// Az éj szülöttei //
*Nem igazán reagál a férfi megjegyzésére, tisztában van azzal, hogy odalent más szabályok szerint élnek fajtársai, s a nyelvezetük is ugyanúgy ragaszkodik a hagyományokhoz, mint életük. Bár Reyraa sosem élt föld alatt, azért mint a mélységi faj képviselője, tisztában van eredetével, s amikor nagyon kereste a helyét a világban, megfordult ezeknél a tradicionális törzseknél is. Hamar ráébredt arra, hogy az nem az ő világa, többre vágyott a szigorú szabályoknál. Aranyat akart, és olyan életet, ahol nincs nélkülözés vagy felesleges önsanyargatás.*
- Mi történne a sötét kis sikátorokban?
*Kérdez vissza kifejezéstelen arccal. A másik még nem ismeri annyira a nőt, hogy tudja, hogy hozzá nem jutnak el a gunyorosnak, humorosnak, vagy éppen piszkálódásnak szánt megjegyzések. A szavakat érti, de a szavak mögé fűzött érzelmeket szinte képtelen dekódolni, az ő szótárában ezek nincsenek jelen. Bár a saját, megszokott környezetében már egész jól kezdi kiismerni az embereket, de az sem azért van, mert fejlődik ilyen téren, hanem szépen megtanulja az összes személy egyéni jellemzőit és reakcióit.*
- Sört.
*Tömör válasz, de nem ellenszenves, vagy fenyegető, csupán a feltett kérdésnek megfelelő. Nem zavarja a férfi társasága, nincs oka elkergetni, s amíg a kölyök vissza nem tér a dolgából, addig akár még beszélgethetnek és iszogathatnak is.*
- Egyszer találkoztam egy hozzád hasonlóval, de ő sokkal otthonosabban mozgott a világban. Nem fordított teljesen hátat az őseinek, csak néha feljött kicsit élvezni az életet.
*Nem akarja, hogy kellemetlen csend legyen, bár őt az sem zavarná. De a Sellőben megtanulta, hogy valamiért a vendégek többsége nem szeret, s nem is akar csöndbe maradni, s még akkor is néha szóval tartják, ha egyértelműen látszik, hogy ő nem sellőlány, csupán egy őr. Talán ez a férfi sem szereti a csendet, és vele is hasonlóan kéne viselkedni, mint a vendégekkel.*