//Boszorkánygyűrű//
//Aerwen, Rony//
//Mik//
*Aerwen is egyetértene Ronyval, ha tudná, a béke szeretetről mit gondol. Úgy gondolja, hogy a mosoly, és egy ölelés gyakran előbbre juttat, mint a követelőzés.*
*Érdeklődve hallgatja Rony és Mik közötti párbeszédet, ahogy a tündér fiú bemutatkozik. Mosolyogva hallja a tündér nevét megint. Igazán Aerwen is szobát fog itt kivenni, muszáj lesz, de még nem döntötte el, hogy hány napra.*
~Na, lássuk csak két napra biztos, aztán legfeljebb, majd meghosszabbítom.~
*Dönti el végül. Azonban úgy van vele, hogy ráér a szobát kivenni, csak nem lesz telt ház egy röpke idő elmúltán. Míg mondjuk, elfogyasztja az ételt, bár inkább Kaffa éhes. Nem érzi úgy, hogy Rony megosztja a figyelmét, de ha tudná, mennyi minden köti, le a tündért nyilván nem cseverészne olyan hosszan vele.*
- Hát semmi különös, kicsit egyhangú. Nagyon sok elf él arra felé, akik vadászok, meg felderítők, erdőjárók. *felsorolt egy jó párat, akikkel a közelmúltban összefutott. *
- Maguknak valók, így pár szón kívül sok mindent nem beszéltek velem. A legtöbb mogorva volt, mint aki elfelejtett szociális életet élni. Viszont a Lihanechi tónál, ha még nem jártál, nem szabad kihagynod, hatalmas egy víztömeg. Nagyon szép és nyáron nagyon nagy élmény benne pancsolni. *az utolsó szavára, annyira bele éli magát a mesélésbe, hogy hevesen gesztikulál kis kezeivel, és még ugrál is, szárnyai is egyre többször rezzenek meg, szitakötőhöz hasonlatos hangot hallatva.*
- Én szeretek az erdő mélyén élni, de az utóbbi időben már eléggé unalmas volt, így úgy döntöttem közelebb költözöm a városhoz. *Ez az idő, amit ott élt, ez pár év lehetett, hiszen a tündérlány nem olyan idős, hogy években bővelkedhessen.*
- Aztán igazán nagy csoda, mert tudod én is azért jöttem de, hogy szobát vegyek ki. *csiviteli folyamatosan és gyorsan, mintha a szavakból sosem fogyna ki, vagy a mondandóból. Most is csak azért marad csendben, hogy Tuldhron tudjon válaszolni.*