Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:51:13
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:51:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Rendrakás//
- Értettem, Chayss! *Bólint, s az addig száján ülő halvány mosoly is lehervad arcáról. Idegesen tekint az ajtó felé, ahol Gizu nem tűnik fel, de most amúgy sem lenne lehetősége bemutatni a főnöknek. Térül, fordul, s anélkül, hogy a vendégeket zavarná, már amennyire eddig ez lehetséges volt, az asztalokat letörli, a székeket visszaállítja, s Nyikhajnak is segédkezik a feltörlésben, felmosásban. A kiömlött vért még azelőtt sikerül feltakarítani, hogy az megszáradna, így rövid időn belül, a fogadóban a rend helyreáll. Aki nem volt tanúja az eseményeknek, az innentől kezdve már csak mesékből hallhatja viszont, látnivaló nincsen, Chayss gondoskodott arról, hogy a fogadótérből eltűnjön minden.*
- Itt végeztünk. *Biccent Nyikhajnak, aki immár a vendégek kiszolgálásával foglalatoskodik, s utasításnak megfelelően mindenki ingyen ételt és italt kaphat, ha igényt tart rá. Immár jut ideje arra is, hogy gizu után nézzen, s egyre többször pillant az ajtó felé, majd végül rászánja magát.*
- Kinézek! *mondja Nyikhajnak, és kilép a Pinty ajtaján. Nem megy messzire, Gizu elviekben végig mögötte volt és fogta a kezét, nem emlékszik arra, hogy, ha el is engedte mikor történhetett. Valószínűleg az ajtó környékén, azonban a lányt semerre nem találja.*
- Még ez a nő... te... GIZUUU! *Kiált néhányszor, persze a városi forgatagban, csupán néhányan emelik fel álmos tekintetüket, a lányt nem találja.* GIZU! *Néhány perc eltelik, s egyre idegesebb lesz. Soha nem volt még a városban, mi van, ha elkeveredett? Döntenie kell...*
//Mik//
//Garrikh távozása a Pintyből//
*A pultos ugyan elfoglalt, de néhány percet bizonyára tud szakítani Garikra.*
- Mik! *Szólítja meg a pultnál, vélhetően azelőtt mielőtt kivinné a kért italokat Darennéknek, illetve más vendégeknek.*
- Gizu... a menyasszonyom eltűnt... muszáj megkeresnem! Megtennéd, hogy ezt beteszed a raktárba a báró úr részére? *Kérdezi, s közben egy jókora csomagot vesz át, mely a piacon vásárolt Rhea félelmét tartalmazza, s ott hagyja a pulton, Mik szeme előtt.*
- Nagyon fontos, kérlek add át neki! Egy időre nekem... sajnos el kell mennem. *Sóhajt fel, majd végigpillant felszerelésén, kabát nélkül, minden nélkül, de aztán csak legyint.*
- A kabát itt marad, nem várhatok egy percet sem. *mondja kissé zavarodottan.* Lehet, hogy elveszett... vagy... vagy megijedt a felfordulástól, ki tudja? Utána kell mennem! Kérlek, mondd a bárónak, hogy nem tudom mikor érkezek vissza és, hogy ne haragudjon rám... de... de a család a legfontosabb. *Ha teheti Mik kezét megszorítja, majd egy meghajlást követően, az ajtó felé indul. Utoljára még visszanéz, hogy mindent rendben hagyott-e, ahogyan Chayss kérte tőle, nem szereti a fél munkát. Az egyik kis dísz az asztalon nincs teljesen középen, megigazítja, majd egy sóhajtással kilöki az ajtót. Fogalma sincs merre induljon, aztán vesz egy nagy levegőt és elnyeli a tömeg.
Garikh, úgy tervezte csupán egy órát marad távol, azonban ebből előbb két óra, majd négy, aztán egy nap, majd kettő is lett. Gizurinát nem találta meg. Azonban soha nem adja fel, viszont sajnos, talán életében először, boldogan vállalt munkáját a Kósza Pintyben, igen.*
//Rendrakás//
- Értettem, Chayss! *Bólint, s az addig száján ülő halvány mosoly is lehervad arcáról. Idegesen tekint az ajtó felé, ahol Gizu nem tűnik fel, de most amúgy sem lenne lehetősége bemutatni a főnöknek. Térül, fordul, s anélkül, hogy a vendégeket zavarná, már amennyire eddig ez lehetséges volt, az asztalokat letörli, a székeket visszaállítja, s Nyikhajnak is segédkezik a feltörlésben, felmosásban. A kiömlött vért még azelőtt sikerül feltakarítani, hogy az megszáradna, így rövid időn belül, a fogadóban a rend helyreáll. Aki nem volt tanúja az eseményeknek, az innentől kezdve már csak mesékből hallhatja viszont, látnivaló nincsen, Chayss gondoskodott arról, hogy a fogadótérből eltűnjön minden.*
- Itt végeztünk. *Biccent Nyikhajnak, aki immár a vendégek kiszolgálásával foglalatoskodik, s utasításnak megfelelően mindenki ingyen ételt és italt kaphat, ha igényt tart rá. Immár jut ideje arra is, hogy gizu után nézzen, s egyre többször pillant az ajtó felé, majd végül rászánja magát.*
- Kinézek! *mondja Nyikhajnak, és kilép a Pinty ajtaján. Nem megy messzire, Gizu elviekben végig mögötte volt és fogta a kezét, nem emlékszik arra, hogy, ha el is engedte mikor történhetett. Valószínűleg az ajtó környékén, azonban a lányt semerre nem találja.*
- Még ez a nő... te... GIZUUU! *Kiált néhányszor, persze a városi forgatagban, csupán néhányan emelik fel álmos tekintetüket, a lányt nem találja.* GIZU! *Néhány perc eltelik, s egyre idegesebb lesz. Soha nem volt még a városban, mi van, ha elkeveredett? Döntenie kell...*
//Mik//
//Garrikh távozása a Pintyből//
*A pultos ugyan elfoglalt, de néhány percet bizonyára tud szakítani Garikra.*
- Mik! *Szólítja meg a pultnál, vélhetően azelőtt mielőtt kivinné a kért italokat Darennéknek, illetve más vendégeknek.*
- Gizu... a menyasszonyom eltűnt... muszáj megkeresnem! Megtennéd, hogy ezt beteszed a raktárba a báró úr részére? *Kérdezi, s közben egy jókora csomagot vesz át, mely a piacon vásárolt Rhea félelmét tartalmazza, s ott hagyja a pulton, Mik szeme előtt.*
- Nagyon fontos, kérlek add át neki! Egy időre nekem... sajnos el kell mennem. *Sóhajt fel, majd végigpillant felszerelésén, kabát nélkül, minden nélkül, de aztán csak legyint.*
- A kabát itt marad, nem várhatok egy percet sem. *mondja kissé zavarodottan.* Lehet, hogy elveszett... vagy... vagy megijedt a felfordulástól, ki tudja? Utána kell mennem! Kérlek, mondd a bárónak, hogy nem tudom mikor érkezek vissza és, hogy ne haragudjon rám... de... de a család a legfontosabb. *Ha teheti Mik kezét megszorítja, majd egy meghajlást követően, az ajtó felé indul. Utoljára még visszanéz, hogy mindent rendben hagyott-e, ahogyan Chayss kérte tőle, nem szereti a fél munkát. Az egyik kis dísz az asztalon nincs teljesen középen, megigazítja, majd egy sóhajtással kilöki az ajtót. Fogalma sincs merre induljon, aztán vesz egy nagy levegőt és elnyeli a tömeg.
Garikh, úgy tervezte csupán egy órát marad távol, azonban ebből előbb két óra, majd négy, aztán egy nap, majd kettő is lett. Gizurinát nem találta meg. Azonban soha nem adja fel, viszont sajnos, talán életében először, boldogan vállalt munkáját a Kósza Pintyben, igen.*
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 13:12:12
Üzenet elküldve: 2019-09-23 13:12:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
*Nincs hozzászokva az illő kézcsókhoz, meg is rémül és ugrik egyet ülőhelyében, amint a férfi felugrik és nem kis energiát fektetve a dologba lezavarja a produkciót. Majd ahogy a történet fonalát kanyarítja nagy lelkesedéssel, örömmel látja, hogy beszélgető partnere figyelmét teljes egészében neki szenteli. Aztán elcsattan a pulton a keze, nem kis hévvel, hiszen az élmény még igazán friss, nem is volt ideje még kiheverni teljesen. Azonnal meg is érzi a férfi kezét a sajátján, ahogy megragadja, ekkor a történet szála megszakad és a fejét arra fordítja, hogy lássa mi is történt. Mivel nem kellemetlen a fogás, nem is próbálja kiszakítani, bár az is kétséges, hogy sikerülne-e egyáltalán, ha akarná. Teljes mértékben az ő hibája volt. Így bocsánatkérő mosolyt ereszt meg a lovag felé.*
-Sa… sajnálom, ne szabadkozz, az én hibám volt, csak még mindig a hatása alatt vagyok. *Nem is veszi észre, hogy a közvetlen modor átcsapott egy távolságtartóbb szókapcsolatba. Már csak azt érzi, hogy a másik keze lesiklik az övéről, de nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a hogyan kérdésének, hiszen nem jártas a nemesi körökben.
~Bár igazán maradhatott volna. ~ Vetődik fel benne, hiszen mióta eljöttek a kikötőből közvetlenebb kapcsolatba nem kerül senkivel, nem is tervezte, csak furcsa és szokatlan a helyzet számára.
~Aztán meg visszaszokni lesz majd nehéz. ~ Hiszen, minden érmének két oldala van. Neki meg aztán nem szoktak udvarolni, csak kifizetik, aztán viszik, attól a kevés kivételtől eltekintve.
Az apróbb kitérő után folytatja az elbeszélést, ugyan olyan hévvel és lelkesedéssel, mint, ahogy azt az elején is tette. Miután a végére ér és a gyomra megint furcsa hullámzásba kezd a szájához emeli a poharat és kortyol. A férfi pedig segítőkészen tereli a témát. Ilyenkor utálja, hogy nem helybéli, sőt egymaga nem is igazán merne odakint sétálgatni, hogy felderítse a terepet, a sötét sikátorokat és a koszos utcákat. Egy percig gondolkozik, mit feleljen, majd megnyalja az alsó ajkát, rá is harap óvatosan.*
-Mikor az imént odakint levegőztem… *Fogalmaz körültekintően a témában.* -Éppen mellettem sétáltak be az ajtón ide, Mik kíséretében. Biztosan látta is őket. *Keresi a szemével a pultban az ismerős arcot.*
-Ő bizonyára útba tud igazítani. *Mondja halkítva a hangján, hiszen úgy sejti, mivel a férfi megkapta a választ a kérdésére, így hamarosan megint egyedül fog ücsörögni a madárkák társaságában. Viszont ezúttal ez már nem aggasztja annyira, mint a találkozásuk előtt. A nő fejében meg se fordul, hogy esetleg a végett kérdezi, hogy tudja, melyik részét kell jó nagy ívben elkerülnie a városnak, egészen más benyomást tett rá. A fejében így is jobban közelíti Soreyl a bátor lovag titulust, aki kiszabadítja a toronyból a bajbajutott királykisasszonyt, mint a tolvajét vagy a gyilkosét, akiknek otromba arcképével a házfalakat szokták kipingálni.
Lehet a férfi meg is érzett valamit a nő gondolataiból, hiszen gyorsan, megnyugtatásképpen hozzáteszi, hogy szívesen ücsörög még a társaságában, míg az ő kísérője elő nem kerül.*
-Ez kedves lenne tőled, de ha dolgod van a városban, nem tartanálak fel. Talán ma már nem is ér vissza. *Sóhajt egy elhalót, mert a gondolat is ijesztő számára. ~Remélem vigyáz magára. ~* - Azt hiszem, lassan már tudok enni is, reggel a Környvtárban jártam és körmöltem. *Mutatja fel a kezeit, látszik kicsit el is színeződtek ott, ahol markolta a célszerszámot.*
*Nincs hozzászokva az illő kézcsókhoz, meg is rémül és ugrik egyet ülőhelyében, amint a férfi felugrik és nem kis energiát fektetve a dologba lezavarja a produkciót. Majd ahogy a történet fonalát kanyarítja nagy lelkesedéssel, örömmel látja, hogy beszélgető partnere figyelmét teljes egészében neki szenteli. Aztán elcsattan a pulton a keze, nem kis hévvel, hiszen az élmény még igazán friss, nem is volt ideje még kiheverni teljesen. Azonnal meg is érzi a férfi kezét a sajátján, ahogy megragadja, ekkor a történet szála megszakad és a fejét arra fordítja, hogy lássa mi is történt. Mivel nem kellemetlen a fogás, nem is próbálja kiszakítani, bár az is kétséges, hogy sikerülne-e egyáltalán, ha akarná. Teljes mértékben az ő hibája volt. Így bocsánatkérő mosolyt ereszt meg a lovag felé.*
-Sa… sajnálom, ne szabadkozz, az én hibám volt, csak még mindig a hatása alatt vagyok. *Nem is veszi észre, hogy a közvetlen modor átcsapott egy távolságtartóbb szókapcsolatba. Már csak azt érzi, hogy a másik keze lesiklik az övéről, de nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a hogyan kérdésének, hiszen nem jártas a nemesi körökben.
~Bár igazán maradhatott volna. ~ Vetődik fel benne, hiszen mióta eljöttek a kikötőből közvetlenebb kapcsolatba nem kerül senkivel, nem is tervezte, csak furcsa és szokatlan a helyzet számára.
~Aztán meg visszaszokni lesz majd nehéz. ~ Hiszen, minden érmének két oldala van. Neki meg aztán nem szoktak udvarolni, csak kifizetik, aztán viszik, attól a kevés kivételtől eltekintve.
Az apróbb kitérő után folytatja az elbeszélést, ugyan olyan hévvel és lelkesedéssel, mint, ahogy azt az elején is tette. Miután a végére ér és a gyomra megint furcsa hullámzásba kezd a szájához emeli a poharat és kortyol. A férfi pedig segítőkészen tereli a témát. Ilyenkor utálja, hogy nem helybéli, sőt egymaga nem is igazán merne odakint sétálgatni, hogy felderítse a terepet, a sötét sikátorokat és a koszos utcákat. Egy percig gondolkozik, mit feleljen, majd megnyalja az alsó ajkát, rá is harap óvatosan.*
-Mikor az imént odakint levegőztem… *Fogalmaz körültekintően a témában.* -Éppen mellettem sétáltak be az ajtón ide, Mik kíséretében. Biztosan látta is őket. *Keresi a szemével a pultban az ismerős arcot.*
-Ő bizonyára útba tud igazítani. *Mondja halkítva a hangján, hiszen úgy sejti, mivel a férfi megkapta a választ a kérdésére, így hamarosan megint egyedül fog ücsörögni a madárkák társaságában. Viszont ezúttal ez már nem aggasztja annyira, mint a találkozásuk előtt. A nő fejében meg se fordul, hogy esetleg a végett kérdezi, hogy tudja, melyik részét kell jó nagy ívben elkerülnie a városnak, egészen más benyomást tett rá. A fejében így is jobban közelíti Soreyl a bátor lovag titulust, aki kiszabadítja a toronyból a bajbajutott királykisasszonyt, mint a tolvajét vagy a gyilkosét, akiknek otromba arcképével a házfalakat szokták kipingálni.
Lehet a férfi meg is érzett valamit a nő gondolataiból, hiszen gyorsan, megnyugtatásképpen hozzáteszi, hogy szívesen ücsörög még a társaságában, míg az ő kísérője elő nem kerül.*
-Ez kedves lenne tőled, de ha dolgod van a városban, nem tartanálak fel. Talán ma már nem is ér vissza. *Sóhajt egy elhalót, mert a gondolat is ijesztő számára. ~Remélem vigyáz magára. ~* - Azt hiszem, lassan már tudok enni is, reggel a Környvtárban jártam és körmöltem. *Mutatja fel a kezeit, látszik kicsit el is színeződtek ott, ahol markolta a célszerszámot.*
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 01:21:09
Üzenet elküldve: 2019-09-23 01:21:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Városőrség, Cha'yss//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*A másik szűkszavúan reagál a kis trükkjére, bár ez Grimet egyáltalán nem érdekli. Nem mások szórakoztatása a célja, csupán szereti magát biztonságban tudni, amennyire lehet. ~Bár belegondolva, akár el is szökhettem volna az ablakon keresztül. De kinek van kedve egész életében bujkálni és menekülni, ha van más út is, ami talán izgalmasabb is.~*
-Rendben. Nem fognak látni. A kövekező cirkuszért szedjünk belépőt. Hehe.
*Mondja sunyin nevetve az orra alatt.
Egyáltalán nem vicces, és talán idegesítő is lehet a humornak nem nevezhető valamilye, de ez van. Ezzel talán saját magát oldja némileg. Majd tovább hallgatja a másikat.*
-Ne valljam be? Ugyan mit? Nem csináltam semmit.
*Von vállat és kacsint egyet. Talán nem a legokosabb törpe a világon, de ha zsiványságról van szó, nem ejtették a fejére. De hangja, és tekintete is teljesen komolyra vált, mintha csak valami misszióra készülne.*
-Rendben. Mindent értek.
*Mondja, majd lassan elindul az ajtó felé, de mielőtt kimenne még visszafordul.*
-Csak egy valami. Ez sok pénzbe, és egyébbe fáj neked. Milyen sorsot szánsz nekem? Valami nagy dolgom lesz mi? Nem mintha gondom lenne vele, csak kérdem. Ha kihúzol a szarból, az adósod vagyok, többszörösen. És nem leszek rest leróni.
*Azzal, ha nem tartja fel semmi, elindul a hátsó kijárathoz, reményei szerint a másikkal együtt.*
//Városőrség, Cha'yss//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*A másik szűkszavúan reagál a kis trükkjére, bár ez Grimet egyáltalán nem érdekli. Nem mások szórakoztatása a célja, csupán szereti magát biztonságban tudni, amennyire lehet. ~Bár belegondolva, akár el is szökhettem volna az ablakon keresztül. De kinek van kedve egész életében bujkálni és menekülni, ha van más út is, ami talán izgalmasabb is.~*
-Rendben. Nem fognak látni. A kövekező cirkuszért szedjünk belépőt. Hehe.
*Mondja sunyin nevetve az orra alatt.
Egyáltalán nem vicces, és talán idegesítő is lehet a humornak nem nevezhető valamilye, de ez van. Ezzel talán saját magát oldja némileg. Majd tovább hallgatja a másikat.*
-Ne valljam be? Ugyan mit? Nem csináltam semmit.
*Von vállat és kacsint egyet. Talán nem a legokosabb törpe a világon, de ha zsiványságról van szó, nem ejtették a fejére. De hangja, és tekintete is teljesen komolyra vált, mintha csak valami misszióra készülne.*
-Rendben. Mindent értek.
*Mondja, majd lassan elindul az ajtó felé, de mielőtt kimenne még visszafordul.*
-Csak egy valami. Ez sok pénzbe, és egyébbe fáj neked. Milyen sorsot szánsz nekem? Valami nagy dolgom lesz mi? Nem mintha gondom lenne vele, csak kérdem. Ha kihúzol a szarból, az adósod vagyok, többszörösen. És nem leszek rest leróni.
*Azzal, ha nem tartja fel semmi, elindul a hátsó kijárathoz, reményei szerint a másikkal együtt.*
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 01:14:22
Üzenet elküldve: 2019-09-23 01:14:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Nemes feladat//
- Hogy miből gondolom, hogy a nő hazudik? Mert manipulálni próbált másokat egy olyan vitában, amelyben amúgy is ő nyert volna. Ki ne hinne neki amúgy is? *Persze nyilván a körítést nehezményezi Ralmeron az ügyben.* De a törpe is fura egy fickó, bevallom, nehéz döntés. *Teszi hozzá beismerően.
Az óriási kavarodásban Ralmeron türelmesen várja a fejleményeket. Ugyan az őrök elállják az útját, ezért nem láthatja, amint a törpe vérrel fecskendezi be az egész környéket, beleértve Cha'yss urat is, de már a hangokból is következtet, és Latamie tájékoztatója is segít neki. A törpe igazáért feltett összeget hirtelen meggyőződéssel Latamie felé tolja, nem tudni, azért-e, mert amúgy is odaadná a pénzt, vagy mert most került más belátásra az üggyel kapcsolatban. Bár a lány kifogásolja, hogy megoldotta-e a találós kérdést, talán nem is maga a megoldás volt a feladat. Talán csak egy próba volt, hogy kinek mi rejlik a kemény páncél mögött, viszont ez egyhamar biztosan nem fog kiderülni. Mindenesetre érdeklődő ábrázatával a férfi a lányt fürkészi.*
- Mit vágott meg a nyomorult? *Az egyik őr választ ad a kérdésre, olyan halkan, hogy a lány nem is hallhatja.* Ah! *Hátradől a széken, sejtve, hogy ellenfele döntött jól. Magyarázatot is hozzáfűz.*
- Nagy dilemma ez. Nem hinném, hogy bárki mártírhalált akarna halni a keze felsértésével, hacsak nem sejti, hogy amúgy is levágnák neki a tettéért. *Végül egyezségre jutnak. Tekintete elidőzik a szép kövön, felemeli, nézegeti.* Amúgy is megvettem volna magától, ha tehetem. *Az asztalon lévő 20 aranyat Latamie Partalle felé csúsztatja, hiszen az üzlet, az üzlet.
Cha'yss először úgy dönt, mindenkinek ingyen étkezést biztosít a kellemetlenségek miatt, majd hirtelen berobban hozzájuk, heves bocsánatkéréssel, kellő udvariassággal. Ralmeron részéről megértő mosoly fogadja.*
- Ugyan, Cha'yss uram, szerintem azon már nincs mit megbeszélni. A részleteket megtudakolom az illetékestől, többet amúgy sem mondhatnék, spekulálni, hamis árakkal félrevezetni meg semmi kedvem. *Miközben így szól, Latamie-ra kacsint.* Ami viszont magát illeti, jobban aggódom. Pihenjen le! Olyan meggyötörtnek tűnik, fiam, mint akit ostorral hajtottak végig a szántón. *Közli.*
//kicsit Mikarr//
*Lassan eljön a távozás ideje, Latamie kisasszony társaságára se számíthat örökké.*
- Kérem, további szép napot! *Udvariaskodik a férfi. Neki is mennie kell, az őrök pedig úgyse fogják szívesen itt fogni, révén egy tolvaj jár a közelben. Az öreg nem siet túlságosan, nem is tudna, testőrei pedig a nyomában, minden rezzenésre figyelve caplatnak az ajtó felé. A férfi személyesen lép oda Mikarrhoz, vagy ha nagyon messze van, int neki a kezével, hogy magához rendelje.*
- Fiacskám, egy üzenetet szeretnék hagyni a báró úrnak. Ha épp erre jár, mondja meg neki, hogy holnap is itt leszek. Ennyiből érteni fogja a lényeget. *Ha nem kérdez vissza a fiú, Ralmeron már ballag is tovább, és közben a kis követ babrálja ujjai között vidáman. A közelebb ülők még talán hallják, ahogy félhangosan morfondírozik:*
- Szerelem, hm…
//Nemes feladat//
- Hogy miből gondolom, hogy a nő hazudik? Mert manipulálni próbált másokat egy olyan vitában, amelyben amúgy is ő nyert volna. Ki ne hinne neki amúgy is? *Persze nyilván a körítést nehezményezi Ralmeron az ügyben.* De a törpe is fura egy fickó, bevallom, nehéz döntés. *Teszi hozzá beismerően.
Az óriási kavarodásban Ralmeron türelmesen várja a fejleményeket. Ugyan az őrök elállják az útját, ezért nem láthatja, amint a törpe vérrel fecskendezi be az egész környéket, beleértve Cha'yss urat is, de már a hangokból is következtet, és Latamie tájékoztatója is segít neki. A törpe igazáért feltett összeget hirtelen meggyőződéssel Latamie felé tolja, nem tudni, azért-e, mert amúgy is odaadná a pénzt, vagy mert most került más belátásra az üggyel kapcsolatban. Bár a lány kifogásolja, hogy megoldotta-e a találós kérdést, talán nem is maga a megoldás volt a feladat. Talán csak egy próba volt, hogy kinek mi rejlik a kemény páncél mögött, viszont ez egyhamar biztosan nem fog kiderülni. Mindenesetre érdeklődő ábrázatával a férfi a lányt fürkészi.*
- Mit vágott meg a nyomorult? *Az egyik őr választ ad a kérdésre, olyan halkan, hogy a lány nem is hallhatja.* Ah! *Hátradől a széken, sejtve, hogy ellenfele döntött jól. Magyarázatot is hozzáfűz.*
- Nagy dilemma ez. Nem hinném, hogy bárki mártírhalált akarna halni a keze felsértésével, hacsak nem sejti, hogy amúgy is levágnák neki a tettéért. *Végül egyezségre jutnak. Tekintete elidőzik a szép kövön, felemeli, nézegeti.* Amúgy is megvettem volna magától, ha tehetem. *Az asztalon lévő 20 aranyat Latamie Partalle felé csúsztatja, hiszen az üzlet, az üzlet.
Cha'yss először úgy dönt, mindenkinek ingyen étkezést biztosít a kellemetlenségek miatt, majd hirtelen berobban hozzájuk, heves bocsánatkéréssel, kellő udvariassággal. Ralmeron részéről megértő mosoly fogadja.*
- Ugyan, Cha'yss uram, szerintem azon már nincs mit megbeszélni. A részleteket megtudakolom az illetékestől, többet amúgy sem mondhatnék, spekulálni, hamis árakkal félrevezetni meg semmi kedvem. *Miközben így szól, Latamie-ra kacsint.* Ami viszont magát illeti, jobban aggódom. Pihenjen le! Olyan meggyötörtnek tűnik, fiam, mint akit ostorral hajtottak végig a szántón. *Közli.*
//kicsit Mikarr//
*Lassan eljön a távozás ideje, Latamie kisasszony társaságára se számíthat örökké.*
- Kérem, további szép napot! *Udvariaskodik a férfi. Neki is mennie kell, az őrök pedig úgyse fogják szívesen itt fogni, révén egy tolvaj jár a közelben. Az öreg nem siet túlságosan, nem is tudna, testőrei pedig a nyomában, minden rezzenésre figyelve caplatnak az ajtó felé. A férfi személyesen lép oda Mikarrhoz, vagy ha nagyon messze van, int neki a kezével, hogy magához rendelje.*
- Fiacskám, egy üzenetet szeretnék hagyni a báró úrnak. Ha épp erre jár, mondja meg neki, hogy holnap is itt leszek. Ennyiből érteni fogja a lényeget. *Ha nem kérdez vissza a fiú, Ralmeron már ballag is tovább, és közben a kis követ babrálja ujjai között vidáman. A közelebb ülők még talán hallják, ahogy félhangosan morfondírozik:*
- Szerelem, hm…
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 00:04:21
Üzenet elküldve: 2019-09-23 00:04:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Városőrség, Grim//
*Az ablakban áll, amikor a törpe hangját hallja, de nem kintről, bentről. Megfordul, mint akit kígyó mart meg és néz szét a szobában, de elsőre nem jön rá, hogy honnan is hallja Grimoryant.
Álmában sem gondolta volna, hogy a törpe bebújik az ágy alá, miközben a nyitott ablakot szökésnek állítja be. Briliáns. És bosszantó.*
- Aha. *Konstatálja az elhangzottakat. Bár nem érti, miért kellett ezt a kis mutatványt lejátszania, de végül is mindegy. A lényeg, hogy megvan.
Végignéz a törpén és megállapítja, hogy valóban jobban néz ki, mint korábban, vértől maszatosan. De ezt róla is el lehet mondani. A csuklóján a kötés is jónak tűnik.*
- Itt. *Szavai hidegen koppannak a padlón.*
- A hátsó ajtónál várnak. Jobb, ha nem látja senki, hogy elvisznek. Elég volt az ingyen cirkuszból egy időre. *Morogja, majd becsukja az ablakot és az egyik székre ül az asztalnál.*
- Figyelj, ha kérdeznek, ne vallj be semmit, játszd a némát vagy akármi, de ne ismerd be szavakkal. *Kezd bele a monológjába, hangja tárgyilagos és kifejezéstelen, mintha csak alkudozna.*
- Az elf csaj visszakapja az aranyát, ahogy mondta, a kétszeresét, több tanú is hallotta odalent. Én és egy emberem elkísérünk a laktanyára, személyesen akarok beszélni a kapitánnyal. Denjaar a földim, ráadásul van egy kis közös múltunk is. Kifizetem az óvadékot vagy akármi, de reményeim szerint nem sokáig maradsz a kaptárban. *Úgy mondja, mintha könyvből olvasná. Láthatóan nem improvizál, szépen átgondolt terv ez.*
- Ha visszatértünk, addig a szobában maradsz, míg az elf el nem hagyja a Pintyet, utána majd kitaláljuk, hogyan tovább. *Sóhajt végül és felkel a székről, hogy megigazítsa makulátlan és kifogástalan ruházatát.*
- Van kérdésed? *Kérdi, hisz Grimoryannak is van beleszólása. Ha nem kívánja, hogy az igric közbenjárjon érte vagy valamit nem ért, most megkérdezheti még.*
//Városőrség, Grim//
*Az ablakban áll, amikor a törpe hangját hallja, de nem kintről, bentről. Megfordul, mint akit kígyó mart meg és néz szét a szobában, de elsőre nem jön rá, hogy honnan is hallja Grimoryant.
Álmában sem gondolta volna, hogy a törpe bebújik az ágy alá, miközben a nyitott ablakot szökésnek állítja be. Briliáns. És bosszantó.*
- Aha. *Konstatálja az elhangzottakat. Bár nem érti, miért kellett ezt a kis mutatványt lejátszania, de végül is mindegy. A lényeg, hogy megvan.
Végignéz a törpén és megállapítja, hogy valóban jobban néz ki, mint korábban, vértől maszatosan. De ezt róla is el lehet mondani. A csuklóján a kötés is jónak tűnik.*
- Itt. *Szavai hidegen koppannak a padlón.*
- A hátsó ajtónál várnak. Jobb, ha nem látja senki, hogy elvisznek. Elég volt az ingyen cirkuszból egy időre. *Morogja, majd becsukja az ablakot és az egyik székre ül az asztalnál.*
- Figyelj, ha kérdeznek, ne vallj be semmit, játszd a némát vagy akármi, de ne ismerd be szavakkal. *Kezd bele a monológjába, hangja tárgyilagos és kifejezéstelen, mintha csak alkudozna.*
- Az elf csaj visszakapja az aranyát, ahogy mondta, a kétszeresét, több tanú is hallotta odalent. Én és egy emberem elkísérünk a laktanyára, személyesen akarok beszélni a kapitánnyal. Denjaar a földim, ráadásul van egy kis közös múltunk is. Kifizetem az óvadékot vagy akármi, de reményeim szerint nem sokáig maradsz a kaptárban. *Úgy mondja, mintha könyvből olvasná. Láthatóan nem improvizál, szépen átgondolt terv ez.*
- Ha visszatértünk, addig a szobában maradsz, míg az elf el nem hagyja a Pintyet, utána majd kitaláljuk, hogyan tovább. *Sóhajt végül és felkel a székről, hogy megigazítsa makulátlan és kifogástalan ruházatát.*
- Van kérdésed? *Kérdi, hisz Grimoryannak is van beleszólása. Ha nem kívánja, hogy az igric közbenjárjon érte vagy valamit nem ért, most megkérdezheti még.*
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:56:20
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:56:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
*Amikor a lány a nyomokat említi körbe néz az ivóban, és próbálja az eltüntetett nyomok maradványából összerakni a történteket. Nem azért, hogy hazugságon csípje a lányt, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak a nyomolvasói képességének gyakorlása, fejlesztése. De Mikarr Eredményesen mosott fel, nem lát semmit. A bemutatkozásra a legmegfelelőbben válaszol. A székről felpattan, és szabályosan kezet csókol. Nem úgy mint a nímand, sármőr díszpintyek. Nem emeli fel a lány kezét, hanem ő hajol oda hozzá, nem csókolja meg, csak érinti, utána pedig köszönetet mond ahhoz illően.*
-Megtisztelsz!
*Ezután jönnek a csavarok. Érdekes fordulatot vesz a beszélgetés. Ahogy a lány meséli a történteket, csak bólogat, meg helyesel. Egy pillanatra változik meg az arca mikor a Városi Őrséget említi. Ekkor komolyabb ábrázatot ölt, de így is figyelmesen hallgat. A hallottakat Perchi kommentálja a fejében.*
~Na végre egy kis történés. Szinte megpezsdült a vérem, egy kis csonkítás hallatán. Micsoda csetepatét vághattunk volna itt.~
*Soreyl megköszörüli a torkát amíg levegőt vesz a lány két mondat között, de csak azért hogy lecsitítsa a kardot. Ekkor érkezik a csapás a pultra. A harcosok reflexeivel ijed meg. Tettre készen néz a lány felé, akinek megfogta a kezét a pulton, mintha kés lenne benne. Nem szorítja. Felmérte az erőkülönbséget, és csak a megfelelő mértékben tartja, amíg meg nem bizonyosodik a veszélytelenségről.*
-Pardon. Elragadtattam magam hölgyem.
*Észre sem veszi hogy magázza Mayt.*
-Kérem folytassa.
*Mondja egy barátságos mosollyal, és finom mozdulattal egy gyenge, de érdes simítással engedi el a nő kezét. Noha nem tudja, de prűdebb arisztokratáknál ez már egy gyenge játékos kérés keringőre. Ő csak kedves akart lenni, úgy hogy közben tiszteletteljesen csak azt bárja, hogy a lány befejezze, és ne vágjon kérdéseivel a szavába.*
-Általános csetepaté. Nem hölgyeknek való.
*Mosolyodik el.*
-Nem kell érte aggódni. Vagy megérdemli, vagy meggyógyítják. Hanem viszont!
*Vált gyorsan témát, és egy pillanatra mind a három istennek is imát mond, hogy nem vág közbe Perchi, hogy összezavarja.*
-Említettél városőröket. Ne haragudj, de megkérdezhetem merre vannak?
*Mondja, és érzi hogy ez egy kicsit olyan mintha körözött bűnöző, vagy gonosztevő lenne, ezért magyarázza még a dolgot.*
-Egy régi barátom tiszt volt a városi őrségnél. Azért jöttem, hogy megtaláljam, de én már rég nem voltam Artheniorban. Csak most értesültem a robbanásról, ami a barakkban történt. Talán segíthetnének a köpenyesek.
*Majd hozzáteszi megnyugtatón.*
-Ne aggódj nem szaladok el. Örülnék ha megengednéd, hogy megvárjam veled a kísérőd.
*Amikor a lány a nyomokat említi körbe néz az ivóban, és próbálja az eltüntetett nyomok maradványából összerakni a történteket. Nem azért, hogy hazugságon csípje a lányt, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak a nyomolvasói képességének gyakorlása, fejlesztése. De Mikarr Eredményesen mosott fel, nem lát semmit. A bemutatkozásra a legmegfelelőbben válaszol. A székről felpattan, és szabályosan kezet csókol. Nem úgy mint a nímand, sármőr díszpintyek. Nem emeli fel a lány kezét, hanem ő hajol oda hozzá, nem csókolja meg, csak érinti, utána pedig köszönetet mond ahhoz illően.*
-Megtisztelsz!
*Ezután jönnek a csavarok. Érdekes fordulatot vesz a beszélgetés. Ahogy a lány meséli a történteket, csak bólogat, meg helyesel. Egy pillanatra változik meg az arca mikor a Városi Őrséget említi. Ekkor komolyabb ábrázatot ölt, de így is figyelmesen hallgat. A hallottakat Perchi kommentálja a fejében.*
~Na végre egy kis történés. Szinte megpezsdült a vérem, egy kis csonkítás hallatán. Micsoda csetepatét vághattunk volna itt.~
*Soreyl megköszörüli a torkát amíg levegőt vesz a lány két mondat között, de csak azért hogy lecsitítsa a kardot. Ekkor érkezik a csapás a pultra. A harcosok reflexeivel ijed meg. Tettre készen néz a lány felé, akinek megfogta a kezét a pulton, mintha kés lenne benne. Nem szorítja. Felmérte az erőkülönbséget, és csak a megfelelő mértékben tartja, amíg meg nem bizonyosodik a veszélytelenségről.*
-Pardon. Elragadtattam magam hölgyem.
*Észre sem veszi hogy magázza Mayt.*
-Kérem folytassa.
*Mondja egy barátságos mosollyal, és finom mozdulattal egy gyenge, de érdes simítással engedi el a nő kezét. Noha nem tudja, de prűdebb arisztokratáknál ez már egy gyenge játékos kérés keringőre. Ő csak kedves akart lenni, úgy hogy közben tiszteletteljesen csak azt bárja, hogy a lány befejezze, és ne vágjon kérdéseivel a szavába.*
-Általános csetepaté. Nem hölgyeknek való.
*Mosolyodik el.*
-Nem kell érte aggódni. Vagy megérdemli, vagy meggyógyítják. Hanem viszont!
*Vált gyorsan témát, és egy pillanatra mind a három istennek is imát mond, hogy nem vág közbe Perchi, hogy összezavarja.*
-Említettél városőröket. Ne haragudj, de megkérdezhetem merre vannak?
*Mondja, és érzi hogy ez egy kicsit olyan mintha körözött bűnöző, vagy gonosztevő lenne, ezért magyarázza még a dolgot.*
-Egy régi barátom tiszt volt a városi őrségnél. Azért jöttem, hogy megtaláljam, de én már rég nem voltam Artheniorban. Csak most értesültem a robbanásról, ami a barakkban történt. Talán segíthetnének a köpenyesek.
*Majd hozzáteszi megnyugtatón.*
-Ne aggódj nem szaladok el. Örülnék ha megengednéd, hogy megvárjam veled a kísérőd.
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:27:25
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:27:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Városőrség, Cha'yss, esetleg Graril//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bármennyire is próbált éber maradni, az ágy alatt álomra szenderült. Igaz nem mélyen, úgy, akár a vadállat, ami érzi, hogy vadásznak rá. Az ajtó nyílását észre sem veszi, viszont a báró felszólalására már egyből kipattan a szeme.*
-A büdös kurva életbe? Mi a baj?
*Mondja, majd a szemét dörzsölgetve kukucskál ki az ágy alól fél szemmel.*
-Itt vagyok, nem tűntem el. Csak, *Forgatja meg a szemeit kicsit.* ha esetleg más keresett volna, gondoltam jobb, ha azt hiszi, hogy megpattantam.
*Majd lassan feltápászkodik, immáron tiszta ruhában, amit ugye úgy kapott, megmosakodva, és sokkal jobban érzi magát, hogy pihent valamennyit. Mindegy, ha nem volt sok, akkor is jól esett neki, és sokat segített neki. Persze, ha úgy van, akár játszhatja, hogy nem. Ha esetleg a báró úgy kívánná. így még beszélnie sem kell az őröknek, vagy bárkinek, akinek nem akar. Hisz "gyenge még". De ezt nem mondja ki hangosan, csak ha esetleg erre terelődne a szó, akkor majd előáll a farbával.*
-Itt vannak az őrök?
*Kérdi, de szinte tudja is a választ. Kíváncsian néz az igricre, hogy most mitévő lesz, mihez kezd Grimmel, vagy a helyzettel.*
//Városőrség, Cha'yss, esetleg Graril//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bármennyire is próbált éber maradni, az ágy alatt álomra szenderült. Igaz nem mélyen, úgy, akár a vadállat, ami érzi, hogy vadásznak rá. Az ajtó nyílását észre sem veszi, viszont a báró felszólalására már egyből kipattan a szeme.*
-A büdös kurva életbe? Mi a baj?
*Mondja, majd a szemét dörzsölgetve kukucskál ki az ágy alól fél szemmel.*
-Itt vagyok, nem tűntem el. Csak, *Forgatja meg a szemeit kicsit.* ha esetleg más keresett volna, gondoltam jobb, ha azt hiszi, hogy megpattantam.
*Majd lassan feltápászkodik, immáron tiszta ruhában, amit ugye úgy kapott, megmosakodva, és sokkal jobban érzi magát, hogy pihent valamennyit. Mindegy, ha nem volt sok, akkor is jól esett neki, és sokat segített neki. Persze, ha úgy van, akár játszhatja, hogy nem. Ha esetleg a báró úgy kívánná. így még beszélnie sem kell az őröknek, vagy bárkinek, akinek nem akar. Hisz "gyenge még". De ezt nem mondja ki hangosan, csak ha esetleg erre terelődne a szó, akkor majd előáll a farbával.*
-Itt vannak az őrök?
*Kérdi, de szinte tudja is a választ. Kíváncsian néz az igricre, hogy most mitévő lesz, mihez kezd Grimmel, vagy a helyzettel.*
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:26:41
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:26:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
//Mikarr//
*Mikarr mikor odahozza neki a vizet, kap egy kedves mosolyt, hiszen tudja, milyen teher lehet, egy ilyen váratlan és felettébb kellemetlen helyzet a személyzetnek. Elég csak arra gondolnia, mikor a csapat óriás becsörtetett a Sellő falai közé, és csillapíthatatlan szomjuk, szertelen mulatozásuk után nem maradt más csak romok és megilletődött vendégek. Bár azokból se sok várta ki a végét.*
-Köszönöm. *Veszi el a pohár vizet és szépen lassan meg is issza a felét, mielőtt nekikezdene a történteket összefoglalni.*
-Szerencsére már nem látszik a nyoma, különben nem ücsörögnék idebent. *Mondja rezonált hangon, nyel is egy nagyot.*
-Örvendek Soreyl. *Köszönti hát, akkor a második nevén és nyújtja a kezét kézcsókra, reménykedve benne, hogy van olyan úri a férfi, mint, amilyennek kinéz.*
-Maydeleine Rhywayers, de szólítson csak Maynek. *Közben felvarázsol egy elbűvölő mosolyt, mikor pedig végeztek a bemutatkozással, ismét előbújik az izgatott tekintet, majd halkan nekikezd.*
-Tudja, éppen besétáltam, hogy egyek valamit, mikor hallottam a hangos szóváltást itt a pultnál. Egy törpe meg egy elf nő vitatkoztak fennhangon. A nő azzal gyanúsította a férfit, hogy az meglopta, de erre semmilyen bizonyítékot nem tudott felmutatni. Így elküldettek a városőrségért. *Ebben a pillanatban a háta mögé tekint, hiszen még talán még most is ott vannak valahol, talán épp az egyik szobában már.*
-Majd a törpe heves tiltakozása közepette, elővette a kését és hadonászni kezdett vele a bent lévők felé, felszólítva akárkit, hogy nyugodtan szabadítsa meg a kezétől, ha nem hisz neki. Hallatlan. *Nyilvánítja ki a megdöbbenését, még ehhez hasonlót se hallott soha.*
-Néhány pillanattal később, váratlanul és hirtelen belevágta a kést a csuklójába. BANG! *Csapja le a tenyerét a pultra maguk közé, elég nagy lendülettel, talán még a férfi is beleremeg* - Teljes erővel. *Halkítja vissza a hangját, majd felnéz, ha esetleg Mik rosszalló tekintetével találkozik, akkor egy bocsánatkérő szájszél elhúzással válaszol rá.*
-Szóval mindenhol vér volt… és mindenkin… *Böfögi fel a szavakat, kicsit ki is egyenesedik, mert érződik a hangján, lehet, itt megint bajok lesznek. Gyorsan a vízért kap és belekortyol.*
-Őszintén bevallom. Borzalmas látvány volt, most pedig, hogy egyedül vagyok, mivel a kísérőm még nem tért vissza, teljesen átjárt az ijedség. A gyomrom sem igazán bírja az ilyen… ilyen vérengzéseket. *Ismételten kortyol egyet.*
-Azóta se tudni mi lett vele, elég sok vért vesztett. Talán túl se éli. *Csuklik el a hangja, talán pont itt az ideje, a témaváltásnak, de a gondolatai ismét csak a véres pult látványa körül forognak. Egyszerűen még túl friss az emlék, így csak bámul maga elé néhány pillanatig.*
//Mikarr//
*Mikarr mikor odahozza neki a vizet, kap egy kedves mosolyt, hiszen tudja, milyen teher lehet, egy ilyen váratlan és felettébb kellemetlen helyzet a személyzetnek. Elég csak arra gondolnia, mikor a csapat óriás becsörtetett a Sellő falai közé, és csillapíthatatlan szomjuk, szertelen mulatozásuk után nem maradt más csak romok és megilletődött vendégek. Bár azokból se sok várta ki a végét.*
-Köszönöm. *Veszi el a pohár vizet és szépen lassan meg is issza a felét, mielőtt nekikezdene a történteket összefoglalni.*
-Szerencsére már nem látszik a nyoma, különben nem ücsörögnék idebent. *Mondja rezonált hangon, nyel is egy nagyot.*
-Örvendek Soreyl. *Köszönti hát, akkor a második nevén és nyújtja a kezét kézcsókra, reménykedve benne, hogy van olyan úri a férfi, mint, amilyennek kinéz.*
-Maydeleine Rhywayers, de szólítson csak Maynek. *Közben felvarázsol egy elbűvölő mosolyt, mikor pedig végeztek a bemutatkozással, ismét előbújik az izgatott tekintet, majd halkan nekikezd.*
-Tudja, éppen besétáltam, hogy egyek valamit, mikor hallottam a hangos szóváltást itt a pultnál. Egy törpe meg egy elf nő vitatkoztak fennhangon. A nő azzal gyanúsította a férfit, hogy az meglopta, de erre semmilyen bizonyítékot nem tudott felmutatni. Így elküldettek a városőrségért. *Ebben a pillanatban a háta mögé tekint, hiszen még talán még most is ott vannak valahol, talán épp az egyik szobában már.*
-Majd a törpe heves tiltakozása közepette, elővette a kését és hadonászni kezdett vele a bent lévők felé, felszólítva akárkit, hogy nyugodtan szabadítsa meg a kezétől, ha nem hisz neki. Hallatlan. *Nyilvánítja ki a megdöbbenését, még ehhez hasonlót se hallott soha.*
-Néhány pillanattal később, váratlanul és hirtelen belevágta a kést a csuklójába. BANG! *Csapja le a tenyerét a pultra maguk közé, elég nagy lendülettel, talán még a férfi is beleremeg* - Teljes erővel. *Halkítja vissza a hangját, majd felnéz, ha esetleg Mik rosszalló tekintetével találkozik, akkor egy bocsánatkérő szájszél elhúzással válaszol rá.*
-Szóval mindenhol vér volt… és mindenkin… *Böfögi fel a szavakat, kicsit ki is egyenesedik, mert érződik a hangján, lehet, itt megint bajok lesznek. Gyorsan a vízért kap és belekortyol.*
-Őszintén bevallom. Borzalmas látvány volt, most pedig, hogy egyedül vagyok, mivel a kísérőm még nem tért vissza, teljesen átjárt az ijedség. A gyomrom sem igazán bírja az ilyen… ilyen vérengzéseket. *Ismételten kortyol egyet.*
-Azóta se tudni mi lett vele, elég sok vért vesztett. Talán túl se éli. *Csuklik el a hangja, talán pont itt az ideje, a témaváltásnak, de a gondolatai ismét csak a véres pult látványa körül forognak. Egyszerűen még túl friss az emlék, így csak bámul maga elé néhány pillanatig.*
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:19:51
Üzenet elküldve: 2019-09-22 18:19:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nemes feladat//
- Kitaláltam volna? Azt hittem, a pénz volt a jó válsz. *Dünnyögi arra vonatkozóan, hogy ő nem arra tippelt, noha a válasza saját szemszögéből tökéletes volt. Jól esik neki, hogy ezek szerint elfogadásra került az a válasz, mert ezzel amúgy nem volt tisztában. De nem is nagyon izgatta magát a hiányosság miatt.*
- Amúgy piriantesi. *Magyarázza, bár nem tudja minden kavicsról amit magánál hord, hogy honnan van, de ezeket az aprókat annak idején még úgy emlékszik, egy két árbócos kereskedőhajóról „nyerték”. Csak azért emlékszik rá, mert egyszer már kicsúszott a markukból, s Lerach nagyon berágott miatta.
Az öreg véleményére Latamie hanyag mosollyal képén válaszol.*
- A kettő nem zárja ki egymást. *Hunyorog a következő füstkarika alól. * De legyen.
*Belemegy a játékba, nyilván Ralmeron urat sem kell félteni, de Latamie tétje azzal az ékkővel olyan csekély, hogy ha vesznie kell, hát annyi baj legyen. Ma egyébként is izgalmas napja kerekedik, még talán Chayssnek is megbocsát, hogy két egészséges mondatot nem tudtak váltani a hajóúttal és a szállítmánnyal kapcsolatban.*
- Szóval a nő hazudik, a törpe tolvaj. *Újra felcsusszan az asztal tetejére, mert frusztrálja, hogy nem lát semmit, de addigra már a nőt Kagaenae elkíséri, a törpét meg nem látja, Bubus vállától. *
- Amúgy miből gondolja, hogy hazudik? *Kérdez, miközben Chayss hangja átszűrődik, de aztán csak lábdobogás és csend.*
- Vagy hoppon maradunk Ralmeron úr. *Néz le az öregre, vázolva egy harmadik lehetőséget, miközben egyik lábát keresztezi a másikon, hogy még kényelmesebben üljön. *
- Már vér is folyik. *Nyújtogatja a nyakát előre* Folyt. *Tudósít már-már lelkesen, ellenben valamiért még sem bánja, hogy nem volt ott a sűrűjében. Akaratlanul bal melle alatti bordájára húzza tenyerét. Csak egy rövid momentum, mely itt senkinek nem mond semmit, csupán Chayss sejthetné. Vagy Meronnan, de ő már nem mondja el senkinek. Ebből a szempontból nem is olyan rossz a nagy termetű testőrök mögül kukkolni, és nem a harcvonal mögött, még ha nem is az élén. *
- Felment a nő. *Csevegő hangnemben tudósít tovább.* Elvitték a törpét. Szerintem kinyiffant. Ki dönti el, melyikünk nyert? * Nem kis dilemma elé álltak.
Nem sokára megérkezik Chayss a lépcső tetején, és arra számít, hogy talán valami fejlemény is kiderül. Legalább akkor, amikor Chayss újra közéjük érkezik. Nem ül vissza a helyére, csak támaszkodó kezének válla fölött pillant le rá, és fogadja a bocsánatkérő pillantást.
Nyílik az ajtó, Latamie akaratlanul arra fordítja fejét, s kaján mosollyal követi a jövevényt pultig vezető útját, ahol nem látja Isantét. ~Még biztosan a piacon kódorog.~ Már mozdulna, hogy a pult mögé penderüljön, és hagyja az öregnek az ékkövet, mert sokkal jobb szórakozás lett volna pultosnak kiadnia magát. Ám nem sokkal Mik is betoppan.
~Franc.~ Ennek a mókának is lőttek, de legalább megtudhatja, hogy érkeznek az Őrzők. Akik pillanatokon belül valóban meg is érkeznek. Azzal a lendülettel pedig Chaysst újra elvesztik az embertengerben.*
- Tudja mit? Tartsa meg. Ajándék. *Villantja tengereket idéző szemeit a kavics felé.*
- Megkeresném a gyermeket. Amúgy is le kell csutakolni.
*Megvárja Ralmeron válaszát, mielőtt lehuppan az asztalról.*
//Nemes feladat//
- Kitaláltam volna? Azt hittem, a pénz volt a jó válsz. *Dünnyögi arra vonatkozóan, hogy ő nem arra tippelt, noha a válasza saját szemszögéből tökéletes volt. Jól esik neki, hogy ezek szerint elfogadásra került az a válasz, mert ezzel amúgy nem volt tisztában. De nem is nagyon izgatta magát a hiányosság miatt.*
- Amúgy piriantesi. *Magyarázza, bár nem tudja minden kavicsról amit magánál hord, hogy honnan van, de ezeket az aprókat annak idején még úgy emlékszik, egy két árbócos kereskedőhajóról „nyerték”. Csak azért emlékszik rá, mert egyszer már kicsúszott a markukból, s Lerach nagyon berágott miatta.
Az öreg véleményére Latamie hanyag mosollyal képén válaszol.*
- A kettő nem zárja ki egymást. *Hunyorog a következő füstkarika alól. * De legyen.
*Belemegy a játékba, nyilván Ralmeron urat sem kell félteni, de Latamie tétje azzal az ékkővel olyan csekély, hogy ha vesznie kell, hát annyi baj legyen. Ma egyébként is izgalmas napja kerekedik, még talán Chayssnek is megbocsát, hogy két egészséges mondatot nem tudtak váltani a hajóúttal és a szállítmánnyal kapcsolatban.*
- Szóval a nő hazudik, a törpe tolvaj. *Újra felcsusszan az asztal tetejére, mert frusztrálja, hogy nem lát semmit, de addigra már a nőt Kagaenae elkíséri, a törpét meg nem látja, Bubus vállától. *
- Amúgy miből gondolja, hogy hazudik? *Kérdez, miközben Chayss hangja átszűrődik, de aztán csak lábdobogás és csend.*
- Vagy hoppon maradunk Ralmeron úr. *Néz le az öregre, vázolva egy harmadik lehetőséget, miközben egyik lábát keresztezi a másikon, hogy még kényelmesebben üljön. *
- Már vér is folyik. *Nyújtogatja a nyakát előre* Folyt. *Tudósít már-már lelkesen, ellenben valamiért még sem bánja, hogy nem volt ott a sűrűjében. Akaratlanul bal melle alatti bordájára húzza tenyerét. Csak egy rövid momentum, mely itt senkinek nem mond semmit, csupán Chayss sejthetné. Vagy Meronnan, de ő már nem mondja el senkinek. Ebből a szempontból nem is olyan rossz a nagy termetű testőrök mögül kukkolni, és nem a harcvonal mögött, még ha nem is az élén. *
- Felment a nő. *Csevegő hangnemben tudósít tovább.* Elvitték a törpét. Szerintem kinyiffant. Ki dönti el, melyikünk nyert? * Nem kis dilemma elé álltak.
Nem sokára megérkezik Chayss a lépcső tetején, és arra számít, hogy talán valami fejlemény is kiderül. Legalább akkor, amikor Chayss újra közéjük érkezik. Nem ül vissza a helyére, csak támaszkodó kezének válla fölött pillant le rá, és fogadja a bocsánatkérő pillantást.
Nyílik az ajtó, Latamie akaratlanul arra fordítja fejét, s kaján mosollyal követi a jövevényt pultig vezető útját, ahol nem látja Isantét. ~Még biztosan a piacon kódorog.~ Már mozdulna, hogy a pult mögé penderüljön, és hagyja az öregnek az ékkövet, mert sokkal jobb szórakozás lett volna pultosnak kiadnia magát. Ám nem sokkal Mik is betoppan.
~Franc.~ Ennek a mókának is lőttek, de legalább megtudhatja, hogy érkeznek az Őrzők. Akik pillanatokon belül valóban meg is érkeznek. Azzal a lendülettel pedig Chaysst újra elvesztik az embertengerben.*
- Tudja mit? Tartsa meg. Ajándék. *Villantja tengereket idéző szemeit a kavics felé.*
- Megkeresném a gyermeket. Amúgy is le kell csutakolni.
*Megvárja Ralmeron válaszát, mielőtt lehuppan az asztalról.*
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 17:34:20
Üzenet elküldve: 2019-09-22 17:34:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Városőrség, Grimoryan, Graril//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ideje sincs meghallgatni Ralmeron vagy Latamie válaszát, mert nyílik a Pinty ajtaja és megérkezik Mik két köpenyes, városőrrel. A pultos ifjú az asztalukhoz lépve jelzi mindezt az igricnek, aki fáradtnak tűnő, lemondó sóhajt hallatva szólal meg.*
- Kérem, bocsássanak meg, de úgy tűnik, az este kálváriája még nem ért véget. *Szomorú mosollyal hajol meg a vörös szirén felé, hisz az etikett így kívánja, majd elindul az ajtóban várakozó városőrök felé.*
- Mik, vigyél még egy üveggel az asztalhoz abból a fehérből. *Deficites lesz így az este, ha ingyen itatja a népet, legalábbis azokat, akik tanúi voltak az incidensnek, de több profitit remél a későbbiekben. Tartja magát a tervhez.*
- Jó estét, uraim. A vádlott törpét az egyik szobába zártuk be. Megsérült *Kihagyja belőle, hogy magának okozott sérülést.*, de az állapota már stabil, a sebét elláttuk. Kérem önöket, hogy a Pinty hátsó bejáratánál várjanak, lehozom. *Pillant kérlelőn a két őrre.*
- A fogadó vendégeinek nyugalmát így is megzavarták már a történtek, kérem, hadd ne tegyem ki őket ennek újra. *Ad magyarázatot kérésére, majd ha az őrök a hátsó ajtóhoz mennek, ő maga elindul felfelé az emeletre.
Ha sikerül neki, éppen elkapja a távozni készülő Grarilt. A férfi kipihentnek és simának tűnik, épp itt az ideje, hogy feladatot kapjon új munkáltatójától.*
- Gyere velem, kérlek. *Indul el az emelet felé, de egyelőre nem ad magyarázatot Grarilnak. Ha sikerült elérnie, akkor ketten indulnak el, ha még ezelőtt távozott, akkor egyedül indul.
Egyenesen az emeletre megy és saját kulcsával nyitja ki Grimoryan szobáját. Belépve azonnal az üres ágyra és a nyitott ablakra vetül sárga tekintete.*
- A büdös kurva életbe. *Mondja nyugodtan. De csak a hangja nyugodt, belül szinte felrobban. Ha a törpe kereket oldott, akkor minden terve bedőlni látszik. Két lépéssel az ablaknál terem és kinéz rajta a Pinty előtti területre, mintha abban reménykedne, hogy még láthatja az utcán távolodni. Ám így lehet, hogy mégsem tud munkát adni Grarilnak.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 17:36:17
//Városőrség, Grimoryan, Graril//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ideje sincs meghallgatni Ralmeron vagy Latamie válaszát, mert nyílik a Pinty ajtaja és megérkezik Mik két köpenyes, városőrrel. A pultos ifjú az asztalukhoz lépve jelzi mindezt az igricnek, aki fáradtnak tűnő, lemondó sóhajt hallatva szólal meg.*
- Kérem, bocsássanak meg, de úgy tűnik, az este kálváriája még nem ért véget. *Szomorú mosollyal hajol meg a vörös szirén felé, hisz az etikett így kívánja, majd elindul az ajtóban várakozó városőrök felé.*
- Mik, vigyél még egy üveggel az asztalhoz abból a fehérből. *Deficites lesz így az este, ha ingyen itatja a népet, legalábbis azokat, akik tanúi voltak az incidensnek, de több profitit remél a későbbiekben. Tartja magát a tervhez.*
- Jó estét, uraim. A vádlott törpét az egyik szobába zártuk be. Megsérült *Kihagyja belőle, hogy magának okozott sérülést.*, de az állapota már stabil, a sebét elláttuk. Kérem önöket, hogy a Pinty hátsó bejáratánál várjanak, lehozom. *Pillant kérlelőn a két őrre.*
- A fogadó vendégeinek nyugalmát így is megzavarták már a történtek, kérem, hadd ne tegyem ki őket ennek újra. *Ad magyarázatot kérésére, majd ha az őrök a hátsó ajtóhoz mennek, ő maga elindul felfelé az emeletre.
Ha sikerül neki, éppen elkapja a távozni készülő Grarilt. A férfi kipihentnek és simának tűnik, épp itt az ideje, hogy feladatot kapjon új munkáltatójától.*
- Gyere velem, kérlek. *Indul el az emelet felé, de egyelőre nem ad magyarázatot Grarilnak. Ha sikerült elérnie, akkor ketten indulnak el, ha még ezelőtt távozott, akkor egyedül indul.
Egyenesen az emeletre megy és saját kulcsával nyitja ki Grimoryan szobáját. Belépve azonnal az üres ágyra és a nyitott ablakra vetül sárga tekintete.*
- A büdös kurva életbe. *Mondja nyugodtan. De csak a hangja nyugodt, belül szinte felrobban. Ha a törpe kereket oldott, akkor minden terve bedőlni látszik. Két lépéssel az ablaknál terem és kinéz rajta a Pinty előtti területre, mintha abban reménykedne, hogy még láthatja az utcán távolodni. Ám így lehet, hogy mégsem tud munkát adni Grarilnak.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 17:36:17
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 16:27:19
Üzenet elküldve: 2019-09-22 16:27:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ücsörgés-vége//
*Graril egy ideig eltétlenkedik a Pintyben, de aztán elunja magát.*
~Nincs rosszabb, mint a tétlenkedés.~*-fut át a fején, és ekkor támad egy jó ötlete.*
~Elmegyek a piacra, megnézem, hogy van-e valami olyan portéka ami számomra is érdekes.~*-gondolja végig magában a dolgot, de már a lábai cselekednek is. Nem szól senkinek, mert úgysem akar hosszú időre távol maradni a munkahelyétől. A pinty ajtaja nyikorgással tárul ki, és Graril szaporázza a lépteit a piac felé.*
*Graril egy ideig eltétlenkedik a Pintyben, de aztán elunja magát.*
~Nincs rosszabb, mint a tétlenkedés.~*-fut át a fején, és ekkor támad egy jó ötlete.*
~Elmegyek a piacra, megnézem, hogy van-e valami olyan portéka ami számomra is érdekes.~*-gondolja végig magában a dolgot, de már a lábai cselekednek is. Nem szól senkinek, mert úgysem akar hosszú időre távol maradni a munkahelyétől. A pinty ajtaja nyikorgással tárul ki, és Graril szaporázza a lépteit a piac felé.*
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:49:37
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:49:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
//Ráérés szerint Mikarr//
*Soreyl szinte csodálattal figyeli ahogy a kissé hiú hölgy küllemének kifogsátalanságának tudatában úgy kisimul mint az asztalterítő a forró vagy alatt. Így még szebben kezd el ragyogni mint eddig. Mintha arca is kissé kipirosodna és nem lenne falfehér.*
~Ejha!~
*Füttyent a fejében Perchipfell.*
~Szemrevaló kis fehérnépet találtál igaz-e?~
*Veti oda akard, de aztán keres is egy elme-sarkot kusshadni mielőtt Soreyl elküldi oda. Amikor a lány még ráhajol az ő dadogására ugyan nem könnyíti meg a dolgát, de valahogy csak összesezdi magát.*
-Igen.
*Mondja határozottan a lány által összefoglaltakra.*
-Köszönöm.
*Teszi még hozzá. A lány intésére előzékenyen bólint, és mellételepszik. Belekortyol a nedűbe, és Alőre tekintve hallgatja a lány szavait. Ha az végzett a szemébe néz, és úgy mondja mély hangján*
-Az imént érkeztem, fennforgásnak nyomát sem láttam.
*Meséli mellékesen.*
-Mi történt?
*Kérdezi, és azzal megissza a maradék pár kortyot majd elegánsan a pultra teszi, és jelzi Mikarrnak hogy a pohár vizzel egy ugyan ilyet hozhat még, amit akkor ki is fog fizetni. Ezután visszafordul beszélgető partnere felé és bemutatkozik.*
-Darenn Soreyl. Az én családom a második nevét használja barátok között.
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 15:51:10
//Ráérés szerint Mikarr//
*Soreyl szinte csodálattal figyeli ahogy a kissé hiú hölgy küllemének kifogsátalanságának tudatában úgy kisimul mint az asztalterítő a forró vagy alatt. Így még szebben kezd el ragyogni mint eddig. Mintha arca is kissé kipirosodna és nem lenne falfehér.*
~Ejha!~
*Füttyent a fejében Perchipfell.*
~Szemrevaló kis fehérnépet találtál igaz-e?~
*Veti oda akard, de aztán keres is egy elme-sarkot kusshadni mielőtt Soreyl elküldi oda. Amikor a lány még ráhajol az ő dadogására ugyan nem könnyíti meg a dolgát, de valahogy csak összesezdi magát.*
-Igen.
*Mondja határozottan a lány által összefoglaltakra.*
-Köszönöm.
*Teszi még hozzá. A lány intésére előzékenyen bólint, és mellételepszik. Belekortyol a nedűbe, és Alőre tekintve hallgatja a lány szavait. Ha az végzett a szemébe néz, és úgy mondja mély hangján*
-Az imént érkeztem, fennforgásnak nyomát sem láttam.
*Meséli mellékesen.*
-Mi történt?
*Kérdezi, és azzal megissza a maradék pár kortyot majd elegánsan a pultra teszi, és jelzi Mikarrnak hogy a pohár vizzel egy ugyan ilyet hozhat még, amit akkor ki is fog fizetni. Ezután visszafordul beszélgető partnere felé és bemutatkozik.*
-Darenn Soreyl. Az én családom a második nevét használja barátok között.
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 15:51:10
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:49:28
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:49:28
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn, Maydeleine//
- Itt leszek, ha szükség lesz rám. *Válaszolja Darenn-nek biccentve, majd átveszi a pultot és megpróbál kis rendet tenni. Nincs káosz, de el kell foglalnia magát, hogy megnyugodjon kissé. Nem minden nap történik ilyen a munkája során.
Nyikhaj visz vizet a csinos lánynak kint, majd visszatér. Persze azt is elmondja, hogy feltakarítottak odabent és nincs már vész.
Amikor Maydeleine visszatér a nemrég kiszolgált férfi személyében társasága is akad. Mik feléjük néz, hátha szükség lesz rá valamiért.*
- Nincs mit kisasszony. *Mondja a lánynak, rá már mosolyog persze.*
- Azonnal viszem. *Biztosítja, majd tölt is egy pohárral gyorsan és kiviszi. Dolga végezetten visszatér a pulthoz és újra nekiáll rendet tenni, miközben Nyikhajtól és Reenotól érdeklődik, hogy mi történt, amíg nem volt jelen.*
- Itt leszek, ha szükség lesz rám. *Válaszolja Darenn-nek biccentve, majd átveszi a pultot és megpróbál kis rendet tenni. Nincs káosz, de el kell foglalnia magát, hogy megnyugodjon kissé. Nem minden nap történik ilyen a munkája során.
Nyikhaj visz vizet a csinos lánynak kint, majd visszatér. Persze azt is elmondja, hogy feltakarítottak odabent és nincs már vész.
Amikor Maydeleine visszatér a nemrég kiszolgált férfi személyében társasága is akad. Mik feléjük néz, hátha szükség lesz rá valamiért.*
- Nincs mit kisasszony. *Mondja a lánynak, rá már mosolyog persze.*
- Azonnal viszem. *Biztosítja, majd tölt is egy pohárral gyorsan és kiviszi. Dolga végezetten visszatér a pulthoz és újra nekiáll rendet tenni, miközben Nyikhajtól és Reenotól érdeklődik, hogy mi történt, amíg nem volt jelen.*
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:30:21
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:30:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
*A férfi szavai némiképp megnyugtatják, ezek szerint se a hajával se a ruhájával nincsen semmi baj, vagy szokatlan. Tehát akkor abba is hagyhatja az ideges simítgatást végre és úgy állhat ott, mint, aki ezt persze végig tudta.*
-Köszönöm, ez nagyon kedves tőled. *Mosolyodik el, azonban ekkor veszi észre a másik arcára kiülő furcsa ábrázatot. ~De ha nem a hajam és nem a ruhám, akkor mi a baj? Beszélj ember! ~ Lopja magát ismét vissza az aggodalom a gondolatai közé. Nem szokott különösképpen indulatos lenni, de iménti erőszakos tett feszült érzéssel töltötte el, amin még mindig nem tudott úrrá lenni. Jelenleg egy idegen városban van, egyedül és alig várja, hogy utazótársa végre visszaérjen és hazaindulhassanak.
Mikor a férfi másodjára végre kiböki, hogy mi az, ami miatt kiszúrta, véglegesen elengedi a dolgot, hogy a külsejével bármiféle probléma is lenne. Az arca őszintén kisimul, hiszen csak a rémület és az azt követő lankadatlan gyomorbántalom az, ami mindig megviseli, ez alkalommal is, és csupán ennek visszamaradt emlékét vélte felfedezni rajta az idegen.
~Hála Eeyrnek! És ma már más ne is történjen vagy mentem összeesek holtan! ~ Pillant egy lopott másodpercig a plafon felé. Ekkor érkezik a kedves bók, ami egyre inkább elmélyíti a megnyugvást
~Még nem változtam békává, ez is jó hír. ~ Aztán számára érthetetlen okokból az idegen egyre zavartabban hebeg, ő meg csak pislog nagyokat és mintha szemeit a másik íriszeibe ásva próbálná meg megérteni a gondolatait. Még közelebb is hajol egy kicsit, nem mintha nem hallaná, amit mond, csak egyszerűen nem talál benne logikát. Pedig eleinte még úgy tűnt, egy határozott és félelmet nem ismerő, fényes páncélba öltöztetett védelmezőt sodort mellé a sors.
~De annyira senki sem tökéletes. ~ Azért bátorítóan mosolyog, remélve, hogy valaha a gondolat végére érnek. Aztán úgy dönt, összefoglalja azt, amit eddig megértett belőle.*
-Kedves uram! Tehát te nem akartál semmi bántót mondani, sem a hajamról sem a ruházatomról, mert az megüti a mércét. Viszont nagyon sápadt vagyok ezért jöttél felajánlani a segítségedet? *Rebegteti meg a pilláit, most, hogy már tudja, a külseje pont ugyan olyan, mint amire emlékezett, megspékelve némi ijedtséggel.*
-Ez igazán hízelgő. *Ül oda a pulthoz, majd körbetekint, mivel már a törpe nincs a jelenlévők között és úgy fest a riadalom is megszűnt, közelebb inti a kezével a másikat.*
-Nem, engem senki. De az imént volt itt egy kis fennforgás. *Halkítja le a hangját, hogy ha a férfi leül a közelébe, akkor csak ő hallja, esetleg a pult mögött ácsorgó.*
*A férfi szavai némiképp megnyugtatják, ezek szerint se a hajával se a ruhájával nincsen semmi baj, vagy szokatlan. Tehát akkor abba is hagyhatja az ideges simítgatást végre és úgy állhat ott, mint, aki ezt persze végig tudta.*
-Köszönöm, ez nagyon kedves tőled. *Mosolyodik el, azonban ekkor veszi észre a másik arcára kiülő furcsa ábrázatot. ~De ha nem a hajam és nem a ruhám, akkor mi a baj? Beszélj ember! ~ Lopja magát ismét vissza az aggodalom a gondolatai közé. Nem szokott különösképpen indulatos lenni, de iménti erőszakos tett feszült érzéssel töltötte el, amin még mindig nem tudott úrrá lenni. Jelenleg egy idegen városban van, egyedül és alig várja, hogy utazótársa végre visszaérjen és hazaindulhassanak.
Mikor a férfi másodjára végre kiböki, hogy mi az, ami miatt kiszúrta, véglegesen elengedi a dolgot, hogy a külsejével bármiféle probléma is lenne. Az arca őszintén kisimul, hiszen csak a rémület és az azt követő lankadatlan gyomorbántalom az, ami mindig megviseli, ez alkalommal is, és csupán ennek visszamaradt emlékét vélte felfedezni rajta az idegen.
~Hála Eeyrnek! És ma már más ne is történjen vagy mentem összeesek holtan! ~ Pillant egy lopott másodpercig a plafon felé. Ekkor érkezik a kedves bók, ami egyre inkább elmélyíti a megnyugvást
~Még nem változtam békává, ez is jó hír. ~ Aztán számára érthetetlen okokból az idegen egyre zavartabban hebeg, ő meg csak pislog nagyokat és mintha szemeit a másik íriszeibe ásva próbálná meg megérteni a gondolatait. Még közelebb is hajol egy kicsit, nem mintha nem hallaná, amit mond, csak egyszerűen nem talál benne logikát. Pedig eleinte még úgy tűnt, egy határozott és félelmet nem ismerő, fényes páncélba öltöztetett védelmezőt sodort mellé a sors.
~De annyira senki sem tökéletes. ~ Azért bátorítóan mosolyog, remélve, hogy valaha a gondolat végére érnek. Aztán úgy dönt, összefoglalja azt, amit eddig megértett belőle.*
-Kedves uram! Tehát te nem akartál semmi bántót mondani, sem a hajamról sem a ruházatomról, mert az megüti a mércét. Viszont nagyon sápadt vagyok ezért jöttél felajánlani a segítségedet? *Rebegteti meg a pilláit, most, hogy már tudja, a külseje pont ugyan olyan, mint amire emlékezett, megspékelve némi ijedtséggel.*
-Ez igazán hízelgő. *Ül oda a pulthoz, majd körbetekint, mivel már a törpe nincs a jelenlévők között és úgy fest a riadalom is megszűnt, közelebb inti a kezével a másikat.*
-Nem, engem senki. De az imént volt itt egy kis fennforgás. *Halkítja le a hangját, hogy ha a férfi leül a közelébe, akkor csak ő hallja, esetleg a pult mögött ácsorgó.*
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 14:55:40
Üzenet elküldve: 2019-09-22 14:55:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
*A lány mondatait összefoglalja Perchipfell a lovag agyában.*
~Hagyhattad volna hogy segítseg nőzni, és akkor most nem lenne zavarban ez a szegény lány. Nézz rá te barom.~
*Dorgálja meg a lovagot, aki valóban kicsit elszégyelli magát. Nem akart kellemetlent mondani, de ahogy látja hogy a lány mennyire el van foglalva külsejével, próbálja szépíteni a dolgot.*
-Nem dehogy! Nekem ne magyarázkodj. Nagyon csinos a ruhád, meg a hajad is.
*Mondja egy suta mosollyal az arcán. Perchipfell látja a lapdát, magasan, és bumm! Lecsapja.*
~Bravó! Mint egy hat éves. Copfját nem akarod meghúzni?~
*Soreyl egyetlen pillanatra elveszti az önkontrollt, és egy pillanatra össze ráncolódik a szemöldöke. Ezt Perchipfell is tudja, mert olyan gyorsan kusshad el, mintha Soreyl most vágta volna földhöz. Persze ezután arca visszasimul megszokott, sármosan barátságos ábrázatává.*
-Mármint ne értsd félre.
*Kezdi a maga mondandóját, úgy hogy fogalma sincs sem arről, hogy mi történt, sem arról hogy ez hogy hatott a lányra.*
-Nem tudom milyen incidens zaklatott fel ennyire, de most úgy nézel ki mint aki szellemet látott. Csak szeretnék segíteni ha tudok.
*Mondja és eszébe jut, hogy megint szót emelt a lány külsejére pedig nem akart. Gyorsan próbál korrigálni, ami zavarában egy ugyan őszinte, de kissé félénk mondatban testesedik ki.*
-Persze gyönyörű vagy, nem úgy értem.
*Ezzel látja hogy most megkereste a mély pontot és csak akkor süllyedhetne mélyebbre mint nagy és erős férfiállat, hogyha elkezdene ásni, amit természetesen megtesz a következő hebegés, habogás kíséretében.*
-Bocsánat csak... Ugye... Na! Szóval én nem akartam semmi rosszat csak segíteni. Te szép vagy, csak éppen látom hogy valami baj van. Szólj ha szolgálatodra lehetek.
*Mondja, és azzal lehúzná a kupáját zavarában, de csak inkább egy kortyra ereszti a torkát. Próbálja palástolni zavarát, ami nehéz ha a szótlan Perchit hallja röhögni a fejében. Soreyl összeszedi magát, és kicsit határozottabban megkérdi, mint a védelmező férfiak bátor hősszobra.*
-Bántott valaki?
*A lány mondatait összefoglalja Perchipfell a lovag agyában.*
~Hagyhattad volna hogy segítseg nőzni, és akkor most nem lenne zavarban ez a szegény lány. Nézz rá te barom.~
*Dorgálja meg a lovagot, aki valóban kicsit elszégyelli magát. Nem akart kellemetlent mondani, de ahogy látja hogy a lány mennyire el van foglalva külsejével, próbálja szépíteni a dolgot.*
-Nem dehogy! Nekem ne magyarázkodj. Nagyon csinos a ruhád, meg a hajad is.
*Mondja egy suta mosollyal az arcán. Perchipfell látja a lapdát, magasan, és bumm! Lecsapja.*
~Bravó! Mint egy hat éves. Copfját nem akarod meghúzni?~
*Soreyl egyetlen pillanatra elveszti az önkontrollt, és egy pillanatra össze ráncolódik a szemöldöke. Ezt Perchipfell is tudja, mert olyan gyorsan kusshad el, mintha Soreyl most vágta volna földhöz. Persze ezután arca visszasimul megszokott, sármosan barátságos ábrázatává.*
-Mármint ne értsd félre.
*Kezdi a maga mondandóját, úgy hogy fogalma sincs sem arről, hogy mi történt, sem arról hogy ez hogy hatott a lányra.*
-Nem tudom milyen incidens zaklatott fel ennyire, de most úgy nézel ki mint aki szellemet látott. Csak szeretnék segíteni ha tudok.
*Mondja és eszébe jut, hogy megint szót emelt a lány külsejére pedig nem akart. Gyorsan próbál korrigálni, ami zavarában egy ugyan őszinte, de kissé félénk mondatban testesedik ki.*
-Persze gyönyörű vagy, nem úgy értem.
*Ezzel látja hogy most megkereste a mély pontot és csak akkor süllyedhetne mélyebbre mint nagy és erős férfiállat, hogyha elkezdene ásni, amit természetesen megtesz a következő hebegés, habogás kíséretében.*
-Bocsánat csak... Ugye... Na! Szóval én nem akartam semmi rosszat csak segíteni. Te szép vagy, csak éppen látom hogy valami baj van. Szólj ha szolgálatodra lehetek.
*Mondja, és azzal lehúzná a kupáját zavarában, de csak inkább egy kortyra ereszti a torkát. Próbálja palástolni zavarát, ami nehéz ha a szótlan Perchit hallja röhögni a fejében. Soreyl összeszedi magát, és kicsit határozottabban megkérdi, mint a védelmező férfiak bátor hősszobra.*
-Bántott valaki?
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 14:23:17
Üzenet elküldve: 2019-09-22 14:23:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
*A pulthoz közeledve egy kellemes mély férfihang ráköszön. Összerezzen a váratlan megszólítás miatt, a férfi pont megtalálta azt a pillanatot, amikor egy magára adó nő pont nem szeretné, hogy bárki is lássa. Legszívesebben elbújna a pincében, és míg helyre nem jön, addig a kis lábujját se dugná ki, na meg, míg le nem fürdött. Bár a megszokás miatt, férfiember láttán azonnal felszaladnak a szájszélei, egészen barátságos, de jelen pillanatban kicsit zavart mosolyt produkálva.
A férfi díszes páncélban, nemes külsővel van felruházva, első látásra sem tűnik környékbelinek. Kétségtelen, hogy a fényes külső borítás rabul ejtette a tekintetét és a fejében ugrásra készen várakozó válaszokat pedig jól összekuszálta, így egy üdvözlés nem sok, annyi se akaródzik kiszaladni a száján. Az csak közeledik, neki meg olyan dolgok járnak a fejében, hogy a ruhája vajon jól áll-e rajta?
Aztán hideg vízként érkezik a nyakába a dolog, hogy az idegen megjegyzi, hogy a látványa nem valami szívderítő, ennél talán kevés olyan dolog van, ami jobban meg tudná rémíteni és zavarba tudná hozni. Szíve szerint most helyben elbőgné magát, pedig nagyon próbálkozik.~Ez miért pont velem történik?! ~ Vesz egy nagy levegőt, majd kifújja, ezt követően pedig csipkedve igazgatja magán a ruhát, meg a haját, hogy kijavítsa azt, ami rajta elromlott.*
-Mi… milyen figyelmes uram! Most, hogy említed, talán a kinti szél az oka, hogy a hajam olyan idétlenül szétcincálta. *Magyarázkodik, közben lapítgatja és igazgatja a kezével az említett részét.*
-Esetleg a ruhám az, ami furcsán áll? *Néz nagy szemekkel a másikra, hiszen, ha itt valami elromlott, akkor azt helyre kell tenni, de mielőbb, hogy ne érje csorba a sellő becsületét.*
-Elnézésedet kérem, csak az iménti incidens nagyon felzaklatot. Odakint nem figyeltem magamra, mert általában nem szoktam ennyire félvállról venni a megjelenésem. *Talán ennyi, egy bocsánatkérés, amit még meg tud tenni, hogy a férfi szépérzéke helyreálljon, közben azonban odaér a pulthoz, mert a víz meg a másik, amire most nagy szüksége van, főleg ha itt egymást fogják érni a nemes és gazdag urak, akik még a fogadó vendégeit is jól megmustrálják, hogy eldöntsék megfelel-e a hely igényeik kielégítésnek céljából.*
*A pulthoz közeledve egy kellemes mély férfihang ráköszön. Összerezzen a váratlan megszólítás miatt, a férfi pont megtalálta azt a pillanatot, amikor egy magára adó nő pont nem szeretné, hogy bárki is lássa. Legszívesebben elbújna a pincében, és míg helyre nem jön, addig a kis lábujját se dugná ki, na meg, míg le nem fürdött. Bár a megszokás miatt, férfiember láttán azonnal felszaladnak a szájszélei, egészen barátságos, de jelen pillanatban kicsit zavart mosolyt produkálva.
A férfi díszes páncélban, nemes külsővel van felruházva, első látásra sem tűnik környékbelinek. Kétségtelen, hogy a fényes külső borítás rabul ejtette a tekintetét és a fejében ugrásra készen várakozó válaszokat pedig jól összekuszálta, így egy üdvözlés nem sok, annyi se akaródzik kiszaladni a száján. Az csak közeledik, neki meg olyan dolgok járnak a fejében, hogy a ruhája vajon jól áll-e rajta?
Aztán hideg vízként érkezik a nyakába a dolog, hogy az idegen megjegyzi, hogy a látványa nem valami szívderítő, ennél talán kevés olyan dolog van, ami jobban meg tudná rémíteni és zavarba tudná hozni. Szíve szerint most helyben elbőgné magát, pedig nagyon próbálkozik.~Ez miért pont velem történik?! ~ Vesz egy nagy levegőt, majd kifújja, ezt követően pedig csipkedve igazgatja magán a ruhát, meg a haját, hogy kijavítsa azt, ami rajta elromlott.*
-Mi… milyen figyelmes uram! Most, hogy említed, talán a kinti szél az oka, hogy a hajam olyan idétlenül szétcincálta. *Magyarázkodik, közben lapítgatja és igazgatja a kezével az említett részét.*
-Esetleg a ruhám az, ami furcsán áll? *Néz nagy szemekkel a másikra, hiszen, ha itt valami elromlott, akkor azt helyre kell tenni, de mielőbb, hogy ne érje csorba a sellő becsületét.*
-Elnézésedet kérem, csak az iménti incidens nagyon felzaklatot. Odakint nem figyeltem magamra, mert általában nem szoktam ennyire félvállról venni a megjelenésem. *Talán ennyi, egy bocsánatkérés, amit még meg tud tenni, hogy a férfi szépérzéke helyreálljon, közben azonban odaér a pulthoz, mert a víz meg a másik, amire most nagy szüksége van, főleg ha itt egymást fogják érni a nemes és gazdag urak, akik még a fogadó vendégeit is jól megmustrálják, hogy eldöntsék megfelel-e a hely igényeik kielégítésnek céljából.*
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:49:59
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:49:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
*Miközben a borát issza, belép a fogadóba egy falfehér lány. Szép is lenne, ha nem festene úgy mint akit elkapott egy olyan óceánnyi tengeribetegség, amit csak több hatnyi szárazföl feledtet el az emberrel. Egy pillanatra meg is nézi magának a hölgyet.*
~Információ mi?~
*Élcelődik fejében Perchipfell, amit Soreyl most nem hallgat jószívvel.*
~Nem látod, hogy rosszul van. Én csak segíteni akarok.~
*Érkezik rá a gyors válasz a lovagtól, de a kard gyorsan közbevág. Közbe vág. Egy kard. Te jó ég Perchi humora olyan legyengült mint a lány a pultnál.*
~Megsegítenéd mi?~
*Soreyl erélyes hangon elcsitítja.*
~Hallgass!~
*Meghunyászkodó, hangon érkezik a válasz.*
~Mernék én nőügyekbe belepofázni? Menjél csődör, tegyél amit akarsz.~
*Érkezik a rosszmájú meghátrálás a kard részéről. Mondjuk a férfi fejében, valóban csak segítő szándék van. Lassan, kupájával a kezében közelíti meg a félelfet, és már több lépés távolságból köszön. Szavai alatt mintha cserkészne lopja a távolságot. Kissé félénknek tűnik az idegen, azért ilyen óvatos.*
-Üdvözletem. Nem akarok zavarni, csak megkérdezném, hogy minden rendben? Ne vedd magadra Kedves, de nem nézel ki valami jól.
*Vallja be őszintén, és noha nemesi neveltetéséhez képest jelenleg egy tahó paraszt, de arca oly barátságos mosollyal ékes, hogy nem lehet félreérteni. A lovag nem bunkó, csak társalgási fatuskó*
*Miközben a borát issza, belép a fogadóba egy falfehér lány. Szép is lenne, ha nem festene úgy mint akit elkapott egy olyan óceánnyi tengeribetegség, amit csak több hatnyi szárazföl feledtet el az emberrel. Egy pillanatra meg is nézi magának a hölgyet.*
~Információ mi?~
*Élcelődik fejében Perchipfell, amit Soreyl most nem hallgat jószívvel.*
~Nem látod, hogy rosszul van. Én csak segíteni akarok.~
*Érkezik rá a gyors válasz a lovagtól, de a kard gyorsan közbevág. Közbe vág. Egy kard. Te jó ég Perchi humora olyan legyengült mint a lány a pultnál.*
~Megsegítenéd mi?~
*Soreyl erélyes hangon elcsitítja.*
~Hallgass!~
*Meghunyászkodó, hangon érkezik a válasz.*
~Mernék én nőügyekbe belepofázni? Menjél csődör, tegyél amit akarsz.~
*Érkezik a rosszmájú meghátrálás a kard részéről. Mondjuk a férfi fejében, valóban csak segítő szándék van. Lassan, kupájával a kezében közelíti meg a félelfet, és már több lépés távolságból köszön. Szavai alatt mintha cserkészne lopja a távolságot. Kissé félénknek tűnik az idegen, azért ilyen óvatos.*
-Üdvözletem. Nem akarok zavarni, csak megkérdezném, hogy minden rendben? Ne vedd magadra Kedves, de nem nézel ki valami jól.
*Vallja be őszintén, és noha nemesi neveltetéséhez képest jelenleg egy tahó paraszt, de arca oly barátságos mosollyal ékes, hogy nem lehet félreérteni. A lovag nem bunkó, csak társalgási fatuskó*
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:37:41
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:37:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Éné szobájában//
*Aenae kicsit várja a további tombolást az elf részéről, úgyhogy a lélegzetét is visszafojtva közelíti meg. Szinte arra várva, hogy ha ellöki magától, akkor ügyesen essen, lehetőleg a hátsójára és ne olyan szerencsétlenül, hogy homlokkal vegyen le valami kiálló, kemény sarkot. Van már a homlokán egy sebhely, nem kell neki több. Már így is bőven több a heg rajta, mint kéne.
Aztán szerencsére nem kell sem üleppel, sem homlokkal levennie sem a földet, sem az asztal sarkát, mert Rel végre megnyugodni látszik és végre megöleli.*
- Semmi baj, nem haragszom.
*Susogja őszintén a nő fülébe, mikor megölelik egymást.*
- Jajj ne butáskodj már.
*Megkönnyebbülten elmosolyodik, mikor az elf elnézést kér azért, hogy összekoszolta. Igazán nem számít, van egy váltás tiszta ruhája, meg hát Rel nem a szénbányából jött, hogy vastag, fekete koszréteggel borítsa be őt is. Mikor elengedik egymást, akkor Rel az ágyhoz lép, Aenae meg viszi utána a teát és a csészével a kezében a nő mellé ül.*
- Jól.
*Nem tagadja, hogy felzaklatták a dolgok, de próbálja őket a helyén kezelni. A törpe úgy viselkedett, mint az egy csapdába esett állattól elvárható volt, ékesen bizonyította saját bűnösségét. Rel pedig állapotos, amiatt pedig nagyon szélsőségesek az érzelmei és a reakciói, Aenae ezt bőven átérzi.*
- Eladom Cha'yssnak a Pintyet, azért vagyok itt.
*Magyarázza ittléte okát, nehezen állja meg, hogy az összegyűrt ágyneműre ne pillantson, de végül legyőzi az ingert. Furcsa tárgyalás volt ugyebár.*
//Éné szobájában//
*Aenae kicsit várja a további tombolást az elf részéről, úgyhogy a lélegzetét is visszafojtva közelíti meg. Szinte arra várva, hogy ha ellöki magától, akkor ügyesen essen, lehetőleg a hátsójára és ne olyan szerencsétlenül, hogy homlokkal vegyen le valami kiálló, kemény sarkot. Van már a homlokán egy sebhely, nem kell neki több. Már így is bőven több a heg rajta, mint kéne.
Aztán szerencsére nem kell sem üleppel, sem homlokkal levennie sem a földet, sem az asztal sarkát, mert Rel végre megnyugodni látszik és végre megöleli.*
- Semmi baj, nem haragszom.
*Susogja őszintén a nő fülébe, mikor megölelik egymást.*
- Jajj ne butáskodj már.
*Megkönnyebbülten elmosolyodik, mikor az elf elnézést kér azért, hogy összekoszolta. Igazán nem számít, van egy váltás tiszta ruhája, meg hát Rel nem a szénbányából jött, hogy vastag, fekete koszréteggel borítsa be őt is. Mikor elengedik egymást, akkor Rel az ágyhoz lép, Aenae meg viszi utána a teát és a csészével a kezében a nő mellé ül.*
- Jól.
*Nem tagadja, hogy felzaklatták a dolgok, de próbálja őket a helyén kezelni. A törpe úgy viselkedett, mint az egy csapdába esett állattól elvárható volt, ékesen bizonyította saját bűnösségét. Rel pedig állapotos, amiatt pedig nagyon szélsőségesek az érzelmei és a reakciói, Aenae ezt bőven átérzi.*
- Eladom Cha'yssnak a Pintyet, azért vagyok itt.
*Magyarázza ittléte okát, nehezen állja meg, hogy az összegyűrt ágyneműre ne pillantson, de végül legyőzi az ingert. Furcsa tárgyalás volt ugyebár.*
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:27:18
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:27:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mikarr//
//Nyílt, odabent a pultnál//
*Mikor egy viszonylag ismerős hang jut a fülébe felnéz, hogy lássa ki az, aki ebben a felettébb kellemetlen pillanatban is megtalálta. Már szinte mindent kiadott magából, még talán az a szerencse, hogy ma semmiféle nehezebb ételt nem juttatott a gyomrába, így nem volt minek kijönni. Mikor meglátja Miket, a két városőr társaságában kicsit megkönnyebbül, bár talán a törpe életéért jobban aggódik most, minthogy igazságot tegyenek a vitás kérdésben. Gyorsan megtörli a szája szélét egy kendővel, de nem mer a másik szemébe nézni, ebben a számára kifejezetten kellemetlen helyzetben.*
- Az… azt megköszönném. *Hiszen mégis csak így illik.* - Mé… még idekint maradok egy kicsit, de minden rendben lesz, csak a v… v… *Akad meg a szó elején, még egyelőre rá se szeretne gondolni.*
- Tehát, megvárnám míg feltakarítanak odabent. *Nyom el egy zavart mosolyt, majd valóban, miután távoztak mellőle, hátát az ép falrésznek támasztva vesz mély lélegzeteket. Úgy tapasztalta, mikor a gyomra már megnyugodott, még néhány percig ezt téve, rendbe szokott jönni minden. A víz pedig különösen jó lesz, hogy kimossa a szájából a savas ízt, hogy már az se emlékeztesse az iménti kellemetlen szituációra. ~Ezt most jól megcsináltam! Persze, bemehettem volna a szobámba is,de neeeem. Nekem kellett látni a városőröket, na tessék, ők is látta. Most biztos mind azt hiszi, hogy… Eeyr tudja, mit hisznek. ~ Töröli le a hideg verejtéket a homlokáról. Szerencsére hamarosan megérkezik az ígért víz is, így megejti az utómunkálatokat, majd megpaskolja az arcát, hogy némi színt vigyen fel, de reménykedik benne, hogy már nem vetekszik a színe egy kéthetes hulláéval. A vizet megköszöni és visszaküldi a poharat is.
Félve attól, hogy belépve ismét a szétfröccsent vér látványa fogadja, megtorpan az ajtóban. Néhány perc habozás után kinyílik lassan a fogadó ajtaja és miután a pulton és környékén, már nem lel fel vörös foltokat, be is lép. Még egy kis időbe beletelik, míg tud enni, az incidens után, így odasétál a pulthoz és odaül a fogadó jelenleg egyetlen színfoltját jelentő madárkalitka mellé. Talán azok a kis tollgolyók most el tudják vonni a figyelmét és jobb kedvre deríteni. Ha úgy látja, hogy Mik ismét a helyén van, odaszól neki.*
-Köszönöm a vizet. Nagyon figyelmes volt tőled. Esetleg kaphatnék még egy pohárral? *A miértjét persze nem taglalja, de most csak azt mer bevinni egyelőre.*
//Nyílt, odabent a pultnál//
*Mikor egy viszonylag ismerős hang jut a fülébe felnéz, hogy lássa ki az, aki ebben a felettébb kellemetlen pillanatban is megtalálta. Már szinte mindent kiadott magából, még talán az a szerencse, hogy ma semmiféle nehezebb ételt nem juttatott a gyomrába, így nem volt minek kijönni. Mikor meglátja Miket, a két városőr társaságában kicsit megkönnyebbül, bár talán a törpe életéért jobban aggódik most, minthogy igazságot tegyenek a vitás kérdésben. Gyorsan megtörli a szája szélét egy kendővel, de nem mer a másik szemébe nézni, ebben a számára kifejezetten kellemetlen helyzetben.*
- Az… azt megköszönném. *Hiszen mégis csak így illik.* - Mé… még idekint maradok egy kicsit, de minden rendben lesz, csak a v… v… *Akad meg a szó elején, még egyelőre rá se szeretne gondolni.*
- Tehát, megvárnám míg feltakarítanak odabent. *Nyom el egy zavart mosolyt, majd valóban, miután távoztak mellőle, hátát az ép falrésznek támasztva vesz mély lélegzeteket. Úgy tapasztalta, mikor a gyomra már megnyugodott, még néhány percig ezt téve, rendbe szokott jönni minden. A víz pedig különösen jó lesz, hogy kimossa a szájából a savas ízt, hogy már az se emlékeztesse az iménti kellemetlen szituációra. ~Ezt most jól megcsináltam! Persze, bemehettem volna a szobámba is,de neeeem. Nekem kellett látni a városőröket, na tessék, ők is látta. Most biztos mind azt hiszi, hogy… Eeyr tudja, mit hisznek. ~ Töröli le a hideg verejtéket a homlokáról. Szerencsére hamarosan megérkezik az ígért víz is, így megejti az utómunkálatokat, majd megpaskolja az arcát, hogy némi színt vigyen fel, de reménykedik benne, hogy már nem vetekszik a színe egy kéthetes hulláéval. A vizet megköszöni és visszaküldi a poharat is.
Félve attól, hogy belépve ismét a szétfröccsent vér látványa fogadja, megtorpan az ajtóban. Néhány perc habozás után kinyílik lassan a fogadó ajtaja és miután a pulton és környékén, már nem lel fel vörös foltokat, be is lép. Még egy kis időbe beletelik, míg tud enni, az incidens után, így odasétál a pulthoz és odaül a fogadó jelenleg egyetlen színfoltját jelentő madárkalitka mellé. Talán azok a kis tollgolyók most el tudják vonni a figyelmét és jobb kedvre deríteni. Ha úgy látja, hogy Mik ismét a helyén van, odaszól neki.*
-Köszönöm a vizet. Nagyon figyelmes volt tőled. Esetleg kaphatnék még egy pohárral? *A miértjét persze nem taglalja, de most csak azt mer bevinni egyelőre.*
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:10:15
Üzenet elküldve: 2019-09-22 13:10:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt, de nem harsányan//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Amíg a kulcsokat, meg a sörét várja elgondolkodik. Pár pillanat csupán, de a sör nem lehet gyorsabb mint a gondolat. Ezalatt a röpke idő alatt Perchipfellel beszélget.*
~Tündéri hely.~
*Mondja a kard, amire azonnal érkezik a válasz.*
~Az, csak ne lenne ilyen rossz környéken.~
*Fejében cinikus kacaj hallatszik.*
~Már hogy lenne rossz környéken. Nézd meg, mindenki talpig úriember. Csak olykor túlöntik magukba a sört, hát most mi van abban? Te is inni jöttél nem?~
*Kérdezi Perchipfell a gazdáját. Egykedvűen válaszol neki.*
~Nem. Inni, és információt szerezni. Nem szívesen mozognék úgy Artheniorban, hogy fogalmam sincs az itt történtek mikéntjéről. Sőt, a vörösköpenyesekről, is jó lenne hallani valamit. Tekintve, hogy egyet se láttunk, se tagnap este, se ma délelőtt, eléggé rosszul állhat a szénájuk.~
*A kard, próbálja szépen belátásra bírni ez egyszer.*
~Lásd be Soreyl. Nekik már egyáltalán nem áll a széna.~
*Utal ezzel arra az apró tényre, hogy a barakk felrobbant. Csak azok élhették túl akik kiküldetésben, vagy éppen eltávon voltak aznap. És ez nem érintheti régi barátját.*
~Kár is kutatni. Ahogy én azt a fickót ismertem, akkor is dolgozott, ha éppen aludt. Vigyél neki virágot, állíts neki fejfát, és felejtsd el. Vagy netán magad is felvennéd a köpenyt?~
*Kérdezi a kard amire férfi nem tud válaszolni. Egy gondolatnyi szünet után ennyit felel.*
~Az is lehet.~
*Tele van elszántsággal. Tettvággyal, de fogalma sincs mihez kezdjen. Mindenét elhagyta Vadvéddel. Semmilye sincs a kardján kívül, Venár meg nem mindenkinek kell. Lehet, hogy megfeneklett az útja, de megpróbálja legalább kilökni a gödörből. Aggódó gondolatait Megérzi kardja.*
~Ne aggódj. Kopasz kutya seggét is éri néha napfény.~
*Soreyl elmosolyodik. Mindig fel tudja dobni a kedvét, egy idióta poén. Így telt el a fejében az a pár pillanat, amíg az fogadó lényeit figyelte.*
//Mikarr//
*Ekkor érkezik meg az ital.*
-Egyelőre nem, köszönöm.
*Mondja és intéz egy lelkesítő mosolyt is. Belekortyol.*
~Kiváló ital. Bornak sem utolsó.~
*Mondaná, de csak gondolja. Az előző tréfa sem sült el jól, ezt már nem ereszti meg.*
-Remek a bor köszönöm.
*Azzal megint hátát a söntésnek dönti, és lassan kortyolgatja az italát. Várja, hogy valaki alkalmasat talál a beszélgetésre. A Fogadós ahogy látja, nincs túl jó kedvében, őt nem is zaklatná, csak akkor ha rövidesen nem talál senkit*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Amíg a kulcsokat, meg a sörét várja elgondolkodik. Pár pillanat csupán, de a sör nem lehet gyorsabb mint a gondolat. Ezalatt a röpke idő alatt Perchipfellel beszélget.*
~Tündéri hely.~
*Mondja a kard, amire azonnal érkezik a válasz.*
~Az, csak ne lenne ilyen rossz környéken.~
*Fejében cinikus kacaj hallatszik.*
~Már hogy lenne rossz környéken. Nézd meg, mindenki talpig úriember. Csak olykor túlöntik magukba a sört, hát most mi van abban? Te is inni jöttél nem?~
*Kérdezi Perchipfell a gazdáját. Egykedvűen válaszol neki.*
~Nem. Inni, és információt szerezni. Nem szívesen mozognék úgy Artheniorban, hogy fogalmam sincs az itt történtek mikéntjéről. Sőt, a vörösköpenyesekről, is jó lenne hallani valamit. Tekintve, hogy egyet se láttunk, se tagnap este, se ma délelőtt, eléggé rosszul állhat a szénájuk.~
*A kard, próbálja szépen belátásra bírni ez egyszer.*
~Lásd be Soreyl. Nekik már egyáltalán nem áll a széna.~
*Utal ezzel arra az apró tényre, hogy a barakk felrobbant. Csak azok élhették túl akik kiküldetésben, vagy éppen eltávon voltak aznap. És ez nem érintheti régi barátját.*
~Kár is kutatni. Ahogy én azt a fickót ismertem, akkor is dolgozott, ha éppen aludt. Vigyél neki virágot, állíts neki fejfát, és felejtsd el. Vagy netán magad is felvennéd a köpenyt?~
*Kérdezi a kard amire férfi nem tud válaszolni. Egy gondolatnyi szünet után ennyit felel.*
~Az is lehet.~
*Tele van elszántsággal. Tettvággyal, de fogalma sincs mihez kezdjen. Mindenét elhagyta Vadvéddel. Semmilye sincs a kardján kívül, Venár meg nem mindenkinek kell. Lehet, hogy megfeneklett az útja, de megpróbálja legalább kilökni a gödörből. Aggódó gondolatait Megérzi kardja.*
~Ne aggódj. Kopasz kutya seggét is éri néha napfény.~
*Soreyl elmosolyodik. Mindig fel tudja dobni a kedvét, egy idióta poén. Így telt el a fejében az a pár pillanat, amíg az fogadó lényeit figyelte.*
//Mikarr//
*Ekkor érkezik meg az ital.*
-Egyelőre nem, köszönöm.
*Mondja és intéz egy lelkesítő mosolyt is. Belekortyol.*
~Kiváló ital. Bornak sem utolsó.~
*Mondaná, de csak gondolja. Az előző tréfa sem sült el jól, ezt már nem ereszti meg.*
-Remek a bor köszönöm.
*Azzal megint hátát a söntésnek dönti, és lassan kortyolgatja az italát. Várja, hogy valaki alkalmasat talál a beszélgetésre. A Fogadós ahogy látja, nincs túl jó kedvében, őt nem is zaklatná, csak akkor ha rövidesen nem talál senkit*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7132-7151