Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 225 (4481. - 4500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4500. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-06 21:02:11
Üzenet elküldve: 2020-06-06 21:02:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
//Morilinden, Yeza, Elgretor, D'or//
*Túl sok szó, túl sok kérdő hangsúly, túl zárt tér. Olykor Morilindenre, olykor Yezára, olykor pedig Elgretorra pillant tekintete, s bár türtőzteti magát, a hűvös sivatagi tartással, nyilvánvalóan látszik, hogy zavarja az idegen környezet. A rámutatást ellenben érti.*
- D'or Gaiffar. *Emeli mellkasához tenyerét, ezúttal mellőzve a formalitásokat, csupán biccentve mindhármójuk felé.* Gyumolcs. *Bólintva nyomatékosít. Húst ma nem lehet, ez az első nap. Mielőtt elindul, kérdő tekintete még a törpén függ, majd kíváncsian pillant a többiekre is, azonban láthatóan a közös nevező megszületett. Amint eljut az asztalig, majd kijelölt helyére, még párszor megpaskolja kedvtelve a padlót. Kissé másabb, mint az otthoni, nem olyan puha és forró, de célnak megfelel. Már annak is örül, hogy nem a magasban kell tanyáznia, egy négylábú fatákolmányon, ahonnan még rendesen kifordulni sem lehet, ha harcra kerül a sor. Mosolya hamar elvész, s a közeledő lányt figyeli, némán biccent, mikor úgy tűnik az, megértette kérését. Ahogy érkezik, ha fordul, kardját is van lehetősége megfigyelni, s a míves fegyver látványán összehúzza tekintetét. Látott már hasonlót, persze Wegtorenben, talán gyermekkorában, de az régen volt. Megvárja míg Yeza helyet foglal, s a felé nyújtott almáért lassan kezet nyújt, majd átveszi azt, s megforgatja kezében.*
- Modo. Gyumolcs. *Bólint, majd visszanéz a lányra, s némi csend után mély hangján megszólal, a városi nyelvjárás szerint, mit minden bizonnyal minden wegtoreni ért.*
- Te... valamelyest értesz engem. *Hunyorít, s a fürkésző tekintetek ismét a lányén időznek el.* A wegtoreni nyelv... tiéd... könnyebb... ismerem. Városit nem. *Mondja szaggatottan, majd az assale kifejezésen kissé elmosolyodik, szinte alig észrevehetően.*
- Assale... a forró szél... kísérje lépted... nok aikum. *Bólint.* Én... D'or Gaiffar. D'or. *Mondja lassan és tagoltan, igaz, az imént már egyszer elmondta.* Neveket tudom, elmém olykor szárnyalja a tudást. *Sóhajt fel, s a maga mellett lévő, valóban vándorbotnak beillő hosszú fúvócsövet igazítja meg. A törpe előtte, közben és utána is mondja. D'or figyelemmel kíséri minden szavát, bár hazudna, ha azt mondaná érti is. Halkan felszusszan, mikor a törpe visszaidézi a sivatagi hangokat, meglehetősen erős akcentussal.*
- Érteni, Yesza... itt várok. *Bólint aztán, minden különösebb reakció nélkül, majd ismét az almára néz és lassan, jóízűen beleharap. Sergretor vélhetően az iménti néhány mondatból sok minden nem értett, hacsak persze nem tud wegtoreniül, ami ugyan nincs kizárva, hiszen ott sok az apró nép.*
- Ül. *Mondja Sergretorra pillantva, mikor végül helyet foglal mellette. Szemöldöke homlokára szalad, s míg Yeza távozik, alaposan megnézi magának a törpét is. Nem úgy tűnik, mint, aki a harcos város szülötte lenne, de mintha azt mondta volna. Itt mindenki wegtoreni lenne? ~ Set'r udei mer. Látod majd, miként várnak. ~ Mondania sem kell meglepődött. Nem erre számított, persze céljaihoz ez még inkább megfelel. Komótosan eszik, s csak olykor bólint egyet, mikor Sergretor hozzáfűz valamit. Szemei olykor a fogyó almán, olykor pedig a törpén nyugszanak, hosszú ideig csak némán hallgat. Egy idő múlva a törpe elalszik, talán tényleg wegtoreni lehet, hisz földön alszanak mind, ki a sivatagi széllel jár, s homokdűnék árnyékát keresi. D'or kivár. Rengeteg ideje van, addig megfigyel, s tanul, elvégre valami hasonló okból érkezett.
A forró szél által felkavart homok éget, mint a tűz, résnyire szűkült tekintete, a vihar kellős közepén mered előre, dűne után keresve. Éjszaka talált rá, álomtalan és hideg éjjelen, zsákjába burkolva, háromnegyedrészt betemetve ébredt. Hite nélkül csupán negyed ember, úgy tartják, s ezt is oktatták.*
- Doyi, ato nos pros. *Izmai fájnak, mire sikerült kikecmeregnie, s most utolsó csepp vizével mossa ki szemét, a vihar elült, néma csend telepedett a tájra. A gyermek úttalan útjára indult, a Nagyra, a végtelen sivatagon át, hitét keresve.
Az alma elfogyott mind egy szálig, halkan sóhajt fel, majd térdét maga alá húzza, s két kezét azokon pihenteti meg. ~ Kezdődjék hát... ~ *
//Morilinden, Yeza, Elgretor, D'or//
*Túl sok szó, túl sok kérdő hangsúly, túl zárt tér. Olykor Morilindenre, olykor Yezára, olykor pedig Elgretorra pillant tekintete, s bár türtőzteti magát, a hűvös sivatagi tartással, nyilvánvalóan látszik, hogy zavarja az idegen környezet. A rámutatást ellenben érti.*
- D'or Gaiffar. *Emeli mellkasához tenyerét, ezúttal mellőzve a formalitásokat, csupán biccentve mindhármójuk felé.* Gyumolcs. *Bólintva nyomatékosít. Húst ma nem lehet, ez az első nap. Mielőtt elindul, kérdő tekintete még a törpén függ, majd kíváncsian pillant a többiekre is, azonban láthatóan a közös nevező megszületett. Amint eljut az asztalig, majd kijelölt helyére, még párszor megpaskolja kedvtelve a padlót. Kissé másabb, mint az otthoni, nem olyan puha és forró, de célnak megfelel. Már annak is örül, hogy nem a magasban kell tanyáznia, egy négylábú fatákolmányon, ahonnan még rendesen kifordulni sem lehet, ha harcra kerül a sor. Mosolya hamar elvész, s a közeledő lányt figyeli, némán biccent, mikor úgy tűnik az, megértette kérését. Ahogy érkezik, ha fordul, kardját is van lehetősége megfigyelni, s a míves fegyver látványán összehúzza tekintetét. Látott már hasonlót, persze Wegtorenben, talán gyermekkorában, de az régen volt. Megvárja míg Yeza helyet foglal, s a felé nyújtott almáért lassan kezet nyújt, majd átveszi azt, s megforgatja kezében.*
- Modo. Gyumolcs. *Bólint, majd visszanéz a lányra, s némi csend után mély hangján megszólal, a városi nyelvjárás szerint, mit minden bizonnyal minden wegtoreni ért.*
- Te... valamelyest értesz engem. *Hunyorít, s a fürkésző tekintetek ismét a lányén időznek el.* A wegtoreni nyelv... tiéd... könnyebb... ismerem. Városit nem. *Mondja szaggatottan, majd az assale kifejezésen kissé elmosolyodik, szinte alig észrevehetően.*
- Assale... a forró szél... kísérje lépted... nok aikum. *Bólint.* Én... D'or Gaiffar. D'or. *Mondja lassan és tagoltan, igaz, az imént már egyszer elmondta.* Neveket tudom, elmém olykor szárnyalja a tudást. *Sóhajt fel, s a maga mellett lévő, valóban vándorbotnak beillő hosszú fúvócsövet igazítja meg. A törpe előtte, közben és utána is mondja. D'or figyelemmel kíséri minden szavát, bár hazudna, ha azt mondaná érti is. Halkan felszusszan, mikor a törpe visszaidézi a sivatagi hangokat, meglehetősen erős akcentussal.*
- Érteni, Yesza... itt várok. *Bólint aztán, minden különösebb reakció nélkül, majd ismét az almára néz és lassan, jóízűen beleharap. Sergretor vélhetően az iménti néhány mondatból sok minden nem értett, hacsak persze nem tud wegtoreniül, ami ugyan nincs kizárva, hiszen ott sok az apró nép.*
- Ül. *Mondja Sergretorra pillantva, mikor végül helyet foglal mellette. Szemöldöke homlokára szalad, s míg Yeza távozik, alaposan megnézi magának a törpét is. Nem úgy tűnik, mint, aki a harcos város szülötte lenne, de mintha azt mondta volna. Itt mindenki wegtoreni lenne? ~ Set'r udei mer. Látod majd, miként várnak. ~ Mondania sem kell meglepődött. Nem erre számított, persze céljaihoz ez még inkább megfelel. Komótosan eszik, s csak olykor bólint egyet, mikor Sergretor hozzáfűz valamit. Szemei olykor a fogyó almán, olykor pedig a törpén nyugszanak, hosszú ideig csak némán hallgat. Egy idő múlva a törpe elalszik, talán tényleg wegtoreni lehet, hisz földön alszanak mind, ki a sivatagi széllel jár, s homokdűnék árnyékát keresi. D'or kivár. Rengeteg ideje van, addig megfigyel, s tanul, elvégre valami hasonló okból érkezett.
A forró szél által felkavart homok éget, mint a tűz, résnyire szűkült tekintete, a vihar kellős közepén mered előre, dűne után keresve. Éjszaka talált rá, álomtalan és hideg éjjelen, zsákjába burkolva, háromnegyedrészt betemetve ébredt. Hite nélkül csupán negyed ember, úgy tartják, s ezt is oktatták.*
- Doyi, ato nos pros. *Izmai fájnak, mire sikerült kikecmeregnie, s most utolsó csepp vizével mossa ki szemét, a vihar elült, néma csend telepedett a tájra. A gyermek úttalan útjára indult, a Nagyra, a végtelen sivatagon át, hitét keresve.
Az alma elfogyott mind egy szálig, halkan sóhajt fel, majd térdét maga alá húzza, s két kezét azokon pihenteti meg. ~ Kezdődjék hát... ~ *
4499. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-06 19:35:13
Üzenet elküldve: 2020-06-06 19:35:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Porral kezdődött minden//
//Yeza, Morilinden, Elgretor//
*Egész gyorsan tanul ez a fekete ember. A neveket úgy szívja magába mint hangyászsün a hangyákat. A dűnéknek is a világosabb oldalát képviselheti ha minden igaz. Igazi fekete értelmiség lehet a fajában. Először azért ráncolgatják rá a fekete szemöldököt.*
- Úgy van! Sergretor!
*A vén sermester még tapsol is úgy megörül, hogy a fűszoknyás barátunk tökéletesen kiejtette a nevét.*
- Húha, A te nevedet nem értem komám. Suleleikó?
*Suleleikó után rámutat a sivatagi emberre. Tán az lehet a neve a hosszú beszédéből kinyerve. A sert elutasítja a Wegtoreni.*
- Nem itta még szegény pára azért nem kéri. Ezek a sivatagi emberek kisajnálhatták a sert.
*Hevesen megmagyarázza a lánykáknak, hogy miért tolja el valaki a legfinomabb italt a világon.*
- No. Há egy jó pörköltöt se eszel? Gyümölcs?
*Szegény ember. Vizet iszik meg zöldséget eszik. A ser nem megy pocsékba mert a rőtveres lányka elorozza.*
- Dehogy bánom. Egészségedre gyermekem! Látszik jó nevelést kaptál.
*Aki a sert szereti rossz ember vagy asszony nem lehet. Yeza. Igen megtudja a nevét mert végig mutogatja a lányka magukat a fekete barátjuknak. *
- Hogy lettél ekkora darab ződségen meg vízen? Lehet sáskát evett vagy hernyót. Azt mondják attól jól lehet tömeget növelni.
*Csodálatos dolgok vannak itten a világba. Barátunk megunja az álldogálást és a méretes fuvolájával elindul a földre kuckózni.*
- Húha fijam ha én oda leülök akkor engemet fel kell majd húzni.
*Egye cefre. Leteszi a törpe sermester a valagát a fekete ember mellé.*
- Hogy Wegtoren? Igen. Ez itt Wegtoreni kocsma fiam. Sergretor itt van Wegtorenben.
*Csak megértik egymást. Milyen értelmes? Még a hely nevét is kisilabizálta valahogy. Azt a kutya mindenit! Yeza közbe meg valamiért elrohan.*
- Ne aggódjál lányom vigyázok én rá addig.
*Meglesznek tán ketten is.*
- Yeza. Megy. Kaka.
*Elmutogatja a dűnés férfinak, hogy mi lehet az oka a váratlan elviharzásnak.*
- Egyé sok növényt fiam mer összeaszódsz itt nékem. Aztán meg ide jönne a rokonságod felhőbörödve, hogy lefogyasztottunk. Na egyél szépen!
*Sergretor a földön ücsörögve elmélázik. Hátra támasztja a fejét egy szék lábának és be is horkant. Szegény fekete embert ott hagyja magában a földön. Az öregeknél már csak így megy az elalvás.*
//Yeza, Morilinden, Elgretor//
*Egész gyorsan tanul ez a fekete ember. A neveket úgy szívja magába mint hangyászsün a hangyákat. A dűnéknek is a világosabb oldalát képviselheti ha minden igaz. Igazi fekete értelmiség lehet a fajában. Először azért ráncolgatják rá a fekete szemöldököt.*
- Úgy van! Sergretor!
*A vén sermester még tapsol is úgy megörül, hogy a fűszoknyás barátunk tökéletesen kiejtette a nevét.*
- Húha, A te nevedet nem értem komám. Suleleikó?
*Suleleikó után rámutat a sivatagi emberre. Tán az lehet a neve a hosszú beszédéből kinyerve. A sert elutasítja a Wegtoreni.*
- Nem itta még szegény pára azért nem kéri. Ezek a sivatagi emberek kisajnálhatták a sert.
*Hevesen megmagyarázza a lánykáknak, hogy miért tolja el valaki a legfinomabb italt a világon.*
- No. Há egy jó pörköltöt se eszel? Gyümölcs?
*Szegény ember. Vizet iszik meg zöldséget eszik. A ser nem megy pocsékba mert a rőtveres lányka elorozza.*
- Dehogy bánom. Egészségedre gyermekem! Látszik jó nevelést kaptál.
*Aki a sert szereti rossz ember vagy asszony nem lehet. Yeza. Igen megtudja a nevét mert végig mutogatja a lányka magukat a fekete barátjuknak. *
- Hogy lettél ekkora darab ződségen meg vízen? Lehet sáskát evett vagy hernyót. Azt mondják attól jól lehet tömeget növelni.
*Csodálatos dolgok vannak itten a világba. Barátunk megunja az álldogálást és a méretes fuvolájával elindul a földre kuckózni.*
- Húha fijam ha én oda leülök akkor engemet fel kell majd húzni.
*Egye cefre. Leteszi a törpe sermester a valagát a fekete ember mellé.*
- Hogy Wegtoren? Igen. Ez itt Wegtoreni kocsma fiam. Sergretor itt van Wegtorenben.
*Csak megértik egymást. Milyen értelmes? Még a hely nevét is kisilabizálta valahogy. Azt a kutya mindenit! Yeza közbe meg valamiért elrohan.*
- Ne aggódjál lányom vigyázok én rá addig.
*Meglesznek tán ketten is.*
- Yeza. Megy. Kaka.
*Elmutogatja a dűnés férfinak, hogy mi lehet az oka a váratlan elviharzásnak.*
- Egyé sok növényt fiam mer összeaszódsz itt nékem. Aztán meg ide jönne a rokonságod felhőbörödve, hogy lefogyasztottunk. Na egyél szépen!
*Sergretor a földön ücsörögve elmélázik. Hátra támasztja a fejét egy szék lábának és be is horkant. Szegény fekete embert ott hagyja magában a földön. Az öregeknél már csak így megy az elalvás.*
4498. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-05 19:17:16
Üzenet elküldve: 2020-06-05 19:17:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az eltűnt idő nyomában//
-Bizonyára, nem magamból kéne kiindulni. Már szinte el is felejtettem, hogy a nemesi kiváltság mennyi alakoskodással jár együtt. *Von vállat, hiszen teljesen hihetőnek tartja, hogy némi támogatásért vagy egyéb rangbeli elismertetésért cserébe a főág tagjai néhanapján mutatkoztak együtt a Templombéliekkel. Esetleg talán még nagyobb ajándékot is el tud képzelni, hiszen ez már csak politika és helyezkedés kérdése, mind a matrónára tartozik.*
-Tehát akkor te meg ezért vagy itt.*Jegyzi meg, mert a véletlenekben ő sem hisz, mindenki okkal van ott ahol, még ha ő maga nincs is tudatában ennek. Ő maga is bizonyára azért futott bele a férfibe, mert az istennő szándékosan szőtte erre sorsának fonalát. ~Én meg még a kikötőbe is elmentem volna, mégis mit keresnének ott? ~ Majd a férfi egyre személyesebb vizekre evez, az által, hogy szinte sugall valamit, amit végül visszakozva tagad is. A szemeiből kiolvasható, hogy bizony ő odagondolja a dolgot, még ha valójában az nincs is mondatok mögött.*
-Nem haragszom. *Morog oda. ~Nem feltételezi, micsoda szöveg. ~ Mert azt tudja jól, akárki is látja meg egyből feltételez és skatulyáz és nem is feltétlenül minden ok nélkül. ~De a látszatra kell adni, na meg a szóbeszédre.~ Így inkább cáfol, minthogy egy csepnyi enyhe elhajlást is mutasson az ellenkező irányba. Eddig a pontig úgy vélte, valóban csupán érdeklődő kötelességének és a csend nyomasztó hangjának elkerülése végett beszélgetnek, ám mintha lenne némi célja a kérdezősködésnek. A kihallgatást ő meg aztán nem tűri, főleg ha nincs leláncolva a székhez, hogy muszáj legyen. Mikor a másik megjegyzi, hogy bizony elkerülte a válaszadást, már áll is fel az asztaltól.*
-Bizonyára még ma neked is dolgod van, így nem akarlak feltartani sokáig. *Már áll is fel és biccentéssel elköszön.*
-Összefutunk majd még, de addig is sok szerencsét a könyvtárban a kutakodáshoz. *Emelné meg a kalapját, ha volna neki, majd nagy léptekkel távozik minél hamarabb a fogadóból a piac irányába, főleg, mert már tudja merre is van. ~Pirtianesi mi? Hogy nem sül le a bőr a képéről! ~ Nagy léptekkel próbálja elhasználni a mérgelődés közben felgyülemlett energiáit.*
-Bizonyára, nem magamból kéne kiindulni. Már szinte el is felejtettem, hogy a nemesi kiváltság mennyi alakoskodással jár együtt. *Von vállat, hiszen teljesen hihetőnek tartja, hogy némi támogatásért vagy egyéb rangbeli elismertetésért cserébe a főág tagjai néhanapján mutatkoztak együtt a Templombéliekkel. Esetleg talán még nagyobb ajándékot is el tud képzelni, hiszen ez már csak politika és helyezkedés kérdése, mind a matrónára tartozik.*
-Tehát akkor te meg ezért vagy itt.*Jegyzi meg, mert a véletlenekben ő sem hisz, mindenki okkal van ott ahol, még ha ő maga nincs is tudatában ennek. Ő maga is bizonyára azért futott bele a férfibe, mert az istennő szándékosan szőtte erre sorsának fonalát. ~Én meg még a kikötőbe is elmentem volna, mégis mit keresnének ott? ~ Majd a férfi egyre személyesebb vizekre evez, az által, hogy szinte sugall valamit, amit végül visszakozva tagad is. A szemeiből kiolvasható, hogy bizony ő odagondolja a dolgot, még ha valójában az nincs is mondatok mögött.*
-Nem haragszom. *Morog oda. ~Nem feltételezi, micsoda szöveg. ~ Mert azt tudja jól, akárki is látja meg egyből feltételez és skatulyáz és nem is feltétlenül minden ok nélkül. ~De a látszatra kell adni, na meg a szóbeszédre.~ Így inkább cáfol, minthogy egy csepnyi enyhe elhajlást is mutasson az ellenkező irányba. Eddig a pontig úgy vélte, valóban csupán érdeklődő kötelességének és a csend nyomasztó hangjának elkerülése végett beszélgetnek, ám mintha lenne némi célja a kérdezősködésnek. A kihallgatást ő meg aztán nem tűri, főleg ha nincs leláncolva a székhez, hogy muszáj legyen. Mikor a másik megjegyzi, hogy bizony elkerülte a válaszadást, már áll is fel az asztaltól.*
-Bizonyára még ma neked is dolgod van, így nem akarlak feltartani sokáig. *Már áll is fel és biccentéssel elköszön.*
-Összefutunk majd még, de addig is sok szerencsét a könyvtárban a kutakodáshoz. *Emelné meg a kalapját, ha volna neki, majd nagy léptekkel távozik minél hamarabb a fogadóból a piac irányába, főleg, mert már tudja merre is van. ~Pirtianesi mi? Hogy nem sül le a bőr a képéről! ~ Nagy léptekkel próbálja elhasználni a mérgelődés közben felgyülemlett energiáit.*
4497. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-05 18:29:17
Üzenet elküldve: 2020-06-05 18:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a toronyból//
*A Kalmárba lépve Cerberumon gyermekies izgatottság lesz úrrá. A hosszú út és a fényesnek csöppet sem mondható anyagi helyzete gyakran késztette őt koplalásra, így a fogadót átható ínycsiklandó illatok miatt hamar összefut a nyál a szájában. Körültekintve több érdekes figurán is átszalad a tekintete, az érdeklődését azonban csupán egy magas szerecsen képes igazán kivívni, aki valamilyen, számára ismeretlen nyelven mormog, miközben könyvet olvas.*
~Mintha már láttam volna hozzá hasonlót valahol.~ *Gondolja az ifjú, és végigméri az idegent, ahogy elhalad mellette. Már épp készülne elővenni szeretett utazónaplóját, hogy a feljegyzéseket bújva megpróbáljon valamit kideríteni a férfiról, ám Kilvard figyelmeztetése megtorpanásra készteti. Tudja, hogyha a felvigyázó óvatosságra inti, annak valószínűleg oka van.*
*Szorosan Kilvard nyomában lépked, s a pulthoz közeledve még egyszer elismétli magában pártfogója utasításait.* ~Se beszéd, se küldetés.~
*Kilvard magabiztosságát látván tudja, hogy a legjobb kezekben van. Habár a felvigyázó talárjától nem látja, pontosan kivel beszélget, annyit azért a fogadó barátságos és szórakozott zaja ellenére is képes megállapítani, hogy egy nő az illető. Az ismeretlen hang kedves felajánlását Cerberum nem képes válasz nélkül hagyni.*
-Nos... *Kezdi meg mondandóját, és ezzel együtt tesz egy lépést jobbra, hogy ne Kilvardon keresztül kelljen csevegnie a pult mögött állóval. Csak ekkor pillantja meg beszélgetőpartnerének nagy, csillogó, barna szemeit, és a gnómokra jellemző aprócska, hegyes füleit.* ~Milyen aranyos!~ *Gondolja magában az ifjú, és a meglepettségtől torkán akad a szó. Csak egy visszafogott köhintést követően tudja folytatni, amit elkezdett, de még így sem képes teljesen figyelmen kívül hagyni a nő bájos vonásait.*
-Nos, esetleg ha volna egy kis tintájuk, azért igazán hálás lennék. Tudja, kezdek kifogyni belőle. *Alighogy befejezi magyarázkodását, gyomra hatalmasat kordul, elégedetlen morgással jelzi a fél-elf felé szükségleteit. Cerberum arca hamar vörösre fordul, ahogy tudatosul benne, hogy ezt egyaránt Kilvard és az aranyos nő is jól hallhatták.*
-És... ha esetleg valami étket is tudna ajánlani... *Hebegi az ifjú a gnóm felé fordulva.*
*A Kalmárba lépve Cerberumon gyermekies izgatottság lesz úrrá. A hosszú út és a fényesnek csöppet sem mondható anyagi helyzete gyakran késztette őt koplalásra, így a fogadót átható ínycsiklandó illatok miatt hamar összefut a nyál a szájában. Körültekintve több érdekes figurán is átszalad a tekintete, az érdeklődését azonban csupán egy magas szerecsen képes igazán kivívni, aki valamilyen, számára ismeretlen nyelven mormog, miközben könyvet olvas.*
~Mintha már láttam volna hozzá hasonlót valahol.~ *Gondolja az ifjú, és végigméri az idegent, ahogy elhalad mellette. Már épp készülne elővenni szeretett utazónaplóját, hogy a feljegyzéseket bújva megpróbáljon valamit kideríteni a férfiról, ám Kilvard figyelmeztetése megtorpanásra készteti. Tudja, hogyha a felvigyázó óvatosságra inti, annak valószínűleg oka van.*
*Szorosan Kilvard nyomában lépked, s a pulthoz közeledve még egyszer elismétli magában pártfogója utasításait.* ~Se beszéd, se küldetés.~
*Kilvard magabiztosságát látván tudja, hogy a legjobb kezekben van. Habár a felvigyázó talárjától nem látja, pontosan kivel beszélget, annyit azért a fogadó barátságos és szórakozott zaja ellenére is képes megállapítani, hogy egy nő az illető. Az ismeretlen hang kedves felajánlását Cerberum nem képes válasz nélkül hagyni.*
-Nos... *Kezdi meg mondandóját, és ezzel együtt tesz egy lépést jobbra, hogy ne Kilvardon keresztül kelljen csevegnie a pult mögött állóval. Csak ekkor pillantja meg beszélgetőpartnerének nagy, csillogó, barna szemeit, és a gnómokra jellemző aprócska, hegyes füleit.* ~Milyen aranyos!~ *Gondolja magában az ifjú, és a meglepettségtől torkán akad a szó. Csak egy visszafogott köhintést követően tudja folytatni, amit elkezdett, de még így sem képes teljesen figyelmen kívül hagyni a nő bájos vonásait.*
-Nos, esetleg ha volna egy kis tintájuk, azért igazán hálás lennék. Tudja, kezdek kifogyni belőle. *Alighogy befejezi magyarázkodását, gyomra hatalmasat kordul, elégedetlen morgással jelzi a fél-elf felé szükségleteit. Cerberum arca hamar vörösre fordul, ahogy tudatosul benne, hogy ezt egyaránt Kilvard és az aranyos nő is jól hallhatták.*
-És... ha esetleg valami étket is tudna ajánlani... *Hebegi az ifjú a gnóm felé fordulva.*
4496. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-05 11:10:23
Üzenet elküldve: 2020-06-05 11:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
//Yeza, Morilinden, Elgretor, D'or Gaiffar//
*A makrancos poharakat rendező keze felé közelítő ébenbőrű segítség megszaporázza Yeza szívének ütemét, de próbálja nem mutatni. Olyan érzése van, mintha egy fekete irbisz szimatolná közvetlen közelről. Szeretne nyugodt és kecses benyomást kelteni, de a galád poharak ezt teljesen keresztbe húzzák. A száján kicsúszó szitokszó viszont nem várt hatást kelt. Ha nem is érti a sivatagi nyelvet, ezúttal a kérdés egyértelmű. A férfi tekintete őt fürkészi, méghozzá a nevével az ajkán. Yeza egy kicsit megretten. Mindent elárult magáról, akarva vagy akaratlanul, amit pedig nem, azt elárulja a hátára szíjazott feltűnő fegyver. Bár konkrétan nem felel, az alaposabban szemügyre vevő szempárnak válaszolnak a könnyen felfedezhető wegtoreni vonások és öltözéke szintén árulkodó jegyei.
A lassan kristályosodó feszültséget Mori szavai törik meg. Yeza gondolatai lopnak maguknak egy szusszanásnyi időt. Igyekszik meggyőzni és megnyugtatni magát, hogy férfinek semmi köze a rá vadászókhoz. A dűnetenger szülöttei nem igazán állnak fejvadásznak. Ezzel aligha lehet vitatkozni, bár emellett akaratlanul is felsejlik benne a történet, amit vészjóslóan csendes, forró és száraz nyáréjszakákon meséltek odahaza a napról, amikor a wegtoreni árnyak megtanulták, hogy nem érdemes kikezdeni a sivatag népének kevés szavú békéjét.
Mori megjegyzésére csak elmosolyodik, mint aki nem csak az ügyetlensége okán volt kénytelen begyűjteni a poharakat. Segítőkész tettként mégis csak más színben tűnik fel a dolog, még úgy is, ha volt olyan butus, hogy a tálca eszébe se jusson. Jobb ez így.
Finoman fog kezet, ahogy lányok szoktak egymás közt.*
- Én is örülök *válaszolja.
A szeme sarkából azért végig szemmel tartja a fekete bőrű férfit, így elkapja a reakcióját is a fonatos szakállú törpe megjelenésekor.
Próbálja hegyezni a fülét az idegen szavakra. Némelyik ismerősen cseng. A közös nyelv mellett mára már szinte kikopott, régi wegtoreniben fellelhető jó pár jövevényszó a sivatagi nyelvjárásból, de ezek is jócskán formálódtak a használatban, így van, hogy inkább csak dallamukban emlékeztetnek. Nem igazán boldogul vele. Hiába figyel, még azt se bírja kihámozni, hogy a szavak melyike lehet a férfi neve, mert úgy sejti, valahol, a mondandója közben azért ő is bemutatkozott.
~Assele? Assele nok Aykum?~ találgat, de a kísérő kézmozdulat valamiért azt súgja, hogy ez talán inkább valami köszöntő formula lehet. Nem biztos benne.
Közben a körükbe kerül egy kupa sör, ami, mint kiderül, a bőszen magyarázó törpe keze munkáját dicséri. Az ébenbőrű férfi azonban a kedélyes tukmálás ellenére se igazán hajlik rá, hogy a vizet lecserélje a dúsan habzó italra. Yeza nem akarja, hogy a dolog rosszul vegye ki magát, hiszen a törpék híresen büszke népség, és ez különösen igaz, ha sörfőzésről van szó. Ráadásul a sivatag fiának zavarba ejtő tekintete egyenesen az ő pillantásába fúrja magát, ami néhány szívdobbanásra még a szót is a torkára forrasztja. Úgy érzi, muszáj valamit lépnie, mert így kicsúszik a gyeplő a kezéből. Gyorsan lecsap hát az italra és megemeli a törpe felé.*
- Ha nem bánja, Sergretor uram, én szívesen eloroznám a meghívást. Már a habja is csábító. *Azzal derekasan bele is kortyol a kupába. Csaknem a feléig üríti, pedig nem mondhatni, hogy Yeza odáig lenne a sörért. Ez viszont most életmentő volt, szóval az elismerő biccentés olyan őszinte, amennyire csak lehetséges.* - Mestermű!
*Mori biztosítja róla, hogy itt nem él olyan szabály, hogy a személyzet tagjai csak a konyhában vagy a szállásukon étkezhetnek, amit örömmel fogad. Az étel kapcsán azonban Yeza nem jut el addig, hogy válasszon, mert Sergretor a kezébe veszi a dolgokat, méghozzá a törpékre jellemző masszív, máris komaságba záró habitussal. ~Kolbászos pecsenye.~ Egy közeli asztalnál első ránézésre valami olyasmit fogyaszthat az egyik vendég, így Yeza arra, konkrétan a tányérra mutatva igyekszik egy kis vizuális segítséggel megtámogatni az ajánlatot, ha sejti is, hogy a férfi azért néhány szót biztosan megért a közös nyelvből, amivel épp három oldalról ostromolják.*
- Nem *olvassa le hangosan a reakciót, amit valószínűleg mindannyian értenek.* - Növény? *szűkíti a szemét, aztán a mozdulatból máris megvilágosodik.* - Gyümölcs! *vágja rá, talán épp egyszerre a többiekkel. Mintha észrevétlenül behúzta volna őket a közismert gyerekjáték, ahol szavak nélkül kell rávezetni a többieket a kitalálandó dolog mibenlétére.*
- Hagyd csak, Mori, intézem *mondja a félvér lánynak, hogy ne tartsák fel fölöslegesen. A pult mögé lép és fel is kap egy mosolygós almát a tálról, amin különféle gyümölcsök alkotnak tetszetős gúlát. Reméli, hogy nem fogja hiányolni senki és nem rendelésre összekészített gyümölcstál volt.
~Ini, a'tho laiss?~ ismétli magában az egyértelműen neki címzett mondatot, amiből csak annyit ért a kísérő kézmozdulat miatt, hogy valami kettejükre vonatkozó dologra utal.
Az almával meg a félig lévő söröskorsóval a kezében követi a tekintete az egyik asztal felé induló férfit. Csak akkor lép utána, amikor a vándorbotját (legalábbis Yeza annak nézi) magához véve a pulttól balra eső kemence és a fotelek által körülzárt helyre érve megáll. A Rőt egy kissé tanácstalan, de a történések hamar útba igazítják. Még Wegtorenben is dívik, hogy szék helyett a földön foglalnak helyet; igaz, ott gazdagon hímzett, kényelmes párnák egész halmait szokás kínálni ilyen célra. Akaratlanul is visszamosolyog a láthatóan elégedett férfira, aki épp a padlót dicséri... vagy valami. Yeza a beállt csendre eszmélve odanyújtja az almát, aztán az egyik fotelből elvesz egy párnát és leül rá az ébenbőrű vendéggel szemben, szintén a padlóra.
Wegtoreni származása, mint sejthető volt, mostanra külön megerősítés nélkül is tényként áll meg a lábán, aztán a férfi a többiekről érdeklődik. Yeza feléjük fordítja a tekintetét, aztán bizonytalanul megrázza a fejét.* - Nem, nem hiszem. *A félvér lányból nem nézné ki, de a törpe sörfőző mesterben nem biztos, úgyhogy inkább mégis csak megvonja a vállát végül.* - Nem tudom. *Talán Sergretor majd tisztázza. A vöröst azonban most egy kicsit jobban érdekli egy másik dolog.*
- Yeza *mutat magára.* - Sergretor *mutat a törpére, aztán a félvér lányra.* - Mori. *Aztán visszafordul a fekete bőrű férfi felé és bizonytalanul kérdezve biccenti oldalra a fejét, miközben rá mutat.* - Assele? *Igyekszik a gesztusaival kifejezésre juttatni, hogy a sok szó között egy kicsit elkeveredett a nevét illetően. A sokak, köztük Sergretor által is kultivált módszer helyett Yeza a sivatagi férfihoz alkalmazkodva inkább csendesen, de jól artikulálva, gesztusokkal és kézmozdulatokkal kísérve beszél. Miközben válaszra vár, ő is alaposabban szemügyre veszi a másikat. Bőrvért és dobókések... Ahogy tekintete deréktájon kutat, hirtelen belé nyilall a felismerés. Pillantása a saját övére szökik és már tudja, hogy sikerült elhagynia az erszényét. Szerencsére pontosan tudja, hogy hol.*
- Én... *köszörüli meg a torkát* - Én mindjárt visszajövök *mutatja egy íves kézmozdulattal, ahogy a ruháját eligazítva felkel.* - Visszajövök *bök a földön hagyott párnára és az elé letett sörös kupára.* - Sietek. Mondd meg neki, hogy várjon meg *Pillant Sergretorra, mint egyetlen fellelhető tolmácsfélére. Azzal a sietős léptekkel veszi az irányt a kijárat felé, egyelőre a törpe értő gondjaira bízva az ébenbőrű férfit. Remélhetőleg hamar megjárja a távot és nem lesz nagyon megalázó ezzel visszaállítani a Kovácsműhelybe. Egy kicsit reménykedik benne, hogy Aztyan nem lesz ott, bár akkor meg a kovácsmesternek lesz kénytelen magyarázkodni egy erszényről, amit csak egy tökkelütött felejt ott bárhol.*
//Yeza, Morilinden, Elgretor, D'or Gaiffar//
*A makrancos poharakat rendező keze felé közelítő ébenbőrű segítség megszaporázza Yeza szívének ütemét, de próbálja nem mutatni. Olyan érzése van, mintha egy fekete irbisz szimatolná közvetlen közelről. Szeretne nyugodt és kecses benyomást kelteni, de a galád poharak ezt teljesen keresztbe húzzák. A száján kicsúszó szitokszó viszont nem várt hatást kelt. Ha nem is érti a sivatagi nyelvet, ezúttal a kérdés egyértelmű. A férfi tekintete őt fürkészi, méghozzá a nevével az ajkán. Yeza egy kicsit megretten. Mindent elárult magáról, akarva vagy akaratlanul, amit pedig nem, azt elárulja a hátára szíjazott feltűnő fegyver. Bár konkrétan nem felel, az alaposabban szemügyre vevő szempárnak válaszolnak a könnyen felfedezhető wegtoreni vonások és öltözéke szintén árulkodó jegyei.
A lassan kristályosodó feszültséget Mori szavai törik meg. Yeza gondolatai lopnak maguknak egy szusszanásnyi időt. Igyekszik meggyőzni és megnyugtatni magát, hogy férfinek semmi köze a rá vadászókhoz. A dűnetenger szülöttei nem igazán állnak fejvadásznak. Ezzel aligha lehet vitatkozni, bár emellett akaratlanul is felsejlik benne a történet, amit vészjóslóan csendes, forró és száraz nyáréjszakákon meséltek odahaza a napról, amikor a wegtoreni árnyak megtanulták, hogy nem érdemes kikezdeni a sivatag népének kevés szavú békéjét.
Mori megjegyzésére csak elmosolyodik, mint aki nem csak az ügyetlensége okán volt kénytelen begyűjteni a poharakat. Segítőkész tettként mégis csak más színben tűnik fel a dolog, még úgy is, ha volt olyan butus, hogy a tálca eszébe se jusson. Jobb ez így.
Finoman fog kezet, ahogy lányok szoktak egymás közt.*
- Én is örülök *válaszolja.
A szeme sarkából azért végig szemmel tartja a fekete bőrű férfit, így elkapja a reakcióját is a fonatos szakállú törpe megjelenésekor.
Próbálja hegyezni a fülét az idegen szavakra. Némelyik ismerősen cseng. A közös nyelv mellett mára már szinte kikopott, régi wegtoreniben fellelhető jó pár jövevényszó a sivatagi nyelvjárásból, de ezek is jócskán formálódtak a használatban, így van, hogy inkább csak dallamukban emlékeztetnek. Nem igazán boldogul vele. Hiába figyel, még azt se bírja kihámozni, hogy a szavak melyike lehet a férfi neve, mert úgy sejti, valahol, a mondandója közben azért ő is bemutatkozott.
~Assele? Assele nok Aykum?~ találgat, de a kísérő kézmozdulat valamiért azt súgja, hogy ez talán inkább valami köszöntő formula lehet. Nem biztos benne.
Közben a körükbe kerül egy kupa sör, ami, mint kiderül, a bőszen magyarázó törpe keze munkáját dicséri. Az ébenbőrű férfi azonban a kedélyes tukmálás ellenére se igazán hajlik rá, hogy a vizet lecserélje a dúsan habzó italra. Yeza nem akarja, hogy a dolog rosszul vegye ki magát, hiszen a törpék híresen büszke népség, és ez különösen igaz, ha sörfőzésről van szó. Ráadásul a sivatag fiának zavarba ejtő tekintete egyenesen az ő pillantásába fúrja magát, ami néhány szívdobbanásra még a szót is a torkára forrasztja. Úgy érzi, muszáj valamit lépnie, mert így kicsúszik a gyeplő a kezéből. Gyorsan lecsap hát az italra és megemeli a törpe felé.*
- Ha nem bánja, Sergretor uram, én szívesen eloroznám a meghívást. Már a habja is csábító. *Azzal derekasan bele is kortyol a kupába. Csaknem a feléig üríti, pedig nem mondhatni, hogy Yeza odáig lenne a sörért. Ez viszont most életmentő volt, szóval az elismerő biccentés olyan őszinte, amennyire csak lehetséges.* - Mestermű!
*Mori biztosítja róla, hogy itt nem él olyan szabály, hogy a személyzet tagjai csak a konyhában vagy a szállásukon étkezhetnek, amit örömmel fogad. Az étel kapcsán azonban Yeza nem jut el addig, hogy válasszon, mert Sergretor a kezébe veszi a dolgokat, méghozzá a törpékre jellemző masszív, máris komaságba záró habitussal. ~Kolbászos pecsenye.~ Egy közeli asztalnál első ránézésre valami olyasmit fogyaszthat az egyik vendég, így Yeza arra, konkrétan a tányérra mutatva igyekszik egy kis vizuális segítséggel megtámogatni az ajánlatot, ha sejti is, hogy a férfi azért néhány szót biztosan megért a közös nyelvből, amivel épp három oldalról ostromolják.*
- Nem *olvassa le hangosan a reakciót, amit valószínűleg mindannyian értenek.* - Növény? *szűkíti a szemét, aztán a mozdulatból máris megvilágosodik.* - Gyümölcs! *vágja rá, talán épp egyszerre a többiekkel. Mintha észrevétlenül behúzta volna őket a közismert gyerekjáték, ahol szavak nélkül kell rávezetni a többieket a kitalálandó dolog mibenlétére.*
- Hagyd csak, Mori, intézem *mondja a félvér lánynak, hogy ne tartsák fel fölöslegesen. A pult mögé lép és fel is kap egy mosolygós almát a tálról, amin különféle gyümölcsök alkotnak tetszetős gúlát. Reméli, hogy nem fogja hiányolni senki és nem rendelésre összekészített gyümölcstál volt.
~Ini, a'tho laiss?~ ismétli magában az egyértelműen neki címzett mondatot, amiből csak annyit ért a kísérő kézmozdulat miatt, hogy valami kettejükre vonatkozó dologra utal.
Az almával meg a félig lévő söröskorsóval a kezében követi a tekintete az egyik asztal felé induló férfit. Csak akkor lép utána, amikor a vándorbotját (legalábbis Yeza annak nézi) magához véve a pulttól balra eső kemence és a fotelek által körülzárt helyre érve megáll. A Rőt egy kissé tanácstalan, de a történések hamar útba igazítják. Még Wegtorenben is dívik, hogy szék helyett a földön foglalnak helyet; igaz, ott gazdagon hímzett, kényelmes párnák egész halmait szokás kínálni ilyen célra. Akaratlanul is visszamosolyog a láthatóan elégedett férfira, aki épp a padlót dicséri... vagy valami. Yeza a beállt csendre eszmélve odanyújtja az almát, aztán az egyik fotelből elvesz egy párnát és leül rá az ébenbőrű vendéggel szemben, szintén a padlóra.
Wegtoreni származása, mint sejthető volt, mostanra külön megerősítés nélkül is tényként áll meg a lábán, aztán a férfi a többiekről érdeklődik. Yeza feléjük fordítja a tekintetét, aztán bizonytalanul megrázza a fejét.* - Nem, nem hiszem. *A félvér lányból nem nézné ki, de a törpe sörfőző mesterben nem biztos, úgyhogy inkább mégis csak megvonja a vállát végül.* - Nem tudom. *Talán Sergretor majd tisztázza. A vöröst azonban most egy kicsit jobban érdekli egy másik dolog.*
- Yeza *mutat magára.* - Sergretor *mutat a törpére, aztán a félvér lányra.* - Mori. *Aztán visszafordul a fekete bőrű férfi felé és bizonytalanul kérdezve biccenti oldalra a fejét, miközben rá mutat.* - Assele? *Igyekszik a gesztusaival kifejezésre juttatni, hogy a sok szó között egy kicsit elkeveredett a nevét illetően. A sokak, köztük Sergretor által is kultivált módszer helyett Yeza a sivatagi férfihoz alkalmazkodva inkább csendesen, de jól artikulálva, gesztusokkal és kézmozdulatokkal kísérve beszél. Miközben válaszra vár, ő is alaposabban szemügyre veszi a másikat. Bőrvért és dobókések... Ahogy tekintete deréktájon kutat, hirtelen belé nyilall a felismerés. Pillantása a saját övére szökik és már tudja, hogy sikerült elhagynia az erszényét. Szerencsére pontosan tudja, hogy hol.*
- Én... *köszörüli meg a torkát* - Én mindjárt visszajövök *mutatja egy íves kézmozdulattal, ahogy a ruháját eligazítva felkel.* - Visszajövök *bök a földön hagyott párnára és az elé letett sörös kupára.* - Sietek. Mondd meg neki, hogy várjon meg *Pillant Sergretorra, mint egyetlen fellelhető tolmácsfélére. Azzal a sietős léptekkel veszi az irányt a kijárat felé, egyelőre a törpe értő gondjaira bízva az ébenbőrű férfit. Remélhetőleg hamar megjárja a távot és nem lesz nagyon megalázó ezzel visszaállítani a Kovácsműhelybe. Egy kicsit reménykedik benne, hogy Aztyan nem lesz ott, bár akkor meg a kovácsmesternek lesz kénytelen magyarázkodni egy erszényről, amit csak egy tökkelütött felejt ott bárhol.*
4495. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-04 21:03:49
Üzenet elküldve: 2020-06-04 21:03:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
//Yeza, Morilinden, Elgretor//
*Érdekes dolog a nyelv, mimika és hangsúly nélkül egészen borzasztóan, sőt talán ijesztően hat, csak szöveg, egyenesen, köntörfalazás nélkül, akármelyik világból is származzon. Aztán jön a hangsúly, mely már árulkodó, s, ha ez ölelkezik a gesztusokkal, a mimikával, akkor tökéletes az összhang. D'or törekszik erre, jóllehet tekintete a kínzó törekvésen kívül sok mindent nem árul el. Néma csendben várja a választ, amit sokféleképpen ért elméjében, zord és némiképp hideg kifejezéssel tekintetén, az odacsalt vicsor elhalványul, s elenyészik, mint apró homokszemcsék a szél hátán. A lány válaszára azonban felélénkül, s némiképp megkönnyebbül, bár egy pillanatra, mintha csörrenést hallott volna maga mögött, az ivó zaja oly sok mindent elnyom... annyira sok mindent. Észreveszi, hogy mellé érnek.*
- Visz... f'kho... *bólint ezúttal egy hálásabb, halovány mosolyt megengedve magának egy pillanatra a lányra. Aztán megérzi az illatot, s a szeme sarkában táncoló tűz felé pillant, a sötétlő szemöldöke alatt megülő szigorú és mély tekintetben némi kíváncsiság csillan meg, figyelme ezúttal már Yezáé.*
- Visz... *biccent hálásan* Mo-ri... *néz Morilindenre, majd ismét Yezára.* Yesza... *szólal meg halkan, majd keze lassan, nyugodtan, a szerteszéjjel guruló poharak felé mozdul, s hangtalan állítja fel egyiket, ha van rá lehetősége, csak a káromkodásra merevedik meg egy pillanatra, pultra szegezett tekintettel szólal meg ismét.*
- Di... atho khar, Wegtoren? Yesza, Wegtoren? *Fordul lassan a nő felé, s fejét kissé félrebiccentve, összevont szemöldökkel figyeli meg alaposabban, mi talán az előbb szigorú tekintet volt, most inkább lélekbe hatoló lehet tán, bár egy apró biccentést elejt megint, ki tudja, mit jelenthet? Vonásokat, a szemöldök ívét, az arc apró gödreit, a fül vonalát... Száját nyitná, azonban másik oldaláról hangot hall, s megpördül, a törpére meredve, majd a hanglejtést észlelve enyhül testtartása, s miközben Yeza, Morilindennel vált pár szót, nekik is van lehetőségük beszélgetni. Összeráncolt homlokkal mered az apró népre, lassan megrázza a fejét. ~ Nem értem... ~ Megvárja a gesztusok végét, türelmes, mint a forró sivatagban hatokig vándorló tevék, ajkak formálódását figyeli, szavakat ismétel magában, tanul, s koncentrál. Csak egy pillanatot vár, majd a törpére mutat.*
- Sergretor. *Bólint.* Assele nok aikum, *érinti hüvelykjével szem környékét, majd az égre mutat.* D'or Gaiffar, atham khar, suleleiko mikhsoi d'hak. *A sivatag mélyéről, a dűnék árnyékából, a mélyföldről, hol a Csend, a Néma uralkodik, s vezeti lépteit. Hol nincs kezdet és nincs vég, cél nélküli világ, mely könnyen elveszejt. Sergretor tovább folytatja eszmefuttatását, melyre grimasz nélküli arccal, rezzenéstelen tekintettel ismét figyel, bár vélhetően nem ért semmit, csak mikor a sört elé teszik, pillant a törpére. Orrát megcsapja a sörhab illata. Félrelép az érintés elől, majd fejét rázza.*
- Visz... *mutat a vízzel telt pohárra, majd kezébe veszi.* Modo... *Pillant Morilindenre hálával szemében, majd ismét Yeza felé fordul.
Egy mélyföldi arca cserzett a naptól, bár szemfehérje világlik, sok mindent mégsem árul el. Egyesek szerint éget, mint a tűz, mások szerint, akár nem e világi szörnyetegé, de vannak ki odavannak tisztaságáért. A tekintetek Yezáét figyelik, ahogyan az imént, némi kíváncsisággal. Sok reakciót persze nem lehet leszűrni az első néhány pillanatból. Ismét többen szólnak, lassan kezd elviselhetetlen lenni a zsivaj. Ajánlatoknak tűnő mondatok érkeznek, a törpe ismét hoz valamit, úgy tűnik húst, melynek bár illata jó, ismét hárítania kell. ~ Nem. Ma nem. ~ Yeza kérdésére szemei követik a szájhoz emelt kezet, majd a törpe ajánlatából már könnyen következtet és biccent, de a húst hárítja, s csak kezét emeli, hogy szólhasson végre. Morilindenhez fordul.*
- Aphraket... novény... *Kezével láthatatlan, terebélyes fáról szakajt, majd a megszerzett láthatatlan gyümölcsbe harap és bólint.*
- Novény... *Yezára pillant.* Aphraket. *Ismétli meg, s hátrébb lép vízzel a kezében. Tarisznyáját érinti, melyben megcsördül az arany, jelezvén fog tudni fizetni, de még nem most tervezi. Miközben eztán bármi történik, nem különösebben reagál, csupán lehunyt tekintettel kortyol, hatalmas és nagy kortyokban, majd sóhajtva helyezi a pultra poharát.*
- Ini... *egyértelműen Yezának szól* Ini... *saját magára és Yezára mutat.* Ini, atho la ish. *Körbenézve jelenti ki csendesen, majd, ha teheti, további szó nélkül megindul korábbi széke felé, s letámasztott fúvócsövét felvéve, nem messze a pulttól, egy szabad terület közelébe lép, s a földre mutat, kérdőn, a lányokra, s a törpére is nézve.*
- Atho la ish? Ül. *Utolsó szó gyanúsan ismerős lehet, majd nyomatékul szavainak, lábait maga alá húzva helyet foglal.*
- Aaaahhhhh... *Mióta betért, tán először mosolyodik el szélesebben, s büszkén lapogatja meg a padlót.* Shupet! *Biccent, s kezét combján pihenteti meg hirtelen komolyodva, majd a gyümölcsöt várja.*
- Wegtoren. *Szólal meg, s a társaságra néz.* Yeza Wegtoren. Mori, Sergretor, Wegtoren? *Nem kíván többet szólni, így is sokkal többet beszélt, mint az elmúlt hónapokban együtt véve.*
- So hak tir'kht ibeo dan vemene, modo Ihs'Maillon, omo da sulio tokh'ver. *"Fallal körbevett világba zárt rokon, kitől erőt vehet a lélek, hála kísérjen, Ihs'Maillon."*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 21:20:25
//Yeza, Morilinden, Elgretor//
*Érdekes dolog a nyelv, mimika és hangsúly nélkül egészen borzasztóan, sőt talán ijesztően hat, csak szöveg, egyenesen, köntörfalazás nélkül, akármelyik világból is származzon. Aztán jön a hangsúly, mely már árulkodó, s, ha ez ölelkezik a gesztusokkal, a mimikával, akkor tökéletes az összhang. D'or törekszik erre, jóllehet tekintete a kínzó törekvésen kívül sok mindent nem árul el. Néma csendben várja a választ, amit sokféleképpen ért elméjében, zord és némiképp hideg kifejezéssel tekintetén, az odacsalt vicsor elhalványul, s elenyészik, mint apró homokszemcsék a szél hátán. A lány válaszára azonban felélénkül, s némiképp megkönnyebbül, bár egy pillanatra, mintha csörrenést hallott volna maga mögött, az ivó zaja oly sok mindent elnyom... annyira sok mindent. Észreveszi, hogy mellé érnek.*
- Visz... f'kho... *bólint ezúttal egy hálásabb, halovány mosolyt megengedve magának egy pillanatra a lányra. Aztán megérzi az illatot, s a szeme sarkában táncoló tűz felé pillant, a sötétlő szemöldöke alatt megülő szigorú és mély tekintetben némi kíváncsiság csillan meg, figyelme ezúttal már Yezáé.*
- Visz... *biccent hálásan* Mo-ri... *néz Morilindenre, majd ismét Yezára.* Yesza... *szólal meg halkan, majd keze lassan, nyugodtan, a szerteszéjjel guruló poharak felé mozdul, s hangtalan állítja fel egyiket, ha van rá lehetősége, csak a káromkodásra merevedik meg egy pillanatra, pultra szegezett tekintettel szólal meg ismét.*
- Di... atho khar, Wegtoren? Yesza, Wegtoren? *Fordul lassan a nő felé, s fejét kissé félrebiccentve, összevont szemöldökkel figyeli meg alaposabban, mi talán az előbb szigorú tekintet volt, most inkább lélekbe hatoló lehet tán, bár egy apró biccentést elejt megint, ki tudja, mit jelenthet? Vonásokat, a szemöldök ívét, az arc apró gödreit, a fül vonalát... Száját nyitná, azonban másik oldaláról hangot hall, s megpördül, a törpére meredve, majd a hanglejtést észlelve enyhül testtartása, s miközben Yeza, Morilindennel vált pár szót, nekik is van lehetőségük beszélgetni. Összeráncolt homlokkal mered az apró népre, lassan megrázza a fejét. ~ Nem értem... ~ Megvárja a gesztusok végét, türelmes, mint a forró sivatagban hatokig vándorló tevék, ajkak formálódását figyeli, szavakat ismétel magában, tanul, s koncentrál. Csak egy pillanatot vár, majd a törpére mutat.*
- Sergretor. *Bólint.* Assele nok aikum, *érinti hüvelykjével szem környékét, majd az égre mutat.* D'or Gaiffar, atham khar, suleleiko mikhsoi d'hak. *A sivatag mélyéről, a dűnék árnyékából, a mélyföldről, hol a Csend, a Néma uralkodik, s vezeti lépteit. Hol nincs kezdet és nincs vég, cél nélküli világ, mely könnyen elveszejt. Sergretor tovább folytatja eszmefuttatását, melyre grimasz nélküli arccal, rezzenéstelen tekintettel ismét figyel, bár vélhetően nem ért semmit, csak mikor a sört elé teszik, pillant a törpére. Orrát megcsapja a sörhab illata. Félrelép az érintés elől, majd fejét rázza.*
- Visz... *mutat a vízzel telt pohárra, majd kezébe veszi.* Modo... *Pillant Morilindenre hálával szemében, majd ismét Yeza felé fordul.
Egy mélyföldi arca cserzett a naptól, bár szemfehérje világlik, sok mindent mégsem árul el. Egyesek szerint éget, mint a tűz, mások szerint, akár nem e világi szörnyetegé, de vannak ki odavannak tisztaságáért. A tekintetek Yezáét figyelik, ahogyan az imént, némi kíváncsisággal. Sok reakciót persze nem lehet leszűrni az első néhány pillanatból. Ismét többen szólnak, lassan kezd elviselhetetlen lenni a zsivaj. Ajánlatoknak tűnő mondatok érkeznek, a törpe ismét hoz valamit, úgy tűnik húst, melynek bár illata jó, ismét hárítania kell. ~ Nem. Ma nem. ~ Yeza kérdésére szemei követik a szájhoz emelt kezet, majd a törpe ajánlatából már könnyen következtet és biccent, de a húst hárítja, s csak kezét emeli, hogy szólhasson végre. Morilindenhez fordul.*
- Aphraket... novény... *Kezével láthatatlan, terebélyes fáról szakajt, majd a megszerzett láthatatlan gyümölcsbe harap és bólint.*
- Novény... *Yezára pillant.* Aphraket. *Ismétli meg, s hátrébb lép vízzel a kezében. Tarisznyáját érinti, melyben megcsördül az arany, jelezvén fog tudni fizetni, de még nem most tervezi. Miközben eztán bármi történik, nem különösebben reagál, csupán lehunyt tekintettel kortyol, hatalmas és nagy kortyokban, majd sóhajtva helyezi a pultra poharát.*
- Ini... *egyértelműen Yezának szól* Ini... *saját magára és Yezára mutat.* Ini, atho la ish. *Körbenézve jelenti ki csendesen, majd, ha teheti, további szó nélkül megindul korábbi széke felé, s letámasztott fúvócsövét felvéve, nem messze a pulttól, egy szabad terület közelébe lép, s a földre mutat, kérdőn, a lányokra, s a törpére is nézve.*
- Atho la ish? Ül. *Utolsó szó gyanúsan ismerős lehet, majd nyomatékul szavainak, lábait maga alá húzva helyet foglal.*
- Aaaahhhhh... *Mióta betért, tán először mosolyodik el szélesebben, s büszkén lapogatja meg a padlót.* Shupet! *Biccent, s kezét combján pihenteti meg hirtelen komolyodva, majd a gyümölcsöt várja.*
- Wegtoren. *Szólal meg, s a társaságra néz.* Yeza Wegtoren. Mori, Sergretor, Wegtoren? *Nem kíván többet szólni, így is sokkal többet beszélt, mint az elmúlt hónapokban együtt véve.*
- So hak tir'kht ibeo dan vemene, modo Ihs'Maillon, omo da sulio tokh'ver. *"Fallal körbevett világba zárt rokon, kitől erőt vehet a lélek, hála kísérjen, Ihs'Maillon."*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 21:20:25
4494. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-04 19:47:06
Üzenet elküldve: 2020-06-04 19:47:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Porral kezdődött minden//
//Morilinden//
- Derék egy jány vagy hallod é! Édesanyád büszke lenne rád.
*Ez a Mori lány nagyon egy talpraesett teremtés. Süt főt meg minden. Valaki jól jár majd vele. A serfőzésben nincs lehetetlen.*
- Há persze, hogy lehetséges. Mindenből lehet sert csinálni csak nem minden lesz finom is.
*Ezzel talán meg is van válaszolva a kérdés. Jól elbeszélget a lánykával aztán betéved valahonnan egy fényes fekete bőrű emberféle. A sermester még nem látott effélét.*
- Hát téged meg honnan fújt ide a homokvihar barátom?
*Magától kérdezi úgy félhangosan csak nem tudja, hogy mások is hallják. Valamit nagyon magyarázna az égetett szurokbőrű ember. Nemigen beszéli a nyelvet és ez pont elég a sermesternek, hogy felkarolja szegény párát. A lánykák már kezelésbe vették de jó volna egy hozzáértő is. Le is pattan a székéről és odaáll a bugyogós pálmafaleveles mellé.*
- Hogy hívnak barátom?
*Magára mutat.*
- Én Sergretor. Te?
*Rámutat a fekete emberre.*
- Biztos kitikkadt a szerencsétlen. Hozzatok kérlek egy kis sert neki. Attól jobb szomjoltó nincsen.
*Meg is hívja egy korsó serre a férfit. Fizet 16 aranyat Törpe sör ért.
A sermester a ház vendége de a fekete ember nem. Na így hát kifizeti az italát meg lehet enni is vesz neki valamit.*
- Sergretor barát.
*Pajtásan megveregeti a derék ember vállát. Ha megkapja a sert akkor rája mutat.*
- Ez ser. Ser.
*Magára mutat és a kezével játszik, hogy kutyul valamit meg csinál.*
- Én csinál ser.
*A serre mutat meg aztán magára.*
- Igyál ser! Finom.
*Rámosolyog már szegény feketére nehogy azt higgye, hogy valami rossz szándékú törpe.*
- Drága jánykák valamit enni is hozzatok már szegénynek.
*Kifizet neki valami kolbászos micsodát ami az étlapon is van. 1591292785wk1562 *
- A kolbászos biztos jó lesz. Nem evett még olyat de fog nekije ízleni.
*Az öreg sermester bólogat is, hogy bizony finom lesz a ser meg a kolbászos micsoda is.*
- Beszéljetek hangosabban és lassan. Úgy csak megérti tán.
*Igazán jól ért a nyelvekhez pont jó, hogy itt van.*
A hozzászólás írója (Elgretor Otitumal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 19:48:24
//Morilinden//
- Derék egy jány vagy hallod é! Édesanyád büszke lenne rád.
*Ez a Mori lány nagyon egy talpraesett teremtés. Süt főt meg minden. Valaki jól jár majd vele. A serfőzésben nincs lehetetlen.*
- Há persze, hogy lehetséges. Mindenből lehet sert csinálni csak nem minden lesz finom is.
*Ezzel talán meg is van válaszolva a kérdés. Jól elbeszélget a lánykával aztán betéved valahonnan egy fényes fekete bőrű emberféle. A sermester még nem látott effélét.*
- Hát téged meg honnan fújt ide a homokvihar barátom?
*Magától kérdezi úgy félhangosan csak nem tudja, hogy mások is hallják. Valamit nagyon magyarázna az égetett szurokbőrű ember. Nemigen beszéli a nyelvet és ez pont elég a sermesternek, hogy felkarolja szegény párát. A lánykák már kezelésbe vették de jó volna egy hozzáértő is. Le is pattan a székéről és odaáll a bugyogós pálmafaleveles mellé.*
- Hogy hívnak barátom?
*Magára mutat.*
- Én Sergretor. Te?
*Rámutat a fekete emberre.*
- Biztos kitikkadt a szerencsétlen. Hozzatok kérlek egy kis sert neki. Attól jobb szomjoltó nincsen.
*Meg is hívja egy korsó serre a férfit. Fizet 16 aranyat Törpe sör ért.
A sermester a ház vendége de a fekete ember nem. Na így hát kifizeti az italát meg lehet enni is vesz neki valamit.*- Sergretor barát.
*Pajtásan megveregeti a derék ember vállát. Ha megkapja a sert akkor rája mutat.*
- Ez ser. Ser.
*Magára mutat és a kezével játszik, hogy kutyul valamit meg csinál.*
- Én csinál ser.
*A serre mutat meg aztán magára.*
- Igyál ser! Finom.
*Rámosolyog már szegény feketére nehogy azt higgye, hogy valami rossz szándékú törpe.*
- Drága jánykák valamit enni is hozzatok már szegénynek.
*Kifizet neki valami kolbászos micsodát ami az étlapon is van. 1591292785wk1562 *
- A kolbászos biztos jó lesz. Nem evett még olyat de fog nekije ízleni.
*Az öreg sermester bólogat is, hogy bizony finom lesz a ser meg a kolbászos micsoda is.*
- Beszéljetek hangosabban és lassan. Úgy csak megérti tán.
*Igazán jól ért a nyelvekhez pont jó, hogy itt van.*
A hozzászólás írója (Elgretor Otitumal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 19:48:24
4493. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-04 18:52:24
Üzenet elküldve: 2020-06-04 18:52:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Porral kezdődött minden//
*A szakthté szót anélkül is beazonosítja, hogy káromkodás lehet, hogy értené a fekete bőrű férfi szavait. Az ilyen szavakat mindig olyan jellegzetes hanglejtéssel ejtik ki, hogy ha van egy kis tapasztalata a fél-elfnek, akkor rájöhet, mit takarhat. Nem jegyzi meg, sőt nem is reagálja le. A következő szavakra viszont már gondban van. Azokat nem lehet csak úgy a hanglejtésből kikövetkeztetni. Valóban kicsit fura a férfi mosolya, de erre se akar kiemelkedő figyelmet szentelni. Inkább koncentrál, hogy képes legyen megérteni. Úgy véli, talán bemutatkozás lehet, csak hogy a szavakból nem tudja elkülöníteni melyik, lehet a neve. Talán ha még egyszer kiejtené, kiderülne számára. A szájra mutatást azt érti, főleg, hogy kiegészül a kupával. Nos mivel nem ismeri a férfit, ahogy a szokásait sem, úgy a legtanácsosabb, ha inkább egy kupa vizet szolgál.*
- Ezt azt hiszem értem. Vizet kér? *kérdez vissza. Csak hát lehet, a férfi nem érti, így a kancsót, mely vízzel van telve felé nyújtva mondja.*
- Víz? *próbál egyszerűen fogalmazni, nem ragozni a szót, hogy minél egyértelmű legyen a másiknak. Ha erre bólint, akkor máris tölti az üres kupába. Közben érkezik valaki, aki segítségként mondja számára is érhetően a fekete férfi kérését.*
- Óh, köszönöm. Bár azt hiszem nem rossz irányba találgattam. *jegyzi meg. A vörös hajú nőre néz.*
- Igen Mori vagyok, és örülök a találkozásnak Yeza. *fejezi ki és kezét nyújtja a nőnek, ha netán kezet fogna miután lepakolta azt a sok poharat.*
- Máskor nyugodtan használj egy fa tálcát. Úgy sokkal egyszerűbb. *Az ismét felhangzó szitokszóra, szintén nem reagál, ám a következő kérdésre, nem is tudja, mit feleljen.*
- Nem tudok okot rá, hogy miért ne itt egyenek. *szólal meg. Aztán hát mivel úgy fest Yeza se tökéletesen érti a fekete férfit, így kérdőn tekint a kettősre. Az ételre viszont valami egyszerűbbet tudna ajánlani, ami lehet nem lesz túl fűszeres a férfinek.*
- Ételre egyszerűbbet ajánlanék. Például a kolbásszal töltött sertéskarajt pecsenyével? *kérdezi, hátha az megfelelő a fekete férfinek és Yezának.*
//Kiszolgálás//
// Elgretor //
*Nem tudja itt miféle szakács hírében állt, vagy áll Nyikhaj, de Morinak sokat segített. Egyetértően biccent Elgretor szavaira.*
- Az bizony.
*A kérdésre elmosolyodik, és bizony akad más is.*
- Ami az étlapon van, azt mind. *jelenti ki, és a közeli étlapra mutat, mert hát azt meg kellett tanulnia.*
- Azonban, vannak más fogások is, melyeket anyámtól tanultam. Meg akad olyan is, amit recept alapján készítettem elsőre, de elrontottam, és úgy lett sokkal finomabb. *jelenti ki ecsetelve, hogy a sütés-főzés, és az azzal járó kísérletezés sosem állt távol tőle. Ez utáni szavaira csak bólint, hogy úgy van.*
- Rendben, én itt leszek. *Válasza után meghallgatja a törpe sörfőzési terveit. És bizony ezek mind nagyon izgalmas ízeknek hangzanak.*
- A szamócás, arra is nagyon kíváncsi lennék. *kezdi, majd szöget üt valami a fejében.*
- Egyáltalán lehetséges? *kérdezi, mert bizony a sörfőzésben nincsen otthon, de ha abban is lehet kísérletezni, akkor bizonyos, hogy tetszene neki.*
*A szakthté szót anélkül is beazonosítja, hogy káromkodás lehet, hogy értené a fekete bőrű férfi szavait. Az ilyen szavakat mindig olyan jellegzetes hanglejtéssel ejtik ki, hogy ha van egy kis tapasztalata a fél-elfnek, akkor rájöhet, mit takarhat. Nem jegyzi meg, sőt nem is reagálja le. A következő szavakra viszont már gondban van. Azokat nem lehet csak úgy a hanglejtésből kikövetkeztetni. Valóban kicsit fura a férfi mosolya, de erre se akar kiemelkedő figyelmet szentelni. Inkább koncentrál, hogy képes legyen megérteni. Úgy véli, talán bemutatkozás lehet, csak hogy a szavakból nem tudja elkülöníteni melyik, lehet a neve. Talán ha még egyszer kiejtené, kiderülne számára. A szájra mutatást azt érti, főleg, hogy kiegészül a kupával. Nos mivel nem ismeri a férfit, ahogy a szokásait sem, úgy a legtanácsosabb, ha inkább egy kupa vizet szolgál.*
- Ezt azt hiszem értem. Vizet kér? *kérdez vissza. Csak hát lehet, a férfi nem érti, így a kancsót, mely vízzel van telve felé nyújtva mondja.*
- Víz? *próbál egyszerűen fogalmazni, nem ragozni a szót, hogy minél egyértelmű legyen a másiknak. Ha erre bólint, akkor máris tölti az üres kupába. Közben érkezik valaki, aki segítségként mondja számára is érhetően a fekete férfi kérését.*
- Óh, köszönöm. Bár azt hiszem nem rossz irányba találgattam. *jegyzi meg. A vörös hajú nőre néz.*
- Igen Mori vagyok, és örülök a találkozásnak Yeza. *fejezi ki és kezét nyújtja a nőnek, ha netán kezet fogna miután lepakolta azt a sok poharat.*
- Máskor nyugodtan használj egy fa tálcát. Úgy sokkal egyszerűbb. *Az ismét felhangzó szitokszóra, szintén nem reagál, ám a következő kérdésre, nem is tudja, mit feleljen.*
- Nem tudok okot rá, hogy miért ne itt egyenek. *szólal meg. Aztán hát mivel úgy fest Yeza se tökéletesen érti a fekete férfit, így kérdőn tekint a kettősre. Az ételre viszont valami egyszerűbbet tudna ajánlani, ami lehet nem lesz túl fűszeres a férfinek.*
- Ételre egyszerűbbet ajánlanék. Például a kolbásszal töltött sertéskarajt pecsenyével? *kérdezi, hátha az megfelelő a fekete férfinek és Yezának.*
//Kiszolgálás//
// Elgretor //
*Nem tudja itt miféle szakács hírében állt, vagy áll Nyikhaj, de Morinak sokat segített. Egyetértően biccent Elgretor szavaira.*
- Az bizony.
*A kérdésre elmosolyodik, és bizony akad más is.*
- Ami az étlapon van, azt mind. *jelenti ki, és a közeli étlapra mutat, mert hát azt meg kellett tanulnia.*
- Azonban, vannak más fogások is, melyeket anyámtól tanultam. Meg akad olyan is, amit recept alapján készítettem elsőre, de elrontottam, és úgy lett sokkal finomabb. *jelenti ki ecsetelve, hogy a sütés-főzés, és az azzal járó kísérletezés sosem állt távol tőle. Ez utáni szavaira csak bólint, hogy úgy van.*
- Rendben, én itt leszek. *Válasza után meghallgatja a törpe sörfőzési terveit. És bizony ezek mind nagyon izgalmas ízeknek hangzanak.*
- A szamócás, arra is nagyon kíváncsi lennék. *kezdi, majd szöget üt valami a fejében.*
- Egyáltalán lehetséges? *kérdezi, mert bizony a sörfőzésben nincsen otthon, de ha abban is lehet kísérletezni, akkor bizonyos, hogy tetszene neki.*
4492. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-03 16:58:19
Üzenet elküldve: 2020-06-03 16:58:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Morilinden, D'or Gaiffar//
//Porral kezdődött minden//
*Yeza immár átöltözve, rendbe szedve magát indul meg lefelé. A bordó és a vörös árnyalataival játszó ruhát öltött. A szoknyarész lágy esésű anyaga élő tüzet idéz. Ahogy lép benne, ki-kivillan formás lába. A ruha felső része szabadon hagyja jobb vállát, baloldalt pedig jellegzetes, wegtoreni szabásvonalat követ. Míves, főnixmadárarral díszített kardját a hátára szíjazva vette magához. Nagyon régen viselte már nyíltan a fegyvert, mert túl feltűnő darab egy rejtőzködőnek. Ruháját széles, dombormintás fegyveröv fogja össze a derekán, kezeit pedig ehhez illő alkarvédőkbe bújtatta. Eligazította rőt tincseit is. Szokása szerint magasan felkötötte egy bőrszalaggal. Felszabadító érzés, hogy végre nem kell rejtegetnie élénkvörös haját.
Úgy lépdel le a lépcsőn, mint wegtoren büszke, szilaj leánya, aki méltón képviselheti a Tűz Városához kötődő Kereskedőházat, legújabbként a személyzet tagjainak sorában. Pillantása lusta elégedettséggel halad végig az ivó belterén. Ez lesz hát az otthona. Egy ideig legalább. Remélhetőleg. Évek óta az első biztosnak tűnő hely a talpa alatt.
Járása könnyed és magabiztos... és csábos, mint egy táncosé. Belépője attraktív koreográfiája csak akkor bicsaklik meg, amikor körbehordozott pillantása eléri a pult környékét és azt a férfit. Yeza úgy megfeledkezik magáról, hogy nekimegy egy asztal sarkának, s ezzel mindjárt ott hagyott üres poharak egymáshoz koccanó menekülését idézi elő. Gyorsan kap utánuk, csak reflexeinek köszönheti, hogy áldozatok nélkül megússza a fiaskót. Iparkodva szedi a poharakat a kezébe, de ezzel gyakorlatilag nem is hagy magának más esélyt, mint elindulni velük a pult felé. Elég rosszul venné ki magát, ha visszatenné őket a leszedésre váró asztalra.
Nem akarja bámulni a fekete bőrű férfit, de nem tud parancsolni a pillantásának. Tudja, hogy egy a dűnék árnyékában születettek közül. Bár a műhelyben látott wegtoreni kovácsmester bőre is e kivételes árnyalattal büszkélkedik, ő tagadhatatlanul a város szülötte. Ez a férfi viszont más... Minden porcikájában érzi: egy a sivatag népéből. Ritkán mutatkoznak. Titokzatosak és hallgatagok, mint a homoktenger mélye.
Yezát egyszer, sok-sok éve magával vitte a céhmester egy találkozóra a dűnék közé. Kislányként félelmetesnek és lenyűgözőnek látta a sivatagot.*
- Víz *lép sietve a pulthoz, amikor látja, hogy a fehér hajú félvér egy kissé tanácstalan a dűnék fiának kívánságát illetően.* - Vizet kér. *Ha összeakad a pillantása a férfiéval, nagyot nyel, de tekintetét rabul ejtik a markáns vonások és az átható szemek.* - Ő... vizet kér *ismétli, ahogy igyekszik összeszedni magát és a fehér hajú lányra mosolyog.* - Te lennél Mori? *kérdi.* - Épp nem voltál itt, amikor Aztyan bemutatott a többieknek. Yeza vagyok. Még új, de remélem hasznos tag a Kereskedőház szolgálatában. *Közben próbálja egy alkalmasnak tűnő helyre lepakolni az asztalról begyűjtött üres poharakat, amik mintha úgy menekülnének a markából, mint egy kupac izgága kölyökmacska, úgyhogy néhányat többször is a talpára kell állítson.*
- Shakhté! *szisszenti el a wegtoreni káromkodást. Remélhetőleg Mori közben prezentálja a vizet, de ha máshová szólítja a dolga, akár Yeza is megoldja.
Nem szeretne tolakodó lenni, de majd' kirágja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi hozhatta ezt a férfit ilyen messze a nyugat forró vidékéről.*
- Öhm... Mori, mondd csak, kaphatnék valami... *elvesz egy keze ügyébe akadó étlapot és gyorsan átfutja a kínálatot, aztán felpillant a szerecsen férfira.* - Esetleg... éhes? *kérdi és igyekszik beszédes mozdulatokkal is kísérni a szavait, mert a korábbiakból kiindulva nem árt a mankó a megértéshez.*
- Ehetünk idelent a vendégek közt? *fordul vissza Morihoz vagy a személyzet más, a környéken lévő tagjához. Még nincs tisztában vele, hogy mi itt a szokás, csak azt tudja, hogy ő bizony tudna enni és egyelőre nem kapott senkitől feladatot, ami okot adna ennek az elodázására.*
//Porral kezdődött minden//
*Yeza immár átöltözve, rendbe szedve magát indul meg lefelé. A bordó és a vörös árnyalataival játszó ruhát öltött. A szoknyarész lágy esésű anyaga élő tüzet idéz. Ahogy lép benne, ki-kivillan formás lába. A ruha felső része szabadon hagyja jobb vállát, baloldalt pedig jellegzetes, wegtoreni szabásvonalat követ. Míves, főnixmadárarral díszített kardját a hátára szíjazva vette magához. Nagyon régen viselte már nyíltan a fegyvert, mert túl feltűnő darab egy rejtőzködőnek. Ruháját széles, dombormintás fegyveröv fogja össze a derekán, kezeit pedig ehhez illő alkarvédőkbe bújtatta. Eligazította rőt tincseit is. Szokása szerint magasan felkötötte egy bőrszalaggal. Felszabadító érzés, hogy végre nem kell rejtegetnie élénkvörös haját.
Úgy lépdel le a lépcsőn, mint wegtoren büszke, szilaj leánya, aki méltón képviselheti a Tűz Városához kötődő Kereskedőházat, legújabbként a személyzet tagjainak sorában. Pillantása lusta elégedettséggel halad végig az ivó belterén. Ez lesz hát az otthona. Egy ideig legalább. Remélhetőleg. Évek óta az első biztosnak tűnő hely a talpa alatt.
Járása könnyed és magabiztos... és csábos, mint egy táncosé. Belépője attraktív koreográfiája csak akkor bicsaklik meg, amikor körbehordozott pillantása eléri a pult környékét és azt a férfit. Yeza úgy megfeledkezik magáról, hogy nekimegy egy asztal sarkának, s ezzel mindjárt ott hagyott üres poharak egymáshoz koccanó menekülését idézi elő. Gyorsan kap utánuk, csak reflexeinek köszönheti, hogy áldozatok nélkül megússza a fiaskót. Iparkodva szedi a poharakat a kezébe, de ezzel gyakorlatilag nem is hagy magának más esélyt, mint elindulni velük a pult felé. Elég rosszul venné ki magát, ha visszatenné őket a leszedésre váró asztalra.
Nem akarja bámulni a fekete bőrű férfit, de nem tud parancsolni a pillantásának. Tudja, hogy egy a dűnék árnyékában születettek közül. Bár a műhelyben látott wegtoreni kovácsmester bőre is e kivételes árnyalattal büszkélkedik, ő tagadhatatlanul a város szülötte. Ez a férfi viszont más... Minden porcikájában érzi: egy a sivatag népéből. Ritkán mutatkoznak. Titokzatosak és hallgatagok, mint a homoktenger mélye.
Yezát egyszer, sok-sok éve magával vitte a céhmester egy találkozóra a dűnék közé. Kislányként félelmetesnek és lenyűgözőnek látta a sivatagot.*
- Víz *lép sietve a pulthoz, amikor látja, hogy a fehér hajú félvér egy kissé tanácstalan a dűnék fiának kívánságát illetően.* - Vizet kér. *Ha összeakad a pillantása a férfiéval, nagyot nyel, de tekintetét rabul ejtik a markáns vonások és az átható szemek.* - Ő... vizet kér *ismétli, ahogy igyekszik összeszedni magát és a fehér hajú lányra mosolyog.* - Te lennél Mori? *kérdi.* - Épp nem voltál itt, amikor Aztyan bemutatott a többieknek. Yeza vagyok. Még új, de remélem hasznos tag a Kereskedőház szolgálatában. *Közben próbálja egy alkalmasnak tűnő helyre lepakolni az asztalról begyűjtött üres poharakat, amik mintha úgy menekülnének a markából, mint egy kupac izgága kölyökmacska, úgyhogy néhányat többször is a talpára kell állítson.*
- Shakhté! *szisszenti el a wegtoreni káromkodást. Remélhetőleg Mori közben prezentálja a vizet, de ha máshová szólítja a dolga, akár Yeza is megoldja.
Nem szeretne tolakodó lenni, de majd' kirágja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi hozhatta ezt a férfit ilyen messze a nyugat forró vidékéről.*
- Öhm... Mori, mondd csak, kaphatnék valami... *elvesz egy keze ügyébe akadó étlapot és gyorsan átfutja a kínálatot, aztán felpillant a szerecsen férfira.* - Esetleg... éhes? *kérdi és igyekszik beszédes mozdulatokkal is kísérni a szavait, mert a korábbiakból kiindulva nem árt a mankó a megértéshez.*
- Ehetünk idelent a vendégek közt? *fordul vissza Morihoz vagy a személyzet más, a környéken lévő tagjához. Még nincs tisztában vele, hogy mi itt a szokás, csak azt tudja, hogy ő bizony tudna enni és egyelőre nem kapott senkitől feladatot, ami okot adna ennek az elodázására.*
4491. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-03 13:44:06
Üzenet elküldve: 2020-06-03 13:44:06
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza - a szobák felé//
*Az emeletre érve a lépcsők tetején Mik előre megy, hogy megmutassa a kereskedőház tagjainak szobáit. A kováccsal kapcsolatos témában, ami a bunyót illeti, szerény mosollyal fogadja a kétkedést.*
- Igen, vele. *Ér be a két oldalról szobákkal határolt folyosóra.*
- Ugyan vesztettem, de szereztem egy új barátot és megbeszéltük, hogy kapok visszavágót. *Mosolyog, mintha ez olyan jó dolog volna. De biztos benne, hogy aki ránéz, azt hiszi, nem szeretne visszavágót a mestertől. Pedig de.*
- Ha te mondod. *Félreérthető mosollyal válaszolja meg Yeza szavait, azt illetően, hogy mennyire úszta volna meg a verést. Kevesen nézik ki belőle, hogy legendásan jól verekszik, de ez csak neki jó.*
- Igen, ott, az az ajtó. *Mutat a folyosó végén a láthatóan megerősített, vasalattal ellátott ajtó felé, amely mögött a Kalmárlak helyezkedik el.
Aztán szép sorban megmutatja, melyik ajtó kinek a szobáját rejti.*
- Én a konyha mögött lakom, a hátsó részen. *Mondja el, hátha jó tudnia Yezának, hogy őt merre leli, ha keresné.
Amikor megkapja a bájitalt, ugyancsak szerény mosollyal fogadja.*
- Mori ellátott és kaptam már nagyobb verést, de nem kellett volna. Azért köszönöm. *Válaszolja és elteszi a gyógyitalt. A Wint érintő megjegyzésre pedig megvonja a vállát.*
- Talán épp ez az arcom tetszett meg neki. *Kacsint Yezára. Mert ki tudja, talán Win nem is látta másképp, csak így és ha ez igaz, akkor éppen a szétvert arca nyerte el a tetszését.*
- És ez is a te szobád. *Nyit be és adja át a kulcsot Yezának. A szoba egyszerű, de kényelmesnek tűnő és a tagok általában úgyis a saját igényeikre szabják.*
- A szükséged van valamire, csak szólj. A kereskedőház sok mindent be tud szerezni. Köszöntelek nálunk. *Mosolyog a lányra.*
- De magadra is hagylak, nekem sajnos mennem kell. *Köszön el és ha Yeza nem marasztalja, akkor elindul vissza a fogadóba.*
*Az emeletre érve a lépcsők tetején Mik előre megy, hogy megmutassa a kereskedőház tagjainak szobáit. A kováccsal kapcsolatos témában, ami a bunyót illeti, szerény mosollyal fogadja a kétkedést.*
- Igen, vele. *Ér be a két oldalról szobákkal határolt folyosóra.*
- Ugyan vesztettem, de szereztem egy új barátot és megbeszéltük, hogy kapok visszavágót. *Mosolyog, mintha ez olyan jó dolog volna. De biztos benne, hogy aki ránéz, azt hiszi, nem szeretne visszavágót a mestertől. Pedig de.*
- Ha te mondod. *Félreérthető mosollyal válaszolja meg Yeza szavait, azt illetően, hogy mennyire úszta volna meg a verést. Kevesen nézik ki belőle, hogy legendásan jól verekszik, de ez csak neki jó.*
- Igen, ott, az az ajtó. *Mutat a folyosó végén a láthatóan megerősített, vasalattal ellátott ajtó felé, amely mögött a Kalmárlak helyezkedik el.
Aztán szép sorban megmutatja, melyik ajtó kinek a szobáját rejti.*
- Én a konyha mögött lakom, a hátsó részen. *Mondja el, hátha jó tudnia Yezának, hogy őt merre leli, ha keresné.
Amikor megkapja a bájitalt, ugyancsak szerény mosollyal fogadja.*
- Mori ellátott és kaptam már nagyobb verést, de nem kellett volna. Azért köszönöm. *Válaszolja és elteszi a gyógyitalt. A Wint érintő megjegyzésre pedig megvonja a vállát.*
- Talán épp ez az arcom tetszett meg neki. *Kacsint Yezára. Mert ki tudja, talán Win nem is látta másképp, csak így és ha ez igaz, akkor éppen a szétvert arca nyerte el a tetszését.*
- És ez is a te szobád. *Nyit be és adja át a kulcsot Yezának. A szoba egyszerű, de kényelmesnek tűnő és a tagok általában úgyis a saját igényeikre szabják.*
- A szükséged van valamire, csak szólj. A kereskedőház sok mindent be tud szerezni. Köszöntelek nálunk. *Mosolyog a lányra.*
- De magadra is hagylak, nekem sajnos mennem kell. *Köszön el és ha Yeza nem marasztalja, akkor elindul vissza a fogadóba.*
4490. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:25:26
Üzenet elküldve: 2020-06-02 21:25:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*A sebhelyes arcú hamari távozása nem hatja meg, még ha ő is az, kinek (ahogy erősen gyanítja) Mik, ígéretéhez híven, megemlíti parfümériái árulásának eshetőségét. Előtte még szinte az egész hat, ha üzletelni kíván, s talán bármely másik alkalom alkalmasabb lenne erre, mint a mostani. Nincs formában, ezt még maga előtt is készségesen beismeri.
Ennél eggyel érzékenyebben érinti Mik megindulása az emelet felé, nyomában a vörössel. Persze mély depresszióba nem fog süllyedni, ettől legalábbis, ám mostani, különös kedélye okán szokatlan fancsaliság telepszik hangulatára. Persze a búcsúzó kékeket még mosolygó tekintettel viszonozza, s időzteti is kicsit sajátjait a távolodó tarkón.
Miután mindkét alak eltűnt a lépcsőkön felfelé, hosszas szusszanással fejezi ki csalódottságát a tény iránt, hogy ismét kettesben maradt italával. Élne a gyanúperrel, hogy a mai estén nem látja már pultosát, hiszen a vörös elég csinos, ez pedig mégiscsak a Pinty. Ám gondolatát be sem fejezve cáfolja meg saját magát, hiszen éppen a férfi emlegette kétes üzelmekként a hajdani fogadó tevékenységét. Puhán helyezi vissza félig teli lévő poharát asztala lapjára, ahogy felismerése éri. Karját maga előtt keresztbe fonva, székében hátradőlve kezd inkább bámészkodásba a fogadó vendégeit figyelve, hogy elüssön némi időt, mielőtt ürítve a rumot nyugovóra térne. Igyekszik senkin sem tovább időztetni kékjeit az illendőnél, vagy annál, mire már felfigyelhetnek, bár a kettő között nincs sok különbség. Közben pedig elméjébe egy forró fürdő elképzelése kezdi befészkelni magát, mire már a tegnapi itt éjszakázása óta vágyik.*
*A sebhelyes arcú hamari távozása nem hatja meg, még ha ő is az, kinek (ahogy erősen gyanítja) Mik, ígéretéhez híven, megemlíti parfümériái árulásának eshetőségét. Előtte még szinte az egész hat, ha üzletelni kíván, s talán bármely másik alkalom alkalmasabb lenne erre, mint a mostani. Nincs formában, ezt még maga előtt is készségesen beismeri.
Ennél eggyel érzékenyebben érinti Mik megindulása az emelet felé, nyomában a vörössel. Persze mély depresszióba nem fog süllyedni, ettől legalábbis, ám mostani, különös kedélye okán szokatlan fancsaliság telepszik hangulatára. Persze a búcsúzó kékeket még mosolygó tekintettel viszonozza, s időzteti is kicsit sajátjait a távolodó tarkón.
Miután mindkét alak eltűnt a lépcsőkön felfelé, hosszas szusszanással fejezi ki csalódottságát a tény iránt, hogy ismét kettesben maradt italával. Élne a gyanúperrel, hogy a mai estén nem látja már pultosát, hiszen a vörös elég csinos, ez pedig mégiscsak a Pinty. Ám gondolatát be sem fejezve cáfolja meg saját magát, hiszen éppen a férfi emlegette kétes üzelmekként a hajdani fogadó tevékenységét. Puhán helyezi vissza félig teli lévő poharát asztala lapjára, ahogy felismerése éri. Karját maga előtt keresztbe fonva, székében hátradőlve kezd inkább bámészkodásba a fogadó vendégeit figyelve, hogy elüssön némi időt, mielőtt ürítve a rumot nyugovóra térne. Igyekszik senkin sem tovább időztetni kékjeit az illendőnél, vagy annál, mire már felfigyelhetnek, bár a kettő között nincs sok különbség. Közben pedig elméjébe egy forró fürdő elképzelése kezdi befészkelni magát, mire már a tegnapi itt éjszakázása óta vágyik.*
4489. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:42:53
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:42:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vylt még mindig lefoglalja a sebhelyes arcú pultos. Hátborzongatóan ismerős érzés fogja el - mintha ugyanezt tapasztalta volna Wrexannál, vagy Khulnál is. Egyszerűen kell neki, magába akarja szívni és fel szeretné akasztani a nevét a többi trófeája mellé. Ajkát harapdálva képzel el sok mindent a férfiról és magáról, sokféleképpen. Egyszerű, apró dolgok ezek a felfogása szerint, az élet örömeit jelentik, a lényegét, mondhatni a velőt a csontban. Asztaltársa véleményére felkapja a fejét, majd kissé búgó hangon szól oda hozzá.*
- Van egy pár ötletem, hogyan csillapítanám a fájdalmát. *És percről percre csak egyre nő a számuk, a félvér is kreatívabbá válik általuk. Amikor - Vyl szrint - kicsit együgyűen körbenéz a mandulaszemű, kacér mosoly jelenik meg arcán és tesz róla, hogy a csipkés ing bal vállánál kicsit rakoncátlanabb legyen, egy rövid időre leomoljon a fehér félgömbről a finom anyag, de nem viszi túlzásba: keble szélének titokzatosságát megtartja, időben elkapja a kóbor ruharészt. Talán ez elég nyílt már.*
- Annyira kár érte, hogy itt nem lehet kedvünkre megrendelni a személyzet tagjait. *Mély elkeseredéssel osztja meg véleményét, hiszen sokkal könnyebb dolga lenne, ha ezzel az egyszerű aprósággal élnének itt Artheniorban. De persze ez a "Levegő Városa", Lanawin címeres szegénynegyede Vyliassa szemében, a nyakas proletárok pedig elég öntudatosak ahhoz, hogy ne tűrjenek meg bordélyt a városban - biztosan annyira szeretik a Kikötőt, hogy szeretnének mindig oda lejárni egy kiadós kufircért. Kurvák mindenhol vannak, itt is, csak nincsen nevesített intézményük - apró részletkérdés, de nem mindegy, hogy a kolléganők éppen az utcán alszanak meg az aktus után, pár arannyal az erszényükben, vagy egy olyan palotának is beillő luxushelyen, mint a Sellőház. ha pedig így nézzük, egy bordélyház az alkalmazottjaira nézve menedék és kiváltság.*
- Lehet tőlem a negyedrőfös pusztító is, de az istenek a tanúm rá, szerintem tudja használni. *Ezt volt alkalma megtanulni jelenlegi munkahelyén: teljesen mindegy, mekkora, ha csak annyit akar tőled, hogy kiverd neki, cseszheted.*
- de elég a filozofálásból, pusztítsunk mi is! *Mutat közben az ételre, aminél neki is lát a leves bekanalazása, meg egy újabb korsó sör legurítása után a fogasnak. Valóban finom a hal, igazi minőségi eledel, talán legközelebb is itt fog megszállni, ha egyáltalán lesz rá alkalom.*
- Mondd csak, Shan *kezd bele a falat lenyelése és szája úrias megtörlése után* mikor és hogyan kerültél te a Sellőbe?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vylt még mindig lefoglalja a sebhelyes arcú pultos. Hátborzongatóan ismerős érzés fogja el - mintha ugyanezt tapasztalta volna Wrexannál, vagy Khulnál is. Egyszerűen kell neki, magába akarja szívni és fel szeretné akasztani a nevét a többi trófeája mellé. Ajkát harapdálva képzel el sok mindent a férfiról és magáról, sokféleképpen. Egyszerű, apró dolgok ezek a felfogása szerint, az élet örömeit jelentik, a lényegét, mondhatni a velőt a csontban. Asztaltársa véleményére felkapja a fejét, majd kissé búgó hangon szól oda hozzá.*
- Van egy pár ötletem, hogyan csillapítanám a fájdalmát. *És percről percre csak egyre nő a számuk, a félvér is kreatívabbá válik általuk. Amikor - Vyl szrint - kicsit együgyűen körbenéz a mandulaszemű, kacér mosoly jelenik meg arcán és tesz róla, hogy a csipkés ing bal vállánál kicsit rakoncátlanabb legyen, egy rövid időre leomoljon a fehér félgömbről a finom anyag, de nem viszi túlzásba: keble szélének titokzatosságát megtartja, időben elkapja a kóbor ruharészt. Talán ez elég nyílt már.*
- Annyira kár érte, hogy itt nem lehet kedvünkre megrendelni a személyzet tagjait. *Mély elkeseredéssel osztja meg véleményét, hiszen sokkal könnyebb dolga lenne, ha ezzel az egyszerű aprósággal élnének itt Artheniorban. De persze ez a "Levegő Városa", Lanawin címeres szegénynegyede Vyliassa szemében, a nyakas proletárok pedig elég öntudatosak ahhoz, hogy ne tűrjenek meg bordélyt a városban - biztosan annyira szeretik a Kikötőt, hogy szeretnének mindig oda lejárni egy kiadós kufircért. Kurvák mindenhol vannak, itt is, csak nincsen nevesített intézményük - apró részletkérdés, de nem mindegy, hogy a kolléganők éppen az utcán alszanak meg az aktus után, pár arannyal az erszényükben, vagy egy olyan palotának is beillő luxushelyen, mint a Sellőház. ha pedig így nézzük, egy bordélyház az alkalmazottjaira nézve menedék és kiváltság.*
- Lehet tőlem a negyedrőfös pusztító is, de az istenek a tanúm rá, szerintem tudja használni. *Ezt volt alkalma megtanulni jelenlegi munkahelyén: teljesen mindegy, mekkora, ha csak annyit akar tőled, hogy kiverd neki, cseszheted.*
- de elég a filozofálásból, pusztítsunk mi is! *Mutat közben az ételre, aminél neki is lát a leves bekanalazása, meg egy újabb korsó sör legurítása után a fogasnak. Valóban finom a hal, igazi minőségi eledel, talán legközelebb is itt fog megszállni, ha egyáltalán lesz rá alkalom.*
- Mondd csak, Shan *kezd bele a falat lenyelése és szája úrias megtörlése után* mikor és hogyan kerültél te a Sellőbe?
4488. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:34:31
Üzenet elküldve: 2020-06-02 20:34:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
//Morilinden//
*A fohász nem tart hosszú ideig, s valójában nem is fohász, inkább csupán a Tkh'ter igaza, kijelentés, mi jól tükrözi a leképezett valóságot. Mielőtt Morilinden megjelenik, ismét vágyakozva tekint egy szabadabb terület felé, s körbefuttatja tekintetét az ivóban. Vélhetően megszólnák, ha a földre telepedne, de túl nagy a kísértés, ezzel újabb próbatétel elé állítják, melynek egyelőre, ha nehézkesen is, de ellenáll. Felpillant, s a lány tekintetét, fohász közben is hűvösen állja, talán emiatt nem mer odajönni hozzá. Világában a szokásjog úgy diktálja, beinvitálnak, s hellyel kínálnak, így máris vétett saját íratlan etikettje ellen, jóllehet erről a lány nem tudhat és nem is rója fel neki feleslegesen. Ismét bizonytalanná válik, s sivatagi szíve tartja vissza az intéstől, vagy bármilyen jelzéstől, mely arra utalna, hogy a lányt magához szólítja. Két világ görcsösen küzd benne, még ebben az egyszerű dologban is, miközben szemei ismét szabad hely után kutatnak a padlón, immár némi feszültség is gyűlik a zavartság mellé.*
- Szakthté! *Szorítja össze fogait, s sziszegve káromkodik nyelvén, fejét rázva sóhajt fel, majd inkább feláll, úgy mégiscsak illendőbb és a pulthoz sétál, egészen pontosan az imént felé pillantó lány felé.*
- Assale nok aikum, D'or. *Simít végig stilisztikus ábráin hüvelykjével, majd homlokát érinti, s az ég felé emeli tenyerét. Nehézkesen bár, de kényszeríti magát egy mosolyra, lehet az is, hogy vicsorgásnak hat. Hangja halk, de mély, végig megszólítottja szemébe néz, talán szokatlanul is mélyen és szigorúan, mintha erdei vadállat volna.*
- Eseme... eseme... *kezdi szaggatottan, majd megrázza fejét és szájára mutat.* Es-o. *Kényszeredetten keresi a megfelelő világi szavakat, de jobb nem jut eszébe.*
- Es-o... *Ismét ajkára mutat, majd egy szomszédos kupára, s mestere szavai idéződnek fel elméjében:
~ Lesz az úgy, hogy szád töröd, s torkod repeszted, suttogsz, kiabálsz, de nyelvedről nem fakad az idegenek nyelve. Az egy igaz Egyetlennek nem volt szüksége szavakra, Csend szólt helyette, s Némaság válaszolt. Légy türelmes! A kevés is lehet sok, ha több benne az értelem, mint a töltelék. ~ Számára ez most persze nem sokat jelent.*
- E-so... *ismétli meg, s mutat szájára, majd két kezével az égre, akárha áldást kérne. Ismét próbál mosolyogni, szemtájékára keskeny ráncok rendeződnek. Csak áll a pult mellett és vár, immár türelmesen, az első lépéseket megtette. Két kezét maga előtt kulcsolja össze, tartása egyenes és büszke, mint égi népek valaha volt katonája.*
//Morilinden//
*A fohász nem tart hosszú ideig, s valójában nem is fohász, inkább csupán a Tkh'ter igaza, kijelentés, mi jól tükrözi a leképezett valóságot. Mielőtt Morilinden megjelenik, ismét vágyakozva tekint egy szabadabb terület felé, s körbefuttatja tekintetét az ivóban. Vélhetően megszólnák, ha a földre telepedne, de túl nagy a kísértés, ezzel újabb próbatétel elé állítják, melynek egyelőre, ha nehézkesen is, de ellenáll. Felpillant, s a lány tekintetét, fohász közben is hűvösen állja, talán emiatt nem mer odajönni hozzá. Világában a szokásjog úgy diktálja, beinvitálnak, s hellyel kínálnak, így máris vétett saját íratlan etikettje ellen, jóllehet erről a lány nem tudhat és nem is rója fel neki feleslegesen. Ismét bizonytalanná válik, s sivatagi szíve tartja vissza az intéstől, vagy bármilyen jelzéstől, mely arra utalna, hogy a lányt magához szólítja. Két világ görcsösen küzd benne, még ebben az egyszerű dologban is, miközben szemei ismét szabad hely után kutatnak a padlón, immár némi feszültség is gyűlik a zavartság mellé.*
- Szakthté! *Szorítja össze fogait, s sziszegve káromkodik nyelvén, fejét rázva sóhajt fel, majd inkább feláll, úgy mégiscsak illendőbb és a pulthoz sétál, egészen pontosan az imént felé pillantó lány felé.*
- Assale nok aikum, D'or. *Simít végig stilisztikus ábráin hüvelykjével, majd homlokát érinti, s az ég felé emeli tenyerét. Nehézkesen bár, de kényszeríti magát egy mosolyra, lehet az is, hogy vicsorgásnak hat. Hangja halk, de mély, végig megszólítottja szemébe néz, talán szokatlanul is mélyen és szigorúan, mintha erdei vadállat volna.*
- Eseme... eseme... *kezdi szaggatottan, majd megrázza fejét és szájára mutat.* Es-o. *Kényszeredetten keresi a megfelelő világi szavakat, de jobb nem jut eszébe.*
- Es-o... *Ismét ajkára mutat, majd egy szomszédos kupára, s mestere szavai idéződnek fel elméjében:
~ Lesz az úgy, hogy szád töröd, s torkod repeszted, suttogsz, kiabálsz, de nyelvedről nem fakad az idegenek nyelve. Az egy igaz Egyetlennek nem volt szüksége szavakra, Csend szólt helyette, s Némaság válaszolt. Légy türelmes! A kevés is lehet sok, ha több benne az értelem, mint a töltelék. ~ Számára ez most persze nem sokat jelent.*
- E-so... *ismétli meg, s mutat szájára, majd két kezével az égre, akárha áldást kérne. Ismét próbál mosolyogni, szemtájékára keskeny ráncok rendeződnek. Csak áll a pult mellett és vár, immár türelmesen, az első lépéseket megtette. Két kezét maga előtt kulcsolja össze, tartása egyenes és büszke, mint égi népek valaha volt katonája.*
4487. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:00:01
Üzenet elküldve: 2020-06-02 17:00:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
// Morilinden //
*Nohát ezt igazán furcsállja, hogy Nyikhaj ilyen hatalmas szakács hírében állja. De hát nem lehet tudni ki fiában mi bujkál. *
- Ügyes szakács akkor a kölyök.
*Na majdan meginvitálja pár fogásra Nyikhajt. Úgy is jól összekomáltak a két főzés alatt.*
- Nohát mit tudsz még sütni főzni lányom?
*Leakad az álla a sermesternek.*
- Az összes fogást Nyikhajal együtt? Ejj de ügyesek vagytoké hé!
*Nagyra tágra nyílik a sernevelő szeme. Eztán tudni fogja kihez kell fordulni egy finom fogásért.*
- Na majd akkor csak tőled rendelek legközelebb.
*Rákacsint elismerően és törpe ravasz mosolyával a leányra.*
- Ó hát hogy ne lennének!
*A sernevelőnknek megannyi ötlete támad. Kész csoda, hogy elbírja az agya azt a rengeteg ötletét.*
- Szamócás ser már régi vágyakozásom. No meg a meggyes. Hohohóóó!
*A szívéhez kap mert et a két gyümölcsös sört majdnem ingyen is megfőzné. No azért csak majdnem mert hát ugye a tudásnak ára van és ezt mindenki tudja. Morilinden is a szakácskodásért meg sütésfőzésért biztos meg van fizetve. Vagy ki tudja.*
// Morilinden //
*Nohát ezt igazán furcsállja, hogy Nyikhaj ilyen hatalmas szakács hírében állja. De hát nem lehet tudni ki fiában mi bujkál. *
- Ügyes szakács akkor a kölyök.
*Na majdan meginvitálja pár fogásra Nyikhajt. Úgy is jól összekomáltak a két főzés alatt.*
- Nohát mit tudsz még sütni főzni lányom?
*Leakad az álla a sermesternek.*
- Az összes fogást Nyikhajal együtt? Ejj de ügyesek vagytoké hé!
*Nagyra tágra nyílik a sernevelő szeme. Eztán tudni fogja kihez kell fordulni egy finom fogásért.*
- Na majd akkor csak tőled rendelek legközelebb.
*Rákacsint elismerően és törpe ravasz mosolyával a leányra.*
- Ó hát hogy ne lennének!
*A sernevelőnknek megannyi ötlete támad. Kész csoda, hogy elbírja az agya azt a rengeteg ötletét.*
- Szamócás ser már régi vágyakozásom. No meg a meggyes. Hohohóóó!
*A szívéhez kap mert et a két gyümölcsös sört majdnem ingyen is megfőzné. No azért csak majdnem mert hát ugye a tudásnak ára van és ezt mindenki tudja. Morilinden is a szakácskodásért meg sütésfőzésért biztos meg van fizetve. Vagy ki tudja.*
4486. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 07:47:56
Üzenet elküldve: 2020-06-02 07:47:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a Toronyból//
*Még biccent a távozó Yeza és Mikarr irányába, majd lemászik a ládákról, hogy folytassa inkább a pultbéli feladatait, persze csak egy pohár tej után. Miközben éppen a pult alatt rendezgeti a listája szerinti italokat, megint nyílik az ajtó, ám sajnos a nagy elfoglaltság közepette ez szépen elsuhan a füle mellett. Még jó,hogy Mori résen van, és már indul is az egyik asztalhoz eltelepedett különös alak felé. Ő csak akkor ébred meg az elmélyült gondolatai örvényéből, amikor hallja, hogy odalép valaki a pulthoz. Azonnal fel is mászik a faládákra, hogy faját meghazudtoló magasságokba törjön. Egy ápolt külsejű férfival találja magát szembe, aki egy zsebből előhalászott köszönést követően mindjárt a lényegre is tér.*
-Üdvözlöm a Kalmárban! *Kezdi egy köszöntéssel, majd tekintetét végig hordozza a vendégtéren, ekkor tudatosul benne, hogy Mik a vörös hajút vezeti körbe éppen. Hiszen a kalmárt még ő maga se látta, és gyanítja, hogy ezúttal sem fog csak úgy felbukkanni. Így jobb híján egyelőre meg kell várniuk vagy a sebhelyes arcút vagy Miket.*
-Egyelőre várniuk kell. De tolmácsolom a kérést. *Tömören és röviden fogalmaz, nehogy félreértést szüljön.*
-Esetleg míg várakoznak, adhatok addig valamit? *Mert azt érzékeli, hogy van még valaki a férfivel, csak még nem látja tisztán az illetőt.*
*Még biccent a távozó Yeza és Mikarr irányába, majd lemászik a ládákról, hogy folytassa inkább a pultbéli feladatait, persze csak egy pohár tej után. Miközben éppen a pult alatt rendezgeti a listája szerinti italokat, megint nyílik az ajtó, ám sajnos a nagy elfoglaltság közepette ez szépen elsuhan a füle mellett. Még jó,hogy Mori résen van, és már indul is az egyik asztalhoz eltelepedett különös alak felé. Ő csak akkor ébred meg az elmélyült gondolatai örvényéből, amikor hallja, hogy odalép valaki a pulthoz. Azonnal fel is mászik a faládákra, hogy faját meghazudtoló magasságokba törjön. Egy ápolt külsejű férfival találja magát szembe, aki egy zsebből előhalászott köszönést követően mindjárt a lényegre is tér.*
-Üdvözlöm a Kalmárban! *Kezdi egy köszöntéssel, majd tekintetét végig hordozza a vendégtéren, ekkor tudatosul benne, hogy Mik a vörös hajút vezeti körbe éppen. Hiszen a kalmárt még ő maga se látta, és gyanítja, hogy ezúttal sem fog csak úgy felbukkanni. Így jobb híján egyelőre meg kell várniuk vagy a sebhelyes arcút vagy Miket.*
-Egyelőre várniuk kell. De tolmácsolom a kérést. *Tömören és röviden fogalmaz, nehogy félreértést szüljön.*
-Esetleg míg várakoznak, adhatok addig valamit? *Mert azt érzékeli, hogy van még valaki a férfivel, csak még nem látja tisztán az illetőt.*
4485. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:43:46
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:43:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kufárok a Toronyból//
-Ne butáskodjék itt fiam, majd ki lesz az javítva, ha a Kalmárnál vagyunk. Lesz némi idő várni.
*Komor arccal pillant körbe a főtéren, majd megszaporázza lépteit.*
-Fontos feladataink vannak, ez az Artheniori csupán egy kitérő. Eztán visszatérünk a Toronyba a nagy út előtt. Mert meg sem állunk Taitos mester hazájáig. Nos...
*Nem tart sok időbe, míg megérkeznek a Kalmár elé. A fogadóból számos hang szűrődik ki az utcára, alighanem népes vendégsereglet mulat benn s űzi gondját. Felpillant a nyolckarú leviatánt ábrázoló cégérre, majd felsóhajtva megcsóválja fejét.* -Wegtoreniek...
*Ledobja a csuklyát, majd mielőtt a fogadóba lépne, biztatóan Cerberum felé biccent.*
-Rafinált népség. Bízd rám a beszédet, ha lehet és véletlenül se tégy említést a küldetésünkről. Ez csupán egy állomás, nem társalogni jöttünk... Hisz valamiből nekem is ennem kell, ugye?
*A kilincsért nyúl, előreengedi a fiatal fél-elfet, majd belép a nyomában. Szétnéz a tágas előtérben, s tekintetével felkutatja a legközelebbi lényt, ki személyzetnek tűnik.*
-Ne bámuld! *Suttogja Cerberumnak, miközben ellépnek a furcsa nyelven hadováló D'or mellett.* -A messziről jött ember jelenti a legnagyobb veszélyt, ezt jól jegyezd meg. Az efféle helyeken pedig akad belőlük szép számmal... Á, derűs napokat!
*Utolsó szavait immáron a pultra támaszkodva intézi a személyzethez, joviális mosolyt erőltetve arcára.*
-A kalmárt keressük, vagy ha őt nem, bárkit, ki hajlandó velünk üzletelni az ő nevében!
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 00:46:13
-Ne butáskodjék itt fiam, majd ki lesz az javítva, ha a Kalmárnál vagyunk. Lesz némi idő várni.
*Komor arccal pillant körbe a főtéren, majd megszaporázza lépteit.*
-Fontos feladataink vannak, ez az Artheniori csupán egy kitérő. Eztán visszatérünk a Toronyba a nagy út előtt. Mert meg sem állunk Taitos mester hazájáig. Nos...
*Nem tart sok időbe, míg megérkeznek a Kalmár elé. A fogadóból számos hang szűrődik ki az utcára, alighanem népes vendégsereglet mulat benn s űzi gondját. Felpillant a nyolckarú leviatánt ábrázoló cégérre, majd felsóhajtva megcsóválja fejét.* -Wegtoreniek...
*Ledobja a csuklyát, majd mielőtt a fogadóba lépne, biztatóan Cerberum felé biccent.*
-Rafinált népség. Bízd rám a beszédet, ha lehet és véletlenül se tégy említést a küldetésünkről. Ez csupán egy állomás, nem társalogni jöttünk... Hisz valamiből nekem is ennem kell, ugye?
*A kilincsért nyúl, előreengedi a fiatal fél-elfet, majd belép a nyomában. Szétnéz a tágas előtérben, s tekintetével felkutatja a legközelebbi lényt, ki személyzetnek tűnik.*
-Ne bámuld! *Suttogja Cerberumnak, miközben ellépnek a furcsa nyelven hadováló D'or mellett.* -A messziről jött ember jelenti a legnagyobb veszélyt, ezt jól jegyezd meg. Az efféle helyeken pedig akad belőlük szép számmal... Á, derűs napokat!
*Utolsó szavait immáron a pultra támaszkodva intézi a személyzethez, joviális mosolyt erőltetve arcára.*
-A kalmárt keressük, vagy ha őt nem, bárkit, ki hajlandó velünk üzletelni az ő nevében!
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 00:46:13
4484. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:58:54
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:58:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// A Kalmár raktárában //
*Új nap reggelén fürdéssel kezdett, majd tiszta fehér blúzt, és egy sötétvörös szoknyát vett fel. A derekára fehér kötényt kötött, és lábbelinek egy barna saru került a lábaira. Nyakába visszaakasztotta az ezüst amulettjét, melyen egy fiolaforma látható. Hosszú fehér haját megfésülte, majd most is olyan bonyolult fonatokba rendezte, ahogy eddig minden reggel. A szobájából első útja a raktárba vezet. Körbe akar nézni ott, hogy van-e amiből kifogyóban van a Kalmár.
Mindent számba vesz; liszt, cukor, hús, fűszerek és tej meg még egy csomó hasznos összetevő sütéshez és főzéshez. A nagy ellenőrzés közben egy közepes méretű barna bőr csomagra bukkan. Nem akar kíváncsiskodni, de mégis muszáj belenéznie, hogy tudja mit hozhattak a piacról, s ha olyan a helyére is teszi.
~Ezek nem azok.~
Döbben meg, ahogy feltárul a csomag tartalma, benne sokféle gyógynövénnyel. Pontosan olyanokkal, melyeket ő kért Aztyantól.*
- Nahát, akkor ezek az enyémek. *ismeri fel, persze képletesen az övé. Mert hát mégiscsak gyógyításra fogja használni, amivel a Kalmár is jól jár. Gyorsan számba veszi az csomag tartalmát, és minden benne van, amit kért.*
- Nagyszerű. Ezt feltétlen meg kell majd köszönöm Aztyannak. *Mondja, aztán befejezi a készletek ellenőrzését, majd a csomagot a hóna alá kapva indul a konyha felé. Ehhez azonban az ívót is érintenie kell.*
//Porral kezdődött minden//
*A pult mögött egy ajtó nyílik, és onnan lép ki a hófehér hajú, sötétvörös szoknyás, fehér blúzt viselő fél-elf nő. Körbe néz az asztalok felé, majd a kemence melletti ajtó felé igyekszik, de a szeme megakad valakin. Egy jó magas sötétbőrű férfin. Valami fura érthetetlen nyelven beszél, amin Mori meglepetten pislog. Nem akarja zavarni, így betér a konyhába, és elteszi a gyógynövényes csomagját, majd zárás után feldolgozza őket, és készít belőle főzetet.
Visszatér a pulthoz, és ismét megnézi a férfit, aki úgy tűnik, imádkozik, így nem akarná zavarni. Egyelőre csak figyel, és ha a vendég szeretne rendelni valamit, úgy is jelzi számára, és akkor oda is megy az asztalához.*
*Új nap reggelén fürdéssel kezdett, majd tiszta fehér blúzt, és egy sötétvörös szoknyát vett fel. A derekára fehér kötényt kötött, és lábbelinek egy barna saru került a lábaira. Nyakába visszaakasztotta az ezüst amulettjét, melyen egy fiolaforma látható. Hosszú fehér haját megfésülte, majd most is olyan bonyolult fonatokba rendezte, ahogy eddig minden reggel. A szobájából első útja a raktárba vezet. Körbe akar nézni ott, hogy van-e amiből kifogyóban van a Kalmár.
Mindent számba vesz; liszt, cukor, hús, fűszerek és tej meg még egy csomó hasznos összetevő sütéshez és főzéshez. A nagy ellenőrzés közben egy közepes méretű barna bőr csomagra bukkan. Nem akar kíváncsiskodni, de mégis muszáj belenéznie, hogy tudja mit hozhattak a piacról, s ha olyan a helyére is teszi.
~Ezek nem azok.~
Döbben meg, ahogy feltárul a csomag tartalma, benne sokféle gyógynövénnyel. Pontosan olyanokkal, melyeket ő kért Aztyantól.*
- Nahát, akkor ezek az enyémek. *ismeri fel, persze képletesen az övé. Mert hát mégiscsak gyógyításra fogja használni, amivel a Kalmár is jól jár. Gyorsan számba veszi az csomag tartalmát, és minden benne van, amit kért.*
- Nagyszerű. Ezt feltétlen meg kell majd köszönöm Aztyannak. *Mondja, aztán befejezi a készletek ellenőrzését, majd a csomagot a hóna alá kapva indul a konyha felé. Ehhez azonban az ívót is érintenie kell.*
//Porral kezdődött minden//
*A pult mögött egy ajtó nyílik, és onnan lép ki a hófehér hajú, sötétvörös szoknyás, fehér blúzt viselő fél-elf nő. Körbe néz az asztalok felé, majd a kemence melletti ajtó felé igyekszik, de a szeme megakad valakin. Egy jó magas sötétbőrű férfin. Valami fura érthetetlen nyelven beszél, amin Mori meglepetten pislog. Nem akarja zavarni, így betér a konyhába, és elteszi a gyógynövényes csomagját, majd zárás után feldolgozza őket, és készít belőle főzetet.
Visszatér a pulthoz, és ismét megnézi a férfit, aki úgy tűnik, imádkozik, így nem akarná zavarni. Egyelőre csak figyel, és ha a vendég szeretne rendelni valamit, úgy is jelzi számára, és akkor oda is megy az asztalához.*
4483. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:09:49
Üzenet elküldve: 2020-06-01 17:09:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad//
*Kerkiad magyarázatára már megérti mit akart mondani a zsoldos.*
-Á, amolyan takarítás szerűség. Persze, az megy. Azt hittem valami komolyabbról van szó.
*Kicsit megkönyebbűl. A rendrakásban tud segíteni, hiszen maga is ott fog dolgozni.*
-Szerintem mehetünk. Nekem nincs semmi dolgom erre felé.
*Feláll a székről és felkészül az indulásra. Megvárja míg Kerkiad összeszedi páncélja összes darabját. Még ha kell segítséget is nyújt, de ez egy gnómtól nem tud nagy segítség lenni, de attól még ha kell segít Kerkiadnak. Amint végez elindul a kijárat felé, persze nem felejt elköszönni.*
-Viszlát.
*Kerkiad magyarázatára már megérti mit akart mondani a zsoldos.*
-Á, amolyan takarítás szerűség. Persze, az megy. Azt hittem valami komolyabbról van szó.
*Kicsit megkönyebbűl. A rendrakásban tud segíteni, hiszen maga is ott fog dolgozni.*
-Szerintem mehetünk. Nekem nincs semmi dolgom erre felé.
*Feláll a székről és felkészül az indulásra. Megvárja míg Kerkiad összeszedi páncélja összes darabját. Még ha kell segítséget is nyújt, de ez egy gnómtól nem tud nagy segítség lenni, de attól még ha kell segít Kerkiadnak. Amint végez elindul a kijárat felé, persze nem felejt elköszönni.*
-Viszlát.
4482. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 15:23:48
Üzenet elküldve: 2020-06-01 15:23:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az eltűnt idő nyomában//
*Talán a pálinkának, talán a mélységi nő társaságának, talán a Kalmár tagadhatatlanul minden igényt kielégítő, hangulatos ivórészének, vagy talán mindezeknek együttesen köszönhetően Drann igazán jól érzi magát, régen érezte ilyen jól. Pontosabban: régen érezte magát ilyen jól _anélkül_ a bizonyos dolog nélkül. Neeyiruth óvatos viselkedéséből, és abból, hogy odázza-halasztja a döntéshozatalt, egyértelműen kikövetkeztethető számára, hogy a Dwirinthalenek korábbi hierarchia-rendszerében ez a bizonyos északi ág valószínűleg nem játszott túl jelentős szerepet. Nem mintha olyannyira érdekelné őt mindez, de Neeyiruth társasága és viselkedése akarva-akaratlan, kimondva kimondatlanul egy sor következtetésre ad okot. A jelenre vonatkozóan abban is biztos, hogy ez a bizonyos északi családi ág ebben a sok kérdőjellel tarkított helyzetben, ami a lázadás utáni Artheniort jellemzi a régi artheniori arisztokrácia és főként a Dwirinthalenek jövőjét illetően, egyelőre csupán csak tapogatódzik Neeyiruth ideküldésével. ~Ha csúnyán akarnék fogalmazni, a nő valószínűleg csupán egy feláldozható kém, valahol a családi hierarchiájuk alján. Kevés tudással, sok elvárással ideküldve. De vajon ki lehet az új matróna, ha még ezek sem tudják?~ gondolkodik Drann, bár tisztában van vele, hogy nyilván benne van a pakliban, hogy Neeyiruth jóval többet tud, mint amennyit kifelé mutat, és hogy valójában egyáltalán nem az, akinek mondta és kiadja magát. Talán ezek miatt a gondolatok miatt is kezdeményezte, nem csak (bár tagadhatatlanul ez is ott szerepel az indítóokok között) személyes érdeklődésből a beszélgetést.*
- Mondhatni. A nagybátyám sorsa még mindig nem hagy nyugodni. Hátha valaki emlékszik rá a Templomból a papok közül. Vagy esetleg hagyott valamilyen feljegyzést a Könyvtárban, amiről nem tudok. *néz a nőre.*
- Miért gondolod? *húzza fel a szemöldökét, hiszen a Dwirinthalenek régen igencsak igyekeztek azzal is bebiztosítani a pozíciójukat a városban az egyetlen sötételf nemesi famíliaként, hogy nemcsak a nemesi családokkal, de a templomi papokkal is jó kapcsolatot ápoltak a mindig nagydobra vert ételosztások mellett a régi Szegénynegyedben.*
- A Dwirinthalenek tettek róla régen, hogy mindig szívesen fogadják őket a Templomban. Erre most is építhetsz, úgy gondolom. *von vállat, mert csak azért, mert Neeyiruth mélységi, biztos hogy nem tiltaná ki senki a Templomból. Artheniorban ilyesmi Drann szerint nem fordulhat elő. De a férfinak eszébe sem jut, hogy a nő sötételf mivolta miatt gondolhat ilyesmire.*
- Nocsak! *mosolyodik el a báty említésére. Nos, hacsak a nő nem hazudik (amiben Drann egyáltalán nem biztos) akkor van egy wegtoreni ága is a Dwirinthaleneknek. ~Milyen érdekes.~*
- Rendben, rendben! *emeli fel védekező pózzal mindkét tenyerét, hátradőlve, az apa hol és mibenléte felől tudakozódó firtatására érkező kifakadásra tréfás megadással.*
- Ne haragudj, kérlek! *mondja udvariasan.*
- Nézd, köztudomású, hogy a köreitekben a férfiak nem a családfői szerep várományosai. És hogy bármikor lecserélhetők. Ezért kérdeztem, hogy mit tudsz apádról. Nem feltételeztem, hogy apagyilkosok lennétek. *mondja nyugodtan. ~Csak ha nincs más megoldás.~ Mert hát Neeyiruth korát tekintve Drann szerint az apja már bárhol lehet éppenséggel, akár a föld alatt is. Ha pedig él, az csak jó. Neki magának legalábbis biztosan, mármint a nő apjának.
Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a felcsattanással a mélységi talán csak a választ akarja elkerülni Pirtianesre vonatkozóan. Pedig most már igazán fúrja az oldalát, hogy ez az északi ág lihanechi lenne valóban, az elfek és a víz városában élnének, vagy a nőt Pirtianesből küldte valaki, és még csak nem is lihanechi. De Drann kezdi azt érezni, hogy amikor a nő a régi itt tartózkodásokat említi, csak színlel, és egyértelműen hazudik. Persze ettől még lehetne Dwirinthalen, de ugyanúgy lehet egy Suttogó is északról, vagy ki tudja, kinek a megbízásából kell körbeszimatolnia.*
- Nem válaszoltál. *mosolyodik el lazán.*
- Ugye, valójában Pirtianesben éltek? *kérdezi meg, bár tudja, már feszegeti a határokat, ha a nő tényleg hazudik, és nem az, akinek mondja magát. De a válasz vagy nem válasz módjából valami úgyis kiderül, Drann úgy véli. Meg különben sem érdekli annyira a dolog.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 15:32:49
*Talán a pálinkának, talán a mélységi nő társaságának, talán a Kalmár tagadhatatlanul minden igényt kielégítő, hangulatos ivórészének, vagy talán mindezeknek együttesen köszönhetően Drann igazán jól érzi magát, régen érezte ilyen jól. Pontosabban: régen érezte magát ilyen jól _anélkül_ a bizonyos dolog nélkül. Neeyiruth óvatos viselkedéséből, és abból, hogy odázza-halasztja a döntéshozatalt, egyértelműen kikövetkeztethető számára, hogy a Dwirinthalenek korábbi hierarchia-rendszerében ez a bizonyos északi ág valószínűleg nem játszott túl jelentős szerepet. Nem mintha olyannyira érdekelné őt mindez, de Neeyiruth társasága és viselkedése akarva-akaratlan, kimondva kimondatlanul egy sor következtetésre ad okot. A jelenre vonatkozóan abban is biztos, hogy ez a bizonyos északi családi ág ebben a sok kérdőjellel tarkított helyzetben, ami a lázadás utáni Artheniort jellemzi a régi artheniori arisztokrácia és főként a Dwirinthalenek jövőjét illetően, egyelőre csupán csak tapogatódzik Neeyiruth ideküldésével. ~Ha csúnyán akarnék fogalmazni, a nő valószínűleg csupán egy feláldozható kém, valahol a családi hierarchiájuk alján. Kevés tudással, sok elvárással ideküldve. De vajon ki lehet az új matróna, ha még ezek sem tudják?~ gondolkodik Drann, bár tisztában van vele, hogy nyilván benne van a pakliban, hogy Neeyiruth jóval többet tud, mint amennyit kifelé mutat, és hogy valójában egyáltalán nem az, akinek mondta és kiadja magát. Talán ezek miatt a gondolatok miatt is kezdeményezte, nem csak (bár tagadhatatlanul ez is ott szerepel az indítóokok között) személyes érdeklődésből a beszélgetést.*
- Mondhatni. A nagybátyám sorsa még mindig nem hagy nyugodni. Hátha valaki emlékszik rá a Templomból a papok közül. Vagy esetleg hagyott valamilyen feljegyzést a Könyvtárban, amiről nem tudok. *néz a nőre.*
- Miért gondolod? *húzza fel a szemöldökét, hiszen a Dwirinthalenek régen igencsak igyekeztek azzal is bebiztosítani a pozíciójukat a városban az egyetlen sötételf nemesi famíliaként, hogy nemcsak a nemesi családokkal, de a templomi papokkal is jó kapcsolatot ápoltak a mindig nagydobra vert ételosztások mellett a régi Szegénynegyedben.*
- A Dwirinthalenek tettek róla régen, hogy mindig szívesen fogadják őket a Templomban. Erre most is építhetsz, úgy gondolom. *von vállat, mert csak azért, mert Neeyiruth mélységi, biztos hogy nem tiltaná ki senki a Templomból. Artheniorban ilyesmi Drann szerint nem fordulhat elő. De a férfinak eszébe sem jut, hogy a nő sötételf mivolta miatt gondolhat ilyesmire.*
- Nocsak! *mosolyodik el a báty említésére. Nos, hacsak a nő nem hazudik (amiben Drann egyáltalán nem biztos) akkor van egy wegtoreni ága is a Dwirinthaleneknek. ~Milyen érdekes.~*
- Rendben, rendben! *emeli fel védekező pózzal mindkét tenyerét, hátradőlve, az apa hol és mibenléte felől tudakozódó firtatására érkező kifakadásra tréfás megadással.*
- Ne haragudj, kérlek! *mondja udvariasan.*
- Nézd, köztudomású, hogy a köreitekben a férfiak nem a családfői szerep várományosai. És hogy bármikor lecserélhetők. Ezért kérdeztem, hogy mit tudsz apádról. Nem feltételeztem, hogy apagyilkosok lennétek. *mondja nyugodtan. ~Csak ha nincs más megoldás.~ Mert hát Neeyiruth korát tekintve Drann szerint az apja már bárhol lehet éppenséggel, akár a föld alatt is. Ha pedig él, az csak jó. Neki magának legalábbis biztosan, mármint a nő apjának.
Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a felcsattanással a mélységi talán csak a választ akarja elkerülni Pirtianesre vonatkozóan. Pedig most már igazán fúrja az oldalát, hogy ez az északi ág lihanechi lenne valóban, az elfek és a víz városában élnének, vagy a nőt Pirtianesből küldte valaki, és még csak nem is lihanechi. De Drann kezdi azt érezni, hogy amikor a nő a régi itt tartózkodásokat említi, csak színlel, és egyértelműen hazudik. Persze ettől még lehetne Dwirinthalen, de ugyanúgy lehet egy Suttogó is északról, vagy ki tudja, kinek a megbízásából kell körbeszimatolnia.*
- Nem válaszoltál. *mosolyodik el lazán.*
- Ugye, valójában Pirtianesben éltek? *kérdezi meg, bár tudja, már feszegeti a határokat, ha a nő tényleg hazudik, és nem az, akinek mondja magát. De a válasz vagy nem válasz módjából valami úgyis kiderül, Drann úgy véli. Meg különben sem érdekli annyira a dolog.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.01 15:32:49
4481. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-01 14:55:07
Üzenet elküldve: 2020-06-01 14:55:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Porral kezdődött minden//
*Határozott léptű, ében bőrű, magasnak mondható férfi jelenik meg a Wegtoreni Kalmár előtt, s tekintete a címert fürkészi. Vándorlása során, a városban hallott pletykákat e házról, egzotikus tájak ízét és kellemes fogadtatást ígér. Miközben várakozik, alaposan megfigyel minden betérőt, majd távozót is, a hely bőséggel forgalmasnak mondható. Hunyorogva tekint be, minden egyes ajtó nyitásnál a beltérbe, túl nagy a sötét, túl homályos minden, vakító fényhez szokott tekintete, majd a sivatag éjszakájához alkalmazkodó, a félhomály, a lángoló fáklyák, nem az ő világa. Bátorságát persze ez nem szegi, alkalmazkodásra nevelték, melyben talán jobb, mint az átlag. Furcsállja a tömeget is, egyedülléthez szokott lelke, a sivatag végtelen vándorlásához szokott elméje nehezen fogadja be, a szűk szobában összezsúfolódó emberek látványát, de nem retten meg a kihívástól. Halk fohászát szinte némán mormolja el, szigorú és hűvös tekintete utolsót vet a sok karú cégérre, melynek jelképlényét nem ismeri, majd benyit az ajtón.
Egy magas szerecsen jelenik meg a Wegtoreni Kalmárban, egy magas szerecsen, ki az ajtóban is megáll egy pillanatra, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg elállja az utat arra a kis időre, míg helyet választ magának. Egy ideig csak hunyorog, szemét szoktatja a benti fényviszonyokhoz, közben felméri a lehetőségeit. Itt talán egyszerűnek mondható, számára gazdagon díszített belső helyiség más, mint amihez szokott, de nem zavarja. Fa tányérok egymáshoz verődő hangja, cserépkupák összezörrenése, gőzölgő illatorgiák mindenhonnan, néhol halk, máshol hangosabb beszélgetés. Ellöki magát az ajtóból és egy kedvesen megterített asztalhoz lép, majd kissé bizonytalanul néz szét, nem kínálta senki hellyel, s úgy nem illendő leülni. Lassan fordul, s a felszolgálók sürgése-forgása közben némán akasztja le válláról hosszú, majd két karnyi fúvócsövét, melyet az asztal széléhez támaszt. Tarisznyáját keze ügyében tartja, majd ölébe fogva foglal lassan helyet, figyelve közben, nehogy hibát vétsen. Karjaival megtámaszkodva az asztalon máris kényelmetlenül érzi magát, ami ismét mocorgásra készteti. Csábítja a föld, annak érintése, hogy oda ülhessen, de beilleszkedésének első lépcsőjeként tett látogatása abban a pillanatban kudarcra lenne ítélve. Kényelmetlen pillanatok ezek egy sivatagi vándornak, bár kívülről, csak beavatott szemek vehetik észre a félhomályban világító szemfehérjékben ide-oda cikázó tiszta tekintetek bizonytalanságát. Nem szólal meg, abban sem biztos, hogy meg tudja magát értetni az itteniekkel, mert, ami beszédet eddig hallott, kevésbé volt számára világos. Szemeit lehunyja egy pillanatra, s régóta forgatott, de nagy becsben tartott, vászonszalaggal átkötött kis kötetet vesz elő tarisznyájából, majd az asztalra teszi, s abban mélyed el.*
- Imo, hak tir'kht nala set... fama vet, fama vet. S, lám falak közé zárták magukat, s elrejtőztek előle... könnyeim csordulnak. *Halkan és mélyen beszél, csak az hallja meg, ki rá figyel éppen, nem közönségnek szánja szavait, mondandója végén tekintete a zárt mennyezetre figyel.*
//Porral kezdődött minden//
*Határozott léptű, ében bőrű, magasnak mondható férfi jelenik meg a Wegtoreni Kalmár előtt, s tekintete a címert fürkészi. Vándorlása során, a városban hallott pletykákat e házról, egzotikus tájak ízét és kellemes fogadtatást ígér. Miközben várakozik, alaposan megfigyel minden betérőt, majd távozót is, a hely bőséggel forgalmasnak mondható. Hunyorogva tekint be, minden egyes ajtó nyitásnál a beltérbe, túl nagy a sötét, túl homályos minden, vakító fényhez szokott tekintete, majd a sivatag éjszakájához alkalmazkodó, a félhomály, a lángoló fáklyák, nem az ő világa. Bátorságát persze ez nem szegi, alkalmazkodásra nevelték, melyben talán jobb, mint az átlag. Furcsállja a tömeget is, egyedülléthez szokott lelke, a sivatag végtelen vándorlásához szokott elméje nehezen fogadja be, a szűk szobában összezsúfolódó emberek látványát, de nem retten meg a kihívástól. Halk fohászát szinte némán mormolja el, szigorú és hűvös tekintete utolsót vet a sok karú cégérre, melynek jelképlényét nem ismeri, majd benyit az ajtón.
Egy magas szerecsen jelenik meg a Wegtoreni Kalmárban, egy magas szerecsen, ki az ajtóban is megáll egy pillanatra, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg elállja az utat arra a kis időre, míg helyet választ magának. Egy ideig csak hunyorog, szemét szoktatja a benti fényviszonyokhoz, közben felméri a lehetőségeit. Itt talán egyszerűnek mondható, számára gazdagon díszített belső helyiség más, mint amihez szokott, de nem zavarja. Fa tányérok egymáshoz verődő hangja, cserépkupák összezörrenése, gőzölgő illatorgiák mindenhonnan, néhol halk, máshol hangosabb beszélgetés. Ellöki magát az ajtóból és egy kedvesen megterített asztalhoz lép, majd kissé bizonytalanul néz szét, nem kínálta senki hellyel, s úgy nem illendő leülni. Lassan fordul, s a felszolgálók sürgése-forgása közben némán akasztja le válláról hosszú, majd két karnyi fúvócsövét, melyet az asztal széléhez támaszt. Tarisznyáját keze ügyében tartja, majd ölébe fogva foglal lassan helyet, figyelve közben, nehogy hibát vétsen. Karjaival megtámaszkodva az asztalon máris kényelmetlenül érzi magát, ami ismét mocorgásra készteti. Csábítja a föld, annak érintése, hogy oda ülhessen, de beilleszkedésének első lépcsőjeként tett látogatása abban a pillanatban kudarcra lenne ítélve. Kényelmetlen pillanatok ezek egy sivatagi vándornak, bár kívülről, csak beavatott szemek vehetik észre a félhomályban világító szemfehérjékben ide-oda cikázó tiszta tekintetek bizonytalanságát. Nem szólal meg, abban sem biztos, hogy meg tudja magát értetni az itteniekkel, mert, ami beszédet eddig hallott, kevésbé volt számára világos. Szemeit lehunyja egy pillanatra, s régóta forgatott, de nagy becsben tartott, vászonszalaggal átkötött kis kötetet vesz elő tarisznyájából, majd az asztalra teszi, s abban mélyed el.*
- Imo, hak tir'kht nala set... fama vet, fama vet. S, lám falak közé zárták magukat, s elrejtőztek előle... könnyeim csordulnak. *Halkan és mélyen beszél, csak az hallja meg, ki rá figyel éppen, nem közönségnek szánja szavait, mondandója végén tekintete a zárt mennyezetre figyel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7130-7149