Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 335 (6681. - 6700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6700. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-19 16:23:21
Üzenet elküldve: 2023-07-19 16:23:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Amikor Nawa felé nyújtja a leviatános gyűrűt, egy pillanatra habozik, hogy elvegye-e. Alapvetően az az elve, hogy mindenki pótolható, legalábbis bizonyos körök alatt, ám be kell vallania magának, hogy - és ez talán Aenae "hibája" is - szentimentálissá vált és megszeretett embereket maga körül. Így van a szerzeteslánnyal is. Nem örül, hogy elmegy, de nem tartja vissza. Ha valamit megtanult az életben, akkor az az, hogy aki menni akar, azt el kell engedni. Pár szívdobbanásnyi némaság után átveszi a gyűrűt és az öklébe zárja az ékszert.*
- Vigyél, amire szükséged van. Ez a házam, bármelyik házam nyitva áll előtted, ha visszatérsz. *Búcsúzik a lánytól kedves mosollyal. Ennél többet nem tehet és nem is kíván. Nawa pedig biztosan nem fog elvinni a legdrágább wegtoreni rumból egy rekesszel.
Kisvártatva aztán kettesben maradnak Aenaevel az üres Kalmárban, de ebben a pillanatban van valami békés, valami kellemes, bár egyáltalán nem tesz jót az üzletnek az ilyesmi. Megöleli a karjai közé bújó Aenaet és jót mosolyog a kérdésén.*
- Persze, kitanítalak a kocsmárosmesterség minden fortélyára. *Ígéri meg roppant meggyőzőn és elhallgatja, hogy legfeljebb az alapokat tudja átadni, a többi affinitás és türelem kérdése. De Aenae okos lány, rá fog jönni gyorsan.*
- Nem sajnálok semmit. *Veszi kicsit magára a dolgot.*
- Mindenem megvan. Gyönyörű feleségem, annyi aranyam, hogy életem végéig nem kellene dolgoznom és tető a fejem fölött. Ezzel már most gazdagabb vagyok, mint az Artheniorban élők többsége. *Maga sem gondolta, hogy ilyen fokú szerénység lakozik benne. De belegondolva, valóban elégedett lehet, pedig általában mindig elégedetlen.*
- Gyere. *Engedi ki öleléséből a lányt, pedig nem is kell messzire menniük, hisz már gyakorlatilag a pultban állnak.
A következő fertályórában Aenae megismerkedhet a Kalmár pultjának és a kiszolgálás alapjaival. Persze maga az igric sosem állt a pult mögött, de mivel a fogadót hozzáértők rendezték be, így a pultot is, rövid keresgélés után mindent az optimális helyén talál. Korsók, poharak, eszközök, hordók, palackok és a többi. Felesége megtanulhat sört csapolni, kis- vagy nagy kalappal, megismerkedhet az alapvető szeszekkel és azok felszolgálásával. Pár szót mond az ételekről is, de segítségül hívja Nyikhajt is a vén tengerészt, aki a nyitás óta a Kalmár konyhájának vizén evez. Sok az input, ezt elismeri, de teher alatt nő a pálma.
A betanítást Yeza megjelenése töri meg, amikor a vörös feltűnik a fogadóban.*
- Yeza, örülök, hogy látlak. *A wegtoreni lány nem tűnt fel neki korábban, széles mosollyal köszönti, majd a pultra hajtott köpenye után nyúl, hogy a zsebéből egy bőrbe csomagolt és gondosan átkötött dolgot adjon át hanyagul a vörösnek.*
- Ez a tiéd. *Féloldalas mosolyában van valami nagyon várakozó, hisz a felismerhetően wegtoreni fekete pecséttel lezárt csomag Yeza számára különösen vágyott dolgot rejt.*
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Amikor Nawa felé nyújtja a leviatános gyűrűt, egy pillanatra habozik, hogy elvegye-e. Alapvetően az az elve, hogy mindenki pótolható, legalábbis bizonyos körök alatt, ám be kell vallania magának, hogy - és ez talán Aenae "hibája" is - szentimentálissá vált és megszeretett embereket maga körül. Így van a szerzeteslánnyal is. Nem örül, hogy elmegy, de nem tartja vissza. Ha valamit megtanult az életben, akkor az az, hogy aki menni akar, azt el kell engedni. Pár szívdobbanásnyi némaság után átveszi a gyűrűt és az öklébe zárja az ékszert.*
- Vigyél, amire szükséged van. Ez a házam, bármelyik házam nyitva áll előtted, ha visszatérsz. *Búcsúzik a lánytól kedves mosollyal. Ennél többet nem tehet és nem is kíván. Nawa pedig biztosan nem fog elvinni a legdrágább wegtoreni rumból egy rekesszel.
Kisvártatva aztán kettesben maradnak Aenaevel az üres Kalmárban, de ebben a pillanatban van valami békés, valami kellemes, bár egyáltalán nem tesz jót az üzletnek az ilyesmi. Megöleli a karjai közé bújó Aenaet és jót mosolyog a kérdésén.*
- Persze, kitanítalak a kocsmárosmesterség minden fortélyára. *Ígéri meg roppant meggyőzőn és elhallgatja, hogy legfeljebb az alapokat tudja átadni, a többi affinitás és türelem kérdése. De Aenae okos lány, rá fog jönni gyorsan.*
- Nem sajnálok semmit. *Veszi kicsit magára a dolgot.*
- Mindenem megvan. Gyönyörű feleségem, annyi aranyam, hogy életem végéig nem kellene dolgoznom és tető a fejem fölött. Ezzel már most gazdagabb vagyok, mint az Artheniorban élők többsége. *Maga sem gondolta, hogy ilyen fokú szerénység lakozik benne. De belegondolva, valóban elégedett lehet, pedig általában mindig elégedetlen.*
- Gyere. *Engedi ki öleléséből a lányt, pedig nem is kell messzire menniük, hisz már gyakorlatilag a pultban állnak.
A következő fertályórában Aenae megismerkedhet a Kalmár pultjának és a kiszolgálás alapjaival. Persze maga az igric sosem állt a pult mögött, de mivel a fogadót hozzáértők rendezték be, így a pultot is, rövid keresgélés után mindent az optimális helyén talál. Korsók, poharak, eszközök, hordók, palackok és a többi. Felesége megtanulhat sört csapolni, kis- vagy nagy kalappal, megismerkedhet az alapvető szeszekkel és azok felszolgálásával. Pár szót mond az ételekről is, de segítségül hívja Nyikhajt is a vén tengerészt, aki a nyitás óta a Kalmár konyhájának vizén evez. Sok az input, ezt elismeri, de teher alatt nő a pálma.
A betanítást Yeza megjelenése töri meg, amikor a vörös feltűnik a fogadóban.*
- Yeza, örülök, hogy látlak. *A wegtoreni lány nem tűnt fel neki korábban, széles mosollyal köszönti, majd a pultra hajtott köpenye után nyúl, hogy a zsebéből egy bőrbe csomagolt és gondosan átkötött dolgot adjon át hanyagul a vörösnek.*
- Ez a tiéd. *Féloldalas mosolyában van valami nagyon várakozó, hisz a felismerhetően wegtoreni fekete pecséttel lezárt csomag Yeza számára különösen vágyott dolgot rejt.*
6699. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 20:35:26
Üzenet elküldve: 2023-07-17 20:35:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A mézeshetek elteltével…//
*Egy szomszédsorvasztóan szenvedélyes légyott után tökéletesen csusszanni le az asztalról, az komoly gyakorlatot igénylő szakmai fogás. Látná csak, mikor egy hosszabb út után a nyeregből száll le. Fonnyadt köteg kákát kotornak úgy le a felfordított csónakokról nagyobb viharok után. Az erdei sétákról nem is beszélve. Yeza és a természet között elemi viszály feszül. Az asztalról lecsusszanás az smafu. Átkelni egy bozótoson! Na az biztos kifogna rajta. De az izzadt combokra felrántott bőrnadrág láttán még az ő szemöldöke is feljebb rebben. Egy kicsit ki is zökken. Ez... ez lenyűgözően dögös. Látott már olyat, akinek jócskán meggyűlt a baja ilyen helyzetben. De Farsys igazi mestere ennek a hányaveti sikknek. Próbálja felidézni a nadrág anyagát, de sajnálatosan, mikor arra ügyködött, más kötötte le a figyelmét. Pedig most rágja a fene, hogy mi lehet a trükkje a ficsúrnak.*
- Mindenképp... *mondja kicsit megfeledkezve magáról, hiszen továbbra is a nadrágon mereng a pillantása. ~És még jól is áll neki...~ fortyog magában némi irigységgel.
Magáról megfeledkezve lép ki az ajtón, aztán észbe kapva megugrik a lépcső felől felszűrődő hangok hallatán és egy gyors iramodással célozza meg saját szobáját.
Rohamtempóban mosdik meg és át is öltözik. Némi rózsavizet pöttyint a nyakára, és már szedi is a lábát lefelé. Kicsit megtorpan, mikor meglátja a tharg lányt a pult mögött és úgy dönt, inkább összeszed néhány poharat az asztalokról és visszavonul a konyha tájékára. Megrendeli a fürdővizet is a vendégnek.*
- Nem baj, ha hideg *jegyzi meg, de tulajdonképpen ezt inkább csak csípős belső monológnak szánta, de annyira hallgatózik, hogy mi folyik a söntés mögött, hogy fel sem tűnik neki, hogy hangosan kimondta.*
//A mézeshetek elteltével…//
*Egy szomszédsorvasztóan szenvedélyes légyott után tökéletesen csusszanni le az asztalról, az komoly gyakorlatot igénylő szakmai fogás. Látná csak, mikor egy hosszabb út után a nyeregből száll le. Fonnyadt köteg kákát kotornak úgy le a felfordított csónakokról nagyobb viharok után. Az erdei sétákról nem is beszélve. Yeza és a természet között elemi viszály feszül. Az asztalról lecsusszanás az smafu. Átkelni egy bozótoson! Na az biztos kifogna rajta. De az izzadt combokra felrántott bőrnadrág láttán még az ő szemöldöke is feljebb rebben. Egy kicsit ki is zökken. Ez... ez lenyűgözően dögös. Látott már olyat, akinek jócskán meggyűlt a baja ilyen helyzetben. De Farsys igazi mestere ennek a hányaveti sikknek. Próbálja felidézni a nadrág anyagát, de sajnálatosan, mikor arra ügyködött, más kötötte le a figyelmét. Pedig most rágja a fene, hogy mi lehet a trükkje a ficsúrnak.*
- Mindenképp... *mondja kicsit megfeledkezve magáról, hiszen továbbra is a nadrágon mereng a pillantása. ~És még jól is áll neki...~ fortyog magában némi irigységgel.
Magáról megfeledkezve lép ki az ajtón, aztán észbe kapva megugrik a lépcső felől felszűrődő hangok hallatán és egy gyors iramodással célozza meg saját szobáját.
Rohamtempóban mosdik meg és át is öltözik. Némi rózsavizet pöttyint a nyakára, és már szedi is a lábát lefelé. Kicsit megtorpan, mikor meglátja a tharg lányt a pult mögött és úgy dönt, inkább összeszed néhány poharat az asztalokról és visszavonul a konyha tájékára. Megrendeli a fürdővizet is a vendégnek.*
- Nem baj, ha hideg *jegyzi meg, de tulajdonképpen ezt inkább csak csípős belső monológnak szánta, de annyira hallgatózik, hogy mi folyik a söntés mögött, hogy fel sem tűnik neki, hogy hangosan kimondta.*
6698. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 19:30:54
Üzenet elküldve: 2023-07-17 19:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Hitetlenkedve megcsóválja a fejét, majd a levegőt hangosan kifújva felbámul a plafonra, bizonyára újabb isteni közbeavatkozásért. Mert mi más lehetett volna ez az előbb?
Tévedett, természetesen hatalmasat tévedett. A nő semmiképpen nem kászálódik, csak és kizárólag kecses párduc módjára siklik le a bútordarabról, akár a legfinomabb selyem. Nincs elegánsabb lény a földön aki nála szebben csinálná az asztalról való lemászást, miután egy hatalmasat... Na, mindegy. Mesterien csinálja, és kész.
Mi tagadás a férfi is elgyengült, de majd a hosszú egész napos lovaglásra fogja. Nekidől a falnak, miközben félig lehunyt szemmel figyelemmel kíséri a ruházkodást. Ő maga nem siet ennyire szerencsére, így ahogy van, anyaszülten pihenget.
A várt csattanó elmarad, de legalábbis nem az történik amit várt volna. A végén még ő az aki meglepődik. *
- Ó?
* Félrebillentett fejjel tanulmányozza. Majd meglepettségét gyorsan elkendőzve elballag a nadrágjáig. *
~ Ismerjük egymást? Meg mertem volna rá esküdni, hogy személyesen még nem találkoztunk...ezidáig. ~
* Felrántja magára a bőrnadrágot, a fűzőkkel viszont nem bajlódik. Míg félig elfordul, gyorsan átgondolja mit tegyen. Végül odalép hozzá és finoman egy ujjával maga felé emeli az állát. *
- Később, Yeza... később ezt még megvitathatnánk valamikor.
* Susogja immár a közös nyelven, majd lágyan végigsimít duzzadt alsóajkán, mielőtt útjára engedné.
Úgy dönt, egyelőre nem vesz tudomást a fejleményekről. Így legalább van oka visszatérni a közeljövőben.
Gúnyosan elmosolyodik. Sokkalta izgalmasabbnak találja így a dolgot.
Valamivel később, amikor talán már Yeza is távozik, és az ígért fürdővíze is megérkezik, jólesően elnyúlik a kádban. Fejét a peremnek támasztva bámulja a plafont, ajkán enyhe mosoly játszik. *
- Niyss virágai... szóval a pletykák nem tévednek.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Hitetlenkedve megcsóválja a fejét, majd a levegőt hangosan kifújva felbámul a plafonra, bizonyára újabb isteni közbeavatkozásért. Mert mi más lehetett volna ez az előbb?
Tévedett, természetesen hatalmasat tévedett. A nő semmiképpen nem kászálódik, csak és kizárólag kecses párduc módjára siklik le a bútordarabról, akár a legfinomabb selyem. Nincs elegánsabb lény a földön aki nála szebben csinálná az asztalról való lemászást, miután egy hatalmasat... Na, mindegy. Mesterien csinálja, és kész.
Mi tagadás a férfi is elgyengült, de majd a hosszú egész napos lovaglásra fogja. Nekidől a falnak, miközben félig lehunyt szemmel figyelemmel kíséri a ruházkodást. Ő maga nem siet ennyire szerencsére, így ahogy van, anyaszülten pihenget.
A várt csattanó elmarad, de legalábbis nem az történik amit várt volna. A végén még ő az aki meglepődik. *
- Ó?
* Félrebillentett fejjel tanulmányozza. Majd meglepettségét gyorsan elkendőzve elballag a nadrágjáig. *
~ Ismerjük egymást? Meg mertem volna rá esküdni, hogy személyesen még nem találkoztunk...ezidáig. ~
* Felrántja magára a bőrnadrágot, a fűzőkkel viszont nem bajlódik. Míg félig elfordul, gyorsan átgondolja mit tegyen. Végül odalép hozzá és finoman egy ujjával maga felé emeli az állát. *
- Később, Yeza... később ezt még megvitathatnánk valamikor.
* Susogja immár a közös nyelven, majd lágyan végigsimít duzzadt alsóajkán, mielőtt útjára engedné.
Úgy dönt, egyelőre nem vesz tudomást a fejleményekről. Így legalább van oka visszatérni a közeljövőben.
Gúnyosan elmosolyodik. Sokkalta izgalmasabbnak találja így a dolgot.
Valamivel később, amikor talán már Yeza is távozik, és az ígért fürdővíze is megérkezik, jólesően elnyúlik a kádban. Fejét a peremnek támasztva bámulja a plafont, ajkán enyhe mosoly játszik. *
- Niyss virágai... szóval a pletykák nem tévednek.
6697. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 17:47:31
Üzenet elküldve: 2023-07-17 17:47:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ívbe hajlik a háta az elcsattant pofon után morranó csókban. Mámoros fináléja ez az ösztönöknek szentelt kűrnek, mely sósan csillogó kimerültségbe borította a testüket. Még finoman a férfi ajkába harap, aztán ajka puha simításával ereszti el magától.
Bár kissé remegnek még a combjai az iménti hajszától, Yeza nem kászálódik. Finoman csusszan, ahogy egy wegtoreni macska bújik át a léckerítés foghíjas rácsai között. Hátradöntve fejét megrázza rőt tincseit, aztán csavar rajtuk egyet, hogy valamelyest megzabolázva őket, bal vállára igazítsa loboncát. Finom kis csípőmozdulatokkal tessékeli vissza a lenge ruhát illőbb helyre a derekánál, s lustán bujtatja vissza kezeit a pántok alá. Fikarcnyi szemérmesség sincs benne. Öltözködés közben barna szeme a férfit figyeli. Szolidan, szinte észrevétlenül kipillant a széthajigált ruhái felé is. Pajzán kis mosollyal fordul sarkon, s fordítja csendesen a kulcsot, nyitja az ajtót csupán résnyire, hogy füleljen előtt, nem jár-e valaki a folyosón. A kisurranásra kínálkozó alkalmas pillanatot azonban elgáncsolja a végszó. Úgy tűnik ennek a fattyúnak bizarr védjegye az ilyesmi, mikor épp derűsen távozna a színről.
Hangtalant sóhajt. Van, amikor jobb nyílt lapokkal játszani. Visszacsukja az ajtót és megfordul. Öntudatos, cserfes mosoly ül a vonásain.*
- Lutah Farsys Úr *hajol meg illendően. Ideje lapot teríteni. A Báró immár visszatért és ő a Kereskedőház védelmét élvezi. Ez a tény jóval biztosabb tartást ad neki, de véletlenül sem elbizakodottat. Vékony jégen jár továbbra is, ezzel tisztában van.* - Küldetek fel neked vizet a dézsába, hogy megfürödhess *mondja, mintha az iménti csupán az úr kedvére szervezett pikáns előadás lett volna, hogy a különleges vendég ittlétét megédesítse. Legalábbis ezt az érzetet kelti most a Yeza ajkán derengő mosolygás.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ívbe hajlik a háta az elcsattant pofon után morranó csókban. Mámoros fináléja ez az ösztönöknek szentelt kűrnek, mely sósan csillogó kimerültségbe borította a testüket. Még finoman a férfi ajkába harap, aztán ajka puha simításával ereszti el magától.
Bár kissé remegnek még a combjai az iménti hajszától, Yeza nem kászálódik. Finoman csusszan, ahogy egy wegtoreni macska bújik át a léckerítés foghíjas rácsai között. Hátradöntve fejét megrázza rőt tincseit, aztán csavar rajtuk egyet, hogy valamelyest megzabolázva őket, bal vállára igazítsa loboncát. Finom kis csípőmozdulatokkal tessékeli vissza a lenge ruhát illőbb helyre a derekánál, s lustán bujtatja vissza kezeit a pántok alá. Fikarcnyi szemérmesség sincs benne. Öltözködés közben barna szeme a férfit figyeli. Szolidan, szinte észrevétlenül kipillant a széthajigált ruhái felé is. Pajzán kis mosollyal fordul sarkon, s fordítja csendesen a kulcsot, nyitja az ajtót csupán résnyire, hogy füleljen előtt, nem jár-e valaki a folyosón. A kisurranásra kínálkozó alkalmas pillanatot azonban elgáncsolja a végszó. Úgy tűnik ennek a fattyúnak bizarr védjegye az ilyesmi, mikor épp derűsen távozna a színről.
Hangtalant sóhajt. Van, amikor jobb nyílt lapokkal játszani. Visszacsukja az ajtót és megfordul. Öntudatos, cserfes mosoly ül a vonásain.*
- Lutah Farsys Úr *hajol meg illendően. Ideje lapot teríteni. A Báró immár visszatért és ő a Kereskedőház védelmét élvezi. Ez a tény jóval biztosabb tartást ad neki, de véletlenül sem elbizakodottat. Vékony jégen jár továbbra is, ezzel tisztában van.* - Küldetek fel neked vizet a dézsába, hogy megfürödhess *mondja, mintha az iménti csupán az úr kedvére szervezett pikáns előadás lett volna, hogy a különleges vendég ittlétét megédesítse. Legalábbis ezt az érzetet kelti most a Yeza ajkán derengő mosolygás.*
6696. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 15:09:43
Üzenet elküldve: 2023-07-17 15:09:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Egy csapostól senki nem várja azt, hogy életvezetési tanácsot is adjon a sör mellé, szinte egyszerűnek is tűnik a dolog: meghallgatni azt, ami a vendég szívét nyomja és kiszolgálni. Aenae igazán remek hallgatóság, hiszen nemigen szeret csacsogni, egy pár pohárral meg csak elboldogul. Ha meg mondjuk kocsmai bunyóra kerülne sor, akkor majd hangos kiáltással beleállítja a pultba Yagnar fokosát. A gondolatra szórakozottan végigsimít a pult peremén. Míg ő azon mereng, hogy milyen gyorsan hasogatná a bútordarabot fogpiszkálóvá, addig Nawa és Cha'yss mindent megbeszélnek, amit meg akarnak.
A nagydarab lány távozik, magukra maradnak. Férje karjai közé bújik, fejét a mellkasára hajtja. A bűntudat szikrája hamar lángra lobban benne, hiszen miatta történt mindez, Cha'yss miatta hagyott hátra csapot-papot. A saját lelkiismeretét is megnyugtatja majd azt, ha valóban beáll a pultba.*
- Azért remélem, hogy szánsz pár percet arra, hogy betaníts!
*Szélesen rámosolyog a férfira, aki már sorolja is, hogy mennyi teendőjük lesz most.*
- Ne sajnáljunk semmit!
*Ezt önmagának legalább annyira mondja, mint a másiknak. Persze sajnálja, hogy az üzlet nem úgy ment Artheniorban, mint mennie kellett volna, de a Wegtorenben eltöltött időnek egy pillanatát sem sajnálja, hiszen imádta az elejétől a végéig, bármit csináltak is!*
- Mutass csak meg mindent, egy perc alatt megtanulom, hidd el!
*Ezt már a pult mögött állva mondja, ahol egy törölgetésre használt ruhát a vállára dob a jobb kezével, eközben a ballal már egy söröskrigli peremét cirógatja.*
*Egy csapostól senki nem várja azt, hogy életvezetési tanácsot is adjon a sör mellé, szinte egyszerűnek is tűnik a dolog: meghallgatni azt, ami a vendég szívét nyomja és kiszolgálni. Aenae igazán remek hallgatóság, hiszen nemigen szeret csacsogni, egy pár pohárral meg csak elboldogul. Ha meg mondjuk kocsmai bunyóra kerülne sor, akkor majd hangos kiáltással beleállítja a pultba Yagnar fokosát. A gondolatra szórakozottan végigsimít a pult peremén. Míg ő azon mereng, hogy milyen gyorsan hasogatná a bútordarabot fogpiszkálóvá, addig Nawa és Cha'yss mindent megbeszélnek, amit meg akarnak.
A nagydarab lány távozik, magukra maradnak. Férje karjai közé bújik, fejét a mellkasára hajtja. A bűntudat szikrája hamar lángra lobban benne, hiszen miatta történt mindez, Cha'yss miatta hagyott hátra csapot-papot. A saját lelkiismeretét is megnyugtatja majd azt, ha valóban beáll a pultba.*
- Azért remélem, hogy szánsz pár percet arra, hogy betaníts!
*Szélesen rámosolyog a férfira, aki már sorolja is, hogy mennyi teendőjük lesz most.*
- Ne sajnáljunk semmit!
*Ezt önmagának legalább annyira mondja, mint a másiknak. Persze sajnálja, hogy az üzlet nem úgy ment Artheniorban, mint mennie kellett volna, de a Wegtorenben eltöltött időnek egy pillanatát sem sajnálja, hiszen imádta az elejétől a végéig, bármit csináltak is!*
- Mutass csak meg mindent, egy perc alatt megtanulom, hidd el!
*Ezt már a pult mögött állva mondja, ahol egy törölgetésre használt ruhát a vállára dob a jobb kezével, eközben a ballal már egy söröskrigli peremét cirógatja.*
6695. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 09:48:52
Üzenet elküldve: 2023-07-17 09:48:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Bár a felvezetés alapján nem volt benne biztos, a báró nem csinál a távozásából ügyet. Mikor felajánlja, hogy minden szükségessel ellátja az utazáshoz, Nawanthiri felpillant. Az ujját megemelve egy kis türelmet kér, kibontja a nyakában lógó szíjat, és visszaadja Cha'yssnak a leviatános gyűrűjét. Ha a férfi valamiért mégsem venné át, akkor a kasszába teszi.*
- Majd enni-inni szeretnék vinni, más nem kell. *ezután enyhén, derékból meghajol, és felmegy a szobájába összepakolni. Még pont látja, ahogy Yeza beslisszol a pult mögé, mintha egész eddig a környéken sürgölődött volna.
Fent azon gondolkodik, mihez kezdjen Ukrommal. Igazából miatta jött vissza, várt rá fél évig. Nyikhaj szerint még a Ház szolgálatában áll, de ki tudja merre járhat. Végül arra jut, üzenetet hagy neki a Pegazusban, hátha eljut hozzá.
Bő negyed óra múltán tér vissza az ivóba. Teherhordó rúdján fityegnek a zsákjai, fején a sokat látott, nagy kalapja. Yezát nem látja sehol. Bemegy a konyhába, hátha ott lesz a személyzet többi tagjával, de ott is csak Reenót meg az öreg konyhafőnököt találja. Megköszöni nekik a sok segítséget, a távozása okáról viszont nekik sem mond többet, mint a főnökének. Se perc alatt összeraknak neki háromnapi elemózsiát. Mikor meg akarják ölelni búcsúzóul, egy pillanatra mintha húzódozna, de aztán jól megszorongatja mind a kettőt.
A konyhából kilépve még egyszer körbepillant. Bezsákolja az útravalót. Ha báró vagy Kagaenae (netalán Aztyan) az ivóban van, tisztelettudóan elköszön tőlük, aztán vállára kapja a málháit, és elhagyja a fogadót.*
*Bár a felvezetés alapján nem volt benne biztos, a báró nem csinál a távozásából ügyet. Mikor felajánlja, hogy minden szükségessel ellátja az utazáshoz, Nawanthiri felpillant. Az ujját megemelve egy kis türelmet kér, kibontja a nyakában lógó szíjat, és visszaadja Cha'yssnak a leviatános gyűrűjét. Ha a férfi valamiért mégsem venné át, akkor a kasszába teszi.*
- Majd enni-inni szeretnék vinni, más nem kell. *ezután enyhén, derékból meghajol, és felmegy a szobájába összepakolni. Még pont látja, ahogy Yeza beslisszol a pult mögé, mintha egész eddig a környéken sürgölődött volna.
Fent azon gondolkodik, mihez kezdjen Ukrommal. Igazából miatta jött vissza, várt rá fél évig. Nyikhaj szerint még a Ház szolgálatában áll, de ki tudja merre járhat. Végül arra jut, üzenetet hagy neki a Pegazusban, hátha eljut hozzá.
Bő negyed óra múltán tér vissza az ivóba. Teherhordó rúdján fityegnek a zsákjai, fején a sokat látott, nagy kalapja. Yezát nem látja sehol. Bemegy a konyhába, hátha ott lesz a személyzet többi tagjával, de ott is csak Reenót meg az öreg konyhafőnököt találja. Megköszöni nekik a sok segítséget, a távozása okáról viszont nekik sem mond többet, mint a főnökének. Se perc alatt összeraknak neki háromnapi elemózsiát. Mikor meg akarják ölelni búcsúzóul, egy pillanatra mintha húzódozna, de aztán jól megszorongatja mind a kettőt.
A konyhából kilépve még egyszer körbepillant. Bezsákolja az útravalót. Ha báró vagy Kagaenae (netalán Aztyan) az ivóban van, tisztelettudóan elköszön tőlük, aztán vállára kapja a málháit, és elhagyja a fogadót.*
6694. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 08:40:21
Üzenet elküldve: 2023-07-17 08:40:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Suttogva kiejtett wegtoreni szavak, kapkodó lélegzetük hangjai, ruhaneműk súrlódása és koppanása a padlón. Belsője mélyéből felnyög a lágy női kezek érintésére, arcát a másik dús hajába temetve.
Egy mohó sóhajtással hevenyészetten felgyűri a ruhát a derekára, majd ajkát a felül feltáruló kecses vállakon és kebleken csúsztatja végig.
A rafinált csípőmozdulatok hatására öntudatlan szavak tolulnak az ajkára. *
- Aywa! Taeal!
* Markoló keze mohóbbá válik, jobbjával felsiklik a nő hátán és tarkóján pihen meg végül. Félárbócra ereszett szemhéja alól lesi, issza a vörös minden rezdülését, sóhaját.
Az asztal időközben képtelen lépést tartani hevületükkl, így tompa puffanásokkal ütődik a falnak. Elsöprő intenzitással omlanak össze, és a férfi hangosan felkiál, ahogy önuralmának maradéka is semmivé foszlik. Biztos abban, hogy
a szomszédok hallották. Bassza meg, akarja is, hogy hallják. Azt akarja, hogy az egész kurva világ tudja, hogy mit művelt vele ez a nő. Elereszti a combját és tenyerével támaszt keres vele a falon.
Homlokát a kulcscsontjának támasztva próbálja utólérni száguldó szívverését. Rekedten felnevet. Ez az az érzés, hogy valami jóra számítasz, de a végén kiderül, hogy amit kaptál, annál is jobb.
Felemeli arcát, majd mire ráfókuszálhatna a sötét szemekre, olyan pofon csattan az arcán, hogy kis híján a száját is elharapja.
Megszorítja a nő tarkóját, majd beledorombolja a csókba szavait. *
- Ha így szeretted volna, csak szólnod kellett volna...
* Ellép az asztaltól és hagyja, hogy lekászálódjon róla a másik. Izzadt, kócos sörényét a füle mögé kotorja és háttal az asztal peremének dől, onnan figyeli a távozását, önelégült mosollyal. Mielőtt az ajtó becsukódna, még utána szól. *
- Örültem a találkozásnak... Yeza.
* Csak találgat, vagy talán mégsem? *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Suttogva kiejtett wegtoreni szavak, kapkodó lélegzetük hangjai, ruhaneműk súrlódása és koppanása a padlón. Belsője mélyéből felnyög a lágy női kezek érintésére, arcát a másik dús hajába temetve.
Egy mohó sóhajtással hevenyészetten felgyűri a ruhát a derekára, majd ajkát a felül feltáruló kecses vállakon és kebleken csúsztatja végig.
A rafinált csípőmozdulatok hatására öntudatlan szavak tolulnak az ajkára. *
- Aywa! Taeal!
* Markoló keze mohóbbá válik, jobbjával felsiklik a nő hátán és tarkóján pihen meg végül. Félárbócra ereszett szemhéja alól lesi, issza a vörös minden rezdülését, sóhaját.
Az asztal időközben képtelen lépést tartani hevületükkl, így tompa puffanásokkal ütődik a falnak. Elsöprő intenzitással omlanak össze, és a férfi hangosan felkiál, ahogy önuralmának maradéka is semmivé foszlik. Biztos abban, hogy
a szomszédok hallották. Bassza meg, akarja is, hogy hallják. Azt akarja, hogy az egész kurva világ tudja, hogy mit művelt vele ez a nő. Elereszti a combját és tenyerével támaszt keres vele a falon.
Homlokát a kulcscsontjának támasztva próbálja utólérni száguldó szívverését. Rekedten felnevet. Ez az az érzés, hogy valami jóra számítasz, de a végén kiderül, hogy amit kaptál, annál is jobb.
Felemeli arcát, majd mire ráfókuszálhatna a sötét szemekre, olyan pofon csattan az arcán, hogy kis híján a száját is elharapja.
Megszorítja a nő tarkóját, majd beledorombolja a csókba szavait. *
- Ha így szeretted volna, csak szólnod kellett volna...
* Ellép az asztaltól és hagyja, hogy lekászálódjon róla a másik. Izzadt, kócos sörényét a füle mögé kotorja és háttal az asztal peremének dől, onnan figyeli a távozását, önelégült mosollyal. Mielőtt az ajtó becsukódna, még utána szól. *
- Örültem a találkozásnak... Yeza.
* Csak találgat, vagy talán mégsem? *
6693. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-17 05:40:37
Üzenet elküldve: 2023-07-17 05:40:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A dallam, ami eddig csupán fűszer volt a férfi hangjában, egyszeriben átvált az otthon tömény, fülledt himnuszába. Mintha egyesülésük első pillanata ez lenne, Yeza teste sóhajtva feszül, a Farsys inge alá furakvó mohó simítás, karmolássá görbed a háton. Ajkára kívánkoznak a szavak, a szilaj wegtoreni dialektus doromboló zenéje, de bármennyire is akar, nem felel a kérdésre. Szavakkal legalábbis. Ujjai a nadrág mélyére túrnak, mielőtt a kibontott öv súlya végleg a földre húzná a ruhadarabot.
Nem kell gondolkodnia a tettein vagy figyelnie, hogy a másiknak mik a szándékai. Egyfelé húzza őket a hevület. Mit számít, hogy milyen bútordarab, ami megfelelő támaszt ad? Yeza keze is félrelök egy gyertyatartót, ami fehér viasznyakát szegve, fémesen csörrenve végzi a padlón. De már bújik is ki ruhája pántjaiból, hogy keblét is az arcátlan fattyú csókjainak kínálja.
Az ajkába harapva nyeli le a kikívánkozó nyögést, mikor ölük végre egybeforr. De ez a tánc nem az, amiben a férfinak esélye lenne diktálni. Yeza a Niyss virága. A wegtoreni tűzliliomról elnevezett belső kaszt tudományát joggal tartották nagy becsben a céhénél. Ahogy a bárdok dallamokból szőnek hatalmat, úgy a Niyss virágai a kéjből. Yeza testének minden porcikája e bűvölet részeként mozdul. Olyan határokon túlra húzza magával az érzékeket, ami elképzelhetetlennek tűnhet. A vágy áradó lüktetése a tovább lehetetlennek tűnő fokozásába bomlik, mikor a gyönyör megfeszíti a testüket valahol eszeveszett távolságra, túl a legvégső határon.
Ziháló kortyokban nyelt levegő csalja vissza a világot köréjük. Yeza keze pedig lendül. Csípős pofonnal csillapítja önérzete háborgását, főleg amiatt, hogy neki legalább annyira jólesett ez a légyott. De egy wegtoreni lány ezt ilyen helyzetben sosem vallaná be.
A pofon után mindjárt mohó csókra mar az ajka. Csípője még mozdul néhány kéjeset, mielőtt lecsusszanna az asztalról. Elragadtatta magát. Nem szabadott volna, de már nagy szüksége volt erre. Arra, hogy érezze Wegtoren tüzét. Most viszont igyekszik mihamarabb távozóra fogni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A dallam, ami eddig csupán fűszer volt a férfi hangjában, egyszeriben átvált az otthon tömény, fülledt himnuszába. Mintha egyesülésük első pillanata ez lenne, Yeza teste sóhajtva feszül, a Farsys inge alá furakvó mohó simítás, karmolássá görbed a háton. Ajkára kívánkoznak a szavak, a szilaj wegtoreni dialektus doromboló zenéje, de bármennyire is akar, nem felel a kérdésre. Szavakkal legalábbis. Ujjai a nadrág mélyére túrnak, mielőtt a kibontott öv súlya végleg a földre húzná a ruhadarabot.
Nem kell gondolkodnia a tettein vagy figyelnie, hogy a másiknak mik a szándékai. Egyfelé húzza őket a hevület. Mit számít, hogy milyen bútordarab, ami megfelelő támaszt ad? Yeza keze is félrelök egy gyertyatartót, ami fehér viasznyakát szegve, fémesen csörrenve végzi a padlón. De már bújik is ki ruhája pántjaiból, hogy keblét is az arcátlan fattyú csókjainak kínálja.
Az ajkába harapva nyeli le a kikívánkozó nyögést, mikor ölük végre egybeforr. De ez a tánc nem az, amiben a férfinak esélye lenne diktálni. Yeza a Niyss virága. A wegtoreni tűzliliomról elnevezett belső kaszt tudományát joggal tartották nagy becsben a céhénél. Ahogy a bárdok dallamokból szőnek hatalmat, úgy a Niyss virágai a kéjből. Yeza testének minden porcikája e bűvölet részeként mozdul. Olyan határokon túlra húzza magával az érzékeket, ami elképzelhetetlennek tűnhet. A vágy áradó lüktetése a tovább lehetetlennek tűnő fokozásába bomlik, mikor a gyönyör megfeszíti a testüket valahol eszeveszett távolságra, túl a legvégső határon.
Ziháló kortyokban nyelt levegő csalja vissza a világot köréjük. Yeza keze pedig lendül. Csípős pofonnal csillapítja önérzete háborgását, főleg amiatt, hogy neki legalább annyira jólesett ez a légyott. De egy wegtoreni lány ezt ilyen helyzetben sosem vallaná be.
A pofon után mindjárt mohó csókra mar az ajka. Csípője még mozdul néhány kéjeset, mielőtt lecsusszanna az asztalról. Elragadtatta magát. Nem szabadott volna, de már nagy szüksége volt erre. Arra, hogy érezze Wegtoren tüzét. Most viszont igyekszik mihamarabb távozóra fogni.*
6692. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 23:24:51
Üzenet elküldve: 2023-07-16 23:24:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Érzékeli a nő fortyogó mérgét. Bosszantja őt, és ez jó. Nem kell kedvelniük egymást. Még a nevére sem kíváncsi túlzottan. Csak az itt és most számít.
Halkan a bársonyos bőrbe kuncog, majd átvált a wegtoreniek korbácsként pattogó torokhangjaira vagy néhol érdes suttogásként hangzó szavaira. *
- Esküszöm, úgy távozom, ahogy érkeztem. Senki sem fog megtudni semmit.
* Egy úriember sem fecseg a hódításairól. Igaz, még sosem vadolta Lutah Farsyst senki ilyesmivel, de hencegni sem henceg soha. A legtöbben sejtik, mire számíthatnak tőle.
A forró ajkak érintése elbódítja. Egy pillanatra felemeli a fejét, hogy lélegzethez jusson, majd beletemeti arcát a lángoló tincsekbe. *
- Mákony. Tiltott utakon járkálsz, kedvesem, vagy egyenesen a lényedből szivarog az édes méreg?
* A szavak sokkal kifejezőbbek a anyanyelvén, gondolkodás nélkül gördülnek le a szájáról.
A gyors figyelmeztetés értő fülekre talál. *
- Rendben van.
* Susogja, majd kilép a nadrágjából, amit a leleményes ujjak mar le is varázsoltak róla időközben. Elhajítja az inget. Majd miközben szájával a puha bőrön kalandozik fel és alá, tenyerével a lenge ruha pereme alá siklik.
Gyors mozdulattal lehajol és felkapja a karcsú testet, majd kapkodó sietséggel a legközelebbi bútor, - az asztal - tetejére ülteti. Lesodor pár felesleges dísztárgyat.
Kettejük hevülete valószínűleg nem igényel sok lelki rakészülést, így egy lassú mozdulattal magára húzza. Szájával a másikét keresve megmarkolja a nő formás fenekét, majd lábait maga köré fonva egyenletes ütemet diktál. Egyenletesen gyorsat, hiszen ahogy figyelmeztették, sietős a dolog. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Érzékeli a nő fortyogó mérgét. Bosszantja őt, és ez jó. Nem kell kedvelniük egymást. Még a nevére sem kíváncsi túlzottan. Csak az itt és most számít.
Halkan a bársonyos bőrbe kuncog, majd átvált a wegtoreniek korbácsként pattogó torokhangjaira vagy néhol érdes suttogásként hangzó szavaira. *
- Esküszöm, úgy távozom, ahogy érkeztem. Senki sem fog megtudni semmit.
* Egy úriember sem fecseg a hódításairól. Igaz, még sosem vadolta Lutah Farsyst senki ilyesmivel, de hencegni sem henceg soha. A legtöbben sejtik, mire számíthatnak tőle.
A forró ajkak érintése elbódítja. Egy pillanatra felemeli a fejét, hogy lélegzethez jusson, majd beletemeti arcát a lángoló tincsekbe. *
- Mákony. Tiltott utakon járkálsz, kedvesem, vagy egyenesen a lényedből szivarog az édes méreg?
* A szavak sokkal kifejezőbbek a anyanyelvén, gondolkodás nélkül gördülnek le a szájáról.
A gyors figyelmeztetés értő fülekre talál. *
- Rendben van.
* Susogja, majd kilép a nadrágjából, amit a leleményes ujjak mar le is varázsoltak róla időközben. Elhajítja az inget. Majd miközben szájával a puha bőrön kalandozik fel és alá, tenyerével a lenge ruha pereme alá siklik.
Gyors mozdulattal lehajol és felkapja a karcsú testet, majd kapkodó sietséggel a legközelebbi bútor, - az asztal - tetejére ülteti. Lesodor pár felesleges dísztárgyat.
Kettejük hevülete valószínűleg nem igényel sok lelki rakészülést, így egy lassú mozdulattal magára húzza. Szájával a másikét keresve megmarkolja a nő formás fenekét, majd lábait maga köré fonva egyenletes ütemet diktál. Egyenletesen gyorsat, hiszen ahogy figyelmeztették, sietős a dolog. *
6691. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 22:50:29
Üzenet elküldve: 2023-07-16 22:50:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A legszívesebben minden mozdítható dolgot a pofátlan alak fejéhez vágna, ami amúgy egy átlagos wegtoreni háztartásban egy teljesen megszokott hétköznap rutinja. Az a visszakérdezés semmi több, csak önnön aljasságában való önelégült fürdőzés.*
- Csak esküdj *csikorogja. A Tűz Városában az ilyesminek súlya van és következménye. Persze a jogosság igazolása sokféle úton jár arrafelé. Aki ott született, az érti. Ő viszont továbbra se szeretné kimondani a nyilvánvalót.
A wegtoreni dallamú szavak, a test közelsége, az érzéki harapás a nyakán... Tudja jól, utolsót kortyol józan fejjel a levegőből. Ujjai a vörös tincsek közé fúrják magukat, hogy markoljanak, míg ajka a másikéra talál, aztán végigszántanak Farsys hátán.
Bár szóban nem ágál, de forró sóhajokon kívül más hangot véletlenül se engedne kibukni. Inkább véresre harapja az ajkát, de neki csendben kell maradnia. Még csak az hiányozna, hogy ezt is a fejére olvassák.*
- Nem maradhatok soká *súgja továbbra is csendesen, míg ujjai sietve és meglehetős rutinnal bontják a férfi övét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A legszívesebben minden mozdítható dolgot a pofátlan alak fejéhez vágna, ami amúgy egy átlagos wegtoreni háztartásban egy teljesen megszokott hétköznap rutinja. Az a visszakérdezés semmi több, csak önnön aljasságában való önelégült fürdőzés.*
- Csak esküdj *csikorogja. A Tűz Városában az ilyesminek súlya van és következménye. Persze a jogosság igazolása sokféle úton jár arrafelé. Aki ott született, az érti. Ő viszont továbbra se szeretné kimondani a nyilvánvalót.
A wegtoreni dallamú szavak, a test közelsége, az érzéki harapás a nyakán... Tudja jól, utolsót kortyol józan fejjel a levegőből. Ujjai a vörös tincsek közé fúrják magukat, hogy markoljanak, míg ajka a másikéra talál, aztán végigszántanak Farsys hátán.
Bár szóban nem ágál, de forró sóhajokon kívül más hangot véletlenül se engedne kibukni. Inkább véresre harapja az ajkát, de neki csendben kell maradnia. Még csak az hiányozna, hogy ezt is a fejére olvassák.*
- Nem maradhatok soká *súgja továbbra is csendesen, míg ujjai sietve és meglehetős rutinnal bontják a férfi övét.*
6690. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 22:17:32
Üzenet elküldve: 2023-07-16 22:17:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* A világért sem ítélkezne, hiszen nem is olyan régen, jómaga is az áldásos ördögvigyor bódulatát élvezte ki, de alaposan. Rusnya, elszomorító hely tud lenni létezésük ezen a sárkupacon, hát amint lehetősége van rá, szívesen ki is lép belőle egy időre. És ugyan ki hibáztatná ezért?
Megkeresi a szobáját és elforgatja benne a kulcsot. Röviden körbenéz az egyszerű kis szobában. Nem az ő stílusa, de olyan... takaros. Takaros, igen, talán ezt a szót használják az ilyesmire, ami olyan... rendezett. És unalmas.
Ha tehetné a házát is azzal rendeztetné be, aki a bordélyokat dekorálja.
Továbbra is vígan fütyörészik, míg a szék háttámlájára dobálja a poros köpönyegét és utazóruhájának felső részét. A csizmáját egy íves rúgással a sarokba célozza, majd szemügyre veszi a paraván mögötti kádat. Csalódottan veszi tudomásul, hogy az bizony üres. Meg kell elégednie a lavórnyi vízzel és a törölközővel. Elégedett sóhajjal fröcsköli arcára a vizet a tenyeréből, amikor nagy sebbel-lobbal megérkezik a személyzet. Érdeklődve felpislant az arcáról lefolyó vízpatak alól. *
- Mármint micsoda?
* Adja az értetlent, de önelégült vigyorából sejthető, nagyon is tisztában van a helyzettel. Lassú, megfontolt mozdulatokkal befejezi az arcmosást. *
- Ha valóban megesküdnék, el is hinnéd azt?
* Firtatja, majd megkerülve az ágyat, megközelíti az ajtóra ragadt nőszemélyt. Valahogyan le kellene onnan szednie, mert így olyan, mintha bármikor meggondolhatná magát. Ravaszul elmosolyodik és a nő mellett átnyúlva elfordítja a kulcsot a zárban egy vészjósló kattanással. *
- Különben is, minek suttogsz, mikor hamarosan roppant kínosan hangosak leszünk?
* Reméli. Rajta ne múljék! Lehajtja a fejét és óvatosan a másik nyakába harap. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.16 22:19:48
* A világért sem ítélkezne, hiszen nem is olyan régen, jómaga is az áldásos ördögvigyor bódulatát élvezte ki, de alaposan. Rusnya, elszomorító hely tud lenni létezésük ezen a sárkupacon, hát amint lehetősége van rá, szívesen ki is lép belőle egy időre. És ugyan ki hibáztatná ezért?
Megkeresi a szobáját és elforgatja benne a kulcsot. Röviden körbenéz az egyszerű kis szobában. Nem az ő stílusa, de olyan... takaros. Takaros, igen, talán ezt a szót használják az ilyesmire, ami olyan... rendezett. És unalmas.
Ha tehetné a házát is azzal rendeztetné be, aki a bordélyokat dekorálja.
Továbbra is vígan fütyörészik, míg a szék háttámlájára dobálja a poros köpönyegét és utazóruhájának felső részét. A csizmáját egy íves rúgással a sarokba célozza, majd szemügyre veszi a paraván mögötti kádat. Csalódottan veszi tudomásul, hogy az bizony üres. Meg kell elégednie a lavórnyi vízzel és a törölközővel. Elégedett sóhajjal fröcsköli arcára a vizet a tenyeréből, amikor nagy sebbel-lobbal megérkezik a személyzet. Érdeklődve felpislant az arcáról lefolyó vízpatak alól. *
- Mármint micsoda?
* Adja az értetlent, de önelégült vigyorából sejthető, nagyon is tisztában van a helyzettel. Lassú, megfontolt mozdulatokkal befejezi az arcmosást. *
- Ha valóban megesküdnék, el is hinnéd azt?
* Firtatja, majd megkerülve az ágyat, megközelíti az ajtóra ragadt nőszemélyt. Valahogyan le kellene onnan szednie, mert így olyan, mintha bármikor meggondolhatná magát. Ravaszul elmosolyodik és a nő mellett átnyúlva elfordítja a kulcsot a zárban egy vészjósló kattanással. *
- Különben is, minek suttogsz, mikor hamarosan roppant kínosan hangosak leszünk?
* Reméli. Rajta ne múljék! Lehajtja a fejét és óvatosan a másik nyakába harap. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.16 22:19:48
6689. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 21:39:05
Üzenet elküldve: 2023-07-16 21:39:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
*Pezseg a vére a kis csörtétől, persze, de jóleső, hogy határt tud szabni neki. Móka, amit most egy fordulással maga mögött is hagy. A mosoly viszont egy pillanat alatt a vonásaira fagy. Nem is ruhájának a férfi markában megfeszülő anyaga miatt, de a torpanásra késztető szavak miatt. Mint amikor a lusta macska hirtelen az incselkedő pillangóra lép.
Visszafordulhatna egy flegma vállvonással: és? Ám csak arra tud gondolni, ha ez Caldorcor fülébe jut, azzal együtt, amit Nawa az imént elejtett... Minden égi és földi hatalomra helyben megesküszik, hogy soha többé nem nyúl ilyesmihez, csak ez most ki ne bukjon!
Nem kell hátrafordulnia. Szinte égeti a tarkóját a kurafi önelégült vigyora. Yeza határtalanul dühös... és szeppent. Nem akarja elszúrni. Sok minden megfordul a fejében. Először az, hogy hátramegy a konyhába egy késért, kicsalja Farsyst az istállóba és rövid úton végez vele. Csakhogy Yezának bármily nagy készség is adatott az ölésre, nem hidegvérű gyilkos. Egy halott wegtoreni a házban pedig nem biztos, hogy jobb színben tünteti fel a Bárónál, mint némi eltévelyedés holmi bódító szerekkel.
Tépelődik, hogy oda kéne mennie a férfihoz, hogy rávegye a hallgatásra. Minden újabb kör az asztalok között csak a megfelelő alkalom hiábavaló kergetése.
Bár csak diszkréten figyel, tanúja a levélke átadásának. És tanúja annak a változásnak is, amit Farsisban okoz az az üzenet, bármi is volt. Amikor összetalálkozik a tekintetük, nem kellenek szavak, hogy megértse. Csikordulnak a fogai a kedélyes dudorászás hallatán, de magának keverte a bajt. Újfent.
Őszinte, wegtoreni káromkodás szalad ki a száján a konyhába érve. Sóhajt egy nagyot, aztán megkéri Nyikhajt, hogy tartsa kicsit a frontot, míg ő átöltözik, mert hogy leöntötte magát valamivel. Ez a kifogás.
Sietős léptekkel szedi a lépcsőket és oson be a vendégfolyosóra, hogy a következő pillanatban már csusszanjon is be az ajtón, aminek a kulcsát ő maga adta ki. Odabent az ajtónak dől, nagy kortyokban veszi a levegőt, s megvetést parázsló tekintete a férfira szegeződik.*
- Ez titok marad *szögezi le suttogva* - és a mákony is! Esküdj!
*Pezseg a vére a kis csörtétől, persze, de jóleső, hogy határt tud szabni neki. Móka, amit most egy fordulással maga mögött is hagy. A mosoly viszont egy pillanat alatt a vonásaira fagy. Nem is ruhájának a férfi markában megfeszülő anyaga miatt, de a torpanásra késztető szavak miatt. Mint amikor a lusta macska hirtelen az incselkedő pillangóra lép.
Visszafordulhatna egy flegma vállvonással: és? Ám csak arra tud gondolni, ha ez Caldorcor fülébe jut, azzal együtt, amit Nawa az imént elejtett... Minden égi és földi hatalomra helyben megesküszik, hogy soha többé nem nyúl ilyesmihez, csak ez most ki ne bukjon!
Nem kell hátrafordulnia. Szinte égeti a tarkóját a kurafi önelégült vigyora. Yeza határtalanul dühös... és szeppent. Nem akarja elszúrni. Sok minden megfordul a fejében. Először az, hogy hátramegy a konyhába egy késért, kicsalja Farsyst az istállóba és rövid úton végez vele. Csakhogy Yezának bármily nagy készség is adatott az ölésre, nem hidegvérű gyilkos. Egy halott wegtoreni a házban pedig nem biztos, hogy jobb színben tünteti fel a Bárónál, mint némi eltévelyedés holmi bódító szerekkel.
Tépelődik, hogy oda kéne mennie a férfihoz, hogy rávegye a hallgatásra. Minden újabb kör az asztalok között csak a megfelelő alkalom hiábavaló kergetése.
Bár csak diszkréten figyel, tanúja a levélke átadásának. És tanúja annak a változásnak is, amit Farsisban okoz az az üzenet, bármi is volt. Amikor összetalálkozik a tekintetük, nem kellenek szavak, hogy megértse. Csikordulnak a fogai a kedélyes dudorászás hallatán, de magának keverte a bajt. Újfent.
Őszinte, wegtoreni káromkodás szalad ki a száján a konyhába érve. Sóhajt egy nagyot, aztán megkéri Nyikhajt, hogy tartsa kicsit a frontot, míg ő átöltözik, mert hogy leöntötte magát valamivel. Ez a kifogás.
Sietős léptekkel szedi a lépcsőket és oson be a vendégfolyosóra, hogy a következő pillanatban már csusszanjon is be az ajtón, aminek a kulcsát ő maga adta ki. Odabent az ajtónak dől, nagy kortyokban veszi a levegőt, s megvetést parázsló tekintete a férfira szegeződik.*
- Ez titok marad *szögezi le suttogva* - és a mákony is! Esküdj!
6688. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 20:39:35
Üzenet elküldve: 2023-07-16 20:39:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~ Te játszol velem! ~
* Akarná mondani, de nem teszi. A wegtoreni nőkkel egészen máshogy kell néha bánni, mint a többivel. Színtiszta szeszély és rafináltság folyik az ereikben. Egyik nap epednek érted, másik nap tekintetük akár a jég. Ez teszi őket olyan izgalmassá, de meglehetősen hamar elunják a dolgokat.
És mivel mindezekkel történetesen elég jól tisztában van a férfi, az incselkedő szavakra elkapja egy pillanatra a nő ruhájának fodrát és megállítja. Majd mélyet lélegezve csak ennyit mond. *
- Mákony illatod van.
* Majd széles mosollyal elereszti. Parázs szemekkel követi, ahogy tesz-vesz az asztalok körül. Minden mozdulata után hallani véli a sivatagi csörgődobok hangját.
Az ujjai közül kipattintja a táncoló aranyat és még másik 8 társát az elmaradhatatlan Wegtoreni rumért.
Nehogy adós maradjon. Bár édes teher volna egy ilyen tüzes leányzó adósa lenni. A gondolatra félmosolyra húzza a száját. Már épp ajkához emelné a poharat, amikor egy gyorsléptű, cingár kis alak lép hozzá. Kérdőn megemeli az állát, mire amaz egy rövid meghajlás után átnyújt egy levelet számára. Ujjai közé csippenti, majd oda sem pillantva egy intéssel elbocsájtja a futárt. Figyelmét immár csak a cetli foglalja le egyedül. Első az üzlet. Gyors pillantással felméri a közelben tartózkodókat, de mivel nem lát senkit, kihajtogatja a levelet.
Rövid, pár soros üzenet. *
~ Quantall Ackumien Galanodel... most megvagy. ~
* Elégedetten elmosolyodik és felkeresi a pohár fenekét egy hajtással. Borostyán szemeibe várakozással teli, győzedelmes fény költözik, olyan, amit semmiféle más érzés nem válthat ki belőle. Az üzleti siker. Lecsapja a poharát és elégedetten lehunyja a szemét egy pillanatra.
Önuralmat kell parancsolnia magára, hiszen még nincs a kezében a fóliáns. Testét egészen szétfeszíti a lelkes energia. Szélsebesen körülhordozza a tekintetét a fogadóban. Valahogy muszáj levezetnie... dohánnyal? Itallal? Nem, nem, nem. Tiszta fejre lesz szüksége, hiszen megint olyasmibe keveri önmagát, ami veszélyes lehet.
Szemei összeakadnak az őt figyelő sötét szempárral.
Nem megszakítva a kontaktust felkel az asztaltól és látványosan előkeresi a kapott kulcsocskát, majd a keskeny szalagjánál fogva az ujjára akasztja. A kulcsot pörgetve, jókedvűen fütyörészve elindul a lépcsőn felfelé. Egyes füleknek kísértetiesen hasonló lehet a dallam egy Wegtorenben népszerű kocsmadalra, amiben egy friss házaspárt buzdítanak frigyük elhálására.
A folyosón lézeng, egyik ujján továbbra is a kulcsot pörgetve, a másik kezének ujjaival pedig végigsétál az ajtókon melyek mellett elhalad. Őszinén reméli, hogy a nő követi őt egy gyors menetre, mivel utána tényleg el kell indulnia a Templomba, hogy lerója kegyeletét az arany és az üzlet istene előtt.
Ha mégsem, hát akkor legfeljebb megfürdik, átöltözik és alszik egy rövidet. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~ Te játszol velem! ~
* Akarná mondani, de nem teszi. A wegtoreni nőkkel egészen máshogy kell néha bánni, mint a többivel. Színtiszta szeszély és rafináltság folyik az ereikben. Egyik nap epednek érted, másik nap tekintetük akár a jég. Ez teszi őket olyan izgalmassá, de meglehetősen hamar elunják a dolgokat.
És mivel mindezekkel történetesen elég jól tisztában van a férfi, az incselkedő szavakra elkapja egy pillanatra a nő ruhájának fodrát és megállítja. Majd mélyet lélegezve csak ennyit mond. *
- Mákony illatod van.
* Majd széles mosollyal elereszti. Parázs szemekkel követi, ahogy tesz-vesz az asztalok körül. Minden mozdulata után hallani véli a sivatagi csörgődobok hangját.
Az ujjai közül kipattintja a táncoló aranyat és még másik 8 társát az elmaradhatatlan Wegtoreni rumért.
Nehogy adós maradjon. Bár édes teher volna egy ilyen tüzes leányzó adósa lenni. A gondolatra félmosolyra húzza a száját. Már épp ajkához emelné a poharat, amikor egy gyorsléptű, cingár kis alak lép hozzá. Kérdőn megemeli az állát, mire amaz egy rövid meghajlás után átnyújt egy levelet számára. Ujjai közé csippenti, majd oda sem pillantva egy intéssel elbocsájtja a futárt. Figyelmét immár csak a cetli foglalja le egyedül. Első az üzlet. Gyors pillantással felméri a közelben tartózkodókat, de mivel nem lát senkit, kihajtogatja a levelet. Rövid, pár soros üzenet. *
~ Quantall Ackumien Galanodel... most megvagy. ~
* Elégedetten elmosolyodik és felkeresi a pohár fenekét egy hajtással. Borostyán szemeibe várakozással teli, győzedelmes fény költözik, olyan, amit semmiféle más érzés nem válthat ki belőle. Az üzleti siker. Lecsapja a poharát és elégedetten lehunyja a szemét egy pillanatra.
Önuralmat kell parancsolnia magára, hiszen még nincs a kezében a fóliáns. Testét egészen szétfeszíti a lelkes energia. Szélsebesen körülhordozza a tekintetét a fogadóban. Valahogy muszáj levezetnie... dohánnyal? Itallal? Nem, nem, nem. Tiszta fejre lesz szüksége, hiszen megint olyasmibe keveri önmagát, ami veszélyes lehet.
Szemei összeakadnak az őt figyelő sötét szempárral.
Nem megszakítva a kontaktust felkel az asztaltól és látványosan előkeresi a kapott kulcsocskát, majd a keskeny szalagjánál fogva az ujjára akasztja. A kulcsot pörgetve, jókedvűen fütyörészve elindul a lépcsőn felfelé. Egyes füleknek kísértetiesen hasonló lehet a dallam egy Wegtorenben népszerű kocsmadalra, amiben egy friss házaspárt buzdítanak frigyük elhálására.
A folyosón lézeng, egyik ujján továbbra is a kulcsot pörgetve, a másik kezének ujjaival pedig végigsétál az ajtókon melyek mellett elhalad. Őszinén reméli, hogy a nő követi őt egy gyors menetre, mivel utána tényleg el kell indulnia a Templomba, hogy lerója kegyeletét az arany és az üzlet istene előtt.
Ha mégsem, hát akkor legfeljebb megfürdik, átöltözik és alszik egy rövidet. *
6687. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 17:06:57
Üzenet elküldve: 2023-07-16 17:06:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tökéletesség említésére elfacsarodik Yeza szíve. A honvágy ezer karommal mar belé, és minden ilyen alkalommal nyúzott ebnek érzi magát a gondolattól, hogy valószínűleg sosem térhet haza. Az ilyen forró nyári napokon elképzeli, hogy a bőrét a wegtoreni nap cirógatja, elképzeli a zsongó piacot, a fűszerek kavalkádjának tömény illatát a levegőben... és csak még jobban hiányzik.*
- A Tűz Városának szülöttei kicsit másképp ejtik a hangzókat *vonja meg a vállát.* - Talán, mert ügyesebbek a nyelvükkel *indokol, miközben elsimít egy ráncot a terítőn* - ...a szavak formálásában *fejezi be a mondatot egy apró mosollyal.
Van igazság abban, amit mond, de nem feltétlenül jellemző. Ám ahogy beszél róla, szinte már csusszanna is a férfi ölébe. Minden porcikája vágyja a wegtoreni ízét érezni. Fűszeres rumét, napérlelte dohányét, az eleven parázsét, ami egy wegtoreni csókját áthatja.*
- Vagy csak ráhibáztam. *Véletlenül se reflektál a bujtatott kérdésre, bár Yeza elég nehezen tagadhatná származását. A válla mögé tűri nedves tincseit. Szerencséjére árválkodik néhány pohár a szomszéd asztalon, amit begyűjthet a tálcájára. Muszáj szusszannia egyet. Alig fertályórája még mákonyos bódulatban lebegett, s a szer hatása még nem engedte el teljesen. Óvatosabbnak kell lennie.*
- Nos... talán... *nedvesíti meg ajkát, ahogy visszafordul Farsys asztala felé egy pimasz mosollyal* - kicsit több határozottságot. *Az érmetrükknek azért elismerő kifejezéssel adózik, de jobbnak látja, ha most visszavonulót fúj, mielőtt butaságot csinálna. Fordul, s érzékien ringó csípővel távozik a pult felé. Beviszi a poharakat hátra, hogy elmoshassák, s mielőtt visszatérne a tiszta kupákkal megpakolt tálcával, iszik. Vizet. Hideget. Ki kell tisztuljon a feje.
Jön-megy, forgolódik az asztalok között, kiszolgálja az esetlegesen újonnan érkezett vendégeket, de a szeme sarkából mindig figyeli a vörös férfit. Ha int neki, megy, ahogy az elvárható egy jónevű fogadóban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tökéletesség említésére elfacsarodik Yeza szíve. A honvágy ezer karommal mar belé, és minden ilyen alkalommal nyúzott ebnek érzi magát a gondolattól, hogy valószínűleg sosem térhet haza. Az ilyen forró nyári napokon elképzeli, hogy a bőrét a wegtoreni nap cirógatja, elképzeli a zsongó piacot, a fűszerek kavalkádjának tömény illatát a levegőben... és csak még jobban hiányzik.*
- A Tűz Városának szülöttei kicsit másképp ejtik a hangzókat *vonja meg a vállát.* - Talán, mert ügyesebbek a nyelvükkel *indokol, miközben elsimít egy ráncot a terítőn* - ...a szavak formálásában *fejezi be a mondatot egy apró mosollyal.
Van igazság abban, amit mond, de nem feltétlenül jellemző. Ám ahogy beszél róla, szinte már csusszanna is a férfi ölébe. Minden porcikája vágyja a wegtoreni ízét érezni. Fűszeres rumét, napérlelte dohányét, az eleven parázsét, ami egy wegtoreni csókját áthatja.*
- Vagy csak ráhibáztam. *Véletlenül se reflektál a bujtatott kérdésre, bár Yeza elég nehezen tagadhatná származását. A válla mögé tűri nedves tincseit. Szerencséjére árválkodik néhány pohár a szomszéd asztalon, amit begyűjthet a tálcájára. Muszáj szusszannia egyet. Alig fertályórája még mákonyos bódulatban lebegett, s a szer hatása még nem engedte el teljesen. Óvatosabbnak kell lennie.*
- Nos... talán... *nedvesíti meg ajkát, ahogy visszafordul Farsys asztala felé egy pimasz mosollyal* - kicsit több határozottságot. *Az érmetrükknek azért elismerő kifejezéssel adózik, de jobbnak látja, ha most visszavonulót fúj, mielőtt butaságot csinálna. Fordul, s érzékien ringó csípővel távozik a pult felé. Beviszi a poharakat hátra, hogy elmoshassák, s mielőtt visszatérne a tiszta kupákkal megpakolt tálcával, iszik. Vizet. Hideget. Ki kell tisztuljon a feje.
Jön-megy, forgolódik az asztalok között, kiszolgálja az esetlegesen újonnan érkezett vendégeket, de a szeme sarkából mindig figyeli a vörös férfit. Ha int neki, megy, ahogy az elvárható egy jónevű fogadóban.*
6686. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 16:13:54
Üzenet elküldve: 2023-07-16 16:13:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* Az ál-szerénység nem hatja meg. Fél szemöldöke feljebb ugrik egyet. Érdekesnek találja a női eszköztárat, amit rendszerint bevetnek velük, férfiakkal szemben. Szörnyen átlátható, épp ezért imádnivaló is egyben. Mindig rejt valamit a mélyben. De Lutah nem ellensége a női mesterségeknek, sőt, önként és dalolva ereszti nyakát a béklyók közé, ha alkalma nyílik rá.
A hajón történt összes incidenről sem szerezhet tudomást, sajnos egyre kevesebb alkalommal van szerencséje saját maga bonyolítani az üzleti ügyeit. A legénység pedig jól ismeri a "ne szólj szám, nem fáj fejem" kifejezést. Valószínűleg akkor is igyekeznek ezt az elvet szem előtt tartani, amikor történetesen éppen a fedélzeten van. *
- Nos, vendég vagyok.
* Bazsalyog, miközben helyet foglal. Értőn bólint a szavakra. Most vágtatott ide a Sellőházból, szőke hercegnője mellett még ki sem hűlt az ágyon a helye. Igazán otrombaság volna megkörnyékezni egy újabb hölgyet, igaz? Igaz?
Felcsillanó szemmel eszébe idéződik egy kép, miszerint minden hajszínből válogatna egy kis társaságot magának, akár a régebbi korok kereskedőkirályai. Hahh, szép idők. *
- Ugyan. Miért keresgélnénk tovább, ha már megtaláltuk a tökéletességet?
* Elmélkedik bársonyos hangon, miközben tekintetével követi a nő mozgását az asztalok között. Lustán hátrahanyatlik a székben és fejjel lefelé bámulja. *
- Honnan tudod, hogy wegtoreni vagyok? Vagy... egyik wegtoreni a másikat?
* Visszadől az asztalra és kezébe fogja a kapott kulcsot, majd a belsőzsebébe süllyeszti. Ugyanonnan előszedi a 10 aranyat a Szoba miatt. *
- Hálás köszönet a remek kiszolgálásért! Mit is kívánhatnék egyebet?
* Végigugráltat egy érmét az ujjai között. *
* Az ál-szerénység nem hatja meg. Fél szemöldöke feljebb ugrik egyet. Érdekesnek találja a női eszköztárat, amit rendszerint bevetnek velük, férfiakkal szemben. Szörnyen átlátható, épp ezért imádnivaló is egyben. Mindig rejt valamit a mélyben. De Lutah nem ellensége a női mesterségeknek, sőt, önként és dalolva ereszti nyakát a béklyók közé, ha alkalma nyílik rá.
A hajón történt összes incidenről sem szerezhet tudomást, sajnos egyre kevesebb alkalommal van szerencséje saját maga bonyolítani az üzleti ügyeit. A legénység pedig jól ismeri a "ne szólj szám, nem fáj fejem" kifejezést. Valószínűleg akkor is igyekeznek ezt az elvet szem előtt tartani, amikor történetesen éppen a fedélzeten van. *
- Nos, vendég vagyok.
* Bazsalyog, miközben helyet foglal. Értőn bólint a szavakra. Most vágtatott ide a Sellőházból, szőke hercegnője mellett még ki sem hűlt az ágyon a helye. Igazán otrombaság volna megkörnyékezni egy újabb hölgyet, igaz? Igaz?
Felcsillanó szemmel eszébe idéződik egy kép, miszerint minden hajszínből válogatna egy kis társaságot magának, akár a régebbi korok kereskedőkirályai. Hahh, szép idők. *
- Ugyan. Miért keresgélnénk tovább, ha már megtaláltuk a tökéletességet?
* Elmélkedik bársonyos hangon, miközben tekintetével követi a nő mozgását az asztalok között. Lustán hátrahanyatlik a székben és fejjel lefelé bámulja. *
- Honnan tudod, hogy wegtoreni vagyok? Vagy... egyik wegtoreni a másikat?
* Visszadől az asztalra és kezébe fogja a kapott kulcsot, majd a belsőzsebébe süllyeszti. Ugyanonnan előszedi a 10 aranyat a Szoba miatt.
*- Hálás köszönet a remek kiszolgálásért! Mit is kívánhatnék egyebet?
* Végigugráltat egy érmét az ujjai között. *
6685. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 15:17:46
Üzenet elküldve: 2023-07-16 15:17:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
*Remélte, hogy rejtve maradt az a mozdulat, de egészen egyértelmű, hogy a kurafi elkapta a szeme sarkából. Kár is volna tagadni. Yeza mégis felvonja kissé a szemöldökét, és kérdőn félrebiccenti a fejét. Aztán a vádakra finoman széttárja a karjait.*
- De Uram... *süti le pilláit*, - hisz láthatod, fegyvertelen vagyok. *Ahogy a pillantása visszakúszik a férfira, ott dereng benne az a bizonyos wegtoreni parázs, ami óvva int és figyelmeztet. Nem... a Yezához hasonlók egészen pőrén sem fegyvertelenek soha. Az a bujkáló, kacér mosoly az ajkán pontosan rámutat erre.
~Bizony, hogy találkoztunk!~ Ám egyre nyilvánvalóbb, hogy kettejük közül ezt csak ő tudja. Nem csoda. Amikor elcsípték ott a Jáde Oroszlán fedélzetén, Yeza fürtjei szoros fonatban simultak az Árnyak hagyományos csuklyája alá, vonásait pedig maszk takarta. Kis híja volt, de épp csak ki tudott csusszanni a legénység markából. Ha kifutottak volna a vízre, esélye se lett volna, de a wegtoreni kikötőben még sikerült. Legalább ennyi. Ez a sunyi fattyú így is jócskán megkárosította a céhet. Persze a Főnix Házának hivatalosan nem lehetett köze az ügyhöz, úgyhogy kénytelenek voltak lenyelni a békát.
Az a villanás a másik szemében viszont felcsigázza Yeza érdeklődését. Hírek Wegtorenből... Úgy áhítozik rájuk mint a Mélysivatag földje egy csepp esőre. Most, hogy Caldorcor visszatért, ismét nyeregben érzi magát. Ha Farsys a fejéért jött, csalódni fog. Persze ha egy kicsit higgadtabb lenne, eszébe juthatna, hogy két hasonszőrű kereskedő talán nagyon is előnyösen tudna egymással megalkudni. Előnyösen... kettejük számára... Yeza kontójára, precízen kimért ár-érték arányban. Ezek az aggályok azonban egyelőre még nem ütik fel a fejüket. Abban se biztos, hogy a fickó tudná, hogy ki ő. Elvégre nem egy, s nem két mutatós vöröst termett már a Tűz Városa, így pedig még a kardja sem árulkodik.*
- Nagytiszteletű Bárómat szolgálom *bólint a kérdésre, hogy a személyzethez tartozik-e* - és a vendégeit.
*Közelebb lép, megkerüli a férfit, persze csak, hogy kihúzza a számára a széket, hogy kényelmesen helyet foglalhasson. Finoman megérinti a vállát.*
- Ez esetben... *ismétli pimasz mosollyal Farsys korábbi felütését a rendelés előttről* - a személyzethez tartozom... nem a szobához.
*Fordul és kiperdít a vendég elé egy leviatán mintás alátétet az italhoz.*
- Jellemző. *Megvonja a vállát.* - Idegenben a legtöbben a helyi ízeket kóstolják. Kivéve a wegtorenieket. *Ezt már szinte csak a válla felett visszafordulva jegyzi meg, aztán a pult mögé lépve már intézi is az italt. Metszett, öblös pohárba tölti a borostyánszínű szeszt és leakaszt egy kulcsot is a tábláról.*
- A legkiválóbb wegtoreni rum a vendégnek, és a szoba. *Leteszi az italt és a kulcsot is.* - Kívánsz más egyebet is? Ételt? Fürdőt? Pipadohányt?
*Remélte, hogy rejtve maradt az a mozdulat, de egészen egyértelmű, hogy a kurafi elkapta a szeme sarkából. Kár is volna tagadni. Yeza mégis felvonja kissé a szemöldökét, és kérdőn félrebiccenti a fejét. Aztán a vádakra finoman széttárja a karjait.*
- De Uram... *süti le pilláit*, - hisz láthatod, fegyvertelen vagyok. *Ahogy a pillantása visszakúszik a férfira, ott dereng benne az a bizonyos wegtoreni parázs, ami óvva int és figyelmeztet. Nem... a Yezához hasonlók egészen pőrén sem fegyvertelenek soha. Az a bujkáló, kacér mosoly az ajkán pontosan rámutat erre.
~Bizony, hogy találkoztunk!~ Ám egyre nyilvánvalóbb, hogy kettejük közül ezt csak ő tudja. Nem csoda. Amikor elcsípték ott a Jáde Oroszlán fedélzetén, Yeza fürtjei szoros fonatban simultak az Árnyak hagyományos csuklyája alá, vonásait pedig maszk takarta. Kis híja volt, de épp csak ki tudott csusszanni a legénység markából. Ha kifutottak volna a vízre, esélye se lett volna, de a wegtoreni kikötőben még sikerült. Legalább ennyi. Ez a sunyi fattyú így is jócskán megkárosította a céhet. Persze a Főnix Házának hivatalosan nem lehetett köze az ügyhöz, úgyhogy kénytelenek voltak lenyelni a békát.
Az a villanás a másik szemében viszont felcsigázza Yeza érdeklődését. Hírek Wegtorenből... Úgy áhítozik rájuk mint a Mélysivatag földje egy csepp esőre. Most, hogy Caldorcor visszatért, ismét nyeregben érzi magát. Ha Farsys a fejéért jött, csalódni fog. Persze ha egy kicsit higgadtabb lenne, eszébe juthatna, hogy két hasonszőrű kereskedő talán nagyon is előnyösen tudna egymással megalkudni. Előnyösen... kettejük számára... Yeza kontójára, precízen kimért ár-érték arányban. Ezek az aggályok azonban egyelőre még nem ütik fel a fejüket. Abban se biztos, hogy a fickó tudná, hogy ki ő. Elvégre nem egy, s nem két mutatós vöröst termett már a Tűz Városa, így pedig még a kardja sem árulkodik.*
- Nagytiszteletű Bárómat szolgálom *bólint a kérdésre, hogy a személyzethez tartozik-e* - és a vendégeit.
*Közelebb lép, megkerüli a férfit, persze csak, hogy kihúzza a számára a széket, hogy kényelmesen helyet foglalhasson. Finoman megérinti a vállát.*
- Ez esetben... *ismétli pimasz mosollyal Farsys korábbi felütését a rendelés előttről* - a személyzethez tartozom... nem a szobához.
*Fordul és kiperdít a vendég elé egy leviatán mintás alátétet az italhoz.*
- Jellemző. *Megvonja a vállát.* - Idegenben a legtöbben a helyi ízeket kóstolják. Kivéve a wegtorenieket. *Ezt már szinte csak a válla felett visszafordulva jegyzi meg, aztán a pult mögé lépve már intézi is az italt. Metszett, öblös pohárba tölti a borostyánszínű szeszt és leakaszt egy kulcsot is a tábláról.*
- A legkiválóbb wegtoreni rum a vendégnek, és a szoba. *Leteszi az italt és a kulcsot is.* - Kívánsz más egyebet is? Ételt? Fürdőt? Pipadohányt?
6684. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 13:57:17
Üzenet elküldve: 2023-07-16 13:57:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A mézeshetek elteltével… //
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* A kínálatot tartalmazó papír tanulmányozásából közeledő léptek zaja zökkenti ki. Nem adja jelét, hogy észlelné a közeledést, ujját éppen a báró nevén futtatja végig elgondolkozva.
Ideges, gyors mozdulat vonja magára a figyelmét, amire már muszáj odanéznie. Félreismerhetetlen mozdulat, az a bizonyos régi beidegződés. Akár a dohányról leszokott öreg matróz, aki önkéntelenül a mellényzsebéhez kap amikor ideges, még akár tíz év elteltével is.
Csodálkozva egyenesedik fel, és mivel észleli a kellemes idomokat, mozdulat közben csavarja fel a legmagasabb fokozatra a mosolyát. Tipikusan a hölgyeknek szóló vigyora ez. *
- Na de kedvesem! Ennyire felzaklatott a jelenlétem?
* Cápamosollyal félrebillenti a fejét, majd felfedezi magának a csinos arcvonásokat. *
- A hölgyek legfeljebb a szívükhöz szoktak kapni, amikor meglátnak... nem a fegyverükhöz.
* A nő kérdésére csak álságos mosollyal meghajtja a fejét. Tűnődve fürkészi a kellemes arcot, mely egészen hasonló színeiben az övéhez. Lángvörös haj, kreol bőr... Mutatóujjával megütögeti az alsóajkát. *
- Találkoztunk...
* Elharapja a kérdését. Szeme egy töredék másodpercig megvillan a felismeréstől, mielőtt újra magára igazítaná a nyugodt mosolyt. Nem találkoztak, ez egészen bizonyos. Személyesen vele nem. Ellenben másokkal, akik kerestek egy szóban forgó illetőt... Na, mindegy. *
- A kisasszony a személyzethez tartozik? Ebben az esetben szeretnék egy szobát kivenni, elsőkörben.
* Nem az ő dolga. A kósza szóbeszédek, pletykák bár érdekesek és szórakoztatóak, ha túl közel kerül hozzájuk az ember az árthat az üzletnek. Továbbra is ártalmatlanul vigyorog, adva a tudatlan széptevőt. *
- Ami a tetszést illeti...
* Megrándul az ajka. *
- Lenne, ami felkeltette az érdeklődésem. Khm. Például... a wegtoreni rum. Igen kedvelem ezt a fajtát. Tudna hozni nekem belőle?
* Óvatosan, alig észrevehetően kihangsúlyozza a szülőföldjüket, tudva, hogy veszélyes játékot játszik. De ha egyszer olyan vérpezsdítő!
1689508440wk9974 Elbíbelődik vele egy darabig. 1689508484wk838 *
- Köszönöm!
* Bólint, majd kényelmesen helyet foglal az asztalnál, kinyújtóztatva alatta hosszú lábait. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.16 13:58:27
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* A kínálatot tartalmazó papír tanulmányozásából közeledő léptek zaja zökkenti ki. Nem adja jelét, hogy észlelné a közeledést, ujját éppen a báró nevén futtatja végig elgondolkozva.
Ideges, gyors mozdulat vonja magára a figyelmét, amire már muszáj odanéznie. Félreismerhetetlen mozdulat, az a bizonyos régi beidegződés. Akár a dohányról leszokott öreg matróz, aki önkéntelenül a mellényzsebéhez kap amikor ideges, még akár tíz év elteltével is.
Csodálkozva egyenesedik fel, és mivel észleli a kellemes idomokat, mozdulat közben csavarja fel a legmagasabb fokozatra a mosolyát. Tipikusan a hölgyeknek szóló vigyora ez. *
- Na de kedvesem! Ennyire felzaklatott a jelenlétem?
* Cápamosollyal félrebillenti a fejét, majd felfedezi magának a csinos arcvonásokat. *
- A hölgyek legfeljebb a szívükhöz szoktak kapni, amikor meglátnak... nem a fegyverükhöz.
* A nő kérdésére csak álságos mosollyal meghajtja a fejét. Tűnődve fürkészi a kellemes arcot, mely egészen hasonló színeiben az övéhez. Lángvörös haj, kreol bőr... Mutatóujjával megütögeti az alsóajkát. *
- Találkoztunk...
* Elharapja a kérdését. Szeme egy töredék másodpercig megvillan a felismeréstől, mielőtt újra magára igazítaná a nyugodt mosolyt. Nem találkoztak, ez egészen bizonyos. Személyesen vele nem. Ellenben másokkal, akik kerestek egy szóban forgó illetőt... Na, mindegy. *
- A kisasszony a személyzethez tartozik? Ebben az esetben szeretnék egy szobát kivenni, elsőkörben.
* Nem az ő dolga. A kósza szóbeszédek, pletykák bár érdekesek és szórakoztatóak, ha túl közel kerül hozzájuk az ember az árthat az üzletnek. Továbbra is ártalmatlanul vigyorog, adva a tudatlan széptevőt. *
- Ami a tetszést illeti...
* Megrándul az ajka. *
- Lenne, ami felkeltette az érdeklődésem. Khm. Például... a wegtoreni rum. Igen kedvelem ezt a fajtát. Tudna hozni nekem belőle?
* Óvatosan, alig észrevehetően kihangsúlyozza a szülőföldjüket, tudva, hogy veszélyes játékot játszik. De ha egyszer olyan vérpezsdítő!
1689508440wk9974 Elbíbelődik vele egy darabig. 1689508484wk838 *
- Köszönöm!
* Bólint, majd kényelmesen helyet foglal az asztalnál, kinyújtóztatva alatta hosszú lábait. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.16 13:58:27
6683. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-16 10:55:51
Üzenet elküldve: 2023-07-16 10:55:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// A mézeshetek elteltével… //
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Néhány saroknyira van egy mákonytanya egy eldugott kis alagsorban. Valaha csinos, aranyrotos függönyök kosztól nehéz kísértetei, kopott párnák, levegőtlen félhomály. Reménytelenség és álmok bódulattal bélelt gödre. Yeza az utóbbi időben kicsit többször időzött itt, mint bevallaná. A fogadót sokszor inkább kerüli, mert a mandulaszemű szerzetessel valahogy egy ideje elég érdekes viszonyba kerültek. Szótlanul nyomasztó, feszült közeg van kettejük között, akkor is, ha valamiképp mindketten igyekeznek feloldani. Yeza részéről az igyekezet sokszor inkább tovább ront a helyzeten, mint kiderült. Az elkerülés talán bölcsebb megoldás lesz.
Minden mintha megállíthatatlanul csúszna a szakadékba. Már-már megbékélt új otthonával, már-már kezdett volna bízni a Kereskedőház által nyújtott biztonságban, amikor is mindez a kapaszkodó mintha mállani kezdett. Napszítta, életlenné fakult festmény a menedékről, amit egy erősebb szél lassan kifordít a keretéből, hogy súlytalan rongydarabként kergesse végig a poros utcákon. A központ zárva, a fogadó is nyomasztóan csendes a legtöbbször.
Amikor pedig nincs hang, amire összerezzenne, összerezzen az ürességben megbújó árnyékoktól, melyek ilyenkor egyre és egyre közelebb kúsznak. Kételyek, félelmek és kiszolgáltatottság. Yezát kikezdi a magány. Eszköznek formálták. Érthető, hogy forgató kéz nélkül meghasonlik saját értékével.
Fülledt, mákonytól nehéz levegő nyomja a párnák közé. Ernyedt teste önkéntelenül mozdul a hőségben éledő hallucinációba merülve. Érzéki vonaglás ütemére sóhajt. A rá tapadó vékony ruhát gyűrik, repesztik a mohó tenyerek. Wäor, Tylen Thalamarr, Essan, Darelld, Krultos,... Aztyan... Nehéz pilláin át épp csak látja a heges arcot, a vad, éhes tüzet a hideg kékekben, de mikor érte nyúl, a keze alá már a mandulaszemű szerzetes feszes feneke simul. Lüktető kavalkád, feszítő gyönyör. ~Kis Kabócám...~ suttogja egy reszelős hang, de nem neki. A sötét, szörnyű zönge a szerzetes mögül hörög. Birtokolva olvad a kéj forró masszájába, míg Nawa csókot vált a hatujjú boszorkánnyal Yeza válla fölött.
Zihálva kapkodja a levegőt. Nyelvek sikamlós melegét érzi a bőrén, túlhajszolt gyönyörre feszül a csípője, melyben megannyian egyesülnek. A szeme sarkából látja Aztyant, ahogy immár a szoba sarkába húzódva figyeli csak. Megfejthetetlen vonásaival, súlyos, hidegkék pillantásával. Yeza elsodródik tőle, ahogy a gyönyör újabb és újabb hullámára kapja, de mindig csak kitekint rá, amikor nyitni bírja a pilláit. Egy idő után kellemetlen képzet fészkeli magát az elrugaszkodott látomásba: az érzés, hogy a hegesarcú valóban ott áll a szoba szegletében, s őt nézi. Ez riasztja fel a vöröst végül.
Nagyokat kortyolva a levegőből tekint körbe, de Aztyannak nyoma sincs. Csak bódult nyekergés hallatszik a többi lefüggönyözött szobácska felől.
Hátrasimítja a haját és kikászálódik a gyűrött párnák közül. Félresöpri a szakadozott függönyt és kifelé veszi az irányt. Már érkeztekor kifizette a 30 aranyat a világtalan, köpcös gnómnak a bejáratnál, így most csak sietősre fogva távozik.
A fény szinte a szemébe vág, mikor kilép az utcára. Hunyorogva, kissé még kábán támolyog az épületek árnyékába húzódva. Először felmerül benne, hogy még a szer hatása játszik vele, amikor a Kalmárhoz érve meghallja az ismerős hangokat. Hamar pofon veri a felismerés, hogy bizony ez nem az aranyon vett mámor utózöngéje! Takarásba húzódik, és sietősen megkerüli az épületet. Húz egy veder vizet a kútból, hogy sebtében megmosakodjon és legalább a hajából elüldözze a mákony átható szagát valamennyire.
A kamra felől oson be, s még elkap néhány szót a félfának lapulva, mielőtt egy alkalmas pillanatban a söntés mögé csusszan a hátsó ajtó felől. Mintha eddig is épp ott tett-vett volna észrevétlenül, elmélyült törölgetésbe kezd a száradó poharak között. Csak Aztyan nevének többszöri említésére futja el valami feszengő érzés. Amikor pedig a pillantása a szerzetesre siklik, felsejlik benne a bizarr hang: ~Kis Kabócám...~, amire megrázza a fejét és egy nagy levegőt véve igyekszik összekapni magát. Nedves, rőt tincseiről csepegő víz kellemesen hűsítő, csillogó csíkokat rajzol a bőrére, melyek végigszaladnak rajta vagy épp eltűnnek a lenge, bordó ruha anyaga alatt.
A Báró és a mézesheteken kivirult arája szerencsére már épp az emelet felé indulnak, hogy nekiláthassanak a kipakolásnak, a szerzetest pedig jobbnak látja továbbra is kerülni, így adja magát az alkalom, hogy a kósza vendég alibiként szolgáljon az esetleges felé irányuló kérdések ellen. El is indul felé, de amikor a vörös fürtök takarásából megmutatkozik az ismerős profil, önkéntelenül a kardjáért kap Yeza keze. Szerencse/szerencsétlenség, hogy a jellegzetes, főnixet formázó díszítéses kard épp a szobájában pihen. Mostanság olykor már újból felköti, de jóval ritkábban, mint odahaza Wegtorenben, ahol szinte elmaradhatatlan volt tőle.
Sajnos késő lenne már eltűnni a színről, így kénytelen szembenézni földijével. Odalép az asztal mellé, maga elé fogja a pultról elhozott tálcát, és hangosan megköszörüli a torkát.*
- Megtetszett valami? *érdeklődik édes mosollyal.* ~Te nyomorult féreg...~
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Néhány saroknyira van egy mákonytanya egy eldugott kis alagsorban. Valaha csinos, aranyrotos függönyök kosztól nehéz kísértetei, kopott párnák, levegőtlen félhomály. Reménytelenség és álmok bódulattal bélelt gödre. Yeza az utóbbi időben kicsit többször időzött itt, mint bevallaná. A fogadót sokszor inkább kerüli, mert a mandulaszemű szerzetessel valahogy egy ideje elég érdekes viszonyba kerültek. Szótlanul nyomasztó, feszült közeg van kettejük között, akkor is, ha valamiképp mindketten igyekeznek feloldani. Yeza részéről az igyekezet sokszor inkább tovább ront a helyzeten, mint kiderült. Az elkerülés talán bölcsebb megoldás lesz.
Minden mintha megállíthatatlanul csúszna a szakadékba. Már-már megbékélt új otthonával, már-már kezdett volna bízni a Kereskedőház által nyújtott biztonságban, amikor is mindez a kapaszkodó mintha mállani kezdett. Napszítta, életlenné fakult festmény a menedékről, amit egy erősebb szél lassan kifordít a keretéből, hogy súlytalan rongydarabként kergesse végig a poros utcákon. A központ zárva, a fogadó is nyomasztóan csendes a legtöbbször.
Amikor pedig nincs hang, amire összerezzenne, összerezzen az ürességben megbújó árnyékoktól, melyek ilyenkor egyre és egyre közelebb kúsznak. Kételyek, félelmek és kiszolgáltatottság. Yezát kikezdi a magány. Eszköznek formálták. Érthető, hogy forgató kéz nélkül meghasonlik saját értékével.
Fülledt, mákonytól nehéz levegő nyomja a párnák közé. Ernyedt teste önkéntelenül mozdul a hőségben éledő hallucinációba merülve. Érzéki vonaglás ütemére sóhajt. A rá tapadó vékony ruhát gyűrik, repesztik a mohó tenyerek. Wäor, Tylen Thalamarr, Essan, Darelld, Krultos,... Aztyan... Nehéz pilláin át épp csak látja a heges arcot, a vad, éhes tüzet a hideg kékekben, de mikor érte nyúl, a keze alá már a mandulaszemű szerzetes feszes feneke simul. Lüktető kavalkád, feszítő gyönyör. ~Kis Kabócám...~ suttogja egy reszelős hang, de nem neki. A sötét, szörnyű zönge a szerzetes mögül hörög. Birtokolva olvad a kéj forró masszájába, míg Nawa csókot vált a hatujjú boszorkánnyal Yeza válla fölött.
Zihálva kapkodja a levegőt. Nyelvek sikamlós melegét érzi a bőrén, túlhajszolt gyönyörre feszül a csípője, melyben megannyian egyesülnek. A szeme sarkából látja Aztyant, ahogy immár a szoba sarkába húzódva figyeli csak. Megfejthetetlen vonásaival, súlyos, hidegkék pillantásával. Yeza elsodródik tőle, ahogy a gyönyör újabb és újabb hullámára kapja, de mindig csak kitekint rá, amikor nyitni bírja a pilláit. Egy idő után kellemetlen képzet fészkeli magát az elrugaszkodott látomásba: az érzés, hogy a hegesarcú valóban ott áll a szoba szegletében, s őt nézi. Ez riasztja fel a vöröst végül.
Nagyokat kortyolva a levegőből tekint körbe, de Aztyannak nyoma sincs. Csak bódult nyekergés hallatszik a többi lefüggönyözött szobácska felől.
Hátrasimítja a haját és kikászálódik a gyűrött párnák közül. Félresöpri a szakadozott függönyt és kifelé veszi az irányt. Már érkeztekor kifizette a 30 aranyat a világtalan, köpcös gnómnak a bejáratnál, így most csak sietősre fogva távozik.
A fény szinte a szemébe vág, mikor kilép az utcára. Hunyorogva, kissé még kábán támolyog az épületek árnyékába húzódva. Először felmerül benne, hogy még a szer hatása játszik vele, amikor a Kalmárhoz érve meghallja az ismerős hangokat. Hamar pofon veri a felismerés, hogy bizony ez nem az aranyon vett mámor utózöngéje! Takarásba húzódik, és sietősen megkerüli az épületet. Húz egy veder vizet a kútból, hogy sebtében megmosakodjon és legalább a hajából elüldözze a mákony átható szagát valamennyire.
A kamra felől oson be, s még elkap néhány szót a félfának lapulva, mielőtt egy alkalmas pillanatban a söntés mögé csusszan a hátsó ajtó felől. Mintha eddig is épp ott tett-vett volna észrevétlenül, elmélyült törölgetésbe kezd a száradó poharak között. Csak Aztyan nevének többszöri említésére futja el valami feszengő érzés. Amikor pedig a pillantása a szerzetesre siklik, felsejlik benne a bizarr hang: ~Kis Kabócám...~, amire megrázza a fejét és egy nagy levegőt véve igyekszik összekapni magát. Nedves, rőt tincseiről csepegő víz kellemesen hűsítő, csillogó csíkokat rajzol a bőrére, melyek végigszaladnak rajta vagy épp eltűnnek a lenge, bordó ruha anyaga alatt.
A Báró és a mézesheteken kivirult arája szerencsére már épp az emelet felé indulnak, hogy nekiláthassanak a kipakolásnak, a szerzetest pedig jobbnak látja továbbra is kerülni, így adja magát az alkalom, hogy a kósza vendég alibiként szolgáljon az esetleges felé irányuló kérdések ellen. El is indul felé, de amikor a vörös fürtök takarásából megmutatkozik az ismerős profil, önkéntelenül a kardjáért kap Yeza keze. Szerencse/szerencsétlenség, hogy a jellegzetes, főnixet formázó díszítéses kard épp a szobájában pihen. Mostanság olykor már újból felköti, de jóval ritkábban, mint odahaza Wegtorenben, ahol szinte elmaradhatatlan volt tőle.
Sajnos késő lenne már eltűnni a színről, így kénytelen szembenézni földijével. Odalép az asztal mellé, maga elé fogja a pultról elhozott tálcát, és hangosan megköszörüli a torkát.*
- Megtetszett valami? *érdeklődik édes mosollyal.* ~Te nyomorult féreg...~
6682. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-15 20:42:16
Üzenet elküldve: 2023-07-15 20:42:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* Immár ló nélkül, mert hogy azt beköttette az épülethez tartozó lóállások egyikébe időközben, betér a Wegtoreni Kalmár nevezetű fogadóba. Korábbi utazásai során is kedvelt helye volt az intézmény, bár annak már jó pár éve. Sőt, még Pinty korából is ismeri a helyet.
Csak néhányan lézengenek a fogadóban ebben az időben. A pultnál ácsorognak néhányan, így hát türelmesen kivárja a sorát, csak udvarias biccentéssel köszönti a pultnál állókat, valamivel távolabbról. Addig nézelődik, lassan járkál a fal mentén, megfigyelve egy faliképet, trófeát, vagy szórakozottan végigsimítva a szőrmék egyikén.
Nem sietős a dolga, szépen nyugodtan kivárja, míg befejeződik a pultnál lévő eszmecsere a két nő és a férfi között. Kezét összekulcsolja a háta mögött, majd előrehajolva az egyik asztal fölé, áttanulmányozza a kínálatot tartalmazó papirost.
A lap aljára érve felvonja a szemöldökét. "Cha'yss Cano Caldorcor", olvasható lentebb. Meglehetősen wegtoreni csengése van, és biztos abban, hogy hallota már valahol e nevet. *
* Immár ló nélkül, mert hogy azt beköttette az épülethez tartozó lóállások egyikébe időközben, betér a Wegtoreni Kalmár nevezetű fogadóba. Korábbi utazásai során is kedvelt helye volt az intézmény, bár annak már jó pár éve. Sőt, még Pinty korából is ismeri a helyet.
Csak néhányan lézengenek a fogadóban ebben az időben. A pultnál ácsorognak néhányan, így hát türelmesen kivárja a sorát, csak udvarias biccentéssel köszönti a pultnál állókat, valamivel távolabbról. Addig nézelődik, lassan járkál a fal mentén, megfigyelve egy faliképet, trófeát, vagy szórakozottan végigsimítva a szőrmék egyikén.
Nem sietős a dolga, szépen nyugodtan kivárja, míg befejeződik a pultnál lévő eszmecsere a két nő és a férfi között. Kezét összekulcsolja a háta mögött, majd előrehajolva az egyik asztal fölé, áttanulmányozza a kínálatot tartalmazó papirost.
A lap aljára érve felvonja a szemöldökét. "Cha'yss Cano Caldorcor", olvasható lentebb. Meglehetősen wegtoreni csengése van, és biztos abban, hogy hallota már valahol e nevet. *
6681. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-14 12:03:10
Üzenet elküldve: 2023-07-14 12:03:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
- Sok sikert. *Válaszolja a megkérdezésre, de azért nagyon szeretne ott lenni. Hasonló okokból, mint amire Aenae is gondol.*
- A csapos dolga nem csak a kiszolgálás, hanem a vendégek meghallgatása is, ahogy mondod. *Helyesel, hisz a sztereotípiák éppen azért alakultak ki, mert van bennük igazság.
Ezután a pult mögött fény derül arra is, Nawa miért néz ki olyan rosszul. Bár a "fény derül" elég erős kifejezés, mert a szerzeteslány elég ködösen fogalmaz. El kell mennie a tenger szívébe, ahonnan nem biztos, hogy visszajön. Az igric megértőn mosolyog, nem fogja visszatartani, ha menni akar.*
- Semmi baj, megértem és köszönöm neked, hogy eddig is tartottad a frontot. *Néz Nawa szemébe, hogy láthassa a sárga tekintetben, hogy mennyire komolyan gondolja.*
- Ha bármire szükséged van az utazáshoz, akkor szólj bátran. *Teszi még hozzá és mivel nem az az ölelkezős fajta és a lánnyal sincsenek olyan nexusban, így csak egy bólintással ellép mellőle. Ha Aenae nem áll be a pultba, elő kell kerítenie Miket. Vajon hol lófrálhat az a lókötő. Ha Nawa még mondana valamit, természetesen meghallgatja, de már visszatér Aenae mellé.*
- Úgy tűnik, nem lesz zökkenőmentes a visszatérés, de erre számítottam. Szóval... bele kell vetnünk magunkat. *Ölelné meg a lányt.*
- Pakoljunk ki, aztán futnom kell egy kört, tárgyalni Aztyannal, rendbe teszem a dolgokat. Ha gondolod, kezdheted a betanulást a pultban. *Nevet Aenaere, de mindezt elég komolyan gondolja. Láthatóan kissé szétestek a dolgok, de ez főleg az ő hibája, ha a vezér hosszú időre elhagyja a házat, akkor az egy idő után elkezd széthullani.*
- Sajnálom. *Teszi hozzá halkan, remélve, hogy a lány nem fordít hátat azonnal a dolgos hétköznapoknak.*
- Sok sikert. *Válaszolja a megkérdezésre, de azért nagyon szeretne ott lenni. Hasonló okokból, mint amire Aenae is gondol.*
- A csapos dolga nem csak a kiszolgálás, hanem a vendégek meghallgatása is, ahogy mondod. *Helyesel, hisz a sztereotípiák éppen azért alakultak ki, mert van bennük igazság.
Ezután a pult mögött fény derül arra is, Nawa miért néz ki olyan rosszul. Bár a "fény derül" elég erős kifejezés, mert a szerzeteslány elég ködösen fogalmaz. El kell mennie a tenger szívébe, ahonnan nem biztos, hogy visszajön. Az igric megértőn mosolyog, nem fogja visszatartani, ha menni akar.*
- Semmi baj, megértem és köszönöm neked, hogy eddig is tartottad a frontot. *Néz Nawa szemébe, hogy láthassa a sárga tekintetben, hogy mennyire komolyan gondolja.*
- Ha bármire szükséged van az utazáshoz, akkor szólj bátran. *Teszi még hozzá és mivel nem az az ölelkezős fajta és a lánnyal sincsenek olyan nexusban, így csak egy bólintással ellép mellőle. Ha Aenae nem áll be a pultba, elő kell kerítenie Miket. Vajon hol lófrálhat az a lókötő. Ha Nawa még mondana valamit, természetesen meghallgatja, de már visszatér Aenae mellé.*
- Úgy tűnik, nem lesz zökkenőmentes a visszatérés, de erre számítottam. Szóval... bele kell vetnünk magunkat. *Ölelné meg a lányt.*
- Pakoljunk ki, aztán futnom kell egy kört, tárgyalni Aztyannal, rendbe teszem a dolgokat. Ha gondolod, kezdheted a betanulást a pultban. *Nevet Aenaere, de mindezt elég komolyan gondolja. Láthatóan kissé szétestek a dolgok, de ez főleg az ő hibája, ha a vezér hosszú időre elhagyja a házat, akkor az egy idő után elkezd széthullani.*
- Sajnálom. *Teszi hozzá halkan, remélve, hogy a lány nem fordít hátat azonnal a dolgos hétköznapoknak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7134-7153