kürtőskalácsot?
4559. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-07-01 14:17:01
Üzenet elküldve: 2020-07-01 14:17:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járőrözés//
*A pultnál egy alacsony gnóm lány szólítja meg, aki alig látszik ki a földből, az óriás szemében. A komoly kérdésére egy sor gúnyolódást kap válaszul. Kezei ökölbe rándulnak, majd kisimul a tenyere és a pultra csap vele. Ez csak amolyan figyelmeztetés, hogy jobb, ha nem packázik vele a gnóm lány. Erre a mozdulatára sokan összerezzenhetnek.*
- Ne nézz bolondnak lányka! Ha holnap beront ide néhány bajkeverő és elkezdenek gyilkolni, akkor mit fogsz csinálni? Hozzájuk vágsz egy poharat? *Ráförmed a szemtelen gnómra, mert ez nem játék.*
- Azt hiszed sosem történik ilyen ugye? Ha egyszer bajban leszel majd jusson eszedbe a gúnyolódásod. *Mérgesen áll fel a két bárszékről, amin eddig ült. Viharos hangulatban húzza ki magát és dübörgő léptekkel indul kifelé. Itt nincs mit keresnie, de legalább azt nem vetheti senki a szemükre, hogy az őrség nem tette be a lábát egy ellenőrzésre sosem. A városi forgatagban lassan eltűnik hatalmas alakja.*
*A pultnál egy alacsony gnóm lány szólítja meg, aki alig látszik ki a földből, az óriás szemében. A komoly kérdésére egy sor gúnyolódást kap válaszul. Kezei ökölbe rándulnak, majd kisimul a tenyere és a pultra csap vele. Ez csak amolyan figyelmeztetés, hogy jobb, ha nem packázik vele a gnóm lány. Erre a mozdulatára sokan összerezzenhetnek.*
- Ne nézz bolondnak lányka! Ha holnap beront ide néhány bajkeverő és elkezdenek gyilkolni, akkor mit fogsz csinálni? Hozzájuk vágsz egy poharat? *Ráförmed a szemtelen gnómra, mert ez nem játék.*
- Azt hiszed sosem történik ilyen ugye? Ha egyszer bajban leszel majd jusson eszedbe a gúnyolódásod. *Mérgesen áll fel a két bárszékről, amin eddig ült. Viharos hangulatban húzza ki magát és dübörgő léptekkel indul kifelé. Itt nincs mit keresnie, de legalább azt nem vetheti senki a szemükre, hogy az őrség nem tette be a lábát egy ellenőrzésre sosem. A városi forgatagban lassan eltűnik hatalmas alakja.*
4558. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-07-01 13:25:11
Üzenet elküldve: 2020-07-01 13:25:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás kipipálva//
*Kicsit csalódott, hogy Arja nem akarja elfogadni az ő családi receptjük alapján készült csodagyógyszert, ám néhány perc puffogás után elteszi inkább a pult alá.*
-Jó lesz ez még későbbre. *Állapítja meg maga elé, az pedig lelkesedéssel tölti el, hogy végül is a lány csak azért nem akarja elvinni, mert itt nagyobb szükség lehet a gyógyszerre. ~Micsoda önfeláldozó lélek. ~ Majd körbe tekint a fogadóban, ám megállapodik a tekintete Grarilon. Talán észre se vette és Arjával érkezett, csak ő így itt maradt a pultnál, míg a nő elindul felfelé. Nem kérdi, hogy adhat-e valamit, hiszen, ha óhaja lesz, majd úgyis előáll vele.*
//Járőrözés//
*Ekkor látja, hogy valami nagy próbálja betuszkolni magát az ajtón, aminek fixek a méretei természetesen. Miután sikerült belépnie odakinn nagy hévvel kezd el szakadni az eső. ~Lehet, hogy ezek a hegyomlások érzik, mikor fog esni, mint a szúnyogok? ~ Nem igazán szereti a nagyra nőtt dolgokat, bár most védi egy pult is attól, hogy véletlen eltapossák, így próbálja kihúzni magát, hogy nagyobbnak tűnjön. Ekkor szúrja ki a városi őrség köpenyét a hátán. ~No fene… Manapság már egy sziklából is lehet városi őr, beszarás az biztos. ~ Nyel egy nagyot, majd odaérve az óriás meg is szólítja. Egy pillanatra belefagy a szó, ahogy felnéz a másikra, majd zavartan kezdi sorolni, amit kértek tőle.*
-Tudja tegnap a házicsótányom hátrafelé megtett néhány lépést, arról nem is beszélve, hogy a sör mintha a másik irányba csorogna kifelé a hordóból, mint azelőtt. De most, hogy mondja szerintem a konyhásnéni levágta a haját és a mosogatófiú meg vagy egy hete nem váltott nadrágot. Mindezek mellett szeretném megjegyezni, hogy az a deszka, amin éppen tetszik ácsorogni, bármelyik is legyen az, ilyen hangokat nem produkál. Ez elég szokatlan nem? *Valóban, mintha a deszka kicsit jajdulna a férfi súlya alatt.*
-Mit gondol melyikkel kellene kezdenünk? *Mutat a konyha irányába, miközben a másikra bámul.*
-Talán a konyhásnéni a legfontosabb, mégiscsak ő végzi itt a munka oroszlánrészét. *Hadarja tovább.*
-De ha gondolja lenézhetünk a pincébe is, azt mesélte a futár fiú, hogy manapság egy összevert pultos kísértete ijesztgeti őket. *Pislog ártatlanul a férfi válaszára várva.*
*Kicsit csalódott, hogy Arja nem akarja elfogadni az ő családi receptjük alapján készült csodagyógyszert, ám néhány perc puffogás után elteszi inkább a pult alá.*
-Jó lesz ez még későbbre. *Állapítja meg maga elé, az pedig lelkesedéssel tölti el, hogy végül is a lány csak azért nem akarja elvinni, mert itt nagyobb szükség lehet a gyógyszerre. ~Micsoda önfeláldozó lélek. ~ Majd körbe tekint a fogadóban, ám megállapodik a tekintete Grarilon. Talán észre se vette és Arjával érkezett, csak ő így itt maradt a pultnál, míg a nő elindul felfelé. Nem kérdi, hogy adhat-e valamit, hiszen, ha óhaja lesz, majd úgyis előáll vele.*
//Járőrözés//
*Ekkor látja, hogy valami nagy próbálja betuszkolni magát az ajtón, aminek fixek a méretei természetesen. Miután sikerült belépnie odakinn nagy hévvel kezd el szakadni az eső. ~Lehet, hogy ezek a hegyomlások érzik, mikor fog esni, mint a szúnyogok? ~ Nem igazán szereti a nagyra nőtt dolgokat, bár most védi egy pult is attól, hogy véletlen eltapossák, így próbálja kihúzni magát, hogy nagyobbnak tűnjön. Ekkor szúrja ki a városi őrség köpenyét a hátán. ~No fene… Manapság már egy sziklából is lehet városi őr, beszarás az biztos. ~ Nyel egy nagyot, majd odaérve az óriás meg is szólítja. Egy pillanatra belefagy a szó, ahogy felnéz a másikra, majd zavartan kezdi sorolni, amit kértek tőle.*
-Tudja tegnap a házicsótányom hátrafelé megtett néhány lépést, arról nem is beszélve, hogy a sör mintha a másik irányba csorogna kifelé a hordóból, mint azelőtt. De most, hogy mondja szerintem a konyhásnéni levágta a haját és a mosogatófiú meg vagy egy hete nem váltott nadrágot. Mindezek mellett szeretném megjegyezni, hogy az a deszka, amin éppen tetszik ácsorogni, bármelyik is legyen az, ilyen hangokat nem produkál. Ez elég szokatlan nem? *Valóban, mintha a deszka kicsit jajdulna a férfi súlya alatt.*
-Mit gondol melyikkel kellene kezdenünk? *Mutat a konyha irányába, miközben a másikra bámul.*
-Talán a konyhásnéni a legfontosabb, mégiscsak ő végzi itt a munka oroszlánrészét. *Hadarja tovább.*
-De ha gondolja lenézhetünk a pincébe is, azt mesélte a futár fiú, hogy manapság egy összevert pultos kísértete ijesztgeti őket. *Pislog ártatlanul a férfi válaszára várva.*
4557. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-30 13:48:04
Üzenet elküldve: 2020-06-30 13:48:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járőrözés//
*Egy hatalmas termetű óriás lép be a fogadóba, dübörgő léptekkel. Komoly fegyverzettel és páncéllal van ellátva, ráadásul a hátán a Városőrség címeres köpenye lobog. Szemeit körbe járatja a bent lévőkön, majd amikor mindent nyugodtnak talál, akkor a pulthoz sétál és két széket összetolva leül rájuk. Talán így már nem lesz baj. Még így ülve is magasabb, mint a termetesebb emberek.*
- Üdv! Tapasztaltak valami szokatlant mostanság? *A pultostól kérdezi mindezt, hátha segít neki valami információval, hogy merre járőrözzön még a városban. Nem magyarázkodik, hogy városőr, hiszen ez a köpenyén látszódik is. Feleslegesen sem beszél mellé, egyből a lényegre tér. Bár látszólag mogorva és szűkszavú, ennek ellenére nem haragos vagy ellenséges a természete. Amíg kérdezősködik, addig fejét körbe forgatja, hogy lát-e körözött, vagy gyanús személyeket. Ha már járőrözik, akkor csinálja jól.*
*Egy hatalmas termetű óriás lép be a fogadóba, dübörgő léptekkel. Komoly fegyverzettel és páncéllal van ellátva, ráadásul a hátán a Városőrség címeres köpenye lobog. Szemeit körbe járatja a bent lévőkön, majd amikor mindent nyugodtnak talál, akkor a pulthoz sétál és két széket összetolva leül rájuk. Talán így már nem lesz baj. Még így ülve is magasabb, mint a termetesebb emberek.*
- Üdv! Tapasztaltak valami szokatlant mostanság? *A pultostól kérdezi mindezt, hátha segít neki valami információval, hogy merre járőrözzön még a városban. Nem magyarázkodik, hogy városőr, hiszen ez a köpenyén látszódik is. Feleslegesen sem beszél mellé, egyből a lényegre tér. Bár látszólag mogorva és szűkszavú, ennek ellenére nem haragos vagy ellenséges a természete. Amíg kérdezősködik, addig fejét körbe forgatja, hogy lát-e körözött, vagy gyanús személyeket. Ha már járőrözik, akkor csinálja jól.*
4556. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:08:11
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:08:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
*Vlgül sikeresen megérkeznek a Kalmárba. Graril örül, hogy újra itthon lehet. A fülében még mindig ott csengenek Rony szavai. Graril eléggé naivnak tartja a kis virágbanszületettett. Az idő kerekét senki sem tudja visszafordítani, ahogy természet ellen való lenne a holtak feltámasztása is. Ennek így kellett történnie. A férfi is a pulthoz lép és hallgatja a gnóm lány és Arja beszélgetését. A férfi inkább leül a pulthoz, és megvárja Aztyan érkezését, mert beszélni szeretne vele. A lelke mélyén reménykedik abban, hogy kardja már elkészült.*
*Vlgül sikeresen megérkeznek a Kalmárba. Graril örül, hogy újra itthon lehet. A fülében még mindig ott csengenek Rony szavai. Graril eléggé naivnak tartja a kis virágbanszületettett. Az idő kerekét senki sem tudja visszafordítani, ahogy természet ellen való lenne a holtak feltámasztása is. Ennek így kellett történnie. A férfi is a pulthoz lép és hallgatja a gnóm lány és Arja beszélgetését. A férfi inkább leül a pulthoz, és megvárja Aztyan érkezését, mert beszélni szeretne vele. A lelke mélyén reménykedik abban, hogy kardja már elkészült.*
4555. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 15:05:37
Üzenet elküldve: 2020-06-29 15:05:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
- A pincében? *hökken meg Arja, de aztán inkább megnyugtatja magát a hallott információ kapcsán. Ha Mik a pincében van, akkor valószínű épp gyakorlatozik valami fegyverrel, vagy csak simán püfölget valami bábut az odalenti arénában. Ha pedig így van, akkor ugye nem valószínű, hogy meghalt. ~Meghalni biztos nem oda megy le.~ dönti el magában véglegesen a kérdést, bár azt még nem, hogy lemegy-e megnézni magának. vagy inkább felmegy a szobájába.*
- Mii? Hagyjál már! *tolja el magától az üvegcsét. A gnóm lányt ismerve valószínűsíti, hogy minimum döglött patkányfej esszencia van benne ~vagy varangyhúgy.~*
- Tartsd csak itt kéznél a pult alatt! Sose tudni, mikor kell majd valakinek. *közli a tukmálás ellenére is.*
- Amilyen fura vendégek tudnak megfordulni egy fogadóban. Még itt a Kalmárban is. *bámulja meg még egyszer a feketebőrű sivatagi szerzetet szórakozottan. Persze nem őrá gondol az üvegcse kapcsán, de a sivatag nomád fia kétségkívül kirí a szokásos vendégkörnyezetből. Arról továbbra is meg van győződve, hogy a vöröshajú nőt kizárt dolog, hogy mosónőnek vette fel ide a báró, de esze ágában sincs vitatkozni Xavyval. A végén meg meggyőzné.
A felmosás említésére csak elhúzza a száját.*
- Jó, vigyázok. *sóhajt, és inkább nem vizualizálja magában a hallottakat. Ehelyett elindul felfelé, a lépcső irányába, hogy odafenn minél hamarabb lepihenhessen.
Ahogy nézi, még épp időben értek a Kalmárba. Odakinn feltámad a vihar, az az igazi nyári zivatar, égzengéssel, felhőszakadással.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 17:32:40
- A pincében? *hökken meg Arja, de aztán inkább megnyugtatja magát a hallott információ kapcsán. Ha Mik a pincében van, akkor valószínű épp gyakorlatozik valami fegyverrel, vagy csak simán püfölget valami bábut az odalenti arénában. Ha pedig így van, akkor ugye nem valószínű, hogy meghalt. ~Meghalni biztos nem oda megy le.~ dönti el magában véglegesen a kérdést, bár azt még nem, hogy lemegy-e megnézni magának. vagy inkább felmegy a szobájába.*
- Mii? Hagyjál már! *tolja el magától az üvegcsét. A gnóm lányt ismerve valószínűsíti, hogy minimum döglött patkányfej esszencia van benne ~vagy varangyhúgy.~*
- Tartsd csak itt kéznél a pult alatt! Sose tudni, mikor kell majd valakinek. *közli a tukmálás ellenére is.*
- Amilyen fura vendégek tudnak megfordulni egy fogadóban. Még itt a Kalmárban is. *bámulja meg még egyszer a feketebőrű sivatagi szerzetet szórakozottan. Persze nem őrá gondol az üvegcse kapcsán, de a sivatag nomád fia kétségkívül kirí a szokásos vendégkörnyezetből. Arról továbbra is meg van győződve, hogy a vöröshajú nőt kizárt dolog, hogy mosónőnek vette fel ide a báró, de esze ágában sincs vitatkozni Xavyval. A végén meg meggyőzné.
A felmosás említésére csak elhúzza a száját.*
- Jó, vigyázok. *sóhajt, és inkább nem vizualizálja magában a hallottakat. Ehelyett elindul felfelé, a lépcső irányába, hogy odafenn minél hamarabb lepihenhessen.
Ahogy nézi, még épp időben értek a Kalmárba. Odakinn feltámad a vihar, az az igazi nyári zivatar, égzengéssel, felhőszakadással.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 17:32:40
4554. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 14:21:32
Üzenet elküldve: 2020-06-29 14:21:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás kipipálva//
*Nem sejthette, hogy a nőből ilyen fülsüketítő reakciót vált ki a közölt információ, így hirtelen kap a füléhez, méghozzá mindkét kézzel, hogy tompítsa a károkat.*
-Ne olyan hangosan még a végén megsüketüüülőőők! *Nyúzza a hangokat a mondat végén, majd, mikor Arja abbafejezi a dolgot, még egy pillanatig a fülén tartja őket, majd leereszti a kezeit megnyugodva.*
-Akár meg is halhatott, lehet pont most fut ki az élet belőle a pincében, már egy ideje nem láttam. *Közli a valós tényeket, majd a pult alá hajol és elővesz alóla egy kisebb üveget, amiben barna lötty zötykölődik, egyelőre még kupakkal elzárva.*
-De ha ez így van, akkor csak megszagoltatod vele és biztos jobban lesz, ha meg már eltávozott, csak öntsd rá, feltámasztja még a halottakat is. *Tolja oda Arjához az üveget az ujjával, ha lehet akkor a letett kezéhez koccantva.*
-Tedd el, gyerünk! Tedd csak el! Van még belőle otthon. *Ha a nő kinyitja és beleszagol, bizonyosan a hányinger kerülgetheti. Egy bizonyos, sok minden rohadhat benne, nem csak növényi értelemben, amelyen egy cseppnyit sem javít a többi közül kiérződő fahéj aroma.*
-Még a nagymamám receptje ájulásra. *Azt viszont nem fejti ki bővebben, hogy azt okoz vagy abból ébreszt.*
-Megeszed a mellényed? Miért ne lehetne? Micsoda előítélet! Csak mert vörös haja van már nem tudhat jól mosni? Cöh! *Fonja egymásba a karjait kicsit sértetten.*
-Menjetek, de csak óvatosan, mert az előbb mostam fel valamit, ami előtte valaki más hasában, az előtt meg ebben a hordóban volt. *Ütögeti meg az egyik csapra húzott hordó szélét.*
-Jobb kint, mint bent. *Szélesedik a vigyora.*
*Nem sejthette, hogy a nőből ilyen fülsüketítő reakciót vált ki a közölt információ, így hirtelen kap a füléhez, méghozzá mindkét kézzel, hogy tompítsa a károkat.*
-Ne olyan hangosan még a végén megsüketüüülőőők! *Nyúzza a hangokat a mondat végén, majd, mikor Arja abbafejezi a dolgot, még egy pillanatig a fülén tartja őket, majd leereszti a kezeit megnyugodva.*
-Akár meg is halhatott, lehet pont most fut ki az élet belőle a pincében, már egy ideje nem láttam. *Közli a valós tényeket, majd a pult alá hajol és elővesz alóla egy kisebb üveget, amiben barna lötty zötykölődik, egyelőre még kupakkal elzárva.*
-De ha ez így van, akkor csak megszagoltatod vele és biztos jobban lesz, ha meg már eltávozott, csak öntsd rá, feltámasztja még a halottakat is. *Tolja oda Arjához az üveget az ujjával, ha lehet akkor a letett kezéhez koccantva.*
-Tedd el, gyerünk! Tedd csak el! Van még belőle otthon. *Ha a nő kinyitja és beleszagol, bizonyosan a hányinger kerülgetheti. Egy bizonyos, sok minden rohadhat benne, nem csak növényi értelemben, amelyen egy cseppnyit sem javít a többi közül kiérződő fahéj aroma.*
-Még a nagymamám receptje ájulásra. *Azt viszont nem fejti ki bővebben, hogy azt okoz vagy abból ébreszt.*
-Megeszed a mellényed? Miért ne lehetne? Micsoda előítélet! Csak mert vörös haja van már nem tudhat jól mosni? Cöh! *Fonja egymásba a karjait kicsit sértetten.*
-Menjetek, de csak óvatosan, mert az előbb mostam fel valamit, ami előtte valaki más hasában, az előtt meg ebben a hordóban volt. *Ütögeti meg az egyik csapra húzott hordó szélét.*
-Jobb kint, mint bent. *Szélesedik a vigyora.*
4553. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 12:20:52
Üzenet elküldve: 2020-06-29 12:20:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
- Xavyyii!! *visít Arja, mert biztos benne, hogy a gnóm lányka csak viccel. Mindig ilyen! Vagyis reméli... ~vagy nem?~ sápad el azért egy kicsit, hiszen Mik tényleg össze volt verve, amikor legutóbb látta!*
- Xavyyi! Ugye, csak viccelsz? *kérdezi nyugtalanul, a szemét forgatva.
Az új kollégára aztán valóban meghökken, és elkerekednek a szemei. Egészen addig, amíg a pultos lány ki nem böki, hogy nem ő az, hanem a vele lévő rőt hajú.*
- Mosónőnek?? Ha az a nő mosónő *nézi meg magának alaposabban a vörös hajút ~biztos hogy wegtoreni~* - én megeszem a mellényem. *csóválja a fejét. Veszedelmesnek és titokzatosnak látja, és szépnek. Xavy persze mindig palira vesz mindenkit, ártatlan arccal lehazudja a csillagokat is az égről, ha talál valakit, aki hisz neki. ~És mindenki hisz neki, mert olyan cuki arca van.~ nevet magában Arja.*
- Felmegyünk. *közli még.* - Én legalábbis biztosan! *néz a társaira, mert lehet hogy ők ennének, vagy valami. De Arja fáradt. Aztyan majd csak előkerül.*
- Xavyyii!! *visít Arja, mert biztos benne, hogy a gnóm lányka csak viccel. Mindig ilyen! Vagyis reméli... ~vagy nem?~ sápad el azért egy kicsit, hiszen Mik tényleg össze volt verve, amikor legutóbb látta!*
- Xavyyi! Ugye, csak viccelsz? *kérdezi nyugtalanul, a szemét forgatva.
Az új kollégára aztán valóban meghökken, és elkerekednek a szemei. Egészen addig, amíg a pultos lány ki nem böki, hogy nem ő az, hanem a vele lévő rőt hajú.*
- Mosónőnek?? Ha az a nő mosónő *nézi meg magának alaposabban a vörös hajút ~biztos hogy wegtoreni~* - én megeszem a mellényem. *csóválja a fejét. Veszedelmesnek és titokzatosnak látja, és szépnek. Xavy persze mindig palira vesz mindenkit, ártatlan arccal lehazudja a csillagokat is az égről, ha talál valakit, aki hisz neki. ~És mindenki hisz neki, mert olyan cuki arca van.~ nevet magában Arja.*
- Felmegyünk. *közli még.* - Én legalábbis biztosan! *néz a társaira, mert lehet hogy ők ennének, vagy valami. De Arja fáradt. Aztyan majd csak előkerül.*
4552. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 10:41:42
Üzenet elküldve: 2020-06-29 10:41:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a toronyból//
//Házhozszállítás kipipálva//
*Miután már kitette a motyókat a pultra, látja, hogy a kis társaság szőrtelenebb tagja kicsit anyátlan vagy jobban mondva tétova.*
-Szóóóval, csak, hogy figyelmeztesselek titeket. Én találkoztam egy Taitossal a kikötőben és ha jót akartok magatoknak, dugjátok el előle a zoknijaitokat! Sőt, jobb ha már eleve nem is hordják, mikor találkoznak, ha pedig nagyon akarnak valamit, azt ajánlom, a piacon szerezzenek be kötöttet, azokat imádja. *Ad tanácsot hatalmas hozzáértésével feltételezett tapasztalata alapján. ~Ha ellopja az övéket, legalább az enyém megmenekül. ~ Mosolyog szélesen és pislog gyakorta, hogy szívéjes alkalmazott látszatát keltse. Ebben az idilli pillanatban érkezik a megszólítás, Arja ugyanis megtalálja és mindjárt megrohanja egy csomó kérdéssel. El is gondolkodik rajta egyik ujját az állához szorítva és a plafont pásztázva, mintha minden válasz fel lenne pingálva.*
-Sziii…ja… *Köszön, miközben már forognak a kerekek a fejében.*
-Mik… Miiik! Hát persze. *Csap a fejére mert végre eszébe jutott, ki is az, avagy csak tetteti, ezt nem lehet tudni.*
-Őt összeverték és elhalálozott, Eeyr nyugosztalja. *Mondja lesütve a szemeit egy pillanatra majd felnéz.*
-Aztyan a kovácsműhelyben van, mert sok az intézni való. *Majd közelebb hajol a nőhöz, hogy halkabbra vegye.*
-Van egy új kollega. Látod ott az asztalnál azt a sötétbőrűt? *Bök az orrával a páros felé.*
-Na, nem ő az. *Jegyzi meg komolyan.*
-A vörös mellette, Aztyan mosónőnek vette fel, azt hiszem. Biztos prímán tud gyaszatolni.*Von vállat, mert nem az ő dolga az egész.*
//Dokik//
*Látja, hogy a csinoska nő jön ki a szobák irányából, egyes egyedül. Odasétál a pulthoz és rendel egy adag hamuban sült pogácsát, amit mindjárt rendez is. Besétál érte a konyhára és összecsomagoltatja, mert úgy fest, a nő távozóra fogja, fel van pakolva. ~Lassan már csak pogácsát kéne áruljunk meg sört. ~ Visszasétál és kiteszi a pultra a csomagot.*
-Legyen szép napja. Erre az adagra tett a szakácsnő egy kis medvehagymát is, tudja milyenek ezek a szakácsnők. Mindig újítanak valamit. *Von vállat, neki kifejezetten ízlett. Nagyra kerekednek a szemei, amikor pluszban száz arany rogyasztja a pultot.*
-De… köszönjük. Vigyázzon magára! *Integet utána. ~Még szerencse, hogy nem említettem meg, hogy honnan szereztük ma a hamut. ~ Csak vigyorog és lesöpri a pultról a sok aranyat, mielőtt leszakad a tákolmány.*
-Azt a kilencszázát, még ilyet…
//Házhozszállítás kipipálva//
*Miután már kitette a motyókat a pultra, látja, hogy a kis társaság szőrtelenebb tagja kicsit anyátlan vagy jobban mondva tétova.*
-Szóóóval, csak, hogy figyelmeztesselek titeket. Én találkoztam egy Taitossal a kikötőben és ha jót akartok magatoknak, dugjátok el előle a zoknijaitokat! Sőt, jobb ha már eleve nem is hordják, mikor találkoznak, ha pedig nagyon akarnak valamit, azt ajánlom, a piacon szerezzenek be kötöttet, azokat imádja. *Ad tanácsot hatalmas hozzáértésével feltételezett tapasztalata alapján. ~Ha ellopja az övéket, legalább az enyém megmenekül. ~ Mosolyog szélesen és pislog gyakorta, hogy szívéjes alkalmazott látszatát keltse. Ebben az idilli pillanatban érkezik a megszólítás, Arja ugyanis megtalálja és mindjárt megrohanja egy csomó kérdéssel. El is gondolkodik rajta egyik ujját az állához szorítva és a plafont pásztázva, mintha minden válasz fel lenne pingálva.*
-Sziii…ja… *Köszön, miközben már forognak a kerekek a fejében.*
-Mik… Miiik! Hát persze. *Csap a fejére mert végre eszébe jutott, ki is az, avagy csak tetteti, ezt nem lehet tudni.*
-Őt összeverték és elhalálozott, Eeyr nyugosztalja. *Mondja lesütve a szemeit egy pillanatra majd felnéz.*
-Aztyan a kovácsműhelyben van, mert sok az intézni való. *Majd közelebb hajol a nőhöz, hogy halkabbra vegye.*
-Van egy új kollega. Látod ott az asztalnál azt a sötétbőrűt? *Bök az orrával a páros felé.*
-Na, nem ő az. *Jegyzi meg komolyan.*
-A vörös mellette, Aztyan mosónőnek vette fel, azt hiszem. Biztos prímán tud gyaszatolni.*Von vállat, mert nem az ő dolga az egész.*
//Dokik//
*Látja, hogy a csinoska nő jön ki a szobák irányából, egyes egyedül. Odasétál a pulthoz és rendel egy adag hamuban sült pogácsát, amit mindjárt rendez is. Besétál érte a konyhára és összecsomagoltatja, mert úgy fest, a nő távozóra fogja, fel van pakolva. ~Lassan már csak pogácsát kéne áruljunk meg sört. ~ Visszasétál és kiteszi a pultra a csomagot.*
-Legyen szép napja. Erre az adagra tett a szakácsnő egy kis medvehagymát is, tudja milyenek ezek a szakácsnők. Mindig újítanak valamit. *Von vállat, neki kifejezetten ízlett. Nagyra kerekednek a szemei, amikor pluszban száz arany rogyasztja a pultot.*
-De… köszönjük. Vigyázzon magára! *Integet utána. ~Még szerencse, hogy nem említettem meg, hogy honnan szereztük ma a hamut. ~ Csak vigyorog és lesöpri a pultról a sok aranyat, mielőtt leszakad a tákolmány.*
-Azt a kilencszázát, még ilyet…
4551. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-29 09:40:15
Üzenet elküldve: 2020-06-29 09:40:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Végére napváltás//
//Részben pultnál//
//Vyl el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szégyen: ez az egyetlen érzés, mely most Vylben dolgozik. Szégyelli múltját, jelenét, de mindennél jobban önmagát és cserfes száját, hogy pár korsó sör hatására így megeredt a nyelve. Egyetlen szerencséje talán az, hogy Shan megértő. Igen, ez a legmegfelelőbb szó rá, hiszen olyan nehezen beszél erről, s hatalmas kő esett le vele a szívéről, hogy ha cseppnyi humorral megfűszerezve is, de komolyan veszi a másik. Halk, zavart kuncogás és egy szeme sarkából megjelenő könny jelzi háláját a zsoldos felé.*
- Örömmel, még segítenék is neked. Igazából, eléggé hasonlót a véleményetek Inttel, ő is valami hasonlót mondott nekem annak idején. *Hiányzik azért neki az az élet. Mindkettő, s egyre jobban érzi magában a feszengést, azt a szorongató, rossz, kitörni vágyó érzést. Menni fog, ez nem kérdés. De vajon mikor? MIndenesetre, az este további része kellemesen telik, hála a vidító mandulaszeműnek, amit Vyliassa nem rest meghálálni. Amint felérnek a hálószobába, s kettesben maradnak, lekerül a csipkefelső... Ha pedig az ágyon elhelyezkedett már a fekete hajú szépség, s engedi neki, lágyan fölé hajol, érezvén szívverését, s oldalra fésül hajának takarásában, csókot lehel amaz ajkaira. S ha szabad utat kap, talán több is történhet.
Mindenesetre, másnap reggel valószínű, hogy ő kel hamarabb. Még vet pár utolsó pillantást a társára, akivel valószínű, eléggé jól elszórakozott az éjszaka. Finoman megcirógatja bőrét, magába szippantja, mit valami utolsó emléket. Aztán, a lehető legnagyobb csendben, öltözködni, majd egyik papírdarabkájára, írni kezd. Ír róla, hogy elhagyja a Sellőházat, s vele mindent, mi eddig fontos volt neki, Lihanechbe megy. Ennek ellenére, köszöni, hogy megismerhette őket, hálája jelen van szívében, s reméli, egyszer visszatérhet majd közéjük. Ezt párnájára helyezi. A következő dolog az, hogy ha lehet, a lehető leghalkabban szedelődzködik, majd ha ezzel végzett, s csak a legfontosabb holmikat vette magához, a finom kelméket szívfájdalma ellenére, maga mögött hagyva, elindul lefelé, a lépcsőn, Shant egyedül hagyva. Ott aztán a pulthoz lép, arcán keserédes mosollyal. Magának Hamuban sült tepertős pogácsat rendel, 45 aranyért, talán elég lesz ennyi az útra.
Ital az nem kell, vizet tud tölteni magának a szökőkútból. Nem volt sokkal kevesebb holmija, mikor elindult a Sellőház felé, ez is egyfajta nosztalgiát vált ki belőle. Ha pedig mindennel végzett, s már csak a búcsú van hátra, A felszolgálásért az aktuális pultosnak (Balkócza Xavylari) nyújt át 100 aranyat. Az istállóba be se néz, nem akarja elkötni a lovat. Vyl, elhagy mindent, mi eddig mellette volt, s nem tudni, valaha visszatér-e. Talán még önmaga előtt is rejtve marad néhány indok, amik e visszafordíthatatlan lépésre késztették, nem tudni. Mindenesetre, egy biztos: a félvér elhagyja Artheniort, talán végleg.*
//Végére napváltás//
//Részben pultnál//
//Vyl el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szégyen: ez az egyetlen érzés, mely most Vylben dolgozik. Szégyelli múltját, jelenét, de mindennél jobban önmagát és cserfes száját, hogy pár korsó sör hatására így megeredt a nyelve. Egyetlen szerencséje talán az, hogy Shan megértő. Igen, ez a legmegfelelőbb szó rá, hiszen olyan nehezen beszél erről, s hatalmas kő esett le vele a szívéről, hogy ha cseppnyi humorral megfűszerezve is, de komolyan veszi a másik. Halk, zavart kuncogás és egy szeme sarkából megjelenő könny jelzi háláját a zsoldos felé.*
- Örömmel, még segítenék is neked. Igazából, eléggé hasonlót a véleményetek Inttel, ő is valami hasonlót mondott nekem annak idején. *Hiányzik azért neki az az élet. Mindkettő, s egyre jobban érzi magában a feszengést, azt a szorongató, rossz, kitörni vágyó érzést. Menni fog, ez nem kérdés. De vajon mikor? MIndenesetre, az este további része kellemesen telik, hála a vidító mandulaszeműnek, amit Vyliassa nem rest meghálálni. Amint felérnek a hálószobába, s kettesben maradnak, lekerül a csipkefelső... Ha pedig az ágyon elhelyezkedett már a fekete hajú szépség, s engedi neki, lágyan fölé hajol, érezvén szívverését, s oldalra fésül hajának takarásában, csókot lehel amaz ajkaira. S ha szabad utat kap, talán több is történhet.
Mindenesetre, másnap reggel valószínű, hogy ő kel hamarabb. Még vet pár utolsó pillantást a társára, akivel valószínű, eléggé jól elszórakozott az éjszaka. Finoman megcirógatja bőrét, magába szippantja, mit valami utolsó emléket. Aztán, a lehető legnagyobb csendben, öltözködni, majd egyik papírdarabkájára, írni kezd. Ír róla, hogy elhagyja a Sellőházat, s vele mindent, mi eddig fontos volt neki, Lihanechbe megy. Ennek ellenére, köszöni, hogy megismerhette őket, hálája jelen van szívében, s reméli, egyszer visszatérhet majd közéjük. Ezt párnájára helyezi. A következő dolog az, hogy ha lehet, a lehető leghalkabban szedelődzködik, majd ha ezzel végzett, s csak a legfontosabb holmikat vette magához, a finom kelméket szívfájdalma ellenére, maga mögött hagyva, elindul lefelé, a lépcsőn, Shant egyedül hagyva. Ott aztán a pulthoz lép, arcán keserédes mosollyal. Magának Hamuban sült tepertős pogácsat rendel, 45 aranyért, talán elég lesz ennyi az útra.
Ital az nem kell, vizet tud tölteni magának a szökőkútból. Nem volt sokkal kevesebb holmija, mikor elindult a Sellőház felé, ez is egyfajta nosztalgiát vált ki belőle. Ha pedig mindennel végzett, s már csak a búcsú van hátra, A felszolgálásért az aktuális pultosnak (Balkócza Xavylari) nyújt át 100 aranyat. Az istállóba be se néz, nem akarja elkötni a lovat. Vyl, elhagy mindent, mi eddig mellette volt, s nem tudni, valaha visszatér-e. Talán még önmaga előtt is rejtve marad néhány indok, amik e visszafordíthatatlan lépésre késztették, nem tudni. Mindenesetre, egy biztos: a félvér elhagyja Artheniort, talán végleg.*
4550. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 23:02:39
Üzenet elküldve: 2020-06-27 23:02:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Porszemek//
*Myrt kicsit megmosolyogtatja Rony feltételezése, hogy jó viszont ápol a kollégáival. Tulajdonképpen ez részben igaz is, s csak egyvalakivel nem mosolygós a kapcsolata. Az pedig Parcy. Noha ő már békülést kezdeményezett, az elf számára érthetetlen oknál fogva még mindig nem tudta túltenni magát a dolgon. Hozzá kell tenni, hogy nem Myr volt a kettejük közötti rossz viszony kirobbantója.*
- Igen, jól kijövök.* Hangyányit lehet csupán érezni, hogy ebben a tekintetben csak részben mondott igazat.
Rögtön rá is terelődik a téma a névre. Az első két megnevezést, amit Rony saját magára használ, a gnóm leány teljesen természetesnek tartja, de a Zöld Szalamandra hallatán nevetnie kell. Jól lehet, illetlenség a részéről, de nem is rosszmájúan teszi. Nehezen is bírja abbahagyni a nevetést, de mikor ez sikerül, békítően megszólal - ha esetleg megbántotta volna a virágból születettet:*
- Bocsáss meg, Rony. Csak elég... khrm, szokatlannak találom a Zöld Szalamandra nevet. Engedelmeddel, maradnék inkább a Ronynál, ez a Szalamandra annyira gúnynév beütésű.
*Ezt sem rosszindulatból mondja még hozzá, természetesen.*
- Úgy, ahogy mondod.* Vágja rá a Zammit érintő kérdésre.*
- Ő nagyon barátságos.* Meséli tovább lelkesen.*
- Volt már szerencsém beszélgetni vele, úgy kettesben. És az alapján nagyon jószívűnek és becsületesnek, segítőkésznek tartom. Képzeld, megkínált valami likőrszerű itallal. Az előtt még sosem ittam olyat.
*Ez kicsit úgy hangozhat, mintha Myr valami nagy iparban űzné az alkoholizálást, de korántsem így van. A félreértések elkerülése végett persze nem árt tisztázni.*
- Amúgy nem is nagyon szoktam alkoholt inni. A ritka esetek egyike.
*Úgy fest, Ronyt nem zavarja a tudat, hogy Myr miként hagyta ott a Kalmárt. Ez azért nagyon jó, mert legalább a beszélgetés kettejük között változatlan hangulatban mehet tovább. Így azért mégis könnyebb ismerkedni és persze társalogni, hogy a partnerben nincsenek rossz érzések. Aprót bólint, mert tényleg ismer már egy-két dolgozót a Kalmárból. Példának okáért ott van Xavy, aki bár kicsit furcsa elsőre, de talán nem megbízhatatlan. Igaz, Myrnek még nem nagyon volt lehetősége megismerni. Még Aztyant is képes lenne felismerni, és talán Latamie kapitányt is - noha őt tényleg csak látásból ismeri, mivelhogy szobát kért azon rövid idő alatt, amíg még a Kalmár szárnyai alatt dolgozott.
Miközben Rony válaszát hallgatja, aprókat bólint időnként, jelezvén, hogy figyel minden szóra. A szolgabírós dologgal nem nagyon tud mit kezdeni, csak így első hallásból tudja megállapítani, hogy ez a két fogalom együtt elég érdekesen hangzik. No, de talán majd rákérdez egy kicsit később, ha már helyet foglaltak.
Bárki is legyen a pult mögött, kis mosoly kíséretében ő is köszönti a Kalmár munkatársát. Számít arra, hogy esetlegesen kap majd valami megjegyzést, hogy újra itt van - de persze egyáltalán nem a rossz értelmére kell gondolni.*
//Porszemek//
*Myrt kicsit megmosolyogtatja Rony feltételezése, hogy jó viszont ápol a kollégáival. Tulajdonképpen ez részben igaz is, s csak egyvalakivel nem mosolygós a kapcsolata. Az pedig Parcy. Noha ő már békülést kezdeményezett, az elf számára érthetetlen oknál fogva még mindig nem tudta túltenni magát a dolgon. Hozzá kell tenni, hogy nem Myr volt a kettejük közötti rossz viszony kirobbantója.*
- Igen, jól kijövök.* Hangyányit lehet csupán érezni, hogy ebben a tekintetben csak részben mondott igazat.
Rögtön rá is terelődik a téma a névre. Az első két megnevezést, amit Rony saját magára használ, a gnóm leány teljesen természetesnek tartja, de a Zöld Szalamandra hallatán nevetnie kell. Jól lehet, illetlenség a részéről, de nem is rosszmájúan teszi. Nehezen is bírja abbahagyni a nevetést, de mikor ez sikerül, békítően megszólal - ha esetleg megbántotta volna a virágból születettet:*
- Bocsáss meg, Rony. Csak elég... khrm, szokatlannak találom a Zöld Szalamandra nevet. Engedelmeddel, maradnék inkább a Ronynál, ez a Szalamandra annyira gúnynév beütésű.
*Ezt sem rosszindulatból mondja még hozzá, természetesen.*
- Úgy, ahogy mondod.* Vágja rá a Zammit érintő kérdésre.*
- Ő nagyon barátságos.* Meséli tovább lelkesen.*
- Volt már szerencsém beszélgetni vele, úgy kettesben. És az alapján nagyon jószívűnek és becsületesnek, segítőkésznek tartom. Képzeld, megkínált valami likőrszerű itallal. Az előtt még sosem ittam olyat.
*Ez kicsit úgy hangozhat, mintha Myr valami nagy iparban űzné az alkoholizálást, de korántsem így van. A félreértések elkerülése végett persze nem árt tisztázni.*
- Amúgy nem is nagyon szoktam alkoholt inni. A ritka esetek egyike.
*Úgy fest, Ronyt nem zavarja a tudat, hogy Myr miként hagyta ott a Kalmárt. Ez azért nagyon jó, mert legalább a beszélgetés kettejük között változatlan hangulatban mehet tovább. Így azért mégis könnyebb ismerkedni és persze társalogni, hogy a partnerben nincsenek rossz érzések. Aprót bólint, mert tényleg ismer már egy-két dolgozót a Kalmárból. Példának okáért ott van Xavy, aki bár kicsit furcsa elsőre, de talán nem megbízhatatlan. Igaz, Myrnek még nem nagyon volt lehetősége megismerni. Még Aztyant is képes lenne felismerni, és talán Latamie kapitányt is - noha őt tényleg csak látásból ismeri, mivelhogy szobát kért azon rövid idő alatt, amíg még a Kalmár szárnyai alatt dolgozott.
Miközben Rony válaszát hallgatja, aprókat bólint időnként, jelezvén, hogy figyel minden szóra. A szolgabírós dologgal nem nagyon tud mit kezdeni, csak így első hallásból tudja megállapítani, hogy ez a két fogalom együtt elég érdekesen hangzik. No, de talán majd rákérdez egy kicsit később, ha már helyet foglaltak.
Bárki is legyen a pult mögött, kis mosoly kíséretében ő is köszönti a Kalmár munkatársát. Számít arra, hogy esetlegesen kap majd valami megjegyzést, hogy újra itt van - de persze egyáltalán nem a rossz értelmére kell gondolni.*
4549. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 22:18:20
Üzenet elküldve: 2020-06-27 22:18:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Porszemek//
//Pultnál//
*Rony kíváncsiskodó, pletykás virágbólszületett, mondhatni a legrosszabb fajtának is, de ez nem lenne igaz. Nem hátsó szándékból, vagy rosszindulatúságból teszi azokat a dolgokat, amiket, egyszerűen csak neveltetésének lenyomatai ezek, mind barátjától, mind családjától ezt látta - szántóföldi dolog ez, a Kulkatarur környéki apró tündérfalvak jellegzetes, kedves, szívmelengető, mégis titkokat feltáró és azok nélkül élő stílusa ez. Minden egyes hasonló, meleg hangulatú beszélgetésnél, szinte érzi a frissen sült, otthoni kenyér illatát, a kandalló parazsának halk sercegését, a bunda takaró lágy érintését, valamint a nedédes szőlő ízét - eddigi, artheniori előtti életét. Persze mil'ochassi látogatása során elkezdődött benne csordogálni egy lassan patakká növő ér, a változás folyama, de még eléggé gyermekded ahhoz, hogy ez a segédkalmár teljes lényére kihathasson - de kezd érezhető lenni. Az egyik ilyen dolog, az óvatosság, valamint a szív kevésbé sebezhetősége. Persze az is valós, amit Myr lát: ki szeretné deríteni, mi az a munka.
A válasz hallatán sokkal derűsebb kezd lenni, nem, mintha eddig nem lett volna az.*
- Óh, így már minden érthető! Jól kijössz a kollégáiddal, igaz? *Legalábbis ő így gondolja, magából indul ki.*
- Kérlek, a Rony nekem tökéletesen megfelel! De hívhatsz Tuldhronnak, Zöld Szalamandrának, vagy Segédkalmárnak is! *Pár neve a sok közül, a szolgabíró ivadékok sajátosságai. Ha igaz is, hogy nem nemes, megéri a pénzét. A foglalkozás titkosságát kezdi lassan tiszteletben tartani, egyedül egy dolgot mer megkérdezni abból.*
- Zammiria? Ő afféle tulaj lenne nálatok? *Körülbelül úgy tudná elképzelni, mint Aztyant. Talán kevésbé szigorúnak és határozottnak, de ez a tündér elfogultságának is betudható. Ennek ellenére, egyre inkább érzi azt, hogy nagyon szívesen meglátogatná a Sellőházat, már csak Wrexan, meg Myr miatt is. A következő szavak azonban ledöbbentik. Kissé meglepődve, de ugyanakkor megértve is fogadja. Ő nem döntött volna a gnóm helyében így, ennek ellenére az empátia hangja felszólal belsejében - nem egy ismerőse van, akik, ha nem is ilyen, de hasonló viszontagságot ástak ki maguknak az életben.*
- Ó, semmi baj, megértem. De legalább nem lesz teljesen ismeretlen akkor számodra a környezet, biztosan ismersz párat közülünk! *Mosolyodik el, boldogan, láthatóan szemernyi rossz érzést sem táplál emiatt a másik iránt. A magyarázkodásra inkább semmit sem szól, így is elég kellemetlen mindkettejükre nézve a dolog. Miközben belépnek az ajtón, felel.*
- Csak itt a piacon, semmi különös. Ha keres az ember, talál. Kereskedőnek meg igen, a kezdetektől fogva az voltam. Ezt amolyan családi vállalkozásként lehetne elképzelni. Apáméknak juh nyájuk és rebarbaraföldjük van egy Kulkatarur melletti kis tündérfaluban. *majd komiszul közelebb hajolva folytatja, somolyogva* Ő a szolgabíró. *A pulthoz érve, bárki is fogadja őket, széttárja karjait.*
- Szép napot, visszatértem! Azt hiszem, ismered már Myrt. *Jóhiszeműen ejti ki a szavakat, talán túl naiv.*
//Porszemek//
//Pultnál//
*Rony kíváncsiskodó, pletykás virágbólszületett, mondhatni a legrosszabb fajtának is, de ez nem lenne igaz. Nem hátsó szándékból, vagy rosszindulatúságból teszi azokat a dolgokat, amiket, egyszerűen csak neveltetésének lenyomatai ezek, mind barátjától, mind családjától ezt látta - szántóföldi dolog ez, a Kulkatarur környéki apró tündérfalvak jellegzetes, kedves, szívmelengető, mégis titkokat feltáró és azok nélkül élő stílusa ez. Minden egyes hasonló, meleg hangulatú beszélgetésnél, szinte érzi a frissen sült, otthoni kenyér illatát, a kandalló parazsának halk sercegését, a bunda takaró lágy érintését, valamint a nedédes szőlő ízét - eddigi, artheniori előtti életét. Persze mil'ochassi látogatása során elkezdődött benne csordogálni egy lassan patakká növő ér, a változás folyama, de még eléggé gyermekded ahhoz, hogy ez a segédkalmár teljes lényére kihathasson - de kezd érezhető lenni. Az egyik ilyen dolog, az óvatosság, valamint a szív kevésbé sebezhetősége. Persze az is valós, amit Myr lát: ki szeretné deríteni, mi az a munka.
A válasz hallatán sokkal derűsebb kezd lenni, nem, mintha eddig nem lett volna az.*
- Óh, így már minden érthető! Jól kijössz a kollégáiddal, igaz? *Legalábbis ő így gondolja, magából indul ki.*
- Kérlek, a Rony nekem tökéletesen megfelel! De hívhatsz Tuldhronnak, Zöld Szalamandrának, vagy Segédkalmárnak is! *Pár neve a sok közül, a szolgabíró ivadékok sajátosságai. Ha igaz is, hogy nem nemes, megéri a pénzét. A foglalkozás titkosságát kezdi lassan tiszteletben tartani, egyedül egy dolgot mer megkérdezni abból.*
- Zammiria? Ő afféle tulaj lenne nálatok? *Körülbelül úgy tudná elképzelni, mint Aztyant. Talán kevésbé szigorúnak és határozottnak, de ez a tündér elfogultságának is betudható. Ennek ellenére, egyre inkább érzi azt, hogy nagyon szívesen meglátogatná a Sellőházat, már csak Wrexan, meg Myr miatt is. A következő szavak azonban ledöbbentik. Kissé meglepődve, de ugyanakkor megértve is fogadja. Ő nem döntött volna a gnóm helyében így, ennek ellenére az empátia hangja felszólal belsejében - nem egy ismerőse van, akik, ha nem is ilyen, de hasonló viszontagságot ástak ki maguknak az életben.*
- Ó, semmi baj, megértem. De legalább nem lesz teljesen ismeretlen akkor számodra a környezet, biztosan ismersz párat közülünk! *Mosolyodik el, boldogan, láthatóan szemernyi rossz érzést sem táplál emiatt a másik iránt. A magyarázkodásra inkább semmit sem szól, így is elég kellemetlen mindkettejükre nézve a dolog. Miközben belépnek az ajtón, felel.*
- Csak itt a piacon, semmi különös. Ha keres az ember, talál. Kereskedőnek meg igen, a kezdetektől fogva az voltam. Ezt amolyan családi vállalkozásként lehetne elképzelni. Apáméknak juh nyájuk és rebarbaraföldjük van egy Kulkatarur melletti kis tündérfaluban. *majd komiszul közelebb hajolva folytatja, somolyogva* Ő a szolgabíró. *A pulthoz érve, bárki is fogadja őket, széttárja karjait.*
- Szép napot, visszatértem! Azt hiszem, ismered már Myrt. *Jóhiszeműen ejti ki a szavakat, talán túl naiv.*
4548. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:27:48
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:27:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arcán győzedelmes mosoly jelenik meg hallva, hogy Vyl végül lemond a pincérfiú becserkészéséről, a vadmacskák emlegetésére pedig kicsit megemelkedik szemöldöke, elvégre a célzás félreérthetetlen.*
-Azokkal pedig jobb, ha vigyáz az ember.
*Pillant a szürkészöld íriszekbe, majd csibukjának megtöltésével végezvén végre rágyújt, mélyet szívva a dohányból ereget gomolygó füstöt orrán keresztül. Sörébe is belekortyol közben, a pipázástól ugyanis mindig nagyon hamar kiszárad a szája.
Ahogy szóba jönnek régen látott társai, összevonja szemöldökét. Próbál visszaemlékezni, mikor is találkozott főnökével vagy a szőke zsoldossal utoljára, de egész nehezen sejlik fel neki.*
-Khullal aznap még találkoztam, mikor visszatértem, Ralassal pedig azóta sem.
*Felel, ahogy eszébe jutnak a dolgok. Elég furcsa persze, hogy ilyen régen nem látta őket senki, de nem akar rögtön rosszra gondolni és a hangulatot sem akarja most meggyilkolni.*
-Nagyfiúk már, biztos nincsen semmi bajuk.
*Tudja le ennyivel a témát, figyelmét ugyanis inkább a lány rövid élettörténete köti le, ami jóval keserűbb, mint számított rá. Némán hallgatja a sellő szavait, nem szól közbe, csak hangtalanul pöfékel. Mikor Vyl áttér az apjára, s arra, hogyan is szerezte hegeit, Shan eléggé felbosszantja magát.*
-Apád jó nagy rohadék, igazán megérdemelné, hogy valaki megsimogassa egy bárddal a golyóit.
*Hangján nem hallatszik ugyan idegesség, de a másik érezheti, hogy elég komolyan gondolja szavait.*
-Akár önként is jelentkezem a feladatra.
*Villan szája sarkában gonosz mosoly.*
-Remélem ez a te doktor barátod nem ilyen idegbeteg, mert neki is szívesen megkurtítom ám a hosszú kis elf füleit.
*Többet nem is fűz hozzá a hallottakhoz, csak iszik tovább. Az este további részében elregél pár mókásabb történetet asztaltársának, még azokból az időkből, mikor a városokat járta, s egészen addig járatja száját, mígnem a sokadik sörital elfogyasztása után össze nem akad kicsit már a nyelve. Időközben szépen az össze korsó és tál kiürül, ahogy pedig végeztek mindennel, a zsoldos végül elindul a szobájukhoz. Hogy ott mi történik, az bizony egyedül a szépséges Vyltől függ.*
//Másnap//
*Reggel meglepő módon macskajajtól mentesen ébred, szokásához hűen egészen korán. Arcát alaposan megmossa még majd ráérősen elkezdi magára venni ruháit és vértezetét, amiktől előző este megszabadult, hamarosan pedig menetkészen üldögél az ágy szélén, várva, hogy útitársa is elkészüljön.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arcán győzedelmes mosoly jelenik meg hallva, hogy Vyl végül lemond a pincérfiú becserkészéséről, a vadmacskák emlegetésére pedig kicsit megemelkedik szemöldöke, elvégre a célzás félreérthetetlen.*
-Azokkal pedig jobb, ha vigyáz az ember.
*Pillant a szürkészöld íriszekbe, majd csibukjának megtöltésével végezvén végre rágyújt, mélyet szívva a dohányból ereget gomolygó füstöt orrán keresztül. Sörébe is belekortyol közben, a pipázástól ugyanis mindig nagyon hamar kiszárad a szája.
Ahogy szóba jönnek régen látott társai, összevonja szemöldökét. Próbál visszaemlékezni, mikor is találkozott főnökével vagy a szőke zsoldossal utoljára, de egész nehezen sejlik fel neki.*
-Khullal aznap még találkoztam, mikor visszatértem, Ralassal pedig azóta sem.
*Felel, ahogy eszébe jutnak a dolgok. Elég furcsa persze, hogy ilyen régen nem látta őket senki, de nem akar rögtön rosszra gondolni és a hangulatot sem akarja most meggyilkolni.*
-Nagyfiúk már, biztos nincsen semmi bajuk.
*Tudja le ennyivel a témát, figyelmét ugyanis inkább a lány rövid élettörténete köti le, ami jóval keserűbb, mint számított rá. Némán hallgatja a sellő szavait, nem szól közbe, csak hangtalanul pöfékel. Mikor Vyl áttér az apjára, s arra, hogyan is szerezte hegeit, Shan eléggé felbosszantja magát.*
-Apád jó nagy rohadék, igazán megérdemelné, hogy valaki megsimogassa egy bárddal a golyóit.
*Hangján nem hallatszik ugyan idegesség, de a másik érezheti, hogy elég komolyan gondolja szavait.*
-Akár önként is jelentkezem a feladatra.
*Villan szája sarkában gonosz mosoly.*
-Remélem ez a te doktor barátod nem ilyen idegbeteg, mert neki is szívesen megkurtítom ám a hosszú kis elf füleit.
*Többet nem is fűz hozzá a hallottakhoz, csak iszik tovább. Az este további részében elregél pár mókásabb történetet asztaltársának, még azokból az időkből, mikor a városokat járta, s egészen addig járatja száját, mígnem a sokadik sörital elfogyasztása után össze nem akad kicsit már a nyelve. Időközben szépen az össze korsó és tál kiürül, ahogy pedig végeztek mindennel, a zsoldos végül elindul a szobájukhoz. Hogy ott mi történik, az bizony egyedül a szépséges Vyltől függ.*
//Másnap//
*Reggel meglepő módon macskajajtól mentesen ébred, szokásához hűen egészen korán. Arcát alaposan megmossa még majd ráérősen elkezdi magára venni ruháit és vértezetét, amiktől előző este megszabadult, hamarosan pedig menetkészen üldögél az ágy szélén, várva, hogy útitársa is elkészüljön.*
4547. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:17:39
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:17:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
- Ó, ez igazán kedves tőled! *válaszolja Arja, hálásan elmosolyodva, és a gesztus valóban jól esik neki. De azt is tudja, a kis tündér valójában nincs vele tisztában: nem áll hatalmában pótolni azt, amit tőle, meg amit Grariltól elvett, vagy megtagadott az élet.
Arja amúgy igazándiból nem bánja a dolgot: szereti a vándorlást, és a szabadságot, és többre tartja magát a parasztoknál, akik sokszor egy helyben élik le az egész életüket. Hiszen ő sokkal több mindent látott már!*
- De azt hiszem, addig még sok mindent le kell tennünk az asztalra. *mondja, hiszen még ők Grarillal is csak az első megbízatásukon vannak túl a Kereskedőháznál. Nem csavaroghatnak el csak úgy a maguk szakállára.*
- De ha úgy adódik, ha a thargokhoz tartunk valami áruért, és mindketten vagy mindhárman úton vagyunk, betérhetnénk! Én igazán kíváncsi vagyok a családodra! *mondja őszintén, Ronyra mosolyogva. De úgy véli, ha visszaérnek, biztosan kapnak valami teendőt, amit sürgősen el kell intézni.*
- Mindig akkora a forgalom. Főleg most, hogy Aztyan, az új intéző a Kovácsműhelyt is megnyitotta. *mondja, ahogy a Kalmárhoz érnek, és elkezdik lemálházni az állataikat az istállóban. Arja elrendezi Keirát, megkapja ami jár neki, úgyhogy vidáman pihenhet. Aztán a zsákját, benne az útjuk eredményével, az ezer aranyas erszénnyel a hátára lódítva kérdezi meg a többiektől:*
- Na, mehetünk? Talán a báró is visszatért már azóta. *~Meg remélem Mik is meggyógyult.~ Azzal lendületesen benyit a Kalmárba.
Odabenn a szokásos látvány fogadja őket. Vendégek, Xavy a pultnál, egy taláros szakállas fickóba majdhogynem belefutnak, épp kifelé tart, nyomában egy fürtös hajú ifjonccal.
~Mik sehol...~ legalábbis Arja nem látja. De Aztyant sem, a bárót meg végképp.
A vendégek között viszont megakad a szeme egy ébenbőrű sivatagi vándoron, aki messzire kirí a szokásos vendégek közül. Egy vörös hajú nővel van, titokzatosak és nem ide illőek, ide, Artheniorba. Vagyis hát ha valahova mégis, akkor ide, a Kalmárba. Látott az ébenbőrű fajtájából Arja Wegtorenben. Félelmetesnek és idegennek tűntek számára. Sohasem beszéltek, csak mutogattak. Az arcukról pedig semmit sem lehetett leolvasni. Arjának leginkább ez volt a benyomása róluk.*
- Szia Xavy! Megjöttünk! Mik? Aztyan? Van valami újság? *támasztja oda a zsákját a pultnak, üdvözölve a kis gnóm lányt. Örül, hogy épségben visszaértek.*
- Ó, ez igazán kedves tőled! *válaszolja Arja, hálásan elmosolyodva, és a gesztus valóban jól esik neki. De azt is tudja, a kis tündér valójában nincs vele tisztában: nem áll hatalmában pótolni azt, amit tőle, meg amit Grariltól elvett, vagy megtagadott az élet.
Arja amúgy igazándiból nem bánja a dolgot: szereti a vándorlást, és a szabadságot, és többre tartja magát a parasztoknál, akik sokszor egy helyben élik le az egész életüket. Hiszen ő sokkal több mindent látott már!*
- De azt hiszem, addig még sok mindent le kell tennünk az asztalra. *mondja, hiszen még ők Grarillal is csak az első megbízatásukon vannak túl a Kereskedőháznál. Nem csavaroghatnak el csak úgy a maguk szakállára.*
- De ha úgy adódik, ha a thargokhoz tartunk valami áruért, és mindketten vagy mindhárman úton vagyunk, betérhetnénk! Én igazán kíváncsi vagyok a családodra! *mondja őszintén, Ronyra mosolyogva. De úgy véli, ha visszaérnek, biztosan kapnak valami teendőt, amit sürgősen el kell intézni.*
- Mindig akkora a forgalom. Főleg most, hogy Aztyan, az új intéző a Kovácsműhelyt is megnyitotta. *mondja, ahogy a Kalmárhoz érnek, és elkezdik lemálházni az állataikat az istállóban. Arja elrendezi Keirát, megkapja ami jár neki, úgyhogy vidáman pihenhet. Aztán a zsákját, benne az útjuk eredményével, az ezer aranyas erszénnyel a hátára lódítva kérdezi meg a többiektől:*
- Na, mehetünk? Talán a báró is visszatért már azóta. *~Meg remélem Mik is meggyógyult.~ Azzal lendületesen benyit a Kalmárba.
Odabenn a szokásos látvány fogadja őket. Vendégek, Xavy a pultnál, egy taláros szakállas fickóba majdhogynem belefutnak, épp kifelé tart, nyomában egy fürtös hajú ifjonccal.
~Mik sehol...~ legalábbis Arja nem látja. De Aztyant sem, a bárót meg végképp.
A vendégek között viszont megakad a szeme egy ébenbőrű sivatagi vándoron, aki messzire kirí a szokásos vendégek közül. Egy vörös hajú nővel van, titokzatosak és nem ide illőek, ide, Artheniorba. Vagyis hát ha valahova mégis, akkor ide, a Kalmárba. Látott az ébenbőrű fajtájából Arja Wegtorenben. Félelmetesnek és idegennek tűntek számára. Sohasem beszéltek, csak mutogattak. Az arcukról pedig semmit sem lehetett leolvasni. Arjának leginkább ez volt a benyomása róluk.*
- Szia Xavy! Megjöttünk! Mik? Aztyan? Van valami újság? *támasztja oda a zsákját a pultnak, üdvözölve a kis gnóm lányt. Örül, hogy épségben visszaértek.*
4546. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-27 07:41:33
Üzenet elküldve: 2020-06-27 07:41:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*A kérdésre csak megrándul Yeza szája széle, de nincs igazi haragvás, komoly feddés a gesztusban. Türelmes korholás csupán, melyben a kényszerű külön erőfeszítés morgolódik durcásan, de azért megértő szeretettel. Tudja, hogy nem lehet könnyű a sivatag fiának a városban, és hogy eleinte biztos lesznek még jócskán hasonló botlásai, de D'or igyekszik. A változás mértékét figyelembe véve kifejezetten gyorsan alkalmazkodik. Ez olyan tulajdonság, amit érdemes nem lebecsülni. A Niyss berkeiben az egyik legfontosabb.
A vörös sajnálja a megtépázott szoknyát. Mindig is az egyik kedvence volt ez a ruha. Remélhetőleg egy ügyes varrónő azért majd helyre tuja majd hozni. Kérhetett volna gyolcsot a személyzet valamely tagjától, de az ilyesmi kérdéseket vet fel és túl sok figyelmet vonz, ő pedig inkább elsimítani szeretné ezt az ügyet; a wegtoreni szőnyeg alá söpörni a dűnék kiszóródott porát.
A gondoskodását illető megjegyzést először egy kicsit félreérti a lány. Nehezen igazodik még el D'or egyenletesen morajló hanglejtésén. Csak idővel fedezi fel benne az élcet, amit a férfi talán nem is élesnek szánt. Yeza megszokta már a csipkelődést. Wäorral folyamatosan egymást marták aljas kis sziporkákkal, amikor épp nem szenvedélyes ölelkezésben fonódtak össze. Nem veszi fel a dolgot, de az önérzete nem is hagyja csak úgy, válasz nélkül. Meglegyinti D'or kezét egy durcásan szúrós pillantás keretében. Persze azért vigyáz rá, hogy ne a friss sebet érje. Végül egy sóhajjal aláfestett fejcsóválásban old ki színpadias kis ha haragszikra.
Hallgatja a történetet. Megtámasztja az állát a kézfején, úgy figyeli a mesébe kezdő férfit. Szereti, amikor a tekintete ilyen, amikor látszik rajta, hogy a gondolatai, több is, mint a gondolatai, inkább a lelke egy része a sivatag dűnéi közé szökik vissza, mikor beszél. Olyankor a szemében különösen elmélyül ez a megfoghatatlan csillogás.
Yeza előre húzza élénk vörös haját a válla fölött és talányos, csalafinta mosolygással simít végig rajta.*
- Wegtoreni róka más, mint sivatagi *mondja.* - Mondják, puha léptével kikerüli kutyák és szuszog alvó gazda fülébe ravaszdi gondolatok, hogy azokon töprengve gazda elfelejt éjszakára becsuk tyúkól kapuja. *A róka sok történetet ihlető állat, és bár inkább bajkeverő, mint segítő, mindig Yeza egyik kedvence volt.* - Hiedelem úgy tartja, a rőtbundásokat átokkal kötötték meg, nehogy átszök napforduló kövér holdján és lop koronát magának szellemvilágban. Ügyes nem az, ki nem eltéved soha. Ügyes az, aki ha téved el, talál magának utat ki elveszésből *bólint. Hagy egy kis időt és teret a mondottaknak, aztán a borba kortyol. Tör egy darab pogácsát, kanyarít rá bőven a puha vajból és tesz a tetejére egy darabkát a finom, füstös illatú szalonnát. A szájába veszi az így összekészített katonát és elégedett sóhajjal élvezi ki az ízét. Aztán készít egy hasonló falatkát, de erre a szalonna helyett sajtot tesz és D'or ajkaihoz emeli. Ha a férfi elfogadja, a szájába adja, ha viszont nem, akkor vállat vonva azt is ő fogyasztja el.*
- Yesza már van nem gyermek *mondja.* - Yesza ágyban, megfürösztve *mosolyodik pimaszul, miután aljasul kiművelt érzékiséggel lenyalta az ujjait* ahhoz kell több, mint sivatagi mese. Vagy kell igen jó sivatagi mese *nevet fel vidoran és D'orra kacsint.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.27 07:46:02
*A kérdésre csak megrándul Yeza szája széle, de nincs igazi haragvás, komoly feddés a gesztusban. Türelmes korholás csupán, melyben a kényszerű külön erőfeszítés morgolódik durcásan, de azért megértő szeretettel. Tudja, hogy nem lehet könnyű a sivatag fiának a városban, és hogy eleinte biztos lesznek még jócskán hasonló botlásai, de D'or igyekszik. A változás mértékét figyelembe véve kifejezetten gyorsan alkalmazkodik. Ez olyan tulajdonság, amit érdemes nem lebecsülni. A Niyss berkeiben az egyik legfontosabb.
A vörös sajnálja a megtépázott szoknyát. Mindig is az egyik kedvence volt ez a ruha. Remélhetőleg egy ügyes varrónő azért majd helyre tuja majd hozni. Kérhetett volna gyolcsot a személyzet valamely tagjától, de az ilyesmi kérdéseket vet fel és túl sok figyelmet vonz, ő pedig inkább elsimítani szeretné ezt az ügyet; a wegtoreni szőnyeg alá söpörni a dűnék kiszóródott porát.
A gondoskodását illető megjegyzést először egy kicsit félreérti a lány. Nehezen igazodik még el D'or egyenletesen morajló hanglejtésén. Csak idővel fedezi fel benne az élcet, amit a férfi talán nem is élesnek szánt. Yeza megszokta már a csipkelődést. Wäorral folyamatosan egymást marták aljas kis sziporkákkal, amikor épp nem szenvedélyes ölelkezésben fonódtak össze. Nem veszi fel a dolgot, de az önérzete nem is hagyja csak úgy, válasz nélkül. Meglegyinti D'or kezét egy durcásan szúrós pillantás keretében. Persze azért vigyáz rá, hogy ne a friss sebet érje. Végül egy sóhajjal aláfestett fejcsóválásban old ki színpadias kis ha haragszikra.
Hallgatja a történetet. Megtámasztja az állát a kézfején, úgy figyeli a mesébe kezdő férfit. Szereti, amikor a tekintete ilyen, amikor látszik rajta, hogy a gondolatai, több is, mint a gondolatai, inkább a lelke egy része a sivatag dűnéi közé szökik vissza, mikor beszél. Olyankor a szemében különösen elmélyül ez a megfoghatatlan csillogás.
Yeza előre húzza élénk vörös haját a válla fölött és talányos, csalafinta mosolygással simít végig rajta.*
- Wegtoreni róka más, mint sivatagi *mondja.* - Mondják, puha léptével kikerüli kutyák és szuszog alvó gazda fülébe ravaszdi gondolatok, hogy azokon töprengve gazda elfelejt éjszakára becsuk tyúkól kapuja. *A róka sok történetet ihlető állat, és bár inkább bajkeverő, mint segítő, mindig Yeza egyik kedvence volt.* - Hiedelem úgy tartja, a rőtbundásokat átokkal kötötték meg, nehogy átszök napforduló kövér holdján és lop koronát magának szellemvilágban. Ügyes nem az, ki nem eltéved soha. Ügyes az, aki ha téved el, talál magának utat ki elveszésből *bólint. Hagy egy kis időt és teret a mondottaknak, aztán a borba kortyol. Tör egy darab pogácsát, kanyarít rá bőven a puha vajból és tesz a tetejére egy darabkát a finom, füstös illatú szalonnát. A szájába veszi az így összekészített katonát és elégedett sóhajjal élvezi ki az ízét. Aztán készít egy hasonló falatkát, de erre a szalonna helyett sajtot tesz és D'or ajkaihoz emeli. Ha a férfi elfogadja, a szájába adja, ha viszont nem, akkor vállat vonva azt is ő fogyasztja el.*
- Yesza már van nem gyermek *mondja.* - Yesza ágyban, megfürösztve *mosolyodik pimaszul, miután aljasul kiművelt érzékiséggel lenyalta az ujjait* ahhoz kell több, mint sivatagi mese. Vagy kell igen jó sivatagi mese *nevet fel vidoran és D'orra kacsint.*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.27 07:46:02
4545. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-26 18:13:01
Üzenet elküldve: 2020-06-26 18:13:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Sivatagi emberek ajkán a szó, akár a homokdűnék között lágyan kacskázó szél, fényük olykor az éjszakai csillagoké, olykor pedig az éjszaka árnyékos zugáé, de általában minden szempontból egyenesek, még akkor is, ha ez zavart kelthet. Magányos társadalomban nem ismert a hazugság, ahogyan szűk közösségben a titok sem, könnyedén hangzik hát a dicséret is, Yezát egy oly dologhoz hasonlítva, mely talán számára becses, vagy sokat jelentett egykoron. Elnézi a lányt, de nem azért, hogy mondandója súlyát ellenőrizze, csupán szemet gyönyörködtetőnek találja, s világát látja benne, mely oly messze van, mintha talán nem is létezett volna. Megvárja míg visszaér, hiszen ígéretét nem pusztán a légnek adja. Miután végez, a lány kutató szemeire maga is gyanakodva körbe néz, bár inkább értetlenül, mint vizslatón.*
- D'or... *kezdi halkan, miközben szemmel kíséri a gyors ténykedést, amit az alkarja körül megejtenek* megint rosszat csinált... *közli a tényeket, s ráncolja homlokát, aztán felsóhajt. Oly távol áll e világtól, mint holdak a naptól, s félő, hogy a távolság marad is, hacsak ki nem segítik. A szesz illata, mi érkezik orrát csapja meg, nagyot szippant belőle, ismerős tájékra evez az illat hátán ismét. ~ Wegtoren. ~ Engedelmesen engedi karját, már megtanulta, olykor vét az itteni szabályok ellen, melyekre Yeza jó orvosságnak bizonyul, hát hagyja, hadd tereljék helyes mederbe. Levegő éri a sebet, ismét felsóhajt, s halványan elmosolyodik, jól esik neki. A felpillantó kissé dacos tekintet a mosolyt tovább fokozza:*
- Ígérem, Yesza. *Bólint.* Főképp, hogy saját anyám nem gondoskodott így rólam. *Elégedett szusszantás, mint a legutóbbi vicce után, így talán sejthető, hogy ez is az volt, ellentétben másokkal, neki semmi gondja nem volt szüleivel.*
- Mesét? Hát Yesza mesét szeretne? Sivatagit? *Kérdezi, holott jól hallotta, de néha az ismétlés közben az ember végig gondolhatja mi az, mit mondani akar.*
- Anyám esténként mesélt, gyermekkoromban, mikor D'or kicsi volt, ágyban fekve, megfürösztve. *Hunyorít kissé, aztán lágyan csóválja fejét, még mindig mosolyogva, természetesen ezt nem várja el, jóllehet a megcsillanó tekintet apró huncutságot is sejtet, ez azonban úgy tűnik el, mint apró felhőpamacs, mi csupán tévedésből került az égre.*
- D'or, mikor gyermek volt, még a Nagy Út előtt, kevés fogalma volt a világról. *Kezdi aztán, előtte tölt egy-egy pohárral borból, sajátját felvizezi, aztán megízleli és mély, zengő hangján folytatja.*
- Egyik nap a másik után, úgy követték egymást, mint szokványosan. D'or a hajnali pírral kelt, s leverte a harmatot a sátorról, hogy hamarabb száradjon, ekkor várta, miképp kerül festmény az ég aljára, s keveredik a sötétszürke a naranccsal. Szerettem. *Apró szünet, míg felpillant, aztán poharát pörgeti meg talpán az asztalon.*
- D'or aznap másképp ébredt, s világutazónak érezte magát, úgy döntöttem, hogy az éjszakát, s a nappalt találkozásánál látogatom meg, hol még összeérnek. *Mutat a messzi távolba, kezével horizontot húzva a fogadó falára.* Hideg volt, még a feketeség dere megült a morzsalékon, s a homok teteje fagyott volt, de nem bántam. A sivatag ilyenkor oly csendes, hogy szinte érinteni lehet. A léptek is apró ropogás csupán, nem zizegés. *Csippenti össze mutató és hüvelykujját.*
- A sivatagi rókát nem sokkal indulás után fedeztem fel, utánaeredtem *halkan felszusszan* nem sok kellett hozzá, s a frissen támadó langyos szél elfújta nyomaim, a kicsi fekete D'or eltévedt, s apró pont, homokszem volt a hatalmas síkföldön, része az egésznek, s nem használója. *Ismét iszik egy pillanatig hallgat, csak aztán folytatja, ismét a lány szemeibe les.*
- Csak akkor tűnt fel, hogy nem tudom hol vagyok, mikor dacára igyekezetemnek, a horizont kettévált, a róka eltűnt, s a holdak nem köszöntek a napnak, majd az első kígyók megjelentek... akkor D'or felnézett, előbb az égre, aztán a láthatárra... egyes egyedül volt, körötte csupán a síkvidék, ismeretlen dűnékkel és foltokkal. Yesza ügyes lány... biztosan nem tévedt el soha a világban. Nem igaz? *Kérdezi hirtelen felpillantva.*
- Érezte már magát oly egyedül, hogy azt gondolta csupán belsejében tombol a lélek, a világ odakünt csak lidérc, délibáb?
*Sivatagi emberek ajkán a szó, akár a homokdűnék között lágyan kacskázó szél, fényük olykor az éjszakai csillagoké, olykor pedig az éjszaka árnyékos zugáé, de általában minden szempontból egyenesek, még akkor is, ha ez zavart kelthet. Magányos társadalomban nem ismert a hazugság, ahogyan szűk közösségben a titok sem, könnyedén hangzik hát a dicséret is, Yezát egy oly dologhoz hasonlítva, mely talán számára becses, vagy sokat jelentett egykoron. Elnézi a lányt, de nem azért, hogy mondandója súlyát ellenőrizze, csupán szemet gyönyörködtetőnek találja, s világát látja benne, mely oly messze van, mintha talán nem is létezett volna. Megvárja míg visszaér, hiszen ígéretét nem pusztán a légnek adja. Miután végez, a lány kutató szemeire maga is gyanakodva körbe néz, bár inkább értetlenül, mint vizslatón.*
- D'or... *kezdi halkan, miközben szemmel kíséri a gyors ténykedést, amit az alkarja körül megejtenek* megint rosszat csinált... *közli a tényeket, s ráncolja homlokát, aztán felsóhajt. Oly távol áll e világtól, mint holdak a naptól, s félő, hogy a távolság marad is, hacsak ki nem segítik. A szesz illata, mi érkezik orrát csapja meg, nagyot szippant belőle, ismerős tájékra evez az illat hátán ismét. ~ Wegtoren. ~ Engedelmesen engedi karját, már megtanulta, olykor vét az itteni szabályok ellen, melyekre Yeza jó orvosságnak bizonyul, hát hagyja, hadd tereljék helyes mederbe. Levegő éri a sebet, ismét felsóhajt, s halványan elmosolyodik, jól esik neki. A felpillantó kissé dacos tekintet a mosolyt tovább fokozza:*
- Ígérem, Yesza. *Bólint.* Főképp, hogy saját anyám nem gondoskodott így rólam. *Elégedett szusszantás, mint a legutóbbi vicce után, így talán sejthető, hogy ez is az volt, ellentétben másokkal, neki semmi gondja nem volt szüleivel.*
- Mesét? Hát Yesza mesét szeretne? Sivatagit? *Kérdezi, holott jól hallotta, de néha az ismétlés közben az ember végig gondolhatja mi az, mit mondani akar.*
- Anyám esténként mesélt, gyermekkoromban, mikor D'or kicsi volt, ágyban fekve, megfürösztve. *Hunyorít kissé, aztán lágyan csóválja fejét, még mindig mosolyogva, természetesen ezt nem várja el, jóllehet a megcsillanó tekintet apró huncutságot is sejtet, ez azonban úgy tűnik el, mint apró felhőpamacs, mi csupán tévedésből került az égre.*
- D'or, mikor gyermek volt, még a Nagy Út előtt, kevés fogalma volt a világról. *Kezdi aztán, előtte tölt egy-egy pohárral borból, sajátját felvizezi, aztán megízleli és mély, zengő hangján folytatja.*
- Egyik nap a másik után, úgy követték egymást, mint szokványosan. D'or a hajnali pírral kelt, s leverte a harmatot a sátorról, hogy hamarabb száradjon, ekkor várta, miképp kerül festmény az ég aljára, s keveredik a sötétszürke a naranccsal. Szerettem. *Apró szünet, míg felpillant, aztán poharát pörgeti meg talpán az asztalon.*
- D'or aznap másképp ébredt, s világutazónak érezte magát, úgy döntöttem, hogy az éjszakát, s a nappalt találkozásánál látogatom meg, hol még összeérnek. *Mutat a messzi távolba, kezével horizontot húzva a fogadó falára.* Hideg volt, még a feketeség dere megült a morzsalékon, s a homok teteje fagyott volt, de nem bántam. A sivatag ilyenkor oly csendes, hogy szinte érinteni lehet. A léptek is apró ropogás csupán, nem zizegés. *Csippenti össze mutató és hüvelykujját.*
- A sivatagi rókát nem sokkal indulás után fedeztem fel, utánaeredtem *halkan felszusszan* nem sok kellett hozzá, s a frissen támadó langyos szél elfújta nyomaim, a kicsi fekete D'or eltévedt, s apró pont, homokszem volt a hatalmas síkföldön, része az egésznek, s nem használója. *Ismét iszik egy pillanatig hallgat, csak aztán folytatja, ismét a lány szemeibe les.*
- Csak akkor tűnt fel, hogy nem tudom hol vagyok, mikor dacára igyekezetemnek, a horizont kettévált, a róka eltűnt, s a holdak nem köszöntek a napnak, majd az első kígyók megjelentek... akkor D'or felnézett, előbb az égre, aztán a láthatárra... egyes egyedül volt, körötte csupán a síkvidék, ismeretlen dűnékkel és foltokkal. Yesza ügyes lány... biztosan nem tévedt el soha a világban. Nem igaz? *Kérdezi hirtelen felpillantva.*
- Érezte már magát oly egyedül, hogy azt gondolta csupán belsejében tombol a lélek, a világ odakünt csak lidérc, délibáb?
4544. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:50:23
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:50:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nyugodtan indult nap//
*Természetesen figyel és vár, várja társai gondolatait, válaszait. Egy reggeli eszmecsere mindig felfrissíti az elmét, s a friss elme elengedhetetlen a friss testhez. Ezt minden valamirevaló akárcsak kicsit is tanult ember tudja.*
-Nem olyan egyszerű az élet komáim, mint ahogy azt szeretnénk.
*Bár úgy tűnhet, hogy nem válaszol a feltett kérdésekre, esetleges gondolatokra, ő ezeket nagyon is megfigyeli és megjegyzi magában, hisz hamarosan szüksége lesz rá, hogy felidézze őket, még ha erről a többiek nem is tudnak, nem is tudhatnak. Komótosan feláll, jót mosolyog magában a vén róka, ahogy arra gondol, hogy talán némileg megtréfálhatja a bakákat.*
-Menjünk.
*Bár arca mosolyog, hangja még ilyenkor is érces, és szinte belevág a levegőbe, van benne valami furcsa nyomás, amit érez az ember, ha hallja a szót.*
-Sok a teendő, s látom, hogy nem vagytok restek cselekedni, ha a helyzet úgy kívánja. És nem, nem a latrina pucolásra gondolok.
*Nevet fel halkan, nem akarja korán reggel felverni az egész várost, bár látni, hogy éledezik a nép, főleg a dolgos kezek.*
-Később még megvitatjuk ezt, tetszik a hozzáállásotok, azonban előtte még van egy fontosabb dolgunk. Most, hogy megmozgattuk a hangszálainkat, s a gyomrunk sem üres, továbbléphetünk a következő teendőre. Gyertek, a kaszárnyában elmondom miről is van tényleg szó.
*A "miről is van tényleg szó" rész eléggé kitűnhet a többi közül, nyomatékosítja, hogy igazából eddig csak trécseltek.*
//Egy nyugodtan indult nap//
*Természetesen figyel és vár, várja társai gondolatait, válaszait. Egy reggeli eszmecsere mindig felfrissíti az elmét, s a friss elme elengedhetetlen a friss testhez. Ezt minden valamirevaló akárcsak kicsit is tanult ember tudja.*
-Nem olyan egyszerű az élet komáim, mint ahogy azt szeretnénk.
*Bár úgy tűnhet, hogy nem válaszol a feltett kérdésekre, esetleges gondolatokra, ő ezeket nagyon is megfigyeli és megjegyzi magában, hisz hamarosan szüksége lesz rá, hogy felidézze őket, még ha erről a többiek nem is tudnak, nem is tudhatnak. Komótosan feláll, jót mosolyog magában a vén róka, ahogy arra gondol, hogy talán némileg megtréfálhatja a bakákat.*
-Menjünk.
*Bár arca mosolyog, hangja még ilyenkor is érces, és szinte belevág a levegőbe, van benne valami furcsa nyomás, amit érez az ember, ha hallja a szót.*
-Sok a teendő, s látom, hogy nem vagytok restek cselekedni, ha a helyzet úgy kívánja. És nem, nem a latrina pucolásra gondolok.
*Nevet fel halkan, nem akarja korán reggel felverni az egész várost, bár látni, hogy éledezik a nép, főleg a dolgos kezek.*
-Később még megvitatjuk ezt, tetszik a hozzáállásotok, azonban előtte még van egy fontosabb dolgunk. Most, hogy megmozgattuk a hangszálainkat, s a gyomrunk sem üres, továbbléphetünk a következő teendőre. Gyertek, a kaszárnyában elmondom miről is van tényleg szó.
*A "miről is van tényleg szó" rész eléggé kitűnhet a többi közül, nyomatékosítja, hogy igazából eddig csak trécseltek.*
4543. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:20:48
Üzenet elküldve: 2020-06-24 22:20:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Porszemek//
*Ami azt illeti, talán Myr nagyon is jól járt, hogy nem tette szóvá az első benyomásból származó véleményét Rony előtt. Egyébként ezt leszámítva emberileg szimpatikusnak tartja a virágból születettet. Tulajdonképpen rokonlelkeknek is lehetne kettejüket mondani, mert Myr is sértődékeny, és akár még sírás is lehet belőle, ha nagyon érzékenyen érinti valami. Azonban a gnóm leány békíthető, bár ez nyilván nagyban függ attól is, hogy mennyire bántották meg. Az különösebben nem érinti mélyen Myrt, hogy Zsálya éppen csak megtűri. Az is valami, a semmitől legalábbis bizonyosan jobb.
Myr nem mondható egy hazudós alaknak, s csak azért, hogy felvágjon, nem is állítana olyasmit, ami nem igaz. Látva Rony bizalmatlanságát elkönyveli magában ezt a helyzetet. Kicsit rosszul esik neki, hogy rögtön olyasmit feltételeznek róla, ami nem is igaz rá. De természetesen tudja, hogy a virágból született nem tudhat róla mindent. Ezért hát készséggel felel a feltett kérdésre:*
- Tegnapelőtt kezdtem a Sellőházban dolgozni.* Teljesen őszintén beszél, de ha Rony továbbra is bizalmatlan lesz vele szemben, azzal sajnos nem tud mit csinálni.*
- És én hogyan szólíthatlak?* Dobja vissza a labdát a tündérnek, hisz ha esetleg tartós barátság alakulna ki ebből, akkor nem árt, ha ezt tudja. Igazán szívesen tenne fel ő is kérdéseket, de valóságos kérdésáradatot kap. Kezd is egy kicsit feszengni, hogy Rony nem kíván tágítani a munkájától, hiába mondta azt, hogy titkos. Töri is a fejét, hogy mit mondhatna, s csak kis hallgatás után szólal meg:*
- Olyan foglalkozásra jelentkeztem, ami nekem tökéletesen megfelel. De tényleg nem árulhatom el, hogy mit is fogok dolgozni. Zammiria ezt kérte tőlem. Azt mondta, nem szeretné, ha idő előtt bárki megtudná.
*Myrnek sajnos nem olyan élvezetes a teveháton való utazás, mint Ronynak, de csak a Kalmárig kell így zötykölődnie. De szerencsére eltereli a figyelmét az újabb kérdéscsokor.*
- Még nem dolgoztam sehol eddig.* Feleli, s aztán kicsit elhallgat. Először nem akarja megemlíteni, hogy milyen hamar hagyta el a Kalmárt, de aztán jobbnak látja, ha továbbra is őszintén beszél Ronyval.*
- Mielőtt a Sellőházba mentem volna, szerencsét próbáltam a Kalmárban. Pultosként dolgoztam, de nem volt ez hosszú életű. Támadt egy hirtelen ötletem, és ezért... még az első napon... felmondtam. Szégyellem is magam miatta, nem is szeretnék többet erről beszélni, ha nem haragszol. Előtte pedig megrendelésre bájitalokat készítettem. Mert ezzel foglalkozom ténylegesen.
*Eljött az idő, most Myren van a sor, hogy új beszélgetőtársától kérdezzen.*
- Na, és mondd, te hogy kerültél a Kalmárhoz? Előtte is kereskedelemmel foglalkoztál?
*Nagy megkönnyebbülést jelent számára, mikor feltűnik a Kalmár fehérre meszelt épülete. Boldogan is száll le a teve hátáról, amin utazott, ám kifelé nem mutatja érzését. Nem szeretné megbántani ilyesmivel a virágból születettet.*
- Persze, örömmel. Ha nem vagyok terhedre.* Egyezik bele a felkínált lehetőségbe, s még barátságosan el is mosolyodik.*
- Igen, már jártam itt.* Meglepi a gesztus, de udvariasan visszautasítja:*
- Ó, nagyon kedves, de menj csak te előre. Én csak vendég vagyok itt.* Észbe kap, hogy talán félreérthető ez a mondat, így a kellemetlenségek elkerülése végett még gyorsan hozzáteszi:*
- Mármint egy betérő vendég. ~Hát ez egyre rosszabb.~* Nem is magyarázza tovább, s csak remélni tudja, hogy a tündér nem gondol majd arra, hogy Myr ezzel meghívatta saját magát. Mert ilyesmi nem is áll szándékában, az mégiscsak pofátlanság. Amíg belépnek a fogadó épületébe, Myr újabb kérdést szegez Ronynak. Most legalább bepótolja az elmaradásait.*
- Honnan szerezted a tevéidet?
//Porszemek//
*Ami azt illeti, talán Myr nagyon is jól járt, hogy nem tette szóvá az első benyomásból származó véleményét Rony előtt. Egyébként ezt leszámítva emberileg szimpatikusnak tartja a virágból születettet. Tulajdonképpen rokonlelkeknek is lehetne kettejüket mondani, mert Myr is sértődékeny, és akár még sírás is lehet belőle, ha nagyon érzékenyen érinti valami. Azonban a gnóm leány békíthető, bár ez nyilván nagyban függ attól is, hogy mennyire bántották meg. Az különösebben nem érinti mélyen Myrt, hogy Zsálya éppen csak megtűri. Az is valami, a semmitől legalábbis bizonyosan jobb.
Myr nem mondható egy hazudós alaknak, s csak azért, hogy felvágjon, nem is állítana olyasmit, ami nem igaz. Látva Rony bizalmatlanságát elkönyveli magában ezt a helyzetet. Kicsit rosszul esik neki, hogy rögtön olyasmit feltételeznek róla, ami nem is igaz rá. De természetesen tudja, hogy a virágból született nem tudhat róla mindent. Ezért hát készséggel felel a feltett kérdésre:*
- Tegnapelőtt kezdtem a Sellőházban dolgozni.* Teljesen őszintén beszél, de ha Rony továbbra is bizalmatlan lesz vele szemben, azzal sajnos nem tud mit csinálni.*
- És én hogyan szólíthatlak?* Dobja vissza a labdát a tündérnek, hisz ha esetleg tartós barátság alakulna ki ebből, akkor nem árt, ha ezt tudja. Igazán szívesen tenne fel ő is kérdéseket, de valóságos kérdésáradatot kap. Kezd is egy kicsit feszengni, hogy Rony nem kíván tágítani a munkájától, hiába mondta azt, hogy titkos. Töri is a fejét, hogy mit mondhatna, s csak kis hallgatás után szólal meg:*
- Olyan foglalkozásra jelentkeztem, ami nekem tökéletesen megfelel. De tényleg nem árulhatom el, hogy mit is fogok dolgozni. Zammiria ezt kérte tőlem. Azt mondta, nem szeretné, ha idő előtt bárki megtudná.
*Myrnek sajnos nem olyan élvezetes a teveháton való utazás, mint Ronynak, de csak a Kalmárig kell így zötykölődnie. De szerencsére eltereli a figyelmét az újabb kérdéscsokor.*
- Még nem dolgoztam sehol eddig.* Feleli, s aztán kicsit elhallgat. Először nem akarja megemlíteni, hogy milyen hamar hagyta el a Kalmárt, de aztán jobbnak látja, ha továbbra is őszintén beszél Ronyval.*
- Mielőtt a Sellőházba mentem volna, szerencsét próbáltam a Kalmárban. Pultosként dolgoztam, de nem volt ez hosszú életű. Támadt egy hirtelen ötletem, és ezért... még az első napon... felmondtam. Szégyellem is magam miatta, nem is szeretnék többet erről beszélni, ha nem haragszol. Előtte pedig megrendelésre bájitalokat készítettem. Mert ezzel foglalkozom ténylegesen.
*Eljött az idő, most Myren van a sor, hogy új beszélgetőtársától kérdezzen.*
- Na, és mondd, te hogy kerültél a Kalmárhoz? Előtte is kereskedelemmel foglalkoztál?
*Nagy megkönnyebbülést jelent számára, mikor feltűnik a Kalmár fehérre meszelt épülete. Boldogan is száll le a teve hátáról, amin utazott, ám kifelé nem mutatja érzését. Nem szeretné megbántani ilyesmivel a virágból születettet.*
- Persze, örömmel. Ha nem vagyok terhedre.* Egyezik bele a felkínált lehetőségbe, s még barátságosan el is mosolyodik.*
- Igen, már jártam itt.* Meglepi a gesztus, de udvariasan visszautasítja:*
- Ó, nagyon kedves, de menj csak te előre. Én csak vendég vagyok itt.* Észbe kap, hogy talán félreérthető ez a mondat, így a kellemetlenségek elkerülése végett még gyorsan hozzáteszi:*
- Mármint egy betérő vendég. ~Hát ez egyre rosszabb.~* Nem is magyarázza tovább, s csak remélni tudja, hogy a tündér nem gondol majd arra, hogy Myr ezzel meghívatta saját magát. Mert ilyesmi nem is áll szándékában, az mégiscsak pofátlanság. Amíg belépnek a fogadó épületébe, Myr újabb kérdést szegez Ronynak. Most legalább bepótolja az elmaradásait.*
- Honnan szerezted a tevéidet?
4542. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-24 14:59:37
Üzenet elküldve: 2020-06-24 14:59:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Porszemek//
*Tuldhronra kevesen mondták eddig, hogy kissé bogaras lenne, vagy valami ehhez hasonló. Életvidám, sajátos nézőponttal rendelkező virágbólszületet, őszinte, mégis furfangos, fajának tipikus képviselője. Kedveli azokat, akikben hasonló habitust lát, vagy szelídek vele, ha pedig valaki megbántja, nem forral bosszút, de egy életre megjegyzi a dolgot. Aztán, hogy Eeyr, vagy a sors beteljesít-e neki valami elégtételt, már nem rajta áll, s valójában ilyenekre nem is vágyik, jobb szereti utálóit jó messziről elkerülni, levegőnek nézni, soha többé, még jelenlétüket sem tapasztalni. Talán gyerekes kissé, de amit nem lát, az nem fájhat.
Zsálya jelenleg hasonlóan viselkedik, ugyanis a szaglás után, egy utolsó, kétkedő pillantást leszámítva, nem hajlandó a gnómmal tovább foglalkozni. Sajnos sokaknál volt már ez, szégyelli is magát miatta gazdája, de nem tud vele mit kezdeni. Jobb esetben a gyapjasteve így mutatja ki a megtűrését - mert hogy szeretetet Ronyn kívül senki iránt nem érez, az is biztos, de valamiért megbízik az ifjoncban, ami a segédkalmárt örömmel tölti el, ugyanakkor a többi ismerősét aggodalommal. Ez is azon okok közé tartozik, amiért érdemesebb lenne egy új vezérhátast választani a láma helyett, s már régóta tudja is, mi lenne az. Persze kivitelezni nehéz lesz egyelőre, de nem lehetetlen, csak kell egy újabb adag pénzt gyűjteni, ami azért sosem volt probléma számára, persze ez már családi vonásnak is betudható. Meglepődik azon, hogy Myr nem ismeri Wrexant. Ha kissé szürke jellemnek is ítélte meg a fiút, de kedvesnek és jószívűnek is, szerethető jellemnek, akik legtöbbször népszerűek és kedveltek szoktak lenni. Ő pedig kezd kételkedni abban, valójában mennyire is állít igazat a vajákos neki, amit szemei összeszűkülő sarkai is jelezni kezdenek.*
- Valóban? És mégis mióta dolgozol ott? *Ha a munkáját már nem árulja el, a kisegítésen kívül. Gyanús, valóban egész gyanús, vagy valami fontos személy, vagy hazug lehet, bár kissé inog alatta a képzeletbeli léc, az előző kijelentése miatt. Hát igen, Tuldhron mindig szerette kielemezni az embereket, jó pletyka alapanyagot biztosíthat a megszerzett tudás, de persze jöhetnek váratlan fordulatok is egy beszélgetés közepette, amik teljes egészében megváltoztathatják az addig kialakult véleményt.*
- Rendben, Myr. *Mosollyal jelzi azt, hogy megjegyezte. Ezen most nincs is mit tovább megvitatni, nem úgy, mint a másik munkáján, aminek hatására a kételkedő tekintet csak felerősödik.*
- Hogy úgy, kisegítő! És mégis mi lenne az a munka, amire... jelentkeztél? *Még nem folytatja, előbb szálljon csak fel a tevére szegény gnóm, eleve túlságosan faggatva van már. Mikor pedig a fájdalomról kérdezősködik a vajákos, a szántóföldi csak barátságosan megrázza a fejét.*
- Rendben, akkor megy! *Mosolyogva csettint a nyelvével, mire a karaván elindul, egészen kényelmes tempóban baktat előre. Innen fentről mintha kellemesebb lenne minden, olyan szabad és őszinte érzés ez, feltornyosulhat a nagy népek legtöbbje felé, ami akárhányszor is utazott már tevéi hátán, mindig nagy szó a kalmárnak. Miközben áthaladnak az úton, az alattuk rázkódó állatokkal, folytatja a "vallatást".*
- Máshol is dolgoztál már ezelőtt? Milyen típusú munkákat végzel szívesen? Miben van már tapasztalatod? *Ezek fontos dolgok, kíváncsi rájuk, főként azért, mert valamilyen szinten kissé zárkózottnak tűnik a lány, a tündér pedig szeretné megnyitni, hátha lesz valami közös témájuk azon kívül is, hogy megnézte a karavánját a Piactéren. Az utcának azonban lassan vége szakad, a leviatános, otthonos fogadó pedig előttük terem.*
- Na, megérkeztünk! Most kapaszkodj. *Mondja, majd újra csettint nyelvével, hogy térdre ereszkedjenek a szállítmányozó hátasok. Amint ezzel megvannak, s mindketten leszálltak róluk, újra jelez, közben pedig eloldozza a köteleket, hogy a kantáraknál fogva vezesse őket az istálló felé.*
- Szeretnél elkísérni? *Kérdi barátságosan. Amennyiben Myr igennel felel, úgy bólint, s elviszi bokszaikhoz a lámákat, Zsályát külön leszerszámozva. Ellenőrzi, hogy tiszta-e a helyük, majd Dudvát is szabadon engedi garázdálkodni a gerendákon.*
- Jártál már itt korábban? *Azért ez mégis fontos, úgyszintén, hiszen ha nemleges a válasz, akkor ajánlgathatja ő az étel-és itallapot, ami azért nem a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik, hogy őszinte legyen. Ha pedig választ kapott, s tudomásul vette, akkor a főbejárat felé lépdel, hogy előre kinyissa az ajtót a vörhenyesnek.*
//Porszemek//
*Tuldhronra kevesen mondták eddig, hogy kissé bogaras lenne, vagy valami ehhez hasonló. Életvidám, sajátos nézőponttal rendelkező virágbólszületet, őszinte, mégis furfangos, fajának tipikus képviselője. Kedveli azokat, akikben hasonló habitust lát, vagy szelídek vele, ha pedig valaki megbántja, nem forral bosszút, de egy életre megjegyzi a dolgot. Aztán, hogy Eeyr, vagy a sors beteljesít-e neki valami elégtételt, már nem rajta áll, s valójában ilyenekre nem is vágyik, jobb szereti utálóit jó messziről elkerülni, levegőnek nézni, soha többé, még jelenlétüket sem tapasztalni. Talán gyerekes kissé, de amit nem lát, az nem fájhat.
Zsálya jelenleg hasonlóan viselkedik, ugyanis a szaglás után, egy utolsó, kétkedő pillantást leszámítva, nem hajlandó a gnómmal tovább foglalkozni. Sajnos sokaknál volt már ez, szégyelli is magát miatta gazdája, de nem tud vele mit kezdeni. Jobb esetben a gyapjasteve így mutatja ki a megtűrését - mert hogy szeretetet Ronyn kívül senki iránt nem érez, az is biztos, de valamiért megbízik az ifjoncban, ami a segédkalmárt örömmel tölti el, ugyanakkor a többi ismerősét aggodalommal. Ez is azon okok közé tartozik, amiért érdemesebb lenne egy új vezérhátast választani a láma helyett, s már régóta tudja is, mi lenne az. Persze kivitelezni nehéz lesz egyelőre, de nem lehetetlen, csak kell egy újabb adag pénzt gyűjteni, ami azért sosem volt probléma számára, persze ez már családi vonásnak is betudható. Meglepődik azon, hogy Myr nem ismeri Wrexant. Ha kissé szürke jellemnek is ítélte meg a fiút, de kedvesnek és jószívűnek is, szerethető jellemnek, akik legtöbbször népszerűek és kedveltek szoktak lenni. Ő pedig kezd kételkedni abban, valójában mennyire is állít igazat a vajákos neki, amit szemei összeszűkülő sarkai is jelezni kezdenek.*
- Valóban? És mégis mióta dolgozol ott? *Ha a munkáját már nem árulja el, a kisegítésen kívül. Gyanús, valóban egész gyanús, vagy valami fontos személy, vagy hazug lehet, bár kissé inog alatta a képzeletbeli léc, az előző kijelentése miatt. Hát igen, Tuldhron mindig szerette kielemezni az embereket, jó pletyka alapanyagot biztosíthat a megszerzett tudás, de persze jöhetnek váratlan fordulatok is egy beszélgetés közepette, amik teljes egészében megváltoztathatják az addig kialakult véleményt.*
- Rendben, Myr. *Mosollyal jelzi azt, hogy megjegyezte. Ezen most nincs is mit tovább megvitatni, nem úgy, mint a másik munkáján, aminek hatására a kételkedő tekintet csak felerősödik.*
- Hogy úgy, kisegítő! És mégis mi lenne az a munka, amire... jelentkeztél? *Még nem folytatja, előbb szálljon csak fel a tevére szegény gnóm, eleve túlságosan faggatva van már. Mikor pedig a fájdalomról kérdezősködik a vajákos, a szántóföldi csak barátságosan megrázza a fejét.*
- Rendben, akkor megy! *Mosolyogva csettint a nyelvével, mire a karaván elindul, egészen kényelmes tempóban baktat előre. Innen fentről mintha kellemesebb lenne minden, olyan szabad és őszinte érzés ez, feltornyosulhat a nagy népek legtöbbje felé, ami akárhányszor is utazott már tevéi hátán, mindig nagy szó a kalmárnak. Miközben áthaladnak az úton, az alattuk rázkódó állatokkal, folytatja a "vallatást".*
- Máshol is dolgoztál már ezelőtt? Milyen típusú munkákat végzel szívesen? Miben van már tapasztalatod? *Ezek fontos dolgok, kíváncsi rájuk, főként azért, mert valamilyen szinten kissé zárkózottnak tűnik a lány, a tündér pedig szeretné megnyitni, hátha lesz valami közös témájuk azon kívül is, hogy megnézte a karavánját a Piactéren. Az utcának azonban lassan vége szakad, a leviatános, otthonos fogadó pedig előttük terem.*
- Na, megérkeztünk! Most kapaszkodj. *Mondja, majd újra csettint nyelvével, hogy térdre ereszkedjenek a szállítmányozó hátasok. Amint ezzel megvannak, s mindketten leszálltak róluk, újra jelez, közben pedig eloldozza a köteleket, hogy a kantáraknál fogva vezesse őket az istálló felé.*
- Szeretnél elkísérni? *Kérdi barátságosan. Amennyiben Myr igennel felel, úgy bólint, s elviszi bokszaikhoz a lámákat, Zsályát külön leszerszámozva. Ellenőrzi, hogy tiszta-e a helyük, majd Dudvát is szabadon engedi garázdálkodni a gerendákon.*
- Jártál már itt korábban? *Azért ez mégis fontos, úgyszintén, hiszen ha nemleges a válasz, akkor ajánlgathatja ő az étel-és itallapot, ami azért nem a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik, hogy őszinte legyen. Ha pedig választ kapott, s tudomásul vette, akkor a főbejárat felé lépdel, hogy előre kinyissa az ajtót a vörhenyesnek.*
4541. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-23 22:01:29
Üzenet elküldve: 2020-06-23 22:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*A finoman ujja alatt tartott ritmus higgadt és egyenletes. A tekintetben sem lát még csak rezzenést sem, pedig amire felkérték, már a többi heget elnézve is fájdalmas dolog. Nem mondhatni, hogy Yeza meglepődik ezen, de ez a dolog okkal szólaltatja meg egyszersmind érzékei figyelmeztető csengettyűit. Talán a kérdése támaszt egy kis változást a kimért ütemben és az agyagművességgel kapcsolatos megjegyzése is értő replikára talál. Amit viszont D'or a gyöngyről mond, az meglepi. Egy kicsit meg is illetődik. Talán emiatt kutat mindjárt valami csapda után a hasonlatban. Eszébe jut, hogy mintha azt hallotta volna, hogy a gyöngy tulajdonképpen egy kagylóba jutott kis szennyeződés miatt alakul ki. Ez lenne ő? Egy idegen helyre keveredett porszem, ami értékké lesz idővel? A gondolat bizakodón fonja körül, és a mozdulat, ahogy D'or a késért nyúl, csendben elsurran mellette. Látja, de meg van róla győződve, hogy a férfi csak a helyére teszi a feleslegessé vált pengét. A váratlan tettre összerezzen és elkapja onnan a kezét. Mindjárt utána moccan, de végül mégsem mozdul. Attól tart, megsérti a másikat, ha most megállítja.
Ajkai egymásnak préselődnek. Yeza jóval mélyebben veszi a levegőt, mint pár pillanattal korábban. Pillantása kutatva rebben körbe. Figyelő tekinteteket keres. Csak remélni meri, hogy ennek a dolognak nincs a kelleténél nagyobb közönsége. A szavakat hallva visszafordul és a férfi szemébe tekint. Nyel egyet. Nem szól, de a fogai szinte csikordulnak a mondandóját visszatartva. Mutatóujját feltartva inti türelemre a sivatag fiát, aztán már fordul is ki az asztaltól. A pulthoz siet és a tiszta poharak közül felfordít magának egy kupicát. Italt tölt, mint aki otthon van, de ennek valamelyest ellentmond, hogy zaklatottságában meg is feledkezik magáról és kifizeti a 11 aranyat a Wegtoreni rumért. A kupicával visszatérve foglal helyet ismét. Nagyot sóhajt, aztán a sebzett kéz felé nyúl. De nem alá fog, hanem hirtelen fordítva egyet a csuklóján, inkább leszorítja D'or kezét az asztalra. Löttyen a rum, számolatlan része az egésznek, s a wegtoreni szesz a friss sebbe futva marja, égeti az eskü kigyakorolt mintáját, mint az eleven tűz. Az ital maradékát Yeza egy hajtással küldi gallér mögé és az asztalra koppantja az üres kupicát.*
- Csendes, könnyed estéknek nem része vérontás, D'or! *szisszen, aztán elereszti a férfi kezét, de csak addig, míg lehasítja a szoknyája karmazsin szegélyét.* - De tűz mindent megtisztít. *Újra kézbe veszi a megsebzett kart és közelebb húzza, már ha hagyják. Viszont mintha kissé megenyhülne, fölé hajol és finoman fújni kezdi, hogy a szesz karmai hamarabb elillanjanak. Átköti a rögtönzött gyolccsal, még mindig némi durcás nehezteléssel, de figyelmesen, gondosan. Mikor kész D'orra néz és sóhajt ismét.*
- Ha te esküt mond Yeza *szólal meg végül* - te tart meg nem vér miatt, hanem mert úgy akar. Véred te tart meg tebenned. Benne te erőd. Talán egyszer lesz ez Yeza nagyobb szükség, mint te eskü. *Finoman teszi a kezét a kötésre.* - És most... D'or mesél szép sivatagi mesét, hogy visszacsal Yeza mosolya. Igen?
*A finoman ujja alatt tartott ritmus higgadt és egyenletes. A tekintetben sem lát még csak rezzenést sem, pedig amire felkérték, már a többi heget elnézve is fájdalmas dolog. Nem mondhatni, hogy Yeza meglepődik ezen, de ez a dolog okkal szólaltatja meg egyszersmind érzékei figyelmeztető csengettyűit. Talán a kérdése támaszt egy kis változást a kimért ütemben és az agyagművességgel kapcsolatos megjegyzése is értő replikára talál. Amit viszont D'or a gyöngyről mond, az meglepi. Egy kicsit meg is illetődik. Talán emiatt kutat mindjárt valami csapda után a hasonlatban. Eszébe jut, hogy mintha azt hallotta volna, hogy a gyöngy tulajdonképpen egy kagylóba jutott kis szennyeződés miatt alakul ki. Ez lenne ő? Egy idegen helyre keveredett porszem, ami értékké lesz idővel? A gondolat bizakodón fonja körül, és a mozdulat, ahogy D'or a késért nyúl, csendben elsurran mellette. Látja, de meg van róla győződve, hogy a férfi csak a helyére teszi a feleslegessé vált pengét. A váratlan tettre összerezzen és elkapja onnan a kezét. Mindjárt utána moccan, de végül mégsem mozdul. Attól tart, megsérti a másikat, ha most megállítja.
Ajkai egymásnak préselődnek. Yeza jóval mélyebben veszi a levegőt, mint pár pillanattal korábban. Pillantása kutatva rebben körbe. Figyelő tekinteteket keres. Csak remélni meri, hogy ennek a dolognak nincs a kelleténél nagyobb közönsége. A szavakat hallva visszafordul és a férfi szemébe tekint. Nyel egyet. Nem szól, de a fogai szinte csikordulnak a mondandóját visszatartva. Mutatóujját feltartva inti türelemre a sivatag fiát, aztán már fordul is ki az asztaltól. A pulthoz siet és a tiszta poharak közül felfordít magának egy kupicát. Italt tölt, mint aki otthon van, de ennek valamelyest ellentmond, hogy zaklatottságában meg is feledkezik magáról és kifizeti a 11 aranyat a Wegtoreni rumért
. A kupicával visszatérve foglal helyet ismét. Nagyot sóhajt, aztán a sebzett kéz felé nyúl. De nem alá fog, hanem hirtelen fordítva egyet a csuklóján, inkább leszorítja D'or kezét az asztalra. Löttyen a rum, számolatlan része az egésznek, s a wegtoreni szesz a friss sebbe futva marja, égeti az eskü kigyakorolt mintáját, mint az eleven tűz. Az ital maradékát Yeza egy hajtással küldi gallér mögé és az asztalra koppantja az üres kupicát.*- Csendes, könnyed estéknek nem része vérontás, D'or! *szisszen, aztán elereszti a férfi kezét, de csak addig, míg lehasítja a szoknyája karmazsin szegélyét.* - De tűz mindent megtisztít. *Újra kézbe veszi a megsebzett kart és közelebb húzza, már ha hagyják. Viszont mintha kissé megenyhülne, fölé hajol és finoman fújni kezdi, hogy a szesz karmai hamarabb elillanjanak. Átköti a rögtönzött gyolccsal, még mindig némi durcás nehezteléssel, de figyelmesen, gondosan. Mikor kész D'orra néz és sóhajt ismét.*
- Ha te esküt mond Yeza *szólal meg végül* - te tart meg nem vér miatt, hanem mert úgy akar. Véred te tart meg tebenned. Benne te erőd. Talán egyszer lesz ez Yeza nagyobb szükség, mint te eskü. *Finoman teszi a kezét a kötésre.* - És most... D'or mesél szép sivatagi mesét, hogy visszacsal Yeza mosolya. Igen?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409