Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-08 09:15:49
Üzenet elküldve: 2021-11-08 09:15:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Azt csak maga Teysus tudhatja, hogy igazából mi is jár a nők fejében. Ehhez a férfiak tudománya sajnos bőven kevés, így Merchen meg sem próbálkozik azzal, hogy egyáltalán megpróbálja megfejteni őket. Mindenesetre örül a szerencséjének, hogy ilyen kellemes társaságot tudott kifogni magának.*
-Megtisztelnél.
*Válaszol kurtán egy apró mosoly kíséretében, ami igazából egészen őszinte.*
-Pedig milyen jó is lenne...
*Ismétli meg keserédes tekintetével pásztázva a másikat. A kérdésen kicsit elgondolkozik, ami igazán látszik is rajta. Nem mintha nem tudná, hogy mi dolga van, csupán mérlegel.*
-Ami azt illeti lenne egy apróság, nem sok időt vesz igénybe. Persze nem szeretnélek kisajátítani. ~Dehogynem.~ Hamar visszatérek, ha van kedved csinálni valamit, állok rendelkezésedre. Sétálhatnánk egyet, vagy megmutathatom neked a fürdőt is, úgyis hűvösebb idők járnak, biztos jól esne egy kis lazítás.
*Persze neki mondja, de mintha csak magához beszélne.*
-Mit szólsz?
*Azt csak maga Teysus tudhatja, hogy igazából mi is jár a nők fejében. Ehhez a férfiak tudománya sajnos bőven kevés, így Merchen meg sem próbálkozik azzal, hogy egyáltalán megpróbálja megfejteni őket. Mindenesetre örül a szerencséjének, hogy ilyen kellemes társaságot tudott kifogni magának.*
-Megtisztelnél.
*Válaszol kurtán egy apró mosoly kíséretében, ami igazából egészen őszinte.*
-Pedig milyen jó is lenne...
*Ismétli meg keserédes tekintetével pásztázva a másikat. A kérdésen kicsit elgondolkozik, ami igazán látszik is rajta. Nem mintha nem tudná, hogy mi dolga van, csupán mérlegel.*
-Ami azt illeti lenne egy apróság, nem sok időt vesz igénybe. Persze nem szeretnélek kisajátítani. ~Dehogynem.~ Hamar visszatérek, ha van kedved csinálni valamit, állok rendelkezésedre. Sétálhatnánk egyet, vagy megmutathatom neked a fürdőt is, úgyis hűvösebb idők járnak, biztos jól esne egy kis lazítás.
*Persze neki mondja, de mintha csak magához beszélne.*
-Mit szólsz?
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-07 15:54:13
Üzenet elküldve: 2021-11-07 15:54:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
*A fogadóra Khrys tapasztalatai szerint igen jellemző a precizitás, pontosság, a vendégek elhalmozása színvonalas szolgáltatások tömkelegével. Nívós egy hely, az egyszer biztos! Az ifjú lánynak egyetlen alkalommal sem adtak okot a csalódásra, és bizony ez most sem változik. Rövid idő telik el csupán, mire egy igen érdekes testalkatú felszolgáló tűnik fel a színen. Első ránézésre az jut eszébe Khrysnek, mintha egy különös szobrot látna, melyet vagy szándékosan vagy merő véletlenségből elrontott volna az alkotója, és hogy tetézze a zűrzavart, még életet is lehelt bele valamilyen rejtélyes módon. Mindenesetre kifejezetten nem hétköznapi véleménye szerint, hogy ilyen széles, izmoktól dagadó vállakhoz egy már-már törékenynek látszó karcsú csípő társuljon. Bár igyekszik érzelmeit palástolni, meg kell hagyni, meglepi az a kecsesség, amivel mintegy üdvözli őt. A nő testalkatából igazán nem nézett volna ki efféle finom mozdulatokat.
Minthogy nem először tért már be a Kalmár ajtaján, ha nem is tökéletesen, de nagyjából fejből tudja, mit is lehet itt rendelni. Ennek ellenére mégis beveti jól megszokott, egyszerű, érdeklődő kérdését, puszta kíváncsiságból, hogy mit felel rá a másik. Felemeli pennáját, majd írni kezd a lapra furcsának tűnő, kacskaringós betűkkel: "Szép napot! Mit ajánlana?" Azzal mit sem törődik, ha a felszolgáló értetlenül áll majd a dolog előtt. Tulajdonképpen nem tartozik senkinek sem magyarázattal a tényt illetően, hogy beszédben kommunikálni képtelen. Mihelyt e két rövidke mondatot leírja, a papírt bal kezével Nawanthiri felé fordítja, hogy a másik könnyebben el tudja olvasni. Közben pennáját ismét a festékbe mártja, és persze a választ is figyelmesen hallgatja.*
*A fogadóra Khrys tapasztalatai szerint igen jellemző a precizitás, pontosság, a vendégek elhalmozása színvonalas szolgáltatások tömkelegével. Nívós egy hely, az egyszer biztos! Az ifjú lánynak egyetlen alkalommal sem adtak okot a csalódásra, és bizony ez most sem változik. Rövid idő telik el csupán, mire egy igen érdekes testalkatú felszolgáló tűnik fel a színen. Első ránézésre az jut eszébe Khrysnek, mintha egy különös szobrot látna, melyet vagy szándékosan vagy merő véletlenségből elrontott volna az alkotója, és hogy tetézze a zűrzavart, még életet is lehelt bele valamilyen rejtélyes módon. Mindenesetre kifejezetten nem hétköznapi véleménye szerint, hogy ilyen széles, izmoktól dagadó vállakhoz egy már-már törékenynek látszó karcsú csípő társuljon. Bár igyekszik érzelmeit palástolni, meg kell hagyni, meglepi az a kecsesség, amivel mintegy üdvözli őt. A nő testalkatából igazán nem nézett volna ki efféle finom mozdulatokat.
Minthogy nem először tért már be a Kalmár ajtaján, ha nem is tökéletesen, de nagyjából fejből tudja, mit is lehet itt rendelni. Ennek ellenére mégis beveti jól megszokott, egyszerű, érdeklődő kérdését, puszta kíváncsiságból, hogy mit felel rá a másik. Felemeli pennáját, majd írni kezd a lapra furcsának tűnő, kacskaringós betűkkel: "Szép napot! Mit ajánlana?" Azzal mit sem törődik, ha a felszolgáló értetlenül áll majd a dolog előtt. Tulajdonképpen nem tartozik senkinek sem magyarázattal a tényt illetően, hogy beszédben kommunikálni képtelen. Mihelyt e két rövidke mondatot leírja, a papírt bal kezével Nawanthiri felé fordítja, hogy a másik könnyebben el tudja olvasni. Közben pennáját ismét a festékbe mártja, és persze a választ is figyelmesen hallgatja.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-07 12:01:53
Üzenet elküldve: 2021-11-07 12:01:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A Kalmárban//
*A kitartó unszolás nem marad eredménytelen: Habrertus uram, ha nem is vonul vissza kettesben a vörössel, de a köreikben marad, és nagylelkűen hagyja, hogy a lányok elhalmozzák kedvességgel. Ninreya kisasszony már nem ilyen könnyű eset. Mereven elzárkózik, és érezteti velük, hogy még a jó kancellár ágyába is bejáratos. Mégis, Nawanthiri mintha félelmet érezne a sötételf határozottsága mögött. Majdnem kicsúszik a száján, hogy igazán nincs mitől tartani, harcos szerzetesként jól megtanult masszírozni, a Pegazus fürdőházában pedig minden vendég frissebben és ruganyosabban távozott a keze alól, mint ahogyan érkezett. Valamiért azonban jobbnak látszik nem feszegetni a dolgot: a mélységiek szörnyen büszkék tudnak lenni. Nawanthiri tehát egy egyszerű, mosolygós meghajlással tudomásul veszi az elutasítást, a továbbiakban pedig a háttérbe húzódik.
Az eseményeket figyelve egyre inkább az az érzése, hogy Ninreya kisasszony nemhogy nem a testőre a jó kancellárnak, de nem tartozik a kíséretéhez sem. A szolgák nem hívják meg az urukat egy kupa borra, pláne nem úgy, mintha megtisztelnék vele.*
~Ezért volnál ilyen kemény? Vetélytársad akadt...~
*Elgondolkodva pillant Yezára, aztán a kancellárra. Az öregúr nincs könnyű helyzetben. Nawanthiri önkéntelenül elmosolyodik.
Amikor a vörös a borra és a kocsisra tereli a szót, helyeslően bólogat. Ilyen illusztris vendégeknek természetes, hogy a báró saját készletéből szolgálnak fel, ajándékként. Ahogy az is, hogy holnapra a tharg legény kipihent lesz és tettrekész. Nawanthiri annyit még megvár, hogy a bort az ivóban, vagy Habrertus uram szobájában fogják felszolgálni, aztán ismét karjába fogja a kocsist, és óvatosan leviszi a lépcsőn.*
*Ebben a kései órában az ivó szinte teljesen üres, az egyetlen vendég egy törékeny kis szőke lány az ajtó melletti asztalnál. A pultban a megszokott ravaszdi gnóm helyett egy mosogatófiú bóbiskol, de olyan szakértelemmel, hogy fogalma sincs, mi történik körülötte. Nawanthirishardipandra melléje óvakodik, és segítőkészen összedörgöli az ábrázatát a karjában levő kocsis csizmában pácolt lábaival. A fiú menten fölrezzen, és teljes döbbenettel bámul mandulaszemre, hogy ki ez és mi az Abogr haragját akar avval a két büdös patával.*
- Hozz gyorsan két kancsóval a CCC fehérből! *mondja neki halkan a szerzetes, aztán jelzésértékűen megemelinti a kocsist* Addig én elrendezem ezt a borostömlőt... *a fiú bizonytalanul bólint (valószínűleg észreveszi a lány nyakában a leviatános gyűrűt), Nawanthiri pedig az istállóba viszi kapatos udvarlóját.*
~Elég hideg van, a szalma nem lesz neki elég...~
*Így ősz vége felé akkor is hűvösek az éjek, ha az embert majdnem egy egész üveg rum, az istállót meg az állatok testmelege fűti. A szerzetes egy nagyobb szalmakupacra teszi a thargot, aztán nekilát feltúrni a jó kancellár hintaját megfelelő pokróc után. A bak alatt talál is egyet: azt a mindent kibíró fajtát, amiről nemhogy az eső, de a jég is lepereg. Ahogy van, mindenestül beletekeri a kocsist, csak a csizmáit, meg a fegyvereit rakja félre, feltéve, hogy vannak nála. Hunyorítva vizsgálgatja az eredményt, de nem elégedett. Megnézi, hátha talál még takarót azon a hintón. Nem sokkal később a tharg legény egy második réteg pokrócba is bebugyoláltatik, Nawanthiri pedig puha léptekkel visszasiet az ivóba.*
*A pulton már ott feszít tálcára téve két kancsó CCC fehér, mellette két elegáns, metszett üvegpohár. Nawanthiri megköszöni a mosogatófiúnak, hogy ilyen fürgén mindent elrendezett, kér tőle még két poharat meg egy kancsó vizet is, az egyik bort pedig elrakja a pultba - az lesz a tartalék. Ezt követően Khryställe-hez sétál. Menet közben próbálja felmérni, kiféle-miféle, meg is akad a szeme a székre fektetett lanton.*
- Üdvözöllek! *apró meghajlással, kis mosollyal, ahogy illik* Mit hozhatok neked?
//A Kalmárban//
*A kitartó unszolás nem marad eredménytelen: Habrertus uram, ha nem is vonul vissza kettesben a vörössel, de a köreikben marad, és nagylelkűen hagyja, hogy a lányok elhalmozzák kedvességgel. Ninreya kisasszony már nem ilyen könnyű eset. Mereven elzárkózik, és érezteti velük, hogy még a jó kancellár ágyába is bejáratos. Mégis, Nawanthiri mintha félelmet érezne a sötételf határozottsága mögött. Majdnem kicsúszik a száján, hogy igazán nincs mitől tartani, harcos szerzetesként jól megtanult masszírozni, a Pegazus fürdőházában pedig minden vendég frissebben és ruganyosabban távozott a keze alól, mint ahogyan érkezett. Valamiért azonban jobbnak látszik nem feszegetni a dolgot: a mélységiek szörnyen büszkék tudnak lenni. Nawanthiri tehát egy egyszerű, mosolygós meghajlással tudomásul veszi az elutasítást, a továbbiakban pedig a háttérbe húzódik.
Az eseményeket figyelve egyre inkább az az érzése, hogy Ninreya kisasszony nemhogy nem a testőre a jó kancellárnak, de nem tartozik a kíséretéhez sem. A szolgák nem hívják meg az urukat egy kupa borra, pláne nem úgy, mintha megtisztelnék vele.*
~Ezért volnál ilyen kemény? Vetélytársad akadt...~
*Elgondolkodva pillant Yezára, aztán a kancellárra. Az öregúr nincs könnyű helyzetben. Nawanthiri önkéntelenül elmosolyodik.
Amikor a vörös a borra és a kocsisra tereli a szót, helyeslően bólogat. Ilyen illusztris vendégeknek természetes, hogy a báró saját készletéből szolgálnak fel, ajándékként. Ahogy az is, hogy holnapra a tharg legény kipihent lesz és tettrekész. Nawanthiri annyit még megvár, hogy a bort az ivóban, vagy Habrertus uram szobájában fogják felszolgálni, aztán ismét karjába fogja a kocsist, és óvatosan leviszi a lépcsőn.*
*Ebben a kései órában az ivó szinte teljesen üres, az egyetlen vendég egy törékeny kis szőke lány az ajtó melletti asztalnál. A pultban a megszokott ravaszdi gnóm helyett egy mosogatófiú bóbiskol, de olyan szakértelemmel, hogy fogalma sincs, mi történik körülötte. Nawanthirishardipandra melléje óvakodik, és segítőkészen összedörgöli az ábrázatát a karjában levő kocsis csizmában pácolt lábaival. A fiú menten fölrezzen, és teljes döbbenettel bámul mandulaszemre, hogy ki ez és mi az Abogr haragját akar avval a két büdös patával.*
- Hozz gyorsan két kancsóval a CCC fehérből! *mondja neki halkan a szerzetes, aztán jelzésértékűen megemelinti a kocsist* Addig én elrendezem ezt a borostömlőt... *a fiú bizonytalanul bólint (valószínűleg észreveszi a lány nyakában a leviatános gyűrűt), Nawanthiri pedig az istállóba viszi kapatos udvarlóját.*
~Elég hideg van, a szalma nem lesz neki elég...~
*Így ősz vége felé akkor is hűvösek az éjek, ha az embert majdnem egy egész üveg rum, az istállót meg az állatok testmelege fűti. A szerzetes egy nagyobb szalmakupacra teszi a thargot, aztán nekilát feltúrni a jó kancellár hintaját megfelelő pokróc után. A bak alatt talál is egyet: azt a mindent kibíró fajtát, amiről nemhogy az eső, de a jég is lepereg. Ahogy van, mindenestül beletekeri a kocsist, csak a csizmáit, meg a fegyvereit rakja félre, feltéve, hogy vannak nála. Hunyorítva vizsgálgatja az eredményt, de nem elégedett. Megnézi, hátha talál még takarót azon a hintón. Nem sokkal később a tharg legény egy második réteg pokrócba is bebugyoláltatik, Nawanthiri pedig puha léptekkel visszasiet az ivóba.*
*A pulton már ott feszít tálcára téve két kancsó CCC fehér, mellette két elegáns, metszett üvegpohár. Nawanthiri megköszöni a mosogatófiúnak, hogy ilyen fürgén mindent elrendezett, kér tőle még két poharat meg egy kancsó vizet is, az egyik bort pedig elrakja a pultba - az lesz a tartalék. Ezt követően Khryställe-hez sétál. Menet közben próbálja felmérni, kiféle-miféle, meg is akad a szeme a székre fektetett lanton.*
- Üdvözöllek! *apró meghajlással, kis mosollyal, ahogy illik* Mit hozhatok neked?
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-06 19:05:10
Üzenet elküldve: 2021-11-06 19:05:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//küldetés//
* A drága kocsis, aki két asszonyra számított a mai nap, úgy tűnik, hogy hoppon marad. Az elfogyasztott ital mennyisége okán, már valószínűleg nem is bírt volna eggyel sem. Akárhogy is, ez már nem derül ki, legalábbis nem úgy tűnik. Az idős kancellár kapósabb a fehérnép körében, mint bármelyik fiatal. Az, hogy ez a testi adottságai miatt volna már megkérdőjelezhető. Bármit is csinál azt jól csinálja, nem úgy mint a kocsisa, aki valószínűleg egyhamar nem fog hajtani.*
* A drága kocsis, aki két asszonyra számított a mai nap, úgy tűnik, hogy hoppon marad. Az elfogyasztott ital mennyisége okán, már valószínűleg nem is bírt volna eggyel sem. Akárhogy is, ez már nem derül ki, legalábbis nem úgy tűnik. Az idős kancellár kapósabb a fehérnép körében, mint bármelyik fiatal. Az, hogy ez a testi adottságai miatt volna már megkérdőjelezhető. Bármit is csinál azt jól csinálja, nem úgy mint a kocsisa, aki valószínűleg egyhamar nem fog hajtani.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-06 14:12:14
Üzenet elküldve: 2021-11-06 14:12:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
*Khrys ráérősen, nyugodtan lépdel a fehéren világító fogadó felé. Kár is volna sietnie, nem köti senki, nincs megszabott munkaidőhöz vagy bármilyen eseményhez kötve. Túlzás volna kijelenteni, hogy van számára kedves fogadója vagy bármilyen más rendeltetésű helye, ahol szívesen tölti az idejét, az viszont kétségtelen, hogy a Kalmár szolgáltatásaival eddig meg volt elégedve. Khrys különben nem a fényűző életmódjáról híres, sokkal inkább jellemző rá, hogy innen-onnan kapargatja össze a vagyonát.
Belépve az ajtón ismerős légkör fogadja, na meg persze a beszélgető vendégek kisebb-nagyobb csoportja. Ha valaki épp felé tekint, láthatja, hogy mindössze egyetlen biccentéssel fejezi ki üdvözlő szándékát. Jó oka van erre, hiszen szólni nem tud, sem most, sem másmikor. Egy üres asztal felé lép valahol az ajtó közelében, kényelmes tempóban pakolja le cuccait. Lantját az egyik üres székre fekteti, hogy a hangszer lelógjon kissé, íját pedig ennek a széknek támasztja. Ő maga a mellette lévő ülőalkalmatosságon foglal helyet. Vállon hordott táskájából egy üres papírlap kerül elő, melyet maga elé az asztalra fektet. Előveszi a tintás üveget, végül pennáját is, aztán a festékbe mártja a végét, hogy némiképp felkeverje a besűrűsödött folyadékot. Fél szemmel közben végig a pultot figyeli, hogy meglássa, ha egy felszolgáló odalépne hozzá. Pennáját kiemeli a festékből, és az üveg szélének támasztja, hogy a felesleg kényelmesen visszacsepeghessen a tartóedénybe.*
*Khrys ráérősen, nyugodtan lépdel a fehéren világító fogadó felé. Kár is volna sietnie, nem köti senki, nincs megszabott munkaidőhöz vagy bármilyen eseményhez kötve. Túlzás volna kijelenteni, hogy van számára kedves fogadója vagy bármilyen más rendeltetésű helye, ahol szívesen tölti az idejét, az viszont kétségtelen, hogy a Kalmár szolgáltatásaival eddig meg volt elégedve. Khrys különben nem a fényűző életmódjáról híres, sokkal inkább jellemző rá, hogy innen-onnan kapargatja össze a vagyonát.
Belépve az ajtón ismerős légkör fogadja, na meg persze a beszélgető vendégek kisebb-nagyobb csoportja. Ha valaki épp felé tekint, láthatja, hogy mindössze egyetlen biccentéssel fejezi ki üdvözlő szándékát. Jó oka van erre, hiszen szólni nem tud, sem most, sem másmikor. Egy üres asztal felé lép valahol az ajtó közelében, kényelmes tempóban pakolja le cuccait. Lantját az egyik üres székre fekteti, hogy a hangszer lelógjon kissé, íját pedig ennek a széknek támasztja. Ő maga a mellette lévő ülőalkalmatosságon foglal helyet. Vállon hordott táskájából egy üres papírlap kerül elő, melyet maga elé az asztalra fektet. Előveszi a tintás üveget, végül pennáját is, aztán a festékbe mártja a végét, hogy némiképp felkeverje a besűrűsödött folyadékot. Fél szemmel közben végig a pultot figyeli, hogy meglássa, ha egy felszolgáló odalépne hozzá. Pennáját kiemeli a festékből, és az üveg szélének támasztja, hogy a felesleg kényelmesen visszacsepeghessen a tartóedénybe.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-06 09:08:37
Üzenet elküldve: 2021-11-06 09:08:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A kintiek//
*Nawanthiri további szavaira Yeza arcán átfut a felismerés, hogy a lány korábban miféle jóvátételre is célozgatott. Döbbent, szeppent kifejezés árnyalja a bájos wegtoreni vonásokat, de aztán csak lesüti a szemét egy pillanatra, s a bűn- nomeg a kötelességtudat újra alázatos mosolygást von az ifjú orcára. Nem holmi áruba bocsátható szajha ő, de egy ilyen vendég elégedettsége megkívánja a messzemenő odaadást egy jó leánytól, ez nyilvánvaló.*
- Öreg? *ragadja meg a szót már-már megrökönyödve. Arcára szelíd mosoly költözik, miközben vékonyka ujjait a Kancellár jobbjára simítja.* - Csak oly formán, mint Nap Atyánk az égen, ki bölcs szemmel vigyázza a világot, s fényeskedve vezet minket az úton. *Szemében áhítatos hála csillog, ahogy feltekint a férfira, akár egy elérhetetlen magasságokba nyúló bálványra.* - Megmentőm vagy, uram. Hálám pedig, nézd el nekem, zavart és izgága, mint egy madárka a kalitkában.
*Yeza még mindig az ajtóban áll, de ahogy a Kancellárhoz szól, olybá tűnik, a világ most csupán kettejük köré szűkült a számára.*
- Butaságot csináltam *vallja be szégyenkezve.* - Hivatkozhatnék arra, hogy a barátnőm is felbujtott kissé, de önmagáért mindenki maga felel. Tudod, Kegyelmes Úr, születésnapom van, s amúgy se igazán taláom még a helyem ebben az idegen városban. Én csak... én csak... Nem is tudom, mit gondoltam *sóhajt.* - De ott volt ez a fiú a törött orrával, ami pont olyan, mint az egyik neves wegtoreni gladiátoré odahaza... és akkor, őszintén, még nem tűnt ennyire ittasnak *magyarázkodik önkéntelenül, aztán az ajkába harapva pislog fel Habrertusra.*
- Kérlek, ne említsd ezt az ügyet a Bárónak *kérlelei suttogva.* - Ő olyan *nem mondja ki, csak félrefordítja a tekintetét.* - Könyörgök. Tudom, már így is annyival tartozom, Méltóságodnak, de ha ezt megtennéd, uram, örökre leköteleznél.
*A másik már indulna lefelé, a kormos némber, akiben a Kancellár megjegyzése a túl részeg kalandok sajnálatos realitásairól láthatóan megmozgatott valamit. ~ Talán a tapasztalat.~ Yeza gondolatai mélyén rosszmájú epe fortyan. Bőven el tudja képzelni, hogy ilyesmi megtörténjen a visszataszító szukával. Talán még a részegség se feltétel. Mit nem adna érte, ha valahogy eltávolíthatnák a színről. Sajnos Nawa próbálkozása nem jár sikerrel. Yeza igyekszik továbbra is véka alá rejteni az ellenérzéseit, de tudja, hogy ez biztos nem sikerülne maradéktalanul, így kénytelen viszonylag nyílt lapokkal játszani. A mélységi nő egy ártatlan mozdulására szinte összerezzen. Csöppet rá is szorít a Kancellár kezére. Aztán persze mindjárt elnézést kérőn vonja meg a vállát.*
- Bocsáss meg. A testőröd nagyon... bámulatos. *Azt nem teszi hozzá, hogy a bámulatnak leginkább azt a fajtáját érti ez alatt, amikor a piactéren a torz fattyakat mutogatják a vándor csepűrágók. Jó, ez azért rosszmájú túlzás, de az látszik a vörösön, hogy bizalmatlan és feszült a mélységi miatt.* - Őszintén, nem sokukkal találkoztam még. Mondd csak, tényleg olyan... *ismét az ajkába harap, hogy nyakát szegje a tapintatlanul lelkes érdeklődésnek, és pironkodva lesüti a szemét.* - Bocsánat. A kíváncsiságom. Túl sokáig tartottalak fel már így is *mondja, de hallani, érezni rajta, hogy minden ízében arra áhítozik, hogy a férfi meginvitálja őt is a körükbe, ha valóban szerét ejtik még annak az italnak. Minden más út tolakvó és tiszteletlen lenne.*
- A borra természetesen a vendégeink, a ház legkiválóbb nedűjéből. A Báró Úr saját készletéből *súgja huncut igyekvéssel.* - De ha a fogadóbéli nyüzsgést már túl soknak találnátok, Méltóságos Úr, szívesen felviszem az italt a szobába. Esetleg egy mosdás langyos kendővel, lihanechi olajjal... az bizonyosan garantálja a pihentető alvást, s a friss ébredést a holnapi hosszú úthoz *teszi hozzá további készséges felajánlásként.* - A barátnőmnek addig gondja lesz az emberedre, hogy ő is teljes értékkel állhasson szolgálatodra reggelre *pillant Nawára, no meg a nyomorultul festő kocsisra.* - Ez a legkevesebb.
*Szörnyen megbonyolódtak a dolgok. Egyáltalán nem így tervezte, és még fogalma sincs, hogy fog ebből kikeveredni, inkább csak sodorják az események. Igyekszik nem is gondolni rá, hogy mi lesz, ha mindez a Báró fülébe jut. Lehet, hogy nem is árt, ha a Kancellár jóindulatába furakszik, hátha maholnap szüksége lesz rá, ha pártfogója nemtetszéssel veszi hírét mindannak, amivé ez az egész fajult.*
//A kintiek//
*Nawanthiri további szavaira Yeza arcán átfut a felismerés, hogy a lány korábban miféle jóvátételre is célozgatott. Döbbent, szeppent kifejezés árnyalja a bájos wegtoreni vonásokat, de aztán csak lesüti a szemét egy pillanatra, s a bűn- nomeg a kötelességtudat újra alázatos mosolygást von az ifjú orcára. Nem holmi áruba bocsátható szajha ő, de egy ilyen vendég elégedettsége megkívánja a messzemenő odaadást egy jó leánytól, ez nyilvánvaló.*
- Öreg? *ragadja meg a szót már-már megrökönyödve. Arcára szelíd mosoly költözik, miközben vékonyka ujjait a Kancellár jobbjára simítja.* - Csak oly formán, mint Nap Atyánk az égen, ki bölcs szemmel vigyázza a világot, s fényeskedve vezet minket az úton. *Szemében áhítatos hála csillog, ahogy feltekint a férfira, akár egy elérhetetlen magasságokba nyúló bálványra.* - Megmentőm vagy, uram. Hálám pedig, nézd el nekem, zavart és izgága, mint egy madárka a kalitkában.
*Yeza még mindig az ajtóban áll, de ahogy a Kancellárhoz szól, olybá tűnik, a világ most csupán kettejük köré szűkült a számára.*
- Butaságot csináltam *vallja be szégyenkezve.* - Hivatkozhatnék arra, hogy a barátnőm is felbujtott kissé, de önmagáért mindenki maga felel. Tudod, Kegyelmes Úr, születésnapom van, s amúgy se igazán taláom még a helyem ebben az idegen városban. Én csak... én csak... Nem is tudom, mit gondoltam *sóhajt.* - De ott volt ez a fiú a törött orrával, ami pont olyan, mint az egyik neves wegtoreni gladiátoré odahaza... és akkor, őszintén, még nem tűnt ennyire ittasnak *magyarázkodik önkéntelenül, aztán az ajkába harapva pislog fel Habrertusra.*
- Kérlek, ne említsd ezt az ügyet a Bárónak *kérlelei suttogva.* - Ő olyan *nem mondja ki, csak félrefordítja a tekintetét.* - Könyörgök. Tudom, már így is annyival tartozom, Méltóságodnak, de ha ezt megtennéd, uram, örökre leköteleznél.
*A másik már indulna lefelé, a kormos némber, akiben a Kancellár megjegyzése a túl részeg kalandok sajnálatos realitásairól láthatóan megmozgatott valamit. ~ Talán a tapasztalat.~ Yeza gondolatai mélyén rosszmájú epe fortyan. Bőven el tudja képzelni, hogy ilyesmi megtörténjen a visszataszító szukával. Talán még a részegség se feltétel. Mit nem adna érte, ha valahogy eltávolíthatnák a színről. Sajnos Nawa próbálkozása nem jár sikerrel. Yeza igyekszik továbbra is véka alá rejteni az ellenérzéseit, de tudja, hogy ez biztos nem sikerülne maradéktalanul, így kénytelen viszonylag nyílt lapokkal játszani. A mélységi nő egy ártatlan mozdulására szinte összerezzen. Csöppet rá is szorít a Kancellár kezére. Aztán persze mindjárt elnézést kérőn vonja meg a vállát.*
- Bocsáss meg. A testőröd nagyon... bámulatos. *Azt nem teszi hozzá, hogy a bámulatnak leginkább azt a fajtáját érti ez alatt, amikor a piactéren a torz fattyakat mutogatják a vándor csepűrágók. Jó, ez azért rosszmájú túlzás, de az látszik a vörösön, hogy bizalmatlan és feszült a mélységi miatt.* - Őszintén, nem sokukkal találkoztam még. Mondd csak, tényleg olyan... *ismét az ajkába harap, hogy nyakát szegje a tapintatlanul lelkes érdeklődésnek, és pironkodva lesüti a szemét.* - Bocsánat. A kíváncsiságom. Túl sokáig tartottalak fel már így is *mondja, de hallani, érezni rajta, hogy minden ízében arra áhítozik, hogy a férfi meginvitálja őt is a körükbe, ha valóban szerét ejtik még annak az italnak. Minden más út tolakvó és tiszteletlen lenne.*
- A borra természetesen a vendégeink, a ház legkiválóbb nedűjéből. A Báró Úr saját készletéből *súgja huncut igyekvéssel.* - De ha a fogadóbéli nyüzsgést már túl soknak találnátok, Méltóságos Úr, szívesen felviszem az italt a szobába. Esetleg egy mosdás langyos kendővel, lihanechi olajjal... az bizonyosan garantálja a pihentető alvást, s a friss ébredést a holnapi hosszú úthoz *teszi hozzá további készséges felajánlásként.* - A barátnőmnek addig gondja lesz az emberedre, hogy ő is teljes értékkel állhasson szolgálatodra reggelre *pillant Nawára, no meg a nyomorultul festő kocsisra.* - Ez a legkevesebb.
*Szörnyen megbonyolódtak a dolgok. Egyáltalán nem így tervezte, és még fogalma sincs, hogy fog ebből kikeveredni, inkább csak sodorják az események. Igyekszik nem is gondolni rá, hogy mi lesz, ha mindez a Báró fülébe jut. Lehet, hogy nem is árt, ha a Kancellár jóindulatába furakszik, hátha maholnap szüksége lesz rá, ha pártfogója nemtetszéssel veszi hírét mindannak, amivé ez az egész fajult.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-05 09:02:13
Üzenet elküldve: 2021-11-05 09:02:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A kintiek//
*Ahogy Reya azt már sejtette, az indulás nem lesz olyan egyszerű, mint a kancellár képzelte. Sőt. Nem csupán nehézségekbe ütközik, de kénytelenek egyenesen el is tolni azt. Ennek legékesebb bizonyítéka a padlón elterülő kocsis teliholdja, ami szinte beragyogja a folyosón összegyűlteket. Ezt a látványos manővert a mélységi csak egy gúnyos mosollyal díjjazza. Hubi szavaira azonban már önkénytelenül is felkuncog. A férfi már bizonyította, hogy színes fantáziával áldották meg az istenek, de Reya nem számított tőle egy ehhez hasonló szurkálódásra. Egy újabb kellemes csalódás. Alig képes visszafogni magát, hogy ő is hozzátegye a magáét. A kismadarakat ugyanis ilyen módon eteti az anyjuk. Talán meg is érdemelné ez a galambocska az efféle bánásmódot. Ám a majdnem, az nemet jelent. Így ez a kis beszólás csupán gondolat marad a mélységi elméjében. Ehelyett teljesen megelégszik azzal a ténnyel, hogy nem csak az ő estéje mondott csődöt. A mandulaszemű ajánlatára pedig kirohan a vér az arcából. Reya nem az a fajta nő, akit érdekelnének bárminemű engesztelések. Számára fekete és fehér tények léteznek. Egy kudarcot nehezen kárpótolhatna bármilyen kényeztetés is. A vállas nőszemélyre sandítva, pedig nem is igazán tudná kényeztetésként elképzelni az ajánlatot. Semmit sem szeretne kevésbé, mint több darab csonttal távozni, mint amennyivel érkezett. Hubi persze feszegeti a témát. Nyilvánvalóan ismét beindult a fantáziája. Reyán a sor, hogy elejét vegye a dolgoknak.*
-Nem, köszönöm! Ezt a lehetőséget most inkább kihagynám. Szerintem semmi szükség engesztelésre, masszázsban pedig már volt részem. *Kacsint a végén a kancellárra. A többieknek nem kell tudni, hogy a kiskakas még rekedten sem kukorékolt. Lesz még rá alkalom. De a hölgyek számára az bizonyos lehet, hogy a jó kancellár és egy nő, nem kártyázni mentek a négy fal közé. Hubi pontot is tesz a mondat végére, mi szerint ő sem kívánja tovább rabolni a két hölgyemény idejét, és inkább visszavonulna. Reyában fel is merül a gondolat, hogy akkor most ő is inkább elteszi magát holnapra, de az este még nem ért véget. Hubi mégis elfogadja a meghívást arra a kupa borra. A mélységi legnagyobb örömére. Így akad lehetősége ismét kivetni a hálóját a férfira. Talán a ennyi fehérnép társasága, nem lebecsülve a majdnem pucér vörös látványát, megpendítette azt a bizonyos húrt.*
-Ha nincs ellenedre, a bor erejéig még veledtartanék. Ahogy pedig már mondtam, ezalkalommal én hívlak meg. *Mondja ezt úgy, mintha valami megtiszteltetés lenne. Bár lehet, hogy az is. Ha nincs más hátra, elindulnak a lépcső felé. Akár négyesben, akár párban. Bár az utóbbi inkább lenne a mélységi ínyére.*
//A kintiek//
*Ahogy Reya azt már sejtette, az indulás nem lesz olyan egyszerű, mint a kancellár képzelte. Sőt. Nem csupán nehézségekbe ütközik, de kénytelenek egyenesen el is tolni azt. Ennek legékesebb bizonyítéka a padlón elterülő kocsis teliholdja, ami szinte beragyogja a folyosón összegyűlteket. Ezt a látványos manővert a mélységi csak egy gúnyos mosollyal díjjazza. Hubi szavaira azonban már önkénytelenül is felkuncog. A férfi már bizonyította, hogy színes fantáziával áldották meg az istenek, de Reya nem számított tőle egy ehhez hasonló szurkálódásra. Egy újabb kellemes csalódás. Alig képes visszafogni magát, hogy ő is hozzátegye a magáét. A kismadarakat ugyanis ilyen módon eteti az anyjuk. Talán meg is érdemelné ez a galambocska az efféle bánásmódot. Ám a majdnem, az nemet jelent. Így ez a kis beszólás csupán gondolat marad a mélységi elméjében. Ehelyett teljesen megelégszik azzal a ténnyel, hogy nem csak az ő estéje mondott csődöt. A mandulaszemű ajánlatára pedig kirohan a vér az arcából. Reya nem az a fajta nő, akit érdekelnének bárminemű engesztelések. Számára fekete és fehér tények léteznek. Egy kudarcot nehezen kárpótolhatna bármilyen kényeztetés is. A vállas nőszemélyre sandítva, pedig nem is igazán tudná kényeztetésként elképzelni az ajánlatot. Semmit sem szeretne kevésbé, mint több darab csonttal távozni, mint amennyivel érkezett. Hubi persze feszegeti a témát. Nyilvánvalóan ismét beindult a fantáziája. Reyán a sor, hogy elejét vegye a dolgoknak.*
-Nem, köszönöm! Ezt a lehetőséget most inkább kihagynám. Szerintem semmi szükség engesztelésre, masszázsban pedig már volt részem. *Kacsint a végén a kancellárra. A többieknek nem kell tudni, hogy a kiskakas még rekedten sem kukorékolt. Lesz még rá alkalom. De a hölgyek számára az bizonyos lehet, hogy a jó kancellár és egy nő, nem kártyázni mentek a négy fal közé. Hubi pontot is tesz a mondat végére, mi szerint ő sem kívánja tovább rabolni a két hölgyemény idejét, és inkább visszavonulna. Reyában fel is merül a gondolat, hogy akkor most ő is inkább elteszi magát holnapra, de az este még nem ért véget. Hubi mégis elfogadja a meghívást arra a kupa borra. A mélységi legnagyobb örömére. Így akad lehetősége ismét kivetni a hálóját a férfira. Talán a ennyi fehérnép társasága, nem lebecsülve a majdnem pucér vörös látványát, megpendítette azt a bizonyos húrt.*
-Ha nincs ellenedre, a bor erejéig még veledtartanék. Ahogy pedig már mondtam, ezalkalommal én hívlak meg. *Mondja ezt úgy, mintha valami megtiszteltetés lenne. Bár lehet, hogy az is. Ha nincs más hátra, elindulnak a lépcső felé. Akár négyesben, akár párban. Bár az utóbbi inkább lenne a mélységi ínyére.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-03 10:15:08
Üzenet elküldve: 2021-11-03 10:15:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A kintiek//
*Ritkán fordul elő, hogy a jó kancellár legszívesebb kapkodná a fejét, mint szentéletű szerzetes amikor szeme elé tárják egy pirtianes-i orgia kevésbé fegyelmezett pillanatait. Ám most pontosan ez a helyzet. Amit Hubi a thargok között leginkább hiányolni szokott, az elismerést, azt most csőstül megkapja. Reyától ez már szinte nem is meglepetés, de itt van ez a nagydarab, ám figyelemreméltó idomokkal megáldott leányzó a folyosón és társa, a vörös. Aki viszont pont úgy viselkedik, mint egy profi. Hubi sem ma jött le a falvédőről, küzdelmes élete során szert tett bizonyos tapasztalatokra. A következő amire megrándul egy ideg a jó kancellár szeme alatt, az egy név. Sejthette volna, hogy a wegtoreni semmirekellő is valami módon érintett ebben a helyzetben. Azt nem látja át, hogy a bárónak mi érdeke lenne, hogy ne tudjon távozni a Kalmárból és ilyen méltatlan helyzetbe kerüljön a folyosón, de van akiről bármit el tud képzelni. Arra most nem is gondol, hogy Yeza Cha'yss-t egészen más vonatkozásban említette. Mert most egy egészen más döntési helyzetbe kerül. Az hamar nyilvánvalóvá válik, hogy kocsisa elitta az összes pénzt amit kapott tőle és talán még kölcsön is kért. Másként nem lehetne szinte az eszméletlenségig részeg. Hubi méltóságteljes unottsággal figyeli Venann képes felét, ahogy elterül a padlón.*
- Milyen örömteli fordulat, hogy megzavartunk. *int az aléltan heverő kocsis felé és szavaival ellentétben öröm nélkül mosolyog a vörösre* Ilyen állapotban vagy elalszik rajtad félúton, vagy - már megbocsáss a kifejezésért - a szádba hány. Egyik sem szívderítő gondolat.
*Hubi tud gusztustalan is lenni és a mostani helyzet kihozza belőle az ilyesmit. Vannak persze, akik szerint a kancellár lénye a gusztustsalan, de ezek az illetők közismert bajkeverők akiknek véleményére intelligens ember nem ad. De visszatérve a döntési helyzetre, mely a fogadó régi idejét idézi. Reya a csapszékbe invitálja, Yeza a málnásba ha jól érti, Nawanthiri pedig Reyát invitálja magával. Hubi arcán átfut egy pillanatra valami merengés, mert egy villanás alatt elképzeli, ahogy megtekinti ama masszázst, miközben a vörös az ő rendelkezésére áll. Ebben az élőképben a illuminált kocsis a kényelmesen elnyúló kancellár lábtartójaként szerepel.*
- Lám! *fordul a mélységi felé mézesmázos hangon, amibe azért vegyül némi gúnyos felhang is* Kellemetlenség ér minket, mondhatni aprócska kényelmetlenség és milyen dicsérendő igyekvéssel igyekeznek ezt elfeledtetni velünk. Fiatal barátunk ajánlata *sandít Nawanthiri felé* szerfelett ígéretes, egyáltalán nem veszem rossz néven ha élni kívánnál vele. Mint amilyen elismerésre méltó ez a fajta hozzáállás.
*Ez már Yezának szól. Más körülmények között nem sokat habozna, hogy fejest ugorjon-e a vörös ágyába, de itt van Reya is és az is megvan, hogy míg Lanawin népességének jó része előítéletes a mélységiekkel, Hubi esetében a nőnemű sötételfek egyfajta fétis. Meg aztán azt is végtelenül lealacsonyítónak érzi, hogy egy bepiált kocsis pótléka legyen.*
- A szoba tökéletes, nem a hely az oka annak, hogy távozni szerettünk volna. Igyekvésed nagyra értékelve inkább visszavonulnék, ha már utazásunk meghiúsult. Lásd be, egy magamfajta öregembernek nem árt a pihenés. *elmosolyodik* Esetleg egy kupa bor jólesne az éjszakai nyugalom előtt.
*Ha Reya nem élne a felkínált kényeztetéssel, ez jelentheti azt, hogy indulhatnak le az ivóba. Ha pedig a vörös és társa úgy döntenek, hogy ők is csatlakozni szeretnének, Hubi aligha fog berzenkedni.*
//A kintiek//
*Ritkán fordul elő, hogy a jó kancellár legszívesebb kapkodná a fejét, mint szentéletű szerzetes amikor szeme elé tárják egy pirtianes-i orgia kevésbé fegyelmezett pillanatait. Ám most pontosan ez a helyzet. Amit Hubi a thargok között leginkább hiányolni szokott, az elismerést, azt most csőstül megkapja. Reyától ez már szinte nem is meglepetés, de itt van ez a nagydarab, ám figyelemreméltó idomokkal megáldott leányzó a folyosón és társa, a vörös. Aki viszont pont úgy viselkedik, mint egy profi. Hubi sem ma jött le a falvédőről, küzdelmes élete során szert tett bizonyos tapasztalatokra. A következő amire megrándul egy ideg a jó kancellár szeme alatt, az egy név. Sejthette volna, hogy a wegtoreni semmirekellő is valami módon érintett ebben a helyzetben. Azt nem látja át, hogy a bárónak mi érdeke lenne, hogy ne tudjon távozni a Kalmárból és ilyen méltatlan helyzetbe kerüljön a folyosón, de van akiről bármit el tud képzelni. Arra most nem is gondol, hogy Yeza Cha'yss-t egészen más vonatkozásban említette. Mert most egy egészen más döntési helyzetbe kerül. Az hamar nyilvánvalóvá válik, hogy kocsisa elitta az összes pénzt amit kapott tőle és talán még kölcsön is kért. Másként nem lehetne szinte az eszméletlenségig részeg. Hubi méltóságteljes unottsággal figyeli Venann képes felét, ahogy elterül a padlón.*
- Milyen örömteli fordulat, hogy megzavartunk. *int az aléltan heverő kocsis felé és szavaival ellentétben öröm nélkül mosolyog a vörösre* Ilyen állapotban vagy elalszik rajtad félúton, vagy - már megbocsáss a kifejezésért - a szádba hány. Egyik sem szívderítő gondolat.
*Hubi tud gusztustalan is lenni és a mostani helyzet kihozza belőle az ilyesmit. Vannak persze, akik szerint a kancellár lénye a gusztustsalan, de ezek az illetők közismert bajkeverők akiknek véleményére intelligens ember nem ad. De visszatérve a döntési helyzetre, mely a fogadó régi idejét idézi. Reya a csapszékbe invitálja, Yeza a málnásba ha jól érti, Nawanthiri pedig Reyát invitálja magával. Hubi arcán átfut egy pillanatra valami merengés, mert egy villanás alatt elképzeli, ahogy megtekinti ama masszázst, miközben a vörös az ő rendelkezésére áll. Ebben az élőképben a illuminált kocsis a kényelmesen elnyúló kancellár lábtartójaként szerepel.*
- Lám! *fordul a mélységi felé mézesmázos hangon, amibe azért vegyül némi gúnyos felhang is* Kellemetlenség ér minket, mondhatni aprócska kényelmetlenség és milyen dicsérendő igyekvéssel igyekeznek ezt elfeledtetni velünk. Fiatal barátunk ajánlata *sandít Nawanthiri felé* szerfelett ígéretes, egyáltalán nem veszem rossz néven ha élni kívánnál vele. Mint amilyen elismerésre méltó ez a fajta hozzáállás.
*Ez már Yezának szól. Más körülmények között nem sokat habozna, hogy fejest ugorjon-e a vörös ágyába, de itt van Reya is és az is megvan, hogy míg Lanawin népességének jó része előítéletes a mélységiekkel, Hubi esetében a nőnemű sötételfek egyfajta fétis. Meg aztán azt is végtelenül lealacsonyítónak érzi, hogy egy bepiált kocsis pótléka legyen.*
- A szoba tökéletes, nem a hely az oka annak, hogy távozni szerettünk volna. Igyekvésed nagyra értékelve inkább visszavonulnék, ha már utazásunk meghiúsult. Lásd be, egy magamfajta öregembernek nem árt a pihenés. *elmosolyodik* Esetleg egy kupa bor jólesne az éjszakai nyugalom előtt.
*Ha Reya nem élne a felkínált kényeztetéssel, ez jelentheti azt, hogy indulhatnak le az ivóba. Ha pedig a vörös és társa úgy döntenek, hogy ők is csatlakozni szeretnének, Hubi aligha fog berzenkedni.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-01 14:32:52
Üzenet elküldve: 2021-11-01 14:32:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A kintiek//
*Ugyan minek kellene testőr egy éjszakai pillangónak? Nos, ezúttal nem egy erőszakos, hanem egy merevrészeg vendég eltávolítására. Miközben ugyanis Nawanthiri nagy buzgón intézkedni kezd, a jó kancellár és a kocsis pillantása találkozik. Előbbi kegyesen ad egy fertály órát a szolgájának, az utóbbinak pedig hirtelen eszébe jut, hol a helye, és meg is indul arrafelé. Nem jut messzire: a talpra kecmergés felénél elterül, mint Thargián a furulyaszó. A szerzetes kivár egy pillanatig, hátha megmozdul, aztán a biztonság kedvéért két ujjal benyúl a férfi nyakához, hogy az érverését kitapintsa. Ha alapvetően rendben találja, hátára fordítja a kocsist, a meztelenségét eltakarandó az ölébe teríti a ruháit, aztán felnyalábolja emberünket és megindul vele kifelé.*
- Látod uram, ma már semmiképp nem indulhatnál útnak. Dél is lesz, mire a kocsisod kialussza magát. *mondja a kancellárnak, miközben óvatosan lefekteti a tharg ifjoncot a folyosón fal mellé. Persze nem fogja csak úgy otthagyni, előbb azonban Habrertus úr és Ninreya kisasszony kényelméről kell gondoskodniuk.*
- A barátnőmnek igaza van: nem kellene nekivágnod az éjszakának. Nem tudnánk nyugodtan aludni az aggodalomtól, sem a szégyentől, hogy a legszebb rózsánk *int Yeza felé* helyett a sötét országutat választottad. *a homloka itt gondterhelten ráncba szalad, de a mandulaszemeiben mosoly bujkál* Mit számít az a néhány óra? Helyezd magad kényelembe a szobádban, ahol eddig megszálltál, vagy akár odabent. *int befelé a nyitott ajtón* Hozok frissítőt, fürdőt, amit csak kérsz. A Ház számlájára. *tisztelettudó, apró meghajlás* És amíg mulatsz, egy másik szobában megmasszírozom a társadat. *pillant a mélységi lányra, és az addig bujkáló mosoly felragyog az arcán, mindkét vendégnek szólóan* Észre sem fogjátok venni az eltelt időt! *tekintetét visszafordítja a férfira, huncut-várakozón* Mit szólsz?
//A kintiek//
*Ugyan minek kellene testőr egy éjszakai pillangónak? Nos, ezúttal nem egy erőszakos, hanem egy merevrészeg vendég eltávolítására. Miközben ugyanis Nawanthiri nagy buzgón intézkedni kezd, a jó kancellár és a kocsis pillantása találkozik. Előbbi kegyesen ad egy fertály órát a szolgájának, az utóbbinak pedig hirtelen eszébe jut, hol a helye, és meg is indul arrafelé. Nem jut messzire: a talpra kecmergés felénél elterül, mint Thargián a furulyaszó. A szerzetes kivár egy pillanatig, hátha megmozdul, aztán a biztonság kedvéért két ujjal benyúl a férfi nyakához, hogy az érverését kitapintsa. Ha alapvetően rendben találja, hátára fordítja a kocsist, a meztelenségét eltakarandó az ölébe teríti a ruháit, aztán felnyalábolja emberünket és megindul vele kifelé.*
- Látod uram, ma már semmiképp nem indulhatnál útnak. Dél is lesz, mire a kocsisod kialussza magát. *mondja a kancellárnak, miközben óvatosan lefekteti a tharg ifjoncot a folyosón fal mellé. Persze nem fogja csak úgy otthagyni, előbb azonban Habrertus úr és Ninreya kisasszony kényelméről kell gondoskodniuk.*
- A barátnőmnek igaza van: nem kellene nekivágnod az éjszakának. Nem tudnánk nyugodtan aludni az aggodalomtól, sem a szégyentől, hogy a legszebb rózsánk *int Yeza felé* helyett a sötét országutat választottad. *a homloka itt gondterhelten ráncba szalad, de a mandulaszemeiben mosoly bujkál* Mit számít az a néhány óra? Helyezd magad kényelembe a szobádban, ahol eddig megszálltál, vagy akár odabent. *int befelé a nyitott ajtón* Hozok frissítőt, fürdőt, amit csak kérsz. A Ház számlájára. *tisztelettudó, apró meghajlás* És amíg mulatsz, egy másik szobában megmasszírozom a társadat. *pillant a mélységi lányra, és az addig bujkáló mosoly felragyog az arcán, mindkét vendégnek szólóan* Észre sem fogjátok venni az eltelt időt! *tekintetét visszafordítja a férfira, huncut-várakozón* Mit szólsz?
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-31 18:38:21
Üzenet elküldve: 2021-10-31 18:38:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//küldetés//
//A kintiek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Addig nincs semmi gond, amíg nem kerül a képbe a jó öreg kancellár. A kocsisnak nagy a szája, ha nincs a közelben a kecske, de ilyenkor átvált hűséges munkássá. Most, hogy a nyitott ajtóban feltűnik Habrertus, máris lelkiismeretesebbé válik.*
- Itt vagyok huk...* Próbál felpattanni, de mostanra az üveg tartalma már jócskán megapadt. Nem véletlen, hogy a felpattanás sem úgy sikeredik, ahogy annak lennie kéne. A folyamat felénél meginog, így aztán a mutatvány vége azzal zárul, hogy a padlóra zuhanva holdjait villantja a kint bámészkodóknak. Nem feltétlen úgy tűnik, hogy fertály óra elegendő volna neki bármire is. Az, hogy ez miképpen alakítja a továbbiakat az már csak a kintiek dolga.*
//A kintiek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Addig nincs semmi gond, amíg nem kerül a képbe a jó öreg kancellár. A kocsisnak nagy a szája, ha nincs a közelben a kecske, de ilyenkor átvált hűséges munkássá. Most, hogy a nyitott ajtóban feltűnik Habrertus, máris lelkiismeretesebbé válik.*
- Itt vagyok huk...* Próbál felpattanni, de mostanra az üveg tartalma már jócskán megapadt. Nem véletlen, hogy a felpattanás sem úgy sikeredik, ahogy annak lennie kéne. A folyamat felénél meginog, így aztán a mutatvány vége azzal zárul, hogy a padlóra zuhanva holdjait villantja a kint bámészkodóknak. Nem feltétlen úgy tűnik, hogy fertály óra elegendő volna neki bármire is. Az, hogy ez miképpen alakítja a továbbiakat az már csak a kintiek dolga.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-30 18:17:47
Üzenet elküldve: 2021-10-30 18:17:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*A tündér udvarias kedvességét egy pironkodó mosollyal reagálja le. Ha legközelebb errefelé utazik, s megteheti, igyekszik majd keresni Merchen társaságát, mert igazán kellemes élményt nyújtott neki a férfi. Modorával, műveltségével és stílusával közelebb áll hozzá, mint a legtöbb ügyfele, akikkel eddig dolga volt. Kicsit talán nosztalgikus érzést kelt benne, hiszen az úrnő estélyein találkozott hasonló kaliberű személyiségekkel.*
- Köszönöm. Ha tehetem, természetesen élek a lehetőséggel. Felüdülés számomra ilyen kellemes személyekkel találkozni. Igazi kincs a hozzád hasonló.
*Bókol, miközben szája szegletében pajkos mosoly bujkál. Merchen biztosan találna rendes nőt felsőbb körökből, Yath el tudja képzelni, milyen rajongói tábora lenne a felső középosztálybeli, kicsit elkényeztetett, kicsit egyszerűcske nők körében. Az okosabbak csupán azért nem kezdenének vele ilyen téren, mert ez a személyiségtípus nem egy házasodós fajta. Legalábbis az elf ezt gondolja, mivel magából indul ki. Akik rajonganak a szépségért, s szeretnék élvezni az élet apró örömeit, legfeljebb szabados látszatházasságot kötnek.*
- Természetesen, mindent leírok, amit csak tudok. Azért egy hatot mégsem verhetek el itt, pedig milyen jó is lenne.
*Ábrándozik, s most valóban úgy érzi, lénye egy része szívesen maradna a nyüzsgő nagyvárosban, Merchen társaságában. Biztos nagyon sok mindenről el tudnának társalogni, s a várostis lenne ideje megnézni. De azért haza is vágyik, az ő élete mégis csak a drága selyemlepedők, s az illatos füsttől fülledt, vággyal teli sóhajokkal megtört andalító zene világa.*
- A futár úgyis csak reggel érkezik, szóval a nap további részében teljesen szabad vagyok. Te tervezel még valamit mára?
*Érdeklődik, mert nem bánná, ha kettesben lehetne üzlettársával, de nem akar túlságosan rámászni. Ha a tündérnek bármi egyéb dolga van, megért, akkor majd elüti egyedül az időt, biztosan feltalálja magát.*
*A tündér udvarias kedvességét egy pironkodó mosollyal reagálja le. Ha legközelebb errefelé utazik, s megteheti, igyekszik majd keresni Merchen társaságát, mert igazán kellemes élményt nyújtott neki a férfi. Modorával, műveltségével és stílusával közelebb áll hozzá, mint a legtöbb ügyfele, akikkel eddig dolga volt. Kicsit talán nosztalgikus érzést kelt benne, hiszen az úrnő estélyein találkozott hasonló kaliberű személyiségekkel.*
- Köszönöm. Ha tehetem, természetesen élek a lehetőséggel. Felüdülés számomra ilyen kellemes személyekkel találkozni. Igazi kincs a hozzád hasonló.
*Bókol, miközben szája szegletében pajkos mosoly bujkál. Merchen biztosan találna rendes nőt felsőbb körökből, Yath el tudja képzelni, milyen rajongói tábora lenne a felső középosztálybeli, kicsit elkényeztetett, kicsit egyszerűcske nők körében. Az okosabbak csupán azért nem kezdenének vele ilyen téren, mert ez a személyiségtípus nem egy házasodós fajta. Legalábbis az elf ezt gondolja, mivel magából indul ki. Akik rajonganak a szépségért, s szeretnék élvezni az élet apró örömeit, legfeljebb szabados látszatházasságot kötnek.*
- Természetesen, mindent leírok, amit csak tudok. Azért egy hatot mégsem verhetek el itt, pedig milyen jó is lenne.
*Ábrándozik, s most valóban úgy érzi, lénye egy része szívesen maradna a nyüzsgő nagyvárosban, Merchen társaságában. Biztos nagyon sok mindenről el tudnának társalogni, s a várostis lenne ideje megnézni. De azért haza is vágyik, az ő élete mégis csak a drága selyemlepedők, s az illatos füsttől fülledt, vággyal teli sóhajokkal megtört andalító zene világa.*
- A futár úgyis csak reggel érkezik, szóval a nap további részében teljesen szabad vagyok. Te tervezel még valamit mára?
*Érdeklődik, mert nem bánná, ha kettesben lehetne üzlettársával, de nem akar túlságosan rámászni. Ha a tündérnek bármi egyéb dolga van, megért, akkor majd elüti egyedül az időt, biztosan feltalálja magát.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-30 06:30:03
Üzenet elküldve: 2021-10-30 06:30:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A kintiek//
*A vörös kilépője hathatósan megakasztja a szuszt a kinti szócséplésben, de sajnos nem eléggé. Nem mondhatja, hogy még sosem volt ilyen helyzetben az érdeklődés középpontjában, de itt és most tényleg nem számított rá, hogy ilyen népes közönség tülekszik az események partvonalán. Népes és felettébb érdeklődő. A kancellár úgy nyújtogatja a nyakát, mint a pirtianesi kölykök a nyilvános kínvallatásokon. Sajnos a kocsis nem hajlott Yeza unszolására, ami az ajtó takarásába terelgette volna, így gazdája pillantása rá is akad az ágyon heverve azzal a bárgyú mosolygással, ami ilyenkor a férfinép képére szokásosan kiül.
A vörös épp nyitná a száját, hogy kedvezőbb irányba kanyarítsa a dolgokat, de Nawa megelőzi. Yeza tehetetlenül nézi végig, ahogy a lány a kezébe veszi az irányítást és olyasmiben intézkedik, amiben nagyon nem kellene. Ebben a pillanatban nagyon bánja, hogy bevonta a másikat is, mert most teljesen kicsúszni látszanak a dolgok a kezéből.*
- Cha'yss...? *csusszan ki Yeza száján a név, mikor Nawanthiri lebukást emleget. A vörös kissé szeppenten les kijjebb, a Báró lakosztálya felé, de társnője szavainak folytatására megnyugvó szusszanást hallat, ami az úr előtti lebukást illeti, hiszen nem az ő gazdája, így a baj sem akkora.*
- Csak ki akartam próbálni valami újat *vonja meg a vállát, már-már ártatlanul pislogva a kancellárra.* - Az első igazi tharg, aki erre vetődik. *Ki mondta, hogy csak a férfiak előjoga az egzotikumra ínyenc kíváncsiság?*
- Nem a szeretőm *szól hátra a válla fölött az odabent aktívan intézkedő Nawanthirinek. Finom ívű ajkára enyhe fintor rándul.* - Vagy a rosszmájú pletykák igazak a vashegyiekről, vagy nem volt a legjobb választás *súgja a kancellárnak bizalmasan a konzekvenciáit. Azért a mondat második felében huncutul végigpillant drága kelmékbe bújtatott vén kecskén, aki amúgy kifejezetten fess és van valami a hanghordozásában, ami hát... Talán az atyáskodó tónus, a jó ég tudja, de zavarba ejtően bizsergeti meg Yeza érzékeit.
A mélységi nőszemélyt továbbra is igyekszik ignorálni, de amikor mégis rá téved a pillantása, viszolygás és értetlenség suhan át a vonásain. ~Egy ilyen némberrel? Miért?~ Ha testőrről is van szó, elvégre ő így értelmezi, még akkor is! Az ő szemében a szurtos jelenléte több, mint visszatetsző ilyen társaságban.*
- Nem akartam bajt okozni *mondja* - Azt hittem, itt töltik az éjszakát. Baj volt a szobákkal? *kérdi már-már rémülten.* - Mondja, hogy nem akarnak ilyenkor útnak indulni ezzel a részeg tulokkal! Méltóságod, kérem, engedje meg, hogy jóvá tegyem! Egy ilyen kivételes vendég nem távozhat rossz szájízzel. Az nagy szégyen lenne a házra! Nem is beszélve róla, hogy veszélyes odakint az éjszaka... egyetlen... testőrrel *pillant a mélységi nő után, de igyekezete ellenére se tudja kipurgálni a hangjából a viszolygást.*
//A kintiek//
*A vörös kilépője hathatósan megakasztja a szuszt a kinti szócséplésben, de sajnos nem eléggé. Nem mondhatja, hogy még sosem volt ilyen helyzetben az érdeklődés középpontjában, de itt és most tényleg nem számított rá, hogy ilyen népes közönség tülekszik az események partvonalán. Népes és felettébb érdeklődő. A kancellár úgy nyújtogatja a nyakát, mint a pirtianesi kölykök a nyilvános kínvallatásokon. Sajnos a kocsis nem hajlott Yeza unszolására, ami az ajtó takarásába terelgette volna, így gazdája pillantása rá is akad az ágyon heverve azzal a bárgyú mosolygással, ami ilyenkor a férfinép képére szokásosan kiül.
A vörös épp nyitná a száját, hogy kedvezőbb irányba kanyarítsa a dolgokat, de Nawa megelőzi. Yeza tehetetlenül nézi végig, ahogy a lány a kezébe veszi az irányítást és olyasmiben intézkedik, amiben nagyon nem kellene. Ebben a pillanatban nagyon bánja, hogy bevonta a másikat is, mert most teljesen kicsúszni látszanak a dolgok a kezéből.*
- Cha'yss...? *csusszan ki Yeza száján a név, mikor Nawanthiri lebukást emleget. A vörös kissé szeppenten les kijjebb, a Báró lakosztálya felé, de társnője szavainak folytatására megnyugvó szusszanást hallat, ami az úr előtti lebukást illeti, hiszen nem az ő gazdája, így a baj sem akkora.*
- Csak ki akartam próbálni valami újat *vonja meg a vállát, már-már ártatlanul pislogva a kancellárra.* - Az első igazi tharg, aki erre vetődik. *Ki mondta, hogy csak a férfiak előjoga az egzotikumra ínyenc kíváncsiság?*
- Nem a szeretőm *szól hátra a válla fölött az odabent aktívan intézkedő Nawanthirinek. Finom ívű ajkára enyhe fintor rándul.* - Vagy a rosszmájú pletykák igazak a vashegyiekről, vagy nem volt a legjobb választás *súgja a kancellárnak bizalmasan a konzekvenciáit. Azért a mondat második felében huncutul végigpillant drága kelmékbe bújtatott vén kecskén, aki amúgy kifejezetten fess és van valami a hanghordozásában, ami hát... Talán az atyáskodó tónus, a jó ég tudja, de zavarba ejtően bizsergeti meg Yeza érzékeit.
A mélységi nőszemélyt továbbra is igyekszik ignorálni, de amikor mégis rá téved a pillantása, viszolygás és értetlenség suhan át a vonásain. ~Egy ilyen némberrel? Miért?~ Ha testőrről is van szó, elvégre ő így értelmezi, még akkor is! Az ő szemében a szurtos jelenléte több, mint visszatetsző ilyen társaságban.*
- Nem akartam bajt okozni *mondja* - Azt hittem, itt töltik az éjszakát. Baj volt a szobákkal? *kérdi már-már rémülten.* - Mondja, hogy nem akarnak ilyenkor útnak indulni ezzel a részeg tulokkal! Méltóságod, kérem, engedje meg, hogy jóvá tegyem! Egy ilyen kivételes vendég nem távozhat rossz szájízzel. Az nagy szégyen lenne a házra! Nem is beszélve róla, hogy veszélyes odakint az éjszaka... egyetlen... testőrrel *pillant a mélységi nő után, de igyekezete ellenére se tudja kipurgálni a hangjából a viszolygást.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-29 12:02:04
Üzenet elküldve: 2021-10-29 12:02:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Ez a legjobb helyzet, ezt igazán szereti a tündér. Amikor sem külön magyarázkodnia nem kell, sem pedig külön magára erőltetni a bájos külsőt. Mert szerencsére az asztaltársa nem egy büdös, szőrös barbár fattyú. *
-Persze, értem én. És kicsit sajnállak is, ha szabad ilyet mondanom, még ha nem is igazán illik.
*Mosolyog kedvesen a másikra, közben pedig úgy gondolja, hogy egy kedves gesztus biztos esne rosszul neki. *
-Tudod bármikor szívesen látlak, ha erre jársz. Igazán.
*És valójában így is gondolja, nem csak úgy mondja ezt a nagyvilágba. A nő szavaira kezeit felemeli, tenyerét felfelé mutatva. ~Valamit valamiért. ~*
-Valóban.
*Fűzi hozzá, kifejezve egyetértését. *
-Hát ez csak természetes kedvesem, hadd tudjon csak a férjed mindenről, igaz?
*Vigyorog cinkosan a másikra. *
-Mindazonáltal ha már levelet írsz, és korlátozott időd is van itt, a futárok pedig nem tudnak repülni, úgy kérlek írd meg azt is, hogy mivel ilyen kedves arcocska vagy, és ilyen nagy mennyiségről van szó, talán tudunk engedni az árból egy keveset. 3200 arany mindenért egyben, 5 varázsital mindenféléből, amit csak kapni lehet, beleértve a feketét is. Illetve, talán egyértelmű lehet, de szükséges némi előleg is. Általában az ár felét szoktuk kérni. Továbbá, ha úgy óhajtanák, a szállításban is tudok segíteni esetleg.
*Talán nem tűnhet soknak így elsőre, de darabárra kiszámolva sokkal olcsóbb így. Meg aztán 200 aranyért Merchen már egy lovat is tudna venni, ha igazán akarna, úgyhogy számára talán érzkékletesebb. *
*Ez a legjobb helyzet, ezt igazán szereti a tündér. Amikor sem külön magyarázkodnia nem kell, sem pedig külön magára erőltetni a bájos külsőt. Mert szerencsére az asztaltársa nem egy büdös, szőrös barbár fattyú. *
-Persze, értem én. És kicsit sajnállak is, ha szabad ilyet mondanom, még ha nem is igazán illik.
*Mosolyog kedvesen a másikra, közben pedig úgy gondolja, hogy egy kedves gesztus biztos esne rosszul neki. *
-Tudod bármikor szívesen látlak, ha erre jársz. Igazán.
*És valójában így is gondolja, nem csak úgy mondja ezt a nagyvilágba. A nő szavaira kezeit felemeli, tenyerét felfelé mutatva. ~Valamit valamiért. ~*
-Valóban.
*Fűzi hozzá, kifejezve egyetértését. *
-Hát ez csak természetes kedvesem, hadd tudjon csak a férjed mindenről, igaz?
*Vigyorog cinkosan a másikra. *
-Mindazonáltal ha már levelet írsz, és korlátozott időd is van itt, a futárok pedig nem tudnak repülni, úgy kérlek írd meg azt is, hogy mivel ilyen kedves arcocska vagy, és ilyen nagy mennyiségről van szó, talán tudunk engedni az árból egy keveset. 3200 arany mindenért egyben, 5 varázsital mindenféléből, amit csak kapni lehet, beleértve a feketét is. Illetve, talán egyértelmű lehet, de szükséges némi előleg is. Általában az ár felét szoktuk kérni. Továbbá, ha úgy óhajtanák, a szállításban is tudok segíteni esetleg.
*Talán nem tűnhet soknak így elsőre, de darabárra kiszámolva sokkal olcsóbb így. Meg aztán 200 aranyért Merchen már egy lovat is tudna venni, ha igazán akarna, úgyhogy számára talán érzkékletesebb. *
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-29 07:44:20
Üzenet elküldve: 2021-10-29 07:44:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Kocsmatúra - az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Belegondolva a férfi szavaiba, korábban egy ilyen lehetőség után ő is két kézzel kapott volna, biztos fedél és étkezés, tiszta ruhák. Manapság ez már valami, meg az, ha az embernek biztos munkája van és meg van elégedve a helyzetével.*
-Néha virágszálakat, néha csipkebokrokat vagy barackfákat, előző életedben bizonyára kertész lehettél. *Állapítja meg, nem igazán bízik abban meg, aki bókol neki, főleg az jut mindjárt az eszébe, hogy át akarja verni. Bár ezúttal nem igazán tűnik úgy, hogy van veszítenivalója.*
-Hiszem? Miért tán pipacsnak tűnök? Ne vedd magadra, bizonyára még hat az iménti menet, mert, hogy egy kortyos se ittál, attól nem lehet. *Jegyzi meg, mintha csak egy könnyed értekezést adna elő. Látszik, miután ő maga kiadja a dolgait, hogy a másiknak ez a téma nem igazán természetes, így talán jobb is ha hagyják a dolgot ennyiben. Mikor a horkolására is megkapja a bókot, zavart pír kandikál elő az arcára. Amint pedig megüti a fülét a műhorkolás, a szája széle is mosolyra görbül, az egyik kezét fentről lefelé végig húzza az arcán, mint, akinek nagy kínokat okoz ez a helyzet. Ekkor közli a férfi, hogy nem aggódik a miatt, hogy meglátják egy vendég szobájából távozni.*
-Pedig éppen javasolni akartam, hogy inkább az ablakon mássz ki. *Közben pedig lassan húzza le a takarót, alatta pedig félreérthetetlen állapotokat talál, ami első pillantásra kicsit meglepi. Talán ennyire elbeszélték volna az időt, hogy közben ismét visszakerültek a kezdő mezőre a táblán?*
-Hát igen, ez így nem lesz jó, nem biztos, hogy rámenne a nadrág… *Mondja széles vigyorral a száján, közben visszahúzza a takarót a férfi ágyékára, kétségtelen, szándékosan hozzá is ér.*
-Mit tegyünk? *Néz rá kérdően, amilyen kis szégyenlős, örömet okozna neki, ha ő ajánlana megoldást a helyzetre. Ő meg addig tetteti a hülyét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Belegondolva a férfi szavaiba, korábban egy ilyen lehetőség után ő is két kézzel kapott volna, biztos fedél és étkezés, tiszta ruhák. Manapság ez már valami, meg az, ha az embernek biztos munkája van és meg van elégedve a helyzetével.*
-Néha virágszálakat, néha csipkebokrokat vagy barackfákat, előző életedben bizonyára kertész lehettél. *Állapítja meg, nem igazán bízik abban meg, aki bókol neki, főleg az jut mindjárt az eszébe, hogy át akarja verni. Bár ezúttal nem igazán tűnik úgy, hogy van veszítenivalója.*
-Hiszem? Miért tán pipacsnak tűnök? Ne vedd magadra, bizonyára még hat az iménti menet, mert, hogy egy kortyos se ittál, attól nem lehet. *Jegyzi meg, mintha csak egy könnyed értekezést adna elő. Látszik, miután ő maga kiadja a dolgait, hogy a másiknak ez a téma nem igazán természetes, így talán jobb is ha hagyják a dolgot ennyiben. Mikor a horkolására is megkapja a bókot, zavart pír kandikál elő az arcára. Amint pedig megüti a fülét a műhorkolás, a szája széle is mosolyra görbül, az egyik kezét fentről lefelé végig húzza az arcán, mint, akinek nagy kínokat okoz ez a helyzet. Ekkor közli a férfi, hogy nem aggódik a miatt, hogy meglátják egy vendég szobájából távozni.*
-Pedig éppen javasolni akartam, hogy inkább az ablakon mássz ki. *Közben pedig lassan húzza le a takarót, alatta pedig félreérthetetlen állapotokat talál, ami első pillantásra kicsit meglepi. Talán ennyire elbeszélték volna az időt, hogy közben ismét visszakerültek a kezdő mezőre a táblán?*
-Hát igen, ez így nem lesz jó, nem biztos, hogy rámenne a nadrág… *Mondja széles vigyorral a száján, közben visszahúzza a takarót a férfi ágyékára, kétségtelen, szándékosan hozzá is ér.*
-Mit tegyünk? *Néz rá kérdően, amilyen kis szégyenlős, örömet okozna neki, ha ő ajánlana megoldást a helyzetre. Ő meg addig tetteti a hülyét.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-27 09:06:35
Üzenet elküldve: 2021-10-27 09:06:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A kintiek//
*Reya bizony nem testőrként van jelen, így nem átall beszédre nyitni a száját. Ha hallotta volna a feltételezést, sem lepődött volna meg. Nézték már rosszabbnak is. Sőt, ami azt illeti, vállalt is már rosszabb munkát. Az értetlen arckifejezése mégsem ebből fakad. Sokkalinkább azért tekint kérdőn a kancellárra, mert a férfi úgy tesz, mintha a lent kapott információk el sem hangoztak volna. Pedig azokat kőbe véste az a haszonleső pultos, Hubi pedig aranyba is foglalta. A kocsis egy bögyös barnával távozott az emelet irányába. Nos, a barnára ráleltek, amint egy ajtó előtt áll őrt. Egy meg egy az kettő. Tudósként Hubinak ezzel tisztában kéne lennie. Mégis úgy csinál, mintha a vállas nőszemély nem az időt próbálná húzni éppen. Ez a kancellár jómodorával lehet összefüggésben. A mélységi is csak azért nem veri öklével az ajtót, hogy őt ne hozza kellemetlen helyzetbe. Pedig ez volna az egyszerűbb út. Ha netán mégis tévedne és valaki teljesen más nyitna ajtót, illedelmesen bocsánatot kérne és folytatná a keresést. De az ilyen egyszerű megoldások bizonyára túl póriasak egy ilyen magas beosztású férfi számára. Reya is éppen felszólalna a bájcsevegés ellen, mondván, hogy azzal nem jutnak előrébb, mikor nyílik az ajtó. Állítható, hogy mindenki meglepetésére, egy meglehetősen alulöltözött nő bámul kérdőn a kintiekre. Reya nem éppen erre számított. Megfordult a fejében, hogy túszul ejtették a kocsist, és majd egy székhez kötözve találják, hiányos fogsorral. Bár az kérdés, mi oka lenne bárkinek is ilyesmit tenni, de mégis könnyebb ezt feltételezni, mint azt, ami épp a társaság szeme elé tárul. A vörös szavai pedig csak fokozzák a megrökönyödést. Szerencsére Hubi hamar összeszedi magát és rendbe parancsolja a dolgokat. A mélységi nem ítélkezik. Ő sem sakkozni tért be a kancellár szobájába, mielőtt a sors gúnyosan elfintorodott. Gondolatai inkább azon lovagolnak, hogy honnan is ismerős neki a vörös. Biztos benne, hogy látta már valahol, ám egyelőre ezt nem tudja hová tenni sem helyileg, sem időben. Miután Habrertus oly kegyesen rendelkezett, Reya széles mosollyal fordul a férfi felé.*
-Mit szólnál hozzá, ha addig innánk valamit? Most én hívlak meg. *Int előzékenyen a lépcső irányába, ha pedig nincs ellenvetés, elköszön a nőszemélyektől és elindul. Remélve, hogy Hubi vele tart. Ekkor éri a megvilágosodás. A vörös a báró hátát védte, mikor az azzal az orkkal kakaskodott. Legalább már ez a gondolat sem fúrja az elméjét.*
*Reya bizony nem testőrként van jelen, így nem átall beszédre nyitni a száját. Ha hallotta volna a feltételezést, sem lepődött volna meg. Nézték már rosszabbnak is. Sőt, ami azt illeti, vállalt is már rosszabb munkát. Az értetlen arckifejezése mégsem ebből fakad. Sokkalinkább azért tekint kérdőn a kancellárra, mert a férfi úgy tesz, mintha a lent kapott információk el sem hangoztak volna. Pedig azokat kőbe véste az a haszonleső pultos, Hubi pedig aranyba is foglalta. A kocsis egy bögyös barnával távozott az emelet irányába. Nos, a barnára ráleltek, amint egy ajtó előtt áll őrt. Egy meg egy az kettő. Tudósként Hubinak ezzel tisztában kéne lennie. Mégis úgy csinál, mintha a vállas nőszemély nem az időt próbálná húzni éppen. Ez a kancellár jómodorával lehet összefüggésben. A mélységi is csak azért nem veri öklével az ajtót, hogy őt ne hozza kellemetlen helyzetbe. Pedig ez volna az egyszerűbb út. Ha netán mégis tévedne és valaki teljesen más nyitna ajtót, illedelmesen bocsánatot kérne és folytatná a keresést. De az ilyen egyszerű megoldások bizonyára túl póriasak egy ilyen magas beosztású férfi számára. Reya is éppen felszólalna a bájcsevegés ellen, mondván, hogy azzal nem jutnak előrébb, mikor nyílik az ajtó. Állítható, hogy mindenki meglepetésére, egy meglehetősen alulöltözött nő bámul kérdőn a kintiekre. Reya nem éppen erre számított. Megfordult a fejében, hogy túszul ejtették a kocsist, és majd egy székhez kötözve találják, hiányos fogsorral. Bár az kérdés, mi oka lenne bárkinek is ilyesmit tenni, de mégis könnyebb ezt feltételezni, mint azt, ami épp a társaság szeme elé tárul. A vörös szavai pedig csak fokozzák a megrökönyödést. Szerencsére Hubi hamar összeszedi magát és rendbe parancsolja a dolgokat. A mélységi nem ítélkezik. Ő sem sakkozni tért be a kancellár szobájába, mielőtt a sors gúnyosan elfintorodott. Gondolatai inkább azon lovagolnak, hogy honnan is ismerős neki a vörös. Biztos benne, hogy látta már valahol, ám egyelőre ezt nem tudja hová tenni sem helyileg, sem időben. Miután Habrertus oly kegyesen rendelkezett, Reya széles mosollyal fordul a férfi felé.*
-Mit szólnál hozzá, ha addig innánk valamit? Most én hívlak meg. *Int előzékenyen a lépcső irányába, ha pedig nincs ellenvetés, elköszön a nőszemélyektől és elindul. Remélve, hogy Hubi vele tart. Ekkor éri a megvilágosodás. A vörös a báró hátát védte, mikor az azzal az orkkal kakaskodott. Legalább már ez a gondolat sem fúrja az elméjét.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-26 11:45:32
Üzenet elküldve: 2021-10-26 11:45:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
-Természetesen. Alapból is legalább 3 napot szántam erre a kellemes kiruccanásra.
*Cinkos mosolyt küld kedves partnere felé, miközben villájával játszadozik.*
-Itt a városban kellemesebb lehet elviselni a telet. Vidéken sajnos kicsit más a helyzet, gondolom, megérted. De azért valóban jól esik a kandalló melege, meg a forró italok.
*A könnyed csevej lassan áttér komolyabb témákra, mint az évszakok és időjárás. Figyelmesen hallgatja Merchen beszámolóját, szinte vele együtt oszt és szoroz fejben, s arra jut, igen csak kedvező a kereskedő ajánlata, főleg hosszabb távon. Azonban egyedül nem üthet nyélbe ilyen fontos üzletet, ezt mindenképpen meg kell írnia Maynek, s megvárnia a főnöke válaszát. Ez pedig még eltarthat egy darabig, de hát alapból több napos útra készült. Reméli, higy a végén megéri a ráfordított idő, s sikeres üzlettel a markában térhet vissza szeretett otthonába.*
-Értem. Ez elég kedvező árnak hangzik, persze nem kevés pénz, nem kevés italért.
*Néhány másodpercre súlyos hallgatásba mélyed, majd derült arccal emeli fel ismét tekintetét.*
-Muszáj írnom erről egy levelet, s megvárnom a pontos választ. Sajnos nem vagyok olyan pozícióban, hogy egy ilyen döntést egyedül hozzak meg. Én csak afféle kedves arcoska vagyok, aki, bár konyít valamit az üzlethez, mégsem tapasztalt kereskedő.
*Valószínű Merchen meg fogja érteni a nő álláspontját, nem véletlenül kellett neki is megvitatnia a dolgokat valami magasabb pozícióban lévő alakkal.*
-Remélem, tényleg nem bánod, ha húzom még az időd egy kicsit.
-Természetesen. Alapból is legalább 3 napot szántam erre a kellemes kiruccanásra.
*Cinkos mosolyt küld kedves partnere felé, miközben villájával játszadozik.*
-Itt a városban kellemesebb lehet elviselni a telet. Vidéken sajnos kicsit más a helyzet, gondolom, megérted. De azért valóban jól esik a kandalló melege, meg a forró italok.
*A könnyed csevej lassan áttér komolyabb témákra, mint az évszakok és időjárás. Figyelmesen hallgatja Merchen beszámolóját, szinte vele együtt oszt és szoroz fejben, s arra jut, igen csak kedvező a kereskedő ajánlata, főleg hosszabb távon. Azonban egyedül nem üthet nyélbe ilyen fontos üzletet, ezt mindenképpen meg kell írnia Maynek, s megvárnia a főnöke válaszát. Ez pedig még eltarthat egy darabig, de hát alapból több napos útra készült. Reméli, higy a végén megéri a ráfordított idő, s sikeres üzlettel a markában térhet vissza szeretett otthonába.*
-Értem. Ez elég kedvező árnak hangzik, persze nem kevés pénz, nem kevés italért.
*Néhány másodpercre súlyos hallgatásba mélyed, majd derült arccal emeli fel ismét tekintetét.*
-Muszáj írnom erről egy levelet, s megvárnom a pontos választ. Sajnos nem vagyok olyan pozícióban, hogy egy ilyen döntést egyedül hozzak meg. Én csak afféle kedves arcoska vagyok, aki, bár konyít valamit az üzlethez, mégsem tapasztalt kereskedő.
*Valószínű Merchen meg fogja érteni a nő álláspontját, nem véletlenül kellett neki is megvitatnia a dolgokat valami magasabb pozícióban lévő alakkal.*
-Remélem, tényleg nem bánod, ha húzom még az időd egy kicsit.
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-26 10:41:56
Üzenet elküldve: 2021-10-26 10:41:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kintiek//
*Reya természetesen nem a jó kancellár testőre, még ha Hubi alkalomadtán ilyenfajta szolgálatait is igénybe venné. Így természetesen azt sem írhatja elő a sötételfnek, hogy miként cselekedjen, bár egy "Ezt csak bízd rám, kedvesem!" majdnem kicsúszik a száján.*
- Ugyan, ugyan! *mosolyodik el a kis közjáték után* Hogy mások szobájában mi történik, ahhoz nem sok közünk lehet, ebben biztos vagyok. Mint ahogy abban is, hogy kedves barátunk az őszinte segíteni vágyás vezéreli és nem titkolózna előttünk. Hiszen erre semmi oka és érdeke nem lehet.
*Noha végig Reyához beszél egyértelmű, hogy szavai legalább annyira szólnak
Nawanthirihez is. Alighanem csavarná még egy kicsit a szót (második kedvenc hobbija), amikor nyílik az ajtó. Úgy tűnik, hogy a bentieknek is feltűnt a szobájuk előtti szóváltás. Hubinak pedig egy pillanatra kimered a szeme. Ilyen finom portékára mégsem számított, és a vörös válla felett átsandítva és megpillantva a sajnos szemmel láthatóan harcra kész kocsisát, gyanakvása természetesen tovább erősödik. Egy senkiházi nem kaphat meg csak úgy egy ilyen nőt, hacsak ez utóbbinak nincsenek hátsó szándékai. Márpedig ha vannak, akkor azok nem a tharg lovászat titkaira irányulhatnak. Elképzelhető persze, hogy a magát pimaszul törölközőben illegető némber egy éjszakai pillangó, a kevésbé válogatós fajtából. De akkor minek kellene neki testőr? Aki épp most teremti le a vöröst, Hubi pedig a pillanatnyi megingás után visszanyeri méltóságát. Ezt legfeljebb az nehezítheti, hogy a vörös kérdését figyelmen kívül kell hagynia. Lennének elképzelései akkor ha Nawanthiri igennel válaszolna, de hát itt van a kocsis is. Hová is jutna a világ, egy kancellárt a kocsisával lehetne hírbe hozni? Közben a nagydarab leányzó öntevékenyen intézkedni kezd.*
- Az ember óvakodjék a túl önálló testőröktől. Mit lehet tudni? *bazsalyog a vörösre, aztán elnézve mellette odavakkantja a kocsisnak.* Fertály óra. Csipkedd magad!
*Hubit nem véletlenül nevezik széles körben jó kancellárnak (a széles kör a Kancelláriát takarja, azon belül is egy szakállas illetőt), szívétől nem áll távol a megértés. És ennyi idő bőven elég egy férfiembernek arra is, hogy utána kialudja magát. A női gyönyör mítoszát pedig hagyjuk meg a lihanech-i szépíróknak.*
*Reya természetesen nem a jó kancellár testőre, még ha Hubi alkalomadtán ilyenfajta szolgálatait is igénybe venné. Így természetesen azt sem írhatja elő a sötételfnek, hogy miként cselekedjen, bár egy "Ezt csak bízd rám, kedvesem!" majdnem kicsúszik a száján.*
- Ugyan, ugyan! *mosolyodik el a kis közjáték után* Hogy mások szobájában mi történik, ahhoz nem sok közünk lehet, ebben biztos vagyok. Mint ahogy abban is, hogy kedves barátunk az őszinte segíteni vágyás vezéreli és nem titkolózna előttünk. Hiszen erre semmi oka és érdeke nem lehet.
*Noha végig Reyához beszél egyértelmű, hogy szavai legalább annyira szólnak
Nawanthirihez is. Alighanem csavarná még egy kicsit a szót (második kedvenc hobbija), amikor nyílik az ajtó. Úgy tűnik, hogy a bentieknek is feltűnt a szobájuk előtti szóváltás. Hubinak pedig egy pillanatra kimered a szeme. Ilyen finom portékára mégsem számított, és a vörös válla felett átsandítva és megpillantva a sajnos szemmel láthatóan harcra kész kocsisát, gyanakvása természetesen tovább erősödik. Egy senkiházi nem kaphat meg csak úgy egy ilyen nőt, hacsak ez utóbbinak nincsenek hátsó szándékai. Márpedig ha vannak, akkor azok nem a tharg lovászat titkaira irányulhatnak. Elképzelhető persze, hogy a magát pimaszul törölközőben illegető némber egy éjszakai pillangó, a kevésbé válogatós fajtából. De akkor minek kellene neki testőr? Aki épp most teremti le a vöröst, Hubi pedig a pillanatnyi megingás után visszanyeri méltóságát. Ezt legfeljebb az nehezítheti, hogy a vörös kérdését figyelmen kívül kell hagynia. Lennének elképzelései akkor ha Nawanthiri igennel válaszolna, de hát itt van a kocsis is. Hová is jutna a világ, egy kancellárt a kocsisával lehetne hírbe hozni? Közben a nagydarab leányzó öntevékenyen intézkedni kezd.*
- Az ember óvakodjék a túl önálló testőröktől. Mit lehet tudni? *bazsalyog a vörösre, aztán elnézve mellette odavakkantja a kocsisnak.* Fertály óra. Csipkedd magad!
*Hubit nem véletlenül nevezik széles körben jó kancellárnak (a széles kör a Kancelláriát takarja, azon belül is egy szakállas illetőt), szívétől nem áll távol a megértés. És ennyi idő bőven elég egy férfiembernek arra is, hogy utána kialudja magát. A női gyönyör mítoszát pedig hagyjuk meg a lihanech-i szépíróknak.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-24 11:44:08
Üzenet elküldve: 2021-10-24 11:44:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A kintiek//
*Jóindulatú semlegességgel hallgatja végig Habrertus uram okfejtését a "fekete semmirekellő" hollétéről, de még a hintó meg a lovak említése sem kelt benne gyanút. Hát mi közük van azoknak a jó kancellár által keresett illetőhöz? Meg aztán abból, hogy az ivóban nem volt, nem következik, hogy pont az emeleten lesz, Nawanthiri is találkozott vele, és még meg is jegyezte magának. Bármelyik, jelentések írásában jártas városőr levezetheti ezt, ha nagyon akarja.
Hanem aztán a jó kancellár igen részletes személyleírással szolgál a "fekete semmirekellőről". A szerzetes mandulaszemeiben nagyjából a felénél kigyúlnak a felismerés csillogó fényei, és ahogy hallgatja, úgy mosolyog egyre szélesebben. Közben aprókat, megértőket bólogat, a végén pedig lesüti a szemeit, mintha azon gondolkodna, hogyan is kezdjen egy roppant kényes ügy magyarázatához. Csak akkor pillant fel, amikor a sötételf lány nekiszegezi a kérdéseit. Nem sietősen, és messze nem vádaskodó hangnemben. Csak mint egy a Tanács, vagy a városőrség által felbérelt, célratörő fegyveres. Hát igen.*
~Te nem a testőre vagy...~
*Nawanthirishardipandra legalábbis nem hallott még olyat, hogy a fogdmegek engedély nélkül beleszólhatnának az uruk dolgába. Persze ahány nép, annyi szokás: amiért Wegtorenben megbotoznak, azért Thargföldön talán még meg is dicsérnek.*
- Kérdések, kérdések, kérdések... *csóválja meg a fejét ugyanazzal a szemlesütött mosollyal, és már pont belefogna a töredelmes vallomásba, amikor hirtelen kinyílik mögötte az ajtó. A szerzetes meglepődve tekeri hátra a fejét.*
- Háát... az a helyzet, lebuktunk. *válaszolja a kolléganőjének a rajtakapottak huncut mosolyával* Ez az úr *int a jó és végtelenül nagylelkű kancellár felé* az új szeretőd gazdája, és éppen szüksége van rá. Most akartam neki elmondani, hogy csak reggel kaphatja vissza, aztán kérni, hogy legyen elnéző, hiszen az urakkal is előfordul, hogy egy-egy lányt megkívánnak. Erre kijössz egy szál törölközőben, hogy szeretném-e őket is... *mélységes rosszallással, fejét lehorgasztva fújja ki az orrán a levegőt. Még a kezeit is csípőre teszi hozzá.* ...hogy vigyázzak így a jó híredre? *szemrehányóan Yezára pillant* Te nem akármilyen utolsó nő vagy... mindegy. *visszafordul Habrertushoz, derékból mélyen meghajol felé, és úgy is marad* Bocsáss meg nekünk uram, nem akartunk bajt okozni. A barátnőm mindent jóvá fog tenni. Felszabadítom a szobát neked... *azzal felegyenesedik, kinyitja az ajtót, hogy a vöröst a jó kancellár alaposan szemügyre vehesse, és határozott léptekkel elindul a kocsisért.*
- Ne haragudj, menned kell! *tárja szét a kezét menet közben. Nem úgy tűnik, mint aki tréfál, bár azért egy bocsánatkérő mosollyal megpróbál enyhíteni a helyzet ridegségén* Itt a gazdád! *és már szedi is össze az ifjú tharg gönceit, remélve, hogy késő este ide, piálás oda, megérti, hogy a szerencséje eddig tartott. Igazán nem akarja a ruháival együtt őt is összecsomagolni.*
//A kintiek//
*Jóindulatú semlegességgel hallgatja végig Habrertus uram okfejtését a "fekete semmirekellő" hollétéről, de még a hintó meg a lovak említése sem kelt benne gyanút. Hát mi közük van azoknak a jó kancellár által keresett illetőhöz? Meg aztán abból, hogy az ivóban nem volt, nem következik, hogy pont az emeleten lesz, Nawanthiri is találkozott vele, és még meg is jegyezte magának. Bármelyik, jelentések írásában jártas városőr levezetheti ezt, ha nagyon akarja.
Hanem aztán a jó kancellár igen részletes személyleírással szolgál a "fekete semmirekellőről". A szerzetes mandulaszemeiben nagyjából a felénél kigyúlnak a felismerés csillogó fényei, és ahogy hallgatja, úgy mosolyog egyre szélesebben. Közben aprókat, megértőket bólogat, a végén pedig lesüti a szemeit, mintha azon gondolkodna, hogyan is kezdjen egy roppant kényes ügy magyarázatához. Csak akkor pillant fel, amikor a sötételf lány nekiszegezi a kérdéseit. Nem sietősen, és messze nem vádaskodó hangnemben. Csak mint egy a Tanács, vagy a városőrség által felbérelt, célratörő fegyveres. Hát igen.*
~Te nem a testőre vagy...~
*Nawanthirishardipandra legalábbis nem hallott még olyat, hogy a fogdmegek engedély nélkül beleszólhatnának az uruk dolgába. Persze ahány nép, annyi szokás: amiért Wegtorenben megbotoznak, azért Thargföldön talán még meg is dicsérnek.*
- Kérdések, kérdések, kérdések... *csóválja meg a fejét ugyanazzal a szemlesütött mosollyal, és már pont belefogna a töredelmes vallomásba, amikor hirtelen kinyílik mögötte az ajtó. A szerzetes meglepődve tekeri hátra a fejét.*
- Háát... az a helyzet, lebuktunk. *válaszolja a kolléganőjének a rajtakapottak huncut mosolyával* Ez az úr *int a jó és végtelenül nagylelkű kancellár felé* az új szeretőd gazdája, és éppen szüksége van rá. Most akartam neki elmondani, hogy csak reggel kaphatja vissza, aztán kérni, hogy legyen elnéző, hiszen az urakkal is előfordul, hogy egy-egy lányt megkívánnak. Erre kijössz egy szál törölközőben, hogy szeretném-e őket is... *mélységes rosszallással, fejét lehorgasztva fújja ki az orrán a levegőt. Még a kezeit is csípőre teszi hozzá.* ...hogy vigyázzak így a jó híredre? *szemrehányóan Yezára pillant* Te nem akármilyen utolsó nő vagy... mindegy. *visszafordul Habrertushoz, derékból mélyen meghajol felé, és úgy is marad* Bocsáss meg nekünk uram, nem akartunk bajt okozni. A barátnőm mindent jóvá fog tenni. Felszabadítom a szobát neked... *azzal felegyenesedik, kinyitja az ajtót, hogy a vöröst a jó kancellár alaposan szemügyre vehesse, és határozott léptekkel elindul a kocsisért.*
- Ne haragudj, menned kell! *tárja szét a kezét menet közben. Nem úgy tűnik, mint aki tréfál, bár azért egy bocsánatkérő mosollyal megpróbál enyhíteni a helyzet ridegségén* Itt a gazdád! *és már szedi is össze az ifjú tharg gönceit, remélve, hogy késő este ide, piálás oda, megérti, hogy a szerencséje eddig tartott. Igazán nem akarja a ruháival együtt őt is összecsomagolni.*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-22 21:13:27
Üzenet elküldve: 2021-10-22 21:13:27
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//küldetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A kocsis köszöni szépen megvan a meztelen kebel látványával. Nem is érdekli igazán más, így nem is csoda, ha hirtelen jött haragja szinte már el is párolgott. A semlegesebb témára csak felnéz és könnyedén letudja a választ.*
- Nem járunk sűrűn ide. Miért kéne? Ha valaki akar valamit a vénembertől az elmegy hozzá. Szóval használjuk ki az itt töltött időt.* Markol bele a vörös farába, miközben nyeli az italt. Mondhatni elégedett, bár kicsit furcsának találja ezt a hosszan tartó játszadozást, de ellenére éppenséggel nincs. Olyannyira elvan, hogy számára fel sem tűnnek a kinti zajok, amíg a vörös be nem feszül. Már csattanna is fel, hogy miért állt le, de aztán ő is az ajtóra szegezi tekintettét. Kicsit már úgyis nehéz a feje. Némán pislog utána igazán kikerekedett szemekkel, amikor az levetkőzik.*
~ Fú, de megrakom én ezt. Remélem hozza azt a másikat is. ~* Ha pedig vetkőzés, akkor miért ne is vetkőzne le ő is, amíg az intézkedik az ajtóban. Neki áll minden felesleges ruhájától megszabadulni. Nem lehetne azt mondani, hogy bármiben is különbözne teste a hason korú társaiétól. Kis szépséghibája a ferde orra, de egyébként annyira nem lehet rá panasz. Amint végzet leheverik az ágyra az üveggel és várja a szépségeket. Egyelőre az ő fülét meg nem ütötte meg a kancellár hangja. El is van tompulva, szóval nem fog egyelőre galibát okozni, de ez csak idő kérdése, mert már elrángatták előtte a mézes madzagot, amit nagyon megkóstolna végre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A kocsis köszöni szépen megvan a meztelen kebel látványával. Nem is érdekli igazán más, így nem is csoda, ha hirtelen jött haragja szinte már el is párolgott. A semlegesebb témára csak felnéz és könnyedén letudja a választ.*
- Nem járunk sűrűn ide. Miért kéne? Ha valaki akar valamit a vénembertől az elmegy hozzá. Szóval használjuk ki az itt töltött időt.* Markol bele a vörös farába, miközben nyeli az italt. Mondhatni elégedett, bár kicsit furcsának találja ezt a hosszan tartó játszadozást, de ellenére éppenséggel nincs. Olyannyira elvan, hogy számára fel sem tűnnek a kinti zajok, amíg a vörös be nem feszül. Már csattanna is fel, hogy miért állt le, de aztán ő is az ajtóra szegezi tekintettét. Kicsit már úgyis nehéz a feje. Némán pislog utána igazán kikerekedett szemekkel, amikor az levetkőzik.*
~ Fú, de megrakom én ezt. Remélem hozza azt a másikat is. ~* Ha pedig vetkőzés, akkor miért ne is vetkőzne le ő is, amíg az intézkedik az ajtóban. Neki áll minden felesleges ruhájától megszabadulni. Nem lehetne azt mondani, hogy bármiben is különbözne teste a hason korú társaiétól. Kis szépséghibája a ferde orra, de egyébként annyira nem lehet rá panasz. Amint végzet leheverik az ágyra az üveggel és várja a szépségeket. Egyelőre az ő fülét meg nem ütötte meg a kancellár hangja. El is van tompulva, szóval nem fog egyelőre galibát okozni, de ez csak idő kérdése, mert már elrángatták előtte a mézes madzagot, amit nagyon megkóstolna végre.*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-21 21:48:07
Üzenet elküldve: 2021-10-21 21:48:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az, ha valaki ennyire egyszerű elme, megkönnyítheti, de meg is nehezítheti a faggatózást. Márpedig ez egyre nyilvánvalóbban a nehezebb út lesz. A fickó nagyon nem a szószátyár típus, sőt még a finom terelgetés se oldja meg a nyelvét. Se a munkaadója iránti ellenszenv piszkálgatása, se a vörös lenyűgözött érdeklődése. Amit sikerül kihúzni belőle, azzal Yeza nem sokra megy. Pedig muszáj lesz beszéltetni.*
- Ugye nem igaz, hogy csak hébe-hóba jártok a városban? *pihegi.* - Vagy ennyire rövid pórázon tartják a vashegyieket?
*Tölti a kocsisba az italt rendesen, remélve, hogy az, meg a teremtett légkör majd megnyitja a fecsegés csapját. Ezúttal ő hajol a férfi mellkasára, hogy végigcsókolja, aztán a nyakát kényeztesse ajkaival, míg balja kettejük ágyéka közé furakodva édesíti a pillanatot.
Nagyon igyekszik hajlandóságot noszogatni a kocsisba valahogy a beszédre, de míg ő küszködik, az ajtó előtt mintha ez az igény kéretlenül is teljesülne.
Yeza csípőjének delejes ringása hirtelen megáll, s az ujját a tharg szájára tapasztja. Fülel.
Bonyodalmak hangjait hallja, bár a pontos okokat nem tudja kivenni a szavakból, mintha valaki nagyon be akarna jönni.*
- Elintézem *súgja. Kicsusszan a kocsis öléből (már ha teheti), és továbbra is csendre intve a thargot, közvetlenül az ajtó mellé tereli, a zsanér felőli oldalra. Ha ez sikerül, ő maga egy mozdulattal megoldja a ruhája kötőjét és kibújik belőle. Gyorsan egy kis vizet locsol magára a mosdótál melletti kancsóból és maga elé kapja az odakészített fehér vászontörülközőt.*
- Kész vagyok, é... des *pislog kissé zavartan és értetlenül a kint torlódó sokaságra, ahogy kinyitja az ajtót.* - Valami baj van? *kérdi Nawanthirire pillantva.* - Vagy őket is szeretnéd? *húzódik az ajka olyasforma mosolyra, ami egyszerre megilletődött és pajkos. A mélységi szukán csak átsiklik a tekintete. Félő, másképp bizonyosan kiülne az arcára a viszolygó fintorgás, ám a férfit alaposan végigméri, s tetszőn harapja be az ajkát.
Yeza úgy áll az ajtórésben, ahogy egy hiányosan öltözött illetőtől természetes, de azért tesz róla, hogy a hanyagul tartott törölköző sejtessen-mutasson pár pikánsabb részletet is. A csípője, a keble ívét oldalt például.
Yeza kicsit filigránabb, mint az igazán nőies nők. Persze mérce kérdése. Fiatalka még, de olyannak látszik alkatra, akiből sosem lesz amolyan bögyös-faros asszonyság. Kicsit szikár, de azért igen formás teremtés, és tagadhatatlanul van benne valami kihívó huncutság, no és persze egy ízig-vérig wegtoreni fruska minden élő tüze.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az, ha valaki ennyire egyszerű elme, megkönnyítheti, de meg is nehezítheti a faggatózást. Márpedig ez egyre nyilvánvalóbban a nehezebb út lesz. A fickó nagyon nem a szószátyár típus, sőt még a finom terelgetés se oldja meg a nyelvét. Se a munkaadója iránti ellenszenv piszkálgatása, se a vörös lenyűgözött érdeklődése. Amit sikerül kihúzni belőle, azzal Yeza nem sokra megy. Pedig muszáj lesz beszéltetni.*
- Ugye nem igaz, hogy csak hébe-hóba jártok a városban? *pihegi.* - Vagy ennyire rövid pórázon tartják a vashegyieket?
*Tölti a kocsisba az italt rendesen, remélve, hogy az, meg a teremtett légkör majd megnyitja a fecsegés csapját. Ezúttal ő hajol a férfi mellkasára, hogy végigcsókolja, aztán a nyakát kényeztesse ajkaival, míg balja kettejük ágyéka közé furakodva édesíti a pillanatot.
Nagyon igyekszik hajlandóságot noszogatni a kocsisba valahogy a beszédre, de míg ő küszködik, az ajtó előtt mintha ez az igény kéretlenül is teljesülne.
Yeza csípőjének delejes ringása hirtelen megáll, s az ujját a tharg szájára tapasztja. Fülel.
Bonyodalmak hangjait hallja, bár a pontos okokat nem tudja kivenni a szavakból, mintha valaki nagyon be akarna jönni.*
- Elintézem *súgja. Kicsusszan a kocsis öléből (már ha teheti), és továbbra is csendre intve a thargot, közvetlenül az ajtó mellé tereli, a zsanér felőli oldalra. Ha ez sikerül, ő maga egy mozdulattal megoldja a ruhája kötőjét és kibújik belőle. Gyorsan egy kis vizet locsol magára a mosdótál melletti kancsóból és maga elé kapja az odakészített fehér vászontörülközőt.*
- Kész vagyok, é... des *pislog kissé zavartan és értetlenül a kint torlódó sokaságra, ahogy kinyitja az ajtót.* - Valami baj van? *kérdi Nawanthirire pillantva.* - Vagy őket is szeretnéd? *húzódik az ajka olyasforma mosolyra, ami egyszerre megilletődött és pajkos. A mélységi szukán csak átsiklik a tekintete. Félő, másképp bizonyosan kiülne az arcára a viszolygó fintorgás, ám a férfit alaposan végigméri, s tetszőn harapja be az ajkát.
Yeza úgy áll az ajtórésben, ahogy egy hiányosan öltözött illetőtől természetes, de azért tesz róla, hogy a hanyagul tartott törölköző sejtessen-mutasson pár pikánsabb részletet is. A csípője, a keble ívét oldalt például.
Yeza kicsit filigránabb, mint az igazán nőies nők. Persze mérce kérdése. Fiatalka még, de olyannak látszik alkatra, akiből sosem lesz amolyan bögyös-faros asszonyság. Kicsit szikár, de azért igen formás teremtés, és tagadhatatlanul van benne valami kihívó huncutság, no és persze egy ízig-vérig wegtoreni fruska minden élő tüze.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659