//Második szál//
//Tanácstalan tanácsosok//
*Távol az otthontól az ilyen szokások, hagyományok felértékelődnek. Bár az igric második otthonának tartja Artheniort, mégis megmarad annak a wegtoreninek, aki egykor a Levegő Városába érkezett. Úgy tűnhet, sikerrel és hatékonyan lavírozik a helyi jellegzetességek között, egy kicsit mégis idegen marad.
Amikor a figyelmeztetés későn érkezik és Diynomit beleharap egy csípősebb falatba, a báró bocsánatkérő mosollyal szólal meg.*
- A lényeg a mértékletességben és az arányokban rejlik. Az sem jó, ha túl sok, az sem, ha túl kevés. *Magyarázza
Amikor a gnóm a konyhaművészetbeli tudását méltatja, szerényen legyint csak.*
- Köszönöm, de bár magam ritkán főzök és nem is túl jól, ismereteim szeretem bővíteni akár ilyen információkkal is. *Szabadkozik. Abból, amit ő főz, nem szívesen adna másnak, de még magának se.*
- Örülök, hogy ízlik, de még a desszert hátra van. *Válaszolja mosolyogva, mert egy vacsora, megfelelő desszert nélkül aligha nevezhető teljesnek.
A kérdésére kapott, őszinte, de korántsem kielégítő válaszra megengedőn bólint. Ám ezekből a szavakból is sikerülhet levonni némi következtetést. Ha nem is a valódi kérdéssel kapcsolatban. Az őszinteség, amellyel Diynomit beismeri információi hiányosságát pedig egyáltalán nem illik valódi politikusra. És ezt most pozitív értelemben is veheti. Az igazán dörzsölt, mindenre kapható politikusok a csillagot is lehazudnák az égről és igyekeznének olyannak beállítani magukat, mint akik minden kérdésre ismerik a választ. Kíváncsi, a gnóm férfi meddig lesz ilyen őszinte és egyenes, ha ezen a pályán marad.
A hús lassan elfogy, a báró nem is eszi meg mindet, marad még a tányérján, amikor félretolja és a bort veszi a kezébe.*
- Ugyan, nem kell szerénykednie. Ön igazán ambiciózus és tettrekész gnómnak tűnik. *Dicséri kicsit a férfit.
A tanácsossal való tárgyalás közös érdekeinek említésekor haloványan elmosolyodik. Tetszik neki ez a; ha te segítesz nekem, én segítek neked elv. Márpedig, ha burkoltan is, Diynomit valami ilyesmit pedzeget.*
- Nem látom akadályát, hogy támogassuk egymás törekvéseit. *Emeli meg poharát a gnóm felé.
Ha asztaltársa is befejezte a sültet, akkor egy szolgáló elviszi a tányérokat és leszedi az eszközöket az asztalról, hogy legyen hely a desszertnek.
Előbb egy ital érkezik, öblös, szűk szájú pohárban, ha Diynomit megfogja, akkor érezheti, hogy a pohár melegített, így az ital aromái kiemelkednek, előtérbe kerülnek.*
- Wegtoreni rum. Az egyik legjobb. *Mondja az igric, kezébe véve a poharat, hogy megillatolja az italt.*
- Bocsásson meg, de ebben hazahúz a szívem. *Kér bocsánatot, a rum túlzott dicséretéért. Aztán érkezik a desszert is fehér tányéron.*
- Túrógombóc, amelybe rumba áztatott mazsolát is kevertek. A morzsa pedig ropogós, a mellé tálalt édes tejföl pedig selymessé teszi a fogást. Remélem, ízlik majd. *Mutatja be az utolsó fogást a báró, de egyelőre még nem kezd enni, inkább az italnak szenteli figyelmét.*