Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 289 (5761. - 5780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5780. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-27 09:06:35
Üzenet elküldve: 2021-10-27 09:06:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A kintiek//
*Reya bizony nem testőrként van jelen, így nem átall beszédre nyitni a száját. Ha hallotta volna a feltételezést, sem lepődött volna meg. Nézték már rosszabbnak is. Sőt, ami azt illeti, vállalt is már rosszabb munkát. Az értetlen arckifejezése mégsem ebből fakad. Sokkalinkább azért tekint kérdőn a kancellárra, mert a férfi úgy tesz, mintha a lent kapott információk el sem hangoztak volna. Pedig azokat kőbe véste az a haszonleső pultos, Hubi pedig aranyba is foglalta. A kocsis egy bögyös barnával távozott az emelet irányába. Nos, a barnára ráleltek, amint egy ajtó előtt áll őrt. Egy meg egy az kettő. Tudósként Hubinak ezzel tisztában kéne lennie. Mégis úgy csinál, mintha a vállas nőszemély nem az időt próbálná húzni éppen. Ez a kancellár jómodorával lehet összefüggésben. A mélységi is csak azért nem veri öklével az ajtót, hogy őt ne hozza kellemetlen helyzetbe. Pedig ez volna az egyszerűbb út. Ha netán mégis tévedne és valaki teljesen más nyitna ajtót, illedelmesen bocsánatot kérne és folytatná a keresést. De az ilyen egyszerű megoldások bizonyára túl póriasak egy ilyen magas beosztású férfi számára. Reya is éppen felszólalna a bájcsevegés ellen, mondván, hogy azzal nem jutnak előrébb, mikor nyílik az ajtó. Állítható, hogy mindenki meglepetésére, egy meglehetősen alulöltözött nő bámul kérdőn a kintiekre. Reya nem éppen erre számított. Megfordult a fejében, hogy túszul ejtették a kocsist, és majd egy székhez kötözve találják, hiányos fogsorral. Bár az kérdés, mi oka lenne bárkinek is ilyesmit tenni, de mégis könnyebb ezt feltételezni, mint azt, ami épp a társaság szeme elé tárul. A vörös szavai pedig csak fokozzák a megrökönyödést. Szerencsére Hubi hamar összeszedi magát és rendbe parancsolja a dolgokat. A mélységi nem ítélkezik. Ő sem sakkozni tért be a kancellár szobájába, mielőtt a sors gúnyosan elfintorodott. Gondolatai inkább azon lovagolnak, hogy honnan is ismerős neki a vörös. Biztos benne, hogy látta már valahol, ám egyelőre ezt nem tudja hová tenni sem helyileg, sem időben. Miután Habrertus oly kegyesen rendelkezett, Reya széles mosollyal fordul a férfi felé.*
-Mit szólnál hozzá, ha addig innánk valamit? Most én hívlak meg. *Int előzékenyen a lépcső irányába, ha pedig nincs ellenvetés, elköszön a nőszemélyektől és elindul. Remélve, hogy Hubi vele tart. Ekkor éri a megvilágosodás. A vörös a báró hátát védte, mikor az azzal az orkkal kakaskodott. Legalább már ez a gondolat sem fúrja az elméjét.*
*Reya bizony nem testőrként van jelen, így nem átall beszédre nyitni a száját. Ha hallotta volna a feltételezést, sem lepődött volna meg. Nézték már rosszabbnak is. Sőt, ami azt illeti, vállalt is már rosszabb munkát. Az értetlen arckifejezése mégsem ebből fakad. Sokkalinkább azért tekint kérdőn a kancellárra, mert a férfi úgy tesz, mintha a lent kapott információk el sem hangoztak volna. Pedig azokat kőbe véste az a haszonleső pultos, Hubi pedig aranyba is foglalta. A kocsis egy bögyös barnával távozott az emelet irányába. Nos, a barnára ráleltek, amint egy ajtó előtt áll őrt. Egy meg egy az kettő. Tudósként Hubinak ezzel tisztában kéne lennie. Mégis úgy csinál, mintha a vállas nőszemély nem az időt próbálná húzni éppen. Ez a kancellár jómodorával lehet összefüggésben. A mélységi is csak azért nem veri öklével az ajtót, hogy őt ne hozza kellemetlen helyzetbe. Pedig ez volna az egyszerűbb út. Ha netán mégis tévedne és valaki teljesen más nyitna ajtót, illedelmesen bocsánatot kérne és folytatná a keresést. De az ilyen egyszerű megoldások bizonyára túl póriasak egy ilyen magas beosztású férfi számára. Reya is éppen felszólalna a bájcsevegés ellen, mondván, hogy azzal nem jutnak előrébb, mikor nyílik az ajtó. Állítható, hogy mindenki meglepetésére, egy meglehetősen alulöltözött nő bámul kérdőn a kintiekre. Reya nem éppen erre számított. Megfordult a fejében, hogy túszul ejtették a kocsist, és majd egy székhez kötözve találják, hiányos fogsorral. Bár az kérdés, mi oka lenne bárkinek is ilyesmit tenni, de mégis könnyebb ezt feltételezni, mint azt, ami épp a társaság szeme elé tárul. A vörös szavai pedig csak fokozzák a megrökönyödést. Szerencsére Hubi hamar összeszedi magát és rendbe parancsolja a dolgokat. A mélységi nem ítélkezik. Ő sem sakkozni tért be a kancellár szobájába, mielőtt a sors gúnyosan elfintorodott. Gondolatai inkább azon lovagolnak, hogy honnan is ismerős neki a vörös. Biztos benne, hogy látta már valahol, ám egyelőre ezt nem tudja hová tenni sem helyileg, sem időben. Miután Habrertus oly kegyesen rendelkezett, Reya széles mosollyal fordul a férfi felé.*
-Mit szólnál hozzá, ha addig innánk valamit? Most én hívlak meg. *Int előzékenyen a lépcső irányába, ha pedig nincs ellenvetés, elköszön a nőszemélyektől és elindul. Remélve, hogy Hubi vele tart. Ekkor éri a megvilágosodás. A vörös a báró hátát védte, mikor az azzal az orkkal kakaskodott. Legalább már ez a gondolat sem fúrja az elméjét.*
5779. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-26 11:45:32
Üzenet elküldve: 2021-10-26 11:45:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
-Természetesen. Alapból is legalább 3 napot szántam erre a kellemes kiruccanásra.
*Cinkos mosolyt küld kedves partnere felé, miközben villájával játszadozik.*
-Itt a városban kellemesebb lehet elviselni a telet. Vidéken sajnos kicsit más a helyzet, gondolom, megérted. De azért valóban jól esik a kandalló melege, meg a forró italok.
*A könnyed csevej lassan áttér komolyabb témákra, mint az évszakok és időjárás. Figyelmesen hallgatja Merchen beszámolóját, szinte vele együtt oszt és szoroz fejben, s arra jut, igen csak kedvező a kereskedő ajánlata, főleg hosszabb távon. Azonban egyedül nem üthet nyélbe ilyen fontos üzletet, ezt mindenképpen meg kell írnia Maynek, s megvárnia a főnöke válaszát. Ez pedig még eltarthat egy darabig, de hát alapból több napos útra készült. Reméli, higy a végén megéri a ráfordított idő, s sikeres üzlettel a markában térhet vissza szeretett otthonába.*
-Értem. Ez elég kedvező árnak hangzik, persze nem kevés pénz, nem kevés italért.
*Néhány másodpercre súlyos hallgatásba mélyed, majd derült arccal emeli fel ismét tekintetét.*
-Muszáj írnom erről egy levelet, s megvárnom a pontos választ. Sajnos nem vagyok olyan pozícióban, hogy egy ilyen döntést egyedül hozzak meg. Én csak afféle kedves arcoska vagyok, aki, bár konyít valamit az üzlethez, mégsem tapasztalt kereskedő.
*Valószínű Merchen meg fogja érteni a nő álláspontját, nem véletlenül kellett neki is megvitatnia a dolgokat valami magasabb pozícióban lévő alakkal.*
-Remélem, tényleg nem bánod, ha húzom még az időd egy kicsit.
-Természetesen. Alapból is legalább 3 napot szántam erre a kellemes kiruccanásra.
*Cinkos mosolyt küld kedves partnere felé, miközben villájával játszadozik.*
-Itt a városban kellemesebb lehet elviselni a telet. Vidéken sajnos kicsit más a helyzet, gondolom, megérted. De azért valóban jól esik a kandalló melege, meg a forró italok.
*A könnyed csevej lassan áttér komolyabb témákra, mint az évszakok és időjárás. Figyelmesen hallgatja Merchen beszámolóját, szinte vele együtt oszt és szoroz fejben, s arra jut, igen csak kedvező a kereskedő ajánlata, főleg hosszabb távon. Azonban egyedül nem üthet nyélbe ilyen fontos üzletet, ezt mindenképpen meg kell írnia Maynek, s megvárnia a főnöke válaszát. Ez pedig még eltarthat egy darabig, de hát alapból több napos útra készült. Reméli, higy a végén megéri a ráfordított idő, s sikeres üzlettel a markában térhet vissza szeretett otthonába.*
-Értem. Ez elég kedvező árnak hangzik, persze nem kevés pénz, nem kevés italért.
*Néhány másodpercre súlyos hallgatásba mélyed, majd derült arccal emeli fel ismét tekintetét.*
-Muszáj írnom erről egy levelet, s megvárnom a pontos választ. Sajnos nem vagyok olyan pozícióban, hogy egy ilyen döntést egyedül hozzak meg. Én csak afféle kedves arcoska vagyok, aki, bár konyít valamit az üzlethez, mégsem tapasztalt kereskedő.
*Valószínű Merchen meg fogja érteni a nő álláspontját, nem véletlenül kellett neki is megvitatnia a dolgokat valami magasabb pozícióban lévő alakkal.*
-Remélem, tényleg nem bánod, ha húzom még az időd egy kicsit.
5778. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-26 10:41:56
Üzenet elküldve: 2021-10-26 10:41:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kintiek//
*Reya természetesen nem a jó kancellár testőre, még ha Hubi alkalomadtán ilyenfajta szolgálatait is igénybe venné. Így természetesen azt sem írhatja elő a sötételfnek, hogy miként cselekedjen, bár egy "Ezt csak bízd rám, kedvesem!" majdnem kicsúszik a száján.*
- Ugyan, ugyan! *mosolyodik el a kis közjáték után* Hogy mások szobájában mi történik, ahhoz nem sok közünk lehet, ebben biztos vagyok. Mint ahogy abban is, hogy kedves barátunk az őszinte segíteni vágyás vezéreli és nem titkolózna előttünk. Hiszen erre semmi oka és érdeke nem lehet.
*Noha végig Reyához beszél egyértelmű, hogy szavai legalább annyira szólnak
Nawanthirihez is. Alighanem csavarná még egy kicsit a szót (második kedvenc hobbija), amikor nyílik az ajtó. Úgy tűnik, hogy a bentieknek is feltűnt a szobájuk előtti szóváltás. Hubinak pedig egy pillanatra kimered a szeme. Ilyen finom portékára mégsem számított, és a vörös válla felett átsandítva és megpillantva a sajnos szemmel láthatóan harcra kész kocsisát, gyanakvása természetesen tovább erősödik. Egy senkiházi nem kaphat meg csak úgy egy ilyen nőt, hacsak ez utóbbinak nincsenek hátsó szándékai. Márpedig ha vannak, akkor azok nem a tharg lovászat titkaira irányulhatnak. Elképzelhető persze, hogy a magát pimaszul törölközőben illegető némber egy éjszakai pillangó, a kevésbé válogatós fajtából. De akkor minek kellene neki testőr? Aki épp most teremti le a vöröst, Hubi pedig a pillanatnyi megingás után visszanyeri méltóságát. Ezt legfeljebb az nehezítheti, hogy a vörös kérdését figyelmen kívül kell hagynia. Lennének elképzelései akkor ha Nawanthiri igennel válaszolna, de hát itt van a kocsis is. Hová is jutna a világ, egy kancellárt a kocsisával lehetne hírbe hozni? Közben a nagydarab leányzó öntevékenyen intézkedni kezd.*
- Az ember óvakodjék a túl önálló testőröktől. Mit lehet tudni? *bazsalyog a vörösre, aztán elnézve mellette odavakkantja a kocsisnak.* Fertály óra. Csipkedd magad!
*Hubit nem véletlenül nevezik széles körben jó kancellárnak (a széles kör a Kancelláriát takarja, azon belül is egy szakállas illetőt), szívétől nem áll távol a megértés. És ennyi idő bőven elég egy férfiembernek arra is, hogy utána kialudja magát. A női gyönyör mítoszát pedig hagyjuk meg a lihanech-i szépíróknak.*
*Reya természetesen nem a jó kancellár testőre, még ha Hubi alkalomadtán ilyenfajta szolgálatait is igénybe venné. Így természetesen azt sem írhatja elő a sötételfnek, hogy miként cselekedjen, bár egy "Ezt csak bízd rám, kedvesem!" majdnem kicsúszik a száján.*
- Ugyan, ugyan! *mosolyodik el a kis közjáték után* Hogy mások szobájában mi történik, ahhoz nem sok közünk lehet, ebben biztos vagyok. Mint ahogy abban is, hogy kedves barátunk az őszinte segíteni vágyás vezéreli és nem titkolózna előttünk. Hiszen erre semmi oka és érdeke nem lehet.
*Noha végig Reyához beszél egyértelmű, hogy szavai legalább annyira szólnak
Nawanthirihez is. Alighanem csavarná még egy kicsit a szót (második kedvenc hobbija), amikor nyílik az ajtó. Úgy tűnik, hogy a bentieknek is feltűnt a szobájuk előtti szóváltás. Hubinak pedig egy pillanatra kimered a szeme. Ilyen finom portékára mégsem számított, és a vörös válla felett átsandítva és megpillantva a sajnos szemmel láthatóan harcra kész kocsisát, gyanakvása természetesen tovább erősödik. Egy senkiházi nem kaphat meg csak úgy egy ilyen nőt, hacsak ez utóbbinak nincsenek hátsó szándékai. Márpedig ha vannak, akkor azok nem a tharg lovászat titkaira irányulhatnak. Elképzelhető persze, hogy a magát pimaszul törölközőben illegető némber egy éjszakai pillangó, a kevésbé válogatós fajtából. De akkor minek kellene neki testőr? Aki épp most teremti le a vöröst, Hubi pedig a pillanatnyi megingás után visszanyeri méltóságát. Ezt legfeljebb az nehezítheti, hogy a vörös kérdését figyelmen kívül kell hagynia. Lennének elképzelései akkor ha Nawanthiri igennel válaszolna, de hát itt van a kocsis is. Hová is jutna a világ, egy kancellárt a kocsisával lehetne hírbe hozni? Közben a nagydarab leányzó öntevékenyen intézkedni kezd.*
- Az ember óvakodjék a túl önálló testőröktől. Mit lehet tudni? *bazsalyog a vörösre, aztán elnézve mellette odavakkantja a kocsisnak.* Fertály óra. Csipkedd magad!
*Hubit nem véletlenül nevezik széles körben jó kancellárnak (a széles kör a Kancelláriát takarja, azon belül is egy szakállas illetőt), szívétől nem áll távol a megértés. És ennyi idő bőven elég egy férfiembernek arra is, hogy utána kialudja magát. A női gyönyör mítoszát pedig hagyjuk meg a lihanech-i szépíróknak.*
5777. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-24 11:44:08
Üzenet elküldve: 2021-10-24 11:44:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A kintiek//
*Jóindulatú semlegességgel hallgatja végig Habrertus uram okfejtését a "fekete semmirekellő" hollétéről, de még a hintó meg a lovak említése sem kelt benne gyanút. Hát mi közük van azoknak a jó kancellár által keresett illetőhöz? Meg aztán abból, hogy az ivóban nem volt, nem következik, hogy pont az emeleten lesz, Nawanthiri is találkozott vele, és még meg is jegyezte magának. Bármelyik, jelentések írásában jártas városőr levezetheti ezt, ha nagyon akarja.
Hanem aztán a jó kancellár igen részletes személyleírással szolgál a "fekete semmirekellőről". A szerzetes mandulaszemeiben nagyjából a felénél kigyúlnak a felismerés csillogó fényei, és ahogy hallgatja, úgy mosolyog egyre szélesebben. Közben aprókat, megértőket bólogat, a végén pedig lesüti a szemeit, mintha azon gondolkodna, hogyan is kezdjen egy roppant kényes ügy magyarázatához. Csak akkor pillant fel, amikor a sötételf lány nekiszegezi a kérdéseit. Nem sietősen, és messze nem vádaskodó hangnemben. Csak mint egy a Tanács, vagy a városőrség által felbérelt, célratörő fegyveres. Hát igen.*
~Te nem a testőre vagy...~
*Nawanthirishardipandra legalábbis nem hallott még olyat, hogy a fogdmegek engedély nélkül beleszólhatnának az uruk dolgába. Persze ahány nép, annyi szokás: amiért Wegtorenben megbotoznak, azért Thargföldön talán még meg is dicsérnek.*
- Kérdések, kérdések, kérdések... *csóválja meg a fejét ugyanazzal a szemlesütött mosollyal, és már pont belefogna a töredelmes vallomásba, amikor hirtelen kinyílik mögötte az ajtó. A szerzetes meglepődve tekeri hátra a fejét.*
- Háát... az a helyzet, lebuktunk. *válaszolja a kolléganőjének a rajtakapottak huncut mosolyával* Ez az úr *int a jó és végtelenül nagylelkű kancellár felé* az új szeretőd gazdája, és éppen szüksége van rá. Most akartam neki elmondani, hogy csak reggel kaphatja vissza, aztán kérni, hogy legyen elnéző, hiszen az urakkal is előfordul, hogy egy-egy lányt megkívánnak. Erre kijössz egy szál törölközőben, hogy szeretném-e őket is... *mélységes rosszallással, fejét lehorgasztva fújja ki az orrán a levegőt. Még a kezeit is csípőre teszi hozzá.* ...hogy vigyázzak így a jó híredre? *szemrehányóan Yezára pillant* Te nem akármilyen utolsó nő vagy... mindegy. *visszafordul Habrertushoz, derékból mélyen meghajol felé, és úgy is marad* Bocsáss meg nekünk uram, nem akartunk bajt okozni. A barátnőm mindent jóvá fog tenni. Felszabadítom a szobát neked... *azzal felegyenesedik, kinyitja az ajtót, hogy a vöröst a jó kancellár alaposan szemügyre vehesse, és határozott léptekkel elindul a kocsisért.*
- Ne haragudj, menned kell! *tárja szét a kezét menet közben. Nem úgy tűnik, mint aki tréfál, bár azért egy bocsánatkérő mosollyal megpróbál enyhíteni a helyzet ridegségén* Itt a gazdád! *és már szedi is össze az ifjú tharg gönceit, remélve, hogy késő este ide, piálás oda, megérti, hogy a szerencséje eddig tartott. Igazán nem akarja a ruháival együtt őt is összecsomagolni.*
//A kintiek//
*Jóindulatú semlegességgel hallgatja végig Habrertus uram okfejtését a "fekete semmirekellő" hollétéről, de még a hintó meg a lovak említése sem kelt benne gyanút. Hát mi közük van azoknak a jó kancellár által keresett illetőhöz? Meg aztán abból, hogy az ivóban nem volt, nem következik, hogy pont az emeleten lesz, Nawanthiri is találkozott vele, és még meg is jegyezte magának. Bármelyik, jelentések írásában jártas városőr levezetheti ezt, ha nagyon akarja.
Hanem aztán a jó kancellár igen részletes személyleírással szolgál a "fekete semmirekellőről". A szerzetes mandulaszemeiben nagyjából a felénél kigyúlnak a felismerés csillogó fényei, és ahogy hallgatja, úgy mosolyog egyre szélesebben. Közben aprókat, megértőket bólogat, a végén pedig lesüti a szemeit, mintha azon gondolkodna, hogyan is kezdjen egy roppant kényes ügy magyarázatához. Csak akkor pillant fel, amikor a sötételf lány nekiszegezi a kérdéseit. Nem sietősen, és messze nem vádaskodó hangnemben. Csak mint egy a Tanács, vagy a városőrség által felbérelt, célratörő fegyveres. Hát igen.*
~Te nem a testőre vagy...~
*Nawanthirishardipandra legalábbis nem hallott még olyat, hogy a fogdmegek engedély nélkül beleszólhatnának az uruk dolgába. Persze ahány nép, annyi szokás: amiért Wegtorenben megbotoznak, azért Thargföldön talán még meg is dicsérnek.*
- Kérdések, kérdések, kérdések... *csóválja meg a fejét ugyanazzal a szemlesütött mosollyal, és már pont belefogna a töredelmes vallomásba, amikor hirtelen kinyílik mögötte az ajtó. A szerzetes meglepődve tekeri hátra a fejét.*
- Háát... az a helyzet, lebuktunk. *válaszolja a kolléganőjének a rajtakapottak huncut mosolyával* Ez az úr *int a jó és végtelenül nagylelkű kancellár felé* az új szeretőd gazdája, és éppen szüksége van rá. Most akartam neki elmondani, hogy csak reggel kaphatja vissza, aztán kérni, hogy legyen elnéző, hiszen az urakkal is előfordul, hogy egy-egy lányt megkívánnak. Erre kijössz egy szál törölközőben, hogy szeretném-e őket is... *mélységes rosszallással, fejét lehorgasztva fújja ki az orrán a levegőt. Még a kezeit is csípőre teszi hozzá.* ...hogy vigyázzak így a jó híredre? *szemrehányóan Yezára pillant* Te nem akármilyen utolsó nő vagy... mindegy. *visszafordul Habrertushoz, derékból mélyen meghajol felé, és úgy is marad* Bocsáss meg nekünk uram, nem akartunk bajt okozni. A barátnőm mindent jóvá fog tenni. Felszabadítom a szobát neked... *azzal felegyenesedik, kinyitja az ajtót, hogy a vöröst a jó kancellár alaposan szemügyre vehesse, és határozott léptekkel elindul a kocsisért.*
- Ne haragudj, menned kell! *tárja szét a kezét menet közben. Nem úgy tűnik, mint aki tréfál, bár azért egy bocsánatkérő mosollyal megpróbál enyhíteni a helyzet ridegségén* Itt a gazdád! *és már szedi is össze az ifjú tharg gönceit, remélve, hogy késő este ide, piálás oda, megérti, hogy a szerencséje eddig tartott. Igazán nem akarja a ruháival együtt őt is összecsomagolni.*
5776. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-22 21:13:27
Üzenet elküldve: 2021-10-22 21:13:27
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//küldetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A kocsis köszöni szépen megvan a meztelen kebel látványával. Nem is érdekli igazán más, így nem is csoda, ha hirtelen jött haragja szinte már el is párolgott. A semlegesebb témára csak felnéz és könnyedén letudja a választ.*
- Nem járunk sűrűn ide. Miért kéne? Ha valaki akar valamit a vénembertől az elmegy hozzá. Szóval használjuk ki az itt töltött időt.* Markol bele a vörös farába, miközben nyeli az italt. Mondhatni elégedett, bár kicsit furcsának találja ezt a hosszan tartó játszadozást, de ellenére éppenséggel nincs. Olyannyira elvan, hogy számára fel sem tűnnek a kinti zajok, amíg a vörös be nem feszül. Már csattanna is fel, hogy miért állt le, de aztán ő is az ajtóra szegezi tekintettét. Kicsit már úgyis nehéz a feje. Némán pislog utána igazán kikerekedett szemekkel, amikor az levetkőzik.*
~ Fú, de megrakom én ezt. Remélem hozza azt a másikat is. ~* Ha pedig vetkőzés, akkor miért ne is vetkőzne le ő is, amíg az intézkedik az ajtóban. Neki áll minden felesleges ruhájától megszabadulni. Nem lehetne azt mondani, hogy bármiben is különbözne teste a hason korú társaiétól. Kis szépséghibája a ferde orra, de egyébként annyira nem lehet rá panasz. Amint végzet leheverik az ágyra az üveggel és várja a szépségeket. Egyelőre az ő fülét meg nem ütötte meg a kancellár hangja. El is van tompulva, szóval nem fog egyelőre galibát okozni, de ez csak idő kérdése, mert már elrángatták előtte a mézes madzagot, amit nagyon megkóstolna végre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A kocsis köszöni szépen megvan a meztelen kebel látványával. Nem is érdekli igazán más, így nem is csoda, ha hirtelen jött haragja szinte már el is párolgott. A semlegesebb témára csak felnéz és könnyedén letudja a választ.*
- Nem járunk sűrűn ide. Miért kéne? Ha valaki akar valamit a vénembertől az elmegy hozzá. Szóval használjuk ki az itt töltött időt.* Markol bele a vörös farába, miközben nyeli az italt. Mondhatni elégedett, bár kicsit furcsának találja ezt a hosszan tartó játszadozást, de ellenére éppenséggel nincs. Olyannyira elvan, hogy számára fel sem tűnnek a kinti zajok, amíg a vörös be nem feszül. Már csattanna is fel, hogy miért állt le, de aztán ő is az ajtóra szegezi tekintettét. Kicsit már úgyis nehéz a feje. Némán pislog utána igazán kikerekedett szemekkel, amikor az levetkőzik.*
~ Fú, de megrakom én ezt. Remélem hozza azt a másikat is. ~* Ha pedig vetkőzés, akkor miért ne is vetkőzne le ő is, amíg az intézkedik az ajtóban. Neki áll minden felesleges ruhájától megszabadulni. Nem lehetne azt mondani, hogy bármiben is különbözne teste a hason korú társaiétól. Kis szépséghibája a ferde orra, de egyébként annyira nem lehet rá panasz. Amint végzet leheverik az ágyra az üveggel és várja a szépségeket. Egyelőre az ő fülét meg nem ütötte meg a kancellár hangja. El is van tompulva, szóval nem fog egyelőre galibát okozni, de ez csak idő kérdése, mert már elrángatták előtte a mézes madzagot, amit nagyon megkóstolna végre.*
5775. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-21 21:48:07
Üzenet elküldve: 2021-10-21 21:48:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az, ha valaki ennyire egyszerű elme, megkönnyítheti, de meg is nehezítheti a faggatózást. Márpedig ez egyre nyilvánvalóbban a nehezebb út lesz. A fickó nagyon nem a szószátyár típus, sőt még a finom terelgetés se oldja meg a nyelvét. Se a munkaadója iránti ellenszenv piszkálgatása, se a vörös lenyűgözött érdeklődése. Amit sikerül kihúzni belőle, azzal Yeza nem sokra megy. Pedig muszáj lesz beszéltetni.*
- Ugye nem igaz, hogy csak hébe-hóba jártok a városban? *pihegi.* - Vagy ennyire rövid pórázon tartják a vashegyieket?
*Tölti a kocsisba az italt rendesen, remélve, hogy az, meg a teremtett légkör majd megnyitja a fecsegés csapját. Ezúttal ő hajol a férfi mellkasára, hogy végigcsókolja, aztán a nyakát kényeztesse ajkaival, míg balja kettejük ágyéka közé furakodva édesíti a pillanatot.
Nagyon igyekszik hajlandóságot noszogatni a kocsisba valahogy a beszédre, de míg ő küszködik, az ajtó előtt mintha ez az igény kéretlenül is teljesülne.
Yeza csípőjének delejes ringása hirtelen megáll, s az ujját a tharg szájára tapasztja. Fülel.
Bonyodalmak hangjait hallja, bár a pontos okokat nem tudja kivenni a szavakból, mintha valaki nagyon be akarna jönni.*
- Elintézem *súgja. Kicsusszan a kocsis öléből (már ha teheti), és továbbra is csendre intve a thargot, közvetlenül az ajtó mellé tereli, a zsanér felőli oldalra. Ha ez sikerül, ő maga egy mozdulattal megoldja a ruhája kötőjét és kibújik belőle. Gyorsan egy kis vizet locsol magára a mosdótál melletti kancsóból és maga elé kapja az odakészített fehér vászontörülközőt.*
- Kész vagyok, é... des *pislog kissé zavartan és értetlenül a kint torlódó sokaságra, ahogy kinyitja az ajtót.* - Valami baj van? *kérdi Nawanthirire pillantva.* - Vagy őket is szeretnéd? *húzódik az ajka olyasforma mosolyra, ami egyszerre megilletődött és pajkos. A mélységi szukán csak átsiklik a tekintete. Félő, másképp bizonyosan kiülne az arcára a viszolygó fintorgás, ám a férfit alaposan végigméri, s tetszőn harapja be az ajkát.
Yeza úgy áll az ajtórésben, ahogy egy hiányosan öltözött illetőtől természetes, de azért tesz róla, hogy a hanyagul tartott törölköző sejtessen-mutasson pár pikánsabb részletet is. A csípője, a keble ívét oldalt például.
Yeza kicsit filigránabb, mint az igazán nőies nők. Persze mérce kérdése. Fiatalka még, de olyannak látszik alkatra, akiből sosem lesz amolyan bögyös-faros asszonyság. Kicsit szikár, de azért igen formás teremtés, és tagadhatatlanul van benne valami kihívó huncutság, no és persze egy ízig-vérig wegtoreni fruska minden élő tüze.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az, ha valaki ennyire egyszerű elme, megkönnyítheti, de meg is nehezítheti a faggatózást. Márpedig ez egyre nyilvánvalóbban a nehezebb út lesz. A fickó nagyon nem a szószátyár típus, sőt még a finom terelgetés se oldja meg a nyelvét. Se a munkaadója iránti ellenszenv piszkálgatása, se a vörös lenyűgözött érdeklődése. Amit sikerül kihúzni belőle, azzal Yeza nem sokra megy. Pedig muszáj lesz beszéltetni.*
- Ugye nem igaz, hogy csak hébe-hóba jártok a városban? *pihegi.* - Vagy ennyire rövid pórázon tartják a vashegyieket?
*Tölti a kocsisba az italt rendesen, remélve, hogy az, meg a teremtett légkör majd megnyitja a fecsegés csapját. Ezúttal ő hajol a férfi mellkasára, hogy végigcsókolja, aztán a nyakát kényeztesse ajkaival, míg balja kettejük ágyéka közé furakodva édesíti a pillanatot.
Nagyon igyekszik hajlandóságot noszogatni a kocsisba valahogy a beszédre, de míg ő küszködik, az ajtó előtt mintha ez az igény kéretlenül is teljesülne.
Yeza csípőjének delejes ringása hirtelen megáll, s az ujját a tharg szájára tapasztja. Fülel.
Bonyodalmak hangjait hallja, bár a pontos okokat nem tudja kivenni a szavakból, mintha valaki nagyon be akarna jönni.*
- Elintézem *súgja. Kicsusszan a kocsis öléből (már ha teheti), és továbbra is csendre intve a thargot, közvetlenül az ajtó mellé tereli, a zsanér felőli oldalra. Ha ez sikerül, ő maga egy mozdulattal megoldja a ruhája kötőjét és kibújik belőle. Gyorsan egy kis vizet locsol magára a mosdótál melletti kancsóból és maga elé kapja az odakészített fehér vászontörülközőt.*
- Kész vagyok, é... des *pislog kissé zavartan és értetlenül a kint torlódó sokaságra, ahogy kinyitja az ajtót.* - Valami baj van? *kérdi Nawanthirire pillantva.* - Vagy őket is szeretnéd? *húzódik az ajka olyasforma mosolyra, ami egyszerre megilletődött és pajkos. A mélységi szukán csak átsiklik a tekintete. Félő, másképp bizonyosan kiülne az arcára a viszolygó fintorgás, ám a férfit alaposan végigméri, s tetszőn harapja be az ajkát.
Yeza úgy áll az ajtórésben, ahogy egy hiányosan öltözött illetőtől természetes, de azért tesz róla, hogy a hanyagul tartott törölköző sejtessen-mutasson pár pikánsabb részletet is. A csípője, a keble ívét oldalt például.
Yeza kicsit filigránabb, mint az igazán nőies nők. Persze mérce kérdése. Fiatalka még, de olyannak látszik alkatra, akiből sosem lesz amolyan bögyös-faros asszonyság. Kicsit szikár, de azért igen formás teremtés, és tagadhatatlanul van benne valami kihívó huncutság, no és persze egy ízig-vérig wegtoreni fruska minden élő tüze.*
5774. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-21 16:25:00
Üzenet elküldve: 2021-10-21 16:25:00
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmatúra - az egyik szobában//
*Mik életében volt idő, mikor napról-napra élt, de csak amióta a Kalmárban dolgozik, azóta van rendszer a mindennapjaiban. Nem bánta meg, mert a lázadás utána zavaros időkben olyan segítséget kapott, amit kevesen adtak volna meg egy lázadónak, akit nem nyelt el a Meredély. De ettől függetlenül nincsenek hosszútávú tervei, legalábbis nem nagyok.*
- Nem, jó nekem itt. Van fedél a fejem felett és van mit ennem, nem is rosszat. Ráadásul tisztességes munka és néha ilyen virágszálakkal is találkozom, mint te. *Bókol elmosolyodva Luunak.*
- Azt hiszed, nyalizok? *Kérdez vissza tréfás kétkedéssel.*
- Pedig kicsit abban vagyok. *Nevet fel és érezhetően oldódik kicsit az a zavar, amiről éppen beszélnek.*
- Rendben. *Süti le a szemét kissé szégyenlősen, mert ilyesmiről aztán tényleg ritkán beszélget bárkivel.*
- Horkolni? Téged? Pedig akkor is szép lehetsz. *Kérdi és hátrahajtva a fejét alvás szimulál és néha nagyot horkant, mint valami fenevad. Majd újra Luura néz nevetve.*
- Aranyos vagy, de emiatt ne aggódj. Se amiatt, hogy engem meglát valaki, se amiatt, hogy hallani foglak horkolni. *A mosolya redukálódik, de őszinte és kissé beletörődő lesz. Az italra nem válaszol, ha nem kell a lánynak, elviszi vissza a pultba. Legalább nem vonják le tőle.*
- Felöltözni? *Kérdi, ahogy a takaró egyre lejjebb csúszik a derekáról és azalatt bizony meztelen... és jól állnak a dolgok.*
*Mik életében volt idő, mikor napról-napra élt, de csak amióta a Kalmárban dolgozik, azóta van rendszer a mindennapjaiban. Nem bánta meg, mert a lázadás utána zavaros időkben olyan segítséget kapott, amit kevesen adtak volna meg egy lázadónak, akit nem nyelt el a Meredély. De ettől függetlenül nincsenek hosszútávú tervei, legalábbis nem nagyok.*
- Nem, jó nekem itt. Van fedél a fejem felett és van mit ennem, nem is rosszat. Ráadásul tisztességes munka és néha ilyen virágszálakkal is találkozom, mint te. *Bókol elmosolyodva Luunak.*
- Azt hiszed, nyalizok? *Kérdez vissza tréfás kétkedéssel.*
- Pedig kicsit abban vagyok. *Nevet fel és érezhetően oldódik kicsit az a zavar, amiről éppen beszélnek.*
- Rendben. *Süti le a szemét kissé szégyenlősen, mert ilyesmiről aztán tényleg ritkán beszélget bárkivel.*
- Horkolni? Téged? Pedig akkor is szép lehetsz. *Kérdi és hátrahajtva a fejét alvás szimulál és néha nagyot horkant, mint valami fenevad. Majd újra Luura néz nevetve.*
- Aranyos vagy, de emiatt ne aggódj. Se amiatt, hogy engem meglát valaki, se amiatt, hogy hallani foglak horkolni. *A mosolya redukálódik, de őszinte és kissé beletörődő lesz. Az italra nem válaszol, ha nem kell a lánynak, elviszi vissza a pultba. Legalább nem vonják le tőle.*
- Felöltözni? *Kérdi, ahogy a takaró egyre lejjebb csúszik a derekáról és azalatt bizony meztelen... és jól állnak a dolgok.*
5773. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-21 16:22:27
Üzenet elküldve: 2021-10-21 16:22:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A kintiek//
*A mélységi apró színjátéka hatásosnak bizonyul. Már, ami a hintó csodálatát érinti. Pedig azt tudni illene, hogy a színészkedés nem birtokolt sem apait, sem anyait. Ennek ellenére mégis célba jutott, Reya nagy meglepetésére. Hiszen tudja magáról, hogy az előadása fabatkát sem ér. Mégis sikert aratott Hubi szemléletében. Legalábbis, amit az arcáról le lehetett olvasni, mi előtt a kancellár felfedezte a lovak és a kocsisa hiányát.*
-Minden bizonnyal erről van szó. *Felel kardforgatónk a férfi visszhangjára. Bár a folytatás jobban melengeti a kebleit. Ha büntetésről van szó, a nő fantáziája minden hegynél magasabbra szárnyal. Talán a Vashegynél is. Persze ennek nem ad hangot. Nem szeretné elborzasztani a thargok magas rangú képviselőjét. Ettől függetlenül száguld az elméje, akár egy istenek küldte paripa. Habár Hubi csupán csak utalásokat tett a büntetésre, Reya már a tenyereit dörzsöli fejben. Ha a kancellár foga és rangja nem fűlik a véres részletekhez, ő bizony ezer örömmel hajtja végre a kiszabott büntetést. A nő emlékeiben csak a karóba húzott fejek élnek a thargokról szóló történetekben, de az ő fantáziája ennél sokkal tágabb. Magába foglalja a tüzes fogóval leszakított mellbimbót is. Ennek azonban csak szükség esetén adna hangot. Olyan helyzetben, amikor éppen őt kérdezik, éppen ebben a témában. A fogadó kocsmai részén hamar túl is jutnak, miután Habrertus arannyal veszi meg az információkat, már repül is a páros az emeletre. Vállas högyeményükhöz érve, Hubi már teszi is fel a kérdéseit. Nyilvánvalóan a tőle megszokott udvarias módon. Reyából ezen a ponton fogy el a türelem. Egy lépés után, ami közelebb viszi a nagyobbacska hölgyet, ő is kérdez. Hubi leírása után, ki is nyitja a száját. Akár egy a Tanács, vagy a városőrség által felbérelt fegyveres, célratörően mondja a magáét.*
-Már bocsánat. De mi zajlik ez az ajtó mögött, amiért vigyáznod kell, ki kap beutat? Vagy, ki kopogtathat? *A kérdés nem sietős, messzemenőleg nem is vádaskodó hangnemben hangzik el. Csupán onnan fakad, hogy a mandulaszemű az egyetlen vállas nőszemély az emeleten. Ilyenből pedig nem lehet sok a fogadó terén. Reya pedig nincs a fejére ejtve. Vizslató tekintettel fürkészi a nyagyra nőtt lányt, amíg válaszol.*
*A mélységi apró színjátéka hatásosnak bizonyul. Már, ami a hintó csodálatát érinti. Pedig azt tudni illene, hogy a színészkedés nem birtokolt sem apait, sem anyait. Ennek ellenére mégis célba jutott, Reya nagy meglepetésére. Hiszen tudja magáról, hogy az előadása fabatkát sem ér. Mégis sikert aratott Hubi szemléletében. Legalábbis, amit az arcáról le lehetett olvasni, mi előtt a kancellár felfedezte a lovak és a kocsisa hiányát.*
-Minden bizonnyal erről van szó. *Felel kardforgatónk a férfi visszhangjára. Bár a folytatás jobban melengeti a kebleit. Ha büntetésről van szó, a nő fantáziája minden hegynél magasabbra szárnyal. Talán a Vashegynél is. Persze ennek nem ad hangot. Nem szeretné elborzasztani a thargok magas rangú képviselőjét. Ettől függetlenül száguld az elméje, akár egy istenek küldte paripa. Habár Hubi csupán csak utalásokat tett a büntetésre, Reya már a tenyereit dörzsöli fejben. Ha a kancellár foga és rangja nem fűlik a véres részletekhez, ő bizony ezer örömmel hajtja végre a kiszabott büntetést. A nő emlékeiben csak a karóba húzott fejek élnek a thargokról szóló történetekben, de az ő fantáziája ennél sokkal tágabb. Magába foglalja a tüzes fogóval leszakított mellbimbót is. Ennek azonban csak szükség esetén adna hangot. Olyan helyzetben, amikor éppen őt kérdezik, éppen ebben a témában. A fogadó kocsmai részén hamar túl is jutnak, miután Habrertus arannyal veszi meg az információkat, már repül is a páros az emeletre. Vállas högyeményükhöz érve, Hubi már teszi is fel a kérdéseit. Nyilvánvalóan a tőle megszokott udvarias módon. Reyából ezen a ponton fogy el a türelem. Egy lépés után, ami közelebb viszi a nagyobbacska hölgyet, ő is kérdez. Hubi leírása után, ki is nyitja a száját. Akár egy a Tanács, vagy a városőrség által felbérelt fegyveres, célratörően mondja a magáét.*
-Már bocsánat. De mi zajlik ez az ajtó mögött, amiért vigyáznod kell, ki kap beutat? Vagy, ki kopogtathat? *A kérdés nem sietős, messzemenőleg nem is vádaskodó hangnemben hangzik el. Csupán onnan fakad, hogy a mandulaszemű az egyetlen vállas nőszemély az emeleten. Ilyenből pedig nem lehet sok a fogadó terén. Reya pedig nincs a fejére ejtve. Vizslató tekintettel fürkészi a nyagyra nőtt lányt, amíg válaszol.*
5772. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-21 13:15:13
Üzenet elküldve: 2021-10-21 13:15:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kintiek//
*A jó kancellár megállapíthatja, hogy kiváló emberismerő. A szebbik nem képviselőit rendszerint elkápráztatják a drága, fényes holmik. Mint most a hintó a sötételfet. Sajnálatos, hogy holmi semmirekellő miatt egyelőre nem tudják használatba venni.*
- Nem számított rá... *ismétli meg hitetlenkedő hangsúllyal* Kocsisomnak tudnia kellett, hogy nem azért rendeltem a Pegazustól ide, hogy új csapszékben múlathassa az időt. Vagy ki tudja, hogy hol? Attól tartok, hogy túl elnéző vagy, kedvesem. Ez a nemes szív egyik ismérve, de vigyázni kell, hogy érdemtelenek ezzel vissza ne élhessenek.
*A rövid ideológiai továbbképzés után bizonyos információkhoz jutnak az ivóban és Reya nem szeretne egyedül maradni.*
- Örömmel veszem, ha velem tartasz.
*Egy újabb mézesmázos mosoly, és a lépcsőn felfelé tartva Hubi kicsit sajnálja, hogy úriember. Így neki kell elől haladnia, megfosztva magát egy, az orra előtt ringatózó formás fenék látványától. Odafent aztán kurta választ kapnak, de a leányzó javára írható, hogy kérdez. Láthatóan segíteni szeretne. Hubi pedig alkalomadtán tudja értékelni az ilyesmit.*
- Valahol itt kell lennie annak a naplopónak, a hintóm legalábbis odakint várakozik. Azt pedig nem feltételezném, hogy a lovakat Eeyr jóindulata vezérelte ide. Odalent nem láttam, tehát...
*Kicsit széttárja a karjait mintegy jelezve, hogy sok más lehetőség nem maradt. Ezután meglehetősen jól leírja a kocsis megjelenését, ruházatát, külön kitérve ingének kétes tisztaságú kézelőjére. A kancellár mindig is büszke volt a memóriájára, most kamatoztathatja is.*
*A jó kancellár megállapíthatja, hogy kiváló emberismerő. A szebbik nem képviselőit rendszerint elkápráztatják a drága, fényes holmik. Mint most a hintó a sötételfet. Sajnálatos, hogy holmi semmirekellő miatt egyelőre nem tudják használatba venni.*
- Nem számított rá... *ismétli meg hitetlenkedő hangsúllyal* Kocsisomnak tudnia kellett, hogy nem azért rendeltem a Pegazustól ide, hogy új csapszékben múlathassa az időt. Vagy ki tudja, hogy hol? Attól tartok, hogy túl elnéző vagy, kedvesem. Ez a nemes szív egyik ismérve, de vigyázni kell, hogy érdemtelenek ezzel vissza ne élhessenek.
*A rövid ideológiai továbbképzés után bizonyos információkhoz jutnak az ivóban és Reya nem szeretne egyedül maradni.*
- Örömmel veszem, ha velem tartasz.
*Egy újabb mézesmázos mosoly, és a lépcsőn felfelé tartva Hubi kicsit sajnálja, hogy úriember. Így neki kell elől haladnia, megfosztva magát egy, az orra előtt ringatózó formás fenék látványától. Odafent aztán kurta választ kapnak, de a leányzó javára írható, hogy kérdez. Láthatóan segíteni szeretne. Hubi pedig alkalomadtán tudja értékelni az ilyesmit.*
- Valahol itt kell lennie annak a naplopónak, a hintóm legalábbis odakint várakozik. Azt pedig nem feltételezném, hogy a lovakat Eeyr jóindulata vezérelte ide. Odalent nem láttam, tehát...
*Kicsit széttárja a karjait mintegy jelezve, hogy sok más lehetőség nem maradt. Ezután meglehetősen jól leírja a kocsis megjelenését, ruházatát, külön kitérve ingének kétes tisztaságú kézelőjére. A kancellár mindig is büszke volt a memóriájára, most kamatoztathatja is.*
5771. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-20 15:20:33
Üzenet elküldve: 2021-10-20 15:20:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
// kintiek //
*A szemlélődő meditációval végül visszatalál a belső békéjéhez. Lassan, mélyeket lélegez, alig venni észre, ahogy a vállai emelkednek-süllyednek. Odalent nincs sok vendég, a szobák többségében pedig már alszanak, így egész jól hallja, mi folyik a négyesben. A testtartás és a légzés mellett alapvetően erre figyel, így nem üti meg a fülét, amint a jó kancellár a csaposon keresi a kocsisát, az viszont igen, hogy valakik feljönnek a lépcsőn, és feléje közelednek. Amikor végül odaérnek hozzá, és Habrertus uram egy fekete semmirekellő iránt érdeklődik, a szerzetes nem válaszol egyből. Előbb finoman leengedi a nagy, kérges kezeit, és az addigi marionett-tartásból visszatér hétköznapiba. Odafordul a férfi felé. Az arca teljesen kifejezéstelen, de éber. Aztán őszinte értetlenséggel összeráncolja a homlokát.*
- Feketével? Nem. *Nawanthiri Wegtoren mellett nőtt fel: ha valakire azt mondják, fekete, akkor a bőrszínére gondol. A kocsis bőre pedig fehér volt, ezért aztán még a gyanú sem merül fel benne, hogy a kecskeszakállas öregúr Yeza legújabb prédája után kutakodik. A férfi hangjába vegyülő gúnyt emiatt nem is tudja mire vélni, de mivel jószándékú teremtés, megpróbál segíteni valahogy:* Milyen ruhája volt? Hátha láttam az ivóban...
*Természetesen ha Habrertus uram, vagy hamubőrű testőre erővel akarna benyomulni a szobába, nem fogja hagyni. Szerencsére eléggé kitisztult már a feje ahhoz, hogy észrevegye a másik kettő rezdüléseiből, ha ilyesmire készülnének. De miért tennék...?*
// kintiek //
*A szemlélődő meditációval végül visszatalál a belső békéjéhez. Lassan, mélyeket lélegez, alig venni észre, ahogy a vállai emelkednek-süllyednek. Odalent nincs sok vendég, a szobák többségében pedig már alszanak, így egész jól hallja, mi folyik a négyesben. A testtartás és a légzés mellett alapvetően erre figyel, így nem üti meg a fülét, amint a jó kancellár a csaposon keresi a kocsisát, az viszont igen, hogy valakik feljönnek a lépcsőn, és feléje közelednek. Amikor végül odaérnek hozzá, és Habrertus uram egy fekete semmirekellő iránt érdeklődik, a szerzetes nem válaszol egyből. Előbb finoman leengedi a nagy, kérges kezeit, és az addigi marionett-tartásból visszatér hétköznapiba. Odafordul a férfi felé. Az arca teljesen kifejezéstelen, de éber. Aztán őszinte értetlenséggel összeráncolja a homlokát.*
- Feketével? Nem. *Nawanthiri Wegtoren mellett nőtt fel: ha valakire azt mondják, fekete, akkor a bőrszínére gondol. A kocsis bőre pedig fehér volt, ezért aztán még a gyanú sem merül fel benne, hogy a kecskeszakállas öregúr Yeza legújabb prédája után kutakodik. A férfi hangjába vegyülő gúnyt emiatt nem is tudja mire vélni, de mivel jószándékú teremtés, megpróbál segíteni valahogy:* Milyen ruhája volt? Hátha láttam az ivóban...
*Természetesen ha Habrertus uram, vagy hamubőrű testőre erővel akarna benyomulni a szobába, nem fogja hagyni. Szerencsére eléggé kitisztult már a feje ahhoz, hogy észrevegye a másik kettő rezdüléseiből, ha ilyesmire készülnének. De miért tennék...?*
5770. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-20 13:58:44
Üzenet elküldve: 2021-10-20 13:58:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//küldetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
// Yeza //
* A vörös mindent belead, hogy levegye a lábáról azt a kocsist, akit sikerült eltántorítania a kancellárral való találkozástól. A naiv férfi azt hiszi, hogy kezében az irányítás. Parancsokat osztogat, ahogy annak lennie kell, hogy megmutassa ki itt a főnök. Ez csak addig tart ki, amíg a wegtoreni mellei elő nem bújnak a ruha alól. A légies kecses mozdulatok kedvére vannak a férfinak, de még inkább az, amikor azok páratlan bögyök felé indulnak. A hívogató csókra buzgón hajol oda, az ajkak helyet végül a dús keblek között találja arcát. Nem panaszkodik, hanem mohón kezelésbe veszi őket.*
- De szép vagy te! Most majd megmutatom neked milyen egy tharg férfi farka.* A színjáték folytatók, ahogy a vörös az ölébe csusszan, és még ingerlő mozdulatokat is tesz. Az a meredek leejtő nagyon gyorsan közeledik, de az ital ital jókor érkezik meg a kocsis szájához. Nem fogja vissza magát, mert úgy cuppan rá az üvegre, mint a pólyás kölyök az anyja csecsére.*
- Ott bassza meg magát!* Na persze nagy a szája így, hogy nincs itt Habrertus, mert szemtől szembe nem igen merne ilyesmit mondani neki. Most, hogy látott már eleget Yezából haladna is tovább. Kezeivel már azon ügyködik, hogy még tovább hámozza valahogy a finom ruhákat a lányról. Túlságosan is felingerelte ez a nő bizsergető mozdulataival és elé villantott melleivel. Kellő ital is van már benne, hogy elég rámenős legyen, amiből amúgy sincsen hiány, viszont még nem részeg. Teljesen leinni magát még nem volt ideje. Yeza közben nem is sejti, hogy véges az ideje ezzel a fiúval, mert már érkezik vissza a kancellár.*
// kintiek //
* A jó kancellár indulna, de nincs kocsisa, sőt még lovak sem, mert azok az istállóban szénáznak boldogan. Vissza indul hát, hogy megkerítse az ő hűséges kocsisát. Csak, hogy nincs sehol, de a csillogó aranyak az emberek nyelvét hamar megoldják. Így van ez most is, bár azt nem tudják meg, hogy a vörössel van a kocsis, elvégre ő korábban távozott az emeletre. Amit biztosan tudhatnak, hogy az a vállas, bögyös fehérnép volt vele egy darabig és utána távoztak felfelé. Az, hogy most fent hol van és kivel az jó kérdés. Nawanthiriről éppen mondjuk tudják, hogy merre leledzik, mert szó szerint belé botlottak. Ezeknek az információknak a tudtában indulhatnak előkeríteni azt a lógóst, aki most igazán nem vágyik az ő társaságukra. Nawanthiri fent a homályban egy darabig egyedül maradt, így ez időt kihasználhatta arra, hogy vissza szorítsa démonát. Most új feladata lesz, ami nem más, mint az idő nyerés.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
// Yeza //
* A vörös mindent belead, hogy levegye a lábáról azt a kocsist, akit sikerült eltántorítania a kancellárral való találkozástól. A naiv férfi azt hiszi, hogy kezében az irányítás. Parancsokat osztogat, ahogy annak lennie kell, hogy megmutassa ki itt a főnök. Ez csak addig tart ki, amíg a wegtoreni mellei elő nem bújnak a ruha alól. A légies kecses mozdulatok kedvére vannak a férfinak, de még inkább az, amikor azok páratlan bögyök felé indulnak. A hívogató csókra buzgón hajol oda, az ajkak helyet végül a dús keblek között találja arcát. Nem panaszkodik, hanem mohón kezelésbe veszi őket.*
- De szép vagy te! Most majd megmutatom neked milyen egy tharg férfi farka.* A színjáték folytatók, ahogy a vörös az ölébe csusszan, és még ingerlő mozdulatokat is tesz. Az a meredek leejtő nagyon gyorsan közeledik, de az ital ital jókor érkezik meg a kocsis szájához. Nem fogja vissza magát, mert úgy cuppan rá az üvegre, mint a pólyás kölyök az anyja csecsére.*
- Ott bassza meg magát!* Na persze nagy a szája így, hogy nincs itt Habrertus, mert szemtől szembe nem igen merne ilyesmit mondani neki. Most, hogy látott már eleget Yezából haladna is tovább. Kezeivel már azon ügyködik, hogy még tovább hámozza valahogy a finom ruhákat a lányról. Túlságosan is felingerelte ez a nő bizsergető mozdulataival és elé villantott melleivel. Kellő ital is van már benne, hogy elég rámenős legyen, amiből amúgy sincsen hiány, viszont még nem részeg. Teljesen leinni magát még nem volt ideje. Yeza közben nem is sejti, hogy véges az ideje ezzel a fiúval, mert már érkezik vissza a kancellár.*
// kintiek //
* A jó kancellár indulna, de nincs kocsisa, sőt még lovak sem, mert azok az istállóban szénáznak boldogan. Vissza indul hát, hogy megkerítse az ő hűséges kocsisát. Csak, hogy nincs sehol, de a csillogó aranyak az emberek nyelvét hamar megoldják. Így van ez most is, bár azt nem tudják meg, hogy a vörössel van a kocsis, elvégre ő korábban távozott az emeletre. Amit biztosan tudhatnak, hogy az a vállas, bögyös fehérnép volt vele egy darabig és utána távoztak felfelé. Az, hogy most fent hol van és kivel az jó kérdés. Nawanthiriről éppen mondjuk tudják, hogy merre leledzik, mert szó szerint belé botlottak. Ezeknek az információknak a tudtában indulhatnak előkeríteni azt a lógóst, aki most igazán nem vágyik az ő társaságukra. Nawanthiri fent a homályban egy darabig egyedül maradt, így ez időt kihasználhatta arra, hogy vissza szorítsa démonát. Most új feladata lesz, ami nem más, mint az idő nyerés.*
5769. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-20 08:46:18
Üzenet elküldve: 2021-10-20 08:46:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A kintiek//
*A folyosón történő atrocitás gyorsan és mosolyogva zárul. Talán túl hamar és túl vidáman is. Ha a résztvevők sejtenék, hogy a sorsuk fonala a háttérben, milyen módon fut össze, bizonyosan a saját balgaságukat mosolyognák meg. Dezt persze egyikük sem veheti észre. Leszámítva Jágót, aki mintha a nagyra nőtt lánynak címezné a búcsúzóul választott szavát. Persze ennek sem tulajdonít senki nagyobb jelentőséget. Hubi is csupán egy apró szabadkozással tér ki a színes baromfi szókincsére. Ezt Reya egy "mit lehet tenni?" nézéssel reagálja le. Még mindig nem bízik az állatban. A mélységi valahogy többet lát benne egy bosszantó papagájnál. Ám ez lehet az elme játéka, amit Hubi szavai ültettek a nő fülébe, mi szerint Jágó átkozott. Nem csupán átvitt értelemben. Miután az is biztosra vehetővé válik, hogy minden a helyén van, a kancellár erszényét is beleértve, a páros hamar a fogadó előtt találja magát. A férfi érezhető büszkeséggel mutatja be a hintóját. Látszik is rajta, hogy nem mindennapi darab. Szépen megmunkált utazó láda. Nyilván egy vagyont kóstál. Reyát nem igazán nyűgözik le az efféle dolgok, de semmiképpen sem szeretne faragatlan lenni. Pláne Hubival szemben nem. Így adja a lovat a férfi büszkesége alá és ámuldozva csodálja a kocsit.*
-Ez gyönyörű. *Jelenti ki és még a száját is nyitva felejti, mintegy a csodálatát kifejezve. Mikor a jó kancellár kinyitja az ajtót, a nő oda is betekint. Persze csak lopva. Mintha a kíváncsiság vezérelné. Kicsit talán szerepet is játszik a dologban, hiszen egy egész napot fog ebben a dobozban tölteni. Ám kiderül, hogy valami hiányzik. Ebben az esetben sokkalinkább valaki. A kocsis. Nélküle nehezen indulna a menet, amit Hubi szóvá is tesz.*
-Nem dőlt össze a világ. Valószínűleg nem számított rá, hogy ma még dolga lehet. *Jegyzi meg a nő enyhe mosollyal az arcán. Még szerette volna hozzáfűzni, hogy nem lehet nehéz megtalálni, ha pedig a kancellár lenne szíves leírni a fickót, gyorsabban végeznek. Több szem többet lát alapon. Ám Hubi úgy gondolja, egyedül is megoldja ezt és kisvártatva ismét a fogadóban találják magukat. A pultnál annak ékes példája játszódik le, hogy némi apanázs ellenében, bárki nyelve könnyen megered. A kancellár pedig hamar bárki atyjává avanzsál, ha ezzel könnyebben éri el a célját. Az információ és az arany gazdát is cserél. Bár minden ilyen egyszerű lenne! A férfin azért látszanak az indulatok. Feltehetőleg nem szokott a bonyodalmakhoz. Az ő világában nyilván minden olajozottan zajlik. Reya csak mosolyogva csóválja a fejét.*
-Ismét ez a nagylelkűség. *Vág Hubi szavába. Na nem azért, hogy faragatlan legyen, csupán egy újabb sor szabadkozást szeretne elkerülni.*
-Jobb szeretnék veled tartani. Az istenek tudják, mit művel az a vörös a kocsisoddal, ami ajtónállót igényel. *Jegyzi meg sejtelmesen, majd útra is kelnek az emeletre. Szerencsére a vállas hölgyemény nem hagyta el a posztját, így odaérve Hubi el is kezdheti faggatni őt. Reya egyelőre nem tervez részt venni a beszélgetésben. Egyszerűen összefonja a karjait maga előtt, ezzel és egy szúrós tekintettel jelezve türelmetlenségét.*
*A folyosón történő atrocitás gyorsan és mosolyogva zárul. Talán túl hamar és túl vidáman is. Ha a résztvevők sejtenék, hogy a sorsuk fonala a háttérben, milyen módon fut össze, bizonyosan a saját balgaságukat mosolyognák meg. Dezt persze egyikük sem veheti észre. Leszámítva Jágót, aki mintha a nagyra nőtt lánynak címezné a búcsúzóul választott szavát. Persze ennek sem tulajdonít senki nagyobb jelentőséget. Hubi is csupán egy apró szabadkozással tér ki a színes baromfi szókincsére. Ezt Reya egy "mit lehet tenni?" nézéssel reagálja le. Még mindig nem bízik az állatban. A mélységi valahogy többet lát benne egy bosszantó papagájnál. Ám ez lehet az elme játéka, amit Hubi szavai ültettek a nő fülébe, mi szerint Jágó átkozott. Nem csupán átvitt értelemben. Miután az is biztosra vehetővé válik, hogy minden a helyén van, a kancellár erszényét is beleértve, a páros hamar a fogadó előtt találja magát. A férfi érezhető büszkeséggel mutatja be a hintóját. Látszik is rajta, hogy nem mindennapi darab. Szépen megmunkált utazó láda. Nyilván egy vagyont kóstál. Reyát nem igazán nyűgözik le az efféle dolgok, de semmiképpen sem szeretne faragatlan lenni. Pláne Hubival szemben nem. Így adja a lovat a férfi büszkesége alá és ámuldozva csodálja a kocsit.*
-Ez gyönyörű. *Jelenti ki és még a száját is nyitva felejti, mintegy a csodálatát kifejezve. Mikor a jó kancellár kinyitja az ajtót, a nő oda is betekint. Persze csak lopva. Mintha a kíváncsiság vezérelné. Kicsit talán szerepet is játszik a dologban, hiszen egy egész napot fog ebben a dobozban tölteni. Ám kiderül, hogy valami hiányzik. Ebben az esetben sokkalinkább valaki. A kocsis. Nélküle nehezen indulna a menet, amit Hubi szóvá is tesz.*
-Nem dőlt össze a világ. Valószínűleg nem számított rá, hogy ma még dolga lehet. *Jegyzi meg a nő enyhe mosollyal az arcán. Még szerette volna hozzáfűzni, hogy nem lehet nehéz megtalálni, ha pedig a kancellár lenne szíves leírni a fickót, gyorsabban végeznek. Több szem többet lát alapon. Ám Hubi úgy gondolja, egyedül is megoldja ezt és kisvártatva ismét a fogadóban találják magukat. A pultnál annak ékes példája játszódik le, hogy némi apanázs ellenében, bárki nyelve könnyen megered. A kancellár pedig hamar bárki atyjává avanzsál, ha ezzel könnyebben éri el a célját. Az információ és az arany gazdát is cserél. Bár minden ilyen egyszerű lenne! A férfin azért látszanak az indulatok. Feltehetőleg nem szokott a bonyodalmakhoz. Az ő világában nyilván minden olajozottan zajlik. Reya csak mosolyogva csóválja a fejét.*
-Ismét ez a nagylelkűség. *Vág Hubi szavába. Na nem azért, hogy faragatlan legyen, csupán egy újabb sor szabadkozást szeretne elkerülni.*
-Jobb szeretnék veled tartani. Az istenek tudják, mit művel az a vörös a kocsisoddal, ami ajtónállót igényel. *Jegyzi meg sejtelmesen, majd útra is kelnek az emeletre. Szerencsére a vállas hölgyemény nem hagyta el a posztját, így odaérve Hubi el is kezdheti faggatni őt. Reya egyelőre nem tervez részt venni a beszélgetésben. Egyszerűen összefonja a karjait maga előtt, ezzel és egy szúrós tekintettel jelezve türelmetlenségét.*
5768. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-20 07:28:24
Üzenet elküldve: 2021-10-20 07:28:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ez már tetszik. Ez már valami. A színpad kész, a miliő tökéletes, a hangszerek játékra hangolva. A tharg fráter is felöltötte az ünnepi férfigúnyát a hétköznapi fickóra, aki úgy általában. Yezához öltözik, hisz a vörös hathatósan él az eszközeivel, hogy erre rávegye.
A parancsoló hangnemre szinte dorombol ez a wegtoreni parázs leányzó, de a pillantása épp csak körbefut a szobában. Biztos van valahol pohár, de elsőre nem akad meg rajta a szeme, ő meg nem hozott magával. Ennél több figyelmet azonban nem akar ilyen lényegtelen apróságra szentelni. Barna tekintetét a férfiéba fúrja. Iszik az üvegből. Előbb ő, aztán néhány kecses lépést tesz; a csípője úgy mozdul, hogy az már magában elég lehet, hogy sóhajt csaljon elő egy epedő szemlélőből. A dereka, a válla vele mozdul, s a mozdulatra enged a lazára nyitott dekoltázs, s lecsusszan a ruha a vállairól. Ha lenne kétség, hogy valóban ért a tánchoz, most joggal párolog el. A karcsú boka finoman hajlik, a formás lábak épp csak egy kis cirádát tesznek a lépésekbe, de az összhang az érzékeket és az ösztönt fekteti két vállra. Felgyűri a szoknyáját, és combjai közé veszi a széken trónolót. Csókra közelít az ajka, de az utolsó pillanatban felemeli az állát, s inkább mezítlen keblére irányítja azt a csókot. Csípője kéjesen mozdul a nagyon is felé ácsingózó ölben, de Yeza nagyon is figyelemmel tartja a határokat, nehogy túl meredek lejtőre vezesse ezt a derék kocsist. Szabad kezével a férfi tarkójára simít, s ajkához kínálja az italt. Emeli az üveget, hogy ihasson anélkül, hogy bármelyik kezének fel kéne adnia a formás idomok dicséretét, majd egy-két korty után vissza is veszi a rumot.*
- Ugyan ki az a félnótás, aki miatt mindezt félbehagynád? Olyan fontos ügyben még thargok se járhatnak *duruzsolja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ez már tetszik. Ez már valami. A színpad kész, a miliő tökéletes, a hangszerek játékra hangolva. A tharg fráter is felöltötte az ünnepi férfigúnyát a hétköznapi fickóra, aki úgy általában. Yezához öltözik, hisz a vörös hathatósan él az eszközeivel, hogy erre rávegye.
A parancsoló hangnemre szinte dorombol ez a wegtoreni parázs leányzó, de a pillantása épp csak körbefut a szobában. Biztos van valahol pohár, de elsőre nem akad meg rajta a szeme, ő meg nem hozott magával. Ennél több figyelmet azonban nem akar ilyen lényegtelen apróságra szentelni. Barna tekintetét a férfiéba fúrja. Iszik az üvegből. Előbb ő, aztán néhány kecses lépést tesz; a csípője úgy mozdul, hogy az már magában elég lehet, hogy sóhajt csaljon elő egy epedő szemlélőből. A dereka, a válla vele mozdul, s a mozdulatra enged a lazára nyitott dekoltázs, s lecsusszan a ruha a vállairól. Ha lenne kétség, hogy valóban ért a tánchoz, most joggal párolog el. A karcsú boka finoman hajlik, a formás lábak épp csak egy kis cirádát tesznek a lépésekbe, de az összhang az érzékeket és az ösztönt fekteti két vállra. Felgyűri a szoknyáját, és combjai közé veszi a széken trónolót. Csókra közelít az ajka, de az utolsó pillanatban felemeli az állát, s inkább mezítlen keblére irányítja azt a csókot. Csípője kéjesen mozdul a nagyon is felé ácsingózó ölben, de Yeza nagyon is figyelemmel tartja a határokat, nehogy túl meredek lejtőre vezesse ezt a derék kocsist. Szabad kezével a férfi tarkójára simít, s ajkához kínálja az italt. Emeli az üveget, hogy ihasson anélkül, hogy bármelyik kezének fel kéne adnia a formás idomok dicséretét, majd egy-két korty után vissza is veszi a rumot.*
- Ugyan ki az a félnótás, aki miatt mindezt félbehagynád? Olyan fontos ügyben még thargok se járhatnak *duruzsolja.*
5767. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-19 17:38:13
Üzenet elküldve: 2021-10-19 17:38:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Merchen öröme sem lehet kisebb, ez könnyen látható is rajta, hisz valóban, igencsak kellemes társaságra tett szert ezalatt a rövid idő alatt. *
-Hát sajnos ilyen ez a levelezés.
*Mondja tettetett sajnálkozással.*
-Akkor még egy napig legalább rabolhatom a drága idődet, kedvesem?
*Kérdezi kacéran, miközben végignéz a másikon, mintha csak emlékeit idézné fel a csodás éjszakáról.*
-Jó étvágyat!
*Tűzi hozzá gyorsan, amint kiérkezik az étel. Hagyja is, hogy falatozzon csak nyugodtan, hisz valóban nem sietnek sehová. Ő pedig nem az a fajta tündér, aki elrontana egy finom étkezést csacsogásával. Fülelni persze attól még fülel.*
-Ugyan ugyan.
*Vágja rá rögtön a mentegetőzésre, és még kezével is legyint.*
-Mindenkinek megvan a joga a panaszkodáshoz, a szerencsésebbeknek még egy-egy fül is jut.
*Kacsint játékosan az asztal másik oldalára.*
-Én jobb szeretem a hidegebb időt, ha őszinte akarok lenni. Valahogy sok dolog jobban esik olyankor. Meleg kabátot húzni, forró fürdőket venni. Még az érintés is kellemesebb.
*Bár talán az mindig kellemes. Vesz egy kisebb levegőt, mielőtt válaszolna.*
-Nos jutottam, jutottam. Ha megengeded.
*Kér előzetes engedélyt, hogy az üzleti dolgokra terelje el a beszélgetést.*
-Egyeztettem egészen a kereskedőház tulajdonosának jobb kezével a bájitalokkal kapcsolatban. Nem volt egyszerű menet, de az alapvető árhoz képest, ami azt hiszem valahol 80 arany körül mozoghat per darab. Na már most, ha jól emlékszem arra, amit korábban mondtál, akkor.
*Egy pillanatnyi fejszámolás.*
-Akkor az 3200 arany lenne, hogyha öt darabbal számolok mindegyik fajtából. Persze a feketéken kívül. Ha feketét is hozzáveszem, akkor 4605.
*Látszik rajta, hogy egyáltalán nem okoz neki gondot fejben összeadni és szorozni.*
-Viszont a kereskedőház szolgáltatásait igénybe véve ez csupán 2400 arany, feketével együtt pedig nagyjából 3400 arany, valamivel kevesebb. Ez így 60 aranyas darabárt jelent, a fekete esetén pedig 197-et.
*Hagy egy kis szünetet, akár többet is, hogy ne fojtsa belé a másikba a szót, és persze kíváncsi, hogy mit gondol az ajánlatról. Persze ez még korántsem kell, hogy végleges legyen, de Merchen szerint egyébkén ez igencsak jó üzlet.*
*Merchen öröme sem lehet kisebb, ez könnyen látható is rajta, hisz valóban, igencsak kellemes társaságra tett szert ezalatt a rövid idő alatt. *
-Hát sajnos ilyen ez a levelezés.
*Mondja tettetett sajnálkozással.*
-Akkor még egy napig legalább rabolhatom a drága idődet, kedvesem?
*Kérdezi kacéran, miközben végignéz a másikon, mintha csak emlékeit idézné fel a csodás éjszakáról.*
-Jó étvágyat!
*Tűzi hozzá gyorsan, amint kiérkezik az étel. Hagyja is, hogy falatozzon csak nyugodtan, hisz valóban nem sietnek sehová. Ő pedig nem az a fajta tündér, aki elrontana egy finom étkezést csacsogásával. Fülelni persze attól még fülel.*
-Ugyan ugyan.
*Vágja rá rögtön a mentegetőzésre, és még kezével is legyint.*
-Mindenkinek megvan a joga a panaszkodáshoz, a szerencsésebbeknek még egy-egy fül is jut.
*Kacsint játékosan az asztal másik oldalára.*
-Én jobb szeretem a hidegebb időt, ha őszinte akarok lenni. Valahogy sok dolog jobban esik olyankor. Meleg kabátot húzni, forró fürdőket venni. Még az érintés is kellemesebb.
*Bár talán az mindig kellemes. Vesz egy kisebb levegőt, mielőtt válaszolna.*
-Nos jutottam, jutottam. Ha megengeded.
*Kér előzetes engedélyt, hogy az üzleti dolgokra terelje el a beszélgetést.*
-Egyeztettem egészen a kereskedőház tulajdonosának jobb kezével a bájitalokkal kapcsolatban. Nem volt egyszerű menet, de az alapvető árhoz képest, ami azt hiszem valahol 80 arany körül mozoghat per darab. Na már most, ha jól emlékszem arra, amit korábban mondtál, akkor.
*Egy pillanatnyi fejszámolás.*
-Akkor az 3200 arany lenne, hogyha öt darabbal számolok mindegyik fajtából. Persze a feketéken kívül. Ha feketét is hozzáveszem, akkor 4605.
*Látszik rajta, hogy egyáltalán nem okoz neki gondot fejben összeadni és szorozni.*
-Viszont a kereskedőház szolgáltatásait igénybe véve ez csupán 2400 arany, feketével együtt pedig nagyjából 3400 arany, valamivel kevesebb. Ez így 60 aranyas darabárt jelent, a fekete esetén pedig 197-et.
*Hagy egy kis szünetet, akár többet is, hogy ne fojtsa belé a másikba a szót, és persze kíváncsi, hogy mit gondol az ajánlatról. Persze ez még korántsem kell, hogy végleges legyen, de Merchen szerint egyébkén ez igencsak jó üzlet.*
5766. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-19 15:06:08
Üzenet elküldve: 2021-10-19 15:06:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Helyet foglal, letörölhetetlen mosollyal halvány arcán. Örül, hogy viszont láthatja a kedves férfit, hiszen igazán kellemesen érzi magát a társaságában.*
- Többé kevésbé. Ha minden igaz, a holnap reggeli órákban még kapok egy válasz levelet az uramtól, amelyben ellát részletesebb információkkal. Csak hát a levelezés sajnos nem megy olyan gyorsan, hiába van futár, fél nap eltelik egy levélváltás során.
*Közben ételét is kihozzák, aminek igen csak étvágygerjesztő mind a kinézete, mind az illat, amelyet az elf felé ereget. Hosszú ujjai közé veszi az evőeszközöket, s komótos tempóban kezd falatozni. Nem sietnek sehová, hogy sietnie kelljen ezzel az élvezetes művelettel.*
- Lassacskán beköszönt a tél. Jómagam az enyhébb időt pártolom, a zord hideg számomra azt jelenti, hogy vége a szórakoztató kiruccanásoknak. Pedig ezek a kis kalandok éltetnek. De télen meg kell elégednem a négy fal melegével, s mindig hideg férjemmel.
*Halványan elmosolyodik, hogy szavai ne tűnjenek elkeseredett panaszkodásnak. Jobb sora van, mint sokan kívánhatnák.*
- Természetesen nem panaszkodni akarok, elégedett vagyok az életemmel.
*Kacsint egyet pajkosan a tündér felé.*
- És te mire jutottál?
*Helyet foglal, letörölhetetlen mosollyal halvány arcán. Örül, hogy viszont láthatja a kedves férfit, hiszen igazán kellemesen érzi magát a társaságában.*
- Többé kevésbé. Ha minden igaz, a holnap reggeli órákban még kapok egy válasz levelet az uramtól, amelyben ellát részletesebb információkkal. Csak hát a levelezés sajnos nem megy olyan gyorsan, hiába van futár, fél nap eltelik egy levélváltás során.
*Közben ételét is kihozzák, aminek igen csak étvágygerjesztő mind a kinézete, mind az illat, amelyet az elf felé ereget. Hosszú ujjai közé veszi az evőeszközöket, s komótos tempóban kezd falatozni. Nem sietnek sehová, hogy sietnie kelljen ezzel az élvezetes művelettel.*
- Lassacskán beköszönt a tél. Jómagam az enyhébb időt pártolom, a zord hideg számomra azt jelenti, hogy vége a szórakoztató kiruccanásoknak. Pedig ezek a kis kalandok éltetnek. De télen meg kell elégednem a négy fal melegével, s mindig hideg férjemmel.
*Halványan elmosolyodik, hogy szavai ne tűnjenek elkeseredett panaszkodásnak. Jobb sora van, mint sokan kívánhatnák.*
- Természetesen nem panaszkodni akarok, elégedett vagyok az életemmel.
*Kacsint egyet pajkosan a tündér felé.*
- És te mire jutottál?
5765. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-19 14:57:19
Üzenet elküldve: 2021-10-19 14:57:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//A kintiek//
*Ha a jó kancellár tudná, hogy kedves embernek tartják, mérhetetlenül elégedett lenne. Persze így sincs elkeseredve, hiszen a nagyra nőtt leányzó láthatóan tudja az illemet, ami ritka dolog manapság. Többek között ennek is tudható be, hogy a kis összeütközés nem fajul el és Hubi is egy nyájas mosollyal búcsúzhat el. Ezt megteszi Jágó is, és mivel mosolyogni nem tud, rikoltozni kezd, Hubi pedig hetedíziglen átkozza meg a wegtoreni semmirekellőt akinek ezt a madarat köszönheti. Mivel pedig Aenae is benne volt a dologban, meg sem szabadulhat tőle. A fruska biztos rossz néven venné, ha véletlenül elvesztené valahol. Tehát Hubi szakállának valamennyi szőrszála szanaszét mered a kiáltástól, türelmetlenül legyint a válla felé, de a madár ördögi módon kitér a mozdulat elől.*
- Meglehetősen sajátságos a szókincse. *dünnyögi félig magának, de inkább Reyának ahogy elindulnak a lépcsőn lefelé* Fogalmam sincs, hogy ki lehetett az előző gazdája, de szavamra, szívesen megismerkednék vele.
*Bár a kancellár gyanakvó természet, de valahogy nem gondolná, hogy az ő szemmagasságában kellemesen gömbölydednek látszó leányzó kizsebelte volna, a figyelmeztetésre megtapogatja az erszényét. Minden rendben, bólint is egyet válaszképp. Odalent aztán hamar átjutnak a fogadón, Hubi feltárja az ajtót és egy kézmozdulattal, amibe valahogy eleganciát sikerül csempésznie, int a kint várakozó hintó felé.*
- Íme!
*Hangjába nem kevés büszkeség is vegyül, hiszen a jármű a maga kategóriájában valóban fényűző, igényes munkával készült darab, de a mozdulat meg is akad és Hubi bosszúsan baharapja az ajkát. A bakon ugyanis nem ül senki.*
- Khm... *köszörüli meg a torkát, és Reya felé sandít* Pardon!
*A hintóhoz lép, kinyitja ajtaját. Hátha bent henyél az a léhűtő és ez esetben lesz hozzá néhány keresetlen szava. A hintó üres. Hubi elmormol néhány kacifántosabb átkot a bajsza alatt, becsapja az ajtót, sarkon fordul és összevont szemöldökkel mered a fogadóra.*
- Végtelenül sajnálom, kedvesem, de azt hiszem, hogy még egy kicsit itt kell időznünk. Legalább addig, míg a kocsisom elő nem kerítjük.
*Hiszen egyértelműnek látszik, hogy a kötelességtudatban nem jeleskedő hajtó itt folytatja amit a Pegazusban elkezdhetett. Hubi aranyainak költését. A jó kancellár beviharzik a Kalmárba, de az illemről még zaklatott állapotában sem feledkezik meg: bevárja Reyát és csak aztán indul el a pult felé. Mivel Venannt idelent nem látja, információra lesz szükségük, amit a pult mögött sertepertélő sihedertől kaphatnak meg. A Vashegy érdemes tisztviselője felvázolja az unott képű fickónak, hogy kit keres, mire az illető megvonja a vállát.*
- Nagy város ez, sok kocsissal...
*Hubi fogai megcsikordulnak az orcátlanság eme csimborasszójától, de erszényéből előkotor 25 aranyat és a most már szélesen vigyorgó, csaposnak álcázott haramia (Mesélő (Májmétely)) elé löki a pulton.
Nem meglepő módon hamar megtudja, hogy a keresett személy nemrég távozott a felsőbb emeletre egy vörös és egy nagyra nőtt némber társaságában. Lidércnyomásos kerek nyavalya ereszkedik alá, és Hubi arcán finom pír jelenik meg a bosszúságtól. A bolondját járatják vele, amiért természetesen valaki fizetni fog.*
- Elnézésed kérem, hogy bár önhibámon kívül, de ilyen lehetetlen helyzetbe hoztalak.
*Hubi változatlanul kimérten udvarias, de Reya könnyen észrevehet a hangjában valami ingerültséget.*
- Nyugodtan foglalj helyet és fogyassz bátran a kontómra amíg én előkerítem akasztófavirág barátunk. Bár nem szívesen tennélek ki újabb kínos jelenetnek, de ha kedved tartja velem tartani...
*Hubi hamar rendezi indulatait és az utolsó szakavat kísérő kézmozdulat már ismét olyan könnyeden elegáns ahogy szokott lenni. Akár párban, akár egyedül, a jó kancellár ismét nekivág a lépcsőfokoknak és kisvártatva újfent kerekded idomokra mosolyoghat.*
- Mondd, gyermekem! *kezd neki nyájasan, nem is annyira árnyalatnyi gúnnyal* Míg itt vigyáztad a folyosót, nem találkoztál véletlenül egy rőt hölggyel és egy fekete semmirekellővel?
*Ha a jó kancellár tudná, hogy kedves embernek tartják, mérhetetlenül elégedett lenne. Persze így sincs elkeseredve, hiszen a nagyra nőtt leányzó láthatóan tudja az illemet, ami ritka dolog manapság. Többek között ennek is tudható be, hogy a kis összeütközés nem fajul el és Hubi is egy nyájas mosollyal búcsúzhat el. Ezt megteszi Jágó is, és mivel mosolyogni nem tud, rikoltozni kezd, Hubi pedig hetedíziglen átkozza meg a wegtoreni semmirekellőt akinek ezt a madarat köszönheti. Mivel pedig Aenae is benne volt a dologban, meg sem szabadulhat tőle. A fruska biztos rossz néven venné, ha véletlenül elvesztené valahol. Tehát Hubi szakállának valamennyi szőrszála szanaszét mered a kiáltástól, türelmetlenül legyint a válla felé, de a madár ördögi módon kitér a mozdulat elől.*
- Meglehetősen sajátságos a szókincse. *dünnyögi félig magának, de inkább Reyának ahogy elindulnak a lépcsőn lefelé* Fogalmam sincs, hogy ki lehetett az előző gazdája, de szavamra, szívesen megismerkednék vele.
*Bár a kancellár gyanakvó természet, de valahogy nem gondolná, hogy az ő szemmagasságában kellemesen gömbölydednek látszó leányzó kizsebelte volna, a figyelmeztetésre megtapogatja az erszényét. Minden rendben, bólint is egyet válaszképp. Odalent aztán hamar átjutnak a fogadón, Hubi feltárja az ajtót és egy kézmozdulattal, amibe valahogy eleganciát sikerül csempésznie, int a kint várakozó hintó felé.*
- Íme!
*Hangjába nem kevés büszkeség is vegyül, hiszen a jármű a maga kategóriájában valóban fényűző, igényes munkával készült darab, de a mozdulat meg is akad és Hubi bosszúsan baharapja az ajkát. A bakon ugyanis nem ül senki.*
- Khm... *köszörüli meg a torkát, és Reya felé sandít* Pardon!
*A hintóhoz lép, kinyitja ajtaját. Hátha bent henyél az a léhűtő és ez esetben lesz hozzá néhány keresetlen szava. A hintó üres. Hubi elmormol néhány kacifántosabb átkot a bajsza alatt, becsapja az ajtót, sarkon fordul és összevont szemöldökkel mered a fogadóra.*
- Végtelenül sajnálom, kedvesem, de azt hiszem, hogy még egy kicsit itt kell időznünk. Legalább addig, míg a kocsisom elő nem kerítjük.
*Hiszen egyértelműnek látszik, hogy a kötelességtudatban nem jeleskedő hajtó itt folytatja amit a Pegazusban elkezdhetett. Hubi aranyainak költését. A jó kancellár beviharzik a Kalmárba, de az illemről még zaklatott állapotában sem feledkezik meg: bevárja Reyát és csak aztán indul el a pult felé. Mivel Venannt idelent nem látja, információra lesz szükségük, amit a pult mögött sertepertélő sihedertől kaphatnak meg. A Vashegy érdemes tisztviselője felvázolja az unott képű fickónak, hogy kit keres, mire az illető megvonja a vállát.*
- Nagy város ez, sok kocsissal...
*Hubi fogai megcsikordulnak az orcátlanság eme csimborasszójától, de erszényéből előkotor 25 aranyat és a most már szélesen vigyorgó, csaposnak álcázott haramia (Mesélő (Májmétely)) elé löki a pulton.
Nem meglepő módon hamar megtudja, hogy a keresett személy nemrég távozott a felsőbb emeletre egy vörös és egy nagyra nőtt némber társaságában. Lidércnyomásos kerek nyavalya ereszkedik alá, és Hubi arcán finom pír jelenik meg a bosszúságtól. A bolondját járatják vele, amiért természetesen valaki fizetni fog.*- Elnézésed kérem, hogy bár önhibámon kívül, de ilyen lehetetlen helyzetbe hoztalak.
*Hubi változatlanul kimérten udvarias, de Reya könnyen észrevehet a hangjában valami ingerültséget.*
- Nyugodtan foglalj helyet és fogyassz bátran a kontómra amíg én előkerítem akasztófavirág barátunk. Bár nem szívesen tennélek ki újabb kínos jelenetnek, de ha kedved tartja velem tartani...
*Hubi hamar rendezi indulatait és az utolsó szakavat kísérő kézmozdulat már ismét olyan könnyeden elegáns ahogy szokott lenni. Akár párban, akár egyedül, a jó kancellár ismét nekivág a lépcsőfokoknak és kisvártatva újfent kerekded idomokra mosolyoghat.*
- Mondd, gyermekem! *kezd neki nyájasan, nem is annyira árnyalatnyi gúnnyal* Míg itt vigyáztad a folyosót, nem találkoztál véletlenül egy rőt hölggyel és egy fekete semmirekellővel?
5764. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-16 20:40:23
Üzenet elküldve: 2021-10-16 20:40:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//Reya, Hubi, aztán Nawanthiri//
*A tudatlanság vígjátéka ez. Habrertus uram nem tudja, hogy pont azelőtt a szoba előtt áll, ahová becsalogatták az emberét. Nawanthirinak pedig fogalma sincs, hogy a joviális öregúr, akivel egymásba botlottak, a thargok híres-neves kancellárja. Szerencsére arról sincs, micsoda piszkos fantáziája van e kitűnő államférfinak. Nagyot csalódna benne: olyan nyájas és szeretetreméltó, a homály pedig jótékonyan elrejti a lány elől, hogy egyébként Habrertus uraság is a melleit bámulja. Persze látja, hogy a férfi nem a szemébe néz, de bizonyára csak eltöprengett valamin beszéd közben. Megesik az ilyen.
Szépen körbeudvariaskodják egymást így hárman: a kancellár, a szerzetes meg a sötételf nő, aki nyilván az öregúr testőre. Nawanthiri nem veszi a lelkére a dolgot, hogy amaz rögtön a kardja után nyúlt: ki nem húzta, rá nem szegezte, meg aztán egy testőrnek az a dolga, hogy védje a gazdáját. Nem tudhatta, kivel áll szemben.
Vasgyúró hősnőnk búcsúzóul egy apró meghajlás és mosoly kíséretében megígéri Habrertus uramnak, hogy őrizkedni fog a sötétben ólálkodástól, majd annak rendje-módja szerint folytatja azt. És megborzong, amikor az a szörnyű hangú madár is elköszön tőle a maga szörnyű módján.*
~Tudnám, mit eszik rajta. Ilyen kedves embernek ilyen halálmadarat...~
*Természetesen Nawanthiri is tudja, hogy Jágó nélkül talán még mindig az arctalan árnyék ölelésében vergődne, de a keserű orvosság sem lesz jobb ízű attól, hogy használ.
Akárhogyan is, ideje azzal foglalkoznia, ami a dolga lenne. Hallgatózik egy kicsit a szobaajtón: úgy tűnik, megnyugodtak a kedélyek. A szerzetes sóhajt egyet, aztán meditációs pózba helyezkedik. Az állát enyhén leszegi, kiegyenesíti a hátát, a térdeit pedig berogyasztja - mintha marionettbábu lenne, amit zsinórral a tarkójánál függesztettek föl. A karjait olyasformán teszi ki maga elé mellmagasságban, mintha egy fát ölelne át velük. A szemei nyitva vannak, de üresek, ahogy az arca is. Lassan, mélyeket lélegez, és hallgatja maga körül a zajokat. Főleg a négyes szobából jövőket.*
//Reya, Hubi, aztán Nawanthiri//
*A tudatlanság vígjátéka ez. Habrertus uram nem tudja, hogy pont azelőtt a szoba előtt áll, ahová becsalogatták az emberét. Nawanthirinak pedig fogalma sincs, hogy a joviális öregúr, akivel egymásba botlottak, a thargok híres-neves kancellárja. Szerencsére arról sincs, micsoda piszkos fantáziája van e kitűnő államférfinak. Nagyot csalódna benne: olyan nyájas és szeretetreméltó, a homály pedig jótékonyan elrejti a lány elől, hogy egyébként Habrertus uraság is a melleit bámulja. Persze látja, hogy a férfi nem a szemébe néz, de bizonyára csak eltöprengett valamin beszéd közben. Megesik az ilyen.
Szépen körbeudvariaskodják egymást így hárman: a kancellár, a szerzetes meg a sötételf nő, aki nyilván az öregúr testőre. Nawanthiri nem veszi a lelkére a dolgot, hogy amaz rögtön a kardja után nyúlt: ki nem húzta, rá nem szegezte, meg aztán egy testőrnek az a dolga, hogy védje a gazdáját. Nem tudhatta, kivel áll szemben.
Vasgyúró hősnőnk búcsúzóul egy apró meghajlás és mosoly kíséretében megígéri Habrertus uramnak, hogy őrizkedni fog a sötétben ólálkodástól, majd annak rendje-módja szerint folytatja azt. És megborzong, amikor az a szörnyű hangú madár is elköszön tőle a maga szörnyű módján.*
~Tudnám, mit eszik rajta. Ilyen kedves embernek ilyen halálmadarat...~
*Természetesen Nawanthiri is tudja, hogy Jágó nélkül talán még mindig az arctalan árnyék ölelésében vergődne, de a keserű orvosság sem lesz jobb ízű attól, hogy használ.
Akárhogyan is, ideje azzal foglalkoznia, ami a dolga lenne. Hallgatózik egy kicsit a szobaajtón: úgy tűnik, megnyugodtak a kedélyek. A szerzetes sóhajt egyet, aztán meditációs pózba helyezkedik. Az állát enyhén leszegi, kiegyenesíti a hátát, a térdeit pedig berogyasztja - mintha marionettbábu lenne, amit zsinórral a tarkójánál függesztettek föl. A karjait olyasformán teszi ki maga elé mellmagasságban, mintha egy fát ölelne át velük. A szemei nyitva vannak, de üresek, ahogy az arca is. Lassan, mélyeket lélegez, és hallgatja maga körül a zajokat. Főleg a négyes szobából jövőket.*
5763. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-16 15:34:46
Üzenet elküldve: 2021-10-16 15:34:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//küldetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
// Yeza //
* Minden jól haladt addig a pillanatig, amíg az ismerős papagáj hangját meg nem hallja a kocsis. Ember tervez, az istenek meg röhögnek, ahogy most is kilátásba helyeződik ilyesmi. A tharg csődör már indul is, hogy kiszóljon a kancellárnak, még ha ez neki sincs ínyére. Most kell cselekednie a vörösnek, ha el akarja kerülni a további komplikációkat. Improvizál hát, ami úgy tűnik, hogy sikerül neki. Egyszerre támadja a férfi két gyenge pontját. Az ágyékát és az ital utáni vágyát. Így hát megtorpan és inkább elengedi a dolgot.*
- Igazad van! Ott bassza meg magát!* Az italra néz, majd aztán parancsot add a vörösnek.*
- Tölts!* Tolja vissza neki az üveget, mielőtt leseggelne az egyik székre. Mohó pillantásokkal és dudorodó nadrággal figyeli a nőt. Amint megkapja az italát mohón bele kortyol, csak, hogy letesztelje ezt a drága italt.*
- Fura egy ital ez. Majdnem olyan jó, mint a mi pálinkánk.* Hát igen, nem éppen úgy fogyasztja, ahogy illene, meg ahogy a nagyok is szokták. Neki ez csak szesz, mint a többi. Az a lényeg, hogy üssön.*
- Táncolj! Gyerünk táncolj nekem, ha már táncos vagy.* Kíváncsian dől előre, mintha így jobban láthatna bármit. Látszólag nagyon kíváncsi arra, mit tud ez a némber itt.*
// A kintiek //
* Az, hogy a mandulaszemű teremtés csele mennyire lett volna hatásos, már nem tudjuk, mert abban a pillanatban esik vissza a valóságba. Az élmény elég intenzív volt és utóhatását még most is érzi. Sőt talán mintha a homályban még most is rajta mulatna a karcsú szörny. A csevegést követően úgy tűnik, hogy a páros távozik. A távozás pillanatakor a papagáj mereven Nawanthirire kezd el nézni, majd éles hangján egyetlen szót sikolt, mintha csak pont neki szánná.*
- SÖTÉTSÉG!* Még sokáig a fülében csenghet ez a szó a szerzetesnek. Újfent egyedül marad a homályban, vagy még sincsen egyedül?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
// Yeza //
* Minden jól haladt addig a pillanatig, amíg az ismerős papagáj hangját meg nem hallja a kocsis. Ember tervez, az istenek meg röhögnek, ahogy most is kilátásba helyeződik ilyesmi. A tharg csődör már indul is, hogy kiszóljon a kancellárnak, még ha ez neki sincs ínyére. Most kell cselekednie a vörösnek, ha el akarja kerülni a további komplikációkat. Improvizál hát, ami úgy tűnik, hogy sikerül neki. Egyszerre támadja a férfi két gyenge pontját. Az ágyékát és az ital utáni vágyát. Így hát megtorpan és inkább elengedi a dolgot.*
- Igazad van! Ott bassza meg magát!* Az italra néz, majd aztán parancsot add a vörösnek.*
- Tölts!* Tolja vissza neki az üveget, mielőtt leseggelne az egyik székre. Mohó pillantásokkal és dudorodó nadrággal figyeli a nőt. Amint megkapja az italát mohón bele kortyol, csak, hogy letesztelje ezt a drága italt.*
- Fura egy ital ez. Majdnem olyan jó, mint a mi pálinkánk.* Hát igen, nem éppen úgy fogyasztja, ahogy illene, meg ahogy a nagyok is szokták. Neki ez csak szesz, mint a többi. Az a lényeg, hogy üssön.*
- Táncolj! Gyerünk táncolj nekem, ha már táncos vagy.* Kíváncsian dől előre, mintha így jobban láthatna bármit. Látszólag nagyon kíváncsi arra, mit tud ez a némber itt.*
// A kintiek //
* Az, hogy a mandulaszemű teremtés csele mennyire lett volna hatásos, már nem tudjuk, mert abban a pillanatban esik vissza a valóságba. Az élmény elég intenzív volt és utóhatását még most is érzi. Sőt talán mintha a homályban még most is rajta mulatna a karcsú szörny. A csevegést követően úgy tűnik, hogy a páros távozik. A távozás pillanatakor a papagáj mereven Nawanthirire kezd el nézni, majd éles hangján egyetlen szót sikolt, mintha csak pont neki szánná.*
- SÖTÉTSÉG!* Még sokáig a fülében csenghet ez a szó a szerzetesnek. Újfent egyedül marad a homályban, vagy még sincsen egyedül?*
5762. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-16 12:07:04
Üzenet elküldve: 2021-10-16 12:07:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//Reya, Hubi, aztán Nawanthiri//
*A mélységi fegyvere markolatát szorítva méri végig a tenyeres-talpas leányzót. Nem feltételez tőle semmiféle ellenséges szándékot. Nem is ezért nyúlt a kardjáért. Hiszen az ütközés és az elővigyázatos mozdulat között, csupán a pillanat tört része telt el. Reyának ideje sem lett volna feltételezéseken elmélkedni. Ez egyszerűen az életviteléből fakadó ösztönös reakció volt, amit a meglepő, hirtelen esemény váltott ki. Hubi megnyugtató szavaira lassan elengedi a fegyvert, ám vörös íriszeit egy pillanatra sem veszi le az idegenről. A szúrós tekintete gyorsan enyhül, amíg egy mosolyban nem végződik a folyamat.*
-Ne haragudj! Nem a személyed ellen irányult. *Szabadkozik kicsit a nőnek, majd a kancellár felé fordulva folytatja.* De sosem lehet tudni. Mégis miféle alakok ólálkodnak árnyak között, és állják útját ismeretleneknek? *A baleset, az baleset. Ez a kis incidens is lehet a véletlen műve, ám Reyában mégis megmozdul valami. Egy pici piszkáló érzés a tarkójánál, ami nem hagyja békén a nőt. Hüllőagy, vagy mit is olvasott abban az ösztönökről szóló könyvben? Ezen részünk felel a veszélyre való figyelmeztetésért. Kardforgatónk nem tud mit kezdeni ezzel a megérzéssel, hiszen az idegen hölgy semmi jelét nem adja az ártó szándékának, így nem is kerít nagy feneket a dolognak. Persze merész feltevések már kialakulóban vannak a mélységi haja alatt, ám nem kívánja megsérteni a vállas nőszemélyt. Mikor utat engednek a párosnak és Hubi a karját nyújtja, Reya is megenyhülve folytatja útját a kancellár oldalán. Kissé eltávolodva a sötétben lopakodó nőtől, azért elereszt egy megjegyzést.*
-A helyedben megnézném, hogy az erszényem a helyén van-e. Csak a biztonság kedvéért. Még vissza tudunk menni, hogy számon kérjük. *Közli érzelemmentes hangon, ha pedig minden a helyén van, folytatja útját a férfi oldalán. Bár a tarkóját nyomó érzés arra enged következtetni, hogy ez az indulás nem lesz zökkenőmentes.*
//Reya, Hubi, aztán Nawanthiri//
*A mélységi fegyvere markolatát szorítva méri végig a tenyeres-talpas leányzót. Nem feltételez tőle semmiféle ellenséges szándékot. Nem is ezért nyúlt a kardjáért. Hiszen az ütközés és az elővigyázatos mozdulat között, csupán a pillanat tört része telt el. Reyának ideje sem lett volna feltételezéseken elmélkedni. Ez egyszerűen az életviteléből fakadó ösztönös reakció volt, amit a meglepő, hirtelen esemény váltott ki. Hubi megnyugtató szavaira lassan elengedi a fegyvert, ám vörös íriszeit egy pillanatra sem veszi le az idegenről. A szúrós tekintete gyorsan enyhül, amíg egy mosolyban nem végződik a folyamat.*
-Ne haragudj! Nem a személyed ellen irányult. *Szabadkozik kicsit a nőnek, majd a kancellár felé fordulva folytatja.* De sosem lehet tudni. Mégis miféle alakok ólálkodnak árnyak között, és állják útját ismeretleneknek? *A baleset, az baleset. Ez a kis incidens is lehet a véletlen műve, ám Reyában mégis megmozdul valami. Egy pici piszkáló érzés a tarkójánál, ami nem hagyja békén a nőt. Hüllőagy, vagy mit is olvasott abban az ösztönökről szóló könyvben? Ezen részünk felel a veszélyre való figyelmeztetésért. Kardforgatónk nem tud mit kezdeni ezzel a megérzéssel, hiszen az idegen hölgy semmi jelét nem adja az ártó szándékának, így nem is kerít nagy feneket a dolognak. Persze merész feltevések már kialakulóban vannak a mélységi haja alatt, ám nem kívánja megsérteni a vállas nőszemélyt. Mikor utat engednek a párosnak és Hubi a karját nyújtja, Reya is megenyhülve folytatja útját a kancellár oldalán. Kissé eltávolodva a sötétben lopakodó nőtől, azért elereszt egy megjegyzést.*
-A helyedben megnézném, hogy az erszényem a helyén van-e. Csak a biztonság kedvéért. Még vissza tudunk menni, hogy számon kérjük. *Közli érzelemmentes hangon, ha pedig minden a helyén van, folytatja útját a férfi oldalán. Bár a tarkóját nyomó érzés arra enged következtetni, hogy ez az indulás nem lesz zökkenőmentes.*
5761. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-10-16 10:15:23
Üzenet elküldve: 2021-10-16 10:15:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//Reya, Hubi, aztán Nawanthiri//
*Ha a jó kancellár sejtette volna, hogy miféle testen túli élményekben van része éppen a magasra nőtt leányzónak valószínűleg jobban vigyáz. Valószínűleg kissé furcsának találná a dolgot, de annyira azért nem, hogy adandó alkalommal a maga tapintatos modorában meg ne érdeklődje, hogy miként lehet ilyen láthatatlan barátokra szert tenni? Bár Hubi közismerten Lanawin kiemelkedő képességű gondolkodói közé tartozik (ez biztos, ő maga szokta mondani), de sajnálatos módon a gondolatolvasás képességével nem rendelkezik és hasadt személyiségekkel sem foglalkozik kevéske szabadidejében, így erről most nem szerez tudomást. Viszont a halvány tréfát értékelni tudja.*
- Úgy hiszem, méltóbb foglalatosság illene hozzád. *duruzsolja bazsalyogva a figyelemreméltó kebleknek* A sötétben ólálkodást hagyjuk meg akasztófavirágoknak.
*Magától értetődik, hogy ama méltóbb elfoglaltság körvonalazódik a fejében: Reya oldalán képzelné el e tevékenység közben, az ő ágyában. Sajnos azonnal eszébe jut, hogy az imént egy nővel sem boldogult, nemhogy kettővel és rögvest meg is keseredik szájában a nyál. Hirtelen támadt tervét zárójelbe is téve fordul a mélységi felé és most veszi észre, hogy Reya fegyvere markolatát szorongatja.*
- Ugyan, kedvesem! Ifjú barátunk nem akart semmi rosszat. Csupán ártatlan baleset volt az egész.
*Ezzel együtt tetszik neki a sötételf habitusa. Szerető és testőr. Hibátlan. Egészen addig míg össze nem különböznek valamin, és Reya valami ostoba sértettségtől vezérelve nem pont akkor vágja át a torkát, amikor kivirul a tavasz. Biztos, hogy egyesek szerint ez lenne méltó halál Hubihoz, de a jó kancellár egyelőre nem tervez megtérni őseihez. Mostanra már ő is hallja Nawanthiri mögött elterülő ajtó mögül kiszűrődő neszeket és szófoszlányokat, de azokat nem érti és kocsisa hangját sem ismeri fel. Nem káptalan az ő feje, hogy minden pórt hang alapján azonosítani tudjon. Tehát amikor az ajtónálló utat biztosít nekik, karját nyújtja a mélységinek és még egyszer rámosolyog a magas lányra.*
- Ha megengedsz egy tanácsot: a helyedben óvakodnék kétes hírű helyeken sötét zugokban időzni. Ki tudja, hogy milyen perverz alakok botolhatnak beléd?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.16 10:15:55
//Reya, Hubi, aztán Nawanthiri//
*Ha a jó kancellár sejtette volna, hogy miféle testen túli élményekben van része éppen a magasra nőtt leányzónak valószínűleg jobban vigyáz. Valószínűleg kissé furcsának találná a dolgot, de annyira azért nem, hogy adandó alkalommal a maga tapintatos modorában meg ne érdeklődje, hogy miként lehet ilyen láthatatlan barátokra szert tenni? Bár Hubi közismerten Lanawin kiemelkedő képességű gondolkodói közé tartozik (ez biztos, ő maga szokta mondani), de sajnálatos módon a gondolatolvasás képességével nem rendelkezik és hasadt személyiségekkel sem foglalkozik kevéske szabadidejében, így erről most nem szerez tudomást. Viszont a halvány tréfát értékelni tudja.*
- Úgy hiszem, méltóbb foglalatosság illene hozzád. *duruzsolja bazsalyogva a figyelemreméltó kebleknek* A sötétben ólálkodást hagyjuk meg akasztófavirágoknak.
*Magától értetődik, hogy ama méltóbb elfoglaltság körvonalazódik a fejében: Reya oldalán képzelné el e tevékenység közben, az ő ágyában. Sajnos azonnal eszébe jut, hogy az imént egy nővel sem boldogult, nemhogy kettővel és rögvest meg is keseredik szájában a nyál. Hirtelen támadt tervét zárójelbe is téve fordul a mélységi felé és most veszi észre, hogy Reya fegyvere markolatát szorongatja.*
- Ugyan, kedvesem! Ifjú barátunk nem akart semmi rosszat. Csupán ártatlan baleset volt az egész.
*Ezzel együtt tetszik neki a sötételf habitusa. Szerető és testőr. Hibátlan. Egészen addig míg össze nem különböznek valamin, és Reya valami ostoba sértettségtől vezérelve nem pont akkor vágja át a torkát, amikor kivirul a tavasz. Biztos, hogy egyesek szerint ez lenne méltó halál Hubihoz, de a jó kancellár egyelőre nem tervez megtérni őseihez. Mostanra már ő is hallja Nawanthiri mögött elterülő ajtó mögül kiszűrődő neszeket és szófoszlányokat, de azokat nem érti és kocsisa hangját sem ismeri fel. Nem káptalan az ő feje, hogy minden pórt hang alapján azonosítani tudjon. Tehát amikor az ajtónálló utat biztosít nekik, karját nyújtja a mélységinek és még egyszer rámosolyog a magas lányra.*
- Ha megengedsz egy tanácsot: a helyedben óvakodnék kétes hírű helyeken sötét zugokban időzni. Ki tudja, hogy milyen perverz alakok botolhatnak beléd?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.16 10:15:55
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409