Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:42:51
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:42:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fiam//
*Óvatosan, szeme sarkából megnézi a nőt. Érti Maerlit de a lényeg számára, hogy ismét elmegy majd. Ha nem is most azonnal.*
- Miféle klánhoz és miért? Merre mész velük? *ezer a kérdés ismét.* - Sosem jártam Holdvégben. Igazából a városon kívül egyáltalán nem jártam és Artheniorban is sok olyan hely van, amit még nem láttam. Ha ott hagysz Holdvégben, mit csinálsz majd addig? És mikor találkozunk újra?
*Óvatosan, szeme sarkából megnézi a nőt. Érti Maerlit de a lényeg számára, hogy ismét elmegy majd. Ha nem is most azonnal.*
- Miféle klánhoz és miért? Merre mész velük? *ezer a kérdés ismét.* - Sosem jártam Holdvégben. Igazából a városon kívül egyáltalán nem jártam és Artheniorban is sok olyan hely van, amit még nem láttam. Ha ott hagysz Holdvégben, mit csinálsz majd addig? És mikor találkozunk újra?
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:55:23
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:55:23
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fiam//
*Figyelmesen hallgatja végig Fäenrot, de valami nem hagyja nyugodni. A bagoly csipkedi a fülét, ami annak a jele, hogy veszélyt érez. Bólint a fiú szavaira, majd csittet int.*
-Valami baj van, most ne beszélj. *Mondja, majd Nyxához szól.* Repülj a baj fölé. *Azzal a bagoly köröz egyet, egy üres asztalnál ülő nő felett. Mërulon lopva néz rá, bár melankolikusnak ható arcán kívül csak az őt figyelő szemeit látja. Nem ismeri az illetőt, de rosszul érzi magát tőle. Apró nyelv csettintéssel hívja vissza a madarát, aki hangtalanul száll vállára. Motyog, hogy csak a gyerek hallhassa.*
-Figyelnek minket. *Itt elmosolyodik.* Azt is el tudnám képzelni, hogy ma este ez megöl. Nyxa veszélyt jelzett. *Megint kezd cseppet paranoiás gondolatokat a fejébe venni.* Vagy utálnak itt az népek, vagy viszolyognak tőlem. *Innestől normál hangon beszél.* Nem tudom, Fäenro, mihez kezdünk a kastély visszaszerzése után, de én egy klánhoz szeretnék csatlakozni. *Itt maga elé mered és határozottan, de jószívvel jelenti ki. Csak jót szeretne a fiúnak.* Te viszont nem jössz velem. Túl sokat éltél meg. Maradsz Holdvégben és kitanulsz mindent az alkímiáról. Érted? *Mondja, közben szemei furcsán csillognak. Talán természetes, keserédes jelenség, talán szomorúság. Ki tudja? Kellemetlenül érzi magát ebben a városban, mióta Erdőmélyén járt. ~ Nem értem őket. Terjedne a pletyka? Ennyire megvetnek? ~ Egy dolog biztos: szakítani fog a múlttal és itt fogja hagyni Artheniort.*
*Figyelmesen hallgatja végig Fäenrot, de valami nem hagyja nyugodni. A bagoly csipkedi a fülét, ami annak a jele, hogy veszélyt érez. Bólint a fiú szavaira, majd csittet int.*
-Valami baj van, most ne beszélj. *Mondja, majd Nyxához szól.* Repülj a baj fölé. *Azzal a bagoly köröz egyet, egy üres asztalnál ülő nő felett. Mërulon lopva néz rá, bár melankolikusnak ható arcán kívül csak az őt figyelő szemeit látja. Nem ismeri az illetőt, de rosszul érzi magát tőle. Apró nyelv csettintéssel hívja vissza a madarát, aki hangtalanul száll vállára. Motyog, hogy csak a gyerek hallhassa.*
-Figyelnek minket. *Itt elmosolyodik.* Azt is el tudnám képzelni, hogy ma este ez megöl. Nyxa veszélyt jelzett. *Megint kezd cseppet paranoiás gondolatokat a fejébe venni.* Vagy utálnak itt az népek, vagy viszolyognak tőlem. *Innestől normál hangon beszél.* Nem tudom, Fäenro, mihez kezdünk a kastély visszaszerzése után, de én egy klánhoz szeretnék csatlakozni. *Itt maga elé mered és határozottan, de jószívvel jelenti ki. Csak jót szeretne a fiúnak.* Te viszont nem jössz velem. Túl sokat éltél meg. Maradsz Holdvégben és kitanulsz mindent az alkímiáról. Érted? *Mondja, közben szemei furcsán csillognak. Talán természetes, keserédes jelenség, talán szomorúság. Ki tudja? Kellemetlenül érzi magát ebben a városban, mióta Erdőmélyén járt. ~ Nem értem őket. Terjedne a pletyka? Ennyire megvetnek? ~ Egy dolog biztos: szakítani fog a múlttal és itt fogja hagyni Artheniort.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:18:18
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:18:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
- Jól hangzik a kalács és a kakaó is.
*A mézet felrázással hárítja el. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy neki azért nem jutott eszébe a vajas kenyérnél komolyabb étel, mert annyira utál enni. Viszont most éhes és bizony be kell vallania magának, hogy a kalácstól megindul a nyálelválasztása, bezzeg a kenyér gondolata nem volt rá ilyen hatással.
Mik szerencsére nem firtatja a Rhéa félelmét - pedig egyértelmű, hogy mire kellhet az ilyesmi - és nem tesz fel kínos kérdéseket, aminek hatására Aenae akaratlanul is felnyög. Úgy megkönnyebbülten. Ha esetleg kérdezősködni kezdett volna, akkor Aenae valószínűleg menten elsüllyedt volna. Nagylelkűségére tett megjegyzésre csak könnyedén megrázza a fejét, vannak dolgok amik kapcsán nem szabad garasoskodni és a diszkréció pont ilyen.
Rövid pillantásra méltatja a kislányt, akit Mik Tücsöknek szólít, majd pedig figyeli a fiatalembert, amint beszól a konyhába a rendelésével. Mosolyogva néz rá, hisz szemlátomást rögtön indul is, hogy kielégítse a kedves vendég - vagyis Aenae - kívánságát.
Úgy dönt, hogy ezúttal nem a szobájában eszik, hanem idelent fogyasztja el a kalácsot és a kakaót, ki is néz erre a célra egy üres asztalt, ott kezd falatozni. Falatozás közben bámészkodik. A bámészkodás azzal jár, hogy akaratlanul is meghall elejtett szavakat. Figyelmét magára vonja a tündér-kölyök párosa, valószínűleg a tündérrel lévő madár miatt, de inkább annak ijesztő szeme miatt. Mert a fiú folt-hátán-folt öltözete nem kirívó ezen a környéken. Míg komótosan rágja kalácsát, addig azon töpreng, hogy vajon lenne-e esélye szkanderben egy tündérrel szemben. Mondjuk még sosem szkanderozott, nem is igazán tudja, hogy miért is jutott ez most eszébe. A tündér baglya lehet az oka. A fura tündérek fura gondolatokat hoznak ki belőle, Pyrrel is pont így volt, Pyr mondjuk egy nagyra nőtt csirkére emlékeztette, meg zavarba ejtő volt, ahogy a muskátlikkal "üzekedett".*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 21:28:51
*A mézet felrázással hárítja el. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy neki azért nem jutott eszébe a vajas kenyérnél komolyabb étel, mert annyira utál enni. Viszont most éhes és bizony be kell vallania magának, hogy a kalácstól megindul a nyálelválasztása, bezzeg a kenyér gondolata nem volt rá ilyen hatással.
Mik szerencsére nem firtatja a Rhéa félelmét - pedig egyértelmű, hogy mire kellhet az ilyesmi - és nem tesz fel kínos kérdéseket, aminek hatására Aenae akaratlanul is felnyög. Úgy megkönnyebbülten. Ha esetleg kérdezősködni kezdett volna, akkor Aenae valószínűleg menten elsüllyedt volna. Nagylelkűségére tett megjegyzésre csak könnyedén megrázza a fejét, vannak dolgok amik kapcsán nem szabad garasoskodni és a diszkréció pont ilyen.
Rövid pillantásra méltatja a kislányt, akit Mik Tücsöknek szólít, majd pedig figyeli a fiatalembert, amint beszól a konyhába a rendelésével. Mosolyogva néz rá, hisz szemlátomást rögtön indul is, hogy kielégítse a kedves vendég - vagyis Aenae - kívánságát.
Úgy dönt, hogy ezúttal nem a szobájában eszik, hanem idelent fogyasztja el a kalácsot és a kakaót, ki is néz erre a célra egy üres asztalt, ott kezd falatozni. Falatozás közben bámészkodik. A bámészkodás azzal jár, hogy akaratlanul is meghall elejtett szavakat. Figyelmét magára vonja a tündér-kölyök párosa, valószínűleg a tündérrel lévő madár miatt, de inkább annak ijesztő szeme miatt. Mert a fiú folt-hátán-folt öltözete nem kirívó ezen a környéken. Míg komótosan rágja kalácsát, addig azon töpreng, hogy vajon lenne-e esélye szkanderben egy tündérrel szemben. Mondjuk még sosem szkanderozott, nem is igazán tudja, hogy miért is jutott ez most eszébe. A tündér baglya lehet az oka. A fura tündérek fura gondolatokat hoznak ki belőle, Pyrrel is pont így volt, Pyr mondjuk egy nagyra nőtt csirkére emlékeztette, meg zavarba ejtő volt, ahogy a muskátlikkal "üzekedett".*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 21:28:51
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:06:18
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:06:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fiam//
*Lapít, mikor Maerli szidja. Érzékeny pontra tapintott, így hiába látta be, az ezt követi bocsánatkérés nem ért sokat. Leülnek egy asztalhoz. Gyomra általában ahhoz van szokva, hogy egy nap maximum egyszer eszik. Ma reggel finom reggelit ettek Nimrallal. Bár furcsa volna még egyszer enni egy nap, az biztos, hogy nemet nem mondana rá. Ugyanakkor baljós lehet rögtön átállni egy nagyobb kajamennyiségre, hiába az az egészséges. Fäenro nem a felelősség tudatáról híres, de rosszul lenni Maerli előtt nem szeretne. A szó tovább folyik. Maerli láthatóan elfogadja Fäenrót, bűnös múltjával együtt. Ez jókedvre deríti. Még akkor is a hatása alatt van, amikor terítékre kerül a kémkedés és ő ismét lapít. Buzgón bólogat, hogy megértette, nem fog fecsegni. Ezután lopva pillant Nyxára, aki már nem az a barátságos madár, mint néhány nappal korábban.*
- Igazából nem kaptam konkrét célt. Gyűjtenem kell, ami fontos lehet, aztán kitudja, hogy aki kérte, fontosnak találja e? Ha szerencsém van beletrafálok a céljaiba és ha még nagyobb mázlim van, megkapom, amit ígért. Nagyjából mindig így van. Legalábbis a legtöbbször. Szerencsejáték az egész.
*Lapít, mikor Maerli szidja. Érzékeny pontra tapintott, így hiába látta be, az ezt követi bocsánatkérés nem ért sokat. Leülnek egy asztalhoz. Gyomra általában ahhoz van szokva, hogy egy nap maximum egyszer eszik. Ma reggel finom reggelit ettek Nimrallal. Bár furcsa volna még egyszer enni egy nap, az biztos, hogy nemet nem mondana rá. Ugyanakkor baljós lehet rögtön átállni egy nagyobb kajamennyiségre, hiába az az egészséges. Fäenro nem a felelősség tudatáról híres, de rosszul lenni Maerli előtt nem szeretne. A szó tovább folyik. Maerli láthatóan elfogadja Fäenrót, bűnös múltjával együtt. Ez jókedvre deríti. Még akkor is a hatása alatt van, amikor terítékre kerül a kémkedés és ő ismét lapít. Buzgón bólogat, hogy megértette, nem fog fecsegni. Ezután lopva pillant Nyxára, aki már nem az a barátságos madár, mint néhány nappal korábban.*
- Igazából nem kaptam konkrét célt. Gyűjtenem kell, ami fontos lehet, aztán kitudja, hogy aki kérte, fontosnak találja e? Ha szerencsém van beletrafálok a céljaiba és ha még nagyobb mázlim van, megkapom, amit ígért. Nagyjából mindig így van. Legalábbis a legtöbbször. Szerencsejáték az egész.
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:14:28
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:14:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fiam//
*A fiú kirohanása felidegesíti, s a bagoly visításának kíséretében, emelkedett hangnemben szólal meg.*
-Azt a penész ette vagyon, Fäenro, több, mint egy századig kuporgatott pénze a családomnak és ha tényleg vállalod, amit megígértél, akkor igenis, ha előtted vérzek is el, te menekülsz! *Oktatja ki a fiút. Közben beérnek a Kósza Pintybe: Mërulon a hangulatot hasonlóan nyomottnak és intrikától átitatottnak gondolja, mint régen. ~ Caldorcor mestere ennek. ~ Leülnek egy asztalhoz, bár ő most nem éhes. A fiú vitatja elfogadhatóságát és bűneiről számol be. A tündér kuncog.*
-Majdnem öltem; megsértettem egy szellemet és megtagadtam családom ősi hitét. Jómagam azt tartom, hogy lényegtelen a múltra fókuszálni. Hogy őszinte legyek, boldoggá tesz, amiket hallok tőled. Legalább életrevaló vagy. Tökéletes örökös. *Itt a szék támlájának dől, kicsit magát istenítve belül, hogy ilyen jó alapanyagot talált az örökléshez. ~ Felvirágoztatod ezt a családot, Mërulon. ~ Nyxa közben szemeivel idegesen kapkod a bent lévők között, gazdája vállán pihenve. A kémkedéshez lesz pár szava.*
-Mielőtt mondanál valamit: amennyiben megtudom, hogy bármit jelentesz rólam a felettesednek, gyerek, számíthatsz rá, hogy utánad küldök valamit... *Súgja oda, bár az utolsó szavakat nem mondja ki. Tudja a fiú szerinte, hogy mire gondol. Ekkor visszavált a vidám hangulatába.*
-Nos, s kiről kémkedsz? *Kérdi közelrbb hajolva.*
*A fiú kirohanása felidegesíti, s a bagoly visításának kíséretében, emelkedett hangnemben szólal meg.*
-Azt a penész ette vagyon, Fäenro, több, mint egy századig kuporgatott pénze a családomnak és ha tényleg vállalod, amit megígértél, akkor igenis, ha előtted vérzek is el, te menekülsz! *Oktatja ki a fiút. Közben beérnek a Kósza Pintybe: Mërulon a hangulatot hasonlóan nyomottnak és intrikától átitatottnak gondolja, mint régen. ~ Caldorcor mestere ennek. ~ Leülnek egy asztalhoz, bár ő most nem éhes. A fiú vitatja elfogadhatóságát és bűneiről számol be. A tündér kuncog.*
-Majdnem öltem; megsértettem egy szellemet és megtagadtam családom ősi hitét. Jómagam azt tartom, hogy lényegtelen a múltra fókuszálni. Hogy őszinte legyek, boldoggá tesz, amiket hallok tőled. Legalább életrevaló vagy. Tökéletes örökös. *Itt a szék támlájának dől, kicsit magát istenítve belül, hogy ilyen jó alapanyagot talált az örökléshez. ~ Felvirágoztatod ezt a családot, Mërulon. ~ Nyxa közben szemeivel idegesen kapkod a bent lévők között, gazdája vállán pihenve. A kémkedéshez lesz pár szava.*
-Mielőtt mondanál valamit: amennyiben megtudom, hogy bármit jelentesz rólam a felettesednek, gyerek, számíthatsz rá, hogy utánad küldök valamit... *Súgja oda, bár az utolsó szavakat nem mondja ki. Tudja a fiú szerinte, hogy mire gondol. Ekkor visszavált a vidám hangulatába.*
-Nos, s kiről kémkedsz? *Kérdi közelrbb hajolva.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 15:14:57
Üzenet elküldve: 2019-09-09 15:14:57
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kagaenae//
*Mik tekintete követi a lányért Latamie felé. Valóban feltűnő jelenség a vörös, de hogy döbbenetes volna, azt nem mondaná. Persze, ha Kagaenae azt mondja, nem fog vitába szállni vele. Nem azért fizetik.*
- Értem. *Válaszolja mosolyogva, ahogy megtörli a kezeit és immáron teljes figyelemmel a lány felé fordul. Ha nem kell szólnia Chayssnek, akkor érdeklődve várja, mit szeretne tőle Kagaenae.*
- Ugyan, kisasszony. *Mosolyodik el az ugráltatás említésére.*
- Azért vagyunk itt, hogy a vendégeket kiszolgáljuk. *Válaszolja. Hisz tényleg ez a dolguk.*
- Vajas kalács, kakaóval vagy tejjel megfelel? Esetleg egy kis méz? *Sorolja a lehetőségeket, majd ha Kagaenae választott, akkor leadja a rendelést a konyhára.
A következő kérés sem lepi meg, legalábbis az, hogy valamit be kell szereznie. A vendégek gyakran bíznak rájuk ilyesmit és mindig bőkezűek a segítségért.*
- Természetesen megoldható. *Fogja maga is halkra a hangját, ahogy válaszol. Nem az a dolga, hogy ítélkezzen a vendégek felett. Ha a vendég Rhéa félelmét szeretne, akkor azt hoz neki. Ez így van rendjén. Nem kérdez, nem kíváncsiskodik.*
- Ön nagyon bőkezű, kisasszony. *Söpri be kötényébe az aranyakat.*
- Értettem, a számlájához írom. *Mondja végül, majd beszól a konyhára, hogy ki kell szaladnia a piacra, addig tartsák a frontot.
A pultba visszatérő Aestrelre mosolyog közben.*
- Nagyon ügyes voltál, Tücsök. *Dicséri meg.*
- Gyere, ezeket a poharakat és tányérokat kérlek töröld el, aztán vidd be a konyhára. Ott van egy polc, arra tedd őket. Most kicsit el kell mennem, de nagyon sietek vissza. *Majd leoldja bőrkötényét és már siet is ki az ajtón, ha Kagaenae nem állítja még meg valamivel.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 15:16:43
*Mik tekintete követi a lányért Latamie felé. Valóban feltűnő jelenség a vörös, de hogy döbbenetes volna, azt nem mondaná. Persze, ha Kagaenae azt mondja, nem fog vitába szállni vele. Nem azért fizetik.*
- Értem. *Válaszolja mosolyogva, ahogy megtörli a kezeit és immáron teljes figyelemmel a lány felé fordul. Ha nem kell szólnia Chayssnek, akkor érdeklődve várja, mit szeretne tőle Kagaenae.*
- Ugyan, kisasszony. *Mosolyodik el az ugráltatás említésére.*
- Azért vagyunk itt, hogy a vendégeket kiszolgáljuk. *Válaszolja. Hisz tényleg ez a dolguk.*
- Vajas kalács, kakaóval vagy tejjel megfelel? Esetleg egy kis méz? *Sorolja a lehetőségeket, majd ha Kagaenae választott, akkor leadja a rendelést a konyhára.
A következő kérés sem lepi meg, legalábbis az, hogy valamit be kell szereznie. A vendégek gyakran bíznak rájuk ilyesmit és mindig bőkezűek a segítségért.*
- Természetesen megoldható. *Fogja maga is halkra a hangját, ahogy válaszol. Nem az a dolga, hogy ítélkezzen a vendégek felett. Ha a vendég Rhéa félelmét szeretne, akkor azt hoz neki. Ez így van rendjén. Nem kérdez, nem kíváncsiskodik.*
- Ön nagyon bőkezű, kisasszony. *Söpri be kötényébe az aranyakat.*
- Értettem, a számlájához írom. *Mondja végül, majd beszól a konyhára, hogy ki kell szaladnia a piacra, addig tartsák a frontot.
A pultba visszatérő Aestrelre mosolyog közben.*
- Nagyon ügyes voltál, Tücsök. *Dicséri meg.*
- Gyere, ezeket a poharakat és tányérokat kérlek töröld el, aztán vidd be a konyhára. Ott van egy polc, arra tedd őket. Most kicsit el kell mennem, de nagyon sietek vissza. *Majd leoldja bőrkötényét és már siet is ki az ajtón, ha Kagaenae nem állítja még meg valamivel.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 15:16:43
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 14:33:56
Üzenet elküldve: 2019-09-09 14:33:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nemes feladat//
*Mik visszafordul a többi teendőihez, így magára marad a tálcával és a borral. Kreatív ember, illetve fél-elf, hamar felfedezi magát. Két marékra ragadja a tálca szélét, rajta büszkén áll az üveg, így megindulva az asztalhoz. Lépésről lépésre araszol, tekintetét le sem veszi a feladata tárgyáról. A rövid, de annál hosszabbnak tűnő útjának már a végét sejti. Felpillant az áhított célra.*
~Hova tegyem?~
*Vigye egy vadidegenhez, akit talán most lát utoljára? Nem. Vigye a Cha'yss-hez? Csak ma ismerte meg, és még mindig ijesztően néz ki.
A tálca és tartalma együtt kerül Latamie mellé az asztalra. A feladata az volt, hogy vigye az asztalhoz, ami meg is történt. Az teli üveg teljes pompájában fürdik a szomjazó tekinteteknek. Néhány pillanat erejéig még vár, hogy a bácsik és a kisasszony óhajait meghallgassa.
~Felnőttekről van szó, talán tudnak maguknak tölteni. Apa is tudott.~
Ha nem marasztalják ital töltésre vagy akármi másra, akkor visszaindul a pulthoz könnyíteni Mik vállára szakadó munkákon.*
//Nemes feladat//
*Mik visszafordul a többi teendőihez, így magára marad a tálcával és a borral. Kreatív ember, illetve fél-elf, hamar felfedezi magát. Két marékra ragadja a tálca szélét, rajta büszkén áll az üveg, így megindulva az asztalhoz. Lépésről lépésre araszol, tekintetét le sem veszi a feladata tárgyáról. A rövid, de annál hosszabbnak tűnő útjának már a végét sejti. Felpillant az áhított célra.*
~Hova tegyem?~
*Vigye egy vadidegenhez, akit talán most lát utoljára? Nem. Vigye a Cha'yss-hez? Csak ma ismerte meg, és még mindig ijesztően néz ki.
A tálca és tartalma együtt kerül Latamie mellé az asztalra. A feladata az volt, hogy vigye az asztalhoz, ami meg is történt. Az teli üveg teljes pompájában fürdik a szomjazó tekinteteknek. Néhány pillanat erejéig még vár, hogy a bácsik és a kisasszony óhajait meghallgassa.
~Felnőttekről van szó, talán tudnak maguknak tölteni. Apa is tudott.~
Ha nem marasztalják ital töltésre vagy akármi másra, akkor visszaindul a pulthoz könnyíteni Mik vállára szakadó munkákon.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 14:04:32
Üzenet elküldve: 2019-09-09 14:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//MMM//
*Nemigen kell várnia Mikre, ezt mosollyal honorálja. Mosolya kicsit fáradt ugyan, de mégis mosoly. Benne van az inger, hogy megkérdezze, hogy mennyi idő is telt el azóta, hogy felhozta neki az ételt, de végül mégsem teszi fel ezt a kérdést, mert alapjában véve teljesen lényegtelen. Viszont a fickó kérdése kicsit zavarba hozza, márpedig mikor zavarba jön, akkor kicsúszik a száján ez-az. Rendszerint sületlenségek.*
- Csak azt a nőt néztem. Döbbenetes.
*Utal Latamiere, akiben továbbra is talál valami lenyűgözőt és egyben félelmetest is, ezért aztán nem is csoda, hogy menten elkapja a tekintetét, mikor Latamie ránéz.*
- Elnézést. Fecsegek. Nem, a világért sem szeretném megzavarni őket.
*Legyint zavartan.*
- Két kérésem lenne.
*Kicsit közelebb is hajol.*
- Szeretnék még valamit enni. Valami egyszerűt, két szelet kenyér vajjal, nem akarok senkit ugráltatni.
*Tényleg nem szeretne, igazán nagy igényei sincsenek, viszont továbbra is válogatós és noha ízlett neki az, amit múltkor kapott, de nem akarja megreszkírozni, hogy a következő fogásra esetleg húzná a száját. Vajas kenyérrel meg nem lehet hibázni, az még az ő kényes ízlésének is megfelel. Aztán suttogóra veszi, már egészen közel hajol.*
- És a másik... Khm... Szóval... Kellene nekem Rhéa félelme. Vagyis nem nekem, hanem egy barátnőmnek. Megoldható, ugye?
*Heherészik sután, hazugsága egyértelmű, de mindig is pocsékul hazudott és valószínűleg Mik sem most jött a falvédőről, de azért a látszatra igyekszik adni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. A pulton 50 aranyat csúsztat Mikarr Mar Mair [KKK] keze ügyébe.
*
- A diszkrécióért.
*Próbálja mindezt rezzenéstelen arccal előadni, de hát szokásához híven fülig vörösödik.*
- A szobával együtt fizetném, ha az úgy jó?
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 14:34:58
*Nemigen kell várnia Mikre, ezt mosollyal honorálja. Mosolya kicsit fáradt ugyan, de mégis mosoly. Benne van az inger, hogy megkérdezze, hogy mennyi idő is telt el azóta, hogy felhozta neki az ételt, de végül mégsem teszi fel ezt a kérdést, mert alapjában véve teljesen lényegtelen. Viszont a fickó kérdése kicsit zavarba hozza, márpedig mikor zavarba jön, akkor kicsúszik a száján ez-az. Rendszerint sületlenségek.*
- Csak azt a nőt néztem. Döbbenetes.
*Utal Latamiere, akiben továbbra is talál valami lenyűgözőt és egyben félelmetest is, ezért aztán nem is csoda, hogy menten elkapja a tekintetét, mikor Latamie ránéz.*
- Elnézést. Fecsegek. Nem, a világért sem szeretném megzavarni őket.
*Legyint zavartan.*
- Két kérésem lenne.
*Kicsit közelebb is hajol.*
- Szeretnék még valamit enni. Valami egyszerűt, két szelet kenyér vajjal, nem akarok senkit ugráltatni.
*Tényleg nem szeretne, igazán nagy igényei sincsenek, viszont továbbra is válogatós és noha ízlett neki az, amit múltkor kapott, de nem akarja megreszkírozni, hogy a következő fogásra esetleg húzná a száját. Vajas kenyérrel meg nem lehet hibázni, az még az ő kényes ízlésének is megfelel. Aztán suttogóra veszi, már egészen közel hajol.*
- És a másik... Khm... Szóval... Kellene nekem Rhéa félelme. Vagyis nem nekem, hanem egy barátnőmnek. Megoldható, ugye?
*Heherészik sután, hazugsága egyértelmű, de mindig is pocsékul hazudott és valószínűleg Mik sem most jött a falvédőről, de azért a látszatra igyekszik adni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. A pulton 50 aranyat csúsztat Mikarr Mar Mair [KKK] keze ügyébe.
*- A diszkrécióért.
*Próbálja mindezt rezzenéstelen arccal előadni, de hát szokásához híven fülig vörösödik.*
- A szobával együtt fizetném, ha az úgy jó?
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 14:34:58
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 13:44:46
Üzenet elküldve: 2019-09-09 13:44:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kagaenae//
*A személyzet nem pihenhet a Pintyben, feladat akad bőven, de mondhatni, számítottak erre, hisz ez a fogdó lényege.
A pult mögött serénykedik, fel sem veszi Latamie szavait, hisz bár valóban segített, a segítség módja nem a helyhez illő volt.
A mosnivaló felgyűlt, így annak áll neki, ahogy a vörös és Astrael elhagyta a pultot. Azért fél szemét a Tücskön tartja, hátha segítség kell neki a bor felszolgálása közben. Valamikor ekkor jelenik meg a lépcső felől Kagaenae.*
- Szép estét, kisasszony. *Köszönti a pultnál a báróék asztala felé tekintő lányt.*
- Kívánja, hogy szóljak a báró úrnak? *Kérdi, hisz mi másért fürkészhetné az asztalukat.
Közben elteszi száradni a kupákat és poharakat és egy konyharuhával cseppmentesíti a pultot.*
*A személyzet nem pihenhet a Pintyben, feladat akad bőven, de mondhatni, számítottak erre, hisz ez a fogdó lényege.
A pult mögött serénykedik, fel sem veszi Latamie szavait, hisz bár valóban segített, a segítség módja nem a helyhez illő volt.
A mosnivaló felgyűlt, így annak áll neki, ahogy a vörös és Astrael elhagyta a pultot. Azért fél szemét a Tücskön tartja, hátha segítség kell neki a bor felszolgálása közben. Valamikor ekkor jelenik meg a lépcső felől Kagaenae.*
- Szép estét, kisasszony. *Köszönti a pultnál a báróék asztala felé tekintő lányt.*
- Kívánja, hogy szóljak a báró úrnak? *Kérdi, hisz mi másért fürkészhetné az asztalukat.
Közben elteszi száradni a kupákat és poharakat és egy konyharuhával cseppmentesíti a pultot.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-09 10:24:31
Üzenet elküldve: 2019-09-09 10:24:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fiam//
*Maerli komolyan beszél és jelzi, hogy fontos dolgok fognak elhangzani. Fäenro pedig komoly arccal hallgatja, így megélve az áhított férfiasságot, mely még oly messze van. Később a tündér valami egészen mellbevágót említ s ez a kölyök úgy érzi a mennyből a pokolba került. Elsápad, mi több, egy lépést is hátrál, mikor Maerli a saját haláláról beszél. Természetesen nem érti, de a tündér tovább magyaráz. Az örökséget helyezi előtérbe. Fäenro egy pillanat alatt képes felpaprikázni magát emiatt. Az addig ijedt arckifejezése indulatosra vált, feje vörösre színeződik. Haragját még nehezen kezeli, sőt, egyáltalán nem. Amit most gondol, az bombaként robban ki belőle.*
- Egye meg a penész a pénzed ha nem vagy itt! *veti a tündér arcába és azonnal meg is bánja. Szereti Maerlit, sosem gondolta volna, hogy valaha is durván fog szólni hozzá. Érzi, hogy ezzel nagyon megbánthatta.* - Bocsáss meg! Tudom, hogy a családodé és fontos neked. Ne haragudj rám, sosem hagynám az enyészetnek, ami a tied. Nem akartalak bántani, és a szüleidet sem. *Nagyon bánja, hogy nyelve gyorsabb volt, mint az esze. És mennyi ilyen lesz még, mire benő a feje lágya. Szinte fel sem fogja, egy erszény kerül a kezébe. Pénz, nem is akármennyi. Szinte húzza a markát a súly. Ruhájának rejtett zsebét sem ilyen mennyiségre tervezte. Amikor megvarrta, álmában sem hitte volna, hogy egyszer nagyobb kell majd. Közben átérnek a Kósza Pintyhez, szóba kerül az "ismerős" újra, és Fäenronak eszébe jut hirtelen, hogy ő maga kicsoda, milyen ember azok alapján, amit a múltban tett.*
- Maerli, biztos vagy ebben? Sok vétkem van. Nem vetnének meg Téged, ha egy ilyennek adnád a nevedet? Amíg távol voltál, én betörtem egy kúriába. A szállásomat itt pedig azért kapom, hogy kémkedjek...
*Maerli komolyan beszél és jelzi, hogy fontos dolgok fognak elhangzani. Fäenro pedig komoly arccal hallgatja, így megélve az áhított férfiasságot, mely még oly messze van. Később a tündér valami egészen mellbevágót említ s ez a kölyök úgy érzi a mennyből a pokolba került. Elsápad, mi több, egy lépést is hátrál, mikor Maerli a saját haláláról beszél. Természetesen nem érti, de a tündér tovább magyaráz. Az örökséget helyezi előtérbe. Fäenro egy pillanat alatt képes felpaprikázni magát emiatt. Az addig ijedt arckifejezése indulatosra vált, feje vörösre színeződik. Haragját még nehezen kezeli, sőt, egyáltalán nem. Amit most gondol, az bombaként robban ki belőle.*
- Egye meg a penész a pénzed ha nem vagy itt! *veti a tündér arcába és azonnal meg is bánja. Szereti Maerlit, sosem gondolta volna, hogy valaha is durván fog szólni hozzá. Érzi, hogy ezzel nagyon megbánthatta.* - Bocsáss meg! Tudom, hogy a családodé és fontos neked. Ne haragudj rám, sosem hagynám az enyészetnek, ami a tied. Nem akartalak bántani, és a szüleidet sem. *Nagyon bánja, hogy nyelve gyorsabb volt, mint az esze. És mennyi ilyen lesz még, mire benő a feje lágya. Szinte fel sem fogja, egy erszény kerül a kezébe. Pénz, nem is akármennyi. Szinte húzza a markát a súly. Ruhájának rejtett zsebét sem ilyen mennyiségre tervezte. Amikor megvarrta, álmában sem hitte volna, hogy egyszer nagyobb kell majd. Közben átérnek a Kósza Pintyhez, szóba kerül az "ismerős" újra, és Fäenronak eszébe jut hirtelen, hogy ő maga kicsoda, milyen ember azok alapján, amit a múltban tett.*
- Maerli, biztos vagy ebben? Sok vétkem van. Nem vetnének meg Téged, ha egy ilyennek adnád a nevedet? Amíg távol voltál, én betörtem egy kúriába. A szállásomat itt pedig azért kapom, hogy kémkedjek...
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-08 18:50:46
Üzenet elküldve: 2019-09-08 18:50:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nemes feladat//
*Láthatóan nem aratott osztatlan sikert a sajátos problémamegoldása, annak ellenére sem, hogy tulajdonképp ami porszem volt a gépezetben, most egy füttyentéssel porolta tisztára. Kezd hozzászokni, hogy itt is épp olyan a világ, mint máshol, és teljesen felesleges megpróbálni alkalmazkodni. *
- Teszek rá. Kaptál segítséget, vagy nem? Pff. *Szenvtelen pillantása épp olyan, mint a Csalogányon, mikor beleállt egy -egy vitába. Akárcsak egy kiskakas, rakoncátlan vörös taréjjal. Pedig kezdte kedvelni Miket.
Különben hamar túllendül a dolgon, nagyjából akkor, amikor elfordul a pulttól, hisz régebben amúgy is sportot űzött a férfiak bosszantásából, és akaratlanul is eszébe jut, hogy ama régi szokás szerint ez a nap is szépen muzsikál. Mik, Chayss, s ha őszinte akar lenni, Nyikhaj sem repesve érkezik a földszintre. Vele kapcsolatban nem lehet egy szava sem, hisz megbízást teljesít, melyben Latamie csak egy feladat.
Maga mellett figyeli Aestrel szárnypróbálgatását az inasság felé vezető úton, melynek első állomása az ital.
Latamie azonban hamarabb odaér az asztalhoz, hisz nekik is akadna megbeszélnivalójuk, s ha a báró eddig faképnél hagyta, most majd kicsikarja magának a figyelmet.
Ahogy elnézi, a birtokos nem neheztel jelenlétére, akárcsak Chayss, pedig eddigi tapasztalatai szerint a férfiak nem szeretik, ha tárgyalásuk közepette holmi nőcskék toppannak be. Kivéve, hacsak nem az ölükbe ringani érkeznek. *
~Mi a fene.~
*Azért meglepi a szívélyes invitálás, az illendő bemutatás. A legbájosabb mosolyát veszi elő, mellyel kicsit flegmának hat, de erről ő már végképp nem tehet.*
- Üdvözlet az Uraknak. *Megejt egy felszínes pukedlit a bemutatásra, miközben a szemtelen bájos mosolyból a morcos őrök is kapnak, főként amelyik csúnyábban néz. A találós kérdés meglepi, az öregből nem nézne ki ilyesmit, de ha nem egy kikötői szablya néz vele farkasszemet, hát az ilyesféle meglepetésekkel megbirkózik. Várja, hogy Chayss megválaszolja, így aztán a szék támlájának is dől. Tengereket idéző íriszei hol az igricet, hol a birtokost kutatja, s mikor megkapja a stafétát, mosolya kifürkészhetetlenné szelídül. Láthatatlan stafétával pásztázza a birtokost, jól megfontolja a válaszát, főleg mert előbb az öreg vonásokból próbál rájönni, vajon tényleg olyan szentimentális a válasz, mint ahogyan gondolja.*
- Bolondok aranya tán? Melyet kincsnek hisznek, s mely oly könnyen fakul akár a gyorsan jött arany fénye... *Az egyik kivénhedt tengerész mondotta mindig ezt: "Akinek nincs, annak kincs!" Éppen ezért minden kikötőben tartott legalább egyet, nehogy ne legyen.*
- Csak nem a szerelem? *Válaszol kérdéssel, de tétet ő maga így is megtette. Hogy a távolból Kagaene fixírozza, csak a válasz után veszi észre, mire inkább Chayss felé fordul, mert tisztára arra a tharg nőre emlékezteti, akinek a látogatásakor Meronnan feldobta a talpát, Chayss istállótól bűzlőn érkezett vissza, és az egészet Latamie nyakába varrta. A nőt amúgy nem látta az ajtón bejönni, így inkább a szobák felől érkezhetett, a többit nem kell sok ész levonni. Nem mintha érdekelné, csak akkor Chayss se szóljon bele az ő dolgába.*
- Félbe maradt egy megbeszélésünk a hajóról, de hajnalban korán indulnék. *Fordul az érintett felé, majd hamiskás bocsánatkérő pillantást vet az idősödő birtokos felé.*
//Nemes feladat//
*Láthatóan nem aratott osztatlan sikert a sajátos problémamegoldása, annak ellenére sem, hogy tulajdonképp ami porszem volt a gépezetben, most egy füttyentéssel porolta tisztára. Kezd hozzászokni, hogy itt is épp olyan a világ, mint máshol, és teljesen felesleges megpróbálni alkalmazkodni. *
- Teszek rá. Kaptál segítséget, vagy nem? Pff. *Szenvtelen pillantása épp olyan, mint a Csalogányon, mikor beleállt egy -egy vitába. Akárcsak egy kiskakas, rakoncátlan vörös taréjjal. Pedig kezdte kedvelni Miket.
Különben hamar túllendül a dolgon, nagyjából akkor, amikor elfordul a pulttól, hisz régebben amúgy is sportot űzött a férfiak bosszantásából, és akaratlanul is eszébe jut, hogy ama régi szokás szerint ez a nap is szépen muzsikál. Mik, Chayss, s ha őszinte akar lenni, Nyikhaj sem repesve érkezik a földszintre. Vele kapcsolatban nem lehet egy szava sem, hisz megbízást teljesít, melyben Latamie csak egy feladat.
Maga mellett figyeli Aestrel szárnypróbálgatását az inasság felé vezető úton, melynek első állomása az ital.
Latamie azonban hamarabb odaér az asztalhoz, hisz nekik is akadna megbeszélnivalójuk, s ha a báró eddig faképnél hagyta, most majd kicsikarja magának a figyelmet.
Ahogy elnézi, a birtokos nem neheztel jelenlétére, akárcsak Chayss, pedig eddigi tapasztalatai szerint a férfiak nem szeretik, ha tárgyalásuk közepette holmi nőcskék toppannak be. Kivéve, hacsak nem az ölükbe ringani érkeznek. *
~Mi a fene.~
*Azért meglepi a szívélyes invitálás, az illendő bemutatás. A legbájosabb mosolyát veszi elő, mellyel kicsit flegmának hat, de erről ő már végképp nem tehet.*
- Üdvözlet az Uraknak. *Megejt egy felszínes pukedlit a bemutatásra, miközben a szemtelen bájos mosolyból a morcos őrök is kapnak, főként amelyik csúnyábban néz. A találós kérdés meglepi, az öregből nem nézne ki ilyesmit, de ha nem egy kikötői szablya néz vele farkasszemet, hát az ilyesféle meglepetésekkel megbirkózik. Várja, hogy Chayss megválaszolja, így aztán a szék támlájának is dől. Tengereket idéző íriszei hol az igricet, hol a birtokost kutatja, s mikor megkapja a stafétát, mosolya kifürkészhetetlenné szelídül. Láthatatlan stafétával pásztázza a birtokost, jól megfontolja a válaszát, főleg mert előbb az öreg vonásokból próbál rájönni, vajon tényleg olyan szentimentális a válasz, mint ahogyan gondolja.*
- Bolondok aranya tán? Melyet kincsnek hisznek, s mely oly könnyen fakul akár a gyorsan jött arany fénye... *Az egyik kivénhedt tengerész mondotta mindig ezt: "Akinek nincs, annak kincs!" Éppen ezért minden kikötőben tartott legalább egyet, nehogy ne legyen.*
- Csak nem a szerelem? *Válaszol kérdéssel, de tétet ő maga így is megtette. Hogy a távolból Kagaene fixírozza, csak a válasz után veszi észre, mire inkább Chayss felé fordul, mert tisztára arra a tharg nőre emlékezteti, akinek a látogatásakor Meronnan feldobta a talpát, Chayss istállótól bűzlőn érkezett vissza, és az egészet Latamie nyakába varrta. A nőt amúgy nem látta az ajtón bejönni, így inkább a szobák felől érkezhetett, a többit nem kell sok ész levonni. Nem mintha érdekelné, csak akkor Chayss se szóljon bele az ő dolgába.*
- Félbe maradt egy megbeszélésünk a hajóról, de hajnalban korán indulnék. *Fordul az érintett felé, majd hamiskás bocsánatkérő pillantást vet az idősödő birtokos felé.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:13:12
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Éné szobája//
*Mellkasa előtt összefont karokkal néz kifelé az utcára, mintha csak valami környezettanulmányt végezne a félig behúzott függöny rejtekéből. Mikor a városban élt, akkor sosem járt a szegénynegyedben, sőt ha az utcán koldusokat látott, akkor is elfordította a fejét, tudomást sem véve arról, hogy vannak akiknek nem telik szép ruhákra, ékszerekre, porcelánfejű játékbabákra. Azt az elvet vallotta, hogy ha nem telik nekik kenyérre, akkor egyenek kalácsot. Persze már régóta tudja, hogy akkoriban csak egy üresfejű, ostoba, gazdag csitri volt. Erre már akkor rájött, mikor annak idején elkezdett tönkremenni a családi vállalkozás és pénz hiányában elkezdtek a kapuk bezáródni és a barátok eltűnni. Azokat az egykori barátokat valószínűleg elsöpörte e városrész lakóinak haragja. Ez elégtételül szolgálhatna Aenae számára az őt ért sérelmek miatt, de nem szolgál, ellenben elszomorítja. Újabban az anyja meggyilkolása miatti haragja is elszállt, ismerte jól, valószínűleg okot adott rá, hogy így tegyenek. Elszálló haragjának viszont jócskán van köze a gyerek és a Nirs miatt érzett bűntudatának. Meg a Cha'yss miatt érzettnek. Az ágy felé fordul, aztán egy pillanattal később végig is nyúlik rajta, újabb pillanattal később pedig azon kapja magát, hogy orrát az ágyneműbe fúrja, hogy mélyen leszívja Cha'yss ott maradt illatát. Ettől ő maga is zavarba jön, ezért újabb pillanattal később már a ruháját húzza. Szívesen adna magának két nagy pofont ezért a hülyeségért, Nirs után sosem szagolgatta még az ágyat. A fejét rázva próbálja kiverni belőle ezt a baromságot, közben pedig ujjaival igyekszik megfésülni a haját, hogy ne teljesen úgy nézzen ki, mintha most kászálódott volna ki az ágyból. Hogy ez mennyire sikerül, azt nem igazán tudja, de elég hamar arra a következtetésre jut, hogy tulajdonképpen nem is érdekli, mert ez egy fogadó és neki valószínűleg már érkezésekor sem volt tökéletes a toalettje. Magával viszi a tálcán felhozott tányért és borospoharat.
//Pultnál//
Az éhség hajtotta le, abban a reményben jön, hogy nincs túl késő és a személyzet még nem tért nyugovóra. Kissé meglepődik azon, hogy a fogadótérben még meglehetősen nagy a nyüzsgés, de anélkül, hogy körülnézne a pulthoz lép, a tálca diszkrét csörrenéssel landol rajta. Topázsárga tekintete a Mik nevezetűt keresi, ha kell, akkor még a torkát is megköszörüli, hogy észrevegye. Persze azért nem olyan hangosan, hogy bárki más figyelmét magára vonja, hisz ő csak Miktől akar pillanatnyilag valamit: enni.
Várakozás közben a válla fölött hátrapillantva felméri azért a terepet, így látja Cha'ysst természetesen és tárgyalópartnerét is, aki furcsán ismerős. Figyelmét nem kerüli el Latamie sem, de hát az a nő olyan feltűnő jelenség már eleve és a viselkedése is olyan kihívó, hogy nehéz lenne nem észrevenni. Elképzeli magát Latamie helyébe, ahogy egy kézzel az asztalon, másikkal meg a csípőjén támaszkodik és akaratlanul is elmosolyodik, tőle távol áll az ilyesmi. Ha Latamie esetleg felé nézne, akkor persze eltűnik a mosoly és a tekintetét is elkapja róla.*
*Mellkasa előtt összefont karokkal néz kifelé az utcára, mintha csak valami környezettanulmányt végezne a félig behúzott függöny rejtekéből. Mikor a városban élt, akkor sosem járt a szegénynegyedben, sőt ha az utcán koldusokat látott, akkor is elfordította a fejét, tudomást sem véve arról, hogy vannak akiknek nem telik szép ruhákra, ékszerekre, porcelánfejű játékbabákra. Azt az elvet vallotta, hogy ha nem telik nekik kenyérre, akkor egyenek kalácsot. Persze már régóta tudja, hogy akkoriban csak egy üresfejű, ostoba, gazdag csitri volt. Erre már akkor rájött, mikor annak idején elkezdett tönkremenni a családi vállalkozás és pénz hiányában elkezdtek a kapuk bezáródni és a barátok eltűnni. Azokat az egykori barátokat valószínűleg elsöpörte e városrész lakóinak haragja. Ez elégtételül szolgálhatna Aenae számára az őt ért sérelmek miatt, de nem szolgál, ellenben elszomorítja. Újabban az anyja meggyilkolása miatti haragja is elszállt, ismerte jól, valószínűleg okot adott rá, hogy így tegyenek. Elszálló haragjának viszont jócskán van köze a gyerek és a Nirs miatt érzett bűntudatának. Meg a Cha'yss miatt érzettnek. Az ágy felé fordul, aztán egy pillanattal később végig is nyúlik rajta, újabb pillanattal később pedig azon kapja magát, hogy orrát az ágyneműbe fúrja, hogy mélyen leszívja Cha'yss ott maradt illatát. Ettől ő maga is zavarba jön, ezért újabb pillanattal később már a ruháját húzza. Szívesen adna magának két nagy pofont ezért a hülyeségért, Nirs után sosem szagolgatta még az ágyat. A fejét rázva próbálja kiverni belőle ezt a baromságot, közben pedig ujjaival igyekszik megfésülni a haját, hogy ne teljesen úgy nézzen ki, mintha most kászálódott volna ki az ágyból. Hogy ez mennyire sikerül, azt nem igazán tudja, de elég hamar arra a következtetésre jut, hogy tulajdonképpen nem is érdekli, mert ez egy fogadó és neki valószínűleg már érkezésekor sem volt tökéletes a toalettje. Magával viszi a tálcán felhozott tányért és borospoharat.
//Pultnál//
Az éhség hajtotta le, abban a reményben jön, hogy nincs túl késő és a személyzet még nem tért nyugovóra. Kissé meglepődik azon, hogy a fogadótérben még meglehetősen nagy a nyüzsgés, de anélkül, hogy körülnézne a pulthoz lép, a tálca diszkrét csörrenéssel landol rajta. Topázsárga tekintete a Mik nevezetűt keresi, ha kell, akkor még a torkát is megköszörüli, hogy észrevegye. Persze azért nem olyan hangosan, hogy bárki más figyelmét magára vonja, hisz ő csak Miktől akar pillanatnyilag valamit: enni.
Várakozás közben a válla fölött hátrapillantva felméri azért a terepet, így látja Cha'ysst természetesen és tárgyalópartnerét is, aki furcsán ismerős. Figyelmét nem kerüli el Latamie sem, de hát az a nő olyan feltűnő jelenség már eleve és a viselkedése is olyan kihívó, hogy nehéz lenne nem észrevenni. Elképzeli magát Latamie helyébe, ahogy egy kézzel az asztalon, másikkal meg a csípőjén támaszkodik és akaratlanul is elmosolyodik, tőle távol áll az ilyesmi. Ha Latamie esetleg felé nézne, akkor persze eltűnik a mosoly és a tekintetét is elkapja róla.*
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-08 09:24:18
Üzenet elküldve: 2019-09-08 09:24:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nemes feladat//
*Az asztalnál éri a füttyentés, amire bosszús pillantással kapja tekintetét a pult felé. Meg sem lepődik, hogy kitől származik a hang, de mivel ezúttal most sokkal fontosabb feladata van, mint rosszul szocializálódott tengerészeket illemre oktatni, visszafordul Ralmeron és a kártyák felé.
Jó tanácsként fogja fel a férfi szavait, nem lát beléjük rosszindulatot. Ha hasonló sorsuk is van vagy hasonlóan céltudatosak is, a bárónak más a stílusa.*
- A kereskedelem nem a hitről szól, ha valaki hinni akar, keresse fel a templomot. Számomra a lehetőségek a fontosak. *Mondja, ahogy figyeli a Ralmeron ujjai közt táncoló lapokat.
Nem zavarja, hogy nem kap azonnal választ a kovácsműhely kérdését illetően. Türelmesnek kell lennie, hisz türelemmel sokkal többet érhet el, mint erőltetéssel. Ebben biztos.
Ha zavarja is Latamie megjelenése az asztaluknál, egyelőre nem mutatja jelét, csak kellemes mosollyal fordul a vörös felé.*
- Ralmeron úr, hadd mutassam be önnek a kereskedőház hajójának kapitányát, Latamie Partalle kisasszonyt. *Mosolyog a nőre, majd kihúz neki egy széket, hogy leülhessen, hisz az öreg nemesnek nem volt ellenére a csatlakozása.*
- Az úr Ralmeron Vikharys, nagybirtokos. *Ennyit tökéletesen elég elmondania a férfiről.
A találós kérdést hallva megsimítja szakállát, egyelőre fogalma sincs, mi lehet a válasz, egyszerre sok lehetséges megfejtés fut át rajta, de enyhén felvont szemöldökkel fordul a vörös szirén felé.*
- Hölgyeké az elsőbbség. *Burkolja udvariasságba időnyerését a válasz előtt.*
//Nemes feladat//
*Az asztalnál éri a füttyentés, amire bosszús pillantással kapja tekintetét a pult felé. Meg sem lepődik, hogy kitől származik a hang, de mivel ezúttal most sokkal fontosabb feladata van, mint rosszul szocializálódott tengerészeket illemre oktatni, visszafordul Ralmeron és a kártyák felé.
Jó tanácsként fogja fel a férfi szavait, nem lát beléjük rosszindulatot. Ha hasonló sorsuk is van vagy hasonlóan céltudatosak is, a bárónak más a stílusa.*
- A kereskedelem nem a hitről szól, ha valaki hinni akar, keresse fel a templomot. Számomra a lehetőségek a fontosak. *Mondja, ahogy figyeli a Ralmeron ujjai közt táncoló lapokat.
Nem zavarja, hogy nem kap azonnal választ a kovácsműhely kérdését illetően. Türelmesnek kell lennie, hisz türelemmel sokkal többet érhet el, mint erőltetéssel. Ebben biztos.
Ha zavarja is Latamie megjelenése az asztaluknál, egyelőre nem mutatja jelét, csak kellemes mosollyal fordul a vörös felé.*
- Ralmeron úr, hadd mutassam be önnek a kereskedőház hajójának kapitányát, Latamie Partalle kisasszonyt. *Mosolyog a nőre, majd kihúz neki egy széket, hogy leülhessen, hisz az öreg nemesnek nem volt ellenére a csatlakozása.*
- Az úr Ralmeron Vikharys, nagybirtokos. *Ennyit tökéletesen elég elmondania a férfiről.
A találós kérdést hallva megsimítja szakállát, egyelőre fogalma sincs, mi lehet a válasz, egyszerre sok lehetséges megfejtés fut át rajta, de enyhén felvont szemöldökkel fordul a vörös szirén felé.*
- Hölgyeké az elsőbbség. *Burkolja udvariasságba időnyerését a válasz előtt.*
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-08 08:59:47
Üzenet elküldve: 2019-09-08 08:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szabad, mint a madár//
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
//Latamie, Aestrel, CCC//
- Ez tök jó, de most nem egy hajón vagy. *Húzza be a nyakát Mik a füttyentésre és fordítja tekintetét a vendégtér felé. Azért megkönnyebbüléssel fogadja Nyikhaj megjelenését és segítségét.*
- Talán azért, mert nem kellene egy gyereknek külön szobát nyitni? *Kérdi. Nem szívleli Latamie viselkedését, de már fordul is, mert elég dolga van.*
- Aha. *Válaszolja az elhelyezés kérdésére, de az a vörösre bízza, hogyan viszi át majd a bárón a dolgot.*
- Felőlem. *Mondja, ahogy bort bont és Reeno szól, hogy kész az egyik fürdővíz. Azt felviteti vele a lányokhoz, a másik, ha kész lesz, akkor majd Nyikhaj intézi Latamienek. A vörös után sem néz, amikor az megindul Chayssék asztala felé.*
- Remek ötlet, Tücsök. *Mosolyog ellenben a kislányra, aki felajánlja, hogy kiviszi a bort a társaságnak.*
- Tessék. *Adja át a pulton a borosüveget széles mosollyal és egy tálcát is, hisz azon kellene kiérkeznie az italnak, de nem bánja, ha kézben megy ki a palack. Térül-fordul és máris indul a konyhába, mert akad még feladat.*
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
//Latamie, Aestrel, CCC//
- Ez tök jó, de most nem egy hajón vagy. *Húzza be a nyakát Mik a füttyentésre és fordítja tekintetét a vendégtér felé. Azért megkönnyebbüléssel fogadja Nyikhaj megjelenését és segítségét.*
- Talán azért, mert nem kellene egy gyereknek külön szobát nyitni? *Kérdi. Nem szívleli Latamie viselkedését, de már fordul is, mert elég dolga van.*
- Aha. *Válaszolja az elhelyezés kérdésére, de az a vörösre bízza, hogyan viszi át majd a bárón a dolgot.*
- Felőlem. *Mondja, ahogy bort bont és Reeno szól, hogy kész az egyik fürdővíz. Azt felviteti vele a lányokhoz, a másik, ha kész lesz, akkor majd Nyikhaj intézi Latamienek. A vörös után sem néz, amikor az megindul Chayssék asztala felé.*
- Remek ötlet, Tücsök. *Mosolyog ellenben a kislányra, aki felajánlja, hogy kiviszi a bort a társaságnak.*
- Tessék. *Adja át a pulton a borosüveget széles mosollyal és egy tálcát is, hisz azon kellene kiérkeznie az italnak, de nem bánja, ha kézben megy ki a palack. Térül-fordul és máris indul a konyhába, mert akad még feladat.*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-07 02:45:54
Üzenet elküldve: 2019-09-07 02:45:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Nemes feladat//
*Cha'yss úr beszéde után egy kedves wegtoreni hasonlattal illeti Ralmeron hozzáállását. A férfi éppen a kártyákkal ügyködik, de nem tudja elengedni a füle mellett a megjegyzést, elneveti magát.*
- Lehet, hogy igaza van. Vagy lett volna húsz éve, hm, talán akkor előbb. *Kuncog. A lapok pörögnek ujjai között, ahogy elmélázik a múlton.* Már nem vagyok éppen oroszlán, hacsak nem valami megfáradt hím, akinek a család kegyelemből dobálja a koncot. De nem is a célom, hogy igazoljam magam, csak segíteni szeretnék, mert lássuk be: maga jobb esélyekkel és tőkével indul, mint én. *Legyint. Mintha valamiféle élvezetét lelné abban, hogy letöri egy kissé az igric kedvét, de ez is barátságos, atyai. Figyelmesen hallgatja.*
- Ha maga mondja, én elhiszem, hogy nem arra építette. *Bólogat lelkesen, de közben a játékról sem feledkezik meg, most ő maga kezdi megkeverni a paklit. Közben tüntetőleg kerüli a választ Cha'yss a kovácsműhellyel kapcsolatos dolgát illetően, nyilván azért, hogy legyen kifogása egy újabb menetet lejátszani.* S ha mégis arra, azzal sincs baj. Valahol el kell kezdeni. De értse meg, nyilván óvatos vagyok ezzel a kérdéssel. Egy dolgot mondok…
*Már éppen nagy levegőt venne, amikor Latamie betoppan a képbe. A két őr szeme nem túl barátságosan szegeződik rá, révén közeledésével nem tudnak mit kezdeni, de Ralmeron nem akad fenn ezeken a formaságokon, csak int neki.*
- Dehogy zavar, foglaljon helyet, van még! Erről eszembe jutott egy kis rejtvény. Hölgyem, uram, mondják, tudják-e rá a választ? *Persze nem várja meg, hogy bárki is ellenkezzen, már bele is fog.* Mindenki ezt akarja, ám ha megkapja, máris másnak adja. Néha jobban nyomja a vállat, mint egy kőszikla, másszor egész könnyed, a szél szinte elfújja. Kinek van, kinek nincs, akinek nincs, annak kincs. *A többieket pásztázza. Az őrök mintha tudnák a választ, de hallgatnak, ahogy eddig is tették.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.07 02:48:15
//Nemes feladat//
*Cha'yss úr beszéde után egy kedves wegtoreni hasonlattal illeti Ralmeron hozzáállását. A férfi éppen a kártyákkal ügyködik, de nem tudja elengedni a füle mellett a megjegyzést, elneveti magát.*
- Lehet, hogy igaza van. Vagy lett volna húsz éve, hm, talán akkor előbb. *Kuncog. A lapok pörögnek ujjai között, ahogy elmélázik a múlton.* Már nem vagyok éppen oroszlán, hacsak nem valami megfáradt hím, akinek a család kegyelemből dobálja a koncot. De nem is a célom, hogy igazoljam magam, csak segíteni szeretnék, mert lássuk be: maga jobb esélyekkel és tőkével indul, mint én. *Legyint. Mintha valamiféle élvezetét lelné abban, hogy letöri egy kissé az igric kedvét, de ez is barátságos, atyai. Figyelmesen hallgatja.*
- Ha maga mondja, én elhiszem, hogy nem arra építette. *Bólogat lelkesen, de közben a játékról sem feledkezik meg, most ő maga kezdi megkeverni a paklit. Közben tüntetőleg kerüli a választ Cha'yss a kovácsműhellyel kapcsolatos dolgát illetően, nyilván azért, hogy legyen kifogása egy újabb menetet lejátszani.* S ha mégis arra, azzal sincs baj. Valahol el kell kezdeni. De értse meg, nyilván óvatos vagyok ezzel a kérdéssel. Egy dolgot mondok…
*Már éppen nagy levegőt venne, amikor Latamie betoppan a képbe. A két őr szeme nem túl barátságosan szegeződik rá, révén közeledésével nem tudnak mit kezdeni, de Ralmeron nem akad fenn ezeken a formaságokon, csak int neki.*
- Dehogy zavar, foglaljon helyet, van még! Erről eszembe jutott egy kis rejtvény. Hölgyem, uram, mondják, tudják-e rá a választ? *Persze nem várja meg, hogy bárki is ellenkezzen, már bele is fog.* Mindenki ezt akarja, ám ha megkapja, máris másnak adja. Néha jobban nyomja a vállat, mint egy kőszikla, másszor egész könnyed, a szél szinte elfújja. Kinek van, kinek nincs, akinek nincs, annak kincs. *A többieket pásztázza. Az őrök mintha tudnák a választ, de hallgatnak, ahogy eddig is tették.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.07 02:48:15
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:51:24
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:51:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Egyre kevesebb mindenki IS a pultnál//
//Mik, Latamie, Aestrel//
*Türelmesen várja a pultnál azt magasztos pillanatot, amikor elindulnak saját szobáik felé, hogy felfrissítse magát egy fürdővel és tiszta ruhákba bújhasson. Hallójáratai nem vették jószívvel, hogy egy fütty zavarta meg nyugvó állapotát, amit tovább adott a teste többi részének, hogy önkéntelenül is összerezzenjen a teljes testi mivolta a hangra.
A varázsfütty hatására Nyikhaj ~Szóval Nyikhajnak hívják.~ idéződik meg a lépcső alján. Kisasszony nemesekhez illő egyszerűséggel oldja meg a számára érdektelen problematikát: keresni valakit, akire ráborsozhatják a munkát, utána meg lelép szórakozni. Ez sem történt másként.
Mik segélykérése megmozgatja benne a frissen kialakult inasi tudatát. Kinyújtja kis kezeit, hogy azokban elszállítsa a bort a kártyázó társaságig. Az első inasi munkája. Talán képes rá, talán nem.*
- Viszek innit a báróéknak.
*Ha nem bízná fülbevalós a magasztos feladatott egy ágról szakadt lánykára, akit kiskedvencei illata leng körbe, akkor durcizva elhagyja pultot, egyenes kifelé az állati pajtásaihoz ~Nem is kell neki segítség!~ hasonló gondolatokat forgatva magában.*
//Mik, Latamie, Aestrel//
*Türelmesen várja a pultnál azt magasztos pillanatot, amikor elindulnak saját szobáik felé, hogy felfrissítse magát egy fürdővel és tiszta ruhákba bújhasson. Hallójáratai nem vették jószívvel, hogy egy fütty zavarta meg nyugvó állapotát, amit tovább adott a teste többi részének, hogy önkéntelenül is összerezzenjen a teljes testi mivolta a hangra.
A varázsfütty hatására Nyikhaj ~Szóval Nyikhajnak hívják.~ idéződik meg a lépcső alján. Kisasszony nemesekhez illő egyszerűséggel oldja meg a számára érdektelen problematikát: keresni valakit, akire ráborsozhatják a munkát, utána meg lelép szórakozni. Ez sem történt másként.
Mik segélykérése megmozgatja benne a frissen kialakult inasi tudatát. Kinyújtja kis kezeit, hogy azokban elszállítsa a bort a kártyázó társaságig. Az első inasi munkája. Talán képes rá, talán nem.*
- Viszek innit a báróéknak.
*Ha nem bízná fülbevalós a magasztos feladatott egy ágról szakadt lánykára, akit kiskedvencei illata leng körbe, akkor durcizva elhagyja pultot, egyenes kifelé az állati pajtásaihoz ~Nem is kell neki segítség!~ hasonló gondolatokat forgatva magában.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-04 21:10:45
Üzenet elküldve: 2019-09-04 21:10:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Éné szobája//
*A hasán elnyúlva alszik, igen kényelmesen és jól. Az idejét sem tudja, hogy mikor aludt utoljára ennyire jól. Ennek ellenére mégis felébred, a gyomra ébreszti. Szinte furcsa már megéheznie, ilyen valószínűleg most fordul vele először elő, mivel alapvetően sem nagyétkű és amúgy is elég válogatós. Szemét dörgölve ül fel, kell neki pár pillanat, hogy magához térjen annyira, hogy érzékelni tudja a környezetét. Például azt, hogy Cha'yss még nem tért vissza, bár igazság szerint gőze sincs arról, hogy a férfi mikor is ment el, lehet, hogy fertályórája sincsen, de az is, hogy órákkal ezelőtt. Nyújtózkodva pillant a tányérja felé, de sajnos egy szem petrezselyem nem sok, de annyi sem maradt rajta. Keserű sóhajjal veszi tudomásul ezt. Ennivalót kéne szerezni. Amivel az a baj, hogy ahhoz ki kell kászálódni az ágyból, aztán fel kell öltözni és lebattyogni és a Mik nevűtől rendelni valamit. Ha már ott van, akkor arra is megkérhetné, hogy hozzon neki egy tonnányit Rhéa félelméből, mert most nem is tudja felidézni, hogy Cha'yssnak mondta-e.
Egyelőre csak addig jut el, hogy kiüljön az ágy szélére, a félhomályos helyiségben végigpásztázza a helyiség padlóját, ahová a vágy hevében ruhái kerültek. A fejét csóválva áll fel, hogy összeszedje a szétdobált göncöket, azonban nem ölti fel az alaposan meggyűrt hacukáját, csak az ágyra teríti és megkísérli kisimítani a gyűrődéseket. Eredményei nem túl fényesek, de legalább szépen összehajtva rakja a ruhákat a székre, ezután pedig az ablakhoz lép, hogy beengedje a kinti levegőt. Vállával az ablak melletti falnak, csípőjével meg a párkánynak támaszkodik, mellkasa előtt összefont karokkal bámul kifelé, nem törődve azzal, hogy meztelen, hiszen elég sötét van már ahhoz, hogy ne látszódjon belőle semmi. Csak néz maga elé és hallgatja a várost. Szereti a város hangját, egészen megnyugtatja. Amon Ruadhon mindig nagy a csönd, különösen azóta, hogy Kagan nem óbégat reggelente. Talán tényleg meg kéne fontolnia, hogy visszaköltözik. Bárcsak ne mondott volna igent Waldrannak. Bárcsak sose ment volna a Vashegyre. Aenae könnyen letargiába esik, elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, próbál elhessenteni minden negatív gondolatot.*
*A hasán elnyúlva alszik, igen kényelmesen és jól. Az idejét sem tudja, hogy mikor aludt utoljára ennyire jól. Ennek ellenére mégis felébred, a gyomra ébreszti. Szinte furcsa már megéheznie, ilyen valószínűleg most fordul vele először elő, mivel alapvetően sem nagyétkű és amúgy is elég válogatós. Szemét dörgölve ül fel, kell neki pár pillanat, hogy magához térjen annyira, hogy érzékelni tudja a környezetét. Például azt, hogy Cha'yss még nem tért vissza, bár igazság szerint gőze sincs arról, hogy a férfi mikor is ment el, lehet, hogy fertályórája sincsen, de az is, hogy órákkal ezelőtt. Nyújtózkodva pillant a tányérja felé, de sajnos egy szem petrezselyem nem sok, de annyi sem maradt rajta. Keserű sóhajjal veszi tudomásul ezt. Ennivalót kéne szerezni. Amivel az a baj, hogy ahhoz ki kell kászálódni az ágyból, aztán fel kell öltözni és lebattyogni és a Mik nevűtől rendelni valamit. Ha már ott van, akkor arra is megkérhetné, hogy hozzon neki egy tonnányit Rhéa félelméből, mert most nem is tudja felidézni, hogy Cha'yssnak mondta-e.
Egyelőre csak addig jut el, hogy kiüljön az ágy szélére, a félhomályos helyiségben végigpásztázza a helyiség padlóját, ahová a vágy hevében ruhái kerültek. A fejét csóválva áll fel, hogy összeszedje a szétdobált göncöket, azonban nem ölti fel az alaposan meggyűrt hacukáját, csak az ágyra teríti és megkísérli kisimítani a gyűrődéseket. Eredményei nem túl fényesek, de legalább szépen összehajtva rakja a ruhákat a székre, ezután pedig az ablakhoz lép, hogy beengedje a kinti levegőt. Vállával az ablak melletti falnak, csípőjével meg a párkánynak támaszkodik, mellkasa előtt összefont karokkal bámul kifelé, nem törődve azzal, hogy meztelen, hiszen elég sötét van már ahhoz, hogy ne látszódjon belőle semmi. Csak néz maga elé és hallgatja a várost. Szereti a város hangját, egészen megnyugtatja. Amon Ruadhon mindig nagy a csönd, különösen azóta, hogy Kagan nem óbégat reggelente. Talán tényleg meg kéne fontolnia, hogy visszaköltözik. Bárcsak ne mondott volna igent Waldrannak. Bárcsak sose ment volna a Vashegyre. Aenae könnyen letargiába esik, elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában, próbál elhessenteni minden negatív gondolatot.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:35:57
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:35:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki IS a pultnál//
//Mik, Latamie, Aestrel, CCC//
//Nemes feladat//
* Egyre élékebbé válik s máris sorjáznak a teendők, amit az út előtt el szeretne intézni. Többek közt a gyermek is a listán van, ámbár nem az ő inasa lesz. Sajnos vagy nem sajnos, ebben még nem jutott dűlőre. Kapitányhoz illőn meg is mondja, hogy mire van szüksége jelenleg, s el is várja, hogy megkapja amit akar, ám Mik olybá tűnik másképp vélekedik erről.*
~Ez is hisztis.~
*Ezzel pedig le is húzza annak lehetőségét a listáról, hogy segítségéért cserébe, mint hogy felviszi a saját ételét, kikötései legyenek, egyéb extra szolgáltatás jegyében.*
~Kár.~
- Hm. Nyikhaj sehol? Azhogylehet? *Vonja fel szemöldökét, mintha még ezt a választ is tőle várná, miközben a pultra könyökölve egyenesen Mik szemeibe néz, s ajkait lassan megnedvesíti. Pulton könyöklő kezét emeli, majd két ujját ajkai közé fűzve továbbra is Miken tartva pillantását, rövid, ám annál élesebb füttyszót enged szabadon. Hogy a tenger morajlásában is hallható volna, arra mindenki mérget vehet, ezt pedig Latamie tudja is. Jókedvű, ám annál gunyorosabb mosolya tán ebből fakadhat. Maradandót alkotni mindig boldogság, még ha néhány csengő fülben merül ki, akkor is.*
- Bocs. *Mondja Miknek, majd válla felett hátravet egy hasonlóan rövid bocsánatkérést, ám bárki láthatja, hogy még véletlenül sem sajnálja igazán. Meg sem próbál úgy tenni, mint ha de. Különben hatásos, mert Nyikhaj pillanatok alatt előtűnik a lépcsőn lefelé. *
- Itt a segítség. Szívesen. *Szól színtelen, ám dohánytól karcos hangján. Eszébe sem jut, hogy megköszönik neki, ugyanis arról is meg van győződve, hogy naplopónak tartják. Ezt Garrikh hathatósan sugallta.*
- Nyikhaj, segíts Miknek. *Bök állával Mik felé, ahogy a matróznak osztja a lapokat. Nyugodt szívvel bízza Nyikhajt a pultos segítségére, természetesen kölcsönbe.* Azért ne strapáld le magad. Hamarosan kifutunk, szükségem lesz rád. *Kacsint a matrózra.
Rémleni kezd neki valami, hogy nem válaszolt egy felmerülő kérdésre, így annak kapcsán ujjaival csettintgetve gondolkodik el.*
- Persze hogy külön. Miért? *Nem is érti, hogy miért merül fel, hogy egyedül lakik a gyermek, vagy sem. Eddig talán a folyóparton egy bozótban élt tökegyedül, most egy szobában élne tökegyedül.* Vagy veled alszik? Amúgy nem beszéltem vele. *Válla fölött Chayss felé biccent. Aestrel közbekotyogása pedig még véletlenül sem zökkenti ki.* Illetve *Mélázik el.* Chayss inasa, míg Garrikh vissza nem ér, tehát nála lesz elhelyezve. Na, ezt akkor meg is oldottuk. *Üti össze tenyerét megelégedve, mint aki fantasztikusan megoldott egy szörnyű dilemmát.*
- Akkor oda jöhet az egyik víz. Ruha nem kell. Azt megoldom. De hogy megnyugodj, megkérdezem a főkalmár urat is. Rendben?
*Rázza le azt a problémát, ami nincs is. Legalábbis Latamie gondja a hajó, nem pedig a Kalmárlak dolgai, most mégis van olyan jó, hogy ebbe is belefolyik. *
- Várj meg Aestrel. Beszédem van Chayssel. Addig igyál még egy kakaót. *Komótosan megindul a kártyázó asztal felé. Újra végigméri magának azt a testőrt, s meg kell hagyni, közelebbről is jó firmának tűik. Ám a Patkánytanya után és az előélete során gyűjtött tapasztalatok szerint is tanácsosabb kartávolságon kívül ezektől. Sosem lehet tudni. Viszket a talpa, hogy kifordítson magának egy széket, s a tárgyaló férfiak közé dobja csizmás lábát az asztalra. Ó mily csodás bosszantás is lehetne belőle. De bármilyen vakmerő is olykor, nem ment el az esze. Megáll az asztal mellett, jobbjával az asztalra, baljával a csípőjére támaszkodik, majd ha ez nem volna elég, megköszörüli torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.*
- Elnézést. Zavarok? *Veti tengereket idéző tekintetét az idős pénzeszsákra, majd Chayssre. Arcán amúgy nincs jele annak, hogy bánná, hogy netán zavar. Igaz annak sincs, hogy különösen felvillanyozná. Csak jött, mert félbehagytak valamit, és mert Mik, saját elmondása szerint elfoglalt, ezért Latamienek is meg kell mozdítani a fenekét.*
//Mik, Latamie, Aestrel, CCC//
//Nemes feladat//
* Egyre élékebbé válik s máris sorjáznak a teendők, amit az út előtt el szeretne intézni. Többek közt a gyermek is a listán van, ámbár nem az ő inasa lesz. Sajnos vagy nem sajnos, ebben még nem jutott dűlőre. Kapitányhoz illőn meg is mondja, hogy mire van szüksége jelenleg, s el is várja, hogy megkapja amit akar, ám Mik olybá tűnik másképp vélekedik erről.*
~Ez is hisztis.~
*Ezzel pedig le is húzza annak lehetőségét a listáról, hogy segítségéért cserébe, mint hogy felviszi a saját ételét, kikötései legyenek, egyéb extra szolgáltatás jegyében.*
~Kár.~
- Hm. Nyikhaj sehol? Azhogylehet? *Vonja fel szemöldökét, mintha még ezt a választ is tőle várná, miközben a pultra könyökölve egyenesen Mik szemeibe néz, s ajkait lassan megnedvesíti. Pulton könyöklő kezét emeli, majd két ujját ajkai közé fűzve továbbra is Miken tartva pillantását, rövid, ám annál élesebb füttyszót enged szabadon. Hogy a tenger morajlásában is hallható volna, arra mindenki mérget vehet, ezt pedig Latamie tudja is. Jókedvű, ám annál gunyorosabb mosolya tán ebből fakadhat. Maradandót alkotni mindig boldogság, még ha néhány csengő fülben merül ki, akkor is.*
- Bocs. *Mondja Miknek, majd válla felett hátravet egy hasonlóan rövid bocsánatkérést, ám bárki láthatja, hogy még véletlenül sem sajnálja igazán. Meg sem próbál úgy tenni, mint ha de. Különben hatásos, mert Nyikhaj pillanatok alatt előtűnik a lépcsőn lefelé. *
- Itt a segítség. Szívesen. *Szól színtelen, ám dohánytól karcos hangján. Eszébe sem jut, hogy megköszönik neki, ugyanis arról is meg van győződve, hogy naplopónak tartják. Ezt Garrikh hathatósan sugallta.*
- Nyikhaj, segíts Miknek. *Bök állával Mik felé, ahogy a matróznak osztja a lapokat. Nyugodt szívvel bízza Nyikhajt a pultos segítségére, természetesen kölcsönbe.* Azért ne strapáld le magad. Hamarosan kifutunk, szükségem lesz rád. *Kacsint a matrózra.
Rémleni kezd neki valami, hogy nem válaszolt egy felmerülő kérdésre, így annak kapcsán ujjaival csettintgetve gondolkodik el.*
- Persze hogy külön. Miért? *Nem is érti, hogy miért merül fel, hogy egyedül lakik a gyermek, vagy sem. Eddig talán a folyóparton egy bozótban élt tökegyedül, most egy szobában élne tökegyedül.* Vagy veled alszik? Amúgy nem beszéltem vele. *Válla fölött Chayss felé biccent. Aestrel közbekotyogása pedig még véletlenül sem zökkenti ki.* Illetve *Mélázik el.* Chayss inasa, míg Garrikh vissza nem ér, tehát nála lesz elhelyezve. Na, ezt akkor meg is oldottuk. *Üti össze tenyerét megelégedve, mint aki fantasztikusan megoldott egy szörnyű dilemmát.*
- Akkor oda jöhet az egyik víz. Ruha nem kell. Azt megoldom. De hogy megnyugodj, megkérdezem a főkalmár urat is. Rendben?
*Rázza le azt a problémát, ami nincs is. Legalábbis Latamie gondja a hajó, nem pedig a Kalmárlak dolgai, most mégis van olyan jó, hogy ebbe is belefolyik. *
- Várj meg Aestrel. Beszédem van Chayssel. Addig igyál még egy kakaót. *Komótosan megindul a kártyázó asztal felé. Újra végigméri magának azt a testőrt, s meg kell hagyni, közelebbről is jó firmának tűik. Ám a Patkánytanya után és az előélete során gyűjtött tapasztalatok szerint is tanácsosabb kartávolságon kívül ezektől. Sosem lehet tudni. Viszket a talpa, hogy kifordítson magának egy széket, s a tárgyaló férfiak közé dobja csizmás lábát az asztalra. Ó mily csodás bosszantás is lehetne belőle. De bármilyen vakmerő is olykor, nem ment el az esze. Megáll az asztal mellett, jobbjával az asztalra, baljával a csípőjére támaszkodik, majd ha ez nem volna elég, megköszörüli torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.*
- Elnézést. Zavarok? *Veti tengereket idéző tekintetét az idős pénzeszsákra, majd Chayssre. Arcán amúgy nincs jele annak, hogy bánná, hogy netán zavar. Igaz annak sincs, hogy különösen felvillanyozná. Csak jött, mert félbehagytak valamit, és mert Mik, saját elmondása szerint elfoglalt, ezért Latamienek is meg kell mozdítani a fenekét.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:13:25
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
*Mikor Mik zavartan ismét megismétli a szoba pontos helyének leírását csak megmosolyogja, de persze a fejében nem rest újra és újra ismételgetni. A malőr után, ha végre kész a fürdő, amelynél örömmel tudatosul benne, hogy a szoba velejárója, és átdörgölte magát jó alaposan, készen áll, jobban mondva fekszik a masszírozáshoz. Dreyia szerencsére azonnal szolgálatra kész, miután maga is jól kiáztatta a tagjait. Az nem kerüli el a figyelmét, hogy, amint a férfi kiteszi a lábát az ajtón és végre kettesben lesznek, minden ruhadarab csak úgy ugrik le a mélységiről. ˜Nem szégyenlős kislány, az már biztos.˜ Viszont volt már szerencséje, ha lehet annak mondani, a nőt meztelenül látni és felmérni a rajta irigylésre méltó és arcsápasztó részeket, ezért már nem mustrálja annyira látványosan a dolgot. Majd Dreyia szisztematikusan megkezdi a fájdalmas csomók kilazítását, ami néhol enyhe szisszenést, máshol meg elégedett morranást eredményez. Valóban, már eléggé lefárasztotta az utazás, így mikor a nő kezelésbe veszi, hogy ellazítsa, a végére bealszik. Persze a mélységi felkelti, mert most rajta a sor. Megropogtatja az ujjait, aztán a maradék krémmel két erős kezébe veszi elsősorban a combjait, de mikor érzi, hogy ott végzett, még a vállaira és a lapockájára is ken belőle. Szépen rá is nehezedik, szinte az ágyba belepréselve a nőt, ahogy azt ő otthon szokta. Majd elhelyezkednek ki- ki a maga oldalán és ismerteti a mélységi a másnapi terveit, ami tényleg nem rossz, hiszen tudja legalább, hol lesz.*
- Én megkeresem a könyvtárat, aztán irány a piac. *Közli, majd magára húzza a takarót és eloltanak minden fényt. Kétségtelen, hogy nem igazán szokott idegen helyen éjszakázni, így ijesztő a dolog, de semmi pénzért nem vállalná be. Milyen dolog az már, hogy egy felnőtt nő nem tud egyedül aludni? Egészen addig tartja is magát igen elszántan és bátorságtó fűtötten, míg valami kaparásra nem lesz figyelmes, ekkor a hirtelen mozdulat miatt hatalmasat nyikorog alatta az ágy, ezek folyományaképpen egyből a mélységi mellett találja magát. Az úgy fest megértő vagy már félálomban van, mert csak betakargatja. Úgy dönt végül, hogy csak egy út vezet az alváshoz, ha feladja az önérzetét és bebújik a másik mellé, míg már nem hall rémisztő neszeket. Reggel a nő még akkor ugrik ki az ágyból, mikor ő még csak ébredezik, de tudatánál van szerencsére. Bár egy pillanatra megijed, az egyedüllét felettébb rémisztő jövőképétől, de úgyis szétváltak volna.*
-Akkor ha végeztél, meg én is, itt találkozunk. *Ejti még el egyeztetés okán, aztán a nő ki is viharzik. Ő meg szép ráérősen öltözködik, majd legvégső simításként a feje köré teker egy hatalmas zöld kendőt, hogy ékszereit és az arca nagyobb részét eltakarja a külvilág elől. Egy kistáskával, meg a tegnap kapott szütyővel sétál ki a vendégtéren keresztül, kezével intve annak, aki a pult mögött leledzik majd.*
//Maydelein, Mikarr, Dreyia//
*Mikor Mik zavartan ismét megismétli a szoba pontos helyének leírását csak megmosolyogja, de persze a fejében nem rest újra és újra ismételgetni. A malőr után, ha végre kész a fürdő, amelynél örömmel tudatosul benne, hogy a szoba velejárója, és átdörgölte magát jó alaposan, készen áll, jobban mondva fekszik a masszírozáshoz. Dreyia szerencsére azonnal szolgálatra kész, miután maga is jól kiáztatta a tagjait. Az nem kerüli el a figyelmét, hogy, amint a férfi kiteszi a lábát az ajtón és végre kettesben lesznek, minden ruhadarab csak úgy ugrik le a mélységiről. ˜Nem szégyenlős kislány, az már biztos.˜ Viszont volt már szerencséje, ha lehet annak mondani, a nőt meztelenül látni és felmérni a rajta irigylésre méltó és arcsápasztó részeket, ezért már nem mustrálja annyira látványosan a dolgot. Majd Dreyia szisztematikusan megkezdi a fájdalmas csomók kilazítását, ami néhol enyhe szisszenést, máshol meg elégedett morranást eredményez. Valóban, már eléggé lefárasztotta az utazás, így mikor a nő kezelésbe veszi, hogy ellazítsa, a végére bealszik. Persze a mélységi felkelti, mert most rajta a sor. Megropogtatja az ujjait, aztán a maradék krémmel két erős kezébe veszi elsősorban a combjait, de mikor érzi, hogy ott végzett, még a vállaira és a lapockájára is ken belőle. Szépen rá is nehezedik, szinte az ágyba belepréselve a nőt, ahogy azt ő otthon szokta. Majd elhelyezkednek ki- ki a maga oldalán és ismerteti a mélységi a másnapi terveit, ami tényleg nem rossz, hiszen tudja legalább, hol lesz.*
- Én megkeresem a könyvtárat, aztán irány a piac. *Közli, majd magára húzza a takarót és eloltanak minden fényt. Kétségtelen, hogy nem igazán szokott idegen helyen éjszakázni, így ijesztő a dolog, de semmi pénzért nem vállalná be. Milyen dolog az már, hogy egy felnőtt nő nem tud egyedül aludni? Egészen addig tartja is magát igen elszántan és bátorságtó fűtötten, míg valami kaparásra nem lesz figyelmes, ekkor a hirtelen mozdulat miatt hatalmasat nyikorog alatta az ágy, ezek folyományaképpen egyből a mélységi mellett találja magát. Az úgy fest megértő vagy már félálomban van, mert csak betakargatja. Úgy dönt végül, hogy csak egy út vezet az alváshoz, ha feladja az önérzetét és bebújik a másik mellé, míg már nem hall rémisztő neszeket. Reggel a nő még akkor ugrik ki az ágyból, mikor ő még csak ébredezik, de tudatánál van szerencsére. Bár egy pillanatra megijed, az egyedüllét felettébb rémisztő jövőképétől, de úgyis szétváltak volna.*
-Akkor ha végeztél, meg én is, itt találkozunk. *Ejti még el egyeztetés okán, aztán a nő ki is viharzik. Ő meg szép ráérősen öltözködik, majd legvégső simításként a feje köré teker egy hatalmas zöld kendőt, hogy ékszereit és az arca nagyobb részét eltakarja a külvilág elől. Egy kistáskával, meg a tegnap kapott szütyővel sétál ki a vendégtéren keresztül, kezével intve annak, aki a pult mögött leledzik majd.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-02 11:06:46
Üzenet elküldve: 2019-09-02 11:06:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
*Talán a monológ kissé hosszabbra húzódott a vártnál, de egy jó ötletnek megfelelő felvezetés kell. Az igric pedig nem az a fajta, aki elkapkodna bármit is. Az üzleti életben az, aki nem készíti elő megfelelően a kapcsolatait, az gyorsan kudarcot vall.
A férfi szókimondását illető szavakra csak elmosolyodik és rendezgetni kezdi kezében a lapokat.*
- Ön harcos típusnak tűnik, olyannak, mint egy oroszlán. *Mondja, ahogy egyik lapot a másik mellé teszi tapasztalt kártyaforgatóként.*
- És Wegtorenben van egy mondás; nem érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák. *Így kimondva talán szerénytelennek tűnhet, de folytatja.*
- Úgy értem, annak, aki elér valamit, mindig lesznek irigyei. Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni. *Tárja szét szabat karját.*
- Megtisztel. *Hajtja meg kissé magát mosolyogva, amikor Ralmeron őszinteséggel szólna hozzá.
A férfi apjának szavajárására szerényen elmosolyodik, mit mondhatna, mostanában valóban fut a szekér. De ahogy haladnak előre és szaporodnak a szavak, úgy komolyodik meg szakállas arca, sárga ragadozótekintete a lapokat asztalra terítő férfit fürkészi. A győzelmet jelentő kombinációkat az asztalon és Ralmeron üres kezeit látva szinte elégedett félmosolyra húzódik a szája, de csak egy pillanatra.
Összerendezi lapjait a kezében egy paklivá, hisz nincs már szükség rájuk és képpel lefelé maga elé teszi, ahogy a férfire néz.*
- Ralmeron úr, engedje meg, hogy őszinteségért cserébe őszinteséggel feleljek. *Mondja komolyan.*
- Hogy nagyapja példájával éljek, a katonaembert nem a díszes ruha teszi, hanem a kard, amelyet forgat. Ha díszbe öltözik is, de nem tudja használni a fegyverét, meghal a csatában. Gondolja, hogy minden üzleti tervemet a mosolyomra, a modoromra vagy az udvariasságomra építettem? *Hagy időt persze, de folytatja is.*
- A szerencse valóban forgandó, egy valódi szajha. Ugyanolyan könnyen pártol az ember mellé, ahogy hagyja faképnél, amikor szüksége volna rá. De én nem kívánok sokáig csalfa kedve szerint élni. *Hajol közelebb.*
- Egy lóval érkeztem Artheniorba, de mára egy fogadóm, hajóm és olyan embereim vannak, akiket bár talán a szerencse állított mellém, *emeli fel mutatóujját.* mégis bizodalmam van bennük. *Dől hátra mosolyogva.*
- Igyekszem a szerencse befolyását a legkisebbre csökkenteni, több lábon állni és erős alapokat építeni. *Szorítja ökölbe a kezét.*
- Most példának okáért a kovácsműhelyre vetettem szemet. Kinyitnám újra, a munka is beindulhatna és a városban újra volna kovács, nem kellene délre menni egy rendes kardért. Minden városba kell egy rendes kovácsműhely. *Koppint mutatóujjával az asztalra.*
- És ha bedől az üzlet? Nem lesz rosszabb a helyzet, mint most, ugyanoda lyukadunk ki, mint most és ön az orrom alá dörgölheti, hogy ön megmondta. *Mosolyodik el szélesen.*
- De akkor is vendégem lesz egy üveg wegtoreni rumra. *Fejezi be újra hosszúra nyúlt monológját.*
*Talán a monológ kissé hosszabbra húzódott a vártnál, de egy jó ötletnek megfelelő felvezetés kell. Az igric pedig nem az a fajta, aki elkapkodna bármit is. Az üzleti életben az, aki nem készíti elő megfelelően a kapcsolatait, az gyorsan kudarcot vall.
A férfi szókimondását illető szavakra csak elmosolyodik és rendezgetni kezdi kezében a lapokat.*
- Ön harcos típusnak tűnik, olyannak, mint egy oroszlán. *Mondja, ahogy egyik lapot a másik mellé teszi tapasztalt kártyaforgatóként.*
- És Wegtorenben van egy mondás; nem érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák. *Így kimondva talán szerénytelennek tűnhet, de folytatja.*
- Úgy értem, annak, aki elér valamit, mindig lesznek irigyei. Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni. *Tárja szét szabat karját.*
- Megtisztel. *Hajtja meg kissé magát mosolyogva, amikor Ralmeron őszinteséggel szólna hozzá.
A férfi apjának szavajárására szerényen elmosolyodik, mit mondhatna, mostanában valóban fut a szekér. De ahogy haladnak előre és szaporodnak a szavak, úgy komolyodik meg szakállas arca, sárga ragadozótekintete a lapokat asztalra terítő férfit fürkészi. A győzelmet jelentő kombinációkat az asztalon és Ralmeron üres kezeit látva szinte elégedett félmosolyra húzódik a szája, de csak egy pillanatra.
Összerendezi lapjait a kezében egy paklivá, hisz nincs már szükség rájuk és képpel lefelé maga elé teszi, ahogy a férfire néz.*
- Ralmeron úr, engedje meg, hogy őszinteségért cserébe őszinteséggel feleljek. *Mondja komolyan.*
- Hogy nagyapja példájával éljek, a katonaembert nem a díszes ruha teszi, hanem a kard, amelyet forgat. Ha díszbe öltözik is, de nem tudja használni a fegyverét, meghal a csatában. Gondolja, hogy minden üzleti tervemet a mosolyomra, a modoromra vagy az udvariasságomra építettem? *Hagy időt persze, de folytatja is.*
- A szerencse valóban forgandó, egy valódi szajha. Ugyanolyan könnyen pártol az ember mellé, ahogy hagyja faképnél, amikor szüksége volna rá. De én nem kívánok sokáig csalfa kedve szerint élni. *Hajol közelebb.*
- Egy lóval érkeztem Artheniorba, de mára egy fogadóm, hajóm és olyan embereim vannak, akiket bár talán a szerencse állított mellém, *emeli fel mutatóujját.* mégis bizodalmam van bennük. *Dől hátra mosolyogva.*
- Igyekszem a szerencse befolyását a legkisebbre csökkenteni, több lábon állni és erős alapokat építeni. *Szorítja ökölbe a kezét.*
- Most példának okáért a kovácsműhelyre vetettem szemet. Kinyitnám újra, a munka is beindulhatna és a városban újra volna kovács, nem kellene délre menni egy rendes kardért. Minden városba kell egy rendes kovácsműhely. *Koppint mutatóujjával az asztalra.*
- És ha bedől az üzlet? Nem lesz rosszabb a helyzet, mint most, ugyanoda lyukadunk ki, mint most és ön az orrom alá dörgölheti, hogy ön megmondta. *Mosolyodik el szélesen.*
- De akkor is vendégem lesz egy üveg wegtoreni rumra. *Fejezi be újra hosszúra nyúlt monológját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7100-7119