//Xavy, Diynomit//
*Ahogy előáll a koszos konyharuhával való pofozás ötletével a férfi mindjárt rá is harap, méghozzá nem is akárhogy. De így is ott hagyja és felmászik a pult mögötti ládákra. ~Még, hogy pofozzam meg! Aztán majd jön Aztyán és jól hátsón billent! ~ Morgolódik magában, mert azért egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy ha ezt akarja, hát ő ne álljon az óhaj útjában.*
-Ezt a felajánlást elteszem ínségesebb időkre, mikor majd nem számít rá… *Szűkül össze sokatmondóan mindkét szeme, majd nyílnak vissza ismét. Az, hogy ez a felajánlás csupán ironikus rámutatás a tiszteletadásra, nem is igazán fogja, mert a gnóm kimondta a száján, visszaszívni már azt nem lehet. A mellébeszélést meg nem szereti. Mikor a szőrös láb emlegetésére Diynomit felnevet, ő nem követi a példáját, mutatva, hogy teljesen komolyan beszél, ám, mikor az ő lába kerül célkeresztbe, egy pillanatra felakadnak a szemöldökei a homlokára, mert hát erre az értelmére nem is gondolt a mondatnak.*
-Nyi…nyi… nyílván nem, én nő vagyok, nekünk kamillavirágok nőnek a lábunkon szőr helyett! *Adja elő a végét teljes meggyőződéssel, mert nem igazán tud erre mit válaszolni. ~Persze, hogy szőrös… miért mi legyen, mákos? ~ Húzza össze az ajkait, kicsit sértetten. Aztán eszébe jut, milyen furcsa dolog lehet ez így, csak a semmiből, ezért hozzáteszi.*
-De ám… nem vagyok kíváncsi a lábadra, meg másra sem. *Szögezi le, mielőtt még rossz feltételezéseket adna a gnóm kezébe. Mikor pedig annak a száján megint, majdnem kicsúszik a kisasszony szó, csak megáll a kezében az éppen elrakásra szánt söröskorsó, aminek a fülét erős szorítás alá vonja.*
-Öh… hát én nem tudok róla, hogy kiszállítanánk, arra gondoltam, hogy a pulttól, azt szokták vinni. *Fogalmaz kicsit egyértelműben.*
-Máris adom. *Végre pedig elhangzik a rendelés, így van mivel foglalkoznia, le is mászik a ládáról és a kezében lévő korsót megtölti az első hordóban talált sörrel, amire törpesör van írva. Csupán az esett neki kézre, mert honnan tudja, hogy melyik a jó sör, neki mind ugyan annyira keserű. Arra, hogy az agyát a gnóm szeretné még megtartani, mert szüksége van rá, csak egy csalódott sóhajt hallat. Majd kisétál a pult mögül és a férfi kezébe nyomja.*
-Tessék, az ételt pedig viszem, csak foglalj helyet. *Adja ki az utasítást, majd mindjárt be is lép a konyhába, hogy eleget tegyen a kérésnek. Azt meg, hogy a másik az itt töltött idejéről érdeklődik, látványosan elereszti a füle mellett. ~Semmi közöd hozzá. ~ *