Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 172 (3421. - 3440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3440. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-23 21:25:48
Üzenet elküldve: 2024-06-23 21:25:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Aeltariv gyermeki világának egyik főszabálya, hogy a felnőttek mindent tudnak. Ez idővel átfordulhat abba, hogy a felnőttek semmit sem tudnak, semmit sem értenek és mindent csak tiltanak, de ez még odébb van. Jelenleg úgy tekint Nelirára, mint akinek zöld szemei mögött ott rejlik a világ összes tudása, ősi könyvtárakat is felülmúlva.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy tudott a leviatánnal kapcsolatban válaszolni. Az ifjú hölgy szerencséjére nem a szerelemmel kapcsolatban fognak kérdések repkedni ezután sem. Mit érdekli az még őt? Amúgy is minden kislányt hisztisnek tart, akit eddig ismert. Nem olyan aranyosak és kedvesek, mint pártfogója, aki éppen megmenti a komolyabb égési sérülésektől.
Bögréje ismét elé csusszan, miután helyet foglaltak. A fiú hörcsögmódra felfújja arcát, úgy kezdi fújni teáját. Mintha ilyen sok levegőre lenne szükség ehhez egyszerre. Fújás közben Nelirát nézi, kíváncsi szemekkel. Hasonló kérdés fogalmazódik meg benne, de a nő megelőzi.*
- Aeltariv vagyok, Nelira! Szép neved van. *Kezét kinyújtja, mert legjobb tudása szerint kezet fogni illik bemutatkozáskor. Még nem találkozott azzal a felfogással, hogy egy férfi nem fog kezet nővel, vagy hogy kezet csókolni szokás egy nőnek.
Mikor az étel megérkezik, Aeltariv pár másodpercig úgy bámulja, mintha vitrin mögött volna. Néhány bátortalan falat után falni kezd a gyerek. Elmondhatatlanul élvezi. A sok hús, amihez nincs hozzászokva kicsiny gyomra, feladja a leckét szervezetének. Tudatalattija savas ételek ábrándjait lebegteti szeme előtt, mint ecetes uborka, káposzta, vagy citromból készült innivaló. De először is megissza a finom gyümölcsteát, ami valószínűleg ihatóra hűlt, mire befejezik az ebédet.*
- Meghalok egy pohár citromléért. *Szalad ki belőle a túl őszinte érzés, mielőtt észbe kap.*
- Nagyon köszönöm az ebédet, sosem ettem még ilyen jót és ilyen sokat. *Szól újra. Bár önmagát javította, tekintete minden szégyent nélkülöz még. Az illem egy dolog, amit tanulgat, de fontosságát kevésbé látja át.*
*Aeltariv gyermeki világának egyik főszabálya, hogy a felnőttek mindent tudnak. Ez idővel átfordulhat abba, hogy a felnőttek semmit sem tudnak, semmit sem értenek és mindent csak tiltanak, de ez még odébb van. Jelenleg úgy tekint Nelirára, mint akinek zöld szemei mögött ott rejlik a világ összes tudása, ősi könyvtárakat is felülmúlva.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy tudott a leviatánnal kapcsolatban válaszolni. Az ifjú hölgy szerencséjére nem a szerelemmel kapcsolatban fognak kérdések repkedni ezután sem. Mit érdekli az még őt? Amúgy is minden kislányt hisztisnek tart, akit eddig ismert. Nem olyan aranyosak és kedvesek, mint pártfogója, aki éppen megmenti a komolyabb égési sérülésektől.
Bögréje ismét elé csusszan, miután helyet foglaltak. A fiú hörcsögmódra felfújja arcát, úgy kezdi fújni teáját. Mintha ilyen sok levegőre lenne szükség ehhez egyszerre. Fújás közben Nelirát nézi, kíváncsi szemekkel. Hasonló kérdés fogalmazódik meg benne, de a nő megelőzi.*
- Aeltariv vagyok, Nelira! Szép neved van. *Kezét kinyújtja, mert legjobb tudása szerint kezet fogni illik bemutatkozáskor. Még nem találkozott azzal a felfogással, hogy egy férfi nem fog kezet nővel, vagy hogy kezet csókolni szokás egy nőnek.
Mikor az étel megérkezik, Aeltariv pár másodpercig úgy bámulja, mintha vitrin mögött volna. Néhány bátortalan falat után falni kezd a gyerek. Elmondhatatlanul élvezi. A sok hús, amihez nincs hozzászokva kicsiny gyomra, feladja a leckét szervezetének. Tudatalattija savas ételek ábrándjait lebegteti szeme előtt, mint ecetes uborka, káposzta, vagy citromból készült innivaló. De először is megissza a finom gyümölcsteát, ami valószínűleg ihatóra hűlt, mire befejezik az ebédet.*
- Meghalok egy pohár citromléért. *Szalad ki belőle a túl őszinte érzés, mielőtt észbe kap.*
- Nagyon köszönöm az ebédet, sosem ettem még ilyen jót és ilyen sokat. *Szól újra. Bár önmagát javította, tekintete minden szégyent nélkülöz még. Az illem egy dolog, amit tanulgat, de fontosságát kevésbé látja át.*
3439. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-20 01:15:49
Üzenet elküldve: 2024-06-20 01:15:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Zithanna újfent kacsint, ha már külön megkérték, s ezúttal kissé csücsörít is hozzá, mintha csókot küldene a szemben ülőnek. A következőként elhangzottakra viszont szemforgatással reagál.*
- Ugyan, tudod jól, hogy nincsenek nagy igényeim. Fedél a fejem felett, mosdási lehetőség és egy puha ágy, ahol jót tudok... *Magasra nyújtja karjait, kihúzza magát és valamelyest domborítja mellkasát, mialatt nyújtózik egy elhúzott, halk nyögés kíséretében. Ám szinte azonnal észre is veszi magát, különösképp ami a domborított mellkasát illeti, s könnyelmű mosollyal visszasüpped a székbe. Valamiért fontosnak tartja, hogy befejezze mondatát.* Aludni. És csak hogy tisztázzuk, ha nem te úrilányoznál le, Dolzack uraság, már kaptál volna két hatalmas pofont. Minimum. Visszatérve a szállásra, hálás köszönetem. *illeti egy rövid, gyendég érintéssel a sötételf kézfejét és folytatja a vacsoráját. Szerencse, hogy éppen egy falat lenyelése után történik a Kányát illető szóváltás, mert Ryldan feleletétől belőle is feltör az önfeledt kacaj.*
- Észrevettem, igen!
*A hozzá társított pillantás halovány pírt varázsol a fél-elf orcáira, melyet tüstént megpróbál titokban tartani szájához emelt borospoharával. Mióta először találkoztak, ott bujkál benne ez az érzés. Távol álljon tőle, hogy belehabarodjon ily rövid ismeretség után, kiváltképp a szakmájának ismeretében, de hideg közönnyel sem képes a bornál is vörösebb íriszek mélyére merülni. A tiltott gyümölcs, a veszély, a kockázat és a kaland ígérete mellett nem tud szemrebbenés nélkül elsuhanni, mint a nyári szellő. Hiszen még a szellő is megsimítja távozóban a fák leveleit, a búzakalászokat, a vizek tükrét. Valahol elronthatták drága szülei, hogy a lányukban ilyen gondolatok kavarognak. Ilyenek, meg másfélék...*
- Ne is mondd! Mindenhol átnedvesedtem. *villant egy gonosz mosolyt barátjának, a móka kedvéért pedig a "mindenhol"-t jobban megnyomja a többi szónál.* Van egy pót ingem és nadrágom, de mostanában nem tartok magamnál többet a kelleténél. Sáfrányon nem fér el az otthoni szekrényem tartalma és aligha lenne praktikus a legtöbbjük, hacsak nem bálba készülnék. Máris hozom a holmim.
*A beszélgetés közben sikerült elfogyasztania ételét, most felhajtja borának utolsó cseppjeit és megcselekszi, amit felvázol.
Az istállóban magához veszi minden olyan tulajdonát, melyet értéknek tart, megpaskolja saját és partnere lovának nyakát és visszatér a vendégtérbe.*
- Felkísérsz, ugye? Még rányitnék egy szerencsétlen flótásra.
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Zithanna újfent kacsint, ha már külön megkérték, s ezúttal kissé csücsörít is hozzá, mintha csókot küldene a szemben ülőnek. A következőként elhangzottakra viszont szemforgatással reagál.*
- Ugyan, tudod jól, hogy nincsenek nagy igényeim. Fedél a fejem felett, mosdási lehetőség és egy puha ágy, ahol jót tudok... *Magasra nyújtja karjait, kihúzza magát és valamelyest domborítja mellkasát, mialatt nyújtózik egy elhúzott, halk nyögés kíséretében. Ám szinte azonnal észre is veszi magát, különösképp ami a domborított mellkasát illeti, s könnyelmű mosollyal visszasüpped a székbe. Valamiért fontosnak tartja, hogy befejezze mondatát.* Aludni. És csak hogy tisztázzuk, ha nem te úrilányoznál le, Dolzack uraság, már kaptál volna két hatalmas pofont. Minimum. Visszatérve a szállásra, hálás köszönetem. *illeti egy rövid, gyendég érintéssel a sötételf kézfejét és folytatja a vacsoráját. Szerencse, hogy éppen egy falat lenyelése után történik a Kányát illető szóváltás, mert Ryldan feleletétől belőle is feltör az önfeledt kacaj.*
- Észrevettem, igen!
*A hozzá társított pillantás halovány pírt varázsol a fél-elf orcáira, melyet tüstént megpróbál titokban tartani szájához emelt borospoharával. Mióta először találkoztak, ott bujkál benne ez az érzés. Távol álljon tőle, hogy belehabarodjon ily rövid ismeretség után, kiváltképp a szakmájának ismeretében, de hideg közönnyel sem képes a bornál is vörösebb íriszek mélyére merülni. A tiltott gyümölcs, a veszély, a kockázat és a kaland ígérete mellett nem tud szemrebbenés nélkül elsuhanni, mint a nyári szellő. Hiszen még a szellő is megsimítja távozóban a fák leveleit, a búzakalászokat, a vizek tükrét. Valahol elronthatták drága szülei, hogy a lányukban ilyen gondolatok kavarognak. Ilyenek, meg másfélék...*
- Ne is mondd! Mindenhol átnedvesedtem. *villant egy gonosz mosolyt barátjának, a móka kedvéért pedig a "mindenhol"-t jobban megnyomja a többi szónál.* Van egy pót ingem és nadrágom, de mostanában nem tartok magamnál többet a kelleténél. Sáfrányon nem fér el az otthoni szekrényem tartalma és aligha lenne praktikus a legtöbbjük, hacsak nem bálba készülnék. Máris hozom a holmim.
*A beszélgetés közben sikerült elfogyasztania ételét, most felhajtja borának utolsó cseppjeit és megcselekszi, amit felvázol.
Az istállóban magához veszi minden olyan tulajdonát, melyet értéknek tart, megpaskolja saját és partnere lovának nyakát és visszatér a vendégtérbe.*
- Felkísérsz, ugye? Még rányitnék egy szerencsétlen flótásra.
3438. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-18 23:10:28
Üzenet elküldve: 2024-06-18 23:10:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//Futólag - Kószálás a városban//
- A tűznek megvan az a sajátos természete, hogy néha melegít, máskor éget. *válaszolja rezzenéstelen arccal. ~Ahogyan nekem is.~ teszi hozzá gondolatban, mégsem érzi szükségét, hogy ezt hangosan kimondja. Elvileg tisztában van a nő azzal, hogy kivel barátkozott össze. Mosolya továbbra sem tűnik el az arcáról, ezúttal mégsem kínál valódi választ az elhangzottakra. Ha asztaltársasága egyértelműbb feleletre számított, most bizonyára csalódást okoz neki. De nem ez az első beszélgetésük. Ha nem is ismerték ki egymást teljesen, ahhoz talán a fél-elf is hozzászokott már, hogy a vérszín szemek mögött rejlő szándék gyakran rejtve marad. Készakarva, esetleg megszokásból, vagy a játék kedvéért? Mindegyik. Vagy egyik sem. Őszintén, kit érdekel?
Zithannát mindenesetre kedveli. A “kedves” szóra csak megemeli egyik fehér szemöldökét, miközben vigyora még szélesebb lesz. Szereti, ha sóhajtják a nevét, ráadásul tetszik is neki, amit maga előtt lát, de megtanult nem folyton a farka után menni. Egy lovászfiú vagy csaplár talán el is sül egy ilyen kacsintástól, ő azonban már csak ugyanaz a hidegvérű gyilkos marad. Állát megtámasztja a kézfején, miközben ujjai közt még mindig ott a villája. Így egészen közelről nézhet a zöld lélektükrökbe.*
- Ezt csináld még egyszer! *szól lágy, kérő hangsúllyal célozva a kacsintásra, miközben vöröslő íriszeivel fürkészően figyeli a másik minden rezdülését. Ajkain évődővé válik a görbület, mivel valójában semmi kifogása a nő társasága ellen. Pusztán kíváncsi, hogy jelenlegi kedvenc úrilánya képes lenne -e megismételni az előbbit, ha célt érhetne vele. Tekintetét le sem veszi róla, amíg kivár, ám ha a kívánt attrakció mégis elmarad, döntésében az sem befolyásolja.*
- Itt béreltem szállást éjszakára. Ha nem akad sürgős dolgom, talán maradok is valameddig. Nem számítottam arra, hogy ilyen előkelő társaságom akad, különben jobban megfontoltam volna a szoba választást. *lódítja kaján mosolyt villantva a megázott szépségre, miközben a tányérjában lévő utolsó falatokat a villájára szurkálja.*
- Szívesen látlak, Zitha. *teszi hozzá megkomolyodva, és időközben sötét ajkai közt eltünteti azt, amit az evőeszközére tűzött. Hátradől a székében, ujjait összefonja tarkóján, s egyik bokáját megtámasztja a térdén. Lustán elnyújtózik, mint egy jóllakott ragadozó, s közben vet néhány lomha pillantást az újonnan érkezőkre. Egy ágrólszakadt kölyök és formás kísérője. Karmazsin íriszei találkoznak az ismeretlen nő tekintetével. Fogalma sincs arról, hogy figyelője kicsoda, de ez nem akadályozza abban, hogy egy mosollyal válaszoljon a smaragdok leplezetlen mustrálására. Több figyelmet nem szentel a párosnak, inkább asztaltársasága felé fordul, aki éppen visszatér a pulttól saját rendelésével. A felkínált kóstolót elfogadja, s ehhez némiképp előrehajol, majd vissza is helyezkedik előbbi kényelmes pozíciójába. A kosztra tényleg nem lehet kifogása. Leöblíti egy korty borral, míg Zithát hallgatja. Meglehet, hogy hangyányit hiányzott füleinek a nő kuncogása, ami olykor egyáltalán nem úri hölgyhöz illően cseng. Sokféle elhangzott, mióta a vöröske az asztalához ült, a lovas dolgot azonban már Ryldan sem bírja nevetés nélkül.*
- Észrevetted már, hogy néz? Szerintem tudja magáról. *megpróbálja magába fojtani a nevetését, hogy a demonstráció kedvéért szavaihoz társítson egy sokat sejtető pillantást. Újfent végigméri a bőrig ázott teremtést, s amikor megszólal, már egész máshol folytatja.*
- Most, hogy már van szobád, még mindig ebben a vizes ruhában akarsz ücsörögni? Nem öltözöl át, szárítkozol meg, vagy tudom is én? *talán egy fivér is hasonlóan viselkedne a húgával. Amennyiben elnézően félretesszük a sötételf leplezetlen szemlélődését. Talán a vérontás sem tesz mindenkit teljesen képtelenné némi törődésre.*
//Futólag - Kószálás a városban//
- A tűznek megvan az a sajátos természete, hogy néha melegít, máskor éget. *válaszolja rezzenéstelen arccal. ~Ahogyan nekem is.~ teszi hozzá gondolatban, mégsem érzi szükségét, hogy ezt hangosan kimondja. Elvileg tisztában van a nő azzal, hogy kivel barátkozott össze. Mosolya továbbra sem tűnik el az arcáról, ezúttal mégsem kínál valódi választ az elhangzottakra. Ha asztaltársasága egyértelműbb feleletre számított, most bizonyára csalódást okoz neki. De nem ez az első beszélgetésük. Ha nem is ismerték ki egymást teljesen, ahhoz talán a fél-elf is hozzászokott már, hogy a vérszín szemek mögött rejlő szándék gyakran rejtve marad. Készakarva, esetleg megszokásból, vagy a játék kedvéért? Mindegyik. Vagy egyik sem. Őszintén, kit érdekel?
Zithannát mindenesetre kedveli. A “kedves” szóra csak megemeli egyik fehér szemöldökét, miközben vigyora még szélesebb lesz. Szereti, ha sóhajtják a nevét, ráadásul tetszik is neki, amit maga előtt lát, de megtanult nem folyton a farka után menni. Egy lovászfiú vagy csaplár talán el is sül egy ilyen kacsintástól, ő azonban már csak ugyanaz a hidegvérű gyilkos marad. Állát megtámasztja a kézfején, miközben ujjai közt még mindig ott a villája. Így egészen közelről nézhet a zöld lélektükrökbe.*
- Ezt csináld még egyszer! *szól lágy, kérő hangsúllyal célozva a kacsintásra, miközben vöröslő íriszeivel fürkészően figyeli a másik minden rezdülését. Ajkain évődővé válik a görbület, mivel valójában semmi kifogása a nő társasága ellen. Pusztán kíváncsi, hogy jelenlegi kedvenc úrilánya képes lenne -e megismételni az előbbit, ha célt érhetne vele. Tekintetét le sem veszi róla, amíg kivár, ám ha a kívánt attrakció mégis elmarad, döntésében az sem befolyásolja.*
- Itt béreltem szállást éjszakára. Ha nem akad sürgős dolgom, talán maradok is valameddig. Nem számítottam arra, hogy ilyen előkelő társaságom akad, különben jobban megfontoltam volna a szoba választást. *lódítja kaján mosolyt villantva a megázott szépségre, miközben a tányérjában lévő utolsó falatokat a villájára szurkálja.*
- Szívesen látlak, Zitha. *teszi hozzá megkomolyodva, és időközben sötét ajkai közt eltünteti azt, amit az evőeszközére tűzött. Hátradől a székében, ujjait összefonja tarkóján, s egyik bokáját megtámasztja a térdén. Lustán elnyújtózik, mint egy jóllakott ragadozó, s közben vet néhány lomha pillantást az újonnan érkezőkre. Egy ágrólszakadt kölyök és formás kísérője. Karmazsin íriszei találkoznak az ismeretlen nő tekintetével. Fogalma sincs arról, hogy figyelője kicsoda, de ez nem akadályozza abban, hogy egy mosollyal válaszoljon a smaragdok leplezetlen mustrálására. Több figyelmet nem szentel a párosnak, inkább asztaltársasága felé fordul, aki éppen visszatér a pulttól saját rendelésével. A felkínált kóstolót elfogadja, s ehhez némiképp előrehajol, majd vissza is helyezkedik előbbi kényelmes pozíciójába. A kosztra tényleg nem lehet kifogása. Leöblíti egy korty borral, míg Zithát hallgatja. Meglehet, hogy hangyányit hiányzott füleinek a nő kuncogása, ami olykor egyáltalán nem úri hölgyhöz illően cseng. Sokféle elhangzott, mióta a vöröske az asztalához ült, a lovas dolgot azonban már Ryldan sem bírja nevetés nélkül.*
- Észrevetted már, hogy néz? Szerintem tudja magáról. *megpróbálja magába fojtani a nevetését, hogy a demonstráció kedvéért szavaihoz társítson egy sokat sejtető pillantást. Újfent végigméri a bőrig ázott teremtést, s amikor megszólal, már egész máshol folytatja.*
- Most, hogy már van szobád, még mindig ebben a vizes ruhában akarsz ücsörögni? Nem öltözöl át, szárítkozol meg, vagy tudom is én? *talán egy fivér is hasonlóan viselkedne a húgával. Amennyiben elnézően félretesszük a sötételf leplezetlen szemlélődését. Talán a vérontás sem tesz mindenkit teljesen képtelenné némi törődésre.*
3437. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-16 23:03:51
Üzenet elküldve: 2024-06-16 23:03:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//Kicsit - Kószálás a városban//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Miért, ez a bizonyos tűz megégetne? *kuncog bájos mosolya mögül, miközben sárgászöld ékkövei kitartóan fürkészik a karmazsin szempárt.* Ameddig inkább felmelegíteni szándékozik, szívesen játszom vele.
*Vajon így viselkedne a bátyjával az ember? Sosem volt bátyja, nem tudhatja. Barátai, valódi, megbízható barátai is kevesen akadnak. Talán egyedül Ryldan-t, ezt a titokzatos, kétes férfit tünteti ki szertelen pajkosságával, önfeled kacajával és csillogó tekintetével. Talán a veszély és a kockázat szüli e kamaszlányos érdeklődést, vagy egyszerűen nem olyan tiszta és szelíd a lelke, mint azt úri hölgynél megkövetelik? Zithanna a legkevésbé sem gondolkodik efféléken, feleslegesnek tartja "talán"-okon és "ha"-kon morfondírozni sok más, élvezetesebb elfoglaltság helyett. Ahogy észreveszi, a vele szemben ülőt sem a "talán" és a "ha" izgatják jelen pillanatban, de úgy tesz, mintha fel sem tűnne neki. Ha eddig nem is tárult az a kérdéses ablak akarattal Ryl szemei elé, immár szánt szándékkal marad nyitva.*
- Oh, kedves Ryldan...
*Sóhaj távozik keskeny ajkai közül, melyek rendre felfelé görbülnek, mióta helyet foglalt az asztalnál. Reméli, barátja nem veszi zokon, amiért a "kedves" jelzővel illeti. Egy pillanatra ellágyul pillantása, pillái megrebbennek a bérgyilkos szúrós tekintetétől, de mosolya nem hervad.*
- Szerintem annyira nem is lepne meg, ha azt mondanám, szeretnék tőled valamit. De nem, munkáról ezúttal szó sincs. Nagy terhet vettél le a vállaimról legutóbb, azóta igyekszem a magam útját egyengetni. Ellenben érdekelne, itt tervezel-e megszállni, s ha igen, zokon vennél-e némi társaságot. Ebben a viharban butaságnak tűnik tovább haladni.
*Sokatmondóan kacsint. A félvér már jó pár férfiún gyakorolta ezt a kacsintást, míg külön utakon jártak. Az esetek többségében sikerült elérnie segítségével, amit éppen óhajtott.*
- Értem. *bólint, nem, inkább csak biccent alig észrevehetően. Kérdésére pont elegendő e válasz, mert ő maga sem akarja tudni a részleteket. Nem hiszi, hogy elrettentené vagy taszítaná, ha ismerné a sötételf árnyba burkolózó hivatásának újabb, sikerrel zárt fejezetét, mégis tisztes távolságot tart e témát illetően. Valójában örül, hogy pont a férfi az, aki a beszélgetést rögvest más irányba tereli. Tapintatból vagy puszta jóindulatból, oly mindegy az. Előre hajol tehát, lassan, óvatosan veszi fogai közé a falatot, a szemkontaktust csak pislogások törik meg.*
- Valóban, egész jó.
*Felbukkan szeme sarkában egy másik nőalak, hasonlóképp zöld szempár, mely tagadhatatlanul asztaltársára szegeződik. Ismerhetik egymást, de előidézheti a mélységi megfoghatatlan sármja, amelytől joggal óvják más fajok leányait. Nem hívja fel rá Ryldan figyelmét, még a végén elveszítené a kiváltságot, hogy a férfi figyelmének egyetlen célpontját képezi. Nem annyira komoly, mint a féltékenység, ugyanakkor nagyon is jól esik Zithának ez a figyelem és szeretné megtartani. Midőn berilljei abba az irányba néznek, a pultra kerül egy friss tál étek, majd bizonyosságot nyer a mögötte álló úr intéséből, hogy az övé. Csak egy pillanatra libben el sötételf barátjától, s tér vissza a látszatra is nőiesen könnyed, elegáns tálalású, de jóllakatni képes Úrnő kedvencével. Most rajta a sor, hogy felajánljon egy kis darabot belőle, így ekként tesz válasza közben.*
- Hát persze, csupa úrilányhoz illő dolgot. Sáfránnyal járom az utakat, itt-ott segítek egy-két polgárnak, kereskedőnek, cserébe ételért, szállásért, pénzért. Meg aztán, néha csillapítom a kalandvágyam valami rizikósabbal. Nem olyan rossz ez a vándorélet, két nő a világ ellen. *hangosabban kuncog hozzá.* Egyébként üdvözöl, a szomszédban diskurál Kányával. Még mindig szemrevaló csődör.
*Egy huncut pillantás. Ryldan isteni magasságokba emelkedhet, ha képes kiolvasni belőle, vajon továbbra is a lóról beszélt-e a nő.*
//Kicsit - Kószálás a városban//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Miért, ez a bizonyos tűz megégetne? *kuncog bájos mosolya mögül, miközben sárgászöld ékkövei kitartóan fürkészik a karmazsin szempárt.* Ameddig inkább felmelegíteni szándékozik, szívesen játszom vele.
*Vajon így viselkedne a bátyjával az ember? Sosem volt bátyja, nem tudhatja. Barátai, valódi, megbízható barátai is kevesen akadnak. Talán egyedül Ryldan-t, ezt a titokzatos, kétes férfit tünteti ki szertelen pajkosságával, önfeled kacajával és csillogó tekintetével. Talán a veszély és a kockázat szüli e kamaszlányos érdeklődést, vagy egyszerűen nem olyan tiszta és szelíd a lelke, mint azt úri hölgynél megkövetelik? Zithanna a legkevésbé sem gondolkodik efféléken, feleslegesnek tartja "talán"-okon és "ha"-kon morfondírozni sok más, élvezetesebb elfoglaltság helyett. Ahogy észreveszi, a vele szemben ülőt sem a "talán" és a "ha" izgatják jelen pillanatban, de úgy tesz, mintha fel sem tűnne neki. Ha eddig nem is tárult az a kérdéses ablak akarattal Ryl szemei elé, immár szánt szándékkal marad nyitva.*
- Oh, kedves Ryldan...
*Sóhaj távozik keskeny ajkai közül, melyek rendre felfelé görbülnek, mióta helyet foglalt az asztalnál. Reméli, barátja nem veszi zokon, amiért a "kedves" jelzővel illeti. Egy pillanatra ellágyul pillantása, pillái megrebbennek a bérgyilkos szúrós tekintetétől, de mosolya nem hervad.*
- Szerintem annyira nem is lepne meg, ha azt mondanám, szeretnék tőled valamit. De nem, munkáról ezúttal szó sincs. Nagy terhet vettél le a vállaimról legutóbb, azóta igyekszem a magam útját egyengetni. Ellenben érdekelne, itt tervezel-e megszállni, s ha igen, zokon vennél-e némi társaságot. Ebben a viharban butaságnak tűnik tovább haladni.
*Sokatmondóan kacsint. A félvér már jó pár férfiún gyakorolta ezt a kacsintást, míg külön utakon jártak. Az esetek többségében sikerült elérnie segítségével, amit éppen óhajtott.*
- Értem. *bólint, nem, inkább csak biccent alig észrevehetően. Kérdésére pont elegendő e válasz, mert ő maga sem akarja tudni a részleteket. Nem hiszi, hogy elrettentené vagy taszítaná, ha ismerné a sötételf árnyba burkolózó hivatásának újabb, sikerrel zárt fejezetét, mégis tisztes távolságot tart e témát illetően. Valójában örül, hogy pont a férfi az, aki a beszélgetést rögvest más irányba tereli. Tapintatból vagy puszta jóindulatból, oly mindegy az. Előre hajol tehát, lassan, óvatosan veszi fogai közé a falatot, a szemkontaktust csak pislogások törik meg.*
- Valóban, egész jó.
*Felbukkan szeme sarkában egy másik nőalak, hasonlóképp zöld szempár, mely tagadhatatlanul asztaltársára szegeződik. Ismerhetik egymást, de előidézheti a mélységi megfoghatatlan sármja, amelytől joggal óvják más fajok leányait. Nem hívja fel rá Ryldan figyelmét, még a végén elveszítené a kiváltságot, hogy a férfi figyelmének egyetlen célpontját képezi. Nem annyira komoly, mint a féltékenység, ugyanakkor nagyon is jól esik Zithának ez a figyelem és szeretné megtartani. Midőn berilljei abba az irányba néznek, a pultra kerül egy friss tál étek, majd bizonyosságot nyer a mögötte álló úr intéséből, hogy az övé. Csak egy pillanatra libben el sötételf barátjától, s tér vissza a látszatra is nőiesen könnyed, elegáns tálalású, de jóllakatni képes Úrnő kedvencével. Most rajta a sor, hogy felajánljon egy kis darabot belőle, így ekként tesz válasza közben.*
- Hát persze, csupa úrilányhoz illő dolgot. Sáfránnyal járom az utakat, itt-ott segítek egy-két polgárnak, kereskedőnek, cserébe ételért, szállásért, pénzért. Meg aztán, néha csillapítom a kalandvágyam valami rizikósabbal. Nem olyan rossz ez a vándorélet, két nő a világ ellen. *hangosabban kuncog hozzá.* Egyébként üdvözöl, a szomszédban diskurál Kányával. Még mindig szemrevaló csődör.
*Egy huncut pillantás. Ryldan isteni magasságokba emelkedhet, ha képes kiolvasni belőle, vajon továbbra is a lóról beszélt-e a nő.*
3436. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-15 21:31:07
Üzenet elküldve: 2024-06-15 21:31:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Szerencsére nem tart túl sokáig a közelség, mert a végén rosszul lenne tőle. Elég pont ennyi, nem kell a határokat feszegetni, még a végén pánikba esik a kis lénytől és elfut messzire. Hogy mégis miért pont egy gyerektől fogja el a rettegés, az talány, hiszen egy orkba is belekötne zokszó nélkül. Mindemellett a smaragdjait is egy mélységi rabolja el, akik köztudottan nem e föld legkedvesebb lényei, de hát ez Nelira. Végül olyan kérdést kap, ami miatt igazán utálja a kölyköket. Állandóan valamiről érdeklődnek, főleg olyanról, amiről fogalma sincs. Illetve van, csak nem egészen pontos.*
- Az a neve, hogy leviatán. A tengerben él, szerintem csak egy legenda, de imádnak vele kérkedni. Majd, ha látok egyet elhiszem, de nem gondolnám, hogy valaha a tengeren kötök ki.
*Bár ebben a világban a legendákról sűrűn derül ki, hogy nem az, amiről pedig azt hiszi, hogy létező dolog, az egy aljas hazugság. Mint a szerelem. Még jó, hogy nem arról kérdezi a fiú.
Kikerekedik a szeme, mint ma oly sokszor, mikor megkapja az újabb kérdést. Persze sejthette volna, hogy annak, aki képes megenni a koszos kenyeret, a hús földöntúli csemegének számít, de ezt hallani mégis elönti a szívét valami furcsa melegséggel. Úgy néz rá, mintha meg akarná menteni az egész világtól. Vagy, mint akinek megvenné az összes húst, ami csak létezik, vagyis inkább amennyit az erszénye elbír.*
- Lehet bizony, kérek neked azt.
* Először is 16 aranyért az Úrnő kedvence lesz az ő választása,
de a fiú a Kolbásszal töltött sertéskaraj, pecsenyével nevű fogást kapja, ami még 18 érmét kíván meg tőle. *
- Gyere, üljünk le, amíg ki nem hozzák, vigyázz!
*Túl későn szólt, már bele is ivott a kis mohó, így hát az egyik kezében a bor, a másikban pedig a bögre, amit kikap a mancsok közül. Eztán ismét elfintorodik, de magára. Mégis miért viselkedik valakivel ilyen kedvesen?
Az egyik asztalhoz sétál, hogy le is pakoljon rá az italokat, majd leül, s mutatja az elfnek, hogy foglaljon ő is helyet. Végül felé tolja a sajátját.*
- Mi a neved? *Kérdi végül, mert ezt még nem tudja. Az már ismeretes, hogy mi volt az anyja foglalkozása, de mivel ő már nincs, így ésszerűbb lenne a fiúval foglalkozni.* - Én Nelira vagyok.
*Szerencsére nem tart túl sokáig a közelség, mert a végén rosszul lenne tőle. Elég pont ennyi, nem kell a határokat feszegetni, még a végén pánikba esik a kis lénytől és elfut messzire. Hogy mégis miért pont egy gyerektől fogja el a rettegés, az talány, hiszen egy orkba is belekötne zokszó nélkül. Mindemellett a smaragdjait is egy mélységi rabolja el, akik köztudottan nem e föld legkedvesebb lényei, de hát ez Nelira. Végül olyan kérdést kap, ami miatt igazán utálja a kölyköket. Állandóan valamiről érdeklődnek, főleg olyanról, amiről fogalma sincs. Illetve van, csak nem egészen pontos.*
- Az a neve, hogy leviatán. A tengerben él, szerintem csak egy legenda, de imádnak vele kérkedni. Majd, ha látok egyet elhiszem, de nem gondolnám, hogy valaha a tengeren kötök ki.
*Bár ebben a világban a legendákról sűrűn derül ki, hogy nem az, amiről pedig azt hiszi, hogy létező dolog, az egy aljas hazugság. Mint a szerelem. Még jó, hogy nem arról kérdezi a fiú.
Kikerekedik a szeme, mint ma oly sokszor, mikor megkapja az újabb kérdést. Persze sejthette volna, hogy annak, aki képes megenni a koszos kenyeret, a hús földöntúli csemegének számít, de ezt hallani mégis elönti a szívét valami furcsa melegséggel. Úgy néz rá, mintha meg akarná menteni az egész világtól. Vagy, mint akinek megvenné az összes húst, ami csak létezik, vagyis inkább amennyit az erszénye elbír.*
- Lehet bizony, kérek neked azt.
* Először is 16 aranyért az Úrnő kedvence lesz az ő választása,
de a fiú a Kolbásszal töltött sertéskaraj, pecsenyével nevű fogást kapja, ami még 18 érmét kíván meg tőle. * - Gyere, üljünk le, amíg ki nem hozzák, vigyázz!
*Túl későn szólt, már bele is ivott a kis mohó, így hát az egyik kezében a bor, a másikban pedig a bögre, amit kikap a mancsok közül. Eztán ismét elfintorodik, de magára. Mégis miért viselkedik valakivel ilyen kedvesen?
Az egyik asztalhoz sétál, hogy le is pakoljon rá az italokat, majd leül, s mutatja az elfnek, hogy foglaljon ő is helyet. Végül felé tolja a sajátját.*
- Mi a neved? *Kérdi végül, mert ezt még nem tudja. Az már ismeretes, hogy mi volt az anyja foglalkozása, de mivel ő már nincs, így ésszerűbb lenne a fiúval foglalkozni.* - Én Nelira vagyok.
3435. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-15 20:18:14
Üzenet elküldve: 2024-06-15 20:18:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
//Kicsit - Sötét fellegek//
*Kíváncsian néz szét a fogadóban, amit kívülről ismert, de bent sosem járt. Az utcán még Nelirához simult szorosan, mintha az ifjú hölgy ölelése eltörölne minden rosszat, a fogadóban viszont kíváncsisága háttérbe szorítja szomorúságát. Hatalmasnak látja ezt a belteret mindahhoz képest, amit eddig ismert. Jóllehet, csak egy fogadó, azonban Aeltariv sosem járt fogadóban, vendéglőben vagy egyéb közösségi terekben. Anyja saját bérleményében fogadta vendégeit, ami egy apró lyuk volt valahol, még egyetlen személynek is kicsi. A fiúcska szégyentelenül bámul körbe. Míg Nelira a sötételfet látja a legérdekesebb látnivalónak, a gyermek a leviatánt ábrázoló festményt bámulja. Sötételfet látott már párat, de leviatánt még egyet se, ahogy a tengert sem.*
- Az ott milyen lény? *kérdi, kezét egyenest kinyújtva és ujjával illetlenül mutogatva. Szerencsére a festmény a pult mögött lóg és elég magasan, így senki sem érezheti úgy, hogy a mutogatás felé irányul.
Nelira kézbe veszi az étlapot. Aeltariv a borítását szemléli, amin feltehetőleg ott díszeleg egy "Wegtoreni Kalmár" felirat, meg Nelira fehér ujjait. Az egyetlen betű, amit felismerhet, az a Kalmárban szereplő a betű. A, mint Aeltariv. Ha semmi mást nem, de ezt megtanulta az ABC-ből.
Nelira sorolni kezdi az ételeket. A fiú ekkor döbben rá, hogy valóban enni kap, eddig el sem akarta hinni, illetve más dolgok foglalták le gondolatait. Elhangzik a leves, a hal, majd említésre kerül a hús, amire a gyermek szeme tágra kerekedik és a nyál összefut a szájában. A hús olyan luxus, amivel ritkán került kapcsolatba de gyakran álmodozik róla.*
- Itt adnak húst? *kérdi halkan. Hirtelen felértékeli a helyet és úgy érzi magát, mint aki tilosba tévedt. Anyja nagyon ritkán vitt haza húst, ezért Aeltariv azt hiszi, hogy nagyon kevés helyen kapható. A dolgok pénzbeli értékéről is van még mit tanulnia.
Meglepettségéből a tea zökkenti ki. Finom gyümölcs illat tölti meg a levegőt és a meleg bögre melegíti át a kis elf kezét. Némelyik varázslat nem tud ennyire csodás lenni, mint egy gyümölcs tea a megfelelő pillanatban. Örömmel kortyol bele és persze leégeti nyelvét. Hirtelen szájához kapja a kezét, és keze mögül kiált fel.*
- Forró!
//Kicsit - Sötét fellegek//
*Kíváncsian néz szét a fogadóban, amit kívülről ismert, de bent sosem járt. Az utcán még Nelirához simult szorosan, mintha az ifjú hölgy ölelése eltörölne minden rosszat, a fogadóban viszont kíváncsisága háttérbe szorítja szomorúságát. Hatalmasnak látja ezt a belteret mindahhoz képest, amit eddig ismert. Jóllehet, csak egy fogadó, azonban Aeltariv sosem járt fogadóban, vendéglőben vagy egyéb közösségi terekben. Anyja saját bérleményében fogadta vendégeit, ami egy apró lyuk volt valahol, még egyetlen személynek is kicsi. A fiúcska szégyentelenül bámul körbe. Míg Nelira a sötételfet látja a legérdekesebb látnivalónak, a gyermek a leviatánt ábrázoló festményt bámulja. Sötételfet látott már párat, de leviatánt még egyet se, ahogy a tengert sem.*
- Az ott milyen lény? *kérdi, kezét egyenest kinyújtva és ujjával illetlenül mutogatva. Szerencsére a festmény a pult mögött lóg és elég magasan, így senki sem érezheti úgy, hogy a mutogatás felé irányul.
Nelira kézbe veszi az étlapot. Aeltariv a borítását szemléli, amin feltehetőleg ott díszeleg egy "Wegtoreni Kalmár" felirat, meg Nelira fehér ujjait. Az egyetlen betű, amit felismerhet, az a Kalmárban szereplő a betű. A, mint Aeltariv. Ha semmi mást nem, de ezt megtanulta az ABC-ből.
Nelira sorolni kezdi az ételeket. A fiú ekkor döbben rá, hogy valóban enni kap, eddig el sem akarta hinni, illetve más dolgok foglalták le gondolatait. Elhangzik a leves, a hal, majd említésre kerül a hús, amire a gyermek szeme tágra kerekedik és a nyál összefut a szájában. A hús olyan luxus, amivel ritkán került kapcsolatba de gyakran álmodozik róla.*
- Itt adnak húst? *kérdi halkan. Hirtelen felértékeli a helyet és úgy érzi magát, mint aki tilosba tévedt. Anyja nagyon ritkán vitt haza húst, ezért Aeltariv azt hiszi, hogy nagyon kevés helyen kapható. A dolgok pénzbeli értékéről is van még mit tanulnia.
Meglepettségéből a tea zökkenti ki. Finom gyümölcs illat tölti meg a levegőt és a meleg bögre melegíti át a kis elf kezét. Némelyik varázslat nem tud ennyire csodás lenni, mint egy gyümölcs tea a megfelelő pillanatban. Örömmel kortyol bele és persze leégeti nyelvét. Hirtelen szájához kapja a kezét, és keze mögül kiált fel.*
- Forró!
3434. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-10 09:36:14
Üzenet elküldve: 2024-06-10 09:36:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
//Kicsit - Sötét fellegek//
*Gondolhatta volna, hogy annyira már nem csepp a fiú, hogy ne tudja, amit kimondott, az nem egy szép szó. Túlságosan viszont nem törődik a helyzettel, nem attól fogja magát rosszul érezni, hogy káromkodott egy gyerek előtt... akinek egyébként a nevét sem tudja. Még nem is érdekli. Túlságosan lefoglalja az, hogy próbáljon a legkevésbé Nelira lenni, s fogalma sincs, mi ez az indíttatás arra vonatkozóan, hogy még véletlenül se bántsa a gyereket szavaival. *
- Igaza volt, nekem sem kéne ezt mondanom.
*Tűnődik el, mert valóban így van. Néha, ha megválogatná a szavait, akkor kevesebb atrocitás érné, de unalmasabb is lenne minden. Ám ebből a gondolatból egy hirtelen jövő ölelés gáncsolja ki. Ugyan átkarolta a kis elfet, de az nem volt ennyire... közeli. A tőle megszokott módon válik szoborrá, még a vonásai is megkövülnek, de egy kis idő múlva megengedi neki, sőt, magának is, hogy részt vegyen ebben a furcsa dologban. Ő nem a kis barátnője, s nem is egy férfi. Még nekik is nehezen olvad a karjukba, de egy gyereket magához szorítani...
Nagyot sóhajt, majd még közelebb húzza, na nem a saját öröme miatt, hanem mert érzi, hogy erre most szüksége van a másiknak. Ezután elindul, el sem engedve őt igazán, hogy a Kalmárban végre megetesse valami normálisabbal, mint a koszos kenyér. *
- Valamit kitalálunk, jó?
*Nem tudja mit, mert magának is nehezen talál néha megoldásokat, de ez most valamiért még az ő kis fekete szívének is prioritás. Már a fogadó kapujában vannak, amikor ránéz a fiúra. *
- Nekem csak kedvenc fogadóm van, pont ahová megyünk.
*Lép is be az ajtón, s megvárja, míg a másik is így tesz. Az a pulthoz lép, hogy megnézze miből is választhatnak. Az biztos, hogy ma nem fog éhen maradni Aeltariv. *
- Levest szeretnél, vagy halat? Esetleg valamilyen húst? *Nem vesződik azzal, hogy elé tolja az étlapot, még mindig úgy hiszi, hogy nem tud olvasni. Amíg viszont hagy időt a gondolkodásra, addig tekintete elkalandozik és egy pillanatra hevesebben dobog a szíve is. Minden mélységiről Tian jut az eszébe, most sincs ez másképpen, s addig, amíg meg nem szólal a fiú egyszerűen csak elveszik az obszidián bőrű férfi gyönyörűségében. Az sem zavarja, hogy ezt olyan látványosan teszi, hogy ezt bárki kiszúrhatja. Úgy méri végig, mintha azonnal fel kívánná vinni az egyik szobába, de aztán egy újabb nagy sóhajjal észhez téríti magát és a pult felé fordul vissza, hogy kérjen maguknak inni, amíg válogatnak. Gyümölcslé híján 4 aranyért gyümölcs Tea jut az árvának, neki pedig egy pohár Jám bor újabb 9 tallérért. *
- Bármit választhatsz, nem kell szégyenlősködni.
//Kicsit - Sötét fellegek//
*Gondolhatta volna, hogy annyira már nem csepp a fiú, hogy ne tudja, amit kimondott, az nem egy szép szó. Túlságosan viszont nem törődik a helyzettel, nem attól fogja magát rosszul érezni, hogy káromkodott egy gyerek előtt... akinek egyébként a nevét sem tudja. Még nem is érdekli. Túlságosan lefoglalja az, hogy próbáljon a legkevésbé Nelira lenni, s fogalma sincs, mi ez az indíttatás arra vonatkozóan, hogy még véletlenül se bántsa a gyereket szavaival. *
- Igaza volt, nekem sem kéne ezt mondanom.
*Tűnődik el, mert valóban így van. Néha, ha megválogatná a szavait, akkor kevesebb atrocitás érné, de unalmasabb is lenne minden. Ám ebből a gondolatból egy hirtelen jövő ölelés gáncsolja ki. Ugyan átkarolta a kis elfet, de az nem volt ennyire... közeli. A tőle megszokott módon válik szoborrá, még a vonásai is megkövülnek, de egy kis idő múlva megengedi neki, sőt, magának is, hogy részt vegyen ebben a furcsa dologban. Ő nem a kis barátnője, s nem is egy férfi. Még nekik is nehezen olvad a karjukba, de egy gyereket magához szorítani...
Nagyot sóhajt, majd még közelebb húzza, na nem a saját öröme miatt, hanem mert érzi, hogy erre most szüksége van a másiknak. Ezután elindul, el sem engedve őt igazán, hogy a Kalmárban végre megetesse valami normálisabbal, mint a koszos kenyér. *
- Valamit kitalálunk, jó?
*Nem tudja mit, mert magának is nehezen talál néha megoldásokat, de ez most valamiért még az ő kis fekete szívének is prioritás. Már a fogadó kapujában vannak, amikor ránéz a fiúra. *
- Nekem csak kedvenc fogadóm van, pont ahová megyünk.
*Lép is be az ajtón, s megvárja, míg a másik is így tesz. Az a pulthoz lép, hogy megnézze miből is választhatnak. Az biztos, hogy ma nem fog éhen maradni Aeltariv. *
- Levest szeretnél, vagy halat? Esetleg valamilyen húst? *Nem vesződik azzal, hogy elé tolja az étlapot, még mindig úgy hiszi, hogy nem tud olvasni. Amíg viszont hagy időt a gondolkodásra, addig tekintete elkalandozik és egy pillanatra hevesebben dobog a szíve is. Minden mélységiről Tian jut az eszébe, most sincs ez másképpen, s addig, amíg meg nem szólal a fiú egyszerűen csak elveszik az obszidián bőrű férfi gyönyörűségében. Az sem zavarja, hogy ezt olyan látványosan teszi, hogy ezt bárki kiszúrhatja. Úgy méri végig, mintha azonnal fel kívánná vinni az egyik szobába, de aztán egy újabb nagy sóhajjal észhez téríti magát és a pult felé fordul vissza, hogy kérjen maguknak inni, amíg válogatnak. Gyümölcslé híján 4 aranyért gyümölcs Tea jut az árvának,
neki pedig egy pohár Jám bor újabb 9 tallérért. *- Bármit választhatsz, nem kell szégyenlősködni.
3433. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-10 09:34:59
Üzenet elküldve: 2024-06-10 09:34:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
-Hiszen ismersz!
*Meg sem próbálja tagadni a másik feltételezéseit. Ilyesmivel nehéz meglepni. Az apró harapás hatására azonban halk morgást hallat, miközben ajkaira széles félmosoly kúszik. Ugyan váratlanul éri, de úgy látszik, egyáltalán nem bánja a dolgot. Nem mindig szórakoztatják a rámenős nők, de régi ismeretségük tükrében máshogy tekint a vöröskére.*
- Még mindig szeretsz a tűzzel játszani, Zi? *teszi fel a kérdést nevetve, bár mintha hangja most egy árnyalattal még mélyebbnek tűnne. Épeszű személyek ritkán kezdenének ki tudatosan egy bérgyilkossal, de ha tippelnie kellene, szerinte a félvér kifejezetten élvezi, ha vele játszhat. Látszólag egyáltalán nem rettenti el a férfi vérmocskos kezeinek gondolata. Olyasmi könnyelműség ez, amitől a sötételfnek is nyomban kedve támad eljátszadozni a pimasz kis nőcskével. Gondolatban meg sem várja, hogy a lány visszamenjen a poharáért, inkább rögtön elkapja a derekát, és felteszi az asztalra. Ezt az ötletét azonban nem osztja meg vele. Nem csodálkozna, ha régi ismerőse csak az agyát próbálná húzni. Inkább nem adja meg neki az örömöt a beismeréssel, hogy sikeresen csinálja. Helyette vérszín pillantását érdeklődően a vele szemben elhelyezkedőre függeszti, miközben kortyol a sült hús mellé rendelt borból. Most, hogy ilyen társasága érkezett, talán ez is jobban fogy majd.
Szavait hallgatva újfent végigméri a bőrig ázott teremtést. Figyelmét nem kerüli el a másik testtartása, ami Ryldan irányából nézve már valódi felhívásnak látszik. Pillantása elidőzik a felsejlő domborulatokon, mielőtt visszatérne a csinos arcra.*
- Ezek szerint csak most érkeztél a városba. Miért van mégis olyan érzésem, hogy szeretnél tőlem valamit? *szemei fürkészve tekintenek a berillként csillogó íriszekbe. Egy gyilkos gátlástalan pillantása ez, még ha pont most nem is készül ölni. Néhány fehér tincs a homlokába hull, de mit sem lágyít az összképen.*
- Utáni. Nem rég végeztem. *hogy mivel, vagy kivel, azt nem részletezi. Csak egy átlagos meló. Megvonja a vállát.* Épp nincs semmi sürgős dolgom. Megkóstolod? Egész jó.
*Olyan érdektelenséggel válaszol, mintha valóban csak azért tartana pengét mások torkához, hogy szakállakat igazítson vele. Ha ülne még egy ismeretlen az asztaluknál, semmi oka nem lenne rá, hogy szavai nyomán bármi balsejtelme támadjon. Barátjának avatott szemei azonban már tudhatják, hogy ez a természetesség is csak a férfi sivár erkölcseit igazolja. Közben a villájára tűz egy falatot, és ha asztaltársa élni kíván a felkínált lehetőséggel, felé nyújtja.*
- És te? Mit csinálsz mostanában? Gondolom, mindenféle úrilányhoz illő dolgot… *villant egy sunyi mosolyt a nőre.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
-Hiszen ismersz!
*Meg sem próbálja tagadni a másik feltételezéseit. Ilyesmivel nehéz meglepni. Az apró harapás hatására azonban halk morgást hallat, miközben ajkaira széles félmosoly kúszik. Ugyan váratlanul éri, de úgy látszik, egyáltalán nem bánja a dolgot. Nem mindig szórakoztatják a rámenős nők, de régi ismeretségük tükrében máshogy tekint a vöröskére.*
- Még mindig szeretsz a tűzzel játszani, Zi? *teszi fel a kérdést nevetve, bár mintha hangja most egy árnyalattal még mélyebbnek tűnne. Épeszű személyek ritkán kezdenének ki tudatosan egy bérgyilkossal, de ha tippelnie kellene, szerinte a félvér kifejezetten élvezi, ha vele játszhat. Látszólag egyáltalán nem rettenti el a férfi vérmocskos kezeinek gondolata. Olyasmi könnyelműség ez, amitől a sötételfnek is nyomban kedve támad eljátszadozni a pimasz kis nőcskével. Gondolatban meg sem várja, hogy a lány visszamenjen a poharáért, inkább rögtön elkapja a derekát, és felteszi az asztalra. Ezt az ötletét azonban nem osztja meg vele. Nem csodálkozna, ha régi ismerőse csak az agyát próbálná húzni. Inkább nem adja meg neki az örömöt a beismeréssel, hogy sikeresen csinálja. Helyette vérszín pillantását érdeklődően a vele szemben elhelyezkedőre függeszti, miközben kortyol a sült hús mellé rendelt borból. Most, hogy ilyen társasága érkezett, talán ez is jobban fogy majd.
Szavait hallgatva újfent végigméri a bőrig ázott teremtést. Figyelmét nem kerüli el a másik testtartása, ami Ryldan irányából nézve már valódi felhívásnak látszik. Pillantása elidőzik a felsejlő domborulatokon, mielőtt visszatérne a csinos arcra.*
- Ezek szerint csak most érkeztél a városba. Miért van mégis olyan érzésem, hogy szeretnél tőlem valamit? *szemei fürkészve tekintenek a berillként csillogó íriszekbe. Egy gyilkos gátlástalan pillantása ez, még ha pont most nem is készül ölni. Néhány fehér tincs a homlokába hull, de mit sem lágyít az összképen.*
- Utáni. Nem rég végeztem. *hogy mivel, vagy kivel, azt nem részletezi. Csak egy átlagos meló. Megvonja a vállát.* Épp nincs semmi sürgős dolgom. Megkóstolod? Egész jó.
*Olyan érdektelenséggel válaszol, mintha valóban csak azért tartana pengét mások torkához, hogy szakállakat igazítson vele. Ha ülne még egy ismeretlen az asztaluknál, semmi oka nem lenne rá, hogy szavai nyomán bármi balsejtelme támadjon. Barátjának avatott szemei azonban már tudhatják, hogy ez a természetesség is csak a férfi sivár erkölcseit igazolja. Közben a villájára tűz egy falatot, és ha asztaltársa élni kíván a felkínált lehetőséggel, felé nyújtja.*
- És te? Mit csinálsz mostanában? Gondolom, mindenféle úrilányhoz illő dolgot… *villant egy sunyi mosolyt a nőre.*
3432. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-08 00:11:51
Üzenet elküldve: 2024-06-08 00:11:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Hát már csaposokkal is kikezdesz?
*A fiatal nő gyermekien bájos kuncogást hallat, fenyítésképp a tréfálkozásért pedig fogaival finoman a férfi fülcimpájára csíp. Jobban örül a találkozásnak, mintsem megorroljon ilyesmiért. A sötételf foglalkozásának teljes tudatában bánik vele ily pajkosan, s egy cseppet sem érzi magát veszélyben a közelében.*
- Még szép, hogy csatlakozom. *bólint, keze távozóban lágyan simít a másik vállára. Előbb visszasétál a pulthoz, elemeli árválkodó poharát és újfent megközelíti régi ismerősét. Helyet foglal, s amennyire a széktámla engedélyezi, hátra dől, lábszárait keresztezi az asztal alatt.*
- Éppenséggel pont a szél hozott. A szél is, de főként ez a fránya eső. Emiatt pedig nem egyetlen, jól körvonalazott cél lebegett szemeim előtt, de ha ez kárpótol... Semmi sem derített volna jobb kedvre, mint hogy itt talállak, kedves Ryl. Ha arról lenne szó, hozzád fordulnék elsőként.
*Mosolya őszinte, szemeinek pedig teljes figyelmét szenteli a férfinak. Azután, valamely gondolattól vezérelve bizalmasan előre dől, könyökeivel az asztalt, összekulcsolt kézfejeivel pedig állát támasztva. Ebben a testtartásban a karjai terpeszében, talán szándékkal, talán a véletlen pimasz játékaként egy ablak marad szabadon. Ezen az ablakon keresztül a vele szemben ülő skarlát tükrei betekintést nyerhetnek az átitatott ing mellkasi tájékának panorámájára.*
- Munka előtti, avagy munka utáni étkezés? *kérdezi halkan és még így is diszkréten, pont eléggé titokzatosan, hogy csak az értse, akinek szól. Látszólag valóban nem rázza meg, hogy a barátjának számító férfi pénzért öl, úgy kérdezi, mintha Ryldan kenyereket sütne vagy a borbélyok szakmáját űzné. Természetesen mindkét munkakör tisztességes és hasznos, ám a sötételf öltözékéből aligha ötlenének fel e példák bárki agyában. Zithanna szeme sem rebben, legfeljebb azt követően, hogy belekortyol a borba. Ízlik neki, ez pedig nála kiváltképp érdem, ugyanis jó néhány neves borászat termékét kóstolta már.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Hát már csaposokkal is kikezdesz?
*A fiatal nő gyermekien bájos kuncogást hallat, fenyítésképp a tréfálkozásért pedig fogaival finoman a férfi fülcimpájára csíp. Jobban örül a találkozásnak, mintsem megorroljon ilyesmiért. A sötételf foglalkozásának teljes tudatában bánik vele ily pajkosan, s egy cseppet sem érzi magát veszélyben a közelében.*
- Még szép, hogy csatlakozom. *bólint, keze távozóban lágyan simít a másik vállára. Előbb visszasétál a pulthoz, elemeli árválkodó poharát és újfent megközelíti régi ismerősét. Helyet foglal, s amennyire a széktámla engedélyezi, hátra dől, lábszárait keresztezi az asztal alatt.*
- Éppenséggel pont a szél hozott. A szél is, de főként ez a fránya eső. Emiatt pedig nem egyetlen, jól körvonalazott cél lebegett szemeim előtt, de ha ez kárpótol... Semmi sem derített volna jobb kedvre, mint hogy itt talállak, kedves Ryl. Ha arról lenne szó, hozzád fordulnék elsőként.
*Mosolya őszinte, szemeinek pedig teljes figyelmét szenteli a férfinak. Azután, valamely gondolattól vezérelve bizalmasan előre dől, könyökeivel az asztalt, összekulcsolt kézfejeivel pedig állát támasztva. Ebben a testtartásban a karjai terpeszében, talán szándékkal, talán a véletlen pimasz játékaként egy ablak marad szabadon. Ezen az ablakon keresztül a vele szemben ülő skarlát tükrei betekintést nyerhetnek az átitatott ing mellkasi tájékának panorámájára.*
- Munka előtti, avagy munka utáni étkezés? *kérdezi halkan és még így is diszkréten, pont eléggé titokzatosan, hogy csak az értse, akinek szól. Látszólag valóban nem rázza meg, hogy a barátjának számító férfi pénzért öl, úgy kérdezi, mintha Ryldan kenyereket sütne vagy a borbélyok szakmáját űzné. Természetesen mindkét munkakör tisztességes és hasznos, ám a sötételf öltözékéből aligha ötlenének fel e példák bárki agyában. Zithanna szeme sem rebben, legfeljebb azt követően, hogy belekortyol a borba. Ízlik neki, ez pedig nála kiváltképp érdem, ugyanis jó néhány neves borászat termékét kóstolta már.*
3431. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-07 22:21:51
Üzenet elküldve: 2024-06-07 22:21:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*A tányérján lévő vadkan sült egészen kiadós mennyiség, és a bor is megteszi egynek. Ráadásul az első pár falat után megbizonyosodik arról, hogy a szaftos, paprikás pecsenye ízére sem lehet panasza. Miközben ő letelepszik az asztalánál, többször is nyílik a fogadó ajtaja. Úgy tűnik, akadnak néhányan, akik ezen a helyen szándékoznak kivárni, hogy a hirtelen érkező zivatar tovább vonuljon a tájon. Míg a sötételf látszólag az ételének szenteli a figyelmét, közben minden odabent tartózkodóra vet egy-egy kósza pillantást. A fülét is nyitva tartja, bár mindeddig semmi érdemlegeset nem sikerült elcsípnie. Amíg esik, a préda talán megpihenhet idebent, a vadász viszont aligha. Az évek során annyira ösztönössé vált számára mindez, hogy mostanra akkor sem tesz másképp, ha épp nem egy újabb lehetőség, vagy egy már meglévő célpont hírére vár. A kovács, vagy a tímár ugyan letehetik nap végén az eszközeiket, s megfeledkezhetnek a munkájukról, Ryldan azonban más életmódot folytat. Talán még a pap sem marad annyira pap a misék után, mint amennyire ő hű marad a szerepéhez. A gyilkos az gyilkos marad az utcát járva, vagy jelen esetben az asztalnál ülve is.
A bejárat halk nyikorgással jelzi az újabb érkezőt, s az eső ütemes zuhogása néhány pillanatra felerősödik, míg az ajtó újra ki nem zárja az egyetlen hangot, ami most az utcákra telepszik. Látásának perifériáján egy ismerős sziluett halad el, úton a bárpult felé, ám a formás alak semmi jelét nem adja annak, hogy észrevette volna a férfit. Amíg a jövevény leadja a rendelését, Ryldan megbizonyosodik róla, hogy nem a szeme tréfálta meg. Talán mégsem kell megposhadnia az unalomban, ameddig az eső elcsendesedik. Egy pillanatig még adózik a megkapó látványnak, amit az elázott vöröske nyújt, majd lélektükreit visszafordítja a tányérja felé. Úgy dönt, hogy kivárja, amíg felfedezik. Ismeri már annyira korábbról a különc nőt, hogy joggal feltételezheti, ez talán már meg is történt. Tovább fogyaszt, de közben azért nem kerüli el figyelmét, amikor ismerőse elindul felé. Nehéz megállnia, hogy ne vigyorogjon, amikor kiszúrja a félvér osonkodását. Belemegy a játékba, talán nem most fogják a torkát elmetszeni. A következő pillanatban két kis hűvös kéz takarja el vérszín tekintete útját. A fülébe suttogott kérdésre hümmögve elmosolyodik, és tűnődést színlelve, kezeivel megtapogatja az esőtől még nedves kacsókat.*
- Bizonyára egy sellő vagy. Hmm… legalábbis remélem. *válaszolja, s közben ajkaira kiül egy pajzán mosoly.* De semmiképp nem a csapos. Az ő kezei nem voltak ilyen nyirkosak.
*Vigyorgása gunyorosba hajlik, miután elengedi a sellő említésével felbukkanó fantáziáit. Ha szerencséje van, Zithanna nem fogja rögtön pofán vágni az apró ugratásért. Ujjaival finoman lefejti magáról a fehér kezeket, hogy egyenesen a berillekbe pillantson alóluk.*
- Szia Zitha! *köszönti a fél-elfet, majd fejével az egyik szabadon álló szék felé biccent.* Csatlakozol?
*Ha a nő elfogadja az invitációját, megvárja, amíg társul hozzá az asztalánál, s már derültebb ábrázattal folytatja az evést-ivást. Noha a barátság fogalma az ő értelmezése szerint mindig is valami megbízhatatlan, illékony dolgot takart, meg sem próbálja palástolni, hogy ennek ellenére örül a nem várt találkozásnak.*
- Mi szél hozott erre? Csak nem engem keresel? *emeli karmazsin tekintetét kíváncsian a másikra. Bár az utóbbi lehetőséget valószínűtlenek tartja, egy esetleges megbízás mindig csalogató számára.*
*A tányérján lévő vadkan sült egészen kiadós mennyiség, és a bor is megteszi egynek. Ráadásul az első pár falat után megbizonyosodik arról, hogy a szaftos, paprikás pecsenye ízére sem lehet panasza. Miközben ő letelepszik az asztalánál, többször is nyílik a fogadó ajtaja. Úgy tűnik, akadnak néhányan, akik ezen a helyen szándékoznak kivárni, hogy a hirtelen érkező zivatar tovább vonuljon a tájon. Míg a sötételf látszólag az ételének szenteli a figyelmét, közben minden odabent tartózkodóra vet egy-egy kósza pillantást. A fülét is nyitva tartja, bár mindeddig semmi érdemlegeset nem sikerült elcsípnie. Amíg esik, a préda talán megpihenhet idebent, a vadász viszont aligha. Az évek során annyira ösztönössé vált számára mindez, hogy mostanra akkor sem tesz másképp, ha épp nem egy újabb lehetőség, vagy egy már meglévő célpont hírére vár. A kovács, vagy a tímár ugyan letehetik nap végén az eszközeiket, s megfeledkezhetnek a munkájukról, Ryldan azonban más életmódot folytat. Talán még a pap sem marad annyira pap a misék után, mint amennyire ő hű marad a szerepéhez. A gyilkos az gyilkos marad az utcát járva, vagy jelen esetben az asztalnál ülve is.
A bejárat halk nyikorgással jelzi az újabb érkezőt, s az eső ütemes zuhogása néhány pillanatra felerősödik, míg az ajtó újra ki nem zárja az egyetlen hangot, ami most az utcákra telepszik. Látásának perifériáján egy ismerős sziluett halad el, úton a bárpult felé, ám a formás alak semmi jelét nem adja annak, hogy észrevette volna a férfit. Amíg a jövevény leadja a rendelését, Ryldan megbizonyosodik róla, hogy nem a szeme tréfálta meg. Talán mégsem kell megposhadnia az unalomban, ameddig az eső elcsendesedik. Egy pillanatig még adózik a megkapó látványnak, amit az elázott vöröske nyújt, majd lélektükreit visszafordítja a tányérja felé. Úgy dönt, hogy kivárja, amíg felfedezik. Ismeri már annyira korábbról a különc nőt, hogy joggal feltételezheti, ez talán már meg is történt. Tovább fogyaszt, de közben azért nem kerüli el figyelmét, amikor ismerőse elindul felé. Nehéz megállnia, hogy ne vigyorogjon, amikor kiszúrja a félvér osonkodását. Belemegy a játékba, talán nem most fogják a torkát elmetszeni. A következő pillanatban két kis hűvös kéz takarja el vérszín tekintete útját. A fülébe suttogott kérdésre hümmögve elmosolyodik, és tűnődést színlelve, kezeivel megtapogatja az esőtől még nedves kacsókat.*
- Bizonyára egy sellő vagy. Hmm… legalábbis remélem. *válaszolja, s közben ajkaira kiül egy pajzán mosoly.* De semmiképp nem a csapos. Az ő kezei nem voltak ilyen nyirkosak.
*Vigyorgása gunyorosba hajlik, miután elengedi a sellő említésével felbukkanó fantáziáit. Ha szerencséje van, Zithanna nem fogja rögtön pofán vágni az apró ugratásért. Ujjaival finoman lefejti magáról a fehér kezeket, hogy egyenesen a berillekbe pillantson alóluk.*
- Szia Zitha! *köszönti a fél-elfet, majd fejével az egyik szabadon álló szék felé biccent.* Csatlakozol?
*Ha a nő elfogadja az invitációját, megvárja, amíg társul hozzá az asztalánál, s már derültebb ábrázattal folytatja az evést-ivást. Noha a barátság fogalma az ő értelmezése szerint mindig is valami megbízhatatlan, illékony dolgot takart, meg sem próbálja palástolni, hogy ennek ellenére örül a nem várt találkozásnak.*
- Mi szél hozott erre? Csak nem engem keresel? *emeli karmazsin tekintetét kíváncsian a másikra. Bár az utóbbi lehetőséget valószínűtlenek tartja, egy esetleges megbízás mindig csalogató számára.*
3430. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-06 01:24:48
Üzenet elküldve: 2024-06-06 01:24:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Út közben érte az égszakadás, ezért lovát sürgetve érkezik a városba, de mostanra így is ázott állapotban. Az első megpillantott szálláshelyre tér meg, hol az istállóba viszi útja. Ha nem akadna kiadó szoba, legalább addig sem ázik sörényes barátja. Leemeli fejéről a nedves csuklyát, s megtörli vele lefolyó cseppekkel erezett arcát. Eloldja a kulcscsontjánál összekötött madzagot, s miután leveti magáról, amennyire bírja, kifacsarja köpenyét. A kanca ekkor fejét rázva horkant, egy másik ló pedig mintha reagálna rá. A nő elsőként hátasa nyakára simít, majd a kérdéses példányra veti berillzöld lélektükreit.*
~ Ismerős állat. Hasonlít... Várjunk csak! ~
*Ajkainak szélén apró, de határozottan bizakodó, örömteli mosoly hajlik felfelé.*
~ Ha Ő itt van, a szoba kérdése sem okozhat akkora gondot. ~
*Eme gondolatát halk kuncogás kíséri, majd a fél-elf gyanújának tisztázására visszatér a fogadó ajtajához. A pulthoz sétál, kecses lépteinek nyomán több arc is fordul vele, no nem feltétlenül a járása, inkább a köpeny által már nem takart darázsderék és az érzékiséget súroló, átnedvesedett vászoning lehet a ludas. Ő mit sem törődve ezzel a pultnál horgonyoz le, de első körben nem az étel-és italválasztékon legel zöld tekintete, hanem a tisztelt nagyérdeműn. Újfent megjelenik és ezúttal szélesebbre húzódik pajkos mosolya, íriszein pedig a viszontlátás derűje csillan meg az egyik vendég láttán.
Immár nyugodt szívvel mélyül el a kínálat bőségében, minek következményeképp erszényéből 18 arany vándorol a pultra egy tál Úrnő kedvence elfogyasztásához, majd miután kideríti, mit rendelt az a bizonyos sötételf annál a bizonyos asztalnál, ő is kedvet kap a Ház bora megkóstolására 8 arany fejében. Szobát egyelőre még nem kér, fontolgatva az este lehetséges alakulásait. Ringó csípővel közelíti meg a kiszemelt férfit, halkan, bár kuncogását alig bírja visszafojtani. Kihasználja, hogy a másik épp étkével van elfoglalva, így mögé osonhat és egyelőre ujjatlan kesztyűbe bújtatott tenyereivel csintalanul eltakarja a sötételf látómezejét, a füléhez hajol, végül simogató hangon súgja szavait.*
- Találd ki, ki vagyok!
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Út közben érte az égszakadás, ezért lovát sürgetve érkezik a városba, de mostanra így is ázott állapotban. Az első megpillantott szálláshelyre tér meg, hol az istállóba viszi útja. Ha nem akadna kiadó szoba, legalább addig sem ázik sörényes barátja. Leemeli fejéről a nedves csuklyát, s megtörli vele lefolyó cseppekkel erezett arcát. Eloldja a kulcscsontjánál összekötött madzagot, s miután leveti magáról, amennyire bírja, kifacsarja köpenyét. A kanca ekkor fejét rázva horkant, egy másik ló pedig mintha reagálna rá. A nő elsőként hátasa nyakára simít, majd a kérdéses példányra veti berillzöld lélektükreit.*
~ Ismerős állat. Hasonlít... Várjunk csak! ~
*Ajkainak szélén apró, de határozottan bizakodó, örömteli mosoly hajlik felfelé.*
~ Ha Ő itt van, a szoba kérdése sem okozhat akkora gondot. ~
*Eme gondolatát halk kuncogás kíséri, majd a fél-elf gyanújának tisztázására visszatér a fogadó ajtajához. A pulthoz sétál, kecses lépteinek nyomán több arc is fordul vele, no nem feltétlenül a járása, inkább a köpeny által már nem takart darázsderék és az érzékiséget súroló, átnedvesedett vászoning lehet a ludas. Ő mit sem törődve ezzel a pultnál horgonyoz le, de első körben nem az étel-és italválasztékon legel zöld tekintete, hanem a tisztelt nagyérdeműn. Újfent megjelenik és ezúttal szélesebbre húzódik pajkos mosolya, íriszein pedig a viszontlátás derűje csillan meg az egyik vendég láttán.
Immár nyugodt szívvel mélyül el a kínálat bőségében, minek következményeképp erszényéből 18 arany vándorol a pultra egy tál Úrnő kedvence elfogyasztásához,
majd miután kideríti, mit rendelt az a bizonyos sötételf annál a bizonyos asztalnál, ő is kedvet kap a Ház bora megkóstolására 8 arany fejében. Szobát egyelőre még nem kér, fontolgatva az este lehetséges alakulásait. Ringó csípővel közelíti meg a kiszemelt férfit, halkan, bár kuncogását alig bírja visszafojtani. Kihasználja, hogy a másik épp étkével van elfoglalva, így mögé osonhat és egyelőre ujjatlan kesztyűbe bújtatott tenyereivel csintalanul eltakarja a sötételf látómezejét, a füléhez hajol, végül simogató hangon súgja szavait.*- Találd ki, ki vagyok!
3429. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-05 23:00:23
Üzenet elküldve: 2024-06-05 23:00:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
*Épp a legjobbkor tűnik fel előtte a fogadó épülete. Amint kiszúrja magának a sokkarú cégért, az ég fenyegető morajlásba kezd. Pillantását az elszürkült égbolt felé fordítja. A vérszín íriszekben visszatükröződő sötét, sűrűsödő fellegek semmi jót nem ígérnek, így inkább úgy dönt, egyelőre nem keresgél tovább. Lováról leszállva csak a legszükségesebbeket veszi magához, mielőtt belépne az épület ajtaján. Nos, annál azért nagyobb tömegre számított, mint ami odabent fogadja. Errefelé ennyire józanak a népek, vagy így melléfogott volna ezzel a csehóval? Akárhogy is, egy éjszakára ez is megteszi. Ha akar, másnap még tovább állhat, de valószínűleg aludt már rosszabb helyeken is.
Miután kifizet egy kiadó Szoba áraként 17 aranyat, rendel magának a hangzatos, Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával nevű ételből, és adagjáért további 17 aranyat hagy a pulton. Az ilyen jól hangzó kosztnak általában megkérik az árát. De ha szerencséje van, nem csak a neve lesz tetszetős. Ehhez azonban dukál még valami szomjoltó is. A Ház bora talán meg is felel a célra. További 8 aranyat hagy a csapos előtt, s míg a vadkan a tányérra kerül, Ryldan visszamegy a hátasához, hogy az istállóba vezesse az állatot. Ott megszabadítja terheitől, s miután gondoskodik arról, hogy lova semmiben ne szenvedjen hiányt, hóna alatt a holmijával visszaindul a fogadóba. Időközben elered az eső, s a szél is feltámad, így visszafelé valamivel sietősebbre fogja lépteit. Időszerű lesz neki is kényelembe helyezni magát.
Belépve azonnal megérzi a sült pecsenye illatát. Az időzítés tökéletes, rendelése épp most kerül ki a pultra.*
- Ezt már szeretem! *vigyorogja elégedetten, miközben az egyik szabadon ácsorgó asztalnál hanyagul lepakolja dolgait, majd közelebb lépve is megszemléli az ízletesnek tűnő fogást. Eddig jó. Visszatér egyik éjszín kezében a tányérral, másikban a borral az asztalához. Ujjaival a hajába túr, hogy kiseperjen belőle néhány hideg esőcseppet, majd ráérősen hozzálát a sült elpusztításához. A legutóbbi munkáját még a városba érkezése előtt lezárta, így most semmi sürgős teendője nincsen. Jobb is, ha kicsit meghúzza magát. Az eső tompa kopogását hallgatva az unalmasan csendes krimóban, amúgy is egyre nagyobb a késztetés, hogy engedjen a rátörő lustaságnak. Ha elvonul a zivatar, talán majd a nyakába veszi a várost.*
*Épp a legjobbkor tűnik fel előtte a fogadó épülete. Amint kiszúrja magának a sokkarú cégért, az ég fenyegető morajlásba kezd. Pillantását az elszürkült égbolt felé fordítja. A vérszín íriszekben visszatükröződő sötét, sűrűsödő fellegek semmi jót nem ígérnek, így inkább úgy dönt, egyelőre nem keresgél tovább. Lováról leszállva csak a legszükségesebbeket veszi magához, mielőtt belépne az épület ajtaján. Nos, annál azért nagyobb tömegre számított, mint ami odabent fogadja. Errefelé ennyire józanak a népek, vagy így melléfogott volna ezzel a csehóval? Akárhogy is, egy éjszakára ez is megteszi. Ha akar, másnap még tovább állhat, de valószínűleg aludt már rosszabb helyeken is.
Miután kifizet egy kiadó Szoba áraként 17 aranyat,
rendel magának a hangzatos, Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával nevű ételből, és adagjáért további 17 aranyat hagy a pulton. Az ilyen jól hangzó kosztnak általában megkérik az árát. De ha szerencséje van, nem csak a neve lesz tetszetős. Ehhez azonban dukál még valami szomjoltó is. A Ház bora talán meg is felel a célra. További 8 aranyat hagy a csapos előtt, s míg a vadkan a tányérra kerül, Ryldan visszamegy a hátasához, hogy az istállóba vezesse az állatot. Ott megszabadítja terheitől, s miután gondoskodik arról, hogy lova semmiben ne szenvedjen hiányt, hóna alatt a holmijával visszaindul a fogadóba. Időközben elered az eső, s a szél is feltámad, így visszafelé valamivel sietősebbre fogja lépteit. Időszerű lesz neki is kényelembe helyezni magát.Belépve azonnal megérzi a sült pecsenye illatát. Az időzítés tökéletes, rendelése épp most kerül ki a pultra.*
- Ezt már szeretem! *vigyorogja elégedetten, miközben az egyik szabadon ácsorgó asztalnál hanyagul lepakolja dolgait, majd közelebb lépve is megszemléli az ízletesnek tűnő fogást. Eddig jó. Visszatér egyik éjszín kezében a tányérral, másikban a borral az asztalához. Ujjaival a hajába túr, hogy kiseperjen belőle néhány hideg esőcseppet, majd ráérősen hozzálát a sült elpusztításához. A legutóbbi munkáját még a városba érkezése előtt lezárta, így most semmi sürgős teendője nincsen. Jobb is, ha kicsit meghúzza magát. Az eső tompa kopogását hallgatva az unalmasan csendes krimóban, amúgy is egyre nagyobb a késztetés, hogy engedjen a rátörő lustaságnak. Ha elvonul a zivatar, talán majd a nyakába veszi a várost.*
3428. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-30 20:04:21
Üzenet elküldve: 2024-05-30 20:04:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Felírtam, felírtam. *röhög a dolgon Vesla, persze, hogy felírja. Fejben, mert neki nincs szüksége tollra és papírosra ilyen ravasz, kerek kobak mellett.*
- Tetszik az észjárásod, Norileina. Legyen úgy. *bólogat a tervezett program felvázolását követően. A lány biztos jobban tudja, hol találhatók a város leginspirálóbb szegletei, mivel a törpe csak pár napja érkezett.* De engedd meg, hogy ezt én álljam. Remélem, nem vagy finnyás. Majd legközelebb te fizeted az enyém. *kuncog felettébb ravasz módon.*
- Miért, tán fiúsra szeretnéd venni a figurát? *emelkedik fel egyik szemöldöke, persze érti a kérdés mibenlétét.* Jótól kérded, de egyébiránt jól áll. *ereszt el egy apró bókot, nem túlzottan aggódva azon, hogy a társasága ezt értékeli-e, avagy sem. Ismét türelemről tesz tanúbizonyságot, amíg az ifjú hölgy elkészültét várja. Bárdunk sokszor a szemét sem emeli ki, hiszen úgy véli, a személyiségével, zenéjével és egyéb, férfiközönségnek talán tetszetősebb értékeivel így is-úgyis felhívja magára a figyelmet. Érdeklődve sandít oda, amikor a tőrökön van a sor, s elgondolkodik, neki elég-e az ökle és a lantja. Ámbár sem az átvitt, sem a valós értelmezésű alvilágba nem készülnek, így hát amellett dönt, nem kell más neki. Legfeljebb kidumálja, netalán "kidalolja" magát egy csúnya szituációból, de hát ellazulni és kikapcsolódni készülnek, a fenébe is. Szorgosan a lány mellett, előtt vagy mögött trappol, ahogyan azt a lépcsők lehetővé teszik, s öklével kopogtat a többnyire sima fa pulton. Rendelése tíz darab, vagyis 90 arany értékű Hamuban sült tepertős pogácsa,
valamint 24 aranyért 2 adag Vándorok eledele, és napindítónak 1-1 pohár Tea, amelyért összesen 8 aranyat számol le. . Gondosan választja meg ezt a rendelést, ha netán Nori-nak mégsem fűlne a foga semelyikhez, még mindig képes eltüntetni mindezt egymaga. Persze csak muszájból... A kézhez kapott ételeket fatálastól egy nagyobb fehér kendőbe csomagolja, melyet valahonnan a helyiségből emelt el, a teáját pedig egy húzóra felhörpinti. Jóleső, melengető érzéssel szalad le torkán, határozottan felélénkül tőle.*
- Akkor hát, partner, a helyismeretedre bízom magam.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Felírtam, felírtam. *röhög a dolgon Vesla, persze, hogy felírja. Fejben, mert neki nincs szüksége tollra és papírosra ilyen ravasz, kerek kobak mellett.*
- Tetszik az észjárásod, Norileina. Legyen úgy. *bólogat a tervezett program felvázolását követően. A lány biztos jobban tudja, hol találhatók a város leginspirálóbb szegletei, mivel a törpe csak pár napja érkezett.* De engedd meg, hogy ezt én álljam. Remélem, nem vagy finnyás. Majd legközelebb te fizeted az enyém. *kuncog felettébb ravasz módon.*
- Miért, tán fiúsra szeretnéd venni a figurát? *emelkedik fel egyik szemöldöke, persze érti a kérdés mibenlétét.* Jótól kérded, de egyébiránt jól áll. *ereszt el egy apró bókot, nem túlzottan aggódva azon, hogy a társasága ezt értékeli-e, avagy sem. Ismét türelemről tesz tanúbizonyságot, amíg az ifjú hölgy elkészültét várja. Bárdunk sokszor a szemét sem emeli ki, hiszen úgy véli, a személyiségével, zenéjével és egyéb, férfiközönségnek talán tetszetősebb értékeivel így is-úgyis felhívja magára a figyelmet. Érdeklődve sandít oda, amikor a tőrökön van a sor, s elgondolkodik, neki elég-e az ökle és a lantja. Ámbár sem az átvitt, sem a valós értelmezésű alvilágba nem készülnek, így hát amellett dönt, nem kell más neki. Legfeljebb kidumálja, netalán "kidalolja" magát egy csúnya szituációból, de hát ellazulni és kikapcsolódni készülnek, a fenébe is. Szorgosan a lány mellett, előtt vagy mögött trappol, ahogyan azt a lépcsők lehetővé teszik, s öklével kopogtat a többnyire sima fa pulton. Rendelése tíz darab, vagyis 90 arany értékű Hamuban sült tepertős pogácsa,
valamint 24 aranyért 2 adag Vándorok eledele,
és napindítónak 1-1 pohár Tea, amelyért összesen 8 aranyat számol le. . Gondosan választja meg ezt a rendelést, ha netán Nori-nak mégsem fűlne a foga semelyikhez, még mindig képes eltüntetni mindezt egymaga. Persze csak muszájból... A kézhez kapott ételeket fatálastól egy nagyobb fehér kendőbe csomagolja, melyet valahonnan a helyiségből emelt el, a teáját pedig egy húzóra felhörpinti. Jóleső, melengető érzéssel szalad le torkán, határozottan felélénkül tőle.*- Akkor hát, partner, a helyismeretedre bízom magam.
3427. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-29 21:46:41
Üzenet elküldve: 2024-05-29 21:46:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Csak akkor vagyok ilyen aranyos, miközben alszom, de néha átragad belőle egy adag a felkelés utánra is. Olyankor édes vagyok, mint a cukor, csak nem olyan fehér. Áh, ez is jó! Ezt is írd fel a dalhoz ötletnek!
*Válaszol látszólag teljesen szórakozottan, pedig most már biztosan nem hat rá a tegnapi alkohol mennyiség. Lehet, hogy pont ezért áll most egy teljesen más Norileina Vesla előtt. Igazából nem, nem ezért, de az ok sokkal összetettebb annál, amit a bárd megérthetne anélkül, hogy mélyen megismerné a fekete lány történetét.
Azt meg egyébként figyelmen kívül is hagyja, hogy az ölelés bármit segített volna a mai hangulatában. Csak akkor bólogat legközelebb, mikor újra egyetért magával abban, hogy a testvér részt bele kell írni abba a költeménybe. Közben a kis noszogatás hatására beengedi a törpét, és értetlenül húzza fel a szemöldökét a kérdésére.*
- Ugyanazt, mint veled. Csak másnak valószínűleg nem mondtam volna, hogy írja bele a készülő dalba az ötleteimet.
*Látszólag egy egészen kicsit sem zavarja az, hogy pucér fenékkel, egy szál bugyiban mutatkozzon mások előtt. Miért is kéne? A legtöbben úgyis láttak már női feneket takarás nélkül. Mindenesetre azért belekezd az öltözködésbe, de nem a felszólítás miatt, hanem úgy amúgy is ez volt a terve, csak Vesla érkezése felborította a kitalált sorrendet.*
- De, éhes vagyok. Vegyünk lent valamit enni, de azt javaslom, hogy ne itt együk meg. Nem tudom, mennyire ismered a várost, van a szélén egy tisztás. Tökéletes hely az elmélkedésre, nekünk pedig szerintem most pont egy ilyenre van szükségünk.
*Mondja miközben magához veszi a ruhadarabokat. Felül marad a fekete blúz, de még rávesz egy szintén fekete szövetmellénykét is, azt gondosan begombolgatja. Alulra az ugyancsak fekete harisnyája, és a meglepő módon fekete rakottszoknyája kerül, cipőnek pedig azt a pár… fekete magassarkút választja, amihez már egészen hozzászokott a mágustoronyban töltött napok során. *
- Hümm, nem lesz ez így túl lányos? *Kérdezi a tükör előtt illegetve magát.* Mindegy, most már ez marad. *Biztos, hogy nem fog még egyszer átöltözni. Inkább megfésülködik, és elcsesz még jó néhány percet azzal, hogy az erős, fekete sminkjét is újra magára pingálja. Egy örökkévalóságnak tűnhet, de miután a tőrei is helyet kapnak az övén, végre útra készen szólal meg.*
- Oké, részemről mehetünk.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Csak akkor vagyok ilyen aranyos, miközben alszom, de néha átragad belőle egy adag a felkelés utánra is. Olyankor édes vagyok, mint a cukor, csak nem olyan fehér. Áh, ez is jó! Ezt is írd fel a dalhoz ötletnek!
*Válaszol látszólag teljesen szórakozottan, pedig most már biztosan nem hat rá a tegnapi alkohol mennyiség. Lehet, hogy pont ezért áll most egy teljesen más Norileina Vesla előtt. Igazából nem, nem ezért, de az ok sokkal összetettebb annál, amit a bárd megérthetne anélkül, hogy mélyen megismerné a fekete lány történetét.
Azt meg egyébként figyelmen kívül is hagyja, hogy az ölelés bármit segített volna a mai hangulatában. Csak akkor bólogat legközelebb, mikor újra egyetért magával abban, hogy a testvér részt bele kell írni abba a költeménybe. Közben a kis noszogatás hatására beengedi a törpét, és értetlenül húzza fel a szemöldökét a kérdésére.*
- Ugyanazt, mint veled. Csak másnak valószínűleg nem mondtam volna, hogy írja bele a készülő dalba az ötleteimet.
*Látszólag egy egészen kicsit sem zavarja az, hogy pucér fenékkel, egy szál bugyiban mutatkozzon mások előtt. Miért is kéne? A legtöbben úgyis láttak már női feneket takarás nélkül. Mindenesetre azért belekezd az öltözködésbe, de nem a felszólítás miatt, hanem úgy amúgy is ez volt a terve, csak Vesla érkezése felborította a kitalált sorrendet.*
- De, éhes vagyok. Vegyünk lent valamit enni, de azt javaslom, hogy ne itt együk meg. Nem tudom, mennyire ismered a várost, van a szélén egy tisztás. Tökéletes hely az elmélkedésre, nekünk pedig szerintem most pont egy ilyenre van szükségünk.
*Mondja miközben magához veszi a ruhadarabokat. Felül marad a fekete blúz, de még rávesz egy szintén fekete szövetmellénykét is, azt gondosan begombolgatja. Alulra az ugyancsak fekete harisnyája, és a meglepő módon fekete rakottszoknyája kerül, cipőnek pedig azt a pár… fekete magassarkút választja, amihez már egészen hozzászokott a mágustoronyban töltött napok során. *
- Hümm, nem lesz ez így túl lányos? *Kérdezi a tükör előtt illegetve magát.* Mindegy, most már ez marad. *Biztos, hogy nem fog még egyszer átöltözni. Inkább megfésülködik, és elcsesz még jó néhány percet azzal, hogy az erős, fekete sminkjét is újra magára pingálja. Egy örökkévalóságnak tűnhet, de miután a tőrei is helyet kapnak az övén, végre útra készen szólal meg.*
- Oké, részemről mehetünk.
3426. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-29 20:08:58
Üzenet elküldve: 2024-05-29 20:08:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Neked is jó reggelt. *Dörmögi kedves mosolyt villantva a törpe csalogány.* Szóval ilyen aranyos is tudsz lenni, ha kipihented magad. Vagy az én önfeledt természetemből ragad rád valami az öleléskor?
*Kuncogást hallat, de figyelmesen vesz magához minden információt, amely elhagyja a lány bájos kis ajkait.*
- Na látod, egyre közelebb a cél, ha ilyeneket megosztasz velem. Mint a testvérek, értem. Egyébként alátámasztom, a kötelékeknek nem kell kézzel foghatónak, tárgyilagosnak lenniük ahhoz, hogy erősek és tartósak legyenek. Szívesen ötletelnék veled... De előbb öltözz fel. Mégis mit csináltál volna, ha nem én vagyok az? *horkant, de ez nem szigorú korholás, csak szórakozottságára emlékezteti. Beljebb tessékeli, hogy ő maga is az ajtón belülre kerülhessen, azt belülről becsukja és minden kíváncsiskodásnak elejét vegye. Ves egy szabad szemléletű nő, így hát szabadon szemléli Norileina hajadoni bájait, amíg várakozik egy széken. Közben arra gondol, hogyan lehetne ezt az újdonságot, természetesen nem Nori öltözködését... hozzáforrasztani a fejében kavargó ötletekhez. No meg arra is, hogy már ideje lenne harapni valamit.*
- Nem vagy éhes? Én úgy tetszik, kezdek az lenni, egy napnak pedig nem is érdemes nekivágnom reggeli nélkül. Hozhatok valamit, vagy akár le is mehetünk, ahogy neked komfortosabb. Szóval?
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.29 20:09:32
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Neked is jó reggelt. *Dörmögi kedves mosolyt villantva a törpe csalogány.* Szóval ilyen aranyos is tudsz lenni, ha kipihented magad. Vagy az én önfeledt természetemből ragad rád valami az öleléskor?
*Kuncogást hallat, de figyelmesen vesz magához minden információt, amely elhagyja a lány bájos kis ajkait.*
- Na látod, egyre közelebb a cél, ha ilyeneket megosztasz velem. Mint a testvérek, értem. Egyébként alátámasztom, a kötelékeknek nem kell kézzel foghatónak, tárgyilagosnak lenniük ahhoz, hogy erősek és tartósak legyenek. Szívesen ötletelnék veled... De előbb öltözz fel. Mégis mit csináltál volna, ha nem én vagyok az? *horkant, de ez nem szigorú korholás, csak szórakozottságára emlékezteti. Beljebb tessékeli, hogy ő maga is az ajtón belülre kerülhessen, azt belülről becsukja és minden kíváncsiskodásnak elejét vegye. Ves egy szabad szemléletű nő, így hát szabadon szemléli Norileina hajadoni bájait, amíg várakozik egy széken. Közben arra gondol, hogyan lehetne ezt az újdonságot, természetesen nem Nori öltözködését... hozzáforrasztani a fejében kavargó ötletekhez. No meg arra is, hogy már ideje lenne harapni valamit.*
- Nem vagy éhes? Én úgy tetszik, kezdek az lenni, egy napnak pedig nem is érdemes nekivágnom reggeli nélkül. Hozhatok valamit, vagy akár le is mehetünk, ahogy neked komfortosabb. Szóval?
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.29 20:09:32
3425. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-24 19:40:52
Üzenet elküldve: 2024-05-24 19:40:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Nori-t nem a pofátlanul hangos kakas, nem a kurjongató árusok, de még csak nem is a jókedvükben viháncoló gyermekek ébresztik. Ő ezektől mind megmenekül, mert már körülbelül egy órája ébren van, mire a város maga elkezd magához térni.
Nem volt rossz éjszakája. Nyugodt volt és sötét. Meg merne esküdni arra, hogy álmodott valamit, de nem emlékszik semmire, csak egy nagy feketeségre, meg arra, hogy ebben a feketeségben egyenletesen csöpögött a víz valahol a semmibe. Nem tudja hol, mert nem látta, csak hallotta, és fogalma sincs, hogy mit jelenthetett az egész.
Az álom helyett inkább azon gondolkozik, hogyan segíthetne abban, hogy még jobbá tegyék azt a dalt, amit Vesla írni készül neki. Tegnap nem volt valami hasznos, mert hiába a lila bájital, azért amúgy is eléggé lefárasztotta a saját agyát, így képtelen volt érdemben gondolkodni. Ahogy a lila löttyre gondol, rögtön eszébe jut valami.*
~Ohh, hát persze, bájital!~ *Felugrik az ágyából, és elkezd kotorászni a táskájában míg meg nem találja az egyik sötétkék színű folyadékot.*
~Ez nem olyan erős, mint az, amit a mágustoronyban használtam, de attól még segíthet.~
*Kihúzza a dugót az üvegcséből, és fel is hörpinti a tartalmát. Amint elfogyott az utolsó csepp is, pont akkor hallja meg a két koppanó hangot az ajtaján. Eszébe sem jut, hogy lerakja az üres fiolát, azzal a kezében rohan ajtót nyitni, ahol először megzavarodik attól, hogy nem áll előtte senki, ami persze nem igaz, csak egy kicsit lejjebb kell pillantania.*
- Oh, Vesla! Jó reggelt! Azt hiszem rájöttem valamire. Tudom, hogy érinthetné meg a dal Mai-t igazán. Arról kell szólnia, hogy mi testvérek vagyunk. Tudod, szerettünk volna egy vérköteléket kettőnk között, de elrontottam. Nem sikerült. Azonban annyi mindenen mentünk együtt keresztül, hogy úgy döntöttünk, nincs is rá szükségünk. Nem kell mágia ahhoz, hogy erős kapocs legyen közöttünk. Mi ketten olyanok vagyunk, mint a testvérek. Kérlek, ezt próbáld meg valahogy belefogalmazni a dalba!
*Még fel sincs öltözve normálisan. Úgy nyitott ajtót, hogy se szoknya, se nadrág nincs rajta alul, felül is csak a fekete kis blúza, ráadásul úgy magyaráz, mint aki megfejtette volna az élet titkát. Megint csak szöges ellentéte annak, amit este láthatott belőle a törpe. Nori esetében ugyan ez általában sem meglepő, de most egyértelműen felpörgette az agytekervényeinek működését a varázsital is.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Nori-t nem a pofátlanul hangos kakas, nem a kurjongató árusok, de még csak nem is a jókedvükben viháncoló gyermekek ébresztik. Ő ezektől mind megmenekül, mert már körülbelül egy órája ébren van, mire a város maga elkezd magához térni.
Nem volt rossz éjszakája. Nyugodt volt és sötét. Meg merne esküdni arra, hogy álmodott valamit, de nem emlékszik semmire, csak egy nagy feketeségre, meg arra, hogy ebben a feketeségben egyenletesen csöpögött a víz valahol a semmibe. Nem tudja hol, mert nem látta, csak hallotta, és fogalma sincs, hogy mit jelenthetett az egész.
Az álom helyett inkább azon gondolkozik, hogyan segíthetne abban, hogy még jobbá tegyék azt a dalt, amit Vesla írni készül neki. Tegnap nem volt valami hasznos, mert hiába a lila bájital, azért amúgy is eléggé lefárasztotta a saját agyát, így képtelen volt érdemben gondolkodni. Ahogy a lila löttyre gondol, rögtön eszébe jut valami.*
~Ohh, hát persze, bájital!~ *Felugrik az ágyából, és elkezd kotorászni a táskájában míg meg nem találja az egyik sötétkék színű folyadékot.*
~Ez nem olyan erős, mint az, amit a mágustoronyban használtam, de attól még segíthet.~
*Kihúzza a dugót az üvegcséből, és fel is hörpinti a tartalmát. Amint elfogyott az utolsó csepp is, pont akkor hallja meg a két koppanó hangot az ajtaján. Eszébe sem jut, hogy lerakja az üres fiolát, azzal a kezében rohan ajtót nyitni, ahol először megzavarodik attól, hogy nem áll előtte senki, ami persze nem igaz, csak egy kicsit lejjebb kell pillantania.*
- Oh, Vesla! Jó reggelt! Azt hiszem rájöttem valamire. Tudom, hogy érinthetné meg a dal Mai-t igazán. Arról kell szólnia, hogy mi testvérek vagyunk. Tudod, szerettünk volna egy vérköteléket kettőnk között, de elrontottam. Nem sikerült. Azonban annyi mindenen mentünk együtt keresztül, hogy úgy döntöttünk, nincs is rá szükségünk. Nem kell mágia ahhoz, hogy erős kapocs legyen közöttünk. Mi ketten olyanok vagyunk, mint a testvérek. Kérlek, ezt próbáld meg valahogy belefogalmazni a dalba!
*Még fel sincs öltözve normálisan. Úgy nyitott ajtót, hogy se szoknya, se nadrág nincs rajta alul, felül is csak a fekete kis blúza, ráadásul úgy magyaráz, mint aki megfejtette volna az élet titkát. Megint csak szöges ellentéte annak, amit este láthatott belőle a törpe. Nori esetében ugyan ez általában sem meglepő, de most egyértelműen felpörgette az agytekervényeinek működését a varázsital is.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
3424. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-24 01:47:15
Üzenet elküldve: 2024-05-24 01:47:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vesla-t először kakasszó veri fel édes álmából. Félig kábán, morogva káromkodik a párnába mélyedve, nem érti, hogy a kénköves rézfaszúba fordulhat elő egy kakas a városnak ezen részén. Aztán mogorva arcizmai ismét elernyednek és próbálja felidézni a pár perce még oly élethű jelenetet, amelyben egy pódiumon állt... vagy talán a kurjongató tömeg hordozta feje fölött? Már nem teljesen tiszta. De őt éljenezték, ez egészen biztos, neki hullott a színes szirmok zápora és a hullámzó sokaság mind nevét kiáltozta. Bármennyire is igyekezne, képtelenségnek tűnik visszapottyannia ebbe a fantasztikus világba, így jobbára szunyókálni tud, mielőtt a létezéséről tudomást sem véve a valóság egyre inkább felélénkül, arányosan az égbolt világosodásával. Az árusok rikkantva nyitnak, a lovak patái kopognak az utcakövön, a menekülő szeretők nyomában kutya vagy dühös házastárs csahol, az unatkozó gyermekek visongva szórakoztatják egymást és bosszantják szüleiket, már amelyiküknek van. Egyre több zaj jelzi számára, hogy ideje elkezdeni a napját. A korábbinál jelentősen szimpatikusabb ábrázat ül gömbölyded arcán, finoman megdörzsöli a szemeit és megvakarja pajeszát.
Kinyitja az ablakot, amelytől cseppnyivel több fény árad a szobába, de friss levegő mindenképp, ő pedig buksiját kidugva jó mélyen szippant belőle. A mosdótál irányába fordul, melynek vizét tegnap cserélték a szobafoglalást követően. Megközelíti, s elébb leveti ingét, hogy arcán kívül a felsőtestét is meglocsolja, ha már lehetősége van rá. Ahogy ezzel végez, pár percig az ágyon ülve hagyja bőrét száradni. Ez idő alatt egy-két húr pendítésével üdvözli lantját, mely bevett hóbortja. Milyen furcsa, a hangszer korábbi gazdájának arca csak elvétve kísérti emlékezetében, pedig valaha gyengéd érzelmek fűzték a férfihoz. Ez is azt bizonyítja számára, hogy jó döntés volt kitenni a szűrét.
Egy szelíd mosollyal fűszerezett sóhaj keretében leteszi a lantot, felölti az inget, majd az időközben simává váló mosdóvíz-tükör segítségével haját jobbra fésülik ujjai. Kabátjába bújik, de a bőr felszereléseket az ágyon hagyja, miként kalapácsa is nyughején marad. Trubadúr eszközét ismét kézbe veszi, melynek szíjár átveti vállán, kulcsra zárja ajtaját. Lentről halk csörömpölés hallatszik, deszkán pattogó kés adja hírül a konyha elevenségét. Talán meghívja Norileina-t egy reggelire, ha a lánynak immár több életkedve van. Két gyors, határozott, de távolról sem erőszakos kopogást ejt az ajtaján, nem tudva, felkelt-e már.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vesla-t először kakasszó veri fel édes álmából. Félig kábán, morogva káromkodik a párnába mélyedve, nem érti, hogy a kénköves rézfaszúba fordulhat elő egy kakas a városnak ezen részén. Aztán mogorva arcizmai ismét elernyednek és próbálja felidézni a pár perce még oly élethű jelenetet, amelyben egy pódiumon állt... vagy talán a kurjongató tömeg hordozta feje fölött? Már nem teljesen tiszta. De őt éljenezték, ez egészen biztos, neki hullott a színes szirmok zápora és a hullámzó sokaság mind nevét kiáltozta. Bármennyire is igyekezne, képtelenségnek tűnik visszapottyannia ebbe a fantasztikus világba, így jobbára szunyókálni tud, mielőtt a létezéséről tudomást sem véve a valóság egyre inkább felélénkül, arányosan az égbolt világosodásával. Az árusok rikkantva nyitnak, a lovak patái kopognak az utcakövön, a menekülő szeretők nyomában kutya vagy dühös házastárs csahol, az unatkozó gyermekek visongva szórakoztatják egymást és bosszantják szüleiket, már amelyiküknek van. Egyre több zaj jelzi számára, hogy ideje elkezdeni a napját. A korábbinál jelentősen szimpatikusabb ábrázat ül gömbölyded arcán, finoman megdörzsöli a szemeit és megvakarja pajeszát.
Kinyitja az ablakot, amelytől cseppnyivel több fény árad a szobába, de friss levegő mindenképp, ő pedig buksiját kidugva jó mélyen szippant belőle. A mosdótál irányába fordul, melynek vizét tegnap cserélték a szobafoglalást követően. Megközelíti, s elébb leveti ingét, hogy arcán kívül a felsőtestét is meglocsolja, ha már lehetősége van rá. Ahogy ezzel végez, pár percig az ágyon ülve hagyja bőrét száradni. Ez idő alatt egy-két húr pendítésével üdvözli lantját, mely bevett hóbortja. Milyen furcsa, a hangszer korábbi gazdájának arca csak elvétve kísérti emlékezetében, pedig valaha gyengéd érzelmek fűzték a férfihoz. Ez is azt bizonyítja számára, hogy jó döntés volt kitenni a szűrét.
Egy szelíd mosollyal fűszerezett sóhaj keretében leteszi a lantot, felölti az inget, majd az időközben simává váló mosdóvíz-tükör segítségével haját jobbra fésülik ujjai. Kabátjába bújik, de a bőr felszereléseket az ágyon hagyja, miként kalapácsa is nyughején marad. Trubadúr eszközét ismét kézbe veszi, melynek szíjár átveti vállán, kulcsra zárja ajtaját. Lentről halk csörömpölés hallatszik, deszkán pattogó kés adja hírül a konyha elevenségét. Talán meghívja Norileina-t egy reggelire, ha a lánynak immár több életkedve van. Két gyors, határozott, de távolról sem erőszakos kopogást ejt az ajtaján, nem tudva, felkelt-e már.*
3423. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-22 13:39:48
Üzenet elküldve: 2024-05-22 13:39:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Ölelése spontán, de őszinte. Ebben a pillanatban valóban nagyon hálás a kis törpének, hogy visszaadta számára a legfontosabb dolgot, amire most szüksége lehet: a reményt. A reményt arra, hogy mint a fecske, aki mindig visszatér, az ő barátnője is vissza fog jönni hozzá.
Megnyugszik a kis lelke, és ahogy ez megtörténik, úgy múlik el az a szoros ölelés is, melynek végeztével kiengedi a másikat a karjai közül, és barna szemeivel egy reményteli mosoly kíséretében figyeli, ahogy Vesla távozni készül.*
- Mindenképp. Holnap találkozunk… Vesla… Szia! *Az ajtó zárja halkan kattan, ahogy a törpe távozása után elfordítja benne a kulcsot, ő pedig egyedül marad saját magával a hangulatos kis fogadói szobában. Megszabadul a vértjétől, majd kidől az ágyban, és egy ideig csak a pókhálókat bámulja, meg azt a pókot, ami szorgosan dolgozik azon, hogy reggelre még terebélyesebb legyen az a háló. Nem bántja a kis lényt, mert úgy gondolja, neki is jár ma a szép élet reménye.
Egy ideig még mereng, tűnődik, azt tervezgeti, hogy mit mond majd Mai-nak, ha újra találkoznak. Végül nem tudja kitalálni, mert idő közben elnyomja az álom.
Vesla dala annyira megérintette, hogy az elképzelt világ megjelenik álmában, ahol ő is szabad madárként repülhet a világ felett. Magasabban, mint annak a hegynek a teteje, ahová Clion-nal készülnek felmászni. Idilli, nyugodt kis álom ez, aminek köszönhetően az alvás is pihentetőbb számára, mint valaha.
Érdekes, mert talán sokszor nem is arra van szüksége az ember lelkének, hogy egy adott pillanatban rendben legyenek a dolgok, hanem csak a tudat kell, ami azt mondja neki, hogy előbb-utóbb rendben lesznek.*
~Biztos vagyok bene, hogy nem utálsz…~ *Szánja az álomban megfogant gondolatokat barátnőjének, majd egy gyönyörű, örökzöld fa ágain épített fészkébe leszáll, és a kis madárka is megtalálja az otthonát. Így ér véget az álom, melynek végeztével Nori kipihenten ébredhet majd. Holnap új nap virrad.*
*Ölelése spontán, de őszinte. Ebben a pillanatban valóban nagyon hálás a kis törpének, hogy visszaadta számára a legfontosabb dolgot, amire most szüksége lehet: a reményt. A reményt arra, hogy mint a fecske, aki mindig visszatér, az ő barátnője is vissza fog jönni hozzá.
Megnyugszik a kis lelke, és ahogy ez megtörténik, úgy múlik el az a szoros ölelés is, melynek végeztével kiengedi a másikat a karjai közül, és barna szemeivel egy reményteli mosoly kíséretében figyeli, ahogy Vesla távozni készül.*
- Mindenképp. Holnap találkozunk… Vesla… Szia! *Az ajtó zárja halkan kattan, ahogy a törpe távozása után elfordítja benne a kulcsot, ő pedig egyedül marad saját magával a hangulatos kis fogadói szobában. Megszabadul a vértjétől, majd kidől az ágyban, és egy ideig csak a pókhálókat bámulja, meg azt a pókot, ami szorgosan dolgozik azon, hogy reggelre még terebélyesebb legyen az a háló. Nem bántja a kis lényt, mert úgy gondolja, neki is jár ma a szép élet reménye.
Egy ideig még mereng, tűnődik, azt tervezgeti, hogy mit mond majd Mai-nak, ha újra találkoznak. Végül nem tudja kitalálni, mert idő közben elnyomja az álom.
Vesla dala annyira megérintette, hogy az elképzelt világ megjelenik álmában, ahol ő is szabad madárként repülhet a világ felett. Magasabban, mint annak a hegynek a teteje, ahová Clion-nal készülnek felmászni. Idilli, nyugodt kis álom ez, aminek köszönhetően az alvás is pihentetőbb számára, mint valaha.
Érdekes, mert talán sokszor nem is arra van szüksége az ember lelkének, hogy egy adott pillanatban rendben legyenek a dolgok, hanem csak a tudat kell, ami azt mondja neki, hogy előbb-utóbb rendben lesznek.*
~Biztos vagyok bene, hogy nem utálsz…~ *Szánja az álomban megfogant gondolatokat barátnőjének, majd egy gyönyörű, örökzöld fa ágain épített fészkébe leszáll, és a kis madárka is megtalálja az otthonát. Így ér véget az álom, melynek végeztével Nori kipihenten ébredhet majd. Holnap új nap virrad.*
3422. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-21 21:31:34
Üzenet elküldve: 2024-05-21 21:31:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
*A törpe egyáltalán nem számított ölelésre, így mikor Nori ebben részesíti, meglepettség ül arcára. Meglepődik, ugyanakkor jó érzéssel tölti el alacsony testének minden porcikáját.*
~ Ezért, *gondolja* ezért érdemes bárdnak lenni. A sok történet, melyeknek talán fele sem igaz, fontosak a világban. Akárcsak a zene, amellyel közvetítjük. Örömet okozunk másoknak, reményt adunk. Valamit, amibe a lélek legzordabb viharaiban is kapaszkodhatnak. Megértést, figyelmet, hogy valaki az ő gondolataiknak is hangot adjon. Hogy tudják, nincsenek egyedül. Hogy a világ csodáival néhány pillanatra elfeledtessük velük a kevésbé csodás dolgokat, amelyekkel akár naponta szembenéznek. Továbbra sem bánom, hogy ezt a hivatást választottam. ~
*Elmosolyodik és lehunyja szemeit, míg tart a múló varázs és a köré fonódó vékony, hófehér karok el nem eresztik. Azt nem állítaná, hogy teljesen érti a fekete szárnyú angyal hasonlatát, melyet az este folyamán másodszor hall, de nem feltétlenül szükséges értenie. Ez az őszinte gesztus a legtöbb, amit kívánhat.*
- Jól van. Pihend ki magad, szép Norileina. Holnap találkozunk. *kuncog, kezébe veszi kalapácsát és egy utolsó kézmozdulattal intve kívülről csukja be az ajtót. A maga szobájába lépve először gyertyát gyújt a cseppet sem mágikus, hagyományos módszerrel, ezután az ágy mellé támasztja fegyverét és hangszerét, végül a karjain és vállain leoldja bőrvértjét, hogy levetkőzhessen. Hamar és egyszerűen eljut a folyamat végéig, csupán nadrágja és ingje marad hálóruházat gyanánt. Az ágy embermagas vagy tán kicsivel termetesebb egyénekre van tervezve, így kényelmesen elnyújtózik hosszán, s lekerült ruhaneműit, így kabátját és minden bőr felszerelését is elféreti rajta. Fekvő pozícióban marad, kézfejeit kobakja alá fúrja, ahogy az némiképp a párnába süpped. Nem veszi kézbe a lantját, ahogy gyakorta teszi elalvás előtt, ám a gondolatok ilyenkor is ide-oda cikáznak fejében. Dallam születik, a dallam pedig szavakká, jelképekké tökéletesedik. Formálja, faragja az ideát, mint a szobrászok a nyers sziklát.*
- Hűs lombok árnyékában egy üreg szája nyílt… Bent kis fekete kígyó, kitől… minden állat félt… Jöjj vissza hozzám, hmm hmm… szemű lány… Hmm mmm… Mérgem az én átkom…
*Halkan dúdol. Lehet, hogy még ő sem hallaná tisztán, ha fejében nem tudná a kimondott szöveget.*
- A szóhasználat talán nem a legtetszetősebb… de emiatt holnap is ráérek aggódni. *hallat apró sóhajt, majd oldalra dönti törzsét és könnyelmű csücsörítéssel elfújja a kis asztalon szerényen pislákoló gyertyát.*
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.21 22:28:44
*A törpe egyáltalán nem számított ölelésre, így mikor Nori ebben részesíti, meglepettség ül arcára. Meglepődik, ugyanakkor jó érzéssel tölti el alacsony testének minden porcikáját.*
~ Ezért, *gondolja* ezért érdemes bárdnak lenni. A sok történet, melyeknek talán fele sem igaz, fontosak a világban. Akárcsak a zene, amellyel közvetítjük. Örömet okozunk másoknak, reményt adunk. Valamit, amibe a lélek legzordabb viharaiban is kapaszkodhatnak. Megértést, figyelmet, hogy valaki az ő gondolataiknak is hangot adjon. Hogy tudják, nincsenek egyedül. Hogy a világ csodáival néhány pillanatra elfeledtessük velük a kevésbé csodás dolgokat, amelyekkel akár naponta szembenéznek. Továbbra sem bánom, hogy ezt a hivatást választottam. ~
*Elmosolyodik és lehunyja szemeit, míg tart a múló varázs és a köré fonódó vékony, hófehér karok el nem eresztik. Azt nem állítaná, hogy teljesen érti a fekete szárnyú angyal hasonlatát, melyet az este folyamán másodszor hall, de nem feltétlenül szükséges értenie. Ez az őszinte gesztus a legtöbb, amit kívánhat.*
- Jól van. Pihend ki magad, szép Norileina. Holnap találkozunk. *kuncog, kezébe veszi kalapácsát és egy utolsó kézmozdulattal intve kívülről csukja be az ajtót. A maga szobájába lépve először gyertyát gyújt a cseppet sem mágikus, hagyományos módszerrel, ezután az ágy mellé támasztja fegyverét és hangszerét, végül a karjain és vállain leoldja bőrvértjét, hogy levetkőzhessen. Hamar és egyszerűen eljut a folyamat végéig, csupán nadrágja és ingje marad hálóruházat gyanánt. Az ágy embermagas vagy tán kicsivel termetesebb egyénekre van tervezve, így kényelmesen elnyújtózik hosszán, s lekerült ruhaneműit, így kabátját és minden bőr felszerelését is elféreti rajta. Fekvő pozícióban marad, kézfejeit kobakja alá fúrja, ahogy az némiképp a párnába süpped. Nem veszi kézbe a lantját, ahogy gyakorta teszi elalvás előtt, ám a gondolatok ilyenkor is ide-oda cikáznak fejében. Dallam születik, a dallam pedig szavakká, jelképekké tökéletesedik. Formálja, faragja az ideát, mint a szobrászok a nyers sziklát.*
- Hűs lombok árnyékában egy üreg szája nyílt… Bent kis fekete kígyó, kitől… minden állat félt… Jöjj vissza hozzám, hmm hmm… szemű lány… Hmm mmm… Mérgem az én átkom…
*Halkan dúdol. Lehet, hogy még ő sem hallaná tisztán, ha fejében nem tudná a kimondott szöveget.*
- A szóhasználat talán nem a legtetszetősebb… de emiatt holnap is ráérek aggódni. *hallat apró sóhajt, majd oldalra dönti törzsét és könnyelmű csücsörítéssel elfújja a kis asztalon szerényen pislákoló gyertyát.*
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.21 22:28:44
3421. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-19 10:28:01
Üzenet elküldve: 2024-05-19 10:28:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Nori néha képes elveszni a saját maga által gyönyörűen felépített illúzióban, aminek olykor nem sok köze van a valódi világhoz, éppen ezért tud a dal eredeti témájától merően elrugaszkodva egy teljesen más történetet felépíteni magának, amiben ő és drága barátnője szerepel.
Miután a lány furcsa képzelőereje és a dal kettőse csodálatos kreativitással írja le a múltat és a jelent, magától értetődő kérdés a feketeség részéről, hogy mi lesz a jövőben? Őt most csak ez érdekli. Látja-e még a szabad madárként szárnyaló barátnőjét valaha? Úgy kérdezi, mintha a dalnok tudhatná erre a választ, és őszintén hisz abban, hogy tudja is.*
- Tényleg… ilyenek? Elmennek, majd visszajönnek, aztán megint el… megint vissza… megint el… *Billegeti fejét egyik oldalról a másikra, ahogy az „el” és „vissza” szavak között váltogat. Ő is elégedett a számára butának egyáltalán nem tűnő magyarázattal, ugyanis ezt is tökéletesen le tudja képzeni a saját problémájára. Ő odament a kis fecskéhez, aki nem repült el tőle azonnal. Nem félt. Boldogok voltak együtt egészen addig, mígnem azon a bizonyos éjszakán a temetőben magára nem hagyta, mert bántani akarta. Akkor elment, de valóban visszajött. Váratlanul jelent meg a világítótoronynál. Megint boldogok voltak, de most megint elment, elhagyta, mert ezúttal valóban bántotta őt, és úgy tűnik, hogy soha nem jön már vissza.*
~A fecskék már csak ilyenek… visszajönnek… mindig…~
*Ahogy odakint a világot beborítja a kellemes, megnyugtató sötétség, úgy zárja körül most Nori lelkét is valamiféle nyugodtság. Vesla dala és szavai elérték, hogy a remény olyan erős lánggal égjen a szívében, amilyet soha, semmilyen mágiával sem lesznek képesek gyújtani.
A lány hirtelen olyan szorosan magához szorítja a kis törpét, hogy csoda, ha nem kezdenek el ropogni a bordái.*
- Köszönöm, Vesla! Nagyon köszönöm! Egy… egy… angyal vagy! Te vagy az az angyal fekete szárnyakkal… ehm, szárnyak nélkül, akire egész nap vártam!
*Persze a hálálkodás nem is a felajánlásnak szól, miszerint ingyen fogja megkapni a dalt, hanem az előbbi gondolatoknak, amik valahol helyrebillentették szerencsétlen emberlány lelki békéjét, de ezt Vesla nem feltétlenül tudhatja.
A szoros ölelésből csak akkor engedi szabadon a törpét, mikor mocorgásával jelzi, hogy le akar szállni az ágyról.*
- Nem tudok mást mondani. Szükségem van rá, és tudom, hogy egy kezelhetetlen szörnyeteg vagyok, de őt soha nem akartam bántani. Ő az én drága fecském… nem akarom elveszíteni.
*Mondja még, majd egy apró bólintással nyugtázza, hogy ideje nyugovóra térniük.*
*Nori néha képes elveszni a saját maga által gyönyörűen felépített illúzióban, aminek olykor nem sok köze van a valódi világhoz, éppen ezért tud a dal eredeti témájától merően elrugaszkodva egy teljesen más történetet felépíteni magának, amiben ő és drága barátnője szerepel.
Miután a lány furcsa képzelőereje és a dal kettőse csodálatos kreativitással írja le a múltat és a jelent, magától értetődő kérdés a feketeség részéről, hogy mi lesz a jövőben? Őt most csak ez érdekli. Látja-e még a szabad madárként szárnyaló barátnőjét valaha? Úgy kérdezi, mintha a dalnok tudhatná erre a választ, és őszintén hisz abban, hogy tudja is.*
- Tényleg… ilyenek? Elmennek, majd visszajönnek, aztán megint el… megint vissza… megint el… *Billegeti fejét egyik oldalról a másikra, ahogy az „el” és „vissza” szavak között váltogat. Ő is elégedett a számára butának egyáltalán nem tűnő magyarázattal, ugyanis ezt is tökéletesen le tudja képzeni a saját problémájára. Ő odament a kis fecskéhez, aki nem repült el tőle azonnal. Nem félt. Boldogok voltak együtt egészen addig, mígnem azon a bizonyos éjszakán a temetőben magára nem hagyta, mert bántani akarta. Akkor elment, de valóban visszajött. Váratlanul jelent meg a világítótoronynál. Megint boldogok voltak, de most megint elment, elhagyta, mert ezúttal valóban bántotta őt, és úgy tűnik, hogy soha nem jön már vissza.*
~A fecskék már csak ilyenek… visszajönnek… mindig…~
*Ahogy odakint a világot beborítja a kellemes, megnyugtató sötétség, úgy zárja körül most Nori lelkét is valamiféle nyugodtság. Vesla dala és szavai elérték, hogy a remény olyan erős lánggal égjen a szívében, amilyet soha, semmilyen mágiával sem lesznek képesek gyújtani.
A lány hirtelen olyan szorosan magához szorítja a kis törpét, hogy csoda, ha nem kezdenek el ropogni a bordái.*
- Köszönöm, Vesla! Nagyon köszönöm! Egy… egy… angyal vagy! Te vagy az az angyal fekete szárnyakkal… ehm, szárnyak nélkül, akire egész nap vártam!
*Persze a hálálkodás nem is a felajánlásnak szól, miszerint ingyen fogja megkapni a dalt, hanem az előbbi gondolatoknak, amik valahol helyrebillentették szerencsétlen emberlány lelki békéjét, de ezt Vesla nem feltétlenül tudhatja.
A szoros ölelésből csak akkor engedi szabadon a törpét, mikor mocorgásával jelzi, hogy le akar szállni az ágyról.*
- Nem tudok mást mondani. Szükségem van rá, és tudom, hogy egy kezelhetetlen szörnyeteg vagyok, de őt soha nem akartam bántani. Ő az én drága fecském… nem akarom elveszíteni.
*Mondja még, majd egy apró bólintással nyugtázza, hogy ideje nyugovóra térniük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659