Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-10 12:24:16
Üzenet elküldve: 2021-12-10 12:24:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Kóczi, Limmen //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azért harmadjára csak sikerül megtudni a kolléganő nevét. A kísérőszöveget gyanúsan merev tekintettel hallgatja végig, amikor pedig Xavy előadja, hogy itt nem a tejesgazda eteti arannyal a teheneit, hanem ő csempészte bele a tallérokat a korsójába, a szerzetes mandulaszemei még össze is szűkülnek. Nem arról van szó, hogy nem tud ennél nagyobb kibaszást elképzelni, inkább hogy miben nem bontotta ki neki MÉG a gnóm az igazság minden részletét. Odapillant a hajára, amiből halványan bár, de különös illatot érezhetni ki. Az arcára meg a pulcsijára, amin itt-ott apró cseppek nyomai láthatók. Lila, fehér, piros, kék...*
~Varázsital-színek... itt kotyvasztod őket a konyhában, de a kikötőbe küldtél vajákost keresni, mi?~
*Mert hát ahhoz a tejes történethez lazán kapcsolódik a manókocsonyáé is, ami még mindig ott lapul a zsebében. Mire azonban idáig jut gondolatban, a beszélgetés továbbhalad. Xavy talán észre sem veszi, hogy nem válaszol azonnal, csak nézi kutatón.*
- Aztyantól kaptam, mikor felvett. *mondja aztán óvatosan* Ez a Kereskedőház jelvénye. Hogyhogy neked nem adott?
~Talán vele is sumákoltál valamit...?~
*Bizony így van ez: ha a gyanakvás egyszer gyökeret vert (főleg egy olyan egyszerű lélekben, mint a szerzetesé), minden jószándékot benő, mint a Keresztes Ulsga, és nehéz kiirtani. Nem segít az sem, hogy Xavy nem emlékszik, melyik szobában lakik a főni haverja, aki valószínűleg a fogadó legfontosabb vendége.
Tovább firtatózni azonban nincs idő, mert a konyhából döngő léptek szűrődnek ki, és kisvártatva megjelenik a gazdájuk is. Nawanthirishardipandra menten fölegyenesedik. Már a pincéből fölfelé jövet buzgott benne a rendrakhatnék, az meg egyáltalán nincs rendjén, hogy mindenféle alakok talpig vasban csak úgy bevonulnak a hátsó ajtón és a konyhán keresztül masíroznak ki a vendégtérbe. Nagyon jó okot kell mondania ennek a fekete szarvasráknak, ha nem akarja, hogy egy bizonyos szerzetes kibontsa a páncéljából. A fekete szarvasrák pedig a várakozások ellenére tényleg nagyon jó okot mond. Nawanthiri megnézi a papírját: elolvasni ugyan nem tudja, de a kézírás ismerős neki a műhelyből, és a pecsét ugyanolyan leviatánt ábrázol, mint ami az ő gyűrűjén van. Fel is adja a harckészültségét, ám Őkóczisága közben elkezdi húzni a férfi agyát. Talán nem minden alap nélkül, mert annyit azért a szerzetes kiérez a kolléganője hangjából, hogy találkozott már ezzel a vértessel, és nem volt felhőtlen élmény. Nawanthiri tehát egyelőre kivárja, mi lesz ebből, udvariasan bólogatva és hümmögve, ahol kell. A bemutatkozás ráér később.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azért harmadjára csak sikerül megtudni a kolléganő nevét. A kísérőszöveget gyanúsan merev tekintettel hallgatja végig, amikor pedig Xavy előadja, hogy itt nem a tejesgazda eteti arannyal a teheneit, hanem ő csempészte bele a tallérokat a korsójába, a szerzetes mandulaszemei még össze is szűkülnek. Nem arról van szó, hogy nem tud ennél nagyobb kibaszást elképzelni, inkább hogy miben nem bontotta ki neki MÉG a gnóm az igazság minden részletét. Odapillant a hajára, amiből halványan bár, de különös illatot érezhetni ki. Az arcára meg a pulcsijára, amin itt-ott apró cseppek nyomai láthatók. Lila, fehér, piros, kék...*
~Varázsital-színek... itt kotyvasztod őket a konyhában, de a kikötőbe küldtél vajákost keresni, mi?~
*Mert hát ahhoz a tejes történethez lazán kapcsolódik a manókocsonyáé is, ami még mindig ott lapul a zsebében. Mire azonban idáig jut gondolatban, a beszélgetés továbbhalad. Xavy talán észre sem veszi, hogy nem válaszol azonnal, csak nézi kutatón.*
- Aztyantól kaptam, mikor felvett. *mondja aztán óvatosan* Ez a Kereskedőház jelvénye. Hogyhogy neked nem adott?
~Talán vele is sumákoltál valamit...?~
*Bizony így van ez: ha a gyanakvás egyszer gyökeret vert (főleg egy olyan egyszerű lélekben, mint a szerzetesé), minden jószándékot benő, mint a Keresztes Ulsga, és nehéz kiirtani. Nem segít az sem, hogy Xavy nem emlékszik, melyik szobában lakik a főni haverja, aki valószínűleg a fogadó legfontosabb vendége.
Tovább firtatózni azonban nincs idő, mert a konyhából döngő léptek szűrődnek ki, és kisvártatva megjelenik a gazdájuk is. Nawanthirishardipandra menten fölegyenesedik. Már a pincéből fölfelé jövet buzgott benne a rendrakhatnék, az meg egyáltalán nincs rendjén, hogy mindenféle alakok talpig vasban csak úgy bevonulnak a hátsó ajtón és a konyhán keresztül masíroznak ki a vendégtérbe. Nagyon jó okot kell mondania ennek a fekete szarvasráknak, ha nem akarja, hogy egy bizonyos szerzetes kibontsa a páncéljából. A fekete szarvasrák pedig a várakozások ellenére tényleg nagyon jó okot mond. Nawanthiri megnézi a papírját: elolvasni ugyan nem tudja, de a kézírás ismerős neki a műhelyből, és a pecsét ugyanolyan leviatánt ábrázol, mint ami az ő gyűrűjén van. Fel is adja a harckészültségét, ám Őkóczisága közben elkezdi húzni a férfi agyát. Talán nem minden alap nélkül, mert annyit azért a szerzetes kiérez a kolléganője hangjából, hogy találkozott már ezzel a vértessel, és nem volt felhőtlen élmény. Nawanthiri tehát egyelőre kivárja, mi lesz ebből, udvariasan bólogatva és hümmögve, ahol kell. A bemutatkozás ráér később.*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-10 08:50:58
Üzenet elküldve: 2021-12-10 08:50:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Felkuncog a szórakoztató hasonlaton, továbbra is imponál neki, hogy mindenféle szép bókot hall.*
- Nos, te lehetsz a megmentő herceg, de én azért messze állok egy hercegnőtől. Az igazi hercegnők magányban tengődve várnak arra az egyetlenre, aki megmenti őket. Én aligha vagyok ilyen...
*Majdnem kicsúszik a száján a hűséges szó, de végül az utolsó pillanatban visszanyeli.*
- Türelmes.
*Azzal se lenne baj, ha kimondta volna, hiszen már az elején tisztázta helyzetét, nyílt lapokkal játszanak. De azért hangosan kimondva súlyos vallomás lenne, amellyel egy feleség sem dicsekszik fennhangon. Azért mégis csak illik szégyellni a hűtlenséget, s nem laza poénok tárgyává tenni.
Arra semmiképp nem számít, hogy Merchen ajándékkal kedveskedik neki, így amikor a férfi előveszi a sálat, zavarában kicsit még el is pirul.*
- Valóban? Nekem hoztad?
*Hebeg, mint egy kamaszlány, de gyorsan összeszedi magát. Mégis csak egy felnőtt nő, kapott már ajándékot életében, igazán kezelheti komoly eleganciával a szituációt.*
- Köszönöm. Ez gyönyörű.
*Hálás, lágy csókot lehel a tündér ajkaira, miközben az nyaka köré tekeri a selymet.*
- Jól fog jönni a hidegben.
*Most már remélhetőleg semmi sem akadályozza őket az indulásban, s ha végre kilépnek a szoba ajtaján, gyorsan ráfordítja a kulcsot.*
- Igen, megírtam, elküldtem, holnap reggelre remélhetőleg választ is kapok.
*Hangjában felfedezhető egy kis kesernyés öröm, hiszen ha lebonyolítja az üzletet, hazatérhet, maga mögött hagyva a várost és a férfit.*
*Felkuncog a szórakoztató hasonlaton, továbbra is imponál neki, hogy mindenféle szép bókot hall.*
- Nos, te lehetsz a megmentő herceg, de én azért messze állok egy hercegnőtől. Az igazi hercegnők magányban tengődve várnak arra az egyetlenre, aki megmenti őket. Én aligha vagyok ilyen...
*Majdnem kicsúszik a száján a hűséges szó, de végül az utolsó pillanatban visszanyeli.*
- Türelmes.
*Azzal se lenne baj, ha kimondta volna, hiszen már az elején tisztázta helyzetét, nyílt lapokkal játszanak. De azért hangosan kimondva súlyos vallomás lenne, amellyel egy feleség sem dicsekszik fennhangon. Azért mégis csak illik szégyellni a hűtlenséget, s nem laza poénok tárgyává tenni.
Arra semmiképp nem számít, hogy Merchen ajándékkal kedveskedik neki, így amikor a férfi előveszi a sálat, zavarában kicsit még el is pirul.*
- Valóban? Nekem hoztad?
*Hebeg, mint egy kamaszlány, de gyorsan összeszedi magát. Mégis csak egy felnőtt nő, kapott már ajándékot életében, igazán kezelheti komoly eleganciával a szituációt.*
- Köszönöm. Ez gyönyörű.
*Hálás, lágy csókot lehel a tündér ajkaira, miközben az nyaka köré tekeri a selymet.*
- Jól fog jönni a hidegben.
*Most már remélhetőleg semmi sem akadályozza őket az indulásban, s ha végre kilépnek a szoba ajtaján, gyorsan ráfordítja a kulcsot.*
- Igen, megírtam, elküldtem, holnap reggelre remélhetőleg választ is kapok.
*Hangjában felfedezhető egy kis kesernyés öröm, hiszen ha lebonyolítja az üzletet, hazatérhet, maga mögött hagyva a várost és a férfit.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-09 16:31:08
Üzenet elküldve: 2021-12-09 16:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//érintőleg: küldetés//
//Limmen'or Ilri //
*Odaadja a kulcsot Nawantirinek, hogy az bezárhassa a pincét, bár most hogy odalenn kétséget kizáróan megállapították hulla az nyista, okafogyottnak érzi. A vér látványa a padlón egy küzdőtéren vagy gyakorlópályán úgy véli mindennapos, csak annyit jelent, hogy ritkán takarítják, aki meg beszagol a szekrénybe, az meg úgy járt. Mit szaglászik. Mikor végeztek, visszamászik a pult mögötti faládákra, hogy kilátszódjon a pult takarásából és szemügyre vehesse, hogy kik várnak azóta rá, meglepetésére szinte senki sincs a közelben. Majd a nő odahajol, hogy kérdezzen még valamit. Nem kicsit nyílnak tágra a szemei a zavartól, bár most neki se jut eszébe a másik neve, de bizonyos benne, hogy már bemutatkozott egyszer.*
-Te nem tudod, hogy engem hogy hívnak? Milyen lyukas lehet az agyad...he...he... *Sípol még az orrlyuka is miközben magára erőltet egy zavart nevetést.*
-Xavy vagyok. *Tesz a dolog végére pontot, hiszen nála teljesen elképzelhető, hogy csupán a piát teszi ki a pultra egy bemutatkozást követően. Nem igazán szívügye, hogy minden részeges tudja a nevét. *
-Te meg az a tejes lány vagy, akinek a piájába aranyérmét tettem. *Rakja hozzá gyorsan, csak hogy lássa a nő, hogy ő bizony tudja, hogy kivel van dolga.*
-Apropó, az ott a nyakadban... *Mutat a láncon függő gyűrűre.*
-Mi az ótvar és hol szerezted? *Mert hát neki is megtetszett, bár eddig nem igazán vonzották az ékszerek. A következő kérdésnél elnéz a Kancellár irányába, majd vissza.*
-Nem emlékszem. Azok ketten mikor lettek ilyen jóban? Bár nekem mindegy, csak hát a főni haverja, szóval nem kéne piszkálgatni a végén még harapni fog, de hogy melyik véége... *Teszi fel a két kezét, hogy aztán ő ebből szívesen kimaradna. Ekkor csapódik ki az ajtó és lép be rajta a tökig és még tovább felpáncélozott férfi. Kicsit szokatlan a látvány, de hát errefelé mindenféle gyagyás megfordul, már szinte meg se lepődik. A pulthoz lépked és be is mutatkozik de nyomban, majd el is mondja mi járatban. A papírost, amit az orra alá dug meg se nézi, mert bizony ismerős neki ez a név. Ez volt a kísérőjének a neve annak a kormos szukának, aki úgy nekiesett. Ritka egy ellenszenves némber volt az bizonyos, és ez enyhe kifejezés.*
-Ismerlek én? *Szűkül össze a szeme, miközben a pulton könyökölve próbál a páncélon áttekinteni. Bár már tudja, hogy bizony igen, csak a férfi szájából akarja hallani.*
-Nemrég találkoztunk... a... bizony... a... te voltál ott a... szántóföldön a madárijesztő! Tud mindenféle furcsa hangot kiadni a páncél miközben mozgatod, ezzel meg elriasztod a varjakat! *Csapja össze a tenyereit és meséli Nawanthirinek, van benne némi gúny, érződik, hogy lehet csak légből kapott az egész.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.09 18:26:41
//érintőleg: küldetés//
//Limmen'or Ilri //
*Odaadja a kulcsot Nawantirinek, hogy az bezárhassa a pincét, bár most hogy odalenn kétséget kizáróan megállapították hulla az nyista, okafogyottnak érzi. A vér látványa a padlón egy küzdőtéren vagy gyakorlópályán úgy véli mindennapos, csak annyit jelent, hogy ritkán takarítják, aki meg beszagol a szekrénybe, az meg úgy járt. Mit szaglászik. Mikor végeztek, visszamászik a pult mögötti faládákra, hogy kilátszódjon a pult takarásából és szemügyre vehesse, hogy kik várnak azóta rá, meglepetésére szinte senki sincs a közelben. Majd a nő odahajol, hogy kérdezzen még valamit. Nem kicsit nyílnak tágra a szemei a zavartól, bár most neki se jut eszébe a másik neve, de bizonyos benne, hogy már bemutatkozott egyszer.*
-Te nem tudod, hogy engem hogy hívnak? Milyen lyukas lehet az agyad...he...he... *Sípol még az orrlyuka is miközben magára erőltet egy zavart nevetést.*
-Xavy vagyok. *Tesz a dolog végére pontot, hiszen nála teljesen elképzelhető, hogy csupán a piát teszi ki a pultra egy bemutatkozást követően. Nem igazán szívügye, hogy minden részeges tudja a nevét. *
-Te meg az a tejes lány vagy, akinek a piájába aranyérmét tettem. *Rakja hozzá gyorsan, csak hogy lássa a nő, hogy ő bizony tudja, hogy kivel van dolga.*
-Apropó, az ott a nyakadban... *Mutat a láncon függő gyűrűre.*
-Mi az ótvar és hol szerezted? *Mert hát neki is megtetszett, bár eddig nem igazán vonzották az ékszerek. A következő kérdésnél elnéz a Kancellár irányába, majd vissza.*
-Nem emlékszem. Azok ketten mikor lettek ilyen jóban? Bár nekem mindegy, csak hát a főni haverja, szóval nem kéne piszkálgatni a végén még harapni fog, de hogy melyik véége... *Teszi fel a két kezét, hogy aztán ő ebből szívesen kimaradna. Ekkor csapódik ki az ajtó és lép be rajta a tökig és még tovább felpáncélozott férfi. Kicsit szokatlan a látvány, de hát errefelé mindenféle gyagyás megfordul, már szinte meg se lepődik. A pulthoz lépked és be is mutatkozik de nyomban, majd el is mondja mi járatban. A papírost, amit az orra alá dug meg se nézi, mert bizony ismerős neki ez a név. Ez volt a kísérőjének a neve annak a kormos szukának, aki úgy nekiesett. Ritka egy ellenszenves némber volt az bizonyos, és ez enyhe kifejezés.*
-Ismerlek én? *Szűkül össze a szeme, miközben a pulton könyökölve próbál a páncélon áttekinteni. Bár már tudja, hogy bizony igen, csak a férfi szájából akarja hallani.*
-Nemrég találkoztunk... a... bizony... a... te voltál ott a... szántóföldön a madárijesztő! Tud mindenféle furcsa hangot kiadni a páncél miközben mozgatod, ezzel meg elriasztod a varjakat! *Csapja össze a tenyereit és meséli Nawanthirinek, van benne némi gúny, érződik, hogy lehet csak légből kapott az egész.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.09 18:26:41
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-08 07:24:37
Üzenet elküldve: 2021-12-08 07:24:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//érintőleg Limmen'or Ilri és a lányok//
*A fiaskó azonnal kibukik. Yeza nem az a típus, aki nem hibázik (kiváltképp, ha igazán fontos dolgokról van szó). Az igyekezet olykor egy irányba ragadja az embert, s bár erősen próbál figyelni minden részletre, de ezek a részletek leginkább a Kancellárra terjednek ki. A férfi vonásain átsuhanó megrökönyödés forrását hamar összerakja, s lesütött pillás mosolygással igyekszik elsimítani, mint egy túl messzire ment tréfát. Elvégre ha valaki ily előszeretettel hivatkozik a korára, az ne lepődjön meg a ilyesmin, ha még távol is áll egy segítségre szoruló aggastyántól.
Yeza egy alázatos és igézően tiszeletteljes meghajlással enged teret annak, hogy a férfi rendezze a felborult viszonyokat a kar nyújtásának szent rituáléjában. "Tréfája" pedig talán bocsánatos bűnné szelídül a kellemes rálátás mellett.*
- Ha én is? *mosolyodik el álszerényen.* - De uram, egy ilyen Méltóság óhaja bársonyba foglalt törvény. *Duruzsoló hízelgés, a hatalom kéjes hívságait simító törleszkedés.* - A törvények pedig, úgy hírlik, mindig a megfelelő irányba vezetnek.
*Ha Yeza jobban a nyakára tudott volna hágni ellenérzéseinek, talán ügyeskedése hármasban viszi őket az emeletre, de épp elég a mélységiek iránti viszolygását tapogatózó érdeklődés álcája alatt tartani. A testőr nem sok hajlandóságot mutat, hogy csatlakozzon hozzájuk. Már-már ignorálja az édelgő kettőst.
Yeza lábujjhegyre emelkedik, hogy a Kancellár fülébe súghasson.*
- Bár vérpezsdítő lenne, ha utasítanád *duruzsolja, míg a mélységi nőre pillant a szeme sarkából, természetesen mindennemű kétség nélkül feltételezve a jogot, s talán a kormos részéről a csupán noszogatásra váró hajlandóságot* - hagyjuk máskorra. Most jobb volna engedni az önzésnek, hogy csak a magaménak tudhatom e kivételes társaságot.
*A Kancellár szavaiból úgy veszi ki, hogy ezúttal így találkozik a legjobban az ajánlat a kívánalmakkal. Egy kicsit azért meglepi, de betudja a testőr jócskán hűvös hangulatának.
Felfelé indultukban nem tudja nem észrevenni a fogadóba érkező alakot. Nagyon rossz érzése van vele kapcsolatban, ami csak részben tudható be annak, hogy mindig gyanakvással nézett azokra, akik talpig vasban, teljes fegyverzettel trappolnak be egy ivóba. Nawanthirire pillant. Reméli, hogy a Kalmár hölgyei tudják kezelni a helyzetet, de azért örülne egy megerősítő biccentésnek.
Odafent első dolga, hogy rak még a tűzre, aztán míg a tharg Méltóság kényelembe helyezi magát, ő behúzza a sötétítő függönyöket. Csupán egy pillanatra időzik el a pillantása Arthenior utcáinak látképén.*
- Elképesztő. Az elmúlt hatokban szinte alig dugtam ki az orrom a fogadóból. Azt sem tudom, mi hír a városban *csóválja a fejét mosolyogva, aztán befejezi a függönnyel való bívelődést és a férfihoz lép. Mögé kerül. Vállára simított keze kellemes, masszírozó mozdulattal kedveskedik.* - Te, uram, a Vashegyen tartod székhelyed, mégis meglehet, tájékozottabb vagy énnálam szülővárosod ügyeiben. Sokat változott, mióta utoljára itt jártál? *próbálkozik újra, de közben ujjacskái igyekeznek kellőképp elvonni a figyelmet a puhatolózás tényéről, ahogy meglazítják a Kancellár felsőruházatát.*
//érintőleg Limmen'or Ilri és a lányok//
*A fiaskó azonnal kibukik. Yeza nem az a típus, aki nem hibázik (kiváltképp, ha igazán fontos dolgokról van szó). Az igyekezet olykor egy irányba ragadja az embert, s bár erősen próbál figyelni minden részletre, de ezek a részletek leginkább a Kancellárra terjednek ki. A férfi vonásain átsuhanó megrökönyödés forrását hamar összerakja, s lesütött pillás mosolygással igyekszik elsimítani, mint egy túl messzire ment tréfát. Elvégre ha valaki ily előszeretettel hivatkozik a korára, az ne lepődjön meg a ilyesmin, ha még távol is áll egy segítségre szoruló aggastyántól.
Yeza egy alázatos és igézően tiszeletteljes meghajlással enged teret annak, hogy a férfi rendezze a felborult viszonyokat a kar nyújtásának szent rituáléjában. "Tréfája" pedig talán bocsánatos bűnné szelídül a kellemes rálátás mellett.*
- Ha én is? *mosolyodik el álszerényen.* - De uram, egy ilyen Méltóság óhaja bársonyba foglalt törvény. *Duruzsoló hízelgés, a hatalom kéjes hívságait simító törleszkedés.* - A törvények pedig, úgy hírlik, mindig a megfelelő irányba vezetnek.
*Ha Yeza jobban a nyakára tudott volna hágni ellenérzéseinek, talán ügyeskedése hármasban viszi őket az emeletre, de épp elég a mélységiek iránti viszolygását tapogatózó érdeklődés álcája alatt tartani. A testőr nem sok hajlandóságot mutat, hogy csatlakozzon hozzájuk. Már-már ignorálja az édelgő kettőst.
Yeza lábujjhegyre emelkedik, hogy a Kancellár fülébe súghasson.*
- Bár vérpezsdítő lenne, ha utasítanád *duruzsolja, míg a mélységi nőre pillant a szeme sarkából, természetesen mindennemű kétség nélkül feltételezve a jogot, s talán a kormos részéről a csupán noszogatásra váró hajlandóságot* - hagyjuk máskorra. Most jobb volna engedni az önzésnek, hogy csak a magaménak tudhatom e kivételes társaságot.
*A Kancellár szavaiból úgy veszi ki, hogy ezúttal így találkozik a legjobban az ajánlat a kívánalmakkal. Egy kicsit azért meglepi, de betudja a testőr jócskán hűvös hangulatának.
Felfelé indultukban nem tudja nem észrevenni a fogadóba érkező alakot. Nagyon rossz érzése van vele kapcsolatban, ami csak részben tudható be annak, hogy mindig gyanakvással nézett azokra, akik talpig vasban, teljes fegyverzettel trappolnak be egy ivóba. Nawanthirire pillant. Reméli, hogy a Kalmár hölgyei tudják kezelni a helyzetet, de azért örülne egy megerősítő biccentésnek.
Odafent első dolga, hogy rak még a tűzre, aztán míg a tharg Méltóság kényelembe helyezi magát, ő behúzza a sötétítő függönyöket. Csupán egy pillanatra időzik el a pillantása Arthenior utcáinak látképén.*
- Elképesztő. Az elmúlt hatokban szinte alig dugtam ki az orrom a fogadóból. Azt sem tudom, mi hír a városban *csóválja a fejét mosolyogva, aztán befejezi a függönnyel való bívelődést és a férfihoz lép. Mögé kerül. Vállára simított keze kellemes, masszírozó mozdulattal kedveskedik.* - Te, uram, a Vashegyen tartod székhelyed, mégis meglehet, tájékozottabb vagy énnálam szülővárosod ügyeiben. Sokat változott, mióta utoljára itt jártál? *próbálkozik újra, de közben ujjacskái igyekeznek kellőképp elvonni a figyelmet a puhatolózás tényéről, ahogy meglazítják a Kancellár felsőruházatát.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-07 19:30:12
Üzenet elküldve: 2021-12-07 19:30:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kóczi, Nawanthiri //
// Érintőleg: küldetés //
* Elfogadva Aztyan szavait, határozott léptekkel indul el a fogadó helység felé. Az egyik segéd pont arra téved, hogy a megfelelő irányba irányítsa a melák páncélost. Ahogyan a pöröly lesújt, úgy csapja ki a hátsó fogadó ajtót. Nem szándékosan, inkább csak még nem tudja mennyire fogja vissza magát. Ha magára vonja a figyelmet ezzel, akkor tovább lép a pult mögötti résznél. A fogadótér belülről igazán barátságos pasztellszínt kapott, amit csak nővére miatt ismer fel egyáltalán. A falakon trófeák, állatbőrök és pajzsok sorakoznak. Belépve szemben a pult áll, előtte kényelmes távolságban asztalok és székek, balra a pult sarkában oldal kemence, előtte pár kényelmes fotel. Igazán hangulatosra sikeredett maga az összkép. Belépve már látta a két hölgyet. De most már kénytelen is megközelíteni őket. Hisz mostantól ő is tagja csapatuknak. Illő hát bemutatkoznia. Talán a nagy melákon nem látszik, de két bájos hölgy társaságába gondjai is akadhatnak. Eddig mindig jelen volt Lillym, így nem volt hasonló problémája. De mostantól nélküle kell meg birkóznia a problémákkal. Az egyik nő inkább emlékezteti egy határozott lovag jellemre. Széles vállakkal és hatalmas keblekkel áldotta meg valamelyik istenség. Haja színe inkább a gesztenyére emlékezteti Limment. A másik pedig ~ Oh jaj. ~ Jegyzi meg fejben. Ezt a kis vas gyúrót is már látta életében, pont akkor mikor háborgott a tenger a nővére és a gnóm között. Szerencsére, ő kimaradt a perpatvarból, így már érzi is ahogyan a hirtelen feltűnő nyomás megszűnik. Hasonló kinézete van mint a nagyobbik hölgyeménynek. ~ Az összkép mindenképp csodálatos, mind kettő hölggyel szemben. ~ Az eddigi határozottságával még biccent a feltekintő vendégek felé. Ne lehessen mondani, hogy a kolosszusra ne lehessen mondani, hogy illetlen volna. Közelebb lépve a két új partnere felé meg is szólal. *
- Üdvözletem, Limmen'or Ilri a nevem. Mától én leszek az Wegtoreni Kalmár egyik új őre. * Papírját elővéve a zsebéből a lányok felé nyújtja. * - Aztyan kérte, hogy itt kezdjem a bemutatkozást, ha bármi gondotok van kérlek szóljatok. Illetve megbíztak azzal, hogy ha mostantól bármi gond lenne, intézkedhetek. * Egy levegővel folytatja is tovább. * - Bár kétlem, hogy a két bájos hölgy védelmemre szorulna, de természetesen számíthatnak rám.
* Egy kisebb biccentés keretébe meghajol a hölgyek előtt. Remélhetőleg, befogják fogadni a buta melákot, hisz nem is lenne nagyobb öröm számára. *
// Érintőleg: küldetés //
* Elfogadva Aztyan szavait, határozott léptekkel indul el a fogadó helység felé. Az egyik segéd pont arra téved, hogy a megfelelő irányba irányítsa a melák páncélost. Ahogyan a pöröly lesújt, úgy csapja ki a hátsó fogadó ajtót. Nem szándékosan, inkább csak még nem tudja mennyire fogja vissza magát. Ha magára vonja a figyelmet ezzel, akkor tovább lép a pult mögötti résznél. A fogadótér belülről igazán barátságos pasztellszínt kapott, amit csak nővére miatt ismer fel egyáltalán. A falakon trófeák, állatbőrök és pajzsok sorakoznak. Belépve szemben a pult áll, előtte kényelmes távolságban asztalok és székek, balra a pult sarkában oldal kemence, előtte pár kényelmes fotel. Igazán hangulatosra sikeredett maga az összkép. Belépve már látta a két hölgyet. De most már kénytelen is megközelíteni őket. Hisz mostantól ő is tagja csapatuknak. Illő hát bemutatkoznia. Talán a nagy melákon nem látszik, de két bájos hölgy társaságába gondjai is akadhatnak. Eddig mindig jelen volt Lillym, így nem volt hasonló problémája. De mostantól nélküle kell meg birkóznia a problémákkal. Az egyik nő inkább emlékezteti egy határozott lovag jellemre. Széles vállakkal és hatalmas keblekkel áldotta meg valamelyik istenség. Haja színe inkább a gesztenyére emlékezteti Limment. A másik pedig ~ Oh jaj. ~ Jegyzi meg fejben. Ezt a kis vas gyúrót is már látta életében, pont akkor mikor háborgott a tenger a nővére és a gnóm között. Szerencsére, ő kimaradt a perpatvarból, így már érzi is ahogyan a hirtelen feltűnő nyomás megszűnik. Hasonló kinézete van mint a nagyobbik hölgyeménynek. ~ Az összkép mindenképp csodálatos, mind kettő hölggyel szemben. ~ Az eddigi határozottságával még biccent a feltekintő vendégek felé. Ne lehessen mondani, hogy a kolosszusra ne lehessen mondani, hogy illetlen volna. Közelebb lépve a két új partnere felé meg is szólal. *
- Üdvözletem, Limmen'or Ilri a nevem. Mától én leszek az Wegtoreni Kalmár egyik új őre. * Papírját elővéve a zsebéből a lányok felé nyújtja. * - Aztyan kérte, hogy itt kezdjem a bemutatkozást, ha bármi gondotok van kérlek szóljatok. Illetve megbíztak azzal, hogy ha mostantól bármi gond lenne, intézkedhetek. * Egy levegővel folytatja is tovább. * - Bár kétlem, hogy a két bájos hölgy védelmemre szorulna, de természetesen számíthatnak rám.
* Egy kisebb biccentés keretébe meghajol a hölgyek előtt. Remélhetőleg, befogják fogadni a buta melákot, hisz nem is lenne nagyobb öröm számára. *
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-07 09:35:16
Üzenet elküldve: 2021-12-07 09:35:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
//érintőleg: küldetés//
//Pincearéna lezárva//
*Amikor felérnek az ivóba, rögtön Yezát és Habrertus uraságot kezdi keresni a tekintetével. Mikor látja, hogy épp indulóban vannak felfelé, Ninreya kisasszony pedig egészen belemerült a CCC fehér ízvilágába, vissza is fordul Kóczihoz. Azzal a jellegzetes arccal, amivel a felszolgálók "nemfigyelnek", hogy aztán valahogy mégis annál a vendégnél teremjenek, amelyiknek épp szüksége van rájuk.
Amíg a gnóm lány eligazítja, hogy merre találja Mikarrt, elkéri tőle a pincekulcsot, bezárja vele az arénát, aztán a visszateszi a helyére. Remélhetőleg hamar megtalálja a másik csapost. Talán még az is kiderülhet, hogy fölöslegesen aggódott, és Sulim békében nyugszik a temetőben. Mielőtt azonban utánajárna ennek, szépen megköszöni a segítséget, rákönyököl a pultra, közelebb inti magához Kóczit, és a legszigorúbb konspirálás közepette felteszi neki a tízezer aranyas kérdést:*
- Neked mi a neved?
*E kulcsfontosságú információt ugyanis nem bírta eddig kiszedni belőle, hiába tett rá két kísérletet is. Hátha harmadjára sikerül. A konspirálás azonban ennyinél nem áll meg, sőt, csak a következő kérdéssel kezdődik igazán:*
- Annak az uraságnak, aki Yezával van, melyik a szobája? *int a fejével a jó kancellár irányába. Ha nem muszáj, nem sompolyogna utánuk csak ezért. Még a végén azt hinnék, figyeli őket. Micsoda tapintatlanság volna...*
//érintőleg: küldetés//
//Pincearéna lezárva//
*Amikor felérnek az ivóba, rögtön Yezát és Habrertus uraságot kezdi keresni a tekintetével. Mikor látja, hogy épp indulóban vannak felfelé, Ninreya kisasszony pedig egészen belemerült a CCC fehér ízvilágába, vissza is fordul Kóczihoz. Azzal a jellegzetes arccal, amivel a felszolgálók "nemfigyelnek", hogy aztán valahogy mégis annál a vendégnél teremjenek, amelyiknek épp szüksége van rájuk.
Amíg a gnóm lány eligazítja, hogy merre találja Mikarrt, elkéri tőle a pincekulcsot, bezárja vele az arénát, aztán a visszateszi a helyére. Remélhetőleg hamar megtalálja a másik csapost. Talán még az is kiderülhet, hogy fölöslegesen aggódott, és Sulim békében nyugszik a temetőben. Mielőtt azonban utánajárna ennek, szépen megköszöni a segítséget, rákönyököl a pultra, közelebb inti magához Kóczit, és a legszigorúbb konspirálás közepette felteszi neki a tízezer aranyas kérdést:*
- Neked mi a neved?
*E kulcsfontosságú információt ugyanis nem bírta eddig kiszedni belőle, hiába tett rá két kísérletet is. Hátha harmadjára sikerül. A konspirálás azonban ennyinél nem áll meg, sőt, csak a következő kérdéssel kezdődik igazán:*
- Annak az uraságnak, aki Yezával van, melyik a szobája? *int a fejével a jó kancellár irányába. Ha nem muszáj, nem sompolyogna utánuk csak ezért. Még a végén azt hinnék, figyeli őket. Micsoda tapintatlanság volna...*
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-07 07:33:18
Üzenet elküldve: 2021-12-07 07:33:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
*Mikor a nő említi, hogy ha felkelt volna, már bizonyára előbújt volna, kicsit megnyugszik, mert itt valóban nem sok helyre lehet elbújni és már mindenhol keresték. Némi keresgélés után elindul felfelé és csak kilépve az ajtón áll meg.*
-Már régebben láttam, az egyik vendéggel volt elfoglalva, aztán eltűnt. *Magyarázza, közben pedig felsétál az állványára és körbe tekint, de nem akad meg a szeme a férfi, pedig aztán nem olyan kis darab ember, mint ő maga.*
-Elképzelhető, hogy a konyhában lesz, vagy a szobákra nyíló folyosón kalauzol valakit, de az tuti, hogy errefelé láttam. *Mondja és valahogy nem hiszi el, hogy tényleg nincs a környéken. ~A kis naplopó, bizonyára a raktárban alszik! ~ Ugyanis már kezd neki is gyanúsnak lenni, hogy bizony sokszor eltűnik. Bár ez általában azt is jelenti, hogy ő meg szabadon lustálkodhat, így annyira még nem vette a szívére a dolgot.*
*Mikor a nő említi, hogy ha felkelt volna, már bizonyára előbújt volna, kicsit megnyugszik, mert itt valóban nem sok helyre lehet elbújni és már mindenhol keresték. Némi keresgélés után elindul felfelé és csak kilépve az ajtón áll meg.*
-Már régebben láttam, az egyik vendéggel volt elfoglalva, aztán eltűnt. *Magyarázza, közben pedig felsétál az állványára és körbe tekint, de nem akad meg a szeme a férfi, pedig aztán nem olyan kis darab ember, mint ő maga.*
-Elképzelhető, hogy a konyhában lesz, vagy a szobákra nyíló folyosón kalauzol valakit, de az tuti, hogy errefelé láttam. *Mondja és valahogy nem hiszi el, hogy tényleg nincs a környéken. ~A kis naplopó, bizonyára a raktárban alszik! ~ Ugyanis már kezd neki is gyanúsnak lenni, hogy bizony sokszor eltűnik. Bár ez általában azt is jelenti, hogy ő meg szabadon lustálkodhat, így annyira még nem vette a szívére a dolgot.*
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-06 09:39:19
Üzenet elküldve: 2021-12-06 09:39:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Hubi elmosolyodik a változatosság kedvéért. Hirtelenjében két dolgot tudna kiemelni, amit a Vashegyen nem ismernek fel benne. Egyik természetesen a tudományos élet terén elért kétségbevonhatatlan eredményei, de ezen rég nem lepődik meg, vagy veszi különösebben rossz néven. Arrafelé kevés akad, aki maga is hasonló téren árul el érdeklődést. A másik pedig az a kellem és igényesség ami a jó kancellár sajátja. Ezzel együtt nem lehetne azt mondani rá, hogy igazságtalan lenne, természetesen tudja értékelni a thargok egyszerű egyenességét, nyers őszinteségét, de de bizony nem egyszer fordult elő, hogy fájdalmasan egyedül érezte magát. Ha pedig ismerné Yeza kis csalódottságának okát, valószínűleg őszintén elcsodálkozna. Mivel mondhatjuk úgy, hogy pillanatnyi hóbort, hirtelen jött elhatározás volt az oka, hogy Artheniorba látogat, nem pedig valami fontosabb államügy vagy tudományos indíték, nem is tartja fontosnak, hogy ittlétéről hosszasabban beszéljen. Hiszen nem nagy horderejű ügy. Ezzel együtt elvárta volna, hogy a város hivatalos küldöttsége fogadja érkeztekor, de mivel jövetelét nem jelentette be előre, ez a hiányosság elnézhető Arthenior vezetőinek.*
- Ezzel nem szállhatok vitába. *bazsalyog és bár ezt lehet úgy is érteni, hogy a neki járó kiváltságokra gondol, de ezúttal nem erről van szó. Nemcsak erről.*
- A fogadó kényelme, a bor kiváló minősége valóban kielégíti a legkényesebb ízlésű vendégek óhajait is. A kitűnő társaságról nem is beszélve.
*Valahol bízik benne, hogy a kitűnő társaság azért nem szokta minden kifinomult vendég igényeit kielégíteni, de ha arra gondol, hogy mi volt a Wegtoreni Kalmár azelőtt, már nem lát benne olyan sok kivetnivalót. Amikor felállnak az asztaltól, mintha egy árnyalatnyi megütközés lenne rajta észrevehető. Hubi úriember, mint azt végre felismerték, ráadásul a régivágású fajtából. Példának okáért úgy tartja helyesnek, ha a férfiember vezeti az asszonyszemélyt. Ő a karját nyújtja, a nő pedig elfogadja azt. Nem pedig fordítva. A jó kancellár egy jól irányított, rendezett világban hisz, ahol mindenki tudja, hogy hol a helye. No de egy ilyen kis apróságon a jelen helyzetben könnyedén átsiklik.*
- Csak ha te is úgy óhajtod.
*Hubi a maga részéről egyáltalán nem idegenkedne egy édeshármastól. Küzdelmes élete során szinte mindent kipróbált már amihez kedve volt, ez speciel kimaradt eddig.*
- Bár úgy érzem, hogy nem testőrre lenne most szükségem.
*Nem teszi fel a kérdést, hogy kell-e valaki aki esetleg megvédené, elvégre nem valószínű, hogy Yeza megosztaná vele ha a torkát óhajtaná átvágni, de az előbbi kijelentés akár kérdésként is értelmezhető. Azt a tévedést, amire egyébként Reyával rá is erősítettek, miszerint a testőre lenne, most sem cáfolja meg. Jól van ez így. Ha pedig a sötételf inkább a valóban kifogástalan bor társaságában múlatná inkább az időt, azt sem veszi rossz néven. Akárhogy is, kettesben vagy hármasban, hamarosan ismét az emeleten találhatják maguk.*
*Hubi elmosolyodik a változatosság kedvéért. Hirtelenjében két dolgot tudna kiemelni, amit a Vashegyen nem ismernek fel benne. Egyik természetesen a tudományos élet terén elért kétségbevonhatatlan eredményei, de ezen rég nem lepődik meg, vagy veszi különösebben rossz néven. Arrafelé kevés akad, aki maga is hasonló téren árul el érdeklődést. A másik pedig az a kellem és igényesség ami a jó kancellár sajátja. Ezzel együtt nem lehetne azt mondani rá, hogy igazságtalan lenne, természetesen tudja értékelni a thargok egyszerű egyenességét, nyers őszinteségét, de de bizony nem egyszer fordult elő, hogy fájdalmasan egyedül érezte magát. Ha pedig ismerné Yeza kis csalódottságának okát, valószínűleg őszintén elcsodálkozna. Mivel mondhatjuk úgy, hogy pillanatnyi hóbort, hirtelen jött elhatározás volt az oka, hogy Artheniorba látogat, nem pedig valami fontosabb államügy vagy tudományos indíték, nem is tartja fontosnak, hogy ittlétéről hosszasabban beszéljen. Hiszen nem nagy horderejű ügy. Ezzel együtt elvárta volna, hogy a város hivatalos küldöttsége fogadja érkeztekor, de mivel jövetelét nem jelentette be előre, ez a hiányosság elnézhető Arthenior vezetőinek.*
- Ezzel nem szállhatok vitába. *bazsalyog és bár ezt lehet úgy is érteni, hogy a neki járó kiváltságokra gondol, de ezúttal nem erről van szó. Nemcsak erről.*
- A fogadó kényelme, a bor kiváló minősége valóban kielégíti a legkényesebb ízlésű vendégek óhajait is. A kitűnő társaságról nem is beszélve.
*Valahol bízik benne, hogy a kitűnő társaság azért nem szokta minden kifinomult vendég igényeit kielégíteni, de ha arra gondol, hogy mi volt a Wegtoreni Kalmár azelőtt, már nem lát benne olyan sok kivetnivalót. Amikor felállnak az asztaltól, mintha egy árnyalatnyi megütközés lenne rajta észrevehető. Hubi úriember, mint azt végre felismerték, ráadásul a régivágású fajtából. Példának okáért úgy tartja helyesnek, ha a férfiember vezeti az asszonyszemélyt. Ő a karját nyújtja, a nő pedig elfogadja azt. Nem pedig fordítva. A jó kancellár egy jól irányított, rendezett világban hisz, ahol mindenki tudja, hogy hol a helye. No de egy ilyen kis apróságon a jelen helyzetben könnyedén átsiklik.*
- Csak ha te is úgy óhajtod.
*Hubi a maga részéről egyáltalán nem idegenkedne egy édeshármastól. Küzdelmes élete során szinte mindent kipróbált már amihez kedve volt, ez speciel kimaradt eddig.*
- Bár úgy érzem, hogy nem testőrre lenne most szükségem.
*Nem teszi fel a kérdést, hogy kell-e valaki aki esetleg megvédené, elvégre nem valószínű, hogy Yeza megosztaná vele ha a torkát óhajtaná átvágni, de az előbbi kijelentés akár kérdésként is értelmezhető. Azt a tévedést, amire egyébként Reyával rá is erősítettek, miszerint a testőre lenne, most sem cáfolja meg. Jól van ez így. Ha pedig a sötételf inkább a valóban kifogástalan bor társaságában múlatná inkább az időt, azt sem veszi rossz néven. Akárhogy is, kettesben vagy hármasban, hamarosan ismét az emeleten találhatják maguk.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-05 10:04:21
Üzenet elküldve: 2021-12-05 10:04:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
- Akárcsak Kegyelmed *bólint a Báró úriemberségét leszögező kijelentésre. Ügyesen játszik a hangsúllyal a beste, ébren hagyja a dilemmát, hogy vajon mit is kell kihallani ebből.
Yeza is szeret virágnyelvet használni, de gyakorta oly pimaszul, hogy giz-gazosból is arcpirítóan párállik a bujaság, hiába igyekszik az ember nem elvonatkoztatni a szó szerinti értelmezéstől.
Az elismerés témája kiváló kapaszkodónak bizonyul, ami nem meglepő. Ezzel sokakat meg lehet fogni. Tulajdonképpen még őt is. Yeza pedig nem szégyellős ilyen tekintetben sem, a bókot egyértelműen és elvitathatatlanul veszi magára. A vonásaira költöző mosolygás szinte fürdőzik benne.
A Kancellár ittlétének részleteivel már nem ilyen szerencsés. Hiába rugaszkodik neki többedjére is, hogy mindig kicsit máshonnan hozza szóba, ezúttal se lesz gazdagabb értékelhető információkkal. Igaz, az újbóli bók kissé elsimítja efeletti bosszúságát. A mézes-mázas szavak sajnos jobban a közelébe férkőznek, mint illene. Viszontagságos és megbecsülésben meglehetősen szűkölködő időszakot tudhat maga mögött. Nem csoda, ha kicsit elcsábul a gondolatra.*
- Ugyan, ugyan *csóválja a fejét a "korombéli" degradáló felhangjaira.* - Ez csak természetes. Méltóságodnak a legjobb jár. Kényelemmel pedig nem fukarkodik a wegtoreni vendégszeretet *mondja, s már emelkedik is fel ültéből, hogy karját nyújtva az emeletre kísérhesse az ücsörgésben elgémberedett jó Kancellárt. A habókosan megbicsakló kifejezésre csak elnéző derűvel kuncog egy elsuhanó pillanatra, aztán máris útjára engedi. A férfiba karol, de nem pont úgy, ahogy aggastyánokat szokás támogatni. Kellemesen, de nem tolakodón simul hozzá. Nyakának hajlatában érezni a wegtoreni tűzliliom buja aromáját.*
- A testőröd nem tart velünk? *súgja a Kancellár fülébe, miközben a mélységi nőre pillant, aztán vissza a férfira, s az az apró kis mosoly a szája szegletében most valahogy mintha tényleg arcpirítóan szemérmetlen dolgok felé sodorná a képzeletet. ...De mindez bizonyára csak a férfiúi természet kaján játéka. Bizonyára!*
- Akárcsak Kegyelmed *bólint a Báró úriemberségét leszögező kijelentésre. Ügyesen játszik a hangsúllyal a beste, ébren hagyja a dilemmát, hogy vajon mit is kell kihallani ebből.
Yeza is szeret virágnyelvet használni, de gyakorta oly pimaszul, hogy giz-gazosból is arcpirítóan párállik a bujaság, hiába igyekszik az ember nem elvonatkoztatni a szó szerinti értelmezéstől.
Az elismerés témája kiváló kapaszkodónak bizonyul, ami nem meglepő. Ezzel sokakat meg lehet fogni. Tulajdonképpen még őt is. Yeza pedig nem szégyellős ilyen tekintetben sem, a bókot egyértelműen és elvitathatatlanul veszi magára. A vonásaira költöző mosolygás szinte fürdőzik benne.
A Kancellár ittlétének részleteivel már nem ilyen szerencsés. Hiába rugaszkodik neki többedjére is, hogy mindig kicsit máshonnan hozza szóba, ezúttal se lesz gazdagabb értékelhető információkkal. Igaz, az újbóli bók kissé elsimítja efeletti bosszúságát. A mézes-mázas szavak sajnos jobban a közelébe férkőznek, mint illene. Viszontagságos és megbecsülésben meglehetősen szűkölködő időszakot tudhat maga mögött. Nem csoda, ha kicsit elcsábul a gondolatra.*
- Ugyan, ugyan *csóválja a fejét a "korombéli" degradáló felhangjaira.* - Ez csak természetes. Méltóságodnak a legjobb jár. Kényelemmel pedig nem fukarkodik a wegtoreni vendégszeretet *mondja, s már emelkedik is fel ültéből, hogy karját nyújtva az emeletre kísérhesse az ücsörgésben elgémberedett jó Kancellárt. A habókosan megbicsakló kifejezésre csak elnéző derűvel kuncog egy elsuhanó pillanatra, aztán máris útjára engedi. A férfiba karol, de nem pont úgy, ahogy aggastyánokat szokás támogatni. Kellemesen, de nem tolakodón simul hozzá. Nyakának hajlatában érezni a wegtoreni tűzliliom buja aromáját.*
- A testőröd nem tart velünk? *súgja a Kancellár fülébe, miközben a mélységi nőre pillant, aztán vissza a férfira, s az az apró kis mosoly a szája szegletében most valahogy mintha tényleg arcpirítóan szemérmetlen dolgok felé sodorná a képzeletet. ...De mindez bizonyára csak a férfiúi természet kaján játéka. Bizonyára!*
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-03 07:52:05
Üzenet elküldve: 2021-12-03 07:52:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//A pince irányába//
*A nő nem igazán beszédes, de ami őt érdekli azt csak kiböki azért.*
-Helyes. *Vágja rá gyorsan, miután megtudja, hogy miben is hunyt el a pincében fekvő fejvadász, azaz, akiről Nawa ezt állítja. A vagdosást sem bánja a nő, így megfog egy üvegkorsót, egy kést és felmászik, hogy leemelje a pincekulcsot is.*
-Mehetünk. *Mondja majd már az ajtó előtt is terem és nyitja, mert hát ezt jobb minél hamarabb elintézni, neki más dolga is lenne. Az meg, hogy mit fog generálni, ha a testet nem találják meg az említett helyen, még a jövő zenéje. ~Csak legyél ott és kész! ~ Szurkol nagyon, majd hozzáteszi magában: ~Megpusztulva természetesen. ~ Mert hát, ha az isteneknek van humora a végén még valami élőholt izé ugrana ki a szekrényből, miközben a nyomokat vizslatnák, amit nagyon nem szeretne.*
//A pince irányába//
*A nő nem igazán beszédes, de ami őt érdekli azt csak kiböki azért.*
-Helyes. *Vágja rá gyorsan, miután megtudja, hogy miben is hunyt el a pincében fekvő fejvadász, azaz, akiről Nawa ezt állítja. A vagdosást sem bánja a nő, így megfog egy üvegkorsót, egy kést és felmászik, hogy leemelje a pincekulcsot is.*
-Mehetünk. *Mondja majd már az ajtó előtt is terem és nyitja, mert hát ezt jobb minél hamarabb elintézni, neki más dolga is lenne. Az meg, hogy mit fog generálni, ha a testet nem találják meg az említett helyen, még a jövő zenéje. ~Csak legyél ott és kész! ~ Szurkol nagyon, majd hozzáteszi magában: ~Megpusztulva természetesen. ~ Mert hát, ha az isteneknek van humora a végén még valami élőholt izé ugrana ki a szekrényből, miközben a nyomokat vizslatnák, amit nagyon nem szeretne.*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-02 17:54:02
Üzenet elküldve: 2021-12-02 17:54:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Merchen jön, lát és kopog. Az ajtó pedig hamarosan kitárul előtte, és ismét csak lenyűgöző látványban lehet része. Nem is igazán szándékozik eltitkolni, hogy tetszik neki amit lát, így igencsak szélesre nyúlik a mosolya.*
-Úgy siettem, mint aki egy hercegnőt igyekszik kiszabadítani a várából, és tádáá!
*Jó nagy terpeszbe lép, hogy lovagiasan meg tudjon hajolni, mielőtt visszahuppanna természetes testtartásába. Mielőtt azonban hagyná, hogy belékaroljon kedvese, a mellényében kezd el matatni.*
-Tessék a tiéd.
*Mondja, majd óvatosan előhúzza a gyönyörű selyemből készült sálat, amit finoman a másik nyaka köré dob, hogy úgy húzhassa közelebb egy lopott csókra, ha teheti.*
-Egy aprócska ajándék, remélem nem bánod.
*Bízik benne, hogy tetszik neki akárhogy is alakul a kis meglepetés.*
-Sikerült a levél dolgát elintézni?
*Kérdezi, és egyrészt bizony benne van a rafinált üzletember , viszont másrészt az egyszerű érdeklődés is. Kezdi tényleg megkedvelni ezt a némbert, és nem biztos, hogy ebből később nem fog gondja származni, de ezzel egyelőre nem tud, nem akar és nem is fog törődni.*
-Akkor mehetünk?
*Merchen jön, lát és kopog. Az ajtó pedig hamarosan kitárul előtte, és ismét csak lenyűgöző látványban lehet része. Nem is igazán szándékozik eltitkolni, hogy tetszik neki amit lát, így igencsak szélesre nyúlik a mosolya.*
-Úgy siettem, mint aki egy hercegnőt igyekszik kiszabadítani a várából, és tádáá!
*Jó nagy terpeszbe lép, hogy lovagiasan meg tudjon hajolni, mielőtt visszahuppanna természetes testtartásába. Mielőtt azonban hagyná, hogy belékaroljon kedvese, a mellényében kezd el matatni.*
-Tessék a tiéd.
*Mondja, majd óvatosan előhúzza a gyönyörű selyemből készült sálat, amit finoman a másik nyaka köré dob, hogy úgy húzhassa közelebb egy lopott csókra, ha teheti.*
-Egy aprócska ajándék, remélem nem bánod.
*Bízik benne, hogy tetszik neki akárhogy is alakul a kis meglepetés.*
-Sikerült a levél dolgát elintézni?
*Kérdezi, és egyrészt bizony benne van a rafinált üzletember , viszont másrészt az egyszerű érdeklődés is. Kezdi tényleg megkedvelni ezt a némbert, és nem biztos, hogy ebből később nem fog gondja származni, de ezzel egyelőre nem tud, nem akar és nem is fog törődni.*
-Akkor mehetünk?
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 21:52:50
Üzenet elküldve: 2021-12-01 21:52:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*A levelet hamar elintézi, így marad egy kis ideje saját magára. Ki is használja, ráérősen, dalolászva készülődik, minden egyes mozdulatot alaposan átgondolva, mintha a világ összes ideje az övé lenne. Először haját fonja be, majd köti fel kontyba, hisz egy fürdőbe ez a praktikus viselet. Egy egyszerű, ezüst csattal rögzíti éden koronáját. Szerény sminkjét nedves ronggyal letörli, különben a pára és víz maszatolná szét arcát. Azt nem igazán tudja, milyen öltözetben illik megjelenni az itteni fürdőben, így a biztonság kedvéért alsóneműi felé felhúz egy térdig erő, lenge selymet, ami már - már szinte áttetszően csillog a fényben. Szíve szerint mezítelenül mártózna meg, de nem minden helyen díjazzák az efféle magamutogatást. Majd megkérdezi a tündért, mi itt a szokás. A kis ruha még a hidegben is jó szolgálatot tesz, erre veszi fel vastagabb anyagból szőtt, elegáns, bokáig erő ruháját, egy vörösbarna, hímzett fűzővel. Nem köti meg azonnal, lazábbra hagyja, míg kopogást nem hall az ajtón. Csak ekkor szorítja meg annyira, ahogy a nagy könyv előírja, s nyitja is az ajtót, arcán széles mosollyal.*
-Gyors voltál.
*Elveszi prémes kabátját az ajtó mellől, s gyorsan belebújik, miközben karját nyújtja Merchen felé, hogy a férfiba karolhasson.*
-Vagy csak túl ráérősen készülődtem, s elsuhant mellettem az idő.
*A levelet hamar elintézi, így marad egy kis ideje saját magára. Ki is használja, ráérősen, dalolászva készülődik, minden egyes mozdulatot alaposan átgondolva, mintha a világ összes ideje az övé lenne. Először haját fonja be, majd köti fel kontyba, hisz egy fürdőbe ez a praktikus viselet. Egy egyszerű, ezüst csattal rögzíti éden koronáját. Szerény sminkjét nedves ronggyal letörli, különben a pára és víz maszatolná szét arcát. Azt nem igazán tudja, milyen öltözetben illik megjelenni az itteni fürdőben, így a biztonság kedvéért alsóneműi felé felhúz egy térdig erő, lenge selymet, ami már - már szinte áttetszően csillog a fényben. Szíve szerint mezítelenül mártózna meg, de nem minden helyen díjazzák az efféle magamutogatást. Majd megkérdezi a tündért, mi itt a szokás. A kis ruha még a hidegben is jó szolgálatot tesz, erre veszi fel vastagabb anyagból szőtt, elegáns, bokáig erő ruháját, egy vörösbarna, hímzett fűzővel. Nem köti meg azonnal, lazábbra hagyja, míg kopogást nem hall az ajtón. Csak ekkor szorítja meg annyira, ahogy a nagy könyv előírja, s nyitja is az ajtót, arcán széles mosollyal.*
-Gyors voltál.
*Elveszi prémes kabátját az ajtó mellől, s gyorsan belebújik, miközben karját nyújtja Merchen felé, hogy a férfiba karolhasson.*
-Vagy csak túl ráérősen készülődtem, s elsuhant mellettem az idő.
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 16:28:35
Üzenet elküldve: 2021-12-01 16:28:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
//Pult előtt//
*Nem csak a csend hosszúsága árulkodik róla, hogy a helyzet komoly. A gnóm lány Nawanthiri kérdéseit meg sem hallva pörög tovább mindenfélén, ami épp az eszébe jut, a szerzetes arcából pedig lassan elpárolog a rosszallás, és valami rezzenetlen éberség veszi át a helyét. A tekintete nyugtalanítóan merevvé válik. Rossz szándék nem látszik rajta - pont azért ijesztő, mert semmi nem látszik rajta az éber figyelmen kívül.*
- Leesett a lépcsőn, és kitörte a nyakát. *feleli suttogva, miután Kóczi kifogyott a szuszból* Levághatsz róla mindent, ami kell. Hozd a kést, a többit lent elmondom. Melyik a pincekulcs? *tudakolja ismét, hátha ezúttal választ is kap. Végig kínosan ügyel rá, hogy amit mond, azt csak a gnóm hallhassa, senki más.*
//Pult előtt//
*Nem csak a csend hosszúsága árulkodik róla, hogy a helyzet komoly. A gnóm lány Nawanthiri kérdéseit meg sem hallva pörög tovább mindenfélén, ami épp az eszébe jut, a szerzetes arcából pedig lassan elpárolog a rosszallás, és valami rezzenetlen éberség veszi át a helyét. A tekintete nyugtalanítóan merevvé válik. Rossz szándék nem látszik rajta - pont azért ijesztő, mert semmi nem látszik rajta az éber figyelmen kívül.*
- Leesett a lépcsőn, és kitörte a nyakát. *feleli suttogva, miután Kóczi kifogyott a szuszból* Levághatsz róla mindent, ami kell. Hozd a kést, a többit lent elmondom. Melyik a pincekulcs? *tudakolja ismét, hátha ezúttal választ is kap. Végig kínosan ügyel rá, hogy amit mond, azt csak a gnóm hallhassa, senki más.*
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:51:28
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:51:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Pult mögött//
*Szinte teljesen elmerül abban, hogy itt a pincében, aminek az ajtaja mellett ő dolgozik egy, jóformán orgyilkos lapul. Valószínűsíti, hogy megkötözve vagy odabilincselve valamihez. Nawanthiri első fejrázását nem igazán tudja értelmezni, főleg nem a kérdésözön közepette, csak akkor hallgat el, mikor a nő ki is mondja, hogy bizony azt már élőnek nem lehet mondani. Pislog néhányat nagy ártatlanul, miközben azt figyeli, a másik nem-e viccel vele. Mikor a csend hosszúságából arra következtet, hogy ez bizony komoly dolog, fel is merül, hogy bizony nem maradhat a hulla ott ahol most van, rákérdez.*
-Egyben kell eltüntetni? Megkaphatom a nyelvét? *Majd kicsit hangosabban fel is szólal, mert butaságok jutnak az eszébe.*
-Ugyan hol máshol lenne még ha egyszer megpusztult?! *Mert nagyon nem szívesen gondolna bele, ha nincs odalent, akkor mégis hol van és hogy került oda. Majd körbe tekint, és gyorsan megköszörüli a torkát hogy visszahalkítsa a hangját.*
-Bizonyára a kooonyhában van, mert a sült maaalac nem mászik csak úúúgy magától arrébb… *Teszi gyorsan hozzá, hátha valaki az iméntit hallotta. Ezt követően megint odadugja a fejét Nawa közelébe és a pultra lapul.*
-De mégis mitől halt meg? *Mert esélyes, hogy bizony az nem volt természetes halál, de ha mérgezés történt, akkor bizony ő nem tart igényt semmilyen részére.*
-Megvannak még az ujjai? *Megy bele jobban a részletekbe.*
-De amúgy az mit keres itt? *Most ugrik csak be neki, mert bizony egy fejvadászt nem eresztenek rá akárki gnóm lányára. Ekkor himbálózik be a képbe a nő nyakába felakasztott leviatános gyűrű, ami bizony még szerinte is szép darab, pedig nem igazán rajong az ékszerekért. Viszont most van fontosabb dolog is, minthogy ezt felhozza.*
//Pult mögött//
*Szinte teljesen elmerül abban, hogy itt a pincében, aminek az ajtaja mellett ő dolgozik egy, jóformán orgyilkos lapul. Valószínűsíti, hogy megkötözve vagy odabilincselve valamihez. Nawanthiri első fejrázását nem igazán tudja értelmezni, főleg nem a kérdésözön közepette, csak akkor hallgat el, mikor a nő ki is mondja, hogy bizony azt már élőnek nem lehet mondani. Pislog néhányat nagy ártatlanul, miközben azt figyeli, a másik nem-e viccel vele. Mikor a csend hosszúságából arra következtet, hogy ez bizony komoly dolog, fel is merül, hogy bizony nem maradhat a hulla ott ahol most van, rákérdez.*
-Egyben kell eltüntetni? Megkaphatom a nyelvét? *Majd kicsit hangosabban fel is szólal, mert butaságok jutnak az eszébe.*
-Ugyan hol máshol lenne még ha egyszer megpusztult?! *Mert nagyon nem szívesen gondolna bele, ha nincs odalent, akkor mégis hol van és hogy került oda. Majd körbe tekint, és gyorsan megköszörüli a torkát hogy visszahalkítsa a hangját.*
-Bizonyára a kooonyhában van, mert a sült maaalac nem mászik csak úúúgy magától arrébb… *Teszi gyorsan hozzá, hátha valaki az iméntit hallotta. Ezt követően megint odadugja a fejét Nawa közelébe és a pultra lapul.*
-De mégis mitől halt meg? *Mert esélyes, hogy bizony az nem volt természetes halál, de ha mérgezés történt, akkor bizony ő nem tart igényt semmilyen részére.*
-Megvannak még az ujjai? *Megy bele jobban a részletekbe.*
-De amúgy az mit keres itt? *Most ugrik csak be neki, mert bizony egy fejvadászt nem eresztenek rá akárki gnóm lányára. Ekkor himbálózik be a képbe a nő nyakába felakasztott leviatános gyűrű, ami bizony még szerinte is szép darab, pedig nem igazán rajong az ékszerekért. Viszont most van fontosabb dolog is, minthogy ezt felhozza.*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:26:48
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:26:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
//Pult előtt//
*A lelke mélyén számított rá, hogy a diszkrét puhatolózás heves reakciót szül majd. Így is lett, mégis, csak pislogni tud a hirtelen tűzijátékon, főleg, amikor összekoccan a homlokuk a gnómmal. Kóczi visszakérdez, de válasz helyett csak egy fejrázásra marad idő, mert máris további kérdések jönnek, majd kolléganője bevédi magát a felelősség meg a teendők ellen, amint annak kollegiális rendje és módja.*
- Már nem él. *suttogja Nawanthiri, mikor végre szóhoz jut, rosszallását alig titkolva* És ha még lent van, el kéne vinni innen... melyik a pince kulcsa? *int a fejével fali kulcstartó felé, ahol a szobákéi is lógnak, aztán nagy ravaszul elmosolyodik* Lejössz te is?
//Pult előtt//
*A lelke mélyén számított rá, hogy a diszkrét puhatolózás heves reakciót szül majd. Így is lett, mégis, csak pislogni tud a hirtelen tűzijátékon, főleg, amikor összekoccan a homlokuk a gnómmal. Kóczi visszakérdez, de válasz helyett csak egy fejrázásra marad idő, mert máris további kérdések jönnek, majd kolléganője bevédi magát a felelősség meg a teendők ellen, amint annak kollegiális rendje és módja.*
- Már nem él. *suttogja Nawanthiri, mikor végre szóhoz jut, rosszallását alig titkolva* És ha még lent van, el kéne vinni innen... melyik a pince kulcsa? *int a fejével fali kulcstartó felé, ahol a szobákéi is lógnak, aztán nagy ravaszul elmosolyodik* Lejössz te is?
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 10:02:13
Üzenet elküldve: 2021-12-01 10:02:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Nem kérdéses, hogy Hubi adott eseteben bárkit cserben hagyna bárki előtt, de ilyesmivel azért mégsem dicsekszik az ember. Már csak azért sem, mert - túl azon, hogy gyávaságnak vagy nemtelenségnek hatna - most negatív hatása is lenne. Talán nem kell részletezni, hogy mi.*
- Biztos vagyok benne, hogy a báró úriember, és nem vetemedne olyasmire, hogy felebarátai leveleibe olvas bele. Abban viszont igazad van, hogy váratlan balesetekre sem árt felkészülni. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy lenge szellő a báró úr asztalára sodorná a már felbontott levelet és ő akaratlanul, mondhatni véletlenül is belepislantana a tartalmába. Hát nem kell semmi olyasmit írni, ami nem való az ő becses szemeinek. Vagy nem _úgy_.
*Alig félreérthetően utal a jó kancellár arra, hogy alkalmasint virágnyelven értekezzenek majd. Ez az ő esetében evidencia, az óvatos kígyó ritkán fogalmaz nyíltan és egyenesen. De ez a figyelmeztetés most szinte csak reflexből jön. Eleinte erős volt a gyanúja, hogy a vörös mögött a bárót kell sejteni, de Yeza jól játssza a szerepét és Hubi gyanakvása mostanra majdnem teljesen elaludt. A vörös némber mondhatni démoni érzékkel tudja, hogy miként kell úgy hízelegni a hiú kancellárnak, hogy az ne lásson át elsőre a szitán. Most például egyik nagy szívfájdalmára tapint rá úgy ahogy Hubi azt kedvesnek találja, és csak legyint egyet. Valóban úgy érzi, sőt tudja, hogy a thargok nem becsülik meg eléggé pótolhatatlan személyét. Ha nem élne olyan kényelemben amilyenben, ha nem ülne közel a tűzhöz és a húsos fazékhoz, valószínűleg már rég hagyta volna káoszba fulladni a Vashegyet. Amit esetleges távozta után ugyebár elkerülhetetlenül bekövetkeznék.*
- A hintó... no igen. *elmosolyodik* Az egy teljeséggel váratlan ajándék volt az úrnőtől, szinte zavarba is hozott vele. Egyébként a mi nagytiszteletű bárónk hajtotta fel, az ő ízlését dicséri. Mint látható, az kifogástalan.
*Megemeli a poharát és az utolsó mondatot értheti a hintóra is, Yezára is. Mostanra viszont a jó kancellár eljutott arra a pontra, hogy nem feltétlenül Arthenior vagy más városok rabul ejtő varázsáról vagy más urbanisztikai kérdésekről szeretne eszmét cserélni a vörössel.*
- A szülőhelyére az ember nosztalgiával emlékezik.
*Ezúttal őszinte. Ami azért is furcsa, mert nem volt annyira fényes gyermekkora és ifjúságát már nem Arrtheniorban töltötte. Tehát rengeteg szép emlékkel nem rendelkezik, mégis így érez.*
- Megtisztelőnek érzem, hogy szerénységemtől kívánsz tanulni, holott tudásod már most is figyelemre méltó. Hiszen távozni készültem és lám, itt ülök. Kevesen mondhatják el, hogy elhatározásaimban meg tudnak másítani.
*A jó kancellár kellően magabiztos hozzá, hogy úgy vélje fényt deríthet Yeza estleges hátsó szándékaira. De annak semmi stílusa nem lenne, ha egy fogadó söntésénél puhatolózna. Most máshol és mást kívánna puhatolózni.*
- Mivel elbűvölő társaságod valósággal bearanyozta az estém, fukarságra és rossz modorra vallana ha nem viszonoznám valahogy kedvességed. Kérdezz hát bátran, s amire módomban áll, őszintén megfelelek. De ha nem haragszol; a korombeli embereknek könnyen elgémberedik a dereka hosszabb ücsörgés után, főleg huzatos helyeken.
*Nem érez légmozgást a fogadóban, de annyi baj legyen.*
- Ha nem veszed tolakodásnak, talán odafent folytassuk a beszélgetést. Kényelmesebb is - remélem elnézed nekem, hogy ezt is szem előtt tartom - és esetleges fülelő szemektől... *pislant egy hosszabbat, ez borzasztó képzavar volt* sem kell tartanunk.
*Sehol egy kaján mosoly, egy cinkos, sokat sejtető kacsintás. Olyan ártatlan képpel adja elő, mintha Eeyr szerzeteseinek szokásos teadélutánjára invitálná Yezát.*
*Nem kérdéses, hogy Hubi adott eseteben bárkit cserben hagyna bárki előtt, de ilyesmivel azért mégsem dicsekszik az ember. Már csak azért sem, mert - túl azon, hogy gyávaságnak vagy nemtelenségnek hatna - most negatív hatása is lenne. Talán nem kell részletezni, hogy mi.*
- Biztos vagyok benne, hogy a báró úriember, és nem vetemedne olyasmire, hogy felebarátai leveleibe olvas bele. Abban viszont igazad van, hogy váratlan balesetekre sem árt felkészülni. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy lenge szellő a báró úr asztalára sodorná a már felbontott levelet és ő akaratlanul, mondhatni véletlenül is belepislantana a tartalmába. Hát nem kell semmi olyasmit írni, ami nem való az ő becses szemeinek. Vagy nem _úgy_.
*Alig félreérthetően utal a jó kancellár arra, hogy alkalmasint virágnyelven értekezzenek majd. Ez az ő esetében evidencia, az óvatos kígyó ritkán fogalmaz nyíltan és egyenesen. De ez a figyelmeztetés most szinte csak reflexből jön. Eleinte erős volt a gyanúja, hogy a vörös mögött a bárót kell sejteni, de Yeza jól játssza a szerepét és Hubi gyanakvása mostanra majdnem teljesen elaludt. A vörös némber mondhatni démoni érzékkel tudja, hogy miként kell úgy hízelegni a hiú kancellárnak, hogy az ne lásson át elsőre a szitán. Most például egyik nagy szívfájdalmára tapint rá úgy ahogy Hubi azt kedvesnek találja, és csak legyint egyet. Valóban úgy érzi, sőt tudja, hogy a thargok nem becsülik meg eléggé pótolhatatlan személyét. Ha nem élne olyan kényelemben amilyenben, ha nem ülne közel a tűzhöz és a húsos fazékhoz, valószínűleg már rég hagyta volna káoszba fulladni a Vashegyet. Amit esetleges távozta után ugyebár elkerülhetetlenül bekövetkeznék.*
- A hintó... no igen. *elmosolyodik* Az egy teljeséggel váratlan ajándék volt az úrnőtől, szinte zavarba is hozott vele. Egyébként a mi nagytiszteletű bárónk hajtotta fel, az ő ízlését dicséri. Mint látható, az kifogástalan.
*Megemeli a poharát és az utolsó mondatot értheti a hintóra is, Yezára is. Mostanra viszont a jó kancellár eljutott arra a pontra, hogy nem feltétlenül Arthenior vagy más városok rabul ejtő varázsáról vagy más urbanisztikai kérdésekről szeretne eszmét cserélni a vörössel.*
- A szülőhelyére az ember nosztalgiával emlékezik.
*Ezúttal őszinte. Ami azért is furcsa, mert nem volt annyira fényes gyermekkora és ifjúságát már nem Arrtheniorban töltötte. Tehát rengeteg szép emlékkel nem rendelkezik, mégis így érez.*
- Megtisztelőnek érzem, hogy szerénységemtől kívánsz tanulni, holott tudásod már most is figyelemre méltó. Hiszen távozni készültem és lám, itt ülök. Kevesen mondhatják el, hogy elhatározásaimban meg tudnak másítani.
*A jó kancellár kellően magabiztos hozzá, hogy úgy vélje fényt deríthet Yeza estleges hátsó szándékaira. De annak semmi stílusa nem lenne, ha egy fogadó söntésénél puhatolózna. Most máshol és mást kívánna puhatolózni.*
- Mivel elbűvölő társaságod valósággal bearanyozta az estém, fukarságra és rossz modorra vallana ha nem viszonoznám valahogy kedvességed. Kérdezz hát bátran, s amire módomban áll, őszintén megfelelek. De ha nem haragszol; a korombeli embereknek könnyen elgémberedik a dereka hosszabb ücsörgés után, főleg huzatos helyeken.
*Nem érez légmozgást a fogadóban, de annyi baj legyen.*
- Ha nem veszed tolakodásnak, talán odafent folytassuk a beszélgetést. Kényelmesebb is - remélem elnézed nekem, hogy ezt is szem előtt tartom - és esetleges fülelő szemektől... *pislant egy hosszabbat, ez borzasztó képzavar volt* sem kell tartanunk.
*Sehol egy kaján mosoly, egy cinkos, sokat sejtető kacsintás. Olyan ártatlan képpel adja elő, mintha Eeyr szerzeteseinek szokásos teadélutánjára invitálná Yezát.*
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 08:37:54
Üzenet elküldve: 2021-12-01 08:37:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Pult mögött//
*Éppen, hogy visszaérkezik a pult mögé, beszuszakolva a zsákját a pult alá, mikor Nawanthiri odafordul hozzá egy kérdéssel. Elsőre is látni, hogy nem érti miről is van szó, mostanában nem igazán volt lenn a pincében, meg mintha az a mondás járta volna, hogy le van zárva. Ő meg aztán nem kérdezősködik, nem akar tudni inkább semmit, attól csak bajba kerülhet. Viszont, hogy egy fejvadász, azaz egy személy van odalent, kicsit megijeszti, mert hát ő meg egész végig itt dolgozott mellette, a fejvadászok meg aztán veszélyesek, főleg, ha éppen a kiválasztott fővel rendelkezik a gnóm.*
-Hogy mi van?! Aszondod, hogy egy élő, fegyveres fickó van odalenn? *Hajol közelebb, hogy össze is koccan a homlokuk.*
-Azt ki etette eddig? *Vetül fel a következő kézenfekvő kérdés, mert ő mocorgást az ajtónál nem látott már egy ideje, természetesen ő is suttogva válaszol a suttogó nőnek.*
-Én nem tudok aztán semmiről az égvilágon, de nem kéne onnan most már kiereszteni? Biztos összecsinálta már magát, ééén tuuuti tutkerájos, hogy nem pucolom fel. *Tisztázza a dolgot előre.*
//Pult mögött//
*Éppen, hogy visszaérkezik a pult mögé, beszuszakolva a zsákját a pult alá, mikor Nawanthiri odafordul hozzá egy kérdéssel. Elsőre is látni, hogy nem érti miről is van szó, mostanában nem igazán volt lenn a pincében, meg mintha az a mondás járta volna, hogy le van zárva. Ő meg aztán nem kérdezősködik, nem akar tudni inkább semmit, attól csak bajba kerülhet. Viszont, hogy egy fejvadász, azaz egy személy van odalent, kicsit megijeszti, mert hát ő meg egész végig itt dolgozott mellette, a fejvadászok meg aztán veszélyesek, főleg, ha éppen a kiválasztott fővel rendelkezik a gnóm.*
-Hogy mi van?! Aszondod, hogy egy élő, fegyveres fickó van odalenn? *Hajol közelebb, hogy össze is koccan a homlokuk.*
-Azt ki etette eddig? *Vetül fel a következő kézenfekvő kérdés, mert ő mocorgást az ajtónál nem látott már egy ideje, természetesen ő is suttogva válaszol a suttogó nőnek.*
-Én nem tudok aztán semmiről az égvilágon, de nem kéne onnan most már kiereszteni? Biztos összecsinálta már magát, ééén tuuuti tutkerájos, hogy nem pucolom fel. *Tisztázza a dolgot előre.*
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-30 18:32:48
Üzenet elküldve: 2021-11-30 18:32:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A Kalmárban//
//Csak egy éjszakára//
//érintőleg: küldetés//
*Az elégedett vendég mosolya tényleg kincs, ezért dolgozik a Kereskedőház minden tagja. Nawanthiri vidáman viszonozza is, és csak a pult felé menet ötlik fel benne, mennyire új ez az élmény. Hasonlít a bajbajutottak hálás tekintetéhez, akiken eddig segített, de nincs benne alárendelődés, valahogy szabadabb az egész.*
~Még a végén beállok fogadósnak...~
*Szó ami szó, idáig többet volt felszolgáló meg boltossegéd, mint kalandor, amire eredetileg szerződött. Csak túl ne képezzék.
A pultnál Őkóczisága olyan mélységes unalommal biztosítja arról, hogy figyel majd a néma vendégre, hogy Nawanthiri jobbnak látja a közelben maradni. Egyéb dolga amúgy sincs. Kényelmesen nekiveti a hátát a söntésnek, és a miheztartás végett belehallgat Yeza és a jó kancellár beszélgetésébe.
Egészen addig, amíg be nem nyit egy kék ruhás, macskaléptű félelf. A szeme se áll jól, és aziránt érdeklődik, jár-e a szobához öldöklés. Már éppen válaszolna neki valami elméset, de Xavy szerencsére megelőzi. Nawanthiri komoly arccal bólogat: bezony, akkkármikor ölnek disznót, csak legyen, aki megfizeti! Új vendégük azonban ma estére egy sima szobával is megelégszik - ami nem baj, mert így éjnek évadján nem olyan könnyű vágásérett malacot szerezni, és a többi vendég sem örülne a zenebonának, amit csapna.
A különös térdhajtáson ő is csak pislog, nem látott még pukedlit.*
~Meg kéne kérdeznem róla ezt a gnőmöt. Úgyis mindent tud...~
*Amíg a vonatkozó gnőm kiadja a szobakulcsot, meg eligazítja a félvér lányt, Nawanthiri a Pincearéna ajtajához sétál, hogy a pulttámasztás fáradalmait kipihenje. A kilincset valaki gorombán lehajlította, hogy függőlegesen álljon. Az ajtófélfában mély vágás, talán baltának a nyoma. A lány hümment egy rosszallót, aztán megpróbálja kinyitni az ajtót, de zárva van. Újabb rosszalló hümmentés.
Mire idáig eljut, Khryställe nemcsak a vacsorájával végez, de nagyrészt össze is szedelőzött. Nawanthiri int neki egy mosolygóst búcsúképpen, aztán összeszedi az asztalán maradt tányérokat, és leadja a konyhán a mosogatófiúnak. A muzsikustól kapott pénzt belepotyogtatja a kasszába, majd visszasétál a korábbi őrhelyére, a pulthoz. Ezúttal azonban szembehelyezkedik Őkócziságával, mert beszéde van vele.*
- Te... az a fejvadász lent van még a pincében? *suttogja neki, hogy más ne hallja.*
//Csak egy éjszakára//
//érintőleg: küldetés//
*Az elégedett vendég mosolya tényleg kincs, ezért dolgozik a Kereskedőház minden tagja. Nawanthiri vidáman viszonozza is, és csak a pult felé menet ötlik fel benne, mennyire új ez az élmény. Hasonlít a bajbajutottak hálás tekintetéhez, akiken eddig segített, de nincs benne alárendelődés, valahogy szabadabb az egész.*
~Még a végén beállok fogadósnak...~
*Szó ami szó, idáig többet volt felszolgáló meg boltossegéd, mint kalandor, amire eredetileg szerződött. Csak túl ne képezzék.
A pultnál Őkóczisága olyan mélységes unalommal biztosítja arról, hogy figyel majd a néma vendégre, hogy Nawanthiri jobbnak látja a közelben maradni. Egyéb dolga amúgy sincs. Kényelmesen nekiveti a hátát a söntésnek, és a miheztartás végett belehallgat Yeza és a jó kancellár beszélgetésébe.
Egészen addig, amíg be nem nyit egy kék ruhás, macskaléptű félelf. A szeme se áll jól, és aziránt érdeklődik, jár-e a szobához öldöklés. Már éppen válaszolna neki valami elméset, de Xavy szerencsére megelőzi. Nawanthiri komoly arccal bólogat: bezony, akkkármikor ölnek disznót, csak legyen, aki megfizeti! Új vendégük azonban ma estére egy sima szobával is megelégszik - ami nem baj, mert így éjnek évadján nem olyan könnyű vágásérett malacot szerezni, és a többi vendég sem örülne a zenebonának, amit csapna.
A különös térdhajtáson ő is csak pislog, nem látott még pukedlit.*
~Meg kéne kérdeznem róla ezt a gnőmöt. Úgyis mindent tud...~
*Amíg a vonatkozó gnőm kiadja a szobakulcsot, meg eligazítja a félvér lányt, Nawanthiri a Pincearéna ajtajához sétál, hogy a pulttámasztás fáradalmait kipihenje. A kilincset valaki gorombán lehajlította, hogy függőlegesen álljon. Az ajtófélfában mély vágás, talán baltának a nyoma. A lány hümment egy rosszallót, aztán megpróbálja kinyitni az ajtót, de zárva van. Újabb rosszalló hümmentés.
Mire idáig eljut, Khryställe nemcsak a vacsorájával végez, de nagyrészt össze is szedelőzött. Nawanthiri int neki egy mosolygóst búcsúképpen, aztán összeszedi az asztalán maradt tányérokat, és leadja a konyhán a mosogatófiúnak. A muzsikustól kapott pénzt belepotyogtatja a kasszába, majd visszasétál a korábbi őrhelyére, a pulthoz. Ezúttal azonban szembehelyezkedik Őkócziságával, mert beszéde van vele.*
- Te... az a fejvadász lent van még a pincében? *suttogja neki, hogy más ne hallja.*
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-30 10:56:58
Üzenet elküldve: 2021-11-30 10:56:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Mikor a lovag még feltételezi is, hogy bizony a lószaros pörköltet is szeretheti valaki, elfintorodik, még a nyelve is kikandikál egy kis fingást imitáló hang keretein belül.*
-Pfff… nem hiszem. *Majd előkerül a borzói, amit utoljára akkor látott, amikor még az erdőben éltek.*
-Olyanok még vannak? Lehet csak ide a városba nem merészkednek be. *Hiszen bizonyára attól, hogy nem látott, még nem haltak ki, mint a vakondemberek. Attól, hogy abból még életében nem látott egyet se, teljesen biztos benne, hogy léteznek.*
-Olyat én még nem ettem, de már rúgtak pofán a kis szemetek. *Simogatja meg a jobb orcáját, miközben arra emlékszik, mikor gyerekként az erdő üregeibe dugdosta a kicsi fejecskéjét, mert akkor azt gondolta, hogy jó ötlet.*
-Jól meg is dagadt utána. *Magyarázza, majd minden figyelmét a kardok kötik le, amiket végül a férfi visszacsatol a hátára egy kérdéssel, ami nem maradhat megválaszolatlan természetesen.*
-Pont úgy, mint két patkányfarokkal, amelyikek közül az egyik még aranyozott is. *Utal vissza arra, hogy nemrég még azoknak nevezte őket.*
-Amúgy, ha ásó lenne a hátadon kard helyett, akkor talán már nem is hadnagy lennél, hanem had-boronáss…pffff *Prüszköl miközben kibukik belőle a nevetés a rossz szóvicc nyomán. Majd a másik közli, hogy aki itt meg fog enni bármit is, az bizonyára ő meg jó maga lesz.*
-De azért én se főzök meg minden szart, nem kell elhozd. *Szögezi azért le, bár az már kétséges lehet a patkányfarok után, hogy mi esik bele a „minden szar” kategóriájába. Mikor a másik azt firtatja, hogy egy ilyen fiatal, bár az ő fejében még a szép is hozzátevődik, lány, mit keres egy ilyen kocsmába, kihúzza magát és felszegi az orrát.*
-Ha hiszed, ha nem, itt bizony nekem fizetnek, hogy sörrel és egyéb alkoholokkal hülyítsem az erre tévedőket, meg aki igényli. Azt még ételt is kapok, arról nem is szólva, hogy a … *Itt közelebb hajol, hogy ezt más már ne hallja.*
- hogy a… részegeket néha még direkt ki is gáncsolom és akkor fogat is vihetek haza. ÁÁÁlommelóó! *Emeli a magasba a karjait.*
-Bár… az a sebhelyes arcú egy istencsapása. *Sóhajt.*
-Még jó, hogy nem tolja ide gyakran a képét. *Legyezgeti az orcát, mert még mindig összefut benne a méreg, ha az utolsó találkozásukra gondol, amikor jól rászedte, mert más nem lehetett, csak egy jókora átbaszás.*
//Sokba jó a Kocka Móka//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Mikor a lovag még feltételezi is, hogy bizony a lószaros pörköltet is szeretheti valaki, elfintorodik, még a nyelve is kikandikál egy kis fingást imitáló hang keretein belül.*
-Pfff… nem hiszem. *Majd előkerül a borzói, amit utoljára akkor látott, amikor még az erdőben éltek.*
-Olyanok még vannak? Lehet csak ide a városba nem merészkednek be. *Hiszen bizonyára attól, hogy nem látott, még nem haltak ki, mint a vakondemberek. Attól, hogy abból még életében nem látott egyet se, teljesen biztos benne, hogy léteznek.*
-Olyat én még nem ettem, de már rúgtak pofán a kis szemetek. *Simogatja meg a jobb orcáját, miközben arra emlékszik, mikor gyerekként az erdő üregeibe dugdosta a kicsi fejecskéjét, mert akkor azt gondolta, hogy jó ötlet.*
-Jól meg is dagadt utána. *Magyarázza, majd minden figyelmét a kardok kötik le, amiket végül a férfi visszacsatol a hátára egy kérdéssel, ami nem maradhat megválaszolatlan természetesen.*
-Pont úgy, mint két patkányfarokkal, amelyikek közül az egyik még aranyozott is. *Utal vissza arra, hogy nemrég még azoknak nevezte őket.*
-Amúgy, ha ásó lenne a hátadon kard helyett, akkor talán már nem is hadnagy lennél, hanem had-boronáss…pffff *Prüszköl miközben kibukik belőle a nevetés a rossz szóvicc nyomán. Majd a másik közli, hogy aki itt meg fog enni bármit is, az bizonyára ő meg jó maga lesz.*
-De azért én se főzök meg minden szart, nem kell elhozd. *Szögezi azért le, bár az már kétséges lehet a patkányfarok után, hogy mi esik bele a „minden szar” kategóriájába. Mikor a másik azt firtatja, hogy egy ilyen fiatal, bár az ő fejében még a szép is hozzátevődik, lány, mit keres egy ilyen kocsmába, kihúzza magát és felszegi az orrát.*
-Ha hiszed, ha nem, itt bizony nekem fizetnek, hogy sörrel és egyéb alkoholokkal hülyítsem az erre tévedőket, meg aki igényli. Azt még ételt is kapok, arról nem is szólva, hogy a … *Itt közelebb hajol, hogy ezt más már ne hallja.*
- hogy a… részegeket néha még direkt ki is gáncsolom és akkor fogat is vihetek haza. ÁÁÁlommelóó! *Emeli a magasba a karjait.*
-Bár… az a sebhelyes arcú egy istencsapása. *Sóhajt.*
-Még jó, hogy nem tolja ide gyakran a képét. *Legyezgeti az orcát, mert még mindig összefut benne a méreg, ha az utolsó találkozásukra gondol, amikor jól rászedte, mert más nem lehetett, csak egy jókora átbaszás.*
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-11-29 21:45:31
Üzenet elküldve: 2021-11-29 21:45:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
- Sosem feltételezném *válaszolja az émelygősen negédes gavallérságra. Hogy szép keretbe foglalja a dolgot, ártatlan mozdulattal simít a jó Kancellár combjára. Rövid ismeretségükhöz mérten talán túlzás ez a közvetlenség, de Yeza talál neki alkalmas helyet a beszélgetés sodrában.*
- Kegyelmes uram bizonyosan talál megoldást e dilemmára *adja fel a leckét már-már pimaszul.* - És azt is remélem, hogy ha, mentsen az ég, a Báró úr felbontja a leveleimet, legalább így bizton kiderül *kacsint. A levegőben hagyja a lehetőséget, hogy a gondolat nyugodtan bogozza a mögöttes szándékok fő- és mellékszálát. Melyik melyik? Ki tudja?*
- Vakmerő *emelkedik meg Yeza egyik szemöldöke. Amit a férfi legendásnak titulál, a kevéske feléjük eljutó szóbeszédből inkább veszett hírnek tűnt, a boldog emlékezetűről inkább nem is szólva. Hitetlenkedő csodálattal mustrálja a Kancellárt, s a mustra most szó szerint az. Yeza pillantása fürkészi a másik minden szavát, gesztusát, a tartását, a tekintetét, hogy felfedezzen valami titkot, ami magyarázattal szolgálhatna. Egyre és egyre jobban fúrja a vörös oldalát a kíváncsiság. ~ Mit tudhat ez a fickó? ~ Megőrjíti, hogy nem tudja összerakni a rendhagyó kirakóst.*
- Ó, a kényelmet és a jólétet mindig irigylik, csak az érte letett munkát nem. De mi az a megérdemelt jólét az elismeréshez képest? Kegyelmed bizonyára nélkülözhetetlen kincs a Vashegyen, akit úrnője a tenyerén hordoz az éjt nappallá fordító szolgálatért. A hintó, a finom kelmék, a hozzáértő borbély *apró bókkal adózik a kifogástalan megjelenésnek.* - Ez a legkevesebb... gondolom *teszi hozzá cserfeskés toldalékként. Az ő szemében a thargok barbárok, akik fogalomkörében a jólét aligha mérhető egy városi méltóság luxusához.*
- Nem hiányzik? *int körbe egy kurta mozdulattal ölelve fel a civilizáció minden változatos letéteményét.* - A Városok Városa szülötte épp egy olyan... rusztikus hely hivatali felségeként *mosolyodik pillanatnyi merengésből a Kancellár vonásait fürkészve.* - De azért lám, csak visszahúz a szíved, uram. Ide, nem Pirtianesbe vagy a szép Wegtorenbe. *Yeza hangja dallamosan búgó, főleg, mikor ily fejtegetésekbe merül.* - Adnék egy napot az életemből, hogy fülembe súgja titkát, mi az, mi ily hathatós csáberővel csalja magához kegyelmedet röpke szabadidejében. Tanulnom illenék belőle, hisz én magam csekély kis hatalommal épp csak egy éjre nyertem el nagybecsű társaságát, s lám, még sátoros ünnepnapra se tudtam visszaédesgetni *kacag fel, míg saját méltatlanságán ironizál. Mintha édes kis féltékenységet lehetne benne felfedezni. A versengő fajtát, ami buzgón keresi a kegyhez vezető legjobb utat. A külcsín nem minden. A Kancellárral pedig, nem kétséges, kemény fába vágta a fejszéjét, ha valóban fel akarja kelteni a figyelmét. Persze, hogy akarja, bár nem elengedhetetlen.
Mintha jégen járna. Egy wegtoreninek ez különösen nagy kihívás. Még meg kell találnia az egyensúlyát ebben a közegben. Ráadásul még az idő is sürget. Ha járni nehéz, hát futni végképp erőt próbáló küldetés egy ismeretlen, veszélyeket rejtő terepen.*
- Sosem feltételezném *válaszolja az émelygősen negédes gavallérságra. Hogy szép keretbe foglalja a dolgot, ártatlan mozdulattal simít a jó Kancellár combjára. Rövid ismeretségükhöz mérten talán túlzás ez a közvetlenség, de Yeza talál neki alkalmas helyet a beszélgetés sodrában.*
- Kegyelmes uram bizonyosan talál megoldást e dilemmára *adja fel a leckét már-már pimaszul.* - És azt is remélem, hogy ha, mentsen az ég, a Báró úr felbontja a leveleimet, legalább így bizton kiderül *kacsint. A levegőben hagyja a lehetőséget, hogy a gondolat nyugodtan bogozza a mögöttes szándékok fő- és mellékszálát. Melyik melyik? Ki tudja?*
- Vakmerő *emelkedik meg Yeza egyik szemöldöke. Amit a férfi legendásnak titulál, a kevéske feléjük eljutó szóbeszédből inkább veszett hírnek tűnt, a boldog emlékezetűről inkább nem is szólva. Hitetlenkedő csodálattal mustrálja a Kancellárt, s a mustra most szó szerint az. Yeza pillantása fürkészi a másik minden szavát, gesztusát, a tartását, a tekintetét, hogy felfedezzen valami titkot, ami magyarázattal szolgálhatna. Egyre és egyre jobban fúrja a vörös oldalát a kíváncsiság. ~ Mit tudhat ez a fickó? ~ Megőrjíti, hogy nem tudja összerakni a rendhagyó kirakóst.*
- Ó, a kényelmet és a jólétet mindig irigylik, csak az érte letett munkát nem. De mi az a megérdemelt jólét az elismeréshez képest? Kegyelmed bizonyára nélkülözhetetlen kincs a Vashegyen, akit úrnője a tenyerén hordoz az éjt nappallá fordító szolgálatért. A hintó, a finom kelmék, a hozzáértő borbély *apró bókkal adózik a kifogástalan megjelenésnek.* - Ez a legkevesebb... gondolom *teszi hozzá cserfeskés toldalékként. Az ő szemében a thargok barbárok, akik fogalomkörében a jólét aligha mérhető egy városi méltóság luxusához.*
- Nem hiányzik? *int körbe egy kurta mozdulattal ölelve fel a civilizáció minden változatos letéteményét.* - A Városok Városa szülötte épp egy olyan... rusztikus hely hivatali felségeként *mosolyodik pillanatnyi merengésből a Kancellár vonásait fürkészve.* - De azért lám, csak visszahúz a szíved, uram. Ide, nem Pirtianesbe vagy a szép Wegtorenbe. *Yeza hangja dallamosan búgó, főleg, mikor ily fejtegetésekbe merül.* - Adnék egy napot az életemből, hogy fülembe súgja titkát, mi az, mi ily hathatós csáberővel csalja magához kegyelmedet röpke szabadidejében. Tanulnom illenék belőle, hisz én magam csekély kis hatalommal épp csak egy éjre nyertem el nagybecsű társaságát, s lám, még sátoros ünnepnapra se tudtam visszaédesgetni *kacag fel, míg saját méltatlanságán ironizál. Mintha édes kis féltékenységet lehetne benne felfedezni. A versengő fajtát, ami buzgón keresi a kegyhez vezető legjobb utat. A külcsín nem minden. A Kancellárral pedig, nem kétséges, kemény fába vágta a fejszéjét, ha valóban fel akarja kelteni a figyelmét. Persze, hogy akarja, bár nem elengedhetetlen.
Mintha jégen járna. Egy wegtoreninek ez különösen nagy kihívás. Még meg kell találnia az egyensúlyát ebben a közegben. Ráadásul még az idő is sürget. Ha járni nehéz, hát futni végképp erőt próbáló küldetés egy ismeretlen, veszélyeket rejtő terepen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659