Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 336 (6701. - 6720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6720. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-07 12:42:36
Üzenet elküldve: 2023-08-07 12:42:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
*A szűk kör valóban helytálló, hisz csak hárman maradtak a fogadóban. Aenae pedig nem gördít akadályt a koccintás útjába, hogy aztán a saját szavaival mondja el érzéseit a wegtoreni nászútról. Az igric valóban különös műgonddal válogatta meg látogatásaik helyszínét. A legtöbb hely, ahová feleségét is magával vitte, a nagyközönség számára is elérhetők voltak. Színes vásári forgatag, fényűző fürdőház, baráti látogatások. És persze kihagyta az olyan helyeket, mint a Kín és Könny háza, ahol a gyönyört valóban kínban és könnyben mérik, a rabszolgapiacot vagy a veszélyes helyeket, ahol egyetlen elrontott szó is vérontást jelenthet. Aenaenek nem is kell tudnia az ilyen helyekről, elég, ha Wegtoren napos oldalát látja csak. Tökéletesen jól volt az úgy.*
- Ha engem kérdezel, akkor nem túl jól, ha a fiát, akkor sajnos jól. *Válaszol nevetve. Az öregnek, wegtoreni viszonylatban, már így is hosszú életet adtak az istenek, az örököse viszont alig várja, hogy végre átvehesse a Ház irányítását. Ám erre, amíg a vén Vikharys él, nincs esélye. Megöletni túl kockázatos volna, pártfogói nem szeretik azokat, kik saját vérüket ontják, véres leszámolást eredményezne csak, így várnia kell, bár türelme véges. Nem lepődik meg rajta, hogy Yeza ismeri a nagybirtokost, bár kérdéséből érzi, szomjazik a wegtoreni hírekre. Csalódna is, ha nem így volna.
A szívesség dolgáról esett kis diskurzus alatt lopott pillantással Yezára néz. Az apró és nem is annyira apró szivességek tartják egyben (részben) a káoszt, ember legyen a talpán, aki tisztában van ki, kinek és mivel tartozik. Nem is jó az ilyesmit fejtegetni.*
- Ha úgy hozza a szükség. *Válaszolja. Nem szívesen látna vendégül senkit, mert bár neki is vannak tartozásai, mégsem kívánja, hogy egy nap beállítson valaki behajtani őket.
Végül az is eldől, ki lesz az, aki előkeríti a habzó bort a pincéből. Mondjuk abban biztos volt az igric, hogy nem ő fogja megkeresni a dohos helyiségben. Yeza el is indul, kettesben hagyva így Aenaevel.*
- Ugye nem bántad máris meg, hogy hozzámjöttél? *Lép be a pult mögé.*
- Visszajövünk és máris egy sor megoldandó problémával találjuk szembe magunk. *Teszi hozzá. A fogadó kong az ürességtől, a tagok szétszéledtek, ami lehet, hogy nem a báró hibája, de része biztosan van benne.
Kisvártatva Nyikhaj érkezik azzal, hogy a vörösnek nem sikerült meglelnie a bort, így kitérőt kell tennie miatta, ami tovább tetézi a helyzetet.*
- Nah, még ez is. *Nevet fel kínjában az igric.*
*A szűk kör valóban helytálló, hisz csak hárman maradtak a fogadóban. Aenae pedig nem gördít akadályt a koccintás útjába, hogy aztán a saját szavaival mondja el érzéseit a wegtoreni nászútról. Az igric valóban különös műgonddal válogatta meg látogatásaik helyszínét. A legtöbb hely, ahová feleségét is magával vitte, a nagyközönség számára is elérhetők voltak. Színes vásári forgatag, fényűző fürdőház, baráti látogatások. És persze kihagyta az olyan helyeket, mint a Kín és Könny háza, ahol a gyönyört valóban kínban és könnyben mérik, a rabszolgapiacot vagy a veszélyes helyeket, ahol egyetlen elrontott szó is vérontást jelenthet. Aenaenek nem is kell tudnia az ilyen helyekről, elég, ha Wegtoren napos oldalát látja csak. Tökéletesen jól volt az úgy.*
- Ha engem kérdezel, akkor nem túl jól, ha a fiát, akkor sajnos jól. *Válaszol nevetve. Az öregnek, wegtoreni viszonylatban, már így is hosszú életet adtak az istenek, az örököse viszont alig várja, hogy végre átvehesse a Ház irányítását. Ám erre, amíg a vén Vikharys él, nincs esélye. Megöletni túl kockázatos volna, pártfogói nem szeretik azokat, kik saját vérüket ontják, véres leszámolást eredményezne csak, így várnia kell, bár türelme véges. Nem lepődik meg rajta, hogy Yeza ismeri a nagybirtokost, bár kérdéséből érzi, szomjazik a wegtoreni hírekre. Csalódna is, ha nem így volna.
A szívesség dolgáról esett kis diskurzus alatt lopott pillantással Yezára néz. Az apró és nem is annyira apró szivességek tartják egyben (részben) a káoszt, ember legyen a talpán, aki tisztában van ki, kinek és mivel tartozik. Nem is jó az ilyesmit fejtegetni.*
- Ha úgy hozza a szükség. *Válaszolja. Nem szívesen látna vendégül senkit, mert bár neki is vannak tartozásai, mégsem kívánja, hogy egy nap beállítson valaki behajtani őket.
Végül az is eldől, ki lesz az, aki előkeríti a habzó bort a pincéből. Mondjuk abban biztos volt az igric, hogy nem ő fogja megkeresni a dohos helyiségben. Yeza el is indul, kettesben hagyva így Aenaevel.*
- Ugye nem bántad máris meg, hogy hozzámjöttél? *Lép be a pult mögé.*
- Visszajövünk és máris egy sor megoldandó problémával találjuk szembe magunk. *Teszi hozzá. A fogadó kong az ürességtől, a tagok szétszéledtek, ami lehet, hogy nem a báró hibája, de része biztosan van benne.
Kisvártatva Nyikhaj érkezik azzal, hogy a vörösnek nem sikerült meglelnie a bort, így kitérőt kell tennie miatta, ami tovább tetézi a helyzetet.*
- Nah, még ez is. *Nevet fel kínjában az igric.*
6719. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-06 19:23:32
Üzenet elküldve: 2023-08-06 19:23:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
- Ó *szökik ki Yeza ajkán némi meglepettség.* - Ralmeron Vikharys birtokairól ódákat zengenek. *Szörnyen rágja a gondolat, hogy ennyire kiesett a wegtoreni történések és hatalmi rétegződések nyomon követéséből. Már akkor is csak homályban tapogatózott, amikor Aztyannál beajánlkozott a Kereskedőháznál. A Vikharys persze nem idegen a számára, de azt nem tudja, hogy az idősebb vagy az ifjabb Ralmeronról beszél a Báró.*
- Remélem, jól szolgál az egészsége *puhatolózik, hátha a válaszból kiderül. A kezdetektől zavarja, hogy nem ismeri a részleteket Caldorcor szerzett címéről. Óvatosan találgat és kombinál, de ezek csak feltételezések. Régi, megkopott információkra épült ingatag torony. Túlságosan belé égett az az eset, amikor Asgron Wergenson, meg a ritka gyöngy megszerzése kapcsán megpróbált a kompetenciák zavarosában halászni. Nehéz elengedni olyasmit, ami régen az egyik legfőbb elvárás volt felé. Amióta maga mögött hagyta a Tűz Városát, elapadtak a forrásai és a kérdezősködéssel is csínján kellett bánnia. Ez kényes téma és Astyant valószínűleg hiába kérdezné, a Bárónál pedig jó alkalmat kéne találnia hozzá. Nyilván egyszerűbb dolga lenne, ha nem házas és főleg nem szerelmes jótevőből kéne információt kihúzni, de Caldorcorral kapcsolatban hálás a sorsnak, hogy ezt az utat kihúzta a palettáról. Mondjuk, ha megnyúznák se tudná biztosra mondani, hogy ez a házasság meg a körülötte ömlengő szirupos érzések valódiak-e. Néha meg merne rá esküdni, hogy igen, de egy pillanattal később máris felmerülnek a kételyek benne. Nem bízik benne. De a legrosszabb, hogy kicsit se számít mindez. A tartozása felé hűséget és engedelmességet parancsol.
A thag Úrnő olyan naiv elragadtatással beszél Wegtorenről, mint amikor egy csöpp gyermek fogalmazza meg, hogy lett kistestvére. Ezek szerint Caldorcor nagy gonddal navigálta a kis kiruccanást. A Rurak sikátorai, a Csonkatorony árnyékában sorakozó ketrecek, ahol az élő húst árulják a láncos gályák gyomrából... az csak bennfentesek számára nyitott világ.*
- Wegtorenben a szívességgel épp úgy kereskednek, mint bármi mással, Úrnő. *Mondja, bár nem biztos, hogy bölcsen, de Aenae jóhiszemű szavai a szájára csalják a fricskát.* - Így aligha lehet visszaélni vele. *Megvonja a vállát, s könnyed mosolya egész súlytalanná, élcelődő kis megjegyzéssé lágyítja a szavait, de Caldorcor bizonyára tudja, hogy amit mond, az bizony szó szerint úgy van.* - Talán maholnap férjurad házigazdaként törleszt hasonlóan kiváló vendéglátóként *mondja.
Irigyli a tharg lányt. Úgy gondolja, mindig volt mellette valaki, akinek gondja volt rá, hogy a dolgokból mindig csak a kirakatba való felszínt lássa. Annyira erősen kapaszkodik belé ez a dolog, hogy annak ellenére se tud kibillenni e meggyőződése, hogy látta azokat a szörnyű hegeket Aenae testén. Látta vérben, amint elvesztette a magzatát... De ez a felhőtlen derű a pozsgás orcán... Mintha új ember lenne, mintha minden reggel tiszta lapot kapna az élettől.*
- De... *csapja össze a tenyerét* - megyek és előkerítem azt a palack habzóbort a pincéből.
*Indul is, mielőtt a fecsegése túl messzire menne. Hátul a személyzeti részen épp keresi a pince kulcsát, amikor Nyikhaj közli, hogy azt bizony hiába, mert a meszelés miatt mindent áthordtak a Központba ideiglenesen, szóval bármit is akar a pincéből, az ott lesz. Ha már így alakult, Yeza megkéri a segédet, hogy szóljon a Bárónak és bájos arájának, hogy kicsit nagyobb kitérő lesz, míg az a nedű az asztalra kerül, de igyekszik vissza.*
- Ó *szökik ki Yeza ajkán némi meglepettség.* - Ralmeron Vikharys birtokairól ódákat zengenek. *Szörnyen rágja a gondolat, hogy ennyire kiesett a wegtoreni történések és hatalmi rétegződések nyomon követéséből. Már akkor is csak homályban tapogatózott, amikor Aztyannál beajánlkozott a Kereskedőháznál. A Vikharys persze nem idegen a számára, de azt nem tudja, hogy az idősebb vagy az ifjabb Ralmeronról beszél a Báró.*
- Remélem, jól szolgál az egészsége *puhatolózik, hátha a válaszból kiderül. A kezdetektől zavarja, hogy nem ismeri a részleteket Caldorcor szerzett címéről. Óvatosan találgat és kombinál, de ezek csak feltételezések. Régi, megkopott információkra épült ingatag torony. Túlságosan belé égett az az eset, amikor Asgron Wergenson, meg a ritka gyöngy megszerzése kapcsán megpróbált a kompetenciák zavarosában halászni. Nehéz elengedni olyasmit, ami régen az egyik legfőbb elvárás volt felé. Amióta maga mögött hagyta a Tűz Városát, elapadtak a forrásai és a kérdezősködéssel is csínján kellett bánnia. Ez kényes téma és Astyant valószínűleg hiába kérdezné, a Bárónál pedig jó alkalmat kéne találnia hozzá. Nyilván egyszerűbb dolga lenne, ha nem házas és főleg nem szerelmes jótevőből kéne információt kihúzni, de Caldorcorral kapcsolatban hálás a sorsnak, hogy ezt az utat kihúzta a palettáról. Mondjuk, ha megnyúznák se tudná biztosra mondani, hogy ez a házasság meg a körülötte ömlengő szirupos érzések valódiak-e. Néha meg merne rá esküdni, hogy igen, de egy pillanattal később máris felmerülnek a kételyek benne. Nem bízik benne. De a legrosszabb, hogy kicsit se számít mindez. A tartozása felé hűséget és engedelmességet parancsol.
A thag Úrnő olyan naiv elragadtatással beszél Wegtorenről, mint amikor egy csöpp gyermek fogalmazza meg, hogy lett kistestvére. Ezek szerint Caldorcor nagy gonddal navigálta a kis kiruccanást. A Rurak sikátorai, a Csonkatorony árnyékában sorakozó ketrecek, ahol az élő húst árulják a láncos gályák gyomrából... az csak bennfentesek számára nyitott világ.*
- Wegtorenben a szívességgel épp úgy kereskednek, mint bármi mással, Úrnő. *Mondja, bár nem biztos, hogy bölcsen, de Aenae jóhiszemű szavai a szájára csalják a fricskát.* - Így aligha lehet visszaélni vele. *Megvonja a vállát, s könnyed mosolya egész súlytalanná, élcelődő kis megjegyzéssé lágyítja a szavait, de Caldorcor bizonyára tudja, hogy amit mond, az bizony szó szerint úgy van.* - Talán maholnap férjurad házigazdaként törleszt hasonlóan kiváló vendéglátóként *mondja.
Irigyli a tharg lányt. Úgy gondolja, mindig volt mellette valaki, akinek gondja volt rá, hogy a dolgokból mindig csak a kirakatba való felszínt lássa. Annyira erősen kapaszkodik belé ez a dolog, hogy annak ellenére se tud kibillenni e meggyőződése, hogy látta azokat a szörnyű hegeket Aenae testén. Látta vérben, amint elvesztette a magzatát... De ez a felhőtlen derű a pozsgás orcán... Mintha új ember lenne, mintha minden reggel tiszta lapot kapna az élettől.*
- De... *csapja össze a tenyerét* - megyek és előkerítem azt a palack habzóbort a pincéből.
*Indul is, mielőtt a fecsegése túl messzire menne. Hátul a személyzeti részen épp keresi a pince kulcsát, amikor Nyikhaj közli, hogy azt bizony hiába, mert a meszelés miatt mindent áthordtak a Központba ideiglenesen, szóval bármit is akar a pincéből, az ott lesz. Ha már így alakult, Yeza megkéri a segédet, hogy szóljon a Bárónak és bájos arájának, hogy kicsit nagyobb kitérő lesz, míg az a nedű az asztalra kerül, de igyekszik vissza.*
6718. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-06 13:46:28
Üzenet elküldve: 2023-08-06 13:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
//Vacsora vége//
*Aenae elnézi a távozó gnőm hátát, majd utána az ajtón marad a pillantása. Újra megállapítja magában, hogy igen fura szerzet volt úgy összességében. De Arthenior a furcsa szerzetek olvasztótégelye. Tekintete akkor szakad el a bejárattól, mikor újra előkerül Cha'yss és Yeza.*
- A gnőm szerint egy marha nagy patkány lakik a kamrában.
*Egy patkány nemigen ijeszti meg Aenaet, még akkor sem, ha igen nagyra nőtt példány. Meg aztán egy macskával valóban orvosolható is a baj. Szóval nagyjából lényegtelen, hogy ott az a rágcsáló, érkezik a macska, aztán volt patkány, nincs patkány.*
- Nagyszerű ötlet!
*Szelíd mosolyt küld előbb az egyik, majd a másik irányába. Akár féltékeny is lehetne, hogy ezek ketten eltűntek egy időre, de semmi ilyen vagy ehhez hasonló érzés sincs benne. Ha a dolog fordítva történt volna és Cha'yss gombjai azután tűntek volna el, hogy elvonultak, akkor most lehet, hogy fejbe somná egyiküket egy söröskorsóval.
A borválasztást illetően is csak annyit tudna mondani, amit az előbb is, hogy nagyszerű ötlet, de nyilván nem indul, hogy olyan palackot keresgéljen, amiről fogalma sincsen és ami talán ott sincs már.*
- Igen, nagyon kedves volt tőle a meghívás. Talán kicsit vissza is éltünk a vendégszeretetével.
*Aenae ugyan nincsen tisztában a wegtoreni viszonyokkal, de abban biztos, hogy a meghívás éppen annyira volt politika, mint szívesség. És wegtoreni tartózkodásuk valamennyi meghívására igaz ez. A legtöbb alkalmi vendéglátójuk nevét már elfelejtette, talán meg sem jegyezte igazán, mert jobban érdekelte, hogy a vendégség végén majd összebújhat Cha'ysszal.*
- Wegtorenben mindenki nagyon szép és izgalmasnak tűnik.
*Az ő szeme Artheniorhoz szokott és thargföldhöz, Wegtoren minden tekintetben egzotikus a számára. Egy pillanatra Yezára pillant, aki valószínűleg még a wegtoreniek között is kiemelkedő szépség. Aenaebe valahogy bevésődött az a pillanat, mikor az ölében tartotta a fejét, miközben ő azon küzdött, hogy eszméletén tudjon maradni. Valamiféle éteri lénynek gondolta akkor, és valahogy ez annak ellenére is így van, hogy most tökéletesen tudatánál van.*
- Nagyon kedvesek voltak.
*Hogy érdekből kedveskedtek-e, az meg cseppet sem érdekli Aenaet. A féltékeny és gyilkos pillantások meg egészen mulattatták a végére, meg a gondolat, hogy ő, az arteniori penészvirág, milyen trófeát szerzett Cha'yss személyében.*
//Vacsora vége//
*Aenae elnézi a távozó gnőm hátát, majd utána az ajtón marad a pillantása. Újra megállapítja magában, hogy igen fura szerzet volt úgy összességében. De Arthenior a furcsa szerzetek olvasztótégelye. Tekintete akkor szakad el a bejárattól, mikor újra előkerül Cha'yss és Yeza.*
- A gnőm szerint egy marha nagy patkány lakik a kamrában.
*Egy patkány nemigen ijeszti meg Aenaet, még akkor sem, ha igen nagyra nőtt példány. Meg aztán egy macskával valóban orvosolható is a baj. Szóval nagyjából lényegtelen, hogy ott az a rágcsáló, érkezik a macska, aztán volt patkány, nincs patkány.*
- Nagyszerű ötlet!
*Szelíd mosolyt küld előbb az egyik, majd a másik irányába. Akár féltékeny is lehetne, hogy ezek ketten eltűntek egy időre, de semmi ilyen vagy ehhez hasonló érzés sincs benne. Ha a dolog fordítva történt volna és Cha'yss gombjai azután tűntek volna el, hogy elvonultak, akkor most lehet, hogy fejbe somná egyiküket egy söröskorsóval.
A borválasztást illetően is csak annyit tudna mondani, amit az előbb is, hogy nagyszerű ötlet, de nyilván nem indul, hogy olyan palackot keresgéljen, amiről fogalma sincsen és ami talán ott sincs már.*
- Igen, nagyon kedves volt tőle a meghívás. Talán kicsit vissza is éltünk a vendégszeretetével.
*Aenae ugyan nincsen tisztában a wegtoreni viszonyokkal, de abban biztos, hogy a meghívás éppen annyira volt politika, mint szívesség. És wegtoreni tartózkodásuk valamennyi meghívására igaz ez. A legtöbb alkalmi vendéglátójuk nevét már elfelejtette, talán meg sem jegyezte igazán, mert jobban érdekelte, hogy a vendégség végén majd összebújhat Cha'ysszal.*
- Wegtorenben mindenki nagyon szép és izgalmasnak tűnik.
*Az ő szeme Artheniorhoz szokott és thargföldhöz, Wegtoren minden tekintetben egzotikus a számára. Egy pillanatra Yezára pillant, aki valószínűleg még a wegtoreniek között is kiemelkedő szépség. Aenaebe valahogy bevésődött az a pillanat, mikor az ölében tartotta a fejét, miközben ő azon küzdött, hogy eszméletén tudjon maradni. Valamiféle éteri lénynek gondolta akkor, és valahogy ez annak ellenére is így van, hogy most tökéletesen tudatánál van.*
- Nagyon kedvesek voltak.
*Hogy érdekből kedveskedtek-e, az meg cseppet sem érdekli Aenaet. A féltékeny és gyilkos pillantások meg egészen mulattatták a végére, meg a gondolat, hogy ő, az arteniori penészvirág, milyen trófeát szerzett Cha'yss személyében.*
6717. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-06 12:10:05
Üzenet elküldve: 2023-08-06 12:10:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
//Vacsora vége//
*Nem, a báró nem az a pirulós fajta és különben sem a nadrágját cserélte le, csak az inget. Yeza előzékenyen átveszi tőle a sérültet és adja neki oda az újat. Kedveli a vöröst, de nincs benne vonzalom iránta. Már nem azért, mert a vörös ne volna kedvére való, amióta Aenaet ismeri, nem is lépett félre. Fogalma sincs, hogy most ez miért jutott eszébe. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a wegtoreni lány tekintete megakad a sebhelyén. Kevesen vannak Wegtorenben, akik ne hallottak volna a befolyásos Selon ház Tever nevű örökösének haláláról és annak következményeiről. Vannak olyanok, akik tragikus hősnek tartják az igricet, mások szerint épp ő okozta az örökös és mestere halálát. Az igazat senki sem ismeri, csak az igric, aki bárói címét és a szíve alatt húzódó heget "köszöntheti" annak az éjszakának. Mondhatni, a báró is az önként vállalt száműzetést választotta és csak most, mézeshetei alatt tért vissza szülővárosába.
Az arénabajnokkal kapcsolatosan elismerő pillantással felel Yeza komisz mosolyára*
- Semmi baj, én tűntem el hónapokra, ilyenkor pedig minden információra szükségem van. Jól tetted. *Nyugtatja meg a vöröst. Tényleg sok információ, de legalább valakitől megkapja őket és nem magának kell kiderítenie mindent.
Aztán visszaindulnak a fogadótérbe, hogy az igric javaslatára itallal ünnepeljék meg a menyegzőt. Visszatérve már nem találják ott Xavyt, a cserfes gnóm lány kereket oldott időközben.*
- Kedvesem. *Köszönti Aenaet immáron újra makulátlan ingben és megjelenéssel.*
- Arra gondoltam, koccinthatnánk egyet az egybekelésünkre Yezával is. Ha már ilyen szűk körben maradtunk. *Nem megy be a pultba, hisz már Yeza és Aenae is ott vannak, mintha vendég volna, ül fel az egyik magasított székre a pultnál.*
- Ha minden igaz, akkor akad még egy üveg wegtoreni habzóbor a pincében. Legalábbis remélem, hogy megvan. Tökéletes volna az alkalomra. *Javasolja és reméli, hogy valóban elérhető még az a palack és nem adták oda fröccsnek valami földtúrónak.*
- Valójában Ralmeron Vikharys barátom egyik udvarházában vendégeskedtünk. *Yeza biztosan ismeri a wegotreni illetőségű kereskedőház fejét, aki a báró egyik patrónusa most és a regebbi időkben is.*
- A legtöbbet ott voltunk. *Pillant sokat sejtetőn Aenaere, amiből kiderülhet, hogy mivel ütötték el a legtöbb időt.*
- De voltunk a Fürdőben, megnéztük a vásárt és jókat ettünk-ittunk természetesen. *Ad rövidre fogott beszámolót mézesheteiket illetően.*
//Vacsora vége//
*Nem, a báró nem az a pirulós fajta és különben sem a nadrágját cserélte le, csak az inget. Yeza előzékenyen átveszi tőle a sérültet és adja neki oda az újat. Kedveli a vöröst, de nincs benne vonzalom iránta. Már nem azért, mert a vörös ne volna kedvére való, amióta Aenaet ismeri, nem is lépett félre. Fogalma sincs, hogy most ez miért jutott eszébe. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a wegtoreni lány tekintete megakad a sebhelyén. Kevesen vannak Wegtorenben, akik ne hallottak volna a befolyásos Selon ház Tever nevű örökösének haláláról és annak következményeiről. Vannak olyanok, akik tragikus hősnek tartják az igricet, mások szerint épp ő okozta az örökös és mestere halálát. Az igazat senki sem ismeri, csak az igric, aki bárói címét és a szíve alatt húzódó heget "köszöntheti" annak az éjszakának. Mondhatni, a báró is az önként vállalt száműzetést választotta és csak most, mézeshetei alatt tért vissza szülővárosába.
Az arénabajnokkal kapcsolatosan elismerő pillantással felel Yeza komisz mosolyára*
- Semmi baj, én tűntem el hónapokra, ilyenkor pedig minden információra szükségem van. Jól tetted. *Nyugtatja meg a vöröst. Tényleg sok információ, de legalább valakitől megkapja őket és nem magának kell kiderítenie mindent.
Aztán visszaindulnak a fogadótérbe, hogy az igric javaslatára itallal ünnepeljék meg a menyegzőt. Visszatérve már nem találják ott Xavyt, a cserfes gnóm lány kereket oldott időközben.*
- Kedvesem. *Köszönti Aenaet immáron újra makulátlan ingben és megjelenéssel.*
- Arra gondoltam, koccinthatnánk egyet az egybekelésünkre Yezával is. Ha már ilyen szűk körben maradtunk. *Nem megy be a pultba, hisz már Yeza és Aenae is ott vannak, mintha vendég volna, ül fel az egyik magasított székre a pultnál.*
- Ha minden igaz, akkor akad még egy üveg wegtoreni habzóbor a pincében. Legalábbis remélem, hogy megvan. Tökéletes volna az alkalomra. *Javasolja és reméli, hogy valóban elérhető még az a palack és nem adták oda fröccsnek valami földtúrónak.*
- Valójában Ralmeron Vikharys barátom egyik udvarházában vendégeskedtünk. *Yeza biztosan ismeri a wegotreni illetőségű kereskedőház fejét, aki a báró egyik patrónusa most és a regebbi időkben is.*
- A legtöbbet ott voltunk. *Pillant sokat sejtetőn Aenaere, amiből kiderülhet, hogy mivel ütötték el a legtöbb időt.*
- De voltunk a Fürdőben, megnéztük a vásárt és jókat ettünk-ittunk természetesen. *Ad rövidre fogott beszámolót mézesheteiket illetően.*
6716. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-02 10:46:31
Üzenet elküldve: 2023-08-02 10:46:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Yeza inkább azon lepődne meg, ha a Báró pirulva szégyenlősködne egy ingcserén. Az jóval kevésbé vallana rá. Előzékenyen elveszi tőle a gombhíjas inget azzal, hogy majd ő elrendezi, de a dolog közben megakad a pillantása a sebhelyen. Nem illene bámulni, de az, hogy ennyire közel van ahhoz, amit élő ember már bizonyosan nem viselne, nos, akaratlanul is ott tartja a tekintetét, míg a friss ing anyaga el nem fedi.
Igyekszik rövid úton kikeveredni a mondandójából, de egy kicsit döcögősre sikerül. A Caldorcor szemöldökei közt elmélyülő ráncot ő a rosszallás jelének véli amiatt, hogy csak ilyen soká szól csak a tudomására jutott dolgokról. Arról fogalma sincs, hogy a férfi csak elvesztette a fonalat a csapongó kifogások között.*
- Többek között *vonja meg a vállát amikor arra kerül a szó, hogy Krultos mit szeretne. Komisz mosoly szökik a szája szegletébe, ami valamelyest sejteti, hogy mi oldhatta meg az egykori Bajnok nyelvét.*
- Persze *bólint, kissé zavarban.* - Nem akartam így rád zúdítani a dolgokat, Báróm, csak úgy véltem, szeretsz tudni az ilyesmiről. Semmi több.
*A meghívásra elmosolyodik ő is, bár hogy a fejlemények merre vezetnek, az még a jövő homályába vész. Igyekszik bizakodó maradni annak ellenére is, hogy az Úrnővel valószínűleg nem lesz könnyű megtalálnia a hangot.*
- Örömmel.
*A fogadótérbe érve immár teljesen üresen találják a Kalmárt. ~A kis kócos hamar betömte, ami elé raktak.~ Egy kicsit azért kínosan érzi magát a párocska körében. Még azzal se tudja elütni a feszengést, hogy gyorsan intézi az italokat. A sürgölődés közben némileg talán ő is oldódna, de hát ugye Aenae áll a pultban, az meg mégis hogyan nézne ki, ha odébb könyökölné. De az se sokkal jobb, hogy odatámaszkodik és várja, hogy a főnök újdonsült asszonykája kiszolgálja.*
- És, mivel koccintana az ifjú pár? *kérdi egy nagy, mosolygós sóhajjal, hátha nyer egy kis időt, míg azok ketten eldöntik, ki legyen a kiszolgáló személyzet.* - Alig várom, hogy halljam, merre jártatok. ~Feltéve, hogy kidugtátok az orrotokat a hálószobából.~
*Yeza inkább azon lepődne meg, ha a Báró pirulva szégyenlősködne egy ingcserén. Az jóval kevésbé vallana rá. Előzékenyen elveszi tőle a gombhíjas inget azzal, hogy majd ő elrendezi, de a dolog közben megakad a pillantása a sebhelyen. Nem illene bámulni, de az, hogy ennyire közel van ahhoz, amit élő ember már bizonyosan nem viselne, nos, akaratlanul is ott tartja a tekintetét, míg a friss ing anyaga el nem fedi.
Igyekszik rövid úton kikeveredni a mondandójából, de egy kicsit döcögősre sikerül. A Caldorcor szemöldökei közt elmélyülő ráncot ő a rosszallás jelének véli amiatt, hogy csak ilyen soká szól csak a tudomására jutott dolgokról. Arról fogalma sincs, hogy a férfi csak elvesztette a fonalat a csapongó kifogások között.*
- Többek között *vonja meg a vállát amikor arra kerül a szó, hogy Krultos mit szeretne. Komisz mosoly szökik a szája szegletébe, ami valamelyest sejteti, hogy mi oldhatta meg az egykori Bajnok nyelvét.*
- Persze *bólint, kissé zavarban.* - Nem akartam így rád zúdítani a dolgokat, Báróm, csak úgy véltem, szeretsz tudni az ilyesmiről. Semmi több.
*A meghívásra elmosolyodik ő is, bár hogy a fejlemények merre vezetnek, az még a jövő homályába vész. Igyekszik bizakodó maradni annak ellenére is, hogy az Úrnővel valószínűleg nem lesz könnyű megtalálnia a hangot.*
- Örömmel.
*A fogadótérbe érve immár teljesen üresen találják a Kalmárt. ~A kis kócos hamar betömte, ami elé raktak.~ Egy kicsit azért kínosan érzi magát a párocska körében. Még azzal se tudja elütni a feszengést, hogy gyorsan intézi az italokat. A sürgölődés közben némileg talán ő is oldódna, de hát ugye Aenae áll a pultban, az meg mégis hogyan nézne ki, ha odébb könyökölné. De az se sokkal jobb, hogy odatámaszkodik és várja, hogy a főnök újdonsült asszonykája kiszolgálja.*
- És, mivel koccintana az ifjú pár? *kérdi egy nagy, mosolygós sóhajjal, hátha nyer egy kis időt, míg azok ketten eldöntik, ki legyen a kiszolgáló személyzet.* - Alig várom, hogy halljam, merre jártatok. ~Feltéve, hogy kidugtátok az orrotokat a hálószobából.~
6715. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-01 17:58:24
Üzenet elküldve: 2023-08-01 17:58:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével//
//Vacsora vége//
*Félrebiccentett fejjel, félmosollyal az arcán nézi a köldökig kigombolt ingű Cha'ysst. Igen, a látványra mindannyiuknak ugyanaz jut az eszébe. Nem arról van szó, hogy nem szívesen nézi így a férfit, mert nagyon is, csak épp cseppet sem illik hozzá az, hogy az öltözéke kicsit is rendezetlen legyen. De addig bizonyosan kibírja, míg hoz neki egy olyat, ami tökéletesen vasalt és minden gombja megvan.
Vele és az inggel nagyjából egyidőben érkezik Yeza is, aki szemlátomást rendezte a vonásait, míg odavolt Cha'ysstól kapott rejtélyes tárggyal. Bizonyosan hálálkodni akar érte, azért is hívja félre a férfit. Aenae szemöldöke csak gondolatban szökik fel, amúgy azokat a poharakat állítgatja felfelé, amiket eddig még nem sikerült. Igazából nem akarja nézni a gnőmöt evés közben - bár néha azért rámosolyog -, és hát hallgatózni sem akar, pedig igazán fúrja az oldalát a kíváncsiság.
Mikor aztán Kóczy végez az evéssel-ivással és elé tolja a tányérját és a poharát, akkor Aenae rögtön el is veszi, hátra ugyan nem viszi a konyhába, de közelebb húzza saját magához. Végül is, nincs akkora vendégsereg, hogy azonnal el kelljen mosni, hogy valaki mást is ki tudjanak szolgálni.*
- Persze, biztosan találkozunk még.
*Bár Aenae abban biztos, hogy ez csak akkor fog bekövetkezni, ha Kóczy ismét beugrik valamit falni. Bizonyosan nem forognak hasonló körökben, bár legalább már tudja, hogy kihez kell fordulni, ha varangyvesére van szüksége.*
- Szóval patkány. Azt hiszem, hogy el kell küldetnem valakit a macskámért. Kisebb kutyákat is megfog, egy patkány sem fog gondot okozni neki.
*Éjjelenként meg majd újra a lábán fekszik a macska, hogy ő mozdulni se merjen, nehogy az állatot felébressze. Bár Cha'yss annyira nem kedvelte soha a jószágot, de ha patkány van, akkor egy olyan rátermett macskára van szükség, mint Aenae macskája. Levelet kell küldenie a kancellárnak.
Kóczy távozik, ő napszaknak megfelelően búcsúzik, majd pedig magára marad a használt tányérral és bögrével, legalábbis addig mindenképpen, míg Yeza és Cha'yss vissza nem térnek.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.01 19:42:48
//Vacsora vége//
*Félrebiccentett fejjel, félmosollyal az arcán nézi a köldökig kigombolt ingű Cha'ysst. Igen, a látványra mindannyiuknak ugyanaz jut az eszébe. Nem arról van szó, hogy nem szívesen nézi így a férfit, mert nagyon is, csak épp cseppet sem illik hozzá az, hogy az öltözéke kicsit is rendezetlen legyen. De addig bizonyosan kibírja, míg hoz neki egy olyat, ami tökéletesen vasalt és minden gombja megvan.
Vele és az inggel nagyjából egyidőben érkezik Yeza is, aki szemlátomást rendezte a vonásait, míg odavolt Cha'ysstól kapott rejtélyes tárggyal. Bizonyosan hálálkodni akar érte, azért is hívja félre a férfit. Aenae szemöldöke csak gondolatban szökik fel, amúgy azokat a poharakat állítgatja felfelé, amiket eddig még nem sikerült. Igazából nem akarja nézni a gnőmöt evés közben - bár néha azért rámosolyog -, és hát hallgatózni sem akar, pedig igazán fúrja az oldalát a kíváncsiság.
Mikor aztán Kóczy végez az evéssel-ivással és elé tolja a tányérját és a poharát, akkor Aenae rögtön el is veszi, hátra ugyan nem viszi a konyhába, de közelebb húzza saját magához. Végül is, nincs akkora vendégsereg, hogy azonnal el kelljen mosni, hogy valaki mást is ki tudjanak szolgálni.*
- Persze, biztosan találkozunk még.
*Bár Aenae abban biztos, hogy ez csak akkor fog bekövetkezni, ha Kóczy ismét beugrik valamit falni. Bizonyosan nem forognak hasonló körökben, bár legalább már tudja, hogy kihez kell fordulni, ha varangyvesére van szüksége.*
- Szóval patkány. Azt hiszem, hogy el kell küldetnem valakit a macskámért. Kisebb kutyákat is megfog, egy patkány sem fog gondot okozni neki.
*Éjjelenként meg majd újra a lábán fekszik a macska, hogy ő mozdulni se merjen, nehogy az állatot felébressze. Bár Cha'yss annyira nem kedvelte soha a jószágot, de ha patkány van, akkor egy olyan rátermett macskára van szükség, mint Aenae macskája. Levelet kell küldenie a kancellárnak.
Kóczy távozik, ő napszaknak megfelelően búcsúzik, majd pedig magára marad a használt tányérral és bögrével, legalábbis addig mindenképpen, míg Yeza és Cha'yss vissza nem térnek.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.01 19:42:48
6714. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-08-01 13:00:52
Üzenet elküldve: 2023-08-01 13:00:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//A mézeshetek elteltével…//
//Vacsora vége//
*Kicsit furcsállja a név kérdésére adott válaszát a nőnek, hiszen nehezen tudja elképzelni, milyen férfinévre hasonlíthatna. Aztán kiderül, hogy Artheniori, akkor talán csak a piacon futott már belé néhányszor, mert furcsa mód tényleg ismerős neki. Az étel is kikerül elé, ahogy a tej is és enni kezd. Közben Aenae is visszaér, valamint Yeza tűnik fel a színen, aki a kiejtéssel is bizonyítja, hogy még emlékszik a nevére. ~Áh, a mosónő. ~ Neki csak ennyi maradt meg, biccent egyet, miközben nézi az átsuhanó jeleneteket, már a kigombolkozott báró is zavarta a köreit, így családiasan a kedvesével még inkább. Már egyáltalán nem érzi úgy, hogy a hely ugyan az lenne, mint, amit itt hagyott. Nem tudna itt már normálisan dolgozni, így az ajánlatra, meg a kérdés kerülés emlegetésére, csak megrázza a fejét. Mikor a bárót félrehívja a vörös, gyorsan befejezi a vacsorát, bár esélyesen a kapkodva bekapott falatok később felzaklatott gyomrot eredményeznek majd.*
- Köszönöm az ételt. *Tolja hátrébb a pultos felé a maradékot és a koszos poharat, majd leugrik a székről.*
- Még biztosan találkozunk Aenae kisasszony. *Adja meg a tiszteletet, mégiscsak a báró kedvese, mindegy, hogy most a pult mögött áll.*
- Csak még valami… *Fordul vissza, miután sietősen kettőt lépett előre.*
- Mikor a húst hozzák, vigyázzon a kamrában, mert van egy hatalmas patkány, amit nem tudtunk elkapni, csak akkor szokott előjönni. A furkósbot az ajtó mellett lóg felakasztva. *Int majd tényleg távozik gyorsan az üres vendégtéren keresztül.*
//Vacsora vége//
*Kicsit furcsállja a név kérdésére adott válaszát a nőnek, hiszen nehezen tudja elképzelni, milyen férfinévre hasonlíthatna. Aztán kiderül, hogy Artheniori, akkor talán csak a piacon futott már belé néhányszor, mert furcsa mód tényleg ismerős neki. Az étel is kikerül elé, ahogy a tej is és enni kezd. Közben Aenae is visszaér, valamint Yeza tűnik fel a színen, aki a kiejtéssel is bizonyítja, hogy még emlékszik a nevére. ~Áh, a mosónő. ~ Neki csak ennyi maradt meg, biccent egyet, miközben nézi az átsuhanó jeleneteket, már a kigombolkozott báró is zavarta a köreit, így családiasan a kedvesével még inkább. Már egyáltalán nem érzi úgy, hogy a hely ugyan az lenne, mint, amit itt hagyott. Nem tudna itt már normálisan dolgozni, így az ajánlatra, meg a kérdés kerülés emlegetésére, csak megrázza a fejét. Mikor a bárót félrehívja a vörös, gyorsan befejezi a vacsorát, bár esélyesen a kapkodva bekapott falatok később felzaklatott gyomrot eredményeznek majd.*
- Köszönöm az ételt. *Tolja hátrébb a pultos felé a maradékot és a koszos poharat, majd leugrik a székről.*
- Még biztosan találkozunk Aenae kisasszony. *Adja meg a tiszteletet, mégiscsak a báró kedvese, mindegy, hogy most a pult mögött áll.*
- Csak még valami… *Fordul vissza, miután sietősen kettőt lépett előre.*
- Mikor a húst hozzák, vigyázzon a kamrában, mert van egy hatalmas patkány, amit nem tudtunk elkapni, csak akkor szokott előjönni. A furkósbot az ajtó mellett lóg felakasztva. *Int majd tényleg távozik gyorsan az üres vendégtéren keresztül.*
6713. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-31 13:38:36
Üzenet elküldve: 2023-07-31 13:38:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Csak mosolyog, amikor Xavy kikéri magának a kitüntetett bánásmódot, hogy márpedig ő ugyanolyan vendég, mint mások. Nem erőszak a disznótor, csak a disznónak. Az igric bólint, hogy megértette, ám senki sem akadályozhatja meg abban, hogy kedvesebb legyen egy egykori taggal. Még ha ez csak abban nyilvánul meg, hogy közvetlenebb, mint egy átlagos betérő vendéggel. Arra is bólint, hogy bizony a Kereskedőház biztos lábakon áll, akkor is, ha a személyzet száma megcsappant. Megesik az ilyen, de ez nem befolyásolja a Kereskedőház működését. A gnóm lány gondolatairól és aggodalmairól pedig nem tud, így azokat nem tudja megcáfolni. Bár lehet, nem is kellene. A böffentésre halkan, visszafogottan felnevet.*
- Nem történt semmi. *Biztosítja Xavyt.*
- Hiszek neked. *Nem szagolt még egyhónapos varangyosbéka vesét, de beéri mások tapaszalásával.*
- Ennek örülök, de nem válasz a kérdésemre. *Mutat rá barátságos mosollyal. Gyanítja, hogy nemleges választ kap, mert ha jól megy a bájital-biznisz, Xavynak biztosan nincs szüksége rá, hogy munkát vállaljon.*
- Bizony, a csinosságod emlegetik a legtöbben. *Válaszol nevetve, de meggyőzőn.*
- Ahogy gondolod, de nekem más a véleményem. *Szúrja közbe, amikor Xavy kikéri magának a dicséretet. Az lehet, hogy Aenae nem sokat tanulna a csapos munkájáról, de hogy nagyon sok tapasztalattal lenne gazdagabb, az garantált.
Míg felesége és a gnóm lány elbeszélgetnek, addig hozza a levest és a tejet, hogy Xavy elé tegye a pultra, majd derekát a pultnak támasztva a gnómmal szemben keresztbe fonja karjait maga előtt figyeli a társalgást. A kínos kacarászásra szélesen elmosolyodik. Pontosan tudja, mennyire szerette Aenae az apját.
Karjait csak akkor engedi le, amikor Aenae kigombol még pár gombot a szakadt mellett, hogy tényleg úgy nézzen ki, mint valami hímszajha. Felhúzott bal szemöldökkel néz csak feleségére, hogy vajon tényleg komolyan gondolja-e, hogy így mutatkozzon a pult mögött. Ki tudja, lehet, ez kétszerezné meg a forgalmat!
Aenae aztán kihasználva az alkalmat, egy csók után rövid időre elhagyja a helyszínt, az igric pedig hagyja étkezni Xavyt, hacsak az nem kíván beszélgetni vele. Tudja, egy pultosnak nem mindig kell fecsegéssel elütnie az időt, csak ha a vendég igényli. Ha pedig kedvese visszatért, akkor újabb csók után veszi el tőle az inget.
Nem sokkal később Yeza tűnik fel újra a színen, hogy meglepetten köszöntse Xavyt. Úgy tűnik, a vörös számára ez a nap tele van meglepetésekkel. Amúgy a wegtoreni lány már kevésbé zavart, mint amikor a báró odaadta neki a váltót, bár még most is érez rajta valamit belőle.
Yeza félrevonná, amire az igric igenlőn felel, hogy elvonulhassanak a konyha és a raktár között húzódó folyosóra. A báró sejti, miről lehet majd szó, de türelmesen kivárja, míg a vörös megtalálja a szavakat. Addig nekilát átvenni az ingét. A zavar legkisebb jele nélkül dobja félre a hiányos gombú ruhát és veszi fel az újat. Yeza így pillanthatja meg az igric éppen csak szíve alatt húzódó, pontosan kardpengényi széles, durva eget*
- Szívesen. *Mondja kedves mosollyal. Fura érzés, hogy számára milyen "könnyen" ment megszerezni valamit, ami a másiknak az életet jelenti.
A folytatásra összevonja a szemöldökét, amikor Yeza a birtokon történtekre tér ki. Nem egészen érti, hogy jön a Varangyvár és Denjaar össze, de végighallgatja a vöröst.
Elismerőn (vagy kétkedőn) biggyeszt le ajka széleit, amikor hallja, hogy az egykori arénahős milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Megszerezni a kikötőt Artheniornak.*
- Ez igen. *Szólal meg végül. Roppant komoly tervek, de hogy ezt Denjaar hogyan viszi végig, erről még elképzelése sincs. A kikötő okkal az, ami, nem lesz könnyű dolga támogatók nélkül átvenni a hatalmat.*
- Szóval egy tretil vértet szeretne? *Kérdi széles mosollyal. Valójában nem tudja még, vagyis nem döntötte el, túl friss az információ, hogy támogassa vagy hátráltassa ismerősét a terve véghezvitelében. Még azt sem tudja, hogy barátjának mondhatja-e a férfit. De ezeket nem is most kell még eldöntenie.*
- Lutah Farsys? *Kérdi, de csak időhúzás miatt, hogy névhez arcot párosítson.*
- Tájékozott vagy, mint mindig, köszönöm, hogy ezeket elmondtad. *Tenné Yeza vállára jobbját.*
- Denjaar dolgát még át kell gondolnom, Lutah, pedig majd keres, ha akar. Hadd rázódjam vissza a városi életbe és később beszélünk mindenről. *Mosolyog a vörösre hálásan. Nem bánta meg, hogy akkor menedéket adott a wegtoreni lánynak, hisz azóta is erős és lojális támasza a Kereskedőháznak.*
- Gyere, igyunk egy kupával a visszatérésemre és arra, hogy elvettem Aenaet. *Szélesedik ki a mosolya és hacsak a vörös nem menti ki magát, akkor immáron átöltözve, rendesen begombolt ingben térhetnek vissza a fogadótérbe.*
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Csak mosolyog, amikor Xavy kikéri magának a kitüntetett bánásmódot, hogy márpedig ő ugyanolyan vendég, mint mások. Nem erőszak a disznótor, csak a disznónak. Az igric bólint, hogy megértette, ám senki sem akadályozhatja meg abban, hogy kedvesebb legyen egy egykori taggal. Még ha ez csak abban nyilvánul meg, hogy közvetlenebb, mint egy átlagos betérő vendéggel. Arra is bólint, hogy bizony a Kereskedőház biztos lábakon áll, akkor is, ha a személyzet száma megcsappant. Megesik az ilyen, de ez nem befolyásolja a Kereskedőház működését. A gnóm lány gondolatairól és aggodalmairól pedig nem tud, így azokat nem tudja megcáfolni. Bár lehet, nem is kellene. A böffentésre halkan, visszafogottan felnevet.*
- Nem történt semmi. *Biztosítja Xavyt.*
- Hiszek neked. *Nem szagolt még egyhónapos varangyosbéka vesét, de beéri mások tapaszalásával.*
- Ennek örülök, de nem válasz a kérdésemre. *Mutat rá barátságos mosollyal. Gyanítja, hogy nemleges választ kap, mert ha jól megy a bájital-biznisz, Xavynak biztosan nincs szüksége rá, hogy munkát vállaljon.*
- Bizony, a csinosságod emlegetik a legtöbben. *Válaszol nevetve, de meggyőzőn.*
- Ahogy gondolod, de nekem más a véleményem. *Szúrja közbe, amikor Xavy kikéri magának a dicséretet. Az lehet, hogy Aenae nem sokat tanulna a csapos munkájáról, de hogy nagyon sok tapasztalattal lenne gazdagabb, az garantált.
Míg felesége és a gnóm lány elbeszélgetnek, addig hozza a levest és a tejet, hogy Xavy elé tegye a pultra, majd derekát a pultnak támasztva a gnómmal szemben keresztbe fonja karjait maga előtt figyeli a társalgást. A kínos kacarászásra szélesen elmosolyodik. Pontosan tudja, mennyire szerette Aenae az apját.
Karjait csak akkor engedi le, amikor Aenae kigombol még pár gombot a szakadt mellett, hogy tényleg úgy nézzen ki, mint valami hímszajha. Felhúzott bal szemöldökkel néz csak feleségére, hogy vajon tényleg komolyan gondolja-e, hogy így mutatkozzon a pult mögött. Ki tudja, lehet, ez kétszerezné meg a forgalmat!
Aenae aztán kihasználva az alkalmat, egy csók után rövid időre elhagyja a helyszínt, az igric pedig hagyja étkezni Xavyt, hacsak az nem kíván beszélgetni vele. Tudja, egy pultosnak nem mindig kell fecsegéssel elütnie az időt, csak ha a vendég igényli. Ha pedig kedvese visszatért, akkor újabb csók után veszi el tőle az inget.
Nem sokkal később Yeza tűnik fel újra a színen, hogy meglepetten köszöntse Xavyt. Úgy tűnik, a vörös számára ez a nap tele van meglepetésekkel. Amúgy a wegtoreni lány már kevésbé zavart, mint amikor a báró odaadta neki a váltót, bár még most is érez rajta valamit belőle.
Yeza félrevonná, amire az igric igenlőn felel, hogy elvonulhassanak a konyha és a raktár között húzódó folyosóra. A báró sejti, miről lehet majd szó, de türelmesen kivárja, míg a vörös megtalálja a szavakat. Addig nekilát átvenni az ingét. A zavar legkisebb jele nélkül dobja félre a hiányos gombú ruhát és veszi fel az újat. Yeza így pillanthatja meg az igric éppen csak szíve alatt húzódó, pontosan kardpengényi széles, durva eget*
- Szívesen. *Mondja kedves mosollyal. Fura érzés, hogy számára milyen "könnyen" ment megszerezni valamit, ami a másiknak az életet jelenti.
A folytatásra összevonja a szemöldökét, amikor Yeza a birtokon történtekre tér ki. Nem egészen érti, hogy jön a Varangyvár és Denjaar össze, de végighallgatja a vöröst.
Elismerőn (vagy kétkedőn) biggyeszt le ajka széleit, amikor hallja, hogy az egykori arénahős milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Megszerezni a kikötőt Artheniornak.*
- Ez igen. *Szólal meg végül. Roppant komoly tervek, de hogy ezt Denjaar hogyan viszi végig, erről még elképzelése sincs. A kikötő okkal az, ami, nem lesz könnyű dolga támogatók nélkül átvenni a hatalmat.*
- Szóval egy tretil vértet szeretne? *Kérdi széles mosollyal. Valójában nem tudja még, vagyis nem döntötte el, túl friss az információ, hogy támogassa vagy hátráltassa ismerősét a terve véghezvitelében. Még azt sem tudja, hogy barátjának mondhatja-e a férfit. De ezeket nem is most kell még eldöntenie.*
- Lutah Farsys? *Kérdi, de csak időhúzás miatt, hogy névhez arcot párosítson.*
- Tájékozott vagy, mint mindig, köszönöm, hogy ezeket elmondtad. *Tenné Yeza vállára jobbját.*
- Denjaar dolgát még át kell gondolnom, Lutah, pedig majd keres, ha akar. Hadd rázódjam vissza a városi életbe és később beszélünk mindenről. *Mosolyog a vörösre hálásan. Nem bánta meg, hogy akkor menedéket adott a wegtoreni lánynak, hisz azóta is erős és lojális támasza a Kereskedőháznak.*
- Gyere, igyunk egy kupával a visszatérésemre és arra, hogy elvettem Aenaet. *Szélesedik ki a mosolya és hacsak a vörös nem menti ki magát, akkor immáron átöltözve, rendesen begombolt ingben térhetnek vissza a fogadótérbe.*
6712. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-29 10:18:52
Üzenet elküldve: 2023-07-29 10:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Díszes wegtoreni párnáktól és rendetlenségtől zsúfolt szobája magányában bontja ki a csomagot.
Van az a felfokozott állapot, amikor a gondolatok olyanok, mint a fürgén száguldó hegyi patakok. Hangosak, örvényesek és sebesek. Ám van, amikor a súlyos dolgok árja hömpölyög át az ember fején. Hatalmas, csendes tömegben, akár a nagy folyamok. Az ilyen sodrásnak semmi nem áll ellen. Yeza az ajkát összeszorítva készül feltárni, hogy vajon ez a folyó hol ér véget. Tengerbe ömlik talán, vagy szakadékba zúdul, hogy földmélyi hasadék nyelje el? Vagy az egész csak vaklárma és nem több egy díszes hajtűnél a ruraki bazársorról?
Reszketnek az ujjai, ahogy kibontja a holmit a bőrből. Némán bámulja. Hosszan. Nagyon hosszan, mint a mesebeli koldus, aki papírra vetett boldogságot kapott egy sivatagi eredártól. Nem értette a nyelvet, amin íródott, így ajándékát nem érhette el soha, de az írás szépséges rajzolata úgy facsarta a szívét, hogy attól kezdve csak bámulta. Könnyező szemmel görnyedt a papiros fölé, amíg el nem vitte a halál.
Yeza csak néhány percig ül így a váltója felett, de mintha évek suhannának el mellette. Nem tudja, mit érezzen. Ez volt minden vágya, minden gondolata az elmúlt években, de most, hogy az övé, megijeszti a gondolat. Váltó ide vagy oda, Wegtorenbe visszatérnie épp elég veszélyes még mindig. Lekerült a neve a listáról, ami prédának bélyegzi, de az egyéni érdekeket nem írja át. A Tűz Városában nem véd meg tilalom, melyet magad ne tudnál érvényesíteni. Ellenben azzal, hogy a Báró megszerezte neki, amit kért, megfizethetetlen adósság köti hozzá mostantól. Fogalma sincs, mibe került neki, de ezt valószínűleg soha nem is fogja megtudni. Tartozik neki. A váltó jelentőségét Caldorcor és a Kereskedőház befolyása szilárdítja létjoggá, így hozzá fűzi. Még meg kell szoknia ezt az érzést, de egyelőre még le kell ülepednie.
Mikor visszafelé indul, megtorpan egy pillanatra. Nawa szobájának ajtaja résnyire nyitva van. Óvatosan tovább nyitja, de az a szoba immár csak egy szoba. A szerzetes holmija már nincs ott, ahogy a lány sem. Furcsa üresség és valami csendes szomorúság tölti el a vöröst. Az utóbbi időben nem jöttek ki valami jól, és amúgy se nagyon engedett közel magához senkit túlságosan az itteniek közül, de mégiscsak kedvelte a mandulaszeműt.
Elmormol egy régi wegtoreni jókívánságot az üres szobában, s a hagyományos formulával érinti meg utána az ajkát, majd a homlokát. Kicsit sajnálja, hogy nem tudott elköszönni, de talán így volt a legjobb. Nagyot sóhajt, aztán a folyosóra kilépve becsukja maga mögött az üres szoba ajtaját és elindul lefelé a lépcsőn.*
- Xavy *szökik feljebb a szemöldöke a gnóm lány láttán, a meglepetéstől pedig a név kiejtése egyszerre kap kérdő és felkiáltó lejtést.* - Rég láttalak *biccent egyet mosolyogva, aztán megakad a szeme a hóna alatt inget szorongató Úrnőn és a hímszajhává gombolkozott Bárón. ~Hát ez?~ lökné a dolog máris minden más elé a kérdést, de néminemű magyarázatot ad az egyik gomb helyén feltűnően meredező cérnacsonk.*
- Báróm, lenne pár perced? *kérdi, és ha Caldorcor nem a fogadó vendégseregletét egy személyben megtestesítő gnóm lány előtt akarja átvenni az ingét, a művelethez és a szavaihoz is kellő diszkréciót biztosító személyzeti részbe vonul vele. A Bárón múlik hol, de Yeza, ha lehet, inkább csak neki szánná mondandóját.*
- Először is *kezd bele* - a Váltó... Én... *nem gyakori jelenség, de a vörös nem igazán találja a szavakat, így csupán leszegi a fejét és a legmélyebb tisztelet jeleként teszi ezt lesütött szemmel.* - Köszönöm. *Nem tudja, mit kellene mondania. Felmerült benne, hogy helyénvaló lenne a formális hűségeskü formuláját felmondania, de nem akarja ilyesmivel rabolni a Báró idejét, elvégre az üzlet már rég megköttetett kettejük között.*
- Már korábban kellett volna említenem *pillant fel, mikor kis szünet után mondandója velejére tér.* -, de a Birtokon történtek... *az ajkába harap. Nem akarja felhánytorgatni az Úrnő vetélését.* - Úgy gondolom, azért jobb ha tudsz róla, akárhogy is.
*Mulasztás vagy az események szerencsétlen alakulása, talán nem is érdekes, de jobb később, mint soha.*
- Denjaar Krultos említett nekem valamit, aminek a jelentősége idővel elválik *vonja meg a vállát.* - Azt mondta, vissza fogja szerezni a Kikötőt Artheniornak. Úgy tűnt, komoly tervei vannak és nem a levegőbe beszél. Azt mondta, emiatt akasztotta szögre a mundért is, továbbá, hogy ez egyelőre hétpecsétes titok, de hogy Te, Báróm, remekül profitálhatnál majd a dologból. Sajnos nem tudtam többet kihúzni belőle, csak hogy tálcán kívánja kínálni Artheniornak a Kikötőt, akik, tervei szerint a végjátékhoz megtámogatják az Őrség katonáival. Végeredményképp pedig Helytartói rangban szeretné magát törvényesíttetni a Kikötő élén. *Ötlete sincs, hogy mi lehet az egykori Bajnok kezében, amivel mindezt véghezvinné, de tudomása szerint a Patkányok uralma egyelőre töretlen.*
- Már jó ideje nem láttam a városban, de ha esetleg úgy alakulna, hogy érdemes lenne a kegyét keresni, vagy érdemesnek látnád előre lekötelezni őt, Krultos Uram nagyon ácsingózik egy tretil vértre *fűzi hozzá.*
- Emellett úgy gondolom, jó tudnod, Báróm, hogy a négyes szoba becses vendége egy bizonyos Lutah Farsys. *Biztos benne, hogy a Báró hallott már a wegtoreni kereskedőről. Ha más miatt nem, hát a hajója meg a hedonizmusa okán. Bár... artheniori mércével nagyjából minden földijüket lehet hedonistának nevezni.* - Nem említette, hogy üzleti ügyben járna itt és nem is keresett se Téged, se Aztyant, csak wegtoreni rumot rendelt és kivett egy szobát.
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Díszes wegtoreni párnáktól és rendetlenségtől zsúfolt szobája magányában bontja ki a csomagot.
Van az a felfokozott állapot, amikor a gondolatok olyanok, mint a fürgén száguldó hegyi patakok. Hangosak, örvényesek és sebesek. Ám van, amikor a súlyos dolgok árja hömpölyög át az ember fején. Hatalmas, csendes tömegben, akár a nagy folyamok. Az ilyen sodrásnak semmi nem áll ellen. Yeza az ajkát összeszorítva készül feltárni, hogy vajon ez a folyó hol ér véget. Tengerbe ömlik talán, vagy szakadékba zúdul, hogy földmélyi hasadék nyelje el? Vagy az egész csak vaklárma és nem több egy díszes hajtűnél a ruraki bazársorról?
Reszketnek az ujjai, ahogy kibontja a holmit a bőrből. Némán bámulja. Hosszan. Nagyon hosszan, mint a mesebeli koldus, aki papírra vetett boldogságot kapott egy sivatagi eredártól. Nem értette a nyelvet, amin íródott, így ajándékát nem érhette el soha, de az írás szépséges rajzolata úgy facsarta a szívét, hogy attól kezdve csak bámulta. Könnyező szemmel görnyedt a papiros fölé, amíg el nem vitte a halál.
Yeza csak néhány percig ül így a váltója felett, de mintha évek suhannának el mellette. Nem tudja, mit érezzen. Ez volt minden vágya, minden gondolata az elmúlt években, de most, hogy az övé, megijeszti a gondolat. Váltó ide vagy oda, Wegtorenbe visszatérnie épp elég veszélyes még mindig. Lekerült a neve a listáról, ami prédának bélyegzi, de az egyéni érdekeket nem írja át. A Tűz Városában nem véd meg tilalom, melyet magad ne tudnál érvényesíteni. Ellenben azzal, hogy a Báró megszerezte neki, amit kért, megfizethetetlen adósság köti hozzá mostantól. Fogalma sincs, mibe került neki, de ezt valószínűleg soha nem is fogja megtudni. Tartozik neki. A váltó jelentőségét Caldorcor és a Kereskedőház befolyása szilárdítja létjoggá, így hozzá fűzi. Még meg kell szoknia ezt az érzést, de egyelőre még le kell ülepednie.
Mikor visszafelé indul, megtorpan egy pillanatra. Nawa szobájának ajtaja résnyire nyitva van. Óvatosan tovább nyitja, de az a szoba immár csak egy szoba. A szerzetes holmija már nincs ott, ahogy a lány sem. Furcsa üresség és valami csendes szomorúság tölti el a vöröst. Az utóbbi időben nem jöttek ki valami jól, és amúgy se nagyon engedett közel magához senkit túlságosan az itteniek közül, de mégiscsak kedvelte a mandulaszeműt.
Elmormol egy régi wegtoreni jókívánságot az üres szobában, s a hagyományos formulával érinti meg utána az ajkát, majd a homlokát. Kicsit sajnálja, hogy nem tudott elköszönni, de talán így volt a legjobb. Nagyot sóhajt, aztán a folyosóra kilépve becsukja maga mögött az üres szoba ajtaját és elindul lefelé a lépcsőn.*
- Xavy *szökik feljebb a szemöldöke a gnóm lány láttán, a meglepetéstől pedig a név kiejtése egyszerre kap kérdő és felkiáltó lejtést.* - Rég láttalak *biccent egyet mosolyogva, aztán megakad a szeme a hóna alatt inget szorongató Úrnőn és a hímszajhává gombolkozott Bárón. ~Hát ez?~ lökné a dolog máris minden más elé a kérdést, de néminemű magyarázatot ad az egyik gomb helyén feltűnően meredező cérnacsonk.*
- Báróm, lenne pár perced? *kérdi, és ha Caldorcor nem a fogadó vendégseregletét egy személyben megtestesítő gnóm lány előtt akarja átvenni az ingét, a művelethez és a szavaihoz is kellő diszkréciót biztosító személyzeti részbe vonul vele. A Bárón múlik hol, de Yeza, ha lehet, inkább csak neki szánná mondandóját.*
- Először is *kezd bele* - a Váltó... Én... *nem gyakori jelenség, de a vörös nem igazán találja a szavakat, így csupán leszegi a fejét és a legmélyebb tisztelet jeleként teszi ezt lesütött szemmel.* - Köszönöm. *Nem tudja, mit kellene mondania. Felmerült benne, hogy helyénvaló lenne a formális hűségeskü formuláját felmondania, de nem akarja ilyesmivel rabolni a Báró idejét, elvégre az üzlet már rég megköttetett kettejük között.*
- Már korábban kellett volna említenem *pillant fel, mikor kis szünet után mondandója velejére tér.* -, de a Birtokon történtek... *az ajkába harap. Nem akarja felhánytorgatni az Úrnő vetélését.* - Úgy gondolom, azért jobb ha tudsz róla, akárhogy is.
*Mulasztás vagy az események szerencsétlen alakulása, talán nem is érdekes, de jobb később, mint soha.*
- Denjaar Krultos említett nekem valamit, aminek a jelentősége idővel elválik *vonja meg a vállát.* - Azt mondta, vissza fogja szerezni a Kikötőt Artheniornak. Úgy tűnt, komoly tervei vannak és nem a levegőbe beszél. Azt mondta, emiatt akasztotta szögre a mundért is, továbbá, hogy ez egyelőre hétpecsétes titok, de hogy Te, Báróm, remekül profitálhatnál majd a dologból. Sajnos nem tudtam többet kihúzni belőle, csak hogy tálcán kívánja kínálni Artheniornak a Kikötőt, akik, tervei szerint a végjátékhoz megtámogatják az Őrség katonáival. Végeredményképp pedig Helytartói rangban szeretné magát törvényesíttetni a Kikötő élén. *Ötlete sincs, hogy mi lehet az egykori Bajnok kezében, amivel mindezt véghezvinné, de tudomása szerint a Patkányok uralma egyelőre töretlen.*
- Már jó ideje nem láttam a városban, de ha esetleg úgy alakulna, hogy érdemes lenne a kegyét keresni, vagy érdemesnek látnád előre lekötelezni őt, Krultos Uram nagyon ácsingózik egy tretil vértre *fűzi hozzá.*
- Emellett úgy gondolom, jó tudnod, Báróm, hogy a négyes szoba becses vendége egy bizonyos Lutah Farsys. *Biztos benne, hogy a Báró hallott már a wegtoreni kereskedőről. Ha más miatt nem, hát a hajója meg a hedonizmusa okán. Bár... artheniori mércével nagyjából minden földijüket lehet hedonistának nevezni.* - Nem említette, hogy üzleti ügyben járna itt és nem is keresett se Téged, se Aztyant, csak wegtoreni rumot rendelt és kivett egy szobát.
6711. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-28 21:19:38
Üzenet elküldve: 2023-07-28 21:19:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Nem sok gnómot látott Aenae életében, volt a kedves szőrmók a Vashegyen, aztán a kaszárnyában az a kis görénypofájú. Meg a Kalmárban annak idején az a baglyos. Egy pillanattal később már be is ugrik neki, hogy a baglyos az tündér volt. De furcsának az is furcsa volt. Kóczy is furcsa. Aenae azonban kellőképpen edzett már ahhoz, hogy meglepetése ne üljön ki az arcára, például mikor az elereszt egy kis büfikét. Meg aztán tényleg inkább a büfi jöjjön ki, mint az aranyér… Se egy fintor, sem egy megránduló szemöldök.*
- Ó, szívesen tanulnék az egyik legjobbtól!
*A pultra könyököl, az állát pedig a tenyerébe támasztja, testsúlyát az egyik lábára helyezi és továbbra is szorítja a combjait. A szeme sarkából felpillant Cha'yssra. Meg kéne tanulni ellenállnia a sármjának, mert bár imádja a dolog pikantériáját, de itt van ez a kis kellemetlenség. Ami nem is lenne kellemetlenség, ha nem toppan be Kóczy. Azonban Kóczy itt van.*
- Ja, hát igen, édesanyám úgy gondolta, hogy jó ötlet lesz, ha olyan nevet választ, ami hasonlít apáméra.
*Halkan felnevet, Cha'yss talán tudja, hogy valójában kínjában kacarászik csak.*
- Itt nőttem fel, Artheniorban, alig pár utcára innen.
*Flegmán megrántja a vállát, közben már egyből int is az egykori gazdagnegyed irányába, a vállrándítás miatt olyan az egész, mintha nem is lenne jelentősége annak, hogy mi is a megjelölt irány.*
- Hát ezek a piszok gombok, hogy elszaladgálnak.
*Mondja szórakozottan, ahogyan végül is felegyenesedik a pultról, kicsit lesimítja Cha'yss ingét, majd félrebiccentett fejjel végigméri.*
- Igazából ha kigombolunk még párat, akkor nem is feltűnő.
*Széles mosoly kíséretében ki is gombolja azt a párat, ha a férfi nem állítja meg a mozdulatban. Ha sikerül kigombolnia, akkor halkan nevetgélve megállapítja magában, hogy Cha'yss egy selyemfiú benyomását kelti. De még így is nagyon vadító.*
- Hozom rögtön.
*A röpke csóktól eltekintene, és minél gyorsabban igyekszik távozni a helyszínről. No azért nem olyan gyorsan, hogy rohanásnak tűnjön, csak úgy, hogy tempósan halad az emelet felé. Gyors mosakodást eszközöl, majd egy friss inggel tér vissza. Nem akar pihenni, nem fáradt, csak kicsit rendbe akarta tenni magát. Meg aztán nincs idő pihengetni, mikor oly' sok tudást kell felhalmoznia a pultozásról, de a munka sokkal összetettebb, mert épp az imént derült ki, hogy azt is illene tudnia, hogy hol tartják a tejet.
Mindenesetre nem siet a visszaérkezéssel, a gnőm tányérja simán kiürülhet addigra, hogy megérkezik a hóna alatt az inggel, melynek minden gombja megvan.*
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Nem sok gnómot látott Aenae életében, volt a kedves szőrmók a Vashegyen, aztán a kaszárnyában az a kis görénypofájú. Meg a Kalmárban annak idején az a baglyos. Egy pillanattal később már be is ugrik neki, hogy a baglyos az tündér volt. De furcsának az is furcsa volt. Kóczy is furcsa. Aenae azonban kellőképpen edzett már ahhoz, hogy meglepetése ne üljön ki az arcára, például mikor az elereszt egy kis büfikét. Meg aztán tényleg inkább a büfi jöjjön ki, mint az aranyér… Se egy fintor, sem egy megránduló szemöldök.*
- Ó, szívesen tanulnék az egyik legjobbtól!
*A pultra könyököl, az állát pedig a tenyerébe támasztja, testsúlyát az egyik lábára helyezi és továbbra is szorítja a combjait. A szeme sarkából felpillant Cha'yssra. Meg kéne tanulni ellenállnia a sármjának, mert bár imádja a dolog pikantériáját, de itt van ez a kis kellemetlenség. Ami nem is lenne kellemetlenség, ha nem toppan be Kóczy. Azonban Kóczy itt van.*
- Ja, hát igen, édesanyám úgy gondolta, hogy jó ötlet lesz, ha olyan nevet választ, ami hasonlít apáméra.
*Halkan felnevet, Cha'yss talán tudja, hogy valójában kínjában kacarászik csak.*
- Itt nőttem fel, Artheniorban, alig pár utcára innen.
*Flegmán megrántja a vállát, közben már egyből int is az egykori gazdagnegyed irányába, a vállrándítás miatt olyan az egész, mintha nem is lenne jelentősége annak, hogy mi is a megjelölt irány.*
- Hát ezek a piszok gombok, hogy elszaladgálnak.
*Mondja szórakozottan, ahogyan végül is felegyenesedik a pultról, kicsit lesimítja Cha'yss ingét, majd félrebiccentett fejjel végigméri.*
- Igazából ha kigombolunk még párat, akkor nem is feltűnő.
*Széles mosoly kíséretében ki is gombolja azt a párat, ha a férfi nem állítja meg a mozdulatban. Ha sikerül kigombolnia, akkor halkan nevetgélve megállapítja magában, hogy Cha'yss egy selyemfiú benyomását kelti. De még így is nagyon vadító.*
- Hozom rögtön.
*A röpke csóktól eltekintene, és minél gyorsabban igyekszik távozni a helyszínről. No azért nem olyan gyorsan, hogy rohanásnak tűnjön, csak úgy, hogy tempósan halad az emelet felé. Gyors mosakodást eszközöl, majd egy friss inggel tér vissza. Nem akar pihenni, nem fáradt, csak kicsit rendbe akarta tenni magát. Meg aztán nincs idő pihengetni, mikor oly' sok tudást kell felhalmoznia a pultozásról, de a munka sokkal összetettebb, mert épp az imént derült ki, hogy azt is illene tudnia, hogy hol tartják a tejet.
Mindenesetre nem siet a visszaérkezéssel, a gnőm tányérja simán kiürülhet addigra, hogy megérkezik a hóna alatt az inggel, melynek minden gombja megvan.*
6710. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-28 12:42:03
Üzenet elküldve: 2023-07-28 12:42:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Most, hogy már nem tagja többé a személyzetnek, ő magát pont olyan vendégnek tartja, mint másokat. Na jó, ez sem teljesen igaz, hiszen tudja milyenek az itteni vendégek néha, van hogy törnek és van, hogy fel kell mosni utánuk a padlót. Ő egyik kategóriát se szeretné erősíteni, tényleg csak enni jött. Alkoholt meg nem igazán ivott, mióta olyan csúnyán összehányt mindent azon a bizonyos ivóversenyen. *
- Nem, nem. Itt én ugyan olyan vagyok, mint a többiek. Nem kérek különb elbánást. *Húzza ki magát a széken ülve, főleg nem fogadhatja el a báró kedvességét, most, hogy látja mennyire vánszorog a szekere, talán már kátyút is fogott.*
- Igen? Akkor jó. *Mondja kicsit megkönnyebbülve, ám továbbra se érti, amit itt tapasztal.*
- A Mágustoronyból jövök éppen, aztán most már a szendvicsen kívül valami mást is tennék a bendőbe. Az ingovány szagától felfordult a gyomrom, alig ettem visszafelé. *Fel is jön egy böffentés, odakapná a kacsóját, de késő, csak az utóját kapja el.*
- Bocsánat, na igen, olyan szag van, mint az egyhónapos varangyos béka vese, azok a legbüdösebbek, nekem elhihetitek. *Legyez egyet a kezével az orra előtt, mintha csak friss levegőt akarna odajuttatni.*
- Egyelőre jól megy a varázsital keverés meg a sok gyógynövényfőzet most nagyon kelendő. Mintha csak mindenkinek most újulna ki a patkányharapás a seggén. *Magyarázza, bár nem látszik, mert még küzd a felkavarodott gyomrával, de nagyon büszke rá, hogy egész jól megél mostanában. *
- Persze, hogy emlegetnek! Ritkán látni ilyen csinos gnómot, aki még fürdik is néha napján VÍZZEL. *Emeli ki, mert bizony a sárban fürdés vagy a lószőrkefével levakarás nem egyenértékű a szappanos vízzel. ~ Kedves?! ~ Nézi meg jobban az ott ácsorgó nőt, bár már az előbb is ismerős volt, most is csak ennyi, viszont új titulussal gazdagodott.*
- Neeem hiszem, hogy kiérdemlek ilyen dicséretet. *Szerénykedik, amire talán egész életében nem volt még példa, most is csak a hátsóját félti, mint mindig. Közben a nő bemutatkozik.*
- Aenae. Nagyon különleges neve van kislány, honnan származik? *Ötlik fel benne a gyanú, míg hozzák a levesét és az italt, közben a báró el is küldi pihenni, na meg egy új ingért magának. Mikor távozik, az étele pont elé tevődik le.*
- Köszönöm. *Húzza maga elé a levest és gyorsan kezdi el befelé tolni, nem lehet tudni, hogy csak éhes vagy zavarja a nagy csend és, hogy csak a saját kanala koppanását hallani.*
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Most, hogy már nem tagja többé a személyzetnek, ő magát pont olyan vendégnek tartja, mint másokat. Na jó, ez sem teljesen igaz, hiszen tudja milyenek az itteni vendégek néha, van hogy törnek és van, hogy fel kell mosni utánuk a padlót. Ő egyik kategóriát se szeretné erősíteni, tényleg csak enni jött. Alkoholt meg nem igazán ivott, mióta olyan csúnyán összehányt mindent azon a bizonyos ivóversenyen. *
- Nem, nem. Itt én ugyan olyan vagyok, mint a többiek. Nem kérek különb elbánást. *Húzza ki magát a széken ülve, főleg nem fogadhatja el a báró kedvességét, most, hogy látja mennyire vánszorog a szekere, talán már kátyút is fogott.*
- Igen? Akkor jó. *Mondja kicsit megkönnyebbülve, ám továbbra se érti, amit itt tapasztal.*
- A Mágustoronyból jövök éppen, aztán most már a szendvicsen kívül valami mást is tennék a bendőbe. Az ingovány szagától felfordult a gyomrom, alig ettem visszafelé. *Fel is jön egy böffentés, odakapná a kacsóját, de késő, csak az utóját kapja el.*
- Bocsánat, na igen, olyan szag van, mint az egyhónapos varangyos béka vese, azok a legbüdösebbek, nekem elhihetitek. *Legyez egyet a kezével az orra előtt, mintha csak friss levegőt akarna odajuttatni.*
- Egyelőre jól megy a varázsital keverés meg a sok gyógynövényfőzet most nagyon kelendő. Mintha csak mindenkinek most újulna ki a patkányharapás a seggén. *Magyarázza, bár nem látszik, mert még küzd a felkavarodott gyomrával, de nagyon büszke rá, hogy egész jól megél mostanában. *
- Persze, hogy emlegetnek! Ritkán látni ilyen csinos gnómot, aki még fürdik is néha napján VÍZZEL. *Emeli ki, mert bizony a sárban fürdés vagy a lószőrkefével levakarás nem egyenértékű a szappanos vízzel. ~ Kedves?! ~ Nézi meg jobban az ott ácsorgó nőt, bár már az előbb is ismerős volt, most is csak ennyi, viszont új titulussal gazdagodott.*
- Neeem hiszem, hogy kiérdemlek ilyen dicséretet. *Szerénykedik, amire talán egész életében nem volt még példa, most is csak a hátsóját félti, mint mindig. Közben a nő bemutatkozik.*
- Aenae. Nagyon különleges neve van kislány, honnan származik? *Ötlik fel benne a gyanú, míg hozzák a levesét és az italt, közben a báró el is küldi pihenni, na meg egy új ingért magának. Mikor távozik, az étele pont elé tevődik le.*
- Köszönöm. *Húzza maga elé a levest és gyorsan kezdi el befelé tolni, nem lehet tudni, hogy csak éhes vagy zavarja a nagy csend és, hogy csak a saját kanala koppanását hallani.*
6709. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-28 10:52:58
Üzenet elküldve: 2023-07-28 10:52:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*A gnóm lány megjelenése megzavarja, bár tönkre nem teszi a szenvedélyes együttlétet, de szerencséjükre mindketten gyorsan össze tudják szedni magukat, mire Xavy a pulthoz ér. Persze az igricnek könnyebb dolga van, mint Aenaenek, de erre igazából nem is gondol.
Xavy mintha meglepődne, amikor a báró köszönti a pult mögött, úgy néz szét, mintha keresne valaki mást. Az erőltetett mosolyú köszöntésre csak széles mosollyal reagál pakolás közben.*
- Nincs. Mi vagyunk. *Erősíti meg a korábbi választ, hogy a gnóm lány kénytelen velük beérni. Fogalma sincs arról, hogy mi járhat Xavy fejében, de ha lenne, nagyon jól szórakozna rajta.
Közben kiderül, hogy sör helyett tejet és levest szeretne a vendég, amiért még fizet is. Az igric meglepetten nézi a pulton átcsúszó aranyat, de kedves mosolya nem hervad le.*
- Tej és leves, rendben. *Mondja biccentve.*
- De neked nem kellene itt fizetni, a vendégem vagy. Mindig örülök, ha egy régi ismerőst viszontláthatok. *Teszi még hozzá és csaknem felnevet, amikor Xavy eligazítja, hogy mit, hol talál. Való igaz, a bárónak beletelt volna egy kis időbe, mire megleli a dolgokat, de így sem neki kell elmennie érte. A konyhába beszól a leves miatt Nyikhajnak, aki hasonlóan zavartan érzi magát attól, hogy a báró áll a pultban, de teszi a dolgát és elindul a tejért és a levesért.*
- Valóban kevesebben vannak, de nem aggódom, a Kereskedőház anyagilag erős lábakon áll, de köszönöm a jó kívánságokat. *Válaszol a furán kedves gnóm lánynak.*
- És te, Xavy, mi járatban? Visszaállnál a Kereskedőházhoz? Még mindig emlegetnek a vendégek. *Bár a hangjából elégedettség hallatszik, a tekintete kissé mást sugall. Mindenki ismeri a gnóm lány, aki járt valaha a szolgálata alatt a fogadóban. És vagy imádta, vagy utálta valaki, de az biztos, hogy mindenkiben nyomot hagyott az emléke.*
- Tudod, kedvesem, *Fordul Aenae felé.* Xavy a Kereskedőháznál dolgozott és az egyik legjobb pultos volt a szakmában, tőle igazán sokat tanulhatnál.
*Tetszik neki a mondás, amit felesége mond, "a gazda szemétől hízik a jószág". Közben Aenae bemutatkozik a gnóm lánynak, mert az igric megfeledkezett róla, hogy bemutassa.*
- Kedvesem, ha gondolod, menj fel nyugodtan, pihenj kicsit, én addig tartom a frontot. *Mentené ki a lányt.*
- És hoznál nekem egy inget? Valahol elhagytam egy gombomat. *Szélesedik ki a mosolya. Közben megérkezik a konyhából a leves és a csupor tej. A báró elvesz egy poharat onnan, ahová Xavy mutatott, tölt bele tejet, majd a levessel együtt a pultra, a gnóm lány elé teszi.*
- Parancsolj, jó étvágyat.
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*A gnóm lány megjelenése megzavarja, bár tönkre nem teszi a szenvedélyes együttlétet, de szerencséjükre mindketten gyorsan össze tudják szedni magukat, mire Xavy a pulthoz ér. Persze az igricnek könnyebb dolga van, mint Aenaenek, de erre igazából nem is gondol.
Xavy mintha meglepődne, amikor a báró köszönti a pult mögött, úgy néz szét, mintha keresne valaki mást. Az erőltetett mosolyú köszöntésre csak széles mosollyal reagál pakolás közben.*
- Nincs. Mi vagyunk. *Erősíti meg a korábbi választ, hogy a gnóm lány kénytelen velük beérni. Fogalma sincs arról, hogy mi járhat Xavy fejében, de ha lenne, nagyon jól szórakozna rajta.
Közben kiderül, hogy sör helyett tejet és levest szeretne a vendég, amiért még fizet is. Az igric meglepetten nézi a pulton átcsúszó aranyat, de kedves mosolya nem hervad le.*
- Tej és leves, rendben. *Mondja biccentve.*
- De neked nem kellene itt fizetni, a vendégem vagy. Mindig örülök, ha egy régi ismerőst viszontláthatok. *Teszi még hozzá és csaknem felnevet, amikor Xavy eligazítja, hogy mit, hol talál. Való igaz, a bárónak beletelt volna egy kis időbe, mire megleli a dolgokat, de így sem neki kell elmennie érte. A konyhába beszól a leves miatt Nyikhajnak, aki hasonlóan zavartan érzi magát attól, hogy a báró áll a pultban, de teszi a dolgát és elindul a tejért és a levesért.*
- Valóban kevesebben vannak, de nem aggódom, a Kereskedőház anyagilag erős lábakon áll, de köszönöm a jó kívánságokat. *Válaszol a furán kedves gnóm lánynak.*
- És te, Xavy, mi járatban? Visszaállnál a Kereskedőházhoz? Még mindig emlegetnek a vendégek. *Bár a hangjából elégedettség hallatszik, a tekintete kissé mást sugall. Mindenki ismeri a gnóm lány, aki járt valaha a szolgálata alatt a fogadóban. És vagy imádta, vagy utálta valaki, de az biztos, hogy mindenkiben nyomot hagyott az emléke.*
- Tudod, kedvesem, *Fordul Aenae felé.* Xavy a Kereskedőháznál dolgozott és az egyik legjobb pultos volt a szakmában, tőle igazán sokat tanulhatnál.
*Tetszik neki a mondás, amit felesége mond, "a gazda szemétől hízik a jószág". Közben Aenae bemutatkozik a gnóm lánynak, mert az igric megfeledkezett róla, hogy bemutassa.*
- Kedvesem, ha gondolod, menj fel nyugodtan, pihenj kicsit, én addig tartom a frontot. *Mentené ki a lányt.*
- És hoznál nekem egy inget? Valahol elhagytam egy gombomat. *Szélesedik ki a mosolya. Közben megérkezik a konyhából a leves és a csupor tej. A báró elvesz egy poharat onnan, ahová Xavy mutatott, tölt bele tejet, majd a levessel együtt a pultra, a gnóm lány elé teszi.*
- Parancsolj, jó étvágyat.
6708. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-27 19:02:31
Üzenet elküldve: 2023-07-27 19:02:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Hevesek és gyorsak voltak, sokkal hevesebbek és sokkal gyorsabbak, mintha egy privát, intimebb térben szerelmeskedtek volna. De a lebukás esélye magával vonja a sietséget, ugyanakkor ad olyan fűszert ad a légyottnak, amit a hálószobájuk nem. Ettől függetlenül szívesen pihegne még, miközben Cha'yss tarkóján vagy mellkasán babrál, de Kóczy ebbe sajnos belerondít. Aenae kedve azonban annyira jó, hogy nem tudna emiatt haragudni, nem is tudja elnyomni mosolyát, mikor a férfi vállába kapaszkodva lezuttyan a pultról. Cha'yss éppen csak felrántja a nadrágját, ő lesimítja a szoknyáját, a szoknya áldásosan takarja bujálkodástól remegő térdeit, de azt is, hogy mennyire összeszorítja a combjait. Igen, a nyilvános entyempentyemnek van egy nagy hátulütője, ez pedig kicsit feszélyezi is, mikor már vagy fél perce álldigál Cha'yss mellett és állítgatja vele együtt a poharakat. Meg kell mosakodnia, vagy legalábbis törülköznie, de erre a gnőm jelenlétében aligha lenne alkalma.
Aenae mosolyog a gnőmre és próbál úgy tenni, mintha nem venné észre, hogy amaz pénzt ad Cha'yssnak - sajátos hangja van a fán csúszó érméknek. Nem értetlenkedik a pénzmozgáson, hiszen a fogadók így működnek, amit megrendel az ember, azt ki is fizeti. Azt viszont kicsit furcsállja, hogy a gnőm csak mintha suttyomban akarná odaadni. Csodálkozásra ad okot az is, hogy amaz meglehetősen otthonosan mozog a pultban, mintha egy lenne a helyiek közül. Fura jelenség az egész.*
- Biztosan fellendül, hisz a gazda szemétől hízik a jószág.
*Mosolyog, miközben odaad egy poharat, de tej vagy leves irányába egy tapodtat sem mozdul. Ha valahova elmegy, akkor az nem a konyha, hanem egy mosdótál iránya lesz.*
- Hogy vagy mindig?
*Kérdezi csevegő hangon, mint ahogyan az egyik helyi kérdezi a másiktól. Mert a gnőm bizonyosan a személyzethez tartozik, vagy legalábbis törzsvendég. Bár a törzsvendégek sem bejáratosak a konyhába, hogy tudják, hol a tej.*
- Jajj, milyen udvariatlan vagyok! Aenae a nevem.
*A gnőm nevét - vagy becenevét - tudja, hiszen Cha'yss megszólította az imént.*
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Hevesek és gyorsak voltak, sokkal hevesebbek és sokkal gyorsabbak, mintha egy privát, intimebb térben szerelmeskedtek volna. De a lebukás esélye magával vonja a sietséget, ugyanakkor ad olyan fűszert ad a légyottnak, amit a hálószobájuk nem. Ettől függetlenül szívesen pihegne még, miközben Cha'yss tarkóján vagy mellkasán babrál, de Kóczy ebbe sajnos belerondít. Aenae kedve azonban annyira jó, hogy nem tudna emiatt haragudni, nem is tudja elnyomni mosolyát, mikor a férfi vállába kapaszkodva lezuttyan a pultról. Cha'yss éppen csak felrántja a nadrágját, ő lesimítja a szoknyáját, a szoknya áldásosan takarja bujálkodástól remegő térdeit, de azt is, hogy mennyire összeszorítja a combjait. Igen, a nyilvános entyempentyemnek van egy nagy hátulütője, ez pedig kicsit feszélyezi is, mikor már vagy fél perce álldigál Cha'yss mellett és állítgatja vele együtt a poharakat. Meg kell mosakodnia, vagy legalábbis törülköznie, de erre a gnőm jelenlétében aligha lenne alkalma.
Aenae mosolyog a gnőmre és próbál úgy tenni, mintha nem venné észre, hogy amaz pénzt ad Cha'yssnak - sajátos hangja van a fán csúszó érméknek. Nem értetlenkedik a pénzmozgáson, hiszen a fogadók így működnek, amit megrendel az ember, azt ki is fizeti. Azt viszont kicsit furcsállja, hogy a gnőm csak mintha suttyomban akarná odaadni. Csodálkozásra ad okot az is, hogy amaz meglehetősen otthonosan mozog a pultban, mintha egy lenne a helyiek közül. Fura jelenség az egész.*
- Biztosan fellendül, hisz a gazda szemétől hízik a jószág.
*Mosolyog, miközben odaad egy poharat, de tej vagy leves irányába egy tapodtat sem mozdul. Ha valahova elmegy, akkor az nem a konyha, hanem egy mosdótál iránya lesz.*
- Hogy vagy mindig?
*Kérdezi csevegő hangon, mint ahogyan az egyik helyi kérdezi a másiktól. Mert a gnőm bizonyosan a személyzethez tartozik, vagy legalábbis törzsvendég. Bár a törzsvendégek sem bejáratosak a konyhába, hogy tudják, hol a tej.*
- Jajj, milyen udvariatlan vagyok! Aenae a nevem.
*A gnőm nevét - vagy becenevét - tudja, hiszen Cha'yss megszólította az imént.*
6707. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-27 12:50:01
Üzenet elküldve: 2023-07-27 12:50:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora reményében//
//A mézeshetek elteltével…//
*Éppen osonna már el, hogy szemmel keressen egy szolgálatban lévő pultost, mert ha a főnök a pult mögött, azaz bizonyára szedi le a tányérokat vagy bujkál az egyik sarokban. Ám meg lesz szólítva, odafordul, egy erőltetett mosoly jelenik meg az arcán, majd nyel egy nagyot.*
- Báró uraság micsoda meglepődés! Mármint izé... meglepetés. *Keresi a helyes szavakat, amik pont nem azok, amiket most érez. Ekkor tudja csak jobban megnézni a párt. A nőcike ismerős neki, de fene se tudja már honnan, a báró meg éppen az ingével babrál és a pult se a legtisztább, felborult poharak.*
- Nincs itt? *Rántja vissza a közlés a terepre a szemlélődésből. Egy olyan keményen dolgozó alkalmazott hiányában pedig magának a tulajnak kell beállni a pultba? Le is vonja a megfelelő következtetést. Nyilván szegény báró elvesztette kártyán meg nőkön minden pénzét, így egyetlen alkalmazottat sem tud megfizetni, csak egy olyan akad kapóra, aki még a pultot se tudja rendbentartani. Így kénytelen egyelőre ő maga kiszolgálni a vendégeket, a gombhíjas ingében, ami talán az egyetlen jónak mondható. Nyilván a ruháit is mind el kellett adnia. ~Szegény pasas. ~ Csillan meg az együttérzés a szemeiben.*
- Egy pohár tejet szeretnék, és egy kis levest ha van, semmi egyebet. * Csúsztat oda a tenyere alatt Cha'yss Cano Caldorcornak 30 aranyat, hogy a nő ne is lássa, nem, a végén még ki is zsebeli érte.
*
- A tejet a konyhában a jobb hátsó pulton tartják, a tisztább poharak meg itt vannak, ni. *Hajol be a pultba szinte, ha beérne és mutatja ujjal honnan is kéri a poharat, szavait a nőhöz intézi.*
- Hallottam, hogy pang az üzlet, de remélem majd idővel minden fellendül újra. *Teszi hozzá kiskutya szemekkel, hiszen egyszer a férfi megmentette egy orktól, na meg attól a gaz Aztyantól. Mikor eszébe ötlik az intéző, gyorsan körbe is kémlel, nehogy már véletlen suttyomban csapjon le rá, míg a kajájára vár.*
//A mézeshetek elteltével…//
*Éppen osonna már el, hogy szemmel keressen egy szolgálatban lévő pultost, mert ha a főnök a pult mögött, azaz bizonyára szedi le a tányérokat vagy bujkál az egyik sarokban. Ám meg lesz szólítva, odafordul, egy erőltetett mosoly jelenik meg az arcán, majd nyel egy nagyot.*
- Báró uraság micsoda meglepődés! Mármint izé... meglepetés. *Keresi a helyes szavakat, amik pont nem azok, amiket most érez. Ekkor tudja csak jobban megnézni a párt. A nőcike ismerős neki, de fene se tudja már honnan, a báró meg éppen az ingével babrál és a pult se a legtisztább, felborult poharak.*
- Nincs itt? *Rántja vissza a közlés a terepre a szemlélődésből. Egy olyan keményen dolgozó alkalmazott hiányában pedig magának a tulajnak kell beállni a pultba? Le is vonja a megfelelő következtetést. Nyilván szegény báró elvesztette kártyán meg nőkön minden pénzét, így egyetlen alkalmazottat sem tud megfizetni, csak egy olyan akad kapóra, aki még a pultot se tudja rendbentartani. Így kénytelen egyelőre ő maga kiszolgálni a vendégeket, a gombhíjas ingében, ami talán az egyetlen jónak mondható. Nyilván a ruháit is mind el kellett adnia. ~Szegény pasas. ~ Csillan meg az együttérzés a szemeiben.*
- Egy pohár tejet szeretnék, és egy kis levest ha van, semmi egyebet. * Csúsztat oda a tenyere alatt Cha'yss Cano Caldorcornak 30 aranyat, hogy a nő ne is lássa, nem, a végén még ki is zsebeli érte.
*- A tejet a konyhában a jobb hátsó pulton tartják, a tisztább poharak meg itt vannak, ni. *Hajol be a pultba szinte, ha beérne és mutatja ujjal honnan is kéri a poharat, szavait a nőhöz intézi.*
- Hallottam, hogy pang az üzlet, de remélem majd idővel minden fellendül újra. *Teszi hozzá kiskutya szemekkel, hiszen egyszer a férfi megmentette egy orktól, na meg attól a gaz Aztyantól. Mikor eszébe ötlik az intéző, gyorsan körbe is kémlel, nehogy már véletlen suttyomban csapjon le rá, míg a kajájára vár.*
6706. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-26 22:28:28
Üzenet elküldve: 2023-07-26 22:28:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora reményében//
//A mézeshetek elteltével…//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vörös távozása után újra kettesben maradnak, úgyhogy törődhetnek egymással és azzal, hogy hol is tartottak. Jót mosolyog a kérdésre adott válaszon, mert szinte biztos benne, hogy Aenae nem felejtette el, hogy valóban hol is hagyták abba a "betanítást".
Nem kell sok idő neki, hogy visszataláljon a megkezdett útra és valóban nem zavartatja magát attól, hogy nyitvatartás alatt tegye magáévá feleségét. Ugyan nem jelent sok jót, hogy senki sem zavarja meg őket a gyors és szenvedélyes együttlét alatt. Valójában csak a nadrágját tolja le és Aenae szoknyáját húzza fel, pár gomb talán elszakad az ingén közben, de végül kielégülten áll a pult belső oldalán, kedvese pedig minden bizonnyal kényelmetlenül ül a felborított korsók és poharak között.
Talán ez menti meg őket attól, hogy az óbégatva benyitó és a pultig masírozó Xavy nem látja meg sem a csupasz fenekét vagy Aenae kivillanó mellét. Gyorsan segíti le a pultról feleségét és lát neki felhúzni, majd begombolni a nadrágját, miközben Aenaenek is alkalma lehet kicsit rendbe hozni a toalettjét.*
- Xavy, micsoda meglepetés. *Köszörüli meg a torkát, de hangjában nyoma sincs zavarnak. Nem először kapják már rajta és szégyellenie sincs mit. Ajkán a jóllakott nagyvadak mosolya játszik, ahogy igyekszik begombolni ingét is, a leszakadt gomb miatt kevesebb sikerrel.*
- Nawa már sajnos nincs itt, be kell érned velünk. *Pillant Aenaere, hogy ellenőrizhesse, hogy ő is összeszedte már magát.*
- Miben állhatok szolgálatodra? Iszol egy korsó sört? *Kérdi még és elrendezi a liezon alatt felborított poharakat.*
//A mézeshetek elteltével…//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vörös távozása után újra kettesben maradnak, úgyhogy törődhetnek egymással és azzal, hogy hol is tartottak. Jót mosolyog a kérdésre adott válaszon, mert szinte biztos benne, hogy Aenae nem felejtette el, hogy valóban hol is hagyták abba a "betanítást".
Nem kell sok idő neki, hogy visszataláljon a megkezdett útra és valóban nem zavartatja magát attól, hogy nyitvatartás alatt tegye magáévá feleségét. Ugyan nem jelent sok jót, hogy senki sem zavarja meg őket a gyors és szenvedélyes együttlét alatt. Valójában csak a nadrágját tolja le és Aenae szoknyáját húzza fel, pár gomb talán elszakad az ingén közben, de végül kielégülten áll a pult belső oldalán, kedvese pedig minden bizonnyal kényelmetlenül ül a felborított korsók és poharak között.
Talán ez menti meg őket attól, hogy az óbégatva benyitó és a pultig masírozó Xavy nem látja meg sem a csupasz fenekét vagy Aenae kivillanó mellét. Gyorsan segíti le a pultról feleségét és lát neki felhúzni, majd begombolni a nadrágját, miközben Aenaenek is alkalma lehet kicsit rendbe hozni a toalettjét.*
- Xavy, micsoda meglepetés. *Köszörüli meg a torkát, de hangjában nyoma sincs zavarnak. Nem először kapják már rajta és szégyellenie sincs mit. Ajkán a jóllakott nagyvadak mosolya játszik, ahogy igyekszik begombolni ingét is, a leszakadt gomb miatt kevesebb sikerrel.*
- Nawa már sajnos nincs itt, be kell érned velünk. *Pillant Aenaere, hogy ellenőrizhesse, hogy ő is összeszedte már magát.*
- Miben állhatok szolgálatodra? Iszol egy korsó sört? *Kérdi még és elrendezi a liezon alatt felborított poharakat.*
6705. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-24 15:47:23
Üzenet elküldve: 2023-07-24 15:47:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Aenae természetesen nem ásta magát különösen mélyebbre a Wegtoren Aranya Kereskedőház szervezeti és működési szabályzatába. Kellemes romantikus elképzelés, hogy a leviatános gyűrűt viselők mind Cha'yss háremének a részei, és ebből a háremből egyedül ő emelkedik ki, hiszen neki holtodiglant fogadott.
Tudja, hogy a nászútjuk alatt Cha'yssnak voltak egyéb ügyei, melyeket elintézett, Yezáé is ezek közé tartozott. Hogy pontosan miről van szó, azt Aenae nem tudja és bár kicsit szurkálta a kíváncsiság, de mégsem kérdezett rá. Most sem teszi meg, holott Yeza reakciója meglepő. Legalábbis Aenae számára mindenképpen az, mert sosem látta Yezától, hogy bármi kizökkentené, bár az is igaz, hogy nem ismerik egymást túl régóta. Kérdőn néz ugyan Cha'yssra, hogy ugyan mit adott neki át, ami így felzaklatta, de aztán már hagyja is az egészet a fenébe, mert karjait férje nyakába fonja.*
- Talán ott, hogy a vendégnek mindig igaza van? Vagy ott, hogy kisgyerekeknek csak tejecskét szolgálunk fel? Vagy ott…
*Ezt már nem fejezi be, jobban mondva ott folytatja, ahol Yeza érkezése előtt abbahagyta. Van némi rutinjuk abban, hogy olyan helyeken essenek egymásnak, ahol könnyen megláthatják őket. A fogadó pedig teljesen üres, Yeza felment, a többi alkalmazott talált magának elfoglaltságot, meg aztán ki tenne megjegyzést a tulajnak, hogy azon asztalon, ahol magáévá tette a babáját, mások enni szoktak?
Lihegve húzza magához a férfit, halkan nevet. Valahogy mindig megússzák, hogy rajtakapják őket, most sincs ez másként. Legalábbis Aenae egy darabig úgy érzi, hogy minden rendben, de aztán érkezik a gnőm, Aenaet ezen a ponton már egyértelműen rázza a visszafojtott nevetés. Mázlijuk van, hiszen a kis pásztoróra végére toppant be Kóczy, így egyikük sem lehet bosszús a kielégületlenség miatt. Hogy a gnőm esetleg meglátja kivillani Cha'yss hátsóját, vagy Aenae cicijét? Annyi baj legyen! Aenae nagyon jól szórakozik, azon, hogy amaz óbégat, ráadásul őket mintha csak a legvégén venné észre, mikor már felrúgott egy széket és átsétált a fél fogadón.*
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Aenae természetesen nem ásta magát különösen mélyebbre a Wegtoren Aranya Kereskedőház szervezeti és működési szabályzatába. Kellemes romantikus elképzelés, hogy a leviatános gyűrűt viselők mind Cha'yss háremének a részei, és ebből a háremből egyedül ő emelkedik ki, hiszen neki holtodiglant fogadott.
Tudja, hogy a nászútjuk alatt Cha'yssnak voltak egyéb ügyei, melyeket elintézett, Yezáé is ezek közé tartozott. Hogy pontosan miről van szó, azt Aenae nem tudja és bár kicsit szurkálta a kíváncsiság, de mégsem kérdezett rá. Most sem teszi meg, holott Yeza reakciója meglepő. Legalábbis Aenae számára mindenképpen az, mert sosem látta Yezától, hogy bármi kizökkentené, bár az is igaz, hogy nem ismerik egymást túl régóta. Kérdőn néz ugyan Cha'yssra, hogy ugyan mit adott neki át, ami így felzaklatta, de aztán már hagyja is az egészet a fenébe, mert karjait férje nyakába fonja.*
- Talán ott, hogy a vendégnek mindig igaza van? Vagy ott, hogy kisgyerekeknek csak tejecskét szolgálunk fel? Vagy ott…
*Ezt már nem fejezi be, jobban mondva ott folytatja, ahol Yeza érkezése előtt abbahagyta. Van némi rutinjuk abban, hogy olyan helyeken essenek egymásnak, ahol könnyen megláthatják őket. A fogadó pedig teljesen üres, Yeza felment, a többi alkalmazott talált magának elfoglaltságot, meg aztán ki tenne megjegyzést a tulajnak, hogy azon asztalon, ahol magáévá tette a babáját, mások enni szoktak?
Lihegve húzza magához a férfit, halkan nevet. Valahogy mindig megússzák, hogy rajtakapják őket, most sincs ez másként. Legalábbis Aenae egy darabig úgy érzi, hogy minden rendben, de aztán érkezik a gnőm, Aenaet ezen a ponton már egyértelműen rázza a visszafojtott nevetés. Mázlijuk van, hiszen a kis pásztoróra végére toppant be Kóczy, így egyikük sem lehet bosszús a kielégületlenség miatt. Hogy a gnőm esetleg meglátja kivillani Cha'yss hátsóját, vagy Aenae cicijét? Annyi baj legyen! Aenae nagyon jól szórakozik, azon, hogy amaz óbégat, ráadásul őket mintha csak a legvégén venné észre, mikor már felrúgott egy széket és átsétált a fél fogadón.*
6704. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-24 14:54:38
Üzenet elküldve: 2023-07-24 14:54:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora reményében//
//A mézeshetek elteltével…//
*Nemrég érkezett vissza újfenn a mágusok sokat látott és víz felett lebegő tudástárából, amit inkább tart könyvbörtönnek, mint alma maternek. ~Ahogy azok a könyvek kinéznek, már inkább csak cafatmappák.~ Arról nem is beszélve, hogy ő is úgy evett, hogy a könyv nyitva hevert mellette. Gondolataiba mélyedve löki be két kézzel a fogadó ajtaját, komótosan sétál a pult irányába, majd fellökve út közben egy gyanútlanul ott ücsörgő, üres széket.*
- Nézz a lábad elé! *Mordul oda, miközben eldől mellette az ülőalkalmatosság.*
- Jah, hogy... *Nézi az ártalmatlan tárgyat, majd gyorsan felállítja.*
- Biztos bolha vagy szöcskebőr kárpit. Azok még néha holtukban is ugrana és harapnak, szóval legyenek óvatosak. *Magyarázza annak a kettőnek, akik a szomszéd asztaltól jól megbámulják. Majd lép pár nagyot és felkászálódik a pultnál lévő egyik székre.*
- Nawarititin! *Csap a pultra, nyilván a nő nevét sokadszorra se tudta elraktározni a fejében. Felnéz. Nawa sehol, helyette egy nő és a báró alakja tűnik fel neki. Már bánja is a kiabálást, nem akarja kardélre tűzve végezni. Csinosabb így, ahogy most van.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.24 14:56:28
//A mézeshetek elteltével…//
*Nemrég érkezett vissza újfenn a mágusok sokat látott és víz felett lebegő tudástárából, amit inkább tart könyvbörtönnek, mint alma maternek. ~Ahogy azok a könyvek kinéznek, már inkább csak cafatmappák.~ Arról nem is beszélve, hogy ő is úgy evett, hogy a könyv nyitva hevert mellette. Gondolataiba mélyedve löki be két kézzel a fogadó ajtaját, komótosan sétál a pult irányába, majd fellökve út közben egy gyanútlanul ott ücsörgő, üres széket.*
- Nézz a lábad elé! *Mordul oda, miközben eldől mellette az ülőalkalmatosság.*
- Jah, hogy... *Nézi az ártalmatlan tárgyat, majd gyorsan felállítja.*
- Biztos bolha vagy szöcskebőr kárpit. Azok még néha holtukban is ugrana és harapnak, szóval legyenek óvatosak. *Magyarázza annak a kettőnek, akik a szomszéd asztaltól jól megbámulják. Majd lép pár nagyot és felkászálódik a pultnál lévő egyik székre.*
- Nawarititin! *Csap a pultra, nyilván a nő nevét sokadszorra se tudta elraktározni a fejében. Felnéz. Nawa sehol, helyette egy nő és a báró alakja tűnik fel neki. Már bánja is a kiabálást, nem akarja kardélre tűzve végezni. Csinosabb így, ahogy most van.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.24 14:56:28
6703. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-23 10:16:07
Üzenet elküldve: 2023-07-23 10:16:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Aenae számára már kiderülhetett, hogy többen is birtokolnak leviatán pecsétgyűrűt, amelyek megjelenési formájukban nem, hanem anyagukban különböznek. A Kereskedőház jelképei ezek, akik ilyet viselnek, azok a báró és háza védelmét élvezik, érdekeit képviselik. De az igric ígért már másikat a lánynak, bár ezt az ígéretét eddig még nem váltotta be.
Felesége zavara már fel sem tűnik neki, megszokta már, hogy alkalomadtán elvörösödik egy-egy dicséret vagy bók hallatán. De amit mondott valóban úgy is gondolja, Aenae előtt már rég nem alakoskodik vagy színlel, hisz nincs rá szüksége.
A betanítás alatt aztán észreveszi, hogy Aenae kevesebb erőt fektet a figyelésbe és inkább azon mesterkedik, hogy elcsábítsa férjét. Eleinte igyekszik ellenállni, de tetszik neki a lány határozottsága, amivel igyekszik rávenni a liezonra. Bár mindig ilyen határozott volna. Yeza pedig épp akkor jelenik meg, amikor már valóban ráállna a dologra. Nem látszik rajta meglepődés vagy zavar, amikor a vörös megjelenik, nem ez volna az első alkalom, hogy rajtakapják egy nővel és nem is a leginkább zavarba ejtő helyzet.
Átadja a wegtoreni lánynak a bőrrel fedett csomagot, ami látható jeleket vált ki belőle. Erre számított, mert pontosan az van a csomagban, amiért Yeza a szolgálatába szegődött. Bár sokáig tartott és ez részben a báró "hibája" is, de mézesheteik alatt időt szakított meglátogatni pár fontos patrónusát. Egyrészt, hogy biztosítsa őket hűségéről, másrészt, hogy elintézze ezt az "apróságot". Valójában nem került sokba, de a vörös hasznos segítségnek bizonyult, ráadásul megmentette Aenae életét azon a borzalmas éjszakán. Megérdemli.
Tisztában van a váltó elfogadásának következményeivel, de ezek viselését Yezára bízza, tartozott neki vele és most beváltotta ígéretét, innen a vörös felelőssége. Ha átvette, nincs visszaút.*
- Én köszönöm. *Válaszolja és valahol legbelül mulattatja, hogy a mindig összeszedett és határozott Yeza most milyen zavart és sebezhető. Lám, a tüzes wegtoreni nő külsője mögül ki lehet csalogatni a gyönge lányt.
Nem válaszol, csak bólint és halovány mosollyal nézi végig a lépcső felé távozó lányt, hogy aztán bársonyos hanggal kérdezve forduljon vissza Aenae felé, sárga pillantásában sokat ígérő csillanással.*
- Hol is tartottunk?
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*Aenae számára már kiderülhetett, hogy többen is birtokolnak leviatán pecsétgyűrűt, amelyek megjelenési formájukban nem, hanem anyagukban különböznek. A Kereskedőház jelképei ezek, akik ilyet viselnek, azok a báró és háza védelmét élvezik, érdekeit képviselik. De az igric ígért már másikat a lánynak, bár ezt az ígéretét eddig még nem váltotta be.
Felesége zavara már fel sem tűnik neki, megszokta már, hogy alkalomadtán elvörösödik egy-egy dicséret vagy bók hallatán. De amit mondott valóban úgy is gondolja, Aenae előtt már rég nem alakoskodik vagy színlel, hisz nincs rá szüksége.
A betanítás alatt aztán észreveszi, hogy Aenae kevesebb erőt fektet a figyelésbe és inkább azon mesterkedik, hogy elcsábítsa férjét. Eleinte igyekszik ellenállni, de tetszik neki a lány határozottsága, amivel igyekszik rávenni a liezonra. Bár mindig ilyen határozott volna. Yeza pedig épp akkor jelenik meg, amikor már valóban ráállna a dologra. Nem látszik rajta meglepődés vagy zavar, amikor a vörös megjelenik, nem ez volna az első alkalom, hogy rajtakapják egy nővel és nem is a leginkább zavarba ejtő helyzet.
Átadja a wegtoreni lánynak a bőrrel fedett csomagot, ami látható jeleket vált ki belőle. Erre számított, mert pontosan az van a csomagban, amiért Yeza a szolgálatába szegődött. Bár sokáig tartott és ez részben a báró "hibája" is, de mézesheteik alatt időt szakított meglátogatni pár fontos patrónusát. Egyrészt, hogy biztosítsa őket hűségéről, másrészt, hogy elintézze ezt az "apróságot". Valójában nem került sokba, de a vörös hasznos segítségnek bizonyult, ráadásul megmentette Aenae életét azon a borzalmas éjszakán. Megérdemli.
Tisztában van a váltó elfogadásának következményeivel, de ezek viselését Yezára bízza, tartozott neki vele és most beváltotta ígéretét, innen a vörös felelőssége. Ha átvette, nincs visszaút.*
- Én köszönöm. *Válaszolja és valahol legbelül mulattatja, hogy a mindig összeszedett és határozott Yeza most milyen zavart és sebezhető. Lám, a tüzes wegtoreni nő külsője mögül ki lehet csalogatni a gyönge lányt.
Nem válaszol, csak bólint és halovány mosollyal nézi végig a lépcső felé távozó lányt, hogy aztán bársonyos hanggal kérdezve forduljon vissza Aenae felé, sárga pillantásában sokat ígérő csillanással.*
- Hol is tartottunk?
6702. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-20 19:58:49
Üzenet elküldve: 2023-07-20 19:58:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// A mézeshetek elteltével… //
*Egy darabig hallgatózik, de a füle csakhamar megtelik az émelygősen pajzán, kuncogó, düdörgő és szerelmesen évődő leágazásokkal a csaplárosképzésben. Félig-meddig önkéntelenül indul meg kifelé. Az a zavarba ejtő képzet löki színre rejtekéről, hogy ha valaki most ki nem zökkenti a párocskát, egy pillanat múlva a söntésen fognak üzekedni, mint a nekivadult borzoik.
Szerencsére beválik a dolog, és leheletnyi távolság férkőzik a már-már előjátéknak is beillő összesimulásba.
~Ó, hát még emlékszik rám~ szólal meg a csípős fricska a gondolatai gondosan háttérbe rejtett részében, ami erősen fortyog rajta, hogy a kígyónyelvű kupec már jó ideje mintha teljesen megfeledkezett volna a neki tett ígéretről.*
- Báróm *hajt fejet a tiszeletteljes, kurta wegtoreni modorban. Ajkán derűs mosolygás ül. De még a szemében is.* - Úrnő *üdvözli a tharg lányt is.* - Szinte ragyogsz. *Fűzne még a dologhoz néhány szolidan hízelgő megjegyzést, de Caldorcor valami olyasmit varázsol elő a köpenye ráncai közül, ami a torkára forrasztja a szót.
Nem meri hinni, hogy a váltó lehet az, amit a bőrbe kötött ajándék rejt. Hirtelen érte se mer nyúlni. Az a pecsét a jellegzetes wegtoreni cirádákkal... Tiltott dolognak érzi, hogy egyáltalán ilyen holmit érintsen. Pislogni, de még lélegezni is elfelejt erre a néhány szívdobbanásnyi időre. Ha a váltó az... a feloldozás, a fejéről lekerülő vérdíj talán örök száműzetéssel párosul. Ez az eshetőség jeges tőrként mered a mellkasa felé. De érzi ő is, hogy nem odázhatja tovább. Nagyot nyel és átveszi a felé nyújtott pakkot. Az a pecsét úgy függ a zsinóron, mintha mázsás súly volna. Lomhán ing zárjaként valaminek, ami talán hamuvá porlasztja a hidat a Tűz Városához.*
- Köszönöm *szólal meg végül összeszedetlen, erőtlen hangon. Sápadt zaklatottság von maszkot az arcára, mely mereven bámulja a csomagot. Nem tudna most uralkodni a vonásain, bármit is találna benne, így ha lehet, inkább nem vállalkozna rá, hogy a kettős előtt bontsa ki.*
- Engedelmeddel... *hajt fejet újra Caldorcor, majd mindjárt utána Kagaenae felé is. Ha nem tartóztatják, visszavonul a szobájába, hogy ott bontsa ki a bőrbe kötött holmit. A pecsétet érintetlenül hagyja, csak a zsineget vágja el rajta.*
*Egy darabig hallgatózik, de a füle csakhamar megtelik az émelygősen pajzán, kuncogó, düdörgő és szerelmesen évődő leágazásokkal a csaplárosképzésben. Félig-meddig önkéntelenül indul meg kifelé. Az a zavarba ejtő képzet löki színre rejtekéről, hogy ha valaki most ki nem zökkenti a párocskát, egy pillanat múlva a söntésen fognak üzekedni, mint a nekivadult borzoik.
Szerencsére beválik a dolog, és leheletnyi távolság férkőzik a már-már előjátéknak is beillő összesimulásba.
~Ó, hát még emlékszik rám~ szólal meg a csípős fricska a gondolatai gondosan háttérbe rejtett részében, ami erősen fortyog rajta, hogy a kígyónyelvű kupec már jó ideje mintha teljesen megfeledkezett volna a neki tett ígéretről.*
- Báróm *hajt fejet a tiszeletteljes, kurta wegtoreni modorban. Ajkán derűs mosolygás ül. De még a szemében is.* - Úrnő *üdvözli a tharg lányt is.* - Szinte ragyogsz. *Fűzne még a dologhoz néhány szolidan hízelgő megjegyzést, de Caldorcor valami olyasmit varázsol elő a köpenye ráncai közül, ami a torkára forrasztja a szót.
Nem meri hinni, hogy a váltó lehet az, amit a bőrbe kötött ajándék rejt. Hirtelen érte se mer nyúlni. Az a pecsét a jellegzetes wegtoreni cirádákkal... Tiltott dolognak érzi, hogy egyáltalán ilyen holmit érintsen. Pislogni, de még lélegezni is elfelejt erre a néhány szívdobbanásnyi időre. Ha a váltó az... a feloldozás, a fejéről lekerülő vérdíj talán örök száműzetéssel párosul. Ez az eshetőség jeges tőrként mered a mellkasa felé. De érzi ő is, hogy nem odázhatja tovább. Nagyot nyel és átveszi a felé nyújtott pakkot. Az a pecsét úgy függ a zsinóron, mintha mázsás súly volna. Lomhán ing zárjaként valaminek, ami talán hamuvá porlasztja a hidat a Tűz Városához.*
- Köszönöm *szólal meg végül összeszedetlen, erőtlen hangon. Sápadt zaklatottság von maszkot az arcára, mely mereven bámulja a csomagot. Nem tudna most uralkodni a vonásain, bármit is találna benne, így ha lehet, inkább nem vállalkozna rá, hogy a kettős előtt bontsa ki.*
- Engedelmeddel... *hajt fejet újra Caldorcor, majd mindjárt utána Kagaenae felé is. Ha nem tartóztatják, visszavonul a szobájába, hogy ott bontsa ki a bőrbe kötött holmit. A pecsétet érintetlenül hagyja, csak a zsineget vágja el rajta.*
6701. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-19 22:35:43
Üzenet elküldve: 2023-07-19 22:35:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*A hosszúnevű lány távozásának egyetlen olyan mozzanata van, amitől megrebben a szemöldöke, ez pedig az, mikor kiderül, hogy neki is van - illetve már csak volt - leviatános gyűrűje. De végül is Aenae igen hamar túllép ezen, főleg azért, mert ha a gyűrű értékét nézzük, akkor egyértelműen ő csücsül a hierarchia csúcsán. Viszont míg Yeza esetében simán el tudja képzelni, hogy valaha szeretők voltak Cha'ysszal, addig Nawa esetében fel sem merül benne ilyesmi. Valahogy nem elég törékeny…
Mindenesetre kettesben maradnak végül, Cha'yss pedig szokásához híven sikeresen hozza zavarba, mikor gyönyörűnek nevezi. Fülig vörösödik, de megállja, hogy nevetgéléssel kísérve elkezdje kifejteni, hogy bizonyára még mindig tele van wegtoreni homokkal a szeme, ha gyönyörűnek látja. Nem, az önbizalom a wegtorenben töltött csodálatos nászút ellenére sem az erőssége, bár kétségtelen, hogy sokat fejlődött.
Aztán belekezdenek, de Aenae csak félszemmel figyel, mert amúgy azzal van elfoglalva, hogy Cha'yss milyen rettenetesen vadító mikor magyaráz. Azért figyelhet erre a tananyag helyett, mert volt az életének egy szakasza, mikor bőven több alkoholt ivott, mint az egészséges. Egyébként meglepően jól bírja ahhoz képest, hogy milyen pici nőszemély. Mivel pedig csak félig figyel, ezért az idő nagy részében mindent megtesz azért, hogy legalább kicsit kizökkentse a férfit, hozzásimul és búgó hangon tesz fel kérdéseket, csupa olyan dolgot csinál, ami kívülről kicsit pajkosnak tűnik, de bőven a jóízlés határain belül marad. A kis játszadozásának Yeza megjelenése vet véget, ami egyébként nem sokkal azelőtt következik be, hogy kicsit elragadtatná magát és könyékig eltűnne a keze Cha'yss nadrágjában. Tulajdonképpen hálás is lehet a vörösnek, hogy nem követett el semmi illetlent.*
- Én is örülök, Yeza.
*Akár Cha'yss szeretője (volt), akár nem, de azért is hálás lehet neki, hogy azon az éjjelen rátalált, ezzel megmentve az életét. Persze voltak napok, mikor azt kívánta, hogy bárcsak hagyta volna ott a háló padlóján kivérezni, de azóta már hálás neki. A pultra támaszkodva figyeli, ahogy Cha'yss átad valamit Yezának.*
//Csinos csecsebecsék, kelendő portékák//
*A hosszúnevű lány távozásának egyetlen olyan mozzanata van, amitől megrebben a szemöldöke, ez pedig az, mikor kiderül, hogy neki is van - illetve már csak volt - leviatános gyűrűje. De végül is Aenae igen hamar túllép ezen, főleg azért, mert ha a gyűrű értékét nézzük, akkor egyértelműen ő csücsül a hierarchia csúcsán. Viszont míg Yeza esetében simán el tudja képzelni, hogy valaha szeretők voltak Cha'ysszal, addig Nawa esetében fel sem merül benne ilyesmi. Valahogy nem elég törékeny…
Mindenesetre kettesben maradnak végül, Cha'yss pedig szokásához híven sikeresen hozza zavarba, mikor gyönyörűnek nevezi. Fülig vörösödik, de megállja, hogy nevetgéléssel kísérve elkezdje kifejteni, hogy bizonyára még mindig tele van wegtoreni homokkal a szeme, ha gyönyörűnek látja. Nem, az önbizalom a wegtorenben töltött csodálatos nászút ellenére sem az erőssége, bár kétségtelen, hogy sokat fejlődött.
Aztán belekezdenek, de Aenae csak félszemmel figyel, mert amúgy azzal van elfoglalva, hogy Cha'yss milyen rettenetesen vadító mikor magyaráz. Azért figyelhet erre a tananyag helyett, mert volt az életének egy szakasza, mikor bőven több alkoholt ivott, mint az egészséges. Egyébként meglepően jól bírja ahhoz képest, hogy milyen pici nőszemély. Mivel pedig csak félig figyel, ezért az idő nagy részében mindent megtesz azért, hogy legalább kicsit kizökkentse a férfit, hozzásimul és búgó hangon tesz fel kérdéseket, csupa olyan dolgot csinál, ami kívülről kicsit pajkosnak tűnik, de bőven a jóízlés határain belül marad. A kis játszadozásának Yeza megjelenése vet véget, ami egyébként nem sokkal azelőtt következik be, hogy kicsit elragadtatná magát és könyékig eltűnne a keze Cha'yss nadrágjában. Tulajdonképpen hálás is lehet a vörösnek, hogy nem követett el semmi illetlent.*
- Én is örülök, Yeza.
*Akár Cha'yss szeretője (volt), akár nem, de azért is hálás lehet neki, hogy azon az éjjelen rátalált, ezzel megmentve az életét. Persze voltak napok, mikor azt kívánta, hogy bárcsak hagyta volna ott a háló padlóján kivérezni, de azóta már hálás neki. A pultra támaszkodva figyeli, ahogy Cha'yss átad valamit Yezának.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7134-7153