Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-19 13:48:11
Üzenet elküldve: 2021-06-19 13:48:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi nevetése arra enged kövtkeztetni, hogy a rögtönzött bók mégsem volt olyan elcsépelt, mint amilyennek kimondva hangzott. A jó kancellár persze stílusosan hárítja a vádakat, melyek szerint a jóképűség bűnébe esett volna. Azért azt meg kell hagyni, hogy a népek, akikhez Reya szokott, ha adnak is a küllcsínyre, nem igazán arra törekednek, hogy vonzóbbá tegyék magukat. Ellentétben az előtte ülő férfival, aki ha tagadja, ha nem, próbálja a szebbik arcát mutatni a külvilág felé. Ám ez betudható a hivatásának is. Hiszen milyen benyomást keltene egy torzonborz kancellár? Már-már kezdte volna elfeljteni az asztaluknál helyet foglaló harmadik felet, amikor az fennhangon elismétli a bókocskát.*
-Még Jágó is nekem ad igazat. Vedd tudomásul, hogy most nem nyerhetsz! *Teszi hozzá, mintegy lezárásként, de a papagáj csőre nem áll be. Szerencsére ő sem kívánja tovább ecsetelni Hubi vonásait. Ehelyett valami bárót emleget, akinek a kilétére hamar fény is derül. Bár a kancellár arca nem sok jó emléket sejtet, miközben kiejti a nevét.*
-Talán személyesen is ismered a báróurat? *Kérdez, de a válasz nem igazán érdekli. Hacsak ez az ismeretség nem segíti őket gyorsabb kiszolgáláshoz. Persze jó tudni, hogy asztaltársa rendelkezik a házban is jelentős kapcsolatokkal. Ahogy az a pimasz muzsikus is mondta, amennyiben verekedés törne ki, jobb, ha a személyzet a te pártodat fogja. Mindenesetre Reya is azt reméli, hogy ma este egészen más sportban kell bemutatnia a képességeit. Az önfeláldozásról szóló kérdésre adott válasz, olyan mértékű mosolyt csal a mélységi arcára, hogy a fogai is kivillannak. Végre egy téma, amihez jelentősen hozzá tud szólni.*
-Szerintem rossz hasonlattal élsz. A harcos egy csatában gondolkodik így. Egy kétrésztvevős összecsapás során, fel sem merül benne, hogy ő hagyja ott a fogát. *Helyesbít, majd látható büszkeséggel, mintha csak önmagáról beszélne, folytatja.* Ilyen esetben bízik a képességeiben és lehetőséget sem ad az ellenfélnek a győzelemre. Persze a kimenetel nem ezen múlik. Ellenben te miben bíztál ott Sárvárosban? Magányosan, azt remélve, hogy találsz valami rendkívülit a szagon kívül.
*Az új megbízás lehetősége, és esetlesen egy új város megismerése, felkeltik a nő érdeklődését. Bár szavaival megpróbálja ezt leplezni.*
-Mivel hiába próbáltam elhagyni a várost, arra jutottam, hogy a pihenésnek adóznék. Hosszú volt az út, attrocitásoktól sem mentes. Ám, ha a Vashegyen járok, mindenképpen rád hivatkozom, amint megkérdőjelezik a megbízhatóságom. Nem is létezhet jobb referencia. *Mosolyog a kancellárra. A fajára vonatkozó kitérőt meg csak szimplán elengedni a füle mellet. Az ilyen előítéletek szerves részét képezik az életének. Tisztában van vele, hogy bármerre is járjon, ezzel fog szembesülni. Jórészt sikerült is felvérteznie magát ellene. Mindazonáltal nem mindegyik téves. De ez maradjon a nő titka! Már épp szót emelne, hogy hanyagolják is ezt a témát, mikor az említett gnóm az asztal mellé lép. Végre! A meglehetősen egyedi köszönésre, csak egy biccentést ad válaszul, majd Hubira hagyja a szót.*
-Természetesen megfelel. *Helyesel a választásra, bár nyitányként valami erősebbre vágyna, tekintve a nyomornegyedben történtekre. Ám nem kívánja erősködéssel rombolni a hangulatot. Jó lesz az később is, ha a jó kancellár nem hajolna meg a csábítás súlya alatt. A két szoba hallatán azért a mélységiben is kétségek merülnek fel. Vagy az illem, vagy az apró jelzések kevéssége vihette a férfit erre az elhatározásra. Reya viszont nem az a nő, akit egy ilyen dolog kizökkentene, ha el akar érni valamit. Végtére is, nem az ő erszénye bánja, amennyiben az egyik kihasználatlan marad. Szegény nő szerette volna magát a kancellár ízlésére bízni, de amaz úriember lévén rábízza a választást. A mélységi még a sült patkánnyal is megbirkózott volna, ennek a gondolatnak pedig nyomatékot ad az étlapon szerepet kapott feliratok látványa. Csupa fantázianév.* ~Miért nem lehet odaírni, hogy sült szukafattya burgonyával tálalva?~ *Végül, miután mindent vagy háromszor elolvasott, megakad a szeme egy tételen. Ezzel talán nem foghat mellé, hiszen elég nőies hangzása van. Ha pedig mégis tévedne, lesz alkalom korrigálni a vacsorát. Akár saját költségre is.*
-Ez az úrnő kedvence csábítóan hangzik. *Enged el egy mosolyt Hubi felé úgytéve, mintha tudná mit is fog enni. Mit sem törődve a gnóm jelenlétével. Ő jelenleg egy kancellár kísérője. És, ha kissé esetlenül is, de megpróbál úgytenni, mintha tudná, hogyan kell ezt csinálni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hubi nevetése arra enged kövtkeztetni, hogy a rögtönzött bók mégsem volt olyan elcsépelt, mint amilyennek kimondva hangzott. A jó kancellár persze stílusosan hárítja a vádakat, melyek szerint a jóképűség bűnébe esett volna. Azért azt meg kell hagyni, hogy a népek, akikhez Reya szokott, ha adnak is a küllcsínyre, nem igazán arra törekednek, hogy vonzóbbá tegyék magukat. Ellentétben az előtte ülő férfival, aki ha tagadja, ha nem, próbálja a szebbik arcát mutatni a külvilág felé. Ám ez betudható a hivatásának is. Hiszen milyen benyomást keltene egy torzonborz kancellár? Már-már kezdte volna elfeljteni az asztaluknál helyet foglaló harmadik felet, amikor az fennhangon elismétli a bókocskát.*
-Még Jágó is nekem ad igazat. Vedd tudomásul, hogy most nem nyerhetsz! *Teszi hozzá, mintegy lezárásként, de a papagáj csőre nem áll be. Szerencsére ő sem kívánja tovább ecsetelni Hubi vonásait. Ehelyett valami bárót emleget, akinek a kilétére hamar fény is derül. Bár a kancellár arca nem sok jó emléket sejtet, miközben kiejti a nevét.*
-Talán személyesen is ismered a báróurat? *Kérdez, de a válasz nem igazán érdekli. Hacsak ez az ismeretség nem segíti őket gyorsabb kiszolgáláshoz. Persze jó tudni, hogy asztaltársa rendelkezik a házban is jelentős kapcsolatokkal. Ahogy az a pimasz muzsikus is mondta, amennyiben verekedés törne ki, jobb, ha a személyzet a te pártodat fogja. Mindenesetre Reya is azt reméli, hogy ma este egészen más sportban kell bemutatnia a képességeit. Az önfeláldozásról szóló kérdésre adott válasz, olyan mértékű mosolyt csal a mélységi arcára, hogy a fogai is kivillannak. Végre egy téma, amihez jelentősen hozzá tud szólni.*
-Szerintem rossz hasonlattal élsz. A harcos egy csatában gondolkodik így. Egy kétrésztvevős összecsapás során, fel sem merül benne, hogy ő hagyja ott a fogát. *Helyesbít, majd látható büszkeséggel, mintha csak önmagáról beszélne, folytatja.* Ilyen esetben bízik a képességeiben és lehetőséget sem ad az ellenfélnek a győzelemre. Persze a kimenetel nem ezen múlik. Ellenben te miben bíztál ott Sárvárosban? Magányosan, azt remélve, hogy találsz valami rendkívülit a szagon kívül.
*Az új megbízás lehetősége, és esetlesen egy új város megismerése, felkeltik a nő érdeklődését. Bár szavaival megpróbálja ezt leplezni.*
-Mivel hiába próbáltam elhagyni a várost, arra jutottam, hogy a pihenésnek adóznék. Hosszú volt az út, attrocitásoktól sem mentes. Ám, ha a Vashegyen járok, mindenképpen rád hivatkozom, amint megkérdőjelezik a megbízhatóságom. Nem is létezhet jobb referencia. *Mosolyog a kancellárra. A fajára vonatkozó kitérőt meg csak szimplán elengedni a füle mellet. Az ilyen előítéletek szerves részét képezik az életének. Tisztában van vele, hogy bármerre is járjon, ezzel fog szembesülni. Jórészt sikerült is felvérteznie magát ellene. Mindazonáltal nem mindegyik téves. De ez maradjon a nő titka! Már épp szót emelne, hogy hanyagolják is ezt a témát, mikor az említett gnóm az asztal mellé lép. Végre! A meglehetősen egyedi köszönésre, csak egy biccentést ad válaszul, majd Hubira hagyja a szót.*
-Természetesen megfelel. *Helyesel a választásra, bár nyitányként valami erősebbre vágyna, tekintve a nyomornegyedben történtekre. Ám nem kívánja erősködéssel rombolni a hangulatot. Jó lesz az később is, ha a jó kancellár nem hajolna meg a csábítás súlya alatt. A két szoba hallatán azért a mélységiben is kétségek merülnek fel. Vagy az illem, vagy az apró jelzések kevéssége vihette a férfit erre az elhatározásra. Reya viszont nem az a nő, akit egy ilyen dolog kizökkentene, ha el akar érni valamit. Végtére is, nem az ő erszénye bánja, amennyiben az egyik kihasználatlan marad. Szegény nő szerette volna magát a kancellár ízlésére bízni, de amaz úriember lévén rábízza a választást. A mélységi még a sült patkánnyal is megbirkózott volna, ennek a gondolatnak pedig nyomatékot ad az étlapon szerepet kapott feliratok látványa. Csupa fantázianév.* ~Miért nem lehet odaírni, hogy sült szukafattya burgonyával tálalva?~ *Végül, miután mindent vagy háromszor elolvasott, megakad a szeme egy tételen. Ezzel talán nem foghat mellé, hiszen elég nőies hangzása van. Ha pedig mégis tévedne, lesz alkalom korrigálni a vacsorát. Akár saját költségre is.*
-Ez az úrnő kedvence csábítóan hangzik. *Enged el egy mosolyt Hubi felé úgytéve, mintha tudná mit is fog enni. Mit sem törődve a gnóm jelenlétével. Ő jelenleg egy kancellár kísérője. És, ha kissé esetlenül is, de megpróbál úgytenni, mintha tudná, hogyan kell ezt csinálni.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-19 09:49:28
Üzenet elküldve: 2021-06-19 09:49:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellár nem tudja nem észrevenni, hogy bókolnak neki. Méghozzá alig leplezetten. Ez persze nem újdonság, számosan éltek ilyen módszerrel, ha valamit el akartak érni nála. Dicsérték tudását, választékos ízlését, az életben és a tudomány szolgálatában nyújtott teljesítményét, de Reya egészen másfelől közelít. Meg is lepi vele Hubit, aki ezért olyasmit tesz, amit egyébként igen ritkán. Valóban őszintén nevet fel.*
- Ugyan, kedvesem! *legyint egyet* Zavarba hozol. Mindketten tudjuk, hogy a jóképűség vádja az utolsók közül való ami érhet. De nagyra értékelem a kedvességed.
*Jágó eddig kíváncsian kémlelt körbe Hubi válláról, most viszont felborzolja tollait és szót kér.*
- Jóképű! Jóképű! Jóképű!
*A kancellár szerényen elmosolyodna és mondaná, hogy ilyesmit nem ő tanított a madarának, de egyébként lehet benne igazság ha már ketten mondják, viszont a papagáj nem hagyja leütni ezt a magas labdát és folytatja.*
- Kalllmár bárrró.
*Hubi egy pillanatra lehunyja a szemeit és arra gondol, hogy a wegtoreni már örökké kísérteni fogja. Vagy legalábbi addig, amíg meg nem kopasztja szárnyas társát.*
- Jágó alighanem e hely tulajdonosára gondol. *szólal meg magyarázólag* Cha'yss Cano Caldorcor báróra Wegtorenből, a Vashegy régi barátjára.
~Bár a házibarát pontosabb megnevezés lenne.~
*Ha nem kérdezett volna rá, mostanra már egyébként is biztos lenne benne, hogy a lány nem Pirtianes-ból származik. Az ottani mélységiektől igen távol áll az efféle nyájasság és bár Hubi hideg, kissé megközelíthetetlen sötételf nőszemélyekhez szokott, nincs ellenére a változatosság. Ami gyönyörködtet ahogy egy bölcs mondta, aki kivételesen nem a kancellár volt.*
- Úgy hiszem, hogy igen. *bólint rá aztán a tudomány oltárán hozandó áldozatokra vonatkozó kérdésre* Ami talán nem hangzik túl bölcs megfontolásnak, ám egy igazi tudós ritkán mérlegeli ezt ha egy kivételes áttörésre van lehetősége. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy harcos esküdt ellenségével kerül szembe. Nem azt figyeli, hogy a másik milyen veszedelmes fegyvereket tart magánál, nem az jár a fejében, hogy holtan maradhat a csatamezőn. Csak az vezérli, hogy legyőzze. Bármi áron.
*Kivételesen nem túloz. Elvégre a pestisjárvány leküzdésében szerzett - Hubi szerint természetesen múlhatatlan - érdemeit sem úgy szerezte, hogy szobájába zárkózva folytatta volna munkáját. Ellenkezőleg, maga is aktívan kivette részét a betegek ápolásából. Más kérdés, hogy nem elsősorban emberbaráti szeretete vezérelte, hanem az így első kézből nyerhető, értékes tapasztalatok.*
- Amennyiben megbízás nélkül maradtál, a Vashegy szívesen venné a szolgálataid. *mosolyodik el amint Reya röviden bemutatja önmagát. Persze a Vashegyen kívül ő maga is, és nem feltétlenül Reya fegyveres tudására gondolva. De minden jó modort nélkülöző, stílustalan megoldás lenne ha ezt rögtön és egyenesen az értésére hozná.*
- Bár a fajtád érintő ostoba hiedelmektől és előítéletektől a thargok sem mentesek, de a Vashegy hagyományosan kitűnő kapcsolatokat ápol a Dwirinthalen-házzal, Arthenior legősibb és legnemesebb sötételf családjával. Így biztos vagyok benne, hogy Amon Ruadh-on kevesebb hátrány érne, mint Arthneior álszent városában. Nem beszélve magas pártfogásom nyújtotta védelemről.
*Az utolsó mondat rendkívül fellengzősen hathat, de Hubi olyan magától értetődő természetességgel mondja, hogy alig hangzik dicsekvésnek. A jó kancellár nem is gondol erre, neki valamiért Syoud jut eszébe és igen boldog, hogy a kurafi eltűnt a színről. Annak a vérnősző elfnek kedvenc szabadidős tevékenysége volt felkoncolni a mélységi nőstényeket, miután megpocsíkolta őket. Utóbbi miatt a kancellár soha nem ítélte el, de az értékes erőforrások pocsékolását mindig is hibának tartotta.*
- Úgy tűnik, igen. *sóhajt egyet amikor a gnóm észreveszi őket és elindul feléjük. A pultnál közben megsokasodtak a népek és Hubi csak egy pillanatra tünteti ki figyelmével azt az egyébként valóban figyelemreméltó. vörös hajú némbert. Most mégsem lenne illendő hosszasabban bámészkodni.*
- Khm... üdv neked is. *pislog kettőt a sajátos üdvözlésre és az asztalon heverő, a ház szolgáltatásait bemutató tájékoztatóra mered* Mindenekelőtt szobára lenne szükségünk, természetesen erkéllyel. Kettőre.
*Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy Hubi úriember és mégsem járná, hogy röpke ismeretségük jogán közös szálláson gondolkodjon. Más kérdés, hogy alkalomadtán át lehet menni egyik szobából a másikba. Vagy a kulcslyuknál leselkedni.*
- Egy palackkal kérünk a ház legjobb borából... ha ez neked is megfelel. *pillant fel a mélységire, aztán újra a kínálatot böngészi.
Az étlap nem túl bőséges, ami jó jel. Rendszerint azok a konyhák a leggyengébbek, amelyek étlapja hosszú. Elkeserítőnek tartja viszont, hogy képesek holmi pogácsát is a főételek között szerepeltetni. Azon mereng, hogy vajon miféle konyhafőnök lehet az aki ezt eltűri? Alighanem olyan, aki a kitűnő szarvasbélszínt is képes teljesen átsütve elkészíteni. Hogy a borravalóra vontakozó kitételen már fenn se akadjon, mert az egészen arcpirító szemtelenség.*
- Válassz kedved szerint, kedvesem! *engedi át a terepet a mélységinek egy széles mosollyal ő pedig a gnómhoz fordul* Biztos vagyok benne, hogy a legfinomabb wegtoreni pipadohányból is van készleten. Nekem abból is hozz, kérlek!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.19 09:54:04
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellár nem tudja nem észrevenni, hogy bókolnak neki. Méghozzá alig leplezetten. Ez persze nem újdonság, számosan éltek ilyen módszerrel, ha valamit el akartak érni nála. Dicsérték tudását, választékos ízlését, az életben és a tudomány szolgálatában nyújtott teljesítményét, de Reya egészen másfelől közelít. Meg is lepi vele Hubit, aki ezért olyasmit tesz, amit egyébként igen ritkán. Valóban őszintén nevet fel.*
- Ugyan, kedvesem! *legyint egyet* Zavarba hozol. Mindketten tudjuk, hogy a jóképűség vádja az utolsók közül való ami érhet. De nagyra értékelem a kedvességed.
*Jágó eddig kíváncsian kémlelt körbe Hubi válláról, most viszont felborzolja tollait és szót kér.*
- Jóképű! Jóképű! Jóképű!
*A kancellár szerényen elmosolyodna és mondaná, hogy ilyesmit nem ő tanított a madarának, de egyébként lehet benne igazság ha már ketten mondják, viszont a papagáj nem hagyja leütni ezt a magas labdát és folytatja.*
- Kalllmár bárrró.
*Hubi egy pillanatra lehunyja a szemeit és arra gondol, hogy a wegtoreni már örökké kísérteni fogja. Vagy legalábbi addig, amíg meg nem kopasztja szárnyas társát.*
- Jágó alighanem e hely tulajdonosára gondol. *szólal meg magyarázólag* Cha'yss Cano Caldorcor báróra Wegtorenből, a Vashegy régi barátjára.
~Bár a házibarát pontosabb megnevezés lenne.~
*Ha nem kérdezett volna rá, mostanra már egyébként is biztos lenne benne, hogy a lány nem Pirtianes-ból származik. Az ottani mélységiektől igen távol áll az efféle nyájasság és bár Hubi hideg, kissé megközelíthetetlen sötételf nőszemélyekhez szokott, nincs ellenére a változatosság. Ami gyönyörködtet ahogy egy bölcs mondta, aki kivételesen nem a kancellár volt.*
- Úgy hiszem, hogy igen. *bólint rá aztán a tudomány oltárán hozandó áldozatokra vonatkozó kérdésre* Ami talán nem hangzik túl bölcs megfontolásnak, ám egy igazi tudós ritkán mérlegeli ezt ha egy kivételes áttörésre van lehetősége. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy harcos esküdt ellenségével kerül szembe. Nem azt figyeli, hogy a másik milyen veszedelmes fegyvereket tart magánál, nem az jár a fejében, hogy holtan maradhat a csatamezőn. Csak az vezérli, hogy legyőzze. Bármi áron.
*Kivételesen nem túloz. Elvégre a pestisjárvány leküzdésében szerzett - Hubi szerint természetesen múlhatatlan - érdemeit sem úgy szerezte, hogy szobájába zárkózva folytatta volna munkáját. Ellenkezőleg, maga is aktívan kivette részét a betegek ápolásából. Más kérdés, hogy nem elsősorban emberbaráti szeretete vezérelte, hanem az így első kézből nyerhető, értékes tapasztalatok.*
- Amennyiben megbízás nélkül maradtál, a Vashegy szívesen venné a szolgálataid. *mosolyodik el amint Reya röviden bemutatja önmagát. Persze a Vashegyen kívül ő maga is, és nem feltétlenül Reya fegyveres tudására gondolva. De minden jó modort nélkülöző, stílustalan megoldás lenne ha ezt rögtön és egyenesen az értésére hozná.*
- Bár a fajtád érintő ostoba hiedelmektől és előítéletektől a thargok sem mentesek, de a Vashegy hagyományosan kitűnő kapcsolatokat ápol a Dwirinthalen-házzal, Arthenior legősibb és legnemesebb sötételf családjával. Így biztos vagyok benne, hogy Amon Ruadh-on kevesebb hátrány érne, mint Arthneior álszent városában. Nem beszélve magas pártfogásom nyújtotta védelemről.
*Az utolsó mondat rendkívül fellengzősen hathat, de Hubi olyan magától értetődő természetességgel mondja, hogy alig hangzik dicsekvésnek. A jó kancellár nem is gondol erre, neki valamiért Syoud jut eszébe és igen boldog, hogy a kurafi eltűnt a színről. Annak a vérnősző elfnek kedvenc szabadidős tevékenysége volt felkoncolni a mélységi nőstényeket, miután megpocsíkolta őket. Utóbbi miatt a kancellár soha nem ítélte el, de az értékes erőforrások pocsékolását mindig is hibának tartotta.*
- Úgy tűnik, igen. *sóhajt egyet amikor a gnóm észreveszi őket és elindul feléjük. A pultnál közben megsokasodtak a népek és Hubi csak egy pillanatra tünteti ki figyelmével azt az egyébként valóban figyelemreméltó. vörös hajú némbert. Most mégsem lenne illendő hosszasabban bámészkodni.*
- Khm... üdv neked is. *pislog kettőt a sajátos üdvözlésre és az asztalon heverő, a ház szolgáltatásait bemutató tájékoztatóra mered* Mindenekelőtt szobára lenne szükségünk, természetesen erkéllyel. Kettőre.
*Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy Hubi úriember és mégsem járná, hogy röpke ismeretségük jogán közös szálláson gondolkodjon. Más kérdés, hogy alkalomadtán át lehet menni egyik szobából a másikba. Vagy a kulcslyuknál leselkedni.*
- Egy palackkal kérünk a ház legjobb borából... ha ez neked is megfelel. *pillant fel a mélységire, aztán újra a kínálatot böngészi.
Az étlap nem túl bőséges, ami jó jel. Rendszerint azok a konyhák a leggyengébbek, amelyek étlapja hosszú. Elkeserítőnek tartja viszont, hogy képesek holmi pogácsát is a főételek között szerepeltetni. Azon mereng, hogy vajon miféle konyhafőnök lehet az aki ezt eltűri? Alighanem olyan, aki a kitűnő szarvasbélszínt is képes teljesen átsütve elkészíteni. Hogy a borravalóra vontakozó kitételen már fenn se akadjon, mert az egészen arcpirító szemtelenség.*
- Válassz kedved szerint, kedvesem! *engedi át a terepet a mélységinek egy széles mosollyal ő pedig a gnómhoz fordul* Biztos vagyok benne, hogy a legfinomabb wegtoreni pipadohányból is van készleten. Nekem abból is hozz, kérlek!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.19 09:54:04
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 21:22:43
Üzenet elküldve: 2021-06-18 21:22:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Váratlan, bátor érintése eléri a vágyott hatást, s sikerül meglepnie a tündért. A reakcióra pedig Yath is felkacag, édesen és csilingelően, s tisztán, akár egy tavaszi énekesmadár. Ebben a pillanatban szinte gyermekien ártatlannak és vidámnak tűnik, nyoma sincs most a taktikus, kacér, buja nőnek a mosolya mögött. De a következő légvételnél már ismét vágytól csillogó szemeivel vizslatja a férfit, a gyermek hirtelen tovaszáll, átveszi helyét a tüzes, titokzatos nő.
Yath személyisége sokakat megfog, s talán maradandó élményt hagy maga után, amit nem csupán a mesterien elsajátított női praktikáinak köszönhet. Van valami megfogalmazhatatlanul szabad és őszinte benne, ami mindig is ott volt, nem a sok év tanulás gyümölcse. Rácsodálkozás a világra, őszinte, mindig éhes kíváncsiság, s a képesség, hogy észrevegye mindenben a természetes szépet, a lelkesedés, s öröm, amit ilyenkor érez, ezek nem tanult, begyakorolt dolgok. S ezt talán mások is észreveszik, ezért szeretnek mellette időt tölteni, mert érzik, hogy a szépen megmunkált sellő maszk mögött van valami igazi is, nem a szokásos, kiüresedett lélek néz vissza a férfira egy szajha szemén keresztül. S bár a maszk és jelmez gondosan takar, vannak ilyen pillanatok, amikor a figyelmesebben beláthatnak a fátyol alá.
Engedi, hogy Merchen szenvedélyesen magához húzza, s miközben a férfi vágya beteljesül, puha, lágy csókokkal halmozza el a selymesen sima arcot. Csípője pedig gyengéd hullámzásba kezd, de érezheti a tündér, hogy ez még csak az igazi vihar kezdete, a kellemes előszél, amely épp hogy csak fodrozza a tenger hullámait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Váratlan, bátor érintése eléri a vágyott hatást, s sikerül meglepnie a tündért. A reakcióra pedig Yath is felkacag, édesen és csilingelően, s tisztán, akár egy tavaszi énekesmadár. Ebben a pillanatban szinte gyermekien ártatlannak és vidámnak tűnik, nyoma sincs most a taktikus, kacér, buja nőnek a mosolya mögött. De a következő légvételnél már ismét vágytól csillogó szemeivel vizslatja a férfit, a gyermek hirtelen tovaszáll, átveszi helyét a tüzes, titokzatos nő.
Yath személyisége sokakat megfog, s talán maradandó élményt hagy maga után, amit nem csupán a mesterien elsajátított női praktikáinak köszönhet. Van valami megfogalmazhatatlanul szabad és őszinte benne, ami mindig is ott volt, nem a sok év tanulás gyümölcse. Rácsodálkozás a világra, őszinte, mindig éhes kíváncsiság, s a képesség, hogy észrevegye mindenben a természetes szépet, a lelkesedés, s öröm, amit ilyenkor érez, ezek nem tanult, begyakorolt dolgok. S ezt talán mások is észreveszik, ezért szeretnek mellette időt tölteni, mert érzik, hogy a szépen megmunkált sellő maszk mögött van valami igazi is, nem a szokásos, kiüresedett lélek néz vissza a férfira egy szajha szemén keresztül. S bár a maszk és jelmez gondosan takar, vannak ilyen pillanatok, amikor a figyelmesebben beláthatnak a fátyol alá.
Engedi, hogy Merchen szenvedélyesen magához húzza, s miközben a férfi vágya beteljesül, puha, lágy csókokkal halmozza el a selymesen sima arcot. Csípője pedig gyengéd hullámzásba kezd, de érezheti a tündér, hogy ez még csak az igazi vihar kezdete, a kellemes előszél, amely épp hogy csak fodrozza a tenger hullámait.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 18:51:36
Üzenet elküldve: 2021-06-18 18:51:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Cha'yss a Kalmár előtt, majd Mik a pultban és
Reya, Hubi, kicsit Xavy - érintve//
*A simulékony attitűd végül úgy látszik, mégis meghozza a gyümölcsét. Nem merne rá mérget venni, de mintha a férfi lassan kezdene előbújni a Báróból a közelében. Kellem és színjáték és kereskedőhöz méltó csűrés-csavarás, de eddig mintha mégis tisztes távolt tartott volna a vöröstől. A figyelme most már jóval közvetlenebbnek tetszik. Nyilvánvaló lehetőségeket rejt, ha Caldorcor ágyába tudna férkőzni, de az ilyesmivel jobb óvatosan bánni. Óvatosan. Ez a kis görcs kapaszkodik a gyomrában végig, észrevétlenül a készségesen duruzsoló áthallások és bizalmas simítások mögött. Mintha édes és egyszerre furcsán nyomasztó álomban lebegne egész végig, amiben a rutin viszi, sodorja, míg az a jelenlét végül el nem engedi a Kalmár bejáratánál. Végigfut rajta a hideg. Fellélegzik, amikor csukódik mögötte az ajtó, mert egész addig magán érzi a sárga tekintetet. Nem csak érzés, tudja, mert egyszer hátrapillant még. Természetesen a mosollyal, ami nyíltan sejteti, hogy osztozik a gondolatban, mely a nyomában maradt. Az ilyesmit nagyon jól kitanulta a vörös.
Vegyes érzések kavarognak benne. Egyrészt ujjong, hogy a Báró személyesen kereste meg egy kéréssel, másrészt a pokolba kívánja vele főleg a felidézett jelenettel együtt, amikor Caldorcor a megkötött keze miatt sopánkodik, ellentétben azzal, amit később neki mondott. Talán ez is csak egy gonosz játék a múltkori miatt. De akárhogy is, legalább lehetősége lesz bizonyítani a hasznosságát. A mikéntet meg majd ráér kitalálni közben.
Mindent összevetve egész felszabadultan lép a pulthoz. Kikér magának egy pohár vizezett bort a melegre való tekintettel, de nem tudja nem észrevenni Mikarr vizslató pillantását, ami az egyik asztal felé szegeződik, ahol Xavy épp felveszi a rendelést.*
- Hmm *veszi szemügyre ő is a kettőst érdeklődő szemöldökemeléssel.* - Ismered őket? *kérdi.*
Reya, Hubi, kicsit Xavy - érintve//
*A simulékony attitűd végül úgy látszik, mégis meghozza a gyümölcsét. Nem merne rá mérget venni, de mintha a férfi lassan kezdene előbújni a Báróból a közelében. Kellem és színjáték és kereskedőhöz méltó csűrés-csavarás, de eddig mintha mégis tisztes távolt tartott volna a vöröstől. A figyelme most már jóval közvetlenebbnek tetszik. Nyilvánvaló lehetőségeket rejt, ha Caldorcor ágyába tudna férkőzni, de az ilyesmivel jobb óvatosan bánni. Óvatosan. Ez a kis görcs kapaszkodik a gyomrában végig, észrevétlenül a készségesen duruzsoló áthallások és bizalmas simítások mögött. Mintha édes és egyszerre furcsán nyomasztó álomban lebegne egész végig, amiben a rutin viszi, sodorja, míg az a jelenlét végül el nem engedi a Kalmár bejáratánál. Végigfut rajta a hideg. Fellélegzik, amikor csukódik mögötte az ajtó, mert egész addig magán érzi a sárga tekintetet. Nem csak érzés, tudja, mert egyszer hátrapillant még. Természetesen a mosollyal, ami nyíltan sejteti, hogy osztozik a gondolatban, mely a nyomában maradt. Az ilyesmit nagyon jól kitanulta a vörös.
Vegyes érzések kavarognak benne. Egyrészt ujjong, hogy a Báró személyesen kereste meg egy kéréssel, másrészt a pokolba kívánja vele főleg a felidézett jelenettel együtt, amikor Caldorcor a megkötött keze miatt sopánkodik, ellentétben azzal, amit később neki mondott. Talán ez is csak egy gonosz játék a múltkori miatt. De akárhogy is, legalább lehetősége lesz bizonyítani a hasznosságát. A mikéntet meg majd ráér kitalálni közben.
Mindent összevetve egész felszabadultan lép a pulthoz. Kikér magának egy pohár vizezett bort a melegre való tekintettel, de nem tudja nem észrevenni Mikarr vizslató pillantását, ami az egyik asztal felé szegeződik, ahol Xavy épp felveszi a rendelést.*
- Hmm *veszi szemügyre ő is a kettőst érdeklődő szemöldökemeléssel.* - Ismered őket? *kérdi.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:07:59
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:07:59
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arja & Mikarr & Nawanthiri//
//A pincearéna lezárva!//
//Reya, Hubi, kicsit Xavy - érintve//
*Pár lépésre a lépcső aljában ülő lányoktól álldogál egyik lábáról a másikra. Nem tudja, mivel segíthetne, ezért inkább csendben vár és igyekszik láthatatlannak tűnni. Átérzi Nawa érzéseit, de őt már nem érinti meg annyira valaki halála, főleg, ha nem is ismerte az illetőt igazán.
Amikor Arja felé pillant, láthatja a pultos fiún a tehetetlenséget, kérdő tekintetére csak egy bizonytalan gesztus a válasz. Itt most a lánynak kell megoldania ezt a feladatot, Mik már elvégezte a sajátját, eltüntette a testet. Éjjel majd elintézik a többit.
Végül aztán Arja gyengéden ösztökéli indulásra a széles vállú lányt és Mik csak közelebb lép, hátha szükség van a segítségére, de elméletileg a gyógyitalnak be kellett gyógyítania minden fizikai sérülést. A lelki sebeknek viszont láthatóan sokkal több időre lesz szükségük.
Kiderül, hogy valójában nem a lány ölte meg Sulimot, hanem rosszul esett és nyakát szegte. Persze ebben azért elég nagy része volt Nawának is, ám valamit mégis segít a helyzeten.*
- Nem tehetsz róla, ha nem jön ide, még mindig élne. *Mondja halkan és komolyan is gondolja. Ha a sivatagiak nem jönnek, akkor most minden rendben volna. De benne volt a pakliban, hogy pórul járnak és vállalták a kockázatot.*
- Van, akin nem lehet segíteni. *Teszi hozzá Nawa szavaira válaszul.
Mind elindulnak felfelé, a sort Mik zárja és amikor felértek, kulcsra zárja nehezen a megrongálódott kilincses ajtót. Most már biztosan senki sem megy le a tudtuk nélkül.
Arjára hagyja a szerzetes lányt, mert tényleg nem tud mit mondani és ő biztosan többet tud segíteni.*
- A pultban leszek. *Érinti meg Arja karját gyengéden és nagyon szeretné még megölelni, de talán a helyzet és az idő nem éppen alkalmas minderre.
Vissza is tér a pultba és sóhajtva felköti a kötényét. Közben talán a víz is elkészült a sebesültnek, úgyhogy felmegy és lemossa az eszméletlen férfi testéről a vért. Leveszi róla a ruháit, kicseréli az ágyneműt alatta és amikor végzett, becsukja az ajtót és visszatér a pultba.
Xavy az egyik asztalnál áll épp és egy ismerős alakot szolgál ki. Mik pedig az emlékei között kutat, hogy hol is látta korábban azt a kecskeszakállas férfit.*
//A pincearéna lezárva!//
//Reya, Hubi, kicsit Xavy - érintve//
*Pár lépésre a lépcső aljában ülő lányoktól álldogál egyik lábáról a másikra. Nem tudja, mivel segíthetne, ezért inkább csendben vár és igyekszik láthatatlannak tűnni. Átérzi Nawa érzéseit, de őt már nem érinti meg annyira valaki halála, főleg, ha nem is ismerte az illetőt igazán.
Amikor Arja felé pillant, láthatja a pultos fiún a tehetetlenséget, kérdő tekintetére csak egy bizonytalan gesztus a válasz. Itt most a lánynak kell megoldania ezt a feladatot, Mik már elvégezte a sajátját, eltüntette a testet. Éjjel majd elintézik a többit.
Végül aztán Arja gyengéden ösztökéli indulásra a széles vállú lányt és Mik csak közelebb lép, hátha szükség van a segítségére, de elméletileg a gyógyitalnak be kellett gyógyítania minden fizikai sérülést. A lelki sebeknek viszont láthatóan sokkal több időre lesz szükségük.
Kiderül, hogy valójában nem a lány ölte meg Sulimot, hanem rosszul esett és nyakát szegte. Persze ebben azért elég nagy része volt Nawának is, ám valamit mégis segít a helyzeten.*
- Nem tehetsz róla, ha nem jön ide, még mindig élne. *Mondja halkan és komolyan is gondolja. Ha a sivatagiak nem jönnek, akkor most minden rendben volna. De benne volt a pakliban, hogy pórul járnak és vállalták a kockázatot.*
- Van, akin nem lehet segíteni. *Teszi hozzá Nawa szavaira válaszul.
Mind elindulnak felfelé, a sort Mik zárja és amikor felértek, kulcsra zárja nehezen a megrongálódott kilincses ajtót. Most már biztosan senki sem megy le a tudtuk nélkül.
Arjára hagyja a szerzetes lányt, mert tényleg nem tud mit mondani és ő biztosan többet tud segíteni.*
- A pultban leszek. *Érinti meg Arja karját gyengéden és nagyon szeretné még megölelni, de talán a helyzet és az idő nem éppen alkalmas minderre.
Vissza is tér a pultba és sóhajtva felköti a kötényét. Közben talán a víz is elkészült a sebesültnek, úgyhogy felmegy és lemossa az eszméletlen férfi testéről a vért. Leveszi róla a ruháit, kicseréli az ágyneműt alatta és amikor végzett, becsukja az ajtót és visszatér a pultba.
Xavy az egyik asztalnál áll épp és egy ismerős alakot szolgál ki. Mik pedig az emlékei között kutat, hogy hol is látta korábban azt a kecskeszakállas férfit.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 13:22:20
Üzenet elküldve: 2021-06-18 13:22:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, majd a Kalmár előtt//
*Szemlátomást meglepi a vöröst amikor odalép hozzá az árus pultja előtt, de a jó igric úgy tesz, mintha észre sem venné a lány zavarát. A dicséretet szerény mosollyal fogadja és túl és lép rajta, nem szeretne szerénytelennek tűnni. Amikor Yeza elfogadja a felkínált kart és hozzásimul, felébred benne az érdeklődés szikrája. Meg kell hagyni, hogy szemrevaló teremtés a vörös. Izmos, szilaj és tüzes, mint minden wegtoreni nő. El is játszik a gondolattal, hogy esetleg megenged magának vele egy kellemes estét, de erőszakkal visszatéríti gondolatait az előtte álló feladatra.*
- Meg bizony. *Mosolyog derűsen Yezára, a könyvtár említését egy könnyed legyintéssel hessenti el. Most máshol van szüksége a vörösre. Ám a nyájas szavak és a bizonyítási vágy kiemelése felkelti az érdeklődését. Ugyan öntörvényűnek ismerte meg a vöröst, most mégis nagyon úgy tűnik, hogy igyekszik a báró kedvében járni. Talán hatott a nemrég lezajlott beszélgetés? Persze tetszik neki a lány igyekezete, vezetői képességeit simogatja a hozzáállása, ám egyelőre fenntartásokkal kezeli. Mint minden mást. Ha a legrosszabbra készülsz, nem érhet meglepetés.
Miután bizalmasan megosztotta a lánnyal, hogy mi a kérése felé, megvárja a reakcióját, de nem hiszi, hogy elutasításban lenne osztályrésze. Talán testhezállóbb feladat, mint a kaland a gyöngyért, de ki tudja.
Amikor pedig elérik a Kalmárt és Yeza, válaszolva korábbi szavaira biztosítja felőle, hogy nincs benne harag, az igric megkönnyebbült mosolyt enged meg magának.*
- Ennek szívből örülök. *Önti szavakba megkönnyebbülését. Az újabb hízelgésre felhúzott bal szemöldökkel, kihívó mosollyal néz a vörös szemeibe.*
- Ugyan, Yeza, te hízelegsz.
*Kedveli a finom áthallásokat, sokkal inkább felkeltik az érdeklődését, mint az egyértelműség. Van benne valami izgalmas, valami borzongató. Talán a lehetőség, hogy félreérti a jeleket.*
- Ezt kérném csak tőled, amit korábban elmondtam. Ha pedig végeztél, keress meg és mondd el nekem amit megtudtál. Egy kellemes vacsora alatt, mondjuk. *Válaszol a simításra a karján és elérve a Kalmár előtti kis teret megáll.*
- Most elköszönök, még akad egy kis dolgom idekint. A feladat teljesítésének részleteit pedig tökéletesen rád bíznám. *Engedi el mosolyogva a vörös karját. Ha pedig elköszöntek, derűs mosollyal nézi végig ahogy a lány bemegy a fogadóba. Ám még mielőtt újra sarkon fordulna, enyhén félrefordított fejjel néz végig a vörös tökéletes alakján, formás hátsóján és elképzeli, ahogy lejátszadoznak ők ketten. Akár kötéllel is feldobva a kellemesen együtt töltött időt.*
*Szemlátomást meglepi a vöröst amikor odalép hozzá az árus pultja előtt, de a jó igric úgy tesz, mintha észre sem venné a lány zavarát. A dicséretet szerény mosollyal fogadja és túl és lép rajta, nem szeretne szerénytelennek tűnni. Amikor Yeza elfogadja a felkínált kart és hozzásimul, felébred benne az érdeklődés szikrája. Meg kell hagyni, hogy szemrevaló teremtés a vörös. Izmos, szilaj és tüzes, mint minden wegtoreni nő. El is játszik a gondolattal, hogy esetleg megenged magának vele egy kellemes estét, de erőszakkal visszatéríti gondolatait az előtte álló feladatra.*
- Meg bizony. *Mosolyog derűsen Yezára, a könyvtár említését egy könnyed legyintéssel hessenti el. Most máshol van szüksége a vörösre. Ám a nyájas szavak és a bizonyítási vágy kiemelése felkelti az érdeklődését. Ugyan öntörvényűnek ismerte meg a vöröst, most mégis nagyon úgy tűnik, hogy igyekszik a báró kedvében járni. Talán hatott a nemrég lezajlott beszélgetés? Persze tetszik neki a lány igyekezete, vezetői képességeit simogatja a hozzáállása, ám egyelőre fenntartásokkal kezeli. Mint minden mást. Ha a legrosszabbra készülsz, nem érhet meglepetés.
Miután bizalmasan megosztotta a lánnyal, hogy mi a kérése felé, megvárja a reakcióját, de nem hiszi, hogy elutasításban lenne osztályrésze. Talán testhezállóbb feladat, mint a kaland a gyöngyért, de ki tudja.
Amikor pedig elérik a Kalmárt és Yeza, válaszolva korábbi szavaira biztosítja felőle, hogy nincs benne harag, az igric megkönnyebbült mosolyt enged meg magának.*
- Ennek szívből örülök. *Önti szavakba megkönnyebbülését. Az újabb hízelgésre felhúzott bal szemöldökkel, kihívó mosollyal néz a vörös szemeibe.*
- Ugyan, Yeza, te hízelegsz.
*Kedveli a finom áthallásokat, sokkal inkább felkeltik az érdeklődését, mint az egyértelműség. Van benne valami izgalmas, valami borzongató. Talán a lehetőség, hogy félreérti a jeleket.*
- Ezt kérném csak tőled, amit korábban elmondtam. Ha pedig végeztél, keress meg és mondd el nekem amit megtudtál. Egy kellemes vacsora alatt, mondjuk. *Válaszol a simításra a karján és elérve a Kalmár előtti kis teret megáll.*
- Most elköszönök, még akad egy kis dolgom idekint. A feladat teljesítésének részleteit pedig tökéletesen rád bíznám. *Engedi el mosolyogva a vörös karját. Ha pedig elköszöntek, derűs mosollyal nézi végig ahogy a lány bemegy a fogadóba. Ám még mielőtt újra sarkon fordulna, enyhén félrefordított fejjel néz végig a vörös tökéletes alakján, formás hátsóján és elképzeli, ahogy lejátszadoznak ők ketten. Akár kötéllel is feldobva a kellemesen együtt töltött időt.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-18 11:21:06
Üzenet elküldve: 2021-06-18 11:21:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
*Ahogy ott mímeli a mindennapi teendőit a pultban ácsorogva, feltűnik neki egy magasba lendülő kéz és a két elcsattanó csettintés. Az egyik szemöldöke a magasba ugrik és a keze is megáll a törölgetés közepette. ~Mi a jóságos tehénfarok? ~ Méri fel kicsit jobban az asztalnál ülő férfit, aki úgy fest, hogy ezzel a jelzéssel próbálja munkára ösztökélni. ~Milyen kis piperkőc, biztos fontos ember valahol. ~ Mászik le a ládákról, így eltűnve a szem elől két pillanatra majd a karjára hajtott konyharuhával indul meg az asztal felé.*
-Ez valami úrisegg lesz, jobb ha kihúzom magam. *Motyog maga elé, közben valóban kiegyenesíti a gerincét, ezzel furcsa, neki is szokatlan járást produkálva. Mikor odaér látja, hogy egy mélységi nő társaságában múlatja az időt. ~Szóval a csajnak akar itt impotálni.~ Az arca a régi, unott pofázmány összeszűkült szemek.*
-Üdvözletem izé… itt a Kalmárban… miben lehetek az izé… ségükre? Hát tudják, azt akarom kérdezni, hogy mit akarnak rendelni. *Hagyja végül el kicsit dadogva is a formaságok felelevenítését, nem megy ez ma neki, inkább mondja ahogy szerinte mindenki megérti.*
*Ahogy ott mímeli a mindennapi teendőit a pultban ácsorogva, feltűnik neki egy magasba lendülő kéz és a két elcsattanó csettintés. Az egyik szemöldöke a magasba ugrik és a keze is megáll a törölgetés közepette. ~Mi a jóságos tehénfarok? ~ Méri fel kicsit jobban az asztalnál ülő férfit, aki úgy fest, hogy ezzel a jelzéssel próbálja munkára ösztökélni. ~Milyen kis piperkőc, biztos fontos ember valahol. ~ Mászik le a ládákról, így eltűnve a szem elől két pillanatra majd a karjára hajtott konyharuhával indul meg az asztal felé.*
-Ez valami úrisegg lesz, jobb ha kihúzom magam. *Motyog maga elé, közben valóban kiegyenesíti a gerincét, ezzel furcsa, neki is szokatlan járást produkálva. Mikor odaér látja, hogy egy mélységi nő társaságában múlatja az időt. ~Szóval a csajnak akar itt impotálni.~ Az arca a régi, unott pofázmány összeszűkült szemek.*
-Üdvözletem izé… itt a Kalmárban… miben lehetek az izé… ségükre? Hát tudják, azt akarom kérdezni, hogy mit akarnak rendelni. *Hagyja végül el kicsit dadogva is a formaságok felelevenítését, nem megy ez ma neki, inkább mondja ahogy szerinte mindenki megérti.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-17 14:30:36
Üzenet elküldve: 2021-06-17 14:30:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
*A fülbe történő suttogás valóban nem hiányolja a hátsó szándékot. Bár ez kimerülh az éjszaka további részébe vetett reményekben. Legalábbis Reya részéről. Rég volt arra példa, hogy a nőnek szerelmeskedésben lett volna része. A jó kancellár pedig nem tűnik olyan vénnek, hogy ne lenne képes örömet okozni. A szándékai pedig, legalábbis a mélységire tett eddigi benyomások alapján, sem tükrözik az ellenkezőjét. Ami jó hatással van a sötétbőrű elfre. Természetesen nem kíván semmilyen ellenszolgáltatást, cserébe. Ő szimplán jól szórakozna. Főként az előzményeket tekintve. Azt sem figyelmen kívül hagyva, hogy maga mögött kívánta hagyni a várost, ám Hubi hatására mégis visszatért a szívébe. Egy lépés hátrálás után, a férfi is megbizonyosdhat róla, hogy az erszénye is a helyén maradt. Így elindulnak egy tetszőleges asztal irányába.*
-Valóban ingyen tálalják, de az ismereteim szerint kevesen élnek vele. *Viszonozza a mosolygást, miután mindketten elfoglalták a helyüket.* -A mestered nem tévedett. Sőt, amellett, hogy nincs ára, még imponáló is lehet. *Fűzi hozzá egy barátságos kacsintás után. A férfi háborgására, miszerint késik a kiszolgálás, csak egy legyintés a válasz. A Reya rég hozzászokott, hogy mélységiként nem részesítik előnyben. Azt viszont, hogy ezt szóvá tegyék, már nem viseli túl jól.* -Inkább ne tedd! A lenézés nem miattad van. Hamarabb az én bőröm színe és a füleim hegye alakították így. *Reya semmit sem kíván kevésbé ma estére, mint konfliktusba kerülni a ház tulajával. Az viszont, hogy a jó kancellár még az ő társaságában is, fellépne az elnyomás ellen, dagasztják a kebleit.*
-Szóval te is hajlandó lennél az életed kockáztatni a tudomány érdekében? *Teszi fel a kérdést, apró, talán észre sem vehető, szemforgatások közepette, mikor a szó a gombákra terelődik.*
-Tény, hogy semmire sincs ráírva, hogy "ebben rejlik a jövő felfedezése". De nem tartanám valószínűnek, hogy abban a pocsolyában bármi érdekesre lehet bukkani. A jóképű kancellárokat leszámítva persze. *Enged meg egy bókot, majd Hubi itt tartózkodásának hosszáról kérdez.*
-Bizonyára fontos munkát végzel ott a Vashegyen. Ám így, hogy kiragadtalak abból a fertőből, nem sok felfedezést tehettél. Bízom benne, hogy a gombád legalább ehető. *A kapott bókra egy halk kuncogással ad választ. Amit talán az alapzaj el is nyom. Nos, nem szokott ő az effélékhez. A kérdésre viszont szintén bókkal felel, miután széles mosoly húzódott az ajkaira.*
-Úgy vélem, a szerencsémet már levadásztam. *Biccent a férfi irányába.* -De nem állsz távol a valóságtól. Igény esetén, a kardomat adom bérbe. Ha nem is a szó szoros értelmében. Artheniorba is egy munka során keveredtem. Valami értékes árut szállító karaván kíséretének voltam a felbérelt tagja. De vállalok testőr munkát és adósságok behajtását is. Minden, amihez fegyverre lehet szükség. Természetesen a törvény keretein belül. *Nyomatékot ad a mondandója végének. Elkerülve, hogy a jó kancellár olyan tévedésbe essen, minthogy egy megfizethető gyilkossal ül egy asztalnál. Bár jól átgondolva, mindennek megvan az ára. Az éhség és a kiszáradástól cserepesedni kezdő ajkak, a mélységi türelmét is kezdik felfalni. Hófehér haját a háta mögé söpörve, a tekintetével maga is elkezdi kutatni a személyzetet. Bánatára senkiben sem véli felfedezni a leendő felszolgálót, így a szemei egy a pultnál serénykedő nő felett akadnak meg.*
-Az a gnóm ott nem azt a célt szolgálja véletlenül, hogy felvegye a rendelést? *Kérdezi picit haragosabb hangnemben, tekintetét már Hubira szegezve.*
*A fülbe történő suttogás valóban nem hiányolja a hátsó szándékot. Bár ez kimerülh az éjszaka további részébe vetett reményekben. Legalábbis Reya részéről. Rég volt arra példa, hogy a nőnek szerelmeskedésben lett volna része. A jó kancellár pedig nem tűnik olyan vénnek, hogy ne lenne képes örömet okozni. A szándékai pedig, legalábbis a mélységire tett eddigi benyomások alapján, sem tükrözik az ellenkezőjét. Ami jó hatással van a sötétbőrű elfre. Természetesen nem kíván semmilyen ellenszolgáltatást, cserébe. Ő szimplán jól szórakozna. Főként az előzményeket tekintve. Azt sem figyelmen kívül hagyva, hogy maga mögött kívánta hagyni a várost, ám Hubi hatására mégis visszatért a szívébe. Egy lépés hátrálás után, a férfi is megbizonyosdhat róla, hogy az erszénye is a helyén maradt. Így elindulnak egy tetszőleges asztal irányába.*
-Valóban ingyen tálalják, de az ismereteim szerint kevesen élnek vele. *Viszonozza a mosolygást, miután mindketten elfoglalták a helyüket.* -A mestered nem tévedett. Sőt, amellett, hogy nincs ára, még imponáló is lehet. *Fűzi hozzá egy barátságos kacsintás után. A férfi háborgására, miszerint késik a kiszolgálás, csak egy legyintés a válasz. A Reya rég hozzászokott, hogy mélységiként nem részesítik előnyben. Azt viszont, hogy ezt szóvá tegyék, már nem viseli túl jól.* -Inkább ne tedd! A lenézés nem miattad van. Hamarabb az én bőröm színe és a füleim hegye alakították így. *Reya semmit sem kíván kevésbé ma estére, mint konfliktusba kerülni a ház tulajával. Az viszont, hogy a jó kancellár még az ő társaságában is, fellépne az elnyomás ellen, dagasztják a kebleit.*
-Szóval te is hajlandó lennél az életed kockáztatni a tudomány érdekében? *Teszi fel a kérdést, apró, talán észre sem vehető, szemforgatások közepette, mikor a szó a gombákra terelődik.*
-Tény, hogy semmire sincs ráírva, hogy "ebben rejlik a jövő felfedezése". De nem tartanám valószínűnek, hogy abban a pocsolyában bármi érdekesre lehet bukkani. A jóképű kancellárokat leszámítva persze. *Enged meg egy bókot, majd Hubi itt tartózkodásának hosszáról kérdez.*
-Bizonyára fontos munkát végzel ott a Vashegyen. Ám így, hogy kiragadtalak abból a fertőből, nem sok felfedezést tehettél. Bízom benne, hogy a gombád legalább ehető. *A kapott bókra egy halk kuncogással ad választ. Amit talán az alapzaj el is nyom. Nos, nem szokott ő az effélékhez. A kérdésre viszont szintén bókkal felel, miután széles mosoly húzódott az ajkaira.*
-Úgy vélem, a szerencsémet már levadásztam. *Biccent a férfi irányába.* -De nem állsz távol a valóságtól. Igény esetén, a kardomat adom bérbe. Ha nem is a szó szoros értelmében. Artheniorba is egy munka során keveredtem. Valami értékes árut szállító karaván kíséretének voltam a felbérelt tagja. De vállalok testőr munkát és adósságok behajtását is. Minden, amihez fegyverre lehet szükség. Természetesen a törvény keretein belül. *Nyomatékot ad a mondandója végének. Elkerülve, hogy a jó kancellár olyan tévedésbe essen, minthogy egy megfizethető gyilkossal ül egy asztalnál. Bár jól átgondolva, mindennek megvan az ára. Az éhség és a kiszáradástól cserepesedni kezdő ajkak, a mélységi türelmét is kezdik felfalni. Hófehér haját a háta mögé söpörve, a tekintetével maga is elkezdi kutatni a személyzetet. Bánatára senkiben sem véli felfedezni a leendő felszolgálót, így a szemei egy a pultnál serénykedő nő felett akadnak meg.*
-Az a gnóm ott nem azt a célt szolgálja véletlenül, hogy felvegye a rendelést? *Kérdezi picit haragosabb hangnemben, tekintetét már Hubira szegezve.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-16 16:46:05
Üzenet elküldve: 2021-06-16 16:46:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi, kicsit Xavy//
*Az iménti kis jelenet lehetett akár puszta véletlen is, de Hubi elég öreg hozzá, hogy ne nagyon higgyen a véletlenekben. Főleg annak fényében, hogy Reya a füléhez közel hajolva susogja el kérdését. Ami egyébként nincs ellenére a jó kancellárnak. Mivel pedig ismerni véli a sötételfek habitusát, valami kis játéknak sejti a dolgot. Mint a régi szép időkben. Sajnálatos módon azok a napok rég elmúltak már és Hubi tökéletesen tisztában van vele, hogy sem ifjúságával, sem kinézetével, izmaival nem tud hatást gyakorolni szemrevaló nőszemélyekre. Manapság ilyesmire csak az erszényével vagy pozíciójával van esélye. Igazság szerint ez nem is zavarja Hubit. Valójában az zavarná, ha egy Reyához hasonló valaki szerelmet vallana neki. Mondhatni erősen gyanakodna.*
- A jó modor nem kerül semmibe és kellemes érzés gyakorolni. *mosolyodik el miután helyet foglaltak* Néhai mesterem gyakran szerette ezt hangoztatni, és természetesen igaza volt, mint szinte mindenben.
*Egy gnóm vág keresztül a fogadó, minden jel szerint a háznéphez tartozik. Viszont mire Hubi felhívhatná magára a figyelmet, már el is tűnik a pult mögött.*
- Nem törik magukat, hogy kiszolgáljanak. *húzza el a száját Reya felé fordulva* Különös. Ismereteim szerint a Wegtoreni Kalmár egy wegtoreni kereskedőcéh tulajdonában áll, melynek fejét kiváló üzleti érzékkel rendelkező férfiúként ismerik. Talán az alkalmazottai megválogatásában nem járt el kellő körültekintéssel. Alkalmasint szót váltok majd vele erről.
*Az utolsó mondat természetesen csak saját személyének fontosságát hangsúlyozandó hangzott el. Ez könnyedén ki is következtethető, ám Hubit az ilyesmi nem zavarja. Inkább tartsák egy pöffeszkedő alaknak, mint senkinek.*
- Az életben mindenért áldozatot kell hoznunk, kedvesem.
*A kedvesem túlzó bizalmaskodásnak is hathatna, de Hubi hangjában ezúttal semmi modorosság nincs. Annyira megszokta már az efféle leereszkedést, hogy észre sem veszi, így természetesen hathat.*
- Számos kitűnő kollégám fejezte be életét fájdalmasan fiatalon egy-egy nagy horderejű felfedezés érdekében. Ez persze nem jelenti azt, hogy vágynám a halált, de hiszem, hogy életem csekély ár lehet, ha eddig nem ismert, értékes felfedezéssel gazdagíthatom a tudást.
*Azt Hubi is érzi, hogy egy fonnyadt gomba ritkán számít korszakalkotó felfedezésnek, hacsak nem derül ki róla, hogy ritka betegségek ellenszere vagy kivételes hatású tudatmódosító, ezért el is mosolyodik.*
- Azt pedig egyikünk sem tudhatja előre, hogy fényűző paloták báltermeiben vagy nyomornegyedek szánalmas viskói között bukkanunk valami ismeretlenre.
*Szeme sarkából figyeli ahogy Reya leteszi a fegyvereit, majd tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- Nem terveztem sokáig időzni Artheniorban, hiszen a Vashegyen számos fontos ügy igényli a figyelmem. Ahonnan olyan rég mozdultam ki, hogy... nos, talán csak egy kis levegőváltozásra vágytam. És úgy érzem, nem döntöttem rosszul.
*Kis mosollyal, ültében meghajol Reya felé, majd ismét a fegyverek felé pislant.*
- Azon tűnődőm, vajon kivel hozott össze a sors? Egy szerencsevadásszal? Esetleg munkát kereső zsoldossal vagy küldetésben járó fejvadásszal?
*A jó kancellár mostanra nemcsak kíváncsi, de valóban meg is szomjazott. A poharak lázas törölgetésébe feledkező gnóm felé fordítja az arcát és jobbját magasra tartva hangosan csettint kétszer. Szó mi szó, nem a legelegánsabb megoldás, de talán ez a célravezető. Mert azt talán a felkapaszkodott báró csehójában sem várják el a vendégtől, hogy maga szaladgáljon a rendelése után.*
*Az iménti kis jelenet lehetett akár puszta véletlen is, de Hubi elég öreg hozzá, hogy ne nagyon higgyen a véletlenekben. Főleg annak fényében, hogy Reya a füléhez közel hajolva susogja el kérdését. Ami egyébként nincs ellenére a jó kancellárnak. Mivel pedig ismerni véli a sötételfek habitusát, valami kis játéknak sejti a dolgot. Mint a régi szép időkben. Sajnálatos módon azok a napok rég elmúltak már és Hubi tökéletesen tisztában van vele, hogy sem ifjúságával, sem kinézetével, izmaival nem tud hatást gyakorolni szemrevaló nőszemélyekre. Manapság ilyesmire csak az erszényével vagy pozíciójával van esélye. Igazság szerint ez nem is zavarja Hubit. Valójában az zavarná, ha egy Reyához hasonló valaki szerelmet vallana neki. Mondhatni erősen gyanakodna.*
- A jó modor nem kerül semmibe és kellemes érzés gyakorolni. *mosolyodik el miután helyet foglaltak* Néhai mesterem gyakran szerette ezt hangoztatni, és természetesen igaza volt, mint szinte mindenben.
*Egy gnóm vág keresztül a fogadó, minden jel szerint a háznéphez tartozik. Viszont mire Hubi felhívhatná magára a figyelmet, már el is tűnik a pult mögött.*
- Nem törik magukat, hogy kiszolgáljanak. *húzza el a száját Reya felé fordulva* Különös. Ismereteim szerint a Wegtoreni Kalmár egy wegtoreni kereskedőcéh tulajdonában áll, melynek fejét kiváló üzleti érzékkel rendelkező férfiúként ismerik. Talán az alkalmazottai megválogatásában nem járt el kellő körültekintéssel. Alkalmasint szót váltok majd vele erről.
*Az utolsó mondat természetesen csak saját személyének fontosságát hangsúlyozandó hangzott el. Ez könnyedén ki is következtethető, ám Hubit az ilyesmi nem zavarja. Inkább tartsák egy pöffeszkedő alaknak, mint senkinek.*
- Az életben mindenért áldozatot kell hoznunk, kedvesem.
*A kedvesem túlzó bizalmaskodásnak is hathatna, de Hubi hangjában ezúttal semmi modorosság nincs. Annyira megszokta már az efféle leereszkedést, hogy észre sem veszi, így természetesen hathat.*
- Számos kitűnő kollégám fejezte be életét fájdalmasan fiatalon egy-egy nagy horderejű felfedezés érdekében. Ez persze nem jelenti azt, hogy vágynám a halált, de hiszem, hogy életem csekély ár lehet, ha eddig nem ismert, értékes felfedezéssel gazdagíthatom a tudást.
*Azt Hubi is érzi, hogy egy fonnyadt gomba ritkán számít korszakalkotó felfedezésnek, hacsak nem derül ki róla, hogy ritka betegségek ellenszere vagy kivételes hatású tudatmódosító, ezért el is mosolyodik.*
- Azt pedig egyikünk sem tudhatja előre, hogy fényűző paloták báltermeiben vagy nyomornegyedek szánalmas viskói között bukkanunk valami ismeretlenre.
*Szeme sarkából figyeli ahogy Reya leteszi a fegyvereit, majd tesz egy diplomatikus kézmozdulatot.*
- Nem terveztem sokáig időzni Artheniorban, hiszen a Vashegyen számos fontos ügy igényli a figyelmem. Ahonnan olyan rég mozdultam ki, hogy... nos, talán csak egy kis levegőváltozásra vágytam. És úgy érzem, nem döntöttem rosszul.
*Kis mosollyal, ültében meghajol Reya felé, majd ismét a fegyverek felé pislant.*
- Azon tűnődőm, vajon kivel hozott össze a sors? Egy szerencsevadásszal? Esetleg munkát kereső zsoldossal vagy küldetésben járó fejvadásszal?
*A jó kancellár mostanra nemcsak kíváncsi, de valóban meg is szomjazott. A poharak lázas törölgetésébe feledkező gnóm felé fordítja az arcát és jobbját magasra tartva hangosan csettint kétszer. Szó mi szó, nem a legelegánsabb megoldás, de talán ez a célravezető. Mert azt talán a felkapaszkodott báró csehójában sem várják el a vendégtől, hogy maga szaladgáljon a rendelése után.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-16 13:29:43
Üzenet elküldve: 2021-06-16 13:29:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen úgy érzi, hogy ezen a ponton kár lenne bármit is mondani, egyszerűen csak elrontaná ezt a roppant csodálatos és mámorító pillanatot. A nő illatával van teli a levegő, s a kettejük között lévő feszültség egyre csak nő, a tündér ezt igencsak érzi a testében. Hagyja, hogy a másik kezei elbarangoljanak, s valóban meglepődik, ahogy a kecses ujjak rámarkolnak a fenekére. Fel is hökken, ez hallható is, ahogy két édes csók között szinte felkacag a dolgon, a lehető legjobb értelemben.*
-Huncut vagy, tudod?
*Búgja, ahogy ő maga is viszonozza a szívességet, bár talán ez kevésbé lehet meglepő, a tündért azonban ez nem különösebben érdekli, hisz neki ez egyébként is remek érzés. Mindig is oda volt a formás nőkért, s nem elégszik meg azzal, hogy csak a szemét legeltesse. Ahogy pedig először finoman simítja végig ujjait, majd pedig erősen megmarkolja, azzal a lendülettel igyekszik magára húzni a tettestársát, hogy végre enyhíthessen az égető vágyán, és egymásba olvadhassanak. Szó mi szó nehezen tudja már visszafogni magát egy ilyen helyzetben, s ha nagyon őszinte akar lenni magával, nem is akarja. Szeretné megkoronázni ezt a remek estét egy pompás élménnyel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchen úgy érzi, hogy ezen a ponton kár lenne bármit is mondani, egyszerűen csak elrontaná ezt a roppant csodálatos és mámorító pillanatot. A nő illatával van teli a levegő, s a kettejük között lévő feszültség egyre csak nő, a tündér ezt igencsak érzi a testében. Hagyja, hogy a másik kezei elbarangoljanak, s valóban meglepődik, ahogy a kecses ujjak rámarkolnak a fenekére. Fel is hökken, ez hallható is, ahogy két édes csók között szinte felkacag a dolgon, a lehető legjobb értelemben.*
-Huncut vagy, tudod?
*Búgja, ahogy ő maga is viszonozza a szívességet, bár talán ez kevésbé lehet meglepő, a tündért azonban ez nem különösebben érdekli, hisz neki ez egyébként is remek érzés. Mindig is oda volt a formás nőkért, s nem elégszik meg azzal, hogy csak a szemét legeltesse. Ahogy pedig először finoman simítja végig ujjait, majd pedig erősen megmarkolja, azzal a lendülettel igyekszik magára húzni a tettestársát, hogy végre enyhíthessen az égető vágyán, és egymásba olvadhassanak. Szó mi szó nehezen tudja már visszafogni magát egy ilyen helyzetben, s ha nagyon őszinte akar lenni magával, nem is akarja. Szeretné megkoronázni ezt a remek estét egy pompás élménnyel.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-16 10:30:37
Üzenet elküldve: 2021-06-16 10:30:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
*Minthogy immár végleg visszatért a normál kerékvágásba minden, szinte már nyoma is alig van annak, amit át kellett élnie azzal a nyafka elffel. Sajnos talán az ital is kárba veszett, de a könyv adhat később útmutatást a kikeverés módjára. Meg aztán ott van az esze, ami bizony segíteni fogja a főzet kitapasztalásában. Miután pihent egy kicsit, már itt is az ideje, hogy ismét visszaálljon a pult mögé. ~El se hiszem, hogy így elment az idő…~ Dörzsölgeti az arcát miközben a Kalmárban egy földön ejtőző vendég felett lép át.*
-Ne bomoljunk! Ne bomoljunk kérem… *Szándékosan súrolja is a cipőjével a férfi felkarját, hogy jobb belátásra bírja.*
-Gyovan nah… háh igyekezem… aggyá… *Legyintget feltápászkodás közben a gnóm után, aki nagyjából ennyit tervezett foglalkozni a dologgal. Viszont mikor a pulthoz ér az ott szolgálatban lévő fiúnak azért megjegyzi:*
-Az ilyen balféket, ha nem fogad szót tessékeld ki. *Mondja miután felmászott a faládákra, amelyek még mindig oda vannak készítve számára, hogy bármikor használhassa, amikor szükséges.*
-Átveszem, szedd le az asztalokat addig. *Küldi el a hebrencs mindenit, aki látszólag még örül is neki, hogy némi felelősség lekerül a vállairól. ~Szerencsétlen vakarcs… ~ Fél szemmel azért körbe néz a pulton, és elfintorogva látja, hogy az kicsit még ragacsos is helyenként, így első dolga alaposan letakarítani. ~Legalább ez legyen tiszta... amin könyökölök. ~ Az ott hagyott üres, koszos korsókat hátra viszi a konyhára, hogy elmossák, majd jól végzett dolog után visszakapaszkodik a faládákra, hogy mímelje a szokásos pohár törölgetést, látszólag vendégre várva. *
*Minthogy immár végleg visszatért a normál kerékvágásba minden, szinte már nyoma is alig van annak, amit át kellett élnie azzal a nyafka elffel. Sajnos talán az ital is kárba veszett, de a könyv adhat később útmutatást a kikeverés módjára. Meg aztán ott van az esze, ami bizony segíteni fogja a főzet kitapasztalásában. Miután pihent egy kicsit, már itt is az ideje, hogy ismét visszaálljon a pult mögé. ~El se hiszem, hogy így elment az idő…~ Dörzsölgeti az arcát miközben a Kalmárban egy földön ejtőző vendég felett lép át.*
-Ne bomoljunk! Ne bomoljunk kérem… *Szándékosan súrolja is a cipőjével a férfi felkarját, hogy jobb belátásra bírja.*
-Gyovan nah… háh igyekezem… aggyá… *Legyintget feltápászkodás közben a gnóm után, aki nagyjából ennyit tervezett foglalkozni a dologgal. Viszont mikor a pulthoz ér az ott szolgálatban lévő fiúnak azért megjegyzi:*
-Az ilyen balféket, ha nem fogad szót tessékeld ki. *Mondja miután felmászott a faládákra, amelyek még mindig oda vannak készítve számára, hogy bármikor használhassa, amikor szükséges.*
-Átveszem, szedd le az asztalokat addig. *Küldi el a hebrencs mindenit, aki látszólag még örül is neki, hogy némi felelősség lekerül a vállairól. ~Szerencsétlen vakarcs… ~ Fél szemmel azért körbe néz a pulton, és elfintorogva látja, hogy az kicsit még ragacsos is helyenként, így első dolga alaposan letakarítani. ~Legalább ez legyen tiszta... amin könyökölök. ~ Az ott hagyott üres, koszos korsókat hátra viszi a konyhára, hogy elmossák, majd jól végzett dolog után visszakapaszkodik a faládákra, hogy mímelje a szokásos pohár törölgetést, látszólag vendégre várva. *
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-16 09:47:52
Üzenet elküldve: 2021-06-16 09:47:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Az út további részében a jó kancellár azt ecsetelgeti, hogy ő nem idegenkedik a sötételfektől. Sőt, élete egy szakaszát közöttük élte le. Ez már csak azért is meglepő, mert emberként nem szokás így érezni. A körökben pedig, amikben Hubi mozog, egyenesen szembe megy a normával. Persze nem ad hangot a meglepetésének. Igazán imponálónak találja a férfi közeledését. Ebben az is szerepet játszik, hogy ritkán fordul elő vele ilyesmi. A marcona zsoldosok, akikhez a nő szokott, nem a modorukról híresek. A fogadóhoz érve, Reya kihasználja a férfi forgolódását és jobban szemügyre veszi az épületet. A mostani küllemét tekintve nehéz elhinni, hogy nem is olyan rég bordélyként üzemelt. Erős reményeket fűz hozzá, hogy az óta a törzsvendégek táborát is merőben más népek alkotják. Odabent pedig senki sem fog a fenekére csapni.*
-Kettőnk közül egyikünk sem hallott még róla. Ez nem jó arány, ha egy fogadóról beszélünk. *Ereszt el egy félmosolyt Hubi irányába.* -Legalább saját benyomásunk lehet és nem másokét próbáljuk majd alátámasztani. *Belépéskor, az illemnek megfelelve, kancellárunk halad elöl, a nő pedig szorosan a nyomában. Bent az első felfedezése, hogy a megvilágítás éppen mélységi szemeknek való. A falakra aggatott trófeák és pajzsok pedig valamiért az otthonosság érzetét keltik benne. Pedig otthonal, mint olyan, nem büszkélkedhet. A tömeg ellenben ellenséges érzéseket kelt benne. A mélységi mindig is feszengett a sokaságban. Talán csak az elméje játszik vele, de folyamatosan megvető tekinteteket érez a tarkóján, amint emberek közé keveredik. Ez most sincs másképp, ezért szorosan a férfi mögött lépked, hátha eltakarja őt a szemek elől. Azonban ez rossz ötletnek minősül amikor Hubi megtorpan, és mintha a vér is kiszökne az arcából. A mélységi hátulról nekiütközve könnyedén észreveheti a megrökönyödést.* -Kísértetet láttál? *Suttogja egészen közel hajolva a férfi füléhez. Ám válasz helyett, csak valami morgásban részesül az istenekről. A következő, már érhető, mondat hatására egy rövid és halk nevetés hagyja el az ajkait.* Ne haragudj Habrertus, de még senki sem kért engedélyt tőlem, hogy fizethesse a vacsorámat. *Való igaz, az efféle formaságok nem játszanak nagy szerepet Reya életében. Ellenben azt már megtapasztalta, hogy távolabbra tud köpni, mint egy átlagos férfi. Mondjuk ebben az esetben ennek nem sok hasznát veszi.* -Mióta elhagytuk azt a bűzkatlant, én is úgy érzem, hogy tudnék enni valamit. *Az ottani aromáknak hála, Sárvárosban hiába is próbálkozott volna. Több falat jött volna kifelé belőle, mint amit magába tudott volna erőszakolni.* -Örömmel elfogadom a meghívást. *A kiválasztott asztalhoz érve, a mélységi szokásához híven, leakasztja a fegyverét a válláról és az asztalnak támasztja. Közben konstatálja, hogy bizony könnyen meg tudná szokni az illem bizonyos formáit, mikor Hubi a fáradt feneke alá tolja a széket.* -Micsoda úriember. Köszönöm! *Biccent a férfi felé miközben ő is helyet foglal. A gyors, ám kielégítő válaszra pimasz mosoly húzódik végig az arcán.* -Szóval ezért volt a gombás dolog. Én meg már azt hittem, hogy a tudományos maszlag csupán a páncélos elrettentéséül szolgált. De te komolyan el akartál vele diskurálni. Sajnálatos kísérlet volt. *Nem mintha a nő sokat hozzá tudna tenni a témához, de legalább meg sem próbálja. Még ez a gesztus is jobbnak hathat, mint a "falgomba" szánalmas kifejezése.* -Nem kívántam szemrehányó lenni. Csupán kíváncsi vagyok. Azért az mellettem szól, hogy én csak eltévedtem. Ha pedig muszáj, meg tudom védeni magam. *Bár a tény, hogy azok az útonállók ki tudták rabolni, nem ezt bizonyítja. De velük volt a létszám fölény és a meglepetés ereje.* -Te viszont, a környék rossz híre ellenére, tudatosan vetted arra az irányt. Amennyiben a tudományos kíváncsiság a túlélési ösztön fölé kerekedik, már nem józan észről beszélünk. *Persze a zsenit is csak egy hajszál választja el a tébolyulttól.* -És mondd csak! Meddig tartózkodsz a városban? *Zárja le a témát egy gyors kérdéssel. Legalább az idő is telik míg előkerül valaki, akinek leadhatják a rendelést.*
*Az út további részében a jó kancellár azt ecsetelgeti, hogy ő nem idegenkedik a sötételfektől. Sőt, élete egy szakaszát közöttük élte le. Ez már csak azért is meglepő, mert emberként nem szokás így érezni. A körökben pedig, amikben Hubi mozog, egyenesen szembe megy a normával. Persze nem ad hangot a meglepetésének. Igazán imponálónak találja a férfi közeledését. Ebben az is szerepet játszik, hogy ritkán fordul elő vele ilyesmi. A marcona zsoldosok, akikhez a nő szokott, nem a modorukról híresek. A fogadóhoz érve, Reya kihasználja a férfi forgolódását és jobban szemügyre veszi az épületet. A mostani küllemét tekintve nehéz elhinni, hogy nem is olyan rég bordélyként üzemelt. Erős reményeket fűz hozzá, hogy az óta a törzsvendégek táborát is merőben más népek alkotják. Odabent pedig senki sem fog a fenekére csapni.*
-Kettőnk közül egyikünk sem hallott még róla. Ez nem jó arány, ha egy fogadóról beszélünk. *Ereszt el egy félmosolyt Hubi irányába.* -Legalább saját benyomásunk lehet és nem másokét próbáljuk majd alátámasztani. *Belépéskor, az illemnek megfelelve, kancellárunk halad elöl, a nő pedig szorosan a nyomában. Bent az első felfedezése, hogy a megvilágítás éppen mélységi szemeknek való. A falakra aggatott trófeák és pajzsok pedig valamiért az otthonosság érzetét keltik benne. Pedig otthonal, mint olyan, nem büszkélkedhet. A tömeg ellenben ellenséges érzéseket kelt benne. A mélységi mindig is feszengett a sokaságban. Talán csak az elméje játszik vele, de folyamatosan megvető tekinteteket érez a tarkóján, amint emberek közé keveredik. Ez most sincs másképp, ezért szorosan a férfi mögött lépked, hátha eltakarja őt a szemek elől. Azonban ez rossz ötletnek minősül amikor Hubi megtorpan, és mintha a vér is kiszökne az arcából. A mélységi hátulról nekiütközve könnyedén észreveheti a megrökönyödést.* -Kísértetet láttál? *Suttogja egészen közel hajolva a férfi füléhez. Ám válasz helyett, csak valami morgásban részesül az istenekről. A következő, már érhető, mondat hatására egy rövid és halk nevetés hagyja el az ajkait.* Ne haragudj Habrertus, de még senki sem kért engedélyt tőlem, hogy fizethesse a vacsorámat. *Való igaz, az efféle formaságok nem játszanak nagy szerepet Reya életében. Ellenben azt már megtapasztalta, hogy távolabbra tud köpni, mint egy átlagos férfi. Mondjuk ebben az esetben ennek nem sok hasznát veszi.* -Mióta elhagytuk azt a bűzkatlant, én is úgy érzem, hogy tudnék enni valamit. *Az ottani aromáknak hála, Sárvárosban hiába is próbálkozott volna. Több falat jött volna kifelé belőle, mint amit magába tudott volna erőszakolni.* -Örömmel elfogadom a meghívást. *A kiválasztott asztalhoz érve, a mélységi szokásához híven, leakasztja a fegyverét a válláról és az asztalnak támasztja. Közben konstatálja, hogy bizony könnyen meg tudná szokni az illem bizonyos formáit, mikor Hubi a fáradt feneke alá tolja a széket.* -Micsoda úriember. Köszönöm! *Biccent a férfi felé miközben ő is helyet foglal. A gyors, ám kielégítő válaszra pimasz mosoly húzódik végig az arcán.* -Szóval ezért volt a gombás dolog. Én meg már azt hittem, hogy a tudományos maszlag csupán a páncélos elrettentéséül szolgált. De te komolyan el akartál vele diskurálni. Sajnálatos kísérlet volt. *Nem mintha a nő sokat hozzá tudna tenni a témához, de legalább meg sem próbálja. Még ez a gesztus is jobbnak hathat, mint a "falgomba" szánalmas kifejezése.* -Nem kívántam szemrehányó lenni. Csupán kíváncsi vagyok. Azért az mellettem szól, hogy én csak eltévedtem. Ha pedig muszáj, meg tudom védeni magam. *Bár a tény, hogy azok az útonállók ki tudták rabolni, nem ezt bizonyítja. De velük volt a létszám fölény és a meglepetés ereje.* -Te viszont, a környék rossz híre ellenére, tudatosan vetted arra az irányt. Amennyiben a tudományos kíváncsiság a túlélési ösztön fölé kerekedik, már nem józan észről beszélünk. *Persze a zsenit is csak egy hajszál választja el a tébolyulttól.* -És mondd csak! Meddig tartózkodsz a városban? *Zárja le a témát egy gyors kérdéssel. Legalább az idő is telik míg előkerül valaki, akinek leadhatják a rendelést.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-15 17:37:35
Üzenet elküldve: 2021-06-15 17:37:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Reya, Hubi//
*Míg az egykori Pintyig elérnek Hubi megtudja, hogy bizonyos kérdésekben tévedett, van alkalma mesélni egy keveset pirtianes-i éveiről melynek keretében kifejti baráti nézeteit a mélységiekkel kapcsolatban. Egyelőre annak boncolgatásába nem megy bele, hogy ez leginkább a nőnemű sötételfekre igaz, de minek is terhelje Reyát jelentéktelen részletekkel?*
- No igen...
*A fordulatos társalgásban épp egyes bajkeverő kobzosokra terelődik a szó, és épp megérkeznek a kiszemelt fogadóhoz. Hubi enyhe megrökönyödéssel szemléli a giccses címert, aztán sóhajt egyet.*
- No igen, az igricekkel rendszerint csak baj van. Nyughatatlan, kekeckedő, sima modorú népség. És tapasztalataim szerint a wegtoreni a legrosszabb fajta. Mármint a kobzosok közül.
*Egy megnyerő vigyor Reya felé, elvégre ő is wegtoreninek vallja magát. Hubi pedig lopva elsandít arra amerre a Pegazusnak kell elterülnie. Mennyire szép lenne, ha most gördülne be a hintója a Kalmár elé. De semmi. Se patacsattogás, se hintó. Vagy a kölyök lépett le a valóban bőkezűen mért apanázzsal vagy az a mihaszna kocsis fekszik már részegen valamely asztal alatt. Viszont túl sokáig mégsem ácsoroghatnak a bejárat előtt.*
- Íme, a Wegtoreni Kalmár. Ami azt illeti, nem sokat hallottam róla magam sem. Se jót, se rosszat. Talán ismerjük meg!
*A jó kancellár egy nyájas mozdulattal az ajtó felé int, és mivel Hubi úriember ő megy előre. Így is illik ha odabent pofozkodásra lehet számítani, ám erről itt szó sincs. Hubi kíváncsian néz körbe. Decens enteriőr, visszafogott színek, szemlátomást igényességre törekvés. Unalmas. Pedig milyen kiváló lebuj volt. Aztán pillantása a pult mögötti falon terpeszkedő festményre esik és a jó kancellár enyhén összerázkódik. Egy pillanatra talán úgy is tűnhet, hogy összeroppan a nem mindennapi művészeti élmény hatása alatt.*
- Teremtő istenek... *dünnyögi végül a szakállába, de hamar rendezi vonásait és derűs arccal fordul Reyához* Szavamra, megéheztem. Engedd meg, hogy Sárvárosból való sikeres kikeveredésünk megünneplendő, vendégül lássalak!
*Ha a sötételf nem ellenkezik, Hubi egy jó asztalhoz vezeti (értsd: jó messze a festménytől) és a széket is a mélységi alá igazítja. Hubi úriember, mint említettem volt. Elképzelhető, hogy a pultnál hamarabb felhívnák magukra a személyzet figyelmét, de az mégsem fordulhat elő, hogy egy kancellár a söntést támassza. Ha pedig elhelyezkedtek az asztalnál, a fogadós érkezéséig talán van arra ideje a jó kancellárnak, hogy megválaszoljon egy kérdést amivel még adós maradt*
- A hebehurgya zsandár természetesen nem is járhatott volna messzebb a valóságtól. Az apó *somolyog elnézően és megnyomja az apó szócskát* nem sántikálhat rosszban, hivatalához méltatlan lenne. Mivel egész életemben legfőbb feladatomnak a tudomány szolgálatát, lehető legteljesebb megismerését és szerény képességeimhez mérten annak gyarapítását tartottam, kötelességemnek éreztem, hogy megismerjem, megvizsgáljam a város azon szegletét mely valaha dicső napokat látott, ám a szörnyű kataklizma talán örök időkre csúf sebet ejtett rajta.
*A söntés felé pislant amolyan "na mi lesz már?" arckifejezéssel, aztán megengedőn biccent Reyának.*
- Elismerem, igazad van abban, hogy nem volt bölcs dolog egyedül bemerészkedni az enyészetnek ítélt házak közé. De úgy hiszem, ebben a kérdésben egyikünk sem tehet a másiknak szemrehányást, nem igaz?
*Hamisan elmosolyodik, hiszen a mélységi is egymaga bóklászott ott. És ki tudja, hogy miféle beteg elméjű, perverz alakok karjaiba futhatott volna?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.15 17:42:11
*Míg az egykori Pintyig elérnek Hubi megtudja, hogy bizonyos kérdésekben tévedett, van alkalma mesélni egy keveset pirtianes-i éveiről melynek keretében kifejti baráti nézeteit a mélységiekkel kapcsolatban. Egyelőre annak boncolgatásába nem megy bele, hogy ez leginkább a nőnemű sötételfekre igaz, de minek is terhelje Reyát jelentéktelen részletekkel?*
- No igen...
*A fordulatos társalgásban épp egyes bajkeverő kobzosokra terelődik a szó, és épp megérkeznek a kiszemelt fogadóhoz. Hubi enyhe megrökönyödéssel szemléli a giccses címert, aztán sóhajt egyet.*
- No igen, az igricekkel rendszerint csak baj van. Nyughatatlan, kekeckedő, sima modorú népség. És tapasztalataim szerint a wegtoreni a legrosszabb fajta. Mármint a kobzosok közül.
*Egy megnyerő vigyor Reya felé, elvégre ő is wegtoreninek vallja magát. Hubi pedig lopva elsandít arra amerre a Pegazusnak kell elterülnie. Mennyire szép lenne, ha most gördülne be a hintója a Kalmár elé. De semmi. Se patacsattogás, se hintó. Vagy a kölyök lépett le a valóban bőkezűen mért apanázzsal vagy az a mihaszna kocsis fekszik már részegen valamely asztal alatt. Viszont túl sokáig mégsem ácsoroghatnak a bejárat előtt.*
- Íme, a Wegtoreni Kalmár. Ami azt illeti, nem sokat hallottam róla magam sem. Se jót, se rosszat. Talán ismerjük meg!
*A jó kancellár egy nyájas mozdulattal az ajtó felé int, és mivel Hubi úriember ő megy előre. Így is illik ha odabent pofozkodásra lehet számítani, ám erről itt szó sincs. Hubi kíváncsian néz körbe. Decens enteriőr, visszafogott színek, szemlátomást igényességre törekvés. Unalmas. Pedig milyen kiváló lebuj volt. Aztán pillantása a pult mögötti falon terpeszkedő festményre esik és a jó kancellár enyhén összerázkódik. Egy pillanatra talán úgy is tűnhet, hogy összeroppan a nem mindennapi művészeti élmény hatása alatt.*
- Teremtő istenek... *dünnyögi végül a szakállába, de hamar rendezi vonásait és derűs arccal fordul Reyához* Szavamra, megéheztem. Engedd meg, hogy Sárvárosból való sikeres kikeveredésünk megünneplendő, vendégül lássalak!
*Ha a sötételf nem ellenkezik, Hubi egy jó asztalhoz vezeti (értsd: jó messze a festménytől) és a széket is a mélységi alá igazítja. Hubi úriember, mint említettem volt. Elképzelhető, hogy a pultnál hamarabb felhívnák magukra a személyzet figyelmét, de az mégsem fordulhat elő, hogy egy kancellár a söntést támassza. Ha pedig elhelyezkedtek az asztalnál, a fogadós érkezéséig talán van arra ideje a jó kancellárnak, hogy megválaszoljon egy kérdést amivel még adós maradt*
- A hebehurgya zsandár természetesen nem is járhatott volna messzebb a valóságtól. Az apó *somolyog elnézően és megnyomja az apó szócskát* nem sántikálhat rosszban, hivatalához méltatlan lenne. Mivel egész életemben legfőbb feladatomnak a tudomány szolgálatát, lehető legteljesebb megismerését és szerény képességeimhez mérten annak gyarapítását tartottam, kötelességemnek éreztem, hogy megismerjem, megvizsgáljam a város azon szegletét mely valaha dicső napokat látott, ám a szörnyű kataklizma talán örök időkre csúf sebet ejtett rajta.
*A söntés felé pislant amolyan "na mi lesz már?" arckifejezéssel, aztán megengedőn biccent Reyának.*
- Elismerem, igazad van abban, hogy nem volt bölcs dolog egyedül bemerészkedni az enyészetnek ítélt házak közé. De úgy hiszem, ebben a kérdésben egyikünk sem tehet a másiknak szemrehányást, nem igaz?
*Hamisan elmosolyodik, hiszen a mélységi is egymaga bóklászott ott. És ki tudja, hogy miféle beteg elméjű, perverz alakok karjaiba futhatott volna?*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.15 17:42:11
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-11 09:10:57
Üzenet elküldve: 2021-06-11 09:10:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Diynomit//
*a harcos nő nem jön zavarba, ami egyértelműen jelzi, hogy határozott jellem. A maga módján azért a formaságokat viszonozza Diynomit Dedhor N'athor felé, aki Lihanechi nemesi neveltetése miatt teljesen természetesen hatóan ügyel a formaságokra. Feltehetően ezeket az udvariassági attitűdöket már nem fogja tudni levetkőzni. Jenarinak nem okoz problémát az meghívás elutasítás, így rögvest a lényegre térhetnek. Megnyugtató, hogy a nő nem vár el csodát a gyógyítás terén, így maradhatnak a realitás talaján. Magában arra gondol, hogy ez egy figyelmes gondoskodás, egy bajtárs, harcostárs felé, hogy megpróbál neki gyógyítót találni Diynomit Dedhor N'athor személyében. A feltett kérdésre igenlőn bólint.*
- Természetesen a vizsgálat az első. Elhamarkodottan nem szeretek és nincs is értelme felállítani egy diagnózist. *Mindketten egyetértenek a szakszerű ellátás első feltételében, így ezen is túllendülhetnek. Az árról tesz egy rövid megjegyzést a harcosnő, amire Diynomit Dedhor N'athor barátságosan mosolyog. Egy kicsit közelebb hajol az asztalon, mert amikor pénzről van szó, azt nem szereti világgá kürtölni.*
- Biztosan meglepődik az árazásomon, de azt hiszem, hogy ez kedvező lesz mindkettőnknek. *Kisebb hatásszünet után ki szeretné fejteni, hogy mire is gondol.*
- Ha egy kalandra, küldetésre bérelnek fel, mint gyógyítót az teljesen más. Ott elkérem a bérem, hiszen vásárra viszem a bőröm. Jelen esetben viszont a szaktudásomat és legjobb képességeimet kérik sebesülések ellátásában, miért nem tudnék pénzt kérni. Ezt komolyan mondom, elhiheti. *Szavaiból és tekintetéből is érződik, hogy a kapzsiságnak még csak szikrája sem található meg benne. Olyan gyógyító, akinek a beteg a fontos és nem a pénze. Röviden azért világossá teszi, hogy pontosan mit ért ez alatt.*
- Csupán a gyógyító italok alapanyagköltségét kérem. Én adom hozzá a legjobb képességem, szaktudásom. Cserébe csupán azt kérem, hogy ha nekem lesz egyszer szükségem az Önök szakértelmére, tudására, akkor készséggel állnak majd rendelkezésemre. *Nyilvánvaló, hogy harcosoktól olyan szívességet fog kérni, ami a saját védelmére szolgál, akár egy veszélyes területen átkelni, akár ha valami rosszakarója az életére akarna törni. Felvázolva a lehetőségeket, most kíváncsi, hogy ehhez mit szól a sötétbarna hajú hölgy.*
//Diynomit//
*a harcos nő nem jön zavarba, ami egyértelműen jelzi, hogy határozott jellem. A maga módján azért a formaságokat viszonozza Diynomit Dedhor N'athor felé, aki Lihanechi nemesi neveltetése miatt teljesen természetesen hatóan ügyel a formaságokra. Feltehetően ezeket az udvariassági attitűdöket már nem fogja tudni levetkőzni. Jenarinak nem okoz problémát az meghívás elutasítás, így rögvest a lényegre térhetnek. Megnyugtató, hogy a nő nem vár el csodát a gyógyítás terén, így maradhatnak a realitás talaján. Magában arra gondol, hogy ez egy figyelmes gondoskodás, egy bajtárs, harcostárs felé, hogy megpróbál neki gyógyítót találni Diynomit Dedhor N'athor személyében. A feltett kérdésre igenlőn bólint.*
- Természetesen a vizsgálat az első. Elhamarkodottan nem szeretek és nincs is értelme felállítani egy diagnózist. *Mindketten egyetértenek a szakszerű ellátás első feltételében, így ezen is túllendülhetnek. Az árról tesz egy rövid megjegyzést a harcosnő, amire Diynomit Dedhor N'athor barátságosan mosolyog. Egy kicsit közelebb hajol az asztalon, mert amikor pénzről van szó, azt nem szereti világgá kürtölni.*
- Biztosan meglepődik az árazásomon, de azt hiszem, hogy ez kedvező lesz mindkettőnknek. *Kisebb hatásszünet után ki szeretné fejteni, hogy mire is gondol.*
- Ha egy kalandra, küldetésre bérelnek fel, mint gyógyítót az teljesen más. Ott elkérem a bérem, hiszen vásárra viszem a bőröm. Jelen esetben viszont a szaktudásomat és legjobb képességeimet kérik sebesülések ellátásában, miért nem tudnék pénzt kérni. Ezt komolyan mondom, elhiheti. *Szavaiból és tekintetéből is érződik, hogy a kapzsiságnak még csak szikrája sem található meg benne. Olyan gyógyító, akinek a beteg a fontos és nem a pénze. Röviden azért világossá teszi, hogy pontosan mit ért ez alatt.*
- Csupán a gyógyító italok alapanyagköltségét kérem. Én adom hozzá a legjobb képességem, szaktudásom. Cserébe csupán azt kérem, hogy ha nekem lesz egyszer szükségem az Önök szakértelmére, tudására, akkor készséggel állnak majd rendelkezésemre. *Nyilvánvaló, hogy harcosoktól olyan szívességet fog kérni, ami a saját védelmére szolgál, akár egy veszélyes területen átkelni, akár ha valami rosszakarója az életére akarna törni. Felvázolva a lehetőségeket, most kíváncsi, hogy ehhez mit szól a sötétbarna hajú hölgy.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-10 17:09:20
Üzenet elküldve: 2021-06-10 17:09:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Kifelé menet nagyon reméli, hogy nem fut bele senkibe, akibe nem kellene, főleg, amikor visszalép a szobájába egy kendőért, hátha lehűl a levegő. Mielőtt a Központ felé venné az irányt, még befordul a pult mögé, és a söntés alatti polcon hagyott mesterkardért nyúl. Jobb lesz, ha visszaszolgáltatja jogos tulajdonosának.
Már indulna is, amikor meglegyinti az orrát a frissen sült tepertős pogácsa illata. Be is csalja a konyhába a finomság. Először csak egyet tervez magához venni az útra, de aztán elvesz egy kockás konyharuhát és elkér néhányat a Központban serénykedők részére is. Batyuba köti, aztán most már tényleg indul, hogy mielőbb tájékoztathassa az intézőt.*
Már indulna is, amikor meglegyinti az orrát a frissen sült tepertős pogácsa illata. Be is csalja a konyhába a finomság. Először csak egyet tervez magához venni az útra, de aztán elvesz egy kockás konyharuhát és elkér néhányat a Központban serénykedők részére is. Batyuba köti, aztán most már tényleg indul, hogy mielőbb tájékoztathassa az intézőt.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-10 13:59:33
Üzenet elküldve: 2021-06-10 13:59:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja, hogy a tündér mohó szemei bejárhassák hófehér testének minden ívét, vonalát és domborulatát. Szereti ezt a tekintetet, az éhes, vággyal téli, csodálattól csillogó pillantást, ami szavak nélkül oly sokat mond. Ilyenkor érzi magát igazán nőnek, egy hús-vér tökéletességnek, egy titokzatos, magasabb rendű entitásnak, kinek érintéséért, mosolyáért szinte könyörögni kell. Persze nem érzi magát többnek senkinél, de ezek a pillanatok mégis egy olyan világba repítik, ahol istennő lehet.
Engedelmesen húzódik ő is közelebb a tündérhez, ellopva kettejük közül a maradék távolságot is, hagyva, hogy combja és csípője a másik bőréhez nyomódhasson. Közben az ő kezei sem tétlenek, játékosan végigfuttatja ujjait a férfi gerincén, fel a tarkóján, majd ha teheti, érzékien beletúr a hajába.
S ahogy egyre inkább a vízszintes felé közelednek, úgy karolja még szorosabban Merchent, mintha azt a kevés levegőt is sajnálná, ami kettejük közé szökött.
Jobbja pedig elhagyja a gondosan feltérképezett lapockák környékét, s merészebb tájakra vándorol, célba veszi a tündér fenekét. Hiszen ki mondta, hogy csak a férfiak tapogathatják a gyengébbik nemet? Bizony neki is joga van élni ilyen fogásokkal, bár lehet meglepi vele a másikat, de bátran rámarkol az izomra, miközben arcán kaján vigyor terül szét.*
- Még szerencse.
*Ismétli a férfi zavait, kedves dorombolással.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagyja, hogy a tündér mohó szemei bejárhassák hófehér testének minden ívét, vonalát és domborulatát. Szereti ezt a tekintetet, az éhes, vággyal téli, csodálattól csillogó pillantást, ami szavak nélkül oly sokat mond. Ilyenkor érzi magát igazán nőnek, egy hús-vér tökéletességnek, egy titokzatos, magasabb rendű entitásnak, kinek érintéséért, mosolyáért szinte könyörögni kell. Persze nem érzi magát többnek senkinél, de ezek a pillanatok mégis egy olyan világba repítik, ahol istennő lehet.
Engedelmesen húzódik ő is közelebb a tündérhez, ellopva kettejük közül a maradék távolságot is, hagyva, hogy combja és csípője a másik bőréhez nyomódhasson. Közben az ő kezei sem tétlenek, játékosan végigfuttatja ujjait a férfi gerincén, fel a tarkóján, majd ha teheti, érzékien beletúr a hajába.
S ahogy egyre inkább a vízszintes felé közelednek, úgy karolja még szorosabban Merchent, mintha azt a kevés levegőt is sajnálná, ami kettejük közé szökött.
Jobbja pedig elhagyja a gondosan feltérképezett lapockák környékét, s merészebb tájakra vándorol, célba veszi a tündér fenekét. Hiszen ki mondta, hogy csak a férfiak tapogathatják a gyengébbik nemet? Bizony neki is joga van élni ilyen fogásokkal, bár lehet meglepi vele a másikat, de bátran rámarkol az izomra, miközben arcán kaján vigyor terül szét.*
- Még szerencse.
*Ismétli a férfi zavait, kedves dorombolással.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-10 08:06:07
Üzenet elküldve: 2021-06-10 08:06:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Diynomit//
*Jenari nem érez szégyent amiatt amiket éppen fogyaszt. Egyrészt mert Wegtorenből érkezett, ahol nem csak a törvények lazábbak - mivel jóformán nincsenek -, de minden mással szemben is toleránsabbak az ott élők. Emellett a harcos lánynak van egy nemtörődöm attitűdje, ami segíti kizárni mások véleményét. Így továbbra sem zavartatva magát iszogat, és pipázgat önfeledten. Láthatóan jól esik a számára.*
- Úgyszintén.
*Veti oda a szavakat színtelen hangon. Csak biccent amikor a férfi helyet kíván foglalni, és bízik benne, hogy ezzel a formaságok végére is értek, amiket mindig gyűlölt.*
- Rendben.
*Nem veszi zokon a meghívás elutasítását, elvégre ő is érzékeli magán, hogy ezek a szerek nem sokat segítettek koncentrációján. A feszültségét persze oldják, amiből akad elég, viszont a negatív oldala sem elhanyagolható, valahol pedig jó pont is a szemében, hogy Diynomit komolyan veszi azt, amit majd kér tőle.
~ Legalább több arany marad nekem. ~
Ami nem hátrány, mert ha jól sejti a gyógyítás nem lesz két fillér, és nem árt megspórolt zsoldját bölcsen felhasználni.*
- Igen, ezt sejtettem.
*Nagyon felületesen ő is ért a sérülésekhez, mert volt bennük része, ezért azt is tudja, hogy a legszerencsésebb azonnal megkapni a szükséges kezelést, mert utólag nem ok jóra számíthat az ember.*
- Bevallom őszintén én sem áltatom magamat azonnal megoldással. Tudom, hogy a probléma bonyolult és nehéz, és vagy egyáltalán nem lehet segíteni rajta vagy igen körülményes. De egy próbát mindenképpen megér, elvégre szeretném ha majd harcban olyan ember állna mellettem akire mindenhogy számíthatok.
*Természetesen nem ennyire önző indok vezérli, ám nem teljesen elhanyagolható szempont az sem, hogy Gaerralos adott esetben egy támadás során komoly hátránnyal indul. Ez pedig az ő, és társai életét is veszélyeztethetik majd.*
- Feltételezem az első lépés majd az lesz, hogy ránéz a sérültre, igaz? Gondolom az ár is ekkor fog kiderülni.
*Tárja másik elé feltételezéseit, és amíg választ vár újra nagyokat szippant pipájába.*
//Diynomit//
*Jenari nem érez szégyent amiatt amiket éppen fogyaszt. Egyrészt mert Wegtorenből érkezett, ahol nem csak a törvények lazábbak - mivel jóformán nincsenek -, de minden mással szemben is toleránsabbak az ott élők. Emellett a harcos lánynak van egy nemtörődöm attitűdje, ami segíti kizárni mások véleményét. Így továbbra sem zavartatva magát iszogat, és pipázgat önfeledten. Láthatóan jól esik a számára.*
- Úgyszintén.
*Veti oda a szavakat színtelen hangon. Csak biccent amikor a férfi helyet kíván foglalni, és bízik benne, hogy ezzel a formaságok végére is értek, amiket mindig gyűlölt.*
- Rendben.
*Nem veszi zokon a meghívás elutasítását, elvégre ő is érzékeli magán, hogy ezek a szerek nem sokat segítettek koncentrációján. A feszültségét persze oldják, amiből akad elég, viszont a negatív oldala sem elhanyagolható, valahol pedig jó pont is a szemében, hogy Diynomit komolyan veszi azt, amit majd kér tőle.
~ Legalább több arany marad nekem. ~
Ami nem hátrány, mert ha jól sejti a gyógyítás nem lesz két fillér, és nem árt megspórolt zsoldját bölcsen felhasználni.*
- Igen, ezt sejtettem.
*Nagyon felületesen ő is ért a sérülésekhez, mert volt bennük része, ezért azt is tudja, hogy a legszerencsésebb azonnal megkapni a szükséges kezelést, mert utólag nem ok jóra számíthat az ember.*
- Bevallom őszintén én sem áltatom magamat azonnal megoldással. Tudom, hogy a probléma bonyolult és nehéz, és vagy egyáltalán nem lehet segíteni rajta vagy igen körülményes. De egy próbát mindenképpen megér, elvégre szeretném ha majd harcban olyan ember állna mellettem akire mindenhogy számíthatok.
*Természetesen nem ennyire önző indok vezérli, ám nem teljesen elhanyagolható szempont az sem, hogy Gaerralos adott esetben egy támadás során komoly hátránnyal indul. Ez pedig az ő, és társai életét is veszélyeztethetik majd.*
- Feltételezem az első lépés majd az lesz, hogy ránéz a sérültre, igaz? Gondolom az ár is ekkor fog kiderülni.
*Tárja másik elé feltételezéseit, és amíg választ vár újra nagyokat szippant pipájába.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-08 22:00:22
Üzenet elküldve: 2021-06-08 22:00:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
- Örömmel *bólint a kérésre, s kissé az ajkába is harap a mosolya közben.
Nem tartja tovább szóval a Bárót, de szemérmetlen nyíltsággal követi végig a tekintete a távozó hátsóját, míg az el nem tűnik a lépcsőfordulóban. Csak ezután pattan fel, hogy a pult mögé sietve egy tálcára tegyen egy palackkal a kívánt borból és mellé még kettő, bizony, egyértelműen kettő poharat. El is indul a férfi után, de két lépés után megtorpan. Leteszi a pultra az összekészített tálcát és még jobban meglazítja a ruháját dekoltázstájékon. Igazít a keblein is, hogy a legdekoratívabb formájukat adják ki, aztán hátrasöpri a válláról a rőt tincseket és bizakodó derűvel az arcán indul el fölfelé.*
- Örömmel *bólint a kérésre, s kissé az ajkába is harap a mosolya közben.
Nem tartja tovább szóval a Bárót, de szemérmetlen nyíltsággal követi végig a tekintete a távozó hátsóját, míg az el nem tűnik a lépcsőfordulóban. Csak ezután pattan fel, hogy a pult mögé sietve egy tálcára tegyen egy palackkal a kívánt borból és mellé még kettő, bizony, egyértelműen kettő poharat. El is indul a férfi után, de két lépés után megtorpan. Leteszi a pultra az összekészített tálcát és még jobban meglazítja a ruháját dekoltázstájékon. Igazít a keblein is, hogy a legdekoratívabb formájukat adják ki, aztán hátrasöpri a válláról a rőt tincseket és bizakodó derűvel az arcán indul el fölfelé.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:49:59
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:49:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Az igric a sivatagi halála és annak körülményeiről nem sokat tud. Csak annyit, hogy egy probléma megoldódott és a hasonlóknak most elejét tudná venni. Persze ahhoz kellene az az átkozott superei gyöngy, de ha azt sikerülne megszerezni, többszörösen is kereshetne az üzleten. Nemcsak megtarthatná magának Yezát és szolgálatait, de a Tevereknek is törlesztene kicsit és ahogy Asgron mondta, talán idővel el is szakadhatna tőlük. Mondjuk az is jól jönne, ha a következő Árnyékháború során a Tevereket elnyelné a föld. Persze a régi problémák helyébe újakat cserélne, de még mindig pozitív irányba mozdulna a mérleg nyelve. Ám erről majd később elgondolkodik, most más van terítéken előtte.
Derűsen figyeli, ahogy Yeza az arcához nyúl, pedig a bájital okán nyoma sincs rajta zúzódásnak. Atyai jószándék csillog a szemében ahogy aggodalmait szavakba önti. Sokáig nem is adja át a szólás lehetőségét és a vörös sem szakítja félbe, így teljes terjedelmében elé tárhatja a fejleményeket és a lehetőségeit a Váltó megszerzésére. Az biztos, hogy Yeza egyedül nem szerezhetné meg a Házak támogatását, ahogy a tízezer arany megszerzése is a lehetőségeihez mért több időt venne igénybe, így tetszik nem tetszik, a Kereskedőház támogatására szorul.
A vörös a megszokottnál szótlanabb, amit betudhatna a sivatagi halálával járó sokknak vagy egyáltalán annak, hogy valakik eljöttek érte. Yeza általában sokkal határozottabb szokott lenni.
Ugyanazzal a derűs mosollyal pillant a hirtelen felpattanó lány után, amellyel eddig is ránézett, de belül láthatatlan feljebb ível kettészelt szemöldöke. Szórakozottan forgatja ujjai között poharát és közben azon tanakodik, mire ez a nagy lendület. Az asztalon van bor és üres poharak is, hisz nem egyedül étkezett, Yeza mégis már-már feltűnő körültekintéssel választ maguknak poharat.
Amikor aztán a vörös visszatér az asztalhoz és tölt mindkettőjüknek, a báró a vonásait fürkészi közben.*
- Ezt a legnagyobb örömmel hallom. *Válaszolja széles mosollyal, ahogy megemeli a poharát a lány felé, de a cserfes, vidám pajkosság egyáltalán nem illik Yeza korábbi viselkedésnormái közé. Ha pontosan nem is, de hallomásból ismeri a Niyss virágait és képességeik történetét.
Az érintés a csizmáján meglepetésként éri, de van annyi tapasztalata és lélekjelenléte, hogy az asztal lapja felett ebből semmi se látszódjon. Bár pontos jelentést nem tud társítani a jelzéshez, érti, hogy valami fontosról lehet szó.*
- Örülök, hogy mindezt megbeszélhettük és ha nem haragszol, most megtérnék a szobámba. Hisz tudod, sok a munka. Megtennéd, hogy ebből a borból hoznál fel nekem a Kalmárlakba? *Mosolyodik el és sóhajtva felkel a székből, ahogy kérését tolmácsolja. Sárga pillantása elégedetten fut végig a fogadón, büszke apa néz így dolgos fiára, majd megindul a lépcső felé, hogy a fordulóban eltűnve saját lakosztálya felé vegye az irányt. Ha Yeza szeretne tőle valamit, odafent megtalálja a felkért bor okán.*
*Az igric a sivatagi halála és annak körülményeiről nem sokat tud. Csak annyit, hogy egy probléma megoldódott és a hasonlóknak most elejét tudná venni. Persze ahhoz kellene az az átkozott superei gyöngy, de ha azt sikerülne megszerezni, többszörösen is kereshetne az üzleten. Nemcsak megtarthatná magának Yezát és szolgálatait, de a Tevereknek is törlesztene kicsit és ahogy Asgron mondta, talán idővel el is szakadhatna tőlük. Mondjuk az is jól jönne, ha a következő Árnyékháború során a Tevereket elnyelné a föld. Persze a régi problémák helyébe újakat cserélne, de még mindig pozitív irányba mozdulna a mérleg nyelve. Ám erről majd később elgondolkodik, most más van terítéken előtte.
Derűsen figyeli, ahogy Yeza az arcához nyúl, pedig a bájital okán nyoma sincs rajta zúzódásnak. Atyai jószándék csillog a szemében ahogy aggodalmait szavakba önti. Sokáig nem is adja át a szólás lehetőségét és a vörös sem szakítja félbe, így teljes terjedelmében elé tárhatja a fejleményeket és a lehetőségeit a Váltó megszerzésére. Az biztos, hogy Yeza egyedül nem szerezhetné meg a Házak támogatását, ahogy a tízezer arany megszerzése is a lehetőségeihez mért több időt venne igénybe, így tetszik nem tetszik, a Kereskedőház támogatására szorul.
A vörös a megszokottnál szótlanabb, amit betudhatna a sivatagi halálával járó sokknak vagy egyáltalán annak, hogy valakik eljöttek érte. Yeza általában sokkal határozottabb szokott lenni.
Ugyanazzal a derűs mosollyal pillant a hirtelen felpattanó lány után, amellyel eddig is ránézett, de belül láthatatlan feljebb ível kettészelt szemöldöke. Szórakozottan forgatja ujjai között poharát és közben azon tanakodik, mire ez a nagy lendület. Az asztalon van bor és üres poharak is, hisz nem egyedül étkezett, Yeza mégis már-már feltűnő körültekintéssel választ maguknak poharat.
Amikor aztán a vörös visszatér az asztalhoz és tölt mindkettőjüknek, a báró a vonásait fürkészi közben.*
- Ezt a legnagyobb örömmel hallom. *Válaszolja széles mosollyal, ahogy megemeli a poharát a lány felé, de a cserfes, vidám pajkosság egyáltalán nem illik Yeza korábbi viselkedésnormái közé. Ha pontosan nem is, de hallomásból ismeri a Niyss virágait és képességeik történetét.
Az érintés a csizmáján meglepetésként éri, de van annyi tapasztalata és lélekjelenléte, hogy az asztal lapja felett ebből semmi se látszódjon. Bár pontos jelentést nem tud társítani a jelzéshez, érti, hogy valami fontosról lehet szó.*
- Örülök, hogy mindezt megbeszélhettük és ha nem haragszol, most megtérnék a szobámba. Hisz tudod, sok a munka. Megtennéd, hogy ebből a borból hoznál fel nekem a Kalmárlakba? *Mosolyodik el és sóhajtva felkel a székből, ahogy kérését tolmácsolja. Sárga pillantása elégedetten fut végig a fogadón, büszke apa néz így dolgos fiára, majd megindul a lépcső felé, hogy a fordulóban eltűnve saját lakosztálya felé vegye az irányt. Ha Yeza szeretne tőle valamit, odafent megtalálja a felkért bor okán.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:19:39
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:19:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
*Úgy tűnik, Yezának nincs ellenvetése az ellen, hogy Mik a megadottaknak megfelelően rendezze a dolgokat odalent. Miután a vöröst maguk mögött hagyták, hisz valószínűleg Arja is vele tart (még mindig kézenfogva), a pinceajtónál apró kellemetlenség fogadja. A lejáró ajtajának kilincsét valaki elferdítette és az ajtófélfán is egy frissen vágott X jel található.*
- Mi a fene. *Mondja Mik meglepetten, majd jobb nem lévén a nála lévő kulccsal nyitja ki az ajtót.*
- Ez meg ki lehetett? *Kérdi Arjától halkan, majd ha kinyílt az ajtó, akkor elindul a lánnyal lefelé, ha követi, hogy elintézze a holttestet, Arja pedig Nawát vehesse kezelésbe.*
*Úgy tűnik, Yezának nincs ellenvetése az ellen, hogy Mik a megadottaknak megfelelően rendezze a dolgokat odalent. Miután a vöröst maguk mögött hagyták, hisz valószínűleg Arja is vele tart (még mindig kézenfogva), a pinceajtónál apró kellemetlenség fogadja. A lejáró ajtajának kilincsét valaki elferdítette és az ajtófélfán is egy frissen vágott X jel található.*
- Mi a fene. *Mondja Mik meglepetten, majd jobb nem lévén a nála lévő kulccsal nyitja ki az ajtót.*
- Ez meg ki lehetett? *Kérdi Arjától halkan, majd ha kinyílt az ajtó, akkor elindul a lánnyal lefelé, ha követi, hogy elintézze a holttestet, Arja pedig Nawát vehesse kezelésbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659