Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:57:08
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//A pultnál//
*Na, pontosan ezt várta egy igazi férfitól. Nem kér bemutatót, nem válogat, aki megtetszik neki, azt elkapja, és nem ereszti. A csókra ő is hasonlóan szenvedélyes csókkal válaszol, nyelve táncot jár a másikkal. Nyelvjátékuk igen hosszúra nyúlik, Awy mégis érzi, újdonsült vendége már alig várja a folytatást, és csupán a formaságok kedvéért használja beszédre is a száját.*
-Köszönöm a kérdést, egy Bódító jól esne!
*Direkt nem bort kér, most ivott meg majdnem egy teljes pohárral, ha még egyet legurítana, az már rossz hatással lenne rá. Ezért esik a választása egy hűs, nyugtató teája.
Erős kar hívó szorítását érzi a csípőjén, ezért engedelmesen kissé közelebb húzódik, majd kéjes mosoly jelenik meg bájos arcán. Látja Zaranir türelmetlenségét, de ha már kikérte az italt, akkor el is fogyasztja. Az első korty igazi felüdülésként hat rá, a hűvös ital kompenzálja a helyiségben terjengő meleg levegőt. Pár pillanat, és sokkal jobban érzi magát, elhalványul az arcát szinező pír, és bőre ismét a szokásos fehérségben tündököl. Újra elemében van. Most ő kezdeményezi a csókot, de sokkal nyugodtabb, mint az előbb. Először csak a vágyakozó ajkakra ad néhány gyors puszit, majd nyelvével is végigsimít rajtuk.*
-A szobában sokkal kellemesebb lenne, menjünk fel! *Invitálja szobájába a férfit, majd az utolsó csepp italát is felhajtja a poharából.*
//A pultnál//
*Na, pontosan ezt várta egy igazi férfitól. Nem kér bemutatót, nem válogat, aki megtetszik neki, azt elkapja, és nem ereszti. A csókra ő is hasonlóan szenvedélyes csókkal válaszol, nyelve táncot jár a másikkal. Nyelvjátékuk igen hosszúra nyúlik, Awy mégis érzi, újdonsült vendége már alig várja a folytatást, és csupán a formaságok kedvéért használja beszédre is a száját.*
-Köszönöm a kérdést, egy Bódító jól esne!
*Direkt nem bort kér, most ivott meg majdnem egy teljes pohárral, ha még egyet legurítana, az már rossz hatással lenne rá. Ezért esik a választása egy hűs, nyugtató teája.
Erős kar hívó szorítását érzi a csípőjén, ezért engedelmesen kissé közelebb húzódik, majd kéjes mosoly jelenik meg bájos arcán. Látja Zaranir türelmetlenségét, de ha már kikérte az italt, akkor el is fogyasztja. Az első korty igazi felüdülésként hat rá, a hűvös ital kompenzálja a helyiségben terjengő meleg levegőt. Pár pillanat, és sokkal jobban érzi magát, elhalványul az arcát szinező pír, és bőre ismét a szokásos fehérségben tündököl. Újra elemében van. Most ő kezdeményezi a csókot, de sokkal nyugodtabb, mint az előbb. Először csak a vágyakozó ajkakra ad néhány gyors puszit, majd nyelvével is végigsimít rajtuk.*
-A szobában sokkal kellemesebb lenne, menjünk fel! *Invitálja szobájába a férfit, majd az utolsó csepp italát is felhajtja a poharából.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:24:30
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:24:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál, Baharion//
*Hogy Zia nem fizetett a tisztességes munkáért, az nem lepi meg, egy halk kacajt is előcsal a hír, ami természetesen minden gúnytól mentes, csupán a derűt érezni belőle. Egyrészt, mert nem csalódott barátnéjában, másrészt, mert neki meg hónapokkal később is hajlandó volt megadni azt a tizenhárom aranyat.*
- A fizetségért bizony meg kell dolgozni, néha kétszer is.
*De azért nem járt rosszul a férfi, ha a pince teljhatalmú ura lett. Mi tagadás, a röpke bemutatkozás alatt azért felcsillan a szeme, ha már egy másik csalóval hozta össze a sors. Ugyan könnyen válhat konkurenciává, de hát egy azon létesítményért próbálják elorozni ások verítékkel, vagy épp könnyen szerzett aranyát.*
- Nos, ha te vagy azt osztó, akkor még hasznos lehet - amíg le nem buksz. Na de a váltás lehetősége mindig ott lebeg lehetőségként, csak annak sajnos mindig ára van.
*Ám figyelme kicsit elterelődik, s nem fejti ki ezt bővebben, hiszen úgy tűnik, a nemes úr végre döntésre jutott. Elsőként Awy felett mond ítéletet, és vesz tőle búcsút. Ám ahogy azt sejtette róla a vörös, talpra esett hölgyemény, és hamar talál magának más jelöltet, kivel eltöltheti az éjszakát.
A következő, kinek eldől a sorsa, az a dalnok leány, és ő lett a befutó. Keserű-e? Nem. Érez-e csalódást? Talán egy kicsit, de hamar búcsút int ennek a hasztalan érzésnek, csak a saját napját mérgezné meg vele, arra pedig nincs szüksége. Rég leszokott már a kellemetlen és bosszantó érzésekhez való ragaszkodásról, csak a maga jókedvének ásná a sírját.
Már épp fordulna vissza a kockák és kártyák újdonsült hercegéhez, ám a nemes férfiú hamar meg is torpan. A nem várt esemény jócskán felkelti a vörös érdeklődését, hiszen az úr már választott. Talán újabb kívánsága lenne?
Döntetlen. Meggondolva magát, Kyro végül mégis inkább két hölgyet kívánna magának, köztük ő is. Azonnal mosoly szökik ajkára, nem az a győztesek arcát csúfító gőgös fajta, inkább a helyzeten derül. Hármasban szórakozni... merőben új lehetőségeket nyit. Már ha az ilyesmire is vevő a kedves vendég, ezt még ki kell tapasztalni. És egyben máris emlékezteti őt egy belső hang, miért is nem akarta keverni a munkát és a szórakozást, mert itt bizony neki kell igazodnia az igényekhez, bármit is óhajtson épp szeszélyes kedve. No persze finoman lehet terelni afelé, ha ügyes, de egy fizető vendég mégis csak más, mint egy lelkes önkéntes.*
- Erre még visszatérhetünk, de nem szép dolog megvárakoztatni egy vendéget. *Kacsint cinkosan alkalmazott társára, majd már indul is könnyed lépteivel a páros felé, hogy Kyro másik oldalára állva hármassá váljanak. Merthogy a maga részéről biztos benne, hogy a vezetés egyik tagja sem akadékoskodna a létszám bővülés miatt egy ilyen szép összegért cserében, elvégre a vendég az első, vagy mit szokás mondani.
Lopva azért Eilre is pillant, s próbál vonásairól, tekintetéből olvasni, vajon ő mit szól a kialakult helyzethez, elvégre neki is társnője lelkivilágához kell alkalmazkodnia. Visszafogott lánynak tűnik, ki tudja, mennyire feszélyezi, hogy vélhetően már nem marad kettesben a vendéggel, de ki tudja, a látszat nagyon könnyen csalhat.*
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál, Baharion//
*Hogy Zia nem fizetett a tisztességes munkáért, az nem lepi meg, egy halk kacajt is előcsal a hír, ami természetesen minden gúnytól mentes, csupán a derűt érezni belőle. Egyrészt, mert nem csalódott barátnéjában, másrészt, mert neki meg hónapokkal később is hajlandó volt megadni azt a tizenhárom aranyat.*
- A fizetségért bizony meg kell dolgozni, néha kétszer is.
*De azért nem járt rosszul a férfi, ha a pince teljhatalmú ura lett. Mi tagadás, a röpke bemutatkozás alatt azért felcsillan a szeme, ha már egy másik csalóval hozta össze a sors. Ugyan könnyen válhat konkurenciává, de hát egy azon létesítményért próbálják elorozni ások verítékkel, vagy épp könnyen szerzett aranyát.*
- Nos, ha te vagy azt osztó, akkor még hasznos lehet - amíg le nem buksz. Na de a váltás lehetősége mindig ott lebeg lehetőségként, csak annak sajnos mindig ára van.
*Ám figyelme kicsit elterelődik, s nem fejti ki ezt bővebben, hiszen úgy tűnik, a nemes úr végre döntésre jutott. Elsőként Awy felett mond ítéletet, és vesz tőle búcsút. Ám ahogy azt sejtette róla a vörös, talpra esett hölgyemény, és hamar talál magának más jelöltet, kivel eltöltheti az éjszakát.
A következő, kinek eldől a sorsa, az a dalnok leány, és ő lett a befutó. Keserű-e? Nem. Érez-e csalódást? Talán egy kicsit, de hamar búcsút int ennek a hasztalan érzésnek, csak a saját napját mérgezné meg vele, arra pedig nincs szüksége. Rég leszokott már a kellemetlen és bosszantó érzésekhez való ragaszkodásról, csak a maga jókedvének ásná a sírját.
Már épp fordulna vissza a kockák és kártyák újdonsült hercegéhez, ám a nemes férfiú hamar meg is torpan. A nem várt esemény jócskán felkelti a vörös érdeklődését, hiszen az úr már választott. Talán újabb kívánsága lenne?
Döntetlen. Meggondolva magát, Kyro végül mégis inkább két hölgyet kívánna magának, köztük ő is. Azonnal mosoly szökik ajkára, nem az a győztesek arcát csúfító gőgös fajta, inkább a helyzeten derül. Hármasban szórakozni... merőben új lehetőségeket nyit. Már ha az ilyesmire is vevő a kedves vendég, ezt még ki kell tapasztalni. És egyben máris emlékezteti őt egy belső hang, miért is nem akarta keverni a munkát és a szórakozást, mert itt bizony neki kell igazodnia az igényekhez, bármit is óhajtson épp szeszélyes kedve. No persze finoman lehet terelni afelé, ha ügyes, de egy fizető vendég mégis csak más, mint egy lelkes önkéntes.*
- Erre még visszatérhetünk, de nem szép dolog megvárakoztatni egy vendéget. *Kacsint cinkosan alkalmazott társára, majd már indul is könnyed lépteivel a páros felé, hogy Kyro másik oldalára állva hármassá váljanak. Merthogy a maga részéről biztos benne, hogy a vezetés egyik tagja sem akadékoskodna a létszám bővülés miatt egy ilyen szép összegért cserében, elvégre a vendég az első, vagy mit szokás mondani.
Lopva azért Eilre is pillant, s próbál vonásairól, tekintetéből olvasni, vajon ő mit szól a kialakult helyzethez, elvégre neki is társnője lelkivilágához kell alkalmazkodnia. Visszafogott lánynak tűnik, ki tudja, mennyire feszélyezi, hogy vélhetően már nem marad kettesben a vendéggel, de ki tudja, a látszat nagyon könnyen csalhat.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:15:08
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:15:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A pultnál//
*Hiába érzékelte a másikban a vágyat arra, hogy most egymáséi legyenek, nem lepődik meg azon, amivel megint kikosarazza, kiszabadulván a karjai közül. Bár, ez most feleannyira sem volt rideg és kegyetlen, ahogy a legutóbb történt, viszont a tény az tény, még ha megtörni is látszik a páncélzat. Persze ennek a valós okáról nem tud és van annyira beképzelt, hogy könnyedén a maga hatására írja fel. Viszont, ami ezek után történik, több, mint meglepő. Új ismerősre tett szert, aki elég leplezetlenül nézte ki őt magának és nyomatékosítva penderítette arrébb Elyne-t. Ezt pedig elég direkt a tudtára is adta, így ő sem gondolkodik sokat a formalitásokon. Ha nem áll ellent vagy nem elég erőteljesen áll, szájon csókolja a Awy-t, nyelvével is beléhatolva, hosszasan vezetvén le rajta minden eddig felgyülemlett vágyát. Persze, rá kell ébrednie, hogy ez nem fog elmúlni, de amikor lecsillapodott annyira, hogy képes legyen elszakadni a szájától, megpróbál egy keveset társalogni is. Tengerkék szemeivel ettől még nem ereszti el.*
-Úgy mindegyik. Esetleg valami italt kérsz?
*Elkezdvén valami udvarlást is, de a másik csípőjét magához húzza, éreztetvén vele, hogy azért ne sokáig várassa. Már úgy sem visszakozhat egyikük sem, egy ilyen erős belépő után. Őneki meg esze ágában sincs, legfeljebb majd utólag elkezd aggódni az árakon, bár erősen felkészült. Sokáig is akart maradni.*
//A pultnál//
*Hiába érzékelte a másikban a vágyat arra, hogy most egymáséi legyenek, nem lepődik meg azon, amivel megint kikosarazza, kiszabadulván a karjai közül. Bár, ez most feleannyira sem volt rideg és kegyetlen, ahogy a legutóbb történt, viszont a tény az tény, még ha megtörni is látszik a páncélzat. Persze ennek a valós okáról nem tud és van annyira beképzelt, hogy könnyedén a maga hatására írja fel. Viszont, ami ezek után történik, több, mint meglepő. Új ismerősre tett szert, aki elég leplezetlenül nézte ki őt magának és nyomatékosítva penderítette arrébb Elyne-t. Ezt pedig elég direkt a tudtára is adta, így ő sem gondolkodik sokat a formalitásokon. Ha nem áll ellent vagy nem elég erőteljesen áll, szájon csókolja a Awy-t, nyelvével is beléhatolva, hosszasan vezetvén le rajta minden eddig felgyülemlett vágyát. Persze, rá kell ébrednie, hogy ez nem fog elmúlni, de amikor lecsillapodott annyira, hogy képes legyen elszakadni a szájától, megpróbál egy keveset társalogni is. Tengerkék szemeivel ettől még nem ereszti el.*
-Úgy mindegyik. Esetleg valami italt kérsz?
*Elkezdvén valami udvarlást is, de a másik csípőjét magához húzza, éreztetvén vele, hogy azért ne sokáig várassa. Már úgy sem visszakozhat egyikük sem, egy ilyen erős belépő után. Őneki meg esze ágában sincs, legfeljebb majd utólag elkezd aggódni az árakon, bár erősen felkészült. Sokáig is akart maradni.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:54:17
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:54:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
// Pultnál-Awy//
* Zaranir ajánlkozása mulatságos, tekintve azt, hogy kettejük közül csak ő tudja, miért is dobta be magát ilyen hirtelen. Ajkán sejtelmes mosoly játszik, melyet akár a másik vehet bókjai viszonzása képen is. Válaszolni már nincs ideje, hisz Elyne is észhez tért ábrándozásából, s próbál fel állni a székből. Kisebb-nagyobb sikerrel, hát igen… aki a Ház specialitását kéri, az ne csodálkozzon azon, ha egy kicsit ingoványos talajra lép. De, nem az ő tisztje még mindig megkérdőjelezni a vendég akaratát, csak akkor, ha nagyon rosszul választana, de Elyne, hogy is lehetne fogalmazni… belenyúlt a közepébe… rántva magával a Szöszit. Persze jobban örülne, ha nem egymás karjaiba vezetnék le a felgyülemlett feszültséget, bár kétségtelen meghoznák, mindenkinek a kedvét. Mégis inkább valamelyik lány kegyeiért kellene fizetniük. Magára is hagyja a kis párocskát, rendezzék egymást belátásuk szerint. Már csak azért is mert úgy tűnik Awynak szüksége van egy kis bánat űzőre, amiért Kyro elmenesztette a sorból. Igazából, a saját részéről küllemre nem lenne rossz férfi, ám a kisugárzása egyáltalán nem megkapó, így nem is bánja, hogy neki, az ital felszolgálásán kívül, nem kell mással szolgálnia. *
- Ne csüggedj, lesz még itt más falat is, lehet, hogy még finomabb is.
* Kacsint és mosolyog a lányra. Hisz mennyivel jobb lehet olyannal ágyba bújni, akiben egy kicsivel több érzékiség van, mint egy darab fában. Még ha az csak munka is. S már tölti is a kívánt italt a lánynak, s helyezi elé. *
- Persze, ad csak ide.
* S már nyúl is a köpenyegért, hogy azt átemelje a pult túl oldalára és eltűnjön vele a raktárban. Nem kellett csalatkozni a az égszín szemű madárkában, hamar kiszemelte magának a Szőkét, nem foglalkozva azzal, hogy az éppen a rideg szépséget ölelgeti.
Folyik a bor, pezseg az élet, a játék elkezdődött lassan, de biztosan foszlik le mindenkiről, az álarc s vetkezik le gátlásaikat a vendégek. Ki csak meggondolatlanság és csalfaság miatt, vagy éppen szakavatott gyógyító ujjak simítanak végig a láthatatlan páncélon, egyenként oldva meg rajta a szíjakat. Játssza, mindenki a szerepét. És ez így van jól. Plevnek s Ziának egy szava sem lehet, eddig a kisebb becsúszott hiba után minden rendben megy. Azt is sikerült orvosolni.
A vendégek s a lányok is ki lettek szolgálva kényük-kedvük szerint, akad egy kis pihenésre idő. Nem tart sokáig csak addig, míg tölt magának egy kis szíverősítőt, hosszú lesz még az éjszaka az érte járó hat aranyat pedig a helyére szórja. Ennyi és nem több, míg újabb vendég vagy rendelés nem érkezik, az üres poharakat szedi össze a pultról és az asztalokról, hogy azokat, a mosogató tálba tegye, hogy újra tisztán tehesse őket félre. *
// Pultnál-Awy//
* Zaranir ajánlkozása mulatságos, tekintve azt, hogy kettejük közül csak ő tudja, miért is dobta be magát ilyen hirtelen. Ajkán sejtelmes mosoly játszik, melyet akár a másik vehet bókjai viszonzása képen is. Válaszolni már nincs ideje, hisz Elyne is észhez tért ábrándozásából, s próbál fel állni a székből. Kisebb-nagyobb sikerrel, hát igen… aki a Ház specialitását kéri, az ne csodálkozzon azon, ha egy kicsit ingoványos talajra lép. De, nem az ő tisztje még mindig megkérdőjelezni a vendég akaratát, csak akkor, ha nagyon rosszul választana, de Elyne, hogy is lehetne fogalmazni… belenyúlt a közepébe… rántva magával a Szöszit. Persze jobban örülne, ha nem egymás karjaiba vezetnék le a felgyülemlett feszültséget, bár kétségtelen meghoznák, mindenkinek a kedvét. Mégis inkább valamelyik lány kegyeiért kellene fizetniük. Magára is hagyja a kis párocskát, rendezzék egymást belátásuk szerint. Már csak azért is mert úgy tűnik Awynak szüksége van egy kis bánat űzőre, amiért Kyro elmenesztette a sorból. Igazából, a saját részéről küllemre nem lenne rossz férfi, ám a kisugárzása egyáltalán nem megkapó, így nem is bánja, hogy neki, az ital felszolgálásán kívül, nem kell mással szolgálnia. *
- Ne csüggedj, lesz még itt más falat is, lehet, hogy még finomabb is.
* Kacsint és mosolyog a lányra. Hisz mennyivel jobb lehet olyannal ágyba bújni, akiben egy kicsivel több érzékiség van, mint egy darab fában. Még ha az csak munka is. S már tölti is a kívánt italt a lánynak, s helyezi elé. *
- Persze, ad csak ide.
* S már nyúl is a köpenyegért, hogy azt átemelje a pult túl oldalára és eltűnjön vele a raktárban. Nem kellett csalatkozni a az égszín szemű madárkában, hamar kiszemelte magának a Szőkét, nem foglalkozva azzal, hogy az éppen a rideg szépséget ölelgeti.
Folyik a bor, pezseg az élet, a játék elkezdődött lassan, de biztosan foszlik le mindenkiről, az álarc s vetkezik le gátlásaikat a vendégek. Ki csak meggondolatlanság és csalfaság miatt, vagy éppen szakavatott gyógyító ujjak simítanak végig a láthatatlan páncélon, egyenként oldva meg rajta a szíjakat. Játssza, mindenki a szerepét. És ez így van jól. Plevnek s Ziának egy szava sem lehet, eddig a kisebb becsúszott hiba után minden rendben megy. Azt is sikerült orvosolni.
A vendégek s a lányok is ki lettek szolgálva kényük-kedvük szerint, akad egy kis pihenésre idő. Nem tart sokáig csak addig, míg tölt magának egy kis szíverősítőt, hosszú lesz még az éjszaka az érte járó hat aranyat pedig a helyére szórja. Ennyi és nem több, míg újabb vendég vagy rendelés nem érkezik, az üres poharakat szedi össze a pultról és az asztalokról, hogy azokat, a mosogató tálba tegye, hogy újra tisztán tehesse őket félre. *
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:40:06
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:40:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos Kalandok//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmazhat!//
*Svirnek aztán édes mindegy, hogy mennyit lát Sheazhalától vagy a hajától a szobából, ahhoz nagyon unalmasnak kéne lennie a lánynak, hogy inkább a berendezést akarja nézni helyette. Vagy a berendezésnek kell nagyon, de nagyon izgalmasnak lennie, de itt most sem az egyik, sem a másik eset nem áll fönn, minden pont úgy van, ahogy egy bordélyban azt elvárja az ember a lányoktól és a szobáiktól.*
- Ez mindjárt kiderül! *Válaszolja a partnere jóságát méltató állításra. Eddig határozottan nem rossz, de még kell valami, hogy igazán emlékezetessé tegyék ezt a kis kalandot. Valami új, valami izgalmas és merész. Közben azt is hagyja, hogy Sheazhala az ágy támlájáig vezesse a kezét, majd ott rákattintsa a csuklójára a bilincset. Be kell vallja, így kezd izgalmasabb lenni a dolog, látszik az arcán is, hogy tetszik neki.*
- Most megfogtál! *Mondja vigyorogva, miközben a még szabad kezével felfedezőútra indul a nő csupasz testén. Miután így belekóstolt a jóba a másik kezét már nem hagyja ilyen készségesen megbilincselni, ellenkezik kicsit, hiszen még annyi helyre el szeretett volna jutni vele. Végül persze enged Sheazhalának, így pedig számára szabad kezek nélkül folytatódik tovább a nagy kaland. A kilátás szerencsére semmit sem változik, meg a lány kezei sem lustálkodnak, úgyhogy még így is tűrhető a dolog. *
- És most? *Kérdi kíváncsian. Vannak ötletei, de mégiscsak Sheazhala van felül, ő irányít, így megvárja, mit gondolt ki nekik a lány.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmazhat!//
*Svirnek aztán édes mindegy, hogy mennyit lát Sheazhalától vagy a hajától a szobából, ahhoz nagyon unalmasnak kéne lennie a lánynak, hogy inkább a berendezést akarja nézni helyette. Vagy a berendezésnek kell nagyon, de nagyon izgalmasnak lennie, de itt most sem az egyik, sem a másik eset nem áll fönn, minden pont úgy van, ahogy egy bordélyban azt elvárja az ember a lányoktól és a szobáiktól.*
- Ez mindjárt kiderül! *Válaszolja a partnere jóságát méltató állításra. Eddig határozottan nem rossz, de még kell valami, hogy igazán emlékezetessé tegyék ezt a kis kalandot. Valami új, valami izgalmas és merész. Közben azt is hagyja, hogy Sheazhala az ágy támlájáig vezesse a kezét, majd ott rákattintsa a csuklójára a bilincset. Be kell vallja, így kezd izgalmasabb lenni a dolog, látszik az arcán is, hogy tetszik neki.*
- Most megfogtál! *Mondja vigyorogva, miközben a még szabad kezével felfedezőútra indul a nő csupasz testén. Miután így belekóstolt a jóba a másik kezét már nem hagyja ilyen készségesen megbilincselni, ellenkezik kicsit, hiszen még annyi helyre el szeretett volna jutni vele. Végül persze enged Sheazhalának, így pedig számára szabad kezek nélkül folytatódik tovább a nagy kaland. A kilátás szerencsére semmit sem változik, meg a lány kezei sem lustálkodnak, úgyhogy még így is tűrhető a dolog. *
- És most? *Kérdi kíváncsian. Vannak ötletei, de mégiscsak Sheazhala van felül, ő irányít, így megvárja, mit gondolt ki nekik a lány.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:31:50
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:31:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A pultnál//
*Szemeit összeszűkíti, ahogy hallgatja Zaranir szavait. Valami nincs rendben. Lelki szemei előtt furcsa képek villannak fel. A falhoz lökik, s testtel szorítják oda. Fejét rázza meg, s inkább figyel a másik szavaira, de valahogy képtelen rá. Csak a férfi száját látja, s valahogy vágyat érez, hogy rávesse magát.
~Micsoda?~
Értetlenkedik önmagán. Annyit azért nem tett a férfi, hogy ily vágyat érezhessen iránta. Senki iránt nem érzett még, nemhogy a szőke férfi iránt. De most valamiért mégis. Fejét félrehajtja, addig sem kell néznie, s az említett kártyaasztalok felé néz. Érdekelné a dolog, de most valahogy még ez sem tudná lekötni. Érzi, ahogy vére lüktet, fülében hallja a dobogását. Egy szóra lesz figyelmes, s kapja vissza a tekintetét.*
- Kóstolni?
*Nem tudja, hogy miről van szó. Kezeiben ott van a maradék ital, amit gyorsan ledönt szusznyira, s már állna is fel. S rögtön Zaranir karjai között találja magát. Oly romantikus, hogy mindjárt hánynia kell tőle. Ez nem őrá vall, de most valamiért mégis élvezi. Vállára hajtja a fejét, s nézi annak a nyakát, s csak nézi. Nagyot nyel, de nem bírja ki. Nem zavarja, hogy ölelik, hogy a másik keze a csípőjére csusszan. Valahogy még vágyja is. Megszűnik körülötte a világ, a fogadó, ahol van.
Apró csókot lehel a másik nyakára, majd egyre fokozódik ez, míg nem apró harapásokba megy át. Kezeit a másik mellkasára csúsztatja, belopózva ruhája alá, végigsímit annak bőrén. Másik kezével is megteszi, de hátán, a csípőjét simogatja. Ahogy megérzi a nyakába maró harapást, fejét hátradönti, de rögtön meg is merevedik benne.
Egy valaki, egy nő zökkenti vissza a valóságba. Kezei kicsúsznak a ruha alól, s próbálja eltolni a másikat, miközben a hölgyet nézi. Valószínű, hogy itt dolgozik. Egy kósza mosoly csúszik ajkaira, s néz fel a férfira. Érzi, ahogy ajkaiban dübörög a vér.*
- Szereztem neked nőt.
*Mosolyodik pajkosan, s igyekszik kijutni a másik öleléséből, habár valamiért minden vágya, hogy ott lehessen, hogy az előbb elkezdett játékukat folytassák. Nyugalmat kell erőltetnie magára, bármennyire sem szeretné. Meg kell tennie ezt. Hiszen épp ezért van itt a hölgy. Ő csak kísérőnek jött. Semmi többnek. Ha sikerül, akkor visszaül a pultra, s meredten bámulja annak felszínét. Ha nem... Akkor félő, hogy a másik lányt elküldi, s szerez maguknak egy szobát. Hátha a furcsa vágyat, mit érez rögtön elveszti, ahogy kettesben maradnának.*
//A pultnál//
*Szemeit összeszűkíti, ahogy hallgatja Zaranir szavait. Valami nincs rendben. Lelki szemei előtt furcsa képek villannak fel. A falhoz lökik, s testtel szorítják oda. Fejét rázza meg, s inkább figyel a másik szavaira, de valahogy képtelen rá. Csak a férfi száját látja, s valahogy vágyat érez, hogy rávesse magát.
~Micsoda?~
Értetlenkedik önmagán. Annyit azért nem tett a férfi, hogy ily vágyat érezhessen iránta. Senki iránt nem érzett még, nemhogy a szőke férfi iránt. De most valamiért mégis. Fejét félrehajtja, addig sem kell néznie, s az említett kártyaasztalok felé néz. Érdekelné a dolog, de most valahogy még ez sem tudná lekötni. Érzi, ahogy vére lüktet, fülében hallja a dobogását. Egy szóra lesz figyelmes, s kapja vissza a tekintetét.*
- Kóstolni?
*Nem tudja, hogy miről van szó. Kezeiben ott van a maradék ital, amit gyorsan ledönt szusznyira, s már állna is fel. S rögtön Zaranir karjai között találja magát. Oly romantikus, hogy mindjárt hánynia kell tőle. Ez nem őrá vall, de most valamiért mégis élvezi. Vállára hajtja a fejét, s nézi annak a nyakát, s csak nézi. Nagyot nyel, de nem bírja ki. Nem zavarja, hogy ölelik, hogy a másik keze a csípőjére csusszan. Valahogy még vágyja is. Megszűnik körülötte a világ, a fogadó, ahol van.
Apró csókot lehel a másik nyakára, majd egyre fokozódik ez, míg nem apró harapásokba megy át. Kezeit a másik mellkasára csúsztatja, belopózva ruhája alá, végigsímit annak bőrén. Másik kezével is megteszi, de hátán, a csípőjét simogatja. Ahogy megérzi a nyakába maró harapást, fejét hátradönti, de rögtön meg is merevedik benne.
Egy valaki, egy nő zökkenti vissza a valóságba. Kezei kicsúsznak a ruha alól, s próbálja eltolni a másikat, miközben a hölgyet nézi. Valószínű, hogy itt dolgozik. Egy kósza mosoly csúszik ajkaira, s néz fel a férfira. Érzi, ahogy ajkaiban dübörög a vér.*
- Szereztem neked nőt.
*Mosolyodik pajkosan, s igyekszik kijutni a másik öleléséből, habár valamiért minden vágya, hogy ott lehessen, hogy az előbb elkezdett játékukat folytassák. Nyugalmat kell erőltetnie magára, bármennyire sem szeretné. Meg kell tennie ezt. Hiszen épp ezért van itt a hölgy. Ő csak kísérőnek jött. Semmi többnek. Ha sikerül, akkor visszaül a pultra, s meredten bámulja annak felszínét. Ha nem... Akkor félő, hogy a másik lányt elküldi, s szerez maguknak egy szobát. Hátha a furcsa vágyat, mit érez rögtön elveszti, ahogy kettesben maradnának.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:12:40
Üzenet elküldve: 2015-07-21 13:12:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*Hogy vannak-e kétsége? Természetesen vannak. Ilyen helyzetben megjósolni, hogy a vendég miként dönt, eléggé rizikós. Mert dönthet így is, de választhatja pont az ellenkezőjét. Nem is kísérletezik ilyesmivel. Ajkain vidám, valóban pajkos mosoly játszik, tekintete továbbra is Kyro arcán pihen, s akkor sem szabadul onnan, mikor a férfi finom bókkal bocsátja útjára Awyt.
Mosolyogva biccent a lánynak, s még akkor sem mozdul, mikor ő kerül terítékre. Valami oknál fogva úgy gondolja, hogy nem ő lesz a választott, hiszen azt utoljára hagyják általában, s mellette még ott van Viaka, kihez Kyro még nem szólt. Ám még sem így történik. A vendég dönt, s tartja karját, Eilie pedig ráfekteti kezét, ujjait a férfi tenyerébe csúsztatva.*
-Megtisztelő.
*Suttogja, bár hangjában semmi meghatottság nincs, csupán némi izgatott bizsergést sejtet. Valahol legbelül pedig kissé elégedett, hogy elnyerte Kyro figyelmét.*
~A versengés, nem tesz jót a jellemnek.~
*Sóhajt fel magában egyféle feddésként, és meg is fogadja, hogy elhessenti magából ezt az érzést. Hiszen elégedett csak akkor lehet majd önmagával szemben, ha Kyro elégedetten távozik az éjszaka után, lelkében olyan vággyal, hogy minél hamarabb visszatérjen. Mert nekik lányoknak ez az elsődleges feladatuk itt a Pintyben.*
~Sokat kell még tanulnom.~
*Fogalmazza meg magában a szavakat, ahogy elpillant a szőke ciklon felé, aki máris új lehetőséget néz ki magának. Lám Éli sem búslakodik, ahogy senki más sem. Mindenki teszi a dolgát, s vélhetően ő is így tenni, hamar túllépve a röpke csalódottságon.
Egy lépés, ennyit tesznek meg, amikor Kyro megtorpan, és tekintete visszatér Viaka felé. Hogy a kérdést pontosan kinek is intézi a férfi, azt hirtelen nem tudja eldönteni, de akaratlanul nevet fel.*
-Azt hiszem, belefér.
~Bár számomra elég különös élmény lesz.~
*Vidáman pillant ő is a vörösre, majd a mellette álló férfire, aki úgy tűnik a Pintyhez tartozik, és mint olyan munkatárs és nem vendég. Legalább is Eilie erre következtet. Persze ezt Kyro nem feltétlenül tudhatja.
Mindenesetre most itt tartanak, várva miként is dönt Via.*
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*Hogy vannak-e kétsége? Természetesen vannak. Ilyen helyzetben megjósolni, hogy a vendég miként dönt, eléggé rizikós. Mert dönthet így is, de választhatja pont az ellenkezőjét. Nem is kísérletezik ilyesmivel. Ajkain vidám, valóban pajkos mosoly játszik, tekintete továbbra is Kyro arcán pihen, s akkor sem szabadul onnan, mikor a férfi finom bókkal bocsátja útjára Awyt.
Mosolyogva biccent a lánynak, s még akkor sem mozdul, mikor ő kerül terítékre. Valami oknál fogva úgy gondolja, hogy nem ő lesz a választott, hiszen azt utoljára hagyják általában, s mellette még ott van Viaka, kihez Kyro még nem szólt. Ám még sem így történik. A vendég dönt, s tartja karját, Eilie pedig ráfekteti kezét, ujjait a férfi tenyerébe csúsztatva.*
-Megtisztelő.
*Suttogja, bár hangjában semmi meghatottság nincs, csupán némi izgatott bizsergést sejtet. Valahol legbelül pedig kissé elégedett, hogy elnyerte Kyro figyelmét.*
~A versengés, nem tesz jót a jellemnek.~
*Sóhajt fel magában egyféle feddésként, és meg is fogadja, hogy elhessenti magából ezt az érzést. Hiszen elégedett csak akkor lehet majd önmagával szemben, ha Kyro elégedetten távozik az éjszaka után, lelkében olyan vággyal, hogy minél hamarabb visszatérjen. Mert nekik lányoknak ez az elsődleges feladatuk itt a Pintyben.*
~Sokat kell még tanulnom.~
*Fogalmazza meg magában a szavakat, ahogy elpillant a szőke ciklon felé, aki máris új lehetőséget néz ki magának. Lám Éli sem búslakodik, ahogy senki más sem. Mindenki teszi a dolgát, s vélhetően ő is így tenni, hamar túllépve a röpke csalódottságon.
Egy lépés, ennyit tesznek meg, amikor Kyro megtorpan, és tekintete visszatér Viaka felé. Hogy a kérdést pontosan kinek is intézi a férfi, azt hirtelen nem tudja eldönteni, de akaratlanul nevet fel.*
-Azt hiszem, belefér.
~Bár számomra elég különös élmény lesz.~
*Vidáman pillant ő is a vörösre, majd a mellette álló férfire, aki úgy tűnik a Pintyhez tartozik, és mint olyan munkatárs és nem vendég. Legalább is Eilie erre következtet. Persze ezt Kyro nem feltétlenül tudhatja.
Mindenesetre most itt tartanak, várva miként is dönt Via.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 12:47:20
Üzenet elküldve: 2015-07-21 12:47:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Gal//
*Az ifjú arca, s visszakérdésének hangneme igencsak beszédes a számára. A némi felháborodással vegyített meglepettség olyan gyorsan ül ki arcára, amire még maga Éleina sem számított. Néhány pillanatig ugyan félő, hogy újdonsült prédája útra kell a nemesi kiállású hölgyemény ittlétének okán, ám szerencse az elf szavai némileg megállásra késztetik.*
- Talán csak túl nagylelkű a hölgy. *Utal a barna tüneményre, ki azért érezhetően, ahhoz kellően jól érzi magát, hogy ne hagyja itt ezt a helyet, mi egyébként nem igazán az ő úrihölgyes világának megfelelő, annak ellenére, hogy a Pinty funkciója ellenére is igen ízlésesen van berendezve, s nem holmi lepratelep, ahova kést dobálni járnak az arra tévedők, s olykor ápolatlan és koszos, jött-ment utcalányok szoknyája alá nyúlkáljanak. Ő maga legalábbis nem így tekint munkahelyére, hiszen származása lévén, igényei igen magasnak vannak, még akkor is, ha ő mégiscsak holmi örömlány. Akkor is, ha nem az átlagos fajtából.
Hogy a hímnem érdeklődését magára vonzza, hosszú lábai egyikét átveti a másikra, így ruhája szoknya része könnyedén csusszan fentebb, nagyobb rálátást nyújtva feszes combjára, amire igen büszke. Ha nem lenne az nem engedné láttatni ennyiszer. Persze, igyekszik úgy tenni, mintha ez csak holmi ösztönös mozdulat lenne, s nem csak egyik apró trükkje, amivel hálója mélyébe kívánja csábítani a tetszetős vendéget.
Az italválasztásos kérdése meghozza a várt hatást. A másik búgó hangja, kellemesen ingerli a füleit, innen már nem nehéz számára elképzelni milyen lehet, amikor közelről belesuttoghat, s ettől szinte bizsereg. Kacér mosollyal veszi tudomásul a férfi válaszát, arcára kiülő reakcióját.*
- Reméltem, hogy ezt mondja. *Kacsint rá és Nay felé fordul. Úgy tűnik, a lány remekül megállja a helyét a hirtelen besűrűsödő bordélyban. Közvetlen, barátságos és gyors, mindamellett, hogy igen szemrevaló. Igazából, az ezüst tincsek alatt megfordul a fejében még az, hogy talán lehetne némi egyezség közöttük. ezt az ötletét azonban későbbre teszi, van most fontosabb dolga is.
Ha a férfi fizet helyette, úgy tényleg nyert ügye van, így ő meg sem mozdul ezzel kapcsolatban. Elvégre is mégis csak egy bordélyban vannak, ahol a lányokért fizetni kell, bár lehet ezt is beleszámolja majd az árba. Na, nem mintha ingyen nem lenne benne egy kis mókában, de valamiből fizetnie kell a drága kelméket és ékszereket, nem lehet csak úgy már nagylábon élni.
Végigsimítja a pult lapját kezével, majd ujjával közelebb húzza a poharat, arcára csalfa mosoly terül, s koccintásra emeli kissé a nedűvel teli üveget.*
- Akkor a borzongásra. *S újabb apró korttyal nedvesíti ajkait. Nem kívánja elsietni a beszédet, még a végén elkergetné, így megvárja, míg a férfi kezdeményez ezzel kapcsolatban, amivel nem is késlekedik sokáig.
Fejét enyhén félredöntve nézi a mogyoróbarna íriszeket, szabad kezével pedig éket képez a pult és álla között. Na, nem amolyan részeg, lepukkant módon, elegánsan, mint mindig. Ujjai éppen csak érintik állán a bőrt. Lassan szóra nyitja a száját, s szinte suttogja a szavakat, de annyira azért mégsem, hogy ebben a hangzavarba ne jusson a másik füleihez.*
- Az attól függ… Miként szeretnél? *Csendül fel a kíváncsi kérdés, s enyhén oldalra fordul, hogy jobban szembe tudjon helyezkedni vele, valamint a pillanat röpke töredékéig előre is hajol kissé.* A nevem Éleina, ám szólíts kedved szerint, s majd én is úgy teszek, amint elárultad, milyen névvel illették e sármos mosoly gazdáját. Majd, hogy kíváncsiságomat csillapítsd, akár azt is megoszthatnád mivel foglalkozik egy magadfajta. *Terelődik tekintete végig a másik öltözékén, s állapodik meg az öle környékén, mely talán félreérthető, de jelenleg csak a fegyvereit kémleli. Nincs is izgalmasabb a férfinél, aki fegyvert visel, s tud bánni vele.*
//Gal//
*Az ifjú arca, s visszakérdésének hangneme igencsak beszédes a számára. A némi felháborodással vegyített meglepettség olyan gyorsan ül ki arcára, amire még maga Éleina sem számított. Néhány pillanatig ugyan félő, hogy újdonsült prédája útra kell a nemesi kiállású hölgyemény ittlétének okán, ám szerencse az elf szavai némileg megállásra késztetik.*
- Talán csak túl nagylelkű a hölgy. *Utal a barna tüneményre, ki azért érezhetően, ahhoz kellően jól érzi magát, hogy ne hagyja itt ezt a helyet, mi egyébként nem igazán az ő úrihölgyes világának megfelelő, annak ellenére, hogy a Pinty funkciója ellenére is igen ízlésesen van berendezve, s nem holmi lepratelep, ahova kést dobálni járnak az arra tévedők, s olykor ápolatlan és koszos, jött-ment utcalányok szoknyája alá nyúlkáljanak. Ő maga legalábbis nem így tekint munkahelyére, hiszen származása lévén, igényei igen magasnak vannak, még akkor is, ha ő mégiscsak holmi örömlány. Akkor is, ha nem az átlagos fajtából.
Hogy a hímnem érdeklődését magára vonzza, hosszú lábai egyikét átveti a másikra, így ruhája szoknya része könnyedén csusszan fentebb, nagyobb rálátást nyújtva feszes combjára, amire igen büszke. Ha nem lenne az nem engedné láttatni ennyiszer. Persze, igyekszik úgy tenni, mintha ez csak holmi ösztönös mozdulat lenne, s nem csak egyik apró trükkje, amivel hálója mélyébe kívánja csábítani a tetszetős vendéget.
Az italválasztásos kérdése meghozza a várt hatást. A másik búgó hangja, kellemesen ingerli a füleit, innen már nem nehéz számára elképzelni milyen lehet, amikor közelről belesuttoghat, s ettől szinte bizsereg. Kacér mosollyal veszi tudomásul a férfi válaszát, arcára kiülő reakcióját.*
- Reméltem, hogy ezt mondja. *Kacsint rá és Nay felé fordul. Úgy tűnik, a lány remekül megállja a helyét a hirtelen besűrűsödő bordélyban. Közvetlen, barátságos és gyors, mindamellett, hogy igen szemrevaló. Igazából, az ezüst tincsek alatt megfordul a fejében még az, hogy talán lehetne némi egyezség közöttük. ezt az ötletét azonban későbbre teszi, van most fontosabb dolga is.
Ha a férfi fizet helyette, úgy tényleg nyert ügye van, így ő meg sem mozdul ezzel kapcsolatban. Elvégre is mégis csak egy bordélyban vannak, ahol a lányokért fizetni kell, bár lehet ezt is beleszámolja majd az árba. Na, nem mintha ingyen nem lenne benne egy kis mókában, de valamiből fizetnie kell a drága kelméket és ékszereket, nem lehet csak úgy már nagylábon élni.
Végigsimítja a pult lapját kezével, majd ujjával közelebb húzza a poharat, arcára csalfa mosoly terül, s koccintásra emeli kissé a nedűvel teli üveget.*
- Akkor a borzongásra. *S újabb apró korttyal nedvesíti ajkait. Nem kívánja elsietni a beszédet, még a végén elkergetné, így megvárja, míg a férfi kezdeményez ezzel kapcsolatban, amivel nem is késlekedik sokáig.
Fejét enyhén félredöntve nézi a mogyoróbarna íriszeket, szabad kezével pedig éket képez a pult és álla között. Na, nem amolyan részeg, lepukkant módon, elegánsan, mint mindig. Ujjai éppen csak érintik állán a bőrt. Lassan szóra nyitja a száját, s szinte suttogja a szavakat, de annyira azért mégsem, hogy ebben a hangzavarba ne jusson a másik füleihez.*
- Az attól függ… Miként szeretnél? *Csendül fel a kíváncsi kérdés, s enyhén oldalra fordul, hogy jobban szembe tudjon helyezkedni vele, valamint a pillanat röpke töredékéig előre is hajol kissé.* A nevem Éleina, ám szólíts kedved szerint, s majd én is úgy teszek, amint elárultad, milyen névvel illették e sármos mosoly gazdáját. Majd, hogy kíváncsiságomat csillapítsd, akár azt is megoszthatnád mivel foglalkozik egy magadfajta. *Terelődik tekintete végig a másik öltözékén, s állapodik meg az öle környékén, mely talán félreérthető, de jelenleg csak a fegyvereit kémleli. Nincs is izgalmasabb a férfinél, aki fegyvert visel, s tud bánni vele.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 12:22:05
Üzenet elküldve: 2015-07-21 12:22:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség - Zaranir//
//Kicsit Nayle//
* A poharat kézhez kapva 8 aranyat nyom Nayle Erisdar felé nyújtott tenyerébe. *
-Köszönöm! *Emeli fel az italt, hogy megízlelje a benne lévő vöröset. Kissé szárazabb, mint ahogy ő szereti, de ettől függetlenül finomnak találja. Az első korty után rögtön iszik egy másodikat is.*
~És most jöhet a munka.~
*A felesleges ruhadarabtól megszabadulva sokkal nyönnyebbnek érzi magát, ésa kedve is javult valamelyest. Volt pár perce, hogy magával foglalkozzon, igyon egy jót és kitisztítsa a fejét, de most itt az idő, hogy ismét a vendégeké legyen a főszerep. Kezébe veszi a poharát, majd tekintetét végigfuttatja a közeli hímeken, hátha talál egy magányos példányt. És talál is. A pultot támasztja ő is, és már indulna is felé, mikor észreveszi, hogy egy barna dől a nyakába.*
~Talán még sincs egyedül...~
*Gondolja, mikor végigméri a párost, de megítélése szerint a lány inkább csak véletlenül botlott oda, és csak az alkohol kényszeríti arra, hogy a férfibe kapaszkodjon. Igazából mindegy is, ő azért odamegy. Kecsesen lecsusszan a székről, és elindul Zaranir felé. Az uszályszerű szoknya engedelmesen fellibben, mikor földet ér, megvillantva a térdét, majd újra leomlik egészen a bokájáig.*
-Szép estét az úrnak! *Teszi jobbját a férfi vállára, majd kényelembe helyezi magát a mellette lévő széken. Ha Elyne eddig nem állt tovább magától kicsit rásegít. Na nem durván, nem az az erőszakos fajta, csupán alá nyúl a lány hónaljának és elnavigálja az egyik közeli székig. Ezután ismét visszatér a férfihoz.* Látom udvarlója van bőven, remélem nem veszi zokon, ha én is beállnék a sorba. *Jegyzi meg mosolyogva.* Sőt, tolakodnék is, ha szabad, hogy én lehessek az első.
*Hát ez a bemutatkozás még szerinte is elég furcsára sikeredett, de ez jött a szájára. Mindegy is, először úgyis beszélgetésbe kéne elegyedniük, mégsem rángathatja fel a szobájába...*
-Mi szél hozta itt nálunk? Finom ital, szerencsjáték vagy fülledt éjszaka hívta be az ajtón?
*Kérdése lényegretörő, mégis titokzatosságot lehet kiolvasni csillogó lélektükreiből.*
//Kicsit Nayle//
* A poharat kézhez kapva 8 aranyat nyom Nayle Erisdar felé nyújtott tenyerébe. *
-Köszönöm! *Emeli fel az italt, hogy megízlelje a benne lévő vöröset. Kissé szárazabb, mint ahogy ő szereti, de ettől függetlenül finomnak találja. Az első korty után rögtön iszik egy másodikat is.*
~És most jöhet a munka.~
*A felesleges ruhadarabtól megszabadulva sokkal nyönnyebbnek érzi magát, ésa kedve is javult valamelyest. Volt pár perce, hogy magával foglalkozzon, igyon egy jót és kitisztítsa a fejét, de most itt az idő, hogy ismét a vendégeké legyen a főszerep. Kezébe veszi a poharát, majd tekintetét végigfuttatja a közeli hímeken, hátha talál egy magányos példányt. És talál is. A pultot támasztja ő is, és már indulna is felé, mikor észreveszi, hogy egy barna dől a nyakába.*
~Talán még sincs egyedül...~
*Gondolja, mikor végigméri a párost, de megítélése szerint a lány inkább csak véletlenül botlott oda, és csak az alkohol kényszeríti arra, hogy a férfibe kapaszkodjon. Igazából mindegy is, ő azért odamegy. Kecsesen lecsusszan a székről, és elindul Zaranir felé. Az uszályszerű szoknya engedelmesen fellibben, mikor földet ér, megvillantva a térdét, majd újra leomlik egészen a bokájáig.*
-Szép estét az úrnak! *Teszi jobbját a férfi vállára, majd kényelembe helyezi magát a mellette lévő széken. Ha Elyne eddig nem állt tovább magától kicsit rásegít. Na nem durván, nem az az erőszakos fajta, csupán alá nyúl a lány hónaljának és elnavigálja az egyik közeli székig. Ezután ismét visszatér a férfihoz.* Látom udvarlója van bőven, remélem nem veszi zokon, ha én is beállnék a sorba. *Jegyzi meg mosolyogva.* Sőt, tolakodnék is, ha szabad, hogy én lehessek az első.
*Hát ez a bemutatkozás még szerinte is elég furcsára sikeredett, de ez jött a szájára. Mindegy is, először úgyis beszélgetésbe kéne elegyedniük, mégsem rángathatja fel a szobájába...*
-Mi szél hozta itt nálunk? Finom ital, szerencsjáték vagy fülledt éjszaka hívta be az ajtón?
*Kérdése lényegretörő, mégis titokzatosságot lehet kiolvasni csillogó lélektükreiből.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 11:58:31
Üzenet elküldve: 2015-07-21 11:58:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A pultnál//
-Szép, de most inkább kellemes női társaságra vágyom. Nem bírnék fapofával ülni ott. Majd később ránézek a kártyaasztalokra megint.
*Ezzel mindkét kérdést megválaszolta, bár a csaposnak nem kell magyaráznia, de ő még ilyen ártatlanul hiszi, hogy csak az ő érzelmessége az, ami kihozta nyugodt kedélyállapotából. Bár, a környezetet tekintve, még az sem biztos, hogy tényleg a szer kezdte meg a hatását, nem pedig... csak ehhez lett kedve. Még bedob egy mosolyt, de a pultost lassan szétszedik a vendégáradat, így lehet, hogy új célpont után kellene néznie. De addig is.*
-Csak akkor, ha veled együtt kóstolhatom meg.
*Sejti a turpisságot, sajnos, ha ilyen könnyen megkapná a pultost, akkor már nem lenne itt. Még azért kivárja, hogy pontosan mi történik, de már úgy is maga ellen harcolt, hiszen a második üveggel dönti magába az italt, amit több, mint rossz ómen nála. Ha már a rossz ómenek, Elyne arckifejezése elég furcsára vált és Zara érzése be is bizonyosodik. Gyorsan utánakap, hogy magához szorítsa a nőt a csípőjénél, nem hagyva neki sok lehetőséget arra, hogy összeismerkedjen a padlóval. Ez volt a kedvesebb fele, most jöhet a másik. Ha már ennyire kiszolgáltatott a nő, a fülébe súg.*
-Ha ennyire szeretnél, nem kell fölösleges jelenetekkel bíbelődnöd, megyek én.
*És egy ravasz mosoly, valamint piszkálódó pillantások. Nem gondolta komolyan, hogy a másik megjátssza magát, bár... nem tartja elképzelhetetlennek. Őrajta jobban meglátszik, hogy felfűtött állapotában leledzik, de egyébként is látta már ilyen hevesnek, nem kell rajta meglepődnie, az érintése is kezd egyre forróbb lenni a másik számára. Amennyiben Elyne is akarja, vagy csak nincs elég lélekjelenléte, hogy megállítsa, a nyakába mar, egyébként érdemes gyorsan kijutnia az ölelő karok egyre erősödő szorításából, különben... nem marad sok beleszólása az események alakulásába.*
//A pultnál//
-Szép, de most inkább kellemes női társaságra vágyom. Nem bírnék fapofával ülni ott. Majd később ránézek a kártyaasztalokra megint.
*Ezzel mindkét kérdést megválaszolta, bár a csaposnak nem kell magyaráznia, de ő még ilyen ártatlanul hiszi, hogy csak az ő érzelmessége az, ami kihozta nyugodt kedélyállapotából. Bár, a környezetet tekintve, még az sem biztos, hogy tényleg a szer kezdte meg a hatását, nem pedig... csak ehhez lett kedve. Még bedob egy mosolyt, de a pultost lassan szétszedik a vendégáradat, így lehet, hogy új célpont után kellene néznie. De addig is.*
-Csak akkor, ha veled együtt kóstolhatom meg.
*Sejti a turpisságot, sajnos, ha ilyen könnyen megkapná a pultost, akkor már nem lenne itt. Még azért kivárja, hogy pontosan mi történik, de már úgy is maga ellen harcolt, hiszen a második üveggel dönti magába az italt, amit több, mint rossz ómen nála. Ha már a rossz ómenek, Elyne arckifejezése elég furcsára vált és Zara érzése be is bizonyosodik. Gyorsan utánakap, hogy magához szorítsa a nőt a csípőjénél, nem hagyva neki sok lehetőséget arra, hogy összeismerkedjen a padlóval. Ez volt a kedvesebb fele, most jöhet a másik. Ha már ennyire kiszolgáltatott a nő, a fülébe súg.*
-Ha ennyire szeretnél, nem kell fölösleges jelenetekkel bíbelődnöd, megyek én.
*És egy ravasz mosoly, valamint piszkálódó pillantások. Nem gondolta komolyan, hogy a másik megjátssza magát, bár... nem tartja elképzelhetetlennek. Őrajta jobban meglátszik, hogy felfűtött állapotában leledzik, de egyébként is látta már ilyen hevesnek, nem kell rajta meglepődnie, az érintése is kezd egyre forróbb lenni a másik számára. Amennyiben Elyne is akarja, vagy csak nincs elég lélekjelenléte, hogy megállítsa, a nyakába mar, egyébként érdemes gyorsan kijutnia az ölelő karok egyre erősödő szorításából, különben... nem marad sok beleszólása az események alakulásába.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 11:02:59
Üzenet elküldve: 2015-07-21 11:02:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos Kalandok//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmazhat!//
*Ahogy Shea a férfi fölé hajolva vizslatja annak arcvonásait, hosszú, éjfekete haja függönyként keretezi kettejük arcát, az amúgy is homályos fényű szobából még kevesebbet engedve látni. Ajkain huncut mosoly bújik meg, időnként fel-felbukkanva és kisebb vigyorba fordulva. Kellemes kis hatásszünet, mielőtt folytatná a játszadozást a férfival. Ez pontosan egy széles, gonosz kis vigyor képében jön el, amikor végül válaszol a férfi kérdésére.*
- Én mindig jó vagyok... sőt, a legjobb.
*A férfi fülébe búgja a szavakat, miközben éppen csak annyit érzékelhetően, hogy valami megcsörren Svir feje felett, az egyik bilincs már könnyeden fonódik is a kalandor csuklójára, elvéve tőle a további szabad mocorgás lehetőségét. A másik kéz egyelőre szabadon marad, Shea, megfogva azt, nem túl lassan, de nem is kifejezetten sietősen vezeti végig a kalandor kezét saját testén, elidőzve egy csipetnyit a melleknél, a csípőnél. Shea persze jobban kedveli a mindent a szemnek elvet, melyet bilincsben lévő kezek szoktak jelenteni, azonban most tökéletesen alkalmas a helyzet arra, hogy további vágyfokozás szellemében még egy keveset érinthessen is a kalandor az élvezeteinek elhozójából. Végül Svir keze újra puhán puffan feje felett, hogy aztán a másik bilincs is birtokba vegye maradék szabadságát is. Shea diadalmas pillantást vet a férfira, ahogy újra kiegyenesedik rajta, és kezei elkezdik könnyed felfedezőútjukat a férfin. Ujjai finoman simítanak végig arcán, nyakán, mellkasán, hasán és megállapodnak ágyékán egy rövidebb-hosszabb időre. Persze ez csak könnyed kis játék, hogy Shea a végletekig fokozza Svir vágyait, egy játék, melynek végén a férfi jutalma a metsző tekintetű nőszemély lesz.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmazhat!//
*Ahogy Shea a férfi fölé hajolva vizslatja annak arcvonásait, hosszú, éjfekete haja függönyként keretezi kettejük arcát, az amúgy is homályos fényű szobából még kevesebbet engedve látni. Ajkain huncut mosoly bújik meg, időnként fel-felbukkanva és kisebb vigyorba fordulva. Kellemes kis hatásszünet, mielőtt folytatná a játszadozást a férfival. Ez pontosan egy széles, gonosz kis vigyor képében jön el, amikor végül válaszol a férfi kérdésére.*
- Én mindig jó vagyok... sőt, a legjobb.
*A férfi fülébe búgja a szavakat, miközben éppen csak annyit érzékelhetően, hogy valami megcsörren Svir feje felett, az egyik bilincs már könnyeden fonódik is a kalandor csuklójára, elvéve tőle a további szabad mocorgás lehetőségét. A másik kéz egyelőre szabadon marad, Shea, megfogva azt, nem túl lassan, de nem is kifejezetten sietősen vezeti végig a kalandor kezét saját testén, elidőzve egy csipetnyit a melleknél, a csípőnél. Shea persze jobban kedveli a mindent a szemnek elvet, melyet bilincsben lévő kezek szoktak jelenteni, azonban most tökéletesen alkalmas a helyzet arra, hogy további vágyfokozás szellemében még egy keveset érinthessen is a kalandor az élvezeteinek elhozójából. Végül Svir keze újra puhán puffan feje felett, hogy aztán a másik bilincs is birtokba vegye maradék szabadságát is. Shea diadalmas pillantást vet a férfira, ahogy újra kiegyenesedik rajta, és kezei elkezdik könnyed felfedezőútjukat a férfin. Ujjai finoman simítanak végig arcán, nyakán, mellkasán, hasán és megállapodnak ágyékán egy rövidebb-hosszabb időre. Persze ez csak könnyed kis játék, hogy Shea a végletekig fokozza Svir vágyait, egy játék, melynek végén a férfi jutalma a metsző tekintetű nőszemély lesz.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:55:34
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*A kolléganői bemutatkozását is figyelemmel követi, hogy ezzel is kicsit jobban megismerje őket. Ha már a nevüket nem tudja, a személyiségükről kap egy halvány képet.
A férfi gondolkodik, elég sokáig. Nem is csoda, nagy a választék, minden hölgy más és más miatt különleges. Talán ezért is ilyen népszerű a Pinty, bárki tér is be hozzájuk, biztosan találnak olyan lányt, aki a legjobbat tudja nyújtani számára. Még mikor a megnyitó előtt többször itt járt, lenn, fel is mérte a terepet, és már akkor meglepődött, milyen sokszínű a kínálat: van, aki szűziességgel, démoni megjelenéssel, dallal, tánccal vagy épp vörös lobonccal emelkedik ki a többiek közül. És Awy? Neki vajon milye van, ami a többieknek nincs. Kiállása? Az biztos. Annyi önbizalom és eltökéltség van ebben a lányban, mint égen a csillag. Viszont úgy tűnik, a komor tekintetű úr számára már kicsit sok is az a tűz, ami benne lobog. Ő az akit elsőként küld el a sorból. A kézcsókot egy apró biccenttéssel viszonozza, majd búcsúzóul hátra kacsint még a másik két lánynak, amolyan sok sikert kívánva, és elindul a pult túlsó vége felé, hogy új partnert keressen az éjszakára. Ezer arany ide vagy oda, élvezte ezt a bemutatkozást, hiszen ilyenre sem gyakran van példa, hogy saját magukat kell bemutatni.*
//A pult másik végén//
//Nayle//
-Szia, Nayle! *Üdvözli a lányt a pult mögött* Egy pohár jám bort kérnék!
*Adja le a rendelést, majd ültében a terem zsúfolt belseje felé fordul. Annyi vendég van, hogy egy hölgynek legalább kettővel kéne foglalkoznia, hogy senki ne maradjon hoppon. Kár, mert ő most per pillanat eggyel sem tud. Ha nem mászik rá valamelyik, akkor nyugodtan megissza a borát, kicsit felméri a társaságot, és csak ezután dobja be magát.
Most, hogy figyelmét nem a vendégekre összpontosítja, tudatosul benne, hogy borzalmasan meleg és fülledt itt benn a levegő. A pipadohány keserű szaga és izzadtság keveredik a levegőben kellemetlen elegyet alkotva. Bő ruhájának nyaki részével kezdi legyezni magát, ám ez sem segít, mellkasán megjelenik egy kósza izzadtságcsepp.*
~Hát ez nagyszerű. Tökéletesnek kéne lennem, hogy eladjam magam, erre úgy izzadok, mint szajha a templomban.~
*Ez a gondolat halvány mosolyt csal az arcára, de a problémája még nincs megoldva. Nincs más választása, szeretett fehér ruháját le kell vennie, hogy egy kis levegőhöz jusson bőre. A pulton pihenő boros pohárra figyelve kibújik a ruhából, és a falapra teríti. A fehér anyag alól egy halványzöld ruha bomlik alá. Rövid ujjú, kissé ejtett vállú felsőrész, melynek dekoltázsa nem túlhivalkodó, de igazán tetszetős, és a jobb combjáig felsliccelt szoknya. Hozzá képest elég visszafogott öltözék, de gondolta, a megnyitóra nem vesz fel semmi hivalkodót.*
-Nayle, bocs, még egy percre! *Int a csaplárosnak.* Ezt a köpenyt el tudnád nekem rakni valahova? A pult alá, polcra, szekrénybe, teljesen mindegy, csak ne legyen ennyire szem előtt. *Reméli tud segíteni neki a lány, semmi kedve felvinni a szobájába attól tartva, hogy talán pont abban a pár percben érkezik meg az a vendég, akinek ő kell. Ha mégsem, akkor a karján tartva vigyáz a ruhájára.*
A hozzászólás írója (Awynnia Notradim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 11:45:25
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*A kolléganői bemutatkozását is figyelemmel követi, hogy ezzel is kicsit jobban megismerje őket. Ha már a nevüket nem tudja, a személyiségükről kap egy halvány képet.
A férfi gondolkodik, elég sokáig. Nem is csoda, nagy a választék, minden hölgy más és más miatt különleges. Talán ezért is ilyen népszerű a Pinty, bárki tér is be hozzájuk, biztosan találnak olyan lányt, aki a legjobbat tudja nyújtani számára. Még mikor a megnyitó előtt többször itt járt, lenn, fel is mérte a terepet, és már akkor meglepődött, milyen sokszínű a kínálat: van, aki szűziességgel, démoni megjelenéssel, dallal, tánccal vagy épp vörös lobonccal emelkedik ki a többiek közül. És Awy? Neki vajon milye van, ami a többieknek nincs. Kiállása? Az biztos. Annyi önbizalom és eltökéltség van ebben a lányban, mint égen a csillag. Viszont úgy tűnik, a komor tekintetű úr számára már kicsit sok is az a tűz, ami benne lobog. Ő az akit elsőként küld el a sorból. A kézcsókot egy apró biccenttéssel viszonozza, majd búcsúzóul hátra kacsint még a másik két lánynak, amolyan sok sikert kívánva, és elindul a pult túlsó vége felé, hogy új partnert keressen az éjszakára. Ezer arany ide vagy oda, élvezte ezt a bemutatkozást, hiszen ilyenre sem gyakran van példa, hogy saját magukat kell bemutatni.*
//A pult másik végén//
//Nayle//
-Szia, Nayle! *Üdvözli a lányt a pult mögött* Egy pohár jám bort kérnék!
*Adja le a rendelést, majd ültében a terem zsúfolt belseje felé fordul. Annyi vendég van, hogy egy hölgynek legalább kettővel kéne foglalkoznia, hogy senki ne maradjon hoppon. Kár, mert ő most per pillanat eggyel sem tud. Ha nem mászik rá valamelyik, akkor nyugodtan megissza a borát, kicsit felméri a társaságot, és csak ezután dobja be magát.
Most, hogy figyelmét nem a vendégekre összpontosítja, tudatosul benne, hogy borzalmasan meleg és fülledt itt benn a levegő. A pipadohány keserű szaga és izzadtság keveredik a levegőben kellemetlen elegyet alkotva. Bő ruhájának nyaki részével kezdi legyezni magát, ám ez sem segít, mellkasán megjelenik egy kósza izzadtságcsepp.*
~Hát ez nagyszerű. Tökéletesnek kéne lennem, hogy eladjam magam, erre úgy izzadok, mint szajha a templomban.~
*Ez a gondolat halvány mosolyt csal az arcára, de a problémája még nincs megoldva. Nincs más választása, szeretett fehér ruháját le kell vennie, hogy egy kis levegőhöz jusson bőre. A pulton pihenő boros pohárra figyelve kibújik a ruhából, és a falapra teríti. A fehér anyag alól egy halványzöld ruha bomlik alá. Rövid ujjú, kissé ejtett vállú felsőrész, melynek dekoltázsa nem túlhivalkodó, de igazán tetszetős, és a jobb combjáig felsliccelt szoknya. Hozzá képest elég visszafogott öltözék, de gondolta, a megnyitóra nem vesz fel semmi hivalkodót.*
-Nayle, bocs, még egy percre! *Int a csaplárosnak.* Ezt a köpenyt el tudnád nekem rakni valahova? A pult alá, polcra, szekrénybe, teljesen mindegy, csak ne legyen ennyire szem előtt. *Reméli tud segíteni neki a lány, semmi kedve felvinni a szobájába attól tartva, hogy talán pont abban a pár percben érkezik meg az a vendég, akinek ő kell. Ha mégsem, akkor a karján tartva vigyáz a ruhájára.*
A hozzászólás írója (Awynnia Notradim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.21 11:45:25
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:24:34
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:24:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A pultnál//
*Nem tudja, hogy mi történt vele az elmúlt órákba. Kedélyesen elbeszélgetett a pult mögött álló leányzóval, kitől italát kapták. Közben Zaranir is egyszer eltűnt, érzékelte. Amit őt illeti, lassan kortyolgatta az édes nedűt.
De az est leszállt, s egy újabb nap telt el, amikor nem történt semmi érdekes. Nagyot sóhajt, ahogy továbbra is a pultra támaszkodva néz körül. A szőke hajú férfi eltűnt valamerre, csak ő tudhatja, hogy hová. A hely is kezd lassan megtelni emberekkel. Egy fél percre fordul csak el, ám amikor visszatekint egy ismerős hajzuhatagot vél felfedezni. Galdrian. Ajkaira szelíd mosoly húzódik, de láthatóan nem örül a másik annak, hogy itt van. Nem akarja zavarni a lovagot, gondolja, hogy miért van itt, s ki is hibáztathatná érte? Inkább visszafordul a pult felé, s a mögötte lévő polcon szemléli az üvegeket. Halkan dúdolgat magába, s ujjával a pohár peremén játszik.
Egyszer csak egy furcsa érzés keríti hatalmába. Gyanúsan pillant le a pohárra. Tudja, hogy abba volt alkohol. De ennyitől nem kellene még szédülnie. Furcsa, halk nevetést hallat, s ekkor csatlakozik vissza hozzájuk Zaranir.*
- No merre jártál, Báránykám?
*Kérdezi, furcsán kacarászva, s szállna le a pultról is. Hogy miért, azt maga az északi leányzó sem érti, csak érzi, hogy le kell másznia. Nevetgetése továbbra is folytatódik, de ahogy mezítlen talpai padlót érnek, a szédülés csak fokozódik. Mintha látása is elhomályosulna.
~Hát ez meg?~
Kérdezi szédelegve, egyensúlyát elvesztve. Még szerencséjére Zaranir a közelében van, így kecses karjaival kap utána, s ha sikerül elkapnia fejét annak vállára hajtja. Pihennie kell, legalább egy kicsit. Furcsán érzi magát. Fél szemmel felsandít a másikra, hogy amaz is. Vagy csak neki ütött be az alkohol ebben a melegben.*
- Mi folyik itt?
*Utal a helységben lévő megnövekedett emberekre. Bárhogy is néz körül, itt csak egyre többen és többen vannak. Ha egy picivel jobban érzi magát, akkor Zaranir két vállára támaszkodva tolja el magát, s kapaszkodik meg inkább a bárpultba. *
- A pultos kisasszony masszázst ígért nekem! *Jelenti ki, s közbe nyíltan néz körbe, hogy ki is lesz majd aki ezt vállalja. Már nem emlékszik arra, hogy Nayla megígérte, de nem is ez most a lényeg. Nem is kell tudniuk, hogy megígérte, elég ha csak megkapja. Sokatmondó mosoly ül ki arcára, ahogy szédelegve néz körbe. Nem érti, hogy mi folyik vele, de egyre inkább kezd gyanakodni az alkoholra. Csak nem érti, hogy miért.*
//A pultnál//
*Nem tudja, hogy mi történt vele az elmúlt órákba. Kedélyesen elbeszélgetett a pult mögött álló leányzóval, kitől italát kapták. Közben Zaranir is egyszer eltűnt, érzékelte. Amit őt illeti, lassan kortyolgatta az édes nedűt.
De az est leszállt, s egy újabb nap telt el, amikor nem történt semmi érdekes. Nagyot sóhajt, ahogy továbbra is a pultra támaszkodva néz körül. A szőke hajú férfi eltűnt valamerre, csak ő tudhatja, hogy hová. A hely is kezd lassan megtelni emberekkel. Egy fél percre fordul csak el, ám amikor visszatekint egy ismerős hajzuhatagot vél felfedezni. Galdrian. Ajkaira szelíd mosoly húzódik, de láthatóan nem örül a másik annak, hogy itt van. Nem akarja zavarni a lovagot, gondolja, hogy miért van itt, s ki is hibáztathatná érte? Inkább visszafordul a pult felé, s a mögötte lévő polcon szemléli az üvegeket. Halkan dúdolgat magába, s ujjával a pohár peremén játszik.
Egyszer csak egy furcsa érzés keríti hatalmába. Gyanúsan pillant le a pohárra. Tudja, hogy abba volt alkohol. De ennyitől nem kellene még szédülnie. Furcsa, halk nevetést hallat, s ekkor csatlakozik vissza hozzájuk Zaranir.*
- No merre jártál, Báránykám?
*Kérdezi, furcsán kacarászva, s szállna le a pultról is. Hogy miért, azt maga az északi leányzó sem érti, csak érzi, hogy le kell másznia. Nevetgetése továbbra is folytatódik, de ahogy mezítlen talpai padlót érnek, a szédülés csak fokozódik. Mintha látása is elhomályosulna.
~Hát ez meg?~
Kérdezi szédelegve, egyensúlyát elvesztve. Még szerencséjére Zaranir a közelében van, így kecses karjaival kap utána, s ha sikerül elkapnia fejét annak vállára hajtja. Pihennie kell, legalább egy kicsit. Furcsán érzi magát. Fél szemmel felsandít a másikra, hogy amaz is. Vagy csak neki ütött be az alkohol ebben a melegben.*
- Mi folyik itt?
*Utal a helységben lévő megnövekedett emberekre. Bárhogy is néz körül, itt csak egyre többen és többen vannak. Ha egy picivel jobban érzi magát, akkor Zaranir két vállára támaszkodva tolja el magát, s kapaszkodik meg inkább a bárpultba. *
- A pultos kisasszony masszázst ígért nekem! *Jelenti ki, s közbe nyíltan néz körbe, hogy ki is lesz majd aki ezt vállalja. Már nem emlékszik arra, hogy Nayla megígérte, de nem is ez most a lényeg. Nem is kell tudniuk, hogy megígérte, elég ha csak megkapja. Sokatmondó mosoly ül ki arcára, ahogy szédelegve néz körbe. Nem érti, hogy mi folyik vele, de egyre inkább kezd gyanakodni az alkoholra. Csak nem érti, hogy miért.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 00:38:43
Üzenet elküldve: 2015-07-21 00:38:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség - a sokaság a pultnál//
// Win, Eran//
* A férfi tiltakozására csak halkan kuncog. Valóban nem illik ebe a környezetbe a maga kis esetlenségével. Gyerekkori önmaga jut eszébe róla, mikor először járt itt Arthneiorban. Olyan öt éves lehetett. Minden olyan nagy volt, olyan új, olyan csillogó. Elképesztő és hihetetlen. Az örök kérdések, melyekkel apját s anyját nyüstölte: „Miért?” , „ Miért csak?” , „ Az mi? „ . Valami ilyesmi jut eszébe a férfiről, a játékkészítőhöz betévedt kisfiú. S lám még az előbb, az egyikkel társalgott. *
- Ahogy szeretnéd.
* Hajtja le fejét, elrejtve ezzel mosolyát, kapva fel egy korsót, hogy a söröshordóhoz lépve csapoljon a sárgás italból, kevés habbal. A korsót kitolja Eran elé, az aranyat behúzza, hogy halk csörrenéssel töltse a fő Pintyek vagyonát, ahogy helyére kerül.
Nem sokáig marad egyedül Eran, épp csak a férfi megkapja sörét, Win is megérkezik. A füstös levegőt tőrként vágja s ölve azt a körülötte lengő kellemes parfüm illat. Kedves mosollyal fogadja, s még mielőtt kérdezhetne, a nő már kéri is, eddig az éjszaka legnépszerűbb italát. Úgy tűnik a mai éjszakától, mindenki valami borzongást vár. A testet s a lelket átjáró megfoghatatlan érzését, melytől reggel jól lakottan érik a nap első sugarai. Bólint, s alig hogy egyet pislantott Win, már előtte is van a karmazsin vörös nedű, fűszeres, telt, karakteres ízével. *
- Ha szeretnétek még valamit, akkor csak szóljatok.
* Mosolyog a párra, majd hagyja is őket magukra, hogy a visszatérő Zaranirhoz. *
// Win, Eran//
* A férfi tiltakozására csak halkan kuncog. Valóban nem illik ebe a környezetbe a maga kis esetlenségével. Gyerekkori önmaga jut eszébe róla, mikor először járt itt Arthneiorban. Olyan öt éves lehetett. Minden olyan nagy volt, olyan új, olyan csillogó. Elképesztő és hihetetlen. Az örök kérdések, melyekkel apját s anyját nyüstölte: „Miért?” , „ Miért csak?” , „ Az mi? „ . Valami ilyesmi jut eszébe a férfiről, a játékkészítőhöz betévedt kisfiú. S lám még az előbb, az egyikkel társalgott. *
- Ahogy szeretnéd.
* Hajtja le fejét, elrejtve ezzel mosolyát, kapva fel egy korsót, hogy a söröshordóhoz lépve csapoljon a sárgás italból, kevés habbal. A korsót kitolja Eran elé, az aranyat behúzza, hogy halk csörrenéssel töltse a fő Pintyek vagyonát, ahogy helyére kerül.
Nem sokáig marad egyedül Eran, épp csak a férfi megkapja sörét, Win is megérkezik. A füstös levegőt tőrként vágja s ölve azt a körülötte lengő kellemes parfüm illat. Kedves mosollyal fogadja, s még mielőtt kérdezhetne, a nő már kéri is, eddig az éjszaka legnépszerűbb italát. Úgy tűnik a mai éjszakától, mindenki valami borzongást vár. A testet s a lelket átjáró megfoghatatlan érzését, melytől reggel jól lakottan érik a nap első sugarai. Bólint, s alig hogy egyet pislantott Win, már előtte is van a karmazsin vörös nedű, fűszeres, telt, karakteres ízével. *
- Ha szeretnétek még valamit, akkor csak szóljatok.
* Mosolyog a párra, majd hagyja is őket magukra, hogy a visszatérő Zaranirhoz. *
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:15:07
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:15:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség - a sokaság a pultnál//
*Mivel eddigi beszélgetőpartnere ott felejtette őt egyedül az asztalánál, kénytelen volt újabb innivalót szerezni magának, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak. Eran igazából az elsők között érkezett a helyre, akkor csak Quinn és Nay voltak itt, most már viszont hatalmas tömeg zsúfolódott össze. Eran alig győzi sorra venni az új arcokat, s a hangzavarban eléggé össze van zavarodva.*
~Tényleg mint a pintyek!~
- Szép napot mindenkinek!
*Köszön hangosan, megkísérli átkiabálni az egész helyet, hogy mindenkihez eljusson jókívánsága. De végül képes Nay felé fordulni s újonnan megint elveszni a szemeiben.*
- A Figyelő őrizzen meg tőle, dehogy kérek! Inkább egy olyasmit, amire Quinn hívott meg.
*Kicsit zavartan nevet, hogy férfi létére nem szívleli az erős alkoholt. De nem hagyja, hogy ez az érzés teljesen elkedvetlenítse. Eran kiteszi az asztalra a 6 aranyat, pont Nayle Erisdar elé.
Még saját maga sem hiszi el, hogy komolyan itt ül a szegénynegyedben egy kétes kocsmában sört vedelve.
Közben néha az egyik ajtó felé pillantgat, hátha felfedezi Win bájos alakját, hogy újra visszatérhessen hozzá beszélgetni. Idővel megérkezik a hölgyemény, Eran széles vigyorával emeli meg felé korsóját.*
- Csak semmi erőset!
*Válaszol a lány kérdésére. Kicsit elmereng a pult lapja felé bámulva, majd felemeli tekintetét Winre.*
- Ha nem haragszik, én szívesen folytatnám a korábbi beszélgetésünk témáját. Mivel teljességében helyesen érvelt,s nem tudok mást, csakis igazat adni magácskának. Az eredéstörténetről annyit, hogy tisztelem, ami tradicionális és a világ minden kincséért nem piszkálnék bele és csúfítanám el az igazsággal. Hiába vagyok tudós, én is szeretem a szép meséket. Ne haragudjon, nem tudok kifogásokat felhozni. Tehetek arról, ha odáig vagyok a madarakért? Ha jobban érdekel egy szhylla mint egy tündér belső felépítése? Nem tagadom, a kíváncsiságom hajt előre, és engem is érdekel sok minden. Például amit kegyed említett, az álmok ugyebár... De vajmi keveset olvastam erről. Illetve kevesebbet, mint a pintyekről.
*Szónoklata végére hangja kissé pajkos formát ölt, mivel bizonyára az álmok okairól is többet tud, mint néhány jelenlévő, tudós lévén, mégis a természet vonzotta őt magához. Megeshet elf volta miatt. *
A hozzászólás írója (Eran Ale'wyss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.20 23:25:06
*Mivel eddigi beszélgetőpartnere ott felejtette őt egyedül az asztalánál, kénytelen volt újabb innivalót szerezni magának, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak. Eran igazából az elsők között érkezett a helyre, akkor csak Quinn és Nay voltak itt, most már viszont hatalmas tömeg zsúfolódott össze. Eran alig győzi sorra venni az új arcokat, s a hangzavarban eléggé össze van zavarodva.*
~Tényleg mint a pintyek!~
- Szép napot mindenkinek!
*Köszön hangosan, megkísérli átkiabálni az egész helyet, hogy mindenkihez eljusson jókívánsága. De végül képes Nay felé fordulni s újonnan megint elveszni a szemeiben.*
- A Figyelő őrizzen meg tőle, dehogy kérek! Inkább egy olyasmit, amire Quinn hívott meg.
*Kicsit zavartan nevet, hogy férfi létére nem szívleli az erős alkoholt. De nem hagyja, hogy ez az érzés teljesen elkedvetlenítse. Eran kiteszi az asztalra a 6 aranyat, pont Nayle Erisdar elé.
Még saját maga sem hiszi el, hogy komolyan itt ül a szegénynegyedben egy kétes kocsmában sört vedelve. Közben néha az egyik ajtó felé pillantgat, hátha felfedezi Win bájos alakját, hogy újra visszatérhessen hozzá beszélgetni. Idővel megérkezik a hölgyemény, Eran széles vigyorával emeli meg felé korsóját.*
- Csak semmi erőset!
*Válaszol a lány kérdésére. Kicsit elmereng a pult lapja felé bámulva, majd felemeli tekintetét Winre.*
- Ha nem haragszik, én szívesen folytatnám a korábbi beszélgetésünk témáját. Mivel teljességében helyesen érvelt,s nem tudok mást, csakis igazat adni magácskának. Az eredéstörténetről annyit, hogy tisztelem, ami tradicionális és a világ minden kincséért nem piszkálnék bele és csúfítanám el az igazsággal. Hiába vagyok tudós, én is szeretem a szép meséket. Ne haragudjon, nem tudok kifogásokat felhozni. Tehetek arról, ha odáig vagyok a madarakért? Ha jobban érdekel egy szhylla mint egy tündér belső felépítése? Nem tagadom, a kíváncsiságom hajt előre, és engem is érdekel sok minden. Például amit kegyed említett, az álmok ugyebár... De vajmi keveset olvastam erről. Illetve kevesebbet, mint a pintyekről.
*Szónoklata végére hangja kissé pajkos formát ölt, mivel bizonyára az álmok okairól is többet tud, mint néhány jelenlévő, tudós lévén, mégis a természet vonzotta őt magához. Megeshet elf volta miatt. *
A hozzászólás írója (Eran Ale'wyss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.20 23:25:06
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:13:06
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:13:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség - visszacsatlakozva//
-Tökéletesen átlagos befektető, ki történetesen rosszkor volt rossz helyen.
*Legyint mosolyogva, hiszen valóban nincs szó többről, s pénzén kívül nagyon mással eddig nem is járult hozzá a mulató létrejöttéhez. Talán ezért lehet, hogy a kalitkák pintyeinek fajtáját sem tudja. Na meg nagyon madarásznak sem tartja magát.*
- Nem tudom sajnos, ezen a téren Ön a szakértő.
*Székében kedélyesen hátradőlve figyeli a férfi útját, mi az említett szárnyasokhoz vezet, tűnődve járatva alakján kékjeit. ~Valóban csak tudós lehet.~ Állapítja meg végül, halvány ívet húzva ajkaira. Tetszik neki a folytonos elkalandozásokkal vegyített elhivatottság.*
- Nos, van, akinek az arcával kevesebbet kell foglalkozni, és van, kinek kevésbé nyilvánvalóak előnyös tulajdonságai. Ám csúfságot még senkién nem láttam.
*Úgy tűnik egészen hasonlatos nézeteket vallanak az üggyel kapcsolatban, hiszen Win maga is inkább a szépet látja, az előnyt, a lehetőséget bármiben, mivel (illetve kivel) szembekerül.
Amivel viszont nem ért egyet, az Eran következő megállapítása. Persze érti ő a mennyiségbeli különbséget, mi a felfedezni valókat illeti, mégsem írná le ilyen könnyedén saját faját.*
- Persze, ez mind igaz, és egy olyan lényt magam is szívesen megcsodálnék. Viszont honnan tudhatnánk biztosan, hogy egy eredéstörténet nem csupán mese? Mi bizonyítja? Vagy, ha testi funkciókat említ, miért van szükségünk alvásra? És hogyan keletkezik az álom? A lelki funkciókról nem is beszélve.
*Mindig is kíváncsi természet volt, s ezek a kérdések szüntelen elméjében keringnek. Csupán megválogatja célközönségüket, így talán ritkábban hallani ilyesmiket fejtegetni, mint bármi másról csevegni.
Akármennyire is terelődik érdekes mederbe eszmefuttatásuk, kötelezettségei sajnálatos módon elszólítják ezen a ponton. Amiket valóban hamar le is rendez, s ha nem is a megelőlegezett egy percen belül, de valóban gyorsan visszaérkezik. Az üres asztalhoz. Kétségbeeséstől mentesen tekint körbe párszor, míg Erant a pultnál szúrja ki.*
- Mit iszunk?
*Nem, nem kívánja magát meghívatni, csupán így sokkal közvetlenebbnek találta a kérdés feltevését.
Köszönésként gyorsan biccent egy mosolygósat Nayle felé, majd, ha az elf leadta rendelését, ő is csatlakozik a sorba.*
- Én egy Éjféli borzongásért igazán hálás lennék.
*Kér játékosan vigyorodva, s már számolja is le a 10 aranyat a pultos lány (Nayle Erisdar) számára.*
-Tökéletesen átlagos befektető, ki történetesen rosszkor volt rossz helyen.
*Legyint mosolyogva, hiszen valóban nincs szó többről, s pénzén kívül nagyon mással eddig nem is járult hozzá a mulató létrejöttéhez. Talán ezért lehet, hogy a kalitkák pintyeinek fajtáját sem tudja. Na meg nagyon madarásznak sem tartja magát.*
- Nem tudom sajnos, ezen a téren Ön a szakértő.
*Székében kedélyesen hátradőlve figyeli a férfi útját, mi az említett szárnyasokhoz vezet, tűnődve járatva alakján kékjeit. ~Valóban csak tudós lehet.~ Állapítja meg végül, halvány ívet húzva ajkaira. Tetszik neki a folytonos elkalandozásokkal vegyített elhivatottság.*
- Nos, van, akinek az arcával kevesebbet kell foglalkozni, és van, kinek kevésbé nyilvánvalóak előnyös tulajdonságai. Ám csúfságot még senkién nem láttam.
*Úgy tűnik egészen hasonlatos nézeteket vallanak az üggyel kapcsolatban, hiszen Win maga is inkább a szépet látja, az előnyt, a lehetőséget bármiben, mivel (illetve kivel) szembekerül.
Amivel viszont nem ért egyet, az Eran következő megállapítása. Persze érti ő a mennyiségbeli különbséget, mi a felfedezni valókat illeti, mégsem írná le ilyen könnyedén saját faját.*
- Persze, ez mind igaz, és egy olyan lényt magam is szívesen megcsodálnék. Viszont honnan tudhatnánk biztosan, hogy egy eredéstörténet nem csupán mese? Mi bizonyítja? Vagy, ha testi funkciókat említ, miért van szükségünk alvásra? És hogyan keletkezik az álom? A lelki funkciókról nem is beszélve.
*Mindig is kíváncsi természet volt, s ezek a kérdések szüntelen elméjében keringnek. Csupán megválogatja célközönségüket, így talán ritkábban hallani ilyesmiket fejtegetni, mint bármi másról csevegni.
Akármennyire is terelődik érdekes mederbe eszmefuttatásuk, kötelezettségei sajnálatos módon elszólítják ezen a ponton. Amiket valóban hamar le is rendez, s ha nem is a megelőlegezett egy percen belül, de valóban gyorsan visszaérkezik. Az üres asztalhoz. Kétségbeeséstől mentesen tekint körbe párszor, míg Erant a pultnál szúrja ki.*
- Mit iszunk?
*Nem, nem kívánja magát meghívatni, csupán így sokkal közvetlenebbnek találta a kérdés feltevését.
Köszönésként gyorsan biccent egy mosolygósat Nayle felé, majd, ha az elf leadta rendelését, ő is csatlakozik a sorba.*
- Én egy Éjféli borzongásért igazán hálás lennék.
*Kér játékosan vigyorodva, s már számolja is le a 10 aranyat a pultos lány (Nayle Erisdar) számára.
*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:10:18
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:10:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
//Nayle, Awynnia, Eilureen, (Plevaen), Viaka, Baharion//
*Botor gondolat volna, ha bárki azt hinné, a nemes a letett aranyain kizárólagosságot óhajtana vásárolni. Csupán biccent Nayle szavaira, s természetesen nem rója fel neki, hogy dolgára siet.
Büszke? Kétségkívül. Felháborodott? Ó, nem. Az olyan érzések, mint a felháborodás hamar belefúlnak a nemes túlvilági hűvösségébe. Sivár temetőben kapnak fejfát, talán mindjárt a boldogság és az őszinte öröm mellett. Ha bárki ilyesmit vélne felfedezni a fekete tekintetben, az csupán a szemlélő egészséges lelkének csalóka visszfénye lehet. Kyro Yumaru szemében a tökély elvárt dolog. Egy elvárás felett pedig értelmetlen az örömködés. Elvégre azért elvárás, mert teljesülése követelmény.
Számára az érzések világa zavaros és idegen. Mindezen tulajdonságai mellett - vagy éppen ezek miatt - pedig érdekes is. Úgy van velük, mintha kényes tudományos kísérlet kellékei volnának, s mint általában mindennel, ezzel kapcsolatban is végletekig precíz. Kísérletezik, megfigyel, lejegyez elméjében minden kis részletet. Ha valaki belelátna íratlan jegyzeteibe, világossá válna a számára a hozzáfűzött szélszövegekből, hogy ez az ember egészen bizarr, objektív módon próbál értelmezni valami olyasmit, aminek a lényegét igazából pont ezzel öli meg.
Ha kizárólagosságot nem is élvez, az összeg azért épp elég kell legyen némi kivételes figyelemre és odaadásra a háznéptől.
Mi másra való a pénz, ha nem arra, hogy magához vonzza az odaadást?
A választás nem egyszerű. Kyro Yumaru iránytűje meglehetősen sajátos. Barbár hadurakéhoz és hedonista bárócskákéhoz nem hasonlít. Távol áll tőle az a nyers, élvhajhász világ, hogy meghágjon bármit, ami nem tud elfutni előle, vagy csak nem elég gyorsan. Aprólékossága, hezitálása talán értetlenséget szül azokban, akik virtusában a szenvedély az elme előtt jár.
A szenvtelen lélektükrök nem torpannak meg, nem időznek el egyetlen szép ívű domborulaton sem. Varázsuk nem talál rajta kapaszkodót. Merőben más, mint a legtöbb férfi. A tekintetében nem horgaszt vágyat pikáns kis suttogása a léhaságnak. Valami más azonban még mindig hűvös élénkséggel lobog benne: a hozzáértés.
Kiértékel és figyel, mint egy elismert, de könyörtelen műkritikus. Figyelmes ura ő a szépségek kertjének. Nem ejtik meg egyszerűen a buja, bársony szirmok. Emellett talán botorság is a figyelmét kérni. Elvégre a tökéletlen virágoknak nincs helye az ő udvarában, de ha az a metszően kritikus szempár egyszer neki tetsző tökélyre lel, vajon annak mi lehet a sorsa?
Tökélyre. Vagy épp visszásságaiban megbúvó különc varázsra.
A szőke ciklon nem hazudtolja meg korábbi türelmetlenségét. A bemutatkozásnál máris az élre áll. Sokat ígérő szavak, minden ízében csábításra termett test.*
- Szenvedélyed, félek, túl sok lenne egy ilyen ódon elveken nevelkedett nemesnek *lép a lány elé, s leheletfinom kézcsókkal búcsúzik tőle.
A bájos dalnok körül viszont tesz egy kört. Tekintete úgy méri végig minden porcikáját, mintha ismeretlen szobrász munkáját szemrevételezné, apró egyenetlenségeket keresve az ízléses ívekbe hajló alabástrom grácián.*
- Szűzi, pajkos alázat báját viseled *mondja, s kézfejére kéri a lány kacsóját. Döntött tehát, de ahogy választottjával elindul egy intimebb helyszín felé, egy lépés után mégis megtorpan.*
- Vajon modortalanság volna e szerény összegért két hölgy társaságát eloroznom a többi úr vágyai elől? *A kérdés kissé feljebb emelkedik megszokott, csendes tónusain. Bár a csapláros leány igen készségesen magára vállalta a házigazda szerepét, de valahogy mégsem hiszi, hogy az ő vállán nyugodna az intézmény vezetésének súlya. Azt pedig furcsállaná, illetékes személyek nélkül zajlana e fontos esemény.
Pillantása a pulthoz telepedett vörösre siklik, aki Viaka néven mutatkozott be és kettősségek ínyenc érveivel mutatta be magát.*
- Persze csak ha a társasága sem kifogásolja *biccent Baharion felé.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.21 00:15:32, a következő indokkal:
Jeljavítás ( ) helyett //).
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
//Nayle, Awynnia, Eilureen, (Plevaen), Viaka, Baharion//
*Botor gondolat volna, ha bárki azt hinné, a nemes a letett aranyain kizárólagosságot óhajtana vásárolni. Csupán biccent Nayle szavaira, s természetesen nem rója fel neki, hogy dolgára siet.
Büszke? Kétségkívül. Felháborodott? Ó, nem. Az olyan érzések, mint a felháborodás hamar belefúlnak a nemes túlvilági hűvösségébe. Sivár temetőben kapnak fejfát, talán mindjárt a boldogság és az őszinte öröm mellett. Ha bárki ilyesmit vélne felfedezni a fekete tekintetben, az csupán a szemlélő egészséges lelkének csalóka visszfénye lehet. Kyro Yumaru szemében a tökély elvárt dolog. Egy elvárás felett pedig értelmetlen az örömködés. Elvégre azért elvárás, mert teljesülése követelmény.
Számára az érzések világa zavaros és idegen. Mindezen tulajdonságai mellett - vagy éppen ezek miatt - pedig érdekes is. Úgy van velük, mintha kényes tudományos kísérlet kellékei volnának, s mint általában mindennel, ezzel kapcsolatban is végletekig precíz. Kísérletezik, megfigyel, lejegyez elméjében minden kis részletet. Ha valaki belelátna íratlan jegyzeteibe, világossá válna a számára a hozzáfűzött szélszövegekből, hogy ez az ember egészen bizarr, objektív módon próbál értelmezni valami olyasmit, aminek a lényegét igazából pont ezzel öli meg.
Ha kizárólagosságot nem is élvez, az összeg azért épp elég kell legyen némi kivételes figyelemre és odaadásra a háznéptől.
Mi másra való a pénz, ha nem arra, hogy magához vonzza az odaadást?
A választás nem egyszerű. Kyro Yumaru iránytűje meglehetősen sajátos. Barbár hadurakéhoz és hedonista bárócskákéhoz nem hasonlít. Távol áll tőle az a nyers, élvhajhász világ, hogy meghágjon bármit, ami nem tud elfutni előle, vagy csak nem elég gyorsan. Aprólékossága, hezitálása talán értetlenséget szül azokban, akik virtusában a szenvedély az elme előtt jár.
A szenvtelen lélektükrök nem torpannak meg, nem időznek el egyetlen szép ívű domborulaton sem. Varázsuk nem talál rajta kapaszkodót. Merőben más, mint a legtöbb férfi. A tekintetében nem horgaszt vágyat pikáns kis suttogása a léhaságnak. Valami más azonban még mindig hűvös élénkséggel lobog benne: a hozzáértés.
Kiértékel és figyel, mint egy elismert, de könyörtelen műkritikus. Figyelmes ura ő a szépségek kertjének. Nem ejtik meg egyszerűen a buja, bársony szirmok. Emellett talán botorság is a figyelmét kérni. Elvégre a tökéletlen virágoknak nincs helye az ő udvarában, de ha az a metszően kritikus szempár egyszer neki tetsző tökélyre lel, vajon annak mi lehet a sorsa?
Tökélyre. Vagy épp visszásságaiban megbúvó különc varázsra.
A szőke ciklon nem hazudtolja meg korábbi türelmetlenségét. A bemutatkozásnál máris az élre áll. Sokat ígérő szavak, minden ízében csábításra termett test.*
- Szenvedélyed, félek, túl sok lenne egy ilyen ódon elveken nevelkedett nemesnek *lép a lány elé, s leheletfinom kézcsókkal búcsúzik tőle.
A bájos dalnok körül viszont tesz egy kört. Tekintete úgy méri végig minden porcikáját, mintha ismeretlen szobrász munkáját szemrevételezné, apró egyenetlenségeket keresve az ízléses ívekbe hajló alabástrom grácián.*
- Szűzi, pajkos alázat báját viseled *mondja, s kézfejére kéri a lány kacsóját. Döntött tehát, de ahogy választottjával elindul egy intimebb helyszín felé, egy lépés után mégis megtorpan.*
- Vajon modortalanság volna e szerény összegért két hölgy társaságát eloroznom a többi úr vágyai elől? *A kérdés kissé feljebb emelkedik megszokott, csendes tónusain. Bár a csapláros leány igen készségesen magára vállalta a házigazda szerepét, de valahogy mégsem hiszi, hogy az ő vállán nyugodna az intézmény vezetésének súlya. Azt pedig furcsállaná, illetékes személyek nélkül zajlana e fontos esemény.
Pillantása a pulthoz telepedett vörösre siklik, aki Viaka néven mutatkozott be és kettősségek ínyenc érveivel mutatta be magát.*
- Persze csak ha a társasága sem kifogásolja *biccent Baharion felé.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.21 00:15:32, a következő indokkal:
Jeljavítás ( ) helyett //).
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:51:56
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:51:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Viaka//
- Ahogy gondolod.
*Mondja, majd a kérdésre bólint.*
- És bár azóta találkoztam Ziával, annyira készen volt, hogy fizetséget nem szereztem. De legalább munkát ki tudtam alkudni nála. A pince urává léptem elő. A kártyák, és kockák hercegeként fogok mostantól tevékenykedni. Elég szörnyű sors egy tolvajnak, és csalónak. Főleg, hogy a hamiskártya itt nem tenne jót az üzletnek.
*Kacsint a lányra. ~Gyerünk, vedd a célzást. Csalók együtt.~ Nagyon reméli, hogy a lánynak leesik miért emlegetett csalókat. Hiszen ha elég okos, hogy a jövőbe lásson, akkor ezt is értenie kel.*
//Viaka//
- Ahogy gondolod.
*Mondja, majd a kérdésre bólint.*
- És bár azóta találkoztam Ziával, annyira készen volt, hogy fizetséget nem szereztem. De legalább munkát ki tudtam alkudni nála. A pince urává léptem elő. A kártyák, és kockák hercegeként fogok mostantól tevékenykedni. Elég szörnyű sors egy tolvajnak, és csalónak. Főleg, hogy a hamiskártya itt nem tenne jót az üzletnek.
*Kacsint a lányra. ~Gyerünk, vedd a célzást. Csalók együtt.~ Nagyon reméli, hogy a lánynak leesik miért emlegetett csalókat. Hiszen ha elég okos, hogy a jövőbe lásson, akkor ezt is értenie kel.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:45:15
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:45:15
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Quinn//
*A kérdés váratlanul éri. A tálalás még inkább. Mintha valami fura váltóláz gyötörné a férfival kapcsolatban, így egyik pillanatban a tűrhető a másikban meg a tűrhetetlen jelző ugrik eszébe mikor az ismeretlenre néz. Az rendben van, hogy Ziana bolond és destruktív, de hogy miért alkalmaz efféle alakokat azt egyáltalán nem érti.*
-Olyan nincs ami szimplán csak jó ízű? *Egyrészt nem örül, hogy a férfi helyből úgy kérdez mintha a mélységinek valami baja lenne, másrészt fél ezektől a kotyvalékoktól. Ha megiszik egy gyomorbajost amikor semmi baja nincs akkor a végén még tényleg valami baja lesz, az alvászavarostól esetleg elájul az idegességre kapottól meg úgy megnyugszik ahogy nem szeretne és esetleg elszalaszt egy fontos pillanatot, vagy lefejeli az asztalt. A dolgot semmiképp se bízza rá mert a végén még bekövetkezik a tegnap felvázolt szörnyű kép, miszerint férfiasságától púpos és amúgy telecsinált gatyával, ájultan fekszik a padlón, miközben Lichaneki balladákat szaval. Nem pontosan ez volt, de valami nagyon hasonló.*
-Ha nincs akkor hozzon egyet fejfájásra. *Éppenséggel nem fáj a feje, legalábbis nem eléggé. Más körülmények közt nem is foglalkozna vele, de tény van miatt fájlalnia. Közben feljön egy másik alak a pincéből, valaki akit eddig még sohasem látott.* ~Vajon ő is itt dolgozik.~ *Nem úgy néz ki mint egy kuncsaft és a mélységi sem tölt sok időt a figyelésével ugyanis időközben tragédia kezd kialakulni.
Az ezer arany nagyura ugyan jobb kiszolgálást kap mint a mélységi vala, övé a választás joga, a lányok csak egy szavára várnak kettő pedig még azt a bizonyos ellenállhatatlan ajánlatot is megteszi, azonban van egy nagyon fontos tényező amit épp elmével és elégséges érzelmi kultúrával bárki el tudna viselni, méghozzá, hogy nem körülötte forog a világ. Még két betévedő van a bordély ezen szintjén, és egyikkel se tehetnek kivételt. Az többet ártana a hírnevüknek mint az ezer arany elbukása. Quinn távollétét kihasználva. Kissé közelebb húzódik az ajtóhoz, így ha az uraság távozni akar egy pillanat alatt előtte teremhet.*
//Quinn//
*A kérdés váratlanul éri. A tálalás még inkább. Mintha valami fura váltóláz gyötörné a férfival kapcsolatban, így egyik pillanatban a tűrhető a másikban meg a tűrhetetlen jelző ugrik eszébe mikor az ismeretlenre néz. Az rendben van, hogy Ziana bolond és destruktív, de hogy miért alkalmaz efféle alakokat azt egyáltalán nem érti.*
-Olyan nincs ami szimplán csak jó ízű? *Egyrészt nem örül, hogy a férfi helyből úgy kérdez mintha a mélységinek valami baja lenne, másrészt fél ezektől a kotyvalékoktól. Ha megiszik egy gyomorbajost amikor semmi baja nincs akkor a végén még tényleg valami baja lesz, az alvászavarostól esetleg elájul az idegességre kapottól meg úgy megnyugszik ahogy nem szeretne és esetleg elszalaszt egy fontos pillanatot, vagy lefejeli az asztalt. A dolgot semmiképp se bízza rá mert a végén még bekövetkezik a tegnap felvázolt szörnyű kép, miszerint férfiasságától púpos és amúgy telecsinált gatyával, ájultan fekszik a padlón, miközben Lichaneki balladákat szaval. Nem pontosan ez volt, de valami nagyon hasonló.*
-Ha nincs akkor hozzon egyet fejfájásra. *Éppenséggel nem fáj a feje, legalábbis nem eléggé. Más körülmények közt nem is foglalkozna vele, de tény van miatt fájlalnia. Közben feljön egy másik alak a pincéből, valaki akit eddig még sohasem látott.* ~Vajon ő is itt dolgozik.~ *Nem úgy néz ki mint egy kuncsaft és a mélységi sem tölt sok időt a figyelésével ugyanis időközben tragédia kezd kialakulni.
Az ezer arany nagyura ugyan jobb kiszolgálást kap mint a mélységi vala, övé a választás joga, a lányok csak egy szavára várnak kettő pedig még azt a bizonyos ellenállhatatlan ajánlatot is megteszi, azonban van egy nagyon fontos tényező amit épp elmével és elégséges érzelmi kultúrával bárki el tudna viselni, méghozzá, hogy nem körülötte forog a világ. Még két betévedő van a bordély ezen szintjén, és egyikkel se tehetnek kivételt. Az többet ártana a hírnevüknek mint az ezer arany elbukása. Quinn távollétét kihasználva. Kissé közelebb húzódik az ajtóhoz, így ha az uraság távozni akar egy pillanat alatt előtte teremhet.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:37:57
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:37:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*Sajnos még nem sok alkalma volt beszélgetni a többiekkel, energiáit lekötötte a szobája berendezése, no meg a megannyi terv, hogy miféle trükkökkel és káprázatokkal varázsolja majd el a fogadó kíváncsi vendégeit. Kedves mosollyal felel elsőként Nayle kérdésére.*
- Köszönöm, de egyelőre még nem. *Majd halkra fogva hangját, közelebb hajolva a pultoshoz folytatja.* - Ahogy észrevételezted már, én is nagy szerelmese vagyok a szépen csillogó érméknek. *Toldja még meg mondandóját egy ártatlan mosollyal.
Ki-ki a maga módján igyekszik felkelteni az uraság figyelmét, ő pedig ezen próbálkozásokat szemléli. Vagyis inkább azt is, merthogy tekintete időről időre visszavándorol Kyrora is, a narancsvörös szemekben játszó pajkos tűzzel fedi a nézelődés valódi okát. Mert hogy nem csak az esztétikai élmény élvezete motiválja. A gyakori feltételezéssel ellentétben jóslatait nem csak légből kapott mesevárakként építi fel, ó nem. A szeszélyes kis vörös a látszat ellenére figyel a környezetére, alaposan megvizsgálja a leendő kliensét, és a nyomok, benyomások alapján regél neki az eljövendőről. Mindezt persze diszkréten, de legalábbis csábos, játékos, a színtérnek megfelelő tekintet mögé bújtatva.
De lám, a fürkész, kíváncsi pillantás nem marad észrevétlen, no nem is szándékolta eltitkolni az érdeklődést, s nemes keze máris apró mozdulattal int, hogy a jósnő is csatlakozzon a kínálathoz.
Ismét mosolyra húzódnak szép ívű ajkai, ám ezúttal pusztán a sejtelmesség marad meg benne. Mielőtt még ellépne a pulttól, egy apró, cinkos kacsintással jelez Naylenek, hogy ne legyen árulója, hogy hivatalosan más a munkaköre, s ezúttal meghozza az áldozatot a bevétel érdekében, hogy egy kicsit megpróbáljon elvarázsolni egy leendő ügyfelet. Szeme sarkából a közeledő Bahariont is észreveszi, egy apró mosollyal biccent neki, s egyben kér egy kis türelmet, míg letudja a maga bemutatkozását.
Könnyed léptekkel sétál közelebb, hagyja, a kelme anyaga hadd lengjen egy kicsit körülötte, hadd tegye a színpadi kellék a dolgát. Mire a helyére ér, a tüzes szőkeség is csatlakozik hozzá, Awy... ha jól emlékszik, ez a neve. A férfiú kegyeiért folytatott küzdelem pedig lassan ténylegesen versengéssé válik, legalábbis erősen efelé a meder felé tereli a kérés, miszerint ezúttal magukat mutassák be. Türelmesen vár, s hallgatja az előtte szólalókat, miközben Kyro reakcióit tanulmányozza. Az már bizonyos, hogy nem olyan egyszerű olvasni a nemesből, no de attól szép az élet, ha néha kihívást állít a vörös boszorka elé. A gondoltra egy kicsit szélesebbé válik mosolya, s egy röpke pillanatra különös élvezet váltja fel a sejtelmes aurát, hogy aztán az iménti térjen vegye vissza az őt megillető helyet. Ő sem libben oda a férfihez, csupán illedelmesen köszönti egy apró meghajlással, nem túl mélyen, ám az előre bukó mélyvörös tincsek között néhány pillanatra kellemes látványt nyújthat a lila anyaggal szegélyezett dekoltázsa. Alaposan megfontolja, még az utolsó pillanatban is, mily szavakkal húzza el a mézesmadzagot a vendég előtt, s végül marad az ismerős terep mellett, a stílusnál, melyet jól ismer, és amit szemfényvesztő jóslatainál is használ. Ha bejön, hát bejön, ha nem, úgy nem ő lesz a nemes ez esti választottja.*
- Viaka vagyok, jó uram. Gyengédség és szenvedély, édes kín, mi enyhet ad, kéj és gyönyör, minek emléke örökké kísérteni fog. Ha erre vágysz, tovább ne keress. *A korábban Naylenek mutatott ártatlan mosoly visszatér a bájos vonásokra, még egészen hihetőnek is hatna, ha a narancsvörös íriszekben nem izzana ott a forró, szenvedélyes éjszaka ígérete.
Bemutatkozása végeztével kicsit háttérbe húzódik, elvégre akad a Házban elég leány, s az égiek óvják attól, hogy bármelyiküktől is elvegye a lehetőséget a szereplése. Minél többen, annál jobb a kedv, tartja a mondás.*
//Baharion//
*S addig is, míg a nemes uraság meghozza ítéletét, a pulthoz libben vissza, elsőként elnézést kérő pillantásokkal illetve Bahariont.*
- Bocsánat, de ha szólít a kötelesség, nincs mit tenni. Viaka vagyok, az éppen szolgálatban lévő vörös, és a Kósza Pinty jövendőmondója. Igazán örvendek, de ezt a nagyon formális modort kérem, hagyjuk. *Legyint nagylelkűen az ismételt, ám más jellegű bemutatkozás után, ezt inkább a rangban odaillőknek tartogatja, egyébként rén bosszantónak tartja, és azt is nehezen képzeli el szerény külleméről, hogy annyira a vagyonos polgárok közé illene.*
- Várjunk csak, ne te segédkeztél a plakátok kihelyezésében is? *Veszi szemügyre alaposabban is a férfit, elvégre ismerősnek tűnik neki akkorról, amikor Ziával beszélt.*
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*Sajnos még nem sok alkalma volt beszélgetni a többiekkel, energiáit lekötötte a szobája berendezése, no meg a megannyi terv, hogy miféle trükkökkel és káprázatokkal varázsolja majd el a fogadó kíváncsi vendégeit. Kedves mosollyal felel elsőként Nayle kérdésére.*
- Köszönöm, de egyelőre még nem. *Majd halkra fogva hangját, közelebb hajolva a pultoshoz folytatja.* - Ahogy észrevételezted már, én is nagy szerelmese vagyok a szépen csillogó érméknek. *Toldja még meg mondandóját egy ártatlan mosollyal.
Ki-ki a maga módján igyekszik felkelteni az uraság figyelmét, ő pedig ezen próbálkozásokat szemléli. Vagyis inkább azt is, merthogy tekintete időről időre visszavándorol Kyrora is, a narancsvörös szemekben játszó pajkos tűzzel fedi a nézelődés valódi okát. Mert hogy nem csak az esztétikai élmény élvezete motiválja. A gyakori feltételezéssel ellentétben jóslatait nem csak légből kapott mesevárakként építi fel, ó nem. A szeszélyes kis vörös a látszat ellenére figyel a környezetére, alaposan megvizsgálja a leendő kliensét, és a nyomok, benyomások alapján regél neki az eljövendőről. Mindezt persze diszkréten, de legalábbis csábos, játékos, a színtérnek megfelelő tekintet mögé bújtatva.
De lám, a fürkész, kíváncsi pillantás nem marad észrevétlen, no nem is szándékolta eltitkolni az érdeklődést, s nemes keze máris apró mozdulattal int, hogy a jósnő is csatlakozzon a kínálathoz.
Ismét mosolyra húzódnak szép ívű ajkai, ám ezúttal pusztán a sejtelmesség marad meg benne. Mielőtt még ellépne a pulttól, egy apró, cinkos kacsintással jelez Naylenek, hogy ne legyen árulója, hogy hivatalosan más a munkaköre, s ezúttal meghozza az áldozatot a bevétel érdekében, hogy egy kicsit megpróbáljon elvarázsolni egy leendő ügyfelet. Szeme sarkából a közeledő Bahariont is észreveszi, egy apró mosollyal biccent neki, s egyben kér egy kis türelmet, míg letudja a maga bemutatkozását.
Könnyed léptekkel sétál közelebb, hagyja, a kelme anyaga hadd lengjen egy kicsit körülötte, hadd tegye a színpadi kellék a dolgát. Mire a helyére ér, a tüzes szőkeség is csatlakozik hozzá, Awy... ha jól emlékszik, ez a neve. A férfiú kegyeiért folytatott küzdelem pedig lassan ténylegesen versengéssé válik, legalábbis erősen efelé a meder felé tereli a kérés, miszerint ezúttal magukat mutassák be. Türelmesen vár, s hallgatja az előtte szólalókat, miközben Kyro reakcióit tanulmányozza. Az már bizonyos, hogy nem olyan egyszerű olvasni a nemesből, no de attól szép az élet, ha néha kihívást állít a vörös boszorka elé. A gondoltra egy kicsit szélesebbé válik mosolya, s egy röpke pillanatra különös élvezet váltja fel a sejtelmes aurát, hogy aztán az iménti térjen vegye vissza az őt megillető helyet. Ő sem libben oda a férfihez, csupán illedelmesen köszönti egy apró meghajlással, nem túl mélyen, ám az előre bukó mélyvörös tincsek között néhány pillanatra kellemes látványt nyújthat a lila anyaggal szegélyezett dekoltázsa. Alaposan megfontolja, még az utolsó pillanatban is, mily szavakkal húzza el a mézesmadzagot a vendég előtt, s végül marad az ismerős terep mellett, a stílusnál, melyet jól ismer, és amit szemfényvesztő jóslatainál is használ. Ha bejön, hát bejön, ha nem, úgy nem ő lesz a nemes ez esti választottja.*
- Viaka vagyok, jó uram. Gyengédség és szenvedély, édes kín, mi enyhet ad, kéj és gyönyör, minek emléke örökké kísérteni fog. Ha erre vágysz, tovább ne keress. *A korábban Naylenek mutatott ártatlan mosoly visszatér a bájos vonásokra, még egészen hihetőnek is hatna, ha a narancsvörös íriszekben nem izzana ott a forró, szenvedélyes éjszaka ígérete.
Bemutatkozása végeztével kicsit háttérbe húzódik, elvégre akad a Házban elég leány, s az égiek óvják attól, hogy bármelyiküktől is elvegye a lehetőséget a szereplése. Minél többen, annál jobb a kedv, tartja a mondás.*
//Baharion//
*S addig is, míg a nemes uraság meghozza ítéletét, a pulthoz libben vissza, elsőként elnézést kérő pillantásokkal illetve Bahariont.*
- Bocsánat, de ha szólít a kötelesség, nincs mit tenni. Viaka vagyok, az éppen szolgálatban lévő vörös, és a Kósza Pinty jövendőmondója. Igazán örvendek, de ezt a nagyon formális modort kérem, hagyjuk. *Legyint nagylelkűen az ismételt, ám más jellegű bemutatkozás után, ezt inkább a rangban odaillőknek tartogatja, egyébként rén bosszantónak tartja, és azt is nehezen képzeli el szerény külleméről, hogy annyira a vagyonos polgárok közé illene.*
- Várjunk csak, ne te segédkeztél a plakátok kihelyezésében is? *Veszi szemügyre alaposabban is a férfit, elvégre ismerősnek tűnik neki akkorról, amikor Ziával beszélt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7131-7150