Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:29:09
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:29:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rotha, Gul, Baarcas//
//Érintőlegesen Nawanthiri//
*Megvan a maga társasága, nem is nézelődik jobbra-balra, hogy ki és mifélék járnak-kelnek az ajtón, ezért a betérő szerzetesre sem lesz figyelmes. Falánkan habzsolja az életet és az ételeket, nem zavartatja magát, ha körbeülő emberek is betekintést nyernek a rágott falatok közé a szájába, már ha vannak olyan gyorsak elkapjanak egy ilyen pillanatot.*
- Az italt várjuk meg, amíg ki nem ürülnek a poharaink.
*Számbaveszi a társai előtt fekvő csetreseket, hogy mennyit költhettek az estére és mennyit ittak. Morcos szemmel néz Rothawdarra, amiért kettőt is kér még. Az óriás még bírja, azért is óriás, de ő csak egyet kért.*
- Elég önnek is egy sör. Ne keverje borral, mert másnap még bajok lesznek belőle! Valamint a holnap: ecsetet tudok adni, a címert elég csak festeni, adok hozzá egy pajzsot, arra kell csak festeni. Persze ha személyes használatra kell, akkor szívesen túladok rajta önnek. A maradék festéket is eladom és örömest szerzek vásznat is, ha van ilyesmire indítattása.
*Javítja ki a gyolcsost. Lehet, hogy a megrágatlan falatok miatt rosszul formálta a szavakat és másiknak megzavarta a fülét az alkohol.*
- Ha én lettem volna ott a maga helyében, akkor eladtam volna a kődarabot eladtam volna egy gyűjtőnek, nem reszkíroztam volna. Esetleg próbálta már magát sminkelni vagy festeni? Vagy rendes ruhákat szerezni, mert előbb nézik koldusnak vagy leprásnak a gyolcsoktól és dobják ki egy halógödörbe. Barátkozzon meg magával, mert csak magát keseríti meg vele.
*Az ereklyékkel kapcsolatos kérdésre félrenyeli az aktuális falatot, amit sikerül egy kendőbe felköhögnie és megtörölnia száját.*
- Uram, kérem ne sértegessen! Tisztességes kereskedő vagyok!
~Milyen arany és drágakő az, ami egy kolostornak fontos, de másoknak nem? Nem azért arany, mert mindenkinek kell? Valamint miért csak egy valakit küldtek, aki az egyház tagja, nem egy szakmabeli kereső?~
- Ha kérdéses eredetű holmikat szeretne keresni, akkor a Kikötőben nagyobb sikerrel járna. Magam nem házalok ékszerekkel és ereklyékkel. Veszélyes lenne számomra ritka értékes példányokkal mutatkozni, elvégre már túl vagyok az életem nyarán. Amúgyis oda tervezek menni, ezért szívesen elkísérem.
*Még nem igazán van meggyőzve arról, hogy kifizetődő lenne pár kincsért olyan kalandba vetemednie, ahol gyilkosokról van szó és a kolostor kellő fizetséget tudna érte szolgáltatni, de még nem veti el a lehetőséget.
Pohara aljára érve előkerül az erszénye és leszámol némi pénzt. Ad 60 pengő tallérGul' Magoornak
és további 22ötRothawdar Arskelissnak. .*
- Az étkezésük ára. Ahogy ígértem én állom önöknek.
*Szétnéz a vendégtérben, hogy intsem egy pincért, aki kiszolgálja őket. Megpillantja az emberek között fürgő-forgó Nawanthirit, ahogy beszélget másokkal.*
~Hát mégis csak tud beszélni?~
*Felemeli a kezét, hogy újabb rendelést adjon le.*
//Érintőlegesen Nawanthiri//
*Megvan a maga társasága, nem is nézelődik jobbra-balra, hogy ki és mifélék járnak-kelnek az ajtón, ezért a betérő szerzetesre sem lesz figyelmes. Falánkan habzsolja az életet és az ételeket, nem zavartatja magát, ha körbeülő emberek is betekintést nyernek a rágott falatok közé a szájába, már ha vannak olyan gyorsak elkapjanak egy ilyen pillanatot.*
- Az italt várjuk meg, amíg ki nem ürülnek a poharaink.
*Számbaveszi a társai előtt fekvő csetreseket, hogy mennyit költhettek az estére és mennyit ittak. Morcos szemmel néz Rothawdarra, amiért kettőt is kér még. Az óriás még bírja, azért is óriás, de ő csak egyet kért.*
- Elég önnek is egy sör. Ne keverje borral, mert másnap még bajok lesznek belőle! Valamint a holnap: ecsetet tudok adni, a címert elég csak festeni, adok hozzá egy pajzsot, arra kell csak festeni. Persze ha személyes használatra kell, akkor szívesen túladok rajta önnek. A maradék festéket is eladom és örömest szerzek vásznat is, ha van ilyesmire indítattása.
*Javítja ki a gyolcsost. Lehet, hogy a megrágatlan falatok miatt rosszul formálta a szavakat és másiknak megzavarta a fülét az alkohol.*
- Ha én lettem volna ott a maga helyében, akkor eladtam volna a kődarabot eladtam volna egy gyűjtőnek, nem reszkíroztam volna. Esetleg próbálta már magát sminkelni vagy festeni? Vagy rendes ruhákat szerezni, mert előbb nézik koldusnak vagy leprásnak a gyolcsoktól és dobják ki egy halógödörbe. Barátkozzon meg magával, mert csak magát keseríti meg vele.
*Az ereklyékkel kapcsolatos kérdésre félrenyeli az aktuális falatot, amit sikerül egy kendőbe felköhögnie és megtörölnia száját.*
- Uram, kérem ne sértegessen! Tisztességes kereskedő vagyok!
~Milyen arany és drágakő az, ami egy kolostornak fontos, de másoknak nem? Nem azért arany, mert mindenkinek kell? Valamint miért csak egy valakit küldtek, aki az egyház tagja, nem egy szakmabeli kereső?~
- Ha kérdéses eredetű holmikat szeretne keresni, akkor a Kikötőben nagyobb sikerrel járna. Magam nem házalok ékszerekkel és ereklyékkel. Veszélyes lenne számomra ritka értékes példányokkal mutatkozni, elvégre már túl vagyok az életem nyarán. Amúgyis oda tervezek menni, ezért szívesen elkísérem.
*Még nem igazán van meggyőzve arról, hogy kifizetődő lenne pár kincsért olyan kalandba vetemednie, ahol gyilkosokról van szó és a kolostor kellő fizetséget tudna érte szolgáltatni, de még nem veti el a lehetőséget.
Pohara aljára érve előkerül az erszénye és leszámol némi pénzt. Ad 60 pengő tallérGul' Magoornak
és további 22ötRothawdar Arskelissnak. .*- Az étkezésük ára. Ahogy ígértem én állom önöknek.
*Szétnéz a vendégtérben, hogy intsem egy pincért, aki kiszolgálja őket. Megpillantja az emberek között fürgő-forgó Nawanthirit, ahogy beszélget másokkal.*
~Hát mégis csak tud beszélni?~
*Felemeli a kezét, hogy újabb rendelést adjon le.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-23 20:32:47
Üzenet elküldve: 2023-01-23 20:32:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rotha, Gul, Baarcas//
-Igen még egy wegtoreni világost én is szívesen elfogadnék Baarcas uram, így a vacsorához és a beszélgetéshez. Viszont a bort nem szívlelem, mindig fáj tőle a fejem másnap, de legalább szárazzá teszi a torkom reggel.
*Majd csipeget tovább a vacsorája maradékából. Ezalatt Arskeliss vázolja, hogy a munkához miket sikerült beszerezniük, azaz neki beszereznie.
Miközben Baarcas is megkapja a rendelt ételét, és nekilát, Arskeliss végül válaszol korábban feltett kérdésire.
Rothawdar történetét hallva eléggé elszomorodik. Igaz nem tudja, hogy a Nagy Robbanás mit jelent, sem azt, hogy mi volt a Csillaghullás, és miként válhatott Arskeliss bőre áttetszővé, de lelke mélyéről úgy érzi, ha tud segít neki. Minden jó érzésű érzésű lélek így tenne.*
-Sajnálom Arskeliss, de te legalább ismertek a szüleid. Engem árván hagytak ott, egy kolostor tornácán. De természetesen nem ezért vagyok úton.
*Kis szünetet tart, amíg mélyen belekortyol újonnan kapott sörébe, amit Baarcas kért nekik.*
-Én azért vagyok itt, hogy nyomára leljek azoknak a gyilkosoknak, akik számos, a kolostorom számára értékes kegytárgyat elloptak. Sajnos a behatolók több, nekem fontos embert megöltek, köztük az egyik öreg nagymestert, Caterri apátot is, aki olyan volt nekem, mint a nagyapám. Természetesen a fő célom, hogy a tárgyakat visszaszerezzem, és azokat a kolostorba visszavigyem, de Caterri apát halálát is meg szeretném bosszulni, kerüljenek ezek a haramiák a törvény színe elé, és ítéltessenek meg.
*Mondandója közben vesz észre egy érdekes alakot, egy nőt, aki szemlátomást hozzá hasonló, habár csak ember. Szemével követi ameddig tudja, de sajnos a kocsmárossal váltott pár szó után eltűnik az egyik hátsó helységben, ahova vendégek nem mehetnek.*
-Barcaas, kérdésedre válaszolva, ezen arany-ezüstbe foglalt, és drágakövekkel díszített tárgyaknak a felkeresésében tudnál segíteni? Másoknak nem, de a kolostornak nagy értékkel bírnak. Hálám nem maradna el. Te jobban ismered a kereskedőket, netán a khm... nem túl nyilvános piacot.
*Igyekszik suttogni az utolsó pár szót, nehogy feltűnést keltsen.
Míg idáig jut, a korábban látott, termetes, azaz inkább masszív férfias hölgy visszatér az emeletről, de már átöltözve.*
~Azok a mandulaszemek, na és az izmos karok, emberhez képest, kifejezetten érdekesek, sőt már kicsit vonzóak. De mit is gondolok. Ha így fojtatom belepirulok.~
*Miután látja, hogy az ember nő, továbbra is a saját szerzetesi ruháit viselve, beáll a kiszolgálást segíteni, majd több férfit illetlen szavaik, vagy kézmozdulataik miatt, hol kemény szavakkal, hol durva nyers pofonokkal a helyére tesz, érdeklődése tovább fokozódik.
Oda is inti magához. Remélve, hogy észreveszi és oda is jön.*
-Igen még egy wegtoreni világost én is szívesen elfogadnék Baarcas uram, így a vacsorához és a beszélgetéshez. Viszont a bort nem szívlelem, mindig fáj tőle a fejem másnap, de legalább szárazzá teszi a torkom reggel.
*Majd csipeget tovább a vacsorája maradékából. Ezalatt Arskeliss vázolja, hogy a munkához miket sikerült beszerezniük, azaz neki beszereznie.
Miközben Baarcas is megkapja a rendelt ételét, és nekilát, Arskeliss végül válaszol korábban feltett kérdésire.
Rothawdar történetét hallva eléggé elszomorodik. Igaz nem tudja, hogy a Nagy Robbanás mit jelent, sem azt, hogy mi volt a Csillaghullás, és miként válhatott Arskeliss bőre áttetszővé, de lelke mélyéről úgy érzi, ha tud segít neki. Minden jó érzésű érzésű lélek így tenne.*
-Sajnálom Arskeliss, de te legalább ismertek a szüleid. Engem árván hagytak ott, egy kolostor tornácán. De természetesen nem ezért vagyok úton.
*Kis szünetet tart, amíg mélyen belekortyol újonnan kapott sörébe, amit Baarcas kért nekik.*
-Én azért vagyok itt, hogy nyomára leljek azoknak a gyilkosoknak, akik számos, a kolostorom számára értékes kegytárgyat elloptak. Sajnos a behatolók több, nekem fontos embert megöltek, köztük az egyik öreg nagymestert, Caterri apátot is, aki olyan volt nekem, mint a nagyapám. Természetesen a fő célom, hogy a tárgyakat visszaszerezzem, és azokat a kolostorba visszavigyem, de Caterri apát halálát is meg szeretném bosszulni, kerüljenek ezek a haramiák a törvény színe elé, és ítéltessenek meg.
*Mondandója közben vesz észre egy érdekes alakot, egy nőt, aki szemlátomást hozzá hasonló, habár csak ember. Szemével követi ameddig tudja, de sajnos a kocsmárossal váltott pár szó után eltűnik az egyik hátsó helységben, ahova vendégek nem mehetnek.*
-Barcaas, kérdésedre válaszolva, ezen arany-ezüstbe foglalt, és drágakövekkel díszített tárgyaknak a felkeresésében tudnál segíteni? Másoknak nem, de a kolostornak nagy értékkel bírnak. Hálám nem maradna el. Te jobban ismered a kereskedőket, netán a khm... nem túl nyilvános piacot.
*Igyekszik suttogni az utolsó pár szót, nehogy feltűnést keltsen.
Míg idáig jut, a korábban látott, termetes, azaz inkább masszív férfias hölgy visszatér az emeletről, de már átöltözve.*
~Azok a mandulaszemek, na és az izmos karok, emberhez képest, kifejezetten érdekesek, sőt már kicsit vonzóak. De mit is gondolok. Ha így fojtatom belepirulok.~
*Miután látja, hogy az ember nő, továbbra is a saját szerzetesi ruháit viselve, beáll a kiszolgálást segíteni, majd több férfit illetlen szavaik, vagy kézmozdulataik miatt, hol kemény szavakkal, hol durva nyers pofonokkal a helyére tesz, érdeklődése tovább fokozódik.
Oda is inti magához. Remélve, hogy észreveszi és oda is jön.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-23 18:39:26
Üzenet elküldve: 2023-01-23 18:39:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Rotha, Gul, Baarcas//
*Gul' kérdéseire még nem tud válaszolni, hiszen megérkezik a pocakos kereskedő, Baarcas D'deliwgar. Az óriás int neki, hogy csatlakozzon hozzájuk, hiszen meg kell tudniuk, hogy pontosan mi is a feladat amit elvállaltak. Ahogy látja a kereskedő alaposan elkényezteti magát, hiszen jobbnál jobb étkeket rendel magának, nem utolsó sorban Gul' is milyeneket rendelt magának. Rothawdar csak úgy álmékodik, hogy mennyire jó ízlésű és jó étvágyú néppel hozta őt össze a sors. A koccintásra ő is felemeli sörös poharát, hogy azt ami még maradt benne kiigya.*
-Nem felejtettem el kérdéseit kedves Gul', rögvest válaszolok, csak előbb tudjuk meg a holnapi feladat részleteit.
*Szól Rothawdar, amire a kereskedő részletesen elkezdi ecsetelni a másnapi teendőket. Értően bólogat Baarcas szavaira.*
-Nekem sikerült megtalálnom egy árust a piacon, ahol megvettem egy szép tartalmas asztalos szerszám csomagot, amelyben van furdancs, gyalu, vonókések, asztalos szekerce, fűrész, véső, kalapács, nyeles faragóeszközök, mérő, enyvező. Hiszem, hogy van elegendő és szükséges szerszám a tarsolyomban.
*Majd rendelne magának egy újabb korsó sört, hogy jobban leöblítse az előző étket.*
-Én szeretnék még inni egy kicsit, csak hogy leöblítsem az étket, amit az imént fogyaszottam. Tehát szeretnék egy pohárral a Ház borából valamint egy korsó Wegtoreni világost. Ha lehet Baarcas úr.
*Mosolyog, és ha a gyolcsok nem volnának még látszódna is a szép mosolya.*
-Azonban ecsetre szükségem volna, azt jó lenne, ha szerezne holnapra. Azt is elvállalom, mármint a címernek a vésését.
*Majd odafordul Gul'-hoz és válaszol a kérdéseire.*
-Nézd kedves Gul', én Artheniorban születtem, szüleim halála óta többnyire a városon kívül éltem, de városban is volt már bérelt szállásom. Kifejezetten nem ismerem minden zugát a városnak, de nem tévedek el, amióta a nagy robbanás volt, az sem változtatott ezen tudásomon. A gyolcs azért van rajtam, mert hát... a bőröm láthatatlan lett egy csillaghullás következtében. Egy ilyen lehullt kődarabot fogtam meg, ami ezt tette velem, de még ellenszert rá nem találtam.
*Itt csendesebbre veszi a hangot, nehogy a szomszédos asztaloknál ülők ezt meghallják, nem kell mindenkinek tudnia, hogy mi a gondja Rothawdarnak.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.23 18:43:36
*Gul' kérdéseire még nem tud válaszolni, hiszen megérkezik a pocakos kereskedő, Baarcas D'deliwgar. Az óriás int neki, hogy csatlakozzon hozzájuk, hiszen meg kell tudniuk, hogy pontosan mi is a feladat amit elvállaltak. Ahogy látja a kereskedő alaposan elkényezteti magát, hiszen jobbnál jobb étkeket rendel magának, nem utolsó sorban Gul' is milyeneket rendelt magának. Rothawdar csak úgy álmékodik, hogy mennyire jó ízlésű és jó étvágyú néppel hozta őt össze a sors. A koccintásra ő is felemeli sörös poharát, hogy azt ami még maradt benne kiigya.*
-Nem felejtettem el kérdéseit kedves Gul', rögvest válaszolok, csak előbb tudjuk meg a holnapi feladat részleteit.
*Szól Rothawdar, amire a kereskedő részletesen elkezdi ecsetelni a másnapi teendőket. Értően bólogat Baarcas szavaira.*
-Nekem sikerült megtalálnom egy árust a piacon, ahol megvettem egy szép tartalmas asztalos szerszám csomagot, amelyben van furdancs, gyalu, vonókések, asztalos szekerce, fűrész, véső, kalapács, nyeles faragóeszközök, mérő, enyvező. Hiszem, hogy van elegendő és szükséges szerszám a tarsolyomban.
*Majd rendelne magának egy újabb korsó sört, hogy jobban leöblítse az előző étket.*
-Én szeretnék még inni egy kicsit, csak hogy leöblítsem az étket, amit az imént fogyaszottam. Tehát szeretnék egy pohárral a Ház borából valamint egy korsó Wegtoreni világost. Ha lehet Baarcas úr.
*Mosolyog, és ha a gyolcsok nem volnának még látszódna is a szép mosolya.*
-Azonban ecsetre szükségem volna, azt jó lenne, ha szerezne holnapra. Azt is elvállalom, mármint a címernek a vésését.
*Majd odafordul Gul'-hoz és válaszol a kérdéseire.*
-Nézd kedves Gul', én Artheniorban születtem, szüleim halála óta többnyire a városon kívül éltem, de városban is volt már bérelt szállásom. Kifejezetten nem ismerem minden zugát a városnak, de nem tévedek el, amióta a nagy robbanás volt, az sem változtatott ezen tudásomon. A gyolcs azért van rajtam, mert hát... a bőröm láthatatlan lett egy csillaghullás következtében. Egy ilyen lehullt kődarabot fogtam meg, ami ezt tette velem, de még ellenszert rá nem találtam.
*Itt csendesebbre veszi a hangot, nehogy a szomszédos asztaloknál ülők ezt meghallják, nem kell mindenkinek tudnia, hogy mi a gondja Rothawdarnak.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.23 18:43:36
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-22 19:21:07
Üzenet elküldve: 2023-01-22 19:21:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Beszámoló Aztyannak//
//Mindenki!//
*A személyzet egy rég nem látott tagja tér meg a Kalmárba: két zsák, nagy kalap, vasgyúró termet és fekete mandulaszemek. Nawanthiri gondterhes hangulatban indult el a Kereskedelmi Központból, de útközben valahogy mégis várni kezdte, hogy átölelje a fogadó sűrű levegője, és amikor végül benyit, szétszalad az arcán a mosoly. Furcsa dolog ez. Folyton szembesül vele, mennyire más a városi lélek, mint a szerzeteseké, de most akkor is hazaért. Egy fogadónyi Wegtoren ez itt, annak minden melegségével, csak az óriások hiányoznak. Azaz nem is! Az egyik asztalnál, a múltkori nagyhasú fuvaros társaságában tornyosul egy! Elég cingár szegény, de ha eleget jár ide, majd föltáplálják! Talán még birkózásra is kapható lehet…
Előbb azonban le kell tudni a kötelezőket. Nawanthiri elindul, hogy foglal magának egy szobát a Kalmárlakban. Menet közben veszi észre a heges arcú intézőjüket a pult mögött, aki üzletemberből szemlátomást fogadóssá vált.*
~Ennyire nem volt, aki kiszolgálja a vendégeket? Mi történt itt…?~
*Még az is megfordul a fejében, hogy Aztyan összeveszett a báróval, aki cserébe lefokozta. Teljesen idegennek hat, ahogy a söntés mögött rendezkedik, találgatni azonban nincs sok értelme. Úgyis jelentést kell tennie, majd utána megkérdi, mi volt, amíg lándzsanyélért járt.
Negyed óra alatt bekvártélyozza magát, és az ivóba már úgy jön le, hogy mindjárt a munkában is segíteni tudjon. A kabátját, tőrét fent hagyta, a csizmáit kunkori orrú, wegtoreni bőrpapucsra cserélte. El is foglalja a helyét a pultban, és amikor Aztyannak lesz egy szabad perce, beszámol neki az útjáról. A pusztai kovácsnál történtekről ha nem muszáj, nem bonyolódik részletekbe, mert annyira különös história, hogy ha Nawanthiri maga se hinné el, ha neki mesélnék. Elintézi annyival, hogy a mester fogadta őket, de nem vállalta a nyél elkészítését. Elmondja azt is, hogy ezután a Kikötőben próbáltak szerencsét, de sajnos ott sem jártak sikerrel, kénytelenek voltak tehát hazajönni. Limmennek elege lett a szolgálatból, és felmondott, magával víve mindent, ami épp nála volt. Az út egyetlen zsákmánya egy díszes üvegtőr, aminek a pengéje ugyanolyan szívós, mintha acélból lenne. A Kovácsműhely raktárában pihen a megmaradt túrafelszereléssel együtt. Különleges holmi, néhány száz aranyat biztosan megér. Ha az intéző nem bánja, a lány két dolgot szeretne csak megtartani: az útra kapott prémcsizmákat és gyógyitalokat. Százhúsz aranyat be is tesz értük a Kalmár kasszájába.
Beszámol Aztyannak arról is, hogy a Kikötőből hazafelé, Homokhegy után összefutott Yezával. Amikor a vörös megtudta, hogy Limmen kilépett a Háztól, nyomban a leviatános gyűrűket követelte rajta. Aztán amikor kiderült, hogy a mélységi fiúnak nem volt gyűrűje, Mandulaszem pedig marad, elnyargalt Arthenior felé. Rég besötétedett már, amikor egy, a város felől jövő batár megállt Nawanthiri előtt. Az a Baarcas nevű, kövér fuvaros ült rajta, aki épp itt tárgyal két férfival. Azt mondta, Yeza küldte, hogy vigye be Artheniorba. A szerzetes nem bízott benne, úgyhogy nem élt a lehetőséggel, de Baarcas amúgy udvarias volt, és elkísérte a Kovácsműhelyig.
Mikor ezt a sokat mind végigmondta, megpróbál puhatolózni az intézőnél, mi újság van itthon: miért kellett bezárni a Kereskedelmi Központot, hol van mindenki, de főleg Ukrom? Eligazítást is kér, hogy miben tudna segíteni most. Ha pedig másra nem kap utasítást, elfoglalja magát itt a fogadóban. Felveszi a rendeléseket, ételt-italt szolgál fel, beszélget a vendégekkel - és ha lesz idő, no meg alkalom, talán zenél is nekik!*
//Mindenki!//
*A személyzet egy rég nem látott tagja tér meg a Kalmárba: két zsák, nagy kalap, vasgyúró termet és fekete mandulaszemek. Nawanthiri gondterhes hangulatban indult el a Kereskedelmi Központból, de útközben valahogy mégis várni kezdte, hogy átölelje a fogadó sűrű levegője, és amikor végül benyit, szétszalad az arcán a mosoly. Furcsa dolog ez. Folyton szembesül vele, mennyire más a városi lélek, mint a szerzeteseké, de most akkor is hazaért. Egy fogadónyi Wegtoren ez itt, annak minden melegségével, csak az óriások hiányoznak. Azaz nem is! Az egyik asztalnál, a múltkori nagyhasú fuvaros társaságában tornyosul egy! Elég cingár szegény, de ha eleget jár ide, majd föltáplálják! Talán még birkózásra is kapható lehet…
Előbb azonban le kell tudni a kötelezőket. Nawanthiri elindul, hogy foglal magának egy szobát a Kalmárlakban. Menet közben veszi észre a heges arcú intézőjüket a pult mögött, aki üzletemberből szemlátomást fogadóssá vált.*
~Ennyire nem volt, aki kiszolgálja a vendégeket? Mi történt itt…?~
*Még az is megfordul a fejében, hogy Aztyan összeveszett a báróval, aki cserébe lefokozta. Teljesen idegennek hat, ahogy a söntés mögött rendezkedik, találgatni azonban nincs sok értelme. Úgyis jelentést kell tennie, majd utána megkérdi, mi volt, amíg lándzsanyélért járt.
Negyed óra alatt bekvártélyozza magát, és az ivóba már úgy jön le, hogy mindjárt a munkában is segíteni tudjon. A kabátját, tőrét fent hagyta, a csizmáit kunkori orrú, wegtoreni bőrpapucsra cserélte. El is foglalja a helyét a pultban, és amikor Aztyannak lesz egy szabad perce, beszámol neki az útjáról. A pusztai kovácsnál történtekről ha nem muszáj, nem bonyolódik részletekbe, mert annyira különös história, hogy ha Nawanthiri maga se hinné el, ha neki mesélnék. Elintézi annyival, hogy a mester fogadta őket, de nem vállalta a nyél elkészítését. Elmondja azt is, hogy ezután a Kikötőben próbáltak szerencsét, de sajnos ott sem jártak sikerrel, kénytelenek voltak tehát hazajönni. Limmennek elege lett a szolgálatból, és felmondott, magával víve mindent, ami épp nála volt. Az út egyetlen zsákmánya egy díszes üvegtőr, aminek a pengéje ugyanolyan szívós, mintha acélból lenne. A Kovácsműhely raktárában pihen a megmaradt túrafelszereléssel együtt. Különleges holmi, néhány száz aranyat biztosan megér. Ha az intéző nem bánja, a lány két dolgot szeretne csak megtartani: az útra kapott prémcsizmákat és gyógyitalokat. Százhúsz aranyat be is tesz értük a Kalmár kasszájába.
Beszámol Aztyannak arról is, hogy a Kikötőből hazafelé, Homokhegy után összefutott Yezával. Amikor a vörös megtudta, hogy Limmen kilépett a Háztól, nyomban a leviatános gyűrűket követelte rajta. Aztán amikor kiderült, hogy a mélységi fiúnak nem volt gyűrűje, Mandulaszem pedig marad, elnyargalt Arthenior felé. Rég besötétedett már, amikor egy, a város felől jövő batár megállt Nawanthiri előtt. Az a Baarcas nevű, kövér fuvaros ült rajta, aki épp itt tárgyal két férfival. Azt mondta, Yeza küldte, hogy vigye be Artheniorba. A szerzetes nem bízott benne, úgyhogy nem élt a lehetőséggel, de Baarcas amúgy udvarias volt, és elkísérte a Kovácsműhelyig.
Mikor ezt a sokat mind végigmondta, megpróbál puhatolózni az intézőnél, mi újság van itthon: miért kellett bezárni a Kereskedelmi Központot, hol van mindenki, de főleg Ukrom? Eligazítást is kér, hogy miben tudna segíteni most. Ha pedig másra nem kap utasítást, elfoglalja magát itt a fogadóban. Felveszi a rendeléseket, ételt-italt szolgál fel, beszélget a vendégekkel - és ha lesz idő, no meg alkalom, talán zenél is nekik!*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-22 01:09:35
Üzenet elküldve: 2023-01-22 01:09:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rotha, Gul, Baarcas//
*Boldogan látja, hogy az emberei jelen vannak és láthatólag nem is mérgeskednek a késés miatt. Jobb kedvű munkaerő mindig jobb. Biccent a párosnak, hogy tudomásul vette őket. Hatalmas belére rakva a kezeit átküzdi magát a vendégtéren egynes a pulthoz, hogy rendeljen és intézze a szobákat. Otthagy a pulton Két Szoba20arany, egy adagJám bor6arany, egy tál Sűrű barna7arany, és egy tál Kolbásszal töltött sertéskaraj, pecsenyével12arany értékben, hogy jól is lakjon. A desszerteknek nem híve, mert múló élvezetnek tartja. Vásárlásokat intézve indul a társaságához.*
- Jó estét kívánok önöknek! Nagyon jó helyet sikerült találniuk. Látom már rendeltek. Nem baj, ha csatlakozom?
*A kérdés inkább formális volt, mert már teszi is le a sejhaját a székre.*
- Valóban éhes vagyok. Kérem, fogyasszanak, ami szemszájnak ingere. Kelleni fog holnapra az erő, de az italtól óvakodjanak. Kontár munkáért nem fizetek, legyen az a kótyagos fej, vagy hozzá nem értés miatt.
*Próbál nagyvonalúnak tűnni, de az ital ellen felszólal még időben. Jól esik egy-egy fogás mellé egy ital, de ő az étkezést tervezi fizetni, nem a berúgásukat, ami feltehetően magasabbra rúgna.
Meg is hozzák Baarcas vacsorát és egyből kezébe veszi a borát.*
- Ha nem sértem meg, én inkább a borra esküszöm.
*Ezzel koccintásra emeli a poharát, persze ha az óriás óhajtja sört borral koccintani. Ugyanezt megismételve Rothawdarral.*
- A holnapi munka. Vettem egy kocsit ezer aranyért, azt kéne kicsit kipofozni. Kipakolni belőle mindent, amiket majd személyesen átválogatok. A pakoláshoz kéne némi erő.
*Itt Gul'Magoorra néz.*
- Remélem itt számíthatok önre. Ezek után a kocsi, mivel viseltes állapotban van, némi gyaluzással és pár deszka kicserélése, valamint a kocsi oldalára felvésni a "Vándor Szekér" feliratot. Sajnos nem értek ezekhez a feladathoz, szóval teljes mértékben önökre bízom magam. Számíthatok önre és a kézügyességére?
*Ezt most Rothawdarnak címezi.*
- Jönni fog egy hamardik ember is. Ha megvan a kocsi rendbe tétele, akkor kell festeni, ehhez felkértem egy harmadik embert is. Van egy pajzs, arra kell majd felfesteni egy címert, amire szintén Rothawdar úrra gondoltam. Természetesen adni fogok hozzá egy mintát.
*Nagyot iszik a borából.*
- Amíg a pingálás zajlik, addig Gul úr és én elmegyünk a piacra és bevásárolunk, kell egy erős kar, aki segít nekem. Nemsokára ellátogatni tervezek a kikötőbe és felkészülök. Ugye szólíthatom Gul úrnak?
*Ezennel fel is válzolja másnapi teendőket.*
- Remélem ez mindenkinek megfelel. Valamint azt javaslom, hogy adjuk le egybe a rendeléseinket, elvégre mégis csak én állom az estéjüket. Csak a könnyebb elszámolás végett.
*Így nem kell tartania attól, hogy bárkinek is ideje korán a fejébe szállna az ital és felesleges költségekbe verje a kereskedőt.*
- Természetesen ha bárkinek bármi szüksége lenne némi holmira, akkor ne legyen rest, megfizethető áron tudok beszereni ezt-azt.
*Az önpromózás nem maradhat le, elvégre abból van a haszon.*
- Rothawdar úr, sikerült szerezni szerszámokat a holnapi munkálatokra? Ecsetet és festéket tudok adni.
*Boldogan látja, hogy az emberei jelen vannak és láthatólag nem is mérgeskednek a késés miatt. Jobb kedvű munkaerő mindig jobb. Biccent a párosnak, hogy tudomásul vette őket. Hatalmas belére rakva a kezeit átküzdi magát a vendégtéren egynes a pulthoz, hogy rendeljen és intézze a szobákat. Otthagy a pulton Két Szoba20arany,
egy adagJám bor6arany, egy tál Sűrű barna7arany, és egy tál Kolbásszal töltött sertéskaraj, pecsenyével12arany értékben, hogy jól is lakjon. A desszerteknek nem híve, mert múló élvezetnek tartja. Vásárlásokat intézve indul a társaságához.*- Jó estét kívánok önöknek! Nagyon jó helyet sikerült találniuk. Látom már rendeltek. Nem baj, ha csatlakozom?
*A kérdés inkább formális volt, mert már teszi is le a sejhaját a székre.*
- Valóban éhes vagyok. Kérem, fogyasszanak, ami szemszájnak ingere. Kelleni fog holnapra az erő, de az italtól óvakodjanak. Kontár munkáért nem fizetek, legyen az a kótyagos fej, vagy hozzá nem értés miatt.
*Próbál nagyvonalúnak tűnni, de az ital ellen felszólal még időben. Jól esik egy-egy fogás mellé egy ital, de ő az étkezést tervezi fizetni, nem a berúgásukat, ami feltehetően magasabbra rúgna.
Meg is hozzák Baarcas vacsorát és egyből kezébe veszi a borát.*
- Ha nem sértem meg, én inkább a borra esküszöm.
*Ezzel koccintásra emeli a poharát, persze ha az óriás óhajtja sört borral koccintani. Ugyanezt megismételve Rothawdarral.*
- A holnapi munka. Vettem egy kocsit ezer aranyért, azt kéne kicsit kipofozni. Kipakolni belőle mindent, amiket majd személyesen átválogatok. A pakoláshoz kéne némi erő.
*Itt Gul'Magoorra néz.*
- Remélem itt számíthatok önre. Ezek után a kocsi, mivel viseltes állapotban van, némi gyaluzással és pár deszka kicserélése, valamint a kocsi oldalára felvésni a "Vándor Szekér" feliratot. Sajnos nem értek ezekhez a feladathoz, szóval teljes mértékben önökre bízom magam. Számíthatok önre és a kézügyességére?
*Ezt most Rothawdarnak címezi.*
- Jönni fog egy hamardik ember is. Ha megvan a kocsi rendbe tétele, akkor kell festeni, ehhez felkértem egy harmadik embert is. Van egy pajzs, arra kell majd felfesteni egy címert, amire szintén Rothawdar úrra gondoltam. Természetesen adni fogok hozzá egy mintát.
*Nagyot iszik a borából.*
- Amíg a pingálás zajlik, addig Gul úr és én elmegyünk a piacra és bevásárolunk, kell egy erős kar, aki segít nekem. Nemsokára ellátogatni tervezek a kikötőbe és felkészülök. Ugye szólíthatom Gul úrnak?
*Ezennel fel is válzolja másnapi teendőket.*
- Remélem ez mindenkinek megfelel. Valamint azt javaslom, hogy adjuk le egybe a rendeléseinket, elvégre mégis csak én állom az estéjüket. Csak a könnyebb elszámolás végett.
*Így nem kell tartania attól, hogy bárkinek is ideje korán a fejébe szállna az ital és felesleges költségekbe verje a kereskedőt.*
- Természetesen ha bárkinek bármi szüksége lenne némi holmira, akkor ne legyen rest, megfizethető áron tudok beszereni ezt-azt.
*Az önpromózás nem maradhat le, elvégre abból van a haszon.*
- Rothawdar úr, sikerült szerezni szerszámokat a holnapi munkálatokra? Ecsetet és festéket tudok adni.
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-21 19:38:08
Üzenet elküldve: 2023-01-21 19:38:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rotha, Gul, Baarcas//
*Arskelisst követve, elvezeti őket az egyik felszolgáló az asztalukhoz, ami négy fő kiszolgálásra alkalmas.
Maga az előre megterített asztal, valamint a díszes pányvákkal fedett, párnázott két ember széles karosszékek, olyan élmény és látvány az óriás számára, amivel még nem igen találkozott.
Miután a hajlongó pincértől rendelt Rothawdar, ő is átfutja a lehetőségeket.*
~Érdekes a választék, szóval ezért pöfékelnek ennyien itt. Meleg étel van bőven, de a reggeli rántottáról ezek szerint lemondhatok. Viszont az árak szép borsosak. Remélem, így is megéri majd Baarcasnak.
Hmmm... Ez a Vándorok eledele laktatónak hangzik. Igaz a Kolbásszal töltött sertéskaraj és a Sült vadkanpecsenye is izgalmasan hangzanak, de nem fogom a kereskedőt kiforgatni a vagyonából, ha már ilyen jól sikerült az alku.~
*A korábbi gondolatai fényében rendel két kupicával a Gyümölcs pálinka'ból, mivel az az ételhez megfelelő. És ki is fizeti érte a 26 aranyat. Ételnek meg rendel magának egy adag Vándorok eledele nevű ételt 12 aranyért. Ezen felül egy egy adag Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával amiért 17 aranyat fizet, és egy Kürtőskalács is kell még mellé, 10 aranyért.
Ha már lakoma, legyen teljes. Nem fekhetnek le üres gyomorral.*
-Kérlek Arskeliss, koccints velem! Valamint kóstold meg a vadkant is, a kalácsból nem kérsz?
*Vág darabokat a kalácsból, és a sült vadkanpecsenyéből. Igencsak barátságossá válva a pálinkától és a sörtől. Bár lehet az izgatottság teszi, hisz úgy hallotta, ezen a helyen sok minden kezet cserél, és felvétel is van. Ezt követően lehet, hogy csatlakozik, hogy jobban megismerje a régiségek után kutatók világát.
Miután már kezd félig jól lakni, úgy látja ideje feltennie egy pár kérdést Arskellisnek.*
-Ne haragudj, ha megkérdem, de miért van rajtad ennyi kötés? Régóta megvannak? Te idevalósi vagy? Ha nem, akkor mi hozott a városba? Te is...
*Szava abbamarad, mivel ő is észreveszi, ahogy Rothawdar felfigyel az ajtón belépő alakra. Megérkezett a munkaadó, Baarcas. Válaszokra várva, inkább csendben marad, és az ajtó felé int, hatalmas kezeivel. Csöndben vacsorázik tovább, amíg a kereskedő odaér hozzájuk egy felszolgáló társaságában. Eddigre már csak csipegetni való maradt a tálján, de a söre kifogyott. Rendelni nem akart még, nehogy szégyenszemre kölcsön kelljen kérnie.*
~Szerencsére itt van. Valójában kicsit aggódtam. Azt hiszem még maradt annyi, hogy estére a szobát kivegyem, de így ez már nem gond.
Látom, Arskeliss nagyon készült a találkozóra, sokadjára nézett az ajtó felé. Talán jobb, ha én beszélek előbb?~
-Üdvözlöm D'deliwgar. Hamarabb érkeztünk kicsit és már rendeltünk. Kérem, hogy csatlakozzon, hiszen gondolom Ön is éhes.
*Áll fel az óriás kissé sután és görnyedve, nehogy a fejével valamit leverjen. Invitáló mozdulatai erőltetettek és kimértek, hisz az asztalról sem akar semmit sem lesöpörni.*
-Megvárom, míg megvacsorál, hogy elmondja a feladatunk részleteit. Addig is, egy korsó sörrel koccintva megpecsételhetnénk az üzletet még egyszer. A Wegtoreni világos sör mellett jobb az egyezkedés, ugyebár?
*Arskelisst követve, elvezeti őket az egyik felszolgáló az asztalukhoz, ami négy fő kiszolgálásra alkalmas.
Maga az előre megterített asztal, valamint a díszes pányvákkal fedett, párnázott két ember széles karosszékek, olyan élmény és látvány az óriás számára, amivel még nem igen találkozott.
Miután a hajlongó pincértől rendelt Rothawdar, ő is átfutja a lehetőségeket.*
~Érdekes a választék, szóval ezért pöfékelnek ennyien itt. Meleg étel van bőven, de a reggeli rántottáról ezek szerint lemondhatok. Viszont az árak szép borsosak. Remélem, így is megéri majd Baarcasnak.
Hmmm... Ez a Vándorok eledele laktatónak hangzik. Igaz a Kolbásszal töltött sertéskaraj és a Sült vadkanpecsenye is izgalmasan hangzanak, de nem fogom a kereskedőt kiforgatni a vagyonából, ha már ilyen jól sikerült az alku.~
*A korábbi gondolatai fényében rendel két kupicával a Gyümölcs pálinka'ból, mivel az az ételhez megfelelő. És ki is fizeti érte a 26 aranyat.
Ételnek meg rendel magának egy adag Vándorok eledele nevű ételt 12 aranyért. Ezen felül egy egy adag Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával amiért 17 aranyat fizet, és egy Kürtőskalács is kell még mellé, 10 aranyért. Ha már lakoma, legyen teljes. Nem fekhetnek le üres gyomorral.*
-Kérlek Arskeliss, koccints velem! Valamint kóstold meg a vadkant is, a kalácsból nem kérsz?
*Vág darabokat a kalácsból, és a sült vadkanpecsenyéből. Igencsak barátságossá válva a pálinkától és a sörtől. Bár lehet az izgatottság teszi, hisz úgy hallotta, ezen a helyen sok minden kezet cserél, és felvétel is van. Ezt követően lehet, hogy csatlakozik, hogy jobban megismerje a régiségek után kutatók világát.
Miután már kezd félig jól lakni, úgy látja ideje feltennie egy pár kérdést Arskellisnek.*
-Ne haragudj, ha megkérdem, de miért van rajtad ennyi kötés? Régóta megvannak? Te idevalósi vagy? Ha nem, akkor mi hozott a városba? Te is...
*Szava abbamarad, mivel ő is észreveszi, ahogy Rothawdar felfigyel az ajtón belépő alakra. Megérkezett a munkaadó, Baarcas. Válaszokra várva, inkább csendben marad, és az ajtó felé int, hatalmas kezeivel. Csöndben vacsorázik tovább, amíg a kereskedő odaér hozzájuk egy felszolgáló társaságában. Eddigre már csak csipegetni való maradt a tálján, de a söre kifogyott. Rendelni nem akart még, nehogy szégyenszemre kölcsön kelljen kérnie.*
~Szerencsére itt van. Valójában kicsit aggódtam. Azt hiszem még maradt annyi, hogy estére a szobát kivegyem, de így ez már nem gond.
Látom, Arskeliss nagyon készült a találkozóra, sokadjára nézett az ajtó felé. Talán jobb, ha én beszélek előbb?~
-Üdvözlöm D'deliwgar. Hamarabb érkeztünk kicsit és már rendeltünk. Kérem, hogy csatlakozzon, hiszen gondolom Ön is éhes.
*Áll fel az óriás kissé sután és görnyedve, nehogy a fejével valamit leverjen. Invitáló mozdulatai erőltetettek és kimértek, hisz az asztalról sem akar semmit sem lesöpörni.*
-Megvárom, míg megvacsorál, hogy elmondja a feladatunk részleteit. Addig is, egy korsó sörrel koccintva megpecsételhetnénk az üzletet még egyszer. A Wegtoreni világos sör mellett jobb az egyezkedés, ugyebár?
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-21 19:32:19
Üzenet elküldve: 2023-01-21 19:32:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kutyaharapást szőrével - Zárás//
// Gyors kitérő - Zárás//
*Bris egy offenzívan terjeszkedő nyáltócsában ébred, aminek a karja zsibbadásából ítélve volt ideje feláztatni a placcot.
Az asztalra borulva alvás nem egyszerű dolog. Az a baj vele, hogy csak az évek meg a rutin tudja benne kikupálni az embert, mert általában nem igazán tervezett művelet az alkoholban megfáradt derék polgárok napjában.
Horkan, visszaszívja a kertkapcsolatos nyálpászma végét, aztán a kalapjáról megfeledkezve kezdi el vakarni a csimbókos-tarra vágott hajkölteményt a fején. Megrágja a materiális sűrűségűvé állt szájszagát, megmozgatja az elgémberedett állkapcsát, aztán föltolja magát az asztallaptól.
A ruhája kötött mintáját tökéletes lenyomatban őrző pofázmánnyal bambul körbe. Sehol senki a pöceszaggal érkezett bagázsból. Végül is, a lapátról is lerágja a rosseb a ganét, ha elég sokáig hagyják a falnak támasztva. Ez pedig itt és most a megpattanásra való alkalmak netovábbja.
Őszintén szólva már rohadtul nem rémlik neki, hogy rendezve lett-e a számla, de ezt a hozzá hasonlók nagyon hamar megtanulják véletlenül se a képükre engedni. Szóval visszanyomja a fejébe a kalapot, megszívja magát és kicsit még billegve, de becélozza a kijáratot. Pár lépésre az ajtótól aztán megszalad, hogy a bejáratot feltépve tuti lefalcolhasson innen.*
A hozzászólás írója (Bris Vorath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.21 19:33:10
// Gyors kitérő - Zárás//
*Bris egy offenzívan terjeszkedő nyáltócsában ébred, aminek a karja zsibbadásából ítélve volt ideje feláztatni a placcot.
Az asztalra borulva alvás nem egyszerű dolog. Az a baj vele, hogy csak az évek meg a rutin tudja benne kikupálni az embert, mert általában nem igazán tervezett művelet az alkoholban megfáradt derék polgárok napjában.
Horkan, visszaszívja a kertkapcsolatos nyálpászma végét, aztán a kalapjáról megfeledkezve kezdi el vakarni a csimbókos-tarra vágott hajkölteményt a fején. Megrágja a materiális sűrűségűvé állt szájszagát, megmozgatja az elgémberedett állkapcsát, aztán föltolja magát az asztallaptól.
A ruhája kötött mintáját tökéletes lenyomatban őrző pofázmánnyal bambul körbe. Sehol senki a pöceszaggal érkezett bagázsból. Végül is, a lapátról is lerágja a rosseb a ganét, ha elég sokáig hagyják a falnak támasztva. Ez pedig itt és most a megpattanásra való alkalmak netovábbja.
Őszintén szólva már rohadtul nem rémlik neki, hogy rendezve lett-e a számla, de ezt a hozzá hasonlók nagyon hamar megtanulják véletlenül se a képükre engedni. Szóval visszanyomja a fejébe a kalapot, megszívja magát és kicsit még billegve, de becélozza a kijáratot. Pár lépésre az ajtótól aztán megszalad, hogy a bejáratot feltépve tuti lefalcolhasson innen.*
A hozzászólás írója (Bris Vorath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.21 19:33:10
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-19 08:28:46
Üzenet elküldve: 2023-01-19 08:28:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Rotha, Gul, Baarcas//
*Nem kis összeg volt, amit a piacon ott hagyott, ám meggyőződése, hogy jó minőségű szerszámokra tett szert.
A Kalmár sokkal különb a Pegazusnál, ez már ránézésre is látszik, még a fogatoknak való hely is csinosabb, mint azt egy polgárnegyedhez szokott szem megszokott. Gyorsan körbenéz, de még a kereskedőt nem látja sehol, igaz szürkület még nem jött el, ezért bátran ehetnek, ihatnak Gul'-al.
~Sokkal szebb, mint a Pegazus, van a tulajdonosnak mit a tejbe aprítani, nem csoda, hiszen az is kereskedőféle.~
Engedi az óriást, hogy előbb lépjen oda az ajtóhoz, aki ki is nyitja azt, majd észrevehetően amint az ajtóban láthatóvá válik termetes alakja, a benti hangulat is megváltozik, no nem annyira látványosan, de mindenképp érezhetően. Viszont az óriás mégis Arskelisst engedi előbb belépni a fogadóba.*
-Köszönöm, de ránézésre ugyanolyan fogadó, akár a Pegazus, bár kétségtelen, hogy sokkal szívonalasabb, mint amaz.
*Megkeresi a legjobb ülőhelyet és egyből rendel magának és Gul'-nak egy-egy korsó Wegtoreni világos sört, melyért kifizet 22 aranyat. Nem tudja, hogy Gul' mit szeretne enni, de magának rendel 11 aranyért, egy adag Vándorok eledele nevű étket. Majd ha az óriásnak is sikerül kényelembe helyezni magát és étket is rendelni, akkor hozzálát enni, mielőtt még a kereskedő hirtelen itt teremne a munkával.
-Jó étkek vannak az étlapon, teljesen más a felhozatal, mint a Pegazusban, de úgy hiszem, érdemes kipróbálni. Számodra ajánlok valami tartalmasabb étket, Gul'.
Szürkület felé jár már az idő, amikor ismért nyílik az ajtó és Arskeliss megint csak odaforítja tekintetét, hogy lássa ki az aki újjonan belép a Kalmárba. Nos, ezúttal valóban a kereskedő, azonnal felismeri hátrafésült haja és tekintélyes tokája alapján.*
-No, lassan munkához láthatunk, hiszen megérkezett a kereskedő akivel beszéltünk még korábban.
*Int a kereskedőnek, hogy jöjjön az asztalukhoz, hogy megbeszélhessék a részleteket. Ekkorra már mindketten elfogyaszthatták az étküket, de Arskeliss gondosságból lasabban kortyolgatja az italát, hogy ne kelljen újat vennie, így még első korsó söréből van két fektetett újjnyi a korsóban. Most bekortyol egyet, hogy benedvesítse hangszálait.*
*Nem kis összeg volt, amit a piacon ott hagyott, ám meggyőződése, hogy jó minőségű szerszámokra tett szert.
A Kalmár sokkal különb a Pegazusnál, ez már ránézésre is látszik, még a fogatoknak való hely is csinosabb, mint azt egy polgárnegyedhez szokott szem megszokott. Gyorsan körbenéz, de még a kereskedőt nem látja sehol, igaz szürkület még nem jött el, ezért bátran ehetnek, ihatnak Gul'-al.
~Sokkal szebb, mint a Pegazus, van a tulajdonosnak mit a tejbe aprítani, nem csoda, hiszen az is kereskedőféle.~
Engedi az óriást, hogy előbb lépjen oda az ajtóhoz, aki ki is nyitja azt, majd észrevehetően amint az ajtóban láthatóvá válik termetes alakja, a benti hangulat is megváltozik, no nem annyira látványosan, de mindenképp érezhetően. Viszont az óriás mégis Arskelisst engedi előbb belépni a fogadóba.*
-Köszönöm, de ránézésre ugyanolyan fogadó, akár a Pegazus, bár kétségtelen, hogy sokkal szívonalasabb, mint amaz.
*Megkeresi a legjobb ülőhelyet és egyből rendel magának és Gul'-nak egy-egy korsó Wegtoreni világos sört, melyért kifizet 22 aranyat.
Nem tudja, hogy Gul' mit szeretne enni, de magának rendel 11 aranyért, egy adag Vándorok eledele nevű étket. Majd ha az óriásnak is sikerül kényelembe helyezni magát és étket is rendelni, akkor hozzálát enni, mielőtt még a kereskedő hirtelen itt teremne a munkával.-Jó étkek vannak az étlapon, teljesen más a felhozatal, mint a Pegazusban, de úgy hiszem, érdemes kipróbálni. Számodra ajánlok valami tartalmasabb étket, Gul'.
Szürkület felé jár már az idő, amikor ismért nyílik az ajtó és Arskeliss megint csak odaforítja tekintetét, hogy lássa ki az aki újjonan belép a Kalmárba. Nos, ezúttal valóban a kereskedő, azonnal felismeri hátrafésült haja és tekintélyes tokája alapján.*
-No, lassan munkához láthatunk, hiszen megérkezett a kereskedő akivel beszéltünk még korábban.
*Int a kereskedőnek, hogy jöjjön az asztalukhoz, hogy megbeszélhessék a részleteket. Ekkorra már mindketten elfogyaszthatták az étküket, de Arskeliss gondosságból lasabban kortyolgatja az italát, hogy ne kelljen újat vennie, így még első korsó söréből van két fektetett újjnyi a korsóban. Most bekortyol egyet, hogy benedvesítse hangszálait.*
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-18 00:10:17
Üzenet elküldve: 2023-01-18 00:10:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Gul és Rotha figyelmébe//
*Bár szürkület volt a megbeszélt időpont, a pénz elszólította némi gyors munkára. Talán a férfiak sem lesznek elégedetlenek, hogyha a várakoztatásukért némi pluszbért kapnak. Jut is a fizetéséből, marad is. Eljátszik a gondolattal, hogy a munkáért járó 106 aranyat mihamarabb elköltse, hogy a pénz eredete ne szennyezze be a mai estét, mert kellemes volt a kis utazás.*
~Mikor lettem ilyen érzelgős?~
*Döntésre jutva inkább magánál tartja a tallérokat.
Befordítja a kocsiját az istállóba, ami a kocsi miatt ügyességet igényel, a friss paripákkal pedig még nincs megbarátkozva annyira. Ha ma sikerül beállnia, akkor itt is tölti az éjszakát. Szeretné mihamarbb felavatni az új ágyát a batáron. Ha már rászán annyi időt, hogy illendően beállítja, akkor nem fog öt perc után elmenni, letudva a szobák és az étkek fizetését.*
~Enni sem ártana egyet.~
*Figyelmezteti korgó bele, hogy tápanyagra van szüksége. Főzhetne egy adag kását Eeyr könnyből, de elhatározta, hogy ma ünnepel. Egy fogás még nem árthat a kecses vonalainak.
Lekászálódva a bakról nagyot igazít az övén. Átmozgatja a végtagjat, amik elgémberedtek az órák óta tartó ülésben. Az ajtó előtt még egy utolsót igazít a ruháján. Nagyot köp a tenyerébe, hogy haját stílusosan hátraigazítsa. Szélesre tárja az ajtót, hogy beférjen őmaga is. Egy kereskedőnek amúgy is az a célja, hogy észrevegyék. Pillanatnyit elidőzik a benti melegben, ami a kinti hideg után igen kedves fogadtatás. Szemeivel átfutja a bent ülő vendégeket. Valahol már biztos meg kellett érkeznie a munkásainak.*
*Bár szürkület volt a megbeszélt időpont, a pénz elszólította némi gyors munkára. Talán a férfiak sem lesznek elégedetlenek, hogyha a várakoztatásukért némi pluszbért kapnak. Jut is a fizetéséből, marad is. Eljátszik a gondolattal, hogy a munkáért járó 106 aranyat mihamarabb elköltse, hogy a pénz eredete ne szennyezze be a mai estét, mert kellemes volt a kis utazás.*
~Mikor lettem ilyen érzelgős?~
*Döntésre jutva inkább magánál tartja a tallérokat.
Befordítja a kocsiját az istállóba, ami a kocsi miatt ügyességet igényel, a friss paripákkal pedig még nincs megbarátkozva annyira. Ha ma sikerül beállnia, akkor itt is tölti az éjszakát. Szeretné mihamarbb felavatni az új ágyát a batáron. Ha már rászán annyi időt, hogy illendően beállítja, akkor nem fog öt perc után elmenni, letudva a szobák és az étkek fizetését.*
~Enni sem ártana egyet.~
*Figyelmezteti korgó bele, hogy tápanyagra van szüksége. Főzhetne egy adag kását Eeyr könnyből, de elhatározta, hogy ma ünnepel. Egy fogás még nem árthat a kecses vonalainak.
Lekászálódva a bakról nagyot igazít az övén. Átmozgatja a végtagjat, amik elgémberedtek az órák óta tartó ülésben. Az ajtó előtt még egy utolsót igazít a ruháján. Nagyot köp a tenyerébe, hogy haját stílusosan hátraigazítsa. Szélesre tárja az ajtót, hogy beférjen őmaga is. Egy kereskedőnek amúgy is az a célja, hogy észrevegyék. Pillanatnyit elidőzik a benti melegben, ami a kinti hideg után igen kedves fogadtatás. Szemeivel átfutja a bent ülő vendégeket. Valahol már biztos meg kellett érkeznie a munkásainak.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-17 19:31:20
Üzenet elküldve: 2023-01-17 19:31:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rotha, Gul//
~Mégiscsak ez volt az amit Rothawdar keresett. Mondjuk ez egész kis vagyon, amit ezért a pár valamiért leszámolt, de ő tudja.~
*A Piactérről visszafele, elsétálnak a Pegazus Fogadó mellett, ahonnan a város késői délutáni zajait már elnyomja a dorbézoló népek hangja.
Viszont Arhtenior főtere higgadt emberek sokaságával van tele.
Érintik a Polgárnegyed szélét is, ahonnan a kis suhancok már eltűntek az utcákról, vagy lehet nehéz észrevenni őket. Most már inkább csak az idősebb fiúkból, és ifjú férfiakból álló kisebb csoportokat látni.
Végül meg is érkeznek a célhoz, a Wegtoreni Kalmár nevű fogadóhoz.*
~Feltűnő egy épület, még így éjszaka is. Mondjuk mi mást várhatnék egy fogadótól.~
*Az eddig is szótlan párosból, az óriás nyitja ki a méretes ajtót. Ha nem is hallatszik a benti zajoktól, de az ajtó nagy nyikorgással enged utat a nagy erőnek.
Bár nem ritkaságszámba menő, de mégis egy pillanatra megtorpan a levegő. Egy óriás mégis csak egy óriás.
Maga a bárdok zenéje persze egy pillanatra sem állt meg, sőt ritmust váltva élénkebb lett, hátha lesz itt valami balhé, amihez illik a pörgős talpalávaló.
Miután fejét felemeli és körbenéz, látja, hogy ez nem az ő közege.*
-Menj te előre Arskelliss. Amúgy is te egyezkedtél Baarcas-szal.
~Mégiscsak ez volt az amit Rothawdar keresett. Mondjuk ez egész kis vagyon, amit ezért a pár valamiért leszámolt, de ő tudja.~
*A Piactérről visszafele, elsétálnak a Pegazus Fogadó mellett, ahonnan a város késői délutáni zajait már elnyomja a dorbézoló népek hangja.
Viszont Arhtenior főtere higgadt emberek sokaságával van tele.
Érintik a Polgárnegyed szélét is, ahonnan a kis suhancok már eltűntek az utcákról, vagy lehet nehéz észrevenni őket. Most már inkább csak az idősebb fiúkból, és ifjú férfiakból álló kisebb csoportokat látni.
Végül meg is érkeznek a célhoz, a Wegtoreni Kalmár nevű fogadóhoz.*
~Feltűnő egy épület, még így éjszaka is. Mondjuk mi mást várhatnék egy fogadótól.~
*Az eddig is szótlan párosból, az óriás nyitja ki a méretes ajtót. Ha nem is hallatszik a benti zajoktól, de az ajtó nagy nyikorgással enged utat a nagy erőnek.
Bár nem ritkaságszámba menő, de mégis egy pillanatra megtorpan a levegő. Egy óriás mégis csak egy óriás.
Maga a bárdok zenéje persze egy pillanatra sem állt meg, sőt ritmust váltva élénkebb lett, hátha lesz itt valami balhé, amihez illik a pörgős talpalávaló.
Miután fejét felemeli és körbenéz, látja, hogy ez nem az ő közege.*
-Menj te előre Arskelliss. Amúgy is te egyezkedtél Baarcas-szal.
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-16 17:32:45
Üzenet elküldve: 2023-01-16 17:32:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Kamatostól //
* Az épületet elérve lovacskáját beköti az istállóba. A többit az alkalmazottakra bízza. Ezt követően a belép az épületbe. Már nem szükséges rácsodálkoznia a helyre, mert nem először lépi át az épület küszöbét, valószínűleg nem is utoljára. A pultot célozza meg, ahol informálódik a kialakult helyzetről. Ha valakit megpillant, akkor a következő t intézi az illető felé.*
- Jó napot! Elgroon Tramal vagyok az egyik ügyfelük. A központi épületnél járva meglepődve tapasztaltam, hogy jelenleg zárva van. Rendelkezem egy jelentősebb összeggel, amit a kereskedőháznál kötöttem le. Ezután szeretnék érdeklődni.* Ezt követően türelmesen várakozik majd, aztán még az is megeshet, hogy pont olyat sikerült kifogni, aki pont tud neki érdemi válasszal szolgálni.*
* Az épületet elérve lovacskáját beköti az istállóba. A többit az alkalmazottakra bízza. Ezt követően a belép az épületbe. Már nem szükséges rácsodálkoznia a helyre, mert nem először lépi át az épület küszöbét, valószínűleg nem is utoljára. A pultot célozza meg, ahol informálódik a kialakult helyzetről. Ha valakit megpillant, akkor a következő t intézi az illető felé.*
- Jó napot! Elgroon Tramal vagyok az egyik ügyfelük. A központi épületnél járva meglepődve tapasztaltam, hogy jelenleg zárva van. Rendelkezem egy jelentősebb összeggel, amit a kereskedőháznál kötöttem le. Ezután szeretnék érdeklődni.* Ezt követően türelmesen várakozik majd, aztán még az is megeshet, hogy pont olyat sikerült kifogni, aki pont tud neki érdemi válasszal szolgálni.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-12 07:06:28
Üzenet elküldve: 2023-01-12 07:06:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Aztyan//
*Kiköti és lemálházza a lovát. A többivel nem vesződik egyelőre. Majd ugraszt valakit, hogy intézze a leszerszámozást, a csutakolást meg az abrakot. Most a magára vonatkoztatott hasonló tételek jobban érdeklik. Büdösnek érzi magát, mocskosnak és meg tudna enni egy kisebb háztartásnak elegendő ételt. Nem, valószínűleg nem tudna, de az érzés határozottan megvan.
A konyha felől megy be az épületbe. Így nem akarna a vendégtérben mutatkozni. Fáradtan, de kedélyesen üdvözli a személyzetet. Ledobja a holmiját az egyik sarokba és megmossa a kezét mag az arcát, hogy legalább embernek érezze magát. Aztán persze mindjárt nekiáll sertepertélni az ételek körül, mire a gyomra hangos kordulásokkal válaszol. Szükséghelyzeti rekviráció jogcímen rá is markol egy gusztusos aranybarnára sült bőrű csirkecombra és úgy falja, mint aki már napok óta nem evett. Közben kikérdezi Nyikhajt a hírekről. Azért volt egynéhány történés, mióta elment. Az egyiken kifejezetten felszalad a szemöldöke, aztán mindjárt szisszen is, mert valami az eszébe jut, amire már sort kellett volna kerítenie, de a sok minden elég kínos mélységben temette a dolgot maga alá.
Lenyalogatja az ujjait, aztán meg is törli a rend kedvéért. Kintről ekkor hallja meg az Aztyant üdvözlő pultos hangját.*
- Bahh... *sóhajt. Nincs sok kedve most a heges arcúhoz. Márpedig elég sok dologról kellene beszámolnia, ráadásul diszkréten és minél előbb. De egy porcikája se kívánkozik a karcos tekintet elé. Inkább nyelne egy kanál üvegszilánkot!
Pennát kér meg papírost, aztán körmölni kezd. Igyekszik alapos lenni és tárgyilagos. Leírni mindent, ami történt, s amit a Báró meghagyott utasításban. A kérdéseket, amik szintén igényelnének pár szót, mint a Kancellária felújításának az ügye, egyelőre letudja annyival, hogy várja az utasításokat, ha az intéző határoz a továbbiakról. Megemlíti Nawanthirit is, aki remélhetőleg hamarosan szintén jelentést tesz, továbbá a mélységit, aki az információi szerint elhagyta a Kereskedőház kötelékét.
A levelet szépen összehajtja és kiküldi Nyikhajjal, hogy adja személyesen Aztyan kezébe. Ő meg elmar magának még két nagy pogácsát, kér egy dézsányi forró vizet a fürdéshez és igyekszik a hátsó lépcsőn felslisszolni a szobájába a holmijával.*
*Kiköti és lemálházza a lovát. A többivel nem vesződik egyelőre. Majd ugraszt valakit, hogy intézze a leszerszámozást, a csutakolást meg az abrakot. Most a magára vonatkoztatott hasonló tételek jobban érdeklik. Büdösnek érzi magát, mocskosnak és meg tudna enni egy kisebb háztartásnak elegendő ételt. Nem, valószínűleg nem tudna, de az érzés határozottan megvan.
A konyha felől megy be az épületbe. Így nem akarna a vendégtérben mutatkozni. Fáradtan, de kedélyesen üdvözli a személyzetet. Ledobja a holmiját az egyik sarokba és megmossa a kezét mag az arcát, hogy legalább embernek érezze magát. Aztán persze mindjárt nekiáll sertepertélni az ételek körül, mire a gyomra hangos kordulásokkal válaszol. Szükséghelyzeti rekviráció jogcímen rá is markol egy gusztusos aranybarnára sült bőrű csirkecombra és úgy falja, mint aki már napok óta nem evett. Közben kikérdezi Nyikhajt a hírekről. Azért volt egynéhány történés, mióta elment. Az egyiken kifejezetten felszalad a szemöldöke, aztán mindjárt szisszen is, mert valami az eszébe jut, amire már sort kellett volna kerítenie, de a sok minden elég kínos mélységben temette a dolgot maga alá.
Lenyalogatja az ujjait, aztán meg is törli a rend kedvéért. Kintről ekkor hallja meg az Aztyant üdvözlő pultos hangját.*
- Bahh... *sóhajt. Nincs sok kedve most a heges arcúhoz. Márpedig elég sok dologról kellene beszámolnia, ráadásul diszkréten és minél előbb. De egy porcikája se kívánkozik a karcos tekintet elé. Inkább nyelne egy kanál üvegszilánkot!
Pennát kér meg papírost, aztán körmölni kezd. Igyekszik alapos lenni és tárgyilagos. Leírni mindent, ami történt, s amit a Báró meghagyott utasításban. A kérdéseket, amik szintén igényelnének pár szót, mint a Kancellária felújításának az ügye, egyelőre letudja annyival, hogy várja az utasításokat, ha az intéző határoz a továbbiakról. Megemlíti Nawanthirit is, aki remélhetőleg hamarosan szintén jelentést tesz, továbbá a mélységit, aki az információi szerint elhagyta a Kereskedőház kötelékét.
A levelet szépen összehajtja és kiküldi Nyikhajjal, hogy adja személyesen Aztyan kezébe. Ő meg elmar magának még két nagy pogácsát, kér egy dézsányi forró vizet a fürdéshez és igyekszik a hátsó lépcsőn felslisszolni a szobájába a holmijával.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-11 18:17:21
Üzenet elküldve: 2023-01-11 18:17:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első éjszaka a városban//
*Luthradis mondatára, miszerint nincs semmi izgató a városban, kicsit lebiggyed a szája széle*
~Aú!~
*gondolja is magában, mert ezek szerint nem igazán sikerült lenyűgöznie a nőstényt. Nagy jár. A buja gondolatok még az álmosság ellenére se távoznak.
Persze kívülről nézve érthető a dolog: Mykael ágrólszakadt, nincs a legjobb bőrben és egyértelműen koszos, ráadásul a tekintete egyre tompul a fáradtságtól. Nem így kell nekilátni a város összes szemrevaló fehérnépének (vagy éppen nem annyira fehér népének) meghódításához.*
- Szívesen! És remélem, hogy még összefutunk.
*mondja (őszintén, mert a remény hal meg utoljára), aztán feltápászkodik a székéből. Őt is meglepi, hogy ennyi üldögéléstől mennyire elgémberedett. Ez már a napi megpróbáltatások nyoma. Magához veszi minden cókmókját, aztán biccent a nőstény felé egy vagánynak szánt félmosollyal, hogy aztán kicsit tétovázva keresse meg a szobája felé vezető utat.
Miután meglelte a szobáját, belép és fáradtan sóhajt egyet. A szoba az ő mércéjével pazarul felszerelt. Van itt minden, amire egy embernek csak szüksége lehet. Persze ő nem teszi magasra a lécet, élete nagyobb részében tábori sátrakban éjszakázott. Ahhoz képest ez luxus.
Bezárja az ajtót, kulcsra, aztán fogja az egyik széket és a zár alá támasztja. Ez amolyan reflex, mindig gondoskodnia kellett valamilyen védelemről, hogy álmában ne árthassanak neki vagy lopják meg. Olyan fáradt, hogy tisztálkodásra nem is gondol. Lehámozza magáról a páncélzatot, a ruhát, csak egy ágyékkötőt hagy magán. Aztán eldől az ágyon, amit nagyon puhának talál, de úgy gondolja, hogy annál jobban fog aludni. És szinte rögtön el is nyomja az álom.
Nyugtalan álom, ami egyáltalán nem pihentető. Egyszerűen túl puha ez az ágy, olyan érzése van, mintha el akarná nyelni a föld. Ezért az éjszaka közepén, kómás fáradtsággal lelöki a pokrócot a földre, fogja a kispárnáját és végigfekszik a letakart padlón. Ott aztán olyan békésen alussza álomtalan, de pihentető álmát, hogy majd a szemébe sütő napnak kell ébresztenie.*
//Első éjszaka a városban//
*Luthradis mondatára, miszerint nincs semmi izgató a városban, kicsit lebiggyed a szája széle*
~Aú!~
*gondolja is magában, mert ezek szerint nem igazán sikerült lenyűgöznie a nőstényt. Nagy jár. A buja gondolatok még az álmosság ellenére se távoznak.
Persze kívülről nézve érthető a dolog: Mykael ágrólszakadt, nincs a legjobb bőrben és egyértelműen koszos, ráadásul a tekintete egyre tompul a fáradtságtól. Nem így kell nekilátni a város összes szemrevaló fehérnépének (vagy éppen nem annyira fehér népének) meghódításához.*
- Szívesen! És remélem, hogy még összefutunk.
*mondja (őszintén, mert a remény hal meg utoljára), aztán feltápászkodik a székéből. Őt is meglepi, hogy ennyi üldögéléstől mennyire elgémberedett. Ez már a napi megpróbáltatások nyoma. Magához veszi minden cókmókját, aztán biccent a nőstény felé egy vagánynak szánt félmosollyal, hogy aztán kicsit tétovázva keresse meg a szobája felé vezető utat.
Miután meglelte a szobáját, belép és fáradtan sóhajt egyet. A szoba az ő mércéjével pazarul felszerelt. Van itt minden, amire egy embernek csak szüksége lehet. Persze ő nem teszi magasra a lécet, élete nagyobb részében tábori sátrakban éjszakázott. Ahhoz képest ez luxus.
Bezárja az ajtót, kulcsra, aztán fogja az egyik széket és a zár alá támasztja. Ez amolyan reflex, mindig gondoskodnia kellett valamilyen védelemről, hogy álmában ne árthassanak neki vagy lopják meg. Olyan fáradt, hogy tisztálkodásra nem is gondol. Lehámozza magáról a páncélzatot, a ruhát, csak egy ágyékkötőt hagy magán. Aztán eldől az ágyon, amit nagyon puhának talál, de úgy gondolja, hogy annál jobban fog aludni. És szinte rögtön el is nyomja az álom.
Nyugtalan álom, ami egyáltalán nem pihentető. Egyszerűen túl puha ez az ágy, olyan érzése van, mintha el akarná nyelni a föld. Ezért az éjszaka közepén, kómás fáradtsággal lelöki a pokrócot a földre, fogja a kispárnáját és végigfekszik a letakart padlón. Ott aztán olyan békésen alussza álomtalan, de pihentető álmát, hogy majd a szemébe sütő napnak kell ébresztenie.*
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-11 14:02:19
Üzenet elküldve: 2023-01-11 14:02:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első éjszaka a városban//
-Való igaz, amit mondasz Mykael.
*~Nem egy buta ember, de még nagyon gyerekcipőben jár. Mégis ambiciózus alkat.~ Gondolkodik Luthradis a fiún. A város sok lehetőséget biztosít, csak az embernek kell lennie elég élesnek, hogy kihasználja azokat. Meg persze elég ügyesnek is. Közben az ujjaival az asztalon egy összevissza ritmust kopogtat.*
-Valóban látszik rajtad, hogy mindjárt az asztal lesz a párnád. Nekem is mennem kéne, ma úgysem semmi izgató a városban. Viszont jól esett ez a beszélgetés. Főleg ez. *Mutatja a kezében levő faragványt és mosolyog egy barátságosabbat Mykaelre.*
-Oh, én bérleményben lakom valakinél, a polgárnegyedben. Nincs messze innét. Ha nincs más dolgok holnap, akkor beszélhetnénk még. Biztos jó hely a Kalmár, nem szálltam itt még meg soha.
*Búcsúzóul feláll, közelébe férkőzik majd kezet nyújt a férfiúnak.*
-Köszönöm a meghívást.
//Első éjszaka a városban//
-Való igaz, amit mondasz Mykael.
*~Nem egy buta ember, de még nagyon gyerekcipőben jár. Mégis ambiciózus alkat.~ Gondolkodik Luthradis a fiún. A város sok lehetőséget biztosít, csak az embernek kell lennie elég élesnek, hogy kihasználja azokat. Meg persze elég ügyesnek is. Közben az ujjaival az asztalon egy összevissza ritmust kopogtat.*
-Valóban látszik rajtad, hogy mindjárt az asztal lesz a párnád. Nekem is mennem kéne, ma úgysem semmi izgató a városban. Viszont jól esett ez a beszélgetés. Főleg ez. *Mutatja a kezében levő faragványt és mosolyog egy barátságosabbat Mykaelre.*
-Oh, én bérleményben lakom valakinél, a polgárnegyedben. Nincs messze innét. Ha nincs más dolgok holnap, akkor beszélhetnénk még. Biztos jó hely a Kalmár, nem szálltam itt még meg soha.
*Búcsúzóul feláll, közelébe férkőzik majd kezet nyújt a férfiúnak.*
-Köszönöm a meghívást.
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-11 12:18:24
Üzenet elküldve: 2023-01-11 12:18:24
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
*A raktárból tér vissza, volt ideje, mostanában kevesebben látogatják a Kalmárt, amikor megpillantja a pult mögött tevékenykedő intézőt.*
- Aztyan, micsoda meglepetés! Rég láttalak. *Köszönti mosolyogva a heges arcú férfit, aki már pakolászik a "birodalmában". Nem szól érte, végül is a fickó a báró után az első ember a Kereskedőháznál, miért is tenné.
Feltölti a pultot, elmossa a korsókat és letörli a sokadszor letörölt pultot is, hogy végül beálljon a söntés sarkába és onnan nézze karbafont kezekkel a tevékenykedő intézőt.*
- Hogy van a báró? *Kezdeményez beszélgetést a pakolászó heges arcúval.*
*A raktárból tér vissza, volt ideje, mostanában kevesebben látogatják a Kalmárt, amikor megpillantja a pult mögött tevékenykedő intézőt.*
- Aztyan, micsoda meglepetés! Rég láttalak. *Köszönti mosolyogva a heges arcú férfit, aki már pakolászik a "birodalmában". Nem szól érte, végül is a fickó a báró után az első ember a Kereskedőháznál, miért is tenné.
Feltölti a pultot, elmossa a korsókat és letörli a sokadszor letörölt pultot is, hogy végül beálljon a söntés sarkába és onnan nézze karbafont kezekkel a tevékenykedő intézőt.*
- Hogy van a báró? *Kezdeményez beszélgetést a pakolászó heges arcúval.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-11 12:07:18
Üzenet elküldve: 2023-01-11 12:07:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a hétköznapokba//
*Régen járt a Kalmárban, mióta a Központot vitte a Kovácsműhelyben, de itt az ideje visszatérni a dolgos hétköznapokba, az egyszerűbb munkákhoz. Kevesebb a vendég, mint szokott, de az év eleje mindenhol uborkaszezon. Elgondolkodik, hogy vajon miért hívják ezt az időszakot uborkaszezonnak, de gyorsan elveti a témát és becsukva maga mögött az ajtót elindul a pult felé, tekintete Miket kutatja, jó lenne ismerős arcokat látni és kikérdezni, hogyan halad a fogadó sorsa.
A pult mögé érve megáll egy pillanatra, hogy felmérje az ismerős terepet, halványan elmosolyodik amikor megérintik az emlékek, megsimítja bajszát, majd nekikezd kicsit rendezkedni a pult mögött.*
*Régen járt a Kalmárban, mióta a Központot vitte a Kovácsműhelyben, de itt az ideje visszatérni a dolgos hétköznapokba, az egyszerűbb munkákhoz. Kevesebb a vendég, mint szokott, de az év eleje mindenhol uborkaszezon. Elgondolkodik, hogy vajon miért hívják ezt az időszakot uborkaszezonnak, de gyorsan elveti a témát és becsukva maga mögött az ajtót elindul a pult felé, tekintete Miket kutatja, jó lenne ismerős arcokat látni és kikérdezni, hogyan halad a fogadó sorsa.
A pult mögé érve megáll egy pillanatra, hogy felmérje az ismerős terepet, halványan elmosolyodik amikor megérintik az emlékek, megsimítja bajszát, majd nekikezd kicsit rendezkedni a pult mögött.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-08 18:44:23
Üzenet elküldve: 2023-01-08 18:44:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első éjszaka a városban//
- Á, a városőrség nem nekem való. Hadseregbe sincs értelme beállni olyankor, ha nincs háború.
*feleli legyintéssel, nem ismervén egy valódi városi haderő rendszerét. Ő úgy gondolja, egy hadseregben csak akkor lehet kitűnni, ha van is háború. Városőrségben meg akkor, ha a bűnözők túl sok gondot okoznak. Még nem ismeri annyira a városi ügyeket, de annyit tud, hogy Artheniorra egyik se kimondottan igaz.
Ezen felül pedig a városban töltött első napja eléggé sok "új távlatot" nyitott előtte, hogy kicsit ki akarja próbálni magát ezekben a különféle mesterségekben.
Újabb komoly ásítás következik, ami már a kézfejével kell takarnia, megkésve. Bármennyire nem szeretné, az utazás fáradalmai bőségesen kifárasztották. Annyira, hogy ha volt is benne hódító szándék, most már képtelen lenne ébren maradni. Még a legnagyobb izgalmak közepette sem.*
- Te, ne sértődj meg, de én mindjárt lefejelem ezt az asztalt. Hosszú nap volt.
*mondja, de még laposodó tekintetéből is kiolvasható a szomorúság. Úgy gondolja, jól alakultak a dolgai a nősténnyel. Ha nem másképp alakultak volna a dolgai, biztos megpróbálta volna a szobájába csábítani. Vagy egy közös fürdőzésre legalább, mert ő maga még mindig eléggé viharvert állapotban van. De amilyen fáradt most, már azt is nagy haditettként fogja elkönyvelni, ha még azelőtt meg tud szabadulni a bőrvértjétől és a bakancsától, hogy elnyomná az álom.*
- Te is ebben a fogadóban szálltál meg? Mert akkor még összefuthatunk. Talán valamelyik este.
*kérdi, majd újra iszik a söréből, kivégezve a második korsót is. Kifizetett italt nem hagyunk ott.*
//Első éjszaka a városban//
- Á, a városőrség nem nekem való. Hadseregbe sincs értelme beállni olyankor, ha nincs háború.
*feleli legyintéssel, nem ismervén egy valódi városi haderő rendszerét. Ő úgy gondolja, egy hadseregben csak akkor lehet kitűnni, ha van is háború. Városőrségben meg akkor, ha a bűnözők túl sok gondot okoznak. Még nem ismeri annyira a városi ügyeket, de annyit tud, hogy Artheniorra egyik se kimondottan igaz.
Ezen felül pedig a városban töltött első napja eléggé sok "új távlatot" nyitott előtte, hogy kicsit ki akarja próbálni magát ezekben a különféle mesterségekben.
Újabb komoly ásítás következik, ami már a kézfejével kell takarnia, megkésve. Bármennyire nem szeretné, az utazás fáradalmai bőségesen kifárasztották. Annyira, hogy ha volt is benne hódító szándék, most már képtelen lenne ébren maradni. Még a legnagyobb izgalmak közepette sem.*
- Te, ne sértődj meg, de én mindjárt lefejelem ezt az asztalt. Hosszú nap volt.
*mondja, de még laposodó tekintetéből is kiolvasható a szomorúság. Úgy gondolja, jól alakultak a dolgai a nősténnyel. Ha nem másképp alakultak volna a dolgai, biztos megpróbálta volna a szobájába csábítani. Vagy egy közös fürdőzésre legalább, mert ő maga még mindig eléggé viharvert állapotban van. De amilyen fáradt most, már azt is nagy haditettként fogja elkönyvelni, ha még azelőtt meg tud szabadulni a bőrvértjétől és a bakancsától, hogy elnyomná az álom.*
- Te is ebben a fogadóban szálltál meg? Mert akkor még összefuthatunk. Talán valamelyik este.
*kérdi, majd újra iszik a söréből, kivégezve a második korsót is. Kifizetett italt nem hagyunk ott.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-08 16:37:25
Üzenet elküldve: 2023-01-08 16:37:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első éjszaka a városban//
*Luthradis meglepődik, hogy ellent mondanak neki, nem akar adós maradni.
~Valamiért nagyon kedves vagyok ma este. Meh!~ Olyanokra gondol, hogy megadja a tartozását, mikor csak egy nyakmetszés is megoldaná a problémát. De ma nem tesz ilyet. Kivételes alkalom.
A kérésre meglepődik és kérdőn a bárányka figurára mutat, majd kis gondolkodás után végül visszaadja azt Mykaelnek.*
-Mit akarsz vele? Igazítani rajta?
*Luthradis csak akkor fogja tudni, hogy Mykael mit csinált a figurával, amikor ismét a kezében tartja a kis szobrocskát. Elégedettséggel nyugtázza, hogy a férfiú azért ért a faragáshoz, ezáltal talán még a tetováláshoz is érthet.*
-Ez remekmű lett. Köszönöm.
*Szól Luthradis, amint visszakapja a kis faragott figurát rajta a kedvenc tetoválásának rajzával.
~Látom elnyomja az álom, csak ezért görcsöl az állkapcsa. Hihi. Lehet nekem is haza kéne térnem, de nincs kedvem lefeküdni. Lássuk mihez lesz kedve az úrfinak az italozás után.~*
-Az őrség, tudtommal várja a bátor jelöltjeit de ha hadseregbe akarsz lépni, akkor is a kaszárnyában kell érdeklődnöd. De ha összefutsz valamelyik tanácstaggal a városban, szinte bárhol, jelezheted feléjük is, hogy vállalkozó szellemű vagy.
*Taglalja őszinte segítőkészséggel Luthradis. Sötételf létére, nem marad ki a város mindennapjaiból. Érdeklik a dolgok zajlásai, bár ő kevésbé hajlik rá, hogy aktívan részt vegyen a nép ügyes-bajos dolgaiban.*
-Ha munka kell azt biztosan találsz. Arthenior elég buzgó város, mindig van mit csinálni. Akár ács is lehetnél, ha már ilyen szépen tudsz faragni, amíg ki nem tör valami háború.
*Szövi a szavakat Luthradis, maga sem tudja, miért mond ilyeneket az ifjúnak. Talán megtetszett neki a hozzáállása. A Vidám Kalmárhoz cseppet sem nyúl, de várja, hogy Mykael döntsön az éjszaka folytatásáról.*
//Első éjszaka a városban//
*Luthradis meglepődik, hogy ellent mondanak neki, nem akar adós maradni.
~Valamiért nagyon kedves vagyok ma este. Meh!~ Olyanokra gondol, hogy megadja a tartozását, mikor csak egy nyakmetszés is megoldaná a problémát. De ma nem tesz ilyet. Kivételes alkalom.
A kérésre meglepődik és kérdőn a bárányka figurára mutat, majd kis gondolkodás után végül visszaadja azt Mykaelnek.*
-Mit akarsz vele? Igazítani rajta?
*Luthradis csak akkor fogja tudni, hogy Mykael mit csinált a figurával, amikor ismét a kezében tartja a kis szobrocskát. Elégedettséggel nyugtázza, hogy a férfiú azért ért a faragáshoz, ezáltal talán még a tetováláshoz is érthet.*
-Ez remekmű lett. Köszönöm.
*Szól Luthradis, amint visszakapja a kis faragott figurát rajta a kedvenc tetoválásának rajzával.
~Látom elnyomja az álom, csak ezért görcsöl az állkapcsa. Hihi. Lehet nekem is haza kéne térnem, de nincs kedvem lefeküdni. Lássuk mihez lesz kedve az úrfinak az italozás után.~*
-Az őrség, tudtommal várja a bátor jelöltjeit de ha hadseregbe akarsz lépni, akkor is a kaszárnyában kell érdeklődnöd. De ha összefutsz valamelyik tanácstaggal a városban, szinte bárhol, jelezheted feléjük is, hogy vállalkozó szellemű vagy.
*Taglalja őszinte segítőkészséggel Luthradis. Sötételf létére, nem marad ki a város mindennapjaiból. Érdeklik a dolgok zajlásai, bár ő kevésbé hajlik rá, hogy aktívan részt vegyen a nép ügyes-bajos dolgaiban.*
-Ha munka kell azt biztosan találsz. Arthenior elég buzgó város, mindig van mit csinálni. Akár ács is lehetnél, ha már ilyen szépen tudsz faragni, amíg ki nem tör valami háború.
*Szövi a szavakat Luthradis, maga sem tudja, miért mond ilyeneket az ifjúnak. Talán megtetszett neki a hozzáállása. A Vidám Kalmárhoz cseppet sem nyúl, de várja, hogy Mykael döntsön az éjszaka folytatásáról.*
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-08 14:37:11
Üzenet elküldve: 2023-01-08 14:37:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első éjszaka a városban//
- Á, legyen a tied. Nekem se került semmibe. Tölgyfa ágából farigcsáltam idefele jövet. Még nem száradt ki teljesen, jobban meg fog szikkadni.
*mondja. Amikor Luthradis felajánlja, hogy visszafizeti az ital árát, csak a kezével int nemet, majd hozzáteszi.*
- Legyen csak a tied, bár ha nem iszod meg, akkor tényleg kár érte. Hanem a bárányt add csak vissza egy kicsit!
*mondja, és visszaveszi a szobrocskát. Az övénél matat valamit, és végül elővesz egy ócska kinézetű bicskát. Láthatóan rengetegszer megélezték már, az éléből már kevés van, és a rozsda is belemart itt-ott, bár aztán lepucolták a rozsdát, megállítva a további romlást.
Mikael hasra fordítja bárányt, odavési a hullámzó vonalas szimbólumot. Tényleg van gyakorlata benne, a hullámzást alig látható ujjmozdulatokkal éri el.*
- Tessék, így már tényleg neked való.
*Újra meghúzza az sörét, aztán rátör egy nagyobb ásítás, amit állkapcsa megfeszítésével nyom el. A nőstény kérdésére így felel.*
- Katona vagyok. Azért jöttem, hogy katonáskodjak. Csak éppen elég nagy most a béke, ilyenkor az ember, ha nem figyel oda, azon kapja magát, hogy már nem katona, hanem haramia. Szóval eljöttem a nagyvárosba, lehetőséget kutatni. Amíg nincs kivel háborúzni, addig meg itt csak könnyebben találok munkát, mint máshol. Itt rengeteg munka van, az embernek csak választani kell.
*mondja enyhén érezhető lelkesedéssel. A városban rengeteg mesterembert látott, asztalosokat, agyagosokat és hasonlókat. Mindegyik egy szakma, mindegyik alkot, mindet meg lehet tanulni. Őt az ilyesmi nagyon érdekli.*
//Első éjszaka a városban//
- Á, legyen a tied. Nekem se került semmibe. Tölgyfa ágából farigcsáltam idefele jövet. Még nem száradt ki teljesen, jobban meg fog szikkadni.
*mondja. Amikor Luthradis felajánlja, hogy visszafizeti az ital árát, csak a kezével int nemet, majd hozzáteszi.*
- Legyen csak a tied, bár ha nem iszod meg, akkor tényleg kár érte. Hanem a bárányt add csak vissza egy kicsit!
*mondja, és visszaveszi a szobrocskát. Az övénél matat valamit, és végül elővesz egy ócska kinézetű bicskát. Láthatóan rengetegszer megélezték már, az éléből már kevés van, és a rozsda is belemart itt-ott, bár aztán lepucolták a rozsdát, megállítva a további romlást.
Mikael hasra fordítja bárányt, odavési a hullámzó vonalas szimbólumot. Tényleg van gyakorlata benne, a hullámzást alig látható ujjmozdulatokkal éri el.*
- Tessék, így már tényleg neked való.
*Újra meghúzza az sörét, aztán rátör egy nagyobb ásítás, amit állkapcsa megfeszítésével nyom el. A nőstény kérdésére így felel.*
- Katona vagyok. Azért jöttem, hogy katonáskodjak. Csak éppen elég nagy most a béke, ilyenkor az ember, ha nem figyel oda, azon kapja magát, hogy már nem katona, hanem haramia. Szóval eljöttem a nagyvárosba, lehetőséget kutatni. Amíg nincs kivel háborúzni, addig meg itt csak könnyebben találok munkát, mint máshol. Itt rengeteg munka van, az embernek csak választani kell.
*mondja enyhén érezhető lelkesedéssel. A városban rengeteg mesterembert látott, asztalosokat, agyagosokat és hasonlókat. Mindegyik egy szakma, mindegyik alkot, mindet meg lehet tanulni. Őt az ilyesmi nagyon érdekli.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-01-08 00:07:17
Üzenet elküldve: 2023-01-08 00:07:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első éjszaka a városban//
*Picit felhúzza szemöldökét, miután Mykael előhúz a táskájából három fafigurát és azt állítja, hogy Ő faragta őket. Kortyol egyet a borból ismét, majd kinyújtja jobb tenyerét Mykael felé, hogy az adja oda neki, hogy jobban szemügyre vegye a faragványokat.*
-Apró emlék.
*Mondja szinte magának, de felemeli tekintetét Mykaelre és azt mondja.*
-A bárányt megveszem tőled.
*~Olyan vagy te is. A Vidám Kalmár nem ifjaknak való. Bár én sem vagyok vény tyúk.~
Csak a teáscsésze érintését érzi a kezén és a köd felszáll róla.*
-Én sem fogok inni belőle, nem mérgezem magam ilyesmivel. Csak kíváncsi voltam valóban megveszed-e. Nyugalom, mert visszafizetem.
*Majd visszatér a tetoválások rajzaihoz.*
-Az első és a tőrös rajz nagyon tetszik nekem is. A másik éppen nem annyira, mert nem tudom mit jelent, de nem árt a titokzatosság. Az első viszont sokat foglalkoztat, gondolkodtat amikor nincs munkám. Eljárok a templomba olvasmányokat keresni, feljegyzések után kutatni. De Artheniorban vajmi keveset találtam a tetoválásokról. Lehet nem is ismerik errefelé ezt a művészetet és csak ámítom magam.
*Végig simítja karjait és mély lélegzetet vesz, majd kiüríti a boros poharát és a pálinkát, cseppet sem várva, megissza egyhajtásra.*
-Áh, de jó. Ez igazán felvidít. *Megcuppogtatja ajkait.* De mondd, mi járatban vagy Artheniorban?
//Első éjszaka a városban//
*Picit felhúzza szemöldökét, miután Mykael előhúz a táskájából három fafigurát és azt állítja, hogy Ő faragta őket. Kortyol egyet a borból ismét, majd kinyújtja jobb tenyerét Mykael felé, hogy az adja oda neki, hogy jobban szemügyre vegye a faragványokat.*
-Apró emlék.
*Mondja szinte magának, de felemeli tekintetét Mykaelre és azt mondja.*
-A bárányt megveszem tőled.
*~Olyan vagy te is. A Vidám Kalmár nem ifjaknak való. Bár én sem vagyok vény tyúk.~
Csak a teáscsésze érintését érzi a kezén és a köd felszáll róla.*
-Én sem fogok inni belőle, nem mérgezem magam ilyesmivel. Csak kíváncsi voltam valóban megveszed-e. Nyugalom, mert visszafizetem.
*Majd visszatér a tetoválások rajzaihoz.*
-Az első és a tőrös rajz nagyon tetszik nekem is. A másik éppen nem annyira, mert nem tudom mit jelent, de nem árt a titokzatosság. Az első viszont sokat foglalkoztat, gondolkodtat amikor nincs munkám. Eljárok a templomba olvasmányokat keresni, feljegyzések után kutatni. De Artheniorban vajmi keveset találtam a tetoválásokról. Lehet nem is ismerik errefelé ezt a művészetet és csak ámítom magam.
*Végig simítja karjait és mély lélegzetet vesz, majd kiüríti a boros poharát és a pálinkát, cseppet sem várva, megissza egyhajtásra.*
-Áh, de jó. Ez igazán felvidít. *Megcuppogtatja ajkait.* De mondd, mi járatban vagy Artheniorban?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659