Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 176 (3501. - 3520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3520. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-30 14:20:51
Üzenet elküldve: 2024-08-30 14:20:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
//Krultosok//
-Tudta, ki vagyok. *Csak ennyit felel szárazon a Jenari anyját érintő kérdésre. A válaszban ott van minden, s nem is kívánja magát mentegetni.*
-Gondolod, jobb sorsod lett volna, ha ott maradok? Hmm? *Haloványan, kissé talán keserűen elmosolyodik. Az életvitele a legkevésbé lett volna alkalmas ilyesmire. Egy rövid ideig elmereng, mit is válaszolhatna.*
-A Kalmár Ékköve csak a munkáját végzi. A munkája pedig most az, hogy a Láng Fattya kedvére tegyen. De hé! Nem kell visszamennünk. Gyere! *Biccent fejével.*
-A fogadók kényelménél van testhezállóbb hely is az olyanoknak, mint mi. *Jenarinak nem kell sokat agyalnia, mire is gondol a férfi. Egyértelműen a Kaszárnya gyakorlóterére utal.*
-Valóban nem sok emlékünk van. És ezt még így is szerencsésebbnek tartom, mint a rossz emlékeket. *Az apátlanságnál van rosszabb is. Ő már csak tudja.*
-Lehet, hogy már nem emlékszel. Nyolc esztendős is alig múltál, mikor a nevemre vetettelek. Eltörted egy idősebb fiú állkapcsát. És nem akárkiét. Goroff fiú volt. *Regéli.*
-Élet és halál urai voltak saját negyedükben akkoriban. Meg is ölhettek volna Téged ezért. Te tudtad ezt. Már akkor is, mikor megütötted azt a fiút. *Halkan felgöcög.*
-Nyoma sem volt félelemnek a szemedben. Belenevettél a halál arcába. Ez tetszett. Nem mondom, kellett pár közös vacsora, mire elsikáltam. És a nevemre kellett vegyelek. A Láng Fattyának törvényes lányát akkoriban senki sem bánthatta volna büntetlen. Még ők sem. *Azért egy hiú mosoly átfut ábrázatán.*
-Akkor tudtam, hogy olyan vagy, mint én. Hogy ez jó-e vagy rossz, az döntsd el magad. Én mindenesetre el akartalak vinni Wegtorenből, mikor összedőlt körülöttem minden. Hogy aszerint formáljalak, mi szerintem helyes. De anyád nem engedte. Nem bízott bennem. És igaza van. Jobb volt neked nélkülem. *Nem csendül hangjában keserűség vagy szomorúság. Száraz tényeket közöl.*
-Megkaptad a választ. És most azt mondom, hogy folytassuk ezt a beszélgetést testhezállóbb keretek között. Már ha érzel magadban erőt hozzá.
//Krultosok//
-Tudta, ki vagyok. *Csak ennyit felel szárazon a Jenari anyját érintő kérdésre. A válaszban ott van minden, s nem is kívánja magát mentegetni.*
-Gondolod, jobb sorsod lett volna, ha ott maradok? Hmm? *Haloványan, kissé talán keserűen elmosolyodik. Az életvitele a legkevésbé lett volna alkalmas ilyesmire. Egy rövid ideig elmereng, mit is válaszolhatna.*
-A Kalmár Ékköve csak a munkáját végzi. A munkája pedig most az, hogy a Láng Fattya kedvére tegyen. De hé! Nem kell visszamennünk. Gyere! *Biccent fejével.*
-A fogadók kényelménél van testhezállóbb hely is az olyanoknak, mint mi. *Jenarinak nem kell sokat agyalnia, mire is gondol a férfi. Egyértelműen a Kaszárnya gyakorlóterére utal.*
-Valóban nem sok emlékünk van. És ezt még így is szerencsésebbnek tartom, mint a rossz emlékeket. *Az apátlanságnál van rosszabb is. Ő már csak tudja.*
-Lehet, hogy már nem emlékszel. Nyolc esztendős is alig múltál, mikor a nevemre vetettelek. Eltörted egy idősebb fiú állkapcsát. És nem akárkiét. Goroff fiú volt. *Regéli.*
-Élet és halál urai voltak saját negyedükben akkoriban. Meg is ölhettek volna Téged ezért. Te tudtad ezt. Már akkor is, mikor megütötted azt a fiút. *Halkan felgöcög.*
-Nyoma sem volt félelemnek a szemedben. Belenevettél a halál arcába. Ez tetszett. Nem mondom, kellett pár közös vacsora, mire elsikáltam. És a nevemre kellett vegyelek. A Láng Fattyának törvényes lányát akkoriban senki sem bánthatta volna büntetlen. Még ők sem. *Azért egy hiú mosoly átfut ábrázatán.*
-Akkor tudtam, hogy olyan vagy, mint én. Hogy ez jó-e vagy rossz, az döntsd el magad. Én mindenesetre el akartalak vinni Wegtorenből, mikor összedőlt körülöttem minden. Hogy aszerint formáljalak, mi szerintem helyes. De anyád nem engedte. Nem bízott bennem. És igaza van. Jobb volt neked nélkülem. *Nem csendül hangjában keserűség vagy szomorúság. Száraz tényeket közöl.*
-Megkaptad a választ. És most azt mondom, hogy folytassuk ezt a beszélgetést testhezállóbb keretek között. Már ha érzel magadban erőt hozzá.
3519. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-30 13:04:04
Üzenet elküldve: 2024-08-30 13:04:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
//Krultosok//
*Komótosan halad, elvégre semmi oka sietni, s ez idő alatt kényelmesen kiterveli útját. Elsőként a Tanácsházához tervezi útját, hogy megszabaduljon végre számára annyira terhes nevétől. Azt követően talán néhány napig meghúzza magát a Kaszárnyában, amíg felerősödik kicsit, vagy legrosszabb esetben néhány aranyért cserébe a Pegazusban alszik. Ha pedig minden a tervek szerint halad, akkor vesz magának egy szívós lovat a piacon - mert szerencsére telik legutóbbi jutalmából -, s elindulhat végre haza. Mosolyt csal arcára Wegtoren ígérete.
Elmereng a forró homokon, a mézédes gyümölcsökön, az esténként szépségesen ragyogó fáklyákon, amikor kizökkentik ábrándozásából. Denjaar kezét érzi meg sajátján, majd rövidesen a férfi szigorú arcával találja szembe magát. Néhány pillanatig meglepettség ül arcán, csak utána veszi át helyét a közöny.*
- Nem csodálom.
*Lerázza magáról a férfi karját.*
- Összetörted őt.
*Szavai könyörtelennek hangzanak, feltehetően azért, mert a mindig haragos leány ezúttal tőle szokatlan módon higgadt és tárgyilagos.*
- Talán hasonlítanék rád, ha emlékeznék rád.
*Enyhe jelét mutatja irritáltságnak, de sokkal inkább csalódott beletörődés jellemzi hangulatát.*
- Addig az arcodra sem emlékeztem igazán, amíg nem jöttem ide. Már akkor sem voltál igazán jelen, amikor még ott voltál.
*Éppen ezért nem is érti a férfi haragját, vagy azt, hogy miért is akarta őt elhozni anyjától. Jenari szent meggyőződése, hogy sosem érdekelte igazán apját, s ez csak azért volt zavaró számára, mert tudja, hogy ki ő. Talán ha egy senki fia nemzette volna egy borgőzös éjszakán, akkor már rég túllépett volna sérelmein. Talán ha Jenari mással született volna lábai között, akkor olyan figyelmet kaphatott volna, mint mondjuk Pashthra.*
- Hát mi az oka? Csak idegenek vagyunk egymásnak.
*Érzi, hogy az indulatok kezdik megint elragadni őt. A rossz megfigyelőképességgel rendelkező Denjaar is láthatja, hogy miként lassítja el levegővételeit és nyújtja el sóhajait a lány. Sikerül visszanyernie a kontrollt.*
- Nem megyek oda vissza, de te nyugodtan menj. A Kalmár Ékköve már biztos sikamlós a gondolattól, hogy a combjai között legyél.
//Krultosok//
*Komótosan halad, elvégre semmi oka sietni, s ez idő alatt kényelmesen kiterveli útját. Elsőként a Tanácsházához tervezi útját, hogy megszabaduljon végre számára annyira terhes nevétől. Azt követően talán néhány napig meghúzza magát a Kaszárnyában, amíg felerősödik kicsit, vagy legrosszabb esetben néhány aranyért cserébe a Pegazusban alszik. Ha pedig minden a tervek szerint halad, akkor vesz magának egy szívós lovat a piacon - mert szerencsére telik legutóbbi jutalmából -, s elindulhat végre haza. Mosolyt csal arcára Wegtoren ígérete.
Elmereng a forró homokon, a mézédes gyümölcsökön, az esténként szépségesen ragyogó fáklyákon, amikor kizökkentik ábrándozásából. Denjaar kezét érzi meg sajátján, majd rövidesen a férfi szigorú arcával találja szembe magát. Néhány pillanatig meglepettség ül arcán, csak utána veszi át helyét a közöny.*
- Nem csodálom.
*Lerázza magáról a férfi karját.*
- Összetörted őt.
*Szavai könyörtelennek hangzanak, feltehetően azért, mert a mindig haragos leány ezúttal tőle szokatlan módon higgadt és tárgyilagos.*
- Talán hasonlítanék rád, ha emlékeznék rád.
*Enyhe jelét mutatja irritáltságnak, de sokkal inkább csalódott beletörődés jellemzi hangulatát.*
- Addig az arcodra sem emlékeztem igazán, amíg nem jöttem ide. Már akkor sem voltál igazán jelen, amikor még ott voltál.
*Éppen ezért nem is érti a férfi haragját, vagy azt, hogy miért is akarta őt elhozni anyjától. Jenari szent meggyőződése, hogy sosem érdekelte igazán apját, s ez csak azért volt zavaró számára, mert tudja, hogy ki ő. Talán ha egy senki fia nemzette volna egy borgőzös éjszakán, akkor már rég túllépett volna sérelmein. Talán ha Jenari mással született volna lábai között, akkor olyan figyelmet kaphatott volna, mint mondjuk Pashthra.*
- Hát mi az oka? Csak idegenek vagyunk egymásnak.
*Érzi, hogy az indulatok kezdik megint elragadni őt. A rossz megfigyelőképességgel rendelkező Denjaar is láthatja, hogy miként lassítja el levegővételeit és nyújtja el sóhajait a lány. Sikerül visszanyernie a kontrollt.*
- Nem megyek oda vissza, de te nyugodtan menj. A Kalmár Ékköve már biztos sikamlós a gondolattól, hogy a combjai között legyél.
3518. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-30 10:13:57
Üzenet elküldve: 2024-08-30 10:13:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
-Meggondolom. Amúgy is rápihennék, mielőtt délnek veszem az irányt. Talán élek az ajánlással. *Feleli Yezának végül megengedően. Nem vitás, ügyes keze van a vörösnek, s csiklandozza hiúságát, hogy ily módon ragaszkodik hozzá, hogy ő vegye kezelésbe arcszőrzetét.
A holmikat átadják, ő pedig nem kérdez. Valószínűnek tartja, hogy Yeza aligha tudná megfelelni, mikor készülnek el a kényes művelettel a mesterek. Már ha akad olyan, ki tud bánni az efféle bőrrel.
Mykael a meglepetésére szótlan, s tán sértett is. Nem igazán tudja hova rakni e dolgot, bár csak magából tud kiindulni e téren. Nem is tud túl sokáig koncentrálni erre, mert Jenari hirtelenjében távozóra fogja. Ül még ott egy darabig, emésztve az elmúlt percek eseményeit. Eleddig abban a hitben volt, hogy a lánynak nincs más vágya, mint kivívni az ő elismerését. Innét a makacsság és az ellenszegülés. Ugyanakkor többnek kell itt lapulnia, immáron világos. Nem az a fajta ember, akit különösmód érdekli mások meglátása, felindultsága. Ugyanakkor ha valaki szemernyit is számít, az tulajdon vére. Nem véletlen, hogy nevére vette, s az sem, hogy oly sokáig óvta parancsnoksága alatt. Talán önnön büszkesége, talán más munkálkodik benne, mindenesetre határozottan zavarja lányának viselkedése.*
-Ostoba kölyök. *Mormogja inkább magának, mint másnak, miközben az asztalra löki a pipát és felpattan a székből.*
-Hamarosan visszajövök. *Szól még Yezának, majd döngő léptekkel az ajtó felé veszi az irányt.
Hamar beéri odakinn Jenarit.*
-Hé! *Amennyiben az nem fordulna meg a hangra, hát ő maga fordítja meg karjánál fogva.*
-Kétszer. Kétszer mentem vissza anyádhoz hogy magammal hozzalak onnét, mielőtt eljöttem Wegtorenből. Kétszer küldött el. *Láthatóan munkál benne harag, de aligha Jenari felé.*
-Talán nem lennél ennyire makacs, ha akkor elhozlak és nem ragad rád belőle annyi. De nem a jó vagy a balszerencse az oka, hogy a nevem viseled. *Kivár. Csípős reakcióra vár, de elengedi a füle mellett.*
-Többet is mesélhetek neked, ha visszajössz velem a Kalmárba. Nincs Yeza, nincs Mykael, csak Te és én. Nem kérek mást. *Szemmel látható, hogy nem könnyű ekképp kérlelnie még tulajdon lányát sem. Szigorú tekintetét az oly ismerős szempáron tartja.*
-Meggondolom. Amúgy is rápihennék, mielőtt délnek veszem az irányt. Talán élek az ajánlással. *Feleli Yezának végül megengedően. Nem vitás, ügyes keze van a vörösnek, s csiklandozza hiúságát, hogy ily módon ragaszkodik hozzá, hogy ő vegye kezelésbe arcszőrzetét.
A holmikat átadják, ő pedig nem kérdez. Valószínűnek tartja, hogy Yeza aligha tudná megfelelni, mikor készülnek el a kényes művelettel a mesterek. Már ha akad olyan, ki tud bánni az efféle bőrrel.
Mykael a meglepetésére szótlan, s tán sértett is. Nem igazán tudja hova rakni e dolgot, bár csak magából tud kiindulni e téren. Nem is tud túl sokáig koncentrálni erre, mert Jenari hirtelenjében távozóra fogja. Ül még ott egy darabig, emésztve az elmúlt percek eseményeit. Eleddig abban a hitben volt, hogy a lánynak nincs más vágya, mint kivívni az ő elismerését. Innét a makacsság és az ellenszegülés. Ugyanakkor többnek kell itt lapulnia, immáron világos. Nem az a fajta ember, akit különösmód érdekli mások meglátása, felindultsága. Ugyanakkor ha valaki szemernyit is számít, az tulajdon vére. Nem véletlen, hogy nevére vette, s az sem, hogy oly sokáig óvta parancsnoksága alatt. Talán önnön büszkesége, talán más munkálkodik benne, mindenesetre határozottan zavarja lányának viselkedése.*
-Ostoba kölyök. *Mormogja inkább magának, mint másnak, miközben az asztalra löki a pipát és felpattan a székből.*
-Hamarosan visszajövök. *Szól még Yezának, majd döngő léptekkel az ajtó felé veszi az irányt.
Hamar beéri odakinn Jenarit.*
-Hé! *Amennyiben az nem fordulna meg a hangra, hát ő maga fordítja meg karjánál fogva.*
-Kétszer. Kétszer mentem vissza anyádhoz hogy magammal hozzalak onnét, mielőtt eljöttem Wegtorenből. Kétszer küldött el. *Láthatóan munkál benne harag, de aligha Jenari felé.*
-Talán nem lennél ennyire makacs, ha akkor elhozlak és nem ragad rád belőle annyi. De nem a jó vagy a balszerencse az oka, hogy a nevem viseled. *Kivár. Csípős reakcióra vár, de elengedi a füle mellett.*
-Többet is mesélhetek neked, ha visszajössz velem a Kalmárba. Nincs Yeza, nincs Mykael, csak Te és én. Nem kérek mást. *Szemmel látható, hogy nem könnyű ekképp kérlelnie még tulajdon lányát sem. Szigorú tekintetét az oly ismerős szempáron tartja.*
3517. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-30 07:03:03
Üzenet elküldve: 2024-08-30 07:03:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Bár az egykori Bajnok továbbra is nyájas, azért világossá teszi, hogy nem enyhül. A megjegyzése alattomos és úgy kosarazza ki Yezát, hogy az legalább annyit sértsen a maga vitathatatlan tényeivel, mint a vörös ellentmondása a trófea kapcsán. Betalál, szó se róla, s egy pillanatra el is csípheti a gladiátor az arcán ennek a jeleit, de Yeza kapott már néhány kemény leckét arra vonatkozólag, hogy a bájos mosoly elvárás egy magafajtánál ilyenkor is. Gyorsan fel is ölti, s apró főhajtással nyugtázza a választ.*
- Ahogy óhajtod. Nincs kétségem, hogy jó kezekben leszel a Sellőknél *mondja némi féltékeny karcosságba burkolva szavait.* - De ami a szakálladat illeti... *Kételkedés kis fintora villan a wegtoreni vonásokon.* - Hozzáértőn lenyírni könnyebb, mint később kijavítani, Bajnokom *rántja meg a vállát. A Sellők értik a dolgukat, ezt sosem vitatná, de ami a beretválást illeti, abban fenntartja a szakmai gőgjét.
Fúrja az oldalát a dolog, de egyelőre nem kérdez rá. Pedig biztos nem véletlenül fogalmazott úgy Krultos, ahogy: meghívás. Yeza kíváncsisága mindig belekapaszkodik az ilyesmibe, de most jobbnak látja egy kicsit lecsillapodni a kedélyeket.
Mikor az ifjú zsoldos megállítja, ez irányú elképzelései egy pillanatra kútba esni látszanak. Az a kompozíció a tányéron talán túl messze ment. Yeza viszont nem szeppen meg. Egyérszt bízik azért a saját képességeiben, másrészt pedig abban is, hogy Krultos nem hagyná, hogy bántódása essen.
A karmok. Valóban, szinte meg is feledkezett a zsákmány Mykaelnél lévő tartozékairól.*
- Köszönöm *biccent, ezúttal minden él vagy élc nélkül, s reméli, ezzel le is zárták a kis adok-kapok csörtét.
A jobb sorsra érdemes tretil maradványai Nyikhaj gondjaira bízva indulnak el a használati tárgyként való újjászületés útjára, Yeza pedig a pult mögé fordulva kíséri végig tekintetével ahogy Jenari a sérülései fájdalmát a foga közt szorítva kifelé veszi az irányt. Elgondolkodtató, alaposan megtaposott sors. Pedig épp az imént kapta meg a legnagyobb elismerést, amit az az öntelt mészáros kibugyoghat magából: a nevén nevezte. Krultosnak. Fennhangon ismerte el vérének, ráadásul mások előtt.
Ki tudja, a lány mit várt pontosan az apjától? Talán ő maga sem. Atyai büszkeséggel, gondoskodással egyengetett gyermekkort? Nos, legalább ő tudja, kitől fogant. A Yezához hasonlóknak ennyi sem adatott. Őt a Céh nevelte. Úgy, ahogy a leginkább hasznos volt a számukra.
A kése szép, szabályos gerezdekre szel egy barackot amivel megrövidítette a pult gyümölcskosarát. Jó egy kicsit visszavonulni ide, a söntés védvonala mögé, ahol a vendégtér tompa nyüzsgéssé távolodhat. Persze a gladiáor heves anekdotázása így sem hagyja teljesen homogén zajmasszává ülepedni a fogadó léptékében békének nevezhető, lopott perceket.
Ahogy elnézi, Mykael inkább az evésbe feledkezik, s nem lesz partner az egykori Bajnok eszmefuttatásának kivesézésében. Valami van a levegőben, valami savanyú és gyászos. Mintha a dicstelen véget ért bestia zsákba kötött csonkjainak szaga mérgezte volna meg a hely szellemét, mint valami rontás vagy kór, amit behurcoltak. Yeza még wegtoreni mércével is babonás az ilyesmiben, úgyhogy biztos elfüstöl majd itt néhány köteg zsályát, míg Nyikhaj a felmosást intézi záráskor.
Mikor Mykael a pulthoz lép, egy kicsit meglepődik az aranyakon. Aztán az azt követő szavakon is. Wegtoreni lány, a parázs szúrka-piszka ott olyan, mint a levegővétel. Tény, hogy vannak sérelmek, amiket ők sem engednek el egykönnyen, de nem gondolta, hogy az ifjú harcos így a lelkére veszi a dolgot.*
- Elnézésedet kérem, Uram *mondja. Őszintén beszél, de most valahogy látszik rajta, hogy ő is fáradt. Egész nap a fogadó üde, buja színfoltjának lenni, nem egyszerű.* - A megjegyzésem miatt és a... *csak megköszörüli a torkát.* - A szakácsunk elég önérzetes. Egy kikötői morgós medve, de a főztje... azok a "finnyás városi népeknek való" fogások az étlapon... tényleg elsőrangúak. De az én hibám *sóhajtja el a megbánásba mártott beismerést.* - Nem kellett volna szó szerint leadnom azt a rendelést. *Visszatolja a 20 aranyat Mykael Rohark elé.
*
- Nem venném a lelkemre, ha rossz szájízzel távoznál. Főleg egy ilyen út után. Így is elég nyomott egy nap ez. Van, hogy ha sokfelé akarnál egyszerre megfelelni, minden félremegy. A Sellőknek egyszerűbb a dolguk *sóhajt.* - De nagyrabecsült Báróm ragaszkodik hozzá, hogy ez a fogadó lerázza magáról a múltja cégérét. A férfiak pedig általában csak addig vesznek emberszámba, amíg látnak rá esélyt, hogy a hátamra döntsenek. *Megvonja a vállát, mint aki tudván tudott szélmalomharcot vív.* - De a szobáink tényleg kitűnőket, és igazi, wegtoreni fürdőt kapsz, ha elfogadod. Kárpótlásul. A holmidra úgyis várnod kell egy kicsit. Nem hagyhatom itt a pultot, míg Nyikhaj el nem rendezi a trófeát.
*Bár az egykori Bajnok továbbra is nyájas, azért világossá teszi, hogy nem enyhül. A megjegyzése alattomos és úgy kosarazza ki Yezát, hogy az legalább annyit sértsen a maga vitathatatlan tényeivel, mint a vörös ellentmondása a trófea kapcsán. Betalál, szó se róla, s egy pillanatra el is csípheti a gladiátor az arcán ennek a jeleit, de Yeza kapott már néhány kemény leckét arra vonatkozólag, hogy a bájos mosoly elvárás egy magafajtánál ilyenkor is. Gyorsan fel is ölti, s apró főhajtással nyugtázza a választ.*
- Ahogy óhajtod. Nincs kétségem, hogy jó kezekben leszel a Sellőknél *mondja némi féltékeny karcosságba burkolva szavait.* - De ami a szakálladat illeti... *Kételkedés kis fintora villan a wegtoreni vonásokon.* - Hozzáértőn lenyírni könnyebb, mint később kijavítani, Bajnokom *rántja meg a vállát. A Sellők értik a dolgukat, ezt sosem vitatná, de ami a beretválást illeti, abban fenntartja a szakmai gőgjét.
Fúrja az oldalát a dolog, de egyelőre nem kérdez rá. Pedig biztos nem véletlenül fogalmazott úgy Krultos, ahogy: meghívás. Yeza kíváncsisága mindig belekapaszkodik az ilyesmibe, de most jobbnak látja egy kicsit lecsillapodni a kedélyeket.
Mikor az ifjú zsoldos megállítja, ez irányú elképzelései egy pillanatra kútba esni látszanak. Az a kompozíció a tányéron talán túl messze ment. Yeza viszont nem szeppen meg. Egyérszt bízik azért a saját képességeiben, másrészt pedig abban is, hogy Krultos nem hagyná, hogy bántódása essen.
A karmok. Valóban, szinte meg is feledkezett a zsákmány Mykaelnél lévő tartozékairól.*
- Köszönöm *biccent, ezúttal minden él vagy élc nélkül, s reméli, ezzel le is zárták a kis adok-kapok csörtét.
A jobb sorsra érdemes tretil maradványai Nyikhaj gondjaira bízva indulnak el a használati tárgyként való újjászületés útjára, Yeza pedig a pult mögé fordulva kíséri végig tekintetével ahogy Jenari a sérülései fájdalmát a foga közt szorítva kifelé veszi az irányt. Elgondolkodtató, alaposan megtaposott sors. Pedig épp az imént kapta meg a legnagyobb elismerést, amit az az öntelt mészáros kibugyoghat magából: a nevén nevezte. Krultosnak. Fennhangon ismerte el vérének, ráadásul mások előtt.
Ki tudja, a lány mit várt pontosan az apjától? Talán ő maga sem. Atyai büszkeséggel, gondoskodással egyengetett gyermekkort? Nos, legalább ő tudja, kitől fogant. A Yezához hasonlóknak ennyi sem adatott. Őt a Céh nevelte. Úgy, ahogy a leginkább hasznos volt a számukra.
A kése szép, szabályos gerezdekre szel egy barackot amivel megrövidítette a pult gyümölcskosarát. Jó egy kicsit visszavonulni ide, a söntés védvonala mögé, ahol a vendégtér tompa nyüzsgéssé távolodhat. Persze a gladiáor heves anekdotázása így sem hagyja teljesen homogén zajmasszává ülepedni a fogadó léptékében békének nevezhető, lopott perceket.
Ahogy elnézi, Mykael inkább az evésbe feledkezik, s nem lesz partner az egykori Bajnok eszmefuttatásának kivesézésében. Valami van a levegőben, valami savanyú és gyászos. Mintha a dicstelen véget ért bestia zsákba kötött csonkjainak szaga mérgezte volna meg a hely szellemét, mint valami rontás vagy kór, amit behurcoltak. Yeza még wegtoreni mércével is babonás az ilyesmiben, úgyhogy biztos elfüstöl majd itt néhány köteg zsályát, míg Nyikhaj a felmosást intézi záráskor.
Mikor Mykael a pulthoz lép, egy kicsit meglepődik az aranyakon. Aztán az azt követő szavakon is. Wegtoreni lány, a parázs szúrka-piszka ott olyan, mint a levegővétel. Tény, hogy vannak sérelmek, amiket ők sem engednek el egykönnyen, de nem gondolta, hogy az ifjú harcos így a lelkére veszi a dolgot.*
- Elnézésedet kérem, Uram *mondja. Őszintén beszél, de most valahogy látszik rajta, hogy ő is fáradt. Egész nap a fogadó üde, buja színfoltjának lenni, nem egyszerű.* - A megjegyzésem miatt és a... *csak megköszörüli a torkát.* - A szakácsunk elég önérzetes. Egy kikötői morgós medve, de a főztje... azok a "finnyás városi népeknek való" fogások az étlapon... tényleg elsőrangúak. De az én hibám *sóhajtja el a megbánásba mártott beismerést.* - Nem kellett volna szó szerint leadnom azt a rendelést. *Visszatolja a 20 aranyat Mykael Rohark elé.
*- Nem venném a lelkemre, ha rossz szájízzel távoznál. Főleg egy ilyen út után. Így is elég nyomott egy nap ez. Van, hogy ha sokfelé akarnál egyszerre megfelelni, minden félremegy. A Sellőknek egyszerűbb a dolguk *sóhajt.* - De nagyrabecsült Báróm ragaszkodik hozzá, hogy ez a fogadó lerázza magáról a múltja cégérét. A férfiak pedig általában csak addig vesznek emberszámba, amíg látnak rá esélyt, hogy a hátamra döntsenek. *Megvonja a vállát, mint aki tudván tudott szélmalomharcot vív.* - De a szobáink tényleg kitűnőket, és igazi, wegtoreni fürdőt kapsz, ha elfogadod. Kárpótlásul. A holmidra úgyis várnod kell egy kicsit. Nem hagyhatom itt a pultot, míg Nyikhaj el nem rendezi a trófeát.
3516. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-29 22:33:29
Üzenet elküldve: 2024-08-29 22:33:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Bólogatva konstatálja Denjaar szavait, ami a rabok kivégzéséről szól, s örömmel hümmögne még ezen a témán, ám kizökkenti a megérkezett étel. Meglepődik azon amit tapasztal, s bizony nincs úgy lenyűgözve, mint apja, aki bizonyosan nem fogadná ilyen jól, ha az ő büszkeségét sértegetnék hasonló játszmákkal. Már csak azért sem, mert az egykori bajnok bizony megszokta, hogy mindenki az ő akarata szerint hajlik.*
- Milyen színvonalas.
*Köpi oda epés bókját, mert wegtoreni lévén ő sem hagyhatja szó nélkül nemtetszését, melyet Yeza úgy tűnik most előszeretettel ad tudtukra. Van egy sejtelme, hogy mennyire a vöröske ötlete eme megoldás, s abban is biztos, hogy azért mert ilyen étket Mykael elé tenni, mert nem féli az arcon vágást. Jenarit egyre inkább bosszantják a levegő városának törvényei, melyek meggátolják abban, hogy felképelje a pimasz személyzetet. Persze az étel dolga nem zavarja, elvégre nem őt érinti a sértés, nem úgy mint a tovább folytatott viselkedés, melytől ismételten felfordul a gyomra.
Nem csak a hányinger kerülgeti, de egy felismerés is. Persze felpattanhatna, eltörhetné a pimasz szuka tapogató kezét, hogy megtanulja a helyét, de mit érne el vele? Valójában nem számít ez az egész. Valójában ő nem számít. Ostoba volt, hogy komoly reményeket fűzve a találkozáshoz ide jött, elvégre Denjaar sosem érdeklődött iránta, azt sem tudja pontosan miért aggatta rá azt az átkozott nevet.
Bizonyossággá válnak kételyei. Kár küzdenie honvágyával, ebben a koszfészekben nem várja őt semmi ígéretes. Már azt is bánja, hogy éveket áldozott erre és kisegítette a várost. Fáradtan sóhajt. Denjaar szavai el sem jutnak tudatáig, mert nem érdekli amit a férfi mond. Véglegesen semmivé foszlik szemeiben, s úgy érzi már utálni sem képes őt. Lassan, ráérősen felkecmeredik, még illedelmesen be is tolja székét maga után.*
- Viszlát apám!
*Egy hanyag kézmozdulattal int búcsút a férfinak, aki eddig csak bosszúságot okozott neki. Miközben megteszi fájdalmasan sok lépését a kijáratig azon töpreng, hogy hova vezessen elsőként útja.*
*Bólogatva konstatálja Denjaar szavait, ami a rabok kivégzéséről szól, s örömmel hümmögne még ezen a témán, ám kizökkenti a megérkezett étel. Meglepődik azon amit tapasztal, s bizony nincs úgy lenyűgözve, mint apja, aki bizonyosan nem fogadná ilyen jól, ha az ő büszkeségét sértegetnék hasonló játszmákkal. Már csak azért sem, mert az egykori bajnok bizony megszokta, hogy mindenki az ő akarata szerint hajlik.*
- Milyen színvonalas.
*Köpi oda epés bókját, mert wegtoreni lévén ő sem hagyhatja szó nélkül nemtetszését, melyet Yeza úgy tűnik most előszeretettel ad tudtukra. Van egy sejtelme, hogy mennyire a vöröske ötlete eme megoldás, s abban is biztos, hogy azért mert ilyen étket Mykael elé tenni, mert nem féli az arcon vágást. Jenarit egyre inkább bosszantják a levegő városának törvényei, melyek meggátolják abban, hogy felképelje a pimasz személyzetet. Persze az étel dolga nem zavarja, elvégre nem őt érinti a sértés, nem úgy mint a tovább folytatott viselkedés, melytől ismételten felfordul a gyomra.
Nem csak a hányinger kerülgeti, de egy felismerés is. Persze felpattanhatna, eltörhetné a pimasz szuka tapogató kezét, hogy megtanulja a helyét, de mit érne el vele? Valójában nem számít ez az egész. Valójában ő nem számít. Ostoba volt, hogy komoly reményeket fűzve a találkozáshoz ide jött, elvégre Denjaar sosem érdeklődött iránta, azt sem tudja pontosan miért aggatta rá azt az átkozott nevet.
Bizonyossággá válnak kételyei. Kár küzdenie honvágyával, ebben a koszfészekben nem várja őt semmi ígéretes. Már azt is bánja, hogy éveket áldozott erre és kisegítette a várost. Fáradtan sóhajt. Denjaar szavai el sem jutnak tudatáig, mert nem érdekli amit a férfi mond. Véglegesen semmivé foszlik szemeiben, s úgy érzi már utálni sem képes őt. Lassan, ráérősen felkecmeredik, még illedelmesen be is tolja székét maga után.*
- Viszlát apám!
*Egy hanyag kézmozdulattal int búcsút a férfinak, aki eddig csak bosszúságot okozott neki. Miközben megteszi fájdalmasan sok lépését a kijáratig azon töpreng, hogy hova vezessen elsőként útja.*
3515. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-29 22:11:09
Üzenet elküldve: 2024-08-29 22:11:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Tán úgy is a legszerencsésebb, ha Jenarival nem hergelik tovább egymást. Mykael általában azért sokkal nyugodtabb ennél, de most nem érzi jól magát abban a szerepben, ami az asztalnál jutott neki.
Yeza aztán elé teszi a beszédesen elrendezett ételt. Máskor ezen is tudna vidulni, de most csak összevonja a szemöldökét, aztán átrendezi az ételt valami kevésbé jellegzetes formába, és falatozni kezd. Remélhetőleg a kalmár népe nem találja viccesnek meg is mérgezni az ételt.
Amikor Yeza előhalássza a tretil fejét Denjaar lábától és megindulna vele, Mykael rászól.*
- Megállj!
*mondja ezt olyan hangsúllyal, mint aki mondjuk a vacsora miatt akarja leteremteni a lányt. Ehelyett azonban megnyalja az ujjait, aztán oldalra hajolva matatni kezd a hátizsákjában (némi pénzcsilingelés hangját keltve). Aztán kihalász egy kis batyut, amit rátesz Denjaar csomagjára. Ez a tretil karmait tartalmazza.*
- Az üzlet az üzlet.
*teszi hozzá, Denjaarra sandítva, hiszen a gladiátor mondta, hogy minden a Kalmáré, amit elhoztak.
Utána eszik tovább egykedvűen, és már kivonja magát a beszélgetésből, amíg be nem falja az egész kolbász, krumplit és mindent a tányérjáról, és le nem öblíti a söre maradékával. Aztán belemártogatja az ujjait abba a citromos vízbe, majd beletörli a sáros nadrágjába.
Aztán felkel az asztal mellől, de a hátizsákját még otthagyja. Odalép a pulthoz, és odaad Yeza a Rőtnek 20 aranyat.*
- Ezt a vacsoráért. A fürdőről és a szobáról inkább lemondok, hátha azt is ilyen mókásan adjátok. Add ki a cuccom, kérlek!
*mondja. Tudja, hogy a vacsorára elvileg vendégek voltak, de a vendéglátás vagy legyen szíves, vagy ne legyen. Ugyanezért megy inkább máshova (kizárásos alapon a Pegazusba) aludni. De nem a holmija nélkül.*
*Tán úgy is a legszerencsésebb, ha Jenarival nem hergelik tovább egymást. Mykael általában azért sokkal nyugodtabb ennél, de most nem érzi jól magát abban a szerepben, ami az asztalnál jutott neki.
Yeza aztán elé teszi a beszédesen elrendezett ételt. Máskor ezen is tudna vidulni, de most csak összevonja a szemöldökét, aztán átrendezi az ételt valami kevésbé jellegzetes formába, és falatozni kezd. Remélhetőleg a kalmár népe nem találja viccesnek meg is mérgezni az ételt.
Amikor Yeza előhalássza a tretil fejét Denjaar lábától és megindulna vele, Mykael rászól.*
- Megállj!
*mondja ezt olyan hangsúllyal, mint aki mondjuk a vacsora miatt akarja leteremteni a lányt. Ehelyett azonban megnyalja az ujjait, aztán oldalra hajolva matatni kezd a hátizsákjában (némi pénzcsilingelés hangját keltve). Aztán kihalász egy kis batyut, amit rátesz Denjaar csomagjára. Ez a tretil karmait tartalmazza.*
- Az üzlet az üzlet.
*teszi hozzá, Denjaarra sandítva, hiszen a gladiátor mondta, hogy minden a Kalmáré, amit elhoztak.
Utána eszik tovább egykedvűen, és már kivonja magát a beszélgetésből, amíg be nem falja az egész kolbász, krumplit és mindent a tányérjáról, és le nem öblíti a söre maradékával. Aztán belemártogatja az ujjait abba a citromos vízbe, majd beletörli a sáros nadrágjába.
Aztán felkel az asztal mellől, de a hátizsákját még otthagyja. Odalép a pulthoz, és odaad Yeza a Rőtnek 20 aranyat
.*- Ezt a vacsoráért. A fürdőről és a szobáról inkább lemondok, hátha azt is ilyen mókásan adjátok. Add ki a cuccom, kérlek!
*mondja. Tudja, hogy a vacsorára elvileg vendégek voltak, de a vendéglátás vagy legyen szíves, vagy ne legyen. Ugyanezért megy inkább máshova (kizárásos alapon a Pegazusba) aludni. De nem a holmija nélkül.*
3514. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-28 22:22:07
Üzenet elküldve: 2024-08-28 22:22:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Nelira visszatért, ugyanaz a kedves Nelira, aki tegnap este volt. Most már a Kalmár sem nagy és utálatos, a leviatánnak is minden meg van bocsátva. Aeltarivnak ezzel kerek a világ, nem fogja kérdezni, miért ment el az ifjú hölgy. Biztos meg kellett néznie, minden rendben van e otthon. Vagy meg kellett locsolnia a virágait, vagy meg kellett etetnie a macskáját/kutyáját/egerét/papagáját/sarokban pihenő nyolclábúját.
Akármit csinált, most itt van. Ölelgeti és teát hoz neki, amire az elf rávet...né magát azonnal, de bevillan a tegnapi. Ehelyett fújni kezdi, élvezettel nézve ahogy fodrozódik a pirosas folyadék. Eközben hanzgik el a "beszélnünk kell."
~ Szemetet hagytam a szobában? Vagy gyűrve az ágyneműt? Fent még nem járt. Panaszkodott rám a pultos, amikor kikérte a teát? Nem voltam hangos.~ Ilyen gondolatok futnak át rajta fénysebességgel. Azonban semmilyen letorkolást nem kap, csupán tényleg beszélni szeretne vele Nelira.
A lehetőség, hogy vele maradhat, önmagában mindent visz. Örülne ennek még akkor is, ha az utcán maradnának mindketten. Az otthon lehetősége a hab a tortán.
Aeltariv odabújik válasz nélkül, jóllehet ez maga a válasz.*
- Jó leszek! *Ígéri, amennyire csak jó tud lenni.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Nelira visszatért, ugyanaz a kedves Nelira, aki tegnap este volt. Most már a Kalmár sem nagy és utálatos, a leviatánnak is minden meg van bocsátva. Aeltarivnak ezzel kerek a világ, nem fogja kérdezni, miért ment el az ifjú hölgy. Biztos meg kellett néznie, minden rendben van e otthon. Vagy meg kellett locsolnia a virágait, vagy meg kellett etetnie a macskáját/kutyáját/egerét/papagáját/sarokban pihenő nyolclábúját.
Akármit csinált, most itt van. Ölelgeti és teát hoz neki, amire az elf rávet...né magát azonnal, de bevillan a tegnapi. Ehelyett fújni kezdi, élvezettel nézve ahogy fodrozódik a pirosas folyadék. Eközben hanzgik el a "beszélnünk kell."
~ Szemetet hagytam a szobában? Vagy gyűrve az ágyneműt? Fent még nem járt. Panaszkodott rám a pultos, amikor kikérte a teát? Nem voltam hangos.~ Ilyen gondolatok futnak át rajta fénysebességgel. Azonban semmilyen letorkolást nem kap, csupán tényleg beszélni szeretne vele Nelira.
A lehetőség, hogy vele maradhat, önmagában mindent visz. Örülne ennek még akkor is, ha az utcán maradnának mindketten. Az otthon lehetősége a hab a tortán.
Aeltariv odabújik válasz nélkül, jóllehet ez maga a válasz.*
- Jó leszek! *Ígéri, amennyire csak jó tud lenni.*
3513. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-28 21:36:50
Üzenet elküldve: 2024-08-28 21:36:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
-Ühüm. Akasztás a bevett módszer. De nemigen dívik az ilyesmi mostanában. Inkább küldik el a bírák a munkatáborba követ törni még a legveszedelmesebb gazfickókat is. Biztos nincs elég munkaerő odalenn. *Van némi fogalma róla, elvégre parancsnok volt.
A kihozott étel dolgán kedélyesen felhorkan. Na nem azon, amit ő elé tol Yeza. A Mykael elé felszolgált étel ellenben ötletes, ám kaján mutatvány. Lopva a fiatal harcosra pillant, kíváncsian várva a reakcióját. Ő maga nem gondolná sértőnek. Olyan ez, mint a korcsmárosné pofonja, miután a férfiasztalnál valamelyikük belecsípett a fenekébe, a harcostársak pedig jót derülnek rajta. Vagy egy cserfes felszolgálólány kéjenc ételrendezése, ki kiszemeltjét próbálja froclizni. Ő maga nem ágálna a dolog ellen különösebben. A vacsora az vacsora, a kolbász pedig igen csak ínycsiklandozónak tűnik, tálalás ide vagy oda.
Hozzálát az ételhez, miközben Yeza szavaira csak bólint. Nem fog egy akadékoskodni, főleg, mert úgy tűnik, a vörös bizony megemberelte magát a trófeát illetően.*
-Vidd. *Bólint végül, ahogy Yeza tetszetős pozitúrában veszi magához a csomagot.*
-És a bőröket is! Minél előbb hozzálátnak a mesteremberek, annál előbb kész. *Hagyja, hogy Yeza érintse elburjánzó szakállát és haját, véletlenül sem húzódna el keze útjából.*
-Szívességgel, hmm? *Szól két falat között, majd ismét csak felhorkan.*
-A következő utam a Kikötőbe vezet majd. Meghívásom van a Sellőház intézményébe. Ott bizonyosan szívesség nélkül számítják a beretvát. *Felpillant a vörösre. Persze csak froclizza a lányt, akinek egyébként is olybá tűnik, jobban érdekli Jenari véleménye. Végső soron megérti; nem kívánja a balhét a Kalmár intézményébe.
Őt hidegen hagyja asztaltársasága vélt vagy valós sérelme, jóízűen lát neki a húsételnek. Magához vesz némi kenyeret is, hogy legyen mivel az utolsó falatokat is kitunkolni.*
-Láttam már tretilvértet. *Mykael felé fordul és csevegő hangnemet üt meg.*
-Egy hosszúéletűn. Nem rabszolga volt, az biztos. A nevére már nem emlékszem, de mondják, valami bukott uraság volt Lihanechből. Csillogó vért ide vagy oda, nem küzdött valami jól. Éppen csak, hogy megvetette a lábát azzal a szép, ívelt szablyával a kezében, aztán HUSS! *Csap az asztalra öklével, hogy csak úgy csilingel rajta a teríték.*
-Lecsapták a fejét. *Felgöcög, miközben lenyalja ujjait.*
-Nem enyém volt a szerencse. Különben biztos minden szálat megmozgattam volna, hogy magamnak tudjam a vértjét. *Elmereng röviden a histórián, miközben ismét a pipáért és a dohányért nyúl.*
-Van, amit még én sem öltem. Thargot, például. *Vaskos pöfékelésbe kezd.*
-Ühüm. Akasztás a bevett módszer. De nemigen dívik az ilyesmi mostanában. Inkább küldik el a bírák a munkatáborba követ törni még a legveszedelmesebb gazfickókat is. Biztos nincs elég munkaerő odalenn. *Van némi fogalma róla, elvégre parancsnok volt.
A kihozott étel dolgán kedélyesen felhorkan. Na nem azon, amit ő elé tol Yeza. A Mykael elé felszolgált étel ellenben ötletes, ám kaján mutatvány. Lopva a fiatal harcosra pillant, kíváncsian várva a reakcióját. Ő maga nem gondolná sértőnek. Olyan ez, mint a korcsmárosné pofonja, miután a férfiasztalnál valamelyikük belecsípett a fenekébe, a harcostársak pedig jót derülnek rajta. Vagy egy cserfes felszolgálólány kéjenc ételrendezése, ki kiszemeltjét próbálja froclizni. Ő maga nem ágálna a dolog ellen különösebben. A vacsora az vacsora, a kolbász pedig igen csak ínycsiklandozónak tűnik, tálalás ide vagy oda.
Hozzálát az ételhez, miközben Yeza szavaira csak bólint. Nem fog egy akadékoskodni, főleg, mert úgy tűnik, a vörös bizony megemberelte magát a trófeát illetően.*
-Vidd. *Bólint végül, ahogy Yeza tetszetős pozitúrában veszi magához a csomagot.*
-És a bőröket is! Minél előbb hozzálátnak a mesteremberek, annál előbb kész. *Hagyja, hogy Yeza érintse elburjánzó szakállát és haját, véletlenül sem húzódna el keze útjából.*
-Szívességgel, hmm? *Szól két falat között, majd ismét csak felhorkan.*
-A következő utam a Kikötőbe vezet majd. Meghívásom van a Sellőház intézményébe. Ott bizonyosan szívesség nélkül számítják a beretvát. *Felpillant a vörösre. Persze csak froclizza a lányt, akinek egyébként is olybá tűnik, jobban érdekli Jenari véleménye. Végső soron megérti; nem kívánja a balhét a Kalmár intézményébe.
Őt hidegen hagyja asztaltársasága vélt vagy valós sérelme, jóízűen lát neki a húsételnek. Magához vesz némi kenyeret is, hogy legyen mivel az utolsó falatokat is kitunkolni.*
-Láttam már tretilvértet. *Mykael felé fordul és csevegő hangnemet üt meg.*
-Egy hosszúéletűn. Nem rabszolga volt, az biztos. A nevére már nem emlékszem, de mondják, valami bukott uraság volt Lihanechből. Csillogó vért ide vagy oda, nem küzdött valami jól. Éppen csak, hogy megvetette a lábát azzal a szép, ívelt szablyával a kezében, aztán HUSS! *Csap az asztalra öklével, hogy csak úgy csilingel rajta a teríték.*
-Lecsapták a fejét. *Felgöcög, miközben lenyalja ujjait.*
-Nem enyém volt a szerencse. Különben biztos minden szálat megmozgattam volna, hogy magamnak tudjam a vértjét. *Elmereng röviden a histórián, miközben ismét a pipáért és a dohányért nyúl.*
-Van, amit még én sem öltem. Thargot, például. *Vaskos pöfékelésbe kezd.*
3512. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-28 11:18:09
Üzenet elküldve: 2024-08-28 11:18:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Az, hogy a kérem és köszönöm dolgát az ifjú zsoldos nyerte meg magának, nagyban köszönhető annak, hogy vele ellentétben Denjaar bőven megolajozta Yeza készségességét bókokkal, Jenari pedig, nos ő szúrós, mint a lápvidéki sulyom, de a pozícióját tekintve megvannak a kiváltságai.
A kiszabandó szívesség arányát illetően a vörös csak villant egy olyan mosolyt, ami már magában is visszacsíp, mintha csak azt üzenné: "ugyan, bőven elég lesz a város negyedének torokmetszése."
Ő sem piszkálja tovább Jenari bármibe belemaró fortyogásának tüzét. Ha nem kap tápot, talán magától lelohad. Persze a gladiátorral való szívélyességet nincs módja kikerülni, csak azért, mert a leány rossz szemmel nézi. Sejti, hogy ez egy darabig biztos tüske lesz köztük, de hogy el tudja-e simítani, azt meghagyja a jövő kihívásai között.
Denjaar Krultos nem az a fajta, aki könnyedén elengedné, ha nemet mondanak neki, és kimondatlanul is ott lebeg a levegőben, hogy bölcsebb inkább kiegyezni vele valahogy, de Yeza bár nagyon is érti a célzást, ezúttal csak beharapja az ajka szélét egy bocsánatkérő pillantással az asztal alatti zsákban megbillegtetett trófea kapcsán.
Leadja a rendelést a konyhán, aztán magához veszi két erkélyes szoba kulcsát, meg még egy zacskó dohányt, mert nem kerülte el a figyelmét, hogy Krultos csak kelletlenül babrál a pipájával, miután elfüstölte az előző adag tabakot. Összekészíti és kiviszi az asztalhoz az evőeszközöket is, meg egy kosárka kenyeret, ami nemrég sülhetett ki, mert a héja még kellemesen roppanós. Kerül még az asztal közepére egy szett fűszertartó sóval, borssal és paprikával, aztán hamarosan érkezik Nyikhaj a két tányérral. Az egyiken vadkanpecsenye, többféle körettel, wegtoreni ízvilágú, csípős mártással, gusztusos kompozícióba rendezve a tányéron, mint egy igazi kulináris műalkotás. A másik tányéron egy figyelemre méltó darab sült kolbász, két szintén méretes, héjában sült krumplival, és ha nem lenne egészen egyértelmű az utalás, a tormás-mustáros szószkeverék a kolbásznak a krumplikkal átellenes végére van pozícionálva. Ez utóbbi kerül Mykael elé, a vadkanpecsenye pedig a másik férfi elé. Nyikhaj elvinné a levadászott bestia zsákba kötött maradványait is, de nem nyúl érte, csak Yezára néz.
A vörös pedig cselekszik: huzavona ide vagy oda, az a holmi jobb ha jégre kerül, de inkább mielőbb a cserzőműhelybe meg a preparátorhoz, mielőtt rohadásnak indul. Ezt remélhetőleg Krultos is tudja, és nem akadékoskodik. Yeza pillantása behódoló, de józan belátásra is int, ahogy lassan leguggol a zsákért a gladiátor lába mellett. Balja engesztelőn végigsimít a férfi combján, ahogy a trófeáért nyúl.*
- Ezt a mesterek gondjaira bíznám mielőbb *mondja, s remélhetőleg át is tudja adni Nyikhajnak, hogy intézze a továbbiakat.*
- Hidd el, Bajnokom, ha a magam dolgáról lenne szó, szívesen alkudnék veled is. Viszont ez a Báróm ügye, így meg van kötve a kezem. *Mondja, s félretűri rőt tincseit, ahogy felkel.* - De ha mégis ellenállhatatlan vágyat éreznél, hogy szívességgel tartozz nekem, egy beretválást készséggel megszámítok ilyen vállalásért. *Játékosan megsercegteti az elburjánzott szakáll borostás szegélyét.* - És a hajadból se ártana már vágni *jegyzi meg, ahogy a férfi tarkójánál finoman beletúr.
Szinte látja, ahogy Jenari forgatja a szemét a háta mögött, úgyhogy nem is incselkedik tovább.*
- Jó étvágyat az uraknak. *Biccent, és ha nem tartóztatják, vissza is vonul a pult mögé, ahonnan természetesen továbbra is szemmel tartja a társaságot, hogy rendelkezésre álljon, ha kívánnának valamit.*
*Az, hogy a kérem és köszönöm dolgát az ifjú zsoldos nyerte meg magának, nagyban köszönhető annak, hogy vele ellentétben Denjaar bőven megolajozta Yeza készségességét bókokkal, Jenari pedig, nos ő szúrós, mint a lápvidéki sulyom, de a pozícióját tekintve megvannak a kiváltságai.
A kiszabandó szívesség arányát illetően a vörös csak villant egy olyan mosolyt, ami már magában is visszacsíp, mintha csak azt üzenné: "ugyan, bőven elég lesz a város negyedének torokmetszése."
Ő sem piszkálja tovább Jenari bármibe belemaró fortyogásának tüzét. Ha nem kap tápot, talán magától lelohad. Persze a gladiátorral való szívélyességet nincs módja kikerülni, csak azért, mert a leány rossz szemmel nézi. Sejti, hogy ez egy darabig biztos tüske lesz köztük, de hogy el tudja-e simítani, azt meghagyja a jövő kihívásai között.
Denjaar Krultos nem az a fajta, aki könnyedén elengedné, ha nemet mondanak neki, és kimondatlanul is ott lebeg a levegőben, hogy bölcsebb inkább kiegyezni vele valahogy, de Yeza bár nagyon is érti a célzást, ezúttal csak beharapja az ajka szélét egy bocsánatkérő pillantással az asztal alatti zsákban megbillegtetett trófea kapcsán.
Leadja a rendelést a konyhán, aztán magához veszi két erkélyes szoba kulcsát, meg még egy zacskó dohányt, mert nem kerülte el a figyelmét, hogy Krultos csak kelletlenül babrál a pipájával, miután elfüstölte az előző adag tabakot. Összekészíti és kiviszi az asztalhoz az evőeszközöket is, meg egy kosárka kenyeret, ami nemrég sülhetett ki, mert a héja még kellemesen roppanós. Kerül még az asztal közepére egy szett fűszertartó sóval, borssal és paprikával, aztán hamarosan érkezik Nyikhaj a két tányérral. Az egyiken vadkanpecsenye, többféle körettel, wegtoreni ízvilágú, csípős mártással, gusztusos kompozícióba rendezve a tányéron, mint egy igazi kulináris műalkotás. A másik tányéron egy figyelemre méltó darab sült kolbász, két szintén méretes, héjában sült krumplival, és ha nem lenne egészen egyértelmű az utalás, a tormás-mustáros szószkeverék a kolbásznak a krumplikkal átellenes végére van pozícionálva. Ez utóbbi kerül Mykael elé, a vadkanpecsenye pedig a másik férfi elé. Nyikhaj elvinné a levadászott bestia zsákba kötött maradványait is, de nem nyúl érte, csak Yezára néz.
A vörös pedig cselekszik: huzavona ide vagy oda, az a holmi jobb ha jégre kerül, de inkább mielőbb a cserzőműhelybe meg a preparátorhoz, mielőtt rohadásnak indul. Ezt remélhetőleg Krultos is tudja, és nem akadékoskodik. Yeza pillantása behódoló, de józan belátásra is int, ahogy lassan leguggol a zsákért a gladiátor lába mellett. Balja engesztelőn végigsimít a férfi combján, ahogy a trófeáért nyúl.*
- Ezt a mesterek gondjaira bíznám mielőbb *mondja, s remélhetőleg át is tudja adni Nyikhajnak, hogy intézze a továbbiakat.*
- Hidd el, Bajnokom, ha a magam dolgáról lenne szó, szívesen alkudnék veled is. Viszont ez a Báróm ügye, így meg van kötve a kezem. *Mondja, s félretűri rőt tincseit, ahogy felkel.* - De ha mégis ellenállhatatlan vágyat éreznél, hogy szívességgel tartozz nekem, egy beretválást készséggel megszámítok ilyen vállalásért. *Játékosan megsercegteti az elburjánzott szakáll borostás szegélyét.* - És a hajadból se ártana már vágni *jegyzi meg, ahogy a férfi tarkójánál finoman beletúr.
Szinte látja, ahogy Jenari forgatja a szemét a háta mögött, úgyhogy nem is incselkedik tovább.*
- Jó étvágyat az uraknak. *Biccent, és ha nem tartóztatják, vissza is vonul a pult mögé, ahonnan természetesen továbbra is szemmel tartja a társaságot, hogy rendelkezésre álljon, ha kívánnának valamit.*
3511. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:39:48
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:39:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Jenarinak szent meggyőződése, hogy Mykael belátta tévedését, s ezért hallgatott el, ezért a wegtoreni leány el is engedi a zsoldosokat érintő témát. A paprikás hangulatú harcos kezd valamelyest lecsillapodni ahogy a replikák lassan elapadnak, melyek közül talán csak egy fakó próbálkozás érkezik még édesapjától. Természetesen ezt sem hagyhatja szó nélkül, mert kikívánkozik belőle a saját vélt igazsága.*
- Gyémántnak tűnő hegyikristály.
*Feleli kurtán, ezzel ismételten feltárva Yeza iránti csalódottságát. Talán kiheverik, talán sosem lesz olyan szívélyes ismételten kapcsolatuk a vöröskével, s Jenari kifejezetten a második lehetőségre tenné voksát, ez pedig valamelyest bántja őt.
A megjegyzés második felét nem vitatja, elvégre Yeza szépségét ha akarná sem tudná meghazudtolni, a szépség pedig jót tesz az üzletnek. Lehet ő is kereskedhetett volna szimmetrikus, mutatós orcájával, melyet mintha szándékosan igyekezne elcsúfítani szüntelen szigorú homlokráncolásával, illetve rideg pökhendiségével.
Mykael megjegyzésére a füle botját sem mozdítja, legfeljebb egy szemforgatás érkezik reakcióként, ami el is kerülheti a sértett zsoldos figyelmét. Ezúttal Jenari Denjaarnak szenteli figyelmét, s egy pillanatra úgy tűnhet, mintha nem minden elhangzott szóba igyekezne belekötni. Feltehetően azért tűnik így, mert így is van.*
- Vannak elképzeléseim.
*Hümmenti ábrándosan. Megengedi magának, hogy víziói lekössék néhány hosszú pillanatig figyelmét.*
- Ráférne már a városra egy nyilvános kivégzés. Biztos jól szórakoznának a helyiek és példát statuálni is remek volna. Kár, hogy az itteniek finom lelke nem viseli jól a wegtoreni módit, pedig egy jó kövezés pezsdíti fel csak igazán a nép vérét.
*Megküzd mosolyával, melyet több-kevesebb de leginkább kevesebb sikerrel nyom el. Alapvetően nem mulattatja másik bántalmazása - bár a hatalom érzésével tölti el, mely olykor megrészegíti -, de mivel személyes sértettségről van szó, így az abból fakadó kíméletlensége akaratlanul is napvilágot lát.*
- Úgy hiszem itt az akasztás a bevet módszer, nemde?
*Kérdőn pillant a két férfira.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.27 21:40:12
*Jenarinak szent meggyőződése, hogy Mykael belátta tévedését, s ezért hallgatott el, ezért a wegtoreni leány el is engedi a zsoldosokat érintő témát. A paprikás hangulatú harcos kezd valamelyest lecsillapodni ahogy a replikák lassan elapadnak, melyek közül talán csak egy fakó próbálkozás érkezik még édesapjától. Természetesen ezt sem hagyhatja szó nélkül, mert kikívánkozik belőle a saját vélt igazsága.*
- Gyémántnak tűnő hegyikristály.
*Feleli kurtán, ezzel ismételten feltárva Yeza iránti csalódottságát. Talán kiheverik, talán sosem lesz olyan szívélyes ismételten kapcsolatuk a vöröskével, s Jenari kifejezetten a második lehetőségre tenné voksát, ez pedig valamelyest bántja őt.
A megjegyzés második felét nem vitatja, elvégre Yeza szépségét ha akarná sem tudná meghazudtolni, a szépség pedig jót tesz az üzletnek. Lehet ő is kereskedhetett volna szimmetrikus, mutatós orcájával, melyet mintha szándékosan igyekezne elcsúfítani szüntelen szigorú homlokráncolásával, illetve rideg pökhendiségével.
Mykael megjegyzésére a füle botját sem mozdítja, legfeljebb egy szemforgatás érkezik reakcióként, ami el is kerülheti a sértett zsoldos figyelmét. Ezúttal Jenari Denjaarnak szenteli figyelmét, s egy pillanatra úgy tűnhet, mintha nem minden elhangzott szóba igyekezne belekötni. Feltehetően azért tűnik így, mert így is van.*
- Vannak elképzeléseim.
*Hümmenti ábrándosan. Megengedi magának, hogy víziói lekössék néhány hosszú pillanatig figyelmét.*
- Ráférne már a városra egy nyilvános kivégzés. Biztos jól szórakoznának a helyiek és példát statuálni is remek volna. Kár, hogy az itteniek finom lelke nem viseli jól a wegtoreni módit, pedig egy jó kövezés pezsdíti fel csak igazán a nép vérét.
*Megküzd mosolyával, melyet több-kevesebb de leginkább kevesebb sikerrel nyom el. Alapvetően nem mulattatja másik bántalmazása - bár a hatalom érzésével tölti el, mely olykor megrészegíti -, de mivel személyes sértettségről van szó, így az abból fakadó kíméletlensége akaratlanul is napvilágot lát.*
- Úgy hiszem itt az akasztás a bevet módszer, nemde?
*Kérdőn pillant a két férfira.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.27 21:40:12
3510. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-27 18:36:45
Üzenet elküldve: 2024-08-27 18:36:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Manapság az üzlet pang a városban, úgy tűnik, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva alább hagyott a ragya, köszvény, himlő és a cifrafosás, amik miatt olyan gyakorta keresték anno. Azonban újonnan szerzett tudására sem volt szükség eddig, a szerelmi bájitalkeverés fájdalmas tapasztalattal elsajátított receptje is porosodik csak a polcon. Pontosabban a "Törpenépség tradicionális hajvágási metódusai" című igen népszerűtlen iromány második oldalára beillesztve. Ettől függetlenül ebben a pillanatban tolja be a Wegtoreni Kalmár, méltán híres fogadó ajtaját, odabent nagy szusszanással kieresztve a levegőt, mint a sokat megélt öregasszonyok, mikor sikerül kihúzni a dugót egy évtizedekkel ezelőtt eltett passzírozott paradicsomosüvegből. Odabent nagy gondossággal leporolja a ruháját, ekkor veszi csak észre, hogy a pultnál micsoda tumultus kupacolódik.*
- A pestises békaragya, hát nem akkor van tömeg, mikor épp enni akarok?! *Morgolódik az orra alatt, majd nagy léptekkel, határozottan indul a célirányba, hogy szerezzen egy nagy tányér, frissen gőzölgő mindent bele levest, mint régen, természetesen orkpofát megszégyenítő méretű cipóval, ha lehet. Megköszörüli a torkát, de azt még csak figyelemre se méltatják az ott nagypofával a szomszédasszony seggét méltató dolgos emberek. Valószínűleg a megrendelt ételt várják, kukucskál ő jobbról és ballról, aztán mérges képpel, sértetten megelégeli a bánásmódot.*
- Addig toporogsz öregem míg seggbe..ha.. *Ekkor ugrik be neki, hogy bizony van a tarsolyában egy varázslat, ami pont kapóra jönne. Szárnycsapásokra emlékeztető mozdulatokat kezd ismételni, ha pedig valóban emelkedni kezd, akkor pillanatok múlva az egyik széken találja magát, közvetlenül a pult előtt, kiemelkedve a síkjából. Büszkén húzná ki magát, hogy ismerős arcot keressek, aki végre felveszi tőle a rendelést. Ha nem, úgy kénytelen tovább toporogni a marcona alakok árnyékában, akik épp Etna kerek valagának íveit csapkodják gondolatban és röhögnek telipofával.*
A varázsló szárnycsapásokra emlékeztető kézmozdulatokat tesz, melynek hatására a következő öt körben maximum két méter magasban képes lebegni, és a levegőben sétatempóban siklani, közlekedni.
*Manapság az üzlet pang a városban, úgy tűnik, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva alább hagyott a ragya, köszvény, himlő és a cifrafosás, amik miatt olyan gyakorta keresték anno. Azonban újonnan szerzett tudására sem volt szükség eddig, a szerelmi bájitalkeverés fájdalmas tapasztalattal elsajátított receptje is porosodik csak a polcon. Pontosabban a "Törpenépség tradicionális hajvágási metódusai" című igen népszerűtlen iromány második oldalára beillesztve. Ettől függetlenül ebben a pillanatban tolja be a Wegtoreni Kalmár, méltán híres fogadó ajtaját, odabent nagy szusszanással kieresztve a levegőt, mint a sokat megélt öregasszonyok, mikor sikerül kihúzni a dugót egy évtizedekkel ezelőtt eltett passzírozott paradicsomosüvegből. Odabent nagy gondossággal leporolja a ruháját, ekkor veszi csak észre, hogy a pultnál micsoda tumultus kupacolódik.*
- A pestises békaragya, hát nem akkor van tömeg, mikor épp enni akarok?! *Morgolódik az orra alatt, majd nagy léptekkel, határozottan indul a célirányba, hogy szerezzen egy nagy tányér, frissen gőzölgő mindent bele levest, mint régen, természetesen orkpofát megszégyenítő méretű cipóval, ha lehet. Megköszörüli a torkát, de azt még csak figyelemre se méltatják az ott nagypofával a szomszédasszony seggét méltató dolgos emberek. Valószínűleg a megrendelt ételt várják, kukucskál ő jobbról és ballról, aztán mérges képpel, sértetten megelégeli a bánásmódot.*
- Addig toporogsz öregem míg seggbe..ha.. *Ekkor ugrik be neki, hogy bizony van a tarsolyában egy varázslat, ami pont kapóra jönne. Szárnycsapásokra emlékeztető mozdulatokat kezd ismételni, ha pedig valóban emelkedni kezd, akkor pillanatok múlva az egyik széken találja magát, közvetlenül a pult előtt, kiemelkedve a síkjából. Büszkén húzná ki magát, hogy ismerős arcot keressek, aki végre felveszi tőle a rendelést. Ha nem, úgy kénytelen tovább toporogni a marcona alakok árnyékában, akik épp Etna kerek valagának íveit csapkodják gondolatban és röhögnek telipofával.*
A varázsló szárnycsapásokra emlékeztető kézmozdulatokat tesz, melynek hatására a következő öt körben maximum két méter magasban képes lebegni, és a levegőben sétatempóban siklani, közlekedni.
3509. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:51:49
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:51:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Jenari csípős válaszát hallva még bosszúsabb lesz. Nem hiszi, hogy a leányzó ne tudná: "torokmetszőnek" az orgyilkosokat nevezik. Nem mintha Mykael a harc sűrűjében kímélné az ellen nyakát. Vagy ne vetemedne arra, hogy valakit hátulról döfjön le, ha olyan helyzet adódik. De ettől még a "hány torkot kell elmetszeni" megjegyzés mégis inkább az orvgyilkosokra, haramiákra utal. Legalábbis neki.
Már éppen azon lenne, hogy válaszoljon valami hasonlóan csipőset vagy fenyegetőt, de aztán leesik neki, hogy a lány szándékosan kötekedik. Nem csak vele, hanem mindenkivel az asztalnál. És ettől valahogy megnyugszik. Egyszerűen hátradől és kommentár nélkül hagyja az újabb beszólást. Hagyja, hogy Jenari inkább azzal szemben duzzogjon, akire láthatóan a legjobban neheztel, Denjaarra.
Foglalkozik hát inkább Yezával, de vele szemben továbbra is kelletlenül. Mostanra már elment a kedve a negédes szavaktól.*
- Szívesség, hm? Jó. Kérhetsz viszont egy szívességet. De legyen arányban azzal, amit adtál. Ne kelljen elmetszenem érte a fél város torkát...
*teszi hozzá morogva. A kérem és köszönöm dolgához már nem is szól hozzá. Az asztaltársaságból talán senki szájából nem hangzott el még egyik szó sem, amióta összeültek "vigadni". Úgyhogy erre a megjegyzésre már csak körbeforgatja a szemét, bár ezt vélhetően csak Denjaar és Jenari láthatták.*
*Jenari csípős válaszát hallva még bosszúsabb lesz. Nem hiszi, hogy a leányzó ne tudná: "torokmetszőnek" az orgyilkosokat nevezik. Nem mintha Mykael a harc sűrűjében kímélné az ellen nyakát. Vagy ne vetemedne arra, hogy valakit hátulról döfjön le, ha olyan helyzet adódik. De ettől még a "hány torkot kell elmetszeni" megjegyzés mégis inkább az orvgyilkosokra, haramiákra utal. Legalábbis neki.
Már éppen azon lenne, hogy válaszoljon valami hasonlóan csipőset vagy fenyegetőt, de aztán leesik neki, hogy a lány szándékosan kötekedik. Nem csak vele, hanem mindenkivel az asztalnál. És ettől valahogy megnyugszik. Egyszerűen hátradől és kommentár nélkül hagyja az újabb beszólást. Hagyja, hogy Jenari inkább azzal szemben duzzogjon, akire láthatóan a legjobban neheztel, Denjaarra.
Foglalkozik hát inkább Yezával, de vele szemben továbbra is kelletlenül. Mostanra már elment a kedve a negédes szavaktól.*
- Szívesség, hm? Jó. Kérhetsz viszont egy szívességet. De legyen arányban azzal, amit adtál. Ne kelljen elmetszenem érte a fél város torkát...
*teszi hozzá morogva. A kérem és köszönöm dolgához már nem is szól hozzá. Az asztaltársaságból talán senki szájából nem hangzott el még egyik szó sem, amióta összeültek "vigadni". Úgyhogy erre a megjegyzésre már csak körbeforgatja a szemét, bár ezt vélhetően csak Denjaar és Jenari láthatták.*
3508. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:16:42
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:16:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Mykael válasza valamelyest meglepi. Ismert néhány zsoldost, de becsületes aligha akadt közöttük. Elvégre az, aki a zsoldot fizeti, számos dolgot elvárhat a bérkardoktól. De olyat is hallott már, hogy a Tűz Városában forgatták fel tulajdon zsoldfizetőjük házát és annak népét, miután az jó ideje nem fizette ki a zsoldjukat. Ő így ismeri e munkakör szereplőit.
Jenari csökönyösségét nem akarja sehova sem rakni. Ha fiatalabb lenne, bizonyosan felképelné, de itt csak olajat öntene a tűzre. A tűz meg könnyen tovaterjed.*
-Yeza a Kalmár Ékköve. *Pillant kissé rosszallóan Jenarira. Nem azért, mert védeni óhajtaná a vöröst. Tudja, annak épp annyira fel van vágva a nyelve. Inkább csak méltatlannak érzi a vendéglátójuk felé intézett szavakat.*
-Az a gyanúm, hogy felére esne a forgalom nélküle. *Hátradől ültében. Nagy kár, hogy elszívta a kapott dohányt, mert szívesen füstölne most még.
Ami a titkolódzást illeti; tekintettel rá, hogy rég nem kapitány, Jenari aligha lehet veszélyben már emiatt. Így a titkolódzás is okafogyottá vált.
Ahogy az ételre várnak, ő ismét csak Jenari felé fordul.*
-Ez a... Verses Jeremen bánt így el veled? *Szórakozottan pörgeti ujjai között a pipát, ahogy Jenari sérülései felé mutat vele.*
-Mit fogsz vele tenni? Megölöd? *Maga is látta a városőrség körözvényét idefelé. Ő maga csak a Király nevűt ismeri a listáról. Tisztában van a fickó igazi nevével is és tudja, hogy ezzel nincs egyedül a fogadóban. Együtt érkezett a báróval Artheniorba. Kötve hiszi, hogy a kalmár díjazná viszont, ha nagydobra verné itt körözött féltestvére személyazonosságát.*
-Egy szívesség! *Joviális pillantásban részesíti Mykaelt.*
-Nem lebecsülendő dolog az. Nem mindenki részesül ilyen üzletben. *Csizmájával jelentőségteljesen böki meg a széke alatti zsákban pihenő trófeát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.25 11:19:57
*Mykael válasza valamelyest meglepi. Ismert néhány zsoldost, de becsületes aligha akadt közöttük. Elvégre az, aki a zsoldot fizeti, számos dolgot elvárhat a bérkardoktól. De olyat is hallott már, hogy a Tűz Városában forgatták fel tulajdon zsoldfizetőjük házát és annak népét, miután az jó ideje nem fizette ki a zsoldjukat. Ő így ismeri e munkakör szereplőit.
Jenari csökönyösségét nem akarja sehova sem rakni. Ha fiatalabb lenne, bizonyosan felképelné, de itt csak olajat öntene a tűzre. A tűz meg könnyen tovaterjed.*
-Yeza a Kalmár Ékköve. *Pillant kissé rosszallóan Jenarira. Nem azért, mert védeni óhajtaná a vöröst. Tudja, annak épp annyira fel van vágva a nyelve. Inkább csak méltatlannak érzi a vendéglátójuk felé intézett szavakat.*
-Az a gyanúm, hogy felére esne a forgalom nélküle. *Hátradől ültében. Nagy kár, hogy elszívta a kapott dohányt, mert szívesen füstölne most még.
Ami a titkolódzást illeti; tekintettel rá, hogy rég nem kapitány, Jenari aligha lehet veszélyben már emiatt. Így a titkolódzás is okafogyottá vált.
Ahogy az ételre várnak, ő ismét csak Jenari felé fordul.*
-Ez a... Verses Jeremen bánt így el veled? *Szórakozottan pörgeti ujjai között a pipát, ahogy Jenari sérülései felé mutat vele.*
-Mit fogsz vele tenni? Megölöd? *Maga is látta a városőrség körözvényét idefelé. Ő maga csak a Király nevűt ismeri a listáról. Tisztában van a fickó igazi nevével is és tudja, hogy ezzel nincs egyedül a fogadóban. Együtt érkezett a báróval Artheniorba. Kötve hiszi, hogy a kalmár díjazná viszont, ha nagydobra verné itt körözött féltestvére személyazonosságát.*
-Egy szívesség! *Joviális pillantásban részesíti Mykaelt.*
-Nem lebecsülendő dolog az. Nem mindenki részesül ilyen üzletben. *Csizmájával jelentőségteljesen böki meg a széke alatti zsákban pihenő trófeát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.25 11:19:57
3507. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-25 08:20:48
Üzenet elküldve: 2024-08-25 08:20:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Az asztaltársaságnál igazi adok-kapok zivatar bontakozik ki, égiháborúval ide-oda szúró villámokkal, baljós dörgéssel, nagy cseppekben özönlő gúny és dölyf zuhéval. Wegtorenben már bizton előkerültek volna a fegyverek. De a szavakban repkedő élek ellenére ezúttal senki vére nem kap szikrát. Yeza se veszi magára a városőr megjegyzéseit. Azért kíváncsi lenne, hogy ezt a habitust a Kaszárnyában szedte-e magára vagy korábban vértezte fel magát vele: úgy inti csendre, mint a férfiak szokása, Yeza pedig visszavonulót is fúj, ahogy a férfiak elvárnák, mikor kezdi túlfeszíteni a húrt. Persze míg megteheti, meghunyászkodás nélkül, saját döntésnek púderezve. Úgysem tudna mit kezdeni a sértett dühöt fújtató lánnyal. Most aligha hatna rá bármi jótékonyan, ami Yeza fegyvertárában szerepel. Azt pedig nem adhatja meg, ami bizonyosan felderítené. Az egykori arénabajnokkal nem akasztana tengelyt a kedvéért. Jobban tart tőle annál. Főleg, így, hogy a Báró távol van, s ki tudja, mikor tér vissza.
A nem épp baráti szófordulatok aztán Mykael felé fordulnak. Yeza arcán azért átfut egy fintor a városőrök feladatkörének taglalásánál, mert bizony Arthenior polgárai nagyon is értékelnék, ha a "piti ügyek" is jelentőséget kapnának. A Sárváros nagykutyáit talán kifüstölték, de a piaci zsebesek és a besurranó tolvajok kezdenek elszaporodni. Talán már elkezdődött, talán még csak a küszöbén vannak, de Yeza már látja a jeleket, hogy az erőskezű parancsnokok híján lassan visszatér a kenőpénzek és a félrenézések rendszere.
Mykael kijelentésére csak megcsóválja a fejét. Hála az égnek, igazi, nagy háború már rég dúlta e földeket. Veteránjai mind megőszültek már. A legutolsó alkalom, amikor bőséges vérrel olajozták a fegyvereket, talán az artheniori lázadás volt, meg előtte azok a sötét és zavaros idők, amikor az új istenek eljöttek és élőholtak prédálták fel a Karavánpihenőt. Ezeket a történéseket csak kósza hírekből ismeri. Szerencsére. No meg persze az is járt némi haddelhaddal, mikor a Patkányok elorozták maguknak a Kikötőt. Az meg már, mikor a vashegyi barbárok kifosztották és felégették azt a falvat... nos, ott már inkább csak sápadt hüledezés volt, meg nyilatkozatok a Tanácsháza asztala mellől. Cirádás szónoklatok a bestiális tett elítéléséről, aztán politikailag körbevizelt kushadás. Hát, ez a nagy háborús helyzet mostanság. A népek pedig hálásak érte. Senkinek nem hiányzik, hogy füstszagú legyen a levegő, sárízű az étel és halál járja a vidéket tömött, torz vásári szekerén. Őszintén kívánja, hogy a kölyök még fonnyadt, agg vénemberként is csak várjon arra a következő háborúra. Még úgy is, ha ő maga is csupán a céhek hatalomvitáinak volt részese a Tűz Városában. De az is épp elég volt. Főleg, mivel arrafelé az ilyesmit, ha kipattan, úgy intézik, mint a legtöbb dolgot Wegtorenben.*
- A holmid ép és hiánytalan *szögezi le. A finom vonások egy pillanatra megkeményednek, mely jól jelzi, kikéri magának már csak a feltételezést is!* - Nem a pénz izgat, bár élvezem, ha kedvemre való dolgokat vehetek rajta *villant rátarti mosolyt.* - De ahogy mondtam, az árat szívességben kérem. Majd megegyezünk, ha ettél és fürödtél... és lehiggadtál.
*Nagyon úgy tűnik, hogy a vacsora dolgát rá bízzák, hiába sorolta el a kínálatot. Krultos csipkelődik, a kölyök meg utasít, mint egy utolsó konyhalányt a főrendi uraságok.*
- Így adom át a szakácsnak a nagyra becsült vendég óhaját. _Szóról szóra_ *biccent édes mosollyal Mykaelnek.* - De ő elég háklis a kéremre és a köszönömre *vonja meg a vállát. Ezzel a talányos felütéssel hagyja a levegőben az esetleges következményeket, és persze azért nyitva marad az ajtó egy utólag utána vakkantott korrekcióra.* - A vacsora a ház ajándéka.
*Krultos jókora korttyal öblíti le a szavait a Báró egyik legkiválóbb borából, melynek maradéka Yeza martaléka lesz, miután megvétózta az asztaltársaság érdemét rá. "A mutatványosok és a dalnokok óhajtanak tapsot" ~...meg a gladiátorok, nemdebár, Bajnokom?~ egészíti ki, de ezúttal csak magában, cserfes mosolya mögött, mely fordultában szélesre húzódik a férfi hangsúlyosan letűzött utolsó kijelentésére.
Mikarr rosszallón nézi a méregdrága nedű palackjának nyakát szorongató Yezát, amint elvonul mellette, de nem szól. Ha Caldorcor visszatér, a vörös majd elszámol vele, ahogy tud.*
*Az asztaltársaságnál igazi adok-kapok zivatar bontakozik ki, égiháborúval ide-oda szúró villámokkal, baljós dörgéssel, nagy cseppekben özönlő gúny és dölyf zuhéval. Wegtorenben már bizton előkerültek volna a fegyverek. De a szavakban repkedő élek ellenére ezúttal senki vére nem kap szikrát. Yeza se veszi magára a városőr megjegyzéseit. Azért kíváncsi lenne, hogy ezt a habitust a Kaszárnyában szedte-e magára vagy korábban vértezte fel magát vele: úgy inti csendre, mint a férfiak szokása, Yeza pedig visszavonulót is fúj, ahogy a férfiak elvárnák, mikor kezdi túlfeszíteni a húrt. Persze míg megteheti, meghunyászkodás nélkül, saját döntésnek púderezve. Úgysem tudna mit kezdeni a sértett dühöt fújtató lánnyal. Most aligha hatna rá bármi jótékonyan, ami Yeza fegyvertárában szerepel. Azt pedig nem adhatja meg, ami bizonyosan felderítené. Az egykori arénabajnokkal nem akasztana tengelyt a kedvéért. Jobban tart tőle annál. Főleg, így, hogy a Báró távol van, s ki tudja, mikor tér vissza.
A nem épp baráti szófordulatok aztán Mykael felé fordulnak. Yeza arcán azért átfut egy fintor a városőrök feladatkörének taglalásánál, mert bizony Arthenior polgárai nagyon is értékelnék, ha a "piti ügyek" is jelentőséget kapnának. A Sárváros nagykutyáit talán kifüstölték, de a piaci zsebesek és a besurranó tolvajok kezdenek elszaporodni. Talán már elkezdődött, talán még csak a küszöbén vannak, de Yeza már látja a jeleket, hogy az erőskezű parancsnokok híján lassan visszatér a kenőpénzek és a félrenézések rendszere.
Mykael kijelentésére csak megcsóválja a fejét. Hála az égnek, igazi, nagy háború már rég dúlta e földeket. Veteránjai mind megőszültek már. A legutolsó alkalom, amikor bőséges vérrel olajozták a fegyvereket, talán az artheniori lázadás volt, meg előtte azok a sötét és zavaros idők, amikor az új istenek eljöttek és élőholtak prédálták fel a Karavánpihenőt. Ezeket a történéseket csak kósza hírekből ismeri. Szerencsére. No meg persze az is járt némi haddelhaddal, mikor a Patkányok elorozták maguknak a Kikötőt. Az meg már, mikor a vashegyi barbárok kifosztották és felégették azt a falvat... nos, ott már inkább csak sápadt hüledezés volt, meg nyilatkozatok a Tanácsháza asztala mellől. Cirádás szónoklatok a bestiális tett elítéléséről, aztán politikailag körbevizelt kushadás. Hát, ez a nagy háborús helyzet mostanság. A népek pedig hálásak érte. Senkinek nem hiányzik, hogy füstszagú legyen a levegő, sárízű az étel és halál járja a vidéket tömött, torz vásári szekerén. Őszintén kívánja, hogy a kölyök még fonnyadt, agg vénemberként is csak várjon arra a következő háborúra. Még úgy is, ha ő maga is csupán a céhek hatalomvitáinak volt részese a Tűz Városában. De az is épp elég volt. Főleg, mivel arrafelé az ilyesmit, ha kipattan, úgy intézik, mint a legtöbb dolgot Wegtorenben.*
- A holmid ép és hiánytalan *szögezi le. A finom vonások egy pillanatra megkeményednek, mely jól jelzi, kikéri magának már csak a feltételezést is!* - Nem a pénz izgat, bár élvezem, ha kedvemre való dolgokat vehetek rajta *villant rátarti mosolyt.* - De ahogy mondtam, az árat szívességben kérem. Majd megegyezünk, ha ettél és fürödtél... és lehiggadtál.
*Nagyon úgy tűnik, hogy a vacsora dolgát rá bízzák, hiába sorolta el a kínálatot. Krultos csipkelődik, a kölyök meg utasít, mint egy utolsó konyhalányt a főrendi uraságok.*
- Így adom át a szakácsnak a nagyra becsült vendég óhaját. _Szóról szóra_ *biccent édes mosollyal Mykaelnek.* - De ő elég háklis a kéremre és a köszönömre *vonja meg a vállát. Ezzel a talányos felütéssel hagyja a levegőben az esetleges következményeket, és persze azért nyitva marad az ajtó egy utólag utána vakkantott korrekcióra.* - A vacsora a ház ajándéka.
*Krultos jókora korttyal öblíti le a szavait a Báró egyik legkiválóbb borából, melynek maradéka Yeza martaléka lesz, miután megvétózta az asztaltársaság érdemét rá. "A mutatványosok és a dalnokok óhajtanak tapsot" ~...meg a gladiátorok, nemdebár, Bajnokom?~ egészíti ki, de ezúttal csak magában, cserfes mosolya mögött, mely fordultában szélesre húzódik a férfi hangsúlyosan letűzött utolsó kijelentésére.
Mikarr rosszallón nézi a méregdrága nedű palackjának nyakát szorongató Yezát, amint elvonul mellette, de nem szól. Ha Caldorcor visszatér, a vörös majd elszámol vele, ahogy tud.*
3506. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-24 16:52:46
Üzenet elküldve: 2024-08-24 16:52:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Kár, hogy Jenari nem olyan jó megfigyelő, mint szeretne lenni, s egyébként is figyelmét más köti le. Ha nem így volna, akkor bizonyosan érdekesnek találná Yeza megbabonázott pillantását, melyet a tömött erszény tudhat magáénak.
Mykael mindjárt kikéri magának, hogy a harcos leány azt feltételezte, hogy zsoldosként ölni is szokott. Jenari értetlenül áll a csípős válasz előtt, s ahogy eddig sem hagyhatott semmit szó nélkül, így most sem teszi.*
- Elég szar zsoldos az aki nem öl.
*Hogy az ifjú harcos mennyire tekinti magát zsoldosnak, azt a wegtoreni leány nem tudhatja, itt csupán Denjaar szavaira támaszkodhat.*
- Valamirevaló Városőr nem foglalkozik ilyen piti ügyekkel. A bakáknak persze biztos jó gyakorlás.
*Nem firtatja túlzottan, hiszen semmi java nem származna abból, hogyha a fiút meggyőzné így nem is érdekli igazán. Különösen mert a fiatal harcos tipikusan annak a "becsületes" fajtának tűnik, akiket Jenari annyira ki nem állhat. Mykael fenyegetését rövidesen Denjaaré követi, mely éppen annyira hidegen hagyja. A leány láthatóan sem a konfrontációtól, sem a haláltól nem tart igazán, így ezekkel nem túl hatásos rémítgetni őt.*
- Azt is elég volna ha többet nem tennéd a lábadat a városba, de tudom, hogy túl sokat kérnék ezzel.
*Fáradt sóhajjal nyugtázza ezt, mintha nem ő maga igyekezne folyamatosan fogást találni az egykori Parancsnokon. Az Kikötőbe való ismételt invitálást már nem is óhajtja lereagálni, csupán elengedi a füle mellett.
Yeza továbbra sem óhajtja megbékíteni őt, sőt, kifejezetten azt érzi, hogy ismételten kioktatja és hergeli. Jenari enélkül is elég zabos, így erre már nem sok türelme marad.*
- Olyan okos vagy Yeza, mégsem tudod, hogy mikor fogd be azt a szép szádat.
*Ezúttal Jenari is megenged magának egy mosolyt, de közel sem sikeredik olyan mesterkélten bájosra, mint amilyet a rőthajú gyakorolt már be alaposan.*
- Csodálkozom, hogy ilyen hozzáállással kiszolgálsz és nem takarítasz.
*Úgy tűnik Mykael is csípős hangulatba kerül, ezen bizony nem csodálkozik, közben látványosan morzsol egy mosolyt. Bizony a vöröske ezúttal elszámította magát, ami Jenarit csak a korábbi közjáték miatt tölti el elégedettséggel.
Yeza nem állhatja meg, hogy ne hergelje tovább őt. A korábbiak ellenére meglepi Jenarit ez a fajta arcátlanság, mely már olyan nyilvánvaló támadás, amit egy alakoskodó szépségtől nem várt volna. Természetesen a behízelgő vöröske gyáván távozik, mely talán bölcs döntésnek bizonyulhat, valójában Jenari nem óhajt a legutolsó sértésre reflektálni. Megjegyzi, s természetesen következménye lesz. Nem itt és nem most.
Egészen elmerül abban, hogy fontolgassa miként ártson majd a Wegtoreni Kalmárnak s ezzel együtt Yezának, amikor észbe kap, hogy drága apja milyen fontos információt közölt róla. Jó néhány hosszú pillanat telik el, mire reagál erre.*
- Ennyit a titkolózásról.
*Szemeit forgatja. Mikor ide érkezett elsők között adta utasításba Denjaar, hogy ne szóljon nevéről. Tőle szokatlan módon Jenari tartotta is magát ehhez a kéréshez, hogy most az egykori parancsnok csak úgy kikotyogja a Wegtoreni Kalmár pletykás személyzete és egy számára névtelen bérkard előtt.*
*Kár, hogy Jenari nem olyan jó megfigyelő, mint szeretne lenni, s egyébként is figyelmét más köti le. Ha nem így volna, akkor bizonyosan érdekesnek találná Yeza megbabonázott pillantását, melyet a tömött erszény tudhat magáénak.
Mykael mindjárt kikéri magának, hogy a harcos leány azt feltételezte, hogy zsoldosként ölni is szokott. Jenari értetlenül áll a csípős válasz előtt, s ahogy eddig sem hagyhatott semmit szó nélkül, így most sem teszi.*
- Elég szar zsoldos az aki nem öl.
*Hogy az ifjú harcos mennyire tekinti magát zsoldosnak, azt a wegtoreni leány nem tudhatja, itt csupán Denjaar szavaira támaszkodhat.*
- Valamirevaló Városőr nem foglalkozik ilyen piti ügyekkel. A bakáknak persze biztos jó gyakorlás.
*Nem firtatja túlzottan, hiszen semmi java nem származna abból, hogyha a fiút meggyőzné így nem is érdekli igazán. Különösen mert a fiatal harcos tipikusan annak a "becsületes" fajtának tűnik, akiket Jenari annyira ki nem állhat. Mykael fenyegetését rövidesen Denjaaré követi, mely éppen annyira hidegen hagyja. A leány láthatóan sem a konfrontációtól, sem a haláltól nem tart igazán, így ezekkel nem túl hatásos rémítgetni őt.*
- Azt is elég volna ha többet nem tennéd a lábadat a városba, de tudom, hogy túl sokat kérnék ezzel.
*Fáradt sóhajjal nyugtázza ezt, mintha nem ő maga igyekezne folyamatosan fogást találni az egykori Parancsnokon. Az Kikötőbe való ismételt invitálást már nem is óhajtja lereagálni, csupán elengedi a füle mellett.
Yeza továbbra sem óhajtja megbékíteni őt, sőt, kifejezetten azt érzi, hogy ismételten kioktatja és hergeli. Jenari enélkül is elég zabos, így erre már nem sok türelme marad.*
- Olyan okos vagy Yeza, mégsem tudod, hogy mikor fogd be azt a szép szádat.
*Ezúttal Jenari is megenged magának egy mosolyt, de közel sem sikeredik olyan mesterkélten bájosra, mint amilyet a rőthajú gyakorolt már be alaposan.*
- Csodálkozom, hogy ilyen hozzáállással kiszolgálsz és nem takarítasz.
*Úgy tűnik Mykael is csípős hangulatba kerül, ezen bizony nem csodálkozik, közben látványosan morzsol egy mosolyt. Bizony a vöröske ezúttal elszámította magát, ami Jenarit csak a korábbi közjáték miatt tölti el elégedettséggel.
Yeza nem állhatja meg, hogy ne hergelje tovább őt. A korábbiak ellenére meglepi Jenarit ez a fajta arcátlanság, mely már olyan nyilvánvaló támadás, amit egy alakoskodó szépségtől nem várt volna. Természetesen a behízelgő vöröske gyáván távozik, mely talán bölcs döntésnek bizonyulhat, valójában Jenari nem óhajt a legutolsó sértésre reflektálni. Megjegyzi, s természetesen következménye lesz. Nem itt és nem most.
Egészen elmerül abban, hogy fontolgassa miként ártson majd a Wegtoreni Kalmárnak s ezzel együtt Yezának, amikor észbe kap, hogy drága apja milyen fontos információt közölt róla. Jó néhány hosszú pillanat telik el, mire reagál erre.*
- Ennyit a titkolózásról.
*Szemeit forgatja. Mikor ide érkezett elsők között adta utasításba Denjaar, hogy ne szóljon nevéről. Tőle szokatlan módon Jenari tartotta is magát ehhez a kéréshez, hogy most az egykori parancsnok csak úgy kikotyogja a Wegtoreni Kalmár pletykás személyzete és egy számára névtelen bérkard előtt.*
3505. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-22 21:40:13
Üzenet elküldve: 2024-08-22 21:40:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Az este nem pont úgy alakul, ahogy remélte. Na nem mintha túl sokat remélt volna, de egy nyugodt este, egy jó vacsora, egy fürdő és egy pihentető alvás azért kinézett nekik az úton hazafelé. Abba a képzetbe nem igazán ringatta magát, hogy a lepedőt bárkivel összegyűri ma este. Yeza, és később Jenari feltűnésével ugyan feléledtek a reményei, de mostanra eléggé elkedvtelenítette a nőtársaság.
Talán ez a kedvtelenség is ott munkál benne, amikor a jussa leszámolása után meghallja Jenari megjegyzését a torokmetszésről.*
- Én nem metszek torkokat.
*közli rá nem jellemzően rideg, már-már fenyegető hangon, fagyos tekintettel. Lehet rossz passzban a lány, de jobb ha odafigyel, mire célozgat és kinek. A városőrség szóba hozatalára pedig annyit felel a harcoslánynak.*
- A városőrség nem vonz. Járőrözgetni a városban és zsebmetszőket hajkurászni, nem nekem való munka. A katona katonával harcoljon. Inkább megvárom a következő háborút. Bár úgy hallom, neked jutott értelmes küldetés.
*teszi hozzá azért a rend kedvéért.
Meglehet, Yeza megsértődött az elhúzódásától, de hát elég sokat hozzátett, hogy előhozza a durcát a fiatal férfiból. És azzal a megjegyzésével, hogy a holmija visszaadásáért pénzt követel, nem javított a helyzetén.
Ha netán áttúrta Mykael felszerelését, feltűnhetett neki a sok öreg, ütött-kopott holmi, meg egy jelentősebb pénzösszeg is. A fiú megtehetné, hogy kihajigálja a kopott lomjait és mindenből újat vesz, mégse teszi. Vagyis az ingóságait nagy becsben tartja.*
- Add ki a holmimat, hiánytalanul és épen, és kapsz cserébe aranyat. Engem kevésbé izgat a pénz, mint téged, úgy látom.
*feleli immáron mosolytalan arccal. Bosszantja a játszmázás. Azt meg egyáltalán nem bánja, hogy a szeszből többet már nem töltöttek neki. Nem erőssége a töményezés.*
- Az étel legyen meleg, húsétel. Egyszerű kaja legyen, ne finnyás városi népeknek való. Ne félj, azt is kifizetem.
*teszi hozzá még odaszúrva.*
*Az este nem pont úgy alakul, ahogy remélte. Na nem mintha túl sokat remélt volna, de egy nyugodt este, egy jó vacsora, egy fürdő és egy pihentető alvás azért kinézett nekik az úton hazafelé. Abba a képzetbe nem igazán ringatta magát, hogy a lepedőt bárkivel összegyűri ma este. Yeza, és később Jenari feltűnésével ugyan feléledtek a reményei, de mostanra eléggé elkedvtelenítette a nőtársaság.
Talán ez a kedvtelenség is ott munkál benne, amikor a jussa leszámolása után meghallja Jenari megjegyzését a torokmetszésről.*
- Én nem metszek torkokat.
*közli rá nem jellemzően rideg, már-már fenyegető hangon, fagyos tekintettel. Lehet rossz passzban a lány, de jobb ha odafigyel, mire célozgat és kinek. A városőrség szóba hozatalára pedig annyit felel a harcoslánynak.*
- A városőrség nem vonz. Járőrözgetni a városban és zsebmetszőket hajkurászni, nem nekem való munka. A katona katonával harcoljon. Inkább megvárom a következő háborút. Bár úgy hallom, neked jutott értelmes küldetés.
*teszi hozzá azért a rend kedvéért.
Meglehet, Yeza megsértődött az elhúzódásától, de hát elég sokat hozzátett, hogy előhozza a durcát a fiatal férfiból. És azzal a megjegyzésével, hogy a holmija visszaadásáért pénzt követel, nem javított a helyzetén.
Ha netán áttúrta Mykael felszerelését, feltűnhetett neki a sok öreg, ütött-kopott holmi, meg egy jelentősebb pénzösszeg is. A fiú megtehetné, hogy kihajigálja a kopott lomjait és mindenből újat vesz, mégse teszi. Vagyis az ingóságait nagy becsben tartja.*
- Add ki a holmimat, hiánytalanul és épen, és kapsz cserébe aranyat. Engem kevésbé izgat a pénz, mint téged, úgy látom.
*feleli immáron mosolytalan arccal. Bosszantja a játszmázás. Azt meg egyáltalán nem bánja, hogy a szeszből többet már nem töltöttek neki. Nem erőssége a töményezés.*
- Az étel legyen meleg, húsétel. Egyszerű kaja legyen, ne finnyás városi népeknek való. Ne félj, azt is kifizetem.
*teszi hozzá még odaszúrva.*
3504. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:11:49
Üzenet elküldve: 2024-08-22 10:11:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Olybá tűnik, Jenari csillapíthatatlan vágyat érez a szájtépésre. Noha kevesebbért is rántott már kardot, valahogy most ő sem neheztel igazán a sérült zsoldosra. Talán azért, mert a lánya, talán azért, mert kellően elfáradt ahhoz, hogy ilyesmiben részt vegyen. Csupán a jelzőknél villan tekintete vérére baljósan.*
-Vigyázz. *Szól halkan, ám annál fenyegetőbben. Végül fásultan felsóhajt.*
-Mi a lényeg itt? Mit óhajtasz? Kérésed van? Vagy arany kellene? *Nem bosszantani kívánja a látszólag így is zsémbes lányt, csupán valóban értetlenül áll a habitusa előtt.*
-Hamarosan a Kikötőbe megyek. Csatlakozhatsz Te is, ha úgy tetszik. *A maga részéről ez a legtöbb, mit ajánlhat. Mert ő is csak arra jut, amit a vörös is gondol; Jenari figyelemre vágyik.
Mykael dolga nem is igazán jut el tudatáig. Ami őt illeti, már rég elveszett Yeza praktikáiban, nem is kívánja lekövetni azokat. Tudja, hogy a lány szívesen huzigál mézesmadzagot bárki előtt. Merő szórakozásból vagy számításból teszi-e... Végső soron mindegy a magukfajtának. Elvégre egyiküknek sem kedvese, hogy elvárható legyen a felár nélküli kacérkodás, számítsa azt a vörös bármiben. A Wegtoreni Kalmár Szépségének legcsekélyebb érdeklődése is bármely betévedő utazónak vagy kereskedőnek simogatná hiúságát. Ahogy meg is csorbíthatja, ha túl sokat remél. Nem, mintha nem figyelmeztette volna az ifjoncot korábban. Persze nem neheztel senkire, ki nem fogadja tanácsát ilyen téren; nagyjából annyit konyít a női lélek rejtelmeihez, mint a gyermekneveléshez.*
-Valamit, ami még meleg. *Feleli meg az ételt érintő kérdésre, ahogy a vörösre pillant. Szavai kétértelmű csengésének tekintetével ad nyomatékot, csupán önnön szórakoztatása végett.
Kedélyesen morran fel, ahogy a vörös végre megforgatja pengéjét a leányában is. Legalábbis megkísérli.*
-Egy tettet sem becsülök alá. *Szól még Yeza után, bár szavai ugyanúgy szólnak Jenarihoz is.*
-A mutatványosok és a dalnokok óhajtanak tapsot. Ő egy Krultos. *Ajkához emeli a poharat, hogy jó adagot legurítson torkán a kellemesen hűvös borból. Ő maga nem gondol bele, de dicsérőnek szánt szavai álságosnak hathatnak olyan valaki szájából, ki élete jó részében azért a népek üdvrivalgásában mérte a sikert.*
*Olybá tűnik, Jenari csillapíthatatlan vágyat érez a szájtépésre. Noha kevesebbért is rántott már kardot, valahogy most ő sem neheztel igazán a sérült zsoldosra. Talán azért, mert a lánya, talán azért, mert kellően elfáradt ahhoz, hogy ilyesmiben részt vegyen. Csupán a jelzőknél villan tekintete vérére baljósan.*
-Vigyázz. *Szól halkan, ám annál fenyegetőbben. Végül fásultan felsóhajt.*
-Mi a lényeg itt? Mit óhajtasz? Kérésed van? Vagy arany kellene? *Nem bosszantani kívánja a látszólag így is zsémbes lányt, csupán valóban értetlenül áll a habitusa előtt.*
-Hamarosan a Kikötőbe megyek. Csatlakozhatsz Te is, ha úgy tetszik. *A maga részéről ez a legtöbb, mit ajánlhat. Mert ő is csak arra jut, amit a vörös is gondol; Jenari figyelemre vágyik.
Mykael dolga nem is igazán jut el tudatáig. Ami őt illeti, már rég elveszett Yeza praktikáiban, nem is kívánja lekövetni azokat. Tudja, hogy a lány szívesen huzigál mézesmadzagot bárki előtt. Merő szórakozásból vagy számításból teszi-e... Végső soron mindegy a magukfajtának. Elvégre egyiküknek sem kedvese, hogy elvárható legyen a felár nélküli kacérkodás, számítsa azt a vörös bármiben. A Wegtoreni Kalmár Szépségének legcsekélyebb érdeklődése is bármely betévedő utazónak vagy kereskedőnek simogatná hiúságát. Ahogy meg is csorbíthatja, ha túl sokat remél. Nem, mintha nem figyelmeztette volna az ifjoncot korábban. Persze nem neheztel senkire, ki nem fogadja tanácsát ilyen téren; nagyjából annyit konyít a női lélek rejtelmeihez, mint a gyermekneveléshez.*
-Valamit, ami még meleg. *Feleli meg az ételt érintő kérdésre, ahogy a vörösre pillant. Szavai kétértelmű csengésének tekintetével ad nyomatékot, csupán önnön szórakoztatása végett.
Kedélyesen morran fel, ahogy a vörös végre megforgatja pengéjét a leányában is. Legalábbis megkísérli.*
-Egy tettet sem becsülök alá. *Szól még Yeza után, bár szavai ugyanúgy szólnak Jenarihoz is.*
-A mutatványosok és a dalnokok óhajtanak tapsot. Ő egy Krultos. *Ajkához emeli a poharat, hogy jó adagot legurítson torkán a kellemesen hűvös borból. Ő maga nem gondol bele, de dicsérőnek szánt szavai álságosnak hathatnak olyan valaki szájából, ki élete jó részében azért a népek üdvrivalgásában mérte a sikert.*
3503. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-22 06:47:08
Üzenet elküldve: 2024-08-22 06:47:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*A jó ég tudja, miért, de nem tud haragudni Jenarira. Meglehet, hogy kicsit magát látja benne: az olthatatlan vágyat az elismerésre, ami gyakorta gázol önpusztításba.
Mykael elhúzósa a kényeztető masszírozás elől, na, az viszont sérti. Milyen savanyú társaság. Kivéve talán az őszülő halántékú gladiátort, aki a bordélyokban szerzett tapasztalattól dúsan felvértezve fogadja a kikosarazást. Arany. Szép kis summa cserél gazdát, s Yeza szorgos pillantása a Denjaarnál maradt erszény továbbra is kellemesen gömbölyded formája felett se siklik el. Kíváncsi lenne, honnan ez a pénz, amikor az út előtt még Caldorcornál kilincselt felszerelésért. Vajon Krultos megkockáztatta volna, hogy a zsákmány egy részét pénzzé tegye az ideérkezése előtt az alku ellenére? Nem rejti véka alá, hogy a tekintetét megragadja a csillogó érmék sokasága. Még az ajkát is megnedvesíti kissé a látványra. Igazít egyet a jáde nyakláncon, mintha láthatatlan kezek szorosabbra húzták volna a kelleténél. Mikor az aranyak elkerülnek szem elől, szusszan. A parázs diskurzusra visszatérő figyelme mintha naiv amnéziából lépett volna át a babonázó bűvkörön.*
- Wegtoren a rossz szokások és a dőre szenvedélyek bölcsője, Gãrdįta *szúr vissza mézbe mártott éllel Jenarinak* -, ne légy igazságtalan. A címek idővel mind megfakulnak, lekerülnek a koszorús menettel körbeünnepelt talapzatokról.
*Miután ő is lekerül a körbeudvarló vágyak piedesztáljáról, duzzogó készséggel avanzsál vissza kiszolgáló személyzetté.*
- A vacsora *bólint.* - Mit ennétek? *Tölt a borból a gladiátornak, aztán hevenyészve elsorolja az étlap aktuális fogásait, olykor-olykor gesztikulálva kicsit a palackkal. Miután megkapja a rendelést, Mykaelhez hajol.*
- A holmidat természetesen megkapod *mondja, de végül a palack nem fordul töltésre, a nyaka megmarad az ifjú felé bökő szögben* - amint megegyeztünk a megőrzés díjában. *Mykael pohara üres marad, Yeza viszont ráhúz egy kortyra az üvegből, mintegy megpecsételve a részleteiben anno balgán nyitva hagyott alku csapdáját, amit kicsit előnytelen helyzetből lesz kénytelen tárgyalni az újdonsült bestiavadász, köszönhetően a korábbi undok elhúzódásnak.*
- Ezt elviszem *nyalábolja fel a Jenarinak hozott bőségtálat.* - Ahogy látom most szívesebben lakatod jól magad epével, míg a Parancsnokod át nem erőltet legalább egy elismerő biccentést azon a pokróc természetén. *Úgy időzíti a szavait, hogy szurkák a kettős között megpördítve vegyék fel pályájukat, s szórják a szikrákat, míg ő távozik a vacsora dolgát intézni. Mykaelt pedig szintúgy hagyja főni a levében kicsit. Azok a holmik nem képviselnek valami nagy értéket, de neki valószínűleg azért valamivel többet jelentenek, mint a vörösnek.*
*A jó ég tudja, miért, de nem tud haragudni Jenarira. Meglehet, hogy kicsit magát látja benne: az olthatatlan vágyat az elismerésre, ami gyakorta gázol önpusztításba.
Mykael elhúzósa a kényeztető masszírozás elől, na, az viszont sérti. Milyen savanyú társaság. Kivéve talán az őszülő halántékú gladiátort, aki a bordélyokban szerzett tapasztalattól dúsan felvértezve fogadja a kikosarazást. Arany. Szép kis summa cserél gazdát, s Yeza szorgos pillantása a Denjaarnál maradt erszény továbbra is kellemesen gömbölyded formája felett se siklik el. Kíváncsi lenne, honnan ez a pénz, amikor az út előtt még Caldorcornál kilincselt felszerelésért. Vajon Krultos megkockáztatta volna, hogy a zsákmány egy részét pénzzé tegye az ideérkezése előtt az alku ellenére? Nem rejti véka alá, hogy a tekintetét megragadja a csillogó érmék sokasága. Még az ajkát is megnedvesíti kissé a látványra. Igazít egyet a jáde nyakláncon, mintha láthatatlan kezek szorosabbra húzták volna a kelleténél. Mikor az aranyak elkerülnek szem elől, szusszan. A parázs diskurzusra visszatérő figyelme mintha naiv amnéziából lépett volna át a babonázó bűvkörön.*
- Wegtoren a rossz szokások és a dőre szenvedélyek bölcsője, Gãrdįta *szúr vissza mézbe mártott éllel Jenarinak* -, ne légy igazságtalan. A címek idővel mind megfakulnak, lekerülnek a koszorús menettel körbeünnepelt talapzatokról.
*Miután ő is lekerül a körbeudvarló vágyak piedesztáljáról, duzzogó készséggel avanzsál vissza kiszolgáló személyzetté.*
- A vacsora *bólint.* - Mit ennétek? *Tölt a borból a gladiátornak, aztán hevenyészve elsorolja az étlap aktuális fogásait, olykor-olykor gesztikulálva kicsit a palackkal. Miután megkapja a rendelést, Mykaelhez hajol.*
- A holmidat természetesen megkapod *mondja, de végül a palack nem fordul töltésre, a nyaka megmarad az ifjú felé bökő szögben* - amint megegyeztünk a megőrzés díjában. *Mykael pohara üres marad, Yeza viszont ráhúz egy kortyra az üvegből, mintegy megpecsételve a részleteiben anno balgán nyitva hagyott alku csapdáját, amit kicsit előnytelen helyzetből lesz kénytelen tárgyalni az újdonsült bestiavadász, köszönhetően a korábbi undok elhúzódásnak.*
- Ezt elviszem *nyalábolja fel a Jenarinak hozott bőségtálat.* - Ahogy látom most szívesebben lakatod jól magad epével, míg a Parancsnokod át nem erőltet legalább egy elismerő biccentést azon a pokróc természetén. *Úgy időzíti a szavait, hogy szurkák a kettős között megpördítve vegyék fel pályájukat, s szórják a szikrákat, míg ő távozik a vacsora dolgát intézni. Mykaelt pedig szintúgy hagyja főni a levében kicsit. Azok a holmik nem képviselnek valami nagy értéket, de neki valószínűleg azért valamivel többet jelentenek, mint a vörösnek.*
3502. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-20 21:27:42
Üzenet elküldve: 2024-08-20 21:27:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Érzi magán Denjaar némileg rosszalló pillantását, ezért rövid időre elszakítja szúrós tekintetét Yezáról, hogy apjával nézzen farkasszemet. Csak akkor pillant vissza a rőthajúra, amikor amaz megszólal. A módszere sajnos tovább hergeli Jenarit, kinek állkapcsa látványosan megfeszül, ahogy összeszorítja fogait. Nem kételkedik abban, hogy mit látott, ellenben az nem kedvére való, hogy meghazudtolják ebben.*
- Ó hogyne!
*Yeza szabadulhat Jenari metsző pillantásaitól Denjaarnak hála. Érezhetően igyekeznek enyhíteni a helyzet komolyságán, ám az ifjú harcos nem szándékozik ilyen könnyen kihátrálni.*
- Egyre jobban megy a hamisság, bár úgy tudtam az a szép nők fegyvere.
*Megnyalja fogsorát. Sokat kivesz belőle ez a fajta civakodás, de a düh tovább hajtja őt.*
- Ha mindketten élvezitek a vendégszeretet, akkor miért kapta meg szegény kölyök a gyertyatartó szerepét?
*Fejével Mykael felé biccent, melytől újabb adag kín fut át testén. Egy pillanatra el is homályosul előtte a világ a hirtelen mozdulat hatására, de hamar visszanyeri a kontrollt teste felett, közben pedig igyekszik Yeza átlátszó hízelgésére koncentrálni. Bár apja lánya, de nem is különbözhetnének jobban. Denjaart bizonyosan lekenyerezhetné a vörös az ilyesfajta behízelgő szép szavakkal, ám Jenari nem ilyen megbocsátó.*
- A hangzatos címeket hagyjuk meg inkább a dezertált parancsnoknak és bukott bajnoknak. Ő szereti gyűjteni őket, mint az olcsó nőket az ágyába.
*A pipáért nyúl, hogy némi bódító füsttel nyugtassa felborzolt idegeit, eközben a pengét is felé nyújtja a vörös. Látja mozdulatában a szakértelmet, de most túlzottan szúrós ahhoz, hogy ezt értékelni is tudja. Kelletlenül elveszi fegyverét, de gondosan ügyel arra, hogy véletlenül se érjen egymáshoz bőrük.
Nem kevés arany cserél gazdát, legalábbis ezt az erszény méretéből és látszólagos súlyából következteti. Bezzeg ő a város felszabadításáért nem kapott ilyen busás jutalmat, így hát nem hagyhatja szó nélkül ezt sem.*
- Ez igen, a Tanács nem ad ennyi aranyat a város megmentőinek. Hány tucat torkot kell ennyi aranyért elvágni?
*Ezt látva fontolóra veszi, hogy mennyire jövedelmező Artheniornak segíteni, de valamelyest vonzza a városőri titulus. Nem a dicsőség, hanem az előjogok miatt.
Mindjárt ketten is felajánlják, hogy a Kikötőben körbe kérdeznek helyette. Már-már meghatódna, ha képes lenne ilyenre, s nem lenne még mindig szúrós, mint egy sündisznó.*
- Nagy lány vagyok, megoldom, de kösz.
*Nagyot szív, majd lassan kifújja. Ha valamire elszánja magát valóban jobb szereti maga intézni a dolgokat, főleg mert az információ minden gazdacserét követően egyre megkérdőjelezhetőbbé válik. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy sem Denjaartól, és immár Yezától sem óhajt szívességet kérni.*
- Te olyan jó gyereknek tűnsz.
*Szavait egyértelműen Mykaelhez intézi, melyet neki szegezett rideg kékjei is jeleznek.*
- Miért ilyen fakó vénemberekkel kóricálsz, amikor akár lehetnél a város védelmezője is? Tennivaló éppenséggel akad elég, bár ilyen fizetséget sosem fogsz kapni, legfeljebb némi kedvezményt itt-ott.
*Érzi magán Denjaar némileg rosszalló pillantását, ezért rövid időre elszakítja szúrós tekintetét Yezáról, hogy apjával nézzen farkasszemet. Csak akkor pillant vissza a rőthajúra, amikor amaz megszólal. A módszere sajnos tovább hergeli Jenarit, kinek állkapcsa látványosan megfeszül, ahogy összeszorítja fogait. Nem kételkedik abban, hogy mit látott, ellenben az nem kedvére való, hogy meghazudtolják ebben.*
- Ó hogyne!
*Yeza szabadulhat Jenari metsző pillantásaitól Denjaarnak hála. Érezhetően igyekeznek enyhíteni a helyzet komolyságán, ám az ifjú harcos nem szándékozik ilyen könnyen kihátrálni.*
- Egyre jobban megy a hamisság, bár úgy tudtam az a szép nők fegyvere.
*Megnyalja fogsorát. Sokat kivesz belőle ez a fajta civakodás, de a düh tovább hajtja őt.*
- Ha mindketten élvezitek a vendégszeretet, akkor miért kapta meg szegény kölyök a gyertyatartó szerepét?
*Fejével Mykael felé biccent, melytől újabb adag kín fut át testén. Egy pillanatra el is homályosul előtte a világ a hirtelen mozdulat hatására, de hamar visszanyeri a kontrollt teste felett, közben pedig igyekszik Yeza átlátszó hízelgésére koncentrálni. Bár apja lánya, de nem is különbözhetnének jobban. Denjaart bizonyosan lekenyerezhetné a vörös az ilyesfajta behízelgő szép szavakkal, ám Jenari nem ilyen megbocsátó.*
- A hangzatos címeket hagyjuk meg inkább a dezertált parancsnoknak és bukott bajnoknak. Ő szereti gyűjteni őket, mint az olcsó nőket az ágyába.
*A pipáért nyúl, hogy némi bódító füsttel nyugtassa felborzolt idegeit, eközben a pengét is felé nyújtja a vörös. Látja mozdulatában a szakértelmet, de most túlzottan szúrós ahhoz, hogy ezt értékelni is tudja. Kelletlenül elveszi fegyverét, de gondosan ügyel arra, hogy véletlenül se érjen egymáshoz bőrük.
Nem kevés arany cserél gazdát, legalábbis ezt az erszény méretéből és látszólagos súlyából következteti. Bezzeg ő a város felszabadításáért nem kapott ilyen busás jutalmat, így hát nem hagyhatja szó nélkül ezt sem.*
- Ez igen, a Tanács nem ad ennyi aranyat a város megmentőinek. Hány tucat torkot kell ennyi aranyért elvágni?
*Ezt látva fontolóra veszi, hogy mennyire jövedelmező Artheniornak segíteni, de valamelyest vonzza a városőri titulus. Nem a dicsőség, hanem az előjogok miatt.
Mindjárt ketten is felajánlják, hogy a Kikötőben körbe kérdeznek helyette. Már-már meghatódna, ha képes lenne ilyenre, s nem lenne még mindig szúrós, mint egy sündisznó.*
- Nagy lány vagyok, megoldom, de kösz.
*Nagyot szív, majd lassan kifújja. Ha valamire elszánja magát valóban jobb szereti maga intézni a dolgokat, főleg mert az információ minden gazdacserét követően egyre megkérdőjelezhetőbbé válik. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy sem Denjaartól, és immár Yezától sem óhajt szívességet kérni.*
- Te olyan jó gyereknek tűnsz.
*Szavait egyértelműen Mykaelhez intézi, melyet neki szegezett rideg kékjei is jeleznek.*
- Miért ilyen fakó vénemberekkel kóricálsz, amikor akár lehetnél a város védelmezője is? Tennivaló éppenséggel akad elég, bár ilyen fizetséget sosem fogsz kapni, legfeljebb némi kedvezményt itt-ott.
3501. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-19 18:15:55
Üzenet elküldve: 2024-08-19 18:15:55
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mostanság nyugalom van. Még egy kósza verekedés se pattant ki már vagy egy hónapja. Már-már nosztalgikusan gondol vissza azokra az időkre, amikor a forgalmasabb estéken több szesztől felbátorodott baromarcút is ki kellett hajítani. Már-már úgy érzi magát, mint az egyszeri bandafőnök, aki vidéki kis kocsmát vett az összeharácsolt pénzből, és hobbiból pultot törölget visszavonult éveiben.
Átfordítja a fogpiszkálót a szájában a másik oldalra. Az apró, nosztalgikus hümmentés inkább csak befelé születik meg, hangot nem hallat. Ki gondolná, hogy ez a hatalmas város ilyen mélyen tud aludni? Mióta a Sárváros elszigetelt posványát is kilapátolták, mióta ilyen nyomorult melegbe fordult az idő, csend van. Van pár mondás az ilyen csendekről. Mik nem aggódik miatta. Nem aggódik a vörös meg az asztaltársasága miatt se. Áttörli a pultot azzal roggyal, aztán visszatámaszkodik, és figyeli tovább a lapjárást a két félvér meg a lovászlegény közt. Mindhárman csalnak.*
Átfordítja a fogpiszkálót a szájában a másik oldalra. Az apró, nosztalgikus hümmentés inkább csak befelé születik meg, hangot nem hallat. Ki gondolná, hogy ez a hatalmas város ilyen mélyen tud aludni? Mióta a Sárváros elszigetelt posványát is kilapátolták, mióta ilyen nyomorult melegbe fordult az idő, csend van. Van pár mondás az ilyen csendekről. Mik nem aggódik miatta. Nem aggódik a vörös meg az asztaltársasága miatt se. Áttörli a pultot azzal roggyal, aztán visszatámaszkodik, és figyeli tovább a lapjárást a két félvér meg a lovászlegény közt. Mindhárman csalnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659