//A fekete tenger szólít//
//kicsit Mik//
~ Mi ez a beszéd már megint? És mi az, hogy ételt? ~ *Azt nem mondhatni, hogy kövér, de meggyőződése, hogy az alkohol hatásosabb, ha minél kevesebbet esznek rá. Neki pedig anyagi problémái mellett erre is nagyon fontos gondolnia. Ha egyszer csak pár korty rumra telik, meg kell adni a módját. Ami viszont Xidros felajánlását illeti, bogarat ültet Gwaeren fülébe. Ha egyszer már egy ideje nem evett rendesen, akart-akaratlan is megkívánja a finomságot, főleg, ha a szomszédja meg mellette nyammogná. Valami furcsa idegesség fut át rajta, és a gyomra is megkordul.*
- Akkor egy egészben sült fogast kérek. *Mondja szeme sarkából az étlapra sandítva, de ő nem húzza magához, csak konstatálja a dolog létezését, elnézi a férfi kezét.* És megkóstolnám a gyümölcspálinkát is. *Eljött a dőzsölés ideje. Gwaeren látszólag még most sem vesz tudomást Xidrosról, csak az egyetlen számára fontos dologról, az erszényéről. Ha már munkáért kunyerál, valószínűleg számára sem lehet meglepő, hogy neki nincs ennyi tallérja, nem árul zsákbamacskát. Megvárja, amíg Mik ismét visszatér hozzájuk, hiszen sok a vendég, és ezután válaszol a segítő szavaira a tulajjal kapcsolatban.*
- Amilyen passzban most vagyok… *Megdörgöli az arcát.* Jobb, ha ma már nem járulok uraságok színe elé. De azért lehet, hogy majd visszatérek a kérdéshez… köszönöm. *Hagyja el a száját kis vonakodás után a, mondhatni, első kedves szó, mióta betette a lábát a küszöbön. Ezután úgy néz Xidrosra, mintha a férfi az élet kegyetlenségére emlékeztető, visszatérő fogfájás lenne.*
- Mit akarsz? *Teszi fel a nem túl barátságos kérdést, és, csak hogy ironikusan érdeklődést mutasson, most egész testtel fordul a fickó felé, könyökét pedig az asztalra támasztja. Még valami szatirikus mosolyféle is megjelenik a szája szélén, de semmi barátságos benyomást nem kelt vele, hiszen a szemei még mindig fásultságot sugároznak.*