Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-17 11:01:27
Üzenet elküldve: 2021-01-17 11:01:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
//A hozzászólás 16+ os elemet tartalmaz!//
*A férfinek igenis nemes a szándék vezérli. Életet-életért. Nála ez ősi szabály, amit a legtöbb tengeri medve is megtart. Amikor a nő azt mondja, hogy ő lenne Torskel testőre, felkacag, majd kezével megtapogatja Karheia bicepszét.*
- No igen-igen, de egy vasmacskát nem tudnál felhúzni.* Epéskedik egy keveset a férfi, de csak azért, mert jó kedve van. A szesz említésére felvidul az arca.*
- A lányok is olyan tüzesek arrafelé, mint a szesz?* Érdeklődik a kalóz.*
//A hozzászólás 16+ os elemet tartalmaz!//
*A férfinek igenis nemes a szándék vezérli. Életet-életért. Nála ez ősi szabály, amit a legtöbb tengeri medve is megtart. Amikor a nő azt mondja, hogy ő lenne Torskel testőre, felkacag, majd kezével megtapogatja Karheia bicepszét.*
- No igen-igen, de egy vasmacskát nem tudnál felhúzni.* Epéskedik egy keveset a férfi, de csak azért, mert jó kedve van. A szesz említésére felvidul az arca.*
- A lányok is olyan tüzesek arrafelé, mint a szesz?* Érdeklődik a kalóz.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-17 09:16:46
Üzenet elküldve: 2021-01-17 09:16:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
- Van ott még, ahonnan ez jött! *mosolyog a boldogan nyammogó vörösre, és amíg mesél, ő falatozik. Jobban mondva falatozna, mert a vén kecskés-tojásnyomorgatós résznél elkezd az arcát a fél kezébe temetve kuncogni, és nem is hagyja abba egykönnyen.*
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek. *próbálja kínjában még mindig vigyorogva kimenteni magát, mikor valamennyire lenyugodott* Velem pár napja történt ilyesmi. Majd elmondom. *int is, hogy a másik folytassa nyugodtan, megtámogatva egy darabka hosszan érlelt sajttal. A továbbiakban már nem szakítja félbe a történetet, csak szorgosan aprítja a finomságokat. Nem sokkal előbb végez, mint Nimeril a meséléssel.*
- Nawanthirishardipandra. *ismétli el a nevét a szemeit vidáman összehunyorítva, és odanyújt egy újabb szelet kenyeret, egy mogyorónyi szalonna kíséretében.* Az enyém nem egy nagy történet. A mesterem elküldött világot látni. Wegtorenben voltam már, gondoltam, megnézem Artheniort. *Megvonja a vállát, és eszik egy kis sajtot.* Most mennyire tudsz a gyógyítani? Mondjuk helyre tudnál hozni egy... *elgondolkozva szája elé teszi a balját* törött térdet? Vagy ki tudnál szedni egy nyilat valakinek a vállából?
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
- Van ott még, ahonnan ez jött! *mosolyog a boldogan nyammogó vörösre, és amíg mesél, ő falatozik. Jobban mondva falatozna, mert a vén kecskés-tojásnyomorgatós résznél elkezd az arcát a fél kezébe temetve kuncogni, és nem is hagyja abba egykönnyen.*
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek. *próbálja kínjában még mindig vigyorogva kimenteni magát, mikor valamennyire lenyugodott* Velem pár napja történt ilyesmi. Majd elmondom. *int is, hogy a másik folytassa nyugodtan, megtámogatva egy darabka hosszan érlelt sajttal. A továbbiakban már nem szakítja félbe a történetet, csak szorgosan aprítja a finomságokat. Nem sokkal előbb végez, mint Nimeril a meséléssel.*
- Nawanthirishardipandra. *ismétli el a nevét a szemeit vidáman összehunyorítva, és odanyújt egy újabb szelet kenyeret, egy mogyorónyi szalonna kíséretében.* Az enyém nem egy nagy történet. A mesterem elküldött világot látni. Wegtorenben voltam már, gondoltam, megnézem Artheniort. *Megvonja a vállát, és eszik egy kis sajtot.* Most mennyire tudsz a gyógyítani? Mondjuk helyre tudnál hozni egy... *elgondolkozva szája elé teszi a balját* törött térdet? Vagy ki tudnál szedni egy nyilat valakinek a vállából?
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-17 00:13:45
Üzenet elküldve: 2021-01-17 00:13:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Lehetőleg Mik//
*A hús, vagy úgy egyáltalán a kiadós étkezés gondolata az ő szívét is megmelengeti, de hát teli hassal szinte mindenki egy fokkal szebbnek látja az életet... Igaz, ennek egyelőre csak az ígérete lebeg a szeme előtt, de az is valami. Bredoc könnyed válasza pedig a szégyenérzetéből is elvesz egy keveset, amiért a férfi támogatására szorul mindenben. Nehéz ez neki. Naplopónak és haszontalannak érzi magát miatta, akkor is, ha ez butaság és tisztában is van a saját körülményeivel. Persze a kényelmetlenség mellett leginkább hálás, hogy van kire támaszkodnia ebben a helyzetben...
A ruháival kapcsolatban nem tiltakozik tovább. Talán majd ha ott lesznek, hogy Bredoc tényleg vásárolni akar... Mondjuk nem is magával a vásárlással van baja, csak... De ezt majd később. Most akad fontosabb téma.
Mikor Bredoc megáll és vele szembefordul, szégyenlősen emeli fel tekintetét a férfi arcára. Aztán csak hallgatja őt.
Nem érti, hogyan mondhat ilyeneket a férfi, hogyan lehet, hogy senki sem hibáztatná őt? Egyszerűen nem érti... De mivel Bredoc mondja ezt, aki városőr, próbálja elhinni neki. Megnyugodni persze alighanem csak akkor fog, ha ebben a városban mindenki más is ilyen hozzáállással lesz felé és nem őt fogják hibáztatni mindazért, ami vele történt és amit ő tett. Mondjuk továbbra sem szerepel a tervei között, hogy erről nyíltan beszéljen bárkinek is. De vélhetően nem is szükséges...
Ami legalább ilyen fontos, az Bredoc beszédének folytatása. Az újabb és újabb megerősítések, hogy ő nem tett semmi rosszat, hogy nem érdemel és nem is kap büntetést, hogy szabad lehet itt... hogy Bredocnak nem teljesen közömbös az ő sorsa, hogy szívesen látná őt a kaszárnyában...
Azonnal válaszolna is, hogy igen, szeretné, szeretne ott dolgozni. Mert ennél jobb kilátást, ennél megnyugtatóbb környezetet jelenleg igazán elképzelni sem tudna! De nem találja a hangját.
Aztán Bredoc tesz még egy kiegészítést, és úgy látszik, ő sem felejthette még el a dolgot a fenyegetőzésével. Ahogy alighanem az is eszébe juthatott, hogy Garsinban emiatt milyen kép alakulhatott ki róla és a vele kapcsolatos hozzáállásáról, mert most váratlanul visszakozik és bocsánatot kér, hogy azt ott és akkor nem is gondolta komolyan.
A lányt ez meglepi és furcsa módon minden eddiginél jobban megkönnyebbül, még ha maradnak is benne kérdések és zavarodottság. De jót tesz neki, hogy elkezd más szemmel nézni Bredocra is. Nem oldódik fel azonnal és teljesen a tartózkodása vele szemben, de növeli a biztonságérzetét, hogy a férfi ilyen kedvesen beszél hozzá és bánik vele, és még a korábbi erőszakosságáról is azt állítja, hogy nem gondolta komolyan. Így egy fokkal kiszámíthatóbbnak tűnik, mint Garsin csak abból a szóban forgó esetből kiindulva képzelte. Márpedig a kiszámíthatatlanul viselkedő emberektől tart leginkább a rossz tapasztalatai miatt. Megnyugtató érzés feltételeznie, hogy Bredoc mégsem tartozik közéjük.*
- Nem akartam megfújni... csak a táskát... ételt kerestem. Meg vizet. - *Jön ki először száján a védekező utólagos magyarázkodás, mintha ez volna a legfontosabb. Igaz, kicsit szétesik a mondandója.
Bredoc elég nyilvánvalóan láthatja, hogy a lányt megindították a szavai. Nem sír, de remeg az arca és ideges mozdulattal nyúl a szeméért, hogy törölje az ott gyűlő nedvességet, még mielőtt kibuggyanna.
Majd mikor a férfi is az arca felé nyúl, szokás szerint megrezzen, majd befeszül. Aztán mikor megérti, mi történik, mégis sikerül kiszöknie a könnyeinek. Zavarba jön a gyengédségtől. A félelem, korábbi kellemetlen érintések emléke és az elmúlt időszakban tapasztalt melegség kavarognak benne, meg egy rakás más érzelem... De mindezeket elnyomja.
Ismét megtörli az arcát, összeszorítja a száját és bólint: mehetnek.
Azért beszédesnek nem valami beszédes az út további részében. Egyrészt mert zaklatott és lefoglalják a gondolatai, emészti a hallottakat, másrészt mert a városkép bámulása is leköti. Ez utóbbi végül segít is lenyugodnia. Bredocnak igaza volt, tetszik neki a város. Egészen szépnek és békésnek tűnik.
Majd az egyik épület előtt megállnak, ebből már sejti, hogy megérkeztek. Megvárja, hogy Bredoc gondoskodjon a lóról, addig ő elbámészkodik a cégéren és idegesen nézelődik a környéken. Aztán a férfi visszatér és előre is megy a fogadóba, ő meg szorosan mögötte lépdelve követi, s még a háta mögül néz körül, nem lát-e ismerős arcot. Mivel ez az eset nem áll fenn, picit kelletlenül, de illendően hátrahajtja a csuklyáját és visszhangozza Bredoc köszöntését.*
- Jó napot!
*Ő is a városi őrség köpenyét viseli, de ő még a lázadás előttiét, a vöröset. Egyébként meg egyszerű ing és nadrág van rajta, hosszú barna haja pedig hátra van kötve.
A pulthoz is Bredoc-al tart, türelmesen várakozva mellette. Aztán mikor a férfi hozzá szól, kicsit értetlenül néz rá, majd szégyenlősen néz körül az asztalokon, hogy más vendégek mit esznek. Olvasni ugyanis nem tud, meg nem is igen tudja, mi fán terem egy étlap, így félreérti a férfi javaslatát. De végül is, ez is megteheti...
Két asztalnál tovább azonban nem keresgél, mert zavarba jön tőle, szóval hamar döntésre jut, ám válaszolni csak akkor fog, ha Bredoc is készen áll és megbeszélte a pult mögött állóval, amit meg akart és újra vele foglalkozik.
Elnézegeti a képet a hajót felfaló szörnyeteggel, meg a fogadó berendezését. Nagyon rég nem látott ilyen szép helyet, ha látott egyáltalán... És meleg is van, ami külön kellemes. Ennek ellenére eléggé feszeng. Túl sok az új és ismeretlen inger és helyzet. Tart tőle, hogy valamit elronthat, helytelenül viselkedhet. Pedig ránézésre itt is ugyanolyan halandók élnek, mint a Kikötőben, vagy a bányában.*
//Lehetőleg Mik//
*A hús, vagy úgy egyáltalán a kiadós étkezés gondolata az ő szívét is megmelengeti, de hát teli hassal szinte mindenki egy fokkal szebbnek látja az életet... Igaz, ennek egyelőre csak az ígérete lebeg a szeme előtt, de az is valami. Bredoc könnyed válasza pedig a szégyenérzetéből is elvesz egy keveset, amiért a férfi támogatására szorul mindenben. Nehéz ez neki. Naplopónak és haszontalannak érzi magát miatta, akkor is, ha ez butaság és tisztában is van a saját körülményeivel. Persze a kényelmetlenség mellett leginkább hálás, hogy van kire támaszkodnia ebben a helyzetben...
A ruháival kapcsolatban nem tiltakozik tovább. Talán majd ha ott lesznek, hogy Bredoc tényleg vásárolni akar... Mondjuk nem is magával a vásárlással van baja, csak... De ezt majd később. Most akad fontosabb téma.
Mikor Bredoc megáll és vele szembefordul, szégyenlősen emeli fel tekintetét a férfi arcára. Aztán csak hallgatja őt.
Nem érti, hogyan mondhat ilyeneket a férfi, hogyan lehet, hogy senki sem hibáztatná őt? Egyszerűen nem érti... De mivel Bredoc mondja ezt, aki városőr, próbálja elhinni neki. Megnyugodni persze alighanem csak akkor fog, ha ebben a városban mindenki más is ilyen hozzáállással lesz felé és nem őt fogják hibáztatni mindazért, ami vele történt és amit ő tett. Mondjuk továbbra sem szerepel a tervei között, hogy erről nyíltan beszéljen bárkinek is. De vélhetően nem is szükséges...
Ami legalább ilyen fontos, az Bredoc beszédének folytatása. Az újabb és újabb megerősítések, hogy ő nem tett semmi rosszat, hogy nem érdemel és nem is kap büntetést, hogy szabad lehet itt... hogy Bredocnak nem teljesen közömbös az ő sorsa, hogy szívesen látná őt a kaszárnyában...
Azonnal válaszolna is, hogy igen, szeretné, szeretne ott dolgozni. Mert ennél jobb kilátást, ennél megnyugtatóbb környezetet jelenleg igazán elképzelni sem tudna! De nem találja a hangját.
Aztán Bredoc tesz még egy kiegészítést, és úgy látszik, ő sem felejthette még el a dolgot a fenyegetőzésével. Ahogy alighanem az is eszébe juthatott, hogy Garsinban emiatt milyen kép alakulhatott ki róla és a vele kapcsolatos hozzáállásáról, mert most váratlanul visszakozik és bocsánatot kér, hogy azt ott és akkor nem is gondolta komolyan.
A lányt ez meglepi és furcsa módon minden eddiginél jobban megkönnyebbül, még ha maradnak is benne kérdések és zavarodottság. De jót tesz neki, hogy elkezd más szemmel nézni Bredocra is. Nem oldódik fel azonnal és teljesen a tartózkodása vele szemben, de növeli a biztonságérzetét, hogy a férfi ilyen kedvesen beszél hozzá és bánik vele, és még a korábbi erőszakosságáról is azt állítja, hogy nem gondolta komolyan. Így egy fokkal kiszámíthatóbbnak tűnik, mint Garsin csak abból a szóban forgó esetből kiindulva képzelte. Márpedig a kiszámíthatatlanul viselkedő emberektől tart leginkább a rossz tapasztalatai miatt. Megnyugtató érzés feltételeznie, hogy Bredoc mégsem tartozik közéjük.*
- Nem akartam megfújni... csak a táskát... ételt kerestem. Meg vizet. - *Jön ki először száján a védekező utólagos magyarázkodás, mintha ez volna a legfontosabb. Igaz, kicsit szétesik a mondandója.
Bredoc elég nyilvánvalóan láthatja, hogy a lányt megindították a szavai. Nem sír, de remeg az arca és ideges mozdulattal nyúl a szeméért, hogy törölje az ott gyűlő nedvességet, még mielőtt kibuggyanna.
Majd mikor a férfi is az arca felé nyúl, szokás szerint megrezzen, majd befeszül. Aztán mikor megérti, mi történik, mégis sikerül kiszöknie a könnyeinek. Zavarba jön a gyengédségtől. A félelem, korábbi kellemetlen érintések emléke és az elmúlt időszakban tapasztalt melegség kavarognak benne, meg egy rakás más érzelem... De mindezeket elnyomja.
Ismét megtörli az arcát, összeszorítja a száját és bólint: mehetnek.
Azért beszédesnek nem valami beszédes az út további részében. Egyrészt mert zaklatott és lefoglalják a gondolatai, emészti a hallottakat, másrészt mert a városkép bámulása is leköti. Ez utóbbi végül segít is lenyugodnia. Bredocnak igaza volt, tetszik neki a város. Egészen szépnek és békésnek tűnik.
Majd az egyik épület előtt megállnak, ebből már sejti, hogy megérkeztek. Megvárja, hogy Bredoc gondoskodjon a lóról, addig ő elbámészkodik a cégéren és idegesen nézelődik a környéken. Aztán a férfi visszatér és előre is megy a fogadóba, ő meg szorosan mögötte lépdelve követi, s még a háta mögül néz körül, nem lát-e ismerős arcot. Mivel ez az eset nem áll fenn, picit kelletlenül, de illendően hátrahajtja a csuklyáját és visszhangozza Bredoc köszöntését.*
- Jó napot!
*Ő is a városi őrség köpenyét viseli, de ő még a lázadás előttiét, a vöröset. Egyébként meg egyszerű ing és nadrág van rajta, hosszú barna haja pedig hátra van kötve.
A pulthoz is Bredoc-al tart, türelmesen várakozva mellette. Aztán mikor a férfi hozzá szól, kicsit értetlenül néz rá, majd szégyenlősen néz körül az asztalokon, hogy más vendégek mit esznek. Olvasni ugyanis nem tud, meg nem is igen tudja, mi fán terem egy étlap, így félreérti a férfi javaslatát. De végül is, ez is megteheti...
Két asztalnál tovább azonban nem keresgél, mert zavarba jön tőle, szóval hamar döntésre jut, ám válaszolni csak akkor fog, ha Bredoc is készen áll és megbeszélte a pult mögött állóval, amit meg akart és újra vele foglalkozik.
Elnézegeti a képet a hajót felfaló szörnyeteggel, meg a fogadó berendezését. Nagyon rég nem látott ilyen szép helyet, ha látott egyáltalán... És meleg is van, ami külön kellemes. Ennek ellenére eléggé feszeng. Túl sok az új és ismeretlen inger és helyzet. Tart tőle, hogy valamit elronthat, helytelenül viselkedhet. Pedig ránézésre itt is ugyanolyan halandók élnek, mint a Kikötőben, vagy a bányában.*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-16 22:26:01
Üzenet elküldve: 2021-01-16 22:26:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Lehetőleg Mik//
-Én is éhenveszek valami jó húsért!
*Feleli, ahogy egyre beljebb hatolnak a város szívébe. *
-Dehogy jók, ne butáskodj.
*Csóválja meg a fejét kedvesen is mellé, ahogy vezeti maga mellett a lovat. A lány kérdésén meglepődik, s itt jut csak el az eszéig a dolog, hogy Garsin mennyivel másabbul gondolhatja a sorsát, mint ahogy Bredoc teszi azt, úgyhogy úgy érzi, talán ideje tisztázni ezt-azt.*
-Kedves Garsin.
*Meg is áll, hogy bizalmasan beszélhessen hozzá. *
-Nem kell mondanod semmit senkinek, ha nem akarsz, tudod? Nincsen fedőtörténet, el is mondhatod bárkinek, amit tettél. Senki nem fog rád rossz szemmel nézni, és bűnöd sincs, amint szégyellned kellene. Te olyan vagy itt mint bármelyik polgár, sőt, biztos vagyok benne, hogy a javánál sokkal több is. Nem vár rád sem büntetés sem kihallgatás, sem semmi, érted? Csak azért szerettem volna, ha jössz, mert itt jó sorod lehet, egy esély az újrakezdésre. Ha nem tetszik itt, vagy mást szeretnél csinálni akkor szabad emberként mehetsz nyugodtan, s én fájó szívvel ugyan, de szépen elköszönnék tőled. Mindazonáltal a kaszárnyában akad neked szállás és étel is, ha elfogadod az ajánlatom még dolgozhatsz is ott, mindig elkél a szorgos kéz, akár a konyhán is, vagy amit szeretnél.
*Úgy gondolja, hogy így már tisztázta a maga részéről a dolgot, s talán segítség lehet Garsinnak is. *
-És tudod sosem kínoztam volna meg egy magadfajta leányt, csak mert kétségbeesésében megpróbált megfújni egy lovat.
*Itt felnevet a dolog abszurditásán, legalábbis az ő szemszögéből. *
-Elnézést érte.
*S ha Garsin engedi, a parancsnokhelyettes kihúz az arcából egy tincset a barátsága jeleként. *
-Na de menjünk, mert kilyukad a gyomrom.
*Azzal hamar már a Kósza Pinty előtt is teremnek, ahol kell egy kis idő, mire összerakja Bredoc, hogy bizony a Pinyt már nincs többé, de van helyette Kalmár. ~Érdekes, de ital és étel azért csak akadhat. ~ Magára vállalja a feladatot, s elsőként lép be, majd egyenesen a pulthoz sétál, s reméli, hogy Garsin követi majd őt. Marcona megjelenésű, a páncélja egész kopottas, arcán a heg éppen csak kezd beforrni, de a városi őrség köpenye még ott lobog a hátán, bár még nem tudja, hogy valójában mi is történt az őrséggel. *
-Jó napot, jó napokat.
*Köszön oda annak, akit éppen talál. *
-A báró, vagy Mik házon belül van esetleg?
*Már ha egyáltalán még a báróé a hely, s nem adta el valakinek. Sajnálnám, mert Mik-et egészen kedveli. *
-Addig te nézd meg mit ennél és innál, jó? Ne aggódj, meghívlak, ne szerénykedj vele. *Biztosítja a lányt, nehogy csak valami száraz kenyeret kérjen. *
//Lehetőleg Mik//
-Én is éhenveszek valami jó húsért!
*Feleli, ahogy egyre beljebb hatolnak a város szívébe. *
-Dehogy jók, ne butáskodj.
*Csóválja meg a fejét kedvesen is mellé, ahogy vezeti maga mellett a lovat. A lány kérdésén meglepődik, s itt jut csak el az eszéig a dolog, hogy Garsin mennyivel másabbul gondolhatja a sorsát, mint ahogy Bredoc teszi azt, úgyhogy úgy érzi, talán ideje tisztázni ezt-azt.*
-Kedves Garsin.
*Meg is áll, hogy bizalmasan beszélhessen hozzá. *
-Nem kell mondanod semmit senkinek, ha nem akarsz, tudod? Nincsen fedőtörténet, el is mondhatod bárkinek, amit tettél. Senki nem fog rád rossz szemmel nézni, és bűnöd sincs, amint szégyellned kellene. Te olyan vagy itt mint bármelyik polgár, sőt, biztos vagyok benne, hogy a javánál sokkal több is. Nem vár rád sem büntetés sem kihallgatás, sem semmi, érted? Csak azért szerettem volna, ha jössz, mert itt jó sorod lehet, egy esély az újrakezdésre. Ha nem tetszik itt, vagy mást szeretnél csinálni akkor szabad emberként mehetsz nyugodtan, s én fájó szívvel ugyan, de szépen elköszönnék tőled. Mindazonáltal a kaszárnyában akad neked szállás és étel is, ha elfogadod az ajánlatom még dolgozhatsz is ott, mindig elkél a szorgos kéz, akár a konyhán is, vagy amit szeretnél.
*Úgy gondolja, hogy így már tisztázta a maga részéről a dolgot, s talán segítség lehet Garsinnak is. *
-És tudod sosem kínoztam volna meg egy magadfajta leányt, csak mert kétségbeesésében megpróbált megfújni egy lovat.
*Itt felnevet a dolog abszurditásán, legalábbis az ő szemszögéből. *
-Elnézést érte.
*S ha Garsin engedi, a parancsnokhelyettes kihúz az arcából egy tincset a barátsága jeleként. *
-Na de menjünk, mert kilyukad a gyomrom.
*Azzal hamar már a Kósza Pinty előtt is teremnek, ahol kell egy kis idő, mire összerakja Bredoc, hogy bizony a Pinyt már nincs többé, de van helyette Kalmár. ~Érdekes, de ital és étel azért csak akadhat. ~ Magára vállalja a feladatot, s elsőként lép be, majd egyenesen a pulthoz sétál, s reméli, hogy Garsin követi majd őt. Marcona megjelenésű, a páncélja egész kopottas, arcán a heg éppen csak kezd beforrni, de a városi őrség köpenye még ott lobog a hátán, bár még nem tudja, hogy valójában mi is történt az őrséggel. *
-Jó napot, jó napokat.
*Köszön oda annak, akit éppen talál. *
-A báró, vagy Mik házon belül van esetleg?
*Már ha egyáltalán még a báróé a hely, s nem adta el valakinek. Sajnálnám, mert Mik-et egészen kedveli. *
-Addig te nézd meg mit ennél és innál, jó? Ne aggódj, meghívlak, ne szerénykedj vele. *Biztosítja a lányt, nehogy csak valami száraz kenyeret kérjen. *
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-16 22:14:49
Üzenet elküldve: 2021-01-16 22:14:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vándoréletről tartott rövid beszámolójáról a különböző reakciók ellenére is, elmondható, hogy osztatlan sikert arat a boldog kompánia berkein belül, bár szinte fogadni merne rá, hogy ezt hallva még a szomszéd asztalnál ülők is a helyeslő bólintások bőséges osztogatásába kezdenek. Erről azonban képtelen megbizonyosodni, ugyanis figyelme, bár csak a szeme sarkából, de a látszólag éppen fuldokoló tündérre korlátozódik. Látva azonban, hogy semmi szükség életmentő beavatkozásra, bátrabban kortyol italába, minek hatására vigyora szélesebbé válik, s arcán halovány borvirágcsokrok jelennek meg. Bár érzékei elindulnak a tompulás elkerülhetetlennek tűnő útján, nem tudja nem megérezni magán a mellette ülő tündér szúrós tekintetét, ám a felettébb jó hangulatnak köszönhetően nem is tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Helyette helyeslő bólogatással adja Deron tudtára egyetértését, s a felvetést kiegészítve fűzi hozzá megnyerő magabiztossággal miszerint:*
- Nem csak a nyelvét.
*Kupáját magasba emelve biztatja ivásra társait, s ezt követően jómaga is belekortyol borába. Nem dönti magába, látszólag minden egyes kortyot gondosan kiélvez, azonban az elővigyázatosság ellenére is, ezúttal kis híján ő az, aki félre nyeli italát. Némileg kidülledt szemekkel küldi le a hatalmas kortyot a torkán, miközben a hirtelen jött felhívásra oly sebességgel fordítja fejét az Ysa által kijelölt irányba, hogy épp csak a nyaka nem reccsen bele, majd realizálva a lány mondandójának további részét, a feltűnést elkerülve mozgatja szét a korábban említett tágját, mintha az csak elgémberedett volna, közben óvatos pillantásokat vetve a pultnál ülő dáma becses, s egyben már-már gigászi méreteket öltő kebleire. Figyelmét visszairányítva asztaltársaira egy elismerő biccentést intéz Ysa irányába díjazva ezzel felfedezését, majd egyenesen a mellette ülő nőre pillant, a meglepődöttség legapróbb jelét sem mutatva. A kialakult helyzetben fürdőzve, a vándor még meg is villantja bájosabbik mosolyát Relael irányába mindezt egy kacér kacsintással kísérve. Ilyen körülmények közt ismételten csupán megosztott figyelmet képes szentelni a kanásztánc feltételeinek. Ennek hála nem is meglepő, hogy ezúttal sem adódik megfelelő alkalma ahhoz, hogy kifejtse meglátásait a témával kapcsolatban, ugyanis mikor ajkait szóra nyitná, tekintete újra találkozik az őt már-már kérlelve figyelő jáde szempárral. Elereszt egy halk sóhajt, majd felszolgálóért int.*
- Az ígéret szép szó.
*Jegyzi meg egy magabiztos vigyorral társítva kijelentését, majd leadja rendelését az időközben felbukkanó felszolgálónak, amely négy kupa Jám bor 36 aranyérméért,
valamint egy adag Wegtoreni rum 13 érméért cserébe. Türelmesen kivárja míg az italok kiérkeznek, majd megragadva sajátját a magasba emeli azt.*
- Igyunk eme remek társaságra!
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vándoréletről tartott rövid beszámolójáról a különböző reakciók ellenére is, elmondható, hogy osztatlan sikert arat a boldog kompánia berkein belül, bár szinte fogadni merne rá, hogy ezt hallva még a szomszéd asztalnál ülők is a helyeslő bólintások bőséges osztogatásába kezdenek. Erről azonban képtelen megbizonyosodni, ugyanis figyelme, bár csak a szeme sarkából, de a látszólag éppen fuldokoló tündérre korlátozódik. Látva azonban, hogy semmi szükség életmentő beavatkozásra, bátrabban kortyol italába, minek hatására vigyora szélesebbé válik, s arcán halovány borvirágcsokrok jelennek meg. Bár érzékei elindulnak a tompulás elkerülhetetlennek tűnő útján, nem tudja nem megérezni magán a mellette ülő tündér szúrós tekintetét, ám a felettébb jó hangulatnak köszönhetően nem is tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Helyette helyeslő bólogatással adja Deron tudtára egyetértését, s a felvetést kiegészítve fűzi hozzá megnyerő magabiztossággal miszerint:*
- Nem csak a nyelvét.
*Kupáját magasba emelve biztatja ivásra társait, s ezt követően jómaga is belekortyol borába. Nem dönti magába, látszólag minden egyes kortyot gondosan kiélvez, azonban az elővigyázatosság ellenére is, ezúttal kis híján ő az, aki félre nyeli italát. Némileg kidülledt szemekkel küldi le a hatalmas kortyot a torkán, miközben a hirtelen jött felhívásra oly sebességgel fordítja fejét az Ysa által kijelölt irányba, hogy épp csak a nyaka nem reccsen bele, majd realizálva a lány mondandójának további részét, a feltűnést elkerülve mozgatja szét a korábban említett tágját, mintha az csak elgémberedett volna, közben óvatos pillantásokat vetve a pultnál ülő dáma becses, s egyben már-már gigászi méreteket öltő kebleire. Figyelmét visszairányítva asztaltársaira egy elismerő biccentést intéz Ysa irányába díjazva ezzel felfedezését, majd egyenesen a mellette ülő nőre pillant, a meglepődöttség legapróbb jelét sem mutatva. A kialakult helyzetben fürdőzve, a vándor még meg is villantja bájosabbik mosolyát Relael irányába mindezt egy kacér kacsintással kísérve. Ilyen körülmények közt ismételten csupán megosztott figyelmet képes szentelni a kanásztánc feltételeinek. Ennek hála nem is meglepő, hogy ezúttal sem adódik megfelelő alkalma ahhoz, hogy kifejtse meglátásait a témával kapcsolatban, ugyanis mikor ajkait szóra nyitná, tekintete újra találkozik az őt már-már kérlelve figyelő jáde szempárral. Elereszt egy halk sóhajt, majd felszolgálóért int.*
- Az ígéret szép szó.
*Jegyzi meg egy magabiztos vigyorral társítva kijelentését, majd leadja rendelését az időközben felbukkanó felszolgálónak, amely négy kupa Jám bor 36 aranyérméért,
valamint egy adag Wegtoreni rum 13 érméért cserébe. Türelmesen kivárja míg az italok kiérkeznek, majd megragadva sajátját a magasba emeli azt.*- Igyunk eme remek társaságra!
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-16 16:58:56
Üzenet elküldve: 2021-01-16 16:58:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nagyon meglepődik, hogy Mandulaszem is szereti a patkányt. Aztán eszébe is jut, hogy honnan érkezett. Így mindjárt érthető, mert azt ő is hallotta már, hogy arrafelé mindent megesznek. Csakhogy Nimerilt a szükség vitte rá, hogy ezeket a rágcsálókat egye, amik amúgy tényleg egészen ízletesek. A Wegtoreni Kalmárnál állapodnak meg végül. Nawa szeretné, ha ő is bemenne, de Nimeril ellene van ennek. Hiszen csak egy büdös hajléktalan. Nem tűrnék meg sokáig ott bent. Inkább megvárná kint. Ebbe a szerzetes lány is könnyedén belemegy.*
- Rendben van, akkor az istállóban várlak. Onnan csak nem raknak már ki, de majd hivatkozom rád.* Feleli és miután bemegy Mandulaszem ő is megy a saját helyére. A friss szalmára letelepszik és várakozik. Szerencséje van, mert senki nem köt belé. Nem kell sokat várnia, mert hamarosan megjelenik a nő egy tál finomsággal. De még milyen tál finomsággal. Elég ránéznie, hogy máris megkorduljon gyomra. Mandulaszem leül vele szemben és elkezdi felszeletelni szépen az ételt. Közben kérdezik meg tőle, hogyan lett belőle koldus. Mintha csak az időről csacsognának, de ezt nem bánja a tanonc, mert azért a kis kenyérét meg kolbászért napestig mesélne neki. Elveszi az ételt és gyorsan be is töm belőle. Csak utána kezd bele.*
- Köszönöm! Ez nagyon finom! Nagyon régen ettem ilyen jót. Elmondok én neked bármit, amit csak akarsz.* Nyeli le a súlyos falatott, amitől máris jobban érzi magát.*
- Nagyon könnyedén lettem hajléktalan. Lihanechből érkeztem ide, mert ott elbocsátottak az akadémiáról, amikor az egyik professzornak a tojásait megnyomorgattam. Rámászott a szemét, de én nem akartam a vén kecskét. Na persze, hogy én húztam a rövidebbet. Anyám meghalt születésemkor, az apám meg visszament az elfek közzé. Nagybátyám nevelt, aki örömmel kapott az alkalmon, hogy lenyúlja a vagyonom. Szóval eljöttem, mert el kellett. Itt akartam egy orvos mellett befejezni tanulmányaim, mert orvosnak tanultam. Találtam is egyet, de végül ő kidobott. Jogtalanul tette ezt, de mennem kellett. Pedig majdnem meg is haltam csak, hogy szerezzek egy kis Sárkányfogat az egyik betegének. Más mestert nem találtam, így pénzem elfogytával az utcán kötöttem ki.* Fejezi be a meséjét.*
- Én megkérdezhetem, hogy te Mandu... vagyis ööö el is felejtetem, hogy hívnak. Szóval te hogyan keveredtél ide?* Pislog rá meg közben az ételre is.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nagyon meglepődik, hogy Mandulaszem is szereti a patkányt. Aztán eszébe is jut, hogy honnan érkezett. Így mindjárt érthető, mert azt ő is hallotta már, hogy arrafelé mindent megesznek. Csakhogy Nimerilt a szükség vitte rá, hogy ezeket a rágcsálókat egye, amik amúgy tényleg egészen ízletesek. A Wegtoreni Kalmárnál állapodnak meg végül. Nawa szeretné, ha ő is bemenne, de Nimeril ellene van ennek. Hiszen csak egy büdös hajléktalan. Nem tűrnék meg sokáig ott bent. Inkább megvárná kint. Ebbe a szerzetes lány is könnyedén belemegy.*
- Rendben van, akkor az istállóban várlak. Onnan csak nem raknak már ki, de majd hivatkozom rád.* Feleli és miután bemegy Mandulaszem ő is megy a saját helyére. A friss szalmára letelepszik és várakozik. Szerencséje van, mert senki nem köt belé. Nem kell sokat várnia, mert hamarosan megjelenik a nő egy tál finomsággal. De még milyen tál finomsággal. Elég ránéznie, hogy máris megkorduljon gyomra. Mandulaszem leül vele szemben és elkezdi felszeletelni szépen az ételt. Közben kérdezik meg tőle, hogyan lett belőle koldus. Mintha csak az időről csacsognának, de ezt nem bánja a tanonc, mert azért a kis kenyérét meg kolbászért napestig mesélne neki. Elveszi az ételt és gyorsan be is töm belőle. Csak utána kezd bele.*
- Köszönöm! Ez nagyon finom! Nagyon régen ettem ilyen jót. Elmondok én neked bármit, amit csak akarsz.* Nyeli le a súlyos falatott, amitől máris jobban érzi magát.*
- Nagyon könnyedén lettem hajléktalan. Lihanechből érkeztem ide, mert ott elbocsátottak az akadémiáról, amikor az egyik professzornak a tojásait megnyomorgattam. Rámászott a szemét, de én nem akartam a vén kecskét. Na persze, hogy én húztam a rövidebbet. Anyám meghalt születésemkor, az apám meg visszament az elfek közzé. Nagybátyám nevelt, aki örömmel kapott az alkalmon, hogy lenyúlja a vagyonom. Szóval eljöttem, mert el kellett. Itt akartam egy orvos mellett befejezni tanulmányaim, mert orvosnak tanultam. Találtam is egyet, de végül ő kidobott. Jogtalanul tette ezt, de mennem kellett. Pedig majdnem meg is haltam csak, hogy szerezzek egy kis Sárkányfogat az egyik betegének. Más mestert nem találtam, így pénzem elfogytával az utcán kötöttem ki.* Fejezi be a meséjét.*
- Én megkérdezhetem, hogy te Mandu... vagyis ööö el is felejtetem, hogy hívnak. Szóval te hogyan keveredtél ide?* Pislog rá meg közben az ételre is.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-16 15:14:13
Üzenet elküldve: 2021-01-16 15:14:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Gaerralos, Nawanthiri, Mikarr//
*Csak nézi, ahogy Gaerralos leadja a fegyverét, amit betesz a többi közé. Ma elég jó a forgalma az arénának, ő sohasem vágyott oda, legszívesebben csak szemmel ver, de abban már nagyon jó, úgy tudja borzolni a szemöldökeit, hogy szinte össze is akadnak. A férfi udvariassága kicsit meglepi, mert itt nem ilyenhez szokott, így csak biccent neki, mikor távozik a pulttól. Az, hogy ezt követően Nawanthiri utána is viszi a sétabotját, csak megmosolyogtatja. ~Az öregek meg az a fene nagy büszkeségük.~ Reménykedett benne, hogy eltántorítja a dologtól a vénséget, hogy megjegyzést tett a botjára, de mivel ez nem vált be, így csak ráhagyta. Ezt pedig már a nőre is, nem igazán érdekli az a bot, felőle akár lovagolhatnak is rajta és körberepkedhetnek vele a pincében. Az nem az ő hatásköre, bár látott már sétabotba rejtett turpisságokat. ~Ez nem a kikötő. De ez is csak saját felelősségre megy. ~ Törölgeti tovább az üvegkorsókat, amik már amúgy is teljesen tiszták voltak. Közben úgy adja kedve, hogy belelovalja magát egy kis önfeledt fütyörészésbe. Jókedvének több oka is van, a kis pluszpénz, amit a nő az imént csúsztatott a mancsai alá, valamint az olcsón beszerzett friss varázsitalok, amik már a zsákjában lapulnak a pult takarásában.*
-Ezt a napot már nem tudja semmi elrontani. *Csapol le két korsó sört majd csúsztatja oda a két pultnál ülő munkásnak.*
-Tessék, aztán egybe hozzák vissza a korsókat, nem úgy mint múltkor… *Mutat két ujjával a szemeire, majd a két száját húzó, megtermett férfiemberre.*
-Ne morogjá mán, jó van, az csak eccő vót! *Morran fel az idősebb és már viszik is a sört a kiválasztott asztalukhoz.*
-Rendbontás nyista, törött korsó nyista, hányás fröccsenés nyista… mint egy álom. *Húz maga elé egy nagy pohár tejet. Miközben a két férfivel diskurált megérkezett Mikarr is, ám a köszönést elnyelte a kocsmai zaj, így teljesen gyanútlanul iszik bele a jól megérdemelt fehér folyadékba. Ekkor érkezik az ismerős férfihang mögüle. Teli szájjal megfordul és leteszi a poharat, hatalmasat nyel.*
-Megjöttél? Ez nagyszerű! *Csapja oda a pohár alját a pulthoz, az arcáról lerí, hogy valamiért fokozódott a jókedve, nála. Szokatlan reakcióját egyetlen dologgal lehet magyarázni, azzal az apró fénnyel, amelyet akkor látott meg, mikor Mikarr megjelent előtte, a fénynek, amely annak a lehetőségnek a jele, hogy a mai napon még a szokásosnál is kevesebbet dolgozzon. Ám lelohad a mosolya, amikor a férfi hirtelen megöleli a dobozok tetején ácsorgó gnómot. A hirtelen meglepetés és a merőben szokatlan szituáció eredményeképpen teljesen lefagy és csak akkor bukkan fel ismét gondolat a fejében, mikor már a férfi eleresztette.*
-TE…. te ….te…te… mióta nem mosakodtál? *Fogja be két ujjával az orrát, kicsit fanyalogva, majd el is ereszti, jelezve, hogy csak ideiglenes csipkelődésből tett megjegyzést a szagára.*
-Amúgy meg… én is örülök neked, de egy lányt illik előtte meggyűrűzni… mielőtt így bizalmaskodnál vele. De… ami azt illeti…. nem vagy az esetem… bocsesz… tudom, hogy szörnyű vagyok, de e… van. Nem a te hibád... teljesen.*Legyintget maga előtt a kezével, hatalmas műkönnyet kicsikarva az egyik szeméből, mintha veszettül sajnálná a dolgot. Egy szipogós mozdulattal le is töröli az arcáról.*
-Na de vissza a munkához. *Fordul meg, mert hallja, hogy valaki nagyon köszörüli a torkát a pult másik oldalán, rendelni szeretne.*
*Csak nézi, ahogy Gaerralos leadja a fegyverét, amit betesz a többi közé. Ma elég jó a forgalma az arénának, ő sohasem vágyott oda, legszívesebben csak szemmel ver, de abban már nagyon jó, úgy tudja borzolni a szemöldökeit, hogy szinte össze is akadnak. A férfi udvariassága kicsit meglepi, mert itt nem ilyenhez szokott, így csak biccent neki, mikor távozik a pulttól. Az, hogy ezt követően Nawanthiri utána is viszi a sétabotját, csak megmosolyogtatja. ~Az öregek meg az a fene nagy büszkeségük.~ Reménykedett benne, hogy eltántorítja a dologtól a vénséget, hogy megjegyzést tett a botjára, de mivel ez nem vált be, így csak ráhagyta. Ezt pedig már a nőre is, nem igazán érdekli az a bot, felőle akár lovagolhatnak is rajta és körberepkedhetnek vele a pincében. Az nem az ő hatásköre, bár látott már sétabotba rejtett turpisságokat. ~Ez nem a kikötő. De ez is csak saját felelősségre megy. ~ Törölgeti tovább az üvegkorsókat, amik már amúgy is teljesen tiszták voltak. Közben úgy adja kedve, hogy belelovalja magát egy kis önfeledt fütyörészésbe. Jókedvének több oka is van, a kis pluszpénz, amit a nő az imént csúsztatott a mancsai alá, valamint az olcsón beszerzett friss varázsitalok, amik már a zsákjában lapulnak a pult takarásában.*
-Ezt a napot már nem tudja semmi elrontani. *Csapol le két korsó sört majd csúsztatja oda a két pultnál ülő munkásnak.*
-Tessék, aztán egybe hozzák vissza a korsókat, nem úgy mint múltkor… *Mutat két ujjával a szemeire, majd a két száját húzó, megtermett férfiemberre.*
-Ne morogjá mán, jó van, az csak eccő vót! *Morran fel az idősebb és már viszik is a sört a kiválasztott asztalukhoz.*
-Rendbontás nyista, törött korsó nyista, hányás fröccsenés nyista… mint egy álom. *Húz maga elé egy nagy pohár tejet. Miközben a két férfivel diskurált megérkezett Mikarr is, ám a köszönést elnyelte a kocsmai zaj, így teljesen gyanútlanul iszik bele a jól megérdemelt fehér folyadékba. Ekkor érkezik az ismerős férfihang mögüle. Teli szájjal megfordul és leteszi a poharat, hatalmasat nyel.*
-Megjöttél? Ez nagyszerű! *Csapja oda a pohár alját a pulthoz, az arcáról lerí, hogy valamiért fokozódott a jókedve, nála. Szokatlan reakcióját egyetlen dologgal lehet magyarázni, azzal az apró fénnyel, amelyet akkor látott meg, mikor Mikarr megjelent előtte, a fénynek, amely annak a lehetőségnek a jele, hogy a mai napon még a szokásosnál is kevesebbet dolgozzon. Ám lelohad a mosolya, amikor a férfi hirtelen megöleli a dobozok tetején ácsorgó gnómot. A hirtelen meglepetés és a merőben szokatlan szituáció eredményeképpen teljesen lefagy és csak akkor bukkan fel ismét gondolat a fejében, mikor már a férfi eleresztette.*
-TE…. te ….te…te… mióta nem mosakodtál? *Fogja be két ujjával az orrát, kicsit fanyalogva, majd el is ereszti, jelezve, hogy csak ideiglenes csipkelődésből tett megjegyzést a szagára.*
-Amúgy meg… én is örülök neked, de egy lányt illik előtte meggyűrűzni… mielőtt így bizalmaskodnál vele. De… ami azt illeti…. nem vagy az esetem… bocsesz… tudom, hogy szörnyű vagyok, de e… van. Nem a te hibád... teljesen.*Legyintget maga előtt a kezével, hatalmas műkönnyet kicsikarva az egyik szeméből, mintha veszettül sajnálná a dolgot. Egy szipogós mozdulattal le is töröli az arcáról.*
-Na de vissza a munkához. *Fordul meg, mert hallja, hogy valaki nagyon köszörüli a torkát a pult másik oldalán, rendelni szeretne.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-16 13:52:11
Üzenet elküldve: 2021-01-16 13:52:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
- Ó, a patkányt én is szeretem! *bólogat lelkesen. Majdnem hozzáteszi azt is, hogy legjobban paprikaolajban pácolva, rablóhúsnak, de aztán eszébe jut, hogy szegény Nimeril ma még semmit nem evett azon a kis mogyorón kívül. Szóval inkább csak annyit tesz hozzá, hogy:* A városban... vagyis hát Wegtorenben egy csomó pecsenyesütőnél lehet kapni, és nem is drága!
*Mikor a Kalmár elé érnek, váratlan fordulatként a koldus nem akar bemenni vele. Nawanthiri tanácstalanul áll a helyzet előtt: hol a nőre, hol az ajtóra pillant, és láthatóan nagyon próbálja a kettőt fejben összebékíteni.*
- Akkor legalább az istállóban telepedj le, hogy egy kicsit melegben legyél. *mondja némi latolgatás után* Nekem itt van a szállásom. Ha valaki kérdezi, mi dolgod van, hivatkozz nyugodtan rám. Mindjárt jövök. *Azzal bemegy az ivóba, és 12 aranyért kér egy Vándorok eledele nevű bőségtálat.. Mikor megkapja, megfűzi a csapost, hadd vihesse ki a fogadó elé, mert ilyen szép időben megenné inkább kint. Amaz ugyan furán néz rá, de hát ha egyszer kifizette, legyen meg az öröme a vendégnek. Mielőtt elindulna kifelé, Nawanthiri magához vesz egy kést meg egy poharat, majd az egész felszereléssel átballag az istállóba. Ölében a tállal leül valahová Nimerillel szemben, aztán elkezdi kis falatokra vágni a kenyeret, sajtot meg a többit.*
- Elmeséled, hogy jutottál koldusbotra? *a kérdés valahogy úgy hangzik, mintha egy eltörött vázáról, vagy egy véletlen rosszul sikerült vizsgáról érdeklődne. Biztatásképp odanyújt a vörösnek egy darabka kenyeret, majd rögtön utána egy félujjnyi kolbászt is.*
//Pillantás a mélybe//
- Ó, a patkányt én is szeretem! *bólogat lelkesen. Majdnem hozzáteszi azt is, hogy legjobban paprikaolajban pácolva, rablóhúsnak, de aztán eszébe jut, hogy szegény Nimeril ma még semmit nem evett azon a kis mogyorón kívül. Szóval inkább csak annyit tesz hozzá, hogy:* A városban... vagyis hát Wegtorenben egy csomó pecsenyesütőnél lehet kapni, és nem is drága!
*Mikor a Kalmár elé érnek, váratlan fordulatként a koldus nem akar bemenni vele. Nawanthiri tanácstalanul áll a helyzet előtt: hol a nőre, hol az ajtóra pillant, és láthatóan nagyon próbálja a kettőt fejben összebékíteni.*
- Akkor legalább az istállóban telepedj le, hogy egy kicsit melegben legyél. *mondja némi latolgatás után* Nekem itt van a szállásom. Ha valaki kérdezi, mi dolgod van, hivatkozz nyugodtan rám. Mindjárt jövök. *Azzal bemegy az ivóba, és 12 aranyért kér egy Vándorok eledele nevű bőségtálat.
. Mikor megkapja, megfűzi a csapost, hadd vihesse ki a fogadó elé, mert ilyen szép időben megenné inkább kint. Amaz ugyan furán néz rá, de hát ha egyszer kifizette, legyen meg az öröme a vendégnek. Mielőtt elindulna kifelé, Nawanthiri magához vesz egy kést meg egy poharat, majd az egész felszereléssel átballag az istállóba. Ölében a tállal leül valahová Nimerillel szemben, aztán elkezdi kis falatokra vágni a kenyeret, sajtot meg a többit.*- Elmeséled, hogy jutottál koldusbotra? *a kérdés valahogy úgy hangzik, mintha egy eltörött vázáról, vagy egy véletlen rosszul sikerült vizsgáról érdeklődne. Biztatásképp odanyújt a vörösnek egy darabka kenyeret, majd rögtön utána egy félujjnyi kolbászt is.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-16 00:46:34
Üzenet elküldve: 2021-01-16 00:46:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a pipa újra ujjai közé kerül, egészen felderül arca, mintha réges-régen nem látta volna már hűséges barátját.*
-Tudom.
*Emeli kék szemeit a lassan kifújt füstfelhő mögött az elf férfira, magabiztos mosollyal arcán. Pár pillanatig fürkészi is a másik vonásait, egészen feltűnően, végül tekintete a tündérre kúszik majd a félvérre, s bizony nem tudja nem elkapni azokat a pillantásokat. Szemét hamar lesüti és igyekszik az italára koncentrálni, szája sarkában azonban mosoly bujkál, szépen elraktározza magában a látottakat. Az ilyen apróságok igencsak hasznosak tudnak lenni.
Képére széles vigyor kúszik, ahogy mindenki végre keblekkel kezd el foglalkozni, igencsak kedvelt témája ez, talán épp azért, mert az istenek nem áldották meg jókora halmokkal, s kicsit mindig is szeretett volna nagyobbakat.
Körbepillant még egyszer a helyen, hátha csak elkerülte figyelmét egy megfelelő méretekkel rendelkező nőszemély, végül pedig lel is egyet.*
-Ott a pultnál! Ne nézzétek feltűnően!
*Bök fejével az emlegetett irányba, ahol bizony összes asztaltársa megpillanthat egy kifejezetten átlagos arcú, de majdnem dinnye méretű keblekkel rendelkező lányt.*
-Vajon hány szerető fulladt meg közöttük?
*Könyököl az asztalra fejét megtámasztva, miközben ábrándozva méregeti a leányzót a távolból.
Úgy tűnik a kanásztáncot a nép inkább tőle várja, Ysa pedig megjátszott nagyképűséggel húzza fel orrát, s leinti a többieket.*
-Az nem úgy megy! Nem lehet csak úgy akármikor kanásztáncot lejteni.
*Emeli fel ujját okítva a hallgatóságát*
-Először is, nem vagyok még elég részeg.
*Mutatja a poharát, amiben még akad némi itóka*
-Ráadásul sokkal, de sokkal mókásabb lenne, ha egy nagyszívű fehérnép járná. Sokat kell benne ugrálni, jóval szórakoztatóbb úgy a látvány.
*Befejezve dicső szónoklatát ismét beleszív pipájába majd előre nyújtja, hadd vegye el, aki akarja. Szeme sarkából Relt mustrálja, aki igencsak bűbájos mosolyt villant Norra, nem bírja ki hát, hogy ne vessen egy pillantást lopva Nalretre, hátha a tündér szemeiben a féltékenységet látja majd villanni. A tolvaj igencsak szereti a káoszt, mit nem adna egy jó látványos veszekedésért.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a pipa újra ujjai közé kerül, egészen felderül arca, mintha réges-régen nem látta volna már hűséges barátját.*
-Tudom.
*Emeli kék szemeit a lassan kifújt füstfelhő mögött az elf férfira, magabiztos mosollyal arcán. Pár pillanatig fürkészi is a másik vonásait, egészen feltűnően, végül tekintete a tündérre kúszik majd a félvérre, s bizony nem tudja nem elkapni azokat a pillantásokat. Szemét hamar lesüti és igyekszik az italára koncentrálni, szája sarkában azonban mosoly bujkál, szépen elraktározza magában a látottakat. Az ilyen apróságok igencsak hasznosak tudnak lenni.
Képére széles vigyor kúszik, ahogy mindenki végre keblekkel kezd el foglalkozni, igencsak kedvelt témája ez, talán épp azért, mert az istenek nem áldották meg jókora halmokkal, s kicsit mindig is szeretett volna nagyobbakat.
Körbepillant még egyszer a helyen, hátha csak elkerülte figyelmét egy megfelelő méretekkel rendelkező nőszemély, végül pedig lel is egyet.*
-Ott a pultnál! Ne nézzétek feltűnően!
*Bök fejével az emlegetett irányba, ahol bizony összes asztaltársa megpillanthat egy kifejezetten átlagos arcú, de majdnem dinnye méretű keblekkel rendelkező lányt.*
-Vajon hány szerető fulladt meg közöttük?
*Könyököl az asztalra fejét megtámasztva, miközben ábrándozva méregeti a leányzót a távolból.
Úgy tűnik a kanásztáncot a nép inkább tőle várja, Ysa pedig megjátszott nagyképűséggel húzza fel orrát, s leinti a többieket.*
-Az nem úgy megy! Nem lehet csak úgy akármikor kanásztáncot lejteni.
*Emeli fel ujját okítva a hallgatóságát*
-Először is, nem vagyok még elég részeg.
*Mutatja a poharát, amiben még akad némi itóka*
-Ráadásul sokkal, de sokkal mókásabb lenne, ha egy nagyszívű fehérnép járná. Sokat kell benne ugrálni, jóval szórakoztatóbb úgy a látvány.
*Befejezve dicső szónoklatát ismét beleszív pipájába majd előre nyújtja, hadd vegye el, aki akarja. Szeme sarkából Relt mustrálja, aki igencsak bűbájos mosolyt villant Norra, nem bírja ki hát, hogy ne vessen egy pillantást lopva Nalretre, hátha a tündér szemeiben a féltékenységet látja majd villanni. A tolvaj igencsak szereti a káoszt, mit nem adna egy jó látványos veszekedésért.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-15 23:31:58
Üzenet elküldve: 2021-01-15 23:31:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael azt érzi, hogy kezd elhaladni mellette a beszélgetés, és hogy kissé túl nagy lendületet vett az elején, így nála talán gyorsabban, és intenzívebben lépnek fel a hatások, amik a többieknél még leginkább csak előkészülőben vannak. De a kedve jónak látszik, és ez igazán ritka, ki is élvezi azt a röpke pillanatot. Dudorászva ültében ritmusra ringatni kezdi magát, és az valójában kérdéses, hogy a zene elméjében szól, vagy távolabb valaki tényleg énekel.
De persze a látszólagos felhangoltság jóval összetettebb. Relael valójában nem boldog, csak nem tudja mit érez, de azt elég intenzíven. Időnként megremeg a teste, mintha fázna, de csak eltemetett szorongásai jelzik létjogosultságukat így.*
- Végre!
*Csattan fel lelkesen a pajzán viccet hallva. Mutatóujjával a férfire mutat.*
- Végre valaki érti.
*Rövid nevetésben tör ki, és hirtelen lelkesedését követően elhallgat, és megint csendes nézelődésbe kezd. Az persze nem teljesen lehet világos, hogy mit ért, és kicsoda, de Relael elégedett, mert úgy érzi elmondta amit akart. Arcán lévő széles mosolya is váratlanul leolvad.*
- Ha nagyobb, akkor mókásabb.
*Szólal meg ismét, kissé tudálékos hangot megütve, majd még hozzáteszi.*
- Láttál már nagymellű nőt futni?
*Elhallgat, majd megint Ysára emeli tekintetét.*
- Égek a vágytól, hogy láthassam azt a táncot.
*Ezzel pedig láthatóan nincs egyedül, de inkább visszatér a pipázgatáshoz, és az asztal rostjainak és a füst táncának figyelgetésében merül el.
Nem is tudja felmérni mennyi idő telik el, néha azt érzi rohan körülötte a világ, néha azt, hogy lelassul. Egy hideg érzés járja át váratlanul, és szalad végig testén, mint egy téli szellő amely sikeresen kabátja alá férkőzött. Felpislog a többiekre, hogy felvegye a beszélgetés aktuális fonalát, amikor egy ismerős érzés jelenik meg ismét. Egy érintés emléke dereng fel, fejét pedig ösztönösen oda fordítja, és kicsit félre is billenti, mintha bújni szeretne ehhez a ponthoz. Egy röpke pillanat, és egy röpke mozdulat kézfejével, mintha csak egy bosszantó hajszálat szeretne lesöpörni.
Nor'Deron világos haja viszont különösen érdekesnek bizonyul, főleg szeme sarkából. Kissé elmosódott látása közrejátszik abban, hogy egy szeretett arc derengjen fel előtte. Nagyokat pislog, hosszan, és ujjaival meg is dörzsöli szemeit, de a látomás nem múlik. Ezt érdekesnek találja, ahogy azt is, hogy milyen kellemes melegség és nyugalom járja át. Érzései szélsőséges változásai helyett stabilan megállapodnak az örömnél, amit arcára telepedő mosolya is jelez. Nor'Deron persze aligha tudná figyelmen kívül hagyni, hogy Relael szinte le sem veszi szemeit róla, és cinkos módon mosolyog rá, mint ahogy korábban Ysaneevel is incselkedett.*
- Kanásztáncot akarok!
*Csattan fel kacarászva, és finoman az asztalra is csap tenyerével, hogy nyomatékosítsa szavait. Ha a többiek nem is, de Relael már remekül érzi magát.*
- Meg italt is. Ki rendel még nekem egyet?
*Bűbájos mosolyát Nor'Deronnak címezve megint ráterelődik figyelme, miközben kézfején támaszkodva ismét kíváncsian oldalra billenti fejét. Az első adag Ördögvigyora már el is fogyott, de akad még a rendeltekből, ám elnézve Relael jelenlegi hangulatát, talán jobb is amíg nem jut eszébe az utánpótlás.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael azt érzi, hogy kezd elhaladni mellette a beszélgetés, és hogy kissé túl nagy lendületet vett az elején, így nála talán gyorsabban, és intenzívebben lépnek fel a hatások, amik a többieknél még leginkább csak előkészülőben vannak. De a kedve jónak látszik, és ez igazán ritka, ki is élvezi azt a röpke pillanatot. Dudorászva ültében ritmusra ringatni kezdi magát, és az valójában kérdéses, hogy a zene elméjében szól, vagy távolabb valaki tényleg énekel.
De persze a látszólagos felhangoltság jóval összetettebb. Relael valójában nem boldog, csak nem tudja mit érez, de azt elég intenzíven. Időnként megremeg a teste, mintha fázna, de csak eltemetett szorongásai jelzik létjogosultságukat így.*
- Végre!
*Csattan fel lelkesen a pajzán viccet hallva. Mutatóujjával a férfire mutat.*
- Végre valaki érti.
*Rövid nevetésben tör ki, és hirtelen lelkesedését követően elhallgat, és megint csendes nézelődésbe kezd. Az persze nem teljesen lehet világos, hogy mit ért, és kicsoda, de Relael elégedett, mert úgy érzi elmondta amit akart. Arcán lévő széles mosolya is váratlanul leolvad.*
- Ha nagyobb, akkor mókásabb.
*Szólal meg ismét, kissé tudálékos hangot megütve, majd még hozzáteszi.*
- Láttál már nagymellű nőt futni?
*Elhallgat, majd megint Ysára emeli tekintetét.*
- Égek a vágytól, hogy láthassam azt a táncot.
*Ezzel pedig láthatóan nincs egyedül, de inkább visszatér a pipázgatáshoz, és az asztal rostjainak és a füst táncának figyelgetésében merül el.
Nem is tudja felmérni mennyi idő telik el, néha azt érzi rohan körülötte a világ, néha azt, hogy lelassul. Egy hideg érzés járja át váratlanul, és szalad végig testén, mint egy téli szellő amely sikeresen kabátja alá férkőzött. Felpislog a többiekre, hogy felvegye a beszélgetés aktuális fonalát, amikor egy ismerős érzés jelenik meg ismét. Egy érintés emléke dereng fel, fejét pedig ösztönösen oda fordítja, és kicsit félre is billenti, mintha bújni szeretne ehhez a ponthoz. Egy röpke pillanat, és egy röpke mozdulat kézfejével, mintha csak egy bosszantó hajszálat szeretne lesöpörni.
Nor'Deron világos haja viszont különösen érdekesnek bizonyul, főleg szeme sarkából. Kissé elmosódott látása közrejátszik abban, hogy egy szeretett arc derengjen fel előtte. Nagyokat pislog, hosszan, és ujjaival meg is dörzsöli szemeit, de a látomás nem múlik. Ezt érdekesnek találja, ahogy azt is, hogy milyen kellemes melegség és nyugalom járja át. Érzései szélsőséges változásai helyett stabilan megállapodnak az örömnél, amit arcára telepedő mosolya is jelez. Nor'Deron persze aligha tudná figyelmen kívül hagyni, hogy Relael szinte le sem veszi szemeit róla, és cinkos módon mosolyog rá, mint ahogy korábban Ysaneevel is incselkedett.*
- Kanásztáncot akarok!
*Csattan fel kacarászva, és finoman az asztalra is csap tenyerével, hogy nyomatékosítsa szavait. Ha a többiek nem is, de Relael már remekül érzi magát.*
- Meg italt is. Ki rendel még nekem egyet?
*Bűbájos mosolyát Nor'Deronnak címezve megint ráterelődik figyelme, miközben kézfején támaszkodva ismét kíváncsian oldalra billenti fejét. Az első adag Ördögvigyora már el is fogyott, de akad még a rendeltekből, ám elnézve Relael jelenlegi hangulatát, talán jobb is amíg nem jut eszébe az utánpótlás.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-15 15:12:00
Üzenet elküldve: 2021-01-15 15:12:00
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérve//
//Xavy//
*Amikor elérik végre a Kalmárt, tényleg úgy érzi, hogy hazatért. Örül, hogy végre az istállóban leszállhat a lóról és a lovászfiúra bízhatja a lenyergelést. Máskor megtenné maga is, de most annyira fázik, hogy úgy érzi, a fogadó ajtajában nem tudná most rendesen ellátni a kölcsönkapott lovat. Nyikhaj is hasonlóan tehet, de Mik kisvártatva már a pult felől, a személyzeti bejárón át lép be a Kalmárba.*
- Megjöttünk! *Szól be hangosabban a konyhára, hangja talán a pultba is behallatszik. Leveszi a kabátját, lehúzza kesztyűit és gyorsan beáll a konyhai tűzhely elé, hogy átmelegítse elgémberedett tagjait. Önt magának egy kis forró teát és az átmelegedett bögrét szorongatva két kézzel indul el a pult felé Xavyt keresve.*
- Szia, Xavy, megjöttünk! *Köszön be újra, ahogy belép a konyha felől és a gnóm lányt keresi tekintetével. Meg persze Wint vagy Arját, hátha meglátja valamelyiküket.
Ha megtalálja Xavyt, akkor leteszi a bögrét és hirtelen ötlettől vezérelve vigyorogva megpróbálja megölelni a gnóm lányt. Maga sem tudja, hogy mi viszi erre, de úgy érzi, a viszontlátás öröme lehet, bár talán nincsenek olyan nexusban a gnóm lánnyal, hogy erre feljogosítsa.*
//Xavy//
*Amikor elérik végre a Kalmárt, tényleg úgy érzi, hogy hazatért. Örül, hogy végre az istállóban leszállhat a lóról és a lovászfiúra bízhatja a lenyergelést. Máskor megtenné maga is, de most annyira fázik, hogy úgy érzi, a fogadó ajtajában nem tudná most rendesen ellátni a kölcsönkapott lovat. Nyikhaj is hasonlóan tehet, de Mik kisvártatva már a pult felől, a személyzeti bejárón át lép be a Kalmárba.*
- Megjöttünk! *Szól be hangosabban a konyhára, hangja talán a pultba is behallatszik. Leveszi a kabátját, lehúzza kesztyűit és gyorsan beáll a konyhai tűzhely elé, hogy átmelegítse elgémberedett tagjait. Önt magának egy kis forró teát és az átmelegedett bögrét szorongatva két kézzel indul el a pult felé Xavyt keresve.*
- Szia, Xavy, megjöttünk! *Köszön be újra, ahogy belép a konyha felől és a gnóm lányt keresi tekintetével. Meg persze Wint vagy Arját, hátha meglátja valamelyiküket.
Ha megtalálja Xavyt, akkor leteszi a bögrét és hirtelen ötlettől vezérelve vigyorogva megpróbálja megölelni a gnóm lányt. Maga sem tudja, hogy mi viszi erre, de úgy érzi, a viszontlátás öröme lehet, bár talán nincsenek olyan nexusban a gnóm lánnyal, hogy erre feljogosítsa.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-12 21:58:36
Üzenet elküldve: 2021-01-12 21:58:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari, Nawanthiri, Balkócza//
*Miközben visszatér az asztalhoz, nem vet újabb pillantást a pultra, így eleinte botja hiányát sem veszi észre.*
-Néha azért lehetnek a dolgok egyszerűbbek, mint amire számítana az ember...
*Enged meg magának egy félmosolyt, amit egy kissé ingerült sóhaj követ.*
-És van, hogy a fordított igaz.
*Vet egy pillantást a pult felé, ahonnan úgy tűnik, a pultos már el is vette a fegyvereit. Már épp fordulna vissza az épp feltápászkodó Jenarihoz, amikor eljut az agyáig hogy utazóbotja még mindig a látóterében van... de nem a csapos kezében.
Elfojt egy, az előzőnél is ingerültebb sóhajt.*
~Csak ez hiányzott már a napomba.~
*Bár megvan a véleménye a szabályról, ami még egy utazóbot elkobzását is megköveteli, tudja, hogy reklamálni, főleg egy idegen nevében, nem a leginkább célravezető dolog. Azok pedig, akik a szabályt teljes mértékben figyelmen kívül hagyják...*
~Ezt nem mi döntjük el.~
*Ad hangot majdnem a gondolatainak, ám inkább megspórol magának egy kevés bonyodalmat, és bent tartja a szigorú választ.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.01.13 14:32:31, a következő indokkal:
Kérésre.
*Miközben visszatér az asztalhoz, nem vet újabb pillantást a pultra, így eleinte botja hiányát sem veszi észre.*
-Néha azért lehetnek a dolgok egyszerűbbek, mint amire számítana az ember...
*Enged meg magának egy félmosolyt, amit egy kissé ingerült sóhaj követ.*
-És van, hogy a fordított igaz.
*Vet egy pillantást a pult felé, ahonnan úgy tűnik, a pultos már el is vette a fegyvereit. Már épp fordulna vissza az épp feltápászkodó Jenarihoz, amikor eljut az agyáig hogy utazóbotja még mindig a látóterében van... de nem a csapos kezében.
Elfojt egy, az előzőnél is ingerültebb sóhajt.*
~Csak ez hiányzott már a napomba.~
*Bár megvan a véleménye a szabályról, ami még egy utazóbot elkobzását is megköveteli, tudja, hogy reklamálni, főleg egy idegen nevében, nem a leginkább célravezető dolog. Azok pedig, akik a szabályt teljes mértékben figyelmen kívül hagyják...*
~Ezt nem mi döntjük el.~
*Ad hangot majdnem a gondolatainak, ám inkább megspórol magának egy kevés bonyodalmat, és bent tartja a szigorú választ.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.01.13 14:32:31, a következő indokkal:
Kérésre.
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-10 21:26:52
Üzenet elküldve: 2021-01-10 21:26:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos, Nawanthiri//
*Jenari prímán eltölti az idejét az asztalnál, és fel sem tűnik neki Gaerralos közeledése, vagy jelenléte addig, amíg az ziháló hangon meg nem szólal.*
- Oh.
*Bukik ki száján meglepettsége, ami a mosoly miatt nem tud annyira visszaköszönni arcán.*
- Úgy hittem körülményesebb lesz.
*Biccent egyet maga elé, és feltápászkodik, és a pult felé pillant ahol már látja is a kitámasztott botot, ami a veteránhoz tartozik, majd Nawanthirit elindulni az eszközzel az asztaluk felé. A pillanat első tört részében egy lopás képe körvonalazódik lelki szemei előtt, de amint a nő feléjük veszi az irányt összezavarodik, és úgy dönt, hogy nem törődik vele. A kedvesnek mondható gesztusból is kivonja magát, részben mert nem érdekli, részben azért, mert jelenleg nem is tudná magában hová tenni. Tagadhatatlanul kissé zavarodottá vált érzelmi világa, de a wegtoreni leány élvezi, hiszen ez kellemes bódultsággal jár kéz a kézben.
Jenari állapota ellenére léptei nem tűnnek bizonytalannak, és ez kitart addig amíg Balkóczához siet, és fegyverei kutatásába kezd. Kardja, dobócsillagai és ostora a buzogány mellett landolnak, miközben erősen koncentrál arra, hogy fogaival elég erősen tartsa a fa pipát. Közben feleszmél, hogy Nawanthiri szavaira nem is felelt, így egy intéssel pótolja mindezt be, ami lehet invitálás, beleegyezés, vagy bármi egyéb is.*
*Jenari prímán eltölti az idejét az asztalnál, és fel sem tűnik neki Gaerralos közeledése, vagy jelenléte addig, amíg az ziháló hangon meg nem szólal.*
- Oh.
*Bukik ki száján meglepettsége, ami a mosoly miatt nem tud annyira visszaköszönni arcán.*
- Úgy hittem körülményesebb lesz.
*Biccent egyet maga elé, és feltápászkodik, és a pult felé pillant ahol már látja is a kitámasztott botot, ami a veteránhoz tartozik, majd Nawanthirit elindulni az eszközzel az asztaluk felé. A pillanat első tört részében egy lopás képe körvonalazódik lelki szemei előtt, de amint a nő feléjük veszi az irányt összezavarodik, és úgy dönt, hogy nem törődik vele. A kedvesnek mondható gesztusból is kivonja magát, részben mert nem érdekli, részben azért, mert jelenleg nem is tudná magában hová tenni. Tagadhatatlanul kissé zavarodottá vált érzelmi világa, de a wegtoreni leány élvezi, hiszen ez kellemes bódultsággal jár kéz a kézben.
Jenari állapota ellenére léptei nem tűnnek bizonytalannak, és ez kitart addig amíg Balkóczához siet, és fegyverei kutatásába kezd. Kardja, dobócsillagai és ostora a buzogány mellett landolnak, miközben erősen koncentrál arra, hogy fogaival elég erősen tartsa a fa pipát. Közben feleszmél, hogy Nawanthiri szavaira nem is felelt, így egy intéssel pótolja mindezt be, ami lehet invitálás, beleegyezés, vagy bármi egyéb is.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-10 13:50:39
Üzenet elküldve: 2021-01-10 13:50:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A két lány közti pillantásokat nehéz nem észrevenni, már amikor helyet foglalt is érzékelt valami huncutságot kettejük között. Bár feladni nem fogja, lelkesedése alább hagy a hosszú, sötét fürtök mögé bújtatott szempárok kutatásával. Így belegondolva, lehet igaza is a többieknek, van jó is abban, ha nem kell harcolni a figyelemért és a ruhák alatti gyümölcsért. Na azt persze senki nem tiltja meg, hogy a többi területre - ami felettébb makulátlan - néha rá-rá pillantson. Rövidke bámészkodása mellett persze a beszélgetés nem repül el füle mellett, helyeslően bólogat az Ysa által megválaszolt kérdésére.*
- Tudtam, hogy valami madárhoz van köze! *Hunyorog diadalittasan és még egy csettintést is elenged ujjai közül, amikor szeme sarkából valami különösre lesz figyelmes. Bár észrevétlenül, de figyelmét egy pár pillanatra hófejű ismerősének szenteli, aki szaporán pusztítja ízletes italát, nem beszélve arról, hogy egy kegyetlen kuncogás társaságában pillant Nalretre. Ekkor a férfi felé eső kezébe támasztja állát, ezzel takarva magát tőle dühösen, amiért majdnem összetalálkozott tekintetük. Persze nagy feneket nem kerít ennek, észrevétlenül próbálja kizárni Nor'Deront, ami naná, hogy lehetetlen. Ysa felvetésére tanácstalanul lebiggyeszti ajkát, ültében ágaskodva méri fel ő is a terepet, már ameddig a szeme bírálatképesen ellát.*
- Hát... *Fordul vissza feléjük szintúgy csalódottan és megvonja a vállát.* Akkora itt nincs, hogy nekem szemmagasságban legyen. *Két kezével Ysához hasonló gömböket formál, csak ő szeme elé helyezi őket. Ezzel egyet is értett a többiekkel, amikor pedig ráébred, ezzel akaratlanul gúnyolódott saját magasságán, széles vigyor ül ki arcára, amit erős próbálkozások ellenére sem tud elfojtani. Lehet ebben szerepet játszik az Ördögvigyor, nem tudja, ebben ennyire még nem tapasztalt. Ekkor azonban Nor'Deron kezd beszélni, amitől már annyira nem érez késztetést a mosolygásra, hiszen valóban, tényleg, szörnyen sértődött továbbra is, ami véletlenül sem heccből megjátszott - dehogyis. Szájához emeli borát, amibe bizony pont rosszkor bele is kortyol. A férfi mondata után sikeresen félrenyel, bele is köhécsel poharába, de a továbbiakat minden erejét felemésztve visszatartja, kezét szájához emelve köszörüli meg torkát, ezzel tartva vissza köhögését. Dühösen hunyorog szenvedése okozójára, aki bár a kupája mögött, de szemtelenül vigyorog. Persze nem szól semmit, mit is mondana, amikor azonban mindezt tovább bővíti Deron, már boldogan bólogat a bosszú árnyékában.*
- Úgy biza, egész éjjel jól kell forgatni! *Nevet felhúzott szemöldökkel, ujjával pedig körkörös mozdulatokat tesz. A férfi további mondandójára is csak helyeselni tud, ő maga is kíváncsi lenne, így öten mit tudnának kihozni a fehérnépből, ki tudja, az este folyamán még beeshet a Pinty ajtaján egy nagyszívű hölgyemény. A wegtoreni kanásztánc mint olyan is megüti fülét, amire ismét Ysa felé fordul, a többiekkel egyetemben kíváncsian várva, mit is jelent az.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A két lány közti pillantásokat nehéz nem észrevenni, már amikor helyet foglalt is érzékelt valami huncutságot kettejük között. Bár feladni nem fogja, lelkesedése alább hagy a hosszú, sötét fürtök mögé bújtatott szempárok kutatásával. Így belegondolva, lehet igaza is a többieknek, van jó is abban, ha nem kell harcolni a figyelemért és a ruhák alatti gyümölcsért. Na azt persze senki nem tiltja meg, hogy a többi területre - ami felettébb makulátlan - néha rá-rá pillantson. Rövidke bámészkodása mellett persze a beszélgetés nem repül el füle mellett, helyeslően bólogat az Ysa által megválaszolt kérdésére.*
- Tudtam, hogy valami madárhoz van köze! *Hunyorog diadalittasan és még egy csettintést is elenged ujjai közül, amikor szeme sarkából valami különösre lesz figyelmes. Bár észrevétlenül, de figyelmét egy pár pillanatra hófejű ismerősének szenteli, aki szaporán pusztítja ízletes italát, nem beszélve arról, hogy egy kegyetlen kuncogás társaságában pillant Nalretre. Ekkor a férfi felé eső kezébe támasztja állát, ezzel takarva magát tőle dühösen, amiért majdnem összetalálkozott tekintetük. Persze nagy feneket nem kerít ennek, észrevétlenül próbálja kizárni Nor'Deront, ami naná, hogy lehetetlen. Ysa felvetésére tanácstalanul lebiggyeszti ajkát, ültében ágaskodva méri fel ő is a terepet, már ameddig a szeme bírálatképesen ellát.*
- Hát... *Fordul vissza feléjük szintúgy csalódottan és megvonja a vállát.* Akkora itt nincs, hogy nekem szemmagasságban legyen. *Két kezével Ysához hasonló gömböket formál, csak ő szeme elé helyezi őket. Ezzel egyet is értett a többiekkel, amikor pedig ráébred, ezzel akaratlanul gúnyolódott saját magasságán, széles vigyor ül ki arcára, amit erős próbálkozások ellenére sem tud elfojtani. Lehet ebben szerepet játszik az Ördögvigyor, nem tudja, ebben ennyire még nem tapasztalt. Ekkor azonban Nor'Deron kezd beszélni, amitől már annyira nem érez késztetést a mosolygásra, hiszen valóban, tényleg, szörnyen sértődött továbbra is, ami véletlenül sem heccből megjátszott - dehogyis. Szájához emeli borát, amibe bizony pont rosszkor bele is kortyol. A férfi mondata után sikeresen félrenyel, bele is köhécsel poharába, de a továbbiakat minden erejét felemésztve visszatartja, kezét szájához emelve köszörüli meg torkát, ezzel tartva vissza köhögését. Dühösen hunyorog szenvedése okozójára, aki bár a kupája mögött, de szemtelenül vigyorog. Persze nem szól semmit, mit is mondana, amikor azonban mindezt tovább bővíti Deron, már boldogan bólogat a bosszú árnyékában.*
- Úgy biza, egész éjjel jól kell forgatni! *Nevet felhúzott szemöldökkel, ujjával pedig körkörös mozdulatokat tesz. A férfi további mondandójára is csak helyeselni tud, ő maga is kíváncsi lenne, így öten mit tudnának kihozni a fehérnépből, ki tudja, az este folyamán még beeshet a Pinty ajtaján egy nagyszívű hölgyemény. A wegtoreni kanásztánc mint olyan is megüti fülét, amire ismét Ysa felé fordul, a többiekkel egyetemben kíváncsian várva, mit is jelent az.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-08 20:58:09
Üzenet elküldve: 2021-01-08 20:58:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok, zárás//
*Jót kacag a visszavágásként kapott, ma estére talán kedvencüknek is nyilvánítható, valahogyan fura hangzású szó hallatán.*
- Méghozzá javíthatatlan. *Vigyorodik ártatlan ábrázattal, tekintetét leszegve, a megbánást szándékosan gyengén színlelve.
A rendíthetetlen harcos jellegzetes illatának megalkotása valóban kemény diónak bizonyul szesztől elhomályosult elméjű parfümkészítőnknek, meg ami azt illeti, túl nagy keresletre sem számítana belőle, ha esetleg sikerrel járna. Azok a keménykötésű férfiak nem igazán adnak ilyen finomkodó hívságokra. Mindenesetre Darok szavaival egyet kell értsen, sőt.*
- Ehhez kétség sem férhet. *Mosolyodik, őszinte szavait kísérve, hiszen az ork már most kész rejtélyszámba megy számára. Agresszívnek vallja magát, kitől nem árt óvakodni, közben szinte a kenyerére tudná kenni. Néhány barbár harcosnál is emberibbnek találja, s az elrettentő agyarak keretében egészen kedves mosoly bujkál, ha éppen megvillantja. Ezeken elmélkedve, szobatársához hasonlóan csendben üldögél, míg kékjeit készségesen bocsájtja a vörös tekintet vizsgálódására. Néhány percnyi csendben mélázásukat érzése szerint jelentőségteljes szavak szakítják félbe, majd egy pár kar, mi a híméhez képest meglehetősen törékeny teste köré fonódik. Nem ellenkezik, vagy retten meg, viszonozza az ölelést, s bár körül nem éri Darokot, arcát azért kényelmesen a mellkasára helyezi. Egészen meghitt így, meg is lepi, mikor ivócimborája hamarabb enged, mint ahogy ő maga kezdeményezte volna elválásukat. Ahogy a tenyerekre sem számít, mik arcát fogják közre, se nem a csókra, mit homlokán üdvözölhet. Lehunyt szemekkel élvezi a váratlanul kellemes gesztust, mit utoljára legfiatalabb bátyjától fogadhatott. Nem is igazán tudja, hogyan reagálja le ezt az egész eseménysorozatot, ám hamar rájön, erre nem is igazán lesz szüksége. Szinte átmenet nélkül terül ki szőnyegén a hatalmas test, ittas álomba merülve. Puha pillantásokkal szemléli a békés óriást egy rövid ideig, majd eligazgatja rajta a számára aprócska prémet. Összeszedi fioláit, mindent visszaakaszt amit elővett, végül saját maga is ágyba bújik. Mindig is irigyelte azokat, akik csak így, varázsütésre képesek elaludni, neki ez valahogy nem az erőssége. Ezúttal is eltart egy darabig sikere, miközben hol Darokot nézi, hol a ma este elhangzottakon elmélkedik.*
//Darok, zárás//
*Jót kacag a visszavágásként kapott, ma estére talán kedvencüknek is nyilvánítható, valahogyan fura hangzású szó hallatán.*
- Méghozzá javíthatatlan. *Vigyorodik ártatlan ábrázattal, tekintetét leszegve, a megbánást szándékosan gyengén színlelve.
A rendíthetetlen harcos jellegzetes illatának megalkotása valóban kemény diónak bizonyul szesztől elhomályosult elméjű parfümkészítőnknek, meg ami azt illeti, túl nagy keresletre sem számítana belőle, ha esetleg sikerrel járna. Azok a keménykötésű férfiak nem igazán adnak ilyen finomkodó hívságokra. Mindenesetre Darok szavaival egyet kell értsen, sőt.*
- Ehhez kétség sem férhet. *Mosolyodik, őszinte szavait kísérve, hiszen az ork már most kész rejtélyszámba megy számára. Agresszívnek vallja magát, kitől nem árt óvakodni, közben szinte a kenyerére tudná kenni. Néhány barbár harcosnál is emberibbnek találja, s az elrettentő agyarak keretében egészen kedves mosoly bujkál, ha éppen megvillantja. Ezeken elmélkedve, szobatársához hasonlóan csendben üldögél, míg kékjeit készségesen bocsájtja a vörös tekintet vizsgálódására. Néhány percnyi csendben mélázásukat érzése szerint jelentőségteljes szavak szakítják félbe, majd egy pár kar, mi a híméhez képest meglehetősen törékeny teste köré fonódik. Nem ellenkezik, vagy retten meg, viszonozza az ölelést, s bár körül nem éri Darokot, arcát azért kényelmesen a mellkasára helyezi. Egészen meghitt így, meg is lepi, mikor ivócimborája hamarabb enged, mint ahogy ő maga kezdeményezte volna elválásukat. Ahogy a tenyerekre sem számít, mik arcát fogják közre, se nem a csókra, mit homlokán üdvözölhet. Lehunyt szemekkel élvezi a váratlanul kellemes gesztust, mit utoljára legfiatalabb bátyjától fogadhatott. Nem is igazán tudja, hogyan reagálja le ezt az egész eseménysorozatot, ám hamar rájön, erre nem is igazán lesz szüksége. Szinte átmenet nélkül terül ki szőnyegén a hatalmas test, ittas álomba merülve. Puha pillantásokkal szemléli a békés óriást egy rövid ideig, majd eligazgatja rajta a számára aprócska prémet. Összeszedi fioláit, mindent visszaakaszt amit elővett, végül saját maga is ágyba bújik. Mindig is irigyelte azokat, akik csak így, varázsütésre képesek elaludni, neki ez valahogy nem az erőssége. Ezúttal is eltart egy darabig sikere, miközben hol Darokot nézi, hol a ma este elhangzottakon elmélkedik.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-08 07:50:27
Üzenet elküldve: 2021-01-08 07:50:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Jót kacagnak még a disznózsíros parfümön, ami nem is csoda, hiszen tényleg egy balul sült próbálkozás lehetett az elhangzottak alapján.*
- Lehet, hogy kacsazsírral kellene próbálni. *Eleinte komoly ötletnek gondolja, de a végén csak nevet saját felvetésén. Hamar tovalendülnek témában és tágra nyílnak szemei, amikor a kékek kacéran villannak meg egy sejtelmes kijelentéssel felé.*
- Te hedanista! *Vágja vissza nevetve, persze nem tagadhatná, hogy férfiasságára hatástalan volt a kacérkodás. A további mondatokat néma figyelemmel követi, ahogy a nőstény a parfüm használatáról, és a zsoldosoknak való parfümről értekezik. Meglepődik, hogy a területen jártas emberlányt sikerül megfognia egy feladattal.*
- Tudok én meglepetést okozni, látod! *Halk nevetéssel reagálja le sikerét, bár nem szándékosan talált ki ilyen nehéz feladatot a másiknak. Vörös íriszei kezdenek homályosodni, a jobb könyökhajlatába nagyot ásít is. Ezután csak nézi Winyra-t, talán percekig is, szótlanul, némán keresve a kékjeit. Nem tudni mi jár a hím fejében, de olyan a tekintete, mint aki egy boldog emléket idéz fel maga előtt.*
- Te is megfogtál engem. Épp ezért szerettelek meg, amilyen vagy. *A hatalmas kezek finoman a nőstényért nyúlnak és óvatosan magához öleli. Ha ez sikerül, akkor Winyra érezheti egy erős harcos szívének dobbanását, vaskos testének ölelését. Az ölelés eltart néhány pillanatig, majd elengedi a másikat, de előtte hatalmas kezeivel oldalról megfogja a törékeny arcot és a homlokára ad egy csókot, ügyelve az agyarakra, hogy ne sértsék fel a finom bőrt. Ezután az emberlány érezheti, ahogy a hatalmas test egyre inkább ránehezedik. Ez nem olyan gyorsan történik, így van ideje kibújni alóla. Mindenesetre Darok lassanként hassal kiterül a földre, karjaira teszi fejét, majd mély álomba szenderül. Bármilyen, nagy, erős harcos is, mégsem legyőzhetetlen. Az alkohol most legyőzte, s így ki is terül a padlón a hatalmas hím.*
//Winyra//
*Jót kacagnak még a disznózsíros parfümön, ami nem is csoda, hiszen tényleg egy balul sült próbálkozás lehetett az elhangzottak alapján.*
- Lehet, hogy kacsazsírral kellene próbálni. *Eleinte komoly ötletnek gondolja, de a végén csak nevet saját felvetésén. Hamar tovalendülnek témában és tágra nyílnak szemei, amikor a kékek kacéran villannak meg egy sejtelmes kijelentéssel felé.*
- Te hedanista! *Vágja vissza nevetve, persze nem tagadhatná, hogy férfiasságára hatástalan volt a kacérkodás. A további mondatokat néma figyelemmel követi, ahogy a nőstény a parfüm használatáról, és a zsoldosoknak való parfümről értekezik. Meglepődik, hogy a területen jártas emberlányt sikerül megfognia egy feladattal.*
- Tudok én meglepetést okozni, látod! *Halk nevetéssel reagálja le sikerét, bár nem szándékosan talált ki ilyen nehéz feladatot a másiknak. Vörös íriszei kezdenek homályosodni, a jobb könyökhajlatába nagyot ásít is. Ezután csak nézi Winyra-t, talán percekig is, szótlanul, némán keresve a kékjeit. Nem tudni mi jár a hím fejében, de olyan a tekintete, mint aki egy boldog emléket idéz fel maga előtt.*
- Te is megfogtál engem. Épp ezért szerettelek meg, amilyen vagy. *A hatalmas kezek finoman a nőstényért nyúlnak és óvatosan magához öleli. Ha ez sikerül, akkor Winyra érezheti egy erős harcos szívének dobbanását, vaskos testének ölelését. Az ölelés eltart néhány pillanatig, majd elengedi a másikat, de előtte hatalmas kezeivel oldalról megfogja a törékeny arcot és a homlokára ad egy csókot, ügyelve az agyarakra, hogy ne sértsék fel a finom bőrt. Ezután az emberlány érezheti, ahogy a hatalmas test egyre inkább ránehezedik. Ez nem olyan gyorsan történik, így van ideje kibújni alóla. Mindenesetre Darok lassanként hassal kiterül a földre, karjaira teszi fejét, majd mély álomba szenderül. Bármilyen, nagy, erős harcos is, mégsem legyőzhetetlen. Az alkohol most legyőzte, s így ki is terül a padlón a hatalmas hím.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-07 20:24:55
Üzenet elküldve: 2021-01-07 20:24:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza, Gaerralos, Jenari//
*Míg a csapossal sutyorog, egy másik vendég is odajön a pulthoz, hogy az aréna felől érdeklődjön. Egyenruha, viharvert arc, hiányzó alkar: ránézésre kiszolgált katonának tűnik. Nawanthiri némán figyeli, ahogy Balkócza még az utazóbotját is lerakatja vele, a férfi pedig inkább udvariasan, mint készségesen odaadja neki. Aztán Gaerralos visszaindul az asztalához, jól láthatóan sántítva. Nawanthiri végig követi a tekintetével.
Pici mosollyal nyugtázza, hogy az "az vagy, amit megeszel" elve alapján a manólélek tartóssága a baracklekváréval vetekszik, az meg még soha nem romlott rá senkire.*
~Mondjuk nálunk két hatnál nem is tartott ki tovább soha...~
*Olyan messze azonban nem lehet az a kikötő, hogy két hat alatt se érjen oda. Meg aztán a lekvárnak is (állítólag) a teteje penészedik először, alatta meg még ehető, így kell tehát legyen a manókocsonyával is!
A lány figyelmét nem kerüli el, micsoda követhetetlen mozdulattal tűnnek el az aranyak Balkócza zsebében.*
~No, számít is neked, hogy tehenes-e!~
*Aztán amikor a csapos ellátja egy utolsó jótanáccsal, fölnevet:*
- Az nem baj, jóban vagyunk! *Armarkhtur biztos elmondta otthon, hogyan menekült meg, csak nem fognak egy kis üveg manólelken összeveszni a pereputtyával. Még egyszer megköszöni a sok segítséget, aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, felmarkolja Gaerralos botját a pultról, és elindul vele a férfi után.*
- Bocsáss meg, hogy megzavarlak. *szólítja meg óvatosan* Nem tudom, miért kérte el tőled a csapos, de ez *támasztja neki a botot Gaerralosék asztalának, a katona keze ügyébe* biztosan nem fegyver. Az arénába megyek én is. Ha gondoljátok *itt Jenarira pillant* játsszunk majd együtt. *Akármit is válaszolnak, kimenti magát, és előre megy bemelegíteni.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.07 20:30:01
*Míg a csapossal sutyorog, egy másik vendég is odajön a pulthoz, hogy az aréna felől érdeklődjön. Egyenruha, viharvert arc, hiányzó alkar: ránézésre kiszolgált katonának tűnik. Nawanthiri némán figyeli, ahogy Balkócza még az utazóbotját is lerakatja vele, a férfi pedig inkább udvariasan, mint készségesen odaadja neki. Aztán Gaerralos visszaindul az asztalához, jól láthatóan sántítva. Nawanthiri végig követi a tekintetével.
Pici mosollyal nyugtázza, hogy az "az vagy, amit megeszel" elve alapján a manólélek tartóssága a baracklekváréval vetekszik, az meg még soha nem romlott rá senkire.*
~Mondjuk nálunk két hatnál nem is tartott ki tovább soha...~
*Olyan messze azonban nem lehet az a kikötő, hogy két hat alatt se érjen oda. Meg aztán a lekvárnak is (állítólag) a teteje penészedik először, alatta meg még ehető, így kell tehát legyen a manókocsonyával is!
A lány figyelmét nem kerüli el, micsoda követhetetlen mozdulattal tűnnek el az aranyak Balkócza zsebében.*
~No, számít is neked, hogy tehenes-e!~
*Aztán amikor a csapos ellátja egy utolsó jótanáccsal, fölnevet:*
- Az nem baj, jóban vagyunk! *Armarkhtur biztos elmondta otthon, hogyan menekült meg, csak nem fognak egy kis üveg manólelken összeveszni a pereputtyával. Még egyszer megköszöni a sok segítséget, aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, felmarkolja Gaerralos botját a pultról, és elindul vele a férfi után.*
- Bocsáss meg, hogy megzavarlak. *szólítja meg óvatosan* Nem tudom, miért kérte el tőled a csapos, de ez *támasztja neki a botot Gaerralosék asztalának, a katona keze ügyébe* biztosan nem fegyver. Az arénába megyek én is. Ha gondoljátok *itt Jenarira pillant* játsszunk majd együtt. *Akármit is válaszolnak, kimenti magát, és előre megy bemelegíteni.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.07 20:30:01
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-07 19:01:47
Üzenet elküldve: 2021-01-07 19:01:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza, Jenari//
*Csak megvonja a vállát, mikor Jenari a Pirtianesi szokásokat kommentálja. Részéről tökéletesen érthetőnek tűnik a rendszer, a büntetést pedig az általa jól ismert mélységi büszkeség számlájára írja fel.*
~De legalább eléggé tudják a dolgukat, hogy ne törhessen ki egy lázadás, ami egy nap alatt mindent a feje tetejére állít.~
*A pulthoz érve rögtön választ kap kérdésére. Nem kell követnie a gnóm tekintetét, anélkül is tudja, hogy az min időzik el. Gyakorlott módon úgy tesz, mintha észre sem venné, és inkább az útbaigazításra figyel. Röviden eltekint a lejárat felé, és kihasználva, hogy egy pillanatig amaz nem látja az arcát, grimaszol egyet a lépcső gondolatára.
A fegyverekkel kapcsolatos figyelmeztetésnél már rögtön a pultnak is támasztja a botját, és épp a buzogányához nyúl, ám megakad a mozdulata, mikor Balkócza ismét megszólal. Itt már nem rejti el arckifejezését, bár mérsékeli annyira, hogy ne legyen sértő. Lassan végigfuttatja a tekintetét a boton, a saját karjának helyén, majd a pincearéna lejárata felé is vet egy pillantást és az üzenet egyértelmű.*
~Ha egy vívórúdnak alig nevezhető bot egy félkezű ember kezében már veszélyes fegyvernek számít, akkor nem tudom, mit neveznek itt gyakorlófegyvernek.~
*Leakasztja a buzogányát az övéről, és átadja a gnómnak. Ezt követően újra a botért nyúl, hogy középen megmarkolva felemelhesse, majd elfektetve a pultra helyezhesse azt. A teljes mozdulatsorban érezhetni lehet a véleményét a dologról, ám nem panaszkodik, egy hang nélkül teljesíti, amit amaz kér.*
-Köszönöm az információt.
*Mondja, és hangja az udvariasság mintapéldája. Ezt követően visszaindul az asztalukhoz, és már csak dacból is minden erejével azon van, hogy amennyire lehet, elrejtse sántítását. Ez nem kevés fájdalommal jár, és ahogy visszaér, Jenari láthatja is, hogy kicsit szaporán veszi a levegőt, és arca is megrándul időnként.*
-Ha te is leadod minden... fegyvered, már indulhatunk is.
*Tájékoztatja amazt, majd megvárja, hogy ez megtörténjen, és már követi is a Pincearénába.*
*Csak megvonja a vállát, mikor Jenari a Pirtianesi szokásokat kommentálja. Részéről tökéletesen érthetőnek tűnik a rendszer, a büntetést pedig az általa jól ismert mélységi büszkeség számlájára írja fel.*
~De legalább eléggé tudják a dolgukat, hogy ne törhessen ki egy lázadás, ami egy nap alatt mindent a feje tetejére állít.~
*A pulthoz érve rögtön választ kap kérdésére. Nem kell követnie a gnóm tekintetét, anélkül is tudja, hogy az min időzik el. Gyakorlott módon úgy tesz, mintha észre sem venné, és inkább az útbaigazításra figyel. Röviden eltekint a lejárat felé, és kihasználva, hogy egy pillanatig amaz nem látja az arcát, grimaszol egyet a lépcső gondolatára.
A fegyverekkel kapcsolatos figyelmeztetésnél már rögtön a pultnak is támasztja a botját, és épp a buzogányához nyúl, ám megakad a mozdulata, mikor Balkócza ismét megszólal. Itt már nem rejti el arckifejezését, bár mérsékeli annyira, hogy ne legyen sértő. Lassan végigfuttatja a tekintetét a boton, a saját karjának helyén, majd a pincearéna lejárata felé is vet egy pillantást és az üzenet egyértelmű.*
~Ha egy vívórúdnak alig nevezhető bot egy félkezű ember kezében már veszélyes fegyvernek számít, akkor nem tudom, mit neveznek itt gyakorlófegyvernek.~
*Leakasztja a buzogányát az övéről, és átadja a gnómnak. Ezt követően újra a botért nyúl, hogy középen megmarkolva felemelhesse, majd elfektetve a pultra helyezhesse azt. A teljes mozdulatsorban érezhetni lehet a véleményét a dologról, ám nem panaszkodik, egy hang nélkül teljesíti, amit amaz kér.*
-Köszönöm az információt.
*Mondja, és hangja az udvariasság mintapéldája. Ezt követően visszaindul az asztalukhoz, és már csak dacból is minden erejével azon van, hogy amennyire lehet, elrejtse sántítását. Ez nem kevés fájdalommal jár, és ahogy visszaér, Jenari láthatja is, hogy kicsit szaporán veszi a levegőt, és arca is megrándul időnként.*
-Ha te is leadod minden... fegyvered, már indulhatunk is.
*Tájékoztatja amazt, majd megvárja, hogy ez megtörténjen, és már követi is a Pincearénába.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-07 16:34:19
Üzenet elküldve: 2021-01-07 16:34:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Gaerralos , Nawanthiri//
*Miközben törölgeti az egyik, már tiszta korsót, egy idősödő férfi lép oda hozzá. Első pillantásra megakad a szeme a hiányzó végtagon és ott is marad, bár nem döbben meg, csak érdeklődve szemléli a helyét.*
-Igen van. *Válaszol egyszerűen és röviden.*
-Lefelé lépcső vezet, ott csak óvatosan, mert a pince ad helyet neki, ám előtte le kell tenni az összes fegyvert idefenn.*Átszalad a tekintete a férfin.*
-Nem vagyok benne biztos, de az a bot is… annak minősülhet. *Húzza el a száját egyik, majd a másik oldalra gondolkodás közben, nem akarja azt mondani a másiknak, hogy a gyakorlótér talán nem neki való. Mert semmi köze hozzá mivel ütik le odalent.*
-Csak saját felelősségre ajánlom és nem kell érte fizetni, a vendégek használhatják. *Aztán eltekint az asztalhoz, amit szemmel kell tartania és feltűnik neki, hogy a férfi pont onnan hiányzik. ~Szóval ellopják az asztalt, aztán alagutat ásnak a pincén keresztül a szökéshez. Naaagyon agyafurt. ~ Bólogat bárgyú mosollyal az arcán. Ezt követően érkezik Nawanthiritől az igen érdekes kérdés. Vajon romlandó-e a manólélek?*
-Ez egy igen érdekes kérdés, bár ha a könyvekben lévőt vesszük alapul, a manók ugye cukorral meg gyümölcsökkel táplálkoznak. Ha arra gondolunk, hogy ez mind megvan a baracklekvárban is, hát szerintem eláll. *Legyint, magabiztosan majd nagy szemekkel nézi, ahogy az 5 arany kigurul elé. Körbenéz, majd gyorsan elteszi.*
-Légy óvatos, ha az valóban manólélek vonzhatja a többit. *Ad még egy utolsó tanácsot a nőnek, mielőtt lemegy a pincébe. ~Ééééés a pince lassan megtelik…~*
*Miközben törölgeti az egyik, már tiszta korsót, egy idősödő férfi lép oda hozzá. Első pillantásra megakad a szeme a hiányzó végtagon és ott is marad, bár nem döbben meg, csak érdeklődve szemléli a helyét.*
-Igen van. *Válaszol egyszerűen és röviden.*
-Lefelé lépcső vezet, ott csak óvatosan, mert a pince ad helyet neki, ám előtte le kell tenni az összes fegyvert idefenn.*Átszalad a tekintete a férfin.*
-Nem vagyok benne biztos, de az a bot is… annak minősülhet. *Húzza el a száját egyik, majd a másik oldalra gondolkodás közben, nem akarja azt mondani a másiknak, hogy a gyakorlótér talán nem neki való. Mert semmi köze hozzá mivel ütik le odalent.*
-Csak saját felelősségre ajánlom és nem kell érte fizetni, a vendégek használhatják. *Aztán eltekint az asztalhoz, amit szemmel kell tartania és feltűnik neki, hogy a férfi pont onnan hiányzik. ~Szóval ellopják az asztalt, aztán alagutat ásnak a pincén keresztül a szökéshez. Naaagyon agyafurt. ~ Bólogat bárgyú mosollyal az arcán. Ezt követően érkezik Nawanthiritől az igen érdekes kérdés. Vajon romlandó-e a manólélek?*
-Ez egy igen érdekes kérdés, bár ha a könyvekben lévőt vesszük alapul, a manók ugye cukorral meg gyümölcsökkel táplálkoznak. Ha arra gondolunk, hogy ez mind megvan a baracklekvárban is, hát szerintem eláll. *Legyint, magabiztosan majd nagy szemekkel nézi, ahogy az 5 arany kigurul elé. Körbenéz, majd gyorsan elteszi.*
-Légy óvatos, ha az valóban manólélek vonzhatja a többit. *Ad még egy utolsó tanácsot a nőnek, mielőtt lemegy a pincébe. ~Ééééés a pince lassan megtelik…~*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-06 22:33:24
Üzenet elküldve: 2021-01-06 22:33:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Jenari stílusa időnként igen nyers, ez még akkor is megeshet vele, ha igyekszik valami jó modort erőltetni magára, és ezek az apró - egyébként őszinte - elszólások különösen jellemzőek rá felszabadult, illetve némileg ittas állapotban, tehát amiben jelenleg is van. De mivel nem látja látványos jelét annak, hogy esetleg ez zavarná az idősebb férfit, ezért legkevésbé sem törődik ezekkel, mert valójában fel sem tűnik a számára, hogy milyen illetlenül viselkedik a veterán társaságában.*
- Oh.
*Enyhe döbbenet jelenik meg arcán az odaszúrt félmondat hallatán.*
- Micsoda szigor. Lehangolónak hangzik.
*Rögvest intenzív ellenérzései is támadnak ezzel az idegen várossal szemben. Ha nagyon szeretné, akkor talán meg tudná érteni az okát, de valójában annyira nem szeretné.
Gaerralos megindul egy kiszolgáló személyzet keresésére, amit csak egy biccentéssel nyugtáz, és a Yezától hallottakon kezd ismételten töprengeni. Nagyon kíváncsi lenne ő arra a báróra, akit a leány emlegetett.
Észre sem veszi, hogy milyen hosszan töpreng el ezen, és hogy valójában a pipából felfelé kúszó majd eloszló füst bambulásával telnek el jelentős percek, amíg Gaerralos az aréna felől érdeklődik a gnóm lánykánál.*
*Jenari stílusa időnként igen nyers, ez még akkor is megeshet vele, ha igyekszik valami jó modort erőltetni magára, és ezek az apró - egyébként őszinte - elszólások különösen jellemzőek rá felszabadult, illetve némileg ittas állapotban, tehát amiben jelenleg is van. De mivel nem látja látványos jelét annak, hogy esetleg ez zavarná az idősebb férfit, ezért legkevésbé sem törődik ezekkel, mert valójában fel sem tűnik a számára, hogy milyen illetlenül viselkedik a veterán társaságában.*
- Oh.
*Enyhe döbbenet jelenik meg arcán az odaszúrt félmondat hallatán.*
- Micsoda szigor. Lehangolónak hangzik.
*Rögvest intenzív ellenérzései is támadnak ezzel az idegen várossal szemben. Ha nagyon szeretné, akkor talán meg tudná érteni az okát, de valójában annyira nem szeretné.
Gaerralos megindul egy kiszolgáló személyzet keresésére, amit csak egy biccentéssel nyugtáz, és a Yezától hallottakon kezd ismételten töprengeni. Nagyon kíváncsi lenne ő arra a báróra, akit a leány emlegetett.
Észre sem veszi, hogy milyen hosszan töpreng el ezen, és hogy valójában a pipából felfelé kúszó majd eloszló füst bambulásával telnek el jelentős percek, amíg Gaerralos az aréna felől érdeklődik a gnóm lánykánál.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659