Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 293 (5841. - 5860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5860. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:26:48
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:26:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
//Pult előtt//
*A lelke mélyén számított rá, hogy a diszkrét puhatolózás heves reakciót szül majd. Így is lett, mégis, csak pislogni tud a hirtelen tűzijátékon, főleg, amikor összekoccan a homlokuk a gnómmal. Kóczi visszakérdez, de válasz helyett csak egy fejrázásra marad idő, mert máris további kérdések jönnek, majd kolléganője bevédi magát a felelősség meg a teendők ellen, amint annak kollegiális rendje és módja.*
- Már nem él. *suttogja Nawanthiri, mikor végre szóhoz jut, rosszallását alig titkolva* És ha még lent van, el kéne vinni innen... melyik a pince kulcsa? *int a fejével fali kulcstartó felé, ahol a szobákéi is lógnak, aztán nagy ravaszul elmosolyodik* Lejössz te is?
//Pult előtt//
*A lelke mélyén számított rá, hogy a diszkrét puhatolózás heves reakciót szül majd. Így is lett, mégis, csak pislogni tud a hirtelen tűzijátékon, főleg, amikor összekoccan a homlokuk a gnómmal. Kóczi visszakérdez, de válasz helyett csak egy fejrázásra marad idő, mert máris további kérdések jönnek, majd kolléganője bevédi magát a felelősség meg a teendők ellen, amint annak kollegiális rendje és módja.*
- Már nem él. *suttogja Nawanthiri, mikor végre szóhoz jut, rosszallását alig titkolva* És ha még lent van, el kéne vinni innen... melyik a pince kulcsa? *int a fejével fali kulcstartó felé, ahol a szobákéi is lógnak, aztán nagy ravaszul elmosolyodik* Lejössz te is?
5859. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 10:02:13
Üzenet elküldve: 2021-12-01 10:02:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Nem kérdéses, hogy Hubi adott eseteben bárkit cserben hagyna bárki előtt, de ilyesmivel azért mégsem dicsekszik az ember. Már csak azért sem, mert - túl azon, hogy gyávaságnak vagy nemtelenségnek hatna - most negatív hatása is lenne. Talán nem kell részletezni, hogy mi.*
- Biztos vagyok benne, hogy a báró úriember, és nem vetemedne olyasmire, hogy felebarátai leveleibe olvas bele. Abban viszont igazad van, hogy váratlan balesetekre sem árt felkészülni. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy lenge szellő a báró úr asztalára sodorná a már felbontott levelet és ő akaratlanul, mondhatni véletlenül is belepislantana a tartalmába. Hát nem kell semmi olyasmit írni, ami nem való az ő becses szemeinek. Vagy nem _úgy_.
*Alig félreérthetően utal a jó kancellár arra, hogy alkalmasint virágnyelven értekezzenek majd. Ez az ő esetében evidencia, az óvatos kígyó ritkán fogalmaz nyíltan és egyenesen. De ez a figyelmeztetés most szinte csak reflexből jön. Eleinte erős volt a gyanúja, hogy a vörös mögött a bárót kell sejteni, de Yeza jól játssza a szerepét és Hubi gyanakvása mostanra majdnem teljesen elaludt. A vörös némber mondhatni démoni érzékkel tudja, hogy miként kell úgy hízelegni a hiú kancellárnak, hogy az ne lásson át elsőre a szitán. Most például egyik nagy szívfájdalmára tapint rá úgy ahogy Hubi azt kedvesnek találja, és csak legyint egyet. Valóban úgy érzi, sőt tudja, hogy a thargok nem becsülik meg eléggé pótolhatatlan személyét. Ha nem élne olyan kényelemben amilyenben, ha nem ülne közel a tűzhöz és a húsos fazékhoz, valószínűleg már rég hagyta volna káoszba fulladni a Vashegyet. Amit esetleges távozta után ugyebár elkerülhetetlenül bekövetkeznék.*
- A hintó... no igen. *elmosolyodik* Az egy teljeséggel váratlan ajándék volt az úrnőtől, szinte zavarba is hozott vele. Egyébként a mi nagytiszteletű bárónk hajtotta fel, az ő ízlését dicséri. Mint látható, az kifogástalan.
*Megemeli a poharát és az utolsó mondatot értheti a hintóra is, Yezára is. Mostanra viszont a jó kancellár eljutott arra a pontra, hogy nem feltétlenül Arthenior vagy más városok rabul ejtő varázsáról vagy más urbanisztikai kérdésekről szeretne eszmét cserélni a vörössel.*
- A szülőhelyére az ember nosztalgiával emlékezik.
*Ezúttal őszinte. Ami azért is furcsa, mert nem volt annyira fényes gyermekkora és ifjúságát már nem Arrtheniorban töltötte. Tehát rengeteg szép emlékkel nem rendelkezik, mégis így érez.*
- Megtisztelőnek érzem, hogy szerénységemtől kívánsz tanulni, holott tudásod már most is figyelemre méltó. Hiszen távozni készültem és lám, itt ülök. Kevesen mondhatják el, hogy elhatározásaimban meg tudnak másítani.
*A jó kancellár kellően magabiztos hozzá, hogy úgy vélje fényt deríthet Yeza estleges hátsó szándékaira. De annak semmi stílusa nem lenne, ha egy fogadó söntésénél puhatolózna. Most máshol és mást kívánna puhatolózni.*
- Mivel elbűvölő társaságod valósággal bearanyozta az estém, fukarságra és rossz modorra vallana ha nem viszonoznám valahogy kedvességed. Kérdezz hát bátran, s amire módomban áll, őszintén megfelelek. De ha nem haragszol; a korombeli embereknek könnyen elgémberedik a dereka hosszabb ücsörgés után, főleg huzatos helyeken.
*Nem érez légmozgást a fogadóban, de annyi baj legyen.*
- Ha nem veszed tolakodásnak, talán odafent folytassuk a beszélgetést. Kényelmesebb is - remélem elnézed nekem, hogy ezt is szem előtt tartom - és esetleges fülelő szemektől... *pislant egy hosszabbat, ez borzasztó képzavar volt* sem kell tartanunk.
*Sehol egy kaján mosoly, egy cinkos, sokat sejtető kacsintás. Olyan ártatlan képpel adja elő, mintha Eeyr szerzeteseinek szokásos teadélutánjára invitálná Yezát.*
*Nem kérdéses, hogy Hubi adott eseteben bárkit cserben hagyna bárki előtt, de ilyesmivel azért mégsem dicsekszik az ember. Már csak azért sem, mert - túl azon, hogy gyávaságnak vagy nemtelenségnek hatna - most negatív hatása is lenne. Talán nem kell részletezni, hogy mi.*
- Biztos vagyok benne, hogy a báró úriember, és nem vetemedne olyasmire, hogy felebarátai leveleibe olvas bele. Abban viszont igazad van, hogy váratlan balesetekre sem árt felkészülni. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy lenge szellő a báró úr asztalára sodorná a már felbontott levelet és ő akaratlanul, mondhatni véletlenül is belepislantana a tartalmába. Hát nem kell semmi olyasmit írni, ami nem való az ő becses szemeinek. Vagy nem _úgy_.
*Alig félreérthetően utal a jó kancellár arra, hogy alkalmasint virágnyelven értekezzenek majd. Ez az ő esetében evidencia, az óvatos kígyó ritkán fogalmaz nyíltan és egyenesen. De ez a figyelmeztetés most szinte csak reflexből jön. Eleinte erős volt a gyanúja, hogy a vörös mögött a bárót kell sejteni, de Yeza jól játssza a szerepét és Hubi gyanakvása mostanra majdnem teljesen elaludt. A vörös némber mondhatni démoni érzékkel tudja, hogy miként kell úgy hízelegni a hiú kancellárnak, hogy az ne lásson át elsőre a szitán. Most például egyik nagy szívfájdalmára tapint rá úgy ahogy Hubi azt kedvesnek találja, és csak legyint egyet. Valóban úgy érzi, sőt tudja, hogy a thargok nem becsülik meg eléggé pótolhatatlan személyét. Ha nem élne olyan kényelemben amilyenben, ha nem ülne közel a tűzhöz és a húsos fazékhoz, valószínűleg már rég hagyta volna káoszba fulladni a Vashegyet. Amit esetleges távozta után ugyebár elkerülhetetlenül bekövetkeznék.*
- A hintó... no igen. *elmosolyodik* Az egy teljeséggel váratlan ajándék volt az úrnőtől, szinte zavarba is hozott vele. Egyébként a mi nagytiszteletű bárónk hajtotta fel, az ő ízlését dicséri. Mint látható, az kifogástalan.
*Megemeli a poharát és az utolsó mondatot értheti a hintóra is, Yezára is. Mostanra viszont a jó kancellár eljutott arra a pontra, hogy nem feltétlenül Arthenior vagy más városok rabul ejtő varázsáról vagy más urbanisztikai kérdésekről szeretne eszmét cserélni a vörössel.*
- A szülőhelyére az ember nosztalgiával emlékezik.
*Ezúttal őszinte. Ami azért is furcsa, mert nem volt annyira fényes gyermekkora és ifjúságát már nem Arrtheniorban töltötte. Tehát rengeteg szép emlékkel nem rendelkezik, mégis így érez.*
- Megtisztelőnek érzem, hogy szerénységemtől kívánsz tanulni, holott tudásod már most is figyelemre méltó. Hiszen távozni készültem és lám, itt ülök. Kevesen mondhatják el, hogy elhatározásaimban meg tudnak másítani.
*A jó kancellár kellően magabiztos hozzá, hogy úgy vélje fényt deríthet Yeza estleges hátsó szándékaira. De annak semmi stílusa nem lenne, ha egy fogadó söntésénél puhatolózna. Most máshol és mást kívánna puhatolózni.*
- Mivel elbűvölő társaságod valósággal bearanyozta az estém, fukarságra és rossz modorra vallana ha nem viszonoznám valahogy kedvességed. Kérdezz hát bátran, s amire módomban áll, őszintén megfelelek. De ha nem haragszol; a korombeli embereknek könnyen elgémberedik a dereka hosszabb ücsörgés után, főleg huzatos helyeken.
*Nem érez légmozgást a fogadóban, de annyi baj legyen.*
- Ha nem veszed tolakodásnak, talán odafent folytassuk a beszélgetést. Kényelmesebb is - remélem elnézed nekem, hogy ezt is szem előtt tartom - és esetleges fülelő szemektől... *pislant egy hosszabbat, ez borzasztó képzavar volt* sem kell tartanunk.
*Sehol egy kaján mosoly, egy cinkos, sokat sejtető kacsintás. Olyan ártatlan képpel adja elő, mintha Eeyr szerzeteseinek szokásos teadélutánjára invitálná Yezát.*
5858. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 08:37:54
Üzenet elküldve: 2021-12-01 08:37:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Pult mögött//
*Éppen, hogy visszaérkezik a pult mögé, beszuszakolva a zsákját a pult alá, mikor Nawanthiri odafordul hozzá egy kérdéssel. Elsőre is látni, hogy nem érti miről is van szó, mostanában nem igazán volt lenn a pincében, meg mintha az a mondás járta volna, hogy le van zárva. Ő meg aztán nem kérdezősködik, nem akar tudni inkább semmit, attól csak bajba kerülhet. Viszont, hogy egy fejvadász, azaz egy személy van odalent, kicsit megijeszti, mert hát ő meg egész végig itt dolgozott mellette, a fejvadászok meg aztán veszélyesek, főleg, ha éppen a kiválasztott fővel rendelkezik a gnóm.*
-Hogy mi van?! Aszondod, hogy egy élő, fegyveres fickó van odalenn? *Hajol közelebb, hogy össze is koccan a homlokuk.*
-Azt ki etette eddig? *Vetül fel a következő kézenfekvő kérdés, mert ő mocorgást az ajtónál nem látott már egy ideje, természetesen ő is suttogva válaszol a suttogó nőnek.*
-Én nem tudok aztán semmiről az égvilágon, de nem kéne onnan most már kiereszteni? Biztos összecsinálta már magát, ééén tuuuti tutkerájos, hogy nem pucolom fel. *Tisztázza a dolgot előre.*
//Pult mögött//
*Éppen, hogy visszaérkezik a pult mögé, beszuszakolva a zsákját a pult alá, mikor Nawanthiri odafordul hozzá egy kérdéssel. Elsőre is látni, hogy nem érti miről is van szó, mostanában nem igazán volt lenn a pincében, meg mintha az a mondás járta volna, hogy le van zárva. Ő meg aztán nem kérdezősködik, nem akar tudni inkább semmit, attól csak bajba kerülhet. Viszont, hogy egy fejvadász, azaz egy személy van odalent, kicsit megijeszti, mert hát ő meg egész végig itt dolgozott mellette, a fejvadászok meg aztán veszélyesek, főleg, ha éppen a kiválasztott fővel rendelkezik a gnóm.*
-Hogy mi van?! Aszondod, hogy egy élő, fegyveres fickó van odalenn? *Hajol közelebb, hogy össze is koccan a homlokuk.*
-Azt ki etette eddig? *Vetül fel a következő kézenfekvő kérdés, mert ő mocorgást az ajtónál nem látott már egy ideje, természetesen ő is suttogva válaszol a suttogó nőnek.*
-Én nem tudok aztán semmiről az égvilágon, de nem kéne onnan most már kiereszteni? Biztos összecsinálta már magát, ééén tuuuti tutkerájos, hogy nem pucolom fel. *Tisztázza a dolgot előre.*
5857. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-30 18:32:48
Üzenet elküldve: 2021-11-30 18:32:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//A Kalmárban//
//Csak egy éjszakára//
//érintőleg: küldetés//
*Az elégedett vendég mosolya tényleg kincs, ezért dolgozik a Kereskedőház minden tagja. Nawanthiri vidáman viszonozza is, és csak a pult felé menet ötlik fel benne, mennyire új ez az élmény. Hasonlít a bajbajutottak hálás tekintetéhez, akiken eddig segített, de nincs benne alárendelődés, valahogy szabadabb az egész.*
~Még a végén beállok fogadósnak...~
*Szó ami szó, idáig többet volt felszolgáló meg boltossegéd, mint kalandor, amire eredetileg szerződött. Csak túl ne képezzék.
A pultnál Őkóczisága olyan mélységes unalommal biztosítja arról, hogy figyel majd a néma vendégre, hogy Nawanthiri jobbnak látja a közelben maradni. Egyéb dolga amúgy sincs. Kényelmesen nekiveti a hátát a söntésnek, és a miheztartás végett belehallgat Yeza és a jó kancellár beszélgetésébe.
Egészen addig, amíg be nem nyit egy kék ruhás, macskaléptű félelf. A szeme se áll jól, és aziránt érdeklődik, jár-e a szobához öldöklés. Már éppen válaszolna neki valami elméset, de Xavy szerencsére megelőzi. Nawanthiri komoly arccal bólogat: bezony, akkkármikor ölnek disznót, csak legyen, aki megfizeti! Új vendégük azonban ma estére egy sima szobával is megelégszik - ami nem baj, mert így éjnek évadján nem olyan könnyű vágásérett malacot szerezni, és a többi vendég sem örülne a zenebonának, amit csapna.
A különös térdhajtáson ő is csak pislog, nem látott még pukedlit.*
~Meg kéne kérdeznem róla ezt a gnőmöt. Úgyis mindent tud...~
*Amíg a vonatkozó gnőm kiadja a szobakulcsot, meg eligazítja a félvér lányt, Nawanthiri a Pincearéna ajtajához sétál, hogy a pulttámasztás fáradalmait kipihenje. A kilincset valaki gorombán lehajlította, hogy függőlegesen álljon. Az ajtófélfában mély vágás, talán baltának a nyoma. A lány hümment egy rosszallót, aztán megpróbálja kinyitni az ajtót, de zárva van. Újabb rosszalló hümmentés.
Mire idáig eljut, Khryställe nemcsak a vacsorájával végez, de nagyrészt össze is szedelőzött. Nawanthiri int neki egy mosolygóst búcsúképpen, aztán összeszedi az asztalán maradt tányérokat, és leadja a konyhán a mosogatófiúnak. A muzsikustól kapott pénzt belepotyogtatja a kasszába, majd visszasétál a korábbi őrhelyére, a pulthoz. Ezúttal azonban szembehelyezkedik Őkócziságával, mert beszéde van vele.*
- Te... az a fejvadász lent van még a pincében? *suttogja neki, hogy más ne hallja.*
//Csak egy éjszakára//
//érintőleg: küldetés//
*Az elégedett vendég mosolya tényleg kincs, ezért dolgozik a Kereskedőház minden tagja. Nawanthiri vidáman viszonozza is, és csak a pult felé menet ötlik fel benne, mennyire új ez az élmény. Hasonlít a bajbajutottak hálás tekintetéhez, akiken eddig segített, de nincs benne alárendelődés, valahogy szabadabb az egész.*
~Még a végén beállok fogadósnak...~
*Szó ami szó, idáig többet volt felszolgáló meg boltossegéd, mint kalandor, amire eredetileg szerződött. Csak túl ne képezzék.
A pultnál Őkóczisága olyan mélységes unalommal biztosítja arról, hogy figyel majd a néma vendégre, hogy Nawanthiri jobbnak látja a közelben maradni. Egyéb dolga amúgy sincs. Kényelmesen nekiveti a hátát a söntésnek, és a miheztartás végett belehallgat Yeza és a jó kancellár beszélgetésébe.
Egészen addig, amíg be nem nyit egy kék ruhás, macskaléptű félelf. A szeme se áll jól, és aziránt érdeklődik, jár-e a szobához öldöklés. Már éppen válaszolna neki valami elméset, de Xavy szerencsére megelőzi. Nawanthiri komoly arccal bólogat: bezony, akkkármikor ölnek disznót, csak legyen, aki megfizeti! Új vendégük azonban ma estére egy sima szobával is megelégszik - ami nem baj, mert így éjnek évadján nem olyan könnyű vágásérett malacot szerezni, és a többi vendég sem örülne a zenebonának, amit csapna.
A különös térdhajtáson ő is csak pislog, nem látott még pukedlit.*
~Meg kéne kérdeznem róla ezt a gnőmöt. Úgyis mindent tud...~
*Amíg a vonatkozó gnőm kiadja a szobakulcsot, meg eligazítja a félvér lányt, Nawanthiri a Pincearéna ajtajához sétál, hogy a pulttámasztás fáradalmait kipihenje. A kilincset valaki gorombán lehajlította, hogy függőlegesen álljon. Az ajtófélfában mély vágás, talán baltának a nyoma. A lány hümment egy rosszallót, aztán megpróbálja kinyitni az ajtót, de zárva van. Újabb rosszalló hümmentés.
Mire idáig eljut, Khryställe nemcsak a vacsorájával végez, de nagyrészt össze is szedelőzött. Nawanthiri int neki egy mosolygóst búcsúképpen, aztán összeszedi az asztalán maradt tányérokat, és leadja a konyhán a mosogatófiúnak. A muzsikustól kapott pénzt belepotyogtatja a kasszába, majd visszasétál a korábbi őrhelyére, a pulthoz. Ezúttal azonban szembehelyezkedik Őkócziságával, mert beszéde van vele.*
- Te... az a fejvadász lent van még a pincében? *suttogja neki, hogy más ne hallja.*
5856. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-30 10:56:58
Üzenet elküldve: 2021-11-30 10:56:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Mikor a lovag még feltételezi is, hogy bizony a lószaros pörköltet is szeretheti valaki, elfintorodik, még a nyelve is kikandikál egy kis fingást imitáló hang keretein belül.*
-Pfff… nem hiszem. *Majd előkerül a borzói, amit utoljára akkor látott, amikor még az erdőben éltek.*
-Olyanok még vannak? Lehet csak ide a városba nem merészkednek be. *Hiszen bizonyára attól, hogy nem látott, még nem haltak ki, mint a vakondemberek. Attól, hogy abból még életében nem látott egyet se, teljesen biztos benne, hogy léteznek.*
-Olyat én még nem ettem, de már rúgtak pofán a kis szemetek. *Simogatja meg a jobb orcáját, miközben arra emlékszik, mikor gyerekként az erdő üregeibe dugdosta a kicsi fejecskéjét, mert akkor azt gondolta, hogy jó ötlet.*
-Jól meg is dagadt utána. *Magyarázza, majd minden figyelmét a kardok kötik le, amiket végül a férfi visszacsatol a hátára egy kérdéssel, ami nem maradhat megválaszolatlan természetesen.*
-Pont úgy, mint két patkányfarokkal, amelyikek közül az egyik még aranyozott is. *Utal vissza arra, hogy nemrég még azoknak nevezte őket.*
-Amúgy, ha ásó lenne a hátadon kard helyett, akkor talán már nem is hadnagy lennél, hanem had-boronáss…pffff *Prüszköl miközben kibukik belőle a nevetés a rossz szóvicc nyomán. Majd a másik közli, hogy aki itt meg fog enni bármit is, az bizonyára ő meg jó maga lesz.*
-De azért én se főzök meg minden szart, nem kell elhozd. *Szögezi azért le, bár az már kétséges lehet a patkányfarok után, hogy mi esik bele a „minden szar” kategóriájába. Mikor a másik azt firtatja, hogy egy ilyen fiatal, bár az ő fejében még a szép is hozzátevődik, lány, mit keres egy ilyen kocsmába, kihúzza magát és felszegi az orrát.*
-Ha hiszed, ha nem, itt bizony nekem fizetnek, hogy sörrel és egyéb alkoholokkal hülyítsem az erre tévedőket, meg aki igényli. Azt még ételt is kapok, arról nem is szólva, hogy a … *Itt közelebb hajol, hogy ezt más már ne hallja.*
- hogy a… részegeket néha még direkt ki is gáncsolom és akkor fogat is vihetek haza. ÁÁÁlommelóó! *Emeli a magasba a karjait.*
-Bár… az a sebhelyes arcú egy istencsapása. *Sóhajt.*
-Még jó, hogy nem tolja ide gyakran a képét. *Legyezgeti az orcát, mert még mindig összefut benne a méreg, ha az utolsó találkozásukra gondol, amikor jól rászedte, mert más nem lehetett, csak egy jókora átbaszás.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Mikor a lovag még feltételezi is, hogy bizony a lószaros pörköltet is szeretheti valaki, elfintorodik, még a nyelve is kikandikál egy kis fingást imitáló hang keretein belül.*
-Pfff… nem hiszem. *Majd előkerül a borzói, amit utoljára akkor látott, amikor még az erdőben éltek.*
-Olyanok még vannak? Lehet csak ide a városba nem merészkednek be. *Hiszen bizonyára attól, hogy nem látott, még nem haltak ki, mint a vakondemberek. Attól, hogy abból még életében nem látott egyet se, teljesen biztos benne, hogy léteznek.*
-Olyat én még nem ettem, de már rúgtak pofán a kis szemetek. *Simogatja meg a jobb orcáját, miközben arra emlékszik, mikor gyerekként az erdő üregeibe dugdosta a kicsi fejecskéjét, mert akkor azt gondolta, hogy jó ötlet.*
-Jól meg is dagadt utána. *Magyarázza, majd minden figyelmét a kardok kötik le, amiket végül a férfi visszacsatol a hátára egy kérdéssel, ami nem maradhat megválaszolatlan természetesen.*
-Pont úgy, mint két patkányfarokkal, amelyikek közül az egyik még aranyozott is. *Utal vissza arra, hogy nemrég még azoknak nevezte őket.*
-Amúgy, ha ásó lenne a hátadon kard helyett, akkor talán már nem is hadnagy lennél, hanem had-boronáss…pffff *Prüszköl miközben kibukik belőle a nevetés a rossz szóvicc nyomán. Majd a másik közli, hogy aki itt meg fog enni bármit is, az bizonyára ő meg jó maga lesz.*
-De azért én se főzök meg minden szart, nem kell elhozd. *Szögezi azért le, bár az már kétséges lehet a patkányfarok után, hogy mi esik bele a „minden szar” kategóriájába. Mikor a másik azt firtatja, hogy egy ilyen fiatal, bár az ő fejében még a szép is hozzátevődik, lány, mit keres egy ilyen kocsmába, kihúzza magát és felszegi az orrát.*
-Ha hiszed, ha nem, itt bizony nekem fizetnek, hogy sörrel és egyéb alkoholokkal hülyítsem az erre tévedőket, meg aki igényli. Azt még ételt is kapok, arról nem is szólva, hogy a … *Itt közelebb hajol, hogy ezt más már ne hallja.*
- hogy a… részegeket néha még direkt ki is gáncsolom és akkor fogat is vihetek haza. ÁÁÁlommelóó! *Emeli a magasba a karjait.*
-Bár… az a sebhelyes arcú egy istencsapása. *Sóhajt.*
-Még jó, hogy nem tolja ide gyakran a képét. *Legyezgeti az orcát, mert még mindig összefut benne a méreg, ha az utolsó találkozásukra gondol, amikor jól rászedte, mert más nem lehetett, csak egy jókora átbaszás.*
5855. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 21:45:31
Üzenet elküldve: 2021-11-29 21:45:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
- Sosem feltételezném *válaszolja az émelygősen negédes gavallérságra. Hogy szép keretbe foglalja a dolgot, ártatlan mozdulattal simít a jó Kancellár combjára. Rövid ismeretségükhöz mérten talán túlzás ez a közvetlenség, de Yeza talál neki alkalmas helyet a beszélgetés sodrában.*
- Kegyelmes uram bizonyosan talál megoldást e dilemmára *adja fel a leckét már-már pimaszul.* - És azt is remélem, hogy ha, mentsen az ég, a Báró úr felbontja a leveleimet, legalább így bizton kiderül *kacsint. A levegőben hagyja a lehetőséget, hogy a gondolat nyugodtan bogozza a mögöttes szándékok fő- és mellékszálát. Melyik melyik? Ki tudja?*
- Vakmerő *emelkedik meg Yeza egyik szemöldöke. Amit a férfi legendásnak titulál, a kevéske feléjük eljutó szóbeszédből inkább veszett hírnek tűnt, a boldog emlékezetűről inkább nem is szólva. Hitetlenkedő csodálattal mustrálja a Kancellárt, s a mustra most szó szerint az. Yeza pillantása fürkészi a másik minden szavát, gesztusát, a tartását, a tekintetét, hogy felfedezzen valami titkot, ami magyarázattal szolgálhatna. Egyre és egyre jobban fúrja a vörös oldalát a kíváncsiság. ~ Mit tudhat ez a fickó? ~ Megőrjíti, hogy nem tudja összerakni a rendhagyó kirakóst.*
- Ó, a kényelmet és a jólétet mindig irigylik, csak az érte letett munkát nem. De mi az a megérdemelt jólét az elismeréshez képest? Kegyelmed bizonyára nélkülözhetetlen kincs a Vashegyen, akit úrnője a tenyerén hordoz az éjt nappallá fordító szolgálatért. A hintó, a finom kelmék, a hozzáértő borbély *apró bókkal adózik a kifogástalan megjelenésnek.* - Ez a legkevesebb... gondolom *teszi hozzá cserfeskés toldalékként. Az ő szemében a thargok barbárok, akik fogalomkörében a jólét aligha mérhető egy városi méltóság luxusához.*
- Nem hiányzik? *int körbe egy kurta mozdulattal ölelve fel a civilizáció minden változatos letéteményét.* - A Városok Városa szülötte épp egy olyan... rusztikus hely hivatali felségeként *mosolyodik pillanatnyi merengésből a Kancellár vonásait fürkészve.* - De azért lám, csak visszahúz a szíved, uram. Ide, nem Pirtianesbe vagy a szép Wegtorenbe. *Yeza hangja dallamosan búgó, főleg, mikor ily fejtegetésekbe merül.* - Adnék egy napot az életemből, hogy fülembe súgja titkát, mi az, mi ily hathatós csáberővel csalja magához kegyelmedet röpke szabadidejében. Tanulnom illenék belőle, hisz én magam csekély kis hatalommal épp csak egy éjre nyertem el nagybecsű társaságát, s lám, még sátoros ünnepnapra se tudtam visszaédesgetni *kacag fel, míg saját méltatlanságán ironizál. Mintha édes kis féltékenységet lehetne benne felfedezni. A versengő fajtát, ami buzgón keresi a kegyhez vezető legjobb utat. A külcsín nem minden. A Kancellárral pedig, nem kétséges, kemény fába vágta a fejszéjét, ha valóban fel akarja kelteni a figyelmét. Persze, hogy akarja, bár nem elengedhetetlen.
Mintha jégen járna. Egy wegtoreninek ez különösen nagy kihívás. Még meg kell találnia az egyensúlyát ebben a közegben. Ráadásul még az idő is sürget. Ha járni nehéz, hát futni végképp erőt próbáló küldetés egy ismeretlen, veszélyeket rejtő terepen.*
- Sosem feltételezném *válaszolja az émelygősen negédes gavallérságra. Hogy szép keretbe foglalja a dolgot, ártatlan mozdulattal simít a jó Kancellár combjára. Rövid ismeretségükhöz mérten talán túlzás ez a közvetlenség, de Yeza talál neki alkalmas helyet a beszélgetés sodrában.*
- Kegyelmes uram bizonyosan talál megoldást e dilemmára *adja fel a leckét már-már pimaszul.* - És azt is remélem, hogy ha, mentsen az ég, a Báró úr felbontja a leveleimet, legalább így bizton kiderül *kacsint. A levegőben hagyja a lehetőséget, hogy a gondolat nyugodtan bogozza a mögöttes szándékok fő- és mellékszálát. Melyik melyik? Ki tudja?*
- Vakmerő *emelkedik meg Yeza egyik szemöldöke. Amit a férfi legendásnak titulál, a kevéske feléjük eljutó szóbeszédből inkább veszett hírnek tűnt, a boldog emlékezetűről inkább nem is szólva. Hitetlenkedő csodálattal mustrálja a Kancellárt, s a mustra most szó szerint az. Yeza pillantása fürkészi a másik minden szavát, gesztusát, a tartását, a tekintetét, hogy felfedezzen valami titkot, ami magyarázattal szolgálhatna. Egyre és egyre jobban fúrja a vörös oldalát a kíváncsiság. ~ Mit tudhat ez a fickó? ~ Megőrjíti, hogy nem tudja összerakni a rendhagyó kirakóst.*
- Ó, a kényelmet és a jólétet mindig irigylik, csak az érte letett munkát nem. De mi az a megérdemelt jólét az elismeréshez képest? Kegyelmed bizonyára nélkülözhetetlen kincs a Vashegyen, akit úrnője a tenyerén hordoz az éjt nappallá fordító szolgálatért. A hintó, a finom kelmék, a hozzáértő borbély *apró bókkal adózik a kifogástalan megjelenésnek.* - Ez a legkevesebb... gondolom *teszi hozzá cserfeskés toldalékként. Az ő szemében a thargok barbárok, akik fogalomkörében a jólét aligha mérhető egy városi méltóság luxusához.*
- Nem hiányzik? *int körbe egy kurta mozdulattal ölelve fel a civilizáció minden változatos letéteményét.* - A Városok Városa szülötte épp egy olyan... rusztikus hely hivatali felségeként *mosolyodik pillanatnyi merengésből a Kancellár vonásait fürkészve.* - De azért lám, csak visszahúz a szíved, uram. Ide, nem Pirtianesbe vagy a szép Wegtorenbe. *Yeza hangja dallamosan búgó, főleg, mikor ily fejtegetésekbe merül.* - Adnék egy napot az életemből, hogy fülembe súgja titkát, mi az, mi ily hathatós csáberővel csalja magához kegyelmedet röpke szabadidejében. Tanulnom illenék belőle, hisz én magam csekély kis hatalommal épp csak egy éjre nyertem el nagybecsű társaságát, s lám, még sátoros ünnepnapra se tudtam visszaédesgetni *kacag fel, míg saját méltatlanságán ironizál. Mintha édes kis féltékenységet lehetne benne felfedezni. A versengő fajtát, ami buzgón keresi a kegyhez vezető legjobb utat. A külcsín nem minden. A Kancellárral pedig, nem kétséges, kemény fába vágta a fejszéjét, ha valóban fel akarja kelteni a figyelmét. Persze, hogy akarja, bár nem elengedhetetlen.
Mintha jégen járna. Egy wegtoreninek ez különösen nagy kihívás. Még meg kell találnia az egyensúlyát ebben a közegben. Ráadásul még az idő is sürget. Ha járni nehéz, hát futni végképp erőt próbáló küldetés egy ismeretlen, veszélyeket rejtő terepen.*
5854. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 16:06:45
Üzenet elküldve: 2021-11-29 16:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Újabb bátorító szavak, és jókívánságok hagyják el a pultos száját, nem is beszélve a jó tanácsokról. Természetesen Soreylnek sem lángol fel a szeme a lószaros pörkölt hallatán, ő is elejt egy gyenge fintort, de azért hozzáteszi.*
-Van aki úgy szereti.
*És ebben biztos is. Él annyi különös lény a hegyektől innen, hogy bármi megeshet.*
-Én hallottam egy emberről aki borzóikat evett reggelire.
*Magyarázza mellékesen, és lehetséges hogy Xavy nem tudja, de a nyúlszerű ragadozóknak nincsen túl jó ízük véleménye szerint. Aztán felhozza a zsold kérdéskörét, ami természeténél fogva Perchipfell fülét üti meg a legjobban.*
~Tényleg te barom. Még sosem kaptál zsoldot.~
*Akad fent az információn Perchi, mire a lovag finoman próbálja neki magyarázni a zsoldtalanság okát.*
~Nem is dolgoztam meg érte.~
*A mesterkard itt veszti el a türelmét.*
~Mi az hogy nem? Az életedet kockáztattad a bányában a semmiért, és még csak egy lyukast garast sem paktál érte. Nem állsz ki magadért, ez a te kurva nagy bajod barátom.~
*Folytatná még a kard az egyre elharapódzó szóáradatot, de a lovag közbevág.*
~Azóta máshol teljesítek szolgálatot, sőt. Dezertőr lettem, örülök, hogy nem zártak börtönbe. Egyébként is mire kellene neked a zsold ha? Apám öröksége nem elég neked? Hallgattasd el a lepcses szád, mert itt hagylak a patkányfarkas lánynak.~
*Válaszolja, amire a kardnak még muszáj elengednie egy megjegyzést.*
~Élelmesebbnek néz ki a fruska mint te.~
*De hogy válaszoljon is, azért kellemesen elmosolyog miközben visszacsatolja magára a kardhüvelyeket.*
-Hogy nézne ki egy hadnagy egy ásóval a hátán?
*Kérdezi cinkos mosollyal, és bólogat a lány szavaira.*
-Nem egyedül megyek, és ne félts. Ha valaki meg fog enni bárkit is, azok mi leszünk.
*Mutat hüvelykujjával magára, aztán a lányra.*
-Én azt ígértem hozok, te meg azt hogy főzöl.
*Mondja atyai mosollyal, és kicsit terelni akarja a témát, mert fél hogy elszólja magát a vakondemberek kétséges létezéséről.*
-Egyébként, hogyhogy egy ilyen fiatal lány egy ilyen helyen felszolgáló?
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Újabb bátorító szavak, és jókívánságok hagyják el a pultos száját, nem is beszélve a jó tanácsokról. Természetesen Soreylnek sem lángol fel a szeme a lószaros pörkölt hallatán, ő is elejt egy gyenge fintort, de azért hozzáteszi.*
-Van aki úgy szereti.
*És ebben biztos is. Él annyi különös lény a hegyektől innen, hogy bármi megeshet.*
-Én hallottam egy emberről aki borzóikat evett reggelire.
*Magyarázza mellékesen, és lehetséges hogy Xavy nem tudja, de a nyúlszerű ragadozóknak nincsen túl jó ízük véleménye szerint. Aztán felhozza a zsold kérdéskörét, ami természeténél fogva Perchipfell fülét üti meg a legjobban.*
~Tényleg te barom. Még sosem kaptál zsoldot.~
*Akad fent az információn Perchi, mire a lovag finoman próbálja neki magyarázni a zsoldtalanság okát.*
~Nem is dolgoztam meg érte.~
*A mesterkard itt veszti el a türelmét.*
~Mi az hogy nem? Az életedet kockáztattad a bányában a semmiért, és még csak egy lyukast garast sem paktál érte. Nem állsz ki magadért, ez a te kurva nagy bajod barátom.~
*Folytatná még a kard az egyre elharapódzó szóáradatot, de a lovag közbevág.*
~Azóta máshol teljesítek szolgálatot, sőt. Dezertőr lettem, örülök, hogy nem zártak börtönbe. Egyébként is mire kellene neked a zsold ha? Apám öröksége nem elég neked? Hallgattasd el a lepcses szád, mert itt hagylak a patkányfarkas lánynak.~
*Válaszolja, amire a kardnak még muszáj elengednie egy megjegyzést.*
~Élelmesebbnek néz ki a fruska mint te.~
*De hogy válaszoljon is, azért kellemesen elmosolyog miközben visszacsatolja magára a kardhüvelyeket.*
-Hogy nézne ki egy hadnagy egy ásóval a hátán?
*Kérdezi cinkos mosollyal, és bólogat a lány szavaira.*
-Nem egyedül megyek, és ne félts. Ha valaki meg fog enni bárkit is, azok mi leszünk.
*Mutat hüvelykujjával magára, aztán a lányra.*
-Én azt ígértem hozok, te meg azt hogy főzöl.
*Mondja atyai mosollyal, és kicsit terelni akarja a témát, mert fél hogy elszólja magát a vakondemberek kétséges létezéséről.*
-Egyébként, hogyhogy egy ilyen fiatal lány egy ilyen helyen felszolgáló?
5853. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 09:24:02
Üzenet elküldve: 2021-11-29 09:24:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
//Csak egy éjszakára//
*Néha Nawanthiri feltűnik a látómezőjében, de nem igazán zavarja a dolog, hiszen az ottani dolgokat mindegyikőjük használhatja. Ha meg neki nincs vele dolga az meg aztán még jobb. Valami bort tölt meg dohány tálcát töm, bizonyára ezt rendelte a most kicsit muzsikáló vendég, szerencsére a háttérzajban elvegyül, nem különösebben kirívó. Ahogy a konyháról kihozza utána a vadkant, egészen megéhezik, ugyanis a gőzölgő sült hús illata egészen betölti a helyiséget. Mikor a nő visszaér a pulthoz még odaszól neki, némi plusz információt is ad a vendégről, ami fontos lehet. ~Néma? Vajon kivágták a nyelvét? Biztos valami naaagyon csúnya dolgot csinált. ~ Néz el a nő felé, de nagy csalódására meglehetősen illendőnek és ártatlannak tűnik. ~Biztosan van valami szaftos sztorija. ~ Persze, azért válaszol Nawanthirinek is.*
-Persze, számíthatsz rám. *Mondja unottan, szinte mintha már az ellenkezőjét jelentené, ami kicsúszott a száján. Ekkor lép oda a pulthoz egy világos hajú, elfszerű nő, kirívó színű szemekkel, egy kabátban és neki szegezi a kérdést, amit errefelé ritkán kap meg, főleg nőtől.*
-Nem. Mit szeretne leöldökölni? Ha disznót, azt el tudjuk intézni, jó pénzért. *Nem igazán bolygatja meg a dolog, csak a szemöldökei szökkennek fel, hiszen a hely mottója, hogy bármit elintéznek, ha a vendégnek van rá elég aranya. Majd valamit mintha észre venne a padlón mert leguggol, majd feláll. Nem igazán akarja beleütni a nő dolgába az orrát, így most nem kérdez rá.*
-Az, naccerű. *Ismétli meg szélesre kúszó vigyorral az arcán a dolgot, bár nem igazán érti, minek is örül a nő valójában. A szobát kifizeti, így kap is egy szép kulcsot és a fejével a szobák irányába bök, csak hogy egyértelmű legyen az ő számára is, hogy merre található a szoba. Ételt nem rendel és gyorsan le is lép a pulttól, bizonyára sietős neki.*
-Mik vannak… *Néz utána, majd eszébe ötlik a némi vendég, így menne is hogy kifaggassa, mikor látja, hogy már távozott.*
-Azt a disznó meg a mája! Suttyóság! *Könyököl vissza a pultra morcosan és a tenyerére a pihenteti az állát.*
//Csak egy éjszakára//
*Néha Nawanthiri feltűnik a látómezőjében, de nem igazán zavarja a dolog, hiszen az ottani dolgokat mindegyikőjük használhatja. Ha meg neki nincs vele dolga az meg aztán még jobb. Valami bort tölt meg dohány tálcát töm, bizonyára ezt rendelte a most kicsit muzsikáló vendég, szerencsére a háttérzajban elvegyül, nem különösebben kirívó. Ahogy a konyháról kihozza utána a vadkant, egészen megéhezik, ugyanis a gőzölgő sült hús illata egészen betölti a helyiséget. Mikor a nő visszaér a pulthoz még odaszól neki, némi plusz információt is ad a vendégről, ami fontos lehet. ~Néma? Vajon kivágták a nyelvét? Biztos valami naaagyon csúnya dolgot csinált. ~ Néz el a nő felé, de nagy csalódására meglehetősen illendőnek és ártatlannak tűnik. ~Biztosan van valami szaftos sztorija. ~ Persze, azért válaszol Nawanthirinek is.*
-Persze, számíthatsz rám. *Mondja unottan, szinte mintha már az ellenkezőjét jelentené, ami kicsúszott a száján. Ekkor lép oda a pulthoz egy világos hajú, elfszerű nő, kirívó színű szemekkel, egy kabátban és neki szegezi a kérdést, amit errefelé ritkán kap meg, főleg nőtől.*
-Nem. Mit szeretne leöldökölni? Ha disznót, azt el tudjuk intézni, jó pénzért. *Nem igazán bolygatja meg a dolog, csak a szemöldökei szökkennek fel, hiszen a hely mottója, hogy bármit elintéznek, ha a vendégnek van rá elég aranya. Majd valamit mintha észre venne a padlón mert leguggol, majd feláll. Nem igazán akarja beleütni a nő dolgába az orrát, így most nem kérdez rá.*
-Az, naccerű. *Ismétli meg szélesre kúszó vigyorral az arcán a dolgot, bár nem igazán érti, minek is örül a nő valójában. A szobát kifizeti, így kap is egy szép kulcsot és a fejével a szobák irányába bök, csak hogy egyértelmű legyen az ő számára is, hogy merre található a szoba. Ételt nem rendel és gyorsan le is lép a pulttól, bizonyára sietős neki.*
-Mik vannak… *Néz utána, majd eszébe ötlik a némi vendég, így menne is hogy kifaggassa, mikor látja, hogy már távozott.*
-Azt a disznó meg a mája! Suttyóság! *Könyököl vissza a pultra morcosan és a tenyerére a pihenteti az állát.*
5852. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 09:01:21
Üzenet elküldve: 2021-11-29 09:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*A patkányemberek egészen jól meg lettek határozva, mint ahogy a gyengeségük is, így ha a szőrös képű az erdőben találkozik eggyel kétséget kizáróan be tudja majd azonosítani.*
-Pörcifel, há, ezt mondtam előbb is. Pörszipel. *Nem igazán van kiegyezve a szó végével, de nyilván csak azért mert egészen idegen számára, nem igazán szokta meg az ilyen tüsszögős szavakat.*
-Egy micsoda? Azt hittem csak kardok vannak, meg páncélok, meg alkarvédők, de hogy mester? Gondolom azért ilyen puccos, biztos reklamálna, ha nem lenne ilyen csicsás tokban. *Mondja majd előkerül a másik, amire szintén elég fura magyarázatot kap. ~Ásó helyett kard? ~*
-Meg ha esetleg ezzel kell megenni a vaddisznósültet, vagy levágni a kamillát a réten, esetleg kiganézni a lovat. Remélem elég ügyes, bár amivel előtte lószarban nyúlkáltam utána nem venném a számba, azért ezt jegyezze meg. Nem lesz jó íze a vaddisznósültnek. *Mondja kicsit fintorogva, mert hát ki tudhatja, mire használja egy lovag még a kardot, amire nem kard való.*
-Hát a Városi őröknek annyi zsold se jut, hogy ásót vegyenek maguknak? *Ugrik fel neki a dolog, hisz a lovag szerint ásni is karddal szoktak.*
-Ez szomorú. Pedig ha tényleg jönnek a vakondemberek… *Rázza a fejét, már arra gondol, hogy neki se ártana egy ásót beújítani, tuti ami biztos, akár jó nagyot is verhet a fejükre ha kibújnak a túrásból.*
-Csak aztán éld túl, mert hát hiába az aranyozott kard, meg az ásókard, ha megesznek. Remélem nem egyedül fogsz menni. *Teszi hozzá, mert hát most csak őt látja a közelben.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
*A patkányemberek egészen jól meg lettek határozva, mint ahogy a gyengeségük is, így ha a szőrös képű az erdőben találkozik eggyel kétséget kizáróan be tudja majd azonosítani.*
-Pörcifel, há, ezt mondtam előbb is. Pörszipel. *Nem igazán van kiegyezve a szó végével, de nyilván csak azért mert egészen idegen számára, nem igazán szokta meg az ilyen tüsszögős szavakat.*
-Egy micsoda? Azt hittem csak kardok vannak, meg páncélok, meg alkarvédők, de hogy mester? Gondolom azért ilyen puccos, biztos reklamálna, ha nem lenne ilyen csicsás tokban. *Mondja majd előkerül a másik, amire szintén elég fura magyarázatot kap. ~Ásó helyett kard? ~*
-Meg ha esetleg ezzel kell megenni a vaddisznósültet, vagy levágni a kamillát a réten, esetleg kiganézni a lovat. Remélem elég ügyes, bár amivel előtte lószarban nyúlkáltam utána nem venném a számba, azért ezt jegyezze meg. Nem lesz jó íze a vaddisznósültnek. *Mondja kicsit fintorogva, mert hát ki tudhatja, mire használja egy lovag még a kardot, amire nem kard való.*
-Hát a Városi őröknek annyi zsold se jut, hogy ásót vegyenek maguknak? *Ugrik fel neki a dolog, hisz a lovag szerint ásni is karddal szoktak.*
-Ez szomorú. Pedig ha tényleg jönnek a vakondemberek… *Rázza a fejét, már arra gondol, hogy neki se ártana egy ásót beújítani, tuti ami biztos, akár jó nagyot is verhet a fejükre ha kibújnak a túrásból.*
-Csak aztán éld túl, mert hát hiába az aranyozott kard, meg az ásókard, ha megesznek. Remélem nem egyedül fogsz menni. *Teszi hozzá, mert hát most csak őt látja a közelben.*
5851. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 08:07:33
Üzenet elküldve: 2021-11-29 08:07:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
//Zárás//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a kiszolgálás menete az eddigi meglehetősen gyors és rugalmas tempóról lassabbra váltott. Khrys egyszer-egyszer fél szemével látni véli Nawanthiri alakját, aki mintha teljesen ráérősen pakolászna. A félvér leány ennek ellenére mégsem panaszkodik a lassúságon, hiszen nincs ő senkihez sem kötve, nincs szigorú időbeosztása, amihez ha nem tartja magát, komoly hátrányokat lesz kénytelen elszenvedni. Különben a zenéléssel mintegy repül az idő, s emiatt mégsem tűnhet túlságosan hosszadalmasnak minden várakozással töltött perc. Ő bizony nem tervezi többet elővenni a lantját, míg a fogadó hangulatos épületében tartózkodik. Feltéve, ha erre nincs igény, de még az sem jelent semmilyen garanciát arra nézve, hogy ténylegesen előkerül a hangszer.
Jó idő múltán, amit füstöléssel ütött el, ismételten felbukkan Nawanthiri, ezúttal a minden bizonnyal pompás illatokban fürdő vadkanpecsenyével. Khrys nem nagyon érzi az étel légi aromáit, a dohány bódító dióillata úgy költözött be orrába, mint a mókus, ha télire egy alapos gonddal kibélelt fa odúját választja hajlékul. Érzékei némiképp tompultak a szer hatására, de furcsa módon még így is ébernek mondható a tekintete és minden más érzéke. Kinézetre határozottan csábítóan néz ki a fogás, és jó bőségesnek is tűnik az adag. A látványra Khrys szájában összefut a nyál. Egyedül azt találja furcsának, hogy semmiféle evőeszközt nem szolgáltattak az ételhez, s annak fogyasztása emiatt meglehetősen puritán módon történhet. Egyébként nem akad fenn annyira ezen a tényen. Biztos oka van annak, hogy így hozták ki. A dohány már a végére jár, ami talán nem is probléma, mert a diót felválthatják a többi ízek. Köszönetet int a kiszolgálásért Nawanthirinek, s még egy barátságos mosollyal is megajándékozza. Fehéren világító fogai úgy villannak ki, akár megannyi apró, fényesen csillogó kincs.
Mielőtt nekilátna a már látásra is ínycsiklandó pecsenyének, kupáját felemelve kortyol egyet a borból, ezzel is némiképp csökkentve a dohány intenzív ízét. Ezek után puszta két kezét használva kezdi fogyasztani a fogást, ha már eszközöket nem adtak hozzá. Nagy gonddal figyel arra, hogy a lehetőségekhez mérten minél kevésbé kenje össze magát. A selymes paprikakrém is kifejti hatását, egész testét elönti a melegség. Nem mintha eddig fázott volna, hiszen itt bent kellemes az idő, csak odakint hűvösödnek a nappalok és az éjszakák.
Jó időbe beletelik, mire végez mindennel. Az asztalon lévő kendőket igénybe is veszi természetesen, s mintegy zárásként egy hajtásra kiissza borát. Felállva szedelődzködni kezd, magára ölti kabátját, hátára kapja íját és lantját, majd búcsúzón biccent Nawanthiri felé, talán észreveszi a gesztust. Ha odanéz, akkor még egyszer köszönetet int, majd csendben, úgy, ahogy jött, távozik a fogadó ajtaján.*
//Zárás//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a kiszolgálás menete az eddigi meglehetősen gyors és rugalmas tempóról lassabbra váltott. Khrys egyszer-egyszer fél szemével látni véli Nawanthiri alakját, aki mintha teljesen ráérősen pakolászna. A félvér leány ennek ellenére mégsem panaszkodik a lassúságon, hiszen nincs ő senkihez sem kötve, nincs szigorú időbeosztása, amihez ha nem tartja magát, komoly hátrányokat lesz kénytelen elszenvedni. Különben a zenéléssel mintegy repül az idő, s emiatt mégsem tűnhet túlságosan hosszadalmasnak minden várakozással töltött perc. Ő bizony nem tervezi többet elővenni a lantját, míg a fogadó hangulatos épületében tartózkodik. Feltéve, ha erre nincs igény, de még az sem jelent semmilyen garanciát arra nézve, hogy ténylegesen előkerül a hangszer.
Jó idő múltán, amit füstöléssel ütött el, ismételten felbukkan Nawanthiri, ezúttal a minden bizonnyal pompás illatokban fürdő vadkanpecsenyével. Khrys nem nagyon érzi az étel légi aromáit, a dohány bódító dióillata úgy költözött be orrába, mint a mókus, ha télire egy alapos gonddal kibélelt fa odúját választja hajlékul. Érzékei némiképp tompultak a szer hatására, de furcsa módon még így is ébernek mondható a tekintete és minden más érzéke. Kinézetre határozottan csábítóan néz ki a fogás, és jó bőségesnek is tűnik az adag. A látványra Khrys szájában összefut a nyál. Egyedül azt találja furcsának, hogy semmiféle evőeszközt nem szolgáltattak az ételhez, s annak fogyasztása emiatt meglehetősen puritán módon történhet. Egyébként nem akad fenn annyira ezen a tényen. Biztos oka van annak, hogy így hozták ki. A dohány már a végére jár, ami talán nem is probléma, mert a diót felválthatják a többi ízek. Köszönetet int a kiszolgálásért Nawanthirinek, s még egy barátságos mosollyal is megajándékozza. Fehéren világító fogai úgy villannak ki, akár megannyi apró, fényesen csillogó kincs.
Mielőtt nekilátna a már látásra is ínycsiklandó pecsenyének, kupáját felemelve kortyol egyet a borból, ezzel is némiképp csökkentve a dohány intenzív ízét. Ezek után puszta két kezét használva kezdi fogyasztani a fogást, ha már eszközöket nem adtak hozzá. Nagy gonddal figyel arra, hogy a lehetőségekhez mérten minél kevésbé kenje össze magát. A selymes paprikakrém is kifejti hatását, egész testét elönti a melegség. Nem mintha eddig fázott volna, hiszen itt bent kellemes az idő, csak odakint hűvösödnek a nappalok és az éjszakák.
Jó időbe beletelik, mire végez mindennel. Az asztalon lévő kendőket igénybe is veszi természetesen, s mintegy zárásként egy hajtásra kiissza borát. Felállva szedelődzködni kezd, magára ölti kabátját, hátára kapja íját és lantját, majd búcsúzón biccent Nawanthiri felé, talán észreveszi a gesztust. Ha odanéz, akkor még egyszer köszönetet int, majd csendben, úgy, ahogy jött, távozik a fogadó ajtaján.*
5850. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-28 17:41:02
Üzenet elküldve: 2021-11-28 17:41:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy éjszakára//
*Nem sokkal később talál is egy fogadónak tetsző épületet a város közepén. Ahhoz képest, hogy a szegénynegyed, gazdagnegyed helyett egészen pofás épületek is vannak a romok között, ez is egy szép darab.*
~Wegtoreni Kalmár.~
*Olvassa el magában a cégért. Benyomja a fa ajtót, és azonnal a pulthoz megy. Keres magának valakit aki segíthetne a dolgán. Ha valami pultos, csapos, unatkozó vendég kerül az útjába, finom mosolyt vesz fel, mint aki még mindig hamis levelekkel akarja bizonyítani, hogy diplomataként érkezett a Levegő Városába, és gyermeki természetességgel kérdez meg bárkitől.*
-Itt is jár a szobához öldöklés, vagy az csak a konkurenciánál van?
*Mutat az ajtó felé, egyértelműen a Pegazusra utalva. Bármilyen nemleges válasz ellenében egy kisebb pukedli szerűséggel teszi hozzá.*
-Nagyszerű.
*Azzal rendel magának egy Szoba-t 15 aranyért.
Vacsorát nem. Evett az úton a karavánnal, és most egy darabig amúgy is el kell tűnnie, mert lehet hogy keresni fogják őt a karavánjától amivel érkezett, tekintve, hogy a fizetést nem egészen rendezte. Amint teheti ezzel el is megy az imént vásárol szállására, és alszik egy olyat, amilyet évek óta nem sikerült.*
*Nem sokkal később talál is egy fogadónak tetsző épületet a város közepén. Ahhoz képest, hogy a szegénynegyed, gazdagnegyed helyett egészen pofás épületek is vannak a romok között, ez is egy szép darab.*
~Wegtoreni Kalmár.~
*Olvassa el magában a cégért. Benyomja a fa ajtót, és azonnal a pulthoz megy. Keres magának valakit aki segíthetne a dolgán. Ha valami pultos, csapos, unatkozó vendég kerül az útjába, finom mosolyt vesz fel, mint aki még mindig hamis levelekkel akarja bizonyítani, hogy diplomataként érkezett a Levegő Városába, és gyermeki természetességgel kérdez meg bárkitől.*
-Itt is jár a szobához öldöklés, vagy az csak a konkurenciánál van?
*Mutat az ajtó felé, egyértelműen a Pegazusra utalva. Bármilyen nemleges válasz ellenében egy kisebb pukedli szerűséggel teszi hozzá.*
-Nagyszerű.
*Azzal rendel magának egy Szoba-t 15 aranyért.
Vacsorát nem. Evett az úton a karavánnal, és most egy darabig amúgy is el kell tűnnie, mert lehet hogy keresni fogják őt a karavánjától amivel érkezett, tekintve, hogy a fizetést nem egészen rendezte. Amint teheti ezzel el is megy az imént vásárol szállására, és alszik egy olyat, amilyet évek óta nem sikerült.*
5849. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-28 12:25:58
Üzenet elküldve: 2021-11-28 12:25:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//A Kalmárban//
//Kóczi//
*A lantmuzsika nem gyorsítja meg a kiszolgálást. Amikor ugyanis a konyhából kijőve Nawanthiri észreveszi, hogy néma vendégük mivel múlatja az idejét, sokkal ráérősebbre veszi a tempót, csak hogy hallgathassa a zenét. Megkeresi a legeslegtisztábbra fényesített ónkupát (ami nem egyszerű, mert Xavy folyamatosan törölgeti őket, ha kell, ha nem), a boros demizsonból olyan óvattal tölt, hogy egy kósza buggyanás se nyomja el a húrok hangját, és dohányszelencéből is olyat választ, amin egy árva karcolás, horpadás, de még patina sincs. A feketítés, mint a korom, a sárgaréz részeken meg csak úgy táncol a lámpások tűzfénye. Sajnos amikor végül megérkezik Khryställe asztalához, a lant is visszakerül a tokjába, de talán nem örökre.
Mire a szerzetes megjelenik a vacsorával, a környéket belengi a dióillatú füst. A tálcáról kisebb-nagyobb tálkák kerülnek a félelf lány elé. A vadkanpecsenyét a szakács előre felszeletelte, de így is látszik rajta, hogy vagy fél napot tölthetett a kemencében annyira omlós, és egészen sötét színű. Az ízén könnyű felfedezni a vörösbort és a szalonnát, amivel párolták, de halványan érezni benne tárkonyt meg borókát is. Só azonban nincs rajta: ezt a vendég külön kis tálkában kapja, vegyen belőle, amennyit kíván. A beígért wegtoreni paprika valójában egy tűzpiros mártogatókrém, szintén külön tálkában. Csípős, de csak annyira, hogy kimelegedjen tőle, aki megkóstolja. A fentieket pirított kenyérszeletek és édes-füstös ízű aszalt szilva egészíti ki. Evőeszköz nincs, de igazából nem is kell. Van helyette rozsdavörös asztalkendő, kezet-szájat törölni.
Amikor mindezt lepakolta, Nawanthiri kivár még pár pillanatot, hátha kér még valamit a vendégük. Ha nem, akkor visszasétál a pulthoz, és leteszi rá a tálcát.*
- Figyelj csak *szólítja meg a látványosan unatkozó Kóczit* az a lány ott néma. *int a fejével Khryställe irányába* Mondtam neki, hogy ha rendelne, zörögjön a boroskupáján, és jövünk. Figyelj majd oda rá te is, jó?
//Kóczi//
*A lantmuzsika nem gyorsítja meg a kiszolgálást. Amikor ugyanis a konyhából kijőve Nawanthiri észreveszi, hogy néma vendégük mivel múlatja az idejét, sokkal ráérősebbre veszi a tempót, csak hogy hallgathassa a zenét. Megkeresi a legeslegtisztábbra fényesített ónkupát (ami nem egyszerű, mert Xavy folyamatosan törölgeti őket, ha kell, ha nem), a boros demizsonból olyan óvattal tölt, hogy egy kósza buggyanás se nyomja el a húrok hangját, és dohányszelencéből is olyat választ, amin egy árva karcolás, horpadás, de még patina sincs. A feketítés, mint a korom, a sárgaréz részeken meg csak úgy táncol a lámpások tűzfénye. Sajnos amikor végül megérkezik Khryställe asztalához, a lant is visszakerül a tokjába, de talán nem örökre.
Mire a szerzetes megjelenik a vacsorával, a környéket belengi a dióillatú füst. A tálcáról kisebb-nagyobb tálkák kerülnek a félelf lány elé. A vadkanpecsenyét a szakács előre felszeletelte, de így is látszik rajta, hogy vagy fél napot tölthetett a kemencében annyira omlós, és egészen sötét színű. Az ízén könnyű felfedezni a vörösbort és a szalonnát, amivel párolták, de halványan érezni benne tárkonyt meg borókát is. Só azonban nincs rajta: ezt a vendég külön kis tálkában kapja, vegyen belőle, amennyit kíván. A beígért wegtoreni paprika valójában egy tűzpiros mártogatókrém, szintén külön tálkában. Csípős, de csak annyira, hogy kimelegedjen tőle, aki megkóstolja. A fentieket pirított kenyérszeletek és édes-füstös ízű aszalt szilva egészíti ki. Evőeszköz nincs, de igazából nem is kell. Van helyette rozsdavörös asztalkendő, kezet-szájat törölni.
Amikor mindezt lepakolta, Nawanthiri kivár még pár pillanatot, hátha kér még valamit a vendégük. Ha nem, akkor visszasétál a pulthoz, és leteszi rá a tálcát.*
- Figyelj csak *szólítja meg a látványosan unatkozó Kóczit* az a lány ott néma. *int a fejével Khryställe irányába* Mondtam neki, hogy ha rendelne, zörögjön a boroskupáján, és jövünk. Figyelj majd oda rá te is, jó?
5848. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-27 17:56:12
Üzenet elküldve: 2021-11-27 17:56:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*A tréfás intésen csak jóindulatúan mosolyog. Érti ő az ilyesmit, és nem is az a fajta aki tiszteletlenségnek venné az ilyen közvetlenséget. Arról már nem is beszélve, hogy a jó kancellár ez esetben nem ódzkodna annyira a kevésbé formális távolságtól.*
- Ugyan, leányom, bizonyára magad sem gondolod komolyan, hogy adott esetben cserben hagynálak a báró előtt?
*A jó kancellár ebben a pillanatban olyan émelyítően negédes és behízelgő, hogy azt már ő maga is túlzásnak tartja. De ez van ha valaki nem tud kibújni a bőréből. Igaz, nem is nagyon akar. Bár a jelek szerint a vörösnél nem minden, egyébként jól bejáratott módszere működik. Most például ott tartanak, hogy ha Hubi azt szeretné, hogy Yeza velük tartson a Vashegyre vezető úton, akkor ezt neki kell kérnie. Skandalum!*
- Ezt viszont megígérhetem és örömmel is teszem. Csak vajon hová címezzem a neked szánt leveleket? Ha ide küldöm őket, akár a kegyelmes báró úr is tudomást szerezhet róluk, és - de javíts ki bátran, ha tévednék - ennek nem örülnél felhőtlenül.
*Nem feltétlen levelezőpartnert keresett magának, és amennyire saját magát ismeri, erről az ígéretről akár könnyedén meg is feledkezhet majd. De ezzel miért kéne most terhelnie Yezát?*
- Nos, úgy is fogalmazhatnék, hogy a véletlen keze van abban, hogy a thargok közé keveredtem. Akkoriban jöttem el Pirtianes-ből és miután értesültem róla, hogy Kagan Thargodar, a thargok legendás hírű és boldog emlékezetű vezére olyasvalakit keres aki a Vashegy adminisztratív irányításának felelős és nehéz terhét venné a vállára, magamra vállaltam ezt a megtisztelő feladatot.
*Természetesen ez nem pontosan így történt. Pirtanes-ből el _kellett jönnie, a Vashegyre pedig régebbi ismerőse és talán barátja, Achim hívta aki akkoriban a kancellár volt. Hubit pedig kegyelték az istenek amikor ráakadt Achim holttestére a Kancellárián. Ő is gyanúba keveredett, de szerencsére észérvekkel is meg tudta győzni az ilyesmire nem mindig fogékony thargokat, hogy néhai barátja egyszerűen halálra itta magát, amihez neki semmi köze. Viszont ha már így alakult, el is foglalta a megüresedett kancellári széket. De ilyen jelentéktelen részletekkel minek terhelné Yezát?*
- Az én életem pedig mindig is a szolgálat volt. Felemelő érzés számomra, hogy egy egész nép jólétéért, mindennapi nyugalmáért, boldogságáért felelek és büszkeséggel tölt el, hogy mindezeket a magam szerény eszközeivel biztosítani is tudom.
*Az pedig mindenki számára nagy öröm lehet, hogy a most Wegtoreni Kalmár néven ismert intézménynek otthon adó épületet annak idején biztos kezű mesteremberek építették, így a mestergerenda ezek után sem szakad a nyakukba.*
- Abban pedig bizonyos vagyok, hogy e nagy felelősséggel járó munkámért számomra biztosított kényelemért és jólétért - mely oly nagylelkű, hogy egy olyan szerény igényű ember számára, mint én még sok is - senki sem irigyel a Vashegyen.
*Itt volt még egy kis próbálkozás Yeza elbizonytalanítására, ám ha a vörös továbbra sem mutat hajlandóságot a kancellári hintóba mászni, úgy Hubi inkább arra fog törekedni, hogy Yeza ugyanezt a mozgást a fogadó megfelelő ágya irányába végezze.*
*A tréfás intésen csak jóindulatúan mosolyog. Érti ő az ilyesmit, és nem is az a fajta aki tiszteletlenségnek venné az ilyen közvetlenséget. Arról már nem is beszélve, hogy a jó kancellár ez esetben nem ódzkodna annyira a kevésbé formális távolságtól.*
- Ugyan, leányom, bizonyára magad sem gondolod komolyan, hogy adott esetben cserben hagynálak a báró előtt?
*A jó kancellár ebben a pillanatban olyan émelyítően negédes és behízelgő, hogy azt már ő maga is túlzásnak tartja. De ez van ha valaki nem tud kibújni a bőréből. Igaz, nem is nagyon akar. Bár a jelek szerint a vörösnél nem minden, egyébként jól bejáratott módszere működik. Most például ott tartanak, hogy ha Hubi azt szeretné, hogy Yeza velük tartson a Vashegyre vezető úton, akkor ezt neki kell kérnie. Skandalum!*
- Ezt viszont megígérhetem és örömmel is teszem. Csak vajon hová címezzem a neked szánt leveleket? Ha ide küldöm őket, akár a kegyelmes báró úr is tudomást szerezhet róluk, és - de javíts ki bátran, ha tévednék - ennek nem örülnél felhőtlenül.
*Nem feltétlen levelezőpartnert keresett magának, és amennyire saját magát ismeri, erről az ígéretről akár könnyedén meg is feledkezhet majd. De ezzel miért kéne most terhelnie Yezát?*
- Nos, úgy is fogalmazhatnék, hogy a véletlen keze van abban, hogy a thargok közé keveredtem. Akkoriban jöttem el Pirtianes-ből és miután értesültem róla, hogy Kagan Thargodar, a thargok legendás hírű és boldog emlékezetű vezére olyasvalakit keres aki a Vashegy adminisztratív irányításának felelős és nehéz terhét venné a vállára, magamra vállaltam ezt a megtisztelő feladatot.
*Természetesen ez nem pontosan így történt. Pirtanes-ből el _kellett jönnie, a Vashegyre pedig régebbi ismerőse és talán barátja, Achim hívta aki akkoriban a kancellár volt. Hubit pedig kegyelték az istenek amikor ráakadt Achim holttestére a Kancellárián. Ő is gyanúba keveredett, de szerencsére észérvekkel is meg tudta győzni az ilyesmire nem mindig fogékony thargokat, hogy néhai barátja egyszerűen halálra itta magát, amihez neki semmi köze. Viszont ha már így alakult, el is foglalta a megüresedett kancellári széket. De ilyen jelentéktelen részletekkel minek terhelné Yezát?*
- Az én életem pedig mindig is a szolgálat volt. Felemelő érzés számomra, hogy egy egész nép jólétéért, mindennapi nyugalmáért, boldogságáért felelek és büszkeséggel tölt el, hogy mindezeket a magam szerény eszközeivel biztosítani is tudom.
*Az pedig mindenki számára nagy öröm lehet, hogy a most Wegtoreni Kalmár néven ismert intézménynek otthon adó épületet annak idején biztos kezű mesteremberek építették, így a mestergerenda ezek után sem szakad a nyakukba.*
- Abban pedig bizonyos vagyok, hogy e nagy felelősséggel járó munkámért számomra biztosított kényelemért és jólétért - mely oly nagylelkű, hogy egy olyan szerény igényű ember számára, mint én még sok is - senki sem irigyel a Vashegyen.
*Itt volt még egy kis próbálkozás Yeza elbizonytalanítására, ám ha a vörös továbbra sem mutat hajlandóságot a kancellári hintóba mászni, úgy Hubi inkább arra fog törekedni, hogy Yeza ugyanezt a mozgást a fogadó megfelelő ágya irányába végezze.*
5847. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-27 09:06:35
Üzenet elküldve: 2021-11-27 09:06:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
*A felszolgáló távozik némi időre, magára hagyva Khryst. A lány leemeli a mellette lévő székről a lantját rejtő táskát, majd szakértelemmel veszi ki belőle a hangszerét. Soha nem fűződik érzelmileg tárgyakhoz, lantja azonban mégis kivétel ez alól. Nagyjából úgy tekint rá, mint más egy jó barátra, és tulajdonképpen ez az egyetlen értéke, amit félt és nagy becsben tart. Nem jellemző rá, hogy másokkal törődik, most mégis csak halkan pengeti a húrokat, mintegy figyelve a vendégek nyugalmára. Nem igazán játszik meghatározott dallamot, csak úgy rendszertelenül penget, akár egy ügyetlen kezdő, aki azt sem tudja, mi fán terem a jó zene. Ezzel pusztán elüti az időt, amíg rendelésére vár. Annak ellenére, hogy nem határozott dallamokról van szó, mégis igen mélyen elmerül benne. Könnyedén úgy tűnhet, hogy tökéletesen megfeledkezett a környezetéről, ám a valóság ezzel szemben az, hogy még így is éber a hallása és a szeme is. Ha nem is teljesen ösztönösen működik ez az érzék nála, az elmúlt években magas szintre fejlesztette, már-már vele született adottsággá. Amikor Nawanthiri az asztalához ér, abbahagyja a játékot, lantját pedig visszacsúsztatja annak táskájába. Köszönetet int a felszolgálónak, és egy bólintással jelzi, hogy tudomásul vette, a pohár zörgetésével jelezheti idő közben felmerülő kívánságát. Szertartásos mozdulattal emeli fel a dohányt rejtő szelencét, s rögtön meg is csapja orrát a finom, kellemes dió illat. Tüstént rá is gyújt, hogy aztán dió illatú füstöt eregethessen körbe a fogadó helyiségében. Komótosan fújja ki egymás után a füstpamacsokat, hol kisebbet, hol pedig nagyobbat. Fél könyökkel az asztalra támaszkodik, így várja a vadkant.*
*A felszolgáló távozik némi időre, magára hagyva Khryst. A lány leemeli a mellette lévő székről a lantját rejtő táskát, majd szakértelemmel veszi ki belőle a hangszerét. Soha nem fűződik érzelmileg tárgyakhoz, lantja azonban mégis kivétel ez alól. Nagyjából úgy tekint rá, mint más egy jó barátra, és tulajdonképpen ez az egyetlen értéke, amit félt és nagy becsben tart. Nem jellemző rá, hogy másokkal törődik, most mégis csak halkan pengeti a húrokat, mintegy figyelve a vendégek nyugalmára. Nem igazán játszik meghatározott dallamot, csak úgy rendszertelenül penget, akár egy ügyetlen kezdő, aki azt sem tudja, mi fán terem a jó zene. Ezzel pusztán elüti az időt, amíg rendelésére vár. Annak ellenére, hogy nem határozott dallamokról van szó, mégis igen mélyen elmerül benne. Könnyedén úgy tűnhet, hogy tökéletesen megfeledkezett a környezetéről, ám a valóság ezzel szemben az, hogy még így is éber a hallása és a szeme is. Ha nem is teljesen ösztönösen működik ez az érzék nála, az elmúlt években magas szintre fejlesztette, már-már vele született adottsággá. Amikor Nawanthiri az asztalához ér, abbahagyja a játékot, lantját pedig visszacsúsztatja annak táskájába. Köszönetet int a felszolgálónak, és egy bólintással jelzi, hogy tudomásul vette, a pohár zörgetésével jelezheti idő közben felmerülő kívánságát. Szertartásos mozdulattal emeli fel a dohányt rejtő szelencét, s rögtön meg is csapja orrát a finom, kellemes dió illat. Tüstént rá is gyújt, hogy aztán dió illatú füstöt eregethessen körbe a fogadó helyiségében. Komótosan fújja ki egymás után a füstpamacsokat, hol kisebbet, hol pedig nagyobbat. Fél könyökkel az asztalra támaszkodik, így várja a vadkant.*
5846. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-26 12:28:25
Üzenet elküldve: 2021-11-26 12:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//A Kalmárban//
//érintőleg: küldetés//
*A vendégük különösebb teketória nélkül rábólint az Ördögvigyorra, és nyomban ki is fizeti. Nawanthiri ezt a pénzt is a zsebébe süllyeszti (szó szerint: majdnem könyékig eltűnik a karja a mozdulat közben), és mivel úgy látja, több kívánság egyelőre nincs, egy apró meghajlást követően indul is a konyhába. Út közben meg-megpörgeti a tálcát a mutatóujján, és odapillant a jó kancellár asztalára, mi a harcállás. Ninreya kisasszony a poharába réved, Habrertus uram azonban mintha éveket fiatalodott volna. Hol van már az az óvatos, sokatlátott irónia, amit az emeleten mutatott? Eltűnt, mint a tavalyi hó, és a helyébe virgoncság költözött. Akármi lehet még ebből!*
- Hahó Nyikhaj! Te még ébren vagy?
*Ez már az öreg konyhafőnöknek szól, aki a szolgálati helyén rendeltetésszerűen pipázik.*
- Majd alszok a sírba'. Téged nem kirúgtak?
*Igaz, ami igaz, Asgron Wergenson látogatása óta mandulaszem nemhogy a konyhában, de a fogadóban sem járt.*
- Kirúgtaaak? Felvettek!
- Nem értem.
- Mikor itt volt a Nagyon Fontos Törpe, csak a báró hitte, hogy itt dolgozom. *somolyog hamiskásan* Meg ti... de igazából Mikarr kért meg, hogy ugorjak be helyette, amíg az emeleten sebesültet kötöz.
- Aha. És most?
- Aztyan fölvett ügynöknek.
- Minek?
*A viharedzett exmatróz szájából ez a kérdés igencsak kétértelműen hangzik.*
- Hát olyan... futár-testőr-kincsvadász-félének...
- Ja, kalandor! Minálunk ezt úgy hívják.
*Nawanthiri fölkuncog.*
- Kalandor, mi? Akkor majd kíméllek...
*Meg nem tudná mondani, hol hallotta a kifejezést, de nincs is idő gondolkozni rajta, mert Nyikhaj már azt tudakolja, hogy mit kalandorkodik a konyhában.*
- Most a gnóm csaposlány helyett ugrottam be.
- Gnőm.
- Mi? *pislog értetlenül*
- Gnóm nő. Gnőm.
*A szerzetes lélekben feljajdul, de azért elneveti magát. Ezt követően odarakja a konyhafőnök elé az étlapot, amit idefelé jövet vett magához a pultról, megmutogatja neki, hogy Khrys mit rendelt, és kitér az Ördögvigyorra is. Nyikhaj fürgén eligazítja, mit-hol talál, a maga részéről pedig nekilát összekészíteni a vadkanpecsenyét.
Így aztán Nawanthirishardipandra hamarosan visszatér a muzsikus asztalához, tálcáján egy kupa vörösborral a Jám Pincéből, egy kerek kis fémszelencével, aminek levehető fedelén ördögfej vigyorog mind a száz fogával, valamint egy teáskanállal.*
- Mindjárt hozom a vaddisznód is! *mondja, mikor szépen elrendezte őket a vendég előtt* Ha szükséged van valamire, zörgesd meg a kupád a kanállal, és jövünk! *Amennyiben nem marasztalják, ezután indul is vissza a pult felé. A szelencében Khrys jó maroknyi, dióillatú, szőke pipadohányt fog találni, ha kinyitja. Ha rágyújt, dióillatú a füstje is, ízre selymes és édeskés. A hatása pedig... majd idővel jelentkezik!*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.26 13:24:24
//érintőleg: küldetés//
*A vendégük különösebb teketória nélkül rábólint az Ördögvigyorra, és nyomban ki is fizeti. Nawanthiri ezt a pénzt is a zsebébe süllyeszti (szó szerint: majdnem könyékig eltűnik a karja a mozdulat közben), és mivel úgy látja, több kívánság egyelőre nincs, egy apró meghajlást követően indul is a konyhába. Út közben meg-megpörgeti a tálcát a mutatóujján, és odapillant a jó kancellár asztalára, mi a harcállás. Ninreya kisasszony a poharába réved, Habrertus uram azonban mintha éveket fiatalodott volna. Hol van már az az óvatos, sokatlátott irónia, amit az emeleten mutatott? Eltűnt, mint a tavalyi hó, és a helyébe virgoncság költözött. Akármi lehet még ebből!*
- Hahó Nyikhaj! Te még ébren vagy?
*Ez már az öreg konyhafőnöknek szól, aki a szolgálati helyén rendeltetésszerűen pipázik.*
- Majd alszok a sírba'. Téged nem kirúgtak?
*Igaz, ami igaz, Asgron Wergenson látogatása óta mandulaszem nemhogy a konyhában, de a fogadóban sem járt.*
- Kirúgtaaak? Felvettek!
- Nem értem.
- Mikor itt volt a Nagyon Fontos Törpe, csak a báró hitte, hogy itt dolgozom. *somolyog hamiskásan* Meg ti... de igazából Mikarr kért meg, hogy ugorjak be helyette, amíg az emeleten sebesültet kötöz.
- Aha. És most?
- Aztyan fölvett ügynöknek.
- Minek?
*A viharedzett exmatróz szájából ez a kérdés igencsak kétértelműen hangzik.*
- Hát olyan... futár-testőr-kincsvadász-félének...
- Ja, kalandor! Minálunk ezt úgy hívják.
*Nawanthiri fölkuncog.*
- Kalandor, mi? Akkor majd kíméllek...
*Meg nem tudná mondani, hol hallotta a kifejezést, de nincs is idő gondolkozni rajta, mert Nyikhaj már azt tudakolja, hogy mit kalandorkodik a konyhában.*
- Most a gnóm csaposlány helyett ugrottam be.
- Gnőm.
- Mi? *pislog értetlenül*
- Gnóm nő. Gnőm.
*A szerzetes lélekben feljajdul, de azért elneveti magát. Ezt követően odarakja a konyhafőnök elé az étlapot, amit idefelé jövet vett magához a pultról, megmutogatja neki, hogy Khrys mit rendelt, és kitér az Ördögvigyorra is. Nyikhaj fürgén eligazítja, mit-hol talál, a maga részéről pedig nekilát összekészíteni a vadkanpecsenyét.
Így aztán Nawanthirishardipandra hamarosan visszatér a muzsikus asztalához, tálcáján egy kupa vörösborral a Jám Pincéből, egy kerek kis fémszelencével, aminek levehető fedelén ördögfej vigyorog mind a száz fogával, valamint egy teáskanállal.*
- Mindjárt hozom a vaddisznód is! *mondja, mikor szépen elrendezte őket a vendég előtt* Ha szükséged van valamire, zörgesd meg a kupád a kanállal, és jövünk! *Amennyiben nem marasztalják, ezután indul is vissza a pult felé. A szelencében Khrys jó maroknyi, dióillatú, szőke pipadohányt fog találni, ha kinyitja. Ha rágyújt, dióillatú a füstje is, ízre selymes és édeskés. A hatása pedig... majd idővel jelentkezik!*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.26 13:24:24
5845. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-26 11:10:07
Üzenet elküldve: 2021-11-26 11:10:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Új barátja, és mostantól kedvenc pultosának patkányfarkas kezét, annak rendje és módja szerint lovagosan megrázza. A tényre hogy a vakondemberek igencsak elhanyagolják a tisztálkodást a lovag magasra emeli a szemöldökét.*
-Akkor innen lehet megkülönböztetni hogy valaki nem vakondember?
*Néz rá gyanúsan, és félreteszi magának, hogyha tényleg lesz egy kölyke akkor minden bizonnyal tudja hogyan nevelje biztonságra, és fürdésre.*
~Mondjuk a patkányfarkakat kihagynám.~
*Teszi hozzá magában, mire Perchi válaszol.*
~Én nem, szerintem kurva vicces.~
*Ezzel tovább is mennek a kardok bemutatására. Természetesen Perchipfell nevével meggyűlik némi baj, és Tartalék elnevezés is fent akad a szitán, de több mint élvezetesnek tartja, hogy ezeket elmagyarázhatja.*
-Pörszifel.
*Emeli fel a kardot miközben próbálja a lehető legegyszerűbben kiejteni az északi nevet.*
-Egy mesterkard.
*Teszi vissza az asztalra, és emeli fel a másikat.*
-A Tartalék, csak arra kell ha olyan dologra kell kard, amire nem akarom a kardok kardját elbarmolni.
*Úgy gondolja egy példával kell előállnia ebben az esetben.*
-Ha ásó híján pengével kell megtúrni a kavicsos talajt vakondemberek után, azt nem aranyozott patkányfarokkal csinálnád te sem.
*Kacsint oda a tejesszájú pultosnak, aki el is gondolkozik a dolgon, hogy milyen jó lenne egy aranypatkányt fogni. Egy pillanatra a lovag is elgondolkozik. Venárként nem egy állattal, és bestiával találkozott. Beül nosztalgiázni, és két új fajt is megismert. A vakondembereket, és az aranypatkányokat. Jó venár, holtáig tanul ugye.*
-Ha találok aranypatkányfarkat, elhozom neked a földtúróval együtt.
//Sokba jó a Kocka Móka//
*Új barátja, és mostantól kedvenc pultosának patkányfarkas kezét, annak rendje és módja szerint lovagosan megrázza. A tényre hogy a vakondemberek igencsak elhanyagolják a tisztálkodást a lovag magasra emeli a szemöldökét.*
-Akkor innen lehet megkülönböztetni hogy valaki nem vakondember?
*Néz rá gyanúsan, és félreteszi magának, hogyha tényleg lesz egy kölyke akkor minden bizonnyal tudja hogyan nevelje biztonságra, és fürdésre.*
~Mondjuk a patkányfarkakat kihagynám.~
*Teszi hozzá magában, mire Perchi válaszol.*
~Én nem, szerintem kurva vicces.~
*Ezzel tovább is mennek a kardok bemutatására. Természetesen Perchipfell nevével meggyűlik némi baj, és Tartalék elnevezés is fent akad a szitán, de több mint élvezetesnek tartja, hogy ezeket elmagyarázhatja.*
-Pörszifel.
*Emeli fel a kardot miközben próbálja a lehető legegyszerűbben kiejteni az északi nevet.*
-Egy mesterkard.
*Teszi vissza az asztalra, és emeli fel a másikat.*
-A Tartalék, csak arra kell ha olyan dologra kell kard, amire nem akarom a kardok kardját elbarmolni.
*Úgy gondolja egy példával kell előállnia ebben az esetben.*
-Ha ásó híján pengével kell megtúrni a kavicsos talajt vakondemberek után, azt nem aranyozott patkányfarokkal csinálnád te sem.
*Kacsint oda a tejesszájú pultosnak, aki el is gondolkozik a dolgon, hogy milyen jó lenne egy aranypatkányt fogni. Egy pillanatra a lovag is elgondolkozik. Venárként nem egy állattal, és bestiával találkozott. Beül nosztalgiázni, és két új fajt is megismert. A vakondembereket, és az aranypatkányokat. Jó venár, holtáig tanul ugye.*
-Ha találok aranypatkányfarkat, elhozom neked a földtúróval együtt.
5844. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-26 10:15:16
Üzenet elküldve: 2021-11-26 10:15:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
*Miközben az étlapot segítségül hívva mutogatással igyekszik kifejezni, mit is szeretne fogyasztani a nívós, nagy nevű fogadóban, Khrys kissé megfeledkezik arról, hogy ez nem valószínűleg segít sokat a felszolgálónak. Aztán amikor ráébred tévedésére, az jut eszébe, hogy csak van olyan értelmes a másik, hogy valamilyen módon mégis megjegyezze a rendelést. Az eddigiek alapján nem úgy fest, mintha egy butuska hölgy lenne Nawanthiri. A dohányon a felszolgáló kissé eltűnődik, majd felderült arccal fordul ismét Khryshez, és az ördögvigyor elnevezésre hallgató füstölni valót javasolja nagy lelkesedéssel. Khrysnek volt már hozzá szerencséje, tulajdonképpen a létező dohányokat már kipróbálta. Az, hogy mikor mit szív, mindig pillanatnyi hangulatától függ. Igenlően int Nawanthiri arra vonatkozó kérdésére, hogy volt-e már szerencséje az Ördögvigyorhoz, s aztán beleegyezően bólint, jelezve, hogy elfogadja a felszolgáló lelkes ajánlatát. Táskájából rögtön elő is kerül 37 arany, amit természetesen az asztalra tesz ki. Ezek után kényelmesen, nyugodtan elpakolja az íráshoz szükséges eszközöket, s ezáltal befejezettnek tekinti a rendelést. Miután ezzel végez, hátradőlve várja, míg megérkezik asztalához minden, amiért fizetett.*
*Miközben az étlapot segítségül hívva mutogatással igyekszik kifejezni, mit is szeretne fogyasztani a nívós, nagy nevű fogadóban, Khrys kissé megfeledkezik arról, hogy ez nem valószínűleg segít sokat a felszolgálónak. Aztán amikor ráébred tévedésére, az jut eszébe, hogy csak van olyan értelmes a másik, hogy valamilyen módon mégis megjegyezze a rendelést. Az eddigiek alapján nem úgy fest, mintha egy butuska hölgy lenne Nawanthiri. A dohányon a felszolgáló kissé eltűnődik, majd felderült arccal fordul ismét Khryshez, és az ördögvigyor elnevezésre hallgató füstölni valót javasolja nagy lelkesedéssel. Khrysnek volt már hozzá szerencséje, tulajdonképpen a létező dohányokat már kipróbálta. Az, hogy mikor mit szív, mindig pillanatnyi hangulatától függ. Igenlően int Nawanthiri arra vonatkozó kérdésére, hogy volt-e már szerencséje az Ördögvigyorhoz, s aztán beleegyezően bólint, jelezve, hogy elfogadja a felszolgáló lelkes ajánlatát. Táskájából rögtön elő is kerül 37 arany, amit természetesen az asztalra tesz ki.
Ezek után kényelmesen, nyugodtan elpakolja az íráshoz szükséges eszközöket, s ezáltal befejezettnek tekinti a rendelést. Miután ezzel végez, hátradőlve várja, míg megérkezik asztalához minden, amiért fizetett.*
5843. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-25 21:14:22
Üzenet elküldve: 2021-11-25 21:14:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*A hivatali viszonyok kapcsán szépen lavírozgatnak valamiféle kompromisszum felé anélkül hogy zavaró erővel feszülnének a másik véleményének, habár meglehetősen szilárdnak tűnnek az álláspontok. Amivel a Kancellár zár, az viszont már-már meghívásnak tűnik. Édes mézesmadzagnak az ő birodalmába. Yeza kissé felvonja a szemöldökét és túlzást sejtő hunyorítással biccenti oldalra a fejét. Aztán csak megingatja az ujját, de nem is amolyan gazemberségért intő mozdulat ez, inkább olyasmi, ami tisztában van a gazemberséggel, de azzal is, hogy olyan szilárd alapja van, aminek igazát aligha lehetne megkérdőjelezni.
A méltatás egy csöppet megbicsaklik, de ahogy a szavait kiforgatják, azon a vörös is csak nevet. Tenyerébe rejti az arcát. Talán némi pír is felfedezhető rajta, de az épp úgy lehet a bortól és magától a jóízű kacagástól is.*
- Kifogásolhatót? *kérdez vissza, aztán ő is előrébb hajol egy kicsit, s így szinte bizalmas közelségbe kerülnek.* - Nos, ha a te óhajod, uram, akkor természetesen semmit. Ám ha az enyém *húzódik csibész kis mosolyra az ajka* - úgy gondolhatja kotnyelességnek, amit nem néz jó szemmel. *Kicsit elhúzza a száját, mint akinek a körmére koppintottak ilyen vétség miatt és aminek egyáltalán nem érzi igazságát.* - Tudod, kegyelmes úr, és hogyne tudnád, a hatalom írja a szabályokat. *Yeza pedig láthatóan igyekszik nagyon találékonyan lavírozni e szabályok hátán.
Némi csorbát ejt az önbecsülésén, hogy nem tudja kiédesgetni azt az ígéretet, de egye kánya, majd máshogy horogra akad a préda.*
- Úgy hát írhatnál. Néhány sornyi gondolatot csak megengedhet magának egy ilyen lelkiismeretes és önfeláldozó méltóság is. S remélem, válaszaim felfrissítő derűt lophatnak hivatali teendőid tengerébe.
*Nem, Yezának eszébe se jut, hogy a Vashegyre menjen. Egyrészt a Caldorcor biztos nem nézné jó szemmel, másrészt pedig... igen... tart a thargoktól. A Sajt birtokukon meg főleg. Igyekszik hát kihasználni azt az időt, ami adatott neki.
A kérdése, nos... a férfiak feltételezései olykor hajlamosak egy síkra terelődni. Különösen bizonyos helyzetekben. Yeza mindenesetre nem cáfol semmit, de az látszik, hogy örül a válasznak.*
- Muszáj tudnom, mi a titkod. Hogy veti meg a lábát egy idegen a barbárok között és foglal el egy ilyen magas hivatalt felettük? *sóhajt.* - És mi köt hozzájuk, hogy ily sokat vállalsz a jólétükért, míg magad épp csak szusszanásnyit szánsz saját örömödre?
*A hivatali viszonyok kapcsán szépen lavírozgatnak valamiféle kompromisszum felé anélkül hogy zavaró erővel feszülnének a másik véleményének, habár meglehetősen szilárdnak tűnnek az álláspontok. Amivel a Kancellár zár, az viszont már-már meghívásnak tűnik. Édes mézesmadzagnak az ő birodalmába. Yeza kissé felvonja a szemöldökét és túlzást sejtő hunyorítással biccenti oldalra a fejét. Aztán csak megingatja az ujját, de nem is amolyan gazemberségért intő mozdulat ez, inkább olyasmi, ami tisztában van a gazemberséggel, de azzal is, hogy olyan szilárd alapja van, aminek igazát aligha lehetne megkérdőjelezni.
A méltatás egy csöppet megbicsaklik, de ahogy a szavait kiforgatják, azon a vörös is csak nevet. Tenyerébe rejti az arcát. Talán némi pír is felfedezhető rajta, de az épp úgy lehet a bortól és magától a jóízű kacagástól is.*
- Kifogásolhatót? *kérdez vissza, aztán ő is előrébb hajol egy kicsit, s így szinte bizalmas közelségbe kerülnek.* - Nos, ha a te óhajod, uram, akkor természetesen semmit. Ám ha az enyém *húzódik csibész kis mosolyra az ajka* - úgy gondolhatja kotnyelességnek, amit nem néz jó szemmel. *Kicsit elhúzza a száját, mint akinek a körmére koppintottak ilyen vétség miatt és aminek egyáltalán nem érzi igazságát.* - Tudod, kegyelmes úr, és hogyne tudnád, a hatalom írja a szabályokat. *Yeza pedig láthatóan igyekszik nagyon találékonyan lavírozni e szabályok hátán.
Némi csorbát ejt az önbecsülésén, hogy nem tudja kiédesgetni azt az ígéretet, de egye kánya, majd máshogy horogra akad a préda.*
- Úgy hát írhatnál. Néhány sornyi gondolatot csak megengedhet magának egy ilyen lelkiismeretes és önfeláldozó méltóság is. S remélem, válaszaim felfrissítő derűt lophatnak hivatali teendőid tengerébe.
*Nem, Yezának eszébe se jut, hogy a Vashegyre menjen. Egyrészt a Caldorcor biztos nem nézné jó szemmel, másrészt pedig... igen... tart a thargoktól. A Sajt birtokukon meg főleg. Igyekszik hát kihasználni azt az időt, ami adatott neki.
A kérdése, nos... a férfiak feltételezései olykor hajlamosak egy síkra terelődni. Különösen bizonyos helyzetekben. Yeza mindenesetre nem cáfol semmit, de az látszik, hogy örül a válasznak.*
- Muszáj tudnom, mi a titkod. Hogy veti meg a lábát egy idegen a barbárok között és foglal el egy ilyen magas hivatalt felettük? *sóhajt.* - És mi köt hozzájuk, hogy ily sokat vállalsz a jólétükért, míg magad épp csak szusszanásnyit szánsz saját örömödre?
5842. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-25 18:01:47
Üzenet elküldve: 2021-11-25 18:01:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Joviális mosollyal bólint egyet. Yeza észrevette, hogy illetlenség volt a borral játszani és nagyon figyelemreméltó az a szerénység, ahogy elnézést kér érte. Semmi rosszallást nem mutat arra, hogy a vörös tetszését nem nyerte el a bor. Hubit nem lehet azzal vádolni, hogy pozitív irányban elfogult lenne a báróval szemben, de azt el kell ismernie, hogy az eddig tapasztaltak szerint a borok terén nincs kifogásolnivaló az ízlésén, és a pincéje is kitűnő. De nem lehet mindenki ízlése ugyanolyan, és ha Yezában ennyi hibát talál csak, akkor igen elégedett lesz.*
- Ne vedd szívedre, leányom, nem személyed ellen szólt ez a kis... *kicsit ingatja a fejét* kioktatás? Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a népek ritkán rokonszenveznek bárminemű hivatallal, és igen: erről nem is ritkán tehetnek az ott ténykedő hivatalnokok. Talán nem tévedek ha azt mondom, hogy a te ellenérzéseid is keserű tapasztalatokból táplálkoznak. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a Vashegyen nem tehetnél szert ilyenekre.
*Aztán kedves mosollyal hallgatja ahogy érdemeit méltatják és arcára fagy a mosoly.*
- A nagytiszteletű báró úr azt mondta, hogy sármos vagyok? Sajátságos, de inkább aggasztó fejlemény.
*Elneveti magát, megrázza a fejét.*
-Nekem már az is kellő dicséret, ha a többi a báró véleménye. Az pedig öröm, ha az utóbbi a tiéd. Apropó...
*Érdeklődéssel hajol előre.*
- Mi kifogásolnivalót találhatna a báró úr abban, hogy kitűnő és finom társaságban múlatja az időt fogadójának messziről jött vendége? Mert éppenséggel így is fel lehet fogni.
*Aztán már igyekeznie kell, hogy egy villanásra se látszódjék kis csalódottsága. Hogy sikerül-e, azt persze nem ő dönti el. Mindenesetre nem boldog, hogy egyszerű, de a helyzethez tökéletesen illeszkedőnek gondolt kis trükkje látványosan mondott csődöt. Yeza nemhogy nem kérlelte meg, hogy vigye magával, gyakorlatilag már búcsúzik is. Vagy arról van szó, hogy a kancellár túlértékelte saját eszét vagy arról, hogy alulbecsülte Yezáét. Alighanem mindkettő.*
- Félreértesz. Egy pillanatig sincs terhemre sem a kérdéseid, sem tenmagad. Éppen ellenkezőleg. Módfelett élvezem ha kellemes társaságra akadok. Bizonyára azért, mert fájdalmasan kevés az ilyen alkalom. Éppen ezért is szomorít, hogy nem tudok neked ígéretet tenni. Teendőim elszólítanak, azok fontosak és számosak. Nem tudnám nyugodt szívvel megmondani, hogy mikor térhetek vissza Artheniorba.
*A kegyes kancellár ad még egy esélyt Yezának, hogy zokogva ölelje át a térdeit és kérje, hogy vigye magával a Vashegyre. Ha ez elmarad, akkor stratégiát kell váltania és ehhez egyelőre nem fűlne a foga. Bár ez most zárójelbe tétetik, amikor majdnem visszaköpi a pohárba az egyébként valóban pompás bort, ahogy Yeza meglehetősen egyértelmű kérdést intéz hozzá.*
- Nos... *teszi le maga elé a poharat és azzal a mosollyal ami most terül el az arcán, megkapóan hasonlóvá válik egy vén kecskéhez aki éppen a sóra mered* Mivel úgyis itt kell éjszakáznom, talán nem is kívánhatnék többet, mint hogy erre a rövid időre ne hagyj magamra.
*Joviális mosollyal bólint egyet. Yeza észrevette, hogy illetlenség volt a borral játszani és nagyon figyelemreméltó az a szerénység, ahogy elnézést kér érte. Semmi rosszallást nem mutat arra, hogy a vörös tetszését nem nyerte el a bor. Hubit nem lehet azzal vádolni, hogy pozitív irányban elfogult lenne a báróval szemben, de azt el kell ismernie, hogy az eddig tapasztaltak szerint a borok terén nincs kifogásolnivaló az ízlésén, és a pincéje is kitűnő. De nem lehet mindenki ízlése ugyanolyan, és ha Yezában ennyi hibát talál csak, akkor igen elégedett lesz.*
- Ne vedd szívedre, leányom, nem személyed ellen szólt ez a kis... *kicsit ingatja a fejét* kioktatás? Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a népek ritkán rokonszenveznek bárminemű hivatallal, és igen: erről nem is ritkán tehetnek az ott ténykedő hivatalnokok. Talán nem tévedek ha azt mondom, hogy a te ellenérzéseid is keserű tapasztalatokból táplálkoznak. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a Vashegyen nem tehetnél szert ilyenekre.
*Aztán kedves mosollyal hallgatja ahogy érdemeit méltatják és arcára fagy a mosoly.*
- A nagytiszteletű báró úr azt mondta, hogy sármos vagyok? Sajátságos, de inkább aggasztó fejlemény.
*Elneveti magát, megrázza a fejét.*
-Nekem már az is kellő dicséret, ha a többi a báró véleménye. Az pedig öröm, ha az utóbbi a tiéd. Apropó...
*Érdeklődéssel hajol előre.*
- Mi kifogásolnivalót találhatna a báró úr abban, hogy kitűnő és finom társaságban múlatja az időt fogadójának messziről jött vendége? Mert éppenséggel így is fel lehet fogni.
*Aztán már igyekeznie kell, hogy egy villanásra se látszódjék kis csalódottsága. Hogy sikerül-e, azt persze nem ő dönti el. Mindenesetre nem boldog, hogy egyszerű, de a helyzethez tökéletesen illeszkedőnek gondolt kis trükkje látványosan mondott csődöt. Yeza nemhogy nem kérlelte meg, hogy vigye magával, gyakorlatilag már búcsúzik is. Vagy arról van szó, hogy a kancellár túlértékelte saját eszét vagy arról, hogy alulbecsülte Yezáét. Alighanem mindkettő.*
- Félreértesz. Egy pillanatig sincs terhemre sem a kérdéseid, sem tenmagad. Éppen ellenkezőleg. Módfelett élvezem ha kellemes társaságra akadok. Bizonyára azért, mert fájdalmasan kevés az ilyen alkalom. Éppen ezért is szomorít, hogy nem tudok neked ígéretet tenni. Teendőim elszólítanak, azok fontosak és számosak. Nem tudnám nyugodt szívvel megmondani, hogy mikor térhetek vissza Artheniorba.
*A kegyes kancellár ad még egy esélyt Yezának, hogy zokogva ölelje át a térdeit és kérje, hogy vigye magával a Vashegyre. Ha ez elmarad, akkor stratégiát kell váltania és ehhez egyelőre nem fűlne a foga. Bár ez most zárójelbe tétetik, amikor majdnem visszaköpi a pohárba az egyébként valóban pompás bort, ahogy Yeza meglehetősen egyértelmű kérdést intéz hozzá.*
- Nos... *teszi le maga elé a poharat és azzal a mosollyal ami most terül el az arcán, megkapóan hasonlóvá válik egy vén kecskéhez aki éppen a sóra mered* Mivel úgyis itt kell éjszakáznom, talán nem is kívánhatnék többet, mint hogy erre a rövid időre ne hagyj magamra.
5841. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-24 19:28:03
Üzenet elküldve: 2021-11-24 19:28:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
- Azért tény, hogy hatalmas város *kel mégis Arthenior védelmére a zengzetes név mellett.* - Mi tagadás, párszor sikerült eltévednem. Még szerencse, hogy rossz pénz nem vész el *legyint, elütve a dolog komolyságát.
Nem úgy veszi észre, hogy a wegtoreni viszonyokról prezentált válasza túlzottan lenyűgözné a Kancellárt. Sőt!*
- Bocsánat *harap az ajkába, amikor ráeszmél, hogy az italát piszkálja. Nem túl illő dolog, bár olykor valóban lehet érzéki színjáték, ezúttal kizárólag pótcselekvésről van szó.* - Őszintén, ez a bor nem ízlik igazán, de... áhh... csak feszengek kicsit *tolja el magától a poharat és összefonja az ujjait. Ez is mutatja az igyekezetét, mellyel a kényszeres babráláson igyekszik úrrá lenni.*
- Tudod, kegyelmes úr, Bárónk nem örülne, ha a közeledben látna, de a társaságod oly üdítő színfolt. Amilyen nagy ez a város, ritkán fordul meg erre igazán figyelemre méltó ember.
*Elhallgat egy kicsit, csak somolyog pár pillanatig, mint aki azon tépelődik, mondja vagy ne mondja, ami a fejében jár. De hát Yezáról van szó, úgyhogy természetesen mondja.*
- Látszik az apró kis ráncokból a homlokodon *int arra finoman* - amikor a hivatalról szóltam. Ám épp csak pár tényszerű érvvel vetted őket atyai pártfogásba, s túl is lendültél a témán, melyben valószínűleg sosem egyeznénk ki maradéktalanul *csóválja a fejét mosolygósan.* - Figyelmes, toleráns, bölcs, közvetlen és még sármos is *biccent.* - Minden igaz hát, amit a mi nagybecsű Bárónk kegyelmedről mondott. *Hazudik. Szemérmetlenül. És tudja, hogy tudják. Jó, inkább sejti, de az ilyesmiben egészen jók a megérzései.*
- Maradjunk annyiban, hogy a túlzások minden jónak megkeserítői *hogy ezt a bürokráciára vagy másra értette, azt a levegőben hagyja.
Amikor az úr az asztalra könyökölve hunyorít rá, Yeza állja a pillantást, méghozzá csalfa kis mosollyal a szája szegletében, mintha csak pontosan tisztában lenne a jó Kancellár koponyáját karmolászó kérdéssel, amit persze az úr természete valószínűleg sosem engedne kibukni a maga nyílt és egyenes valójában. Talán ezért tetszik annyira a lánynak.*
- Úgy vigasztalhatatlan leszek, ha meg nem ígéred, jó uram, hogy jársz még erre. Legalább a fenyőünnepen! *Tényleg elszontyolodik az immár teljesen nyilvánvalóvá tett tényállásra, miszerint épp távozása előtt sikerült elcsípnie e tharg méltóságot.* - De remélem, ma este még élvezhetem kicsit a társaságodat. Ó, egy hatra elegendő kérdésem lenne, de a világért sem akarnálak ilyesmivel fárasztani. Elvégre pihenni vagy itt, talán családot, régi ismerősöket látogatni, de semmiképp sem unatkozó wegtoreni lánykák faggatózását kiállni, nem igaz? *húzza fel pőre vállát kissé.* - Csak egy dolgot mondj meg, kegyelmes úr *a Kancellár tekintetébe fúrja a sajátját azzal az igéző csalafintasággal a szemében.* - Mivel tehetném édesebbé szabadságod utolsó morzsáit? *Valami sejtelmes áthallás búg a duruzsoló hangban. Yeza különös teremtés. Van, hogy esetlen vagy összeszedetlen, szertelen vagy túl hirtelen, de vannak ezek a pillanatok, amikor sokkal bölcsebbnek, tapasztaltabbnak és veszélyesebbnek tűnik, mint a nagy átlagot tekintve. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta.*
- Azért tény, hogy hatalmas város *kel mégis Arthenior védelmére a zengzetes név mellett.* - Mi tagadás, párszor sikerült eltévednem. Még szerencse, hogy rossz pénz nem vész el *legyint, elütve a dolog komolyságát.
Nem úgy veszi észre, hogy a wegtoreni viszonyokról prezentált válasza túlzottan lenyűgözné a Kancellárt. Sőt!*
- Bocsánat *harap az ajkába, amikor ráeszmél, hogy az italát piszkálja. Nem túl illő dolog, bár olykor valóban lehet érzéki színjáték, ezúttal kizárólag pótcselekvésről van szó.* - Őszintén, ez a bor nem ízlik igazán, de... áhh... csak feszengek kicsit *tolja el magától a poharat és összefonja az ujjait. Ez is mutatja az igyekezetét, mellyel a kényszeres babráláson igyekszik úrrá lenni.*
- Tudod, kegyelmes úr, Bárónk nem örülne, ha a közeledben látna, de a társaságod oly üdítő színfolt. Amilyen nagy ez a város, ritkán fordul meg erre igazán figyelemre méltó ember.
*Elhallgat egy kicsit, csak somolyog pár pillanatig, mint aki azon tépelődik, mondja vagy ne mondja, ami a fejében jár. De hát Yezáról van szó, úgyhogy természetesen mondja.*
- Látszik az apró kis ráncokból a homlokodon *int arra finoman* - amikor a hivatalról szóltam. Ám épp csak pár tényszerű érvvel vetted őket atyai pártfogásba, s túl is lendültél a témán, melyben valószínűleg sosem egyeznénk ki maradéktalanul *csóválja a fejét mosolygósan.* - Figyelmes, toleráns, bölcs, közvetlen és még sármos is *biccent.* - Minden igaz hát, amit a mi nagybecsű Bárónk kegyelmedről mondott. *Hazudik. Szemérmetlenül. És tudja, hogy tudják. Jó, inkább sejti, de az ilyesmiben egészen jók a megérzései.*
- Maradjunk annyiban, hogy a túlzások minden jónak megkeserítői *hogy ezt a bürokráciára vagy másra értette, azt a levegőben hagyja.
Amikor az úr az asztalra könyökölve hunyorít rá, Yeza állja a pillantást, méghozzá csalfa kis mosollyal a szája szegletében, mintha csak pontosan tisztában lenne a jó Kancellár koponyáját karmolászó kérdéssel, amit persze az úr természete valószínűleg sosem engedne kibukni a maga nyílt és egyenes valójában. Talán ezért tetszik annyira a lánynak.*
- Úgy vigasztalhatatlan leszek, ha meg nem ígéred, jó uram, hogy jársz még erre. Legalább a fenyőünnepen! *Tényleg elszontyolodik az immár teljesen nyilvánvalóvá tett tényállásra, miszerint épp távozása előtt sikerült elcsípnie e tharg méltóságot.* - De remélem, ma este még élvezhetem kicsit a társaságodat. Ó, egy hatra elegendő kérdésem lenne, de a világért sem akarnálak ilyesmivel fárasztani. Elvégre pihenni vagy itt, talán családot, régi ismerősöket látogatni, de semmiképp sem unatkozó wegtoreni lánykák faggatózását kiállni, nem igaz? *húzza fel pőre vállát kissé.* - Csak egy dolgot mondj meg, kegyelmes úr *a Kancellár tekintetébe fúrja a sajátját azzal az igéző csalafintasággal a szemében.* - Mivel tehetném édesebbé szabadságod utolsó morzsáit? *Valami sejtelmes áthallás búg a duruzsoló hangban. Yeza különös teremtés. Van, hogy esetlen vagy összeszedetlen, szertelen vagy túl hirtelen, de vannak ezek a pillanatok, amikor sokkal bölcsebbnek, tapasztaltabbnak és veszélyesebbnek tűnik, mint a nagy átlagot tekintve. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7106-7125