Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 269 (5361. - 5380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5380. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-13 15:09:20
Üzenet elküldve: 2021-03-13 15:09:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*Yeza nem retten meg Sulim megemelkedő kezétől. Elhallgat ugyan, de még kissé talán feljebb is löki az állát az igazáért kiálló dac. Ha annyi aranya lenne, ahányszor látta már ezt a mozdulatot... Talán ki is válthatná magát rajta.
Hát... A fejvadászok vezetőjének válaszára Aztyan nem pont azt a tárgyaló stílusát veszi elő, amit a Kereskedőház ügyfeleinek legtöbbje ismer tőle. Ez szinte már pirtianesi virtus. Yeza egyelőre marad az olykor okvetetlenkedő, de ártalmatlan csitri szerepében. Csak akkor keményedik meg a tekintete kissé, amikor az intéző a Báró tulajdonaként hivatkozik rá. Wegtorenben nem kirívó dolog, hogy adósság fejében elárverezik a család javát, igazából ő sem akadna fenn rajta, hiszen utolsó mentsvárként kapaszkodott meg a Kereskedőházban. Csak hát... eddig nem erről volt szó. Tulajdonképpen az otthoni hírek függvényében maradt lógva az ügye, de azokról még nem szólt senki. Persze az is lehet, hogy az egész csak hatásvadász eszköz volt a nyomatékosításra. Úgy, ahogy a kétkaffiyás váltójának elrendezettsége. A Selon ház említésére megrándul a szemöldöke. Valami rémlik neki... talán. A jó ég tudja. Most tudatosul benne, hogy ez a néhány év mennyit számít wegtoreni mércével. A Tűz Városában gyorsan tudnak változni a hatalmi viszonyok, ő pedig jó ideje kiesett a megfelelő rálátásból.
Mikor a fekete ruhás indulásra sürgette a társaságot, vele együtt ő is felkelt ültéből. Nem annyira a hajlandóság jeleként, inkább a tiltakozó szavakat nyomatékosítandó (meg persze így könnyebb dolga van, ha cselekedni kell). A többiek jóformán még az étkezésük közepén jártak, így ők ezt a dolgot azért nem siették el. Sulim intésére inkább veszteg marad, nehogy szítsa az indulatokat, így nem lép Aztyan felé. Az ügy viszont egyre kevésbé tűnik a békés rendezés felé haladni. Az intéző ultimátumára még Yeza szemöldöke is felszalad egy pillanatra.*
- Majd én! *vágja rá gyorsan, mielőtt bárki reflektálna.* - Majd én kiállok ellened, Sulim. Ha már az én életem felett egyezkedtek *mondja.* - Kiállok veled. Wegtoreni módra.
*Tulajdonképpen a fejvadászok nincsenek jó helyzetben. Ha ebből kirobbanna a csetepaté, valószínűleg rajtavesztenének. De kinek lenne jó elengedni itt egy ilyen vérengzést? Az az ork már a söntésnél is elég morcosnak tűnt. Ha belelendül a haddelhaddba, itt kő kövön nem marad. Egy párbaj, az viszont más dolog. Wegtorenben mindig nagy divatja volt az ilyesminek. Egyes helyeken a nyilvános akasztás, odahaza a Triagorra-téri párbajok.
Ha a vezért kiiktatják, a másik néggyel talán nem lesz gond. Ő meg legalább bizonyíthat. Kétli, hogy meglenne az a Ranjar. Szóltak volna róla. De ki tudja? A Báró simlis egy gazember. Bármi lehet. Így vagy úgy, meg kell mutatnia, mennyit ér. Hogy lássák. Persze ezzel a húzással talán ismét magára haragítja Aztyant. Azt már megtanulta, hogy a heges arcú nem szereti, ha a maga feje után megy.* - Ha az intéző engedélyt ad rá *teszi hozzá inkább. Biztos, ami biztos. Még csak az kéne, hogy maga alatt vágja a fát. Most nem kellene a határokat feszegetnie.*
*Yeza nem retten meg Sulim megemelkedő kezétől. Elhallgat ugyan, de még kissé talán feljebb is löki az állát az igazáért kiálló dac. Ha annyi aranya lenne, ahányszor látta már ezt a mozdulatot... Talán ki is válthatná magát rajta.
Hát... A fejvadászok vezetőjének válaszára Aztyan nem pont azt a tárgyaló stílusát veszi elő, amit a Kereskedőház ügyfeleinek legtöbbje ismer tőle. Ez szinte már pirtianesi virtus. Yeza egyelőre marad az olykor okvetetlenkedő, de ártalmatlan csitri szerepében. Csak akkor keményedik meg a tekintete kissé, amikor az intéző a Báró tulajdonaként hivatkozik rá. Wegtorenben nem kirívó dolog, hogy adósság fejében elárverezik a család javát, igazából ő sem akadna fenn rajta, hiszen utolsó mentsvárként kapaszkodott meg a Kereskedőházban. Csak hát... eddig nem erről volt szó. Tulajdonképpen az otthoni hírek függvényében maradt lógva az ügye, de azokról még nem szólt senki. Persze az is lehet, hogy az egész csak hatásvadász eszköz volt a nyomatékosításra. Úgy, ahogy a kétkaffiyás váltójának elrendezettsége. A Selon ház említésére megrándul a szemöldöke. Valami rémlik neki... talán. A jó ég tudja. Most tudatosul benne, hogy ez a néhány év mennyit számít wegtoreni mércével. A Tűz Városában gyorsan tudnak változni a hatalmi viszonyok, ő pedig jó ideje kiesett a megfelelő rálátásból.
Mikor a fekete ruhás indulásra sürgette a társaságot, vele együtt ő is felkelt ültéből. Nem annyira a hajlandóság jeleként, inkább a tiltakozó szavakat nyomatékosítandó (meg persze így könnyebb dolga van, ha cselekedni kell). A többiek jóformán még az étkezésük közepén jártak, így ők ezt a dolgot azért nem siették el. Sulim intésére inkább veszteg marad, nehogy szítsa az indulatokat, így nem lép Aztyan felé. Az ügy viszont egyre kevésbé tűnik a békés rendezés felé haladni. Az intéző ultimátumára még Yeza szemöldöke is felszalad egy pillanatra.*
- Majd én! *vágja rá gyorsan, mielőtt bárki reflektálna.* - Majd én kiállok ellened, Sulim. Ha már az én életem felett egyezkedtek *mondja.* - Kiállok veled. Wegtoreni módra.
*Tulajdonképpen a fejvadászok nincsenek jó helyzetben. Ha ebből kirobbanna a csetepaté, valószínűleg rajtavesztenének. De kinek lenne jó elengedni itt egy ilyen vérengzést? Az az ork már a söntésnél is elég morcosnak tűnt. Ha belelendül a haddelhaddba, itt kő kövön nem marad. Egy párbaj, az viszont más dolog. Wegtorenben mindig nagy divatja volt az ilyesminek. Egyes helyeken a nyilvános akasztás, odahaza a Triagorra-téri párbajok.
Ha a vezért kiiktatják, a másik néggyel talán nem lesz gond. Ő meg legalább bizonyíthat. Kétli, hogy meglenne az a Ranjar. Szóltak volna róla. De ki tudja? A Báró simlis egy gazember. Bármi lehet. Így vagy úgy, meg kell mutatnia, mennyit ér. Hogy lássák. Persze ezzel a húzással talán ismét magára haragítja Aztyant. Azt már megtanulta, hogy a heges arcú nem szereti, ha a maga feje után megy.* - Ha az intéző engedélyt ad rá *teszi hozzá inkább. Biztos, ami biztos. Még csak az kéne, hogy maga alatt vágja a fát. Most nem kellene a határokat feszegetnie.*
5379. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-12 20:45:10
Üzenet elküldve: 2021-03-12 20:45:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Arja majdnem elneveti magát a kérdés hallatán, és elismerően a szerzeteslányra pillant. Nawanthiri csupán egy vendég itt a Kalmárban, aki igénybe vette a Pincearénát, épp csak harcoltak egyet odalenn!
Mégis azt kérdezi: Mi kivel vagyunk?*
- A heges arcúval. *int állával Aztyan felé válaszképpen, halkan beszélve, csendben figyelve, hogy mi történik. Azt nem tudja, hogy Nawanthiri járt már a Kereskedőházban, és találkozott már az intézővel, sőt Darokkal is.*
- Majd később mesélhetünk azért. *ígéri meg súgva, szinte szabadkozva a történtekért.*
// Rőt tincsek nyomában //
*Arja majdnem elneveti magát a kérdés hallatán, és elismerően a szerzeteslányra pillant. Nawanthiri csupán egy vendég itt a Kalmárban, aki igénybe vette a Pincearénát, épp csak harcoltak egyet odalenn!
Mégis azt kérdezi: Mi kivel vagyunk?*
- A heges arcúval. *int állával Aztyan felé válaszképpen, halkan beszélve, csendben figyelve, hogy mi történik. Azt nem tudja, hogy Nawanthiri járt már a Kereskedőházban, és találkozott már az intézővel, sőt Darokkal is.*
- Majd később mesélhetünk azért. *ígéri meg súgva, szinte szabadkozva a történtekért.*
5378. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:16:24
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:16:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*A kalandorlány szerencsére könnyen túllendül a titoktartási fogadalom jelentette akadályon. Összeszedelőznek - ami Nawanthiri esetében kimerül abban, hogy felveszi a saruit - és felmennek az ivóba cseverészni. Vasgyúró hősnőnk a pult felé haladtában gyanútlanul körbepillant, és rögvest kiszúrja a heges arcú intézőt meg a szép szál ork fogdmegjét, akiknek a minap már volt szerencséje bemutatkoznia a Kovácsműhelyben oly módon, hogy feltörölte a padlót az egyik kollégájukkal.*
~Ugye nem a tied ez a fogadó is...?~
*A viszontlátás örömétől Nawanthiri elsápad, és ha nem volna közel a pult, talán meg is torpanna menet közben. Aztán eljutnak az agyáig Aztyan szavai: "A cimboráid vigyék vissza a fejed Wegtorenbe..." Nem kell különösebben jó szimat hozzá, hogy az ember lánya megérezze a kitörni készülő balhé fémes illatát. A kérdés csak az: ki van kivel?
A sebhelyesnek nyilván a fekete ruhás wegtorenivel van nézeteltérése. A wegtoreni körül ülő sivatagi nomádok (legalábbis a lány erre tippel a fahéjnál is sötétebb, napszítta arcuk alapján) azonban mintha nem támogatnák akkora hévvel a férfit, aki alighanem a főnökük. A wegtoreni mellett ülő szép vörös hajú nőről Nawanthiri annyit tud, hogy ebben a fogadóban dolgozik, de a három pillantásból álló taktikai elemzés alapján nem merné biztosra venni, hogy a kafiyásokkal vagy Aztyannal van. Arja pedig a feszült mosoly meg a némán figyelmeztető pillantás alapján valamiképp szintén érintett ebben a történetben. Nawanthirishardipandra tehát nagy lustán nekiveti a hátát a pultnak, hogy megfelelő rálátása legyen az eseményekre, aztán diszkréten odasúgja a kalandorlánynak:*
- Mi kivel vagyunk?
*Ha csak annyi választ kap, hogy "Aztyannal", elég értetlenül fog nézni, mert a legutóbbi találkozásuk alkalmával a férfi valami rejtelmes okból nem osztotta meg vele a nevét, de még csak a beosztását sem.*
// Rőt tincsek nyomában //
*A kalandorlány szerencsére könnyen túllendül a titoktartási fogadalom jelentette akadályon. Összeszedelőznek - ami Nawanthiri esetében kimerül abban, hogy felveszi a saruit - és felmennek az ivóba cseverészni. Vasgyúró hősnőnk a pult felé haladtában gyanútlanul körbepillant, és rögvest kiszúrja a heges arcú intézőt meg a szép szál ork fogdmegjét, akiknek a minap már volt szerencséje bemutatkoznia a Kovácsműhelyben oly módon, hogy feltörölte a padlót az egyik kollégájukkal.*
~Ugye nem a tied ez a fogadó is...?~
*A viszontlátás örömétől Nawanthiri elsápad, és ha nem volna közel a pult, talán meg is torpanna menet közben. Aztán eljutnak az agyáig Aztyan szavai: "A cimboráid vigyék vissza a fejed Wegtorenbe..." Nem kell különösebben jó szimat hozzá, hogy az ember lánya megérezze a kitörni készülő balhé fémes illatát. A kérdés csak az: ki van kivel?
A sebhelyesnek nyilván a fekete ruhás wegtorenivel van nézeteltérése. A wegtoreni körül ülő sivatagi nomádok (legalábbis a lány erre tippel a fahéjnál is sötétebb, napszítta arcuk alapján) azonban mintha nem támogatnák akkora hévvel a férfit, aki alighanem a főnökük. A wegtoreni mellett ülő szép vörös hajú nőről Nawanthiri annyit tud, hogy ebben a fogadóban dolgozik, de a három pillantásból álló taktikai elemzés alapján nem merné biztosra venni, hogy a kafiyásokkal vagy Aztyannal van. Arja pedig a feszült mosoly meg a némán figyelmeztető pillantás alapján valamiképp szintén érintett ebben a történetben. Nawanthirishardipandra tehát nagy lustán nekiveti a hátát a pultnak, hogy megfelelő rálátása legyen az eseményekre, aztán diszkréten odasúgja a kalandorlánynak:*
- Mi kivel vagyunk?
*Ha csak annyi választ kap, hogy "Aztyannal", elég értetlenül fog nézni, mert a legutóbbi találkozásuk alkalmával a férfi valami rejtelmes okból nem osztotta meg vele a nevét, de még csak a beosztását sem.*
5377. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:33:43
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:33:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevelyre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Nawanthiri rááll a dologra, úgyhogy Arja jókedvűen (legalábbis sokkal jobb kedvűbben, mint leért) hagyja el a Pincearénát. Mielőtt felfelé indulnak, még visszateszi a gyakorlókardot a helyére. Aztán leakasztja az övcsatját a szablyával együtt, amit még a Kereskedőházban vett magához a fura piaci leselkedő miatt, és a lányra mosolyogva felfelé indul.
Odafenn a szokásos látvány fogadja őket, ahogy felérnek a lépcsőn. A Kalmár tele van a város polgáraival.
Mik a pultban, úgy ahogy Arja régről megszokta. Rápillant, a szeme árulkodóan megrebben. Azután észreveszi Aztyant. Valami nem stimmel. Az intéző épp beszél valakikhez. Az asztaltársaság ~tuti wegtoreniek~ nem messze terpeszkedik a pulttól. Szemek villannak. Valami van a levegőben! ~Yeza!~ döbben rá a következő pillanatban. A wegtoreniekkel egy asztalnál ott ül a lány is! A feszültség még onnan is érezhető, ahol a lány megáll egy pillanatra, ahogy felérnek. ~Darok! Darok is itt van!~ tudatosul Arjában. ~Yezához tartoznának?~ próbálja értelmezni a látottakat, de egyelőre nem tudja. Higgadtan a pult felé indul, Nawanthirire mosolyogva, de a szerzetes lány érezheti a feszültséget a mosoly mögött.
Miktől nem messze áll meg, de csak a szemöldökét húzza fel kérdőn, értetlenül. Amikor megütik a fülét az intéző utolsó szavai, hideg nyugalom önti el.
Fejében egymást kergetik a gondolatok, hogy mi lehet egyáltalán ez az egész. De az egyértelmű a számára, hogy akármibe csöppentek bele itt hirtelen, ha az idegenek nem hagyják annyiban Aztyan szavait, hamarosan lehet, hogy verekedés tör ki és vér folyik a Kalmárban. Figyelmeztetőleg Nawanthirire pillant.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.11 20:36:01
// Rőt tincsek nyomában //
*Nawanthiri rááll a dologra, úgyhogy Arja jókedvűen (legalábbis sokkal jobb kedvűbben, mint leért) hagyja el a Pincearénát. Mielőtt felfelé indulnak, még visszateszi a gyakorlókardot a helyére. Aztán leakasztja az övcsatját a szablyával együtt, amit még a Kereskedőházban vett magához a fura piaci leselkedő miatt, és a lányra mosolyogva felfelé indul.
Odafenn a szokásos látvány fogadja őket, ahogy felérnek a lépcsőn. A Kalmár tele van a város polgáraival.
Mik a pultban, úgy ahogy Arja régről megszokta. Rápillant, a szeme árulkodóan megrebben. Azután észreveszi Aztyant. Valami nem stimmel. Az intéző épp beszél valakikhez. Az asztaltársaság ~tuti wegtoreniek~ nem messze terpeszkedik a pulttól. Szemek villannak. Valami van a levegőben! ~Yeza!~ döbben rá a következő pillanatban. A wegtoreniekkel egy asztalnál ott ül a lány is! A feszültség még onnan is érezhető, ahol a lány megáll egy pillanatra, ahogy felérnek. ~Darok! Darok is itt van!~ tudatosul Arjában. ~Yezához tartoznának?~ próbálja értelmezni a látottakat, de egyelőre nem tudja. Higgadtan a pult felé indul, Nawanthirire mosolyogva, de a szerzetes lány érezheti a feszültséget a mosoly mögött.
Miktől nem messze áll meg, de csak a szemöldökét húzza fel kérdőn, értetlenül. Amikor megütik a fülét az intéző utolsó szavai, hideg nyugalom önti el.
Fejében egymást kergetik a gondolatok, hogy mi lehet egyáltalán ez az egész. De az egyértelmű a számára, hogy akármibe csöppentek bele itt hirtelen, ha az idegenek nem hagyják annyiban Aztyan szavait, hamarosan lehet, hogy verekedés tör ki és vér folyik a Kalmárban. Figyelmeztetőleg Nawanthirire pillant.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.11 20:36:01
5376. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:10:20
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:10:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Némán hallgatja végig, amint a sivatagi csoport vezére hangoskodik a rőt hajú lánnyal, majd Aztyan mellett állva nézi végig, ahogy megy a szavakkal az adok-kapok. Bal keze végig kardja markolatán pihen, hogy egy gyors mozdulattal feltolja a pengét és jobb kezével átvéve a kardot minél hamarabb lesújthasson vele. De ez egyelőre nem történik meg, csupán tudtára adja a sivatagiaknak, hogy kész bármikor használni a fegyvert, ha dolgok úgy alakulnának. Az elhangzottakból egyértelmű lesz számára, hogy a vörös hajú fejére kitűzött vérdíj miatt vannak itt. Azt nem tudja, hogy miért került vérdíj a lány fejére, és az említett szervezeteket sem ismeri, de láthatóan Aztyan tisztában van mindennel. Számára az a lényeg, hogy egyik társukat el akarják vinni, amit biztosan nem fognak hagyni. A feszültség tapintható, s jelen pillanatban nem tudná eldönteni, hogy az inténő blöfföl vagy komolyan beszél a sivatagiak vezérével, mindenesetre kaján mosoly ül ki arcára a levágott fej említésekor. Csupán vörös íriszei villannak végig az öt fős társaságon, akik biztosan nem fognak annyian távozni, mint amennyien jöttek. Ha van egy kis eszük, akkor a négy másik hallgat Aztyanra és élve távozhatnak, de az is lehet, hogy elszabadulnak az indulatok, akkor viszont lábbal előre távoznak majd az ajtón mind. Viszket már a tenyere egy jó harcra, amiben nem volt része mióta idejött. A kedve sem a legjobb, így az első adandó alkalommal kapni fog a lehetőségen, hogy kipróbálja mesterkardját. Erős kezében a könnyű mithrilből készült penge gyors és igen veszélyes fegyver, amit már élőben is szívesen kipróbálna. Ezen gondolatát persze nem osztja meg az ötös fogattal, de egy rossz mozdulat az asztaltársaság részéről és nyomban előkerül a levegő városának pengéje.*
*Némán hallgatja végig, amint a sivatagi csoport vezére hangoskodik a rőt hajú lánnyal, majd Aztyan mellett állva nézi végig, ahogy megy a szavakkal az adok-kapok. Bal keze végig kardja markolatán pihen, hogy egy gyors mozdulattal feltolja a pengét és jobb kezével átvéve a kardot minél hamarabb lesújthasson vele. De ez egyelőre nem történik meg, csupán tudtára adja a sivatagiaknak, hogy kész bármikor használni a fegyvert, ha dolgok úgy alakulnának. Az elhangzottakból egyértelmű lesz számára, hogy a vörös hajú fejére kitűzött vérdíj miatt vannak itt. Azt nem tudja, hogy miért került vérdíj a lány fejére, és az említett szervezeteket sem ismeri, de láthatóan Aztyan tisztában van mindennel. Számára az a lényeg, hogy egyik társukat el akarják vinni, amit biztosan nem fognak hagyni. A feszültség tapintható, s jelen pillanatban nem tudná eldönteni, hogy az inténő blöfföl vagy komolyan beszél a sivatagiak vezérével, mindenesetre kaján mosoly ül ki arcára a levágott fej említésekor. Csupán vörös íriszei villannak végig az öt fős társaságon, akik biztosan nem fognak annyian távozni, mint amennyien jöttek. Ha van egy kis eszük, akkor a négy másik hallgat Aztyanra és élve távozhatnak, de az is lehet, hogy elszabadulnak az indulatok, akkor viszont lábbal előre távoznak majd az ajtón mind. Viszket már a tenyere egy jó harcra, amiben nem volt része mióta idejött. A kedve sem a legjobb, így az első adandó alkalommal kapni fog a lehetőségen, hogy kipróbálja mesterkardját. Erős kezében a könnyű mithrilből készült penge gyors és igen veszélyes fegyver, amit már élőben is szívesen kipróbálna. Ezen gondolatát persze nem osztja meg az ötös fogattal, de egy rossz mozdulat az asztaltársaság részéről és nyomban előkerül a levegő városának pengéje.*
5375. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:41:31
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:41:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Nem nehéz kitalálni, hogy mi alapján szúrta ki a fogadóba lépő sebhelyes arcú férfi az asztalnál ülő csoportot. Úgy tűnik, mégsem sikerült rajtakapni a helyieket, hogy értesítsenek valakit. Még ha az nem is a báró személyesen.
Aztyan gesztusai barátságosak, arcán derűs félmosoly, akár kedvesnek is mondható. Leszámítva az élesen csillanó égszín tekintetet. Ha az intéző érzi is az asztal felett vibráló levegőt, nem teszi szóvá. Egyelőre nem is szeretné. Jobban át akarja látni a történteket, mielőtt dönt és cselekszik.
Yezát nem engedik mellé, bár egy leintés nem biztos, hogy megállítja a vöröst. Darok pedig, ahogy várta tőle, meg is jelenik mellette. Oda sem kell néznie, hogy tudja, készen áll, bárhogyan is alakuljanak a dolgok a Kalmárban.
A választ megkapja, természetesen bemutatkozás nélkül, amit végig is hallgat, majd jobbjának mutató és hüvelykujjával megmasszírozza orrnyergét, mint aki remélt valamit, de sajnos csalódnia kellett.*
- Én szerettem volna barátságos házigazda lenni, de úgy tűnik, nem vagy partner ebben. *Sóhajtja beletörődve. Arca megkeményedik, pillantása pengeként vág a beszélő férfi felé.*
- A báró természetesen tud az érkezésetekről, de a Selon ház nemes hűbéresének túl drága az ideje, hogy sehonnai sivatagi hiénákra fecsérelje. *Egy pillanatra sem emeli fel a hangját, ugyanolyan tárgyilagos és kifejezéstelen, mint amikor üzletelni szokott.*
- Tényleg annyira ostoba vagy, hogy azt hiszed, a báró nem tud a lány fejére kiadott vérdíjról? *Természetesen kérdése költői, mert azonnal folytatja is.*
- A lány Caldorcor báróé, akit felkeresett és felajánlotta szolgálatait neki, imígyen a vérdíj, mint olyan nem létezik. A Ranjar ügye is elrendeztetett, azt kell mondjam, feleslegesen tettétek meg ezt a hosszú utat és sértettetek meg egy Wegtorenben és Artheniorban is tisztelt nemest, a Szélrózsa Szövetségének tagját. *Néz végig a társaságon, hogy láthassa az asztalnál ülők arcára kiülő érzelmeket. Talán azokból következtethet a felállásra.*
- De felajánlom, hogy bocsánatot kérj a bárótól, bár lehetőséged nem lesz találkozni vele. *Tér vissza pillantása a szószólóra, hisz az ő reakciói a legfontosabbak.*
- A cimboráid vigyék vissza a fejed Wegtorenbe és adják át a bocsánatkéréseddel együtt a Selon Háznak, amiért az egyik hűbéresük nyugalmára törtél. Az ő életüket megkímélem, mert láthatóan te vagy az, aki kitervelted ezt az egészet. *Fejezi be, arcának ép oldalán megfeszül az állán egy izom.
A sivatagiak mind ülnek, így egyszerűen nem tudnak felpattanni és az életére törni. Az íjak nyilak nélkül mit sem érnek és a távolság is túl kicsi. Erőviszonyok tekintetében nem állnak jól, de Yeza, még fegyvertelenül is nagy súly a latban. Nem beszélve Darokról és mesterkardjáról. Mikről pedig az ébenbőrű kovácsmesterrel vívott ökölharc óta tudja, hogy mennyire jól mozog és Grarilnak is ott kell lennie valahol.
Nem nyúl a wegtoreni mesterkard markolata felé, nincs szüksége rá. Reméli, hogy a sivatagiaknak van annyi esze, hogy átgondolják az elhangzottakat. Hogy blöfföl-e? Nem tudhatják. Az is lehet, hogy igazat szólt és ez a bizonytalanság éket fog verni a csapat tagjai közé.*
*Nem nehéz kitalálni, hogy mi alapján szúrta ki a fogadóba lépő sebhelyes arcú férfi az asztalnál ülő csoportot. Úgy tűnik, mégsem sikerült rajtakapni a helyieket, hogy értesítsenek valakit. Még ha az nem is a báró személyesen.
Aztyan gesztusai barátságosak, arcán derűs félmosoly, akár kedvesnek is mondható. Leszámítva az élesen csillanó égszín tekintetet. Ha az intéző érzi is az asztal felett vibráló levegőt, nem teszi szóvá. Egyelőre nem is szeretné. Jobban át akarja látni a történteket, mielőtt dönt és cselekszik.
Yezát nem engedik mellé, bár egy leintés nem biztos, hogy megállítja a vöröst. Darok pedig, ahogy várta tőle, meg is jelenik mellette. Oda sem kell néznie, hogy tudja, készen áll, bárhogyan is alakuljanak a dolgok a Kalmárban.
A választ megkapja, természetesen bemutatkozás nélkül, amit végig is hallgat, majd jobbjának mutató és hüvelykujjával megmasszírozza orrnyergét, mint aki remélt valamit, de sajnos csalódnia kellett.*
- Én szerettem volna barátságos házigazda lenni, de úgy tűnik, nem vagy partner ebben. *Sóhajtja beletörődve. Arca megkeményedik, pillantása pengeként vág a beszélő férfi felé.*
- A báró természetesen tud az érkezésetekről, de a Selon ház nemes hűbéresének túl drága az ideje, hogy sehonnai sivatagi hiénákra fecsérelje. *Egy pillanatra sem emeli fel a hangját, ugyanolyan tárgyilagos és kifejezéstelen, mint amikor üzletelni szokott.*
- Tényleg annyira ostoba vagy, hogy azt hiszed, a báró nem tud a lány fejére kiadott vérdíjról? *Természetesen kérdése költői, mert azonnal folytatja is.*
- A lány Caldorcor báróé, akit felkeresett és felajánlotta szolgálatait neki, imígyen a vérdíj, mint olyan nem létezik. A Ranjar ügye is elrendeztetett, azt kell mondjam, feleslegesen tettétek meg ezt a hosszú utat és sértettetek meg egy Wegtorenben és Artheniorban is tisztelt nemest, a Szélrózsa Szövetségének tagját. *Néz végig a társaságon, hogy láthassa az asztalnál ülők arcára kiülő érzelmeket. Talán azokból következtethet a felállásra.*
- De felajánlom, hogy bocsánatot kérj a bárótól, bár lehetőséged nem lesz találkozni vele. *Tér vissza pillantása a szószólóra, hisz az ő reakciói a legfontosabbak.*
- A cimboráid vigyék vissza a fejed Wegtorenbe és adják át a bocsánatkéréseddel együtt a Selon Háznak, amiért az egyik hűbéresük nyugalmára törtél. Az ő életüket megkímélem, mert láthatóan te vagy az, aki kitervelted ezt az egészet. *Fejezi be, arcának ép oldalán megfeszül az állán egy izom.
A sivatagiak mind ülnek, így egyszerűen nem tudnak felpattanni és az életére törni. Az íjak nyilak nélkül mit sem érnek és a távolság is túl kicsi. Erőviszonyok tekintetében nem állnak jól, de Yeza, még fegyvertelenül is nagy súly a latban. Nem beszélve Darokról és mesterkardjáról. Mikről pedig az ébenbőrű kovácsmesterrel vívott ökölharc óta tudja, hogy mennyire jól mozog és Grarilnak is ott kell lennie valahol.
Nem nyúl a wegtoreni mesterkard markolata felé, nincs szüksége rá. Reméli, hogy a sivatagiaknak van annyi esze, hogy átgondolják az elhangzottakat. Hogy blöfföl-e? Nem tudhatják. Az is lehet, hogy igazat szólt és ez a bizonytalanság éket fog verni a csapat tagjai közé.*
5374. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:02:10
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nincs az a mennyiségű arany, kedvesem.
*Feleli, miközben arra gondol, hogy jóval kevesebb is elég lenne, mint amennyire egy átlagos Artheniori lakos gondolna. Pedig nincs baja a hölggyel, sőt, nagyon tetszik neki, és az, hogy így tudnak egymással játszani egészen felcsigázza, Főleg, hogy úgy látszik, hogy nem tudja ilyen könnyen kizökkenteni a másikat. No de egy tömött erszény azért mégiscsak egy tömött erszény. Tudnia kell az embernek a saját fontossági sorrendjét, hát még a tündérnek! Yath következő megjegyzésére talán most először láthatja Merchen igazi, szívből jövő ravasz vigyorát a szőke tincsek és szép szemek között megbújva. Mint egy vad, aki éppen a prédára készül rávetni magát. A közeledést tüzes szemekkel állja, s bár teste egész sok porcikája üvölt érte, hogy legalább egy apró csókot lopjon, elméje gátat szab ezen vágyaknak. Nem azért, mert nem tartja jó ötletnek, pusztán úgy gondolja, hogy így fokozni tudja az izgalmat, s aztán így sokkal jobban fog esni, ha sikerül kitörni vágyainak.*
-El is hiszem, hisz hosszú lehetett az út, meg aztán az ilyen finom hölgynek nem szabad túlhajszolnia magát. ~Az maradjon csak rám.~
*Bár közel sem hiszi, hogy ennyi bor bárki fejébe szálhat, azért átfut az agyán, hogy talán nem mindig saját magából kellene kiindulnia, s talán tényleg akadnak olyanok, akiknek nem szükséges sok, hogy elérjék azt a kellemes állapotot, amit sokan naponta hajszolnak. Merchen egy pár másodpercet kivár, mielőtt kimondaná a nyilvánvalót.*
-Szabad?
*Kérdez rá, miközben bal kezét nyújtja az elf felé.*
-Hadd legyek a támasza.
*Búgja, s ha sikerül megkaparintania a kezet, és ő elfogadja a tündér felajánlását, úgy hamar sokkal közelebb lopja magát, ha lehet, még a derekát is szorosan magához húzza, természetesen, hogy jobban meg tudja támasztani, nehogy gond legyen a lépcsőn, és persze hogy érezze a teste melegét, a bőre finomságát.*
-Nem szívesen hagynám magára, nehogy véletlenül rosszul legyen itt nekem. Hogy néznék utána tükörbe?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nincs az a mennyiségű arany, kedvesem.
*Feleli, miközben arra gondol, hogy jóval kevesebb is elég lenne, mint amennyire egy átlagos Artheniori lakos gondolna. Pedig nincs baja a hölggyel, sőt, nagyon tetszik neki, és az, hogy így tudnak egymással játszani egészen felcsigázza, Főleg, hogy úgy látszik, hogy nem tudja ilyen könnyen kizökkenteni a másikat. No de egy tömött erszény azért mégiscsak egy tömött erszény. Tudnia kell az embernek a saját fontossági sorrendjét, hát még a tündérnek! Yath következő megjegyzésére talán most először láthatja Merchen igazi, szívből jövő ravasz vigyorát a szőke tincsek és szép szemek között megbújva. Mint egy vad, aki éppen a prédára készül rávetni magát. A közeledést tüzes szemekkel állja, s bár teste egész sok porcikája üvölt érte, hogy legalább egy apró csókot lopjon, elméje gátat szab ezen vágyaknak. Nem azért, mert nem tartja jó ötletnek, pusztán úgy gondolja, hogy így fokozni tudja az izgalmat, s aztán így sokkal jobban fog esni, ha sikerül kitörni vágyainak.*
-El is hiszem, hisz hosszú lehetett az út, meg aztán az ilyen finom hölgynek nem szabad túlhajszolnia magát. ~Az maradjon csak rám.~
*Bár közel sem hiszi, hogy ennyi bor bárki fejébe szálhat, azért átfut az agyán, hogy talán nem mindig saját magából kellene kiindulnia, s talán tényleg akadnak olyanok, akiknek nem szükséges sok, hogy elérjék azt a kellemes állapotot, amit sokan naponta hajszolnak. Merchen egy pár másodpercet kivár, mielőtt kimondaná a nyilvánvalót.*
-Szabad?
*Kérdez rá, miközben bal kezét nyújtja az elf felé.*
-Hadd legyek a támasza.
*Búgja, s ha sikerül megkaparintania a kezet, és ő elfogadja a tündér felajánlását, úgy hamar sokkal közelebb lopja magát, ha lehet, még a derekát is szorosan magához húzza, természetesen, hogy jobban meg tudja támasztani, nehogy gond legyen a lépcsőn, és persze hogy érezze a teste melegét, a bőre finomságát.*
-Nem szívesen hagynám magára, nehogy véletlenül rosszul legyen itt nekem. Hogy néznék utána tükörbe?
5373. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-11 16:51:20
Üzenet elküldve: 2021-03-11 16:51:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
* Meg is kapja azt a szúrós pillantást Yeza, de legalább rájön, hogy jó lenne inkább most csöndben maradni, szóval be is dugul. Az események pedig folynak tovább. A vörös elhintette a kétkedés magvait Sulim emberei között, mert kisebb vita kezd kibontakozni köztük, amikor a férfi az indulást kezdi el sürgetni.*
- Elhallgass!* Morran rá fenyegetően a fejvadász. Van neki elég baja az embereivel, akik már inkább az egyezkedés felé hajlanának. Yeza meg csak szítja a tüzet. Újfent bele kotyog szóváltásukba, amire már mozdul is Sulim keze, hogy szájba vágja, viszont félúton vissza fogja magát.*
- Azt mondtam csend legyen némber!* Valószínűleg csak azért nem vágta szájba, mert akkor már a bent lévők is bele szólnának a dolgok folyásába. Egy kihívással igyekszik lerendezni a nézeteltérésüket, de úgy tűnik ezt nem meri senki bevállalni, vagy csak nem maradt elég gondolkozási idő rá, mert új arc lép be az épületbe. Az asztal mellett lévők mind vetnek rá egy pillantást. Viselete máris arról árulkodik, hogy nem átlagos ember érkezett most ide. Mit az ég, hát pont kiszúrja magának nomád bandát. Nem kell sok, hogy már az ork is mellette legyen, mint amolyan izomerő. Aztyan érezheti az asztal felett vibráló nyugtalanságot, bár a most már biztosan fognak csillapodni a kedélyek, hiszen a négyes pont tárgyalni akart. A sebhelyes be is mutatkozik illedelmesen és maga mellé rendelné Yezát, de azt nem engedi a vezető. Kezével leinti a lányt, ha az megpróbálna elmenni mellőle.*
- Egy egész báróra számítottunk, de úgy tűnik ebben a luxusban már nem részesülhetünk. De, ha már kérdezi, akkor megmondom, hogy miben lehet segítségünkre. Ennek a nőnek vérdíj van a fején, szóval mi most felállunk ettől az asztaltól és távozunk vele együtt. Ennyire egyszerű.* Fejezi be és egyben inti le az idő közben szólásra emelkedő Markrimot is. Az habozva, de engedelmeskedik, de az is lehet, hogy csak az intéző válaszát szeretné inkább kivárni. Yezán természetesen mindig rajta tartja valaki a szemét, mert az ő csinos kis feje jelenleg csak egy kövér arannyal teli zsákocska.*
* Meg is kapja azt a szúrós pillantást Yeza, de legalább rájön, hogy jó lenne inkább most csöndben maradni, szóval be is dugul. Az események pedig folynak tovább. A vörös elhintette a kétkedés magvait Sulim emberei között, mert kisebb vita kezd kibontakozni köztük, amikor a férfi az indulást kezdi el sürgetni.*
- Elhallgass!* Morran rá fenyegetően a fejvadász. Van neki elég baja az embereivel, akik már inkább az egyezkedés felé hajlanának. Yeza meg csak szítja a tüzet. Újfent bele kotyog szóváltásukba, amire már mozdul is Sulim keze, hogy szájba vágja, viszont félúton vissza fogja magát.*
- Azt mondtam csend legyen némber!* Valószínűleg csak azért nem vágta szájba, mert akkor már a bent lévők is bele szólnának a dolgok folyásába. Egy kihívással igyekszik lerendezni a nézeteltérésüket, de úgy tűnik ezt nem meri senki bevállalni, vagy csak nem maradt elég gondolkozási idő rá, mert új arc lép be az épületbe. Az asztal mellett lévők mind vetnek rá egy pillantást. Viselete máris arról árulkodik, hogy nem átlagos ember érkezett most ide. Mit az ég, hát pont kiszúrja magának nomád bandát. Nem kell sok, hogy már az ork is mellette legyen, mint amolyan izomerő. Aztyan érezheti az asztal felett vibráló nyugtalanságot, bár a most már biztosan fognak csillapodni a kedélyek, hiszen a négyes pont tárgyalni akart. A sebhelyes be is mutatkozik illedelmesen és maga mellé rendelné Yezát, de azt nem engedi a vezető. Kezével leinti a lányt, ha az megpróbálna elmenni mellőle.*
- Egy egész báróra számítottunk, de úgy tűnik ebben a luxusban már nem részesülhetünk. De, ha már kérdezi, akkor megmondom, hogy miben lehet segítségünkre. Ennek a nőnek vérdíj van a fején, szóval mi most felállunk ettől az asztaltól és távozunk vele együtt. Ennyire egyszerű.* Fejezi be és egyben inti le az idő közben szólásra emelkedő Markrimot is. Az habozva, de engedelmeskedik, de az is lehet, hogy csak az intéző válaszát szeretné inkább kivárni. Yezán természetesen mindig rajta tartja valaki a szemét, mert az ő csinos kis feje jelenleg csak egy kövér arannyal teli zsákocska.*
5372. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-10 18:21:28
Üzenet elküldve: 2021-03-10 18:21:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
- A Bárónak nem múlik ezen az élete *mondja.* - Csak az enyém. *Nem vitatkozásképp böki oda, igazából csak szeret mindent pontosan hagyni egy diskurzusban. Ez olykor kissé zavaró szokás lehet, de ha szúrós pillantást kapna miatta, legyint is egyet, hogy jelezze, igazából egyáltalán nem is lényeges a közbefűzése, csak... csak mindegy.
Tulajdonképpen egész jól sikerül terelgetni ezt a dolgot, legalábbis egyelőre úgy érzi. Tudná értékelni, ha mindenféle hajcihő nélkül meg lehetne egyezni a társasággal. A vezérük nem tűnik ostobának, bár az, hogy a Fekete Váltó mibenlétét nem igazán ismeri, Yezát egyre inkább megerősíti a sejtésben, hogy a kompánia az ő elfogását belépőnek szánja valamelyik wegtoreni céhbe. Neki természetes, hogy tud róla, hiszen mindig azokban a körökben forgott, de egy kívülállónak valóban lehet újdonság. De egyelőre nem zárja ki azt sem, hogy más van a háttérben.
A társaság többi tagját figyelve az is megfordul a fejében, hogy talán a nyelvet sem ismerik, vagy csak elég foghíjasan, az egyiket kivéve, aki végig figyelemmel kíséri a társalgásukat.
Sajnos végül Yeza érvei futóhomokra érnek és pillanatok alatt tűnik el a lába alól a biztosnak vélt talaj.*
- Én nem... Én nem verlek át *tiltakozik a vörös értetlenül pislogva a hirtelen fordulatra.
Az események meglódulnak, és a fekete ruhás eltökélten fogja a dolgot indulásra. ~Ez nem jó! Nagyon nem jó!~ Pillantása a pult felé fordul, ahol Mik meg a benga ork épp a kölket gardírozzák. Ezt látva átsuhan a gondolatai közt, hogy talán senki nem is ment értesíteni senkit. Ettől azért egy kicsit most kétségbe esik. Őszintén. Szerencsére nyer neki egy kis időt a fejvadászok közötti nézeteltérés. Úgy tűnik, a négyesfogat ráállna az alkura, de a vezér hajthatatlan.*
- Igazat szóltam. A váltón mindent elbukhattok *mondja, de vigyáz, hogy ne legyen túl erélyes. Ez a helyzet túl kényes hozzá. Jobb, ha ő a háttérben marad. A négy az egy ellen nem is olyan rossz felállás. Jó eséllyel kedvezően oldódik meg a dolog magától is. De miért is lenne ekkora szerencséje pont neki? Amikor Sulim parancsa áll a kihívás elé azokkal szemben, akik vitatnák, láthatólag visszakozik a rebellis négyes. Épp a nyelve hegyén van, hogy majd ő kiáll, ha minden kötél szakad, de ebben a pillanatban érkezik Aztyan. Yeza nagyot szusszan. Tényleg szeretné elkerülni a vérontást, ha egy mód van rá. Így is épp elég nagy perpatvar kerekedett már idebent.
Úgy nézi, az az ork ezek szerint valahogyan mégis a Kereskedőházhoz tartozhat, hiszen az intéző biccentésére már mozdul is, hogy hegyomlás termetével azon nyomban megsúlyozza a sebhelyes arcú fellépését. Még Yeza is ledermed a karakán belépőtől. Az egyetlen, ami egy apró ráncot szalaszt a Rőt homlokára az a rum finoman érezhető illata a férfi felől. ~Egek, remélem, nem részeg!~ Lehet, hogy csak Yeza érzékeny orra szúrja ki az ismerős wegtoreni aromát, elvégre egy fogadóban vannak, ahol alapból elég dús a levegő. Amúgy elképzelése sincs, milyen lehet Aztyan részegen, bár arról se, hogy vidáman vagy rémülten milyen lehet. Talán pont ugyanilyen. Alig észrevehetően rezzen össze, amikor a nevét hallja, méghozzá felszólító módban... vagy valami olyasmiben.
Mozdul a felhívásra, de valószínűleg inkább csak szemléltetve a fennálló helyzetet, mert egy nagyobb összegben fogadna rá, hogy Sulim nem engedi el maga mellől. Ha így történik, akkor csak nyel egyet, de veszteg marad.*
- Intéző *hajtja meg magát kissé a sebhelyes felé.
Persze nem véletlenül maradt a vezér közelében eddig sem. Egyrészt így jobban tudja érvényesíteni készségeit a meggyőzés terén (melyekkel ezek szerint nem ment sokra a fekete ruhásnál, hiába igyekezett annyira). ~Majd Aztyan! Nyilván. Aztyan két percen belül elad nekik egy kosár homokot az összes maradék pénzükért, és elégedetten távoznak.~ Ha nem az élete múlna rajta, még fintorogna is az egy kalap alatt önostorozó és undok gondolatra. De most csak reméli, hogy az intéző ismét csodát tesz az utálatosan lenyűgöző kereskedői vénájával.
Szóval a közelség... Ha az ember lányánál csak egy rövidke iffyt van a kard ellenében, akkor nem árt, ha közel van. Sokkal gyorsabb a tőrrel, mint amilyen egyszerű ilyen helyzetben előrántani egy kardot.
A lágyék, a térd- és könyökhajlat, a hónalj vagy a torok akár, bár ez utóbbit ösztönösen védik és kissé magasan is van egy igazán gyors vágáshoz. Az ilyesmi rút vérfürdőt csinál, amit továbbra is jobb szeretne elkerülni, főleg itt a Kalmár közepén. ~Gyerünk, Aztyan, rajtad a világ szeme.~
A Báró persze szokása szerint még nem került elő. Mióta Yeza itt van, talán összesen ha háromszor látta eddig. Bolyongó kísértethajót is könnyebb elcsípni a Füves Puszta közepén!*
- A Bárónak nem múlik ezen az élete *mondja.* - Csak az enyém. *Nem vitatkozásképp böki oda, igazából csak szeret mindent pontosan hagyni egy diskurzusban. Ez olykor kissé zavaró szokás lehet, de ha szúrós pillantást kapna miatta, legyint is egyet, hogy jelezze, igazából egyáltalán nem is lényeges a közbefűzése, csak... csak mindegy.
Tulajdonképpen egész jól sikerül terelgetni ezt a dolgot, legalábbis egyelőre úgy érzi. Tudná értékelni, ha mindenféle hajcihő nélkül meg lehetne egyezni a társasággal. A vezérük nem tűnik ostobának, bár az, hogy a Fekete Váltó mibenlétét nem igazán ismeri, Yezát egyre inkább megerősíti a sejtésben, hogy a kompánia az ő elfogását belépőnek szánja valamelyik wegtoreni céhbe. Neki természetes, hogy tud róla, hiszen mindig azokban a körökben forgott, de egy kívülállónak valóban lehet újdonság. De egyelőre nem zárja ki azt sem, hogy más van a háttérben.
A társaság többi tagját figyelve az is megfordul a fejében, hogy talán a nyelvet sem ismerik, vagy csak elég foghíjasan, az egyiket kivéve, aki végig figyelemmel kíséri a társalgásukat.
Sajnos végül Yeza érvei futóhomokra érnek és pillanatok alatt tűnik el a lába alól a biztosnak vélt talaj.*
- Én nem... Én nem verlek át *tiltakozik a vörös értetlenül pislogva a hirtelen fordulatra.
Az események meglódulnak, és a fekete ruhás eltökélten fogja a dolgot indulásra. ~Ez nem jó! Nagyon nem jó!~ Pillantása a pult felé fordul, ahol Mik meg a benga ork épp a kölket gardírozzák. Ezt látva átsuhan a gondolatai közt, hogy talán senki nem is ment értesíteni senkit. Ettől azért egy kicsit most kétségbe esik. Őszintén. Szerencsére nyer neki egy kis időt a fejvadászok közötti nézeteltérés. Úgy tűnik, a négyesfogat ráállna az alkura, de a vezér hajthatatlan.*
- Igazat szóltam. A váltón mindent elbukhattok *mondja, de vigyáz, hogy ne legyen túl erélyes. Ez a helyzet túl kényes hozzá. Jobb, ha ő a háttérben marad. A négy az egy ellen nem is olyan rossz felállás. Jó eséllyel kedvezően oldódik meg a dolog magától is. De miért is lenne ekkora szerencséje pont neki? Amikor Sulim parancsa áll a kihívás elé azokkal szemben, akik vitatnák, láthatólag visszakozik a rebellis négyes. Épp a nyelve hegyén van, hogy majd ő kiáll, ha minden kötél szakad, de ebben a pillanatban érkezik Aztyan. Yeza nagyot szusszan. Tényleg szeretné elkerülni a vérontást, ha egy mód van rá. Így is épp elég nagy perpatvar kerekedett már idebent.
Úgy nézi, az az ork ezek szerint valahogyan mégis a Kereskedőházhoz tartozhat, hiszen az intéző biccentésére már mozdul is, hogy hegyomlás termetével azon nyomban megsúlyozza a sebhelyes arcú fellépését. Még Yeza is ledermed a karakán belépőtől. Az egyetlen, ami egy apró ráncot szalaszt a Rőt homlokára az a rum finoman érezhető illata a férfi felől. ~Egek, remélem, nem részeg!~ Lehet, hogy csak Yeza érzékeny orra szúrja ki az ismerős wegtoreni aromát, elvégre egy fogadóban vannak, ahol alapból elég dús a levegő. Amúgy elképzelése sincs, milyen lehet Aztyan részegen, bár arról se, hogy vidáman vagy rémülten milyen lehet. Talán pont ugyanilyen. Alig észrevehetően rezzen össze, amikor a nevét hallja, méghozzá felszólító módban... vagy valami olyasmiben.
Mozdul a felhívásra, de valószínűleg inkább csak szemléltetve a fennálló helyzetet, mert egy nagyobb összegben fogadna rá, hogy Sulim nem engedi el maga mellől. Ha így történik, akkor csak nyel egyet, de veszteg marad.*
- Intéző *hajtja meg magát kissé a sebhelyes felé.
Persze nem véletlenül maradt a vezér közelében eddig sem. Egyrészt így jobban tudja érvényesíteni készségeit a meggyőzés terén (melyekkel ezek szerint nem ment sokra a fekete ruhásnál, hiába igyekezett annyira). ~Majd Aztyan! Nyilván. Aztyan két percen belül elad nekik egy kosár homokot az összes maradék pénzükért, és elégedetten távoznak.~ Ha nem az élete múlna rajta, még fintorogna is az egy kalap alatt önostorozó és undok gondolatra. De most csak reméli, hogy az intéző ismét csodát tesz az utálatosan lenyűgöző kereskedői vénájával.
Szóval a közelség... Ha az ember lányánál csak egy rövidke iffyt van a kard ellenében, akkor nem árt, ha közel van. Sokkal gyorsabb a tőrrel, mint amilyen egyszerű ilyen helyzetben előrántani egy kardot.
A lágyék, a térd- és könyökhajlat, a hónalj vagy a torok akár, bár ez utóbbit ösztönösen védik és kissé magasan is van egy igazán gyors vágáshoz. Az ilyesmi rút vérfürdőt csinál, amit továbbra is jobb szeretne elkerülni, főleg itt a Kalmár közepén. ~Gyerünk, Aztyan, rajtad a világ szeme.~
A Báró persze szokása szerint még nem került elő. Mióta Yeza itt van, talán összesen ha háromszor látta eddig. Bolyongó kísértethajót is könnyebb elcsípni a Füves Puszta közepén!*
5371. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-10 10:40:54
Üzenet elküldve: 2021-03-10 10:40:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*A kicsi nem riad el tőle, sőt még vidámnak is látszik az ork közeledésére. A vélt név hallatán elgondolkodik.*
- Jejjan, üh. Különös, de szép neved van. *Sejti, hogy kimondani még nem tudja a nevét a kisfiú, de egyelőre ez is megteszi.*
- Dajog bát, igen. *Hevesen bólogat a pöttöm próbálkozására, amint a nevét próbálja kimondani. A teve bemutatót érdeklődve nézi végig, amikor a pici rábök és azt mondja loag.*
- Mondhatjuk, hogy lovag. *Igaz nem így jellemezné magát, de a kicsi kedvét nem akarja elrontani, így marad loag a szemében. Amíg a Miktől kapott almát majszolja a kisfiú, addig megnézi a teve játékát, majd ha az alma elfogyik, akkor mosolyogva visszaadja neki.*
- Úgy látom nagyon szereted az almát kisember. *Vigyorogva nézi, ahogy jóízűen rágcsál a fiú. Figyelmét a bejárati ajtó kitárulása vonja magára, ahol prémes kabátban Aztyan lép be a kalmárba. Az intéző állával jelez neki, hogy szükség lesz a közreműködésére, így a kicsihez visszafordul.*
- Maradj itt Jejjan! Dajog bát loagnak dolga van. *Kacsint a kicsire, majd mutató ujját a szájára teszi, jelezve a kicsinek, hogy maradjon csendben. Az imént asz asztaltársaságnál már hangoskodás ia hallatszott így a kicsit mindenképp otthagyta volna a biztos pult mögött. Feláll a pult melletti székéről, majd kezét nemes fegyverén pihentetve odalép Aztyan mellé, úgy, hogy hatalmas árnyéka rávetül az asztaltársaságra. Vörös íriszei fenyegetőn villannak meg, de nem szól és nem tesz semmit, amíg erre nem kap utasítást.*
*A kicsi nem riad el tőle, sőt még vidámnak is látszik az ork közeledésére. A vélt név hallatán elgondolkodik.*
- Jejjan, üh. Különös, de szép neved van. *Sejti, hogy kimondani még nem tudja a nevét a kisfiú, de egyelőre ez is megteszi.*
- Dajog bát, igen. *Hevesen bólogat a pöttöm próbálkozására, amint a nevét próbálja kimondani. A teve bemutatót érdeklődve nézi végig, amikor a pici rábök és azt mondja loag.*
- Mondhatjuk, hogy lovag. *Igaz nem így jellemezné magát, de a kicsi kedvét nem akarja elrontani, így marad loag a szemében. Amíg a Miktől kapott almát majszolja a kisfiú, addig megnézi a teve játékát, majd ha az alma elfogyik, akkor mosolyogva visszaadja neki.*
- Úgy látom nagyon szereted az almát kisember. *Vigyorogva nézi, ahogy jóízűen rágcsál a fiú. Figyelmét a bejárati ajtó kitárulása vonja magára, ahol prémes kabátban Aztyan lép be a kalmárba. Az intéző állával jelez neki, hogy szükség lesz a közreműködésére, így a kicsihez visszafordul.*
- Maradj itt Jejjan! Dajog bát loagnak dolga van. *Kacsint a kicsire, majd mutató ujját a szájára teszi, jelezve a kicsinek, hogy maradjon csendben. Az imént asz asztaltársaságnál már hangoskodás ia hallatszott így a kicsit mindenképp otthagyta volna a biztos pult mögött. Feláll a pult melletti székéről, majd kezét nemes fegyverén pihentetve odalép Aztyan mellé, úgy, hogy hatalmas árnyéka rávetül az asztaltársaságra. Vörös íriszei fenyegetőn villannak meg, de nem szól és nem tesz semmit, amíg erre nem kap utasítást.*
5370. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-09 22:23:20
Üzenet elküldve: 2021-03-09 22:23:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//részben Darok//
*Mire a csapat, Yeza társaságában elfogyasztja az ételeket és italokat, végül pedig megkezdődik a két oldalú vita az indulásról vagy a maradásról. Nyikhajt hátulról küldi be a fogadóba, amerről távozott, de a heges arcú intéző a Kalmár bejárata felől kíván megérkezni. A fogadó előtt megállva megigazítja ruháját, prémes kabátját, dolmányát és ingének gallérját. Fegyverövén meghúzza a wegtoreni mesterkardot tartó hüvelyt és kifújja magát. Nem szeretné, ha a bentiek úgy éreznék, sietett idáig.
Amint úgy érzi, megfelelő az állapota, határozottan taszítja be a Kalmár ajtaját, a tartása egyenes és kimért, de mindig ilyen szokott lenni.
Odabent gyorsan jár körbe égszín pillantása és állapodik meg egyenesen Yezán és asztaltársaságán. A vörös érthetetlenül közel helyezkedik el az asztalfőn ülő, vezetőnek tűnő turbános férfi mellett. Ha elkapja Darok pillantását, akkor csak állának egy mozdulatával jelzi, hogy csatlakozzon hozzá. Sajnálja, hogy most nem viseli a leviatános vértet, amit külön neki készíttetett.
Nyikhaj elbeszélése elég hézagos volt, de Aztyan biztos benne, hogy gyorsan helyrekerülnek a dolgok. Míg az asztalhoz ér, igyekszik minden ott ülőn végignézni, mielőtt odaér Yeza és a sivatagi férfi mellé. Talán érzi még az asztal felett remegő feszültséget, jó emberismerő, felismerheti az ilyesmit.*
- Köszöntöm önöket a Wegtoreni Kalmárban, A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Kereskedőház intézője és báró Cha'yss Cano Caldorcor szavának tolmácsa. *Mutatkozik be ahogy karjait összefonja a dereka mögött.*
- Yeza! *Int fejével a vörösnek ellentmondást nem tűrőn és maga mellé szólítja. Ha a lány nem is teszi amit kért, akkor sem törik meg a magabiztossága.*
- Miben állhatok az urak szolgálatára? *Kérdi végignézve újra a társaságon, végül pillantása megállapodik a vezetőnek látszó sivatagin.*
//részben Darok//
*Mire a csapat, Yeza társaságában elfogyasztja az ételeket és italokat, végül pedig megkezdődik a két oldalú vita az indulásról vagy a maradásról. Nyikhajt hátulról küldi be a fogadóba, amerről távozott, de a heges arcú intéző a Kalmár bejárata felől kíván megérkezni. A fogadó előtt megállva megigazítja ruháját, prémes kabátját, dolmányát és ingének gallérját. Fegyverövén meghúzza a wegtoreni mesterkardot tartó hüvelyt és kifújja magát. Nem szeretné, ha a bentiek úgy éreznék, sietett idáig.
Amint úgy érzi, megfelelő az állapota, határozottan taszítja be a Kalmár ajtaját, a tartása egyenes és kimért, de mindig ilyen szokott lenni.
Odabent gyorsan jár körbe égszín pillantása és állapodik meg egyenesen Yezán és asztaltársaságán. A vörös érthetetlenül közel helyezkedik el az asztalfőn ülő, vezetőnek tűnő turbános férfi mellett. Ha elkapja Darok pillantását, akkor csak állának egy mozdulatával jelzi, hogy csatlakozzon hozzá. Sajnálja, hogy most nem viseli a leviatános vértet, amit külön neki készíttetett.
Nyikhaj elbeszélése elég hézagos volt, de Aztyan biztos benne, hogy gyorsan helyrekerülnek a dolgok. Míg az asztalhoz ér, igyekszik minden ott ülőn végignézni, mielőtt odaér Yeza és a sivatagi férfi mellé. Talán érzi még az asztal felett remegő feszültséget, jó emberismerő, felismerheti az ilyesmit.*
- Köszöntöm önöket a Wegtoreni Kalmárban, A'cron Aztyan al'Areen vagyok, a Kereskedőház intézője és báró Cha'yss Cano Caldorcor szavának tolmácsa. *Mutatkozik be ahogy karjait összefonja a dereka mögött.*
- Yeza! *Int fejével a vörösnek ellentmondást nem tűrőn és maga mellé szólítja. Ha a lány nem is teszi amit kért, akkor sem törik meg a magabiztossága.*
- Miben állhatok az urak szolgálatára? *Kérdi végignézve újra a társaságon, végül pillantása megállapodik a vezetőnek látszó sivatagin.*
5369. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:07:47
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:07:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
* A csapat végül az asztalnál köt ki. Érkeznek is a finom sültek, de az első falatok Yezért kiáltanak. Elég hihetően játssza el a meglepetett, amikor is közlik vele, hogy annak oka van, hogy ő neki is raktak az ételből meg az italból. Bár éppen az is lehet, hogy tényleg csak meglepődött. A lényeg, hogy fogyaszt, de nem állja meg, hogy ne közöljön pár szót még előtte.*
- Ugyan! Ha valakinek az életéről van szó, akkor annak mindegy, hogy milyen lesz a hely hírneve.* Mindegy is a lényeg, hogy óvatosak voltak, de úgy tűnik, hogy minden rendben. Ettől függetlenül a bor fogyasztás marad jócskán a mértékletesség határán. Yeza hasonló képen áll neki a húsnak, mint ahogyan a nomádok is fognak. A szemek mohón csillannak meg a férfiak szemében. Ezután már ők is nagy hévvel vetik bele magukat az evésbe, ha vége az imának, csak a vezér marad a nemesi eleganciánál. Evés közben folytatódik a beszélgetés a rőt és a sivatagi között. Ha Yeza egy kicsit is figyel, akkor láthatja, hogy olykor az egyik harcos is őket figyeli. Az értelem úgy csillan meg a szemében, mintha csak tudná, hogy azok ketten miről beszélnek. Talán érti a nyelvet ő is, csak eddig még nem szólalt meg. Főleg a Fekete váltóról szóló csevej kelti fel az érdeklődését, mert még az evést is abba hagyja. A fejvadászt a kapott válasz nem tölti el vidámsággal, de erről csak arcának pillanatnyi rezdülései árulkodnak. Ezek meg teljesen kisimulnak a fűszeres csók végére. Viszont ezután konkrét kérdést szegez neki oda. A válasz pedig csak a szokásos báró váró terelés meg erősködés, hogy ne siessenek. Erre a férfi össze ráncolja a barna homlokát.*
- Mint mondtam ebéd után indulunk. Váltó ide vagy oda engem nem versz át.* Hangja kemény és szigorú. A harcosok az utolsó falatokat nyomják lefelé, ahogy ő is, bár ő nem eszi meg az egészet. Hamar a törlőért nyúl, hogy megtörölgesse a szája a szélét. Meg sem várja, hogy azok teljesen befejezzék. Fel áll és int harcosainak.*
- Megyünk most!* Veti oda a vörösnek és már ragadná is karon, hogy meginduljon vele, de egy másik hang közbe vág.*
- Megállj Sulim!* Már ennyiből is kihallatszik, hogy tagadhatatlanul wegtoreni az illető.*
- Mi van, ha igazat mond? Akkor miből vesszük meg az ellátmányt? Az otthoniak számítanak ránk.
- Hallgass Markrim! Hazudik a némber! Induljunk!
- Nem! Ha igazat beszél, akkor csak te fogsz tudni ebből hasznot húzni, de ahogy hallottam még azt se. Hallgassuk meg a báróját és húzzunk ki belőle pár aranyat!* Most vált saját nyelvükre és társainak kezd el karattyolni. Valószínűleg felvázolja nekik a helyzetet. A Sulim nevezetű pedig gyilkos pillantásokat lövell felé. A többiek is bólogatni kezdenek, így aztán Markrim neki is lát a tolmácsolásnak.*
- Ők is egyetértenek. Maradjunk még!
- Én vagyok a vezér! Szóval azt teszitek, amit mondok. Vagy netán akad itt bárki aki leváltana? Rajta hát, hívjon ki valaki és intézzük el ezt wegtoreni módra!* Tárja szét karjait, miközben várja kihívóit. Ez elbizonytalanítja a társaságot, mivel senki nem mozdul. Ebből arra lehet következtetni, hogy veszélyes ellenfél lehet a fejvadász. Talán Yeza képes átlátni a helyzetet. A vezető nem illik a többiek közzé, hiszen másképpen beszél, eszik és gondolkodik is. A többi inkább tűnik átlagos nomádnak, akik a saját és családjuk megélhetését nézik, amíg Sulim inkább az önös érdekeit. Markrim nem véletlenül használhatta a közöst, hiszen ezzel tudtára adta a rőtnek, hogy hajlanának a tárgyalásra. Viszont ez egyelőre úgy tűnik, hogy vakvágányon marad, mert ki már egyik sem meri kihívni főnöküket.*
* A csapat végül az asztalnál köt ki. Érkeznek is a finom sültek, de az első falatok Yezért kiáltanak. Elég hihetően játssza el a meglepetett, amikor is közlik vele, hogy annak oka van, hogy ő neki is raktak az ételből meg az italból. Bár éppen az is lehet, hogy tényleg csak meglepődött. A lényeg, hogy fogyaszt, de nem állja meg, hogy ne közöljön pár szót még előtte.*
- Ugyan! Ha valakinek az életéről van szó, akkor annak mindegy, hogy milyen lesz a hely hírneve.* Mindegy is a lényeg, hogy óvatosak voltak, de úgy tűnik, hogy minden rendben. Ettől függetlenül a bor fogyasztás marad jócskán a mértékletesség határán. Yeza hasonló képen áll neki a húsnak, mint ahogyan a nomádok is fognak. A szemek mohón csillannak meg a férfiak szemében. Ezután már ők is nagy hévvel vetik bele magukat az evésbe, ha vége az imának, csak a vezér marad a nemesi eleganciánál. Evés közben folytatódik a beszélgetés a rőt és a sivatagi között. Ha Yeza egy kicsit is figyel, akkor láthatja, hogy olykor az egyik harcos is őket figyeli. Az értelem úgy csillan meg a szemében, mintha csak tudná, hogy azok ketten miről beszélnek. Talán érti a nyelvet ő is, csak eddig még nem szólalt meg. Főleg a Fekete váltóról szóló csevej kelti fel az érdeklődését, mert még az evést is abba hagyja. A fejvadászt a kapott válasz nem tölti el vidámsággal, de erről csak arcának pillanatnyi rezdülései árulkodnak. Ezek meg teljesen kisimulnak a fűszeres csók végére. Viszont ezután konkrét kérdést szegez neki oda. A válasz pedig csak a szokásos báró váró terelés meg erősködés, hogy ne siessenek. Erre a férfi össze ráncolja a barna homlokát.*
- Mint mondtam ebéd után indulunk. Váltó ide vagy oda engem nem versz át.* Hangja kemény és szigorú. A harcosok az utolsó falatokat nyomják lefelé, ahogy ő is, bár ő nem eszi meg az egészet. Hamar a törlőért nyúl, hogy megtörölgesse a szája a szélét. Meg sem várja, hogy azok teljesen befejezzék. Fel áll és int harcosainak.*
- Megyünk most!* Veti oda a vörösnek és már ragadná is karon, hogy meginduljon vele, de egy másik hang közbe vág.*
- Megállj Sulim!* Már ennyiből is kihallatszik, hogy tagadhatatlanul wegtoreni az illető.*
- Mi van, ha igazat mond? Akkor miből vesszük meg az ellátmányt? Az otthoniak számítanak ránk.
- Hallgass Markrim! Hazudik a némber! Induljunk!
- Nem! Ha igazat beszél, akkor csak te fogsz tudni ebből hasznot húzni, de ahogy hallottam még azt se. Hallgassuk meg a báróját és húzzunk ki belőle pár aranyat!* Most vált saját nyelvükre és társainak kezd el karattyolni. Valószínűleg felvázolja nekik a helyzetet. A Sulim nevezetű pedig gyilkos pillantásokat lövell felé. A többiek is bólogatni kezdenek, így aztán Markrim neki is lát a tolmácsolásnak.*
- Ők is egyetértenek. Maradjunk még!
- Én vagyok a vezér! Szóval azt teszitek, amit mondok. Vagy netán akad itt bárki aki leváltana? Rajta hát, hívjon ki valaki és intézzük el ezt wegtoreni módra!* Tárja szét karjait, miközben várja kihívóit. Ez elbizonytalanítja a társaságot, mivel senki nem mozdul. Ebből arra lehet következtetni, hogy veszélyes ellenfél lehet a fejvadász. Talán Yeza képes átlátni a helyzetet. A vezető nem illik a többiek közzé, hiszen másképpen beszél, eszik és gondolkodik is. A többi inkább tűnik átlagos nomádnak, akik a saját és családjuk megélhetését nézik, amíg Sulim inkább az önös érdekeit. Markrim nem véletlenül használhatta a közöst, hiszen ezzel tudtára adta a rőtnek, hogy hajlanának a tárgyalásra. Viszont ez egyelőre úgy tűnik, hogy vakvágányon marad, mert ki már egyik sem meri kihívni főnöküket.*
5368. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-09 10:54:09
Üzenet elküldve: 2021-03-09 10:54:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ami azt illeti, Nalretet is meglepi, hogy nem nyúlt még be az asztal alá, habár az Ördögvigyortól kimondottan jó kedve van, az alkohol valahogy mintha kigőzölgött volna belőle. Nor'Deron szavaira csak forgatja szemét és, mivel ismét szomszédos helyet foglal fele, még a vállába is bokszol, s bár minden erejét felhasználja, valószínűleg meg sem kottyan a másiknak. Még az is lehet, észre sem veszi az álnok támadást, de a tündérnek azért jól esett. A társaság nagy része azonban nem tartja jó ötletnek a táncot, egy része meg aztán talán már a kérdést sem hallotta. Nor persze helyesel, ami csak azért halott ötlet, mert Nalretnek a legkevesebb kedve táncolni pont vele van. Rel állapotát eltekintve elképzelhető, hogy a fattyú hamarosan más vizekre evez, és ha nem a hős szerelmes embert szúrja ki, akkor megeshet, hogy arra téved, ahol ismeri már a járást. Nalret úgy tesz tehát, mintha ezt nem hallotta volna és inkább belemerül maradék italába, erőteljesen szuggerálva azt simogatja ujjával a pohár száját, mintha csak el akarná varázsolni azt. Közben Rel valamiféle Syoudot hiányol, mire Nalret felkapja a fejét és hamar körbepillant. Már éppen meg akarna szólalni, hogy miféle szerelmi ezerszög van már itt, de Deron reakciója elég hamar elcsitítja, kimondatlan szavai pedig irritálóan csípik nyelve hegyét.*
- Ki ez a Syoud? *Kérdezi, olyan arckifejezéssel, mintha csak hozzátette volna: "Ne nézzetek hülyének, tök új vagyok itt." Na persze ezt valószínűleg nem fogják kiolvasni gondolataiból, így csak reménykedik benne, hogy nem egy olyan férfiról van szó, akit mindenkinek ismernie kéne. Bár Deron reakciójából ítélve, jobb ha elkerüli. Főleg, ha egy ilyesfajta Elf nő epekedik utána, mert nem valószínű, hogy pont Rellel akarna ujjat húzni. Meg új életet sem. Apropó, Relre nézve ő is látja, hogy a legkellemesebb állapotot már igencsak átlépte, így aggódva Ysára pillant, egyféle jelzésképpen, hogyha kell segíteni, nagy tehetsége van hajfogásban. Nem egyszer kellett sajátját összefogni mióta a városba érkezett, derékig érő hajjal pedig hamar kifejleszthető ez a képesség.*
- Az ágyak felé is táncikálhatunk lassan. *Vonja meg vállát, mert neki igazából mindegy, hogy itt ücsörög, vagy egy kis szobában, de lehet, hogy a másik kettőnek nem. Persze megnézte volna, hogy Ysa hogyan táncol, na meg el is kísérte volna, nagyon is szívesen. Jelenleg annyira gondtalan az Ördögvigyortól, hogy még a nagy meztelen gyülekezetet is megnézte volna, de rá kell jönnie, ha most az egyik részeg levetkőzne, valószínűleg egyszerűen eldőlne míg egy lábon egyensúlyozva próbálna kibújni egyik cipőjéből. Maradék italát is lehúzza, hátradőlve székében ölébe veszi üres poharát és töprengve forgatja azt. Nor'Deron tökéletesen olvasható ábrázatát sikerül elkapnia, amikor pedig rájön, hogy ugyanazon morfondíroznak, sokatmondó fél mosollyal igyekszik elkapni tekintetét. Ha nem egyedül iszik, akkor teljesen normális, hogy még szomjas.*
// Egy új korszak hajnala //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ami azt illeti, Nalretet is meglepi, hogy nem nyúlt még be az asztal alá, habár az Ördögvigyortól kimondottan jó kedve van, az alkohol valahogy mintha kigőzölgött volna belőle. Nor'Deron szavaira csak forgatja szemét és, mivel ismét szomszédos helyet foglal fele, még a vállába is bokszol, s bár minden erejét felhasználja, valószínűleg meg sem kottyan a másiknak. Még az is lehet, észre sem veszi az álnok támadást, de a tündérnek azért jól esett. A társaság nagy része azonban nem tartja jó ötletnek a táncot, egy része meg aztán talán már a kérdést sem hallotta. Nor persze helyesel, ami csak azért halott ötlet, mert Nalretnek a legkevesebb kedve táncolni pont vele van. Rel állapotát eltekintve elképzelhető, hogy a fattyú hamarosan más vizekre evez, és ha nem a hős szerelmes embert szúrja ki, akkor megeshet, hogy arra téved, ahol ismeri már a járást. Nalret úgy tesz tehát, mintha ezt nem hallotta volna és inkább belemerül maradék italába, erőteljesen szuggerálva azt simogatja ujjával a pohár száját, mintha csak el akarná varázsolni azt. Közben Rel valamiféle Syoudot hiányol, mire Nalret felkapja a fejét és hamar körbepillant. Már éppen meg akarna szólalni, hogy miféle szerelmi ezerszög van már itt, de Deron reakciója elég hamar elcsitítja, kimondatlan szavai pedig irritálóan csípik nyelve hegyét.*
- Ki ez a Syoud? *Kérdezi, olyan arckifejezéssel, mintha csak hozzátette volna: "Ne nézzetek hülyének, tök új vagyok itt." Na persze ezt valószínűleg nem fogják kiolvasni gondolataiból, így csak reménykedik benne, hogy nem egy olyan férfiról van szó, akit mindenkinek ismernie kéne. Bár Deron reakciójából ítélve, jobb ha elkerüli. Főleg, ha egy ilyesfajta Elf nő epekedik utána, mert nem valószínű, hogy pont Rellel akarna ujjat húzni. Meg új életet sem. Apropó, Relre nézve ő is látja, hogy a legkellemesebb állapotot már igencsak átlépte, így aggódva Ysára pillant, egyféle jelzésképpen, hogyha kell segíteni, nagy tehetsége van hajfogásban. Nem egyszer kellett sajátját összefogni mióta a városba érkezett, derékig érő hajjal pedig hamar kifejleszthető ez a képesség.*
- Az ágyak felé is táncikálhatunk lassan. *Vonja meg vállát, mert neki igazából mindegy, hogy itt ücsörög, vagy egy kis szobában, de lehet, hogy a másik kettőnek nem. Persze megnézte volna, hogy Ysa hogyan táncol, na meg el is kísérte volna, nagyon is szívesen. Jelenleg annyira gondtalan az Ördögvigyortól, hogy még a nagy meztelen gyülekezetet is megnézte volna, de rá kell jönnie, ha most az egyik részeg levetkőzne, valószínűleg egyszerűen eldőlne míg egy lábon egyensúlyozva próbálna kibújni egyik cipőjéből. Maradék italát is lehúzza, hátradőlve székében ölébe veszi üres poharát és töprengve forgatja azt. Nor'Deron tökéletesen olvasható ábrázatát sikerül elkapnia, amikor pedig rájön, hogy ugyanazon morfondíroznak, sokatmondó fél mosollyal igyekszik elkapni tekintetét. Ha nem egyedül iszik, akkor teljesen normális, hogy még szomjas.*
5367. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 20:35:04
Üzenet elküldve: 2021-03-08 20:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
~Egy kikötői szajha se mondhatta volna szebben~ *mosolyog a megjegyzésen.
Yeza a "jó kuncsaft" szerepében azért igyekszik minél több részletet megfigyelni. Azt valahogy egyre biztosabban sejti, hogy ezeket a fickókat nem igazán veti fel a pénz. Az öltözet egy dolog. Utazáshoz gyakran praktikusabb egyszerű ruhát ölteni, elkerülendő, hogy minden második lépésnél ki akarjanak rabolni. Öt fegyveres férfi esetében ez mondjuk kevésbé mérvadó, de jobb az óvatosság ugyebár. A vértek meg a fegyverek sem tűnnek túl míves darabnak, de volt már olyanra is példa, hogy nomádok taroltak le fényes városokat. Botokkal meg kövekkel is lehet embert ölni. Ki ne tudná jobban, mint egy wegtoreni?
Figyeli a kafiyák árnyékában forgó szemeket. Viszonylag magabiztosnak tűntek, de ha ez csak póz, az idővel azért valamelyest lepattogzik. Idegenben vannak, egy fogadónyi ember (és más szerzet) között. Nem ismerik az itteni viszonyokat, azt sem tudhatják biztosra, ki tartozik a személyzethez, ki vendég. A törzsvendégek ráadásul hajlamosak kiállni kedvenc helyükért. Wegtorenben az alapvető természet tüzes, itt viszont köztudottan sok a kalandor, akik okozhatnak meglepetéseket. A vezér beszéde viszont némi dilemma a számára. Nem hallja ki belőle a jellegzetes, pattogósan karakán hangzókat, amik a Tűz Városának szülötteire oly jellemzők. Tiszta, artheniori kiejtéssel beszéli a közöst.*
- Az bizony *erősíti meg a félreértést, mint felhozott okot, de ki nem fejti. Az ételek viszont kezdenek érkezni. Igyekszik a Bárót úgy emlegetni, hogy Mik jól hallhassa, bár nagyon reméli, hogy enélkül is rájött, hogy ez az ügy itt felsőbb vezetői kompetenciák után kiált. Mik jó eszű ifjú... feltéve, hogy nem nőügyeiről van szó.*
- Ó, igazán kedves *biccent a fekete ruhás sivatagi felé, amikor az sültet szel, italt tölt neki.* - Ja, hogy... hmmm *ingatja a fejét, a kommentárra, mintha eszébe se jutott volna soha ilyesmi.* - Ha megmérgeznénk benneteket az asztalánál, a Báró önkezével nyúzna meg minket, az biztos. *Tény, hogy ennél rosszabb vendégcsalogatót aligha lehetne kitalálni egy ilyen helynek. De hogy mindenki olyan biztos lehessen ebben, mint ő, készséggel fogyaszt. Kézzel nyúl a húshoz, ahogy a forróbb vidékek kultúrkörében teljesen megszokott. A sült omlós és kellemesen fűszeres. Máskor örömmel törölgetné ki a tányért egy kiadós adag után az utolsó csepp szaftig, de most alig megy le a torkán ez a néhány falat is. Nem látszik rajta. Ahogy lenyalogatja az ujjait, már attól összefuthat a nyál egy éhes ember szájában. Még egy kevésbé éhesében is, bár talán más okokból. Kortyol a borból is. Ajkait érzékien festi meg a nedű.* - Látod?
*Nem érti a nyelvet, amin egymás közt beszélnek és ez eléggé bosszantja. Egy-egy ismerős szó bukkan csak fel, ami leginkább csak annak köszönhető, hogy a wegtoreni nyelvjárás bővelkedik a jövevényszavakban. Épp venné a levegőt, hogy rákérdezzen, merről jöttek, amikor leintik. Csendben marad. Talán meglepő, de tud olyat is. Sátoros ünnepeken! Mondaná, aki régebbről ismeri.*
- Pont erről beszélek, hogy nagyon is számítana. Akinek kiadják a Fekete Váltót, arról eltörlik a megbélyegzést, visszavonják a rá kitűzött gyilokpénzt és feloldják a kimondott ítéletek alól. Így az elfogása se pénzzel, se megnyíló ajtókkal nem jár. Aki ennek ellenére gyűjtet be, az magára vonja a céhek haragját. Nem véletlenül tettem fel mindent erre a lapra *bólint jelentőségteljesen.
Amikor wegtoreni paprika és vörösbor aromája elegyedik pikáns csókban, Yeza egyáltalán nem zavartatja magát a rájuk szegeződő figyelem miatt. Pillantását a férfién tartja, mikor elválnak ajkaik.*
- Nem köntörfalazok, csak igyekszem meggyőzni téged arról a tényről, hogy sokkal kifizetődőbb is lehet mindenkinek, ha nem sietitek el ezt a dolgot. Az út hosszú és költséges. A hajó drága. Nektek is csak a bosszúság maradna, ha mindez még hiába is lenne. Míg a Báró visszaér, hogy tárgyalhassatok, a ház vendégei vagytok. Természetesen. Arthenior a lehetőségek városa, Caldorcor Báró pedig jó üzletember.
~Egy kikötői szajha se mondhatta volna szebben~ *mosolyog a megjegyzésen.
Yeza a "jó kuncsaft" szerepében azért igyekszik minél több részletet megfigyelni. Azt valahogy egyre biztosabban sejti, hogy ezeket a fickókat nem igazán veti fel a pénz. Az öltözet egy dolog. Utazáshoz gyakran praktikusabb egyszerű ruhát ölteni, elkerülendő, hogy minden második lépésnél ki akarjanak rabolni. Öt fegyveres férfi esetében ez mondjuk kevésbé mérvadó, de jobb az óvatosság ugyebár. A vértek meg a fegyverek sem tűnnek túl míves darabnak, de volt már olyanra is példa, hogy nomádok taroltak le fényes városokat. Botokkal meg kövekkel is lehet embert ölni. Ki ne tudná jobban, mint egy wegtoreni?
Figyeli a kafiyák árnyékában forgó szemeket. Viszonylag magabiztosnak tűntek, de ha ez csak póz, az idővel azért valamelyest lepattogzik. Idegenben vannak, egy fogadónyi ember (és más szerzet) között. Nem ismerik az itteni viszonyokat, azt sem tudhatják biztosra, ki tartozik a személyzethez, ki vendég. A törzsvendégek ráadásul hajlamosak kiállni kedvenc helyükért. Wegtorenben az alapvető természet tüzes, itt viszont köztudottan sok a kalandor, akik okozhatnak meglepetéseket. A vezér beszéde viszont némi dilemma a számára. Nem hallja ki belőle a jellegzetes, pattogósan karakán hangzókat, amik a Tűz Városának szülötteire oly jellemzők. Tiszta, artheniori kiejtéssel beszéli a közöst.*
- Az bizony *erősíti meg a félreértést, mint felhozott okot, de ki nem fejti. Az ételek viszont kezdenek érkezni. Igyekszik a Bárót úgy emlegetni, hogy Mik jól hallhassa, bár nagyon reméli, hogy enélkül is rájött, hogy ez az ügy itt felsőbb vezetői kompetenciák után kiált. Mik jó eszű ifjú... feltéve, hogy nem nőügyeiről van szó.*
- Ó, igazán kedves *biccent a fekete ruhás sivatagi felé, amikor az sültet szel, italt tölt neki.* - Ja, hogy... hmmm *ingatja a fejét, a kommentárra, mintha eszébe se jutott volna soha ilyesmi.* - Ha megmérgeznénk benneteket az asztalánál, a Báró önkezével nyúzna meg minket, az biztos. *Tény, hogy ennél rosszabb vendégcsalogatót aligha lehetne kitalálni egy ilyen helynek. De hogy mindenki olyan biztos lehessen ebben, mint ő, készséggel fogyaszt. Kézzel nyúl a húshoz, ahogy a forróbb vidékek kultúrkörében teljesen megszokott. A sült omlós és kellemesen fűszeres. Máskor örömmel törölgetné ki a tányért egy kiadós adag után az utolsó csepp szaftig, de most alig megy le a torkán ez a néhány falat is. Nem látszik rajta. Ahogy lenyalogatja az ujjait, már attól összefuthat a nyál egy éhes ember szájában. Még egy kevésbé éhesében is, bár talán más okokból. Kortyol a borból is. Ajkait érzékien festi meg a nedű.* - Látod?
*Nem érti a nyelvet, amin egymás közt beszélnek és ez eléggé bosszantja. Egy-egy ismerős szó bukkan csak fel, ami leginkább csak annak köszönhető, hogy a wegtoreni nyelvjárás bővelkedik a jövevényszavakban. Épp venné a levegőt, hogy rákérdezzen, merről jöttek, amikor leintik. Csendben marad. Talán meglepő, de tud olyat is. Sátoros ünnepeken! Mondaná, aki régebbről ismeri.*
- Pont erről beszélek, hogy nagyon is számítana. Akinek kiadják a Fekete Váltót, arról eltörlik a megbélyegzést, visszavonják a rá kitűzött gyilokpénzt és feloldják a kimondott ítéletek alól. Így az elfogása se pénzzel, se megnyíló ajtókkal nem jár. Aki ennek ellenére gyűjtet be, az magára vonja a céhek haragját. Nem véletlenül tettem fel mindent erre a lapra *bólint jelentőségteljesen.
Amikor wegtoreni paprika és vörösbor aromája elegyedik pikáns csókban, Yeza egyáltalán nem zavartatja magát a rájuk szegeződő figyelem miatt. Pillantását a férfién tartja, mikor elválnak ajkaik.*
- Nem köntörfalazok, csak igyekszem meggyőzni téged arról a tényről, hogy sokkal kifizetődőbb is lehet mindenkinek, ha nem sietitek el ezt a dolgot. Az út hosszú és költséges. A hajó drága. Nektek is csak a bosszúság maradna, ha mindez még hiába is lenne. Míg a Báró visszaér, hogy tárgyalhassatok, a ház vendégei vagytok. Természetesen. Arthenior a lehetőségek városa, Caldorcor Báró pedig jó üzletember.
5366. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 18:17:21
Üzenet elküldve: 2021-03-08 18:17:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Darok és Mik figyelmébe//
*Vannak, akiket feszélyezne Darok társasága, vagy veszedelmes mintákkal ellátott páncélzata megriasztana, de Rellan egy aprócska kisfiú, akit arra neveltek, hogy integessen a kofának, mikor végeztek a bevásárlással, és mindig mondja, hogy köszönöm (ezt sajnos még nem tanulta meg, ezért sokszor elmarad). Számára a hatalmas tagbaszakadt ork egyike a sok-sok személynek, akivel találkozott, figyelme pedig pontosan ugyanúgy felvidítja, mint a bácsié, aki a tevét adta. Nagyot mosolyog az illetőre a pult lapja felett kukucskálva.*
- Jejjan, üh! *Mondja. Hát, senkit se lehet hibáztatni, ha nem jön rá, hogy ez a kisfiú neve volt épp, de nincs is ennek épp nagy jelentősége.* Dajog bát. *Ismétli el a hallottakat. Majd a lényegre tér:* Teeve. *Odatartja az állatkát Daroknak, aztán bemutatja vele a pulton a mozdulatsort is, a tevegelőset, amit az előbb gyakorolt. Az asztallapon megy, mendegél az állatka. Aztán a bemutatója közepén rájön valamire, és szeme felragyog, ahogy a férfira bök.* Te loag! Uuu! *Sikkant lelkesen.
Addig ficánkol a hordón, amíg meg nem áll rajta, úgy, hogy már tényleg kilásson a pult felett – ez azonban még mindig édeskevés ahhoz, hogy valaha is kimásszon. Most már nincs mese, Darok minden mozdulatát a kisfiú csodálkozó pillantása fogja kísérni, egészen addig, amíg Mik meg nem jelenik a pult mögött, nagyon fontoskodva. Akkor a kisfiú azonnal megragadja az alkalmat, hogy Darokra mutatva elújságolja, „loag”, majd követi is Mik lábait, hogy meglesse, mit művel odafent.
Ekkor látja meg az almát. Rögtön megismeri, hiszen pont erre vágyott.*
- Amma! Amma! *Ugrándozik. Tudja, mit kell tennie a félbevágott almával, az egyik nagy kedvence ugyanis az étel. A tevét egy kis időre a pulton hagyja (Darok keze ügyében, nyilván ő egy „loag”, neki van saját lova, ezért úgysem venné el Rellanét), és két marokra fogva rágcsálni kezdi a finom gyümölcsöt. Már nem is viszket annyira az ínye.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.08 18:17:59
*Vannak, akiket feszélyezne Darok társasága, vagy veszedelmes mintákkal ellátott páncélzata megriasztana, de Rellan egy aprócska kisfiú, akit arra neveltek, hogy integessen a kofának, mikor végeztek a bevásárlással, és mindig mondja, hogy köszönöm (ezt sajnos még nem tanulta meg, ezért sokszor elmarad). Számára a hatalmas tagbaszakadt ork egyike a sok-sok személynek, akivel találkozott, figyelme pedig pontosan ugyanúgy felvidítja, mint a bácsié, aki a tevét adta. Nagyot mosolyog az illetőre a pult lapja felett kukucskálva.*
- Jejjan, üh! *Mondja. Hát, senkit se lehet hibáztatni, ha nem jön rá, hogy ez a kisfiú neve volt épp, de nincs is ennek épp nagy jelentősége.* Dajog bát. *Ismétli el a hallottakat. Majd a lényegre tér:* Teeve. *Odatartja az állatkát Daroknak, aztán bemutatja vele a pulton a mozdulatsort is, a tevegelőset, amit az előbb gyakorolt. Az asztallapon megy, mendegél az állatka. Aztán a bemutatója közepén rájön valamire, és szeme felragyog, ahogy a férfira bök.* Te loag! Uuu! *Sikkant lelkesen.
Addig ficánkol a hordón, amíg meg nem áll rajta, úgy, hogy már tényleg kilásson a pult felett – ez azonban még mindig édeskevés ahhoz, hogy valaha is kimásszon. Most már nincs mese, Darok minden mozdulatát a kisfiú csodálkozó pillantása fogja kísérni, egészen addig, amíg Mik meg nem jelenik a pult mögött, nagyon fontoskodva. Akkor a kisfiú azonnal megragadja az alkalmat, hogy Darokra mutatva elújságolja, „loag”, majd követi is Mik lábait, hogy meglesse, mit művel odafent.
Ekkor látja meg az almát. Rögtön megismeri, hiszen pont erre vágyott.*
- Amma! Amma! *Ugrándozik. Tudja, mit kell tennie a félbevágott almával, az egyik nagy kedvence ugyanis az étel. A tevét egy kis időre a pulton hagyja (Darok keze ügyében, nyilván ő egy „loag”, neki van saját lova, ezért úgysem venné el Rellanét), és két marokra fogva rágcsálni kezdi a finom gyümölcsöt. Már nem is viszket annyira az ínye.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.08 18:17:59
5365. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 17:42:58
Üzenet elküldve: 2021-03-08 17:42:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
*Yeza ügyesen lavírozgat az események sűrűjében. Mind a két táborra figyel, mert tudja, hogy elég egy kis szikra és rögtön lángvihar lesz belőle. Wegtoreniként tudhatja, hogy ezek a sivatagi nomádok is hasonlóak, mint az itteni pusztán élők. Hirtelen haragúak és különösen veszélyesek, hiszen ki tudja, hogy a rongyok alatt milyen aljas praktikák lapulnak. Bőrvértjüket és íves kardjaikat mindenki láthatja, ahogyan azt a pár íjat is. Miknek is van lehetősége részletesen megfigyelni ezeket. A kedélyek lecsillapodnak, a rőt szépségnek közbenjárására, akinek érintésére az idegen csak a szemöldökét húzza fel egy kicsit, de el nem húzza karját. Emberünk biccent Daroknak, de tovább nem foglalkozik vele. A pultos meg közben intézi a gyereket, de el soha nem tűnik. Nagyon az ügybe viszont nem ártja bele magát. Inkább csak jelentéktelen alaknak tűnik, akiről nagyon tudomást sem vesznek a jelenlévők, ám ő mindent lát és hal. A kompánia türelmesen várja, hogy megterítsenek nekik. A vezetőnek tetszik, hogy a nő is mellettük foglal helyet. Hiszen ki örülne, ha a zsákmánya csak úgy szabadon kódorogna?*
- Ritka az ilyen jó kuncsaft. Általában ordibálnak, fenyegetőznek, vagy csak sírva könyörögnek. Akárhogy is legyen a vége mindig ugyan az.* Csap rá kardjára jelentőségteljesen. Az nem igazán foglalkoztatja a férfiakat, hogy milyen szépen terítenek meg nekik, ám ettől függetlenül le sem veszik a szemüket a terítékekkel babráló kezekről. Biztos lehet benne a lány is meg a pultos is, hogy, ha csak egy rossz mozdultatott is tennének az egyikkel, akkor rögtön mozdulnának. Veszélyes fegyver tud lenni még akár egy villa is. A szeszélyes vörös beszélni, amit érdeklődve hallgat a fejvadász. Nem szól egyelőre egy szót sem, csak állát simogatja tűnődve. Eltelik pár perc, amikor is végre megszólal.*
- Félreértés?* Valószínűleg nem ezen gondolkodott ennyi, de hát a ki tudja, hogy mi járhat turbános fejében? Időközben talán mire a választ befejezi megérkeznek az ételek meg az italok is. Senki nem nyúl egyelőre viszont semmihez. A vezér aztán megfogja a vörösboros kancsót és egy pohárba tölt belőle. Ezt leteszi Yeza elé, hogy utána rögtön a vadkanból vágjon egy szeletett, amit szintén elé tesz. A hideg ízelítők egyelőre értetlenek maradnak.*
- Egyél-igyál!* Parancsol rá, mert addig ők semmihez sem nyúlnak.* Nem mintha nem bíznék benned, de nem bízom benned.* Ha evett a lány, akkor helyeslően bólint, mire az egyik harcosa a hideg ízelítőt besöpri egy vászon zsákba. Ezután egy másik harcos szép darabokat kezd el levágni a sültből, hogy azokat szétossza a tányérokon. A vezető pedig tölt magának a poharába egy kevés bort.*
- Smaraktra ma svra.* Nyújtja utána át egy másiknak. Néhány szó ismerősen csenghet, de tisztán nem igazán tudná lefordítani a nő. Annyit azért kihall belőle, hogy mérték. Láthatja is, hogy éppen csak löttyintenek az italból. Ha esetleg kotyognak most a lány, akkor leinti a férfi. A kis társaság egyszerre kezd el kántálni valamit saját nyelvükön.*
- Kara na varamas Krumia Vasac! Marapas noe hadamas!* Valami ima volt, ami talán a sivataghoz szólt. a lényeg, hogy ezután felfedik a harcosok arcukat és nekilátnak enni. Vonásaik meg bőrüknek tónusa is nagyon hasonlóak a vezéréhez. Nem sok szőrzetet lehet látni az arcukon, de ha mégis, akkor az kis bajusz formájában jelentkezik. Ők nem annyira illedelmesen esznek, mint vezetőjük. Javarészt kezüket használják és nem az evőeszközöket. Ellenben ő más. Kényelmesen eszeget és most már int Yezának, hogy mondja csak, amit akart. Az elhangzottakra megint nem szól semmit, csak egy darab paprikát forgat meg a villáján, mielőtt szájához emelné azt.*
- Tüzes wegtoreni paprika. Csíp, mar, éget, de mégis van neki egy kellemes aromája is.* Lassan rágja meg és csak azután nyeli le. Egy apró korty borral öblíti le, mielőtt újra megszólalna. Rá sem néz a nőre, csak úgy beszél maga elé.*
- Azt hiszed számítana bármit is, hogy váltóval vagy anélkül viszlek vissza? Még, ha egy rezet sem kapok érted, akkor is megéri. Szerintem tisztában vagy azzal, hogy milyen súlya van annak, ha valaki egy olyasvalakit fog el, akinek a fején váltó van. Bizonyos ajtók kinyílnak előtte, amik értékét pénzben már nem mérhetnénk. Illetve ott van az a tény is, hogy akár hazudhatsz is. Tudod népemnek van egy mondása. Értékeld azt amid van!* Időközben a szakács már biztosan úton lehet a segítségért. A társaság elől pedig lassan elfogy a hús. Yeza tovább szövi hálóját és most bevetne egy kis női bájt is. Már csak a fegyverének említése is elég, hogy a férfi tekintetét magára terelje. Rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy a mellkasára tapad a kéz, de az csak maximum a páncélját simíthatja. Emberei is abba hagyják egy pillanatra az evést. Minden szempár rájuk szegeződik. A csók elől sem tér ki a férfi. Kissé csípős lehet a paprika véget mondjuk, de talán eléggé érzékire sikeredik. A fejvadász ízlelgeti egy darabig még ennek a csóknak az utóízét, mielőtt újfent megszólalna.*
- Látom komolyan veszed az üzletelést. Meghallgatlak, de ne köntörfalaz itt nekem! Halljam hát mit szeretnél elérni a kis játékaiddal!
*Yeza ügyesen lavírozgat az események sűrűjében. Mind a két táborra figyel, mert tudja, hogy elég egy kis szikra és rögtön lángvihar lesz belőle. Wegtoreniként tudhatja, hogy ezek a sivatagi nomádok is hasonlóak, mint az itteni pusztán élők. Hirtelen haragúak és különösen veszélyesek, hiszen ki tudja, hogy a rongyok alatt milyen aljas praktikák lapulnak. Bőrvértjüket és íves kardjaikat mindenki láthatja, ahogyan azt a pár íjat is. Miknek is van lehetősége részletesen megfigyelni ezeket. A kedélyek lecsillapodnak, a rőt szépségnek közbenjárására, akinek érintésére az idegen csak a szemöldökét húzza fel egy kicsit, de el nem húzza karját. Emberünk biccent Daroknak, de tovább nem foglalkozik vele. A pultos meg közben intézi a gyereket, de el soha nem tűnik. Nagyon az ügybe viszont nem ártja bele magát. Inkább csak jelentéktelen alaknak tűnik, akiről nagyon tudomást sem vesznek a jelenlévők, ám ő mindent lát és hal. A kompánia türelmesen várja, hogy megterítsenek nekik. A vezetőnek tetszik, hogy a nő is mellettük foglal helyet. Hiszen ki örülne, ha a zsákmánya csak úgy szabadon kódorogna?*
- Ritka az ilyen jó kuncsaft. Általában ordibálnak, fenyegetőznek, vagy csak sírva könyörögnek. Akárhogy is legyen a vége mindig ugyan az.* Csap rá kardjára jelentőségteljesen. Az nem igazán foglalkoztatja a férfiakat, hogy milyen szépen terítenek meg nekik, ám ettől függetlenül le sem veszik a szemüket a terítékekkel babráló kezekről. Biztos lehet benne a lány is meg a pultos is, hogy, ha csak egy rossz mozdultatott is tennének az egyikkel, akkor rögtön mozdulnának. Veszélyes fegyver tud lenni még akár egy villa is. A szeszélyes vörös beszélni, amit érdeklődve hallgat a fejvadász. Nem szól egyelőre egy szót sem, csak állát simogatja tűnődve. Eltelik pár perc, amikor is végre megszólal.*
- Félreértés?* Valószínűleg nem ezen gondolkodott ennyi, de hát a ki tudja, hogy mi járhat turbános fejében? Időközben talán mire a választ befejezi megérkeznek az ételek meg az italok is. Senki nem nyúl egyelőre viszont semmihez. A vezér aztán megfogja a vörösboros kancsót és egy pohárba tölt belőle. Ezt leteszi Yeza elé, hogy utána rögtön a vadkanból vágjon egy szeletett, amit szintén elé tesz. A hideg ízelítők egyelőre értetlenek maradnak.*
- Egyél-igyál!* Parancsol rá, mert addig ők semmihez sem nyúlnak.* Nem mintha nem bíznék benned, de nem bízom benned.* Ha evett a lány, akkor helyeslően bólint, mire az egyik harcosa a hideg ízelítőt besöpri egy vászon zsákba. Ezután egy másik harcos szép darabokat kezd el levágni a sültből, hogy azokat szétossza a tányérokon. A vezető pedig tölt magának a poharába egy kevés bort.*
- Smaraktra ma svra.* Nyújtja utána át egy másiknak. Néhány szó ismerősen csenghet, de tisztán nem igazán tudná lefordítani a nő. Annyit azért kihall belőle, hogy mérték. Láthatja is, hogy éppen csak löttyintenek az italból. Ha esetleg kotyognak most a lány, akkor leinti a férfi. A kis társaság egyszerre kezd el kántálni valamit saját nyelvükön.*
- Kara na varamas Krumia Vasac! Marapas noe hadamas!* Valami ima volt, ami talán a sivataghoz szólt. a lényeg, hogy ezután felfedik a harcosok arcukat és nekilátnak enni. Vonásaik meg bőrüknek tónusa is nagyon hasonlóak a vezéréhez. Nem sok szőrzetet lehet látni az arcukon, de ha mégis, akkor az kis bajusz formájában jelentkezik. Ők nem annyira illedelmesen esznek, mint vezetőjük. Javarészt kezüket használják és nem az evőeszközöket. Ellenben ő más. Kényelmesen eszeget és most már int Yezának, hogy mondja csak, amit akart. Az elhangzottakra megint nem szól semmit, csak egy darab paprikát forgat meg a villáján, mielőtt szájához emelné azt.*
- Tüzes wegtoreni paprika. Csíp, mar, éget, de mégis van neki egy kellemes aromája is.* Lassan rágja meg és csak azután nyeli le. Egy apró korty borral öblíti le, mielőtt újra megszólalna. Rá sem néz a nőre, csak úgy beszél maga elé.*
- Azt hiszed számítana bármit is, hogy váltóval vagy anélkül viszlek vissza? Még, ha egy rezet sem kapok érted, akkor is megéri. Szerintem tisztában vagy azzal, hogy milyen súlya van annak, ha valaki egy olyasvalakit fog el, akinek a fején váltó van. Bizonyos ajtók kinyílnak előtte, amik értékét pénzben már nem mérhetnénk. Illetve ott van az a tény is, hogy akár hazudhatsz is. Tudod népemnek van egy mondása. Értékeld azt amid van!* Időközben a szakács már biztosan úton lehet a segítségért. A társaság elől pedig lassan elfogy a hús. Yeza tovább szövi hálóját és most bevetne egy kis női bájt is. Már csak a fegyverének említése is elég, hogy a férfi tekintetét magára terelje. Rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy a mellkasára tapad a kéz, de az csak maximum a páncélját simíthatja. Emberei is abba hagyják egy pillanatra az evést. Minden szempár rájuk szegeződik. A csók elől sem tér ki a férfi. Kissé csípős lehet a paprika véget mondjuk, de talán eléggé érzékire sikeredik. A fejvadász ízlelgeti egy darabig még ennek a csóknak az utóízét, mielőtt újfent megszólalna.*
- Látom komolyan veszed az üzletelést. Meghallgatlak, de ne köntörfalaz itt nekem! Halljam hát mit szeretnél elérni a kis játékaiddal!
5364. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 15:11:22
Üzenet elküldve: 2021-03-08 15:11:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Yathlanae nem az a típusú nő, aki magára venne egy kis pimasz csipkelődést. Sőt, akármilyen kifinomult stílus mögé próbál elrejtőzni, ott él benne a szemtelen és szégyentelen, élvezeteket szüntelen és fáradhatatlanul hajhászó énje, aki szúrós, akár pusztán növő tövisek.*
- Mindenképpen, de csak ha én sem leszek elhanyagolva. Unalmas lenne magányosan tengetni ezt a pár napot.
*Ereszt meg egy hasonlóan kihívó, s elégedett mosolyt, hogy mindenképpen éreztesse a tündérrel, hogy vevő az ilyen játékokra, s kevés ahhoz egy ilyen megjegyzés, hogy zavarba hozza, netán kizökkentse. Talán túlságosan is merész lépés ennyire felvenni a Merchen által diktált ritmust, de eddig úgy látja, hogy a férfi különösen vevő az efféle bátrabb beszélgetésekre egy nő társaságában. Nem hiszi, hogy társa megrökönyödne bármi ilyesmin, sőt, talán még türelmetlenebb tűzre gyújtja férfiúi vágyát.*
- Meghiszem azt. Ön pedig különösen tapasztaltnak tűnik.
*Közelebb hajol, hogy pajkosan csillogó szemeit a férfiéba fúrhassa. Hogy mi ezzel a mozdulattal a célja, azt még ő sem találta ki. Talán afféle burkolt felhívás egy komolyabb keringőre, talán arra kíváncsi, mit kezd Merchen az ily módon felkínálkozott helyzetekkel. Tesz-e egy újabb lépést, vagy inkább meghagyja ezeket a pillanatokat akkorra, ha már a szobában lesznek, zárt ajtók mögött? Mert elég valószínű, hogy következő útjuk már oda vezet, s valamelyikük nem a saját helyén fog nyugovóra térni.*
- Igaza van, lehet nem ártana lepihennünk. Már így is sokkal mozgalmasabb napom volt, mint amire számítottam, s ki tudja, mi minden történik még.
*Ha már a tündér kezdte az egyre egyértelműbb utalgatást, hát Yath zavartalanul folytatja.*
- Azt hiszem, a bor is kissé a fejembe szállt.
*Mosolyodik el szerényen, miközben hegyes füle mögé tűr egy rakoncátlankodó tincset.*
- De reménykedem abban, hogy a lépcsővel még könnyedén megküzdök.
*Egy igaz úriember egy ilyen megjegyzésre nem mulasztaná el felajánlani kegyes segítségét, s Merchen nincs híján lovagiasságnak, s talán nem hagyna egy becsiccsentett nőt magára. Legalábbis az elf ebben reménykedik, miközben enyhén valóban szédül, hiszen azért pár pohárnak az aljára nézett rendesen.*
*Yathlanae nem az a típusú nő, aki magára venne egy kis pimasz csipkelődést. Sőt, akármilyen kifinomult stílus mögé próbál elrejtőzni, ott él benne a szemtelen és szégyentelen, élvezeteket szüntelen és fáradhatatlanul hajhászó énje, aki szúrós, akár pusztán növő tövisek.*
- Mindenképpen, de csak ha én sem leszek elhanyagolva. Unalmas lenne magányosan tengetni ezt a pár napot.
*Ereszt meg egy hasonlóan kihívó, s elégedett mosolyt, hogy mindenképpen éreztesse a tündérrel, hogy vevő az ilyen játékokra, s kevés ahhoz egy ilyen megjegyzés, hogy zavarba hozza, netán kizökkentse. Talán túlságosan is merész lépés ennyire felvenni a Merchen által diktált ritmust, de eddig úgy látja, hogy a férfi különösen vevő az efféle bátrabb beszélgetésekre egy nő társaságában. Nem hiszi, hogy társa megrökönyödne bármi ilyesmin, sőt, talán még türelmetlenebb tűzre gyújtja férfiúi vágyát.*
- Meghiszem azt. Ön pedig különösen tapasztaltnak tűnik.
*Közelebb hajol, hogy pajkosan csillogó szemeit a férfiéba fúrhassa. Hogy mi ezzel a mozdulattal a célja, azt még ő sem találta ki. Talán afféle burkolt felhívás egy komolyabb keringőre, talán arra kíváncsi, mit kezd Merchen az ily módon felkínálkozott helyzetekkel. Tesz-e egy újabb lépést, vagy inkább meghagyja ezeket a pillanatokat akkorra, ha már a szobában lesznek, zárt ajtók mögött? Mert elég valószínű, hogy következő útjuk már oda vezet, s valamelyikük nem a saját helyén fog nyugovóra térni.*
- Igaza van, lehet nem ártana lepihennünk. Már így is sokkal mozgalmasabb napom volt, mint amire számítottam, s ki tudja, mi minden történik még.
*Ha már a tündér kezdte az egyre egyértelműbb utalgatást, hát Yath zavartalanul folytatja.*
- Azt hiszem, a bor is kissé a fejembe szállt.
*Mosolyodik el szerényen, miközben hegyes füle mögé tűr egy rakoncátlankodó tincset.*
- De reménykedem abban, hogy a lépcsővel még könnyedén megküzdök.
*Egy igaz úriember egy ilyen megjegyzésre nem mulasztaná el felajánlani kegyes segítségét, s Merchen nincs híján lovagiasságnak, s talán nem hagyna egy becsiccsentett nőt magára. Legalábbis az elf ebben reménykedik, miközben enyhén valóban szédül, hiszen azért pár pohárnak az aljára nézett rendesen.*
5363. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 11:12:01
Üzenet elküldve: 2021-03-08 11:12:01
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*A beszélő fickó pofátlan magabiztossága dühítően hat rá. Szívesen beverné azt a turdános képét, de egyelőre, míg Yeza nem tesz egyértelmű lépést, szépen meghúzódik és játssza a szerepét. Az előzékeny, csendes pultos szerepét. A vezető végre leszáll a gyermekről és így Mik kimentheti onnan, így már nyugodtabban áll neki segíteni a vörösnek. Nem is tudja, Yeza hogyan tud ilyen nyugodt maradni, hisz ha jól rakta össze, akkor ez a kis csapat őérte jött és ha minden igaz, Wegtorenből. Nem érti, de valójában neki nem is kell értenie, hogy miért, csak az tudja, hogy a vörös közéjük tartozik és nem fogja hagyni, hogy bármi baja essen.
Míg segít, azért az elhangzottakra is figyel, de inkább a többi turbánosra, hol állnak, milyen fegyverük van, van-e páncéljuk. A helyismeret előnye az övék, de amazok többen vannak. Viszont Darok jelenléte segít kicsit az egyensúlyon.
Amikor a fickó válaszol Daroknak, csak egy pillantást vet rá kérlelőn, Yezának csak bólint, jelezve, hogy érti a dolgot. Reméli, megérti az ork, hogy most vissza kell fognia magát, egyelőre.
Yeza közben felajánl egy étkezést a csoportnak, amire Mik csak kurtán, egyetértőn bólint és máris intézkedik a konyhán. Mindenből, ahogy a vörös kérte. És persze meghagyja Nyikhajnak, hogy ha lehetősége lesz, azonnal lógjon meg a Központ felé és kerítse elő a bárót vagy Aztyant akár a föld alól is. Nyikhaj könnyűszerrel ki tud lógni úgy a hátsó bejáraton, hogy azt észre sem veszik a vendégtérben tartózkodók.
A pultban tesz-vesz, rámosolyog a kis kölyökre, megsimogatja a buksiját. Rendes gyereknek tűnik, nem érti, hogy veszhetett el, de mivel ő is egyedül, az utcán nőtt fel, felelősséget érez iránta. Ha senki sem keresi, akkor itt maradhat és majd segít a fogadó körül. Ne jusson olyan sorsra, amilyenre ő jutott.*
- Tessék. *Vesz le egy almát a pult belső részéről és kettétörve a felét a kölyöknek nyújtja és kacsint mellé. Ha elfogadja, visszatér a munkájához.
Aztán segít a poharakkal, itallal, mindennel, de elsősorban hagyja Yezát irányítani, csak a keze alá dolgozik, mint egy jó segéd, bár a tervet még nem látja át. Igyekszik a vörös közelében maradni, így talán hallhatja a beszélgetést, miközben kenyeret hoz, sót és borsot tesz az asztalra és elviszi a felesleges dolgokat onnan, mint az ét- és itallapok, szárított virággal teli vázák. A kancsó bort is kihozza, fehéret és vöröset is és az asztal közepére teszi.
Végül persze elfogynak a tennivalók, csak a hideg ételekkel teli tálat viheti ki első körben, amin kolbászok, sajt, szalonna, vaj és tepertő vannak. Azt követi egy nagy tál sűrű barna raguleves és végül majd vadkansült, wegtoreni paprikával. Ha pedig minden elkészült, akkor Nyikhaj már fut is a Központ felé, természetesen a hátsó kijáraton át.
A pultban áll már, amikor megakad a szeme Yeza félreérthetetlen mozdulatán a vezető fickó felé. Nem tudja, mi lesz ennek a vége, de résen van, hátha a turbános férfi rossz néven venné a vörös közeledését. Szárazat nyel és jobbja ráfog a felmosórongy nyelének fájára. Egyszerű fegyver, de Mik remekül bánik vele.
Szerencsére Darok veszi a lapot, így a korábbi barátságtalan megjegyzés nem vet szikrát. Kedveli a zöldbőrű óriást, egyszer biztosan isznak majd egyet együtt.*
- Itt találtuk. Nem tudom, merre lehetnek a szülei. *Sóhajtja halkan az orknak, amikor az a kölyökkel kezd társalogni, de a figyelme Yezáé és asztaltársaié. Magában az istenekhez fohászkodik, hogy a báró befusson, mire az ebéd a végére ér.*
*A beszélő fickó pofátlan magabiztossága dühítően hat rá. Szívesen beverné azt a turdános képét, de egyelőre, míg Yeza nem tesz egyértelmű lépést, szépen meghúzódik és játssza a szerepét. Az előzékeny, csendes pultos szerepét. A vezető végre leszáll a gyermekről és így Mik kimentheti onnan, így már nyugodtabban áll neki segíteni a vörösnek. Nem is tudja, Yeza hogyan tud ilyen nyugodt maradni, hisz ha jól rakta össze, akkor ez a kis csapat őérte jött és ha minden igaz, Wegtorenből. Nem érti, de valójában neki nem is kell értenie, hogy miért, csak az tudja, hogy a vörös közéjük tartozik és nem fogja hagyni, hogy bármi baja essen.
Míg segít, azért az elhangzottakra is figyel, de inkább a többi turbánosra, hol állnak, milyen fegyverük van, van-e páncéljuk. A helyismeret előnye az övék, de amazok többen vannak. Viszont Darok jelenléte segít kicsit az egyensúlyon.
Amikor a fickó válaszol Daroknak, csak egy pillantást vet rá kérlelőn, Yezának csak bólint, jelezve, hogy érti a dolgot. Reméli, megérti az ork, hogy most vissza kell fognia magát, egyelőre.
Yeza közben felajánl egy étkezést a csoportnak, amire Mik csak kurtán, egyetértőn bólint és máris intézkedik a konyhán. Mindenből, ahogy a vörös kérte. És persze meghagyja Nyikhajnak, hogy ha lehetősége lesz, azonnal lógjon meg a Központ felé és kerítse elő a bárót vagy Aztyant akár a föld alól is. Nyikhaj könnyűszerrel ki tud lógni úgy a hátsó bejáraton, hogy azt észre sem veszik a vendégtérben tartózkodók.
A pultban tesz-vesz, rámosolyog a kis kölyökre, megsimogatja a buksiját. Rendes gyereknek tűnik, nem érti, hogy veszhetett el, de mivel ő is egyedül, az utcán nőtt fel, felelősséget érez iránta. Ha senki sem keresi, akkor itt maradhat és majd segít a fogadó körül. Ne jusson olyan sorsra, amilyenre ő jutott.*
- Tessék. *Vesz le egy almát a pult belső részéről és kettétörve a felét a kölyöknek nyújtja és kacsint mellé. Ha elfogadja, visszatér a munkájához.
Aztán segít a poharakkal, itallal, mindennel, de elsősorban hagyja Yezát irányítani, csak a keze alá dolgozik, mint egy jó segéd, bár a tervet még nem látja át. Igyekszik a vörös közelében maradni, így talán hallhatja a beszélgetést, miközben kenyeret hoz, sót és borsot tesz az asztalra és elviszi a felesleges dolgokat onnan, mint az ét- és itallapok, szárított virággal teli vázák. A kancsó bort is kihozza, fehéret és vöröset is és az asztal közepére teszi.
Végül persze elfogynak a tennivalók, csak a hideg ételekkel teli tálat viheti ki első körben, amin kolbászok, sajt, szalonna, vaj és tepertő vannak. Azt követi egy nagy tál sűrű barna raguleves és végül majd vadkansült, wegtoreni paprikával. Ha pedig minden elkészült, akkor Nyikhaj már fut is a Központ felé, természetesen a hátsó kijáraton át.
A pultban áll már, amikor megakad a szeme Yeza félreérthetetlen mozdulatán a vezető fickó felé. Nem tudja, mi lesz ennek a vége, de résen van, hátha a turbános férfi rossz néven venné a vörös közeledését. Szárazat nyel és jobbja ráfog a felmosórongy nyelének fájára. Egyszerű fegyver, de Mik remekül bánik vele.
Szerencsére Darok veszi a lapot, így a korábbi barátságtalan megjegyzés nem vet szikrát. Kedveli a zöldbőrű óriást, egyszer biztosan isznak majd egyet együtt.*
- Itt találtuk. Nem tudom, merre lehetnek a szülei. *Sóhajtja halkan az orknak, amikor az a kölyökkel kezd társalogni, de a figyelme Yezáé és asztaltársaié. Magában az istenekhez fohászkodik, hogy a báró befusson, mire az ebéd a végére ér.*
5362. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-08 08:26:11
Üzenet elküldve: 2021-03-08 08:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Mik a pult mögé rejti az ember gyermeket, mert láthatóan biztonságban akarja tudni, ha valami rosszul alakulna ezzel az öt fegyveressel. A pultos fiú valami firkálmányt mutat felé, ami a rőt hajú lányra hajaz egy kicsit, bár ilyen kivitelben fejvadászok használnak hasonló elmosódott vérdíjas papírokat. Mik viselkedéséből, és abból, hogy a vörös milyen otthonosan mozog arra következtet, hogy a kereskedőház tagja lehet, csak még éppen nem találkoztak. Az persze nem tudja, hogy tényleg a rőt hajú lányt keresik, vagy csak hasonlít arra, akit valójában keresnek. A sivatagi, aki amolyan vezér lehet hamar lereagálja a félhangos iménti kérdését. Elég lekezelő választ kap, de most mégsem kezd tombolni. A lány nagyon otthonosan mozog a fogadóban, és nagyon higgadt is. Vagy tényleg nincsen baj, vagy valamiben mesterkedik, de ezt még nem tudhatja, csupán veszi az elhessegető és nyugalomra intő jelzéseket. Moderálva magát válaszol a kompánia vezéralakjának.*
- Már azt hittem magánügy, de így megnyugodtam. Jó üzletelést! *Legyint a kezével is, mint aki tényleg nem foglalkozik tovább a történésekkel. Meg is fordul székén a pult felé, hogy véletlenül se vegyék fenyegetésnek. Fülét hegyezi ettől még, hogy a háta mögött mi bontakozik ki. Keze ügyébe veszi a tömény italát és lehúzza azt az egy kupicát. Kellemesen marja a torkát, miközben a pult mögötti gyermekre pillant. Fel is hajol a pult mögé, hogy kontaktusba léphessen a kicsivel. Megpróbál barátságosan mosolyogni, már amennyire ez tőle elvárható.*
- Hát te meg ki vagy kis ember? Én Darok bácsi vagyok. *Megpillantja a kicsi kezében a játékot is, és reméli, hogy nem ijeszti meg.*
- Megmutatod milyen játékod van? *Ujjával a kisfiú játéka felé bök, hogy ha szeretné, akkor megmutassa neki. Egyelőre nem tud mit tenni, így foglalkozik egy kicsit a Rőt poronttyal, mert más nő híján úgy gondolja, hogy az övé lehet. Mik jó ember, de nem gondolná, hogy az ő gyereke lenne. A barna hajban a vöröses beütés megerősíti benne, hogy mégis csak a rőt lányé lehet a baba. Ez majd kiderül, de addig is a kicsi élvezheti a hatalmas ork védelmét.*
*Mik a pult mögé rejti az ember gyermeket, mert láthatóan biztonságban akarja tudni, ha valami rosszul alakulna ezzel az öt fegyveressel. A pultos fiú valami firkálmányt mutat felé, ami a rőt hajú lányra hajaz egy kicsit, bár ilyen kivitelben fejvadászok használnak hasonló elmosódott vérdíjas papírokat. Mik viselkedéséből, és abból, hogy a vörös milyen otthonosan mozog arra következtet, hogy a kereskedőház tagja lehet, csak még éppen nem találkoztak. Az persze nem tudja, hogy tényleg a rőt hajú lányt keresik, vagy csak hasonlít arra, akit valójában keresnek. A sivatagi, aki amolyan vezér lehet hamar lereagálja a félhangos iménti kérdését. Elég lekezelő választ kap, de most mégsem kezd tombolni. A lány nagyon otthonosan mozog a fogadóban, és nagyon higgadt is. Vagy tényleg nincsen baj, vagy valamiben mesterkedik, de ezt még nem tudhatja, csupán veszi az elhessegető és nyugalomra intő jelzéseket. Moderálva magát válaszol a kompánia vezéralakjának.*
- Már azt hittem magánügy, de így megnyugodtam. Jó üzletelést! *Legyint a kezével is, mint aki tényleg nem foglalkozik tovább a történésekkel. Meg is fordul székén a pult felé, hogy véletlenül se vegyék fenyegetésnek. Fülét hegyezi ettől még, hogy a háta mögött mi bontakozik ki. Keze ügyébe veszi a tömény italát és lehúzza azt az egy kupicát. Kellemesen marja a torkát, miközben a pult mögötti gyermekre pillant. Fel is hajol a pult mögé, hogy kontaktusba léphessen a kicsivel. Megpróbál barátságosan mosolyogni, már amennyire ez tőle elvárható.*
- Hát te meg ki vagy kis ember? Én Darok bácsi vagyok. *Megpillantja a kicsi kezében a játékot is, és reméli, hogy nem ijeszti meg.*
- Megmutatod milyen játékod van? *Ujjával a kisfiú játéka felé bök, hogy ha szeretné, akkor megmutassa neki. Egyelőre nem tud mit tenni, így foglalkozik egy kicsit a Rőt poronttyal, mert más nő híján úgy gondolja, hogy az övé lehet. Mik jó ember, de nem gondolná, hogy az ő gyereke lenne. A barna hajban a vöröses beütés megerősíti benne, hogy mégis csak a rőt lányé lehet a baba. Ez majd kiderül, de addig is a kicsi élvezheti a hatalmas ork védelmét.*
5361. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-07 12:55:59
Üzenet elküldve: 2021-03-07 12:55:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
* Kellemesen édeskés és régi ismerős illat csiklandozza az orrát. Prüszkölnie kell tőle. Ó ne, már megint kimelegedett és fázott egyszerre. 'Megátkoztak. Igen.' gondolja magában a szőke férfi a mai napon már sokadszorra. Ekkora stresszt csak nyugodt légzéssel, és egy kis alkohollal lehet csupán csillapítani. Gil ingének mellrészéből valahonnan előkeríti széles kék legyezőjét, és hol magát, hol pedig a levegőt illeti bő csapásokkal.*
- Igen, ez már biztos. * Erősíti meg magát századszorra is amikor beleszippant a levegőbe. Leveszi a lábát a szemközti székről, és oly hevesen áll fel, hogy majd felborítja azt.*
- Keresek egy jóst. Tenyérjóst, kártyást, mágust. Tudom is én, csak valaki mondja meg, hogy mi történik velem! * Legyen átkozott az összes fehérnép is, hogy neki miattuk kell szenvednie. Hitvány érzés olyanért sóvárogni és meggebedni mint a veszett kutya amiről tudja, hogy sosem lehet az övé. Kóstolót adni belőle viszont még álnokabb. Gilroynak az elmúlt hetekben lételemévé vált a látványos szenvedés. Kíváncsi füleknek meglepő módon mégsem panaszkodott, úgyhogy csak rímeket faragott serényen, hisz mint tudjuk egy költőnek az érzelmileg hektikus időszak a legproduktívabb.
Gil csak másnap reggel hagyja el a fogadót. Az istállóba megy a lováért, s aztán a piactér felé veszi az irányt. Kizárt dolog, hogy ott ne találna egy "tisztességes" jövendőmondót magának akinek elpanaszolhatja, hogy a titkos szeretőjének férje megint ráuszította a kutyákat.*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.07 12:58:50
- Igen, ez már biztos. * Erősíti meg magát századszorra is amikor beleszippant a levegőbe. Leveszi a lábát a szemközti székről, és oly hevesen áll fel, hogy majd felborítja azt.*
- Keresek egy jóst. Tenyérjóst, kártyást, mágust. Tudom is én, csak valaki mondja meg, hogy mi történik velem! * Legyen átkozott az összes fehérnép is, hogy neki miattuk kell szenvednie. Hitvány érzés olyanért sóvárogni és meggebedni mint a veszett kutya amiről tudja, hogy sosem lehet az övé. Kóstolót adni belőle viszont még álnokabb. Gilroynak az elmúlt hetekben lételemévé vált a látványos szenvedés. Kíváncsi füleknek meglepő módon mégsem panaszkodott, úgyhogy csak rímeket faragott serényen, hisz mint tudjuk egy költőnek az érzelmileg hektikus időszak a legproduktívabb.
Gil csak másnap reggel hagyja el a fogadót. Az istállóba megy a lováért, s aztán a piactér felé veszi az irányt. Kizárt dolog, hogy ott ne találna egy "tisztességes" jövendőmondót magának akinek elpanaszolhatja, hogy a titkos szeretőjének férje megint ráuszította a kutyákat.*
A hozzászólás írója (Gilroy a rímfaragó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.07 12:58:50
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7133-7152