Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 167 (3321. - 3340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3340. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 21:12:20
Üzenet elküldve: 2019-10-05 21:12:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mondjuk annak.
*Érzi, hogy elvörösödik. Hitetlenkedik is, hogy még mindig képes egy kósza gondolat nyomán, vagy egy ártatlannak tűnő tett, netán egy pillantás miatt zavarba jönni. Mondjuk ezzel nem is lenne probléma, ha nem szökne az összes vér az arcába. Az már a pont az i-n, hogy Cha'yss azt mondja, hogy élvezte is. Az i pontján a pont meg az, hogy Aenae maga is élvezte. Hát mennyire bizarr már, hogy élvezi azt, hogy fájdalmat okoz másnak, az pedig élvezi a fájdalmat? Bár igazából nem is ez a lényeg, hanem a másik megjelölése, a birtokviszony kifejezése. Erre a gondolatra megint lángolni kezd a feje, úgyhogy arcát inkább a férfi mellkasába fúrja, míg visszanyeri a szokásos, kissé sápatag színét.*
- A felét talán idehordom az összesnek.
*De ahhoz meg kell szabadulnia Nirstől. Tiszta szerencse, hogy arca Cha'yss mellkasában van, mert így nem látja a férfi azt a sötét árnyat, ami átsuhan az arcán. Igazság szerint szeretné magát szájba verni amiatt, hogy már megint így gondol rá. "Megszabadulni." Miért csak negatív felhanggal tud erre gondolni? Úgy, hogy mindenképpen valaki halálával végződjön? Már elsősorban Nirsével. Gondolatban megrázza magát.*
- Akkor jó. Kár, hogy nincs nálam most semmi, amit itt hagyhatnék, szóval maximum egy fürt hajat tudok felajánlani.
*Cha'yss mellkasára támaszkodva felemeli a fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen. Kijelentése félig komoly, félig vicc. Ha a férfinél hagyna valamit, az megint ugyanazt a célt szolgálná, mint a vállán a harapásnyom.*
- Akkor jó. Egyedül nem biztos, hogy menne.
*Egy hajtincsének végével simogatja Cha'yss egyik mellbimbóját, talán célzás, hogy pont ezt a tincset hagyná neki szerelmi zálogul? Valószínűleg csak a lány tudatalattijának célzása, de valóban célzás.*
- Jajj Cha'yss egek, emiatt is szégyellem magam. Biztosan ronda lesz pár napig.
*A cirógató hajtincs már a harapásnyomot érinti. A feje természetes pipacsvörös. Birtokviszony. Aminek a kifejezése ráadásul kölcsönös, noha ez egyelőre még nem tudatosult a lányban.*
- Mármint félre ne érts izééé...
*Vörös volt eddig is, de úgy tűnik, hogy ezt még tudja fokozni. Arcával együtt fülei és mellkasa is vörösödik, jobbnak is látja újra lehajtani a fejét és úgy befejezni a mondandóját.*
- Szóval a többi ellen nincs kifogásom, csak igazán nem akarok fájdalmat okozni.
- Mondjuk annak.
*Érzi, hogy elvörösödik. Hitetlenkedik is, hogy még mindig képes egy kósza gondolat nyomán, vagy egy ártatlannak tűnő tett, netán egy pillantás miatt zavarba jönni. Mondjuk ezzel nem is lenne probléma, ha nem szökne az összes vér az arcába. Az már a pont az i-n, hogy Cha'yss azt mondja, hogy élvezte is. Az i pontján a pont meg az, hogy Aenae maga is élvezte. Hát mennyire bizarr már, hogy élvezi azt, hogy fájdalmat okoz másnak, az pedig élvezi a fájdalmat? Bár igazából nem is ez a lényeg, hanem a másik megjelölése, a birtokviszony kifejezése. Erre a gondolatra megint lángolni kezd a feje, úgyhogy arcát inkább a férfi mellkasába fúrja, míg visszanyeri a szokásos, kissé sápatag színét.*
- A felét talán idehordom az összesnek.
*De ahhoz meg kell szabadulnia Nirstől. Tiszta szerencse, hogy arca Cha'yss mellkasában van, mert így nem látja a férfi azt a sötét árnyat, ami átsuhan az arcán. Igazság szerint szeretné magát szájba verni amiatt, hogy már megint így gondol rá. "Megszabadulni." Miért csak negatív felhanggal tud erre gondolni? Úgy, hogy mindenképpen valaki halálával végződjön? Már elsősorban Nirsével. Gondolatban megrázza magát.*
- Akkor jó. Kár, hogy nincs nálam most semmi, amit itt hagyhatnék, szóval maximum egy fürt hajat tudok felajánlani.
*Cha'yss mellkasára támaszkodva felemeli a fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen. Kijelentése félig komoly, félig vicc. Ha a férfinél hagyna valamit, az megint ugyanazt a célt szolgálná, mint a vállán a harapásnyom.*
- Akkor jó. Egyedül nem biztos, hogy menne.
*Egy hajtincsének végével simogatja Cha'yss egyik mellbimbóját, talán célzás, hogy pont ezt a tincset hagyná neki szerelmi zálogul? Valószínűleg csak a lány tudatalattijának célzása, de valóban célzás.*
- Jajj Cha'yss egek, emiatt is szégyellem magam. Biztosan ronda lesz pár napig.
*A cirógató hajtincs már a harapásnyomot érinti. A feje természetes pipacsvörös. Birtokviszony. Aminek a kifejezése ráadásul kölcsönös, noha ez egyelőre még nem tudatosult a lányban.*
- Mármint félre ne érts izééé...
*Vörös volt eddig is, de úgy tűnik, hogy ezt még tudja fokozni. Arcával együtt fülei és mellkasa is vörösödik, jobbnak is látja újra lehajtani a fejét és úgy befejezni a mondandóját.*
- Szóval a többi ellen nincs kifogásom, csak igazán nem akarok fájdalmat okozni.
3339. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:30:57
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:30:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Madarak között //
// Mikarr //
*A kiszolgálás után tanácsot is kap, ráadásként a nemes, akit lehetségesen szolgálni fog, wegtoreni is. Szemei láthatóan felcsillannak és erejével egyáltalán nem bírva, kicsit nagyobb hévvel áll fel, felborítva a széket. A lendület miatti galibát persze elrendezi, visszaállítja helyére az ülő alkalmatosságot.*
-Bocsánat, csak felvillanyoztál. Wegtoreni vagyok és cseppet meglepődtem, hogy otthonit említettél. *Azzal köhint egyet. Próbál higgadt maradni, bár arca tükrözi a boldogságot és a remény utáni áhítozást. Kedves hangon szól az emberhez.*
-Esetleg meg tudnád mutatni nekem az uradat? Mi a neve? Valamint; szerinted fog fogadni engem? Beszélhetek vele? *Szegezi Mikarrhoz a kérdések sorozatát, mihelyst sűrű teendői között van valamennyi ideje a pultosnak rá is szakítani a kevéskéből egy darabot. Kíváncsi arra a báróra, hogy milyen fajú, miféle személyiség és legfőképpen, hogy alkalmazni fogja e. Talált egy új, kövezett úton döcögő kilátást egy szebb jövő felé, ebben a pintyes fogadóban. Ő jelenleg madarak közt van: szépen éneklő, csivitelő szárnyasok között, akik talán megszánják sajátjaikból pár szem maggal a szerencsétlen varjút, akit az előző pacsirták kergettek el, mert olyat is talált, amit nem kellett volna.*
// Mikarr //
*A kiszolgálás után tanácsot is kap, ráadásként a nemes, akit lehetségesen szolgálni fog, wegtoreni is. Szemei láthatóan felcsillannak és erejével egyáltalán nem bírva, kicsit nagyobb hévvel áll fel, felborítva a széket. A lendület miatti galibát persze elrendezi, visszaállítja helyére az ülő alkalmatosságot.*
-Bocsánat, csak felvillanyoztál. Wegtoreni vagyok és cseppet meglepődtem, hogy otthonit említettél. *Azzal köhint egyet. Próbál higgadt maradni, bár arca tükrözi a boldogságot és a remény utáni áhítozást. Kedves hangon szól az emberhez.*
-Esetleg meg tudnád mutatni nekem az uradat? Mi a neve? Valamint; szerinted fog fogadni engem? Beszélhetek vele? *Szegezi Mikarrhoz a kérdések sorozatát, mihelyst sűrű teendői között van valamennyi ideje a pultosnak rá is szakítani a kevéskéből egy darabot. Kíváncsi arra a báróra, hogy milyen fajú, miféle személyiség és legfőképpen, hogy alkalmazni fogja e. Talált egy új, kövezett úton döcögő kilátást egy szebb jövő felé, ebben a pintyes fogadóban. Ő jelenleg madarak közt van: szépen éneklő, csivitelő szárnyasok között, akik talán megszánják sajátjaikból pár szem maggal a szerencsétlen varjút, akit az előző pacsirták kergettek el, mert olyat is talált, amit nem kellett volna.*
3338. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:08:51
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:08:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
//Levél//
*Egészen hosszúra nyúlt a tegnap esti álmodozás, meg aztán a Sellőben sem úgy fekszenek, ahogy a nap lemegy, inkább pont ellenkezőleg. Mikor a lovag a szobája elé lépked halkan, őt már egy ideje ébresztgeti a függöny alatt sejtelmesen beszivárgó fényáradat. De ellenáll. Ráborítja a fejére a takarót és durmol tovább, néha kinyújtóztatva a lábát a takaró alól, mint egy bolyhos kiscica. A bolyhos egészen találó is, hiszen haja, minthogy az este elfelejtette összefogni, úgy áll össze- vissza, mintha így tervezték volna. Aztán érkezik az ismerős ritmikus kopogtatás. Felül, csak úgy megszokásból és dörzsölgeti a szemeit.
~Korán van még, ki lehet az? ~ Majd körbepillantva eszébe ötlik, hogy ő bizony most nem a Sellőben van, hanem épp egy városi fogadóban szunyókál.
~TE JÓSÁGOS ÉG! Eeyr szerelmére! Ez a lovag lesz. ~ Hirtelen azt se tudja, álljon fel vagy maradjon ülve. Veszett ütemben kezd el kalapálni a szíve, mert hát, ha nem nyit ajtót, akkor elmegy, ha ajtót nyit, akkor meg… Vesz hatalmas levegőt, hiszen úgy néz ki, mint valami agyonhasznált cirokseprű, a hálóingről nem is beszélve, ami nem ér tovább, mint a felső combja közepe. Erős túlzással.
~Így nem nyithatok ajtót. ~ Néhány járkálva megtett kör után, úgy dönt, odasétál és ajtót nyit. Azonban, amint odaér, látja, hogy valami papírféleség van becsúsztatva a szobába. Felveszi és felnyitja, majd olvasni kezdi.
~Már most aggódom érte. Csak semmi baja ne essék! Még találkozunk. Biztos. ~ Szalad oda hirtelen felindulásból az ajtóhoz és türelmetlenül, miután a kulcsot elfordította feltépi, de már csak hűlt helyét leli a férfinek. Gyorsan vissza is zárja, majd visszaül az ágyra.*
-Szeret?! *Hallotta már a szót, de még igazából sohasem nyert értelmet számára. A lányok mindig azt mondták, majd lesz valaki különleges, akitől a torkodban dobog a szíved és kész gyötrelem lesz nélküle minden perc. Nyel egy hatalmasat. Volt már hogy úgy vert a szíve, hogy majd kiugrott a helyéről, de annak megvolt az oka, agyonhajszolta magát. Azonban tegnap, igen tegnap, ott állt a lovag előtt és csupán csak az éltető légzés az, amibe energiát kellett volna fektessék, de az is nehezére esett. Majd meggyulladt, pedig csak ült egy közönséges ágyon, de a férfi ölelte magához, nem szorosan, csak olyan szeretetteljesen.
~Ez lenne az? ~ Veszi elő a kedves kis ékszert, majd fel is veszi a nyakába.
~Úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. ~ Tapogatja meg a kezével.*
-Mindig hordani fogom. Nem. Nem mindig. *Beszél csak úgy maga elé.
~Csapán csak akkor veszem fel, ha elalszom, az olyan lesz, mintha velem lenne. ~ Pislog néhány tompát, majd gondterhelt sóhajtás hagyja el az ajkait. Az fordult meg a fejében, hogy munka közben nem, hogy nem lenne tanácsos, a végén még valamelyik bolond vendég leszaggatja róla, de illendő sem.
~Nem tudnék úgy dolgozni, hogy ez a nyakamban lóg. Hiszen tőle van. ~ Mosolyodik el ismét és a levelet szépen összehajtogatja, gondosan elteszi.
~Írni fog nekem! ~ Majd ismét megáll egy pillanatra a mozdulat.
~Írni?! Nekem meg válaszolni kell! ~ Kicsit elszégyelli magát, hogy nem tanult meg jobban írni, ha visszatér a Sellőbe, majd megkéri az egyik lányt, hogy gyakoroljon vele. Igen, így lesz és ő szorgalmasan fog is. Viszont fésülködés közben elfogja valami nyugtalanító érzés, mi szerint a lovag ilyen őszintén megvallotta neki az érzéseit levélben, ígért is és kért is, ő meg nem tud válaszolni neki. Elment. Már biztos a szolgálatot veszi fel, zavarni meg ott nem akarja. Közben a láncot berejti a ruhája alá, nehogy valaki szemet vessen rá.
~Ha most kezdenék neki írni egy levelet, az katasztrófa lenne, úgy írok, mint egy tíz esztendős utcakölyök. ~ Sóhajt nagyot, majd kilép a szobájából.*
//Mik//
*~Dreyia még mindig sehol, remélem nem esett baja. ~ Néz el aggódó tekintettel a folyosó vége felé, majd lassan lesétál, előzékenyen köszön és odasétál a pulthoz. Ha megpillantja Miket, akkor int neki, a kezében a kulcsot lengetve.*
-Kedves! Maradnánk még egy napra, elhúzódtak az ügyek, kettő helyet három éjszakát töltenénk itt. Remélem nem probléma. *Mosolyog előzékenyen, majd ha ezt letudta, akkor indul is kifelé, hogy ismét felkeresse a Templomot és a Piacot. Ma különösen sok energiát érez magában és tettvágyat, bizonyos dolgok elvégzésére.*
//Levél//
*Egészen hosszúra nyúlt a tegnap esti álmodozás, meg aztán a Sellőben sem úgy fekszenek, ahogy a nap lemegy, inkább pont ellenkezőleg. Mikor a lovag a szobája elé lépked halkan, őt már egy ideje ébresztgeti a függöny alatt sejtelmesen beszivárgó fényáradat. De ellenáll. Ráborítja a fejére a takarót és durmol tovább, néha kinyújtóztatva a lábát a takaró alól, mint egy bolyhos kiscica. A bolyhos egészen találó is, hiszen haja, minthogy az este elfelejtette összefogni, úgy áll össze- vissza, mintha így tervezték volna. Aztán érkezik az ismerős ritmikus kopogtatás. Felül, csak úgy megszokásból és dörzsölgeti a szemeit.
~Korán van még, ki lehet az? ~ Majd körbepillantva eszébe ötlik, hogy ő bizony most nem a Sellőben van, hanem épp egy városi fogadóban szunyókál.
~TE JÓSÁGOS ÉG! Eeyr szerelmére! Ez a lovag lesz. ~ Hirtelen azt se tudja, álljon fel vagy maradjon ülve. Veszett ütemben kezd el kalapálni a szíve, mert hát, ha nem nyit ajtót, akkor elmegy, ha ajtót nyit, akkor meg… Vesz hatalmas levegőt, hiszen úgy néz ki, mint valami agyonhasznált cirokseprű, a hálóingről nem is beszélve, ami nem ér tovább, mint a felső combja közepe. Erős túlzással.
~Így nem nyithatok ajtót. ~ Néhány járkálva megtett kör után, úgy dönt, odasétál és ajtót nyit. Azonban, amint odaér, látja, hogy valami papírféleség van becsúsztatva a szobába. Felveszi és felnyitja, majd olvasni kezdi.
~Már most aggódom érte. Csak semmi baja ne essék! Még találkozunk. Biztos. ~ Szalad oda hirtelen felindulásból az ajtóhoz és türelmetlenül, miután a kulcsot elfordította feltépi, de már csak hűlt helyét leli a férfinek. Gyorsan vissza is zárja, majd visszaül az ágyra.*
-Szeret?! *Hallotta már a szót, de még igazából sohasem nyert értelmet számára. A lányok mindig azt mondták, majd lesz valaki különleges, akitől a torkodban dobog a szíved és kész gyötrelem lesz nélküle minden perc. Nyel egy hatalmasat. Volt már hogy úgy vert a szíve, hogy majd kiugrott a helyéről, de annak megvolt az oka, agyonhajszolta magát. Azonban tegnap, igen tegnap, ott állt a lovag előtt és csupán csak az éltető légzés az, amibe energiát kellett volna fektessék, de az is nehezére esett. Majd meggyulladt, pedig csak ült egy közönséges ágyon, de a férfi ölelte magához, nem szorosan, csak olyan szeretetteljesen.
~Ez lenne az? ~ Veszi elő a kedves kis ékszert, majd fel is veszi a nyakába.
~Úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. ~ Tapogatja meg a kezével.*
-Mindig hordani fogom. Nem. Nem mindig. *Beszél csak úgy maga elé.
~Csapán csak akkor veszem fel, ha elalszom, az olyan lesz, mintha velem lenne. ~ Pislog néhány tompát, majd gondterhelt sóhajtás hagyja el az ajkait. Az fordult meg a fejében, hogy munka közben nem, hogy nem lenne tanácsos, a végén még valamelyik bolond vendég leszaggatja róla, de illendő sem.
~Nem tudnék úgy dolgozni, hogy ez a nyakamban lóg. Hiszen tőle van. ~ Mosolyodik el ismét és a levelet szépen összehajtogatja, gondosan elteszi.
~Írni fog nekem! ~ Majd ismét megáll egy pillanatra a mozdulat.
~Írni?! Nekem meg válaszolni kell! ~ Kicsit elszégyelli magát, hogy nem tanult meg jobban írni, ha visszatér a Sellőbe, majd megkéri az egyik lányt, hogy gyakoroljon vele. Igen, így lesz és ő szorgalmasan fog is. Viszont fésülködés közben elfogja valami nyugtalanító érzés, mi szerint a lovag ilyen őszintén megvallotta neki az érzéseit levélben, ígért is és kért is, ő meg nem tud válaszolni neki. Elment. Már biztos a szolgálatot veszi fel, zavarni meg ott nem akarja. Közben a láncot berejti a ruhája alá, nehogy valaki szemet vessen rá.
~Ha most kezdenék neki írni egy levelet, az katasztrófa lenne, úgy írok, mint egy tíz esztendős utcakölyök. ~ Sóhajt nagyot, majd kilép a szobájából.*
//Mik//
*~Dreyia még mindig sehol, remélem nem esett baja. ~ Néz el aggódó tekintettel a folyosó vége felé, majd lassan lesétál, előzékenyen köszön és odasétál a pulthoz. Ha megpillantja Miket, akkor int neki, a kezében a kulcsot lengetve.*
-Kedves! Maradnánk még egy napra, elhúzódtak az ügyek, kettő helyet három éjszakát töltenénk itt. Remélem nem probléma. *Mosolyog előzékenyen, majd ha ezt letudta, akkor indul is kifelé, hogy ismét felkeresse a Templomot és a Piacot. Ma különösen sok energiát érez magában és tettvágyat, bizonyos dolgok elvégzésére.*
3337. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 17:41:10
Üzenet elküldve: 2019-10-05 17:41:10
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Aestrel//
*Láthatóan büszke magára a kislány és jól esik neki a buksisimi. Mik is elmosolyodik. Jó, hogy Aestrel ott van mellette, mert bár Nyikhaj is remek társaság, ideje nagy részét inkább a konyhában tölti. Így nem annyira egyhangú a pult-szolgálat.*
- A törpével? *Torpan meg a kérdésre és néz le a lánykára. Meggondolja, mit válaszoljon. Mert bár a törpét elvitték a városőrök, de a báró már visszajött és egész jó kedve volt. Talán nincs olyan nagy baj.*
- A városőr bácsikkal ment, hogy tisztázza magát. Reméljük, hogy hamarosan visszatér. *Válaszolja és egy bátorító mosolyt is mellékel mellé. Egyelőre nem tudja eldönteni, hogyan álljon a törpéhez és azt sem tudja kitalálni, mi oka lehet a bárónak, hogy egy ilyen alakkal foglalkozzon, de arra jut, jobb neki, ha csak kevés dolog kerül a tudomására. Boldogabb és minden bizonnyal nyugodtabb életet élhet.
Látja a kitörni kész könnyeket, ezért sem szeretné jobban lelombozni Aestrelt egy kitérő válasszal. Ennyit mer megkockáztatni. Ha Chayss vele ment, remélhetően hamar visszatér.*
//Darenn//
//Napváltás//
*A pultot tölti fel, amikor Darenn elrobog a pult előtt. Egyik kezében tálca, hogy az asztalokra kihelyezze majd a só- és wegtoreni bors-tartókat, amikor a lovag megjelenik az emelet felől.
Válaszolni sincs ideje a szavakra, értetlenségét sem tudja kifejezni, hogy már miért esne itt bárkinek baja, hacsak azt nem saját magának okozza, de Darenn már nincs is ott.*
- Öhm... nincs mit. *Integet mosolyogva utána. Úgy látszik, valakinek jó estéje volt.
Kisvártatva visszatér, de addigra a pult feltöltve, az asztalokon teli invertál és minden a helyén.*
- Üdvözlöm újra nálunk! *Köszönti. Megkapja a fogyasztás és a szoba árát, bőséges borravalóval, majd Darenn az egyik asztalhoz ül és körmölni kezd valamit. Miknek ehhez nem sok köze lehet, így csak ül a pultban és várja a vendégeket vagy Aestrelt, hogy jöjjön neki segíteni. Nyikhaj a konyhában sűrű barnát főz, mert előző este mindenki azt evett.
A lovag megy, jön és távozik, Mik csak integet neki. Biztosan visszatér majd.*
//Kjaenvul Beistvend//
*Nemsokára a munka is elkezdődik. Egy hatalmas óriás érkezik az ajtón, még szerencse, hogy a Pinty egykori építészei rájuk is gondoltak. Vannak odabent nekik méretezett asztalok és székek, de nem sok.*
- Üdvözlöm a Kósza Pinytben! *Köszönti mosolyogva. Bár félelmetesnek hat az óriás és kissé barátságtalan a kinézete, nem az ő tisztje megválogatni a Pinty vendégeit. Neki kiszolgálnia kell őket.*
- Jám sör, értem. *Mondja és kicsapol egy jókora korsóval a Jám Sörfőzde italából. Leteszi a férfi elé, majd visszatérne teendőihez, de az óriás megszólítja.*
- Hát, tudja, nemest nem sokat talál a városban. Kevesen tértek vissza a lázadás után. *Válaszolja őszintén. Nemesek, hűbéresek. Neki ehhez nem sok köze van. Amit tett a lázadások alatt, már elnyelte a meredély vagy betemették a romok, már más életet él.*
- Szóbeszédeket ugyan nem ismerek, de a fogadó tulajdonosa is nemes, mondjuk wegtoreni. Egy báró. *Mosolyog a férfire. Nem tudja, hogy az óriás beéri-e egy wegtoreni báróval.*
- Azt nem tudom, szüksége van-e hűbéresekre, de ő mindig keres valakit, aki beállna a Kereskedőházhoz. *Vonja meg a vállát. Chayss folyamatosan hirdet a piacon, hogy új tagokat keres a kereskedőházba, talán a páncélos óriás beéri vele. Fene a hűbéresekbe és uraikba.*
//Aestrel//
*Láthatóan büszke magára a kislány és jól esik neki a buksisimi. Mik is elmosolyodik. Jó, hogy Aestrel ott van mellette, mert bár Nyikhaj is remek társaság, ideje nagy részét inkább a konyhában tölti. Így nem annyira egyhangú a pult-szolgálat.*
- A törpével? *Torpan meg a kérdésre és néz le a lánykára. Meggondolja, mit válaszoljon. Mert bár a törpét elvitték a városőrök, de a báró már visszajött és egész jó kedve volt. Talán nincs olyan nagy baj.*
- A városőr bácsikkal ment, hogy tisztázza magát. Reméljük, hogy hamarosan visszatér. *Válaszolja és egy bátorító mosolyt is mellékel mellé. Egyelőre nem tudja eldönteni, hogyan álljon a törpéhez és azt sem tudja kitalálni, mi oka lehet a bárónak, hogy egy ilyen alakkal foglalkozzon, de arra jut, jobb neki, ha csak kevés dolog kerül a tudomására. Boldogabb és minden bizonnyal nyugodtabb életet élhet.
Látja a kitörni kész könnyeket, ezért sem szeretné jobban lelombozni Aestrelt egy kitérő válasszal. Ennyit mer megkockáztatni. Ha Chayss vele ment, remélhetően hamar visszatér.*
//Darenn//
//Napváltás//
*A pultot tölti fel, amikor Darenn elrobog a pult előtt. Egyik kezében tálca, hogy az asztalokra kihelyezze majd a só- és wegtoreni bors-tartókat, amikor a lovag megjelenik az emelet felől.
Válaszolni sincs ideje a szavakra, értetlenségét sem tudja kifejezni, hogy már miért esne itt bárkinek baja, hacsak azt nem saját magának okozza, de Darenn már nincs is ott.*
- Öhm... nincs mit. *Integet mosolyogva utána. Úgy látszik, valakinek jó estéje volt.
Kisvártatva visszatér, de addigra a pult feltöltve, az asztalokon teli invertál és minden a helyén.*
- Üdvözlöm újra nálunk! *Köszönti. Megkapja a fogyasztás és a szoba árát, bőséges borravalóval, majd Darenn az egyik asztalhoz ül és körmölni kezd valamit. Miknek ehhez nem sok köze lehet, így csak ül a pultban és várja a vendégeket vagy Aestrelt, hogy jöjjön neki segíteni. Nyikhaj a konyhában sűrű barnát főz, mert előző este mindenki azt evett.
A lovag megy, jön és távozik, Mik csak integet neki. Biztosan visszatér majd.*
//Kjaenvul Beistvend//
*Nemsokára a munka is elkezdődik. Egy hatalmas óriás érkezik az ajtón, még szerencse, hogy a Pinty egykori építészei rájuk is gondoltak. Vannak odabent nekik méretezett asztalok és székek, de nem sok.*
- Üdvözlöm a Kósza Pinytben! *Köszönti mosolyogva. Bár félelmetesnek hat az óriás és kissé barátságtalan a kinézete, nem az ő tisztje megválogatni a Pinty vendégeit. Neki kiszolgálnia kell őket.*
- Jám sör, értem. *Mondja és kicsapol egy jókora korsóval a Jám Sörfőzde italából. Leteszi a férfi elé, majd visszatérne teendőihez, de az óriás megszólítja.*
- Hát, tudja, nemest nem sokat talál a városban. Kevesen tértek vissza a lázadás után. *Válaszolja őszintén. Nemesek, hűbéresek. Neki ehhez nem sok köze van. Amit tett a lázadások alatt, már elnyelte a meredély vagy betemették a romok, már más életet él.*
- Szóbeszédeket ugyan nem ismerek, de a fogadó tulajdonosa is nemes, mondjuk wegtoreni. Egy báró. *Mosolyog a férfire. Nem tudja, hogy az óriás beéri-e egy wegtoreni báróval.*
- Azt nem tudom, szüksége van-e hűbéresekre, de ő mindig keres valakit, aki beállna a Kereskedőházhoz. *Vonja meg a vállát. Chayss folyamatosan hirdet a piacon, hogy új tagokat keres a kereskedőházba, talán a páncélos óriás beéri vele. Fene a hűbéresekbe és uraikba.*
3336. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 16:06:51
Üzenet elküldve: 2019-10-05 16:06:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Másnap reggel//
*Valóban nem ébred fel, de elég kimerítő napja volt a tegnapi, szóval nem is csoda, hogy édesdeden alszik. Viszont motyog valamit, mikor a férfi mozdul mellette az ágyban. Fel viszont nem ébred, csak a másik oldalára fordul. A csók már felébreszti, fektében nagyot nyújtózik, de szemeit nem nyitja ki még pár másodpercig.*
- Nem úgy volt, hogy csak egy katonája jön?
*Hangjában ott az álom, szemeit dörzsölve felül. Topázsárga tekintete végigszalad a férfin.*
- Hogy te milyen nyalka legényke vagy! Tyű!
*Kinyújtott karokkal nyújtózik, aztán visszahanyatlik az ágyra.*
- Összeszedem magam. Nemsokára.
*Ezen ígéretére rácáfol az, hogy visszafekszik és a takarót és jól magára húzza. Nem marad azonban sokáig így, minden perccel nő a bűntudata, hogy esetleg elszalasztja, hogy Rel felébred. Ezért aztán rekord sebességgel mosakszik és öltözik, közel sem olyan összeszedett a végeredmény, hogy Cha'yss esetében, de ő eleve nem olyan összeszedett, így ez nem is csoda.
Igyekszik úgy elhagyni a helyszínt, hogy senki ne lássa. A saját szobájába meg szinte belopódzik, hogy Relt ne ébressze fel. Ha a nő még nincs ébren, akkor végignyúlik mellette az ágyon, ha esetleg ébren van, akkor valami hebegős-habogós magyarázatba kezd arról, hogy hol is volt.*
//Másnap reggel//
*Valóban nem ébred fel, de elég kimerítő napja volt a tegnapi, szóval nem is csoda, hogy édesdeden alszik. Viszont motyog valamit, mikor a férfi mozdul mellette az ágyban. Fel viszont nem ébred, csak a másik oldalára fordul. A csók már felébreszti, fektében nagyot nyújtózik, de szemeit nem nyitja ki még pár másodpercig.*
- Nem úgy volt, hogy csak egy katonája jön?
*Hangjában ott az álom, szemeit dörzsölve felül. Topázsárga tekintete végigszalad a férfin.*
- Hogy te milyen nyalka legényke vagy! Tyű!
*Kinyújtott karokkal nyújtózik, aztán visszahanyatlik az ágyra.*
- Összeszedem magam. Nemsokára.
*Ezen ígéretére rácáfol az, hogy visszafekszik és a takarót és jól magára húzza. Nem marad azonban sokáig így, minden perccel nő a bűntudata, hogy esetleg elszalasztja, hogy Rel felébred. Ezért aztán rekord sebességgel mosakszik és öltözik, közel sem olyan összeszedett a végeredmény, hogy Cha'yss esetében, de ő eleve nem olyan összeszedett, így ez nem is csoda.
Igyekszik úgy elhagyni a helyszínt, hogy senki ne lássa. A saját szobájába meg szinte belopódzik, hogy Relt ne ébressze fel. Ha a nő még nincs ébren, akkor végignyúlik mellette az ágyon, ha esetleg ébren van, akkor valami hebegős-habogós magyarázatba kezd arról, hogy hol is volt.*
3335. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 15:28:39
Üzenet elküldve: 2019-10-05 15:28:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szeretném azt hinni, hogy igen. *Válaszol szerénykedő mosollyal, de ugyanúgy ért a rímfaragáshoz, mint bármelyik magára valamit adó bárd ezen a féltekén.*
- Mások tisztje eldönteni. *Teszi hozzá hasonlóan szerényen. Persze több megmérettetésen vett már részt. A Pegazusban dalpárbajt vívott Dorával, a tündérmulatságon áldást kapott a vén tündérek tanácsától. Eszébe is jut a fekete, csillámló alak az alkarján, a leviatán rajzolata, amelynek hatására még azóta sem jött rá. De nem most fogja kipróbálni.*
- Kezdjem el sorolni? *Nevet fel, amikor Aenae látszólag nem érti, hogy mi kifogása van a fogadó említett elnevezése ellen. Persze mindketten tudják, hogy hiba volna ilyen nevet adni a mostani Pintynek. Olyan név kell, amely komoly és hangzatos, akár hívogató is. Amit le lehet egyszerűsíteni, hogy az egyszeri városlakó azt mondhassa: "megyek a Kalmárba, megiszom egy korsóval!". A Wegtoreni Kalmár erre tökéletes választás lesz.
A dokumentumok a helyükre kerülnek, ők pedig egymásnak esnek. Először azt gondolja a kéj ködén át, hogy valami megváltozott, Aenae sokkal élénkebb és szabadabb az együttlét alatt. De csak azután, hogy egymás karjaiban pihegnek, állapítja meg, hogy valóban úgy van, ahogy gondolta.*
- Én szenvedélyesnek mondanám. *Néz oldalra, hogy láthassa a szenvedély nyomát a vállán.*
- És be kell vallanom, hogy nagyon élveztem. *Mintha szégyenlősség csillogna sárga tekintetében, de persze csak megjátszott érzelem ez. Valóban egészen felkorbácsolta a szenvedélyét, talán jó volna ellenőrizni, hogy ő hagyott-e nyomot a lányon. Reméli is és nem is, hogy nem történt meg.
A kérdésre pillantását Aenae felé fordítja és a látszólag súlytalan kérdés komolyságához mérten mérlegel a válasz előtt.*
- Tudod, hogy azt sem bánnám, ha minden dolgod itt volna. *Halkan és őszintén beszél, kis szomorú felhanggal. Nem bánná, persze, hogy nem. Mert az azt jelentené, hogy ők ketten együtt lehetnek és senki előtt sem kell titkolózniuk. Furcsa ilyet érezni számára azután, hogy csak a kapcsolatait és a mellette betölthető pozíció miatt kezdett ki vele.*
- De nem, nem félek. *Teszi hozzá végül, kedves mosollyal, hisz valójában ez volt a kérdés.*
- Igen, elmegyek. *Mosolyodik el. Mert bár a szerződésben nem kötötték ki, mégis tartaná magát a szóbeli megállapodáshoz, hogy a kereskedőház megszervezi és felépíti az árvaházat annak a háznak a helyén, amely egykor Aenae szüleinek háza volt a lázadás előtt. Persze mindez súlyos aranyakba fog kerülni neki, de neki biztosan nem fogja túlszámlázni majd az építkezést.*
- Pihenek kicsit, aztán meglátjuk, tudsz-e ugyanilyen nyomot hagyni a másik vállamon is. *Húzza fel kíváncsian kettészelt szemöldökét, ahogy kihívóan néz mellette-rajta fekvő lányra.*
- Szeretném azt hinni, hogy igen. *Válaszol szerénykedő mosollyal, de ugyanúgy ért a rímfaragáshoz, mint bármelyik magára valamit adó bárd ezen a féltekén.*
- Mások tisztje eldönteni. *Teszi hozzá hasonlóan szerényen. Persze több megmérettetésen vett már részt. A Pegazusban dalpárbajt vívott Dorával, a tündérmulatságon áldást kapott a vén tündérek tanácsától. Eszébe is jut a fekete, csillámló alak az alkarján, a leviatán rajzolata, amelynek hatására még azóta sem jött rá. De nem most fogja kipróbálni.*
- Kezdjem el sorolni? *Nevet fel, amikor Aenae látszólag nem érti, hogy mi kifogása van a fogadó említett elnevezése ellen. Persze mindketten tudják, hogy hiba volna ilyen nevet adni a mostani Pintynek. Olyan név kell, amely komoly és hangzatos, akár hívogató is. Amit le lehet egyszerűsíteni, hogy az egyszeri városlakó azt mondhassa: "megyek a Kalmárba, megiszom egy korsóval!". A Wegtoreni Kalmár erre tökéletes választás lesz.
A dokumentumok a helyükre kerülnek, ők pedig egymásnak esnek. Először azt gondolja a kéj ködén át, hogy valami megváltozott, Aenae sokkal élénkebb és szabadabb az együttlét alatt. De csak azután, hogy egymás karjaiban pihegnek, állapítja meg, hogy valóban úgy van, ahogy gondolta.*
- Én szenvedélyesnek mondanám. *Néz oldalra, hogy láthassa a szenvedély nyomát a vállán.*
- És be kell vallanom, hogy nagyon élveztem. *Mintha szégyenlősség csillogna sárga tekintetében, de persze csak megjátszott érzelem ez. Valóban egészen felkorbácsolta a szenvedélyét, talán jó volna ellenőrizni, hogy ő hagyott-e nyomot a lányon. Reméli is és nem is, hogy nem történt meg.
A kérdésre pillantását Aenae felé fordítja és a látszólag súlytalan kérdés komolyságához mérten mérlegel a válasz előtt.*
- Tudod, hogy azt sem bánnám, ha minden dolgod itt volna. *Halkan és őszintén beszél, kis szomorú felhanggal. Nem bánná, persze, hogy nem. Mert az azt jelentené, hogy ők ketten együtt lehetnek és senki előtt sem kell titkolózniuk. Furcsa ilyet érezni számára azután, hogy csak a kapcsolatait és a mellette betölthető pozíció miatt kezdett ki vele.*
- De nem, nem félek. *Teszi hozzá végül, kedves mosollyal, hisz valójában ez volt a kérdés.*
- Igen, elmegyek. *Mosolyodik el. Mert bár a szerződésben nem kötötték ki, mégis tartaná magát a szóbeli megállapodáshoz, hogy a kereskedőház megszervezi és felépíti az árvaházat annak a háznak a helyén, amely egykor Aenae szüleinek háza volt a lázadás előtt. Persze mindez súlyos aranyakba fog kerülni neki, de neki biztosan nem fogja túlszámlázni majd az építkezést.*
- Pihenek kicsit, aztán meglátjuk, tudsz-e ugyanilyen nyomot hagyni a másik vállamon is. *Húzza fel kíváncsian kettészelt szemöldökét, ahogy kihívóan néz mellette-rajta fekvő lányra.*
3334. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 15:17:21
Üzenet elküldve: 2019-10-05 15:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*Visszaérve a Kósza pintybe, rendelne magának egy pohár bort, de meggondolja magát.*
~Teát innál inkább?~
*Kérdezi, a kard, amire jót mulat a lovag. Igaza is van, de nem most próbálja ki. A pult mellett elhaladva lerak egy százas érmét rá, így eljut a tulaj Cha'yss Cano Caldorcor kasszájába a kerek 100 arany.
Ennek elégnek kell lennie a tegnap esti fogyasztásuknak, plusz egy kevés, csak hogy dicsérje a kiszolgálást. Biccent Mikarrnak és leül egy asztalhoz. Elő veszi a piacon vásárolt tintát, tollat, és tekercset. Lehasít a hosszú feltekert papíruszból, egy darabot, és cirádás betűkkel körmöl valamit. Hosszan. Perchit továbbra is kizárja elméjéből, noha nem megy egyszerűen.*
~Fáj, hogy egyetlen barátod előtt is így titkolózól. Lehetnél tapintatosabb. Vagy Maydeleine ennyire elvette volna az eszed?~
*Kérdezi a kard, amire a válasz egy természetesen egyszerű tőmondat.*
~Igen.~
*Mondja őszintén és hagyja hogy gondolataival felszántsa a papírt a toll. Ahogy nemesi iskolában tanult cikornyás betűi kanyarognak a lapon szinte szép ránézni. Olykor körbe néz, hogy nem jön e le reggelizni May, de eléggé korán van. Talán még alszik. Olyan korán ment ki a piacra, amilyen korán csak tudott.*
~Ki korán kel ugye.~
*Gondolja magában. Ha végzett a levélre rakja a piacon vásárolt kis nyakéket, és akkurátusan három felé hajtja. Lassan elindul az emeletre.*
//May szobája előtt//
*Halkan lépdel a szoba elé. Nagyon reméli, hogy a lány még alszik. Megsimítja a vastag ajtót, és a három felé hajtott levelet becsúsztatja a küszöb alatt. Ha minden úgy alakul, ahogy a lovag tervezte, a láncot, és a levelet csak ébredésekor talál meg a lány. Ha így történik majd Soreyl keze írását láthatja majd, mely az alábbi szöveget formázza meg:
,,Drága Maydeleine.
Mindig a búcsú a legnehezebb, és nem vagyok sem okos, sem elég érzelmes ennek szóbeli kifejezéséhez. Ha tehetném életem minden percét veled tölteném. Ne haragudj meg, de a reggelt már nem tölthettem veled. Elszólít a kötelesség. Úgy érzem magam mint egy katona akit háborúba hívnak, és otthon hagyja a mátkáját. Szeretném azt mondani, hogy a világ összes embere olyan lenne mint te, nekem pedig nincs így dolgom, de senki sem hasonlít hozzád. De elég a felvezetésből. Térjünk a tárgyra. Ezt mosolyogva írom, pedig csak rád gondolok, és azért írok mert nyomós okom van. Szám szerint kettő. Kérni, és ígérni. Kérni akarom, hogy ne felejts el. Kérni akarom, hogy vigyázz magadra, és várd meg épségben amíg újra összetalálkozunk. Kérlek vigyázz a láncra. (lásd majd lejjebb) És kérlek maradj mindig ilyen. Mint az eper, és a tea. Finom, édes, élénk, és meleg.
Most jönnek az ígéretek. Ígérem hogy találkozunk még, és ígérem, hogy nem felejtelek el. ígérem, hogy bármi történik is vigyázok magamra, és épségben fogsz látni mikor találkozunk. ígérem hogy keresni foglak, és ígérem, hogy amint megvetem magam a Városi őrségnél, küldetek egy levelet a Sellőbe, hogy addig amíg nem hoz megint egy helyre minket a sors, addig is halljunk a másikról.
Ígérem hogy szeretni foglak, még ha ezt nem is mertem neked szavakkal mondani.
A te lovagod: Darenn Soreyl
Utóirat: Az ajándék Perchipfellről lett mintázva. Kérlek fogadd el. Gondolj rám ha felveszed, és persze rá is. Engem sokszor húzott már ki a bajból, remélem téged majd nem kell. Vigyázz magadra Maydeleine."
Ez a levél tartalma, ami átfut az agyán ahogy becsúsztatja az ajtó alatt. Perchipfell nem hagyja annyiban a dolgot, most hogy tudomására jutott a tartalma.*
~Ez olyan rohadt nyálas, hogy csúszik tőle a padló. Mikor lettél te ilyen anyámasszonykatonája?~
*Soreyl elmosolyodik, és mintha nevetne a fejében.*
~Látod, ezért nem akartam hogy lásd mit írok.~
*És azzal nagyokat kopog a megszokott ritmusban az ajtón. Ezután gondoskodik róla, hogy mire May az ajtót kinyitja már ne legyen ott. Már ha összejött a kis terve, és az istenek nem tettek valahol keresztbe. Ezután megindul a szegénynegyed felé.*
~Teát innál inkább?~
*Kérdezi, a kard, amire jót mulat a lovag. Igaza is van, de nem most próbálja ki. A pult mellett elhaladva lerak egy százas érmét rá, így eljut a tulaj Cha'yss Cano Caldorcor kasszájába a kerek 100 arany.
Ennek elégnek kell lennie a tegnap esti fogyasztásuknak, plusz egy kevés, csak hogy dicsérje a kiszolgálást. Biccent Mikarrnak és leül egy asztalhoz. Elő veszi a piacon vásárolt tintát, tollat, és tekercset. Lehasít a hosszú feltekert papíruszból, egy darabot, és cirádás betűkkel körmöl valamit. Hosszan. Perchit továbbra is kizárja elméjéből, noha nem megy egyszerűen.*~Fáj, hogy egyetlen barátod előtt is így titkolózól. Lehetnél tapintatosabb. Vagy Maydeleine ennyire elvette volna az eszed?~
*Kérdezi a kard, amire a válasz egy természetesen egyszerű tőmondat.*
~Igen.~
*Mondja őszintén és hagyja hogy gondolataival felszántsa a papírt a toll. Ahogy nemesi iskolában tanult cikornyás betűi kanyarognak a lapon szinte szép ránézni. Olykor körbe néz, hogy nem jön e le reggelizni May, de eléggé korán van. Talán még alszik. Olyan korán ment ki a piacra, amilyen korán csak tudott.*
~Ki korán kel ugye.~
*Gondolja magában. Ha végzett a levélre rakja a piacon vásárolt kis nyakéket, és akkurátusan három felé hajtja. Lassan elindul az emeletre.*
//May szobája előtt//
*Halkan lépdel a szoba elé. Nagyon reméli, hogy a lány még alszik. Megsimítja a vastag ajtót, és a három felé hajtott levelet becsúsztatja a küszöb alatt. Ha minden úgy alakul, ahogy a lovag tervezte, a láncot, és a levelet csak ébredésekor talál meg a lány. Ha így történik majd Soreyl keze írását láthatja majd, mely az alábbi szöveget formázza meg:
,,Drága Maydeleine.
Mindig a búcsú a legnehezebb, és nem vagyok sem okos, sem elég érzelmes ennek szóbeli kifejezéséhez. Ha tehetném életem minden percét veled tölteném. Ne haragudj meg, de a reggelt már nem tölthettem veled. Elszólít a kötelesség. Úgy érzem magam mint egy katona akit háborúba hívnak, és otthon hagyja a mátkáját. Szeretném azt mondani, hogy a világ összes embere olyan lenne mint te, nekem pedig nincs így dolgom, de senki sem hasonlít hozzád. De elég a felvezetésből. Térjünk a tárgyra. Ezt mosolyogva írom, pedig csak rád gondolok, és azért írok mert nyomós okom van. Szám szerint kettő. Kérni, és ígérni. Kérni akarom, hogy ne felejts el. Kérni akarom, hogy vigyázz magadra, és várd meg épségben amíg újra összetalálkozunk. Kérlek vigyázz a láncra. (lásd majd lejjebb) És kérlek maradj mindig ilyen. Mint az eper, és a tea. Finom, édes, élénk, és meleg.
Most jönnek az ígéretek. Ígérem hogy találkozunk még, és ígérem, hogy nem felejtelek el. ígérem, hogy bármi történik is vigyázok magamra, és épségben fogsz látni mikor találkozunk. ígérem hogy keresni foglak, és ígérem, hogy amint megvetem magam a Városi őrségnél, küldetek egy levelet a Sellőbe, hogy addig amíg nem hoz megint egy helyre minket a sors, addig is halljunk a másikról.
Ígérem hogy szeretni foglak, még ha ezt nem is mertem neked szavakkal mondani.
A te lovagod: Darenn Soreyl
Utóirat: Az ajándék Perchipfellről lett mintázva. Kérlek fogadd el. Gondolj rám ha felveszed, és persze rá is. Engem sokszor húzott már ki a bajból, remélem téged majd nem kell. Vigyázz magadra Maydeleine."
Ez a levél tartalma, ami átfut az agyán ahogy becsúsztatja az ajtó alatt. Perchipfell nem hagyja annyiban a dolgot, most hogy tudomására jutott a tartalma.*
~Ez olyan rohadt nyálas, hogy csúszik tőle a padló. Mikor lettél te ilyen anyámasszonykatonája?~
*Soreyl elmosolyodik, és mintha nevetne a fejében.*
~Látod, ezért nem akartam hogy lásd mit írok.~
*És azzal nagyokat kopog a megszokott ritmusban az ajtón. Ezután gondoskodik róla, hogy mire May az ajtót kinyitja már ne legyen ott. Már ha összejött a kis terve, és az istenek nem tettek valahol keresztbe. Ezután megindul a szegénynegyed felé.*
3333. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 15:07:58
Üzenet elküldve: 2019-10-05 15:07:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Másnap reggel//
*Korán kel és kezd el készülődni. Lehetőleg Aenaet nem ébresztené fel. A lehető leghalkabb módon oson ki a baldachinos ágyból, majd indul el pőrén a paraván mögé, ahol a fürdődézsa és a tisztálkodáshoz használt dolgok rejteznek.
Megmosakszik, megigazítja a szakállát, illatos olajjal keni meg a bőrét, majd felöltözik. Pár percig álldogál a ruhásszekrénye előtt, mire egy sötét, kényelmes és puha vászonból varrt nadrágra, egy fehér, kellemes szabású ingre esik a választása. Csizmája most is makulátlanul tisztán találja az ajtaja mellett, amelyet fel is húz a lábára. Kis gondolkodás után a wegtoreni vívóvértet is magára veszi és felövezi magát vívókardjával. A sarokban álló embermagas tükörben ellenőrzi ruházatát, majd megigazítja hosszú haját és visszasétál az ágyhoz, hogy puha csókot leheljen Aenae szája szélére, ha még nem ébredt fel a lány. Ha felébredt, akkor is megteszi persze.*
- Lemegyek, készíttetek reggelit és hamarosan jön Denjaar is. *Mosolyog a lányra, majd hagyja készülődni, mert tudja, hogy ő is jelen szeretne lenni az aláíráskor.
Ha nincs más, akkor elindul lefelé, a kulcsot a lánynál hagyja, hisz másképp nem tudná elhagyni a kalmárlakot.
A fogadóba érve széles mosollyal köszönti a személyzetet és leül a pulthoz.*
- Mik, kérlek, készíttess nekem valami reggelit. Könnyű rántotta esetleg, van még abból a vashegyi sajtból? Ha igen, akkor azzal. Friss cipó és valami tea. *Elhagyja még a vizezett bort is, hisz hamarosan jön Denjaar az aláírt papírokért, amelyek Grimoryan szabadságát szavatolják. Reméli, hogy az elf lány aláírta őket.
Míg vár a reggelire, mely minden bizonnyal kettőjüknek is elég lesz, azért ad a látszatnak.*
- Kagaenae kisasszony felébredt már? *Kérdi mellékesen, mintha csak egy volna a sok vendég körül, kik megszálltak a Pintyben és nem vele töltötte volna az éjszakát a szobájában.*
//Másnap reggel//
*Korán kel és kezd el készülődni. Lehetőleg Aenaet nem ébresztené fel. A lehető leghalkabb módon oson ki a baldachinos ágyból, majd indul el pőrén a paraván mögé, ahol a fürdődézsa és a tisztálkodáshoz használt dolgok rejteznek.
Megmosakszik, megigazítja a szakállát, illatos olajjal keni meg a bőrét, majd felöltözik. Pár percig álldogál a ruhásszekrénye előtt, mire egy sötét, kényelmes és puha vászonból varrt nadrágra, egy fehér, kellemes szabású ingre esik a választása. Csizmája most is makulátlanul tisztán találja az ajtaja mellett, amelyet fel is húz a lábára. Kis gondolkodás után a wegtoreni vívóvértet is magára veszi és felövezi magát vívókardjával. A sarokban álló embermagas tükörben ellenőrzi ruházatát, majd megigazítja hosszú haját és visszasétál az ágyhoz, hogy puha csókot leheljen Aenae szája szélére, ha még nem ébredt fel a lány. Ha felébredt, akkor is megteszi persze.*
- Lemegyek, készíttetek reggelit és hamarosan jön Denjaar is. *Mosolyog a lányra, majd hagyja készülődni, mert tudja, hogy ő is jelen szeretne lenni az aláíráskor.
Ha nincs más, akkor elindul lefelé, a kulcsot a lánynál hagyja, hisz másképp nem tudná elhagyni a kalmárlakot.
A fogadóba érve széles mosollyal köszönti a személyzetet és leül a pulthoz.*
- Mik, kérlek, készíttess nekem valami reggelit. Könnyű rántotta esetleg, van még abból a vashegyi sajtból? Ha igen, akkor azzal. Friss cipó és valami tea. *Elhagyja még a vizezett bort is, hisz hamarosan jön Denjaar az aláírt papírokért, amelyek Grimoryan szabadságát szavatolják. Reméli, hogy az elf lány aláírta őket.
Míg vár a reggelire, mely minden bizonnyal kettőjüknek is elég lesz, azért ad a látszatnak.*
- Kagaenae kisasszony felébredt már? *Kérdi mellékesen, mintha csak egy volna a sok vendég körül, kik megszálltak a Pintyben és nem vele töltötte volna az éjszakát a szobájában.*
3332. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 14:59:42
Üzenet elküldve: 2019-10-05 14:59:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Mikarrhoz//
*Ahogyan kilép a Pegazusból, nagy bőszen szeli át a főteret, majd a Szegénynegyed utcáit. Gondolkozni kezd, hogy mit kezdene magával az elkövetkezőkben. Szeretné újra teljesnek érezni magát, ahhoz pedig egy hűbérúrra, vagy egyéb munkáltatóra lenne szüksége. ~ A lovag nem lovag, ha nem tud kit szolgálni. ~ Ezzel talán azt a belső érzetét is csillapíthatná, ami bűntudattal tölti el, ha tudja, erről egyáltalán nem tehetett. ~ Az a nő még megfizet ezért. Megbünteti a sors. ~ Igen ám, de a kutyagolás hatására egy újabb kocsma elé téved, legalábbis az óriás azt hiszi, ez is valami hasonló lehet. Ezek alapján elindul, ugyanis cseppet fájlalja azt a mézsör adagot, amit hátra kellett hagynia az előző szállásán. Kinézete a réztáblás fogadónak messze eltér az itteni épületekétől, így valami különösen fényűző helyre gyanakszik. Helyet foglal a prémmel borított széken, a pultnál, s a termetes égimeszelő megszólítja a kiszolgálót, mihelyst tüzetesen átvizsgálta az itallapot.*
-Szép napot! Egy Jám sört kérnék. *Ha kikapta az italt, kortyolgatni kezdi. Kifizeti a 10 aranyat Mikarr Mar Mair [KKK] részére. Ezután cseppet megered a nyelve, hiszen információkat keresne itt. ~ Hátha tud valami pletykát egy hűbérúrról, akinek pont lovagra lenne szüksége. ~ Reményekkel teli szólítja meg az embert, határozott, mélyen dörmögő hangján.*
-Jóember; nem tudsz véletlenül egy kósza szóbeszédet egy nemesről, akinek éppen hűbéresekre lenne szüksége? *Érdeklődve néz a másikra, válaszra várva.*
//Mikarrhoz//
*Ahogyan kilép a Pegazusból, nagy bőszen szeli át a főteret, majd a Szegénynegyed utcáit. Gondolkozni kezd, hogy mit kezdene magával az elkövetkezőkben. Szeretné újra teljesnek érezni magát, ahhoz pedig egy hűbérúrra, vagy egyéb munkáltatóra lenne szüksége. ~ A lovag nem lovag, ha nem tud kit szolgálni. ~ Ezzel talán azt a belső érzetét is csillapíthatná, ami bűntudattal tölti el, ha tudja, erről egyáltalán nem tehetett. ~ Az a nő még megfizet ezért. Megbünteti a sors. ~ Igen ám, de a kutyagolás hatására egy újabb kocsma elé téved, legalábbis az óriás azt hiszi, ez is valami hasonló lehet. Ezek alapján elindul, ugyanis cseppet fájlalja azt a mézsör adagot, amit hátra kellett hagynia az előző szállásán. Kinézete a réztáblás fogadónak messze eltér az itteni épületekétől, így valami különösen fényűző helyre gyanakszik. Helyet foglal a prémmel borított széken, a pultnál, s a termetes égimeszelő megszólítja a kiszolgálót, mihelyst tüzetesen átvizsgálta az itallapot.*
-Szép napot! Egy Jám sört kérnék. *Ha kikapta az italt, kortyolgatni kezdi. Kifizeti a 10 aranyat Mikarr Mar Mair [KKK] részére.
Ezután cseppet megered a nyelve, hiszen információkat keresne itt. ~ Hátha tud valami pletykát egy hűbérúrról, akinek pont lovagra lenne szüksége. ~ Reményekkel teli szólítja meg az embert, határozott, mélyen dörmögő hangján.*-Jóember; nem tudsz véletlenül egy kósza szóbeszédet egy nemesről, akinek éppen hűbéresekre lenne szüksége? *Érdeklődve néz a másikra, válaszra várva.*
3331. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 14:26:11
Üzenet elküldve: 2019-10-05 14:26:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Költő is vagy, igaz?
*Teljesen ellágyul az éneklés képzelt körülményeitől, ha épp nem írná ezt a fránya papírost, akkor menten Cha'yss karjai közé "vetné" magát.*
- Nem is értem, hogy mi nem tetszik a taknyos törpe névben.
*Elmosolyodik azért, épeszű ember nem nevezne egy fogadót taknyos törpének. Kaganról persze kevesen mernék mondani, hogy ne lett volna épeszű, csak sajátos humora volt. Már ha ezt humornak lehet nevezni.*
- Szívesem.
*Adja át a dokumentumot a férfinek, hogy ne sokkal később már buzgón áldozzanak a szerelem oltárán a baldachin alatt.
Az ilyesfajta áldozat egyfelől feltölti, másrészről pedig elcsigázza. Kicsit az eszét is veszi a dolog, a vágy hevében pedig igazán elragadtatja magát, ráadásul anélkül, hogy észrevenné. Később persze realizálja, de ekkor már csak pihegnek egymás karjaiban.*
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen vérmes nőszemély vagyok.
*Lehel egy csókot a férfi vállára, ahol bizony ott a foga nyoma. Nem vészes, de pár nap múlva talán belilulhat. Hason fekszik Cha'yss mellett, a sebhelyet cirógatja a mellkasán. Szinte kényszert érez arra, hogy minden egyes alkalommal így tegyen. Cha'yss meg eddig nem szól, hogy ne csinálja, úgyhogy a lány lelkesen cirógat.*
- Nem félsz attól, hogy ha mindig nyitva áll a szobád, akkor itt marad a kezem nyoma is? Egy kence itt, valami csecsebecse ott, egy nipp amott.
*Néz mosolyogva a másik szemébe egy pillanatra, de figyelmét újra leköti a heg.*
- Akkor eljössz velem megnézni a házat? Persze nem most azonnal, mert most semmi kedvem felkelni.
- Költő is vagy, igaz?
*Teljesen ellágyul az éneklés képzelt körülményeitől, ha épp nem írná ezt a fránya papírost, akkor menten Cha'yss karjai közé "vetné" magát.*
- Nem is értem, hogy mi nem tetszik a taknyos törpe névben.
*Elmosolyodik azért, épeszű ember nem nevezne egy fogadót taknyos törpének. Kaganról persze kevesen mernék mondani, hogy ne lett volna épeszű, csak sajátos humora volt. Már ha ezt humornak lehet nevezni.*
- Szívesem.
*Adja át a dokumentumot a férfinek, hogy ne sokkal később már buzgón áldozzanak a szerelem oltárán a baldachin alatt.
Az ilyesfajta áldozat egyfelől feltölti, másrészről pedig elcsigázza. Kicsit az eszét is veszi a dolog, a vágy hevében pedig igazán elragadtatja magát, ráadásul anélkül, hogy észrevenné. Később persze realizálja, de ekkor már csak pihegnek egymás karjaiban.*
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen vérmes nőszemély vagyok.
*Lehel egy csókot a férfi vállára, ahol bizony ott a foga nyoma. Nem vészes, de pár nap múlva talán belilulhat. Hason fekszik Cha'yss mellett, a sebhelyet cirógatja a mellkasán. Szinte kényszert érez arra, hogy minden egyes alkalommal így tegyen. Cha'yss meg eddig nem szól, hogy ne csinálja, úgyhogy a lány lelkesen cirógat.*
- Nem félsz attól, hogy ha mindig nyitva áll a szobád, akkor itt marad a kezem nyoma is? Egy kence itt, valami csecsebecse ott, egy nipp amott.
*Néz mosolyogva a másik szemébe egy pillanatra, de figyelmét újra leköti a heg.*
- Akkor eljössz velem megnézni a házat? Persze nem most azonnal, mert most semmi kedvem felkelni.
3330. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 13:41:35
Üzenet elküldve: 2019-10-05 13:41:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn szobája//
//Zárás//
*Olyan csókot váltanak amire a lovag élete végéig emlékezni fog. Könnyeit felszárítja a lány, és még utoljára összekacsintanak az ajtóban. Aztán... ajtó. Már csak a csukott ajtót látja, amire kezét helyezi. A lány még hallhatja ahogy a lovag mondja.*
-Jó éjszakát.
*Hiszen May még az ajtó előtt levegőzik egyet. A lovag visszavetődik az ágyra gondolkodni. Kétségbe esetten kapkod megnyugtató gondolatok után, de segítségére van Perchipfell.*
~Nyugalom. Ő is mondta hogy fogtok még találkozni. Csak próbálj meg nem megdögleni.~
*Mondja a "biztató" szavakat a kard.*
-Azt hiszem igazad van.
*Teszi hozzá a lovag félhangosan, majd még rátold a dologra.*
-Talán jobb nem meghalni.
*És már ötleteket forral. Nagyjából egyszerre aludnak el egymásra gondolva, csak éppen nem egy szobában. Az álom mint May csókja édes.*
//Napváltás//
*A hajnallal ébred, mint egy igazi katona.*
-Ébredj Perchi.
*Veti, oda és már készülődik is. Megálmodta a ma reggeli cselekedeteket. Annak mikéntjét és sorrendjét. Öltözik cihelődik rendesen.*
~Hova ez a rohanás?~
*Kéri számon Perchi, amire nem kap érdemi választ csak amolyan eltrelést.*
-Ahova sietni kell.
*Mondja, és noha igaza van, egy negyed órán belül puccba, parádéba vágja magát, és megindul. Szobáját elhagyja és igyekszik le a fogadó ivójába.*
//Nyálfoltnak figyelmébe//
*A folyosón sietős lépteit megtöri valami csúszós nyálkás dolog a földön. Egy küszöb alatt folyik ki a nyúlós folyadék, amin a lovag lábának stabilitását veszti. Éppen hogy nem esik hanyat.*
~Értem én hogy sietünk, de muszáj közben össze törnöd magad?!~
*Kérdezi ingerülten Perchi, amire Soreyl idegesen válaszol.*
~Tehetek én róla, hogy minden ember a folyósóra csorgatja a nyálát?~
*A kard, már felkészült, hogy lecsapja a labdát.*
~May után te is így csorgattad. Csak úgy csúszkáltak a vendégek.~
*Soreyl le tudja a kis közjátékot.*
~Kussolj.~
//Mikarr//
*Leérve a csapos egy siető lovagot láthat, aki nagyon igyekszik valahova. Hadarva, de céltudatosan, egyértelműen mondja.*
-Jó reggelt. A kiszolgálás és az ital remek volt. Mindent köszönök. A barna hajú hölgy, May, a vendégem. Kérem, ha bármi baja esik itt tartózkodása alatt küldessen a városi őrséghez valakit. Megfizetem. Nem sokára jövök vissza.
*Mondja sietve, és letesz 50 aranyat Mikarrnak. Rákacsint a pultosra, és szót sem vár, gondolatot se. Robog ki az épületből. Még az ajtóból hangosan visszaszól.*
-Köszönöm.
//Zárás//
*Olyan csókot váltanak amire a lovag élete végéig emlékezni fog. Könnyeit felszárítja a lány, és még utoljára összekacsintanak az ajtóban. Aztán... ajtó. Már csak a csukott ajtót látja, amire kezét helyezi. A lány még hallhatja ahogy a lovag mondja.*
-Jó éjszakát.
*Hiszen May még az ajtó előtt levegőzik egyet. A lovag visszavetődik az ágyra gondolkodni. Kétségbe esetten kapkod megnyugtató gondolatok után, de segítségére van Perchipfell.*
~Nyugalom. Ő is mondta hogy fogtok még találkozni. Csak próbálj meg nem megdögleni.~
*Mondja a "biztató" szavakat a kard.*
-Azt hiszem igazad van.
*Teszi hozzá a lovag félhangosan, majd még rátold a dologra.*
-Talán jobb nem meghalni.
*És már ötleteket forral. Nagyjából egyszerre aludnak el egymásra gondolva, csak éppen nem egy szobában. Az álom mint May csókja édes.*
//Napváltás//
*A hajnallal ébred, mint egy igazi katona.*
-Ébredj Perchi.
*Veti, oda és már készülődik is. Megálmodta a ma reggeli cselekedeteket. Annak mikéntjét és sorrendjét. Öltözik cihelődik rendesen.*
~Hova ez a rohanás?~
*Kéri számon Perchi, amire nem kap érdemi választ csak amolyan eltrelést.*
-Ahova sietni kell.
*Mondja, és noha igaza van, egy negyed órán belül puccba, parádéba vágja magát, és megindul. Szobáját elhagyja és igyekszik le a fogadó ivójába.*
//Nyálfoltnak figyelmébe//
*A folyosón sietős lépteit megtöri valami csúszós nyálkás dolog a földön. Egy küszöb alatt folyik ki a nyúlós folyadék, amin a lovag lábának stabilitását veszti. Éppen hogy nem esik hanyat.*
~Értem én hogy sietünk, de muszáj közben össze törnöd magad?!~
*Kérdezi ingerülten Perchi, amire Soreyl idegesen válaszol.*
~Tehetek én róla, hogy minden ember a folyósóra csorgatja a nyálát?~
*A kard, már felkészült, hogy lecsapja a labdát.*
~May után te is így csorgattad. Csak úgy csúszkáltak a vendégek.~
*Soreyl le tudja a kis közjátékot.*
~Kussolj.~
//Mikarr//
*Leérve a csapos egy siető lovagot láthat, aki nagyon igyekszik valahova. Hadarva, de céltudatosan, egyértelműen mondja.*
-Jó reggelt. A kiszolgálás és az ital remek volt. Mindent köszönök. A barna hajú hölgy, May, a vendégem. Kérem, ha bármi baja esik itt tartózkodása alatt küldessen a városi őrséghez valakit. Megfizetem. Nem sokára jövök vissza.
*Mondja sietve, és letesz 50 aranyat Mikarrnak. Rákacsint a pultosra, és szót sem vár, gondolatot se. Robog ki az épületből. Még az ajtóból hangosan visszaszól.*
-Köszönöm.
3329. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 12:55:31
Üzenet elküldve: 2019-10-05 12:55:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn szobája//
//Búcsú - Zárás//
//Saját szoba//
*Ő maga még nem igazán tudja mire vélni azokat a szikrákat, amik a hasában pattognak és az erősen dolgozó pici szívének fékevesztett munkáját. Mindezek ellenére egyáltalán nem érzi úgy, hogy rosszul lenne, sőt, inkább szeretné minél tovább húzni ezt a közelséget, amire a lovag egy minden porcikájával dolgozó öleléssel is megtold a kérésére. Olyan ez, mintha be akarná biztosítani a mozdulatlanságát és csapdába akarná ejteni az egész lényét. Nincs ellenére, egyáltalán. A humoros megjegyzésre kitör belőle egy kacaj, csupán ekkor tűnik fel neki, hogy a szemei már maguktól lecsukódtak és csak a többi érzékszervére tud hagyatkozni. De most másra nincs is szüksége.*
-Szóval ott hideg van… *Jegyzi meg, érzékeltetve, hogy az nem a kedvence.*
-De melletted ott sem fáznék. *Csúszik ki, hiszen jelen pillanatban is heves lángokkal ég belül, amire a férfi minden érintése csak egy újabb hasábbal dob, így az egész testét valami furcsa láz kerülgeti. Az pedig, hogy a lovag egyre bensőségesebb bókokkal halmozza el, teljesen kifordítja magából, a kezeit az arcára teszi, hátha tudja enyhíteni ezt a furcsa kórt, ami eluralkodott rajta. Mikor a lovag ajkának puha játékát megérzi, kipattanak a szemei, főleg azért, mert annak nyomán valami vágykeltő izgatottság suhan keresztül az egész testén, próbálva eltompítani minden érzékszervét. Egyrészt ezért is dönt úgy, hogy itt az ideje, hagynia a férfit pihenni és saját magát is, mert a végén még itt pusztul, felgyújtva magával együtt az egész szobát. Széles mosolyt húz az arcára, valami kedves meleget szeretne, de csak egy kényszeredett sikerül, mikor látja a szomorúságot megcsillanni a lovag meleg, barna szembogaraiban. Az viszont megnyugvással tölti el, hogy látja, mennyire nagy áhítattal kezeli azt a piszkos, haszontalan érmét, amit úgy rögtönzött a sok közül hirtelen. Még maga is meglepődik viszont azon, milyen gyorsan sikerül felhúzni azokat a nyamvadt csizmákat, aztán már ott is áll az ajtóban. Szerencsére a lovag utána ugrik, mielőtt lábai végleg elrabolnák az utolsó meghitt pillanattól és megállítja. A férfi szavaira akkorát dobban a szíve, hogy szinte oda kell, hogy kapjon, félőn, hogy bármelyik percben kiszakadhat a testéből. Viszont, amint meglátja a kósza könnycseppet, azonnal előbukkan egy biztató mosoly és az egyik ujjával letörli.*
-Ne butáskodj, fogunk még találkozni, csak vigyázz magadra kedves lovag. *Most egyéb nem jut eszébe, amivel biztatni tudná a másikat, hiszen pont annyira elkeseredett ő maga is, de nem engedhet utat ennek az érzésnek, mert akkor mindkettejüket berántja az örvénybe. A csókért pedig már követelőzően emelkedik, kezei pedig erősen markolják a férfi tarkóját, ujjai kétségbeesett módon szántják fel a lovag haját. Ezek az utolsó érintések. Aztán vége. Kedvesen mosolygó szemekkel még gyorsan lecsókolja az utolsó könnycseppet is, még ő sem állhatja, hogy egy ilyen nemes, bátor határozott férfi könnyezzen egy búcsúnál, bár ezen felbuzdulva már az ő szemei sem maradnak szárazon.*
-Várni foglak egyetlen lovagom. *Húz mosolyt aztán kilép az ajtón és becsukja maga mögött. Csak eztán vesz mély lélegzetet és törölgeti meg saját magát, majd, mielőtt még meggondolhatná magát, odasiet a saját szobájához és belépve magára zárja.
~Pihennem kell. Nincs semmi baj. ~ Érzi, hogy még egy könnycsepp nála is kikívánkozik, nem tudja már megállítani. Leveti magát az ágyra, hadd szívja a párna azt, ami ki akar jönni belőle. Mert, ha kijön, akkor hagyni kell neki, visszafojtani nincs értelme, tudja, attól csak rosszabb lesz később.
~Minden érintése olyan kellemes volt. ~ Néha úgy érzi, ahogy a könnyek a bőréhez érnek, sziszegve párolognak tova, mert még mindig lángol, de lassan csitul a tűz és leég, hogy végre tisztább gondolkodásra is képes legyen.
~Dreyia még nincs itt. ~ Próbálja terelni a gondolatait, de körül belül eddig sikerül, aztán csak lehunyt szemmel átadja magát a képzeletének, ami ezt követően egész este elszórakoztatja. Hogy mennyit sikerül aludnia, az bizonytalan, mert mindig valahol az ébrenlét mezsgyéjén sétál, egy igen szerencsés párnát ölelgetve magához egyre és egyre szorosabban.*
-Azok... a... nagy és barna... szemek... *Búgja álmában, miközben fordul egyet, maga alá gyűrve a takarót.*
//Búcsú - Zárás//
//Saját szoba//
*Ő maga még nem igazán tudja mire vélni azokat a szikrákat, amik a hasában pattognak és az erősen dolgozó pici szívének fékevesztett munkáját. Mindezek ellenére egyáltalán nem érzi úgy, hogy rosszul lenne, sőt, inkább szeretné minél tovább húzni ezt a közelséget, amire a lovag egy minden porcikájával dolgozó öleléssel is megtold a kérésére. Olyan ez, mintha be akarná biztosítani a mozdulatlanságát és csapdába akarná ejteni az egész lényét. Nincs ellenére, egyáltalán. A humoros megjegyzésre kitör belőle egy kacaj, csupán ekkor tűnik fel neki, hogy a szemei már maguktól lecsukódtak és csak a többi érzékszervére tud hagyatkozni. De most másra nincs is szüksége.*
-Szóval ott hideg van… *Jegyzi meg, érzékeltetve, hogy az nem a kedvence.*
-De melletted ott sem fáznék. *Csúszik ki, hiszen jelen pillanatban is heves lángokkal ég belül, amire a férfi minden érintése csak egy újabb hasábbal dob, így az egész testét valami furcsa láz kerülgeti. Az pedig, hogy a lovag egyre bensőségesebb bókokkal halmozza el, teljesen kifordítja magából, a kezeit az arcára teszi, hátha tudja enyhíteni ezt a furcsa kórt, ami eluralkodott rajta. Mikor a lovag ajkának puha játékát megérzi, kipattanak a szemei, főleg azért, mert annak nyomán valami vágykeltő izgatottság suhan keresztül az egész testén, próbálva eltompítani minden érzékszervét. Egyrészt ezért is dönt úgy, hogy itt az ideje, hagynia a férfit pihenni és saját magát is, mert a végén még itt pusztul, felgyújtva magával együtt az egész szobát. Széles mosolyt húz az arcára, valami kedves meleget szeretne, de csak egy kényszeredett sikerül, mikor látja a szomorúságot megcsillanni a lovag meleg, barna szembogaraiban. Az viszont megnyugvással tölti el, hogy látja, mennyire nagy áhítattal kezeli azt a piszkos, haszontalan érmét, amit úgy rögtönzött a sok közül hirtelen. Még maga is meglepődik viszont azon, milyen gyorsan sikerül felhúzni azokat a nyamvadt csizmákat, aztán már ott is áll az ajtóban. Szerencsére a lovag utána ugrik, mielőtt lábai végleg elrabolnák az utolsó meghitt pillanattól és megállítja. A férfi szavaira akkorát dobban a szíve, hogy szinte oda kell, hogy kapjon, félőn, hogy bármelyik percben kiszakadhat a testéből. Viszont, amint meglátja a kósza könnycseppet, azonnal előbukkan egy biztató mosoly és az egyik ujjával letörli.*
-Ne butáskodj, fogunk még találkozni, csak vigyázz magadra kedves lovag. *Most egyéb nem jut eszébe, amivel biztatni tudná a másikat, hiszen pont annyira elkeseredett ő maga is, de nem engedhet utat ennek az érzésnek, mert akkor mindkettejüket berántja az örvénybe. A csókért pedig már követelőzően emelkedik, kezei pedig erősen markolják a férfi tarkóját, ujjai kétségbeesett módon szántják fel a lovag haját. Ezek az utolsó érintések. Aztán vége. Kedvesen mosolygó szemekkel még gyorsan lecsókolja az utolsó könnycseppet is, még ő sem állhatja, hogy egy ilyen nemes, bátor határozott férfi könnyezzen egy búcsúnál, bár ezen felbuzdulva már az ő szemei sem maradnak szárazon.*
-Várni foglak egyetlen lovagom. *Húz mosolyt aztán kilép az ajtón és becsukja maga mögött. Csak eztán vesz mély lélegzetet és törölgeti meg saját magát, majd, mielőtt még meggondolhatná magát, odasiet a saját szobájához és belépve magára zárja.
~Pihennem kell. Nincs semmi baj. ~ Érzi, hogy még egy könnycsepp nála is kikívánkozik, nem tudja már megállítani. Leveti magát az ágyra, hadd szívja a párna azt, ami ki akar jönni belőle. Mert, ha kijön, akkor hagyni kell neki, visszafojtani nincs értelme, tudja, attól csak rosszabb lesz később.
~Minden érintése olyan kellemes volt. ~ Néha úgy érzi, ahogy a könnyek a bőréhez érnek, sziszegve párolognak tova, mert még mindig lángol, de lassan csitul a tűz és leég, hogy végre tisztább gondolkodásra is képes legyen.
~Dreyia még nincs itt. ~ Próbálja terelni a gondolatait, de körül belül eddig sikerül, aztán csak lehunyt szemmel átadja magát a képzeletének, ami ezt követően egész este elszórakoztatja. Hogy mennyit sikerül aludnia, az bizonytalan, mert mindig valahol az ébrenlét mezsgyéjén sétál, egy igen szerencsés párnát ölelgetve magához egyre és egyre szorosabban.*
-Azok... a... nagy és barna... szemek... *Búgja álmában, miközben fordul egyet, maga alá gyűrve a takarót.*
3328. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:48:06
Üzenet elküldve: 2019-10-05 11:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn szobája//
//Búcsú//
*A lány mint egy édes virág ül Soreyl gumójában. Talán Soreyl pontosan így tudná leírni magának a szerelem érzését. Amikor ölelkezve egy ágyon, úgy tud beszélgetni gyümölcsökről, hogy nem gondol semmi másra, sőt érdekesnek tartja amit a lány mond, és ezen felül, még élvezi is, sőt még Perchipfell sem ereszti bele mocskos nyelvét, így csak ő marad a fejében meg Maydeleine.*
-Bizony.
*Helyesel arra, hogy még sosem evett epret. De így láttatlanban olyannak tudja elképzelni mint Mayt.*
-Nem.
*Rázza picit a fejét.*
-A jégszőlő megposhad mire télre viszik. Azt csak északon lehet enni, de kockára fagyni is csak ott lehet, így egál.
*Tréfál a férfi. Noha már lakott mind a két vertikális égtájon térkép szerint, nem tudná eldönteni hol éljen öregkorában. Ekkor terelődik az italra a szó, amit Soreyl már nem is tud jelzőkkel illetni. Az az alkimisták laborjából is kipaterolt gyújtóbomba folyadék, még mindig marja a gyomrát, de nem annyira, mint eddig.*
~Hál' istennek.~
*Ezúton muszáj hozzáfűznie.*
-Én a túlvilágiaknak se kívánom.
*Mondja valahonnan megkerült humorával. Nem tudná elégszer kihangsúlyozni milyen jól érzi magát. May minden porcikája ami hozzáér, olyan mintha lebegne. Kellemes bizsergés. Sosem érzett még ilyet. Megkapja az eper ízének leírását, ami mellett nem tud elmenni.*
-Érdekesen hangzik. Nem édesebb a csóknál...
*Gondolkozik el. Nagyjából olyan nyálas mondat jutott eszébe, hogy tócsát hagyna a földön. Rövid mérlegelés után nem csak a fejében hangzik el.*
-A te csókodnál semmi sem édesebb May.
*Mondja kedves mély hangján, és kis pír ül az arcára. Ritkán bókol ilyen célzottan valakinek. Pláne olyan lénynek aki iránt ilyen érzéseket táplál. Aztán végig hallgatja a teát is. Nem tud mit mondani, csak ölelni a lányt. Amivel csak tudja.*
-A kedvedért kipróbálom a teát is.
*Ekkor a lány megkéri, hogy szorosabban ölelje át. Soreyl minden lehető porcikájával ölelésbe kezd. A lány testéhez képest nagy kezét átveti mellkasa előtt, és bal vállát cirógatja tenyerével, másik pedig a hasára kerül. Fejét kényelmesen átveti a lány vállára. Most lesz pimasz. Nem nagyon, csak amolyan éppen, hogy megenged magának valamit ami nincs megengedve. Arcát beletemeti a lány vállának, és nyakának találkozásába, és ott ahol vékony, mégis selymes a bőr... Ott hagy egy érzéki leheletet. Tudja, hogy ez se az ő, se pedig a lány dolgát nem könnyíti meg, hogy ne essenek egymásnak, de nem tudott ellenállni a finom vonalak csábításának.*
-Ne haragudj.
*Súgja a lány fülébe halkan, és fejét felemelve, még szorosabbra fonja az ölelést. Persze nem fájóan szorosra. Ekkor számon kéri a sok kérdésért, mondjuk egyet megválaszol, aztán hátrafordul. Soreyl arcán vizenyős szemeket, és olyan meleg mosolyt láthat, amit eddig még soha semmi nem váltott ki a lovagból. Ekkor elbúcsúzik, és egy érmét nyom a lovag vaskos tenyerébe.*
-Elmész?
*Kérdezi halkan, de beletörődve a lovag, mint aki tudja a választ.*
-Megértem.
*Mondja, mielőtt bármit is mondhatna a lány. Amíg May szemei a férfin vannak nyom egy csókot az érmére, és elteszi. Nem a többi közé természetesen. Nem bírja levenni a szemét a lányról. Ahogy a haja csúszkál, ahogy testrészei mozognak, és változik a finom bőre minden muzdulatkor ahogy a csizmáját veszi. Nem estek egymásnak, nem döntötték le a ház oldalát, nem váltak eggyé a szerelemben, most Soreylnek mégis pont olyan érzése van mintha már senki nem érhetne hozzá rajta kívül.*
-Várj May!
*Csattan fel a lovag, és csak akkor veszi észre hogy a lány már az ajtóban áll, és elköszön.*
-Mondanám, hogy nem kell menned, de tudom hogy kell.
*Arca komoly, és nem is tudja hány év után először egy érzelmekkel teli könnycsepp legurul arcának jobb felén. Némán. Nem követelve magának figyelmet.*
-Meg foglak keresni...
*Mondja, és hangja bár mint a hős lovag erős és délceg ígéretet tesz, a végén mintha elcsuklana. Pár pillanatig nem is folytatja, amíg lenyeli a kisebb gombócot a torkában.*
-Meg foglak keresni, még az egyenlőség havaiban. Ilyenkor jó az idő.
*Mondja, és keserédesen elmosolyodik, amit lassan azokká a sármos ráncokká alakít a komiszra húzódó mosoly amik a lovagot megszépítik.*
-Tudod...
*Kezd bele lassan.*
-Az eper valóban nem olyan édes mint egy csók, de valamiben mégsem különbözik. Egy sosem elég belőle.
*Mondja, és közelebb lép. Egészen a küszöbig. Ha a lány engedi akkor újabb csókot váltanak. Azt a fajtát amit nem lehet elfelejteni. A búcsúcsókot, ami olyan mint az ő találkozásuk. Bizonytalan ez elején, egyre izgalmasabb közben, szinte forró a végén, és szomorú mikor tényleg vége. Ha a lány hagyja, akkor csak a csók végén mondja újra, halkan suttogva, még egy könnycsepp kíséretében.*
-Keresni foglak.
//Búcsú//
*A lány mint egy édes virág ül Soreyl gumójában. Talán Soreyl pontosan így tudná leírni magának a szerelem érzését. Amikor ölelkezve egy ágyon, úgy tud beszélgetni gyümölcsökről, hogy nem gondol semmi másra, sőt érdekesnek tartja amit a lány mond, és ezen felül, még élvezi is, sőt még Perchipfell sem ereszti bele mocskos nyelvét, így csak ő marad a fejében meg Maydeleine.*
-Bizony.
*Helyesel arra, hogy még sosem evett epret. De így láttatlanban olyannak tudja elképzelni mint Mayt.*
-Nem.
*Rázza picit a fejét.*
-A jégszőlő megposhad mire télre viszik. Azt csak északon lehet enni, de kockára fagyni is csak ott lehet, így egál.
*Tréfál a férfi. Noha már lakott mind a két vertikális égtájon térkép szerint, nem tudná eldönteni hol éljen öregkorában. Ekkor terelődik az italra a szó, amit Soreyl már nem is tud jelzőkkel illetni. Az az alkimisták laborjából is kipaterolt gyújtóbomba folyadék, még mindig marja a gyomrát, de nem annyira, mint eddig.*
~Hál' istennek.~
*Ezúton muszáj hozzáfűznie.*
-Én a túlvilágiaknak se kívánom.
*Mondja valahonnan megkerült humorával. Nem tudná elégszer kihangsúlyozni milyen jól érzi magát. May minden porcikája ami hozzáér, olyan mintha lebegne. Kellemes bizsergés. Sosem érzett még ilyet. Megkapja az eper ízének leírását, ami mellett nem tud elmenni.*
-Érdekesen hangzik. Nem édesebb a csóknál...
*Gondolkozik el. Nagyjából olyan nyálas mondat jutott eszébe, hogy tócsát hagyna a földön. Rövid mérlegelés után nem csak a fejében hangzik el.*
-A te csókodnál semmi sem édesebb May.
*Mondja kedves mély hangján, és kis pír ül az arcára. Ritkán bókol ilyen célzottan valakinek. Pláne olyan lénynek aki iránt ilyen érzéseket táplál. Aztán végig hallgatja a teát is. Nem tud mit mondani, csak ölelni a lányt. Amivel csak tudja.*
-A kedvedért kipróbálom a teát is.
*Ekkor a lány megkéri, hogy szorosabban ölelje át. Soreyl minden lehető porcikájával ölelésbe kezd. A lány testéhez képest nagy kezét átveti mellkasa előtt, és bal vállát cirógatja tenyerével, másik pedig a hasára kerül. Fejét kényelmesen átveti a lány vállára. Most lesz pimasz. Nem nagyon, csak amolyan éppen, hogy megenged magának valamit ami nincs megengedve. Arcát beletemeti a lány vállának, és nyakának találkozásába, és ott ahol vékony, mégis selymes a bőr... Ott hagy egy érzéki leheletet. Tudja, hogy ez se az ő, se pedig a lány dolgát nem könnyíti meg, hogy ne essenek egymásnak, de nem tudott ellenállni a finom vonalak csábításának.*
-Ne haragudj.
*Súgja a lány fülébe halkan, és fejét felemelve, még szorosabbra fonja az ölelést. Persze nem fájóan szorosra. Ekkor számon kéri a sok kérdésért, mondjuk egyet megválaszol, aztán hátrafordul. Soreyl arcán vizenyős szemeket, és olyan meleg mosolyt láthat, amit eddig még soha semmi nem váltott ki a lovagból. Ekkor elbúcsúzik, és egy érmét nyom a lovag vaskos tenyerébe.*
-Elmész?
*Kérdezi halkan, de beletörődve a lovag, mint aki tudja a választ.*
-Megértem.
*Mondja, mielőtt bármit is mondhatna a lány. Amíg May szemei a férfin vannak nyom egy csókot az érmére, és elteszi. Nem a többi közé természetesen. Nem bírja levenni a szemét a lányról. Ahogy a haja csúszkál, ahogy testrészei mozognak, és változik a finom bőre minden muzdulatkor ahogy a csizmáját veszi. Nem estek egymásnak, nem döntötték le a ház oldalát, nem váltak eggyé a szerelemben, most Soreylnek mégis pont olyan érzése van mintha már senki nem érhetne hozzá rajta kívül.*
-Várj May!
*Csattan fel a lovag, és csak akkor veszi észre hogy a lány már az ajtóban áll, és elköszön.*
-Mondanám, hogy nem kell menned, de tudom hogy kell.
*Arca komoly, és nem is tudja hány év után először egy érzelmekkel teli könnycsepp legurul arcának jobb felén. Némán. Nem követelve magának figyelmet.*
-Meg foglak keresni...
*Mondja, és hangja bár mint a hős lovag erős és délceg ígéretet tesz, a végén mintha elcsuklana. Pár pillanatig nem is folytatja, amíg lenyeli a kisebb gombócot a torkában.*
-Meg foglak keresni, még az egyenlőség havaiban. Ilyenkor jó az idő.
*Mondja, és keserédesen elmosolyodik, amit lassan azokká a sármos ráncokká alakít a komiszra húzódó mosoly amik a lovagot megszépítik.*
-Tudod...
*Kezd bele lassan.*
-Az eper valóban nem olyan édes mint egy csók, de valamiben mégsem különbözik. Egy sosem elég belőle.
*Mondja, és közelebb lép. Egészen a küszöbig. Ha a lány engedi akkor újabb csókot váltanak. Azt a fajtát amit nem lehet elfelejteni. A búcsúcsókot, ami olyan mint az ő találkozásuk. Bizonytalan ez elején, egyre izgalmasabb közben, szinte forró a végén, és szomorú mikor tényleg vége. Ha a lány hagyja, akkor csak a csók végén mondja újra, halkan suttogva, még egy könnycsepp kíséretében.*
-Keresni foglak.
3327. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 09:47:43
Üzenet elküldve: 2019-10-05 09:47:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igricen is látszik, hogy örömmel tölti el, hogy éppen Aenae lekötelezettje lehet. Titkaik mindkettőjüknek vannak, főleg, ha közös dolgaikra tekintenek. Bár, valójában csak a lánynak kell titkolóznia, ha a wegtoreni tehetné és nem ártana vele, akkor nem figyelne annyira, hogy afférjaik és kapcsolatuk ne láthasson napvilágot.
Persze nem tudhatja, miféle gondolatok járnak ezután Aenae fejében, hogy miként és hogyan gondol arra, hogy ő a thargok úrnője. Tudja, hogy szívesen hárította volna el a tisztséget és minden azzal járó nyűgöt és felelősséget, de ha így történt volna, most nem lennének kettesben és nem volna olyan viszony közöttük, mint most.
Persze, ha szentimentálisan romantikus volna, akkor mondhatná, hogy őket ketten akkor is egymás mellé sodorja a sors, hogy szerelmük virága kinyílhasson, de nem teszi. Egyrészt mert se nem romantikus, se nem szentimentális. Másrészt meg biztos benne, hogy egy futó liezonnál több időt nem fecsérelt volna a lányra, ha anyagi és egyéb hasznot nem lát benne.
Persze, az teljesen más történet, hogy mostanra, mondhatni megszerette, hogy közel került hozzá, de a valódi okok, amelyek miatt kikezdett vele az a társadalmi pozíciója és kapcsolatai voltak.
Mindezt semmiféleképp nem hozná Aenae tudtára, bizonyosan fájdalmat okozna neki és csalódna benne. De ami igaz, az igaz.
Mindezek inkább csak tudatalattija mélyén fogalmazódnak meg, mert most csak arra figyel, ahogy a lány a szerződést viszi papírra. Néha felnéz, hogy az arcát, a haját, a keblét tüntesse ki pillanatnyi figyelemmel, de aztán sárga tekintete visszatér a papírra.*
- Az ablak alatti szerenád ideje múlt. *Mondja hanyag kézmozdulattal. Bár annak is bizonyára megvan a maga romantikája, mégsem illik az igrichez.*
- Inkább hajnalban, az ágyon fekve, a karomban tartva téged, miközben a hideg reggeli levegő simít végig lúdbőröző bőrünkön és a felkelő nap aranyfénye rajzol kusza árnyékokat szobánk falára. *Duruzsolja halkan, sokat ígérőn, halovány, pajkos mosollyal.
A fogadó átnevezésére tett megjegyzés eltereli a figyelmét, ami szerencse, mert olyan gondolatok ébredtek benne, amelyek elejét vették volna a szerződés befejezésének.*
- Az biztos, hogy nem taknyos törpének. *Válaszolja nevetve. Bár Kagan nagy ember volt, felépített valamit ott délen, de mégis csak egy barbár volt.*
- Talán úgy nevezem majd el, hogy "Fogadó a Rafinált Kalmárhoz". *Mutatja a levegőben az elképzelt cégért hamis mosollyal.*
- Vagy csak egyszerűen Wegtoreni Kalmár lesz a neve. *Vonja meg széles vállait. Nem fogja cifrázni, az biztos, egyszerű, könnyen megjegyezhető név kell. A wegtoreni jelző utal a kereskedőházra is, ésszerű választás volna. A kalmár pedig egyszerre utal a kereskedésre és a kereskedőház címerére.
Aenae még mindig meglepődni látszik, amikor gyönyörűnek titulálja és még mindig elvörösödik, mintha ma találkoztak volna először. Érdekes módon ezt a szemérmességet is vonzónak találja, pedig a bordélyházban, ahol felnőtt, minden volt, csak szemérmesség nem. Kivéve a kuncsaft nem azt kívánta.
A válaszra elmosolyodik. Ritkán mondják rá, hogy "gyönyörű", de nem rontja el a pillanatot holmi helyesbítéssel. Ám ő persze nem vörösödik bele a visszakapott dicséretbe.
A szerződésekre aláírás és pecsét kerül, Aenae pedig befejezettnek nyilvánítja az üzletkötést. Bár nem került bele a szerződésbe sem vételár, sem a későbbi segítségnyújtási kötelezettség az árvaház és iskola felépítésére, az igric mégsem kíván kimaradni belőle. Megígérte és ebben az esetben tartani fogja a szavát.*
- Köszönöm. *Veszi át a pergament, de csak félreteszi, mint holmi kacatot, hisz a valódi drágakő előtte ül az ágyon.*
- Boldog vagyok. *Mondja közel hajolva, fogadva a csókot is.*
- De nem emiatt. *Egyértelmű, hogy a lányra gondol az ágyán.*
- Mit szólnál, ha egymásban lelnénk most örömünk? *Kérdez, de már csókol is és kiszabadítva Aenaet a kis asztal fogságából, magához öleli, hogy ha a lány is engedi, mohón csókolja.
Végre adózhatnak azon az oltáron, amelyen már egész nap gondolkodtak és lám, végül a baldachin alatt újra egyesülhetnek a szerelem és kéj ritmusában.*
*Az igricen is látszik, hogy örömmel tölti el, hogy éppen Aenae lekötelezettje lehet. Titkaik mindkettőjüknek vannak, főleg, ha közös dolgaikra tekintenek. Bár, valójában csak a lánynak kell titkolóznia, ha a wegtoreni tehetné és nem ártana vele, akkor nem figyelne annyira, hogy afférjaik és kapcsolatuk ne láthasson napvilágot.
Persze nem tudhatja, miféle gondolatok járnak ezután Aenae fejében, hogy miként és hogyan gondol arra, hogy ő a thargok úrnője. Tudja, hogy szívesen hárította volna el a tisztséget és minden azzal járó nyűgöt és felelősséget, de ha így történt volna, most nem lennének kettesben és nem volna olyan viszony közöttük, mint most.
Persze, ha szentimentálisan romantikus volna, akkor mondhatná, hogy őket ketten akkor is egymás mellé sodorja a sors, hogy szerelmük virága kinyílhasson, de nem teszi. Egyrészt mert se nem romantikus, se nem szentimentális. Másrészt meg biztos benne, hogy egy futó liezonnál több időt nem fecsérelt volna a lányra, ha anyagi és egyéb hasznot nem lát benne.
Persze, az teljesen más történet, hogy mostanra, mondhatni megszerette, hogy közel került hozzá, de a valódi okok, amelyek miatt kikezdett vele az a társadalmi pozíciója és kapcsolatai voltak.
Mindezt semmiféleképp nem hozná Aenae tudtára, bizonyosan fájdalmat okozna neki és csalódna benne. De ami igaz, az igaz.
Mindezek inkább csak tudatalattija mélyén fogalmazódnak meg, mert most csak arra figyel, ahogy a lány a szerződést viszi papírra. Néha felnéz, hogy az arcát, a haját, a keblét tüntesse ki pillanatnyi figyelemmel, de aztán sárga tekintete visszatér a papírra.*
- Az ablak alatti szerenád ideje múlt. *Mondja hanyag kézmozdulattal. Bár annak is bizonyára megvan a maga romantikája, mégsem illik az igrichez.*
- Inkább hajnalban, az ágyon fekve, a karomban tartva téged, miközben a hideg reggeli levegő simít végig lúdbőröző bőrünkön és a felkelő nap aranyfénye rajzol kusza árnyékokat szobánk falára. *Duruzsolja halkan, sokat ígérőn, halovány, pajkos mosollyal.
A fogadó átnevezésére tett megjegyzés eltereli a figyelmét, ami szerencse, mert olyan gondolatok ébredtek benne, amelyek elejét vették volna a szerződés befejezésének.*
- Az biztos, hogy nem taknyos törpének. *Válaszolja nevetve. Bár Kagan nagy ember volt, felépített valamit ott délen, de mégis csak egy barbár volt.*
- Talán úgy nevezem majd el, hogy "Fogadó a Rafinált Kalmárhoz". *Mutatja a levegőben az elképzelt cégért hamis mosollyal.*
- Vagy csak egyszerűen Wegtoreni Kalmár lesz a neve. *Vonja meg széles vállait. Nem fogja cifrázni, az biztos, egyszerű, könnyen megjegyezhető név kell. A wegtoreni jelző utal a kereskedőházra is, ésszerű választás volna. A kalmár pedig egyszerre utal a kereskedésre és a kereskedőház címerére.
Aenae még mindig meglepődni látszik, amikor gyönyörűnek titulálja és még mindig elvörösödik, mintha ma találkoztak volna először. Érdekes módon ezt a szemérmességet is vonzónak találja, pedig a bordélyházban, ahol felnőtt, minden volt, csak szemérmesség nem. Kivéve a kuncsaft nem azt kívánta.
A válaszra elmosolyodik. Ritkán mondják rá, hogy "gyönyörű", de nem rontja el a pillanatot holmi helyesbítéssel. Ám ő persze nem vörösödik bele a visszakapott dicséretbe.
A szerződésekre aláírás és pecsét kerül, Aenae pedig befejezettnek nyilvánítja az üzletkötést. Bár nem került bele a szerződésbe sem vételár, sem a későbbi segítségnyújtási kötelezettség az árvaház és iskola felépítésére, az igric mégsem kíván kimaradni belőle. Megígérte és ebben az esetben tartani fogja a szavát.*
- Köszönöm. *Veszi át a pergament, de csak félreteszi, mint holmi kacatot, hisz a valódi drágakő előtte ül az ágyon.*
- Boldog vagyok. *Mondja közel hajolva, fogadva a csókot is.*
- De nem emiatt. *Egyértelmű, hogy a lányra gondol az ágyán.*
- Mit szólnál, ha egymásban lelnénk most örömünk? *Kérdez, de már csókol is és kiszabadítva Aenaet a kis asztal fogságából, magához öleli, hogy ha a lány is engedi, mohón csókolja.
Végre adózhatnak azon az oltáron, amelyen már egész nap gondolkodtak és lám, végül a baldachin alatt újra egyesülhetnek a szerelem és kéj ritmusában.*
3326. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 09:29:43
Üzenet elküldve: 2019-10-05 09:29:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn szobája//
//Búcsú//
*Ebben a pillanatban nagy szerencse, hogy a nő nem lát bele a lovag fejébe, a puha érintés pedig úgy elvonja a figyelmét, hogy most mást nem vesz észre. Ha tudná milyen nyomasztó gondolatok árasztották el a férfit csupán a miatt, amit nemrég még vonakodott megosztani vele, bizonyára már rég megbánta volna az egészet. Hazudhatott volna, akkor talán többé nem találkoznának, de a közös pillanatok sokkal nyugodtabb és meghittebb mederben csordogálnának. Szerencsére ebből mit sem sejt, csupán a saját gondjával van most elfoglalva, túlságosan is szeretné az éjszakát a lovag ágyában eltölteni. ~Kérlek, most pofozz fel. ~ Néz nagy kérlelő szemekkel, miközben lassan lesegíti a másik csizmáit, majd kényelmesen elhelyezi magát a két térde között.*
-Tényleg? *Kérdez vissza, érződik, hogy ő nem igazán van otthon az ilyesmiben, hogy is lenne, hisz mióta az eszét tudja, be van parancsolva a négy óvó fal közé. Mindentől távol tartják azok, még a külvilág valóságától is néha.*
-Nem igazán tudom merre terem, nálunk mindig volt egy bizonyos időszakban. Főleg persze a vendégeknek, de azért le lehetett csípni belőle. *Magyarázza.*
-A jégszőlőt nem ismerem, csak olyan nagy szeműt szoktak hozni. *Mutatja az ujjával karikát formálva maga elé.*
-De az nem az ugye? Van belőle bordó meg fehér, kicsit kesernyés. *Írja le, annyira amennyire csak tudja, hogy a férfi képes legyen eldönteni, az-e az említett gyümölcs vagy sem. A töményről nyilvánított véleménye a lovagnak egészem megmosolyogtatja, valahogy ő is így van vele.*
-Igen, nem e világi lénynek való. *Fintorog maga elé. ~A bort szereti. ~ Azt még mindig nemesebb italnak tartja, mint a másikat, amitől nem egy matrózt látott már bitangul lerészegedni és a korsót odaverni az asztalhoz. ~A bor jó lesz. ~ Már most tudja, mivel kínálja majd meg a férfit, ha egyszer ellátogat hozzá. ~De mit fogok vele csinálni, ha egyszer tényleg meglátogat? ~ Akadnak ki a szemei a gondolatra, hiszen egy bordélyban dolgozik. Az arcára kiül a pír, ha csak arra gondol, hogy kénytelen lesz megfosztani a lovag urat minden ruhájától és ő magának is teljesen pőrén kell majd előtte állnia. Ez eddig sohase zavarta. Most meg mégis. Ujjaival erősen simít végig a férfi tenyerén, néha megforgatva a kezét.*
-Öh, hát, milyen az íze? Ittál már gyöngyöző bort? Talán ahhoz hasonlít egy kicsit, fanyar, egészen egyedi. Nem olyan édes, mint egy csók, viszont lédús és csak úgy eteti magát. Eggyel nem lehet beérni. *Nem szívesen vallja be, de néha még a vendég szájából is kilopja, de úgy fair, ő csókot kap érte cserébe.*
-A teát pedig minden reggel iszom, nem csak akkor, ha beteg vagyok. A fahéjas a kedvencem, valahogy mindig felélénkülök tőle. *Magyarázza, aztán hirtelen árasztja el a lovag kérdésekkel, mintha valami felé rohamosan közelednének, de még annyi mindent szeretne tudni a vége előtt. Igen. Nem maradhat itt éjszakára. Nem lenne illendő egy ilyen nemes férfit ilyen kísértésnek kitenni. Pedig szívesen heverne el biztonságot adó mellkasán, hogy a kellemes test-melege ringassa álomba.*
-Megtennéd, hogy szorosan megölelsz? *Érzi, hogy a lovag ráborult és rajta pihenteti a fejét, talán pont ettől kezdi egyre izgatottabbnak érezni magát. Mert hozzáér. ~Ez nem lesz így jó. ~ Viszont nem tudja megállni, hogy ne kérjen még egy utolsó, minden porcikáját bejáró érintést. A férfi kezét levezeti a hasához, hogy az se maradjon ki a dologból, ha pedig megkapja, lehunyt szemekkel belesimul a mozdulatba. ~El kell menjek. De mi a biztosíték, hogy valóban felkeres? ~ Már ez jár az eszében, pedig még el se váltak. Szeretné újra látni a lovagot. Hirtelen beugrik neki valami. ~Ez talán járható út lenne. ~*
-Mi ez a temérdek kérdés lovag uram? *Fordul hátra kedves mosollyal.*
-Látom, hogy már pihennél, ne hajszold magad bele ilyesmibe. Az egyensúly havait szeretem, mert akkor már nincs hideg, de még túl meleg se. *Azért válaszol egy kérdésre a sok közül, de csupán ennyi. De természetesen nagyon hízelgőnek találja a kérdezősködést, hogy a lovag ennyi mindent szeretne megtudni róla.*
-A többit majd legközelebb. *Csókolja homlokon a férfit teljesen hátrafordulva, egyik térdét támasztékul használva.*
-De tudod mit? Adok neked valamit. *Kotorászik egy kicsit az övénél és előhúz egy aranyérmét. Úgy tudja az emberek között szokás aranyat kölcsönadni, amit idővel visszaszolgáltatnak. Persze a Sellőben ilyenre nem igazán van szükségük a lányoknak, ott csak ruhákat szokás kölcsönadni másnak, az arany kisebb értéket képvisel. Az 1 darab érmét gondosan Darenn Soreyl tenyerébe csúsztatja, mintha nagy becsben tartaná.*
-Ez a szerencseérmém. Kölcsön adom, de csak egy időre, mert már nagyon a szívemhez nőtt, így ha felénk jársz, szolgáltasd vissza. *Magyarázza mélyen a férfi barna szemeibe nézve. Ezt követően lekászálódik az ágyról és felveszi a csizmáját, majd már indulásra készen megáll az ajtóban, hogy egy utolsó pillantást vessen rá, csodálata tárgyára, hogy mindig emlékezzen arra, hogy is néz ki.*
-Legyen békés esté… tek… *Fordítja a fejét a kard irányába, hiszen csak most jut el ismét a tudatáig, hogy sohase lehet kettesben a férfival, ha a fegyver is a közelben.*
//Búcsú//
*Ebben a pillanatban nagy szerencse, hogy a nő nem lát bele a lovag fejébe, a puha érintés pedig úgy elvonja a figyelmét, hogy most mást nem vesz észre. Ha tudná milyen nyomasztó gondolatok árasztották el a férfit csupán a miatt, amit nemrég még vonakodott megosztani vele, bizonyára már rég megbánta volna az egészet. Hazudhatott volna, akkor talán többé nem találkoznának, de a közös pillanatok sokkal nyugodtabb és meghittebb mederben csordogálnának. Szerencsére ebből mit sem sejt, csupán a saját gondjával van most elfoglalva, túlságosan is szeretné az éjszakát a lovag ágyában eltölteni. ~Kérlek, most pofozz fel. ~ Néz nagy kérlelő szemekkel, miközben lassan lesegíti a másik csizmáit, majd kényelmesen elhelyezi magát a két térde között.*
-Tényleg? *Kérdez vissza, érződik, hogy ő nem igazán van otthon az ilyesmiben, hogy is lenne, hisz mióta az eszét tudja, be van parancsolva a négy óvó fal közé. Mindentől távol tartják azok, még a külvilág valóságától is néha.*
-Nem igazán tudom merre terem, nálunk mindig volt egy bizonyos időszakban. Főleg persze a vendégeknek, de azért le lehetett csípni belőle. *Magyarázza.*
-A jégszőlőt nem ismerem, csak olyan nagy szeműt szoktak hozni. *Mutatja az ujjával karikát formálva maga elé.*
-De az nem az ugye? Van belőle bordó meg fehér, kicsit kesernyés. *Írja le, annyira amennyire csak tudja, hogy a férfi képes legyen eldönteni, az-e az említett gyümölcs vagy sem. A töményről nyilvánított véleménye a lovagnak egészem megmosolyogtatja, valahogy ő is így van vele.*
-Igen, nem e világi lénynek való. *Fintorog maga elé. ~A bort szereti. ~ Azt még mindig nemesebb italnak tartja, mint a másikat, amitől nem egy matrózt látott már bitangul lerészegedni és a korsót odaverni az asztalhoz. ~A bor jó lesz. ~ Már most tudja, mivel kínálja majd meg a férfit, ha egyszer ellátogat hozzá. ~De mit fogok vele csinálni, ha egyszer tényleg meglátogat? ~ Akadnak ki a szemei a gondolatra, hiszen egy bordélyban dolgozik. Az arcára kiül a pír, ha csak arra gondol, hogy kénytelen lesz megfosztani a lovag urat minden ruhájától és ő magának is teljesen pőrén kell majd előtte állnia. Ez eddig sohase zavarta. Most meg mégis. Ujjaival erősen simít végig a férfi tenyerén, néha megforgatva a kezét.*
-Öh, hát, milyen az íze? Ittál már gyöngyöző bort? Talán ahhoz hasonlít egy kicsit, fanyar, egészen egyedi. Nem olyan édes, mint egy csók, viszont lédús és csak úgy eteti magát. Eggyel nem lehet beérni. *Nem szívesen vallja be, de néha még a vendég szájából is kilopja, de úgy fair, ő csókot kap érte cserébe.*
-A teát pedig minden reggel iszom, nem csak akkor, ha beteg vagyok. A fahéjas a kedvencem, valahogy mindig felélénkülök tőle. *Magyarázza, aztán hirtelen árasztja el a lovag kérdésekkel, mintha valami felé rohamosan közelednének, de még annyi mindent szeretne tudni a vége előtt. Igen. Nem maradhat itt éjszakára. Nem lenne illendő egy ilyen nemes férfit ilyen kísértésnek kitenni. Pedig szívesen heverne el biztonságot adó mellkasán, hogy a kellemes test-melege ringassa álomba.*
-Megtennéd, hogy szorosan megölelsz? *Érzi, hogy a lovag ráborult és rajta pihenteti a fejét, talán pont ettől kezdi egyre izgatottabbnak érezni magát. Mert hozzáér. ~Ez nem lesz így jó. ~ Viszont nem tudja megállni, hogy ne kérjen még egy utolsó, minden porcikáját bejáró érintést. A férfi kezét levezeti a hasához, hogy az se maradjon ki a dologból, ha pedig megkapja, lehunyt szemekkel belesimul a mozdulatba. ~El kell menjek. De mi a biztosíték, hogy valóban felkeres? ~ Már ez jár az eszében, pedig még el se váltak. Szeretné újra látni a lovagot. Hirtelen beugrik neki valami. ~Ez talán járható út lenne. ~*
-Mi ez a temérdek kérdés lovag uram? *Fordul hátra kedves mosollyal.*
-Látom, hogy már pihennél, ne hajszold magad bele ilyesmibe. Az egyensúly havait szeretem, mert akkor már nincs hideg, de még túl meleg se. *Azért válaszol egy kérdésre a sok közül, de csupán ennyi. De természetesen nagyon hízelgőnek találja a kérdezősködést, hogy a lovag ennyi mindent szeretne megtudni róla.*
-A többit majd legközelebb. *Csókolja homlokon a férfit teljesen hátrafordulva, egyik térdét támasztékul használva.*
-De tudod mit? Adok neked valamit. *Kotorászik egy kicsit az övénél és előhúz egy aranyérmét. Úgy tudja az emberek között szokás aranyat kölcsönadni, amit idővel visszaszolgáltatnak. Persze a Sellőben ilyenre nem igazán van szükségük a lányoknak, ott csak ruhákat szokás kölcsönadni másnak, az arany kisebb értéket képvisel. Az 1 darab érmét gondosan Darenn Soreyl tenyerébe csúsztatja, mintha nagy becsben tartaná.
*-Ez a szerencseérmém. Kölcsön adom, de csak egy időre, mert már nagyon a szívemhez nőtt, így ha felénk jársz, szolgáltasd vissza. *Magyarázza mélyen a férfi barna szemeibe nézve. Ezt követően lekászálódik az ágyról és felveszi a csizmáját, majd már indulásra készen megáll az ajtóban, hogy egy utolsó pillantást vessen rá, csodálata tárgyára, hogy mindig emlékezzen arra, hogy is néz ki.*
-Legyen békés esté… tek… *Fordítja a fejét a kard irányába, hiszen csak most jut el ismét a tudatáig, hogy sohase lehet kettesben a férfival, ha a fegyver is a közelben.*
3325. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 08:53:02
Üzenet elküldve: 2019-10-05 08:53:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarrt szálak//
//Kagaenae szobája előtt//
*A részvétnyilvánításra megvonaglik az arca. No nem azért, mert olyan mély a gyásza és Denjaar feltép holmi sebeket. De ettől még Denjaar betudhatja ennek, hisz honnan is tudná, hogy milyen viszonyban volt Kagannal? A lány mindenesetre kierőltet magából egy biccentést.*
- Köszönöm.
*Fogalma sincs, hogy mit is kell mondani arra, ha valaki részvétét nyilvánítja neki, de ez valahogy helyesnek tűnik.*
- Ezt nem tudhatjuk.
*Hangzik a száraz válasz arra, hogy valójában előnyére vált-e városi neveltetése vagy sem.*
- Értem. Azért mellette maradok a hivatalos személy jelenlétében is.
*Úgy gondolja, hogy kedvező hatással lesz Relre, ha úgy érzi, hogy nincsen egyedül. Illetve reméli. Igazából nagyon nem kívánja neki ezt a maradék tortúrát, de hát ez nem kívánságműsor.*
- Minden jót.
*Nem sokkal később már csukódik az ajtó, ő pedig visszasétál az ágyhoz, újra megigazítja Rel takaróját, közben pedig beszél hozzá.*
- Hát tényleg izmosnak tűnik. Asszem. Lehet, hogy csak a ruhája van kitömve. Hehe, lehet, hogy olyan a kabátja, hogy előre belevarrtak homokzsákokat az izmok helyére, aztán leveszi és csak egy cingár fickó.
*Vigyorog, majd visszatelepszik Rel mellé, az ágy másik oldalára, természetesen hamar elbóbiskol újra.*
//Kagaenae szobája előtt//
*A részvétnyilvánításra megvonaglik az arca. No nem azért, mert olyan mély a gyásza és Denjaar feltép holmi sebeket. De ettől még Denjaar betudhatja ennek, hisz honnan is tudná, hogy milyen viszonyban volt Kagannal? A lány mindenesetre kierőltet magából egy biccentést.*
- Köszönöm.
*Fogalma sincs, hogy mit is kell mondani arra, ha valaki részvétét nyilvánítja neki, de ez valahogy helyesnek tűnik.*
- Ezt nem tudhatjuk.
*Hangzik a száraz válasz arra, hogy valójában előnyére vált-e városi neveltetése vagy sem.*
- Értem. Azért mellette maradok a hivatalos személy jelenlétében is.
*Úgy gondolja, hogy kedvező hatással lesz Relre, ha úgy érzi, hogy nincsen egyedül. Illetve reméli. Igazából nagyon nem kívánja neki ezt a maradék tortúrát, de hát ez nem kívánságműsor.*
- Minden jót.
*Nem sokkal később már csukódik az ajtó, ő pedig visszasétál az ágyhoz, újra megigazítja Rel takaróját, közben pedig beszél hozzá.*
- Hát tényleg izmosnak tűnik. Asszem. Lehet, hogy csak a ruhája van kitömve. Hehe, lehet, hogy olyan a kabátja, hogy előre belevarrtak homokzsákokat az izmok helyére, aztán leveszi és csak egy cingár fickó.
*Vigyorog, majd visszatelepszik Rel mellé, az ágy másik oldalára, természetesen hamar elbóbiskol újra.*
3324. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 08:31:49
Üzenet elküldve: 2019-10-05 08:31:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Munkára fel//
*Másnap korán kel, hisz a piac korán nyit és neki sok dolga van. Ha minden igaz, sikerült átbeszélniük mindent, mindent, ami fontos a báróval így Aztyan indulhat, hogy tegye, amihez ért. Üzletet kössön.
A szobájában ébredve alaposan megmosakszik és felöltözik. Ha minden igaz, az este folyamán a ruháit és egyéb értékeit rejtő nyeregtáskák felkerültek a szobájába, így mindene megvan. Felöltözik és elindul a fogadóba, ahol kevés reggelit vesz magához és már indul is, hogy utánajárjon pár dolognak, amelyet Cha'yss bízott rá még az éjjeli beszélgetésük alkalmával. Cél a piac. Ez a nap tökéletes lesz rá, hogy felmérje a helyi viszonyokat. Mert bár elég alaposan tájékozódott a lehetőségekről, mégis jobban szereti a saját szemével látni a dolgokat.
Gyalogosan indul el a piac felé a reggeli napsütésben, nem kíván olyan dolgokat vásárolni, amelyekhez szekér vagy akárcsak egy ló is kellene.
Fegyverei természetesen nála vannak, a tunika is rejti bőrvértjét, biztonságban szeretné érezni magát, hisz mégiscsak egy ismeretlen területen van, amelynek nem ismeri még a viszonyait.
Kurtán elköszön a fogadóban lévő személyzettől, ez nem az az alkalom, amikor eltársaloghat velük, annál sürgetőbb dolgai vannak. Halkan csukódik mögötte a Pinty ajtaja.*
//Munkára fel//
*Másnap korán kel, hisz a piac korán nyit és neki sok dolga van. Ha minden igaz, sikerült átbeszélniük mindent, mindent, ami fontos a báróval így Aztyan indulhat, hogy tegye, amihez ért. Üzletet kössön.
A szobájában ébredve alaposan megmosakszik és felöltözik. Ha minden igaz, az este folyamán a ruháit és egyéb értékeit rejtő nyeregtáskák felkerültek a szobájába, így mindene megvan. Felöltözik és elindul a fogadóba, ahol kevés reggelit vesz magához és már indul is, hogy utánajárjon pár dolognak, amelyet Cha'yss bízott rá még az éjjeli beszélgetésük alkalmával. Cél a piac. Ez a nap tökéletes lesz rá, hogy felmérje a helyi viszonyokat. Mert bár elég alaposan tájékozódott a lehetőségekről, mégis jobban szereti a saját szemével látni a dolgokat.
Gyalogosan indul el a piac felé a reggeli napsütésben, nem kíván olyan dolgokat vásárolni, amelyekhez szekér vagy akárcsak egy ló is kellene.
Fegyverei természetesen nála vannak, a tunika is rejti bőrvértjét, biztonságban szeretné érezni magát, hisz mégiscsak egy ismeretlen területen van, amelynek nem ismeri még a viszonyait.
Kurtán elköszön a fogadóban lévő személyzettől, ez nem az az alkalom, amikor eltársaloghat velük, annál sürgetőbb dolgai vannak. Halkan csukódik mögötte a Pinty ajtaja.*
3323. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 01:16:52
Üzenet elküldve: 2019-10-05 01:16:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Mik//
*Régen simogatták meg utoljára egy munka sikeres elvégzése után. Általában csak köszönésként mindenféle tartalom vagy elismerés nélkül kócolják össze a haját, amit nem tud igazi érdemként elkönyvelni. Jó érzés, de valahogy olyan üres.
Jól esik, miként Mik így ismeri el első munkája sikerét. Szívesen állná tovább is, de ismét dolga akad, ezért magára hagyja a lánykát.
Visszafárad az őrhelyére, amíg a fülbevalós felveszi a rendeléseket. Visszatérve a kisemberektől (Sazpek, Ganer) látszólag nem sietős a dolga, ezért felteszi a kérdést, amit már sok ideje tartogat magában. (Legalábbis sok időnek tűnik.)*
- Mi törtét, amíg..
*Halkan kérdezi. Emberismeret nélkül is ki lehet olvasni a szavaiban rejlő szomorúságot.*
- A törppel.
*Kuszán fogalmaz. A szavakat ismeri, megannyiszor kiejtette már őket, de most mégsem találja a megfelelőeket.
Lehunyja szemeit, hogy szemhéja visszatartsa könnyeket. Felkészül a legrosszabb válaszra.*
A hozzászólás írója (Aestrel Alivian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 01:19:55
*Régen simogatták meg utoljára egy munka sikeres elvégzése után. Általában csak köszönésként mindenféle tartalom vagy elismerés nélkül kócolják össze a haját, amit nem tud igazi érdemként elkönyvelni. Jó érzés, de valahogy olyan üres.
Jól esik, miként Mik így ismeri el első munkája sikerét. Szívesen állná tovább is, de ismét dolga akad, ezért magára hagyja a lánykát.
Visszafárad az őrhelyére, amíg a fülbevalós felveszi a rendeléseket. Visszatérve a kisemberektől (Sazpek, Ganer) látszólag nem sietős a dolga, ezért felteszi a kérdést, amit már sok ideje tartogat magában. (Legalábbis sok időnek tűnik.)*
- Mi törtét, amíg..
*Halkan kérdezi. Emberismeret nélkül is ki lehet olvasni a szavaiban rejlő szomorúságot.*
- A törppel.
*Kuszán fogalmaz. A szavakat ismeri, megannyiszor kiejtette már őket, de most mégsem találja a megfelelőeket.
Lehunyja szemeit, hogy szemhéja visszatartsa könnyeket. Felkészül a legrosszabb válaszra.*
A hozzászólás írója (Aestrel Alivian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.05 01:19:55
3322. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-05 00:25:58
Üzenet elküldve: 2019-10-05 00:25:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarrt szálak//
//Kagaenae szobája előtt//
//A'cron//
*Az elmulasztott és megejtett bemutatás után Aenae még némi magyarázattal él városi előéletéről és felmenőiről. Ötlettel él, hogy Denjaart tehermentesítse az újabb felesleges körtől, de a kapitány amúgy is csak egy bakát akart küldeni. Mindemellett sejti, hogy nem lesz megfelelő az eljárás.
Viszonozza a lány mosolyát, ami nem csak kedvességének, de "Cha'yss törpéje" kifejezésnek is szól. Amikor elbúcsúznak, alig tudja letörölni szakállas képéről a vigyort az este befejezését illetően.
Tudja persze, hogy Aenae nem szívlelte az apját, így Denjaar részvétnyilvánításának nem lesz sok foganatja, de legalább a kapitány figyelmes férfi képét festi le.*
- Megértettem, hivatalos személy. Rendben. *Emeli fel kezeit hárítóan. Nem érti igazán Denjaar rosszkedvét, bár, ha dolga volna, ő sem örülne, ha felesleges kitérőket kellene tennie.*
- Rendben. *Indul el a kapitány után lefelé.*
- Figyelj, nem tudtam, hogy ki fogja ütni magát. *Mondja, mert bár ő küldette fel neki a teát, amelyet réti ármánnyal ütöttek fel, nem is kevéssel, mégsem fogja bevallani, hogy miatta történt a dolog.*
- Mindannyiunk érdeke, hogy legyen egy megfelelő kovácsműhely a városban. *Helyesel. Persze neki teljesem más, inkább anyagias indíttatásból, mint hazafias elvek miatt.*
- Köszönöm, mindent megteszek. *Mondja leérve és még mielőtt Denjaar távozhatna még odaszól bizalmasan.*
- Hé, Denjaar, tényleg nem rajtam múlt. Te is vigyázz magadra. *Röviden biccent, majd végignézi még, ahogy a kapitány távozik, majd csípőre tett kézzel megáll a pult előtt és szúrós szemmel néz a heges arcú fickóra az asztalánál.
Pár pillanatig csak fürkészi őt, majd fejével int, jelezve, hogy a férfi kövesse, majd elindul felfelé a lépcsőn, majd az emeletre érve egyenesen a kalmárlakba megy. Bizalmas beszélgetés lesz és csak rájuk tartozik.*
//Kagaenae szobája előtt//
//A'cron//
*Az elmulasztott és megejtett bemutatás után Aenae még némi magyarázattal él városi előéletéről és felmenőiről. Ötlettel él, hogy Denjaart tehermentesítse az újabb felesleges körtől, de a kapitány amúgy is csak egy bakát akart küldeni. Mindemellett sejti, hogy nem lesz megfelelő az eljárás.
Viszonozza a lány mosolyát, ami nem csak kedvességének, de "Cha'yss törpéje" kifejezésnek is szól. Amikor elbúcsúznak, alig tudja letörölni szakállas képéről a vigyort az este befejezését illetően.
Tudja persze, hogy Aenae nem szívlelte az apját, így Denjaar részvétnyilvánításának nem lesz sok foganatja, de legalább a kapitány figyelmes férfi képét festi le.*
- Megértettem, hivatalos személy. Rendben. *Emeli fel kezeit hárítóan. Nem érti igazán Denjaar rosszkedvét, bár, ha dolga volna, ő sem örülne, ha felesleges kitérőket kellene tennie.*
- Rendben. *Indul el a kapitány után lefelé.*
- Figyelj, nem tudtam, hogy ki fogja ütni magát. *Mondja, mert bár ő küldette fel neki a teát, amelyet réti ármánnyal ütöttek fel, nem is kevéssel, mégsem fogja bevallani, hogy miatta történt a dolog.*
- Mindannyiunk érdeke, hogy legyen egy megfelelő kovácsműhely a városban. *Helyesel. Persze neki teljesem más, inkább anyagias indíttatásból, mint hazafias elvek miatt.*
- Köszönöm, mindent megteszek. *Mondja leérve és még mielőtt Denjaar távozhatna még odaszól bizalmasan.*
- Hé, Denjaar, tényleg nem rajtam múlt. Te is vigyázz magadra. *Röviden biccent, majd végignézi még, ahogy a kapitány távozik, majd csípőre tett kézzel megáll a pult előtt és szúrós szemmel néz a heges arcú fickóra az asztalánál.
Pár pillanatig csak fürkészi őt, majd fejével int, jelezve, hogy a férfi kövesse, majd elindul felfelé a lépcsőn, majd az emeletre érve egyenesen a kalmárlakba megy. Bizalmas beszélgetés lesz és csak rájuk tartozik.*
3321. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 23:29:42
Üzenet elküldve: 2019-10-04 23:29:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn szobája//
*Puha és lassú csókot váltanak. Soreyl kettő lábbal a föld felett lebeg, mégis olyan stabilan állva mint egy hegy. Gyakorlatilag most gondolkodás nélkül vetné bele magát a kútba, ha az alján csak gyanítaná, hogy May van. Ekkor fogják el a rossz gondolatok. A csók közben. Mikor máskor mint élete egyik legkellemesebb pillanatában.*
~Nem tarthat örökké. Sőt! Nem tarthat tovább ez így.~
*Gondolja magában és minden percét kiélvezi a csóknak. A munkája nem zavarja. Azt tesz amit akar, de ha tovább köti magához olyan erős érzelmekkel mint ez amit most érez, nemsokára baja lesz vele. Eszébe jut a dolog, és féltékeny lesz. Nem tudja elképzelni hogy más hozzáérhet úgy. Úgy ahogy ő nem akar mert tisztábbnak érzi a lány lelkét. Ekkor véget ér a puha ajkak ölelése, és May elhúzódik. Soreyl bánatát csak fokozza, hogy ő közben erre gondolt. Hogy a lány bárkié lehet egy estére. Elméje mélyén mintha valami nagyon sötét motoszkálna. Egy rohamszerű gyengeség ami hamarosan végig söpörne a testén, és lelkén ha Perchi nem segítene rajta.*
~A teste bárkié lehet. De Maydeleine, mint érző ember, csak a tiéd.~
*Ez mintha hidegvízként rázná meg a lovagot. Megborzong, beleremeg. A dolog igazságával nem tud mit kezdeni, és nem is akar. Ábrázata a beletörődést tükrözi, amit a lány a csók félbeszakadtának is betudhat. Soreyl igaz ember, sosem hazudik. Legföljebb csak a megfelelő dolgokat nem mondja el. A lány kézen fogja. A világ végére is vihetné, de ő inkább csak az ágyig kíséri, és leülteti. Természetesen hozzá teszi, hogy nem tenne semmi "rosszat".*
~Kár!~ ~Kár.~
*Soreyl, és Perchi egyszerre gondolták ugyan azt. Ritka pillanatok egyike. Mivel nem tudja mire készül a lány csak beletörődötten, és kicsit értetlenül emeli fel rá a mély barna tekintetét. Így ha minden igaz, az megfosztja a csizmáitól, és egy igen érdekes pozitúrába gyömöszöli. Noha a lovag nem bánja, furcsának találja a dolgot, egészen addig, amíg May bele nem kezd mondandójába. Figyelmesen hallgat, és hümmög. Érdekesnek találja a dolgot, és benne is van a dologban.*
~Hát akkor ne csak egymás szájával ismerkedjünk ugye.~
*Mondja magában, amin most Perchi hangosan kacag a fejében. Ritka pillanatok egyike, amikor a lovag a humorosabb oldalát veszi elő. A tények végeztével Soreyl maga is előadja az ezekhez fűzött véleményét.*
-Nem terem eper északon. Sosem ettem. De terem jégszőlő.
*Mondja, és megörül, hogy hátha valami újdonságot mondhat a lánynak.*
-Az északi hidegben már kora ősszel megérik, és hamar elfagyna ha nem szüretelnék le az első dérrel. Ahogy megcsípi a hideg kikristályosodik benne a cukor. Édes mint a méz. A bora is kiváló.
*Mondja, és hozzáteszi.*
-Persze, tudom! Nem neked való. Magam a bort, és a sört rendkívül kedvelem, de a tömény... Nem az én világom. Hamar megcsapja az ember fejét, és az íze se jó.
*Kacsint a lány hátára, de hangján is érződik, hogy utal a kerítésszaggatónak elnevezett, griff fermentációnak elképzelt italra.*
-Te May! És mesélj csak. Milyen íze van az epernek? Teát sem ittam soha. Erős gyerek voltam, ritkán voltam beteg.
*Teszi hozzá édesen. Mély hangja betölti a szobát.*
-És mesélj még magadról. Mit szeretsz az epren kívül? Van kedvenc helyed? Van kedvenc évszakod? Mit szeret csinálni Maydeleine a Csodálatos amikor nem artheniori kiruccanását tölti? Idegesítenek a sokat kérdezősködő emberek? Mindent tudni akarok rólad, amit csak el szeretnél mondani hallgatom.
*Teszi fel a sok kérdést egyben, csak hogy amíg a lányt hallgatja, annak fejtetejére ejthesse homlokát, és hallgassa selymes hangját, amíg az babrál a kezével.*
*Puha és lassú csókot váltanak. Soreyl kettő lábbal a föld felett lebeg, mégis olyan stabilan állva mint egy hegy. Gyakorlatilag most gondolkodás nélkül vetné bele magát a kútba, ha az alján csak gyanítaná, hogy May van. Ekkor fogják el a rossz gondolatok. A csók közben. Mikor máskor mint élete egyik legkellemesebb pillanatában.*
~Nem tarthat örökké. Sőt! Nem tarthat tovább ez így.~
*Gondolja magában és minden percét kiélvezi a csóknak. A munkája nem zavarja. Azt tesz amit akar, de ha tovább köti magához olyan erős érzelmekkel mint ez amit most érez, nemsokára baja lesz vele. Eszébe jut a dolog, és féltékeny lesz. Nem tudja elképzelni hogy más hozzáérhet úgy. Úgy ahogy ő nem akar mert tisztábbnak érzi a lány lelkét. Ekkor véget ér a puha ajkak ölelése, és May elhúzódik. Soreyl bánatát csak fokozza, hogy ő közben erre gondolt. Hogy a lány bárkié lehet egy estére. Elméje mélyén mintha valami nagyon sötét motoszkálna. Egy rohamszerű gyengeség ami hamarosan végig söpörne a testén, és lelkén ha Perchi nem segítene rajta.*
~A teste bárkié lehet. De Maydeleine, mint érző ember, csak a tiéd.~
*Ez mintha hidegvízként rázná meg a lovagot. Megborzong, beleremeg. A dolog igazságával nem tud mit kezdeni, és nem is akar. Ábrázata a beletörődést tükrözi, amit a lány a csók félbeszakadtának is betudhat. Soreyl igaz ember, sosem hazudik. Legföljebb csak a megfelelő dolgokat nem mondja el. A lány kézen fogja. A világ végére is vihetné, de ő inkább csak az ágyig kíséri, és leülteti. Természetesen hozzá teszi, hogy nem tenne semmi "rosszat".*
~Kár!~ ~Kár.~
*Soreyl, és Perchi egyszerre gondolták ugyan azt. Ritka pillanatok egyike. Mivel nem tudja mire készül a lány csak beletörődötten, és kicsit értetlenül emeli fel rá a mély barna tekintetét. Így ha minden igaz, az megfosztja a csizmáitól, és egy igen érdekes pozitúrába gyömöszöli. Noha a lovag nem bánja, furcsának találja a dolgot, egészen addig, amíg May bele nem kezd mondandójába. Figyelmesen hallgat, és hümmög. Érdekesnek találja a dolgot, és benne is van a dologban.*
~Hát akkor ne csak egymás szájával ismerkedjünk ugye.~
*Mondja magában, amin most Perchi hangosan kacag a fejében. Ritka pillanatok egyike, amikor a lovag a humorosabb oldalát veszi elő. A tények végeztével Soreyl maga is előadja az ezekhez fűzött véleményét.*
-Nem terem eper északon. Sosem ettem. De terem jégszőlő.
*Mondja, és megörül, hogy hátha valami újdonságot mondhat a lánynak.*
-Az északi hidegben már kora ősszel megérik, és hamar elfagyna ha nem szüretelnék le az első dérrel. Ahogy megcsípi a hideg kikristályosodik benne a cukor. Édes mint a méz. A bora is kiváló.
*Mondja, és hozzáteszi.*
-Persze, tudom! Nem neked való. Magam a bort, és a sört rendkívül kedvelem, de a tömény... Nem az én világom. Hamar megcsapja az ember fejét, és az íze se jó.
*Kacsint a lány hátára, de hangján is érződik, hogy utal a kerítésszaggatónak elnevezett, griff fermentációnak elképzelt italra.*
-Te May! És mesélj csak. Milyen íze van az epernek? Teát sem ittam soha. Erős gyerek voltam, ritkán voltam beteg.
*Teszi hozzá édesen. Mély hangja betölti a szobát.*
-És mesélj még magadról. Mit szeretsz az epren kívül? Van kedvenc helyed? Van kedvenc évszakod? Mit szeret csinálni Maydeleine a Csodálatos amikor nem artheniori kiruccanását tölti? Idegesítenek a sokat kérdezősködő emberek? Mindent tudni akarok rólad, amit csak el szeretnél mondani hallgatom.
*Teszi fel a sok kérdést egyben, csak hogy amíg a lányt hallgatja, annak fejtetejére ejthesse homlokát, és hallgassa selymes hangját, amíg az babrál a kezével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7133-7152