//Második szál//
*Elég gáz szituáció meg kell hagyni. Mindenesetre a fickó nagyon rendes volt vele.*
-Áldjanak meg az égiek. Ne aggódj nem fogsz csalódni. Ez a második leghihetetlenebb, de igaz történetem.
*Ha megkapja akkor le is húzza az italt, megrázza magát majd elkezd beszélni.*
-Nem pletyka ez és minden szava igaz. A főtanács dolgaiba semmi belelátásom hála az égnek, de felsőbb körök dolgairól szól a sztori. Megvan már két vagy három éve is, hogy megtörtént egy átlagos napon. Ugyan azt tettem mint most is csak a Pegazusban és akkor ugye volt pénzem. Szóval ittam és egy csinos mélységi lánynak udvaroltam. Fiatal, feszes és a szemei akár a katlan. Az a fajta akivel ha nem vigyázol megégeted magad. Igazi vadmacska. Hohohó. Na, szóval igyekszem őt elcsábítani mikor egy rongyos fickó lépett a fogadóba és szólított meg minket. Megkérdezte ismerjük-e... Hogy is hívták? Valami Godaj? Goldaj! Zke...Zkerusal Goldaj-t! Állítólag valami külhoni nemes, aki messziről irányította a szálakat. Hogy milyen szálakat, azt nem fejtette nekünk ki csak, hogy vitába keveredett valami Rodnerik-kel és igyekeztek egymást elintézni. Ötven aranyat ajánlott fel nekünk fejenként, hogy leszállítsunk egy csomagot a fickónak. Később tudtuk meg miféle csomagról is van szó. Egy farkas egyenesen a hálószobába. Hallottál már ilyen hülyeséget koma? Persze mikor már megtudtuk akkor egy szekéren ültünk a gazdagnegyed utcáin. A kocsis meg az öreg igazi hólyagok voltak. Hülyének néztek csak mert meg mertem kérdezni mégis, hogy akarjuk azt a farkast becsempészni. Na, jó meg mert azt hittem kézben visszük, de érted! Nem csempésztem még farkast honnan tudnám, hogy ketrecben szokás. A pincén át be is jutottunk annak a Rodnerik-nek a háza alagsorában, de ott sem befőttek voltak ám. Kínzókamra. Szóval annak is volt vaj a füle mögött nekem elhiheted. És itt ütött be a baj. Ránk találtak az őrök. Az öreg meg ezt a pillanatot találta jó alkalomnak, hogy ott hagyjon minket a csávában. Elfutott és ránk zárta az ajtót. Túlerő, páncélos emberek, a mélységi cicánál csak dobótőrök voltak mert a tőreit a öregnek adta aki elfutott velük. Te mit tettél volna? Elmondom én mit tettem. Mondtam a csajnak, hogy jöjjön oda hozzám, lecsaptam a lakatot a farkas ketrecéről a csaj meg hátulról belerúgott, hogy elölről kiugorjon a jószág egyenesen az őröknek. Na, az volt ám a látvány! Persze nem nézelődtünk sokat mert futottunk kijáratot keresni. Kijáratot nem találtunk, de a nemest a testőreivel igen. Azoknál meg már nem is kard és lándzsa volt hanem számszeríj. Elkaptam a nemest és pajzsnak használtam. Vagy egy tucat számszeríj szegeződött ránk, én fogtam azt a jólfésült ficsúrt, a farkassal hagyottak is utolértek minket szóval benne voltunk a slamasztikában. Próbáltam kibeszélni magunkat. A fickó velünk jön és nem követnek annak meg nem esik bántódása, de az a nemes úgy viselkedett mintha nem egy penge nyomódott volna a nyakához még tárgyalgatott és azt mondta nem. Olyan idegei voltak annak csak néztem. Hát érted. Ilyen nincs, hogy idegenek elkapnak, kést nyomnak a nyakamhoz és azt mondom nekik, hogy nem. Valami nagy gáz volt a fickó fejében. Végül megegyeztünk. Tudta a megbízónk nevét és hogy nekünk semmi dolgunk hozzá. A főbejáraton kikísértük és a nyílt utcán a háza előtt elváltunk. Annyira még az életben nem dobogott a szívem mint akkor ott. A fogadóba visszatérve pedig a kérdésemre, hogy a mélységi cica velem tölti-e az éjszakát igent kaptam válasznak. Az nap két fenevaddal találkoztam és az egyiket megszelídítettem. A következő napokat vele is töltöttem a városon kívül a pusztákon, hogy ha a nemes megharagudott volna ránk akkor legyen ideje lenyugodni. Mit gondolsz? Megérte az italt? Szerintem kettőt is érne. Minimum!