Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-27 00:00:38
Üzenet elküldve: 2024-09-27 00:00:38
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
//Yeza//
*A baka kész bármit megtenni, hogy mosolyt csaljon végre Yeza orcájára, ezért nem is rest kutakodásba kezdeni. Természetesen közben fülel, melyet jelez is azzal, hogy sűrűn a rőthajúra pillant.*
- Értem.
*Hümmögi és eltökélten nézi át a kiborított halmot. Szent meggyőződése, hogy hamar meglelnék azt, amit keresnek, ám Yeza látszólag nem is próbálkozik, ezúttal ez az ő figyelmét sem kerüli el. Természetesen a fiú betudja annak, hogy szegény hölgy csak ennyire zaklatott, nem feltételez a wegtoreniről rossz szándékot.*
- Nem...nézünk alaposan körbe?
*Ráncolja a homlokát a fiú, s közben lassan felegyenesedik.*
- Biztos hamar meglenne.
*Feleli sután, ezzel pedig akaratlanul is megválaszolva Yeza esetleges kérdéseit. A fiú sem tud jobb engesztelést feljebbvalója hirtelen támadt haragjával szemben, mint az említett tárgyak felmutatása. Persze nem erőlteti a végtelenségig, mindenesetre szokatlannak találja, elvégre mégsem olyan nagy ez az épület, hogy olyan nehéz legyen néhány igen jellegzetes tárgyat meglelni. Ez biztosan nem a tűt a szénakazalban esete, ám Yeza előszeretettel érezteti az ellenkezőjét.*
- Szóval ha tényleg így állunk. *A fiú zavartan megvakarja tarkóját, majd egy torokköszörülés kíséretében rendezi magát, valamelyest hivatalosabb hangot próbál megütni.* Akkor menjünk!
*Persze Yeza még meggondolhatja magát, s egy segítővel oldalán láthatnak neki a keresésnek, ám ha visszatérnek a többiekhez, onnan már nem lesz lehetősége változtatni helyzetén.*
//Fogadótér//
*Csend telepedik rájuk, ám ezt aligha élvez bármelyikük. Mykael ideges járkálása mellé az idősebb Városőr ujjainak gyors ütemű dobolása párosul. Az idő telik, egyre inkább, s ami nyomasztja, hogy léptek hangját is alig hallja.*
- Ez remek kérdés.
*Sóhajtja a férfi, s ő maga is feláll helyéről, tesz néhány felesleges kört, majd feszült várakozását a lépcsőhöz közeli egyik asztalnál folytatja.*
- Már rég túl lehetnénk ezen. Sárvárosból szabadult erőszaktevők és gyilkosok felkutatása helyett itt vesztegelünk.
*Mormogja a férfi az orra alatt, de elég hangosan ahhoz, hogy Mykaelék is meghallhassák szavait.*
//Yeza//
*A baka kész bármit megtenni, hogy mosolyt csaljon végre Yeza orcájára, ezért nem is rest kutakodásba kezdeni. Természetesen közben fülel, melyet jelez is azzal, hogy sűrűn a rőthajúra pillant.*
- Értem.
*Hümmögi és eltökélten nézi át a kiborított halmot. Szent meggyőződése, hogy hamar meglelnék azt, amit keresnek, ám Yeza látszólag nem is próbálkozik, ezúttal ez az ő figyelmét sem kerüli el. Természetesen a fiú betudja annak, hogy szegény hölgy csak ennyire zaklatott, nem feltételez a wegtoreniről rossz szándékot.*
- Nem...nézünk alaposan körbe?
*Ráncolja a homlokát a fiú, s közben lassan felegyenesedik.*
- Biztos hamar meglenne.
*Feleli sután, ezzel pedig akaratlanul is megválaszolva Yeza esetleges kérdéseit. A fiú sem tud jobb engesztelést feljebbvalója hirtelen támadt haragjával szemben, mint az említett tárgyak felmutatása. Persze nem erőlteti a végtelenségig, mindenesetre szokatlannak találja, elvégre mégsem olyan nagy ez az épület, hogy olyan nehéz legyen néhány igen jellegzetes tárgyat meglelni. Ez biztosan nem a tűt a szénakazalban esete, ám Yeza előszeretettel érezteti az ellenkezőjét.*
- Szóval ha tényleg így állunk. *A fiú zavartan megvakarja tarkóját, majd egy torokköszörülés kíséretében rendezi magát, valamelyest hivatalosabb hangot próbál megütni.* Akkor menjünk!
*Persze Yeza még meggondolhatja magát, s egy segítővel oldalán láthatnak neki a keresésnek, ám ha visszatérnek a többiekhez, onnan már nem lesz lehetősége változtatni helyzetén.*
//Fogadótér//
*Csend telepedik rájuk, ám ezt aligha élvez bármelyikük. Mykael ideges járkálása mellé az idősebb Városőr ujjainak gyors ütemű dobolása párosul. Az idő telik, egyre inkább, s ami nyomasztja, hogy léptek hangját is alig hallja.*
- Ez remek kérdés.
*Sóhajtja a férfi, s ő maga is feláll helyéről, tesz néhány felesleges kört, majd feszült várakozását a lépcsőhöz közeli egyik asztalnál folytatja.*
- Már rég túl lehetnénk ezen. Sárvárosból szabadult erőszaktevők és gyilkosok felkutatása helyett itt vesztegelünk.
*Mormogja a férfi az orra alatt, de elég hangosan ahhoz, hogy Mykaelék is meghallhassák szavait.*
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-26 19:47:57
Üzenet elküldve: 2024-09-26 19:47:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Össze kell szednie magát. Alaver rövid, lényegre törő, de fájdalmas kérdése arra ösztökéli, hogy ne adja át magát önként az elméjét ismét felemészteni kívánó káosznak. Többször mondták már neki, hogy túl sokat fecseg. Valóban. Nem a vele szemben ülő férfi az első idegen, akinek elkotyogja, hogy ölt már életében, nem is egyszer. Mindezt azért teszi, mert már nem fél a saját sorsától. Ha bezárják miatta, ha felakasztják, így járt. Azonban mostanában, azok a különös álmok, melyeket minden éjjel lát, valahol felébresztették benne az élni akarást, ami a józan pillanataiban ott is van vele, csupán akkor, mikor kezdi elveszíteni az irányítást veszíti el azt a jótékony ösztönt is, hogy akarjon élni.*
- Hm? *Felkapja hirtelen a fejét, mert közben már az asztal pohárnyomokkal teli lapját bámulta, de fel sem fogta, hogy azt nézi.*
- Nem, nem vagyok az. Nem vagyok, de azért ne mondd el senkinek, jó?
*Nem bolondozik egyáltalán, de ha Alaver egy kicsit is a józan paraszti észre támaszkodik, akkor nem lehet benne biztos, hogy a feketeség egyáltalán tudja, mit beszél. Azt sem tudja elmondani neki, hogy ne féljen, nem akarja bántani őt, mert meg sem tudja végül, hogy a másik tart attól, hogy majd ő lesz a következő áldozata. Semmi ilyesmiről nincs szó, legalábbis a testét most uraló elmének nincs ilyen indíttatása. Hogy mi lesz holnap, pár óra vagy perc múlva, arra már nem tud semmiféle garanciát vállalni. Elképzelhető, hogy az a sápadt kéz két reccsenés között mégis csak kinyúl a lépcső repedései közül, és akkor mindennek vége.*
- A megbocsátás? Az, hogy nem fog rám haragudni, amiért bántottam őt? *Szemeiben reménysugarak csillannak meg. Alaver talán fordított szerepekre értve adta elő a mondandóját, de az ő kis agya mindezt úgy értelmezi, hogy a lány, aki az utóbbi időben a legtöbbet volt mellette talán tényleg megbocsát neki a Mágustoronyban történtek miatt, mert szereti. Ezt már mondta is neki. Nem is egyszer.*
- Remélem, hogy tényleg elfogad engem így is… csak elszomorít, hogy nem tudom, hol van. Így csak ő tud keresni engem, én őt soha… Azt mondta, hagyjak üzenetet neki a Pegazusban, azt majd meg fogja kapni, de ez olyan… rossz. Na mindegy…
*Kiissza a maradék teát is a pohárkából, és azon kezd gondolkozni, hogy kellene belőle még egy. Teából, de az is lehet, hogy valami erősebbre lenne szüksége.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Össze kell szednie magát. Alaver rövid, lényegre törő, de fájdalmas kérdése arra ösztökéli, hogy ne adja át magát önként az elméjét ismét felemészteni kívánó káosznak. Többször mondták már neki, hogy túl sokat fecseg. Valóban. Nem a vele szemben ülő férfi az első idegen, akinek elkotyogja, hogy ölt már életében, nem is egyszer. Mindezt azért teszi, mert már nem fél a saját sorsától. Ha bezárják miatta, ha felakasztják, így járt. Azonban mostanában, azok a különös álmok, melyeket minden éjjel lát, valahol felébresztették benne az élni akarást, ami a józan pillanataiban ott is van vele, csupán akkor, mikor kezdi elveszíteni az irányítást veszíti el azt a jótékony ösztönt is, hogy akarjon élni.*
- Hm? *Felkapja hirtelen a fejét, mert közben már az asztal pohárnyomokkal teli lapját bámulta, de fel sem fogta, hogy azt nézi.*
- Nem, nem vagyok az. Nem vagyok, de azért ne mondd el senkinek, jó?
*Nem bolondozik egyáltalán, de ha Alaver egy kicsit is a józan paraszti észre támaszkodik, akkor nem lehet benne biztos, hogy a feketeség egyáltalán tudja, mit beszél. Azt sem tudja elmondani neki, hogy ne féljen, nem akarja bántani őt, mert meg sem tudja végül, hogy a másik tart attól, hogy majd ő lesz a következő áldozata. Semmi ilyesmiről nincs szó, legalábbis a testét most uraló elmének nincs ilyen indíttatása. Hogy mi lesz holnap, pár óra vagy perc múlva, arra már nem tud semmiféle garanciát vállalni. Elképzelhető, hogy az a sápadt kéz két reccsenés között mégis csak kinyúl a lépcső repedései közül, és akkor mindennek vége.*
- A megbocsátás? Az, hogy nem fog rám haragudni, amiért bántottam őt? *Szemeiben reménysugarak csillannak meg. Alaver talán fordított szerepekre értve adta elő a mondandóját, de az ő kis agya mindezt úgy értelmezi, hogy a lány, aki az utóbbi időben a legtöbbet volt mellette talán tényleg megbocsát neki a Mágustoronyban történtek miatt, mert szereti. Ezt már mondta is neki. Nem is egyszer.*
- Remélem, hogy tényleg elfogad engem így is… csak elszomorít, hogy nem tudom, hol van. Így csak ő tud keresni engem, én őt soha… Azt mondta, hagyjak üzenetet neki a Pegazusban, azt majd meg fogja kapni, de ez olyan… rossz. Na mindegy…
*Kiissza a maradék teát is a pohárkából, és azon kezd gondolkozni, hogy kellene belőle még egy. Teából, de az is lehet, hogy valami erősebbre lenne szüksége.*
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-26 09:38:26
Üzenet elküldve: 2024-09-26 09:38:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Jelentéktelen-e a porszem a sivatagban? Ha igen, mi teszi azzá? Csak mert a porszem valaha egy kő része volt, s az a kő még korábban egy szikláé; és az a szikla tartozhatott egy hegyhez, valamikor, felfoghatatlanul sok emberöltővel ezelőtt. És egy hegyre mondhatná-e azt bárki, hogy jelentéktelen? És ha teszünk még egy lépést hátra, egy olyat amilyet talán csak az Istenek tudnak, térben és időben egyaránt; akkor látható, hogy az a sivatagban kallódó porszem pontosan ugyanabból az anyagból épül fel, amiből egy ember is. És egy embert sem lehet jelentéktelennek nevezni. Egyet sem. Ehhez senkinek sincs joga, még talán az Isteneknek sem. Hiszen minden ember pontosan egyforma, semmi sem emeli egyiket a másik fölé. Sem vagyon, sem képességek, sem tulajdonságok. Persze vannak, akik ügyesebben használják ki ami a rendelkezésükre áll, megragadják a lehetőségeket, élnek azzal, ami felkínálkozik nekik. De végeredményben a legszebb köntösében aranytrónon ülő király is pontosan ugyanolyan, mint a szakadt rongyaiban az utca sarában kucorgó ember. Minden és mindenki egy. Mindenki csak egy porszem az Élet Sivatagában.*
- Egyik halott olyan, mint a másik. *-mondja halkan-* Csak az utánuk maradók gyásza változó. Meg az, hogy mit hagynak hátra maguk után.
*Elgondolkozva hallgatja Nori szavait, észre sem veszi, hogy ujja rászorul az egyik kenyérmorzsára közben. Kíváncsian fürkészi a lány arcát miközben az beszél.*
- És az vagy? *-kérdezi rekedtnek tűnő hangon. Gyomrában mintha ólomgolyóvá vált volna a sűrű barna és a cipó.-* Má'mint gyilkos.
*Nem tudja, hogy a kisboszorkány csak a bolondját járatja-e vele. Nem tudja, hogy igazat mond-e. Nem tudja, hogy ha igazat szól, miért is mondaná el ezt neki. Hiszen nem is ismerik egymást..? Bár talán pont azért. Vannak dolgok, amikről könnyebb olyannak beszélni, akit nem ismerünk. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy miután Nori mindezt elmondta neki, és ha valóban igazat is szólt, talán.. Talán az ő vérébe forgatja majd bele a csuklóit legközelebb. Végtére is akár ez is lehet mögötte: miért ne lehetne tökéletesen őszinte valakivel, ha tudja, hogy a másik már nem éri meg a következő hajnalt..?
Legyűri a késztetést, hogy hátrébb húzódjon. Próbálja állni és viszonozni a sötét szemek pillantását.*
- A szeretet.. *-szólal meg még mindig kissé rekedtesnek tűnő hangon. Fogalma sincs, hogy mit mondjon. Nem fél, csak..-* A szeretet lényege a megbocsátás. Hisz' ha szeretsz valakit, akkó megbocsátasz neki mindent. És úgy fogadod el, olyannak, amilyen. Még ha nem is olyan, mint te. Vagy nem úgy csinájja' a dógait, ahogy neked teccik. Mer' mindenki más.. de a szeretet ezt a másságot mossa el. Asz'iszem.
*Aprót legyint, nyel egyet.*
//Alkonyka//
*Jelentéktelen-e a porszem a sivatagban? Ha igen, mi teszi azzá? Csak mert a porszem valaha egy kő része volt, s az a kő még korábban egy szikláé; és az a szikla tartozhatott egy hegyhez, valamikor, felfoghatatlanul sok emberöltővel ezelőtt. És egy hegyre mondhatná-e azt bárki, hogy jelentéktelen? És ha teszünk még egy lépést hátra, egy olyat amilyet talán csak az Istenek tudnak, térben és időben egyaránt; akkor látható, hogy az a sivatagban kallódó porszem pontosan ugyanabból az anyagból épül fel, amiből egy ember is. És egy embert sem lehet jelentéktelennek nevezni. Egyet sem. Ehhez senkinek sincs joga, még talán az Isteneknek sem. Hiszen minden ember pontosan egyforma, semmi sem emeli egyiket a másik fölé. Sem vagyon, sem képességek, sem tulajdonságok. Persze vannak, akik ügyesebben használják ki ami a rendelkezésükre áll, megragadják a lehetőségeket, élnek azzal, ami felkínálkozik nekik. De végeredményben a legszebb köntösében aranytrónon ülő király is pontosan ugyanolyan, mint a szakadt rongyaiban az utca sarában kucorgó ember. Minden és mindenki egy. Mindenki csak egy porszem az Élet Sivatagában.*
- Egyik halott olyan, mint a másik. *-mondja halkan-* Csak az utánuk maradók gyásza változó. Meg az, hogy mit hagynak hátra maguk után.
*Elgondolkozva hallgatja Nori szavait, észre sem veszi, hogy ujja rászorul az egyik kenyérmorzsára közben. Kíváncsian fürkészi a lány arcát miközben az beszél.*
- És az vagy? *-kérdezi rekedtnek tűnő hangon. Gyomrában mintha ólomgolyóvá vált volna a sűrű barna és a cipó.-* Má'mint gyilkos.
*Nem tudja, hogy a kisboszorkány csak a bolondját járatja-e vele. Nem tudja, hogy igazat mond-e. Nem tudja, hogy ha igazat szól, miért is mondaná el ezt neki. Hiszen nem is ismerik egymást..? Bár talán pont azért. Vannak dolgok, amikről könnyebb olyannak beszélni, akit nem ismerünk. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy miután Nori mindezt elmondta neki, és ha valóban igazat is szólt, talán.. Talán az ő vérébe forgatja majd bele a csuklóit legközelebb. Végtére is akár ez is lehet mögötte: miért ne lehetne tökéletesen őszinte valakivel, ha tudja, hogy a másik már nem éri meg a következő hajnalt..?
Legyűri a késztetést, hogy hátrébb húzódjon. Próbálja állni és viszonozni a sötét szemek pillantását.*
- A szeretet.. *-szólal meg még mindig kissé rekedtesnek tűnő hangon. Fogalma sincs, hogy mit mondjon. Nem fél, csak..-* A szeretet lényege a megbocsátás. Hisz' ha szeretsz valakit, akkó megbocsátasz neki mindent. És úgy fogadod el, olyannak, amilyen. Még ha nem is olyan, mint te. Vagy nem úgy csinájja' a dógait, ahogy neked teccik. Mer' mindenki más.. de a szeretet ezt a másságot mossa el. Asz'iszem.
*Aprót legyint, nyel egyet.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-25 22:06:16
Üzenet elküldve: 2024-09-25 22:06:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
- Név szerint senkiről se tudok. De az elvről hallottam, ami alapján megválogatják, ki részesülhet ebből a lehetőségből. Ahogy kegyed is olyan jól látja, igen nehéz megállapítani, hogy ki az, akinek vagyona a lázadásból való nyerészkedésből származik. Hiszen az eseményből valamilyen szinten nagyon sokan tudtak profitálni akkor is, ha nem rosszindulatból tették, csak éltek az előállt lehetőséggel.
*feleli, habár az ő családja pont nem tartozott ezek közé. Csak azért úszták meg a lázadást, mert ő maguk közrangúak. És mert a legnagyobb zűrzavar idején felfogadtak néhány kétes hírű kardforgatót, akik jobb belátásra bírták a csőcseléket, amikor az feléjük kezdet pislogni. De mégis, valahogy kimaradtak a lázadás utáni időszak nyerészkedéseiből, pedig meg lett volna hozzá a pénzük, hogy olcsón vásároljanak fel hatalmas értékű holmikat. Apja hozzáállásán múlott. Nem akart keselyűként falatozni a nemesség tetemén. Orthus nem lett volna ilyen finnyás, de ez akkor még nem az ő döntése volt.*
- Amennyire tudom, nem is nagyon próbálkozott olyan, akinek aztán elutasításban lett volna része.
*Agaree gondolatmenetét a nemesi rang értéke kapcsán nyilván nem hallja, hiszen azt a matróna nem mondja ki hangosan. Akár még egyet is értene vele, de ő teljesen máshogy gondolkozik erről. Ember létére (akinek élte korántsem a leghosszabb más fajokéhoz képest) ő generációkon átívelőn szemléli a lehetőséget. Mert hiszen a régi nemesség is úgy alakult ki, hogy kellettek elsők, akik a közrangúságból emelkedtek fel. Ezek között is akadt, akinek családja kihalt, vagyona elapadt, helyét átvették. Sok-sok emberöltő múltán mégis voltak olyanok, akiknek elmozdításához az egész várost vérbe és lángba kellett borítani. Ahogy Orthus látja, most egy új kezdet küszöbén állnak. És meglehet, hogy az ő életében a nemesi rang sose éri el azt a nívót, amit korábban jelentett. De majd a gyermekei, unokái idején már más lesz a helyzet. Neki csak az a dolga, hogy utódait megfelelően felkészítse az eljövendő időszak kihívásaira.
Aztán a nőstény a telkekről és házakról kezd beszélni, Orthus pedig helyeslően bólogat.*
- Igen, ezek módos nemesi villák lesznek, emeletesek több szobával, szép telekkel, amin meg fognak férni még az istállók, szolgaszállások, kicsiny parkok és hasonló, nívót növelő építmények is. Palotának talán túlzás lenne őket hívni, de elég helyet kapnak az építkezésre, hogy visszatérjen a divatba a bálozás, otthoni koncerthallgatás és hasonló kulturális szokások, amiknek korábban a nemesi kúriák adtak otthont.
A telkek határait előre kiosztották. Az új lakók helyválasztását pedig én koordinálom. Tisztában vagyok azzal, hogy melyek az üres telkek és az új nemesek hozzám fordulhatnak, hogy kiválasszanak maguknak a még rendelkezésre állók közül.
*teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.25 22:07:02
- Név szerint senkiről se tudok. De az elvről hallottam, ami alapján megválogatják, ki részesülhet ebből a lehetőségből. Ahogy kegyed is olyan jól látja, igen nehéz megállapítani, hogy ki az, akinek vagyona a lázadásból való nyerészkedésből származik. Hiszen az eseményből valamilyen szinten nagyon sokan tudtak profitálni akkor is, ha nem rosszindulatból tették, csak éltek az előállt lehetőséggel.
*feleli, habár az ő családja pont nem tartozott ezek közé. Csak azért úszták meg a lázadást, mert ő maguk közrangúak. És mert a legnagyobb zűrzavar idején felfogadtak néhány kétes hírű kardforgatót, akik jobb belátásra bírták a csőcseléket, amikor az feléjük kezdet pislogni. De mégis, valahogy kimaradtak a lázadás utáni időszak nyerészkedéseiből, pedig meg lett volna hozzá a pénzük, hogy olcsón vásároljanak fel hatalmas értékű holmikat. Apja hozzáállásán múlott. Nem akart keselyűként falatozni a nemesség tetemén. Orthus nem lett volna ilyen finnyás, de ez akkor még nem az ő döntése volt.*
- Amennyire tudom, nem is nagyon próbálkozott olyan, akinek aztán elutasításban lett volna része.
*Agaree gondolatmenetét a nemesi rang értéke kapcsán nyilván nem hallja, hiszen azt a matróna nem mondja ki hangosan. Akár még egyet is értene vele, de ő teljesen máshogy gondolkozik erről. Ember létére (akinek élte korántsem a leghosszabb más fajokéhoz képest) ő generációkon átívelőn szemléli a lehetőséget. Mert hiszen a régi nemesség is úgy alakult ki, hogy kellettek elsők, akik a közrangúságból emelkedtek fel. Ezek között is akadt, akinek családja kihalt, vagyona elapadt, helyét átvették. Sok-sok emberöltő múltán mégis voltak olyanok, akiknek elmozdításához az egész várost vérbe és lángba kellett borítani. Ahogy Orthus látja, most egy új kezdet küszöbén állnak. És meglehet, hogy az ő életében a nemesi rang sose éri el azt a nívót, amit korábban jelentett. De majd a gyermekei, unokái idején már más lesz a helyzet. Neki csak az a dolga, hogy utódait megfelelően felkészítse az eljövendő időszak kihívásaira.
Aztán a nőstény a telkekről és házakról kezd beszélni, Orthus pedig helyeslően bólogat.*
- Igen, ezek módos nemesi villák lesznek, emeletesek több szobával, szép telekkel, amin meg fognak férni még az istállók, szolgaszállások, kicsiny parkok és hasonló, nívót növelő építmények is. Palotának talán túlzás lenne őket hívni, de elég helyet kapnak az építkezésre, hogy visszatérjen a divatba a bálozás, otthoni koncerthallgatás és hasonló kulturális szokások, amiknek korábban a nemesi kúriák adtak otthont.
A telkek határait előre kiosztották. Az új lakók helyválasztását pedig én koordinálom. Tisztában vagyok azzal, hogy melyek az üres telkek és az új nemesek hozzám fordulhatnak, hogy kiválasszanak maguknak a még rendelkezésre állók közül.
*teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.25 22:07:02
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-25 19:41:34
Üzenet elküldve: 2024-09-25 19:41:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Létezik egy olyan dolog, fogalom, megfoghatatlan valami, ami szintén nem egy játék. Nem is volt az soha. Úgy hívják, hogy élet. Amikor azt mondják, hogy valaki az életével játszik, a legtöbben arra gondolnak, hogy ha az illető folytatja, amit csinál, akkor meg is halhat. A legnagyobb veszéllyel azonban nem azok a dolgok kecsegtetnek, amibe bele lehet halni, hanem azok, aminek végén életben maradsz ugyan, de semmi sem lesz már soha olyan, mint szeretnéd. Hiába harcolsz, ha nincs fegyvered, hiába akarsz te jóvá válni, ha a társadalom ösztönösen megvet. Hiába álmodsz, ha csak egy porszem vagy a sivatagban, akinek a létezése tulajdonképp jelentéktelen. Ez egy olyan ketrec, melynek nincs kulcsa. Soha nem szabadulsz, soha nem léphetsz ki az árnyak közül a fényre, és egy idő után már nem is akarsz, mert rájössz, hogy a sötétben biztonságban vagy.*
- Láttad már a temetőt a városban? *kérdez vissza merengve.* Semmi sincs ingyen, de a pénzeddel is annyit érsz el csupán, hogy egy csicsás márványkő alatt dugnak a föld mélyére. A cél ugyanaz. Mégis, a nemesek dicsekedhetnek azzal, hogy milyen díszes kriptában vannak a halottjaik. Sokat érnek vele.
*Nem tudja, miért is erre a következtetésre jutott a megkezdett téma alapján, de az ő elméjében nem mindig érdemes keresni a logikát vagy bármilyen józan észre utaló nyomot.*
- Nem ismersz, de mégsem gyűlölsz. Nem zavartál el, mikor ideültem hozzád, játszottál velem, most meghallgatsz. Ingyen adod a saját társaságod. Én őszintén hálás vagyok érte. Amúgy én is voltam könyékig véres. Tudod mitől? Nem, nem állat vérétől. Elítélnek miatta, pedig nem is én tettem, csak senki nem hiszi el nekem. Te elhinnéd, ha azt mondom, hogy nem vagyok gyilkos, pedig minden bizonyíték arra utal, hogy igen? Igazából én sem hiszem el magamnak, csak szeretném…
*Szavai kezdenek egyre kuszábbak, összefüggéstelenebbek lenni. Csak mondja, ami épp eszébe jut és kikívánkozik a lassan mozgó fekete ajkai közül. A világ valamelyest megszűnik körülötte létezni. Nincs most más, csak ő és Alaver. Semmi más nem számít.*
- Sajnálom, de nem elég valamit akarni. Van, ami képtelenség. *A fejét csóválja, és egy jó nagyot kortyol a teájába, majd elgondolkozik, hogy mit válaszoljon az utolsó kérdésekre.*
- Nem tudom, mi a szeretet lényege. Én nem is ismerem a szót igazán. Nem gondolom, hogy hazudik, csak nem biztos, hogy igazat mond. Azért nem, mert Eeyr ott ólálkodik a közelében. Én gyűlölöm Eeyr-t. Veszélyes. Nem akarom, hogy ő a közelében legyen, és ezt ő is tudja. Pont emiatt gondolom, hogy nem mond el mindent. Azt tudom, hogy gyerekekkel dolgozik… valahol… *A tea talán segít kicsit összeszedni magát, és értelmes, összefüggő mondatokat fűzni egymás után. Mindenesetre kissé kétségbeesetten, már-már üresedő tekintettel bámul most Alaver íriszeibe.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Létezik egy olyan dolog, fogalom, megfoghatatlan valami, ami szintén nem egy játék. Nem is volt az soha. Úgy hívják, hogy élet. Amikor azt mondják, hogy valaki az életével játszik, a legtöbben arra gondolnak, hogy ha az illető folytatja, amit csinál, akkor meg is halhat. A legnagyobb veszéllyel azonban nem azok a dolgok kecsegtetnek, amibe bele lehet halni, hanem azok, aminek végén életben maradsz ugyan, de semmi sem lesz már soha olyan, mint szeretnéd. Hiába harcolsz, ha nincs fegyvered, hiába akarsz te jóvá válni, ha a társadalom ösztönösen megvet. Hiába álmodsz, ha csak egy porszem vagy a sivatagban, akinek a létezése tulajdonképp jelentéktelen. Ez egy olyan ketrec, melynek nincs kulcsa. Soha nem szabadulsz, soha nem léphetsz ki az árnyak közül a fényre, és egy idő után már nem is akarsz, mert rájössz, hogy a sötétben biztonságban vagy.*
- Láttad már a temetőt a városban? *kérdez vissza merengve.* Semmi sincs ingyen, de a pénzeddel is annyit érsz el csupán, hogy egy csicsás márványkő alatt dugnak a föld mélyére. A cél ugyanaz. Mégis, a nemesek dicsekedhetnek azzal, hogy milyen díszes kriptában vannak a halottjaik. Sokat érnek vele.
*Nem tudja, miért is erre a következtetésre jutott a megkezdett téma alapján, de az ő elméjében nem mindig érdemes keresni a logikát vagy bármilyen józan észre utaló nyomot.*
- Nem ismersz, de mégsem gyűlölsz. Nem zavartál el, mikor ideültem hozzád, játszottál velem, most meghallgatsz. Ingyen adod a saját társaságod. Én őszintén hálás vagyok érte. Amúgy én is voltam könyékig véres. Tudod mitől? Nem, nem állat vérétől. Elítélnek miatta, pedig nem is én tettem, csak senki nem hiszi el nekem. Te elhinnéd, ha azt mondom, hogy nem vagyok gyilkos, pedig minden bizonyíték arra utal, hogy igen? Igazából én sem hiszem el magamnak, csak szeretném…
*Szavai kezdenek egyre kuszábbak, összefüggéstelenebbek lenni. Csak mondja, ami épp eszébe jut és kikívánkozik a lassan mozgó fekete ajkai közül. A világ valamelyest megszűnik körülötte létezni. Nincs most más, csak ő és Alaver. Semmi más nem számít.*
- Sajnálom, de nem elég valamit akarni. Van, ami képtelenség. *A fejét csóválja, és egy jó nagyot kortyol a teájába, majd elgondolkozik, hogy mit válaszoljon az utolsó kérdésekre.*
- Nem tudom, mi a szeretet lényege. Én nem is ismerem a szót igazán. Nem gondolom, hogy hazudik, csak nem biztos, hogy igazat mond. Azért nem, mert Eeyr ott ólálkodik a közelében. Én gyűlölöm Eeyr-t. Veszélyes. Nem akarom, hogy ő a közelében legyen, és ezt ő is tudja. Pont emiatt gondolom, hogy nem mond el mindent. Azt tudom, hogy gyerekekkel dolgozik… valahol… *A tea talán segít kicsit összeszedni magát, és értelmes, összefüggő mondatokat fűzni egymás után. Mindenesetre kissé kétségbeesetten, már-már üresedő tekintettel bámul most Alaver íriszeibe.*
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-25 09:16:17
Üzenet elküldve: 2024-09-25 09:16:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meryzäleth és Nodric//
*Látszik, hogy felkeltette a másik férfi érdeklődését. Ahogy közeledik, mosoly telepszik arcára. Fekete hajzuhatagától a másik nem láthatja mosolyát. Mikor megáll mellette a férfi, még legalább egy percig vár, hogy felé nézzen. Úgy tesz, mintha észre sem venné, annak ellenére, hogy tulajdonképpen ő hívta ide. Lenyeli a falatot amit éppen rágott, utána lassan fordul a férfi felé. Szép kék szemei, mintha fagyos szélként süvítene végig lelkén. Mosolyát továbbra sem rejti el. Barna szemei egyenesen a gleccserkék szemekbe néz.*
-Hm. Üdvözöllek vándor.
*Mondja miközben végignézi a férfit a feje búbjától egészen a talpáig, majd vissza azokba a kék szemekbe.*
-Mi járatban erre?
*Közelebb húzódik a férfihoz és kezével végigsimít a férfi azon kezén amivel a pulthoz támaszkodik.*
*Látszik, hogy felkeltette a másik férfi érdeklődését. Ahogy közeledik, mosoly telepszik arcára. Fekete hajzuhatagától a másik nem láthatja mosolyát. Mikor megáll mellette a férfi, még legalább egy percig vár, hogy felé nézzen. Úgy tesz, mintha észre sem venné, annak ellenére, hogy tulajdonképpen ő hívta ide. Lenyeli a falatot amit éppen rágott, utána lassan fordul a férfi felé. Szép kék szemei, mintha fagyos szélként süvítene végig lelkén. Mosolyát továbbra sem rejti el. Barna szemei egyenesen a gleccserkék szemekbe néz.*
-Hm. Üdvözöllek vándor.
*Mondja miközben végignézi a férfit a feje búbjától egészen a talpáig, majd vissza azokba a kék szemekbe.*
-Mi járatban erre?
*Közelebb húzódik a férfihoz és kezével végigsimít a férfi azon kezén amivel a pulthoz támaszkodik.*
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-25 06:15:38
Üzenet elküldve: 2024-09-25 06:15:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*A hivatalnokok említésekor a mélységi szája szegletében bujkáló mosolygás egy árnyalatnyival sötétebbé, gunyorosabbá rándul, de nem kommentálja a hallottakat, csupán értőn bólint a beszámoló megfelelő ütemeinél. Egy ponton viszont mégis közbekérdez.*
- Volt ilyen is? Mármint, ahogy említette is, a lázadásból feltehetőleg sötét, alvilági alakok híztak meg a leginkább. Az ilyenek gyakorta még talán ismertek is személyükben, de az igazság kezét sokszor maga a törvény köti meg. Ha senki nem vall ellenük, mert félnek szót emelni, jog szerint ezek az alakok épp ugyanolyan polgárnak kell, hogy számítsanak, mint bárki más. Vagy volt esetleg, akitől a Tanács megtagadta a címet?
*Azért kíváncsi lenne arra a listára. A prefektus további szavai pedig valahogy még inkább kiüresítik ezt az új címet. A parcella és az épület miatt valóban jó befektetés lehet, de ezen túl inkább csak tovább ássa a gödröt a rangok alatt. Ha örökölhető lesz ez a vásárolt nemesség is, akkor meg pláne. Már a lázadás előtt is voltak jócskán nemesek, akik eladósodva tengődtek az elődeiktől megörökölt hodályokban, melyekben épp csak egy-egy szobát tudtak kifűteni is, hogy a látszatot fenntartsák.*
- Ami a parcellán felhúzott épületet illeti... *kezd bele elgondolkodva egy újabb felmerülő kérdésbe.* - Gondolom, a nemesi címhez illő, impozáns rezidenciákról van szó, de pontosabban milyen paraméterekben kell itt gondolkodni? Egyedi igények szerint készülnek majd el vagy már meglévő tervek alapján lehet kiválasztani őket? A pontos helyről az új tulajdonosé vagy a Tanácsé a döntés? Esetleg térképen megtekinthető a felosztás? Sajnos a kidobolt felhívásból nem sok részlet derült ki *ingatja a fejét sajnálkozón, amiért emiatt most ennyit kell faggatnia a prefektust. De valószínűleg pont ezért kapta a jól csengő hivatalt.* - Elég nagy ez az összeg, hogy egy ilyen befektetéssel kapcsolatban a megkötések és a vállalások terén érdemes legyen tájékozódni.
A hozzászólás írója (Agaree Siche Dwyerra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.25 06:30:57
*A hivatalnokok említésekor a mélységi szája szegletében bujkáló mosolygás egy árnyalatnyival sötétebbé, gunyorosabbá rándul, de nem kommentálja a hallottakat, csupán értőn bólint a beszámoló megfelelő ütemeinél. Egy ponton viszont mégis közbekérdez.*
- Volt ilyen is? Mármint, ahogy említette is, a lázadásból feltehetőleg sötét, alvilági alakok híztak meg a leginkább. Az ilyenek gyakorta még talán ismertek is személyükben, de az igazság kezét sokszor maga a törvény köti meg. Ha senki nem vall ellenük, mert félnek szót emelni, jog szerint ezek az alakok épp ugyanolyan polgárnak kell, hogy számítsanak, mint bárki más. Vagy volt esetleg, akitől a Tanács megtagadta a címet?
*Azért kíváncsi lenne arra a listára. A prefektus további szavai pedig valahogy még inkább kiüresítik ezt az új címet. A parcella és az épület miatt valóban jó befektetés lehet, de ezen túl inkább csak tovább ássa a gödröt a rangok alatt. Ha örökölhető lesz ez a vásárolt nemesség is, akkor meg pláne. Már a lázadás előtt is voltak jócskán nemesek, akik eladósodva tengődtek az elődeiktől megörökölt hodályokban, melyekben épp csak egy-egy szobát tudtak kifűteni is, hogy a látszatot fenntartsák.*
- Ami a parcellán felhúzott épületet illeti... *kezd bele elgondolkodva egy újabb felmerülő kérdésbe.* - Gondolom, a nemesi címhez illő, impozáns rezidenciákról van szó, de pontosabban milyen paraméterekben kell itt gondolkodni? Egyedi igények szerint készülnek majd el vagy már meglévő tervek alapján lehet kiválasztani őket? A pontos helyről az új tulajdonosé vagy a Tanácsé a döntés? Esetleg térképen megtekinthető a felosztás? Sajnos a kidobolt felhívásból nem sok részlet derült ki *ingatja a fejét sajnálkozón, amiért emiatt most ennyit kell faggatnia a prefektust. De valószínűleg pont ezért kapta a jól csengő hivatalt.* - Elég nagy ez az összeg, hogy egy ilyen befektetéssel kapcsolatban a megkötések és a vállalások terén érdemes legyen tájékozódni.
A hozzászólás írója (Agaree Siche Dwyerra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.25 06:30:57
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 21:20:18
Üzenet elküldve: 2024-09-24 21:20:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Ő is jól ki van élezve mások apró rezdüléseire, és ez a képessége általában akkor se hagyja cserben, amikor más fajokkal van dolga. Ki tudja, miért, de sötételf, ork, gnóm, ember, és mind a többi is, valahogy ugyanazokat az érzelmi rezdüléseket produkálja, még ha aztán nem is egyformán cselekszik. Talán van ebben valami mélyebb tanulság, de Orthus nem az a fajta ember, aki efféléken mélyen elmereng. Mindenesetre érzi, hogy Agaree kicsit lágyít a hangnemén. Úgyhogy ő is készségesebben felel.*
- Igen, van érdeklődés. Először a módosabb polgárok kezdtek érdeklődni, a mesterek, hivatalnokok és kalmárok ügyesebbje. Voltak, akik végül meggondolták magukat, de akiknek a presztízs számít, vagy vonzó, azok megváltották a rangjukat és a leendő otthonukat.
Aztán lassan, óvatosan kezdtek feltűnedezni a túlélő nemesek, mert aki igazolni tudja közülük a származását, az sokkal jutányosabb áron kaphat házat és rangot. Közülük még sokan vannak, akik nem akarnak vagy nem mernek élni a lehetőséggel.
A társaság, mondhatni, igen vegyesnek bizonyul eddig: mindenféle multú és fajú polgár jelentkezik, aki a városi tanács felé ki tudja fizetni a megfelelő összeget, és aki nem mondjuk valamelyik bűnbanda ismert alakja. Ezzel együtt vannak még telkek.
*Rövid szünet után így folytatja.*
- Ami a nemesi cím örökletességét és értékét illeti, e téren meg kell mondjam, hogy még nagy a bizonytalanság. Ez inkább presztízst jelent, előjogok nem járnak vele. Momentán nem több, mint a vagyonosság egyfajta fokmérője. Szinte bizonyos, hogy örökíthető lesz. Azonban el kell még telnie egy-két generációnak, amíg valódi értelmet és mélységet kap. Ahogy korábban említettem, most még egész sokak megengedhetik maguknak a nemesi birtokot és rangot. De ahogy az lenni szokott, egy-két emberöltő alatt sok minden megváltozhat. Feltételezem, hogy a most nemességet váltók egy része két-három generáció múltán kénytelen lesz hátrahagyni a státuszt és a birtokot is. De az is bizonyos, hogy szép summára tarthat majd igényt, amikor megteszi.
Pontos számot nem mondhatok arról, hogy mennyi telek áll még rendelkezésre, de az új negyed határozottan kezd formát ölteni, legalább a térképen, ahol a parcellák mellé lassan nevek társulnak.
*Ő is jól ki van élezve mások apró rezdüléseire, és ez a képessége általában akkor se hagyja cserben, amikor más fajokkal van dolga. Ki tudja, miért, de sötételf, ork, gnóm, ember, és mind a többi is, valahogy ugyanazokat az érzelmi rezdüléseket produkálja, még ha aztán nem is egyformán cselekszik. Talán van ebben valami mélyebb tanulság, de Orthus nem az a fajta ember, aki efféléken mélyen elmereng. Mindenesetre érzi, hogy Agaree kicsit lágyít a hangnemén. Úgyhogy ő is készségesebben felel.*
- Igen, van érdeklődés. Először a módosabb polgárok kezdtek érdeklődni, a mesterek, hivatalnokok és kalmárok ügyesebbje. Voltak, akik végül meggondolták magukat, de akiknek a presztízs számít, vagy vonzó, azok megváltották a rangjukat és a leendő otthonukat.
Aztán lassan, óvatosan kezdtek feltűnedezni a túlélő nemesek, mert aki igazolni tudja közülük a származását, az sokkal jutányosabb áron kaphat házat és rangot. Közülük még sokan vannak, akik nem akarnak vagy nem mernek élni a lehetőséggel.
A társaság, mondhatni, igen vegyesnek bizonyul eddig: mindenféle multú és fajú polgár jelentkezik, aki a városi tanács felé ki tudja fizetni a megfelelő összeget, és aki nem mondjuk valamelyik bűnbanda ismert alakja. Ezzel együtt vannak még telkek.
*Rövid szünet után így folytatja.*
- Ami a nemesi cím örökletességét és értékét illeti, e téren meg kell mondjam, hogy még nagy a bizonytalanság. Ez inkább presztízst jelent, előjogok nem járnak vele. Momentán nem több, mint a vagyonosság egyfajta fokmérője. Szinte bizonyos, hogy örökíthető lesz. Azonban el kell még telnie egy-két generációnak, amíg valódi értelmet és mélységet kap. Ahogy korábban említettem, most még egész sokak megengedhetik maguknak a nemesi birtokot és rangot. De ahogy az lenni szokott, egy-két emberöltő alatt sok minden megváltozhat. Feltételezem, hogy a most nemességet váltók egy része két-három generáció múltán kénytelen lesz hátrahagyni a státuszt és a birtokot is. De az is bizonyos, hogy szép summára tarthat majd igényt, amikor megteszi.
Pontos számot nem mondhatok arról, hogy mennyi telek áll még rendelkezésre, de az új negyed határozottan kezd formát ölteni, legalább a térképen, ahol a parcellák mellé lassan nevek társulnak.
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 13:17:05
Üzenet elküldve: 2024-09-24 13:17:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meryzäleth és Nodric//
*Időnként visszaréved emlékeiben a múltba. Oly gyorsan telik az idő fagykereke, hogy nem is kettő, hanem három fagyforduló is eltelt, mióta utoljára itt járt ezen a helyen. Ez bizony sok idő távol a népétől, otthonától, ahol a jégcsapok mesélik az ősök történeteit. Kénytelen volt megszokni a lenti népeket, hiszen haza nem mehet már. Több fagytársat is szerzett már magának, akik e zöld földeken segítségére vannak, mint a hóban a fák árnyéka a vándornak. Most azért tért vissza, hogy lerója tartozását azoknak, kik életét mentették az éji farkas karmaitól. Ma már az örök jégmezőkön lenne, ha e fogadó falai között fel nem istápolják egészen a gyógyulásig. Hűvös gondolatok jeges árja zúdul elméjében, de kizökken belőlük, amint egy női hang hangosan odaköszön, mint a hajnal első fényei a sötét égbolton. A köszönés nem neki szól elsődlegesen, de ezt egy enyhe biccentéssel viszonozza, ahogy a Hegyek népe között szokás. A hosszúfülűek vagy aranyéletűek népéhez tartozik, ahogyan otthon emlegetik őket, kiknek élete oly hosszú, mint a gleccserek lassú mozgása. A nő sötétzöld öltözékben, bőrövvel a derekán lép be, mozdulatai kecsesek, akár a hópelyhek tánca a téli szélben. Termete vékony és magas, mint a zöldvölgyi fenyvesek sudár fái. Ritkán van szerencséje aranyéletűhöz, hiszen a föld népénél főként sötétebb lelkű társaikhoz szokott hozzá, kiknek szíve hideg, mint a fagyos éjszakák. Ruhája és öltözéke alapján nem harcos lehet, inkább a természet gyermeke. Szemét rajta tartja, mint a hóleopárd figyeli prédáját a sziklák között. Nem nehéz észrevennie, hogy a másik gyakran rápillant a jégvérűre. Errefelé nem szokás az effajta, hosszú téli éjszakákra emlékeztető pillantás, amivel Nodric viszonozza, de a Hegyek népénél ez természetes, hiszen ott a csend és a figyelem az élet része. Nem szólítja meg, csupán figyeli, hogy mifélét eszik a másik. Talán az étel íze elárul valamit a hosszúfülű szokásairól. Ahogy a hosszúfülű lassan elfogyasztja ételét, a Havasföldi úgy dönt megszólítja. Feláll helyéről, majd lassan, határozott léptekkel közelebb megy a pult vonalában a tőle pár lépésre lévő aranyéletűtől. Az acéllal megerősített bakancsai tompán koppannak a fa padlón. Pár lépés után, karnyújtásnyira megáll a fekete hajzuhatag mellett. Közeledése lassú és megfontolt, nem hirtelen és végképp nem támadó. Kíváncsi gleccserkék szemek vetülnek a másikra, de érezheti, hogy nincs mitől tartania.*
*Időnként visszaréved emlékeiben a múltba. Oly gyorsan telik az idő fagykereke, hogy nem is kettő, hanem három fagyforduló is eltelt, mióta utoljára itt járt ezen a helyen. Ez bizony sok idő távol a népétől, otthonától, ahol a jégcsapok mesélik az ősök történeteit. Kénytelen volt megszokni a lenti népeket, hiszen haza nem mehet már. Több fagytársat is szerzett már magának, akik e zöld földeken segítségére vannak, mint a hóban a fák árnyéka a vándornak. Most azért tért vissza, hogy lerója tartozását azoknak, kik életét mentették az éji farkas karmaitól. Ma már az örök jégmezőkön lenne, ha e fogadó falai között fel nem istápolják egészen a gyógyulásig. Hűvös gondolatok jeges árja zúdul elméjében, de kizökken belőlük, amint egy női hang hangosan odaköszön, mint a hajnal első fényei a sötét égbolton. A köszönés nem neki szól elsődlegesen, de ezt egy enyhe biccentéssel viszonozza, ahogy a Hegyek népe között szokás. A hosszúfülűek vagy aranyéletűek népéhez tartozik, ahogyan otthon emlegetik őket, kiknek élete oly hosszú, mint a gleccserek lassú mozgása. A nő sötétzöld öltözékben, bőrövvel a derekán lép be, mozdulatai kecsesek, akár a hópelyhek tánca a téli szélben. Termete vékony és magas, mint a zöldvölgyi fenyvesek sudár fái. Ritkán van szerencséje aranyéletűhöz, hiszen a föld népénél főként sötétebb lelkű társaikhoz szokott hozzá, kiknek szíve hideg, mint a fagyos éjszakák. Ruhája és öltözéke alapján nem harcos lehet, inkább a természet gyermeke. Szemét rajta tartja, mint a hóleopárd figyeli prédáját a sziklák között. Nem nehéz észrevennie, hogy a másik gyakran rápillant a jégvérűre. Errefelé nem szokás az effajta, hosszú téli éjszakákra emlékeztető pillantás, amivel Nodric viszonozza, de a Hegyek népénél ez természetes, hiszen ott a csend és a figyelem az élet része. Nem szólítja meg, csupán figyeli, hogy mifélét eszik a másik. Talán az étel íze elárul valamit a hosszúfülű szokásairól. Ahogy a hosszúfülű lassan elfogyasztja ételét, a Havasföldi úgy dönt megszólítja. Feláll helyéről, majd lassan, határozott léptekkel közelebb megy a pult vonalában a tőle pár lépésre lévő aranyéletűtől. Az acéllal megerősített bakancsai tompán koppannak a fa padlón. Pár lépés után, karnyújtásnyira megáll a fekete hajzuhatag mellett. Közeledése lassú és megfontolt, nem hirtelen és végképp nem támadó. Kíváncsi gleccserkék szemek vetülnek a másikra, de érezheti, hogy nincs mitől tartania.*
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 11:50:09
Üzenet elküldve: 2024-09-24 11:50:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nordic Kronbolt//
*Napja nagy részét kint töltötte, Artheniorba is csak azért jött, hogy növényeit és kenőcseit eladja. Túl sokat nem tudott a mai nap eladni, de azt azért mert nem is hozott sokat, azt meg el is tudta adni, tehát sikeres napot zárhat. Legtöbbször a Pegazus fogadóba jár, de most úgy dönt, hogy megnézi magának a Wegtoreni Kalmárt. Az ajtón belépve fennhangon köszön a vendégeknek és a dolgozóknak, majd a pulthoz megy. Ott rendel egy tál Vándorok eledelet, 11 aranyért.
A pultnál feltűnik neki egy férfi. Még nem kezd bele a beszélgetésbe, csak távolról figyeli a férfit. Amint megkapja ennivalóját, rögvest bele is kezd annak elfogyasztásába. Kellemes ételnek tartja és még az ára is rendben van, bár néhány étel nem versenyezhet a Pegazus áraival. Az hogy a minőségével is az már nem az ő dolga eldönteni. Míg eszik gyakran a férfi felé tekint remélve, hogy felkelti az érdeklődését.*
*Napja nagy részét kint töltötte, Artheniorba is csak azért jött, hogy növényeit és kenőcseit eladja. Túl sokat nem tudott a mai nap eladni, de azt azért mert nem is hozott sokat, azt meg el is tudta adni, tehát sikeres napot zárhat. Legtöbbször a Pegazus fogadóba jár, de most úgy dönt, hogy megnézi magának a Wegtoreni Kalmárt. Az ajtón belépve fennhangon köszön a vendégeknek és a dolgozóknak, majd a pulthoz megy. Ott rendel egy tál Vándorok eledelet, 11 aranyért.
A pultnál feltűnik neki egy férfi. Még nem kezd bele a beszélgetésbe, csak távolról figyeli a férfit. Amint megkapja ennivalóját, rögvest bele is kezd annak elfogyasztásába. Kellemes ételnek tartja és még az ára is rendben van, bár néhány étel nem versenyezhet a Pegazus áraival. Az hogy a minőségével is az már nem az ő dolga eldönteni. Míg eszik gyakran a férfi felé tekint remélve, hogy felkelti az érdeklődését.*
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 10:20:27
Üzenet elküldve: 2024-09-24 10:20:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Ahogy a jégvérű a pultnál megáll, a fából készült masszív szerkezet halkan nyekken a súlya alatt, miközben könyökével ránehezedik. A fogadó melegsége körülöleli, de a szívében még mindig a hegyek hidege lappang. A zsoldos köpeny poros szürkéje beleolvad a félhomályba, de a gleccserkék szemek jeges fénye átszúrja a félárnyékot is. Szemével a fogadóst keresi, aki éppen egy másik vendég korsóját tölti tele habzó itallal. Várakozik türelemmel, mint ahogy a hóleopárd várja prédáját a sziklák között. Amikor a fogadós végre felé fordul, a Havasföldi mély, reszelős hangon szólal meg, melyben érezhető az északi akcentus súlya.*
– Ital, medveszaggató. Étel, malac, parázson sült. Az út volt hosszú, zsoldos fáradt.
* A lélek melengető 7 arany, amiért Ház bora jár. Az étek 16 aranyra rúg, mely Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. A fogadós bólint, és gyorsan intézkedik. Nodric közben hátát a pultnak veti, és tekintetével végigpásztázza a fogadó vendégeit. Idegen arcok mindenfelé, de ez nem lepi meg. A világ nagy és a szél sokféle levelet hordoz. Talán akad köztük olyan, ki hallott Havasföldről és az otthoni népekről, de ez ritka, mint forrongó tó a hegy mélyén. Egy pillanatra megállapodik tekintete egy csoporton, akik élénken társalognak a kandalló melletti asztalon. Nevetésük felcsendül, mint olvadó jég csobbanása a patakban. Nodric arcán halvány mosoly suhan át, de hamar el is tűnik. Emlékszik Toroti nevetésére, a lányéra, aki a tavasz melegét hozta az ő fagyos világába. Vajon merre jár most? Talán a szélsors fonalai egyszer újra keresztezik útjaikat. Gondolataiból a fogadós téríti magához, mikor leteszi elé a gőzölgő húst és az italt. Nodric hálásan bólint, és zsoldjából rendezi az ellenértéket.*
– Köszönöm. Legyen ez szél ajándéka. *Megfogja a kupát, és belekortyol. Az ital nem oly erős mire számított, de jobb a semmitől. A legutóbbi Zöldvölgyi ital végigégette torkát, mint a hegyi fenyők gyantája. Érezte is, ahogy a melegség szétárad testében, feloldva a hideg merevségét. Ez az ital most kellemes meleggel tölti el, mint éj idején a langyos szellő. Nekilát az éteknek is, lassan, megfontoltan, minden falatot alaposan megrágva. A hús íze emlékezteti otthonára, bár a fűszerek idegenek számára. Miközben eszik, hallgatja a körülötte zajló beszélgetéseket. Fülel, hátha elcsíp egy nevet, egy információt. Köszörüli nyelvi készségét, amit az itteni népek beszélnek. Nagyon sok mindent ért már hiszen két fagyfordulót töltött a föld népénél, ahol zsoldosként élt. Ha nem értette a parancsot hamar emlékeztették rá jó adag büntetéssel. Így könnyen megtanulta, amit kellett. Bár egy pöttömnyi kis gnóm az még a segítségére volt, hogy jobban boldoguljon a zavaros Zöldvölgyi nyelvel. Az étek és ital lassan elfogy előle. Nem hagy belőle egy morzsát sem. A fagy földjén minden értékes, semmi sem mehet kárba. Még hátradől egy kis időre, s azon morfondírozik, hogy fizet egy emeleti kunyhóért. Talán holnap sikeresebb lesz a keresése, de most még marad a fogadó népével.*
*Ahogy a jégvérű a pultnál megáll, a fából készült masszív szerkezet halkan nyekken a súlya alatt, miközben könyökével ránehezedik. A fogadó melegsége körülöleli, de a szívében még mindig a hegyek hidege lappang. A zsoldos köpeny poros szürkéje beleolvad a félhomályba, de a gleccserkék szemek jeges fénye átszúrja a félárnyékot is. Szemével a fogadóst keresi, aki éppen egy másik vendég korsóját tölti tele habzó itallal. Várakozik türelemmel, mint ahogy a hóleopárd várja prédáját a sziklák között. Amikor a fogadós végre felé fordul, a Havasföldi mély, reszelős hangon szólal meg, melyben érezhető az északi akcentus súlya.*
– Ital, medveszaggató. Étel, malac, parázson sült. Az út volt hosszú, zsoldos fáradt.
* A lélek melengető 7 arany, amiért Ház bora jár.
Az étek 16 aranyra rúg, mely Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. A fogadós bólint, és gyorsan intézkedik. Nodric közben hátát a pultnak veti, és tekintetével végigpásztázza a fogadó vendégeit. Idegen arcok mindenfelé, de ez nem lepi meg. A világ nagy és a szél sokféle levelet hordoz. Talán akad köztük olyan, ki hallott Havasföldről és az otthoni népekről, de ez ritka, mint forrongó tó a hegy mélyén. Egy pillanatra megállapodik tekintete egy csoporton, akik élénken társalognak a kandalló melletti asztalon. Nevetésük felcsendül, mint olvadó jég csobbanása a patakban. Nodric arcán halvány mosoly suhan át, de hamar el is tűnik. Emlékszik Toroti nevetésére, a lányéra, aki a tavasz melegét hozta az ő fagyos világába. Vajon merre jár most? Talán a szélsors fonalai egyszer újra keresztezik útjaikat. Gondolataiból a fogadós téríti magához, mikor leteszi elé a gőzölgő húst és az italt. Nodric hálásan bólint, és zsoldjából rendezi az ellenértéket.*– Köszönöm. Legyen ez szél ajándéka. *Megfogja a kupát, és belekortyol. Az ital nem oly erős mire számított, de jobb a semmitől. A legutóbbi Zöldvölgyi ital végigégette torkát, mint a hegyi fenyők gyantája. Érezte is, ahogy a melegség szétárad testében, feloldva a hideg merevségét. Ez az ital most kellemes meleggel tölti el, mint éj idején a langyos szellő. Nekilát az éteknek is, lassan, megfontoltan, minden falatot alaposan megrágva. A hús íze emlékezteti otthonára, bár a fűszerek idegenek számára. Miközben eszik, hallgatja a körülötte zajló beszélgetéseket. Fülel, hátha elcsíp egy nevet, egy információt. Köszörüli nyelvi készségét, amit az itteni népek beszélnek. Nagyon sok mindent ért már hiszen két fagyfordulót töltött a föld népénél, ahol zsoldosként élt. Ha nem értette a parancsot hamar emlékeztették rá jó adag büntetéssel. Így könnyen megtanulta, amit kellett. Bár egy pöttömnyi kis gnóm az még a segítségére volt, hogy jobban boldoguljon a zavaros Zöldvölgyi nyelvel. Az étek és ital lassan elfogy előle. Nem hagy belőle egy morzsát sem. A fagy földjén minden értékes, semmi sem mehet kárba. Még hátradől egy kis időre, s azon morfondírozik, hogy fizet egy emeleti kunyhóért. Talán holnap sikeresebb lesz a keresése, de most még marad a fogadó népével.*
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 10:08:41
Üzenet elküldve: 2024-09-24 10:08:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Ez már tényleg nem csak egy játék. Azt úgy hagyták maguk mögött, hogy szinte észre sem vették, és talán egyikük sem hiányolja vissza most. Átléptek egy vékony mezsgyét, ami elválasztja egymástól a könnyelmű és a komoly dolgokat, és most mindketten úgy ülnek az asztalnál, mintha afölött egy sötét felhő gomolyogna.
Alkarját vágja kicsit az asztal éle ahogy rátámaszkodik, de ez most nem érdekli. Talán észre sem veszi. Ujjai még mindig a süteményes tányérral babrálnak, a cipó maradéka ázott, sötét színű masszává lényegült már a tányéron. Nori-t nézi. Látja, ahogy a lány szemei még sötétebbé válnak, látja, ahogy a válla kissé megereszkedik, és hallja, ahogy a hangjából kikopik a csivitelő tónus. Nori szavai egy pillanatra meglepik, a hirtelen közéjük keveredő nyersesség szinte pukkan. De nem botránkozik meg ezen, sőt, tulajdonképpen őszintén igazat kell, hogy adjon az állításnak. Ha lenne pohara, akkor most azt a lányra emelné, annak hiányában csupán jobbjával tesz egy mozdulatot, felfelé fordított tenyerével int a plafon irányába egy aprót.*
- Ezzel őszintén egyetértek. *-mondja, miközben bólint egyet. Bizony, a világban nincs ingyen semmi, és a világ a velejéig romlott. És erről az emberek -és a másfajúak- tehetnek javarészt, ők azok, akik kitalálták, hogy egyesek többet érnek mint mások; és a pénzzel -ami ugyancsak egy kitalált dolog- biztosítják is ezt a helyzetet. Ő maga még sosem volt „fent”, de azt nagyon jól tudja, hogy milyen „lent” lenni.
Nori szavaira újra felpislant, most ő biccenti kissé oldalra a fejét. Végigméri a lányt, mintha most látná először, majd kissé megvonja a vállát.*
- Hát hogy' tudnék én erre válaszolni, úgy, hogy nem ismerlek? *-kérdezi halkan-* Hisz' nem tudom honnan jöttél és mi'csiná'tál. De hogy mit nyer a világ, meg mit nyersz tenmagad? Ez csak rajtad múlik.
*A lány felé nyújtja mindkét karját, mintha csak tartana valamit a tenyerein.*
- Én vótam már könyékig véres. Ez akkor azt jelenti, hogy ennyi lenne csak a két kezem? Nem. *-visszatámaszkodik-* A kezeimmel még ugyan sok jót tudok csiná'ni. Csak annyi, hogy így kell akarnom és csiná'nom. Minden és mindenki a világnak, az életnek, másoknak, meg a maga hasznára tud lenni. Csak akarat kérdése. De azt teneked kell tudni, hogy akarod-e.
*Halkan hümment.*
- A szeretet meg a harag nem zárja ki egymást. *-mondja elgondolkozva, újra a morzsákkal szórakozva-* De a harag mindig hamar kopik, ha szeretet is van mellette. Hiszen ez a szeretet lényege, nem? Csak hát a szeretet meg a hazugság se' zárja ki egymást. De ha azt mondja, hogy szeret, akkó mér' hazudna azzal, hogy dolgozik? Tán' okod van úgy gondolni, hogy hazudik? Mármint.. valódi okod?
//Alkonyka//
*Ez már tényleg nem csak egy játék. Azt úgy hagyták maguk mögött, hogy szinte észre sem vették, és talán egyikük sem hiányolja vissza most. Átléptek egy vékony mezsgyét, ami elválasztja egymástól a könnyelmű és a komoly dolgokat, és most mindketten úgy ülnek az asztalnál, mintha afölött egy sötét felhő gomolyogna.
Alkarját vágja kicsit az asztal éle ahogy rátámaszkodik, de ez most nem érdekli. Talán észre sem veszi. Ujjai még mindig a süteményes tányérral babrálnak, a cipó maradéka ázott, sötét színű masszává lényegült már a tányéron. Nori-t nézi. Látja, ahogy a lány szemei még sötétebbé válnak, látja, ahogy a válla kissé megereszkedik, és hallja, ahogy a hangjából kikopik a csivitelő tónus. Nori szavai egy pillanatra meglepik, a hirtelen közéjük keveredő nyersesség szinte pukkan. De nem botránkozik meg ezen, sőt, tulajdonképpen őszintén igazat kell, hogy adjon az állításnak. Ha lenne pohara, akkor most azt a lányra emelné, annak hiányában csupán jobbjával tesz egy mozdulatot, felfelé fordított tenyerével int a plafon irányába egy aprót.*
- Ezzel őszintén egyetértek. *-mondja, miközben bólint egyet. Bizony, a világban nincs ingyen semmi, és a világ a velejéig romlott. És erről az emberek -és a másfajúak- tehetnek javarészt, ők azok, akik kitalálták, hogy egyesek többet érnek mint mások; és a pénzzel -ami ugyancsak egy kitalált dolog- biztosítják is ezt a helyzetet. Ő maga még sosem volt „fent”, de azt nagyon jól tudja, hogy milyen „lent” lenni.
Nori szavaira újra felpislant, most ő biccenti kissé oldalra a fejét. Végigméri a lányt, mintha most látná először, majd kissé megvonja a vállát.*
- Hát hogy' tudnék én erre válaszolni, úgy, hogy nem ismerlek? *-kérdezi halkan-* Hisz' nem tudom honnan jöttél és mi'csiná'tál. De hogy mit nyer a világ, meg mit nyersz tenmagad? Ez csak rajtad múlik.
*A lány felé nyújtja mindkét karját, mintha csak tartana valamit a tenyerein.*
- Én vótam már könyékig véres. Ez akkor azt jelenti, hogy ennyi lenne csak a két kezem? Nem. *-visszatámaszkodik-* A kezeimmel még ugyan sok jót tudok csiná'ni. Csak annyi, hogy így kell akarnom és csiná'nom. Minden és mindenki a világnak, az életnek, másoknak, meg a maga hasznára tud lenni. Csak akarat kérdése. De azt teneked kell tudni, hogy akarod-e.
*Halkan hümment.*
- A szeretet meg a harag nem zárja ki egymást. *-mondja elgondolkozva, újra a morzsákkal szórakozva-* De a harag mindig hamar kopik, ha szeretet is van mellette. Hiszen ez a szeretet lényege, nem? Csak hát a szeretet meg a hazugság se' zárja ki egymást. De ha azt mondja, hogy szeret, akkó mér' hazudna azzal, hogy dolgozik? Tán' okod van úgy gondolni, hogy hazudik? Mármint.. valódi okod?
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-24 07:09:43
Üzenet elküldve: 2024-09-24 07:09:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Most már kénytelen elkönyvelni, hogy nem véletlenről van szó. Sok dolgot érintettek, Agaree-Siche pedig megtanulta már az övéi között, hogy amellett, ami elhangzik, arra is figyeljen, ami nem. Ez így, egységben adja csak ki a teljes képet. Egy beszélgetés negatív terei gyakorta beszédesebbek az elhangzó szavaknál is.
Tartásán és vonásain is látszik, hogy jómaga is feloldja a nyomást, melyet határozottsága az asztaltársaságára helyezett az imént. Hagyja a másikat beszélni. Érdeklődő figyelme is leveti szúrósságát, ami némely ponton olyan érzést képes kelteni, mintha valakit pengével a torka alatt vallatnának.
Az ember férfiak, az artheniori ember férfiak máshoz szoktak, és ezt ő sem felejti el. Ehhez mérten simította most is az itteni normák határai közé a viselkedését. Könnyebben boldogul az ilyesmivel, mint egy született pirtianesi. A figyelmének viszont így is súlya van, bármennyire lazít is a gyeplőn.*
- Még az is lehet *biccent kedélyesen a diplomatikusan odafűzött mondatra.*
- Nem kételkedem az üzleti érzékében, prefektus. Szívesen meghallgatnám a részleteket e kivételes befektetési lehetőség kapcsán. Gondolom sok az érdeklődő. Elárulhat részleteket? Mégse árt tudni a leendő szomszédokról. Kedvező fogadtatásra talált a Tanács szándéka a város korábbi arisztokrata családjai körében is? Kik lesznek Arthenior első új nemesei? Elárulhatja? *Hirtelen szab megálljt a szavainak, s elnézést kérő mosollyal tárja szét kezeit.* - Bocsásson meg. Sok-sok kérdés. A formálódó újdonságok izgalma. *Egy felmerülő gondolat nyomán aztán egy kissé szakmaibb kérdéskörre tér át.* - Ha jól sejtem, e vásárolt rang nem örökölhető. De mi a helyzet a birtokkal és az ingatlannal? Jár bármi megkötés az így szerzett tulajdonjoggal?
*Most már kénytelen elkönyvelni, hogy nem véletlenről van szó. Sok dolgot érintettek, Agaree-Siche pedig megtanulta már az övéi között, hogy amellett, ami elhangzik, arra is figyeljen, ami nem. Ez így, egységben adja csak ki a teljes képet. Egy beszélgetés negatív terei gyakorta beszédesebbek az elhangzó szavaknál is.
Tartásán és vonásain is látszik, hogy jómaga is feloldja a nyomást, melyet határozottsága az asztaltársaságára helyezett az imént. Hagyja a másikat beszélni. Érdeklődő figyelme is leveti szúrósságát, ami némely ponton olyan érzést képes kelteni, mintha valakit pengével a torka alatt vallatnának.
Az ember férfiak, az artheniori ember férfiak máshoz szoktak, és ezt ő sem felejti el. Ehhez mérten simította most is az itteni normák határai közé a viselkedését. Könnyebben boldogul az ilyesmivel, mint egy született pirtianesi. A figyelmének viszont így is súlya van, bármennyire lazít is a gyeplőn.*
- Még az is lehet *biccent kedélyesen a diplomatikusan odafűzött mondatra.*
- Nem kételkedem az üzleti érzékében, prefektus. Szívesen meghallgatnám a részleteket e kivételes befektetési lehetőség kapcsán. Gondolom sok az érdeklődő. Elárulhat részleteket? Mégse árt tudni a leendő szomszédokról. Kedvező fogadtatásra talált a Tanács szándéka a város korábbi arisztokrata családjai körében is? Kik lesznek Arthenior első új nemesei? Elárulhatja? *Hirtelen szab megálljt a szavainak, s elnézést kérő mosollyal tárja szét kezeit.* - Bocsásson meg. Sok-sok kérdés. A formálódó újdonságok izgalma. *Egy felmerülő gondolat nyomán aztán egy kissé szakmaibb kérdéskörre tér át.* - Ha jól sejtem, e vásárolt rang nem örökölhető. De mi a helyzet a birtokkal és az ingatlannal? Jár bármi megkötés az így szerzett tulajdonjoggal?
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-23 21:52:38
Üzenet elküldve: 2024-09-23 21:52:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy visszaül a teával a helyére, ismét gondosan eligazítja a szoknyát a feneke alatt, lábait pedig szorosan keresztbe veti egymáson. Talán mégis nadrágban kellett volna lejönnie. Az szűkebb, kényelmetlenebb, de kevesebb vele a macera, még akkor is, ha az asztal alatt majdnem, hogy senki sem látja, hogy áll rajta az a szoknya.
Mindenesetre most már az öltözéke a legkisebb gondja, ugyanis a rögtönzött játék hevében magában is sikerült működésre késztetnie a vészharangot. Most már a lépcső felől, a bejárati ajtó irányából, minden apró pici résből azt várja, hogy mikor bújik elő valami rémséges, valami groteszk módon ijesztő akármi, ami csak azért jön, hogy megragadja őt, és magával rántsa a sötétségbe őt is az olyan kis lyukon keresztül, ahol a józan ész alapján ő át sem férne.
Éppen ezért szolgálnak mentsvárként Alaver szavai, mert az kicsit el tudja terelni a gondolatait a kezdődő paranoiátról, ami, ha elveszíti a kontrollt még pánikrohamba is átcsaphat. Magának köszönhetné, de jobb lenne elkerülni. Azt sajnos már érzi, hogy a feje elkezdett újra lüktetni.*
- Senki nem ad ingyen semmit sem. Nem csak az istenek, hanem az emberek sem. Ha bármi ingyen volna, nem itt ülnénk. Sem te, sem én. Ez a világ rohadt. Úgy el van baszva, hogy csak na…
*Nem csak a kecskék rínak, hanem ő is elsírja az egyik nagy fájdalmát. A társadalmi egyenlőtlenség okozta szenvedést. Azt, hogy mivel soha nem volt senkije és semmije, a társadalom szerint nem is jár neki senki és semmi. Sem vagyon, sem biztonság, sem boldogság. Hála a kecskéknek, ebben a gondolatmenetben sem süllyed el végig, újra kirángatja a mélység torkából Alaver története. Igazán megnyugtató. Olyan egyszerű, olyan… földi az egész kisugárzása.*
- Biztos vagy te ebben? *Kérdezi őszinte szomorúsággal, ami most egyértelműen tükröződik az erős, feketével kifestett barna íriszekből.*
- Mondd, így, hogy nem ismersz… Mivel érne többet az életem a halálomnál? Mit nyer a világ azzal, hogy élek? Mit nyerek én azzal, hogy élek? Semmit… Tudod, van, aki szeret engem, most már tudom. Az álmaimban látom, de újabban ő sincs velem… Elmondta miért… Azért, mert dolgozik, de én nem hiszek neki. Bántottam őt, és szerintem még mindig haragszik rám.
*A játéknak vége. Most már nem akarja legyőzni Alaver-t, csak az őszinteség beszél belőle. Hogy miért pont a vele szemben ülővel őszinte? Csak. Miért ne legyen az? Úgyis mindegy. Minden mindegy.*
//Alkonyka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy visszaül a teával a helyére, ismét gondosan eligazítja a szoknyát a feneke alatt, lábait pedig szorosan keresztbe veti egymáson. Talán mégis nadrágban kellett volna lejönnie. Az szűkebb, kényelmetlenebb, de kevesebb vele a macera, még akkor is, ha az asztal alatt majdnem, hogy senki sem látja, hogy áll rajta az a szoknya.
Mindenesetre most már az öltözéke a legkisebb gondja, ugyanis a rögtönzött játék hevében magában is sikerült működésre késztetnie a vészharangot. Most már a lépcső felől, a bejárati ajtó irányából, minden apró pici résből azt várja, hogy mikor bújik elő valami rémséges, valami groteszk módon ijesztő akármi, ami csak azért jön, hogy megragadja őt, és magával rántsa a sötétségbe őt is az olyan kis lyukon keresztül, ahol a józan ész alapján ő át sem férne.
Éppen ezért szolgálnak mentsvárként Alaver szavai, mert az kicsit el tudja terelni a gondolatait a kezdődő paranoiátról, ami, ha elveszíti a kontrollt még pánikrohamba is átcsaphat. Magának köszönhetné, de jobb lenne elkerülni. Azt sajnos már érzi, hogy a feje elkezdett újra lüktetni.*
- Senki nem ad ingyen semmit sem. Nem csak az istenek, hanem az emberek sem. Ha bármi ingyen volna, nem itt ülnénk. Sem te, sem én. Ez a világ rohadt. Úgy el van baszva, hogy csak na…
*Nem csak a kecskék rínak, hanem ő is elsírja az egyik nagy fájdalmát. A társadalmi egyenlőtlenség okozta szenvedést. Azt, hogy mivel soha nem volt senkije és semmije, a társadalom szerint nem is jár neki senki és semmi. Sem vagyon, sem biztonság, sem boldogság. Hála a kecskéknek, ebben a gondolatmenetben sem süllyed el végig, újra kirángatja a mélység torkából Alaver története. Igazán megnyugtató. Olyan egyszerű, olyan… földi az egész kisugárzása.*
- Biztos vagy te ebben? *Kérdezi őszinte szomorúsággal, ami most egyértelműen tükröződik az erős, feketével kifestett barna íriszekből.*
- Mondd, így, hogy nem ismersz… Mivel érne többet az életem a halálomnál? Mit nyer a világ azzal, hogy élek? Mit nyerek én azzal, hogy élek? Semmit… Tudod, van, aki szeret engem, most már tudom. Az álmaimban látom, de újabban ő sincs velem… Elmondta miért… Azért, mert dolgozik, de én nem hiszek neki. Bántottam őt, és szerintem még mindig haragszik rám.
*A játéknak vége. Most már nem akarja legyőzni Alaver-t, csak az őszinteség beszél belőle. Hogy miért pont a vele szemben ülővel őszinte? Csak. Miért ne legyen az? Úgyis mindegy. Minden mindegy.*
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-23 19:39:55
Üzenet elküldve: 2024-09-23 19:39:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
- Távol álljon tőlem, hogy vizsgáztatni, vagy okítani kívánjam. Csak rámutattam az érme másik oldalára.
*feleli békítő hangon, habár ő is kihallja a matróna hangjából az oktató élt. De úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja, főleg azután, hogy a nőstény tovább fűzi a gondolatait.*
- Akkor, ha jól értem, mégiscsak erős Artheniorban érdekelt. Vagy félreértettem volna? Az imént még azt említette, valódi hatalmat akar. Elismerem, Arthenior új nemesi rétegébe tartozni önmagában még nem jelent ilyen hatalmat. De nem is hátráltatja az efféle ambíciókat. Ráadásul jelenleg talán egész Lanawin legjobb befektetése, ha azt veszi alapul, hogy birtok és nívós épület jár hozzá. Nyilvánvaló, hogy amikor a telkek elfogynak, hamar megemelkedik majd az ingatlan ára.
*fejti ki, majd hozzáteszi.*
- De nem akarom, hogy azt higyje, minden áron önre akarom tukmálni ezt a "portékát". Csupán figyelmébe ajánlom egy olyan szempontból, amit talán még nem mérlegelt. De ha enélkül is meg tudja valósítani ambícióit, és azok a város érdekeivel sem ütköznek, akkor még az is lehet, hogy szövetségesre talál bennem.
*teszi hozzá.*
- Távol álljon tőlem, hogy vizsgáztatni, vagy okítani kívánjam. Csak rámutattam az érme másik oldalára.
*feleli békítő hangon, habár ő is kihallja a matróna hangjából az oktató élt. De úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja, főleg azután, hogy a nőstény tovább fűzi a gondolatait.*
- Akkor, ha jól értem, mégiscsak erős Artheniorban érdekelt. Vagy félreértettem volna? Az imént még azt említette, valódi hatalmat akar. Elismerem, Arthenior új nemesi rétegébe tartozni önmagában még nem jelent ilyen hatalmat. De nem is hátráltatja az efféle ambíciókat. Ráadásul jelenleg talán egész Lanawin legjobb befektetése, ha azt veszi alapul, hogy birtok és nívós épület jár hozzá. Nyilvánvaló, hogy amikor a telkek elfogynak, hamar megemelkedik majd az ingatlan ára.
*fejti ki, majd hozzáteszi.*
- De nem akarom, hogy azt higyje, minden áron önre akarom tukmálni ezt a "portékát". Csupán figyelmébe ajánlom egy olyan szempontból, amit talán még nem mérlegelt. De ha enélkül is meg tudja valósítani ambícióit, és azok a város érdekeivel sem ütköznek, akkor még az is lehet, hogy szövetségesre talál bennem.
*teszi hozzá.*
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-23 07:14:05
Üzenet elküldve: 2024-09-23 07:14:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Egy kicsit beharapja az ajkát, hogy se kuncogás, se csípős megjegyzés ne fusson ki rajta. Nem ad túl sok alapot a prefektus kijelentésének, miszerint ismeri a Tűz városát, hogy közvetlenül ezután rá vonatkozólag olyan szavakat ejt ki a száján, mint "rendszer", és hogy "sziklaszilárd". Azt, ami Wegtorenben van csak igen elvetemült elmék neveznék rendszernek. Pont annyi a rendszer benne, mint a mécsbogarak röptében. A sziklaszilárdnál pedig kevés alkalmatlanabb jelzőt lehetne rá találni. Wegtoren kaotikus "rendszere" képlékeny és változékony. Őt magát egyszerre viszolyogtatja és nyűgözi le. Mert egyvalami nagyon is közös Wegtorenben és Pirtianesben (a rabszolgatartáson kívül ugyebár): az erő irányít, méghozzá jóval nyersebben, mint a hegy innenső oldalának városaiban.*
- Prefektus, ha vizsgáztatni akar, fölösleges. *Sóhajt egy pillanatra kedélytelenné ridegülő vonásokkal.* - Mindenki tudja, hogy a négy város egymásra van utalva. Mindegyik bír olyasmivel, amiben a másik három nem. Így hát, hogy a hegyen innen vagy túl, az kicsit se számít. Arthenior még csak megőrölni se tudná a gabonáját a wegtoreni malmok nélkül. A szerszámok a szekerek, de még a jó minőségű kötél is a hegyen túlról jön. Ahogy a faragott kövek, a márványlapok és az égetett téglák meg cserepek is, amiből az új nemesség csinos kúriáit építeni tervezik. *Persze, itt helyben is vannak mesteremberek, de egy ekkora várost aligha tudnának ellátni.*
- Arthenior még nem talált magára történtek után. És az az érzésem, hogy nem véletlen, hogy ilyen lassú ez a folyamat. A négy várost összekötő szálak gyakorlatilag eltéphetetlenek, ez nem vitás, de az egyensúly eltolódni látszik. Pedig fontos lenne, hogy Arthenior legyen ennek az együttműködésnek a lüktető szíve. *Mutatóujja határozottan az asztalra bök.* - Mert bár fontos, mint Lanawin éléskamrája, de különlegessé ez teszi. Wegtoren áthozta a hegyen a lángját, Lihanech a folyón túl építi Reménynegyedét, és kétlem, hogy Pirtianes ne akarna mindebből ugyanúgy. De ha a város nem talál magára, az érdekek szeleteket hasítanak ki belőle, ahelyett, hogy hasznos szövetté egyesülnének a szálak. Itt. Artheniorban.
*Egy kicsit beharapja az ajkát, hogy se kuncogás, se csípős megjegyzés ne fusson ki rajta. Nem ad túl sok alapot a prefektus kijelentésének, miszerint ismeri a Tűz városát, hogy közvetlenül ezután rá vonatkozólag olyan szavakat ejt ki a száján, mint "rendszer", és hogy "sziklaszilárd". Azt, ami Wegtorenben van csak igen elvetemült elmék neveznék rendszernek. Pont annyi a rendszer benne, mint a mécsbogarak röptében. A sziklaszilárdnál pedig kevés alkalmatlanabb jelzőt lehetne rá találni. Wegtoren kaotikus "rendszere" képlékeny és változékony. Őt magát egyszerre viszolyogtatja és nyűgözi le. Mert egyvalami nagyon is közös Wegtorenben és Pirtianesben (a rabszolgatartáson kívül ugyebár): az erő irányít, méghozzá jóval nyersebben, mint a hegy innenső oldalának városaiban.*
- Prefektus, ha vizsgáztatni akar, fölösleges. *Sóhajt egy pillanatra kedélytelenné ridegülő vonásokkal.* - Mindenki tudja, hogy a négy város egymásra van utalva. Mindegyik bír olyasmivel, amiben a másik három nem. Így hát, hogy a hegyen innen vagy túl, az kicsit se számít. Arthenior még csak megőrölni se tudná a gabonáját a wegtoreni malmok nélkül. A szerszámok a szekerek, de még a jó minőségű kötél is a hegyen túlról jön. Ahogy a faragott kövek, a márványlapok és az égetett téglák meg cserepek is, amiből az új nemesség csinos kúriáit építeni tervezik. *Persze, itt helyben is vannak mesteremberek, de egy ekkora várost aligha tudnának ellátni.*
- Arthenior még nem talált magára történtek után. És az az érzésem, hogy nem véletlen, hogy ilyen lassú ez a folyamat. A négy várost összekötő szálak gyakorlatilag eltéphetetlenek, ez nem vitás, de az egyensúly eltolódni látszik. Pedig fontos lenne, hogy Arthenior legyen ennek az együttműködésnek a lüktető szíve. *Mutatóujja határozottan az asztalra bök.* - Mert bár fontos, mint Lanawin éléskamrája, de különlegessé ez teszi. Wegtoren áthozta a hegyen a lángját, Lihanech a folyón túl építi Reménynegyedét, és kétlem, hogy Pirtianes ne akarna mindebből ugyanúgy. De ha a város nem talál magára, az érdekek szeleteket hasítanak ki belőle, ahelyett, hogy hasznos szövetté egyesülnének a szálak. Itt. Artheniorban.
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-22 19:18:50
Üzenet elküldve: 2024-09-22 19:18:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*A falusi emberek babonás népség. Ezt kár tagadni is. A város zsúfolt biztonságán kívüli világ, ami sokszor csak néhány, szellősen alló házat vagy fél-tanyát jelent, jóval ijesztőbb tud lenni az embernek. Ha odakint csak a szél motoszkál éjszaka, egy megreccsenő lépcső is baljóslatú tud lenni, egy szélcsengő vagy sókör is védelmet ad, a zsálya füstje is megtisztít. Ha babonás az ember, átköp a válla felett ha fekete macska megy előtte az úton. Csengőt köt a fejfára. Mécsest gyújt egy bizonyos éjszakán, az őszi ekvinoktium és a téli szolsztícium között. Ezüst amulettet vesz a nyakába.*
- Nagy szavak. *-sóhajtja válaszul a kisboszorkány szavaira. Na tessék! Csak jó volt a megérzése.-* Mér' lenne jó, ha újra a földet taposná, akinek már elfogyott az útja? Hm..? Elveszetten bolyongana csak..
*Baljával legyint, jobbjával az asztallap rejtekében újra a rontáselhárító jelet formálja. Még a gondolatot is borzasztónak találja. Csak aprót int ahogy a lány feláll, még csak a szoknya után se fordul egy pillanatra sem. Akkor néz csak rá, amikor az visszafordul felé. A kisboszorkány igazságára csak bólint kicsit. Igen. Mozog a föld alatt valami. Nyüzsgő férgek, amik a valahavolt élet kihűlt maradékát zabálják, maguk-fajta életté formálva a halált. Minek visszahozni bármit, ami halott? Hiszen a halál is az életet szolgálja. Az élet meg a halált. Morzsákat pöcköl, amíg Nori vissza nem ér.*
- Tudod, *-mondja-* nem értek én egyet azzal, hogy bolygatni kén' a hóttakat. Mert még ha fáj is, de ez a dógok rendje. Azt mondod, egy Isten segíccségével vissza tudod ezt fordítani. Tudom ám hogy kirű beszélsz. Oszt' azt is tudom, hogy az nem ad ám ingyen semmit. Mit gondósz, mit ér meg ez bárkinek? Mit ér meg neked? Csak hogy e'mondhasd, hogy meg tudod csinálni..
*Az asztalra néz, ujjával a süteményes tányért tologatja. Egészen elment tőle a gusztusa.*
- Hallottál mán kecskét ríni? Én igen. Mind azt csinájja a tagló alatt. És tudod, mire gyüttem én rá eccer? *-felnéz, a másik tekintetét keresi. Következő mondatát szánja is meg nem is ahhoz a játékhoz, ha játék az még, ami közöttük folyik.-* Halálból sokféle van. Életből is. De az élet talán mindig többet ér egy kicsivel.
//Alkonyka//
*A falusi emberek babonás népség. Ezt kár tagadni is. A város zsúfolt biztonságán kívüli világ, ami sokszor csak néhány, szellősen alló házat vagy fél-tanyát jelent, jóval ijesztőbb tud lenni az embernek. Ha odakint csak a szél motoszkál éjszaka, egy megreccsenő lépcső is baljóslatú tud lenni, egy szélcsengő vagy sókör is védelmet ad, a zsálya füstje is megtisztít. Ha babonás az ember, átköp a válla felett ha fekete macska megy előtte az úton. Csengőt köt a fejfára. Mécsest gyújt egy bizonyos éjszakán, az őszi ekvinoktium és a téli szolsztícium között. Ezüst amulettet vesz a nyakába.*
- Nagy szavak. *-sóhajtja válaszul a kisboszorkány szavaira. Na tessék! Csak jó volt a megérzése.-* Mér' lenne jó, ha újra a földet taposná, akinek már elfogyott az útja? Hm..? Elveszetten bolyongana csak..
*Baljával legyint, jobbjával az asztallap rejtekében újra a rontáselhárító jelet formálja. Még a gondolatot is borzasztónak találja. Csak aprót int ahogy a lány feláll, még csak a szoknya után se fordul egy pillanatra sem. Akkor néz csak rá, amikor az visszafordul felé. A kisboszorkány igazságára csak bólint kicsit. Igen. Mozog a föld alatt valami. Nyüzsgő férgek, amik a valahavolt élet kihűlt maradékát zabálják, maguk-fajta életté formálva a halált. Minek visszahozni bármit, ami halott? Hiszen a halál is az életet szolgálja. Az élet meg a halált. Morzsákat pöcköl, amíg Nori vissza nem ér.*
- Tudod, *-mondja-* nem értek én egyet azzal, hogy bolygatni kén' a hóttakat. Mert még ha fáj is, de ez a dógok rendje. Azt mondod, egy Isten segíccségével vissza tudod ezt fordítani. Tudom ám hogy kirű beszélsz. Oszt' azt is tudom, hogy az nem ad ám ingyen semmit. Mit gondósz, mit ér meg ez bárkinek? Mit ér meg neked? Csak hogy e'mondhasd, hogy meg tudod csinálni..
*Az asztalra néz, ujjával a süteményes tányért tologatja. Egészen elment tőle a gusztusa.*
- Hallottál mán kecskét ríni? Én igen. Mind azt csinájja a tagló alatt. És tudod, mire gyüttem én rá eccer? *-felnéz, a másik tekintetét keresi. Következő mondatát szánja is meg nem is ahhoz a játékhoz, ha játék az még, ami közöttük folyik.-* Halálból sokféle van. Életből is. De az élet talán mindig többet ér egy kicsivel.
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:33:26
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:33:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alkonyka//
*Bármi olyan dologgal szórakozni, ami túlmutat az élők világán, egyáltalán nem játék. Kár, hogy a feketeség nem ismeri, és ha ismerné sem fogadná meg ezt a tanácsot. Ő már évek óta a tűzzel játszik, olykor önként égeti meg magát, de akkor sem áll le. Jól érzi magát ebben a különös, titokzatos világban, már amikor a Valamik nem őt akarják elkapni.*
- Nem tart az vissza semmit *mondja a szélcsengőkkel kapcsolatban. A hozzá kapcsolódó kis történet meglepi. Ezúttal egyáltalán nem kell gondolkodnia azon, hogy vajon miért tépte le a szélcsengőt a helyéről. Azt akarta, hogy az elhunyt asszony visszatérjen az életbe, egyértelmű.*
- Ehh, ahhoz nem elég ha letépi a csengőt. A halál nem örök, de az istenek, azaz egy isten segítségére van szükség ahhoz, hogy valaki újra élhessen. Egyszer talán majd én is képes leszek visszaadni valakinek az életét… *jegyzi meg sejtelmesen, nem kifejtve a részleteket, hogy mégis miképp szeretné kivitelezni a csodát. Az maradjon az ő titka.*
- Igen, már mindegy… *hagyja ő is ennyiben az egészet, és inkább arra koncentrál, hogy elpusztítsa az utolsó falatokat is a tányéron. Nem sokkal később sikerül is. Pont az utolsó darabkát veszi a szájába, mikor Alaver újra megszólal.*
- A hold? Hmm… sosem bámultam még sokáig a holdat, de azt hiszem, ezt ki fogom próbálni. Hozok valamit inni magamnak, azt elfelejtettem.
*Feláll az asztaltól, és már indulna is a pulthoz, de előtte még visszafordul a férfihez. Le akarja tudni a körét, mielőtt magára hagyja őt. Akkor legalább nyugodtan, csendben gondolkodhat a sajátján.*
- Majd mondd meg apádnak… A föld békésen pihen a sírok felett, de minden éjjel hallani, ahogy a mélyben mozgolódik Valami.
*Nem fűz hozzá semmi mást, csak távozik az asztaltól, és a következő pillanatban már ismét a pultost boldogítja. Még mindig nem akar berúgni, különben még a végén valósággá válnak a korábban elhangzott rejtvények, így, amit rendel, az csupán egy pohár Tea 4 aranyért. Nori különös figyelemmel kíséri végig, ahogy kiöntik neki a finom italt egy pohárba, Alaver pedig addig élvezheti még egy kis ideig a magányt, de aztán végül visszamegy hozzá, újra leül, de nem szól semmit, csak kis kezei közé szorítja a teától meleg poharat, és lassan kortyolgatni kezd belőle.*
//Alkonyka//
*Bármi olyan dologgal szórakozni, ami túlmutat az élők világán, egyáltalán nem játék. Kár, hogy a feketeség nem ismeri, és ha ismerné sem fogadná meg ezt a tanácsot. Ő már évek óta a tűzzel játszik, olykor önként égeti meg magát, de akkor sem áll le. Jól érzi magát ebben a különös, titokzatos világban, már amikor a Valamik nem őt akarják elkapni.*
- Nem tart az vissza semmit *mondja a szélcsengőkkel kapcsolatban. A hozzá kapcsolódó kis történet meglepi. Ezúttal egyáltalán nem kell gondolkodnia azon, hogy vajon miért tépte le a szélcsengőt a helyéről. Azt akarta, hogy az elhunyt asszony visszatérjen az életbe, egyértelmű.*
- Ehh, ahhoz nem elég ha letépi a csengőt. A halál nem örök, de az istenek, azaz egy isten segítségére van szükség ahhoz, hogy valaki újra élhessen. Egyszer talán majd én is képes leszek visszaadni valakinek az életét… *jegyzi meg sejtelmesen, nem kifejtve a részleteket, hogy mégis miképp szeretné kivitelezni a csodát. Az maradjon az ő titka.*
- Igen, már mindegy… *hagyja ő is ennyiben az egészet, és inkább arra koncentrál, hogy elpusztítsa az utolsó falatokat is a tányéron. Nem sokkal később sikerül is. Pont az utolsó darabkát veszi a szájába, mikor Alaver újra megszólal.*
- A hold? Hmm… sosem bámultam még sokáig a holdat, de azt hiszem, ezt ki fogom próbálni. Hozok valamit inni magamnak, azt elfelejtettem.
*Feláll az asztaltól, és már indulna is a pulthoz, de előtte még visszafordul a férfihez. Le akarja tudni a körét, mielőtt magára hagyja őt. Akkor legalább nyugodtan, csendben gondolkodhat a sajátján.*
- Majd mondd meg apádnak… A föld békésen pihen a sírok felett, de minden éjjel hallani, ahogy a mélyben mozgolódik Valami.
*Nem fűz hozzá semmi mást, csak távozik az asztaltól, és a következő pillanatban már ismét a pultost boldogítja. Még mindig nem akar berúgni, különben még a végén valósággá válnak a korábban elhangzott rejtvények, így, amit rendel, az csupán egy pohár Tea 4 aranyért.
Nori különös figyelemmel kíséri végig, ahogy kiöntik neki a finom italt egy pohárba, Alaver pedig addig élvezheti még egy kis ideig a magányt, de aztán végül visszamegy hozzá, újra leül, de nem szól semmit, csak kis kezei közé szorítja a teától meleg poharat, és lassan kortyolgatni kezd belőle.*
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:05:22
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:05:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Agaree válasza, és benne a lekicsinylés a leendő artheniori nemesség iránt nem növeli Orthus szimpátiáját a matróna iránt. De miután a nőstény elmondta véleményét Artheniorról és Wegtorenről, a prefektuson ismét a beszéd sora.*
- Ismerem Wegtorent, volt szerencsém sokszor megfordulni ott. Valóban hatalmas és erős. Rendszere látszólag sziklaszilárd.
*kezd bele, nagyon enyhén megnyomva csak a "látszólag" szót. A sivatag ékköve rabszolgatartó társadalmat működtet, vagyis elnyomottak olyan tömege gyűlt ott össze, akiknek az artheniori közembereknél sokkal kevesebb a veszítenivalója, és ehhez mindössze maroknyi rabszolgatartót kell felkoncolniuk. Arthenior példája mutatta be csak igazán, hogy ez megtörténhet. Ráadásul, bármekkora is a wegtoreni hatás még itt is, a legtöbb idekeveredett wegtoreni felszabadított, vagy éppen szökött rabszolga. Itt szabadon élnek és lehetőségeik vannak az életre, amilyenek amott soha meg nem adattak volna nekik. Azt gondolni hát, hogy ők Wegtoren hatalmának helyi képviselői, merész feltételezés.*
- De érvelésében most először látok hibát: Wegtoren a hegyen túl van. Ott irányít. A hegyen innen hiába is próbálná elhalászni a kereskedelmet. Annál is inkább, mert Artheniorban valami olyan van, ami bármily hétköznapi is legyen a kiváló wegtoreni rumhoz és selyemhez képest, mégis csak fontosabb: élelem. Wegtoren akkorára nőtt, hogy önmaga élelmezése gondot jelent neki. Persze van mezőgazdasága, de arra kevés, hogy a tömegeket etesse. Ahhoz kell a mi vidékünk szántóföldjein termett megannyi gabona. Olcsón veszik és tömegével, ezért van, hogy egy egész hajószállítmány gabona árán csak egy-két szekérre való wegtoreni rumoshordót lehet venni. De Arthenior megvan valahogy rum nélkül, ha úgy alakul. Wegtoren azonban nem lehet meg gabona nélkül. Ahhoz túl sok szájat kell etetnie.
*mutat rá.*
-
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.22 18:06:39
*Agaree válasza, és benne a lekicsinylés a leendő artheniori nemesség iránt nem növeli Orthus szimpátiáját a matróna iránt. De miután a nőstény elmondta véleményét Artheniorról és Wegtorenről, a prefektuson ismét a beszéd sora.*
- Ismerem Wegtorent, volt szerencsém sokszor megfordulni ott. Valóban hatalmas és erős. Rendszere látszólag sziklaszilárd.
*kezd bele, nagyon enyhén megnyomva csak a "látszólag" szót. A sivatag ékköve rabszolgatartó társadalmat működtet, vagyis elnyomottak olyan tömege gyűlt ott össze, akiknek az artheniori közembereknél sokkal kevesebb a veszítenivalója, és ehhez mindössze maroknyi rabszolgatartót kell felkoncolniuk. Arthenior példája mutatta be csak igazán, hogy ez megtörténhet. Ráadásul, bármekkora is a wegtoreni hatás még itt is, a legtöbb idekeveredett wegtoreni felszabadított, vagy éppen szökött rabszolga. Itt szabadon élnek és lehetőségeik vannak az életre, amilyenek amott soha meg nem adattak volna nekik. Azt gondolni hát, hogy ők Wegtoren hatalmának helyi képviselői, merész feltételezés.*
- De érvelésében most először látok hibát: Wegtoren a hegyen túl van. Ott irányít. A hegyen innen hiába is próbálná elhalászni a kereskedelmet. Annál is inkább, mert Artheniorban valami olyan van, ami bármily hétköznapi is legyen a kiváló wegtoreni rumhoz és selyemhez képest, mégis csak fontosabb: élelem. Wegtoren akkorára nőtt, hogy önmaga élelmezése gondot jelent neki. Persze van mezőgazdasága, de arra kevés, hogy a tömegeket etesse. Ahhoz kell a mi vidékünk szántóföldjein termett megannyi gabona. Olcsón veszik és tömegével, ezért van, hogy egy egész hajószállítmány gabona árán csak egy-két szekérre való wegtoreni rumoshordót lehet venni. De Arthenior megvan valahogy rum nélkül, ha úgy alakul. Wegtoren azonban nem lehet meg gabona nélkül. Ahhoz túl sok szájat kell etetnie.
*mutat rá.*
-
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.22 18:06:39
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-09-22 16:23:36
Üzenet elküldve: 2024-09-22 16:23:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozó - Agaree Siche Dwyerra, Orthus Morthimer//
*Az egyértelműen látszik, hogy a prefektus mélyen hisz Artheniorban és abban, amivé lehetne a város. De talán pont ez az elkötelezett vakbuzgalom az, ami némileg el is takarja a szemét. Egész belelovalja magát, de amikor az új városrészről és az egészet életre hívó döntésekről kezd fejtegetésbe, a férfi, szép átvezetéssel ugyan, de azért érezhetően fékezésre húzza a gyeplőt és óvatosabbá válik.*
- Eszem ágában sincs *húzódik hűvös, céltudatos mosolyra Agaree-Siche ajka a kérdésre.* - Én valódi hatalomra vágyom. *Nem fejti ki. A beszélgetésük témája pontosan a megfelelő irányba folyt ahhoz, hogy egy apró szemöldökrebbentés ráirányítsa a prefektus úr észjárását. Valószínűleg mindketten pontosan tudják, hol is gyűlt meg az a bizonyos hatalom a lázadás óta.*
- De engedje meg, úgy gondolom, téves az érvelése, Orthus Morthimer. Már most van egy város, amely kereskedelmi szempontból szinte pontosan ugyanolyan adottságokkal rendelkezik, mint Arthenior. *Hátradől ültében, s jelentőségteljesen körbepillant a fogadóban.* - Wegtoreni Kalmár. Wegtoreni kovács. Wegtoren Aranya Kereskedőház. *Hagy egy pillanat hatásszünetet, majd tekintetét visszafordítja a férfira.* - Míg Arthenior kábán küzd azzal, hogy talpra kecmeregjen, a Tűz Városa lassan magára talál. Azzal pedig, hogy a karavánpihenője az ittenivel szemben továbbra is áll és virágzik, a kereskedelem jó részét, ha veszélyesebb is az út, mint korábban, akár a Tóvidékről is eltérítheti.
*A négy város az évszázadok során kialakította az igények és adottságok mentén az együttműködést. Ám ezek a szálak nincsenek kőbe vésve.*
- Artheniort az különbözteti meg a többi várostól, hogy hatalmas és népes. Olvasztótégely és kapocs a fajok és népek között. Ám ha Arthenior népe nyomorog, a piac új utakat talál majd.
*Kissé közelebb hajol és csendesebbre fogja a hangját.*
- Talán érdemes lenne túltekinteni a város határain. A háttérben megbújó érdekek olykor sok logikátlan dolgot megmagyaráznak.
*Az egyértelműen látszik, hogy a prefektus mélyen hisz Artheniorban és abban, amivé lehetne a város. De talán pont ez az elkötelezett vakbuzgalom az, ami némileg el is takarja a szemét. Egész belelovalja magát, de amikor az új városrészről és az egészet életre hívó döntésekről kezd fejtegetésbe, a férfi, szép átvezetéssel ugyan, de azért érezhetően fékezésre húzza a gyeplőt és óvatosabbá válik.*
- Eszem ágában sincs *húzódik hűvös, céltudatos mosolyra Agaree-Siche ajka a kérdésre.* - Én valódi hatalomra vágyom. *Nem fejti ki. A beszélgetésük témája pontosan a megfelelő irányba folyt ahhoz, hogy egy apró szemöldökrebbentés ráirányítsa a prefektus úr észjárását. Valószínűleg mindketten pontosan tudják, hol is gyűlt meg az a bizonyos hatalom a lázadás óta.*
- De engedje meg, úgy gondolom, téves az érvelése, Orthus Morthimer. Már most van egy város, amely kereskedelmi szempontból szinte pontosan ugyanolyan adottságokkal rendelkezik, mint Arthenior. *Hátradől ültében, s jelentőségteljesen körbepillant a fogadóban.* - Wegtoreni Kalmár. Wegtoreni kovács. Wegtoren Aranya Kereskedőház. *Hagy egy pillanat hatásszünetet, majd tekintetét visszafordítja a férfira.* - Míg Arthenior kábán küzd azzal, hogy talpra kecmeregjen, a Tűz Városa lassan magára talál. Azzal pedig, hogy a karavánpihenője az ittenivel szemben továbbra is áll és virágzik, a kereskedelem jó részét, ha veszélyesebb is az út, mint korábban, akár a Tóvidékről is eltérítheti.
*A négy város az évszázadok során kialakította az igények és adottságok mentén az együttműködést. Ám ezek a szálak nincsenek kőbe vésve.*
- Artheniort az különbözteti meg a többi várostól, hogy hatalmas és népes. Olvasztótégely és kapocs a fajok és népek között. Ám ha Arthenior népe nyomorog, a piac új utakat talál majd.
*Kissé közelebb hajol és csendesebbre fogja a hangját.*
- Talán érdemes lenne túltekinteni a város határain. A háttérben megbújó érdekek olykor sok logikátlan dolgot megmagyaráznak.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659