Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 366 (7301. - 7320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7320. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-20 19:13:49
Üzenet elküldve: 2024-09-20 19:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Mivel a másik olyannyira bámulja azt a képet a falon, a csordaösztönnek vagy minek köszönhetően kénytelen ő is legalább néhány pillantást vetni a művészeti alkotásra. Persze, csak azután, hogy eldöntötte, neki pont az az aprócska, talpalatnyi fapadló kell a sok közül, amin a levesére váró férfi ácsorog, és miután sikeres honfoglalást végrehajtva kisajátította azt magának.
Neki nem jutnak eszébe a régmúlt filozófusait idéző bölcsességek a leviatánt látva. Csupán egy hatalmas hal, ám az biztos, hogy nem e világra teremtették. Pontosan olyan érzés ragadja magával, mint amit akkor érzett, mikor Sa'Tereth küldötte, az az elsőre törékenynek tűnő démon lány kis túlzással egy akkora csatabárdot lengetett játszi könnyedséggel előtte, mint egy hajó árboca. Az is földöntúli élmény volt, meg ez is az, amit a képre nézve érez.
Csak látványosan megrázza a fejét, mielőtt gondolatai megint túlzottan elkalandoznának az árnyvilágban. Mikor legutóbb ez történt, sötét, szárnyas lények uralták ezt a fogadót, legalábbis az alapján, amit ő látott, és persze ahhoz hozzátette a magáét a rengeteg elfogyasztott alkohol is.
Most nem akar inni, csak egy jót vacsorázni, és ha már várnia kell, akkor miért is ne kösse egy idegen orrára hangosan, amire épp gondol? Nincs miért nem tennie, szóval így tesz. A kapott válaszra azonban kikerekednek a szemei. Nem gondolta volna, hogy létezik olyasvalaki Lanawin kerekén, aki az ő kurta eszmefuttatásaira képes nagyobb marhasággal felelni. Nagyon meglepődik, talán még a szája is tátva marad, és csodálkozó pislogások közepette követi tekintetével, ahogy a férfi helyet foglal az egyik asztalnál.
Neki ugyan még hosszú percekig várnia kell a minden jóval megpakolt tányérjára, de miután megkapta, azt boldogan magához véve lépked egyenesen az érdekes figura asztalához, leteszi rá a tányért, szoknyáját gondosan a feneke alá hajtja, és kérdés nélkül lehuppan a vele szemben lévő helyre.*
- Nagyon muris volt, amit az előbb mondtál. Játsszunk! A tükör is csak egy üres felület, mégis néha visszanéz róla valami más, valami, ami sohasem fordul el. *Reagálja játékosan a férfi korábbi tojásos, kiscsibés megjegyzésére, és közben halkan kuncog a játékosan magas hangszínén.*
- Most te jössz! Tudsz még ilyeneket, ugye? Az veszít, aki nem tud többet mondani. *Közben persze nem hagyja magára a kolbásszal töltött malackáját sem a tányéron, kifejezetten jó étvággyal kezd falatozni.*
//Alkonyka//
*Mivel a másik olyannyira bámulja azt a képet a falon, a csordaösztönnek vagy minek köszönhetően kénytelen ő is legalább néhány pillantást vetni a művészeti alkotásra. Persze, csak azután, hogy eldöntötte, neki pont az az aprócska, talpalatnyi fapadló kell a sok közül, amin a levesére váró férfi ácsorog, és miután sikeres honfoglalást végrehajtva kisajátította azt magának.
Neki nem jutnak eszébe a régmúlt filozófusait idéző bölcsességek a leviatánt látva. Csupán egy hatalmas hal, ám az biztos, hogy nem e világra teremtették. Pontosan olyan érzés ragadja magával, mint amit akkor érzett, mikor Sa'Tereth küldötte, az az elsőre törékenynek tűnő démon lány kis túlzással egy akkora csatabárdot lengetett játszi könnyedséggel előtte, mint egy hajó árboca. Az is földöntúli élmény volt, meg ez is az, amit a képre nézve érez.
Csak látványosan megrázza a fejét, mielőtt gondolatai megint túlzottan elkalandoznának az árnyvilágban. Mikor legutóbb ez történt, sötét, szárnyas lények uralták ezt a fogadót, legalábbis az alapján, amit ő látott, és persze ahhoz hozzátette a magáét a rengeteg elfogyasztott alkohol is.
Most nem akar inni, csak egy jót vacsorázni, és ha már várnia kell, akkor miért is ne kösse egy idegen orrára hangosan, amire épp gondol? Nincs miért nem tennie, szóval így tesz. A kapott válaszra azonban kikerekednek a szemei. Nem gondolta volna, hogy létezik olyasvalaki Lanawin kerekén, aki az ő kurta eszmefuttatásaira képes nagyobb marhasággal felelni. Nagyon meglepődik, talán még a szája is tátva marad, és csodálkozó pislogások közepette követi tekintetével, ahogy a férfi helyet foglal az egyik asztalnál.
Neki ugyan még hosszú percekig várnia kell a minden jóval megpakolt tányérjára, de miután megkapta, azt boldogan magához véve lépked egyenesen az érdekes figura asztalához, leteszi rá a tányért, szoknyáját gondosan a feneke alá hajtja, és kérdés nélkül lehuppan a vele szemben lévő helyre.*
- Nagyon muris volt, amit az előbb mondtál. Játsszunk! A tükör is csak egy üres felület, mégis néha visszanéz róla valami más, valami, ami sohasem fordul el. *Reagálja játékosan a férfi korábbi tojásos, kiscsibés megjegyzésére, és közben halkan kuncog a játékosan magas hangszínén.*
- Most te jössz! Tudsz még ilyeneket, ugye? Az veszít, aki nem tud többet mondani. *Közben persze nem hagyja magára a kolbásszal töltött malackáját sem a tányéron, kifejezetten jó étvággyal kezd falatozni.*
7319. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-20 10:07:35
Üzenet elküldve: 2024-09-20 10:07:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Még mindig a képet nézi. Érdekes kép. Tetszik neki. Azon gondolkozik, hogy vajon tényleg létezhetnek-e ilyen lények, és ha igen, tényleg képesek lennének-e arra, hogy egy ekkora hajót csak úgy összeroppantsanak. Az ijesztő lenne. Vajon legyőzhető-e egy ilyen monstrum, és ha igen, hogyan? Le kell-e egyáltalán győzni, vagy inkább az lenne-e okosabb, ha az emberek kitérnének az útjából, és hagynák őt: élni az életét, cethalakat vadászni, szaporodni -ha van kivel-, és hagyni, hogy tovább nőjön, öregedjen? Egyáltalán, meddig nőhet egy ilyen monstrum? Kinőheti-e a tengert? Van-e vége a tengernek, kinőhető-e egyáltalán? Micsoda gondolatok! Egészen lenyűgözi a festmény. Talán pont azért is tették oda, hogy az ember figyelmét lekösse, amíg a rendelésére vár.
Gondolatai közül vadul és váratlanul rántja ki egy, a gyomrába ékelődő könyök. Meglepettségében hirtelen még a levegő is bennszorul, a nekinyomakodó és őt toló testnek engedelmeskedve lép arrébb, csupán a reflexeinek köszönhetően nem esik át a pultnál álló székek egyikén. Hirtelen átcikázik rajta a gondolat, hogy talán épp ez a pillanat lesz az, amikor valaki behajtatja rajta tartozását. Egy pillanatra még az ujjai is belezsibbadnak az ideába. De a szavak, amiket a könyök mellé kap, egészen másra utalnak.*
- Hé már, na..! *-nyögi méltatlankodva, majd egyensúlyát visszanyerve bosszankodva dörgöli meg mellkasát. Rosszalló pillantást vet a goromba pokrócra aki elé tolakodott, majd a látványtól ösztönösen rontáselhárító jelre görbülnek ujjai. Egyetlen pillanatra ugyanis felülkerekedik babonássága, amit a nő látványa vált ki belőle. A kissé bozontos haj, a fekete ruha, és a számára csupán oldalról látható arc feketével kiemelt vonásai mind-mind egy boszorkány képét idézik benne. A gondolattól csak azért nem nevet magán, mert még mindig bosszús a tolakodástól. Pedig a pult különben elég széles, igazán nem lett volna szükség ilyesmire. De hát a városi emberek némelyike azt hiszi, hogy az egész Világ csak miattuk van. Még fújtat egyet, majd újra a pulthoz támasztja kezeit, biztonságos távolságban a boszorkánytól. Nem tehet róla, folyamatosan csak így tud gondolni arra a nőre. Mondjuk az magának köszönheti ezt.
Amikor kiérkezik az étele, hálás biccentéssel köszöni meg, és már épp a cipó alá rakott tányért emelné, amikor a nő megszólal, és nem telik bele neki egy pillanatba se, hogy megértse: az hozzá beszél. A szavakat kissé kuszának érzi, hirtelen nem is tudja őket hová tenni. Részeg lenne a nő? Az mondjuk sokat megmagyarázna.*
- Az. *-válaszolja végül egyszerűen a feltett kérdésre, majd néhány pillanatnyi tűnődés múlva a többi kapott szót se hagyja magára.-* Ha mindég csak a látványnak hinnénk, akkor ugyan sok veszett volna már el. A tojás is csak kőnek néz ki, oszt' mégis kiscsibe kopogtatja ki magát belőle.
*Ahogy a nő, úgy maga is vállat von – az talán nem is igen figyelhetett amúgy se arra amit mond. Nem is számít. Egyik kezébe fogja a sűrű barnát cipóstul-kanalastul, másikba a süteményes tányérkát, és megfordul. Felméri az asztalokat, végül kiválaszt egyet, ami közel van a kemencéhez. Oda is telepszik a padra, jólesőn szusszant. Maga elé húzza a ragulevessel teli cipót, ujjai közé fogja a szarukanalat, és nekilát mai első -és hát, utolsó- étkezésének.*
//Alkonyka//
*Még mindig a képet nézi. Érdekes kép. Tetszik neki. Azon gondolkozik, hogy vajon tényleg létezhetnek-e ilyen lények, és ha igen, tényleg képesek lennének-e arra, hogy egy ekkora hajót csak úgy összeroppantsanak. Az ijesztő lenne. Vajon legyőzhető-e egy ilyen monstrum, és ha igen, hogyan? Le kell-e egyáltalán győzni, vagy inkább az lenne-e okosabb, ha az emberek kitérnének az útjából, és hagynák őt: élni az életét, cethalakat vadászni, szaporodni -ha van kivel-, és hagyni, hogy tovább nőjön, öregedjen? Egyáltalán, meddig nőhet egy ilyen monstrum? Kinőheti-e a tengert? Van-e vége a tengernek, kinőhető-e egyáltalán? Micsoda gondolatok! Egészen lenyűgözi a festmény. Talán pont azért is tették oda, hogy az ember figyelmét lekösse, amíg a rendelésére vár.
Gondolatai közül vadul és váratlanul rántja ki egy, a gyomrába ékelődő könyök. Meglepettségében hirtelen még a levegő is bennszorul, a nekinyomakodó és őt toló testnek engedelmeskedve lép arrébb, csupán a reflexeinek köszönhetően nem esik át a pultnál álló székek egyikén. Hirtelen átcikázik rajta a gondolat, hogy talán épp ez a pillanat lesz az, amikor valaki behajtatja rajta tartozását. Egy pillanatra még az ujjai is belezsibbadnak az ideába. De a szavak, amiket a könyök mellé kap, egészen másra utalnak.*
- Hé már, na..! *-nyögi méltatlankodva, majd egyensúlyát visszanyerve bosszankodva dörgöli meg mellkasát. Rosszalló pillantást vet a goromba pokrócra aki elé tolakodott, majd a látványtól ösztönösen rontáselhárító jelre görbülnek ujjai. Egyetlen pillanatra ugyanis felülkerekedik babonássága, amit a nő látványa vált ki belőle. A kissé bozontos haj, a fekete ruha, és a számára csupán oldalról látható arc feketével kiemelt vonásai mind-mind egy boszorkány képét idézik benne. A gondolattól csak azért nem nevet magán, mert még mindig bosszús a tolakodástól. Pedig a pult különben elég széles, igazán nem lett volna szükség ilyesmire. De hát a városi emberek némelyike azt hiszi, hogy az egész Világ csak miattuk van. Még fújtat egyet, majd újra a pulthoz támasztja kezeit, biztonságos távolságban a boszorkánytól. Nem tehet róla, folyamatosan csak így tud gondolni arra a nőre. Mondjuk az magának köszönheti ezt.
Amikor kiérkezik az étele, hálás biccentéssel köszöni meg, és már épp a cipó alá rakott tányért emelné, amikor a nő megszólal, és nem telik bele neki egy pillanatba se, hogy megértse: az hozzá beszél. A szavakat kissé kuszának érzi, hirtelen nem is tudja őket hová tenni. Részeg lenne a nő? Az mondjuk sokat megmagyarázna.*
- Az. *-válaszolja végül egyszerűen a feltett kérdésre, majd néhány pillanatnyi tűnődés múlva a többi kapott szót se hagyja magára.-* Ha mindég csak a látványnak hinnénk, akkor ugyan sok veszett volna már el. A tojás is csak kőnek néz ki, oszt' mégis kiscsibe kopogtatja ki magát belőle.
*Ahogy a nő, úgy maga is vállat von – az talán nem is igen figyelhetett amúgy se arra amit mond. Nem is számít. Egyik kezébe fogja a sűrű barnát cipóstul-kanalastul, másikba a süteményes tányérkát, és megfordul. Felméri az asztalokat, végül kiválaszt egyet, ami közel van a kemencéhez. Oda is telepszik a padra, jólesőn szusszant. Maga elé húzza a ragulevessel teli cipót, ujjai közé fogja a szarukanalat, és nekilát mai első -és hát, utolsó- étkezésének.*
7318. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-19 22:56:33
Üzenet elküldve: 2024-09-19 22:56:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
//Fogadótér//
*Az idős férfi nem enyhül meg az elcsigázott, letört hölgy látványától, sajnos türelme végével empátiája is elpárolgott. Emellett a hirtelen hangulatváltozást ő is női praktikaként képes csupán felfogni, bár jól tudja, hogy a fehérnépektől nem áll távol a gyors érzelemváltás, mégis nehezen hiszi el, hogy Yeza őszinte lenne.
Az idős őr két férfitársa jelenlétében marad. Az eddig néma Mikarr is hozzáteszi véleményét, melyre lenne csípős replikája, de a katona bölcsen magában tartja véleményét, csupán egy intő pillantással jelzi a férfinak, ha tovább járatja a száját, akkor őt is beviteti.
A városőr figyelme ezúttal Mykaelre terelődik, aki fegyvere környékén kezd el matatni. Láthatóan éberebbé válik ettől az őr, akinek karja észrevétlenül közelebb siklik pengéjéhez. Olyasfajta ösztönös reakció ez, ami a harcedzett férfiak sajátos rossz tulajdonsága. Természetesen nem ránt pengét, mert nem szükséges. Mykael készséges együttműködésére biccent egyet, de láthatóan nem oly szívélyes, mint a kezdetekkor.*
- Rendben van.
*Nyugtázza kurtán, majd a felkínált fegyverért nyúl. Biztos helyen lesz nála, emiatt az ifjú zsoldosnak nem szükséges aggódnia.
Egy teátrális sóhaj kíséretében egy széket ránt magához, hogy arra durván ledobja magát. Inni nem óhajt, bár jól esne neki némi feszültségoldó, ám ezt a fajta tompítást nem engedheti meg magának szolgálat közben.*
//Yeza//
*A rőthajú nyomába szegődő ifjú úgy lohol Yeza szépen ringó csípője után, mint egy engedelmes öleb. A félénk baka szívét facsarja egy finom hölgy letörtségének látványa, melyet bár leplezni próbál, de nehezen palástolható, különösen egy Yeza-féle tapasztalt és szemfüles nő előtt.
A szobákhoz érkezvén a fiú úgy dönt, hogy megáll az ajtófélfánál, mely döntése mellett csak addig tart ki határozottan, amíg a vöröskéből kibukó szomorú hangok meg nem ütik fülét. Végül szótlanul tovább haladnak egészen Yeza szobájáig, ami másképp válik érdekessé a fiú számára. Persze próbál tapintatosan kukucskálni a szép ruhák felé, különösen mert a rábízott hölgy látszólag teljesen összeomlik. A Városőr tanácstalanul helyezi egyik lábáról másikra súlyát, s a biztonság kedvéért körbe pillant, mielőtt Yezához lép néhány fürge lépéssel.*
- Segítek.
*Suttogja sürgető izgatottsággal.*
- Segítek keresni, ketten gyorsabban megleszünk. Ez egy zsák? Emlékszel hogy néz ki?
*Nem mer a nőhöz érni, pedig szívesen megtenné, de lehajol hozzá, hogy egyenlő magasságba kerüljön arcuk, s ezzel az esetleges alá-fölérendeltséget is feloldja.*
- Nem fognak felakasztani, ne félj, csak keressük meg gyorsan azt a valamit. Jó?
//Fogadótér//
*Az idős férfi nem enyhül meg az elcsigázott, letört hölgy látványától, sajnos türelme végével empátiája is elpárolgott. Emellett a hirtelen hangulatváltozást ő is női praktikaként képes csupán felfogni, bár jól tudja, hogy a fehérnépektől nem áll távol a gyors érzelemváltás, mégis nehezen hiszi el, hogy Yeza őszinte lenne.
Az idős őr két férfitársa jelenlétében marad. Az eddig néma Mikarr is hozzáteszi véleményét, melyre lenne csípős replikája, de a katona bölcsen magában tartja véleményét, csupán egy intő pillantással jelzi a férfinak, ha tovább járatja a száját, akkor őt is beviteti.
A városőr figyelme ezúttal Mykaelre terelődik, aki fegyvere környékén kezd el matatni. Láthatóan éberebbé válik ettől az őr, akinek karja észrevétlenül közelebb siklik pengéjéhez. Olyasfajta ösztönös reakció ez, ami a harcedzett férfiak sajátos rossz tulajdonsága. Természetesen nem ránt pengét, mert nem szükséges. Mykael készséges együttműködésére biccent egyet, de láthatóan nem oly szívélyes, mint a kezdetekkor.*
- Rendben van.
*Nyugtázza kurtán, majd a felkínált fegyverért nyúl. Biztos helyen lesz nála, emiatt az ifjú zsoldosnak nem szükséges aggódnia.
Egy teátrális sóhaj kíséretében egy széket ránt magához, hogy arra durván ledobja magát. Inni nem óhajt, bár jól esne neki némi feszültségoldó, ám ezt a fajta tompítást nem engedheti meg magának szolgálat közben.*
//Yeza//
*A rőthajú nyomába szegődő ifjú úgy lohol Yeza szépen ringó csípője után, mint egy engedelmes öleb. A félénk baka szívét facsarja egy finom hölgy letörtségének látványa, melyet bár leplezni próbál, de nehezen palástolható, különösen egy Yeza-féle tapasztalt és szemfüles nő előtt.
A szobákhoz érkezvén a fiú úgy dönt, hogy megáll az ajtófélfánál, mely döntése mellett csak addig tart ki határozottan, amíg a vöröskéből kibukó szomorú hangok meg nem ütik fülét. Végül szótlanul tovább haladnak egészen Yeza szobájáig, ami másképp válik érdekessé a fiú számára. Persze próbál tapintatosan kukucskálni a szép ruhák felé, különösen mert a rábízott hölgy látszólag teljesen összeomlik. A Városőr tanácstalanul helyezi egyik lábáról másikra súlyát, s a biztonság kedvéért körbe pillant, mielőtt Yezához lép néhány fürge lépéssel.*
- Segítek.
*Suttogja sürgető izgatottsággal.*
- Segítek keresni, ketten gyorsabban megleszünk. Ez egy zsák? Emlékszel hogy néz ki?
*Nem mer a nőhöz érni, pedig szívesen megtenné, de lehajol hozzá, hogy egyenlő magasságba kerüljön arcuk, s ezzel az esetleges alá-fölérendeltséget is feloldja.*
- Nem fognak felakasztani, ne félj, csak keressük meg gyorsan azt a valamit. Jó?
7317. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-19 22:19:09
Üzenet elküldve: 2024-09-19 22:19:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Az már egyszer biztos, hogy ez a mai sem az ő napja volt. A nagy részét az ágyában fetrengve töltötte, és azt próbálta meg felfogni, ahogy az agya küzd azzal, hogy valami értelmes képet faragjon abból az információból, amit azok az ártatlan barna szemei közvetítenek neki. Valami olyasmit, hogy a szemben lévő fal épp felé vagy tőle elfele próbál meg eldőlni. Persze, az a szerencsétlen fal nem csinál igazából semmit, csak ő szédült annyira egész nap, hogy ilyeneket látott. Valószínűleg nem segít a dolgon az sem, hogy ma még semmit nem evett, úgyhogy már egy ideje érik benne a gondolat, hogy összeszedje magát és lemenjen vacsorázni.
Még egy egészen kicsit kéreti magát, de aztán csapzott képpel ugyan, de kimászik az ágyból, és a tükör elé állva megpróbál valami vállalható kinézetet összehozni magának. A legfontosabb természetesen az erős, fekete smink, annak kell tökéletesnek lennie, minden más mellékes. A haját hagyja csak úgy kócosan lógni, és most ruha terén sem erőlteti meg magát. Fekete, csipkés blúz, térdig érő rakott szoknya, harisnya meg a bakancsa kerül rá. Bőven jó lesz egy vacsorához.
Miután elkészült, útja az emeletről le, a fogadóba vezeti, hogy valami ételt szerezzen magának, de a pult előtt akadályba ütközik. Egy férfi bámészkodik előtte, pont ott, ahova ő akar állni, hogy rendeljen.*
- Menj már arrébb! *Tolakodik be elé, majd nem is törődve az udvariatlanságával, már a pultos elé lép, hogy rendeljen, aki mielőtt meghallgatná, hogy mit enne, azt kezdi el nehezményezni, hogy már megint el van maradva a szobájának árával.*
- Jól van már, na! Nesze! *Dob oda morcosan 63 aranyat, ami három napra fedezi a Szoba erkéllyel költségeit.
* De most már hadd rendeljek! Éhen halok. Az az izé kell, az! Kolbász, sertés akármi… *Most már ki tudná olvasni, hogy mi van odaírva az étlapra, de épp nem akarja, a pultosra bízza, hogy kitalálja, mit akar pontosan. A választása a következőre esik: Kolbásszal töltött sertéskaraj, pecsenyével. 18 arany az ára, de legalább kiadós vacsora. Arra tökéletes lesz, hogy a nehéz, zsíros kajától biztosan ne tudjon normálisan aludni az éjszaka.
A rendelést letudta hát, de most következnek azok az idegölő, hosszú percek, amíg várnia kell az ételére. Közben a pacák levese elkészül. Azé, akit az előbb tolt félre az útjából.*
- Az a sűrű barna valami, ugye? Ettem már olyat, bár nem én rendeltem, de nálam kötött ki. Nem néz ki túl jól, de jobb, mint aminek mutatja magát. Igazából olyan, mint néhány ember. Sokakról nem hiszik el, hogy jók, mert nem néznek ki annak, de amúgy azok… szeretnének lenni…
*Beszél szerencsétlen idegennek össze-vissza, aztán csak vállat ránt és elfordul, mintha semmi sem történt volna. Újra levegőnek nézi a férfit, akihez megérkezik a leves mellé járó mézes sütemény is, ami jó hír, mert most már talán végre az ő ételének elkészítésével törődnek a konyhában.*
//Alkonyka//
*Az már egyszer biztos, hogy ez a mai sem az ő napja volt. A nagy részét az ágyában fetrengve töltötte, és azt próbálta meg felfogni, ahogy az agya küzd azzal, hogy valami értelmes képet faragjon abból az információból, amit azok az ártatlan barna szemei közvetítenek neki. Valami olyasmit, hogy a szemben lévő fal épp felé vagy tőle elfele próbál meg eldőlni. Persze, az a szerencsétlen fal nem csinál igazából semmit, csak ő szédült annyira egész nap, hogy ilyeneket látott. Valószínűleg nem segít a dolgon az sem, hogy ma még semmit nem evett, úgyhogy már egy ideje érik benne a gondolat, hogy összeszedje magát és lemenjen vacsorázni.
Még egy egészen kicsit kéreti magát, de aztán csapzott képpel ugyan, de kimászik az ágyból, és a tükör elé állva megpróbál valami vállalható kinézetet összehozni magának. A legfontosabb természetesen az erős, fekete smink, annak kell tökéletesnek lennie, minden más mellékes. A haját hagyja csak úgy kócosan lógni, és most ruha terén sem erőlteti meg magát. Fekete, csipkés blúz, térdig érő rakott szoknya, harisnya meg a bakancsa kerül rá. Bőven jó lesz egy vacsorához.
Miután elkészült, útja az emeletről le, a fogadóba vezeti, hogy valami ételt szerezzen magának, de a pult előtt akadályba ütközik. Egy férfi bámészkodik előtte, pont ott, ahova ő akar állni, hogy rendeljen.*
- Menj már arrébb! *Tolakodik be elé, majd nem is törődve az udvariatlanságával, már a pultos elé lép, hogy rendeljen, aki mielőtt meghallgatná, hogy mit enne, azt kezdi el nehezményezni, hogy már megint el van maradva a szobájának árával.*
- Jól van már, na! Nesze! *Dob oda morcosan 63 aranyat, ami három napra fedezi a Szoba erkéllyel költségeit.
* De most már hadd rendeljek! Éhen halok. Az az izé kell, az! Kolbász, sertés akármi… *Most már ki tudná olvasni, hogy mi van odaírva az étlapra, de épp nem akarja, a pultosra bízza, hogy kitalálja, mit akar pontosan. A választása a következőre esik: Kolbásszal töltött sertéskaraj, pecsenyével. 18 arany az ára, de legalább kiadós vacsora. Arra tökéletes lesz, hogy a nehéz, zsíros kajától biztosan ne tudjon normálisan aludni az éjszaka. A rendelést letudta hát, de most következnek azok az idegölő, hosszú percek, amíg várnia kell az ételére. Közben a pacák levese elkészül. Azé, akit az előbb tolt félre az útjából.*
- Az a sűrű barna valami, ugye? Ettem már olyat, bár nem én rendeltem, de nálam kötött ki. Nem néz ki túl jól, de jobb, mint aminek mutatja magát. Igazából olyan, mint néhány ember. Sokakról nem hiszik el, hogy jók, mert nem néznek ki annak, de amúgy azok… szeretnének lenni…
*Beszél szerencsétlen idegennek össze-vissza, aztán csak vállat ránt és elfordul, mintha semmi sem történt volna. Újra levegőnek nézi a férfit, akihez megérkezik a leves mellé járó mézes sütemény is, ami jó hír, mert most már talán végre az ő ételének elkészítésével törődnek a konyhában.*
7316. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-19 19:34:36
Üzenet elküldve: 2024-09-19 19:34:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Már lassan nem is tudná egy kezén megszámolni, hogy hanyadjára jár ma a városban. Úgy érzi, hogy egy iszonyatosan hosszú és tevékeny nap áll mögötte. A reggeli másnapossága már rég tovaszállt, és mostanra már igencsak érzi azt is, hogy éhes. Főnökasszonya elbocsátotta már mára, így ami megmaradt a napból, az az övé. Míg kissé fásultan caplat végig a város utcáin, bőven van ideje azon gondolkodni, hogy hol egyen. Legszívesebben a Pegazusba menne, ismeri és szereti az ottani konyhát, csak hát.. fogalmazzunk úgy, hogy az addig biztonságos és majdhogynem otthonos terepet most nem szívesen látogatná meg újra egy darabig. Nem a fogadóval van baja, hanem az ottani emberekkel. Pontosabban csak az egyikükkel. A gondolattól kissé elkomorodik, lábai szinte maguktól választanak irányt, és viszik a fehérre meszelt falú fogadóhoz.
Bár már vagy egy éve van a városban, még nem járt sosem a Kalmárban, ezért amikor benyit és belép, az első dolga az, hogy körbenézzen. Első pillantásra tulajdonképp tetszik neki a hely. A második dolga viszont az, hogy felméri a bent ülőket: ismer-e valakit? Ha lát ismerős arcot, akkor persze biccentéssel odaköszön, de egyébként már a pult felé sétál. Odaérve nem ül le, csak tenyereit simítja a söntésre.*
- Adjanak a'zistenek szép estet! *-köszön a pultosnak. Bár látja a minden asztalon elhelyezett papirost ami a kínálatot listázza, nagyvonalúan úgy tesz, mintha nem vette volna észre azokat. Sokkal egyszerűbbnek érzi most, ha nem áll le a betűket bogarászni.-* Van-e valami olyan étel, ami laktat, de nincs teli hússal?
*Ha húsos-krumplis ételt akarna enni, maradhatott volna a rezidencián is. Olyanból eddig mindig látott a tűzhelyen. A pultos válaszát hallva halkan hümment, majd felvont szemöldökkel elmosolyodik.*
- Sűrű barna? Nagyon.. érdekesen hangzik. Tudja mit? Kérek belőle. Igen.. cipóban. *-adja le a rendelést, miközben zsebébe túr. Sűrű barna? Fura név. De megéri azt a 12 aranyat, így hát elő is halássza az érméket az erszényéből. Amíg a pénzt számolja, orrát megüti egy illat, amit már rég érzett. Felcsillanó szemmel néz újra a pultosra.*
- Citromos-mézes sütemény is van? *-kérdezi, miközben további 8 érmét ráz a tenyerére-* Kérnék abból is!
*Úgy dönt, hogy most jól akar lakni. Van munkája, van hol aludnia úgy, hogy onnan nem kergetik el.. és egyébként is, férfilelkének is jól esne most az a panácea, amit a meleg étel, és egy kis édesség adhat. Amíg az ételt várja, addig a pult mögötti falon lógó festményt bámulja. Talán ma nyugodt estéje lesz.*
//Alkonyka//
*Már lassan nem is tudná egy kezén megszámolni, hogy hanyadjára jár ma a városban. Úgy érzi, hogy egy iszonyatosan hosszú és tevékeny nap áll mögötte. A reggeli másnapossága már rég tovaszállt, és mostanra már igencsak érzi azt is, hogy éhes. Főnökasszonya elbocsátotta már mára, így ami megmaradt a napból, az az övé. Míg kissé fásultan caplat végig a város utcáin, bőven van ideje azon gondolkodni, hogy hol egyen. Legszívesebben a Pegazusba menne, ismeri és szereti az ottani konyhát, csak hát.. fogalmazzunk úgy, hogy az addig biztonságos és majdhogynem otthonos terepet most nem szívesen látogatná meg újra egy darabig. Nem a fogadóval van baja, hanem az ottani emberekkel. Pontosabban csak az egyikükkel. A gondolattól kissé elkomorodik, lábai szinte maguktól választanak irányt, és viszik a fehérre meszelt falú fogadóhoz.
Bár már vagy egy éve van a városban, még nem járt sosem a Kalmárban, ezért amikor benyit és belép, az első dolga az, hogy körbenézzen. Első pillantásra tulajdonképp tetszik neki a hely. A második dolga viszont az, hogy felméri a bent ülőket: ismer-e valakit? Ha lát ismerős arcot, akkor persze biccentéssel odaköszön, de egyébként már a pult felé sétál. Odaérve nem ül le, csak tenyereit simítja a söntésre.*
- Adjanak a'zistenek szép estet! *-köszön a pultosnak. Bár látja a minden asztalon elhelyezett papirost ami a kínálatot listázza, nagyvonalúan úgy tesz, mintha nem vette volna észre azokat. Sokkal egyszerűbbnek érzi most, ha nem áll le a betűket bogarászni.-* Van-e valami olyan étel, ami laktat, de nincs teli hússal?
*Ha húsos-krumplis ételt akarna enni, maradhatott volna a rezidencián is. Olyanból eddig mindig látott a tűzhelyen. A pultos válaszát hallva halkan hümment, majd felvont szemöldökkel elmosolyodik.*
- Sűrű barna? Nagyon.. érdekesen hangzik. Tudja mit? Kérek belőle. Igen.. cipóban. *-adja le a rendelést, miközben zsebébe túr. Sűrű barna? Fura név. De megéri azt a 12 aranyat, így hát elő is halássza az érméket az erszényéből.
Amíg a pénzt számolja, orrát megüti egy illat, amit már rég érzett. Felcsillanó szemmel néz újra a pultosra.*- Citromos-mézes sütemény is van? *-kérdezi, miközben további 8 érmét ráz a tenyerére-* Kérnék abból is!
*Úgy dönt, hogy most jól akar lakni. Van munkája, van hol aludnia úgy, hogy onnan nem kergetik el.. és egyébként is, férfilelkének is jól esne most az a panácea, amit a meleg étel, és egy kis édesség adhat. Amíg az ételt várja, addig a pult mögötti falon lógó festményt bámulja. Talán ma nyugodt estéje lesz.*
7315. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-19 19:08:41
Üzenet elküldve: 2024-09-19 19:08:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Meglehet, valamilyen csoda folytán talán Orthusban is csörgedezik némi sötételf vér, mert az ő gondolkodásmódja is örökösen óvatos, és folyton azt nézi, milyen veszélyt vagy lehetőséget jelenthet számára egy adott helyzet, vagy személy. Előítéleteknek pedig még világlátottsága ellenére sincsen híján.
A matróna említést tesz családja eredetéről és útjáról, majd köszöntésre emeli a poharát, így Orthus is hasonlóképpen tesz.*
- A bátrakra, akik nem restek cselekedni és áldozatot hozni egy szebb jövőért!
*toldja meg a köszöntést, amit Agaree éppúgy tekinthet ősei elismerésének, mint ahogy mostani beszélgetésük vezérfonalának is.
Amikor a nőstény szóba hozza édesanyja származását, így felel.*
- Csakugyan? Volt szerencsém részt venni ott néhány bálon, a felsőbb körökben. Ki tudja, talán ismerem valamelyik rokonát.
*említi meg, de csak érdekességképpen, nem azért, mert el akar kezdeni közös ismerősök után kutatni Agaree-vel. Az ő ismeretségei a többi nagyvárosban leginkább protokolláris és üzleti jellegűek.
Végül a martóna rátér, miért is kereste meg. Orthus végighallgatja a nőstény mondandóját, majd pár másodpercnyi hallgatás után megszólal.*
- Nagyra értékelem a bizalmát is igyekszem megfelelni neki. Városunk végre kezd magához térni a lázadás okozta sokkból. A nemesség elűzése hosszú ideig lebénította Artheniort, hiszen a legnagyobb vagyonok egyszerűen eltűntek, birtokok, üzletek sora vált gazdátlanná, és hirtelen nem volt semminek se felelőse. Társadalmunk alapja veszett oda, és ezzel együtt a cselekvőképességünk is. Ebben a kaotikus állapotban aztán az alvilági népek úgy lakmároztak a városon, ahogy a dögevők a tetemen. A lázadásnak ők voltak a legnagyobb nyertesei, azonban arra már nem futotta a tehetségükből, hogy a hatalmas vagyonukat dologra fogják. Így nagyjából el is kótyavetyélték. Sikerült kifüstölni őket, és most új kezdet előtt áll Arthenior.
*kortyol a borából, majd folytatja.*
- A városi tanács bölcsen belátta, hogy rengeteg vagyon halmozódott fel tisztes polgároknál, üzletembereknél, kereskedőknél az évek során. Nem volt mire fordítani, nem lehetett vele hivalkodni, nem lehetett befektetni, amíg nem állt helyre a rend. Most hát a tanács az új nemesi negyeddel, és az új nemesi ranggal hívja szövetségbe a polgárokat. Bölcs elgondolás, ha belegondol: ha ismét szabad és elfogadott lesz nyíltan gazdagnak lenni, akkor sokan fognak arra törekedni, hogy ismét azzá váljanak.
*újabb rövid szünet után így zárja szavait.*
- A mostani nemesi rang más, mint ami korábban volt. Nem a születésből ered. Nem generációk hosszú sorával kell megerősíteni. Ez nem egy zártkörű társaság többé, ahova nem lehet bekerülni. Mostantól kezdve, még elég hosszú ideig, kemény munkával és sok kitartással ez a nemesség elérhető lesz bárkinek, aki törvényes úton képes meggazdagodni. Persze meglehet, hogy olyan öt-hat emberöltő múlva az akkori nemesség majd megint fejébe veszi, hogy születésénél fogva különb a többitől. De remélhetőleg akad majd egy történész a közelükben, hogy emlékeztesse őket, hova vezethet ez.
*Meglehet, valamilyen csoda folytán talán Orthusban is csörgedezik némi sötételf vér, mert az ő gondolkodásmódja is örökösen óvatos, és folyton azt nézi, milyen veszélyt vagy lehetőséget jelenthet számára egy adott helyzet, vagy személy. Előítéleteknek pedig még világlátottsága ellenére sincsen híján.
A matróna említést tesz családja eredetéről és útjáról, majd köszöntésre emeli a poharát, így Orthus is hasonlóképpen tesz.*
- A bátrakra, akik nem restek cselekedni és áldozatot hozni egy szebb jövőért!
*toldja meg a köszöntést, amit Agaree éppúgy tekinthet ősei elismerésének, mint ahogy mostani beszélgetésük vezérfonalának is.
Amikor a nőstény szóba hozza édesanyja származását, így felel.*
- Csakugyan? Volt szerencsém részt venni ott néhány bálon, a felsőbb körökben. Ki tudja, talán ismerem valamelyik rokonát.
*említi meg, de csak érdekességképpen, nem azért, mert el akar kezdeni közös ismerősök után kutatni Agaree-vel. Az ő ismeretségei a többi nagyvárosban leginkább protokolláris és üzleti jellegűek.
Végül a martóna rátér, miért is kereste meg. Orthus végighallgatja a nőstény mondandóját, majd pár másodpercnyi hallgatás után megszólal.*
- Nagyra értékelem a bizalmát is igyekszem megfelelni neki. Városunk végre kezd magához térni a lázadás okozta sokkból. A nemesség elűzése hosszú ideig lebénította Artheniort, hiszen a legnagyobb vagyonok egyszerűen eltűntek, birtokok, üzletek sora vált gazdátlanná, és hirtelen nem volt semminek se felelőse. Társadalmunk alapja veszett oda, és ezzel együtt a cselekvőképességünk is. Ebben a kaotikus állapotban aztán az alvilági népek úgy lakmároztak a városon, ahogy a dögevők a tetemen. A lázadásnak ők voltak a legnagyobb nyertesei, azonban arra már nem futotta a tehetségükből, hogy a hatalmas vagyonukat dologra fogják. Így nagyjából el is kótyavetyélték. Sikerült kifüstölni őket, és most új kezdet előtt áll Arthenior.
*kortyol a borából, majd folytatja.*
- A városi tanács bölcsen belátta, hogy rengeteg vagyon halmozódott fel tisztes polgároknál, üzletembereknél, kereskedőknél az évek során. Nem volt mire fordítani, nem lehetett vele hivalkodni, nem lehetett befektetni, amíg nem állt helyre a rend. Most hát a tanács az új nemesi negyeddel, és az új nemesi ranggal hívja szövetségbe a polgárokat. Bölcs elgondolás, ha belegondol: ha ismét szabad és elfogadott lesz nyíltan gazdagnak lenni, akkor sokan fognak arra törekedni, hogy ismét azzá váljanak.
*újabb rövid szünet után így zárja szavait.*
- A mostani nemesi rang más, mint ami korábban volt. Nem a születésből ered. Nem generációk hosszú sorával kell megerősíteni. Ez nem egy zártkörű társaság többé, ahova nem lehet bekerülni. Mostantól kezdve, még elég hosszú ideig, kemény munkával és sok kitartással ez a nemesség elérhető lesz bárkinek, aki törvényes úton képes meggazdagodni. Persze meglehet, hogy olyan öt-hat emberöltő múlva az akkori nemesség majd megint fejébe veszi, hogy születésénél fogva különb a többitől. De remélhetőleg akad majd egy történész a közelükben, hogy emlékeztesse őket, hova vezethet ez.
7314. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-19 06:57:43
Üzenet elküldve: 2024-09-19 06:57:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Agaree-Siche nem tartja valami sokra az embereket, de ez inkább a hosszú évek alatt népébe vésődött előítéleteknek köszönhető. Ezzel a józan esze tisztában is van, ám józan ész ide vagy oda, az ilyesmi mindig megfesti a véleményt. Legalábbis egy ideig, míg a tapasztalatok kellő súllyal felül nem írják megkövült sztereotípiákat. Véleményfomálása, ahogy az jellemző a mélységiekre, gyanakvó és spekuatív. A háttérbe húzódó, jellegtelen alakok sokszor nagyobb meglepetéseket tudnak okozni, mint akik hivalkodva tetszelegnek erejük vagy pozíciójuk piedesztálján. Bizonyos értelemben ő maga is így emelkedett matrónává.*
- Nem csodálom *mondja fanyar sóhajjal a tekintélyt érintő megjegyzés kapcsán.*
- Egy világlátott ember *biccent elismerően, ám az ember szónak, ha rajtakaphatatlanul is, de érződik valamiféle alsóbbrendűséggel színezett zöngéje a kiejtésében.* - Dicséretes.
*Halvány mosoly ül ki az ajka szegletébe, amikor a kérdését óvatosan visszaforgatják felé.*
- Ha hinni lehet az óidők tekercseinek, a mélységi elfek mind onnan származnak. *Hagy néhány szívdobbanásnyi időt a már-már malíciózus megjegyzésnek, aztán megenyhülnek valamelyest a vonásai. Hátrasöpri a fonatait, és a halántékát ékítő festést Orthus felé fordítja kissé.* - Az enyéim még a Nagy Omlás előtt elhagyták a tárnákat. Nomád törzsként telepedtek le a hegység innenső oldalán. Atyám ősei megújulást hoztak a túlélés rögös ösvényén.
*A megújulás szót kénytelen-kelletlen ejti ki, mint aki kiváltképp szeretné, de nem tudja elvitatni érdemét; mi több nagyon is el kell ismerje azt.*
- A bátrakra! *emeli poharát köszöntőre, aztán aprót kortyol az italból.* - De az anyám valóban Pirtianes szülötte volt. Az egyik nagy ház sarja.
*A pohár visszakerül az asztalra, Agaree-Siche pillantása pedig visszafordul a férfiéra.*
- Azért kerestem meg, prefektus, mert úgy látom, hogy Önnek valóban kellő rálátása van e kivételes város adta lehetőségekre és korlátokra. Az új Tanácsra és a jelen változásokra.
*Újra némi sötét cinizmusban játszó mosolygás jelenik meg a feszes vonásokon.*
- Arthenior visszanyúl a nemeseiért, de mindeközben melléjük emelné azokat is, akik a legtöbbet nyerészkedtek ama véres lázadáson. Talán Ön segíthetne ebben a dologban tisztábban látni.
*Agaree-Siche nem tartja valami sokra az embereket, de ez inkább a hosszú évek alatt népébe vésődött előítéleteknek köszönhető. Ezzel a józan esze tisztában is van, ám józan ész ide vagy oda, az ilyesmi mindig megfesti a véleményt. Legalábbis egy ideig, míg a tapasztalatok kellő súllyal felül nem írják megkövült sztereotípiákat. Véleményfomálása, ahogy az jellemző a mélységiekre, gyanakvó és spekuatív. A háttérbe húzódó, jellegtelen alakok sokszor nagyobb meglepetéseket tudnak okozni, mint akik hivalkodva tetszelegnek erejük vagy pozíciójuk piedesztálján. Bizonyos értelemben ő maga is így emelkedett matrónává.*
- Nem csodálom *mondja fanyar sóhajjal a tekintélyt érintő megjegyzés kapcsán.*
- Egy világlátott ember *biccent elismerően, ám az ember szónak, ha rajtakaphatatlanul is, de érződik valamiféle alsóbbrendűséggel színezett zöngéje a kiejtésében.* - Dicséretes.
*Halvány mosoly ül ki az ajka szegletébe, amikor a kérdését óvatosan visszaforgatják felé.*
- Ha hinni lehet az óidők tekercseinek, a mélységi elfek mind onnan származnak. *Hagy néhány szívdobbanásnyi időt a már-már malíciózus megjegyzésnek, aztán megenyhülnek valamelyest a vonásai. Hátrasöpri a fonatait, és a halántékát ékítő festést Orthus felé fordítja kissé.* - Az enyéim még a Nagy Omlás előtt elhagyták a tárnákat. Nomád törzsként telepedtek le a hegység innenső oldalán. Atyám ősei megújulást hoztak a túlélés rögös ösvényén.
*A megújulás szót kénytelen-kelletlen ejti ki, mint aki kiváltképp szeretné, de nem tudja elvitatni érdemét; mi több nagyon is el kell ismerje azt.*
- A bátrakra! *emeli poharát köszöntőre, aztán aprót kortyol az italból.* - De az anyám valóban Pirtianes szülötte volt. Az egyik nagy ház sarja.
*A pohár visszakerül az asztalra, Agaree-Siche pillantása pedig visszafordul a férfiéra.*
- Azért kerestem meg, prefektus, mert úgy látom, hogy Önnek valóban kellő rálátása van e kivételes város adta lehetőségekre és korlátokra. Az új Tanácsra és a jelen változásokra.
*Újra némi sötét cinizmusban játszó mosolygás jelenik meg a feszes vonásokon.*
- Arthenior visszanyúl a nemeseiért, de mindeközben melléjük emelné azokat is, akik a legtöbbet nyerészkedtek ama véres lázadáson. Talán Ön segíthetne ebben a dologban tisztábban látni.
7313. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-18 17:10:28
Üzenet elküldve: 2024-09-18 17:10:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Főhajtással fogadja Agaree pontosítását. Érzékeli a viselkedésében az arisztokratikus vonást, de őt ez sose taszította, sőt, talán éppen vonzónak találta, neveltetése révén.
Egy gyors pillantással méri fel a nőstény öltözetét, amin felfedezi a pirtianesi motívumokat, de az ostor se kerüli el a figyelmét. Valahogy helyénvaló kiegészítőnek tűnik a matrónán.
Orthus maga szinte jellegtelen öltözetet visel, csak a gyakorlott szem a megmondhatója, hogy ruházata a legjobb anyagokból készült, méretre szabva, és kifogástalan állapotban van tartva. Nadrágja, felöltője fekete, inge fehér, enyhe fodros díszítéssel a nyaknál. Sötétzöld bársonymellény töri csak meg az öltözet egyhangúságát. Csizmája fekete, fényesre suvickolt. Oldalán lóg egy tőr, fekete bőrtokban, de nem tűnik nagyon használt darabnak, inkább csak kötelező kelléknek. A prefektusi kitűzőn kívül egyetlen ékszere egy arany pecsétgyűrű, családja címerével.
Agaree rá bízza az italválasztást, ő pedig nem tétlenkedik: magához inti a kocsmárost vagy felszolgálót, akit csak lát, és rendel két kupa Jám bort, amiért rögvest ki is fizet 8 aranyat.*
- Természetesen, Úrnő. Értékelem a komolyságát, Artheniorban mostanában kevésre tartják a tekintélyt.
*feleli, majd a nőstény kérdésére így felel.*
- Igen, e város szülötte vagyok, és ifjúkorom jelentős részét is itt töltöttem. Helytálló, hogy e város nevelt. De aztán hosszú évekig a széles világ gazdagított további tapasztalatokkal, amikor kereskedőként bejártam földünk nagyvárosait.
*válaszol, majd hozzáteszi.*
- Ön, ha jól sejtem, ön inkább Pirtianes vidékéről származik. Nem tévedek?
*Főhajtással fogadja Agaree pontosítását. Érzékeli a viselkedésében az arisztokratikus vonást, de őt ez sose taszította, sőt, talán éppen vonzónak találta, neveltetése révén.
Egy gyors pillantással méri fel a nőstény öltözetét, amin felfedezi a pirtianesi motívumokat, de az ostor se kerüli el a figyelmét. Valahogy helyénvaló kiegészítőnek tűnik a matrónán.
Orthus maga szinte jellegtelen öltözetet visel, csak a gyakorlott szem a megmondhatója, hogy ruházata a legjobb anyagokból készült, méretre szabva, és kifogástalan állapotban van tartva. Nadrágja, felöltője fekete, inge fehér, enyhe fodros díszítéssel a nyaknál. Sötétzöld bársonymellény töri csak meg az öltözet egyhangúságát. Csizmája fekete, fényesre suvickolt. Oldalán lóg egy tőr, fekete bőrtokban, de nem tűnik nagyon használt darabnak, inkább csak kötelező kelléknek. A prefektusi kitűzőn kívül egyetlen ékszere egy arany pecsétgyűrű, családja címerével.
Agaree rá bízza az italválasztást, ő pedig nem tétlenkedik: magához inti a kocsmárost vagy felszolgálót, akit csak lát, és rendel két kupa Jám bort, amiért rögvest ki is fizet 8 aranyat
.*- Természetesen, Úrnő. Értékelem a komolyságát, Artheniorban mostanában kevésre tartják a tekintélyt.
*feleli, majd a nőstény kérdésére így felel.*
- Igen, e város szülötte vagyok, és ifjúkorom jelentős részét is itt töltöttem. Helytálló, hogy e város nevelt. De aztán hosszú évekig a széles világ gazdagított további tapasztalatokkal, amikor kereskedőként bejártam földünk nagyvárosait.
*válaszol, majd hozzáteszi.*
- Ön, ha jól sejtem, ön inkább Pirtianes vidékéről származik. Nem tévedek?
7312. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-18 07:18:00
Üzenet elküldve: 2024-09-18 07:18:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
- Matróna *hangzik a korrekció a megszólítás kapcsán. Agaree-Siche hangja mélyen búgó, alapvetően nagyon is kellemes, de a hanghordozása méltóságteljes karmokat növeszt rá. A szó elnéző kegyet gyakorol. Azt a fajta kegyet, ami csak a mellkasról tépi le a bőrt a teljes nyúzás helyett. Természetesen csak képletesen értve. Mindehhez megbocsátó mosoly társul, valamint egyfajta elismerés a férfi amúgy kifogástalan modora iránt.
Lekanyarítja válláról a köpenyt és a szomszédos szék támlájára ejti. Öltözékében a fekete dominál, melyen fekete és szürke hímzés kanyarog. Felismerhetőek rajta nomád és pirtianesi jegyek is mind szabásban, mind a motívumokban. Oldalán úgy viseli az összetekert ostort, mint az artheniori dámák a gyöngyökkel hímzett kis bugyellárisaikat. Ugyanígy a hosszútőr is magától értetődő természetességgel hordott kiegészítő. Alkarvédőit, bőrvértjét ellenben most nem öltötte fel, bár odahaza hagyományosan viselte ezeket is az ilyen alkalmakkor.*
- Bízom az ízlésében, prefektus *biccent a felajánlásra immár kényelmesen elhelyezkedve a felkínált ülőalkalmatosságon.*
- Szólítson Dwyerra úrnőnek. A bizalmaskodás megmérgezi a komoly beszélgetést az enyéim szemében. *Enyhít a hangján, elvégre a férfi láthatólag minden tiszteletet igyekszik megadni neki.* - Sok kultúra vegyül itt, e hatalmas városban. *Pillantása körbeszalad a hely egynémely jegyén, mely nem hazudtolja meg az elnevezést.* - Önt Arthenior nevelte, prefektus? *érdeklődik már-már csevegve, míg letudják az italrendelés körét.*
- Matróna *hangzik a korrekció a megszólítás kapcsán. Agaree-Siche hangja mélyen búgó, alapvetően nagyon is kellemes, de a hanghordozása méltóságteljes karmokat növeszt rá. A szó elnéző kegyet gyakorol. Azt a fajta kegyet, ami csak a mellkasról tépi le a bőrt a teljes nyúzás helyett. Természetesen csak képletesen értve. Mindehhez megbocsátó mosoly társul, valamint egyfajta elismerés a férfi amúgy kifogástalan modora iránt.
Lekanyarítja válláról a köpenyt és a szomszédos szék támlájára ejti. Öltözékében a fekete dominál, melyen fekete és szürke hímzés kanyarog. Felismerhetőek rajta nomád és pirtianesi jegyek is mind szabásban, mind a motívumokban. Oldalán úgy viseli az összetekert ostort, mint az artheniori dámák a gyöngyökkel hímzett kis bugyellárisaikat. Ugyanígy a hosszútőr is magától értetődő természetességgel hordott kiegészítő. Alkarvédőit, bőrvértjét ellenben most nem öltötte fel, bár odahaza hagyományosan viselte ezeket is az ilyen alkalmakkor.*
- Bízom az ízlésében, prefektus *biccent a felajánlásra immár kényelmesen elhelyezkedve a felkínált ülőalkalmatosságon.*
- Szólítson Dwyerra úrnőnek. A bizalmaskodás megmérgezi a komoly beszélgetést az enyéim szemében. *Enyhít a hangján, elvégre a férfi láthatólag minden tiszteletet igyekszik megadni neki.* - Sok kultúra vegyül itt, e hatalmas városban. *Pillantása körbeszalad a hely egynémely jegyén, mely nem hazudtolja meg az elnevezést.* - Önt Arthenior nevelte, prefektus? *érdeklődik már-már csevegve, míg letudják az italrendelés körét.*
7311. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-17 16:55:28
Üzenet elküldve: 2024-09-17 16:55:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Amint a sötételf nőstény belép az ajtón, Orthusnak rögtön az lesz a gyanúja, hogy éppen őrá vár. Az a bizonyos előérzet a név csengése kapcsán, most már rájött, hogy minek szólt. Ráadásul Agaree viselkedése és öltözködése alapján is pont olyasvalaki, akinek egy Morthimer-féle emberrel van dolga.
Olyan észrevétlenül feszül meg egy pillanatra a felismeréstől, hogy azt csak a legavatottabb szemek tudják észrevenni. Ennyi idő kell neki, hogy a sötételfekkel szemben érzett (minden saját élettapasztalatot nélkülöző) előítéletein úrrá legyen, mielőtt felveszi szokásos, kimérten udvarias stílusát.
Ahogy a nő megközelíti őt, felkel ültéből és kihúzza magát, úgy fogadja a nőstényt. Szavaira fejet hajt, majd így felel.*
- Részemről a szerencse, úrhölgy! Kérem, foglaljon helyet!
*köszönti, és ha Agaree nem tiltakozik, akkor oda is lép, hogy kihúzzon neki egy széket, mielőtt visszamegy saját helyére, és ő maga is helyet foglal. Ellenben, ha a sötételf nem akar leülni, akkor egyelőre ő se fog.*
- Ha megengedi, meghívnám egy italra. Úgy tudom, itt a Jám bor egész jó évjáratban kapható. De természetesen mást is választhat.
*ajánlja fel.*
- Megkérdezhetem, hogyan szólíthatom?
*kérdezi aztán. Ezeknek a kötelező udvariassági köröknek a lefutása hagy neki elég időt, hogy átgondolja, mit is tud pontosan a sötételfekről, netán van-e bármilyen kapcsolata a nővel korábbról, és hogy ő is felmérje Agaree-t a maga módján.*
*Amint a sötételf nőstény belép az ajtón, Orthusnak rögtön az lesz a gyanúja, hogy éppen őrá vár. Az a bizonyos előérzet a név csengése kapcsán, most már rájött, hogy minek szólt. Ráadásul Agaree viselkedése és öltözködése alapján is pont olyasvalaki, akinek egy Morthimer-féle emberrel van dolga.
Olyan észrevétlenül feszül meg egy pillanatra a felismeréstől, hogy azt csak a legavatottabb szemek tudják észrevenni. Ennyi idő kell neki, hogy a sötételfekkel szemben érzett (minden saját élettapasztalatot nélkülöző) előítéletein úrrá legyen, mielőtt felveszi szokásos, kimérten udvarias stílusát.
Ahogy a nő megközelíti őt, felkel ültéből és kihúzza magát, úgy fogadja a nőstényt. Szavaira fejet hajt, majd így felel.*
- Részemről a szerencse, úrhölgy! Kérem, foglaljon helyet!
*köszönti, és ha Agaree nem tiltakozik, akkor oda is lép, hogy kihúzzon neki egy széket, mielőtt visszamegy saját helyére, és ő maga is helyet foglal. Ellenben, ha a sötételf nem akar leülni, akkor egyelőre ő se fog.*
- Ha megengedi, meghívnám egy italra. Úgy tudom, itt a Jám bor egész jó évjáratban kapható. De természetesen mást is választhat.
*ajánlja fel.*
- Megkérdezhetem, hogyan szólíthatom?
*kérdezi aztán. Ezeknek a kötelező udvariassági köröknek a lefutása hagy neki elég időt, hogy átgondolja, mit is tud pontosan a sötételfekről, netán van-e bármilyen kapcsolata a nővel korábbról, és hogy ő is felmérje Agaree-t a maga módján.*
7310. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-17 07:03:44
Üzenet elküldve: 2024-09-17 07:03:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Pontosan érkezik, a hűvösre forduló időre tekintettel prémgalléros köpenyben, amit olyan tartással visel, mint egy uralkodó a palástját. Nem kimondottan magas, a pillantása mégis mindig jelentőségteljes magasságból pásztáz. Na nem az itteni nemesekre jellemző pökhendiséggel. Ilyesminek nyoma sincs rajta.
Hamar rátalál a tekintete Orthus Morthimer úrra. A férfit gyakorta látni a városháza környékén, s buzgalma, úgy tűnik, ki is fizetődött. A matróna szemének még mindig nehéz megszokni a puha zsírral kipárnázott városiak látványát. A világ, ahonnan ő jött, egész más. Túl kemény és kihívásokkal teli, még a hatalmon lévőknek is. Talán épp nekik a leginkább.*
- Örülök, hogy időt tudott szakítani rám, Orthus Morthimer prefektus. Ön elfoglalt ember *lép az asztalhoz.* - Agaree Siche Dwyerra *mutatkozik be, míg lehúzza fekete bőrkesztyűit. Ám semmiféle jelét nem mutatja, hogy kezet akarna nyújtani. Náluk ez nem szokás. Valamiféle várakozás mégis csak megül a szavai után hagyott csendben. Nem foglal helyet, bár aligha engedélyre vár. Csak végigsiklik a pillantása a férfin egyfajta lassú, kiértékelő érdeklődéssel.*
*Pontosan érkezik, a hűvösre forduló időre tekintettel prémgalléros köpenyben, amit olyan tartással visel, mint egy uralkodó a palástját. Nem kimondottan magas, a pillantása mégis mindig jelentőségteljes magasságból pásztáz. Na nem az itteni nemesekre jellemző pökhendiséggel. Ilyesminek nyoma sincs rajta.
Hamar rátalál a tekintete Orthus Morthimer úrra. A férfit gyakorta látni a városháza környékén, s buzgalma, úgy tűnik, ki is fizetődött. A matróna szemének még mindig nehéz megszokni a puha zsírral kipárnázott városiak látványát. A világ, ahonnan ő jött, egész más. Túl kemény és kihívásokkal teli, még a hatalmon lévőknek is. Talán épp nekik a leginkább.*
- Örülök, hogy időt tudott szakítani rám, Orthus Morthimer prefektus. Ön elfoglalt ember *lép az asztalhoz.* - Agaree Siche Dwyerra *mutatkozik be, míg lehúzza fekete bőrkesztyűit. Ám semmiféle jelét nem mutatja, hogy kezet akarna nyújtani. Náluk ez nem szokás. Valamiféle várakozás mégis csak megül a szavai után hagyott csendben. Nem foglal helyet, bár aligha engedélyre vár. Csak végigsiklik a pillantása a férfin egyfajta lassú, kiértékelő érdeklődéssel.*
7309. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-16 22:49:24
Üzenet elküldve: 2024-09-16 22:49:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Puha ágy, puha takarók víziója jelenik meg a fiú szeme előtt. Köztük pedig ott van Nelira biztonságot nyújtó jelenléte, kellemes melege és jó illata. Egyáltalán nem bánja, hogy vele kell aludnia.*
- Jó lesz! *Feleli, őszintén. A mesék helyét is elkönyveli az esti rutinban, holott Nelira nem azt mondta, hogy tud mesélni, hanem azt, hogy "majd kiderül". Ha más nem is, Riv biztosan hisz Nelira kreativitásában. Lehetséges, hogy a mesére vágyó gyerekek, valamint a csapdába szorult, csupa szív felnőttek közös munkájának eredménye, hogy nagyon sok felnőtt mese lett tündérmesék alapja.
Mit tehet egy édesapa, ha sellőt lát lábakon sétálni Lanawinon? Akad egy pár. Az az ember is hazatér és talán jobb ihlet híján elmeséli gyermekének az emberré változtatott hableányt, aki szerelmét kereste. A "herceg" által adott fizetségről pedig nem szólnak mesék.
Nem is kell mindent tudni még ilyen zsenge korban. Főleg azért, mert a rosszat is jónak látja, ha az egy szeretett felnőttől érkezik.
Neli mérgei szépen csillogó, drága löttyök lennének a szemében, ami türelemmel és odaadással készült. (Ez talán igaz is.) A tőrökkel tököt akarna faragni, vagy virágkarót, (Meg a kukoricacsuhé babát). És még akkor is szentnek látná Nelirát, ha tudná, mi a lakás bérleti díja.
Ha Nelirának nem rémlik, milyen egy normális játék, akkor már ketten vannak. Majd felfedezhetik közösen a gyermekkor lehetőségeit, túl a kukoricáson.
A tea már ihatóra hűlt, mikor Nelira említi. Riv fel is hajtja sérülésmentesen, majd benéz az asztal alá. Saját, ütött-kopott lyukas saruját hasonlítja össze Nelira ép lábbelijével, ami egészen tetszetős.*
- Olyan cipőt, mint a tied? *kérdi. Mit neki női meg férfi divat. Befolyik e a víz vagy nem? Nem? Akkor az se baj, ha nőies.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Puha ágy, puha takarók víziója jelenik meg a fiú szeme előtt. Köztük pedig ott van Nelira biztonságot nyújtó jelenléte, kellemes melege és jó illata. Egyáltalán nem bánja, hogy vele kell aludnia.*
- Jó lesz! *Feleli, őszintén. A mesék helyét is elkönyveli az esti rutinban, holott Nelira nem azt mondta, hogy tud mesélni, hanem azt, hogy "majd kiderül". Ha más nem is, Riv biztosan hisz Nelira kreativitásában. Lehetséges, hogy a mesére vágyó gyerekek, valamint a csapdába szorult, csupa szív felnőttek közös munkájának eredménye, hogy nagyon sok felnőtt mese lett tündérmesék alapja.
Mit tehet egy édesapa, ha sellőt lát lábakon sétálni Lanawinon? Akad egy pár. Az az ember is hazatér és talán jobb ihlet híján elmeséli gyermekének az emberré változtatott hableányt, aki szerelmét kereste. A "herceg" által adott fizetségről pedig nem szólnak mesék.
Nem is kell mindent tudni még ilyen zsenge korban. Főleg azért, mert a rosszat is jónak látja, ha az egy szeretett felnőttől érkezik.
Neli mérgei szépen csillogó, drága löttyök lennének a szemében, ami türelemmel és odaadással készült. (Ez talán igaz is.) A tőrökkel tököt akarna faragni, vagy virágkarót, (Meg a kukoricacsuhé babát). És még akkor is szentnek látná Nelirát, ha tudná, mi a lakás bérleti díja.
Ha Nelirának nem rémlik, milyen egy normális játék, akkor már ketten vannak. Majd felfedezhetik közösen a gyermekkor lehetőségeit, túl a kukoricáson.
A tea már ihatóra hűlt, mikor Nelira említi. Riv fel is hajtja sérülésmentesen, majd benéz az asztal alá. Saját, ütött-kopott lyukas saruját hasonlítja össze Nelira ép lábbelijével, ami egészen tetszetős.*
- Olyan cipőt, mint a tied? *kérdi. Mit neki női meg férfi divat. Befolyik e a víz vagy nem? Nem? Akkor az se baj, ha nőies.*
7308. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-16 21:38:59
Üzenet elküldve: 2024-09-16 21:38:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Elegáns öltözetet viselő középkorú férfi lép be a Wegtoreni Kalmár ajtaján. Jó ideje már, hogy legutóbb benézett ide. És bár szándékában állt már rég, hogy felkeresse Calcodor bárót (vagy valamely helyettesét), ezúttal más célból van itt.
Egy bizonyos Agaree Siche Dwyerra szeretett volna szót váltani vele. És bár nyilván kényelmesebb lett volna ezt megejteni Orthus otthonában, dolgozószobájában, az elmúlt időszakban többször is elkövette azt a hibát, hogy ezt a megoldást választotta. Amióta ugyanis megkapta prefektusi kinevezését (amit egy kicsiny arany kítűző hirdet szerényen az amúgy se túlzottan hivalkodó megjelenésű férfi felöltőjébe tűzve), azóta a legkülönfélébb alakok keresték már meg, a legképtelenebb ötletekkel. Volt ezek között igazán érdekes és hasznos megbeszélés is. De akadt egyértelmű időpocsékolás. Nem is olyan rég például holmi ügyeskedő arra próbálta rávenni, hogy adjon neki házat az épülő gazdagnegyedben, 500 aranyért. A pénzt persze Orthus kapta volna, ha fejében elhiteti a városi tanáccsal, hogy ez így jogszerű. Az a csaló még azzal se volt tisztában, hogy ez egyáltalán nem így működik (arról nem is szólva, hogy Morthimer se lett volna hajlandó belemenni egy ilyen ügyletbe). Természetesen éppen azok, akik a legképtelenebb ötletekkel előálltak, lettek aztán a leghangosabbak és legkellemetlenebbek, miután csalódniuk kellett. Nem egy ilyet kellett a háznépének kikísérni a házából. És nem egyszer fordult elő, hogy valaki lótrágyát kent az ajtajára, vagy fonnyadt zöldséggel dobálta meg a házát egy-két napon belül. Vagyis: otthonát most már próbálja megőrizni saját magának, és ha olyannal kell találkoznia, akiről még nem hallott, azt inkább semleges területre szervezi.
Helyet foglal az egyik asztalnál, és kíváncsian várja, hogy Agaree Siche Dwyerra feltűnjön.
Még nem hallotta a nevét. A név csengése furán cseng a számára, valami előérzete támad tőle, amit nem igazán tud hová tenni. Annyiféle név van a földjükön és nehéz belőlük bármilyen következtetést levonni. Így egyelőre ő se teszi. Pár perccel korábban érkezett, így van ideje elhelyezkedni egy félreeső asztalnál, ahonnan szemmel tarthatja a bejáratot.
Ha kocsmáros, pincér szólítaná meg, egyelőre nemet int a fejével. Megvárja, hogy a vendég is megérkezzen, majd csak utána fog rendelni.*
*Elegáns öltözetet viselő középkorú férfi lép be a Wegtoreni Kalmár ajtaján. Jó ideje már, hogy legutóbb benézett ide. És bár szándékában állt már rég, hogy felkeresse Calcodor bárót (vagy valamely helyettesét), ezúttal más célból van itt.
Egy bizonyos Agaree Siche Dwyerra szeretett volna szót váltani vele. És bár nyilván kényelmesebb lett volna ezt megejteni Orthus otthonában, dolgozószobájában, az elmúlt időszakban többször is elkövette azt a hibát, hogy ezt a megoldást választotta. Amióta ugyanis megkapta prefektusi kinevezését (amit egy kicsiny arany kítűző hirdet szerényen az amúgy se túlzottan hivalkodó megjelenésű férfi felöltőjébe tűzve), azóta a legkülönfélébb alakok keresték már meg, a legképtelenebb ötletekkel. Volt ezek között igazán érdekes és hasznos megbeszélés is. De akadt egyértelmű időpocsékolás. Nem is olyan rég például holmi ügyeskedő arra próbálta rávenni, hogy adjon neki házat az épülő gazdagnegyedben, 500 aranyért. A pénzt persze Orthus kapta volna, ha fejében elhiteti a városi tanáccsal, hogy ez így jogszerű. Az a csaló még azzal se volt tisztában, hogy ez egyáltalán nem így működik (arról nem is szólva, hogy Morthimer se lett volna hajlandó belemenni egy ilyen ügyletbe). Természetesen éppen azok, akik a legképtelenebb ötletekkel előálltak, lettek aztán a leghangosabbak és legkellemetlenebbek, miután csalódniuk kellett. Nem egy ilyet kellett a háznépének kikísérni a házából. És nem egyszer fordult elő, hogy valaki lótrágyát kent az ajtajára, vagy fonnyadt zöldséggel dobálta meg a házát egy-két napon belül. Vagyis: otthonát most már próbálja megőrizni saját magának, és ha olyannal kell találkoznia, akiről még nem hallott, azt inkább semleges területre szervezi.
Helyet foglal az egyik asztalnál, és kíváncsian várja, hogy Agaree Siche Dwyerra feltűnjön.
Még nem hallotta a nevét. A név csengése furán cseng a számára, valami előérzete támad tőle, amit nem igazán tud hová tenni. Annyiféle név van a földjükön és nehéz belőlük bármilyen következtetést levonni. Így egyelőre ő se teszi. Pár perccel korábban érkezett, így van ideje elhelyezkedni egy félreeső asztalnál, ahonnan szemmel tarthatja a bejáratot.
Ha kocsmáros, pincér szólítaná meg, egyelőre nemet int a fejével. Megvárja, hogy a vendég is megérkezzen, majd csak utána fog rendelni.*
7307. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-15 20:08:16
Üzenet elküldve: 2024-09-15 20:08:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Mykael összehúzódó szemmel erőltet nyugalmat magára, amikor a rangidős városőr felemeli a hangját. Neki sokkal könnyebb dolga van ebben, mint Yezának. Utóvégre mégiscsak katonák között nevelkedett. Na jó, zsoldosok között, akik egyre lejjebb csúsztak, de mégis sokáig megőriztek valamit a katonás fegyelemből. Ráadásul - ha csak egy rövid ideig is -, Mykael apja volt az egyik alparancsnokuk. Így a fiú sokáig úgy érezte, adózik annyival örege rég elfeledett emlékének, hogy jobban tartsa a diszciplínát, mint mások.
Yeza végre megindul a holmijáért, a fiatalabbik városőr meg vele. Ezzel együtt a fiatal bérkard még nem nyugodott meg. Látja a vöröske hangulatváltozását, hogy hirtelen milyen esendő lett. És egy percig se hiszi el, hogy ez őszinte lenne. Yezát is látta épp elégszer hangnemet váltani az este során, amióta betoppantak. És más, hitvány nőket is látta, hogyan dobnak követ az állóvízbe, néha érdekből, néha puszta szórakozásból. A zsoldosnépet néha könnyű befolyásolni, és abból hamar lesz vérontás, halál. Mykael gyerekként hosszú ideig nem volt célpontja az efféle intrikáknak, de volt ideje megfigyelni őket külső szemlélőként. Szóval úgy véli, Yeza még árthat a helyzetének. Annál is többet, mint eddig. Hiszen még hátravan, hogy megfizesse a kárt. Rámehet a teljes jutalma a tretilvadászatból. Őt a pénz nem nagyon foglalkoztatja, de belegondolni, hogy az életveszélyes küldetéséből származó teljes jutalom itt maradhat, mégis felbosszantja.
Ezzel együtt, amikor Yezáék megindulnak az emelet felé, gondosan elhátrál a lépcsőktől három-négy lépést, nehogy elragadja a kísértés - akár őt, akár Yezát -, amint elhaladnak egymás mellett. Aztán pedig a rangidős városőrre néz és így szól.*
- Én tartom a szavam.
*azzal bal mutatóujját beakasztja a rövidkardja markolatvédő keresztvasába, és lassan elkezdi kihúzni a fegyvert a hüvelyéből. A többi ujja be van hajlítva, ezzel próbálja jelezni, hogy nem harchoz akarja kivonni a pengét. Végül sikerrel jár, a kard hegyét megtámasztja az egyik asztal lapján, és lassan leengedi addig, amíg az ujja már nem tudja tovább tartani a fegyvert. Akkor az szépen rádől az asztallapra, és némi fegyvercsörgés kíséretében megállapodik rajta, markolattal a városőr felé nézve. Mykael pedig hátralép egy lépést. Hogy a városőr érte nyúl-e vagy sem, azt már rábízza. A lényeg, hogy már nincs a zsoldosnál a fegyver. Ez a fegyver legalábbis.
Mikarr megjegyzését a báró kapcsán ő nem kommentálja. Meglehet, hogy egyszer még el kell majd számolnia azzal a befolyásos férfival is, de ez egyelőre nem érdekli. A kárt meg fogja téríteni. Ha a báró vagy bárki más még ennél többet is akar majd tőle, az már egy másik történet lesz.*
*Mykael összehúzódó szemmel erőltet nyugalmat magára, amikor a rangidős városőr felemeli a hangját. Neki sokkal könnyebb dolga van ebben, mint Yezának. Utóvégre mégiscsak katonák között nevelkedett. Na jó, zsoldosok között, akik egyre lejjebb csúsztak, de mégis sokáig megőriztek valamit a katonás fegyelemből. Ráadásul - ha csak egy rövid ideig is -, Mykael apja volt az egyik alparancsnokuk. Így a fiú sokáig úgy érezte, adózik annyival örege rég elfeledett emlékének, hogy jobban tartsa a diszciplínát, mint mások.
Yeza végre megindul a holmijáért, a fiatalabbik városőr meg vele. Ezzel együtt a fiatal bérkard még nem nyugodott meg. Látja a vöröske hangulatváltozását, hogy hirtelen milyen esendő lett. És egy percig se hiszi el, hogy ez őszinte lenne. Yezát is látta épp elégszer hangnemet váltani az este során, amióta betoppantak. És más, hitvány nőket is látta, hogyan dobnak követ az állóvízbe, néha érdekből, néha puszta szórakozásból. A zsoldosnépet néha könnyű befolyásolni, és abból hamar lesz vérontás, halál. Mykael gyerekként hosszú ideig nem volt célpontja az efféle intrikáknak, de volt ideje megfigyelni őket külső szemlélőként. Szóval úgy véli, Yeza még árthat a helyzetének. Annál is többet, mint eddig. Hiszen még hátravan, hogy megfizesse a kárt. Rámehet a teljes jutalma a tretilvadászatból. Őt a pénz nem nagyon foglalkoztatja, de belegondolni, hogy az életveszélyes küldetéséből származó teljes jutalom itt maradhat, mégis felbosszantja.
Ezzel együtt, amikor Yezáék megindulnak az emelet felé, gondosan elhátrál a lépcsőktől három-négy lépést, nehogy elragadja a kísértés - akár őt, akár Yezát -, amint elhaladnak egymás mellett. Aztán pedig a rangidős városőrre néz és így szól.*
- Én tartom a szavam.
*azzal bal mutatóujját beakasztja a rövidkardja markolatvédő keresztvasába, és lassan elkezdi kihúzni a fegyvert a hüvelyéből. A többi ujja be van hajlítva, ezzel próbálja jelezni, hogy nem harchoz akarja kivonni a pengét. Végül sikerrel jár, a kard hegyét megtámasztja az egyik asztal lapján, és lassan leengedi addig, amíg az ujja már nem tudja tovább tartani a fegyvert. Akkor az szépen rádől az asztallapra, és némi fegyvercsörgés kíséretében megállapodik rajta, markolattal a városőr felé nézve. Mykael pedig hátralép egy lépést. Hogy a városőr érte nyúl-e vagy sem, azt már rábízza. A lényeg, hogy már nincs a zsoldosnál a fegyver. Ez a fegyver legalábbis.
Mikarr megjegyzését a báró kapcsán ő nem kommentálja. Meglehet, hogy egyszer még el kell majd számolnia azzal a befolyásos férfival is, de ez egyelőre nem érdekli. A kárt meg fogja téríteni. Ha a báró vagy bárki más még ennél többet is akar majd tőle, az már egy másik történet lesz.*
7306. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-15 19:08:57
Üzenet elküldve: 2024-09-15 19:08:57
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Nem ez lenne az első eset, hogy a vörös túlfeszíti a húrt valakinél. Makacsabbul kapaszkodik az igazába, mint a pékné bolhás kutyája szalonnabürkébe.*
- Zárva vagyunk *szól a betoppanó felé.* - Egyelőre.
*Ismerős neki a fickó, de annyian megfordulnak itt hogy ez már elég általános érzés kezd lenni. Mire visszafordul, Yezát valami varázslatos hatalom kicseréli egy alázatos, megtört madárkára. Pedig ha valamitől megszeppenne, az legfeljebb a tulaj haragja. Vagy esetleg Aztyané.
A városőr szavai viszont Mik arcizmát is megrántják. ~Lehet, hogy nem véletlen, hogy olyan jól megy a bolt még az öreg hírű Pegazus mellett is.~ Mindenesetre, miután a kettős eltűnik a lépcsőfordulóban, Mik a pult mögé lép és komótos törölgetésbe kezd.*
- Fogadó vagyunk *pillant fel olyan rezignált birkatürelemmel, ahogy azt a bizonyos "NEM VAGYUNK BORDÉLY" táblácskát szokta kihelyezni a pultra az értetlenkedők elé* - nem kocsma. Nálunk nincs verekedés.
*A vendégek többsége szívesebben költi el a vacsoráját székhajigálás-mentesen, de a városőr által felhozott érvre inkább nem böki oda hangosan, hogy ~elég baj.~ Az ilyesmit jobb nem feszegetni.*
- Talán nem nemes, de a tulaj, Cha'yss Cano Caldorcor, megbecsült, tiszteletreméltó polgár. *Kicsapol egy korsó sört és a fülét a városőr felé forgatva teszi le a pultra.*
*Nem ez lenne az első eset, hogy a vörös túlfeszíti a húrt valakinél. Makacsabbul kapaszkodik az igazába, mint a pékné bolhás kutyája szalonnabürkébe.*
- Zárva vagyunk *szól a betoppanó felé.* - Egyelőre.
*Ismerős neki a fickó, de annyian megfordulnak itt hogy ez már elég általános érzés kezd lenni. Mire visszafordul, Yezát valami varázslatos hatalom kicseréli egy alázatos, megtört madárkára. Pedig ha valamitől megszeppenne, az legfeljebb a tulaj haragja. Vagy esetleg Aztyané.
A városőr szavai viszont Mik arcizmát is megrántják. ~Lehet, hogy nem véletlen, hogy olyan jól megy a bolt még az öreg hírű Pegazus mellett is.~ Mindenesetre, miután a kettős eltűnik a lépcsőfordulóban, Mik a pult mögé lép és komótos törölgetésbe kezd.*
- Fogadó vagyunk *pillant fel olyan rezignált birkatürelemmel, ahogy azt a bizonyos "NEM VAGYUNK BORDÉLY" táblácskát szokta kihelyezni a pultra az értetlenkedők elé* - nem kocsma. Nálunk nincs verekedés.
*A vendégek többsége szívesebben költi el a vacsoráját székhajigálás-mentesen, de a városőr által felhozott érvre inkább nem böki oda hangosan, hogy ~elég baj.~ Az ilyesmit jobb nem feszegetni.*
- Talán nem nemes, de a tulaj, Cha'yss Cano Caldorcor, megbecsült, tiszteletreméltó polgár. *Kicsapol egy korsó sört és a fülét a városőr felé forgatva teszi le a pultra.*
7305. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-15 18:03:33
Üzenet elküldve: 2024-09-15 18:03:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Régóta van már Artheniorban. Igyekezett figyelni, ahogy tanították, de a törvények, a gúzsba kötő szabályok máig fojtogatják. Wegtorenben, ha térdet, fejet hajt, tudja, hogy miért teszi. A pergamenen porosodó sorok által visszhangzó hatalom olyasmi, amit minden porcikája elutasít. Üvölt wegtoreni vére, izmai szinte remegnek a feszültségtől. Mert Arthenior törvényei alól nem bújhat ki erővel. Ugyanazt érzi, mint mikor a Főnix Házát szolgálta. A Niyss kasztja hálátlan adomány: széttépi a wegtoreni lelket. De a főnixnek is el kell égnie, hogy a hamvakból még feljebb emelkedhessen. Yeza viszont mindig is erősebb és megátalkodottabb volt húgocskáinál. Rossz tanítvány.
Meglehet, hogy meggondolatlanságba sodorta volna magát most is, de az a medál a nyakában, akár egy örv a zabolátlan jószágon, neki is megszabja a határokat.*
- Ő az én... az én Báróm attól még *buknak ki a meg-megbicsakló szavak.* - És az életemmel tartozom neki. *Erőtlenek a szavai. Már-már motyogássá fakulnak. És fakul a kreol arc is. Yeza nagyokat szuszog. A szemét fátyolosság futja el.*
- Ahogy óhajtod, Commandarᶉ. *Mélyen meghajol a városőr felé. Olyan mélyen, ami valószínűleg némileg már kínos érzetet kelthet olyasvalakiben, aki nem szokott az ilyesmihez. A vörös távozik a felügyeletére rendelt férfival, de a léptei is erőtlenek. A lépcsőkön felfelé menet úgy tűnik, némi támogatás is elkélne neki. Látszik az arcán az elkeseredettség. Ajkait össze-összeszorítja a sírhatnék, de igyekszik erőt venni magán. A könnyek viszont csak megindulnak a szeméből.
Először a berúgott ajtajú szobák felé veszi az irányt. Tétova keresgélésbe kezd. Szemmel láthatóan teljesen tanácstalanul. Egy-egy pillanatra kibukik belőle a zokogás, részben a pusztítás látványára, részben, mert minden igyekezete ellenére se tudná átkutatni az egész helyet egy fertályóra alatt. Nem is beszélve az átmenetileg bezárt Kereskedelmi Központról.
Végül a saját, távolabb eső szobája felé veszi az irányt, ahol a rendetlenség nem sokban tér el attól, mintha ezt is felforgatták volna. Csak itt wegtoreni párnák garmadája, finom kelmék, pikáns ruhácskák hevernek szerteszét.*
- Nem emlékszem, hová lettek elpakolva azok a holmik *temeti végül a tenyerébe az arcát egy kupac harisnya és csipkeköntös közé roskadva.* - Nem értem ezt az egészet. *Kétségbeesett tekintetét a fiatal városőr felé fordítja.* - Most... *szipog* - be fognak zárni? Elvisznek? Felakasztanak? Én... de én... nem... Én nem csináltam semmi rosszat.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.09.19 22:11:32, a következő indokkal:
Kérésre.
*Régóta van már Artheniorban. Igyekezett figyelni, ahogy tanították, de a törvények, a gúzsba kötő szabályok máig fojtogatják. Wegtorenben, ha térdet, fejet hajt, tudja, hogy miért teszi. A pergamenen porosodó sorok által visszhangzó hatalom olyasmi, amit minden porcikája elutasít. Üvölt wegtoreni vére, izmai szinte remegnek a feszültségtől. Mert Arthenior törvényei alól nem bújhat ki erővel. Ugyanazt érzi, mint mikor a Főnix Házát szolgálta. A Niyss kasztja hálátlan adomány: széttépi a wegtoreni lelket. De a főnixnek is el kell égnie, hogy a hamvakból még feljebb emelkedhessen. Yeza viszont mindig is erősebb és megátalkodottabb volt húgocskáinál. Rossz tanítvány.
Meglehet, hogy meggondolatlanságba sodorta volna magát most is, de az a medál a nyakában, akár egy örv a zabolátlan jószágon, neki is megszabja a határokat.*
- Ő az én... az én Báróm attól még *buknak ki a meg-megbicsakló szavak.* - És az életemmel tartozom neki. *Erőtlenek a szavai. Már-már motyogássá fakulnak. És fakul a kreol arc is. Yeza nagyokat szuszog. A szemét fátyolosság futja el.*
- Ahogy óhajtod, Commandarᶉ. *Mélyen meghajol a városőr felé. Olyan mélyen, ami valószínűleg némileg már kínos érzetet kelthet olyasvalakiben, aki nem szokott az ilyesmihez. A vörös távozik a felügyeletére rendelt férfival, de a léptei is erőtlenek. A lépcsőkön felfelé menet úgy tűnik, némi támogatás is elkélne neki. Látszik az arcán az elkeseredettség. Ajkait össze-összeszorítja a sírhatnék, de igyekszik erőt venni magán. A könnyek viszont csak megindulnak a szeméből.
Először a berúgott ajtajú szobák felé veszi az irányt. Tétova keresgélésbe kezd. Szemmel láthatóan teljesen tanácstalanul. Egy-egy pillanatra kibukik belőle a zokogás, részben a pusztítás látványára, részben, mert minden igyekezete ellenére se tudná átkutatni az egész helyet egy fertályóra alatt. Nem is beszélve az átmenetileg bezárt Kereskedelmi Központról.
Végül a saját, távolabb eső szobája felé veszi az irányt, ahol a rendetlenség nem sokban tér el attól, mintha ezt is felforgatták volna. Csak itt wegtoreni párnák garmadája, finom kelmék, pikáns ruhácskák hevernek szerteszét.*
- Nem emlékszem, hová lettek elpakolva azok a holmik *temeti végül a tenyerébe az arcát egy kupac harisnya és csipkeköntös közé roskadva.* - Nem értem ezt az egészet. *Kétségbeesett tekintetét a fiatal városőr felé fordítja.* - Most... *szipog* - be fognak zárni? Elvisznek? Felakasztanak? Én... de én... nem... Én nem csináltam semmi rosszat.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.09.19 22:11:32, a következő indokkal:
Kérésre.
7304. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-12 22:27:07
Üzenet elküldve: 2024-09-12 22:27:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
*Az idősebb férfi türelme fogytán, ennek apró gesztusai is jelét adják. Természetesen igyekszik komolyan venni a helyzetet, de végig az jár fejében, hogy bárcsak egy feldúlt kölyök és zaklatott felszolgáló helyett fontosabb feladatokat végezhetne. Akad belőle számtalan, s ők mégis itt vesztegelnek. Ez a törvények és a jog hatalmas hátránya.
A rőthajú kezd szónoklatba, melytől mélyülnek a ráncok az idősebb katona szeme sarkában. Természetesen higgadt marad, de cseppet sem honorálja, hogy a kisasszony jelenlegi magatartásával minduntalan csak hátráltatni óhajtja előrehaladásukat.*
- Megértem a feldúltságot.
*Megköszörüli torkát. Türelmével empátiája is fogytán, de hát a csinos pofinak, s rémült tekintetnek továbbra is nehéz ellenállni.*
- Kedves hölgyem, a Pegazusban ennél komolyabb verekedések történnek minden második haton. Egy dühös ifjú férfit láttam odafönt, aki hajlandó együttműködni.
*A férfi nyelvével végig simít fogsorán. Kurta csendje meglehetősen beszédes, s Yeza érezheti, hogy az ő együttműködésével ezúttal nem túl elégedett a Városőr.*
- Artheniorban nincsenek bárók.
*Jelenti ki szigorúan.*
- Aki pedig kocsmát nyit jobb ha nem veszi szívére az időnkénti háborgást. Tudja hogy van a mondás a síró kurváról.
*Yeza lángja tovább tombol, meg is lepi vele az idősebb férfit, aki úgy sejtette, hogy némi panaszkodás elegendő lesz ahhoz, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, ehelyett szó esik Mykael itt hagyott tárgyairól. A katona homlokát ráncolva hallgatja a szidalmazást, mely különösebben nem érdekli, csupán tovább erősíti benne azt az érzést, hogy itt talán nem is Mykael a provokátor. Legalábbis már nem.*
- Elég legyen!
*A katona mennydörgő hangja feltehetően mindkét felet csendre inti, s bizony ha felé pillantanak láthatják, hogy megelégelte ezt a látszólag véget nem érő huzavonát.*
- Nem érdekel ki, mikor és mit hagyott itt.
*Társára siklik tekintete. A baka kissé tanácstalanul pillantgat az éppen aktuálisan beszélő félre, s némán várja a következő parancsot. Úgy tűnik ez most el is fog érkezni.*
- Kísérd el szépen a hölgy, és egy fertályórán belül legyen itt minden holmi, különben mindenki zárkában végzi ma este.
*Az idősebb férfi türelme fogytán, ennek apró gesztusai is jelét adják. Természetesen igyekszik komolyan venni a helyzetet, de végig az jár fejében, hogy bárcsak egy feldúlt kölyök és zaklatott felszolgáló helyett fontosabb feladatokat végezhetne. Akad belőle számtalan, s ők mégis itt vesztegelnek. Ez a törvények és a jog hatalmas hátránya.
A rőthajú kezd szónoklatba, melytől mélyülnek a ráncok az idősebb katona szeme sarkában. Természetesen higgadt marad, de cseppet sem honorálja, hogy a kisasszony jelenlegi magatartásával minduntalan csak hátráltatni óhajtja előrehaladásukat.*
- Megértem a feldúltságot.
*Megköszörüli torkát. Türelmével empátiája is fogytán, de hát a csinos pofinak, s rémült tekintetnek továbbra is nehéz ellenállni.*
- Kedves hölgyem, a Pegazusban ennél komolyabb verekedések történnek minden második haton. Egy dühös ifjú férfit láttam odafönt, aki hajlandó együttműködni.
*A férfi nyelvével végig simít fogsorán. Kurta csendje meglehetősen beszédes, s Yeza érezheti, hogy az ő együttműködésével ezúttal nem túl elégedett a Városőr.*
- Artheniorban nincsenek bárók.
*Jelenti ki szigorúan.*
- Aki pedig kocsmát nyit jobb ha nem veszi szívére az időnkénti háborgást. Tudja hogy van a mondás a síró kurváról.
*Yeza lángja tovább tombol, meg is lepi vele az idősebb férfit, aki úgy sejtette, hogy némi panaszkodás elegendő lesz ahhoz, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, ehelyett szó esik Mykael itt hagyott tárgyairól. A katona homlokát ráncolva hallgatja a szidalmazást, mely különösebben nem érdekli, csupán tovább erősíti benne azt az érzést, hogy itt talán nem is Mykael a provokátor. Legalábbis már nem.*
- Elég legyen!
*A katona mennydörgő hangja feltehetően mindkét felet csendre inti, s bizony ha felé pillantanak láthatják, hogy megelégelte ezt a látszólag véget nem érő huzavonát.*
- Nem érdekel ki, mikor és mit hagyott itt.
*Társára siklik tekintete. A baka kissé tanácstalanul pillantgat az éppen aktuálisan beszélő félre, s némán várja a következő parancsot. Úgy tűnik ez most el is fog érkezni.*
- Kísérd el szépen a hölgy, és egy fertályórán belül legyen itt minden holmi, különben mindenki zárkában végzi ma este.
7303. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-11 18:55:23
Üzenet elküldve: 2024-09-11 18:55:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Bár tudná hová tenni ezt az egészet. Tényleg érdekli, hogy mit szól a fiú, de valami olyasmi választ várt, hogy „örülök”, vagy esetleg a nemtetszését, bármit, de ehelyett azon túl, hogy imádja amit, még nem is látott, dőlnek azok a kérdések, amikre csak megpróbál majd maradéktalanul válaszolni. Nem kell türelmet erőltetnie, valamiért van neki, ha ránéz a kis elfre. Túl sok is. Ha baja van, az egyedül az, hogy tényleg elképzelése sincs, hogyan tovább. De viszi magával. Az biztos. Csak ne gondoljon bele igazán. Széles mosoly az, ami helyet kap arcán. A lelkességet ismeri, de nem tudhatja, hogy mindent teljesít-e majd. Kukoricacsuhé? Elgondolkodik. Mégis honnan szerezzen ilyesmit, miért nem jó valami egyszerű játék, amit a piacon lehet kapni? Egyszerű játék… mivel játszanak a gyerekek? Olyan távolinak tűnik, amikor ő volt az, hogy elfelejtette. Ha egyáltalán hagytak neki rá teret. És el kell pakolni majd azt a sok kis fiolát, még a végén megissza. És a tőröket. Konyhakések is biztos vannak. A smaragdok egyre kerekednek el, hiába a mosoly. Nem szabad ennyit gondolkodni. *
- Mindent szépen meg fogok mutatni. Velem fogsz aludni, mert ágy még csak egy van. De az puha és a takarók is azok. *Mennyi gond. Idegen házába vegyen ágyat? Most akkor házat kéne vennie, hogy ne szólhasson bele az a szőrös majom? És miből? * - Hogy mesélni tudok-e, majd kiderül, de néhány jó történetem azért van. *Na de milyenek? Hogyan gyújtotta rá Tian-ra a lakást, vagy hogyan szerezte meg magának barátnője apját? Hogyan tud egy etikett tanár előtt viselkedni, miközben sosem tudja a jó utat választani? Jár az agy és ez nem jó. Félő, hogy elfüstöl.* - Persze, gyertya is van, de jobb, ha én gyújtom meg. Még felgyullad az a csuhébaba. *Neveti el magát, ez már viccesebb. Igazából nem vicces, a fiú kezébe előbb való tűzgyújtóeszköz, mint az övébe. Mennyi gond...*
- Velem leszel sokat, majd kitaláljuk mit tudunk közösen csinálni. Sokat tanulok. Alkímiát. Majd... majd talán neked is mutatok ezt-azt. *Az való ugyanis a kis lelkeknek. A méreg. Még jó, hogy az imént gondolt arra, hogy el kell őket pakolni. Bár meg se szólalt volna.*
- Ha kihűl az a tea idd meg és mehetünk. Miénk az egész nap! Veszünk neked valami ruhát, meg cipőt is.
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Bár tudná hová tenni ezt az egészet. Tényleg érdekli, hogy mit szól a fiú, de valami olyasmi választ várt, hogy „örülök”, vagy esetleg a nemtetszését, bármit, de ehelyett azon túl, hogy imádja amit, még nem is látott, dőlnek azok a kérdések, amikre csak megpróbál majd maradéktalanul válaszolni. Nem kell türelmet erőltetnie, valamiért van neki, ha ránéz a kis elfre. Túl sok is. Ha baja van, az egyedül az, hogy tényleg elképzelése sincs, hogyan tovább. De viszi magával. Az biztos. Csak ne gondoljon bele igazán. Széles mosoly az, ami helyet kap arcán. A lelkességet ismeri, de nem tudhatja, hogy mindent teljesít-e majd. Kukoricacsuhé? Elgondolkodik. Mégis honnan szerezzen ilyesmit, miért nem jó valami egyszerű játék, amit a piacon lehet kapni? Egyszerű játék… mivel játszanak a gyerekek? Olyan távolinak tűnik, amikor ő volt az, hogy elfelejtette. Ha egyáltalán hagytak neki rá teret. És el kell pakolni majd azt a sok kis fiolát, még a végén megissza. És a tőröket. Konyhakések is biztos vannak. A smaragdok egyre kerekednek el, hiába a mosoly. Nem szabad ennyit gondolkodni. *
- Mindent szépen meg fogok mutatni. Velem fogsz aludni, mert ágy még csak egy van. De az puha és a takarók is azok. *Mennyi gond. Idegen házába vegyen ágyat? Most akkor házat kéne vennie, hogy ne szólhasson bele az a szőrös majom? És miből? * - Hogy mesélni tudok-e, majd kiderül, de néhány jó történetem azért van. *Na de milyenek? Hogyan gyújtotta rá Tian-ra a lakást, vagy hogyan szerezte meg magának barátnője apját? Hogyan tud egy etikett tanár előtt viselkedni, miközben sosem tudja a jó utat választani? Jár az agy és ez nem jó. Félő, hogy elfüstöl.* - Persze, gyertya is van, de jobb, ha én gyújtom meg. Még felgyullad az a csuhébaba. *Neveti el magát, ez már viccesebb. Igazából nem vicces, a fiú kezébe előbb való tűzgyújtóeszköz, mint az övébe. Mennyi gond...*
- Velem leszel sokat, majd kitaláljuk mit tudunk közösen csinálni. Sokat tanulok. Alkímiát. Majd... majd talán neked is mutatok ezt-azt. *Az való ugyanis a kis lelkeknek. A méreg. Még jó, hogy az imént gondolt arra, hogy el kell őket pakolni. Bár meg se szólalt volna.*
- Ha kihűl az a tea idd meg és mehetünk. Miénk az egész nap! Veszünk neked valami ruhát, meg cipőt is.
7302. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-09 16:18:42
Üzenet elküldve: 2024-09-09 16:18:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Az ajtó lassan nyílik, és Havashegy egy fia lép be rajta. Az orrvédős sisakot viselő hóvér harcos vállal magasodik a fogadó közönsége felé. Gleccserkék szemei jeges fuvallatként söpörnek végig a termen, mintha a szélfarkas tekintene le rájuk. Markáns, fagycsípte arcával megfontoltan indul meg, lépései olyan súlyosak, mintha egy hóvihar járásnyira lenne. Egy üres asztal felé veszi az irányt, melyet a ropogó tűz fénye hívogatva világít meg. Úgy két fagyforduló is eltelt, mióta utoljára e földeket tapodta, s e fogadót koptatta. Rövid látogatása a hóvihart megtörő tűzzel vágta ketté életét. Csatában sebesült, mellyel népét védte, s áldozatként becsületét és vérét adta érte. Mély sebekkel tarkítva a hűvös halál szélén táncolt, sebeiből édes vér csordogált alá és az éji farkas leselkedett már rá, vonyítva várva megtérését. Ebben az ínséges órában a hóhercegnő mosolya érintette meg. Két, fagyos csillagok vigyázójaként ismert női lélek ápolta és mentette meg attól, hogy az éji farkas karmába kerüljön. Lágy érintésük a tél anyáinak kezeivel visszahúzta a halál jeges szorításából, felolvasztva a fagyot, amely már-már az életét követelte. A gleccserkék szeme most ismét keres, de nem találja az ismerős arcokat, akik egykor mellette voltak. Talán már eltűntek, mint a tavaszi hó. Akkoriban még alig törte a Zöldvölgyiek nyelvét, minden szava tört, mint egy jéghíd a súly alatt. Azóta azonban a Pirtianesi zsoldosok kemény kiképzése megtanította arra, hogy minden szót élesre fagyasztott pengeként használjon. Már majdnem folyékonyabban beszéli a nyelvet, de még mindig érzi, hogy a fagy a nyelvén ül. Nem adta fel, sosem volt hóember tánca az ő útja. A fagyos évek jöttek és mentek, és most úgy tűnik, a jeges szél újra erre vezette őt, mint mindig, amikor a sors elkerülhetetlen volt. Öltözéke zsoldos vagy épp katona emberére emlékeztet, annak minden darabjával, mely sodronying, orrvédős sisak, kis acélpajzsot, hosszúkardot és tőrt takar. Hátán fekete köpeny lobog mely most szürkésen dereng az út porától. Zsoldos köpeny ez mely magán viseli a föld városának bélyegét. A jeges vérű végül mégis a pult mellett állapodik meg, s nem egy asztalnál. Szemével keresi a Zöldvölgyit kitől kérhet egy medvelélek emelő italt és egy tűzben pörkölt sovány malachúst.*
*Az ajtó lassan nyílik, és Havashegy egy fia lép be rajta. Az orrvédős sisakot viselő hóvér harcos vállal magasodik a fogadó közönsége felé. Gleccserkék szemei jeges fuvallatként söpörnek végig a termen, mintha a szélfarkas tekintene le rájuk. Markáns, fagycsípte arcával megfontoltan indul meg, lépései olyan súlyosak, mintha egy hóvihar járásnyira lenne. Egy üres asztal felé veszi az irányt, melyet a ropogó tűz fénye hívogatva világít meg. Úgy két fagyforduló is eltelt, mióta utoljára e földeket tapodta, s e fogadót koptatta. Rövid látogatása a hóvihart megtörő tűzzel vágta ketté életét. Csatában sebesült, mellyel népét védte, s áldozatként becsületét és vérét adta érte. Mély sebekkel tarkítva a hűvös halál szélén táncolt, sebeiből édes vér csordogált alá és az éji farkas leselkedett már rá, vonyítva várva megtérését. Ebben az ínséges órában a hóhercegnő mosolya érintette meg. Két, fagyos csillagok vigyázójaként ismert női lélek ápolta és mentette meg attól, hogy az éji farkas karmába kerüljön. Lágy érintésük a tél anyáinak kezeivel visszahúzta a halál jeges szorításából, felolvasztva a fagyot, amely már-már az életét követelte. A gleccserkék szeme most ismét keres, de nem találja az ismerős arcokat, akik egykor mellette voltak. Talán már eltűntek, mint a tavaszi hó. Akkoriban még alig törte a Zöldvölgyiek nyelvét, minden szava tört, mint egy jéghíd a súly alatt. Azóta azonban a Pirtianesi zsoldosok kemény kiképzése megtanította arra, hogy minden szót élesre fagyasztott pengeként használjon. Már majdnem folyékonyabban beszéli a nyelvet, de még mindig érzi, hogy a fagy a nyelvén ül. Nem adta fel, sosem volt hóember tánca az ő útja. A fagyos évek jöttek és mentek, és most úgy tűnik, a jeges szél újra erre vezette őt, mint mindig, amikor a sors elkerülhetetlen volt. Öltözéke zsoldos vagy épp katona emberére emlékeztet, annak minden darabjával, mely sodronying, orrvédős sisak, kis acélpajzsot, hosszúkardot és tőrt takar. Hátán fekete köpeny lobog mely most szürkésen dereng az út porától. Zsoldos köpeny ez mely magán viseli a föld városának bélyegét. A jeges vérű végül mégis a pult mellett állapodik meg, s nem egy asztalnál. Szemével keresi a Zöldvölgyit kitől kérhet egy medvelélek emelő italt és egy tűzben pörkölt sovány malachúst.*
7301. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:32:48
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:32:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Krultosok//
-Nem? *Homlokráncolva pillant Jenarira. Tudálékos félmosoly játszik arcán, elvégre megvan győződve Yeza munkaköréről. Egy kicsit talán meg is lepi a reakció.*
-Hát akkor mi a dolga szerinted?
*A dacos kérdésre nem felel. Pontosan tudja, honnét jön, de felesleges megmagyaráznia a közöttük húzódó hasonlóság miértjét. Hisz megtette már.
A következőkre szintén csupán vállát rántja. Maga sem tudja. Vagy ha tudja is, hát azt mélyre söpri. Valószínűleg leánya sem vár tőle ömlengést.*
-Mi honnét jött? Ne kérdezz bolondságot. Mindig itt volt.
*A fogadó felé sandít, ahová épp városőrök masíroznak be. Hallott némi ajtócsapkodást, de nem tulajdonított eddig neki különösebb figyelmet.*
-Nem. Nem búcsúzom. Visszajövök még úgyis. Addig meg remélem, elül az, ami zajlik odabenn. *Úgy látszik, elég a lábát kitennie, hogy elszabaduljon a pokol. Tisztában van vele, hogy Jenari nem óhajt visszatérni a Wegtoreni Kalmár intézményébe - legalábbis nem azonnal - így most kénytelen ő is ezt tenni. Azért elmorzsol egy félmosolyt elképzelvén, mi is történhet odabenn az Mykael és Yeza között. Már ha az ő párosuk okozza a felfordulást. A közelmúlt tapasztalatait figyelembe véve van egy olyan sejtése, hogy így van. Azért meri remélni, hogy nem a Krenkataurból kell majd összekaparnia az ifjú zsoldost.
Elmereng egy szívdobbanásnyi ideig Jenari sérülésein, majd a Kaszárnya felé vezető út felé int.*
-Gyerünk! Ha van erőd hozzá, persze. Tudod, van nálam egy bájital, ami segíthet... Valamennyit. *Fogalma sincs, milyen súlyosak a lány sérülései. Tekintetében a sajnálat vagy az együttérzés legcsekélyebb nyoma sincs. A Jenari által választott hivatás ilyesmivel jár.*
-Dicsőséges harc lehetett. *Szürke tekintetével az oly ismerős szempárt lesi.*
-Már kölyökkorodban látszott a habitusodon, hogy olyan leszel, mint a kos. Ezért vettelek a nevemre. Hisz lehettél volna selymek között fetrengő ágymelegítő is. Megvan hozzá, ami kell. *Nem, mintha különösebben követné többi fattya életútját, de Wegtorenben igen könnyű elképzelni az ilyen karriert.*
-Nem? *Homlokráncolva pillant Jenarira. Tudálékos félmosoly játszik arcán, elvégre megvan győződve Yeza munkaköréről. Egy kicsit talán meg is lepi a reakció.*
-Hát akkor mi a dolga szerinted?
*A dacos kérdésre nem felel. Pontosan tudja, honnét jön, de felesleges megmagyaráznia a közöttük húzódó hasonlóság miértjét. Hisz megtette már.
A következőkre szintén csupán vállát rántja. Maga sem tudja. Vagy ha tudja is, hát azt mélyre söpri. Valószínűleg leánya sem vár tőle ömlengést.*
-Mi honnét jött? Ne kérdezz bolondságot. Mindig itt volt.
*A fogadó felé sandít, ahová épp városőrök masíroznak be. Hallott némi ajtócsapkodást, de nem tulajdonított eddig neki különösebb figyelmet.*
-Nem. Nem búcsúzom. Visszajövök még úgyis. Addig meg remélem, elül az, ami zajlik odabenn. *Úgy látszik, elég a lábát kitennie, hogy elszabaduljon a pokol. Tisztában van vele, hogy Jenari nem óhajt visszatérni a Wegtoreni Kalmár intézményébe - legalábbis nem azonnal - így most kénytelen ő is ezt tenni. Azért elmorzsol egy félmosolyt elképzelvén, mi is történhet odabenn az Mykael és Yeza között. Már ha az ő párosuk okozza a felfordulást. A közelmúlt tapasztalatait figyelembe véve van egy olyan sejtése, hogy így van. Azért meri remélni, hogy nem a Krenkataurból kell majd összekaparnia az ifjú zsoldost.
Elmereng egy szívdobbanásnyi ideig Jenari sérülésein, majd a Kaszárnya felé vezető út felé int.*
-Gyerünk! Ha van erőd hozzá, persze. Tudod, van nálam egy bájital, ami segíthet... Valamennyit. *Fogalma sincs, milyen súlyosak a lány sérülései. Tekintetében a sajnálat vagy az együttérzés legcsekélyebb nyoma sincs. A Jenari által választott hivatás ilyesmivel jár.*
-Dicsőséges harc lehetett. *Szürke tekintetével az oly ismerős szempárt lesi.*
-Már kölyökkorodban látszott a habitusodon, hogy olyan leszel, mint a kos. Ezért vettelek a nevemre. Hisz lehettél volna selymek között fetrengő ágymelegítő is. Megvan hozzá, ami kell. *Nem, mintha különösebben követné többi fattya életútját, de Wegtorenben igen könnyű elképzelni az ilyen karriert.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409