Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-19 09:39:51
Üzenet elküldve: 2021-01-19 09:39:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*A további névrövidítés ötletére - ha szélesen vigyorogva, mandulaszemeit játékosan összeszorítva is - csak a fejét rázza.*
- Ez nem egy személynév, mint a... Morwon vagy a Niana. Mi beavatással kapjuk a nevünket, és minden... *itt elgondolkodva leteszi maga mellé a kalapját, majd nekidől a háta mögötti gerendának* ...minden név segít a szerzetesnek az útján maradni. Mint a tábortűz a végtelen éjszakában, vagy az Észak Kardja csillagkép. Ha elveszel a névből *néz somolyogva a koldus szemébe* eltakarod előlem a tüzet, és felhőt küldesz a csillagaim elé. Maradjunk kérlek a Nawanthiriben.
*Gombernyő Merulon kacifántos történetét inkább nem feszegeti. Van egy olyan érzése, hogy sem ő, sem Nimeril nem lenne boldogabb tőle.*
- Kipróbáltam, tényleg tud olvasni! *emeli meg az ujját, mikor tesznek egy kitérőt Ukrom műveltségére.* Csak azt nem tudom, hol tanulta. A kevésből, amit magáról mesélt, úgy vettem ki, hogy valami nagyon durva rabszolgatelepről származik, és miután megszökött, zsoldosnak állt. A betűket egyikhez sem kell ismerni.
*Nawanthiri egyáltalán nem öltözködik kihívóan, de azért akinek van szeme látásra, a bő ruhák eséséből-domborodásából úgyis észreveszi, hol van mit fogni rajta. Ha pedig sétál, a puha léptei többet is elárulnak.
A vöröstől mindenre számított a műhelybeli kis története után, csak arra a zajos egyetértésre nem, amit végül kap. Kicsit meg is illetődik, de amikor Nimeril a szalonnába fojtja a haragját, visszaköltözik a vidámság a szeme sarkába.*
- Arany szívem... *csóválja meg együttérzően a fejét a fürdős eseten.* Téged aztán mindenki megtalál. *A kárpótlásra csak legyint.*
- Amulettem lett, az áruson kitöltöttem a dühömet, nekem ennyi elég. Ukrom meg... *itt eltűnődik, vajon mit tehetett volna az a morózus szürkebőrű* ...az eset után mesélte, hogy ott, ahol felnőtt, nem maradtak meg nők: ha nem szöktek meg, akkor meghaltak. Szerintem nem tudhatta, mi jár az árus fejében. Nem volt tapasztalata az ilyen dolgokban *elhúzza a száját* ahogyan nekem sem... *Azért a Nimeriltől érkező támogatásra hálásan visszamosolyog. Razkalewa uram, az inkriminált kereskedő pedig bizonyára egy életre megtanulta, hogyan kell illendően bánni a vásárlókkal!
Aztán egyszer csak visszakanyarodnak a lázadás és a meredély Romvárosban hagyott témájához. Nawanthirinek kell egy kis gondolkodási idő, míg eszébe jut, miket is akart kérdezni, főleg, mert azok időközben összegabalyodtak a vörösre vonatkozó kérdésekkel. Három darabka sajt is elfogy, mire megszólal végül:*
- Mi történt a városőrséggel, miután felrobbant a barakkjuk? És kik laknak a Sárvárosban?
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*A további névrövidítés ötletére - ha szélesen vigyorogva, mandulaszemeit játékosan összeszorítva is - csak a fejét rázza.*
- Ez nem egy személynév, mint a... Morwon vagy a Niana. Mi beavatással kapjuk a nevünket, és minden... *itt elgondolkodva leteszi maga mellé a kalapját, majd nekidől a háta mögötti gerendának* ...minden név segít a szerzetesnek az útján maradni. Mint a tábortűz a végtelen éjszakában, vagy az Észak Kardja csillagkép. Ha elveszel a névből *néz somolyogva a koldus szemébe* eltakarod előlem a tüzet, és felhőt küldesz a csillagaim elé. Maradjunk kérlek a Nawanthiriben.
*Gombernyő Merulon kacifántos történetét inkább nem feszegeti. Van egy olyan érzése, hogy sem ő, sem Nimeril nem lenne boldogabb tőle.*
- Kipróbáltam, tényleg tud olvasni! *emeli meg az ujját, mikor tesznek egy kitérőt Ukrom műveltségére.* Csak azt nem tudom, hol tanulta. A kevésből, amit magáról mesélt, úgy vettem ki, hogy valami nagyon durva rabszolgatelepről származik, és miután megszökött, zsoldosnak állt. A betűket egyikhez sem kell ismerni.
*Nawanthiri egyáltalán nem öltözködik kihívóan, de azért akinek van szeme látásra, a bő ruhák eséséből-domborodásából úgyis észreveszi, hol van mit fogni rajta. Ha pedig sétál, a puha léptei többet is elárulnak.
A vöröstől mindenre számított a műhelybeli kis története után, csak arra a zajos egyetértésre nem, amit végül kap. Kicsit meg is illetődik, de amikor Nimeril a szalonnába fojtja a haragját, visszaköltözik a vidámság a szeme sarkába.*
- Arany szívem... *csóválja meg együttérzően a fejét a fürdős eseten.* Téged aztán mindenki megtalál. *A kárpótlásra csak legyint.*
- Amulettem lett, az áruson kitöltöttem a dühömet, nekem ennyi elég. Ukrom meg... *itt eltűnődik, vajon mit tehetett volna az a morózus szürkebőrű* ...az eset után mesélte, hogy ott, ahol felnőtt, nem maradtak meg nők: ha nem szöktek meg, akkor meghaltak. Szerintem nem tudhatta, mi jár az árus fejében. Nem volt tapasztalata az ilyen dolgokban *elhúzza a száját* ahogyan nekem sem... *Azért a Nimeriltől érkező támogatásra hálásan visszamosolyog. Razkalewa uram, az inkriminált kereskedő pedig bizonyára egy életre megtanulta, hogyan kell illendően bánni a vásárlókkal!
Aztán egyszer csak visszakanyarodnak a lázadás és a meredély Romvárosban hagyott témájához. Nawanthirinek kell egy kis gondolkodási idő, míg eszébe jut, miket is akart kérdezni, főleg, mert azok időközben összegabalyodtak a vörösre vonatkozó kérdésekkel. Három darabka sajt is elfogy, mire megszólal végül:*
- Mi történt a városőrséggel, miután felrobbant a barakkjuk? És kik laknak a Sárvárosban?
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-19 07:32:44
Üzenet elküldve: 2021-01-19 07:32:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Nem egy túl bájos történet, de ez igazán nem rontja el számára az ékszert.
Neki is van pár igazán szomorú vagy igen erőszakos emléke, nagyon jól tudja, hogy hogyan működik a világ és milyen kegyetlen is az.
Torskle vigaszdíja meglepi, de csak megadóan biccent.*
- Rendben. Ha ragaszkodsz hozzá.
*Meg is fordítja a székét, és közelebb tolj, hogy a kalóznak jobb hozzáférése legyen a művelet alatt. Közben az ételük is megérkezik, még élénken táncol felette a gőzfelhő.*
- Ha ilyen célra szántad, akkor visszaadom.
*Már neki is kezd, hogy levegye a nyakláncot, hiszen rendkívül komolyan veszi ezeket. A következő kérdés meglepi, ezért villájára szúr az ételéből, és annak rágásával nyer némi időt. Torskel észreveheti, hogy arca megkomolyodok, és talán a szomorúságot is észlelheti rajta.*
- Úgy is mondhatjuk. De talán helyesebb kifejezés az, hogy a szívemet már odaadtam valakinek.
*Ezúttal ételét nem ráérősen élvezi ki, hanem gyorsan falatozik, mert szeretne minél hamarabb szeretne elindulni és Vashegyre érni. Rengeteg elintéznivalója van még.*
*Nem egy túl bájos történet, de ez igazán nem rontja el számára az ékszert.
Neki is van pár igazán szomorú vagy igen erőszakos emléke, nagyon jól tudja, hogy hogyan működik a világ és milyen kegyetlen is az.
Torskle vigaszdíja meglepi, de csak megadóan biccent.*
- Rendben. Ha ragaszkodsz hozzá.
*Meg is fordítja a székét, és közelebb tolj, hogy a kalóznak jobb hozzáférése legyen a művelet alatt. Közben az ételük is megérkezik, még élénken táncol felette a gőzfelhő.*
- Ha ilyen célra szántad, akkor visszaadom.
*Már neki is kezd, hogy levegye a nyakláncot, hiszen rendkívül komolyan veszi ezeket. A következő kérdés meglepi, ezért villájára szúr az ételéből, és annak rágásával nyer némi időt. Torskel észreveheti, hogy arca megkomolyodok, és talán a szomorúságot is észlelheti rajta.*
- Úgy is mondhatjuk. De talán helyesebb kifejezés az, hogy a szívemet már odaadtam valakinek.
*Ezúttal ételét nem ráérősen élvezi ki, hanem gyorsan falatozik, mert szeretne minél hamarabb szeretne elindulni és Vashegyre érni. Rengeteg elintéznivalója van még.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 22:16:57
Üzenet elküldve: 2021-01-18 22:16:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*A férfi egy kicsit meglóbálja a nő orra előtt az ékszert.*
- Egy fiatal tengerésztiszttől szereztem. Dicsekedett, hogy a mátkájának adja, ha szárazföldre ér. De bizony, a vászoncseléd hiába várja. A tiszt ugyanis, erősködött, én meg lehűtöttem egy kis hideg acéllal.* Mosolyodik el Torskel. Majd belevág az erőpróbába. Úgy tűnik, hogy még nem teljesen birtokolja az erejét, mert bár mind a ketten megizzadtak, a nő megérdemli a díjat.*
- Annyit adj meg vigaszdíjnak, hogy hadd én tegyem a nyakadba.* Ezt minden hátsó szándék nélkül mondja, ha Karheia engedi, akkor be is teszi a nő karcsú nyakába.*
- Pompásan áll. Bár, úgy terveztem, hogy majd én is egy olyan nőnek adom, akit valóban meg tudok szeretni, de te kiérdemelted.* Szól mosolyogva a kalóz.*
- És neked van párod? Van, aki hazavár?* Kérdezi Torskel. Közben gyomra hangosat kordul, jelezve, hogy szeretné, ha megtöltenék.*
*A férfi egy kicsit meglóbálja a nő orra előtt az ékszert.*
- Egy fiatal tengerésztiszttől szereztem. Dicsekedett, hogy a mátkájának adja, ha szárazföldre ér. De bizony, a vászoncseléd hiába várja. A tiszt ugyanis, erősködött, én meg lehűtöttem egy kis hideg acéllal.* Mosolyodik el Torskel. Majd belevág az erőpróbába. Úgy tűnik, hogy még nem teljesen birtokolja az erejét, mert bár mind a ketten megizzadtak, a nő megérdemli a díjat.*
- Annyit adj meg vigaszdíjnak, hogy hadd én tegyem a nyakadba.* Ezt minden hátsó szándék nélkül mondja, ha Karheia engedi, akkor be is teszi a nő karcsú nyakába.*
- Pompásan áll. Bár, úgy terveztem, hogy majd én is egy olyan nőnek adom, akit valóban meg tudok szeretni, de te kiérdemelted.* Szól mosolyogva a kalóz.*
- És neked van párod? Van, aki hazavár?* Kérdezi Torskel. Közben gyomra hangosat kordul, jelezve, hogy szeretné, ha megtöltenék.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 21:07:58
Üzenet elküldve: 2021-01-18 21:07:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Karheia tekintete nem időzik sokáig a felkínált jutalmon, függetlenül attól, hogy tetszetősnek találja.*
- Igazán különleges darab. Mi a története?
*Talán előítéletes, de Torskel elmondásai alapján tulajdona jelentős része nem tisztességes módon került megvásárlásra a piacon. Ezt nem is kifogásolja, ebben az esetben viszont érdekes történetet remél.*
- Ne aggódj, nem szokásom kímélni másokat.
*Ez persze butaság, ha a cél azt követelné, vagy a férfi büszkeség, akkor Karheia a vereséget is örömmel bevállalná, ezúttal viszont ő tér ki győztesen a helyzetből. Nem feltétlen korrekt erőpróbában nyert, ez utólag eszébe is jut, de az ötlet megfogalmazásakor fel sem merült benne. Kicsit bűntudata is támad emiatt benne, de már nem kíván kihátrálni belőle.*
- Látod? Nem kell engem félteni.
*Megrántja vállait, mintha csak egy kis semmiségről lenne szó.*
- Most viszont koncentráljunk inkább a reggelire, és tartogassuk az energiáinkat a kimerítő útra.
*Karheia tekintete nem időzik sokáig a felkínált jutalmon, függetlenül attól, hogy tetszetősnek találja.*
- Igazán különleges darab. Mi a története?
*Talán előítéletes, de Torskel elmondásai alapján tulajdona jelentős része nem tisztességes módon került megvásárlásra a piacon. Ezt nem is kifogásolja, ebben az esetben viszont érdekes történetet remél.*
- Ne aggódj, nem szokásom kímélni másokat.
*Ez persze butaság, ha a cél azt követelné, vagy a férfi büszkeség, akkor Karheia a vereséget is örömmel bevállalná, ezúttal viszont ő tér ki győztesen a helyzetből. Nem feltétlen korrekt erőpróbában nyert, ez utólag eszébe is jut, de az ötlet megfogalmazásakor fel sem merült benne. Kicsit bűntudata is támad emiatt benne, de már nem kíván kihátrálni belőle.*
- Látod? Nem kell engem félteni.
*Megrántja vállait, mintha csak egy kis semmiségről lenne szó.*
- Most viszont koncentráljunk inkább a reggelire, és tartogassuk az energiáinkat a kimerítő útra.
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:37:33
Üzenet elküldve: 2021-01-18 19:37:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nimerilnek fogalma sincsen, hogy mennyire is komolyan veszi Mandulaszem a neveket, ezért megpróbálkozik még egy kis könnyítéssel.*
- És, ha kicsit megrövidítenénk ezt a nevet. Mondjuk Nawára?* Na persze, ha elmagyarázzák neki a dolgot, akkor beletörődik a Nawanthiribe is. Ennyit igazán megtehet jótevőjének.*
- Oda bizony, bár a gyönyörű hely egy igazi pokol tud lenni, ha ott ragadsz. A társam lőtt meg nevén nevezve Gombernyő Merulon, aki valami nemes ficsúr volt és olyan nagy erdei macskát, akart megszelídíteni. Valami ibriszt vagy micsodát. Elég kacifántos történet. Ha nagyon kíváncsi vagy elmesélhetem, de hosszú.* Ajánlja fel, ha már feljött ez a téma. Most viszont előtte még ő kíváncsiskodik. Bele is kezd Nawa és ez eléggé érdekesen hangzik. Az írástudó orkra ő is hitetlenkedve pillant fel.*
- Komolyan? Hallottam már róla, hogy egyesek igyekeznek beintegrálódni a társadalomba, de hogy itt találkozni velük az már meglepő. Érdekes példány lehetett ez a hím egyed.* A mellei említésére oda pillant ő is, de most vastag ruha van rajta, szóval nem igazán látszik belőle semmi.*
- Micsoda arcátlanság! Jól tetted, hogy földhöz vágtad azt a kujont. Amikor ide érkeztem én is összefutottam a fürdőben egy ilyen alakkal. Végül kimenekültem a vízből, mert szóváltást követően pucéron indult meg felém. Viszont, hogy egy kereskedőházban ilyen megtörténjen az már nonszensz!* Látszik rajta, hogy milyen dühös lett ettől. Kénytelen szalonnába fojtani haragját. Az látszik a szerzetes lányon, hogy nem éppen egy nádszál, akit csak úgy elfúj a szél. A nyaka ropogtatása is eléggé félelmetes tud lenni. Nem szívesen állna le vele verekedni.*
- Hát én kárpótlást is kértem volna, hogy ilyen alkalmazottakat alkalmaznak. Ha egyszer talán még az életben oda kerülök, hogy vásárolnom kell tőlük, akkor biztosan fel fogom ezt az esetet emlegetni.* Ez olyan biztos, hogy most éppen itt ücsörög.*
- De az az ork is töketlen volt, ha csak így nézte, hogy ilyen aljasság történik. Férfiak!* Csóválja a fejét szomorúan, mert ez valahol szomorú.*
- Szerintem semmi baja annak a perverznek, mert azok bírják a gyűrődést.* Erre mérget merne venni.*
- Ne legyen semmi szégyellni valód, mert helyesen cselekedtél. Ezek csak az erőszakból értenek.* Enyhítés képen a témát átterelnék Nimerilre, de ő most ellenkezik ez ellen.*
- Válaszolok szívesen, de előbb azokat a kérdéseket tedd fel amiket a szakadéknál akartál. Te már fizettél nekem étellel, szóval úgy illik, hogy én is viszonozzam ezt. Ha már mindent megtudtál, amit akkor akartál, akkor már az én lelkem is tiszta és beszélhetünk másról is.* Szeretné a tartozását mielőbb letudni, mert nála ez elvi kérdés.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nimerilnek fogalma sincsen, hogy mennyire is komolyan veszi Mandulaszem a neveket, ezért megpróbálkozik még egy kis könnyítéssel.*
- És, ha kicsit megrövidítenénk ezt a nevet. Mondjuk Nawára?* Na persze, ha elmagyarázzák neki a dolgot, akkor beletörődik a Nawanthiribe is. Ennyit igazán megtehet jótevőjének.*
- Oda bizony, bár a gyönyörű hely egy igazi pokol tud lenni, ha ott ragadsz. A társam lőtt meg nevén nevezve Gombernyő Merulon, aki valami nemes ficsúr volt és olyan nagy erdei macskát, akart megszelídíteni. Valami ibriszt vagy micsodát. Elég kacifántos történet. Ha nagyon kíváncsi vagy elmesélhetem, de hosszú.* Ajánlja fel, ha már feljött ez a téma. Most viszont előtte még ő kíváncsiskodik. Bele is kezd Nawa és ez eléggé érdekesen hangzik. Az írástudó orkra ő is hitetlenkedve pillant fel.*
- Komolyan? Hallottam már róla, hogy egyesek igyekeznek beintegrálódni a társadalomba, de hogy itt találkozni velük az már meglepő. Érdekes példány lehetett ez a hím egyed.* A mellei említésére oda pillant ő is, de most vastag ruha van rajta, szóval nem igazán látszik belőle semmi.*
- Micsoda arcátlanság! Jól tetted, hogy földhöz vágtad azt a kujont. Amikor ide érkeztem én is összefutottam a fürdőben egy ilyen alakkal. Végül kimenekültem a vízből, mert szóváltást követően pucéron indult meg felém. Viszont, hogy egy kereskedőházban ilyen megtörténjen az már nonszensz!* Látszik rajta, hogy milyen dühös lett ettől. Kénytelen szalonnába fojtani haragját. Az látszik a szerzetes lányon, hogy nem éppen egy nádszál, akit csak úgy elfúj a szél. A nyaka ropogtatása is eléggé félelmetes tud lenni. Nem szívesen állna le vele verekedni.*
- Hát én kárpótlást is kértem volna, hogy ilyen alkalmazottakat alkalmaznak. Ha egyszer talán még az életben oda kerülök, hogy vásárolnom kell tőlük, akkor biztosan fel fogom ezt az esetet emlegetni.* Ez olyan biztos, hogy most éppen itt ücsörög.*
- De az az ork is töketlen volt, ha csak így nézte, hogy ilyen aljasság történik. Férfiak!* Csóválja a fejét szomorúan, mert ez valahol szomorú.*
- Szerintem semmi baja annak a perverznek, mert azok bírják a gyűrődést.* Erre mérget merne venni.*
- Ne legyen semmi szégyellni valód, mert helyesen cselekedtél. Ezek csak az erőszakból értenek.* Enyhítés képen a témát átterelnék Nimerilre, de ő most ellenkezik ez ellen.*
- Válaszolok szívesen, de előbb azokat a kérdéseket tedd fel amiket a szakadéknál akartál. Te már fizettél nekem étellel, szóval úgy illik, hogy én is viszonozzam ezt. Ha már mindent megtudtál, amit akkor akartál, akkor már az én lelkem is tiszta és beszélhetünk másról is.* Szeretné a tartozását mielőbb letudni, mert nála ez elvi kérdés.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 18:50:31
Üzenet elküldve: 2021-01-18 18:50:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az ilyen-olyan pillantások, amiket a tündérke és a félvér vetnek egymásra, rendkívül sokan vannak és jellegükben is elég színes skálát járnak be, ez pedig Deronunkat rendkívül szórakoztatja és szintén tűkön ülve várja, kipattan-e valami csetepaté. Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy nem, egyelőre az egyetlen dolog, ami kipattanhat az néhány ér Nalret szemében, aki miután félrenyelte az italt, a biztonság kedvéért még bele is krákog a poharába egy szívszaggatót, az Elsőtiszt pedig ettől még jobb kedvre derül, a fene tudja miért, de rendkívül mókásnak találja a jelenetet. Nor'Deron megjegyzéséhez még éppen hozzáfűzné, hogy a maga részéről egyéb testrészeinek szó szerinti forgatásától az esetek túlnyomó részében szeret eltekinteni, ha egy mód van rá, ekkor azonban Ysa rendkívül fontos felfedezést tesz és nem sok híja van, hogy Deron feje a baglyokhoz hasonlatosan megpróbáljon száznyolcvan fokos fordulatot venni, azonban a félvér férfi példáján okulva vár néhány másodpercet, majd úgy tesz, mintha nyújtózkodna.*
- Azt a k...*Szalad ki a száján így is egy a félbeharapott mondat, amikor az említett leányzó keblei szinte kiszúrják a szemeit. Amikor tekintete mellmagasságnál feljebb vándorol, akkor lelkesedése egy kissé lelohad ugyan, de így is nehezére esik visszafordulni asztaltársaihoz.*
- Ez sürgősen orvosolandó.*Feleli amikor, a lány azt mondja, hogy még nem elég részeg, hangjából és arcáról pedig egyaránt süt a rosszallás, amivel célba is veszi a poharat, amiben nem átall még éktelenkedni néhány korty.* Bár hajlok rá, hogy egyetértsek az indoklással, szerintem senki nem sértődne meg, ha netán lejjebb kéne adni a méretből.*Kuncog.* Ugyanakkor való igaz, hogy ha ő kezdene ugrálni...*Bök fejével a pultnál ácsorgó két lábon járó keblek felé.* Ahhoz foghatót még nem biztos, hogy láttam.
*A Relael és Nor'Deron között zajló kis színjáték nem kerüli el figyelmét, megpróbálja hát elkapni Ysa pillantását és ha sikerül, akkor olyan grimaszt vág, mintha éppen az ebédje kívánkozna megnézni, milyen tágas is a világ odakinn, ezzel gúnyolódván egy kicsit a félvér férfi bájgúnár pillantásán, mert csak. Ami azt illeti nem is áll ez olyan messze az érzéseitől ez a reakció.
Közben megint lehetőség kínálkozik a pipázásra, Deron pedig meg is ragadja azt. Ismét igyekszik minél tovább benntartani a füstöt, mielőtt szabadjára engedné, majd kezét arra nyújtja, amerre a tündért sejti, az Ördögvigyor ugyanis lóméretűt rúg az elméjébe, ez pedig kevéssé segíti a tájékozódásban. Mire kissé kitisztul, már ott is díszeleg előtte egy újabb adag rum, ettől a gesztustól pedig szinte könnybe lábad a szeme, gyorsan istenesen hátba is vágja Nor'Deront, jelezvén mennyire értékeli cselekedetét.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az ilyen-olyan pillantások, amiket a tündérke és a félvér vetnek egymásra, rendkívül sokan vannak és jellegükben is elég színes skálát járnak be, ez pedig Deronunkat rendkívül szórakoztatja és szintén tűkön ülve várja, kipattan-e valami csetepaté. Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy nem, egyelőre az egyetlen dolog, ami kipattanhat az néhány ér Nalret szemében, aki miután félrenyelte az italt, a biztonság kedvéért még bele is krákog a poharába egy szívszaggatót, az Elsőtiszt pedig ettől még jobb kedvre derül, a fene tudja miért, de rendkívül mókásnak találja a jelenetet. Nor'Deron megjegyzéséhez még éppen hozzáfűzné, hogy a maga részéről egyéb testrészeinek szó szerinti forgatásától az esetek túlnyomó részében szeret eltekinteni, ha egy mód van rá, ekkor azonban Ysa rendkívül fontos felfedezést tesz és nem sok híja van, hogy Deron feje a baglyokhoz hasonlatosan megpróbáljon száznyolcvan fokos fordulatot venni, azonban a félvér férfi példáján okulva vár néhány másodpercet, majd úgy tesz, mintha nyújtózkodna.*
- Azt a k...*Szalad ki a száján így is egy a félbeharapott mondat, amikor az említett leányzó keblei szinte kiszúrják a szemeit. Amikor tekintete mellmagasságnál feljebb vándorol, akkor lelkesedése egy kissé lelohad ugyan, de így is nehezére esik visszafordulni asztaltársaihoz.*
- Ez sürgősen orvosolandó.*Feleli amikor, a lány azt mondja, hogy még nem elég részeg, hangjából és arcáról pedig egyaránt süt a rosszallás, amivel célba is veszi a poharat, amiben nem átall még éktelenkedni néhány korty.* Bár hajlok rá, hogy egyetértsek az indoklással, szerintem senki nem sértődne meg, ha netán lejjebb kéne adni a méretből.*Kuncog.* Ugyanakkor való igaz, hogy ha ő kezdene ugrálni...*Bök fejével a pultnál ácsorgó két lábon járó keblek felé.* Ahhoz foghatót még nem biztos, hogy láttam.
*A Relael és Nor'Deron között zajló kis színjáték nem kerüli el figyelmét, megpróbálja hát elkapni Ysa pillantását és ha sikerül, akkor olyan grimaszt vág, mintha éppen az ebédje kívánkozna megnézni, milyen tágas is a világ odakinn, ezzel gúnyolódván egy kicsit a félvér férfi bájgúnár pillantásán, mert csak. Ami azt illeti nem is áll ez olyan messze az érzéseitől ez a reakció.
Közben megint lehetőség kínálkozik a pipázásra, Deron pedig meg is ragadja azt. Ismét igyekszik minél tovább benntartani a füstöt, mielőtt szabadjára engedné, majd kezét arra nyújtja, amerre a tündért sejti, az Ördögvigyor ugyanis lóméretűt rúg az elméjébe, ez pedig kevéssé segíti a tájékozódásban. Mire kissé kitisztul, már ott is díszeleg előtte egy újabb adag rum, ettől a gesztustól pedig szinte könnybe lábad a szeme, gyorsan istenesen hátba is vágja Nor'Deront, jelezvén mennyire értékeli cselekedetét.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 16:22:00
Üzenet elküldve: 2021-01-18 16:22:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Mik, Bredoc//
*Tetszik neki, amit Mikarr mond a megszólításokról, bár túl sokat nem lát mögé. A mosodában, ahol dolgozott, elég szabadszájúak voltak az asszonyok, de illendően beszélni is ott tanult meg. Az "ügyfelekhez" ők is ilyen tisztelettel szóltak, mert ez mindig jobb fogadtatásra is talált, ami esetleg egy kis ráadás aranyat is hozhatott. Úgy sejti, itt is leginkább erről van szó: hogy a betérők megbecsülve érezzék magukat.
Bár őt igazából otthon is erre nevelték. Különösen a férfiak tiszteletére. Nem véletlenül hagyja el olyan nehezen ezt az "uram"-ozást... Bár most, hogy Bredoc a fogadósnak is szólt miatta, emlékezteti magát a kérésére.
Mikarr mosolygós üdvözletét félénk főhajtással viszonozza. Még nem sikerült leszoknia róla, hogy kerülje az idegen férfiak tekintetét, különösen, ha azok kedvesek hozzá és mosolyognak rá. A férje nem szerette az ilyesmit, egyből ledérséggel vádolta. Ő pedig még nem szabadult ki az árnyéka alól. Talán idővel...
Mikor arra terelődik a szó, hogy mi történt a városban egy bizonyos úrnővel és hogy az őrséggel gondok vannak, egyből Bredocra pillant és látja, hogy ő is elkomorodik. Ez pedig nyugtalanná teszi.
Hát itt sem sokkal biztonságosabb... És mi lesz az őrséggel? Itt is hamarosan olyan lesz, mint a Kikötőben? Ugye a parancsnokhelyettes csinál valamit?...
Bredoc elé tolja az egyik kis pohárkát, ő pedig kitalálja, hogy az lehet a pálinka. Egy-kétszer ivott már, ezért csak közelebb húzza magához az italt és a markába zárja.*
- Köszönöm. - *Nem firtatja, hogy későbbre hagyja. Előbb vizet szeretne, hogy a szomját csillapítsa. Nem szereti a pálinka ízét, kiszáradt szájába pedig különösen nem kívánja, főleg úgy, hogy nincs is mit ráinnia.
Mikor a fogadós teát és bort kínál, egy pillanatra odanéz rá. Aztán meg Bredocra, amolyan engedélyt kérőn. Ha a férfi esetleg jelzi, hogy nem bánja a dolgot, akkor bólint Mikarrnak.*
- Teát kérnék, uram. Köszönöm. - *Feleli szégyenlősen. Teát ivott már párszor, mikor betegeskedett. Úgy hiszi, most is jót tehet. A bányában nagyon hideg volt, különösen a kövön aludva. Nagyjából már kiheverte, de néha nehéz még a légzés... Aztán néhány fű forró vízben csak nem lehet olyan drága. Azt ő nem tudja, hogy itt vélhetően nem keserű gyógyszert kap, hanem valami finomabbat, amiért azért megkérhetik a fizetséget.
Bredoc jelzésére biccent és követi őt a kandalló közelébe.
A kis pohárkát leteszi az asztalra, majd le is ül a prémmel borított székre. Szórakozottan megsimítja néhányszor a szőrmét, majd a tűz melegét most már közelebbről érezve a köpenyéért nyúl, hogy kicsit meglazítsa. Le nem veti, mert jól esik még a hőség, de hátrahajtja a vállai mögé. Aztán két keze visszatér oldalt a lábai mellé, mert jól esik a prémen pihentetnie őket, míg várakoznak.*
- Uram... - *Első alkalom, hogy fölvillan fejében az emlékeztető....*
- Brox... - *Javítja félszegen.*
- Mi lesz most az őrséggel? - *Kérdi, s a férfi érzékelhet rajta némi aggodalmat, vagy egyenesen félelmet.*
//Mik, Bredoc//
*Tetszik neki, amit Mikarr mond a megszólításokról, bár túl sokat nem lát mögé. A mosodában, ahol dolgozott, elég szabadszájúak voltak az asszonyok, de illendően beszélni is ott tanult meg. Az "ügyfelekhez" ők is ilyen tisztelettel szóltak, mert ez mindig jobb fogadtatásra is talált, ami esetleg egy kis ráadás aranyat is hozhatott. Úgy sejti, itt is leginkább erről van szó: hogy a betérők megbecsülve érezzék magukat.
Bár őt igazából otthon is erre nevelték. Különösen a férfiak tiszteletére. Nem véletlenül hagyja el olyan nehezen ezt az "uram"-ozást... Bár most, hogy Bredoc a fogadósnak is szólt miatta, emlékezteti magát a kérésére.
Mikarr mosolygós üdvözletét félénk főhajtással viszonozza. Még nem sikerült leszoknia róla, hogy kerülje az idegen férfiak tekintetét, különösen, ha azok kedvesek hozzá és mosolyognak rá. A férje nem szerette az ilyesmit, egyből ledérséggel vádolta. Ő pedig még nem szabadult ki az árnyéka alól. Talán idővel...
Mikor arra terelődik a szó, hogy mi történt a városban egy bizonyos úrnővel és hogy az őrséggel gondok vannak, egyből Bredocra pillant és látja, hogy ő is elkomorodik. Ez pedig nyugtalanná teszi.
Hát itt sem sokkal biztonságosabb... És mi lesz az őrséggel? Itt is hamarosan olyan lesz, mint a Kikötőben? Ugye a parancsnokhelyettes csinál valamit?...
Bredoc elé tolja az egyik kis pohárkát, ő pedig kitalálja, hogy az lehet a pálinka. Egy-kétszer ivott már, ezért csak közelebb húzza magához az italt és a markába zárja.*
- Köszönöm. - *Nem firtatja, hogy későbbre hagyja. Előbb vizet szeretne, hogy a szomját csillapítsa. Nem szereti a pálinka ízét, kiszáradt szájába pedig különösen nem kívánja, főleg úgy, hogy nincs is mit ráinnia.
Mikor a fogadós teát és bort kínál, egy pillanatra odanéz rá. Aztán meg Bredocra, amolyan engedélyt kérőn. Ha a férfi esetleg jelzi, hogy nem bánja a dolgot, akkor bólint Mikarrnak.*
- Teát kérnék, uram. Köszönöm. - *Feleli szégyenlősen. Teát ivott már párszor, mikor betegeskedett. Úgy hiszi, most is jót tehet. A bányában nagyon hideg volt, különösen a kövön aludva. Nagyjából már kiheverte, de néha nehéz még a légzés... Aztán néhány fű forró vízben csak nem lehet olyan drága. Azt ő nem tudja, hogy itt vélhetően nem keserű gyógyszert kap, hanem valami finomabbat, amiért azért megkérhetik a fizetséget.
Bredoc jelzésére biccent és követi őt a kandalló közelébe.
A kis pohárkát leteszi az asztalra, majd le is ül a prémmel borított székre. Szórakozottan megsimítja néhányszor a szőrmét, majd a tűz melegét most már közelebbről érezve a köpenyéért nyúl, hogy kicsit meglazítsa. Le nem veti, mert jól esik még a hőség, de hátrahajtja a vállai mögé. Aztán két keze visszatér oldalt a lábai mellé, mert jól esik a prémen pihentetnie őket, míg várakoznak.*
- Uram... - *Első alkalom, hogy fölvillan fejében az emlékeztető....*
- Brox... - *Javítja félszegen.*
- Mi lesz most az őrséggel? - *Kérdi, s a férfi érzékelhet rajta némi aggodalmat, vagy egyenesen félelmet.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:21:53
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:21:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Mik, Garsin//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
-Derék ember maga, Mikkar uram. Ha megunnád a felszolgálást és bakának adnád a fejed, szívesen látnálak.
*Jegyzi meg bohókásan, s már tudja jól, hogy ez nem fog megtörténni, hisz elég jó emberismerő, biztos benne, hogy Mik értékelni fogja a szándékot. *
-Köszönöm.
*Vágja rá az üzenet dolgára. Nem is annyira kényszerből szeretne beszámolni neki, inkább csak tisztességből, hogy tudjon róla. Nem tudja, hogy milyen szállítói útvonalakon érkezik az áru, vagy kikkel üzletel a báró, de ahogy tudja ők az egyik legnagyobb kereskedelmi központ Artheniorban, így biztos érdekelné egy ilyen hír. *
-Tanácsháza.
*Ismétli el, s közben megvakarja a szakállát. *
-Hogy mik nem vannak.
*úgy látszik sok az újdonság, amit fel kell fedeznie. Bár talán tényleg hasznosabb így, hogy ha a tanáccsal van dolga az embernek, akkor csak bemegy az épületbe. Aztán kikapják a pálinkájukat, az egyiket óvatosan odanyújtja Garsinnak. *
-Tessék, rászolgáltál. Fenékig!
*Mondja, majd lehajtja az italt, s elégedetten sóhajt, és persze kíváncsian nézi a lány arcát, hogy hogyan áll a dologhoz. Majd a szeme igencsak elkerekedik, s korábbi vidámsága mintha alábbhagyna a komor hír hallatán. *
-Magát a tharg úrnőt?
*Látszik rajta, hogy rengeteg olyan kérdést akar feltenni, amikre Mik bizonyosan nem tudhatja a választ, de inkább visszafogja a szavakat. Lenyeli őket, a korral jár a bölcs hallgatás. Olyanok, mint hogy hogy a picsába fordulhatott ez elő? Miért nem kapott őrséget a tharg asszonyság eleve? Hogy szerepelhetett le az őrség, mikor derék bakákat hagyott itt, mikor elment?*
-Értem. Köszönöm ismét. Gondolom a tanácsházán majd többet megtudhatok. Nem is zavarunk, további jó munkát.
*Azzal a lányra néz. *
-Gyere, üljünk le és együnk egy finomat! Mit szólsz?
//Mik, Garsin//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
-Derék ember maga, Mikkar uram. Ha megunnád a felszolgálást és bakának adnád a fejed, szívesen látnálak.
*Jegyzi meg bohókásan, s már tudja jól, hogy ez nem fog megtörténni, hisz elég jó emberismerő, biztos benne, hogy Mik értékelni fogja a szándékot. *
-Köszönöm.
*Vágja rá az üzenet dolgára. Nem is annyira kényszerből szeretne beszámolni neki, inkább csak tisztességből, hogy tudjon róla. Nem tudja, hogy milyen szállítói útvonalakon érkezik az áru, vagy kikkel üzletel a báró, de ahogy tudja ők az egyik legnagyobb kereskedelmi központ Artheniorban, így biztos érdekelné egy ilyen hír. *
-Tanácsháza.
*Ismétli el, s közben megvakarja a szakállát. *
-Hogy mik nem vannak.
*úgy látszik sok az újdonság, amit fel kell fedeznie. Bár talán tényleg hasznosabb így, hogy ha a tanáccsal van dolga az embernek, akkor csak bemegy az épületbe. Aztán kikapják a pálinkájukat, az egyiket óvatosan odanyújtja Garsinnak. *
-Tessék, rászolgáltál. Fenékig!
*Mondja, majd lehajtja az italt, s elégedetten sóhajt, és persze kíváncsian nézi a lány arcát, hogy hogyan áll a dologhoz. Majd a szeme igencsak elkerekedik, s korábbi vidámsága mintha alábbhagyna a komor hír hallatán. *
-Magát a tharg úrnőt?
*Látszik rajta, hogy rengeteg olyan kérdést akar feltenni, amikre Mik bizonyosan nem tudhatja a választ, de inkább visszafogja a szavakat. Lenyeli őket, a korral jár a bölcs hallgatás. Olyanok, mint hogy hogy a picsába fordulhatott ez elő? Miért nem kapott őrséget a tharg asszonyság eleve? Hogy szerepelhetett le az őrség, mikor derék bakákat hagyott itt, mikor elment?*
-Értem. Köszönöm ismét. Gondolom a tanácsházán majd többet megtudhatok. Nem is zavarunk, további jó munkát.
*Azzal a lányra néz. *
-Gyere, üljünk le és együnk egy finomat! Mit szólsz?
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:18:34
Üzenet elküldve: 2021-01-18 15:18:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
- A Nawanthiriben kiegyezhetünk. *próbál segíteni a névproblémán, ha vegyes érzésekkel is. Egyfelől minden névnek ereje van, ami elvész a rövidítéssel. Sa'Terethet sem hívja senki Satinak! Másfelől meg a szerzetesneveknek nem a mindennapi használat a célja, így néha muszáj engedményt tenni az életnek. Nawanthiri egyik fivérének "Fekete Harag Aminek Nevet Adtak" a neve, aztán mégis mindenki Cininek hívja.*
- Erdőmélyén? *vonja össze a szemöldökét* Az a gyönyörű erdő a hegyek meg az ingovány között? Oda mentél a Sárkányfogért? *nem tudja pontosan, mi az, de rémlik neki, hogy valamilyen gyógynövény* Ki lőtt meg? *kérdezi egy árnyalatnyi hitetlenkedéssel a hangjában.*
- Jaj, az az ügy... *fogja meg újra a fejét, mikor visszaterelődik a szó a kis afférjára. Mivel hosszú magyarázkodásnak néz elébe, két darab kenyeret is ad a vörösnek, egy-egy ujjnyi vastag sajttal és kolbásszal.* ...az úgy volt, hogy idefelé jövet találkoztam Ukrommal, aki egy írástudó ork. *mélyen Nimeril szemébe néz, mert hát ki hallott már ilyet?* No, ez az Ukrom korábban rendelt magának egy pallost a Kovácsműhelyben, és megkérdezte, nem akarom-e elkísérni, hogy átvegye. Gondoltam, miért ne, aztán ha már ott voltam, megkérdeztem az árust, van-e olyan medáljuk, amire ha valaki ránéz, rögtön tudja, hogy segítek a bajbajutottakon. A kereskedő jól megnézte a nyakamat meg a mellemet mindenhonnan, aztán hozott is amuletteket. Még a baglyos volt a legjobb, de azért az sem volt az igazi. *itt tart egy kis szünetet, és ellátja Nimerilt egy szelet kenyérrel meg egy kis szalonnával* Előhozattam vele az összes állatos amulettjüket, közben meg arra gondoltam, milyen alapos ember ez a kalmár, hogy ilyen jól bevizsgálja, hova kerül majd a medál - merthogy az ember le se vette a szemét a melleimről. Aztán mikor nagy nehezen rájöttem, mi is a... *kiroppantja a nyakát nyomatékképpen* ... felállás, fejembe szökött a vér, és úgy vágtam földhöz a fickót, hogy beleremegett a bolt! *megcsóválja a fejét, leginkább a saját butaságán mosolyogva* Volt ott egy sebhelyes arcú intéző. Jól leteremtett, hogy mit képzelek magamról, és csak azért nem dobatott ki, mert fontosabb intéznivalója akadt. Szegény Ukromnak meg hiába szürke a bőre, kékült-zöldült szégyenében. Szóval találomra fogtam ezt a szépséget *picit megemeli a szarvas függőt a nyakában* otthagytam érte egy marék pénzt, aztán mentem, amerre láttam. *Mielőtt folytatná, újabb kenyeret meg sajtot nyújt a vörösnek.*
- Nem tudom, azóta mi lett azzal az árussal. Nagydarab volt, meg mozogni is bírt, miután földre vittem, szóval olyan nagy baja nem eshetett, csak hát mégis... *legyint* mindegy. Én is tudom, hogy nem így kellett volna, de olyan pontomra tapintott, aminek irtózom még a gondolatától is. *zavartan a füle mögé simítja a sörényét, villant egy szégyenlős mosolyt* Mesélsz még egy kicsit magadról? *kérdezi nagyot sóhajtva* Megvannak-e még az orvosszereid? Volt beteged, mióta az utcán élsz?
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
- A Nawanthiriben kiegyezhetünk. *próbál segíteni a névproblémán, ha vegyes érzésekkel is. Egyfelől minden névnek ereje van, ami elvész a rövidítéssel. Sa'Terethet sem hívja senki Satinak! Másfelől meg a szerzetesneveknek nem a mindennapi használat a célja, így néha muszáj engedményt tenni az életnek. Nawanthiri egyik fivérének "Fekete Harag Aminek Nevet Adtak" a neve, aztán mégis mindenki Cininek hívja.*
- Erdőmélyén? *vonja össze a szemöldökét* Az a gyönyörű erdő a hegyek meg az ingovány között? Oda mentél a Sárkányfogért? *nem tudja pontosan, mi az, de rémlik neki, hogy valamilyen gyógynövény* Ki lőtt meg? *kérdezi egy árnyalatnyi hitetlenkedéssel a hangjában.*
- Jaj, az az ügy... *fogja meg újra a fejét, mikor visszaterelődik a szó a kis afférjára. Mivel hosszú magyarázkodásnak néz elébe, két darab kenyeret is ad a vörösnek, egy-egy ujjnyi vastag sajttal és kolbásszal.* ...az úgy volt, hogy idefelé jövet találkoztam Ukrommal, aki egy írástudó ork. *mélyen Nimeril szemébe néz, mert hát ki hallott már ilyet?* No, ez az Ukrom korábban rendelt magának egy pallost a Kovácsműhelyben, és megkérdezte, nem akarom-e elkísérni, hogy átvegye. Gondoltam, miért ne, aztán ha már ott voltam, megkérdeztem az árust, van-e olyan medáljuk, amire ha valaki ránéz, rögtön tudja, hogy segítek a bajbajutottakon. A kereskedő jól megnézte a nyakamat meg a mellemet mindenhonnan, aztán hozott is amuletteket. Még a baglyos volt a legjobb, de azért az sem volt az igazi. *itt tart egy kis szünetet, és ellátja Nimerilt egy szelet kenyérrel meg egy kis szalonnával* Előhozattam vele az összes állatos amulettjüket, közben meg arra gondoltam, milyen alapos ember ez a kalmár, hogy ilyen jól bevizsgálja, hova kerül majd a medál - merthogy az ember le se vette a szemét a melleimről. Aztán mikor nagy nehezen rájöttem, mi is a... *kiroppantja a nyakát nyomatékképpen* ... felállás, fejembe szökött a vér, és úgy vágtam földhöz a fickót, hogy beleremegett a bolt! *megcsóválja a fejét, leginkább a saját butaságán mosolyogva* Volt ott egy sebhelyes arcú intéző. Jól leteremtett, hogy mit képzelek magamról, és csak azért nem dobatott ki, mert fontosabb intéznivalója akadt. Szegény Ukromnak meg hiába szürke a bőre, kékült-zöldült szégyenében. Szóval találomra fogtam ezt a szépséget *picit megemeli a szarvas függőt a nyakában* otthagytam érte egy marék pénzt, aztán mentem, amerre láttam. *Mielőtt folytatná, újabb kenyeret meg sajtot nyújt a vörösnek.*
- Nem tudom, azóta mi lett azzal az árussal. Nagydarab volt, meg mozogni is bírt, miután földre vittem, szóval olyan nagy baja nem eshetett, csak hát mégis... *legyint* mindegy. Én is tudom, hogy nem így kellett volna, de olyan pontomra tapintott, aminek irtózom még a gondolatától is. *zavartan a füle mögé simítja a sörényét, villant egy szégyenlős mosolyt* Mesélsz még egy kicsit magadról? *kérdezi nagyot sóhajtva* Megvannak-e még az orvosszereid? Volt beteged, mióta az utcán élsz?
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 14:16:45
Üzenet elküldve: 2021-01-18 14:16:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*A férfi gondolkodik egy keveset. Az egyik zsebébe kotorászva elővesz egy szép, vékony ezüstnyakláncot, amin egy tengerkék kő csillag.*
- Mit szólsz hozzá? Megy a szemed színéhez. * szól a férfi vigyorogva, és ő is szkanderre helyezi a kezét.*
- Aztán ne finomkodj, adj bele apait-anyait. *Kacsint a kalóz. Bár lehet, hogy nem a legjobb ötlet, hogy az éppen most felépült kalóz már az erejét próbálgassa, de Torskel szereti kicsit veszélyesen élni az életét, ezért nem aggódik.*
*A férfi gondolkodik egy keveset. Az egyik zsebébe kotorászva elővesz egy szép, vékony ezüstnyakláncot, amin egy tengerkék kő csillag.*
- Mit szólsz hozzá? Megy a szemed színéhez. * szól a férfi vigyorogva, és ő is szkanderre helyezi a kezét.*
- Aztán ne finomkodj, adj bele apait-anyait. *Kacsint a kalóz. Bár lehet, hogy nem a legjobb ötlet, hogy az éppen most felépült kalóz már az erejét próbálgassa, de Torskel szereti kicsit veszélyesen élni az életét, ezért nem aggódik.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 12:42:14
Üzenet elküldve: 2021-01-18 12:42:14
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Bredoc, Garsin//
- Minden vendéget megillet a tisztelet, itt minden férfi úr és minden nő asszony vagy kisasszony, fajtól, társadalmi helyzettől függetlenül. *Mosolyodik el Mik, amikor a városőr kiemeli a megszólítást. Amúgy ez igaz is, aki vendégként viselkedik, azzal vendégként bánnak, legyen szó bárkiről és megadják neki a tiszteletet. Legalábbis Mik mindenképpen.
A kovács visszatértének mindenki örül, ahogy a városőr is. Amikor pedig arról beszél, hogy hagyna üzenetet a bárónak, akkor a pultos fiú csak beleegyezőn bólint.*
- Amint visszatér, azonnal átadom neki az üzenetet. *Hajtja meg kissé a fejét és megnyugszik, hogy mégsem miatta van itt a két katona. Bár a lány nem tűnik annyira katonának, talán egy írnok vagy hasonló inkább.*
- Örülök, hogy megismerhetem, parancsnokhelyettes úr. A báró biztosan emlékezni fog önre. *Mondja és az aggasztó hírek említésére összeszalad a szemöldöke. A bizalmas mozdulatra önkéntelen maga is közelebb hajol kissé, hogy meghallgassa Bredoc szavait.*
- Ezek valóban aggasztó hírek, de örömmel hallom, hogy sikerült megfékezni a haramiákat. *Mondja, de ez a téma sincs ínyére, hisz egykor ő maga is a lázadók táborát erősítette. Az emlék valahogy feszültté teszi, annak ellenére is, hogy tudja, most nem a városi lázadásról van szó.*
- Kisasszony, örülök, hogy megismerhetem. *Hajt fejet kissé Garsin felé is kedves mosollyal.
A rendelést nem kell lejegyeznie, hisz nem sok. Kurtán bólint és bemondja a konyhára, majd levesz két kupicát, hogy töltsön két pálinkát.*
- A Tanácsházát a főtér délkeleti oldalán találja, uram. Ott biztosan talál valakit, aki segít a tanácsosok dolgában. A Bohém, azaz *Javítja ki magát.* Xak Krashag tanácsos úr gyakori vendége a Kalmárnak, de most nincs itt. *Válaszol szétnézve a székek között.*
- Viszont a városi őrségről nincsenek jó híreim. *Folytatja a bizalmas beszélgetést.*
- Nemrég történt, hogy a városban elrabolták az tharg úrnőt, de a báró egy csapatnyi zsoldos és városőr élén kiszabadították. Ezért voltunk Amon Ruadhon, hazakísértük a nagyasszonyt. A városőrség viszont eléggé leszerepelt és széthullott. Azt mondják, a parancsnok elhagyta a várost és most fejetlenség van a városőrségnél. *Hírekért hírekkel fizet, elmondja, amit a bárótól megtudott és látott. Emlékszik, amikor a wegtoreni elindult a zsoldosok élén kiszabadítani a tharg lányt.*
- Vizet, értem. *Szakítja el pillantását Bredocétól és mosolyog a zavartnak tűnő lányra. Olyan, mintha Garsin kellemetlenül érezné magát.*
- Nem kíván egy forró teát vagy bort, az biztosan jót tenne ebben a hidegben. *Ajánlja fel a lehetőséget.
Közben Xavy szerencsére megtalálja a gyermeket és kezelésbe veszi, így Mik figyelhet a vendégekre.*
- Üljenek csak le ott a kandalló mellett, azonnal viszem az italokat és az ételeket is, ha elkészültek. *Mondja még, de persze előtte meghallgatja Bredoc válaszát is, ha reflektálna a korábban elhangzott hírekre.*
//Bredoc, Garsin//
- Minden vendéget megillet a tisztelet, itt minden férfi úr és minden nő asszony vagy kisasszony, fajtól, társadalmi helyzettől függetlenül. *Mosolyodik el Mik, amikor a városőr kiemeli a megszólítást. Amúgy ez igaz is, aki vendégként viselkedik, azzal vendégként bánnak, legyen szó bárkiről és megadják neki a tiszteletet. Legalábbis Mik mindenképpen.
A kovács visszatértének mindenki örül, ahogy a városőr is. Amikor pedig arról beszél, hogy hagyna üzenetet a bárónak, akkor a pultos fiú csak beleegyezőn bólint.*
- Amint visszatér, azonnal átadom neki az üzenetet. *Hajtja meg kissé a fejét és megnyugszik, hogy mégsem miatta van itt a két katona. Bár a lány nem tűnik annyira katonának, talán egy írnok vagy hasonló inkább.*
- Örülök, hogy megismerhetem, parancsnokhelyettes úr. A báró biztosan emlékezni fog önre. *Mondja és az aggasztó hírek említésére összeszalad a szemöldöke. A bizalmas mozdulatra önkéntelen maga is közelebb hajol kissé, hogy meghallgassa Bredoc szavait.*
- Ezek valóban aggasztó hírek, de örömmel hallom, hogy sikerült megfékezni a haramiákat. *Mondja, de ez a téma sincs ínyére, hisz egykor ő maga is a lázadók táborát erősítette. Az emlék valahogy feszültté teszi, annak ellenére is, hogy tudja, most nem a városi lázadásról van szó.*
- Kisasszony, örülök, hogy megismerhetem. *Hajt fejet kissé Garsin felé is kedves mosollyal.
A rendelést nem kell lejegyeznie, hisz nem sok. Kurtán bólint és bemondja a konyhára, majd levesz két kupicát, hogy töltsön két pálinkát.*
- A Tanácsházát a főtér délkeleti oldalán találja, uram. Ott biztosan talál valakit, aki segít a tanácsosok dolgában. A Bohém, azaz *Javítja ki magát.* Xak Krashag tanácsos úr gyakori vendége a Kalmárnak, de most nincs itt. *Válaszol szétnézve a székek között.*
- Viszont a városi őrségről nincsenek jó híreim. *Folytatja a bizalmas beszélgetést.*
- Nemrég történt, hogy a városban elrabolták az tharg úrnőt, de a báró egy csapatnyi zsoldos és városőr élén kiszabadították. Ezért voltunk Amon Ruadhon, hazakísértük a nagyasszonyt. A városőrség viszont eléggé leszerepelt és széthullott. Azt mondják, a parancsnok elhagyta a várost és most fejetlenség van a városőrségnél. *Hírekért hírekkel fizet, elmondja, amit a bárótól megtudott és látott. Emlékszik, amikor a wegtoreni elindult a zsoldosok élén kiszabadítani a tharg lányt.*
- Vizet, értem. *Szakítja el pillantását Bredocétól és mosolyog a zavartnak tűnő lányra. Olyan, mintha Garsin kellemetlenül érezné magát.*
- Nem kíván egy forró teát vagy bort, az biztosan jót tenne ebben a hidegben. *Ajánlja fel a lehetőséget.
Közben Xavy szerencsére megtalálja a gyermeket és kezelésbe veszi, így Mik figyelhet a vendégekre.*
- Üljenek csak le ott a kandalló mellett, azonnal viszem az italokat és az ételeket is, ha elkészültek. *Mondja még, de persze előtte meghallgatja Bredoc válaszát is, ha reflektálna a korábban elhangzott hírekre.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:58:23
Üzenet elküldve: 2021-01-18 11:58:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Mik, Bredoc//
//kicsit Rellan és Xavy//
*Mivel nem hiszi igazán, hogy titkos dolgokról volna szó, füle ott van a pult környékénél zajló beszélgetéseken. Oda azonban csak akkor fordítja tekintetét a Mikarr néven bemutatkozott férfi felé, mikor amaz látszólag őt is városőrnek nézi; Garsin legalábbis így veszi ki a szavaiból...
Zavarba jön, Bredocra is pillant, a férfi szóvá teszi-e? De nem úgy tűnik, mintha a parancsnokhelyettest érdekelné a félreértés.
Garsin sem szól hát.
Helyette elidőzik az emlékei között, mert fölrémlik neki, hogy tréfásan nevezte már őt korábban városőrnek Soreyl is. És most hozzájuk is fog szegődni...
Mérhetetlen tisztelettel gondol az őrségre. Ő komolyan gondolta, hogy szerinte miattuk lehet nagyobb biztonság ebben a városban. Csakis azt tudja kívánni, hogy egyszer a Kikötőben is legyenek őrök. Hogy legyen kikhez fordulniuk az egyszerű, szegény embereknek is... Akkor talán kevesebb félelemmel kellene élniük. Meglehet, az ő élete sem így alakult volna és nem kellett volna olyan végletes tetthez folyamodnia, ha kaphatott volna segítséget... Vajon egyszer odáig is elér az artheniori városőrség? Az övéire is fog vigyázni valaki?
Közben Bredoc halkabbra fogja szavait, de elég közel áll, hogy hallja őt, amint röviden beszámol a velük történtekről.
Mikor aztán a férfi bemutatja, szégyenlősen lehajtja a fejét. Majd végül Bredoc mégis maga rendel, ezzel megoldva a lány gondját, hogy ne kelljen mutogatnia más vendégek tányérja felé, hogy mit is szeretne. Főleg, hogy egyébként mindegy is neki, nem válogatós.
Azért...*
- Vizet... kérnék szépen. - *Szól közbe bátortalanul. Mert hát szomjas. A férfi meg csak pálinkát említett. Azt ugyan nem tudja, neki szánja-e, de merészel vizet kérni, mert azt tán csak nem mérik valami drágán.
Majd ismét elhallgat, főleg, hogy Bredoc érdeklődik még fontosabb dolgokról.
Illetve közben ő is figyelmes lesz a betévedő sírdogáló gyermekre. Rögtön körülnéz, hogy vajon kihez tartozhat, de nem lát senkit, aki figyelemmel tartaná a kisfiút. Pedig nem néz ki valami elhagyatott utcagyereknek...
Ahhoz van szokva, hogy figyelmen kívül hagyja az egyedül császkáló, síró gyermekeket. Nem mintha annyira szívtelen volna, épp csak akinek nincs semmije, az nem engedheti meg magának, hogy egy másik életért felelősséget vállaljon. Szóval kénytelen volt megtanulni elfordítani a fejét, mert odahaza látott ilyenből eleget és a szánalmon túl nem tehetett értük mást.
Meg is könnyebbül, mikor az itt dolgozók is észreveszik a gyermeket és elkezdenek foglalkozni vele. Így ez valóban nem az ő gondja már. Azért figyel, hogy miként alakul a csöppség sorsa. Remélhetőleg tényleg csak elkóborolt az anyjától...*
//Mik, Bredoc//
//kicsit Rellan és Xavy//
*Mivel nem hiszi igazán, hogy titkos dolgokról volna szó, füle ott van a pult környékénél zajló beszélgetéseken. Oda azonban csak akkor fordítja tekintetét a Mikarr néven bemutatkozott férfi felé, mikor amaz látszólag őt is városőrnek nézi; Garsin legalábbis így veszi ki a szavaiból...
Zavarba jön, Bredocra is pillant, a férfi szóvá teszi-e? De nem úgy tűnik, mintha a parancsnokhelyettest érdekelné a félreértés.
Garsin sem szól hát.
Helyette elidőzik az emlékei között, mert fölrémlik neki, hogy tréfásan nevezte már őt korábban városőrnek Soreyl is. És most hozzájuk is fog szegődni...
Mérhetetlen tisztelettel gondol az őrségre. Ő komolyan gondolta, hogy szerinte miattuk lehet nagyobb biztonság ebben a városban. Csakis azt tudja kívánni, hogy egyszer a Kikötőben is legyenek őrök. Hogy legyen kikhez fordulniuk az egyszerű, szegény embereknek is... Akkor talán kevesebb félelemmel kellene élniük. Meglehet, az ő élete sem így alakult volna és nem kellett volna olyan végletes tetthez folyamodnia, ha kaphatott volna segítséget... Vajon egyszer odáig is elér az artheniori városőrség? Az övéire is fog vigyázni valaki?
Közben Bredoc halkabbra fogja szavait, de elég közel áll, hogy hallja őt, amint röviden beszámol a velük történtekről.
Mikor aztán a férfi bemutatja, szégyenlősen lehajtja a fejét. Majd végül Bredoc mégis maga rendel, ezzel megoldva a lány gondját, hogy ne kelljen mutogatnia más vendégek tányérja felé, hogy mit is szeretne. Főleg, hogy egyébként mindegy is neki, nem válogatós.
Azért...*
- Vizet... kérnék szépen. - *Szól közbe bátortalanul. Mert hát szomjas. A férfi meg csak pálinkát említett. Azt ugyan nem tudja, neki szánja-e, de merészel vizet kérni, mert azt tán csak nem mérik valami drágán.
Majd ismét elhallgat, főleg, hogy Bredoc érdeklődik még fontosabb dolgokról.
Illetve közben ő is figyelmes lesz a betévedő sírdogáló gyermekre. Rögtön körülnéz, hogy vajon kihez tartozhat, de nem lát senkit, aki figyelemmel tartaná a kisfiút. Pedig nem néz ki valami elhagyatott utcagyereknek...
Ahhoz van szokva, hogy figyelmen kívül hagyja az egyedül császkáló, síró gyermekeket. Nem mintha annyira szívtelen volna, épp csak akinek nincs semmije, az nem engedheti meg magának, hogy egy másik életért felelősséget vállaljon. Szóval kénytelen volt megtanulni elfordítani a fejét, mert odahaza látott ilyenből eleget és a szánalmon túl nem tehetett értük mást.
Meg is könnyebbül, mikor az itt dolgozók is észreveszik a gyermeket és elkezdenek foglalkozni vele. Így ez valóban nem az ő gondja már. Azért figyel, hogy miként alakul a csöppség sorsa. Remélhetőleg tényleg csak elkóborolt az anyjától...*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:02:42
Üzenet elküldve: 2021-01-18 10:02:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 613
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Mik, Garsin//
*Abba hirtelen bele sem gondol, hogy Garsin esetleg nem tud olvasni, de szinte biztos benne, hogy nem válogatós, azt pedig tudja, hogy itt ugyan rossz ételt nem szolgálnak fel. Bár talán csak egyszer, vagy kétszer láthatta Mik-et itt, emlékszik rá, de nincs meglepődve, hogy fordítva ez nincs így, elég sok idő eltelhetett azóta, és bizonyosan sok vendég fordul meg itt.*
-Nem vagyok én úr, de üdvözletem!
*Majd folytatná, amikor szeme elkerekedik és egy kedves, boldog fény gyúl benne. *
-Hát visszatért a kovács?? Hála Eeyrnek!
*Talán több idő eltelt, mint eleinte gondolnta. *
-Ez kedves tőled, de nem szükséges, sajnos égetőbb dolgok is akadnak, de hagynék egy üzenetet, hogy ha akad ideje, szeretnék beszélni vele.
*Ekkor jut eszébe, hogy be sem mutatkozott, és így nehéz lehet bármilyen üzenetet hagyni. *
-Bredoc Droyn vagyok, a városi őrség parancsnokhelyetesse, így talán majd emlékszik rám a báró úr. Aggasztó híreim vannak.
*Kicsit közelebb hajol, nem akar túl hangos lenni. *
-A lázadás után a Krenkataurban lévő őrség nem kapott sem híreket sem utánpótlást, így a rabok elfoglalták a bányát, és titkos utakon talán Artheniorba is bejuthattak, de Sárvárosba biztosan. Sikerült visszafoglalnunk, de... Na mindegy is ez hosszú történet! Ő itt Garsin, és ennénk valamit a hosszú út után.
*Fejezi be végül, majd gyorsan ránéz az étlapra, hogy mi is lenne jó. Nem kell sokat keresgélnie, egyébként is nagyon éhes, még kevésbé válogat ilyenkor az ember.*
-Szeretnénk kérni két sült vadkant, egy csomag wegtoreni dohányt és két gyümölcs pálinkát.
*Át is ad 100 aranyat Mikarr Mar Mair [KKK]-nak.
*
-Ez biztos elég lesz.
*Majd a levélre gondol, és hol máshol lenne több információ, mint egy csehóban. *
-A tanácsról nem tudsz valamit? Hol tudnám őket megtaláltlni? Egy fontos levelet kellene átadnon, de fogalmam sincs..
//Mik, Garsin//
*Abba hirtelen bele sem gondol, hogy Garsin esetleg nem tud olvasni, de szinte biztos benne, hogy nem válogatós, azt pedig tudja, hogy itt ugyan rossz ételt nem szolgálnak fel. Bár talán csak egyszer, vagy kétszer láthatta Mik-et itt, emlékszik rá, de nincs meglepődve, hogy fordítva ez nincs így, elég sok idő eltelhetett azóta, és bizonyosan sok vendég fordul meg itt.*
-Nem vagyok én úr, de üdvözletem!
*Majd folytatná, amikor szeme elkerekedik és egy kedves, boldog fény gyúl benne. *
-Hát visszatért a kovács?? Hála Eeyrnek!
*Talán több idő eltelt, mint eleinte gondolnta. *
-Ez kedves tőled, de nem szükséges, sajnos égetőbb dolgok is akadnak, de hagynék egy üzenetet, hogy ha akad ideje, szeretnék beszélni vele.
*Ekkor jut eszébe, hogy be sem mutatkozott, és így nehéz lehet bármilyen üzenetet hagyni. *
-Bredoc Droyn vagyok, a városi őrség parancsnokhelyetesse, így talán majd emlékszik rám a báró úr. Aggasztó híreim vannak.
*Kicsit közelebb hajol, nem akar túl hangos lenni. *
-A lázadás után a Krenkataurban lévő őrség nem kapott sem híreket sem utánpótlást, így a rabok elfoglalták a bányát, és titkos utakon talán Artheniorba is bejuthattak, de Sárvárosba biztosan. Sikerült visszafoglalnunk, de... Na mindegy is ez hosszú történet! Ő itt Garsin, és ennénk valamit a hosszú út után.
*Fejezi be végül, majd gyorsan ránéz az étlapra, hogy mi is lenne jó. Nem kell sokat keresgélnie, egyébként is nagyon éhes, még kevésbé válogat ilyenkor az ember.*
-Szeretnénk kérni két sült vadkant, egy csomag wegtoreni dohányt és két gyümölcs pálinkát.
*Át is ad 100 aranyat Mikarr Mar Mair [KKK]-nak.
*-Ez biztos elég lesz.
*Majd a levélre gondol, és hol máshol lenne több információ, mint egy csehóban. *
-A tanácsról nem tudsz valamit? Hol tudnám őket megtaláltlni? Egy fontos levelet kellene átadnon, de fogalmam sincs..
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 09:14:18
Üzenet elküldve: 2021-01-18 09:14:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mikarr//
//kicsit Hazatérés//
//Andorellan Sellewennar//
*Nem mintha baja lenne azzal, hogy a férfit már egy ideje nem érte tiszta víz, az ő dolga, sőt, míg nem kényszerült rá, ő sem érintkezett a nedves közeggel túl gyakran. Csak a fejét ingatja.*
-Akkor pont itt az ideje. Tudod, itt fontos a tisztaság… *Amint pedig ezt felhúzott orral kiejti és még egyet ránt a hajával, a jellegzetes hang is megérkezik, ami azt jelzi, hogy a pohár tej maradéka éppen most próbál szökni a pultról.*
-Ohhh.. hogy azt a rántottbolhápatkányfarkát neki! *Gyorsan megfordul és rádobja a konyharuhát, hogy felitassa, a poharat meg visszaállítja. Már nem is fordulna vissza ha nem ütné meg a fülét a kedvellek és a hiányoztál szavak. Nem igazán gondolta eddig, hogy ilyen kapcsolatban áll a férfivel, bár kétségtelenül nehezebb dolga volt míg távol tartotta a feladat.*
-Persze, nekemishiányoztál… *Legyintget a kezével hátrafelé bosszankodó hangon odamorogva. Nem igazán hagyta el a száját ilyesmi már egy ideje és meglehetősen zavarba ejtőnek találja az egészet. Szerencsére ekkor odalép a pulthoz egy férfi. Mert eleinte csak a férfit látja, nem kis darab, páncélban és köpenyben. ~Városi őr, láttam már ezt korábban. ~ Szerencsére nem őt keresik, bár szívesen odamondaná, hogy ez bizony nem egy kupleráj, ahol név szerint kell kikérni a lányokat, de inkább elereszti. Addig se neki kell foglalkozni a dologgal, csak egy határozott mozdulattal a háta mögé mutat, Mik pedig már lép is elő, hogy intézze. Hallgatja a beszélgetést, ám ekkor valami megüti a fülét. Mintha sírás lenne. Nekitámaszkodik a pultnak, hogy még nagyobb területet tudjon belátni, szemével pedig a rendbontót keresi.*
-Mi a… *Szűkülnek össze a szemei, hogy beazonosíthassa a faját a kis mitugrásznak, de bárhogy is nézi, nem tűnik se törpének se gnómnak. Ekkor érkezik Mikarr kérdése is, de ő csak egyértelműen rázza a fejét rá. ~Ha senkinek nem hiányzik, akár el is tehetném befőttnek. ~ Csillan meg a gondolat a fejében és lemászik a ládákról, hogy odasétáljon a kisgyerekhez, mielőtt még más lenyúlja előle.*
-Te mit keresel itt? Hol van az anyukád? Nem mondta, hogy ne mászkálj el egyedül? *Sétál oda hozzá és hajol nagyon közel hozzá, hogy a bodrik fürtök szinte a homlokát karistolják.*
//kicsit Hazatérés//
//Andorellan Sellewennar//
*Nem mintha baja lenne azzal, hogy a férfit már egy ideje nem érte tiszta víz, az ő dolga, sőt, míg nem kényszerült rá, ő sem érintkezett a nedves közeggel túl gyakran. Csak a fejét ingatja.*
-Akkor pont itt az ideje. Tudod, itt fontos a tisztaság… *Amint pedig ezt felhúzott orral kiejti és még egyet ránt a hajával, a jellegzetes hang is megérkezik, ami azt jelzi, hogy a pohár tej maradéka éppen most próbál szökni a pultról.*
-Ohhh.. hogy azt a rántottbolhápatkányfarkát neki! *Gyorsan megfordul és rádobja a konyharuhát, hogy felitassa, a poharat meg visszaállítja. Már nem is fordulna vissza ha nem ütné meg a fülét a kedvellek és a hiányoztál szavak. Nem igazán gondolta eddig, hogy ilyen kapcsolatban áll a férfivel, bár kétségtelenül nehezebb dolga volt míg távol tartotta a feladat.*
-Persze, nekemishiányoztál… *Legyintget a kezével hátrafelé bosszankodó hangon odamorogva. Nem igazán hagyta el a száját ilyesmi már egy ideje és meglehetősen zavarba ejtőnek találja az egészet. Szerencsére ekkor odalép a pulthoz egy férfi. Mert eleinte csak a férfit látja, nem kis darab, páncélban és köpenyben. ~Városi őr, láttam már ezt korábban. ~ Szerencsére nem őt keresik, bár szívesen odamondaná, hogy ez bizony nem egy kupleráj, ahol név szerint kell kikérni a lányokat, de inkább elereszti. Addig se neki kell foglalkozni a dologgal, csak egy határozott mozdulattal a háta mögé mutat, Mik pedig már lép is elő, hogy intézze. Hallgatja a beszélgetést, ám ekkor valami megüti a fülét. Mintha sírás lenne. Nekitámaszkodik a pultnak, hogy még nagyobb területet tudjon belátni, szemével pedig a rendbontót keresi.*
-Mi a… *Szűkülnek össze a szemei, hogy beazonosíthassa a faját a kis mitugrásznak, de bárhogy is nézi, nem tűnik se törpének se gnómnak. Ekkor érkezik Mikarr kérdése is, de ő csak egyértelműen rázza a fejét rá. ~Ha senkinek nem hiányzik, akár el is tehetném befőttnek. ~ Csillan meg a gondolat a fejében és lemászik a ládákról, hogy odasétáljon a kisgyerekhez, mielőtt még más lenyúlja előle.*
-Te mit keresel itt? Hol van az anyukád? Nem mondta, hogy ne mászkálj el egyedül? *Sétál oda hozzá és hajol nagyon közel hozzá, hogy a bodrik fürtök szinte a homlokát karistolják.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-18 01:02:50
Üzenet elküldve: 2021-01-18 01:02:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
//Hazatérés//
//kicsit Andorellan Sellewennar//
*A gnóm lány nem hazudtolja meg önmagát, amikor Mik beér a pultba, akkor is morcona fickókat tesz helyre pár szóval. De jól van és úgy tűnik, minden rendben a Kalmárban is. Úgy tűnik, Xavy is örül neki, egészen a hirtelen ötlettől vezérelt ölelésig, amitől a gnóm lány kissé lefagy. De a hazatérő pultos fiú nem bánja, mert hiányzott neki ez a különös kis mosoly-gombóc.*
- Hát... egy ideje. *Engedi el a lányt Mik széles mosollyal. A csipkelődésre meg is szagolja az ingét, de nem érez túl kellemetlen szagot magán. Bár egy fürdés ráférne, amit korábban már be is tervezett.*
- Oh, bocsánat. Igazad van. *Bár szeretne szomorú arcot vágni, nem tud, csak mosolyogni.*
- Nem vagy szörnyű, kedvellek és hiányoztál. *Néz kedvesen a lányra. A tettetett könnyre nevetnie kell és megcsóválja a fejét. Jó újra itthon lenni.*
- Menj csak. Fürdök, pihenek kicsit és holnap leváltalak. *Mondja még, amikor Xavy újra munkába áll és indulna is, ám akkor ketten lépnek a pulthoz, egy férfi és egy nő, akik a városőrség régi köpenyét viselik.
A fickó jó kiállású, kopott páncéllal és marcona arccal, meg egy csaknem friss heggel. Mik arca már teljesen rendbe jött a kovácsmester ökle nyomán, így az ő arcán már nem látni sebet vagy zúzódást.*
- Önnek is, uram, az istenek hozták a Wegtoreni Kalmárban. *Köszönti a vendégeket, de a folytatás kizökkenti, mert a férfi a bárón kívül az ő nevét is mondja.*
- Én vagyok Mik, azaz Mikarr, uram. *Mutatkozik be zavartan. A ritkán vagy sosem látott vendégek nem szokták a nevén szólítani vagy keresni őt.*
- A báróval nemrég tértünk vissza Amon Ruadhról. Ő megállt a Kovácsműhelynél, de biztosan hamarosan befut. *Vált témát gyorsan. Közben a férfi a vele érkező lányt bátorítja, hogy rendeljen.*
- A városőrség katonái a Kalmárban kiemelt figyelmet és kiszolgálást kapnak. Kérjenek bátran bármit. *Mosolyog a lányra barátságosan, de mosolya nem teljes. Nem kedveli, ha a városőrség név szerint keresi. Reméli, hogy nem derítettek ki róla valamit.*
- Kívánja, hogy elküldjek valakit a báró úrért? *Kérdi utána a férfit készségesen.
Közben egy csöpp emberke érkezik a pulthoz, ha nem látja meg hamarabb, a pult takarásában észre sem vette volna, de így mégis. Homlokráncolva pillant előbb a gyermekre, majd Xavyra.*
- Xavy, te láttad már idebent ez a gyereket? Tudod, kivel van? *Kérdi visszafogott hangon fejével a kisfiú felé intve, hátha a gnóm lány nem vette észre. De ő most a városőrséggel tárgyal, így nem tud a gyermekkel foglalkozni.*
//Hazatérés//
//kicsit Andorellan Sellewennar//
*A gnóm lány nem hazudtolja meg önmagát, amikor Mik beér a pultba, akkor is morcona fickókat tesz helyre pár szóval. De jól van és úgy tűnik, minden rendben a Kalmárban is. Úgy tűnik, Xavy is örül neki, egészen a hirtelen ötlettől vezérelt ölelésig, amitől a gnóm lány kissé lefagy. De a hazatérő pultos fiú nem bánja, mert hiányzott neki ez a különös kis mosoly-gombóc.*
- Hát... egy ideje. *Engedi el a lányt Mik széles mosollyal. A csipkelődésre meg is szagolja az ingét, de nem érez túl kellemetlen szagot magán. Bár egy fürdés ráférne, amit korábban már be is tervezett.*
- Oh, bocsánat. Igazad van. *Bár szeretne szomorú arcot vágni, nem tud, csak mosolyogni.*
- Nem vagy szörnyű, kedvellek és hiányoztál. *Néz kedvesen a lányra. A tettetett könnyre nevetnie kell és megcsóválja a fejét. Jó újra itthon lenni.*
- Menj csak. Fürdök, pihenek kicsit és holnap leváltalak. *Mondja még, amikor Xavy újra munkába áll és indulna is, ám akkor ketten lépnek a pulthoz, egy férfi és egy nő, akik a városőrség régi köpenyét viselik.
A fickó jó kiállású, kopott páncéllal és marcona arccal, meg egy csaknem friss heggel. Mik arca már teljesen rendbe jött a kovácsmester ökle nyomán, így az ő arcán már nem látni sebet vagy zúzódást.*
- Önnek is, uram, az istenek hozták a Wegtoreni Kalmárban. *Köszönti a vendégeket, de a folytatás kizökkenti, mert a férfi a bárón kívül az ő nevét is mondja.*
- Én vagyok Mik, azaz Mikarr, uram. *Mutatkozik be zavartan. A ritkán vagy sosem látott vendégek nem szokták a nevén szólítani vagy keresni őt.*
- A báróval nemrég tértünk vissza Amon Ruadhról. Ő megállt a Kovácsműhelynél, de biztosan hamarosan befut. *Vált témát gyorsan. Közben a férfi a vele érkező lányt bátorítja, hogy rendeljen.*
- A városőrség katonái a Kalmárban kiemelt figyelmet és kiszolgálást kapnak. Kérjenek bátran bármit. *Mosolyog a lányra barátságosan, de mosolya nem teljes. Nem kedveli, ha a városőrség név szerint keresi. Reméli, hogy nem derítettek ki róla valamit.*
- Kívánja, hogy elküldjek valakit a báró úrért? *Kérdi utána a férfit készségesen.
Közben egy csöpp emberke érkezik a pulthoz, ha nem látja meg hamarabb, a pult takarásában észre sem vette volna, de így mégis. Homlokráncolva pillant előbb a gyermekre, majd Xavyra.*
- Xavy, te láttad már idebent ez a gyereket? Tudod, kivel van? *Kérdi visszafogott hangon fejével a kisfiú felé intve, hátha a gnóm lány nem vette észre. De ő most a városőrséggel tárgyal, így nem tud a gyermekkel foglalkozni.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-17 22:10:05
Üzenet elküldve: 2021-01-17 22:10:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Örömmel fogadja, hogy a férfi elfogadja a kihívást, Karheria pedig kész bizonyítani, hogy nem olyan puhány nő, mint amilyennek esetleg tűnik.*
- Remek. Legyen!
*Ez sem tántorítja el, természetesen, de el kell gondolkodnia, hogy mit ajánljon fel. Nem túl tapasztalt a fogadásban, és nem sok olyan értékes dolog van nála, amitől esetleg szívesen megválna. Végül táskájában kezd el matatni, amiben akad minden is, köztük számtalan ork agyar, meg egyéb zörgő csecse-becsék.*
- Itt az amulettem. Annak a holttestjéről vettem le, aki nem olyan rég tiszteletlenül beszélt velem.
*Megint megjelenik szája szegletében az az apró büszke mosoly, és kékjeit kíváncsian a másikra emeli, hogy lássa annak reakcióját. Táskáját a székre teszi vissza, és karját ismételten az asztalra támasztja.*
- Te mit ajánlasz fel?
*Közben pedig készen áll nekiveselkedni a próbának bízva saját sikerességében.*
*Örömmel fogadja, hogy a férfi elfogadja a kihívást, Karheria pedig kész bizonyítani, hogy nem olyan puhány nő, mint amilyennek esetleg tűnik.*
- Remek. Legyen!
*Ez sem tántorítja el, természetesen, de el kell gondolkodnia, hogy mit ajánljon fel. Nem túl tapasztalt a fogadásban, és nem sok olyan értékes dolog van nála, amitől esetleg szívesen megválna. Végül táskájában kezd el matatni, amiben akad minden is, köztük számtalan ork agyar, meg egyéb zörgő csecse-becsék.*
- Itt az amulettem. Annak a holttestjéről vettem le, aki nem olyan rég tiszteletlenül beszélt velem.
*Megint megjelenik szája szegletében az az apró büszke mosoly, és kékjeit kíváncsian a másikra emeli, hogy lássa annak reakcióját. Táskáját a székre teszi vissza, és karját ismételten az asztalra támasztja.*
- Te mit ajánlasz fel?
*Közben pedig készen áll nekiveselkedni a próbának bízva saját sikerességében.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-17 21:49:35
Üzenet elküldve: 2021-01-17 21:49:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*A férfi elmosolyodik.*
- Tegyünk egy próbát!* És ő maga is elhelyezi a kezét a szkanderhez.*
- De legyen valami tétje az erőpróbának. Mit ajánlasz fel?* Érdeklődik a kalóz vigyorogva. Eléggé biztos a dolgában, ezért mer most fogadni.*
- Nekem való helynek tűnik az a vidék, biztos találnék egy nekem való vászoncselédet.* Mondja a férfi, majd egyenesen a nő szemébe néz.*
- Akkor, mi az ajánlatod?* Kérdezi komiszul Torskel.*
*A férfi elmosolyodik.*
- Tegyünk egy próbát!* És ő maga is elhelyezi a kezét a szkanderhez.*
- De legyen valami tétje az erőpróbának. Mit ajánlasz fel?* Érdeklődik a kalóz vigyorogva. Eléggé biztos a dolgában, ezért mer most fogadni.*
- Nekem való helynek tűnik az a vidék, biztos találnék egy nekem való vászoncselédet.* Mondja a férfi, majd egyenesen a nő szemébe néz.*
- Akkor, mi az ajánlatod?* Kérdezi komiszul Torskel.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:23:43
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:23:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Nagyon megnyugtató, hogy van még az elemózsiából. Biztosítják róla, hogy fog még kapni többet is. Mesél hát, amit hallgat a szerzetes lány, miközben falatozik, csak hát nem tudja megállni, hogy ne nevessen. Na persze ez tényleg vicces, szóval Nimeril is el kezd vihogni, mert a nevetés ragadós. Na meg kiderül, hogy neki is van hasonló története, ami a napokban eset meg vele. Viszont most azt szeretné, ha Nimeril folytatná a mesélést, így aztán bólint és mondja tovább. Közben Nawa meg szorgalmasan aprítja felfelé a finomságokat. Valamivel hamarabb végez, mint ő. Aztán máris nyújtja felé az újabb katonát. Nem kell kéretni, rögtön befalja azt is. A neve még mindig eléggé bonyolult, amit szóvá is tesz a tanonc.*
- Fú, hogy ez de hosszú név. Meg se bírom jegyezni még így második hallásra sem. A Mandulaszem könnyebben megragadt.* Nem gúnyolni akarja, csak egyszerűen tényként közli ezt vele. A másik története eléggé hétköznapi, de hát ez van. Inkább tovább kíváncsiskodik Nimerilről. A lehető legjobb kérdést teszi fel neki, mert eljött a dicsekvés ideje.*
- Hogy ki tudnék szedni egy nyilat valaki vállából? Saját magamból is szedtem már ki nyilat Erdőmélye mélyén. Még össze is varrtam amennyire csak tudtam. Van még ugyan, mint tanulnom, de azért már nagyjából megy nekem a gyógyítás. Folyamatosan igyekszem képezni magam.* Erre a legbüszkébb, hogy valamihez már ért egy kicsit. Na, de itt az idő visszakérdezni.*
- Na és akkor mi volt azzal az üggyel amit említettél? Kíváncsi vagyok rá nagyon, hogy kinek a mogyoróit szorongattad meg.* Néz rá nagy kíváncsi szemekkel, de közben eszegetne is, ha már itt a sok étel.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Nagyon megnyugtató, hogy van még az elemózsiából. Biztosítják róla, hogy fog még kapni többet is. Mesél hát, amit hallgat a szerzetes lány, miközben falatozik, csak hát nem tudja megállni, hogy ne nevessen. Na persze ez tényleg vicces, szóval Nimeril is el kezd vihogni, mert a nevetés ragadós. Na meg kiderül, hogy neki is van hasonló története, ami a napokban eset meg vele. Viszont most azt szeretné, ha Nimeril folytatná a mesélést, így aztán bólint és mondja tovább. Közben Nawa meg szorgalmasan aprítja felfelé a finomságokat. Valamivel hamarabb végez, mint ő. Aztán máris nyújtja felé az újabb katonát. Nem kell kéretni, rögtön befalja azt is. A neve még mindig eléggé bonyolult, amit szóvá is tesz a tanonc.*
- Fú, hogy ez de hosszú név. Meg se bírom jegyezni még így második hallásra sem. A Mandulaszem könnyebben megragadt.* Nem gúnyolni akarja, csak egyszerűen tényként közli ezt vele. A másik története eléggé hétköznapi, de hát ez van. Inkább tovább kíváncsiskodik Nimerilről. A lehető legjobb kérdést teszi fel neki, mert eljött a dicsekvés ideje.*
- Hogy ki tudnék szedni egy nyilat valaki vállából? Saját magamból is szedtem már ki nyilat Erdőmélye mélyén. Még össze is varrtam amennyire csak tudtam. Van még ugyan, mint tanulnom, de azért már nagyjából megy nekem a gyógyítás. Folyamatosan igyekszem képezni magam.* Erre a legbüszkébb, hogy valamihez már ért egy kicsit. Na, de itt az idő visszakérdezni.*
- Na és akkor mi volt azzal az üggyel amit említettél? Kíváncsi vagyok rá nagyon, hogy kinek a mogyoróit szorongattad meg.* Néz rá nagy kíváncsi szemekkel, de közben eszegetne is, ha már itt a sok étel.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-17 17:02:18
Üzenet elküldve: 2021-01-17 17:02:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szökésben//
//Xavy figyelmébe//
*Rellan aprócska termetéhez képest kitartóan követi a szép ruhába öltözött lovagfélét, és csilingelő szerszámú lovát, de egy idő után a sok erőlködéstől nagyon megfájdul a lába, ezért letottyan az út szélére. A férfi befordul egy sikátorba, ő pedig szem elől veszti. Körülnéz, hol lehet a szép, prüszkölő szökőkút meg a fa, de ezeket se látja, ezért zavarodottságában elkerekedett, rémült szemekkel kapkodja a fejét.*
- Mamm? *Nyögi elveszetten, és öklét a szájába tömve próbálja megnyugtatni magát. A város utcáit már valamennyire ismeri, tudja, hogy emberek és mindenféle más népek meg állatok sétálgatnak benne fel-alá, néha picit hangosak is. De amikor legutóbb itt járt, a mamája is vele volt, most pedig nagyon jó lenne már, ha készítene neki egy olyan finom valamit, amihez csak ki kell nyitnia a száját, hogy hamm – bekapja. Pocakja nagyot kordul, szimata azonban a legnagyobb vészben sem hazudik: valahol a közelben finomságok készülnek. Sőt, talán épp a mama csinálja őket.
Így, számos reménnyel tévedt be ez a pelenkás kisember a Wegtoreni kalmárba. Szépen fésült, göndör hajacskája és már-már úri ruhái vannak, és eltekintve attól, hogy a feneke és térde egy kicsit koszos az úttól, egyértelműen nem holmi utcagyerek jött be kéregetni. Az illatok nyomában a pult közelébe téved, a sok láb és szék között rá kellett jönnie, hogy ilyen helyen bizony még nem járt, tehát a mama sem lesz itt. Ekkor tudja csak igazán felmérni a helyzet súlyosságát. Megmarkolja az egyik szék lábát.*
– Mamm! Ennikéééj! *Sírdogál, na nem teli tüdőből, ahogy a kicsik hisztizni szoktak, csak úgy visszafogottan. Ahhoz túl szégyellős és fáradt már, hogy kiengedje a hangját egy idegenekkel teli helyen, ha valaki közelebb lép hozzá, akkor kipirult arccal és ijedt sárgásbarna szemekkel pislog fel rá.*
//Xavy figyelmébe//
*Rellan aprócska termetéhez képest kitartóan követi a szép ruhába öltözött lovagfélét, és csilingelő szerszámú lovát, de egy idő után a sok erőlködéstől nagyon megfájdul a lába, ezért letottyan az út szélére. A férfi befordul egy sikátorba, ő pedig szem elől veszti. Körülnéz, hol lehet a szép, prüszkölő szökőkút meg a fa, de ezeket se látja, ezért zavarodottságában elkerekedett, rémült szemekkel kapkodja a fejét.*
- Mamm? *Nyögi elveszetten, és öklét a szájába tömve próbálja megnyugtatni magát. A város utcáit már valamennyire ismeri, tudja, hogy emberek és mindenféle más népek meg állatok sétálgatnak benne fel-alá, néha picit hangosak is. De amikor legutóbb itt járt, a mamája is vele volt, most pedig nagyon jó lenne már, ha készítene neki egy olyan finom valamit, amihez csak ki kell nyitnia a száját, hogy hamm – bekapja. Pocakja nagyot kordul, szimata azonban a legnagyobb vészben sem hazudik: valahol a közelben finomságok készülnek. Sőt, talán épp a mama csinálja őket.
Így, számos reménnyel tévedt be ez a pelenkás kisember a Wegtoreni kalmárba. Szépen fésült, göndör hajacskája és már-már úri ruhái vannak, és eltekintve attól, hogy a feneke és térde egy kicsit koszos az úttól, egyértelműen nem holmi utcagyerek jött be kéregetni. Az illatok nyomában a pult közelébe téved, a sok láb és szék között rá kellett jönnie, hogy ilyen helyen bizony még nem járt, tehát a mama sem lesz itt. Ekkor tudja csak igazán felmérni a helyzet súlyosságát. Megmarkolja az egyik szék lábát.*
– Mamm! Ennikéééj! *Sírdogál, na nem teli tüdőből, ahogy a kicsik hisztizni szoktak, csak úgy visszafogottan. Ahhoz túl szégyellős és fáradt már, hogy kiengedje a hangját egy idegenekkel teli helyen, ha valaki közelebb lép hozzá, akkor kipirult arccal és ijedt sárgásbarna szemekkel pislog fel rá.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-17 14:46:23
Üzenet elküldve: 2021-01-17 14:46:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Karheia a nevetésre, majd a csípős megjegyzésre felhúzza szemöldökeit.*
- Csak ugyan?
*Kéri ki magának eddig nem látott hevességgel. Többnyire visszafogottabb, mint az átlag tharg nők szoktak lenni, de időnként megmutatkozik rajta is a barbár büszkeség, mint mondjuk most is.*
- Ha annyira biztos vagy az erdőben, akkor lássuk csak.
*Szurkálódik viszont ő is, természetesen ő is játékos módon teszi mindezt. Közben könyökét az asztalra támasztja, és nyitott kézfejjel várja, hogy Torskel elfogadja e a kihívást.*
- A barbár asszonyok elég kemény diók. Kemény körülmények edzették őket, szóval a kérdésedre a válasz igen.
*Rövid szünet után viszont kiegészíti.*
- De nagy becsben is vannak tartva, főleg ha sok gyermeket szülnek. Főleg ha sok fiú gyermeket. Szabadon szerethetnek, és dönthetnek. Nem övezi annyi korlát az életüket, mint sok városi lánynak, akiket itt látok.
*Karheia a nevetésre, majd a csípős megjegyzésre felhúzza szemöldökeit.*
- Csak ugyan?
*Kéri ki magának eddig nem látott hevességgel. Többnyire visszafogottabb, mint az átlag tharg nők szoktak lenni, de időnként megmutatkozik rajta is a barbár büszkeség, mint mondjuk most is.*
- Ha annyira biztos vagy az erdőben, akkor lássuk csak.
*Szurkálódik viszont ő is, természetesen ő is játékos módon teszi mindezt. Közben könyökét az asztalra támasztja, és nyitott kézfejjel várja, hogy Torskel elfogadja e a kihívást.*
- A barbár asszonyok elég kemény diók. Kemény körülmények edzették őket, szóval a kérdésedre a válasz igen.
*Rövid szünet után viszont kiegészíti.*
- De nagy becsben is vannak tartva, főleg ha sok gyermeket szülnek. Főleg ha sok fiú gyermeket. Szabadon szerethetnek, és dönthetnek. Nem övezi annyi korlát az életüket, mint sok városi lánynak, akiket itt látok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659