// Fogadó a Kalmárhoz //
// Reyrea Mere //
* A mélységi meghallgatása után, igaz mosoly húzódik az arcára. *
- Magánkívül is tartózkodnak a fogadóban kisasszony, így nem tehetek eleget kérésének, bár mindenképp csábító.
* Újra biccent elismerően Sylvar, majd bólint a hölgy ismételt beszédére, de végül odalép hozzá a pultnál állt veterán. *
- Félre értett tisztelt uram, örömmel kiszolgáltam volna önt, hogy ha szándékában állt volna rendelni.
* Székéből felpattan, majd egy újabb erőltetett mosolyt húz. ~ Ez az ember nem érti a nyelvet vagy mi van? ~ Sylvar bizony ott állt előtte egy jó darabig. Ha kért volna bármit, még azelőtt, hogy a nőstényhez vissza tér, azonnal kihozta volna, de mivel a száját nem látta járni, így tiszteletteljesen biccentett, és tovább állt vissza az asztalhoz. *
- Azonnal uram.
* pattan fel, hogy konyhát mihamarabb elérje. A konyhába belépve mérgelődik az értetlen férfin, de a keze már tölti a wegtorenit, míg az elméje már messze jár. ~ Én és a kiszolgálás! Egyszerűen abszurd! Hánynom kell az emberektől, még is itt esz a fene! Nem vagyok normális, hogy ilyenbe belementem! ~ A korsót a kezébe fogva ki is lép az ajtón, majd az ajtó mellől egy négyes számmal rendelkező vaskos kulcsot vesz le a kiakasztottak közül. A pulthoz lépve a kis könyvbe feljegyzi a számot, majd a nevet üresen hagyja, de a kulcsot már nem teszi le.
Egy igényesen betekert dohány levelet magához véve elindul a wegtorenivel a férfi felé. *
- Parancsoljon uram, egy Wegtoreni és a dohány.
* A sört jobb oldalára helyezi, míg a dohányt a bal keze ügyébe. A kulcsot zsebéből elővéve leteszi az asztalra. *
- Szabad a nevét? Amint van lehetőségem utána érdeklődök önnek, hogy megosztható-e az információ. Szolgálhatok még valamivel?
* Érdeklődik mosolyogva az elf, és most nem mozdul el, míg a férfi igényt tart rá. *