Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 351 (7001. - 7020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7020. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 19:32:14
Üzenet elküldve: 2024-02-25 19:32:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Tényleg nem mindennapi, amikor valaki rabszolga előéletével dobálózik. Természetesen ez nem egy olyan dolog, amit már a legelső találkozásnál közutadra kell adni. De megesik, hogy kicsúszik a száján ez meg az ennyi pia után. Most is, szemeit becsukja, próbál visszaemlékezni. *
- Hmm… Nem éppen elszabadultam, hanem megvettek. Mondjuk nem egyből, azért kellett bizonyítanom, megérem e azt a pénzt, amit belém fektetnek. Szerintem megértem, mivel nem küldtek vissza. *Elenged egy vigyort és megvonja vállát * Az utána lévő évek kegyesebbek voltak, de az az előtti, tyüüüü.
* Nem folytatja tovább, ha kíváncsi valamire gyermekkorából rákérdezhet, majdnem mindenre tud válaszolni, de nem akar fecsérelni tovább feleslegesen. *
- Úgy hangzik, mintha a baj mindig keresne. Aggodalom helyett, próbáltál már úszni az árral?
* Most gondolhatja „ez nem ilyen egyszerű”, de amíg nem próbálta addig nem panaszkodhat. Van egy két tipp a tarsolyába a feszültség levezetés érdekében. *
- Nem lehet, hogy csak feszült vagy? Olykor az ember nagy ostobaságokra képes, ha nem tudja kiadni a „gőzt”
* Mondata végén iszik, majd rajta tartja a szemét. Kíváncsi a reakciójára. Közben a fejébe, egy mentális noteszba, feljegyezi mit nem szabad mondani a lányoknak, még a végén rá is rágyújtanák a házát. Heves bólogatásokba kezd, amit nem neki, hanem saját magának szán. *
-Ha így mondod, még el is hiszem, hogy voltak más „csajai”. Ne vedd sértésnek, de ha tényleg olyan, hogy utánad jöjjön, akkor jobban jársz, ha tényleg van „más” mellette. Akkor nem kell aggódnod semmi bosszú miatt. HA, meg mégis, akkor meg tökön rugód és kész.
* Újfent vonja vállait, de ezúttal kezeit is emeli vele. Nem tudja elképzelni, hogy ilyen későn keresné, ha keresi. *
- Én amondó volnék, felejtkezz meg róla, hagyd hátra régi önmagad, és ha a múltad, mégis utolérné, vagy szarni kell bele, vagy pedig szembenézni vele.
* Saját tapasztalatból beszél, ugyan még ő is fiatalnak számít, de tudja milyen az, ha csak menekül a problémák elől. A mondandója közben először még Nelirát, majd nyitott tenyerét nézi az asztalon, ami a mondat végére összeszorít s újra Nelirát nézi. *
* Tényleg nem mindennapi, amikor valaki rabszolga előéletével dobálózik. Természetesen ez nem egy olyan dolog, amit már a legelső találkozásnál közutadra kell adni. De megesik, hogy kicsúszik a száján ez meg az ennyi pia után. Most is, szemeit becsukja, próbál visszaemlékezni. *
- Hmm… Nem éppen elszabadultam, hanem megvettek. Mondjuk nem egyből, azért kellett bizonyítanom, megérem e azt a pénzt, amit belém fektetnek. Szerintem megértem, mivel nem küldtek vissza. *Elenged egy vigyort és megvonja vállát * Az utána lévő évek kegyesebbek voltak, de az az előtti, tyüüüü.
* Nem folytatja tovább, ha kíváncsi valamire gyermekkorából rákérdezhet, majdnem mindenre tud válaszolni, de nem akar fecsérelni tovább feleslegesen. *
- Úgy hangzik, mintha a baj mindig keresne. Aggodalom helyett, próbáltál már úszni az árral?
* Most gondolhatja „ez nem ilyen egyszerű”, de amíg nem próbálta addig nem panaszkodhat. Van egy két tipp a tarsolyába a feszültség levezetés érdekében. *
- Nem lehet, hogy csak feszült vagy? Olykor az ember nagy ostobaságokra képes, ha nem tudja kiadni a „gőzt”
* Mondata végén iszik, majd rajta tartja a szemét. Kíváncsi a reakciójára. Közben a fejébe, egy mentális noteszba, feljegyezi mit nem szabad mondani a lányoknak, még a végén rá is rágyújtanák a házát. Heves bólogatásokba kezd, amit nem neki, hanem saját magának szán. *
-Ha így mondod, még el is hiszem, hogy voltak más „csajai”. Ne vedd sértésnek, de ha tényleg olyan, hogy utánad jöjjön, akkor jobban jársz, ha tényleg van „más” mellette. Akkor nem kell aggódnod semmi bosszú miatt. HA, meg mégis, akkor meg tökön rugód és kész.
* Újfent vonja vállait, de ezúttal kezeit is emeli vele. Nem tudja elképzelni, hogy ilyen későn keresné, ha keresi. *
- Én amondó volnék, felejtkezz meg róla, hagyd hátra régi önmagad, és ha a múltad, mégis utolérné, vagy szarni kell bele, vagy pedig szembenézni vele.
* Saját tapasztalatból beszél, ugyan még ő is fiatalnak számít, de tudja milyen az, ha csak menekül a problémák elől. A mondandója közben először még Nelirát, majd nyitott tenyerét nézi az asztalon, ami a mondat végére összeszorít s újra Nelirát nézi. *
7019. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 16:50:24
Üzenet elküldve: 2024-02-25 16:50:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bújócska //
*Befejezettnek tekintette a témát, de a másik szavait hallja. Szerencsére nem feltétlenül róla kell már beszélni, ezért hajlandó folytatni, főleg, mert amit hall az van olyan súlyos, mint ami vele is megtörtént, sőt, talán sokkalta rosszabb. Szörnyűnek tartja magát, hogy ez megnyugtatja. Minden sorsnál van rosszabb és talán az övé nem is a sor elején van a versenyzők között. Azért el nem mosolyodik, csak az új italt kóstolgatja. Némi hatásszünet után kérdezősködik csak.*
- Hogyan tudtál onnan elszabadulni?
*Bármit el tud képzelni, mert tényleg erős a másik, ez tisztán látható. És elég okosnak is mondható, ami arra enged következtetni, hogy neki ez talán könnyebben ment, mint másoknak. Vagy csak a szerencse játszott közre? Reméli hall egy kis mesét erről.*
- Ezt jelenti, hogy szörnyűségekre vagyok képes. Egyszer csak eltörik valami aztán ott találom magam valami szar helyzetben, amit én idéztem elő. Nem volt semmi a háttérben, csak fájt az a mondat. Vagyis több fájt, de ez nagyon.
*Muszáj tovább innia, a részegsége pedig már olyannyira átvette a hatalmat felette, hogy akkor is elmesélné, ha nem kérdeznék. Nem vallott még erről színt talán senkinek, csak tapasztalták mellette.*
- Mérges lettem. Nem akartam bántani senkit, aztán csak ott találtam magam a házon kívül és néztem, ahogy az ablakon át egyszer csak már nem látom lobogni a tüzet. Nem tudom pontosan mekkora volt, gyorsan elolthatta. Szóval én tényleg nem akartam, csak megtettem. Nem tudom befolyásolni, biztosan ez lesz a vesztem. *Fintorodik el, mert nem ezt kívánja magának, de ötlete sincsen arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehetne ezt megfékezni.*
- Valószínű majd elfelejti, ha megkapja az odaadóbb szukáját.
*Öblíti le a gondolatot is, egyáltalán nem akar veszélyes figurákat szeretni állandóan és pont azokat bosszantani fel. Mintha mindent megtenne azért, hogy valaki megbüntesse. Szépek is a lelki sebek, elég jól visszaköszönnek.*
- Nem hibáztatlak, ha nem akarod megvárni velem, amíg megtalál.
*Arra az opcióra nem gondol, hogy lehet, hogy senki nem követi, hanem örül, hogy végre megszabadultak tőle. Nyomorúságos dolog ilyen nőnek lenni, aki folyton attól retteg, hogy elbaltáz valamit, aztán végül mindig meg is teszi.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.27 13:16:50, a következő indokkal:
"Csaj" Világidegen kifejezés, kérlek mellőzd a karaktered beszédéből.
*Befejezettnek tekintette a témát, de a másik szavait hallja. Szerencsére nem feltétlenül róla kell már beszélni, ezért hajlandó folytatni, főleg, mert amit hall az van olyan súlyos, mint ami vele is megtörtént, sőt, talán sokkalta rosszabb. Szörnyűnek tartja magát, hogy ez megnyugtatja. Minden sorsnál van rosszabb és talán az övé nem is a sor elején van a versenyzők között. Azért el nem mosolyodik, csak az új italt kóstolgatja. Némi hatásszünet után kérdezősködik csak.*
- Hogyan tudtál onnan elszabadulni?
*Bármit el tud képzelni, mert tényleg erős a másik, ez tisztán látható. És elég okosnak is mondható, ami arra enged következtetni, hogy neki ez talán könnyebben ment, mint másoknak. Vagy csak a szerencse játszott közre? Reméli hall egy kis mesét erről.*
- Ezt jelenti, hogy szörnyűségekre vagyok képes. Egyszer csak eltörik valami aztán ott találom magam valami szar helyzetben, amit én idéztem elő. Nem volt semmi a háttérben, csak fájt az a mondat. Vagyis több fájt, de ez nagyon.
*Muszáj tovább innia, a részegsége pedig már olyannyira átvette a hatalmat felette, hogy akkor is elmesélné, ha nem kérdeznék. Nem vallott még erről színt talán senkinek, csak tapasztalták mellette.*
- Mérges lettem. Nem akartam bántani senkit, aztán csak ott találtam magam a házon kívül és néztem, ahogy az ablakon át egyszer csak már nem látom lobogni a tüzet. Nem tudom pontosan mekkora volt, gyorsan elolthatta. Szóval én tényleg nem akartam, csak megtettem. Nem tudom befolyásolni, biztosan ez lesz a vesztem. *Fintorodik el, mert nem ezt kívánja magának, de ötlete sincsen arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehetne ezt megfékezni.*
- Valószínű majd elfelejti, ha megkapja az odaadóbb szukáját.
*Öblíti le a gondolatot is, egyáltalán nem akar veszélyes figurákat szeretni állandóan és pont azokat bosszantani fel. Mintha mindent megtenne azért, hogy valaki megbüntesse. Szépek is a lelki sebek, elég jól visszaköszönnek.*
- Nem hibáztatlak, ha nem akarod megvárni velem, amíg megtalál.
*Arra az opcióra nem gondol, hogy lehet, hogy senki nem követi, hanem örül, hogy végre megszabadultak tőle. Nyomorúságos dolog ilyen nőnek lenni, aki folyton attól retteg, hogy elbaltáz valamit, aztán végül mindig meg is teszi.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.27 13:16:50, a következő indokkal:
"Csaj" Világidegen kifejezés, kérlek mellőzd a karaktered beszédéből.
7018. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 15:07:59
Üzenet elküldve: 2024-02-25 15:07:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Az asztalra könyökölve hallgatja Nelira válaszait. A jelenlegi témában nincsen más, mintsem töménytelen mennyiségű szenvedés és fájdalom. A régi sebeket nehéz befoltozni, míg a testünkön meghúzódó karcolások, pusztán emlékeket idéznek elő, addig a lelki sebek meggátolnak a kiteljesedésünkben, és mi az amitől kigyógyulhatunk? Ha szerencséje van az orknak, akkor kitalál erre is valami bájitalt tudásának köszönhetően, de addig is nem sok. Ahány ember annyi megoldás. *
- Mit gondolsz jobb ezekkel az emlékekkel együtt élni, vagy inkább vesszenek a feledésbe? Elvégre, ha elfelednéd a múltad, talán nem az lennél, aki alapból vagy.
* A mondata végén megissza a maradék italát. Nehéz témának gondolja, még ha hasznos tanáccsal tudna szolgálni, akkor nem fogná vissza magát, ám annyi tapasztalata van mások „nyugtatásában” mint az íjászatban (nem jó íjász). Megköszöni az italt, eljátszik vele körkörösen, felemeli a fénybe, majd beleszagol. Mint egy igazi borszakértő, csak semmi köze hozzá. Majd abba is belekortyol, majd ránéz Nelirára. *
- Rabszolga voltam egy ideig.
* Nem egy nagy titok, ha elég erősen nézi valaki a kezét még a mai napig lehet látni a nyomokat. Ezt azonban megnéznie képtelenség jelen esetében, ugyanis a ruha, ami rajta van, elég jól eltakar mindent, amin látható lenne. Közben példája sikeresnek mondható, abból a szempontból, hogy nem értette félre, és még nevetésre is biztatta vele, szóval elégedett magával. Ha még csak most találkoztak volna és akkor közölte volna vele, hogy üldözik, lehet nem folyna bele, de így, ivászat után egy kicsit másabb a dolog, egyes helyeken még testvériséget is jelent az ital megosztása. Bár nem gondolja, hogy ez a szabály ide is érvényes, nem rágódik rajta. *
- Azért az eléggé nagy váltásnak hangzik, rágyújtani a házat ezért a mondatért. Biztos van valami a háttérben! Na nem mintha elkélne mondanod és mi az, hogy nem akartad? Az én példámból kiindulva én nem akartam. Ha meg tényleg üldözni fognak, ahogy azt mondtad, lehet jobban jártál volna, ha bennégett volna.
* Ugyan semmiképp sem kívánja másokra a halált, de amit eddig hallott abból nehezen tudja hibáztatni a lányt. Azért ezt nem mondja neki, nehogy még a fejébe vegye, aztán nézhet. *
* Az asztalra könyökölve hallgatja Nelira válaszait. A jelenlegi témában nincsen más, mintsem töménytelen mennyiségű szenvedés és fájdalom. A régi sebeket nehéz befoltozni, míg a testünkön meghúzódó karcolások, pusztán emlékeket idéznek elő, addig a lelki sebek meggátolnak a kiteljesedésünkben, és mi az amitől kigyógyulhatunk? Ha szerencséje van az orknak, akkor kitalál erre is valami bájitalt tudásának köszönhetően, de addig is nem sok. Ahány ember annyi megoldás. *
- Mit gondolsz jobb ezekkel az emlékekkel együtt élni, vagy inkább vesszenek a feledésbe? Elvégre, ha elfelednéd a múltad, talán nem az lennél, aki alapból vagy.
* A mondata végén megissza a maradék italát. Nehéz témának gondolja, még ha hasznos tanáccsal tudna szolgálni, akkor nem fogná vissza magát, ám annyi tapasztalata van mások „nyugtatásában” mint az íjászatban (nem jó íjász). Megköszöni az italt, eljátszik vele körkörösen, felemeli a fénybe, majd beleszagol. Mint egy igazi borszakértő, csak semmi köze hozzá. Majd abba is belekortyol, majd ránéz Nelirára. *
- Rabszolga voltam egy ideig.
* Nem egy nagy titok, ha elég erősen nézi valaki a kezét még a mai napig lehet látni a nyomokat. Ezt azonban megnéznie képtelenség jelen esetében, ugyanis a ruha, ami rajta van, elég jól eltakar mindent, amin látható lenne. Közben példája sikeresnek mondható, abból a szempontból, hogy nem értette félre, és még nevetésre is biztatta vele, szóval elégedett magával. Ha még csak most találkoztak volna és akkor közölte volna vele, hogy üldözik, lehet nem folyna bele, de így, ivászat után egy kicsit másabb a dolog, egyes helyeken még testvériséget is jelent az ital megosztása. Bár nem gondolja, hogy ez a szabály ide is érvényes, nem rágódik rajta. *
- Azért az eléggé nagy váltásnak hangzik, rágyújtani a házat ezért a mondatért. Biztos van valami a háttérben! Na nem mintha elkélne mondanod és mi az, hogy nem akartad? Az én példámból kiindulva én nem akartam. Ha meg tényleg üldözni fognak, ahogy azt mondtad, lehet jobban jártál volna, ha bennégett volna.
* Ugyan semmiképp sem kívánja másokra a halált, de amit eddig hallott abból nehezen tudja hibáztatni a lányt. Azért ezt nem mondja neki, nehogy még a fejébe vegye, aztán nézhet. *
7017. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 09:49:48
Üzenet elküldve: 2024-02-25 09:49:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bújócska//
*Mosolyának íve sötéten húzódik, nem tudja, hogy kell-e ilyesmiről beszélniük, vagy nem, de már elkezdték. Az alkohol sok gátlást felszabadít, ezért nem fog szégyenlősködni, az amúgy sem az ő szokása, bár nem hétköznapi neki magáról beszélnie, legalábbis a mélyebb rétegekben meghúzódó dolgairól.*
- Nem nagy dolog, már rég volt. *Rándít vállat, s iszik bele poharába, ami már megint majdnem kiürült, majd elhúzza száját, csak kikívánkozik még egy-két mondat.* -Sokszor zártak be, mert butaságot csináltam, aztán egyre nagyobbakat tettem, ők meg egyre tovább... érted. De már itt vagyok. Nem történhet ilyesmi többé.
*Amikor robban, az éppen akkor van, amikor megijed attól, hogy valaki ellene munkálkodik, vagy nem szereti. Mert akkor olyan érzések szakadnak fel benne, mint amikor a legnagyobb szerettei zárták be egy kis gyerekcsíny miatt. Többre nem emlékszik, talán jobb is, de a felfortyanó düh az megmaradt, és végigkíséri az életét, sőt, mondhatni mindig is benne volt.* - De az előbb a vállad felé nyúltál, biztos ismered, milyen ez. Erre kellene inni még egyet nem? Mert itt vagyunk.
*Láthatóan ki akar menekülni a helyzetből, ezért semmilyen választ nem várva feláll, a pulthoz igyekszik és a 18 arany kifizetése után visszatér két Jám bor nevű valamivel, hogy még egy sokadik italt is kóstolhassanak.
*
- Jám bor, ha fel akarod írni. Fogalmam sincs mi ez. *Ezennel a témát befejezettnek is tekinti, úgy hagyta hátra, mint asztaltársát egy pár perc erejéig amíg rendelt maguknak.
A kis filozofáláson, miszerint mindig ott lenne valaki mellettük, felnevet. Ha így gondol bele, tényleg nem kéne hasonló.
A kísérletek viszont érdekesek, de már nem köti le.*
- Az eléggé. Ki tudja mire leszel még képes.
*Már merengőben van a következő beszélgetési pontjuk miatt. Szerencsére Targ nem borította rá azonnal az asztalt, úgy tűnik ez csak Neli reakciója lenne arra, ha valaki hazudott volna neki, de nem mindenki ő, nem kellene folyton magából kiindulnia. Na de akkor honnan induljon?*
- Azért nem olyan messziről. Csak innen jó pár mérföldnyiről. *Húzza még egy kicsit, hogy beszédbe kezdjen, de aztán megembereli magát.* - Mondtam, hogy csinálok néha szörnyűségeket. Hát, azt mondta, hogy nem vagyok elég odaadó én pedig rágyújtottam a házat. *Már megbánta, de mint kiderült ez véletlen volt, ugyan is nem akarta ő, csak megtette.* - Én nem akartam, csak megtörtént. De nem lett nagy baj, él, meg minden. *Ugyanis nem szaladt el azonnal, hanem messziről sírva nézte művét, aztán csak akkor indult el a negyed felé hosszan tartó sétával, amikor már biztos volt abban, hogy akkora baj mégsem történt.* - Ő pedig nem olyan, aki ezt ne köszönné meg valahogy.
*Szavai közben egy percre sem veszi le tekintetét az orkról, nagyon várja, hogy most elküldi-e a francba, vagy nem. Ha elküldi, akkor maximum keres egy másikat. De valahogy tőle nem szeretne megszabadulni.*
*Mosolyának íve sötéten húzódik, nem tudja, hogy kell-e ilyesmiről beszélniük, vagy nem, de már elkezdték. Az alkohol sok gátlást felszabadít, ezért nem fog szégyenlősködni, az amúgy sem az ő szokása, bár nem hétköznapi neki magáról beszélnie, legalábbis a mélyebb rétegekben meghúzódó dolgairól.*
- Nem nagy dolog, már rég volt. *Rándít vállat, s iszik bele poharába, ami már megint majdnem kiürült, majd elhúzza száját, csak kikívánkozik még egy-két mondat.* -Sokszor zártak be, mert butaságot csináltam, aztán egyre nagyobbakat tettem, ők meg egyre tovább... érted. De már itt vagyok. Nem történhet ilyesmi többé.
*Amikor robban, az éppen akkor van, amikor megijed attól, hogy valaki ellene munkálkodik, vagy nem szereti. Mert akkor olyan érzések szakadnak fel benne, mint amikor a legnagyobb szerettei zárták be egy kis gyerekcsíny miatt. Többre nem emlékszik, talán jobb is, de a felfortyanó düh az megmaradt, és végigkíséri az életét, sőt, mondhatni mindig is benne volt.* - De az előbb a vállad felé nyúltál, biztos ismered, milyen ez. Erre kellene inni még egyet nem? Mert itt vagyunk.
*Láthatóan ki akar menekülni a helyzetből, ezért semmilyen választ nem várva feláll, a pulthoz igyekszik és a 18 arany kifizetése után visszatér két Jám bor nevű valamivel, hogy még egy sokadik italt is kóstolhassanak.
*- Jám bor, ha fel akarod írni. Fogalmam sincs mi ez. *Ezennel a témát befejezettnek is tekinti, úgy hagyta hátra, mint asztaltársát egy pár perc erejéig amíg rendelt maguknak.
A kis filozofáláson, miszerint mindig ott lenne valaki mellettük, felnevet. Ha így gondol bele, tényleg nem kéne hasonló.
A kísérletek viszont érdekesek, de már nem köti le.*
- Az eléggé. Ki tudja mire leszel még képes.
*Már merengőben van a következő beszélgetési pontjuk miatt. Szerencsére Targ nem borította rá azonnal az asztalt, úgy tűnik ez csak Neli reakciója lenne arra, ha valaki hazudott volna neki, de nem mindenki ő, nem kellene folyton magából kiindulnia. Na de akkor honnan induljon?*
- Azért nem olyan messziről. Csak innen jó pár mérföldnyiről. *Húzza még egy kicsit, hogy beszédbe kezdjen, de aztán megembereli magát.* - Mondtam, hogy csinálok néha szörnyűségeket. Hát, azt mondta, hogy nem vagyok elég odaadó én pedig rágyújtottam a házat. *Már megbánta, de mint kiderült ez véletlen volt, ugyan is nem akarta ő, csak megtette.* - Én nem akartam, csak megtörtént. De nem lett nagy baj, él, meg minden. *Ugyanis nem szaladt el azonnal, hanem messziről sírva nézte művét, aztán csak akkor indult el a negyed felé hosszan tartó sétával, amikor már biztos volt abban, hogy akkora baj mégsem történt.* - Ő pedig nem olyan, aki ezt ne köszönné meg valahogy.
*Szavai közben egy percre sem veszi le tekintetét az orkról, nagyon várja, hogy most elküldi-e a francba, vagy nem. Ha elküldi, akkor maximum keres egy másikat. De valahogy tőle nem szeretne megszabadulni.*
7016. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-24 22:11:50
Üzenet elküldve: 2024-02-24 22:11:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Ha felét tudná az életének, nem minden fenékig tejfel. Az atyai pofon hallatán csak vállát vonja. Mint láthatja, ork bőrét néhány kis pofon nem hatja meg. Viszont a korbácsütésnél azért hunyorítani kezd. Túlságosan is jól ismeri annak erejét és megtörő képességét, egyik kezével még lapockájához is nyúl majd onnan tovább csúszik a vállára majd vissza az asztalra. Kellően elgondolkozik a mondandóján, elvégre az emberek nem dobálóznak ilyen szavakkal jobbra balra. A bezárást viszont nem tudja elképzelni, mi haszna lehet annak? *
- És melyik volt?
* Hogy ezzel a kérdéssel arra kíváncsi, hogy melyiket élte át, vagy kikövette el ellene, azt nem taglalja. Jobbnak is tartja, ha ezt inkább saját maga mondja el, mintsem fogóval keljen kihúznia. *
- Persze, hogy nem. Engem mondjuk kirázna hideg, ha mindig követne valaki valahova, még ha az a barátom is. Még csak az hiányzik, mennék az erdőben valamerre és rám jönne az öt perc és végezni akarnám a dolgom, erre valaki megszólal mögöttem, „kész vagy? ” Kösz nem! Inkább megküzdők a démonjaimmal.
* Elenged egy enyhe mosolyt a mondata végén, ugyanis ezt kedvcsinálónak szánta, viszont így hangosan kimondva, talán mégsem a legjobb, amit mondhatna, reméli, hogy nem érti félre. *
- Hát igen! * Önbizalom és büszkeség kerül az arcára * Kár, hogy nem éppen úgy jöttek ki, ahogyan én azt szerettem volna. Ha sikerült volna az utóbbi, talán képes lettem volna eltávolítani az éhínséget a világból. Azért az elég nagyravágyó és egyedi dolog, nem?
* Ha működne, talán már aranyban fürdene, de ilyen az élet. Tervez még maradandót alkotni, ha nem is újat, akkor valami ritkaságból szeretne hétköznapi jellegűt készíteni. Nem reménykedik az örök élet italában, persze, majd pont ő találja fel. Mondjuk jó játszani a gondolattal, egészen addig, míg egy hatalom ki nem akarná sajátítani. Kényelembe helyezi testét a székében, amikor Nelira azt ecseteli, miért szólította le, azon különösen felemeli a szemét, hogy „érte fognak jönni”. *
- Kik jönnének érted? Mit csináltál, amiért a világ végéig is elmennének érted? Muszáj őszintének lennünk egymással, különben mi sem leszünk egyebek, mintsem azok, kiket elakarunk kerülni.
* Szavai higgadtak és mégis erősek, nem szeretné sokkal tovább húzni ezt a macska egér játékot, szerinte eljött az idő a vallomáshoz. *
* Ha felét tudná az életének, nem minden fenékig tejfel. Az atyai pofon hallatán csak vállát vonja. Mint láthatja, ork bőrét néhány kis pofon nem hatja meg. Viszont a korbácsütésnél azért hunyorítani kezd. Túlságosan is jól ismeri annak erejét és megtörő képességét, egyik kezével még lapockájához is nyúl majd onnan tovább csúszik a vállára majd vissza az asztalra. Kellően elgondolkozik a mondandóján, elvégre az emberek nem dobálóznak ilyen szavakkal jobbra balra. A bezárást viszont nem tudja elképzelni, mi haszna lehet annak? *
- És melyik volt?
* Hogy ezzel a kérdéssel arra kíváncsi, hogy melyiket élte át, vagy kikövette el ellene, azt nem taglalja. Jobbnak is tartja, ha ezt inkább saját maga mondja el, mintsem fogóval keljen kihúznia. *
- Persze, hogy nem. Engem mondjuk kirázna hideg, ha mindig követne valaki valahova, még ha az a barátom is. Még csak az hiányzik, mennék az erdőben valamerre és rám jönne az öt perc és végezni akarnám a dolgom, erre valaki megszólal mögöttem, „kész vagy? ” Kösz nem! Inkább megküzdők a démonjaimmal.
* Elenged egy enyhe mosolyt a mondata végén, ugyanis ezt kedvcsinálónak szánta, viszont így hangosan kimondva, talán mégsem a legjobb, amit mondhatna, reméli, hogy nem érti félre. *
- Hát igen! * Önbizalom és büszkeség kerül az arcára * Kár, hogy nem éppen úgy jöttek ki, ahogyan én azt szerettem volna. Ha sikerült volna az utóbbi, talán képes lettem volna eltávolítani az éhínséget a világból. Azért az elég nagyravágyó és egyedi dolog, nem?
* Ha működne, talán már aranyban fürdene, de ilyen az élet. Tervez még maradandót alkotni, ha nem is újat, akkor valami ritkaságból szeretne hétköznapi jellegűt készíteni. Nem reménykedik az örök élet italában, persze, majd pont ő találja fel. Mondjuk jó játszani a gondolattal, egészen addig, míg egy hatalom ki nem akarná sajátítani. Kényelembe helyezi testét a székében, amikor Nelira azt ecseteli, miért szólította le, azon különösen felemeli a szemét, hogy „érte fognak jönni”. *
- Kik jönnének érted? Mit csináltál, amiért a világ végéig is elmennének érted? Muszáj őszintének lennünk egymással, különben mi sem leszünk egyebek, mintsem azok, kiket elakarunk kerülni.
* Szavai higgadtak és mégis erősek, nem szeretné sokkal tovább húzni ezt a macska egér játékot, szerinte eljött az idő a vallomáshoz. *
7015. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:56:09
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:56:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bújócska //
*Egy kicsit megint italával játszadozik, valamiért nagyon szereti nézni, ahogy a lötty hártyát hagy maga után a pohár falán, majd eltűnik szép lassan, mintha ott sem lett volna. Apróságok tudják így elcsalni a figyelmét, mindenen el tud csodálkozni, amikor éppen el van lazulva.*
- A büntetés egy atyai pofon, vagy néhány korbácsütés? Esetleg bezárni a pincébe, és felé sem nézni, amíg meg nem javul?
*Mintha valamiféle tapasztalat sejtetődne fel a szavai nyomán, s csak miután kimondta őket néz fel Targ szemeibe. Neli büntetésből csak a legrosszabbakat kapta, de hallott már szelídebb változatról is, ami éppen olyan hatásos tud lenni. Őszintén kíváncsi, hogy a mások szülei, nevelői mivel térítették észhez a kallódásnak indult, vagy túlzsongó gyermekeiket.
Amíg nem mondja el miért is akart mindenképpen az ork mellé szegődni, addig ezek a szavak mintha egy kis bűntudatot ébresztenének benne. Magától is megvédené, ha tudná, nem kellett volna cselhez folyamodnia, de lássuk be, akkor nem is biztos, hogy csak úgy le merte volna szólítani egy utca kellős közepén a nagydarab férfit.*
- Igen, jó, hogy itt vagy, de nem lehet mellettem mindig valaki. *Már húzódik is elméjére a félelem köde, ezért hát játék nélkül is újat kortyol az italból, hogy egy nyeléssel azt is elűzze. Ezen most nem kell gondolkodni, mert éppen nincs magányára utalva.*
- Érdekes dolgokkal kísérletezhetsz, valami felgyújt egy házat, valami pedig éhséget olt. Valami nagyra vágysz? Valami egyedire?
*Ismét oldalra dönti a fejét, mint amikor nagyon érdekli valami. Sokaknak az ilyesfajta álmok butaságok, de ő szereti, ha valaki feltörekvő és akár valóságtól elrugaszkodott terveket kerget. Hiszen mi szebb van annál, ha valaki megugorja a lehetetlent?
A csend ránehezedhet, nem szólnak közbe, mintha tudná a másik, hogy mikor hol van a helye. Vagy csak tapintatos, nem úgy mint Neli, akit egyáltalán nem szokott az ilyesmi érdekelni. De ha lenne egy papírdarabkája, ezt ő is feljegyezné, mint dolog, amire oda kellene figyelnie.
Nehezen kezd bele a szavak megformálásába, de ezen túl kell esni. Talán semmi értelme nincs színt vallani, de most így érzi jónak.*
- Azért szólítottalak le az utcán, hogy megvédj. Mert olyan... erősnek tűnsz. És abban nem hazudtam, hogy éreztem, hogy ma veled kell innom, de az elsődleges célom ez volt vele. Mert értem el fognak jönni. Biztos, hogy értem fognak jönni és akkor bántani fognak. A szerelmem fog bántani. Ezért van bánatom. Ezért akartam inni és, hogy megvédj. Sajnálom. *Aztán csak meredten bámul, hogy mi lesz az ítélet.*
*Egy kicsit megint italával játszadozik, valamiért nagyon szereti nézni, ahogy a lötty hártyát hagy maga után a pohár falán, majd eltűnik szép lassan, mintha ott sem lett volna. Apróságok tudják így elcsalni a figyelmét, mindenen el tud csodálkozni, amikor éppen el van lazulva.*
- A büntetés egy atyai pofon, vagy néhány korbácsütés? Esetleg bezárni a pincébe, és felé sem nézni, amíg meg nem javul?
*Mintha valamiféle tapasztalat sejtetődne fel a szavai nyomán, s csak miután kimondta őket néz fel Targ szemeibe. Neli büntetésből csak a legrosszabbakat kapta, de hallott már szelídebb változatról is, ami éppen olyan hatásos tud lenni. Őszintén kíváncsi, hogy a mások szülei, nevelői mivel térítették észhez a kallódásnak indult, vagy túlzsongó gyermekeiket.
Amíg nem mondja el miért is akart mindenképpen az ork mellé szegődni, addig ezek a szavak mintha egy kis bűntudatot ébresztenének benne. Magától is megvédené, ha tudná, nem kellett volna cselhez folyamodnia, de lássuk be, akkor nem is biztos, hogy csak úgy le merte volna szólítani egy utca kellős közepén a nagydarab férfit.*
- Igen, jó, hogy itt vagy, de nem lehet mellettem mindig valaki. *Már húzódik is elméjére a félelem köde, ezért hát játék nélkül is újat kortyol az italból, hogy egy nyeléssel azt is elűzze. Ezen most nem kell gondolkodni, mert éppen nincs magányára utalva.*
- Érdekes dolgokkal kísérletezhetsz, valami felgyújt egy házat, valami pedig éhséget olt. Valami nagyra vágysz? Valami egyedire?
*Ismét oldalra dönti a fejét, mint amikor nagyon érdekli valami. Sokaknak az ilyesfajta álmok butaságok, de ő szereti, ha valaki feltörekvő és akár valóságtól elrugaszkodott terveket kerget. Hiszen mi szebb van annál, ha valaki megugorja a lehetetlent?
A csend ránehezedhet, nem szólnak közbe, mintha tudná a másik, hogy mikor hol van a helye. Vagy csak tapintatos, nem úgy mint Neli, akit egyáltalán nem szokott az ilyesmi érdekelni. De ha lenne egy papírdarabkája, ezt ő is feljegyezné, mint dolog, amire oda kellene figyelnie.
Nehezen kezd bele a szavak megformálásába, de ezen túl kell esni. Talán semmi értelme nincs színt vallani, de most így érzi jónak.*
- Azért szólítottalak le az utcán, hogy megvédj. Mert olyan... erősnek tűnsz. És abban nem hazudtam, hogy éreztem, hogy ma veled kell innom, de az elsődleges célom ez volt vele. Mert értem el fognak jönni. Biztos, hogy értem fognak jönni és akkor bántani fognak. A szerelmem fog bántani. Ezért van bánatom. Ezért akartam inni és, hogy megvédj. Sajnálom. *Aztán csak meredten bámul, hogy mi lesz az ítélet.*
7014. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:36:19
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:36:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Az ital csodákra képes. Még a legpocsékabb fajta is képes olyan barátságok kialakítására, amikről ember még csak álmodni sem tud. Cagon úgy gondolja ez is egy olyan, ami csakis azért történik, mert már megöntözték a májukat. Kíváncsian várja mi lesz Nelira reakciója a történetre, addig is italából kortyolgat. Csak enyhe hümmögéssel nyugtázza a válaszát. Mire is mennének, ha nem lenne szülői büntetés? *
- Azért büntetések terén egyetértek, ha valaki ilyet csinál, főleg, ha gyerek az illető azt jobb büntetni. Legalábbis szerintem, ha nem teszik, sose fogja megtanulni a különbséget jó és rossz között.
* Az utálós mondatát szóra se méltatja, túlságosan is egyetért ahhoz. Nem mintha beleszólhatna mások nevelésébe, de azért szar belegondolni. *
- Azért az nem feltétlen igaz, hogy senki sem fog megvédeni. Gondolj csak bele, ha itt és most valaki betoppanna érted, akkor nekem is lenne hozzá egy két szavam. * mutat a bicepszére * Csak próbálják meg, amíg ilyen jó a hangulat addig nem emelhet kezet senki, semmire.
* Felnevet piával a kezében. Ugyan fogalma sincs, hogy kik jönnének és elbírna e vele, velük, de azért nem szeretné felhúzni a nyúlcipőt. *
- Eltaláltad, és tényleg hülyeség. Mondjuk emögött csak annyi a történet, hogy egy olyan löttyöt akartam keverni, ami elmulassza, enyhíti az étvágyat vagy akár el is tüntetni. Na meg persze, ha elrabolnának.
* Nem folytatja tovább ezt a kijelentését. Pusztán egy a sok kísérletből, ami kudarcba van ítélve, szóra se érdemes. A Következő pár perces némaságot ugyan észreveszi, de úgy gondolja a válasza miatt lett csönd. Ezért is lepődik meg, amikor meghallja a kérdést és még egy percre italát is leteszi. Kezeit összekulcsolja, majd fejét ráhelyezi. *
- És mégis miben?
* Teszi fel a kérdést, hogy egy kicsit többet tudjon, de a végeredményen nem változtat. Sóhajt egyet, majd újfent iszik az italából egy nagyobb kortyot. Utána veszi csak észre Nelira tekintetét. *
- Nem igazán értem, hogy miben verhettél volna át eddig. Hacsak nem most jön az a rész, hogy azt mondod te vagy a helyi sorozatgyilkos, nem hiszem, hogy bármit is számítana, szóval nem.
* Most rajta a sor, vörösen izzó szemeivel szuggerálja, talán elmondja végre szívének titkát. *
* Az ital csodákra képes. Még a legpocsékabb fajta is képes olyan barátságok kialakítására, amikről ember még csak álmodni sem tud. Cagon úgy gondolja ez is egy olyan, ami csakis azért történik, mert már megöntözték a májukat. Kíváncsian várja mi lesz Nelira reakciója a történetre, addig is italából kortyolgat. Csak enyhe hümmögéssel nyugtázza a válaszát. Mire is mennének, ha nem lenne szülői büntetés? *
- Azért büntetések terén egyetértek, ha valaki ilyet csinál, főleg, ha gyerek az illető azt jobb büntetni. Legalábbis szerintem, ha nem teszik, sose fogja megtanulni a különbséget jó és rossz között.
* Az utálós mondatát szóra se méltatja, túlságosan is egyetért ahhoz. Nem mintha beleszólhatna mások nevelésébe, de azért szar belegondolni. *
- Azért az nem feltétlen igaz, hogy senki sem fog megvédeni. Gondolj csak bele, ha itt és most valaki betoppanna érted, akkor nekem is lenne hozzá egy két szavam. * mutat a bicepszére * Csak próbálják meg, amíg ilyen jó a hangulat addig nem emelhet kezet senki, semmire.
* Felnevet piával a kezében. Ugyan fogalma sincs, hogy kik jönnének és elbírna e vele, velük, de azért nem szeretné felhúzni a nyúlcipőt. *
- Eltaláltad, és tényleg hülyeség. Mondjuk emögött csak annyi a történet, hogy egy olyan löttyöt akartam keverni, ami elmulassza, enyhíti az étvágyat vagy akár el is tüntetni. Na meg persze, ha elrabolnának.
* Nem folytatja tovább ezt a kijelentését. Pusztán egy a sok kísérletből, ami kudarcba van ítélve, szóra se érdemes. A Következő pár perces némaságot ugyan észreveszi, de úgy gondolja a válasza miatt lett csönd. Ezért is lepődik meg, amikor meghallja a kérdést és még egy percre italát is leteszi. Kezeit összekulcsolja, majd fejét ráhelyezi. *
- És mégis miben?
* Teszi fel a kérdést, hogy egy kicsit többet tudjon, de a végeredményen nem változtat. Sóhajt egyet, majd újfent iszik az italából egy nagyobb kortyot. Utána veszi csak észre Nelira tekintetét. *
- Nem igazán értem, hogy miben verhettél volna át eddig. Hacsak nem most jön az a rész, hogy azt mondod te vagy a helyi sorozatgyilkos, nem hiszem, hogy bármit is számítana, szóval nem.
* Most rajta a sor, vörösen izzó szemeivel szuggerálja, talán elmondja végre szívének titkát. *
7013. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-24 18:25:57
Üzenet elküldve: 2024-02-24 18:25:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bújócska //
*A gyűlölet pont olyan sok ocsmányságra képes, mint a szerelem. Neli sokszor ezek határán táncol, de az ő érzelmei elsöprőek szoktak lenni. Ugyanakkor beleegyezően bólogat. Ő nem tudna egy egész fajt utálni, de néhány percig az egész világot tudja. Lehet, ha úgy nevelték volna szóba sem állna most azzal, akivel épp iszik, ezen is sok múlik. Szerencséjére ilyen nem történt. Lehetne fejtegetni hosszú ideig, de most szórakozni akar, s éppen olyan percet tudhat magáénak, amikor nem gyanakszik, így csak csillogó szemekkel hallgatja a másik meséjét arról, hogy hogyan égetett fel dolgokat puszta véletlenségből. Ha azt vesszük, Neli is puszta véletlenségből tesz ilyeneket. Meg is nyugtatja magát eme gondolatmenettel egy időre.*
- Te aztán nem vagy semmi. Ha leégettem volna gyermekként a lakásunkat, akkor nem is tudom mivel büntettek volna. Lehet benn égtem volna én is inkább, hogy ne tudjanak megbüntetni. Hú, a szülők tudnak büntetni. Jaj és, megtanítani arra is, hogy kit kell utálni. Csak még hozzáfűzném az előző témánkhoz. De ennyit az utálatról. *Iszik bele poharába, de lehet picit meg kellene állnia, mert különben nem fogja érteni, hogy miről beszél a társa. Viszont, ő ment bele a játékba, szóval, hogyha ezt érdemli, akkor ezt. Nem kívánságműsor.*
- Igen, pont ezért, látod? Kell. Kell, mert megvéd, senki más nem véd meg. Magamat kell.
*Kicsit elgondolkodik, de nem sok időt töltenek csacsogás nélkül. A lakás valóban nem olcsó, de meg lehet oldani kemény munkával, csak nem fűlik hozzá a foga.
Folytatódik a játék, kissé megdöbbenve hallja a kérdést. Ha tekervényeit megpróbálja beindítani, ilyesmit csak az kérdez, akinek eszébe jut, tehát már volt rá példa. Nelinek például sosem jutott volna ezébe ilyesmi kérdés, még játékból sem. *
- Szerintem igaz, csak az a kérdés, hogy miért tesz valaki ilyesmit?
*Megvárja a választ, majd kissé ismét elcsendesedik. Kell talán egy-két perc is mire újra megszólal, az sem fogja érdekelni, ha Targ közben szólítgatja.*
- Ha azt mondanám, hogy téged is átvertelek, akkor haragudnál?
*Harapja be alsó ajkát, majd úgy néz a másik vöröslő szemeibe. Mintha megitta volna az igazságszérumot az utolsó kortyával. Nagyon nem akart színt vallani azt sem tudja, hogy miért bökte ki. Talán, mert tényleg jól jönne egy barát és azt nem lehet hazugsággal kezdeni. Ezért volt hát olyan csendben, mert azon gondolkodott, hogy most nem úgy viselkedik, ahogy kéne. Nem ezt érdemli a másik. Legrosszabb esetben itt hagyja.*
*A gyűlölet pont olyan sok ocsmányságra képes, mint a szerelem. Neli sokszor ezek határán táncol, de az ő érzelmei elsöprőek szoktak lenni. Ugyanakkor beleegyezően bólogat. Ő nem tudna egy egész fajt utálni, de néhány percig az egész világot tudja. Lehet, ha úgy nevelték volna szóba sem állna most azzal, akivel épp iszik, ezen is sok múlik. Szerencséjére ilyen nem történt. Lehetne fejtegetni hosszú ideig, de most szórakozni akar, s éppen olyan percet tudhat magáénak, amikor nem gyanakszik, így csak csillogó szemekkel hallgatja a másik meséjét arról, hogy hogyan égetett fel dolgokat puszta véletlenségből. Ha azt vesszük, Neli is puszta véletlenségből tesz ilyeneket. Meg is nyugtatja magát eme gondolatmenettel egy időre.*
- Te aztán nem vagy semmi. Ha leégettem volna gyermekként a lakásunkat, akkor nem is tudom mivel büntettek volna. Lehet benn égtem volna én is inkább, hogy ne tudjanak megbüntetni. Hú, a szülők tudnak büntetni. Jaj és, megtanítani arra is, hogy kit kell utálni. Csak még hozzáfűzném az előző témánkhoz. De ennyit az utálatról. *Iszik bele poharába, de lehet picit meg kellene állnia, mert különben nem fogja érteni, hogy miről beszél a társa. Viszont, ő ment bele a játékba, szóval, hogyha ezt érdemli, akkor ezt. Nem kívánságműsor.*
- Igen, pont ezért, látod? Kell. Kell, mert megvéd, senki más nem véd meg. Magamat kell.
*Kicsit elgondolkodik, de nem sok időt töltenek csacsogás nélkül. A lakás valóban nem olcsó, de meg lehet oldani kemény munkával, csak nem fűlik hozzá a foga.
Folytatódik a játék, kissé megdöbbenve hallja a kérdést. Ha tekervényeit megpróbálja beindítani, ilyesmit csak az kérdez, akinek eszébe jut, tehát már volt rá példa. Nelinek például sosem jutott volna ezébe ilyesmi kérdés, még játékból sem. *
- Szerintem igaz, csak az a kérdés, hogy miért tesz valaki ilyesmit?
*Megvárja a választ, majd kissé ismét elcsendesedik. Kell talán egy-két perc is mire újra megszólal, az sem fogja érdekelni, ha Targ közben szólítgatja.*
- Ha azt mondanám, hogy téged is átvertelek, akkor haragudnál?
*Harapja be alsó ajkát, majd úgy néz a másik vöröslő szemeibe. Mintha megitta volna az igazságszérumot az utolsó kortyával. Nagyon nem akart színt vallani azt sem tudja, hogy miért bökte ki. Talán, mert tényleg jól jönne egy barát és azt nem lehet hazugsággal kezdeni. Ezért volt hát olyan csendben, mert azon gondolkodott, hogy most nem úgy viselkedik, ahogy kéne. Nem ezt érdemli a másik. Legrosszabb esetben itt hagyja.*
7012. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-22 20:11:28
Üzenet elküldve: 2024-02-22 20:11:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Régóta nem érezte magát ilyen jól, ez az elengedett testtartásából is kikövetkeztethető. A beléje nevelt szokások és modorokat jó elengedni néha és csak élni a mának. De minden jónak vége kell, hogy érjen. Kicsit lelombozódik, mikor az utálókról beszél, de hamar jókedvre derül, az felvázolása után. *
- Nem is értem miből jön a fajok utáni gyűlöletek. Mármint azt értem, hogy ha neked mondjuk, a hozzátartozóidat bántják, nem lehetsz mérges az egész fajra, nem?
* Hátradőlve és keresztbe tett kézzel kérdezi. Még egy sóhajt is elejt a végén, szimbolizálva nem tetszését eme témában. Hazudna is, ha másképp állítaná. A koccintás után mintha egy röpke pillanatra szomorúnak látná a szőkeséget, gondolkozik, hogy mit mondhatott. Nem ez lenne az első, hogy mond valamit és ez mások nem úgy fogják fel, ahogy azt ő gondolja. *
~ Megint mondtam valamit? ~
* Kérdezi magától újra meg újra, de nem jut eszébe semmi, talán nem is azon kéne gondolkodnia, hogy mit mondott, sokkal inkább azon, amit nem mondott. Mindegy túl buta felismerni saját hibáját ebben a helyzetben. Közben várta már ezt a kérdést, és igaza is van, mégis hogyan tud valaki véletlen felgyújtani valamit, KÉTSZER! Mielőtt elkezdné mesélni a történetet felnevet. *
- Hát… Hol is kezdjem? * úgy tesz, mintha gondolkodna, holott csak húzza Nelira agyát a várakozással.* Az első eset az tényleg, teljesen véletlen volt. Ha emlékem nem csal, akkor éppen valahova mentem a házban és mivel este volt, nem akartam a sötétben pofára esni. Így legjobb ötletnek fogtam egy fáklyát és azzal mentem végig a házban. Nos, valakinek, már nem emlékszem kinek, pont ment ő is dolgait végezni és olyan ötlete támadt, hogy megijeszt. Ez olyan jól sikerült, hogy először ijedtemben leakartam ütni, de kicsúszott a kezemből és egészen egy halom ruhára esett, onnan a tűz semmi perc alatt porrá égetett mindent. A második is enyhén véletlen, maradjunk annyiban, hogy egy kísérletem eredménye nem éppen úgy sikerült, ahogyan azt én terveztem és a kis sufnim és vele a szemöldököm is oda lett akkor.
* Míg a második történet annyira nem nevetteti meg addig az első végén azért hallható egy két kacagás. Ez csak a múltban vicces azért, azt már nem teszi hozzá, hogy mit futottak az égő épületben és, hogy mi volt a büntetésük érte. Utána mikor az igaz hamisra kiderül, hogy bizony eltalálta, amire csak szuggerálja az itala fogyasztására*
- Oh… Én elhiszem! *Próbálja minél szarkasztikusabban mondani, ezzel is az idegein táncolva, most már szabad nem?* Néha azért kell is a megtévesztés, van amikor csak az ment meg minket a biztos haláltól.
* Mintha tapasztalat, egy csipetnyi bölcsességgel keverve hagyná el a száját. Inkább legyél hazug, mint halott. *
- Az nem olcsó!
* Teszi hozzá a kijelentéséhez. Gondolta, hogy nem gyerekjáték lesz, de azért egy nincstelennek ez kész rablásnak tűnik. Az elméje már kissé ködös, viszont még mindig előtte lebegnek a nagy tervei, hamar kizökkenti a beszélgetésből és már délibábokat is lát, ahogyan hintaszékében ülve figyeli a telkét, amiért keményen megdolgozott. Pusztán sóhajtani tud erre, mivel annál jobbat kitalálni se tudna jelenlegi helyzetében. Közben még szol is neki, hogy ő következik az állítással, ami meglepi, mintha ö kérdezett volna utoljára, de lehet, hogy csak kiment a fejéből a kérdés. A bamba fejéből próbálja rávenni agyát a munkára, hátha kitudnak találni még valamit. *
- Én már koplaltam, csakis azért, hogy lássam mennyit birok étel nélkül.
* Kíváncsi erre mi lesz a reakciója, elvégre hányan jönnek oda hozzá, hogy ő hány napig képes kaja nélkül lenni. Italát azért szájához készíti, hátha szerencséje lesz és beletalál. Még akkor is, ha csak tippelne. *
* Régóta nem érezte magát ilyen jól, ez az elengedett testtartásából is kikövetkeztethető. A beléje nevelt szokások és modorokat jó elengedni néha és csak élni a mának. De minden jónak vége kell, hogy érjen. Kicsit lelombozódik, mikor az utálókról beszél, de hamar jókedvre derül, az felvázolása után. *
- Nem is értem miből jön a fajok utáni gyűlöletek. Mármint azt értem, hogy ha neked mondjuk, a hozzátartozóidat bántják, nem lehetsz mérges az egész fajra, nem?
* Hátradőlve és keresztbe tett kézzel kérdezi. Még egy sóhajt is elejt a végén, szimbolizálva nem tetszését eme témában. Hazudna is, ha másképp állítaná. A koccintás után mintha egy röpke pillanatra szomorúnak látná a szőkeséget, gondolkozik, hogy mit mondhatott. Nem ez lenne az első, hogy mond valamit és ez mások nem úgy fogják fel, ahogy azt ő gondolja. *
~ Megint mondtam valamit? ~
* Kérdezi magától újra meg újra, de nem jut eszébe semmi, talán nem is azon kéne gondolkodnia, hogy mit mondott, sokkal inkább azon, amit nem mondott. Mindegy túl buta felismerni saját hibáját ebben a helyzetben. Közben várta már ezt a kérdést, és igaza is van, mégis hogyan tud valaki véletlen felgyújtani valamit, KÉTSZER! Mielőtt elkezdné mesélni a történetet felnevet. *
- Hát… Hol is kezdjem? * úgy tesz, mintha gondolkodna, holott csak húzza Nelira agyát a várakozással.* Az első eset az tényleg, teljesen véletlen volt. Ha emlékem nem csal, akkor éppen valahova mentem a házban és mivel este volt, nem akartam a sötétben pofára esni. Így legjobb ötletnek fogtam egy fáklyát és azzal mentem végig a házban. Nos, valakinek, már nem emlékszem kinek, pont ment ő is dolgait végezni és olyan ötlete támadt, hogy megijeszt. Ez olyan jól sikerült, hogy először ijedtemben leakartam ütni, de kicsúszott a kezemből és egészen egy halom ruhára esett, onnan a tűz semmi perc alatt porrá égetett mindent. A második is enyhén véletlen, maradjunk annyiban, hogy egy kísérletem eredménye nem éppen úgy sikerült, ahogyan azt én terveztem és a kis sufnim és vele a szemöldököm is oda lett akkor.
* Míg a második történet annyira nem nevetteti meg addig az első végén azért hallható egy két kacagás. Ez csak a múltban vicces azért, azt már nem teszi hozzá, hogy mit futottak az égő épületben és, hogy mi volt a büntetésük érte. Utána mikor az igaz hamisra kiderül, hogy bizony eltalálta, amire csak szuggerálja az itala fogyasztására*
- Oh… Én elhiszem! *Próbálja minél szarkasztikusabban mondani, ezzel is az idegein táncolva, most már szabad nem?* Néha azért kell is a megtévesztés, van amikor csak az ment meg minket a biztos haláltól.
* Mintha tapasztalat, egy csipetnyi bölcsességgel keverve hagyná el a száját. Inkább legyél hazug, mint halott. *
- Az nem olcsó!
* Teszi hozzá a kijelentéséhez. Gondolta, hogy nem gyerekjáték lesz, de azért egy nincstelennek ez kész rablásnak tűnik. Az elméje már kissé ködös, viszont még mindig előtte lebegnek a nagy tervei, hamar kizökkenti a beszélgetésből és már délibábokat is lát, ahogyan hintaszékében ülve figyeli a telkét, amiért keményen megdolgozott. Pusztán sóhajtani tud erre, mivel annál jobbat kitalálni se tudna jelenlegi helyzetében. Közben még szol is neki, hogy ő következik az állítással, ami meglepi, mintha ö kérdezett volna utoljára, de lehet, hogy csak kiment a fejéből a kérdés. A bamba fejéből próbálja rávenni agyát a munkára, hátha kitudnak találni még valamit. *
- Én már koplaltam, csakis azért, hogy lássam mennyit birok étel nélkül.
* Kíváncsi erre mi lesz a reakciója, elvégre hányan jönnek oda hozzá, hogy ő hány napig képes kaja nélkül lenni. Italát azért szájához készíti, hátha szerencséje lesz és beletalál. Még akkor is, ha csak tippelne. *
7011. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-22 17:47:16
Üzenet elküldve: 2024-02-22 17:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bújócska//
*Mivel egészen jót beszélgetnek, így a benne fel-fel lángoló pánik időről-időre alábbhagy. Aztán minden kérdésnél egyre csak nő, majd megint lanyhul. Sokszor nem tudja mire is kellene gondolnia, mert pont a félreértésekből és a saját maga által, tények nélkül levont következtetések miatt szokott akkorát robbanni. Nem tudatosan, de Targ nagyon jól játszik a szavaival, hiszen még nem borult ki Neli, ami a mai nap szinte elkerülhetetlen. Mondjuk, már megtörtént egyszer, de az generálhatja a következőt.*
- Mindenhol vannak. De mindenhol vannak olyanok is, akik engem gyűlölnének, vagy a hegyesfülűeket. Szerencsére ezeknek az ellentéte is fellelhető, mint mondjuk mi. A gyűlölet szörnyen mérgező dolog. Én például nem tudnék senkit utálni csak azért mert mondjuk törpe. De azért tudnék, ha bántanak engem, vagy akiket szeretek.
*Kicsit elmélázik, kiszakadva saját belső gyötrelméből. Talán megnyugtatja az is, hogy a másik olyan jól reagál arra, hogy a barátjának nevezi. Emeli is a poharát, hát hogy is ne koccintana pont erre? Hisz a szavakban, aki ilyesmit mond, az biztosan komolyan gondolja. Ja, hogy a férfi nem is mondott ilyet, csak, hogy jó hallani. Már szinte el is szomorodik, de hát mit várt? Mindenkit nagyon tud szeretni és pont azok hozzák ki a sodrából. Vagy tényleg igaza van és az zajlik a felszín alatt, amit gondol.
A válaszra nagyon figyel, meg próbál kicsit elvonatkoztatni, de nehezen tud. Viszont meglepődik, még akkor is, ha hallott olyasmit, hogy ez a népség igazán szeret rombolni.*
- Nahát. De várj. Véletlenül, kétszer? Mesélned kell!
*Csillan fel a szeme, van remény, lehet, hogy csak bénázott a másik egy kicsit, nem pedig arra akart utalni, hogy vajon Nelira ma délelőtti órákban nem-e próbálkozott hasonlóval. Asztaltársa találgatására viszont épp olyan kíváncsi. Nem nevet fel, inkább elszégyenli magát, mert ő sosem akart átverni senkit, de mikor leszólította a colost, akkor pont ezt tette. Csakhogy azóta megváltozott a terve, félig.*
- Hamis tényleg. De nem szeretem csinálni. Néha kell viszont. Tudod, néha meg kell védeni magunkat és akkor van, hogy kell ilyet tenni. Vagy, ha mást akarunk megvédeni. Ugye? *Megint feloldozást szeretne még akkor is, ha nem is tudhatja a szemben ülő, hogy miért kell megvigasztalnia a lányt.* - Jaj, várj, most akkor én nem ihatok? *A játékszabály csak ködösen van meg, lévén, mert az agya is ködös volt, mikor hallgatta. Az ital, meg a belső vívódás ugye.*
- De sikerült kiokosodnod, ez dicséretes. *Enged el egy halvány mosolyt, majd elgondolkodik kicsit.*
- Az attól függ milyen. A kertes házak nem olcsók. De szerintem egyedül meg lehet oldani olyan kétezer aranyból. De régen nem keresgéltem, így nem biztos, hogy igazat mondok. De az nem palota lesz, de kezdetnek... még jó is lehet. *Számol közben fejben, hogy akkor mégis mennyit kéne dolgozzon, hogy ne fogadókban kelljen tengődnie.* - Na... nem kérdezel? Vége a játéknak? *Ismét visszatér az arcára minden angyaliság. Valahogy elfelejtette, hogy gyanakodnia kellene.*
*Mivel egészen jót beszélgetnek, így a benne fel-fel lángoló pánik időről-időre alábbhagy. Aztán minden kérdésnél egyre csak nő, majd megint lanyhul. Sokszor nem tudja mire is kellene gondolnia, mert pont a félreértésekből és a saját maga által, tények nélkül levont következtetések miatt szokott akkorát robbanni. Nem tudatosan, de Targ nagyon jól játszik a szavaival, hiszen még nem borult ki Neli, ami a mai nap szinte elkerülhetetlen. Mondjuk, már megtörtént egyszer, de az generálhatja a következőt.*
- Mindenhol vannak. De mindenhol vannak olyanok is, akik engem gyűlölnének, vagy a hegyesfülűeket. Szerencsére ezeknek az ellentéte is fellelhető, mint mondjuk mi. A gyűlölet szörnyen mérgező dolog. Én például nem tudnék senkit utálni csak azért mert mondjuk törpe. De azért tudnék, ha bántanak engem, vagy akiket szeretek.
*Kicsit elmélázik, kiszakadva saját belső gyötrelméből. Talán megnyugtatja az is, hogy a másik olyan jól reagál arra, hogy a barátjának nevezi. Emeli is a poharát, hát hogy is ne koccintana pont erre? Hisz a szavakban, aki ilyesmit mond, az biztosan komolyan gondolja. Ja, hogy a férfi nem is mondott ilyet, csak, hogy jó hallani. Már szinte el is szomorodik, de hát mit várt? Mindenkit nagyon tud szeretni és pont azok hozzák ki a sodrából. Vagy tényleg igaza van és az zajlik a felszín alatt, amit gondol.
A válaszra nagyon figyel, meg próbál kicsit elvonatkoztatni, de nehezen tud. Viszont meglepődik, még akkor is, ha hallott olyasmit, hogy ez a népség igazán szeret rombolni.*
- Nahát. De várj. Véletlenül, kétszer? Mesélned kell!
*Csillan fel a szeme, van remény, lehet, hogy csak bénázott a másik egy kicsit, nem pedig arra akart utalni, hogy vajon Nelira ma délelőtti órákban nem-e próbálkozott hasonlóval. Asztaltársa találgatására viszont épp olyan kíváncsi. Nem nevet fel, inkább elszégyenli magát, mert ő sosem akart átverni senkit, de mikor leszólította a colost, akkor pont ezt tette. Csakhogy azóta megváltozott a terve, félig.*
- Hamis tényleg. De nem szeretem csinálni. Néha kell viszont. Tudod, néha meg kell védeni magunkat és akkor van, hogy kell ilyet tenni. Vagy, ha mást akarunk megvédeni. Ugye? *Megint feloldozást szeretne még akkor is, ha nem is tudhatja a szemben ülő, hogy miért kell megvigasztalnia a lányt.* - Jaj, várj, most akkor én nem ihatok? *A játékszabály csak ködösen van meg, lévén, mert az agya is ködös volt, mikor hallgatta. Az ital, meg a belső vívódás ugye.*
- De sikerült kiokosodnod, ez dicséretes. *Enged el egy halvány mosolyt, majd elgondolkodik kicsit.*
- Az attól függ milyen. A kertes házak nem olcsók. De szerintem egyedül meg lehet oldani olyan kétezer aranyból. De régen nem keresgéltem, így nem biztos, hogy igazat mondok. De az nem palota lesz, de kezdetnek... még jó is lehet. *Számol közben fejben, hogy akkor mégis mennyit kéne dolgozzon, hogy ne fogadókban kelljen tengődnie.* - Na... nem kérdezel? Vége a játéknak? *Ismét visszatér az arcára minden angyaliság. Valahogy elfelejtette, hogy gyanakodnia kellene.*
7010. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-21 21:38:07
Üzenet elküldve: 2024-02-21 21:38:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Mikor Nelira azt ecseteli, hogy mégis mekkora károkat szokott okozni, megemeli az egyik szemöldökét. Nem tudja elképzelni, hogy mégis hogyan történhet ilyesmi, na meg persze, hogy szándékos volt vagy véletlen, és mit jelent az, hogy azt mondják? Erre újfent a nemlétező szakállát cirógatja. Nehéz elhinnie, amit mond neki, nem tudja elképzelni, úgy gondolja, még a légynek sem tudna ártani. *
- Hibázni emberi dolog, vagy valami ilyesmit szoktak mondani. Hallottam azért igazi ork gyűlölőket, mondjuk nem tudom, hogy itt vannak a városban vagy lentebb?
* Felmerül benne a nagy kérdés, hogy mégis merre kell vigyázni, hol kéne a háta mögé néznie, minden utcán? Nem tűnik túl fényesnek az előtte álló út. Mióta a városban van eddig csak megvetést vélt felfedezni mások szemeiben, egyedül csak a fogadósok, na meg Nelira, akik nem menekülnek a rusnya pofája láttán. Lehetséges, hogy a kikötőben jobban elfogadnák a jelenlétét, fennáll az is, hogy pont ott beleznék ki. Mosolyog, amikor Nelira barátjának titulálja. Kell is egy barát, ilyen ismeretlen helyeken, a honnan csak sarat kap. *
- Jó hallani!
* Vidám fejjel emeli kancsóját egy rövid koccintásra, úgy gondolja, pont ideillő lenne, ha koccint vele, akkor nagyot kortyol, ha nem akkor csak lassan vissza teszi italát az asztalra. Mikor a játék ötletet felveti, úgy tűnik felcsillant a szeme. Legalábbis úgy tűnik nincs ellenére egy kis adok, kapok, igaz, hamis. Saját példáját követve várja, hogy szerinte igaz lehet e, avagy hamis. Jön is nemsoká a válasz, amire először még csak hunyorít felé, mintha pont eltalálta volna, aztán meg elvigyorodik válaszára. *
- Ilyen ártatlannak tűnők a szemedben? Sajnos ki kell ábrándítsalak, merthogy volt már rá példa. Jobban belegondolva talán kétszer is.
* Próbál visszaemlékezni több esetre is. Közben szemei csukva és mutatóujjával az asztalt kopogtatja, de nem jut eszébe több. Sajnos a rossz tippje miatt neki kell innia, sajnáló arcot mutat felé, holott amit érez inkább nevezhető irigységnek. Majd jön is a kontra kérdés, ami őszintén végiggondolva talán egyértelmű. Ugyan ártatlan pofájára nézve, elsőre talán pont, hogy igazat mondana, de az eddigi beszélgetések alapján, inkább hajlik a hamisra. Kicsit váratja a válasszal, direkt húzza az időt, majd végül rákönyököl az asztalra és vörös szemeivel ránéz. *
- Szerintem hamis! Nem találkoztam még olyan emberrel, aki még senkit sem vert át.
* Higgadtan közli a válaszát, végén még mosolyog is mellé várva a várt eredményét. Azért reménykedik abban, hogy nincs igaza, mert már inna tovább. A Játékon kívüli kérdéssel ugyan annyira jött rá, mint amit eddig is tudott. A többire csak a vállát vonja, mivel nem tud mit mondani. *
- Én egy messzebb földről jöttem. Nem tudom feltűnt e, de nem emberek neveltek! * Tárja szét kétkezit, ezzel is célozva maga külső, illetve belsőjére. * Szóval, ha véletlen azt gondoltad, hogy én egy baromi okos, ork törzsből származok, akkor ki kell, ábrándítsalak. Ugyanis még nem találkoztam más műveltebbnek nevezhetővel.
~ Olyannal igen, akinek szintén olyan nagy szomja van az alkoholra, de ez más kérdés. ~
- Kíváncsi vagyok, mégis menyibe fájhatnának itt a házak. Kertesek *teszi hozzá mielőtt italából kortyolna. *
* Mikor Nelira azt ecseteli, hogy mégis mekkora károkat szokott okozni, megemeli az egyik szemöldökét. Nem tudja elképzelni, hogy mégis hogyan történhet ilyesmi, na meg persze, hogy szándékos volt vagy véletlen, és mit jelent az, hogy azt mondják? Erre újfent a nemlétező szakállát cirógatja. Nehéz elhinnie, amit mond neki, nem tudja elképzelni, úgy gondolja, még a légynek sem tudna ártani. *
- Hibázni emberi dolog, vagy valami ilyesmit szoktak mondani. Hallottam azért igazi ork gyűlölőket, mondjuk nem tudom, hogy itt vannak a városban vagy lentebb?
* Felmerül benne a nagy kérdés, hogy mégis merre kell vigyázni, hol kéne a háta mögé néznie, minden utcán? Nem tűnik túl fényesnek az előtte álló út. Mióta a városban van eddig csak megvetést vélt felfedezni mások szemeiben, egyedül csak a fogadósok, na meg Nelira, akik nem menekülnek a rusnya pofája láttán. Lehetséges, hogy a kikötőben jobban elfogadnák a jelenlétét, fennáll az is, hogy pont ott beleznék ki. Mosolyog, amikor Nelira barátjának titulálja. Kell is egy barát, ilyen ismeretlen helyeken, a honnan csak sarat kap. *
- Jó hallani!
* Vidám fejjel emeli kancsóját egy rövid koccintásra, úgy gondolja, pont ideillő lenne, ha koccint vele, akkor nagyot kortyol, ha nem akkor csak lassan vissza teszi italát az asztalra. Mikor a játék ötletet felveti, úgy tűnik felcsillant a szeme. Legalábbis úgy tűnik nincs ellenére egy kis adok, kapok, igaz, hamis. Saját példáját követve várja, hogy szerinte igaz lehet e, avagy hamis. Jön is nemsoká a válasz, amire először még csak hunyorít felé, mintha pont eltalálta volna, aztán meg elvigyorodik válaszára. *
- Ilyen ártatlannak tűnők a szemedben? Sajnos ki kell ábrándítsalak, merthogy volt már rá példa. Jobban belegondolva talán kétszer is.
* Próbál visszaemlékezni több esetre is. Közben szemei csukva és mutatóujjával az asztalt kopogtatja, de nem jut eszébe több. Sajnos a rossz tippje miatt neki kell innia, sajnáló arcot mutat felé, holott amit érez inkább nevezhető irigységnek. Majd jön is a kontra kérdés, ami őszintén végiggondolva talán egyértelmű. Ugyan ártatlan pofájára nézve, elsőre talán pont, hogy igazat mondana, de az eddigi beszélgetések alapján, inkább hajlik a hamisra. Kicsit váratja a válasszal, direkt húzza az időt, majd végül rákönyököl az asztalra és vörös szemeivel ránéz. *
- Szerintem hamis! Nem találkoztam még olyan emberrel, aki még senkit sem vert át.
* Higgadtan közli a válaszát, végén még mosolyog is mellé várva a várt eredményét. Azért reménykedik abban, hogy nincs igaza, mert már inna tovább. A Játékon kívüli kérdéssel ugyan annyira jött rá, mint amit eddig is tudott. A többire csak a vállát vonja, mivel nem tud mit mondani. *
- Én egy messzebb földről jöttem. Nem tudom feltűnt e, de nem emberek neveltek! * Tárja szét kétkezit, ezzel is célozva maga külső, illetve belsőjére. * Szóval, ha véletlen azt gondoltad, hogy én egy baromi okos, ork törzsből származok, akkor ki kell, ábrándítsalak. Ugyanis még nem találkoztam más műveltebbnek nevezhetővel.
~ Olyannal igen, akinek szintén olyan nagy szomja van az alkoholra, de ez más kérdés. ~
- Kíváncsi vagyok, mégis menyibe fájhatnának itt a házak. Kertesek *teszi hozzá mielőtt italából kortyolna. *
7009. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-21 18:49:03
Üzenet elküldve: 2024-02-21 18:49:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bújócska//
*A férfi a lényegre tapintott. Vagy már annyira bujkál benne, hogy elmesélje legutóbbi tettét, hogy mindenben olyan szavakat keres, amik azt sejtetik vele, hogy a másik fél tudja, amit tudnia sem szabadna? Már rendesen dolgozik kis testében az alkohol, így inkább a következő következtetéseket tudja csak levonni: az ork egy gondolatolvasó, vagy a hajdan volt szerelme küldte rá, és csak tudta jól, hogy kit fog leszólítani az utcán, ezért elé parancsolta.* ~Ajj-jajj~
- Az csak parádé, a tűzzel amúgy is vigyázni kell. *Méregeti a másikat, hogy rájöjjön, hogy mit is akar ezzel a tüzeskedéssel. Egyre inkább valami paranoia lesz rajta úrrá, így egy kicsit vissza is vesz a közvetlenségből, de tényleg csak egy kicsit. Nem tudja miért is kérdezhette meg Targ azt amit. Az eszébe sem jut, hogy mert folyton utalgat rá Neli. Ilyen egy részeg elme. Mondjuk az övé amúgy is.*
- Milyet? Hát nagyot. Akkorát, hogy kitették a szűröm. Mindenhol akkorát okozok, úgyhogy érdemes vigyázni velem. Azt mondják legalábbis.
*Kicsit rébuszokban beszél, de most figyelni akar. Karját összefonja mellkasa előtt és úgy dől hátra, és méri végig egy halvány mosollyal a másikat. A mosoly csak azért van, hogy ne legyen feltűnő, hogy le akarja buktatni.*
- Minidig akad, aki nem elégedett. És aki előbb üt. Annak kell örülni, hogy mi nem ilyenek vagyunk. Vagy csak néha, szóval... többnyire. Hibázni szabad, nem?
*Már mintha feloldozást szeretne kérni akkor is, ha az asztaltársa tudja, mit tett. Mert, ha tényleg tudja, akkor legalább az ő oldalára kell állítani. Iszik még egy nagy kortyot, hogy enyhítse a feltörő pánikot, mert az itt senkinek nem lesz jó.*
-De, már van. Te. *Komolyan szeretné gondolni. Az érzelmei egy hullámvasúthoz hasonlóak és nem akarja, hogy elítéljék. És azt sem, ha vissza akarnák vinni kedvese halálos karjaiba.
Éppen ezért is marasztalja talán, vagy mert tényleg jól érzi magát, leszámítva a belső érzelmi viharait. Meggyőző ereje tökélyére fejlődött az idők alatt, főleg, ha szemeit is beveti mellé.
A játék először visszacsalja a hatalmas jókedvet az arcára, megint feloldódik néhány pillanatig és minden szó után olyan hevesen bólogat, hogy majd leesik a feje. Imád játszani! És még ihatnak is, na meg megtudhatnak egy csomó érdekes dolgot egymásról.
A hirtelen jött öröm, viszont leolvad róla, egy tizedmásodperc leforgása alatt.*
-Igaz. Te még tuti nem.
*Nézi a vörös íriszeket és keresi benne a megoldást. Nem, még nem robban. Akkor hát játsszanak rendesen. Ki fog derülni.*
-Én még sohasem vertem át senkit.
*Teljesen eszement kérdés, mintha nem értené a játék lényegét teljesen, de nem baj. Tudja csak meg a másik, hogy Neli tudja, hogy ő tudja.*
-Itt laktam nem messze, csak nem pont itt. De nem akartam elárulni, hátha nem vagy olyan kedves mégsem. *Ennyi vallomás belefér.* És te?
*A férfi a lényegre tapintott. Vagy már annyira bujkál benne, hogy elmesélje legutóbbi tettét, hogy mindenben olyan szavakat keres, amik azt sejtetik vele, hogy a másik fél tudja, amit tudnia sem szabadna? Már rendesen dolgozik kis testében az alkohol, így inkább a következő következtetéseket tudja csak levonni: az ork egy gondolatolvasó, vagy a hajdan volt szerelme küldte rá, és csak tudta jól, hogy kit fog leszólítani az utcán, ezért elé parancsolta.* ~Ajj-jajj~
- Az csak parádé, a tűzzel amúgy is vigyázni kell. *Méregeti a másikat, hogy rájöjjön, hogy mit is akar ezzel a tüzeskedéssel. Egyre inkább valami paranoia lesz rajta úrrá, így egy kicsit vissza is vesz a közvetlenségből, de tényleg csak egy kicsit. Nem tudja miért is kérdezhette meg Targ azt amit. Az eszébe sem jut, hogy mert folyton utalgat rá Neli. Ilyen egy részeg elme. Mondjuk az övé amúgy is.*
- Milyet? Hát nagyot. Akkorát, hogy kitették a szűröm. Mindenhol akkorát okozok, úgyhogy érdemes vigyázni velem. Azt mondják legalábbis.
*Kicsit rébuszokban beszél, de most figyelni akar. Karját összefonja mellkasa előtt és úgy dől hátra, és méri végig egy halvány mosollyal a másikat. A mosoly csak azért van, hogy ne legyen feltűnő, hogy le akarja buktatni.*
- Minidig akad, aki nem elégedett. És aki előbb üt. Annak kell örülni, hogy mi nem ilyenek vagyunk. Vagy csak néha, szóval... többnyire. Hibázni szabad, nem?
*Már mintha feloldozást szeretne kérni akkor is, ha az asztaltársa tudja, mit tett. Mert, ha tényleg tudja, akkor legalább az ő oldalára kell állítani. Iszik még egy nagy kortyot, hogy enyhítse a feltörő pánikot, mert az itt senkinek nem lesz jó.*
-De, már van. Te. *Komolyan szeretné gondolni. Az érzelmei egy hullámvasúthoz hasonlóak és nem akarja, hogy elítéljék. És azt sem, ha vissza akarnák vinni kedvese halálos karjaiba.
Éppen ezért is marasztalja talán, vagy mert tényleg jól érzi magát, leszámítva a belső érzelmi viharait. Meggyőző ereje tökélyére fejlődött az idők alatt, főleg, ha szemeit is beveti mellé.
A játék először visszacsalja a hatalmas jókedvet az arcára, megint feloldódik néhány pillanatig és minden szó után olyan hevesen bólogat, hogy majd leesik a feje. Imád játszani! És még ihatnak is, na meg megtudhatnak egy csomó érdekes dolgot egymásról.
A hirtelen jött öröm, viszont leolvad róla, egy tizedmásodperc leforgása alatt.*
-Igaz. Te még tuti nem.
*Nézi a vörös íriszeket és keresi benne a megoldást. Nem, még nem robban. Akkor hát játsszanak rendesen. Ki fog derülni.*
-Én még sohasem vertem át senkit.
*Teljesen eszement kérdés, mintha nem értené a játék lényegét teljesen, de nem baj. Tudja csak meg a másik, hogy Neli tudja, hogy ő tudja.*
-Itt laktam nem messze, csak nem pont itt. De nem akartam elárulni, hátha nem vagy olyan kedves mégsem. *Ennyi vallomás belefér.* És te?
7008. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-20 21:00:28
Üzenet elküldve: 2024-02-20 21:00:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Ha így folytatja, talán még a legféltettebb titkait is elmondja, nem mintha számítana, van lehetőség arra, hogy másnapra el is felejt mindent, amit ma este beszéltek. Hallgatja közben a mágiáról szóló véleményét, ami felvett egy két kérdést az orkban. *
~ Mégis mit jelent az, hogy sok kárt okoz? ~
* Ha kiderülne, hogy valójában tényleg amazon és szabadidejében férfiakat foszt, tör össze. Húzza is a szemöldökét mikor erről beszél, de végül elhessegeti ezeket a gondolatait, mert jó nem származik belőlük. *
- Én legalább annyit megtanulnék, hogy hogy gyújtok tüzet pusztán az ujjammal, vagy vizet csinálni a semmiből. Mesélj csak, milyen károkat okoztál?
* Sunyin teszi fel a kérdést. Eredetileg nem akarta volna, de a kíváncsisága legyűrte, muszáj többet tudnia, hogy ha a jövőben találkozni akarna, jobb lenne most megtudni, hogy mi van a szennyesben. Ha titokban sorozatgyilkos talán még megtud vele békélni, de azért vannak határok. *
- Hát nem vagyok abban biztos, hogy mindenki így gondolja. Biztos akadnak páran, akik előbb ütnének meg, mintsem hallgatnának rám. De ez az élet rendje, nem lehet mindenkinek megfelelni és ezt nem is tervezem, ha valakinek kell a segítségem, akkor megpróbálom legjobb tudásom szerint azt megtenni, legyen az barát vagy ellenség, elvégre az élet rövid úgy tartják.
* Közben iszik söréből rendesen. Bár az íze nem olyan, mint amilyenre emlékszik, enyhén pocséknak gondolja, de nem ihatatlannak, biztos, hogy nem fog kérni még egy ilyet egyhamar. *
- És neked nincsenek barátaid?
* Feltesz egy újabb kérdést, hogy cserélje az előbbi vakos témát, az sem úgy sült el, ahogy akarta. Muszáj lesz bökdösni az alvó oroszlánt, hogy válaszokat kapjon. Míg a választ várja, addig körbetekint a fogadóban. Talán csak ketten lehetnek, plusz a pultos, aki időnként ki be járkál, valószínűleg ellenőrizni, hogy jöttek e újabb emberek. A közelben lévő kandalló is lassan kialudni látszik, amitől egyre hűvösebb kezd lenni a fogadóban. Elgondolkozik a már jól megérdemelt esti szunyáláson és már áll is fel, hogy kivegyen egy szobát az estére, de Nelira csillogó szemekkel próbálja marasztalni. Hát, hogy mondhatna nemet egy ilyen virágszálnak, a lelkét támadja ezzel csak. *
- Legyen, meggyőztél! * visszaül a székébe * Mit szolnál, ha egy kicsit feldobnánk a dolgokat? Van egy játékom pont ilyen esetekre, a játék célja, hogy a vetélytársadnak az italának, előbb kell elfogynia mint a sajátodnak. A lényeg, hogy mondasz egy mondatot magadról, ami vagy igaz, vagy hamis, ha jól tippelsz, én iszok, ha rosszul tippelsz, te iszol. Ez pont egy olyan játék, ahol az a nyertes, akinek több marad a poharába, viszont más szemszögből pedig azok vesztenek, mivel nem isznak és lemaradnak.
* Teszi hozzá az utolsó mondatát félig mosolyogva és harciasan. Azért nem gondolja jó ötletnek, hogy a sárga földig igyák magukat, de minden bizonnyal megtudnak állni, mielőtt bármi baj lesz (ugye?). Ha benne van a kis játékában, akkor bizony magára vállalja a kezdeményezést. Egyik kezében fogva a sörét, másik kezével az állát vakarja, miközben a plafont bámulja megfelelő példára. *
- Hmm. Tudom már! Én még sohasem gyújtottam fel véletlen egy házat.
* Extrém példa ugyan, de lehet pont ez a cél, hogy társa ne gondolja egyszerűnek. Viszont, hogy célja az, hogy megitassa az egész korsó tartalmát vele vagy magát kényeztesse még több itallal az egy jó kérdés. Közben hátát a széktámlának támassza, felkészülve az érkező kérdésekre és válaszokra, ha belement a játékába. Közben játékon kívül azért kérdez még egy két dolgot tőle. *
- Amúgy, honnan valósi vagy?
* Nem tudja eldönteni, hogy megkérdezte már és csak nem emlékszik vagy átugrott a fején. Ha jól emlékszik mondta, hogy nem ott lakik ahol találkoztak, de valamerre arra fele? *
* Ha így folytatja, talán még a legféltettebb titkait is elmondja, nem mintha számítana, van lehetőség arra, hogy másnapra el is felejt mindent, amit ma este beszéltek. Hallgatja közben a mágiáról szóló véleményét, ami felvett egy két kérdést az orkban. *
~ Mégis mit jelent az, hogy sok kárt okoz? ~
* Ha kiderülne, hogy valójában tényleg amazon és szabadidejében férfiakat foszt, tör össze. Húzza is a szemöldökét mikor erről beszél, de végül elhessegeti ezeket a gondolatait, mert jó nem származik belőlük. *
- Én legalább annyit megtanulnék, hogy hogy gyújtok tüzet pusztán az ujjammal, vagy vizet csinálni a semmiből. Mesélj csak, milyen károkat okoztál?
* Sunyin teszi fel a kérdést. Eredetileg nem akarta volna, de a kíváncsisága legyűrte, muszáj többet tudnia, hogy ha a jövőben találkozni akarna, jobb lenne most megtudni, hogy mi van a szennyesben. Ha titokban sorozatgyilkos talán még megtud vele békélni, de azért vannak határok. *
- Hát nem vagyok abban biztos, hogy mindenki így gondolja. Biztos akadnak páran, akik előbb ütnének meg, mintsem hallgatnának rám. De ez az élet rendje, nem lehet mindenkinek megfelelni és ezt nem is tervezem, ha valakinek kell a segítségem, akkor megpróbálom legjobb tudásom szerint azt megtenni, legyen az barát vagy ellenség, elvégre az élet rövid úgy tartják.
* Közben iszik söréből rendesen. Bár az íze nem olyan, mint amilyenre emlékszik, enyhén pocséknak gondolja, de nem ihatatlannak, biztos, hogy nem fog kérni még egy ilyet egyhamar. *
- És neked nincsenek barátaid?
* Feltesz egy újabb kérdést, hogy cserélje az előbbi vakos témát, az sem úgy sült el, ahogy akarta. Muszáj lesz bökdösni az alvó oroszlánt, hogy válaszokat kapjon. Míg a választ várja, addig körbetekint a fogadóban. Talán csak ketten lehetnek, plusz a pultos, aki időnként ki be járkál, valószínűleg ellenőrizni, hogy jöttek e újabb emberek. A közelben lévő kandalló is lassan kialudni látszik, amitől egyre hűvösebb kezd lenni a fogadóban. Elgondolkozik a már jól megérdemelt esti szunyáláson és már áll is fel, hogy kivegyen egy szobát az estére, de Nelira csillogó szemekkel próbálja marasztalni. Hát, hogy mondhatna nemet egy ilyen virágszálnak, a lelkét támadja ezzel csak. *
- Legyen, meggyőztél! * visszaül a székébe * Mit szolnál, ha egy kicsit feldobnánk a dolgokat? Van egy játékom pont ilyen esetekre, a játék célja, hogy a vetélytársadnak az italának, előbb kell elfogynia mint a sajátodnak. A lényeg, hogy mondasz egy mondatot magadról, ami vagy igaz, vagy hamis, ha jól tippelsz, én iszok, ha rosszul tippelsz, te iszol. Ez pont egy olyan játék, ahol az a nyertes, akinek több marad a poharába, viszont más szemszögből pedig azok vesztenek, mivel nem isznak és lemaradnak.
* Teszi hozzá az utolsó mondatát félig mosolyogva és harciasan. Azért nem gondolja jó ötletnek, hogy a sárga földig igyák magukat, de minden bizonnyal megtudnak állni, mielőtt bármi baj lesz (ugye?). Ha benne van a kis játékában, akkor bizony magára vállalja a kezdeményezést. Egyik kezében fogva a sörét, másik kezével az állát vakarja, miközben a plafont bámulja megfelelő példára. *
- Hmm. Tudom már! Én még sohasem gyújtottam fel véletlen egy házat.
* Extrém példa ugyan, de lehet pont ez a cél, hogy társa ne gondolja egyszerűnek. Viszont, hogy célja az, hogy megitassa az egész korsó tartalmát vele vagy magát kényeztesse még több itallal az egy jó kérdés. Közben hátát a széktámlának támassza, felkészülve az érkező kérdésekre és válaszokra, ha belement a játékába. Közben játékon kívül azért kérdez még egy két dolgot tőle. *
- Amúgy, honnan valósi vagy?
* Nem tudja eldönteni, hogy megkérdezte már és csak nem emlékszik vagy átugrott a fején. Ha jól emlékszik mondta, hogy nem ott lakik ahol találkoztak, de valamerre arra fele? *
7007. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-20 18:28:24
Üzenet elküldve: 2024-02-20 18:28:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bújócska//
*Elismerően bólint egyet, amikor a másik fitogtatja az erejét, nos nem hiába választotta őt, de minden percben egyre biztosabb abban, hogy jó helyen van. Ami azt illeti a társasága sem rossz, így nem csak kihasználja az általa teremtett helyzetet, hanem egy kicsit elengedi a reggeli történéseket és csak szórakozik.*
- Mágiát is, meg bármi mást is. Tanulni jó, csak koncentrálni kell hozzá, az ma nem fog menni. Sokkal jobb, hogy ma erre fókuszálunk itt ni. *Húz egy jó kortyot még a poharából, hogy az végleg ki tudjon ürülni. * - Nem tudom, hogy szabadna-e mágiával élnem, így is sok kárt okozok, hát még akkor. *Nevet fel, már oldódnak a gátlásai, mit érdekli őt, hogy kijelentésére mit szól a másik, nem tűnik egy veszélyes lánynak, így hát mondogathatja nyugodtan. Az, hogy valójában az-e, az meg maradjon az ő titka, vagy hite magáról.
Tetszik neki a tudat, hogy ez a nagy monstrum vele szemben foglalkozik azzal is, hogy az agya is fényes legyen, de csak a pengéje. Mindig is szeretett olyan közegben lenni, ahol tanulhat valamit, persze soha nem vallaná be igazán azt, hogy felnéz emiatt rá. Ő csak a szerelmeiért rajong, ha rajong, túlságosan is veszettül. Éppen elég annyi érzelmi túlfűtöttség, mert neki minden nagyon szélsőséges.*
- Remélem, megtalálod itt a számításaid, biztos nagyon különlegesnek fognak tartani, hogyha nem csak erős, de okos is vagy. Ha tudsz ezzel élni, tiéd a világ.
*Azért egy kis biztatás belefér. Jó megismerni valaki újat, legalább történik valami természetes is a kis életében, már ha természetesnek lehet venni azt a szituációt amiben éppen most ül.
Már majdnem valami filozofikus gondolata is támad, amikor a vak barátról kezd el mesélni, de aztán a vége olyanra sikeredik, hogy töröl minden emléket elméjéből, ami körülbelül 10 másodperccel ezelőtt született és hangosan felnevet. * - Hát ez nagyon jó! Bármilyen jó tanácsom volt eddig magamnak, én is így fogadtam csak meg. *Nevet még mindig, elképzelve, hogy mindbe nagyon csúnyán elesett, bár ő pont azért, mert sosem fogadta meg azt, amit magának mondott. Hála minden istenségnek, aki létezik e világon, hogy asztalukon újra piák garmadája koppan, nem is rest belekóstolni, hangja pedig ittasságához mérten kicsit hangosabb és vékonyabb is. De talán nem olyan idegesítő, hogy a Kalmár egy másik pontjáról dobókést hajítsanak elé, hogy kussoljon már.*
- Hú, máris?! Akkor tényleg itt fogok éjszakázni, mondjuk a tervem ez is volt. Ugye még maradsz?
*Néz rá olyan kérlelő őzike szemekkel, hogy arra semmiképpen ne mondhasson nemet újdonsült barátja. Most épp annak tartja. Érdekes egy fordulata a napnak.*
*Elismerően bólint egyet, amikor a másik fitogtatja az erejét, nos nem hiába választotta őt, de minden percben egyre biztosabb abban, hogy jó helyen van. Ami azt illeti a társasága sem rossz, így nem csak kihasználja az általa teremtett helyzetet, hanem egy kicsit elengedi a reggeli történéseket és csak szórakozik.*
- Mágiát is, meg bármi mást is. Tanulni jó, csak koncentrálni kell hozzá, az ma nem fog menni. Sokkal jobb, hogy ma erre fókuszálunk itt ni. *Húz egy jó kortyot még a poharából, hogy az végleg ki tudjon ürülni. * - Nem tudom, hogy szabadna-e mágiával élnem, így is sok kárt okozok, hát még akkor. *Nevet fel, már oldódnak a gátlásai, mit érdekli őt, hogy kijelentésére mit szól a másik, nem tűnik egy veszélyes lánynak, így hát mondogathatja nyugodtan. Az, hogy valójában az-e, az meg maradjon az ő titka, vagy hite magáról.
Tetszik neki a tudat, hogy ez a nagy monstrum vele szemben foglalkozik azzal is, hogy az agya is fényes legyen, de csak a pengéje. Mindig is szeretett olyan közegben lenni, ahol tanulhat valamit, persze soha nem vallaná be igazán azt, hogy felnéz emiatt rá. Ő csak a szerelmeiért rajong, ha rajong, túlságosan is veszettül. Éppen elég annyi érzelmi túlfűtöttség, mert neki minden nagyon szélsőséges.*
- Remélem, megtalálod itt a számításaid, biztos nagyon különlegesnek fognak tartani, hogyha nem csak erős, de okos is vagy. Ha tudsz ezzel élni, tiéd a világ.
*Azért egy kis biztatás belefér. Jó megismerni valaki újat, legalább történik valami természetes is a kis életében, már ha természetesnek lehet venni azt a szituációt amiben éppen most ül.
Már majdnem valami filozofikus gondolata is támad, amikor a vak barátról kezd el mesélni, de aztán a vége olyanra sikeredik, hogy töröl minden emléket elméjéből, ami körülbelül 10 másodperccel ezelőtt született és hangosan felnevet. * - Hát ez nagyon jó! Bármilyen jó tanácsom volt eddig magamnak, én is így fogadtam csak meg. *Nevet még mindig, elképzelve, hogy mindbe nagyon csúnyán elesett, bár ő pont azért, mert sosem fogadta meg azt, amit magának mondott. Hála minden istenségnek, aki létezik e világon, hogy asztalukon újra piák garmadája koppan, nem is rest belekóstolni, hangja pedig ittasságához mérten kicsit hangosabb és vékonyabb is. De talán nem olyan idegesítő, hogy a Kalmár egy másik pontjáról dobókést hajítsanak elé, hogy kussoljon már.*
- Hú, máris?! Akkor tényleg itt fogok éjszakázni, mondjuk a tervem ez is volt. Ugye még maradsz?
*Néz rá olyan kérlelő őzike szemekkel, hogy arra semmiképpen ne mondhasson nemet újdonsült barátja. Most épp annak tartja. Érdekes egy fordulata a napnak.*
7006. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-19 18:25:02
Üzenet elküldve: 2024-02-19 18:25:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
- De nem ám! Annak születni kell, de ki tudja, lehet csak te nem tudod, hogy az vagy.
* Kacagással fejezi be azt az utolsó mondatot. Azok a fránya amazonok is, legtöbb ember mikor rájuk gondol, csak jók jutnak eszükbe, holott az igazság az az, hogy előbb törnek meg mintsem más. Közben Nelira a bicepszeivel példálózik, amin szintén csak kacag. *
- Jobban örülnél, ha ekkora lenne a kezed?
* Ekkor befeszit ő is, csak, hogy kicsit fitogtasson. Nem kevés munka kellett ahhoz, hogy ilyen kezei legyenek, szinte vért kellet izzadnia, na meg nem is beszélve a kísérletekről, amiket magán végzett. Bárcsak tudná, hogy a kard csak dísznek van. Az egyetlen dolog, amit a kardforgatásról tud, hogy melyik irányba kell azt tartania, ha nem akarja leszúrni magát. Ezt mondjuk nem fogja bevallani, pusztán enyhén riadt tekintetéből olvashatja le, hogy talán még ő is jobban ért hozzá. Gyorsan témát is vált valami rögtönzött dologgal. *
- Mágiát is tanulhatsz, asszem.
* Azért azt az utolsó szót szinte elharapja. Köztudott, hogy ha valakinek életmegváltó tanácsot adunk a végére oda kell tenni, hogy ”asszem, vagy nem tudom „, így a teljes felelősség alól felment. Reméli megúszta a témát, mondjuk nem hangzik rosszul az, ha elmennének kicsit gyakorolni, na mindegy. A tüzes példája eléri az ork füleit, de nem reagálja le, talán ezért is volt halk, mert nem kell lereagálni, mondjuk nem is tudna erre mit mondani. Egyértelmű, hogy ez már nem pusztán a virágokról szól, sokkal inkább, mintha magáról beszélne. Összecsapja könyvét és vissza helyezi a zsebébe, mikor a kérdések megindulnak. *
- Hát, annak tartom magam. Lehet más, nagyobb intellektussal rendelkezők belekötnének ebbe. Az meg, hogy milyen jegyzeteim vannak, arról csak annyit, hogy ne feledjek el valamit egyhamar.
* Bárkitől szívesen elfogad egy próbát, azzal letesztelni, hogy mégis mennyire okos is, de ember legyen a talpán, akiben van annyi kurázsi, hogy az ork vöröslő szemi elé álljon. *
- Ne sajnáld! Ez az élet rendje szeretők, barátok, lelkitársak, bármelyik percben elveszítheted őket. Ahogy egy régi vak barátom mondta „az életben mindig előre menj sose fordulj le az utadról”. Mondjuk neki pont nem vált be, szegény leeset egy szakadékba mikor a „jó tanácsát” követte.
* Beigazolódott a gyanúja, tényleg terv nélküli a szegénypára. Egyik kezével rákönyököl az asztalra és arra helyezi rá a fejét, de úgy hogy még pont eltudja félig takarni vele a fejét. *
~ Ehhez nem ittam még eleget. ~
* Megissza az utolsó kortyait is és már fel is akarna állni, hogy új kört indítson, de Nelira megelőzi és már a pultnál is jár. Nem időzik sokat és már jön is a következő kotyvalékkal. Első szaglásra megállapítja, hogy az övé bizony barackos lesz. Mielőtt kipróbálna, még ö is tesz egy kört a pult felé, hogy pótolja sörét valamivel. A pultnál az étlapot pásztázva megakad a szeme egy igazán régen kostolt löttynek. 30 aranyat tesz a pultra, ki is kap kettő darab Törpe sört, az újonnan szerzett itallal visszaül és maga majd társa elé is rak egy korsóval, ugyan nem árulja el, hogy mit tartalmaz, neki kell rájönnie. Abban a pillanatban, hogy leült már látja is a koccintásra szánt pálinkát és ahol koccintás van ott ivászat is. Felemeli a pálinkát és hozzá koccintja, majd leküldi egybe az egészet, igaza volt barack. Különös ez most nem ütötte meg úgy, mint a törköly, mondjuk nem is volt ilyen jó íze, mint a mostaninak. Ezt már nem jegyzeteli bele a noteszába, igy is teleírta már minden szarsággal. Közben kinéz az ablakon, nem lát mást csak sötétséget. *
- Mégis mennyi az idő? Mikor bejöttünk még világos volt.
- De nem ám! Annak születni kell, de ki tudja, lehet csak te nem tudod, hogy az vagy.
* Kacagással fejezi be azt az utolsó mondatot. Azok a fránya amazonok is, legtöbb ember mikor rájuk gondol, csak jók jutnak eszükbe, holott az igazság az az, hogy előbb törnek meg mintsem más. Közben Nelira a bicepszeivel példálózik, amin szintén csak kacag. *
- Jobban örülnél, ha ekkora lenne a kezed?
* Ekkor befeszit ő is, csak, hogy kicsit fitogtasson. Nem kevés munka kellett ahhoz, hogy ilyen kezei legyenek, szinte vért kellet izzadnia, na meg nem is beszélve a kísérletekről, amiket magán végzett. Bárcsak tudná, hogy a kard csak dísznek van. Az egyetlen dolog, amit a kardforgatásról tud, hogy melyik irányba kell azt tartania, ha nem akarja leszúrni magát. Ezt mondjuk nem fogja bevallani, pusztán enyhén riadt tekintetéből olvashatja le, hogy talán még ő is jobban ért hozzá. Gyorsan témát is vált valami rögtönzött dologgal. *
- Mágiát is tanulhatsz, asszem.
* Azért azt az utolsó szót szinte elharapja. Köztudott, hogy ha valakinek életmegváltó tanácsot adunk a végére oda kell tenni, hogy ”asszem, vagy nem tudom „, így a teljes felelősség alól felment. Reméli megúszta a témát, mondjuk nem hangzik rosszul az, ha elmennének kicsit gyakorolni, na mindegy. A tüzes példája eléri az ork füleit, de nem reagálja le, talán ezért is volt halk, mert nem kell lereagálni, mondjuk nem is tudna erre mit mondani. Egyértelmű, hogy ez már nem pusztán a virágokról szól, sokkal inkább, mintha magáról beszélne. Összecsapja könyvét és vissza helyezi a zsebébe, mikor a kérdések megindulnak. *
- Hát, annak tartom magam. Lehet más, nagyobb intellektussal rendelkezők belekötnének ebbe. Az meg, hogy milyen jegyzeteim vannak, arról csak annyit, hogy ne feledjek el valamit egyhamar.
* Bárkitől szívesen elfogad egy próbát, azzal letesztelni, hogy mégis mennyire okos is, de ember legyen a talpán, akiben van annyi kurázsi, hogy az ork vöröslő szemi elé álljon. *
- Ne sajnáld! Ez az élet rendje szeretők, barátok, lelkitársak, bármelyik percben elveszítheted őket. Ahogy egy régi vak barátom mondta „az életben mindig előre menj sose fordulj le az utadról”. Mondjuk neki pont nem vált be, szegény leeset egy szakadékba mikor a „jó tanácsát” követte.
* Beigazolódott a gyanúja, tényleg terv nélküli a szegénypára. Egyik kezével rákönyököl az asztalra és arra helyezi rá a fejét, de úgy hogy még pont eltudja félig takarni vele a fejét. *
~ Ehhez nem ittam még eleget. ~
* Megissza az utolsó kortyait is és már fel is akarna állni, hogy új kört indítson, de Nelira megelőzi és már a pultnál is jár. Nem időzik sokat és már jön is a következő kotyvalékkal. Első szaglásra megállapítja, hogy az övé bizony barackos lesz. Mielőtt kipróbálna, még ö is tesz egy kört a pult felé, hogy pótolja sörét valamivel. A pultnál az étlapot pásztázva megakad a szeme egy igazán régen kostolt löttynek. 30 aranyat tesz a pultra, ki is kap kettő darab Törpe sört
, az újonnan szerzett itallal visszaül és maga majd társa elé is rak egy korsóval, ugyan nem árulja el, hogy mit tartalmaz, neki kell rájönnie. Abban a pillanatban, hogy leült már látja is a koccintásra szánt pálinkát és ahol koccintás van ott ivászat is. Felemeli a pálinkát és hozzá koccintja, majd leküldi egybe az egészet, igaza volt barack. Különös ez most nem ütötte meg úgy, mint a törköly, mondjuk nem is volt ilyen jó íze, mint a mostaninak. Ezt már nem jegyzeteli bele a noteszába, igy is teleírta már minden szarsággal. Közben kinéz az ablakon, nem lát mást csak sötétséget. *- Mégis mennyi az idő? Mikor bejöttünk még világos volt.
7005. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-19 16:29:02
Üzenet elküldve: 2024-02-19 16:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bújócska //
*Végigsimít combján, hogy érezze tőrét, és még jobban megnyugszik, dacára annak, amit a másik mondott. Nem olyan elveszett lány Neli, de ahhoz, hogy kijöjjön belőle az elemésztő tűz, nagyon fel kell idegesíteni. Vagy inkább mélységesen megbántani. Arra igen rosszul reagál.*
- Nem lehet mindenki harcos amazon. De egy kis biztonságot azért ad, hogy van. A saját erőmnél biztosan többet ér.
*Simít végig a nemlétező bicepszén, még kicsit be is hajlítja kezeit, hogy érezze, valóban nem nőtt oda semmi, de hát nem is volt célja. Talán lassan át kéne ezt is gondolni, hiszen gyűjti azokat, akiktől meg kell majd védenie magát.* - Te biztos jobban értesz a fegyverekhez, ha elmennél a seregbe. Ott azért nem lenne elég az a szép nagy kezed. *Néz végig pimaszul a másikon, még mindig nagyon örül neki, hogy ott van bástyának. Talán egész este is elnézné, hogy milyen jó védelmet akasztott le magának. *
- És van virág, ami tűzzel irt ki másokat. *Olyan halkan mondja, hogy lehet, hogy csak gondolta. Az arcán díszelgő kis koromcsík azért így már értelmet is nyerhetne. Addig ugyan nem törli le, amíg nem tud róla, hogy ott van.
Féloldalasan dönti a fejét, nem leskelődik igazán, hogy mi az amit leír a másik, de érdeklődéssel pislog, mert ha valaki jegyzetel, az talán tanulni is szokott. Vagy szenilis és elfelejti amit mondanak neki. Neli inkább az előbbire gondol.* - Miért írtad le? *Érdeklődik.* - Miféle jegyzeteid vannak neked? *Az ork vette elő a könyvecskéjét, magára vessen, a szőkeség mindent megkérdez úgy is, amit meg akar.*
- Á, szóval tanult vagy. *Rakja össze a morzsákból a képet, milyen jó, hogy felhozta az ork asszonyságot, meg a melleket.*
- Sajnálom, azt hiszem nem könnyű megtalálni a megfelelőt. *Neli megtalálta már vagy ötször pedig, csak mindig megbántották, és akkor robban. Azután pedig valahogy senki nem akarja kiscicaként simogatni tovább, hogy dorombolva odabújjon. Szemétség.* - De biztos összejön egyszer. *Egy téma, amiben nem túl bölcs, de azért próbálkozik. Kissé elhalványodik a tekintete, azért nem olyan jó érzés, most a semmit újraépíteni.*
-Dehogy van. Hirtelen kellett eljönni, és nincs is hová visszamenni. Sok választásom nem maradt, majd este gondolkodok kicsit. Mindenre rájövök, biztosan erre is rá fogok. Igyunk még egyet. *Szalad el a pulthoz meg sem várva, hogy mit akar a másik. Neki kell még egy pálinka. *
- Ez most két Gyümölcs pálinka. *Szólal meg, miután kifizette a 26 aranyat és visszaült társához.* - Már ha fel akarod jegyezni. De nem tudom milyen gyümölcs, kóstoljuk meg. *Vigyorog és emeli is koccintásra az újabb adag boldogságot.*
*Végigsimít combján, hogy érezze tőrét, és még jobban megnyugszik, dacára annak, amit a másik mondott. Nem olyan elveszett lány Neli, de ahhoz, hogy kijöjjön belőle az elemésztő tűz, nagyon fel kell idegesíteni. Vagy inkább mélységesen megbántani. Arra igen rosszul reagál.*
- Nem lehet mindenki harcos amazon. De egy kis biztonságot azért ad, hogy van. A saját erőmnél biztosan többet ér.
*Simít végig a nemlétező bicepszén, még kicsit be is hajlítja kezeit, hogy érezze, valóban nem nőtt oda semmi, de hát nem is volt célja. Talán lassan át kéne ezt is gondolni, hiszen gyűjti azokat, akiktől meg kell majd védenie magát.* - Te biztos jobban értesz a fegyverekhez, ha elmennél a seregbe. Ott azért nem lenne elég az a szép nagy kezed. *Néz végig pimaszul a másikon, még mindig nagyon örül neki, hogy ott van bástyának. Talán egész este is elnézné, hogy milyen jó védelmet akasztott le magának. *
- És van virág, ami tűzzel irt ki másokat. *Olyan halkan mondja, hogy lehet, hogy csak gondolta. Az arcán díszelgő kis koromcsík azért így már értelmet is nyerhetne. Addig ugyan nem törli le, amíg nem tud róla, hogy ott van.
Féloldalasan dönti a fejét, nem leskelődik igazán, hogy mi az amit leír a másik, de érdeklődéssel pislog, mert ha valaki jegyzetel, az talán tanulni is szokott. Vagy szenilis és elfelejti amit mondanak neki. Neli inkább az előbbire gondol.* - Miért írtad le? *Érdeklődik.* - Miféle jegyzeteid vannak neked? *Az ork vette elő a könyvecskéjét, magára vessen, a szőkeség mindent megkérdez úgy is, amit meg akar.*
- Á, szóval tanult vagy. *Rakja össze a morzsákból a képet, milyen jó, hogy felhozta az ork asszonyságot, meg a melleket.*
- Sajnálom, azt hiszem nem könnyű megtalálni a megfelelőt. *Neli megtalálta már vagy ötször pedig, csak mindig megbántották, és akkor robban. Azután pedig valahogy senki nem akarja kiscicaként simogatni tovább, hogy dorombolva odabújjon. Szemétség.* - De biztos összejön egyszer. *Egy téma, amiben nem túl bölcs, de azért próbálkozik. Kissé elhalványodik a tekintete, azért nem olyan jó érzés, most a semmit újraépíteni.*
-Dehogy van. Hirtelen kellett eljönni, és nincs is hová visszamenni. Sok választásom nem maradt, majd este gondolkodok kicsit. Mindenre rájövök, biztosan erre is rá fogok. Igyunk még egyet. *Szalad el a pulthoz meg sem várva, hogy mit akar a másik. Neki kell még egy pálinka. *
- Ez most két Gyümölcs pálinka. *Szólal meg, miután kifizette a 26 aranyat és visszaült társához.*
- Már ha fel akarod jegyezni. De nem tudom milyen gyümölcs, kóstoljuk meg. *Vigyorog és emeli is koccintásra az újabb adag boldogságot.*
7004. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-18 14:26:20
Üzenet elküldve: 2024-02-18 14:26:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Nem tudja kibogozni a problémáit, olybá tűnik pusztán szavaival nem képes teljesen megnyitásra bírni. Úgy tűnik, itt az alkohol játssza a jégtörő szerepét. Az utolsó kortyainál járhat már, lassan a kupa alját is látja, aminek nem nagyon örül. *
- Nem a kardtól lesz valaki erősebb. A kard, csupán egy eszköz, amivel képes vagy meghosszabbítani a kezeidet, ha elvesztenéd, elvesztenéd vele a saját erődet is?
* Járatja a száját, hátha jobbkedvre tudja deríteni ezzel kapcsolatban, viszont szavait le is nyelhetné, mivel vannak elképesztő kardok is, amik a viselőjét felerősítik, de ha egy ilyen kardra hagyatkozik valaki, azzal könnyen elbánhatnak. Ugyan neki is van egy kard az oldalán, amit szívesen elcserélne egy ilyen varázskardra (mondjuk ki nem?), de biztos nem hagyakozna csak arra. *
- Ami nem öl meg, az megerősít. Vannak olyan virágok, amik már pusztán egy erősebb esőtől elpusztulnak és vannak, amiket tűzzel irtanak, de mindig találnak utat.
* Kisebb tapasztalat beszél belőle, odahaza is voltak olyan rózsák, amiket ha rossz időben öntözött, akkor elhervadtak és volt olyan, amire erdőt kellet gyújtani és még így sem szabadult meg tőle. *
- Törköl…
* Hümmög magában, majd előveszi kiskönyvét, majd leírja a hibásan kiejtett nevet. Méreteskezei, ugyan kitakarják a legtöbb szót, amit ír. Ha a szőkeség cseles és vet egy pillantást az oldalakra, akkor egyik oldalt láthat rajzokat növényekről mellettük valami apró leírással, amit csak közelről lehet leolvasni másik oldalt néhány fogadó neve, megközelíthetőségé és bekarikázva pár helyen, néhány italnak a neve. Mikor megemlíti az ork asszonyokat felemeli a fejét egyik szemöldökével egyűt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy jól értette. Először saját melleire néz, próbálja elképzelni, hogy mégis mekkorával lennének nagyobbak, mint sajátja, még egy sunyi pillantást is tesz Nelirára, hogy legalább viszonyítási alapjai legyenek. Elképzeli, de nehezen formálódik meg ez a kép a fejében, mivel még életében nem látott női orkot. Később mintha felélénkülne ebben a témában. Még nem is mondott semmi komolyabbat, de már kíváncsiskodik is a kapcsolata után. *
- Háát. Sok oka van ennek, Távolság, különböző nézetek, volt még olyan is, aki megakart teríteni az istenébe, a legdurvább, amikor valaki elakart csábitani, hogy később eladjon rabszolgának, mert „nézd már, egy tanult ork, ez biztos sokat ér a cirkuszban”.
* Az utolsó mondatot gúnyos hangon mondja majd a végén nevet miatta. Mondjuk, azokat a történeteket pont kihagyja, amikben megpróbálták megölni. Nem próbálja a múltjával terhelni a kis kobakját. *
- Még nem is gondolkodtál ezen? Azt hittem már régóta van terved! Képzeld el, ha pár haramia talált volna meg az utcákon helyettem.
* Sóhajt egyet. Nem hitte volna, hogy van bárki, aki simán ott hagy csapot papot és világgá megy. Na de ez van, a múlton már nem lehet vitatkozni. *
* Nem tudja kibogozni a problémáit, olybá tűnik pusztán szavaival nem képes teljesen megnyitásra bírni. Úgy tűnik, itt az alkohol játssza a jégtörő szerepét. Az utolsó kortyainál járhat már, lassan a kupa alját is látja, aminek nem nagyon örül. *
- Nem a kardtól lesz valaki erősebb. A kard, csupán egy eszköz, amivel képes vagy meghosszabbítani a kezeidet, ha elvesztenéd, elvesztenéd vele a saját erődet is?
* Járatja a száját, hátha jobbkedvre tudja deríteni ezzel kapcsolatban, viszont szavait le is nyelhetné, mivel vannak elképesztő kardok is, amik a viselőjét felerősítik, de ha egy ilyen kardra hagyatkozik valaki, azzal könnyen elbánhatnak. Ugyan neki is van egy kard az oldalán, amit szívesen elcserélne egy ilyen varázskardra (mondjuk ki nem?), de biztos nem hagyakozna csak arra. *
- Ami nem öl meg, az megerősít. Vannak olyan virágok, amik már pusztán egy erősebb esőtől elpusztulnak és vannak, amiket tűzzel irtanak, de mindig találnak utat.
* Kisebb tapasztalat beszél belőle, odahaza is voltak olyan rózsák, amiket ha rossz időben öntözött, akkor elhervadtak és volt olyan, amire erdőt kellet gyújtani és még így sem szabadult meg tőle. *
- Törköl…
* Hümmög magában, majd előveszi kiskönyvét, majd leírja a hibásan kiejtett nevet. Méreteskezei, ugyan kitakarják a legtöbb szót, amit ír. Ha a szőkeség cseles és vet egy pillantást az oldalakra, akkor egyik oldalt láthat rajzokat növényekről mellettük valami apró leírással, amit csak közelről lehet leolvasni másik oldalt néhány fogadó neve, megközelíthetőségé és bekarikázva pár helyen, néhány italnak a neve. Mikor megemlíti az ork asszonyokat felemeli a fejét egyik szemöldökével egyűt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy jól értette. Először saját melleire néz, próbálja elképzelni, hogy mégis mekkorával lennének nagyobbak, mint sajátja, még egy sunyi pillantást is tesz Nelirára, hogy legalább viszonyítási alapjai legyenek. Elképzeli, de nehezen formálódik meg ez a kép a fejében, mivel még életében nem látott női orkot. Később mintha felélénkülne ebben a témában. Még nem is mondott semmi komolyabbat, de már kíváncsiskodik is a kapcsolata után. *
- Háát. Sok oka van ennek, Távolság, különböző nézetek, volt még olyan is, aki megakart teríteni az istenébe, a legdurvább, amikor valaki elakart csábitani, hogy később eladjon rabszolgának, mert „nézd már, egy tanult ork, ez biztos sokat ér a cirkuszban”.
* Az utolsó mondatot gúnyos hangon mondja majd a végén nevet miatta. Mondjuk, azokat a történeteket pont kihagyja, amikben megpróbálták megölni. Nem próbálja a múltjával terhelni a kis kobakját. *
- Még nem is gondolkodtál ezen? Azt hittem már régóta van terved! Képzeld el, ha pár haramia talált volna meg az utcákon helyettem.
* Sóhajt egyet. Nem hitte volna, hogy van bárki, aki simán ott hagy csapot papot és világgá megy. Na de ez van, a múlton már nem lehet vitatkozni. *
7003. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-18 11:32:55
Üzenet elküldve: 2024-02-18 11:32:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bújócska //
*Neki tetszik ez a szituáció. Egy nagydarab ork ül vele szemben, közösen isznak és csevegnek. Nem is tudja, hogy valaha volt-e köze hasonló lényekhez, de kezdi lerombolni benne a sztereotípiákat, ami jó, hiszen ezekből tanulja a legtöbbet. Nem minden az aminek látszik. Na de nem minden az sem, aminek Nelira látszik, az angyali kis felszín alatt igazi démon honol, aki hirtelen tör elő belőle, mindent felégetve maga körül... talán szó szerint is. Aztán megnyugszik és újra kedvesen mosolyog.
A másikkal együtt nevet fel. Ó, ha tudná, hogy pontosan azért ül itt vele, mert tényleg olyan jó erőben van. Talán majd ha elkezd hatni az ital, amit bőszen kortyolgat, majd akkor elárulja neki az igazi okokat, de még nem tette meg igazán a hatását az őszinteség-szérum.*
- Jó lenne erősnek lenni. Az én véremben ez nincs benne, de legalább van fegyverem. Az is valami.
*Vigyorog, majd amikor szóba hozza bánatát, azért eltűnik róla ez a fajta érzelem.*
- Vannak pedig szép virágok, amik mérgeznek. Szerinte olyan vagyok.
*Ezzel ugyan mélységesen nem ért egyet, pedig az igazabbnál is igazabb. Megvonja vállát, ez van, majd csak túllendül ezen is, volt már ilyen, talán lesz is még.*
- Törköly. Egészen finom. *Bár már neki elfogyott, még nem kér újat, amíg van valamennyi a borából, azt kezdi el kortyolni.*
- Miért is bohóckodnék? Biztos vannak szép ork asszonyok, jó nagy mellekkel. *Hogy miért fontosak a méretek, azt nem tudja, de azt képzeli, hogy hatalmas keblei lehetnek a hatalmas asszonyoknak. Milyen vicces lenne, ha egy ilyen is itt ülne velük ő pedig két monstrum között iszogathatná eltörpülve az italát.* - Miért?
*Most először tényleg csillannak az íriszei, úgy igazán, mert érdekli. Érdekli minden, ami érzelmekkel kapcsolatos, hátha elűzi a benne tomboló fájdalmat és haragot. Ha nem akar beszélni a másik is biztosan faggatni fogja, úgyhogy jobban teszi, ha beszélni kezd. Meg kell nyugtatnia saját példákkal Nelit. Vagy megmutatni, hogy a helyzeténél van rosszabb. *
- Még át sem tudtam gondolni igazán. Itt maradok talán egy-két estét, aztán átgondolom, mert ma reggel még nem tudtam, hogy ezen nekem gondolkodni kell egyáltalán. Tervek nélkül mégsem maradhatok, ugye?
*Lögyböli kicsit az itókáját, hogy nézze a pohárban lejtett táncát a testes italnak. Kicsit el is veszik benne, csak ha újra szól asztaltársa, akkor rántja ki ebből a röpke meditatív állapotból*
*Neki tetszik ez a szituáció. Egy nagydarab ork ül vele szemben, közösen isznak és csevegnek. Nem is tudja, hogy valaha volt-e köze hasonló lényekhez, de kezdi lerombolni benne a sztereotípiákat, ami jó, hiszen ezekből tanulja a legtöbbet. Nem minden az aminek látszik. Na de nem minden az sem, aminek Nelira látszik, az angyali kis felszín alatt igazi démon honol, aki hirtelen tör elő belőle, mindent felégetve maga körül... talán szó szerint is. Aztán megnyugszik és újra kedvesen mosolyog.
A másikkal együtt nevet fel. Ó, ha tudná, hogy pontosan azért ül itt vele, mert tényleg olyan jó erőben van. Talán majd ha elkezd hatni az ital, amit bőszen kortyolgat, majd akkor elárulja neki az igazi okokat, de még nem tette meg igazán a hatását az őszinteség-szérum.*
- Jó lenne erősnek lenni. Az én véremben ez nincs benne, de legalább van fegyverem. Az is valami.
*Vigyorog, majd amikor szóba hozza bánatát, azért eltűnik róla ez a fajta érzelem.*
- Vannak pedig szép virágok, amik mérgeznek. Szerinte olyan vagyok.
*Ezzel ugyan mélységesen nem ért egyet, pedig az igazabbnál is igazabb. Megvonja vállát, ez van, majd csak túllendül ezen is, volt már ilyen, talán lesz is még.*
- Törköly. Egészen finom. *Bár már neki elfogyott, még nem kér újat, amíg van valamennyi a borából, azt kezdi el kortyolni.*
- Miért is bohóckodnék? Biztos vannak szép ork asszonyok, jó nagy mellekkel. *Hogy miért fontosak a méretek, azt nem tudja, de azt képzeli, hogy hatalmas keblei lehetnek a hatalmas asszonyoknak. Milyen vicces lenne, ha egy ilyen is itt ülne velük ő pedig két monstrum között iszogathatná eltörpülve az italát.* - Miért?
*Most először tényleg csillannak az íriszei, úgy igazán, mert érdekli. Érdekli minden, ami érzelmekkel kapcsolatos, hátha elűzi a benne tomboló fájdalmat és haragot. Ha nem akar beszélni a másik is biztosan faggatni fogja, úgyhogy jobban teszi, ha beszélni kezd. Meg kell nyugtatnia saját példákkal Nelit. Vagy megmutatni, hogy a helyzeténél van rosszabb. *
- Még át sem tudtam gondolni igazán. Itt maradok talán egy-két estét, aztán átgondolom, mert ma reggel még nem tudtam, hogy ezen nekem gondolkodni kell egyáltalán. Tervek nélkül mégsem maradhatok, ugye?
*Lögyböli kicsit az itókáját, hogy nézze a pohárban lejtett táncát a testes italnak. Kicsit el is veszik benne, csak ha újra szól asztaltársa, akkor rántja ki ebből a röpke meditatív állapotból*
7002. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-15 21:32:06
Üzenet elküldve: 2024-02-15 21:32:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bujócska //
* Úgy érzi, csak ö jártatja a száját, míg partnere csak figyeli és hallgatja. Mondjuk, mond pár érdekes dolgot és a hosszú nappal egyet kell értsen, bejárta a külső területek egy részét, sőt még a városban is volt egy két megállója *
- Ne is mond, nemrég voltam a piacon is, az a sok szar, amit ott kínálnak, hagyjuk már! Mondjuk ott vettem ezt a kis aranyost is, de szerintem lehúztak vele. * Mutat a vörös fiolára, majd a rövid magyarázat után, már nyúl is érte, hogy vissza helyezze zsebébe, nem mintha félne, hogy a lány kirabolja, inkább attól tart itt hagyná később az asztalon. *
- Persze, hogy jó erőben vagyok, a véremben van, ha érted! * Felkacag erre kijelentésére, elvégre még a pufi, avagy dagadt orkok is jó erőben vannak, csak nem látszik rajtuk. Közben állítja, hogy ork pofája nem is ijesztő, hogy ez csak azért mondja, hogy jobb kedvre derítse vagy komolyan gondolja, nem lehet tudni. Új témának a szerelem kerül elő, ugyan, ez a téma sem új számára, viszont elég érdekes, hogy pont ezt került elő. *
- Hmm. Szerelmi bánat? Már sajnálom az illetőt, egy ilyen virágszálat nem szabad elengedni. * Emeli erre korsóját, de nem abból iszik, hanem a pálinkát húzza meg. *
- Milyen pálinka ez? * Kérdezi, miközben a pohárral néz farkasszemet. Ugyan otthon kostolt már mindenfajta italt, a parasztok borán keresztül a nemesek nektáráig, viszont akad néha egy egy olyan nedű, amit még maga sem kóstolt. *
- Ne aggódj, aki szeret téged az mindig visszavár! * Bölcsesség beszél belőle vagy a pálinka (?) Ezt nem tudjuk meg már, egy biztos, tapasztalata van neki elég. *
- Szerelem? * Felemeli egyik szemöldökét * Ember, néztél már rám a mai nap vagy csak bohóckodsz velem?* Elneveti magát az utolsó szónál, viccesnek tartja az egész kérdést. Belenéz a kandalóba, a tűz melege, ropogó hangja, a lángok éles tánca régi emlékeket idéz benne. *
- Volt! De nincs többé. * Ennyit mond, mire újra csendben ül, korsólyából iszik még egy keveset. Hümmög magában, próbál valami témát kitalálni, de elméje zavaros. Végül mégis csak szóra bírja magát. *
- Mik a terveid? * Azt hallotta, hogy a szerelmi bánata miatt akar inni, de inkább az utána lévő terveiről érdeklődik. Elvégre említette, hogy nincs lakása és a helyzetéből ítélve másra sem számíthat. *
* Úgy érzi, csak ö jártatja a száját, míg partnere csak figyeli és hallgatja. Mondjuk, mond pár érdekes dolgot és a hosszú nappal egyet kell értsen, bejárta a külső területek egy részét, sőt még a városban is volt egy két megállója *
- Ne is mond, nemrég voltam a piacon is, az a sok szar, amit ott kínálnak, hagyjuk már! Mondjuk ott vettem ezt a kis aranyost is, de szerintem lehúztak vele. * Mutat a vörös fiolára, majd a rövid magyarázat után, már nyúl is érte, hogy vissza helyezze zsebébe, nem mintha félne, hogy a lány kirabolja, inkább attól tart itt hagyná később az asztalon. *
- Persze, hogy jó erőben vagyok, a véremben van, ha érted! * Felkacag erre kijelentésére, elvégre még a pufi, avagy dagadt orkok is jó erőben vannak, csak nem látszik rajtuk. Közben állítja, hogy ork pofája nem is ijesztő, hogy ez csak azért mondja, hogy jobb kedvre derítse vagy komolyan gondolja, nem lehet tudni. Új témának a szerelem kerül elő, ugyan, ez a téma sem új számára, viszont elég érdekes, hogy pont ezt került elő. *
- Hmm. Szerelmi bánat? Már sajnálom az illetőt, egy ilyen virágszálat nem szabad elengedni. * Emeli erre korsóját, de nem abból iszik, hanem a pálinkát húzza meg. *
- Milyen pálinka ez? * Kérdezi, miközben a pohárral néz farkasszemet. Ugyan otthon kostolt már mindenfajta italt, a parasztok borán keresztül a nemesek nektáráig, viszont akad néha egy egy olyan nedű, amit még maga sem kóstolt. *
- Ne aggódj, aki szeret téged az mindig visszavár! * Bölcsesség beszél belőle vagy a pálinka (?) Ezt nem tudjuk meg már, egy biztos, tapasztalata van neki elég. *
- Szerelem? * Felemeli egyik szemöldökét * Ember, néztél már rám a mai nap vagy csak bohóckodsz velem?* Elneveti magát az utolsó szónál, viccesnek tartja az egész kérdést. Belenéz a kandalóba, a tűz melege, ropogó hangja, a lángok éles tánca régi emlékeket idéz benne. *
- Volt! De nincs többé. * Ennyit mond, mire újra csendben ül, korsólyából iszik még egy keveset. Hümmög magában, próbál valami témát kitalálni, de elméje zavaros. Végül mégis csak szóra bírja magát. *
- Mik a terveid? * Azt hallotta, hogy a szerelmi bánata miatt akar inni, de inkább az utána lévő terveiről érdeklődik. Elvégre említette, hogy nincs lakása és a helyzetéből ítélve másra sem számíthat. *
7001. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-15 19:33:06
Üzenet elküldve: 2024-02-15 19:33:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bújócska //
*Ahogy a gyűrűjét nézi a másik, úgy téved rá Neli szeme is. Nem szarka ő, hogy rámenjen egyből valamire, ami fényes, de ezek mindig nagy erővel bírnak. Neki is fontos saját függője, mindig jobban vigyáz rá, mint akár saját magára.*
- Nem, nem, hosszú nap volt ez, csak sóhajtozok itt, mert jól esett végre leülni és csak úgy lenni.
*Nem hazudik, csak nem mond el mindent. Nem olyan hamar adja ő ki lelkében dúló dolgait, csak azért mert belekortyolt egyet az italába. De legalább egész jó társaságra akadt. Tényleg nem is gondolta volna.*
- Volt, onnan jöttem el, mert... el kellett.
*Játékosan beharapja alsó ajkát, hogy ne kelljen tovább beszélnie, inkább a poharával kezd el játszani egészen addig, míg nem kezdenek el valami másról beszélni. Ahogy játszik az üveggel, meglátja, hogy ujjai között még mindig kormos egy kicsit, így azt kezdi el tisztogatni, hogy megszabaduljon az utolsó kis emlékektől is.
Hallgatni kezdi az ork beszámolót, először az üvegcsére tekint, ami izgalmat kelt benne, mert tőle sem áll távol az ilyesmi, csak még nem gyakorolt eleget. Aztán izgalmát hamar elűzi a másik csapása, amitől egy pillanatra hátrahőköl, smaragd szemei elkerekednek és úgy néz a másikra, mint aki lefagyott egy pillanatig. Aztán akaratlanul is felnevet, ahogy leesik neki, hogy itt nem őt akarják bántani, hanem csak túl nagy a beleélés. Ezt már szereti. Csak ketté ne hasadjon az asztal. Még csak le sem csitítja, mert minek, szereti, ha valaki nem rejti véka alá, amit érez.*
- Húha. Te aztán jó erőben vagy. Na de.. cseppet se aggódj, mindenki utat talál magának, ha igazán akarja. De tényleg nem kell nagyban kezdeni. Még a végén valakinek nem fog tetszeni. Legyél okos, ismerkedj, dolgozz és azon kapod magad, hogy téged fognak keresni, nem te őket. Türelem nagyfiú.
*Vigyorog, mintha az év tanácsát adta volna. Persze lehet, hogy tele van közhellyel, de ritkaság számba megy, hogy valaki csak úgy belép ide és lehasal elé a világ. Mindenért meg kell dolgozni. Nagyon kíváncsi egyébként, hogy mi lehet az üvegcsében, de még nem faggatózik.*
- Nem is vagy olyan ijesztő.
*Hogy ez most bók, vagy sértés, azt döntse el a másik. Na jó, Nelitől ez most bók volt, el is kezdi tekergetni a haját, hogy a szólására véletlenül se kapjon egyet ő is azzal a nagy tenyérrel.*
- Ja, hogy ennyi. Egyszerűek és nagyszerűek vagytok.
*Állapítja meg. Nem tud belekötni abba, amit mesél a másik, valószínűleg tényleg pontosan így van, ahogy.*
- Én nem vagyok túl érdekes. *Hazudja, de hát nem teregetheti ki a szennyest azonnal.* - Szerelmi bánatom van, azért akarok inni. Értem nem akarták megmutatni, hogy akár harcba is mennének.
*Görbül lefelé sötétre mázolt ajka, persze ez csak a történetének a negyed igazsága. De ebbe semmilyen férfi nem szeret belemászni, így hátha nem is kell magáról annyit beszélnie tovább. Felhajtja pálinkáját, hogy ereiben érezze a szétáramló nyugalmat.* - Neked van szerelmed?
*Ahogy a gyűrűjét nézi a másik, úgy téved rá Neli szeme is. Nem szarka ő, hogy rámenjen egyből valamire, ami fényes, de ezek mindig nagy erővel bírnak. Neki is fontos saját függője, mindig jobban vigyáz rá, mint akár saját magára.*
- Nem, nem, hosszú nap volt ez, csak sóhajtozok itt, mert jól esett végre leülni és csak úgy lenni.
*Nem hazudik, csak nem mond el mindent. Nem olyan hamar adja ő ki lelkében dúló dolgait, csak azért mert belekortyolt egyet az italába. De legalább egész jó társaságra akadt. Tényleg nem is gondolta volna.*
- Volt, onnan jöttem el, mert... el kellett.
*Játékosan beharapja alsó ajkát, hogy ne kelljen tovább beszélnie, inkább a poharával kezd el játszani egészen addig, míg nem kezdenek el valami másról beszélni. Ahogy játszik az üveggel, meglátja, hogy ujjai között még mindig kormos egy kicsit, így azt kezdi el tisztogatni, hogy megszabaduljon az utolsó kis emlékektől is.
Hallgatni kezdi az ork beszámolót, először az üvegcsére tekint, ami izgalmat kelt benne, mert tőle sem áll távol az ilyesmi, csak még nem gyakorolt eleget. Aztán izgalmát hamar elűzi a másik csapása, amitől egy pillanatra hátrahőköl, smaragd szemei elkerekednek és úgy néz a másikra, mint aki lefagyott egy pillanatig. Aztán akaratlanul is felnevet, ahogy leesik neki, hogy itt nem őt akarják bántani, hanem csak túl nagy a beleélés. Ezt már szereti. Csak ketté ne hasadjon az asztal. Még csak le sem csitítja, mert minek, szereti, ha valaki nem rejti véka alá, amit érez.*
- Húha. Te aztán jó erőben vagy. Na de.. cseppet se aggódj, mindenki utat talál magának, ha igazán akarja. De tényleg nem kell nagyban kezdeni. Még a végén valakinek nem fog tetszeni. Legyél okos, ismerkedj, dolgozz és azon kapod magad, hogy téged fognak keresni, nem te őket. Türelem nagyfiú.
*Vigyorog, mintha az év tanácsát adta volna. Persze lehet, hogy tele van közhellyel, de ritkaság számba megy, hogy valaki csak úgy belép ide és lehasal elé a világ. Mindenért meg kell dolgozni. Nagyon kíváncsi egyébként, hogy mi lehet az üvegcsében, de még nem faggatózik.*
- Nem is vagy olyan ijesztő.
*Hogy ez most bók, vagy sértés, azt döntse el a másik. Na jó, Nelitől ez most bók volt, el is kezdi tekergetni a haját, hogy a szólására véletlenül se kapjon egyet ő is azzal a nagy tenyérrel.*
- Ja, hogy ennyi. Egyszerűek és nagyszerűek vagytok.
*Állapítja meg. Nem tud belekötni abba, amit mesél a másik, valószínűleg tényleg pontosan így van, ahogy.*
- Én nem vagyok túl érdekes. *Hazudja, de hát nem teregetheti ki a szennyest azonnal.* - Szerelmi bánatom van, azért akarok inni. Értem nem akarták megmutatni, hogy akár harcba is mennének.
*Görbül lefelé sötétre mázolt ajka, persze ez csak a történetének a negyed igazsága. De ebbe semmilyen férfi nem szeret belemászni, így hátha nem is kell magáról annyit beszélnie tovább. Felhajtja pálinkáját, hogy ereiben érezze a szétáramló nyugalmat.* - Neked van szerelmed?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7133-7152